KAHLIL GIBRAN: A PRÓFÉTA

lmusztafa, a kiválasztott és a szeretett, aki önnön napjának hajnala volt, tizenkét esztendeig várakozott Orfalisz városában a hajójára, melynek vissza kellett térnie, hogy hazavigye őt a szigetre, ahol született. És a tizenkettedik esztendőben, az aratás hónapjának, Jelulnak hetedik napján felment a város falain kívül magasodó hegyre, és a tenger felé kémlelt, és a párán át látta, hogy közeledik a hajó. És szívének kapui kitárultak, és öröme messzire szállt a tenger fölött. És lehunyta szemét, és lelke csendjeiben imádkozott. Hanem ahogy leereszkedett a hegyről, szomorúság vett rajta erőt, és szívében ez a gondolat támadt: Hogyan menjek el békében, szomorúság nélkül? Bizony, szellemem sebesülése nékül ezt a várost el nem hagyhatom. Hosszú napokat töltöttem el fájdalomban falai között, és hosszú éjszakákat magányosan; és ugyan ki távozhatnék fájdalmának s magányosságának színteréről bánat nélkül? Szellemem túl sok cserepét szórtam szét ezeken az utcákon, vágyaimnak túl sok gyermeke kóborol mezítelen e dombok között, s én terhek és kínok nélkül tőlük el nem szakadhatok. A mai napon nem ruhadarabot vetek el magamtól, hanem bőrt, melyet saját kezemmel szakítok le. Nem is gondolat, amit magam mögött hagyok, hanem szív, melyet éhség és szomjúság édesített meg. És mégsem vesztegelhetek tovább. A tenger, mely mindent magához szólít, szólít most engem is, fel kell a hajóra szállnom. Mert maradnom, bár az órák elhamvadnak az éjszakában, egy volna azzal, hogy megfagyok, kristállyá válok, és a sár magához köt. Örömmel vinnék magammal mindent, ami itt van. De hogyan tehetném? A hang nem viheti magával a nyelvet és az ajkat, melyről szárnyra kelt. Az étert egyedül kell felkutatnia.

A

És egyedül, fészke nélkül száll a sas is a nap felé. Most, midőn leért a hegy lábához, a tenger felé fordult, és látta, hogy hajója a kikötő felé közelít, s fedélzetén a tengerészeket, honfitársait. És lelke feléjük kiáltott, és így szólt: Ősanyám fiai, hullámok meglovagolói, Mily sokszor hajóztatok álmaimban. És most eljöttetek ébrenlétemben is, amely egy mélyebb álom. Készen állok az indulásra, s lelkesültségem felvont vitorlákkal várja a szelet. Csak egyetlen lélegzetet veszek még ebből a nyugodt levegőből, csak egyetlen pillantást vetek még hátra, És aztán közétek állok, hajós a hajósok közé. Te pedig, hatalmas tenger, alvó anya, Aki magad vagy a szabadság és a béke pataknak és folyamnak Még egyetlen kanyart tesz csupán e folyó, csak egyet csobban még medrében, S aztán megtérek hozzád, határtalan csepp a határtalan óceánba. És miközben lépdelt, azt látta, hogy férfiak és nők a távolban elhagyják földjeiket s a szőlőskerteket, és sietve indulnak a városkapuk felé. És hallotta, hogy az ő nevét mondják, és mezőről mezőre száll a hír, hogy hajója befutott. És így szólt önmagához: Legyen-e az elválás napja a gyülekezés napjává? Kimondassék-e, hogy alkonyom valójában hajnalt jelent nekem? És mit adjak annak, aki ekéjét a barázda felében hagyta, vagy annak, ki miattam leállította a szőlőprés kerekét? Váljék-e szívem bő termésű telt fává, hogy gyümölcseit összeszedve átadhassam nekik? Áradjanak-e vágyaim forrásként, hogy poharaikat teletöltsem vele? Lant vagyok-e, melynek húrjait a mindenható keze megérintheti, vagy talán fuvola, melyen lélegzete áthalad? 1

Én a csöndeket kutattam, és vajon leltem-e olyan kincset a csöndekben, melyet most bízvást szétoszthatnék? Ha e nap az én aratásom napja, vajon hol vetettem el a magot, és vajon melyik, elfeledett évszakban? Ha valóban ez az az óra, mikor lámpásomat fölemelhetem, abban nem az én lángom lobog. Üres és sötét lesz a lámpa, melyet fölemelek, És az éjszaka őre tölti meg majd olajjal, és a lángot is ő lobbantja fel. Mindezeket szavakkal mondta el. De szívében sok minden maradt kimondatlanul. Mert mélyebb titkát ő maga sem foglalhatta szóba. És mikor belépett a városba, minden ember elébe jött, és mind kiáltozott, mintha egyetlen hang szólott volna. És előléptek a város elöljárói, és mondták: Ne menj el mitőlünk. Holdtölte voltál a mi éjszakánkban, és ifjúságod adott nekünk álmodni való álmokat. Nem vagy te idegen miközöttünk, sem vendég nem vagy, hanem a mi fiunk, akit szeretünk. Ne engedd, hogy szemünk éhezzék orcád látására. És a papok és a papnők így beszéltek hozzá: Ne válasszanak el tőlünk most a tenger hullámai, ne váljanak az évek, melyeket köztünk töltöttél, puszta emlékké. Szellemként jártál köztünk, és árnyékod fény volt az arcunkon. Nagyon szerettünk téged. De szeretetünk nem szólalt meg, és fátyol takarta azt. De most hangosan kiált hozzád, és leplezetlenül áll előtted. Hiszen mindig is így volt ez: a szeretet nem ismeri fel önnön mélységét, míg az elválás órája el nem következik. És előléptek mások is, és könyörögtek neki. De ő nem válaszolt. Csupán fejét hajtotta le, s akik közel álltak hozzá, látták, hogy mellére könnycseppek hullanak. És ő meg az emberek a templom előtti nagy térre mentek el.

És a szentélyből előlépett egy asszony, kinek Almitra volt a neve. És papnő volt. És Almusztafa túláradó gyengédséggel nézett reá, mert Almitra volt az első, aki fölkereste őt, és hitt benne, amikor még csupán egy napja tartózkodott a városukban. És az asszony köszöntötte őt, mondván: Isten prófétája, te, aki a legvégsőt keresed, hosszú idő óta kémlelted a messzeséget hajód után. És hajód most megérkezett, itt az idő, hogy útra kelj. Mély vágy él benned emlékeid földje iránt, ahol leghőbb vágyaid lakoznak; a mi szeretetünk meg nem fog kötni téged, sem a mi ragaszkodásunk vissza nem tart. Mégis azt kérjük tőled, mielőtt távozol, beszélj hozzánk, és mondd el nékünk az igazságot. És mi továbbadjuk azt gyermekeinknek, és ők az ő gyermekeiknek, és így nem vész majd el soha. Magányosságodban őrködtél napjaink felett, és álombeli sírásunkat is ébren figyelted. Most tehát mutass meg bennünket önmagunknak, és mondd el mindazt, ami néked a születés és halál közöttiekről megmutattatott. És ő így felelt: Orfalisz népe, mi egyébről beszélhetnék én néktek, mint ami még most is lelkeitekben él? És akkor Almitra azt mondá: Beszélj nekünk a Szeretetről. És ő fölemelte fejét, és az emberekre nézett, és csöndesség szállott reájuk. Aztán fennszóval ezeket mondotta: Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt, Jóllehet minden útja nehéz és meredek. És mikor szárnyai átölelnek, engedjétek át néki magatokat, Jóllehet a belsejében rejlő kardok sebet ejthetnek rajtatok. És amikor szól hozzátok, higgyetek szavának, Jóllehet hangja összetörheti álmaitokat, miként az északi szél pusztává sepri a kertet. Mert amiként a szeretet koronával ékesít, azonképpen fog keresztre feszíteni is. Amiként növekedésteket segíti elő, 2

csupán önmagából. együtt lesztek. Töltsétek meg egymás serlegét. hogy megismerjétek szívetek titkait. Együtt lesztek akkor is. és nem birtokolható. s akkor Almitra szólott újra. de engedjetek egymásnak egyedüllétet. míg képlékennyé nem lesztek. É 3 . és nem vesz el semmit. és a szeretet vágyakat ébreszt. Daloljatok. és vigadjatok. És azután szent tüzére vet benneteket. Ezt teszi véletek a szeretet.azonképpen nyeseget is. De együttlétetekben legyenek távolságok. mondjátok azt: "Isten szívében lakom". Azonképpen száll le gyökereitekhez is. És ne gondoljátok. dalotok őt dicsérje. Amiként felszárnyal magasságotokba. mert a szeretet. Mert szíveteket csak az Élet keze fogadhatja be. ahol nevethettek. Adjátok át szíveteket. Mert a szeretetnek elég a szeretet. hogy szent kenyérré legyetek Isten szent lakomáján. Kínáljátok egymást kenyeretekből. de a szeretetből ne legyen kötelék: Legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partjai között. ajkatok azért mondjon imát. habár ugyanarra a dallamra rezdülnek. s e tudás által az Élet szívének egy darabjává váljatok. és elmentek a szeretet szérüjéről Az évszakok nélküli világba. Megkeleszt benneteket. És álljatok egymás mellett. Akkor jobb. Mester? És ő így válaszolt: Együtt születtetek. táncoljatok együtt. Mint a gabona kalászait. Fehérre őröl benneteket. és megrendíti őket a földhöz való kapaszkodásban. amikor a halál fehér szárnyai szétszórják napjaitokat. Hogy megismerjétek a túlságos gyengédség kínját. Hogy az est leszálltakor hálával menjetek haza. akit szerettek. Hogy hajnalban szárnyra kelt szívvel ébredjetek. és együtt is maradtok mindörökre. Megrostál benneteket. de ne őrizzétek egymás szívét. A szeretet nem vágyik egyébre. Miként a lant húrjai egyedül vannak. És hogy véreteket akarva. még az Isten csöndes emlékezetében is. A szeretet nem ad egyebet. de nem teljes szívből. és sírhattok is. mely az éjszakában zengi dalát. És a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik. és hálát adjatok az új napért. hogy mezítelenné váljatok. de ne igyatok egyazon serlegből. ha méltónak talál rá. hogy megszabadítson a pelyvától. legyenek ezek a ti vágyaitok: Hogy összeolvadjatok. és megsimogatja leggyengébb ágaitokat. Amikor szerettek. Hogy a szeretet megértése ejtsen sebet rajtatok. de egymáshoz ne túlontúl közel: Mert a templom oszlopai távol állanak egymástól. Hogy délben megpihenve a szeretet mámoráról elmélkedjetek. mint önmagát. S ha nyugovóra tértek. úgy gyűjt be benneteket magának. de minden könnyet nem sírhattok el. és azt mondá: És a Házasság. ne mondjátok: "Isten a szívemben lakik". A szeretet nem birtokol. derűsen hullassátok. De ha szerettek. hogy irányíthatjátok a szeretet útját. ha elföditek mezítelenségteket. Kicsépel benneteket. Bizony mondom. mely szeretetre virrad. Szeressétek egymást. És a mennyek szellői táncoljanak kettőtök között. de ne ugyanazt a cipót egyétek. maga irányítja majd a ti útjaitokat. s legyetek olyanná. mint beteljesíteni önmagát. Hanem ha félelmetekben a szeretetben csak a békét és az örömöt keresitek. mint a sebes patak.

nem birtokaitok. egyszer átadatik. s ezt az elismerés reményében teszik . Van-e. hogy élhessenek. Vannak. kkor így szólt egy gazdag ember: Beszélj nekünk az Adakozásról. ahová ti nem látogathattok el.e rejtett vágyuktól adományuk egészségtelenné válik. melyeket megőrizel. amit meg kell tartanod? Minden. de csak annak. És aki megérdemli. sem erényességet nem gyakorolnak ezáltal. Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása. és ez a kín az ő megkereszteltetésük. mint adakozni. mint ti vagytok. sem a tegnapban meg nem reked. hogy hátha holnap szükséged lesz reá. Az ilyenek keze által Isten szava szól. de jobb kéretlenül. Az íjász látja a célt a végtelenség útján. Mert az ő lelkük a holnap házában lakik. É És bár véletek vannak. amid van. aki megérdemli". de lelküknek nem. Vannak. Ők úgy adakoznak. Tehát adakozz ma. amijük van. kik örömmel adakoznak. Próbálhattok olyanná lenni. És vannak. legelődön a jószágok nem mondják ezt. sem örömöt nem keresnek. hogy nappala és éjjele legyen. és ez az öröm az ő jutalmuk. És ő így válaszolt: Keveset adsz. attól való féltedben. még álmaitokban sem. Ők azért adnak. Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai. az megérdemli. És ő így szólt: Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. kik keveset adakoznak a sokból. Mert mi a tulajdon: tárgyak. amikor a te tulajdonodból adsz. Mert az élet sem visszafelé nem halad. mint elveszni. ha kutad tele van. akiknek kevesük van. mely csontokat kapar el a nyomtalan homokban. akik adakoznak. 4 . Mert nekik saját gondolataik vannak. azt mondta: Beszélj nekünk a Gyermekekről. míg a szent városba tartó zarándokokat követi? És mi a szükségtől való félelem. és szemükből Ő mosolyog a földre. miként amott a völgyben a mirtusz a levegőbe leheli illatát. Mert Ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat. igazán akkor adakozol. és nem éreznek fájdalmat. s mind odaadják azt. és ő feszít meg benneteket minden erejével. hogy igyék az élet óceánjából. melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el. annak számára nagyobb öröm megkeresni az elfogadót. amely mozdulatlan. ha nem maga a szükség? A Hát a szomjúságtól való félelem. és az ő ládájuk sohasem üres.ugyan mit hoz a holnap a túlontúl elővigyázatos ebnek. hogy az adakozás ideje a te időd legyen. az minden egyebet is megérdemel tőled.s egy asszony. Gyakorta mondjátok: "Adnék én. És vannak. akik kínnal adakoznak. És akinek keze nyitva. Adhattok nekik szeretetet. aki mellére csecsemőt szorított. a megértéstől vezettetve. Jó adakozni. Általatok érkeznek. mert megtartani annyi. Gyümölcsös kertedben a fák. És a holnap . ha kérnek. de gondolataitokat nem adhatjátok. de ne próbáljátok őket olyanná tenni. Testüknek adhattok otthont. nem maga az olthatatlan szomjúság? Vannak. hogy megtöltse kelyhét a te kis csermelyedből is. de nem belőletek. ne örököseidé. Ti vagytok az íj. Amikor önmagadból adsz. Hiszen aki méltó arra. hogy nyiai sebesen és messzire szálljanak. kik hisznek az életben és az élet gazdagságában. És vannak. mint ők.

pedig annak anyja a szabad szívű föld.Mert a törvény. hogy kételkedsz a nagylelkűségben. . És ő azt mondá: Vajha élhetnétek a föld illatából. És mikor fogatokkal egy alma húsát szakítjátok fel. ami oda íratott. És az életet munkálkodással szeretni azt jelenti. melyet rátok szabtak. Inkább emelkedjetek fel együtt az adakozóval az adományon. hogy az emberek felfedjék keblüket. beteljesíttek egy darabkát a föld legmesszibb álmaiból. egy vendégfogadós szólalt meg: Beszélj nekünk az Evésről és Ivásról. mely méltósággal és büszke alázattal halad a végtelenség felé. a bizalom. fuvola vagy.Magvaid testemben élni fognak. s szomjotok oltására az újszülöttet anyja tejétől meg kell rabolnotok. És télen. legyen hát ez kegyes cselekedet. És szóljon egy dal az őszi napok emlékéért. örök hordóba töltetem.és valamennyien elfogadók vagytok ne vegyétek fel a hála terhét. magad méltó vagy-e adni. az én sorsom is elvégeztetik. mondván: Dolgoztok. szívetekben mondjátok neki: . mikor minden egyéb összhangzóan együtt énekel? Mindig azt hallottátok. amikor az álom megszületett. De én mondom néktek. elfogadók . kkor egy öreg ember. mely téged az én kezemre adott.Én magam is szőlőskert vagyok.És a te illatod lesz az én lehelletem. lesújt engem is. mondjátok szívetekben: . Hanem ha fájdalmatokban a születést csapásnak. nem vagy egyéb. igazán szeretitek az életet. a robot szerencsétlenség. . engem egy hatalmasabb kézre fog adni. Mikor megöltök egy állatot. A mondjátok szívetekben: . amikor borotokat kancsóba töltitek. . hogy meghitt ismerősötök az élet legbensőbb titka. hogy az élet adakozik az élet számára te pedig. Melyikőtök maradna süket és néma nádszál. ha dolgoztok.Ugyanaz a hatalom. mint elidegenedni az évszakoktól. Legyen asztalotok oltárrá. s gyümölcsöm a prés alá gyűjtetik.És mi lehet nagyobb jutalom. hogy semmi egyéb. aki adakozik. Ti pedig. hogy lépést tartsatok a földdel és a föld lelkével. hogy a munka átok. Mert dologtalannak lenni annyi. mely téged lesújt. melynek szívén áthaladva a múló percek susogása zenévé változik. . És amíg munkálkodtok. De mivel ölnötök kell. És ő válaszolt. melyen az erdő. s mezítelen méltósággal. mező tisztái és ártatlanjai áldozattá lesznek azért. ki adakozónak véled magad. megszégyenült büszkeséggel álljanak előtted? Nézd meg elébb. Amikor dolgozol. kkor egy szántóvető mondá: Beszélj nekünk a Munkáról. a test fenntartását a homlokotokra írt átoknak nevezitek. mint a bátorság.A te véred és az én vérem a nedv. Mert az igazság az. s miként a légi növények. . az adakozás eszközévé lenni.És holnapod bimbója szívemben fog kinyílni. akkor én azt válaszolom. amikor szőlőskertjeitekben a prés alá szüretelitek a fürtöket. mert igát raktok ezzel önmagatokra és arra is. és kilépni az élet menetéből. A 5 .És mint az új bor. mint tanú. leleplezzék büszkeségüket. Mert számon tartani adósságodat egyet jelent azzal. mint homlokotok verítéke moshatja el onnan azt. ami az emberben még tisztább és ártatlanabb. minden pohárért szóljon egy dal szívetekben. fénnyel táplálkozhatnátok. a szőlőskertért és a szőlőprésért is. amely a mennyország fáját táplálja. hogy ehessetek. És ősszel. azt a darabkát. a kegyelem. ami az elfogadással jár? Hát ki vagy te. .És együtt örvendezünk majd a múló időben. s atyja maga az Isten. mintha szárnyakon.

Ha pedig szeretettel dolgoztok. mely igaz orcáját mutatja. amit a megfáradtak mondottak. ha nincsen szeretet. Bizony. És ugyanazon kút. saját lelked lehelletével.És aki foglyul ejti a szivárványt. mely borotokat tartja. és látjátok majd. hanem csak utálattal. hogy a szálat a szívedből húzod. és meglátjátok. akit szeretsz. ugyanonnan való bánatotok is. hogy az élet sötétség. És tudni azt. hanem a bánat a hatalmasabb". Gyengédséggel vetni el a magot. ha nincsen tudás. De én azt mondom néktek. És ha utálattal sajtolod a szőlőt. nézzetek szívetekbe mélyen. amint ezt mondjátok. és örvendezve aratni. hogy aranyát s ezüstjét A 6 . egymással és Istennel. Vannak közöttetek. dalod süketté teszi az emberek fülét a nappal és az éjszaka hangjaira. hogy ami miatt sírtok. önmagatokat összefűzitek önmagatokkal. és mások azt: "Nem úgy van. nem azonos-e a fával. ha nincsen akarat. Együtt érkeznek. ismét nézzetek szívetekbe. akik azt mondják: "Az öröm hatalmasabb. amely az ember éhének csak felét mulasztja el. Hogyan is lehetne másképp? Minél mélyebb árkot hasít lényetekbe a bánat. hogy ahonnan örömetek származik. és az ember képmására vászonra fekteti. és alamizsnát kérsz azoktól. nemesebb. aki a szél szavát a saját szeretete által édesebb dallá teszi. hogy e kettő el nem választható.Aki a márványt faragja. És minden tudás hiábavaló. ha otthagyod munkádat. És énekelj bár úgy. mint a bánat". melyből kacagástok buzog fel. nem is álomban. mint az angyalok. És egyedül az nagyobb. Csak aki üres. ha nem szeretsz énekelni. akkor jobb. és leülsz a templom kapuja elé. De én azt mondom. nemegyszer volt már könnyekkel telve. akik örömmel munkálkodnak. az több. hanem a délidő túlontúl éber pillanataiban: a szél nem beszél ékesebben a hatalmas tölgyfához. melyet késsel vájtak üregessé? Amikor örvendeztek.Hallottátok azt is. kkor egy asszony azt mondta: Beszélj nekünk az Örömről és a Bánatról. Mert ha közönnyel sütöd a kenyeret. és ti fáradalmatokban visszhangozzátok. abban valaha örömöt leltetek. És én azt mondom. Hiszen a korsó. melynek szava lelketeket megnyugtatja. akit szeretsz. mint aki sarut készít a lábainkra. és figyelnek téged. mint aki a földet szántja. Amikor a kincstartó fölemel. annál több öröm befogadására lesztek képesek. hogy szeretettel dolgozni? Úgy szőni gyolcsot. mérlegként függtök öröm és bánat között. akit szeretsz. . Amikor bánkódtok. És mit jelent az. keserű kenyeret sütsz. hogy a másik az ágyadban aluszik. utálatod mérget párol a borba. az élet valóban sötétség. mintha az enné a gyümölcsöt. az mozdulatlan és kiegyensúlyozott. És ő így felelt: A ti örömetek maga a bánat. ha nincsen munka. hogy körülötted állnak mind az áldott halottak. Gyakran hallottalak benneteket. A munka a láthatóvá tett szeretet. mintha az lakna majd benne. és saját lelke képmását felleli a kőben. és minden munka üres. Szeretve építeni a házat. És minden akarat vak. mintha álmotokban beszélnétek: . és mikor egyikük magában ül veled asztalodnál. jusson eszedbe. mintha azt a gyolcsot az viselné majd. mint a fűszálak legkisebbikéhez. A magad képére alakítani mindent. nem égett-e meg maga is a fazekas kemencéjében? És a lant. És ha nem tudsz szeretettel munkálkodni.

nyűgnek és igának is érezhetitek őket. ablakai pedig a dalok és az éj csöndjei. Néhányan közületek azt mondják: "A mi ruháinkat az északi szél szőtte". melyek az elme csúcsai között feszülnek át? Van-e otthonotokban szépség. megvannak ezek a ti házaitokban? Vagy csupán kényelem van és a kényelem utáni vágy. nem juttok idomár kezére. mely a szívet a fából. Orfalisz lakói. mitek van ezekben a házakban? Mi az. hogy örömetek. Mert az élet lehellete a napfény. melyet a holtak emeltek az eleveneknek. nem hajtjátok le fejeteket. És ő válaszolt. nehogy falaitok megrepedjenek és leomoljanak. s ott előbb gazdává. Nem álmodik-e a házad? és álmában nem hagyja-e el a várost. hogy egymást szőlőskerteken át kereshessétek fel. és mint törékeny edényeket. amit erős ajtókkal óvtok? Van-e békétek. hogy az ajtókon áthaladjatok. ti nem estek csapdába. Csupán azért ringat benneteket álomba. és szigonnyal és korbáccsal nagyobb vágyaitok bábjaivá tesz benneteket. hegytetőre? Vajha tenyerembe gyűjthetném házaitokat. melynek kapuja a hajnali pára. semmint öltözéketeket. hogy a mennyezetbe ne ütődjék. Megnövekszik a nap fényében. és építhettek házat belül a város falain. és ruhátokban a föld illatával járjatok. kőből faragott tárgyaktól a szent hegyig vezeti? Mondjátok meg nekem. És mondjátok meg nékem. De szégyenkezés volt a nyüstje. A Habár a keze selyem. hogy az ágyatok mellett állva kacagjon a test méltóságán. És habár ruháitokban az illő szabadságot vélitek fellelni. A te házad a te nagyobbik tested. az mind az ég palotájában lakik. És ő ezt válaszolta: Sokat elfednek szépségetekből. és mondá: Beszélj nekünk a Házakról. És ez a félelem kitart még. mely vendégként lép a házba. Hanem ti. És bár pompás lesz és fenséges. Volnának a völgyek a ti útjaitok. nem lép-e át erdőbe. aki mindig távoli és magányos. Atyáitok félelmükben túlontúl közel gyűjtöttek össze benneteket. Házatok nem horgony lesz. Bizony mondom. az a csöndes akarat. a kényelem iránti vágy megöli a lélek szenvedélyét. hanem árboc. Gúnyt űz egészséges érzékeitekből. idomárrá válik. ám ami nem szép. ám a szíve vas. Üdvös volna. Ti nem fogjátok szárnyaitokat összezárni. és ezt mondotta: Építhettek elképzelt hajlékot a vadonban. az északi szél. nem fogtok félni a lélegzéstől. hanem szemhéj. el nem kerülhetitek. Hajlékotokat egy ideig falak választják el földjeitektől. az az alattomos dolog. kkor egy kőműves állott elő. úgy tér meg a bennetek lakozó vándor is. amely megmutatja erőtöket? Vannak-e emlékeitek. És én ezt felelem: Igen. bánatotok megemelkedjék avagy alászálljon. a tér gyermekei. De ez még nem lehet így. sem gátját vetni vágyaitoknak. ti nyugalmatokban nyugtalanok. Mert miként hazatértek szürkületkor. mely óvja a szemet.megmérje rajtatok. azt nem fedik el. és az élet tenyere a szél. és szétszórhatnám erdőn és mezőn. s vigyorogva kíséri a temetési menetet. pehelyágyba fekteti őket. Nem kriptákban fogtok lakozni. Mert ami bennetek határtalan. és inaitok elpuhulása a É 7 . Nem lesz csillogó bevonat. és álma nem álomtalan. házatok mégsem fogja titkotokat megtartani. és álomra szenderül az éj csöndességében. s a takács így szólt: Beszélj nekünk a Ruhákról. mely a sebet takarja. ha a nap és a szél inkább bőrötöket érintené. azok a fénylő ívek. majd kényúrrá válik? Úgy van. a zöld ösvények az utcák.

és a mércét. és ezt mondotta: Amikor lelketek vándorútra kél a széllel. vagy menj ki testvéreinkkel a tengerre. a fazekasokkal és azokkal. És most a bennetek lévő emberről fogok beszélni. Idézzétek meg a föld uralkodó szellemét. Mert a föld uralkodó szelleme nem alhat békén a szél hátán. sem a kígyó fészkében nem kutat. ami még nem ember. Makulátlan marad mindörökre. míg közületek a legutolsónak szüksége is ki nem elégíttetik. Magatokra s őrizetlen maradván akkor követhettek el gonosztettet mások ellen. . És mielőtt eltávoztok a piacról. Mint az óceán. aki a bűnt és a bűnhődést ismeri. ha tudjátok. És ha eljönnek az énekesek. kezeteket miként töltsétek meg. olyan a ti istenlényetek. É A 8 . A föld adományainak cseréjével lelitek meg a bőséget és megelégedést. a föld szereti mezítelen lábad érintését. és mondá: Beszélj nekünk a Bűnről és Bűnhődésről. Mert ők is gyümölcsöket és fűszerszámokat gyűjtenek. és ezt mondotta: A föld átengedi néktek gyümölcseit. félrevezetése? És ne feledd. És amikor nem lesznek többé tisztátalanok. De én azt mondom. s egy kalmár szólott: Beszélj nekünk az Eladásról és Vásárlásról. mintha nem közületek való volna. Mert nem a ti istenlényetek. hogy kereskedéstekben részt vegyenek az üres kezűek. hogy a szemérem pajzs. akik a fűszerszámokat összegyűjtik. és a szél szeret játszani a hajaddal. És ő válaszolt. csak azt emeli. ami ugyancsak mindegyikőtökben benne van. Ne feledd. mint mihozzánk. Az ilyen embernek mondjátok azt: . mint az elme nyűge. És mint a nap. A vakondok útjait nem ismeri. akinek szárnya van. és szentelje meg mérlegeiteket. és szükséget nem szenvedtek. olyan a ti istenlényetek. És ne tűrjétek el. aki betolakodott világotokba.Jöjj velünk a földekre. Amikor ti. az ő portékájukból is vásároljatok. hogy jelenjék meg közöttetek. szőlőskertek munkásai. ami ember. kkor a város egyik elöljárója állt elő.vetülék. Hanem torz törpe. Hanem ha a cserében nem szeretet és testvéri igazságosság van. Ám a ti istenlényetek nem egyedül lakik bennetek. mely értéket értékkel összevet. sem a ködben tévelygő törpe. földek. akik munkátokért csupán szavakkal fizetnek. és vesd ki hálódat. a táncosok és a fuvolajátékosok. És mint az éter. gondoskodjatok arról. hanem idegen. s így önmagatok ellen is. mi más lesz a szemérem. akkor egyeseket kapzsiságba. és sok van bennetek. aki gonoszat cselekedett. Gyakorta hallottalak benneteket úgy beszélni valakiről. a tengerek. hanem ő az. aki álmában kóborol a ködben. És ő válaszolt. És az elkövetett gonosztett miatt kell kopogtatnatok és egy ideig válasz nélkül várakoznotok az áldottak kapuja előtt. És mikor munkáját bevégezte. öltözteti és táplálja lelketeket.Mert a föld és a tenger hozzád ugyanoly bőkezű lesz. és amit elébetek hoznak. hogy senki se induljon útjára üres kézzel. Tehát a gonoszok és gyengék sem süllyedhetnek mélyebbre a legalacsonyabbnál. habár álmokból formáltatott is. Sok van még bennetek. másokat éhezésbe hajt. önnön ébredését keresve. mely megvéd a tisztátalanok tekintete ellen. a piacon találkoztok a takácsokkal. kacagott az erdőben. ami mindegyikőtökben benne van. hogy még a szentek és igazak sem emelkedhetnek fölébe a legmagasabbnak.

habár e szó soknak közületek nehéz terhet róhat szívére: A meggyilkolt nem ártatlan meggyilkoltatásában. aki vétett. hogy aki talpon maradt és aki elbukott. És ti. És hogy a templom szegletköve nem magasabb. de lelkében tolvaj? Milyen megtorlást rótok ki annak. a takács az egész szőttest megvizsgálja. s nemkülönben a szövőszéket is. És amikor a fekete szál elszakad. aki önnön törpe lényének éjszakája és önnön istenlényének napvilága között áll a félhomályban. Mert együtt állanak ők a nap orcája előtt. nézze meg lelkét annak is. És ott találja majd gyökereit a jónak és a rossznak. melyben elbotlott. de lelkében megöletett? Milyen vádat emeltek az ellen. és az emberek felébrednek rá. sem a jók a gonoszoktól. De maga is bosszús és kétségbeesett? És miként büntetitek azokat. akik érteni akarjátok az igazságot. egymással összefonódva a föld hallgatag szívében. bírák. és a gonosz fára fejszét emelne. aki cselekedeteiben csaló és elnyomó. És amikor egyikőtök elbukik. kik homokváraikat kitartással építik. kiknek igazságot kell tennetek. a bűnös gyakorta áldozata a sértettnek. és azt mondá: Hát a Törvények. mint a rossz cselekedet? Nem a megbánás-e az igazságtétel. Az igazak nem mentesek a gonoszok tetteitől. aki előtte járnak. s az ő lelkét is ugyanazon mértékkel mérje meg. miképpen a fekete szál és a fehér szál a szőttesben. Ha közületek bárki a házasságtörő asszonyt igazságtétel elé idézné. amelyet az alapokban a legalább raktak. Bizony mondom. és lábuk biztosabb. a mögötte haladókért bukik el. Ám miközben homokváraitokat építitek. mint az a kő. S még gyakrabban az elítélt viseli a terhet a bűntelenek és meg nem vádoltak helyett. hogyan tehetnétek ezt anélkül. akikben a bűntudat máris nagyobb. És aki megkorbácsoltatná azt. Azonképpen a gonosztevő sem cselekedheti a rosszat mindegyikőtök rejtett szándéka nélkül. ki testével ölt. Ám még nagyobb örömetek telik a megszegésükben. akit szolgálni öröm? És a bűntudatot mégsem róhatjátok ártatlanra. Egyetlen menetben haladtok istenlényetek felé. és önmagukba néznek.És miként egyetlen levél nem sárgulhat el az egész fa tudomása nélkül. akik gyorsabbak voltak. Hívatlanul tér be az az éjszaka közepén. és azokért bukik el. Mint az óceán partján játszadozó gyermekek. Igen. vizsgálja meg elébb a fa gyökereit. mester? És ő így válaszolt: Örömet leltek abban. 9 kkor megszólalt egy jogtudós. az óceán mind több homokot sodor a partra. nem tiszták a csalók üzelmeitől. hogy minden cselekedetet meg ne vizsgálnátok a napvilág fényében? Csak akkor fogjátok megérteni. sem a vétkes szívéről fel nem oldhatjátok. melyet annak keze mér ki. Tegye mérlegre a férj szívét is.a rablásban nem vétlen. aki ellen vétettek. hogy figyelmeztessen a kőre. Mily büntetést szabtok arra. A le. Az igazak nem választhatók szét az igaztalanoktól. És akit megraboltak. ugyanazon ember. hogy törvényeket fektettek . És ha közületek valaki az igaság nevében büntetne. És akiknek kezük fehér. aki testében becsületes. Ti vagytok az út és az utazók. a gyümölcsözőnek és a magtalannak. s aztán kacagva rombolják le azokat. És ezért. És ti. ám a követ el nem távolították.

és az árnyékot a földre rajzolni? De tinéktek. Bizony. a gondot magad választottad. mit jelenthetnek holmi földre rajzolt ábrák? Tinéktek. sem azáltal. Akárcsak a rabszolgák. mezítelenül és kötelékek nélkül fölébük emelkedel. ami az árnyékot vetíti. a valóságban e láncok legerősebbike. Igen. használjatok bár tengernyi vizet. de ki parancsolhatja meg a pacsirtának. és te mégis. akkor is. ha szabadságában nincs zsarnokság és büszkeségében nincs szégyenkezés? És ha egy gondot vetnél el magadtól. hogy ne énekeljen? s egy szónok azt mondta: Beszélj nekünk a Szabadságról. Szabad akkor leszel valóban. kik megalázkodnak a zsarnok előtt. hogy a bírák homlokát mossátok le. Hanem ha mindezek befonják életedet. mely szélkakas szabhat irányt? Mely emberi törvény köthet meg benneteket. És mi egyebet vethetnétek el magatoktól szabadságotok érdekében. És keblemben a szívem vérzett: mert szabadok csak úgy lehettek. ha széttöritek igátokat. akik számára az élet nem óceán. azt a törvényt saját kezetek írta saját homlokotokra. akik a szél szárnyán jártok. szégyentelennek találja? És azzal. aki korán érkezik a menyegzői lakomára. melyeket eszmélésed hajnalán a délidőhöz kötöttél? Amit szabadságnak neveztek.csupán az. legelébb önmagatokban kell elpusztítanotok azt a trónust. hogy akik közületek a legszabadabbak. Hanem nekik az élet kőszikla. É 10 . aki részt vesz rajta. nem pedig reád mérték. de hátukat fordítják a nap felé? Csak saját árnyékukat látják. és a lant húrjai meglazíthatók. mint azt. holott megöli őket. őzeit kóbor bitangnak tekinti? Mi légyen a vén kígyóval. ha nem töröd szét a láncokat. Hanem mi légyen azokkal. törvényszegő? Mi mást mondhatnék ezekről. mellyel önnön képmásukra faraghatják? Mi légyen a nyomorékkal. mely szereti az igát. a dobot el lehet némítani.És mikor elpusztítjátok a homokvárat. ha napjaid nem gond nélkül valók. sem éjszakáid nem szükség és bánat nélküliek. és az ember alkotta törvények nem homokvárak. ha elvetitek ruhátokat. És mit jelent elfogadni a törvényt. ha már a szabadság iránti vágyat is igának érzitek. mely bőrét nem képes levedleni. az óceán mindig együtt kacag az ártatlanokkal. s a többi kígyót meztelennek. ha a láncszemek csillognak a napfényben. de senki börtönének ajtaját nem töritek szét? Mely törvényt kellene félnetek. És miként emelkedhetnél nappalaid és éjszakáid fölébe. és árnyékuk számukra a törvény. és dicsőítik. És ő így felelt: A városkapuknál és tűzhelyetek mellett láttalak benneteket a földre borulva imádni saját szabadságotokat. s az erdő szarvasait. mint darabkákat önmagatokból? Ha egy igazságtalan törvényt törölnétek el. és mindenki. de senki útjában nem hagyjátok? Orfalisz népe. aki gyűlöli a táncosokat? Mi légyen az ökörrel. és a törvény a véső. aki szabad és büszke. és mikor jóllakván. de senki vasláncaiban lábatok meg nem botlik? És ki idézhet törvény elé. elfáradva útjára indul. ha táncoltok. s többé nem úgy beszéltek a szabadságról mint célról és beteljesülésről. És ha egy zsarnokot akartok trónusáról letaszítani. Mert hogyan uralkodhatna zsarnok azon. szabadságukat járomként és bilincsként viselik. és láttam a templom kertjében és a fellegvár árnyékában. hogy a napfényben állanak. az óceán veletek kacag. ha nem azt: legörnyedni. A törvénykönyvek elégetésével el nem törölhetitek. És mi számukra a nap . kijelenti: minden lakoma törvénytelen. és elkápráztatnak benneteket. akik orcátokat a nap felé fordítva jártok.

nem szeretitek a bennetek élő elemeket? És elfogadnátok szívetek évszakait. csodálni. a félelem a szívedben lakik. mint két kedves vendéget házatokban. lelketek tengerjáró hajóján. Így tehát szabadságotok. néktek is az értelemben kell nyugodnotok és a Értelemről és a Szenvedélyről. mégis a Engedjétek hát lelketekben az értelmet a szenvedély Láthatatlan gyengéd keze vezeti.És ha egy félelemtől szeretnél szabadulni. mint örömeteket. tehetetlenül sodródhattok. korlátozó erő. a megmaradt fény egy másik fény árnyává válik. összetartozó párokban. gyógyítja beteg éneteket. Bizony mondom. Ha a vitorla szétszakad. És figyelmetek derűvel kísérné a bánat telét. magasába emelkedni.akkor csöndben mondja azt szíved: Isten az értelemben nyugszik. akitől félsz. minden dolgok összefonódva élnek bennetek: a kívánt és a rettegett. az elveszíti a hűségét és szeretetét mindkettőnek. amiként mindig is Az értelem és a szenvedély a kormány és a vitorla a ti elfogadtátok a földjeitek fölött átvonuló évszakokat. amely bár súlyos és kemény. És amikor vihar kél. hogy szíve a Vajha lehetnék békéltető a ti lelketekben. hogy a nap elé állhasson. és osztozol a távoli földek. amely önnön igyátok orvosságát. ezt mondván: Beszélj nekünk a Fájdalomról. Bizonyára nem kedveznétek egyiküknek a másik rovására. É É 11 . ha egymagában uralkodik. mezők békéjében és derűjében . vagy pedig mozdulatlanná váltok Ez az a keserű ital. És ő válaszolt. És a pohár. a villám az ég fenségét hirdeti. Mindenek együtt mozognak bennetek. és miként a főnix. és a hatalmas orkán megrengeti az erdőt. amikor az ezüst nyárfák hűvös árnyékában ülsz. meg kell ismerjétek a fájdalmat. mérlegelés vív háborút a szenvedéllyel és az étvággyal. melyen az értelem és a Fájdalmatok a megértést magába záró héj megtörése. hogy dalra keljen. hiszen aki az egyikre nagyobb tekintettel van. miként a fény és az árnyék. ha ti magatok nem békéltetitek. és ezeket mondta: És ő ezt mondá: Lelketek gyakran csatatér. vagy a kormány eltörik. nem annak kezében. és csöndes nyugalommal és a szabadjára engedett szenvedély olyan tűz. szenvedélyben mozdulnotok. szembenállást és a viszálykodást egységgé és dallammá És ha szívetek képes volna életetek mindennapi rejtelmeit oldhatnám. egy nagyobb szabadság igájává lesz. mondván: Beszélj nekünk az szíved félő tisztelettel mondja azt: Isten a szenvedélyben mozdul. Mert az értelem. s egy asszony szólott. És amikor az árnyék elhalványul és szertefoszlik. és a mennydörgés. amelyet az örök Fazekas a saját szent a szenvedély minden nap új erőre kapjon. gyönyörűségesnek. amellyel a bennetek lakozó orvos a tenger közepén. saját hamvai fölé repüljön. fájdalmatokat nem kevésbé látnátok De hogyan tehetném. Miként a gyümölcs magvának meg kell törnie. És mivel mind egy-egy lélegzet vagytok Isten kebeléből. hogy az agyagból való. könnyeivel lágyított meg. az utált és a dédelgetett. A megítélést és az étvágyat tekintsétek úgy. s ismét a papnő szólott. Bízzatok tehát az orvosban. Mert az ő kezét. A hegyek között. amelyet ő hoz. de abból És lelketek értelemmel kormányozza a szenvedélyt. égeti ugyan ajkatokat. ha lerázza igáját. falevelek vagytok Isten erdejében. csak Fájdalmatokat gyakorta magatok választjátok. elemésztéséig lobog. amit kergettek és ami elől elmenekülnétek.

Mert az egyén tenger: határtalan és mérhetetlen. de nem adhat néktek olyan fület. És mivel mindegyikőtöket magában ismeri az Isten. Mert a lélek minden úton jár. félálomban máris ott hever. s nem fojtod vissza a "nem"-et. hanem hitéből és A 12 . És ez így van jól. Ő a te földed. És ő válaszolt. hanem inkább saját elmétek küszöbére vezet benneteket. de oda el nem vezethet. amely felfogja ezt a ritmust. Lelketek rejtett kútforrásának fel kell fakadnia. És tudásotok mélységét ne fürkésszétek mérőléccel. A tanító. mint a megszámlálhatatlan szirmú lótuszvirág. És ő a te asztalod és a te tűzhelyed. A csillagász beszélhet néktek arról. miként a hegymászó is jobban látja a hegyet a síkságról. Mert az egyik ember tudománya át nem adhatja szárnyait a másiknak. Ne mondjátok: "Megtaláltam a léleknek útját". amely a térben mindenütt jelen van. melyen szeretetet vetsz. A muzsikus énekelhet néktek a ritmusról. minden remény szavak nélkül születik. De fületek hallani vágyik azt. A lélek kibomlik. Mert a barátságban minden gondolat. a távollétében világosabbá válhat. és ezt mondta: A te barátod a válasz a szükségedre. És ne légyen a barátságnak célja más. És ő válaszolt. É szeretetéből. És amikor barátod hallgat. amit gondolatban mindig is tudtatok. Amikor barátod szól hozzád. nem azt kívánja. mint a nádszál. amit szívetek tud. Mondjátok: "Találkoztam a lélekkel. Mikor barátodtól elválsz. ami tudásotok hajnalán. beszélhet a mértékek birodalmáról. Ha valóban bölcs. nem bánkódol. minden vágy.s egy férfi azt mondta: Beszélj nekünk az Önismeretről. és békéért keresed fel őt. Mert amit benne legjobban szeretsz. De ne legyen kezetekben mérleg. se függőónnal. saját elmédben nem félsz az "igen"-től. És végtelen mélységeitek kincsei feltárulnak szemetek előtt. Mert a lélek nem egyenes vonalon jár. aki követői között a templom árnyékában jár. és ezt mondta: Szívetek némán ismeri a nappalok és éjszakák titkait. de ismereteit nektek át nem adhatja. közös és kimondatlan örömmel. melyen ismeretlen kincseteket megmérnétek. Szavakban vágytok tudni azt. és háládatosságot aratsz. mint a lélek elmélyülése. mely e ritmust visszhangozni képes. És ő ezt válaszolta: Senki nem képes előttetek semmit fölfedni. sem úgy nem nő. hogy belépjetek az ő bölcsességének házába. Ujjaitokkal érinteni vágytok álmaitok meztelen testét. csupán azt. mondjátok azt: "Találtam egy igazságot". mely az én utamon jár". sem olyan hangot. mennyire ismeri a tér titkait. Ne mondjátok: "Megtaláltam az igazságot". s egy ifjú ezt mondta: Beszélj nekünk a Barátságról. szíved akkor sem szűnik meg figyelni rá. ezért mindegyikőtöknek egyedül kell megismernie az Istent és megértenie a földet. É kkor egy tanító ezt mondá: Beszélj nekünk a Tanításról. és mormolva a tengerbe kell futnia. Mert éhesen mégy hozzá. nem bölcsességéből ad át nékik. És aki jártas a számok tudományában.

és felfrissül. akkor ajkaidon élsz. légyen az a te barátodé. egy évszak foglalja magában az összes évszakot. melyben csak a silány akad fenn. de a rosszról nem. amikor gondolataiddal nem vagy barátságban. az ismeri az élet időtlenségét. Mert az ő lelke megőrzi szíved igazságát. melynek partján üldögélve figyelnétek a folyását. a hang pedig kitérő és időtöltés. amikor a jó megéhezik. ha egyébre is törekszik. hogy a szeretet. habár határtalan. És amikor nem élhetsz immár tovább szíved magányában. És hogy az. Mert mi a te barátod. Mester? És ő így válaszolt: Szeretnétek megmérni az időt. amelyet maguk sem értenek. hadd ismerje meg a dagályt is. A ma pedig ölelje át emlékezettel a múltat. És a barátság édességében légyen nevetés és az örömök megosztása. mert félnek az egyedülléttől. benne foglaltatik lénye legközepében. É É s a város egyik elöljárója ezt mondta: Beszélj nekünk a Jóról és a Rosszról. olyan igazságot fednek fel. mint a jó. Ha ismeri tengered apályait. Amikor a színét már elfelejtettük. nem oszthatatlan és fokozatok nélkül való? Hanem ha gondolatban mégis évszakokra kell tagoljátok az időt. Mert segíthet ő a szükségben. miként a bor ízére emlékezünk. még mindig a legelső pillanat határain belül lakik: abban a pillanatban. és szeretnének elmenekülni előle. nem egyik gondolattól a másikig. ajkadat a lélek mozgassa. És vannak olyanok. a sötét É 13 . hogy a tegnap csupán a ma emléke. de szavakkal nem mondják el. mint önnön rejtelmének felfedésére. Ki ne érezné közületek. még lelketek útjait is órákhoz és évszakokhoz igazítanátok. Pedig ami bennetek időtlen. akár a szeretet. És ő így felelt: A bennetek élő jóról beszélhetek. s egy csillagász így szólt: és az Idő. Mert mi egyéb a rossz. és a korsó sincs többé. Folyót csinálnátok az időből. a mérhetetlent és mérték nélkül valót.Mert a szeretet. amelynek ritmusa van. hogy sejtenék vagy remélnék. Mert az apró örömök harmatában a szív megtalálja hajnalát. akik azért keresik a beszédeseket. és a holnap csupán a ma álma. És vannak. Cselekedeteiteket. ami bennetek énekel és gondolkodik. És ő válaszolt. nyelved ő irányítsa. Az egyedüllét csöndje feltárja előttük meztelen önmagukat. akik belül ismerik az igazságot. mondván: Akkor beszélsz. És tudja. És beszéded nagy részében a gondolat félig meggyilkoltatik. hanem kivetett háló. és anélkül. de ürességedet ki nem töltheti. a szavak kalitkájában kibonthatja szárnyait. de föl nem repülhet. amely a csillagokat szétszórta a térben. akik beszélnek. s egy tudós azt mondta: szólj a Beszédről. hogy a szeretet ereje határtalan? És ki ne érezte volna mégis. És ami benned a legjobb. nem egyik cselekedettől a másikig halad? És az idő vajon. Mert a gondolat a szabad tér madara. és vágyakozással a jövőt. ha csupán az unalom óráján keresed fel őt? Keresd fel őt az élet óráján is. Amikor az útfélen vagy a piactéren barátoddal találkozol. Az ilyenek keblében lakik a csend. nem szeretet immár. A hangod hangja szóljon az ő fülének füléhez. Vannak közöttetek. melyet önnön éhsége és szomjúsága kínoz? Bizony mondom.

Nem taníthatom meg nektek. És nem taníthatom meg nektek a tengerek imádságát. hogy a szarvas nem taníthat fürgeséget a teknőcnek. csupán megosztott ház. És ha csupán sírni vagy képes. szavakkal miként imádkozzatok. éppúgy. ha adni akarsz magadból. hogy a légben egyesülj azokkal. Hanem ti. akkor sem vagytok gonoszok. vajha imádkoznátok örömetek és bőségetek teljében Mert mi egyéb az imádság. De akiben erős a vágy. kivéve. Másokban sekély patak. meg nem hallgattatol. mint önmagatok kiterjesztése az eleven éterbe? És ha megnyugtatásodra szolgál sötétségedet a térbe kiöntened. Mert az adakozás a gyümölcs sajátja. Ám amikor nem vagytok egyek önmagatokkal. Hiszen a gyümölcs nem mondhatja a gyökérnek: . amikor határozottan. mindaddig. ha önmagad hasznát keresed. De ti. szívetekben megtalálhatjátok az ő imádságukat. Csupán vesztegeltek és henyéltek.Miért vagy oly lassú. amiként az elfogadás a gyökéré. Még ha csupán mások javáért könyörögni lépsz is be. És a kormány nélkül maradt hajó céltalanul kereng ugyan a veszélyes zátonyok között. De némelyikőtökben ez a vágy sebes folyam. szólítson akkor újra és újra. amikor teljesen éber vagy a te beszédedben. Mert a megosztott ház nem rablók barlangja. ha aluszol. amikor lelked imádkozásra szólít. ha egyek vagytok önmagatokal. kíméletességnek vélvén ezt. dús és érett. és amikor megszomjazik. sem a hajléktalantól: . meg-megáll. míg végül kacagva is imádkozol. Mert még a sánták sem haladnak hátrafelé. merész léptekkel haladsz célod felé. halott vizekből is iszik. ha Ő maga nyilatkozik meg a ti ajkatok által. Mert még a dadogó beszéd is megerősítheti a gyönge nyelvet.Hová lett a ruhád? -. Jó vagy.barlangban is keres ennivalót. ha csupán belépsz a láthatatlan templomba. nem vagy egyéb. mely hatalmasan zúdul a tengerbe. Jó vagy. míg nyelved céltalanul dadog. néked nem adatik. mint átlényegülés és édes eggyéválás. és szívja annak tejét. s akikkel csak az imádkozásban találkozol. ha sántán érsz oda. mint gyökér. mondván: Szomorúságtokban és szükségtekben imádkoztok. Jó vagy. mielőtt a tengerpartra ér. Jóságotok az önnön óriás lényetek iránti vágyakozásban rejlik. Isten nem hallgat szavaitokra. Mert ha csupán kérni lépsz be abba a templomba. Elegendő. amikor nem vagytok jók. el-elhajlik. miért torpansz meg? Mert az igazán jók nem kérdezik a mezítelentől: . kik erősek és gyorsak vagytok. ne bicegjetek a sánták előtt. Ám akkor sem vagy gonosz. sem az erdőkét és a hegyekét. mint én. magával sodorva a hegyek titkait és az erdők dalát. Megszámlálhatatlan módon vagytok jók. Ám akkor sem vagy gonosz. mégse mondja annak. föl nem emeltetel.Mi lett a házaddal? A is. És ha magadat megalázni lépsz be oda.Légy olyan. de el nem süllyed. és adakozz a te bőségedből. Imádságoddal fölemelkedel. mely kanyarulatokkal pazarolja önmagát. kkor a Papnő szólott: Beszélj nekünk az Imádságról. akiben gyönge: . Jók vagytok. És ő válaszolt. és ez a vágyakozás mindegyikőtökben benne van. akik hegyekből és erdőkből és tengerekből születtetek. Kár. Mert amikor a hasznot keresed. Ezért látogatásod a láthatatlan templomban ne légyen egyéb. Ám akkor sem vagy gonosz. akik ugyanakkor imádkoznak. azonképpen örömödre szolgál szívednek hajnalát önteni ki. 14 . és akkor sem vagytok gonoszak. mely a földbe kapaszkodik.

még előbb. a te akaratod akar mibennünk. mint maga az öröm. akik nem ifjak és nem is emlékező öregek.Istenünk. bár teljes szívetekből énekelnétek azt. miként a nyári aratásra. mindent megadsz nekünk. mikor megtagadjátok az örömöt magatoktól. . és így szólt: Beszélj nekünk az Örömről. Engedném. És most azt kérditek szívetekben: honnan tudnánk megkülönböztetni. De nem a gyümölcse. hogy így cselekszenek. Valóban. ami jó az örömben. melyet egy bottal felkavarhattok? Gyakorta. hogy ami ma elhárítva lenni látszik. hogy a méh örömmel gyűjti a virágok mézét. És kívánom. csupán félreteszitek azt lényetek egy rejtett zugába. De nem a mélység. És rajtatok áll. mintha az volna minden. hát légyen övék a megnyugvás. hogy a lélek csöndes tó. de nemcsak őt. és őket megrójátok és megítélitek ezért. nappalainkká. vagy vétkezzenek ellene.Nem kérhetünk semmit tetőled. és rá nem szedhető. mint gonosztettekre. aki gyökereket keresve ásott a földben. sem pedig a magasság. hiszen ismered kívánságainkat. hadd keressék. melyeket részeg fővel követtek el. és kincset talált? És vannak öregeitek között. És így ők is megtalálják a kincset. A Az öröm: amikor szárnyra kap a kalitkába zárt madár. Én nem ítélném és nem rónám meg őket. Örömeikre hálával kellene emlékezniük. hogy édes dallamot csaltok-e ki belőle vagy lármát.A te bennünk munkáló szándékod változtatja éjszakáinkat. Heten vannak az ő nővérei. meghalljátok majd.És ha csupán az éjszaka csendjére figyelmeztek. Az öröm: a mélységnek magassággá változása. melyek a te éjszakáid. De a bűntudat az elmének elködösülése. ki vétkezhet a lélek ellen? Vétkezhet-e a csalogány az éjszaka csöndje ellen. nem várja-e meg a holnapot? Még testetek is ismeri örökségét és jogos szükségeit. akik bűntudattal emlékeznek az örömökre. amelyet a kalitka magába foglal. nem megtisztulása.A te vágyad vágyakozik mibennünk. És vannak közöttetek olyanok. amint csendben ezt mondják: . De nem a tér. . 15 . Ám ha a bűntudat megnyugvást hoz számukra. De mondjátok meg nekem. És ő válaszolt. melyek a te nappalaid. attól. . mondván: Az öröm: a szabadság dala. ami nem jó? Menjetek földjeitekre és kertjeitekbe. Nem hallottatok még arról az emberről. Hanem ők is meglelik örömüket abban. aki egy évben egyszer látogatott el a városba. Ám a virág is örömmel engedi át mézét a méhnek. és a legkisebbik is szebb. habár reszkető kézzel ásnak a gyökér után. De nem a szabadság. avagy a fénybogár a csillagok ellen? És tűzhelyetek lángja vagy füstje megterheli-e a szelet? Azt gondoljátok talán. Mert megtalálják az örömöt. az öröm a szabadság dala. Ifjaitok közül némelyek úgy keresik az örömöt. kkor egy remete. nehogy lelküket elhanyagolják. Ám ki tudja. És a ti testetek a lélek hárfája.Te vagy a mi kívánságunk. Vágyaitok virágba borulása. s ha önmagadból többet adsz. előlépett. ám szíveteket az éneklésben mégsem veszítenétek el. aki önmagunk szárnyaló lénye vagy. . semmint megszületnének. És ők a kereséstől és az emlékezéstől való félelmükben elvetnek maguktól minden örömet. és meglátjátok majd.

legyetek olyanok örömeitekben. É 16 . Nem szomjazó ajak. melyet becsukott füllel is hallasz. A fáradtak és elcsigázottak így mondják: .Hallottuk. s hajába hófehér vegyült. hitét az elfoglaltságaitól? Ki képes napjának óráit kiteríteni maga elé. s egy öreg pap így szólt: Beszélj nekünk a Vallásról. És délidőben a munkálkodók és az úton levők így beszélnek: . melyet lehunyt szemmel is látsz.A szépség a hajnallal érkezik kelet felől. Orfalisz népe.Mint egy ifjú anya.Ez az óra itt Istené. . És ő azt mondá: Beszéltem-e néktek a mai napon akármi egyébről? Nem vallás-e minden tett és minden gondolat. méhnek és virágnak egyaránt. ki önnön dicsőségét kissé szégyellve jár közöttünk. mely ki nem elégíttetett. hanem csoda és meglepetés. sem dal. aki az erkölcsét ünneplő ruhaként viseli. mely szakadatlanul árad a lélekből. mint a virágok és a méhek. És a nyár hevében az aratók így szólnak: .A szépség lágy suttogás.Hangja átadja helyét csöndjeinknek. És ami nem gondolat. melyet megnéznél. Orfalisz lakói. és ti vagytok a tükör is. miként a halovány fénysugár reszket. Télen a hóban rekedtek ezt mondják: . és olyan dal. hogy kiáltozik a hegyek között. és ti vagytok a fátyol is.Nem. s egy költő azt mondá: Beszélj nekünk a Szépségről. Ám valójában nem róla beszéltetek.Láttuk a föld felé hajolni az alkony ablakaiból. Hanem örökké virágzó kert és örökké szárnyaló angyalok kara.A szépség szelíd és kedves.Eljő együtt a tavasszal. hanem megannyi hiányról. ez a lelkemé. De az élet ti vagytok. félve az árnyéktól. ha nem maga a szépség a ti utatok és a ti vezetőtök? És mikét beszélhetnétek róla. a hegyeken szökellve. jobban járna mezítelenül. melyek lélektől lélekig szállnak a téren át. É Mindezeket mondtátok már a szépségről. sem a karmokhoz tartozó szárny. . Ám a nyughatatlanok azt mondják: .Láttuk táncolni az őszi avarban. És mindkettejük számára. A szél és a nap nem tépi fel a bőrét. ha a kéz követ farag vagy a szövőszéket hajtja? Ki választhatja el vallását cselekedeteitől.A méh számára a virág az élet forrása. ha beszédeteket nem ő maga szövi? A bajba jutott és a sebesült azt mondja: . Hanem lángoló szív és elbűvölt lélek. mely önmagát tükörben szemléli. Éjszaka a város őrei azt mondják: . Hanem olyan kép. ez a másik pedig a testemé? Óráitok szárnyak. és nem is cselekedet. És kiáltásaiba paták csattogása. melyet meghallgatnál. még akkor is. hanem eksztázis. És a virág számára a méh a szeretet követe. És a szépség nem hiány. üres kéz. Hangja a lelkünkben szól. a szépség az élet. És ő így válaszolt: Hol keresnétek a szépséget. Az. ha az élet föllebbenti szent arcáról a fátylat. szárnyak csapkodása és oroszlánbőgés vegyült. És a szenvedélyesek így mondják: . mely megrengeti a földet alattunk és az eget fölöttünk. Nem kép.Mint a vihar. . A szépség az örökkévalóság. Nem a meghasadt fakérgen szivárgó nedv. s ugyan hol lelhetnétek fel. ez a magamé. a szépség hatalmas és félelmetes. sem előre nyújtott. mondván: . De ti vagytok az örökkévalóság. örömöt adni és kapni egyszerre szükség és boldogság.

Mert egy az élet és a halál. mely szólott hozzánk. ha nem az élet szívében keresitek? A bagoly éjszakához szokott szeme vak a napvilágra. És ő így felelt: Én beszéltem-e vajon? Nem voltam-e magam is hallgatója a szavaknak? Azután leereszkedett a Templom lépcsőin. vándorok. szívetek a tavaszról álmodik. Félelmetek a haláltól nem egyéb. ki kitüntetése jeléül kezével fogja illetni őt. új napot sohasem kezdünk ott. És ezért ha Istent ismerni akarjátok. amint a virágokban mosolyog. És amikor a hegy tetejére értetek. azután fölemelkedve felétek int a fákban. meglátjátok Őt. És mint a hó alatt álmodó magvak. Mert az álmodozásban eredményeidnél magasabbra nem emelkedhetsz. mint a lélegzés felszabadítása a nyughatatlan árapály alól. mint a szél. sem kudarcaidnál alább nem merülhetsz. és a fedélzeten megállt. éppúgy. mely az örökkévalóságra nyílik. ne talányok megfejtésével foglalkozzatok. és mondá: most a Halálról kérdeznénk. és fölkeresse a határtalan Istent? Amikor ittatok a csend folyamából. mert bennük rejlik a kapu. mint mezítelen állni a szélben és felolvadni a napfényben? És a lélegzés megszűnése mi volna egyéb. Mindazt. hogy viselni fogja a király keze nyomát? És vajon nem a reszketést érzi-e inkább? Mert mi egyéb volna meghalni. s az esővel visszaszáll a földre. a kalapácsot és a lantot. A É 17 . a szél búcsúzni szólít tőletek. és az emberek követték őt. igazán csak akkor fogtok táncolni. hol befejeztük az előző napot. a fény titkát föl nem derítheti. kiterjedjen. amint gyermekeitekkel játszik. az énekes madarát kalitkába zárja. és ezeket mondotta: Orfalisz népe. Ha valóban látni akarjátok a halál szellemét. Mi. vidd magaddal mindenedet. miként egy a folyó és a tenger. s este lett immár. És akinek az imádság ablak. hogy a lélegzet fölemelkedhessék. És ő felszállt hajójára. hol az ablakok hajnaltól hajnalig érnek. sem csüggedésüknél lejjebb magadat nem alázhatod.És akinek viselkedését erkölcs szabja meg. villámlással kitárja karját. Nem örül-e a pásztor a reszketésen túl. kik mindig a magányosabb utat keressük. de be is zárható. És amikor a föld visszakéri tagjaitokat. igazán csak akkor kezdtek fölfelé kapaszkodni. Bízzatok álmaitokban. amint a felhőn jár. És Almitra. tárjátok szíveteket szélesre az élet teste előtt. Reményeitek és vágyaitok mélyén az odaátról őrzött titkos tudástok él. Látni fogjátok. De hogyan találhatnátok meg. Inkább tekintsetek magatok köré. A legszabadabb dal nem rácsok közül száll fel. És nézzetek fel a légbe. mely kinyitható. ám mennem kell mégis. Valahányszor belépsz. és meglátjátok Őt. Én nem sietek annyira. a papnő ezt mondá: Áldott légyen ez a nap és ez a hely és a lelked. És vigyél magaddal minden embert: Mert az imádságban az ő reményeik fölébe nem emelkedhetsz. És az emberekkel szembefordulva felemelte hangját. És ő így felelt: Ismerni szeretnétek a halál titkát. kkor Almitra szólott. amit szükségből vagy kedvtelésből formáltál. mely a pásztort fogja el a király előtt. igazán csak akkor fogtok énekelni. az nem látogatott még el lelke házába. mint a reszketés. Vidd az ekét és a szekercét. Mindennapi életed a te templomod és vallásod.

igazság van. az ő rendíthetetlensége által vagytok halhatatlanok. De még a kacagásnál is édesebb. mint a köd. mégsem siettethetitek. még gondolataitok és vágyaitok elvonuló nyájait is. És nem keresem majd hiába. Gyarlóságaitokból ítélni meg benneteket ugyanolyan. Ám ha szavaim elhalkulnának fületekben. Tudjátok meg tehát. titeket figyeltelek és szerettelek. ám szeretete nem. mely gondolataitokkal méginkább rokon. hogy olyanok vagytok. nekünk utaznunk kell akkor is. s a lélek szavának jobban engedő ajakkal fogok beszélni. és lélegzetetek az arcomat érte. Legapróbb cselekedeteitekkel mérni benneteket ugyanaz. A hatalmas ember. És én olyan voltam. akár az óceán. Ha abban. sem vágya. akkor eljövök ismét. szívünk kiteljesedésében adatunk át a szélnek. s még kevesebb szót szólottam hozzátok. mint bennetek a legerősebb láncszem. olyanok vagytok. Tudjátok azt. akinek énekében a ti minden dalotok csupán hangtalan lüktetés. hogy a nagyobb csöndből visszatérek.és a napkelte sosem talál azon a helyen. Bizony mondom. fölemelkedik majd. És habár a halál elrejthet engem. miféle vágyakozások és miféle remények tudnák túlszárnyalni ezt a repülést? Mint almavirágokkal borított. ahol a napnyugta elhagyott. felhővé gyűlik. mintha az óceán hatalmát a tűnékeny hullámtaraj erejével mérnénk. az ürességbe. az az igazság tisztább hangon fog megszólalni. mintha az évszakokat illetnénk váddal állhatatlanságuk miatt. akár az évszakok. Olyan erősek is vagytok. mely hajnalban elsodródik. ám nem le. hogy szeretete kielégítse kívánságait. Míg a föld alszik. És gyakorta voltam köztetek tó a hegyek között. Az éj némaságában jártam utcáitokon. és olyan beszéddel. és esőként hull alá. és ismertem mindegyikőtöket. olyan bennetek a hatalmas ember. És olyanok is vagytok. s csupán harmatot hagy a földeken. én mégis megértésteket fogom keresni. a patakok és a folyók akkor sem szűntek meg énekelni. hogy szétszórjon minket. akár a lánc: erőtök akkora. a dagályt. Az ő ereje köt benneteket a földhöz. akár az óceán. Mert érhet-e a szeretet akkora távolságra. a vágyakozásnál is hatalmasabb érkezett hozzám. és folyóként áradt fiataljaitok vágyakozása. De ez csak fele az igazságnak. A köd. mint bennetek a leggyengébb láncszemé. Magvai vagyunk az állhatatos növénynek. amit mondtam. legyen akkor egy másik nap ígérete. és a nagyobb csend magába burkolhat. álmaitok az én álmaim voltak. És habár súlyosan megrakott hajók várják a dagályt partjaitok mentén. Kevés napot töltöttem köztetek. És ha e nap nem a ti kívánságaitok és az én szeretetem kielégíttetésének napja. 18 . óriási tölgyfa. A hatalmas emberben vagytok ti hatalmasak. Orfalisz népe. Az ember kívánságai változnak. És szívdobbanásotok benne volt a szívemben. És mikor tavam mélyébe értek. akiben ti csupán sejtek és inak vagytok. visszatérek a dagállyal. Bizony mondom. És ez a bennetek élő határtalanság volt. Igen. És csöndembe patakként érkezett gyermekeitek kacagása. és érettségünkben. Elmegyek a széllel. és lelkem betért házaitokba. Visszatükröztem a csúcsokat és a szelíd lankákat. és míg aludtatok. hogy ne férne el a hatalmas térben? Miféle látomások. És míg őt figyeltem. ha szeretetem eltűnne emlékeitekből. Ő. ismertem örömötöket és fájdalmatokat. És akkor gazdagabb szívvel. az ő illata emel fel a térbe.

És míg iszom. Bölcs emberek jöttek közétek. hogy adjanak nektek bölcsességükből. és lenéz a városunkra. És az ősi napok. Miközben ti. Igaz. és nem is tudtok arról. hol feljegyezve állnak tegnapjaitok. mely becéző nevekkel illeti magát.Jól megdícsért minket. mely egyre többet gyűjt magába önmagából. sem önmagát. És mi más volna a szavak ismerete. s az életet buzgó forrássá. Én azért jöttem.Idegen. kik büszkének és túlontúl szemérmesnek vélnek engem. hogy nem tudtok róla. Bizony mondom. amikor a föld még nem ismert sem bennünket. Nékem az élet utáni mélyebb szomjúságot adtátok. ha távol nincsen? És mások közületek megszólítottak engem. mikor ti szívesen láttatok volna asztalotok mellett. Ha elhaladtok a föld mellett. hová őseiteket fektettétek. Vannak köztetek. Csak olyan szavakkal szólok hozzátok. mikor szívesen befogadtatok volna. A testben az életet kereső élet fél csupán a sírtól. idegen. Ez a szellem lángja. Itt nincsenek sírok. Mégis: nem a ti szerető figyelmetek napjaim és éjeim iránt volt-e az. és látni fogjátok önmagatokat kéz a kézben táncolni gyermekeitekkel. hogy fizetséget elfogadjak. és látomásokkal ékesített. hogy utána így beszéljetek egymás közt: . Bizony.Az erdő fáival tart tanácsot. ěgéretnél kevesebbet adtam én nektek. hogy adtok. de az emberekkel nem. iszik belőlem. Jöttek közétek mások is. mint árnyéka a szavak nélküli tudásnak? A ti gondolataitok és az én szavaim egy elzárt emlékezet hullámai. Ez a sok hegy és síkság bölcső és lépcsőfok. És némelyek kevélynek neveztek. És lássátok: megtaláltam azt. növekedéséről nem tudván. És a jó cselekedet. az irgalmasság. A bennetek szunnyadó tavasz mosolyog szendergésében. s kiknek ezért gazdagságot. És azt mondtátok: . És bár bogyókon éltem a hegyek közt. hová a sasok építik fészkeiket? 19 . És az éjszakák. aki megittasultam önnön magányosságomtól. amely minden vágyát kiszáradt ajkakká változtatja. hogy elvegyek bölcsességetekből. mely tükörben bámulja magát. nem szavakkal. És a templom kapujában aludtam. gyakorta örvendeztek úgy. hogy fölmentem a hegyekre.És bár a télben megtagadjátok a tavaszt. ami nagyobb a bölcsességnél. láthatom: az eleven víz maga is szomjazik.Egyedül ül a hegytetőn. elérhetetlen magasságok kedvelője. És ebben van az én dicsőségem és megjutalmaztatásom: Hogy valahányszor inni járulok a kúthoz. ami megédesítette számban az ételt. hatalmat és dicsőséget adtatok. Csak a jót látta bennünk. Ahhoz valóban büszke vagyok. . ha nem a magasból vagy nagy messzeségből? Hogyan lehet egyáltalán közel valaki. napjaitok fogyatkozását siratjátok. melyeket gondolatban magatok is ismertek. miért élsz a csúcsok között. és azt mondták: . ki nem fogad el ajándékokat. kik drága ígéreteket tettek hiteteknek. kővé változik. nézzétek meg jól. és nem szenved sérelmet. mint azt. de az ajándék elfogadásához nem. és hozzám még nagylelkűbbek voltatok. Hogyan láthattalak volna benneteket. és távoli helyeken jártam. mikor aludtam? Ezért áldalak benneteket legelsőbben: Oly sokat adtok. Az ember nem kaphat nagyobb adományt. átok szülője lészen. amikor a föld a zűrzavarból kibontakoztatott. Ne gondoljátok: mindezt azért mondom nektek.

bár álmodására már egyikőtök sem emlékszik.Jöjj. hogy hitem bennetek megnövekedjék. mely fületeket eltömi. Ha e szavak homályosak. mint a világosságot. hol a messzeségbe tekintett. . körülnézett. semmi mást nem látnátok azután. hogy önnön keblemet találják. Mert gyakran tettem ujjamat saját sebembe. Készen állok. átszakítják majd az ujjak. és a széllel vándorol. Orfalisz népe. és légy egy közülünk. És én. A fátylat. sem bánni nem fogjátok a süketséget. mely beburkolja a földet. ne próbáljátok tisztázni őket. és nem a kristályban. Homályos és ködös a dolgok kezdete. De ti nem láttok. s tudásom rólatok gyarapodjék. Nem kell várakozniuk tovább. hogy biztonságot találjon. hogy megismertétek a vakságot. csillapítsd szomjúságod a mi borunkkal.Miért keresed a megközelíthetetlent? . nyugtalanok a vitorlák. És ki tudja. Mert azon a napon megismeritek a dolgok valódi célját. Ám a vadász maga is zsákmány volt. ha rám emlékeztek: Hogy ami bennetek a leggyöngébbnek és legzavarodottabbnak látszik. De ha magányosságuk mélyebb. és látta a hajó kapitányát. ők is türelemmel hallgattak engem. enyhítsd éhedet a mi kenyerünkkel. a ködben fogant. föllebbenti majd a kéz. A folyó elért a tengerig. Ami ti vagytok. És én azt szeretném. földjeitekhez kötve. Mégsem kárhoztatjátok majd. ha a kezdetként emlékeznétek reám.. És akkor ezt mondta: Türelmes. hogy csupán örömeitek és fájdalmaitok titkát kutattam. a kristály maga nem romlásnak indult köd? Erre emlékezzetek.Szállj alá. És hallani fogtok. és nem váj odut a sötétbe. és ez jól van így. a hivő egyben kétkedő is voltam.Miféle viharokat akarsz hálódba fogni. amely a mennybolton jár. E napnak vége lett. egyben kúszott-mászott is. És miután ezeket mondta. És az agyagot. mely megszőtte azt. nem hallanátok meg más hangot többé. És a kapitány mégis némán várja szavaim végét. Fúj a szél. és megformált mindent.És milyen ködmadarakra vadászol az égbolton? . tudták volna. És csupán nagyobb önmagatokra vadásztam. Mert mikor szárnyaim kitárultak a napfényben. nem hallotok. amelyek gyúrták. s a hatamas anya ismét keblére öleli fiát. Isten veled. sem házaitokhoz. Az nem kúszik ki a napfényre melegedni. Mert az a szabad lélek. Az élet és minden. kik hallották a nagy tenger kórusát. És látni fogtok. amely fölépítette városotokat. az a hegyek fölött lakik. És áldani fogjátok a sötétséget csakúgy. az a legerősebb és a legeltökéltebb. . 20 . És aki szárnyalt. s hol a duzzadó vitorlákra. Még a kormánylapát is irányért könyörög. Mert nyilaim közül sokan csak azért röppentek el az íjról. És ezzel a hittel és ezzel a tudással mondom: Nem vagytok testeitekbe zárva. de a végük nem. ami él. mely szemeteket elhomályosítja. Hát nem lélegzetetek szilárdította erőssé csontjaitok rendszerét? És nem egy álom volt-e. ki a kormány mellett állott. igen türelmes a kapitány az én hajómon. Lelkük magányosságában mondták ezeket. és az éterben mozog. mi benne van? Látnátok csak a lélegzet árapályát. árnyékuk a földön teknősbéka volt. És ezek az én hajósaim. És ha hallanátok az álom suttogását.

Isten veletek és az ifjúsággal. egy másik asszony a világra szül engem. s a felszabadult hajó elindult kelet felé. és én vágyaitokból tornyot emeltem az égben. ismét össze kell gyűlnünk. Kis idő múltán vágyaim port és párát gyűjtenek egy új test számára. s nézett a hajó után. És egy kiáltás szakadt föl az emberekből. el kell válnunk egymástól.Kis idő múltán. Magányosságomban énekeltetek nekem. és fölszállt a homályban. mint önnön holnapjára a vízi liliom. és elsodródott a tenger fölé. beszélünk egymással. Ne feledjétek. És ha kezünk egy másik álomban megint találkozik. míg az el nem tűnt a párában. mintha egyetlen szívből. Csak Almitra maradt néma. Tegnap történt. melyet köztetek éltem.Reánk zárul. Itt a délidő. és szívében emlékezett a szavakra: . egy másik asszony a világra szül engem. Ezt mondván jelt adott a hajósoknak. s egy mélyebb dalt énekeltek majd nekem. álmunknak vége. És ha nem hozott eleget. És amikor a nép már szétoszlott. Kis idő múltán. mikor egy percre elcsitul a szél. mikor egy percre elcsitul a szél. Az emlékezet derengésében még egyszer találkozunk. hogy egy álomban találkoztunk. mint hatalmas harsonaszó. új tornyot építünk az égben. és együtt kinyújtanunk kezünket az adakozó felé. hogy visszatérek hozzátok. De most felébredünk. * * * * 21 . kik azonnal felvonták a horgonyt. és nem hajnalodik immár. félálmunkból nappal lett. ő még akkor is ott állott egyedül a parti sziklafal tetején.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful