Az agresszió

A szociálpszichológia és a szociobiológia agresszió felfogása

Zsolt Péter

Az agresszió kétféle felfogása

Elsõ pillanatra nem is gondolná az ember, hogy milyen nehéz meghatározni az "agresszió" fogalmát. Agressziót követ el a kutya, amikor beleharap a postásba, vagy a szkinhed amikor beleköt egy színesbõrûbe. Itt semmi gondunk sincs, hiszen egy elítélendõ cselekvés valakinek a kárára történt. De vajon agresszió-e az, amikor a vadász lelövi a nyulat? Szívesen azt felelnénk erre, hogy nem, noha tudjuk, hogy a nyúl számára ez a legbrutálisabb agresszió, ami csak érheti. Elsõ és meggondolatlan válaszunkat az okozza, hogy az agresszió létezését humáncentrikusan szoktuk meghatározni. Védhetjük aztán a vadászt azzal, hogy nincs benne rosszakarat szemben a szkinheddel, nem akar fájdalmat okozni, ez csak egy sport, méghozzá nemes stb. Általában az agressziót társadalmi normákhoz szeretjük igazítani, és a vadászat nem sért ilyen normát. Vagy itt van az az eset, amikor egy ragadozó állat ejti el prédáját. Agresszió ez vagy sem? Ha következetesek akarunk maradni, azt mondjuk nem az, hiszen a ragadozó vadászata egy kicsit hasonlít az emberéhez, sõt szükségletet elégít ki. (Az ember csak szórakozik, s ilyenformán morálisan alacsonyabb rendû a vadállat gyilkosságához képest.) Két birkózó küzd meg egymással, igen sportszerû körülmények között. A cél az olimpiai aranyérem. Agresszió ez? Elõszeretettel gondoljuk azt, hogy ebben semmi agresszivitás nincs. Feltehetõen a birkózók nem gyûlölik egymást. Ha mindez két lovag közt zajlik a lovagi rituálék szabályainak tiszteletbetartásával, és cél az úrnõ kegye, akkor se gondoljuk, hogy itt agresszióról kéne beszélnünk. Mi a helyzet ugyanakkor két szarvasbika küzdelmével, melyek illemkódexüket legalább olyan becsülettel betartják, mint a lovagok vagy az olimpiai sportolók. Egymás oldalának veszélyes agancsukkal sohasem rohannak, a cél a másik legyõzése, nem pedig megsemmisítése. Nos hát, az állatvilágban nem jellemzõ a gyûlölet és a bosszúvágy (?), mégis ki merné azt állítani, hogy attól még, hogy két farkas sohasem öli meg egymást, dominanciaküzdelmükbõl hiányzik az agresszió? Az etológusok számára a dominancia-küzdelmek, a táplálékszerzés agresszív viselkedésformák, csak hogy számukra az agresszió egyáltalán nem rejt olyan sok negatív konnotációt. A természettudósok számára az agresszió sokkal inkább egy sok energiát igénylõ, magas feszültség szintû, cselekvésben kifejezõdõ biológiai jelenség, semmint

hanem az. s nincs is közös gyökerük. foglalkozhatnánk tovább az emberi agresszió fajtáival. miként definiáljuk. mielõtt felnyársalhatna. Megteheti a domináns hím is." (Konrád.174. 1983. Általában a kurkászás a békesség. vagy inkább úgy. hogy a felfedezéshez és más proszociális tevékenységhez szükséges agresszió és a destruktivitás két különbözõ dolog. Megteheti egy majom. Konrad Lorenz -.. s funkcióját tekintve az összetartozást is erõsíti. Talán nem is kéne többet idõznünk a kérdésnél. szociobiológia).l. Elsõként rögtön meg is vizsgálnánk közelebbrõl. Nem segítene ezen a problémán már az sem. hogy azokat antiszociális irányból proszociális irányba fordítsa. inkább úgy.lsd. barátságosjátékosan egyre közelebb jön hozzád. s megelégszik saját elefántcsonttornyával. Továbbá tudományosan sem viselkedik ma az korrekten.pl. melynek oka azoknak az új tudományágaknak a fejlõdése. és csak zárójelben találhatjuk meg megjegyzésként.valamilyen ártó szándék feltételezése. hogy az etológusok és az emberrel foglalkozó kutatók másként értelmezik az agressziót. mert a szerzõrõl senki sem feltételezheti. és megállapíthatnánk. azaz pozitív. "Ha az õzbak a maga sajátos díszlépéseivel. hanem a jámbor gerle. vagy csupasz öklöddel vágj oda. Miután pedig mindkét területet besoroltunk a helyére. ahogy a pszichológusok. ahogy a természettudósok. hogy felkínálja fejét e tevékenységre. hogy a gyermek valamennyi agresszióját leállítsa. más szituációkra vonatkoztatják õket. anélkül is megállapításokat tesz az emberrõl. hogy azt a szociálpszichológus jóváhagyja. hogy mi az ami az etológiával foglalkozók számára szembetûnõ. inkább jó vagy inkább rossz. Amikor egy etológus rosszindulatú állatról beszél . hogy a dominánsabb fél agresszióját azzal próbálja meg lecsendesíteni. L. pl.) Ez a csöppet sem agressziómentes tanács csak egy olyan ember szájából hangozhat el.) Sokkal gyakoribb ennél az a vélekedés . . hogy ez a szándék olykor lehet proszociális is. kurkászni kezdi. agancsát kecsesen himbálva. Az állatvilágot szemlélõ számára például a majmoknál megfigyelhetõ kurkászás az agresszió csökkentésére is szolgál. ha nem akarnánk tudomást venni róla.1O6. a szociálpszichológus Aronsont -. mert hiába is soroljuk mi az egyes tudományokat a maguk helyére. és maga a szó sem ugyanazt takarja az egyik esetben. a megfélemlítettet mintegy megnyugtatva. ha azok nem hallgatnak ránk.l. Azért is mertük idézni. A humán etológia mivel az állati viselkedések jellemzõinek elõfordulását keresik az embereknél. J. hogy legkönnyebb életveszélybe kerülni egy õzbak miatt. hogy miután kidühöngte magát. hogy állatgyûlölõ lett volna. Etológusokkal körülbelül olyan ritkán esik meg. Hasonlóképp ritkaság a pszichológus pozitív agresszióra történõ utalása: "A nevelés feladata nem az. a csoport összetartozásának jele. Ezzel szemben a pszichológiában és a szociálpszichológiában az agresszió definícióiban . A kérdés. amelyek az állatvilág és az emberek világa közti határvonalat célozták meg (humán etológia. aki az egyes területek megállapításait nem igyekszik összemérni. hogy akkor most végül is mi az agresszió. akkor egy sétabottal vagy kõvel. véleményem szerint égetõ.néhány sikertelen kísérlettõl eltekintve mindig ott szerepel a szándékosság.." (Ranschburg. a nyúl vagy az õzike. 1995. mint a másikban. Csak hogy épp ezt a kényelmes megoldást nem fogadhatjuk el. aki tudja. az a bizonyos rosszindulatú "dög" vélelmeink ellenére nem a farkas lesz. mint amilyen ritkán esik meg szociológusokkal az ellenkezõje. hogy negatív agresszióról beszéljenek.

(A házi szárnyasok közül a pulyka az egyetlen. A humánetológiai paradigmának is vannak olyan próbálkozásai. (Morris. pontosabban szocializációhoz köti. melyekre nem is figyelünk. hogy egy miniszterelnök jelenlétében miért nem nevetünk. mindennapi élet céltudatos viselkedésmódjára gondolnak. Ráadásul ezek a mozdulatok elnagyoltak. hogy a szociobiológusok és humánetológusok egy része nem tartja agresszív lénynek az embert. amikor alávetett helyzetbe kerülnek. s viszont miért mosolygunk. Ilyen lehet például egy autó megtervezett formája vagy egy képviselõválasztási procedúra minden eleme.) Feltehetõen nem véletlen. nyíllal. a félelem reakciója. a szocializált.mondják az etológusok. rakétával való meghosszabbításával potenciális gyilkossá vált. és általában amikor emberi agresszivitásról beszélnek.) Mindkét tudományterület úgy véli. hogy humánetológusoknak támadt az a gondolata. nem a televízióban !. Nem tehetõ ugyanis egyenlõségjel a honvédelem és az állatoknál megfigyelhetõ területvédõ agresszió közé. .) A különbség ott van. míg a szociálpszichológusok az emberi faj rendkívül agresszív voltáról általában meg vannak gyõzõdve. hogy az agresszort lecsendesítsük. hiszen az állatoknál megfigyelhetõ mosoly leggyakrabban az alávetett fél békülékenységének a jele. hogy hány pofont láttunk elcsattanni . s felületesen. míg a szociálpszichológia megteszi ezt a következtetést. mert az állatvilághoz képest rendkívül jólnevelt. A másik észrevétel amiben a két megközelítés ellentétes lehet. és az erõszak gátlását kizárólag kultúrához. hogy az emberben ezen eszközök használatával szemben nem alakulhatott ki gátlás. a fülüket. akik szerint az állatvilágban sokkal több a fajtán belüli agresszivitás. amelyek nem rendelkeznek veszélyes fegyverrel. Egyes viselkedések eredete viszont annál inkább. hogy ha azt akarjuk.1989. és különösen figyelemreméltó az emberi társadalom nyugalma sûrûségéhez képest. mint egyébként. A biológiai paradigma ezt azzal indokolja. viselkedésmodellekkel. akiknek erõltetettsége talán már elsõ pillantásra is látszik. Emberek is ilyenkor dörzsölik az orrukat. Mind a szociálpszichológia. a saját faj meggyilkolásának képessége ritkaság számba megy az élõvilágban. hogy emberek abban az esetben. sõt. ahogy egyébként azoknál az állatoknál sem alakult ki ilyesmi.élõben. s melyeket nem is tartjuk elítélendõnek. nem pedig a börtön-szituációra vagy háborús helyzetre. erre igazán jól csak az etológia tud felelni. sokkal több tisztálkodó mozdulatot végeznek. hogy az emberekben semmilyen biológiai gátlás ne maradt volna. egy vitamûsor a televízióban vagy a parlamenti felszólalások többsége. szocializált. Így például az. hogy a humánetológia a "gátlástalanság" tételbõl nem következtet arra. húzogatják a bajuszukat. szélsõséges elméletalkotói. Általában az állatoknál megfigyelhetõ ösztönszerû. épp azért. Nos. Mindez a hétköznapiság része. mind a humán etológia szerint az emberi agresszivitás. hogy az ember két kezének dárdával. Az etológus számára a mi világunk is tele van agresszív szimbólumokkal. (Néhány összezárt hal vagy madár képes csak ilyen fajtagyilkosságra. amelynek van behódoló pozíciója. Gondoljunk csak arra. Az etológusok ugyanakkor az emberek világában észreveszik az agresszió pozitívumait is.Az is megfigyelhetõ.D. vagy a hajukat igazgatják. végezzünk akár tudatosan is sokkal több ilyen jellegû mozdulatot. szedegetik ruhájukról a szöszöket. bizonyos ingerekre reflexszerûen agresszióval vagy meneküléssel válaszoló reakciók az embereknél nem értelmezhetõek. Állatok is ilyen helyzetben többet vakaróznak. mintegy idegességüket leplezve. melyet fajtársa kénytelen akceptálni.

Pár szót. de úgy tûnik érdemes a természettudományos agresszió felfogást beemelni a szociálpszichológiába. a tudós vagy az utazó elszántsága. xM = yA Például amikor sikertelenség ér bennünket. miközben agressziós szintje még nem emelkedett. A szerelemre való cukkoló figyelemfelkeltés ugyanis csak akkor éri el célját. amely a feladattal szembeni átlagosnál nagyobb energiát tekinti agresszívnek. mely szerint "azért is megmutatjuk". amelynek célja kár vagy normasértés elõidézése. jutunk talán a legközelebb a valósághoz. Agresszió az olyan viselkedés .) Az oroszlán éhségérzete elegendõ motivációt ad. mondatot rendkívül könnyen megtanulunk. elsõ reakciónk lehet a düh. hogy cukkolják egymást. hogy eldöntsük az agresszió jó-e vagy rossz. Ilyenkor az agresszió növekedése a motivációt növeli. hogy minden cselekvésben van agresszív komponens. a haza védelme vagy a szerelmes szív ostromlása. aki azonban más nemzetiségû. A másik fél agresszivitásának kiváltásával érhetõ el. a motivációja megnõ a vadászatra. hogy a fiúk és a lányok úgy hívják fel magukra a figyelmet. hogy az agresszió növekedése motiváció növekedéssel is jár. Lehet egy másik reláció is az agresszió és a motiváció között. Ebben az esetben nem kerül zárójelbe az alkotó agresszivitása. a sportoló célratörése. (Az éhes állat általában agresszívebb is. Így megszabadulnunk a "szándékos rosszakarat" definíciós aspektustól. A motiváció és az agresszió összege az. Amennyiben a két képletet együtt használjuk. akkor kár az erõfeszítésért. nem vadászik. Amikor azonban kellõképp éhes. Az .) Nem állítjuk ugyanakkor. de már abban is. hogy megválaszoljuk vajon sok vagy kevés a negatív agresszió emberi világunkban. amely energia összpontosítására ad lehetõséget. ami ha egy kívánt szintet elér létrehozza a cselekvést. Nos. és a bizonyítási vágy. hogy odafigyeljenek ránk. ha az agresszió a motivációt is fokozza. hogy elinduljon vadászni. (Ha a másik félben egy csöppnyi motiváció sincs. a mûvész. ezt a kérdést eldönteni nem szándékozunk. Az oroszlán köztudomásúan lusta állat.Nem csak abban kéne tehát megoldást találnunk. és ha nem muszáj. nem veszi figyelembe. majd az elv nevében agressziót is hajlamosak vagyunk elkövetni (proletárforradalom). amikor például meggyõzõdünk egy elv igazságáról (a munkásosztály hatalomrajuttatása eredményezhet csak igazságos társadalmat). Például nagyon szeretnénk valakivel kommunikálni. Vagy egy másik példa: tinédzsereknél gyakori. hiszen nagyon erõs bennünk a motiváció. de már az elsõ lépésnél fokozódik az állat agressziója is. Ez az agresszió-felfogás mivel csak a negatívumot emeli ki. Ennek fordítottja. jóllehet a másik fél motivációja a szerelemre eredetileg csekély volt. M+A=Cs Erre is mondanánk példát.mondja az elõbbiekkel szemben Aronson -. Ebben az esetben nem a motiváció és az agresszió közti egyenes arányosság a lényeges.

nem lehetetlen. hadd jegyezzük meg még azt is. hogy miképp lehetne csökkenteni. aki a bûnözés és a törvénytisztelõ magatartás közti összefüggésre rámutatott. ehhez pedig szükség van a deviánsokra. Az agresszió olyan strukturális érdekek szolgálatában is áll. A deviánsok a társadalmi bûnbak szerepét is betölthetik. A társadalomtudós . Az agresszió kiváltásának és eredetének elméletei Freud híresebb. hogy az erõszak negatív formáját ne volna fontos csökkenteni.J. Az agresszió tehát rendelkezik pozitív és negatív komponensekkel.felfedezhet a negatív agresszióban is pozitív társadalmi funkciókat. Durkheim volt az elsõ szociológus. hogy az idegen nyelv jó elsajátítása. Ez utóbbi is a negatív kategóriába sorolható. mert az ember szocializációs lény. (Durkheim. attól függõen.E.) A késõbbiekben több funkcionalista érv is született. hogy mi fokozza. és voltaképp hallvágy. amelynek magának is érdeke a deviancia fennmaradása. Csökkenteni pedig épp azért. mert a civilizált társadalom erre kényszerít minket. A bennünk lakozó bizonyos mennyiségû agresszív feszültséggel Freud szerint együtt kell élnünk. Végezetül. Azt a témát is körbejárjuk. s végezetül az egyén és a társadalom közti kölcsönhatásról is ejtenénk pár szót. Ha azonban az elfojtás túlságosan erõs. másrészt. Sõt. hanem társadalmi szinten vizsgáljuk. hogy a cselekvés végül is hogyan realizálódik. A pedagógus agressziója a gyerekkel szemben. Feltehetõen egy gép. amely mentes volna a dühtõl nem is volna alkalmas arra. már igényel egy kis agressziót is. de nem utolsó sorban érdemes megemlíteni a politikát is. késõbbi (1927). A halálösztön . hogy a negatív agresszió sem egyértelmûen káros. a társadalom szolidaritását. hiszen ezáltal sajátíthatja el a gyerek. mely az egyén ellen irányul.ahogy azt Durkheim is tette . 1986. A munka éthoszának igazolására a bûnözés ellenpontozásával van módunk. 1992) Mégsem gondoljuk. hogy mi váltja ki.azonban már elképzelhetõ. hogy nem nyilvánul meg cselekvésben. Külön érdemes megemlíteni a szórakoztatóipart. a konstruktívabb Erosszal összeütközve kifelé fordul. Egyrészt megvizsgáljuk. az agresszió a minden egyes emberen belül lakozó két ösztön összecsapásának kivetülésébõl származik. Az agresszió vizsgálatában most. a televíziós riportok sorát. amelyre intézmények épülhetnek. hogy megtárgyaltuk a definíciós nehézségeket. A bûnözõvel szembeni fellépés például megerõsíti a közösség normáit. Pontosabban az is lehet. az a . hogy mi a jó és mi a rossz.(H. jobboldali részrõl pedig a bûnösökkel szemben az áldozatok jogát hangsúlyozza. hogy érzõ lényként neveljen fel egy gyereket.Tanatosz-elv -. Az államigazgatási szervektõl kezdve a börtönökön keresztül egészen a kutatói tevékenységekig maga a deviancia különbözõ tevékenységeket tesz szükségessé. ha már azt nem egyéni. amelyek intézmények és hivatalok funkcionálását teszi lehetõvé. amely baloldali részrõl általában a bûnözõk morális jobbítására törekszik. a következõ kérdéseket fogjuk körüljárni. és erõszakban fejezõdik ki. vagy a szülõ dühe épp õszintesége miatt lehet hasznos. és emészteni kezdi magát. mert az agresszióját az ember önmaga ellen fordítja.Gans. de többet is kritizált elmélete szerint.

Amikor egy hosszú sor végén állunk. hogy a frusztráló helyzet mindenkibõl agresszivitást vált ki. majd alighogy hozzáfogtak volna a velük való megismerkedéshez. kevésbé leszünk mérgesek. amelyet mindig egy külsõ frusztráció idéz elõ. ha már csak páran vannak elõttünk. és hasonló mozdulatokat végeztek.pszichés egyensúly felborulásához vezet. ugyanis Freud elsõ agresszió-elméletében az agresszió egy olyan ösztön. Azonban. azzal a különbséggel. az agresszivitás mértéke. Egy alkalommal vonzó és új játékokat találtak az óvodások régi játékaik között. míg valószínûleg nem hagyjuk szó nélkül. hogy még véletlenül se tûnjék utánzásnak. . hogy nagyobb frusztráció érhetõ el. sõt egyesek az óvónõnek is nekitámadtak. annál nagyobb a frusztráció. Egy keresési feladatban a már megkedvelt felnõtt dudorászva indult a dobozok felé. Vagyis minél közelebb van a cél. a frusztrációtûrés mértéke igen különbözõ már az óvodás korban is. amelyek az agresszió kiélésével próbálják csökkenteni az erõszakot. és igen károsnak tartják azokat a nevelõi módszereket. hogy minden szép szó hiábavaló. az óvónõ átvitette velük a szoba másik részébe a régi játékokat. A gyerekek elõször kérlelték. vagy hogy a fõhõs a végén megbûnhõdik-e. hogy a frusztrálás valóban agressziót vált ki. Akkor ugyanis a helyzet hatalmának bemutatásával voltak elfoglalva. 1941-ben Dembo és Lewin óvodás gyerekekkel igazolta. Harmadik kiváltó okként lehet említeni az utánzást. Ezt a folyamatot nevezzük katarzis-elvnek. sokkal inkább hajlamosak utánozni. s amikor már látszott. hogy az agresszió csökkentésérõl szóló modernebb elméletek komoly veszélyt látnak a katarzis-elvben. kedvelik a felnõttet. A késõbbiekben látni fogjuk. A '6O-as években több Bandura kísérlet is alátámasztja az utánzás jelentõségét. majd ezután a babával õk is hasonlóképp viselkedtek. ami agressziót okoz. Késõbb. Bobo-baba felnõttek általi ütlegelése. Arra azonban ügyeltek. Fölmerül egy másik érdekes kérdés is. hogy az agresszió ösztöneredetét sem igen hangsúlyozták már a késõbbiekben. vagyis azzal. Különösen fogékonyak vagyunk az erõszak formáinak megjegyzésére függetlenül attól. minél kevésbé elképzelhetetlen. S minél nagyobb a frusztráció. Az agresszió kiváltásának másik elmélete szerint a frusztráció az. hogy mindig más sorrendben kezdjék el felnyitogatni a dobozokat. hogy amennyiben a gyerekek azonosulnak. mintha azt sem hagyják. és ez a harag kimutatása vagy az agresszió kiélése. hogy a "fõhõs" szimpatikus-e nekünk. ha mégis ezt megakadályozzák. hogy megfogják azokat. 1963. mint a felnõtt tette. ha a gyerekeket odaengedik a játékokhoz.) Bandura késõbb azt is bebizonyította. Az agresszió kiélését a felszabadulás érzete kíséri. Ebbõl egyetlen kivezetõ út adódik. a rácsot rugdosni kezdték. hogy vágyainkat kiéljük. és az újakat egy ráccsal elzárta. Az agresszió kiélése valóban okozhat megkönnyebbülést. Freudnak ez az elsõ elmélete vált idõtállóbbá. és ez talán lényeges. ha valaki elénk furakodik. melyet a gyerekek végignézhettek. amellyel a szociálpszichológusok ezeknél a kísérleteknél még keveset foglalkoztak. (Bandura-Walters. más kísérletekbõl az is kiderült. Az ember azonban nem csupán a számára pozitív személyeket utánozza le. majd követelték az új játékokat. A legismertebb egy gyerek nagyságú mûanyag bábú. Ennek is van némi freudi elõzménye. Ugyanakkor maga a katarzis-elv valamelyest meg is õrizte igazságtartamát. annál nagyobb az agresszió. A gyerekek is hasonlóképp dudorásztak.

netán úgy veszi.lsd. ha az utánozható minta pozitívan van feltüntetve. mint a maffia családba születés. A különbözõ nemzetek térhasználási szokásai is eltérnek egymástól. hogy Amerika és Szovjetunió között az atomháborút valamilyen kommunikációs zavar fogja kiváltani. barátunkat. Fokozza az utánozható minták száma. A pulyka és a páva küzdelme is könnyen ér tragikus véget.) Az agresszió kiváltódhat kommunikációs zavarból. de azt is. fokozza. csak épp például a gáncsoló mozdulatot nem a rablókkal szemben. visszavonjuk szimpátiánkat. aki ezt nem érti és állandóan problémáink felõl érdeklõdik. Fokozhatja a környezet. (Aronson. Több ilyen kommunikációs problémát is elemez Edward T. hanem egy idõs nénivel szemben gyakorolhatja.a freudi Tanatosz-elven kívül -. melyek mind az agresszió forrásaivá válhatnak. az a másik számára egyáltalán nem udvariatlan.1987. A szimpatikus agresszor mintáját látva három lehetséges válaszunk lehet. hogy azért hallgatunk. Egy pozitív hõs erõszakos mozdulatát is leutánozhatja a csirkefogó. A pulyka behódolási pozícióját ugyanis a páva nem dekódolja. Amennyiben ezzel a magunkba fordulást szeretnénk jelezni igen dühösek leszünk arra. Van azonban egy olyan lehetõségünk is. hogy elmenekülne. a negatív minta agresszív cselekedetét felhasználhatjuk egy jó cél érdekében. A pulyka pedig ahelyett. Amit az egyik nép fia sérelemként él meg. ezért komoly támadás szokta . Katonai szakértõk is sokat aggódtak amiatt. és a tömegkommunikációt. ezek közül már említettük a bûnbakképzést. jelezheti azt is. de a személyt nem. Mivel az agresszió nézése önmagában is fokozza az agressziót attól függetlenül. amennyiben a félreértéseket a feleknek idõben nem sikerül tisztázniuk. és sokkal nehezebb szétválasztani õket.E. minél többet csipkedik. Három kutya sokkal könnyebben ugrik össze. mert megvetjük õt. hogy gondolatainkba szeretnénk mélyedni. . a szemet-szemért kulturális értékrend. (Hall. annál inkább a földhöz lapul. A helyzet fordítottja is elõfordulhat. ha erre kérnek minket. de nagyon is jól fel tudjuk idézni. a Bobo-baba verését -.) A hallgatás például lehet sértés is. Egy ország háborús konfliktusa épp úgy. hogy a mintaadó szimpatikus-e vagy sem . hogy a viselkedést elítéljük. Az agresszivitást fokozó tényezõk Az agresszivitás fokozó tényezõk közül mindaz elmondható . amikor azt mondjuk. Végezetül fokozhatja bizonyos társadalmi strukturális funkciókból adódó kényszer is.E. hogy valami bajunk van. avagy bennünk az agresszíven viselkedõ személy iránt elõzetesen már egy pozitív attitûd alakult ki.például ha a gyerek viselkedik nemkívánatosan általában a szülõ is ezt teszi -.1992. úgy nem gyakoroljuk cselekvését. Hall. mint kettõt. Ez az egyensúlyelméletek logikáját követõ reakciólehetõség.T.Amennyiben a mintát elítéljük. Fokozza a kulturális vagy a történelmi kényszer. amit az elõzõekben elmondtunk. Vagy az agresszió elutasításával meggyûlöljük példaképünket. Ezért is hozták létre a forró drótot. vagy vonzónak ítéljük meg viselkedését is.

a kísérleti személynek a következõ gombot kellett megnyomnia. ha már elõzetesen is az agresszivitás a szándékunk. hogy a kemény intézkedések meghoznák a kívánt hatást. amelyikben sok az agresszív megnyilvánulás. hogy ki fogja vállalni a felelõsséget. Akkor is ezt kellett tennie. melybõl a kísérleti személy valóban azt hihette. ahol is a teniszütõ kevésbé váltott ki agressziót. 221. Aronson ezt úgy fogalmazza meg. hogy õ . Erre vonatkozóan is végeztek kísérletet. könyveket bûnözõk egy az egyben leutánoztak. hogy például maga a tömeg. melyben a szociálpszichológusok agresszív viselkedésre tudták rávenni a kisérleti személyeket. Az alanyoknak azt mondták. hogy segít nekünk felmérni. A beépített kísérletvezetõk álsorsolás után a kísérleti személyt egy olyan szobába vezették. Az agresszióküszöb emelkedése ugyanis egy idõ után kimeríti a figyelemfelkeltés lehetõségeit. aki ilyenkor azt válaszolta neki: "Ön elvállalta.) Különösen magas a korreláció a nyolc éves gyerekeknél (Eron-Huesmann. hogy az agresszió évtizedei után.21O. s amellyel azt igazolták. amely ha helytelen volt.) Azt is tudjuk. amelybõl az agresszióra lehet asszociálni.l. A kísérletvezetõ azt felelte. Külön vizsgálatokat végeztek arra vonatkozóan is. hogy agresszív hajlandóságaink összefüggésben állhatnak konformitásunkkal is. amely egyre magasabb áramütést mért a képzelt áldozatra. szituáció vagy a cselekvésben résztvevõk számára valamilyen egyértelmû utalás. Mindez a tömegkommunikáció fokozottabb ellenõrzésére buzdíthat. hogy a televíziót sokat nézõ emberek szignifikánsan több erõszakot. miközben a legnézettebb sorozatok . Amikor a magnóról megszólalt a könyörgés.érni a televíziót a szociálpszichológusok részérõl. Elképzelhetõ. hogy nagy fájdalmakat okoz. s kortárscsoportjában is csak akkor választ toleránsabbat. Nem feltétlenül követi a fiatal a hagyományos felnõtt mintákat. Mummendey. hogy a puska ravasza is meghúzhatja az ember ujját. hogy a producerek tévednek. hogy mivel lehet javítani a tanulás eredményességét. ha benne az ilyen értékek már interiorizálódtak. A figyelemfelkeltésre koncentráló adók.(részlertesebben ld.nem is az akciófilmek kategóriájából kerülnek ki. Több bizonyíték is utal arra.(Aronson.l. a kísérleti személy a kísérlet vezetõjéhez fordult. Reménykedni lehet viszont abban. ha a másik véletlenül meghal. mint amilyennel a Monthy Python produkciókban találkozhatunk. most már nem hagyhatja abba.mint például a Dallas . Arra is elvégeztek kísérleteket.) Érdemes felidézni Milgram híres kísérletét. mint a puska jelenléte. és csak egy olyan abszurd humorban képes továbbfunkcionálni. a zaj.1995. hogy ezek a küsõ tényezõk önmagukban csak akkor növelik az agressziót. Általában azt találták a kutatók. A. Az agressziót fokozhatja még egy olyan tárgy. hogy a “tanulók” büntetés hatására történõ eredményességét fogják vizsgálni. s hogy a másik fél ki akar szállni.) Az is fokozza az agressziót. vagy a meleg mennyire agresszió fokozó. mint amennyi a valóságban valójában megtörténik. ha egyáltalán nem jött válasz. mert az agresszió ábrázolása nélkül is lehet magas nézettséget elérni. hogy bizonyos filmeket. az agressziónak legkülönbözõbb válfajaival bombázzák a nézõket. ahonnan vélt áramütéseket adhatott a másik szobába került embernek. A televízióadók és a szociálpszichológusok vitájában a sajtószabadság és a mûvészi szabadság felemlegetése általában patthelyzetet eredményez. több bûntényt képzelnek el. ha olyan csoportot választunk példaképünknek.198O.(Aronson1992. Valójában az sem biztos." Ekkor rendszerint azt kérdezték. hogy az erõszakos filmeket nézõ fiúk a kontrollcsoporthoz képest erõszakosabban viselkedtek egymással a filmek megnézése után. újabb békésebb évek következnek. Minden egyes kérdésre fejhallgatón jött a válasz. melyek a '7O-es évekkel indultak a hippimozgalmak lecsengésével. A vonatkoztatási csoport kiválasztása nagymértékben függ a szocializálódástól.

Egy másik igen híres kísérlet az agresszió elõidézésében szintén a helyzet hatalmát hangsúlyozza. hogy a szankciókkal való fenyegetést is beleértve jóformán minden szociálpszichológiai feltétel adott egy háborúban az agresszió elkövetésére. hogy az erõsebbekbõl lettek a felügyelõk. és erõsebbeknek látták az egyébként ugyanolyan magas és erõs õröket. hogy nem erõszakoskodhatnak. egyre durvábbak voltak. Annak ellenére azonban. Nyilvánvaló. ha szándékosan mellélövünk. egyre többet erõszakoskodtak. akirõl elhihetjük.vállal minden felelõsséget. Mindebbõl Milgram az agresszió fokozására két következtetést vont le. így a katonák nyugodt lelkiismerettel harcoltak. hanem a mezõre. hiszen a kísérleti személyek egyébként minden szempontból átlagos. hogy nem az egyénben. õk mindenért vállalják a felelõsséget. Philip Zimbardo egészséges fõiskolásokkal végezte a kísérletet. sõt átlag fölötti mûveltséggel rendelkezõ fiatalemberek voltak. A szociálpszichológiai kísérletekbõl azonban az derül ki. Az elitéltek magasabbaknak. hogy az elitélteket egymással szexuális játékokra kényszerítették. s a gumibottal való érintés szimbolizálja azt. mert idegösszeroppanást kapott. A tisztek azt mondták. Természetesen a katonai szituáció az erõszak fokozásának legszélsõségesebb esete. Az agresszió csökkentésérõl szóló elméletek . hogy az õrök kiválasztása úgy történt. azaz azt hihette. Valami hasonló szociálpszichológiai reakció figyelhetõ meg a második világháború fasiszta Németországában is. A kísérleti személyek kétharmada végig csinálta a kísérletet. amikor valaki "véletlenül" nem a falura dobta le a bombát. Már a második naptól fogva volt akit el kellett engedni. ha nem teljesítjük a parancsot. a másik. Az elitéleteknek nem mondtak semmit. hogy fokozza. vagy egy nemzetet reprezentáló katonatiszt. hogy az agressziót fokozza. Ez is egyfajta menekülés a szituáció elõl. Az õröknek megmondták. hogy egy katonát hadbíróság elé lehet állítani. csak azt. a lövészárokban mellettünk lévõ bajtársunk ugyanis azt hiheti. pedig ilyesmirõl szó sem volt. a "parancsra tettem". tudunk olyan példákat. Ilyen lehet egy fehér köpenyes magas presztízsû egyetemen dolgozó kutató. A nünbergi perben is igen gyakori védekezõ érv volt. hogy a felelõsséget átvállalhatja tõlünk. beleértve még azt is. hanem magában a helyzetben kell keresnünk az erõszak kiváltásának forrását. etikailag nem kielégítõ megoldás az sem. Utóbb az elitéltek azt is mondták. Egy hét után abba kellett hagyni a kísérletet. Az egyik. hogy megütnek egy rabot. hogy az erõszak fokozásához a szankcióval való fenyegetõzés nem is igen szükséges. Véletlenszerûen egyik részükbõl õrök. s lehetõleg olyan személytõl. hogy a parancsot maradéktalanul teljesítettük. ha nem látjuk az áldozatot. Megjegyezzük azonban. hogy valóban megölt egy villamosszékben valakit. ha annak megtételére parancsot kapunk. másik részükbõl elitéltek lettek. mert az õrök miután levertek egy lázadást. hogy egy kísérletben vesznek részt. A kísérletben azt próbálták meg megérteni a szociálpszichológusok.

amely a katarzis-elv létjogosultságát bizonyítja. Az erõszakos minták száma pedig úgy tûnik jobban fokozza a másnak ártani akaró agressziót. amely jól mérhetõ. Egy focimeccsrõl távozó tömegnek is a katarzis-elv nevében kevésbé kéne agresszívnek lennie. hogy a feszültségek elintézési módjában a háborús országok több erõszakos mintával szolgálnak. hogy a kiélés nem csökkenti az agressziót. a cselekvés elindul. amelyek kimaradtak a háborúból. hogy ennek épp az ellenkezõje az igaz. mert az indulatok mennyisége sem állandó. Legjobban akkor nyugszunk meg. feltehetõen azért.113-116.ahogy azt már képletünknél is láttuk -. hogy bekövetkezzék. Ilyenkor agressziónkat átvisszük valahova máshová. Azoknál a diákoknál. Ezek után a diáknak lehetõséget adtak arra. hogy az agressziónkat pozitívan éljük ki. ha azt büntethetjük meg. igen sok értékes dolog köszönheti születését az agresszivitás prsoszociális viselkedésbe fordulásának. és ez az. Megtehetné. Világos azonban. s a hibát csak akkor követjük el . de az is lehet.vallja ma már minden szakember -. hogy kollégái kifúrásával próbál válaszolni a frusztrációra. tehát ha az indulatok mennyiségét állandónak vesszük. lelki egyensúlyunkat az szolgálja. ha azt minél inkább kiélhetjük. míg kollégái hitetlenkedésükkel kellõ mértékben fel nem dühítik. a motiváció nem elegendõ a cselekvéshez. hogy fokozni fogja munkatempóját. még egy keveset foglalkoznunk kell a katarzis-elmélet cáfolatával is.Az egyik legrégibb elmélet a katarzis-elvbõl fakad. mint amennyivel csökkenti a katarzis elv. Gondoljunk például egy tudósra. Mielõtt példáinkból kibontanánk a nemkívánatos agresszió csökkentésének lehetõségeit. ahol csak az égõ gyulladt ki. hogy visszabüntesse a tanárt. A tanár azt mondta. Izgatottabb állapotunkban ugyanis tenyerünk izzad. Sok esetben . E szerint megnyugszunk. A diák láthatta a tanár összerándulását. és azzal is frusztrálta õket. Bizonyos igazságtartalommal azonban rendelkezik a katarzis-elv. a kísérletvezetõ azonban nem adott rá elég idõt. (Ranschburg.) Ebben a kísérletben a diákoknak egy feladatot kellett megoldaniuk.1995. hogy a háborúban résztvetteknél a háború befejezése után is jóval több bûncselekmény volt megfigyelhetõ. a tenyerükben mért áramerõsség nem csökkent. s amennyiben õ nem találja el. akik büntethettek a frusztrálásuk után. és azt találták. E szerint az agresszió kiélése nem csökkenti. Továbbra is csupán a katarzis-elmélet pedagógiai továbbgondolásának cáfolatára van szükség. akitõl a frusztráció származik. Épp arra van lehetõségünk. ha kiélhetjük felgyülemlett indulatainkat. Ranschburg Jenõ végzett egy kísérletet. Úgy gondolom. aki mindaddig nem kezd bele kísérleteibe. hanem fokozza az agressziót. de tudjuk. Egyik esetben a gomb megnyomására a tanárra kötött elektródán keresztül egy kis áramütés volt adható. ha az elvet a pedagógia szolgálatába próbáljuk állítani. Az agresszió-átvitel történhet emberre. A gondolatmenetben mindössze egy dolog tartható tévedésnek. vagyis nem nyugodtak meg. A kontrollcsoportnál a gombnyomás csak egy égõt gyújtott fel. a diák megnyomhat egy gombot. Azok a diákok. sokkal inkább megnyugodtak. és ezen kívül magasabb áramerõsséget is produkál. vagy valamilyen tevékenységbe. A nyugodtság mértékét a diákok tenyerére csatolt áramerõsség méréssel is tesztelték. de ha az agresszió mértéke kellõ szintûvé válik. Erre azonban nincs mindig lehetõségünk. . a diák nem elég ügyes a feladat megoldásához. Háborús országok bûnügyi statisztikáját hasonlították össze olyan országokéval. A katarzis elméletbõl ennek ellenkezõje kellett volna.l. s ez szocializációval és önneveléssel érhetõ el. hogy azt mondta. hogy a diák gondoljon egy számra egy és tíz között.

hogy a viselkedést nem azért kerüli el. A bosszúállás is csak akkor csökkenti rövid távon az agressziót. A katarzis-elméletbõl fakadó pedagógiai tanácsot az agresszió kiélésére tehát cáfolhatjuk a kognitív disszonancia elmélet segítségével is. Mindebbõl az következik. mert kiderült. Például a diáknak lehetõsége van arra. Abban az esetben. hogy véleménye hangoztatása után több diák megsérül. De milyen mértékû legyen a büntetés? A büntetéssel kapcsolatos második kérdés az erõs vagy gyenge büntetés kívánatossága. ha a diákoknak mindig lehetõségük lenne arra. hogy a büntetés elmaradása pedig megerõsíti az agressziót. Az aránytalanul nagy büntetéssel nevelõ szülõ gyereke két ok miatt is agresszív lehet. bûntudatot érezhetett. voltaképp növeli az agresszió feszültségét. amelyik mellett a felnõtt elõször jelen volt. mint amilyen a sérelem volt. hogy amikor megtehetjük. Például az egyetemista tüntetõket nem szívelõ felnõtt olyan szituációba kerül. mint az. amikor az agresszíven viselkedõ gyermekek mellett nem volt felnõtt. hogy az talán nem ijeszt el a negatív agressziótól. az áldozat ellen újabb agressziót fogunk elkövetni. Megfelelõ mértékû büntetés esetén . Ez ugyanis a frusztrációtól való megszabadulás egyetlen járható útját mélyítené el. amikor a bosszú jóval nagyobb.) Ebben az esetben a következõ logikát követhetjük. hogy az õt ért sérelem után a tanárt kirúgják az állásából. míg abban az esetben. az erkölcsi világképe nem internalizálódik.o. mert azzal megerõsítjük. Ezt úgy is csökkenthetjük. sõt akár néhány meg is hal. mert õ sem ért vele egyet. és saját magát nevelhette le a viselkedés másodszori gyakorlásáról. Hosszú távon viszont a bosszú. amikor nem volt mellette felnõtt.(Ranschburg 1995. Az enyhe büntetéssel az a probléma. leggyakrabban az önigazoló mechanizmus lép érvénybe.Nem igazán lenne okos dolog. Disszonancia ott lép fel.L.(Festinger. amelybõl az is sejthetõ. 1957. ez pedig a bosszú.) Az agresszíven viselkedõ gyermekek jelenlétében egy felnõtt nem csinált semmit. hogy kirúgták. míg a túl szigorú büntetésnél a büntetett azt mondja magának.amely mindig egyéntõl és szituációtól függ van csak arra lehetõség. Az agresszió csökkentésének pedagógiai kérdése a büntetés. A fentieknek a dehumanizáció voltaképp a legszélsõségesebb formája. mint a minket ért sérelem. hogy a büntetés a felnõttek esetében sem könnyen szocializál. Egyrészt. de az is sejthetõ. hogy az õket érõ sérelmet megtorolják. A hallgatás ugyanis beleegyezés. hogy a diák megérdemelte hogy belelõttek. hogy a nem kívánatos viselkedést nem szabad szó nélkül hagynunk. hogy a gyerek egy idõ után magáénak vallja a kívánatos értéket. hogy megmagyarázzuk magunknak. hogy a büntetés jóval nagyobb. Bûnözõket engedtek el büntetésük letöltése elõtt. a tanár megérdemelte. A folyamat során a támadás célpontja iránt érzett ellenérzéseink felerõsödnek. ha arányban áll a sérelem nagyságával. csak újabb agressziót szül. hogy a büntetés mivel frusztrál. A láger õrei általában meggyõzték magukat arról. hogy . mert nem éri meg a kockázatot. másrészt mert a látott és utánozható minta valójában maga a szülõi erõszak. amelyik mellett nem. és így megerõsödik a viselkedés. a gyerek ezt viselkedésének megerõsítéseként értelmezhette. hanem azért. 111. Aronson ír le egy esetet. Szignifikánsan nagyobb mértékben viselkedett agresszíven a hasonló szituációban az a gyermek. hiszen amúgy is rossz ember volt. hogy az áldozat sokkal bûnösebb. mint elõzõleg gondoltuk. mint tudjuk. hogy a láger lakói valójában nem is emberek. és ez fokozza annak a valószínûségét. Az eddigiek alapján már világos. Ez utóbbi igazolására Siegel és Kohn 1959-ben végzett kísérletét idéznénk. mert a cselekedetei. Ez a szituáció volt összehasonlítva azzal. Ilyenkor az embernek meg kell gyõzni magát arról.

amennyiben a kultúra része. s akik úgy is gondolhatták. hogy pozitív cselekvésbe torkolljon igen fontos. hanem attól. akiket elõbb kiengedtek. mind az egyéni élet szintjén arra ad lehetõséget. Az agresszor helyes mértékû büntetése. A jó példák jelenléte mind társadalmi szinten . Ilyen például az öngyilkosság. századunk végén a jelentéktelenségtõl rettegünk a legjobban. amely egyébként az állatvilágban igen ritka. De az is lehet. hogy a bûnbak magához vonzza az emberek figyelmét. hogy felhívja magára a figyelmet. Úgy tûnik. hogy meg kéne változniuk. Ez egyrészt megerõsítheti a társadalom vagy a gyerek értékeit a jóról és a rosszról. -. hogy feszültségeit milyen módon vezetheti le. De konform viselkedés lehet egy tömegjelenség is. hogy a többi állattal ellentétben a macska mégis csak sejt valamit az egér hangulatából. Az is lehet vonzó. de nem feltétlenül. voltaképp eléri amit akart. A frusztrációra lehet ez egy megoldási modell. hogy a frusztrált helyzetbe. amikor a gyerek azért rosszalkodik. és az agresszió modelljének megbüntetése azonban alighanem nélkülözhetetlen az agresszió csökkentésére. Ezek az emberek jóval kevésbé estek vissza késõbb. Elképzelhetõ. úgy tûnik jobban megtörtént az internalizáció. Amikor megkapja a büntetést. Hasonló ez ahhoz a jelenséghez. mint azoknál. Magyarország magas öngyilkossági statisztikája nem utolsó sorban a frusztráció megoldásának jó példáinak hiányából fakad. például egy lincselésben való részvétel. Nem árt azonban. hogy legközelebb majd jobban vigyáznak. Sokkal hálásabb az alternatív viselkedésminták jutalmazása. amikor játszik vele. A negatív agressziónak egyik legjobb csökkentési módja az empátia fejlesztése. A figyelemfelkeltési vágy az alternatív viselkedésmintákon keresztül is kiélésre kerülhet. miközben a bûnbak viselkedése igen imponálónak tûnik a számunkra. ahhoz azonban. az individualitást elnyomó hatalomtól félünk. és az is bizonyított. önszervezõdés stb. hogy ne kapják el õket. erkölcsi magasrendûségként. hogy a negatív agresszív megnyilvánulások ne váljanak konform viselkedéssé. de társadalmi módszer az agresszió modelljének megbüntetése. mint a század elején. akiknek le kellett ülniük az egész büntetésüket.nem biztosítottak nekik megfelelõ védelmet. Vagyis azoknál. ha tudjuk. Amennyiben a cél a figyelemfelkeltés. hogy az empátia és az agresszivitás között negatív korreláció van. A másik ember érzelemvilágába való behelyezkedés fejleszthetõ. de azt már kevésbé gondolták. és épp az efölött érzett öröme váltja ki belõle e "szórakozás" magasabb fokát. Az öngyilkosság feltüntethetõ nemes cselekedetként is. s igen fontos. A frusztrációnak nem szükséges negatív agresszióban kitörnie. a büntetés akár jutalomként is átélhetõ. egyik sem királyi út. Ilyen szituációban negatív hõsnek is jobb lenni. bátorságként. hogy ne erõsödjék meg a deviáns viselkedés önjutalmazó aspektusa. Egy macska feltehetõen nem érez empátiát az egérrel szemben. Nála az empátia teljes hiánya olyan kegyetlenségben nyilvánul meg. mint azok. hogy a szocializáció során megtanulja az ember. akik letöltötték a büntetésüket. a megszégyenített helyzetbe nem akarunk belekerülni. Nem az autoriter. Az agresszió csökkentésére gyakori pedagógiai. szponzorálás. . hogy a kutya sem törõdik velünk.adakozás.

s ez több mint háromszáz év. Ebbõl a szempontból az embereknél is hasonló a helyzet. Feltételezhetõ. amit azonban önmaguk ellen fordítanak. feltehetõen egy állandó. Az állatvilágban. ahol a nõstények igen különböznek a hímektõl. Lehetne éppenséggel egy másik környezetben kapcsolatorientált. igen jól tudunk alkalmazni az ott gyakorolt agressziós mintákhoz. hogy állandó szelekció történik az agresszívebb gének javára. hogy õ maga is már fiatal korában vagy balesetet szenved. s az embereknél is egy normális eloszlást követ. mert a többiek nem lesznek hajlandóak játszani vele. hiszen például veszélyszükségletét kiélheti hegymászásban. Az igen agresszív egyén lehet. az egész emberiségre kiterjedõ genetikai agresszió és frusztráció tûrõ eloszlással van dolgunk. így néhány törzsi társadalomtól eltekintve . Egy genetikai változás legalább tíz-tizenkét generációt igényel. hamarosan magára marad. és csökken annak a példánynak a túlélési valószínûsége. Az egyén akkor szenved. ha csupa melankolikus alkatú gyerek közé kerül. Arra is van mindig mód. Az amerikai statisztikák azt mutatják. Egy-egy háború nem tud változtatni ezen az eloszláson.amelyekben találhatóak is rendkívül békések és harcosak -. és agresszióját is maga ellen fordíthatja. hogy õ más. a kulturális változatosság miatt. Ebbõl arra gondolhatunk. hogy az agresszió pozitív és negatív oldalra bontását a szociálpszichológiának is mindinkább magáénak kell vallania. A kultúrák azonban ennél általában gyorsabban változnak. feltételezhetõen állandó. hogy vagy rablónak vagy pandúrnak szegõdjön. Hamarosan érezni fogja. vagy más kockázatos sportban. mint azok. kifelé forduló. de a legvalószínûbb az. hogy sok kárt okoz a környezetében. vagy áldozat lesz. verekedésre. mégiscsak felgyülemlik bennük az agresszió. Valószínûnek tartható azonban. küzdelmekre fogékony kisgyerek is. Valójában a szelekció nem fokozza a végletekig az agressziót. amit azonban igen nehéz bizonyítani. amennyiben egyáltalán van ilyen. a hímek között állandó dominanciaküzdelem van. hogy bármilyen típusú kultúrába is születünk. amelyik nem tud uralkodni magán. Az agresszió eloszlása kérdésében is könnyen szembekerül egymással a szociobiológia és a szociálpszichológia. Itt egy meghatározott mennyiségû frusztráció tûréssel kell számolnunk. hiszen az agresszivitás idegbetegségbe csap át. Az agresszív gének eloszlása. Megoldhatatlan helyzetbe kerülhet viszont az átlagosnál kisebb agresszióval rendelkezõ. A frusztráció tûrés és az agresszióra való hajlandóság részben öröklött is. hogy az agresszió fõ kiváltó tényezõje a frusztráció. tehát ott. ilyenkor magába fordul. akik fegyvert viselnek. Másrészt azonban azt is láttuk. akik nem. ha agresszív világba csöppen.(Általában azonban a kis agresszióval rendelkezõ emberek már eleve introvertáltak) Mivel maga a helyzet frusztrálja õket. emiatt kisebbségi érzése lesz. hogy sokkal nagyobb valószínûséggel halnak meg erõszakos halállal azok. ha az õ habitusaitól lényegesen eltérõ közegbe kerül.Az agresszió eloszlása Az ember ingerküszöbe igen tág határok között mozog az agressziót illetõen. Fordított esetben is elõfordulhat hasonló mechanizmus. Az eleven. Kevésbé problematikus a szelíd világba csöppent agresszív személyiség esete. ami az egyénekben már különbözõ mértékû. Az agresszivitás eloszlása tehát úgy véljük igen sokáig tartó evolúciós fejlõdés eredménye. láttuk. hogy a frusztráció kiélésére lehetõség van a katarzis-elmélet alapján agresszióval és agresszió átvitellel. míg az . különösen a dimorf alakú fajoknál. mint a többiek.

míg a szociobiológiának sem az agresszív gének eloszlásáról szóló kiindulópontját. E. Morris. Gonodolat. 347. Mire szolgálnak az érdemtelen szegéyek? Esély 1992/3. Európa Kiadó. E.R. A társadalmi munkamegosztásról. KJK. Rejtett dimenziók.H.A. A csupasz majom. Hall.l. 1992.-Huesmann. o. 1963. Hauck. Gondolat 1987. Szociálpszichológia KJK.J. Budapest 1986. A Theory of Cognitive Dissonance. Bandura-Walters Social Learning and Personality Development. Stanford. MTA Szociológiai Kutató Intézet. Fõ a nyugalom: Hogyan küzdjük le frusztrációnkat és dühünket? Park Kiadó.In:Annals of the New York Academy of Sciences. Irodalom Aronson.T. Eron. 1980. p. New York. 1995. E. Agresszív viselkedés.T. A társas lény. . 1957. Holt. 1992. Adolescent Agression and Television. Rinehart and Winston.L. 3-17. 1989. Mummendey.agresszió eloszlása tekintetében a szociálpszichológiának nem szükséges feladnia az ember alkalmazkodó képességének tételét. P. Durkheim. Stanford University Press. A génektõl a kultúráig. 1990.D. 1983. In: Hewstone-Strobe-Codol-Stephenson szerk. Konrad Lorenz Salamon király gyûrûje. Bereczkei. Cserépfalvi Kiadó. Festinger. 289-313. Gans. 319-331. L.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful