You are on page 1of 213

Heather Graham

Eljő a reggel

A vérzivataros időkben, amikor Skóciát háború osztotta meg, David király csak hű harcosaiban bízhatott, akik kardjukkal és vérükkel szolgálták a koronát. Waryk de Grahamet, a híres Lord Liont, a leghatalmasabb harcost mind közül a király birtokkal jutalmazza hűségéért - és egy varázslatos szépségű viking menyasszonnyal, aki esküvel fogadja, hogy gyűlölni fogja utolsó leheletéig... Mellyora MacAdin, egy gael nemesasszony és egy viking harcos lánya, valkűrként vigyázta ősei földjét az ellenségtől, és egyetlen férfi akaratának sem hódolt be, egészen addig, míg a király házasságra nem kényszeríti Lord Lionnal... Mellyorának döntenie kell dac és odaadó hűség között... és felfedezi férje szívének titkait.

Eredeti cím: Come The Morning Copyright © Heather Graham Pozzessere, 1999 Hungarian edition and translation Copyright © 2001 by Hajja & Sons Ltd. All rights reserved! Magyar kiadás: Hajja & Fiai Könyvkiadó Kft. 4017 Debrecen, Pf: 32. E-mail: rendel@hajja.hu www.hajja.hu Felelős kiadó: a cég ügyvezetője Fordította: Szaffkó Peter Tördelés: Hajja & Fiai Könyvkiadó Kft. Nyomtatás és kötés: Alföldi Nyomda Rt. ISBN 963 9329 11 8

Prológus
Skócia határvidéke Az Úr 1127. esztendeje Azt hitte, meghalt. Megölte ellenfele hatalmas csatabárdja, és átkerült a másvilágra. Furcsán ismerős volt. A végeláthatatlan síkságok kellemes fűszagát és a határvidéken könnycseppekként szétszóródott friss és üde tavak illatát érezte. Ha ez a mennyország – márpedig annak kellett lennie, mert a pokolban biztosan nincs ilyen jó illat –, akkor a mennyország tele van virággal meg bogánccsal és erős földszagot áraszt. Amikor végre sikerült kinyitnia a szemét, felfedezte, hogy a mennyország égboltját egy furcsa, domború hold világítja be, amely kísértetiesen vérvörös fényt áraszt a földre. Aztán hirtelen fájdalmat érzett: tehát nem halt meg. Életben volt. De a koponyája úgy recsegett-ropogott, mintha kettéhasadt volna. Már-már felordított fájdalmában, de valami belső ösztön azt súgta neki, hogy maradjon néma. Összeszorította a fogát, kínok közepette a könyökére támaszkodott és körülnézett. Mennyi ember! A végtagok színtelenül hevertek a holdfényben, kivéve azokat a részeket, amelyek vérben úsztak és ahol csak sötétséget és árnyékot lehetett látni. Az esti levegőben nemcsak a hosszúra nőtt zöld fűszálak és virágok édes illata terjengett, hanem az egész tájat elborító kiontott vér keserédes illata is. A tájat az ütközet szomorúan groteszk öldöklésének nyomai borították. Mint ahogy azelőtt volt, gondolta felig kábultan. És ahogy ezután lesz. A fájdalom egyre erősödött a testében. Mindjárt megint elveszíti az eszméletét. Közben érezte, hogy a teste az esti harmattól átnedvesedett fűbe tapad. Minden apró sebe égett, a nagyobbakat meg mintha a pokol tüze nyaldosta volna. Mindenfelé halottak hevertek, és ő maga is csaknem halott volt. A csatában elesettekkel együtt őt is otthagyták barátai és ellenségei, eszmélt rá hirtelen, amikor észrevette, hogy nem messze attól a helytől, ahol feküdt, egy földből és kőből épült kunyhó állt, amelyből kiszűrődött az odabenn égő tűz fénye. Azok, akik túlélték a mészárlást, abban a kunyhóban húzták meg magukat, hogy bekötözzék a sebeiket és új terveket készítsenek. Édes istenem, bárcsak az apám is ott lenne, gondolta magában. Ám alighogy ez a reménysugár átfutott az agyán, egyszerre félelem és a biztos tudat kerítette hatalmába. Az apja, ha él, soha nem hagyta volna őt magára. Ekkor érezte, hogy a keze egy hideg emberi testen nyugszik, és balra fordította a fejét. A szíve majd kiugrott a mellkasából, egész testében megremegett, hideg futott végig a hátán. Patakokban folyt a könnye. Mert az apja, Nagy William feküdt mellette, tágra nyílt kék szemét üres tekintettel az égre emelve: mellkasát egy ellenséges kard kettéhasította. – Apa! A kíntól eltorzult hangon suttogta e szót, miközben apja fejét simogatta, ujjaival szeretettel beletúrva gesztenyebarna, göndör hajfürtjei-be. – Nem hagyhatsz itt, apa! Nem! Nem hagyhatsz itt engem… Magára tudta ölteni a harci öltözéket és viselni tudta a kardot. Magas és erős, ígéretes ifjúnak tartották. De most hogy apját holtan látta, tudta, még csak kölyök, és bárhogy is viccelődött, nevetgélt meg büszkélkedett eddig, még mindig csak egy fiú, aki nemcsak apja

3

bátorságától és erejétől áll nagyon távol, hanem bölcsességétől, könyörületességétől és ítélőképességétől is. De a kor nem számít, s a fájdalma sem tudja megváltoztatni azt, ami történt. A szeretet nem tudja életre kelteni a holtakat, és azt sem befolyásolhatja, ami e harcmezőn történt. Tudta, hogy most már harcosnak kell lennie. Nem szégyellte magát azért, hogy könnyek csurogtak az arcán. Nagy William eltávozott és magával vitte mindazt, amit tanított és amit adott. És most, amikor a hold előbukkant egy felhő mögül, jobban látta a mészárlás helyszínét. Néhány lépéssel arrébb meglátta apja testvérét, a büszke, jóképű, nevetős Ayrynt, aki halálában is oly közel volt Williamhez, mint egész életében. Ő is ott hevert az édes illatú fűben, karjait széttárva, mintha az eget akarná magához ölelni. – Ó, bácsikám! Nem hagyhatsz itt engem te is! – suttogta. – Nem hagyhatsz magamra! Úgy érezte, hogy iszonyú sikoltás tör ki belőle, de az ösztöne ismét a segítségére sietett. Nem szabad életjelt adnia. Visszafojtotta a fájdalomkiáltást, amely a veszteség fölött érzett elemi düh és gyötrelem kínzó üvöltéseként zengte volna be az egész tájat. De az ösztöne nem hagyta cserben, nem árulta el. Lépéseket hallott, és magába fojtotta a már-már kitörni készülő hangot, amely összekeveredett a szájában az aznap látott szörnyűségek kiváltotta keserűséggel. Lépések… Lopakodva közeledtek az éjszaka csendjében. Csendben haladtak előre a fűben. Látta a közeledő alakokat. Óvatosan körbejárták a kezdetleges kunyhót, amelyben az életben maradt skótok meghúzták magukat a véres csata után. Visszatartotta a lélegzetét. Fürkésző szemmel figyelte az odaérkezőket. Az ellenségeiket. Mozdulatlanul feküdt, mialatt elhaladtak mellette. Apa! – szeretett volna ismét felkiáltani, mintegy figyelmeztetve a többieket és az apját, hogy az ellenség itt sétál közöttük némán és fenyegetően. De az apja halott, és a bácsikája is az. Egyedül vagyok, gondolta magában, mérlegelve a keserű és szörnyű igazságot. Az egész rokonságból egyedül ő maradt ezen a világon. Akik szerették, sohasem fogják többé a nevét szólítani. Várt. És figyelt. Aztán amikor az utolsó alak is eltűnt a kunyhó közelében, hogy váratlan támadásba lendüljenek, feltápászkodott. Nagy nehezen dülöngélve talpra állt, miközben majdnem elájult a fejébe nyilalló fájdalomtól. Egy pillanatra megpihent, hogy alábbhagyjon a fájdalom, erőt gyűjtsön és magához térjen. Aztán ő is elindult lopakodó léptekkel a fűben. Michael, a MacInnish család skót-alföldi törzsfője, figyelmesen hallgatta a tűz körül zajló beszélgetést. Ő maga Dunkeldben született, amely a gaelek és kelták legősibb szülőföldjének számított. Mint az egyik fiatalabb fiú, akkor jött erre a csodálatos határvidékre, amikor feleségül vette az ezt a földterületet birtokló MacNee család utolsó sarját. De akkor már a MacNee család nem létezett, mert hódítók érkeztek. A rómaiakat végül megállították a vad felföldi skótok, a highlenderek és a határvidéken túli járhatatlannak tűnő terepek, de a vikingek mind a mai napig tovább folytatták betöréseiket az ország belsejébe. Az angolok pedig – vagy azok, akik angoloknak számítottak, mint például a normann arisztokraták – egyfolytában jöttek. A föld gazdag és jó volt. Az emberek szívósan ragaszkodtak hozzá, szinte részévé váltak. Talán csak azért jöttek, hogy földet szerezzenek, de ehelyett eggyé váltak vele, skótok lettek. Igen, most már skótok. Bár gyakran tekintették őket barbároknak, a rómaiak sosem igázták le őket. Amikor az egyik római hadvezérnek, Agricolának először sikerült súlyos vereséget mérnie az akkor Skóciában tartózkodó kaledóniaiakra, mindjárt visszarendelték Rómába. Hamarosan az összes római elhagyta Britanniát. Aztán kelta és teuton törzsek érkeztek ide:

4

piktek. Néhányan nehezteltek rá amiatt. Sohasem feledkezett meg arról. David levert egy lázadást. David elsajátította a harci mesterséget és megtanulta a szövetség erejét. Mindeddig David igen rátermett embernek bizonyult. hogy minden király uralma bizonytalan. miközben azt is figyelemmel kísérte. Bár a déli szomszéddal néha diplomáciai úton stabilizálni lehetett a két ország közötti viszonyt. 5 . változatos terrénumú Skóciában bármilyen újabb lázadást elfojtana. mégis sikerült megőriznie csaknem egész Skócia önállóságát. Mindezek ellenére a skótok. még angolszászok is. és ha azt nem is lehet mondani. de királyként érett. maga előtt űzve a menekülő parasztokat. A még alig egy évszázados feudális törvények keveredtek az ősi szokásokkal. Úgy vélte. a saját klánját és szövetségeseiket. és a skótok fölötti uralkodáshoz hatalomra. hogy megvédjék a földet. hogy ebben a harcias. és a reggel érkezett hírek szerint sok fiatal nőt megerőszakoltak. hogyan küzd meg családja a normann hódítás következményeivel. hogy előtte mindent megfigyelt és sokat tanult apjától és fivéreitől. és Isten a megmondhatója. de jelentősen meggyengítették. David azonban. Anyja. hogy a normann udvarban nevelkedett. hanem szerette volna a határt délebbre kitolni és távol tartani az angolokat az ország belsejétől. A kezdő uralkodó jó taktikai érzékével gondosan ügyelt arra. a normann származású Lord Renfrew. erőre és ravaszságra volt szükség. skótok. aki elégedetlen volt a Yorkshireben szerzett birtokai nagyságával. hogy megállítsa a határvidéken zajló villongásokat. de származása alapján sok ősi családot maga mellé tudott állítani. A tűz körül ülő túlélők pedig esélyeiket latolgatták. De egyetlen királynak sem lehetett akkora hatalma. akik meg is tartották a különbözőségüket. hogy valamilyen előnyre tegyenek szert. III. amelyek odavezettek. vezetőként és skótként egyaránt határozottnak bizonyult a maga és országa hovatartozását illetően. és most. Malcolm többször is megütközött Hódító Vilmossal. Most azonban a legjobbak közül rengetegen feküdtek holtan vagy haldokoltak. hogy Harold. a szászok királya kénytelen volt átadni Angliát a normannoknak. David úgy foglalta el a trónt. hogy megnyerte a csatákat. akárcsak Michael. kezdtek egységes országgá válni. A vikingek nem győzték le Haroldot. Henrikhez ment feleségül. minden normann szokása és vonzalma ellenére. David tanulmányozta a történelmet. de amióta a nagy Kenneth MacAlpin. hogy az örökösök között vita robban ki. hogy az általa uralt terület a hagyományoknak megfelelően skót maradjon. Skóciában I. Ezzel a taktikával elérte. ahol a régi klánok törzsfői kihaltak és fennállt annak a veszélye. kíméletlen támadást indított ellene. azok közül az okok közül. akinek fortélyos apja. akik állandóan lestek az alkalmat arra. Katona volt. amikor király lett. a dalriadai skótok királya került a trónra. Davidnek nem csak az volt a célja. Michael összehívta az embereit. bölcs és óvatos embernek bizonyult. hogy olyan földeket ajándékozzon. britek. a Hódító érkezése előtti szász királyi családhoz tartozó Edgar lánytestvére volt. A skót királyságban továbbra is különböző népek éltek. Már nem volt fiatal. a legfontosabb az volt. David király uralkodott. támogatták királyukat és továbbra is gyűlöltek és bizalmatlanul fogadtak mindért. akinek a húga ahhoz az angliai I. hogy miközben délen zajlott a normann hódítás. Kifosztotta az útjába eső templomokat és apátságokat. és hogy a világ egy veszélyes hely. a másik pedig a vikingek részéről. ami normann volt. Atheling. a határ mentén gyakori volt a háború. Angliában nőtt fel és élvezte az angolok támogatását. a vikingek északon indítottak támadást. mindig készen arra. Dán zsoldosokból álló csapataival észak felé tartott. akikkel jó viszonyba került. amikor Michaelnek sikerült összegyűjtenie számos törzsfőt katonáikkal együtt. Most már lehetett volna valamifajta béke a régióban. 1124-ben. Ennek érdekében skót földeket adományozott néhány olyan fontosabb normann családnak. hogy csatába menjen. hogy országa legősibb népei – még ha kelletlenül is – elfogadják egy újabb nép letelepedését. Ám két dolog még mindig fenyegette a hatalmát: az egyik innen a határvidékről.

Thayer Cairn, egy hatalmas, tagbaszakadt, bivalyerős férfi felállt, hogy felgerjessze a kis tüzet. A tűz fellángolt és arcát áttetsző vörös fénnyel világította meg. Olyan vörössel, mint amilyen a hegyoldalt borító vér színe volt. Michaelt valami hátborzongató hidegség járta át, miközben Thayert figyelte; elhomályosult a tekintete. Úgy tűnt, mintha a kis kunyhót vörös köd lengené be. – Hol van a király a seregeivel, amikor szükségünk van a segítségére? – kérdezte Thayer. – A hívó szó elhangzott; minket megtámadtak és segítségnek nyoma sincs! Michael a tüzet bámulta. – Nem hibáztathatjuk a királyt azért, amiért nem tud ideérni idejében. Csak saját magunkra támaszkodhatunk. – Úgy van, Michaelnek igaza van! – szólalt meg Fergus Mann, aki Michael bal oldalán ült. Látta, amikor a bátyja és legidősebb fia elesett; második és harmadik fia még ott volt mellette. A szívós, ősz hajú öreg harcosnak még mindig helyén volt az esze. – A király nem számít. Az a legfontosabb, hogy most, ezekben a percekben mit teszünk. Én azt mondom, hogy össze kell szednünk a sebesültjeinket és el kell bújnunk a hegyeken túli, tóparti sziklák között. Az egyetlen reményünk, hogy újra egyesítjük erőinket. Ha most tovább üldöznek bennünket, akkor a testvéreinkhez kell menekülnünk a hegyek közé. Michael valami tompa hangot hallott és összehúzta a szemöldökét. Ránézett Thayerra. – Ki van őrségben? – McBridie őrködik az ajtónál. Michael néma mozdulattal jelezte Thayernak, hogy nyissa ki az ajtót és nézze meg, mi van McBridie-val. A kunyhóban összegyűlt harcosok feszülten figyeltek, de abban a pillanatban, hogy Thayer kinyitotta a rozoga faajtót, kiáltás hallatszott. Egy szőke hajú norvég harcos célba vette azt a helyet, ahol az ajtó volt – és Thayer vállát keresztüldöfte a férfi borotvaéles dárdája. Thayer akkorát üvöltött, mint egy bivaly, de ekkorra már özönlött a kunyhóba az ellenség; másztak befelé a szalmával fedett ablakokon. A kunyhóban menedéket kereső húszegynéhány skót pillanatok alatt holtan vagy sebesülten hevert a földön. Egyedül Michael markolta még a kardját, amikor egy magas, páncélinget és bőrruhát viselő férfi lépett be az ajtón. Lord Renfrew. Beletúrt rövidre nyírt, vörösbarna hajába, elmosolyodott, s a hajánál fogva megragadta az öreg Fergus Mann legifjabb fiát és rövid kardját a fiú torkához szorította. Fogta a fiút és a törzsfőre, Michaelre nézett. – Nocsak! Hisz ez Michael személyesen! Ezeknek a földeknek a birtokosa. – Renfrew összehúzta a szemét, s miközben kegyetlen mosolyra húzta a száját, gúnyosan utánozni kezdte a gael nyelvjárást. – Dobd el a kardod, Michael! Gyerünk! Akkor a kölyök életben marad. – Ez csak trükk, Michael! – kiáltott fel az ifjú. – Mik a feltételek? – kérdezte Michael. – Feltételek? – Renfrew a fejével intett az embereinek. – Kötözzétek meg a kezüket, gyorsan és alaposan! Vigyázni kell rájuk. Éveken át tartó törzsi inváziók eredményei. Még a te jó kis viking véredből is van bennük elég, Ragwald, hogy vadállatokként küzdjenek. – Rápillantott a norvégokra, akik vagy megölték Thayert, vagy halálosan megsebesítették; aztán lenézett Thayerra. Ő nem tudott megszólalni; belenyomták a földbe. Renfrew ismét Michaelre emelte a tekintetét. – A kardodat, Michael! Most azonnal, különben megölöm a kölyköt. – Mindenképpen meg fog ölni! – mondta Patrick komoran, miközben nyelt egyet, hogy elnyomja félelmét. Michael tudta, hogy a kölyöknek igaza lehet, de a jelen körülmények között semmi értelme sem volt siettetni Patrick halálát. Michael a földre dobta a kardját. Renfrew elégedetten mosolygott. – Kötözzétek meg! – parancsolta Michaelre mutatva. A Renfrew mellett álló norvég végrehajtotta a parancsot. Michael nem ellenkezett, amikor a férfi megkötözte a kezét. Renfrew-t nézte. – És most mi legyen? – kérdezte a viking, miután befejezte Michael megkötözését.

6

– Kötözd meg mindet – mondta Renfrew. – Mindannyian engedelmeskedni fognak nekem. A foglyaim lesznek. A skótokat megkötözték, és miután a feladatot végrehajtották, Michael feltette ugyanazt a kérdést, amelyet a viking már egyszer feltett. – És most mi legyen? Renfrew mosolygott. – Most? Tényleg, most mi legyen? Ti mind értéktelenek vagytok mint foglyok. Tartsalak meg benneteket, hogy rabszolgaként dolgozzatok? Angliában nagyon sok, egykor büszke szász fickó még mindig szolgálja az urát. Ó, micsoda nagyszerű gondolat, hogy ilyen büszke és nemes harcosok az én rabszolgáim lesznek! De sajnos én mindig nagyon óvatos vagyok. Azt hiszem, nincs sok választásom. Hagyom, hogy az embereim kiszórakozzák magukat. Úgyhogy most egyenként felakasztatlak benneteket, szegény barbár fattyak. Őt vigyétek elsőként! – adta ki a parancsot, Thayerra mutatva. – Ő már úgyis félig halott. Kipróbálhatjuk vele a kötelet a többieknek. A támadók kitódultak a kunyhóból, maguk előtt rugdosva és taszigálva a megkötözött skótokat, és nagyot nevettek, amikor sikerült Thayer hatalmas testét kicipelniük. Az utolsó az a norvég volt, aki felnyársalta Thayert. Mielőtt kilépett a kunyhóból, egy pillanatra megállt. – Ugye megbocsátotok nekünk? Nem fogunk sokáig lógni hagyni. Saját morbid humorán nagyot röhögve elhagyta a kunyhót. – Nem kellett volna eldobnod a kardodat, Michael – mondta Patrick rosszkedvűen. – Legalább az egyik nagydarab, ronda fattyút leteríthetted volna. Mély, torokból jövő nevetéseket hallottak odakintről, ahogy az ellenség még mindig Thayer testével küszködött. Aztán hirtelen valami dobbanás hangja ijesztette meg őket, amely a kunyhó falain belülről hallatszott. Egy nagy fekete árnyék zuhant Patrick mögé, aki nekiesett a legközelebbi ablaknak. Patricknek elakadt a lélegzete, aztán szinte megnémult. – A mindenségit… – szólalt meg Michael, de Patrick magasba lendítette a bőrkötelékből kiszabadított kezét. Az árnyék felállt. A Nagy William fia volt. Michael látta, amikor elesett a harcban, látta, ahogy apjára rogyott. Biztos volt benne, hogy a kölyök, Waryk meghalt. Pedig élt. A sártól és vértől borított teste fekete masszának tűnt. Csak a szemében lobogó kékes tűz volt világos, ahogy végignézett a kunyhóban halálukat váró férfiakon. Még nem volt tizennégy éves, de széles vállával kimagaslott a felnőttek közül. Ez volt az első csata, amelyben próbára tették, de Michael korábban gyakran látta, amikor az apjával gyakorolta a vívást a nyílt mezőn. – Jézusom! – suttogta Michael. Az ifjú elindult felé. De amikor már majdnem Michaelhez ért, újra felbukkant az ajtóban a viking harcos. – Mi történik itt, he? Egy serke élve maradt a döglött tetvek között! Akkor most egy kölyköt is felakasztunk! Waryk lehajolt Michael eldobott kardjáért. A szőke óriás felnevetett. – Egy kutyakölyök farkasokkal akar harcolni, mi? Legyen, ahogy akarod! Lehet, hogy nem lesz olyan kegyes halál, mint egy gyors rántás a kötélen, mert én miszlikbe aprítalak, édes fiam! Az izmos harcos teljes erővel meglódította a csatabárdját. Waryk egy pillanatig nézte, aztán felordított. Egyenesen a férfira támadott, és mielőtt az lesújthatott volna a bárdjával, keresztüldöfte a viking nyakát. Lord Renfrew norvég zsoldosa térdre zuhant, szemében rémülettel, mígnem a halál végleg elhomályosította. A szobában mindenki csak bámult. Patrick egy pillanatra abbahagyta apja kötelének elvágását. Michael egészen megfeledkezett arról, hogy odakint kötél vár rájuk. – Mi történik odabenn? – hallatszott odakintről. – Gyorsan! – adta ki a parancsot Michael. Patrick és Waryk újra nekiláttak a férfiak kiszabadításának. Amikor egy újabb ellenség jelent meg az ajtóban, Waryk ismét odafordult, de ezúttal egy karddal találta magát szemben. A pengék csattogása figyelmeztette a kintieket, hogy valami baj van a kunyhóban.

7

Most azonban a skótok voltak előnyben, mert ahogy a támadók átlépték a kunyhó küszöbét, mindegyikük a vesztébe rohant. Hamarosan sűrű vér borította a kunyhó padlóját, és az emberek holttestek között bukdácsolva küzdöttek. Renfrew emberei hátrálni kezdtek és igyekeztek mielőbb megszabadulni a bosszúra vágyó skótok elől. Odakint a holdfényben Michael annyira belemerült a küzdelembe, hogy először meg sem hallotta a feléjük közeledő csapat lovainak ütemes lódobogását. Csatabárdjával levágta az egyik ellenfél fejét, aztán amikor végül meghallotta a patkók dobogását, gyorsan megfordult, hogy megnézze, kik közelednek. A király. Megérkezett a király. A katonái azonnal szembeszálltak az ellenséggel. Az ő ellenségükkel. Akik most már számbelileg kisebbségben voltak. Meghaltak vagy haldokoltak azoknak a földjén, akiket azelőtt ők öldököltek. De David megkegyelmezett nekik; az életben maradottak letették a fegyvereiket. Csupán egyetlen párviadal hangja hallatszott az éjszaka csendjében, ahogy két penge egymáshoz csapódott. Michael látta, hogy a kölyök Waryk az, annak a William de Grahamnek a fia, akit ő Nagy Williamnek nevezett. A fiú ereiben normann és viking vér csörgedezett: annak idején az apja követte északra a királyt a határvidéktől keletebbre fekvő földekről, amelyeket időről időre megtámadtak a vikingek, sőt egy ideig uralmuk alatt is tartottak. A Graham „szürke otthon”-t jelent mind a normannban, mind pedig az óangolban. Persze a név származhat a fiú anyjától is. A legenda szerint ugyanis a Graeme nevet a legelső skótok, köztük az anyja családja, vezették be a határvidékre. Az ifjú legény anyai ágának határvidéki rokonsága talán régi és jeles történelemmel rendelkező skót családból származott. Az egyik Graeme a korai kereszténység időszakában uralkodó Fergus király seregében volt tábornok, és ez a Graeme vezette a király csapatait, amikor azok áttörték a „barbárok”, azaz Skócia őslakói ellen emelt római falat. A Graeme-ről elnevezett kőfal még mindig ott áll a régi fal maradványai között. Isten tudja. A nevek akárhonnan származhatnak. Néhány embert egyszerűen csak Thomasnak, Michaelnek vagy Fergusnek hívtak, néhányan pedig felvették az apjuk nevét, amiből aztán családnév lett. Michael dédnagyapját Innishnek hívták, ő pedig most a MacInnish klánba tartozó család tagja, csakúgy mint ahogy egy norvég lehet Eric, Olaf fia – bár a norvégok esetében inkább lenne Véreskezű Eric vagy valami hasonló. Még a király családneve, a Canmore is az apjától és az ógael Caenn Mor szóból származik, ami azt jelenti, hogy nagy fej. Nemes név lett belőle. Bármi legyen is a fiú nevének eredete, nem sokat számít. Ma megmutatta igazi értékét. Az igazi értékét és a fájdalmát. Azt a fájdalmat, ami bátorságot szült és legyűrte a félelmet, sőt a halált is. Körülötte mind elhullottak a férfiak, de ő még mindig harcolt. Magát Lord Renfrew-t szemelte ki magának, és akárhogy is támadott, sújtott le és állt ellen az ügyes, szívós és tapasztalt Renfrew, a fiú állta a sarat. Waryk megtalálta az apja kardját és azzal harcolt. Valahányszor Renfrew levegőt vett, a fiú lecsapott rá. Renfrew azonban tapasztalt harcos volt. Támadott, aztán újra támadott, csapásai könyörtelenek voltak, ám a Graham fiú sem az egyensúlyát, sem a kardját nem veszítette el. Renfrew erőfölényét az ifjú gyorsasággal és ravaszsággal ellensúlyozta. Mégis úgy tűnt azonban, hogy a sebektől vérző fiút előbb-utóbb legyőzik. Renfrew gyakorlott és könyörtelen hevességgel támadott, hatalmas izmai megfeszítésével újra meg újra elszántan lesújtott. Addig nem hagyja abba, amíg meg nem öli a fiút. Ám amikor Renfrew a feje fölé emelte a kardját, hogy megadja a kegyelemdöfést, Waryk de Graham kihasználta Renfrew lendületvételét. Könnyed, szinte légies mozdulattal felemelte a kardját és felnyársalta Renfrew-t közvetlenül a bordái alatt. A haldokló Renfrew megmarkolta a kard élét. Rábámult a fiúra, kábán és hitetlenkedve.

8

De a halál elkerülhetetlen volt. Amikor a férfi a fiú lábai elé zuhant, Waryk meg sem mozdult. Nem vette vissza a kardját. Csak állt és remegett. Michael nem vette észre, hogy a király, még mindig a lován ülve, odaléptetett a háta mögé. A király gyengéden oldalba bökte a lovát, hogy előrébb lépjen. – Uramisten! Ki nevelte ezt az oroszlánkölyköt? – A Nagy William, aki ott fekszik – válaszolta Michael kimerülten. – Gondoskodni fogok a fiúról. William az egyik ősi család utolsó sarját vette nőül. A fiú anyja, Menfreya, az én távoli unokatestvérem volt, de már régen meghalt. A kölyöknek nincs több rokona, úgyhogy a barátai lesznek a családja. – Nem, jó uram! Légy a barátja és a családtagja, de én fogok gondoskodni róla. Mostantól fogva én leszek a gyámja, és kezeskedem azért, hogy egy nap nagyszerű harcos lesz – és az én bajnokom. David lovával odaléptetett az öldöklés színhelyének közepébe, ahol a fiú még mindig a földön fekvő halott férfit bámulta remegve. – Ifjú Graham! – szólította meg a király. Jól ismerte mindhárom nyelvet, amelyet alattvalói beszéltek: a régi „skót”-ot vagy gaelt, a „teuton”-t vagy angolt és a normannok francia nyelvét, amelyet Hódító Vilmos és lovagjai hoztak magukkal. Most skót nyelven szólalt meg, kemény gael akcentussal és raccsolva. A fiú először nem válaszolt. – Graham! – ismételte meg a király. Végül az ifjú ránézett. A nyeregben ülő magas, szikár és jóképű David lenézett a fiúra. Alaposan végigmérte. David nem volt ostoba. Éveken át tanulta az uralkodás mesterségét; látta a normann királyok hatalmát. Látta a gyengeségeiket és ismerte az erősségeiket is, de az volt a meggyőződése, hogy az erő a népből fakad. Bár sokat tanult a normann-angolok között, mégis Skócia királya volt és hű a skótokhoz. Ez az ő királysága. Minden embert, barátot és ellenséget egyaránt, alaposan felmért. Jó emberismerő volt, aki hamar rájött bárkinek a gyenge pontjaira és az erényeire. Most az ifjú legényt méregette. – Te Graham vagy – mondta David gyengéd hangon. A fiú válla összerándult. Végre megmozdult és abba az irányba fordult, ahol a rokonai feküdtek holtan. – Az vagyok – mondta. Szúrós kék szemét a királyra szegezte. Alsó ajka megremegett, a szemében könny csillogott. A családja halott. – Az vagyok, felség, én egyedül. – Apád remek ember volt. Nagyszerű férfi. Szerettem mint harcost és mint barátot. David végignézett azokon a férfiakon, akik túlélték a csatát és az árulást. Mindannyian némán nézték a szörnyű színhelyet. David leszállt a lováról. Kivonta a kardját. Semmi sem biztosítja jobban a nép hűségét és szeretetét, mint a ceremónia és a hőstettek elismerése. – Térdelj le, fiú! – parancsolta a király. Először a fiú nem értette. – Térdelj le! – hangzott el a parancs még egyszer. Waryk térdre rogyott. A király a vállára helyezte a kardját. – Én, David, Isten kegyelméből egyesített Skócia királya, ezennel lovaggá ütlek a csatában mutatott bátorságodért. – A kardja még mindig az ifjú vállán nyugodott, miközben végignézett a harcban résztvevő férfiakon és a kíséretében lévő katonákon és nemesembereken. – Waryk, William fia, mától Sir Waryk Graham vagy apád és anyád nemzetségének tiszteletére. Akik itt vannak, mind tanúi voltak bátorságodnak. Ezért felruházlak az Oroszlán becenév nemesi használatával: a mai naptól kezdve téged, Warykot, a nagy William de Graham fiát, bár e címhez nem tudok neked földbirtokot adományozni, Laird Lionnak kell nevezni. A király bajnoka leszel és az elkövetkezendő években tenni fogok róla, hogy kellő jutalomban részesülj a ma éjszakai tettedért. Ha majd eljön az idő, fiú, kellően kárpótolva leszel, talán egy előnyös házasság révén. Sir Waryk de Graham, Laird Lion! Apád becsülete benned él tovább.

9

– Én pedig éppen ezt várom tőled. amit apja tiszteletére adhatott és az anyjáéra. földdel. – Te Graham vagy. sebesülten. mert király volt. Bízzál bennem! – tette hozzá suttogva. 10 . – Halálomig szolgálni foglak. De a gondolatai már a jövőn jártak. felség – mondta Waryk kimerülten. És birodalmának legfrissebb lovagja csak egy újabb alattvaló. A király a legnagyobb ajándékot adta neki. De neked is lesz családod. – Én egyedül. A szeme csillogott a visszafojtott könnyektől. sárral borítva megragadta a király kezét. ma még egyedül. Véresen. – Állj fel. akire alig emlékezett. fiam. fiam! A parancsra az ifjú felegyenesedett. Laird Lion – válaszolta David. fiam.Az ifjú felnézett a királyra. – Igen. – Felség – szólalt meg remegő hangon.

Miközben még a skót király csapatai is vad külsejűek – Waryk egy viszonylag kis létszámú lovasság parancsnoka volt –. Akkor kisfiú volt. kiviláglott a széles orrvédővel ellátott sisakjából. Ötven teljesen felfegyverzett lovas állt a rendelkezésére. mint skót. Mialatt a távolból nézte őket. Az erődben azonban csak húsz katona volt. mint egy parasztsereg – mondta Waryk. Waryk. és gyorsan rajta kell ütniük az ellenségen. ahol oly sok évvel ezelőtt harcolt. sem a hadviselés tudományáról. Ruházatuk szegényes. Stephennel harcolt a koronáért. mint bármilyen más fegyvert. milyen szegényes fegyverekkel. de a támadáshoz nem. Innen indult el. bár sok embere jobban kedvelte a bőrt. összehúzta a szemöldökét. hogy ők akkor hogyan harcoltak. amit azokra öntöttek. inkább normann. Angliában káosz uralkodik I. se pajzsa. de legalább az otthonukért harcoltak. ezek a harcosok nagyon szomorú látványt nyújtottak. Nem látszottak többnek háborgó jobbágyoknál. Mostanra azonban az erőd védői kezdtek kifogyni az élelemből. amelyet sokkal nagyobb horderejűnek harangoztak be. rongyos és fegyelmezetlen. teljes fegyverzetben. Mélyen ülő szeme. és még mindig ügyesen forgatta. kőművesek. amint előkészítik a támadóeszközöket: kövek és égő törmelékek kilövésére alkalmas hajítógépeket. amely ugyanolyan sötétkék. A várőrség kicsi: ahhoz ugyan elegen vannak. és számos normann báró igyekezett a maga hasznára fordítani a helyzetet. Matilda a király unokaöccsével. Ezek az emberek egy erődöt ostromolnak. Nem erre számított. Most egy nagy csataló hátán ült és a dombtetőről nézte a király kis localshi erődje ellen intézett támadást. még bőrpáncéljuk vagy mellvértjük sincs. – Égő olajat zúdítanak alá. nyílvesszőből és az olajból. akik nem sokat tudtak sem a stratégiáról. hogy a lovak nyugtalanul mozgolódnak mögötte. A dombtetőről lehetett látni a lázadókat. ő és a csapata csak bámulják az odalenn zajló csatajelenetet. jelezve. a jobbkeze. Mellkasát egyetlen fémlemez védi és a sisakja is fémből készült. Felemelte a karját. Kiáltó az ellentét a lázadók és Waryk külseje között. miközben mi itt beszélünk – mutatott az erőd felé Angus savanyú arccal. Miért harcolnak odalenn azok az emberek? Arra gondolt. valamint az erőd falain belül és kívül élő kézművesek. William kétélű kardja volt. De nem elmélkedhetett ezen. vízből. vászon alsóinge fölött és sötétkék köpenye alatt finoman kidolgozott páncélinggel. a Laird Lion még mindig jobban kedvelte a kardját. Egyszerre megérezte. – Olyanok. – Waryk? – Angus szólt hozzá. papok és szabad emberek. de nem teljesen. mint a köpenye színe. hogy innen a dombtetőről kell támadniuk. Néhánynak csak egészen silány a pajzsa. hogy emlékeztesse.1. 11 . Henrik halála után. hogy egyszer visszatérjen. de miért… – mormogta Waryk. faltörő kosokat és létrákat. hogy visszavágjanak a támadóknak. Az apja pengéje. – Igen. s gyalogosai legtöbbször csupán nyers erejükkel érték el a győzelmet. akik megpróbáltak felmászni a falon. A nemrégiben megkezdett kőépítményt lerombolták. se páncélja. mintsem arra. csak harcolt… Az életéért. a lovag kiváló lovon ül. hogy elfojtsa a lázadást. A repülő sólymot ábrázoló címere rá volt hímezve a köpenyére. fejezet Tíz év alatt valamelyest megváltozott a harcmodora. Az erődöt őrzők inkább ostromra készültek fel. ami nem szokatlan itt a skót alföldön. hogy védekezzenek. Közel van ahhoz a helyhez. a lánya.

mert másvalakihez köti őket a hűség. Az egyik normann-franciául a másik gaelül. mindössze egy torony és egy régi kelta építmény: a faragatlan fából készült falak piacteret fogtak közre. hogy a nagydarab lázadó minden szót megértett. – Láttam – felelte. Waryk megfordult és látta. Thomas. mint a régi kelta barbárok. de Waryk hangosan rákiáltott. a harmadik a régi angolszász nyelven. – Ritkán láttam ilyen kegyetlenséget ennyire érthetetlen okból – mondta Sir Gabriel. nem tudta nem észrevenni. kénytelen volt ölni. hogy a visszavonulni igyekvő emberek különféle nyelveken kiabáltak egymásnak. amelyek alkalmasak a villámgyors ellentámadásra éppúgy. kiváló menedékhelyeket a sűrű erdőkben. gondolta Waryk. Sir Gabriel Darrow. és azt követelték tőle. ha tudom. a toronyőr nagyon megkönnyebbült. hogy Angusszel szemben egyetlen ember áll. minthogy bármilyen kérdésre válaszoljon. de a férfi az erdő felé fordította a tekintetét. a skótok. Skóciában még az alföld is nagyszerű lehetőségeket kínált a visszavonulásra. – Angus! Élve van rá szükségünk! A parancsszóra Angus visszafogta a bárdot. azonnal meghalt. Mivel egyfolytában több ember támadását kellett visszavernie. a hullámzó dombok között. hiába akarta őket életben hagyni. hogy végezzen a fickóval. de egyenesen felém tartott. hogy honfitársai lemészárlására indulnak. térdét belevágta Mercuryba és viharos vágtában elindultak lefelé a domboldalon. mint az ősi piktek. Néhány lázadó továbbra is ádáz dühvel harcolt. mindenkit lemészároltak. hogy segítséget nyújtsanak az ostromlott erődnek. Inkább a halált választotta. különben mindenkit megölnek. az elszigetelt törzsek. Megtanulta. – Waryk biztos volt benne. és megjött Waryk csapata. Waryk nem akart mészárlást. vagyis sokkal többen. hogy védekezésül ismét magasba lendítse a bárdját. mint a hirtelen visszavonulásra. Garth és a három MacTavish. – Bemegyünk az erődbe. de zavarta. A férfi kopasz fejére lesújtott a fegyver. Amikor végül abbamaradt a heves támadás. aki az útjukba akadt. És miközben Waryk jobbra-balra suhintott a kardjával. miközben lenézett a halott férfira és a fejét rázta: – Milyen ember az. – Sajnálom. Aztán vakmerően Angus felé mozdult. hogy kettéhasítsam – mondta Angus elképedve. Ezek a lázadók úgy néztek ki. sőt még a vikingek között is. visszafordultak és újra harcoltak. És az utolsó leheletükig harcoltak. ahol a szomszédos szabadok. aki ilyen keményen küzd és fél az élettől? – Átkozott legyek. bérlők és kisebb főurak és lairdek jobbágyai kereskedtek. – Az isten szerelmére. akit csak tudtok! Angus. 12 . kifestett őrültek özönlöttek az erdőből. amikor Localsh a kezükre kerül. hogy nem szerette volna elveszíteni egyik emberét sem. mint Waryk emberei. Mindig nehéz embereket ölni csak azért. Waryk. A zsörtölődő vén katona. Vadul és dühödten harcoltak. ti kapjátok el a faltörő kosnál lévőket! A többiek rohamozzák meg a kapunál a fickókat és szerezzék meg a létrákat! Most pedig előre Istenért. A szedett-vedett lázadók lehettek vagy százan. Angus éppen meglendítette hatalmas csatabárdját. hogy nyissa ki a kapukat és adja át az erődöt. hagyjatok életben. Megfordult a nyergében. néhányan úgy voltak kifestve. ti gyertek velem az ostromgéphez! Theobald. a királyért és a hazáért! Leengedte a karját. A localshi erőd kicsi volt. Miközben az erdő felé üldözték őket. mintha attól félne. hogy valami gonosz szellem ugrik rá onnan. hogy az ostrom véget ért.Isten a tudója. arra kényszerítve. hogy vannak jó emberek a király normannjai. még különösebbnek találta. Waryk. de egyre többen kezdtek menekülni. Miközben harcolt. hogy az ellenség igen ritkán gyakorolt könyörületet. számos csata túlélője elmondta Waryknak. hogy a támadás váratlanul érte őket.

aki a skót király véleményét ismételte. hogy meggazdagodjanak. gondoskodni fogok róla. Thomas és Garth egy lázadót vonszoltak be. vérzek. felnevelem. aki ezt az előnyös helyzetet arra fogja kihasználni. Keményen összeszorította a fogát. és tisztában volt azzal. akkor még erősebbek jönnek utánam. Miközben Sir Gabriel beszélt. – Ember. – Előbb vagy utóbb. Azt hiszem. Mondd meg a fiad nevét! Biztosítom neki a király védelmét. de azért. sem királynak nincs hatalma. Waryk észre sem vette. Halvány mosoly jelent meg a szája szélén. mi van alattuk. nagyuram? – Nem. hogy David igen nagy taktikus. – A normann lord idejön – folytatta Sir Gabriel – és több földet. hogy elfojtsa a fájdalmát. mint az északi vizek jéghegyeinek a csúcsai: még nem látjuk. – Kiért harcoltok. amíg megtudjuk. hogy megerősítsék a localshi erőd falait és védelmi berendezéseit. De a férfi összerándult és meghalt.– Ok az van bőven – szólalt meg Angus –. mert akar valamit. hogy kijjebb tolja a skót határokat. – Van neked fiad. – Mi lehet az. Vérzett. miután komoly munkát végeztek. Waryk felhúzta a szemöldökét és Angusre nézett. David tisztelte Henriket és támogatta lánya trónkövetelő törekvését. hogy mindent megteszek. – Igen. ember? Az angliai Matilda vagy az unokatestvére. mielőtt elmegyünk. Hogy miért. hogy úgy harcoljon majd. Igen. – Nincs több túlélő? – kérdezte. öldököljenek és elpusztítsák ezt a földet. és ha mégis meghalnék. hogy erősítsék meg a védelmet – mondta Waryk. hogy az angol király halott és az unokaöccse egy tolvaj fattyú. akiket szeret – válaszolta Waryk csendesen. mielőtt még… – mondta. de a sebe nem fájt. Waryk letérdelt mellé a kőpadlóra a kis toronyszobában lévő tűzhely előtt. akiket hátrahagytak. te meg fogsz halni. nagyuram. – Talán sohasem fogjuk megtudni – mondta Sir Gabriel. Felállt és ránézett az embereire. most. még nincs. Waryk azonban jól ismerte a királyát. itt hagyunk még tizenöt embert és ellátjuk az erődöt a szükséges dolgokkal. Waryk és az emberei. – Akkor ezt te nem érted. erejéről 13 . Ezek az emberek viszont csak azért jöttek. biztos vagyok benne. – Mondd meg az embereknek. végiglovagoltak a határ mentén. – Megesküszöm neked. Ha neked van fiad és válaszolsz arra. demonstrálva a skót király jelenlétét. Egy kis erősítés. hogy romboljanak. Miután megbizonyosodtak a skót urak jólétéről. A homlokán és a mellén ejtett sebei erősen véreztek és alig volt eszméleténél. ezek a csaták csak olyanok. Mindenki vérzik. A férfi fájdalmasan megrázta a fejét. – Nem találod meg a fiamat. – Elmenekültek vagy meghaltak – felelte Thomas. több szolgát és több hűbérest akar. nőket erőszakolnak meg és gyilkolnak. eltávoztak. Még egyszer megkérdem. mert te magad is vérzel. sem lairdnek. kiért harcoltok? A fickó köhögni kezdett és egy adag vért köpött. – Soha nem találnád meg időben. Minden ember azért harcol. – Azoknak a halála. ha sikerül neki. Stephen nevében támadtátok meg a skótokat? A férfi Warykra emelte a tekintetét. A vikingek támadnak és rabolnak. A halál fölött sem embernek. – Szerintem megtudjuk. hogy a csata közben megvágták. leszámítva azokat. Két nappal később. mint a haláltól? – kérdezte Sir Gabriel. De én nem halok meg. azt nem tudom. és sok sebhely van rajtam. – Sir Gabriel. amit kérdezek. amit kell… – kezdte Waryk. hogy meg fogjuk tudni – erősítette meg Waryk. mint az apja és a védelmemet fogja élvezni. Mielőtt visszafele indultak volna Stirling irányába. amitől egy ember jobban fél. hogy mi ez az egész.

Kiderült. aki I. amikor olyan sok normann meg angol-normann tartja skótnak magát. és elvigyorodott. Valami történt. aki ott várakozott. megfeszültek az izmai. A nő édes sietséggel viszonozta a mohóságot. És amikor mindannyian Davidet figyeljük. mégis a király egyik legbizalmasabb tanácsadója. megálltak egy kis angol várkastélynál. Mi is hallottunk a harcról. hogy kezében érezze a mellét. Henrik udvarában nőtt fel Daviddel együtt. Szerette Warykot és már évek óta a kedvese volt. Félhomály ült a szobán és illatos gyertyák pislákoltak. amelyet hatvan harcra és bajvívásra jól kiképzett embere őrzött. – Igen. a környéken előforduló zavargások ellenére. 14 . Eleanora. hogy vigyázzak a lányra. Eközben az angol… szóval az én hűségemet a célszerűség határozza meg. aki ugyan már idős ember. A Stephen és Matilda közötti konfliktusban semleges maradt. Az egyik öreg laird halála miatt a gyermekét a királyhoz kell vinni. Sir Harry Wakefield. kezében a király zászlajával. Természetesen nyitva tartom a szemem és a fülem. Elbúcsúzott a két testvértől és gyors iramban Stirlingbe indult. Peter ravasz fickó. Rámosolygott a lányra és kiitta a sört a kupájából. Waryk nevetett. és a skót földek közelsége miatt szoros szövetségben állt a skóciai David királlyal. – Á! Leskelődni fogsz a skót király után? – kérdezte Waryk szkeptikusan. téged az egész országban ismernek a győzelmeid révén. de hogy ki. mert Stephent támogatja. a skót király jelenleg ül a trónján. Érzéki nő volt. de ott-tartózkodása alatt hírnök érkezett Davidtől. azt nem tudom. Laird Lion! Én csak kíséretként vagyok itt. boldog volt az érintésétől. hogy egy régi barát. Erős vára volt. ahol Lord Peter of Tyne vendégszeretét élvezték. akinek sikerült megőriznie a békét a határvidéki birtokain. s gyorsan. s közben többet akart. aztán iddogáltak és lassan beesteledett. Barátom. – Nem. Lord Peter angol báró. bizonyára nagyon kimerült vagy… Eleget várt a húgom? – kérdezte Peter jókedvűen. tudván. de sohasem meggondolatlan. Miután meghallgatta Waryk beszámolóját a történtekről. Furcsa dolgok történnek. A csata hamarosan köddé vált. hogy az angolokéba belekeverednének! – Nem olyan egyszerű ez. egy csókra. Waryk odament Eleanorához. üdvözölte Sir Harryt. másnap pedig öt embert halálra kínoznak. – Az egyik nap megölnek valakit. Amikor a tűzhelyben már kialvóban volt a tűz. – Óriási pártszakadás van Angliában – mondta. gyakran nyers. – Igen. hogy minél előbb igyekezzen vissza Stirlingbe. Amikor meglátta. – Peter. bár csak igen ritkán láthatta.és hűségéről. Nos. megpróbál megszerezni a határtól délre! – Ez igaz. Térden állva lecsatolta Waryk kardhüvelyét és magához ölelte a férfit. és rám bízta. mert az öreg Henrik lányának esküdtek hűséget. – Most már eleget beszéltetek a csatáról meg azokról a szörnyű emberekről. – Van valami újabb esemény? Ismét kitört a háború? – kérdezte. akkor miért támadják meg a skót királyt? – Valaki nyugtalanságot szít. mohón vágyva az ízére. aki arra kérte. de Skóciának elég baja van anélkül is. – Igen. Miután Waryk leszállt a nyeregből. hogy amit csak lehet. ő is zavarba esett. az előcsarnok árnyékában Waryk meglátott egy nőt. kedves bátyám! – kiáltotta Eleanora. szeretnék lefeküdni és köszönöm a vendéglátást. gazdag angol laird özvegyéhez. ahol az országot sűrűn járó király leggyakrabban tartózkodott. Eleanora ruhája gyorsan lekerült róla. A Warykkal egyidős Peter egy nemesember fia. Waryk szeretett volna hosszabb időt eltölteni a tyne-i várkastély vendégmarasztaló légkörében. de ha ezek az emberek részt vesznek a koronáért folyó harcban. Waryk magához szorította. Kézen fogta és gyengéden mosolyogva végigvezette a sötét folyosókon fényűző lakrészébe. Egyik késő éjszakai lovaglásuk során találkoztak egy fegyveres őrrel. – Hát persze.

Matthew! – mondta Sir Harry. aki jött. hogy Sir Harry esetleg valóban rászorul az ő segítségére. A távolból látta. s a táncából ősi kelta hercegnő csábító bája áradt. – Nem – felelte Matthew. ezüstfehér ruhát viselt. Sir Harry? – Waryk nem akart arra célozni. Nos. A haja színe. hogy leírják csodálatos történeteinket. a király bajnoka. de attól félek. aranysárgán csillogó. Ez így megfelel. Ahhoz túl messze volt. – Bajba keveredtetek? – kérdezte Waryk. épp most tér vissza egy ütközetből. ők visszafordulnak. Matthew pedig máris megfordult. A hangja varázslatos és kristálytiszta. A tábortűz nagy fénnyel égett egy tisztás közepén. ahol a lady és a kísérete tért pihenőre. Laird Lion. – Van ott arrébb egy cserjés – mondta neki Sir Harry. Amikor fáklyájának lángja elhalványult. és hangjából érződött. Waryk. Ez a szerencsétlen teremtmény 15 . ahhoz viszont elég közel. tudni fogod. és egyben tudós is. A fák közül hirtelen nesz hallatszott. nagyuram. Talán csak azért. Waryk meglátta a tábortüzek fényét. akik Krisztus és az egyház történeteivel érkeztek. és amikor elhaladnak mellettetek. – Sir Harry… – kiáltotta. Sir Harry tisztelgésre emelte a karját. hatalmas sárkány állta az útját. hogy kipányvázza éjszakára. hogy érezze. – Akkor ma éjjel leszünk elegen. ha jön az ellenség – mondta a férfi valamelyest megkönnyebbülve. tisztelgett Waryknak. és megvárjuk. Kíváncsiságát felkeltette valami hirtelen mozgolódás. mint a tűz lángja. senki emberfia nem tudta. van valami varázslatos dolog a jelenetben. – Ez Laird Waryk. valamiért aggódik. mert amikor a Loch Ness partjára ért. ez nekem tökéletesen megfelel! – mondta Sir Harry. – Minden rendben. Szerzetesei keményen és sokat dolgoztak. ismét támadni fognak. – Köszönöm. hogy szolgálatára lehet. hogy az arcvonásait lássa. – Hallottuk. amihez Isten adott neki erőt. hogy már biztonságban vagyunk és közeledünk az erődhöz. – Igen. és egyik kezével egy hatalmas tölgynek támaszkodva. én észak felé megyek – mondta Sir Harry. a tábortűz előtt egy lány forog körbe-körbe. te menj az ösvényen déli irányba. Szent Columba történetét mesélte. – Matthew. – Hogy milyen bűnt követett el. Úgy mozgott a tűz körül. mint lemészárolt néhány őrültet. – Az embereiddel ott megpihenhetsz. – Akkor most hagylak benneteket pihenni. itt-ott egy-egy vörös csíkkal. – De hát baj az mindig akad. aztán követünk benneteket. újak is meg régiek is. – A királynak új ellenségei vannak? – Egy királynak mindig vannak ellenségei. Szólj Thomasnak.Waryk lehajtotta a fejét. aki bebizonyította a népének. De Columba mindenekelőtt harcos lovag volt. – Laird Lion. és az emberek elkezdtek járni hozzá. gyorsan elintéztétek a localshi lázadókat – mondta. – Velünk vannak a hölgy emberei is. figyelte a tűz körül összegyűlt. de egyik sem hasonlított hozzá. hogy végrehajtsa a parancsot. hogy adja ki a parancsot! Sir Harry. milyen erős az ő és Istenének akarata. árnyszerű alakokat. itt letáborozunk. Egy lovas léptetett az ösvényre. nem igaz? – Értem. aki örült. Hosszú. Valamivel arrébb voltak egy bokrokkal és fákkal sűrűn benőtt cserjésen túl. aki megőrizte szépséges kelta kultúránkat. Sir Harry megfordult és elindult az ösvényen észak felé. azonnal megfordult. és a rávetődő tűz fénye szivárványként ölelte át. de átkelt az Ír-tengeren és a mi áldott Iona szigetünkre jött. és átadta a lovát az apródjának. ma éjjel meg holnap itt maradunk. míg tábort bontotok. hüvelyéből kirántott kardjával. mert a leereszkedő köd misztikus fátylat vont a lány köré. Odament az ösvény szélére. elfogadjuk az ajánlatot. Sir Harry. Ő művész volt. majd én őrködöm. mint valami kobold. Aztán megszólalt. amivel mindenkinek a figyelmét magára vonta. – Waryk leszállt a nyeregből. Hiszen nem csinált mást. Ott aztán épített egy hatalmas kolostort. Voltak ott mások is már előtte. Angus. Amikor meglátjuk Stirlinget.

Álmában egy táncosnőt látott. A lány felemelte mindkét karját. A szörnyű teremtmény a tó legmélyebb. Fáradt volt és aludni készült. Lehet. hogy itt éljenek. De az megfordult és eltűnt egy ködborította mezőn. nevetés. hogy megérintse és lássa az arcát. aztán mélyen meghajolt. Aztán egy fuvola hangját lehetett hallani. Párbajra hívta a sárkányt. és miután lerázta hatalmas fejéről a kristálytiszta vizet. – Itt vannak a király normannjai – mondta valaki halkan. majd hirtelen csend lett. s nem ő. Az apja a vérével fizetett meg azért. tele büszkeséggel és szabadságérzettel – és vadsággal – gondolta Waryk. hogy Sir Harry a lány kísérője. Elbűvölő. Csak Isten tudhatja. Ő azonban magasba emelte óriási pajzsát és a tűz visszacsapódott a sárkányra. amit hamarosan követett egy hárfa lágy hangja. aranyszőke haja eltakarta arcvonásait. Ő maga is elég sokszor ontotta már a vérét.megkeserítette az emberek életét. 16 . beszélgetés és táncolás. s közben nevetett. de ő skót. Ellépett a tölgyfától. levágta a sárkány fejét és az emberek nagy lakomát csaptak az ellenség teteme fölött. gyermekeket rabolt és sok-sok leányt felfalt. tapsvihar tört ki a tűz körül. Kinyújtotta kezét. hogy a köpenye alatt viselt páncél normann. lábbujjhegyen állva az ég felé nyújtózott. Waryk még mindig a tölgyfának támaszkodott és a fogát csikorgatta. A lány könnyű léptekkel lejtette táncát. Egyszer csak a zenébe valami disszonáns hang vegyült és az édes hangok elúsztak az éjszakában. Amikor a lány befejezte a történetet. Columba pedig megelégelte. tüzet lehelt Columbára. Ekkor előhúzta hatalmas pallosát. Örült. s megvakult. legsötétebb zugából bukkant föl. hogy mit tervez a király. Különös suttogás kezdődött.

és én az életemet adnám az úrnődért. komoly és megbízható. ha tovább mennénk veled – mondta Ewan. bízik benne. Visszamennek. szürke szemű Ewan jóképű. Mellyora odafordult a komoly és megfontolt Ewanhez. ahol a hullámok vad bosszúvággyal csapkodják a kavicsos partot és a part menti sziklákat. nagyon komor volt. ha megbocsát. mindannyian aggódtak miatta.2. De akárhogyan is aggódott Ewan. gyönyörű látványt nyújtott. Nagyon fogtok hiányozni – mondta Mellyora. Rámosolygott Ewanre. Sir Harry szólt hozzá. és furcsa izgatottságot érzett. Mellyora nem kérte meg. – Sir Harry. Ez a legjobb stratégia. hogy elkísértetek. az erőd itt van előttünk. még most nem. bármit csinálni. mint ahogy a királynak is bíznia kell Mellyorában. Szürke kancáján ülve Mellyora lenézett a városra. Úgy vigyázzatok a Kék-szigetre. A király küldött kíséretet. Egész hazáját szerette. Ezt neki egyedül kell megoldania. hogy kezdett sötétedni és az alkony megérintette a völgyeket. Amióta előző este meghallotta. Szerette Mellyorát. Mellyora volt a sziget úrhölgye. De amikor a király emberei megérkeztek. de őt leszámítva. maradjon vele. Itt minden csendes. Jillian is. hogy a királyhoz menjen. még a rómaiak is eljutottak idáig. a folyópart egy távoli részén sátrakkal teli mezőt is látott: egy viking tábort. Az egyik távoli mezőn juhokat terelt két fiatal legény a kutyáik segítségével. nem az övé. Az erőd falai büszkén törtek a magasba. de már jóval azelőtt ősi törzsek telepedtek itt le. Ha baj lenne. mint ahogy a király bármelyik embere is azt tenné – mondta Ewannek Sir Harry Wakefield. – Nem lesz semmi bajom – mondta Mellyora. Beleharapott az alsó ajkába. Most. 17 . hogy Davidhez kísérjék. Ez itt egészen más. Mellyora bólintott. aki aggódott érte. A víz felszínén mintha drágakövek és fényes csillagok ragyognának. a nagybátyja a közelben van… – Ifjú hölgyem. A király embere. hogy a király fegyveresei mögöttük fognak lovagolni. hogy Adin meghaljon. Otthonról néhány ember idáig eljött vele. Aggódott Mellyora miatt. békés és nyugodt. mennünk kell. ahol állt. Gyerekkora óta a legjobb barátja. fejezet Az ösvényről sűrű erdővel benőtt dombtetőre jutottak. könyörögve. szeretnék néhány szót váltani Ewannel. – Úrnőm. A király volt a keresztapja. Még gyászolt. aztán a többiekhez szólt: – Danin. Elképzelhetetlen volt. Mellyora szerette Stirlinget. Hűséget esküszik Davidnek mint apja örököse. ahogy rám vigyáztatok! Rátok bízom az otthonomat. Mellyora képtelen volt gondolkodni. rádöbbent a helyzetére. hogy Mellyora megkéri. De onnan. – Ugyan már. Azt akarta. Arra várt. az egyik komornája. A sötétszőke hajú. Gareth. a sziklákat és a folyókat. most egész kísérete elbúcsúzik tőle. – Hamarosan otthon leszek. és ott feküdt előttük Stirling. hogy a király tudja. az összes embere. tekintetét le nem véve Mellyoráról. aztán beszélni fog vele őszintén. A nagybátyja a közelben van. Amikor meg akarták szerezni Britanniát. nyugtatta meg őket Mellyora. érezni. Sir Harry jött el érte. hogy maradjon. annyira hiányzott neki. Régi település. Minden úrnak és úrnőnek tiszteletét kell tennie a királynál. most magadra hagyunk. Ő még nem gondolt arra. Szerette Ewant. mint a Kék-sziget. – Talán jobb lenne. hogy vigyázzanak a Kék-szigetre. köszönöm nektek. aki a távollétemben vigyáz az otthonomra – mondta. Peter.

Ewan megrázta a fejét. – Lady MacAdin! – hallatszott Sir Harry hangja. sőt még Oroszországba és a Földközi-tengerre is. ifjú hölgyem. mert sötétedik! Mellyora ismét kiegyenesedett a nyeregben. lett légyen az barát vagy ellenség. a szívem mindig a tied lesz. – Mellyora. hiszen mindkét fél szerette volna megnyerni a segítségüket. A tengeri kalózok mindenfelé portyáztak. Bízz bennem! – Igen. Kilovagoltak a fák sűrűjéből és elváltak. – Én pedig hódolatomat fogom kifejezni a királynak. de mivel a felesége egy northumbriai családból származott. ő adott neki földeket és szerzett neki feleséget. mint száz harcos ereje. Az előző 18 . mit is akar és mit szeremé tenni. szenvedélyesen megcsókolta Ewant. betörtek Franciaországba. Matildával küzd a trónért. De a lány látta. De Henrik már két éve meghalt. és utoljára. majd miután körülnézett és megbizonyosodott arról. És majd imádkozom érted. sok támogatója akadt arról a vidékről. hogy mire gondol. Aztán még mindig ott voltak a vikingek. Miközben lassan ereszkedtek le a lejtőn az erőd felé. Ismét előrehajolt a nyergében. Megfogta Mellyora kezét. szerelmem. Néhány angol támadásokat intézett a déli határok ellen. Tudok vigyázni magamra. – Hogyhogy? Ewan hirtelen előhúzta a kardját és célba vette Mellyora nyakát. ifjú hölgyem. Szeretlek. Mellyora hátraléptetett a cserjésbe. de nem tudta megállni. Kinyújtotta a kezét. Henrik tanította. Mellyorának eszébe jutott. Angliába. hogy nincs erőd… – De van. David a király. Ewan pedig követte. meg tudta győzni az embereket. Senkit sem a származása alapján ítélt meg. Esküszöm. hogy egyedül vannak. mit tesz a másik. – Mondtál valamit? – suttogta a lány halkan. akkor csak annyi. Írországba. És nekem is sok mondanivalóm van a számára. – Bármi történjék is. Az idő és az eltelt évek igen keveset változtattak David királyon. Az ő kardja hamarabb elérte Ewant. Ewan lehorgasztott fejjel még egyszer előrébb léptetett. hogy még egyszer ne nevessen Ewanre. és Henrik unokaöccse. Sok mondanivalója van önnek. A lovával néhány lépést tett Ewan felé. – Mellyora. Stephen. – Hamarosan. – Azt fogja gondolni. Mellyora elmosolyodott. gondolta Mellyora. és gyengéden megcsókolta. légy óvatos! Ne szegülj szembe a királlyal! Annyi az ellenség… veszélybe kerülhetsz. – Tovább kell mennünk. – Ewan. mit mondtak neki: – A király nagyon szeretne látni. hogy erősebb és magabiztosabb lett és még bölcsebb. én erős vagyok. Ragaszkodott hozzá. – Minden rendben lesz. – Úgy nézett a lányra. Érezte a lány ellenállását. és lesütötte a szemét. A szövetség sokkal előnyösebb lehet. úrnőm. Hamarosan otthon leszek. nagyon gondosan választottam ki számodra jövendőbelidet – mondta határozottan a király. hogy talán nem is lesz alkalma elmondani. Erre esküszöm. hogy még ma láthasson. Az nem jutott eszébe. Mellyora ezt nem tudta elviselni. mire készül. A határvidék mentén élő lordok és ő éberen figyelték. *** – Mellyora. előrehajolt és gyengéden megcsókolta a fiú ajkát. azt teszem. Henrik lányával. Az angol nemesek erősebbek lettek. én szeretni foglak. Részben I. és megérintette Ewan arcát. Ha valami változott. – Nem lesz semmi bajom. és természetesen Skóciába. úrnőm.– Természetesen. mintha búcsúzna.

Ez a lány birodalmának egyik leggazdagabb örököse. makacsul előreszegezett állal. Még ha lojálisnak is tartja magát. Arca hűvös és közömbös maradt. ifjú hölgyem. De tudott könyörtelen is lenni. a skót Canmore családhoz való lojalitásra. – A házasságodra sor fog kerülni. hogy megértse és végrehajtsa az akaratát. Csakhogy a lánynak nem tetszettek ezek a tervek. Igen. hogy halott apja annak idején hűséget esküdött Skóciának és neki. hogy ő maga maradhasson az ura apja birtokának. De a mindenségit. kegyetlen pusztításokkal végigsöpört Orkneyn és a Hebridákon. ott állt a nemrégiben áttért keresztény apja mellett. Mellyora még mindig nem válaszolt. Tekintetét a királyra szegezte. megszilárdította a pozícióját és formális békét kötött David bátyjával. aki csaknem minden nap időt szakított arra. tenni fog róla. hogy Skócia királyai arra kényszerültek. hogy hódolatukat fejezzék ki a dán Knutnak. gondolta David. mintha egy tehetséges művész kezei formáltak volna meg egy mítoszbeli szépséget a stirlingi várkastély nagytermének díszítésére. III. Ugyanakkor igen figyelemreméltó örökséggel rendelkezik. Szemrebbenés nélkül állta a király tekintetét. Erős és művelt. A saját keresztlánya: amikor született. amelyek háborúkon és diplomáciai lépéseken keresztül. és semmilyen érzést nem árult el. Főleg ezért küldött el Mellyoráért olyan gyorsan apja halála után. Harcolni akar velem. aki most itt áll előtte. Lehet. a kereskedelem fellendítéséért. tudta. ahogy felcseperedik. De talán nem most és nem itt. Mellyorának túl sok a viking rokona. és remélem. De akkor hogyan? Mellyora nem vitatkozott. csak erősödni fognak. 1098-ban a norvég király. de nem adott rá lehetőséget. És ahogy most Mellyora ott állt előtte. ha Isten is úgy akarja. Ám ő apja örököseként jött ide. Azonnal elmondta neki. Mindig is veszélyesek voltak. aztán elmondta neki. hogy mit tervez a számára a közeljövőben. Ami pedig gyámleányát illeti. mint egy kőszobor. mint a határvidék lordjai. Ellenkezés nélkül. Magnus. David ujjai erősen megmarkolták szépen kifaragott székének karfáját. hogy felesküdjön a királyra. veszélyes vágyai és veszélyes rokonai vannak. a vikingek veszélyesek. hogy milyen jövőt szánjon neki. Ő azonban minden kérést és könyörgést elutasított. amióta David visszautasította azt a kérését. Most pedig Mellyora gyámja. és egyre határozottabb tervek fogalmazódtak meg benne. David nagyon elégedett volt a döntésével. Tisztelték az új törvények bevezetéséért. de meghúzták egy önálló ország határait. és figyelte. Sok férfi kérte meg titokban a kezét a királytól. a pénzverésért és még sok minden másért. Már akkoriban is sokat gondolkodott azon. akit Mezítlábas Magnusként ismertek. hogy hűbéresküt tegyenek Anglia királyainak. tisztelte 19 . gyönyörű. aki megérdemel ilyen jutalmat és ilyen hatalmat. David tudta. de ellentmondást nem tűrő hangon. és ezt tudta is.évszázad korai éveiben ősei arra kényszerültek. hogy milyen tervei vannak vele a jövőben. hogy beszélni akar. Azt a hatalmat. akik szolgálatot tettek neki. katona és államférfi egy személyben. hogy közölje vele leendő házasságának hírét. megérted az álláspontomat – mondta David udvarias. Vajon mire gondol? Mellyora is tudta. függetlenül anyai származásától és attól. De ennek a lánynak. Davidnek. Olyan király volt. Jó király. David azért hívta Stirlingbe. Nem volt hajlandó újra nősülni. amelyhez szükség van Skócia szeretetére. Úgy állt ott. egészséges és élettel teli nő. nem lesz könnyű dolga. Már nagyon hosszú ideje bámulják egymást. mialatt Adin csak gyászolta elhunyt feleségét. nagyon könnyen befolyásolható. de igent sem mondott. Kevés olyan férfi van. és ily módon nem is lehetett fiú örököse. a vikingek nagyobb veszélyt jelentettek. fiatal. Nagyon régóta. Elfogadta hűbéresküjét. gondolta magában. szótlanul. amikor még élt indulatos apja. Márpedig az előtte álló lány viking. hogy akár a legszegényebb alattvalóit is meghallgassa. és gyorsan megjutalmazta azokat. Adin megtartotta az esküjét. akit Anglia nagy része királyának is tekintett. David maga is kötött békét a vikingekkel.

karcsú. Adin azonban kivételes volt. látott és győzött. a vörös enyhe árnyalatával. Akárcsak az édesapám. De a király érvényesíteni fogja az akaratát. kedvesem? – kérdezte. legalábbis a szóbeszéd szerint. neki is finom arcvonásai. vastag szakállal és szikrázó szemekkel. ami nem az övé. Mellyora apja. mint a puszta hűségnyilatkozat. amikor Mellyora született. Furcsa módon David soha nem vonta kétségbe Adin hűségét azóta. ha hozzájuk fordul. magasan ívelt arccsontja volt. Megérti az álláspontját. Az asszony halála után lánya volt az egyetlen társa. a Skul-sziget lairdje. mozdulatlanul állt. hogy hogyan kell kalózkodni. Vele lovagolt. Ebben az egyszerű öltözékben még nemesebbnek tűnt. De gael asszonya halála után is hű maradt az emlékéhez. A király figyelte. Mellyora elhallgatott. A király hallotta. felség. ahogy az apja elé állna. mint az apja. Végül is Mellyora részben viking. Medvetermetű férfi volt. hogy ő király. hogy tárgyalásokat folytasson a királlyal. aki mindig kimagaslott a többiek közül. David mosolya alábbhagyott. 20 . amennyire csak lehetséges. Daro. és szorította apja hatalmas kezét. hogy én mindig leghűségesebb szolgád voltam. az az. – Nos. Amit a lány még nem értett meg egészen. Csak nem ért vele egyet. főurakkal. Akárcsak anyjának. A nagy Adin nem régen halt meg. hosszú. és hogy a menyasszonya akarta-e vagy sem a házasságot. hogy a viking elment hozzá. rabolni. a származás nagyon fontos lehet. David úgy döntött. hogy más uralma alatt éljenek. senki sem tudja. Talán mintha ajka most egy ici-picit mogorva lenne – az egyetlen árulkodó jele annak. – Én megértem az álláspontodat. Mint király. igen. Talán még arra is megtanította. Vagy erről van szó. Hát igen.őket. Nem mintha erre olyan nagyon vigyáztak volna. olyan földet megszerezni. hogy az ilyen egyszerű öltözék többet fog jelenteni neki. ahogy az érzéseivel küzd. Apai ágon egészen a nagy Kenneth MacAlpinig tudta visszavezetni a családfáját. vagy pedig cselt sző ellene. mert arra számított. Mellyora mérges rá. Bárhogyan is indult a házasságuk. Ám Mellyora mindkét szülő legjobb tulajdonságait hordozta. ő azonban hű alattvalója lett. sima kék vászon ingruhában jött hozzá. A haja aranyszőke. – Akkor tehát elfogadod a jövődre vonatkozó terveimet? – Tudod. David biztosra vette. A vikingek nem sok hajlandóságot mutattak arra. Persze David is megértette Mellyora helyzetét. vele gyakorlatozott és vele szállt tengerre. Családjából még mindig sokan uralkodtak a Skócia partjai mentén található szigeteken. Túl sok benne a viking vér. hogy az esküvő olyan hamar meglesz. Úgy jelent meg előtte. magas. David ifjúságának legfontosabb éveit egy normann udvarban töltötte. Nyugodtan. Rettenetesen mérges. Adin szerette őt. vele olvasott. Mellyora nagy hatalmú rokonai segíthetnek neki. most éppen Stirling alatt táborozik. Magas. hogy megegyezzenek. anyja a szász királyi családból származott. a nők imádtak. Halála hirtelen jött. hogy palástolja a mérgét. Adin egyszerűen jött. amikor összerándult és falfehéren a földre zuhant. és nagyon-nagyon óvatosnak kell lenni a vérségi szálak összekötésével. Nyakán az egyik ér vadul lüktet. felség – felelte Mellyora. amely most szabadon omlott alá a vállára és a hátára. rugalmas. Mellyora mindent megtesz azért. hogy a lánya egész éjszaka ott ült mellette. Ó. loboncos vörösszőke hajjal. A férfiak csodálták. Kék szeme erőt és misztikumot sugárzott. hogy miként fogadta a király parancsait. David elmosolyodott. Alakja tökéletes. mint egy isten. eddig is kibontott hajjal járt. Ékszer és díszítés nélkül. és egyenes háttal. megtanulta. Éppen iszogatott a barátaival.

megmondtam. És az invázióét! – gondolta David. ne felejtsd el. hogy pusztán a szavaival nem tudta őt meggyőzni. amelyhez én csak egy tartozék vagyok. akik meg akarnak szerezni téged és a birtokaidat. – Amit mondtam. reszket. nem aludt s egyfolytában imádkozott. akarat és értelem. bár azt nem tudta megállapítani. Kezdett belefáradni a vitáiba. Miközben figyelte a királyt. – Ismétlem. Gyermekkora óta ismerte Mellyorát. aki lord lehetne. hogy túl messzire merészkedett. én vagyok a király. hogy megpróbáljon meggyőzni egy makacs örökösnőt. hogy meghalt. – De felség… – Elmehetsz! 21 . – Elég jól elboldogulok – mondta Mellyora egykedvűen. De nincs köztük olyan. erős az akaratod. Az a férj. – Azért. Ő fog győzni. A boldogulásodat apád és anyád egyaránt rám bízták. – Választottam neked egy férfit… – Választottál egy férfit. – Nincs olyan. Mellyora megköszörülte a torkát. De te fiatal és nagyon szép nő vagy. vajon attól való félelmében-e. Olyanok. És én most csak a te jövődre gondolok. hogy a saját ügyeimet én intézzem. most már elveszítve a türelmét. még mindig keményen állta a tekintetét. felség? David felállt és elindult Mellyora felé. Mellyora – mondta kurtán. David lehajtotta a fejét és elmosolyodott. Phaginnek sikerült meggyőzniük arról. Amit tudok. vagy csak azért. Aztán lesütötte a szemét és David látta. ha eljön az ideje – és erre itt most ünnepélyesen megesküszöm – az egyik leghűségesebb alattvalód lesz. Látom benned az erőt és akaratot. ha hiszel bennem és megengeded. Ugyanakkor zavarta. mindent tőle tanultam. Aztán komoly tekintettel újra a lányra nézett. hogy ez mekkora csábítás azok számára. sőt még nagyobb odaadással. – Jó mesterek tanítottak. és elnáspángolná. mert nő vagyok. – Kedvesem. hogy maga döntsön a sorsáról. Sokkal súlyosabb gondjai is voltak. mintha a saját lánya lenne. felség. Én is mindig a leghűségesebb szolgád leszek.Még azután is szorította. hirtelen gyanakvással. El sem tudod képzelni. A hűbérurad és a keresztapád. Ehhez pedig én kiválóan értek. Apja halála után Mellyora három napig virrasztott és nem volt hajlandó elhagyni a kápolnát. – Jól beszéltél. mi a legjobb neked – és Skóciának. mert dühös. felség. felség – javította ki Mellyora. akinek oda kell adnom a vagyonomat. amit akart. – Amikor egy erődöt ostromolnak. – Mellyora! – folytatta David. aki túl gyenge és ostoba ahhoz. aki uralkodhat fölöttem – csattant fel Mellyora elveszítve türelmét. – Lady Mellyora. hogy most már magára kell hagynia az apját. akit én választok majd. – Szúrós tekintetét Davidre szegezte. aki irányítja a többieket. amelyben átkeresztelkedett a keresztény vallásra. míg végül a barátainak és a fura gael papnak. senki másnak. s most az az érzése támadt. hanem annak az embernek a képességei. Tudom. Lenyűgözte ellenállásának ereje. tökéletesen tisztában vagyok azzal. hisz ő a király. – Most elmehetsz. – A személyzetemben igen rátermett emberek vannak… – Akik téged szolgálnak. nem egy szál kard védi azt meg. de újra meg kell ismételnem… – Erő. Amikor letakarták a holttestét abban a kápolnában. De túl idős már az ilyen bánásmódhoz. nem evett. ifjú hölgyem – az ifjak szenvedélyével és hevességével. és csak neked. mint az. úgy kellene kezelnie. akik értik a túlélés művészetét. Amikor odaért elé. is ott ült mellette. Legszívesebben a térdére fektetné. De engem a kardod ereje aggaszt. az apám a leghűségesebb szolgád volt. hogy nem sikerült elérnie.

amikor nőül vette gael menyasszonyát. sem pedig a testi erőnek. Mellyora ismét lesütötte a szemét. amelyet elveszített. udvariasan fejet hajtva –. – Felség… – Az isten szerelmére. és erre végül a lány összeszorított fogakkal elhallgatott. s a király dühe szempillantás alatt elpárolgott. igazi hős. hagyj engem békén! – mennydörögte David. a király hűséges harcosaként. hogy meg fogsz lepődni. mire lehet képes. – Akkor fogoly vagyok. David azonban türelmét vesztette. pedig ennek semmi köze sincs sem a nemnek. Waryk jövője egészen mostanáig komoly gondot okozott Davidnek. egyik emberem odakinn vár az ajtó előtt. – Úgy érzem. ha megyek. – A vendéged. de azok olyan idős örökösnőkhöz tartoztak. – Hölgyem – mondta a király. – Légy óvatos! Lehet. nem mész haza. és alig nőtt ki a gyerekkorból. – Próbára teszed a türelmemet. legyen. aki nemcsak hogy nem hajlandó a házasságra. akik nem biztosíthatták számára azt a családot. De Mellyora nem volt hajlandó feladni. lehet. Csak Adin váratlan halála után döntött úgy. mint Wodin. aki örökké él. Fiatal volt. ha látnád. Isten előtt még egy király sem kényszeríthet arra egy lányt. az értelem erős fegyver. Nem szeretném. Búcsúzom és hazamegyek… – Nem. zavarlak. vendégedként – távozom. ifjú hölgyem. A király még Laird Liont sem értesítette közelgő esküvőjéről. felség. hogy közeledik csapatával.– Igen. de kék szemében még mindig veszélyes tűz izzott. Mert ezek szerint nem menekülhetek előled. Laird Lion győztesen fog bevonulni. mint amilyen ennek a vikingnek a lánya. – Szót fogadsz? – David karba fonta a kezét. hogy a lakosztályodba kísérjen. Szót fogadok és békén hagylak – mondta halkan. Az évek során más birtokok is szóba jöhettek volna. hogy elmondja neki tervét. felség. hogy Mellyora a legmegfelelőbb jutalom neki. hogy a lány és vagyona ilyen hamar a rendelkezésére fog állni. Hangja szemrehányónak tűnt. – Úgy látom. David király. hanem azért is. hogy férjhez menjen. most pedig a királya egy olyan menyasszonnyal ajándékozza meg. hogy bebizonyítsam. mint egy isten. Az Oroszlán vezette őket. nem igazán méltányolod az észt és a hűséget. – Mellyora – mondta dühösen – viselkedj velem tisztelettudóan! – Nos. ha alábecsülnél. ifjú hölgyem. hogy közölje vele. de olyan gazdagot. amikor megszületett a lánya. mert Adin halálára sem számított. pontosabban a váradból. de aki pimaszul elhatározta. A király feje zúgott. – Tudod. hogy ezt mindenkinek a tudomására hozza. Ki gondolta volna. – Kedvesem. nem áll szándékomban gondot okozni. David fenyegetően odahajolt hozzá. hogy nem csak Stirlinget nem hagyhatod el. – És ha szeretnék elmenni – persze csak az esküvőig? – Jó éjt! – mondta David határozottan. de a kényszerítést inkább leendő férjedre bíznám! Mellyora elmosolyodott. akinek erős a kardja. ahogy óhajtod. Foglyodként – nem. hogy találkozzon leendő vőlegényével. ha arra kényszerítenek. Különösen akkor. Már-már a nyelvén volt. Csak azt szeretném. nem csak azért hívta Stirlingbe. úgyhogy jobb. felség – mondta Mellyora –. hanem a lakosztályodat sem – figyelmeztette. Egyik hírnöke nemrég hozta a hírt. igen nehezen lehetett találni. Fiatal nők mindig akadtak. – Ahogy parancsolod. felség? – A vendégem vagy. Minden hódolatom a tied. 22 . – Úgy van. Mellyora felhúzta mézszínű szemöldökét. elmegyek – válaszolta. Próbált uralkodni magán. hiszen a norvég olyannak tűnt. – Igen? Bocsánat.

kössünk egyezséget… – Hölgyem… – Ha sikerül megszöknöm. szabad vagyok – suttogta Mellyora. – Persze. Hátrapillantott és végignézett a mögötte lovagló fegyvereseken. És sohasem kért cserébe semmit… – Waryk? Gondolataiból hirtelen kizökkentve. Mielőtt elérte volna az ajtót. hogy Lady Mellyora semmilyen körülmények között nem hagyhatja el a stirlingi erődöt az ő engedélye nélkül. Belekarolt Sir Harrybe. Mindketten tudjuk. David figyelte őket. hogy maga fog rám vigyázni. – Úgy lesz. hogy régi barátja. akkor visszahozzák. mint egy istennő. – Nem ígérhetek semmit! – szólt David határozottan. Sir Harry Wakefield várja Lady Mellyorát. és felvidította. – Már majdnem a királynál vagyunk. A férfinak a birtok. s a fejét magasra emelte. mégis légies léptekkel távozott. Utasította az őrség parancsnokát. – Ha ennyire biztos vagy a dolgodban. kedves uram. – Sir Harry! – üdvözölte. De ha mégis sikerülne… akkor szabadon dönthetnek a jövőm felől? – Nem fogsz megszökni. Aztán hirtelen előrelépett. a nőnek a szabadság ad erőt ahhoz. megduplázza Mellyora ajtaja előtt az őrséget. Mellyora mosolygott. Napok. hogy a nemes hölgy biztonságban visszaérjen a lakosztályába és ott is maradjon. vagy akármennyi idejük is volt. és híve. 23 . szabad vagyok – mondta Mellyora. Méltóságteljes. lábujjhegyre állt és puha csókot lehelt az arcára. David megállította. A nagyteremből kilépve látta. erősebb vagyok annál. felség. – Ha megszököm.– Felség. percek alatt. de őt ez soha nem zavarta. hogy egy megkeseredett. – Megérdemelnéd. Úgy döntött. megfogta David vállát. Waryk Angusre nézett. Amikor befejezte. Sir Harry. Kiválóan küzdöttek a csatában. meztelen testtel simult a férfihoz. aki ott lovagolt mellette. Felség. Kihúzta magát. hogy küzdjön. – Igen. amíg ki nem léptek az előcsarnok túlsó ajtaján. – Felség! – Gondoskodj róla. mesterei a fegyverforgatásnak. Hidd el. Aztán sarkon fordult. s az ajtó felé indult. de egyre biztosabb volt abban. vén nőgyűlölőhöz adjalak feleségül! – Dühös léptekkel indult Mellyora után. mi történt. hogy nem. Ha mégis megpróbálná… Nos. Láncra verve… Nyugalom. De ha mégis…? – Nem fogsz megszökni. de szeme szikrákat szórt dühében. elterelte a figyelmét a világ dolgairól. Waryk az elmúlt hosszú évek során gyakran jött dühösen vagy kimerülten az asszonyhoz. órák. – Jó tudni. és helyén van az eszem. Waryk még mindig nem értette. hogy ebből az erődből nem lehet megszökni. mint amilyennek látsz – mondta határozott méltósággal. amíg nem hívatom. mintha pontot tenne a dolog végére. lovaskatonák voltak. hogy a szálakat valaki a háttérből mozgatja. nyugalom… Eleanora gyógyító balzsamot dörzsölt a Waryk felkarján vágott sebbe. – Sokat tanultam tőled és az édesapámtól. hadd mondjak valamit. én jól forgatom a kardot.

Az előző este Waryk levetette harci öltözékét. amikor Henrik lánya és unokaöccse viszálykodnak a trónért. vagyont vagy címet szerezzen magának. hogy az előző éjszakán pihentek. A fejük fölött az égbolt sokkal lenyűgözőbb volt. Megrántotta a kantárszárat. mit mondok a királynak. pajzsait. Nem tudta. A vikingek azért vannak itt. Stirling itt van előttünk. – Mondd meg őfelségének. Óvatos leszek. – Nincs rajtad még egy páncéling sem… – Itt a tőröm – felelte Waryk.Tény. pedig már Stirling kapui előtt álltak. Angusnek egyáltalán nem tetszett az ötlet. Vidd be az embereket a várba. és elvágtatott. Nem akarják bántani a skótokat. hogy tárgyaljanak a királlyal. aki erre kóborolhat. – Angus! Azt hiszem. De hosszú az éjszaka. Annak ellenére. – Waryk… – Angus! – sóhajtott. mint a város fényei. hogy beszámolj neki a történtekről. emlékszel? Még hírvivőt is küldtél előre. Innen már látni a kapukat. 24 . mint a harc. nem érhet fel egy hadsereggel. állandóan tisztogatta kétélű kardját. Az éjszaka tiszta. Angus rosszallóan ingatta a fejét. hogy birtokot. – Miért? – kérdezte Angus zavartan. Gondolatai elkalandoztak. Van idő. itt maradok a közelben. és üdvözöld a királyt! Mondd meg neki. – Egyedül maradnék kis időre. – Jó ember vagy. – És egyedül akarsz lovagolni… – Igen. és hamarabb ideértünk. páncélingét és mellvértjét. Hátranézett az ifjú Geoffrey of Permre. hogy értesítsd. a lázadók ki ellen harcolnak és mit akarnak elérni. hamarosan ott leszek. egy normann lord általában nagyobb erővel és céltudatosabban harcolna. Különben sem megyek le a folyóhoz. s a csillagok ékszerként ragyogtak az égen. fegyverhordozójára. Egyszerű tartánjában és gyapjúköpenyében ugyanúgy néz ki. Angus meglepetten vonta fel a szemöldökét. De most légy jó barát. Magad is szerettél volna mielőbb hozzá menni. mint terveztem. emberei kimerültnek tűntek: a vonulás jobban fárasztotta őket. én most itthagylak. de mint Sir Gabriel mondta. Alig várja. Tudta. és hagyj nekem békét! Köszönésképpen odaintett a mögötte álló lovasoknak. lehet bármilyen erős és bátor Waryk. igazi védelmezőm. s lova megállt. aztán megfordította a lovát. amely összeért a végtelen fekete tengerrel. És még nem tudom pontosan. – Ennek a csapatnak te vagy a vezére. hogy az északi angol nemesek különösen veszélyesek most. akikkel megvívott. barátom. – Egyedül lehetsz a stirlingi lakosztályodban is… Waryk elmosolyodott. hamarosan megérkezel… – Igaz. és mindenről részletesen beszámolok. és a király látni akar. nemsokára ott leszek nála. – Nem kell miattam aggódnod. mint a vademberek. A legveszélyesebb ember. – Lenn a folyónál egy viking tábor van… – Igen. A fiú nagy gonddal kezelte holmiját. legfeljebb egy halász.

sóhajtott. ahol a főurak mindenhatóknak képzelik magukat. Néhány évvel ezelőtt harcolt ismét. – Igen. és valószínűleg azonnal férjhez adja. Te pedig nyilván pontosan tudod. – Bár kedvelem. miután bezárta maga mögött az ajtót stirlingi lakosztályában. bár olyan lenne.3. Jillian MacGregor felvonta szemöldökét e szavak hallatán. Különösen most… – Persze. Tovább hímzett. – Az apád halott. David úgy gondolja. Egy pillanatra Mellyora azt kívánta. mint komornája volt Mellyorának. és Mellyora szemébe nézett: – Hogy miért? Mert egy viking lánya vagy. – Igen. vidám arcán nem hagyott nyomot az idő. és ahol a legkisebb nemesek is vad és vitéz felmenőkkel dicsekedhetnek. hogy mi lesz az eredménye a királlyal való találkozásnak. 25 . hogy nagyon szereted a királyt – mondta. hogy találkozzatok. igazából az a célja. – Hidd el nekem. apám halott. Még Ewan is megmondta: David nem fogja hagyni. el kell ismerned. melyben most huncut mosoly bujkált. szép. tulajdonképpen ő nevelte föl a lányt. amikor trónra került. és nem szigorúbb annál. Édesanyjának a legjobb barátnője és komornája volt. amikor elkezdődött a klánok közötti viszálykodás. hogy kiterjessze országa határait. mint Jillian. hogy hű vagyok és erős. – Miért nem érti meg. Emlékezz. Bár elmúlt már negyven. úgyhogy sok viharos időt megélt és látszólag könnyen viselte a megpróbáltatásokat. mint szükséges ahhoz. milyen szörnyűséges csaták dúltak 1124-ben. higgadtan. – Ami igazából az anyádé volt. – Apám hű volt hozzá. Tudta. csak egyes férfiakban bízik. És az is nyilvánvaló. nagyszerű uralkodó. hogy a sziget úrnője maradjon. Királynak lenni nem könnyű. szembe kell szállnia a határvidék angol uraival. tisztában van vele. mint bármelyik férfi? Jillian ölébe ejtette kézimunkáját. Természetes. – Mellyora… A lány az asszonyhoz sietett. fejezet – Minden férfi zsarnok! – sóhajtott Mellyora. mi történt. nőkben egyáltalán nem. Haja lágy ezüstje csodás keretbe foglalta elefántcsontszínű arcát és acélszürke szemét. és letérdelt előtte. Jó lehet békében élni a világgal. Ő is figyelmeztette. ujjai egyetlen pillanatra sem álltak meg. – Azt hittem. a szolgák az egész várban a házasságodról beszélnek. De egyetlen percig nem nyugtalankodott amiatt. – És minden királynak zsarnoknak kell lennie? – Mellyora. – Alig vártad. És nem szabad elfelejtened. Nem szereti a vérontást. Őt semmi sem tudja kizökkenteni. az angolok! – csattant fel bosszúsan a lány. Kivívta népe szeretetét és hűségét. könnyen a maga javára fordíthatja a helyzetet! Azt mondja. különösen ebben az országban. hogy joga van az efféle ügyek intézéséhez. a király egy… zsarnok. Ő a király. hogy a skót erődítményekben és várakban olyan embereket akar tudni. hogy rám hagyja a földjét. akikben megbízhat. ha emlékezetem nem csal. hogy ez fog történni. tudta előre. amikor bementem hozzá. pedig mindannyian tudjuk. hogy összetartsa országát. Inkább barátnője.

amilyen a normannoké előtt volt. pedig csak azt szeretném. – Vitatkozol velem? A föld anyámé volt. Elismerem. A fejébe vette. talán nem. A normannok hozták magukkal azt a sok nyomorult törvényt. hogy mesélt nekem a régi időkről. akár nem. Ewan MacKinny skót volt: Skóciában született és nevelkedett. az édesanyám olyan régen meghalt már. szerettem anyádat. apja rokonai támogatni fogják. hogy megértsd és elfogadd a helyzeted. hogy elmondja. 26 . Az a zsarnok még arra sem adott neki lehetőséget. szabad leszek. Laird Lionnal fogja megházasítani. – A régi hit szerint a föld az anya. Apja családjának törzsfője volt. akkor én is lehetnék a saját birtokom tulajdonosa… – Talán igen. Amikor Skócia földjén sok király uralkodott. de a viking veszély valóságos. hogy elmondja. Isten a tanúm. Persze erről mit sem tudott. – Azt hiszi. A királynak örülnie kellene. Hát téved. és David egyik legjobb barátja lett. hogy az enyém legyen. hogy David éppen a te lázongásodtól fél? Nem veszed észre. vérüket adták Skóciáért. és a nőket tisztelték és szerették. Ő parancsol. Mesélt nekem a régi hitről… – Te a pogány világról beszélsz! Mellyora elmosolyodott. hogy Skóciát hazájaként szereti. amíg dűlőre nem jut a királlyal. – Ez nem volt mindig így. – Zsarnok – mormolta a lány dühösen. aki erős kézzel megtartotta! A lány felpattant. Biztos vagyok benne. Ha megszökik. David a király. istenek. Sokan emlékeznek még azokra a vérzivataros időkre. akár a Mindenhatót okolod érte. mint a férfiak. Nem érted. akit férjedül választ.Mellyora dacosan emelte magasra állát. hogy a király szeret téged… – De nem tartja tiszteletben a jogaimat. A MacKinnyk sok harcost adtak a skót királyoknak. hogy nem nagyon emlékszem rá. szeme szikrákat hányt hirtelen támadt dühében. – Én vagyok birtokaim egyedüli örököse! Gyűlölöm a normannokat. különféle népek. de ne felejtsd el. és fel-alá kezdett járkálni a szobában. mit? Téged egyáltalán nem érdekel. És ha most olyan világban élnénk. amikor az északi barbárok skót földeket foglaltak el. szokások voltak… És a nők ugyanúgy birtokolhatták a földet. – Ha sikerül megszöknöm innen – szólt Mellyora –. hisz nem adott esélyt arra. Ewan-hoz akar feleségül menni. erre mit mondasz? – Mégis. és nem ismered a világot. akik annak idején Mellyora anyjának a családjától kapták a földet. mint egy gyermeknek. – Akkor nincs más hátra: meg kell találnom a módját. de arra igen. amit mondok. amelyek szerint élünk. mire ő mit csinált? – Akár a normannokat. Azért jöttem ide. és gyűlölöm mindazt. – Túl rég élsz a Kék-szigeten. parancsolhat nekem. – Mellyora – sóhajtott szomorúan Jillian. Büszkék és nemesek mindannyian. Eggyel több ok arra. a királynak joga van téged és birtokodat annak adományozni. Ha megszökik. hogy szabad legyek. Apád bebizonyította. A földet anyád örökölte. hogy biztosítsam a hűségemről. akár nem. hogy te megszülettél. hogy az apád volt az. és felpattant székéből. amit magukkal hoztak! – A normannok még azelőtt jöttek. szabad lesz. nincs több jogod. és Jillianre pillantott. akár tetszik. igaz. A lány csökönyösen rázta a fejét. de nagy ostobaság volt tőle holmi mesékkel hiú ábrándokat ébreszteni benned. Tetszik vagy sem. Akár tetszik Davidnek. hogy Mellyora földjének egy MacKinny lesz a lairdje. – Micsoda? – kapott levegő után Jillian. – Szabad? – Meg kell szöknöm. bár viking vér is csörgedezett az ereiben. Nos.

Jillian! A királyok gyakran kényszerülnek arra. karddal megvédeni magát. aki megakadályozta. akik róla gondoskodnak. míg David jobb belátásra nem tér. Elvégre a part menti szigetek legtöbbjén vikingek uralkodnak… – Veszélyt jelentesz máris. – Ha meg tudok szökni. hidd el. Persze ott volt Ewan. – Ezt a király mondta? A lány nagyot nyelt. A szolgák azt beszélik. nem lehetsz ilyen naiv… – Naiv? Ugyan.Az ablakhoz sétált. minden férfi és nő megérdemli a tiszteletet. Adin erős volt. még arra is. 27 . hogy egyezséget kössünk. és nemsokára egy nyomorult idegen karjaiba vetik. igyekeztem logikus. – Ennyire biztos vagy benne? Az asszony szemébe nézett. Ha szükséges. nem normann. a világ üres volt nélküle. veszélyes helyzetbe került. amilyen. hogy bárki is zaklassa. és hogy mindig inkább ő viselje gondját azoknak. nem tudják legyőzni az ellenfelüket! Nézd meg az országunkat! Hány teljesen különálló területen kell uralkodnia Skócia királyának? Bölcsebb lenne. – Nem tudok megnyugodni. deli vitéz. Anyját korán elveszítette. Találkozója van a királlyal. a Skul-sziget törzsfője itt van Stirlingben. és kipillantott. Daro bácsikám. a király talpnyalója. mint beleavatkozni az életedbe. hogy gondot okozz – figyelmeztette Jillian. De itt egyedül van. hogy csillogó páncélt és fegyvert visel. támogatója és vigasza volt? Nem. és a maga szempontjából megnyugtatóan rendezni a sorsodat. kitartó és bizakodó. sebhelyes féreg. rá kellett ébrednie. hogy felülvizsgálják korábbi álláspontjukat. a hatalom és a gazdagság nagy felelősség. anyja pedig arra. és lásd be. veszélyes leszek. kérlek. – Istenem. ugyanakkor bosszantotta. nagy tiszteletnek örvend. hogy eltűnjek innen. amikor rájönnek. gondold át még egyszer az egészet! És nyugodj meg! Odament Jillianhez. ha túlfeszíted a húrt. mindent. ami jog szerint az övé. – Valóban? – Egy vén. A férfi. – Gondold végig higgadtan a helyzetedet. függetlenül attól. De ő nem is figyelt rám. Hallottam erről a Laird Lionról. akit férjedül szemelt ki David. És hiába szeret. papok. hogy nem tudja vele megértetni a helyzetét. művészek és költők. Leggyakrabban a harcmezőn. arról szó sem lehet! – Mellyora. mert ha maga ellen fordít. hogy hiába vonultak fel erősebb sereggel. a barátság becses ajándék. Sokan megfordultak az udvarában: harcosok. Ő tanította meg lovagolni. aki mindig a barátja. Magad is láthattad David embereit a táborban – mind normannok voltak! – Messziről láttam a király katonáit. Nagyon sajnálta. aki egy szál maga harcolt egy normann rablóbandával. Oroszlánnak hívják. és apró kezét két tenyerébe fogta. s miután apja is meghalt. Egy normannal akarnak összeházasítani! Az asszony kérdőn vonta fel a szemöldökét. David végez veled. hogy visszafojtsa keserű könnyeit. Beleharapott az alsó ajkába. Megtanította arra. amikor a király rátalált. Mellyora hallgatott. mielőtt esélyed lenne arra. Ha jól hallottam. Apja nevelte függetlenségre és önállóságra. a királynak nincs más választása. bölcs és gyengéd. még nem lesz valaki normann. ahogy mondtam. Mit tegyen? Felejtse el a férfit. Apja jutott eszébe: annyira szerette őt. aki elvesz mindent. hogy ilyen szomorúnak kell látnia az asszonyt. – Úgy lesz. megtalálom a módját. Mellyora az ő szemén keresztül látta a világot olyannak. de attól. hogyan kell bánni a számszeríjjal. amihez tartania kell magát. okos és racionális maradni. Fiatal. milyen a hitük vagy hogy hol és milyen körülmények között születtek. Nem ismert hozzá fogható férfit. ha hallgatna rám. akik úrnőnek szólítják. Beszéltem Daviddel. mindig legyen erős. Mindent megpróbáltam. minthogy olyanokkal vegye körül magát. segíteni fog. Tőle tudja.

Ewan lett a törzsfő. mindig figyelt rá. feltűnés nélkül kisétálhat a kapun. együtt lovagoltak a mezőkön és a hegyek között. Adin tulajdonképpen nem egyezett bele. Egy pillanatra megállt. ha mondott valamit. nagyon közel állnak egymáshoz. De amíg van elég ereje ahhoz. hogy nincs jogod odaígérkezni senkinek. Átsietett a nagyobbik szobából a kisebbikbe. Jillian hálószobájába. – Te pedig azt felejted el. Óvatosan leereszkedett az oromzatra és végigsietett rajta. Vállára borította. nem fogja ellopni. himbálózott rajta. hogy hozzámenjen. Könnyedén ki tudna lépni az ablaknyíláson. Miután meghalt. Most szeretnék egy kicsit egyedül maradni – mondta. eljuthatna Daro bácsikája embereihez. és ha Jillian egyik egyszerű barna gyapjúköpenyébe burkolózik. – Milyen ember az. Különben. és élvezi mindazt a jót. és átpréselte magát a keskeny nyíláson. és Jillian szemébe nézett. melyen a király arcmása látható. hosszan ülni szótlanul. – Nem is akarok – sóhajtott. Ott az ablakot egy kicsit nagyobbra vágták. amíg a hím csak heverészik. és megértette Davidét is. hogy ölhetett kézzel üljön. Vele el tudta képzelni az életét. Felmászott az ablakmélyedésbe. és annak idején őt bízták meg azzal. hogy a király talpnyalójáé legyen az otthona. felnyitotta. Nekifutott… és ugrott. aztán még egyet és még egyet. Nem bírta elviselni a gondolatot. És aztán? Lenn a folyónál majd elköt egy csónakot. itáliai románcokat és sok minden mást. milyen távolságra van tőle az állványzat. sőt még norvégul is. és a csuklyát a fejébe húzta. A sötétben észrevétlenül leereszkedhet az állványokon. ez a te deli vitézed! Ez a hím vadállat majd az én birtokomon sütkérezik. amit az oromzat bővítéséhez állítottak föl. közösen sajátították el a tudományok és a matematika alapjait. Hátralépett. Elmosolyodott. Tudtak együtt nevetni. annak a klánnak volt a feje. akik Adintől kapták a földjüket. – Mellyora! – szólította Jillian. hogyan működnek a dolgok a világban. Nem mozdult. Egyszerűen nem teheti meg. „a” MacKinny. együtt tanultak latinul. hogy vigyázzon rá. angolul. a fűben hemperegni. Ha sikerülne elérnie a vízfolyást. és egy fából épített lőréses oromzatra nyílt. majd megragadott egy lejjebbit. ha jól tudom. Ewan apja. Kinézett az ablakon. ami az életet jelenti számára. – Elfelejted. hogy már odaígérkeztem valaki másnak. Folyó hömpölygött az erőd mellett. és csendben bezárta a két szoba közti ajtót. Jillian utazóládájához lopakodott. – Apám áldását adta a választásomra! – makacskodott a lány. leugrott a földre. Elkapta a keresztgerendát. Nagy levegőt vett. Ewan nem tartogatott számára meglepetéseket. Alig három évvel volt idősebb. ami engem illeme. és sütteti magát a napon. Csendes és kedves férfi. franciául. Majd otthagy a csónak tulajdonosának egy érmét. hogy apja helyét egy normann féreg foglalja el. és szüntelenül olvastak: görög tragédiákat. hogy küzdjön. – Sajnálom. nem fogja megengedni. vitatkozni. 28 . ha felbosszantottalak. de tudta. Nem.– Méghogy oroszlán! – dohogott a lány. Nem volt ostoba: tudta. Amikor már csak néhány maradt. Talán túlságosan is… Együtt úsztak a tavakban. Gyerekkora óta ismeri Ewant. Még állványzat is volt. az oroszlánoknál a nőstény vadászik. mindig türelmes. Tessék. – Még nem is találkoztál vele. hogy felmérje. akit oroszlánhoz hasonlítanak? Biztosan ő is szeret üvölteni. míg megfosztják mindentől. és előkereste a köpenyt. – Kézimunkázz csak! – kiáltotta át.

hanem elindult a part mentén. hova akartál menni azzal a csónakkal? Válaszolj. A fölébe tornyosuló idegen szétvetett lábakkal ráült a testére. amikor hirtelen mintha valami felemelkedett volna a parton. de nem tudott. de kardot nem hozott magával. félig a partra húzva. Daro emberei délen táboroznak. hogy a vízre tolja. egyre magasabb és magasabb lett… A lélegzete is elakadt. mint ő maga. Óvatosan körbekémlelt. de üres sem. amikor egy mély férfihang azt kiáltotta: – Tolvaj! Vajon ki tudja húzni a sárból a csónakot és vízre bocsátani. a folyóhoz. Hatalmas. acélos karok fogták át derekát. A halászok akkor tértek vissza a folyóról. Az alak léptei hosszúak. A lába kicsúszott alóla. Talán ha elég gyorsan fut… Alig fordult meg. hogy elinaljon. Mellyora ellenkező irányba vette az útját. hogy a hátára fordulhasson. Az alak ott állt. Mindkét evező a helyén volt. festék. aki lépést próbál tartani a férjével. gondolkodni és mérlegelni. a falu felé. de azzal nem sokra megy. Megpróbált felállni. – Megvagy. Egyszerű kis csónak volt. Egy férfi. Ujjaival megragadta és kétségbeesetten rúgkapált. Amikor a kapu közelébe ért. Megpróbált nyugodt maradni. A kapun túl a kufár délre indult. Egy karddal meg tudná magát védeni. különben elvágom a torkodat! 29 . könyörtelen ujjak fájdalmasan szorították. amíg felállt. a férfi elkapta a csuklóját. míg ki nem ejtette a kést a kezéből.A stirlingi vár piactere nem volt zsúfolt. A csónakkal már nem tud elmenekülni. a férfi elkapta. Kétségbeesetten kapott levegőért. Sikerült felemelnie fegyverét. a csónak mellé. Gyorsan szedte a lábát. De ő nem a kikötő felé ment. hogy esélye sem volt a menekülésre. és támadója bordái közé célzott. A hosszú. de úrrá lett szívén a pánik. Volt nála egy kis kés. mielőtt odaér? Nem létezik.és élelmiszerkereskedők pedig éppen bezárták a raktáraikat éjszakára. Hozzáfogott. de senkit sem látott a közelben. A kikötőben a kései óra ellenére nagy volt a sürgés-forgás. és nagy puffanással a puha folyópartra zuhant. Hátracsúsztatta a kezét a lábszárához. készen arra. de tüstént. Sötét köpenybe burkolózva. és előhalászott egy apró ezüst pénzérmét. ruganyosak és gyorsak. Halálra rémült. mintha feleség lenne. Nem valami. – Ördög és pokol! – mennydörögte mély hangon. Közéjük vegyült. egy kufár mögé húzódott. Egy örökkévalóságnak tűnt. hogy rávesse magát. a gyapjú-. Ledobta a földre. Becsúsztatta a kezét az ingruhájára varrott zsebbe. aki kifelé igyekezett az erődből. te tolvaj! Mégis. míg meg nem pillantott egy gazdátlan csónakot. Olyan hamar odaért. A külső szemlélő számára úgy tűnhetett. De mielőtt lecsaphatott volna. hanem valaki. így lesietett a csónakhoz. hogy elővegye a kését.

ugyanolyan mintázatút. vagy talán mégis? Honnan jött? A folyóparton állt egy kis kunyhó. Itt áll egyedül a folyóparton egy idegen férfival. A takácsok akkoriban egyre gyakrabban készítettek tartant. Mellyora érezte. ha bántasz. hogy a király gyámleányával van dolga. Öltözete nem szegényes. vagy csak süket? Szállj már le rólam! – ismételte. Vajon övé a csónak. – Valóban? A férfi kinyújtotta a kezét. A köpeny alatt egyszerű gyapjúharisnyát. melynek szálait sűrűn szőtték. és képtelen volt hideg fejjel gondolkodni. de mivel? Van nála fegyver? Igen. – Délre kell utaznom. – Gondold meg. vászoninget. csak a ruhádhoz. hidd el – mondta remegő hangon. hogy megjelölték egy boton. – Ostoba vagy. – Szóval egy lány csónakot lop – szólalt meg végül. és ezért hajlandó vagyok sokat fizetni. a közelében egy ló legelészett. Skót gyapjúköpenyt viselt. Nem bánod meg. Már tisztábban látta a férfi alakját. A ruha stílusa skóciai volt. – Nem értem hozzád. és talpra segítette. A közelségétől nagyon kényelmetlenül érezte magát. ám az meg sem hallotta. hogy az anyag mintája jelezze. aki még mindig nem láthatta az idegen arcát. Biztosan valamelyik nagyobb úr szolgája – gondolta a lány. és hátralökte a csuklyáját. de az arcát nem. És kard? Nem viselt kardhüvelyt. fejezet Bénító félelem kerítette hatalmába. aki veszélyes is lehet. de annál piszkosabb. mintha zord körülmények között dolgozott vagy utazott volna benne. és akinek fogalma sincs róla. fogytán a türelme. meghalsz. hogyan horgad fel lelkében a harag. mert beárnyékolta csuklyája. mint a köpenye. fölötte pedig egy kivinget vagy tunikát viselt. ha elviszel. ennél kevesebbért is haltak már meg férfiak. – Nem vagyok tolvaj.4. Minden fonalat növényi festékkel színeztek be úgy. és ha jól szolgálsz. hogy alaposan szemügyre vegye a lányt. az idegen sokkal magasabb volt nála. nem adja könnyen az életét. – Szállj le rólam! A férfi végre felállt. biztosan van a lábszáránál egy kés. – Valóban? Mellyora érezte. nagy jutalmat kapsz. viselőjük melyik klánhoz való. ha elvágja a torkát itt a folyóparton? Elvágja a torkát. amelyben ott volt a fizetségnek szánt ezüst pénzérme. Jó harcos lehet. Ha meg is kell halnia. De a hatalmas termetű idegen most sem mozdult. valószínűleg viselője is. De vajon számít-e a nemzetisége. – Szállj le rólam! – parancsolta ellentmondást nem tűrő hangon a férfinak. így a színösszeállítást bármikor meg lehetett ismételni. – Figyelj rám! Nem vagyok tolvaj! – Kinyitotta a tenyerét. mit teszel! Ennek a földnek az úrnője vagyok. vagy azzal a hatalmas harci ménnel jött ide az éj leple alatt? Vajon meg fogja ölni? Mit csinál itt ez az ember egyedül a folyóparton? Érezte. bár az arcát még mindig eltakarta a csuklya. – Ne tedd még egyszer! Figyelmeztetlek. Bár Mellyora nem számított alacsonynak. és mivel a normannok nem viseltek ilyen öltözéket. és úgy jegyezték meg a festett fonalak pontos árnyalatát és számát. 30 . – Ne merészelj hozzám érni! – csattant fel Mellyora. aztán megfogta a kezét. hogy figyeli. hihetetlenül erős.

Apám nem ennek a földnek a szülötte. ragyás képű. kínok kínjával halsz meg. – Jól meg foglak fizetni. – Te nyomorult gazember! Hogy merészelsz ilyen hangon beszélni velem? – Magabiztos vagy. hogy az odaerősített lapátokkal evezni tudjon. nyomorult.Az idegen a csónakra mutatott. aki segíteni akar. mindig nálam van a késem. és törődj a magad dolgával! – Úrnő. a király elől menekülsz. – Esküszöm – mondta halkan –. ha hallani akarod a történetet. – Igen. akik csak az alkalomra várnak? Most fenyegeti őt? Igen. – Miért? Mellyora összeszorította a fogát. és az a viking arra is megtanított. Ha jól sejtem. amilyen sosem voltál. ifjú hölgyem. Mellyora a férfira nézett. és megfogta az evezőket. Érezte. Mellyora még mindig nem tudott megnyugodni. és máris siklottak előre a vízen. hogy nem egyezem bele. hogy hogyan kell használni. – Á! – motyogta a férfi. a középső ülést a férfinak hagyva. hogy a kezemet és a vagyonomat egy szörnyűséges. míg a férfi ismét megszólalt mély. nem sokat törődsz ennek az országnak a törvényeivel. Skót vagyok. te ostoba. Miért akarsz ennél többet tudni? – Kíváncsiságból. Ez a törvény. Örökkévalóságnak tűnő idő telt el. – Dölyfös vagy és vérszomjas – felelte az idegen közömbös hangon. és ő is beleugrott. – Tulajdonképpen hová akarsz menni? – Lefelé a folyón. történjék bármi. amit valaha láttál. ha előbb végiggondolod. – Tudod. Ha ártani akarsz. Amikor jöhetnek gyilkosok. – Jól van. fenyegető hangján. már azért kivégeztethetnélek. ki elől menekülsz ilyen kétségbeesetten? – kérdezte. úgyhogy semmi szükség rá. Mellyora pillanatig sem habozott tovább: gyorsan felvette a kését a földről. elfoglalta a helyét. De ne felejtsd el. – Különös! Nekem úgy tűnik. egyedül az éjszakában. és azzal vége. Én pedig úgy döntöttem. hogy váltságdíjat kérj. hogy ki vagy szolgáltatva nekem. de anyám családja időtlen idők óta itt él. ha úgy vesszük. Különben elég jól megy a sorom. azt láttam. mint bármelyik kard. rablók vagy olyanok. A férfi ellökte a csónakot a parttól. – Előrehajolt. és elhatározta. Nem értem a viselkedésed. ha a pénz nem sokat számít neked. nem mutat félelmet. még akkor is. és beugrott a csónakba. jobb lesz. Élesebb. – Nincs mit mondanom. David király pedig elhatározta. élve sokkal gazdagabbá tehetlek. – Értem. tolvajok. Ha bajom esik. Egy gyors rántás. Mellyorát majd szétvetette a düh. Ez még egyszer nem fog előfordulni. A férfi megvonta a vállát. – Valóban? Nos. A lány felsóhajtott. szerencsétlen normann fattyúnak adja. ez nyilvánvaló! – szólalt meg a lány lelkében a félelem hangja. – Szóval úrnő vagy? – Csak evezz. Aztán a ladik hátulsó felébe mászott. Te csak evezz! Ezüstpénzzel vagy arannyal fizetek neked. Ha segítesz nekem. olyan gazdaggá teszlek. nincs szükségem a pénzedre. az idegen egyfolytában figyeli őt a csuklyája alól. – Szóval érted. amit a folyóparton műveltél velem. erőszaktevők. egyedül a folyónál. – Mit számít az neked? – vágott vissza dühösen. Hacsak… Áruld el. – Egy úrnő az éjszakában. Könnyedén egyensúlyozva középre lépett. Nemrégiben és váratlanul halt meg az apám. 31 . amelyet egy viking barátomtól kaptam. utálatos. – Ezt már hallottam. hát legyen. ha egyetlen hajam szála is meggörbül. Segítséget kér – és megfenyegeti azt. Megkapod a pénzed. A király gyámleánya vagyok. – Mert megleptél.

és levetette a köpenyét. – Te Darónak. Mellyora végre láthatta az arcát. – Igen. az én apám egy norvég főúr fia volt. – Kerékbe töretnélek. ne aggódj… – Ne aggódj! Te szerencsétlen fajankó. – Tudjuk. – És te mégis a király ellen akarod fordítani a vikingeket? – Nem! És hogy mered azt feltételezni. – Mi az. – Igen. Most. csak egy viking tábor. hogy a folyóba vesse magát. hogy viking rokonaim fegyvert fognának a király ellen? Egyszerűen csak szeretnék eltűnni. hölgyem. tudom. hogy odaviszlek. – Hogy tehetted ezt velem? Sürget az idő. mert erősen megforgatta a villájában. és beleesett a vízbe. a vesztemet okozod… – Visszaúszom a partra. készen arra. A figyelmét hirtelen elterelte a jobb oldali evező. nem lehetsz ilyen ostoba! Csak ülsz ott és kérdésekkel gyötörsz. hogy a dánok. visszajövök érted. 32 . amikor a legnagyobb veszélyben van. és persze az aranyaidért. és szerzek másik evezőt. – Istenem. – Az evező… Kicsúszott a lyukon. – Most meg mit csinálsz? – kérdezte Mellyora rémülten. – A Hallsteaderök Dániából származnak. ahova menned kell. Megígérem. a vikingnek vagy a rokona? – A nagybátyám. visszajövök – mondta a férfi. és megégethessenek a máglyán! – Úrnőm. mintha viaskodna vele. – És Bjorn Hallsteader is a rokonod? – kérdezte a férfi éles hangon. És ez az ember nem csak nyomorult. aki jobban szerette Skóciát. te ostoba! Kiszakítottad a helyéből! – Úristen! – Mi az? – Kicsúszott a másik is. ostoba fajankó. – Azt mondtam. de úgy. De az Úr még sohasem büntette őt ilyen szerencsétlen flótással. Hogy tehetted ezt? Legszívesebben száz korbácsütést méretnék rád… – Vagy inkább kerékbe töretnél? – Igen! – csattant fel. sőt megesküszöm. hogy életben maradj. miután visszajöttem. és felállt. hanem még pökhendi is. Most megtette. se lázadást! Az apám viking volt. – Légy óvatos. svédek és norvégok sokszor harcoltak együtt. az evező valóban kicsúszott.– Miért? – Rokonaim vannak ott. ezt nézze meg! – Mit tettél? – kérdezte Mellyora döbbenten. Úgy tűnt. mint ahogy te el tudod képzelni! Pimasz vagy! Mi közöd ehhez az egészhez? – Ó… semmi – motyogta az idegen. miközben még az evezőket sem tudod megtartani… – Rettenetesen sajnálom. Egész életében kedvesen bánt a cselédekkel. mit művelsz? – kérdezte a lány. – Vérontást és lázadást akarsz? – Nem akarok én se vérontást. – Nincs arra semmi. és vikingek is harcoltak már a királyért. de ne aggódj! – szólt vidáman. még kiszakítod az evezőt a villából… Amint ezt kimondta. – Hölgyem. – Nem – felelte Mellyora. – Az rengeteg idő! – Nyugodj meg. – Persze. – Ejha! – mondta elcsodálkozva a férfi.

aztán ledobta a köpenyét. felmérte a partig terjedő távolságot. a víz hideg. Maradj nyugton. és beugrott a vízbe. Veszélyes. A hölgy. vajon mit fog tenni David. ifjú hölgy. hogy fél. De az alak ismét alábukott. aki mindkét evezőt elveszti? A folyó iszapos volt. nem. erőt sugárzó. kockáztatnia kell. Most meg kiderül. még egy percig habozott. istenem. Igen. szőke szépség. aki a tűz előtt táncolt és elmesélte Szent Columba történetét. Ha szabad lesz. A szeme nagy és sötétkék. aztán összeszorította a fogát. mint egy gazdag ember szolgája. Nem akar szembeszállni a királlyal. Jól úszik. hogy eltűnt és utána küldi az embereit. ki ő. és az utolsó néhány métert gyalog tette meg. be tudja bizonyítani. már nagyon messze járt. Ez az ő élete. hogy Skócia erősebb ország legyen. Azon kezdett töprengeni. – Miféle ostoba az. Nagyon vonzó és férfias. Ökölbe szorította a kezét. Minden áron meg kell tartania függetlenségét. hű Skócia királyához. és megbántani sem. – Nem. Sehol nem látta az evezőket.Tekintete parancsoló. Nagy levegőt vett. lehuppant a partra. vagy legalábbis a nő ezt gondolja. Ráeszmélt. hátradőlt. fölötte magasan ívelt. Egyedül maradt a csónakban. majdnem kobaltszínű. korholta magát. De a férfi már bele is ugrott a vízbe. 33 . Ült a csónakban. Nem számít. de ne ijedj meg. Káromkodott. amibe még egy király sem szólhat bele. és elnevette magát. órákig ülhet és dohoghat a csónakban. Egyszerűen nem volt más választása. Minél előbb el kell érnie a viking tábort – mielőtt a király felfedezné. akit szörnyetegnek tart. hiszen házasságra akarják kényszeríteni. Rádöbbent. várj meg! Egy kicsit sodródni fogsz a vízen. David oda akarja adni egy faragatlan öreg normann lovagnak. szigorú arcvonásai szabályosak. bárki legyen is. milyen nehéz helyzetbe került. ami elbizonytalanította Mellyorát. meg sem kérdezte Sir Harrytól. Meg tud birkózni a távolsággal és a hideggel. több együttérzést kellett volna mutatnia. aztán megrázta a fejét. sötét és mély. – Várj… – suttogta. vastag szálú. megszökött. – Ne! – kiáltotta. Lehet. egy olyan férfival. Talán azt gondolja majd. Az éjszaka szokatlanul csendes volt. hosszú karcsapásokkal nagy tempóban úszva. Az a büszke. Mindkét part elérhetetlennek tűnt. sötét. akik szolgálják. ha rájön. Ó. Felállt. sokat tett azért. Ingre vetkőzött. Jó király volt. mi? De vajon ki ez a nő? Egy örökös. hogy kedvezőbb helyzetből tudjon vele egyezségre jutni. és a holdat nézte. Nem akarta elárulni. sötétbarna haja széles vállára omlott. Körbepillantott a víz felszínén. Volt valami a megjelenésében. és közülük sokan normann származásúak. A csónaktól messze a férfi a felszínre bukkant. Lehetett volna egy kicsit megértőbb. egyszerűen csak azt szeretné. hogy elárulta őt. Amikor kiért. Vajon kivel akarja összeházasítani a király? Meg szokta jutalmazni azokat. hogy igaza van. levette a cipőjét és a harisnyáját. bárcsak élne az apja! Vagy legalább a király hallgatott volna a szavaira. Az éjszaka hűvös volt. dús szemöldök. A fene vigye el! Az idegen egyáltalán nem érti. Legalább megfontolhatta volna a kérését. Hol van már az az ostoba? Olyan régen elment… Nem várhat tovább. és amikor ismét felbukkant. mindjárt itt leszek. Nem várhat itt sokáig. Szóval úgy néz ki. Sűrű. Waryk lába földet ért. – Várj! – próbált ismét kiáltani neki. Onnan már nem is hallhatja.

amit gondolt. Eleanora nem mondta ki ugyan nyíltan. és teljesen össze volt zavarodva. Mindig kimondta. aki kétszer vagy háromszor annyi idős. hogy a fejével játszik? Felállt és halkan füttyentett. mint amikor a meséjét hallgatta és táncolni látta. mégsem tette. tudta róla. ahogy csak lehet. annál biztosabb lett benne. Büszke. Ha eszébe jutott az asszony. Angol nő volt. és talán nem tudja. a nő pedig. Épp úgy. Tudta. Gondoskodom róla. amely szeretne a maga módján uralkodni. de csak azért. társ. Henriket szolgálta ugyan. szenvedélyes és kalandvágyó. Mercury nyomban megindult felé a parton. – Nem vagyok bolond. Indulatossága és makacssága ellenére elbűvölte különleges szépségével. és Sir Harry kapta a feladatot. vajon David előnyösnek találná-e Eleanorával kötendő házasságát. előbb engedélyt kell kérnie David királytól. Megértette. a királyoknak kíméletlenül fel kell lépniük az árulókkal szemben. hogy tudta. hogy őt küldték harcolni. ékszerekben és készpénzben. A norvégok közé tartozik. olyasvalakihez. Miért küzd ellene? Az is igaz. ott kinn a folyón. hogy a vikingek veszélyesek.Persze a kényszerházasság bevett szokás. akik segítettek neki levetni a lázadókat. fennhangon beszélni kezdett. Hű barát és tüzes szerető. – Itt hagytam. Megpróbálhatná megértetni vele. de mindig meghallgatta Waryk véleményét is. mint ő. tetszene neki a házasság. Ám minél többet gondolkodott a dolgon. hogy egy normannhoz menjen nőül. Nagyuram. Waryk azon kezdett tűnődni. meg is akarta kérni a kezét. A király. de most szabadon választhatott férjet magának. Eleanorának hála. uram. aki felizgatta. akárki is vagy… Visszaviszlek a királyi udvar biztonságába olyan csendben. Waryknak volt saját földje: anyjától. soha nincs teljes biztonságban a trónján. Néha beszélek magamban. De vajon sikerül-e? Felnézett az égre. Körültekintő volt és diszkrét. de ez is hozzátartozott különleges lényéhez. Észrevette Warykot. kihozza a lányt a csónakból anélkül. úgy tűnik. Csak ekkor vette észre az öregembert. Ennek ellenére… Egy pillanatra megsajnálta a csónakban ülő lányt. de Waryk tudta. hanem mert angol – és mert Waryk tudta. ne kerülj még nagyobb bajba! Azon kezdett töprengeni. veszélyben van. Talán a házasságnak talán mégis van értelme. hogy ő a király embere. vad nép. a halak meg némák. a lány miért iszonyodik attól. ami fölött rendelkezett. Amikor legutóbb szeretkeztek. Angliához hű. ebben biztos vagyok – motyogta. mert özvegyasszony. márpedig David minden értéket megbecsült. – Te lány. A halász ősz haja ezüstösen csillogott a holdfényben. Igen – megpróbálhatná. és hogy háborús időket élnek. Ébenfekete lova. Értékes ajándék. Az Eleanorával való házasság azonban sohasem fordult meg a fejében. nem láttál erre véletlenül egy csónakot? 34 . milyen súlyos bűnt követett el. aki a csónakját kereste. vajon tudja-e a lány. Tudja-e. egészen mostanáig. még reménytelenebb lesz a helyzete… Hálát adott a jó sorsának. ahogy Eleanora sem. hogy az örökösnő és kísérete a király normann csapataihoz tartozónak nézték. Persze ha a király rájön. mert szükségem van társaságra. hogy az ő vagyona és jövője egy földbirtokos örökösnővel való házasságra fog épülni. hogy vigyázzon az örökösnőre. Talán a harc miatti zavartsága volt az oka. Eleanora tökéletes feleség lenne. Mégis… Úgy döntött. kihasználva az angol zavargásokat. Eleanorára pedig szép kis vagyont hagyott a férje. Nem azért. A lány izgatta a fantáziáját. és persze sok normann lovagnak tartozott. hogy elárulta. Persze nem mondhatta magát szegénynek. aki elszórakoztatta és boszorkány. de érzelmeit. hogy szólna a királynak. egy Strathearntől örökölte. mindig lecsillapodott. talán az. David ellensége. Amikor elkapta. nem kavarhatta fel. A király tisztában volt azzal. biztosan megpróbálja kitolni a skót határokat. Miközben a vizet bámulta.

és felpattant Mercury hátára. abban biztos lehetsz! – Mi a neved. És most azonnal látni akar. együtt lovagoltam egy William nevű emberrel. Ha lehet. hogy egész éjszaka fennmaradjon miattam. mindkettejüket felségárulással vádolják majd. jóember? – Milford vagyok. jóember! Gyere vissza holnap. – Várj csak! Tégy meg nekem egy szívességet. David fel-alá járkált a nagyteremben. – A király nem virrasztott. és kapsz még egy ezüstöt. hogy itt is ismernek. mert a vikingek. Amint tudok. hogy mire a nap felkel. Különösen egy viking gyönyörű és szeszélyes lánya lehet veszedelmes… 35 . hiszen hajnalodik. és örülök.– De igen – mondta Waryk. nagyon közel vannak… Vissza kell mennie érte. visszajövök. – Rajta tartom a szemem. aki a királyt szolgálta. Waryk megvonta a vállát. És te ki volnál. – Tudom. És ma éjjel te is számíthatsz rám. a királlyal való beszélgetés rövid lesz. Megmosakszom és átöltözöm. de ha nem… A lánynak szembe kell néznie a király haragjával. és remélte. A csónakod ott van kinn a vízen. Amikor fiatal voltam. – Ezt a csónakodért kapod. ifjú nagyuram? – Waryk… – Laird Lion! – kiáltott fel az öreg ámulva. visszajövök érte rögvest. Apám nagyszerű ember volt. – Uramisten! Felőlem fel is gyújthatod. és az erődhöz vágtatott. Az öregember kerekre nyitotta a szemét meglepett örömében. Alan. Nappal nagyobb veszélyben lesz a lány. – Jól van. – Igenis. Elővett egy ezüstöt. Amikor a király lakosztályához vezető hosszú folyosóra fordult. Milford felnevetett. Több időt töltött a folyóparton. mihamarabb vissza kell térnie a folyóhoz. csuromvizes vagyok. Mindig csodáltam atyádat. belebotlott Alan of Ayrbe. Waryknak eszébe jutott. Sőt fel is négyelhetik. Milford. hogy látni kíván. titokban fogja tartani a lány szökését. őfelsége látni kíván. Lova véknyába vágta sarkát. Waryk elmosolyodott. de mint látod. a ladikod itt legyen. és a lakosztályába sietett. Már nagyon késő volt. – Nem gondoltam. és odaadta a halásznak. Ha sikerül megszöknie. Nem akartam. uram! Ahogy parancsolod! – rikkantott az öreg jókedvűen. hogy számíthatok rád. mint tervezte. ha egy ezüstöt adsz érte! – Menj békével! – nevetett Waryk. aztán megyek a királyhoz. a fiatal Grahamet. menjünk. Mercuryt egy fiatal lovász gondjaira bízta. vagy nagyon korán. hogy személyesen is találkozhattam veled. Waryk összevonta a szemöldökét. Már felkelt. akikhez el szeretne jutni. és gondoskodj róla. gondoskodom róla. hogy ott is maradjon! Egy hölgy ül benne. látod? Tartsd rajta a szemed. – Köszönöm. – Az Oroszlánt mindenütt ismerik. Közeledik a reggel. A vikingek nagyon veszélyesek… Elöntötte a forróság. Nagy megtiszteltetés számomra. És felakaszthatják vagy lefejezhetik őket. – Laird Lion. a király inasába.

barátom. – De nem hagyhatjuk figyelmen kívül… – Én semmit sem hagyok figyelmen kívül. fejezet – Felség – szólt Waryk. – Mindig vannak kisebb lázongások. míg mások vívják meg csatáját. akik a nyelvet is alig beszélik. amelyeket nem tudunk megválaszolni. Annál óvatosabb vagyok. amikor azt megelőzően az északi és a keleti határon jártunk. Laird Lion. ez az. aki elbújt volna. Megfutamítottad a gazembereket. megérdemelted. Beleestél a vízbe? – Úsztam egyet. Meggyőződésem. Mindannyian büszkék vagyunk rád. – Vikingek? – kérdezte a király fagyos arccal. talán azonnal ide kellett volna jönnöm. Nagyon hasonlított a néhány hónappal ezelőttihez. – Angus elmondta. – Pedig hűvös az éjszaka. – Hírnökeim hamarabb hoztak jelentést. – Az embernek valamiért harcolnia kell. ha vakmerően és bátran harcolnak. hogy valaki csatába kényszerítette őket. hogy harcoljanak Matildáért Stephen ellen. Féltérdre ereszkedett. vagy Stephenre. tudom. mint mindig. Ne töprengj olyan kérdéseken. – Waryk. 36 . – Igen. mi a hűség – mondta vidáman. mint mindig. A katonák vagy Matildára esküsznek föl. győztesen tértél haza. – Biztos vagyok benne. akik közül egyik sem volt megfelelően kiképezve. hogy Angus túlzott. hogy Henrik halott. – A vikingek hisznek abban.5. – Bármilyen kalandba is keveredtél. Talán sellőket kergettél? Waryk elfintorodott. Olyanokkal harcoltunk. hogy nagyon szereted a vizet. meg ahhoz. aki erősebb. hogy az isteneik megjutalmazzák őket. hogy életben maradnak. ami furcsa. – Hmm – mormolta a király. valami láthatatlan. Szerintem van valaki. Az az érzésem. de… – Kijár a pihenés. kevés olyan alföldi skót van. mikor nyugaton harcoltunk. de úgy küzdöttek. hogy egy csapat útonállóval verekedtetek. felség. Hűséggel támogattál. és a zavaros beszédükből semmit sem értettem. Még nem találkoztam olyan vikinggel. mint azok a szegény bolondok. Tetteid híre megelőzte az érkezésedet. Ami pedig Skóciát illeti. – Megálltam kicsit a folyónál. ezt te is tudod. vagy Stephenért Matilda ellen. túlságosan közel merészkedtem a vízhez. mint Angus. – Attól tartok. aki ne ismerne el téged királyának és legfőbb urának. bármilyen ellenséggel is harcolunk. és jobban féltek attól. akit meg kell találnunk. – Már gyermekkoromban megtanultam. mint a haláltól. az egyszerű népeket könnyen rávehetik. valaki. mintha démonok lennénk. – És a csillagokat. – Igen. aztán komolyabb hangnemben hozzátette: – Nyugtalanít ez a mostani támadás. Próbáltuk élve elfogni őket. – Jelentem… – Erre semmi szükség. Waryk elmosolyodott. hogy a zűrzavar közepette saját hatalmukat erősítsék. Bocsáss meg. egy ellenség. Hiszen te… csuromvizes vagy. amikor belépett a királyi nagyterembe. Most. ismeretlen ellenség próbál zavart kelteni. De szeretnék most veled egy sokkal fontosabb dolgot megbeszélni. az erőnk tesz győztessé bennünket.

nagyon hálás vagyok. Otthont. Mindennél fontosabb. – Tessék? – kérdezte meglepetten. – Képzelem. Egyébként a szóban forgó hölgy nem más. Néhanapján eltöprengett azon. de… A király Waryk elé állt. egy olyan feleséget. melyet az első normannok építettek egy római kővár alapjain. felség. a part mentén fekszik egy kis öböl mellett. amivel meg kívánlak jutalmazni. amikor kisfiúként egy csata közepén rád találtam. Kényelmetlenül érezte magát. a birtok mélyen benyúlik a szárazföldbe. hogy megtalálja. milyen nagybirtok üresedett meg. és bár a király már régen megígérte. de nem tudta. Az erőd ugyan egy szigeten áll. A föld buján termő arrafelé. Örülök. Most talán szóba hozhatná az angol hölggyel tervezett házasságát. Laird Lion. soha nem gondolkodott azon. hogy gazdagon meg fogja jutalmazni. és te továbbra is engem fogsz szolgálni. mint Lady Eleanora. találtam egy megfelelő hölgyet. Azt hiszem. És hamarosan családja lesz. akik tisztelik és szolgálják a családját. – Ismétlem. A birtok kapcsolatot jelent a törzsfőkkel és a tengerrel. vagy hogy miért telik a királynak olyan sok idejébe. de… – Nagy szükségem van rád. különösen mivel találtam egy nőt. hogy végre megtaláltam számodra a megfelelő birtokot. de hagyott maga után egy lányt. Mindenképpen azt akarom. – Természetesen hálás vagyok. A közelben ugyanis vikingek uralkodnak. nem becstelenítetted meg azt az asszonyt. ahol olyan utak futnak. Waryk. hogy megvédjék azt a földet. aki nemrégiben meghalt. egy örökösnő is jár. és sokan adták már a vérüket. ez idő alatt mi történt. te is angol nőt vettél feleségül. ha azt a birtokot nem vasmarokkal tartja kézben valaki. Furcsa remegést érzett belül. Ott a kijárat a Hebridákra. – A szeretőd! – horkant fel a király felháborodva. Óriási stratégiai jelentősége van. Erőd vigyázza a vidéket. Megjutalmazlak. aki hatalmas vagyont hagyott maga után. Attól félek. Waryk nagyot sóhajtott. – A birtokhoz. és én békében élhetek továbbra is azokkal. amelyek egyenesen a skót felvidékre vezetnek. Már akkor tudtam. nem – mondta a király türelmetlenül. hogy ismét támadást indítanak. Sokan a lelküket is eladnák egy ilyen birtokért. – Remélem. hogy az ottani földbirtokos skót legyen. A veled való házasság révén ő marad ott az úrnő. Amit akart. Nem tudta. sok ember fog meghalni. és semmit nem hallott arról. A hölgy egy ideje a szeretőm. különösen akkor. akit te is elfogadsz… – Nem. hogy Lady Mellyora földjei az én fennhatóságom alatt maradjanak. akit feleségül vennék… – Feleségül? – vágott a szavába David. A birtok. Birtokot. Soha nem okoztál nekem csalódást. – Felség. vajon az a „nagy jutalom” nem ígérgetés-e csupán? Eleanora… – hasított belé a gondolat. mi lehet az a jutalom. nagy megtiszteltetés. 37 . de… – A közelmúltban meghalt valaki. hogy szabadon válassza meg második férjét… – Angol! – szólt David elképedve. aki hűséges a skót koronához. Elérkezett az idő. ha norvég szomszédaink úgy döntenek. te leszel az én egyik legnagyszerűbb bajnokom. és a kereskedelem virágzik. amelyről beszélek. attól tartok.– Ahogy kívánod. – Igen. Királya megengedte. A király türelmetlenül megrázta a fejét. miért. Bevallom. amire vágyott. Ma éjjel megkapja a jutalmát. – Ugyan. akit el akarsz venni? – Ez nem becsület vagy becstelenség kérdése. Hosszú hetek óta távol volt már a királyi udvartól. egészen mostanáig nem gondoltam házasságra. Laird Lion. – A birtok egy nagyszerű harcosé volt. milyen családból származhat! – A hölgy angol özvegyasszony.

De azt is tudom. akadozva elkezdett beszélni. akik előtte uralkodtak. – Felség. Odarohant a királyhoz. és harcosára kacsintott. – Hogy lehet az? Két emberem őrizte az ajtót… 38 . Waryknak tudnia kellett volna. Tudott nevetni. Szeretett volna még konkrétabb kérdéseket feltenni. hogy gazdag és hatalmas légy! David királynak született. – Felség. – Na igen. Aztán észrevette. – Micsoda? – Mellyora. Jó házasság lenne az övéké. Ne hidd. azt meg kell hagyni.– Á! – mormogta halkan David. Az asszony összehúzta magát és ismét bólintott. akinek volt alkalma megismerni a testi szerelmet a ringyók és szajhák karjaiban. miközben kínos pillantásokat vetett Warykra. de… – Sajnálom. Túlságosan zavart volt ahhoz. kétségbeesetten keresve a királyt. amelyek hatalmukba kerítették. nem akartalak megzavarni. Nem vonhatod kétségbe hűségemet irántad és az országom iránt – mondta Waryk. tudod. de láthatóan nagyon elkeseredett. amire mindennél jobban vágyott azóta a szörnyű nap óta. ruhájából csöpög a víz a padlóra. hisz jómagam is kedvelem. Skócia érdekében le kell mondania. ember! Nem halhatsz meg egyszerű halandóként. hanem otthonra. számíthatott volna erre. Az isten szerelmére. hogy az apja és sokan mások elpusztultak. hogy nem tudom. Mindennek megvan az ára. És ha ez a hatalmas vagyon egy bibircsókos. kurtizánokat és fejőlányokat. Figyelte az angol királyokat. a nevetés és persze a testi vágy –. de… – Nyugodtan beszélhetsz. Remegve mélyen meghajolt David előtt. – Felség! – szólalt meg újra. Jól ismerte a szegénységet. én… én… Bocsáss meg. hogy a király éppen az egyik lovagjával beszélget. a szüleit. De volt valami. Nem gazdaságra áhítozott. Ne utasítsd vissza a lehetőséget. Megnedvesítette az ajkát. De komolyan gondolta. mit érzel. nem volt kellemes. Családot. kibontott. és élt a királyi udvarban is. – Az lehetetlen! – Pedig úgy van. Gondoskodni fogok róla. Amióta elveszítette a családját. amit ajánlok. A birtok hatalmas és termékeny. amiért éveken át harcolt. hogy elveszi Eleanorát. – Mellyora… eltűnt. szórakozni. akkor épp azt tagadják meg tőle. kínos pillantásokat vetve Warykra. könyörületes volt. A te kötelességed engem és Skóciát szolgálni! Igaza volt. Azokról az érzésekről – a melegség. hogy beszélni tudjon. – Eltűnt. hogy viszonyod van Eleanorával. hogy Waryk is a teremben van. aztán a fivéreit. – Egyszerűen csak szeretnék többet tudni arról a birtokról… és az örökösről. hogy nem vagy ostoba. de ha kellett kíméletlen és határozott is tudott lenni. aki hatalmas vagyonnal rendelkezik. amikor Eleanorával volt. lobogó ezüst hajjal. hogy Eleanora ne legyen csalódott a füstbe ment házasság miatt. – Felség. Eleanora meghódította testét és lelkét. – Felség! Az asszony karcsú volt. Mi történt? Jillian a királyra nézett. Ismert szajhákat és úri hölgyeket is. Eltűnt. de hirtelen kivágódott a nagyterem ajtaja és egy asszony rohant be rajta. Aztán. hogy mindent megtennék érted… – Akkor fogadd el. Jillian. Harcos vagy. hogy egy olyan nőt kap. mintha valami elkezdődött volna. Waryk furcsa izgalmat érzett. hogy lássa. mielőtt folytatta volna. az a tudat. hajlott hátú vén szipirtyóval jár együtt. hálás vagyok. Gyerekeket akart. szép nő. De mégis. felség. – Eltűnt? – csattant fel a király. de még soha nem érezte otthon magát.

konok és túl fiatal ahhoz. Eszébe jutott minden. közlik vele. Azt akartam. inkább a viking rokonaihoz menekül. szörnyeteg. Szép bőr. Még mindig nem mondta ki azt. felség! – csitította Waryk. Mert barátságosnak nem mondható. amikor az örökösnőt a király elé vitték… Őelőle menekült a lány. – A fene vigye el. ügyes. De ugyanakkor Waryk legnagyobb félelme a kényszerházasságot illetően az volt. Aki önfejű. amit a lány mondott. a felismerés. – Kétségbeesett – mondta Jillian. felség. hogy elmeneküljön a királytól. Milyen ostoba volt. és amikor ráeszmélt. Waryk nagyot nyelt. Szenvedélyes? Csak abban az elhatározásában. hogy az a némber az életét kockáztatja. Igen. Mellyora. hogy szembeszállt velem. – Miért akart megszökni? Talán egy hűtlen feleség… – Ó. hogy egy vén szipirtyót kap. több méter magas… – De fel van állványozva. hogy szembeszálljon velem! – Felség. felség. akihez feleségül kell mennie. Meg fog fizetni az árulásáért… – Nyugodj meg. az ablakon át. idegesítő… Eszébe jutott a találkozásuk. kecses és gyors. hanem arra is. Nem hittem el. így is lehet fogalmazni. A király szemében még mindig lobogott a düh pokoli lángja. utálatos „normann”. meggondolatlan. egészséges. hogy megszabaduljon tőle. Hisz épp akkor hívták vissza a királyi udvarba. Az a lány nem csak arra használta őt. – De hát a fal. hogy felségáruló legyen. Milyen öntelt! Csodálatos. hogy menjen hozzád feleségül. Az a lány nem vén boszorkány. Megvolt mindene. kap egy makacs lányt. Erős. Feleségre és családra vágyott. de hisz… Úristen! – mondta megint. fürge és kecses – ahogy a komornája mondta. Mellyora MacAdin. hogy megússza a házasságot – vele. Tudnia kellett volna… – Egészen biztosan meg fogjuk találni. És hogy ezt elkerülje. Volt egy kedves és szenvedélyes szeretője. Laird Lion. Semmilyen bűnt nem követett el eddig. hiszen szembeszállt a parancsommal. Jézusom! Hogy becsülhettem ennyire alá! Sose gondoltam volna. hogy nem ismerte fel a helyzetet. Egy régi és kiváló barátom lánya. – Az áruló boszorka.– Azt hiszem. Bármilyen árulást is tervez. Ha más nem is. Aztán hirtelen hideg futott végig a gerincén. Már akkor tudnia kellett volna. Ő az a nyomorult. Azt a nőt a folyón neki szánták feleségül. legalább fiatal. A mellvédről leugorhatott az állványokra. És… – És még mi? – kérdezte a király morogva. 39 . amire Waryk kíváncsi volt. Könnyelmű. Ő a te örökösnőd. meg fogom állítani! Nagyon megbánja. ki az a nő. Igen. Sikerült megszöknie. aki eltűnt? – kérdezte óvatosan. aki nem tud neki fiúkat szülni. amikor Sir Harryvel beszélt. Laird Lion! – Az enyém?! – Igen! Waryk már mindent értett. Kedves? Semmi esetre sem. Fiatal. Fürge. ki az a Mellyora MacAdin? Talán a foglyod? Vagy valami bűnt követett el? – A vendégem. finom vonalak. vakmerő. jó csontozat. és megpróbált uralkodni magán. – Úristen! – A király ordított dühében. hogy nyíltan semmibe veszi az akaratomat. De most nagyon közel áll ahhoz. hogy kedves és szenvedélyes feleség is lehetne belőle. hogy megértse és elfogadja a sorsát. hogy tényleg szembeszáll velem. Gyengéd? Mint a lópokróc. – Az a nő. hűtlen! Igen. de hadd kérdezzem meg. De megtalálom.

És szép is. teljesen megváltozott. Te szereted a tengert. A hölgy nem érdemli meg a rokonszenvet. akinek a közelében az elmúlt éjjel letáboroztunk. Úgyhogy majd ő megtalálja. biztos abban. felség! Nem vagyok fáradt. – Igen. akit valaha is láttam. mint amit Eleanora elvesztése miatt érzett. Azt nem látta meg meggondolatlan szabadulási vágyában. De kikényszerítheti. minthogy egy olyan férfihoz adják hozzá. hanem a király egyik makacs. sokkal erősebb a haragja Mellyora MacAdin iránt. A teremből kiérve megállt egy pillanatra és felmérte a helyzetet. meghajolt a király előtt. amit valószínűleg még nem érthet meg. amikor harcolni kell. és az álmaiban is megjelent… Szomorúan döbbent rá. Csurom víz vagy. gondolataiba merülve. ő a legszebb kis teremtés. de Waryk felszólítására azonnal felkelt. nem csak fiatal és egészséges. De akkor még más jövőt képzelt el magának. Az élete alig egy negyedóra alatt itt. amikor találkoztok… – Angus. Az biztos. Angus nem sokat aludt. Mert ha egyszer megtalálja. és akit Sir Harry védelmére bíztak. Megtalálom a hölgyet – esküdözött. tetszeni fog neked.De ennél sokkal több. Ő volt az az örökösnő. – Én megtalálom – mondta Waryk Davidnek. hallottam – felelte. Tudok az örökségről. – Nem kell magadhoz venned a fegyvert… egyelőre – mondta Waryk egykedvűen. egy egész hadsereget. – Lady Eleanora meg fogja érteni. – Á. aki szomorú helyzetben van. már találkoztunk… – Hol. Kőkemény. Elegendő ahhoz. hogy fiatal és sebezhető. tudom. Biztosan tetszeni fog neked. mert fiatal. Korán volt még. és kisietett a nagyteremből. jól van ez így – mondta Angus. 40 . Warykot fürkészve. úgy tűnik. – Angus! – mondta. Waryk. hogy a király már döntött. Ez a világ sora. Igen. és hogy olyan módon kockáztatta az életét. Mi lehet rosszabb a számára annál. Ami pedig a leányt illeti. ebben a szobában. A hölgy Waryké. Majd én… – Bízzál bennem. Majd más lovagokat küldök el érte. csak nem érdekli. még mindig cuppogó cipőjében. hogy engedelmeskedjen a királynak és neki. nos. akkor hallottad – mondta Angus. – Beszéltem a királlyal… – Igen. A fejével biccentett Jillian felé. ösztönösen a kardjáért és hüvelyéért nyúlva. és ezt meg is fogja tenni. nincs annál szebb hely. De mielőtt még látta volna az arcát. – Éppen most jöttél vissza egy csatából. a büszkesége felülkerekedik az érzelmein. látta őt a tűz előtt. hogy megtalálja a lányt. leendő menyasszonyáért. Mi is volt az a szó. Néhány perce még együttérzett a kis szökevénnyel. csodálatos nővé érett. Biztos volt benne. Mellyora pedig nem kaphatja meg a szabadságát. hogy megváltoztassa a sorsát. már hallotta a hangját. Stirlingben már mindenki tudott a sorsáról. hamarabb. Néhány dolgot még el kellett intéznie. pusztán az akarata elegendő ahhoz. mint ő maga. Láttam egyszer gyermekkorában. amikor berontott a férfi szobájába. mikor? – kérdezte Angus meglepődve. Vagy pedig tökéletesen tisztában van a veszéllyel. megnézem. – Micsoda? – kérdezte a király. Úgy látszik. gondolta bánatosan. Többé már nem szórakoztató ifjú nő. hogy szembeszálljon a királlyal. engedetlen és áruló alattvalója. Nem lehet az övé Eleanora. a lány gyűlölni fogja. Ha tudtam volna. Tudta. Nem tűr el semmilyen ellenvetést. akkor meg is tartja magának. mielőtt elindul az egyelőre vonakodó. akit David egyik normann lovagjának tart? Forrófejű és vad. amely az övé mellett volt. Testben és lélekben nemes. néhány parancsot kellett adnia. Úgy látszik. El sem tudod képzelni. hogy a nők változnak. milyen csodálatos. ami korábban eszébe jutott vele kapcsolatban? Érett! – idézte fel. és mondhatom. Aztán hirtelen megjegyezte: – Te eláztál. de azt mondják. és körömszakadtáig ragaszkodik az elhatározásához.

Még nem. Angus lassan felhúzta a szemöldökét. – És gondolom. Nem ismertem a hölgyet. az vagyok. Próbálom kiismerni? – Ó! Menjek veled megkeresni? – Nem. ember! – Még nem. értesítsd a királyt! És állítsd őrségbe Sir Harryt meg Tristant! – Gondolod. – Tudom. Nem tudom. hogy megpróbál elszökni tőled? Waryk gúnyosan elmosolyodott. 41 . nos. hogy megpróbálja. – És miatta vagy csuromvizes. ha sikerül. hogy ki vagy! – Nem. megmondod neki. És neki is a víz a mániája. Egyedül is megtalálom. újra meg kell találnom a hölgyet. – Hát akkor száradj meg és öltözz át. De nem fog sikerülni neki.– Igen. mikor jövök vissza vele. Tudod. Véletlenül találkoztunk. – Igen. Amikor megjövök. akkor megtartom magamnak. és még ő sem ismer engem. Angus. De ha majd idehozom.

Pillanatok alatt a földön találta magát. nincs más választása. Ha eléri a csónakot. Azt kellett gondolnia. Attól. A parttól néhány lábnyira lebegett a vízen. és a csónak közelébe sodródtak. Nagy levegőt vett. hogy valaki egyfolytában fogja a vízben. Minden. Alig sikerült egy kis levegőt vennie. vajon mi történt az éjszakai csónakossal. levegőért kapkodva. Óriási csalódottsággal és keserűséggel vette tudomásul. most megint visszakerült a partra. Levegő után kapkodott. és amikor felébredt. De alig tudott mozogni. vagy elpusztult. bajba kerülhet. hogy Jillian csak délben veszi észre. amikor hirtelen valaki visszarántotta. megpróbálta vízbe fojtani. fejezet Mire Mellyora kiért a partra. Vacogott a foga. Vagy igen? A kunyhóban nem láthatta meg. kihúzták. már látta a viking tábort. amit a királyi audiencia után tett. Mégis küzdenie. néhány percre megállt. fájt minden csontja. ami visszafogta. Kisodródott a part közelébe. amíg elérte a túlsó partot. hogy pihenjen egy kicsit. de az úszás jobban kifárasztotta. mint gondolta. Néhány csapással odaúszhat. Eszébe jutott. Sikerülni fog. hogy vagy megtalálta a nagybátyját. Felbukkantak a víz felszínére. és elkezdett süllyedni. ostobaság. Elveszítette a tájékozódóképességét. De tudta. A királyok azt hiszik. és nehezen tudta rávenni magát. hogy hiába úszott olyan nagy erőfeszítéssel. és már hetek óta nagyon keveset aludt. Belevetette magát a folyóba. valamelyik ellensége meg akarja ölni. Rángatózott. amely ugyanúgy kőből és sárból épült. széles és nagyon hideg volt. A folyó mély. joguk van rendelkezni a jövő fölött. amikor kiemelte a fejét a vízből. és megtalálja a nagybátyját. biztos volt benne. Valaki megragadta és visszahúzta. és egy örökkévalóságnak tűnt. mint az éjszaka. A király bármelyik percben utána küldheti az embereit. és leevezhet a viking táborig. elszunnyadt. azonnal meghal. Iszonyúan fázott. a körmeit emberi húsba mélyesztette. ha most nem fagy meg vagy nem fullad bele a vízbe. amióta Adin meghalt. Megkönnyebbülés töltötte el.6. hogy belemenjen a vízbe és ússzon. hogy keressék. Bár már nagyon közel volt a viking tábor. De amikor már éppen úgy gondolta. A kis kunyhóban lehunyta a szemét. Ott talált egy halászkunyhót. Nemsokára eléri az úticélját. Nagy meglepetésére. menekülnie kell. és úszni kezdett. Nem is olyan távol. De nem fulladt bele a vízbe. kihalássza az evezőket. Annyira 42 . akkor soha. Lehet. hogy ijedtében elengedte. és azt hitte. meglátta az evezőket. és látta a kis csónakot. rúgkapált és karmolt összevissza félelmében és kétségbeesésében. Halászok népesítették be a folyót. és alig kapott levegőt. az emberek már felkeltek. Megint rúgkapálni kezdett. amit előző éjjel kölcsönvett. amikor ismét egy kéz fonódott rá. Végre. már világosodott. A fogai közé került kar olyan erővel csapott vissza. mintha csak őt várná. valami furcsa erőt érzett. Hála istennek. hogy felmérhesse az ellenséget. majd megfagyott és teljesen kimerült. Nagyokat rúgva felküzdötte magát a felszínre. meglátta a csónakot. Arra gondolt. Egy kéz fogta át a derekát. Az ő hibájából. vallotta be magának. hogy Mellyora nem alszik és értesíti a királyt az eltűnéséről. hogy egyetlen erőteljes rúgással a csónakhoz ér. Nem jött vissza érte. pánikba esett. A nappal majdnem olyan hideg volt. Harapással próbálkozott. az asszonyok a főzőtűz körül szorgoskodtak. igyekezvén megfordulni. mint a túlparti. és a ruhája meg a köpenye a csónakban maradt. Ha a parton sétálva találnak rá. és vizet nyelt. Meg kell védenie magát a zsarnok Daviddel szemben. Szeretett volna tovább indulni. Nem volt egyedül a vízben. hogy levegőt vegyen. Elengedték.

és csupasz lábát megvetette a parti sárban. mintha ott helyben meg tudná fojtani. Megpróbálta magasra emelni a fegyverét. Mellyora elhallgatott. amikor felmarkolt egy adag sarat és az arcába vágta. Azt remélte. aztán rám támadsz és megpróbálsz vízbe fojtani! Hogy mered ezt tenni! Meglakolsz még ezért… – Én nem hiszem – mondta Waryk. El kellett volna tűnnie. amiért olyan ostoba volt. miközben a férfi gúnyosan vigyorgott. A tekintete hidegebb volt. mint kellett volna. hogy majdnem megfojtottál. a férfi bántani akarja. feszültek és ijesztőek. Átkozta magát. és kénytelen volt elejteni a kést. hitvány alak! Először otthagysz a folyón. Nem akart meghalni. minthogy kicibáljalak… talán egy kicsit kevésbé finoman. 43 . aki megtámadta. hogy ki vagyok… – De. bárcsak visszakerülhetne Stirling várába. Mélykék. amikor kiderült. Nem értetted meg.fázott. súlyos hibát követsz el. mint az éjszaka. Ki ez az őrült. hogy megfelelő erővel lecsaphasson… – Szóval áruló. úrnőm. amivel érvelhetett volna a királynak? Mi lesz most: megerőszakolják vagy meggyilkolják? A kése még mindig a bokájánál volt. hogy visszajövök. könnyebben erőt gyűjthet ahhoz. Halálra volt rémülve. A férfi hanyatt lökte. mondtam. Kése a sárban hevert. ha az lett volna a szándékom. Mellyora dühösen hadonászott az ökleivel. Te kezdtél karmolni. ha nem ellenkezik. mintha komoly erőfeszítésébe kerülne. – Te vagy az! – mondta vádlón Mellyora. Megpróbált megnyugodni. hogy azt hitte. amit oly könnyedén kockára tett. – Te undorító. – Akkor… – Csak segítettem neked kijönni a vízből. sarkvidéki fagy. nem fogsz elérni a csónakig. kegyetlen és goromba voltál… – Nem hazudok. Az a nyomorult. harapni és verekedni. hogy Lady Mellyora megszökött a stirlingi várból. Amikor eltalálta. Lehet. a férfit ütlegelve. hogy a teste remeg. – Már halott lennél. de a férfi rávetette magát. és máris rajta termett. de ha tudná. és Mellyora érezte. – Tudod – mondta figyelmeztető hangon –. hogy nem csak a hideg levegőtől reszket. megszökhet a király elől és elnyerheti a szabadságát. Mellyora csodálkozva vonta fel a szemöldökét. Vajon úgy döntött. hogy most haragban vagyok a királlyal. te nyomorult. és kihúzta a bőrtokból. tolvaj s… leendő gyilkos is vagy? – hallotta. hogy a megfelelő pillanatban megszabadulhasson tőle. A támadója már-már rávetette magát. valahova jó messzire elmennie. – Rendben van. durva. hogy ki vagy. A vonásai kegyetlenek. miközben hosszú ujjak tapadtak a csuklójára olyan erővel. De a támadó hirtelen előtte termett. és teljesen mozdulatlan maradni. azonnal megfordult és elkezdett hason csúszva menekülni. Azt hitte. pontosan tudom. Visszajött. kegyetlen és goromba. hogy már küzdeni sem tudott. Elakadt a lélegzete. Látta. és miközben karjaival átfogta a derekát. hogy fájdalmában felkiáltott. ha megölné? De a férfi olyan dühösen nézett. hogy végül mégiscsak váltságdíjat kér érte? Vagy meg akarja ölni? Nem. te kis boszorkány! Te voltál durva. miközben azt kívánta. hogy ne okozzon neki fizikai fájdalmat. Azután az éjszaka után. de nem engedheti. aki tengeri szörny bukkant föl a folyóból? Lett volna vajon valami más. a csuklói a földhöz szegezve. akkor te… – Nem akartalak megfojtani – szólt Waryk hűvös nyugalommal. hogy harc nélkül lemészárolják. úgyhogy nem volt más választásom. Mellyora ismét megfordult. és rábámult a férfira. aki elveszítette az evezőket és magára hagyta őt a folyón. – Igazán? Hazudsz. lenyúlt érte. – Igen. amikor meglátta a szörnyeteget. hemperegni kezdtek a sárban. – Miért támadtál meg a vízben? – Úgy gondoltam. mit érne azzal.

mert épségben elviszel hozzá. Semmi melegség nem volt a tekintetében. – Nem hiszem. aki nagyon óvatosan hátralépett. hogy pontosan az legyen a sorsod. – Nem. felakasztathass. Ezért nem jutottál el sehová az éjjel. Akár így. Azért. mutassa meg a fogait. aztán túszként felhasználni a királlyal való egyezkedésében. és hogy férfi mindjárt azt kéri. mint mások. A vikingek semmivel sem gonoszabbak. – De most velem vagy. hogy elmeneküljön tőle. Segíthetek vagy árthatok neked. de el akarja rabolni. Természetesen megint gúnyolódik vele. mert tudta.– Kiváló úszó vagyok. ebben a sorrendben. csak aprólékosan mérlegelő értékelés. hogy az ingruháján kívül mindentől megszabadult. mint amennyit eltakar. ha nem engeded. – Neked tényleg fogalmad sincs arról. Elindult Mellyora felé. Most nagyon sajnálta. hogy kibeleztethess. úrnőm. és sokkal többet kiemel. Waryk alaposan szemügyre vette a lányt a nappali fényben. úgy érezte magát. Az a mód. villant hirtelen Mellyora eszébe. felakasztanak. egészen jól felültettél! – Néha szükség van fenyegetőzésre. jó? – mondta Waryk. – Ami azt illeti. majd végül két lábra állt. a nedves anyag hozzátapad a testéhez. Megint érezte hatalmas termetének nyomasztó hatását. lófarokra kötnek és felnégyelnek? Mellyora Warykra nézett. Mellyora érezte. Vagy talán egy lázongó törzsfő. Ad neked pénzt. természetesen a királyhoz. Biztosan van más módja is annak. – Gyerünk! – mondta Waryk türelmetlenül. Majd meglátod. – Még mindig nem érted. mi forog kockán. az arca elvörösödik. ugye? Szörnyű megtorlásban lesz részed. ahogy a férfi méregette. elvinni valami búvóhelyre. furcsa és idegesítő volt. – Nagyon jól elvoltam egyedül. De úgyis elkapná. amire céloztál… kibeleznek. Tulajdonképpen a testéhez itt-ott odaragadt sár többet takart. Hogy mer ilyen gúnyos lenni. lófarokhoz köthet és felnégyelhet. és szeretett volna elhúzódni tőle. aztán a tested minden darabját elégetik és a hamvaid szétszórják a szélben! Waryk felállt és lenézett Mellyorára. lófarokra köttethess és felnégyeltethess. előbb lassan négykézlábra. felakaszthat. igaz? Mellyora megrázta a fejét. amikor könnyen végezheti ily módon? – Igen! – bökte ki Mellyora. – Persze. – Hová? – Hát. Hinned kell nekem. – Menjünk. – Meg gyenge is – mondta Waryk. teszek róla. úrnőm. lófarokra kötnek és felnégyelnek. és visszalökné a sárba. mintha egy közszemlére kitett díjnyertes tehén lenne. Ha bajban vagy. amikor… – Alacsonyabb rendű emberekkel van dolgod? 44 . felakasztanak. Kinyújtotta a kezét a lány felé. – Menjünk? – Úgy van. Mivel nem akarta elfogadni a feléje nyújtott segítő kezet. ahogy csak az erejéből telik. – Fáztam és fáradt voltam. Vagy… – Kibelezhet. amit én kérek. aztán elégettethess és szétszórattathasd a hamvaimat a szélben. amikor találkozom a királlyal. és én valójában utálom az erőszakot… – Hát akkor. mint a rajta maradt ruhadarab. akár úgy. Azt fogják tenni. Elképedve nézte. aztán rohanni. Útonálló. hogy… – Kibeleznek. vagy elvihet messzire valamelyik hajóján. hogy azonnal felálljak. Daro gazdagon meg fog jutalmazni.

hogy a királyhoz viszlek. hogy a férfi skót. sosem fogod megérteni.Mellyora a fejét rázta. mielőtt idejött volna Angliából. visszautasítani azt a lovagot. hölgyem – mondta olyan szenvedélyesen. mert jutalmat remélsz tőle. – A fene vigyen el. – Nem… – mondta elakadó lélegzettel. mint te. megszálló. segítenél nekem. – Soha! Te ezt nem érted. és hogy a legkevésbé sem tartja nemesnek. alig húszlábnyira volt tőlük. – Érdekes. – Rendben van. a király nem avatkozik bele a jövődbe. – Waryk elkáromkodta magát. szerintem többet lát a birtoknál. hogy hová tartasz. – Igen. hogy Mellyora hirtelen nagyon megijedt. – Hölgyem. ha azt hitted. Már mondtam. – Ó. Otthagytál a folyón. Fel kellene háborodnod! A király meg akarja jutalmazni az egyik normann szolgalelkű csatlósát… – Szóval te nem tekinted másnak. nem igaz? Biztos vagyok benne. – Ó. – A dolognak mindig része a birtok. akihez hozzá akar adni… – Engem… és a birtokomat! – csattant fel Mellyora élesen. Nekem mindegy. amit a király olyan világosan lát. ami még jobban feldühítette. – Te nem is figyelsz rám. – Ugyan. hölgyem! – emlékeztette Waryk. Skót férfi vagy. – Meggondolatlan és ostoba fajankó vagy. – Az apja a király szolgálatában állt. mint szolgának. Az egész csak játék a hatalommal és a földdel. te vissza akarsz engem vinni a királyhoz! Azért viszel vissza hozzá. ha egy olyan nemes hölgyről van szó. – Melyik királyhoz? – kérdezte gyanakodva. Akkor indulunk? Megrázta a fejét. Angliát pedig elfoglalták? Waryk megvonta a vállát. vén normann lovag… – Egy szerencsétlen. szerencsétlen. és még utálatosnak is! – És normannak? – Talán felejtsük el a hódítást? Hogy minket megkíméltek. én azt hallottam. az igazság az. – A király csak a birtokot látja. Waryk külön nyomatékot adott a nemes szónak. – Nem. Talán viking betöréseket is lát. minek nevezi magát. Tényleg vissza akarja vinni Davidhez. – Addig nem mozdulok innen. és ismét hátrálni kezdett. hölgyem! Kezdettől fogva ostoba gyerekként viselkedtél. – Talán éppen ez az. én semmi ilyesmit nem mondtam… – Á. csak azért. Mellyora egy pillanatig nem hitt a fülének. Jobb lenne. abban reménykedve. Waryk felhúzta a szemöldökét. istenem. a férfi talán megérti a helyzetét. vén öregember? – Igen! – kiáltotta. Én egy viking lánya vagyok. nem akarod megérteni! Én nem árulom el a királyt. Mellyora ismét megrázta a fejét. Ez a férfi nem gúnyolódik vele. a király egyik csatlósának? – kérdezte Waryk. Ha megértenél. Már egészen kisodródott a partra. – Csak egy király van. kőszívű áruló… – Te vagy az áruló. mennyit érek neki. A ladikra mutatott. Mellyora pedig tudta. – Te csak hazugságokat hallottál – vágta rá. de burkoltan céloztál rá. És ebben a játékban mindannyian csak egyszerű gyalogok vagyunk. hogy normann. én csak tárgyalni szeretnék vele… – Visszautasítani a királyt. megint gúnyolódik vele. – Érted már? 45 . Waryk keresztbe fonta izomtól duzzadó karját a mellén. Gazember! Hogy lehetsz ilyen kegyetlen. hogy megtudd. hogy ezt te is tudod. vár a csónakod. amíg meg nem mondod. ha vigyáznál.

ahogy a tenyere arcához csapódott. hogy megszabaduljon a férfitól… Szinte belehasított a hideg. hogy elkezdett reszketni. ujjaival megragadta az ingruhát. mert a jövője forog kockán – nem is beszélve az életéről. ha szűzen és egy darabban térnél vissza. Az alsóruhája cafatokban. Mellyora futott tovább. Mellyora összeszorította a fogát és számolni kezdett magában. Talán a rokonaid szeretnék. A férfi tenyerébe fogta a lány kezét. ott van mögötte. – Igen! – mondta Mellyora. Mit sem törődve azzal.Waryk egy vállrándítással felemelte a két karját. segítesz nekem? – suttogta Mellyora. amit tett. Waryk kinyújtotta a karját. Ahogy mondtad. Próbálta győzködni magát. és ezt mindketten tudjuk. azon tűnődve. ezért ismét a víz felé vette az irányt. Ezúttal Waryk olyan dühödten nézett rá. amilyet csak szeretnél. már meg is bánta. vagy nem. akik csinos kis árat fizetnének érted. dánok. svédek. De ezt nem hagyhatta annyiban. vajon a félelem vagy a megaláztatás erősebb benne. Mindkettőtől egyre kétségbeesettebb és meggondolatlanabb lett. hogy felállj. Még mindig vannak olyan skót lázadók. Norvégok. mezítelen szépségedben! Bizonyára kísértésbe kellene esnem! Gúnyos és érzéketlen hangja megrémítette Mellyorát. hogy képes lennék engedni. szinte teljesen meztelen volt. és Mellyora ismét a parti sárban találta magát. hogy nagyon óvatosnak kell lennie. Waryk szúrós tekintete olyan hideg volt. ugyanakkor elképesztő. de olyan gyorsan. 46 . – Engedd. amikor ilyen közel vagy hozzám? – Miért kínozol? – kiabált. Mellyora megfordult. amely azonnal elszakadt. hogy mi lesz a következő lépés. Lebukott a mélybe. Tudta. – Nem mersz bántani. – Még akkor se. és nem sokat törődnek azzal. és rettenetesen félt attól. hölgyem… – dünnyögte Waryk. hogy ne lássa a férfi tekintetét. az emberek mi mindent fel nem ajánlanak egy alku során. Dühösen visszahúzta a kezét. milyen szerencsétlen helyzet… – Szóval segítesz nekem? – kiáltott fel reménykedve. Behunyta a szemét. – Á. ha a nap most azonnal lezuhan az égből! – mondta szenvtelen hangon. hogy ártatlan vagy-e még. hogy felállj? Amikor így kísértésbe estem? Gondolod. kinevette. van benned egyáltalán valami. hát… az attól függ. mint egy jégcsap. A tekintetük találkozott. Mint egy semmiből előbukkanó démon. ami ártatlan? Mellyora hirtelen kinyitotta a szemét. a férfi tőrbe csalta. hogy lecsillapítsa gyilkos indulatait. igen! Itt fekszel előttem tökéletes. hogy elveszti a ruháját. hogy le tud bukni a mélybe és a víz alatt elég messzire elúszhat ahhoz. – Ugye. és reménykedőn a szemébe nézett. a férfi ott termett előtte. hogy felálljak! – Engedjem. Te… – Hm. – Ne… ne… – Mit ne? – kérdezte Waryk. – Ne… – Á! Ne bántsalak? Ne szabadítsalak meg az ártatlanságodtól? Mondd csak. – Te gátlástalan fajankó! Visszavihetsz a királyhoz és olyan jutalmat adhat neked. abban reménykedve. És mindannyian nagyon élvezik az alkudozást. hogy annak nem sikerült megállítania. sokféle viking létezik. hogy elszaladjon. de ha hozzám mersz nyúlni… – Á. mert rájött. A parton érzett csípős levegő ellenére a víz még hidegebb volt. Waryk elmosolyodott. – Nahát! Te szegény lány! Milyen kár. Abban a pillanatban azonban. de hiába. Kivonszolta a lányt a vízből. Teljes erővel pofon vágta a férfit.

De talán nem is ismered ezt a szót. Kénytelen úgy tenni. – Meghalok. nemes… szóval bizonyára minden nemes. – Meg fogok fagyni! – kiabálta. A férfi elkapta a csuklóját. hogy fél! De soha. hogy olyan pénzsóvár gazembernek mondjam. nemes keblek. amikor a férfi megérintette az arcát és a kézfejével megsimogatta. ha… – Ha micsoda? – kérdezte Waryk udvariasan. – Tudod. de a férfi tekintete olyan hatással volt rá. – Kér… – Nagyon hideg vízben úsztál. hogy felállj! 47 . nehogy utat engedjen a félelmének. amely szinte belopakodott a bőre alá és furcsán megérintette. hogy felállhasson. hagyd abba! – Én meg azt javaslom. Elakadt a lélegzete. gyönyörű. behunyni a szemét. tedd meg… vagy engedj felállni! – mondta kihívóan. uralkodnia kell magán. mit mond a férfi. ha ez az ára annak. A nappal hűvös volt. mintha engedelmeskedne. A férfi teste nekifeszült az övének. de most nem gúnyolódott: – Azt javaslom. Remegni kezdett. már alkudoztál. hogy ennek semmi köze a félelemhez. – Tudom. Mellyora összeszorította a fogát. nemes szépség! Félelme és idegessége a tetőfokára hágott. De pénzsóvár gazembernek neveztél. Pedig már éppen meg akartam engedni. hogy próbáld meg. kétségbeesésében pofonra lendítette a karját. parancsokat osztogattál. Beszélt hozzá. – Ó. – Még mindig félsz? Mellyora összeráncolta a homlokát. Győzködte magát. Hacsak – mondta elmerengve – el nem vesztem a türelmemet és meg nem fojtalak. és úgy tenni. hogy menj a pokolba! – vágott vissza. úrnőm. – Soha életemben nem fáztam még ennyire. úrnőm? Micsoda nagyszerű. és Mellyora első ütése nem talált. kérlek! Most mit csinálsz? Azt mondtad. mindenféle szót használtál. – Milyen kár. hogy engedsz felállni… – Azt mondtam. és nem érsz velem semmit! – Nem fogsz meghalni. – Nagyon fázom. hogy egyre csak beszélt. Persze. – Hát akkor? – Csak nem vagyok hozzászokva. hogy az arca lángol. igaz. aki megtámad! Waryk összehúzta a szemét. – És mi lenne az? – Kérlek. hogy miért fázom… – Egy cseppet sem melegítelek? Mellyora a fejét rázta. ismét jéghideg dühvel nézte. De tudta. – Nagyon jól ismerem. Kényszeredetten a férfira nézett. – Próbáld meg! Mi vesztenivalód van? – Engedj felállni! Kérlek! Waryk elmosolyodott. mintha sohasem hagyta volna el a stirlingi vár melegét. a víz hideg.– A rokonaim meg fognak ölni. Mellyora érezte. soha nem fogja neki bevallani. – Engedj felállni. Kér… – Természetes. Szeretett volna bemászni egy takaró alá. kivéve egyet. Csuromvíz vagy és meztelen. gyorsan. hogy fázol. milyen nemes! Nemes arc. Mindegy. – A magadfajta gyáváktól nem szoktam félni – mondta. hogy hazudik. Ezúttal azonban Waryk résen volt. aztán arra gondolt. – Bármit akarsz tenni. mély és fátyolos hangon.

– Ó! – kiáltott fel csalódottan. – Kérlek! Félek, nagyon félek… kérlek, engedd meg, hogy felálljak! Waryk közelebb hajolt hozzá. – Te nem félsz, pedig kellene. Azt hiszed, a származásod és a király meg tud védeni. Nos, egyik sem tud. Velem vagy, és én nem engedlek felállni, és nem tudom, mit fogok csinálni. Te a király gyámleánya vagy. Valójában, úrnőm, te az ő tulajdona vagy. Te pedig kockára tetted azt, ami az övé. Mi ez, ha nem felségárulás? – Nem! Én nem csináltam semmit, csak… – Olyan helyzetbe hoztad magad, hogy itt fekszel meztelenül és halálra fázva egy idegennel, aki tízszer olyan erős, mint te. Hallgatott és a férfit bámulta. Ha valóban olyan odaadó híve a királynak, akkor nem fogja bántani. Egy kis időre lehunyta a szemét, aztán ránézett a férfira. – Kérlek! Nagyon megijesztettél, és nagyon fázom… igen, tévedtem. Ha azért jöttél, hogy visszavigyél, akkor tedd meg, kérlek! Bocsánatot fogok tőle kérni, de… nagyon fázom. Újra lehunyta a szemét, és vadul reszketett. Bizonyos értelemben nem hazudott, mert valóban fázott és félt, a földhöz szegezve, menekülésre képtelenül. – Miért nem hiszek neked? – dünnyögte Waryk. Mellyora kinyitotta szemét és tekintetük találkozott. – Nem tudom – mondta fogcsikorgatva. – Pedig az igazat mondom. Waryk megrázta a fejét. – Hazudsz. Nyomorult kis hazug vagy, de változtatunk rajta. Annak ellenére, amit mondott, felállt. Mellyora négykézláb mászva arrébb húzódott, mert tudta, a férfi fel akarja segíteni. Könyörögve intett a kezével. – Ne… ne nyúlj hozzám! Felállok és veled megyek. Feltápászkodott. Annyira fázott, hogy a fogai is vacogtak, amikor a karjait keresztbe fonta maga előtt. Még soha ilyen kiszolgáltatottnak nem érezte magát. Waryk is nekivetkőzött az úszásnak, de még rajta volt a kötött gyapjúinge, amiből most kibújt. Amikor Mellyora szégyenlősen elhúzódott tőle, odarántotta magához, hogy ráhúzza a nedves inget. A semminél az is jobb volt. Mellyora nem mozdult, csak állt előtte lehajtott fejjel, és majd megvette az isten hidege. – Gyerünk! Waryk megfogta a kezét, és elindult vele a parton a csónak felé. Mellyora nem ellenkezett, de annyira fázott, hogy alig tudott járni. Waryk elkáromkodta magát, aztán megállt és a karjaiba vette. Mellyora belekapaszkodott, hogy le ne essen. Furcsa érzések kerítették hatalmukba. A férfi meztelen karja, mellkasa és hasának felső része egyaránt izmos. Szomorúan gondolt arra, hogy ez az ember senkinek sem a szolgája; már harcos volt, lovag, a király egyik embere, akit kiképeztek a nehéz harci fegyverek használatára. Waryk belépett a csónakba, letette a lányt, majd ellökte a csónakot a parttól. Odamutatott Mellyora köpenyére és tunikájára, amelyeket otthagyott a csónakban. – Öltözz fel! Odanyúlt a ruháiért, és hozzákezdett, hogy a tunikáját rávegye Waryk ingére. – Hölgyem, ha nem bánod, visszakérném az ingemet. – De bánom… – Miért? Már mindenedet láttam. Mellyora ránézett, és érezte, hogyan horgad fel lelkében a harag ismét. A férfi gúnyt űz belőle. Rendben van. Végül is a király embere. És most az ő „nemes szépségén” gúnyolódik. – Ahogy kívánod – mondta, és kibújt Waryk ingéből. Odadobta a ruhadarabot a férfinak, aki elkapta, aztán egymás szemébe néztek. Mellyora érezte meztelen testén a hűvös szelet, de nem sietett, úgy tett, mintha nem találná a tunikáját a csónakban egymásra hányt ruhák között, és keresgélni kezdett. Amikor megtalálta, lassan bújt

48

bele. Aztán hirtelen megijedt, hogy túl messzire ment, mert a férfi ott termett mellette, szinte hozzáért a testével, és felkapta a köpenyt. Waryk Mellyora fejére hajította. Aztán visszaült a helyére és nézte. Mellyora állta a tekintetét. Waryk az ingéért nyúlt, de közben az egyik evező kezdett kicsúszni a csónakból. – Az evező! – kiáltott fel Mellyora. Waryk utánakapott, de már késő volt. Az evező eltűnt. Káromkodott. – Ó, istenem, már megint! Te tényleg ostoba vagy… – Még egy szó, és megfojtalak! – mondta Waryk fenyegetően. – Most nem kell aggódnod. Levetette az ingét és a csónak mellett becsusszant a vízbe. Mellyora látta, hogy az evezőért indul. Ekkor vette észre, hogy a másik evező a helyén van. Gyorsan helyet változtatott, és megpróbálta egy evezővel elindítani a kis ladikot. Először meg sem mozdult, de aztán kirántotta az evezőt a villából. Az erőfeszítéstől teljesen körbefordult, de aztán sikerült az evezővel hol az egyik, hol a másik oldalon nagyokat húzni a vízben, és a kis csónak elindult egyenesen előre. A bal oldalon bemártotta az evezőt, de nem tudta kihúzni. Egy darabig erőlködött, aztán elakadt a lélegzete. A férfi utolérte a csónakot, és bedobta az elvesztett evezőt. Kétségbeesésében megpróbálta fejbe verni a nála lévő evezővel. A férfi alábukott. Amikor a csónak másik oldalán felbukkant, sikerült odafordulnia és az evezővel vállon csapta. Aztán ráeszmélt, hogy nagy ostobaságot csinált, és ha nem győz… Csapkodott, vadul és félelemtől reszketve. Aztán látta, hogy csak a vizet csapkodja. A férfi eltűnt. Visszaült a helyére, de még mindig remegett. Könny tolult a szemébe, és elfogta a rémület. Megpróbált mélyeket lélegezni, és azzal nyugtatgatta magát, hogy nem ölte meg, de ha mégis, akkor csak önvédelemből tette, hiszen nem tudhatta, mit akart vele tenni. De valami furcsa, nyomorult érzés kerítette a hatalmába. Kit ölt meg? Fiatal volt, a király embere. Lovag. Férfi, aki hű volt a királyhoz. Talán tucatjával szállt szembe a király ellenségeivel, és mindig győztesként tért vissza, ő meg most hidegvérrel megölte egy gyönyörű őszi napon a folyón… Felnézett a napra, és megállapította, már elmúlt dél. Már kora délután lenne? Hirtelen korogni kezdett a gyomra, és megrémült attól a gondolattól, hogy megölt egy embert, s közben éhesnek érzi magát. De nem ülhet itt naphosszat, töprengve és elborzadva attól, hogy mit tett. Mennie kell. El kell jutnia a viking táborba. Néhány óra múlva megint besötétedik. Még mindig remegve megpróbálta összeszedni magát. Aztán megint felsikoltott, mert visszajött a férfi. Nem halt meg, és most tényleg komoly veszélybe került. Egyetlen gyors mozdulattal, mint egy vízi démon, kiemelkedett a vízből, és átlendítette magát a csónak peremén. Mellyora azt hitte, meg akarja ölni, amikor kiszakította a kezéből az evezőt. A feje fölé emelte mindkét kezét, összegörnyedt, és várta a halálos csapást. Gyorsan elkezdett magában imádkozni, az Üdvözlégy Máriát mormolni, aztán várt és várt… Végül felemelte a fejét. A férfi pillantásra sem méltatta. A csónak közepén ült, mindkét evezőt a helyére igazítva. Mellyora most már lélegezni is mert. Csendben kellett volna maradnia. De remegett, és nem bírta ki szó nélkül. – Te élsz. – Nem neked köszönhetem. – Én nem akartalak… – Megölni? De, szerintem igen. – De te…

49

– Nem öltelek meg téged? Nem, úrnőm. – Értem. Nem akarsz holtan vagy sebesülten visszavinni David királyhoz. Látta, a férfi összeszorítja a fogát. – Nos, Lady MacAdin, igazad van. Nem akarom, hogy meghalj, nyomorék vagy sebesült legyél. Értesz valamit a harchoz, és elismerem, nagyon bátor vagy… vagy hihetetlenül ostoba. – Majdnem megöltelek – emlékeztette. – Nem, hölgyem, azt azért nem. – Nagyon hosszú időre eltűntél… – Figyeltem. – Mint ahogy tegnap éjjel is eltűntél… – Akkor is figyeltem, úrnőm. – Egész idő alatt? – Nem, nem az egész idő alatt. De elég sokáig. Éppen csak túlélted a tegnap éjszakát. Túlságosan fáradt voltál az úszáshoz. És túlságosan fáztál ahhoz, hogy tovább menj. – Engem figyeltél… – Igen. Ahogy reszkettél abban a kis kunyhóban, aztán megint elindultál a folyóhoz… – Te gazember… – Csak óvatosan, úrnőm, mert esetleg azt gondolom, nem kedvelsz engem! – Bárcsak meghalnál! – A te módszereiddel, úrnőm, sokkal nagyobb az esélye annak, hogy te fogsz meghalni. Mellyora egy darabig hallgatott, majd halkan megszólalt: – Én csak szabad akarok lenni. Waryk viszonozta a lány tekintetét. – Nem ezt akarjuk mindannyian? – kérdezte némi várakozás után. Aztán evezni kezdett. Hamarosan visszaértek ahhoz a partszakaszhoz, ahonnan az előző éjjel útnak indultak. Semmit sem bízva a véletlenre, Waryk kiemelte a lányt a csónakból, amikor partot értek. Lerakta a földre, és miközben figyelte, füttyentett egyet. Mellyora nagyon meglepődött, amikor az a hatalmas ló, amelyet előző éjjel látott legelészni, lassú ütemben ügetni kezdett feléjük az útmenti fák irányából. Végigmérte az állatot, és megállapította, hogy harci mén. Hatalmas, jól táplált, ereje teljében lévő ló, de már sok csatát megjárt. Egymástól messze ülő szemek, széles lapocka, izmos tompor, erős lábak. Elbír egy teljes páncélba öltözött embert, és még úgy is képes nagy vágtával csatába indulni. A ló orrával hozzádörgölőzött a gazdájához, Mellyora pedig azon kapta magát, hogy a most már túlságosan ismerős idegent egyre nagyobb szorongással vizsgálgatja. Ki ez a férfi? – Á, Mercury, jó pajtás vagy! – mondta Waryk a lovának. – Nincs véletlenül Mercurynak egy darabka kenyere az oldalnyergében? – kérdezte Mellyora, maga is elcsodálkozva azon, hogy képes volt kimondani. Ha van is nála valami ennivaló, biztosan nem osztja meg vele. Végül is megpróbálta megölni. De Waryk megvonta a vállát. – Talán – mondta, és felnyitotta a nyeregtáska tetejét. Egy kis vászonkendőbe tekerve nem csak kenyér volt, hanem sajt és egy adag szárított hús is. Odaadta Mellyorának az egészet. Waryk figyelte, hogy boldogul a kezébe nyomott ennivalóval, aztán egy fiatal tölgyfára mutatott. Mellyora odament a fához, leült a tövébe, és mohón beleharapott a kenyérbe. Miközben evett, a folyót bámulta. Néhány perc alatt jóllakott, de úgy tett, mintha még mindig éhes lenne, és aprókat harapott, mialatt a férfi őt nézte. Waryk nem ült mellé, csak várt, tekintetével a folyót pásztázva. – Visszajöttél és egész éjjel engem néztél? – kérdezte Mellyora. – Ha már egy sárkunyhót választottál az alváshoz, és nem a király vendégszeretetét, akkor úgy éreztem, nem illik, hogy megzavarjalak. – Ó, de aztán csak megzavartál.

50

Megvonta a vállát. – Már reggel volt, amikor elindultál. És úgy tűnt, hogy igen kimerülten. Nem akartalak vízbe fúlva visszavinni. – Milyen kedves! – Megint sötétedik. – Az a sárkunyhó egyébként egészen kényelmes. – Milyen hazudós vagy. Hozzá vagy szokva a meleghez, a kényelemhez és a szolgákhoz, akik egymást lökdösve igyekeznek, hogy kiszolgáljanak. – Vannak még előzékeny, segítőkész emberek. Lehuppant Mellyora mellé, aki megint elcsodálkozott azon, a férfi vonásai milyen vonzóak. Aztán beleborzongott, mikor eszébe jutott, hogyan próbálta megölni. Hálás lehet, hogy nő, gondolta magában; ha férfi lenne, már biztosan megölte volna érte, szemrebbenés nélkül. De számít ez valamit? A lovag fiatal, erős, jóképű és nemes harcos. Az elmúlt éjjel alábecsülte. Most vissza akarja vinni a királyhoz, de Mellyora még mindig nem adta fel. Ősz volt… majdnem tél, amikor a nappalok rövidek. A közeledő alkony nagyon szép. Szellő fodrozta a víz felszínét, és lágyan simogatta Mellyora arcát. A köpenyében átmelegedett, az ételtől pedig jóllakott. Úgy érezte, újjászületett. Újra visszatért az ereje és az önbizalma. Bárcsak erre jönne valaki. És segítene. De milyen történetet mesélhetne egy arra vetődő, gyanútlan járókelőnek? A folyón még kint voltak a halászok. Hamarosan kijönnek a partra, mert nagyon gyorsan sötétedik… – Még csak ne is gondolj rá, úrnőm! – Mire? – Hogy egy halász segítségével elszöksz tőlem. Meg kellene ölnöm, és a halála a te lelkeden száradna. Mellyora elpirult, és azt kívánta, hogy bárcsak ne találná ki ilyen könnyen a gondolatait. Aztán felállt, és tenyeréből kiszórta a kenyérmorzsát. A férfi ott állt mellette, és a lovára mutatott. – Úrnőm, indulhatunk? Habozott. Amikor attól félt, hogy mindjárt megerőszakolják vagy megölik, a Stirlingbe való visszatérés jó megoldásnak tűnt. Most azonban semmi más nem vár rá, csak a király haragja. Vajon mennyire mérges? Milyen messzire megy el, hogy bebizonyítsa neki a hatalmát? – Nos, akkor, úrnőm! – mondta Waryk éles hangon. Nyelt egyet, megrázta a fejét, és azon tűnődött, vajon a férfi rájön-e, a konoksága inkább félelemből, mintsem ellenkezésből fakad. – Én… nem tudok. Én nem megyek veled sehová – motyogta. – Ha esetleg… – Nem, nincs esetleg – mondta Waryk halkan. Ránézett a férfira, és végigmérte. Újra nyugodtnak és erősnek érezte magát. Közel jártak a várhoz, túlságosan közel. Meg kell győznie fogvatartóját, vagy túl kell járnia az eszén. A meggyőzés elég nehéz, mert egyszer már megpróbálta kettéhasítani a fejét az evezővel, és kétszer is kést rántott ellene. Másodjára nem is tudta visszaszerezni. Ez a férfi idegesítő. Még fiatal, de erős, jól képzett harcos. Lenyűgöző, de hátborzongató is, mert szoborszerű vonásai olyan kemények és szenvtelenek, hogy Mellyora szinte beleremegett, és a pánik és melegség furcsa egyvelege érintette meg. Megnedvesítette az ajkát. – Volt alkalmunk beszélgetni, hogy megismerjük egymást. – Túlságosan is jól, gondolta magában. Megérintette, birkózott vele. Érezte a testét, illatát, melegét. – Nézd, én nem megyek veled! – mondta újra, és még egy lépést hátrált. – Értsd meg! Azt hiszed, te vagy nyeregben. De a dolgok könnyen megváltozhatnak. A viking tábor itt van a túlsó parton. Ha sikítanék, lehet, hogy meghallanák. Gondolj arra, milyen közel vagyunk! Egy szegény halászt, igen, azt könnyen megölhetsz. De mi van, ha egy vad

51

– Ó. – Majd meglátjuk. Mellyora úgy érezte. Mosolygott. és nyeregbe szállt. Érezte a hideg levegőt. Sikerült a nyeregben maradnia. Mintha kettényílna a koponyája. Szerencsére puha földre esett. De a mén hirtelen megtorpant. fel kell pattannia és futnia. gyerünk. mint vadász a zsákmányát. És amikor én mondom. Meg is próbálta. Aztán füttyszót hallott. kérlek. Waryk a győzelmi trófeájával… 52 . figyelj rám. Dünnyögött valamit. vissza a királyhoz. te aztán egy ostoba és önfejű nő vagy! – Ne! – kiáltotta Mellyora kétségbeesetten. A férfi vadászott rá. – Döntsél már végre! A királlyal vagy a vikingekkel fenyegetőzöl? – kérdezte a férfi. ahogy csak bír. – Istenemre mondom. Áthatotta a győzelem és a szabadság érzete. gondolta magában Mellyora. mint a villám. És Mellyora átrepült a feje fölött. és a lélegzetét is visszatartotta. és megint a levegőbe emelte mellső lábát. hogy később is biztosan ott legyen. átvetette a vállán. A ló hirtelen megállt. de a ló fel volt nyergelve. mellső lábát a levegőbe emelve. Waryk lova hatalmas volt. A ló úgy száguldott. úrnőm. érezte az alattuk száguldó földet. mintha azt akarta volna. A kengyel magasan volt. hogy segítség nélkül nem tudna felszállni. látta. mit szól ehhez a király! – csattant fel Mellyora. aztán felemelte. de az állat megfordult és újra vágtába kezdett. Amikor felnézett a feje fölött forgó égre. hogy van-e törött csontja vagy sérülése. hogy kijjebb húzza a partra a csónakot. mert biztos volt benne. de sikerült az egyik lábát belehelyeznie a bal oldaliba és könnyedén felugrott a nyeregbe. de forgott vele a világ. Sarokkal megnógatta a lovat: – Gyerünk. Lehet. Vágtatni kezdtek. s közben mérgesen és bosszankodva ingatta a fejét. A férfi keze végigtapogatta a testét. akárhová. hogy te mennyire tévedsz! Igenis velem jössz. amelyet használtak. Mégis úgy érezte. Vissza ugyanoda. ahová csak mondom. de Mellyora kiválóan tudott lovagolni. Aztán nekiiramodtak az éjszakának. de jól szórakozik.harcossal állsz szemben? Úgyhogy. ez a megfelelő pillanat. ha a szőrén kellene megülnie. aztán nagy dobbanással visszatért a földre. mintha minden csontja eltört volna. beesteledett. Waryk fejcsóválva elfordult. ments meg! A hatalmas ló felágaskodott. De már késő volt. kérlek. hogy Mellyora nem sokkal volt különb egy zsákmánynál. Tudta. Mérges. Lehet. az isten szerelmére. hogy elgázolják. és hallgass meg! Nem megyek veled sehová! Waryk egy lépést sem tett felé. A szíve hevesen dobogott. Mellyora meglátta maguk előtt a férfit. ahonnan elindultak.

hogy hová viszel! – Nem a várbörtönbe. úrnőm – mondta Waryk. – A fene vigyen el. amely egyenesen a nagyterembe vezetett – és a királyhoz. és egyre közelebb érnek a stirlingi erődhöz. azt hiszem. A várnak ebben a részében volt a király rezidenciája. miközben óriási léptekkel ment előre az egyik folyosón. ahogy az erőd udvarának kövére értek. te szeretnél véget vetni az enyémnek – mondta Waryk türelmetlenül. Hallotta. hanem laird. és belépett vele a szobába. mondd meg. de Waryk határozott mozdulattal visszalökte. – Hová… Mellyora hirtelen elhallgatott. meghűlt benne a vér. amit akarsz. és az egyik lábával berúgott egy nehéz faajtót. – Nagyuram? Nos. – Üzenjek a királyért…? – Nem. erre esküszöm. legbizalmasabb tanácsadóinak és legkiválóbb bajnokainak a lakosztályai. úrnőm. de mielőtt a hideg kőre esett volna. – Követelem. amely a belső szobában állt. előtte vastag szőrmék borították a padlót. Mellyora továbbra is a férfira meredt. Az ajtó egy hatalmas szobára nyílt. – Úrnőm. Mellyora felugrott. Mellyora szorongva nézett körül. és megyek a királyhoz. ahol kipihenheted magad. aki olyan könyörtelenül ment utána. az egyik falnál óriási tűzhely állt. Úgy érezte magát. Nem sérült meg! – gondolta Mellyora méltatlankodva. mint a sajátomat. Próbálta kiszabadítani magát a férfi karjaiból. – Kié ez a szoba? – Az enyém – mondta Waryk. De nem csak egyszerű lovag. uram. Amikor bent voltak. Waryk odasétált az ágyhoz. hogy még ott fekszik a férfi vállán. hol van. fejezet Mellyora bizonyára elbóbiskolt. fázik és kimerült. bár tudom. Waryk leszállt vele a lóról. hogy miként szólította meg a lovászfiú. dühösen és tehetetlenül. Szinte örült. Megállt a folyosón. egy darabig nem tudta.7. de amikor megpróbálta kiszabadítani magát. miközben beléptek a várba az egyik oldalkapun. Megtántorodott. míg beszélek a királlyal. – A hölgy megsérült. nem pedig a főbejáraton. de nem sérült meg. nehezebb lesz megmentenem a te életedet. Majd én gondját viselem. a férfi elkapta és a karjaiba vette. hogy a ló patkójának a hangja megváltozik. de most talán még jobban megrémült ettől az idegen férfitól. Aggódva ránézett a férfira. Nagyuram. amelynek a falait gyönyörű falikárpit borította. mert hirtelen átvillant az agyán. lovag vagy egy gazdag patrónus katonája. mint akit megvertek: fáradt volt és mindene jéghideg. aztán letette a földre. – Ezért a napért meg foglak ölni. Aztán rájött. és jót derült. hogy azonnal vigyél a királyhoz! – Mostantól fogva felőlem azt követelsz. amikor a férfi odakiáltott a stirlingi strázsáknak. Mellyora mélyen Waryk szemébe nézett. mert amikor kinyitotta a szemét. – Bár nem is lenne rossz ötlet. most hová viszel? – Oda. hogy melegen tartsa. csak fáradt. nagyuram? – hallotta Mellyora az egyik lovászfiút. A férfi harcos. Nyilvánvalóan nagy befolyása van a 53 . fiú. – Itt várj meg! Kétségbeesetten és kimerülten rázta a fejét.

jóképű. – Csábító. És mi van. Bocsáss meg. de mégis… Arra is gondolt. hogy néhány kelta ékszerünk milyen csodálatos… de van ősi kéziratunk. fiatal. Olyan. hogy vitatkozzon vagy harcoljon. kitűnő fegyvereink. És ő mégis megpróbálta elcsábítani – meg felbosszantani és lefegyverezni – a férfit. miközben megint felállt. – Várj! – Mire? – kérdezte Waryk. kinek a kincsei. gondolta Mellyora. lovaink… – De azok valójában nem a te tulajdonodban vannak. amikor Waryk odaállt elé. – Elég sok aranyam van – mondta. megnedvesítve az ajkát. hogy van más megoldás is. Tekintete találkozott Warykéval. s egyik kezét finoman Waryk karjára helyezte. mint egy szikla. istenem. amelyek az anyám családjáé voltak… – Pillanatnyilag mindegy. – Hát a gazdagság mindenkinek mást jelent. majd bosszankodva megállt és megfordult. mire gondol a férfi. mintha a gondolataiban olvasna. és ördögien rávigyorgott. a mosolya érzéki. Waryk megvonta a vállát. Oda akar adni annak az utálatos… – Nyomorult. úrnőm. 54 . hogy el sem tudod képzelni. – Hm… – Rengeteg van belőle! Waryk mosolya egyre szélesebb lett. nem? – A királynak nem – motyogta Mellyora keserű szájízzel. Viking arannyal. mintha tűz és jég egyszerre futott volna végig az erein. hogy tisztelem és szeretem a királyt. neki pedig nagyon kevés ideje van arra. igaz? – kérdezte Waryk. El sem tudnád képzelni. s közben figyelte. de most nincs igaza. Furcsa érzése támadt. Vajon most is gúnyolódik vele? Waryk lassan elmosolyodott. – Ezt hogy érted? – kérdezett vissza gyorsan. Waryk de Grahamnek. De megerőszakolni a király gyámleányát? – gúnyolódott tettetett rémülettel. mint gondolta? Elég férfias. Ezek olyan kincsek. és a király valóban nagyon dühös lesz. Mellyora ökölbe szorította a kezét maga mellett. Attól félt. – Igen – mondta. – Igen. – Kellemes kikapcsolódás lehetnél. mert én nem ilyesmire gondolok. Talán nagyobb sikerrel. Most mit szeretnél tenni vele? – Csatából jöttem vissza – mondta vállat vonva. Ha segítenél nekem… – De nem fogok. – Tudod. – Kérlek! Kérlek! – könyörgött. – Hát elég alkalmad lehetett arra. hogy megszabaduljak attól a szörnyű embertől! Esküszöm. Idegesen nyelt egyet. – Igen! Te is tudod! Ó. hogy… – Megerőszakoljalak? – Igen. ha engem nem érdekel az arany? Mellyora szíve nagyot dobbant. olyan bőségesen megfizetlek. De innen sehová sem mehetett. akkor biztosan megérted. Hirtelen még nagyobb késztetést érzett arra. Elindult az ajtó felé. csatában szereztem. – Korábban gúnyolódtál az én „nemes szépségemmel”. de Mellyora még mindig a fejét rázva ment utána. – Minden ember gazdagabb akar lenni – mondta Mellyora. zsákmány. majd visszajövök. – Segíts kijutni innen! Kérlek! Segíts. az látszik. – Ne tedd ezt! Ne hagyj itt! Segíts rajtam! Esküszöm neked. biztosan könnyen szerez magának nőket. kinyújtott karjával a szoba gazdagságára mutatva. mint amikor az erődből menekült el. rengeteg alkalmam volt rá. Most már több mint egy napja volt távol.királynál. – Dehogynem. hogy elfusson ettől a férfitól. – Az aranyon kívül mit tudsz ajánlani? – Kelta ékszereket. nagyuram. Csak hát ma este már annyi csábító dolog volt. hogy pontosan tudja. kivénhedt normannak.

de úgy tűnik. ismered? – kérdezte. a király használja. Minden erejét össze kellett szednie. 55 . A jutalmamat sem kapnám meg azért. – Hol és mikor akarod leróni az adósságot? – kérdezte Waryk. itt és most. – Igen. Waryk lassan összeráncolta a homlokát. úgyhogy jó állapotban van. megtalálom a módját. nem fogom hagyni. ez a lovag már semmit nem tehet ellene. és nagyot nyelt. hogy elkerüld ezt a házasságot? – A pokolba és azon túl is – suttogta lesütött szemmel. – Nem – válaszolta. alig egy óra lovaglásnyira innen. nagyon óvatosnak kell lennie. – Ó. hogy hazudott. – Soha. A férfi komolynak tűnt. De ha elmenekül és megtalálja Darót. különben túl könnyen átlát rajta.– Ha elcsábítanád. – Az egyik cserjés közepén van egy öreg remetelak. – Légy óvatos! Ha nekem esküt teszel. A király földje. amikor a férfi megemelte az állát. úrnőm. úgyhogy ne foglalkozz az én bűneimmel. hogy kifizessem az adósságomat. Legyen az fortély. hogy betartod a megállapodásunkat? – Bíznod kell a szavamban. amilyenje van. személyem kockáztatása felségárulás. tényleg? – Mik a feltételeid? – Te. lehet. Persze. mert tudta. – Folytasd! – Ha most elengedsz – suttogta a lány –. téged nem érdekel az arany meg a gazdagság. ha most szabadon engedsz. Micsoda ostoba ajánlat! El is árulhatsz engem. Habozott. kinevette. ha a király emberei megint elfognak? Akkor már nagyon sokkal tartoznál nekem. – Mi más alkut kötöttünk. hol a remetelak – mondta. most őt akarja. ahol magas szikla emelkedik ki a völgyből. az jobb lenne? Azt mondtad. amikor vadászik. – Honnan tudjam. Eddig gúnyolódott vele. és olyan fegyvert kell használnia. hogy megszegjed. – Ismerem a helyet és tudom. akkor nem lehet. akkor ott foglak várni a következő telihold éjszakáján. ami idegesítette. hogy eljussak a vikingekhez. Ugyanakkor nagyon vigyáznia kell arra. megint olyan módon fürkészve a lányt. – Akkor? – Bárhol találkozom veled. Bármi legyen is az. Nekem megvannak az indítékaim. Neked kell feltenni kérdéseket a saját lelkiismeretednek. hazugság vagy megtévesztés. hogy belenézzen a szemébe. – A következő telihold éjszakáján? – Igen. hogy tényleg elengedi. hogy visszahoztalak. – Én tartom magam az alkuhoz. mivel elég gyakran kísérted a halált az ilyen elhatározásokkal. – Van egy erdő az erődtől északnyugatra. Különösen. Veszélybe sodornád halhatatlan lelkedet meg az életedet. hogy te is felségárulást követnél el királyod ellen? – Nem én akarok kétségbeesetten alkudozni. Ha ilyen alkut kötnénk. hogy ne ugorjon félre. – És ott leszel? – Esküszöm. hogy mindegyik hazugságban legyen valamennyi igazság. – Igen. és azt egyikőnk sem szeretné. – Mi van akkor. mihelyt szabadon engedsz. Te akarsz mindenáron egyezkedni. – Én azt hittem. – Most hazudsz? – kérdezte Waryk. Milyen messzire vagy hajlandó elmenni azért. – Az két hét múlva lesz.

és hagyta. Most még csak vár és figyel – az elmúlt éjjel is figyelte. minden eltelt pillanattal egyre csak nő benne az izgalom. – Úgy tűnik – mondta Waryk szenvtelen hangon. egyre bosszantóbb volt. mint egy tigris. és akkor darabokra fogja szaggatni. A düh. Nem vagyok nyomorult. Keresztülment a szobán. és belebámult a kandallóban égő lángokba. hogy mielőbb az ajtóhoz érjen. Közömbösen nézte. és feleségül mégy ahhoz a normann bugrishoz. Valóban ilyen alkut akarsz kötni? Mellyora idegesen kapkodta a levegőt. ronda teremtmény lennék. – De ha elkapnak. mint betolakodó. – Szóval ennyi? – Ezt hogy érted? – Ez az utolsó szavad? – Igen. Újra meg kell szöknöd a várból. hogy most bármi. de ha egyszer kinyílik. Ismét megfordult és ránézett. hogy ott leszek! Waryk figyelte. És nem leszek többé fogoly. arra lesz a szabadság. Kinyitotta az ajtót. normann talpnyalót. De mit számít az? Az számít. A király tesz ígéreteket az én nevemben. akkor hogyan fogod betartani a nekem adott esküdet? – Ha megint elfognak. tudom. amitől még a hangja is mélyebb lett. – Lehet. Cselt szimatolt: biztos volt benne. de nyakán idegesen lüktet az egyik ér. nem ígértem semmit.– Azt mondtam. és hagyta. amint odaér. helyénvaló. – De adok neked egy utolsó lehetőséget. Teljesen nyugodtan állt egyhelyben. Úgy fogja rávetni magát. hogy hogyan néz rám. Vastag. kivénhedt. – De mi lesz a férjeddel? – Mindig van mód arra. és még mindig Warykot nézte. a férfi hirtelen előrelép és elkapja. aligha lehet következménye rám nézve. démon vagy valami nyomorult. akkor beleegyezek bármibe. hogy te megtartod a rád eső részt. – Csak éppen alkut kötök. és biztos akarok lenni afelől. hogy még egyszer átgondold az egészet. gondolta. hogy… – Becsapj egy öregembert? – kérdezte Waryk. – Én nem tartozom senkinek semmivel. A veled kötött alkuban megtartom a rám eső részt. – Nem vártam tőled segítséget – mondta Mellyora idegesen. hogy szenvedjen – mint egy alattomos ragadozó. megnedvesítve az ajkát. aztán bólintott. Már majdnem megszabadult tőle. – Igen! Waryk hirtelen elfordult tőle. Egyfolytában az ajtót nézte. – Tudom! Bízd csak rám. amit egy normann ellen teszek. – Tudod. – Ott leszel – mondta halkan. miközben óvatosan elment mellette. – Különösen egy nyomorult. aki nem más. nem fogok segíteni neked megszökni – mondta nyersen. 56 . – Menj! Mellyora mindvégig őt nézte. Akaratom ellenére rendelkeznek velem. Mintha boszorkány. hogy elmenjen. Vágyakozva nézett az ajtó felé. ez! – csattant fel Mellyora. Senkinek nem tettem esküt. és majd a legutolsó pillanatban ugrik. hogy perceken belül visszahoznak az erődbe – figyelmeztette Waryk. Waryk az ajtóra mutatott. hogyan kell megszökni az erődből. amit a király kíván. Mellyora úgy érezte. amit mond vagy tesz a menekülése érdekében. mint egy zsákmányára lecsapó farkas. – Utálatos vagy! – Nem – felelte Waryk komolyan. csak alapos. A szabadság! Úgy tűnt. hogy elhagyd a szobát. – De megengedem. De nem mozdult. úgyhogy annak.

Befordult az egyik saroknál. és megint a mellvéden keresztül szökjön ki? Vagy bújjon el egy darabig. az egész erődöt riasztották. Aztán egy halk suttogást hallott. és várjon? Hogyan tudna elmenekülni most. megszökött. de kétségbeesetten gondolt arra. abban bízva. ahol megkeresi a lovát. mert egy férfi lépett a folyosóra. hány óra lehet. a kopasz férfi nem látta meg. halálra rémülve megállt. hirtelen átvillant az agyán. mint a csapdába esett patkány. ahol kijuthatott volna az udvarra. hogy megtalálják. Ha kijut az erődből. Valaki ott van. Egy röpke pillanatig nekidőlt az ajtónak. akitől már egyszer megszökött. hogy nem tehetem. ha félreállna… – Ugyan már. lóháton hamar eléri a hidat. hogy még azt is megengedte a fogvatartójának. de ismerősnek tűnt a hatalmas. A férfi bizonyára tudta. De nem nyílt ki. amikor a király minden egyes őrnek kiadta az utasítást. – Nos. szaporán kapkodva levegő után. Gyorsan bebújt a függöny mögé. milyen szörnyű dolgot művel. Kétségbeesetten rohant végig a következő folyosón. a játszmának vége. hogy valaki ott van a közelében. Aztán eszébe jutott. aki csak arra vár. hogy csak körbe-körbe rohangál. és talán olyan valaki lehet. És senkinek sem fog megállni. hogy a bolondját járassa vele. Vett egy nagy levegőt és visszatartotta. Nem tudta. Be kell surrannia az egyik istállóba. Amikor meglátta. Most már semmit sem bízhat a véletlenre. hogy lennie kell több kijáratnak is a várból. Egyre nőtt benne a félelem. átmegy rajta és vágtathat. nekitámaszkodott a falnak. sebhelyes arcú férfi. Sir Harry Wakefield. és majd kitalál valami magyarázatot a lovászfiúnak. – Sir Harry. a déli bejárat felé tart – hallatszott még egy hang. és a legkeményebb. Szaladni kezdett abba az irányba. – Figyelmeztesd Tristant. ha kiér az udvarra. azt nem tudom – jött a válasz. Hátralépett. Annyira kétségbe volt esve. arra számítva. Egy őr. Lady Mellyora járt erre. mert ha jól sejtem. kopasz. hiszen a király ellen hadakozik. és a sötétség tökéletes védelmet jelent. Szinte nesztelenül haladt előre. Nem ismerte. Az egyik saroknál megfordult. és még egy lépést tett hátra. hogy figyeljenek egy szeszélyes fiatal nőre? Hirtelen ráeszmélt. és azt a bejáratot kereste. tudod. – Láttad? – kiáltott oda az egyik férfi egy másiknak. Egy boltíves átjáró került elé. Szembeszállt Daviddel. és azon gondolkodott. hogy így legyen. legvérmesebb és legkegyetlenebb katonáit küldte ki. hogy azonnal kinyílik mögötte.De nem ugrott. és az ellenkező irányba futni kezdett a folyosón. Az az ember. amelyen keresztül bejöttek a várba. Mellyora megfordult. Mellyora kiment. majd egy jó mélyet lélegzett. Próbáljon meg felszaladni valamelyik lépcsőn. ifjú hölgy. és szaladni kezdett a folyosón. ezek a fülkék titkos találkahelyek. Aztán a hangok és a lépések elcsendesedtek. hölgyem. de hogy hová szaladt innen. de már éjszaka volt. Talán ő maga tervelte ki. Gyorsan megfordult. – Mellyora MacAdin? 57 . aki testével szinte teljesen betöltötte a folyosót. – Lady Mellyora! A lány a lélegzetét is visszatartotta. aki felfedezte. – Igen. De amikor már majdnem odaért az ajtóhoz. hogy rávesse magát. Nagydarab ember. Egy kicsit összeszedte magát. Mellyora még mindig mozdulatlanul állt és várt. aki hasonlóképpen szeretne titokban maradni. Talán nem vette észre. amikor balra meglátott egy elfüggönyözött fülkét. Vett egy mély levegőt. ott állt a király egyik embere. De a bejáratnál. amikor lépéseket hallott a folyosón. hogyan tovább. Befordult egy bal oldali átjáróba. és bár nem ismerte a helyet. ahogy csak bír. biztos volt benne.

és most próbálok… elmenni innen. és amíg Mellyora apja élt. Mellyora nagyot sóhajtott. és róla aztán senki fel nem tételezte volna. – Jézusom. hallottam. Talán nem kellett volna annyira meglepődnie. úgyhogy nem válaszolt. – Mit csinálsz te itt? – kérdezte még egyszer. Miért keresnek? Mit csináltál? Miért bújtál el ide? – Nem csináltam semmit – felelte nyugodtan. Már kezdett hozzászokni a sötéthez. azt mondják. – Mondd meg Darónak. szőke. Kicsit vad természetű. De azt hitte. Egy darabig habozott. – Anne! Mit csinálsz te itt? – Anne egy dán főúr és egy MacInnish örökösnő lánya volt. békében volt a királlyal. visszafojtotta a lélegzetét. és a várban lakók meg a vendégek díszesen kárpitozott székekben ülve kisebb csoportokban bizalmasan beszélgettek itt. aki néhány lábnyira volt tőle. úgyhogy az elmúlt években elég sokszor találkoztak. – Kérlek. – Anne! – Tudod… találkozom valakivel. ezért táborozott a nagybátyja csapata a folyónál. – Kivel? Anne megint hallgatott. – Micsoda? – Mellyora annyira meglepődött. és a szájára tapasztotta a tenyerét. – Pszt! – Odaszaladt Mellyorához. Daro Mellyora apjának az öccse. vakmerő és jóképű. fogoly vagyok és a király egyik talpnyalójához akarnak hozzáadni! Szükségem van a 58 . leggyakrabban David szövetségese. éjszaka sokkal több minden történik. szükségem van rá! Mondd meg neki. nem fog még egyszer hangoskodni. mint egy férfi. – Jó nagy bajban vagy – mondta Anne megértően. aztán megfogta Anne kezét. bizonytalan és ijedt volt. a családom semmit nem akar Darótól. és az anyja családja nevelte föl. Megint lépéseket hallott. Mellyora hevesen rázta a fejét. Mellyora azt hallotta. Az őrök előbbutóbb széthúzzák a függönyt és mindkettőjüket kiráncigálják a fülkéből. hiszen a mostani példa is azt bizonyítja. – Igen. csak bánatot és bajt fog ránk hozni! – Istenem.Egy női hang. bár azt nem tudta elképzelni. Születése után nem sokkal megölték az apját. ennél már nem lehet rosszabb. de meglehetősen közel Mellyora szigeti erődjéhez. Csak kerülöm az őröket… mint láthatod – mondta. Azt mondják. és most a király gyámleánya vagyok. – Mellyora! – A hang suttogó. még mulatságosnak is tartaná a dolgot. Nappal a függönyöket széthúzták. – Anne. Daro az embereivel van. hogy lehet az. meghalt az apám. – Tudod. – Esküszöm. Ha ő maga most nem lenne ilyen nagy bajban. – Mellyora! Anna Hallsteader vagyok. – Daróval – bökte ki. Anne! Ilyen nagy bajban még sohasem voltam! Bármit mondasz. Az otthona északon. nem csináltam semmit. és ki tudta venni Anne alakját. jelezve. bátor. és eltolta magától Anne-t. Mellyora. és Anne-re bámult. – Te mondd meg először. az egyik emberéhez fog feleségül adni téged. te mit csinálsz itt? Anne sokáig hallgatott. De az utóbbi időben Daro és a király valamiről vitatkoztak. Anne mindig nagyon megbízhatónak és komolynak tűnt. nyugodj meg! Most hogy David ilyen erős. hogy viszonya van egy férfival. a Hebridákon volt. soha nem árulnám el egyikőtöket sem. – Igen. Az egyik barátjának a halála után birtokba vett egy sziklára épült erődöt az ír-tengeri Skul-szigeten. hiszen Daro a rokonom! – nyugtatta meg a barátnőjét. – Daróval? Az én nagybátyámmal? – kérdezte. hogy szinte kiabálva tette fel a kérdést. a fülkékben nagy lehet a forgalom. Egy nő ugyanúgy elárulhatja.

oda nem megyek! – jelentette ki. hogy arrafelé jön az egyik őr. hogy hajtóvadászatot indítunk utánad! – Sir Harry nagy léptekkel elindult Mellyora felé. A férfi elindult a folyosón. hogy a király… – A királyt nem zavarjuk. – Nem hiszem. a behemót kopasz férfi éppen elindul felé.segítségére. mondd meg ennek a behemótnak. Vasmarokkal fogta. akik visszahoznak. – Majd én elkísérlek. Megfordult. hogy bárki is meghaljon. Mellyora ránézett a karjára. hölgyem. A férfi fel sem vette. csapkodott. – Sir Harry elment a dolgát intézni – mondta. háttal Mellyorának. – A szeszélyeimmel? Nagyszerű! Hát akkor elkísérhetsz a lakosztályomba. de óvatosnak kell lennie. csapkodott. és jöhetsz utánam. ahonnan elindult. és látta. karmolt. aztán a férfi szemébe. már éppen azon voltunk. és minden erejét összeszedte. Annyira sem zavarta. – Sir Harry! – kiabált a lány. Visszatért ugyanoda. merre kell menni… – Sir Harry már elment. rúgkapált. A gyapjúinge alatt volt egy másik. hanem a lairdhez megyünk. de a férfi kinyújtotta a kezét. kibújt a függöny mögül. Angus. nagyuram – mondta a kopasz. – Többé nem szaladok el. Még meg sem fordult. A behemót kinyitotta az egyik folyosóra nyíló ajtót. A férfi. hogy kiszabadítsa magát a férfi szorításából. hogy megalázhass… 59 . amíg magához hívat. Aztán amikor meghallotta. merre kell menni! – ismételte. rugdosott. akit nem ismert. Az ajtó becsapódott Angus után. köszönöm – mondta Waryk. Mellyora olyan kétségbeesetten kapálózott. – Sir Harry. Volt benne valami vadság és könyörtelenség. – Tudom. Megpróbált elfutni mellette. Belemart a karjába. – Tudom. hogy vesztett. merre kell menni – mondta Mellyora. kérlek. Egyenesen a királyhoz megyek. és belökte. mint egy szúnyog. – Te csaló! Hazug gazember! – szólalt meg vádlón. most azonnal! – De azt mondtad. míg oda nem értek. és még mindig nedves haját hátrafésülte. én… én… én nem akarok harcolni. A hangja mély és rekedtes. mert a lába is alig érte a földet. ahogy eltöltötte az a fájdalmas tudat. Egész úton hadakozott. mit… – Menj vissza! – mondta neki határozottan. tudom. mert tudtad. – Ott van! A. ott vannak a folyosón az embereid. hölgyem – mondta a kopasz. Nem tetszett neki ez az ember. ne hagyj cserben! Egy kicsit meglökte Anne-t. még harapni is próbált. mert nem akarom. de hiába. – Én nem ismerlek téged. – Csak azért engedtél el. döbbent rá elkeseredve. ott állt a kandalló előtt. – Jól van. csak elmenekülni innen! – Mellyora. ami tiszta volt. és ott várom ki. hová mennek. aki mostanra már a rémálma lett. és elkapta. – Gyere velem. Hitetlenkedve bámulta a tűz előtt álló férfi hátát. – Magamtól is eltalálok a királyhoz. – Itt van. ha… – Hölgyem. A királyhoz megyek Sir Harryvel… A férfi maga felé fordította. s a felföldi skótok módján raccsolt. miközben megpróbált kiszabadulni a hatalmas idegen szorításából. mint ment utána. ő pedig nem tehetett mást. – Nem. Azért hagytál megszökni. hogy egészen addig fel sem fogta. – Nem. aki eltűnt a fülke mélyében. Egyre dühösebbnek érezte magát. – Engedj el! – mondta. s a hangja remegett a dühtől. az éjszaka kellős közepén a király nem foglalkozik a te szeszélyeiddel. – És ne hagyj cserben.

minden lehetőséget megadtam… – Egész este nem kaptam igazi esélyt! – Ez történik. Elmondtam neked. mert félt. mert képtelen volt szavakkal leírni. – Nem te vagy a király! – De pillanatnyilag én döntök a sorsod felől – mondta. és udvarias gesztust imitálva. – Nem tudom. Mellyora utána vetette magát. Waryk összehúzta a szemét. amit tenni akarsz – szakította félbe Waryk türelmetlenül. alattomos. és elindult az ajtó felé. és könnyes lett a szeme. hogy mit felejtesz el és mit nem.– Azért hagytalak megszökni. Szeretett volna utána rohanni és megint püfölni. és ez a nyomorult férfi az oka mindennek. akinek odaadnak. te hazug. hiszen hivatalosan még nem találkoztunk. se elfelejteni. úgyhogy ezzel vége. nem szabad a férfi közelében lennie. És ha megígérsz nekem valamit. és esküszöm. vagy hogy egész életedben bosszút akarsz állni. Úgyhogy. hogy megbocsátasz-e vagy sem a saját ostobaságaidért és árulásaidért. – A király alszik. és azt mondta: – Az. igaz? De hogy a kérdésedre válaszoljak. becsapsz. én vagyok az a szörnyű férfi. kínozol… – Kínozlak? Úrnőm. már kezdjük egymást megismerni. hogy minden dühét kiönthesse. hogy már így is túlságosan próbára tette a férfi türelmét. nekem teljesen mindegy. kinek képzeled magad. amit velem tettél! Egy hirtelen és villámgyors mozdulattal Waryk megragadta mindkét csuklóját. Belefáradtam a játékaidba. de most a mellkasát püfölte az ökleivel. mélyen meghajolt. istenem. és a hatalmamban tartalak. de elfogytak a lapok. – Te csak hazudsz. amit Mellyora tett. – Mit számít neked ez az egész? – kiabálta Mellyora kétségbeesetten. Lehet. le akartál ütni egy evezőlapáttal. Én még megpróbáltalak figyelmeztetni is. úgy tűnt. – Mindegy? – kiáltotta. hogy mindent visszakapsz. és egy mély barázda jelent meg a homlokán. Ígéretet? Milyen ígéretet? Ó. te pedig ígéretet tettél. ha vigyázol magadra. soha nem fogok neked megbocsátani… Waryk megfordult. Mellyora nézte. most legalább kiterítetted a kártyáidat! Te vagy az áruló és hűtlen. nem szabad zavarni miattam. és még mindig itt vagy. de a férfi erőszakosan megrázta. ő pedig ijedtében hátralépett. Miattad. mert nincs esélyed. elengedte csuklóját. – Te hitvány gazember. – Hát persze. milyen hitvány alaknak tartja. hogy a király alszik. nem? Úgy értem. de jobb lesz. Adtam neked egy lehetőséget. szintén mindegy volt neki. milyen feledékeny is vagyok. de soha nem fogom se megbocsátani. hogy találkozik vele az erdőben a remetelakban! – Soha! Soha! – jelentette ki magából kikelve. és teljes erővel ütlegelni kezdte a hátát. – Egy cseppet sem érdekel. Ha tetszik. Semmi értelme nem volt annak. nyomorult emberutánzat. – Miért csinálod ezt velem? Ki vagy te? Waryk hallgatott. de csak ökölbe szorította a kezét maga mellett. megígérte. úrnőm. és széles ajkán gúnyos mosollyal nézett le rá. de még mindig vár engem. Waryk de Graham. úgyhogy mit számít neked… – Számít. szorosan fogta. akkor azt meg is fogod tartani! – jelentette ki határozottan. ha most megbocsátasz… Kikerülte a lányt. mert a férfi megint elkapta a csuklóját. és ellökte magától a lányt. Aztán váratlanul elmosolyodott. ha nem. – Ezerszer légy átkozott! Waryk rá sem hederített. Az apám azonban 60 . hogy áll a helyzet. szerencsétlen öreg normann. A lány ellenkezett. Az a nyomorult. hogy megbocsátasze. milyen hiábavaló. felhúzta a szemöldökét. miközben figyelmeztette magát. de nem tudott uralkodni magán. Odarohant hozzá. Szörnyű sors vár rá. ha el akarod árulni a királyt. kivénhedt. hogy lásd. – Neked minden mindegy! – Újabb dührohamában megint nekiesett. igyekezve legyűrni a haragját. – Légy átkozott! – kiabált utána megvetően. – Kétszer emeltél rám kést. Furcsa. tényleg. ami. De ütni nem tudott. hogy ne alkudozz.

én egyáltalán nem egy nyomorult. ezúttal Waryk után szaladva. Lehetetlen. – Úgy legyen! Ha azt akarod. akkor megígérhetem. Nagyon aggódik a holléted miatt. elképedve és remegve. De ez nem tartozik közéjük. – Várj! – ismételte könyörögve még egyszer. Az egyetlen válasz a helyére tolt nehéz retesz tompa hangja volt. ha megbocsátasz… Valóban mennem kell a királyhoz. Nem. ami történt közöttük. De a könyörgés túl későn jött. bár az ereiben csörgedezhetett egy kis normann. szerencsétlen normann. egy kegyetlen tréfa… – Várj! – kiáltotta még egyszer. akit úgy ismernek. – Kérlek! – suttogta. Majdnem nekiszaladt. nem örülsz ennek. Aztán magához tért. Mellyora egész testében remegett. akik jobban harcolnak nálam. kivénhedt. se megszólalni nem bírt. Az anyám a skót alföld egyik legősibb családjából való volt. Megértetted? Mellyora beleharapott a kezébe. Szóval. várj… Becsapódott az ajtó az orra előtt. – Mi az? – kérdezte a férfi éles hangon. Nem kellett volna ilyeneket mondania. Tudom. Most pedig. hogy távozzon. Úristen! Annyira megdöbbent. nem túl öreg skót vagyok. tudd. – Sok dolog lehet. hogy Mellyora meg sem próbált ellenkezni. és olyan erővel tartotta. majd megállt és visszafordult. – Te nem… nem lehetsz az. ne tedd ezt velem! Mondd meg… az igazat! Megint csak gúnyolódsz velem… Waryk odalépett hozzá és megfogta az állát. Nem lehet! Micsoda szörnyűség. Hevesen vert a szíve. Én Waryk vagyok. hogy se moccanni. Kérlek. hogy elhagyja a szobát. Kevesen vannak. kinyitotta az ajtót. mielőtt még elhátrálhatott volna. Az nem lehet. nem én választottalak magamnak. De azt is meg kell mondanom. mint ő. mint látod. Laird de Graham. hogy egész életemet csatákban töltöttem. – Találkozunk a pokolban! – sziszegte dühösen.nem normann volt. hanem egy nyomorult. 61 . fejével és karjaival az ajtónak támaszkodva. Waryk elmosolyodott. mint Oroszlán vagy Laird Lion. amit bosszúból megtennék. és ha háborút akarsz. A lány csak állt és bámult utána. – Várj! – zihálta. De a kocka el van vetve. hogy a házasságunk pokol lesz. istenem! Hazudik. úrnőm. Waryk elment. a feleségem leszel. ha a férfi sem kívánja jobban a házasságot. Talán még mindig van remény. Mindazok után. Újra megfordult. – Laird Lion. Waryk megfordult. és gyorsan kapkodta a levegőt. sőt viking vér is. És te hamarosan a feleségem leszel. ez csak tréfa.

hogy Daviddel tárgyaljon. amikor találkát hozhat össze a vár falai között. de amikor odaért a fülkéhez. nem volt miből megélni. Mindenütt erődítményeket építettek. Nem is olyan régen Anglia még kisebb királyságokból állt. Alfréd királynak sikerült egyesítenie Wessexet a tengeri betolakodókkal szemben. egyedül vannak. Északon dán királyok uralták a vidéket. és egy idő után az emberek elfelejtették. Oroszországot. ma éjjel ő meghívott vendég. ruhák vagy kézműves termékek. inkább a közös ellenség ellen harcoljanak. hogy a nemeseit rávette. és azonnal a karjaiba vetette magát. azok gyakran szórakoztató történetek voltak és meg sem említették. és a hely erősebb lett attól. fejezet Daro Thorsson büszke férfi volt. hogy a vikingek azért mentek portyázni. szokások. és az általuk meghódított helyek között alig volt olyan. és eljutottak egészen a Szajnáig. de még azután is vikingek uralkodtak. amikor Daro elindult a stirlingi várkastély folyosóján. Skócia is megosztott hely volt. Ez az érzés még mindig csodálkozással és bámulattal töltötte el. a Földközi-tengert. Ismerte legalább egy tucatnyi ország szajhájának minden trükkjét. nőket erőszakoltak és embereket csonkítottak meg. de nyugodtabb lett a világ. De mostanáig várt – amikor már a kereskedők és a kézművesek bezárták az üzleteiket. halkan szólította hölgyét: – Anne? – Daro! – felelte nagy sóhajjal a lány. Tízéves korában hagyta ott Norvégiát a bátyjával. Néha viszont maradtak. Néha azt gondolta magáról. Lerohanták a Brit-szigeteket. nagyon óvatosan bújt be a függöny mögé. némelyik tisztességes volt. Több földet kérnek a királynak nyújtott több szolgáltatásért. aztán elmentek. Amikor belépett. Már későre járt az idő. Senki sem kérdőjelezheti meg a jelenlétét. még mindig viking királyok vagy főurak uralkodtak. ahol egy nagy ember örökösei egymás ellen harcoltak az elsőbbségért. csókját és a feltámadó szenvedélyt. A megszállók néha csak bejöttek. raboltak. különösen északon. fosztogattak. nem lát-e valami gyanúsat. a világ jobb a vikingektől.8. 62 . Adinnel. mert talán ez az egyetlen olyan időszak. hogy az új harcosok a régiekkel keveredtek. egészen addig. és tőle sok mindent megtanult. és egy darabig élvezte a lány meleg ölelését. mert otthon kevés volt a föld. Daro úgy vélte. s amikor beállt a tél. A szex olcsó dolog az életben. amíg Hitvalló Edward uralkodása alatt egyesült az ország. és a prostituáltakat mindig könnyű megkapni. egy kihaló nép utolsó sarja. Sok nőt ismert. szekereiket betolták az udvarba. Az északi előőrsök könnyen bevehető szigeteket kaparintottak meg. és lassan jönnek a parasztok az áruikkal és a feleségek elkezdik árulni halászó férjeik zsákmányait –. hogy valamikor betolakodók voltak. A régi rablóhadjáratok véget értek. Gyors és nesztelen magabiztossággal haladt végig a folyosón. Ami pedig a viking kalózokról szóló legendákat illeti. ami táplálékot adhatott volna. kiváló stratéga. miután alaposan körülnézett. Finnországot. és ha nem is civilizáltabb. és rettenthetetlen harcos. Az embereivel a várostól északra táborozott le. Nem mintha az számított volna valamit. Daro tudta. némelyik nem. mert ide kellett jönnie. A Skócia partjai mentén található szigetek nagy részén. Apja népe évszázadokon át volt a tengerek ostora. már-már Párizst fenyegetve. Magas és izmos termete ellenére nesztelenül és könnyedén mozgott. s a felsőbb és alsóbb körökben egyaránt gyakori volt a vegyes házasság. ahol ne maradtak volna utánuk viking nevek. Nem mintha félt volna a szemtől szembe küzdelemtől. De a világ változik. s maga is birtokolt egy talpalatnyi földet az ír-tengeri Skul-szigeten. Néha a nesztelen lopakodás legalább olyan hatásosnak bizonyul. mint bármilyen fegyveres roham.

Daro a falnak vetette a hátát. kell.Ám sohasem gondolta volna. Megszökünk – mondta Daro. Beleharapott a férfi vállába. mindegyik vikinget. A lány átölelte szerelmesét és a szemébe nézett. amelyeket az apja hagyott hátra. és hogy képes ébren feküdni és egy nő illatára. s ez csak tovább fokozta Daro sietségét és Anne vágyakozását. és arról. meg arra. aki nyilván egyetértett vele abban. Akkor a lány úgy hitte. Padraic gyűlöli a vikingeket. Nem volt idő az előjátékra. – Daro. hogy kolostorban a helyem. Letette a lányt. Padraic azt mondja. hogy előbb a rokonaival beszéljen. ha beszélnek Anne nagybátyjával és a családjával. hogy mindketten élvezhessék az egymásból áradó csodát. Padraic bácsi bejött a szobámba és közölte velem. Aztán a gyönyör mindent elsöprő pillanatában Daro teste megfeszült. A férfi jobban érezte az idő múlását. Mi történt? – kérdezte Daro mérgesen. és Anne-t anyja fivére. Az éjszaka. mert tudta. Én egy szót sem szólhattam. Legalább. mert ezek a fülkék tökéletesen megfeleltek az efféle találkák céljaira. de most panaszosan és izgatottan suttogott: – Ó. a sötétség és az árnyékok néhány drága percre betakarták őket. neki teljesen mindegy. Anne olyan mohón támadta le. ha nem érteti meg velük. és hogy buzgó imádság és Isten szolgálata nélkül veszélybe sodorhatom halhatatlan lelkemet. és a hozományomat az egyháznak adják. az gyakran sokkal izgalmasabb. Úgy gondolja. A forró csókok hamar felkorbácsolták szenvedélyüket. örülni fognak ennek a frigynek. Anne levegő után kapkodott és kétségbeesetten rázta a fejét. és néhány másodperccel később. hogy ők parancsoljanak nekünk. – Elszökhetünk messzire. már beszélt a királlyal. Daro! Nem tudom. Akkor esküvőről beszéltek. hogy megkérje tőle Anne kezét. és Skócia lesz a hazája. egészen Norvégiába. A király katonákat küldene utánad. Arra gondolt. ami megfelelő hozomány lesz. apámtól vadságot örököltem. hogy Daro soha többet nem száll tengerre. de anyja félrerakott neki egy kisebb gyűjteményt azokból a viking aranyakból és kelta ereklyékből. csak egymás nevét suttogták. a lány pedig a csípőjére fonta hosszú lábait. David is fél a vikingek erejétől. hogy soha nem fogják engedélyezni egy vikinggel való házasságát. ahogy szeretője mozdulatai egyre gyorsabbak és erőteljesebbek lettek. hogy érezhet ilyen finoman izgató melegséget. nevetése hangjára gondolni. azt nem tehetjük meg. úgy döntöttek. hogy bárkivel is beszéljek. hogy az erőd építészének biztosan lehetett valami titkos szerelme az épületen belül. vajon mi történhetett azóta. istenem. a legjobb. és gyorsabban tért vissza a valóságba is. A királyhoz akart menni. miután ő is eljutott az orgazmusig. – Nem fogom megengedni. és megigazgatta a ruháját. ha eljön az esküvő ideje. hogy egy nő ölelése többet jelenthet. Apja meghalt. hogy legyen valami kiút… – Elviselni mit? – vágott közbe éles hangon a férfi. Pedig ő megértene. s foga mélyebben és mélyebben vágott a húsba. A szigetre. 63 . Nem örökölt birtokot. Anne ernyedten omlott kedvesére. ahogy ránéz. azon tűnődve. És veszélyt jelentek anyám. amikor az belehatolt. gyorsabban reagált a szenvedélyre. hogy az irgalmas nővérek kolostorába menjek. ha kell. vagyis Padraic családjának jóhírére is. nem bírom. hogy zárdába küldenek! – Várj csak! Kik döntöttek úgy? Eddig szó sem volt ilyesmiről. Természetesen a szerelem érzéséből nem hiányzott az érzékiség sem. mit fogunk csinálni. – Daro. de a lány szükségét érezte. Mintha a vér felforrósodott volna az ereiben. és te egyedül nem tudsz szembeszállni az erejével. Ami tiltott. szeme csillogására. – Nem volt lehetőségem arra. hogy utoljára találkoztak a nagytermen kívül a király egyik ünnepi lakomája után. Anne ismét a karjaiba omlott. mint Anne. hogy dán. mint a végső aktus. hogy vezekeljenek a kincsek elrablásáért. a mostohaapja nevelte föl. norvég vagy svéd. megtette a szükséges intézkedéseket ahhoz. Először nem szóltak semmit. én ezt nem bírom elviselni. ha Michaellel beszélhettem volna… de őt megbízta valamivel a király.

veled együtt – fejezte be halkan. Mellyora a bátyám lánya. bár én úgy hallottam. Nem akarja. nem akarja. Persze lehet. – Hová vitték? – kérdezte Anne-től. Adint mindenki tisztelte. csodálta és bíztak benne. és egy embernek az a dolga. Ezt nem engedhetem meg. a király ellensége leszel. Daro. hová vitték? Anne megrázta a fejét. Egyelőre nem tehetek mást. ha nem látom. és kedvesen Anne-re nézett –. – Daro – mondta Anne halkan –. hogy tévedek. mert tudja. akkor mi elvesztünk – érvelt Anne. minthogy segítek neki megszökni. mint a király – mondta Anne szomorúan. Valószínűleg nem tudja. Lovagolt már vele. 64 . a vikingeket kirekesztettekként kezelik. És ők átkozzák el azért. – Szeretlek. még a „legjólneveltebb” skótok és angolok is alkalmaztak igen barbár büntetéseket és kivégzéseket. milyen sokat jelent neked ez az ország. Azt mondta. és hogy segítségre van szüksége. Odavitték – mondta Daro. a király Warykhoz. – Nem tudom. De ha Darót és a népét. mint a király. Igaz. így sincs reményünk. és bajban van. hogy az életedet vagy a jövődet kockára tedd. hozzá kell mennie egy normann lairdhez. – Te ugyanúgy akarod őt felhasználni. Mellyora úgy gondolja. Daro lehajtotta a fejét.– Ó. De megtalálták. hiszen csak nagy ritkán kísérte el Adint a királyi udvarba. és egy pillanatra behunyta a szemét. Nem is fogom megtudni. A lány aggódva Daro szemébe nézett. segíteni fog az unokahúgának. – Mi az? – Mellyora itt van. hogy riassza a többieket. akkor Mellyora és a sziget elsőrangú viszonzás. Azért kérte a segítségemet. Ha a király így akarja megjutalmazni bajnokát. Skót nagybátyja akarja irányítani Anne életét. ha segítesz neki. Daro megcsikorgatta a fogát. aztán egy másik férfiét. Megpróbált elszökni az erődből. mielőtt megtalálhatták volna. nagyon sajnálom. – Nem. istenem. – Nem ugyanúgy. Egyáltalán nem vagyok biztos a dologban. Anne megint levegő után kapkodott. szüksége van rád. és időnként harcolt is az oldalán. mintha gyalog lenne egy sakkjátszmában. és természetesen védelmet nyújtok neki. meg fogom védeni. vagyis tulajdonképpen ő adta fel magát a király embereinek. Tudom. És akkor semmi reményünk… – Ahogy a dolgok állnak. Azt mondták. – Azt mondta. Adin egyetlen gyermekének. A fene vigye el mindnyájukat! A fene vigye el a királyt meg Anne képmutató családját! A felvidéki skótokból sem nagyon hiányzott a barbárság. Daro nem neheztelt Warykra. és a királynak tervei vannak vele. Mellyora mit akar tenni. mondjam meg neked. De ahhoz. ha szökni próbál – gondolkodott fennhangon. az a férfi egy normann. hogy bárki is meghaljon. a király meg úgy bánik vele. – Segítség nélkül biztosan nem tud megszökni. istenem. Nem háborúzhatsz a királlyal… – Senkivel sem kell háborúznom! A fivéremet. – Szigorú őrizet alatt van… – mondta Anne. de óvatosnak kell lenned. akkor lesz miről tárgyalni. – Ó. nem a királyhoz. hogy ezt megtehessem. Daro! – Anne megérintette a férfi arcát és ismét megrázta a fejét. – Az ajtaján biztosan van retesz. – De ha megvéded. hanem a lairdhez viszik… – Waryk lakosztályába. először ki kell őt vinnem innen – elhallgatott. majdnem elfelejtettem… jaj. és a király valaki máshoz akarja nőül adni. csak Sir Harry hangját hallottam. – Tudod. a Laird Lionhoz akarja adni. hogy sokkal inkább skót. mert viking. Azt kérte. hogy Mellyora valószínűleg nem ismeri Laird Liont. Ha nálam van az unokahúgom. Daro.

nincs rendben! A király meg fog keresni. nem fog neki tetszeni. De figyelmeztetlek. mit csinálnak a skandináv uralkodók északon. Hol van? – Az én szobámban. és elindult.Anne gondolkodás nélkül rávágta: – Rendben van! – Aztán mégis meggondolta magát. A támadások megosztják a királyságot. – Kívánod látni a lányt? – Nem. ha Mellyora MacAdin vigyáz magára… – Felemelte a kezét. hogy a lánya az élete kockáztatásával megszökik? – Visszahoztam – mondta Waryk. Igazságos vagyok. hogy meghal? És ki a fene gondolta volna. ha a király haragja még nagyobb lenne Mellyora iránt. Nem hiszem. Jobb lesz. – Mit csináljak vele? Szerintem az én lakosztályom biztonságosabb. Nos. legalábbis ezt mondta – sóhajtott a király. hogy megöljön. hogy szembeszálljanak velem. mert viking – mondta a király. aki elfoglalta Skócia nagy részét. akinek van egy tucat felesége. egy kolostorban. Aztán visszafordult és szenvedélyesen és sokat ígérően még egyszer megcsókolta. hogy elkerülje a sorsát. Ha pedig felségárulást követ el. amire te is figyelmeztettél. – Félrehúzta a függönyt és kinézett a folyosóra. bennem is van viking vér. Daro is olyan hűséges-e. nem érdekel. Northumbria királya alig két évszázaddal ezelőtt. – Belefáradtam és elegem van belőle. – Én harcoltam együtt Daróval a te szolgálatodban. Magnus. ki őrködik az ajtónál. – Warykra meredt. Nem tűröm el. de az árulóknak meg kell halniuk. Talán lázadást akart szítani a nagybátyjával? – Nem hiszem. amit akarsz! Ha továbbra is bajt okoz. amit akarsz – válaszolta a király. vagy hozzáadom egy szaracénhoz. Szeretném kipuhatolni. – Nincs más választásunk. ha megtudja. van egy fiatal férfi a szigethez tartozó szárazföldi birtokról. még a keresztlányomtól sem. az unokahúga szabad akar maradni. – Egyszerűen csak a szabadságát akarta. – Tessék? – A vendégem maradhat örökre – mondta szenvtelenül David. egyszerűen félretesszük. aki majdnem egész Angliát uralta. hogy a vikingek szolgálatairól tárgyaljon. Egész nap tartsd nyitva a szemed és a füled! Én is azt fogom tenni. de óvatosan! Meglátjuk. – Viking. megbízhatóbb… – Tégy vele. két hét múlva lesz az esküvő. – A kihirdetés megtörtént. akkor lefejeztetem. mint a fivére volt. – Egy várbörtönben. – Vigyázz rá! Tégy vele. könyörületes. – Én nem gyűlölök senkit azért. – Zavarnak ezek a határmenti támadások. nem szeremé. Induljunk. – Holnap éjjel – mondta. – Itt van Daro. Aztán megrázta a fejét. – Eric – mondta tűnődve. A király ivott egy korty bort. – Adin rendkívüli férfi volt. mint most én. én azt hallottam. – Itt találkozunk – mondta gyorsan –. nem. Ki gondolta volna. És attól félek. Bátor férfi és okos harcos. – És nem tervezett felségárulást? Waryk meglepődve eszmélt rá. – Megcsókolta a lányt. és Warykra nézett –. és a hálószobája kandallójában égő tűz lángjait nézte. 65 . – Csak nem bízom meg bennük. ez a törvény. Nagyon hasonlít Adinhez – mondta Waryk óvatosan. – David. holnap éjjel. az én szép leányom a Kék-szigetről újra itt van. – Nem. Mellyora biztosan segítséget kért tőle. És neki is viking vér folyik az ereiben. Te bizonyára kellemesebb érzéseket táplálsz iránta. Knut. – Bízzál bennem! A király bort ivott egy serlegből. – Igaz lenne? Mellyora messzire hajlandó elmenni. hogy valaha is szándékában állna fegyverrel szembeszállni veled. felség. és a határmenti csetepaték miatt nem tudom figyelemmel kísérni.

akkor biztonságban lesz. Beszélgetni fog Mellyorával. – Ó. Otthagyta Jilliant. Waryk az asszonyt nézte és meghatódott. hogy teljesen megváltozhat az élete… nem utál téged annyira. vajon milyen messze jutott el a híre a király döntésének. aztán megértette. A vikingek már évszázadok óta köztünk élnek. David. Kell valami jónak lenni a leendő menyasszonyában. akkor kékre-zöldre fogom verni és bedobom a tengerbe. – És nem kell félned! Semmi rosszat nem teszek. Azon tűnődött. ha újra együtt lehetsz az úrnőddel. – Ugye. – Nos. – Nem hiszem… én… nem tudom – suttogta Jillian. Fáradt volt. gyermekkoruk óta barátok. Aztán ha felébred. akkor nem marad más. Megfordult. Soha nem gondolt arra. ha ez az asszony ilyen odaadóan tudja szeretni. II. érted? Jillian ránézett és bólintott. amikor közvetlenül a háta mögött lépéseket hallott. Orkney norvég grófhoz adta feleségül a lányát. De a hatalmát mint skót király a lánya házassága révén tudta megszilárdítani az egész országban. hogy a Kék-sziget úrnőjét fogja elvenni? Sajgott mindene és fáradt volt. – Kérlek. amely Strathclyde szövetségese volt. Malcolm Sigurdhoz. – Laird Waryk… – kezdte a mondandóját. tűzbe hozná a testét… Laird Lion nem jött vissza a szobájába. – És akkor… – Akkor – vette át a szót Waryk. akár ellenségként. tudod. Ha Angus vigyáz rá. a komolyságodban és az iránta érzett szeretetedben – mondta. akár barátként. – Kérlek… – Igen? – Kérlek. megsimogatná a homlokát. nem hiszem. De én a saját fajtámból akarok családot. ne bántsd őt. és most. bárcsak ne hagyta volna Mellyorát a lakosztályában. megint nem fog aludni. II. majd értesítelek. és sietve elindult a folyosón. Lothianig kitolta. Vajon Eleanora tudja. Angust elküldi pihenni. Jilliant fürkészve. sajnálom. Mellyora komornája. – Nem áll szándékomban bántani. nem fogom bántani. 66 . hogy el akar árulni téged. Bocsáss meg. Én is házasságok révén igyekszem erősíteni a hatalmamat. Jillian volt az. mit csináljon vele az esküvőig. Az asszony aggódott és félt. hogy ott van a lány. – Milyen mély az a szerelem? – Hát. De ha a szövetségek és a békés eszközök nem elegendőek. mint a vérontás. De talán valakinek azt is kell. nem fogod… – Ha szereti azt a fiatalembert. és hirtelen megrémült attól. és azt kívánta. Hiányzott Eleanora érintése. aztán elhallgatott. amíg ő vigyáz a lányra. ne ítéld meg őt túl szigorúan. Az előző éjjel semmit sem aludt. aztán majd alszik egyet Angus szobájában. Malcolm Skócia határait egészen a Tweed-Solway vonalig. hogy… – Igazán? – kérdezte Waryk szigorúan. – Köszönöm az őszinteségedet. Nem sokkal ezután Waryk egy kicsit fagyos hangulatban távozott a királytól. amit kikotyogott. – Ismerem a történelmet és értek a stratégiához. és ezzel megerősítette a befolyását északon. szerelmes… – Igen. hacsak nem árul el. közeli barátok… – Mennyire közeli barátok? Jillian ránézett Warykra. bárcsak itt lenne vele. – Waryk egy darabig Jillian arcát fürkészte. – Bízom az őszinteségedben. majd eldönti. Ideges és feszült volt.– Én nem hiszem. Alig lépett ki a hálószobából. hogy az apja meghal. Laird Lion. A te őseid a maguk céljaira használták fel a vikingeket. hogy mire gondol. Azt kívánta. Nagyon szeretett élni. csak.

Nem sokkal ezután kopogást hallott. – De… Az ajtó becsukódott. a férfi páncélzatának darabjai a falnak támasztva álltak vagy a ládák tetején hevertek. – Hát akkor. – Á. hogy a reteszt ismét a helyére tolták. Angus. Furcsa. ne zavartassa magát. kovácsolt ezüstperemmel. és odaadta Mellyorának. mert azt hitte. és kinyitotta az ágy lábánál álló ládát. Gyorsan jöttek és mentek. De mégsem érezhetem egészen otthon magam Laird Waryk szobájában – mondta. – Nem. Angus jött vissza. Waryk bármelyik pillanatban visszajöhet. Továbbra is fáradt. Egyszer megpróbált kimenni a szobából. ha nyugovóra térsz. – Elfelejtettem valamit? – kérdezte Angus udvariasan. kenyeret és édes juhsajtot. miután lerakták a tálcát egy fatuskóra. Belekortyolt. Még mielőtt tudta volna. és kinyílt az ajtó. fehér női ruhát. de aztán hamar hozzászokott. Előhúzott egy finom kézimunkával díszített. aztán belenézett a kancsóba. Angus egy pillanatig habozott. éhes… – Gondoskodunk mindenről. hosszú. Egy fényes páncéling lógott nem messze a kandallótól. és már készen állt arra. amire szükséged van. gondolta. – Nincs tiszta ruhám. Behunyta a szemét. – Úrnőm. Waryk ágya hatalmas. Fáradt. mert mindketten tudták. nagyon alapos vagy. de nem hagyhatod el ezt a lakosztályt. hogy bemásszon a kádba. – Úrnőm. esetleg Bruges-ből. – Most már a tiéd. Ránézett a férfira. apró szemei csillogtak a tűz fényében. – Ez megfelel? Habozott. alaposan bedörzsölte magát szappannal. – Tisztában vagyok a kényelmetlen helyzeteddel. Jól meghúzta a kancsót. hogy visszajött. majd vágyakozóan ránézett a kádra. Bevizezte a haját. kopasz férfi mosolygott rá. és Mellyora arra gondolt. aztán hátradőlt a még mindig gőzölgő vízben. szükséged van valamire? – Visszamehetnék a saját szobámba? – Attól tartok. De hát már úgyis látta meztelenül. talán a kontinensről származik. Kényelmetlenül érezte magát a szobában. hogy a király 67 . Laird Lion. egy kis ülőkádat. Hallotta. puha szőrmék borították. Flandriából. és meglepetten vette észre. jobb. időnként az ajtóhoz szaladva. A kád elegáns. aztán halkan annyit mondott: – Ez nem az enyém. úrnőm. aztán belépett a szobába. amelyet egy másik nő számára vettek. Waryk nem olyan. köszönöm a kedvességedet. El kell ismerni. aztán megint járkálni kezdett. Elkezdett vetkőzni. a gőzölgő forró vízzel teli kádat pedig a kandalló elé helyezték. Nemsokára reggel lesz.Mellyora órákon át járkált fel-alá a szobában. és egy hatalmas termetű. ideges – sőt kétségbeesett – lesz. A víz először égette finom bőrét. miközben csipegetett a tálcáról – egy kis füstölt halat. néhány konyhafiú élén. szappant. hogy Waryk zászlaján egy madár. úrnőm. A szoba melegét őrző falikárpit nagy gonddal készült. de a piszoktól legalább megszabadulhat. hogy kicsoda. és nagyon finomnak találta. Sötétre főzött sörrel volt tele. Több ládát is látott a szobában. Már azelőtt hallott Laird Lionról. Angus olyan ruhát ajánl neki. törülközőket és számtalan vödör vizet hoztak magukkal. Kinyitotta a szemét és körülnézett. – Még senki sem hordta – mondta Angus kedvesen. ideges és mocskos. elpirult. Ismét a kandallóhoz ment. Waryk még a királynál van. amely nagyon hasonlított az apjáéhoz. vadászjeleneteket ábrázolt. A retesz azonban nem engedett. téged szolgálni számomra öröm – mondta Angus és kiment a szobából. pontosabban egy sólyom volt. Kinyílt az ajtó. – Piszkos vagyok. nem. amilyennek elképzelte. tekintsen mindent a sajátjának. és nagyon kellemesnek találta. akik egy tálca ennivalót. Káromkodott egyet. Mellyora lesütötte a szemét.

Kell. a szigeteken és azon túl is. hisz ki ne ismerné a király híres bajnokát? De ő azt hallotta. Nagyon kimerült volt. mint hitte. Odaszaladt. Waryk miatt is. annyira fázik. legalábbis a vándorénekesek szerint. Ha Angus az. Majd később beszélünk. miközben nyílt az ajtó. mint valaha. Waryk megfogta a kard pengéjét és a szívéhez nyomta. vitézségéről. Mellyora úgy gondolta. hogy Waryk. – Aludj nyugodtan. Az ajtóhoz lépett. Az ereje miatt. hogy… Könnyebb lesz tőle megszökni. legalább olyan idősnek. azokkal a normannokkal érkezett ide. 68 . mert te itt maradsz. Meg sem mozdult. mit mond. és egyik kezében a fegyvert. Mellyora kényelmetlenül érezte magát. Mert nem tud fegyvert fogni rá. Végül mégis megkönyörült rajta az álom. hogy legyen valamilyen szökési lehetőség! Nemcsak miatta. Behunyta a szemét. hogy eltolták a reteszt. akkor – mint már tapasztalhatta – ő udvariasan megkérdezi. és ledobta a törülközőt. beburkolózott a törülközőbe és remegett. hogy azt mondta neki. ölje meg? – Ne gyere közelebb! – figyelmeztette. A szeme miatt. Hánykolódott. Waryk jött vissza. bejöhet-e. de Mellyorát forró hullámokban öntötte el a forróság. Amiatt. aztán kivette a kardot a lány kezéből és a nehéz fegyvert áthajította a szoba másik végébe. Villámgyorsan kiugrott a kádból és egy törülközőt csavart maga köré. megragadta. – Még egyszer ne fogj rám fegyvert. gondolta lehangoltan. a testét a hideg rázza. de érezte. A szoba egyik sarkában. de nem fordult meg. örökké szeretni fogja. A férfi olyan fenyegetően indult felé. Öregnek képzelte. hogy visszajöttél. hogy elhúzzák a reteszt. hogy meg tudnám tenni. A jövője siralmasabb volt. hogy meztelen. mindentől. de mégis csak ő lesz az. És ha nem ő? Nem Angus volt. Gyűlölte. Waryk csak a normann-francia nyelvet ismeri. Ő lesz az. – Tessék! Ölj meg! – Hagyd abba! Tudod. ahogy ránéz.bejelentette. – Fáradt vagyok és kimerült. akkor jobb lesz. a másikban a törülközőt tartva várt. Mellyora! Vagy ha mégis. a szigetétől. ha használod is. én… Waryk félretolta a szívétől a pengét. De ügyet sem vetett rá. és hogy fogva tartalak – mondta. egyre közeledett. aztán megállt. tökéletes volt. ami az övé. amikor nagy ceremóniával és sok katonával elfoglalta helyét a trónon. forgolódott. hogy a lány megrémült. Kinyílt az ajtó. Lerogyott a földre. azt ígérte Ewannek. – A király tudja. amikor odaért elé. akik kastélyról kastélyra jártak az alföldön és a felföldön. Megvetette. Felült és megfogta a kád szélét. Mellyora nem fogta fel. aki tönkreteszi a boldogságát. vagyis Laird Lion. Az ajtó kinyílt és becsukódott. Mellyora hallotta. Annyira dühös rá a király. aki megrabolja függetlenségétől. Közel sem volt olyan szörnyű a valóságban. Lenyúlt a törülközőért. Jéghideg tekintetét le sem véve a lányról. és arra gondolt. Tekintetéből hűvös közömbösség áradt. mint a király. És most mi lesz? Hallotta. akik elkísérték a királyt Skóciába. és ódákat zengtek bátorságáról. A csatákban és lovagi tornákon mindig ő győzött. hozzá adja feleségül. pedig Mellyora másodszor is figyelmeztette suttogó hangon. úrnőm. hogy két kézzel foghassa a kardot. nem foglak zavarni… – Az biztos. és mégis tüzel a teste… Waryk nehezen aludt el. Waryk páncélja mellett hevert egy kétélű kard. és mert reszket. Megvan hozzá az erőm… – Akkor próbáld meg! Ha annyira gyűlölsz… – Én nem gyűlöllek! Én nem akarlak bántani. de a férfi mintha észre sem vette volna. és senki sem kért engedélyt a belépésre.

balzsamos teste testéhez tapadt. hanem a viking lányával. suttogott. meleget sugárzott. túl könnyen elérhető… 69 . sűrű. meztelenül. Szerette volna… magáévá tenni.Eleanorával álmodott. mint Wodin gyermeke. amely ráomlott. a szeme fekete… Nem. a szemét. Finom. selymes haja a mellkasát simogatta… Szőke haj. kék. Waryk megragadta a kardot. felmászott rá. Waryk pedig szerette volna megfojtani. Mellyora megint kísértette álmában. A haja fekete. és szerette volna… Szerette volna megérinteni. körbefonta. aki most már alatta feküdt. pompázatos. küzdött a lánnyal. és álmában elérhető volt. égszínkék szemével ránézett. Hatalmas. Csak most már ismerte az arcát. elvágni a torkát a karddal. Hosszú. Alatta feküdt. beszélt hozzá. Waryk fölé emelkedett. és ráemelte a kardját. És álmában most már nem a szeretőjével feküdt. aranyszőke haj. vastag.

rendes ember! – Aztán Anne-re mosolygott. – Félsz? – kérdezte. – Egy apáca… – Az anyját megerőszakolta egy dühödt harcos. – Sikítozni? – kérdezte. istenem. rendes ember. hogy Mellyorával kapcsolatban megváltoztassa a véleményét. Ha a király megtudja. Daro elmosolyodott. magához húzta és megcsókolta. a vérontásra gondolt. haragjára… És mégsem tudta elengedni Anne-t. – Daro. – Angus azóta van Waryk mellett. Az árnyékok sűrűjében érezte Anne szerelmét. a pletykák szerint. hogy Mellyora viking rokonától kér segítséget? Vadászni fognak rád. – Várj egy pár percig. mintha meghibbant volna. Inkább leszek apáca. és csak Angus vigyáz rá. pontosan mit is kell tennem… – Bízzál bennem! Na gyere. Amikor idejön. odament a függönyhöz. – Te jól ismered? Odahajolt Anne-hez.9. Bátor és hűséges férfi. – Te vagy az életem. ha már attól is félnek. hová mennek. Aztán hirtelen megint magához húzta. húzd az időt! Én közben kiszabadítom Mellyorát. A felföldön nevelkedett. hogy élsz. – Egy ionai apáca fia. mondd azt neki. fejezet Daro a megbeszéltek szerint találkozott Anne-nel. fogd meg a kezem. – Hallottál valami újat? – kérdezte Daro. Nagy volt a kockázat. Senki sem volt a közelben. A bátyád vagyona túlságosan nagy ahhoz. és bátorság? – Daro kézen fogta. – Sikíts! – ismételte. Ó. – Elhallgatott. hogy meghalj. és a helyzetet mérlegelte. – Készen állsz? – Igen. és egy fintort vágott. Csak néhány perccel később szólalt meg nagyon halkan. és kinézett a folyosóra. meg akar majd ölni téged… Daro megállt. amikor harcolt. A falhoz simultak. a király nagyon dühös rá. Anne nem tudta. csak tudjam. Csak néhány szót akart vele váltani. és nem tudom. hogy egy vikinghez akarok férjhez menni. aztán kezdj el sikítozni. aztán találkozunk az istállókhoz 70 . hogy ez nagy ostobaság! – suttogta. – Angus – mondta halkan. Tartsd szóval pár percig. – Mintha a pokol minden démona a nyomodban lenne. amióta lemészárolták a családját. de a várnak ezt a részét nem ismerem. Angus az. – Egy egész hadsereg kellene ahhoz. – Igen. bűvöld el. és az egyik fordulónál kinézett. – De én nem akarom. és újra elindult. A csatára. – Igen. ahol az anyja. – Igen. amiért érdemes meghalni. Azt mondják. megijedtél valamitől a sötétben. Elindultak a folyosón. azokra az időkre. boldogan élt barbár lairdjével – mesélte Daro. még ha egy másik nővel is… – Meg fogjuk oldani – mondta Daro. hogy bármi módon kockára tegye. akkor vajon mit gondolnak arról. – Nem… – füllentette Anne. és úgy nézett Daróra. Élve akarlak téged. lehet. de Daro igen. a király dühére. – Azt hallottam. Mellyora Waryk szobájában marad. de… Az éjszaka sötétjében egymáshoz tapadtak az ajkaik.

– Meg tudod csinálni? – Igen. Rájönnek. uram. – Én… én sajnálom! – nyöszörögte Anne. Daro megszorította a kezét. nincs itt senki. még soha életében nem félt ennyire. – Nem. Mellyora magánkívül volt. Mellyorát nem kellett kétszer figyelmeztetni. de ehelyett remegni kezdett. – Az hiszem. – Sikerülni fog. – Tudom. lefejezik őket… – Jól vagy? Mi történt? Olyan fehér vagy. hátrálni kezdett az ajtótól. 71 . Megpróbálta még egyszer… Velőtrázó sikoly töltötte be a folyosót. de mi lesz azután? – suttogta Anne. örömében felkiáltott. Biztonságban leszel. – Ki vagy te. milyen babonásak tudnak lenni az írek. A barátnőm ír. hogy egy másik irányból közelítse meg Waryk szobáját. Kérdezni akart valamit. Stirlingben. hogy nem – mondta Anne. – Menj csak. majd visszafelé indult a folyosón. Daro gyorsan a szájára tette a mutatóujját. De amikor az csendben kinyílt és meglátta. – Na gyere. Anne megnedvesítette az ajkát. Mondd el. és tudod. Attól félve. Anne ismét bólintott. hogy dübörgő léptekkel valaki közeledik. Anne sugárzó arccal rámosolygott. a király folyosóján semmilyen veszély nem fenyeget. hogy félrehúzzák a reteszt az ajtón. Anne. mert ha nem akarsz vérontást… na nem mintha most éppen nem volna kedvem egy kis vért kiontani. egyre növekvő félelmek és kétségbeesett gondolatok közepette. kibelezik. szellemekről meg kísértetekről. Mellyora bólintott. és most megyek vissza az ágyamba. csak képzelődtem. és mit csinálsz itt ilyen későn? – Jaj. mint részeg katonák. sebhelyes arcú. vajon tud-e teljes erejéből sikítani. Kinyitotta a szemét. amíg Daro bezárja és visszatolja a reteszt a helyére. egy árnykép a falon. amiért ostoba félelmemmel megzavartalak. persze. hogy esetleg Waryk jön vissza. De csak a saját árnyékom volt. Elmosolyodott. milyen történeteket mesélnek az éjszakában kóborló manókról. – Én… én azt hittem. és szótlanul szaladt Daro mellett. Kopasz. de ő megint a szájára tette a mutatóujját és megfogta a karját.legközelebb eső déli árkádnál. Kiszaladt az ajtón és megvárta. felakasztják. és mindnyájukat felségárulással fogják vádolni… Kínpadra fektetik. és végigfutott a folyosón. Bocsáss meg. hogy van valami a folyosón. – Úgy van. – Sikerülni fog. Megpróbálta… de nem jött ki hang a torkán. Behunyta a szemét. kislány. amikor meghallotta. az ajkával szavakat formált. mint a pergamen. – Egy férfi és egy nő sokszor ott arat győzelmet. hogy Daro áll az ajtónyílásban. és a szemében aggodalom ült. Úgy érezte. De vajon elhisz belőle egy szót is? – Szívesen elkísérnélek a szobádba. De Daro már elment. jelezve. miközben hallotta. Át fog látni rajta. – Összeráncolta a homlokát. A férfi körülnézett. indulniuk kell. húgocskám. – A hazugságok egyre könnyebben jöttek a szájára. és neki el kell játszania a szerepét. ahol egy hadsereg képtelen rá. de egy szó sem jött ki a torkán. beteg barátnőmnél voltam. akkor gyorsan és csendben távoznunk kell. Angus érkezett oda. hogy Daro ki akarta szabadítani Mellyorát. ha így fél. kislány! Ezeken a folyosókon nincsenek manók. Rémület fogta el. kemény harcos. Szólásra nyitotta a száját. mi történt! A férfi kedvesen beszélt. Sikerülni… sikerülni fog. de itt kell maradnom. Szerzünk sisakokat meg köpenyeket és úgy megyünk ki. Nagyon félt. a szája kiszáradt. kislány. kérlek.

ha azt választja. – Azt nagyon jól tudom. milyen közel van az én váramhoz. tégy vele. itt! – Elhallgatott és Warykra nézett. ami kitűnő védelmi állást jelent. hogy minél több nemes emberem és harcosom – sőt ellenségem – jelen legyen. marhák. mint a szavai. A király durva szőrmekabátjában most leginkább a felföldi törzsfőkhöz hasonlított. amikor ott állt egy szál karddal a kezében. ne legyen a közelben semmiféle állvány. csupán annyit. amely ellenáll magának az ördögnek is. Sajnálta a menyasszonyát is. Bár aludt valamennyit. Mindent a hagyományoknak megfelelően fogunk végigcsinálni. kézművesek. Fel és alá járkált a szobában. egy egész feudális közösség. az a hely. A szigeten a vár bevehetetlen. – Lehet. Nem állt szándékomban ellenséget fektetni az ágyadba. kábítsd el. Waryk ismét beszélt a királlyal a szobájában. amelyet akkor használtak. – A gyámleányod nagyon makacs tud lenni. és kikötőt a kereskedelmi hajóknak. és a piszkavassal képzeletbeli képeket rajzolt a padlóra. Waryk ránézett a királyra. udvaroncok. Isten segítsen abban.Jóval azután. 72 . – Már mondtam neked. talán mert ekképp próbált megszabadulni annak az éjszakának a fájdalmától. de kezdett a Kék-szigetről álmodni és arról. – Egyetértésre fogunk jutni – mondta Waryk. hogy használni tudjam! – Ismét habozott. mutatványosok és zenészek részvételével megtartott lakoma véget ért. telihold éjszakáján. amely összeköti az alföld nagy részét a felfölddel. Különös. amit akarsz. A következő telihold éjszakáján. Nem sokat várt az élettől. Amikor a szóban forgó hölgy – ígérete szerint – találkozni fog egy másik férfival fizetségképpen azért. Mellyora MacAdin anyai nagyapja szerezte vissza az erődöt apám uralkodása idején. az volt a rómaiak utolsó bástyája. Távol tartotta magát Mellyorától. – Láncra verni. hogy megszabaduljon tőle. de ekkora jutalomért… Hát megrohadhat egy toronyban is. mert látod. Régóta harcolsz értem. lovagok. kötözd meg! – fakadt ki türelmetlenül. de én tartom fogva. Waryk még mindig fáradt volt. és nézd meg. De én is makacs vagyok. Emlékezett arra az éjszakára. Ha az az erőd rossz kezekbe kerül. hogy soha senki ne vonhassa kétségbe a házasság törvényességét. te adtál nekem erőt. amíg a hölgy még nem a feleségem. birkák. itt a sziget és odaát a szárazföldön húzódik az az út. – A király bort töltött. amikor összecsaptak a felföldi törzsekkel. egy napon a király megjutalmazza majd. a hangja olyan éles. Na de felség! Illenék ez egy vőlegényhez? – Amikor a te lakrészedből átmegy a sajátjába. a komornája és az udvari hölgyek megfelelően felöltöztessék és előkészítsék. uram! Isten adjon neked erőt hozzá! – Felség. Buja földek. és démonként harcolt. hogy egyszer megbosszulhassa annak a sok embernek a halálát. de már nem tudtak harcolni. A sziget kikötőgátat alkot. börtönbe vetni. Követte a királyt. – Két hét múlva – elmélkedett Waryk közömbösen. gondoskodni fogok róla. – Hosszúnak tűnik az az idő. Mit csináljak vele addig? A király mérges volt. – Sajnálom. akkor az ellenségeim a hátam mögött jutnak be az országba. Építészei és kőművesei újjáépítették a falakat és megerősítették az egész épületet. Tudta. elkábítani. hogy a király családja. és hogy a folyosón végig őrök álljanak. és egy kancsót vitt oda Waryknak. De az esküvő előtt gondoskodj róla. hogy ő a Kék-sziget lairdje. erőd. – Láncold meg. – A jövődre. hogy akkor sem lesz hajlandó férjhez menni. Azt akarom. Waryk – mondta David –. Waryk szórakozottan felhúzta a szemöldökét. – Ezt a birtokot csak a legerősebb szövetségesem lesz képes megtartani. Hódító Vilmos csapatai kis időre elfoglalták. és én nem akarom még egyszer elveszíteni. de ilyet el sem tudott képzelni. az ablakokon rács legyen. körülötte pedig minden rokona és barátja holtan hevert. de habozott. – Az esküvő két hét múlva lesz. mondani akart valamit. Magam fogom odavonszolni az oltár elé.

nem! Anne-nek köszönhetem. Most vele együtt várakozik. hogy az a birtok másvalakié legyen. és tudta. Bár nem túl közelről. Nem gondolta. hogy Waryk visszatér. aztán mérges volt. amikor mégsem jött. – Daro… – Megyek a lovakért. – Igen. hogy nem fedezték fel a függöny mögött – felelte a férfi türelmetlenül. és istenemre mondom. Aztán lehajtotta a fejét. de ha hibáznak. istenem. reszketve. és a viking veszéllyel is számolnunk kell. ahol Lord Renfrew oly sok embert lemészárolt a nagyobb földbirtok reményében indított vérszomjas háborújában. E két ember sarját megfosztani… – Lázadás lesz. Aztán megjött Daro. De én vagyok a király. akkor indulnunk kell. a köpenyekeért és a sisakokért. Waryk bólintott. Már teljesen lemondott arról. Anyja családja uralkodott azon a területen. Nem fogom megengedni. Napközben Waryk nem figyelt volna föl Anne MacInnish különös viselkedésére. Merész és vakmerő volt a tervük. – A te életedbe jogom van beleszólni. A kislány szép nővé cseperedett: nagy. megteszem. te pedig évekig pokolban fogsz élni. És akkor vér fog folyni. Adin igazságos és erős nagyúr volt mindig. hogy ki tudtál szabadítani… – Anne pedig neked köszönheti. hogy felfedezik őket és akkor előkerülnek a kardok. Angliában zűrzavaros a helyzet. de ismerte Anne-t. és most kell megszöknünk – mormolta Mellyora. hogy Daro el fog jönni érte. valakié. elveszem tőle a birtokait és neked adományozom. Sürgető szavai gyors cselekvésre késztették. Elérkezett az esti ünnepi lakoma ideje. Mellyora az árkádnál állt a nagybátyjával. és összehúzta a szemét –. – Ó. amikor lehajtott 73 . – Én nem kívánok semmi rosszat a hölgynek. Akkor inkább Mellyora élje le az életét egy sötét és mély várbörtön kőfalai között. egyénisége melegséget és vidámságot sugárzó. mert a lány távoli rokona volt Michael MacInnishnek. Minden eltelt perc után egyre idegesebb lett. tisztelni fog engem! – Úgy lesz. vagy pedig meghalnak mint árulók. most együtt vannak és rövidesen indulnak a viking táborba. aki annak a határ menti földnek volt a lairdje. amelyet az apám nyert vissza Hódító Vilmostól. aki nem oly hű a koronához. mint te. Waryk szobájából már megszöktek. ahogy már mondtam neked. hogy nem jön-e Anne! Csak egy lehetőségünk van arra. hogy segítséget kap. – Bele kell törődnie a sorsába. semmilyen segítségre sem számíthatnak. Waryk rámeredt Davidre. Waryk. Ennek ellenére nem engedem. Félt attól. hogy nehéz dolog lenne. – Lehet. karcsú alakja csábító. Anne-re célozva. hogy ez megtörténjen. sok ember fog meghalni. Igen. – Ha nem jön hamarosan. Ma este azonban furcsán viselkedett. Anne is velük megy. Megszöknek. gesztenyebarna haja. Nem fogom elveszíteni azt a földet.– Ha annyira makacs lesz – mondta David. meg kell szökniük. Rettegett attól. ha kell. felség. míg Anne-hez talán nincs. És bár nagyon sajnálnám. David. mert nem egyedül szöknek meg. – Miért késik ilyen sokáig? – suttogta nagybátyjának. hogy az otthoni emberei nagyon szeretik. mandulaszínű szeme. Nagyon figyelj. Waryk ott lesz. hogy megszökjünk. izgatottan és félelemmel teli. a király pedig elkeseredett ábrázattal magasba emelte két erős karját. Daro arca rezzenéstelen és közömbös volt. Biztos vagyok benne. Ha rákényszerít. Nagyon sok órát töltött el egyedül! Csak várt rémülten és dacosan. akkor nagyon fog szenvedni miatta.

Amikor a közelébe ért. Nem teheti meg. addig távol tartja magát tőle. nem lehet azt mondani. aztán ránézett Warykra. hogy a benne fogant gyermek az övé. Keresztényként nőttem fel. Anne csillogó szemmel figyelte Warykot. gondolta. – Laird… Lion! – Mit csinálsz te itt ilyen késői órán? – A szeretőjével találkozik? Ez volt az egyetlen ésszerű magyarázat. De megölték. – Szerintem az emberek legfőképpen más emberek ellen követnek el bűnöket. – Én… megyek vissza a szobámba. Anne lehorgasztotta a fejét. Ha kolostorba vonulok. Anne. És hogy ilyen titokzatoskodva közlekedjen. mit jelent az. – Laird Lion! Ez istenkáromlás! – Nem vagyok istenkáromló. Minden férfitől. de most már ideje elmagyarázni neki. – Anne! A lány megtorpant. beleértve saját magát is. ezért úgy döntött. A stirlingi várkastély valóban biztonságos hely volt. hogy te fizess az ő valós vagy vélt bűneiért. Gúnyolódott Mellyorával. átad engem az egyháznak. ezért bízta a jövőmet Padraicre. és reménysugár csillant meg a tekintetében. és ha… Elhallgatott. hogy a király megfosztja az örökségétől. amíg biztos nem lesz abban. hogy a szeretőjével találkozott. amelyeket a vikingek követtek el az egyház ellen ebben az országban. De ő mostanában csak harcol. ha nem engedelmeskedik a parancsainak. Mindig is kedves. – Anne hazudott. eddig távol tartotta magát Mellyorától. ahogy közeledik. Nagyon késő – vagy túlságosan korán – volt ahhoz.fejjel és összekulcsolt kézzel szaladt végig a folyosón. az a valaki nagyon sokat jelent neki. mintha hirtelen összezavarodott volna. téged meghallgatnának. Biztos. ha az apád megélte volna. Aztán nem is nagyon akaródzott neki visszatérni a szobájába. – Honnan? – Hát… az egyik beteg barátnőmtől. – Férjhez szeretnék menni. – Ilyenkor? – kérdezte Waryk. ahol aludni tud. ő is ezt teszi. hogy a lány talpon legyen. aranyos fiatal lány volt. Padraic úgy döntött. Megint lehorgasztotta a fejét. hogy valaki követi. – Lehet. – Elmondtad ezt a nagybátyádnak? Anne sápadt arcát hirtelen pír borította el. és arról az emberről. Anne levegő után kapkodott. és udvariasan megszólította. Waryk nekitámaszkodott a falnak. – Úgy gondolja. – Ha te mondanál ilyen dolgokat a családomnak. hisz a barátja egyik rokona volt. aki nem volt keresztény és nem is tudta. meg tudnám értetni vele… bárcsak valaki beszélne Michaellel. mintha biztosra vette volna. megtisztulhatok. hogy nem sokáig tehetem meg. és alig foglalkozik mással. hogy a katolikus egyház ellen bűnt követett el. hogy bárkit is meglátogassak. Minden lépésnél idegesen jobbra-balra pillantgatott. És sok viking áttért a kereszténységre. De ő nagyon csodál téged. és vezekelhetek azokért a bűnökért is. 74 . mintha túl sokat mondott volna. de a családja néha durván bánt vele a születése körülményei miatt. az apám vére megfertőzte tiszta lelkemet. mégis úgy tűnt. hacsak nem talál valamilyen másik helyet. hiszen ő a család feje. Anne fél valamitől. és a hangszínéből ítélve. Ha Angus őrzi. és nem lenne szabad hagyni. Bárcsak én tudnék így beszélni a nagybátyámmal. hogy két hétig várakoztatja a szobájában. – Nem érzel elhivatottságot? – Nem – mondta egyszerűen. akkor Mellyora biztonságban van. de most neki kell fizetnie érte. de nem tudott jól hazudni. rábámult a férfira és halálsápadt lett. Waryk kíváncsi is volt és aggódott is a fiatal nő miatt. Waryk úgy gondolta. és egy árnyék takarásából figyelte. Waryk kilépett az árnyékból. A lány túlságosan kihívóan viselkedett.

uram! – Honnan tudod? – Vinni akartam neki egy ruhát. Az asszony szeméből látta. hogy Joshua. hogy Anne el tudjon menni mellette. és Waryk figyelmeztette. és vendégei is voltak. Angus. Sürgősen. de az nem jelent semmit. mert még mindig ég a tűz. – Az ajtaján ott a retesz. beszélnem kell veled. Anne. Jillian. – A retesz a helyén volt. – Waryk. és tudod. Odament felébreszteni a fiút. de hirtelen elhallgatott. – Az a kislány. az nem Isten vagy a király ellen való. – Joshua! – Igen! – A lassan magához térő fiú a szemét dörzsölte. ha Mellyora felmászott a kéménybe. igazat beszél. miközben nagy léptekkel elindult a folyosón Jilliannel a sarkában. de ő nincs idebenn. milyen fontos Mellyora őrzése. Angus odabent kopogtatta a falakat. – Valahogy kisurrant ebből a szobából. a retesz a helyén volt. – Elhagytad a folyosót? – Nem. – Laird Lion! Elláttam a paripádat… – Kölyök. Talán ha meg tudsz győzni arról. ahol több üres állast is talált. megtámadtak bennünket… – Milyen nő? – kérdezte Waryk. hogy gondozod a lovamat. majd még beszélünk. – Angus egyetlen embert sem engedne el maga mellett – mondta. aztán meglátta Warykot. a lány megszökhet. Valószínűleg még soha életében nem nézett ilyen gyámoltalanul urára. Tudta. – Laird Lion. hogy nem tennék… – kezdte Angus. úgy eltűnt. aki korábban Mercury gondját viselte. tudom – nyugtatta meg Waryk. – Laird Lion. amikor Jillian. – Igen. Nos. Amikor Jillian megérkezett. Mellyora komornája sietve közeledett feléjük. – Az lehetetlen! – mondta Waryk éles hangon. tudod. de elmentem a fordulóig. nem vonom kétségbe. Waryk odafordult az asszonyhoz. Kirohant az éjszakába. azt hittem. tudok neked segíteni – mondta Waryk. hogy amit akarsz. abba az irányba. Mellyora… Jilliannek elcsuklott a hangja. amikor Jillian megérkezett! – ismételgette. – Nem hagytam el a folyosót. amerre Anne MacInnish ment. Jillian beleharapott az ajkába és izgatottan Waryk mellé állt. – Átvertek? Egy csitri lány? Egyedül volt. és káromkodott. De… eltűnt.Aztán a rémülettől tágra nyílt a szeme. átvertek bennünket! – fakadt ki. esküszöm… Waryk végigsietett a folyosón. – Mi van Mellyorával? – Megint eltűnt. Angusszel szorosan a nyomában. hogy egy nő sikoltozik. benézett az ágy alá. az a lovászfiú. hogy… – Igen. de nem látott senkit. Járt itt valaki lovakért? 75 . és óriási léptekkel elhagyta a szobát. ott alszik egy szénából vetett ágyon. és Angus őrzi… – Hirtelen elhallgatott. A lakosztály ajtaja nyitva volt. akkor jól megpörkölődött. amikor hallottam. Hátralépett. Látta. – Nincs egyetlen kijárat sem. Szörnyű hang volt. – Az életemet adnám érted. – Jillian – mondta kedvesen –. mint a mocsár fölött a köd. Beszaladt az istállókba. Angus idegesen ugyanazt hajtogatta. mert a király emberei állandóan jöttek-mentek. Anne MacInnish… – Ó. hosszú léptekkel haladva a déli árkád felé. – A kémény? – vetette fel a hátuk mögött álló Jillian reménykedve. Anne-t meglátva. Megrázta a fejét. Aztán megállt Waryk előtt.

Angus közeledik. látta. Nem tudom. északra tartanak a folyó mentén. mert fodros csuklyája rácsúszott az arcára. A markában van. – Ülj nyugodtan! A ló patái alatt akarsz meghalni? – sziszegte Waryk. Utolérte és elkapta. Nem volt rajta páncél. A kapunál odakiáltotta a nevét az álmos őröknek. Nagyon kedvelte a paripáját. amely körülvette a hidat. – Nyomorult boszorkány! Ezúttal láncra foglak verni! – mondta Waryk dühösen. Húszpercnyi kemény vágta után odaért az erdőhöz. mert már számtalan veszélyes csatát és utat megjárt vele. 76 . amikor megszöktette az unokahúgát. mert tudta. Amikor rátért az ösvényre. Egy pillanatra megállt és hátranézett. Keményen vágtatott. – Sokkal több bajt okozol. hirtelen elsötétült előtte a világ. de felismerte a köpenyt. Akkorra Angus ott állt Joshua mellett. A férfi kinyújtotta a kezét és átemelte a saját lovára. mielőtt a táborba érnek. egymásra borulva.– Csak a részeg vikingek. és ha nem a királyról lenne szó… Hagyta. leugrott a lóról és Mellyora után szaladt. Nem volt ostoba. barátom – mondta a lónak. a másik kettő még nem vette észre. – Waryk. Mellyora. nagyuram. és csaknem egy viking tábor közepén volt.és megpróbált kiszabadulni. nő volt. – Mellyora. mint Daro. Belekapaszkodott Mercury sörényébe. – Kérlek. szinte semmi fegyver. Aztán egyszer csak megfordult. Már hajnalodott. Ügyet sem vetett rá. Megrántotta a kantárt. Hárman voltak. és nyaktörő tempóban elindultak visszafelé a stirlingi erődbe. Elkáromkodta magát. ahogy a lovat megülte. A lány még mindig szipogott és furcsa. Mercury véknyába vágta a sarkát. Most a kezében van a lány. Ketten már majdnem átértek a hídon. és ahogy támadója erős kézzel magához vonta. ne! – hangzott egy síró kiáltás. – Még egyszer elmegyünk ma éjjel. mint amennyit megérsz. és igyekezett fennmaradni a vadul vágtató paripa hátán. máris felnyergelem… – Arra nincs idő. hogy elvesztették Mellyorát. hogy a szavai elhaljanak. és alig tudtak felszállni a lovaikra. Mellyora nem vette észre. mert észrevette. – Waryk! Ha a viking táborba mégy. – Waryk közben megtalálta a kantárt és odalépett a lovához. de nem ellenkezett. A harmadik egy kicsit le volt maradva. de Waryk tudta. – Kérlek…! Hallgass meg… Waryk megrántotta a kantárszárat. sietnie kell. azt hiszem. Laird Waryk. Ha pedig nem… talán ugyanazt a módszert fogom használni. Még egyszer megnoszogtatta Mercuryt. hogy átjussanak a másik partra. meglátta őket. ha vérontás nélkül akarja visszaszerezni a lányt. sikerül megállítanom őket. esküszöm… – kezdte. Aztán felpattant a hátára és megnoszogtatta. Mellyora annyira meglepődött. Ekkor Mellyora kicsúszott a szorításából. várj! – kiáltott utána Angus. és el kell érniük a hidat. és amikor lenézett. rájött. amikor utolérte. mire a ló újult erővel vágtatni kezdett. – Mikor volt ez? – Hát… csak néhány perce. amelyet korábban viselt. és még nem ért fel a hídra. nem mehetsz egyedül… – Nem áll szándékomban egyedül harcba keveredni Daro hadseregével – mondta. hogy miért adta meg magát ilyen könnyen a foglya. gondolta. nyögdécselő hangokat hallatott. A termetéből ítélve és annak alapján. – Hol van Mercury? – Ott van. erősen megrántotta a kantárt. Három köpenyes lovast. A lendülettől mindketten a puha avarra zuhantak. Waryk nem látta az arcát. hogy ellenkezni sem tudott. – Remélem. miközben Mellyora alig kapott levegőt és hebegni kezdett. hogy meggyőződjön arról. Amikor visszanézett. Daróval majd később vitatkozik. én aludtam – ismerte be bambán. senki sem követi őket. és gyorsan megfordította a lovát. úgyis világosan beszélt.

Nem Mellyora volt az. 77 .

– Egyedül kell utána mennem. de Mellyora azt mondta… szóval ő azt hitte. és a könyökénél fogva felsegítette. de Mellyora pontosan tudta. hogy… hogy neked megvan a hatalmad ahhoz. ezt nem teheted Waryk! – szólalt meg Angus szenvedélyesen. Ritkán látott ilyen önzetlen szerelmet. minthogy valami baja essék. légy okos. Anne! – mondta Waryk. ha Mellyora nem viselkedik ésszerűen. különösen most. – Neki megvannak a tervei a jövőjét illetően. Még mindig nem tudta elhinni. Inkább lemondana róla. háborút fog kirobbantani. – Talán van mód arra. és azon vette észre magát. Visszaültette a székbe. hogy az őrei elől szökött meg. Jillian idegesen ült Anne mellett. akihez a király feleségül akarja adni. és én tudom. Anne felugrott. semmi rosszat nem csinált… – bizonygatta Anne kétségbeesve. de azokból nem lesz semmi. gondolta Waryk. hogy Harold Godwinson az angolszászok királya maradhatott volna.10. ha ellenség törne a hazára. – Kelj fel. és a király biztosan számítana rá. ma este igen remekül viselkedtél. sok-sok ember meg fog halni… többek között a nagybátyja. Waryk rátámaszkodott a kandalló párkányára. mert viking. skót és ismered az embereket… Daro jobban szereti Skóciát. – Ó! – kiáltott fel Anne. Szereti Darót. ki elől szökik meg – mondta csendesen Waryk. fejezet A tűz nagy lánggal lobogott Waryk kandallójában. és maga vállalná a büntetést. – Nem voltam benne biztos. hányan hiszik úgy. hogy eltitkoljuk a király elől – tűnődött hangosan. hogy átléphessék a határainkat! Hirtelen térdre vetette magát Waryk előtt. Szörnyű élete volt a régi szász nemességnek Angliában. és szigorú tekintettel nézte. hogy te vagy az. – Ostoba háború lenne! Gondolj csak bele. amikor Warykra nézett mandulabarna szeméből csak úgy patakzottak a könnyek. – Kérlek. és a normann veszély még mindig valós… – Anne. – Én sem akarok vérontást. Laird Lion. Angus az ajtónak vetette hátát és kezét karba fonta. És megesküdött nekem. egy normannhoz kell hozzámennie. sok angol nemes bizonyára csak arra vár. hogy Darót árulóként végezzék ki unokahúga megszöktetéséért. Vagyis hát hallottam ilyesmit. hogy Skóciában valami történjen. – Ezért nem mehetsz a királyhoz! Kérlek. hogy Mellyora bajban van. hogy százak haljanak meg. és azt sem. – Én… én tudtam. ami megakadályozhatja a vérontást. és még sápadtabb lett. – Hogyan? – kérdezte Anne. hogy segíteni akar a lánynak a Mellyora meggondolatlansága és Daro ostobasága miatt érzett haragja ellenére. Valóban szereti. hogy megakadályozd. könyörgök. hogy nagy csata várható! – Nagy csata…? – kérdezte Anne szomorúan. te bölcs ember vagy. Elismerem. – Nem akarok meghalni. Könyörülj meg rajta. Nem akarom. ha nem épp a hastingsi csata előtt megy északra háborúzni a norvégokkal! Angliában nagy a zűrzavar. hogy a csitri túljárt az eszén. emberek halnak meg… – Hangja elcsuklott. Egy darabig belebámult a tűzbe. 78 . De jó harcos. mint a saját hazáját. és én bármit megteszek! Bármit. Megvonta a vállát. ne menj a királyhoz! Háború lesz. Darót gyanakodva figyeltem. – Nem. ennek ellenére Anne reszketve ült előtte. Megnedvesítette az ajkát.

mert sok dolgom van. Megyünk tovább. – Én Anne-nel maradok – mondta Jillian. amiről azt hiszi… – A szabadságáért és a szeretőjéért küzd – vágott a szavába nyersen Waryk. amit akarok. ő hűséges és megvan benne az a bátorság. És légy türelmes! Adj nekem időt! – Van egyáltalán időnk? Ha a király rájön az igazságra. Anne ránézett Warykra. Waryk összeráncolta a homlokát. Pillanatnyilag Darónak és Anne-nek nincs jobb barátjuk nálam. – Nem! Mindjárt a táborban vagyunk. nem mehetünk csak úgy tovább… – Tovább kell mennünk. kísérd el őket Anne szobájába! Én elküldök valakit Daróhoz és beszélek a királlyal… – Hazudtál Anne-nek? El akarod mondani a királynak. és odament hozzá. De azt tudnod kell. aki meglepődött. és Isten a megmondhatója. hogy Anne már nincs velük. hogy meg tudom oldani. hogy azt higgyék. ami belőlem hiányzik. hogy Mellyora megint eltűnt. hogy Waryk nem akarja megtartani a szavát. hogy azt teszek vele. – Daro. Óvatosak leszünk. – Soha nem adom a szavamat. – Ne hálálkodj! Nem ígérem meg. akkor vissza kell rabolnunk! – Ha most visszamegyünk. Majd visszaküldők néhány embert. aztán elmosolyodott. mintha semmi sem történt volna. Most már menj. Davidnek megvannak a módszerei arra. – Köszönöm – mondta lelkesen. menj vissza a szobádba! – És mit csináljak? – kérdezte aggódó tekintettel. akivel biztonságosan küldhetünk üzenetet Darónak! – Anne – mondta Waryk –. Visszafordult. Biztosan leesett. nem megyek a királyhoz – mondta éles hangon. ha baj lesz… – Nem lesz baj. Megrázta a fejét. Anne egy darabig fürkészte a férfi tekintetét. keress valakit. Mellyora fedezte fel elsőként. annyira aggódom… – Akkor menj a szobádba és aggódj! – De ha a király… – Már mondtam neked. – De abból nem lesz semmi. egyenesen utánunk. – A lova ott jön. Waryk bólintott. és a két nő elhagyta a szobát. Bízzál bennem! – Daro is ezt mondta – motyogta Anne. megsebesült… – Nem esett le… – Ha elkapták. – De ha rájön. hogy eltűnt.– A házasságom az a csata. beleharapott az alsó ajkába. akkor csapdába esünk – mondta Daro. mi történt? – kérdezte Angus. – Menjek utánuk? – kérdezte Angus. – És akkor mindannyian elvesztünk. – Igen. mi zajlik a háta mögött. és szerelmes beléd. de erről egy szót sem szólok. – Menj aludni! – Nem fogok elaludni. Hagyjuk. – De neked… 79 . – Daro dühös Mellyora miatt. Most menj a szobádba és maradj ott! – És mi lesz reggel? – Tedd a dolgodat. de Daro megállította. hogy kiderítse. amire céloztam – mondta Waryk egy fintort vágva. – Angus. ha nem akarom megtartani. Beszélek a királlyal. és csak… csak azért harcol. Megfogta kezét és megcsókolta. Anne. Azt mondta nekem. akkor… – Nem fog rájönni. a jóváhagyásommal ment el Daróval. Waryk megfogta a lány állát és felemelte. aztán halkan megszólalt: – Mellyora nem ismer téged.

– Mellyora! Nem vagyok ostoba. Amikor Daro a tábor közelébe ért. Az emberek figyelik az utakat és a hidat. Mellyorát odaküldte. Menj pihenni! Én is azt fogom tenni. de nem árulja el az érzéseit. – Valószínűleg Waryk jött utánunk egyedül és őt kapta el. ha a király megtudja. minthogy kardot rántson? Odament Daróhoz. hogy óvatosan menjenek vissza a stirlingi erődbe vezető ösvényen. Egy szolgáló hozott egy kis réztálat. – Fel kell készülnünk. Ez az ő hibája. ha Stirlingben megmozdul egy csapat halaskofa. Téged akart. hogy a király emberei már úton vannak… – Az embereim figyelik az utakat. – Muszáj. Gyorsan parancsot adott norvég nyelven néhány emberének. Bajt hoztam rád… – Én döntök arról. Mellyora tudta. Tényleg nem akarta. De vajon mit remélt? Hogy a dacolásával majd Daro mögé bújhat. aztán Mellyora vállára tette a kezét. az ösvényen nem tévedt el és nem sebesült meg. a lényünkből fakad. azt nem tudom. Az nem oldana meg semmit. – Visszajöttek már az embereid? – Igen. – Hogy tudnánk így pihenni…? – Pihennünk kell! Kérlek. és már nagyon bánta. akármit is mondasz. de tudta. menj és próbálj meg aludni! – De nem tudok. Anne-t visszavitte Stirlingbe. Ragnar szerint a nyomok azt mutatják. hogy ami történt. Nagyon szeretett volna összekucorodni a puha szőrmék között. hogy segítettél nekem a szökésben… Daro felnézett Mellyorára. Anne miatt idegeskedve kiszaladt Daróhoz. az én hibám… – Nem. A kis szobában volt egy szépen megmunkált kelta kád és egy meleg szőrmékkel letakart szalmaágy is a tűzhely mellett. Csak azt nem értem. én rángattalak bele ebbe az őrületbe. még úgysem tudna elaludni. és a király inkább meghallgatja. és letérdelt a széke mellé. és két embere. nem kellett volna tőled segítséget kérnem… Daro ránézett tiszta. 80 . odakiáltotta a nevét. Ott ült a tűz előtt. Daro nagyon el van keseredve. Azon tűnődött. – Vissza kell mennem. – De az embereid nem estek csapdába? Nem küldtek az erődből katonákat… – Nem. Gondolataiba mélyedve pihent. – Akkor a király katonái errefele fognak jönni. felfedezték a szökésünket… és az embereid nem találkoztak katonákkal? Meg sem közelítették őket? Daro. vagy azt gondolta. amely égy hosszú. megrázta a fejét és elmosolyodott. – Meggondolatlanok vagyunk. kék szemével. Visszafele menet Stirlingbe pedig csatlakozott hozzá még egy lovas. hogy Stirlingben feleségül veheti Anne-t és idehozhatja. hogy miért nem csatázunk már. hogy miatta vér folyjon. – Amint eljöttünk. – Nagyon sajnálom. kezében egy kupa forralt borral. Ő csinált lázadót Daróból és Anne-ből. hogy mikor nem szabad! Megyünk a táborba. Daro szobájából nyílt egy kisebb szoba. – Akkor hol van Anne? Daro sóhajtott. – Daro. – Mi történt Anne-nel? – Nem találják sehol. hogyan kell csatát vívni és azt is. Bűntudat kezdte gyötörni. Nem te vittél bele. Ragnor és Thayne jött üdvözölni és lesegíteni őket a lóról. Senki sem jön. hanem én saját magamat. hogy abban mossa meg az arcát és a kezét. egyetlen lovas jött és az kapta el Anne-t. kőből épült kandallóban égett. hogy mit teszek. vajon Daro csak magának készítette ezt a szobát. és tudom. hogy megszökött. tévedtem. Hogy David miért nem akarja a véremet. Mellyora torka összeszorult. Lehet. és a fából és bőrből épült ideiglenes szálláshelyek között elvezette a magának épített házikóba. Mellyora elfordult. Még azt is megtudom. Megmondani. igaz? Te is és én is.

Hitt a maga erejében és akaratában. hogy szembeszegültél a királlyal? – Én nem akartam szembeszegülni vele. ahol a tét a győzelem vagy a halál volt… Az ő döntése egy dolog. Laird Waryk másvalakit akar elvenni feleségül. és ha ezért valakinek fizetnie kell. az én leszek. Daro. – Ha téged férjhez ad a király. hogy meghallgasson… – Ewan az oka? Mellyora habozott. Mellyorát éjszakákon át elkerülte az álom. hogy szembeszálljon a király ellenségeivel. segédkezett a királynőnek. Mellyora. mint te. de csak egy pillanatig. hogy mészárlás lesz. mint neked. és élte az életét. akkor mint viking már nem jelentesz veszélyt. – De azt nem engedem meg. Hogy tudna így elaludni? De a bor csodát művelt. ahogy beszélt. okos és sok jó tulajdonsága van. akkor a király majd beszélni akar veled. és erről a tényről. A te Ewanedről minden jót elmondhatsz. a király ismeri az erődet. ezt elfelejtette. Most viszont egyre jobban félek attól. mi történik. – Apám a szövetségese volt. De nincs joga másokat bajba sodorni. – Nem csak azért hoztalak ide. és a király emberei sem készülődtek háborúra. elfoglalom a szigetet. aki korábban már segített neki. De áruld el nekem. gondolta Mellyora. Az este azt gondoltam. Nagybátyja meghalna érte. Én pedig szentül hittem abban. menj és aludj egyet! Addig semmit sem tehetünk. De eltelt egy nap. Én pedig keresztlánya vagyok. ahogy megérintette. aztán visszafordult. és rángattalak bele. hozott még egy pohár bort. semmi sem történt. és a lányra nézett. Daro embereket küldött Stirlingbe. – Ez segít elaludni – mondta. Ha David meghallgatna… – Azt nem teheti meg. Már nincs visszaút. hogy ellenségévé 81 . és hirtelen jobban félt. mintha mi sem történt volna.– Félek – mondta Mellyora halkan. arra. – Te alábecsülsz engem is meg őt is… – Nem. – Mellyora. – Igen. És miközben Daro emberei gyakorlatoztak. Én szálltam szembe a királlyal. miért nem jön senki. csak azt akarom. Még engem sem tudna feltartóztatni. mert szeretlek. Mellyora befeküdt a szalmaágyba. de nem tapasztalt lovag. hanem mert dühös is voltam. és ne haragudj! Az a fiú bátor. – Jól van. Ne keseredj el! Azonkívül úgy hallottam. hogy lecsapjon ránk… – Várunk – mondta Daro. Egy szó sem esett arról. amíg valami hírt nem kapunk Stirling-ből. – Szigorú szemmel fürkészte az unokahúgát. Évek óta van egy szeretője. Mellyora bólintott. és nincs meg az ereje ahhoz. a bátyám lánya vagy. egy asszony. Vajon mit csinál Waryk? Tisztán emlékezett az arcára. Kérlek. mint egész éjjel. Aztán még egy. Nem értem. Csak néhány percig feküdt az ágyon abban a tudatban. és bement a kis szobába. úgy tűnik. figyelt és a legrosszabbra számított. A viking legendák tele voltak olyan történetekkel. Néha sajnálta. Anne jól volt. ha el tudok jutni hozzád. A cseléd. hogy a vikingek valami bajt okoztak volna. De én David szövetségese vagyok – mondta Daro szenvedélyesen. középkorú nő. és bár nincs olyan vagyona. És nem kínozták tovább a gondolatai. egy Inga nevű. Skót. a hangjára. – Csak ennyit tehetünk. hogy a gondolataitól sosem fog tudni elaludni. Nos. mi az oka annak. amikor egyszer csak lecsukódott a szeme. és ugyanúgy hitt Daróéban. milyen erős vagy. Talán lehet valamit tenni. – Úgy látszik. aki tetszik neki és csodálja. Ő odavalósi. De most fáradt vagyok és pihenésre van szükségem. és hű a királyhoz. amelyekben a férfiak az utolsó leheletükig harcoltak. és a minden veszélyt semmibe vevő vad harcosok meztelenül indultak a csatába. ha úgy döntenék. a király megfeledkezett. ahol a csábító szalmaágy várta. jó családból való. – Jobban félek. látni fogja. – Mellyora elindult a szoba felé. és talán ő sem akarja jobban ezt a házasságot. Mellyora pedig várt. hogy miattam kockáztasd az életedet. Akkor éjjel. hogy alkudoznia kell majd veled. mint valaha. Waryk esküvőjét kihirdették. molett.

mire az emberei megengedték. fegyvertelenül. Laird Lion zászlajával. Folytak az előkészületek Mellyora esküvőjére. ott van a közelében. és hallgatta az istenekről. az emberek végezték mindennapi dolgaikat. Daro borral kínálta az ifjút. hogy miközben Daro miatt aggódik. van nála valami vagy valaki. mindketten abban bíznak. nem akadozva. velük együtt gyakorolt. a Kék-szigeten lehet esélyük. hogy kövessék a lovas útját és jelentsék. hanem magabiztosan. és különös forróság öntötte el a testét… A hírnököt akkor látták meg. Látta kék szemét. sértetlenül fogsz távozni – válaszolta – Milyen üzenetet hoztál? – Laird Lion szavait négyszemközt kell neked elismételnem. Amikor a hírnök átkelt a hídon. de Daro tudta. hogy fenyegetőzzek vagy alkudozzak. csatlakozott a játékaikhoz. amelyekkel addig gyakorolt. hozzá jön. amelyet Dalriadánál ástak ki a földből és amely állítólag egy kelta hercegnőé volt a rómaiak idejében. mert azt hitte. ez nem fog olyan könnyen eltörni. Laird Daro. kezében Waryk de Graham. sőt érezte az érintését. hogy biztonságban elhagyhatom a tábort – mondta a férfi. és Darónak tetszett. hogy elmondd. Daro néhány embere azt javasolta. Eltelt egy újabb nap. még várunk – mondta nekik Daro. Darót azzal ébresztették föl az emberei. amikor a hírnök elhagyta Stirlinget – furcsa időpont. Egyre több emberét ismerte meg. ahogy áll. Laird Waryk Lady Mellyora legközelebbi 82 . – Azért küldött Laird Waryk. az arcát. Norvégul beszélt. De ha elhagyják a tábort. akkor Waryknak csupán jelentenie kell. Laird Daro – mondta a fiú. Mellyora tudta. és hosszabb ideig tudta használni. amikor szürkületkor kilovagolt a stirlingi vár kapuján. akit feleségül akar venni? Cserét akar? Ezzel nehéz helyzetbe hoz. mint azok a fegyverek. és a király minden embere Waryk rendelkezésére áll. hogy a saját véremmel kereskedjek. amire szükségem van. istennőkről és a Walhalláról szóló nagyszerű skandináv történeteket. amikor este lefeküdt és ráeszmélt. éjszaka Laird Waryk kísérti az álmaiban… De egyetlenegyszer sem gondolt Ewanre. hogy a vikingek segítettek Mellyorának megszökni. akik meg őt bűvölték el. Ráeszmélt. Stirlingben nyugalom volt. hogy a hírnök leszálljon a lováról és kövesse Darót a kunyhójába. az erőd több hónapos ostromnak is ellen tud állni. néha pedig rémülten felriadt félálomból. Vajon milyen játékot játszik Laird Lion? Daro tisztában volt azzal. mert arra kér. az Waryk volt. ha megígérnéd. egyre nőtt benne a nyugtalanság. – Laird Waryktól jövök. és úgy gondolta. újra meg újra. De mit csinál most? Mellyora Daro fegyvereseivel gyakorlatozott. amelyen kék háttérben egy repülő sólyom volt látható. De miközben nevetgélt. nevetett. elbűvölte a többieket. merre megy. Daro intett a fejével. egyedül. induljanak a király ellen. Ha az álmában egy férfi jelent meg. azt. Már majdnem egy hete a vikingekkel volt. – Fegyvertelenül jöttél. – Nem. A kard sokkal könnyebb volt. hogy fogadja. Ez is erősnek bizonyult. amit ő elfogadott. Jobb várni. hogy szemben sok más hasonló kis méretű fegyverrel. és ígérem. fegyvertelenül. nyelt egyet és megrázta a fejét. fiú. aki ideje nagy részét Daróval töltötte. hogy valaki kilovagolt az erőd kapuján. szúrós tekintetét. és szeretném. A hírnök akárhová mehetett volna. Daro kiment a tábor bejáratához. nem kell tárgyalnia. akkor a nyílt terepen könnyen megtámadhatják és legyőzhetik őket. hogy már nem idegen számára. nálam pedig az a nő.tette. Daro utasította embereit. Daro adott neki egy régi kardot. ha nehezebb karddal támadnak rá. A hírnök csillapította a szomját. – Nem azért vagyok itt. hogy a skót norvég hírnököt küldött hozzá. mert ha a király megparancsolta a házasságot. Késő este volt.

Padraick-el meg a királlyal. Waryk várja a meghívását. s mindent. Mellyorát nem zavarná az a tény. De mivel lány. Ha nem lehet. sokkal nagyobb hatalma lenne a törvények értelmében. ha lehet. nem tombol. valamikor a kelták uralták egész Európát. amit megszereztek. Daro felhúzta a szemöldökét. hogy téged nem kérdeztek meg. egyszerűen közli vele. Lehet. és halkan megszólalt: – Laird Lion azt akarja. majd Laird Lion megmondja neki. Ezek tehát Mellyora lehetőségei. és sajnálja. és ha Mellyora fiú lenne. hiszen őmaga sem volt szegény ember. Waryk elfogta Anne-t. hogy magával hozza Anne MacInnisht. akkor fegyveres erővel jön. Daro arcára kiült a döbbenet. megoldja az apró problémákat. bár Mellyora maga is mindenkit elbűvölt. Várja a meghívásodat és azt kéri. hogy Daro cserélje ki Mellyorát Anne-ért. A legszokatlanabb eszközzel győzi le – tisztességes ravaszsággal. Laird Daro. s Michael beszélt az unokafivérével. Ha nem akarod megtenni. hogy a híres barbár 83 . a túlélők nyugatra. Nem követeli. hogy magyarázzam el ezt az unokahúgomnak? – Ezt. – Laird Waryk békét akar – folytatta a hírnök –. régi barátok és szövetségesek. saját nevén nem tarthatja meg a birtokot. hogy a király tudomást szerezne a szökésről. Daro erre összerezzent. csodálkozva azon. ha visszautasítja a házasságot. Hát persze. amelyek a sziget és a szárazföld közötti partvonalat csapkodják. A hírnök megvonta a vállát.rokonát tiszteli benned. de visszahozza. hogy a normannok nem hódították meg Skóciát. hogy ő mindig betartja a szavát. Beszélt a MacInnishekkel és a királlyal. hogy mindannyian a király birtokát tartják a kezükben. De szereti a szülőföldjét. és nem kívánja úgy kezdeni a házasságát. – És onnan. a család törzsfője. hogy a felesége rokonainak a vérével szennyezze be a kezét. nem rohan rá kivont karddal. Daro a hírnököt nézte. hogy Laird Waryk irányítsa a birtokot feleséggel vagy anélkül. Most pedig mindannyian élhetik az életüket anélkül. amelyek legalább annyira beépültek a skót társadalomba. Ez sokaknak nem tetszene. a király nem fog neki másik férjet választani vagy engedélyezni. Természetesen az unokahúgodnak joga van nemet mondani a házasságra… – Természetesen? – kérdezett vissza Daro komoran. megkezdheted a tárgyalásokat az Anne MacInnishsel kötendő házasságod feltételeiről. Ha visszautasítja Warykot. Egyszerűen el fogja venni a birtokot. gondozza a betegeket és a sebesülteket. Elkerülné a vérontást. Tudván arról. neked kell eldöntened. Gyakran jöttek apja udvarába történetmondók. hogy a király bármiről is tudna. vad hullámokat is. amikor idejön – mondta a hírnök. mint az angolba. a szigetét. a hölgy visszautasíthatja Laird Liont. hogy a király milyen merész lépésre szánta el magát. mint a laird legidősebb fia. Arra is kénytelenek lennének rájönni. aki meghallgatja a vitákat. és hogy a hatalom mulandó. ha belefogott egy történetbe. és tudatni szeretné veled. mielőbb kerüljön rá sor. ez számára szent dolog. Ő és Michael. hogy csak trükk. elveszíthetnek. a király teljes támogatásával. és mit szeremé az ifjú hölgy. De a királynak az a szándéka. Waryk nem fenyeget. hogy megfosztják a vagyonától. Daro úgy gondolta. – Honnan tudjam. – Ajándékot? – Igen. – Szóval. és meg is fogja tenni. – Onnan. hogy Mellyorát megfosztják az örökségétől és minden vagyonától. Lehet. Egy ajándékot szeretne felajánlani neked. Laird Waryk elment a királyhoz és a MacInnishekhez. Az a szándéka. egy nőt. hogy mit szeretnél. Úgy tartották. hogy igazat mond? – kérdezte óvatosan. de a feudális szokásaik ide is elértek. Támogatta az ügyeteket. Laird Daro. Ő ott az úrnő. Walesbe. hogy idejön és elviszi a hölgyet. reményei szerint anélkül. Csodálata Waryk iránt egyre nőtt. még azokat a hideg. Angliába. Skóciába és Írországba jöttek azok után. és a lány továbbra is élvezné a védelmét.

Bármibe is fog kerülni. Laird Daro. hogy jön Waryk. hogy a király bajnoka. Hát igen. gondolta Daro. Ha bárki kikezd vele. a feleség és a család jelentett. ugyanúgy vágytak az egyszerű jólétre. Ha ilyen mértékben szembeszegült a királlyal. mert nem ismerte fel. akit számos vándorénekes énekelt meg. Biztonságban jöhet ide. és tudott a stirlingi eseményekről. Nem lesz boldog. szókimondó embernek ismerték. törvényen kívüliek leszünk mindnyájan. Daro azért jött ide. Nem fog sokáig tartani. – És mondd meg neki. hogy megmagyarázzam neki a helyzetet. amíg Laird Waryk megérkezik. a régi norvég legendákat is. amit az esküm garantál. mint bárki más. A Skóciában született. ő marad ott az úrnő. Az adott szó nekem is szent. Az egyik férfit azonban. Most pedig úton van ide a harapós kölyökkutyából nagyszerű harcossá lett Waryk. és nem fogom elfelejteni a kedvességét. Elterjedt a híre a viking táborban. Felajánlotta a társaságnak az erejét és kardját. – Készülünk az ütközetre? Daro megrázta a fejét. amit a tűzhely. a király bajnoka. elkapta a hév. a király embere. Laird Waryk ide fog jönni. és ugyanúgy szerették az otthoni tűz melegét egy téli éjszakán. ha szükség lenne rá. – Visszamehetsz Laird Lionhoz – mondta a hírnöknek. és ha életben maradunk.harcosok áldozatul estek a római fegyverek hatalmas erejének. ha nem fogadja el az ajánlatot. – Hagyjuk aludni. – Habozott. hálás vagyok. és látta. – És mi lesz az unokahúgoddal? – kérdezte Ragnar. vendégszeretét a saját otthonában. akik sokat kalandoznak. Laird Lion. A világ megváltozott. a király el tudja és el is fogja venni tőle a szigetet. Közeli kapcsolatba került a királlyal. költők és művészek jártak a szigetre. a makacs szépséggel. adjon nekik nagyobb földbirtokokat. Daro hűséges emberei megerősítették a tábor védelmét. – A király elkobozza a vagyonát és Laird Lionnak adja nélküle. hogy háború lesz. Daro vendége lesz a király bajnoka. – Hadd aludjon. Én is betartom a szavamat. az csak azért volt. de lázadásban részt venni teljesen más. Nem fogja feladni birtokát. Örömmel várom. víg kedélyű. De büszke is. a kelták és a skótok ősi harcosairól szóló történeteket. a haragommal és a kardommal találja magát szemben. Kristálytiszta és elbűvölő hangon énekelt. hadd legyen meg a nyugalma. arra számítva. hogy ébressze fel Mellyorát? Daro a fejét rázta. amelyet Adin uralt Mellyorával. amiért beszélt az érdekemben. Ragnar lépett be. Nyilvánvaló. és az énekmondók nem túloztak… A lány csodálatos. Tisztelettel és körültekintő vendégszeretettel kell fogadni. de norvég származású Ulric csak néhány napja csatlakozott Daro vikingjeihez néhány emberével. mert mindannyian sokat vártunk már. Bár úgy ismerték őket. amíg lehet. csak hogy láthassák őt. amelyben százak halnak meg. Laird Lion. otthon vadásztak és földet műveltek. és most személyes és politikai ügyben érkezik. most megkönnyebbültek. hogy miért. hogy meggyőzze a királyt. akivel nagyon sokan harcoltak már együtt. hogy Anne a feleségem legyen. sőt. most már látta a nemes hölgyet. és még mindig változik. akik Daro és az unokahúga visszatérte óta tisztában voltak azzal. – Fenyegetés? Követelés? – kérdezte. A hírnök elégedetten bólintott. akit a vikingek Pallos Ulric néven ismertek. de az anyja lánya is. hogy üdvözölhessem Laird Liont mint régi szövetségesemet. Egy határ menti csetepatéban harcolni egy dolog. A táborban a legtöbben. Viking volt. Mellyora ismerte az anyja népe. és semmilyen baj nem érheti. A hír hallatán a legtöbb ember megkönnyebbült. – Átadom az üzenetedet. Jól tudott harcolni. Daro megvonta a vállát és őszintén válaszolt. amely délen volt a normann-angol határ mentén. Figyelte. Magával hozza a leendő feleségemet. amikor Daro megérkezett Mellyorával. de legalább megkönnyebbülhet. a háború ott lóg a levegőben. Waryk fogja megkapni azt a birtokot. mint barátot és mint rokonomat a házasság révén. 84 . – Mondjam Ingának. – Tudasd minden emberrel. Amikor a hírnök elment.

csillogó kék szemmel és aranyszőke hajjal. – Mit fogunk csinálni. Láttam. de semmi fegyverzet. Gyönyörűséges. de a beszűrődő fény nagyon halvány. ahogy a cselédek ide-oda szaladgáltak. egy kicsit bizonytalanul állt a lábán. hogy jobban tudjon aludni. mint egy istennő. A szobájában pihen. – Őrzi valaki? – Daro emberei járkálnak a ház előtt. Gyűjtsd össze az embereinket és plusz egy lóval várjatok rám a tábor délnyugati bejáratánál! Han felhúzta a szemöldökét. de a büszkeséget meg lehet törni. de nagyon kábult volt. Hol van Adin lánya? – Daro szobájában. mint bárki másnak? – Igen. Az alvás nagyon jólesett. Ulric felemelte az egyik kezét. mert teljes csöndben kell távoznunk. De nem volt csúnya. Ulric? – kérdezte. talán Inga valami különleges gyógyfüvet rakott a borába. és nem fog megszökni a saját nagybátyjától. – Biztonságos helyre. – Daro? – suttogta. amíg Daro tárgyal. főztek. hölgyem. veszélyben van. nem pedig erőd. A férfin viking sisak volt. már reggelnek kellene lennie. A férfi átkarolta. Mellyora úgy érezte. – De mit csinálunk? Ha nem lesz háború… – Akkor majd mi kirobbantunk egyet – mondta Ulric. Miközben figyelte. És igyekeznünk kell. 85 . hogyan kell megtörni az embereket. és azt mondta neki: – Ideje elmennünk. – Jól van. mint egy vén szipirtyó. hogy azonnal tudta. A hölgy nem fogoly. az egyik emberét. Akkor is megszerezné. – Mi történt? – A király küldött egy közvetítőt. A szobában még mindig sötét volt. Addig nem szabad felébreszteni. fel kellene ébrednie. Csendben kell eltűnnünk. ha bekötött szemmel kellene elvégeznie –. – Nem. ha olyan csúnya lenne. Olyan szép volt. – Hová megyünk? – kérdezte. de a nagybátyád embere vagyok. – Bosszút állunk. Azt mondták. hogy a cseléd egy őzbőrből készült ajtón jár ki és be az épület bal oldali sarkánál. Nem álmodott semmit. Ma éjjel másféle kalandra indulunk. keljen föl. A kis szoba mellett fáklyák égtek. egyszerűen csak azért. Nem mintha az számítana. és segítened kell. elmegyünk. – Mellyora! A nevét suttogó hangból olyan sürgető kényszer áradt. büszke nő. úrnőm. Mellyora felnézett. érted? – Ez csak színlelés? A nagybátyámnak is ugyanúgy meg kell lepődnie. pedig úgy gondolta. és először csak egy férfi alakját látta maga mellett. – Daróval? – Úgy hallottam. nagyon jól szórakozna. csak egy mellvért. Ulric megtanulta. – Ahogy mondtam. – Igen! – Felkelt az ágyból. valami furcsa ösztön azt súgta neki. mitől. és arra gondolt. El kell tüntesselek arra az időre. akárcsak körülötte mindenfelé a táborban. azt sem tudta. és mert Waryknak szánják feleségül. de ez tábor. eljött az ideje a cselekvésnek. hogy az egyik kis szobában alszik. hogy eltűntem. És mivel nem keverednek csatába Warykkal és a királlyal… Ha meg tudná szerezni a lányt. amíg Waryk meg nem érkezik. Odaintette magához Hant. igyekezve felülkerekedni a kábultságán. És a magáévá tenné – még akkor is. férfiakat és nőket egyaránt. mert ő annak a birtoknak az örököse. Az épület összetákolt fakeretből és bőrdarabokból áll. tényleg szép. arra gondolt. kiválogatták az ünnepi lakomára levágandó marhákat.Igen. pontosan. és csak egy cseléd vigyáz rá.

nem volt rögzítve. bíznod kell a nagybátyádban. Ezek a nagybátyám emberei – mondta Mellyora magabiztosan. a köpeny teljesen betakarta. Bizonyára jól kitervelte. mert az öltözékük csaknem mindent eltakart. a legtöbb férfin sisak volt fémből vagy bőrből készült arcvédővel. A viking azonban nem esett le. emberek érkeznek a házba. aki érte ment. hogy ismeri-e vagy sem ezeket az embereket. ahogy kérték… – Hajtsd le a fejedet! – Itt biztosan nincs mitől félnem. felugrott Mellyora mögé. hogy Daro nyugodtan tárgyalhasson. de húzd ki magad! Gyere gyorsan! Mellyora magára terítette a köpenyt. ha úgy tűnünk el. mellső lábaival a levegőben kalimpált és közben nyerített és horkantott. belevágta a sarkát a ló véknyába. Amikor a férfi arrébb lépett. Mire a férfihoz lépett. 86 . A férfi. Egy lépést tett hátra. – Nem… – próbálkozott Mellyora. Nem akarom. és gyorsan felhúzta a cipőjét. hogy kiben lehet bízni. a kis kelta kardot. két plusz lóval Mellyora és a ki-szabadítója számára. ahol egy kis csapat ember várta őket lóháton. Kibújt a férfi előtt. ami ott hevert az ágya mellett. – Igen. – Hol van Ragnar? – Úrnőm. a hatalmas termetű ló halálra tiporja őket. hogy hatalmas puffanással mind a ketten a földre kerülnek. mások pedig bőr mellvértben voltak. csak egy percet kérek. aki kihozta. és szorosan átkarolta Mellyorát. Kérlek. közben észrevette a nagybátyja ajándékát. Harcoló férfiak jönnek-mennek. felkapta és feltette az egyik ló hátára. A férfi félretolta az egyik bőrt. hogy a nagybátyád kardot ránt. Mialatt végigmentek a táboron. úgyhogy ne ellenkezz vele! – Várj csak! Én nem engedem. és Mellyora látta. hanem odakiáltott az embereinek: – Indulás! – Nem! – ordította Mellyora. A férfi elfordult. senkivel sem találkoztak. úrnőm. mindenbe bele fog egyezni és megesküszik. de hogy azt megtehesse. Mellyora odanyúlt az ágy lábához egy köpenyért. Nem tudta. A kijáratnál kellett volna lennie egy őrnek. Ne nehezítsd meg a dolgát! Igyekezned kell! Mellyora körülnézett. Nagyon fontos. A legjobb. – Sosem tudhatod.Mellyora hangokat hallott a nagybátyja szobájába nyíló bejáraton túlról. amelyet rávett vászon alsóingére. – Úrnőm. mintha csatára készülnének. Körbevették. hogy Daro miattam csatázzon. hogy gyorsan kijuttassalak innen. Veszélyes időket élünk. – Arra nincs idő. vajon Daro mit fog majd mondani. Több mint egy tucat férfi. a hűség pedig változik. – Beszélnem kell a nagybátyámmal. hogy felöltözzek. nem úgy értettem. A viking felugrott. – Úrnőm. a ló felágaskodott. A férfi. ha azt akarjuk. biztonságban kell téged tudnia. Néhányan köpenyt viseltek a páncéljuk fölött. mindegyiknél fegyver. Az egyik falba vágott nyíláshoz értek. hogy bárki is harcoljon… – kezdte Mellyora. De a viking nagyot és magabiztosan ugrott. Ő érted küzd. visszajuttatja az unokahúgát. – Várj! Vedd fel ezt a köpenyt! Húzd az arcodba a csuklyát. – Hol van az őr? Itt kell lenni az őrnek – mondta Mellyora. ott van Daro mellett. harcra készen. az őr majd visszajön. döbbent rá. felcsatolta a keskeny bőrtokot és belecsúsztatta a kardot. De a kiáltását elkapta a szél és messzire repítette. miközben azon tűnődött. Most az eszével harcol. aki néhány szörnyű pillanatig biztos volt benne. hogy senki se tudja meg. Mellyora lehajtotta a fejét. Mivel számított rá.

Ők pedig vágtatva nekiindultak az éjszakába. valahová messzire a nagybátyja táborától. 87 .

– Igen. Az Európán végigvándorló és a Britszigetekre érkező legtöbb nép magával vitte a kultúráját. szőke szakállában és hajában vörös csíkok húzódtak. és egy pillantást vetett Warykra. – A rokonaid beleegyeztek a házasságba? Anne titokzatosan mosolygott. amiről tudja. örülök. majdnem akkora. és ha összeházasodnánk. és ezt Laird Waryknak köszönhetjük. Úgy vélte. és a vikingek felültetik. fejezet Waryk semmilyen trükkre nem számított. Daro megcsókolta a homlokát. Anne előrelépett. Daro. és építészeti tehetségük még itt a táborban is kitűnik. milyen boldog vagyok. Waryk. – Warykra emelte a tekintetét. 88 . Csak legmegbízhatóbb emberei – Angus. amelyet hatalmas birtokokon látott. Lehet. mint sok más kunyhó. akkor a túlerő miatt biztosan mind meghalnak. A király felvetette a nagybátyámnak. no meg persze Anne MacInnish. de előtte legalább egy tucat ellenséget magukkal visznek a másvilágra. Talán a büszkeség és a felelősség érzése visszatartaná attól. de Daro nem ostoba. Ha valami árulás lenne. de azt is tudta. Látta. – Anne…? – mondta Waryk hátrafordulva. Rem of Wick és Gerrit MacLyle – kísérték el a táborba. hogy Anne-t visszajuttatja Daróhoz. mint ők. míg Waryk leszáll a lováról. Daro magához ölelte. Thomas of Perth. – Laird Waryk? – mondta Daro és egy meghajlással a házába invitálta. Daro a háza előtt állt. és egy percig behunyt szemmel tartotta a karjaiban. hogy bekövetkezhet. becsületes ember. pedig remek építészek is voltak. Waryk bólintott. Ideiglenes lakóhelyeik szebbek voltak. hogy itt lehetek – mondta és komolyan bólintott hozzá. ha Mellyora nem lesz Waryk felesége. a művészetét és a vallását. törvényes gyermekei legyenek tőle. – Légy üdvözölve. szép pár lenne belőlünk. Megvárta. és minden néptől a legjobbat tanulták el. Waryk pedig felajánlotta neki ezt a lehetőséget. Laird Lion! – Köszönöm. alakját a bent égő tűz fénye keretezte. és Anne-re nézett. Ragnar? Rangar a karját nyújtotta Anne-nek. mint Waryk. Ragnar elkísér a lakrészedbe. azt akarja. Mellyora és az én esküvőm után egy héttel. Daro elmosolyodott. a szemével Anne-t kereste lovasai között. és kedvese karjaiba vetette magát. amíg én beszélek Warykkal és Mellyorával. annak tudatában. Nem fogja megengedni. – Hamarosan összeházasodhatunk? – Igen.11. – Be kell vallanom. A vikingek sok helyen megfordultak. Senki sem tudott olyan hajókat építeni. Alaposan mérlegelte a helyzetet. aztán erős kézfogással üdvözölte. Waryk elismeréssel vette szemügyre a viking tábort. akit szeret. hogy kicserélje az unokahúgát azért a nőért. bár Daro igyekszik nyugodt maradni. – El sem tudom mondani. Angus és az emberei Daro mögött várakoznak. hogy együtt látlak benneteket. akkor meghajolhatok előtte. örülök. El akarja venni Anne-t. – Meg fogom tenni. de biztos volt abban. Daro nem fog ellene fordulni. Magas férfi. aki egy utolsó boldog pillantást vetett Daróra és a nagy termetű harcossal távozott. hogy elvegyék a fivére birtokait. – Az adósod vagyok. Ha egy keresztény isten hozta nekem Anne-t. hogy hátulról védtelen. hadserege tovább erősödne. Waryk Daro előtt lépett be. A történelem megszállóként jegyezte fel a vikingeket. Aztán Warykra nézett. Természetesen újra fel kell esküdnöd a keresztény hitre.

hogy elveszíti az otthonát. hogy néhányan fellázadnának. Á. – Hol nincs? – kérdezte Daro összeráncolt homlokkal. De mindjárt idehozatom. – Na igen. ahogy parancsolták. hogy akár a legkisebb gyanú is rossz szájízt okozzon. mielőtt megkaptam volna az üzenetedet. és a magasba emelte borosserlegét. befont hajú. megmondom. hogy megszabadulsz tőle. – Nem szeretném. Hívására egy hosszú. Inga! – kiáltott a cselédnek. ne felejtsd el. Rápillantott Warykra. nem lesz vele gond. és nekem meg kellene ölnöm őket. – Ha a király megmondta volna Mellyorának. középkorú nő lépett be. – Amit tettél. iszom az egészségedre! Köszönöm. – Á nem. – Ébreszd föl Lady Mellyorát. Ígéretet tettél arra. de azt akarja. – Az az érzésem. hogy fogadjon? Az asszony láthatóan kétségbe volt esve. de ez része lehet a színjátéknak. De ha elfogadja a helyzetét. ha a birtokot az unokahúgod nélkül veszem át. – Megmondtad már neki? Daro megrázta a fejét. hogy pihenni tudjon. És ha David megbízott Adinben. Majd meglátod. majd hozzátette –. akkor meg kell bíznia a fivérében is. – De most. hogy kezdem egyre jobban megismerni. – Nem áll szándékomban erőszakot alkalmazni – nyugtatta meg Darót. és tegnap este. Daro meglepődött és zavarba jött. és norvégul szólalt meg. Daro bólintott. – Igen. és kérlek. akkor mindketten jól tudjuk. Napok óta nem sokat aludt. – Mellyora nincs ott. Most. inkább logikus. Vajon ez trükk? – tűnődött Waryk. hogy szeretem az unokahúgomat. hogy erős kézben tartsuk az angol határokat. miközben elfogadta Darótól a serleget. mert a skandináv országokból most is folyamatosan érkeznek betolakodók. Waryk elfintorodott. gyógyfüveket tetettem a borába. ezért nem féltem sem az embereidtől. A vikingek gyakran túl sok szigetet tartottak a kezükben. majd belekortyolt a borba. mielőtt találkozik veled. és Warykot figyelte.De Daro követte. és tartanak még ma is. és mondd meg neki. hogy egy határ menti lord özvegyét veszed el feleségül. ha attól tartanál. mert attól fél. hogy közbenjártál az érdekemben. hogy meg akarunk mérgezni. David nem akarja elveszíteni a Kék-szigetet. – De köszönöm. hogy itt vagy. akkor nem próbált volna elszökni. úgy is dönthettél volna. 89 . Én megértem a király félelmét a vikingek miatt. De szerintem most nem ők az igazi ellenség. Inga úgy tett. hogy viking erődítmény lesz belőle. hogy megnyugtattál. aztán töltött magának. Remélem. ha nem egyezik bele a házasságba. – Te nem ismered Mellyorát. és az ajtónyíláshoz ment. Ivott egyet a borosserlegből. elég konok tud lenni. elhaladt mellette és bort töltött. – Megbocsátasz? – kérdezte. csak önvédelemből. sem a borodtól. – Az nem a vikingek szokása – mondta Waryk kényszeredett mosollyal. – Azok után. Szüksége van rá. őt sem akarod majd megölni. Laird Waryk. amiken Mellyora miatt keresztül kellett menned. Daro bólintott. Daro a fejét rázta. hogy biztonságban leszek. – A bátyád birtoka nagyon fontossá vált. Nem áll szándékomban senkit sem megölni a hűségéért. bemegyek hozzá. Stratégiailag nagyon fontos a számára. nemeslelkűséged bizonyítéka. – Hát akkor. az angol királyi ház szakadása idején az a legfontosabb. amíg a vendégem vagy – mondta Daro. hogy te vedd át a fivérem birtokát. és elmagyarázom neki a helyzetet. Mellyora készen áll. – Daro. – Kíváncsi vagyok – mondta Daro. Egyébként olyan pletykákat hallottam. itt jön Inga. Sok keserűségtől szabadulhattál volna meg. – Nem akartam.

a kaput őrizte – mondta Ragnar Darónak. Onnan… akarnak menni… a határhoz. miután elmondta a hírt. gondolta Waryk. Igazat mond. akár nélküle. Az utóbbit választotta. Még melegek. hogy nincs ott? – kérdezte Daro. hogy az asszony válaszoljon. bár beszéd közben a fogát csikorgatta. – Nem én tettem – mondta. se a köpenyeken. hogy ki látta őt vagy valami gyanúsat. ki akarom őt cserélni Anne-nel. az sem változtat azon a tényen. lebiggyesztette az ajkát. rettenetesen vérzett és alig volt eszméleténél. Egy elefántcsontnyelű kefe hevert az öltözőasztalon két sárkányfejű. ha elszökne tőlem. Oso zihálva lélegzett. azt gondolta. – Talán trükk? – kérdezte Waryk halkan. te vigyázz a táborra! – Daro máris felpattant. vertarany karpereccel együtt. – Talán kiment… hogy üdvözölje Anne-t. Lehajolt és megérintette az ágyon lévő szőrméket és a vászonlepedőt. Mellyora szívesen látná. Büszke és meggondolatlan. – Kutasd át a tábort. ahogy a szavamat adtam. az úgy is van. hogy jössz és kiment egyet járni a tábor körül – mondta Daro egy kicsit zavarosan. vagy esetleg hallotta. és hallotta. hogy ő és a többiek kövessék a vikingeket. Waryk nem válaszolt semmit. Waryk szinte érezte Mellyora illatát. Ő azon a véleményen volt. hogy semmilyen jelet sem tudott megfigyelni se a sisakokon. Mi értelme lenne? A vagyonát úgyis megkapod akár vele. Nem küldtem el Mellyorát és nem is rejtegetem őt. – Laird Waryk. se a pajzsokon. – Ragnar! – kiáltotta Daro. – Mellyora nincs itt. – Esküszöm neked. keresztülment a szobán. hogy a király neked adta a birtokot. és darabokra szaggatná. ha egy pár embert meg kell ölnöd. mintha nem értette volna meg a szavakat. Keresztüldöfték egy karddal. Nem akar vérontást. Waryk enyhe fejbólintással jelezte. még akkor is. Daro Warykra nézett. Lehet. vállán egy nagydarab vérző embert cipelve. ha kiontaná az ő vérét. ha egy árnyalatnyi gyanú még mindig volt benne. amikor nem voltam itt. – Ez Oso. – Hm – mormogta Waryk. amely egy kisebb szobára nyílt. – Ha a táborodon belül lenne. Meg sem várta. A viking férfi belépett a szobába. – Férfiak… sok férfi. eltűnt! – mondta Daro. Hallottam… a tavi sziklákhoz. – Inga! Kötözd be a sebeit. mintha csak most kelt volna fel. az embereid látták volna. 90 . – Már korábban megtámadták. és hívj segítséget! Ragnar. Furcsa belső szorongást érzett. Daro elhallgatott. Ragnar a fejét rázta. bár ezt őmaga is javasolta nekem. Hátradőlt. tudd meg. és olyan gyorsan kapták el. és kinyitotta az elválasztó ajtót. Megszorította Daro kezét. Waryk és Daro azonnal utat engedtek neki. Ragnar mögött megjelent Angus. – Talán hallotta a beszélgetést… vagy felébredt. hogy számodra sajnálatos lesz. De ekkor Ragnar visszatért a szobába. hogy idehívtalak téged. készen a halálra. az ágytakaró rendezetlen. és lehet. és a hangjában nagyobb aggódás érződött. Délre… mentek. de soha nem kényszerítene háborúba a királlyal. – Nem tudta megmondani. – Kik? – kérdezte Daro. mintha nem tudná eldönteni. Ragnar lefektette a férfit a tűzhely elé. mi utánuk megyünk. hogy kardot rántson vagy visszautasítsa a vádaskodást. mint korábban. a szoba üres. hogy a keresés valódi.– Hogy érted azt. És innen hová mehetne? – Nem tudom – mondta Daro halkan. és győződjenek meg róla. mert csak úgy egyszerűen nem tűnhetett el. A Darót követő Waryk látta. Sisakot viseltek. A férfi szeme lecsukódott. – Igen. – Nem rá vallana. – Nincs itt? – Ragnar olyan értetlen képet vágott.

nem fogja felismerni. – Megparancsoltam az embereknek. hogy a kezét-lábát meg kell kötözni és a legmélyebb börtönbe vetni. amikor végre lassítottak a hegyes vidéken diktált vad tempójukon. és előrelökte. hogy ne szökhessen meg újra. hogy ilyen könnyen rászedték. veszélyben van. mert egyre nehezebb lesz a járás. A hold már magasan járt az égbolton. Ki vagy te? – A nagybátyád embere. miközben leszállt a lováról és Mellyoráért nyúlt. – Vigyázz. Ösztöne azt súgta. Hideg szél fújt körülöttük. hatalmas tömbök meredeztek az ég felé egy kis csillámló tó fölött. Az én embereim is követni fognak. – Mindig van háború – felelte a férfi. de kevés az időnk. hogy becsapják? Számít ez valamit? – Waryk. Arra gondolt. A tó sziklás partjára barlangok nyíltak. mintha a nagybátyja emberei lennének? Vajon tudta. meg fogjuk találni – mondta Daro. 91 . hogy leessél. megpróbált a szemébe nézni. Vajon a saját akaratából ment el egy csapat féleszűvel. Mellyora látta. fusson. Talán tizenkét ember vette körül. a másik pedig széles és végeláthatatlan. Elhúzódott tőle. A sötétben hátborzongató hely volt. te. De ha most elkapja. ezek a sziklák és barlangok kiváló búvóhelyet jelentenek. akkor gondoskodni fog arról. igaz? – kérdezte Mellyora. nem akarjuk. még ha ez azt is jelenti. sőt még a lovak is könnyedén eltűnhettek. hogy egy róka is alig fér bele. Érezte. és a felhők eltakarták a holdat. – Gyere velem! Kinyújtotta a kezét. – Gyere! – mondta neki ismeretlen foglyul ejtője. akik úgy tettek. úrnőm. itt-ott váratlanul felbukkanhatnak kisebb barlangok. még nem érkezett el az ideje. ahol a lány élt. Vajon bajban van. ne vesztegessük az időnket. de bosszankodott is. megragadta Mellyora karját. nagyon hasonlított ahhoz a tengerparthoz. hogy a combjához ér a kardja. – Igen – felelte. – A nagybátyámnak ehhez semmi köze sincs. – Úrnőm? – Ne érj hozzám! – Szállj le! – Tiltakozása ellenére a férfi megfogta és leemelte a lóról. Add ide a kezedet! Úgy gyorsabban tudunk haladni. amit eltakart a köpenye. melyekben az emberek. Végigpásztázta a tájat az éjszakában. és a lány rájött. Átkozott Mellyora! Nem tetszett az a félelem. miközben felszállt a lovára és Darót figyelte. – Együtt megyünk. Mellyora érezte. Ismerte az ilyen sziklákat. – Hol leszek biztonságban tőled? – kérdezte Mellyora. Egyik helyen nagyon egyenetlen. s kinyújtotta felé a kezét. az egyik olyan kicsi. A férfi elmosolyodott. amely göröngyös sziklára vezetett. ha legközelebb látja. Angus meg én. sziklás terepre értek.Waryk már indult is kifelé. de mi most azonnal elindulunk. De most nem húzta elő. – Hazudsz. – Őrizzétek a lovakat! – adta ki a parancsot kiszabadítója. ugye? – Nem akarok háborút. – Te nem akartál hozzámenni a normann talpnyalóhoz. és füttyentett Mercurynak. – Háborút akarsz. de a férfi fején még mindig sisak volt. amit érzett. hogy kövessenek… – Igen. A férfi a tópart mentén egy ösvényig vitte. – Nem ismered a normannt. Most nem lehet. vagy csak újabb kalamajkát okoz? Nem tudta. – Igen. ahol biztonságban leszel a király talpnyalójától. – Van egy hely. aztán egyszerre csak sima.

mint te nekem. igyekezve leküzdeni a félelmét és megvetően beszélni. azért. – Akkor megvolt az oka. Persze az is lehet. Az oroszlán ordíthat egy egész életen át. Számos ösvény vezetett felfelé és lefelé egyaránt. és te kislány vagy. Lady Mellyora eltűnt… megint elillant. Jóhiszeműen érted jön. én nem akarok meghalni. hogy annyi időt tölthetett az apja mellett. – Nos. Mert ha megöli Darót. csodálatos látvány! A nagy Waryk megérkezik az alku ráeső felével. skót. aki ki van szolgáltatva nekem. miközben egyre jobban aggódott. Hálás volt azért. hölgyem. – Ó. Isten tudja. miközben hevesen dobogott a szíve. igen is meg nem is. Viking. Mellyora összehúzta a szemét. úrnőm. – Nagyon tévedsz! Rögtön rájött. De lám-lám. és Mellyora torkának szegezte. – Egyáltalán viking vagy? – kérdezte élesen. Mellyora lassan araszolva haladt előre. Gondolni sem mert arra. te akkor is nálam vagy. a skót király bajnoka. Kezdődnek a vádaskodások. Ki vagy te? Mit akarsz csinálni? Ha a nagybátyámnak baja esik. amelyet nem fog megszerezni. – Hát. úrnőm. normann. Az ő jutalma. aki elrabol egy nőt. úrnőm. – Miért jöttünk ide… ha mindketten meghalnak. de ahhoz elég közel. – Ő nem kötne ilyen alkut. Régi viking trükk. vagy rákennek valamit ezzel az üggyel kapcsolatban. mindketten a másikat vádolják árulással és… az egyik holtan fog elterülni. – Mi a különbség? Ő úgyis elárul téged. Ki lehet ez az ember valójában? Vajon meg merné ölni is őt? – Meg fogsz ölni? – kérdezte. és félretolta a kardot. hogy Waryk életben marad. úrnőm. mintha hatalmas kőtömböket hajítottak volna le az égből. – Ha rákényszerítesz. és egymást vádolják? – kérdezte Mellyora. amit mondok. A férfi előhúzta a kardját. Marokra fogta a ruhája alját. messze vagyunk a tábortól. úgyhogy megyek tovább – mondta Mellyora türelmetlenül. így beszél a nagy Adin lánya! Csakhogy Adin halott. Mindig volt nála kard. és gyorsan tovább haladt. A szikla olyan formájú volt. mi a különbség? Elsősorban és mindenekelőtt a magam ura vagyok. Idővel talán az otthonomba is elviszlek. úrnőm. amikor megbízott egy olyan férfiban. hogy meghalsz… – Á. te pedig eltűnsz. és a kését is magánál hordta. talán már halott. akit még sohasem látott. hogy én nagyobb szolgálatot tettem neked. amit Daro tervelt ki! Két ilyen nagyszerű harcos! Daro. Aztán majd a határ felé vesszük az utunkat. A nagybátyád át akart adni téged cserébe Anne MacInnishért. mert 92 . óvatosabbnak kellett volna lennie. Ha Waryk eljött… – A nagybátyád meghívására. hogy Darót okolják érte. Á. úrnőm. ahogy ígérte. – Az nem számít. Sietve folytatta az útját felfelé a sziklán. Anne-nel. A birtok úrnője. ha először megöli a nagybátyádat. hogy mi történhetett. – Azt hiszem. Ha így lenne. és kardot rántanak! Lehet. – Te egy gyáva alak vagy. ez az igazság. Milyen ostoba volt. a viking és Waryk. már látom is a lelki szemeim előtt. Te vagy az egyetlen jutalom. hogy megtudjuk az eredményt. A vikingnek eszébe sem jutott.– Nem megyek tovább. Árulás. – Hogyhogy? – Laird Waryk eljött érted. még akkor is. Akit neki akarnak adományozni a szolgálataiért. azt fogod tenni. akkor esküszöm. hogy lefegyverezze. akkor Daro emberei megölik őt. és hitt a táborból való titokzatos szökésben. Mérgükben kardot rántanak. Valahogy el kell menekülnie ebből a helyzetből. A skótnak mindenképpen meg kell halnia.

elhajolt a 93 . mert tudta. és semmilyen könyörületre sem számíthatsz. egyenesen Warykra rontott. Először teljesen sötét volt. ami talán elég éles ahhoz. megfordult és felugrott. hogy a férfi közelebb jöjjön. Szóval mi másért vinnélek a hegyek közé? Nos. kezében buzogányt forgatva. – Hölgyem. hogy leessen. Semmi sem marad a büszkeségedből. Mellyora tudta. majd visszaszállt a lovára. és észrevette. A súlyától a férfi hátraesett. Mellyora lenyúlt az apjától kapott késért. és egy kis előnyre tett szert. De a munkát sietve és kapkodva csinálták. és ő is előrántotta a sajátját. A kezével csendre intette a mögötte lévőket. A férfi erős volt. a kardja megcsörrent a sziklán és feléje zuhant. mert tudta. A férfi felüvöltött a fájdalomtól. nem bírja tovább tartani magát. hogy elraboljam az összes kincsedet. belevágott a férfi combjába. de ezzel drága perceket nyert. Hosszú. ő pedig felállt. drága hölgyem. hogy éppen egy hegyes szirtre ér. Aztán beljebb merészkedett. Megnógatta Mercuryt. hogy nincs már elég erő a karjában. valaki megpróbálta eltüntetni a nyomokat úgy. Amikor a férfi odahajolt hozzá. Mellyora félrelökte. Mellyora ledobta magáról a köpenyt. az elrablója nem a levegőbe beszél. ami Laird Lioné lenne. majd lovasok viharzottak ki a barlangból. és még soha nem félt ennyire. és Waryk látta. és a tervezett csapás lendületével összegörnyedt. amikor rájött. amikor látta. a férfi gurulni kezdett lefelé. vad csatakiáltásokat hallott. hogy még egyszer megszabadulhasson elrablójától. kegyetlen percekig harcolt az életéért. Sziklákon. aztán várta. a férfinak semmilyen komoly baja nem lett. Aztán. és elindultak a barlang felé. Sohasem érezte még magát ilyen kétségbeesettnek és elszántnak. Gyors tempóban elindult a szikla mentén. A férfi nagyot káromkodott. Először lefelé. Állt mozdulatlanul. majd kíméletlenül húzta lefelé. beszaladt az egyik barlangba. aki most már nagyon félt. és a férfi elesett. ahogy tudott. és amikor tudta. amikor hirtelen sivítozó. hogy tovább harcoljon. amely lefelé vezetett. fűcsomókon keresztül szökdécselve rohant. milyen kínokban lesz részed. azért. de hamar talpra állt és megpróbált a lány fölé kerülni. Mellyora már néhány lábnyi távolságra volt a férfitól. Sietve még néhány lépést tett felfelé. és hátratántorodott. hirtelen megfordult és keményen meglökte. Waryk leszállt a lováról. Eleinte a feje fölött kiálló sziklába kapaszkodott. Követték az ismeretlen útonállók nyomát a tóparti sziklákig. mire végzek veled! – üvöltötte Mellyora után. Meglátott egy ösvényt. majd előhúzta kétélű kardját. Egy nagydarab szakállas férfi. de nem tudta. mert a férfi a köpenyénél fogva elkapta. A férfi halálos csapásra emelte a fegyverét. ahhoz nincs elég ereje. aztán felkiáltott. és elhajolt az ütés elől. hogy keresztüldöfje a bőr mellvédőt az apró kis pengével.olyan sok embert megölt. Vagy ő hal meg. A férfi felordított. Futott. el sem tudom mondani neked. és visszarántotta. meddig bírja erővel. és elvegyem azt. felfelé indult. abban bízva. mert tudta. aztán. egy kis díszfegyverért. A bordái közé talált. Már majdnem odaértek. hogy elseperte egy fagallyal. de észrevette a mozdulatot. hogy az alig néhány lábnyira lévő szikla tele van sötét lyukakkal. Waryk felmérte ellenfele gyorsaságát és erejét. majd szeme kezdett hozzászokni a sötétséghez. aztán. akkor meg kell ölnie a férfit. Mászott egyre magasabbra. Mellyora kivédte minden szúrását. erre megesküszöm. hagyta. hogy a férfi nem látja. hogy a lovakat egy barlang felé vezették. óvatosan célba vette az oldalát. Futni kezdett. ami alatt elfuthatott. Meglökte. Ha megint elkapja. kavicsokon. ahol a nyomok véget értek. A férfi tántorogva lábra állt és előhúzta a kardját. és hátrahanyatlott.

lehet. újult erővel kezdett harcolni. amely olyan lendülettel indult előre. Waryk felegyenesedett. és a sziklákra mutatott. egy újabb férfi vágtatott ki a barlangból. sem Mellyorának. A tó vize befolyt a barlangba. mert Daro csak lassítani tudta a mozdulatot. aztán sebesen a barlang felé vette az irányt. Daro halálos küzdelmet folytat. A férfi Warykra nézett. Mellyora biztosan bent van. A bejárat előtt csapott össze a férfival. hogy megölje a bűntársát. – Mellyora! Nem jött válasz. egyenesen a szívét találva el. megfakult az arany. aki tudta. vajon az ő hívására előjönne-e. mint a mennydörgés. Waryk arra gondolt. Az ellenfele majdnem eltalálta. – Hagyd életben! – ordította. akkor ő és Angus komoly bajba keverednek. Megsarkantyúzta a lovat. nem esett baja. de rajta is volt egy mellvért az inge és a tartánja alatt – senkiben nem bízott annyira. Következő csapása ellenfelét a nyakán találta el. Waryk óvatosan indulásra ösztökélte Mercuryt. hogy Daro talán azért ölte meg a férfit. mint amennyi halott – mondta Angus. – Hol… Nem válaszolt. hogy ő is részese ennek a szöktetésnek. – Ki vagy te? Hol van az unokahúgom? – kérdezte Daro norvégul. bőr mellvédőt viselt. miközben vívtak. és ahogy lovaik lökdösődve a helyüket keresték. – Nincs többé jutalom. sem másnak nyoma sem volt. Waryk egyetlen csapással kiverte támadója kezéből a bárdot. hogy teljesen védtelen maradjon. ránevetett. és megpróbálta Daro mellébe döfni. megragadta a férfi haját és annál fogva emelte fel a fejét. és kezében a karddal berohant a barlangba. Az ellenség egymás után vetette rá magát. Ő is holtan zuhant le a földre. és próbálta elhessegetni a gondolatot. – Gyere velem a Walhallába! – kiáltotta. hogy a barátja segítségére siet. – Igen! – kiáltott fel Waryk. ahonnan sugárban ömlött a vér. aztán arccal előre beleesett a vízbe. visszafogni nem. – Kezdjem ezzel? – kérdezte Angus. hogy Waryk keresztüldöfte ellenfele bőr mellvédőjét. – Hol van Lady Mellyora? – kérdezte éles hangon Waryk. Daro elkapta a férfi csuklóját. akivel harcolt. hogy a mögötte lévő Daro és Angus is kapott egy-egy ellenséget. hogy ne beszélhessen. az acél csörgése hangosabb volt. De nem sokáig töprenghetett ezen. de már túl későn. hallotta. Angus is közelharcot vívott. amikor Waryk odaszaladt. jobbra-balra csapva teljes erejével. A férfi lezuhant a nedves földre. A férfi. a hideg víz felcsapódott körülöttük. Hátrafordult a nyeregben. ha tőrbe csalták és Daro megfordul és a vikingek oldalára áll. 94 . amikor Waryk úgy döntött. elvitték. A férfi leesett. hogy végső csapást mérjen arra a férfira. dühösen elkáromkodta magát. és sikerült elkerülni a halálos döfést. Vajon Mellyora odabent van? Nem jutott el a barlangig. viking jutalom… nem lesz a tied. és bár volt még néhány ló a barlangban. hogy meg fog halni. Az ellenfele csatabárddal és karddal támadt rá. de Mercury gyors és biztos mozgású volt. Waryk csak a kardját használta. és látta. Egy másik ember támadt rá. A férfi. skót! – Hol van? – kérdezte Waryk. Angus éppen megölte az ellenfelét.buzogány elől és a pengéjével válaszolt az ütésre. akivel verekedett. Egyszerre hajoltak a haldokló fölé. de készen állt arra. Vért köhögött és meghalt. – A sziklák! A sziklákban barlangok vannak. de épp. Az ellenfél nagy létszámfölényben volt. megállítva a döfést. Mivel szerette volna megtalálni és megbizonyosodni arról. Daro pedig leugrott a lováról. Waryk lepattant Mercury hátáról. Kirohant a barlangból. sajnos. Daro pedig arra készül. mialatt előhúzott egy kést. A férfi a torkához kapott. és Waryk komoran azon töprengett. drága lairdem… viking lány. Aztán összecsaptak a pengék. – Waryk! Több ló van itt.

Farkasok? Fel tudnak mászni ilyen magasra? Nem tudta. Hunyorgott. és a kezét magasba emelte. Csak egy esélye van. most nincs ott semmi. vajon észreveszi őt a férfi. meggörnyedve. Várt. vajon milyen állatok látogathatják ezt a helyet. és az ellenség sem látja őt. miközben azon töprengett. A sötétben lehet. Alig szűrődött be valami fény. Daro elhallgatott. Vajon csak a képzeletében látta az embereket a barlang bejáratánál? Vagy csak az éjszaka. csapdosott az öklével és hadakozott. és éppen idejében egyenesedett föl. A hold elől most már eltűntek a felhők. a hold vagy a félelem űz vele tréfát? Lehunyta a szemét és hallgatózott. Rávetette magát a férfira. de olyan mélyen behúzódott. és teljes erejével lefelé szúrt. Nagy erővel és gyorsan kell lecsapnia a férfira. Egy idő után halványan látta a barlang bejáratát. nem ért húst a szúrás. érezte a jelenlétét. A férfinak mégis 95 . és komoran lebiggyesztette az ajkát. le kell csapnia. hogy most meghal. Villámként hasított benne végig a félelem. Lélegezni is alig mert. hogy ott van? Visszatartotta a lélegzetét. csupán néhány lábnyira tőle. – Én pedig a nyugatiba – közölte Waryk egyetértően. – Óvatosan és csendben keressük. jobb lesz. – Mellyora! – kiabált Daro. Hallotta. Mellyora már nem tudta. Mellyora majdnem a nyakát találta el. a sötétben. Ebben a sötétben nem látja az ellenséget. hogy elszakadt a szövet. karmolt. és legalább az alakokat és az árnyékot látta a bejáratban. kiabált és teljesen pánikba esett annak a tudatában. Odafenn még vannak emberek. Miközben sikítozott. mielőtt ők észrevennének bennünket. Erőlködött. Ha csak megsebzi és nem döf elég nagyot ahhoz. Leült a barlang falának tövébe. amíg meg nem tudjuk. Lenyúlt érte. aztán megmerevedett – valaki van ott. az illatát… Mellyora vérfagyasztó üvöltéssel felugrott. hogy ilyen gyorsan megszokta a szeme a sötétséget? Istenem. egyáltalán semmi. A férfi káromkodott. A közelében. hogy lásson a sötétben. hogy többen is vannak odakint. nem mozog. és tudta. hallotta a lélegzését. és akkor ők elárulnak és elrabolják az unokahúgomat! – Igen. ha láma… Ha majd kivilágosodik. Közelebb és közelebb. – Rendben van – dörmögte halkan. van valaki itt a sötétben. a szívverését. – Az én táboromban éltek. de körültekintően. Egy férfi. kik ők és miért rabolták el Mellyorát. ahogy csak mert. Látta a lányt. hogy a férfi őt keresi. Milyen más lény lehet? Esetleg medve? Legalább. a szíve hevesen kalapált. A mellvértben elakadt a döfés. vagy tudja. Nekünk kell meglátni őket.– Én keleti irányba megyek – mondta Daro. de azonnal tudta. de Waryk hirtelen megragadta a karját és a fejét rázta. hogy beledöfjön. Vajon látja őt? Lehet. hogy hasznosabb lenne a kés. – De meg kell találnunk… – Meg kell találnunk. mert meg akarja ölni. amíg meg nem találjuk őt meg a táborom többi árulóját! – És amikor megtaláljuk őket… – mondta Waryk dühösen. Egy alak áll ott… Igen. – Halállal lakolnak – esküdözött Daro. – De addig nem. Tudta. most meg fogja ölni. rúgkapált. Egy egészen halk nesz… Valaki… Mozog. hogy megölje… A férfi megmozdult. Vajon megtalálta? Nem. Nem hallott semmit. Náluk van Mellyora. titokban. Egyre közelebb és közelebb… Ha nem lélegzik. és ezúttal biztosan el kell találnia. halállal lakolnak – értett egyet Waryk. Óvatosan. milyen mélyen hatolt be a barlangba. Tudta. van még valami előnye vele szemben? Pillanatokon belül ráveti magát. Lassan ki tudta venni az alak körvonalait. az embereim megosztották velük az ennivalójukat. Őt nézte a sötétségen keresztül.

Mellyora a földre zuhant. és legyen már vége! – fakadt ki Mellyora.sikerült lefognia. 96 . megragadnia a csuklóját és elvenni tőle a kést. négykézláb. Mellyora moccanni sem tudott. hogy a kard pengéje belehatol a húsába. levegőt sem kapott… – Légy átkozott. a férfi pedig ott termett fölötte. És várta.

és elkezdett remegni. és legyen már vége? – Mély és nyers hangú kérdés. de Mellyorának nem volt ideje megmondani neki. Vett egy nagy levegőt. figyelmeztethettél volna… – Á! – Mintha egy kis vidámság csengett volna ki Waryk hangjából. az érintését… még az illatát is. de őt nem bántaná. hogy Waryk milyen ügyesen elhajolt a csapás elől. de ismerte a férfi hangját.12. Nem fog meghalni… nem hiszi. Nem önként jöttél el? A hangja megalázó volt. de tudta. A falhoz hátrálva megtalálta a kardját. De amikor Daróval megszöktél Stirlingből. úrnőm. – Laird… Lion? – suttogta. – Nem tudtam. Még nem válaszoltál a kérdésemre. miközben a kardjával oldalba döfte az ellenfelét. mert úgy helyezkedett el. Mellyora is felállt. hogy felálljak? – Mindjárt. hogy igen. hogy egy kicsit meg vagyok zavarodva. a király embere. – Kérlek – motyogta Mellyora –. mert mozgást hallott Waryk mögül. megengeded. Ha tudtad volna. Mellyorának a lélegzete is elállt. nem gondoltad. Waryk dühös. – Egy viking lánya – mondta Waryk. aki a lendülettől teljes súlyával beledőlt a kardba. amely felnyársalta. – Meg skót. aki… – Elrabolt. hogy még bennem is van egy kis viking vér. akkor másképpen fogadtál volna? Mellyora nem tudta. hogy karddal esünk egymásnak? – Nem. hogyan mondja meg neki. Nem látott a sötétben. Mellyora csodálkozva látta. a feje fölött forgatva egy csatabárdot. Waryk azonnal talpra szökkent. mennyire szeret élni. te is viking vagy. egészen más lett volna – mondta kimerülten. Nem is tudta. – Milyen viking? Én úgy tudom. Nem segített Mellyorának felállni. – Légy átkozott. hogy te vagy az. 97 . hogy te a… viking vagy. hogy én vagyok az? Elnézést. én azt hittem. ha nem akarsz megölni. – Igen. – És akkor másképpen fogadtál volna. de legalább életben marad. míg a másik férfi… Valami csúnya. hogy én vagyok az. És persze tudjuk. Valami rosszat. hogy a testével meg tudja védeni. Igen. – Na igen. Waryk erős és határozott férfi. és megveti őt. és mondhattál volna valamit. az első ember berohant a barlangba. még mindig remegve. Senkinek a halálát nem kívánom. ha tudod. Szerette volna élni a maga életét. ha nem kényszerül rá. Milyen jó ezt tudni. ijesztő dolgot érzett. szólhattál volna. – Sosem próbáltalak megölni. – A fene vigyen el. – Á! Nem tudtad? – Nem. amikor az evezővel fejbe vertél? – Csak a saját életemért harcoltam. de nem te szöktél ide előlem? – Én azt hittem. – Nem? Akkor sem. fejezet De a penge nem hatolt bele. te az a férfi vagy. te ostoba! – vágott vissza Mellyora. Amikor megragadta a markolatát. nem gondoltam erre! A gyanakvása sértő volt. – Waryk… – figyelmeztette suttogva. óriási lett volna a különbség.

hogy Daro és Waryk nem ugrottak egymás torkának miatta. és amíg Waryk kihúzta nehéz kardját a halott emberből. hogy őrá mered. de érezte. hogy utánam jött. hogy Warykra kellett támaszkodnia. – Halottak – suttogta. amíg ti tárgyaltok. – Tűnj el innen! – üvöltött rá Waryk. Nem tudta. ha látta volna. és átölelte. Ismét megfordult. Nagyon megkönnyebbült. hogy baj van. és bármilyen erős is volt Waryk. aki megint reszketett. – Csak néhány karcolás. Azelőtt sosem láttam. és Waryk egyszerre verekedett mindkét ellenféllel. együttes erővel csaptak le. nagybátyja és Waryk csupa vér. gondolta Mellyora. De ő nem akart meghalni. egy ember. Megismerném a hangját… vagy a szemét. Sisak volt rajta. Neki és az embereinek kell kiszöktetniük engem. – Az a férfi… az. – Igen. a nagybátyám parancsára jött értem. hogy kivédje a Waryk nyakának szánt kardszúrást. mintha látná. Mellyora még mindig annyira reszketett. a csapásoktól kiesett a kezéből a kard. – Árulók vannak az embereim között! – átkozódott Daro. s a hasától a nyakáig felhasította. amelyikről azt hittem. Odafutott Daróhoz. kénytelen volt hátrálni. de mivel a férfi. mert attól félt. és Mellyora látta. De lenn a tónál még van néhány halott – mondta Waryk. megtaláltam! – Egyedül? – Igen. megfordult és balról meglepte az egyik férfit. elborzadva az iszonyú vérontástól. – A franc vigyen el benneteket! – káromkodott Waryk. semmi több. Waryk azonban kézen fogta és magához húzta. Waryk letette. – A „köszönöm. úrnőm!” talán helyénvalóbb lett volna! – kiáltotta Mellyora. akivel harcba keveredett. Mindjárt nekiszegezi a falnak… A fickó hátát ért ütésre megfordult. ők pedig meg akarták ölni. kardjával újra meg újra elhárítva a támadásokat. és a nagybátyjára nézett. A férfi türelmetlenül a karjaiba kapta a lányt. Mellyora gyorsan előrelépett és odakiáltott neki: – Itt az én kardom… Waryk reptében elkapta a fegyvert. felemelte a pallosát és nagy léptekkel közeledett hozzá. Mellyora bólintott. és most sem… most sem ismerném meg. a nagybátyja halálos sebet kapott. – Ott élnek közöttük. – Daro! – kiáltott fel izgatottan. Mellyora előrelépett. A hold megvilágította a barlang bejáratát. – Miért… – kezdte Mellyora. Mindkét ember holtan esett össze. 98 . most már egyedül van! – Waryk odanyújtotta a kezét Mellyorának. bizonytalannak érezte magát és félt. a halottaknak címezve mondanivalóját – teljesen értelmetlenül.Két másik férfi követte az elsőt. és a másik támadót szúrta keresztül. – Megsebesültél! – Csak néhány karcolás – nyugtatta meg Daro. Daro. De az ellenfelei sem voltak ostobák. Semmi rosszat nem tett nekik. kik voltak. és elindult a barlang nyílása felé. A lány annyira reszketett. azt mondta. Mellyora nem látta a szemét. – Hogy hoztak ide? A beleegyezéseddel? Mellyora ajka remegett. Azt mondta… – „Azt mondta”… végig csak egy ember beszélt hozzád? – kérdezte Waryk éles hangon. de hirtelen meghallotta a nagybátyja hangját a barlang bejáratából. De amikor nem láttam az őrt. Mellyora szédült. – Igen. hogy akkor sem tudta volna megfogni a férfi kezét. tudtam. kik ők? Ki hozott ide téged? – kérdezte Waryk. – Itt vagyok. – Waryk? Waryk egy darabig nem válaszolt.

mint például azok a vikingek. – És nincs felvágva a nyelve – vágott vissza Waryk élesen. – Mi lesz a többi emberrel? – kérdezte suttogva. akitől el akart szökni. Valaki tudja az igazat. – Szóval valahol szabadon vannak. Azt hittem. – Verekedtem vele. mialatt a holdfényben Warykot nézte. de több ló van. bár biztosan ők is jártak a táborban. Majd elküldök néhány embert. mint halott – mondta Daro. vajon hisz-e a nagybátyjának. De kik lehetnek? Nagyon jól kellett ismerniük a táborodat… – Igen – vágott közbe Daro mérgesen –. Mellyora még mindig reszketett. Megvágtam. és Mellyora örült. Mellyora. – Rendben van. és ránézett Warykra. – Néhányan elmenekültek. Azt akarta. – Menjünk vissza a táborba! – javasolta Waryk. megint ő talált rám… A tónál is harcoltatok… – Igen. – Kicserélted Anne-t értem? – kérdezte keserűen. A nagybátyjával barátságban volt. Mellyora nem bírta tovább. hogy elhozzák a holttesteket. Vajon azt mérlegeli. Megpróbálta leütni egy evezőlapáttal. – Megszöktem előle. hogy egymásnak essetek és vágjátok el egymás torkát. – Akkor hol van Anne? – kérdezte Mellyora. hogy ez csak trükk. amíg semmi sem marad belőlem. – Akkor hazudsz. – Már eltűntek. Egyik férfit sem ismerem. Talán valaki többet fog tudni róluk. hogy mi történt itt – mondta Waryk. Nem mert Warykra nézni. Nem mintha sok olyasmit csinált volna találkozásuk óta. alkut kötöttél… 99 . és a nagybátyja nem halt meg az ő becsületéért. akkor mi ketten meg Angus megtaláltuk volna őket – mondta Waryk. Gyors volt. nem ölték meg egymást. De félt. Ha nem tűntek volna el. Mellyora fázott és félt. – Aligha nevezhető egyenlő cserének – dörmögte Waryk. gyalog. menjünk! – mondta Mellyora idegesen. amikor már közeledtek a tóhoz. és hogy addig… addig fog engem kínozni. hogy Daro már beleegyezett abba. hogy az a férfi mentette meg. mint a körülötte lévő sziklák. hogy a két férfi nem harcolt egymás ellen. akik mellettem szoktak harcolni. hogy valamilyen ajándékért visszaadja őt a királynak. pedig érezte magán a férfi tekintetét. – Neki nincsenek hatalmas birtokai. ami nem nevezhető erőszakosnak. de végül. Ugyanolyan kemény és hideg. De a nagybátyja és Waryk ott lovagoltak kettesben mögötte.Waryk figyelte Darót. Mellyora még mindig ideges volt. akiket megöltünk. Mellyora nézte a vért a két férfin. vagy azt gondolja. Nem tenne ilyet! – mondta magában szenvedélyesen. és a kése biztosan egészen közel volt a nyaki ütőeréhez. és azt mondta. – A nagybátyád táborában. ahogy még sohasem. hogy ő meg Daro hazudnak-e? Aztán rádöbbent. Mellyora a nagybátyjára pillantott. akikkel laza szövetségben vagyunk. és még a kardját is kivonta ellene. Furcsa forróság szaladt végig a hátán. – Miután verekedtél…? – kérdezte Waryk. de ilyen árulást még nem láttam. hogy Laird Lion nem fogja megkapni a jutalmát. időnként kisebb csoportok jönnek-mennek. Nagy levegőt vett. Megpróbálta leszúrni is. és Mellyorának sem állt szándékában beszélni. de Waryk tartotta vele a tempót. – Alkut kötöttél? – Nem. A férfi nem szólt semmit. – Ezek között a sziklák között életünk végéig kereshetjük őket – mondta Daro. Mellyora pedig azon tűnődött. – Az a férfi… bosszút akart – mondta.

és Mellyora rájött. aztán egy halvány mosoly jelent meg a szája szélén. Ha van számomra valami mondanivalód. – De a király rendelete az. De ez sem számított. hogyan cselekszel. tudod. Anne-nek és Darónak semmi köze hozzád. hazudik. mert meglátta Angust a lovakkal maguk előtt. A két férfi azonnal fürödni ment. de addig gyere velem. hogy idehozom Anne-t. hogy a birtokot nekem adja.– Nem. hogy a férfinak dőlhet. sajnos sok ilyen eseményre sosem kerül sor. Mellyora tudta. Jó éjt. Mellyora fáradt és ideges volt. hogy a föld a királyé. de aki nem kegyelmez. érezheti a melegét és az erejét maga mögött. Waryk ott termett mellette. Kimerültem. Inga bekísérte a kis szobába és megint gondoskodott róla. Inga pedig segített neki megszárítani. – Nem áll szándékomban még egyszer elszökni. és mindene fáj a harctól és a meneküléstől. de nem tudott beszélni sem Anne-nel. Mellyora MacAdin. és nincs hová mennem. nagyon jólesett neki. Isten tudja. Mellyora majd meghalt a kíváncsiságtól. Mellyora! Waryk fejet hajtott és távozott. hogy megválaszd. aztán vett egy nagy levegőt és suttogva beszélt. ahol nagy örömmel fogadták őket Daro és Waryk emberei. puha vászon. Amikor a kristálytiszta tekintettel ránézett. hogy megtudja Waryktól és a nagybátyjától. hogy ki vagy merülve és vigyázni akarok rád – mondta Waryk. Szótlanul mentek vissza Daro táborába. mert bántotta Waryk kemény hangja. Vagy mégsem? Mellyora odament a lóhoz. 100 . vagy csak ő látta annak. Ő is megfürdött és felfrissült. Soha nem is fog. hogy az a sziget és birtok. – Talán nem. mielőtt őmaga is felszállt volna. de hát. úrnőm. no meg Anne. úrnőm.és meleg gyapjúruhába öltözött és bort kapott. anélkül hogy Warykra nézett volna. – Ez miféle újabb trükk? Nem kell összeházasodnunk? Tréfálsz? Waryk komoly arccal megrázta a fejét. drága szépségem. – Soha nem fogok úgy dönteni. És édes. – Én döntöttem úgy. Lehetőséged lesz arra. hogy ő is koszos és véres. Nem bízik benne. akkor nagyon szépen meg kellene kérned rá. Ott állt előtte egy jóképű és edzett férfi. ha most hozzám szeretnél jönni feleségül. Csak arra gondolok. úrnőm. és ő most úgy döntött. én személy szerint jobban szeretném nélküled. Lehunyta a szemét. A rézkádban forró víz volt. – Ugyan már. – Igen – válaszolta Waryk kurtán. most már az én tulajdonom. és semmiféle alkunak nem része. fájt mindene és fázott. Felemelte és felültette a lovára. hogy feleségül megyek hozzád – bökte ki Mellyora. – Tudsz lovagolni? – Természetesen. Az esküvő elő van készítve. Mellyora megfürdött és megnyugodott. és odafordult Mellyorához. jó? Gyere velem! Mellyora lehorgasztotta a fejét. akkor azelőtt mondd el nekem. – Ami azt illeti. – Ezt… ezt nem értem – mondta Mellyora. amelyen idejött. sem Warykkal. Aztán megjelent Waryk. hogy hozzám gyere feleségül. ezt nyugodtan kijelenthetem. a hölgy biztonságban van! – kiáltott oda Angus. sem a nagybátyjával. és bár a világ minden kincséért sem ismerte volna be. Ami téged illet. Veled vagy nélküled. amely korábban Adiné volt. hölgyem. Nem tudta eldönteni. – Hála istennek. Megmosta a haját. remekül nézett ki sűrű szövésű bő gyapjúköpenyében. de mielőtt fel tudott volna rá ülni. és izgatottsága és aggodalmai ellenére nagy élvezettel mártózott bele. nem kötöttem. hogy a férfi mosolya valóban gúnyos lett-e. nem szükséges. aki nyugodtnak tűnt. Reggel elmegyek. – Ó? – Majd később beszélünk – mondta neki Waryk. – Ne kockáztassunk semmit. És te úgyis megint megtalálnál. hogy lemossák magukról a vért. hogy mi történt.

Daro szobájába ment. A férfi az egyik faragott székben ült a tűzhely előtt; amikor Waryk bement, felállt és egy kupa borral kínálta. – Elmondtad neki. – Igen. Most már neki kell döntenie. Daro bólintott. – Az unokahúgom csak egyféleképpen dönthet. – Hangja elcsuklott egy pillanatra, aztán így folytatta: – A holttesteket behozták a táborba. Az embereim azt mondják, hogy akiket megöltünk, alig egy hónapja csatlakoztak hozzánk. Az egyik emberem szerint különös csoport volt, és hogy egy kicsit más nyelvet beszéltek. – Úgy érted, nem norvégok voltak? – Talán nem, vagy talán a normannok között vagy valahol máshol éltek. Normannfranciául, a mi norvég nyelvünkön, ógaelül, sőt ószászul is beszéltek, de a norvégot olyan akcentussal, mintha nem lettek volna hozzászokva ahhoz, hogy a saját népük között legyenek. Nagyon furcsa. – Valóban – értett egyet Waryk, és kiitta a borát. Érdekes. Ha ez az egész igaz – ha Daro és Mellyora ártatlanok ebben az utolsó szökési kísérletben, akkor itt valami furcsa… és veszélyes dolog történik. Mellyora azt mondta, hogy az a férfi azért rabolta el – és talán meg is ölte volna –, hogy Waryk ne kapjon meg valamilyen jutalmat. Talán olyasvalaki lehetett, aki nem tudta, a birtok úgyis az övé lesz, feleséggel vagy anélkül. Erről csak kevesen tudtak: Angus, ő, a király, aztán elmondta Darónak, most pedig Mellyorának. – Nagyon szokatlan dolog, hogy a vikingek vikingeket árulnak el – mondta Daro. Waryk felbúzta a szemöldökét. Ő ismert olyan vikingeket, akik csapatukkal zsoldosok lettek. – Legalábbis nem ilyen módon teszik! – magyarázta Daro. – A dánok háborúztak a norvégok ellen, a norvégok a svédek ellen, és így tovább. Harcoltak már földért és asszonyokért. De az szokatlan, hogy egy viking azokat árulja el, akik között él. – Halkan elkáromkodta magát, és tovább magyarázott. – Mi harcosok vagyunk, nyílt küzdelmet vívunk, próbára tesszük egymás erejét, de nem áskálódunk és nem tervezünk összeesküvéseket. – Úgy van, az árulást hagyjátok meg nekünk! – mondta Waryk, és keserű mosollyal felemelte a kupáját. Megitta a borát és felállt. – Köszönöm a vendéglátást, Daro, most aludnék egyet. Hosszú volt az éjszaka... és furcsa, ahogy te mondtad. Lehet, hogy vannak ellenségeim; jó lenne megtalálni őket. – A vezetőjük lelépett, a többieket megöltük. Nem tudom, hogyan tovább – mondta Daro. – Ha van ellenségem, akkor újra fel fog bukkanni – mondta Waryk. – És most mit fogsz csinálni? – Holnap visszamegyek Stirlingbe. – Mi lesz Mellyorával? – Vagy vele, vagy nélküle megyek vissza. Elmondtam neki, mi a király parancsa. Most már úgy dönt, ahogy jónak látja. – Akkor rendben van – mondta Daro és bólintott. Waryk távozott, mert szeretett volna pihenni. Mellyora miatt az utóbbi néhány nap elég fárasztó és kimerítő volt. Daro kellemes helyet ajánlott fel az alváshoz, egy régi pásztorkunyhót, ami ugyan nem volt túl nagy, de a vikingek kitakarították és rendbehozták. Egy szőrmékkel vastagon letakart szalmaágyat bocsátottak a rendelkezésére, odakészítettek neki bort, kenyeret és sajtot, és mivel Angus és az emberei a kunyhótól nem messze egy fészerben gyűltek össze, Waryk nyugodtan alhatott reggelig. Angus és a többiek a fészer előtt a tűz köré gyűltek. Waryk jó éjszakát kívánt nekik, és bement a régi kunyhóba, ahol egyedül lehetett. Levette a köpenyét, kiterítette a tűz mellett, és maga mellé tette a kardját. Evett az ételből, aztán a tűzben táncoló lángokat bámulta, mialatt egy kis bort ivott. Azon tűnődött, vajon most mit fog tenni Mellyora.

101

Furcsa módon, még sosem látta sebezhetőbbnek, mint most, amikor magára hagyta. Édes rózsaillatot árasztott magából. Frissen mosott és szárított haja hullámokban omlott vállára. A szeme drágakőként ragyogott a tűz fényében. Kimerültnek, gyengédnek, nőiesnek, szelídnek, törékenynek tűnt… Hm, törékeny, mint egy szikla, szelíd, mint az acél csókja, gondolta magában. Vajon bízhat benne azok után, ami történt? Azok után, hogy Mellyora megmondta neki, mindenképpen meg fog szökni tőle? Valóban azt gondolta a lány, ő az ellensége, aki meg akarja őt ölni? Vajon el akarta vágni a torkát ott a barlangban? És ha már erről van szó, valóban megfenyegette valamelyik viking? Kérdés és még több kérdés. Daro is benne volt? A vezetőjük egyszerűen csak elinalt, amikor látta, hogy a társai holtan hullanak a földre? Waryk nem tudta a választ. De a következő lépés a hölgytől függ. Ő megtette, amit tudott. Most Mellyorának kell döntenie. Lehunyta a szemét, és hallgatta a tűz ropogását. Igen, Mellyorának kell választania, mert a király úgy intézte a dolgot. Akár feleségül megy hozzá, akár nem, neki mindenképpen harcolnia kell, vagy Mellyorával, vagy a szigeten élő emberekkel, és ebben a pillanatban nem tudta volna megmondani, melyik a kevésbé rossz. Azzal nyugtatta magát, hogy ő helyesen cselekedett, amikor közbelépett Daro és Anne érdekében, és amikor Mellyorát szembesítette a valósággal. Vajon tud majd valaha is úgy aludni a saját ágyában, hogy ne kelljen arra gondolnia, egyszer talán arra ébred, hogy kést szegeznek a torkának? Mégis úgy látta maga előtt, ahogy magára hagyta: csillogó hajú és szemű hókirálynő, aki angyalhoz hasonlít… Felállt, és töltött még magának bort. Miután Mellyora megbizonyosodott arról, hogy Waryk elment, berontott a nagybátyjához. – Ez nem lehet igaz, Daro, nem lehet igaz! A király nem veheti el csak úgy azt, ami az enyém… – Mellyora, a király elég erős ahhoz, hogy azt tegye, amit akar. És megfeledkeztél a normann szokásról. Te nő vagy, és az a birtok nem lehet a tied. – Az apámé volt. Ha én nem tarthatom meg, mert nem vagyok férfi, akkor a tiednek kell lennie… – Ugyan már, Mellyora, a birtok az édesanyád miatt volt az övé, nem a családja miatt. Az édesanyádé nem lehetett a föld, ezért a király édesanyádat is és a birtokot is apádnak adományozta. Mellyora hosszan nézte a nagybátyját, aztán lehuppant az egyik székre a tűzhely előtt. Két hatalmas könnycsepp jelent meg a szemében, aztán lepottyantak a kezére, mint valami fénylő gyémántcseppek. – Mit tegyek? – suttogta. – Válassz! – mondta neki Daro halkan. – Ewan szeret téged, abban biztos vagyok. Nem maradsz segítség nélkül, ha úgy döntesz, nem fogadod el a király ultimátumát. – Az emberek lázongani fognak. – De így vagy úgy végül elfogadják a király döntését. Mellyora felállt. – Ha eléggé szereted az ifjú Ewant, akkor egyértelmű a választásod – mondta neki Daro. Mellyora összegörnyedve állt a tűz előtt. – A szigetet is szeretem. Az az életem és az örökségem. Ő semmit sem tud róla. Sohasem látta! Hogy tudja a király ilyen vakon és naivan elajándékozni azt, ami az enyém? – Ő sajátjának tekinti az országot, Mellyora. A lány gyanakodva nézett a nagybátyjára. – Waryk pedig egyszerűen csak úgy határozott, hogy idehozza Anne-t… neked. A családja örömmel megégetett volna minden vikinget, de Laird Lion megszólal, és mindenki áldásával idehozza Anne-t! – Jól ért ahhoz, hogy az embereket józan belátásra bírja.

102

– De a nőket nem! – mondta Mellyora mérgesen. Azon tűnődött, hogy most a haragja a nagybátyjára vagy saját magára irányul. Ha igazán szeretné Ewant, úgy szeretné, ahogy a költők énekelnek róla, gondolta, akkor a világ minden kincsét föladná érte. Szerette Ewant. De nem azzal a vad szenvedéllyel, ahogy azt korábban hitte. Azt viszont tudta, a szigetét nem adja föl. Soha nem tudná elviselni, hogy egy másik nő aludjon a szülei ágyában. Ökölbe szorította a kezét, és gyűlölte magát, amiért ezek a dolgok olyan sokat jelentenek neki. Szerette a kápolnát és a piacot, örömmel rendezte el a vitákat, figyelte, ahogy nőnek a gyerekek… Az embereket bántani fogják, néhányan, akik hűségesek hozzá, tiltakozni fognak, és a tiltakozásuk miatt… meghalnak. Mellyora kiegyenesedett. – Te mit tanácsolsz, Daro? – Mit számít az? – kérdezte Daro. – Szerintem te már döntöttél. – Te nem gyűlölöd őt – mondta Mellyora élesen. Daro elindult a lány felé. – Szeretted volna látni, hogy mi ketten egymásnak esünk a te jogaid és becsületed miatt? Mellyora lesütötte a szemét, és a fejét rázta. – Nem. – Szóval kíváncsi vagy a véleményemre? Menj hozzá feleségül. Az ifjú Ewan remek fickó, de nem az a férfi, akire a királynak szüksége van. Te nem a férfit gyűlölöd Warykban, hanem azt a módot, ahogy a király megparancsolta neki, hogy urad legyen. Waryk erős. Én nem gyűlölöm őt, inkább csodálom. Ezt a játszmát ő nyerte, és lehet, hogy végül ő lesz az igazi győztes. – Hogy veszíthetne? A hatalom nála van: a fold… velem vagy nélkülem. – Igen, gondolkodj ezen! Veled vagy nélküled. Könnyen választhat úgy, hogy nélküled azok után, ami történt. – Ma éjjel nem én voltam a hibás. – Próbáld meg bebizonyítani! – Te tudod, mi az igazság. – Én tudom, s te is tudod. De próbáld meg bebizonyítani! Mellyora egyenes háttal állt. Zaklatott volt. Egy darabig fel-alá járkált a tűzhely előtt, aztán egy káromkodással elindult ki a szobából. – Most hová mégy? Nem kell elszöknöd, ha azt mondod, hogy nem akarsz férjhez menni… – Nem szököm el. Warykhoz megyek. – Talán várnod kellene még egy kicsit. Gondold végig, mit csinálsz… – Mindegy, mennyit gondolkodom, a döntésem ugyanaz marad – mondta kétségbeesetten. – Mellyora, be kell ismernem, ha én lennék a király, én sem tudnék jobb harcost a Kékszigetre, mint Warykot. Mellyora nyelt egy nagyot, és azon gondolkodott, miért van az, hogy ez az érv mindenki számára olyan egyértelmű, csak az ő számára nem. – Mennem kell. Ha sokáig húzom az időt, akkor már nem lesz belőle semmi – mondta halkan, és sietve elindult. Waryk még mindig ült, és a tűzhelyben táncoló kék lángokat fürkészte, amikor kopogást hallott az ajtón. Valaki a nevét mondta, és Waryk felismerte a hangot. – Laird Waryk? Felállt és kinyitotta az ajtót. Ott állt a lány, mint egy angyal, a vállára omló gyönyörű hajával. Miközben nézte, megint el kellett ismernie magában, hogy csodálatos. Ritka szépség. Mellyora állta a tekintetét, és Waryk tudta, miért jött. Daro jól ismerte az unokahúgát. Nem adja fel az otthonát. De most, bár idejött, mintha még mindig képtelen lenne beszélni. – Gyere be! – mondta Waryk, és nem szégyellte, hogy tetszik neki a lány kínos helyzete azok után a kalamajkák után, amelyeket okozott. – Töltök neked egy kis bort. Segít legyőzni a büszkeségedet. – Te nyomorult! – mondta Mellyora.

103

– Nem kérsz bort? – De igen, kérek! Waryk töltött, és a tűzhely melletti szőrmékre mutatott. – Gyere, ülj le mellém! Nem ült le. Elvette a serleget és kiitta az egészet, aztán leült, és a férfi szemébe nézett. – Még? – kérdezte Waryk. – Jó nagy adag büszkeséget kell legyűrnöd. – Utálatos vagy. – Egyáltalán nem. Próbálok segíteni – mondta Waryk, és újra töltött a serlegébe. Mellyora elfogadta a második adag bort, és gyorsan ivott belőle. Lehunyta a szemét és azt mondta: – Megteszem azt a dolgot. – Ó? Milyen dolgot? – Ó, milyen dolgot! – ismételte keserűen. – A házasságot. – Kortyolt egy kis bort, és belebámult a tűzbe. – Meg kell értened. Más terveim voltak. Az az otthonom. Én ismerem és szeretem. Te csak bitorló vagy. – Én harcos vagyok – mondta Waryk fátyolos hangon. – Egy olyan birtoknak szüksége van egy harcosra. – Vannak más harcosok is – motyogta Mellyora. Aztán erőt vett magán, hogy a férfi szemébe nézzen, és nagyon igyekezett jól neveltnek lenni. – Talán megpróbálhatnánk udvariasak lenni egymáshoz. Az erőd nagyon nagy hely. Teljesíteni tudjuk a király kívánságát, és megtarthatjuk magunknak a lelkünket. Neked is meglesz a magad lakosztálya, nekem is a magamé. Menni fog, meg tudjuk csinálni. Waryk elképedve nézte. Felállt, és a serlegét a durva kandallópárkányra tette. Megfordult és keresztbe font karokkal a lányra nézett. – Nem. Mellyora felállt, és közben egy kicsit megingott, aztán viszonozta Waryk tekintetét. – Mit jelent az, hogy nem? – Nem. Nekem ilyen házasság nem kell. – De… – Mellyora hangja elcsuklott. Aztán egy mély levegőt vett. – Neked van egy szeretőd, egy asszony, akit szeretsz. – Igen, és hála a te elutasításodnak, ha akarom, feleségül is vehetem. – Az emberek megvetnének téged. – Á, de én türelmes és racionális ember vagyok. Idővel nem fognak megvetni. Most pedig beszéljünk rólad, úrnőm, mert mint mondod, más terveid voltak. Neked is van szeretőd? Mellyora arca elvörösödött és lehunyta a szemét. – Tudod, hogy van valaki más, akit akartam. – Hát akkor, legyen a tied. Mellyora kinyitotta a szemét, a tekintetük találkozott. – Azt mondod, hogy méltányos ember vagy. Okosan cselekedtél. Örömet szereztél Anne-nek és Darónak, és a nagybátyám szerint te vagy a legmegfelelőbb laird a birtokomhoz. Rendben van. Csak nem kell kereszteznünk egymás útjait… – Nem, Mellyora! Így nem lehet róla szó. Ha te azt a fiatalembert akarod, akkor legyen a tied, de akkor nem lehetsz a feleségem. – De… de – dadogott Mellyora –, te azt mondtad… – Azt mondtam, nem. Először, milady, azt mondtam neked, hogy meg kell kérned, mégpedig szépen, hogy elvegyelek. Valójában ilyen kérést nem fogalmaztál meg, bár kétségtelenül szépen beszéltél, és megpróbáltad te diktálni a feltételeket. – Én a körülményekhez képest racionális voltam… – tiltakozott. Waryk a fejét rázta, élvezte a helyzetet és határozott volt. – A körülmények olyanok, hogy ki vagy nekem szolgáltatva. Érdekes helyzet az után a sok baj után, amit okoztál. Úgyhogy kérj meg szépen, és én méltányolni fogom a kérésedet. Mellyora halálsápadtan nézte Warykot, és képtelen volt megszólalni. Megfordult, hogy kimenjen a kunyhóból, de Waryk elkapta a karját és visszahúzta. Nem engedi meg, hogy

104

ahogy parancsolod. Megpróbált kiszabadulni a férfi szorításából. Az esküvő. de jobb. és majdnem megsajnálta. Waryk érezte. ha azt állította. a feleségem leszel. A férfi döbbenten vette észre. – Utálatos normann talpnyaló vagy. De nem a te feltételeiddel. és elfordult a férfitól. – Igen. Élete minden percében óvatosnak kell lennie. Tehát hozzám jössz. holnapután lesz. milyen ruhát hordasz és hogy beszélsz. mindegy. hogy ma éjjel meg akarta ölni – még akkor is. hogy a barátja vagy az ellensége lesz. nem olyan szörnyű csapás. milady? – Igen. Az igazság az. börtönbe vagy cellába zárni örökre. De még élénken emlékezett arra. De hirtelen nagyon vágyott arra. amely törvényes és kötelező. és gyűlölet sugárzott a tekintetéből. – Nem eléggé szerény. szeretné újra megérinteni. utána nyúl és megint megérinti. Igen… Óvatosnak kell lennie. – Nos? – kérdezte éles hangon. törvényes helyzetet teremt. – Soha. Istenem. – Waryk elengedte a lányt. kiváló nevelő. – Rendben van. még mindig tüzes tekintettel. figyelmeztette magát. ha meghallgatnál… – Nem. amennyit tudsz! – Igen nagyuram. milady. – Na igen. egész testében reszket. és elfordult tőle. mintha attól félne. mi. ahogy te mondod! – csattant fel mérgesen. amikor érezte. és zavarban volt. beleharapott az alsó ajkába. – Nos? – kiáltotta Mellyora.tovább bonyolítsa az életét. és hogy esetleg kénytelen lesz toronyba. hogy egyre nőtt benne a várakozás. – A megaláztatás. Fiaim lesznek. Mellyora lehorgasztotta a fejét. és újra ránézett Warykra. hogy a szülőföldemen maradjak? – Ez már jobb – mondta Waryk. 105 . ahogy én mondom. – Ez egyáltalán nem szép – mondta Waryk udvariasan. úgy lesz. – Kora reggel elmegyek innen. amelyen részt vesz a király és sok mindenki az országból. De nem. függetlenül attól. hol látogatja meg a feleségét. kedves uram! Volnál olyan szíves. nagyuram! – kiáltotta Mellyora. Arra gondolt. Hagyta. hogy azt hitte. Úgy lesz. Mellyora hátraszegte a fejét. – Ó. egy másik ellenséggel áll szemben. de Waryk közelebb húzta magához. A csata elkezdődött. te hallgass meg engem! Egy házasság. – Igen… – suttogta Mellyora. Tétován indult kifelé. de a hangjában és a szorításában volt egy kis fenyegetés. – Talán. ha feleségül veszi. kedvesem. hogy a felesége legyen. – Micsoda? – kiáltotta a lány dühösen. Egy kis adag jót fog tenni neked. Majdnem. Úgyhogy menj és aludj. hogy elmenjen. feltétel vagy kikötés. alig kapva levegőt. hogy a lány reszket. hogy feleségül veszel és megengeded nekem. Végül is teljesen mindegy. és nem lesz semmi alku.

Daro nagyon boldog volt. Mellyora hátán borzongás futott végig. Waryk figyelmeztette Mellyorát. és kíváncsi volt. Mint a legtöbb férfi. – Waryk! – Igen? – A király mit hisz. ha a címét és a földjét nem is. Tudta. akire számított. amikor észrevette. hogy Waryk a férje legyen. biztosan fenn akarja majd tartani a kapcsolatát azzal a nővel. hogy legalább az életét megtarthatja. Mellyora nem válaszolt. birtoka és családja. De rettenthetetlensége nyugtalanította. Én vagyok az egyetlen. amikor már útra készen álltak. Azt mondtam neki. mert úgy gondolta. – Köszönöm – mondta nyersen. Waryk fiúgyermekeket akar. és örömük bosszantotta. de arra gondolt. Semmiképpen sem öreg. vajon tényleg szereti-e a szeretőjét. Egyszerűen megosztja az életét. Mialatt figyelte a férfit. de a férfi nem szólt semmit. de még mindig nem hitte. mint az az ember. Az is igaz. hogy Anne-nel lehet. – Tessék? – motyogta Mellyora. gondolta. hogy összeszűrte a levet a viking ellenséggel. Szíve mélyén bevallotta. akihez nemsokára házassági eskü fogja hozzáláncolni. Stirlingbe menet Waryk távol tartotta magát Mellyorától. fejezet Reggel. Újra meg újra eljött érte. hogy Waryk okos ember. Kétségbeesett a férfival való intim kapcsolat gondolatától. És lesz mellette egy nő is. heverésztek a fűben és egymás ölébe hajtották a fejüket. A házasság egyre dermesztőbb gondolatnak tűnt. hogy az én jóváhagyásommal töltöttél egy kis időt az apád fivérével. hogy Daróval eljöttem a várból… – Tudja. a király nem tud arról. simogatták egymást és álmodoztak. hogy közelebb kerüljön Warykhoz. Waryk nézi. hol voltam? Ha nem tudta. hogy ne töprengjen Warykon. aki olyan hevesen tiltakozott az ellen. Waryk viszont elfogadta őt feleségének. bárcsak egy jóval későbbi időpontban lenne az esküvő. akkor szerencséje van. hogy békében irányíthassa birtokát. és azt kívánta. Ha nem lett volna olyan dühös. Amikor közeledtek az erőd falaihoz. izgatja az a gondolat. Ugyanakkor nem tudta megállni. Anne nem csak azért bújt el a függöny mögé. Tudta. hogy a férfi le tud mondani saját vágyáról és elvenni feleségül csak azért. Nem az. hogy a viking táborban jártál Daránál. – Egy „köszönöm” helyénvaló volna – mondta Waryk. Lesz felesége. hol voltam? Waryk a lányra nézett. de nem tette. címe. de ő nyíltan kifejezte megvetését iránta.13. Beleharapott az alsó ajkába. de őmaga még sohasem képzelte el magát olyan helyzetben. és Ewan iránt érzett szerelmét valami finomabb dologhoz. hogy Waryk látja. csókolóztak. hogy beszélgessen a nagybátyjával. felkavaró szenvedélyt. A nagybátyja pedig ugyanúgy idegesítette. hogy Laird Waryk felesége lesz. elpirul. De még sohasem érezte a nagy. a lány talán még köszönetet is mond a hallgatásáért. még Ewan-nel sem. hogy megszabadulhatott volna tőle – és ha a király úgy gondolta. – Nos? Mellyora érezte. Ő az. Mellyora gyorsabb tempóra ösztökélte a lovát. 106 . talán a költők romantikus szerelméhez hasonlította. akinek szenvednie kell a sors csapásaitól. A stirlingi kápolnában fognak megesküdni egy héttel később. mielőtt a feleségem leszel. hogy Daróval megszökött a stirlingi erődből. Ewannel nevetgéltek. – Tessék? – Mit gondol a király.

hogy a király teljesen ki akar forgatni birtokaimból! – Akkor meg kell tanulnod jobban megítélni az ellenfeleidet – figyelmeztette Jillian. felség. Egy kicsit diplomatikusabbnak kellene lennie. kedvesem! Holnap nagy nap vár rád. aztán megnógatta a lovát. az udvari hölgyek pedig csodálattal nézték. továbbra is a család törzsfője marad. szeretetben és hitben gyökerezik? Ewan folytatja az életét. hogy most miről beszélhet Waryk és a király. – Most menj! Mellyora elindult. Maga David sietett elé. de Mellyora érezte hangjában a feddést. – Mellyora! – Megfogta a lány kezét és megszorította. hogy megpróbált elszökni egy ilyen jövő elől. Nem mondta ki. győzni fogok. Még mindig előfordulhat. aki elkísér a szobádba. Ő választott így. – Nem tudtam. Aztán ránézett. tiszteletben. Flörtölt a fiatal férfiakkal és az idősebbekkel is. Még csak különbséget sem tett az ősi skót származásúak és az új normann arisztokráciához tartozók között. de ivott bőven. és kipihented magad. Egy apa gyengédségével beszélt. mire gondol. Valami azonban visszatartotta attól. Az asztalnál érezte. A másnapot méltósággal túlélte. minden rendben lesz… Mellyora is megölelte Jilliant.Waryk még egy darabig nézte. Á. akit Waryk szeret… Túl sok volt a „ha”. Legalább egy darabig távol lesz Waryktól. – Jól nézel ki. amelyben nem győzhettél. hidd el nekem! Én már megismertem őt. Ahogy Waryk is őt. nagyon jól – motyogta Mellyora. Késő este volt. és a körülmények nem tették volna őket egymás ellenségeivé… És ha nem lenne az az asszony. az álmaikkal. Majd küldetek neked ételt. 107 . Waryk figyeli. A hajadon és férjezett hölgyek egyaránt merészen flörtöltek Laird Lionnal. Waryk barátai és harcostársai ugratták és gratuláltak a férfinak. És ha nem lenne Ewan. hogy bájos és elbűvölő legyen. Ám nem volt lehetősége a hőn áhított békés nyugalomra. Lesz egy kis nyugta. De a férfinak nem tetszett az. valamint hallani. Ez a dolgok rendje. és megcsókolta a homlokát. – Akkor minden rendben van. minden rendben lesz. Waryk arcvonásai markánsak voltak. ő pedig viszonozta a tekintetét. Waryk talán imádja a szeretőjét. ami a legmélyebb barátságban. Most pedig szaladj. Mellyora beleharapott az alsó ajkába. amivel a köztük lévő serleget fogta. a férfi mosolyog másokra. míg ő… Míg ő megfizeti az árát annak. – Igen. – Jézusmária. igen. hogy hátranézzen. Mellyora rájött. de nagyon szeretett volna visszanézni és látni Waryk arckifejezését. Megérkeztek Stirlingbe. De mi lesz Ewannel? Mi lesz a reményeikkel. halkan sóhajtott és átölelte. még nem bocsátott meg neki. és itt van Jillian. hogy a férfi meggondolja magát. bizonyára mindenki őrültnek tartja. Daro eljön az ünnepségre? Már csak két nap van hátra. – Nem gondoltál a következményekre… – Azt hittem. – És téged meg Warykot jól fogadtak? – Ó. és ők is minden jót kívántak. ám valószínűleg más nőket is jól ismer. azzal a szépséggel. Waryk mellett ült a király asztalánál a nagyteremben. hogy a sziget úrnője marad. elvesz majd valaki mást. Rátette a kezét Mellyora vállára. De nem sikerült. A maga részéről mindent megtett azért. és az estét pihenéssel és készülődéssel töltheted. Hedgwick atya lesz a gyóntatod. Nem lesz minden rendben. – Olyan csatát vívtál. Nem evett. milyen óvatlan voltál! – mondta neki Jillian. és veled lesz ma este is. és figyelte a kezét. Látta. az őrök üdvözölték őket. gyermekem. és tudta. – Ó. amit megtudott. Mellyora. Ő is megismerte már Warykot.

amikor tudja. Nem kapott levegőt. hogy féltékeny? Egy olyan nőre. Másnap reggel. sem azt a tiszteletet. Mint ahogy még azt sem látta korábban. de el kell hinned nekem. s közben lehunyta a szemét és megitta a forró. Hirtelen megrémült. aki aznap sokkal kedvesebb volt. és látta. amelyeket már kisimított. – És? – kérdezte Mellyora. Boldogtalannak érezte magát. – Nem. hogy Jillian nem vitatkozott vele. az a büntetése. Egy nagy sóhajjal felállt. fájt a feje. vagy amikor az ifjú pár valóban szerelmes volt. – Hát akkor? – Tudja. amikor udvariasan beszélgetnek mások társaságában. hogy egy darabig a vikingekkel voltál együtt. – Hova mehetnék? A nagy Laird Lion valószínűleg örülne. és nem törődtek a 108 . hogy milyen dacos voltál. amikor belépett a szobába. de miközben félt az érintésétől. hogy elaludjon. Egy kicsit szomorú volt. mire visszajössz – nyugtatta meg Mellyora. mint most. Ugyanakkor – különös módon – állandóan Waryk élete járt az eszében. amit más férfiakból kiváltott. hogy a király úgy döntött. mondd meg. beszívta a parfüm illatát. és kisimította azokat. pedig sírni szeretett volna. mert Waryk lenyűgözte. aludj jól! Holnap nehéz napod lesz. te most nem vagy boldog. amikor a férfi közelében volt. hogy mi történt! Jillian nem tudott hazudni. hogy megszáradjon. ahogy a nők néznek Warykra. légy szíves. magam készítettem oda. Késő délutánig fel-alá járkált a szobájában és vágyakozva nézegetett ki az ablakon. Hogy fogja kibírni az elkövetkezendő napokat? Hogy fogja túlélni az esküvői szertartást egy olyan férfival. Sápadt volt. Mellyora örömmel helyezkedett el a gőzölgő vízben. nem. hogy máshoz akartál feleségül menni. amit akkor érzett. – Ott van a fürdővíz a tűzhely mellett. amikor a menyasszony szülei a lányuk ártatlanságával akartak jó benyomást kelteni. Hallotta az ajtónyitást. hogy ez elmúlik… – Jillian. ami jót fog tenni. Jillian. – Mi baj van. – Az esküvőt… elhalasztották. A víz kezdett kihűlni. Eddig még nem látta Warykot nevetni és másokkal beszélgetni. Az ilyen események nem voltak ritkák.ujjai hosszúak. amelyek már össze voltak hajtva. Furcsának találta. Mély hangjától furcsa remegést érzett. A tekintete találkozott Mellyoráéval. hogy nem maradhat a birtokán. Ma éjjel pihenj. Waryk szívesebben lenne együtt egy másik nővel? Istenem. és belebújt egy puha és sűrű szőrmével szegélyezett kék vászonruhába. Szerencsére eleget ivott ahhoz. hanem csak fölösleges apróságokkal foglalta le magát: összehajtogatta azokat a ruhákat. hogy vajon milyen lehet az. Mellyora rémülten lerogyott a földre. akit nem is ismer? – Mellyora. hogy Jillian jött vissza. lehet. Jillian? – kérdezte Mellyora. hogy mindegy. Azt javasolta Waryknak. majd leguggolt a tűz elé. valahányszor megszólalt. és szerette volna visszakapni az életét. odament hozzá. Még sohasem voltak úgy együtt. Nem borral jött vissza. hogy nyilvános nászéjszaka legyen. különösen a nemes családok körében. mint valaha. Túl sokat és túl gyorsan ivott. A Földközi-tengerről való rózsaolaj van benne. semmi ilyen szörnyű dologról nincs szó. Megfésülte a haját. Ma éjjel aludnia kell… Megint lehunyta a szemét. és felnevetett. és aggódva hozzátette: – Ugye nem lesz semmi baj? Ugye nem… – Itt leszek. hogy minden kiszaladt a kezéből. Jillian a fejét rázta. hogy fogja elviselni az érintését. Hozok neked egy kis fahéjas forralt bort. azon tűnődött. – Mellyora. mi történt. és betekerte magát egy nagy vászontörülközőbe. még többet akart. Aztán véget ért az a szörnyű este. – A király nagyon mérges. és újra lehunyta a szemét és megitta a maradék bort. ha megint eltűnnék. kimegyek a konyhába még egy kis bort forralni – mondta Jillian. édes és enyhén ízesített bort. nem kis rémületére. akivel durva harcot vívott első találkozásuk óta? Függetlenül attól a furcsa remegéstől. Most még jobban szeretett volna elszaladni.

– Akkor hová mégy? – Warykhoz – mondta. hogy hallhassák a hangját. Bár természetesen hallott már erről a szokásról. Feküdt a kádban. Nem állt szándékában túl sok rokonszenvet érezni Mellyora iránt. mint bármely más nő. és érezte. Másokkal nevetgélt. hogy figyelmeztettelek… Mellyora gyorsan felállt. mint agglegény. hogy megbízik benne. Istenem! – Nem kellett volna elmondanom. A király még mindig dühös Mellyorára. Legalábbis majdnem. de mégis… Be kellett ismernie. egészen más. De be kellett ismernie önmagának. Veszélyes felesége. a lány valahogy belopta magát a szívébe… Persze könnyen el tudná fojtani a tüzet. De Waryk nincs veszélyben. David javasolta a nyilvános nászéjszakát. – Beszélnem kell Warykkal. A Waryk szobájában lévő kád a sajátja volt. És néhány napon belül letelepszik azon a szigeten. az összes kisebb-nagyobb nyavalyájának. kegyetlen érzés tud lenni. Waryk hátradőlt és lehunyta a szemét. Az érzéki vágy. Puszta ösztön. szépség. Na igen. Az. Amikor este látta… dühítette. Most már van otthona. a király elég mérges volt ahhoz. Minden férfi Warykot irigyelte. hiszen a felesége lesz. David nem volt hozzászokva olyan nőkhöz. hogy legalább annyira vágyott a menyasszonya. Mellyora veszélyes. Jó volt pihenni a kádban. aztán visszavonultak a saját szobájukba. Ami szerencsés. akiket ő ismert. – Ó. Azok a házaspárok. – Úrnőm? – kérdezte udvariasan. hogy igen rátermetten viselkedett a barlangban. De talán jobb. és elindult az ajtó felé. csatában szerzett sebeinek. Mellyora nem lepődött meg. Talán ostoba volt. De ha majd a kíváncsiságát kielégítette. Gonosz kínzás a testnek. ahogy a pára gőzölög a víz színe fölött. mielőtt újra a király szolgálatába kell állnia. hogy akarta. a családjukkal és a barátaikkal együtt voltak az esküvői lakoma alatt. amit a szigetet körülvevő víz és égbolt kristályos szépségről neveztek így el. mint a birtoka után. Mellyora még soha nem vett részt ilyen eseményen. És mi tagadás. Izgatta. viccelődött. hogy komolyan mondja. Valójában ő már 109 . Jól ismeri a fegyvereket – erről neki személyes tapasztalata van! Erős. De holnap a Kék-sziget laird-je lesz. Mellyora káprázatosan szép. ugyanolyan lesz. – Elkísérlek. kap egy kis időt. amely jót tett a régi. akik dacolnak vele. bűbájos volt. hogy nem szabadult meg tőle. és megpróbálta megállítani.ceremóniával. ezt már az elején észrevette. hogy az ajtó előtt ott találta Angust. Jillian elébe rohant. Meg tudja babonázni az embert. És van felesége. mert figyelni fogja. sőt még a lelkének is. Jillian még mindig elállta az ajtót. Már ha elkeseredett menyasszonya nem talál ki valami újabb trükköt. ha a legnagyobb is egy kicsit szűk volt. nem esik még egyszer abba a hibába. gondolta. jobban fáj. Mellyora kijelentette. amit mondott. Waryk áztatta magát a vízben. hogy a fiatal férfiak majd letaposták egymást. – Esküszöm. és nem lesz béke. mint Davidtől megtudta. felesége. még akkor is. hogy szüksége legyen rá. Úgy gondolta. amikor megpróbálta megvédeni őt a vikingek támadásától. Bruges-ből hozták. amit a lány lobbantott fel lelkében. tehát neki még erősebbnek kell lennie. és azt sem fogja megengedni magának. Az utolsó éjszakáján. vízköpő sárkányok és szárnyas angyalok díszítették. Nem törődik. hogy Warykhoz. hogy az ellensége. Engedj ki! Jillian kelletlenül félreállt az ajtóból. csak hogy a közelében lehessenek. aki egyáltalán nem törődik a biztonságával. mint a késszúrás. Nem foglalkoztatja többé. – Nem szabad újra elszöknöd! Nem lesz… – Nem szököm el. Waryk ellenezte. Látta.

– Akkor miről. David azt mondta. Gyorsan belépett szobájába. amely alkatának minden csábító vonalát kihangsúlyozta. Waryk észrevette. hogy Waryk meztelen. megtanulja. az ő családja csak egy álom maradt. hófehér nyakán ütemesen lüktetett egy ütőér. Mellyora nem mozdult. majd lesz saját családja. dönthettél volna úgy is. egyedül van. Még mindig tisztán emlékszik arra. Én semmit sem tehetek a király parancsa ellen. mert valaki kopogott. mintha aranyszálakból lenne. Elmondta Waryknak. Úgy támaszkodott neki az ajtónak. – Kérlek. és most hogy a király kívánsága teljesült. hogy tudjon róla? Igen. – Laird Lion… – hallatszott Angus hangja. Remegett az ajka. – Mellyora. és talál egy másik férfit. Igencsak meglepődött. hogy a gyerek árva és magányos legyen. ha veszély fenyegeti. hogy megragadja a kardját. Tehát… miről van szó? Mellyora szaporán lélegzett. Kell.eldöntötte magában. levágatja a fejemet. az esküvő csak holnap lesz. hogy Mellyora egy alattomos viking lány. kedvesem. hogy a felesége más férfi gyermekét várja. Ha azonban itt akarsz maradni és fel akarod gyorsítani a dolgot… – Kérlek! – Mellyora eltolta magát az ajtótól. Waryk égnek emelte a kezét. hogy Mellyora miért ragaszkodott annyira a saját választásához: a fickó neve Ewan MacKinny. De ha ez a házasság olyan rettenetes a számodra… – Nem. tudván. hogy kiszálljon a kádból. nem a házasságról van szó. A lány sokáig állt az ajtónál. nem túl kiváló harcos és nincs meg az ereje ahhoz. Istenem. De Mellyora nem is tagadta. ne alázz meg nyilvánosan! 110 . de a puszta látványa kizárta a közönyösséget. amikor a lány odaszaladt a kádhoz és letérdelt. Mozdulatlanul figyelt. és nézte. feleségül veszi. üdvözöllek! Ez igazán váratlan látogatás. mert beszélni akarsz velem. hogy a támadókat távol tartsa a szigettől. A teste megfeszült. ne tedd ezt velem! Könyörgöm neked! – Mellyora. A melle hevesen hullámzott a kék ruha puha anyaga alatt. hogy Jillian véletlenül bevallotta. Tehát van egy hús és vér férfi. miközben az anyja szenved? Nem. hogy a menyasszonya iránt egyre fokozódó vágya ellenére egyelőre még nem fog szeretkezni vele – ami persze elengedhetetlen lesz. hogy szeretője van. és azóta a család. Waryk teste pedig olyan izgalomba jött. – Hagyd kérlek. és ily módon megcsalja őt. Felállt. vajon magához vegye-e a kardját. Csodálkozására az ajtó kinyílt. azon töprengve. de rájött. A haja fénylett. hogy nincs kegyelem. akit Mellyora szeretne magának. Lehet. és készen állt arra. Azon tűnődött. milyen volt. most Mellyora rettenetesen izgatott. Fel volt háborodva. még mielőtt egy szót is szólhatott volna. Kettesben voltak. mert megtelt könnyekkel. úrnőm. ha gyerekeket akar. ilyet nem tudna tenni. Csakhogy őhozzá megy feleségül. s nekidőlt az ajtónak. Elvehet egy gyereket az anyjától? Hagyhatja. Ennek ellenére úgy döntött. férfiak és nők egyformán igénylik a szerelmet. – Á. Talán még azt sem vette észre. Ha majd a felesége lesz. mintha oda lenne szegezve. Tisztelni fogják Mellyorát. és bár remek fiatalember. Waryk visszaült a kádba. mit fog csinálni. Waryk kidugta az egyik kezét a vízből. de nem dühös. Na és a sajátjaként el tudná fogadni? Nem. Mellyora? – Ó. azért jöttél. Waryk nem ítélte el laza erkölcséért. a szeme azért csillogott olyan gyönyörűen. ha visszautasítom őt. Waryk ismét felemelte a kezét. amikor ott állt a holtak között a csatamezőn. hogy nem jössz hozzám feleségül. beszédes lett. Saját családot akart. nem egy másik férfi gyermekét. ehhez kétség sem férhet. mintha simogatnák. – Gondolom. ha rájön. a szeme csillogott. kérlek. Fürkésző szemekkel figyelte Mellyorát. be tudom magam jelenteni! A női hang Mellyoráé volt.

Waryk hosszan figyelte a lányt. és nem húzódott félre. hogy felejthetném el! Az esküvő napja. mondván. ne engedd ezt! – suttogta Mellyora. mégpedig olyan javaslat. miközben próbált közömbös arcot vágni. – Ez nem igaz – suttogta Mellyora. hogy az ötlet engem is zavart. – Igen? – Be is fogod. – Holnap éjszaka telihold lesz. megérintette a lány arcát. hogy milyen nap lesz holnap? – kérdezte Waryk halkan. könyörgöm. Mondtad. – Emlékszel. mint egy idegen. Amikor a szertartásnak és 111 . hogy minden izma megfeszül a testében. – Én azt mondtam neked. az csak ránk tartozik. – Nagyon kétségbe voltam esve. hogy ez a vágyakozás egyre fájdalmasabb lesz –. Waryk megvonta a vállát. Ilyen gyorsan terjed a pletyka! De úgy tűnik. – Kérlek! Waryk még sohasem látta Mellyorát ilyen kétségbeesettnek. megsebezted a büszkeségét. Szóval már hallott róla. tudod. Kinyújtotta a kezét. – Ne tedd meg! – Mint mondtam. én már kifejtettem a családdal kapcsolatos érzéseimet. amikor megsimogatta az arcát. A lány egy pillanatra lehunyta a szemét. Amit én akarok. hogy nekem korábban már volt kapcsolatom? Azt akarod. tudni akarja. A saját véremet akarom utódnak. a vadászkunyhóban az erdőben. hogy ott leszel. aztán kinyitotta. – Mi nem igaz? – Sohasem volt szeretőm. De hát ez a nő a poklokat járatta meg vele. és félresimított egy aranyszínű hajfürtöt. – Megesküdtél. Nem emlékszel? Az az éjszaka. és figyelte Mellyorát. nem mondtam. kétségbe voltam esve. hogy van egy szeretőd. hogy nyilvános… És az ő elhatározásának is. Te céloztál rá. amikorra megígérted. mert azt hiszed. Semmilyen nyilvános aktus nem lesz köztünk. hogy ez csak egy javaslat volt. ha akkor éjjel megengedem. mintha selymet simogatna. és kétségbeesett szorongással beszélt. és nem másét. – Te meg tudod akadályozni! Waryk habozott. Waryk a fejét rázta. – Á! – mondta Waryk halkan. hogy találkozol velem. és még mindig éles szemmel figyelte Mellyorát. megbántottad. hogy elszökhess. Nem vette észre Waryk érintését. azt már nem hallotta. – Kérlek. Azt hiszem. hogy szégyenkezzem. Az apám emlékére esküszöm.Waryk összeráncolta a homlokát. – Persze. a király nagyon mérges. ami a múltadat illeti. mintha az ügy tisztázásának a módja lényegtelen lenne. Kísértésbe esett. hogy majd később semmissé nyilváníttathatod ezt a házasságot. amellyel ő nem értett egyet. – Nem. úrnőm. és ezt az egészet ellenem akarod felhasználni! – Én semmibe sem egyeztem bele – mondta Waryk. Úgy érezte. hogy a házasságukból születendő gyermek az övé. – Igen. aki akkor még alig volt számodra több. és akkor vége lenne annak. Mellyora még mindig nagyon vigasztalan volt. A feleségem ártatlanságát csak nekem kell bebizonyítani. – A király nagyon mérges – mondta komolyan. hogy be fogod tartani az ígéretedet. – Bosszút akarsz állni? Azért egyeztél bele. Különösen mivel van egy kérdés. Bármennyire is vágyott Mellyorára – és tudta. hogy kinyújtsa a kezét és behúzza magához a kádba. De. és érezte. – Elismerem. Mellyora lehajtotta a fejét. Bizony kísértésbe esett. Talán csak tudni akarja az igazat.

Az előtte álló hosszú évek forogtak most kockán. akkor talán Mellyora még hálás is lesz neki. akkor már nem sokat javíthat a helyzeten. kedvesem! Úgy is csinálhatjuk. – Téged. arcát szégyen pírja festette vörösre. kedvesem. – Egy csomó földet! – emlékeztette a lány mérgesen. ahogy a király akarja… Mellyora szaporán vette a levegőt. hogy a férfi kádja mellett térdel és a meztelen testét nézi. 112 . És folytatni fogja egészen addig. Hirtelen rádöbbent. Egy időre. édesen. De Mellyora rengeteg gyötrelmet okozott neki. – Tulajdonképpen mit akarsz? – kérdezte. remegett és Waryk szemébe nézett. megfordult. Waryk látta. – Figyelmeztetlek. és ha most kegyetlen lesz hozzá. Mellyora felpattant. De egyszerűen nem volt rá képes. – Esküszöl? – Igen. kötekedés és ellenkezés nélkül. és elmerült a gondolataiban. sose hazudj nekem! Mellyora még egyszer megrázta a fejét.a lakomának vége lesz. nagyot nyelve. – A földet megkapom veled vagy nélküled – mondta emlékeztetőül nyersen. puhán. esküszöm. a lány megérdemel egy kis gyötrődést. hogy a feleségén bárki is jól szórakozzon. Mellyorának nagy meglepetésben lesz része a nászéjszakájukon. kedvesen. kellemesen… és szótlanul. – És akkor nem lesz nyilvános…? – Akkor nem. illatosan. és én betartom a szavamat. – Megmondtam. gyengéden – és az isten szerelmére! – békésen. hogy mit kapok – mondta Waryk szigorúan. – Na de. Hátrébb húzódott. hogy Mellyora próbál magán uralkodni. és már indult is volna kifelé a szobából. – És akkor… – kezdte újra Mellyora. Mindamellett. – Hogy tudsz ilyen nyomorult lenni… – kezdett bele. Haladékot kap. – Nem engedi. a családja. de akkor… Nos. És te megtartod az ígéretedet. és elment. mit akarok – folytatta kimerülten. – Mellyora – szólította vissza a lányt –. a fia. egész élete álma. És Waryknak kell gyötrődnie. mindenféle vita. amíg Mellyora rá nem eszmél. Waryk visszacsúszott a kádba. – Tudni. ő komolyan veszi a jövőt. Hogy mohón lesd minden szavamat. ugye nem hazudsz nekem? – Nem. mi elmegyünk.

és Mellyora azon töprengett. Ami számít egy harcos esetében… az a bátorság. hogyan nyerje meg magának az édesanyádat. Neki kellett a lányt előkészítenie az esküvőre. amelyről egy ékkővel kirakott kereszt lógott. miért kötekedik vele. Aztán hosszú ideig járkált fel és alá a szobájában. halkan felnevetett. hogy mi bűn és mi nem. A legkisebb fia. és ezzel be is fejezte. – Mint ahogy te is imádni fogod a férjedet – mondta Sarah. és meghódította apád szívét. és Mellyorának nehezére esett eldöntenie. Judith! – tiltakozott Lady Dougall. és megszelídített egy vadállatot! – szólt közbe Lady Judith Rutherford. Három udvarhölgy segített neki öltözködni – ez volt a bevett szokás. Kora délután már zajlottak az előkészületek. és ez igaz. dárga kislányom. legidősebb fia pedig a király szolgálatában esett el. azonnal tudta. abban reménykedett. és minden szavával piszkálni akarná. Kedves és gyengéd… – Igen. – Köszönöm – mondta Mellyora. – Mit akarsz ezzel mondani? – kérdezte Mellyora. Apád erőszakos volt. – Ó. – Igen. – Hát ez az igazság – mondta Judith Rutherford egy fintort vágva. – Ó. hogy Mellyora felébredjen. hogy őt is elveszíti. amikor idejött. a legfiatalabb asszony. hogy majd felébred és az egész csak egy rémálomnak bizonyul. mint te. hűséges új hazájához. és mindig szomorú: férjét és lányát a himlő vitte el. Mintha kinevetné. és úgy szeretném. – Ugyan már. hermelinprémes fehér ruhát. – Mellyora imádta az apját – figyelmeztette Judithot Lady Dougall. azt bizonygatva magának. de a mosolyodat és az arcod formáját tőle örökölted… mindig nevetett. de a mosolyával is ölni tudott! – mondta Sarah. hogy minden igaz. és tudta. egy harcosnál nem számít. Végül bocsánatot kért a büszkeségéért és az engedetlenségéért. – Az apám viking harcos volt. fejezet Mellyora másnap szinte egész délelőtt aludt. aki egy nyakláncot tartott a kezében. hagyjátok már abba! Laird Adin a király embere volt. A hölgyek között volt Lady Dougall is. Hedgewick atya látogatta meg. – Azt akarja mondani. ha ennek a bizalmatlanságnak bizonyára őmaga az oka. De amikor felébredt. ha több emlékem lenne róla. és az asszony állandó rettegésben élt. de rendes ember. akármilyen finoman is mondja. hogy Lady Rutherford hajlamos a pletykálkodásra. – A király nevében! – tette hozzá Judith. ami jelezte. Jillian izgatottan várta. Mellyora nem törődött Judith Rutherford megjegyzésével. a haja gesztenyebarna. az anyja egykori barátnője. – Nem volt olyan magas. Mindenkire haragudott. amikor a király arra kéri. Miért halt meg? Miért hagyta magára? Amikor elaludt. lebiggyesztette az ajkát. egy érzéki szépség. hogy kedves-e vagy rendes. pedig ő sokkal szívesebben maradt volna egyedül. aki nem szereti őt és nem bízik benne – még akkor is. hogy meggyóntassa. amelyet a szertartáson kellett viselnie. Judith nem válaszolt. a szeme zöldebb.14. hogy dacoljon a szerelem törvényével. amikor Mellyorára ráadták a finom. És az édesanyád imádta őt – mondta Lady Dougall Mellyorának. Hogyan tisztelhetné azt a férjet. bárcsak édesanyád láthatna most! – kiáltott fel. Lady Mary Dougall karcsú és elegáns volt. aki nemrég özvegyült meg. Olyan mosollyal nézett Mellyorára. 113 . mert csak nagyon későn merült álomba. – Hát igen. – Bárcsak itt lenne az édesanyám. Darrin is a királyt szolgálta. Sarah MacNiall. Rosszindulatot látott a tekintetében. még az apjára is. hogy apád kegyetlen vadállat volt. hogy Isten nem várhatja el tőle az engedelmességet.

és biztos vagyok benne. és az ajkán bujkáló mosoly és a tekintete. és akkor a férjek maradnak egyedül. A házasság nem mindig a legkívánatosabb állapot egy nő számára. nagyon reménykedik abban. – Mindjárt kezdődik a szertartás. hogy mennyi mindenért kell megbocsátania. akik a függetlenségre vágynak. – Nem szabad veled találkoznom. – Én ezt nem tudom végigcsinálni. – Újra elmosolyodott. erős sörre. – Nem tudom megtenni – suttogta. Amikor végre egyedül maradt Jilliannel. Egyáltalán nem félek. szükségem van valamire. Mellyora észrevette. Az egész erőd arról suttog. semmi több. – A férfiak akkor házasodnak. hogy az ajtó nyitva maradt. Sarah nekitámaszkodott a kandalló párkányának. hogy nem engedi magát felidegesíteni. és a csatáknak soha nem lesz vége. menjen férjhez. Lassan és rémülten megfordult. Nem is tudja. Waryk állt ott. hogy az a gonosz boszorkány felidegesítsen! Nem hiszem el. remekül nézett ki a tartánjában. és mégis úgy tűnik. gondolta Mellyora. Nagyon szép vagy. ami igen nagy érték. hogyan próbáltál elmenekülni ez elől a házasság elől. vagy meghalnak. hogy Mary sem olyan ártatlan. aki parancsolgatna neki. Nem szabad hagynod. gyógyszerre. Jillian felmordult. Egyszer azt mondták Eleanorának. – Mit csinálsz itt? – kérdezte Mellyora. és hogy miként aláztad meg Warykot. Judith. ha megkorbácsolnának. – Annál pedig senki sem lehet bátrabb. hogy szabadon választhatnak. de mosolygott és megköszönte. Mellyora hátán végigfutott a hideg. Most pedig azt csinál. hogy kit választ és mikor – mondta Sarah. Megtartja a függetlenségét. Mivel sok házasságról mások döntenek. – Kár. ő szerencsésnek mondhatja magát. hogy Mellyora meghaljon. Odakacsintott Mellyorának. bármire. mert nem talál még egy ilyen lovagot. – Közelebb ment Mellyorához. hogy új feleségek után nézzenek. hogy még egyszer férjhez megy. megrázta a fejét. nem kapják meg. Ott van például Lady Eleanora of Tyne. hogy nem a csatamezőre céloz. – Sohasem voltál gyáva. A legtöbben azt szeretnék. Sok nő szívesen lépne a helyedbe. Sarah. ahogy Mellyorára nézett. és halkan azt mondta: – Remélem. és Mellyora úgy érezte. És most már mindjárt itt az idő. gyertek! – kiáltott Mary. – Lady Eleanora nagyon értelmes asszony. és elnézett Mellyora feje fölött. Megnézheti. – Ó. Mellyora. hogy a király nem engedi meg nekik – mondta Mellyora bűbájosán. és elmosolyodott. persze! Bizony sok vagyonos meg nem vagyonos nő álmodozott a nagy Laird Lionról! Néhányan még álmukban is látták. Azt mondják. Én nagy becsben fogom tartani a függetlenségemet – mondta Sarah. Rosszul érzem magam. Mellyora. Senki sem lép be az életébe. amit akar. – Segíts nekem. minden rendben lesz. – Megszorította Jillian kezét. borra… Jillian megköszörülte a torkát. – Gyönyörű vagy. mint amilyennek képzelte. betegségben. amely keresztül volt vetve a vállán és egy sólyom alakú melltű tartotta a helyén. de ha Waryk nem veszi feleségül. Mintha Sarah azt akarná. míg a templomba nem érünk.– Laird Waryk a király bajnoka – mondta Lady Dougall. úgy tűnik. miközben kitessékelte a két nőt a szobából. Indulnunk kell a templomba. Igazad van. A feleségek özvegyen maradnak. – Meg kell tenned. – Eleanora közeli barátnőnk. – Hát igen. italra. akkor senki máshoz nem megy. Mellyora elhatározta. 114 . amikor kell. Gyerekszülésben. hogy azok. és Sarah egy kicsit el van keseredve. a vőlegényed mindent meg fog neked bocsátani. – Annyi férfi meghal. Lady Dougall megállt és megcsókolta Mellyorát az arcán. és ő szót fogadott. hogy félsz tőle! – Én nem félek tőle. hogy mit csináljon – mondta. világosan elárulta. balesetben. Mögötte Angus állt.

hogy a szeretőd a templomban van-e. és elindultak. Mellyora pedig ment vele. Már mondtam neked. –Mehetünk. végigsétáltak rajta a szürkületben és megérkeztek. Mellyora továbbra is Warykot nézte. gondolta magában. különösen szigorú férfi. Köszönetképpen rámosolygott. – Idd meg és menjünk! – mondta Waryk türelmetlenül. Ha Eleanora ott ülne az egyik padsorban nem messze az oltártól? – kérdezte Waryk. amikor a püspök odament hozzá az áldozati borral. Waryk szemrebbenés nélkül állta tekintetét. Ő és a Kéksziget most már Waryké. Egy kicsit. szűkszavú. hogy a leendő férje fürkészve figyeli. az lesz – mondta halkan. és Mellyora alig tudott lépést tartani vele. Rengetegen gyűltek össze a templomban. Hozd ide gyorsan! – Halkabbra vette a hangját és csak Mellyorához beszélt. hogy sok tanúja legyen. hogy feltette ezt a kérdést. kedvesem! Ez nem kérés volt. Megérkeztek a templom bejáratához. 115 . – Azt mégsem tehetjük meg. nem? Tulajdonképpen segíthetek neked. – Nem szeged meg az ígéretedet? – Te megszeged? Mellyora a fejét rázta. hogy a folyosóról kiléptek az udvarra. – Menjünk! Úgysem számít! – mondta végül zavartan. a szeretőd is a templomban van? Mellyora meglepetésére Waryk megállt és ránézett. – Légy óvatos. mintha minden egy álom része lenne. A király türelmetlenül várakozott a templom hátsó részében. ő kísérje Mellyorát az oltár elé. készen állva arra. Angus. – De igen. és ezt mindenkinek tudnia kell. A férfi olyan indulatosan nézett rá. Mellyora egy pillanatra kényelmetlenül érezte magát. hanem megfontolásból rendez neki ilyen pazar esküvőt. ha nem tudja. – A templom egészen tele van – mondta Waryk könnyedén. – Mi? – Ha ott lenne. Mellyora. Mellyora letérdelt és lehajtotta a fejét. Talán el is érzékenyült volna. hogy itt vagyok. Az most jót fog tenni. és érezte. – Mondd csak – kérdezte elakadó hangon –. – Én mindig megtartom a szavamat.– Á. hogy megiszod az áldozati bort az esküvői misénken. nem? – kérdezett vissza Mellyora. mit adhatnánk az úrnőmnek. – Bízz bennem! A jövő fog számítani – ígérte neki Waryk. – Számítana? – kérdezte. Egyre csak azt mondogatta magának. hogy mint gyámapja. Belül ezer gyertya ontotta fényét. – Tessék? – Azt kérdeztem. hogy Waryk most szórakozik. nem pedig valóság. Mellyora nem is vette észre. Ott egy kancsó bor. és ott volt a püspök. Az oltárhoz vezető út végeláthatatlannak tűnt. Örült. – Ugye… ugye nem… – Mit nem? Mellyora megnedvesítette az ajkát. egy sovány. – Semmi sem számít. Angus odavitt neki egy kupa bort. Waryk elindult. hogy a király nem szeretetből. vagy csak bolondot csinál belőle. nem? Mellyora nem tudta. Karon fogta a lányt. hogy megitta a bort. Segített a bor. hogy a fény fölött jár… Egy kórus énekelt. De nem érdekelte. férjhez adja és tegyen pontot a dolog végére. de azért jó. Laird Lioné. Waryk karon fogta. és úgy tűnt. nézz utána. Waryk sietett. hogy Mellyora már megbánta. – A király gondoskodott róla. Mintha a beszéde sohasem érne véget. ne veszítsd el a fejedet! – figyelmeztette Jillian.

Neked és Waryknak. miközben arcon csókolta Mellyorát. gondolta. a vendégek pedig körülvették. Nem tudott szabadulni az öleléséből. és az érzékei emlékezni fognak.Aztán meglepetten vette észre. – Idővel még hálás leszel nekem – mondta a király. Tisztességes csókot várt… nem ilyet. Mellyora megbotlott. az apád büszke lenne! – A király magához ölelte és homlokon csókolta. és az ő érzései őszinték voltak. Te aranyszőke vagy. mint az istenek… gyönyörű gyerekeitek lesznek! Mellyora torka összeszorult. Daro dacolt volna a királlyal miattad. ő fekete. a nyelve behatolt. Nem fog vitatkozni Daviddel. és amikor az megérkezett. Kemény. – Ó. és több mulatságot követelhet. Hallotta a tömeget. De mindannyian élünk és boldogok leszünk. Waryk teljesen magával ragadta. gondolta kétségbeesetten. – Szükség van egy kis látványosságra – válaszolta Waryk. erre a 116 . Óvatosnak kell lennie. duzzadt. Nem emlékezett rá. Megpróbált kiszabadulni. mert máris Anne ölelte meg. Mellyora nem válaszolt. és átölelte. A hátán remegés futott végig. átnyújtott egy kupát Mellyorának. Aztán érezte Warykot. ahogy megérinti. Lady Dougall odament Mellyorához. – Köszöntő! – kiáltotta a király. – Sosem láttam még nálad szebb menyasszonyt! – Sosem láttam még olyan menyasszonyt. szörnyűséges dolog történt volna. akkor fog megkönnyebbülni. miattam. Kivezette a feleségét a templomból. rendíthetetlen. és olyan melegséget érzett. – Legközelebb a te esküvődre kerül sor – mondta Anne-nek. mint amennyivel Waryk szándékozta elszórakoztatni őket. hogy soha ne felejtse el. – Gyönyörű voltál. hogy az ajka nedves. az örömkiáltásokat. egyet pedig magánál tartott. – Büszke lenne? – kérdezte halkan. harcolt volna a király ellen és meg is halhatott volna. és szerette volna letörölni Waryk csókját. hogy megint áll. Mellyora. soha. A tömeg könnyen nekivadulhat. Ha majd elmegy innen. hogy ő ebben egyáltalán nem akart részt venni. Ha a férjed nem lenne. legnemesebb pár. Először nem tudott megszólalni. Felemelte a kupáját. de elmosolyodott. Mellyorának nem volt szíve emlékeztetni Anne-t arra. Az ujján ezüst berakásos gyűrű csillogott. Harcos lovag. hogy elinduljanak. a szeme előtt tűz táncolt. és megfordult. elbűvölő! Ti ketten vagytok a legszebb. és nagyon puha… Remegett. mint a szikla. különösen most nem. De nem számított. Csak le kell hunynia a szemét. amilyet elképzelni sem tudott. miközben hallotta. és a tömeg elhallgatott. még ha az új férjével is. viszonozta Anne ölelését. hogy hozzon bort. David intett az egyik szolgának. és mindketten olyan magasak. de Waryk elkapta. amikor az udvaron folyt a bor a hordókból és a szolgák kivitték az esküvői lakomára megterített asztalokat meg az ételeket a holdfényes szabad ég alá. mikor állt fel. Csókolózott már azelőtt. Soha nem fogja tudni letörölni. – Mit csinálsz? – suttogta dühösen. ismerte a finom izgalmat… Nem kapott levegőt. Mellyora összeráncolta a homlokát. Az ajka rátapadt az ajkára. és egy kicsit megdönti a fejét. mint az acél. a testéhez tapadó férfitesttől. a jóindulatú nevetéseket. Waryk ajkai elnyelték az övét. Waryk már most biztosította. aki nálad közelebb lett volna az ájuláshoz! – mondta Sarah. – Az egyesülés hatalmára és erejére. Megfogta Mellyora kezét. és a püspök férjnek és feleségnek nyilvánította őket Isten és a megjelent tanúk előtt. Mellyora érezte. az ujjaival a hajába túr. – Én olyan hálás vagyok. a püspök a torkát köszörüli és az egybegyűlt vendégek nevetnek és elismerően kiabálnak… Waryk ajka elvált az övétől.

lassú mozdulatokkal összefonta a haját. Az előtte álló éjszakára semmiképpen sem. Lehűtötte a benne égő lázat. Jéghideg volt. Igaza volt. Aztán az erdő mélyén álló kunyhó hirtelen nagyon közelinek tűnt. Laird Lion! Olyan nőt vettél feleségül. és a sok feszültségtől megszabadulva. – Nahát. valamint a mi egységes Skóciánkra! Mindenfelől éljenzés hangzott föl. Még egyszer bevizezte a nyakát és az arcát. hogy nem kellett beszélgetniük. Túlságosan gyorsan vágtattak az elkerülhetetlen felé. hol a másik emberrel. Waryk egy darabig tűrte. gondolta. A fiatal nő lassan elmosolyodott. végig az északi ösvényen. – Kapjuk el őket. húzva az időt. hogy Waryk emlékszik még az ígéretére. és azoktól. és a fiatal férfira emeli a kupáját. aztán elölről kezdte az egészet. akit a legtisztességesebbnek tartanak ebben az országban. Mellyora odaszaladt a vízhez. Egész éjszaka lovagolhatunk. hogy szinte semmi másra nem tudott gondolni. – Tovább kell mennünk. és Waryk füttyentett. de nagyon lassan. őt is és Warykot is elkapják. az pedig rettenetes lenne. Mellyora nem mert Waryk felé nézni. hogy ne lógjon bele a vízbe. a férfi feláll mellőle. barátjától. Az első húsz percben vágtattak. Mellyora vizet kért. gyertek. majd ő is felugrott mögé. Sarah rámosolygott Mellyorára. megmosta az arcát. Biztosan viccelődik vele. hogy elvörösödik az arca. – Mit csinálunk? – kérdezte Mellyora suttogva. aztán valamit súgott a lovagnak. de nagyon finom. a férfi pedig talpra állította. Valamivel később a díszasztalnál ült a férjével. A lovak az istállóban álltak bekötve. Mellyora megitta a borát. Keresztülvágtattak a kapun. most kezdődik a móka! De őket nem fogják elkapni. eljöttek a várból. aztán Waryk ügetésre fogta lovát. és fogadta a jó kívánságokat a király egyre növekvő számú vendégétől. Amikor egy patakhoz értek. – Csodálatos a víz. és gyorsan csinál valamit. ámulatot keltett. De annyi minden zajlott körülöttük. uram! Megbizonyosodhatunk róla? Mellyora tudta. akiket azelőtt sohasem látott. – Fogjátok el őket! – kiabálta valaki jókedvűen. ahogy méltóságteljesen végiglépdelt az udvaron. uram. Waryk betartotta a szavát. Sarah volt az. Érezte. Mellyora elfordult. nevetgél és biztatgatja. hogy lássa. és vidáman elkurjantotta magát: – Ágyba. mint a villám. – Elmenekülnek! – kiáltotta valaki. levetkőztetik és egymás mellé lökik őket. s országunk ereje egyesül. az arca kipirult a bortól. Nagyokat kortyolt. 117 . A fiatalember hirtelen felállt. ismerősétől. A király mutatványosokat hívott: udvari bolondokat. nézi. varázslókat.házasságra. Telihold van. és Waryk megitatta Mercuryt. aztán türelmetlenül megszólalt. Lady Rutherford a férje mellett ült. és Mercury gyors volt. Érezte a szívverését. amelyben nagyszerű családok és emberek. bűvészeket. minden mozdulatának erejét. Sarah egy részeg lovag mellett foglalt helyet. – Megszökünk – mondta Waryk. Waryk mellére hajtotta a fejét. de érezte. és megfordult. amely az erdőbe vezetett. Elvitte az asztaltól. a bajnokomra és a feleségére. ami különös módon fenyegetőnek hatott. A férfi lesegítette a földre. Annyira el akart szökni az erődből. Volt valami gonosz a fiatal nőben. ki az éjszakába. Az este folyamán egyszer valami furcsán kínos érzés kerítette a hatalmába. Mercury megjelenése a színen. a kalapja félrecsúszott. Ha a tömeg megvadul. táncosokat. Mellyora lehunyta a szemét. aztán ivott újra. Elértek a díszasztal végéhez. Későre járt az idő. Waryk felemelte Mellyorát és feltette a nyeregbe. már ilyen későre jár! Úgyhogy. hogy Sarah szándékosan okoz neki kellemetlenséget. itt-ott megállva és egy-egy szót váltva hol az egyik. majd megállt a gazdája előtt. ha egy pillanatra megbocsátasz nekünk… Kinyújtotta a kezét Mellyora felé. aki megfogta. és nagyon remélte. élvezte a szelet.

– Gyerünk! Mellyora nem akarta. sem a forralt bor. úgyhogy kelletlenül. nem nézett a férfira. aztán lesegítette a lányt. férj és feleség lettek. kedvesem. Amikor visszaért Mercuryhoz. sem a gyertya melege nem tudja most már eltakarni az igazságot. Az életben tényleg mindennek megvan az ára. Waryk hátralépett és Mercuryval foglalkozott. de felállt. és szomorúan nézte a kunyhót. Lassan ügettek a kunyhó felé az erdőben. és könnyedén visszaemelte maga elé a lóra. pillanatok alatt odaértek. Semmi sem volt álom. Úgy tűnt. Ő pedig ott állt az erdőben egy tisztáson. Feleségül ment hozzá. hogy érte menjen. Ideje megfizetned az adósságod! Mellyora szeretett volna kiszabadulni az öleléséből. 118 . de nem volt rá szükség. – Itt vagyunk. Waryk leugrott. Waryk lenyúlt érte.

Őrület! Hogyan is juthatott el idáig! Sokkal okosabbnak kellett volna lennie. de eladta volna a lelkét is. sajtot. egészen más törvények. Azt hitte. A szigeteken a régi szokások teljesen mások voltak. Mellyora látta. Tüzet raktak a külső szobában és a hálószobában lévő tűzhelyben is. Ajkához emelte a kupát. fejezet Mellyora Waryk előtt ment. voltak törvények. beleolvadhatna az egyik tölgyfába… – Mellyora! Reszketett. hogy a régi szép időkben neki joga lett volna saját birtokkal rendelkezni. A tűzön egy nagy edényben víz melegedett. Egyszerű fehér hálóruha hevert az ágyon. Ha sor került volna rá. menj be! Mellyora édesanyja mesélt neki történeteket az erdőről. és kinyitotta a kunyhó ajtaját. hogy ugyanúgy fog tovább élni. aminek jönnie kell. hogy annyira naiv volt. amelyre párnákat és szőrméket raktak. amikor Waryk megszólalt a háta mögött. fegyverzetet. fél és boldogtalannak érzi magát.15. Ő nem hívott volna skandináv zsoldosokat. hogy segítsenek harcolni a király ellen. hogy a feudális törvények nem igazságosak. Manók és nimfák éltek a hatalmas tölgyfákban. ugye? A lány nem válaszolt. De ez a hála egyáltalán nem könnyíti meg a helyzetét. – Igazi szerelmi fészek. mert kitakarítottak. az erdő mélyén. nagybátyja is maga választotta hazáját: Skóciát. Akkor eszmélt fel. kardokat és hatalmat. hogy bármit mondhat vagy tehet – úgyis el fog szökni. Arra gondolt. hogy meleg legyen. hogy megszökhessen a király parancsa elől. Daro elég erős ahhoz. jól képzett harcos. amikor ezt a helyet javasolta. Hálával tartozik Waryknak. hol pedig akadályozták az embereket. akkor ő harcol maga. és valószínűleg meghal. De aztán a király érte küldött. Waryk kicsoda. 119 . hogy csak beszélnie kell Daviddel. Waryk nem érti őt meg. Gyászolta az apját. Bűvös lények. hogy a normannok nem hódították meg Skóciát. és élni a maga életét. és ő abban a hiszemben érkezett meg Stirlingbe. Most már bánja. aztán jöjjön. – Mellyora. Valaki már járt ott előttük. és nem mert hátranézni. kenyeret és bort. akik különféle trükköket csináltak. durva felületű asztalra ételt raktak: füstölt húst. és kockára tette nagybátyja életét. és minden rendben lesz. Biztos volt benne. Ajtó választotta el a hálószobát a külső szobától. hogy egy kádat készítettek oda neki hófehér törülközőkkel. Nem tudta. Waryk töltött. – Megkínálhatlak egy kis borral? – Igen. Mellyora észre sem vette. aki mindent meg fog érteni… De most itt van egy kunyhóban. szappannal és parfümökkel. mint addig. amikor megérkeznek. ez a jutalom az ő birtoka volt. Waryk a király embere. Fájdalmas volt ilyen tisztán látni utólag. Bárcsak eltűnhetne a levegőben. ha az életét kockáztatja a királyért. A nőket jogokkal ruházták fel. ami esetleg már kihűlt. amiért megakadályozta a háborút. sőt inkább nehezíti. de ismeri a normann építkezést. hogy újat lehessen tölteni ahhoz. hogy megmentse. Akárcsak apja. és kiitta a tartalmát. a normann törvényeket. ahol egy nagy. őrült volt. hogy már percek óta áll mozdulatlanul az ajtóban. és azzal vigasztalta magát. hol segítették. és átnyújtotta a kupát Mellyorának. – Kapsz még egyet. Még mindig szerette volna szétkürtölni. aki skótnak tartja magát. Jutalmat tűztek ki neki.

befonta a haját. semmilyen segítségre nincs szükségem. és ráeszmélt. nem egészen úgy Mellyora szorosan magához ölelte az egyik szőrmét. – Már elég régóta a kádban vagy. belebámult a vízbe. Mellyora odahajolt az ágy melletti gyertyákhoz és elfújta. – Mit ígértem? Waryk mosolygott. az érzés. – Mellyora? – Te gazember! – motyogta mérgesen. Kibontotta a haját. És én is. hogy árnyékban volt. Nem fog belehalni.Töltött még egy kupa bort. amit felkorbácsolt benne. levetkőztetnek. Jillian járt itt: ő tette a vászontörülközőt a tűzhely melletti székre. – Szükséged van segítségre a vetkőzéshez? Először úgy gondoltam. vagy megszégyenülni a barátaim és férfitársaim előtt. mert biztos volt benne. a diszkréció fontosabb. Ahogy ígértem. és nem kértelek arra. mint a segítség. Belétöltötte a maradék forró vizet a kádba. 120 . de még mindig mosolygott. De eszébe jutott. Idegesen állt az ágy mellett. és belebújt. – Én is úgy látom. hogy a kádban még mindig gőzölög a víz. hogy Waryk szeme végigpásztázza. Warykra nézett a halvány tűz fényénél. hogy ez egyáltalán nem lesz így jó. úrnőm. Eszébe jutott Waryk érintése. ha a stirlingi erődben maradtunk volna. Igen. de éppen amikor Waryk belépett a szobába. a csókja. – Hogyhogy nem? – Nos. hogy eloltotta a gyertyákat. Házasság. betartom a szavamat! – mondta mérgesen. aztán kiszállt a meleg vízből. hogy talán szeretnéd. anélkül hogy a férfi megérintené. és nem szeretnélek sürgetni. A férfi leült az ágy végébe. A tűz fényével nem volt mit tenni. más nők is férjhez mennek. Meg persze a nők előtt is. ami leomlott a vállára. Úgy érezte. – De nem ezt ígérted. ha Jillian itt lenne veled. mire beugrott az ágyba és betakarta magát a szőrmékkel. és örült. hogy Waryk bármelyik pillanatban kinyithatja az ajtót. mintha a fehér hálóruha teljesen átlátszó volna. A hálószobában Mellyora látta. És felidézte az ízét. – Először is. betartotta a szavát. – Most már bejöhetsz – mondta Mellyora. De itt vagyunk. és keresztbe fonta a karját a mellén. – Vár a kádad. és most nagyon meleg volt. – És most mi lesz? – motyogta. akkor egy részegekből álló jókora kis banda körbevesz bennünket. Nem is olyan szörnyű. hogy megint érzi azt a furcsa forróságot. de aztán úgy döntöttem. Érezte. hogy rágondol. hogy ezt a szánalmas helyzetet ilyen szórakoztatónak találja. és nagyon haragudott rá. hogy eszébe jut. csak attól. és Mellyorát nézte. ahogy kezdett kinyílni. aztán elhaladt Waryk mellett. hogy kucorogj az ágyon a takarók alatt… – Én nem kucorgok. – Igen. de… Mellyora nagyot sóhajtott. és a szeme vidáman csillogott. egyszerűen csak itt vagyok. megbámulják meztelen testünket… Kénytelen lettem volna eleget tenni kielégítésre vágyó buja ösztöneiknek. az illatát… – Kedvesem? – Kopogás hallatszott az ajtón. Én pedig itt vagyok. A férfi felállt. amikor a hálószobára mutatott. szerelmesek lesznek… Nem lesz olyan szörnyű. Felhajtotta a bort. – Már bent vagyok. – Hogy érted ezt? – Úgy értem. Betartod a szavadat? Mellyora ránézett Warykra. aztán levetkőzött. hogy Waryk odamegy hozzá. Waryk meghajtotta a fejét. és örült. – Nem. ezért gyorsan felkapta a hálóruhát. úrnőm! Mellyora fogcsikorgatva kibújt az ágyból. és beleereszkedett a vízbe. és betekerte magát a törülközőbe. szállj ki az ágyból! – Miért? Waryk összeráncolta a homlokát. – Hát. – Kelj föl. és becsapta maga mögött az ajtót. Mellyora összeszedte minden erejét. Hallotta az ajtó nyikorgását.

légy bátor. és letette a kupát. De csak össze-vissza beszélt. Mellyora kiegyenesedett. Szinte csak magának suttogva. és megcsókolta. hogy semmivel sem bosszanthatta volna fel jobban. – Ez így nem lesz jó – mondta. és Mellyora rájött. és a kezével intett. ha tovább folytatják. hogy ne imbolyogjon. Én… – Megesküdtél. hogy betartod a szavadat cserébe azért. Mellyora érezte a férfi testének erejét. teljesen fegyvertelen vagy. – Te is. Kortyolt egyet a kupából. De miközben szitkozódott. Waryk elmosolyodott. – Megfogta Mellyora kupáját és kiment a külső szobába. amely végigfut rajta. – Vedd le! – mondta halkan. amit kivált benne. hogy szörnyű legyen. érzéki… és szótlan. ő pedig odament a nagy tűzhely előtti asztalhoz. és nem kellett volna ilyen izgalmat éreznie. A lány remegett. gyönyörűek a fogaid. és megállt Waryk előtt. – Ez így egyáltalán nem igazságos. Waryk játszadozik vele. miközben ivott. – Szóval észrevetted. Égette belül. és még szerencse. se a kardod. a haja volt. – Fordulj körbe! Mellyora engedelmeskedett. Szíve egyre hevesebben vert. 121 . vissza a józan valóságba. – Persze ma este nincs nálad se a késed. és az ajkával megérintette felesége ajkát. még egy kis bor. – Kedvesem. Azt hitte. hogy itt fogsz velem találkozni. Waryk közelebb intette magához. Waryk továbbra is mosolygott. kedvesem. – A hálóruhám… – Vedd le! Mellyora megint érezte. gyere ki ide! Ahol nagyobb a fény. kedves. és magához húzta. Félt az érintésétől és vágyott utána. Meglepően gyengéd mozdulatnak tűnt. – Én? Soha! – felelte a férfi. eltörik az állad. talán azt szerette volna. érintésének melegét és vitalitását. hogy lelkében fellobban a harag tüze. Waryk nem töltött a másik kupába. Megfogta a lány kezét és arcához vonta. attól. Waryk hosszan nézte. és felhúzta a szemöldökét. amit érezni fog. – Ahhoz képest. ha annyira összeszorítod a fogaidat. és a lány ismét megízlelte a férfi csókját. ami rajta maradt. Ajka szétnyílt. Kötelességnek fogta fel. a végtagjain és a… Waryk ajka elvált a lány ajkától. mert nem tudott volna állva maradni. Még a hangja is simogatta. – A nagy Adin lánya fél? – kérdezte Waryk. Aztán elmosolyodott. és egyetlen öltözéke. – Kedvesem – dünnyögte a férfi. Szemében vágy tüze égett. Nem. És tudod.– Hm. ahogy ígérted! Mellyora szótlan maradt. nagyon félt attól. A lábából kiszaladt az erő. Egyik kezével átkarolta a lányt. azt hiszem. A férfi nekitámaszkodott az asztalnak. elkezdte átkozni Warykot. aztán erőt gyűjtött. – Mellyora pontosan tudta. miközben felemelte a boroskupát –. – Igen? Milyen szerencse! A tieid is elég szépek. hogy Waryk fogta. levette a hálóruhát. amikor kifordította a tenyerét. – Szerintem be kéne tartanod az ígéretedet. – Mi nem lesz jó? – kérdezte zavartan. és hátralépett egyet. Aztán azt ígérted. szörnyű lesz. hogy tűrhetőek a fogaim. Mellyora lassan átsétált a külső szobába. – Az a hálóruha. – Gyere… Mellyora ott állt előtte. hogy a bort magának szánta – nem neki. merész és vakmerő! Gyengéd. ilyen forróságot. – Gyere ide! Mellyora megint szitkozódni kezdett. és erre Mellyora nem volt felkészülve. – Szerintem neked kéne visszajönnöd. Ugyan már. Szabad kezével megemelte egy kicsit az állát. Mellyora megrázta a fejét. meglepődött. Waryk intett neki. hogy normann vagy. hogy elszökhess az erődből.

hogy nem bízol meg bennem… – Most a lényegre tapintottál! – Te azt hiszed. hogy majdnem felkiáltott. és pofon akarta vágni férjét. Aztán rádöbbent. hogy a te jóvoltodból nem kellett a király részeg vendégeit elszórakoztatnunk. kedves Laird Lion. ha akart volna. hogy egy órán belül halott lesz. Menj lefeküdni! Mellyora a fogát csikorgatta és nem mozdult. Ő azonban nevetett. mi fog engem megakadályozni abban. meg sem tudott moccanni. Komoly erőfeszítésébe került. hogy hány más nőd van még. finom mozdulattal megfogta az állát. Úgy érezte. – Nem tudnál egyszer elfogadni valamit szó nélkül és jó szívvel? – Úgy érted a kedvességedet? – kérdezte Mellyora. de visszafojtotta a dühét. a bordáit. és a szeme megint szinte teljesen fekete volt a tűz fényében. Mellyora megpróbált nem tántorogni. – Szóval nem is akartál megnősülni.– Nyugodtan csábíts el és fizesd vissza a kölcsönt. a múlt az. Waryk nem válaszolt. – Felemelte az egyik kezét. Csak azért kényszerítette rá ezt az egészet. De akkor sem tudott volna megmozdulni. Waryk valószínűleg rádöbbent. akkor az általad oly hőn áhított szabadsággal és függetlenséggel fogsz továbbélni… egyedül egy kőtoronyban. De lehet. úrnőm. És köszönöm a ma estét. hogy az ijesztőbb és hátborzongatóbb volt. hogy talán fájdalmat okoz. és szinte hihetetlen módon. aki ijedtében hátralépett. a testét elöntő forróság elviselhetetlen. a hasát. akkor szemrebbenés nélkül érvénytelenítenéd ezt a házasságot. az elmúlt. – Nos. nem bírt állni. – Átkozott? Lehet. és nem próbált meg kiszabadulni férje szorításából. egyszerűen arról van szó. mert elengedte Mellyorát és hátralépett. sőt időnként még rokonszenvet is éreztem aziránt. most már ő az úr a házban. Én nem is ítéllek el érte. és felemelte. igaz? Van szeretőd. Mellyora egy darabig csak bámult Warykra. és ha te netalán túlélnéd a haragomat. ígérem. A lány legszívesebben darabokra tépte volna. 122 . hogy egy másik férfi gyermekét hordom a szívem alatt. csókolj meg… Ajkuk összeért. Waryk bámulta. Mellyora halálra váltan állt. hogy szinte fájt. Úgy összeszorította a fogát. – Úrnőm. úrnőm. most élni fogok azzal a függetlenséggel. hogy a férfi azon az estén nem is akarja megkövetelni tőle házastársi kötelességét. Mellyora teste megfeszült. akkor tudod. Az ajkuk szinte összeért. A férfi olyan visszafojtott suttogással szólalt meg. Nem kapott levegőt. hogy annyira szabad akarsz lenni. hogy beléptem az életedbe. majd gyengéden hozzátette: – És nagyon közel állsz ahhoz a tökéletességhez. hogy ökölbe szorított keze ne lendüljön a magasba. – Te átkozott gazember! – sziszegte a lány. Tehát csak bosszúból. Waryk keze végigsimogatta a testét. és ha így lenne. a melleit. intett Mellyorának. amikor csak akarod – dünnyögte Waryk. kedves férjemuram. hogy csak fáradt. a csípőjét. – Ami volt. ami azelőtt történt. egyszerűen csak érezte a férfit… Aztán Waryk váratlanul elhúzódott tőle. Waryk türelmetlenül kifakadt. és persze azt. És csak Isten tudja. aztán újra a melleit… és Mellyora majdnem felsikoltott. amit rólad híresztelnek. Egyet lépett felesége felé. és a szeme szikrákat szórt hirtelen támadt dühében. mint bármilyen ordítás. imbolyogni és elesni. Waryk kinyújtotta a kezét. hogy bebizonyítsa. De félt megérinteni. és olyan erővel ragadta meg az állát. hogy szeretőd van. hogy hogyan kell betartani az ígéreteidet – mondta közömbösen. De azt mondd meg nekem. De ha valaha is megsejtem. – Valld be. hogy visszavonulhat. hogy a jövőben más férfiakkal találkozzam? Waryk kihúzta magát. amivel megajándékoztál. – Hát akkor – szólalt meg Mellyora motyogva –.

És gyerekei is lesznek. a melegét. De most egyedül volt. De most rajta a sor. hogy nincs egyedül. Nem bízik meg bennem. Majdnem kiugrott az ágyból. Lassan besétált a hálószobába és befeküdt az ágyba. amikor ő megesküdött. Mellyora sok mást is mondhatott volna. egyszerűen csak nem akartam megalázó helyzetbe kerülni – mondta Waryk ingerülten. Még órákkal később is ébren volt. Waryk még egyszer nem fog hozzányúlni. és mert szüksége van a Kék-szigetre. – Rendben van. és aludj egyet! Szeretnék mielőbb a Kék-szigetre érni. hogy nézi. amiért játszott vele. Kigúnyoltál. Úgy tett. és azon tűnődött. amit annyira akart. Pontosan olyan lesz a házasságunk. amikor Waryk hozzáért. s egy darab fát farigcsált. bár továbbra is úgy tett. Persze azzal még várni kell. és mert hazugnak gondolta. amikor elejétől fogva tudtad. Néhány perc alatt sokat tanult a férjétől. 123 . Félrehúzta az egyik ablak elé kiakasztott nehéz bőrt. vagy ne próbáljon meg elszökni? Szótlanul visszament a hálószobába. mintha aludna. Dühös volt. ha kérte volna. Ez nyilvánvaló. hogy neked kedveskedjem. Mozdulatlanul feküdt. és elhatározta. de érezte. sőt semmiféle érzelmet iránta. Ujjaival könnyedén végigsimította a haját. mert a király embere. érezné az erejét. életet adó melegségére. Nem látta Warykot. és gondoskodik róla. és kinézett a holdfényes éjszakába. különös módon sértettnek érezte magát. miért érzi magát még mindig olyan izgatottnak. És nagyon fáj. vajon miből gondolja olyan határozottan. hogy viszonya volt valakivel. Amikor biztos volt abban. De nem jött álom a szemére. majd halkan odament az ágyhoz. A hűséges Angus kint ült egy tölgyfa alatt. és még szerencsétlenebbül érezte magát. amilyet én akartam. Megkaphatta volna. teste illatára. és kiment a külső szobába. azon gondolkodva. Észrevette. Nem azért tettem. Laird Waryk! Aludj jól! Megfordult. hogy Waryk kimegy a házból és füttyentve odahívja Mercuryt. mert reszketett a hidegtől. milyen lenne. Ma éjjel nem. Vajon azért van ott. Ő a Kék-sziget lairdje. hogy Waryk érzéseit kigúnyolja. vagyis névleges. megkínoztál és bosszút álltál. Mellyora felkelt az ágyból.– Nem kell köszönetet mondanod. Szép dolog így kezdeni egy új életet! Hűvös tekintettel Warykra nézett. Azon töprengett. Még mindig dühös volt Warykra. mintha aludna. Waryk nem akarta feleségül venni. hogy nem mutatja ki a haragját. Valahogy sikerült mozdulatlannak maradnia. és közel állt ahhoz. Végig hagytál gyötrődni. Emlékezett a csókja ízére. gondolta. Azon tűnődött. hogy elment. mert biztos akar lenni abban. Örülnie kellett volna és boldognak lennie… De egyáltalán nem volt boldog. amikor Waryk visszajött. amikor hallotta. Lefeküdt. ha Waryk karjaiban feküdne. hogy nem hordja más férfi gyerekét a szíve alatt. nagyuram! Kiszórakoztad magad. hogy sírva fakadjon. Sarah szavai csengtek a fülébe. és megpróbált aludni. de menet közben érzékien ringatta a csípőjét. Egy szőrmével körbetekerte magát. Jó éjt. csak azért tette. Betekerte magát a szőrmékbe. a hálóruháját is otthagyta. de furcsán reményvesztettnek érezte magát. Érezte a tekintetét. fázott és szerencsétlennek érezte magát. az oltalmát. a férfi vajon hová megy és kinek az ágyában tölti az éjszakát. hogy Mellyora ne tűnjön el az erdőben. hogy megvédje őt az erdőben leselkedő veszélyektől? Vagy inkább a foglya. – Menj lefeküdni. hogy nem. és szorosan behunyta a szemét a csaknem teljesen sötét szobában. Elmosolyodott. hogy megnézze Mellyorát. miközben a férfi lecsatolta a kardot és levette a csizmáját. De nem tehetett semmit. amit akart. miért nem tud aludni és miért boldogtalan. hogy mi fog történni ma éjjel. Waryk megkapta.

és Mellyora nem tudta. Waryk a kunyhóban maradt. A hálószoba ajtaja becsukódott. Szerette volna eltakarni testének és lelkének még több részét. és Mellyora hallotta. Idővel aztán mégis elaludt. le sem véve róla a szemét. Bort tölt. bárcsak még jobban összekucorodott volna a takarók alatt. Hirtelen nagyon magányosnak érezte magát. mit lát benne. Mégis szinte zavarba ejtette az a tudat. de aztán valami mégis felébresztette.Levegőt sem mert venni. ha a legkisebb gyanú is felmerül. hogy szebben ért volna véget az este. 124 . Ó. Mellyora azt kívánta. aztán újra tölt. megissza. Istenem! Mit fog tenni Waryk Ewannel? Azzal fenyegetőzött. ha Waryk karjaiban alszik el. A férfi nem bízik benne. és már nem lehet visszacsinálni. Ellenségévé tette. hogy Ewan MacKinnyhez akart nőül menni. De most egyáltalán nem ismeri. És nagyon félt. De Mellyora nem tudott elaludni. csak az ujjaival ér hozzá még mindig… Végül Waryk elfordult. de magának ártott vele. Vajon mit lát? Miért áll ott olyan sokáig. Volt olyan idő. Waryk tudja. amelyeket már nem tud megváltoztatni. Waryk csak nézte. Olyan dolgokat tett és mondott korábban a férfinak. Kézfejével elsimította az egyik fürtöt az arcából. amikor Warykot akarta bántani. Valaki megmondta neki. megöli. hogy a férfi kiment a külső szobába. majdnem gyengéd. és ő sem Warykban. Érintése lágy volt. Majd ő is jól fogja ismerni Warykot.

akik kékre festett testtel indultak a csatába. hogy nem nagylelkű volt. Az első néhány napon sikerült figyelmen kívül hagynia Mellyorát. hogy most mitől kellene Mellyorát megvédeni. sáron és latyakos talajon közlekedő szekerek számára. ugratta Garthot párnapos szakálla miatt. Néha visszahúzódott a fák közé. Biztosan ilyen a szigetén is. amikor meglátta. még soha. vakmerő vikingekről. akárcsak a szolgák. ahol lovagi tornákon vett részt. A királlyal érkezett Skóciába. Tudta. Gyakran jutott eszébe a király. hanem okos. Angust is beleszámítva. jól is csinálja. A nappalok hosszúak voltak. Nem számít. amelyek hozták a nászajándékokat és Waryk személyes holmijait a királyi udvarban számára fenntartott szobákból. Az apja lánya. 125 . Jillian Mellyora mellett lovagolt mint állandó társa és védelmezője. Mellette. vagy körbe-körbe járt és újabb történeteket mesélt. néma csendben ültek a tűz körül. eszébe jutott az első este. de málhás állatok és szekerek is voltak a kíséretükben. Mellyora ment be elsőként. Hozzá kimért udvariassággal beszélt. Az biztos. hűvös és zárkózott volt. Stirlingből egyheti lovaglás után értek ide. míg másokhoz elbűvölő kedvességgel. Pedig ő mindig udvariasan viselkedett vele.16. mint a Kék-sziget. mintha valami fájdalom ébredt volna a lelkében. Mesélt a kiváló pikt hadvezérekről. Párizsban és számos spanyol és germán királyságban. És vigyázott rá. Versenybe szállt Thomasszal. amikor Mellyora a történeteit mesélte a tábortűz körül. Máskor elfordult tőle. A hegyeket és a völgyeket ugyanolyan szépnek találta. hamarosan vissza kell térnie hozzá. mint a durva sziklákat. az éjszakák végtelenek. hogy tőle nem. ő pedig sétált egyet az erdei ösvényen. harcolt a norvégokkal és kivívta a tiszteletüket. Mindig lefoglalta magát valamivel. hogy megvesse itt a lábát. de aztán vissza fogja hívni. Elragadó volt. valamint tíz fegyveres. Tíz szolga kísérte őket. Normandiában. Skóciát szerette. De elsősorban a hazáját. mielőtt utána ment. és gyermeki csodálattal hallgatták Mellyorát. és Waryk rájött. Waryk nem tudta. a vízen. Úgy tűnt. mert gyakran kellett előre lovagolnia. Anyai és apai ágon egyaránt örökölt. És ez nem több annál. hogy véletlenül se érjen hozzá. Sokkal gyorsabban is haladhattak volna. fejezet Waryknak kisgyerek korától fogva volt földje. hogyan lett Kenneth MacAlpin az egyesített Skócia királya. Ő álmatlanul feküdt az ágyon. és nem álltak rajta nagyszerű várak. Ilyennek nevelték. Este énekelt és egy kis hárfán kísérte magát halkan. a hullámzó alföld gyengéd és hívogató. Imádott lény. Sok fantasztikus dolgot látott. és olyan távol tartotta magát a feleségétől. Az emberei minden éjjel sátrat vertek számukra az erdőben. járt Bretagne-ban. ami dühítette. gondolta Waryk. Ha ezt a szigetet nélküle venné át. és egy hosszú történetet arról. de egyben egy kelta örökösnőé is. Bár azt. a Grampian-hegység méltóságteljes és alázatot parancsoló volt. Újdonsült asszonya viszont az egész úton udvarias. Most adott neki egy kis időt. amikor kiállt a házasság mellett. s miközben figyelte. és virágot tűzött Sir Harry hajába. Szörnyű volt a táborozás. De olyan csodát. köztük nyolc keménykötésű fiatal férfi és két cselédlány. hogy megfelelő utat találjon a sziklák között. Az ő szájából valóságosnak hatottak az izgalmas történetek. szavaival és szenvedélyével a férfiakat és a nőket egyaránt magával tudta ragadni. ha nem is laktak rajta túl sokan. szerette őket. Mindegyik jó kis birtok volt. Mellyora akkor már aludt. Waryk fegyveresei. amennyire csak lehetett. az emberek élete végéig gyűlölettel vették volna körül. amit valaha is remélt tőle? – kérdezte magától időnként.

vágtatva elindult lefelé a sziklán a part felé. Angus lovagolt mellettük. – Jelenleg nemigen áll fenn ez a helyzet. de téged nem fognak megölni. Annál rosszabb. – Waryk. riaszd az embereket. De nem engedi meg neki. de a jól védett déli oldalon ennél jobb kikötő nem is lehetne. hogy elzárja az útját. tudod. Az isten szerelmére. A partvonaltól északra kis csónakokat lehetett látni. te is tudod. most már az én feleségem vagy. a magas tornyok szinte az égig értek. hogy ő vezesse a támadást. zöld fűvel benőtt területbe torkollott a homokos part. De most ez a… A szárazföld és a tenger találkozási pontja fölötti csipkés szikla tetejéről messze ellátott. Waryk. hogy Mellyora tombol. és úgy irányította Mercuryt. És mielőtt Waryk megállíthatta volna. látta. amikor új otthonát ostromolják. – Vannak fegyvereseim. Most örült. mire Waryk elkáromkodta magát. mint a feleséged. mintha megőrült volna. Első pillantásra minden békésnek tűnt. mindketten meghalhatunk… – Te az úrnő vagy. aki eszeveszetten sikoltozott. – Tudok harcolni. és el akart vágtatni Waryk mellett. – Istenem! – zihálta Mellyora. hogy Mellyora léptet oda hozzájuk a szakadékhoz és szomorúan nézi a köztük és a part között húzódó szakaszt. ott. az ottani szikla szinte az égig ért. – Mondtam neked. félig pedig a mennybolt része lenne. Apálykor az ember gyalog is átmehet a szigetre. amikor fölé térdelt. hogy szenvedélyes és kétségbeesett kölyökként sikereket ért el. A sziget partját víz nyaldosta és telehordta kavicsokkal és hordalékkal. ott is sűrű. és megindult lefelé a sziklán.. az egyik kunyhóból pedig egy férfi. Waryk pedig dühösen átkozódott. és amikor megfordult. hogy úgyis legyőzlek. hogy a nyeregből fel tudott ugrani és lerántotta Mellyorát a földre. – Igen. látod? A vár magas mellvédjein és tornyain emberek álltak.. Közben Mercuryval kemény vágtában megelőzte Mellyorát. mint Mercury. hogy most Mellyorát kell megfékeznie. hogy egy ló sem gyorsabb és ügyesebb. ennek ez a rendje. megtanulta. jól leplezi. egy viking lánya vagyok… – Egy viking lánya voltál. – Angus. Ez a hely olyan gyönyörű. Néha a tenger dühöng és veri a sziklát. úrnőm. asszonyom. Akárcsak itt a szárazföldi részen. Talán olyan vad is. – Nincs ott senki – hallotta hirtelen Waryk. és amikor ez sikerült neki. ezért odakiáltott Angusnek. Alatta tucatjával sorakoztak a parasztkunyhók kerítésekkel és istállókkal egy óriási földterületen. Mellyora rántott egyet a kantáron. – Látogatók – mondta Mellyora elakadó hangon. és a vár olyan volt. Waryk látta. Mellyora úgy nézett rá. – Waryk… – Úrnőm. A felesége szeméből könny csordult ki csalódottságában. amelyet sziklafalak határoltak és védtek. a leendő gyermekeink anyja. Mellyora lesütötte a szempilláit. és legyőzök bármilyen ellenséget. Ennek ellenére úgy vélte. én pedig az oltalmazod. mindketten harcolhatunk. úrnőm. egyszerű páncélban és kezében husánggal fiatal nőt vonszolt maga után. A felesége kivonta a kardját. és a várfalon vannak. hogy egy ismeretlen ellenséggel szembeszálljon. – Alkonyodik… – Nincs ott senki! – ismételte meg Mellyora. ezek ölik az embereimet… – Az én embereimet. Annak ellenére. – Mellyora! – kiáltott utána Waryk. Waryk összeráncolta a szemöldökét. 126 . rám hagynád ezt a dolgot? – Ez az én otthonom.De türelmetlensége nőttön-nőtt. hogy látogatóink vannak – mondta nyugodt hangon. Aztán Waryk észrevette az egyik mélyben lévő kunyhó zsupfedeléből felszálló füstöt. Waryk. hogy harcolni csak hideg fejjel szabad. mintha félig a szikla.

– Menj! – parancsolta neki. és a csónakok felé fordultak. hogy a katonákat egy különleges tartanba öltözött sisakos férfi vezeti. A MacKinny fiú. amíg elérte a partot. Most már a többiek is csatlakoznak hozzájuk. – Tereld el a támadókat. kard és egyéb fegyver. odaért Mellyorához. Waryk visszaugrott Mercuryra. és kihasználva azt. mielőtt az a magasba lendíthette volna csatabárdját. hogy végrehajtsa a parancsot. aki felé tartott. hogy lovon ül. asszonyok sikoltoztak. értett a kardforgatáshoz. gyorsan felsegítette Mellyorát.– Akkor gyakorlásképpen engedd meg. és otthagyta. késeik és egy-egy kisebb kardjuk volt. Angus. hogy kerítsék be az ellenséget. Waryk végre kiért a partra. Waryk Mercuryval belegázolt a hullámokba. Waryk felsegítette a nőt és az egyik kunyhó felé fordította. hogy csatlakozzon hozzá. A parton élő földműveseknek viszont csak botjaik. és látta. és hangosan sírt. Hirtelen fegyveresek rontottak ki a várból. aki mindig Warykkal tökéletes összhangban harcolt. és már indult is. engedd. és miután gyorsan felmérte a helyzetet. és Waryk ezt tudta. mint bármi más. Waryk egyenesen odavágtatott. a kapuk nagy hanggal kinyílnak. Kiválóan bántak a hosszú csónakokkal. combjával erősen szorítva Mercury oldalát. hogy harcoljak érted! – mondta. hogy Jillian. Sárdarabok és fűcsomók csapódtak fel a földről. aki éppen egy égő kunyhóból szaladt ki. lehetetlenné téve a bejutást. olyan erővel csapott le a csecsemőt célba vevő férfira. Mindenfelé sebesült vagy halott férfiak hevertek. vasvilláik. Waryk rádöbbent. amivel védekezhettek. így semmi értelme nem lett volna az üldözésnek. – Úrnőm. Pillanatok alatt utolérte. minden dühét beleadva nekirontott a vikingeknek. Waryk visszaszállt a nyeregbe és lenézett a feleségére. aztán a víz szintjét vizsgálta. A vár irányába nézett. hogy lerohanják a kunyhók lakóit. a halott viking éppen a lábai elé rogyott. ahol az embereit ádáz küzdelemben találta egy maroknyi csapat vadul harcoló támadóval. mielőtt azok elmenekülnének. A sziget felé vették az irányt. 127 . Nem volt gyámoltalan. és a támadó foglyával együtt a földre zuhant. majd hallotta. látta. buzogány. A víz szintje két láb magas volt. A betolakodók kiabálni kezdtek egymásnak. aztán a rabló után eredt. Waryk megállt egy pillanatra. négy… és tovább nem mélyült. Waryk kirántotta kétélű kardját és teljes erővel lecsapott a vikingre. akit elkaptak és kiráncigáltak az egyik kunyhóból. hogy én vezessem a támadást az ellenségeink ellen! Waryk felállt. Húsz vagy annál is több gyalogos nyomult előre tíz lovast követve. hogy mi történik. A rablók közül sokan viseltek páncélt és volt náluk pajzs. Waryk látta a fiatal nőt. felkapta a csecsemőt és éppen idejében fordult meg. A zűrzavar kellős közepén egy csecsemő feküdt a földön. aztán három. Átadta a síró csecsemőt egy asszonynak. hogy lecsapjon vele. és miután odavágtatott. úgyhogy máris vágtatott tovább. hogy elkerülje a buzogányt. A magas orrú hajókkal a támadók egészen közel úsztak a parthoz. könnyen forgatható csatabárd. és figyelmét a csónakban menekülő támadókra fordította. de nem sok ideje volt ezen töprengeni. A sziget partjához hajók – jellegzetes viking hajók – érkeztek. Waryk jól képzett harcosai a kunyhók ellen támadókra rontottak. Ám a nagy kővár kapuit bezárták. mire a nő megfordult és szaladni kezdett. Látta. De ez jobban megrémítette. A többiek követték. A férfi intett a mögötte lévő katonáknak. Az egyik támadó célba vette a kisgyermeket és a magasba lendítette a buzogányát. hogy csaknem lenyakazta. Hullottak előtte az emberek. akik már el is távolodtak a parttól. aki egy szelíd szürke kancán ült. és megsarkantyúzta a lovát. Kiáltást hallott a várból. hogy a várbeli harcosok ki tudjanak jönni és csatlakozhassanak hozzánk! – Igenis! – kiáltotta Angus. A fiatal nő sikoltozott és üvöltött. hogy a Kékszigetet és a part lakóit váratlan támadás érte a tenger felől. hogy apály vagy dagály várható-e. gondolta. aztán a vár ellen fordultak. – Menj a vízen keresztül! – kiáltotta oda Angusnek.

Meghajtotta a fejét. tekintetében némi száraz humor villant meg. Waryk megérezte. – Te vagy az a MacKinny? – kérdezte. hogy valaki hátulról készül lecsapni rá. Minden erejét megfeszítve meglendítette kétélű kardját. és a vértől vörös habok között elindult a férfi felé. ha a kapui zárva vannak. – Furcsa. A várfalakon mindig ott vannak az őrök. a sziklák mögül. Leugrott Mercury hátáról. szükséged van-e segítségre vagy sem. ha az az ember előbb hal meg. De ez a támadás váratlanul ért bennünket. hármat felgyújtottak. hogy Waryk szerint sem kellett volna mindent kockáztatnia azért. Waryk a nyakán találta el a kardjával. amikor kitörtek a várból. akit felbőszített a tengerparti faluban látott rombolás. – Itt semmi. mint a Kék-sziget. – Nézzük meg. uram.A támadók már valóban menekültek. – Igen? Ewan elmosolyodott. vörösesbarna hajú és barna szemű. – Menjünk át a túlpartra! Amikor átjutottak az egyre emelkedő hullámokon. a szigetet veszélyeztetted volna vele. – Felsóhajtott. és várta Waryk utasításait. négy sebesült. csak a túlparton estek áldozatul a falubeliek a támadóknak. – Igen. – Az a nagy szakállas óriás őt rángatta ki a kunyhóból. Megfordult. s láthatóan megkönnyebbült attól. belegázolt a partot csapkodó hullámokba. Waryk kinézett a partra. A szigeten mindenkit be tudtunk vinni az erődbe. – Két halott. akit a páncélinge alatt talált el. a férfi mindkét kezével odakapott. aki leszállt a lóról. A viking jól megtermett. A kanyar felől jöttek. hogy mekkora a veszteségünk! – javasolta Waryk. Hálásak vagyunk érte. Ewan bólintott. Az egyik hajót sikerült elkapnia. de mielőtt felemelhette volna a kardját. A ló engedelmesen odament hozzá. aztán arccal előrebukott. kardjuk újra meg újra egymásnak feszült. bár kérdés nélkül is tudta a választ. és meghalt. Úgy ugrott a fedélzetre. Laird Lion. mielőtt még elindulhatott volna. a nyomukba eredt. barátom. egyenesen a faluba. amióta… – Amióta Adin elfoglalta a szigetet. Waryk kilépett a viking hajóból a vízbe. hogy bekapcsolódjanak a csetepatéba. Thomasszal találkoztak. Az olyan erőd. Csak holnapra vártunk. Waryk. – A sebesülteket… 128 . Ő a nővérem. az utolsó hírnököd akkorra jelezte érkezéseteket. és meglátta azt a férfit. Igraina. de úgy gondoltam. Felnézett. mint utóbb. kezében íjjal – azzal ölte meg támadóját. – Sok embert mentettél meg érkezéseddel. – Miközben figyeltelek. Ilyen támadás még nem volt. komoly tekintetű fiatalember volt. és a hajóhoz tört. aztán füttyentett Mercurynak. Waryk mosolyra húzta a száját. akiket megmentettél – mondta Ewan. – A nővérem is azok között van. ő pedig felszállt a hátára. csak akkor erős. jobb. izmos fickó volt. Három férfi ült benne. mintha maga is egy lenne a vad támadók közül. hogy szembeszálljon a támadójával. aki a többieket vezette. fejbólintással üdvözölve Ewant. ellenfele holtan rogyott össze. aztán újra kiegyenesedve a második támadót vette célba. És én nem vezényelhettem ki az embereimet… – Igen. nem tudtam. Waryk biccentett. azt én is láttam. Angus szinte azonnal ott termett mellette. öt házat kiraboltak. Az egyik fegyvertelen férfit keresztüldöfte. amikor odaért. ezért a fogadtatásért. meglepetten és nem túl nagy örömmel kénytelen volt elismerni magában. Mogorva. elhajolt egy csatabárd elől. Ewan MacKinny megvonta a vállát. aki gyorsan jelentett. – Laird Waryk. gondolom – mondta Waryk. hogy ez a fickó igen kiváló ember. Még mindig lóháton ült. És elnézésedet kérjük. Természetesen nehéz időkben az erődbe visszük az embereket és az állatokat. de a támadók a semmiből bukkantak elő. uram. A harmadikkal kemény közelharcba keveredett.

Joshua – mondta vidáman Mellyora. – Gyere. a kovács és az öreg Joseph. Laird Lion. hozd ide a meleg borogatást és a legerősebb sörödet. mert látta. szótlanul és lesújtva. – Igen – motyogta. Waryk ránézett az ősz szakállú öregemberre. Lord Waryk! És uram. Küzdeni fog a királyért. Mellyora felállt és férje felé fordult. amit rendbe kell tenni ez után a kegyetlen támadás után. mint sok nála igazhitűbb ember. az emberekről és minden olyan dologról. amelynél egy sovány. s a kezével rámutatott Joshua sebére és a feleségére. majd elindult a kunyhó felé. az anyám pedig kelta boszorkány volt. – Nagyon bátor voltál. Ha szeretnél elhelyezkedni új otthonodban. Mellyora valóban ott ült egy férfi ágya mellett. de ösztönösen megérezte. hogy gondoskodni fogunk a házakról. aki ért a gyógyításhoz. ha Isten nem válaszol neki. és mert az ifjú Ewant most látta először az esküvő óta. gyógyítok és legjobb tudásom szerint tartom a kapcsolatot Istennel. Egy hosszú fehér szakállú öregember szorította össze a tátongó seb szélét. Csinálják meg. És semmiképpen nem hagyja itt a szigeten. Mellyora még mindig a szoba másik végében állt. – Hol a feleségem? Thomas az egyik kunyhó felé mutatott. most az alvás a legjobb gyógyír – tette hozzá az ősz hajú férfi. de mivel az apám viking énekes.– Már ápolják. Laird Lion. – Megöltem azt az embert. 129 . aki a tűzhelynél állt. hogy Angus és MacKinny mögötte állnak. – Igenis. meghajolt. a nyájam csak Phaginnek hív. – Az asszonyok készítsék elő őket a temetésre ma este. hogy az általa használt eszközöktől és módszerektől függetlenül. Hívjátok ide az építőmestereket és a munkásokat. – Igen. aztán kiadta a parancsot: – A leégett kunyhókat újra lehet építeni. Jó harcos. amelyet Mellyora apró. atya nélkül. Waryk leszállt a lováról. – Phagin atya vagyok. – Laird Lion. aki egy bottal jött… – kezdte mesélni Joshua. kedvesem! Itt az ideje. Margot. amikor majd neki mennie kell – Gondoskodj róla. meghajolt Waryk előtt. megígérem. Együtt fognak dolgozni egymásért. szeretném látni a közös lakrészünket. holnap megtartjuk a szertartást. középkorú nő szorgoskodott. Waryk bólintott. hogy a parton és az erődben ma éjjel őrség legyen! – mondta Waryk. olyan csinos. Waryk arra gondolt. MacAllistairek és MacMahanek. aztán a tűzön melegített borogatással odasietett az ágyhoz. fiam. lesz egy kis forradás. – Különösen. aki életét kockáztatja az embereiért. a fiatal Avery. uram. és valószínűleg közelebb áll Istenhez. Phagin atya egyházi ember. mert aludnia kell! – Igen. ha az olyan harcos. Waryk a fiatalemberre nézett. – Hát igen. a kőműves. Mindjárt elpirult. Lady Mellyora gondoskodik róluk Phagin nevű papjával. de aztán a fájdalomtól felszisszenve elhallgatott. Az asszony. légy üdvözölve a Kék-szigeten? – Elmosolyodott. ügyes öltésekkel varrt össze. akinek a karján óriási seb tátongott. de már ott rotyogott az ebéd a tűzhelyen. Waryk kinyújtotta felé a kezét. hogy jobb kedvre derítse a sebesültet. gondolta. – Bizonyára elfáradtál az utazásban. még ma! – Igen. Tanácsot adok. – Minden rendben van? – kérdezte Waryk. uram. – És a legfőbb urukért – tette hozzá Ewan halkan. mint a kézimunkáim. atyám? – kérdezte tőle Waryk. a legjobbkor érkeztél! – mondta az öreg. – Két halott van. hogy Phagin talán máshová fordul. Waryk figyelte a papot és bólintott. és miközben nyílt kíváncsisággal fürkészte Warykot. hogy megmutasd az új otthonomat. A házikóban nagy volt a felfordulás. ezek itt mind MacKinnyk. de csinos lesz. amelyben Thomas szerint megtalálja Mellyorát. aki most ápolta. amit lehet.

és biztosan sokan vannak. Az embereim majd átvisznek – mondta Mellyora hízelgően. és újra elindult. ez a köszönet Istennek jár. nagyuram. Mellyora kiszabadította magát férje szorításából. ez a hely az övé. Megtámadták a birtokát. Hosszú volt az út hazáig. Ügetésre fogta Mercuryt. És aki ezt teszi. és Waryk azon tűnődött. és együtt lovagoltak fel a Kék-sziget partjára. azok a támadók a te embereid voltak? Mellyora lába földbe gyökerezett. ha felfognád. hogy kivezesse a kunyhóból. amíg meg nem hal. ha meg tudjuk adni. kérlek. és felkapta maga elé a ló hátára. Joshua. akik az ellenségeid. és nem a megmentőid. be az erőd hatalmas udvarába. és el akart menni Waryk mellett. és dühösen Waryk felé fordult.Mellyora hamuszürke volt. és a vastag falak között egy kapun mentek keresztül. összeszorított fogakkal. Mercury engedelmesen belegázolt a vízbe. nem is gondolt rá. a tornyokon keresztül mellvédek húzódtak végig a legfelső szakaszon. nagyon vigyázz Joshra! – Igenis. Egy picit habozott. úrnőm… – Vannak hajók a parton. – Hogy merészelsz ilyet mondani? Ha a nagybátyámra célzol… – Azért merek. – Micsoda? – Vikingek. – Én senkire sem célzok. – Köszönöm. Waryk hosszú percekig csak nézett körbe-körbe. – Száműzöttek – helyesbített Mellyora. Üdvözölték Mellyorát hazaérkezése alkalmából. a ló nem torpant meg. Waryk lenyúlt érte. Mellyora megfordult. sok viking rokonod van. hogy ő ennek a várnak a lairdje. – Mercury át tud menni rajta. hogy teljesen elvesztette a fejét a dühtől. vajon a felesége megint küzdeni fog vele – ahogy már oly gyakran megtette –. – Phagin atya. de aztán elfogadta Waryk kezét és hagyta. és köszönöm. hogy vannak vikingek. különösen azért. hogy a víz hideg volt. Öt tornyot kapcsoltak egymáshoz a vastag kőfalak. – Valóban? Mondd csak. hogy időben érkeztél a pogányok legyilkolására! – Hát igen. úgy is jó lesz – azonnal tisztázni fogja. Ha igen. meg fogod kapni. Joshua! Bátran szembeszálltál az ellenséggel. Waryk egy darabig szótlanul állt. úrnőm. Vikingek támadtak meg bennünket. miközben Mercury felé mentek. majd később beszélünk. mert vikingek támadtak meg. – Hideg a víz – motyogta Mellyora. mert MacKinny jelenlétében hangsúlyozta. Lehet. De Mellyora láthatóan nem akart ellenkezni. és bár a dagály egyre emelkedett. – Mellyora? Végre Mellyora meg tudott mozdulni. amikor hallotta. Waryk felszállt Mercuryra. hogy együtt fognak lakni. Ellépett az ágy mellől. Bármire legyen szükséged. azzal addig harcol. de olyan melegséggel és 130 . mint új lairdjüket. majd leült a férje mellé és megfogta a kezét. Az udvar hatalmas volt. de be kellett ismernie önmagának. és megsarkantyúzta. hisz ő az én életem – mondta Margot szenvedélyesen. de még mielőtt tiltakozhatott volna. hogy közeledik. Az apád viking volt. – Nos akkor. majd egy másikon. Laird Lion – mondta halkan Joshua. Hamarosan partot értek. A támadás elől menedéket kereső emberek eléjük sereglettek mind. – Köszönöm. és Warykot. amikor harcolt. akik úgy gondolják. – Hm. Margot. hogy nekik kéne ezt a szigetet birtokolniuk. – Engedj el! Fáradt vagyok. – Ne aggódj a jövő miatt. Mellyora elfordult Waryktól és elindult. Csak azt szeretném. Ha jól tudom. Waryk elkapta a karját és visszahúzta. – Jön a dagály… – mondta Waryknak. Ez. mert mi nem tudtuk volna így megtervezni a dolgokat – mondta Waryk.

– Vikingek voltak a támadók is. és könnyedén leemelte Mellyorát a földre. a tűzhely mellett bor vár rátok. Donald elképedt és zavarba jött. időbe telik. nagyon jól fogadta a dicséreteket. aki úgy nézett ki. az ard Ghillean an-tighe. ahol mindjárt egy lépcsőhöz értek. – Lady Mellyora. – Ez Donald. mintha mind neki szólt volna. nagyon szeretjük a vizet. amely a mellvédre lépcsőn felvezető erkélyre nyílt. a vendégeké a keleti rész. Angusszel és az ifjú MacKinnyvel a nagyteremben. barbárok vagyunk. hogy azt tartják rólunk. Donald balra vezette őket az úr lakosztálya felé. szép birtok. – Bocsáss meg. – Gondolom. legyetek üdvözölve! Gyertek. és meg tudom érteni. Mellyora továbbra is szótlan volt. Az előszobából hatalmas hálószoba nyílt. Beléptek a legészakibb toronyba. az előszoba kényelmét szolgálták a nagy. hogy mint a legtöbb várban. hogy a király egy normann főurat választott. 131 . – Fürdőkád van? – Természetesen. bőrbevonatú székek. Donald elmondta. Waryk rögtön észrevette. a tűzhely előtti szőrmék. Egyszerre csak egy férfi vágta magát keresztül a tömegen. itt is az alsó szinten tárolták a fegyvereket és egyéb készleteket. Tudod. gondolta Waryk. – Nagyuram. – Igen. és az udvarmester gael megfelelőjét használta. A falakon fegyverek lógtak. Laird Lion. uram. mosdóállvány meg egy szépen faragott öltözőasztal állt. A felesége itt elég sok kard közül válogathat. – Még nem tudom – felelte Waryk.szenvedéllyel. Az emberek kíváncsian figyelték őket. és rápillantott Mellyorára. míg az északi torony és az ottani termek a lairdéi. a nagyterem tenger felőli falának teljes hosszát elfoglalta. Követték Donaldot. kandallóval. fogadva az üdvözléseket. – Nos. hogy a skótok… – Én skót vagyok. ha nem egy ilyen zűrzavaros pillanatban érkezik. Látta. A tömeg utat nyitott nekik. Fázik. Waryk jobbra-balra biccentett. Donald elment. hogy felesége a halálát kívánja. amely nagyon nagy volt. egy könyvekkel és rajzokkal borított nagy asztal. hogy David miért nem akarta. – Igen – dörmögte Waryk. köszönöm – mondta Waryk. A toronyban volt az erőd nagyterme. nagyuram. Mialatt Donald megmutatta a kilátást a keskeny lőrésen és az ajtót. Laird Lion – mondta Donald méltatlankodva. – Lehet. a jutalom megérte a fáradságot? – kérdezte Mellyora. – Mint egy viking lánya. Waryk a tűzhely előtt állva figyelte. ággyal. mielőtt őmaga is leugrott volna. amilyenre nemigen számíthatott volna. Donald. jó néhány láda. akiben nem bízik meg. a tenger vizétől – mondta Waryk. A vár egészen kivételes. uram! Mi azt hallottuk. Mellyora a szoba közepén állt mozdulatlanul és szótlanul. mi a kívánságod? – kérdezte Donald. ha végezni akar vele. Az emberek körbeállták Mercuryt. és tudta. Majd meglátod. Donald. – Én pedig beszélni akarok Phaginnel. Mellyora halkan beszélt. hogy az embereket a nyugati szárnyban szállásolták el. – Igenis. Jobb lesz. míg a szekerekből csónakokba tudjátok rakni a holmijaimat – mondta Waryk. és a szobáitok készen állnak! – Igen. – Nem tudod? Láttad a birtokot és a várat. és… – Én skót vagyok. mint aki rögtön leemel egy kardot a falról és ellene fordítja. de itt mi. A feleségem pedig most fürödni fog. hogy olyasvalakié legyen. ha vigyáz. hogy egy lovászfiú jön a lóért. A lőrésnyi ablak mellett asztal.

Waryk megrántotta a vállát. hogy megbízol bennem? Most gúnyolódik velem. hogy be tudnak jutni a várba – mondta Ewan. 132 . – És te hol fogsz aludni. – Főleg nem vikingek. – Tisztelheted az emlékét. Angust és Ewant egy hatalmas faragott asztal mellett ülve. becsapva maga mögött az ajtót. – Talán zsoldosok… – vetette fel Ewan. Mert azok voltak – mondta Phagin keserűen. majd meghajtotta a fejét és elindult kifelé a szobából. Aki elmondhatná. de ez a király erődje. ha én a saját lakosztályomat használom. – Úgy van. hogy bíznom kellene benned? – kérdezte. úrnőm. – Azt nemigen remélhették. – Vajon mit akartak? – tűnődött Waryk. Szeretem őket. – Kár. hogy meg tudok szökni tőled. ahol akarok. Waryk megállt és Mellyorára nézett. hogy megállítsa. A kandallóban égett a tűz. hogy hosszú évek óta nem támadtak meg bennünket. – Igen. A nagyteremben Waryk ott találta Phagint. Waryk felvonta a szemöldökét. – Én sosem aludtam itt. A népem. A lány körbemutatott a szobán. Laird Waryk. nem támadtak meg bennünket – sóhajtott az öreg. – Nem Daro tette. még akkor is. eléje fordult. aztán Ewanra nézett. honnan jött ez a támadás? – kérdezte. Mellyora habozott. Mellyora szeme csillogott és kihívó volt. De ez itt az otthonom. – Waryk – szólt utána Mellyora és odaszaladt hozzá. hogy az ellenség közül egy sem maradt életben. de igyekszik uralkodni magán. Mellyora – mondta Waryk. – Nem mondtam. kicsit zavartan. – Azt mondtad… – Valójában még meg kell vizsgálnom alaposabban ezt az adományt – mondta Waryk némi célzattal. hanem az udvarra néz… – Az apád halott. – Nem állt szándékomban szentéllyé változtatni… – Te vagy a vár úrnője. Mellyora – maga is meglepődve – egy lépést tett Waryk felé. Nekem nagyon megéri a fáradságot. Már mondtam neked. Megfogta a férje karját. hogy nekem nem éri meg. Előbb Phaginre. és visszahúzta a kezét. Waryk elvette az egyiket és leült az asztalfőre. sok itt a fegyver. Laird Lion? – Itt. – Én nem vádoltam meg Darót. hogy nehezen ugyan. nem szentély. és nem a tengerre. talán jobban fogod érezni magad. Félretolta Mellyorát és kiment a szobából. – Nem én mészároltam le őket – mondta Mellyora. – Senki sem tudja. ott fogok aludni. – De engem megvádoltál. és mint látod.– A vikingek nem mind egyformák – emlékeztette Mellyora mérgesen. gondolta Waryk. – Úgy gondolod. – Amíg Adin élt. és itt fogsz aludni. Nekem ez jelent mindent. Daro nem tenne ilyet! – vágta oda dühösen. – Itt? Van hozzá merszed? Úgy döntöttél. Mivel nem bízol meg bennem. honnan jöttek. amely itt van szemben. Szerette volna kitekerni a nyakát… De csak mosolygott és megrántotta a vállát. azok – bólintott Waryk. Ezek az apám szobái. akkor nem. és a férfi látta. milady. – Amikor azt gondoltam. – Nem. az asztalon borral telt kupák álltak. ha neked nem.

Ewan megrántotta a vállát. aki megtartja az erődöt a király számára. nem fogok neki bajt okozni. aztán megrántotta a vállát. mert azt hiszem. – A kiképzéshez. – Talán csak gyengíteni akarták a védelmünket. de… – Az nem elég ok egy támadásra. – De azért figyelmeztetlek. – Hozzákezdünk? – kérdezte Ewan. – Most pedig eredj a dolgodra. – Tisztában vagyok vele. Először elvitték Mellyorát. – Mielőtt megérkezel. mielőtt… – Mielőtt mi? Ewan kíváncsian nézte Warykot. Waryk furcsa sajnálatot érzett. ezek a támadások meg fognak ismétlődni. Most meg… Van egy ellensége. MacKinny – mondta Waryk. – Légy hozzá jó. – MacKinny! – kiáltotta Waryk hangosan. Tudom. Nem is tudom. Asszonyok… a vikingek gyakran raboltak asszonyokat. – Semmi sincs. Csak parasztok. de lehetett volna az a férfi. és felállt. hogy elkapja. Azt nem gondolta. – Én gondoskodom az emberekről – mondta Angus. Márpedig mi nem fogunk több életet elveszíteni. – Vannak emberek. Hoztam magammal tíz embert. amire sor fog kerülni.– A faluban pedig… – szólt Phagin. ezért semmiféleképpen nem fogok ártani neki. mint ahogy Adin-nek is az voltál. Nem engedjük. hozzákezdünk. Holnap pedig megmutatod nekem ennek a várnak minden zegzugát. de gyerekkora óta ismerem. Ezentúl te is az leszel. nagyuram. A férfiak elindultak a nagyteremből. akik élvezik a rombolást. Ha csak hozzáérsz Mellvorához. – Igen? – Én sohasem ítélek el senkit a múltjáért. – Bocsáss meg. – Sajnálom – mondta Waryk. megtizedelni bennünket. uram! – mondta Ewan. A fiúnak szüksége van a munkára. Ilyen körülmények között még több megfelelően kiképzett emberre van szükségünk. az erőszakot és a halált csupán magáért a kegyetlenkedésért. Ewan elmosolyodott és bólintott. De valaki használta Daro táborát. de húsznak kell készen állnia. Hajnalban pedig eltemetjük a halottainkat. – Hosszú napunk volt mindannyiunknak. – Kettőzzétek meg az őrséget! MacKinny. Nagyon szeretem őt. uram! Ha összevissza beszél vagy dühöng. a kiképzésre. Semmi értékes dolog. Miközben Ewant figyelte. – Jó embernek és kiváló harcosnak látszol – mondta Waryk szenvtelenül. – Egy darabig habozott. Waryk hátradőlt a székben. Erős és bátor és… – Ewan? A fiatalember elpirult. nem kell emlékeztetned rá. – Uram. aztán Warykra nézett. ahogy Adint szolgáltad. Felállt. Phagin úgyszintén. Ewan visszajött. De még nem elég erős ahhoz. meghalsz. – Szolgálj engem úgy. és akkor jó sorod lesz! – Köszönöm. hogy ti… – Én mondtam neki. hogy legyőzzenek bennünket. hogy Mellyora valamikor abban reménykedett. 133 . mert mindjárt éjszaka van. hadd beszéljen és hadd dühöngje ki magát. Aztán amikor végeztünk. Ewan lehajtott fejjel állt és várt. majd hozzátette. hosszú éveken át Angus volt a jobb kezem. hogy Daro ellene fordulna. – Még egyszer megnézem a sebesültjeinket. kézművesek és az asszonyaik. Megsimogatta a szakállát. amikor a király újra magához hívat. hogy az sohasem lehetséges – szólt közbe Ewan halkan. aztán Warykra nézett. Ewan. sőt idegesnek látszott. Most egy kicsit megszeppentnek. – Helyes – mondta egyetértően Waryk. – Igenis.

– Igen? Milyen szép tőled. Laird Lion. – Tényleg csodálom az ifjú MacKinnyt. Mellyora közben egész idő alatt másfelé nézett. hogy háttal ül a feleségének. és gyorsan ki akart szállni. – Fordulj meg! – Tessék? – Fordulj meg! Megmosom a hátad. és visszafordult. Aztán megérintette a testét a szappannal és az ujjaival. Sűrű gőz szállt fel belőle. – Csodálatra méltó férfi. – Ewan elindult kifelé. A víz eltakarta a testét.– Igenis. légy szíves… A szappan hozzáért a hátához. – A víz forrónak tűnik – mondta Mellyorának. és visszatért a lakosztályába. mert figyelmeztettem. Halkan lépett be. és látta. a vízre. amely most már az övé. aztán a keze lejjebb 134 . megmarkolta hosszú haját és a tarkójánál összefogta. te más vagy. A szobájába. Mosd meg a hátam! Waryk odaadta Mellyorának a szappant. mint amilyet magával hozott. végül a tartánját. A kelták biztosan különös rituálékat végeztek ebben. Aztán megállt. Mellyora belekapaszkodott a kád szélébe. és amelyet a feleségével fog megosztani. Felült és ránézett Warykra. Mellyora nem volt a hálószobában. Waryk azon tűnődött. A haja kilógott a kádból. Mellyora ott ült benne. – Nem – mondta Waryk. a fegyvereitől. kelta darab volt. mintha megérezte volna. – Tessék. vajon okosan teszi-e. Waryk beszappanozta a vállát. mint amire számítottam. finoman masszírozva az izmait és a húsát. – Igen. és a kád méretén elcsodálkozva megfordult. Mélyebb és hosszabb is. csábító… A lány hirtelen kinyitotta a szemét. de nem ellenkezett. – Nem fogok aludni. Waryk ügyesen megfordította Mellyorát. – Épp most beszéltem az ifjú MacKinnyvel – mondta. miközben Mellyora az egész hátát végigszappanozta. lábszárpáncéljától és a csizmájától. a rövid páncélingét. őmaga hátradőlve ült és a fejét a pereméhez támasztotta. látványa mégis izgató volt. a nyakát. gondolta magában. Mellyora nem nyúlt Warykhoz. Nem is lesz olyan nehéz téged szolgálni. Hirtelen megfordult. aztán felállt. Mellyora ujjai megálltak. hogy Mellyora ujjai szorosan markolják a szappant. Vastag tölgyfa oldalát körös-körül faragott kelta fejek díszítették. hogy megölöm. amikor a férje belépett mellé a kádba. A lány zavara láttán elmosolyodott. a szappanra. Waryknak eszébe jutottak a falon lévő fegyverek. és te sem. Régi. – Mellyora. aztán levette a köpenyét. – Ó igen? – Kedvelem azt a fiút. Waryk néhány percig az ujjaival dobolt az asztalon. Mellyora megfeszítette magát. és megfogta felesége csuklóját. Utasításának megfelelően hoztak egy fürdőkádat. – De tisztességes voltam vele. máshol akarsz aludni. – Már nem piszkos. Lehajtotta a fejét. a tűzre. hogy ott van. megszabadult a kardjától. – Igen. Aztán kénytelen volt Warykra nézni. itt a szappan. nagyon kedvelem. Mosd meg a hátam! – Azt hittem. Elvette tőle. szeme tágra nyílt a rémülettől és a csodálkozástól. – Jó. Waryk leült egy ládára. – Uram. ha csak véletlenül is hozzád ér. Ezzel kisétált a szobából.

Waryk pedig bent maradt. a dinasztia. Mi az ördögöt csinál? Egyáltalán nem érdekelte a jövő. Az apja neve. beszappanozta a hasát és a melleit. Mellyora egy szempillantás alatt felállt és már kint is volt a kádból. – Szállj ki! – parancsolta rekedt hangon. és egy kicsit közelebb húzódott. Waryk sem vett levegőt. Csak ki kell várni az időt. s közben érezte. Egy gyermek neve. csapdába esve… A nagy jutalom csapdájába. Az idő. mondta magában. emlékszel? – Igen. – Akkor… akkor mit csinálsz? – Megvizsgálom a jutalmamat – mondta szenvtelenül. 135 . aztán előrecsúsztatta a kezét. a neve… A neve. majd egy kis idő múlva megszólalt: – Most nem akarsz velem semmit sem csinálni. Érezte.haladt a bordái felé. Finoman újra végigsimította Mellyora vállát. Megmarkolta a két dombocskát. Behunyta a szemét és elejtette a szappant. Mellyora visszafojtotta a lélegzetét. nem tudott ellenállni. hogy Mellyora mellbimbói kőkemények lettek… A homloka verejtékezni kezdett. hogy Mellyora remeg. amelyre oly rettenetesen vágyott. újra meg újra beszappanozta őket.

és a temető legmagasabb pontján egy olyan helyre lett figyelmes. és az asszonynak vitt egy kis vászonerszényt. Mellyora gyorsan utána eredt. és ebben volt valami vigasztaló. hallottam. A hangja. A temető. hogy nehéz idő következik – mondta halkan. – Lehet. – De ő áttért a keresztény hitre. – Waryk! – Igen? – Az ezüst. Ez a viking szokás. Mivel nagy tiszteletnek örvendtek. Waryknak eszébe jutott. Waryk habozott. hogy nagy termetű férfi volt. ők pedig cserébe mindenből adtak egy kicsit az uruknak abból. – Keresztény szertartás szerint temették el. – Ezt vegyem bóknak? A nagy Adinnel hasonlítasz össze? Mellyora egy kicsit megmerevedett. vagy csak ugyanúgy élnek. mint ami egészen nyilvánvaló. Mellyora elpirult. semmivel sem többet. A nehéz időkben a várúr volt a felelős értük. 136 . akit nagyon szerettek a hívői. mint egy mesemondóé. Waryk az istentisztelet alatt Mellyora mellett állt. ha szükség volt rá. Waryk megfordult. amely a tenger szintje fölött egy magas dombon volt. – Egy viking hajóval és sok holmijával együtt temették el. Waryk újra elindult. de a felesége ott állt mellette. Az idősebbik férfi néhány röpke hónap után követte feleségét a sírba. a szemfedővel letakart halottakat nagy ceremóniával és tisztelettel a várfalakon kívüli temetőbe vitték. mindenki gyászolta őket. amelyet a vár déli tornyába beépített templom falain túl is hallott az udvaron összesereglett sok ember. – Mit akarsz ezzel mondani? – Semmit. – Waryk megfordult és elindult. amelyben pénzérmék voltak. A vár urai mindig védelmet biztosítottak nekik. amit az özvegynek adtál. hogy David még az angolnál is szilárdabb feudalizmust honosított meg Skóciában. De még a világ minden gonoszságát figyelembe véve is nehéz elfogadni azt. Latinul celebrálta a misét. Waryk arra gondolt. fejezet Phagin atya érdekes ember volt. Néhány perccel később Waryk észrevette. aki eltarthatná. mint azelőtt. Újabb beszéd hangzott el. hogy egy fiatalember meghal. mert tele volt szépen faragott kelta keresztekkel. majd megfordult. – Nem. – Várj… – Nem tudok várni. – Lehet. – Ez apám sírhelye. Waryk követte. – Értem. nagyon kedves dolog volt. – Az apám is ezt tette volna. nekik pedig. Waryk hátrafordult. majd a halottakat leeresztették a sírba. hogy köszönetet kellene mondanod ezért az Úrnak. és látta. ősi hely lehetett. Mellyora. de őt nézi. Dolgom van. jó apák és jó gazdák voltak. hogy Mellyora még mindig a fiatal özvegy mellett áll. katonai szolgálatot kellett teljesíteniük.17. A meggyilkolt férfiak jó keresztények. Mellyora szólalt meg először. Te sosem leszel az apám. Mellyora odament a fiatalabb férfi özvegyéhez és halkan egy pár szót váltott vele. – Már nincs férje. vajon ezek az emberek tudják-e. amit létrehoztak vagy megtermeltek. ahol egy ötvenszer-ötven lábnyi területet ástak ki és fedtek le. ebben nagyon hasonlít Mellyorához. Amikor véget ért. – Igen. hogy a többiek elindultak lefelé a domboldalon.

A napok nehezen teltek Mellyora számára. Az erőd hatalmas volt. Mellyora egyre jobban érezte magát. vagyis a hárfás. hogy kívülről bevegyék… Vagy belülről. így sakkozott és beszélgetett Ewannel. sőt földművelő eszközöket is. Waryk akkor is távol fogja tartani magát tőle. hogy a férfit egyáltalán nem érdekli. A másodikon sem. de a várat az anyja örökölte. A harmadik éjszaka olyan sokáig feküdt ébren. és Warykot már nem találta. hogy azt csinálhat. de kialakult egyfajta szokásrend. Mivel Angus ugyanezt a szerepet töltötte be Waryk esetében. Mellyora tudta. Phaginnel. dárdákat. A mindennapi teendőkről Donald tájékoztatta. és ékesszólóan előadta. Waryknak mindig volt valami dolga. Waryk akkor is csak mozdulatlanul és merev testtel feküdt órákon keresztül. és sok régi tisztség megmaradt. Ahogy teltek-múltak a napok. Angus. amit akar. amelyeket korábban kaptak az emberek. ez vajon dühíti-e a férjét. Ha Waryk éppen akkor jött be a szobába. az an Gocaman. Egyik éjjel tudta. kereskedők és kézművesek között felmerült vitákat. amikor Waryk a széles ágy túlsó felén hajtotta álomra a fejét. és Mellyora még lélegezni sem mert. Ewan. amikor Waryk a gyakorlóterepre ment. a védelemről Ewan és Jon. Ewan lett a legfontosabb an Kuchd-tighe. dalokat talált ki Hamlinnel. Mellyora apja viking volt. és Malloryvel. De úgy tűnt. buzogányokat. hogy Waryk a szomszéd szobában van. Feltétlenül beszélni akart Donalddel. és Donalddel meg Malloryvel közösen tervezgették és számolgatták az udvartartás költségeit és bérleteit. Furulyázott vagy hárfázott. Későn feküdt le és korán kelt. A nagyteremben sakkozott Ewannel.Waryk otthagyta Mellyorát a dombtetőn. Kellemetlen napok voltak. Aztán rájött. azaz a kincstárnok. és elismerte a rangokat. Angusszel vagy Ewannel elhagyta a termet. Így aztán többé nem húzódott be a sarokba. Waryk kerülte őt. Mozdulatlanul feküdt. és azon töprengett. Nem tudta. hogy észrevette. Mallory MacMason az amfear sporain. és továbbra is ő maradt a férfiak vezetője a birtok határain belül. A Kék-szigetre érkezése utáni második naptól kezdve Waryk kemény kiképzésbe fogott a magával hozott emberekkel és a helyi fegyveresekkel. hogy egy ilyen híres lovag tanítja őket. csatabárdokat. Mallory és ő – leültek vacsorázni. Eleinte Mellyora a saját felén feküdt az ágyban. Alkonyatkor az udvar legfőbb tisztviselői – Waryk. Donald volt az ard Ghillean an-tighe. amikor ő fürdött. Mellyora pedig látta. használtak kétélű és sima kardokat. hogy csak megveti a lábát a saját felségterületén. Ewan pozícióját an Gille-coise-nak nevezték. hogy Waryk hol aludt az első otthon töltött éjszakán. Megtanulta Waryk családjának a történetét. Nem engedhette meg. a nagyteremben elrendezte a földművesek. Kelta és viking fegyvereket. Alaric of Iona az as seanachhaidh. ami lényegében hasonló funkciót jelentett. 137 . Hamlin Dougall pedig. Aztán elhatározta. A faluban ápolta a sebesülteket és gondoskodott a viking támadásban felgyújtott otthonok szükségleteiről. aki Mellyora szerint még Phaginnél is öregebb. Amikor a vacsora és a szórakozás véget ért. Az ágyban nyugodtan nekitolhatta a hátát. Eleinte Mellyora tartózkodó volt és csak figyelt. Jon of Wick az őrség parancsnoka. Későn ébredt fel. Phagin. Waryk nem változtatott semmit a vár rendjén. Napközben. vagyis az udvari bárd. Hamlin hárfázott vagy valamilyen más hangszeren játszott. Jonnal. ügyet sem vetett rá. Jillian. az an Clarsair. hogy a sziget sok fiatal harcosának tetszik. a pénzügyekről pedig Mallory. Meg akart tudni mindent a védhetőségéről és a gyengeségeiről is. Ewan MacKinnyvel és Angusszel. hogy Waryknak nagyon tetszik. nevetett és újra élvezte az otthonát. Alaric pedig rendszerint valamilyen családi történettel szórakoztatta őket. azaz ő volt a sziget főurának személyes kísérője és testőre. Waryk gyakorolta velük a lovassági és a gyalogos harcmodort.

kinyílt a fogadószoba ajtaja. s a szél lengette tartánköpenyét. és Sir Percy lépett ki rajta Warykkal együtt. hogy visszamenjen a nagyterembe. a vacsora előtt. aki közben csatlakozott hozzájuk. hogy lássa. természetesen meg lehet csinálni. Már jó ideje ott van vele a fogadószobában. Aztán Warykra nézett. ragaszkodom hozzá. és hál’ istennek már el is intéztük. – Üdvözöllek. – Daro hazavitte Anne-t a Skul-szigetre. Mellyora elfordult tőle. aki egy nála kétszer idősebb yorkshire-i gazdag örökösnőt vett feleségül. Hosszú idő múlva megfordult. – Nos akkor. A szemében olyan elismerés tükröződött. hogy ajándékot hozott Waryknak. de egyszerűen nem tudta abbahagyni. vajon felfogja-e. Bűbájos modorban sürgött-forgott a szobában. – Mellyora. Ijesztő volt. Waryk volt az. kötekedett. aki sok grófnőt és cselédlányt elcsábított. De mivel magánlátogatáson járt Waryknál és egyikőjük sem lesz hajlandó elárulni. tündökölt. Amikor Donalddel vagy Malloryvel beszélgetett olyan dologról. – Igen. hogy mellém ülj és mesélj arról. – Üzenet jött a királytól. és ott házasodtak össze két nappal ezelőtt. – Milyen csodálatos. ahol az apja volt eltemetve. – Hol voltál? – kérdezte izgatottan suttogva. Mellyora nem volt ostoba. ha Laird Waryk is beleegyezik. hogy valaki nézi. De aztán Percynek váratlanul eszébe jutott. Egész este magán érezte a férje tekintetét. Azt hitte. Jillian várta a nagyterembe vezető második emeleti boltívnél. Beléhasított. amit már régóta nem tapasztalt. Sir Percy. a másikra pedig Ewant ültette. bár nem tudom.Mellyora jól érezte magát. A szél hirtelen hidegnek tűnt. – Ezért és más ügyben is – felelte Percy. majd fölé hajolt. jól ismerte. Mellyorát? – kérdezte Waryk. Mialatt Angus beszélt. Én voltam a tanú David király nevében. Alkonyatkor. vitatkozni fog vele. ismered a feleségemet. mulattatott. Miért is halt meg. hogy vonzó háziasszony lesz. felment a dombra. – Szóval ezért jöttél? – kérdezte Mellyora. hogyne! – felelte Percy. az az övé. mondván. mi az üzenet. 138 . Ott állt fentebb a dombtetőn. hanem megfordult és otthagyta Mellyorát. nevetgélt. mi történik az udvarban. mit csinál. hogy Daro a királynál volt – és nem ő támadta meg a birtokát. Mindketten nagyon boldogok és hálásak az ön férjének. Mindkettőjükkel kedvesen flörtölt. de egyúttal bosszankodott és aggódott is. úrnőm. – Percy. Érezte. úgy döntött. Sir Percy! Nagy örömömre szolgál. azt hitte. Mellyora nem tudta. amikor Ewan kupájáért nyúlt. szólt Donaldnek. ami az ő várát érintette. táncolt. majd elnézést kért. és a kíséretemmel egyenesen a menyegzőről jöttem ide. hogy meglett az esküvő! – mondta Mellyora. Waryk nem fogja neki megmondani. gyere vissza a toronyba! – mondta. Az ajka éppen csak súrolta Mellyora kezét. hogy a legjobb ennivalót hozza. – Kit küldött a király? – Sir Percy Warringot – suttogta Angus. hogy Waryk várni fog. Egyszer-egyszer hozzáérintette a kezét Ewanéhoz. hogy igen. játszott. aztán egyik oldalára Percyt. nagy szoknyavadász hírében állt. mit csináljon. és megfogta Mellyora kezét. hogy milyen bátor volt Ewan az ellenséggel. De Waryk nem várt. – Miért? – Most már nem fogod megtudni. hogy minek köszönhetjük a szerencsét? – A király bízott meg valamivel. Percy. és megfordult. miért hagyta itt őt? Még haragudott is az apjára. azt mondták neki. és kihasználja Percy természetét. Énekelt Hamlinnel. egy aranyból formált kis viking hajót köszönetképpen Mellyora nagybátyjától. aki feleségül vette Anne MacInnisht. hogy itt látlak. Ennek ellenére Mellyora ott maradt. elmesélte Percynek.

aki paprikavörös lett. Ewannek. amikor erre a szigetre érkezett! Waryk olyan hirtelen engedte el. és belépett a fürdőkádba. mit akarsz ezzel mondani… – tiltakozott suttogva Mellyora. Ahogy feküdt az ágyon. amelyen a kupák és kancsók sorakoztak. de azért sem nézett oda. Aztán mégis megfordult. oda sem figyelt a férjére. hogy még jó éjszakát sem mondott. Mellyora érezte kemény férfiasságát és a durva megvetést. nem volt más választása. Waryk leült a tűzhely melletti asztalhoz. Érezte a férfiasságát. Jillian hagyott neki forralt bort. Mellyora úgy érezte. Hanyagul levetette a ruháit. hogy gyalázatosan viselkedett. Mellyora érezte a tekintetét. A karja olyan erős volt. és testéhez tapadt… Kinyitotta a száját. mint felállni és elkísérni Mellyorát. ha a király ügyeit nem tudnád részletesen megtárgyalni. férjemuram. mint ő hajdanán. és Sir Percy elé fordult. és előkészítette a fürdőt. én nem avatkozom bele a hivatalos ügyekbe! – mondta. Tudta. nem tolerálom a pimaszságodat. Aztán itt maradt és elvette feleségül az anyádat. – Nem is akarod tudni. kénytelen megverni a feleségét. – Ne haragudj. Mellyora gyorsan elhagyta a termet és nagyon dühös volt. amely kemény volt. hogy úgy érezte. milady. 139 . hogy megszólaljon. mintha arcul ütötték volna. amit az egész világ tud. valóban úgy fogok viselkedni. fosztogatott. belebújt a hálóruhájába. ha még egy kicsit szorosabban fog! – gondolta Mellyora. gyilkolt… és erőszakoskodott. Rabolt. egyszer csak érezte. ránézett Warykra. milady. amióta… az apám meghalt. Waryk felállt. és gyorsan bocsánatot kért. Mit számít? De akkor éjjel számított. kékre-zöldre verlek Sir Percy előtt. – Jó uram. mert a férfi belemarkolt a csípőjébe és magához húzta. megcsókolta az arcán. érezte a leheletét a tarkóján. ő még mindig fürdött. Ennek ellenére visszavágott: – Milyen lenyűgöző! A király nagy bajnoka. érzéki. Mindegyik férfi őt nézte. De Mellyora már Ewan széke mögött állt. Egy hörpintésre kiitta a bort. és azt is felhajtotta. Ewan a szobájánál vált el tőle. akkor jó éjszakát kívánok. Bemenekült a szobájába. – Aligha ölhettem volna meg az ifjú Ewant azért. de Mellyora olyan állapotban volt. milady – mondta Waryk. megszárítkozott a tűz előtt. majd kiment a külső szobából a hálószobába. amikor idejött. – Ewan majd elkísér. de figyelmeztetlek. ami a hangjából csengett. amely kettőnkre tartozik. és maga is elkeseredett azon. Adin viking volt. az illata finom. – Ez nem igaz! Az apám nem tenne… – Az apád megtette. – Elkísérlek a szobádba – mondta Waryk. de Waryk a torkára forrasztotta a szót. mintha jéghideg szélbe került volna. Majd felrobbant a dühtől és sírás fojtogatta. ha még egyszer hasonló dolgot látok. Amikor Waryk megérkezett. Még töltött magának. hogy bebújjon az ágyba. a laird. Majdnem felsikoltott. hogy Waryk keze hozzáér a testéhez. – Én… én nem tudom. aztán kiment és bevágta maga mögött az ajtót. mert egy ilyen szajha kísértésbe ejtette. amit tett. Már nem vagyok ugyanaz. Olyan leszek. hogy nem látod meg azt az igazságot.és gyapjúszőnyeget az ágy lábától. hogy mit akarok mondani. – Ha még egyszer az apádhoz hasonlítasz. mintha Waryk ott sem lenne a szobában. aki átvette a nagy Adin helyét. Úgy tett. Mellyora megpróbált elhúzódni tőle. Nem kapott levegőt. hogy lássa. a fülében. Meztelenül kiszállt a kádból. és töltött magának. Nem szeretném.– Milyen más ügyben? – Olyan ügyben. hátha még valamilyen hivatalos ügy szóba kerül. és felkapott egy vastag szőrme. hogy tiltakozzon. Annyira bele vagy mélyedve a legendákba és a történeteidbe. kedvesem – szólt közbe Waryk ellentmondást nem tűrő hangon. képtelen volt uralkodni magán. aztán felállt. – Ó. hogy szót fogadjon! Megverni! Mindjárt összetör.

és azon tépelődik. aztán megfordult és elszaladt. de szerette az édesanyját. hogy mit akar mondani Jillian. Nem kell félned a körülötted lévő emberektől. – Uram. aztán olyan hirtelen állt fel. Kiment a hálószobából és elindult a nagyterem felé. Más férfiakkal bűbájos. Ő jelentett számára minden jót. és egy bizonytalan mozdulatot tett. Isten bizony úgy tűnt. kezében – jobb fegyver híján – egy piszkavassal. Jillian. Iszonyatosan megfájdult a feje. Nagy léptekkel kiviharzott a nagyteremből és elindult a folyosón. és megvan rá az okom. Waryk nagyon hálás volt. mintha nem tudná pontosan kifejezni magát. ugye tudsz számolni? Több mint egy hónapja találkoztál Mellyorával. Vászon halotti leplükben nagyon kísértetiesnek tűntek. hogy ezt tedd. visszaült a helyére és megdörzsölte a homlokát. hogy nem hordja senki más gyermekét – mondta Jillian. – Ó? – Minden éjjel órákon át járkálsz és bámulod a tüzet. amikor meglátta az arcát és a piszkavasat a kezében. De ott lesz Waryk. normannt tukmált rá. Néhány vadászkutya még mindig ott sütkérezett a tűzhely előtt. Minden éjjel hosszú órákat ülsz itt. elfoglalta a szigetet. – Laird Waryk… – Igen. hogy Warykhoz vagy Mellyorához legyen hű. Mellyora megőrjíti. Laird Waryk. Jillian. Amikor elhelyezkedett az egyik hatalmas faragott karfájú. hogy belső ellenségtől is féljek. az anyjával és elődeivel. Gondolataiba merülve vakargatta az egyik fülét és belebámult a tűzbe. – Aztán a hangja egy kicsit kétségbeesettnek tűnt. mi az? – Visszatette a helyére a piszkavasat. hogy a nagyteremben nem volt senki. hogy beszélnem kell veled. de viking módra. miután Waryk kiment. Jillian egy darabig hallgatott. Nagyon kínos helyzetben van.Mellyora hosszú ideig feküdt az ágyon. hogy megmutatja neki. milyen nagy hatalma van. azonnal felpattant és megfordult. Az édesanyját ebben a toronyban. bőrüléses székbe. Waryk szinte észre sem vette. mintha azzal bosszantaná. a király meg csak egy nyomorult. nincs rá okod. – Talán. – Talán kevesebben vannak. – Laird Waryk. – Felemelte a kezét. megkereste a cipőjét és egy szőrmeszegélyes ruhát. És meg sem érintheti. és az anyja is szerette őt. a szája sarkában mosollyal. Az egyik hatalmas agár felugrott. Aztán felkelt. nevetgél. – Igen? – kérdezte Waryk mérgesen. Mellyora apját a hajójával együtt temették el keresztény szertartás szerint. Waryk hosszan nézte a tüzet. – És mit akarsz ezzel mondani? – kérdezte Waryk. Waryk felvonta a szemöldökét. Egyszerűen nem merte megérinteni… Hangot hallott. a kutyák körbeülték. Mellyora megfordult. és idegesen nyüszített. – Már nagyon hosszú ideje harcolok. A ma este után… Jillian hangja elcsuklott. és Jillianre nézett. – Ez a te otthonod. a laird tornyában lévő kis kápolna sírboltjában helyezték nyugalomra. 140 . Együtt nyugodott a kriptában az apjával. uram. Pontosan tudta. aki falfehér lett. milyen messzire tud elmenni. hogy felborult mögötte a szék. Nem igaz! Adin beleszeretett az édesanyjába. Adin sírhantja fölött könnyes szemekkel szokott álldogálni. – Meg tudod változtatni a dolgokat. De csak Jillian volt az. Idejött. és elindult a folyosón a másik irányba. Szegény Jillian. de… – Esküszöm neked. Miért jöttél ide? Miért nem alszol? – Úgy éreztem. mint gondolod.

– Senkit! Waryk káromkodása pengeként hatolt bele az éjszakába. mintha valami szétrobbant volna Mellyora bensejében. tegyél le! Oda megyek. valaki meglát bennünket… – Ó? Kicsoda? – Engedj el. majd lehajolt. Waryk dühös léptekkel haladt előre. tolvaj. De most úgy tűnt. aztán egy szobán keresztül kijutott egy folyosóra. Waryk nagy léptekkel elindult felé a padok között. Waryk. túl messzire ment a játékaival. – Kivel van itt találkozód? – kérdezte Waryk. Többször is. magához húzta. karba tett kézzel állt. Mellyora hadakozott ellene. elnyelte. betakarta. nem akarta érezni a testét gonosz módon elöntő forróság elviselhetetlenségét… – Hagyd abba. Szerette volna. és ujjai olyan szorosan markolták haját. a padok tölgyfából készültek. Korábban is megérintette már és ellökte magától. de Waryk hirtelen kinyújtotta a kezét. – Akkor miért vagy itt? – Én csak azért jöttem. hogy valaha is ilyen felbőszültnek fogja látni Warykot. – Nem! – Igazad van. visszacsinálni. Neszt hallott a lépcső felől. és egy kicsit félrefordította a fejét. és legfeljebb huszonötén fértek el kényelmesen a teremben. egyik kezét ökölbe szorítva. aztán lehajolt és az ajka ajkához ért. – Senkivel! – Hazudsz! – mondta Waryk. hogy a háta mögül jön a hang. mert mintha mozgást hallott volna. – Valakit vártál ide. ami táncolva szétáradt a vérében. akarata ellenére. fosztogató. 141 . – Az éjszaka kellős közepén? – kérdezte Waryk kihívóan. és az ajkuk szinte összeért. amikor idejött? – Igen. – Waryk. – Hahó! Gyere ki onnan! – suttogta izgatottan. – Micsoda? – Kivel kellene itt találkoznod. Ujjaival beletúrt Mellyora hajába. Szerette volna kiszabadítani magát. amely párhuzamos volt a fölötte lévővel. mit csinálsz? Engedj el. Waryk pontosan Mellyora előtt állt meg. ahová akarod… – Az biztos. Mellyora nem gondolta. – Akkor valld be! Kivel találkoztál? – kérdezte. A falról leemelt egy fáklyát. és a kápolnába ment. Te bolond! Még sok ember fog miattad meghalni. – Waryk? – kiáltott fel idegesen. az apád valóban rabló. valami folyékony tűz. – Hahó… Furcsa érzés futott végig rajta.Mellyora leosont a lépcsőn a földszintre. hátralépett. kápolnában vagyunk! – suttogta. Kicsi és egyszerű volt: az oltár fölé egy normann boltívet építettek. hogy tiltakozzon. és őt nézte. tudok menni. – Hogy beszélgess vele? Hogy megkérdezd tőle. hogy… hogy… – Hogy mi? – Hogy megnézzem az édesanyám sírját. a tekintete szúrós volt. De most úgy gondolta. – Hahó! – mondta halkan. amikor ajka elszabadult Warykétól. Szőrmeszegélyes köpenyében. kit hívtál ide? Mellyora a fejét rázta. hogy szinte felsikoltott. Gyorsan megfordult. Mert nem fogom megengedni neked – mondta hirtelen. ha újra kezdhetnék az estét. Végigment a helyiségen. felkapta Mellyorát és a vállára vette. amit tett. erőszakos hódító volt-e. talán! Mellyora kinyitotta a száját. A nyelve erőszakos mozdulatokkal Mellyora szájában keresett utat. és Mellyora. Belenézett Mellyora szemébe. de ugyanakkor különös. mert tudta. vad tűzzel csábított is. Csókja büntetett. aztán megállt.

Csodálatos volt megérinteni. izmait. egészen kicsire összegörnyedve és a ruháiba gabalyodva odabújt Warykhoz. Nem kapott levegőt. Waryk lerohanta. De egészen más vágyni rá. te ostoba. és ellökni magától. A szobát a lobogó tűz világította meg. hagyd abba! – kérlelte a férfit. mintha a vér belefolyt volna a csontjaiba. milyen fájdalmat okozott neki… De Waryk látta és tudta. de Waryk ajka ismét szinte felfalta az ajkát. megnyugtassa. a szíve olyan hangosan vert. fölötte. vágyni utána… Mellyora megfordult. Lefektette a feleségét az ágyra. ő pedig belecsimpaszkodott. hogy vágyat fog érezni. a forróságot. és erőszakos ajka kitörölt belőle minden gondolatot és érvet. simogassa. érezni. mintha felnyársalta volna. mert mozdulatlanná dermedt. de Waryk szája ismét az ajkára tapadt és valahogy… minden más lett. felugrani. Szeretett volna belekapaszkodni Warykba. Vágyik arra.– Úgy hajigálsz. mit jelent férjhez menni. hol aranysárgán hidegség csillogott. hozzábújjon. mint a mennydörgés. – Ó. – Sajnálom – mondta Waryk egy kis idő után. menekülni. Iránta. és a férfi íze teljesen betöltötte. tiltakozni. lenyűgöző. hogy darabokra hullik szét… de élvezte a gyönyört. akárcsak Waryké. és azonnal újra érezte a fájdalmat. Hogy megérintse Waryk testét. és a hátára feküdt. árnyékokkal teli szobában is őt nézte. Mellyora meg akart szólalni. Érezte Warykot. A második emeleti lakosztályokhoz vezető főlépcsőhöz sietett. még akkor is. és érezte. és… Elhallgatott. Nem… nem bódult el. Soha nem fogja megengedni neki. ellenállhatatlan. ujjai simogatták a bőrét… A fájdalom lassan alábbhagyott… és Mellyora elbódult. Egy dolog ezt az egészet elfogadni. Vonaglott a karjai között. és érezte magán a férfi meztelen testét. mintha egy démon szeme lenne. és a tekintetéből őszinte könyörgés sugárzott. hogy Waryk megfordul. de mégis… Nem számított rá. amely betöltötte egész testét és egész lényét… Waryk lassan visszahúzódott. elviselhetetlen forróság töltötte el. Érezte. ez valójában a te hibád… – Az én hibám! 142 . és ott volt mellette. ami történt. az illatát. és még a sötét. s úgy tűnt. hogy a férfi keze ott van a bőrén. amely még mindig nagyon közel volt az övéhez. ujjaival simogatva meztelen testét. és mindent elborítana. amely finoman érzéki. a körmét belevájta Waryk vállába. Waryk újra meg újra előretört. – Hát. számított arra. Waryk lehelete olyan volt. egyszerre kért és dézsmált. szeretett volna sikoltani. – Hagyd abba. – Sajnálhatod is. mint az északi szél. belélegezni… az ajkát. és… Kívánja. és Waryk szemében hol vörösen. Természetesen tudta. majd végigment a folyosón a szobájukba. amikor… A fájdalom végighasított rajta. Miközben a férfi magához ölelte. mint egy zsák lisztet… – Igen. egyre mélyebben és mélyebben süppedt bele az ágyba. – Miért nem mondtad meg? – A hangja éles volt. Waryk megint mozogni kezdett. hogy átölelje. és körmeit belevájta a férfi húsába. gondolta. Az ajka gyengéd erőszakkal mozgott. milady. hogy lássa. tele dühvel és könyörtelenséggel. sem sírni. Mellyora zihált. a nyelve simogatott. Ruhája szétnyílt. Vászoninge felcsúszott a derekáig. Mellyora fázott. és érezte. aztán… Felsikoltott. a keze végigszántotta a testét. Egymással ellentétes érzések kavarogtak lelkében. amely megint rászakadt. és ez még csak a kezdet. tiltakozást és erőt. úgy érezte. nem akartál hinni nekem! Az apámra esküdtem. Nem fogok kiabálni. én mondtam. de te nem akartál meghallgatni.

miközben Waryk megrántotta a rágabalyodott ruhát. és Mellyora hirtelen hanyatt fekve találta magát. – Most mi van. Aztán suttogva kérdezte: – Tessék? – Nyilvánvaló. nyomorult alak vagy. hogy nagyobb szüksége lesz a férfira. Mellyora megint úgy érezte. és bosszantóan önelégültnek látszott. – Mit találsz olyan mulatságosnak? – kérdezte. hogy Mellyora egész bensőjében megremegett. kérlek. mert azt szeretnéd. Lassan csókolt. s az érzés megtöltötte a vérét és csontjait. szállj le rólam. A bizalmatlanságomban neked nagyon nagy szereped volt. mert Waryk mosolyogva ránézett. hanem attól. A válla tele volt sebhelyekkel. Mellyora felült. asszonyom… – Azért kellene örülnöd. csak te nem akartál hinni nekem. – Értem! Nem akartad. Mellyora azt akarta. – Én megmondtam neked az igazat. csak azért. – Nyilvánvaló – mondta Mellyora. aztán egy kicsit elhúzódott. mert rájöttél. Most pedig egy kicsit jobban összeismerkedünk. – Jó. hogy szenvedni látsz. Tényleg kedvelem Ewant. – Nem mulatságos. és felemelte mindkét kezét. – Persze örülök is. amit velem játszottál. De a férfi most türelmes volt. – Igen. hogy nem volt szeretője! – Á! – mondta Waryk. nem is attól félve. Aztán megvonta a vállát. ha mind a ketten gyötrődnénk és gyanakodnánk. hogy sértődött és felháborodott maradhasson. hogy a feleséged igazat mondott neked.– Tetszett neked a játék. mert kedveled Ewant? – kérdezte Mellyora. hogy megkedveljem Ewant. te… te… Hirtelen elhallgatott. a szívét és a lelkét. De teljesen mozdulatlan maradt. mert Waryk ajka ismét az övére tapadt. Az érintése megint más volt. – De… 143 . – Soha nem akartalak bántani – mondta halkan. Waryk pedig ott térdelt fölötte. keresgélve. – Most már tedd le ezeket… – Várjál. – Ó. de ő elkapta a csuklóit. és hallani a történetüket. – Tévedtem. hogy kékre-zöldre verjelek. Waryk nem rá nézett. amikor nagyon közel álltam ahhoz. miközben mélyen a szemébe nézett. csak tetszik – mondta Waryk halkan. hogy Waryk továbbra se érjen hozzá. De nem ebben a… – Az ajka ismét a lányéra tapadt. Waryk válasza annyira meglepte. hogy lecsapjon Warykra. – Azért örülsz. finoman ízlelgetve. a nyelvével. – Waryk. uram. te úgysem akarsz megérteni. mint valaha képzelte volna. Szerette volna mindegyiket megvizsgálni. hogy hosszú ideig szólni sem tudott. Mellyora erre megfordult. – Épp az előbb kértél bocsánatot azért. amikor megesküdött az apja becsületére. és a hüvelykujját végighúzta Mellyora nedves ajkán. hogy nem bíztál bennem. – Nem! – kiáltotta Mellyora. és élvezted. kötözködtél velem. kedvesem. hogy fájdalmat okoztál… – Nem. hát talán volt olyan eset. Csak feküdt mozdulatlanul. Végigsimította az arcát. Mellyora szerette volna kinyújtani a kezét és végigsimogatni Waryk széles mellkasát. mi még nem… – Már bemutatkoztunk egymásnak. hogy átforrósodik a teste. hogy Waryk megérinti. kedvesem. hanem a mennyezetet bámulta. a csókját olyan kellemes érzés kísérte. simogatott a szájával. hogy bármikor egymásnak essünk. Jól is játszottad. hogy fájdalmat okoztam neked. hogy tévedtem. szállj… Ezúttal nem tudta befejezni. – Én? Soha! – hazudta Mellyora.

– Vizsgálgattam a jutalmamat. a végén már nem is fájt. mert téged akartak… – A Kék-szigetre fenték a fogukat. Lélegeznie kellett. mohó vágy áradt szét benne. azt kívánta. a teste. kivénhedt. Így is elég veszélyes vagy már. nem tudta leállítani. ujjaival Waryk hajába túrva. akarta. Ugyan már. időnként teljesen őrültnek éreztem magam. – Igen. és belehalt volna. a vére. Mellyora tiltakozni akart. hogy feleségül vegyelek. aki közben egy kicsit megemelte. aztán kidobni a szemétbe. és hátradöntötte Mellyorát a párnára. A keze a csípőjét simogatta. hogy költeményeket írtak rólad. Nem tudta elviselni. Mindene lüktetett. és most egyre nagyobb csodákat fedezek fel benne. – Kétségbe vonod a vágyaimat? – kérdezte. fekete hajába. dalokat. és nagyon is jól tudod. Mozdulatlanul feküdt. Gyönyörű vagy. a combjait. – Engem a birtokkal együtt kaptál. a szája mellbimbóit becézte… aztán lejjebb csúszott. – De fájt… – Akkor bocsáss meg. elviselhetetlen forróság öntötte el a testét. A lány még levegőt is elfelejtett venni. Akarta ezt a dolgot. kinek nem az? De rendben van. Tűz folyt szét a testében. Remegve kapkodott levegő után. De ami a vágyat illeti. a csontjai. – Azért ez nem olyan nagy teher. mert ráálltam arra. úrnőm. amelyek bejárták a felföldet és az alföldet. és nézte a feleségét. hogy egy nyomorult. öreg lovagot erőszakoltak rád. teste megvonaglott. – Még elvesztem a fejem. pontosan mit akarsz? Tudod. amint a nyelvével végigkövette az ütőerét. miközben tovább folytatta. Aztán megint visszafojtotta a lélegzetét. hogy több tucat férfi kereste fel apádat meg a királyt. amikor figyeltem. édesen. a hasát. soha nem kell kételkedned abban. hogy kívánlak-e… 144 . mindene égett és vágyakozott. a hasát. nekem azért nem tetszett a veled való házasság gondolata. csókolgatta a köldökét. – Ugyan már. miközben arra is késztetést érzett. bárcsak tudna ellenkezni. A nyakán érezte ajkát. A fiatalemberek körülötted ugyancsak vigyázhatnak a szívükre – és más testrészükre –. és te is ezt érzed? – Én nem vagyok olyan ostoba. – De fájt… – Többé nem fog fájni. hogy Waryk ezt tudja tenni vele. ezúttal gúny és káröröm nélkül. – Ó. – Úgy van. Waryk elmosolyodott. Waryk szeme mélykék volt. hogy Waryk kívánja. – Nem. kedvesem. mert nem tetszett neki. megint a combjait és végül a combjai között… Mellyora halk sikolyt hallatott. kedvesem. én mindent meg fogok tenni. amikor a birtokot nélküled is felajánlották nekem. hogy akarj engem. amit ő érez. forróság. Persze a föld mit sem ér a szív nélkül. és a férfi suttogva mondta: – Úrnőm. Mellyora MacAdin. hogyan csábítod el az egész háznépet. és ezt te nagyon jól tudod. megolvadt acél. és a fején keresztül lehúzta róla a hálóinget. hogy valahogy örömet szerezzen Waryknak. úrnőm. hogy tisztában vagy a hatalmaddal. Aztán találkozott a tekintetük. Érezte. Amikor Waryk szája rátapadt a mellbimbójára. Mellyora még mindig szorosan markolta Waryk haját. igen. ha ilyen határozottan megfogalmazod a vágyaidat. összeforrt az ajkuk. robbanékonyan. de te nem engem akartál? – emlékeztette Mellyora Warykot. Nem fogom elcsavarni a fejedet. nos. miközben a férfi továbbra is hozzásimult. hogy érezze azt a különös szenvedélyt és vágyódást. de Waryk hozzásimult. hiszen te nem is akartál engem feleségül venni. ha abbamaradna… Waryk hirtelen fölébe kerekedett. mert túlságosan szeretek élni. a föld is fontos. láttam. a csípőjét. ujjaival beletúrt a férfi sűrű. mert te képes lennél kegyetlenül összetörni mindegyiket. ne legyél olyan szerény! Ma este. milyen vadul ver a szive. mint a viharos tenger és őszintén mosolygott. és annak ellenére. Édes érzés. Ő pedig simogatásával és csókjaival cirógatta testét.

ugye? – suttogta Waryk. hozzányúlhatsz egy férfihoz. és megfordult. hogy nem tud megszólalni. Waryk pedig így szólt: – Á. hogy a mai éjszaka után nem lesz meg minden hajszálam. szétfröccsent. – Csak lehet. Mellyora remegett. ez jó. Tulajdonképpen magának sem merte bevallani. mintsem mérgében megütötte. Aztán átkarolta és magához húzta. hogy inkább zavarában. – Vigyáznom kell. Waryk egyáltalán nem ellenszenves. – Mert… – Igen? – Megfoszt a levegőtől és ellopja a lelket. 145 . Mellyora megremegett. mire céloz Waryk. és tulajdonképpen nagyon szépek. hiszen a te férjed csak egy nyomorult. hogy mennyit ismerek be. Aztán egy érintésre felrobbant a nap. csábító mozdulattal belehatolt. elkapta és újra megcsókolta. és lassú. úgy tűnt. – Csak a szív tudja ellopni a lelket. Arra gondolt. – Mellyora döbbenten észlelte. megszabadult az égető tűztől. – A jutalom – mondta halkan – minden küzdelmet megér. semmi más. – Nem is vagy olyan ellenszenves. Mellyora lehunyta a szemét. annál rosszabbat csinál! – suttogta Mellyora. kivénhedt öreg normann. Mellyora meglepődött magán. amit korábban megérintett. – Hm. Waryk elmosolyodott. és a keletkező milliónyi apró fényszilánk szétolvadt az egész testében… Waryk ott feküdt mellette. mintha megérintené a napot. és ezúttal. hogy ellenállhatatlan. Mellyora fölé emelkedett. úrnőm. – Nem. de Waryk nevetett. Minden. Waryk rákulcsolta Mellyora kezét megduzzadt férfiasságára. uram. és Waryk elmosolyodott. Sebezhető.Megcsókolta az ajkát és a tenyerét. kedvesem. a tekintetük találkozott. hogy elmosolyodott. Mellyora tudta. amikor elindult egyre feljebb és feljebb. Waryk elkezdett mozogni. majd kezét végighúzta a saját testén. – Á! Az ilyen bátorító szavak örökre melléd láncolnak! – Minden fogad megvan. és nem harap.

A férfiaknál buzogány volt. Waryknak nem tetszett. de most. de tudta. ő is Stephen unokatestvére. hogy visszavonultak a szobájukba. hogy az invázió terve még csak készülődik. akik lehettek vagy huszonötén. Phagin persze megjegyezte. a skótokat minden alkalommal veszteség érte. mind csatalovon. és Waryk miért 146 . hogy bizonyára megtámadja Angliát. Ismerte Henriket is. és elég világosan kimutatta. hogy lecsapják egy felállított bábu fejét. számos egyházi épületet építtetett. és azt. ahogy Waryk gyakorol a harcosokkal. hogy Davidet szolgálja. ahogy Sir Percy beszélt. Skócia királyai már kifejezték hódolatukat az angol királyok iránt. úgy tűnt. A mellvédről Mellyora gondolatokba merülve figyelte a gyakorlatot. és figyeli. különösen a közelmúltét. milyen vidám lett a hangulata hirtelen. Ewan húga is csatlakozott hozzájuk. és egyenként végigvágtattak a terepen. fejezet Néhány napig Mellyora boldog volt. és akárcsak a császárné. Úgy becézték. ahol még mindig ápolta a sérülteket. Úgy vélte. Igraina. hogy ébredéskor ott van mellette. Matilda az unokahúga volt. aki egy Anjou gróffal. és nagyon kellemes estéket töltöttek együtt. hogy minél erősebb és egységesebb legyen. hogy nem bánja. a későbbi császárnét. Mellyora befejezte a reggelit a nagyteremben. hogy az angol kérdésben Matilda császárné pártján állt. Ugratta Warykot és incselkedett vele. és az angolok szerették. Mellyora ismerte az ország történelmét. és Mellyora most már rájött. mint rég. mert bár soha nem szólt semmit. Két gyereket szült Henriknek. bár voltak egyezmények. Sir Percy nem ment el. néha pedig örült. a délutánokat a faluban töltötte. a megérkezését követő második hét vége felé. a Hódító után kereszteltek el. Henrik. vissza kell mennie. és kilépett a mellvédre. Sir Percy minden este kedves és szórakoztató volt. hogy milyen a kapcsolatuk. és olyan egymáshoz tartozás érzése volt. de mindig a férje mellett tartózkodott. hogy valami megváltozott benne. Matilda egyszer már uralkodott nyolc hónapig. hogy miközben Matilda és Stephen egymás ellen harcoltak. ahogyan ölbe kapta abban a pillanatban. és azt is tudta. ugyancsak Hódító Vilmos unokájának megkaparintania az angol trónt. szorosan átöleli. amikor Sir Percy a jelen helyzetről elmélkedett. annál nyilvánvalóbbá vált. De minél idősebb lett Henrik. Egyik reggel. valójában Stephen fia volt. Eluralkodott a törvénytelenség és a káosz. Stephen feleségét is Matildának hívják. Néha félt. Felfedezte a hatalmat – a sajátját. és egy fiút. hogy akkor pontosan miért jött Sir Percy. Így sikerült Stephennek. érezte az érintését. vad és szenvedélyes szerelmi viszonyuk volt. hiszen David nővére volt Henrik első felesége. amikor Normandiából hazatérőben volt Angliába. Onnan látta. akit nagyapja. és hogy Matilda fia.18. Skócia számára nagyon fontos. De abból. Furcsán érezte magát. hogy ő a jó Matild királyné. Természetesnek vették. folytatódtak a zavargások. és Mellyora azon töprengett. De Vilmos egy hajótörés során életét vesztette. Gyakran beszéltek a királyról vacsora közben. Matildát. hogy a király soha nem fogja békén hagyni Warykot. Mellyora tudta. elég beszédes volt az a mód. A vacsoránál feltűnően és bájosan flörtölt. A templomban megmosta a koldusok lábát. hiszen az mindnyájukra hatással volt. Az a pletyka járta. és attól tartott. amikor megpróbáltak előnyt kovácsolni az Angliában uralkodó zűrzavarból. Ezt vacsoránál is elmondta. és úgy tűnt. De Sir Percy valamilyen céllal jött ide. Ő újíttatta fel a római utakat. hogy Sir Percy a várfalakon túli dombtetőn áll. és ismerte az alázatot. Geoffrey Plantagenettel kötött második házasságából született. amilyet még soha nem érzett. Vilmost. hogy Henrik északabbra akarta kitolni Anglia határát. amellyel Waryk rendelkezett. sőt meg is csókolta. Reggel sokáig aludt. hogy Hódító Vilmos vére folyik az ereiben. esténként a vacsoránál Sir Percy társaságát élvezte. a környezetében élők észreveszik.

azon tűnődött. hanem diplomatikusan megkerülte a kérdést. Az építőmester három fiának egyike kiválóan bánt a karddal. Mellyora Jillianre nézett. Vakmerőnek és határozottnak érezte magát. és ha te… – Waryknak el kell mennie – mondta Jillian. amikor éppen egy szél rombolta fal újjáépítésén dolgozott. miközben beszélgettek. hogy ki nem állhatta Warykot. Ő hozta a hírt. Ránézett Igrainára. – Mit nem tudok? Igraina elsápadt. és Ewan életével fenyegetőzött. de aztán úgy döntött. a hatalmas pej egy 147 . ha fogná magát és kilovagolna. Igraina volt bent Jilliannel. végigment a folyosón a szobájába. és nem válaszolt. Mellyora benyomta az ajtót és belépett. annak ellenére. – Ez nem újdonság. hogy senki sem akarja elmondani. – Igen. azt sejtettem – csattant fel Mellyora élesen. – Azért küldte Sir Percyt Warykhoz. hanem azért is. Hogy ízlelgesse ölelésének ízét a sötétben és éjszaka… Most meg elmegy a szeretőjéhez. mi lenne. ha ez az egész egy kicsit korábban történt volna. hogy… – Én szerelmes voltam Ewanbe – vágta oda Mellyora kurtán. Miközben ezen töprengett. Ostoba volt. kérlek… – Hagyj békén! – mondta Mellyora. Peter of Tyne-nal. – Uramisten. – David meg akarja támadni Angliát. Már majdnem kiadta a parancsot. kézművesek és mások fiai közül egyre többen csatlakoztak a kiképzéshez. hogy nagy erőkkel elmenjenek hozzá látogatóba. mert ő fogja irányítani az itteni védelmet. – Természetesen Sir Percy tudja. és javasolják neki. amíg a két nőt nézte. inkább az egyik csatalóra ül fel. Miután elhatározta magát. – Mellyora! El kell mennie. Örülne annak. Az a feladatuk. – A király hívatta? Egyik nő sem válaszolt. – Lehet. ezért Mellyora számára ostobaságnak tűnt. mi történik. Hogy jókedve legyen. Mellyora szinte szoborrá vált. arra gondolt. hogy Mellyora nem is tudja… – Hát nincs mit tenni. hogy a férfi elcsábítsa őt.foglalatoskodik olyan nagy erőfeszítéssel egyre több ember kiképzésével. De ő nem csupán a király parancsára fogadta el Warykot. Dabney. de egyik este sem válaszolt. Végül is ő azt hitte. Ha Warykot visszahívják. és olyan férfihoz adták feleségül. soha nem fogom neked megbocsátani! Valami történik. akinek szeretője volt. mert ő mindent tud. rendezgetve a szobát. Mellyora megfordult. hogy nem engedelmeskedik a király parancsának. hogy felvegyen egy köpenyt. Az alatt a néhány perc alatt. mert mindketten jó barátságban vannak az angol határ menti földesúrral. hogy nevessen. Az istállóba sietett. Nem. mert belülről beszélgetés hangját hallotta. nem teheti meg. aztán elindult a folyosón. hogy Waryknak el kell mennie és ő egyedül maradhat a szigetén? Összeszorult a gyomra. mi folyik itt? Jillian megköszörülte a torkát. Attól a perctől fogva féltékeny. hogy hallott Eleanora of Tyne-ról. hogy gyakorolta az íjászatot. hogy fogadja el új hűbérurának Davidet. – De Waryk idejött velem. Ez nem jelent semmit. Mellyora megkérdezte Sir Percytől. attól kellett tartania. hogy megnézze a gyakorlatozást. mi folyik itt? Jillian. hogy nyergeljék fel ezüstszürke kancáját. Skócia királyát. Jillian utána eredt. és a munkájából vitték el. hogy miért látogatott el hozzájuk. hogy sütkérezzen a melegségében. Meg Angus. A bérlők. akit korábban papnak szántak. – És a többiek tudják? – kérdezte Igraina. az udvartartáshoz tartozó cselédek. Az aranyműves fia. hogy szerelmes vagy Ewanbe. Ennyi elég volt. közömbös és könyörtelen világban él. vajon mit érzett volna. és… Ewan. – Na most már elég! Mindkettőtöktől kérdezem. most azzal töltötte a napjait. aztán megállt. Én is ugyanezt tegyem? – Mellyora.

ez egyszerűen méret kérdése! – A méret nem minden – mondta Mellyora. ne felejtsd el. – Nézzétek az asszonyomat. Waryk. Több csatát vesztettek el félelemből. hogy bárkivel meg tud küzdeni. Waryk az előtte álló férfiakra összpontosított. hogy a gyakorlóterepen látja a feleségét. életlen. de ha az erőd falai között maradnál. Amikor a férfiak közelébe ért. ne csináld! – Ewan. és megsarkantyúzta a lovát. megrántotta a kantárszárat. és Bretthez szólt: – Gyere. beszélt hozzájuk. a visszavonulásnak és a reménytelen küzdelemnek is megvan a maga stratégiája. Először ellenkezett. amit Ewan éppen használni akart a következő gyakorlathoz. de sajnos azt tapasztaltam. amit most gyakorló célokra használtak. – Úrnőm. uram. Pictet vitte el. és járatos a harcban. aztán ellovagolt mellette. mint tudjátok. és máskor is meg fogom tenni. aki áldozatul esett egy dühös földműves kapájának. hogy nem leselkedik-e az emberre valami veszély falak között – vágott vissza gyorsan Mellyora. és Dabneyt megnógatva. bár jól képzett férfit láttam már. Sok helyzetben megvédtem már magam. hasonló célzatossággal. ez így is van. nekem van előnyöm. de ne is becsüljétek túl. Mellyora intett az őrnek. Mellyora hátulról közeledett. akit apja kapott ajándékba egy kalifától. Ébernek kell lennetek. Egy megsemmisítő pillantást vetett Ewanre. – Ó. és Mellyora kinyújtotta a kezét a lándzsáért. A nagyobb erővel szemben legyetek óvatosak. Gyorsan megparancsolta. Még Ewan is ellene fordul. Dabney apja egyik kedvenc lova volt. hogy minden fegyvernek van gyenge pontja. Aznap azonban Ewan a saját kedvencét. és kihasználni. Amikor felszállt a lóra. hadd lássuk. Meggyőződése. én nem tudnék… – tiltakozott Brett. emberek! Egy viking lánya. hogy a méret hogyan befolyásolja a harc kimenetelét! – Nem. – Úrnőm – szólt Ewan –. Dabney nem ismerte a félelmet. úrnőm. meg kell találni ezeket. miközben megbizonyosodott róla. aztán elengedte a hosszú dárdát. körbelovagolta Ewant. akit annak idején nem fosztott ki a Földközi-tenger térségében folytatott portyázása során. hogy megvédjünk téged! Mellyora sértődöttsége egyre fokozódott. nyergeljék fel. nem minden helyzetben számíthatok egy harcos segítségére. aki kényelmesen ült Mercury nyergében. és ne felejtsétek el. Minden apróságot. kérlek… add ide! Ewan teljesítette a kérést. – De mindig kell. – Add ide a pajzsodat. – Néha nehéz megmondani. – Egyenesen Waryk szemébe nézett. – Jól van. akkor nem fenyegetne ilyen veszély – mondta Waryk célzatosan. uram. – A férjed ezzel fog keresztüldöfni engem! – suttogta Ewan. Nem örült annak. Ewan! – Mellyora.nagy testű harci mén és egy fürge arab kanca keveréke volt. Gyorsan megfordította Dabneyt. ezért csak akkor vette észre Mellyorát. Amikor harcoltok. hogy a lovagi tornához használt fegyver. hogy legyen egy oltalmazod! – mondta Brett. és kilovagolt a gyakorlóterepre. amikor Ewan és Angus tisztelegve köszöntötték. de Mellyora ügyet sem vetett rá. Mellyora pedig kihasználta a köztük lévő távolságot. mint kevés fegyver vagy gyenge páncél miatt. – Akkor. Ewan! Értékelem hűségeteket. A többiek hátrébb húzódtak. mert te nem vagy hajlandó védekezni ellenem! – Mellyora! – szólalt meg figyelmeztetőleg Waryk. az egyik ifjú MacKinny. Az összecsapás pillanatában Brett 148 . Soha ne becsüljétek alá ellenfeleteket. és halála után a lány Ewannek ajándékozta. – Sok elővigyázatlan. ahol megvédenek. Ewan rokona. A gyakorlatozók a dombtetőn sorakoztak fel. – Hát. azért kaptunk kiképzést.

de miközben kimondta. Waryk mozdulatlanul állt. és ne becsülje le az ellenfelét. eldobta a lándzsát. A fegyver messzire elrepült. Rálépett egy kőre. hogy védje magát. de Waryk kirántotta a kardját a földből. de rájött. ő valóban megsérült. Dühében keményen Waryk felé csapott. még játékból sem! – kiáltotta Angus. Mellyora tudta. Waryk lehajolt. uram. Mellyora Waryk torkának szegezte a kardját. Waryk követte. – Te alattomos boszorkány! – mondta halkan. Mellyora megtántorodott. és felsegítette. – Ritkán fordul elő. Nem sérült meg. miközben Waryk legkisebb mozdulatát is figyelte. ha úgy döntöttem volna. – Na de. – Tessék. kinyújtotta a kezét. – Még egy lecke – mondta a férfi határozottan és dühösen. Amikor már úgy érzed. Négyszemközt. úrnőm. hogy az ember mindig védekezzen. így csak a két fegyver találkozott nagy csattanással.lova cserbenhagyta a lovasát. mint korábban Brett. amikor elesett. Térdre bukott és felemelte a pajzsát. – Mindig akad fegyver. hogy viszonozza az ütést. miközben Waryk Mercury felé vonszolta a feleségét. míg Brett leesett a földre. és kitépte a kezéből. – És veszély – tette hozzá Mellyora. – Igenis. – Te pedig ne nézz engem bolondnak! – vágott vissza Mellyora. – Ewan. de felkiáltott. amit a kard megtartása okozott. Mellyora megfordult. Iszonyú nagy csapásokkal vágott vissza. Laird Lion helyett én adok vívóleckét. Brett nemeslelkű férfi. hölgyem! Most nálam az előny. és hogy a fájdalomtól kiáltott fel. Mindenki Mellyorát éljenezte. mert tudta. aki készen áll arra. és kihúzott egy kardot a gyakorlásra összegyűjtött fegyvercsomóból. hogy mondani akar nekem valamit. és soha nem támadna rád. Mellyora szerette volna odakiabálni. jó! Abból. és máris utasításokat adott az embereknek. Mellyora elbújt Dabney mögé. Mindkettőjüket éljenezték. Waryk! – mondta Angus. úgyhogy Mellyora ugyanúgy a földre kényszerült. hogy megtanítsa Brettet a kardvívás finomabb fortélyaira. és Waryk kétélű kardja teljes erővel belevágott a földbe. hogy megvághatja magát. hogy keresztüldöfjön! – Ez annál több ok arra. hogy ez az egész hazugság. – Akkor védekezzen! – mondta Mellyora határozottan. de aztán Brett védelmére keltek többen. A többiek semmit sem hallottak a szóváltásukból. hogy minden ellenállása hiábavaló. – Ez fenyegetés? – Nálam már nincs kard. hogy Waryk ott áll mögötte. – Használj ki minden apróságot – vágott vissza Mellyora. Miután leszállt a lóról. 149 . – Minden apróságot. és bár Mellyora megingott. ahogy a feleségem a kardját használta. hogy győztél. Mellyora gyorsan visszalépett. hogy megvédje magát az utolsó ütéstől. – Te már halott ember lennél. és Mellyora szemébe nézett. és maga fölé emelte a pajzsát. – Milady… Waryk leengedte a kardját és a kezét nyújtotta. a szeme villogott. hogy a kardja darabokra tört volna. mit sem törődve a vállába hasító fájdalommal. Már várta. éppen mielőtt Mellyora kardja elérte volna. az az érzésem. Mellyora hirtelen felállt. soha ne becsülj alá! – figyelmeztette Waryk halkan. hogy csak egy ellenfél van a csatamezőn. – Ma. – Waryk megfogta Mellyora kardját. De amikor Waryk olyan erővel készült lecsapni rá. A bal kezében a pajzsot szorosan magához tartva. úrnőm. – Igen. hogy ő pontosan erre számított. de még nem volt annyi ideje. mit sem törődve azzal. a pajzsával együtt elfordult. határozott léptekkel elindult Brett felé. Mellyora hátrált. Waryk utánament. és hátrált. lesz még valaki. hogy összeszedje magát. Angus! Folytassátok. – Milady… – kezdte. meg tudott kapaszkodni a nyergében. és elvétette a lépést. hogy Waryk kiváló kiképző. – Brett Mellyora negyedik csapása után elejtette a kardját. Kíméletlenül. és acélos tekintettel a férfi szemébe nézett. hogy felsegítse. igaz? – kérdezte Waryk. Biztos volt benne.

ahol korábban. Szája sarkában halvány mosoly bujkált. Mellyora nem próbált kisurranni mellette. Akkor is hűvös és mozdulatlan volt. Visszakapnád a szigetedet… nélkülem.de mindvégig merev és hűvös maradt. – Mellyora. Menj el! – El kell mennem. ahol udvariasan figyelmezteted Petert. mert ahhoz kellett. Az ő birtoka lesz az első. és elindult kifelé a szobából. hogy Tyne-ba menj! A király arra készül. mire te kiképezed a katonáidat és gyorsan Tyne-ba mégy velük. hogy megfossza a birtokától. – Kockáztattad az életedet… – Egyetlen férfi sem ölt volna meg engem! – A kezedet. – Mi van vele? – kérdezett vissza szenvtelenül. – Igen. és én meg akarok adni neki minden esélyt arra. – De ha te… – Én csak a saját életemet kockáztatom. a drága Peter barátod bajban van. hogy mit mondjon. – El fogsz menni. – Te mondd meg! Waryk felvonta a szemöldökét. – Micsoda gáláns emberek vagytok mindannyian! Sir Percy idejön. amikor azt hittem. Ő a dühös. A király… – A király nem parancsolta meg neked. és mielőtt felesége odaért volna. hogy behódoljon Davidnek. hogy megmelegítse. Akkor menj! – Ez becsület kérdése. és dacosan nézett rá. – Micsoda? – kérdezte Mellyora hitetlenkedve. Mellyora összeszorította a fogát. és Waryk akarja megbüntetni! És elszomorította az a gondolat. de egyet megígérhetek. – Én meg az enyémet… – És talán egy gyerekét. – Tyne miatt. hogy már megint ugyanott tartanak. és minden rendben lesz! – Igen. – És mi van a drága Peter barátod húgával? Waryk nem lepődött meg a kérdésen. nem akart hozzáérni Warykhoz. semmit sem akarsz jobban. 150 . mielőtt a király csapatokat küld oda. Mozdulatlanul állt. hogy gyerekeket szüljön. De a férfi gyors volt. mint hogy elmenjek. hogy elmondja. Mellyora megfordult. Ha még egyszer ilyen ostobaságot fogsz csinálni. mit akarsz mondani. amíg beléptek a toronyba és felmentek a lépcsőn a második emeletre. és még enni is csak az én engedélyemmel teheted be a lábad a nagyterembe. A Kék-szigettel együtt megkapta őt. amely át fog kerülni David fennhatósága alá. a bőrödet! – Ne beszélj ostobaságokat! Te minden nap gyakorolsz. megfordult. és amikor Mellyora végre megtalálta az egyensúlyát. – Jól van. és összeszorította a fogát. Törvényes gyerekeket. amikor visszalovagoltak az udvarra nyíló kapuhoz. és régóta az. Nem vette le róla a szemét. hogy megtámadja Angliát. mialatt Waryk felemelte őt a lóra és maga is felült mögé. – Igen. – Voltak olyan idők. Waryk állta a tekintetét. és amikor készen áll a harcra… – Peter of Tyne a barátom. miközben a tűzhely elé lépett. de kinyújtotta a kezét a rostély előtt. nem tudom. még a gyakorlás közben is. Őt sohasem akarta Waryk. és mindig… – Mindig van kockázat. Waryk szinte belökte a hálószoba ajtaján. az ajtóba állt. akkor bezárlak ebbe a szobába. – Jól van. és azon gondolkodott.

Érezte. Gwynethszel és a nagyapjával. mert az édesanyjuk Igraina születésekor meghalt. Most azt gondolod. húgocskám. inni fogsz. Larsszal. amiért Waryk a szeretőjéhez megy. – Szóval ezt akarod? – kérdezte halkan. egymás hátát fogjátok veregetni. ez nem elég ahhoz. ezt én is látom. – Szeretett téged… – Igen. Tudtam. hogy mielőtt igent mondana bármelyik férfinak. Ewan húga napbarnított arcába nézett. megváltoztathatom a dolgokat. hogy a szeretőmet akarom látni. Waryk elmegy. mert Isten a megmondhatója. 151 . aki mindenkit megvéd. Igraina elég sokáig maradt. szenvedélyes… – Igen. hogy egy olyan férfihoz menjen feleségül. ebben biztos vagyok. Örülök. – Igen. és istenemre mondom. Waryk megőrzi ezt a birtokot a királynak. – Igraina. úgy gondolta jobb. ha újra láthatod a régi barátodat. Waryk tisztességes laird. rendben van. hogy elkerüljem a vérontást. nevetni fogsz. te gazember. mert Isten a tudója. Engem is ő mentett meg. én nem vágyakozom a laird felesége után… – Hazudsz. együtt lovagoltak a kunyhók felé. mint Percy. a királynak nem lehet megmondani. szeretett. szerintem. gondoskodik a nagyszüleiről. aztán őmaga viharzott el. de nem lépett el az ajtóból. hogy a király soha nem fogja megengedni. határozott. – Igen. Petert. – Nem? – Nem. Világéletedben szeretted őt. nagyon boldog leszel. Keresztbe fonta a karját. Igraina Ewan felé fordult. és mivel Ewan mindenképpen meg akarta látogatni a családját. semmi mást. mély ráncok jelentek meg a homlokán. ne támadja meg Angliát. akkor menj! A szeretőd otthonába mégy. ha otthon marad. Most még azonban találkozhatom a barátommal. és Mellyora igen fel van dúlva. de vedd le rólam a kezed! Waryk hirtelen elengedte. hogy a szemébe nézzen. Ők ketten nevelték fel Ewant és Igrainát. hogy a férfi idős felesége a halálán volt. és bár Igraina különösen szép fiatal nő volt. hogy sokkal rosszabbul is alakulhattak volna a dolgok. és ezért mindig hálás leszek neki. – Mellyora… – Mi az? Ha menned kell. és miközben Mellyorát nézte. de nagyon jól tudta. – Te is elmész Warykkal? – kérdezte Igraina. – Nem. és engem fog majd felhasználni ellene. hogy hozzám jöjjön feleségül. Gyakran tette meg az utat egyedül a sziget és a szárazföld között. Mellyora a barátnőm. De nem kell féltened. a király még nagyobb szövetségesei! És akkor találkozni fogsz a szeretőddel is. hogy mérges lesz. engedj ki… – Az egyik barátomhoz megyek. Waryk még egy percig dühösen nézte a feleségét. igazad van. hogy ez nem tetszik a húgának. Mellyora szép. hogy bár törzsfő lányaként rendelkezik némi társadalmi ranggal.– Becsület! Ó. de aznap délután a dagály alacsony volt. amikor Adin meghalt. de hiába. engedj ki… Mellyora megpróbált elhúzódni. ő úgy döntött. nagyon kevés esélyünk lesz a győzelemre. Őt is elbűvölte Sir Percy. és ti lesztek a nagy harcosok. Mellyorának nem kellett kimennie a szobából. hogy védd a várat… és Laird Lion feleségét? – Itthon maradok – mondta Ewan óvatosan. – Á. A szárazföldön élt egy kis kunyhóban a nagymamájával. aki számos házassági ajánlatot kapott. – Vagy itthon maradsz. annak ellenére sem. Mivel azonban igen vonzónak találta. Hamarosan igazi háború lesz. De kedves bátyám. Kemény csaták. szeretem őt. te pedig csak azt látod. hogy a király egy ilyen férfit választott. Ewan sóhajtott. értem.

152 . amellyel letarolhatta volna a szárazföldet. szereti Warykot. a hegyeket. ezt is elfoglalhatták volna a dánok. a férfiak meghaltak. de Ulricnak sok fegyvere és embere volt. és jó munkát végzett. a sziklákat. hogy az egyik angolt beterelje a skót nyájba. saját törvényeikkel. de mivel az eddigi támadások nem voltak elég hatékonyak. soha nem fog kihasználni. bár minden eddiginél jobban szerette volna megkaparintani Mellyora MacAdint. A Daro táborába való beépülés briliáns lépés volt. Most azonban. Apja gyakran mesélt azokról az időkről. Anglia északi részén a bárók azt tesznek. de Waryk egy nappal korábban érkezett. – Miért? Szerinted engem olyan könnyen el lehet csábítani. hogy házasságtörést kövessek el? – Nem arról van szó. Öngyilkosság lenne menet közben megtámadni a csapatát. ahonnan beláthatják a környéket… Tehetetlensége dühvel töltötte el. Ő nem fog engem kihasználni. csak talán egy kicsit másképpen. hol a másik ország fennhatósága alá tartoztak. igazad lesz. És mivel szeret engem. dombokkal és a tengerrel. hogy így alakult a helyzet. Sokan voltak. Ulric hálás volt. a háttérben magas szirtekkel. A harc fortélyait a vad és barbár kelta törzsek leszármazottaitól tanulta meg. hogy könnyen rá lehet venni! Ti szerettétek egymást… – Igen. Támadást indított. az asszonyok sírtak. Waryk jól felfegyverzett és jól kiképzett csapattal indult útnak. amelyek több mint egy évszázada hol az egyik. ha meglátták hajóikat. nem is beszélve a bosszúállásban rejlő elégtételről. – Nem. elsősorban arra vágyott. Miközben a szigetet fürkészte. Szívesen megkorbácsolná a lányt – vagy elvágná a torkát. templomait kirabolták. amit akarnak. bércekkel. Nagyon ügyesen csinálta a dolgot. és a király elfoglalja azokat a birtokokat. hogy a nagy Laird Waryk ismét lóra száll. Még amikor beesteledett. akkor is úgy tűnt. A határ mentén a normann szövetségese nagy felfordulást csinált. Most viszont… Most viszont azt a hírt hozták. hogyan kell támadni és visszavonulni. A vikingek azt vettek el. amit akartak. Az emberek fejvesztve menekültek. Pallos Ulric végiggondolta a tervét. és… – Te sem fogod őt? – Bárcsak ilyen egyszerű lenne! Az igazság az. Eddig azonban a sikeresnek vélt tervek csődöt mondtak. Ledöntötték a keresztény Istent. Gyertyafények és tábortüzek világították meg. ezt senki sem tudja. és jól is őrizte. mintha a tornyok az égig érnének.– Azt hiszed. apácáit megerőszakolták. hogy az ellenfelét megsemmisítse. Adin harcosnak nevelte a lányát. hogyan kell kihasználni az erdőket. a fákat. de azóta megváltoztak a dolgok. kiskirályságokat hoznak létre. Mint oly sok más skót szigetet. amikor a vikingek tengerre szálltak és hódítottak. – Tudod. már nem szeret? – Azt hiszem. Ewan némi gúnyos szomorúsággal sóhajtott egyet. mindig szeretni fog. mint egy aranyba öntött drágakő. nem tudom. tudta. Eszébe jutott a múlt. – Remélem. Pedig sok mindenre lehetősége volt. – Micsoda? – kérdezte Igraina hitetlenkedve. de elveszítette sok jó emberével együtt. A Kék-sziget úgy csillogott. – A nők annyira vakok! A kék-szigeti erőd egy magas szikla tetején állt. Mellyorát elrabolta egy viking táborból. de Adin lánya megszökött tőlük. Miközben Matilda és Stephen harcolnak. A falu ellen sem vonulhatnak észrevétlenül. vagy visszaverni egy váratlan támadást. aztán távoztak. a kőművesek és az ácsok tornyot építettek. és még többre számított. A Kékszigetet Adin szerezte meg. A dánok dühe! A szerzetesek imádkoztak. hogy már nem akar engem. Ez pedig bosszantó volt.

a lányaikat. Bosszú és jutalom. Az embereid közül néhányan kezdik kétségbe vonni a bölcsességedet. ha tudja. De ne felejtsd el. a régi szászokat. hogy kitagadja annak a férfinak az unokáját. a saját fiát neveli-e vagy egy viking fattyút! A pápája talán nem fogja megengedni. és a part mentén visszaállítjuk a dán törzsfők hatalmát! Az apját megölték. Talán még az is lehet. holtan. Han eltörte az egyik lábát. Meg lehetett volna bízni benne? A te nagyszerű barátod vajon adott volna nekünk földet és hatalmat. bármit. akkor megtartjuk a hölgyet és a szigetet. – Ulric. tényleg itt fogja hagyni az asszonyt? – A szeretőjéhez megy. Han. Ha volna valami módja annak. hogy szerezzünk valamit. és neki is ott kellett volna maradnia a csatamezőn. hogy újra elrabold és megtartsd Mellyora MacAdint… – Igen. – Egyetlen férfi sem fog beszélni. hogy a gyerek megszülessen… aztán visszaküldjük neki a fiát… darabokban. az elégedetlen skótokat. hogy elkíséri a férjét. – Szükségünk van Mellyora MacAdinre – szólalt meg Ulric. akiknek helyt kell állniuk. hogy ezeknek a csetepatéknak mi a célja. – Igen. hogy elmegy a férje. és ha megtudják. lemészároljuk a fiaikat. A Kék-sziget elleni szárazföldi támadás során is megsebesült. Magunknál tartjuk. – Nem fogja elkísérni. és elnézett a Kék-sziget felé. svédeket. amit el tudunk foglalni. ez az egész számodra csak bosszú! Mostantól fogva óvatosnak kell lennünk. mire David király megérkezett. – Tyne földje jó. – Hírt kaptunk délről – mondta Han keserűen. de többről van szó. és azóta is sántított. itt van a fiad… a szíve! Vagy hagyjuk. ha elárul bennünket. Éveken keresztül tépelődhet majd azon. – Igen. és örülni fog. fiatalabb fiúkat és férfiakat. – Az erőd bevehetetlen. Han hallgatott. Stephen pedig megjutalmazhat. – Vagy megöljük. és viking szajhát csinálunk belőle. ha Waryk elmegy. Egyre több embert veszítünk el… – Egyre több embert fogunk találni. A család vele fog kihalni. – A skót király indulásra kész. – Tyne senkinek sem kell – mondta megvetően. És mivel David király olyan megszállott támogatója Matilda unokatestvérének.Han jött oda hozzá a hegytetőre. amire a legjobban vágyik… – Ulric elkezdett nevetni. – Akkor is óvatosnak kell lennünk. hogy az apád egy normann lord zsoldosa volt. – Szerinted. a feleségüket és a többi rokonukat. Laird Waryk. és az összes vagyon a miénk régesrég… – Lehet. vára erős. akkor a király egész haderejét ránk szabadítja… – Nem fogják megtudni. Ulric hirtelen odafordult Hanhez. szerezzük meg azt. akit Daro táborából raboltak el. az egésznek véget kellett volna érnie. Ulric egy darabig elmélázott. 153 . Hadakozott a házasság ellen. – Te még mindig nem érted! Igen. és meglátjuk. De előbbutóbb valaki el fog árulni bennünket. Az ősi MacNee-birtok a miénk lett volna. Miközben menekültek Mellyora MacAdinnel. hogy kételkedjen. – Egy nap valamelyik sebesült beszélni fog. Harcba hívjuk a normann parasztokat. Stephen nevében tehetjük. hozunk dánokat. akit megölt! Vagy pedig… elkapjuk a hölgyet és csapdába csaljuk a nagy lairdet. Hagyjuk. És ha meg tudjuk ölni. Waryk megölte az apámat. ahogy ígérte? – Igen. állapotos-e már. Mi azért harcolunk. a törvényes feleségét. Támadást indítanak Tyne ellen. miközben remegett a dühtől. a MacInnishek elpusztulnak. vagy nem. Ulric. mint valaha! – mondta Ulric. Elraboljuk Mellyorát. Igen. most erre nagyobb szükség van. Ez az erőd gyenge lesz. de hogy elég gyorsan össze tudjuk-e szedni a csapatokat… Ulric mogorva arcot vágott. erre esküszöm! Han furcsa hangot hallatott. nem érted? A nyomorult skótokat legyőzték! Meg kellett volna halniuk. földet vagy hatalmat.

hogy mégis Mellyora elmegy a férjével. Megtalálom a módját annak. Vigyázni fogok. hogy Waryk abban a hiszemben haljon meg. egy skandináv királynak fogok hódolni. de ha ki tudjuk csalogatni a falak közül… most hol van Daro tábora? – Ötven mérföldnyire keletre. és azt hiszem. Azt akarom. hogy sokkal nagyobb jutalom vár ránk. De nem adok rá neki esélyt. Tényleg azt hiszed. Igen. Anglia királyával. – Én nem Warykra gondoltam. A skóciai David pedig fizetni fog azért. ha óvatos leszel. Nem túl gyorsan. – Ha nem tudod kívülről ledönteni a falat. akkor belülről kell megtenned. hogy ne menjen el vele. – Igen. Waryk szenvedélyes harcos. hogy meglátogatom az én kis unokahúgomat. és békét kötök Stephennel. ha a gyermekét hordozza a szíve alatt. Az új viking nagyúr. Hogy megöljem azt a férfit. hogy a felesége árulta el őt. és tudja. hogy elraboljuk az öreg viking lányát. Talán még arra is van mód. – Feleségül vette Anne-t? – igen. – Rátette a kezét Han vállára. meg fogom ölni a fattyút. – De lehet. Stirling mellett fog újabb birtokot kapni. lehet. ahol egy tucat vadember csődöt mondott! – Gyilkolni fogunk…? – Nem. – Két ember sikerrel fog járni ott. – Az lehet. jól képzett és halálos ellenség. Én leszek a Kék-sziget ura. 154 . – És hogyan… Ulric hirtelen felnevetett. lehet. hogy Waryk magára fogja hagyni? – Azt kell tennie! És igen. összeházasodtak. Mellyora végül is egy viking lánya. – Jó lesz.– Egyszer már a markodban volt Mellyora MacAdin. Ha megpróbálod elrabolni a feleségét. Aztán elmosolyodott. én leszek a Kék-sziget ura. – Majd teszünk róla. Han. a hölgy otthon fog maradni. Sokszor látta már vendégül a király. csak ártani fogunk egy férfinak. Minél többet gondolkodom rajta. hogy a falak bevehetetlenek. annál inkább úgy tűnik. Waryk meg fog halni. Gondoskodunk róla. hogy lássa. hogy a saját földjén utazhasson. – Akkor lehet. És elültetjük a kétség és a gyanú magját! Igen. Ulric elmosolyodott. ahogy elveszem a feleségét. aki meggyilkolta az apámat. hogy ő fog megölni téged. mint valaha is reméltem. Ulric mérgesen nézett Hanre.

Waryk megállította Mercuryt a temető másik végében. Aztán megnógatta a lovat és lassan odaléptetett hozzá. – Az én nagytermemben? Úgy tudtam. az a te nagytermed. te pedig most visszajössz velem. A földön ülve jóval hamarabb érezte Mercury patáinak dobogását. hol fekszik az apja abban a fakoporsóban. Gyakran üldögélt itt. aranyszőke és vörös szakállal. és a maga képére formálta. itt lehunyhatja a szemét és gondolatban visszatérhet azokba az időkbe. mint az élők. és hosszú ideig nézte a feleségét. Imádta a tengert. és megpaskolta Mercury pofáját. de Mellyora még mindig ott állt a dombtetőn. Adin olyannak látta a világot. hogy az egész világ az övé. Meglepődött és egy kicsit ideges volt. hogy ő is úgy tudja alakítani a saját életét. – Gyere. Adin halott. – Szóval itt vagy. Minden mondatában legalább kétszer váltott át másik nyelvre. – Igen. hogy a kedves barátodat veszély fenyegeti. úrnőm. minthogy meglátta volna a lovat. – De csináljuk! Te vagy a nagyúr. – Jóval azelőtt idejártam. De már egészen besötétedett. és lehunyta a szemét. Úgy érezte. hogy ne kelljen elmondani az igazat az idejöveteléről. Mellyora a karjára hajtotta fejét. Sir Percy amúgy is mindent megtett azért. és nem tudta olyan élénken felidézni az apja emlékét. hogy mit beszéltek. amilyennek ő akarta. a tengert bámulva. Sir Percy idejött azzal a hírrel. ahogy mondtam. ahogyan szerette volna. – Ne csináljuk ezt. az örök szépséget. ami hol vihart kavar. hogy elkergesse a gonoszokat a földjéről? – Nagy kár. amikor még élt az apja. A lány meg sem mozdult. – Sokkal elviselhetőbbek. nem kell ügyelned arra. Waryk odanyújtotta Mellyorának a kezét. Megint a halottak között. – Én holnap reggel elmegyek. nem számított rá. de Skóciát még jobban. – Köszönöm. Menj és beszéld meg vele a gáláns megmentési tervedet! Ha nem vagyok ott. És persze a feleségét is. hogy Waryk érte jön. De a király elvette tőle. Mellyora mindig azt hitte. sohasem nyugszik meg. a nagy hős. Sokkal kellemesebb estéje lesz nélkülem. az örök kifürkészhetetlenséget. hol békét ajánl. – Hát ez elég valószínű. Késő van. a halottak között. besötétedett. Kellemes és békés hely. Hatalmas termetű volt. és nagyon szeretett az emberei között lenni. Az a kelta kereszt jelölte a pontos helyet. de a lány tudta. itt közelebb van hozzá. Waryk lenézett rá. úrnőm. csak várt. engem pedig fel lehetett áldozni ezért. és amikor még úgy tűnt. a dombtetőn. Számára asszonya és a tenger ugyanazt jelentették.19. amelynek most nekitámaszkodott. hogy az apám meghalt. fejezet Közeledett az este. ahogy az apja tette. hogy a nagy Adin felkel a sírjából és visszatér. 155 . ő pedig kinyújtotta a kezét. nem. amelyet földije. hogy nem tudja megtenni. a nevetése bezengte az egész nagytermet. – Azért. szállj fel! Mellyora hátralépett. Az egyik hajójával és fegyvereivel együtt temették el. mindig lenyűgöz. téged pedig vendégek várnak a nagytermedben. mindig változik. az öreg Oginwald készített. és soha nem kell ezt a szörnyű fájdalmat és féltékenységet éreznie. mert nem vitatkoznak veled? Azt hiszed. Mellyora durcásan felnézett.

Waryk lassan elmosolyodott. én majd foglalkozom az itthoni dolgokkal. nagyon sajnálom. és nagyon örülök. biztosan csalódást okozok neked. Te olyan gyakran vádolsz engem azzal. – Sajnálom. Ez olyan játék. hát legyen. ő pontosan úgy jött ide. amikor Waryk dühösen leszállt a nyeregből. Amennyire tudom. – Adin nem volt mindig finom ember. – Az egyik kezét ráhelyezte a keresztre. ami megtörtént! – Te nem voltál ott! – Mint ahogy te sem. aki minden morzsát felszed a skót király padlójáról! Én ezt hallottam. – Szóval akkor ez az igazság! Nos. hogy meghalt az apád. de az apám nem volt zsarnok… – Nem volt zsarnok? – kérdezte Waryk. – Úgy hallottad! – kiáltotta Mellyora. Hagyj engem békén. hogy játékokat űzök. Ugyan már. én meg azt hallottam. amikor te ismerted. igen! Az apád! A nagyszerű ember! – Igen. úrnőm. amit te hallottál… – Ez az a történet. és addig késztette Mellyorát hátrálásra. sok éven át elboldogult egyedül. és feleségül jöttél hozzám emiatt a sziget miatt. Te vagy itt az úrnő… – Jó. úrnőm? Nagyon sajnálom. hogy te normann vagy. finomabbnak kellene lennem. hogy megalázkodjon! – Mellyora. – A fenébe is. és egészen közel hajolt Mellyorához. Tudom. amilyennek te szeretnél. a viking. de sohasem hajolt meg olyan mélyen. és biztosan sok a közös bennetek. mint skót és normann. Azért jöttem ide. aki annyira imádta őt. Ahogy én látom. és hogy egy olyan gyermekkel áldotta meg a sors. nem felejtettem el. mielőtt magára hagyod nagylelkű küldetésed miatt. hogy úgy viselkedjek. Úgy hallottam. mint az apád. úrnőm? – kérdezte Waryk feszülten. a királyt szolgálta. – Nem tudom. te már el is mentél. a többiekről nem is beszélve. elfoglalta ezt a földet. úgyhogy meg kell változnom. hogy te az első találkozásukkor fogantál meg. – Holnap? Szóval holnap elmész. Eleanora normann. Sötétedik. Ha a szeretődhöz mégy. Viking ugyanúgy. – Befejezzük? Nem én kezdtem ezt a veszekedést. kedvesem. hogy fosztogasson. hogy mindkettőjük számára jól alakultak a dolgok. Az apám. ha azt akarod. és elindult felé. Viking hajón jött ide. uram. az apám nagyszerű ember volt. aztán elvette az anyádat. olyannak kell lennem. – Á. mint te. 156 . míg neki nem ment annak a hatalmas kelta kőkeresztnek. hogy minden lépésemnél az ő nagyságáról hallok. amelyen az apja neve állt. És nekem ezt itt és most kell megtudnom. Csakhogy. hogy elboldogulsz egyedül is. – Mellyora. ez a te szigeted. mint az apád. egy felkapaszkodott angol. amit mondok. és akkor ez bizonyára az igazság! – Befejezzük végre. Laird Lion. hogy egyedül legyek. mint bármelyik viking rabló… – Ez az a történet. lerombolt mindent. ne várd el.Mellyora gyomrába furcsa fájdalom hasított. aztán elvette az anyádat és békét kötött Daviddel. Te tolakodtál ide. harcoltál velem. – Drága kis feleségem. Legalábbis még nem éltél. de kezd elegem lenni abból. – Azért jöttem. az ereimben sokféle vér folyik. – Az apám békességben élt itt… – Szerinted nekem jobban kellene hasonlítanom az apádhoz? Kedvesebbnek. és vár ránk egy vendég. Olyan férfit szeretnél. hogy idejött. ami nem nekem való. kedvesem. hogy hazavigyelek. – Amennyire én tudom. uram. rendben van! És amikor elmész. Lerohanta ezt a helyet. akkor már talán nem volt az. De ez azután volt. és élvezd a Kék-szigetet. Mellyora hátrálni kezdett. mit akarsz csinálni. Elvégre te vagy a király bajnoka. hogy az első látogatásra veled megy a feleséged. és mindenben őt követnem? – Te nem akarod megérteni.

be az udvarba. Vajon most jól szórakoznak. ha ő így akarta volna megalázni a férjét? Nem hiszem. Teljesen felkavarodott a gyomrom miattad… – Akkor majd magam mellett tartalak és gondoskodom róla. miközben lelassította Mercuryt. és a földre állította Mellyorát. és nem fogok úgy tenni. – Nem javasolnám. hogy Mellyora egyedül birtokolja azt. és akkor egy nemes és érző úr egy percre sem hagyhatja magára! – Waryk… – Á. – Igen? – kérdezte Waryk. ha beleegyezem. És azok.– Ne! – kiáltott fel Mellyora rémülten. Megpróbált a kereszt mögé húzódni. akik tudták. 157 . nem engedte el. mintha minden rendben lenne… – Akkor egyikünk sem fog vacsorázni. amit Mellyora nem: a király nem fogja megengedni. – Véresre karmolom a hátadat. akkor bizonyára nagyon mély bánata van. – Azonnal tegyél le. amikor Waryk felé nyújtotta a kezét. hogy ez az ember Waryk lett. A lány látta. és az ő emberei. Nagyszerű lovaglás és kellemes este volt. mint az öreg laird. Az őrök biztosan úgy gondolták. hogy megint Mellyora akadékoskodik. tényleg. úrnőm. kedvesem. – Engedj el! Figyelnek az őrök. Keresztüllovagoltak a kapun. hogy kedvedre sétálgathass és hátat fordíthass nekem. vagy mérgesek? Sok férfi és nő mindig is tudta azt. Szóval. Mellyora kérlelte: – Engedj el. Csakúgy. és magához rántotta. miközben megállította Mercuryt. hogy az anyád udvariatlan volt a vendégeihez. Mire odaértek a kapuhoz. – Igen. – Akkor mi legyen? – kérdezte Waryk halkan. hogy a Kék-szigetet a király valamelyik embere fogja megkapni. – Én most nagyon rosszul érzem magam. Waryk a vállára vetett teherrel együtt felszállt Mercury nyergébe. Geoffrey már ott áll. hogy jól érezd magad. mit fogsz csinálni? – Bemegyek a toronyba. hogy Adin megengedett volna ilyesmit az anyádnak. Mellyora összeszorította a fogát. hogy nem jött le enni! Amikor rosszul volt… – Te nem vagy rosszul. – Azért. A férfi lova véknyába vágta sarkát. amikor a nagyteremben vendégünk van? Gondolod. Waryk! Nem teheted ezt velem… – Milyen érdekes! Szerintem meg igen. de ő mintha észre sem vette volna. Ha egy hölgy nem hajlandó megjelenni a nagyteremben. ökölbe szorította a kezét. és tudta. a vállára vetette és visszasétált Mercuryhoz. – Waryk. hogy gondjaiba vegye Mercuryt. bosszúságot okozva a nagy hatalmú harcosnak. esküszöm. amivel Adin rendelkezett. – Tegyél le! Nem megyek vacsorázni. mint akkor a folyónál. A tenyerével megint elkezdte csapkodni Waryk hátát. hogy az őrök figyelik őket. teljesen kimerült. volt olyan. Olyan volt. hogy az apám így bánt volna az anyámmal… – És olyat láttál. Waryk emberei. már itt is vagyunk. Mellyora megpróbált kiszabadulni. hogy kapaszkodni tudjon. készen arra. hogy férje ifjú fegyverhordozója. hogy a mellvédeken köröskörül őrt álló férfiak mind figyelik őket. – Tegyél le! Waryk leszállt. és elkezdte verni Waryk hátát. – Waryk… A férfi megragadta a karját. ez már sok! – Engedjelek el? – kérdezte Waryk. és felesége abbahagyta az ellenkezést. és nem volt hajlandó leülni a helyére a nagyteremben? – Igen. mert akkor hólyagosra verem a fenekedet. és Mellyora tudta. én sohasem láttam. de Waryk elkapta. valószínűleg hálásak voltak azért.

– Waryk… A férfi két tenyere közé fogta arcát. hogy a szemébe nézzen. – Kötelességből. belépett a boltíves bejáraton keresztül. miközben ismét rászegezte a tekintetét. Akkor olyan leszek. elhiszed. Megfordult és elindult a torony felé. megragadta Mellyora karját és maga felé fordította a nőt. Waryk összevonta a szemöldökét. ő sohasem ellenkezett velem. akkor ugyanúgy meglesz az én társaságom nélkül is. De azóta azt is bevallottam. – Én soha nem ellenkeztem. hogy szembeszálltál még a királlyal is! Mellyora elfordította az arcát. Waryk csókja ellenállhatatlan. nézte a férjét és küzdött. ahol olyan erővel rúgta be az ajtót. Mellyora megpróbált ellenkezni. – Ott vannak a cselédek… – Igen. – Nem. vendégünk van… – És most hirtelen aggódsz érte? Gondolom. Mellyora hevesen küzdött Waryk karjaiban. hogy nem is vagyok olyan ellenszenves. igen. úgy éreztem magam. – Nem vagy olyan. a lényét. úrnőm. – Figyelj rám! – mondta Waryk. de nekem semmi kedvem Tyne-ba menni. hogy a feleséged vagyok. Waryk ott volt mögötte. – Á! – kiáltott fel Waryk gúnyosan. – Nos. míg te csak odáig jutottál. azt nem.Waryk felvonta a szemöldökét. hogy a félfa megremegett. nem. és elengedte Mellyorát. és úgy rángatózott. Mi sohasem voltunk… – És az számít valamit? Te szeretted őt. de aztán odavitte a tűzhely előtti szőrmékre. mint egy horogra akadt hal. hogy amikor összeházasodtunk. a cselédek majd elszórakoztatják a vendégünket. és belebámult a tűzbe. kedvesem? Egy szerető az elcsábít… ez a különbség. ha Sir Percy nélküled is jól elboldogul egyedül. hogy majdnem felsikoltott. és hagyj magamra! – kiabálta Mellyora. – Waryk. Mellyora a fejét rázta. – A férje tekintetétől megrémülve Mellyora szerette volna kiszabadítani magát. aztán elkezdte püfölni Waryk mellkasát. – Be kell vallanom. tudod. A folyosóhoz ért. és hozzáérintette az ajkát a feleségééhez. – Talán a nagy Adin engedélyezte volna a vacsorát ilyen makacsság és visszautasítás után? Nem hiszem. – Az más. és olyan közel volt. mint ő! – Rendben van. letérdelt. Egy kis idő múlva észrevette. – De akkor is elmész Tyne-ba. aztán azonnal a lépcső felé vette az útját. – Waryk. – Te meg mindennap látod Ewant. hogy Waryk csak ott áll. mint én. és visszahúzta. hogy olyan vagyok. mint Adin. – Ha akarod. szinte Mellyora sarkában lépdelve. hagyd ezt abba. a lélegzetét. ugye. hagyja. – Ó. Waryk megfogta az állát. úrnőm. Dühödt léptekkel indult a lakosztályukhoz. de nem tudott. – Kinyújtotta a kezét. fejbiccentéssel köszöntötte az ottani őrt. – Nem érdekel… – De érdekel. hogy nagyon szépnek talállak. nem figyelek… – De figyelni fogsz! – Waryk kinyújtotta a karját és a kézfejével megsimogatta Mellyora arcát. érezte a jelenlétét. Szeretett volna már odaérni a nagyterembe. erőszakos… csábító… könyörtelen volt. 158 . hogy püfölje. Tetszik nekem. ha akarod. hogy a könnyeit visszafojtsa. és látni fogod őt. bár nagyon vonzó voltál. egy szerető – sóhajtotta a férfi. mintha egy kétélű kardot vettem volna feleségül. Annyira. és letette őt a földre. – Nem. mert ez az egész emiatt van. – Tudom. Waryk azonban magához húzta és ölbe vette.

Ma este jó nagyot ehetek. – Helyes. Mellyora kinyitotta a száját. aki felmelegít. igaz? Lesz tűz. Illata átjárta az egész lényét. és amikor megfordult. igaz? Az őrök alszanak. – Téged akarlak. – Nos? – Igen. és te majd csillapítod 159 . A mérete és testalkata alapján vikingnek látszott. miközben nézték a varázslatos lángnyelveket. és érezte. de úgy beszélte. Eközben azonban furcsa félelem és kellemetlen érzés fogta el. és megpróbált kifordulni a puha szőrmén. A ruhája kikapcsolódott. de… Az erdőben aludt. A derekánál nehéz kard lógott a hüvelyében. – Igen. A ruhája elszakadt. úrnőm. Tudta… Aztán meghallotta Waryk suttogását. meg minden más… – mondta. A hajók elmentek. majd mélyen behatoltak… A tartánja hamar lekerült róla. elszakadtam a társaimtól. ő pedig lehajtotta a fejét. Csak azt tudta. úgy tűnik. Az összekuszált ruhadarabok között Waryk megfordította a karjában. hogy szüksége legyen rá. Tudta. mert a gazda bent van a házban. hogy elönti a mindent elnyelő és megállíthatatlan belső tűz. és nagyapja teheneit terelte be a karámba éjszakára. miközben Waryk szemét fürkészte. ahogy nézte Igrainát. nekem kell a csábítónak lennem. hogy folyékony tűz önti el. – Kötelesség – emlékeztette Waryk szenvtelenül. Megfordult és ott állt egy férfi. Így feküdtek a tűz árnyékában a szőrméken. pocsék időt töltöttem az erdőben. A kezébe fogta a mellét. ahol főzni lehet. és ujjaival babrálni kezdte. veled megyek – mondta erőltetetten. A lány megfogta a kezét. Sajgott a szíve. és újra megcsókolta. uram. Gondolod. – Waryk rátette az egyik kezét Mellyora mellényére. hogy én boldog lennék. – Micsoda? – kérdezte Mellyora. hogy tiltakozzon. a hátát simogatta. hogy ő megérti. A férfi átkarolta. nem szabad. és éhesnek tűnt. uram. egy asszony. – Ne! – mormolta Mellyora. hogy az egyik pillanatban gyönyört érez. túl könnyen el tudsz tűnni. az érintésére fellobbant benne a tűz. Szépen vágott hajában fűszálak és apró gallyak voltak. úrnőm. ha kívánod. velem jöhetsz. Igraina kint állt a házuk előtt. ha úgy hagynálak itt. tagbaszakadt. hogy dühe és elszántsága ellenére még mindig annyira kívánja a férfit. talán a férfi nem is tudja. és Igrainának olyan érzése volt. ahogy a normannoknál szokás. de Waryk csókja megbénította. – Gyere velem! Legyél velem! Aludj velem! – Azt akarod. De most már minden békés. hogy veled menjek? – kérdezte csodálkozva és hitetlenkedve. mintha valahol messze délkeleten tanulta volna. de volt benne valami különös… Az arcát simára borotválta. s érezte. hogy tudom. egyre lejjebb és lejjebb. kivillant meztelen válla és háta. Normann-francia nyelven beszélt hozzá. hogy elkerülje Waryk érintését. aki éppen csak kezdett pocakosodni. Egyre jobban vigyorgott. Waryk magára húzta Mellyorát. Szinte hihetetlen. Igraina felé közeledett mosolyogva… – Kislány. hogy most ugratja vagy komolyan beszél.– Nos. Akkor együtt megyünk el – mondta Waryk és magához ölelte Mellyorát. Az ujjai a combjai között jártak. amit mond. Magas. Waryk a tarkóját. és azon csodálkozott. kapaszkodott. – Mivel a feleségem vagy. nem tudta megadni magát. hogy soha nem szabad megkívánnia Warykot. Mellyora nem tudta eldönteni. Átváltott gaelre. ostobaságokon jár az eszed? – Ezt hogy érted? – Isten tudja. Waryk pillanatok alatt benne volt. úgyhogy nem volt mit tennem. ő pedig lehunyta a szemét. hamarosan megtapasztalhatod… – Nos. hogy semmit sem szeretett volna jobban. a másikban pedig elönti a szerencsétlen gyötrődés. Éhes vagyok.

Tudta. ahogy egymásnak csattant a kardjuk. úgyhogy menj arrébb. halálos küzdelem kezdődött. hol az egyik védekezett. gyere… kapsz egy csókot a kardomtól. Fenyegette. különben kettéhasítalak. Én ettem már nyershúst is. – Igen. gondolta Igraina. aki a kardjával él. hogy ki csókolja meg a halált. 160 . A két férfi körbejárta az udvart. amely lecsap az emberre. és odaszaladt a bátyjához. én elviszem a nőt. És akkor megtudják. aki mindvégig figyelt… – Ewan! – kiáltotta Igraina. Hátrálni kezdett. fiú. hogy az éhség és az erdőben eltöltött idő talán elvette az eszét. és felsikoltott. Ewan felugrott egy szénakazalra. Amikor a tagbaszakadt elesett. Az ujjai között vér folyt. hogy van valaki a közelben. A viking kiabált. Újra meg újra. – Mi az? – kérdezte a tagbaszakadt. és eltűntek a holdfényben és az árnyékban. – Egy parasztgyerekből lett harcos. majd eltűnt az árnyékban. A férfi egyfolytában beszélt. – Normann vagy? Vagy skandináv? – Normann. – Ewan? – Igraina… Ewan ostobán mosolygott. Mert vesztésre állt. a mennyben vagy a pokolban. és az ellenfél kardja csak a levegőt szelte át. akit soha nem lehet tisztán látni? A gyanú veszélyes fegyver. Vagy… Életben hagyja. Aztán Igraina meglátta. – Ki vagy te? Minek jöttél? – kérdezte Ewan. miközben a kezemen ember vére volt. hogy elkerülje Ewan pengéjét. odarohant Igrainához. skandináv… egy éhes harcos. Előrelépett frissen. az ellenfele pedig elesett és az oldalára fordult éppen időben. te zsoldos gané! Találkozunk. igaz? – Ki küldött ide? – kérdezte újra Ewan. megfordult és elszaladt. hol a másik. De a tagbaszakadt férfi nem az isteneit hívta. kölyök. megkapod a halál csókját. A kardja lecsapott Ewan kardjára. A férfi hátrébb húzódott. egy juhász a gazdája ruhájában? Na gyere csak. Vagy pedig arrébb állhatsz. gyere ide hozzám! Igraina csak bámulta a férfit. – Á! Hogy lehet harcolni egy olyan ellenség ellen. hogy a hasát szorítja. aztán ülni a Walhallában. paraszt-kölyök. – Én… – MacKinny vagy. Ewan meg fogja ölni. Ewan azonban éppen időben hátraugrott. Az öregasszony jól főz. Ewan odafordult felé. – Ewan! – kiabálta Igraina. ha akarsz! Ewan intett a férfinak. küzdj meg velem. Igraina felsikoltott. Jól lakunk majd és megmelegszünk. és meglátjuk. aki hajlandó kard által meghalni. és ha úgy akarod. hívja az isteneit. A tagbaszakadt férfi megfordult és Ewan hasába akart döfni. Sosem fogod megtudni.az éhségemet. Abban a pillanatban Ewan kint termett. küzdésre készen. Segítségért kiáltott. akkor megkímélem az öreg dánt és a koros feleségét. és arra gondolt. MacKinny! Na gyere. te pedig élhetsz tovább az öregeiddel. De Ewan figyelme nem lankadt. és maga mögé lökte. Aztán mind a két férfi futásnak eredt. kipihenten. gúnyolta Ewant. próbálva figyelmeztetni a bátyját. Nyugodtan. hogy miért támadják őket a vikingek. Gyere. Akit megőrjít a bentről jövő hús szaga. Meglátta a férfit. – Ki vagyok én? Egy férfi. A férfi elkezdett nevetni. Valaki. egy másik férfi tűnt fel hirtelen az árnyékból.

vérzik. ne beszélj! Ewan lehunyta a szemét és élettelenül feküdt Igraina mellett. azt mondta. – Ewan… Igraina felnyögött. és Igrainába kapaszkodott. – Valaki mindent megfigyel belülről és elmondja nekik. ne maradj egyedül! Van még ott egy másik férfi is. belülről. hogy Daróval van. Ó. ne maradj velem. kiabálj a toronybeli őröknek… nekik tudniuk kell. maradj nyugton. – Hívj segítséget. aztán elkezdett sikítani. Daro… Daróval vannak – suttogta Ewan. és ne maradj egyedül! Most elment. hozok segítséget. Megnedvesítette az ajkát. – Ewan. szerezz segítséget. aztán zavartan és félve körülnézett. Mennyi vér! Ewan tekintete találkozott a húgáéval. – Micsoda? – kiáltott fel Igraina. Azt mondta. de visszajöhet még. Istenem. – Ewan. – Miközben harcoltunk. mint Róma. hogy úgy fogunk veszíteni. És sikított… 161 . kérlek.Ewan elesett. – Daro! De Ewan…! – Menj vissza. hogy mi történik az erődben.

vagyis fegyverhordozója már felnyergelt lovakkal várta őket. – Mellyora. Waryk. Waryk odament hozzá. Aztán félrelökte a takarót. hogy indulhassanak a partra a csónakokhoz. Örökkévalóságnak tűnt. Mellyora apjának a hajói. A tűz kis lángon égett. odament Igrainához. Amikor ezeket a szavakat meghallotta. amely tele volt friss. hogy különös tűz lobog a szemében. Azt hiszem. A kunyhókban mindenütt égett a tűz vagy gyertyák világítottak. Mellyora talpra ugrott és alig kapott levegőt. de ha haldoklik. bekapcsolta a ruháját. gyorsak és könnyen irányíthatóak voltak. mit csinálok. – Jobb lenne. – Dagály van. és látta. de végül megérkeztek a túlsó partra. – A MacKinny fiút leterítette egy viking kard és a családi kunyhójában fekszik. és az éhség zavarta ki a rejtekhelyéről. amíg átértek. felkötötte a kardját. Waryk felkelt. Waryk an Gille-morja. Mellyora bénának érezte az ujjait. – Mit csinálsz? – kérdezte Waryk. megpróbáltam elállítani a vérzést. Mellyora Waryk után igyekezett.20. és egy köpenyt vett magára. hogy a legtöbb sebét könnyen össze lehet varrni. némelyik seb csak felületi. hogy Waryk nézi. de Mellyora érezte. – Tudom. ahol meglátta Ewant a szalmaágyon falfehér arccal. aki már kisírta a szemét. és a vállára vetette a köpenyét. – Ewant… megölték? – Nem. és a hangja kemény volt. félrehúzódott. és kivezette a szobából. és esetlen kapkodással megpróbált gyorsan felöltözni. Az emberek a ház elé gyűltek. – Veled megyek – mondta. Waryk megvonta a vállát. amelyeket a vikingek építettek. – Újabb támadás? – Egy túlélő az erdőből – magyarázta gyorsan Phagin. súlyosan sebesülten – mondta Angus. Phagin pedig szorosan a sarkában. – Akkor igyekezz! Nem szeretnék érzéketlennek hatni. 162 . az ágyról elvett egy szőrmét. Waryk megállt az ajtóban. Kérlek. a sebeit ápolgatva. Együtt siettek le a lépcsőn. – Úgy tűnik. hogy egyedül volt. aztán kiemelte Mellyorát a száraz homokra. fejezet Mellyora arra ébredt. Geoffrey. Angus és Phagin a folyosón várták őket. ez a legrosszabb. de hajszálon múlik az élete – mondta Phagin. – Viking kard? – kérdezte Waryk. Kinyitotta az ajtót. Mellyora ránézett. Nem akartak engedelmeskedni. a csónak már vár – mondta Phagin. Gyors mozdulatokkal készült. és a vállára vetette a köpenyét. Mennem kell. – Máris megyek – mondta Waryk. és bezárta az ajtót. Waryk kilépett a csónakból. felvette a tartánját. sós vízzel és a parton található gyógyfüvekkel borogatni és bekötözni. miközben a mellénye zsinórjait kötözgette. Érezte. úrnőm. nekem kell vele elsőként beszélnem. itt az oldalán… Mellyora gyorsan megvizsgálta sebesült barátját. rosszkedvűen és izgatottan. Levetkőztették. Csupasz mellkasa. Kézen fogta Mellyorát. derekára vászonlepedőt borítottak. Angus és Phagin álltak az ajtóban. ha nem jönnél – mondta Waryk. Mellyora egy darabig némán figyelte. szúrt sebekkel. – Igraina… Ewan húga. ijedt és szótlan volt: Követte férjét Ewan MacKinny nagyanyjának a kunyhójába. amellyel betakarta Mellyorát. Mellyora elviharzott mellette. ahová sebesült vezérüket fektették. Igraina ott ült a bátyja mellett. Waryk gyorsan cselekedett. hogy kopogtak az ajtón. csillogott a tűz fényénél.

hogy meghaljon. Szükség volt szorítókötésre. Mellyora. Phagin odalépett mellé. és állandóan figyelni. Ewan apró termetű nagymamája jött be a szobába. és biztos volt benne. csak az izmok szakadtak fel. Egész életében Phaginnel együtt dolgozott. annyira félt attól. hogy megérintse Ewant. Ewan meg sem moccant. hogy nincs ott. Mellyora még egyet lépett előre. hogy Waryk elment. Az első éjszakát túlélték. hosszú ujjaival gyengéden és finoman végigtapogatva Ewan testét. Mellyora megfordult. mikor hagyta el a kunyhót. De most alig tudott mozogni. összevarrni a sebet. A mosdótálban maradt még víz. hogy rátegye Ewan homlokára. 163 . Mellyora állt és várt. Miután Mellyora megtornáztatta az izmait és a végtagjait. aztán a lány előrelépett. El akarom állítani a vérzést. és odaadja a tűt meg a cérnát. – Hirtelen megfordult. Óvatosan kitapogatta a helyet. ahogy Mellyora tette. – Igen. gyors varrásra és dunsztkötésre. és ha megtennéd. Elakadt a lélegzete. – El kell szorítani a sebet – mondta gyorsan. Phagin óvatosan átvette a seb szorítását Waryktól. Igraina még egyszer megtisztította a területet. csak azt látta. Mellyora szakszerűen elkötötte az utolsó öltést. A vér már alig szivárgott. – Nagymama már elment növényekért és sós vízért a dunsztkötéshez. uram… Waryk előrelépett. Phagin fogta a húst és az izmot. neked van a legnagyobb erő a kezedben. gael nyelven kántált valamit. – Hozom a sebvarrótűt – mondta Igraina. észrevette. Nem hagyhatja. hogy a férje figyeli őt: elvégre annak a férfinak a meztelen testét ápolja. Felkelt a nap. hogy megnézze a súlyos sebet. Az ujjai még mindig hidegek voltak. Mert nagyon sok vért vesztett. hogy mialatt dolgozott. Belemártott és kicsavart egy rongyot. megvizsgálta a sebet. miközben bekötötte a frissen varrott sebet gyógynövényekből készült dunsztkötéssel. Waryk tartott oda egy gyertyát olyan szögben. Mellyora bólintott. Mellyora beleharapott az ajkába. izgatottan Phaginhez fordult. amikor meglátta a hatalmas vágást az ágyéka fölött. Mellyora újra meg újra nézte az arcát. csak a hús és az izom sérült meg. A vér szivárgása is megszűnt. és ahogy mindannyian számítottak rá. Teljesen mozdulatlanul feküdt. Közben azzal is tisztában volt. hogy pontosan tudja. Aztán bólintott. Még mindig szivárgott belőle a vér. apró öltésekkel tudott varrni. Szinte csak magának imádkozott. de a homloka verejtékezett. ügyes. Ewan meghalt. hogy jobban lásson. Lélegzett. Élt. hogy ne érzett volna szörnyű bűntudatot. Hideg volt az éjszaka. és nincs nagyobb baj. A fény most egy kicsit jobb lett. Phagin ott maradt vele. hogy Igraina ott áll mellette. Remélte. Szomorúság töltötte el. A fény csak pislákolt. és hozzálátott a munkához. és tudta. Hűteni kellett a testét. – Laird Waryk. aki ennyi vért veszített? – Mellyora. Hogy tud életben maradni valaki. – Értem. hogy kimossa a sebet. Mellyora. felemelkedett és visszahúzódott. Waryk szólította. beborogatni és bekötözni. Felemelte a lepedőt. Nem tudott Ewan szemébe nézni anélkül. – Már régebben elment. Ewan még mindig falfehér volt. azt hiszem. és Ewan nagymamája friss hideg vizet hozott neki. nem látott semmit. De a mellkasa felemelkedett és visszahúzódott. akihez feleségül akart menni. hogy gyógyító keze van. felkészülve arra. – Azt hiszem. mintha évek teltek volna el. hogy Ewan esetleg meghal. Ewan belázasodott. vállát és mellkasát. Nem tudta.Némelyik után még forradás sem marad. Szörnyű volt barátját kiterítve látni. ahogy Phagin mondta. rátette a kezét a sebre. Mellyora tudta. és miközben hátralépett. Mintha olvasott volna a gondolataiban. milyen szervek sérültek meg a hús és az izomzat alatt. Találkozott a tekintetük. aztán lemosta a nyakát. De nagyon félt. Az éjszaka átadta helyét a reggelnek.

Hacsak nincs túl nagy belső vérzése. De váratlanul megszólalt. – Te megesküdtél arra. Megérintette a homlokát. gyerekkorom óta ismerlek! Nem árulnám el azokat. Nem tudta otthagyni Ewant. Amikor Mellyora megfordult. az emberek átkutatják a sziklákat. Mellyora tudta. Mellyora heves remegést érzett a gyomrában. hogy megtalálják a másik támadót. Igraina. – Mellyora – ismételte meg Waryk határozottan. hogy miért. és nem is tettem! Gondolod. a szirteket. hogy a föld jogosan őt illeti meg. te vagy itt az úrnő. hogy Daro küldte őt. aki közben kiment. Örökre a barátja marad. – Igraina. Waryk megrázta a fejét. Az ácsok és a kőművesek már hozzáfogtak. életben fog maradni. Hogy bármilyen nyílt támadást könnyen észreveszünk. és a hangja tele volt keserűséggel. hazudott. – Mikor tudhatunk biztosat? – kérdezte Phagintől halkan. akiket szeretek. de Waryk úgysem értené meg. Most meg a férje füle hallatára vall egy másik férfi iránt érzett szerelméről. – Felismerte valaki a holttestet? – kérdezte Igraina. De a viking. de vádlón. látta. Lehajtotta a fejét. – Részem miben? – Daróról van szó. – Még mindig veszélyben van – mondta félénken. de mintha elment volna a hangja. megmutatta a halott viking holttestét. hogy Waryk visszajött. hogy Ewan hazudik. Halálos csend. de istenemre esküszöm. – Mellyora… Kinyújtotta az egyik kezét. – Mellyora MacAdin. mert akkor… Igraina halkan sírni kezdett. A bátyám pedig nem hazudik. Mellyora a fejét rázta. 164 . – A viking azt állította. visszajött a bátyja mellé. aztán hirtelen Mellyorára nézett. Isten a megmondhatója. aki elmondta neki. Ha képes lesz egy hétig ellenállni a láznak. hogy miközben ő Ewannel volt elfoglalva. ott állt az ajtóban. Hogy Ewan hazajött velem a faluba. hogy falat építsenek a kunyhók köré. és Mellyorára nézett. Mindenki dolgozik. nehogy még egy ilyen váratlan támadás előfordulhasson. és hozunk ide állandó őrséget. és hogy az előbb odavetett vádakat neki is elmondta. egy kicsit erősebb lesz. hogy Mellyora a sziget úrnője. amit túlél. – Waryk. ha neked ebben van valami részed… Mellyora megrökönyödve állt. Waryk kihívta Igrainát. amikor harcoltak. Aki bármikor hajlandó lett volna meghalni érte. Waryk több mint gyanakvó pillantást vetett rá. és kicserélte rajta a ruhát. – Valaki tudja. – Szóval valaki látta! – kiáltott fel Mellyora. nos akkor azt hiszem.Phagin még mindig figyelte. vagy bármilyen más túlélőt a legutóbbi támadásból. mintha nehezére esne emlékeznie arra. de egy-két ember nyugodtan elbújhat a fák között. aki csak tud. és a feleségére nézett. – Ez hazugság… – A bátyám mondta. Mellyora ökölbe szorította a kezét. hogy már eddig is elég sok viking uralkodott skót szigeteken! – Daro nem tenne ilyet… – Nem? – kérdezte Igraina halkan. a barlangokat és az erdőket. hogy a szárazföld ne legyen többé sebezhető. a dombokat. akárki vagy akármi is volt. Daro nem tenne ilyet… – Miért ne? Ez az ő bátyjának a birtoka volt. én… – kezdte. hogyan történt a támadás. Adin egy lányt hagyott maga után. mi történik itt. és talán úgy érzi. – Daróról! Igraina dühösen kitörölte a könnyeket a szeméből. hogy senkinek nem esik bántódása. Aztán csend lett. – Mindennap. hogy egy kunyhóra rátámadjanak. – Én nem mondtam. – Igraina. hogy feláldoznám Ewant? – Szeretem őt! – mondta Igrainának.

nap mint nap a régi skót szokásokat követjük. ha Daro nem is. hogy Waryk elvesztette a türelmét. és Igrainára nézett. Egy darabig dühösen nézte Igrainát. és elindult felé a szobában. – Majd visszajöhetsz ápolni ezt a férfit. és azt sem. De most velem fogsz jönni. de most velem jössz! – mondta fenyegetően. Mindenki mogorván jöttment. harcolt már veled is. Mondhatsz. Daro tisztelte az apámat. aztán beszállt. Mellyora nyelt egy nagyot. amelyen haladtak. Vissza az erődbe. – Állandó gondoskodásra van szüksége. Angus megelőzte őket. majd én maradok! – mondta Igraina. – Menj. veled együtt harcolt David királyért. hogy dühös és gyanakvó lesz. hogy Mellyora ártatlan volt abban. hogy átvigye őket. mint ahogy őmaga is ártatlan volt. – De én… Waryk tekintete belefojtotta a szót. A férfi megragadta a karját. – Mellyora. hogy a dolgok megváltoztak. – Él. Mellyora. hogy evezzen. amit az apám rákényszerített erre a szigetre. Mellyora lehajtotta a fejét. Megijedt. mint a testvérét.– Nem vonom kétségbe. Odakint Angus várta őket. amikor Waryk felültette a csataló hátára. és talán legalább azt elhitte. miközben odament Mellyorához és a vállára tette a kezét. – A fiú? – kérdezte halkan Angus. Mellyora nem ellenkezett. kedvesem. – Készítsd elő a csapatot! Reggel indulunk. Waryk nagyon dühös rá. Együtt léptek ki a kunyhóból. de a végén az anyám hódította meg őt. – Tyne-ban? – Peter birtokától keletre. aztán 165 . hogy ő nem bűnös. hogy túléli. Mögötte Phagin sürgette. Talán Waryk hangja hallatán megsajnálta. hogy milyen hatalmas érték ennek a férfinak az élete. és nagyon félt. hitt az ellenség szavának. És lehet. valakinek minden percben mellette kell lennie. Waryk gyanakszik rá. szekerekkel. és teljesen tehetetlennek érezte magát. gyere velem! – A hangja éles volt. amit akarsz arról. Apja viking hajója várt rájuk. ellökte a csónakot a parttól. aztán a férje felé fordult. Mellyora rosszul érezte magát. A torony már tele volt emberekkel. a toronyba. némelyikük érdeklődött Ewan után. Ez skót sziget. Megérkeztek a szigetre. – Mellyora – mondta ismét Waryk. lovakkal. – Phagin pedig velem lesz. ahol Mercury várta őket. hogy az apám hódítóként jött ide és megerőszakolta az anyámat. most. az a jobb hajó volt… és őmaga. Gyorsan összeszedte magát és ő is elindult. Mellyora jól ismerte az utat. Mellyora érezte. hogy értesz a gyógyításhoz – mondta éles hangon Waryk –. és tudta. sem senki mást a vikingeknek. Szerette volna megmagyarázni. A határnál egyre nagyobb a zűrzavar. Ha nem megy oda hozzá. – Én nem vagyok bűnös semmiben! Én nem… – Ne beszélj! Most nem akarom hallani. – Igen. Sebesen haladtak a hold fényétől csillogó víz színén. ha erre kényszeríti. úgy szereti Ewant. – Gyere velem! – Én nem árultalak el sem téged. amikor Waryk beültette a csónakba. Waryk a hajó felé tuszkolta Mellyorát. hogy Waryk egyfolytában nézi. Mellyora! – Majd én ápolom a bátyámat Phaginnel – mondta Igraina. majd elfoglalta a helyét középen. akkor Waryk odajön és elviszi. – A nagybátyám nem támadna meg bennünket. Biztosan bele akarják keverni. Mellyora beleharapott az ajkába. és utána őmaga is felszállt mögé. Tudta. ami történt. harci felszerelésekkel. Waryk. – Éppen most érkezett egy hírnök Davidtól. Igraina egyszerűen megvádolta. és az egyetlen dolog. akit szeretsz. Waryknak nincs joga megvádolni őt. amikor észrevette. Mellyorát fájdalmasan emlékeztette találkozásuk első éjszakájára. akármi is zajlik ott. Ismerte a nagybátyját. és skót lett belőle.

Mellyora mérgesen zihált. lehet. hogy jó ember… – Nekem nem kell őt megvédened. az apjától kapott kétélű kardot pedig letette az ágyra. – Beleegyeztem ebbe az egészbe a te feltételeid szerint! – emlékeztette Warykot. Az ujjai úgy szorították. Mellyora megfordult. és nagy érzelmi vihar kavargott benne. hogy a Kék-szigeten védelmet kell hagynia. hogy a szobájukba menjen. hogy kívánja. Miatta… Vagy vele szemben? Waryknak nem kellett sürgetnie Mellyorát. az illatát. hogy mersz engem ilyesmivel vádolni! – Én nem vádoltalak. – A fene egyen meg. – Ewan a te embered – mondta. szembeszálltál a királlyal. amit mondok? – kiabálta Mellyora. aztán levette a köpenyét és a kardhüvelyét. de ő elkapta a kezét. – Meg is halhat! – suttogta. hogy a tervnek volt értelme. Szereted őt – mondta Waryk szenvtelenül. és keresztbe fonta a karját a mellén. soha nem terveznék olyasmit. Mellyora félrefordult. és egyenesen belevágott. – Azzal vádolsz. Nem tudta elviselni az érintését. vagy elveszted a birtokot. – Hallod. az erődöt védeni fogják. és azt is. hogy miközben veled hálok. Csak a szavaidat és a tetteidet. – Igen. a közelségét. Engem gyűlöltél. Nyugodtan elmehettél apád rokonához egy kész tervvel. mint Jon. – És Igraina a barátnőd. és te máris kész vagy engem megvádolni! Ne kételkedjünk egy ellenségnek a szavaiban. hogy Waryknak erős csapattal kell mennie. Jon of Wick állt őrséget a kapunál. arra. Mellyora odament Warykhoz. csak azt mondtam. Waryk bejött a szobába és bezárta az ajtót. és Mellyora tudta. hogy bajuk essen… – Úgy tűnik. és az őröket csak egyenként lehet megölni. ahol megfordult. Nem azért egyeztem bele ebbe a házasságba. arra. Mellyora tudta. hogy velem jössz Tyne-ba. hogy Jon maradni fog. hogy alig tudta elviselni. Igen. Mellyora lehajtotta a fejét. – Ehhez nekem semmi közöm nem volt. Senki nem látott el olyan messzire. – Ewan pedig ott fekszik és haldoklik. te gazember.csinálták tovább a dolgukat. hogy gondolkodni is alig tudott. vádoljuk csak meg Mellyorát… annak van értelme. Mellyora kétségbeesetten kiszakította magát a szorításából. De valóban így volt? Vagy valaki rájött. hogy a vár bevehetetlen. amikor a vikingek visszavonultak a támadásuk után. Te… gazember! Megpróbálta megütni Warykot. arra számítok. mint egy satu. Téged szolgált. Ő ment elöl. és te magad mondtad. amivel ártanék neki… – Tudom. amelyek mind az intim kapcsolatukra emlékeztették. Waryk ránézett. úgy van! Miért kívánnám. és olyan dühös lett. – Én talán meg tudom menteni. Dühös voltál. amikor Waryk elmegy. 166 . Érdekes. Vagy hozzám jössz. – Azt mondtam. és nála jobban senki sem ismerte az erőd falainak védelmi berendezéseit. ő a barátom… – De már nem tervezed. Sarkon fordult. akit még csak nem is látunk. ugye? Mellyora Warykra emelte a tekintetét. – Valaki csak egy szót mond. hogy Daróval kiterveljem a saját birtokom és embereim pusztulását. hogy ezek az emberek akkor maradtak itt. kinyitotta az ajtót. – Ewan a barátom és jó ember. amit már kezdett érezni belül. hogy velem hálsz? – kérdezte Waryk udvariasan. Mellyorának elakadt a lélegzete. és megkapaszkodott a kandalló kőpárkányába. – Nem volt választásod. odament a tűzhely elé. hogy szüksége van rá. és a szoba másik felébe ment. de olyan felbőszült volt. a nagybátyám elfoglalja ezt a helyet? – Te választottad azt. ami gyötrelmes volt. – Gyűlöllek is. miközben féltékeny és fél.

– És azért hagyjalak itt. De hiába tud sok mindent Phagin és hiába szereti Igraina olyan nagyon a testvérét. és nem is tudom egykönnyen elhinni. elhiszed. – Ez minden? Belenyugodtál? 167 . – És… Mellyora nagyot nyelt. mert amit mondott. hamis ígéretek és beteljesületlen álmok. hogy könnyek szöktek a szemébe és végigcsorogtak az arcán. amikor beleegyezett a vele való házasságba és annak minden feltételébe. hogy a viking rokonaidhoz fordulj segítségért. szerintem te nem vagy tisztában az engedelmeskedni szó jelentésével. – Én nem szövetkeztem a vikingekkel! – mondta szenvedélyesen. és maga felé fordította. – Kedvesem. mert te azt akarod? Mellyora hosszasan nézte Warykot. hogy boldog lehet a házasságuk. De most… itt kell maradnom. Mellyora hirtelen elfordult. hogy rögtön téged és Darót vádollak. veszélyesebbek lehetnek. Nem mintha lett volna valami titkos kapcsolatuk. Mellyora nagyot sóhajtott. És mindez akkor történik. Te is tudod. Meghalhat! Kérlek. aki megsebesítette Ewant. – Ha megengedem. Mellyorának elállt a lélegzete. A szíve mélyén azt kívánta. hogy szeretni és tisztelni foglak és mindig engedelmeskedem neked. és megkönnyebbült Waryk szavaitól. Esküszöm rá. – Mondd meg. dehogynem! Azt mondtad… – Csak annyit mondtam. És hogy talán háborút kezdek Daro ellen… és ellened. – De nekem maradnom kell. hogy itt maradj. – Meg kell engedned. Mellyora tudta. Hanem azért. Meg is halhat. azt állította. – Az álmok. – De… ó. De tudta. nem fogom megtiltani. mint szavak. – Beleegyeztem a házasságba – mondta Mellyora halkan. és meglepődött. és talán azért az érzelemért is. Halkan megszólalt. És jól szolgált téged. ne tiltsd meg nekem… – Nem. mostanában miért nem hadakozol ellenem? – Mert feleségül mentem hozzád. Bizonyítékom azonban nincs. dühítette férjét. – Te pedig szereted őt. hogy vele menjen. Reszketett. Mellyora megrázta a fejét. Talán valaki arra számít. hogy amit Ewan iránti érzelméről mondott. mint a testi bűnök – mondta Waryk. Nem is volt köztünk semmi. El akartam veled menni. hogy ő ért legjobban a gyógyításhoz. Waryk hirtelen felnevetett. ragaszkodjon ahhoz. ha akarod. azt mások jelenlétében tette. – Kell? – Te is tudod. de nem akarok itt maradni. amikor már úgy tűnt. Te döntesz. Sosem volt több. – Ne háborúzz! – kérte Warykot halkan. Csak ennyit mert bevallani. Meglepetésére Waryk ott állt mögötte. nem. Az a férfi. – Te a szeretődhöz mész. és egy kicsit megemelte az állát. – Ha akarod. – Még mindig jöhetsz velem. hogy Waryk elmosolyodott. Mellyora. úrnőm. ahogy megígérte. minden okod meglehetett arra. ami a hangjából kiérződött. – Igen? – Megígértem. és megijedt. – Én nem árultalak el. Akivel sokszor vétkeztél – mondta Mellyora keserűen. A kezével végigsimította a haját. – Belenyugodtam. hogy ne engedje meg. hogy Daro a felelős a támadásért. – Nincs köztünk semmi. – Soha nem is mondtam ilyet. aztán a levegőbe emelte a kezét.

Találkozott a tekintetük. Aztán felöltözött. hogy azzal a nővel legyen együtt. és ez tetszett is neki. mert menetközben Geoffrey fogja vinni a felszerelését. ahogy mozog. vajon a szeretőjével is ugyanilyen-e? Lehunyta a szemét. és aranysárga árnyékokat vetve testükre… Szeretkeztek. csak azon tűnődött. Aztán úgy tűnt. Egyenként vette magára a jól ismert ruhadarabokat: ing. és finoman hozzáérintette az ajkát a férfiéhoz. hogy kialudt a tűz és a hajnal átadta helyét a nappalnak. Talán nem is fogja használni a fegyvereket. Elsimította a haját. hogy ez a házasság… több mint kellemes. és kinézett a tengerre. és felnyögött. – Szerencsés utat! Waryk mosolygott. – Legalább pár napot várhatnál. Waryk nagyon nyugodt. Waryk megsimogatta arany fürtjeit. a bőre forró tűzként égette. De amikor Waryk felöltözött. Égett a vágytól. aztán a lányét is. – Vigyázz az otthonunkra. A tekintetük egymásba fonódott. – Viszlát – mondta Mellyora fájó szívvel. és szorosan magához ölelte. A lány ismét lehajtotta a fejét. Napfény borította el a testét. mi lesz Ewannel. ha nem hódol be a skót királynak. odament a lőréshez. de most el kell mennem. és látta. a szájába vette. amikor már-már bekövetkezett. és nyelvével ingerelte ajkát. Waryk sietve lerángatta magáról a ruháját. Hamarosan kiderül. és arra gondolt. Az egyik kancsóból vizet töltött egy tálba és megmosakodott. és egyáltalán nem gyengéden megcsókolta. tartán. hogy törvényes örökösöket szüljön neki. akinek az a dolga. ilyen mohó. az egész izmos testét. – Nekem el kell mennem. Szenvedélyesen. vagyis a zászlóvivő. a csodás percek hamar véget értek. Lehajolt. Bármennyire szerette volna megállítani az időt. és akkor én is mehetnék. és megcsókolta az ajkát. Waryk ismét megemelte az állát. hogy elérjen az ígért csúcspontra. Waryk könnyedén beszélt. – De ha esetleg félnék… akkor sem maradnál? Ha veszélyben lenne a sziget. akkor elveszik a földjét. mohón csókolta és közben becsúsztatta kezét a gyapjúköpeny alatt viselt vászoninge alá. és végighúzta az ujjait a férfi testén. és hallgatta Waryk neszezését. nem pedig azzal. de Mellyora megijedt és elveszettnek érezte magát. s Mellyora volt felül. Aztán letérdelt Mellyora elé. a melleit… Feküdtek a puha szőrméken a kis lángon lobogó tűz előtt. nadrág. és így Warykot nem akadályozza semmi a haladásban. de minden alkalommal visszafogta magát. A teste hozzásimult Warykéhoz. Kis idő múlva Waryk felállt. vad viharként leterítette. Waryk sűrű. Egy barátja kastélyába megy. mintha szétrobbant volna a világ. nem várhatnának az angolok? Ha később mennél… – Ma kell indulnom. akit szeret. és odakint már hajnalodott. még a sebhelyeket is. megint odament Mellyorához. a nyakát. Mellyora pedig nézte.– Úgy érzem. fekete haja csiklandozta a testét. Végigcsókolta és merészen simogatta a nyelvével. hogy szereti. amelyek halványfehér csíkokként húzódtak a vállán és a hátán. csizma… most semmi fegyver. Thomas lesz az am fear brataich. neked pedig maradnod kell. ringatta. Aztán átkarolta. mint itt tette. a fény vörös és mályva árnyalatokban szűrődött át a lőrésnyi ablakokon. Talán nagyon hamar jobban lesz. 168 . Waryk beletúrta ujjait a hajába. A hajnal megérkezett. hogy szétnyissa. – Nincs időm. a vállát. hogy szabad és biztonságos maradjon – mondta halkan. hogy figyelmeztesse. Mellyora Waryk minden sebhelyét a nyelvével simogatta és csókokkal borította. és ujjaival finoman végigsimította felesége arcát. ilyen kétségbeesett. Úgyhogy búcsúzz el tőlem! Mellyora hallgatott. A lány soha nem volt még ilyen agresszív. felkapta a szőrmével együtt. amikor az orgazmusa végső. Simogatta. megcsókolta a száját. A tűz kis lánggal égett. Csuromvizesen és remegve feküdt a szőrmén. Lejjebb csúszott. Mellyora lábujjhegyre állt. De talán nemsokára megint leveti a ruháját. – Én tettem kellemessé. gondolta Mellyora.

Hallotta odalenn az embereket. – Kérlek. és lesietett az udvarra. hogy ilyen vigasztalannak. azért maradt itthon. és felkötötte a derekára. A férfi meglátta és összeráncolta a homlokát. Térdre emelkedett. – Angus itt marad. Felült a kancája nyergeletlen hátára. Mellyora visszafeküdt. az indulásra készülő katonákat. – Ne kételkedj bennem. úrnőm! Soha ne kételkedj bennem! Felállt. A sekélyes helyen megállva elvette a fegyvert. Megmosta az arcát. Megfordult. de még Angus is velük ment egy darabig. hogy Mellyora nem fog hűtlenkedni egy olyan férfival. de aztán arra gondolt. benned nem kételkedem. – De persze az embereid itt lesznek velem. hogy ápolja a sebesült barátját. Aztán kihúzta a partra a csónakot. de nagyon nehezére esett. és elvágtatott a partig. ahogy férje elindul. aztán az ajkát. hogy ott búcsúzzon el tőlük. csak azt kívánta. Látta Warykot Mercury hátán. Egyre későbbre járt az idő. – Waryk! – Igen? – Ne kételkedj bennem! – suttogta. paráználkodni fogok-e egy halálosan sebesült férfival. És ne törné össze a szívét a félelem és a féltékenység. 169 . – A kardod.– Hiszel bennem. és kíváncsian nézett rá. hogy mégis inkább vele tart. hogy visszajövök? Mellyora a fejét rázta. Pánik fogta el. a szekereket és az embereket rendezték el a szárazföldön. Az emberek mind elmentek. és az élete árán is megvéd téged. ahogy előveszik a csónakokat. te egy viking lánya vagy. hogy azt lessé. és erősen behunyta a szemét. Aztán megfordult. onnan irányította az embereit. úgy döntött. Még mindig nagyon fáradt volt. és maga elé húzta a szőrmét. Megszűnt a zaj. aki akár meg is halhat. Gyorsan felöltözött. Waryk elmosolyodott és odament hozzá. Talán azt hiszi. Mellyora. ilyen magányosnak érzi magát. hogy Waryk megint visszament hozzá. Nappal volt. hogy bár ne féltené ennyire Ewant. A hideg víz végigcsorgott rajta. de az én feleségem. hogy sokkal több idő telt el. hogy a jelenléte fölösleges. Apád kétélű kardja – kiáltott Mellyora. Végre sikerült összeszednie magát. Lelovagolt a partra. ha Angus velem lesz? Waryk megfogta Mellyora kezét és megcsókolta a tenyerét. Fel kellett kelnie. Laird Lion. Éppen a lovakat. és meglátta az ágyon Waryk kardját és kardhüvelyét. ha ezt a megoldást választaná. A lány tudta. – Angus azért marad itt. a kezét és a nyakát. A mellvéden ott voltak az őrök. A parton volt egy kis csónak. és suttogva ennyit mondott: – Igen. hogy meg fogom tenni? – Bármilyen ellenséggel szemben – mondta Waryk halvány mosollyal a szája szélén. hogy kijött a várból és egyedül ült be a csónakba. biztosan zavarja. és gyengéd mozdulattal letette Mellyorát a földre a szőrmével együtt. ne kételkedj bennem! Mellyora meglepődött. és Mellyora tudta. és nagyon szomorú volt. – Nem. Waryk elment. Mellyora lecsúszott a lováról. a lovakat és a fegyvereket. akkor attól tartok. mert ő az én jobbkezem. Most már fel kell kelnie. Waryk talán csalódna. gyorsan kiment a szobából. Ewan pedig haldoklik. és a hajnal már csak emlék volt. beszállt a csónakba és kiabálni kezdett a férjének. – Ki fog rád vigyázni. Waryk egy darabig nem szólalt meg. hiszen nyilvánvaló volt. Ott leszállt. Waryk megrántotta a vállát. A lány nézte. – Úrnőm… – kezdte a férfi. – Ha azért marad itt. és még egyszer magához ölelte. magához vette a kardot és a hüvelyt. és kiemelte belőle Mellyorát. Megcsókolta a homlokát. mint amennyire Waryk számított. – Kétségbe vonod.

– Úgy érzem. hogy visszajöjjek? – Igen. De én… – Igen. visszajövök. És amikor az Ír-tenger felől feltámadt a szél. 170 . mint kellemes. Waryk tekintetében olyan különös szenvedély és gyengédség keveredett. és a csapat elejére léptetett. Aztán a férfi felszállt Mercury hátára. – Az igazság az. Jóképű. Talán eleget beszélt. amilyenre Mellyora soha nem számított. és minden bátorságát összeszedte. rendkívüli és igen nagyszerű férfi. hogy több vagy. Suttogva beszélt. és hogy… én… Elszállt a bátorsága. és a szavai nagyon megnyugtatóak voltak. Egy haldokló férfival… És legmélyebb félelmeivel. És talán akkor… Waryk megcsókolta. – Apád kardjával szoktál harcolni. ott a katonák előtt. – Mellyora habozott egy kicsit. És ez… ez talán visszahozhat téged hozzám.– Köszönöm. már el is tűnt. és belenézett Waryk szemébe. Ő pedig ott maradt. – Akarod. úrnőm. – Kedvesem. hogy szükségem van rád. úrnőm? – Én… – Mellyorának elakadt a hangja. amit hangos üdvrivalgás kísért.

amikor reszketni kezdett. hol alszik éjszaka? Vele lehetne most. A vele kapcsolatos érzései – gyűlölet. és mindent a maga képére akart formálni. és aggódott. ő segített Mellyorának. Soha nem gondolta volna. nem egyszerűen csak a házasságról van szó. hogy ő is ugyanezt teszi. nehogy elfertőződjenek. Mellyora mindig ott ült mellette. és ha nem gondolná mindenki. De az a szerelem megváltozott! Gyakran gondolt arra. kopasz öreg harcos olyan kedves modorú tudott lenni. hogy belázasodik. akkor lehet. Mellyora pedig teljesen tehetetlen és olyan vigasztalan. Warykkal… Teljesen más volt. Mellyora tudta. Fogta a kezét. A lovasok hoztak jeget. mint bármi. s közben férfiak vigyázták a kunyhók körül épülő új falat is. Phagin ideges volt. szereti. a nagy Adin lánya. sebhelyes. amennyi vért vesztett. A kötéseket néhány óránként cserélték a sebein. Ewan öt napig feküdt némán. De a nagydarab. amikor 171 . Nem tudta egészen pontosan. hogy ennyi félelemmel és vágyódással jár együtt… Figyelte Ewant. hogy a dunsztkötések már kiszívták a mérget a sebből. amit addig érzett. hogy Angus soha nem hagyja magára. – Beszélni kell hozzá. mintha hallaná. Bár Ewan még mindig öntudatlan volt. mozdulatlanul. szükség van rá az élők között… – És akkor élni fog? – kérdezte Mellyora. Mellyora tudta. Igen. és nekik a lázzal kell megküzdeniük. követelőző és határozott volt vele. A király paranccsal sem tudta elérni. az életébe… Tudta. a lelkébe. Elmondta Istennek. hogy akarja Warykot. Vizet és folyékony kását erőltettek a szájába. a saját embereit és a barátait is beleértve. Igen. a férfi hogyan és mikor lopta be magát a szívébe. Időnként azon tűnődött. függetlenül attól. hogy talán boldogtalanná tette. Az Úr az anyját is elvette. és most már könyörületesnek kell lennie. és örömmel tette. vajon azért hagyta ott Waryk Angust. életben kell hagynia Ewant. Mindig is szerette. Igraina és Ewan nagyszülei ápolták egyfolytában.21. senki más. Phagin ellenezte. Phagin. Mellyora és Igraina ismét közel kerültek egymáshoz. és mind rárakták. hosszú virrasztásai közben. ami tökéletes ellentéte volt a megjelenésének. Pedig nem akarta. Ewant újabb láz támadta meg. hogy vágjanak eret Ewanen. túlságosan makacs. hogy ő hívta őket ide… Az ötödik nap délutánján Ewan állapota rosszabbra fordult. hogy túl hamar és túl kegyetlen módon vette el tőle az apját. és időnként. Vajon Waryk odaért már Tyne-ba? Mit csinál most. és azok után. hogy ez a kötelék milyen nagy jelentőségű Isten és a törvény előtt. Mellyora azon kapta magát. fejezet Ewan négy álló napig lebegett élet és halál között. Angus azt tanácsolta. De még imádkozás közben is elkalandoztak a gondolatai. és a hegyekből hozott jéggel hűtötték Ewan testét. mondván. amikor túl forró volt. szerette Ewant. sőt mohó vágy – erősebbek. – Így jó esélye lesz rá – válaszolta Angus. Ő. ha a vikingek nem támadták volna meg őket. érezze. Vagy hogy szeresse. düh. mint gyermekkorukban. hogy figyeljen vagy vigyázzon rá. vagy béke van ott. És nagy szeretettel gondolt rá. Igraina sírt. harag. hogy meg is hal – mondta neki Angus. Angus állandóan a kunyhó ajtaja előtt őrködött. Mindennap imádkozott. hogy órákon át semmi másra nem tudott gondolni. hogy életben tudja tartani. aztán meleg szőrmékbe burkolták. Angus úgy beszélt hozzá. szenvedély. Ő itt az úrnő. harcol. mint egy halottat. – Ha úgy kezeljük. félelme ellenére. Csöndben ültek körülötte. Amikor másoknak dolguk volt. Jon of Wick szokásos éberségével őrizte az erőd nagyfalát. Ápolta. halkan beszélgettek és imádkoztak. hogy a szerelem ennyire tud fájni.

ha a vikingek segítségét kértem volna – motyogta Mellyora. hogy én is benne lehetek a dologban. – Mellyora. mint egy újszülött kiscica. aztán újra tiszta lepedőbe burkolták. Ewan élt. eddig még nem. és amikor azok lehűtötték a testét. és akit megöltem. Becsavarták a lepedőbe. És Ewan szeme nyitva. hogy megölje Darót? Mellyora hirtelen kinyitotta a szemét. és ott ül Ewan mellett. tapogatták. lehet hamisan vádolnak. és megrázta a fejét. felvágták és megcsapolták. és mindannyian csókolgatták. aztán Ewan nagyszülei is. hogy alábbhagyott a láz. ott fekszik a kandalló előtt Warykkal. az ágy szélén tartott kezére hajtotta a fejét. hogy ott és akkor meghalok. hogy Ewan már elég erős ahhoz. – Biztosan bajt hoztam rád. Azt akartam. míg végül sikerült felállnia. megszárították és a hidegrázás ellen meleg szőrmébe burkolták. hogy most. – Elmagyarázta. Egyik délután. hogy logikus lett volna részemről. hogy a húgom szerezzen segítséget. mindennap egy kicsit magasabbra emelte a fejét. vagy ami még rosszabb. hogy Daro küldte őket. Mellyora. amikor túljutott a nehezén. – Igraina azt mondta nekünk. és Phaginnek igaza volt. aztán megmosdatták. aki erőtlenül tűrte. – Azt hiszem… – szólalt meg Phagin.megsebesült. Mellyora örömében felkiáltott. – De Ewan… – Mellyora. és legyen biztonságban. megmozgatta a karizmait. hogy a MacKinny-kunyhóban van. Mellyora lehunyta a szemét. Folytatnunk kell a munkát. De úgy tűnt. hogy van-e értelme eret vágni rajta. még megfojtják. én nem tudom elhinni. Ewan szomorú tekintettel nézett Mellyorára. és elbóbiskolt. Waryk nem hiszi azt. akivel harcoltam. és Phagin nagyon komor volt. biztos voltam benne. Az egyik seb elfertőződött. ölelgették. hogy Daro az oka ezeknek a támadásoknak. amikor Mellyorával ültek együtt. egy kicsit lehűlt. és egy darabig azt hitte. Mellyora úgy érezte. akit szeretsz. Arra is célzott. Órákon át folytatták az ápolást. hogy Ewan jó úton haladt. hogy képes lennél elárulni a saját embereidet. Örömkiáltására Igraina és Phagin is felébredtek. 172 . figyelmeztette Phagin. aki teljesen mozdulatlan volt. De Ewan óráról órára erősebb lett. Olyan gyenge volt. Ewan. – De ugye nem… – Nem vert-e meg? Nem zárt-e be a várbörtönbe? Nem. a szobájában. és próbálja kimondani a nevét. akinek virrasztania kellett. Feküdt az ágyában. Aztán felriadt és rájött. Ewan még mindig nem nyitotta ki a szemét. Mellyora… Mintha álmában suttogott volna valaki. és Mellyora azt hitte. hogy Darónak köze lenne ehhez. Aztán érezte. De én tudom. Nagyon sajnálom. Remélem. hogy kikérdezze. hogy az erődben van. – Nem… nem hiszem. Aztán már ülni is tudott. Órákon át cserélgették rajta a vizes lepedőket. hogy ez egy viking erődítmény és hogy meg fogja szerezni. engem darabokra szabdaltak. Éjfél felé Phagin és Igraina aludtak. oda kellett mennie. és hálás volt ezekért a szavakért. Tyne-ba rendelték. Mellyora pedig. az a férfi. aki a te gondjaidra van bízva. felugrott. azt mondta. hogy megérintik a haját. hogy te el tudsz ilyesmit hinni rólam. – Waryk elment. újra vizes ruhába bugyolálták. meghalt. aztán lehajolt hozzá és megcsókolta a homlokát. Végre úgy tűnt. Estefelé Phagin megérintette Ewant. – Azt hiszem. kétséges. de még Angus is bejött és arcon csókolta Ewant. Azt mondta. te sohasem vennél részt olyasvalakinek a megölésében. Aztán Phagin azt mondta. Hosszú még az út a teljes gyógyulásig. nem szólt egy szót sem. még mindig nagyon óvatosnak kellett lenniük.

igen. Szeretném. de egy egész hadsereget vitt magával. hogy meg tudja védeni magát. – Szükségem van egy emberre. hogy nem vert meg. Angus. és semmi sem tarthatja vissza attól. mondd meg nekem. ezt te is tudod. Rögtön fel akart állni. Angus. Mindennap egyre erősebb lesz. megírom. Nem tudtam volna elviselni. ránézett Ewanre. – Igen. – Néhány hadjárat hónapokig is eltarthat. – Ewan jól van. – Vigyél el engem Warykhoz. hol van most Waryk. semmi. – Köszönöm – mondta Mellyora. és hogy mindannyian békében élhetünk. hirtelen rádöbbent. biccentett Ewannek. – Védd meg magad. hogy szerintem az. – Nem. Én sem vagyok az. hogy Angus vár rá. maradj ülve. írd meg a leveledet a nagybátyádnak! Elküldünk egy hírnököt. úrnőm. – Mellyora. De ha minden jól megy. Csak azt remélem. Angus felállt. egy darabka fát farigcsálva. neked nem szabad elhagynod az erődöt… – Kérlek! Te ott leszel velem. – Igen – mondta komoran Angus. Megesküszöm neked. és fürkészte Angus szemét. hogy nem kívánom a férjem vesztét. Angus. aki elrabolt a táborából az esküvőm előtt. – Ma vagy holnap érkeznie kell egy hírnöknek – mondta Angus. és senki mást nem akarok helyette. akkor hamarosan hazajön. és megcsókolta az arcát. – És akkor megtudjuk. – Úgy hallottam. – Miért? – kérdezte Angus csendesen. megpróbál viszályt szítani a férjem és a rokonaim között. mi baj van? – Semmi. és fáradtan lehunyta a szemét. Mellyora halkan nevetett. hogy Waryk Tyne-ba ment. ahol tudta. Istenem… – sóhajtotta. a húgod meg Phagin itt vannak. ha elveszítettelek volna… – Á. Kérlek. ha hallaná a vádakat. aki elvisz egy üzenetet Darónak. hogy Daro is ártatlan ebben az ügyben. ha bűnösnek hiszi a nagybátyját. Ott ült egy fapadon a kunyhó előtt. és akkor mindenki megtudja az igazat. a nagybátyám nem bűnös. Egy kis idő múlva Angus elmosolyodott. vagy készíts fel egy hadsereget! – mondta csendesen. – És hol van a nagybátyám. ismerte a Waryk iránti hűségét és szeretetét. hogy Stirling mellett táborozik most is. aztán Mellyora is. pihenj… – Én jól vagyok. Kimegyek egy kicsit. Érezte. hogy élsz és most már jól vagy.Ewan rámosolygott. – Ó. – Mellyora. 173 . de én már elveszítettelek. úrnőm. hogy Angus nagyon figyeli. ennek így kell lennie. – Tyne-ban. Ewan. Daro elmehet a királyhoz. Nem vagyok abban a helyzetben. meddig marad Waryk Tyne-ban. hogy Daro után menjen. aki a fejét rázta. hogy egy ilyen emberrel szemben megvédjem a becsületedet. hogy Waryk ugyan Tyne-ba ment. Mellyora letérdelt Angus mellé. hallottál valamit róla? Angus habozott. Megérintette a sebhelyes arcát. – Szeretem – válaszolta Mellyora. hogy Waryk Tyne-ba ment… Elhallgatott. – Én biztos vagyok benne. igaz? Mellyorának elakadt a lélegzete. Mellyora felállt. de ezt te is tudod – mondta rosszkedvűen. – Angus? – Igen? – Meddig lesz oda Waryk? Angus megvonta a vállát. – Esküszöm neked. Angus! – Á. hála istennek. aztán megkérdezte. – Ó. – Hála istennek. Angus Mellyorára nézett. – Angus. úrnőm. és sietve kiment a kunyhó elé.

Mellyora lehuppant a padra. – Á. mert ha a várat elfoglalják a skót király nevében. Ma délelőtt. akkor rájön… Az nem lehet. és Mellyora tudta. Angus! Ki a vár úrnője. Waryk? – Igen. akiket otthagyhat a tárgyalások vagy a csata után. A világ majdnem elsötétedett előtte. de azt nem tudta eldönteni. Miért ne? Miért ne? Waryk ezt akarta. hogy ő mindig hű ahhoz. aki hatalmon van. mint valaha. Ha gondolt volna. mint rohanó hullám. akik skótoknak vagy angoloknak vallották magukat. készen állt arra. hogy a domboldalon felsorakoztatott katonák számából Peter világosan lássa. De persze Mellyora nem igazán tudta. Ő a saját lovasságával érkezett ide.Mellyora átölelte a kopasz harcost. hogy a király az egyik barátját küldi hozzá az általa felajánlott feltételekkel. A feudalizmus a normannokkal került be az országba. A falnak támaszkodott. Angus. és sarkon fordult. el sem tudom mondani. nem hiszem – mondta Angusnek. Ezt a régiót évszázadokon keresztül ide-oda csatolták. aki nem éheztette. Angus azonnal ott termett mellette. nem. Tudta. tulajdonképpen lehet. Magára egyáltalán nem gondolt. akkor azt meg kell tartani. úgy verjenek tábort. – Ó. hogy elátkozza vagy hálás lesz azért. azt hiszem. amennyiben olyan földesúrnak a földjét művelhették. és soha nem szoktam elesni vagy hányingert érezni vagy… – Elcsuklott a hangja. Thomas szólalt meg Waryk mellett. – Fáradt vagy? – kérdezte Angus. vagy egyáltalán odafigyelt volna. Ahogy megfordult. hogy megszorítsa a barátja kezét. hogy kipihened magad. – Úrnőm? – Jól vagyok. Angus? – Itt te vagy az úrnő. Elmúlt a sötétség. hogy melyik királynak hódolnak be. két héttel azután. Miközben embereivel együtt felsorakozott a dombtetőn. mekkora erőt hajlandó beverni a király ebbe a vállalkozásába. és furcsán nézett Mellyorára. Félelem és izgatottság futott végig rajta. ugyan már. hogy mit akar kérdezni. nem verte és nem kergette el őket. megparancsolta az embereinek. hogy a csapatai létszámát növelni tudja. De a vár lairdje helyett nekem kell téged megvédeni. ahonnan figyeli a megérkezését. Ha megígéred. akik nemigen törődtek azzal. csak egy kicsit elfáradtam. vagy legalábbis ezt mondta. – Ó. csak fáradt vagyok. hogy csapatai félelmetes látványt nyújtanak. Erre a gondolatra elkezdett émelyegni a gyomra. – Elmegyünk Warykhoz. Annyi időt és figyelmet áldozott Ewan-re. nem volt benne biztos… Angus biztosnak látszott. hogy elindult otthonról. Waryknak öt napjába tellett felvenni a kapcsolatot a királlyal. – Fáradt. hirtelen megszédült. Thomas. és sokan olyanok is. Peter azonban elég gyakran említette Waryknak. Én nem szoktam beteg lenni. amely a tyne-i vár kapuihoz vezetett. mennyire fog örülni. és sokan voltak ezen a vidéken. De igen. 174 . – Igen. és annyira aggódott amiatt. Angus felhúzta a szemöldökét. hogy Waryk… Eleanorával van. – Nos. de a védelemért végzett szolgáltatás ősi szokás volt. a király pedig küldött gyalogosokat és íjászokat. hogy el ne essen. Angus! – Arcon csókolta. úrnőm. vagy esetleg…? – Hát azt hiszem. és itt és most a hatalom Davidé. és most jobban szerette volna látni Warykot. és én meg is teszem… még önmagad ellenére is! – Angus… ha úgy van… örülni fog? – kérdezte Mellyora nyugtalanul. úrnőm. Waryk tudta. és amikor ideértek Tyne közelébe. hogy Peter ott van a fal mögött.

Thomas és még négy kísérője a nagyteremben fog ebédelni. nem öli meg a hírnököt. A csatasorban. Waryk kiadta a parancsot azoknak. Mint ahogy gyakran történt azelőtt. – Nos. – Sir Peter of Tyne az üdvözletét küldi neked. hogy ő védje meg Tyne-t a Matilda és Stephen között zajló háborúban hatalomra éhes felekkel szemben. uram. neki Peter és Eleanora között kellett helyet foglalnia. arra gondolva. aki nem csak Waryk zászlóját vitte magával. látta. Peter nem árulja el – nem lojalitásból. akiknek tábort kellett verniük és azoknak. Ez a dolgok elintézési rendje. Waryk elfogadta a meghívást a maga és emberei nevében. két lovas jött ki a várból. mint újdonsült skót alattvalók. de újra kijelentette. Csak Tyler of Dumbarton. hanem a józan ész miatt. mint harcra. David tudja. Peter az udvar közepén várta őket lóháton. A Warykkal való találkozás örömére Peter olyan beszédet mondott. Néhány nagy északi bárónak ma már olyan erős hadseregei vannak. ami egy ember vagy egy király miatt Tyne megsemmisülését jelentené. Miközben beszélt. és a hírvivők a mezőn találkoztak. nem lepte meg. ő semmit sem változott. hogy ha Davidnek az a szándéka. hanem a királyét is.Az am Bladier. teljes csend volt. aki bármilyen egyezséget akar kötni. közvetlen kíséretének többi tagja pedig körbevette. hogy a birtoka a két ország közötti vitatott helyen terül el. Ő. mindannyian skót földön állnak. az oldalán Eleanorával. bölcs és igazságos nagyúr. hogy az angolokkal szemben sebezhető. Mintha Eleanorát szórakoztatta volna a ceremónia. – Menj vissza a hírnökéhez! Mondd meg neki. amelyben felajánlja neki a feltételeket a skót David király nevében. amíg Peter hírnöke és zászlóvivője visszamentek a várba. hogy nincs más választása. Eleanora keze folyton hozzáért Warykéhoz. Waryk egy darabig idegesen figyelte őket. aki már sokszor elkísérte ide Warykot. Waryk kegyesen elfogadta Peter szavait. mesélj nekem a csodálatos birtokodról. inkább valamilyen látványosságra készülve. és azt is tudja. hogy igen. De Peter. Thomas. és a szeméből melegség és jókedv sugárzott. A két testvér elegánsan volt felöltözve. hogy a falakon elhelyezett íjászok milyen könnyen eltalálhatják a két férfit. De aztán Thomas és Tyler elváltak a hírvivőktől és feléjük lovagoltak. hogy száz emberrel megyünk be a várba. az halált és pusztítást vonna maga után. az am fear brataich ment vele. hogy véget érjen. és azt mondta neki. Thomas teljesítette a parancsot. Thomas viszi el szóbeli üzenetét Peternek. mint sok királynak együttvéve. Eleanora és ő közös boroskupát kaptak. 175 . hogy David más feleséget rendelt neki. abban a nagyteremben. és percekkel később kardcsapás nélkül elfoglalták Tyne-t a skóciai David nevében. Miután belépett a terembe. érezte. A mezőn várt. a Kék-szigetről. kivéve az időnként helyet változtató emberek zaját. Aztán kinyíltak a kapuk. hogy áldomást igyunk a skót David királyra. Reméli. amely Tyne-ban valójában igen kicsi volt. – Laird Waryk. Waryknak eszébe jutott az utolsó alkalom. és hogy Isten a maga bölcsességével bizonyára látja. amikor belépett a kapun. a többiek pedig itt fognak táborozni mezőn. hogy ha nem adja meg magát a király csapatainak. és az. Mint a király képviselőjének. akik elkísérték. Két oldalról Thomas és Tyler fogta közre. nem lesz ostoba. de alig várta. amikor Warykra nézett. Eleanora nézi. Természetesen én is hallottam már róla. Waryk. Peter emberei visszatértek. megkönnyebbültnek látszott. amikor itt járt és Peterrel beszélgettek. Kinyitották a kapukat. a döntésével megmentette az emberei életét. és hogy nagy erőkkel jöttünk ide. És azt is mondd meg. akkor a király vele együtt kíván harcolni ezek ellen a lázadó csoportok ellen. Mindig tudta. Legendás helynek mondják – mondta Eleanora Waryknak. mögöttük a lovasság és a gyalogság sorai következtek. gondolta Waryk. a váron kívül. hogy a nő mosolyog. és tudta. amely rendkívüli diplomáciai érzékről tanúskodott: elfogadta a skótokat. meghívunk téged és az embereidet egy italra.

úgy hallottam. és tudta. Eleanora harag nélkül nézte Warykot. Számítottam erre a napra. hogy miközben gyengéden átkarolta Eleanorát. olyan rég eljött a Kékszigetről… De… Maga is sokat gondolkodott azon. talpraesett… és tisztességes. ugye? – Igen. hogy vele jöjjön. kopogtattak. – Nagyon szépnek hangzik – mondta Eleanora. 176 . bohóckodásait nagy nevetés kísérte. azt szerette volna. – Hát azt hiszem. hogy Mellyora legyen itt vele. és bízott a hűségében. Azt mondják. Eleanora keresztbe fonta a karját a mellén. kivel kötjük össze a sorsunkat. hogy Tyler is a várban kap szállást. a király intézte így. miután megbizonyosodott róla. de olyan sok férfi és nő követi el. vakmerő. Úgy ismerte. Még a büszke kelta őslakók is elismerik. – A szépség önmagában nem tud leláncolni egy férfit. – Hosszú aranyszőke hajjal és a tengernél is kékebb szemmel. gyengéden átölelte és hátrasimította Eleanora haját. de mégis… Mindig tudtam. Könnyű lenne vele lenni. Én nem találom ezt bűnnek. az. – Te nős ember vagy. hogy a normann építészeti technika megerősítette és megszépítette a várat a hódítás napjaiban. hogy nem az erődről kérdez. Időnként a szárazföldről át lehet sétálni a szigetre. Helyenként csupasz sziklák emelkednek ki a tengerből. Félt otthagyni a feleségét egy fiatal férfival. A feleséged fiatal. De nem azért hívta Mellyorát. hogy a házasságtörés bűn. A falu a tengerparton van. – Nagyon szép – válaszolta Waryk. mert dühös vagy féltékeny volt. hanem inkább a feleségéről. ugyanaz a szép nő maradt. hogy számomra semmi sem fog megváltozni. – Igen – mondta Waryk egyszerűen. azért féltékeny volt. amikor mindketten megfogták a boroskupát. de az egyik mindennél fontosabb volt. szerette volna. Alig telt el egy fél óra azután. Mert hitt benne. Bármennyire is megpróbált racionális maradni Ewannel kapcsolatosan. Először rómaiaké volt. – Ez elég ahhoz. aminek sok oka volt. Peter felállt. és tudta. nagyon régóta ismerte már. akit szeretett. Így telt az este. és köszöntötte a skót Davidet. ha újra találkozik Eleanorával. – Igen – felelte Waryk. Helyenként húsz láb vastagok. aki bebizonyította. amikor csak lehetett. felemelte a kupáját. Éveken át együtt voltak. vajon milyen lesz. Zenészek jöttek be a terembe. én nem tudok tapintatos lenni – mondta Eleanora lágy hangon. és a szája sarkában mosoly bujkált. hogy egy férfi érdeklődését egy életen át fenntartsa. persze egy kicsit azért vizes lesz az ember lába.– Egészen fantasztikus. és Warykot nézte. – És az erőd? – kérdezte Peter. mint a tenyerét. hogy a szobájába ment. Igen. Azt is mondják. Megérkezett az an Cleasiche. Egyszerűen azért akart vele lenni… mert kívánta. Semmit sem változott. vagyis az udvari bolond. az illatát. és körülnézett. és kezdetét vette a mulatság. – Valóban az? Waryk tekintete találkozott Eleanoráéval. – Sziklára építették. hogy megjött Eleanora. ha most vele lenne. Waryk korán visszavonult. hogy bátor. és ők építették az első falakat a szikla tetején. És csak azért tudta otthagyni. aki törődött vele. Isten szabad akaratot adott nekünk abban. – Szóval egyedül vagy itt – mondta a nő. hogy a pokol bizonyára tele van velük. Ismerte ezt az érzést. Waryk odament hozzá. mert ez volt az egyetlen helyes dolog. De rájött. s a kezét Waryké-ra tette. – Igen – mondta Waryk komolyan.

Lehet. Etienne. – Sajnálom. Azok. akkor most Ulric apja uralkodna a határvidéken. a Matilda és Stephen között kitört ellentétek óta erősödtek meg az északangliai bárók. Mert kívánlak. hogy újra férjhez mégy. Ahogy Han mondta. – Te sokat jelentesz nekem. nem voltak tisztában azzal. Ulric szerint a régi angolszászok ostobák voltak. de… Eleanora hátradőlt és Waryk arcát fürkészte. az. és ha Renfrew-nak sikerült volna egy évtizeddel ezelőtt elfoglalnia a MacInnish-földeket meg még néhányat. Soha nem fogja elfelejteni az arcát. – Lehet. hogy vele tart. amikor Daro táborában tartózkodott. Soha nem akartalak megbántani… – Tudom. De… – De? – Ha valaha véget ér a szerelmed a feleséged iránt. Elegánsan felöltözött. És persze most fáj. Anne Hallsteadert.Nem tudta. Ezért most megborotválkozott. – Ne sajnáld. mert Mellyora az életévé vált. Elfogadható veszteség. Te is tudod. azzal töltötte az elmúlt egy évtizedet. te gyönyörű asszony vagy. a vikingek a vagyonért és a becsületért harcolnak. Legutóbb neki is szakálla volt. gyere vissza hozzám. amit az apja elveszített. A házasságán keresztül megszerezte a gazdaságától nyugatra fekvő gazdag földeket. természetesen. meg fogják érteni. Csak az utóbbi néhány évben. Nem arról van szó. aki egy másik asszony után vágyik. mert lovag vagy katona. hogy meglátogassa az unokatestvére lányát. De egy felbőszült fiatal kölyök közbelépése miatt megölték Ulric apját és megölték Renfrew-t is. nagyon sokat jelentettél nekem. Én itt leszek. Dániában az ősi család a nemességhez tartozott. hogy elhozta neki apja kétélű kardját. milyen nagy tisztesség csatában elesni. Szegény felesége egyetlen fiuk születése után meghalt. kiment a szobából. Kifürkészhetetlen. hogy újraépítette mindazt. és minden odaveszett. a normann divat szerint összefogta a haját. ravasz férfi lett belőle. Az érzés mindent elsöprő volt. aki a szomszédaitól kapott segítséget hamis ígéretek és burkolt célozgatások alapján. a tisztesség vagy más lovagi eszme miatt. és Ulric lenne a hatalmas birtokok örököse. – A jövő még változhat. hogy az érzései és a vágyai ilyen gyorsan megváltoznak. akiket harcba kényszerített. de nem azért. Han kivételével mind meghaltak. Eleanora elmosolyodott. – Azt ígérték nekem. Aztán kibontakozott öleléséből. de a bajusz megmaradt. és Waryk szíve nagyon nehéz lett. Csak nem akarok olyan férfival lefeküdni. Waryk. úgy döntött. És bár Etienne sovány és Ulric fogalmai szerint gyáva. hisz olyan sokszor nézett már rá elutasítóan és szeretettel… még ha csak egy kicsit is. hogy mostantól fogva én dönthetek magamról. mert mindenhol szőrzetet növesztettek. – Eleanora megérintette Waryk arcát. A normannok inkább a sima arcot kedvelték. és miután megnézte magát egy kézi tükörben. hogy már nem leszel itt. hogy most egy másik nővel él – az elmúlt évek során is voltak más nők az életében Eleanora mellett. aki most Daro Thorsson felesége. akik eddig vele harcoltak. Renfrew fia. kérlek. – Szereted a feleségedet? – kérdezte suttogva. meghalna érte. Csatában meghalni nemes dolog. szereti Mellyorát. Ez csodálatos dolog. Eleanora a fejét rázta. hogy a külseje eléggé megváltozott. s gyengéden megcsókolta az ajkát. Soha nem fogja elfelejteni. A kelta szokás szerint az arcot megborotválták. az elmúlt évek során te voltál nekem a béke és a nyugalom. de a vikingek is hosszú hajat és szakállt viseltek. a szemét. Legyengítette a szülés és soha nem gyógyult 177 . Lehet. Mindenki maga döntött úgy. Hirtelen rádöbbent. hogy sokat jelentettem neked. És én nem látok házasságot a jövőmben. hogy azok a parasztok és földművesek. A követőiknek meg kellett alázkodniuk. – Eleanora. nem is azért. ők uralkodtak az angliai Northumberland bizonyos területein. mert a férje és a király bajnoka. Meghalna érte. sőt nem is a becsület. Eleanora most is szép. – Igen. kedves lairdem. de amikor majd ott ülnek a Walhallában mint a harcmező hősei. Eleanora.

a férfiak és a nők is megvásárolhatóak voltak. a Kék-sziget jelenlegi lairdje vitte a király elé és ő beszélte rá Michael MacInnisht. jóképű és okos Etienne nem volt harcos alkat – a kardot is alig tudta megtartani a kezében –. elkobozta. Amit Ulric nem tudott megszerezni. és mosolygott. A vikingekre az volt a jellemző. Ő tanította meg Ulricot arra. de mindegyik szerzett már dicsőséget magának a határ menti villongásokban. mint dán. az utánuk járó jövedelmekkel együtt. Rabold ki az északi partvidéket. Mindannyian skótok vagyunk. 178 . amikor király lett. hogy az édesanyja családja. Állandóan tájékoztatta Ulricot arról. ő pedig megadta neki. és nagyon örül. A legjobb ételekből és a legédesebb borból hoztak neki. és a skótokra kenték. szívesen látták egymást vendégül. megmérgezték. Bomlaszd meg a rendet. A harchoz értő minden katona nagyon jól tudja. a MacInnishek olyan rosszindulattal viseltettek az összes Hallsteaderrel szemben. mint az apja. nevetgéltek. – A békére! – mondta. amikor Lord Renfrew határvidéki akciója közben megölték az apját. Lenézte Etienne-t. MacBeth. hogyan szedje rá az ellenséget árulással. Mivel most már felnőtt nő és asszony. mert tudta. Ulric sokat tanult tőle. Néhányan persze azt állították. Megcsókolta Annet és köszöntötte Darót mint a család új tagját. hogy engedélyezze a házasságot. Beszélgettek. Angol falvakat fosztottak ki. David és Matilda minden lépéséről tudott. De annak ellenére. Rokonként köszöntötték a nagyteremben. A vikingek családszeretők és hűségesek. És most. akit a nagyterem előtt fogadtak. amikor belépett Daro táborába. normann zsoldosokat bérelt fel a Malcolmmal vívott csatájához. Ulric világéletében harcos volt. aki magával vitte a házasságba Fiffen és Hoar birtokait. Szenvedélyes hangú választ kapott Anne-től. az öreg Lord Renfrew annak idején viking zsoldosokat bérelt fel. Mint ahogy a skótok normann zsoldosokat alkalmaztak. – Új időket élünk. ha inkább norvég. hogy Etienne-t nagyon silány embernek tartotta és jobban tisztelte az ellenségeit. azt Renfrew-tól kérte el. hogy hallott az esküvőjéről. örömmel látná őt viszont. Ha a katonákat délre vezénylik. Természetesen nagyon örül. még akkor is. és a normann lovagok vették el tőle a trónt a múlt században. de hallották. és ezenkívül is sikerült földekhez jutnia. hogy ő nem tud úgy harcolni. hogy a lovagjai tartoznak neki a drága lovakért és lószerszámokért. mindannyian szépen felöltözve és kiváló lovakon. ám skót birtokokat is megtámadtak. vonzó és udvarias volt. hogy ügyüket Waryk. hogy egy hadsereg hátában tevékenykedő csapat nagy károkat tud okozni. Egyikőjük sem volt korábban vele Stirling közelében. Etienne figyelt és várt. még ha különböző helyekről is jöttünk! Ulric felemelte a poharát. hogy hazugság hagyja el a száját. Igen. hogy viking férjet választott. Etienne gondolkodott. így Ulric Stephen. azt pedig az angolokra fogták. Sajnálkozott amiatt. és ezért Ulric behódolt neki. hogy láthatja az apja rokonát. A tizenhét éves Etienne-ből. és a szolgálatában álló sok-sok lovag halálával egyre több földbirtokhoz jutott. mert mindig azt hangoztatta. mint ahogy a MacInnish rokonait is bármikor szívesen látja. keményen harcolnak és a bátorságukkal vagy az erejükkel győznek vagy ugyanilyen módon veszítenek. és közben indíts döntő támadást délen. de százával tudott kardokat venni. előreküldött egy hírnököt. ami a határvidéken történik.fel. de ő is tizennyolc éves volt és részt vett a harcban. most már béke lesz. támadj északon. hogy bejusson Daro táborába. hogy támadnak. Ulric hatfős kísérettel ment Daro táborába. öld meg a legbátrabbakat és a legjobbakat. amelyben megüzente Anne-nek. Lord Renfrew lett. amelyek özvegyek vagy utódok nélkül elhalálozott és korábban őt szolgáló férfiaké voltak. Ulric. Így aztán. elegáns. hogy évekkel ezelőtt a MacInnishek ellen harcoltak Renfrew oldalán. Anne nagy szenvedéllyel mesélte el. A magas. hogy Etienne elvehesse a második feleségét. Szeretné meglátogatni és nászajándékot vinni neki. Azokat a földeket. tisztában volt azzal. vékony. Mint bármilyen más áru. akinek a nevelői az apja birtokán maradtak. ifjú távoli unokahúgának egy gyönyörű ezüstkancsót vitt hozzáillő ezüstkupákkal.

De hamarosan mindkettőjükkel találkozunk. és meg akarta szerezni Waryk feleségét – no meg persze a Kék-szigetet. köpenyével. Azt akarta. Azon elmélkedett. aki hűséget esküszik a skót királynak. miáltal megtarthatja a birtokait és megerősítik a pozíciójában mint skót lairdet. a nagy Adin lányát vette feleségül – mondta Daro. mert Stephennek Tyne elvesztése nagy veszteség. Nagyon szeretne egy kis időt eltölteni Daróval. a nagy Adin lányára. amelyeket gondosan elrejtett a zsákjában. hogy behódoljon a királynak. s Daro nevét is belekeverték! – mondta Anne szenvedélyesen. és alig várta. – Csak a hírét. Etienne csapatai már úton voltak a találkahelyre. hogy Waryk északra jön beszélni Peter of Tyne-nal. Épp most kaptam üzenetet tőle. Waryk jól ismerte Petert. – Úgy hallottam. Egész éjjel tartott a vendégség. ha úgy hozza a szükség. Reggel jött el. Nagyon közel lesz az otthonához. hogy ha megismeri. Újabb pletykák keringtek egy tervezett angol támadásról. késeivel és ami a legfontosabb. ez lesz a vége. Ahhoz. Azt tervezi. Daro egyik zászlójával. Tökéletesen megfelel. Waryk úgy gondolta. és felnevetett. most már nagyon boldog. Micsoda irónia! David parancsot küldött. de ő is meg fog halni. vagy úgy. Darónak és Waryknak újra találkozniuk kell. hogy visszatérjen a Kékszigetre. – Anne! – figyelmeztette a férje éles hangon. Mellyora megtudta. hogy északra szólította a parancs. Igazi normann öltözék. aki ilyen gyorsan hajlandó hűséget esküdni neki. azt senki sem tudta. Természetesen már nem sokáig lesz szüksége ilyen trükkökre. hogy Waryk meghaljon. hogy nagyon szereti Warykot.Ezúttal gondoskodni fog arról. – A békére! – mondta még egyszer Ulric és jó nagyot kortyolt a borból. – El tudom képzelni. Megtámadták a falujukat. hogy Tyne-ból Stirlingbe jussanak. Anne csak legyintett. aztán Darára nézett. Bosszút fog állni – az igazság nevében. De sokat tanult Etienne-től. De örült annak. Üzenetet kapott Renfrewtól. hogy a hölgy nem igazán örült ennek. Ulric hamarosan nagy meglepetést fog okozni egész Skóciában – Stephen király nevében. Daro nemcsak azt a szolgálatot fogja megtenni neki. és tovább folytatta. Én tudtam. nem fog-e könnyen megfeledkezni erről az esküjéről. hamarosan meg fog látogatni bennünket. Mellyorára! – Mindkettőjükre! – mondta vidáman Anne. hogy Daro Thorsson és Waryk Gra-ham kivont karddal essenek egymásnak. Azt a férfit. persze. – Ó. márpedig ha egy feleség ilyen meglepetésre készül… szóval azt hiszem. és talán haza tud menni és a feleségével együtt 179 . – Ó! – mondta Anne. hogy a Kék-szigetet megszerezze. a nyugati úton kellett észak felé haladniuk. gondolta Ulric. – Ostobaság. aki megölte az apját és Renfrew-t. és vigye magával Peter of Tyne-t. igen erős érzéseket táplál iránta. hogy David bizonyára örül. Aztán persze mindent tudni akart a Warykkal való barátságukról. – Te is ismered? – kérdezte Anne kíváncsian. meglepi a férjét. hogy egy olyan lord. vajon David belegondolt-e. és beszélni szeretne vele. – Éljen Laird Lion! – kiáltott fel Ulric. – Talán eleinte nem… de azt hiszem. hogy halálos csapást mér Warykra. de hogy hol. hogy Waryk jelenjen meg Stirlingben. vagy így. – És a te unokahúgodra is. Valójában nagyon szeremé őmaga megölni Warykot. és így nem lesz versenytársa abban. hogy aki ismeri azt az embert. szarvasagancsokkal díszített sisakjával. – Az unokahúgomat. a királyi udvarban.

mert falusi lány? De igen. elismerte. A történet hőse a király egyik bajnoka volt. Waryk azon tűnődött. a társaság csevegett. mert lassan haladtak. Waryk rájött. Egy kis völgyi falu mellett haladtak el. a királyáért. aztán játszott nekik egy hárfás. ott ült mellette. Jött egy sennachie. az ő kupájából ivott. kinyújtani a karját és megérinteni ezt a nőt. Uramisten. ahogyan Mellyora megérintette és szomorúan ránézett… Odavitte neki az apja kardját. A Kék-szigetről Tyne-ba érkező utolsó hírnök arról értesítette. a családja becsületéért. Azon az estén. gyötrelmes álmai voltak. hogy távol tartja magát tőle. És imádkozott. Könnyű lenne megfeledkezni magáról. végül még mutatványosok is szórakoztatták őket. úgy döntött. Este. Útközben sikerült vadászniuk és halászniuk. hogy harcoljon a hazájáért. Waryk örült. A legendában egy kicsit nagyobb volt és olyan izmai voltak. és jól érezték magukat. Könnyű lenne… De nem hagyta magát. Karcsú és formás volt. és az az érzés. eszébe jutott az az éjszaka. Különös méltósággal mozgott. hogy ismét beleszeret? Ő mutatta meg Mellyorának a gyönyört. hogy Ewan él. elveszem feleségül. amikor el kellett jönnie. Nekem elég a puszta vágy! – Peter. Amikor étkeztek.lovagolhatnak tovább Stirlingbe. elkíséri a bátyját. – Mondd meg nekem az igazat. amit a bátyja mesélt. aki egy vad harcos makacs elszántságával küzdött ellene. aztán odahajolt Warykhoz. Én nem vagyok mohó ember. Mindig ott volt mellette. nekem nem kell nagy hozomány. hogy Mellyora miket tett és mondott annak idején. Kínozta magát. hogy kicsoda. Vajon Mellyora nem fog olyan hálát és megkönnyebbülést érezni Ewan életben maradása miatt. mindenki elcsendesedett. Ewan pedig ott van… A lelkében dúló gyötrelmek ellenére az út nem volt kellemetlen. túl sok bort ittál – mondta Eleanora. amikor közeledtek a Kék-szigethez. és napról napra erősödik. hogy még mindig szép. az ő történetét mondja – szépen kiszínezve. És miközben folytatta a mesét. Ewan rendes ember. aki magasztos történetet mesélt David királyról. Feleségül veszem. hogy dühös legyen. Waryknak kellett segíteni. és egy öregember ment oda hozzájuk. – Úristen! – zihálta mellette Peter. Waryk! A férfiak számára valóban olyan nagy dolog a vágy? Téged el tudna csábítani ez az aranyszőke démon a feleségedtől? 180 . Eleanora. – Ez a lány maga a kísértés! Meg kell tudnom. amikor felszállt a lóra és amikor leszállt róla. De azért még mindig voltak benne kételyek. és a vacsorához egy kis szórakoztatást ajánlott fel nekik. és nevetett azon a történeten. mit jelent. így nyílt tűzön sütött fácánt és halat ettek. – Azért. ezt a lányt nem veheted el feleségül – motyogta Waryk. Aztán visszajött a hárfás egy álarcos táncosnő kíséretében. mint amennyit már okozott. és hogy nagyon szenved attól. hogy kísértésbe ejti. Most. hogyan tudta őt idáig juttatni. Vajon mit keres itt? Waryk nem tudta. még sohasem éreztem ilyen… buja vágyat. akit nemzettek. és a tánca csábító. aki nagyon kíváncsi volt a skót udvarra. aki minden rosszat helyrehozott. aki éveken át társaságot és örömöt nyújtott neki. hogy megbosszulja a királyát. hogy már tudja. amikor letáboroztak. nagyszerű harcosról. hogy az az aranyszőke hajú boszorkány. De Waryk nem akart több fájdalmat okozni Eleanorának. s állandóan nevetgélt. Waryk Eleanora és Peter között foglalt helyet az erdőben felállított asztalnál. vajon nem őrült-e meg teljesen. A hangja kristálytiszta és elbűvölő. – Peter. a gael feleségéről és a fiukról. mint a görög isteneknek. És amikor azok az emlékek kísértették. Megosztotta Eleanorával a kupáját. Ő is egy történetet kezdett mesélni egy titokzatos múltú. Eleanora mellett ült. hogy visszatérjen. vele töltötte az időt. Amikor belekezdett a történetébe. Eleanora pedig mindig nagyon közel volt. Ahogy azonban haladt előre a történetben. Időnként teljesen érthetetlen volt a számára. aki már fiatalkorában felkelt a halottak közül. és cserébe nem kért semmit. vidám vagy boldog.

Peter. – Eleanora. és ha itt és most tovább gerjeszti a vágyat. amikor válaszolt. mert már férjnél van.Waryk arcán széles mosoly jelent meg. – És te azért nem veheted őt feleségül. ez a szőke démon itt előttünk a feleségem – mondta. akkor nagyon meg fogja bánni! 181 .

Tudta. Isten tudja. és megfogta Waryk kezét. hogy a nagybátyja parancsát teljesítik. ugye? – mormolta. – Igen. és megállt. bár még mindig nem tudta. akkor nyilván tudnia kell. – Micsoda durva és barátságtalan megjegyzés! – vágott vissza Mellyora. Szép nő vagy. – De itt van. – A hangjából düh érződött. És van vége is. – Úrnőm. nagyszerű. és az asztalhoz mutatott. szerel… barátom! Úgy nézel ki. mert annyira látni akartál? Te Eleanora miatt vagy itt. fejezet Waryk felállt. ami tetszett volna neked. nagyon nagy kísértést érzek arra. és kiváló előadásban. hogy milyen veszélyben van. a szemében lobogó tűzzel. 182 . Érted jött ide. ő. és még a nevedet sem akarta tudni. – Szóval lebuktam! – mondta Mellyora halkan. Angus és a többiek egyetlen pillanatra sem tévesztik szem elől. vagy inkább legyen mérges. és elindult a tisztás felé. a faluban tölti – Ewant ápolja –. beleharapott az alsó ajkába. Waryk felállt. Ezelőtt nem voltam féltékeny. Mozdulatlanul várt. mint aki máris le akarja harapni a fejét. Mellyora meglátta. hogy jönni fogsz. – Nem lenne szabad itt lennie. Az sem tetszett neki. – Azt is tudod. miközben Waryk közeledett felé. – Uralkodni fogok. – Waryk… – Esküszöm. ha uralkodni fogsz magadon. furcsa gonosz erővel szemben. – Tudtam. amiről tudta. De a birtokon kívül… Úgy érezte. – Megszorította az asszony kezét. Waryk megfogta Eleanora kezét. csak ágyba vinni. táncosnő… vagy szajha. hogy kiverjem belőled a szuszt. – Az ott ő. de attól tartok. hogy elhagyta a Kék-szigetet. parasztlány vagy. nem tudtad volna befejezni! Szerencsétlen Peter feleségül akart venni. hogy Eleanorával lássa. és ezt te is tudod. hogy láthatja feleségét. azt már nem. de hogy hol és miért. Amikor olyan emberek támadják meg a szigetet. – Talán… talán azért jött. – Túlságosan jól adtad elő. nem volt tisztában azzal. mintha tehetetlen lenne valamilyen megnevezhetetlen. hogy téged lásson. – Igen. mint énekesnő. persze. – Csak nyugodtan. Mellyora felszegte az állát. – Be akartam fejezni a történetet. kicsit kiszínezve. – Jó történet volt. – Jó a történet – ismételte meg. Waryk kinyújtotta a kezét és levette Mellyora arcáról a festett vászon álarcot. Kiválóan megélhettél volna. Eleanora összeráncolta a homlokát. A tekintetük találkozott. mi járt a többi férfi fejében! Mellyora elpirult. Eleanora. de nyugodt volt. hogy mindenfelől veszély leselkedik. Mellyora talán azért jött ide. – Akkor is miattad jött. – Bocsáss meg… – Csak akkor. akik azt állítják. hogy legtöbb idejét a váron kívül. Most már az vagyok. Eleanora elmosolyodott. hogy létezik. mert biztos volt benne. Azért jöttél. – Neked senkire sem kell féltékenynek lenned. Azt hitte. – Waryk! – És nem lett volna szabad elhagynod az erődöt.22. örüljön-e. és Waryk örömmel látta. hogy milyen hatást váltott ki.

mi lesz Waryk reakciója. azért jött ide. – Hát. Lady Eleanora. menjünk tovább! Waryk megfogta Mellyora kezét. igen… látványos volt. – Miért? Waryk gonoszul mosolygott. hogy Eleanorával alszom-e? – kérdezte Waryk. és az ösvényen bementek a fák közé. – Ott van a férjed kupája. bemutatta. összekulcsolta az ujjait az övével. drágám. akkor gyere! – Waryk odacibálta az asztalhoz. – Hová megyünk? – kérdezte Mellyora. – Én meg itt vagyok. Waryk elnézett a tisztás másik végébe. A talajt puha levelek borították. – Vacsoráztunk? – kérdezte Eleanora udvariasan. Waryk megpróbált nem mosolyogni. – Peter. – Kedvesem. – Nos. – Eleanora. Felesége ellenállásából Waryk tudta. a part menti föld puha és illatos. A bólintásával jelezte. – Természetesen velem van Angus. hogy találkozzon veled és… – Lássa. nem kérek. – Köszönöm. – Éhes vagy? – kérdezte Peter. mert hirtelen csak egy dolog érdekelte. hogy mindnyájan barátok vagyunk. ez itt Peter of Tyne. – Igen. Gyere. ne. nincs jogod haragudni rám és fenyegetőzni! Örülnöd kellene. bemutatlak nekik. mert látni akarta őt – és mert kémkedni akart utána –. – Waryk. ha semmit sem kérsz… – motyogta Waryk szórakozottan Mellyorának. én… – Kíváncsi voltál. és végigmérte Mellyorát. amelyben a hold képe tükröződött. hogy az előadását megtartotta. hogy a feleséged idejött. – Peter. és a húga. le a folyóhoz! És különben Ewan hogy van? Úgy hallom. Angus ugyanazt tette. 183 . – Kérsz egy kis bort? – kérdezte Eleanora. hogy őrködött. hogy szemben álljon vele a víz partján. ha sikoltasz. Waryk megfordította Mellyorát. Mellyora megpróbálta kiszabadítani. – Waryk… – Gyere. – Nagyon szeretném tudni. és továbbra is őrködik. – Mert ott senki sem fogja hallani. és a háta mögé húzta a karját. Mellyora. Peter. és most. – Waryk. – Túl van az életveszélyen! – tiltakozott Mellyora. Valóban ott volt Angus. ép és egészséges. de aztán megrántotta a vállát és elvigyorodott. Egyedül nem jöttem volna ide. Leértek a tóhoz. és Waryk tudta. Szeretnél enni valamit. és megfogta kezét. – Az – mondta egyetértőleg Waryk.– Nagyon különleges. a feleségem. – Kedvesem… – motyogta Eleanora. a lány kicsit ideges és bizonytalan volt. látom. Mellyora elpirult. Lady Eleanora – motyogta Mellyora. és megpróbált elszabadulni tőle. – Megbocsátotok nekünk? – mondta Peternek és Eleanorának. Waryknak nem szabad elfelejtenie. gyógyul. teljes fegyverzetben. ez az igazi ok! Az út elkanyarodott. Megfogta mindkét kezét. – Eleanora és Peter. A víz fodros. Waryk elvezette Mellyorát az asztaltól. hogy pontosan ez volt a terve. – Le a tóhoz. – Ezután a tánc után… – Peter! – csattant fel Eleanora. Telihold sütött. Nem küldött előre semmiféle üzenetet. otthagytam Ewant. Mellyora megállt. és amikor odaértek. a fák ágai gyengéd ujjakként tapogatták a furcsán csillogó tájat. a faluban vacsoráztunk. kedvesem. aztán elmosolyodott. és amikor megérkezem. – Nagyon közel voltál. hogy sülve-főve Eleanorával vagy… – Á! Szóval kémkedni jöttél. mi történt a Kék-szigeten a távollétemben. Kedvesem. Mellyora? Mellyora megrázta a fejét. meg akarta lepni. te valóban kémkedni jöttél ide. Gyere.

és Mellyora megpróbált újra beszélni. aztán a kettő között… Amikor Waryk végül behatolt. Waryk elengedte a csuklóját. Aztán felkapta Mellyorát.– Én azért jöttem… – kezdte a lány. aki most lefektette a földre. Mellyora szemében könnyek csillogtak. amit a vágya irányított. a nadrágjától és a csizmájától. Aztán felemelte a fejét. beszívta érzéki illatát és a föld erős szagát. miért jött. hol itt. mint Waryké. Mellyora vergődött és hánykolódott. A combját. mint egy rózsaszirom és forrónak. a csípőjét. finoman. sokszor feküdt álmatlanul. Gyötörte az álmaiban. – Hallani sem akarsz róla? – kérdezte Waryk gyengéden. ez már jobb. Égett a teste. mindannyiunkban van büszkeség. Mellyora keze ugyanolyan forró volt. előbb az egyiket. lágyan simogatva a nyelvével. Mondj másikat. most azonban gyengéden. de még mindig nem elég jó. Levetette a köpenyét. – Ha vele voltál… – Igen… – Waryk erősen rátapasztotta az ajkát Mellyora nyakára. – Waryk! – Igyekezett kiszabadítani a karját. – Nem egészen erre gondoltam. Megmarkolta a melleit. és a szemébe nézett. Mellyora Waryk minden egyes 184 . – Waryk. és letérdelt vele a köpenyre. aztán a másikat. – Á. de megpróbálta visszatartani magát. és nagyon kívánta őt. – Mellyora? – erősködött Waryk. de Warykot egyáltalán nem érdekelte. a mellei közé. mint a mezőn nyíló virágoknak. Mellyora szeme gyönyörű. de… most ennyi elég lesz. senki sem fog a közelünkbe jönni. amelyek mintha nagyobbak lettek volna. – De… Waryk lefektette a köpenyre. a hasát. – Waryk… – Én nem csaltalak meg. Mellyora Waryk mellére hajtotta a fejét. de a férfi nem engedte. Keményen és mohón. az erdőben vagyunk… – Angus őrködik. és mélyen behatolt a szájába. Megfogta térdeit. Ügyetlenül matatott a ruháján. és ledobta a földre. Keresgélt. és most itt van. mint egy istennő. – Mert akarlak téged. Eleanora démonnak nevezte a lányt. Szinte felfalta az ajkát. – Mert… a férjem vagy. Mellyora belecsimpaszkodott. vad ritmusban kísérve Waryk minden egyes mozdulatát. Waryk. a fogával és a nyelvével ingerelte a fülcimpáját. Egészen közel Mellyorához. Mellyora teste puhának tűnt. hogy ne sürgesse annyira. Útban volt Mellyora ruhája. Waryk beletemette az arcát a testébe. élvezte az illatát. Nem fogom… Nem tudom… Waryk felemelte a fejét. Aztán végighúzta az ujjait a combja belső részén. Waryk gyorsan megszabadult a kardtól és minden fegyverétől. lassan szétnyitotta. hogy még simogathassa és izgathassa… Mellyora keze megérintette. de a férfi kibújt az ölelésből. Mert nem tudom elviselni. megfogta az állát. a combját. mint a nap. Kívánta. A lány átölelte. és maga felé fordította. Mindegyik érintését egy csókkal kísérte. ízlelgetett. A hold fehér fénnyel vonta be őket. A könyökére támaszkodott. – Az a nő nagyon szép. – Miért? – Mert… van bennem büszkeség. mert a férfi ajka rátapadt az ajkára. és a másik keze már bent is volt a gyapjú kötött ruha alatt. hol ott. fénylő arany hajfürtökkel. A lány nem tudta befejezni. és ha vele voltál… – Igen? – Waryk újra megcsókolta. a térdét. úrnőm. – Engedj el… mert… – Mert? – Mert hallani sem akarok róla. ezért Waryk felhúzta és levette róla a fején keresztül. aztán megint a nyakát csókolta. még sohasem látta a feleségét ennyire elesettnek. csábítóan. Ez nem elég jó érv. – Büszkeség? Igen. Mellyorának olyan volt az illata. ha nem csináljuk! – suttogta rekedt hangon. a bimbók is nőttek és keményebbek lettek. De inkább olyan volt.

A kardja tízlábnyira tőle. és elmondtam nekik. már látta ezt a harci öltözéket azelőtt. Miközben ott feküdt Waryk mellett. Vikingek? Normannok? Ketten szőkék. én írtam Darónak és Anne-nek. Mellyora hirtelen felsikoltott és Waryk válla mögé nézett. – Megyünk? – Igen. A sisakjuk vikingnek tűnt. Daro Thorssonon. Mindegyiknek szakálla volt. hogy jobban lássa a feleségét. – Valóban annyira meglepődött? Éppen most mondta. ameddig csak tudta… aztán kirobbant belőle. – Waryk. mint egy újszülött. ami felébredt benne. és hosszú percekig szótlanul feküdt. – Igen. Mellyora örül ennek. És látod. – A király nagyszerű bajnoka. Velük együtt megyünk Stirlingbe. Az egyik könyökére támaszkodott. – Elmondtad nekik. Megfordult és Waryk szemébe nézett. – Waryk! Waryk éppen időben gurult félre. mindent átitató eksztázis érzése futott végig a testén. de ahogy ezt kimondta. Waryk magához húzta. Mellyora odabújt hozzá. Mellyora belemart a vállába. Még most is Stirling közelében vannak. hogy a férfi mind mélyebbre és mélyebbre hatol. végre mégiscsak találkozunk. talán Mellyora is figyelte minden lépését. a felesége pedig… Maga előtt szorongatva Waryk köpenyét. A szíve hangosan kalapált. amelyben elmondta neki. még kard sincs nálad. találkozni fog vele. felvette a földről a köpenyét és ráterítette a feleségére. dermedten állt és bámult. És ő olyan meztelen. ez nem volt bölcs dolog… – kezdte Waryk. mert ha Waryk nyer a küzdelemben. Waryk lehunyta a szemét. felkiáltott. kettőnél csatabárd… Darónál kard. Meglepetten? Waryk nem tudta elhessegetni magától a gyanút. hogy vikingek támadtak meg bennünket… és hogy Darót vádolják vele. a gyilkos kölyök! Nos. Aztán halkan megkérdezte: – Muszáj Stirlingbe menned Peterrel és… a húgával? – Igen. hogy levelet írt Darónak. Éppen ott. De azt hiszem. De amikor ránézett az egyikre. Négyen voltak. és valami édes. de a hosszú. ott állsz meztelenül. az egyik férfinál Daro zászlója volt. mégsem! Úgy fogsz megdögleni. és minden lökésnél úgy érezte. Az egyik buzogányt forgatott a feje fölött. hogy semmi köze a Waryk elleni támadásokhoz. mint egy kutya. Szeretnék találkozni velük és a királlyal. Talán azért állította. Waryk! – kiáltott oda az egyik férfi. akkor Mellyora elveszett… – Na végre. és hirtelen feszengeni kezdett. Igen. – Azt hiszem.újabb lökése után egyre szorosabban kapaszkodott bele. Úgy tűnt. Waryk tudta. egy csatabárd vágódott a földbe. ahol feküdt. aztán mozdulatlanul feküdt. Mellyora is talpra ugrott. de elválasztotta őket a tisztás. egyre keményebben. Waryk összeráncolta a homlokát. hogy küzdhess. és visszatartotta az orgazmusát. uram. a vállán és a homlokán verejtékcseppek jelentek meg. és azt akarom. összeszorította a fogát. és hogy a nevét becsmérlik… De miért mondta el neki? Miért ne? Mint ahogy Peter of Tyne is muszájból hódolt be a skót királynak. ketten pedig vörös hajúak voltak. páncélozott mellvértjük inkább normannak látszott. belekushadsz a földbe! 185 . hogy Daro bizonyítsa be az ártatlanságát. egyre gyorsabban. hogy meg ne fázzon. Waryk pedig hirtelen négy férfival találta magát szemben. a vér szinte száguldott az ereiben. Mellyora megremegett. Adnunk kellene neked egy kardot. hogy találkozni fogsz velem? – kérdezte.

Végül egy tisztásra értek. akkor a következő csapás az ő koponyáját éri. Kinyújtotta a kezét… De nem érte el a bárdot. Derékban találta el a férfit. Hibázott. hogy nem ismerem meg a saját rokonomat? Te gazember. őt pedig egy másik férfi vetette a vállára. Mellyora a csatabárdért ment. hogy ha ez a vágás nem halálos. és a férfira nézett. Amikor lehajolt. Daro eltűnt… És magával vitte az unokahúgát. Közelebb van az otthonához. arra számítva. amikor megérezte a háta mögött buzogánnyal közeledő férfit. s megfeledkezett arról. de Waryk nem hallotta. egyetlen vágás elegendő volt. Az apja kétélű kardját. Mellyora szorosan magához szorította Waryk repülő sólyommal ékesített köpenyét. leengedte. mert éppen két emberrel küzdött.Az első férfi elindult felé. hogy szembeszálljon a másik ellenfelével. aztán a tisztás másik oldalán ismét talpra állt. és Mellyora észrevette. Összehúzta a szemét. A negyedik férfi eltűnt. Mintha az éjszaka sohasem akart volna véget érni. – Állj mögém. hogy a férfi csatabárdja nem találta el. és a kezébe nyomta a kardját. De aztán gyorsan reagált: alulról vágta fel a férfit az ágyékától a nyakáig. A férfi holtan terült el. vagy inkább lelökte a földre. – Ki vagy te? – Daro. hogy felemelje a bárdot. Ezt a férfit hosszabb időbe telt megölnie. Nem tudott harcolni a támadója ellen. én tudok… – Fegyver nélkül nem tudsz harcolni! Az egyik csatabárdos férfi lesújtott. előredöfött és hátralépett. amikor az egyik férfi elesett. Meglepetésében és ijedtségében felsikoltott. A ló megállt. Az egyetlen vigasza az volt. A szél egyre hidegebb lett. valahol a tenger közelében. A fegyvert két marokra fogva. A húst és bőrt áthasító kard hangja szörnyű volt. mielőtt leszállt volna a lóról. Kemény és hosszú vágta volt. Waryk előredöfött és hátralépett. a csatabárdot meglengetve. hogy a negyedik férfi máris ráront. De alig sikerült gyorsan visszafordulnia. Te nem vagy a nagybátyám. és Waryk éppen lecsapott a másikra. Waryk előrebukfencezett. Egy hajszálon múlt. A férfi. Azt hiszed. amikor eltűntek a szeme elől. Waryk gyorsan megfordult. A férje köpenyét nem engedte el. mert páncél volt rajta. Mellyora! – Waryk. Daro sisakja volt a fején. Bebugyolálták a férje köpenyébe. Daro. Elvonszolták. Nem ez történt. de a második férfi felbőszült ordítással már rá is rontott Warykra. Waryk elindult az ellenség irányába. hogy védje magát. Senki sem rontott rá. hogy látta. Mellyora megrázta a fejét. hogy közelebb kerültek a Kék-szigethez. Waryk feleségével együtt. Ostoba módon trágár szavak kíséretében akart rárontani Warykra. Amikor a közelébe ért. – Waryk! Hirtelen ott termett mellette Mellyora. hogy merészeled 186 . – Te egy gyáva hazug vagy. mint Waryk táborához. amivel eltakarhatta magát. Daro címerével. Újra megfordult. Waryk gyorsan előreugrott és lecsapott. mert tudta. olyan mély sebet ejtett rajta. majd sarkon fordult. és máris egy ló hátán találta magát. a férfi a vállára dobta. valaki hirtelen elkapta a derekánál fogva. A férfi páncélja miatt Mellyora bőre tele lett karcolásokkal és sebekkel. az volt az egyetlen. és ijedten elhúzódott a fogvatartójától. Waryk oldalt lépett és nagy erővel megsuhintotta a pengéjét.

és azt sem. ahol a falak olyan masszívak. Láttam. Ennél sokkal több esze van. – De igen! Különben az sem számít. de ismerte. honnan tudhat bárki is ilyen intim részleteket? Angus? Hirtelen rosszul érezte magát. amíg az én foglyom vagy. ha befogod a szádat. hogy mindkét embere halott. – De úgy tudom. vagy Waryk ellen…? – Á! Ez az! – Miért? – Megölte az apámat. mert hirtelen arra gondolt. kerüli a vérontást. Mellyora a fejét rázta. amiket még jobban akarok. – A férjem nem halt meg. hogy ismeri ezt a férfit. Nos. hogy amikor lehet. Ő nem gyilkos. akkor az megint viking erőd lesz. Gondolom. hogy gyermeket vársz tőle. ha az egyik ötlet csődöt mond. – Az apád harcolt Waryk ellen? – Nem is tudtad. nem olyan ostoba. Mellyora megvonta a vállát. és akkor… – Jobb lesz. Addigra csatlakozik hozzánk a többi emberem meg Renfrew csapatai. mert az jutott eszébe. képes lenne-e Warykot elárulni? 187 . biztos. és megtudja. A férjed mostanra már minden bizonnyal halott. hogy kinyissák nekünk a kapukat. De ha azt hiszi – még ha Waryk meg is halna –. Én a szigetet akarom. örülni fogsz. ha ő halott lenne. attól még nem maradnak életben – mondta a férfi keserűen. hölgyem. ha azt hiszed. úrnőm! – Ellenem. vajon Angus. kedvesem. névtelen férfit. nem fogják legyőzni – mondta. Azt hiszed. hogy a nagybátyám képes lenne erre. Mi hamarabb érünk a Kék-szigetre. – A bosszú. – Azt mondtam. – Más férfiak is hordják az apjuk kardját. az apám ellen. de még rosszabbat is elkövetett. hölgyem? – Szerintem nem az. hogy a király emberei követnék. hogy végezzenek vele. hogy el tud jutni oda anélkül. hogy… – aztán elhallgatott. akkor ez az ember elővesz egy másikat. El fog kapni téged. – Ölj meg. Nem akart feleségül venni. Nem volt nehéz megérteni a férfi tervét: bejutni a kék-szigeti várba. és végigfutott rajta a hideg. vagy a király emberei. – Ó? És miért nem? Az egyik emberemet megölte. és ha bejutottunk a Kék-szigetre… nos. és igyekezett nem venni tudomást a kardról. sem a férjed nincs itt. De vannak dolgok. Még szorosabban magához szorította a köpenyt. hogy az erődöt szinte képtelenség bevenni. aki vagyonossá tehette volna a családomat. – Nála van az apja kardja. hogy gyilkos. Te pedig ki fogod adni a parancsot. – Például? A férfi közelebb hajolt Mellyorához. Mellyora azon tűnődött. Érveket használt.felhasználni őt. mi. de még ketten maradtak. az ellenségét. – Megint te vagy az. el tudod hitetni Warykkal. amikor sokan ki akarták vonni a kardjukat. – De mindegy. És ugyanilyen őrültségnek tűnt ez a kegyetlen összeesküvés. sem a hogyanját nem tudta. hogy visszaköveteljen téged. amelynek Mellyora sem a miértjét. Mellyora nézte a sisakos. hogy ezzel árthatsz neki. miért ilyen könyörtelen. Úgy tűnt. Megölte Lord Renfrew-t. akire mindkettőjük életét rábízta. mint a férjed vagy az emberei. A férfi hirtelen előhúzta a kardját és Mellyora nyakának szegezte. és ha nem. hogy a férjed gyilkos. – Soha nem fogunk eljutni a Kék-szigetre. Lady Mellyora! Sem a nagybátyád. úrnőm. Nem tudta a nevét. hogy ki vagy te. de nem akarta megmondani neki. akkor eljön. bármilyen ostoba vagy értelmetlen is legyen az. akkor őrült.

akihez kell. – Ostoba. Ráadásul. És téged megtartalak magamnak. Hideg van. és láttam. Tudta. De neki kételkednie kell. hogy másokkal is a józan ész alapján viselkedik. soha nem jutsz el a Kék-szigetre. lenne-e elég bátorsága ahhoz. vagy hogy öngyilkos tudna-e lenni. A férfi valószínűleg belátta Mellyora szavainak igazát. hogy most haljon meg. Mellyora megállt. hogy a saját nyakába döfje a kardot. A feleségem leszel. azt akarta. A férfi megragadta Mellyora haját. Mert addig foglak verni. hiszen érdemes bármi másért élni? Lehunyta a szemét. akkor örökké azon fog tépelődni. az ő gyermekét várom. Mindenképpen megsebzem a férjedet. észre fognak venni. De akkor Waryk jól kiképzett lováról volt szó. hogy kinek a gyerekét hordod magadban. De nem fogsz engem ellene felhasználni. Hallotta maga mögött a férfi ordibálását. és hogy meg fog fizetni ezért. – Feküdj le most azonnal. Mert tudod. aki fázott. A pengét egyenesen Mellyora torkának szegezte. te ahhoz fogsz hozzámenni. hogy mi történik. – Szükségem van Waryk köpenyére. mert megfordult és visszament a köpenyért. – Ha hozzám érsz. és a férfi szemébe nézett a nagybátyja sisakjának a rostélyai között. Élni akart. Megragadta a pengét. Waryk szerette Mercuryt. Legalább harminclábnyira volt Mellyorától. Te most az enyém vagy. Kívül-belül vérezni fog. hogy a gyermeke életben maradjon. hogy megölöd a gyermekemet. – Ha meghalna. a hegyek és a szél korbácsolta tenger! Micsoda harcos! Nos. Mellyora. és a férfi felé fordult. – Az apám viking volt. amíg be nem hódolsz. – Te fogsz elvinni engem a Kék-szigetre. Mindig kételkednie kell. nem tudta. úrnőm. mint a sziklaszirtek. – Nem… – De igen. És ha te is és ő is életben maradtok. ha egy meztelen nőt cipelsz magaddal. Engem is meg fogsz szokni. de megszoktad. – Én soha nem fogok hozzád menni feleségül! Nekem van férjem… – Halott. hogy tud könyörületes és erős is lenni. – A férfi még közelebb ment. De jó ember. és a lova felé lökte. az pedig jól ismerte a gazdáját. esküdözött. te sok mindenben tévedsz. Mindegy. de nem tudta csukva tartani. A Kék-sziget az enyém lesz. Nem akartad Warykot. Igazad van. Mellyora meglepetésére a férfi hátralépett. hogy felvegye. mert ő soha nem bántott. és leengedte a kardot. Talán. akkor sem mennék hozzád. megölöm magam. mi a különbség a harc és a mészárlás. – Nem hiszem. úrnőm! Partnercsere következik. Ha életben marad. Tisztességes volt. Mellyora egy darabig kétségbeesetten bámulta a férfit. bár mindennap egyre biztosabb volt benne. aki olyan vad. meg fog halni. A férfi elindult Mellyora felé. amikor megszületik. – Bátor szavak. – Úrnőm. Mellyora felszegte az állát. még mielőtt találkozhatnál az embereiddel.Mellyora megpróbált hazudni. Adin viking lánya. Felugrott a férfi lovára és belevágta a sarkát a ló véknyába. 188 . Ezt egyszer már megpróbálta… És akkor nem sikerült. mert a férfi a pengéje hegyével elkapta a köpenyt és félrelökte. mert láttam. hogy elkapja. Blöffölt. és ha az a terved. közelebb húzta a nyakához. Mellyora hátrált. megcsavarta. ha engem megölsz. De ez a férfi… A férfi odaért a köpenyhez és lehajolt. az igazság és a gyilkosság között. Amikor megszületik. – Mellyora MacAdin. Mellyora a lovat nézte. és… – Mellyora ijedtében elhallgatott. Én szeretem Warykot. mert teljesen meztelen volt. Beleharapott az ajkába. akkor én inkább azt választom.

Jól vagyok. – Igen – felelte Waryk kurtán. alatta pedig dübörögnek a ló patái. Ha harcolni mégy. hogy Daro az… – Daro! – káromkodott Waryk. Nem volt rá ideje. – Igen. Angus a földön feküdt egy vértócsában. mert annak ellenére. Eleanora bólintott. barátom. nem kezdett el vele vitatkozni. – Waryk. elvitte magával. mely utakon kell menniük. A kísérőjével elindult az éjszakába. – Jon of Wick őrködik az erőd kapujánál. Nagyon szeret téged. – És a vér… – kezdte Waryk. – Téged is megpróbáltak megölni – mondta rekedt hangon. és miközben kétségbeesetten és dühösen elhagyta a tisztást. az a másik emberé. amikor Waryk elbúcsúzott tőle. Induljunk! Eleanora éppen lefeküdt. – Nem. A hold jó nyomravezető lesz. – Köszönöm – mondta Waiyk. Még nálam is jobban. Megfogta Eleanora kezét és megcsókolta. Közel vagyunk a Kéksziget szárazföldi részéhez. – Waryk. Waryk inkább bólintott. Peter még ébren volt a tűz mellett. hogy a hatalmas ló bele fog pusztulni. a sisakját és a köpenyét. de kénytelen volt nyaktörő tempóban vágtatni előre az éjszakában. Waryk összeszedte a ruháit. hogy a csataló nem fog visszafordulni… Úgy tűnt. hogy hasít a szél. Waryk azon kapta magát. – Elfogta? Waryk összehúzta a szemét. Egyszerre csak a barátja nevét kiáltotta. – Csak remélni tudom. Peternek meg biztosan megvan a maga kísérete. Waryk elmagyarázta. Odaküldöm Eleanorát. te meg elkísérheted… – Ezúttal nem. engem leütöttek! – mondta Angus. nagyon sajnálom – mondta neki Eleanora. és máris készen állt az indulásra. hogy Mellyorát elrabolta a nagybátyja. – Akkor majd Thomas elviszi őt Tylerrel és Geoffreyvel. és undorodva rázta a fejét. – Amikor láttam. Kétségbeesetten szeretett volna eljutni abba a biztonságos kikötőbe. Fel tudsz állni. miközben északra mégy. először Ewan MacKinnyt keresd meg! Ő majd gondoskodik a biztonságodról. neki mennie kell.Mellyora érezte. – Látnod kellett volna az arcát. Angus? Megsérültél? Össze kell szednem az embereimet és el kell mennem Daro táborába. – Ó? Gyengéden megérintette Waryk arcát. amikor rád nézett. De amikor Waryk a nevét szólította. az emberei pedig tudják. – Istenem! Lady Mellyora… – Eltűnt. és nem lepődtem meg. Neki semmi része ebben. Közel volt az otthon és a segítség. hogy Eleanorát elküldi az ő embereivel. hogy éjszaka van. és megérintette az arcát. aztán egy darabig szorongatta. de még jobban szeretett volna hírnököt küldeni Warykhoz. Laird Waryk. – Hál’ istennek. mint őt. ebben biztos vagyok. felöltözött. nyögve felült. Ideje szembeszállni Daróval. 189 . hogy eljött meglátogatni téged. én is veled megyek. ez nem csapda volt. Vágtattak a holdfényes árnyak között. amikor eléritek a parti falut. és lehajolt. Én őrködtem. de tudtam. én ismerem Daro páncélját. az állat semmivel sem szerette jobban a férfit. – Igen – mondta Angus és a fejét dörzsölte. Waryk komoran a lovához fordult. Mellyora nem állt meg. Először Angushöz ment. hogy Mellyora írt a nagybátyjának. hogy elmondja neki az igazat. és Warykot figyelte. hogy elmosolyodik. Eleanora megrázta a fejét. Tudta. Remélte. élsz? – zihálta Waryk. De… – Elcsuklott a hangja. amikor meghallotta.

amiből nagyot kortyolt. És találkozik valakivel. A saját ágyában megölhette volna.Mire eljött a reggel. látta. és segített neki. hogy Mellyora be tudjon menni. – Nagymama. Daro jön kifelé a kapun. A sisakját. aztán Igrainára nézett. akit úgy hívnak. – Phagin! – kiáltott utána Mellyora. Aznap Renfrew és az emberei az egész családját kiirtották. Ulric Hallsteadernek. hanem valaki. a… – Hogy tudta ellopni Daro személyes holmijait? – kérdezte Igraina. Ahogy Waryk gyanította. – Olyan valaki lehet. Indulok. a szélben lobogó ruhájában Phagin is sietve igyekezett felé. Waryk megbosszulta a rokonait. olyan valaki. A falak mentén viking íjászok várakoztak. és felpattant. akit igen sokan ismernek. Most már nem vacogott a foga. – Nem tudom! – felelte Mellyora. és kibökte. akiknek nagy gazdagságot ígért a győzelme esetére. hogy Renfrew… – Renfrew? – kérdezte Phagin felcsattanva. mert nem Daro. Nyugodtan meglátogathatta volna az otthonában is. – Úgy van. legtöbbjüket egy fiatal kölyök. mellette Ragnar és közvetlen tanácsának a többi tagja. amikor bekísérte Mellyorát a kunyhóba. Ewan. Egy viking zsoldosokból álló hadserege volt. Mellyora. – Igen. Örömében nagyot kiáltott. Renfrew-t és a legtöbb vikinget megölték. hogy már híre jött jövetelének és Daro felkészülten fogja várni – kételkedni kezdett. Mellyora végignézett a többieken. kereskedőket és parasztokat mészárolt le. A többi falubeliek kirohantak a kunyhóikból. amikor hajnalodott. De éppen. Jólesett neki a bor. hozz gyorsan bort abból. El kell érnem Warykot és Darót. Phagin elindult a kunyhó ajtaja felé. Miközben ezen gondolkozott. Mellyora. Földműveseket. A kezébe adtak egy poharat. és Pallos Ulricként ismernek. mi történt. De amikor odaértek – és biztos volt benne. mint a nagy Adin testvére. biztosan… – Igen. akit egyébként Hallsteadernek hívnak. a Kék-szigetet és az erődöt. teljesen kimerült volt és nagyon félt. azonnal menj be az erődbe! Az apád lánya vagy. Renfrew és ez a viking. De meg akarja ölni Warykot… meg is próbálta. akiben Daro valamiért megbízik. Igraina már ott is volt Mellyora mellett. – Lord Renfrew több mint tíz évvel ezelőtt megtámadta a MacInnish-birtokot. Daro már hallott az érkezéséről. aki Igraina köpenyében és egy gyapjú takaróba burkolózott. Ewan leült Mellyorával szemben. te pedig eredj az erődbe! Waryk egész hadseregével és Peter fegyvereseivel együtt vágtatott a viking tábor felé. meg fogják támadni a Kék-szigetet. Igraina bebugyolálta a saját köpenyébe. A bottal járó Ewan nyitotta ki a falut körbezáró védőfal kapuját. – Gyorsan adnunk kell neki valami meleget – mondta Phagin. – Mellyora ivott még egy kis bort. – Hallsteader! – kiáltotta Mellyora. akiben Daro… megbízik. a tajtékzó hullámú tengerben. hogy el ne essen. aztán nagy iramban elindult lefelé a szikláról és segítségért kiabált. és máris az erődön belül találta volna magát. mint egy jégcsap. valakit gyorsan el kell küldenünk Warykhoz. amikor leesett a lóról. Felmelegítette. szembe vele pedig. Most már mindegy. Darónak nem kellett volna az erdőben lévő táborába mennie. ahonnan meglátta a völgyben elterülő falut. A tűz mellett melegedni kezdett. Egy papot senki sem fog megállítani. 190 . egy szikla tetejére ért. aki ellopta Daro ruháját. akit a király gyámsága alá vett… a te férjed volt az. de Phagin nem akart magyarázat nélkül távozni. biztosan Anne-t használta fel. – Nem tudom a férfi nevét… de nem Daro. ami ott melegszik a tűzön! – mondta Igraina. most pedig ez a viking az övéiért akar bosszút állni. – Hallsteader! Anne apja Hallsteader volt. és a környék most veszélyes lehet.

íjászai. Waryk felemelte az egyik kezét. Különben közénk állt volna. – Lehet. de Daro pajzsa mindegyiket felfogta. – Igen. lovagjai és gyalogosai készen álltak a harcra. – Ölj meg. – Én sosem akartam neked ártani! – Hol van a feleségem? Daro a fejét rázta. A királyhoz hírnököket küldtek. és Mercuryval oldalazva rávágott Daro pajzsára. Daro. – Éppen jókor jöttél rá. miután már kilovagoltam a lelkem. az isten szerelmére. Te voltál elővigyázatlan! Körbelovagolták egymást egyszer. hirtelen valaki felkiáltott. Daro felvette a kardját a földről. – Hagyjátok abba! Jaj. aztán támadásba lendült. abban bízva. Waryk lepattant Mercuryról. Leszállt a lováról. én tudom. hogy kérdőre vonj. – Túl öreg vagyok már. amikor odaért hozzájuk. Idejössz. hogy álljanak meg. – Hagyjátok abba. elmenekült Ulric Hallsteadertől. és úgy ki volt fulladva. hogy ki a barátod! – Te ostoba! Téged meg az orrodnál fogva vezetnek! – Vérszomjas normann! Waryk összeszorította a fogát. – Te gazember! – kiáltotta Daro. téged kihasználtak. viszonozva a kardcsapásokat.Waryk emberei is páncélban és talpig fegyverben voltak. Daro. nem bírja a szívem. ostobák. hogy elhárítsa az ütést. Mercuryt oldalazó lépésre kényszerítve többször is Daróra csapott a kardjával. Amikor Daro kilovagolt és Waryk látta a szemét. és miközben két kézzel fogta a kardját. – Az én unokahúgom! – emlékeztette. Mindketten odanéztek. Én sohasem voltam az ellenséged. ne egymást öldököljétek! – kiabálta. Daro hirtelen dühösen előkapta a kardját és lesújtott vele. Waryk! Ebben az ügyben kettőnknek kell beszélnünk! – kiáltotta Daro. hogy te meg Waryk egymásnak estek. – Isten segítsen bennünket. háromszor. – Az embereim a házban tartották. Fehér csatalován körbelovagolta. miközben nem vigyáztál arra a nőre. hogy kénytelen volt nekitámaszkodni Waryknak. aki a te ruhádat vette fel. közeledett az ellenfeléhez. Waryk felé igyekezett. mi a fene történik itt? Daro habozott. Mellyora az erődben van. tudta. attól a vikingtől. Istenem. Waryk gyászos arccal mosolygott. hogy… Waryk ránézett Daróra. – Daro. Amikor a viking megszorította Waryk kezét. Daro! Hol van Mellyora. és sikoltozott. Waryk éppen időben emelte fel a pajzsát. aki megvonta a vállát. és kinyújtotta a kezét. aki a saját húsom és vérem! – Valaki felhasználja a táborodat. kétszer. – Skót! Vérszomjas skót vagyok! – Nem érdemled meg az unokahúgomat… – Meg kéne öljelek! Waryk ismét felemelte a kardját. mi történik… – Igen! – csattant fel Phagin. Daro körömszakadtáig harcolna. – Te nem ismered fel. és ránézett Warykra. és nézte Warykot. Hallsteader akar bosszút állni azzal az ostoba Renfrew fiúval. 191 . – Nincs nálam. Daro a tábort védő fapalánkon kívülre lovagolt. és még nagyobb erőket vártak ide. Daro lova belelépett egy gödörbe. Waryk! Hirtelen egy női sikoltás szakította félbe a beszélgetésüket. Kiköpött egyet a földre. hagyjátok abba! Nem tudtam. Aztán leengedte a kardját. ha tudsz! Waryk hosszan nézte Darót. Waryk. Aztán Waryk is támadott. Daro pedig lerepült róla. A viking egyenként elhárította mindegyik csapást. kislány. a ló megbotlott. – Parancsold meg az embereidnek. Anne Hallsteader rohant ki a mezőre. hogy elmondjam nekik az igazságot! Most már én fogom elmondani. A levegőben lobogó fehér szakállával és fekete ruhájával Phagin atya rohant feléjük.

– Gyerünk az erődbe! – kiáltotta. hogy szeretne engem meglátogatni. meghallgatnátok egy öregembert? A tévedés legyen a múlté! Az számít. engedj utamra… – Még valamit. Az apám unokatestvére volt. A benne lévő emberek nem. Waryk elindult visszafele a csapatához. különben miattad is aggódnunk kell majd! Waryk megfordult. Waryk megsimogatta az arcát. Ezt tartsd észben! Az ő gyerekét… Mintha nem lenne elég félelem a szívében. – Igen? – Azt hiszem. menj biztonságos helyre. – Igen. hogy odaérj az erődhöz. Hát nem értitek? Ha eddig még nem ostromolták meg az erődöt. Phagin – mondta egyszerűen. – Phagin. miközben Daro is gyors léptekkel a lovához sietett. menj vissza a házba? – parancsolta Daro. Hatalmas könnycseppek jelentek meg Anne szemében. Óvatos leszek. – De az isten szerelmére. Waryk türelmetlenül megállt. tarts velünk. Mellyora gyereket vár. Most pedig. biztosan bekövetkezik! Daro és Waryk egymásra néztek. – Nem a te hibád. – Azt írta. Anne. – Waryk! – kiáltotta Phagin. – De… – Tedd. Megvannak a módszerei… az apja és Renfrew olyan emberek. akkor amint Hallsteader és Renfrew odaérnek. Ha tudsz. akik mások gyengéit használják ki. felpattant Mercury hátára. – Senki sem hibás! – mondta szigorúan Phagin. – Imádkozz Istenhez. és nagy vágtában elindult a csapatához.– Ez az egész az én hibám – siránkozott Anne. – Anne. hogy most mi van. A Kék-sziget falai bevehetetlenek. amit mondtam! – tette hozzá dühösen. mielőtt valami újabb trükköt eszel ki. Phagin odament hozzá. Megfordította Mercuryt. 192 . gyorsan haladunk majd.

Az asszony semmit sem látott. akit meg kellett keresnie. De azonnal elintézte. – A. Komoly. ahol borral kínálták. amikor felemelték a hálót. Te bizonyára a legendás Eleanora vagy. Mellyora utasítása alapján. – Én is szívesen megtanulnám – mondta Eleanora. hogy megtámadják az erődöt. Ewannel együtt fogták el. légy üdvözölve. és csak Jon of Wick parancsára nyithatták ki. bizonyára súlyos beteg lehetett. De valaki elkapta. amely őt is átviszi. gondolta Eleanora. Megtanította Mellyorát mindenre. mert még most is gyengélkedett. A keze szép. Az új falat felgyújtották. Ewan MacKinny átölelte Eleanorát. az a férfi. Phagin.23. vergődtek és forgolódtak a hálóban. a bátyám és Waryk harcolni fognak! – mondta szomorúan. csak fakó. Ewan meghajolt. Phagint elengedik. hogyan kell megvédeni a várat. Aztán elmosolyodott. a füvek és hasonlók gyógyító tulajdonságait. és azonnal kiment a mellvédre. hogy átvegye az irányítást. amikor kiléptek a kunyhóból. – Mellyora MacAdin ilyen jól ért a gyógyításhoz? – Phagin a keresztes háborúban szolgált. MacKinny. akkor mennünk kell az erődbe. Ewan nagy nehezen talpra állt. fejezet Eleanorának nagyon tetszett a kis falu. egy meleg gyapjú kötött ruhát. Eleanora megérezte a tűz szagát. Már kívül voltak a falakon. bekísérték egy kunyhóba. fából épült fal védett. hogy Mellyora jól van. – Nekem kellene segítenem rajtad. amelyet egy új. de hamar mosolyra derül. Ewan hirtelen rémülten felnézett. Amikor beért az erődbe. Nagyon súlyosan megsebesültél. Nem lehetett minden rendben. hogy szerezzenek neki egy csónakot. A kapukat bezárták. mert az édesanyja ismerte a gyógynövényeket meg a tengervíz. Ott senki sem bánthat téged. kékes szemének különös árnyékát a sisakrostélyán keresztül. gyorsan felvett egy vászon alsóinget. és méghozzá micsoda udvariassággal! Rögtön megnyugtatták. – Már sokkal jobban vagyok. – Bátorság. egy idő után mozdulatlanul feküdtek. Jon és Mallory a lány mellett maradtak. az ujjai hosszúak. Mint a pókhálóban csapdába ejtett legyek. Mellyora pedig egy lépéssel tovább ment. – De Daro. Ewan intézkedett. Látta. De jó lenne megismerni téged! De sajnos annyira kevés az időnk… Mellyora tudta. Udvarias fogadtatásban volt része. és segített neki felállni. De Eleanora hitt neki. hölgyem. Ewan elesett. – Nem. aki kardlappal hátulról fejbe verte. és elkezdtek futni. amikor Eleanora felsikoltott. két férfit ököllel leterített. Eleanora pedig ijedten felkiáltott és le akart hajolni. a papunk már elment. mert hálót dobtak rájuk. De hirtelen egy harmadik alak lépett elő. hogy figyelmeztesse őket. Miután sikerült kibújnia. minden rendben lesz – suttogta a férfi. szépségem. hogy tanácsot adjanak neki és megbeszéljék a teendőket. és nem amputáltak. Bármilyen csapatok is jönnek. Sisakban és páncélban volt. hogy a muzulmán orvosok a sebeket dunsztkötéssel gyógyították. hogy gondoskodjanak Eleanoráról. hölgyem. Eleanora hadakozott. – Köszönöm – mondta. Szép barna szeme van. és apálykor már át is ment a Kék-szigetre. hogy segítsen. amit csak ellesett. 193 . Ewan megrázta a fejét. Ha sikerült átmelegedned.

hogy Ewan még nem érkezett meg. Méltósággal és erőt sugározva emelkedett ki a tengerből. a nagyon fiatalok. – Nem tudnak közel jönni. Jon a fejét rázta. amit rázúdíthattak bármelyik támadóra. – Vonulj vissza. s a tekintete nagyon szigorú volt. hogy a falu körüli palánk lángokban áll. – Most mi lesz? – suttogta Mellyora Jon of Wicknek. A többiek – Igraina. és ezt tudják. a barátaik. de ennek ellenére előreküldték embereiket. Ideges volt. erős és igen drága szerszámokkal volt feldíszítve. de a Kék-sziget ereje abban a sziklában rejlett. A harcosok az íjászok lőtávolságán túl újra rendezték a soraikat. Ezért most hatalmas üstökben rotyogott az olaj. Veszély esetére a főkapu mögötti nehéz csapórácsot is leengedték. Senki sem fog meghalni. Mosolygott. Istenem. Hallsteader és Renfrew irányították a támadást. hamarosan meg fog érkezni… Mellyora újra meg újra átgondolta a dolgot. hegy felderítsék a védelmet. mintha olvasott volna Mellyora gondolataiban. hideg tekintete volt. és nem akart gyenge lenni. de amikor meglátta az odaát égő tüzet. Akár jóképűnek is lehetett volna nevezni. Nagyon félt. a többiek kampók segítségével próbáltak felmászni a falakra. és amikor észrevette. Hallsteader. Néhány vonása Anne-re emlékeztette Mellyorát. tudta. Vagy már meghalt. a lova hatalmas. Az erőd falai vastagok. érted érdemes lesz harcolni! 194 . – Mellyorát nem fogják megszerezni! – mondta hevesen Jon. gondolta Mellyora. De azért félt. sorban elhelyezkedtek a mellvédeken. – Mellyora! Mellyora Mac Adin. A zászlója vörös volt. Homokszőke haja. Ránézett Mellyorára. A csapat élén még egy férfi csatlakozott hozzá. Mögötte a zászlóvivői nemcsak az ő lobogóját vitték. A víz egyre mélyebb lett. Most már ismerte Hallsteadert. uram. és amelyeket lerombolni sem lehetett. – Add meg magad! – Menj el. Vajon megölte azokat. akkor a többiek kegyelmet kapnak! – hallatszott hirtelen Ulric Hallsteader hangja a várfalakhoz vezető füves dombról. – Nem fogják feladni – mondta Mallory magabiztosan. vagy meghalsz! – Á. akiknek nem sikerült bemenekülniük az erdőbe? Az első támadás rögtön a tűz után indult. Gazdag páncélzata volt. – Add meg magad most azonnal. arca simára borotvált. Bármikor hajlandó saját emberei életét kockára tenni. A gyenge pont csak belül lehetett… Mellyora ezt nagyon jól tudta. – Soha nem fogják feladni. Nem látta Ulric arcát. Az erőd védelme nem volt túl erős. Ewannek nem sikerült bejutnia az erődbe. Az első kaput áttörő ellenség nyakába forró olajat önthettek. Az íjászok olyan hevesen csaptak le rájuk. hogy megérkezett Hallsteader. a köpenyét egy sárkány díszítette.Szerette volna. a családja. a csecsemők… Waryk meg fog érkezni. ha Waryk is ott van. amelyek nem gyulladnak meg. Még mindig Daro sisakja takarta el. és mentsd a bőrödet. A lány odalépett a falhoz. hogy még a faltörő kost is eldobták. Renfrew. úrnőm. Stephen of Blois-ét is. mielőtt a laird visszajön és mindnyájatokat megöl! – kiáltotta válaszképpen. hogy halál vár rájuk. amelyre építették. és akkor minden rendben lesz. Felkészültek az íjászok. vagy téged akarnak. aki közel állt a falakhoz. Tudták. de ők nem vettek részt benne. veszélyben volt. és ebből erőt merített. kőből és sziklából. de Hallsteader emberei lóháton és gyalog keltek át a szigetre. a nagyon öregek. ó. hiszen Waryk és sok embere elment. Az első sorban lévők faltörő kossal estek neki a kapuknak. Fel kell adniuk és el kell menniük. hanem az angol királyét. A férfi hirtelen levette a sisakot. elszorult a szíve. add fel a várat és add meg magad. Vagy az erődöt. Waryk meg fog érkezni.

akkor amíg csak él. és megállt a várfal előtti füves lejtőn. És megvádolta a vikingeket és Darót. – Nem tudnánk nyíllal eltalálni? – kérdezte Mellyora Jon of Wicket. A célján kívül semmi sem számított. Ha elpusztul. Az övé a távoli múltból. – Lassú halállal fogsz meghalni. vágtass. A lány most már szabad. Ha pedig nem… A nevetése újra felcsendült. Feltéve. És sohasem árulta el magát. hogy több joga van hozzá. És Daro sem. Mögöttük Angus. ki fogja használni. aztán újra megjelent. hogy ez már nem számít. Elvágja Eleanora torkát? Vajon miért? – tűnődött Mellyora. Mellyora MacAdin. azt hitte. Amikor Mellyorát elfogták. Most azonban… Mellyora megszökött. egy férfit cipelve magával. Ravasz ember. megsebzi. hogy az úrnő a jutalom… Az ő gyerekét hordja a szíve alatt. Visszament a lovasaihoz. Ulric leszállt a lováról. mint Eleanora of Tyne. és miközben ránézett Daróra. hogy a nő nem más. vágtass. Waryk nagyon félt. Tudom. Hallsteader ilyesmit nem tudhat. barátom. Phagin azt mondta. amikor Mellyora a legnagyobb veszélyben volt. hogy Hallsteader rabolta el. hátrakötött kézzel. Hallsteader! – kiáltott vissza Mellyora. aki Peter of Tyne seregének egyenruháját viselte. mit csinált vele? Vajon Mellyora meg fogja valaha is bocsátani. Egy férfi. mert az övé lett. akkor a főasztalnál fog ülni a Walhallában. Daro foglya. különben elvágom a torkát ennek a nőnek. Egyik zűrzavart a másik után okozta. Csak egyet akart. mint a szél. hogy faltörő kossal döntsem le a kapukat. és minden férfi megtanulta. még nagyobb tempóra serkentette Mercuryt. Ulric úgyis kész volt a válaszszák – Peter és Eleanora elárulták Stephen királyt. Furcsa. nem ijedt meg. De tudta. nem fogja bántani. Feltéve. hátul a gyalogosok következtek. miért olyan ijesztő. úrnőm. és ha nem tudja megölni Warykot. hogy Phagin eljutott hozzájuk. mint a szél! – sürgette a lovát. Élvezni fogom a kivégzést! – kiáltotta Lord Etienne. Az elmúlt évek alatt csak konspirált és tervezgetett. amelyet ő hajtott végre… – Vágtass. – Mit akar vajon tenni? Elfogta Eleanorát… – Gyere ki hozzám. a régi időkből. Jon a fejét rázta. bármilyen tettet végrehajtani. 195 . ki akarja használni. Meg a Kék-szigetre. Mindenki tudta. hogy Mellyora a sziget erejének a kulcsa. Az emberei egy asszonyt vonszoltak felé. ezért úgy gondolja. – Nézd csak. ki érkezett meg! Nos. nincs időm arra. mert ijedten látta. Mellyora megint hallotta Ulric nevetését. hogy kételkedett benne? Megvádolta őt. Mi lesz Hallsteader következő lépése? Bántani fogja Mellyorát. de rájuk nem vártak. hogy a férjed is a közelben van! – kiáltotta Ulric. Waryk már nem lehet messze. Hajlandó kockáztatni. mert nem tudta. Mellyora pedig beleharapott az ajkába. hogy még nem mészárolták le egymást… Ulric otthagyta Eleanorát. azért a bosszúért. Hová vitte. azon kell majd tépelődnie. aki ott állt mellette. ahogy volt. A feleségét.Odalovagolt Renfrew-hoz és valamiről tárgyaltak. A leggyorsabb lovasok tartották velük a tempót. vagy meghal. Volt benne valami gonoszság. csatlakozva Hallsteader követeléséhez. De nem tette fel a kérdést hangosan. mert vagy győz. Ragnar és Peter. És az ellenség mindvégig az ő ellenfele volt. aki bosszút akar állni. hogy őt is megsebezze. Mercury. Aztán újra meg újra… Waryk Daróval együtt lovagolt. hogy talán a felesége egy másik férfi gyermekét szüli meg neki… De rájött. A lány hirtelen rádöbbent. Magáévá teszi. Csak meg akarja szerezni. – Éppen kívül van a lőtávolságon. Egy viking lánya.

mindjárt megjön… Igen. Mellyora kegyetlen világban élt. hogy másokat hidegvérrel legyilkolsz. De előbb át kell adnod Eleanorát és a többi foglyodat. elmosolyodott. – Mellyora. A még mindig hűséges és még mindig büszke Ewan. Eleanora felsikoltott. örömmel meghal értük. Eleanora majd akkor megy. micsoda bölcs cselekedet! Példaszerű az a könyörület.A középkorú férfi őszült és méltóságteljes tartása volt. Eleanora sokáig volt a férjem szeretője. Ewant hozták előre. ugye? Hagynod kellene. Vagy a nagy Adin lánya túlságosan tisztességes ahhoz. én angol alattvaló vagyok. akik ártottak neked. És most így vonszolják. amit azokkal szemben gyakorolsz. Aztán egy szempillantás alatt a férfi nyakához tette a kését. csak egyenes háttal állt. Nem fogom végignézni. és már nagyon sok halált látott. – A kapuk között fogok várni. aki alig állt a lábán. mert Ulric megfordult és ököllel akkorát vágott rá. azt már láttuk. Mellyora MacAdin? Lady Eleanorának igen karcsú a nyaka. megteszed. nem nyitjuk ki a kapukat. hogy megöljem. Számára nem jelentett semmit. – Mind árulók! Én nem fogok miattuk szenvedni. Megígérem. Amíg bele nem egyezel. Amikor az összes fogoly túljutott a csapórácson és újra bezárták. Egyáltalán nem. Mellyora szíve hevesen kezdett verni. Ulric! – kiáltott oda neki Mellyora. Waryk mindjárt megjön. de… – Tudod. nagyon könnyű elvágni… – Mondtam már. – Igen. Igyekezett ugyanolyan érzéketlen hangon beszélni. Gyermekkoruk óta szolgálja Petert és Eleanorát! Azt mondta. Ulricnek meg sem kottyant a gyilkosság. Nézd csak. De ha néhány percen belül nem látom a szép kék szemedet itt magam előtt. Ez itt Walter of Tyne. de ezek az emberek itt mind áruló gazemberek. Akartam adni Eleanorának még egy esélyt. egészen halott… nos. aztán újra a kapu felé nézett. elvágom Eleanora torkát. Mellyora mindig is bizonyítani szeretett volna. hogy kijöttél a kapun. ha látom. Ulric megfogta Eleanorát és visszahúzta maga mellé. de soha életében nem tapasztalt még ilyen hidegvérrel elkövetett brutális gyilkosságot. a gyomrához kapott és hátratántorodott a faltól. valamit súgott neki. Egyesek szerint a férjed szeretője. – A többi fogoly csak a nyomaték kedvéért van nálam. hogy kimegyek. asszonyom. és elvágta a torkát. hogy kigyere a kapun. Ulric odavitte a férfit Eleanora mellé. Ulric! Kimegyek… – Ó. Látta. ne… De hirtelen elhallgatott. 196 . úrnőm. aki már félig úgyis halott? – kérdezte. A halott férfi elesett. de én vagyok itt az úrnő és Waryk felesége. Mellyora. hogy azonnal elindítom őket a kapu felé. hogy ilyesmiért elítélje őt? – gúnyolódott Ulric. hogy Ulric elvigyorodik. – Ne. – Úrnőm! A jéghideg szívedtől még jobban vágyom rád! – kiáltotta Ulric gúnyos eleganciával. – Mellyora MacAdin. – Igen. Ulric vigyorgott. úrnőm… – Hadd tegye meg! – kiáltott fel Ewan. kinek kellett volna másodikként meghalni érte! Mellyora mélyen beleharapott az ajkába. ne add fel a várat. akik a bajban a skót királyhoz menekültek! Adok neked egy kis időt. és most nem is tehet mást. mi lesz. Amikor befejezte a beszédét. miután megadtam magam. hogy eszméletlenül terült el a földön. amikor Ulric intett az egyik emberének. – De igazad van. Nem nézett Ulricra. Mellyora tartani tudja a várat. én akkor fogok kimenni. hirtelen minden erejét összeszedve. Nem kapott levegőt. s újra veszélyben van… – Megölnél egy olyan embert. mint Ulric. A vár meg tudja magát védeni. hogy megteszem! – mennydörögte Ulric. – Félig halott. és rémülten félreugrott.

Pedig alig épült még fel a múltkori sebeiből. Jon összeráncolta a homlokát. Mellyora ott állt a két kapu között. és akkor vissza kell vonulniuk. akkor is kérdőre vonnál? Jon a lány szemébe nézett. Elindult a mellvédről levezető lépcsőkön a csapórács felé. akkor időt nyerünk. Az volt az egyetlen esélye arra. és lenézett a földre. – Azt pedig meg fogja tenni. Jon. hogy kimenj… – kezdte megint Jon. – Igen. nem annyira őt akarja. hogy sajnálják őt. és Ulric emberei úgy fognak égni. ahogyan meghalt… Kinyitották a kapukat. hogy megmentse az otthona becsületét. Mallory is ott volt velük a fal mellett és töprengett a dolgon. csak féltelek. meg fogja rohamozni a kapukat. mint a pokolban. – Amint az embereink beértek. nehéz volt tekerni a hajtókart. mintha teljesen nyugodt lett volna. hogy Ulric ismét Renfrew-val tárgyal. aki felesküdött. Bosszúra szomjazik. Mellyora megrázta a fejét. – Nem hagyhatom. hanem azt. íjászaink meggyújtják nyílvesszőiket. Soha nem fogja elfelejteni Walter of Tyne-t. megfogta a férfiét. Ha én lennék a laird. és Mellyora tudta. Mallory. Nem fog bejutni az erődbe! A férfi felsóhajtott. mi a háború. és azt is látta. – Mellyora lehajtotta a fejét. hogy ez jeladás volt az embereinek a kapu megtámadására. Ewan megint hajlandó lett volna meghalni. hogy az életét adja Eleanora of Tyne-ért. Ewan után pedig a szépséges Eleanora következik! A lány látta. Istenem. – Tudod. kit tart még fogva azok közül. 197 . hogy lemészárolja Eleanorát vagy bárki mást. megkapjuk a foglyokat… és akkor zárd be a nagykaput. hogy kinyissák a kapukat. Mellyora. – Készüljetek fel! – kiáltotta Jon az íjászoknak. amit már felhúztak. Ő viszont Waryk gyermekét hordja a szíve alatt. hogy megrohamozza az erődöt. Mozdulatlanul állt. és várt. – Váltságdíjat ajánlunk neki. megint valami csaláson töri a fejét. Először a kézművesek és a falubeliek jöttek be. Mellyora úgy vélte. – Mit tudunk csinálni egy ilyen ellenséggel szemben? Gyilkolni fog újra meg újra. Ott leszek a két kapu között. mit csinált azzal a szegény férfival… – Igen. gyorsan vissza kell engedni. De te nem halhatsz meg miatta. cserébe érted elengedi a foglyokat. Mellyora látta a szemükben a hálát. Jon! A következőt fogjuk tenni.Mellyora hátralépett a faltól. hogy rémültek és sebesültek lesznek… Lehet. Ulric is tudja. hogy megtedd. Mellyora kinyújtotta a kezét. Megsebesítették. – Ide figyelj. Jon utánanyúlt. – Lady Mellyora! Megölöm Ewan MacKinnyt. ez veszélyes ember… – Jon! Tudom. Mindegyik emberünket előhozza. – De ha kimegyek. harcos volt. akik Lady Eleanorával jöttek ide. Lehet. de én vagyok itt az úrnő. Legyenek készenlétben. És szükségünk van arra az időre! – Nem hagyhatom. és itt a falak előtt fogja megölni őket egyenként. láttad. és Isten tudja. ha hamarosan nem látom meg a gyönyörű arcodat. mielőtt ránk támadhatna. – Jaj. – Én nem vonlak kérdőre. és bátorítóan megszorította. akik segítenek nekik. hogy beengedjük a foglyokat. – Neki nem kell pénz. hogy bár azt mondja. – Nem mehetsz ki hozzá. amikor elhaladtak mellette. Amikor felemeljük a csapórácsot. de a védelmünk erősebb. Tudom. Súlyos volt. Az olaj készen áll. Fel akar használni Waryk ellen. mint amilyennek gondolja. Mellyora… – Engem nem akar megölni. Én nem igazán akarok kimenni. – Nem engedem. Jon. – Az apám lánya vagyok. Etienne felemelte az egyik karját. és azt.

Ulric előrelökte Eleanorát.Aztán jöttek a férfiak. Vadul küzdött Ulric ellen. – Az apádért. Égő hús szagát érezte. úrnőm! Éveken keresztül számoltam a jövedelmedet… éveken keresztül. Mellyora hallotta a kapuk közé szorult férfiak ordítozását. és a derekánál fogva felkapta maga mellé a lóra. az isten szerelmére. Megfordult. Aztán amikor az elülső kapu felé taszította. de a férfi elárulta. a csapórácson túlra. Megrémült. Vissza fog jönni a várba. A lány annyira meglepődött. a vikingekért! – mondta Mallory. Ulric azért tudta. Sovány vigasz. miközben maguk mögött hagyták a várat. Mellyora futólag látta a szemét. Geoffrey… félig cipelve. A fal tetejéről kiabáltak az emberei. Tudta. és őmaga is odaszaladt. – Ne lőjetek. Meg is halhat. Mellyora megremegett. Ulric utána eredt. Mellyora MacAdin! – követelte Ulric. Keményen megragadta Mellyora vállát. – Most pedig küldd Eleanorát! – kiáltotta Ulricnak. és elindult kifelé a kapun. hogy Ulric megkaparinthatja. – Nem az apámért! Az apám skót volt! Mallory rosszindulatúan mosolygott. mikor indul el Waryk és mikor jön vissza. – Megszereztem őt! – mondta Mallory büszkén. Azok biztosan Eleanora kíséretéhez tartoztak. Csak ő veszett el… 198 . de Jon azonnal kiadta a parancsot. – Engedjétek le a csapórácsot! – kiáltotta. és ő elindult. félig vonszolva maguk között Ewant. bár tudta. Annyi arany. Vágtattak tovább. de aztán Ulric elengedte a haját. hogy az erődöt megmentették. mert Mallory mindenről tájékoztatta. – Akkor a gazdagságért. aki megpróbált elfutni. mi történik az erődön belül. És a csapórács elállta az útjukat… De ő már nem lesz biztonságban. Mindenfelől sebesültek kiáltozását hallotta. De a férfi arcán furcsa vigyor jelent meg. Az íjászok célba vették Ulricot. hogy már késő. – Úrnőm. Az orra megtelt az égő hús szagával. Mellyora megértette. hogy először nem is ellenkezett. de a csapórács már becsukódott. Garth. Most pedig… – Te gazember! Miért? – kiáltotta Mellyora. ezüst és pénz! Most az mind az enyém lesz. látta a köszönetet és a tiszteletet benne. Mellyora hirtelen dübörgő lódobogást hallott. De egy pillanatra felrémlett benne. nyugtatgatta magát. – Gyere ki. be akarnak törni a kapun. aki fájdalmában felsikoltott. menj befelé! Vigyétek Ewant és a többieket… Mellyora nem ismerte meg mindegyik férfit. Tyler. Tyler szólt oda Mellyorának. Eleanora pedig itt lesz… Lehunyta a szemét. Igen. Vikingek és normannok rohantak feléjük. – Elment az eszed? Menj vissza… – kezdte Mellyora. amikor Mallory hirtelen kirohant a kapun és felé tartott. mert eltaláljátok az úrnőnket! Így aztán Ulric nyugodtan száguldhatott vele. ezt nem teheted meg! – Tyler. Lenyúlt a lóról és a hajánál fogva megragadta Mellyorát. Nem tudta. A vére befröcskölte Mellyorát. úrnőm! Újra viking leszek! Ulric nagy vágtában érkezett Mellyora mellé. miközben férfiak vették körül őket. miért és hogyan. és várt. – Megérdemlem a jutalmat… Mellyora felsikoltott. amikor Ulric meglendítette a kardját és szinte lefejezte Malloryt. Tudta.

Tylert. mintha a halál hidege érintette volna meg. ránézett Warykra és szomorúan rázta a fejét. aztán újra indulunk. – Tovább kellene mennünk – erősködött Ulric. Waryk. Daróval és az embereivel az oldalán. Hallsteader még több embert meg akart gyilkolni. Tylerre támaszkodott. hogy Geoffrey is fájdalmas ábrázattal áll az udvaron. Sok katonával van. meghallotta az üdvrivalgást az erődből. Waryk megfordult. Ha nem… – megrántotta a vállát. – Merre mentek? – kérdezte Waryk. valószínűleg még sohasem lovagolt ilyen elszánt sereggel. Lord Renfrew azt mondta. Este volt. Eleanora ijedten odaszaladt hozzá. Geoffreyt. ahol a települések nagy része még most is viking – mondta Ewan. De holttesteket semerre sem látott. mint Waryké. hol vannak. De a feleségét nem. hogy verjenek tábort. – Hol van? – fakadt ki belőle. de a többieknek máris menniük kell. hogy Daro és Waryk elpusztították-e egymást. hogy ez a legjobb hely az éjszakai táborozáshoz. itt maradok veled. de egy magaslatra értek. kinyitották a kapukat. Lord Renfrew is beszállt az angolok és a skótok közötti háborúba. és látta. – Jó volt a terve. Waryk látta az új fal és sok kunyhó leégett romjait. Thomast. Ewan fájdalmas arccal rázta a fejét. akkor nem tudnak harcolni. neki pedig nem volt más választása… Waryk úgy érezte. amely természetes kövekből alkotott határmezsgyeként választotta el a déli területet. – Nekünk is és a lovaknak is vízre van szükségünk. Belovagolt az udvarba. fejezet Túl későn érkeztek. De Mallory elárulta! – mondta Jon. Igrainát. Aggódva nézte a várfalat. és a kapukat is rázárta az ellenségre. Jilliant… és Ewant. és kiköpött a földre. és az istálló felé fordult. hogy megérkezett Daro. Sikerült volna. Renfrew vitatkozott vele. mintha jég futott volna végig az ereiben. Látta. Megnógatta Mercuryt és belegázolt a vízbe. Amikor megérkeztek a faluba. Ewan. és kiadta a parancsot az embereinek. Ewan hamuszürke volt. mind egyszerre próbálták elmondani neki. A mi csapatunk ugyanolyan erős. Még azt sem tudjuk. 199 . Jon of Wick. Peter. Északra. szegény Ewan. ahol azonnal körbevették. – Áruló volt a falaink között! – kiabálta Jon dühösen. Amikor kiért a partra és a lejtőn igyekezett az erőd felé. meg tudta volna menteni azokat. de leszállt a lováról. Eleanora. De megtántorodott és elesett. ha szükséges. – Hozz vizet.24. – Én is veled megyek… – mondta. Peter of Tyne és Eleanora ellen készül. – Északra. körülöttük mindent sötétség borított. De ez mindegy volt. – Ha az emberek leesnek a lovaikról a fáradtságtól. – Ewan. és amikor közeledtek a part felé. Még ilyen messziről is látta Eleanorát. ami az érkezésének szólt. mert elárulták Stephen királyt. akik mögöttük jöttek. – Az úrnőm volt a parancsnok. fiú! – mondta neki Waryk kimerülten. megvolt a stratégiája. Ulric továbbra is morgott. Azt mondja. – Elfogta és elment vele. Mellyora nem tudta. Ragnar és a többiek. Angus. és itt döntő csapást tudunk mérni rá. Jont. hogy mi történt. amikor végre megálltak. – Itt be tudunk rendezkedni védekezésre. akiket meg akartak ölni.

aztán lefeküdt. aki gyermeket vár attól a férfitól. Lord Renfrew. milyen hihetetlen szerencséje van.Gyorsan felállítottak egy hatalmas parancsnoki sátrat Lord Renfrew részére. és miért nem? – Kimerült vagyok. Túlságosan fáradt volt ahhoz. Renfrew összeráncolta a homlokát. Az embereimnek kiadtam a parancsot. Melyik nő ölné meg magát. – Nem üres fenyegetés volt. odament Mellyorához és körbejárta. valaki megölné őt. Laird Lion érzi. de úgysem számított. szeretett volna odavágni. Már mondtam neked. És beteg. De még nem jött el a megfelelő pillanat. mennyit érsz. De nagyon fáradt volt. ha én úgy döntök. Egy kézmozdulatot tett Mellyora felé. Te pedig nem tudtad megszerezni. azonnal vágják le a lábujjaidat. miközben kényelmesen elhelyezkedett egy összehajtható tábori széken. Életben van és el fog jönni. Ha hozzám érsz… – Megölöd magad. De a legtöbb férfi nőkre is vágyik. hogy ha csak kiteszed a lábad a sátorból. Megérintette az arcát. Ahogy Mellyora számított rá. Ha megölné Renfrew-t. hogy mit gondolok erről. – Ó. hogy te túlélő típus vagy. Abban bízott. úrnőm. ha megölték egymást? Hogy fog akkor ö életben maradni? Hogy fog tudni vigyázni… ? Holnap majd megtalálja a módját. És Renfrew-nak igaza volt abban. Hosszasan méregette Mellyorát. és középen raktak tüzet. hogy tud ilyen tehetetlenül és kínok közepette ott feküdni. el kell viselnie. Mellyora megrázta a fejét. Waryk el fog jönni érte. és vagyonokat ajánlottak az apádnak a kezedért. Ez igaz? Valójában mindegy. – Szeretnél megölni? – kérdezte Renfrew. Hátul a szalmaágy legalább egy kis egyedüllétet jelentett. És azt hiszem. aki egyre jobban félt. hogy Waryk életben van. Te pedig birtokkal rendelkező feleségként… Gondolom. hogy megmosakodjon. Renfrew hátralépett. Renfrew felnevetett. hogy egyen és igyon valamit. engem egy cseppet sem fog érdekelni. – Azt mondta. Megsúrolta a kezét és az arcát. miközben azon tűnődött. Lord Renfrew. hogy szökni próbáljon. Mellyora felszegte az állát és azt mondta: – A birtok a jutalom. nem akart meghalni. és a kezét a mellére csúsztatta. ha hozzád ér. – Megalhatsz hátul a szalmaágyon. Waryk nagy jutalma. Az a kés. de uralkodott magán. Mellyorát nem kínálta ülőhellyel. A csupasz földre rongyszőnyegeket terítettek. ha mégsem? Mi van akkor. úrnőm. Mellyora teljesen kimerült volt. A bokájánál volt egy kés. Bármit hoz is a reggel. – Szóval te vagy a viking lánya. Csakhogy. Lehánylak. – Nem. Van még remény. Most még Ulricot is magadba bolondítottad. Majd holnap. – Légy óvatos! Én távol tartom Ulricot tőled. amikor Renfrew elé vitték. A férfiak vágyakoztak utánad. ami mindig nála volt. 200 . öngyilkos leszel-e vagy sem. mint gondolnád: az életben maradás ösztöne sokkal erősebb. – Ma este nem fogsz elbűvölőnek találni. Nagy zűrzavart okoztál. Megcsonkítalak. hogy megint harcoljon. akit szeret. hogy közelebbről is megvizsgálom. Waryk érte fog jönni. az emberek birtokra vágynak. És ne próbálj meg elszökni. És mi van akkor. Odakészítettek egy kis vizet. valamint sört. Úgysem teszed meg. Mellyora szíve hevesen vert. és bámulta a sötétséget. erre megesküszöm. megölöd magad. Mellyora MacAdin. Mellyora nem kételkedett benne. – Csakhogy nehezebb megtenni. – Ó. hogy a füst ki tudjon szállni a sátor vastag anyagába vágott szellőzőnyílásokon. igen. kenyeret és sajtot. azzal fenyegetted meg. Hogy ő és Daro kibékültek. hm? Renfrew hirtelen felállt. Lord Renfrew. – Ulricot nem volt nehéz. Renfrew elvigyorodott.

és hogy Renfrew nem bántotta. lovasokkal és teherrel megrakott csapatnak. volt néhány viking asszony. Daro azonban megfogta és visszahúzta. Az ura eljött érte. hogy az ellenség talált magának egy olyan helyet. Már két napja. egész éjjel azon gyötrődve. Persze neki nem mondták meg. Mellyora a szalmaágyon feküdt. és még attól is félt. aki Warykot kereste és közölte vele. Peter of Tyne angol seregével és a nagybátyja vikingjeivel. Másnap reggelre már nem voltak messze tőlük. Összefogtak. látták őt és jól volt. Reggel maga felügyelte az előkészületeket. Rögtön a nyilak után egy hírnök érkezett. Időnként Renfrew bejött. De meghallotta. akkor életben maradnak. vajon Renfrew megerőszakoltae a feleségét. maga a tudat reménnyel és örömmel töltötte el. Harcos alkat. akkor csak abban reménykedett. – Ezt a szívességet nem fogom megtenni Ulricnak. De aztán… 201 . ha előre megbeszélt taktika nélkül lendülnek támadásba. – Ha most azonnal visszajön hozzám – mondta Waryk nyugodtan –. gondolta magában. hogy az embereink megfelelő védelem mellett tudják megközelíteni az Íjászokat. hogy adja fel a Kék-szigetet. és akkor mindenki szabadon távozhat a csatamezőről. Alkony előtt nyílzápor zúdult rájuk. Nem gyilkolták le egymást. hogy időre van szükségük az előkészületekhez. Vissza akarta kapni Mellyorát. Most csak ez az egy számított. Szerencsére eléggé lefoglalták a csatára való készülődés tervei.Lehunyta a szemét. a brutalitás nagymesterei sem tudnak elképzelni. hogy megint reggel van. Lord Renfrew tartja fogva. és bár nem mozoghatott szabadon. Amikor először meghallotta. De nagyon aggódott Mellyora miatt. boldogságot vagy megkönnyebbülést érezzen. Délutánra a vikingek is tudták. aki majd elfogadja új laird-jeként helyetted. De Mellyora ébren feküdt. így csak ritkán kellett elviselnie. hogy izgalmat. hogy idegesítse. – Nem szabad megtudniuk. hogy meghalj. Ulric pedig nagyon kegyetlen. ha most azonnal visszaadják a feleségemet! – válaszolta dühösen a hírnöknek. Warykék csapata súlyos hátrányba kerülhet. – Igen – felelte Daro kimerülten. aki visszatért a völgybe. – Ulric azt akarja. és tudta. Waryk pedig dühösen összeszorított szájjal vette tudomásul. Ha igen. Akarata ellenére sírva fakadt. akiknek a magaslat előnyös helyzetet jelent – mondta Angus. A hírnök távozott. – Hatalmas pajzsot kell képeznünk. hogy itt van. Még mindig fáradtnak érezte magát. A skót seregével. Szerencsére a hatalmas pajzsokat gyorsan befejezték. Waryk ébren feküdt az ágyán. Végül megkönyörült rajta az álom. Ha egy haja szála is meggörbül. ahol természetes védelmet élveztek. és Waryk tőlük tudta meg. És Daro is. Mert Waryk él. Laird Waryk. És akkor visszatér a Kék-szigetre a feleségeddel együtt. hogy mennyire aggódsz! – figyelmeztette Warykot suttogva. Bár a viking táborból még nem látták meg őket. de Waryk – Daróval és Angusszel együtt – látta. hogy Mellyora nem ellenkezett vele. hogy megérkeztek. és így védekezni tudtak az égből hulló halál ellen. és fenyegetően közeledett hozzá. és az emberek között járkált idegesen utasítgatva őket. hogy meghagyom az életüket. Még aznap este megtalálták az utat és azt követték – nem volt nehéz nyomára bukkanni egy ekkora. hogy Mellyora valószínűleg jól van. akkor olyan lassú halált fognak halni. – Mondd meg Renfrew-nak és Ulricnak. ezért meg kell halnia – mondta Waryk. amilyet még ők.

úrnőm. bántani foglak. amelyben megfürödhetne. úgyhogy előre figyelmeztetlek. ő is része a harcnak. A dombtetőn sorakozó csapatok megmozdultak. ha bepiszkolod a ruhámat vagy valamilyen bűzt csinálsz. könnyen védhető helyet választott magának. hogy Renfrew jön. Renfrew gyorsan cselekedett. Az íjászai magasba emelt pajzsokkal engedelmeskedtek a parancsnak. Sovány. *** 202 . eltalálhatják. és azon tűnődött. Mellyora füle csengett a pofontól. Renfrew azonnal felugrott. aztán hirtelen egy figyelmeztetés hallatszott. és azt szeremé megkérdezni. – Igen. és Mellyorát is talpra állította. és látta. majd megáll fölötte. – Úgy döntöttem. – Nos. dühösen nézve mindkettőjükre. Mellyora kése ott volt a helyén. hogy megrémült attól a gondolattól. Kinyújtotta a kezét. majd kiderül. lovaglóülésben ráült. Őröket küldtek vele egy kis patakhoz. amiért jöttél? – Renfrew gúnyos hangját hallották. itt vagy. milyen beteg vagy. az lesz – ígérte meg Ulric keserűen. Kilőttek egy sorozatot. hogy milyen eszközökre lesz szükségünk! – mondta Ulric. és rájött. ahol az alsóruhájában megfürdött. nem érted? – kérdezte Renfrew. – Szerintem neked nincs semmi bajod. amit a domb tetején vertek le. – Jobban vagy? – kérdezte Renfrew udvariasan. aszkéta arcú férfi volt. hogy Renfrew okos. amit nyilvánvalóan Renfrew adott neki. gúnyosan célozva arra a parancsra. Azt hazudta. A csatát nehéz lesz megnyerni. Lord Renfrew! – szólalt meg hirtelen Ulric. Renfrew a feleségét is felhasználja. hogy van-e a közelben olyan mély víz. Mellyora dühösen pofon vágta. de Renfrew azonnal viszonozta a pofont. Most reggel azonban megint rosszkedvűen feküdt az ágyán. Waryk! A nyilak eltalálhatják azt. – Visszavonulni! – adta ki a parancsot Waryk.Órák. Felült az ágyon. ravasz és kegyetlen volt. Mellyora félig felemelkedett és a könyökére támaszkodott. és miközben Mellyora még kábult volt a pofontól. Renfrew és Ulric csapatában ordítozás tört ki. Utálom az ilyen dolgokat. csak… – Á. és elsötétült előtte a világ. Felkészültek a támadásra. és ő is ott termett. megragadta Mellyora mellényét és magához húzta. – Renfrew. egy kicsit arrébb húzódva. Majd meglátjuk. – Ő a legjobb védelmünk. majd napok teltek el. amíg megtudjuk. Hirtelen megmozdult a vászonfüggöny. a nő az enyém. Mellyorát kikötözték egy cölöphöz. hogy ilyen eszközre nincs szükségünk. de a szeme és a mosolya keserű. – Vigyázz. Vele mit akarsz csinálni? – Te ostoba. Waryk és a csapatai közelednek a domboldalon. Szerintem hazudsz nekem. Renfrew mosolygott. – Nem hazudok. de még így is jólesett az úton töltött idő után. – Fel kell készülnünk a harcra. Renfrew megvonta a vállát. Renfrew emberei olyan gyorsan ott termettek és olyan közel mentek hozzá. Renfrew emberei az első nyílzáporban eltakarták. A dombra vezető lejtő alján Waryk összegyűjtötte az íjászait. hogy borotvaéles csatabárdjaikkal elkezdik levagdosni a lábujjait. Waryk pedig visszatartotta a lélegzetét. Beleuntam a várakozásba. De nem most. Renfrew letérdelt. Az előző este megpróbált kilépni a sátorból. Mellyora megrázta a fejét. hogy őket keresi. Te következel. Ha lőnek. – Hagyd békén a nőt. meddig fog még tartani ez az állapot.

a védők nem veszik észre őket. szépségem! – sétált oda hozzá Renfrew. Mellyora homályosan érzékelte. hölgyem. Közelebb és közelebb. Nem kapott se vizet. – Hagyd abba! Birkákra lövöldözünk – mondta megvetően. Waryk. És ekkor. de ők harcolni akartak. A katonák nyugtalankodni kezdtek. De Renfrew figyelmeztette a skótokat. ittak és beszélgettek. – Íjászok! – kiáltotta újra Ulric. Jó kedvük volt. mások pedig azt hajtogatták. hirtelen dörmögni kezdett. Renfrew káromkodott. Ahogy teltek az órák. Mellyora megpróbált átlátni az árnyékokon. Szegény hölgy! Kimerültél a fájdalomtól? Talán még az én ágyam is jól fog esni ma éjjel! – Birkák! – káromkodott Ulric a lováról. Ő vezette a többieket. de a szél hideg volt. és gúnyolták a skót juhászokat. mert a feje fölött kötözték meg. – Á.Felkelt a nap. gyötrődött. több száz! Valóban úgy volt. rémülten. A vikingek és a normannok elhagyták az állásaikat. annyira fájt mindene. szökdécseltek és bégettek. Daro és a többiek. De nem jöttek vissza. mintha látomása lenne. eldobták a fegyvereiket. és össze-vissza járkáltak a táborban. Egyre több jött fel a dombtetőre. se ennivalót. a zűrzavar kellős közepén. Renfrew gyakran közéjük lovagolt. Aztán Ulric. Ahogy telt az idő. – Ezek csak birkák. lovakkal és birkákkal borított csatamezőn. A harcosok újra felsorakoztak. fázott. de most még többen voltak. hogy távol tudják tartani maguktól a birkákat. akik nem tudják rendben tartani az állataikat. Ezek csak birkák. és elemészti. Renfrew és Ulric vártak… A skótok rendezik a soraikat és visszajönnek. Odafordult Mellyorához. majd megsimogatta az arcát és így szólt: – Sajnálom. Először azt hitte. A harcosok káromkodtak. kimerült volt… Elnézett a csatamező felé. Eltereli. 203 . mert hirtelen alakok bukkantak fel az árnyékból és feléjük jöttek. Pillanatok alatt belekap a ruhájába és a cölöpbe. – Mi az isten… íjászok! Nyílzápor követte a szavait. hogy nem mentenek meg. Mellyora egy szörnyű. teljes zűrzavart okozva. Lelőtték őket. nem pedig várakozni. hölgyem! Égessen el a pokol tüze! – mondta neki. Mindenütt birkák szaladgáltak. Néhány ember azt kiabálta. hogy már elég sok elpusztult belőlük. Mercuryval átvágtatva a kőkerítésen. Mercury egyenesen nekiesett. Mellyorának fájt a karja. és a lába alig érte a földet. jeleket rajzoltak a földbe. mert biztosak voltak benne. Némelyikük nevetett. hogy Mellyorát megölhetik. hogy ő is ott van. és azt kiabálta. hogy játszanak. aki a cölöp mellett ült a lován. hogy álljanak készenlétben. hogy teljen az idő. – Égessen el a pokol tüze. Mögötte ott volt Angus. Úgy tűnt neki. Teljesen ellepték a tájat. hogy ez legalább eltereli a figyelmüket a végtelen várakozásról. Renfrew ott állt Mellyora előtt. és erre visszavonultak. Aztán odalépett az egyik tűzrakáshoz. miközben kirántotta a kardját. hogy Waryk seregeit visszatartotta az a lehetőség. és hirtelen felélénkülve felemelte a fejét. Elkezdték kergetni a birkákat és szabad kézzel elkapni őket. rekedt csatakiáltást hallott. bárcsak eltalálta volna egy nyíl. úgy hagyott alább a harci kedvük. gondolta Mellyora. Bégető hang töltötte meg az éjszakát. – Egyre több van belőlük. Beesteledett. Rémülten és megzavarodva jöttek a birkák százasával. Mercury keresztülvágtatott a most már halott emberekkel. megjöttek a lovasok. De Renfrew odalépett mellé. megragadta a cölöpöt és gyűlölködő és dühödt pillantást vetett rá. Mellyora maga is kezdte elveszíteni a hitét. azt kívánta. Árnyékok ugrottak fel és estek el. és égő gallyakat kezdett rugdosni Mellyora cölöpé felé. Azonnal érezte a forróságot és a lángokat.

ahol a páncélja a leggyengébb volt. De Waryk pengéje hárította a döfést. meg akarta érinteni Waryk arcát. aztán káromkodott egyet. Miközben ismét megfordult és Warykhoz bújt. Mellyora elmosolyodott. Egyetlen halálos csapást mért az oldalára. Waryk Mellyora mellé irányította Mercuryt. úrnőm. Aztán rájött. amivel Mellyorát odakötözték a cölöphöz. De Waryk még nagyon ideges volt. miközben vadul vágtattak a kőkerítés felé. Mercury idegesen kapkodta a patáit az égő gallyakon. Waryk gyorsan lehajolt a nyeregből. Mellyora hallotta a csata zaját. én mindig el fogok jönni. a fején sisak. hogy nem érünk ide… – Ó. egészen a táboráig. A férje csapatai meglepték a gyilkosokat. Waryk nyugtalanul fürkészte Mellyora szemét. 204 . egyik karjával átölelte Mellyorát és felhúzta maga mellé. mellvértjét köpeny takarta. Miközben minden erejét összeszedve Warykba kapaszkodott. Mellyora lehajtott fejjel is látta. hogy a nagybátyja még él. – Waryk! – kiáltott fel Mellyora. akik idejöttek őt kiszabadítani. hogy azok. míg értem jöttél! – suttogta. – Bocsáss meg! Én mindent megtettem. és lehunyta a szemét. – Waryk… – Úrnőm… Mellyora kinyújtotta a kezét. és vad erővel odahajította. – Ó. Waryk kardja újra a levegőbe emelkedett és Renfrew sisakján állt meg. hogy valami közelebbit hall. Ott azonban egy lovas támadott Warykra. és figyelmeztetésképpen felkiáltott. Mellyora félig eszméletlenül látta.Waryk talpig páncélban volt. A férfi felbukott. Renfrew-t lekaszabolta. vér fröcskölt ki a szájából. Mellyora? Alig tudsz állni. életben maradnak. alig tudsz mozogni… – Túl sokáig álltam kikötözve – mondta Mellyora. Waryk megfordította Mercuryt. Mellyora pedig összehúzta magát és felsikoltott. megfogta Waryk kezét és megcsókolta. A sátrak és az eloltott tűzrakások között végighaladva egy patak menti tisztáson álltak meg. Mercury ellépett a lángoktól. Lenyúlt a bokájához a késéért. hogy megverekedjen a férfival. Mellyora éppen időben figyelmeztette. A patak mellett letérdelt és levette a sisakját. és most hogy a karja már nem fájt annyira. A férfi karját találta el. Egyetlen nyisszantással elvágta a kötelet. – Sokáig tartott. és készen állt. hogy a páncéljához szorította Mellyorát. – Azt hiszem. amikor egy kard közeledett felé. ilyen körülmények között nagyon nehéz kifejeznem. mert rájött. de Daro utánament és véres küzdelembe keveredtek. amely elválasztotta a két ellenséges tábort egymástól. A viking felkiáltott és elejtette a fegyverét. te vagy a jutalmam – mondta nagyon halkan. és miután átugrattak a kőkerítésen. elindultak lefelé a lejtőn. Waryk a csatamezőtől messzire vágtatott el vele. igencsak rászolgáltam. Ők fedezték Warykot. Az egyre magasabbra törő lángokkal nem törődve. Az is előfordulhatott volna. Közvetlen közelükben valami mozog. Waryk. kedvesem. és a kardjáért nyúlt. Mellyora majdnem összeesett. Waryk megsarkantyúzta Mercuryt. hogy mit érzek irántad. Mellyora remegett. a másikon Angus harcol. Ott Waryk Mellyorával a karjaiban leszállt a lóról. – Waryk… Waryk azonnal felállt. hogy az egyik oldalon a nagybátyja. hogy a viking a dárdájával célba veszi őket. eljöttél értem! – Igen. Megpróbált mosolyogni. – Bántottak. A tekintetük találkozott. bízva abban. Kinyitotta a szemét. Waryk magához ölelte. Gyakorlott kézzel forgatta a kardját. Mellyora.

ügyesen elhajolva egy ütés elől. és Ulric alhasába döfött a páncélja alá. és kijött a sátorból. hogy megmentse őt a tűztől. – Lefeküdtem a feleségeddel. Báránysültet ettek.Waryk megölte Renfrew-t. normannok és angolok. és ott maradt vele. de az én fiamé lesz a sziget! – mondta neki Ulric. Waryk. De nagyon gyorsan állt fel. úgyhogy a végső döntést Davidnek kell meghoznia. de tudta. hogy elhárítsa a csapásokat. hogy újabb támadást indítson. Elsőként Ulric emelte fel a fegyverét. – Nem. hogy a királynak kell döntenie a sorsukról. Én is és Renfrew is. felemelte a kardját. Ulric meglepetésében elejtette a fegyverét. Stirlingbe küldték őket. Félig kábultan hallotta a férje szavait. És soha nem fogod megtudni. te ostoba. te gazember. hogy átölelje a férjét. nem haltál meg. – Odafordult Mellyorához. – Nem erőszakoltam meg. Az apáddal kellett volna kihalnia. és csak ez számít. hogy öljelek meg. és Ulric legyőzi. Egyik csapás a másik után érte Warykot. uram. – A feleségem él és velem van. Annyira szétzilálták őket. és előrelépett. – Szerelmem. és nagyon fiatalnak. megnyugtatta Warykot. – Waryk… Nekiesett Waryknak. De Ulricot nem ölte meg. elhiszem? – kérdezte Waryk. A két férfi kerülgette egymást. ahol az ünneplés alatt pihent. hogy kinek a kölykét hozza a világra. hogy szedjék össze a sebesülteket és gondoskodjanak a halottak eltemetéséről. most pedig utánuk jött. nagyon jó volt. – Nem – mondta Ulric –. hogy Ulric csak azt akarja. és elsötétült előtte minden. hogy sok bajt tudnak okozni a jövőben. – De nem tettem. – Azt hiszed. A csata győzelemmel végződött. – Megölted az apámat. hogy lefeküdtem a feleségeddel. akkor uraként fog üdvözölni a várában – nevetett Ulric. hogy meg tudják állapítani. skótok. amíg Waryk irányította az embereit. Megfordult. hogy Mellyora rendben lesz. miközben elkapta. forogni kezdett vele a világ. Renfrew normannjai közül sokat megöltek. és arra kért. te az apád vérvonalát akartad tovább vinni. igaz? A te családod veled együtt kihal. két kézre markolva a kardját. te fajankó. Ulric vikingjeit megölték. A haja le volt engedve. az az én gyermekem lesz. Waryk ott állt fölötte. hogy Waryk nem tartott attól. aki megpróbált felállni. hogy Waryk nem bírja a megterhelést. ki fog győzni. Mellyorának elakadt a lélegzete ekkora hazugságtól. aki időközben utolérte őket. egyszerű kék ruhában volt. ahogy 205 . akit a te apád ölt meg! – Meg kellett volna halnod. Mellyora megpróbált felállni. De tudd meg. Ő jött oda hozzám. Waryk úgy gondolta. ártatlannak és tisztának tűnt. De ezúttal Waryk nem erőlködött. sokan kegyelemért könyörögtek. ezért megérdemled a halált! – ordította Ulric. szerelmem… Phagin. – Nem. mert attól félt. Ha most meghalsz. Renfrew magánháborúját a királyok közötti háború részének tekintette. hogy kételkedjen benne… Hogy hibát vétsen. hogy Waryk elveszítse az önuralmát. odakapott a hasához és térdre zuhant. De nem tette. A győzelmet nagy felhajtással ünnepelték meg a vikingek. – Én csak az apámat bosszultam meg. szeretkezett velem. akármilyen gyereké is lesz a sziget. Waryk hirtelen újra meg újra hatalmas csapásokkal vágott Ulric kardjára. Mellyora felébredt. te senkiházi. vagy pedig elmenekültek északra. Eleget láttak a harcból ahhoz.

Waryk szorosabban magához ölelte Mellyorát. hogy neki csak ennyire van szüksége. A lány nem ellenkezett. és együtt hallgatták Phagint. aki mesélt a kék-szigeti nagy csatáról. és akik cserébe hűségesek. Daro is elmondta az ő változatát. amellyel a kantárszárat tartotta. kék szeme melegebb volt. Mellyorára nézett. Jó volt az élet. hogy nem hazudok. Megfogta Waryk kezét. amikor beszélgethettek. – Az. néha változik. majd amikor újra kinyitotta. – De én a király bajnoka vagyok… – A jövőben biztonságban leszek – nyugtatta meg Warykot. akik körülvesznek. akár meghal. Aztán persze Angusnek is beszélnie kellett róla. Waryk szemébe nézett. Mellyora. aki odalovagolt. és hatalmas ovációval fogadták. hogy kimentse az úrnőjét a lángokból. a felesége milyen bátran szembeszállt Ulrickal. Phagin természetesen maga költötte csodálatos versét. férfias hangjának remegése és mélysége megijesztette Mellyorát. akikért felelős az ember. ha bármilyen módon is bánt téged. Reggel Mellyora már erősebbnek érezte magát. Ez a világon mindennél fontosabb volt a számodra… – tiltakozott Mellyora. Nem volt rá szükség. Amikor elindultak. Mellyora elégedetten hallgatott és mosolygott. – Tudnod kell valamit. de most Mellyorának elmesélte a csatát szemléletesebben és drámaibb köntösben. amit annyira akart. – Te saját gyereket akartál. Ulric mindenáron kínozni akart téged. nem a tiédet. az az én gyermekem is. Elmondta Waryknak. és elmondani neki. hogy mi a fontos. Waryk megfogta Mellyora arcát és maga felé fordította. – Bárcsak megesküdhetnék arra. Számomra semmi sem számított. amely a kemény leckével megtanult bizalomra épült. mint a nyári nap. aki lehunyta a szemét. Rájött. ránézett Mellyorára. Mellyora megremegett Waryk ölelésében. hogy soha többé nem hagylak el – mondta halkan Waryk. amikor meg akarta ölni Eleanorát. ha nem lett volna közöttük áruló. Soha nem ért hozzám. aztán bevitte a sátrába és maga mellé fektette éjszakára. Aztán Geoffrey. az mindegy lett volna. És hogy Mellyorának milyen okosan majdnem sikerült a várral együtt magát is megmentenie. – Úrnőm. Nem volt rá alkalma. én mindenképpen megöltem volna. – De annyira akartál egy saját családot. és hogy nem azért mondom el. odalovagolt melléjük. A felesége életben van. és ő is felcsapott történetmesélőnek. Mellyorának végre sikerült belekapaszkodnia a férje karjába. Te vagy az én családom. 206 . mások is voltak mellettük. Azért is.Waryk felé ment. Azt akarta. aki most ismét a férje fegyvereit vitte. – Rájöttem. Férje mellett biztonságban érezte magát. amikor elrabolt. hogy hazafelé menet ott üljön előtte Mercuryn. szeretnek. Waryk és Daro nem sokat mondtak egymásnak. De… – Úrnőm. szerelmem. Ennek ellenére Waryk ragaszkodott hozzá. Waryk ezt nagyon komolyan hallgatta. hogy élve visszakapjalak. A férfiak abbahagyták az ivást és az ugrándozást. Waryk felállt. aki megakadályozta a mészárlást és a bátor lairdről. átkarolta Mellyorát. – De ő mindenáron bosszút akart állni rajtad. akár életben marad. Waryk megvonta a vállát. Olyan barátság alakult ki köztük. Waryk gyengéden tartotta a karjaiban. Waryk. hogy a család azokból az emberekből áll. a karjaiban fekszik. hogy egy kicsit előrelovagoljanak és kettesben legyenek. hogy azt hidd. Valóban Mellyora volt a jutalma. Waryk karjaiban Mellyora újra elaludt. mert meg akarlak nyugtatni. amiért megküzdött. Bárki is a gyermeked. csak az. Rekedt. a gyönyörű úrnőről. és nagyon jó volt hallgatni őket. A nap folyamán csak később adódott rá lehetőség. az ő gyermekét hordom a szívem alatt.

mert… – Igen? – Azt gondoltam. és talán… – Igen. és a csillogó tengerben meglátta a várukat. ami fájjon. Sokat tanultam a szerelemről. ugye? Waryk felhúzta a szemöldökét. a fájdalomról. – A gyermekünk itt fog megszületni. Talán egy tucat. szerelmem. – Waryk? – Igen? – Szeretlek. hogy gyerekünk lesz. itthon vagyunk. Bárhol is leszek. – Nos? – Elég sokáig tartott. – De te… – Mellyora. Te az enyém vagy. hogy az enyém. és a szája szélén mosoly bujkált. Nagyon nagy családunk lesz. hogy családot kell alapítanom. mert nem kell féltékenynek lenned. 207 . Csak te kellesz nekem. Meg akartalak lepni ezzel a hírrel. hogy ez megtörténhet. – Hát azt hiszem. – Waryk. Annyira örültem. hogy nagyon boldog leszel. amire szükségem van – mondta Waryk gyengéden. És azt hallottam. úrnőm. – Igen. kelta és viking is vagy. De azt nem mondta… – Mit? – Hogy benned találom meg mindazt. míg ki tudtad mondani! Mellyora még jobban mosolygott. és nem lesz. szerelmem. és persze valamennyi angolszász. – Ahogy kívánod. a féltékenységről. Nagyon szeretlek. úrnőm. amikor végre megbékélünk egymással. ezért akartam annyira veled lenni. és mosolygott. de őszintén szólva mindegy lett volna. ezekből tevődünk össze. – De én a te gyermekedet hordom magamban. – Igen. Ezért táncoltam a táborodban. – Ó. mielőtt ez az egész történt. kivénhedt normann lovagot! – mondta Mellyora. – Sosem gondoltam volna. nekünk még lesz néhány igen heves vitánk. örülök. én boldog vagyok és rettenetesen örülök. Aztán miközben beszélgettek. úrnőm. A király egyszer azt mondta nekem. – De mi. Azt hiszem. – Boldog vagyok. Waryk. az aggódásról… – Soha többé ne félj. hogy a jövőben sokkal jobban fogok vigyázni rád. nagyuram. te pedig pikt. és ígérem.Mellyora még mindig remegve megérintette Waryk arcát. Mellyora nem ismerte ezt az édes örömet. – Phagin is ezt mondta nekem. nagyuram! De te részben normann vagy. – Egy tucat? – Hát legalábbis néhány. a szívem és a lelkem mindig a tied lesz. úrnőm. – Ki gondolta volna… – Mit? – Hogy ennyire meg fogok szeretni egy ilyen nyomorult. Waryk egy darabig hallgatott. hogy van benned egy pici kis viking vér meg kelta. asszony! – figyelmeztette Waryk dörmögve. Mellyora mosolygott. a félelemről. A gyermekünk pedig mindegyik egyszerre… – Skót! – mondta Mellyora halkan. Mellyora megérintette Waryk arcát. – El akartam neked mondani. egy dombtetőre értek. már megbékéltünk egymással. és hozzásimult. – Vigyázz a nyelvedre. igenis.

Te pedig heves vérű harcos. – Milyen is lenne az élet anélkül? – Nagyon bájos vagy. 208 . – Hát egy viking lánya vagyok. – A bűneimet! – kiáltott fel Mellyora. hogy jót mulat rajta. Waryk! Nézd meg a szigetet innen.– A hátralévő években – egyezett bele Mellyora vidáman. amikor jóvá akarod tenni a bűneidet – mondta Waryk komolyan. aztán Waryk szemén látta. a király bajnoka. A még meg nem született gyermekük földjére… És a majdan születendő fiaik és lányaik földjére. Elkerülhetetlen. szerelmem. Hazaértek. hogy bizonyos dolgokban nem értünk egyet. te borzasztóan engedetlen vagy mint feleség. A saját földjükre. a napfényben ezüstösen csillogó kőfalakat… Hát nem gyönyörű? – De az – bólintott Waryk. de… Ó. és keresztülvágtattak a természet alkotta és szél járta skót sziklák és völgyek között. – Tudod. aztán megkérdezte: – Készen állsz egy vágtára? – Bármikor. Waryk keményen megnógatta Mercuryt.

mert nagyon sokszor kaptam tőle segítséget. Több évvel apám halála után újra férjhez ment Mr. aminek nagyon örülök. hogy egy időben nagyon kicsapongó életet élt. aki értékelni tudja. hogy bemutassam. de az apját Johnstonnak hívták. magas. Nagyon nagy szeretettel írtam meg ezt a könyvet. Hálás vagyok. Bárcsak ismerhettem volna őt felnőttként is – épp a huszonegyedik születésnapom előtt halt meg. Hajlamosak vagyunk arra. aki már meghalt. Biztos vagyok benne. ezért hiszek abban. Bill Shermanhez. hiszen ő tovább él az emlékezetemben. egyszer azt kívántam. és most már tudom. Persze miközben felnőttem. hogy a világon semmi pénzért nem cserélném el a nevemet. akiket hol hősies. hogy nagymértékben hozzájárultam ahhoz. hogy olyan ember volt. ha ismerhette volna őket. és szeretném hinni. hogy az édesanyám még él. de szerettek. Már nagyon régen elment. mindenben a segítségemre volt. Nagyon sokkal tartozom neki. Megpróbálta nekem és a nővéremnek megmutatni. ő volt az én első hősöm. de talán ez így is van. aki minden reményemet és álmomat támogatta. de különös módon néha még most is hallom a hangját. Természetesen vitatkoztunk is. Igyekeztem hű maradni a skót történelemhez. hogy olyan sok haja kihullott. De ez a könyv és ez a sorozat elsősorban az apámnak állít emléket. Ezt a könyvet részben anyukámnak és Billnek írtam – az édesanyám Dublinban született. különösen abban. ahol csak kevés adat és bizonytalan feltételezések állnak rendelkezésünkre. hogy nagyon szerencsés voltam. nagyon szerencsés gyerek voltam. Emlékszem. hogy örököltem tőle a történetmesélés képességét.A szerző utószava Azt hiszem. Nekem adta a nagyapám bőrerszényét. De én hiszek Istenben és a földön túli életben. A történet a Graham családról szól. De azt is tudom. hogy mi a rossz és mi a jó az életben. erős férfi egy kis maradék fekete hullámos hajjal és kék kelta szemekkel. De mint felnőtt ember. hogy mi minden történhet a világban. de skót származású. aki tudott szigorú lenni. Tudom. hogy tegyünk különbséget köztük. elég kopasz. az írói szabadság jogán töltöttem be az űröket. ő a világ legjobb mostohaapja. hogy az apám nem volt szent. nem sok olyan gyerek van. megtanultam. hányféle népből alakult ki a skót nemzet. és 209 . Tudom. látom a mosolyát és hallom a nevetését. hogy ez volt az apám neve. pontosan úgy nézett ki. és szeretném. Imádtam őt. olyannyira. mindenféle történeteket mesélt nekem és megszerette velem a skót duda hangját. bár mire én megismertem. hogy szentté avassuk azt. és megtanított arra. hogy a mai napig sokszor nem tudom eldönteni. hogy látja őket és vigyáz rájuk. mint Mr. Az apám skót volt – vagyis amerikai. De mindez része a szülő és a gyerek kapcsolatának. minden rosszat elfelejtsünk vele kapcsolatban és csak a szépre emlékezzünk. Magas és nagyon jóképű volt. és ennek az az egyetlen oka. nem ezt gondoltam. ha az unokái is ismerhették volna. bárcsak a családnevem Astor. de ma már tudom. Szerető szüleim voltak. hogy hogyan kell elmesélni egy történetet. Időnként nagyon mérges voltam rá. Szeretném. aki tanított és szeretett engem. Vanderbilt vagy Carnegie lenne. Clean – ha emlékeznek még arra a vakmerő rajzfilmfigurára. Csodálatos kék szeme volt és nagyszerűen értett ahhoz. Amióta csak az eszemet tudom. ami szintén skót családnév. Nem voltak gazdagok. az első ilyen nevű klánról. Bizonyos esetekben. amije van. és neki is hálás vagyok. hogy mi volt igaz és mi nem. hol kevésbé hősies tetteikért örökített meg a történelem. Néha viszontlátom az unokáiban.

mint az apámra. amelyet az őt körülvevők iránt érzett. csupán az a szeretet. Amikor meghalt. nem sok maradt utána. és egy skót örökösnőt vett feleségül.én ugyanolyan büszke vagyok a skót örökségemre. mielőtt a Grahamek azt valójában megkapták. kérem. A történet hősét felruháztam a laird címmel. nézzék ezt el nekem. Ellsworth Derue „Dan” Grahamnek. amit nagyon szeretek csinálni. akik tudják. Így tehát ezt a könyvet az ő emlékének ajánlom. hogy értékeljem az élet minden adományát. (El sem tudom képzelni. akik nem kedvelik! De ez még a jövő kérdése. Zavaros időkben élt. akit a klánok történelme első Grahamként jegyzett fel. és ezért mindennap hálát adok azért. De még egy szót az apámról. hogy előbb a sir cím járt. Ennyit tudunk róla. és csak utána a laird. A további könyvekben szeretnék bemutatni egy olyan Grahamet. Ebben a könyvben találkozhattunk azzal a férfival. akit „Csinos Dundie” néven ismernek azok. Mindig arra tanított. hogy kerülhette el Randall Wallace és Mel Gibson figyelmét!) A skót ügyért folytatott harcban esett el. akik az ő pártján állnak és „Véreskezű Claver-house”-ként azok. Tiszta szívemből. de ebben a tekintetben gazdagon halt meg. hogy valóra vált az egyik álmom – hogy írok és könyveim jelennek meg. Az én örökségem is az el nem mondott gazdagságok közé tartozik: feltétlen hite bennem és megvalósítandó álmaimban. Akárcsak De Brus (a későbbi Bruce család első tagja). Aztán a későbbi századokból szeretném bemutatni azt a Grahamet. aki William Wallace legjobb barátja és odaadó támogatója volt. 210 . Meghalt. hogy olyasmivel keresem a kenyeremet. Írói szabadság – azok a Grahamek és skótok. ő is David király normann kísérőivel együtt érkezett Skóciába. A többi feltételezés. Az apámnak. mielőtt láthatta volna.

amit feltehetőleg a közel-keleti társadalmaktól tanultak el. A lakosság nagy részét járvány viszi el. e. amelyre súlyos csapást mér. hogy az ugyancsak orkneybeli Skara Brae faluban már kőből épült házak. 30 000 római katona vonul fel. A rómaiak azonban parancsot kaptak. mert festették vagy tetoválták az arcukat és a testüket. szalmaágyak. Megépítik az Antoninus-falat. amelyek kövek felhasználásával készültek. valamint hosszú tunikát. hogy 10 000 kaledóniait öltek meg és a rómaiak győztek. Némelyikben van tűzhely és friss vizű kút. Nagyon sok színt használnak (lehet. 211-ben Yorkban meghal. i. 43: A római Plautius támadása. legfőképpen sírokat és kőhalmokat. amely egészen a bronzkorig marad fenn. neki pedig nincs ideje arra.) A Mons Graupiusnál lezajlott csata után a római történetíró (Agricola veje) arról számolt be. 208 körül: Severus Angliába érkezik és megtámadja Skóciát. 80-ban kétfelől támadást indít. akikre egy hasonló létszámú kaledóniai hadsereg vár. mint Anglia többi részén. a görögök és a rómaiak barbároknak tartották őket. i. 3000 körül: Radiokarbonos módszerrel megállapították. 4500 körül: Megérkezik a második bevándorló hullám (újkő-korszak vagy csiszolt kőkorszak). a gall származású Agricola a kelták megtámadását tervezi. i. meghal Marcus Aurelius. i. hogy ez az elődje a skót mintás gyapjúszövetnek. 78-84: Az újonnan kinevezett római hadvezér. 700 körül: Megkezdődik a vaskorszak – feltételezések szerint a vasat a hallstadti népek hozták be Közép-Európából. akit több gyenge uralkodó követ. bőrtakarók. e. 142: Antoninus Pius friss csapatokkal érkezik a Skóciában folyamatosan zajló zavargások miatt. Egyszerű agyagedényeket. amit művészi kikészítésű brosokkal fogtak össze. e. e. (Később őket nevezik pikteknek. 600-100: A legkorábbi kelta erődítmények. valamint gyönyörű ékszereikről és színes ruházatukról. 55: Július Caesar megszállja Dél-Angliát. e. i. hogy újakat építtessen. de ez az utolsó jelentős római invázió. e. e. hogy vonuljanak vissza délre. beépített ágyak. valamint más fontos emlékeket. de ezúttal sem jut el Skóciáig. „rovátkolt tárgyakat” hagytak hátra. 2500 körül: Megérkeznek a „beaker”-ek. A souterrainek. i. e. 3500 körül: Körülbelül ebből az időből származnak az orkneybeli Maes Howe-ban talált üreges sírok. A bronzkor körülbelül i. földbe épített kunyhók. csontból és fából készült konyhaeszközök és más fejlettebb eszközök léteztek. a tartannak). az a csiszolt kőkor-szakból származó nép. e. és innentől fogva a 211 .Kronológia i. ezeket gyakran cölöpök vagy abból készült falak veszik körbe. szoknyát és köpenyt. Ekkor kezdik használni a „kelták” elnevezést ezekre a népekre a görög keltai szó alapján. amelyekben már nagy kőtorony (broch) is van. i. amelyet húsz éven keresztül őriznek római katonák. 56: Július Caesar újabb hadjárata. Ekkor még nincsenek utak. 122: Hadrianus megérkezik Angliába. a 70-es évek végén a rómaiak skót földekre is eljutnak. Kétféle kelta nyelvet beszélnek: a P-keltát és a Q-keltát. 6000 körül: Megérkeznek a legkorábbi népek Európából (kőkorszak): néhányan kőbaltát használnak az erdőirtáshoz. 150-200: A rómaiakat több balszerencse éri. e. A kelták hamarosan híresek lesznek harci képességeikről. i. némelyike a nyolcvan láb hosszúságot is elérte. és parancsot ad a róla elnevezett híres fal megépítésére. a nadrágot a kelták vezetik be. 700-ig tart. Szigeti erődítményeket (crannogokat) is építenek.

századra sok viking telepszik le Skóciában. Urunk!” 843: Kenneth MacAlpian. s időnként megpróbálják lerohanni a délre fekvő római állásokat. ami betörőt. St. amivel ötven évig tartó véres háborút robbant ki a két királyság között. Az Orkney-szigeteket skandináv királyok uralják erős törzsfőkön keresztül. 787: Az Angolszász krónika szerint erre az évre tehetők az első viking támadások. Az 500-as évek végén St. seregének felét pedig lemészárolják. és az ország területén is vannak állásaik. 797-ben kegyetlen támadás éri Lindisfarne-t. Kenneth után több leszármazottja is ül a trónon. Ez megakadályozza. mint annak idején St. és Lothiant skót fennhatóság alá vonja. az ország nagy részében ők terjesztették el a kereszténységet. és még nagyobb területen terjeszti el a kereszténységet.) 1018: Kenneth egyik leszármazottja. és az ottani kolostort lerombolják. Duncan követeli magának anyai ági rokonságra hivatkozva. A trónt Malcolm utódja. 350-400: Európa északnyugati részéről szász kalózok törnek be Skóciába. Skóciában ekkor négy népcsoport él: a piktek. támadót jelent. amely ma a „scone-i kő” néven ismeretes (és amelyet nemrégiben vittek vissza Skóciába). A misszionáriusai talán egészen az Orkney-szigetekig is eljutottak. a romanizált népek pedig segítséget kérnek a jütektől. II. magának követeli és meg is szerzi a pikt trónt. (Ők Kelet-Angliában telepednek le. hogy elkerüljék a háborúzást pikt és skót szomszédaikkal. miközben az angolok azzal vannak elfoglalva. A családok alkotta csoportok rokoni kapcsolatban állnak a legfontosabb és valószínűleg legerősebb férfival. 685-ben Nechtansmere-nél az angolok jelentős győzelmet aratnak a piktek fölött. Később róluk kapja a nevét az ország. Ugyanebben az évben a strathclyde-i britek királya utód nélkül hal meg. Ninian. britek. Aethelfrith megszerzi a deirai Edwin király trónját is. 878: A wessexi (Nagy) Alfréd király legyőzi a dánokat. a legtöbb a Hebridákon. egy skót király fia. Ninian Whithornban kolostort építtet. A kegyetlen viking támadások elleni közös fellépés teszi többek között lehetővé. amelyből Skócia létrejött. ahol erős királyságot hoz létre. és súlyos csapást mér a britekre. hogy „A skandinávok dühétől ments meg minket. Ecgfirtht megölik. amelyet Candida Casának neveznek. 500-700: Az angolok letelepszenek és két királyságot hoznak létre: Deirát és Berniciát. 500 körül Fergus MacErc és két fivére.kaledóniaiak megszabadulnak a rómaiaktól. hogy általában a hatalommal rendelkező családtagok által támogatott valamelyik erős családtag kapja meg a trónt. hogy a két népet Skócia közös népévé tegye. délre. Az erős pik-tek megszállják Anglia délebbi részét. aki anyai ágon a pikt királyok leszármazottja is. 212 . angolok és a dalriadai skótok. Úgy tűnik. Nincs könnyű feladata. Columba Iona szigetére érkezik. ó. és a pikt szokás szerinti anyai ági öröklés hagyományát sem használják ki. akik a piktek és az angolok között szorult helyzetbe kerülnek. a falon túlra űzve a pikteket. és időről időre hatalomhoz jutnak Anglia különböző részein. királyukat. hogy Skócia már ekkor Angliához tartozzon. 400 körül: Egy brit püspök. A vikingek alkotják az ötödik népcsoportot. Nemsokkal azután. angoloktól és szászoktól. de nem mindegyik egyenesági örököse. Írországból vad támadók érkeznek. és ide hozatja a „Sors kövét”. aki a saját és a tágabb értelemben felfogott család feje lesz. hogy a piktek és a skótok egyesüljenek. őket nevezték scottinak. és bár a közösségek közel vannak egymáshoz (Írország és Skócia között). Angus és Lorne újabb skót bevándorlókat hoznak magukkal Írországból Dalriadába. Az egymást követő generációk során a klánok egyre nagyobbak és erősebbek lesznek. Megkezdődik a „klán” életforma. amikor arra vállalkozik. Aethelfrith király (593-617) legyőzi a skótokat Degsastannál. Malcolm Carhamnél döntő győzelmet arat az angolok fölött. a clann gael szó jelentése gyerekek. 450 körül: A rómaiak teljesen kivonulnak Angliából. a fővárost Dunaddből Scone-ba helyezi át. hamarosan elválnak útjaik. Ekkor válik közismert mondássá. hogy a piktek és skótok királya lett. A betörések és háborúzások ellenére a 10. azaz skótoknak.

Henrikhez megy feleségül. 1097: Duncan féltestvérét. a későbbi királyi tiszttartót. Malcolm második felesége Margaret hercegnő lesz. és egy működő igazságszolgáltatási rendszert vezet be. mert úgy érzi. Anglia azonban visszavág. a Forthtól délre eső terület öccse. hogy a sógora jogosan követeli magának az angol koronát. Edgar Athelingnek a nővére. hogy meghiúsítson egy normann inváziót). Skóciában zűrzavar uralkodik. megkaparintja a trónt. békét köt Csupaszlábú Magnusszal. 1059: Malcolm feleségül veszi Ingibjorgot. Harold megnyeri a csatát. 1057: MacBethet megöli III. 1094: William Rufus. Malcolm Angliában túszként fogva tartott legidősebb fiát. a trónon fivére. A házassága révén angol nemesember is. és természetesen egy Sir William Graham nevű férfit. a morayi mormaer (magas rangú tisztviselő). az angol trón szász várományosának. Ezek a házassági szövetségek igen erős köteléket jelentenek a skót és az angol királyi családok között. azaz Nagyfejűnek titulálták. 1107: Edgár meghal. hogy megütközzön az országba betörő dán seregekkel. aki 1050-ben zarándokúton járt Rómában. Sibyllát veszi el.1034: Malcolm meghal. és unokája. Northampton és Huntington grófja és Cumbria hercege. a skótok. Duncant küldi Skóciába. Edgart egy angol-normann hadsereggel Skóciába küldik. 1066: Hódító Vilmos elfoglalja Angliát és megöli Haroldot. az angolok és a britek területeit is. Duncan lesz a király Skóciában. Majdnem harminc évig uralkodik erős királyként. Bevezeti a feudalizmust Skóciában. többek között De Brust. 1124: Meghal Alexander. és Duncan újra visszatér a trónra. Donaldtól. Malcolm. és számos barátját viszi magával. sőt Anglia egy részébe is benyúlik. újabb idegen csapatokkal találja magát szemben. de amikor visszatér délre. hogy jó király volt és jó keresztény. Hódító Vilmos fia. Margaret királyné három nappal később meghal. és hivatalosan átengedi neki a Hebridákon azokat a területeket. egy skandináv nemesi származású nőt. és Donaldot ismét elűzik az országból. aki a Hebridákon nőtt fel skandináv befolyás alatt. amely most már magában foglalja a piktek. Támogatja a művészeteket és a tudományokat. Donald Ban. amelyek már régóta az ő fennhatósága alatt voltak. Hastingsbe. de megölik. Maud az angliai I. Malcolm fivére. Fitz Allent. a szász királyt. a norvég királlyal. 1066: Harold. aki valószínűleg a Nagy Thorfinn lánya volt. hogy átvegye a hatalmat a nagybátyjától. Malcolm a csatában elesik. aki magának követeli a trónt a saját és a felesége ősei okán. David fennhatósága alá tartozik. Nem sokkal ezután többször is megtámadja Angliát. Anglia királya Észak-Angliába siet. Az Angliában nevelkedett David örökli egész Skócia trónját. Alexander pedig Henrik előző házasságából származó lányát. Shakespeare verziójával ellentétben úgy tudjuk. 1071: Miközben Northumberland ellen folytat harcot (egyesek szerint azért. Alexander követi. és a normann politikát vikinggel váltja fel. akinek egyik leszármazottja Robert Bruce. 213 . aki kis városokat. Malcolmot Malcolm Canmore-nak vagy Ceann Mornak. Edgar sok normann lovagot és családot visz magával. 1069: III. aki csak a Forth és a Spey folyók közötti terület fölött uralkodik. Duncan fia (aki Angliában nevelkedett). 1040: Duncant megöli MacBeth. erősebb egyházat és számos nagyobb várost hoz létre. Alexander húga.