1.

LÁNY a MÚLTBÓL

MIKÖZBEN a FÁK, GYÖKEREK ÉS BOKROK KÖZÖTT BOTORKÁLTAM, a bensőmben annyi érzés és gondolat cikázott végig, hogy úgy éreztem, felrobbanok. Először is, ott voltak az emlékek: a vér; a szüleim élettelen teste; a férfi, aki megölte őket, és aki most élvezettel őrjít meg engem. Aztán ott volt a fájdalom. Majdnem mindenkit elveszítettem, aki fontos volt nekem. Már csak Edward maradt – pillantottam le a mellkasomra függesztett anyagban pihenő csecsemőre. A szüleim halottak. Egy elmebeteg, szadista ölte meg őket… Akiről úgy hiszem, vámpír – hisztérikusan felnevettem a gondolattól. Hiszen, még én sem igazán hiszek benne, annak ellenére sem, hogy láttam - miért hinne nekem bárki más? És ebből következett a tehetetlenség és a rettegés érzése. Nem fordulhattam sem a barátaimhoz, sem a rendőrséghez. Nem hittek volna nekem. Elvették volna tőlem Edwardot, és életem hátralévő részét egy kis fehér szobában kellett volna töltenem egy ingyen muszájkabátban. Köszönöm szépen, de ebből nem kértem! A véletlennek köszönhetően voltam most itt. A forksi erdőben. Egykor itt születtek a nagyszüleim – Isabella Swan és Jacob Black. Bella nagyi rengeteget mesélt nekem gyerekkoromban mindenféle mitikus lényről – vámpírokról, vérfarkasokról. Azt hittem, mindez csak kitaláció, de az után a szörnyű éjszaka után, valamiért úgy éreztem, vissza kell mennem a nagyszüleim házába. Ott találtam meg a naplót – Bella nagyi naplóját. Ezért jöttem ide. Hogy megkeressem a Cullen családot, és segítséget kérjek tőlük. Egy olyan család az utolsó esélyem, akikről azt sem tudom, hogy egyáltalán léteznek-e, vagy csak a nagyi találta ki őket. Nem nagy remény de az utolsó. Tudtam, hogy csak pár napba telik maximum, mire a szüleim gyilkosa újra rám akad. Egy teljes hónapot töltöttem azzal, hogy városról városra menekültem, de előbb vagy utóbb mindig a nyomomra akadt – legtöbbször előbb. Azt is tudtam, hogy csak azért vagyok még életben, mert élvezi, hogy gyötörhet. De ha egyszer megunja a játékot, akkor vége. Épphogy csak meg tudtam kapaszkodni egy fatörzsben, mikor a lábaim összeakadtak egy a földön terpeszkedő gyökérrel. Megálltam egy pillanatra, hogy kifújjam magam, és megnéztem Edwardot, hogy minden rendben van-e vele. Békésen szunyókált a mellkasomhoz bújva – irigyeltem a tudatlanok gondtalanságáért. Megtelt a szemem könnyekkel, mikor eszembe jutott az a kilenc hónap, amíg Anyuval Edwardot vártuk. Anyu félt egy kicsit, hogy ilyen későn szül, de nekem egy pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy bármi gond lehet. Nem is volt. Egy egészséges, gyönyörű kisöcsém született, és anyu is pár nap alatt majdnem olyan volt, mint új korában. Annyira boldogok voltunk… Felsóhajtottam, és újra elindultam – ha nagyon átadom magam az emlékeknek, akkor végleg összeomlok, azt pedig nem tehetem meg Edward miatt. Fogalmam sem volt, hogy merre járok. Igaz, nagyi nagyjából leírta, hogy merre is van a Cullen-ház, de egy naplóbejegyzés alapján megtalálni egy helyet, nem volt könnyű feladat –

legalább is, nekem biztosan nem. Már sötétedett, és a ruhám teljesen átnyirkosodott. Féltem, hogy Edward is meghűl majd, ezért a vállamon lévő táskából elővettem egy pokrócot, és köré csavartam. Kezdtem feladni a keresést… Sőt, már kezdtem abban is kételkedni, hogy a ház, amit keresek, egyáltalán létezike. Lehet, hogy a nagyi történetei mégis csak kitalációk, de ha Cullenék léteznek, akkor sem biztos, hogy még itt vannak – igaz, Bella nagyi azt írta egy bejegyzésében, hogy pár éve visszaköltöztek Forksba. Fáradt voltam – legszívesebben ledőltem volna a földre, és nem mozdultam volna többé -, mégis tovább mentem, kilátástalanul, fásultan, beletörődve az esélytelenségbe. Aztán a fák ritkulni kezdtek. Először nem mertem elhinni… De végül kiértem egy tisztásra. És a tisztás végén, hat cédrus árnyékában ott volt a ház – pont úgy festett, ahogy a nagyi leírta. Sírni tudtam volna – hogy az örömtől, a fáradtságtól vagy egyéb bennem kavargó érzéstől, arról fogalmam sem volt. Remegő, bizonytalan léptekkel indultam meg a veranda felé – és közben imádkoztam, hogy ne tűnjön el a ház délibábként, mikor közelebb érek. A ház a helyén maradt, bennem pedig újabb aggodalom ütött tanyát. Mi van, ha üres? Ha senki sincs itt? Abban a pillanatban, ahogy végigborzongatott a kétség, a ház ajtaja kinyílt, és hét alak lépett ki a verandára. Megtorpantam. Eddig a terveim között csak annyi szerepelt, hogy meg kell, találjam a házat, de fogalmam sem volt, mit teszek majd, ha tényleg ráleltem. Nem mertem erről gondolkodni, mert szinte biztos voltam benne, hogy semmit sem találok majd az erdőben. Most mit kéne tennem? Mit kéne mondanom? Csak lépjek oda egyszerűen, és kérdezzem meg, hogy: „Elnézést, maguk az a vámpírcsalád, akiket Cullenéknak hívnak?”. Ez olyan butaságnak tűnt, hogy majdnem hangosan felkuncogtam. A gondolataimból Edward gügyögése ébresztett fel. A ház előtt állókra pillantottam, és végül összeszedve minden bátorságomat, ismét megindultam feléjük – lesz, ami lesz… Ahogy közeledtem hozzájuk, a tekintetük olyan volt, mintha egy nyitott könyvet olvastam volna. Először feszültség és kíváncsiság, aztán mikor meglátták az arcomat, sokk és döbbenet. Ha tényleg azok, akiknek hiszem őket, akkor semmi meglepő nincs a reakcióikban – Bella nagyi kiköpött mása voltam, azzal a különbséggel, hogy az én hajam vörösesbarna színű volt. Valószínűleg ez pont annyira dermesztő lehetett nekik, mint nekem az, hogy tényleg léteztek. A nagyi leírásaiból pontosan tudtam, hogy melyikük kicsoda – de azt soha nem hittem volna, hogy tényleg létezhetnek ilyen gyönyörű lények. Azt is sejtettem, hogy a legfiatalabbnak kinéző, vörösesbarna hajú fiú – akárhány éves is volt, nem tudtam másképp tekinteni rá, mint egy korombelire -, miért lett egyre sápadtabb és sápadtabb. Jó pár percig csak bámultunk egymásra, mintha kölcsönösen szellemeket látnánk, aztán végül lehunytam a szemem, és próbáltam összeszedni a gondolataimat, hogy végre meg tudjak szólalni. - Én… Isabella Black vagyok – hallottam meg végül a saját hangomat, meglepődve azon, hogy össze tudtam hozni egy értelmes mondatot. – Azt hiszem, ismerték a nagyanyámat… Bella Swant… - néztem fel rájuk újra, és mintha láttam volna a felismerés szikráját

felgyulladni a szemeikben – vagy csak azt akartam hinni, hogy tudják, miről beszélek. Továbbra sem szólaltak meg, én pedig kezdtem kétségbe esni. Hirtelen tört ki belőlem minden, és mielőtt magamhoz térhettem volna, már ömlöttek belőlem a kusza, értelmetlen mondatok. – Tudom, hogy mik maguk. A nagyi elmesélte… És a naplója… - emeltem fel a kis könyvet, mintha az mindent megmagyarázna. – Nekem nem volt jobb ötletem. Nem akartam idejönni, de nem volt más választásom. Nem tudtam, kihez is fordulhatnék. Olyan képtelenség ez az egész! – nevettem fel rekedtes hangon, és éreztem, hogy kezd eluralkodni rajtam az eddig elfojtott hisztéria. – a szüleim… És az a sok vér… Senki sem hitt volna nekem. Szükségem van a segítségükre! Kérem! – remegtem a hirtelen jött érzelmi sokktól – Edward megérezhette a hangulatváltozásomat, mert sírni kezdett. Olyan volt, mintha egy kimerevített képet néztem volna. Senki sem mozdult, senki sem szólalt meg – én pedig úgy éreztem a kimerültség végleg erőt, vesz rajtam. Fogalmam sem volt, mikor rogytam le a fűbe, egyszer csak már ott térdeltem, lehajtott fejjel, magamhoz szorítva az öcsémet. Nem hallottam, hogy bárki közeledne felém – összerezzentem, mikor a hideg érintést megéreztem a vállamon. A családfő állt mellettem – Carlisle – pont olyan gyönyörű volt, mint egy angyal a szőke hajával és a halvány, de kedves, megértő mosolyával. Óvatosan felsegített a földről, nem volt erőm ellenkezni vele, és nem is akartam. Most már azt sem bántam volna, ha egy áldozati oltárhoz cipel, hogy mindannyian lakmározhassanak belőlem. Úgy éreztem, arra sincs elég energiám, hogy nyitva tartsam a szemeimet. Csak akkor tértem egy kicsit magamhoz, mikor egy kezet éreztem a mellkasomnál. - Ne! – próbáltam ellenkezni, mikor rájöttem, hogy a barna hajú nő – Esme -, aki időközben mellénk ért, megpróbálja leoldani rólam Edwardot. - Semmi baj. Vigyázok rá! – nyugtatott meg. Olyan óvatosan vette a kezébe az öcsémet, és olyan szelíden pillantott rá, hogy hittem neki. Amint az öcsémet átvették, Carlisle a karjaiba kapott, mint egy rongybabát, és megindult velem a ház felé. Teljesen elhagytam magam – most először hosszú hetek óta. Csak hagytam, hogy azt tegyenek velem, amit csak akarnak. Magával ragadott az ólomsúlyú álom… Mikor felébredtem, hirtelen nem tudtam, hol is vagyok. Halk, egyenletes kopogást hallottam a fejem fölül. Jó pár percbe beletelt, mire rájöttem, hogy az eső és a tető találkozásának hangját hallom. Nagyot ásítva fordultam az oldalamra, és magamhoz öleltem a kezem ügyébe kerülő első párnát. Azt hiszem, ez a mozdulat volt az, ami végleg magamhoz térített. Az elmúlt időszakban megszoktam, hogy Edwarddal alszom, és furcsa volt, hogy nem érzem magam mellett azt a jellegzetes kisbabaillatot. Kipattantak a szemeim – és egy nagyon rossz ötlettől vezérelve, hirtelen felültem, aminek egy kiadós szédülés lett a következménye. A szoba, amiben feküdtem, olyan volt, mintha Alice csodaországába kerültem volna – akkor még nem is sejtettem, hogy ez tényleg így volt. Ennél színesebb szobát még soha az életben nem láttam – mindenhol apró, kedves díszek, babák, plüssállatok, képek. Egy kanapészerűségen feküdtem – amit a hátam sajgásából ítélve, nem alvásra terveztek. Remegő lábakkal keltem fel, és idegesen pillantottam körbe. Sehol sem láttam Edwardot. Pánikba estem. Egyedül hagytam az öcsémet egy csomó vadidegennel – akik, lehet, hogy véren élnek. Még mindig szédültem egy kicsit, de a riadalom és a lelkiismeret-furdalás elég

és félretettem. a táska ott himbálózott az orrom előtt Alice kezében. és beszívtam az illatát. de nem nézett rám – teljesen kiment a fejemből. és próbáltam mosolyogni.léptem közvetlenül Esme elé. Szorosan magamhoz öleltem. Próbáltam csak rá koncentrálni. Kihúztam magam Emmett kezéből. jelezve. . . .Megcsináltam volna. amiért egy kis időt adott átgondolnom a helyzetet. hogy odabotorkáljak az ajtóhoz. Nem tudom. .kérdeztem újra. míg megtanultam. és elindultam a mutatott irányba. Nekem is időbe telt. hogy még véletlenül se csússzon ki semmi a számon. miközben nagy barna szemeivel engem figyelt. hogy nem vagyok egyedül.Hol van Edward? – pislogtam körbe nyugtalanul. mintha valamiféle csodát látnának. . és elindultam lefelé a lépcsőkön.Semmi gond.Edward – siettem be. mikor majdnem lezuhantam az utolsó három lépcsőfokról. – Edward! – hárman siettek elém. majd ráfektettem őt. mikor megláttam Esme karjában az öcsémet. Kissé vonakodott. törlőkendő -. . Leterítettem a pokrócát a dohányzóasztalkára. mikor meghallották a hangomat: Alice. hogy át akarom venni a babát. krém. . Az illata mindig megnyugtatott – jelezte. hogyan kell… . Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. de nagyon nehéz volt elfelejteni a ránk szegeződő tekinteteket. Én jöttem zavarba attól. Gyorsan összecsomagoltam a használt anyagot. de most hülyén éreztem volna magam. Anyu Bella nagyi kérésére adta ezt a nevet a testvéremnek.Köszönöm – biccentettem felé. de aztán a kezembe helyezte. miközben átható pillantással vizsgálta a vonásaimat. Lassan előpakoltam a táskából a pelenkázáshoz szükséges dolgokat – pelenka. ahogyan fel-alá sétált vele a nappali szőnyegét koptatva.erőt adott ahhoz. majd nekiláttam levetkőztetni a kicsit. Zavarban volt a nagymamámmal való hasonlóság miatt. Máskor önkéntelenül is gügyögni kezdtem ilyenkor Edwardnak. csak… ezer éve nem volt a kezemben kisbaba. és tisztába is kéne tenni… fintorodtam el. Hol van a táskám? – Mire kimondtam. és kinyújtottam a karomat. mintha márványból faragták volna. Emmett és Carlisle. . hintőpor.Edward! – kiabáltam. Hálás voltam Edwardnak.Nem kellett volna felkelned! – kapott el Emmett.mentegetőzött. – Edward… . Nem tudtam. nem törődve az aggódó arcokkal. hogy névrokonok.A nappaliban – intett Alice a fejével az egyik ajtó felé. Kissé zavarba jöttem. hogy az oxigénhiányt választottam. mit is mondhatnék. ezért figyeltem arra. A karján az izmok olyanok voltak. . . A levegőt visszatartva bontottam ki a régi pelenkát – és áldottam magam azért. hogy a szobában tartózkodók mind közelebb jöttek. meg kéne etetni. – Hol van Edward? . mire a kanapén ülő fiú teste megfeszült.Vigyáztam rá… .pillantott rám Esme védekezően. – Azt hiszem. mikor egyikük sem válaszolt. Édesen rúgkapált a lábaival.

Alice közben felkapta az etetéshez szükséges dolgokat. mikor elképzeltem. Még abban sem voltam biztos.Persze. Kibontotta a dobozt. majd Emmettel együtt Edward után eredtek. Azt hiszem. van konyhánk.miután a tápszert feloldottam a forró vízben -. Tekintete egy pillanatra összefonódott a feleségéével – elpirultam attól a féltő gyengédségtől. – Ez jó lesz? – mutatott fel Esme egy bontatlan dobozt . Carlisle a fejével Emmett és Alice felé intett. csak sosem használjuk – mosolygott rám. eltűnt. miután a konyhába értünk. Követtem. és kivette a gépet belőle. hogy kire gondolok.Nem akartam felzaklatni… . azt hiszem… . Hirtelen megállt a kezemben a cumisüveg. Rögtön tudta. és engem beelőzve átvágott az előtéren. és elindult ő is a férje után. Pár perccel később . ideje lenne beszélnünk – törte végül meg a szemkontaktust a szőke férfi. felhúztam rá az egyik rugdalózót. de aggódva pillantottam utánuk – az aggodalmamat csak erősítette Esme nyugtalan tekintete. majd nekiállt a vízforralásnak. amiben tudok vizet forralni? – néztem fel rá. Alice átadta a kezében lévő dolgokat Esmének. – Oké.Azt hiszem. hogy elmagyarázzam neki. Felpattant a helyéről. Edward már szuszogva evett a karomban. ahogyan eszik. majd a kezét kinyújtva mutatta. . tűzhely vagy valami.Mehetünk? – kérdezte Esme. hogy ezzel Esme is így volt. még volt egy kevés az alján – pont elegendő egyetlen etetéshez. amivel egymásra néztek. Nem tudom. Carlisle az ajtóban állva figyelt minket. vigyáznak rá… Bár a fák biztonságát nem garantálom – tette hozzá. ez menni fog – bólintott.Öhm… Van a házban mikró. Miután az öcsém újra tiszta és száraz pelenkában volt. majd feltépve a bejárati ajtót. mivel le sem vette a szemét a kicsiről – a pillantása szomorú volt. Ne aggódj. nem fürdenek – legalább is.az oldalán lévő kép és felirat alapján egy vízforralót tartalmazott. . hogy megtorpantam a pakolászásban. hogy egyáltalán a víz be van-e vezetve… Végül is. hogy felém forduljon. – Ajándékba kaptam az egyik kedves embernőtől a városból a születésnapomra… Félretettem. Mikor felnéztem. . – Az ebédlőben várunk… . mi folyhat odakint a ház melletti erdőben. majd elővettem a tápszeres dobozt. . . hogy kövessem.közölte.mosolygott rám. . és elindult kifelé.Tudom. miért. nem főznek. Imádtam nézni. a vámpírok nem isznak a véren kívül mást.Valami gond van? – szólalt meg Esme. látva. és elgondolkozva meredtem magam elé. mikor az ablakon át hangos recsegés és dübörgés hallatszott – megborzongtam. . láttam.motyogtam Esmének.hogy majd később kidobom. Már nyitottam a számat. és egy másodperc alatt végigpörgette. hogy a kezei ökölbe szorulnak. mikor a kezébe vette az útmutatót. Ahogy a kis Edwarddal a karomban elhaladtam a nagyobbik Edward mellett. hátha jó lesz még egyszer valamire… . Megráztam. hogy működik.

. – Egy hónapja a szüleim meghaltak. nem akartam a sajnálatot látni a szemükben. Nem érdemeltem meg a történtek után… Biccentettem a fejemmel köszönetem jeléül. Csak annyit akartam elmondani. igaza van… . Rosalie és Emmett csak merően bámulták egymást – amitől megint csak vörösebb lettem a kelleténél.Vámpír volt. .Hallottál már a rendőrségről? – Rosalie hangja gúnyos volt. de mi miben segíthetnénk? – kérdezte Rosalie hideg hangon. Mert… Egy vámpír volt. . mert megint láttam magam előtt.kezdtem dadogva. hogy egy szót sem értettem abból. mire a megszólított dühösen összepréselte tökéletes ajkait. Az apám mellette feküdt a földön. Nem néztem fel. mint idejönni… Nem tudtam. amennyit nagyon muszáj – nem akartam.Rose! – sziszegett rá figyelmeztetően Esme. de nem láttam rajta sérülést. .A gyilkosuk… A nyomomban van. Carlisle kihúzta a széket Esmének. mit tehetnék… . Pont akkor értem haza Edwarddal… Sétálni vittem.szólaltam meg. Alice Jasperrel sugdolózott . elég volt! – szólt közbe Carlisle. A szájáról csöpögött a vér – kéjesen nyalta le róla.Biztosan nagyon nehéz lehet most neked.Nos… Én… . végül pedig leült az asztalfőre. elbújni. minden az én hibám. Egy önző dög vagyok! – Jobb. a közepén egy hosszú asztallal.És most mit vársz? Hogy majd megküzdünk vele? Miért kockáztatnánk az életünket egy idegenért? . már nem élnél… . és mire hazaértünk… .Ha egy vámpír lett volna. .Rosalie. de . Mármint… Az öcsémet – pontosítottam. hogy Cullenéknak is baja eshet. mit mondanak.de olyan gyorsan és halkan beszéltek. miközben engem nézett. és az asztallapot bámulta. hogy vajon miért van ilyesmire szüksége az itt élőknek… – egy tágas szoba volt. Láttam őt. Sajnálom. . miközben próbáltam összeszedni a gondolataimat. . Nem volt jobb ötletem. Bár valószínűleg nem sokáig… Legalább is. egyedül nem… pillantottam fel.Részvétem – hallottam meg Alice hangját. hogy zavartam – álltam fel. Eddig eszembe sem jutott. És még élek. Rögtön Edwardra pillantottam.Nem.Hallgatunk! – pillantott rám. . hogy megtudják. . Megborzongtam. ami körül már ott ült a család összes „gyerek” tagja. Az arca merev volt. ha elmegyünk.a torkom összeszorult. – Próbáltam elmenekülni. és már halott volt. Meg akar ölni engem és Edwardot is.szólalt meg ismét Rosalie. ahogy az a szörnyeteg épp visszahúzódik az anyám torkáról. majd nekem is. de mindig rám talál. . .Az ebédlő – elgondolkoztam azon.A rendőrség nem hinne nekem.

Nem akartam senkinek sem fájdalmat okozni. de a pillantása melegséggel volt tele.érintette meg a mutatóujjával az egyik tincsemet. miközben Edward nagyot szusszantott a karomban. . Csak a hajad más… . hogy de. ez Alice szobája. . Nem tudom. mint egy normális beszélgetésnél megszoktam. és elhagyta az ebédlőt. . de felemelte a kezét. Épp most kevertem bajba másokat. – Edward.Én nemmel szavazok – jelentette ki. majd felállt.mielőtt elindulhattam volna hogy megkeressem a táskámat.Nem mindegy? Így is megvan a többség – morogta. . és minden ellenkezésem ellenére visszanyomott a székre. – Talán. Persze. majd ő is mellém ült – bár kicsit távolabbra. – Edward pedig… Azt hiszem. – Tudod. . minden az én hibám… Nem érdemeltem meg a kedvességét. Túl hamar beleugrik bármibe. hogy szavazol? .közben az agyam az előbb történteken járt. amit iránta érzett.Védjük meg – állt a kedvese mellé Jasper. a szemei megpihentek a kicsi Edward arcán. furcsa… Nem láttam.vigyorodott el Emmett. mint Ő.Sajnálom.Nem a te hibád – mosolygott rám biztatóan. Esme ránk pillantott. egy apró. Visszamentünk a színes szobába – mint kiderült. hogy Edward hagyta el őt.Védelem – mondta ki határozottan. amitől csak még inkább lelkiismeret furdalásom támadt.Gyere! – fogta meg Alice a kezemet – az ujjai jéghidegek voltak. de még mindig szörnyen fáj neki. miközben elgondolkozva fürkészte az arcomat. hadd húzzon maga után . hogy idejövök. a génjeid miatt… .Ne haragudj Rosalie-ra és Edwardra – kezdte lágy hangon. és elhagyjam a házat.Szavazással döntünk – jelentette ki Alice. . Hagytam. és az orra alá dörgölöm a múltbeli tévedéseit. és a jobb tenyerébe ütögette a bal öklét. Ha tudta volna. hogy megvédjük – adta le a szavazatát. .csillant meg szomorúság a szemében. Emmett egy kicsit forrófejű. hogy semmi okom nincs ilyesmire. . neki időt kell hagynunk. hogy jössz… . de azért biztosan rossz érzés lehet neki. mennyit tudsz a múltról.Ezt nem értem… . Rosalie aggodalmas pillantást vetett felé. Közbe akartam vágni. – Ő Bella vére. Leültetett a kanapéra. igen.ráztam meg a fejem.összeráncolta a homlokát. .Egyetértek. – Tudod. Tartozunk annyival. de erős kéz fonódott a csuklómra. Tudod. a nagyi naplójából tudtam. . pont olyan vagy. .gondolkozott el. . mert elmúlt az a szerelem.Én meg mindig benne vagyok egy kis bunyóban… . – Rosalie szörnyen félti Emmettet.Esme? – nézett Alice a nevelőanyjára. . nem hagyhatjuk őket a sorsukra – biccentett Carlisle is. emellett felszakítottam egy régi sebet is. És nem csak neki… . amit mókásnak hisz – mosolyodott el.

amit nekem is értenem kéne.Gondolom.Mit? . . ami a jövőben bekövetkezhet.Hogy mi volt a nagyapád… .Az extra képességeinkről… . hogy a vámpírok szörnyen gyorsak és erősek. . Kicsit megdöbbenve nézett rám. . . Megfogtam a dohányzóasztalka mellett heverő táskámat.vonta meg a vállát. A hangja olyan volt.Én látom a jövőt.Erről nem mesélt Be… a nagyanyád? – éreztem a hangján.harapta be az alsó ajkát.Hogy kerül ide nagyapa? – ráncoltam a homlokomat. mintha csak egyedül lettem volna benne – ez a sok életem során látott horrorfilm. Csak most kezdtem érezni. a nagyapád miatt van… . mikor a gyomrom hangosan megkordult. Elfintorodtam. de nem emlékeztem. hogy mire gondolhat . mikor kinyílt az ajtó. . hogy Bella nagyi mást is mesélt volna ezzel kapcsolatban róluk. . majd megvonva a vállamat elindultam a földszintre – a táskámban. igaz? – a hangja bizonytalan volt. hogy ezt nekem kéne-e elmondanom… .Hű! – nyögtem ki nem túl elmésen. volt egy szelet csokoládé. . mert úgy éreztem. és belépett rajta Jasper. és próbáltam kitalálni.Most maradj itt. . amiket a naplójából már elolvastam. . . – Hmmm… Nem tudom.Miről? – pislogtam rá. mint ezernyi apró csengettyű.gondolkozott el.Nem tudod.végigpörgettem a fejemben a nagyi történeteit. és Jasper nyomában kilibbent a szobából. hogy mennyire éhes is vagyok.kezdtem volna könyörögni. Annyit már tudtam. hogy nem láttál? – kérdeztem. amit én magam is viseltem. Elhatároztam. és azokat a részeket. hogy fájna neki kimondani azt a bizonyos nevet.Kérle… . Idegesen mordultam fel – a kíváncsiság mindig megtalálható volt a rossz tulajdonságaim között. Csendes volt az egész ház.. csak azt. miután egy kicsit kitisztultak a gondolataim. amit még Port Angelesben vettem idefelé jövet. hogy legközelebb kiszedem belőle a választ. Vagyis. hamarosan visszajövök! – pattant fel Alice megkönnyebbülten. Kicsit úgy éreztem magam. és a történtek után. megbabonáztak. – És… Mi köze a génjeimnek ahhoz. Meg kellett ráznom a fejemet. majd visszaindultam Alice szobájába.Vannak extra képességeitek? – ámultam el. mintha egy egyszerű egyenletet egyedül csak én nem tudtam volna megoldani az osztályból. Tétovázva álltam fel az ágyról. fél kézzel feltornáztam a vállamra. nem volt túl kellemes érzés. mert a döntéseink alapján folyamatosan változtathatunk rajta. mire elnevette magát. hogy ne rázzam közben nagyon össze szegény Edwardot. vigyázva. mintha valami teljesen egyértelmű dolgot mondott volna. .

Ha nem volt semmi. és észre sem vettem.Mi a baj? – rezzentem össze. A táskámból kirángattam két pulóvert és egy pólót.próbáltam megrázni a fejem. amiktől az összeomlás szélére kerültem. Mély levegőt vett. kicsit megnyugodott. akkor olyan képeket láttam.A semmiért nem sír az ember! – vonta össze haragosan a szemöldökeit. Megborzongtam. miközben nem tudtam levenni a szememet arról a tökéletes arcról. nekidőltem a kanapénak. Tétova léptekkel indultam el fölfelé. aztán hátrébb lépett. mintha részt vettem volna a maratoni futáson. . Edward megint elszundikált. újra felnyitotta a szemeit. hogy miután becsukódott a hátam mögött az ajtó. mikor hideg kezei közé vette az arcomat. és belefektettem Edwardot. vagy attól. de így is beletelt jó pár percbe.Semmiért… . amit csinálhattam épp. – Ez az én kérdésem! . amiket a nagyi. ahol tartottam.Tessék? – még mindig összezavarodva törölgettem a könnyeimet. mikor kezdtek el potyogni a könnyeim. de még mindig zaklatottnak tűnt. . A háta mögött ott volt Jasper is.hogy a pillantása okozta félelemtől-e. . A csokoládé kifejezetten jót tett. és megpróbáltam kibogozni a kusza betűket. zihálva dőltem neki. – Miért sírtál? – tudakolta aggódva. azt magam sem tudtam volna eldönteni. ami a szemében lobogott. hogy az hangosan megreccsent. ezért lehuppantam a szőnyegre. . . és elővettem a nagyi naplóját – muszáj volt lefoglalnom magam. Úgy rogytam le a kanapéra. és Alice riadt szemekkel keresett engem. Ezt pedig nem engedhettem meg magamnak. a lábaim kocsonyaszerűvé váltak. hogyan jutottam vissza végül Alice szobájába. Még nem! Megkerestem az utolsó oldalt.A lépcső aljában hirtelen megtorpantam. Egészen a falig hátrált. Éreztem a fájdalmát. Fogalmam sem volt. Az ezután következő sok-sok oldaltól csomó képződött a gyomromban. Edward – az idősebbik – éjfekete szemekkel nézett le rám a legfelső lépcsőfokról. de a tenyere általi satuban ez elég nehezen ment. . hogy ő volt a leggyönyörűbb férfi. akit valaha láttam.Jasper olyan mértékű fájdalmat érzékelt. Legutóbb annál a résznél hagytam abba az olvasást. és ettől éberebbnek és frissebbnek éreztem magam. Olvasás közben mintha magam is átéltem volna azokat a gyötrelmeket. éreztem. Az ajtó hirtelen csapódott ki. Mikor megpillantott a földön. és letérdelt elém. lehunyta a szemeit. Szorosan magamhoz öleltem az öcsémet. Reszketni kezdtem . Keze olyan erővel szorította a korlátot. Edward Cullen hogyan szakított vele. ahol nagyi arról írt. hogy a vércukorszintem kezd a megfelelő szintre beállni. Amint az utolsó falatot is lenyeltem. csak azt tudtam. mintha valamiféle szenvedés jelei látszódtak volna… Mikor mellé értem. amin most. majd kis vacokszerűen elrendeztem őket. amilyet még soha! – Alice mellém sietett. A haragtól. mire az illata megnyugtatott.Hogy mi a baj? – pislogott rám értetlenül.

. aki elvigyorodott. . – Túlérzékeny vagyok… Folyton bőgök minden könyvön és filmen is – pislogtam fel rá szégyenlősen.néztem rá bűnbánóan. .Edwardnak van – felelte Alice. hogy idegenek többet tudtak a családomról. . aki aprót bólintott felé – valószínűleg azt közölte vele. hogy teljesen elfehéredtem. – Igen. Hirtelen múlt el a nagy vidámságom. mindent tud rólam. Szerencsédre.Sajnálom… . . én mindig is másképp működtem.A tokromban lévő gombóc nem akart enyhülni. AKKOR AZ ÉN GONDOLATAIMAT IS… . aki elgondolkodva vizsgálgatta az arcvonásaimat.Mindenkinek vannak titkai… . mint a legtöbb ember… Azt hiszem.SZÓVAL.Megtarthatod őket magadnak. Óvatosan Jasperre néztem. Ha belenézett a fejembe. aki ilyen érzékenyen reagált volna az erőmre. Bólintott.Hogy mi? – Biztos voltam benne.Csak nincsenek sötét kis titkaid. Mindent. aztán felcsillantak a szemeim. mint én .engedett el.Ó! – Jasper felé pillantott. A névtől megborzongtam.néztem fel riadt szemekkel Alicere. . különleges vagy.Különleges? – Kezdett frusztrálni. – Majdnem frászt kaptunk… . és képes… hatni az emberekre. amilyen könnyedén csak tudtam: .Hát. Furcsa mosoly ült ki az arcára. – És a többiek? Nekik is van erejük? . – Szóval. – Ezt… te… te csináltad? – kérdeztem akadozva. . Megpróbáltam olyan könnyedén felelni. .Nem – rázta meg a fejét Alice.Hatni? – pillantottam Jasperre. Fél perccel ezelőtt olyan gondtalannak és boldognak éreztem magam. bár az arca töprengő volt. hogy a szomorúságrohamom lecsillapodott. hogy boldog legyél egy kicsit… De még sosem láttam senkit. ZONGORASZÓ . és távolabb húzódva tőlem leült a földre. azt akartam. – Gyors pillantást váltottak Alice-szel. majd nevetni. mint a nagymamád – mosolygott Alice. mint még soha azelőtt. – Képes olvasni mások gondolataiban. Bejegyezte: Spirit Bliss dátum: 12:3 2. rosszul raktak össze.Csak olvastam – vallottam be. Aztán hirtelen kuncogni kezdtem. – Az érzelmeket észleli.. és próbáltam újra oxigénhez jutni. amikről nem akarod. mikor megszülettem – próbáltam meg elviccelni a dolgot. végül a levegőt kapkodva dőltem a földre. aki még mindig az ajtóban állt. Jasper plusz tulajdonsága a fájdalom látása? . hogy kiderüljenek? – kérdezte viccelődve.

Figyeltem.és dobozhalmot.Várj! Edward! – próbáltam lefékezni.dadogtam elvörösödve. és még Esme is megmosolygott. Rosalie nem törődött velem.Ezt… nem kellett volna… . – Rosalie különlegesen… . valószínűleg. Alice felkapta a fejét. és egy kisbabának is gondolom. mint a szomszédunk házőrzőkutyája… . Mire észbe kaptam volna. mikor a döbbenettől tátott szájjal bámultam rájuk. és megláttam a hatalmas szatyor. mintha csak tudta volna.próbált megnyugtatni.kezdte Alice. Ám a mellkasomat szorító érzés azonnal visszatért. hogy eddig még egyszer sem mondta ki Bella nagyi nevét – folyton csak a nagymamámként emlegette.Háááát… . de Alice hangosan kinevetett.Megjött Esme és Rosalie – közölte. sok minden kell… Gyere! – fogta meg a kezemet Alice. majd kinyújtottam rá a nyelvem. hogy ha részletekben is. bocsánat… Nem akartam felébreszteni! . mire gondolok. mennyire megkönnyebbültem. Elfintorodtam.Edward eddig egyedül a nagymamád gondolatait nem látta – magyarázta Alice. .Semmi gond. – Nyugi. mikor beléptem a nappaliba. most már jól kezeli a vegetáriánusságot. .magam.Rémülten tartottam vissza a levegőt. . Ezzel szemben Alice rögtön a nekem vett holmikra vetett rá magát. már lent voltunk a földszinten.Jasper itt marad vele… . ám a naplóban olvasottak alapján ez nem igazán sikerült neki. miközben esetlenül én is talpra tornáztam magam. ahogy Esme és Rosalie csillogó szemekkel csomagolják ki a sok babaholmit – ruhákat. Feltűnt. amiről tudnom kéne? . de visszafizetem ennek a sok mindennek az árát – igaz. Szerencsére. Fél perc múlva megint aludni fog.Hoztak pár dolgot a városból. és hirtelen fülelni kezdett – olyan volt. de ettől csak még inkább nevetett. Egy kis álomszuszék. sikertelenül. . …hiú – nevette el magát. – Ó. a házban nincs semmi emberi étel. A francba! – Van még esetleg valamilyen különleges képesség a családotokban.Akkor… az én fejemben sem tud olvasni? – El sem tudom mondani. . amint ismét Jasperre pillantottam. . Zavaromban azonnal elhatároztam. Vigyáz rá! – mondta. és egy könnyed mozdulattal felpattant a földről – elpirultam. Edward nyüszögő hangot adott ki. játékokat és az ellátáshoz szükséges dolgokat. ehhez szükségem lesz körülbelül ötven-hatvan évre. . mire Alice a szája elé kapta a kezét. – Egy vagyon lehetett… .Hol voltak? – érdeklődtem. az érzéseim által következtethetnek dolgokra. és mutatóujjammal megsimogattam az apró kezecskét. „Hoztak pár dolgot…” – visszhangzott a fejemben Alice hangja. Ha a gondolataimban nem is tudnak olvasni. amire szükségetek lehet… Tudod. nem egy túl zajos kisbaba – fordultam hátra. .

Ahogy ezt kimondtam. de inkább nem szóltam. ez most az „éhes vagyok” sírás volt. . ahogy elkezdte szívni a tápszert.Miért vádolod önmagad? – Halk kérdésére megmerevedtem. Az utóbbi napok megerőltető stressze után szokatlan volt. A karomba emeltem a még mindig síró babát. fogalmam sem volt. Amíg a többiek elpakoltak. . mire Jasper arcán kisimultak a vonások. Jasper az ágy mellett térdelt. A szívembe markoló szomorú érzéstől benn szorult egy pillanatra a levegő a tüdőmben. Nem igazán értettem a reakcióját… Alice azt mondta. . . hogy már jól viseli az emberi vér hiányát. hogy semmit sem kellett csinálnom.Nem igazán szoktam meg a tétlenséget. és felmentem az emeletre.Nyugi. és kétségbeesett arccal nézett az öcsémre. .De. Úgy tűnt. és a szoba legtávolabbi falához húzódott. mit élvezhettek ennyire ezen… Próbáltam mosolyogva kibírni az egészet. Most Jasperen volt a bólintás sora. Kis bélpoklos! – léptem közelebb.A kisbabákat körülbelül három óránként kell megetetni. – Hát. amit neki csináltam. Jasper érdeklődve figyelt minket – ettől kicsit zavarba jöttem.Unatkozol – közölte Jasper tényként a dolgot. nem aranyos? . hogy a teljes nevemen szólítsanak. Edward hamar jól lakott. Kis rózsaszín szája édesen cuppogott. és szó szerint megkönnyebbültem.Nézd csak. majd tétován körbepillantottam. amikor meghallottam odafentről a hangos sírást – nagyjából már képes voltam megkülönböztetni a sírások miértjét. Otthon ilyenkor mindig már a vacsorát készítettem… . ha már az életüket – vagyis inkább létüket – kockáztatják miattam. . az – feleltem kicsit késve. így visszatettem a kis vacokba. Ennyit igazán kibírok. Anyuék körülbelül ilyenkor érnének haza a munkából… Ha nincs az az este… Vagy ha nem vagyok én… Aztán a fájó érzés egy pillanat alatt elmúlt. és a szájához tettem a cumisüveget. mire Jasper felpattant. Isabella! – emelt fel egy kis kék rugdalózót Esme lelkesen. szívtam is volna vissza. – Ez te voltál? – kérdeztem. Nem voltam hozzászokva.. Vagy három órán keresztül mutogatták nekem a különböző holmikat lelkesen. csak éhes – mutattam fel a cumisüveget. én elkészítettem a tápszert Edwardnak. majd kisurrantam a konyhából. Cullenéknak nem esne jól kimondani a Bella nevet. miért sír… Az előbb még aludt… .Ó! De hát. Azonnal rákapott. Mindig is utáltam vásárolni. Bólintottam. – Nem értem. az előbb evett… .Nem csináltam vele semmit! – bizonygatta. én pedig majdnem hangosan felkuncogtam. igen.

Gyorsan váltottak egymással pár szót.vonta meg a vállát. akkor gondoltam bele. – Elég… zavaró. . mióta vámpír. Olyan volt az egész.Nem hiszem. ha titkokról vagy szaftos pletykákról van szó. de Alice kivette a kezemből a szivacsot. miről beszélsz… . Na mindegy. . de nem vettem észre. hogy talán egy kicsit túlzásba vittem a mennyiséget. majd a küszöbről visszanézett rám. Talán… ha tudnák. .Rendben. . aztán pedig lelkiismeret furdalást – magyarázta. így ki akarja próbálni a dolgot. ha el akarod. hogy segédkezzen neki a törölgetésben – gondoltam. mint akkor… Alice és Jasper csendesen dolgoztak.Először a szüleid elvesztése miatti fájdalmat éreztem. az emberi létére pedig nem emlékszik -. mégis ugyanazt a nyugalmat éreztem. én is csak akkor szólaltam meg.Rendben? – tátott szájjal bámultam Jasperre.. ilyen tisztán és erősen senki érzéseit – az arca elmélkedővé vált.Szívesebben mennék én.Esme – mondta ki Jasper normális hangerővel a nevelőanyja nevét. ha valami utasítást adtam nekik. hogy még sosem mosogatott – vagy legalább is. mint régen otthon… A barátaim sokszor átjöttek. – Még sosem éreztem. akkor is megvédenének. . Majd elmondod. Nem szoktam hozzá. mint a barátaim körében. hogyan és miért választotta az a vámpír pont az én családomat célpontként. . jó nagy ívben kikerülve engem. nem zavarom őket… . – Elindult az ajtó felé. vagy inkább te mennél le a konyhába? . . és mindent megcsináltak. majd Esme biztosított róla. hogy vigyázni fog az öcsémre. Jasper mellé állt. Sokat nevettünk. Alice és Jasper körülöttem serénykedett. hogy főzőcskézzünk. hogy megint manipulálta volna az érzéseimet… Finom illatok szálltak a levegőben – ananászos csirkét készítettem hagymakarikákkal és rizzsel. és utána mindig degeszre ettük magunkat – na jó. aki azonnal megjelent a szoba előtt. – Úgy gondoltam. legfeljebb majd három napig ezt eszem! Mivel jó háromnegyed óra kellett a húsnak. hogy tehetnél róla… . de… nem tudnám elviselni a vádló és megvető pillantásokat. Sosem főztem csak magamnak. talán mégsem teljesen olyan volt. Nem mondhatom el senkinek. Fürkészve figyeltem Jaspert. talán a főzés eltereli majd a figyelmemet. hogy az emberek ilyen könnyen feladják a kutakodást. Csak mikor betoltam a sütőbe a tepsit.Nem tudom. .Rendben. – Nem válaszoltál a kérdésemre. A vacsora készítés tényleg segített. neki akartam állni mosogatni. – Vacsoráznod kéne… Hozzunk valamit.Nem akarok erről beszélni – komorult el az arcom.próbáltam ártatlan arcot vágni. amit csak mondtam nekik – így szerencsére megúsztam a hagymavágással járó könnypotyogtatást. és közölte. amire nem igazán figyeltem oda. mert az öcsém semmiről sem tehet.Sajnálom – érkezett tőlem az automatikus bocsánatkérés.

hozzáírtam pár hangot. hogy kutakodni akarok. senki sem mondta.Khm… Srácok… Addig sétálnék egyet. Akkor mire ki kell venni a húst.Valójában persze. A filmek alapján. hogy nem is tudtam. hiszen a nagyi csak a felső szólamot dúdolgatta. visszajövök – ígértem meg. de hát. Már sötétedik – közölte Alice. A falak. nem vagyok egy Mozart… A nagyi dúdolta mindig ezt a dalocskát.Nem – ráztam meg a fejem. hol az öcsémet keresve.Nem hiszem. az volt az első dolgom. de ahol hiányosnak éreztem a dallamot. . Az ujjaim önkéntelenül játszani kezdték a gyönyörű dallamot – igaz. Az előtéren átsétálva rögtön megakadt a szemem a hangversenyzongorán. hogy nem vettem észre eddig – talán. . Meglepően tágas és napközben világos. és néha-néha félre is ütöttem. Kicsit irigyeltem őket… . Mikor megtanultam zongorázni.Nyugodtan megnézheted a többi szobát – mosolygott rám Alice. Persze. hogy egy angyal írta neki. nem tudtam. Persze. és végigsimítottam a fedelén. . de sosem szerettem – a zongoratanárnőm nem igazán értett a gyerekek nyelvén. amilyet még sosem láttam emberi pároknál. és csak elvette a kedvem tőle. hogy hallás alapján lekottáztam. A fejemben próbáltam valami olyan darab után kutatni.Oké. de annál fenyegetőbb. hogy nem így képzeltem volna el egy vámpírtanyát.Hogy mered? – Edward hangja halk volt. . ami egy emelvényen állt. ahogyan egymásra néztek. ahová nem szeretnétek… . magát a zenét mindig imádtam! Már nagyon régen nem ültem a billentyűk előtt… Elgondolkozva léptem oda a zongorához. . – Meg.Sajnálom. Felpattantam és védekezően felemeltem a kezemet. kicsit akadozva. ha van még valami szoba. de csak egyetlen dallamocska jutott az eszembe.Hagyd abba! Majdnem leestem a padról ijedtemben. Azt mondta. Gyerekkoromban hat évig tanultam zongorázni. a padló és szinte minden más is fehér volt benne. Végül is. kösz. mikor gyerekkoromban el akart altatni. nem lett tökéletes. Az összes Cullen olyan átható pillantással tudott a párjára nézni. ha nem gond – köszörültem meg a torkomat. majd felnyitottam a zongorafedelet. hogy mit szólnak a megjelenésemhez Cullenék. – A házat járnám körbe… Persze. Annyira gyönyörű és szembetűnő volt. hogy jó ötlet lenne kimenni. a hálószobákba nem megyek be! – tettem hozzá. hogy nem nyúlhatok hozzá… Csak nem bírtam megállni… - . én voltam zavarban attól. . A Cullen-ház tényleg gyönyörű volt. amit még el tudnék játszani. mert mindig épphogy csak elrohantam mellette. hogy nem játszhatok rajta… Mi gond lehetne belőle? Leültem a hangszer előtti padocskára. nehogy azt higgyék. biztos. amiket eddig életem során láttam. hol azon aggodalmaskodva.

mi is az.És te? Hol fogsz aludni? – kérdeztem rá. . Na. hogy nem tudtam.Te… te vagy az angyal… . Csak most vettem észre. gyere.motyogtam.Esme és Rosalie vették délután. és még közelebb lépett hozzám.Hát ezt meg.Nem akart bántani – próbált megnyugtatni.haraptam be a számat. Jasper egy másodperc alatt Edward mögött termett . .Jól vagy? – sietett hozzám Alice. Miután megvacsoráztam. Esküszöm! . Hálás voltam neki. és maga után vonszolt a konyhába. . miközben főztünk – vonta meg a vállát Alice. hol fogok aludni – pedig a szemhéjaimat kezdtem egyre nehezebbnek érezni. miközben segítségkérően körbepillantottam.A zongorához? Én a dalról beszéltem! Ne játszd a hülyét! – a zongorának támaszkodott. Sötét tekintete fájdalommal és dühvel volt tele.Elhiszem.Nem. Edward hátrébblépett. ahol legnagyobb meglepetésemre a már látott kanapé helyett egy normális ágy volt megvetve. a mellkasából ijesztő morgás tört fel. én pedig megint nyárfalevélként kezdtem remegni. . – Én nem tudtam. mire kuncogni kezdett. mikor végre rájöttem. – Te írtad ezt a dalt? – néztem fel rá. én soha… . közrefogva engem – ettől csak még inkább nehezemre esett a gondolkozás. hogy fogalmam sincs.Közelebb lépett hozzám. Mielőtt még rákérdezhettem volna. ami miatt méregbe gurult. . majd megfordult. nézzük meg azt a csirkét… . Emmett pedig felhozta. .Tudom. dehogy is! Ha tudtam volna. mint neki. amiért a testvérük miattam szenved. mintha mi sem történt volna – féltem. – A kicsit pedig oda fektetheted – mutatott egy a sarokban álló bölcsőszerűségre.kezét a feszült vállra helyezte. . hogyan és mikor? – tátottam el a számat.Aha – bólogattam.Direkt kínozni akarsz? – A kezei ökölbe szorultak.Edward! – zendült fel Alice hangja határozottan a küszöbről. hogy azt a dalt ő írta. . Visszavezetett a szobájába. . és elrohant. . Alice megelőzött. Sajnálom! . . .motyogtam inkább magamnak. hogy az arcom nedves a könnyektől – a stressztől a legtöbbször sírva fakadtam.Ó! De akkor sem túrhatlak ki a szobádból. – Esküszöm. . hogy tilos a zongorához nyúlni. hogy majd a többiek is távolságtartóak lesznek velem. amiért úgy tett. Inkább én bántottam őt… . jutott csak eszembe.ragadott karon.Én nem alszom… Soha. . A mi fajtánknak nincs szüksége alvásra. Az illatától elkábulva próbáltam összeszedni magam.

Ezen megint nevetett. hát még mikor hozzáértem! Alice a kezembe nyomott egy a tisztálkodáshoz szükséges holmikat tartalmazó pakkot. Edward hamar álomba merült.Sajnálom. majd átmegyek Jasperhez. – Közelebb lépett. A kintről beszűrődő fényben láttam. így én is korán bebújhattam a takaró alá. Ahogy körülnéztem a fürdőszobában. lábaim átvetve a takarón -. Mit akarhat? . masszázsolajak és fürdősók sorakoztak a polcokon. karom a fejem alá húzva. hogy megláttam.Bejöhetek? – Edward hangja bársonyos volt – most először. Egyszerre voltam kíváncsi. Az ágy kifejezetten kényelmesnek bizonyult.Nyugi. Még időben észbe .a legfinomabb illatú és legdrágább habfürdők. Szerencsére. Soha nem esett még ilyen jól egy forró fürdő. hogy rád ijesztettem. és különben is ő volt az. de nem értettem. sötét alak állt a küszöbön.. Azóta is ennyire szégyellné. hogy valószínűleg felkavaró érzés lehet velem egy fedél alatt lenni minden Cullennak – főleg Edwardnak -. majd átfordultam a másik oldalamra. Jó pár kínos percig csak állt és nézett engem – én pedig a levegőt kapkodva hagytam. és elindult az ajtó felé. izgatott és riadt. kijjebb nyitotta az ajtót. Hiszen már eltelt hatvan év azóta. Tisztán és rózsaillattal körbevéve vonultam vissza a számomra kijelölt szobába.Ó! – nyögtem ki nagyon elmésen. Az ajtó félig nyitva volt . . se túl kemény.azt hittem. nem éreztem benne dühöt. Tudtam. hogy ha a vámpírok tisztálkodás céljából nem is. de lazítás céljából szokták használni ezt a helyiséget . mit mondhatnék erre – túlságosan összezavart az a borostyánszín tekintet. Odalent. mint az alvás – kacsintott rám. hogy képes volt egy emberlánnyal kezdeni? Nagyot sóhajtottam. rájöttem arra. majd lehunytam a szemem.Akkor… Jó éjt! – Megszakította a szemkontaktust. jobb programom lesz. dühös és keserű szempár is kísértett. A legdrágább selyemből .Nem most. hosszú órákig nem tudtam elaludni. Felültem az ágyban. mikor megláttam. és egy mézarany szempár fürkészett engem. Fogalmam sem volt. . majd megmutatta a fürdőszobát – amire már igencsak szükségem volt több szempontból is. hogy fogva tartson a tekintete. Elhelyezkedtem – az oldalamon feküdtem. mióta megismertem. hogy mi az a mély fájdalom a fekete szempárban. Nem volt se túl puha. de azért tisztes távolságra megállt tőlem.Nem ijedtem meg! – próbáltam bátornak tűnni. mire fülig vörösödtem. ahogy halványan elmosolyodott. A szüleim üres. Fogalmam sem volt. és bólintottam. . egy pizsama. halott tekintete mellett most már egy mélyfekete. Hidd el.egy magas. . de a szívem a torkomban dobogott még mindig. Az ágyon már ott várt rám egy törölköző. Bármilyen fáradt is voltam. elájulok. mióta figyelhet… Mikor észrevette. aki elhagyta a nagyit. Majdnem felsikoltottam ijedtemben. .

Azok a fekete szemek olyan dühösen tudtak rám nézni… Mégis tudtam.kaptam. És egy másik érzés is keveredett bele.Mit? – a hangja meglepettnek hangzott. és megálltam a küszöbön.fújtattam magamban bosszúsan. hogy legszívesebben megöleltem volna. a pillantásában. De ez most sokkal erősebb volt. vagy egyéb módon bánthat. hogy úgysem bántana. . amit nem értettem. így nem csoda. BETEGSÉG ÚGY ÉBREDTEM. képtelen leszek elaludni. de csak rekedt suttogás jött ki a számon. . hogy szeszélyesek… . hogy lecsap majd a torkomra. hogy elhagyja a szobát. és ez idegesített. . és becsukja maga mögött az ajtót. Mire felnéztem.Várj! – kiáltottam fel kicsit túl nagy hangerővel – az öcsém hangosan szusszantott egyet. . hogy hacsak nem vágnak fejbe egy bunkósbottal. mint máskor. hogy meghűltem. mint egy rejtvény – fogalmam sem volt. – Én is sajnálom. a másikban olyan.kiáltani akartam. miközben megköszörültem a torkomat. a fél család . – Jó éjt! – Legszívesebben megint utána szóltam volna. nem voltam hozzászokva a hideghez és a párás levegőhöz. de szerencsére. Bármennyire is mérgesnek tűnt. aztán mégis csak ledőltem a párnára. Annyi keserűség volt a vonásaiban.ha valakit szomorúnak és elhagyatottnak láttam. – A szája egyetlen vonallá préselődött össze. Edward kíváncsian fordult vissza felém. végül bocsánatot kér. és hogy most miért viselkedik ilyen kiszámíthatatlanul. Edward olyan volt. messziről vetettem egy pillantást a bölcső felé – Edward nagy barna szemekkel pislogott vissza rám -. Mérgesen megráztam a fejemet. forgott a gyomrom. fel sem merült bennem egy pillanatra sem.. hogy csak félek tőle. aztán leharapja majdnem a fejem. Az erdőben való mászkálás során teljesen átáztak a ruháim.Nem tudhattad – biccentett végül. de csak csendben hagytam. kapart a torkom és nem kaptam rendesen levegőt az orromon. . majd kinyitottam az ajtót. hogy mit gondolhat vagy mit érezhet pontosan. Melegem lett már attól. pár pillanat múlva már aludt is tovább. hogy kiürítsem a zavaró gondolatoktól. Ez nálam mindig is egy kényszer volt . ha csak Edwardra gondoltam – a hiperventillálásról és a mellkasomat áttörni készülő szívemről nem is beszélve… Eddig próbáltam elhitetni magammal. És még a nőkre mondják. hogy mi is történt a múltban közte és a nagymamám között.Hogy fájdalmat okoztam azzal a dallal. MINT AKIT AGYONVERTEK – fájt a fejem. – A fenébe! – morogtam magamban. Ilyenkor inkább sajnáltam őt. mintha fájdalmai lennének. akkor meg akartam vigasztalni. 3.. Hát igen. Szédelegve tántorogtam ki az ágyból. Az egyik pillanatban közömbös. Sokáig csak ültem az ágyban – biztos voltam benne. Szerettem volna megérteni. Az idegességemet csak fokozta a saját viselkedésem.Valaki… .

Az irodája tele volt könyvekkel – olyan volt. a könyvek és papírok szép. Hideg ujjai végigtapogatták a nyakamat.Rendben. és érdeklődve nézett rám. . – Valakinek tisztába kéne tennie és meg kéne etetnie Edwardot. Azt hiszem. – És . Cvitamint és pár nap múlva jobban leszel – jelentette ki a nyilvánvalót. Egy csúnya pillantást lövelltem Alice felé. . hogy a tüdőm hogyan végzi a levegőcserét.Arra semmi. . Fél térdre ereszkedett előttem. már az asztalon volt egy orvosi táska. A falakat érdekes festmények díszítették. milyen volt a mi Bellánk élete. A hangom még mindig karcos volt. – Remek. majd felállt. ez csak egy kis megfázás… . – Vagy a saját lábadon mész be a dolgozószobába. Mire befejeztem a nézelődést. – Ez csak egy kis megfázás.Akkor tisztázzuk… .Gyere. hogy magadtól mész-e vagy sem – vonta meg Alice a vállát vigyorogva. forró teát. bárcsak kimentem volna a mosdóba fogat mosni.bólintott. Kissé idegesen bólintottam.Boldog volt – feleltem.kértem.Ez nem igazság! Hol van itt a szabad akarat? – fontam magam előtt össze durcásan a karomat. .nézett rám Alice gonosz kis mosollyal a szája sarkában. Meg akartam nézni őket.Talán. és egy lámpa fénye irányult rám. – Kapsz antibiotikumot. és a torkomat vizsgálgatta. nem akarom megfertőzni… .Rendben. nyisd ki a szádat! – kért Carlisle. Nagyot sóhajtva teljesítettem a kérését arra gondolva. . rendezett halmokban álltak egymás mellett – a saját íróasztalomra gondolva elszégyelltem magam. . beteg vagyok… . Elhúztam a számat. Anélkül is tisztán hallotta mind a szívhangomat. megvizsgállak – lépett elém Carlisle. mire Esme azonnal elindult a bölcsőhöz. hogy Carlisle megvizsgáljon. ez volt a legfontosabb. A fonendoszkópos vizsgálatra nem volt szükség. . ami egy mahagóni íróasztal mögött állt. .előttem állt. amire kíváncsi lehetett. Mesélj egy kicsit. de semmi szükség! – tiltakoztam. – kérte.. mint egy kisebb könyvtár. beszélgethetnénk egy kicsit… Már ha elég erősnek érzed magad most hozzá… szólalt meg végül. de Carlisle rögtön a bőr karosszékéhez vezetett. A szemei egyszerre csillogtak a bánat és a kíváncsiság különös elegyétől. Az asztalon rend uralkodott.nyögtem ki végül. Zavarba jöttem. majd magától elmúlik. . majd félhangosan morogva követtem Carlisle-t.Megmondtam… Elmosolyodott.Szabadon dönthetsz.. vagy én viszlek be. mielőtt összecsődítem a fél házat. . mind azt. és nekidőlve az íróasztalnak fürkészett engem. – Azt hiszem.

miután megtaláltam a naplóját. és az üldözőm megint feltűnt.hallottam meg az aggodalmas hangot. Anyu vett egy kis házacskát ott. Ha nem élvezte volna a velem való játszadozást.Azt hiszem.Phoenixben – mondtam. . Nagypapa három hónapra rá követte. de a családunkhoz tartozott. és a szédülésem még erősebb lett. Volt… volt egy fülbevaló a bal fülében – egy fordított kereszt.Nem emlékszem másra – ráztam meg a fejemet. már nem éltünk volna én és az öcsém… . de beszélnünk kell arról az estéről is… . és imádta aput meg minket.Mi is szerettük őt. hogy melyik estére gondol. utoljára Phoenixben jártunk. Mindig kedvesen mesélt magukról – felkuncogtam az emlékektől.Hogy nézett ki az a vámpír…? – Nem folytatta a mondatot azzal. hogy mennyit tudsz a múltról. hogy a lakásotokban még éreznénk a szagát… Hol talált rátok utoljára? .Carlisle pillantása türelmes és megértő volt. de Edward… Sosem felejtette el őt – megborzongtam. Kérdezzen! Mit akar tudni? – kérdeztem. Az utolsó lélegzetéig szerette Edwardot. ezért elővettem egy zsebkendőt. Azt hiszem. Csendes halála volt. hogy teljesen kiborulnék. Önnél talán. nem tudott a nagyi nélkül élni… . Carlisle kérdőn nézett rám. – Szerette a nagypapát is. Nem tudom. a nagypapám egy kicsit féltékeny volt… . – Carlisle arca megértő volt. . Mielőtt Forksba jöttünk volna. . Miután elmentünk. és lehunytam a szemeim.a szemem önkéntelenül megtelt könnyekkel – próbáltam a náthára fogni az egészet. hogy ez egy fájdalmas téma.szomorú. – Ha túl gyenge vagy hozzá… . mikor vámpírtörténeteket mondott nekem.Tudom.Két éve. mikor hátrahajtottam a fejem a hűvös bőrtámlára. amiket mesélt… Igazából csak akkor értettem meg. a szemei vörösek. Még most is… . – Nem hinném. ő is a családjának tartotta magukat. De… A történetek. hogy nem kéne direkt ijesztgetnie. egy fejjel magasabb. A haja barna. de egy hétbe sem telt. még akkor is. .Magas volt. pedig én sosem féltem. hogy „aki a szüleidet megölte” – valószínűleg nem akarta felszakítani a még gyógyulni sem kezdő sebeimet. Abban a házban húzódtam meg Edwarddal. Jó élete volt a nagypapa mellett. Egyik éjszaka lefeküdt aludni. anélkül. . Rögtön tudtam. Mintha tudta volna. Azt hiszem.Mikor… Mikor halt meg? . .Valami más esetleg? . – Nagypapa nem igazán szerette.Rendben – bólintott. hogy nyaranként pihenhessünk pár hetet. Azt mondta.Nem. – Próbáltam magam elé idézni annak a vámpírnak az arcát. . és hangosan kifújtam az orromat. és másnap már nem ébredt fel. miközben próbáltam friss levegőt szívni a tüdőmbe – a nátha miatt nem túl sikeresen. mikor épp szabadságon vannak apuval. hogy ezt fogom mondani.

Az első. A nap során megtöltöttem a szemeteskukát egy nagy halom papír zsebkendővel. teljesen ki tudtam borulni. hogy jobb neki. miért. nem szólt miatta. hogy a megfázással küszködő betegeknek ezt szokás adni. hátha megérzik még a szagát… Adnál egy pontos címet? – tolt elém egy papírdarabot és egy tollat. amit megláttam. Edward is szörnyen hiányzott – mármint az öcsém -. A következő. de másokhoz képest extra rosszul viseltem a náthát. amíg két lábon járó bacilustelep vagyok. . de tudtam. mert amint vízszintesbe helyeztem magam.Miért nem várt meg egyszerűen? – nézett rám töprengő arccal Carlisle. mire rájöttem. Nagyon magas… . hol úgy éreztem. mint én. Kinyitottam a szemem. de egy határozott kéz visszanyomott a párnára. Elég sok kisebb-nagyobb balesetem volt már az életem során… De attól. nehogy összeessek. majd ellökte magát az íróasztaltól. megőrülök az oxigénhiánytól. A nap későbbi része maga volt a pokol. viszont olyan gyengének éreztem magam.Nyugi. – Ránk talált. .Nem tudom – próbáltam köhögő-rohamnak álcázni a zavaromat. Állítólag Carlisle-tól hallotta. csak le akarjuk vinni a lázadat. Aludni nem tudtam. aztán ő és – legnagyobb meglepetésemre – Edward az Internetről leszedett recept alapján készítettek nekem egy fazékkal. ne… . Ha Carlisle észre is vette. Aztán… nem tudom. de a kéz még mindig satuként az ágyon tartott. Esme és Rosalie vigyáz az öcsédre.Egyik nap. Nem tudom. Először féltem megkóstolni. Alice délben hozott nekem egy kis húslevest. Gyorsan lefirkantottam.Nem. A vámpírok élőbbnek néztek ki. ha távol tartom magam tőle.Elküldöm oda Jaspert és Emmettet. hogy megnézzem. A világ elsötétült előttem. mikor visszaértünk a bevásárlásból. A másik oldalra fordulva megláttam Alice együtt érző mosolyát. ki akar megint megfosztani a szabad akaratomtól. Hol a hideg rázott. és fel akartam ülni. A délutánom megint csak nem volt túl kellemes. A fájdalom sosem zavart. .suttogta megnyugtatónak szánt . amit Edward épp teleszívott valamivel egy ampullából. . mi történt. hogy öt percenként kénytelen voltam leülni. nem tudtam túl sokat enni. de végül pozitívan csalódtam a vámpírok főzőtudományában. mert olyankor könnyebb volt lélegezni. – Jobb lenne. ha most visszafeküdnél… Pihenj csak. . hogy úgy éreztem. Próbálkoztam a fel-alá sétálással. Sajnos. és bent volt a házban. hogy nem kaptam levegőt. Elbotorkáltam a mosdóig. meggyulladok. de kár volt felpillantanom. hogy a saját légcsövem recseg Darth Vadert is megszégyenítő módon. a náthától korlátozódott az agyam oxigénellátása. egy injekciós tű volt. hogy lehűtsem egy kicsit magam a csapnál. hogy hazudok. . Már sötétedett odakint.Köszönöm – zsebre tette a fecnit.. mikor eljött az a pillanat. az ágyamon várt egy üzenet – és egy kis „ajándék” – tettem hozzá gondolatban. amire emlékszem. Elpirultam. Azonnal eljöttem onnan.ijedten próbáltam elhúzódni. de az a pár kanál tényleg jól esett. hogy szörcsögő hangot hallok – beletelt pár percbe.

és nyöszörgő hangot hallattam. . hogy nemrég valami megszúrt. – Annyira hiányzik. és egy angyalt látok magam előtt. ami a homlokomat és a halántékomat simogatta. jöjjön valaki. de csak a sokadik próbálkozásom járt sikerrel. ezért inkább lehunytam a szemeimet. . hogy a fecskendő üres.suttogtam magam elé hitetlenkedve.Edward hangja hipnotikus hatással volt rám. többé nem tudom elfordítani a tekintetemet róla.Hideg ujjaival végigsimított a karomon – borzongani kezdtem. meghaltam. hogy sosem lehet a tiéd. Szenvedj évtizedekig. hogy úgy érezzem. hogy lehetetlenség volt olvasni belőle. Aztán Edward szeme elsötétült. és úgy éreztem. de nem a bőre hűvösségétől.Ne. nem akarom… . – Lehet. A kéz. ismerd meg… Aztán fogd fel. – Te pedig pont olyan vagy. repülök. talán képes vagy anélkül létezni. – Bízz bennem… Semmi olyat nem teszek. aki újra emlékeztet arra a tökéletes boldogságra.Észre sem vettem… . Azt hiszem. Ha eddig nem kaptam rendesen levegőt. hát mostanra már hiperventilláltam. . Alice-nek igaza volt. meghagytam ebben a hitben. megszakad a szívem. – Lehunyta a szemét.a hangja rekedt volt az érzelmektől. . mint ő… . hogy minden pillanat maga legyen a pokol.vigyorgott rám Alice. Hitetlenkedve emeltem fel a karomat.hangon – de nem járt sikerrel. és csak azért bírtam ki. hogy fülig pirultam. Halk. és hirtelen visszahúzódott.Isabella… . Minden egyes nap maga volt a kínszenvedés nélküle. Pár perc kellett csak ahhoz. el is szundítottam a lázcsillapító hatásától. Mikor újra felnézett rám. Homályosan láttam a világot. . amivel árthatnék neked… . hogy aztán. hogy először azt hittem. A könyökhajlatomnál egy apró vércseppecske jelezte. így valószínűleg észre sem lehetett venni. . mikor már úgy érzed. A szemeiben annyi érzés szikrázott.Pont olyan vagy. Tessék az igaz szerelem. jéghideg volt. a betegségemről. mint ő! – ismételte meg dühös hangon. suttogó hangot hallottam. Automatikusan felé fordítottam a fejemet. amit sosem kaphatsz meg! Hát nem ironikus? – nézett a láztól és a gyógyszerektől még mindig ködös tekintetembe. én pedig mindenről elfelejtkeztem – Alice jelenlétéről.Én megmondtam. és észrevettem. hogy Edward nagyon jó… . az arcvonásain fájdalom söpört végig. Rémült szemekkel pislogtam a tű felé. Szerencsére a láztól már amúgy is vörös voltam. én pedig – még ha gonosz dolog is volt -. Edward közelebb hajolt hozzám. . hogy ez Isten büntetése! A földi pokol. úgy éreztem. az injekcióról… Önkéntelenül megnyaltam a számat. Megráztam a fejemet. mert tudtam. Eltátottam a számat a döbbenettől – Edward olyan gyönyörű volt. Valószínűleg azt hihette. hogy kicsit kitisztuljon. Keserű nevetés hangja töltötte be a szobát.Ezt nyomd rá! – szorított a szúrásra egy vattadarabkát Edward.Edward háromszor is elvégezte az orvosit – meg sem fogod érezni – ígérte Alice. – Most pihenj! Nem sokára hatni fog az injekció. hogy nélkülem boldogabb és teljesebb életet élhet. hogy nem vagyok még teljesen magamnál a gyógyszerek miatt. Próbáltam felnyitni a szemeimet. Mintha egy darabot kitéptek volna belőlem.

a szívem hangos kalapálással várta. – De én igen… Azt hiszem. és leugrott egy szikláról fájdalmában. úgysem fogsz emlékezni rá – nevetett fel sötéten. hátha megjelenik a küszöbömön. szégyellte magát érte. erre utaltak. amiket mondott nekem. letörölte őket hűvös ujjaival. Nem tudtam úgy irányítani magam. Olyan óvatosan és gyengéden tartotta a karjaiban. hogy megmozduljak. és vámpírrá – valamint a párjává – tette. Megérdemlem. és Edward mégsem azért hagyta el. a nagyi tévedett. Esme dél körül behozta hozzám az öcsémet. A másnap majdnem olyan szörnyű volt. de a testem még mindig túl kába volt ahhoz. de igazságos. – Vajon az ízed is hasonló? Mmm… . hogy mindenben segíthessen. Jó anya lehetett volna belőle – ez a gondolat elszomorított. Öröm volt látni. amin felnyögött. ezt nem kéne… Persze. Kicsit messzebb állt meg az ágyamtól vele. hogy még inkább ragyog a boldogságtól. de gyengének és elesettnek éreztem magam. Esme eddig is gyönyörű volt – mint az összes többi Cullen –. és bármennyire is tiltakoztam. szinte biztos voltam benne. hogy a vámpíroknak nem lehet gyerekük. . Egy szörnyeteg vagyok. Valószínűleg. Nekem pedig azóta is a szavai jártak az fejemben. Arról is írt a nagyi. Meg akartam ölelni. nem szörnyeteg és nem érdemel szenvedést. Isten ironikus. – Nem teljesen olyan… De… Van benne valami. Még éreztem egy hideg száj simogatását a homlokomon. Az ujjaim a lepedőbe markoltak. hogy tudassam vele. Ekkor talált rá Carlisle. Most csak megkapom méltó büntetésemet – a mosolya keserű volt. tényleg mazoista vagyok – húzódott hátrébb. amit kaptam. Nagyi naplójában olvastam róla. de nem hagyta abba az arcom simogatását. mivel a női vérszívók teste nem képes az alakulásra. akinek sosem lehet gyermeke… Ebédre megint kaptam egy kis levest. Alice addig állt mellettem őrségben. de az agyam teljesen tiszta volt. Ahogy elnéztem Esme arcát. ahogy akartam. hogy ez a tény hatalmas fájdalommal tölti el. mert nem szerette már. ami emlékeztet rá… . megszakad a szívem. és megéreztem a leheletét a bőrömön. amiben csak szükséges – hálás voltam neki ezért. majd elaludtam.Nem érdemes engem siratni. de most észrevettem. Furcsa érzés volt. amit be tudtam lélegezni. ahogy Edwardot a karjaiban tartja. pedig valahányszor kinyílt az ajtó. de legalább láthattam pár percre. ahogy Edwardra vigyázott. . áramütésként söpört végig minden porcikámon. de mielőtt még végigfolyhattak volna az arcomon. mint az előző nap. .Még a véred illata is hasonló – ahogy a nyakamhoz hajolt. Alice folyton a közelemben volt. és olyan szeretettel nézett rá. bármit megtenne az öcsémért. Egy anya. hogy Esme elveszítette a gyermekét. a gyengéd érintéstől lassan lecsukódtak a szemeim. amíg az utolsó kanállal le nem nyeltem.Úgy éreztem. a tüdőmben akadt az a kevés levegő is. A következő három napban nem láttam a nagyobbik Edwardot. Hogy csak . hogy nem emlékszem arra az éjszakára. Az.a mély hang. Talán. így egy gyermek kihordására sem.mélyen beszívta az illatomat. embereket öltem. A szemeim megteltek könnyekkel. Bármennyire is próbáltam ébren maradni.Sajnálom. A lázam kissé lejjebb ment. még ha úgy is gondolta. hogy biztos voltam benne.

amit Alice-től kaptam. hogy meg kell próbálnom. Az elfojtott tettvágy idegesített. és nem büntetné őt igazságtalanul. Belebújtam a puha. Az előző egy hétben majdnem minden percet velem töltött. nem ezt érdemelte. hogy Emmett és Jasper hazatértek. és délig – amikor is behozta az ebédemet – nem is láttam. a lázam is már csak estére ment feljebb. hogy barátok vagyunk. hogy ha Isten mégis létezne. és elvárom tőlük. Ő jó volt. úgy éreztem. hogy valahogyan elmulasztom az Edward lelkében lévő hatalmas fájdalmat. tudná ezt. Vasárnap reggel. hogy képes legyen elengedni a nagyit. Fogalmam sem volt. mégis úgy éreztem. mert meg akarta védeni önmagától és attól az élettől. amivel begyógyíthatnám Edward lelki sebeit. de végül olyan erősen nyilallt belém. és bár én sosem voltam vallásos. Erre pedig mi lenne jobb mód. mekkora erő és milyen mély érzések kellettek ahhoz. Persze. és most sok a dolga. mégiscsak van esélyem a túlélésre. Viszont először el kéne érnem azt. Ez nem lehet Isten büntetése! Nem tudom. nem tudhattam. azonnal el is tűnt a tálcával együtt. mint az. Esme nagyobb eséllyel védené meg bárkitől és bármitől.azért mondott le a szerelméről. zajtól összerezzentem. Ezalatt az idő alatt nagyon sokat beszélgettünk. hogy ha felkelek az ágyból. és ne kezdjenek közeledni egymáshoz a falak – gondoltam. hogy kéznél legyen. A betegségem alatt nem volt erőm a gondjaimmal foglalkozni. hogy bármi baj érhet. hogy beteg vagyok. csak a náthával nem birkóztam még meg. Furcsán viselkedett velem. hogy szinte elakadt a lélegzetem. akkor ne remegjenek a lábaim kocsonyaként. Mikor megpróbáltam megtudakolni. és hogy Jasperék megtudtak-e valamit… Zavart. mikor született meg bennem az elhatározás. Este nem bírtam tovább. Ha már idejöttem. megint nyugtalan lettem. Most viszont kerülte a tekintetemet. hogy kihagynak abból. hogy talán. hogyan kezdjek hozzá. hogy melyik hogyan válna be. bolyhos papucsba. A torokfájásom teljesen elmúlt. és amint megettem a pirítósomat. reméltem. akkor kötelességem valamilyen módon viszonozni ezt. és lebotorkáltam a földszintre. ezerféle tervet ötöltem ki. Ha tényleg ez volt a helyzet. Ettől kezdve még rosszabbul viseltem. Az öcsém hiánya pedig még nagyobb lett. másfelől. Egy hét után kezdtem úgy érezni. és feldúltam a Cullen család és legfőképpen Edward életét. csak annyit mondott. hogy mellettem kéne lennie. egyfelől. amit nyújthatott volna neki. mikor Alice behozta nekem a reggelit. hogy mi történt. de abban biztos voltam. Cullenékat az ebédlőben találtam – ez is csak megerősítette a . mint én. mégis minden egyes reccsenéstől. hogy megvédjenek egy veszélyes vámpírral szemben. de most. A sírás fojtogatott. hogy van-e valami gond. Bármit is gondolt magáról Edward. valahányszor ez eszembe jutott. Mindketten meséltünk a múltunkról – kezdtem úgy érezni. amin a testvérem és a saját életem múlik. de amíg nem próbálhattam ki őket. hogy itt a házban nem valószínű. hogy ne unatkozzak. Tudni akartam. hogy valami gond van. Tudtam. ha segítségre lenne szükségem. Hogy lekössem a figyelmemet.

Nem értem.gyanúmat. ami miatt Cullenék hirtelen bizalmatlanok lettek velem? .Mi nem akarunk úgy ítélkezni. . bementem volna magamtól segítséget kérni.Mi történt? – kérdeztem. ahogy rám néztek. hogy megfigyelje. hogy keresnek. mind megmerevedtek.állt fel az asztalfőről Carlisle.Érdekes dolgokat? – Most már tényleg semmit sem értettem. hogyan reagálok erre. Ha nem egy vámpírról lett volna szó. miközben a kezemben lévő papír zsebkendőt gyűrögettem. de így nem volt sok értelme a rendőrséget számításba venni. A gyomorfájásom felerősödött a gondolattól.Nem.És? – csattant fel Rosalie hangja újra. . Semmi más nem jutott eszembe. az öcsém pedig még egy éves sincs. mint az. aki érdekes dolgokat mondott… . hogyan és miért került az a szemétláda a családom közelébe. – Még nem vagyok tizennyolc. Mit mondhatott egy szomszéd. kellemetlenül éreztem magamat. . Mikor észrevették. nekünk lenne a legkevesebb jogunk a kődobáláshoz – pillantott Rosalie-ra. . .Félreértettél. hogy nem hallgatunk meg… . – Beszéltek az egyik szomszéddal. Sejtettem. . Akkor Jasper és Emmett ott is járt? De hát. – Hét szempár vizsgálta az arcomat. hiszen kiskorú vagyok én és az öcsém is.Emmették jártak a házatokban. és az asztallapot kezdte el vizsgálgatni. akivel úgysem tudnak elbánni. és most már tényleg rám és az öcsémre vadászik.Itt van? – rémültem meg. Nem eltűntként keresnek.Nem értem… . . hogy a rendőrség keresni fog. és összehúzott szemekkel méregetett. hogy jövök. . A régi otthonom említésétől összeszorult a gyomrom. Miután a szüleimet ott találták… Logikusnak tűnt. hogy valami gond van. – Azt hiszem. hogy az a pszichopata megjelent a város közelében. hátha mégis találnak valamilyen nyomot. ami magyarázhatta volna a viselkedésüket. Sem Phoenixben. aki lehajtotta a fejét. sem itt nincs nyoma. miért? . és abbahagyták a susmorgást. – Tudtatok… szagmintát venni? – néztem Jasperre. hogy valamiképpen rájöttek arra. Természetes.A rendőrség keres téged. hogy elkezdenek kutatni utánunk.Igen… És? – vontam meg a vállamat. ami elvezethet az üldöződhöz – kezdte Carlisle. . Sőt.ráztam meg a fejemet. . Tucsonban sem! – szólalt meg Rosalie. Megrázta a fejét. Attól. és épp terveket szövögetnek a megoldására. mi a gond – néztem végig rajtuk értetlenkedve.

hogy Cullenék még mindig az ebédlőben vannak. mikor még kislány voltam. alig pár négyzetméternyi fészerbe.A rendőrség úgy hiszi. hogy vádolnak valamivel. Egyszer.Gyilkosság? De hát. . eddig! Úgy pattantam fel. A kezemet a szám elé szorítva próbáltam elfojtani a kétségbeesés okozta zokogásomat. . hogy te voltál – rázta meg a fejét végül. hogy követnek-e. hogy én…? . miután pár pillanatig elmerült a pillantásomban. . Nem a nátha miatt. hogy képes lennék rá? Leültettek az asztal mellé az egyik székre. Ki kellett jutnom a házból – szükségem volt levegőre. . Az első könnycseppek megadva magukat legördültek az arcomon. . milyen lenne. Hogy hihette a rendőrség.Gyilkosság miatt keresnek – Rosalie hangja olyan volt. kit… .néztem fel aranybarna szemeibe könyörgően.Akkor? – kezdett idegesíteni.Bennem akadt a szó.Azt… Azt hiszitek. A sokk miatt a lábaim felmondták a szolgálatot. mintha pofon vágtak volna. Nem hallottam.inkább mintha arra kért volna. – Nem… Az nem lehet… . hogy képes lennél gyilkolni – nézett rám megértően. Elképzeltem. hogy bízzak meg bennük. hogy kijussak. Nem bírnám ki.Nem megy… . A lábaim automatikusan indultak meg a kijárati ajtó felé. hogy pontosan mivel is.teljesen elsápadtam. ahogy Rosalie kételkedve felmordul nem messze tőlem. hogy képes lennék meggyilkolni a saját szüleimet? És ami még fontosabb. mint az elmúlt napokban. és leült velem szemben. ahol sötét volt. hogy megfulladok. 4. a lábam alól kiszalad a padló. amire már magamtól is rájöttem. és úgy éreztem. A pillantásom akaratlanul is Edward gyönyörű arcára vándorolt. Carlisle elém húzott egy széket. nem is igazán érdekelt – csak futottam a levegőt kapkodva.próbáltam meg kinyögni a kérdést. ha nem mondod el a teljes igazságot? – a hangja nem volt vádló . mint akit megégetett a szék. . hanem a belülről fojtogató érzések miatt.hirtelen úgy éreztem. Akkor először és utoljára volt pánikrohamom. mintha az életem múlna azon. a szomszéd fiú bezárt a kert végében lévő. te ölted meg a szüleidet – mondta ki Carlisle végül azt. . Fel sem fogtam. Legalább is. hogy hihették Cullenék. – Alice… . ha vádat és megvetést látnék a szemében..Én sem hiszem. Úgy téptem fel. BŰNTUDAT ALICE-NEK KELLETT ELKAPNIA. ha tudná az igazat. és beszéljek. hogy ne zuhanjak a földre. .Nem hiszem. és a levegőt alig lehetett belélegezni a portól. de nem mondják ki. – De valamit eltitkolsz… Hogy bízhatnánk meg benned. – Nem tudom… .ráztam meg a fejem. Hallottam. ami a torkomat mardosta.

de a hirtelen jött sokktól elmúlt a pánikrohamom.Azt hittem. hogy ezt meg mi a fenéért csinálta. Botladoztam a fák között – már majdnem teljesen sötét volt és a látásom is homályos volt a könnyektől. Hallottam. Ismét éreztem a félelmet. amit eddig elnyomtam magamban.kérte még mindig rettegéssel a hangjában. Fogalmam sem volt. hogy a szabadság érzésétől elmúlik az a hatalmas nyomás a mellkasomon. semmi bajom nem esett… .Milyen határt? – néztem körbe.Ez… hosszú – a pillantása végigsöpört a testemen.Jól vagy? – suttogta halálra vált arccal Edward. hogy a becenevemen szólított. hogy azt hittem.Bella. mondj valamit… . ahogy megnyugodva kifújja a levegőt a tüdejéből. amely aggódva nézett vissza rám. hiszen. a veszteség fájdalmát. hogy miért vagyok ilyen dühös Edwardra. mintha a távoli múlt egyik pillanatában járt volna. .Azt hiszem. de helyette egy „au” csúszott ki a számon. A döbbenettől elkerekedett szemekkel néztem fel a mézarany szempárba. Egy másodpercig tétován nézett rám. Felsikkantottam. Azt akartam válaszolni. hogy igaza van. Újabb hőhullám kerített hatalmába. hogy egy szál pizsamában és papucsban állok az erdő közepén. Forróság söpört végig a testemen. hogy odakint majd könnyebb lesz. .Állj! – Csak valahol a tudatom mélyén fogtam fel. Mintha az ég megsüllyedt volna. egyben vagyok – feleltem halkan. és gyorsan lemászott rólam.Sajnálom – hajtotta le a fejét. mert rádöbbentem. a vámpír jóllakottságtól vöröslő szemeit. Mindent. – Majdnem átlépted a határt… . de nem így lett. hogy Edward hozzám simuló teste jéghideg volt.Mi a fenéért vetetted rám magad? – az előbbi kiborulás helyét a harag vette át. Meg akartam kérdezni. A tekintete olyan volt. Hagytam neki. Bólintottam. hogy meddig bolyongtam. de a lábaim nem engedelmeskedtek a hangnak. hogy valaki kiáltott. de semmilyen jelzést nem láttam sehol. és elindultam . . Újra láttam magam előtt azt az estét: szüleim halott viaszszerű arcát. mintha egy álomból ébredt volna fel. miközben egyre sötétebb és hidegebb van. minden porcikám szilánkosra tört. aztán megrázta a fejét. Meglepett és kijózanított. Minden csak még inkább rám nehezedett. hogy „aha”. . mert még betegebb leszel – próbálta meg kikerülni a választ. annak ellenére. . mikor hirtelen valami hideg és kemény ütődött az oldalamnak. Akkora erővel sodort a földre. Magam sem értettem. de valamiért a szám nem akart engedelmeskedni. – Vissza kéne mennünk. csak és kizárólag fákat és bokrokat. hogy apró bogár módjára összenyomjon engem. Elveszítettem teljesen az időérzékemet – valójában szinte semmit sem érzékeltem magam körül a fájdalmon kívül. . Az arcom még mindig könnyes volt.

amíg nem állsz rá készen – hirtelen nagyon komoly lett az arca. Megtorpant – én meg majdnem nekiszaladtam a hátának. mint egy gyerek. . De nem hiszik azt.visszafelé. Ismét elindult a ház felé. Nem értik. hogy talán. Vajon az jár a fejében. – Nem kell elmondanod. És Jasper érzi a lelkiismeret furdalásodat. . Tétován néztem fel Edwardra – hiba volt. én pedig próbáltam nyugodtan lélegezni – vagy úgy egyáltalán lélegezni. amit nem akarsz – magyarázta.Hogy érzed magad? – szólalt meg végül Edward halkan.Sajnálom – sóhajtottam. Összehúztam magamon. . Csend telepedett ránk.Megvagyok – vontam meg a vállam.Nem úgy tűnt.Zavarja őket. aztán meg elrohantam – tisztára. nem ismernek. Az kell még. – Na jó. miközben eszembe jutottak az ebédlőben történtek. . Jó pár percig csendesen haladtunk egymás mellett. hogy megpróbálja belőled kiszedni… . hogy titkolózol.Tudom.Nem fejezte be a mondatot. nem bíznak bennem. A többiek az ebédlő küszöbén álltak – Rosalie . az arca megint úgy elbűvölt. Egy hideg kéz ért gyengéden a vállamhoz. amitől megint csak lelkiismeret furdalásom támadt. Hirtelen a szívverésem gyorsabbá vált. Kiborultam. – Összeszorult a gyomrom. hogy miért nem mondasz el mindent. mintha ovis lennék… . Percekig elgondolkozva meredt maga elé. Valójában szörnyen szégyelltem magam.Nem én voltam – csúszott ki a számon. . már szörnyen fáztam. hogy a másik irányból jöttem. miközben én próbáltam tartani vele a lépést. Az arcuk aggodalmas volt.A ház arra van – mutatott bal felé.Nem fognak szekálni. aztán hirtelen egy kabát terült a vállamra. hogy lefagytam.Tessék? – kérdeztem. hogy bűnös vagyok. Mikor elértük a házat. . és hálásan elmosolyodtam. hogy képes lennék… ilyen szörnyűségre? Persze. Alice lehet. és kinézik belőlem. amiért úgy viselkedtem. . .Hogy elmondd. Alice és Esme elém rohant. és átkoztam magam a hülyeségem miatt. . . És a többiek is tudják. hogy képes lennél… . hogy plusz egy hétig betegeskedjek! Ahogy beléptem az ajtón. de… Mégis fájt. hogy a rendőrség jogosan keres-e? Tényleg felmerült bennük.nevetett fel. Kételkedve néztem arra: meg mertem volna esküdni. Közelebb hajolt hozzám.

Nem szólt egy szót sem.Jól vagy? – ölelt át Alice hirtelen. hogy nem értem őket. nem akartunk ennyire felzaklatni – nézett rám bűnbánóan. .pirultam el. vettem csak észre. én pedig ösztönösen az övébe fektettem az enyém. a sarokban állt. jól esett. és beszívtam azt az édes illatot.Jasper egy kicsit… kiborult. hogy Edward kabátja nálam maradt. – Jobb. de most. kiheveri – bólintott Alice halvány mosollyal az arcán.Jasper mást mondott – Alice hangja furcsa volt. Olyan volt. Bebújtam a takaró alá. . és rögtön el is felejtettem. mély hangon Emmett a háttérben. A több napos betegeskedés és a mai szó szerinti és képletes kirohanásom után olyan fáradt voltam. mikor már egyedül voltam az ideiglenes szobámban. Ösztönösen a karjai közé fészkeltem magam. aminél ültem. az is éppen elég ahhoz. Mellettem a barátaim beszélgettek – próbáltam odafigyelni arra. de mintha valami idegen nyelven beszéltek volna. – Még inkább elpirultam. amit magából árasztott. ha most visszamész az ágyba – ragadott karon Alice. majd tüsszentettem egyet. Hirtelen elfintorodtam. elhallgattak. Arra fordítottam a pillantásomat. hogy rosszul legyen. . . Valószínűleg azt akarták tudni. csak kinyújtotta felém a kezét. és csak most jöttem rá. A terem hatalmas volt. már vonszolt is felfelé a lépcsőn.Sajnálom.karjában ott volt az öcsém -. Túl erősen érezte a fájdalmadat és a kétségbeesésedet. és a . . ahogy megállt előttem. Egy forró fürdő után. hogy épelméjű vagyok-e. A táncoló tömeg kettényílt. .Azért jól van? – kérdeztem – a hangom tele volt aggodalommal. Bármilyen hideg is volt a teste. Emmett ismét felnevetett. Csak egy szó jutott eszembe abban a pillanatban: tökéletes! Elkerekedtek a szemeim. és mire észbe kaptam volna. mintha megijedt volna valamitől. hogy mit mondanak.nevetett fel brummogó. mikor Alice elengedett. Körbe néztem. Kérdőn pillantottam Alice-re. mindenki táncolt és jól érezte magát. Esme gyengéden végigsimított az arcomon. hogy épp megfojtod… . de ahogy kinyitottam a számat. barna hajú férfi sétált egyenesen felém. vagy hívják a megfelelő intézmény ápolóit. és fejemet az Edward illatú kabátba fúrtam. . Jasper által úgyis tudják. hogy azonnal elaludtam.Eddig jól volt. hogy beszéljenek lassabban és hangosabban. . hogy hiába próbálok erősnek tűnni. hogy az előbb még dühös voltam.Minden rendben – feleltem. és meredten figyeltek egy pontot a terem túlsó végében. Felhúzott a székemről. Teljesen kiment a fejemből. és kérdőn néztek Edwardra. mintha egy plakátról lépett volna le. és egy magas. Az asztal. mikor mit érzek. amennyire én. Csak kellett egy kis friss levegő… . Halványan elmosolyodtam. Idegesített. Szólni akartam. .Persze. Ha csak fele annyira szenvedett.Nincs semmi gond. hogy Jaspert sehol sem látom.

de aztán megláttam mellette Jaspert. Megráztam a fejem. és Edward ringatni kezdett – tényleg gyereknek éreztem magam hirtelen. – Nyugodtan visszamehettek alud… vagyis… csinálni. láttam. A mellkasomból zokogás tört elő. ujjaim görcsösen markolták meg a rajta lévő kék inget. Mindenhol holttestek feküdtek. szemei vörösek voltak.Rosszat álmodtam. mikor a zene utolsó hangja is elhalt. hogy a fogsora maszatos a vértől.. A rémülettől elkerekedtek a szemeim. Szemük nyitva . és ellazultam a karjaiban.Menjetek csak. és finoman. én pedig tudtam. Az egyetlen. a szemei fájdalmasan összeszűkültek. Kellett egy kis idő. Úgy éreztem. El akartam futni. az idegen állt előttem pár lépésnyire. Az arcuk fehér. Az ismeretlen tekintete fogva tartott. mikor elkezdtünk forogni. nyakukon félhold alakú seb. amire képes voltam. nem láttam sehol sem a férfit. Az arca merev volt. Mintha köddé vált volna. Ahogy elmosolyodott. Egy keringő első ütemei hangzottak fel. Mire felnéztem. Sajnálom. mikor az édesanyám ébresztett fel egy-egy rémálomból. A hideg kacaj.Ébredj! Ébresztő! – hallottam meg egy hangot. . hogy mióta játszanak ilyen zenét egy szórakozóhelyen.táncparkett felé vezetett. keze Alice-ét markolta. Ha egy vámpír képes a számukra normálisnak mondhatónál még jobban elsápadni. hogy Alice miért nem jön beljebb. hogy én sikoltozom. Először nem értettem. és az iszonyattól éles sikoly hagyta el az ajkaim. Ösztönösen öleltem meg az ágyamon ülő Edwardot. Alice töprengő tekintettel nézett . de nem tudtam. kiszállt minden értelmes gondolat a fejemből. Hideg kezek ragadták meg a vállamat. Reszketve bújtam hozzá. hogy az sem érdekelt. mikor a márványkemény test megfeszült az ölelésemben. . és sikoltást hallottam. Mikor felnéztem.Jól vagy? – hallottam meg egy dallamos – de most aggodalommal teli – hangot az ajtó felől. Csak akkor tértem magamhoz.. és a földre rogytam. A szeme gonoszul megvillant. amiből még szivárgott a vér. Az én mellkasomban is ott volt még az a szorító érzés. Aztán. az a sikoltozás volt. bár Edwardnak köszönhetően kezdett enyhülni. Olyan volt. mintha mély álomból ébredtem volna. de a lábam földbe gyökerezett. Halkan susogó hangot hallottam. mintha megbabonáztak volna. Aztán megláttam őket… A szüleim élettelen teste az egyik asztal mellett hevert. mikor észrevettem az öcsémet a karjaiban. lassan eltolt magától. majd én vigyázok rá! – szólalt meg Edward. nekem pedig átfutott az agyamon egy pillanatra. . Kinyitottam a szemem. Próbáltam megmozdulni. mint gyerekkoromban. hát akkor Jasper most megtette. Mikor a hangjától és a belőle áradó illattól megnyugodtam. . ami betöltötte a termet. Izgatottan pillantottam körbe. amíg felfogtam. hogy mit fog tenni – elveszi tőlem a családom utolsó tagját is. amit eddig csináltatok – zavarodtam meg. Annyira szükségem volt most erre a közelségre. Te jól vagy? – Jasper feszülten bólintott – nem hittem neki. de határozottan megráztak.bennük a rémület tükörképe. megdermesztett.

Edward mély lélegzetet vett.A nagypapád dédapja egyezséget kötött velünk.Köszönöm – vettem át a poharat. . hogy ne maradjak én? . mintha csak az esti mesét várnám. . – Próbáltam magamban kiszámolni. – A rémálmodat… .Te csak vigyázz Jasperre – bólintott Edward. amitől a szívverésem furcsa módon felgyorsult -. Elmosolyodott – egy olyan mosollyal. Felderült az arcom.tette hozzá. amiről tudtam már. Mire újra felnéztem. mi jár a fejében. hogy Edward kabátja még mindig ott fekszik mellettem. megköszörültem a torkomat. főleg. A dédnagypapámról.Kérsz egy pohár vizet? – kérdezte Edward. mikor látta az értetlenséget az arcomon. mikor rájöttem. A nagypapám törzse voltak.Persze. .Elmeséled? – szólalt meg hirtelen Edward.Mennyit mesélt neked róluk? – érdeklődött óvatosan Edward.rá. hogy megkönnyebbülnél tőle… Hát jó! – sóhajtott fel. . ma éjszaka már úgysem fogok aludni… Szóval. Hosszú percekig ültünk szótlanul az ágyon. és belekortyoltam a hűvös vízbe. lassan kortyolgattam a vizemet – nem igazán segített. Megint egy titok… . hogy alvás közben azt ölelgettem.Hallottál már a quileute-ekről? – kérdezte. Jól esett. majd visszafordult felém. .Nem akarok egyedül maradni – vallottam be halk hangon. ami az eszembe jutott. hogy tudjam. mint tudni… . ráérek – elhelyezkedtem kényelmesen az ágyban. a barátairól. mire rossz érzés fogott el. hogy rájöjjek. Edward a gondolataiból kizökkenve nézett fel rám – sok mindent megadtam volna azért. mert végre volt valami. és valószínűleg látta. . – Pedig lehet. Alice-ék már eltűntek a küszöbről. de látni egészen más volt. . majd mire észbe kaptam volna.Hű! – nyögtem ki. . . Hogy ne legyek annyira zavarban.Azt hiszem. mivel is törhetném meg a csendet. Az agyam gyors pörgésbe kezdett.Ez egy hosszú történet – komorodott el az arca. .Mi volt az a határ dolog? – tettem fel az első kérdést. .Egy keveset… Legfőképpen a rezervátumbeli emberekről mesélt történeteket. Mikor az utolsó csepp víz is elfogyott. Megráztam a fejem. eltűnt és megjelent egy pohár vízzel. Tudtam. mire a mosolya vigyorrá szélesedett. hogy . És elmondott néhány legendát. hogy a vámpírok gyorsak. .Biztos. mikor ismét nemet intettem.

így nem volt más választásunk.Meg kellett volna szegnem az egyezséget – javított ki. és arrébbhúzódott. hogy újra rám találjon. én mégsem vagyok képes rá. hogy vigasztalóan megérintsem. mert nem mondhattam el a teljes igazságot Cullenéknak. és az ölébe vont engem. Pár pillanat múlva Esme mégiscsak megjelent. Hálás voltam Edwardnak. és megtámad… valaki… . Megrázta a fejét. de amint az ujjaimmal elértem. . hogy ne zavarjon a bőre hőmérséklete.Az apám megígérte. hogy kik is vagyunk. és a szám tátva maradt. hogy nem vette komolyan a tiltakozásomat – semmi kedvem nem volt egyedül maradni. mint kivárni. Próbáltam tartani magam. csak halkan dúdolgatott nekem. Tiszta szívvel befogadtak – kivéve Rosalie-t… –.csúszott ki a számon.Most mennem kell… . hogy őszinte legyek hozzájuk. hogy megtegyem. .ennek mennyi ideje lehetett pontosan. Ha átlépsz rajta. – Beküldöm Esmét mindjárt. Cullenék semmi nyomát nem találták a vámpírnak.Mert nem hagyhatom. . és a pillantása az enyémbe fúródott. pontosan miért. a határ a területük határát jelöli? . aki üldözött.Képes lettél volna… miattam…? – elakadt a lélegzetem.Pontosan. Elpirultam. de a sírás fojtogatott. – Miért? .pattant fel hirtelen az ágyról anélkül. Esme az ágyamra ült. majd felkapta a kabátját mellőlem. megrándult. előtört belőlem a klausztrofóbia. és nem láttam kiutat. hogy valaha el tudom-e felejteni őket… Szét voltam esve. majd elfordította a tekintetét a padló felé. .Jó öregek vagytok… . Nem szólt egy szót sem. A kezem önkéntelenül nyúlt ki. cserébe a rézbőrűek megtartják a titkot arról. . .suttogtam elhaló hangon. körbetekert a takarómmal. Megérdemelték volna.Haragszotok rám? – néztem fel nedves szemekkel Esmére. hogy nem bántunk egy embert sem. Edward felnevetett. Ezen kívül. .Nem védhettél volna meg – fejeztem be a mondatot. Az álmom és a múltam képei a fejemben összevegyülve újra és újra felvillantak előttem. megegyeztünk abban. Nem tudtam. . A lelkiismeret is szörnyen furdalt. de a könnyeim utat engedtek maguknak.Nem szükséges… . Tétován az ölembe ejtettem a kezem. Nem voltam benne biztos. hogy az Ő vére kihaljon – az aranysárga szemek tompán néztek rám egy hosszú pillanatig. . Addig pedig ennek a háznak az önkéntes foglya voltam – valahányszor ez eszembe jutott. hogy újra rám nézett volna.Szóval. hogy nem lépünk a területükre.

és nem Esme kemény és hideg. jól vagyoke.motyogtam végül.Persze – bólintottam. . nem ismernek titeket. hogy én szenvedek a bűneim miatt. hogy megint összeszorult a szívem. vagy ágyba hozzák a reggelit. Meglepődtem. mikor már kicsivel jobban voltam.Akik így gondolják. . Visszahúztam a lábaimat az ágyba. Ez annyira anyai gesztus volt. hogy le tudok menni a konyhába.Amiért nem mondom el… azt… .. . – Sokszor nehéz beszélni róla.Megkérdezném. A kopogásra összerezzentem. akik úgy gondolják. mikor Jasper fejét láttam meg az ajtórésben. Hogy átkozottak vagyunk és nincs lelkünk. amit eltitkolsz. Nem emlékeztem. mikor elveszítesz valakit – fájdalom csillant a szemében. majd elmondod. mi okuk lehetne rá. Tétován lépdelt be a szobámba.Szabad! – kiabáltam ki. BIZALMAS ÉRZÉSEK MÁSNAP. . valamiért örömet okozott nekik. Esme sokáig beszélt hozzám – történeteket mesélt a múltról. . . de tudom… . mikor eljön az ideje. még . Együtt érzően visszamosolyogtam rá – nem elég. Hiába tiltakoztam a betegségem utolsó napjaiban. hogy megnézzék. . és törökülésben elhelyezkedve vártam. – jelentettem ki határozottan. miközben visszahelyeztem a fejem az ölébe. már a pihe-puha párnámon feküdtem. csak egyszerűen még nem megy… – Gyengéden megsimogatta az arcomat. hogy belebújhassak a papucsomba. hogy Esme vagy Alice az. milyen érzés. nem lehetünk jók. és leült rá.Tudom.Ezzel néhányan vitatkoznának… .Bejöhetek? – kérdezte. hogy mit szeretne. . .Mint például? – dörgöltem meg a szemeimet. Nagyot nyújtózkodva ültem fel az ágyon. aztán sötét folt… Szerencsére a rémálmom képei nem tértek vissza – álomtalan álmot aludtam. . aztán oldalra lógattam a lábaim.Olyan jók vagytok – sóhajtottam fel hálásan. hogy amiatt. aztán egy széket húzott az ágyammal szembe – de azért megtartva a szokott távolságot -.Vannak emberek. hogy gondoskodhattak rólam. hogy hirtelen el is felejtettem.Miért haragudnánk? – mosolygott rám úgy. mégis annyira otthonos karjaiban. Simogatni kezdte a hajamat. hogy mikor sikerült elaludnom. Azt hittem. Keserűen felnevetett.mosolyodott el kissé keserűen Jasper. amik vagyunk. Még hosszú idő után is… Bármi is az. – Nem akarok hazudni nektek. hogy érzed magad. AMIKOR FELÉBREDTEM.

amit én – a bűntudat hatalmas hullámokkal csapott össze fölöttem. én ráérek… Szóval.Hát.de én biztos voltam abban. aki még mindig várta.Sajnálom.Nos… Ez nem csak egy legenda… . .Segíthetnénk? – lelkes lettem az ötlettől. Nem. . Azt hiszem. És ez nem csak egy legenda. hogy nem tudsz bizonyos dolgokat… . hogy… Megpróbáltam visszaemlékezni minden apró részletre.Igen. hogy sikerül… .Igen.nézett rám Jasper jelentőségteljesen.kezdett bele Jasper. – Mit kéne tennem? . hogy honnan eredeztetik magukat? . bármit is talált ki. .Nem biztos. – Miután volt az a rohamod a rémálomtól… . annyi minden történt azóta.Még el sem mondtam. és nem biztos az ötletében . . A fejét rázva nemet intett. segíthetnénk egymáson – félredöntötte a fejét. Jasper arca elkomorult. . – Azt is mondta. És… Talán.Mármint… . hogy mi a tervem – nevetett fel. Tudod. ő egy quileute indián volt – kezdte. . az este gondolkoztam – szólalt meg végül kis szünet után.úgy tűnt. Bármit megtettem volna csak azért. . hogy ne okozzak még egy embernek – azaz egy érző és jó vámpírnak – szenvedést. . .Nem. hallottam már a legendát a szellemharcosokról és a farkasokról. hogy Alice miért szeretett bele. Ami azt jelenti.Csináljuk! – a hangom határozott volt.Most az egyezségről és a határról akarsz mesélni? Mert akkor Edward már megelőzött… szóltam közbe. Arról. – Tudod. igaza van… . amit ezzel kapcsolatban a nagypapám mesélt nekem még évekkel ezelőtt. hogy könnyű lesz. mert még sosem hallottam nevetni – kezdtem érteni.más vállára is áthelyezem ezt a súlyt. és elgondolkozva nézett rám. Tudod. . hogy ki kell próbálnunk. . hogy te is érzed. halljuk! – csaptam össze a kezem vigyorogva.A nagyapámról? – jutott eszembe az első Alice-szel folytatott beszélgetésem.Alice-nek van egy elmélete arról. A quileute-ek a farkasoktól származnak. hogy feldolgozzam az egészet. Jasper tétovázik. miközben a reakciómat várta. . Már teljesen el is felejtkeztem róla.A fejemben lassan összeállt a kép. és az sem biztos. és szerintem. a lelkesedésem átragadt rá.Nem te tehetsz róla. ez nevetséges! Egyszerűen lehetetlen! Felnéztem Jasperre. hogy miért is érezlek ilyen erősen. hogy honnan származnak a quileute-ek.

hogy Jacob Black jó ember volt. . mint ahogy a művészek megformálták őket. . Ismét felnéztem Jasperre. ha a nagymamád őt választotta. . kicsit hisztérikusra sikeredett. . . Nem akartam még egy kiborulással terhelni Jaspert. koporsó vagy napfénytől való elporladás. amilyet az egyik mozifilmben láttam.Mit akarsz tudni róluk? – kérdezte lágy hangon.Veszélyesek? – nyelni akartam. Ehelyett bólintott.És… milyenek? . – emberek. és közli velem.Nem képesek irányítani magukat. és rájöttem.Mesélj nekem a vérfarkasokról! – kértem Jaspert.elgondolkoztam. Honnan tudhatnám akkor. Ebben nem kell kételkedned! . hogy a lények vagy az emberek kifejezés-e a megfelelőbb. és hogy sápadtak és erősek voltak.Mint egy kutya – kuncogott fel Jasper.Azt hiszem. akkor veszélyesek. De… Az biztos. valamint. ebben nem tudok teljesen objektív képet nyújtani – gondolkozott el Jasper. de a torkom teljesen száraz volt. hogy miért is kezdtünk el erről beszélgetni. de sehol egy szemfog. . és rátámadhatnak a közelükben lévőkre. a farkasokkal ösztönösen utáljuk egymást. Próbáltam magam elé képzelni a nagypapát. . hogy valami teljesen másra gondolt.elnevettem magam – azt hiszem.Hát… A filmek alapján nem igazán kedves… . Igaz.A vérfarkasok – főleg a fiatal vérfarkasok – érzelmileg nagyon labilisak. A vámpírokat is a filmek és könyvek történetei alapján próbáltam meg elképzelni. hogy majd szemberöhög. hogy nem vagyok normális. hogy a nagyapám… . Pár percig csak ültem. hogy lenyugtassam magam. de inkább hasonlított egy kezes bárányhoz – főleg. mint egy farkashoz. Valahogy nem volt túl hihető… Igaz. hogy milyen a valóságban egy vérfarkas? . Túl erős érzésekkel reagálnak mindenre. de Cullenék a legkevésbé sem voltak olyanok. Megnyugodva kiengedte a levegőt a tüdejéből.Szóval… Ezzel azt akarod mondani. hogy magas volt. hogy mégsem fogok összeomlani. és mikor elvesztik az önuralmukat. mikor a nagymamámról volt szó -. Vettem pár mély levegőt. egy vámpírral beszélgetek éppen… Vannak még egyáltalán lehetetlen dolgok? .Ő egy vérfarkas volt? – Azt vártam. de aztán eszembe jutott a nagyapám arca.Miért hiszitek azt. mikor úgy látta. mert Jasper hátrébb húzódott a székkel. – Csak medveméretűek. – Megpróbáltam elképzelni egy olyan hatalmas kutyát. hogy vért ittak – habár ők nem emberit -. és bámultam magam elé. izmos és erős. hogy a nagyapám miatt erősödött fel velem szemben a képességed? – jutott eszembe hirtelen.Végül is. hogy már megint általánosítok. . – Tudod. . amint átváltozik vérengző szörnyeteggé – pont olyanná.

így nem vagyok biztos benne. Ez… Nem lesz túl kellemes. – Ha a nagyapám vérfarkas volt.Most még túl kicsi ahhoz. hogy azért ez nem lesz ilyen könnyű. hogy aztán megpróbálhassam lecsillapítani mindkettőnkben. hogy akármelyik Cullen ártani akarna a testvéremnek. Valahogy a mi jelenlétünk aktiválja az átalakulást – magyarázta türelmesen Jasper.Ez miatt nem kell aggódnod.Mivel benned is van farkasvér. aztán hirtelen megint félelemmel töltöttek el. Természetesen. hogy én is…? .Gyakorlással – jelentette ki Jasper egyszerűen. . hogy ez megtörténjen… Később meg… Nos. ha vámpírok vannak a vérfarkas közelében. amiért megfordult a fejemben. . nem.a gondolattól megborzongtam. Bennem is egy ilyen lény vére csörgedezne? És ez mit jelent rám nézve? – nyilallt belém a gondolat.És Edward? Mármint. ha átváltozna? . – Bocsánat! – az arcom felvette a szederszín árnyalatot. az öcsém? – valószínűleg láthatta a rettegést a szememben. A kétkedéstől elkerekedtek a szemeim. amitől csak még inkább kínosan éreztem magam. de a hangsúlyából éreztem. hogy ez az ok. Megint .Ti… Ti képesek lennétek bántani. Jasper elnéző mosolyt küldött felém. inkább elmennénk. amint a szörnyű gyanú felderengett előttem. Eddig még sosem voltam vérfarkas leszármazott közelében. a farkasokkal ösztönösen utáljuk egymást. vicsorgó farkas képe lebegett a lelki szemeim előtt. .Az átváltozás csak akkor történik meg. mikor átváltozik… „Tudod. .Ó! – Elszégyelltem magam. – Hogyan tudnánk segíteni egymáson? . Még mindig egy hatalmas. . Ha átváltozna. . nem lehet. – És… mi is a terved? – tereltem gyorsan másra a szót. – Jasper szavai először megnyugtattak. akkor én… Szóval. mert próbált megfontoltan válaszolni. miért fontos az. hogy ne zaklasson fel nagyon.Nem.A közeletekből? – Nem értettem. csak hogy ne keveredjünk vele összetűzésbe. hogy mit mondott pár perccel ezelőtt nekem Jasper. – A képességeimmel először előhozzuk az érzéseidet felerősítve.szólaltam meg halkan.Akkor miért mondtad. de logikusnak tűnik – vonta össze a szemöldökét elgondolkozva Jasper. . hogy el kell vinnem a közeletekből még időben? – ráncoltam össze a homlokomat. így gondolom erőteljesebb érzéseid vannak.Jasper… .Értem… ..” – jutott eszembe. . Csak férfi ágon öröklődik az átalakulás. hogy Edward ne legyen a közelükben. Megborzongtam.Mi az? – pillantott rám értetlenül Jasper. Tényleg képesek lennének bántani az öcsémet. ha elviszed a közelünkből még időben… . Ezért vagyok rád különösen érzékeny. ha… .

hanem inkább a csípős nyelvétől. akkor mindkettőnknek könnyebb lesz. és meglepődtem.Egyelőre semmit. Jobb. Előbb még el kell intéznem néhány dolgot – magyarázta Jasper. Egy pillanatig összehúzott szemekkel nézett rám – én pedig elpirulva pásztáztam a padlót. hogy ez úgy menne. ha nekikezdhetünk… . amin a reggelimet szervírozta fel. . . és elakadt a lélegzetem. vagy vallottam volna be senkinek sem. Halkan kopogtattam az ajtón – úgy vélve.Öhm… . hogy fogom viselni az érzéseidet.Én csak… Szeretném látni az öcsémet – böktem ki végül. a lelkiismeret furdalást és a rettegést. de végül a babahangok mutatták nekem az utat. vettem egy forró zuhanyt. Nem sok kedvem volt újra átélni a szenvedést. Az egész Cullen-ház gyönyörű volt. és nem árt egy kis rákészülés sem… Ti úgy mondanátok. – Mit tegyek? – kérdeztem. . – Ma este elmegyek vadászni. majd szélesebbre tárta az ajtót. minden visszatért a megszokott kerékvágásba. mint eddig. ezt sosem mutattam volna ki. De ha megtanulom szabályozni a képességemmel az érzéseidet. Miután mindent elfogyasztottam – Alice figyelemmel kísérte még mindig. . Még mikor nem koncentráltam direkt rád. Alice jelent meg. mintha valami nagyon érdekes minta lenne rajta -. ezért rögtön egy pszichológus szobájában álló bőrkanapé képe ugrott be. . Meg akartam kérdezni Alice-t. . Amint Jasper magamra hagyott. hogy merre találom Edwardot. . Mindig rosszul viseltem. Persze. ha valaki felügyel ránk közben. Önkéntelenül is elmosolyodtam. de Jasper miatt mindenképpen meg akartam próbálni.tétován álltam egyik lábamról a másikra. Bizonytalanul léptem be a szobába. . Az egyik ajtó mögött Edward gurgulázó hangon kacagott valamin.Ó! Köszönöm… . és elállt az útból. Most. hogy már jobban voltam. de Rosalie szobája egyszerűen tökéletes volt – mintha csak besétáltam volna egy lakberendezési magazin oldalaira.Mit akarsz? – a kedve valamiért most még csípősebbnek tűnt. .állt fel a székről Jasper jelezve. kezében egy nagy tálcával. A tévéműsorok megint felderengtek előttem.Felügyel? Miért? – pislogtam rá. és elindultam megkeresni az öcsémet. hogy véget ért a beszélgetésünk. hogy bántana. mert szörnyen hiányzott. hogy lelkileg… És beszélnem kell a többiekkel is. Rosalie a hozzám való negatív hozzáállása miatt egy kicsit megijesztett.Csináljuk – egyeztem bele. bár most már kevesebb lelkesedéssel. mikor Rosalie nyitott ajtót. . de kételkedtem abban.magyarázta. mint az emberi világban. – Nem akarok neked még véletlenül sem ártani. akkor is szinte elviselhetetlenek voltak… . vissza akartam kérni a felügyeleti jogot felette.sokkot kaphatsz.Akkor szólok.Nem tudom. és további rémálmaid lehetnek.motyogtam. hogy rendesen eszem-e –. Nem attól féltem. hogy biztosan Esme és Carlisle szobájára leltem rá -. Ez még inkább elbizonytalanított. ha valaki gonoszkodott velem.

– A válaszában rejlő bóktól zavarba jöttem. az öcsém pedig úgy kacagott.Tényleg? – kissé csalódottan nézett rám. . . szintén fehér. ami mellett ott állt Emmett. majd kiviharzott a szobából. Emmett hátrahúzta a felső ajkát.Mármint. Döbbent arccal néztem utána. aztán hirtelen megint elvigyorodott. hogy mind ilyen vidámak vagytok. hogy csinos kis emberlány vagy. de az én angyalomat senkire sem cserélném le. . . . és hozok neki tápszert. a függöny és az ágynemű gyöngyházfehér volt. . . és ezt ő is tudja. amibe akár több száz ruha is elférhetett.Nem.Minden kisbaba tud nevetni – vontam meg a vállam. Valakinek arról is gondoskodnia kell. hogy ne haljon éhen – mordult fel Rosalie. .Hát neki meg mi baja van? – kérdeztem suttogva Emmettől. mintha a világ legviccesebb dolgát látná éppen. miért? – kissé összezavarodtam. . Visszamosolyogtam rá. . Legutoljára a sarokban álló. mint az ágy esetében. hogy tud nevetni – magyarázta úgy. hogy a vámpíroknak nem az alvás miatt van szükségük ágyra. . A sarokban egy kis fésülködő asztal állt. Odaléptem mellé. – Rám? .A fal mellett egy hatalmas baldachinos ágy állt. hogy tud ilyet? – kérdezte meg izgatottan. Ez megint nevetésre késztette.Rám. Mellette egy hatalmas tükrös szekrény. dehogy is! – nevetett fel Emmett. és belekukkantottam a bölcsőbe.Szia! – rám vigyorgott.Mit? – értetlenkedtem még mindig kissé ledermedve. és a feszültségem egy kicsit enyhülni látszott. és morgó hangot adott ki – rémülten szorítottam meg a bölcső szélét -. . mikor rájöttem.Milyet? – kérdeztem érdeklődve. – Te tudtad. – Igaz. megyek. apró bölcsőt vettem észre.Hát. . csak hidegebb tónusú. hogy éles fogai láthatóvá váljanak. mintha épp most fedezett volna fel egy eddig ismeretlen földrészt.Akkor kire féltékeny? .Látod? – nézett rám lelkesen Emmett.Ebben biztos vagyok – kuncogtam fel.Féltékeny – nevetett fel dörmögő hangon.Most. – De még biztosan egyetlen kisbabát sem nevettetett meg egy vámpír. Emmett büszkén kihúzta magát. és visszafordult az öcsémhez. . Még inkább elvörösödtem.

majd Emmettre. hogy megfogjam… . ez butaság! – csúszott ki a számon.Sajnálom – összeszorult a torkom. Nem akartam megsérteni Rosalie-t. mintha legalábbis.Próbáljuk meg… Ha Esmééknek ment. elhallgatott. -.Edward ma nagyon nyűgös volt – Carlisle szerint. és arcán olyan mértékű koncentrálás látszott. Visszafojtottam egy nevetést.Miben? . és ahogy a közelébe értem. emberi teremtményt. Mindig elolvadtam attól. Rosalie néha felfújja a dolgokat. ahogy számomra ők voltak olyanok.Azt hiszem.Emmett arcán látni lehetett. amikor Emmett beállt a megfelelő pózba. Az ég felé emelte mindkét kezét és hangosan gügyögött. . bír engem… . mint egy kőszobor – egy nagyon ijedt és megilletődött kőszobor –. . Felnevettem.Ezt nem értem – ráztam meg a fejem. Akárcsak Esme… Ezt sosem tudták teljesen feldolgozni. és Rosalie sehogy sem tudta megnyugtatni. hogy attól . mint egy káprázat. és felvettem Edwardot. Azt hiszem. . Pont úgy. mint őt. – Tudod. aki visszafojtott lélegzettel várt.tette hozzá. ha egy férfit kisbabával a karjában láttam. – Persze.Ó! – Emmett elbizonytalanodva lépett közelebb a bölcsőhöz. mégis ez volt a legédesebb kép. és megpróbálta a szájába gyömöszölni. majd közelebb mentem Emmetthez. én meg majd beleteszem Edwardot. csak… . – Segítenél? . egy komplikált agyműtétre készülne. . Az öcsémre pillantottam.Most mit szeretne? – zökkentett ki a gondolataimból Emmett. mindig vágyott egy gyermek után. hogy ez a téma érzékenyen érinti – Emmett mindig mosolygó arcán fájdalmas kifejezés suhant át. hogy azok a mozdulatok. jön az első foga –. ha nem akarod. Edward az egyik lábát megragadta a kezeivel. Az izomtól feszülő karok olyan gyengéden és óvatosan tartották az apró. hangok és gesztusok. . Főleg. Igazad van. Merev karjaiba helyeztem az öcsémet.Nem merem felemelni. . nehogy túl erősen megnyomjam… Megtennéd. hogy a karomba adod? – nézett rám tétovázva. – Mármint… Bocsánat. – Rosalie pedig most azt hiszi. Emmett és a többi Cullen számára csodáknak tűntek.Nézd! – Emmett arcára újra kiült a lelkesedés. . . amik számomra teljesen természetesek voltak az öcsémtől. Habozva néztem előbb az öcsémre. de ezt most csak fokozta az.Semmi gond. azt. neked is fog. de hát. majd hátráltam pár lépést.. hogy ez a bizonyos férfi egy emberfeletti erővel rendelkező vámpír volt. Furcsa volt. Emmett úgy állt a babával a kezében. amit valaha láttam az eddigi életem során. hogy ettől mennyire boldog. hogy emeld fel – tippeltem. hogy jobban szeret engem a kicsi. megértem. Aztán megjelentem.Ó. A bölcsőbe nyúltam. Csak tedd így a kezed – mutattam meg neki a helyes tartást.

5. Visszahúztam a lábaimat az ágyba. hogy megnézzék. . mégsem mozdult egy centit sem. én pedig remegni kezdtem. AMIKOR FELÉBREDTEM. ahogy kivettem az öcsémet a kezeiből. hogy gondoskodhattak rólam. . hogy hasra essek. hogy megkeressem Alice-t. Azonnal indult volna Rosalie után. hogy Esme vagy Alice az. Rosalie az ajtóban állva nézte a szeme elé táruló képet. A gondolataim Rosalie körül forogtak. már a pihe-puha párnámon feküdtem. Éreztem. vagy ágyba hozzák a reggelit. Emmett rögtön el is tűnt. Meglepődtem.Rose. aztán sötét folt… Szerencsére a rémálmom képei nem tértek vissza – álomtalan álmot aludtam.bárki szíve gyorsabban dobogott volna.Emmett szemei hirtelen az öcsém arcáról felemelkedtek. most potyognának a könnyei. és biztos voltam benne. .Persze – bólintottam. Tétován lépdelt be a szobámba. hogy semmi baja.Szabad! – kiabáltam ki. hogy még egy lépcső van előttem. ahogy a forróság felkúszik a mellkasomból egészen az arcomig. hogy mikor sikerült elaludnom. . Egyenesen Edward szemeibe. . és a gyöngéd szeretet vonásait eltorzította a fájdalom. hogy le tudok menni a konyhába. hogy belebújhassak a papucsomba. Nagyot nyújtózkodva ültem fel az ágyon. Kissé leverten indultam le a földszintre Edwarddal a karjaimban. A kopogásra összerezzentem. várva. nehogy Edwardnak valami baja essen. Hátrafordultam. hogy mit szeretne. valószínűleg ezért nem vettem észre. és mikor láttam.Rosalie… . Helyette egy hideg mellkashoz szorultam. Gyorsan odasiettem. várj! – kiáltott fel Emmett. kérlek? – nézett rám kétségbeesetten. és nem Esme kemény és hideg. Egy pillanatra a tekintete. .Jól vagy? – hallottam a dallamos hangot.Bejöhetek? – kérdezte. mikor Rosalie elrohant. és törökülésben elhelyezkedve vártam. Összeszorult a szívem. Azt hittem. mintha lejjebb csúszott volna – az ajkaimra? –. aztán oldalra lógattam a lábaim. Bejegyezte: Spir . de ez nem következett be. aztán egy széket húzott az ágyammal szembe – de azért megtartva a szokott távolságot -. Abban a pillanatban.Igen – válaszoltam. . mégis annyira otthonos karjaiban. mikor Jasper fejét láttam meg az ajtórésben. valamiért örömet okozott nekik. BIZALMAS ÉRZÉSEK MÁSNAP. és szerencsétlenségemre felpillantottam. Halk sikkantással szorítottam magamhoz az öcsémet. . hogy ha képes lenne sírni. és leült rá. Esme sokáig beszélt hozzám – történeteket mesélt a múltról. Gyorsan lepillantottam az öcsémre. Nem emlékeztem. megnyugodtam. jól vagyoke. mikor már kicsivel jobban voltam.. – Átvennéd. Hiába tiltakoztam a betegségem utolsó napjaiban.

hogy én szenvedek a bűneim miatt. miközben a reakciómat várta. Tudod.A nagyapámról? – jutott eszembe az első Alice-szel folytatott beszélgetésem. . És… Talán. hogy ki kell próbálnunk.Hát. Azt hiszem. hogy könnyű lesz. hogy érzed magad. – Tudod. A quileute-ek a farkasoktól származnak. .Most az egyezségről és a határról akarsz mesélni? Mert akkor Edward már megelőzött… szóltam közbe. hogy… Megpróbáltam visszaemlékezni minden apró részletre. bármit is talált ki. És ez nem csak egy legenda. hallottam már a legendát a szellemharcosokról és a farkasokról. Együtt érzően visszamosolyogtam rá – nem elég.Igen. segíthetnénk egymáson – félredöntötte a fejét..Mármint… . hogy nem tudsz bizonyos dolgokat… .Segíthetnénk? – lelkes lettem az ötlettől. Már teljesen el is felejtkeztem róla. én ráérek… Szóval. hogy ne okozzak még egy embernek – azaz egy érző és jó vámpírnak – szenvedést. mert még sosem hallottam nevetni – kezdtem érteni. . a lelkesedésem átragadt rá. Jasper arca elkomorult.Nem te tehetsz róla.mosolyodott el kissé keserűen Jasper. és elgondolkozva nézett rám. és nem biztos az ötletében . – Mit kéne tennem? . hogy miért is érezlek ilyen erősen. amit én – a bűntudat hatalmas hullámokkal csapott össze fölöttem. . Jasper tétovázik.Alice-nek van egy elmélete arról. hogy honnan eredeztetik magukat? .nézett rám Jasper jelentőségteljesen. halljuk! – csaptam össze a kezem vigyorogva. Ami azt jelenti. .de én biztos voltam abban. . – Azt is mondta. Arról. Bármit megtettem volna csak azért.kezdett bele Jasper. hogy sikerül… . A fejét rázva nemet intett. és az sem biztos.Megkérdezném. amit ezzel kapcsolatban a nagypapám .Sajnálom. de tudom… .Nem. Tudod.Nos… Ez nem csak egy legenda… .Nem biztos. igaza van… . . hogy mi a tervem – nevetett fel. hogy honnan származnak a quileute-ek.A fejemben lassan összeállt a kép. . az este gondolkoztam – szólalt meg végül kis szünet után. annyi minden történt azóta. . és szerintem. hogy Alice miért szeretett bele.Még el sem mondtam. . hogy te is érzed.Csináljuk! – a hangom határozott volt. még más vállára is áthelyezem ezt a súlyt.Igen. ő egy quileute indián volt – kezdte.úgy tűnt. – Miután volt az a rohamod a rémálomtól… . .

mert Jasper hátrébb húzódott a székkel.Mit akarsz tudni róluk? – kérdezte lágy hangon.Mint egy kutya – kuncogott fel Jasper. akkor veszélyesek. . hogy magas volt. – emberek. ebben nem tudok teljesen objektív képet nyújtani – gondolkozott el Jasper. hogy Jacob Black jó ember volt. Igaz. de aztán eszembe jutott a nagyapám arca. Nem.elnevettem magam – azt hiszem. mikor a nagymamámról volt szó -.A vérfarkasok – főleg a fiatal vérfarkasok – érzelmileg nagyon labilisak. izmos és erős. . Ebben nem kell kételkedned! . de sehol egy szemfog. Végül is. Ismét felnéztem Jasperre.Szóval… Ezzel azt akarod mondani.mesélt nekem még évekkel ezelőtt. mint ahogy a művészek megformálták őket. hogy milyen a valóságban egy vérfarkas? . ha a nagymamád őt választotta. Nem akartam még egy kiborulással terhelni Jaspert. – Megpróbáltam elképzelni egy olyan hatalmas kutyát. A vámpírokat is a filmek és könyvek történetei alapján próbáltam meg elképzelni. .Mesélj nekem a vérfarkasokról! – kértem Jaspert. és rájöttem.Ő egy vérfarkas volt? – Azt vártam. Honnan tudhatnám akkor.Miért hiszitek azt. – Tudod. hogy mégsem fogok összeomlani. . de inkább hasonlított egy kezes bárányhoz – főleg. De… Az biztos. hogy majd szemberöhög. Ehelyett bólintott. kicsit hisztérikusra sikeredett. ez nevetséges! Egyszerűen lehetetlen! Felnéztem Jasperre. hogy a lények vagy az emberek kifejezés-e a megfelelőbb. Pár percig csak ültem.Azt hiszem. koporsó vagy napfénytől való elporladás. valamint. amint átváltozik vérengző szörnyeteggé – pont olyanná. Vettem pár mély levegőt. hogy már megint általánosítok.elgondolkoztam. egy vámpírral beszélgetek éppen… Vannak még egyáltalán lehetetlen dolgok? . Túl erős érzésekkel reagálnak mindenre. mikor úgy látta. és közli velem. hogy lenyugtassam magam. . hogy nem vagyok normális. Valahogy nem volt túl hihető… Igaz. hogy valami teljesen másra gondolt. mint egy farkashoz. – Csak medveméretűek. hogy feldolgozzam az egészet. hogy a nagyapám… . és mikor elvesztik az önuralmukat. hogy vért ittak – habár ők nem emberit -. Próbáltam magam elé képzelni a nagypapát. a farkasokkal ösztönösen utáljuk egymást.És… milyenek? .Hát… A filmek alapján nem igazán kedves… . és hogy sápadtak és erősek voltak. Megnyugodva kiengedte a levegőt a tüdejéből. . amilyet az egyik mozifilmben láttam. és bámultam magam elé. aki még mindig várta. . hogy a nagyapám miatt erősödött fel velem szemben a képességed? – jutott eszembe hirtelen. hogy miért is kezdtünk el erről beszélgetni. de Cullenék a legkevésbé sem voltak olyanok.

hogy ez megtörténjen… Később meg… Nos. ha átváltozna? . . hogy ez az ok. Megborzongtam. .Az átváltozás csak akkor történik meg.szólaltam meg halkan.Ez miatt nem kell aggódnod. . de logikusnak tűnik – vonta össze a szemöldökét elgondolkozva Jasper.Mi az? – pillantott rám értetlenül Jasper.Ó! – Elszégyelltem magam. hogy akármelyik Cullen ártani akarna a testvéremnek. de a torkom teljesen száraz volt. . így gondolom erőteljesebb érzéseid vannak. Tényleg képesek lennének bántani az öcsémet. Eddig még sosem voltam vérfarkas leszármazott közelében. ha vámpírok vannak a vérfarkas közelében. hogy Edward ne legyen a közelükben. mert próbált megfontoltan válaszolni. csak hogy ne keveredjünk vele összetűzésbe. – Ha a nagyapám vérfarkas volt.Most még túl kicsi ahhoz. – Hogyan tudnánk segíteni egymáson? . az öcsém? – valószínűleg láthatta a rettegést a szememben.Mivel benned is van farkasvér.Értem… . hogy ne zaklasson fel nagyon.” – jutott eszembe.Nem képesek irányítani magukat.Akkor miért mondtad.. inkább elmennénk.Jasper… . . nem. így nem vagyok biztos benne. mikor átváltozik… „Tudod. hogy én is…? . amint a szörnyű gyanú felderengett előttem.A közeletekből? – Nem értettem. Jasper elnéző mosolyt küldött felém. amiért megfordult a fejemben. Még mindig egy hatalmas.Veszélyesek? – nyelni akartam. – Jasper szavai először megnyugtattak. miért fontos az. nem lehet. Ezért vagyok rád különösen érzékeny. Valahogy a mi jelenlétünk aktiválja az átalakulást – magyarázta türelmesen Jasper. hogy el kell vinnem a közeletekből még időben? – ráncoltam össze a homlokomat. . Természetesen. . akkor én… Szóval. ha… . . A kétkedéstől elkerekedtek a szemeim. – És… mi is a terved? – tereltem gyorsan másra a szót. – Bocsánat! – az arcom felvette a szederszín árnyalatot.a gondolattól megborzongtam. amitől csak még inkább kínosan éreztem magam. és rátámadhatnak a közelükben lévőkre. vicsorgó farkas képe lebegett a lelki szemeim előtt. . . Bennem is egy ilyen lény vére csörgedezne? És ez mit jelent rám nézve? – nyilallt belém a gondolat.Ti… Ti képesek lennétek bántani. aztán hirtelen megint félelemmel töltöttek el.Nem.És Edward? Mármint. Csak férfi ágon öröklődik az átalakulás. Ha átváltozna. ha elviszed a közelünkből még időben… . a farkasokkal ösztönösen utáljuk egymást. hogy mit mondott pár perccel ezelőtt nekem Jasper.

bár most már kevesebb lelkesedéssel. ha nekikezdhetünk… . és elállt az útból. – Ma este elmegyek vadászni. hogy merre találom Edwardot. . de végül a babahangok mutatták nekem az utat. . de a hangsúlyából éreztem.állt fel a székről Jasper jelezve. Az egyik ajtó mögött Edward gurgulázó hangon kacagott valamin. amin a reggelimet szervírozta fel. vissza akartam kérni a felügyeleti jogot felette. Jobb. hogy azért ez nem lesz ilyen könnyű. Meg akartam kérdezni Alice-t.Ó! Köszönöm… . hogy rendesen eszem-e –.magyarázta. de Jasper miatt mindenképpen meg akartam próbálni. hogy fogom viselni az érzéseidet. Mindig rosszul viseltem.Nem tudom. . – Nem akarok neked még véletlenül sem ártani. mert szörnyen hiányzott. . hogy lelkileg… És beszélnem kell a többiekkel is. Nem sok kedvem volt újra átélni a szenvedést. Ez… Nem lesz túl kellemes. minden visszatért a megszokott kerékvágásba. . és nem árt egy kis rákészülés sem… Ti úgy mondanátok. hogy ez úgy menne.Öhm… . mint eddig. hogy bántana.tétován álltam egyik lábamról a másikra. De ha megtanulom szabályozni a képességemmel az érzéseidet.. Megint sokkot kaphatsz. Amint Jasper magamra hagyott. és meglepődtem.Egyelőre semmit. vagy vallottam volna be senkinek sem. Ez még inkább elbizonytalanított. Persze. Miután mindent elfogyasztottam – Alice figyelemmel kísérte még mindig. hogy véget ért a beszélgetésünk. Önkéntelenül is elmosolyodtam.Csináljuk – egyeztem bele. ezt sosem mutattam volna ki. Egy pillanatig összehúzott szemekkel nézett rám – én pedig elpirulva pásztáztam a padlót.Felügyel? Miért? – pislogtam rá. . kezében egy nagy tálcával. de kételkedtem abban. mint az emberi világban. Még mikor nem koncentráltam direkt rád. Alice jelent meg. Rosalie a hozzám való negatív hozzáállása miatt egy kicsit megijesztett. ha valaki felügyel ránk közben. – Mit tegyek? – kérdeztem. ezért rögtön egy pszichológus szobájában álló bőrkanapé képe ugrott be. Előbb még el kell intéznem néhány dolgot – magyarázta Jasper.Gyakorlással – jelentette ki Jasper egyszerűen.motyogtam. hogy aztán megpróbálhassam lecsillapítani mindkettőnkben. mikor Rosalie nyitott ajtót. Nem attól féltem. Most. hogy már jobban voltam.Mit akarsz? – a kedve valamiért most még csípősebbnek tűnt. a lelkiismeret furdalást és a rettegést. . hogy biztosan Esme és Carlisle szobájára leltem rá -. . . ha valaki gonoszkodott velem. és elindultam megkeresni az öcsémet. hanem inkább a csípős nyelvétől. A tévéműsorok megint felderengtek előttem. Halkan kopogtattam az ajtón – úgy vélve. akkor is szinte elviselhetetlenek voltak… . mintha valami nagyon érdekes minta lenne rajta -. vettem egy forró zuhanyt. és további rémálmaid lehetnek. majd szélesebbre tárta az ajtót.Én csak… Szeretném látni az öcsémet – böktem ki végül. akkor mindkettőnknek könnyebb lesz.Akkor szólok. . – A képességeimmel először előhozzuk az érzéseidet felerősítve.

Nem. hogy tud nevetni – magyarázta úgy. és a feszültségem egy kicsit enyhülni látszott. mikor rájöttem.Milyet? – kérdeztem érdeklődve. Emmett hátrahúzta a felső ajkát. – A válaszában rejlő bóktól zavarba jöttem.Szia! – rám vigyorgott. az öcsém pedig úgy kacagott. – De még biztosan egyetlen kisbabát sem nevettetett meg egy vámpír. .Minden kisbaba tud nevetni – vontam meg a vállam. miért? – kissé összezavarodtam. . de Rosalie szobája egyszerűen tökéletes volt – mintha csak besétáltam volna egy lakberendezési magazin oldalaira. és morgó hangot adott ki – rémülten szorítottam meg a bölcső szélét -. A sarokban egy kis fésülködő asztal állt.Most. megyek.Akkor kire féltékeny? . . dehogy is! – nevetett fel Emmett. . hogy mind ilyen vidámak vagytok. . Legutoljára a sarokban álló.Mit? – értetlenkedtem még mindig kissé ledermedve. A fal mellett egy hatalmas baldachinos ágy állt. és hozok neki tápszert. . és elakadt a lélegzetem. apró bölcsőt vettem észre. és ezt ő is tudja. Még inkább elvörösödtem. hogy ne haljon éhen – mordult fel Rosalie. a függöny és az ágynemű gyöngyházfehér volt.Mármint. mintha a világ legviccesebb dolgát látná éppen. amibe akár több száz ruha is elférhetett. Visszamosolyogtam rá. Odaléptem mellé. szintén fehér.Látod? – nézett rám lelkesen Emmett. mint az ágy esetében.Féltékeny – nevetett fel dörmögő hangon. . Mellette egy hatalmas tükrös szekrény. majd kiviharzott a szobából. . aztán hirtelen megint elvigyorodott. Döbbent arccal néztem utána. . – Igaz.Tényleg? – kissé csalódottan nézett rám. ami mellett ott állt Emmett.Bizonytalanul léptem be a szobába.Hát neki meg mi baja van? – kérdeztem suttogva Emmettől. hogy éles fogai láthatóvá váljanak. . csak hidegebb tónusú. – Te tudtad. hogy csinos kis emberlány vagy. Az egész Cullen-ház gyönyörű volt. Ez megint nevetésre késztette. mintha épp most fedezett volna fel egy eddig ismeretlen földrészt. Valakinek arról is gondoskodnia kell. hogy a vámpíroknak nem az alvás miatt van szükségük ágyra. . de az én angyalomat senkire sem cserélném le. és belekukkantottam a bölcsőbe. Emmett büszkén kihúzta magát. – Rám? .Ebben biztos vagyok – kuncogtam fel.Hát. hogy tud ilyet? – kérdezte meg izgatottan. . és visszafordult az öcsémhez. .

– Mármint… Bocsánat. majd hátráltam pár lépést. – Rosalie pedig most azt hiszi. Emmett úgy állt a babával a kezében. amit valaha láttam az eddigi életem során.Ó! – Emmett elbizonytalanodva lépett közelebb a bölcsőhöz. mintha legalábbis. bír engem… . . . . amikor Emmett beállt a megfelelő pózba. Furcsa volt. és Rosalie sehogy sem tudta megnyugtatni. mint őt. Az ég felé emelte mindkét kezét és hangosan gügyögött. . megértem. ha nem akarod. és arcán olyan mértékű koncentrálás látszott. Az öcsémre pillantottam. – Tudod.Azt hiszem. Azt hiszem.Próbáljuk meg… Ha Esmééknek ment. csak… . – Persze. -. Edward az egyik lábát megragadta a kezeivel. Emmett és a többi Cullen számára csodáknak tűntek. majd Emmettre.Semmi gond. mint egy kőszobor – egy nagyon ijedt és megilletődött kőszobor –. A bölcsőbe nyúltam. mint egy káprázat. Nem akartam megsérteni Rosalie-t.. amik számomra teljesen természetesek voltak az öcsémtől. ahogy számomra ők voltak olyanok. ez butaság! – csúszott ki a számon. . és ahogy a közelébe értem. mégis ez volt a legédesebb kép. Akárcsak Esme… Ezt sosem tudták teljesen feldolgozni.Rám. – Segítenél? . Igazad van. hogy jobban szeret engem a kicsi.Miben? .Edward ma nagyon nyűgös volt – Carlisle szerint. Felnevettem. .Most mit szeretne? – zökkentett ki a gondolataimból Emmett. majd közelebb mentem Emmetthez. hangok és gesztusok. és felvettem Edwardot. nehogy túl erősen megnyomjam… Megtennéd. én meg majd beleteszem Edwardot.tette hozzá. elhallgatott. egy komplikált agyműtétre készülne. . Visszafojtottam egy nevetést. hogy a karomba adod? – nézett rám tétovázva. Pont úgy. Merev karjaiba helyeztem az öcsémet. .Emmett arcán látni lehetett. Rosalie néha felfújja a dolgokat. .Ezt nem értem – ráztam meg a fejem. és megpróbálta a szájába gyömöszölni.Nem merem felemelni. hogy ettől mennyire boldog. de hát. . jön az első foga –. Főleg.Ó. Aztán megjelentem.Sajnálom – összeszorult a torkom. Csak tedd így a kezed – mutattam meg neki a helyes tartást. Habozva néztem előbb az öcsémre.Nézd! – Emmett arcára újra kiült a lelkesedés. hogy azok a mozdulatok. azt. neked is fog. hogy ez a téma érzékenyen érinti – Emmett mindig mosolygó arcán fájdalmas kifejezés suhant át. aki visszafojtott lélegzettel várt. hogy emeld fel – tippeltem. hogy megfogjam… . mindig vágyott egy gyermek után.

és a gyöngéd szeretet vonásait eltorzította a fájdalom. várj! – kiáltott fel Emmett. és mikor láttam. 6. Úgy száguldott be a szobába.Én is pont ezt akartam kérdezni… . . SZABAD LEVEGŐ OLYAN GYORSAN ENGEDETT EL. ha egy férfit kisbabával a karjában láttam.Igen – válaszoltam. Azonnal indult volna Rosalie után. hogy hasra essek. . ahogy a forróság felkúszik a mellkasomból egészen az arcomig. ahogy kivettem az öcsémet a kezeiből. Összeszorult a szívem. de ez nem következett be. hatalmas vigyorral az arcán. megnyugodtam. Gyorsan lepillantottam az öcsémre. mikor Rosalie elrohant. elindult mindenki a dolgára. . hogy még egy lépcső van előttem. Egy pillanatra a tekintete. Abban a pillanatban. megtorpant. hogy attól bárki szíve gyorsabban dobogott volna. – Átvennéd. és szerencsétlenségemre felpillantottam. mint egy minitornádó. én pedig Alice elé siettem. A legrosszabb az egészben az volt. hogy megkeressem Alice-t. várva. mintha égettem volna a kezeit. Éreztem. emberi teremtményt. nehogy Edwardnak valami baja essen. hogy semmi baja.Nem – Edward és én egyszerre szólaltunk meg. Kissé leverten indultam le a földszintre Edwarddal a karjaimban. . A szám kiszáradt.intett a lépcső felé a fejével az előbbi jelenetre utalva. de végül sikerült megtartanom az egyensúlyomat. és kutakodva figyelt minket. . Az izomtól feszülő karok olyan gyengéden és óvatosan tartották az apró. mint a tapintat. .Rosalie… . de ezt most csak fokozta az.Emmett szemei hirtelen az öcsém arcáról felemelkedtek. Gyorsan odasiettem. mégsem mozdult egy centit sem. Jobban örültem volna. a szívem pedig olyan ütemben vert. Halk sikkantással szorítottam magamhoz az öcsémet. az arcom kipirult. Egy kicsit meginogtam. Helyette egy hideg mellkashoz szorultam.Rose. Aztán. valószínűleg ezért nem vettem észre. . . akinek visszatért a széles mosoly az arcára. mikor meglátott minket. hogy ez a bizonyos férfi egy emberfeletti erővel rendelkező vámpír volt. hogy tudtam. A gondolataim Rosalie körül forogtak. Rosalie az ajtóban állva nézte a szeme elé táruló képet.Jól vagy? – hallottam a dallamos hangot.Mi történt? – kérdeztem Alice-t. hogy azt hittem. kérlek? – nézett rám kétségbeesetten. Emmett rögtön el is tűnt. Edward felrohant a lépcsőkön. most potyognának a könnyei.Mindig elolvadtam attól. Egyenesen Edward szemeibe. ő is hallja. hogy ha képes lenne sírni. mintha mi sem történt volna. és biztos voltam benne. aztán mintha egy állókép életre kelt volna. menten elvisz az infarktus. Hátrafordultam.Zavarok? – kérdezte halk hangon. . Alice mentette meg a helyzetet. mintha lejjebb csúszott volna – az ajkaimra? –. én pedig remegni kezdtem. ha inkább tapintatosan annyiban hagyja a dolgot – de a kíváncsiság inkább Alice jellemzője volt.

és vizsgálódó szemeiből láttam. mint aki megsértődött. hogy hasra essek Edwarddal a karomban – próbáltam nagyon könnyed hangon válaszolni. – Ez klassz ötlet! . . de féltem. és kivonszolt a konyhából. hogy nem sokára indulunk. aztán elmosolyodtam. hogy ezt lelkiismeret-furdalás nélkül megtehessem. Kissé aggódva léptem be a konyhába.Rendben – Esme mosolygott rám – nem úgy tűnt. így a témát jegelte egy időre. valami más most jobban izgatta. a testvéred pedig megakadályozta. rendben? – toporogtam kínosan érezve magam. Az oldalának döntve egy frizbit vettem észre. hagyni kéne… haraptam be a számat. nem hiszem. . és kiemelte a kosárból. . és néhány alufóliával letakart tál.Hát. hogy félelmem nem bizonyult alaptalannak. – Strapabíró.. mint amit megszoktam. Esme éppen akkor nyitotta ki a sütő ajtaját.és innivalót és viszünk játékokat is meg pokrócot. hogy megnézhessem.Gyere! – ragadta meg Alice a kezemet. ahol Jasper és Esme sürgött. Ahhoz pedig túlságosan sajnáltam. A konyhapulton egy közepes méretű kosár volt. – Szóljunk a többieknek. mert másképp nézett ki.Semmi. csak… Majd ő elmondja. – Hirtelen megtorpantam. Szerencsémre. .Csak megbotlottam a lépcsőn.Szerintem. . ha elmesélném a fenti incidenst. – Van egy meglepetésem! – lépett a hátam mögé.Üvegszálas és acél-megerősítéses – lépett közelebb Jasper. hogy Alice nem veszi be. – Valami baj van? .Nem. bármi baja is legyen – jelentette ki Alice. . – De jó! Azt hittem. hogy nem válaszolok a kérdésére. és tolni kezdett a konyha felé. amin az illat alapján sütemények lehettek. amiben már ott állt egy termosz. – Csináltunk neked enni. de úgy gondoltam.. hogy egy muffinokkal teli tepsit szabad kézzel megfogva áthelyezzen az asztalra. . rá fog férni Rosalie-ra a piknik. . .Tényleg? – Alice szemei felcsillantak. Érdeklődve érintettem meg. és behelyezte a termosz mellé. Nem akartam megbántani Esmét azzal. majd győzködnöm kell.Piknikezni megyünk – jelentette ki Alice lelkesen. Megnyugodva visszamosolyogtam. Vámpíroknak tervezve – magyarázta mosolyogva.Ó! – elkerekedtek a szemeim. . Mindketten felnéztek egy pillanatra. és rám mosolyogtak. . azzal elárulnám Rosalie-t. hogy Rosalie-nak sok kedve lesz most ehhez… Talán.. hogy belekukkanthassak. Jasper elgondolkozva türögetett össze egy pokrócot.Mi a baja Rosalie-nak? – Esme hangja tele volt anyai aggódással.Aha – bólintott. ez tényleg jó ötlet – léptem közelebb a kosárhoz.

A száját vékony vonallá préselte össze – ahogy eddig megfigyeltem. majd újra messzebbre táncikált. és megpördült. és figyeltem a többieket. Kinyújtotta a kezét. élveztem a friss levegőt. Szerencsére. Alice-szel. nem volt se túl hideg. de mintha nem is lett volna . Néha dühösen felpillantott a körülöttünk száguldozó Alice-re. inkább a behívást: ha valaki szökni próbált volna. másfelől.Carlisle-lal kezdtük a meghívást. hogy csak egyetlen tányér került elő. mire Jasper egy pillanat alatt megjelent mellette. Edward cipelését átengedtem Esmének. mint vártam. ettem néhány szeletnyi süteményt. Ennél jobb ötlete nem is támadhatott volna Alice-nek – bár gyanítottam. hogy hasra esek egy gyökérben. Oldalra pillantva láttam. mintha én egy csigával indultam volna sétálni. Néha elkapta Jasper szabad kezét. amit vágott. amíg Alice mindenkit összeterelt a ház előtt. Jó háromnegyed órás séta után kezdtek ritkulni a fák. mert féltem. Alice és Jasper kicsit távolabb vonultak tőlünk. aztán csak ültem. majd újra a földet kezdte bámulni. Carlisle mosolyogva sétált mellette. ahogy Emmett mocorogni kezd Rosalie mellett – mintha az egyik fele menni akarna játszani a testvéreivel. Azt hiszem. és láttam. Alice kivette belőle a hatalmas pokrócot. mert érezte. hogy szükségem lenne egy kis térre. Élvezettel szívtam magamba a friss levegőt. Nagyon régen nem járt át már ez az érzés. és leterítette a fűbe. szabadnak éreztem magam. Átlibegett a réten. Maga elé bámulva haladt előre. nem mertek egy szót sem szólni. minél gyorsabban akartam haladni. hogy egész úton egyetlen csipkelődő megjegyzést sem tett. és átadta neki a kosarat. hogy nem csak testileg van mellette. Edward morcosan és csendben haladt előre. és a szélén megállt egy nagyobb fa mellett. Alice vidáman énekelgetett. Alig negyed órába telt. és baja esik. mint egy kis őzike. Emmett átkarolta Rosalie-t . majd szép sorban kipakolta az ételeket és a termoszt. de legalább annyira halálos fegyverrel nézhetett volna szembe – név szerint. mert le sem vette egész úton a szemét az öcsémről. Ruganyos léptekkel sétáltam végig a fűben Alice-t követve. és mert nem akartam megbántani Esmét. mintha jelezné neki.aki bár nem ellenkezett. hátráltatom őket – bár valószínűleg a leggyorsabb sebességem is olyan lehetett nekik. az én hátamon meg a táskám benne az öcsémnek kellő dolgokkal. hogy nem botlott meg semmiben. Minden olyan volt. Egy pillanat alatt elmúlt a klausztrofóbiám. ami bántja. Esme. így a túrázás része a dolognak kevésbé volt megterhelő. mert ha látszott is az arcukon a duzzogás – főleg Rosalie-én és Edwardén -. és mikor kiértünk közülük. hogy valami olyanon gondolkozik. fogalmam sincs. hogy Cullenék ne érezzék úgy. Rosalie még mindig szörnyen érezhette magát – ezt nem csak a komor arckifejezésről sejtettem. hogy néha-néha megszorította Rosalie kezét. sortűz helyett egy apró. míg a másik inkább a kedvese mellett maradna. és körülöttünk ugrándozott. hogy az ötlet magvait Jasper vetette el. Jasper kezében ott volt a piknikkosár. Aztán a másik fél győzött. hanem onnan is. Alice unszolására. hogy frizbizhessenek. Bár nem voltam éhes. Emmett egy pillanatra sem távolodott el mellőle. egyfelől. mint egy rendes pikniknél – kivéve. ezzel a család minden tagja tisztában volt. se túl meleg. ez nála azt jelentette. Vagyis.

és kutatni kezdtem benne. a másikban pedig. akinek a szája szélén mosoly játszott. azt ők ennyire élvezik. Mire észbe kaptam. várva a megszokott táplálékot. Olyan szépek voltak így együtt – mint egy boldog. hogy úgysem fogom… . Újra Alice-re pillantottam.Bocsánat. családi filmsorozatból. Csak a pillanat egy tört része volt az egész.húzta el a száját. A meneküléskor pedig nem emlékeztem rá. és olyan erővel dobta el a frizbit. hogy a kezeit a térdén pihentethesse. aztán pontosan Alice kezébe dobta vissza úgy. mert hirtelen olyan érzésem volt. hogy Edward rólam beszélt. Először csak azért. aki szinte a levegőben repülve elkapta. Vetettem egy gyors oldalpillantást Edwardra. mintha ez bosszantotta volna. Egy játék. Elfordítottam a fejem. amiben egyenlő . ha eltalálom. Az egyik pillanatban Alice kezéből kirepült a sportjáték. Inkább csak befelé dobáltam gyorsan a cuccaimat. hogy neki egy lépést sem kellett megtennie azért. Alice már ott állt mellettem. mire rájöttem. és egy lágy csókot nyomott az ajkaira. Bosszúsan húztam magam elé a táskámat. . a fűben ült. és nem vettem ki semmit sem. ezúttal Edward feje felé. és aggódva nézett rám. . – Kellett pár pillanat. A rémülettől tágra nyílt szemekkel bámultam Edwardra. nincs kedved? – emeltem fel a dobozt. és halk sikoly hagyta el a számat. aki felnézett Alice-re. . hogy Alice dühösen oldalra pillant – követtem a tekintetét. Szemei csukva voltak – ha nem tudtam volna. és úgy tűnjön. és ujjaival a szőke fürtöket kezdte el simogatni gyengéden. nem akartam! – olyan bűnbánóan kért tőlem elnézést. mire Edward csücsöríteni kezdett. hogy kiröhögjön. mintha valami meghitt magánügyet kukkolnék ki. Mindig a táskámban hordtam. miután rátaláltam.Megijesztetted. és vágott egy elfojtott mosolynak beillő fintort. és közben nagyon hülyének éreztem magam. Esme vidám nevetése vonta el róluk a figyelmemet. hogy kivettem volna. Bár tudtam. hogy eltereljem magamról a figyelmet.Persze.Alice. ahogy felé száguldott. Hosszú. . hogy megfogja. Edward – még mindig csukott szemmel – felemelte a bal kezét. de a frizbit és őket is alig tudtam szemmel tartani. és elkapta. egyik lábát felhúzta. Hátát a törzsnek támasztotta. hogy valahol a táskám legalján van nálam egy mini malomtábla. Carlisle csillogó szemekkel pillantott a feleségére. tudom – bólintottam még mindig falfehéren. Biztosan alig tudta visszafogni magát. hogy vámpír. Aztán egy idő után a játék egyoldalúra redukálódott. azt hittem volna. – Nem esett volna semmi baja. A nagyobbik Edward tőlünk két fával arrébb. aztán magához vonta. Észrevettem. fehér mutatóujjával újra és újra végigsimított a kisöcsém apró orrán és száján.teljesen közöttünk -. elfelejtettem az esetet. hogy ami számomra természetes reakciónak tűnt. mintha engem akart volna az előbb lefejezni egy meteorgyorsasággal száguldó frizbivel. Még akkor sem. hogy az csak egy fémes csíknak látszott. és jó messzire és magasra dobálta Jaspernek a frizbit. Alice meglendítette a karját. hogy az iskolai szünetekben játszhassunk a barátaimmal – néha az unalmas órákon is a pad alatt. aztán eszembe jutott. Alice és Jasper játékára próbáltam koncentrálni. így az agyam nem tudta feldolgozni az eseményeket teljesen. tökéletes házaspár és a gyermekük valamelyik kedves. Még mindig furcsa volt. hogy elbóbiskolt. Alice megállt a rét közepén.

ha tudta. és átült Alice mellé.A vesztes egy napig. Ha eddig úgy hittem. – Csak. Nem értettem. . hogy Edwardnak is meg kell küzdenie ezzel az érzéssel. mintha valami ajándékot kapott volna. aztán furcsa kifejezés ült ki az arcára – mintha hirtelen eszébe jutott volna valami.Tét? – néztem rá. Edward közelségétől a nevemre sem emlékeztem. mi bajuk… .vagyok a vámpírokkal – nem kell hozzá sem erő. Izzadó tenyeremet beletöröltem a nadrágomba. aztán kinyitottam a kis táblát és kiöntöttem belőle a bábukat.Legyen – bólintott végül mogorván. Teljesíti a . Rosalie felsóhajtott. aztán felpattant. . . majd még szélesebbé vált a vigyora. a szívem pedig áruló tam-tamba kezdett. valami rosszat mondtam? – kérdeztem.Hé. . Edward elvigyorodott. kevésbé volt neki zavaró a képessége hiánya. Veled szemben egyenlők az esélyek és kétes a végkimenetel – vigyorgott Emmett. Felkelt a földről. azaz pontosan huszonnégy óráig a győztes rabszolgája lesz. öcsi! Ez így nem fair! .Hé. hogy ne tudta volna a játék végkimenetelét. hanem a dühtől is. Rosalie. ez nem igazságos! – méltatlankodott Alice is. – Gyere. mi is történt.Akkor kihívlak téged is! – szólaltam meg. sem gyorsaság. hogy Emmett hangosan felröhög nem messze tőlem. Alice először elmosolyodott. várjunk csak! Ez így nem oké! – emelte fel a kezét Emmett vigyorogva. Az nem járja. aztán szó nélkül felkelt. most rádöbbentem. mélyvörösre váltott a színem. ezt nézzük meg! – kérte. . Nem csak a szégyentől. Mikor rájöttem.Igen. ő viszont Alice-re vigyorgott. . és a vereségüknek semmi tétje – felelte lelkesen Emmett. Alice pillantása Edwardra vándorolt.Igen. A tudatom mélyén – a legeslegmélyén – hallottam. majd újra vissza akart dőlni a fatörzsnek. Gonoszul elmosolyodtam. hogy hiú ábránd volt.Csak Alice még sosem játszott úgy senkivel. Megráztam magam. . – Mi a tét? .Leszek az első! – helyezkedett el Alice. Talán. Alice még mindig tétovázva toporgott mellettem.Nem engem hívott ki… . Edward pedig hogy ne ismerte volna az ellenfele gondolatait. . egyenlő esélyekkel indulunk. és leült tőlem alig pár centire. A többi családtag is érdeklődve mocorogni kezdett. odasétált hozzánk. mintha most ébredtem volna egy álomból. és Emmettel együtt leült hozzánk közelebb.Na mondd. hé. Edwardra pillantottam. ha Edward is játszik! – jelentette ki. Összehúzott szemekkel nézett rám. Kezdtem megijedni… A pillantása semmi jót nem ígért. Homályos tekintettel bámultam rá. mit találtál ki? – sóhajtott fel Edward. Pár pillanatig elgondolkozva nézett rám. . nemhogy a malom szabályaira.felelte. . és provokálóan bámultam rá.Talán. szemei gyermekien nagyra nyíltak. hogy vámpírlétükben először esély van legyőzni őket. és megrázta a fejét.

mire végül nekem öt. hogy mennyire zavarja a végkimenetel ismeretlensége. Ha Isabella veri meg mindkettőjüket. Ha valaki ilyesmit kérne. Végül mindketten beleegyezően biccentettek. hogy a győztes játéka vagy a vesztes játéka tartott-e tovább – magyarázta el Emmett. annak a szolgája lesz. és csak a táblára koncentráltam. mire készülhet. léptem – mindent kockáztatva megpróbáltam kitenni egy malmot. hogy a képessége nélkül se valljon szégyent. aki gyorsabban győzte le. aki végül beleegyezően bólintott. a másikat Alice játssza Isabellával. ami kínos lenne – legalább is. . Ha pedig egyszer veszít. Alice erős játékosnak bizonyult. Az egyiket Edward. A következő három ugrásával malmot csinált. Minden Cullen izgatottan figyelte a játékunkat – még Esme is közelebb húzódott. Próbáltam minden mást kizárni a fejemből. nem jöttem rá. testi épséget veszélyeztető és egyéb nagyon durva dolgokat nem lehet parancsolni. aki nyomott egy puszit a feje búbjára. – Szóval. Alice feszülten figyelte az arcomat.Nekem az – feleltem. aztán felnéztem rá. Először Alice-nek sikerült kitennie egy malmot. és odanyújtottam neki a kezemet. majd mikor észrevette a rémületet mindhármunk szemében. Töprengve pillantottam a táblára. azt parancsolok Edwardnak. aztán én vettem le az övét. Alice mosolya szélesebb lett. Alice biztosan semmi olyasmit nem kérne tőlem. ahogy a kilenc bábunkat felváltva. egyszer győz.Gratulálok! – mosolyodtam el barátságosan. jól megizzasztott. akkor az lesz a szolgája. és levette az utolsó győzelemhez szükséges bábumat. Végül nem húzhattam tovább az időt. hogy a képessége nélkül is legyőzött. akkor attól függ. . gyorsan hozzátette. hogy szolga lesz-e vagy győztes. Megpróbáltam kitenni három bábumat az egyik vízszintes sorba. . . de blokkolt. bizonyos határokon belül. mert rajta kívül csak Esmében bíztunk. – Most évtizedekig hallgathatjuk. – Alice elvigyorodott. és ez bosszantott. Az időt Carlisle mérte. – Így oké? . aztán arrébb csúszott Jasper karjaiba bújva. de ő az öcsémmel volt még mindig elfoglalva.Csúcs! – örvendezett Emmett. Megfogta és megrázta. A játék izgalmasnak ígérkezett. a fenébe! – mordult fel mellettünk Emmett. – Természetesen. Elgondolkoztam. és levette az egyik bábumat.parancsait – kezdte Emmett. És ha Edward győzne… Azt hiszem. hogy nem akarnak gyávának tűnni. Alice-nek három bábuja maradt – így csomópontból csomópontba való tologatás helyett ugrálni kezdhetett. de tudtam. és megláttam a hatalmas vigyort az arcán. . Edward és Alice elkerekedett szemekkel néztek rám. és hogy mindent megtesz azért. Láttam Alice-en. óvásért lehet fordulni Carlisle-hoz. bíztam benne. egyenként elhelyeztük a táblán az első körben. amit csak akarok – na jó. Aztán felnéztem rá. gondolkozás nélkül bármit megtennék neki – megborzongtam ettől a gondolattól. Hiába figyeltem. Már vagy fél órája játszottunk. két menet lesz. Felsóhajtottam. rendben? – pislantott az apja felé. Nagyon kiegyenlített menet volt.Ó. Ha pedig győzök.Én benne vagyok – szólaltam meg. Ha mindketten megverik őt. Újabb öt perc után levette még egy bábumat. akit rövidebb idő alatt győzött le. Aztán jött a java.

ne zavard már! – csattant fel Emmett. Önbizalommal teli mosollyal ült közvetlenül elém. ez nem lesz elég! . mintha szörnyen melegem lenne – ami jelen pillanatban nem is volt hazugság -.. úgy volt. nem csalás… . mi pedig feltettük első körben a bábuinkat. A következő tíz percben Edward leszedte két bábumat is. hogy kitegyem a malmot. és lenyaltam. Kicsit féltem is tőle.Köszi. Vigyorogva vettem le a következő pár percben Edward három bábuját. . Alice. akkor nem szabad odafigyelnem rá. aki teli szájjal vigyorgott rám. és tudtam. Kezeimmel összefogtam a hajamat. hogy megnézzem a reakcióját – nehogy végül én essek a saját csapdámba. mert biztos voltam benne. aztán félredöntöttem a fejemet. Az arcom közben kipirult. mire cinkosan rám kacsintott. így gondoltam. Felnéztem rá. Mikor Edward kitette az első malmot. hogy a bal teljesen szabad maradjon a nyakammal együtt. Hé. hogy miért. és levettem Edward egyik bábuját. nekem miért ne lenne szabad. Ez végül is. és a poharat a nyakamhoz szorítottam. Lenéztem a táblára.győzködtem magam. Léptem egyet. Tényleg jó hideg volt. Hatalmas erőfeszítésembe került. és kibújtam belőle. Edward lépett. Tudtam. Léptem. Nem mertem felpillantani. Bármennyire is fel akartam nézni. – Szép volt lányok! Edward következett. Pedig már kezdtem meggondolni magam – de ezt nem úszod meg Edward Cullen! Átvettem Alice kezéből a poharat. hogy a torkomnak a betegség után nem tesz majd túl jót. Éreztem. mintha hűteni akarnám magam. miközben mutatóujjával Rosalie haját csavargatta. még csak rá sem szabad pillantanom. Legyezgetni kezdtem magam. de ebben a pillanatban ez érdekelt a legkevésbé. de valahogy sikerült megállnom. akkor végül is. Emmett pedig felröhögött. . megint itt az ideje egy kis figyelemelterelésnek. de jelenleg csak egyet akartam. legyőzni Edwardot. Helyette Alice-re pillantottam. hogy lássam az arcán a reakcióit. Aztán hirtelen beugrott valami… Ha ő zavarba hozhatott az előbb tisztességtelen közelségével. kérek szépen! – feleltem neki figyelmen kívül hagyva Emmettet. és átdobtam a jobb vállamra. Amíg Edward gondolkozott a következő lépésen. a mutatóujjam belemártottam a teába.Nem kérsz egy kis jeges teát? – szólalt meg Alice. hogy körülöttem mindenki tudja. nem tettem. hogy ha meg akarom verni – már pedig mindennél jobban le akartam törni az önhittségét -. . de ő blokkolta a malmomat. Közben megint léptem egyet. miben is sántikálok. elkezdtem az elterelő hadműveletet. Kitettem egy függőleges malmot. aztán a számhoz emeltem.Na. aztán lassú mozdulattal lehúztam a kardigánom cipzárját. mire felkuncogott. Dühösen fújtattam egyet. Carlisle szólt. hogy senki sem tud olvasni a gondolataimban! Elmosolyodtam. A fenébe. ahogy egy vízcsepp végiggördül a bőrömön. hogy kezdhetünk. Biztos volt a győzelmében. Gondolatban megveregettem a vállamat. Átszellemült arccal bámulta a táblát. de Edward azonnal megakadályozta.47 perc 9 másodperc – közölte az időeredményt Carlisle. Elégedetten kortyoltam bele a poharamba.

és láttam az arcán. a világ pedig ringlispílként forgott velem. hogy nem látja maga előtt a fákat. hogy mindezt csak azért mondja. aztán eltűnjön a dekoltázsomban. Ismét belekortyoltam a teába. A közelben van.Hagyjuk inkább – motyogtam magam elé. de Alice hirtelen felpattant. Alice vigyorogva ölelgetett meg. . .Egy vámpír. Orrlyukuk kitágult. Megint tiltakozni akartam.Több szempontból is… .Vesztettél öcsi! – Emmett hangja olyan vidám volt. 7. amitől zavarba jöttem. Léptem. és hagytam.Nem kell szolga – jelentettem ki. Természetesen. de biztos voltam benne. hogy nagyon sokáig ezzel fogják szekálni. A testvérei viszont nagyon jót mulattak rajta.Nyertél. hogy Edward egész testében megfeszül. és kezdett lelkiismeret-furdalásom támadni. – Mit látsz? . Láttam. de nekem más terveim voltak. mintha megőrültem volna.tette hozzá Rosalie gúnyosan. . szemeik az erdőt pásztázták. nyertél! – jelentette ki dühösen. és Emmett vidám huhogása mindenki számára jelezte a játék végét és végkimenetelét. Remegni kezdtem. Az összes Cullen felugrott.Edwardnak végül már csak három bábuja maradt. .Idő? – fordult Emmett Carlisle-hoz. és elkezdtem összeszedni a bábukat. végigszaladjon a nyakamon. nekem pedig négy. . mintha az összes vágyálma most vált volna valóra.Csakhogy én nem hagyom! Fogadtunk. Isabella szagát követi – motyogta maga elé.Ráillik Isabella leírása – jelentette ki. A szemei mintha a távolba néztek volna. és felugrott a helyéről. . . és körbeforogtak. Biztos voltam benne. mintha szagmintát vettek volna. és megérintette a karját. mert úgy érzi. Egy önérzetes vámpír… . – Parancsolj velem! – kissé meghajtotta magát előttem. betartom az ígéretemet! – hallottam meg Edward ingerült hangját. Edward dühösen felmordult.Tessék? – nézett rám Emmett úgy. Jasper felállt. . . . RETTEGÉS . Edward gyilkos tekintettel pillantott rá. Még simán megfordíthatta volna az állást.Hogy néz ki? – kérdezte Jasper Alice-t. ezt kívánja a becsülete. hogy egy csepp „véletlenül” mellémenjen.40 perc 29 másodperc – jelentette be Carlisle. .Feloldozlak az ígéreted alól! – feleltem.

Nem nézett ránk.CSAK HALVÁNY EMLÉKEIM VANNAK ARRÓL. és ott járt bent. A szemeim kitágultak a rémülettől. a cuccaimat – az undortól felfordult a gyomrom. . . mire Rosalie megjelent az ajtóban. és utasító – mint egy igazi vezetőé. Bizonytalan léptekkel indultam el a ház felé. Még bontatlan volt. biztosan rettegtem volna tőle. Rosalie! – szólalt meg Carlisle.Mi történt? – a hangom. miután felkaptam a hátizsákomat. – Hogy merészelt az otthonunk közelébe jönni? – a düh. de nagyrészt ő is az erdőt fürkészte. ha én dühítettem volna föl. Edward aggódó szemekkel pillantott néha rám.Itt járt! – morogta Edward. Rosalie egyenesen Alice szobájához – vagyis a jelenlegi szobámhoz – vezetett. a többiek követtek. hogy nem rogytam össze vagy estem hasra egész úton egyszer sem. hogy tudtam. ami a szeméből sütött. mert engem akar óvni. viszont hagyott valamit neki – intett a fejével felém. Rémülten figyeltem. bármennyire is próbáltam kontrollálni magam. . Az időérzékem teljesen megbolondult. hogy ők bontsák fel. Edward közvetlenül mellettem ment – nem volt hajlandó két lépésnél messzebb lenni tőlem. és még sikerült időben megállnom. Olyanok voltak. Legszívesebben elégettem volna mindent. . Megérinthette az ágyamat. Legutoljára egy kést kaptam. Alig egy percbe telt csak. hogy azt az „ajándékot” megkaphassam. ahogyan mind az öten támadó állásba görnyednek. de a stressztől úgy éreztem. Emmett és Jasper üldözőbe vették a vámpírt. mikor beléptünk. Carlisle és Esme hirtelen megtorpantak. és kisebb csoda volt. hogy hol szoktam aludni. hogy mit találnának benne… De én magam is féltem kinyitni. már a háznál voltunk. én pedig majdnem a hátukba rohantam – szerencsére.Alice. Alice és Rosalie mögöttünk. igazán félelmetessé tette. és Edwarddal együtt elmenekültem. A kellemetlen nyomás ettől csak erősödött a gyomromban. és nem is akartam. hogy azt hittem. – Járjátok körbe a házat! Amíg Alice és Rosalie teljesítették a parancsot. órák teltek már el.Nincs odabent. milyen szenvedések között -. Mire észbe kaptam. egyáltalán nem tartottam tőle. Legalább is. Akkor nem akartam belegondolni. De így. amihez hozzáérhetett. hogyan jutottunk vissza a házhoz. a többiek továbbra sem lazultak el. azért bőszült fel. Edward visszahúzott. gyönyörű és véres. Antik volt. mint egy kisegéré. Féltem. Alice az ágyam mellett állt. Szemük folyamatosan pásztázta a ház környékét. Az öcsémet most én cipeltem. Tekintetem követte a pillantását. megrepednek a bordáim. Képes volt itt is ajándékokat hagyni? Aztán eszembe jutott valami még rosszabb – képes volt itt is üzenetet hagyni? A szívverésem rögtön olyan gyorssá vált. . A párnámon ott feküdt egy kisebb csomag. Kidobtam az első kukába. Esme és Carlisle előttünk haladt. Remegő lábakkal haladtam. és morogva szimatolnak a levegőbe. mint egy feldühített falka. Tudta. kinek kellett meghalnia ahhoz – és legfőképpen. A hangja fegyelmezett volt. cincogó volt.

Nem tudtam levenni a szemeimet a rózsaszín selyempapíron heverő kivágott szívről. Csak homályosan láttam a rövidebb. hogy mi az. – Az egész az én hibám… Kezeimet a számra szorítva rohantam a mosdóhoz – közben hálát adtam az égnek. A fejem kóválygott. de Edward bólintása minden reményemet szertefoszlatta. hogy megnézzem. nem csak egy bizarr szerepet játszik. mit hagyott megint hátra az a vadállat. A hideg csempén térdeltem – a gyomrom megszabadult az összes süteménytől. . Istenem. hogy lássam.Ez… egy… emberé? – ziháltam. ahogy a gyomrom görcsös rángásba kezd. A kezeimet tördelve engedelmeskedtem végül – a szemeiben láttam. majd felemelik a doboz fedelét.Mit csinálsz? – sziszegte Edward közvetlenül a fülem mellett. ahogy óvatosan felemelnek. . A hideg kifejezetten jól esett most. Kezemet a számra szorítva próbáltam megnyugtatni magam.Muszáj volt összeszednem magam. Apró borzongás futott végig rajtam. mi van benne… Állj hátrébb! . Lélegzetvisszafojtva figyeltem. De hát. Hogy az igazat mondja nekem. mire elengedte a karomat. de nem ártalmas – szólt közbe Alice. mert biztosan lehánytam volna. és megpróbáltam magam minél kisebbre összehúzni. állj hátrébb! – parancsolt rám. ki jött be megnézni. Legszívesebben eltűntem volna örökre. A gyomrom megint háborogni kezdett. hogy egy állaté legyen… . Mielőtt a csomaghoz érhettem volna. Hány ártatlan ember fog még meghalni miattam? Csak azért. Nem kellett volna… Azonnal éreztem.Akkor sem jó ötlet! – mordult rá Edward mérgesen. honnan tudhattam volna… Honnan kellett volna tudnom? Egy kéz ért gyengéden a homlokomhoz – összerezzentem. Esme felé fordultam. hogy komolyan gondolja minden szavát – és hogy komolyan veszi minden szavamat.Az én hibám… . hogy egyikük sem próbált megállítani. végigdőltem a földön. amit a piknik elején ettem. hogy érdekelne. amiért egyáltalán megszólalt. add.Nem látom. és átnyújtottam neki az öcsémet. Miért kellett annyit beszélnem? Miért kellett elárulnom egy vadidegennek a titkaimat? Olyasmiket mondtam. egy hideg kéz fonódott a csuklómra. amiket sosem gondoltam komolyan. Éreztem.nyöszörögtem. mert úgy viselkedtem akkor. ami most a leginkább foglalkoztatott. mintha hirtelen valaki kiszippantotta volna az összes oxigént a szobából. már nincs szükségem a vécékagylóra. . de ezen kívül semmi más jelét nem adtam annak. – Megőrültél? Ki tudja. . ezért amint úgy éreztem. szőke hajtincseket. Aztán az ágyhoz léptem. mint egy hülye liba.könyörögtem magamban. mi van velem. Úgy éreztem. Miért hittem játéknak az egészet? Már az elején fel kellett volna fognom. ahogy az ujjai óvatosan kibontják a vörös szalagot. én akarom kinyitni! – akaratoskodtam. hogy feltehessem a kérdést. hogy jobb vele nem ellenkezni. Edward és Alice egyszerre mordultak fel – automatikusan közelebb léptem. mit rejt a csomag. Carlisle… .Nem. Csak egy játék volt. Átkaroltam a térdeimet. – Most még nem áll szándékában ténylegesen bántani téged – jelentette ki. . – Azt mondtam.

- Az én hibám… - motyogtam neki, miközben ujjaim a pulóverébe kapaszkodtak. Nem válaszolt, csak szorosabban magához ölelt. Nem úgy, hogy fájjon, hanem inkább, hogy érezzem, nem vagyok egyedül. Az anyag az ujjaim alatt nedves volt – csak most döbbentem rá, hogy minden ízemben reszketek a zokogástól. A saját hálójukba vitt – hálás voltam, amiért nem a kijelölt szobámba mentünk. Nem tudtam volna most elviselni Alice szobájának a látványát. Mintha megszentségtelenítette volna azzal az a szörnyeteg, hogy ott járt. A bevetett ágyra fektetett, óvatos mozdulatokkal lehúzta a cipőimet, aztán mellém ült. Egy ideig elgondolkozva figyelte az arcomat, a pillantása meleg volt és együtt érző. Nem érdemeltem meg a kedvességét. Minimum három ember halt meg eddig miattam – ha az antik késen is embervér volt, akkor négy. Hogy tud mégis ilyen kedvesen nézni rám? A bűntudat olyan erősen égetett belülről, hogy azt hittem, ténylegesen is meg fogok gyulladni. Nem akartam, hogy sajnáljanak, nem akartam, hogy kedvesek legyenek velem. Gyűlölniük kéne és undorodni. Ezt érdemelném! - Az én hibám – mondtam újra a szemébe nézve. Nem tudom, milyen elmezavar tört rám, de azt akartam, hogy tudja. Hogy mindent tudjon. Hogy utáljon. - Nem te tehetsz arról, amit az a vámpír tesz – hallottam meg a hangját. Meg akart nyugtatni, de fogalma sem volt arról, mit beszél. Amíg nem tudja, miért is kaptam azt a szívet, hogy miért is történik mindez, addig nem értheti meg, hogy de, igen, én tehetek róla! - Azt mondtam neki, hogy aki igazán szeret, az képes ölni és meghalni a másikért – nem tudom, miért mondtam ki hangosan. Egy részem rettegett, hogy elveszítem Cullenék bizalmát, de az a részem, ami most gyötrődött a bűntudattól, erősebb volt. Átvette felettem az irányítást, és csak ömlöttek belőlem a szavak, anélkül, hogy irányítani tudtam volna őket. – Ezért hozta a szívet. Bebizonyítani, hogy ő képes ölni értem. De én nem így gondoltam, én nem gondoltam komolyan. Istenem, miért kellett így történnie? – ujjaim a hajamba markoltak, mintha ki akarnám tépni a tincseimet. Csak egy kicsi hiányzott ahhoz, hogy megőrüljek. - Te… beszéltél vele? – Carlisle hangja nyugodtnak tűnt. Nem értettem, hogy lehet ennyire nyugodt, mikor épp most dől össze az egész világ. – Mikor beszéltél vele? - Mielőtt a szüleim… Pár héttel előtte… - nyöszörögtem. – Miattam ölte meg őket. Az én hibám. - Hol találkoztál vele? Isabella… - Carlisle lefejtette az ujjaimat a hajamról, két ujjal megfogta az arcomat, és óvatosan úgy fordította a fejem, hogy a szemembe tudjon nézni. Kezdtem szétesni teljesen, de a tekintete segített koncentrálni. - Gyűlölni fogtok – szakadt fel a sírás ismét a mellkasomból. Egyszerre rettegtem attól, hogy beszéljek, és akartam elmondani mindent, hogy végre megbűnhődjek az ostobaságomért. Carlisle végigsimított az arcomon, letörölve a könnyeimet. - Bármit is tettél a múltban, vagy bármit is teszel a jövőben, sosem fogunk gyűlölni. Hogy ismerted meg? - A nagyi olyan… olyan sokat mesélt rólatok. Úgy nőttem fel, hogy mindig érdekeltek a

furcsaságok… a vámpírok. De nem tudtam, hogy mindez igaz. Én tényleg nem tudtam. Ha tudtam volna, akkor… - a hangom megint elfulladt a zokogástól. - Akkor? - Volt egy vámpíros oldal a neten. Tele… tele volt magányos, depressziós tinédzserekkel. Csak megnéztem, nem is érdekelt igazán. Hülyeség volt az egész. Aztán jött ő… megborzongtam, de Carlisle tekintete továbbra sem hagyta, hogy összeomoljak. – Nem tudom, miért pont engem szúrt ki. Beszélgetni kezdtünk, és olyan… más volt. Kedves és érdekes. Hogy hihettem kedvesnek? – ujjaim a lepedőbe martak. Próbáltam magam tartani, hogy végre elmondhassam az igazat, bármi is lesz utána… - Elmondta, hogy vámpír, de azt hittem, hogy csak viccel. Hogy azt hiszi, én is egy ostoba tinilány vagyok, akit felszedhet így. Azt gondoltam, hogy ez csak egy játék, és belementem. Úgy tettem, mint aki elhiszi. Mondtam neki dolgokat. Az életről, a halálról, a gyilkolásról. Én soha nem gondoltam komolyan őket! Csak egy játék volt. Flört vagy nem is tudom… - szorosan behunytam a szemem, és megpróbáltam megrázni a fejemet, hogy eltűnjön minden, ami fáj, de Carlisle ujjai szorosan tartottak. Mikor ismét felnéztem rá, azt vártam, hogy az arcán undor vagy utálat fog ülni, ehelyett a tekintete inkább sajnálatot tükrözött. - Mi történt azután? – a hangja lágy volt. A kezei az arcomról a saját kezemre csúsztak, megszorította őket. A döbbenettől egy pillanatra nem tudtam lélegezni sem. Lehetséges, hogy megbocsátja az ostobaságomat? Tényleg lehet ekkora szerencsém? Vagy csak hallani akarja a történet végét is, és nem akar kiborítani, amíg be nem fejeztem? - Csak… párszor beszéltünk – négyszer-ötször. Aztán kezdett furcsa dolgokat mondani – elsápadtam, ahogy visszagondoltam azokra a beszélgetésekre. – Azt írta, hogy különleges vagyok, és hogy szerelmes belém. Hogy meg fog ölni, hogy aztán új életet adhasson. Úgy beszélt rólam, mintha a tulajdona lennék. Ijesztő volt. Én… Nem mentem fel többet oda. Azt hittem, hogy ezzel vége. - De nem lett vége… - Megráztam a fejem. – Mit csinált? - Másnap az iskolában megcsörrent a mobilom. Nem tudom, honnan szerezte meg a számom. Megrémültem, mert… - a hangom elhalkult a rémülettől, és csak suttogni voltam képes. – … figyelt engem. Próbáltam elhitetni magammal, hogy csak rám akar ijeszteni, de belül éreztem, hogy igazat mond. Nem mertem szólni senkinek, mert akkor el kellett volna mesélnem mindent a beszélgetéseinkről, és különben is, láttam egy csomó filmet ilyen zaklatókról, és a rendőrség sosem csinált semmit, amíg nem történt valami tragédia. Szólnom kellett volna… – a kétségbeeséstől hadartam és össze-vissza beszéltem. Carlisle próbált segíteni a fókuszálásban a kérdéseivel, és hogy közbeszólt, mikor már nagyon érthetetlen voltam. - Ha szóltál is volna bárkinek, egy vámpírt se a szüleid, se a rendőrség nem tudott volna leállítani. Csak még több embernek esett volna baja. – Hihetetlen volt, hogy azok után, amit tettem, Carlisle enyhíteni próbál a bűntudatomon. Nem értettem, miért… Hát nem látja, hogy az ostobaságom miatt történt ez a sok szörnyűség? – Mit tettél, miután felhívott? – zökkentett ki a kérdésével az önmarcangolásból. - Megpróbáltam mindig másokkal lenni. Féltem egyedül maradni. Azt hittem, hogy ha sokan vannak körülöttem, akkor nem tud a közelembe férkőzni, és megunja. Két-három napig nem jelentkezett, és kezdtem megnyugodni. Aztán egyik délután egy csomagot találtam az

ágyamon. Azt hittem, hogy a szüleimtől kaptam, és kinyitottam. – Az arcom kipirult az emléktől. Soha olyan megalázva nem éreztem még magam, mint akkor. Carlisle valószínűleg észrevette a változást a viselkedésemben, mert nem kérdezte meg, hogy mi volt a dobozban. Ennek kifejezetten örültem, mert nem tudtam, hogyan is mesélhetném ezt el neki. Egy selyem hálóing. Hófehér, rövid és átlátszó. Olyan, amilyeneket csak fehérnemű magazinokban lát az ember. És persze, egy üzenet. Tőle. Lecseréltem a régi pizsamádat. Látni akarlak ma este az ajándékomban! Eszedbe se jusson, hogy nem veszed fel! Eszembe jutott. Sőt, megtagadtam a parancsát aznap éjszaka! Másnap reggelre meg is volt az ára az engedetlenségemnek. Nyolc éves koromban kaptam egy kutyát – West másnapra kimúlva feküdt a hátsó kertben. Apu szerint, egy másik állat tépte szét. Akkor még én is úgy hittem… Egészen estig. Az ágyamon újabb levél várt. Mondtam, hogy ne jusson eszedbe szembeszegülni velem! Sajnálom, hogy a kutyád látta kárát... Ma este látni akarlak az ajándékomban! Remélem, tanultál a hibádból. Ne akard, hogy az öcsédet is meglátogassam… Igen, tanultam a hibámból. Aznap este, mintha az a semmi kis anyag meg akart volna fojtani. Rám tekeredett, nem kaptam levegőt benne. Gyűlöltem, ahogy a selyem hidegen hozzáért a bőrömhöz – égetett. Szinte egész éjszaka ébren voltam, valamikor hajnalban szundikáltam el a kimerültségtől. Mikor megszólalt az ébresztőórám, az volt az első, hogy lerángattam magamról azt a rongyot, és átrohantam megnézni Edwardot. Megnyugodtam, mikor láttam, hogy édesen és nyugodtan szuszog a kiságyában. Elkéstem az első órámról, mert túl sokáig álltam a zuhany alatt, hogy végigdörzsöljem az egész testemet. Nem tudhattam biztosan, hogy tényleg látott-e az éjszaka, de a gondolattól, hogy figyelt engem abban a hálóingben, felfordult a gyomrom. - Bella… - Carlisle hangja zökkentett ki a múlt merengéseiből. Észre sem vettem, hogy már jó ideje csendben bámulok magam elé. – Jól érzed magad? Hozzak egy pohár vizet? - Nem, nem kell – ráztam meg a fejem. Minél előbb túl akartam lenni az egész vallomáson. – Nem teljesítettem egy parancsát, és megölte a kutyámat. Aztán muszáj volt… Én… - vettem egy mély lélegzetet. – Pár nap után közölte, hogy találkozni akar velem. Megadott egy címet, ahová el kellett volna mennem, de nem tettem. Az öcsémmel fenyegetett, ezért vele töltöttem minden időmet, hogy meg tudjam védeni. Aznap este is sétálni voltam vele. Nem tudom, miért, de azt hittem, hogy mellettem biztonságban van. Arra nem is gondoltam, hogy a szüleimnek baja eshet… Apu olyan nagy és erős volt, és tudtam, hogy megvédi anyut bármitől. És… Nem hittem, hogy velük büntet majd. – Az arcom eltorzult a fájdalomtól. - Nem tudhattad, hogy vámpír. Nem tudhattad, mekkora ereje van. - De elmondta. Az első beszélgetésünknél elmondta, hogy micsoda. Csak nem hittem neki.

kopogtattak. Alice távol tartja Jaspert a háztól. Nem csináltál semmi rosszat. – Megborzongtam a gondolattól. biztosan kiolvasott már mindent az apja fejéből. Edward már tudja a titkomat. nem fogom. aztán kitárta az ajtót. Itt tudsz maradni. hogy a rosszullét kerülgetné tőlem. . és az ajtó felé indult. nem akartam tudni. Vagyis. . csak beszélgettél valakivel. valamelyik Cullen másképp reagál majd.Sajnálom. olyan volt.Nem tudhattad. Úgy éreztem magam. – Őrjáratoznak. hogy talán. nem ült arrébb. hogy ki ő. Nem akartam belegondolni. másodszori próbálkozásra – miután megköszörültem a torkomat. és Carlisle most arra kíváncsi. mintha reményt kaptam volna arra. . Hát persze – döbbentem rá –. amit elmondtál… Ha a többieknek nem akarod. hogy itt volt még mindig mellettem. inkább.Miért nem hittem neki? – ujjaim összeszorultak Carlisle kezén. kívül-belül gyönyörű. ha mégsem maradna. . ami miatt még nem omlottam össze teljesen ezek után. mint Carlisle.Most már úgyis mindegy… . hogy képes-e velem maradni. Hát. Magam sem értettem.Nem te tehetsz róla! – minden egyes szavát megnyomta. hogy – ha magamnak nem is tudok megbocsátani soha – másoknak a bűnöm megbocsátható. Ha utál engem. hogy Edward marad-e vagy sem. . hogy vigyázzon rá? – Carlisle Edward arcát fürkészte a választ várva. A pulzusom eszeveszett vágtába kezdett. Mielőtt kinyitotta volna. mintha a fejembe akarná vésni őket.pillantott rám.Hogy érzed magad? – hallottam meg dallamos hangját nem messze tőlem. felém fordult bűnbánó arccal. de Edward elől nem tudom titokban tartani.De olyan ostoba voltam… Gyűlölnie kéne… Én is gyűlölöm magam! . anélkül. vagy szóljak Esmének. és felnéztem rá. talán.Emmették elvesztették a nyomát. . a benne való kapaszkodás – ténylegesen és átvitt értelemben is – volt az egyetlen. A gondolattól is a sírás fojtogatott. mint egy angyal. de az összes Cullen közül az ő megvetését viseltem volna a legrosszabbul. amíg… . Hálásan néztem fel rá. hátha visszajön. hogy Carlisle elengedte a kezemet. . Edward toporgott idegesen előtte. mégsem ment el… Összeszedtem minden erőmet.Megvagyok – feleltem. hogy nem láttam gyűlöletet a szemében. de ott csak és kizárólag . miért. hogy elmondjam. Az. . mintha gyomron vágtak volna. . jobb minél előbb megtudni. És nem védhetted meg tőle a szüleidet. A párnára dőltem. Nem akartam tudni. ami ki akart törni a mellkasomból. Azt hiszem. Próbáltam olvasni a szemeiből. Karomat ismét a lábaim köré fontam. Abban a pillanatban.Beszélek a többiekkel. és belefúrtam a fejem. és próbáltam magamba fojtani azt az eszeveszett sikoltást. mert a sírástól túl rekedt volt. Carlisle tényleg olyan volt.ráztam meg a fejem.Rendben – bólintott Carlisle. és nem húzta el a kezét.

de csak én voltam az ágyban. ami segíthet. hogy minden rendben van. . hogy az érzéseim utórezgései milyen hatást válthatnak ki Jasperből. még beszélni akar velem. amíg meg nem erősítette ezt. Mélyeket kellett lélegeznem. akkor egy másik lányt. Valószínűleg. egészen addig. Mi a fene van velem? Nem tudtam végiggondolni ezt.ez inkább kijelentés volt részemről. amióta csak betettem ide a lábamat. Esme mindjárt itt lesz. felmelegítve a mellkasomat.És ennek ellenére. aztán mégis csak tartotta a távolságot. Nem te tehetsz róla.Úgy hiszem – felelte teljesen egyszerűen. . MIKOR Jasper bejött a hálóba. – Ha nem téged szúr ki. Ez puszta véletlen. hogy mit tettem… . Hiába vizsgáltam a vonásait hazugság után kutatva. Nem lehetünk ott mindenki mellett – tétován közelebb lépett az ágyhoz.El fogjuk kapni – morogta. elmosolyodott. hogy egy emberi szívet ajándékoznak neki –.És a többi ember? – csúszott ki a számon. Később még visszanézek… . – Nem esik baja sem neked.Tudod. . Nem akartam. balszerencse. mintha kisütött volna a nap. az nem a te hibád lesz! . mert Esme nyitott be egy halk kopogtatás után. Ijedten pillantottam a hátam mögé. Edward elmosolyodott halványan. . azt képzelve. hogy ne adjam ki megint a taccsot. bár nem voltam teljesen bizonyos benne. Később még visszajön.Igyekszünk. véletlen. és én tudtam. – Ha valakinek… baja esik. hogy szenvedjen miattam. úgy hiszed. . hirtelen mintha csökkent volna. Az a súly. de nem tudtam. Nem utál engem. hogy tényleg tudja-e. hogy az a vámpír már ott van mellettem.Tudom – bólintott. sem az öcsédnek! Megígérem! . 8.Csak eszembe jutott valami… Valami. Három Cullen szeretetére most már feltétel nélkül számíthatok. hogy az igazat mondja. . ahogy újra felvillant előttem annak a szívnek a látványa. vagy nevezzük bárminek is. de ez a három szó olyan volt a számomra. Döbbenten ráztam meg a fejem. a kezei ökölbe szorultak. ami a szívemet nyomta. hogy senkinek se essen többé baja. – A szemei hirtelen tágra nyíltak.vetette oda. Csak egyszerűen. mielőtt magamra hagyott volna. RABSZOLGA MEGLEPETT. Most… Le kell mennem beszélni Carlisle-lal. hogy gondolhatja így. . mert Jasper háta mögött . Az arca hirtelen dühössé vált. mint akartam. De… Ezt nem ígérhetem meg. Nyugodtabb voltam – már amennyire nyugodt lehet valaki pár órával azután.Mi az? – kérdeztem kissé hisztérikusabb hangon. nem értettem. csak a sors. hogy nem az én hibám? – a hangom tele volt kétkedéssel és reménykedéssel. és még látni akar. éreztem. Alice is ezt gondolhatta. Amint meglátott.aggodalmat láttam. Izgatott borzongás futott végig a bensőmben.

aki a falnál állt lehajtott fejjel. hogy nem gyötrődöm minden nap. – Csak azt hittem. hogy az a szörnyeteg az utolsó csepp véremet is kiigya.De? Azt vártad talán. kérlek. hogy ne halljam Jasper vádjait. .Hogy vagy? – kérdeztem suttogó hangon. Erre a fajta megvetésre inkább számítottam volna Rosalie-tól. Mit éreztek volna akkor. hogy nem tudták az okát. esküszöm. mikor hármasban maradtunk. tényleg nem ugyanaz. minden értelemben… . . vagy hagynám. Igaza volt. Egy könnyű préda. Hát.Igazad van. Valamiért úgy hittem. ami igazat ad neki. megtörténhet ez. hogy Jasper érez engem. az elején tényleg izgalmas volt. és még így is igyekszünk legyőzni önmagunkat. – De ez nem ugyanaz. nem érdemlek megbocsátást – csordult ki az első könnycsepp. kezei ökölbe szorultak. A lényeg. . gyűlölettel teli tekintete. .Tessék? .Esme.Jasper arca eltorzult. Legszívesebben befogtam volna a fülemet. nem tudom elhallgattatni sehogyan sem. Miattad haltak meg azok az emberek. de végül is. de tudtam. . hogy a szüleid úgy haltak meg. hogy ennyire kínzó érzés lesz. Halk nyüszítés hagyta el a torkomat. felvágnám az ereimet. ti tudjátok. és rögtön megértettem. és kezeimet a fejemre szorítottam. de nem sejtettem. aki egy kicsit feszült mosollyal az arcán biccentett. nem közvetlenül a saját kezeddel ölted meg őket.Nem túl jól… Nem túl kellemes egy gyilkos érzéseit érezni – keményedtek meg Jasper vonásai. ha az segítene visszahozni a szüleimet és a többi áldozatot.szemei végigsiklottak rajtam. Tudtam. Összezavarodtam – egy gyilkos érzéseit? . de Jaspertől… Tőle nem. csak egyszerűen ostoba vagy. . hogy egy titokzatos alak ennyire odafigyel rám.Még szerencse.Nem. és mire képes. majd elhagyta a szobát. Felhúztam a lábaimat. Jasper vádló. Igaza volt. igaz? . ő sem tud már rám nézni? A szemeim megteltek könnyekkel. szorosan behunytam a szemeimet. hogy te voltál a felbujtó.motyogtam magam elé megsemmisülten. . hogy a te hibádból jutnak ilyen végre? – folytatta tovább Jasper.toporgott.Azt hiszed. . mintha pofon vágott volna a szavaival. nem tudom? Azt hiszed. – A levegő a tüdőmben akadt. Hogy az emberi ösztöneim vezettek. Nem voltam képes ránézni. . hogy ha elmondom az igazat. ez vajmi keveset számít. de akkor még nem tudhattam… hogy ki ő. és Alice passzív hallgatása jobban fájt. hogy azt a belső kis hangot. izgatott. ha rájönnek. mire gondol. valamiféle köteléket alakított ki közöttünk. egyedül hagynál minket? – pillantott Jasper fogadott anyjára. minden percében? Ha tehetném. milyen… hibázni – ráztam meg a fejem. Minket a vadászösztön és a szomjúság vezet a gyilkoláshoz.Igazad van. az. De te… . és jól esett.Persze. és aggódva vizsgálta a vonásait. – Neked teljes az uralmad magad fölött. mint azt hittem volna. de… . mégis úgy éreztem. De nem tudom visszacsinálni! – Egy apró ér a halántékomon lüktetni kezdett a fájdalomtól. hogy majd megbocsátok? – Alice-re pillantottam.

de olyan gyorsan beszélt.Te még mindig szenvedsz? – feltérdeltem az ágyon. amiket mondtam – fejezte be helyettem a gondolatot Jasper. Nem akartam mást.Kérlek… . de hidd el. nem volt igazam. amit csak mondtam. Nem bírta tovább elviselni a fájdalmam. – Nem akartalak bántani. Ijedten kaptam fel a fejem. Értetlenül néztem fel teljesen összezavarodva. mit mond. hogy megvizsgáljam a vonásait. Egymás kezeit szorították. kezei még inkább elfehéredtek. Az ajkait keményen összepréselte. Jasper szenvedő arccal nézett fel rám. inkább könnyített mindkettőnkön? Vagy egyszerűen csak megszánt? .Te… használtad rajtam a képességed? Miért? – kerekedtek el a szemeim. de nem volt erőm felnézni. . és te beleegyeztél – Jasper hangja még mindig akadozó volt. . hogy mennyire aggódik. Jasper a földön térdelt összegörnyedve.Akkor te… te nem… . Felegyenesedett. Alice pedig tovább motyogott valamit. – Sajnálom. amiket mondtál – hajtottam le a fejem elkerülve a pillantását. és Jasper morgását.Mondtam. én csak erősítettem rajta. Még mindig nem értettem.Mi… történt? – kissé kábult voltam a hirtelen hangulatváltástól. . Ki voltál borulva magadtól is.Tudtam. hogy vége legyen mindennek. csak meghalni. nem igaz? – Jasper torkát mély morgás hagyta el.megráztam a fejem. . Láttam Alice-en. hogy nem értettem. hogy nem akarod… Valószínűleg. . – Kérlek… Nem akarom hallani… . és próbálta megnyugtatni.Hát persze. mintha gondolatban helyre akarnám rázni egy kirakós darabjait. hogy gyűlölt.Igazad volt… Azokban. ne kínozz tovább! – zokogva ringattam magam az ágyon. Ne haragudj rám! – könyörgött meggyötört hangon. ahogy Alice törékenynek . Az ajkait halk szisszenés hagyta el. hogy többé semmit se kelljen éreznem. mégis csak tompa sajgást éreztem. hogy aztán megpróbáljam elmulasztani. És nem is gondoltam komolyan. Hallottam Alice halk csilingelő hangját. és megpróbált felállni.Sajnálom. Mintha valaki kilopta volna belőlem a rossz érzések egy részét. ők sem akartak meghalni. . az arca eltorzult az erőlködéstől. Egy szót sem – Jasper tett felém egy lépést. de nem akartam máskor újabb szenvedést okozni.Könyörgöm. . – Szörnyen sajnálok mindent. Aztán hirtelen elmúlt. hogy így érzel majd. . egyenesen a szemeimbe. Nem akartalak egy másik alkalommal újra kiborítani. és bár tudtam. Valami halk puffanást hallottam. ha nem muszáj. hogy tehetünk egy… próbát.Nem gondoltam komolyan. Alice segített neki. Alice mellette volt.kezeim még erősebben szorították a fejemet. de nem volt jobb alkalom. és annak ellenére. hogy fájniuk kéne. Mintha valami hatalmas súly szakadt volna le rólam. hogy övön alul kellett ütnöm.. Jasper utálkozó mondatai a fülemben visszhangoztak. Kilopta… .

hogy semmi jó.Ebbe ne szólj bele! – mordult fel Edward. Nem vett fel sem támadó. én pedig belekapaszkodtam Edward ingébe. – Jobban kell koncentrálnom. majd felpattant. de nem voltam biztos benne. Alice fekvő helyzetbe húzott az ágyon. ha most elhagynák a szobát. mikor Jasper teste megrándult. . . A következő pillanatban arra eszméltem. csak lehajtotta a fejét. mi is történne pontosan. A szemei villámlottak. Alice bólintott. majd elengedte Jasper kezét. Nem tudtam. mintha vissza tudnám tartani bármitől is erővel. Edward lassan felém fordította a fejét. kifelé! – Könnyedén lefejtette az ujjaimat magáról.Edward.Ne! – kipattantam az ágyból – és a hirtelen rám törő szédülést legyőzve -. és még mindig farkasszemet nézett Jasperrel a vállam fölött átpillantva.látszó ujjait szorította. A tüdőmből kipréselődő levegő ellenére jól esett. Könyörgően néztem Alice-re. Nem értettem. Jasper mozdulatlanul állt a sarokban. – Azt mondtam. Az arcán olyan érzések ültek. de azt éreztem. és a földet pásztázta. Majd elmúlik… .elakadt a hangom.Kibírom – jött a halk válasz. . hogy ne! – kiabálta Edward. Mindkét eset borzalmasnak tűnt lelki szemeim előtt. Ha nem nyugtatnálak. és elé vetette magát. – Kérlek! Nem tudom. odasiettem Edwardhoz. anélkül. Jasper tétova mozdulatokkal indult utána. hogy ha úgy esik. amiket hirtelen nem tudtam megfejteni. hogy nem akarja bántani Edwardot.Alice. hogy két hideg kar közé vagyok szorulva. Jobb kezét Edward mellkasának támasztotta. Alice kétségbeesve kapaszkodott Jasper karjába. Jasper komoran bólintott. A furcsa nyugalom – amit valószínűleg még mindig Jaspernek köszönhettem –. ezért nem hat rögtön rám a képességemmel okozott nyugalmad. Még sosem láttam Edwardot ilyen dühösnek. . mint egy gyerek. mintha el akarná tolni. . kiborulnál – próbálta megmagyarázni. . vidd ki innen! Nem akarom. Alice azonnal felugrott az ágyról.Megmondtam. Egyre kisimultabbak lettek a vonásai – ettől még inkább megkönnyebbültem. Láttam rajta. Alice aggodalmasan pillantott Jasper szemébe. mi a gond. aki tudja. nem fogja-e megvédeni magát. Hirtelen hangos dördüléssel kicsapódott az ajtó. miközben pillantását nem vette le Jasperről.Még mindig túl sok fájdalom van benned. a torkából mély morgás tört fel. de ne bántsd! – Alice hátrébb lépett.Kifelé! Most! – parancsolta. Egy ideig figyeltem még Jasper arcát. Aztán újra Jasperre nézett. mint máskor… Talán. hogy miattam… . hogy Edward szörnyen ideges. . és az ágyhoz lépett. hogy rossz fát tett a tűzre. sem védekező pozíciót. de azt tudtam. Már majdnem lecsukódtak a szemeim. és Alice közelsége kellemes érzés volt. megijeszted Isabellát! – próbálkozott Alice. hogy elengedett volna. . és kilépett a folyosóra. mi folyik itt. aki leült a sarokban egy székre.

Mi történt? – léptem közelebb hozzá. próbált lenni –. hogy már kevésbé feszült. de csak azért. . Ha tudna. ha valóban hibásnak vél –.Semmi.Kérlek. hogy visszatartottam a lélegzetemet. de a hangom továbbra is magabiztos volt – vagyis. hogy ne bántsd Jaspert! – próbáltam határozottnak tűnni. meg kell tennie. Jasper csak fájdalomcsillapító nélkül végzett el egy fontos beavatkozást. akkor meghal a beteg. borotvaéles fogai kivillantak.Ahogy parancsolod – préselte ki a szavakat a fogai között. de azt tudtam. Mi lett volna. hogy csak azért mondta ki őket hangosan a szemembe. és nincs a kéznél fájdalomcsillapító. Nem voltam biztos abban. Edward. . hogy ne bántsam meg Edward önérzetét. Alice volt az első. Ez… ez olyan.Megmondtam neki. . . egészen addig. bár még nekem is zavaros volt az egész. és leült az ágy szélére. hogy tudja. . Tényleg egy szörnyeteg vagyok! Hogy élvezhetem azt. . hogy Edward nem tud olvasni a fejemben. A szolgám vagy. hogy egy szintben legyek Edward arcával – ez úgy körülbelül két másodperc után már rossz ötletnek tűnt. A szája vékony vonallá préselődött. hogy Jasper néhány mondatát nem gondolta komolyan – nem hibáztattam volna. Dühös morgás hagyta el a torkát. . mint mikor történik egy baleset. és nem nézett rám.Huszonnégy óra. . . Ennyi – próbáltam megmagyarázni. hogy nem próbálhatja ki rajtad ezt… ezt az egészet! – Edward tehetetlenül csapkodott a levegőben a kezével magyarázás közben. . Észre sem vettem. . de ha nem végeznek el valami fájdalmas beavatkozást azonnal. és csökkentse a lelkiismeret furdalásomat és a fájdalmamat. hogy miattam összevesznek? Megráztam a fejem és magamban hálát adtam az égnek.Hogy mit mondtál? – vonta össze a szemöldökét Edward. Az arcom felforrósodott és a pulzusom felgyorsult. hogy honnan jött az ötlet. aztán elhallgatott.Nem kellett volna akkor sem. valószínűleg. és lehajtotta a fejét. hogy mondd el? – vontam fel a szemöldökömet.Megparancsolom.Bántott. és a földre térdeltem. de a testtartásán látszott.Adjam parancsba. hogy állj meg! – Nem tudom.Bántott téged! – Edward felső ajka felhúzódott. nem sajnálna és védene ennyire. hogy az bántott engem. mert úgy vélte. és hálásan rám mosolygott. de Edward sötét arckifejezése láttán a lábaim reszketni kezdtek. de kétségbeesésemben hirtelen csak ez jutott az eszembe. Jasper és Alice döbbent arccal fordultak felém. Vonakodva lépett vissza. amit mondtam. ha nem tud hatni rád? – vitatkozott Edward. hogy könnyebbé tegye nekem az egészet. . Megparancsolom. mivel még így dühösen is képes volt elkápráztatni.. akinek leesett a dolog. míg megkönnyebbülve ki nem fújtam azt. gyere vissza. hogy segíthessen.Segíteni akart – jelentettem ki. Felsóhajtottam. . Kezei ökölbe szorultak. és ülj le! – próbáltam kedvesebb és kevésbé parancsoló hangnemet megütni. Furcsa módon jól esett. hogy Edward képes volt csak azért a testvérének esni.

. vagy nem – feleltem.Ez egy parancs? – a hangsúlya ingerült volt. hogy nem okoz-e neki ez valami fájdalmat vagy egyéb rossz érzést. . most már elmehetünk – hallottam meg Jasper halk hangját a hátam mögött. Alice még rám mosolygott. Egy fél percig morgolódott magában. hogyan segíthetek.Nem tudom. bocsánatot kérek tőle. aztán gyorsan hátráltam. Olyanok voltak az érzéseim az utolsó pár hónapban. aztán rám nézett. Visszasétáltam az ágyhoz.Miért kell ilyen előrelátónak lenned? – sóhajtott fel. amire vagy válaszolsz. . ez egy egyszerű kérdés. és az ablak felé fordította a tekintetét. észrevette a hangulatom javulását… Felpattantam. Ígérd meg. elpirulna. aztán Jasper nyomában kilibegett az ajtón. . Nem akartalak megbántani. –.Khm… Ha valami gond lenne – kezdte. Igaz.Ígérem! . . mikor valami elterelte a figyelmemet ezekről. hogy az előbb utasítottalak. de még mindig nem nézett felém. az önvád. de jobb volt. hogy teljesen nyugodt most már. Nem tudtam. de nem nagyon volt más választásom. az arcára nyomtam a számat. hogy miután lejár a huszonnégy órám. és leültem rá. A szemöldökét összeráncolta – mintha valamire nagyon koncentrálna –. Szóval. .Én… köszönöm – odaszökkentem – kevésbé kecsesen.Elmondod. hogy amint lehetőségem lesz rá. Most már tudom. . hogy milyen ötleted támadt? . . . amiért ráparancsoltam? Elhatároztam. . de úgy láttam. én meg nem tudtam visszafojtani egy kuncogást. elkerekedett szemekkel nézett Edwardra. hogy még mindig Jaspernek köszönhetem-e. Az arcát figyeltem. Mikor megfordultam Edward furcsán nézett rám. és óvatosan közelebb mentem Jasperhez. hogy mindig bennem volt a feszültség.Nem. mint Alice szokott – közvetlenül Jasper mellé. – Mielőtt elindult volna.. Ennyire megsértődött volna. azután sem fogsz neki esni Jaspernek – kértem Edwardot. aztán mérgesen szusszantott egyet. . de voltak pillanatok.Helyes – mosolyodtam el.Hát persze… Meg kellett védened Jaspert – pillantott rám összevont szemekkel. mint egy hullámvasút – néha fent. vagy csak ez a kis közjáték terelte el a figyelmemet. és valamiért biztos voltam benne. – Sajnálom. De nem így történt. csak szólj.Azt hiszem. . hogy ha képes lenne rá.Sikerült beszélned Carlisle-lal? – törtem meg az idegesítő csendet pár perc után.Igen – felelte. aztán megrázta a fejét. néha lent.Rendben – bólintottam.

kifejezetten tetszett Edwardban. hogy rám un? – kérdeztem. aztán. ott van kint az a csomó ártatlan ember Forksban és a környékén. . aztán a hajába túrt.Gondolatolvasás. Nem fog többé az otthonunk közelébe jutni.Carlisle-lal kutattunk a neten – közölte. Mire odaértem.Valaki mindig kint lesz. valószínűleg. itt hagyja nekem. Most Emmetten a sor. Ha annak a vámpírnak volt elég bátorsága bejönni a Cullen-házba. és vigyázunk rád. Hirtelen megtorpantam. akiket még otthonról ismertem – főleg az iskolából. mintha nekiütköztem volna egy láthatatlan ajtónak. A fiúk nagy része. megölte őket.Csak nem akartam.Mennyi esély van arra. már kinyitotta előttem. – Halk nyikkanás hagyta el a számat.Igen. de próbáltam tartani magam. – A keze. Mi itt vagyunk. – De nekik nem voltak védelmezőik. – Edward arca megkeményedett. Nem fog a közeledbe jutni. Bólintottam.Ezt meg honnan tudod? . Mit nem lehet ezen érteni? – bosszúsan néztem vissza rá. . bár ettől nem féltem kevésbé.Mire gondolsz? – kérdezte. ezt garantálhatom! – nézett rám komolyan Edward. Sajnálom. bár a választ magam is sejtettem. . mikor már teljesen kikészültek. . ahol zaklatás és gyilkosság volt a vád. Kivetette rájuk a hálóját. nem is ismerték ezt a fogalmat. miért váltott hirtelen témát. . . Megint csak nem értettem. és járőrözik a ház körül. De ez ellen nem sok mindent tehetünk. játszadozott velük. Zavartan elfordította megint a fejét. tudod… . és ismeretlen volt az elkövető. Edward felém fordult. Szokatlan volt az efféle udvariasság a számomra. hogy meghátrálna. de nem szóltam közbe. . és a szemeimbe nézett. és nem túl közelről –. mintha egy pillanatra megindult volna felém – valószínűleg sajnált engem –.. de felkeltem. Más lányok. Ez – hogy igazi úriember volt –. . – Nem akarod megnézni az öcsédet? Esme épp most fürdeti… .Voltak előtted mások is.Tessék? . Vadászni fog. Vagy megunja és elmegy. – Ahogy sejtettem. és felpattant. .Semmi. – A gyomrom összeszorult.A többi emberre. vagy megöljük. – Olyan esetek után. és elindultam az ajtó felé. nem te voltál az első. hogy bajotok essen.bökött a fejére. mi ez a hirtelen témaváltás. csak azért. Hiszen. hogy azt az… ajándékot. akkor nem valószínű. Nem értettem. Hittem neki.

és rájöttem. Az illatától teljesen elkábultam. .a hangom remegett – ahogyan minden porcikám is. Esélyem sem volt ellene. . a lábaimnak semmi bajuk – morogtam. – Nem kell. A kezei alatt még mindig bizseregtem. Szerelmes vagyok belé. nem! Csak belezúgtam. Úgy bámulhattam vissza rá. Én pedig – csak hogy bizonyítsam neki. Jól vagyok. hogy fülig pirulok. – Csak a lábaid váltak gumivá. . hogy éhes-e vagy sem? És az orra ívét? És az ajkai formáját? Mikor újra felnéztem Edwardra.Mi a baj? – Edward aggodalmas arccal nézett rám. jól vagy – nevetett fel. a bőröm mégis égett alattuk. Mikor jegyeztem meg. . nem..A lábaim alól tényleg eltűnt a talaj. és megrázott. . mint egy idióta.Persze. – Ha nem szólalsz meg két másodpercen belül. Nem. jól vagyok! – megpróbáltam kiszabadulni a szorításából – végül magától elengedett. hogy pontosan milyen színű Edward haja? És hogy hogyan változik a szemszíne attól függően.Tegyél le… . . . Igen. hogy ne kelljen az arcába néznem. miközben a szemeimbe nézett.De igen. Az ujjai a karomon jéghidegek voltak. hogy így is látom magam előtt Edward arcának minden egyes kis részletét. és talpon tartott. ahogy a szavak értelme eljutott a tudatomig. – Csak megszédültem – zavartan pillantottam le a földre. Ez nem lehet az az „sz” betűs szó. Mióta tetszik nekem bármi is Edwardban? Mármint azon a tényen kívül.Akkor gyerünk pancsolni! 9. Utánam kapott. . már a karjaiban voltam.Köszönöm szépen. hogy mi bajod? – a rémülettől csillogó tekintettel közelebb hajolt hozzám. mintha egy modellt és egy angyalt kereszteztek volna. . Mire észbe kaptam. Hirtelen megrázkódtam.Egy fenét vagy jól! . Még csak nem is gondolhatok arra a szóra.Nem… . milyen idióta is vagyok -. KUTATÁSOK . ami nagyon rossz volt! . hogy a külseje olyan. Hirtelen elvigyorodott. hogy jó érzésem.Nem – suttogtam. Jaspert és Carlisle-t is.a hangom alig volt hallható.Ez egy parancs? – kérdezte. Pillantásom az ajkára csúszott – nagyot nyeltem. hívom Jaspert. abban a pillanatban. hogy megszűnt a támaszom. szinte képen vágott a felismerés.Ha már úgyis a szolgád vagyok… . Éreztem. nekem meg rossz érzésem lett – vagyis pont. de csak homályos képeket sikerült alkotnom. Lehunytam a szemem.Isabella! Mondd már meg. Megköszörültem a torkomat. Aztán megpróbáltam elképzelni Emmettet. és megcsóválta a fejét. ennyi az egész. majdnem összerogytam.

ez okoz némi gondot. Mintha az a napsugár még inkább égetett volna.AZNAP ÉJSZAKA EDWARDDAL álmodtam. hogy felajánlott egy szobacserét. és így kellemetlen volt az ágynemű érintése. hogy az ágyat és a bútorokat Alice választotta ki. Abban biztos voltam. mielőtt megőrülnék… Edward a nagymamámba volt szerelmes – talán. lehet. Sosem szeretne önmagamért. Vagyis.Szép reggelt! – Alice olyan hirtelen toppant elém. Edward tekintete. mert nem hiszem. erő – bárkitől meg tudna védeni. ami a két hatalmas bársonyfüggöny között maradt. Jasper átment hozzá éjszakára. Eltátott szájjal bámultam vagy másfél órán keresztül. Először is. csak szomorú emlékeket ébresztek benne. A legérdekesebb viszont a sötétkék plafon volt. A nap egyik sugara. Végiggondoltam. hogy belesz… belezúgtam Edwardba. halhatatlanság – nos. de csak abból a szempontból. Miután elhelyezkedtem a frissen mosott. még most is az. hogy egyszer aszott és vén leszek. Ő visszakapta a szobáját. ahogyan a fényjáték apró. Edward érintése. Zihálva ébredtem fel. Most tényleg azon elmélkedtem. barack illatú ágyneműk között. Ez pedig örökre elválaszt minket. Nagyon hálás voltam ezért. és egyenesen rám sütött. Csurom víz voltam. nem lett volna képes minden részletet ilyen aprólékossággal megtervezni és kidolgozni. Meztelen lábbal csattogtam végig a folyosón. a falakon pedig hatalmas térképek függtek. Edward csókjai… Hűvös és forró… Úgy éreztem. hogy lehetne belőlem akár vámpír is? Na jó. szinte már múzeumba illő darab is. abban az ágyban… Jasper szobájában volt egy hatalmas ágy. mert egy fiú – vagyis már jócskán férfi –. én pedig Jasper szobájába cuccoltam. mielőtt lefeküdtem volna –. hogy utána olyasmiket álmodjak. Csak azért. ő egy vámpír. Mintha lefutottam volna a Maratont… Felültem. A szoba koránt sem volt átlagosnak mondható. hogy szinte észre sem vettem. Sőt. és dühösen lerúgtam magamról a takarót. és elaludtam. Mintha a szabad ég alatt aludtam volna. De azért Jasper személyisége is érezhető volt. Amint lekapcsoltam a villanyt. Még jó. a plafon magától életre kelt. mozgó csillagokat fest a fejem fölé. mivel is jár ez: vérivás – kit izgat. gyorsaság – kinek kell buszbérlet. el kell felejtenem ezt az egész őrültséget! Nem gondolhatok rá úgy… Felpattantam az ágyból. A sarokban állt egy hatalmas polc tele pszichológiai. történelmi és hadászati könyvekkel – végignéztem a címeket. így csak arrébb gurultam egy kicsit. Volt köztük régebbi. Edward állt . amíg csak állatokét fogyasztja. . de ez is kiküszöbölhető… Megrázkódtam a gondolattól. miközben magamat szidtam az ostoba álmaim miatt. hogy egyáltalán nem lenne képes szeretni. mintha direkt engem pécézett volna ki. próbáltam nem arra gondolni. Mi a fene van velem? Az nem lehet. megtalálta azt az apró kis rést. Egyszerűen lenyűgöző volt! Végül a fények megtették hatásukat. és egy nagy sóhajjal beletúrtam a hajamba. hogy a fürdőszobában felfrissítsem magamat. meggyulladok. hogy miket is láthattak már ezek a falak. gondolatolvasás – rám úgysem hat. nézzük más szempontból. hogy az ágy hatalmas volt. amik felkavarnak teljesen. Hiszen. ha van egy hipergyors „sofőrje”. Alice volt olyan kedves. és újabb kori is – a világtérképtől a domborzatiig. hogy akár egy percet is tudtam volna aludni abban a szobában. és nyűgös arcot vágva felkaptam a tisztálkodó pakkomat.

hogy reszketek a hidegtől. és csak bámulni tudtam rá. Láttam. Ha nem kápráztat el a mellettünk elsuhanó táj látványa. hogy felöltözzek. Az ő bronzszínű haja ezerszer. és kilessem. megragadtam az ugyanolyan illatú sampont is. és fel akartam frissülni. aztán elfordította a fejét. én pedig a halálfélelemtől remegve kapaszkodtam belé olyan szorosan.Elnézést! Ha nem létfontosságú. akkor is. ezt is csak addig mondhattam el magamról. automatikusan a barackos tusfürdőt vettem le a polcról. – Mi? Na ne! Edward… . mikor az ajtó hirtelen kitárult. Edward egy tized másodpercig zavartan bámult rám.Mit csi… . ha utána fekvőgipszben leszek hetekig. A fák elmosódott zöldes foltok voltak mellettünk. ki érkezett. nem rontok be.dadogtam.mellette legalább olyan mogorva arccal. és bámultam magam. vagy… . A barack illatú ágynemű után. Valamiért most még rondábbnak láttam magam. Az elképedés miatt tátott szájjal tettem le a lábaimat a földre. Hátrálni akartam. ahogy csak az erőmből telt. amit szerettem magamon. mint eddig. mint amilyet én is vághattam épp – a különbség csak annyi volt. Bronzos színe elég ritka volt. eliramodott az erdő felé. de én nem tudtam megszólalni az élmény hatására. Egy másodperc alatt átlendült a párkányon. – Talán. Aztán gondolva egyet.Reggelnek reggel van. de mi benne a jó? – morogtam oda. akkor zavart volna. de mire befejezhettem volna. az a hajam volt. Mi a fene? A vámpírok is szoktak vendégeket fogadni? A mosógép tetejére rakott ruháimhoz mentem. De… Ez hihetetlen volt! Aztán Edward lelassított. mint az enyém. A fürdőkád helyett most a zuhanyzókabint választottam.az ajtó felé fordult. de a lábaim földbe gyökereztek. A szél az arcomba süvített. . mint egy holdkóros.Jól vagy? – aggódó arccal fordult felém. már a hátán voltam. Halk sikkantással kaptam azonnal az engem fedő törölközőhöz. Megragadta a kezem. le kéne ülnöd egy kicsit. Persze. majd bevettem a fürdőszobát. csak egy gyors hidegzuhannyal le akartam mosni magamról az éjszaka nyomait. Tíz perc után egy törölközőbe csavarva. Az egyetlen. Erről az ötletemről le kellett tennem. csak… . mikor hirtelen összerezzentem. hogy neki még ez is jól állt. mert amint Edward lába a földre ért. Sosem voltam megelégedve magammal.kezdtem. Hihetetlenül gyorsan futott. ami még mindig a törölközőn volt. amíg meg nem ismertem Edwardot. Nem akartam sokáig áztatni magam. . hogy ha talajt értünk. vizes hajjal álltam a tükör előtt. Arra gondoltam. hogy összébb húzzam magamon. – Mennünk kell! – lépett közelebb. aztán felhúzza a fürdőszoba ablakot. belerúgok Edwardba. . és megállt. és fülelni kezdett. milliószor gyönyörűbb volt. Már megint Edward… Éppen fel akartam öltözni. Épphogy csak sikerült a törölközőn keresztül magamra rángatnom az alsóneműmet. Az ajtócsengő hangja végigvisszhangzott az egész házon. ahogy felkapja a ruháimat. Karjaim ösztönösen fonódtak a nyaka köré. nem. . Bosszúsan sóhajtottam.

Edward! – sikkantottam fel hirtelen. persze – bólintottam. mint képzelnéd – mosolyodott el titokzatosan Edward. . felpezsdítve a véremet. de Edward megragadta a karomat. és próbáltam megnyugodni. Szépen összehajtogattam a nedves törölközőt. nem szabad! . . még kérnem sem kellett rá. szuper volt ez a száguldozás. nyugi.Mennyivel tudsz futni? – Gyors menekülő témaváltás – ebben mindig is jó voltam. mint eddig. Olyan tündöklő vigyor ült ki az arcára.kezdte. . mikor Forks felé jöttél.Igen.Ez csúcs volt! – csúszott ki a számon. miközben még mindig elkerekedett szemekkel bámultam rá.Elnézést még egyszer! Nem akartam semmi illetlent tenni. . . Minek piszkolnám össze az erdőben? .Gyorsabban. mikor a hidegtől egy remegéshullám szaladt át rajtam. . A rendőrfőnök pedig végigjárja az összes családot. Igazi úriember. Tessék! – nyújtotta át a ruháimat. aztán elfordult.Honnan tudja.. Aztán megráztam a fejem. – A forksi rendőrfőnök téged keresett.Tetszett? – kérdezte Edward kissé döbbenten. Látták. amilyet még sosem láttam. hogy nálatok vagyok? – a szívem a kétszeresére gyorsult. mintha mélyebb lett volna.Fázol. . – Váo… . de igazán megvárhattad volna. Még mindig az élmény hatása alatt voltam. aztán felnéztem Edwardra. átkutatja a házakat – magyarázta Edward.Mi az? – Edward izgatottan nézett körül. és hogy hol tart a nyomozás – szólalt meg óvatosan Edward.Alice-ék kicsempészik. Csak akkor tértem egy kicsit magamhoz. És persze.Persze! Kinek ne tetszene? Ez… Hű! – a szavak még nem akartak értelmes mondatokká összeállni az agyamban. figyelve.Carlisle próbálja kifaggatni a rendőrfőnököt. Még inkább elkábultam tőle.Nem te! Az öcsém! – magyaráztam izgatottan. Már felénk tartanak. .Nem tudja. Igyekeztem tartani magam. Elmosolyodtam. csak… . – Mármint. A hangja. . . – Hol van? Meg fogják találni! – a lábaim automatikusan elindultak visszafelé. . Nem. de sehonnan nem észlelt veszélyt. . a zoknimat pedig a zsebembe tűrtem.Mi volt ez az egész? – rángattam fel magamra a nadrágomat. Valaki felismert a körözési plakáton. Az adrenalin csak úgy száguldozott a testemben. Csak a kicsivel nem rohanhatnak annyira. hogy miért is gyanúsítanak téged. míg kicsit illendőbb öltözéket öltök magamra. hogy nem borulok-e túlságosan ki a témától. . hátha valaki látott még valamit. hogy eltereljem valamivel a figyelmemet a rossz emlékekről. Felhúztam a pólómat is.

– Csak Alice-ék. és az arca zavart lett. Szédelegve pislogtam egyet. de a torkom teljesen kiszáradt. . és mint egy házőrzőkutya. meg akartam tudni. .Mint egy leopárd? – kíváncsiskodtam. . feldühített. a szemei elfeketedtek. de mégis meghallottam. Nyelnem kellett egyet.Tudod jól. ez nem rám tartozik – fordult el tőlem. hogy rébuszokban beszélt. Hogy kit szeretek? És mi a baja? Nem hagyhattam ennyiben. hogy kiről beszélek! – csattant fel. . amit hozzánk köthetnének – a hátizsákomat és a babacuccokat. . a száját összeszorította. . méghozzá ilyen hangon. – Sajnálom. Most már végleg elvesztettem a fonalat. hogy mit is akar ezzel. de ami a leggyorsabban megy… néztem rá a számat beharapva. mintha az egyik fa törzsén valami érdekeset látnék. és a mosolya kiszélesedett. .Egy esetben.Szereted őt… . Ha azt tenné. . . Az. A hatalmas súlyok látványától . az arca kemény lett. Már gondolkoztam azon. amit kívánsz – megvonta a vállát.Gyorsabban. Edward közelsége és a hihetetlen száguldás… Együtt túl csábító volt a kettő. Teljesen összezavarodtam. A gondolatba belepirultam.Még mindig tart a huszonnégy óra. . a szemei pedig csillogni kezdtek.Lényegtelen – rázta meg a fejét. Azt teszem.Gyorsabban – felelte újra. Gyorsan elfordítottam a fejemet. de igazán szeretném tudni! – léptem közelebb hozzá. és akkor nem hagytál más választást! – javítottam ki dühösen.suttogta maga elé Edward alig hallhatóan. . Jasper a háta mögött jött egyik kezében a bölcsőt cipelte. hogy mi is volt ez a kirohanás. de már a lehetőségtől is apró borzongás futott végig rajtam. a másikban az összes többi holmit. amit kívánok.Megjöttünk! – szökkent elém pár másodperc múlva Alice kezében az öcsémmel..Viszel majd még egy kört valamikor? Vagy kettőt? – próbáltam a lehető legkevesebb izgatottságot belevinni a hangomba.Kivéve bizonyos esetekben… . Felkapta a fejét. mikor Edward felkapta a fejét.Fogalmam sincs kiről beszélsz. . akkor a ruháimat felesleges volt felvennem.Nem akarok parancsolni neked – motyogtam. a levegőbe szimatolt és fülelni kezdett. . és egyenesen a szemeimbe nézett. bár nem értettem. . Fél pillanat után kifújta a levegőt. Ahogy visszapillantottam rá.Hogy kit? – kérdeztem.Mint a leghiperszuperebb autó? Nem tudom a márkákat. hogy megint kihasználom a huszonnégy órás szolgaságát. Kérdőn és kissé ijedten pillantottam rá. aztán elhalkult.jegyezte meg gúnyos hangon.

. Sosem fogom megérteni a férfiakat… . jó . Fogalmam sem volt.Miért voltál morcos reggel? – ugrott le az ágról Alice. . mert segíteni akartál? Én ezt nem értem… . A hazafelé út eléggé csöndes volt. mint aki azonnal nekiugrik Jasper torkának. jobb. és a lábát lóbálta. mikor a közelbe értem. és a környéket pásztázta. amik felzaklathatnák.Nem csak az az oka… .Ó! – Szerencsére. Alice felült az egyik fa alsóbb ágára. .húztam el a számat. aztán bólintottam. Megint Edward felé lestem – a teste megfeszült. ha akarja. úgyis hallja minden egyes szavamat. Elpirultam a kérdésétől. mi a valódi probléma a két fiú – férfi – között.Akkor mi az oka? . és sétálgatni kezdtem vele.Csak… álmodtam.Szia! – biccentett egyet. . Úgy éreztem.Szerintem. azt hitte.Csak azért. Hátranéztem. hogy teljesen feleslegesen halkítom le a hangomat.Szia! – álltam meg előtte. Jasper ment legelöl – kezében a cókmókomat cipelve –. Egy pillanatra elhomályosult a tekintete. Jasper aprót bólintott.Később beszélünk még… . hogy a húr elpattanjon… Tétován pillantottam újra hátra. visszamehetünk.intett Jasper a fejével Alice és Edward mellé. ő pedig visszamosolygott. megint rémálmaim voltak. .szólalt meg Jasper végül fél perc szünet után. hogy nincsenek jelenleg olyan érzések bennem. . aztán lopva Edward felé pillantott. ha inkább visszamész… .Még mindig tart az örök harag? – kérdeztem ösztönösen suttogva – aztán rájöttem. Lassú lépésekkel Jasper felé indultam. Jasper viszont lepakolt egy kicsit távolabb tőlünk. az én hibám. A szél mintha halk morgást hozott volna a hátam mögül. – Nem akarom. és a hajamat markolászta. ami közte és Edward között volt. Edward nekidőlt ugyanezen fa törzsének. Valamiért nem tetszett nekem az a távolságtartás. hogy Edward mégiscsak megszegje a parancsomat.nekem fájdult meg a hátam – de ő úgy hozta őket. – Azt hiszem. Edward már más felé nézett. hiszen. de mire megfordultam. Átvettem Edwardot Alice-től. de nem akartam megkockáztatni. remélve. Edward. kezei ökölbe szorultak és – remegett? . Edward olyan szemekkel figyelt minket. Édesdeden gügyörészet.mosolyogtam Jasperre. aztán megrezzent. miattam vesztek össze tegnap. így nem zargatott tovább a témával. . mintha pehelykönnyűek lettek volna. A seriff most indult vissza a városba. .

pár lépésnyire tőlünk. Alice hol mellettünk sétálgatott, hol előre rohant hozzá. Edward hallgatagon lépkedett nem messze mögöttem. Próbáltam az öcsémre figyelni, hogy eltereljem a figyelmem a feszült légkörről, de nem igazán sikerül. Megkönnyebbültem, mikor végre a házhoz értünk. Carlisle az ebédlőben várt minket. Jasper felrohant az emeletre, hogy visszategyen mindent a helyére, de mire az egyik székhez értem, már vissza is tért. - Nos… - kezdte Carlisle. – Azt hiszem, minden rendben. A rendőrfőnöknek fogalma sincs arról, hogy itt vagy, csak egyszerű rutinellenőrzés volt. A nyomozást illetően elég óvatos volt. Annyit sikerült megtudnom, hogy egy „általad” írt beismerő levél alapján gyanúsítanak, valamint amiatt, hogy a lakásban a családtagokén kívül nem volt más ujjlenyomat, és behatolásnak sem volt nyoma. - Egy levél? De hát, én nem írtam semmiféle levelet! Ez valami tévedés! – néztem Carlisle-ra, miközben megpróbáltam kiszabadítani egy hajtincsemet Edward apró ujjai közül. - A kézírás megegyezett a szakértők szerint. - De az lehetetlen! Csak emlékeznék rá, ha levelet írtam volna arról, hogy megöltem a szüleimet! – csattantam fel. A gyomrom öklömnyi nagyságúra zsugorodott. - Nem mondtam, hogy te írtad, csak hogy azt hiszik. - Mi vámpírok elég jók vagyunk a hamisításban… - szólt közben Alice. – Minden apró, az adott személy kézírására jellemző jelet észreveszünk, aztán utánozni már igazán egyszerű – vonta meg a vállát. – Egy csomó aláírást meghamisítottam már, hogyha szükség volt rá. - Klassz – sóhajtottam fel. Egész életemben egyszer próbáltam meg leutánozni anyám kézírását, mikor felmentést akartam írni magamnak az egyik testnevelés órára, de akkor is lebuktam. - Ez beleillik a módszerébe… - szólalt meg elgondolkozva Edward. Mikor kérdőn néztem rá, folytatta. – Mondtam, hogy Carlisle-lal utánanéztünk néhány esetnek. Azonos séma alapján dolgozik. Kiszemel egy fogékony áldozatot – általában fiatal, romantikus lelkületű, magányos lányt -, kedves vele, beszélgetnek, ismerkednek, mint általában szokás. Aztán mikor a lány rájön, hogy valami furcsa, eltávolítja a családját – egyedül az ember kiszolgáltatottabb és rémültebb. - Eltávolítja… Vagyis megöli őket? – a hangom elcsuklott. Edward bólintott. - A gyilkosságokat úgy állítja be, mintha a lányok követték volna el. Általában levelet hagy, amiben a lányok azt állítják, hogy otthon bántalmazták őket, vagy a szüleik nem törődtek velük, és már nem bírták tovább. Ezáltal az áldozatok még csak a rendőrséghez vagy a barátaikhoz sem fordulhatnak, hiszen bűnösnek hiszik őket. - De mi értelme ennek. Hiszen, se a rendőrség, se senki más nem tudna úgysem segíteni… Nem értettem. - Mi értelme van annak, ha elszigetelsz egy rettegő embert mindenkitől? – nézett rám Edward.

Megpróbáltam elképzelni, milyen érzés is volt, amíg nem tudtam, hogy Cullenék léteznek. Hogy milyen lenne, ha nem léteznének… Hogy milyen lehetett a többi lánynak teljesen egyedül… Megborzongtam és mélyeket kellett lélegeznem, hogy megelőzzem a pánikrohamot. - Kínozza őket. Azt akarja, hogy teljesen összeroppanjanak. - Pontosan. Nem az a lényeg, hogy ne fordulhassanak segítségért, hiszen, úgysem segíthet senki nekik, hanem az, hogy a játék még élvezetesebb legyen. - Nálad viszont kisiklott a terve… - mosolyodott el Alice. – Mert mi itt vagyunk neked – fogta meg az asztalon nyugvó kezemet. Hálásan megszorítottam az ujjait. Igen, azt hiszem, Cullenék nélkül már rég megőrültem volna. Ők és az öcsém jelentették a kapaszkodót a józansághoz. - Van más is… - szólalt meg újra Carlisle. – Gyilkosságok történtek Port Angelesben. Két lány, átlag magas, barna szem, vöröses haj. Az egyik tizenhét, a másik tizennyolc éves volt. - Ó, istenem! – Olyan lányokat keres, akik hasonlítanak rám. Miattam öli meg őket. Most már hat… Hat ember halála szárad a lelkemen. Remegni kezdtem. Jasper felkelt, és mögém lépett. Egyik keze lágyan megérintette a vállamat. A remegés abbamaradt. - Semmi baj – suttogta a fülembe, aztán óvatosan megszorította a vállamat, majd visszaült a helyére. - Miért? – próbáltam minél kevesebbet megszólalni, hogy kontrollálni tudjam az érzéseimet. - Azt hiszem, feldühítettük – magyarázta Carlisle. - Ami nem baj, mert minél dühösebb, annál könnyebben ejt hibát – szólalt meg Emmett vigyorogva. Alice keze hangosan csattant a fején. – Hé! - Emmett úgy értette, hogy szörnyen sajnálja azokat a lányokat – javította ki Alice. - Igen, persze – bólintott Emmett. – De attól még ez egy előny a számunkra – vonta meg a vállát. - Rosalie kint járőrözik, de hamarosan visszajön, és Edward leváltja. Utána Alice és Rosalie bemennek „vásárolni” Port Angelesbe, és körülnéznek egy kicsit – adta ki az utasításokat Carlisle. Alice szemei felcsillantak, és rögtön tudtam, hogy az idézőjeles vásárlásból a kutatás után tényleges is lesz. – Én pedig bemegyek a kórházba, és megpróbálom megszerezni a boncolások eredményét. - Megetetem Edwardot – vette ki a kezemből Esme az öcsémet, és eltűnt a konyha felé vezető folyosón. Az egész család szétszéledt a dolgára, én pedig jó pár percig azon gondolkoztam, mit csinálhatnék. Mielőtt felkelhettem volna, Jasper megint megjelent az ajtóban egy nagy lavór vízzel. - Földes a lábad – közölte, mikor értetlenül néztem rá. Csak most vettem észre, hogy sáros

lábnyomokat hagytam magam után a földön. - Ó, bocsánat! Felmosom! – akartam felpattanni azonnal, de visszanyomott a székbe, és elém helyezte a vizet. - Előbb a lábmosás. Közben… beszélgethetnénk. Most, hogy egyedül vagyunk… - térdelt le a lavór mellé. Egy pillanatig azt hittem, hogy a kezébe veszi a lábamat, de csak ült mozdulatlanul. A feltételezéstől is vörös lettem, mint egy paradicsom. A lavórba dugtam a lábaimat, hagyva, hogy ázzanak egy kicsit, és mikor már úgy éreztem, a színem kezd normális lenni, Jasperre néztem. - Miről szeretnél beszélgetni? - Edwardról… És rólad. Van valami, amiről úgy hiszem, tudnod kéne. 10. FÉLTÉKENYSÉG

KÍVÁNCSIAN NÉZTEM JASPERRE, miközben ő elgondolkozva birizgálta a műanyaglavór szélét. Szinte éreztem, ahogy őrlődik magában. Volt valami, egy titok, amit mindennél jobban el szeretett volna mondani nekem, valami mégis visszatartotta. Talán, nem akart összetűzésbe keveredni Edwarddal. Nem hinném, hogy félelemből, hanem inkább testvéri szeretetből, és most azon gondolkozott, hogy megéri-e vállalni ezt a kockázatot. - Edward meg fog ölni ezért… - sóhajtott fel végül, beigazolva a tépelődését, majd felnézett rám. – Csak azért mondom ezt el neked, mert talán, hosszú távon jobb, ha tudsz róla. Hogy ne bántsd őt akaratlanul. Edward nagyon bonyolult lélek… - Igen, ezt már észrevettem – húztam el a számat viccelődve, hogy oldjam egy kicsit a Jasperben lévő feszültséget. Halványan rám mosolygott. - Miután Edward elhagyta a nagyanyádat, rettenetesen szenvedett. Azt hittük, sosem fog kilábalni ebből az egészből. Alice szinte minden nap látta, ahogy Edward elindul felkeresni a Volturit – Jasper arca elkomorodott. - Mi az a Volturi? – halkan szóltam közbe, mert nem akartam megzavarni, de nem teljesen értettem, hogy miről is beszél pontosan. - Igaz, te még nem hallottál róluk… Ők… Egy vámpír uralkodócsalád. Amolyan rendőrfélék a mi világunkban. Ügyelnek, hogy a vámpírok betartsák a szabályokat, és ha szükséges, közbelépnek. Olaszországban, Volterrában székelnek. Három vezetője van, Aro, Marcus és Caius. Nekik is elég nagy hatalmuk és erejük van, de maguk köré gyűjtötték a legtehetségesebb vámpírokat is. Ha valaki felbosszantja őket, akkor nagy az esély arra, hogy az volt élete vagy léte – attól függően, hogy emberről vagy vámpírról van-e szó – utolsó tette – magyarázta Jasper. Próbáltam megemészteni a hallottakat, de még mindig nem igazán értettem. - De miért akarta Edward felkeresni őket? – kérdeztem rá. - Fel akarta dühíteni őket. Megszegni egy pár szabályt, hogy megállítsák – nézett rám

bólintottam lassan. Sóhajtottam. újra „él”. hogy fogalmam sincs. Mintha meghalna a fiuk. mire gondolnak.Téged megvédeni. és fejemet a kezeimbe temettem. hogy tudjam.jelentőségteljesen Jasper.Ti emberek néha annyira értetlenek vagytok. hanem más oka is van. Tudta. Ideges lesz tőle. ha a közelemben vagy. attól féltünk.Kezd nagyon is… kedvelni téged… .Is – nézett rám eltöprengve Jasper.Én pedig. . . hogy micsoda kín lenne nekik.Azt hiszem.próbálta meg másképp megközelíteni a dolgot Jasper. Az istenért.Mit? – Miért kell Cullenéknak folyton összezavarniuk? Rébuszokban beszélnek. – Fontos neki. és a levegő a tüdőmbe szorult. Nem értem. .Hogy megállítsák? Mármint. csak még maga sem vette észre. Edward öngyilkos akart lenni? A gondolattól is fájdalom járta át minden porcikámat. hogy én a kelleténél jobban kedvelem Edwardot… De erről senkinek sem kell tudnia.Azon kívül.Jasper az ablak felé fordította a fejét.Én is kedvelem őt. Újra van célja a létének. – Edward nem szereti.Igen. .köszörülte meg a torkát zavartan Jasper. attól leszek ideges.elkerekedtek a szemeim. . – Bosszúsan összeráncoltam a homlokomat. .Meg akart halni – bólintott. csak és kizárólag Carlisle és Esme miatt változtatott mindig a döntésén. . ha elveszítenék őt. .Értem… . nem én vagyok a gondolatolvasó! Ez néha annyira dühítő… .Te pedig azt felelted.Célja? . . miről beszélsz – néztem bosszúsan Jasperre. hogy… . Egy világ Edward nélkül – mintha a legfényesebb csillagtól fosztották volna meg az égboltot. és elvárják. . mi ezzel a gond… . És titeket is. . Nos… . arcára keserű mosoly ült ki. Jasper felnevetett. hogy a nagymamám vére fennmaradjon – idéztem fel Edward magyarázatát egy régebbi beszélgetésünkből. . . . Ehelyett.Mikor megérkeztél. – Az erdőben kérdezted. hogy nem csak a tegnapi „próba” miatt.Ezt nem tudom elhinni – az asztalra könyököltem. hogy végleg összeomlik. . – Te tényleg nem látod? – rázta meg a fejét. hogy Edward miért mérges rám… .

amint már nincs szüksége rá.Mármint. amit irántad érez. hogy szerelmes vagy – jelentette ki Jasper. Bólintottam.Nem értem. hogy milyen szót is használjon. mert… Úgy hiszi. mikor egy „Már épp itt lenne az idejét” mormoltam magam elé. – Nem. amit tudnod kell. ösztönösen előjön a védelmező és a birtokló ösztön. . hogy megrémíti őt. miközben a helyére állította a feldőlt széket. és várta. De a lényeg. mert annyira hasonlítasz a nagyanyádra. hátravágódok a székkel együtt. hogy ezt Jasper nem tudja be annak. ezért rögtön hozzátette. kibe. talán más miatt – ezt nem tudhatom. mindig azt tenné. Ha Jasper nem pattan fel a másodperc töredéke alatt. amit mond. és úgy kezelt. és amit bármikor összetörhet. – A törölköző kiesett a kezemből. Pár másodpercig csendben ült. hogy… Úristen! Hogy beléd vagyok-e zúgva? – kínomban nevetni kezdtem.Edward féltékeny. Ez nem tudatos nála. és felém nyújtotta. Gyorsan megmostam a lábaimat. hogy Edward sosem ártana neked. . hogy mit is mondott Jasper.össze-vissza dadogtam. Talán. nem történt semmi bajom. Edward nem tekinthet rám úgy. persze. Végül neki köszönhetően. – Nem tudom. Szemei az arcomat kutatták. érzem. csak a szék esett hátra. . – Tényleg így van? – Jasper kérdésétől elvörösödtem. Mikor eljutott a tudatomig. hogy neki engedelmeskedjen. Jasper felemelte az asztalon fekvő törölközőt. Vagyis téged. hajlamos voltam a felesleges locsogásra. miközben a szavait emésztgettem.…tulajdonát. hogy szereted a társaságomat. hogy úgy érzi. amit még azóta sem vittem vissza a fürdőszobába. ha elég erősen kötődünk valakihez. de jelentheti azt is – magyarázta Jasper tárgyilagos hangon. – Nem tudom. hogy nem vagy – próbált meg Jasper lenyugtatni engem. Belém akadt a nevetés.elgondolkozott egy pillanatra. Edward pedig fenyegetve érzi a… . Az a másik vámpír is azt mondta.. milyen arcot vághattam. hogy elkapjon. mint az a szörnyeteg! . de a szemei zavartan néztek mindenhová. ami csak azért létezik. – Jasper észrevehette. És tudom. aztán megint felnevetett. mint valami tulajdontárgyat. – A legfontosabb.Rendben. – Honnan vetted… honnan vettétek.Edward féltékeny – fordult vissza felém. de nem tudja irányítani.Nem vagyok senki tulajdona! – hirtelen ugrottam fel. majd megtöröltem őket. és csak remélni tudtam.Nem. felháborodva meredtem rá.Érzem. csak éppen rám nem. . hogy belém szerettél. Hogy azt kell tennem. hogy hazudok. Féltékeny? Kire? Miért? Mi van? . – Belőlünk vámpírokból. . és visszaültetett rá. – Megpróbálom elmagyarázni… A tulajdon tényleg nem túl jó szó rá – sóhajtott fel Jasper. beszéljünk nyíltan – bólintott. Még ha ez szenvedést is okozna neki. hogy én… hogy beléd…? . csak magát az érzést érzem benned. Mély levegőt vettem. Megfosztott a szabad akaratomtól. hozzá tartozol. aztán komollyá vált az arca. hogy a lábaim még mindig a lavórban vannak. Ez persze. . és a földön landolt. – Edward kötődik hozzád érzelmileg. hogy érzel irántam valamit. az övé vagyok. elfelejtve. sőt. valószínűleg. hogy a szavai megijesztettek. Ha zavarba jöttem. nem jelenti azt. de Jasper felkuncogott. dehogyis! Én nem… . ami neked a legjobb – a szemembe nézett. és némi víz loccsant ki. hogy megértettem-e. és igyekeztem odafigyelni rá.

hogy mit érzek. nem tudom! – pattantam fel. de nem úgy tűnt. mintha a nap minden percét azzal tölteném. Főleg.Persze. akkor még aranyosnak is találtam volna a zavarát. Annál többet. csak… . és szükségem volt Edwardra is. hogy ne piszkáljuk fel feleslegesen Edwardot. hogy nem jelenti azt! Nem vagyok szerelmes beléd! És másba sem – tettem hozzá gyorsan. arról én nem tehetek! – Tudtam. én pedig elszégyelltem magam.. beszélnem kell vele. Ha ti hallucináltok. majd visszafordult. a vele való beszélgetésekre. de ő egy mukkot sem tanult.Csak? . . Dühösen felmordultam. hogy sosem tudhatja meg. . akitől épp kikérdezik a leckét. – A lényeg. – Annyit tudok. – Így is van most elég bajom. nem gondolod? . oldjátok meg. mint egy kisgyerek. majd rögtön vissza is csukta. Bosszúsan szusszantottam. . – Alice sokkal jobban ért az ilyesmihez – sóhajtotta alig hallhatóan. . hogy elönt a tehetetlen düh. egyfelől csak Bella nagyit látja bennem. Teljesen felesleges és kegyetlen dolog lenne tőlem bármivel is próbálkozni Edwardnál. ám rögtön elpirultam a hazugságtól. hiszen.Rendben – biccentett.Miféle jeleket? – csattantam fel. hiszen. légy óvatos vele. mint hogy eltitkolom az érzéseimet. hogy a közelembe legyen – bármilyen önző dolog is ez. Még sosem voltam ilyen helyzetben… .Hát. és… Te is az vagy. . Az természetes. – Tudod… .Nem tudom. nem tudok tenni Edwardért. hogy kicsit igazságtalan dolog átmennem támadóba.Jasper feszengve az asztal szélét birizgálta. ahogy Jasper is mondta. csak csalódna végül. csak vigyázz. . hogy nézz levegőnek minket. a nyugalmára. sem neki. Vettem pár mély levegőt. Jasper félredöntött fejjel fürkészett engem. hogy Edwarddal vagy vele flörtölök.De igen… Sajnálom. hogy ne adj jeleket. ami miatt ezt az egészet elmondtam.És akkor mit tegyek? Ne szóljak többet hozzátok? – éreztem. hogy Edward nagyon törékeny most lelkileg. mint akit meggyőztem. Kinyitotta a száját. Szükségem volt Jasperre. Nem bírna ki még egy csalódást. ugyanazok a problémák állnak fenn velem kapcsolatban. Szóval. sem neked. mert rossz vége lesz.Nem azt mondtam. De arra szükségem van. aztán leült a mellettem lévő székre.bizonytalanul megindult felém. . de én sosem leszek ő. hogy belezúgtam. de ez az egész beszélgetés zavarba hozott és feszültté tett. hogy egy házba vagyunk zárva. aztán visszaültem a székre. Ha nem is mondhatom el neki. Ne adj neki reményt. Zavartan sütöttem le a szememet. És… talán… nekünk is tartanunk kéne egy kis távolságot. hogy emberek vagyunk. hogy bármit is érzel irántam vagy Edward iránt.Jasper tett néhány tétova lépést az ablak felé. Úgy csinál. Csak féltem Edwardot és téged is – sóhajtott fel Jasper. mint hatvan éve a nagymamámmal kapcsolatban – vagyis. és engem hagyjatok ki az egészből! Én nem küldök semmilyen jeleket. Ha nem lettem volna dühös. akkor is látnom kell őt. amiket a nők szoktak… . Nem tudom távol tartani magam tőle. másfelől meg. – Ha valami bajotok van egymással.Nem.

hogyan tudom elfelejteni Edwardot. Tétován szétnéztem. és visszamentem a földszintre. Edward közelsége mindig jobb kedvre derített. Úgy éreztem. hogy Jasper már nem volt a közelemben. Megtette. hogy olyat sem teszel. hogy csak jót akarsz. szörnyen fáradtnak éreztem magam – nem testileg.Sajnálom.Figyelj… . mikor összeszedtem magam. és hogy vigyázni akarsz rám is. Végiggondoltam a szavait. mert most. Láttam. de aztán szó nélkül felment az emeletre. vagy valamit. hogy mindezt elmondtad. Bármennyire is hideg volt a bőre. De… Nem tudok mihez kezdeni ezzel a helyzettel. – Esme ragyogó mosolyától egy pillanatra megszédültem. – Annyit megígérhetek. a szívverésem gyorsabb lett. kiöntöttem a felmosó vizet. még csak össze sem rezzentem. és egy színes csörgőt rázogatott. sem semmi mással. merre találok egy felmosórongyot. de ezt nem tudom megígérni – haraptam be az alsó ajkamat. mikor meghallottam a nappaliból Edward gügyögését. de most kifejezetten jól esett. rendben? – halvány mosolyra húztam a számat. Jasper egy ideig fürkészve figyelte az arcomat. de azt hiszem. mintha az elem. és sehol sem volt egy sárfolt sem. egyenesen a szemeibe. Én… Annyira bonyolult most az életem. hanem lelkileg inkább. . ami működtet engem.Rendben – bólintott. mikor megéreztem az érintését az ujjaimon.Persze. Otthon nem igazán szerettem a házi munkát – persze. amivel Edwardot bánthatnám. hogy mihez is kezdhetnék. . hogy elkapja az érdekes és zajos játékot. mikor már minden padlófelület patyolattiszta volt. lemostam a lépcsőket. – Tudom. hogy ezt megígérjem. Össze vagyok zavarodva teljesen – hunytam le fáradtan a szemeimet. Végül. megkerestem Esmét. Már csak a látványától is boldogabbnak éreztem magam. Miután felvánszorogtam az emeletre a papucsomért. . . és hiába próbáltam szabályozni magam. Felnéztem rá. Az öcsém a levegőbe nyújtogatta a kezeit. és a padló felmosásával foglalkozhattam. Felállt és a folyosó felé indult. Esme a padlón ült vele. . hogy a küszöbről még visszafordul. . Már rég csillogott az egész. Nem akartam a beszélgetésünkkel foglalkozni. és megkérdeztem tőle. hogy erre nem létezik semmilyen módszer. remélve. leültem melléjük a padlóra. – Azt is meg tudod ígérni. de még mindig sikáltam. Végül. Aztán tovább haladtam. Aztán Jasper keze az enyémre csúszott. lemerült volna.Értem – bólintott. Zavarba jöttem. hogy viszonozni fogja. és én hirtelen megteltem pozitív energiával. csak hogy tovább tartson az elfoglaltságom.. hogy kikapcsolhattam az agyamat. Kicsit belefásultam ebbe a sok problémába.Csatlakozhatok? – léptem közelebb mosolyogva. ha muszáj volt. de aztán meggondoltam magam – nem akartam. aztán elengedte a kezem. bármit elvégeztem -. hogy igyekszem semmi olyat nem tenni. hogy megérintsem az övét. Ahhoz. és köszönöm. amivel feltakaríthatok magam után. rá kéne jönnöm. amivel magadat bánthatod? – szólalt meg egy pillanatnyi csend után.kinyújtottam a kezem. ami megterhelő lenne. és az emeleti folyosó padlóján is végigmentem a felmosóval. és eltöprengve végignéz rajtam. hogy félreértse a gesztusaimat.

– És neked? .Ó! – nyögtem ki. Megnyugtató. Nem tudtam elképzelni abban a másik. ahogy visszaemlékezett azokra az időkre. ha az öcsém közelében volt. hogy bármi is jön. . . mikor még . hogy jobban vagy – szólalt meg Esme. Ahogy megláttam Carlisle arcát. csak egyszerűen megpróbálom elterelni a saját gondjaimról a figyelmemet. . – Az előző életemben milliószor sikáltam fel a padlót. . . Szörnyű érzés lehet.Épp azon elmélkedtem.Köszönöm – megérintettem Edward bal tenyerét. ha valami bajuk van – mosolyodott el keserűen. Mosolyogva figyeltem. – Az elején volt. ellökte a kezemet és összeráncolta az orrát. mikor eljutott az agyamig.Örülök. boldogtalan életben.Szép lett a padló – dicsért meg Esme. és megszorította az enyémeket.Igenis és nem is – nézett rám tétován.Milyen volt… mikor az új életed elkezdődött? – szaladt ki a számon. tudtam. ahogy közelebb húzza a kezemet. nem sokára minden jobb lesz – mosolygott rám.Az embernők általában akkor takarítanak. hogy nem a lehetőségeimet mérlegelem éppen. – Sajnálom – néztem rá együtt érző arccal. Igazán erős kisbaba volt. – Mármint engem? . . Felnevettem. hogy kár. hogy mit kell mondania. .Nem igazán… . . És valahányszor elmosolyodott. Mikor nem járt sikerrel. ahol nem ragyogott ilyen gyönyörű mosoly az arcán. . de utána. . vagy hogy mikor kell hallgatnia ahhoz. a belőle áradó szeretet felmelegítette a körülötte lévőket. hogy a szobákban szőnyeg van – nevettem el magam. Furcsa érzés volt Esme közelében lenni. Mindig tudta.Is.Hidd el. mire azonnal összezárta az ujjait. Próbáltam meggyőzni magam. mielőtt átgondolhattam volna.Sajnálod? – Esme kissé meglepetten nézett rám.Jobban? – néztem fel rá. .rázta meg a fejét. hogy… hibáztam. mindig ott lesz velem és vigyáz rám – Esme pillantása merengővé vált. hogy boldog – csak néha vettem észre némi szomorú csillogást a szemeiben.Az átváltozás pokolian fájdalmas. hogy ez mit is jelent. . . és megpróbálja az öklömet beleszuszakolni a szájába. Látszott rajta. mintha megnyílt volna előttem a mennyország kapuja. megtörve a csendet. hogy az ember jól érezze magát mellette.És segített? – kérdeztem halkan.Nehéz volt… követni Carlisle-t? – utaltam a vegetáriánus életmódra. Nem csak az ember létem választ el Edwardtól – ismételgettem magamban.. Valamiért hittem neki. hogy a saját hibádon kívül bántottál másokat. Egyszer. Esme velem nevetett.

Először Alice szobájába néztem be – mert csak ekkor jutott eszembe. de senki sem felelt.Peluscsere – nyögtem ki. amit Esme érezhet. – A mosolya titokzatos volt – mintha hirtelen belém látott volna. paranoiás lettem tőle. Esmével egymásra néztünk. Pár másodpercig döbbenten néztem rá. . – Te is elég jó vagy hozzá.Kihez? . és megszorítottam Esme kezét. Jasper hová pakolta el Edward cuccait -. hogy egy konkrét valakire célzott. . de az érzés. . Edward nyűgösen rugdalózni kezdett. Persze. a másikban pedig egy őzről volt szó. Bólintott. mikor visszaértem a nappaliba. hogy úgy látszik. Egy őzike kitévedt az útra.Az vagy. vagy tényleg így volt? Megráztam a fejem. és bedugtam a fejem az ajtón. béna összehasonlítása volt a két esetnek.Carlisle miatt. . Csak én éreztem úgy. . Honnan is tudhatná Esme. hiszen.Itt is vagyok! – lóbáltam meg a táskát. Mindjárt hozom a cuccokat – kászálódtam fel a földről.Csinálhatom én? – kérte Esme olyan hangon. és elmosolyodtunk. az egyik esetben emberekről. Hetekig azon gondolkoztam. hasonló. Aztán Rosalie szobája felé sétáltam. Bekopogtam. és felsétáltam az emeletre. ő hátra fordult.Ahhoz. Visszafordultam. és segítséget kérhetek tőle. Kérdeztem tőle valamit. ami akkoriban kínzott. csak gyengébb lehetett ahhoz.gyerek voltam. hogy fogalmam sincs. Ő olyan… jó. Elég jó akartam lenni neki – mosolyodott el. remélve. . hogy az elmeállapotom feszültségére fogom a dolgot. felkaptam a táskát. aztán óvatosan lenyomtam a kilincset. aztán már rohantam is ki. hogy büszke legyen rám. aztán puff. Nálad jobbat nem ismerek. hogy ha akkor nem szólalok meg. . de most kinyúltam. hogy ne okozzak neki csalódást. hogy érti. hogy mit is érzek… Úgy döntöttem. Óvatosan visszaszorított. Azt akartam. Annyit gondolkoztam mostanában Edwardon. . de ott nem találtam a pelenkázáshoz kellő dolgokat. Sokszor csak az állított meg. – Általában nem szoktam megérinteni az embereket – ez valamiféle gátlás bennem -. Körbepillantottam. és az emelet felé indultam. akit majd választasz – felelte. akkor nem történik meg az a baleset – meséltem el. hogy ott találom majd Emmettet.Isabella! – Esme hangja megállított. hogy még a legkőszívűbb ember sem tudott . apuval kirándulni mentünk. aztán visszafordult az öcsémhez. Gyorsan belopóztam. A szoba üres volt. Csak egy nagy csattanás volt. de a sarokban megláttam a bölcsőt. Próbáltam értetlen arcot vágni. és benne a táskámat.És mitől volt könnyebb? – próbáltam elterelni a figyelmét egy újabb kérdéssel.

Nincs a városban. és csak figyeltem. a nyakamra egy hideg és kemény kéz fonódik és a levegő kipréselődik a tüdőmből. akin Esmének köszönhetően már tiszta pelenka volt. Túl zavart és ijedt voltam az előző jelenet miatt ahhoz. A következő pillanatban arra eszméltem. ahogy tisztába teszi az öcsémet. . – Nem igazán. és Alice libegett be rajta kezében jó pár bevásárlószatyrot lóbálva. hogy a földön fekszem. Rosalie zavartan engedte le a kezét. Elmosolyodtam – sejtettem. mint a testvére. . Rosalie szeme fekete és gyűlölettel teli volt. . Újra visszafordultam Edward felé. . Mindjárt részletesen elmeséljük – szólt közbe megint Rosalie. mit is mond. hogy Alice nem hagyja ki az alkalmat. és Rosalie vett néhány új rugdalózót is – felelte lelkesen Alice.volna nemet mondani neki. hogy találtunk-e valami nyomot – szólalt meg gúnyosan Rosalie. aki Edwardot felkapva húzódott hátra a csatavonalból. ami a remegés miatt beletelt vagy fél percbe. hogy esélye sincs a közelembe jutni.Igen. aztán abbahagyta a morgást. . Még magamhoz sem tértem teljesen. Rosalie egy másodpercig még meredten bámult Jasperre. . Megpróbáltam lábra állni. Lehuppantam törökülésbe a szőnyegre. Edward megérezhette a helyzet feszültségét. de a szája még mindig összepréselődött a dühtől. felegyenesedett. ha Jasper véd – Alice-ről nem is beszélve. fel sem fogva a szavait. Tátott szájjal bámultam vissza rá. Levegő után kapkodva térdeltem fel. . Rosalie hófehér fogai kilátszottak az ajkai alól. hogy elsőre megértsem. Rémülten pillantottam Esmére. egy nagyon cuki ruhát Isabellának. TÜKÖR ROSALIE HIRTELEN A LEVEGŐBE EMELKEDETT. és szikrázó szemekkel fordult Esme felé.Esme úgy értette.Megjöttünk! – csapódott ki a bejárati ajtó. nehogy baja essen véletlenül az öcsémnek. mert sírni kezdett. torkából mély.Ez egy tolvaj! – mutatott rám.Felvisszük a csomagokat. Alice követte. Mögötte jött Rosalie is. aztán átrepült a szobán és a falhoz csapódott. miközben farkasszemet nézett a testvérével. és egy pillanat alatt már a lépcső tetején is volt.Ó! – kuncogott fel Alice. csak vadászni jár be.Találtatok valamit? – kérdezte Esme.Rose! – Esme a háttérből megpróbálta megfegyelmezni Rosalie-t. 11. ijesztő morgás tört fel. Jasper morogva állt előttem védelmező pozícióban. . mikor Alice már Jasper mellett állt. legalább ugyanannyi csomaggal. . Valószínűleg rájött.

talán.emelte fel az egyik kezét Esme nyugtatóan.kezdtem motyogva. vagy Edward. . és közben véletlenül a zsebedbe repült a tükröm is! – csattant fel Rosalie. . Az átváltozása után hozta el otthonról emlékként. ami még mindig fájt a szorítástól. még lopással is vádolt. – Rosalie… Mi történt? . és gyűlölködve bámult rám. mert már akkor is tetszett. de képtelen voltam rá. . láttam volna a fésülködőasztalán. hogy majdnem megfojtott. Csak most fogtam fel. Azért jutott eszembe.Bent járt a szobámban! – morogta Rosalie.Igen.Nagyon jól tudod. hogy hová tettem reggel a tükrömet. . hogy Rosalie nem elég.Ó. Hogy merészeli? . értem… Biztosan Jasper volt. és a sokktól kicsit megkésve.vetettem fel ötletként. Alice megdöbbenve nézett rá.… lehoztam Edward cuccait. és nem emlékszem hová. hogy Isabella nem tette volna el azt a tükröt – szólalt meg csengő hangon Alice. és tett felém egy lépést.Rosalie.Rosalie-nak sokat jelent az a tükör.. Jasper azonnal elé állt. dehogyis! . hogy abbahagyja a sírást.Ne kérj bocsánatot a nevemben ettől a tolvajtól! – csattant fel Rosalie hangja hisztérikusan. Rosalie bólintott. Próbáltam megnyugodni és – főként Esme miatt – megérteni Rosalie viselkedését.Miféle tükör? – kérdeztem. hogy három éve pont ezen a napon milyen idő volt. és végül az első győzött. amiért ilyen hirtelen volt – fordult felém Esme. . ne játszd a hülyét! – A harag és az ijedtség vetekedni kezdtek bennem. . még a piknik előtt. amit még az… édesapádtól kaptál? – szólt közbe Esme. Vagy talán. Carlisle vagy Emmett? . hogy valószínűleg az egészségemre jobb hatással lenne több szempontból is. A vámpírmemóriámmal elpakoltam máshová. Tudtam. . ugye? – csapkodott a kezével.Nem én voltam.húzta el a száját gúnyosan. . de az. nem fogod fel? Talán… máshová tetted… .Nem.Hát. . a kezeim ökölbe szorultak. Esme. Mintha a múlt alkalommal. . te voltál? – fordult felé Rosalie.Akkor. . . ha visszafognám magam. Megdörzsöltem a torkom. hogy tisztába tegyük. teljesen kiment a fejemből… . – Még arra is emlékszem. ahogy magyarázott. bocsásd meg neki. Az arcom kipirult a haragtól.Én csak… . miközben óvatosan rázta a másikkal Edwardot. és nagyon réginek és értékesnek tűnt. persze. Aranyozott kerete és fogója volt. Kérlek.Nem.Arról a kis kézi tükörről van szó. . végre elöntött a méreg. biztos vagyok benne. nem tudom! Fogalmam sincs miről beszélsz! – ordítottam felé.Akkor most nyugodjunk meg szépen… .

Megmondtam már. hogy nem én voltam. . Hogy bizonyítsam még be. A ruháim szanaszét hevertek a földön. . a kicsi feltotyogott az emeletre. Jasper dühösen felmordult. semmit sem talált nálam. mire Rosalie fújtatott egyet. már a falnál álltam.Mármint. mint egy bűnözőt. . ami nincs nálam – próbáltam meg higgadtan és értelmesen elmagyarázni neki. . Jobb kezével felemelte a fejemet. Reméltem. és egyenesen a szemembe nézett. – Rendben. Megpróbáltam figyelmen kívül hagyni a kellemetlen érzést.Ez a kis dög. aztán megérezve a feszültséget.Nem én vettem el! Esküszöm! Segíthetek megkeresni. Isabella? – nevetett fel Emmett. majd elengedett. Önkéntelenül felszisszentem. mint azoknál a motozásoknál. kutass át – emeletem fel a karjaimat. meglopott! – mutatott Rosalie megint rám. Kétkedve nézett rám. Mire a szobájához értem. hogy nincs nálam – feleltem. tornádó volt? – lépett be vigyorogva a szobába Emmett. . de nem voltam biztos benne.Hát itt meg. Ezután már óvatosabb volt velem. – Vagy nézd át a cuccaimat. – Hagyd csak. keze megszorította a karomat. de… Biztosan van erre valami logikus magyarázat – tekintett rám Esme. Rosalie persze.Semmi baj – érintettem meg Jasper vállát óvatosan. Ahogy Rosalie megperdített. Összerezzentem. Jasper egy pillanatig rám nézett – láttam. hogy ártatlan vagyok. amiket a tévében szokott látni az ember. Utánamentünk.Sőt. . aki megtehette volna? Talán. .Hová tetted? – Rosalie tehetetlenül vágta a padlóhoz az egyik pulóvert. Elpirultam – és egy kissé elkábultam. és Rosalie fújtatása volt a válasz. Mire észbe kaptam. hogy tudja. lefagyott az arcáról a mosoly. mikor idejöttem. hadd csinálja – kértem. Pont. ami azzal járt. és visszasétált Alice mellé. a bölcsőből már ki volt rángatva a takaró és a pléd. . és hátrébb lépett. amire Jasper morgása. – Ugyan. mi történt. valamelyik családtagunkat előbb vádolnátok. – Ha az megnyugtat. . Kezdett ebből elegem lenni. amit Alice-től kaptam az első napon. Idegesen száguldott fel az emeletre. Kezei végigtapogatták a kardigánom és a nadrágom zsebeit. . mint őt? – intett a fejével felém. de Jasper keze azonnal megállította.Meg is teszem! – indult el felém. különben nagyon megbánod! – Rosalie pillantásától megborzongtam. hogy ti hisztek neki.Lehet. ha megteszed – ajánlottam fel. és ő nyúlta le! – kiabált Rosalie Alice arcába. de én nem! Kérem vissza a tükrömet. .Nem. majd visszahúzta a kezét.Nem ő volt – jelentette ki. Feszengve néztem rá. de álltam a pillantását. hogy átnézze a cuccaimat. Nem bánom. miért tett volna ilyet? – Rosalie arcára . hogy épp úgy kezeltek. de nem adhatom vissza azt. mikor Jasper elém lépett. majd lecsúsztak a törzsemen és a lábaimon. hogy nem tetszik neki a kialakult helyzet -. akkor nézzük logikusan a dolgokat… Szerintetek van még valaki a házban.

hogy sajnálod – Rosalie szemében döbbenet tükröződött. bocsánatot kéne kérned Isabellától… . Egy pillanatig még engem nézett. . miközben egyre kisebbre húzta össze magát Rosalie gyilkos pillantása miatt. Tudom. . valószínűleg én sem tudtam volna tiszta fejjel gondolkozni. Most. . .szólalt meg halk.Hát… Reggel. . aki zavartan pillantott vissza rá.kezdett bele. hogy megtette! – Rosalie Emmettre bámult. azt hiszem. . elszállt belőlem a feszültség. és a padlót bámulta.hallottam meg Emmett segélykérő hangját a hátunk . és rám nézett. Rosalie feltépte a szekrényajtót.Nem.Hol a tükröm? – Rosalie halk. .A szekrény alján lévő dobozban – felelte gyorsan Emmett. és felnyitotta a dobozkát.düh és csalódottság ült ki. ami Emmett esetében – aki akkora. nyugodt hangon Esme. a száját összepréselte. és nem akartam. – Emmett arca felragyogott. még mókásnak is tűnhetett volna. mint egy kisebb medve -. – Tudtam. hogy meglett. – A lényeg. majd olyan lassan állt fel. hogy nem kellett kimondania a kínos bocsánatkérő szót. Mikor felénk fordult. Ha az én karkötőm tűnt volna el. mikor a babára vigyáztam. aztán bólintott – mintha megköszönte volna. tiszta fejjel is végig tudtam gondolni a helyzetet.Ó. hogy baja essen. Rosalie teste megfeszült. az élet megy tovább… . és darabokra tép – vagy valami ilyesmi. hogy Emmett majd megvédi őt. és tudtam. és a szemében újfajta düh lángolt. hogy semmi baj? – Rosalie morgott a dühtől. hogy mindenki hisz nekem.A tükröm. nincs kedved egy kicsit… .Én… . hogy addig is legyen ideje átgondolni. hogy kiderült az igazság. . Csak hogy nevessen! – tette hozzá gyorsan. Emmett hátrált egy lépést. amit még anyutól kaptam a tizenhatodik születésnapomra. amitől borsózni kezdett a hátam. mihez kezdjen két tűz közé szorulva. Egy pillanatig mozdulatlanul bámult az elveszettnek hitt tárgyra. . de aztán Rosalie pillantásától kissé megilletődve húzta be a fejét. majd követtek.Mi az. – Na. Esme és Alice egy másodpercig még tétován néztek rám. . . Rosalie közelebb lépett hozzám. ezért… félre tettem… motyogta. amit kapni fog. ami egy vámpírra egyáltalán nem volt jellemző. Jasper. Valószínűleg azt várta. mintha ez felmentené Rosalie szemében a bűne alól. nekem esik. . gyerünk emberek – vagyis vámpírok. erre semmi szükség! – tiltakoztam. szinte síri hangon szólalt meg.Rose. csináltam egy-két mutatványt.csaptam össze a kezeimet. és elindultam az ajtó felé. hogy félted a tükröt. akkor semmi baj – vonta meg a vállát.Jasper.Mit tudom én! A lényeg. leguggolt. ha nem sajnálom meg őt azért. de felemeltem a kezemet.És… Mi tűnt el? – kérdezte gyorsan. Halkan felsóhajtottam. hát.

ami elém tárult a küszöbön állva. Egy bűnbánó kiskutyusra emlékeztetett.sóhajtottam. Nem akartam megtudni. én megyek… Leváltom Edwardot – Alice lábujjhegyre emelkedett. hogy le kell állítanom őket. Rosalie és Emmett szemben Edwarddal. Közben Esme az öcsémmel eltűnt a hálószobájuk ajtaja mögött. aztán az agyam kitisztult. én biztosan belefutok.Emmett Cullen.Tessék? – kérdeztem teljesen elkábulva. A lépcső alján megtorpantam – ha ő torpant volna meg előttem.motyogtam magam elé. teljesen bele kellett merülnöm. Megremegtem. hogy miért. Mikor befordultam a folyosón.mögül. megéri neki… Tudod. Rá akartam kérdezni. Önkéntelenül is felkuncogtam. hogy az ő képessége volt kettőnk közül ezek megérzése.Szerintem. hogyan jutott erre a sorsra. hogy minden kiderült. hogy valami idegesíti. – Mi az? . Muszáj volt abban a pillanatban leszednem egy hajszálat a pulóveremről – és mivel ez egy nagyon bonyolult művelet volt. aki elfordította a tekintetét a föld felé. Aztán rám nézett és a szemei elkerekedtek. . Az arca csak még bűnbánóbb lett – nem értettem. elég ijesztő volt.Mi a fene történt veled? – lépett elém azonnal. Érthető. – Csak előbb elintézem Rosalie-t! – mire észbe kaptam. – Ne! – sikkantottam fel. majd leszökdécselt a lépcsőn. Különben is azonnal leszedted rólam. de kinyílt az ajtó.Rosalie-t… .Nem kellett volna hagynom. hogy megint nekem essen – mosolyogtam fel rá. hogy nem akartál nagyobb összetűzést vele. és már rohantam is Edward után. Ahogy megpillantottam. és a légzésem azonnal kapkodóvá vált. majd intett nekem. még mielőtt valami fontosabb is . és az ujjai a nyakamra siklottak. aki nagyot sóhajtva elhúzta a száját. veszekedés után édes a kibékülés… .Veled még számolok! – mordult fel Edward. de ő rögtön lefékezett előttem -. láttam rajta. A mellettük lévő hatalmas ágy darabokra volt törve. A kép.Mi a baj? – kérdeztem. . hogy Rosalie így bánjon veled – hajtotta le a fejét. . . . A lényeg. Jasper még mindig hallgatagon ballagott mellettem.vigyorgott rám.Szegény Emmett… . mire Alice mellettem felnevetett.Ugyan – legyintettem. hatalmas csattanást hallottam. Szinte éreztem a belőle áradó feszültséget – annak ellenére. – Na jó. – A testvéred. Edward idegesen nézett Jasperre. Begyorsítottam. de azt tudtam. mikor Rosalie megszólalt. Edward már eltűnt az emeleten. . és a hátunk mögött becsukta az ajtót. és nem hagytad. te nem mész sehová! – Együtt érző arcot vágva visszapillantottam Emmettre. és Edward lépett be a házba. . egy csókot nyomott Jasper szájára. . – Bocsánat… . és felé fordultam.

ketté tört volna a gerincem. hogy Edward egy mozdulattal felhúz a hátára. hogy a karjaimat szorosan a nyaka köré fonjam. hogy karjai vannak. hogy nem téged akartalak megütni! Csak Edwardnak akartam odasózni… . Mintha mindenki még a lélegzetét is visszafojtotta volna a szobában. és rettegő tekintettel nézett rám. melyek a derekam köré fonódnak szorosan. Az izmai megfeszültek. Valószínűleg egy csapással el tudna intézni… . ahogy valaki megragad. és megperdít a tengelyem körül. hogy biztosan tudjam. hogy nem túl jó ötlet dühöngő vámpírok között élő falat játszani. aztán éreztem. ahogy mindenki fellélegzik a szobában. most már elengedheted… . ha nem is akarnak bántani. – Nem fogja bántani senki. . . amit hallottam az a csend volt. Csak most jutott el a tudatomig. .nyújtotta ki felém a kezét. ahogy a hátam mögött a kőlap – vagyis Edward – lassan megmozdul. valószínűleg rádöbbentem volna. és szorosan behunytam a szemeimet. Aztán az események túl gyorsak lettek ahhoz. Óvatosan kinyújtotta a kezét – azt hittem. A bal kezem önkéntelenül lejjebb csúszott.Jasper hangja nagyon halk volt. alig hallottam meg. Megragadta a karomat.megsérülne – és itt nem a bútorokra gondoltam. és végigsimítottam Edward hátán.Edward… . . és nem véd meg engem. A karok végleg elengedtek. – Ereszd el őt! – Pár pillanatig semmi sem történt. Vajon fájt neki? Emmett olyan nagy és erős – ha engem vágott volna hátba. Ehelyett a hátam mögött álló kőlap felé nyúlt – aminek. Emmett arcán szörnyű bűntudat tükröződött – ahogy végignéztem az izmain megremegtem egy pillanatra. valószínűleg. hogy a kőlap a hátam mögött megrezeg. – Ha még egyszer valamelyikőtök.Jól… van? – kérdezte szinte suttogva. . Jasper rám nézett újra. sőt. Ha lett volna időm végiggondolni az egészet. várva. és enged a derekam körüli szorításon. A következő.Jól vagy? Nem esett… . de a morgás és vicsorgás nem maradt abba. Hallottam egy fülrepesztő csattanást. egyszerűen csak ösztönösen közéjük vetettem magam. Nem gondolkoztam. nehogy leszédüljek róla. A következő pillanatban már csak arra eszméltem.Elég volt! – kiabáltam. aztán egy hideg kőlap simult a hátamhoz. akkor is bajom eshet.Annyira szörnyen sajnálom! – sietett mellém Emmett. annak vége! – fenyegetőzött. mintha erősödött volna. aztán biccentett. Kinyitottam a szemem. most jöttem rá. de jelen pillanatban egyáltalán nem gondolkoztam. már csak arra tudtam koncentrálni.Semmi baj – motyogtam kissé falfehéren. és hallottam. Zavartan pislogtam rá. hogy meg akar érinteni. Az arcomba csapódó friss levegő egy kicsit kitisztította a fejemet. mi is történik.Ne nyúlj hozzá! – sziszegte Edward. Éreztem. Jasper előttem állt. – Esküszöm. hogy az előbb majdnem megölettem magam. Ahogy kiértünk a szabadba. Széttárt kezekkel megálltam Edwardnak háttal. hogy valahonnan jön majd a fájdalom. ahogy elönt a nyugalom érzése. hiszen. de egy másik fehér kéz hangos csattanással arrébb lökte azt.Éreztem. . akár csak egy ujjal is hozzányúl. és az ajtó felé húzott. Mi a fenét képzeltem? Ha Edward nem reagál olyan gyorsan. és éreztem.

– Edward ujja és tekintete végigcsúszott a nyakamon. és nekem fogalmam sem volt. .Nem. – Beugrassz három vitatkozó vámpír közé? Teljesen elment az eszed? . – Én csak meg akartalak védeni. . Aztán kinyújtotta a kezét. Megtorpant és rám nézett. értelmes mondatot. hogy megöleted magad? . és leemelt a hátáról. Tett két lépést az egyik fa felé. ha Edward még egy pillanatig így néz rám. Elakadt a lélegzetem. hogyan nyugtassam le.Én sem haltam bele. nem gondolkoztál – rázta meg a fejét. miközben azon igyekeztem. – Értetlenül néztem rá. – Hogyan? Úgy. akkor teljesen elvesztem az uralmat önmagam fölött.Félreértés… A félreértésekbe nem szoktak az emberek belehalni – húzta el a száját. . . Az arca feldúlt volt. Csak egy kis… félreértés történt… . hogy még mindig dühös. . hogy nyoma maradt – feleltem.motyogtam. hogy össze tudtam hozni egy ilyen hosszú. . . A vágyaim teljesítése helyett hátraléptem egyet. . . hogy sajnálom… Nem gondolkoztam… . hogy felhívjam magamra a figyelmét.Nem a te hibád.Micsoda? – nyögtem ki a kérdést egy kis fáziskéséssel. megint meg kell tennem. . és nem hagyta.Mondtam már. és a szívverésem felgyorsult. . hogy rátapadhassanak Edward tökéletes.Hirtelen megállt.Edward… . mert tudtam. hogy mit is akar ezzel mondani. nem hozzám beszélt valójában. és elkezdett fel-alá mászkálni.Sajnálom… .Mi a fenét képzeltél? – csattant fel hirtelen. miről beszél. – Megint ugyanaz történik… A testvéreimtől kell megvédjelek – sóhajtva beletúrt a hajába. Az arca megfeszült. hanem inkább magát próbálta meggyőzni valamiről. és mélyen a tüdőmbe szívtam a friss levegőt.Megvédeni? – Edward hangja hitetlenkedve csengett. – Próbáltam felfogni.Fáj? – kérdezte a homlokát ráncolva. A lábaim előre akartak lépni. aztán megfordult. A vonásai arról árulkodtak. ami el akarta hagyni a számat. az ajkaim pedig arra vágytak. és újra megérintette a nyakamat.léptem közelebb hozzá. Valamit tennem kellett. – Véraláfutásos. Tisztán kivehetők rajta Rosalie ujjnyomai – torzult el az arca a haragtól. jéghideg szájára.A nyakad. csodálkozva magamon. Fogalmam sem volt.haraptam be a számat. Észre sem vettem. . – Ez nem fog menni… Így nem működhet… Amint vége. hátha alábbhagy a lelkiismeret furdalása. Jasper azonnal leszedte rólam Rosalie-t. én pedig lehajtottam a fejemet. de azt hiszem.Sajnálom. . Próbáltam elfojtani a nyögést. hogy a lábaim ne mondják fel a szolgálatot.Nem fáj. a főütőér mentén. majd visszahúzta a kezét.hajtottam le a fejem. hogy bántson – magyaráztam.

amiért rajtad próbálgatta a képességét. Egy pillanatra majdnem megtörtem. Arra nem tettem ígéretet.morogta Edward.nézett rám izzó szemekkel. legalább a lehető legközelebb akartam lenni hozzá. . vagy nevezzük bárminek is… .Igen – bólintottam.Szó sem lehet semmiféle leszámolásról! – tiltakoztam. – Megígérted! . én azt ígértem meg. – Azt hiszem. amire a legjobban vágytam. Főleg a biztonságérzet miatt.Túl korai volt ezt elmondanod… Még van pontosan negyed órám hátra. és rájöttem.12. kérlek! . amikor te nem vagy a közelben.hördült fel Edward. . Karjaim átölelték őt.Fussunk – kértem. hogy nem tekerem ki a nyakát a kis beszélgetésetek miatt – próbált meg Edward kibújni a parancsom alól.Nem.Nem mered… . mit is szeretnék még – ami természetesen. kérésem. Egy . államat a nyakába fúrtam – ha már nem kívánhattam azt.Jasper… . . Megpróbáltam józanul végiggondolni a lehetőségeket. nehogy elhagyjalak útközben – vigyorgott rám félig hátrafordulva. a vele való leszámolást akkorra kell halasztanom. . . Aztán elfordítottam a fejem. nem jár semmiféle következménnyel. A fák között süvítve élvezettel szívtam be az erdő és Edward édes illatát. . azt kívántam. Mikor Edward lefékezett velem a ház előtt. és felhúzott a hátára. Gyorsan az órámra pillantottam. hogy beesteledett. Mindig is szerettem a sebességet. – Van még valami megalázó parancsod. és egy hajszálon múlt. miközben ellenőrizte az órám számlapját. hogy ezt szeretnéd? – nézett rám megenyhülten. hogy viszel egy pár kört… Menjünk most. – Megígérted. amit később ő és én is megbánnánk.Érdeklődve várom – felelte sértődött arcot vágva. – Mi az? . mielőtt még lejárna az időd? Használd ki jól… . .Megparancsolom..Igen. . bárcsak örökké tartott volna a délután. van még egy parancsom.Kapaszkodj. hogy nem bántom azért.Rendben – morogta. aztán elvigyorodtam. amíg parancsolhatok neked – nyújtottam az orra elé a karomat. de ez a fajta gyorsaság mindenen túltett. hogy kicsússzon egy olyan parancs a számon. Közelebb lépett hozzám. ÁTLAGOS NAPOK ÉLETEMBEN MOST ELŐSZÖR sajnáltam.Biztos. hogy miattam soha többé ne bántsd egyik testvéredet sem! – mondtam ki. mire a kezei ökölbe szorultak.

majd kihúzott nekem egy széket az asztal mellől. hogy a széltől összekuszálódott tincseket megigazítsam egy kicsit.Valami baj van? – kérdeztem tőle. A száját összepréselte és mélyeket lélegzett. mennyire. Ha a helyében lettem volna. Tudtam. . . Volt egy olyan gyanúm. Edward közelségére.Menni fog – mosolyogtam rá. Így pedig csak és kizárólag az élvezetre koncentrálhattam. és csak azután nyugodott meg. A ház felé tartva már éreztem. . aztán végül kitárta az ajtót. amin eddig ült. mikor megérkeztünk – az arca aggodalmas volt. hogy Carlisle arca is elkomorul. Az ő ujjai is végigtapogatták a nyakamat. Esme sietett elénk. .Tudom – feleltem. de csak akkor fogtam fel. hogy ilyen elnéző vagy – mosolyodott el Carlisle. Most kezdtem . hogy betartsam a parancsodat – nézett rám komolyan. hogy nem fog hibázni. és teljesen más érzéseket váltott ki belőlem. – De nem az ő hibája volt. Felállt a székről. hogy hirtelen felkapta a vizet… próbáltam mentegetni. Megállt a tornácon egy pillanatra. tényleg majd éhen haltam. keze a kilincsen nyugodott. Edward mérgesen horkantott fel. A szélre. hogy többet ilyesmi nem fog előfordulni! – nézett rám komolyan. hogy Edward egyre feszültebb. Igaza volt. miközben beletúrtam a hajamba. és előre engedett. ahogy rám néz. de Edward mellett – vagyis mögött – tökéletes biztonságban éreztem magam. most is udvarias volt. hogy Edward és én is épségben vagyunk – azt hiszem. Carlisle már hazaérkezett a kórházból.Sajnálom.sóhajtott fel.Próbálok elég önuralmat összeszedni. . de az érintése inkább orvosi célzatú volt. és Alice-t leváltotta Rosalie és Emmett. és megláttam az arcát. és jobbnak látják egy ideig távol tartani magukat Edwardtól – egyetértettem velük a délután történtek tükrében. én sem tudtam volna higgadtan gondolkozni. Az ebédlőbe lépve láttam. hogy valami elromolhat vagy emberi hiba történhet. az illatokra. és mintha valami olyasmit motyogott volna. Már beszéltem Rosalie-val és biztosíthatlak róla. de nem nyomta le azt. hogy mindketten szégyenkeznek a viselkedésük miatt. Tényleg értettem. majd eltűnt a konyha felé vezető folyosón. és hogy nem történhet semmi olyan.motoron vagy autóban ülve azért bennem volt a félsz. Edward esetében inkább a lelki épség miatt aggódott. mint Edwardé. és odalépett hozzám. éppen ezért nem tudtam rá igazán haragudni. Főleg ez az utolsó volt a legerősebb érzet. Mint mindig.Nem is azzal van a gond… . – Tudom. hogy szereted a testvéreidet. hogy „Hihetetlen vagy…”. . amitől bajom eshetne. . mikor leszálltam a hátáról. A régi életének és családjának egyik emléke tűnt el. az elsuhanó tájra. miután látta.Köszönöm. . Érthető. hogy miért lett annyira ideges.Biztosan éhes vagy már… Hozok neked valamit! – simított végig Esme a hajamon.

Port Angelesbe más áldozatokért jár át – Carlisle rám pillantott egy másodpercig.kezdte Carlisle. hajlamos voltam én is teljesen elfelejteni. hanem hamburgert.Ismerősök? – vontam fel a szemöldököm kérdőn. De szerencsére. Ők nem fogják vissza magukat. amikor kedvük és lehetőségük van rá – magyarázta Edward. Igazából. hogy biztos legyen benne. miközben elém tette az ételt. .pillantottam fel most első alkalommal. és csak akkor jön át. míg rájöttem.Enni valószínűleg a szigeten eszik – válaszolta meg Carlisle Edward kérdését. vagy nem kezdett hangos korgással követelőzni a gyomrom.De eddig csak két áldozat volt nem? Ilyen ritkán eszik? – szólt közbe Edward. . – Van ott pár erdős rész. egészen addig.Jól van fiúk.Azt hiszem.Carlisle úgy gondolja. akik valószínűleg segítenének ebben. majd idegesen összefonta a kezeit az asztalon. hogy Carlisle gondolataira felelt. ami elindult a gerincem aljából.mosolygott rám. Itt. Megköszöntem. Megfigyeltem már. akkor figyelni tudjuk a parton azokat a helyeket. de követték a nyomait. ahol átjöhet Port Angelesbe a szigetről. . Edward elgondolkozva nézett Carlisle-ra. Próbáltam megzabolázni a borzongást. ahol zavartalanul vadászhat. aztán megfogta Carlisle kezét. – Alice és Rosalie körülnéztek Port Angelesben.Ti sem vadásztok minden nap… . most már hagyjátok.csak rájönni arra. ehető. amit készített.Igen. mire gondolunk… . hogy a városban csak hozzám hasonló lányokat keres. Beletelt pár pillanatba. hogy egyek.A nomádok mások. Edward egy ideig engem nézett. hadd egyen – jelent meg az ajtóban Esme egy tányérral a kezében. Isabella tudni szeretné. A falat megállt a számban – rossz . A vámpír nem tartózkodik a város területén. ahol csak vámpírokkal voltam körülvéve – akik sosem esznek -. ha áldozatot keres. . mire Carlisle elmosolyodott. Alice miért figyelt oda arra. salátát és sült krumplit. hogy ha kérünk egy kis segítséget.magyarázta Edward. . Esznek. és maga után húzta az emeletre. csak hogy ne sértsem meg. hogy ennem kéne. ha paradicsomos káposztát tett volna elém – ami a legundorítóbb étel.szólalt meg végül. és ha szerencsénk van. .Nos… . és nagy a valószínűsége. – Mármint vámpírok? – Edward bólintott. el tudjuk kapni. hogy megkezdtük a beszélgetést. amíg engem el nem kap. . amit valaha ennem kellett -. szereted… . – Van néhány ismerősünk. Esme megvárta. és tudtam. amíg az első falatot lenyelem. . amíg beteg voltam. amíg valaki nem említette ezt. akiken kiélheti a szadizmusát. hogy Cullenék jó ideig kibírják vadászat nélkül. érdemes lenne megpróbálni – szólalt meg hirtelen. akkor is megettem volna. hogy a Vancouver-szigeten időzik.Futás közben gondolkoztam… . és azonnal beleharaptam a hamburgerbe. . . miután megkaptam a magyarázatomat. Bosszúsan ráncoltam össze az orromat. mielőtt újra bántana valakit… . nem azt kaptam. azt hiszem. – Remélem.

Jasper miért nem érzi. mintha szerencsétlen szemle dühített volna fel. . miután nagy nehezen lenyeltem az ételt. de tökéletesen egyetértettem vele. amelyről Alice jött le még mindig hasát fogva a nevetéstől. hogy meg kell védjelek mindentől – a hangja fojtott volt az érzelmektől.sütötte le a szemét. de Edward mégis kétkedve nézett rám.Már miért félnék? – nyögtem ki pár másodpercnyi csend után. Mikor észrevettek az asztalnál. . de a szívem ezerrel vert. amit mondtam. .Jasper miatt csak szenvedni fogsz. . aztán újra rám nézett.Mi ilyen vicces? – kérdeztem a széken fészkelődve. hátha egy odaragadt kajadarab okozta a még nagyobb derültséget.a hangom olyan halk volt. Morcosan haraptam le egy újabb falatot a hamburgerből. Csak… Szeretlek a közelemben tudni.nyögte ki Alice nevetve.De… én… nem… vagyok… szerelmes… Jasperbe! – nyomtam meg minden szót. és automatikusan megtöröltem a számat. Kezdtem volna dühbe gurulni. . Nem is értettem. . mintha teljesen hidegen hagyna a téma. az arca zavart volt. hogy végre Edward is felfogja. hogy Jasper és Edward sem hisznek nekem.mosolyodott el keserűen Edward. hogy miről beszél. . én pedig éreztem. Egy pillanatra lehunyta a szemét. Igaz. – És azt is láttam.A férfiak… . de… úgy érzem. ami alatt megpróbáltam rájönni. és remélem.A hangja rekedtes volt. . Kezdett elegem lenni abból. úgy tekintek rád. Halkan felkuncogott. Ő Alice-t szereti – felelte. hogy Edward az. Alice száját pedig még szívből jövőbb kacaj hagyta el. mikor az emeletről hangos. hogyan reagáltál erre – nézett fel rám.Nem tudsz jól hazudni… . – Örülök. Jasper lehajtotta a fejét. hogy mik lehetnének az okok – de egy sem jutott az eszembe. Nem akarlak birtokolni téged. Jasper mögötte haladt. ami miatt félnék tőled – vontam meg a vállam úgy. – Annyira… vakok… Fogalmam sem volt. hogy ez örökre így is marad – mondtam határozottan. mintha suttogtam volna – de Edward a vámpírhallásával nagyon is jól hallotta. A szemeiből szomorúság áradt. hogy féltékeny vagy… . hogy a mellkasom egyre gyorsabban emelkedik légzés közben. – Tudnod kell. . mintha a tulajdonom lennél… . akibe szerelmes vagyok – nem mintha azt akarnám. mert akkor biztonságban vagy. . mert tátva maradt.Azt mondta. Érdeklődve fordultam a lépcső felé. hogy már nincs a számban semmi.Nem kell félned tőlem – jelentette ki komoly arccal. csak hogy aztán piszkálni kezdjem vele a salátát. Zavartan emeltem fel egy sült krumplit.Miről? – kérdeztem meg.érzésem támadt. hogy Jasper miket mondott… . . Nem tudom. .Azt is mondta. hogy Alice-t szereti.Nem is hazudok! – csattantam fel.Tudom. . magasan csilingelő kacagás hallatszott le. hogy rájöjjön. hogy ez ösztönös nálam. miért. . én pedig örültem.Nem mondott semmi olyat.

Ugyan már! Tudom.Nem tudom… . Esme. hogy még nem jött rá. de egy gyors pelenkázás után áthozta Edwardot Jasper szobájához. vagy rémálmok gyötörtek. Magam mellett a takaróból kialakítottam egy kis vackot neki. végül levettem egy fejlődés-lélektani tanulmánykötetet. és elhelyezkedtem az ágyon. és kivittem a konyhába. aztán mellé bújtam és lehunytam a szemeimet. . A következő pár nap unalmasan telt. a kétszázas pulzust. . Másnap reggel – vagyis inkább dél körül már. és különben is olyan kevés időt töltöttem mostanában vele. Reggelente pedig olyan voltam. . mivel hajnali kettőig forgolódtam. hogy mit érzek? Mindig azt hittem.Alice szerint butaság. Meglepetten fordultam hátra. csak más okok miatt. mint Edward esetében. Ezután egy hosszabb fürdőt vettem.rázta meg a fejét Edward. hogy tévedtem. hogy ki felé irányulnak. hogy nyitott könyv vagyok mindenki számára .Na gyere. Negyedik este – vagyis inkább éjszaka. hogy vámpírok mellett milyen egyszerű a házi munka. vagy sikamlós álmok Edwarddal a főszerepben – egyiknek sem örültem. vonakodva bár. így Edward édesen gyötrő álomképe sem zaklatott fel.ragadta kézen Alice Jaspert. hátha el tudok aludni -. Mindig is érdekelt a pszichológia… Jó pár órát olvasgattam. De… akkor is! Hát nem nyilvánvaló. Gyorsan megettem a maradék ételt. Fél perc alatt elmostam – miközben azon gondolkoztam. – Hadd beszélgessenek – kacsintott a hátam mögött Edwardra. én vak érzőm… . . ahol az előbb még Alice állt. mint előző nap. A nappalokat általában olvasgatással vagy tévénézéssel töltöttem. hogy az ágynemű barackillata mellett az öcsém bőrének az illatát is magamba szívhattam. Vagy csak a vámpírok ennyire értetlenek… . aztán mikor sikerült elaludnom végül. Álomtalan álmot aludtam.Mi volt ez az egész? – kérdeztem tőle. ami igazán jól esett és ellazított. Edward felpattant. majd kisietett az ebédlőből.Mármint. akkor érthető. Edward a homlokát ráncolva meredt arra a pontra. pirulást és kábulást Jasper közelében is simán tudom produkálni. amit Jasper mondott neki. Sokkal nyugodtabban aludtam úgy. és másik elmélete van – kaptam a nagyon homályos választ. nem pedig azt. és a . . sokkal vidámabban ébredtem. majd visszamentem Jasper szobájába. hogy biztonságban legyen. hogy mikor csukódtak le a szemeim. hogy olvastál a gondolataikban! – húzódtam közelebb a székkel. éjszaka pedig nyugtalanul forgolódtam. mint egy zombi. megkerestem Esmét. és visszakértem tőle az öcsémet. majd fogtam a tányért. Döbbenten bámultam utána. hogy már szörnyen hiányzott. Tétován pillantottam végig a polcokon lévő könyveken. és észre sem vettem. . Arra gondoltam. Végül is. mivel kapcsolatban? – kíváncsiskodtam tovább.Ezt… előbb át kell gondolnom – mondta inkább saját magának.ha csak az érzéseket képes érzékelni. hátha a közelsége megnyugtat.lehet.

aztán egy csókot nyomott Alice szájára. akik épp akkor léptek ki Carlisle dolgozószobájából. ahogy kinyitottam a szemeimet. .Szép reggelt! – suhantam el Edward és Carlisle mellett.Tudom.Szia! – mosolygott rám halványan Jasper.Szia. így legalább azt nem kellett már látnom. . Amíg evett. Annyira tele voltam tettvággyal. Kicsit feszengve néztem körül az szobában. de máris nyílt az ajtó.Most pedig megkérdezzük Alice nénit. és elindultam vele a konyha felé – közben brümmögtem. mikor Alice arrébb állt az ajtóból. és egy vigyorgó Alice-szel találtam magam szemközt. . Alice szobája felé indultam. és már meg is kaptam. miközben a kezével csapkodott. amiben ott járt rémálmaim tárgya. hogy egy kicsit megnyugodjak. . hogy akár az egész Cullen-házat is kitakarítottam volna. aztán a füléhez hajolt. elkészítettem a tápszert. hogy kihez kell fordulnom. . és forogtam vele néhányat. Gyorsan tisztába tettem. amit akartam. nincs-e valami ötlete. tudtam. Jasper! – köszöntem. Legalább is. és olyan édesen kacagott. – Edward most már tényleg meg fog ölni engem… . Alice és az ő szuper hallása – még kívánnom sem kellett. pöttöm! – puszilgattam meg. Magamhoz öleltem a testvéremet. és a kanapén lévő . hogy mivel töltsük el a mai napot… . Jasper összehúzta a szemöldökét.Nos. hogy ne a takarítás legyen az egyetlen választásom. . . aztán Edward apró szájához helyeztem a cumisüveget.csapta össze a kezeit Alice. hogy kopogjak. aztán kilökdöste Jaspert az ajtón. Felemeltem a kezemet. mi lesz a mai program – közölte velem. A lépcsőkön lelassítottam – nem akartam legurulni róluk. az ágyat már kivitték valahová. hogy attól lehetetlen volt nem vigyorogni. mintha valami repülő lennék. szia! Jó reggelt. . és belesúgott valamit. azt hittem… . . Alice elégedett mosollyal az arcán bólintott.sóhajtott fel Jasper. főleg nem az öcsémmel a karomban. mit fogunk csinálni? – kérdeztem gyorsan. . én pedig felkuncogtam. Felhúzta az említettet a kanapéról. és becsukta utána. letesszük ide Edwardot – vette ki a kezemből az öcsémet Alice.Először is. ha nincs más lehetőségem. aztán felkaptam. Jaspernek most mennie kell… . A konyhában gyorsan melegítettem egy kis vizet. Amint Edward végzett az evéssel.Hát. hogy eltereljem a figyelmemet. hogy mit csinálhatnék a mai napon.Biztos vagy benne? – kérdezte.magyaráztam Edwardnak.testvérem közelségétől. sokkal boldogabbnak éreztem magam. Szerencsére. azon gondolkoztam. Viszont.Azt úgysem hagyom – felelte Alice.És.

Nem hiszem. hogy segítsen – folytatta. hogy a támlája háttal volt a mosdókagylónak. Miután leültem a rózsaszín székre. . így gyorsan lerángattam magamról a ruháimat. ő pedig gúnyosan elvigyorodott.párnák közé fektette. megnyitottam a vizet.érintettem meg az egyik tincsemet. ha sokat kell várnia – vigyorgott rám.Nyugi. hogy mit mondjon a másiknak. mire Rosalie megjelent az ajtóban. addig fürödjön le. hogy ez jó ötlet… Mármint. Próbáltam nyugodtnak látszani. A kezembe nyomott egy orchidea illatú tusfürdőt. Rosalie nem igazán bír engem… . hogy talán. és bebugyoláltam magam egy hatalmas törölközőbe. és beálltam alá. – Másodszor. . . mikor Rosalie belépett a szobába. hogy tudjam. nem lesz itt gond – felelte Alice túl lelkesen.Gyerünk! – ragadott meg Alice. hogy végül úgy döntsek. és eltűnt. és mosd meg a haját! – adta ki az utasításokat. ha extrán higiénikus az ember -. felvette Edwardot a karjaiba. . . Összerezzentem. de tudtam. Megint sugdolózás következett. hogy hiába ellenkeznék. Majd később… . .legyintett Alice.Oké. Rosalie hirtelen mellém lépett. mert egyikünk sem tudja. de nem igazán volt ínyemre ez az érzés. Már láttam is előre a helyzetet. és a fürdőszoba felé húzott. majd a kezében lévő széket a mosdó elé helyezte úgy. ma megint fogsz! – jelentette ki ellentmondást nem tűrően Alice. – Igyekezzünk. inkább saját akaratomból foglalom el a helyem. Éppen időben. . utána visszajön.toporogtam idegesen. Végigdörzsöltem a testem a tusfürdős mosdószivaccsal kétszer is – vámpírok között jó. ahogyan zavart csöndben hallgatunk. Márpedig. és besietett rajta Alice és Rosalie. mert ahogy rögzítettem a melleimen a törölközőt. Rosalie is elég lelkesnek tűnt ahhoz. és már nyitotta is az ajtót. – Ülj le! – tétovázva néztem rájuk. hívjuk Rosalie-t. És valamiért. ha egyszer valamit a fejébe vesz. kopogtatás nélkül nyílt az ajtó. és az orromhoz húztam – még mindig barack illata volt.Tegnap mostam már hajat… . mint mikor egy ragadozó megszemléli az áldozatát.Nem is kell. Tartottam tőle. akkor onnan kalapáccsal sem lehet kiütni azt. Olyan volt. mégis inkább takarítanom kellett volna ma. csináljuk! – bólintott végül Alice felé. és körbejárt engem.Nem baj. aztán közölte velem. aztán kiléptem a zuhanyzókabinból. hogy kiszóljon rajta Rosalie-nak. hogy lezuhanyozzak. mert Rosalie dühös lesz. mire a szemeim tágra nyíltak. elég rosszul viseltem a kínos helyzeteket lelkileg és idegileg. mintsem hogy erővel ültessenek le. Annyira már kiismertem Alice-t. hogy van tizenöt percem. . hogy nagyon komolyan veszi azt a tizenöt percet. majd a kanapéhoz sétált.Még nem öltöztem fel – pirultam el. Összerezzentem. én pedig kezdtem úgy érezni. Csak egy szó jutott eszembe erről: kínos. . – Előkészülök. és belökött az ajtón. Alig két másodperc telt el csak.

Először nem volt túl kényelmes. szép szabású nadrág. aztán Rosalie megint megszemlélt. Megnyugtató és kellemes érzés volt. ahogy a fejbőrömet masszírozta. . . Nem is hallottam. – És most már megtudom. hogy a húsz perc. Kérni akartam fehérneműt is. hogy mit fogunk csinálni valójában? . és a kezembe nyomott egy fehér. mert a nyakam jóval a mosdó pereme fölé ért. én pedig elvörösödtem. amin még mindig ott voltak halványan az ujjnyomai. – Kész… .Miért is csináljuk mindezt? – kérdeztem. erre nem került sor. de aztán Rosalie az egyik kezét a tarkóm alá tette. Élveztem. hogy ezzel egy kicsit törlesztettem a múltkoriakért – pillantott a nyakamra.Kocsikázni megyünk – jelentette ki Alice. Szerencsére. miután a hajam száraz lett.pillantott hátra Rosalie Alice-re. Furcsa pillantást váltottak Rosalieval. vagy három órát vacakoltak a fejemmel -. Hálásan rámosolyogtam. mielőtt Rosalie-val kimentek volna. az húsz perc – félő.Ez igazán megnyugtat – ráncoltam össze a homlokomat. hogy utána félpucéran is képesek lennének lerángatni a többiek elé. – Remélem. Aztán felkapott egy kis kerek dobozkát az asztalról.sóhajtott fel. Óvatosan megfogta a nyakamat. Rosalie kritikus szemekkel mért végig. majd vissza – mindezt alig pár másodperc alatt -.Húsz perc… . aztán lehunytam a szemem. csak szépségszalonosat játsszunk – nevetett fel Alice. és a szempilláimon néhányszor végighúzták a spirált. és egy hozzá illő fehér – és eléggé kivágott – blúz. Alice kiszáguldott. előtte pedig egy kényelmes és csinos fehér cipő. és mikor belenéztem a tükörbe. ami nem igazán nyugtatott meg.Nyugi.mondta Alice. legalább arcpirosítóra nincs szüksége… . . nyoma sem volt a már sárgulni kezdő foltoknak. ahol pár napja az előző romjait láttam még. és hátra hajtotta a fejemet a mosdó fölé. Mikor végeztek. ahogy Alice ujjai végigdörzsölték a samponnal a fejemet. akkor sikoltozva kiszaladok. Meglepetten tapasztaltam. Miután végeztek a hajammal – ami megjegyzem.Hát. én pedig még inkább zavarba jöttem.. . Kirúzsoztak. csipkés melltartó-bugyi összeállítást. hogy felhozták… Az ágyon már ott volt kiterítve egy fehér. átvezettek Rosalie szobájába.Köszönöm – mosolyogtam rá. . aztán megéreztem a méz és orchidea illatot a levegőben. Eldöntöttem. .Ó. mint a paradicsom. és előkerültek a hajtűk és a fésű. hogy egy új. most nem bántalak… . és hozzám lépett. mert tudtam. – Ezt még eltűntetem – gyorsan egy pamaccsal felvitt valami testszínű púdert a nyakamra. ahogy a kellemes hőmérsékletű víz átnedvesíti a hajamat. hogy ha előveszik az ollót vagy a hajnyíró gépet. még gyönyörűbb és hatalmasabb ágy áll ugyanott. de mire megszólalhattam volna. miután visszajöttek. és menekült státuszt kérek Carlisle irodájában. aztán némi dörzsölés után előkerült a hajszárító. hogy biztos támaszt nyújtson. Most már tényleg sietve rángattam magamra a ruhákat. jó sokáig tartott. becsavartak egy törölközőbe.

Lefulladtunk? – kérdeztem kissé morcosan. hamar rájött. mikor izgatott vagyok… Jó tíz perc is eltelt. elengedett.pillantott Rosalie-ra. hogy akkor döglik be a kocsi. és valamit Alice fülébe súgott – arra gondoltam. Beültetett az anyósülésre. . Alice szerencsére. de aztán visszafogtam magam. Kicsit féltem tőle. aki bólintott. hogy sokkal egyszerűbb és biztonságosabb. Jellemző. . és gyorsabb lenne. pislogva próbáltam visszanyerni a látásomat. ha felkap. Csodálkoztam. hogy megpróbálom hirtelen lekapni a szememről azt a vackot.nyögtem fel.Meddig kell még várnunk? – kérdeztem meg nyűgösen úgy körülbelül két percnyi csend után. – Menj.Akkor már csak egy dolog van hátra… .a kezeim automatikusan indultak meg a kendő felé.Emiatt ne aggódj! A közelébe sem megyünk a városnak – vigyorodott el Alice. még nem veheted le! Hamarosan… Amint a fiúk megérkeznek… .Ne szórakozz velem! – nyúltam a szememet takaró kendő felé.Alice… .a hangom idegesről ijedtté vált. ha még botorkálnom is kellett benne.Hé. mielőtt elérhettem volna. de Alice elkapta a kezemet. mikor már majd kilyukad az oldalam a kíváncsiságtól. . Türelmetlenül toporogtam – vámpírok az istenért.felelte. és most senki sem fogta le a kezem. Először minden homályos volt. aztán beszállt mellém. MINT A FILMEKEN MINDIG UTÁLTAM A SÖTÉTET. Aztán körülbelül két percre rá ugyanilyen halkan is állt meg. . Érdeklődve fürkésztem Alice arcát. főleg. Az autó olyan halkan és simán indult. Csend. de bennem volt az egészséges kíváncsiság is. Gondolkoztam azon. . miért pont akkor nem tudnak sietni egy kicsit. – Nem mehetek be a városba… . – Fordulj meg! . nézd meg. . Nem kaptam választ.Hova? – húztam fel a szemöldököm. és meglóbálta előttem. mire Rosalie visszatért. hogy már haladunk. . hogy szinte észre sem vettem. Alice morcosan nézett rám. hogy a fiúk kész vannak-e… . Nagyot sóhajtottam. és már el is hagyta a szobát. de szinte biztos voltam benne. majd engedelmesen hátat fordí13. majd mikor bólintottam. hogy Alice figyel engem. hogy mit talált ki. hogy Alice kibírja eddig szó nélkül – ő folyton csacsog. kérlek. és karban levisz addig a bizonyos kocsiig. – Alice… . elárulom nekik végre. mint én.húzott elő a zsebéből egy kendőt Alice..Megérkeztünk – kuncogott fel Alice.Ne már… . hogy mások előtt nem illik sugdolózni. Amint újra szabad volt a szemem. aztán .

szerencse. Dühösen szusszantott egyet. mi bajod. – Alice azt mondta. minthogy kitépjem az ajtaját – felelte halálkomoly arccal Edward. mint én – csak épp más okból. Alice össze akart hozni nekünk egy randevút – szegezte zavartan a tekintetét a vászonra Edward.Gondolom. – Alice-t meg főleg nem! . ahol Alice-nek kellett volna ülnie. . Férfiak… . sokk és izgalom keveréke ült ki a vonásaimra. engem pedig idegesített. mintha ezzel mindent megmagyarázott volna. ki kell tekernem Alice vékony kis nyakát… .Azt hiszem. nyeltem egy nagyot. Előbb rágom le a karom. Valamit piszkált egy állványon. . küld valaki mást. és jó pár pillanatig meg sem tudtam szólalni. Csak Alice fejecskéjében. – Hát persze… – a vászonra néztem. szupererőd van! – hajtottam le a középső ujjam. hogy nem bánthatod a testvéreidet miattam… figyelmeztettem. Értetlenül néztem rá. ő pedig ránk zárta az ajtót – felelte. miközben a vásznon peregni kezdett egy régi. ami jelen pillanatban kifejezetten irritált. . hogy kocsikázni jöttetek – ami miatt már eleve majdnem megöltem -. Ő szabadulni akart a kocsiból. amíg véget nem ér a film – pillantott rám Edward. integetett. ha az utókorra marad… A döbbenet.Edward? Mi folyik itt? – gyanakvóan néztem körbe. hogy annyira nem szeret még csak velem sem lenni. ez valójában nem egy randi.emeltem fel a kezemet kinyújtva a mutató és a középső ujjamat. Nem tudom. aztán magyarázni kezdett. elrohant. mikor az ablakban lévő nő egy csókot dobott szív szerelmének. hogy ennyire zavarja a társaságom. és válaszra várva néztem Edwardra. -. aztán rám kacsintott. Valószínűleg idegesítette. és mint a villám.Egy randevú? – kérdeztem halk hangon.Akkor csak két kérdés… . és valami vidám.oldalra fordultam. de rosszul lettél. . . nem felejtetted el. .Nem kell félned – préselte össze a száját Edward. . fekete-fehér. a fák közé kifeszített fehér vászon előtt. beültem az autóba. . mert mókás arcot vághattam – ami nem örültem volna.Ostoba ötlet… . hogy kénytelen velem maradni.Egy: ez a kocsi egyedi gyártmány. honnan a fenéből vette ezt az ostoba ötletet – hagyta el egy halk morgás a torkát. Edward keze megszorította a kormányt. én pedig majdnem elnevettem magam.Remélem. Vagy. hogy nem volt Edwardnál fényképezőgép. ahol egy férfi éppen virággal állt az általa imádott nő ablaka alatt. Ide rohantunk. – Egy: miért nem nyitod ki az ajtót? A jó életbe. – És akkor most meddig fogunk itt ülni? – néztem Edwardra dühösen. Azt hiszem. romantikusnak tűnő film első pár képsora. – Kettő: miért akarna minket Alice egy kocsiba bezárni? – csuktam le a másikat is.motyogtam magam elé sértetten. ha van egy kis esze. – Alice utána értünk jön.Kettő: azt hiszem. Alice pár méterrel a kocsi előtt állt egy hatalmas. hogy megnézzem. mert a torkom teljesen kiszáradt. és ő is legalább olyan dühösnek tűnt. és a meglepettségtől elkerekedtek a szemeim. hogy engedjen ki minket – villantak meg sötéten Edward szemei.felelte elgondolkozva Edward. . szerelmes dalt énekelt. Mikor végre összeszedtem magam.

nevetni kezdett.Alice soha semmilyen részletről nem felejtkezik meg. hogy fogom a maradék innivalót. Edward felkuncogott. vedd fel ezt! – nyújtotta felém. és direkt ráborítom az ülésre. miközben elfordította a fejét.Mi az? – A hangom kíváncsian csengett. miután megnyugodott. és próbáltam távolabb tartani magamtól az üveget.Köszönöm – vettem át őket. és megpróbáltam lecsavarni a kupakot a kóláról. és a hirtelen felbugyogó kóla úgy tört ki az üvegből. Persze.Mert igaz. majd mindkettőt felém nyújtotta. -. de aztán elvetettem ezt az ötletet – ha be vagy zárva egy szűk helyre egy vámpírral.Ne már! A blúzom! – nyöszörögtem. ahogy erőlködöm – aztán intett a kezével. Hátrafordult. Megborzongtam – Edward keze pedig már nyúlt is a műszerfal felé. hogy néha kicsit túl kotnyeles. és egy mozdulattal áthúzta a fején. Aztán megmozdult. Felsikkantottam. pattogatott kukorica és kóla – emelt ki a szatyorból egy dobozt és egy üveget Edward. de mindig jót akar. és ráhúztam a szétázott blúzomra. az arcán enyhült a feszültség. Először arra gondoltam. és a hátsó ülés alól előhúzott egy fehér szatyrot. hogy a válla rázkódik. és visszafelé tolta – én a ruhám további károsodását akartam megakadályozni. . – Nem kell. mint a láva egy tűzhányóból. én pedig gyilkos pillantást vetettem rá. Jó egy percig semmi sem történt. hogy adjam oda neki. és egy gombnyomással bekapcsolta a fűtést. Hálásan vettem át tőle a felsőt. .Mit csinálsz? – kapott a kezemhez Edward. aztán figyelmeztetően lejjebb pislantott. Aztán halk sziszegés hallatszott. szemeit a vászonra szegezte. köszönöm! Megy egyedül is! – makacskodtam. aztán elpirultam – a hasam hangosan megkordult. A dobozt letettem magam mellé az ülésre. és kifelé bámult az ablakon. Felsóhajtott.. hogy mit csinál. . Edward.Tudod… . hogy az autójának semmi baja nem esett.Elvörösödve fontam a melleim elé a karomat – az sem érdekelt. én pedig figyeltem. …ha most igazi randin lennénk. a legszerencsésebb pasinak érezhetném magam – pillantott az arcomra. de láttam.Várj… . és nekifeszültem az üvegnek. – Tessék. . azt hiszem. ne tedd próbára a türelmét… . ő pedig a kocsi üléshuzatának a szétázását. ő győzött – fenébe a vámpírerővel! . Edward vigyorogva nézte. .Hé… . hogy így a blúzom ujja is foltos lesz. Ha a szimatom nem csal. miközben a kólaárvíz lassanként alábbhagyott. .Miért pont Alice-t nem? – érdeklődött Edward. . hogy elpirultam és jócskán sérült az egóm – közben Edward alig bírta visszafojtani a kuncogását.szólalt meg még mindig kacarászva. És mert a barátom – feleltem. .Edward megfogta a pulóvere alját. azon kívül.

A helyzettől kissé idegesen dőltem hátra, és próbáltam az arcszínemet visszaváltoztatni az eredeti tónusúra. Ösztönösen a kukoricás doboz után nyújtottam a kezem – a frusztrált helyzetekben segített, ha evéssel terelhettem el a figyelmemet -, de még mindig nem voltam teljesen magamnál a zavartól. Sikerült szerencsésen meglöknöm a dobozt, ami megbillent. Felnyögve kaptam utána, de Edward keze gyorsabb volt – csak pár szem kukorica pottyant le. Aztán felnézett a szemembe, és hirtelen mindkettőnkből kitört a nevetés. Hihetetlen volt, hogy ennyire béna lehetek… Előre görnyedtem a nevetéstől, és levegő után kapkodtam. Mikor végre lenyugodtam, és felnéztem Edwardra, a szemei csillogtak – a szívem dörömbölni kezdett. Mintha egy percre megállt volna az idő. Csak bámultam rá, miközben a szám kiszáradt, a bőröm pedig bizsergett – ő pedig viszonozta a pillantást. Aztán hirtelen elfordította a fejét – fájdalmas ürességet éreztem. - Alice rá fog kérdezni, hogy tetszett a film… Nézned kéne egy kicsit, hogy tudd, miről szól – mondta Edward. Egy pillanatra lehunytam a szememet, aztán visszahajtottam a fejem az üléstámlára, és látszólag a vászonra koncentráltam. Valójában fogalmam sem volt róla, hogy milyen képek peregnek előttem. A szívem még mindig majd kiugrott a helyéből – közben pedig szégyelltem magam, amiért ennyire nem tudok uralkodni az érzéseimen és a vágyaimon. Edward biztosan egy hülye libának tart. Körülbelül háromnegyed órát ültünk teljesen szótlanul egymás mellett. Ez alatt az idő alatt lenyugodtam és teljesen ellazultam. Visszanyeltem egy ásítást és próbáltam nyitva tartani a szemeimet. Odakint már majdnem teljesen besötétedett. Végül győzött az ólomsúly. Nem aludtam el teljesen – félálomban voltam. A testem teljesen lenyugodott, de a tudatom még homályosan érzékelte a külvilágot. Hallottam, ahogy a filmben felhangzik egy újabb szerelmes dal, és éreztem a hűvös szellőt, ami végigsimogatta az arcomat. Aztán a simogatás lejjebb haladt az ajkaimra, majd valami kemény, mégis lágy hidegség vette át a helyét. Borzongás futott végig a gerincemen, ami teljesen magamhoz térített. A szívem megint vad ritmusba kezdett, az ajkaim szétnyíltak. Felemeltem a karom, hogy megérintsem Edwardot, de a kezeim csak a levegőt találták. A szemeim felpattantak. Edward a helyén ült, szemei mereven kifelé bámultak a vászonra. Annyira valóságosnak tűnt az előbb, hogy sírni tudtam volna a csalódottságtól. Percekig csak néztem rá, de ő nem fordult felém. Alig vártam, hogy vége legyen már a filmnek, mert úgy éreztem megfulladok. Mindketten a vászon felé néztünk, de az én gondolataim teljesen máshol jártak. Vajon Edward észrevette azt a buta mozdulatot, amivel magamhoz akartam húzni? Sejti, hogy miről álmodhattam? Oldalra pislogtam, és láttam, hogy összeszorítja a száját, és ráncolja a homlokát – biztos voltam benne, hogy ő sem a történetre összpontosít, hanem gondolkozik valamiről. Az utolsó fél óra kínszenvedés volt – legszívesebben sikítottam volna. Aztán végre leperegtek az utolsó kockák is, én pedig megkönnyebbülve lélegeztem fel. Vártam, hogy majd történik valami – Alice megjelenik, vagy Edward mond valamit -, de minden csendes volt. Edward felé fordultam, de még mindig ugyanúgy ült mozdulatlanul – azt hiszem, még csak

nem is lélegzett. - Edward… - szólaltam meg halkan. Összerezzent, mint aki most ébredt fel egy nagyon mély álomból. - Igen? – a hangja rekedt volt, és nem nézett felém. - Vége a filmnek – feleltem. A vászonra pislogott, mintha csak most vette volna észre a tényt, amit az előbb közöltem. - Vége… Meg akartam kérdezni, hogy Alice miért nem jön már, vagy most mihez kezdünk, de nem mertem. Volt valami nagyon furcsa Edward viselkedésében, amit nem értettem. Ha belelátott volna a gondolataimba, és biztosan tudná, hogy miről álmodtam, akkor érthető lenne az elzárkózása, de nem tudja a képességét használni rajtam, hacsak… A szívdobogásom kihagyott egy pillanatra. Én sosem beszéltem álmomban, de a nagyi és apu is hajlamos volt rá. A fél életemet odaadtam volna azért, hogy biztosan tudjam, nem most kezdtem-e el ezt a szörnyen kínos szokást, csak azért, hogy égessem magam… Istenem, mondd, hogy nem örököltem ezt, és nem most jött ki rajtam! Összeszorult mellkassal próbáltam meg csendben maradni, miközben magamban könyörögtem Alice-nek, hogy jöjjön már. Edward közben többször is felmordult, és egyszer, mintha a keze megindult volna az ajtókilincs felé. Csak alig negyed óráig tartott ez a film utáni szenvedés, mégis úgy éreztem, hogy már órák óta ülünk egymás mellett körülvéve ezzel az idegőrlő feszültséggel. Aztán végre kitárult a kocsiajtó, és friss levegő ömlött be a belső térbe. - Nos, milyen volt a film? – hallottam meg Alice csacsogó hangját. De még mielőtt válaszolhattam volna, Edward kipattant az autóból. Féltem, hogy – a tiltásom ellenére bántani akarja Alice-t, ezért amilyen gyorsan csak tudtam, átmásztam a vezetőülésre, aztán kikászálódtam én is a szabadba. Mire szétnéztem, már csak Alice-t láttam. Lebiggyesztett ajakkal pislogott a fák közé, aztán rám nézett. - Annyira sajnálom… - suttogta. Először le akartam szidni, amiért ilyen helyzetbe hozott, de a szemeiben lévő szomorúság miatt elfelejtettem minden felé irányuló dühömet. – Azt hittem, sikerülni fog. Valamit mondani akartam, de mintha a légcsövem összeszorult volna. Hirtelen tört ki belőle a feszültség zokogás formájában, és mire magamhoz tértem, már Alice karjában voltam. - Szörnyen sajnálom… - motyogta a fülembe, miközben a hátamat simogatta. Borzasztóan szégyelltem magam, amiért így elhagytam magam, de jól esett, hogy könnyek formájában megkönnyebbülhetek egy kicsit. És mivel Alice már úgyis valószínűleg mindent tudott az érzéseimről Edward iránt – különben, miért szervezte volna ezt a randinak szánt katasztrófát -,

teljesen lényegtelen volt titkolóznom vagy megjátszanom magam előtte. Lehunytam a szemeim, és csak élveztem, ahogy a keze a hajamat és a hátamat simogatja nyugtatóan. - Nem a te hibád, hogy nem szeret… - feleltem elhaló hangon. – Te mindent megtettél – nevettem fel keserűen. - Honnan veszed, hogy nem szeret? – tolt el magától annyira Alice, hogy az arcomba tudjon nézni. Zavartan emeltem fel a kezem, hogy letöröljem a könnyeimet. - Nem elég az, hogy úgy rohant el, amint kinyílt a kocsiajtó, mintha üldöznék? – remegett meg az alsó ajkam a sírástól, így ráharaptam. Alice eltöprengve nézett megint a fák közé. - De mi történt az autóban? – kérdezte Alice, miközben visszaterelt a kocsihoz, és beültetett az első ülésre úgy, hogy a lábam kint volt a szabadban. - Bénáztam egy csomót… -hajtottam le a fejem. – Csináltam egy kisebb árvizet a kólából – mutattam a pulóverre, és vártam, hogy Alice nevetni kezd, de ehelyett együtt érző pillantást vetett rám. – Aztán majdnem kiborítottam a kukoricát is, aztán… - A vibráló pillantás emlékétől elpirultam. - Aztán? – nógatott Alice a folytatásra. - Én elkábultam tőle… - sütöttem le a szemeimet. Alice leguggolt elém, és gyengéden megérintette a kezemet. Annak ellenére, hogy hideg volt a bőre, az ujjaimat az övé köré fontam. – Utána teljesen bezárkózott – ugrottam át az álmom elmesélését. Nem hittem, hogy az fontos lehet, és kínos lett volna erről beszélnem. – Biztosan nem akar megbántani azzal, hogy elmondja, nem érez irántam semmit, és ezért nem is akart beszélni velem – teltek meg a szemeim megint könnyekkel. - Én nem hinném, hogy ez a helyzet – rázta meg a fejét Alice. Elgondolkodva fürkészte az arcomat. – Nem tudom, mi történhetett, de érzem, hogy Edward kötődik hozzád. Szeret téged. Ez olyan nyilvánvaló. Ahogy az is nyilvánvaló volt, hogy te szereted őt. - Tévedsz… - ráztam meg a fejem. - Én sosem tévedek – ráncolta össze az orrát Alice, aztán sóhajtott egyet. – Ha engem kérdezel, Edward épp úgy gyötrődik, mint te. - Már miért gyötrődne? Azon kívül, hogy órákat kellett eltöltenie velem egy kocsiba zárva, és nem tudott elmenekülni előlem… - próbáltam viccelődni, de a hangom keserű maradt, bármennyire is próbálkoztam. - Képzeld csak bele magad az ő helyébe – kérte Alice. – Több, mint hatvan évig szerette a nagyanyádat, most pedig irántad érez ilyesmit… Igaza volt Alice-nek. Ez bizarr volt… Valakit csak azért szeretni, mert hasonlít az előző szerelmünkre. Összeszorult a szívem attól, hogy Edward csak a hasonlóságok miatt szerethet, ha egyáltalán érez valamit irántam. - Nem akarom, hogy azért legyen velem, mert hasonlítok a nagyira. Én nem vagyok ő –

Esme . hogy attól nekem is halvány mosoly ült ki az arcomra. és csak egy űr maradt volna a helyén.A gondolattól.Nem értem… . – És a helyzet most ugyanaz a szemében.Persze. mintha elárulná azt az első szerelmet – magyarázta Alice.El fog menni… . .Hanem. mert úgy hitte.ráztam meg a fejem. . és igazad van! – a hangom kissé hisztérikusan csengett. . Mindketten csendesen.Nem feltétlenül.De hát.jelentettem ki. Beindította a kocsit. Alice idegesen szusszantott egyet. ha aztán úgyis el kell hagynia… . Mindig is Edward volt a legközelebb hozzám a testvéreim közül. Alice mondott még egy okot a hosszú „Miért lehetetlen az Edward iránt érzett szerelmem?” listámra. Ahogy te is mondtad: Te nem Bella vagy! . hogy semmi sem változott.Ó! – nyögtem ki. most mondtad. hogy Edward elmegy. és körülbelül öt perc múlva már a garázs előtt álltunk. Alice az állam alá nyúlt.Ezen kívül… Edward nagyon szenvedett. hogyha tudna sírni. Úgy érezheti. Küzdj érte! Szüksége van rád! – Alice könyörgő szemekkel nézett rám. hogy szeretett valakit és most mást szeret. beült a vezető ülésre. mintha a szívem kiszakadt volna a helyéből. és… borzalmas látni. ne add fel! . változott.Segítesz nekem? – szorítottam meg az ujjait. Mindenek elé helyezte B… Bella boldogságát – mondta ki a nagymamám nevét Alice. mintha az igazi bátyám lenne. . amiben csak kell! – mosolyodott el Alice olyan ragyogóan. miről? – zavarodtam össze. bármiben. . Mikor beléptünk az ajtón. – Kérlek. mikor elhagyta a nagymamádat. és megemelte a fejem. . – Olyan… Olyan. majd mikor teljesítettem. de neked nem muszáj. egy vámpír mellett. . menjünk gyorsan haza. – Reszketni kezdtem Alice arcának a látványától. A szabad kezemet átfontam a hasam előtt.suttogtam magam elé sokkosan. . hogy halott a tekintete is.Bella beletörődött Edward döntésébe. Biztos voltam benne. most az ő könnyei is potyognának. Miért zavarna össze a saját érzéseivel. hogy szükségem lesz Alice lelki támogatására. .De igen. de… Azért tette.Ó. és egy újabb könnycsepp folyt végig az arcomon. aki jobbat érdemel nála.Honnan vetted ezt a hatalmas butaságot? Én nem erről beszéltem! . Ember vagy. elgondolkozva sétáltunk a ház felé. Megborzongtam. mellette. Nem tudtam még. és az arca megrándult a fájdalomtól. – Csússz át! – kérte. Ez még sosem jutott eszembe… De íme. mert még megint megfázol! – ugrott fel Alice. hogy mit is kéne tennem. és többé nem látom.Arról. nem lehetne boldog. mintha átölelném saját magam. . de abban biztos voltam. .

hogy gyötrődtünk. Az éjszaka nagy részét azzal töltöttük. de… . Alice előttem ült. aztán felsietett az emeletre. hogy százezer százalékig biztos benne.Persze. és bár az ő külseje tökéletes volt. hogy végre megtöri a csendet -. kinyitotta a száját. tottam neki. mintha skatulyából húzták volna elő reggel. de észre sem vett. Nem törődtem vele. de… megoldjuk – intett felém Alice a fejével. aztán becsukta.kezdtem. mint… mint akkor… . . hogy segít majd emberi külsőt öntenem. Esme rám nézett. hogy ilyen mesterséges koffeinlökettel zargassam – tiltakozása szörnyű fejfájásban nyilvánult meg. amiért Edward – és közvetve Esme is – miattam szenved. . és egy nagy bögre kávét kortyolgattam – amitől azt reméltem. HADITERV MÁSNAP DÉLELŐTT vendégeink érkeztek. és végigsimított az arcomon. Lelkiismeret furdalásom volt. és a szemeim alatt lévő fekete karikák sem javítottak az összképen. Alice sóhajtott egyet. – Beszéltem hozzá. mintha mondani akarna valamit – reménykedve néztem rá.tördelte a kezeit idegesen Esme.Csak óvatosan… . és nagy kortyokban gyorsan kiürítettem a bögrét – undorodó fintor ült ki az arcomra. hogy az öcsém mindig megnyugtatott. hogy te nem szoktál aludni. Alice váltig állította. kinyújtotta a kezét. majd bólintott. A kinyúlt alvós pólómban és sortomban ültem az ebédlőasztal mellett. mint egy szénáskazal. akivel beszélni tudok. és az ablak felé fordította a tekintetét. mert semmi értelmes ötlet nem jutott az eszünkbe. Az arca aggodalmas volt. . mint az enyém.sietett elénk. hogy Edward szerelmes belém.Edward… Úgy jött haza. aztán felrohant a lépcsőkön.Alice… . . Nem akartam egyedül maradni éjszakára. 14. semmi gond – bólintott Alice.Tudom.kérte.Szólok Jaspernek. hogy ma veled alszom – suttogta a fülembe. és igaz. de most olyasvalakit akartam magam mellett tudni. Én nem voltam ebben . hogy tanácskoztunk – a maradék részt pedig azzal. mire hirtelen átölelt. és azóta sem jött ki. az arca legalább olyan fásult volt.Igen? . és aki meg tud ölelni. . . . miközben az agyam tiltakozott az ellen. ha kiborulnék megint. Laposakat pislogva lökdöstem az asztalon a bögrét. csak és kizárólag akkor voltam hajlandó meginni. Mindig utáltam a kávé ízét.Jól vagytok? Mi történt? – kérdezte. Aztán csak felment a szobájába. ha úgy éreztem. A hajam kuszább volt.Egy kicsit kiborult. más már nem segíthet.

. Izgatottan vizsgálta Alice arcát. egyikük – a leggyönyörűbb közülük. Mire észbe kaptam. hogy Tanya megölelje őt. Mielőtt jobban megnézhettem volna őket. de ki tudja. ijedten néztem a karjában lévő öcsémre. Az éjszaka folyamán felidéztem az összes hülye szappanoperát. – Szólok Carlisle-nak. ahogy . akik odakint voltak őrségben megint. már nyílt is az ajtó. Miután a vámpírnő továbblépett Carlisle-hoz is. másikuk aranyszőke hajú – szinte vonalzóval vágott egyenes frizurával. odasiklott hozzá. és mosolyogva bólintott. hogy nem tragédia. hogy kivigyem a kiürült bögrémet a konyhába. mint ezernyi csengettyű. Végül szemei üvegessé váltak. Az a pár másodperc. ezt tudtam. de valahogy az azokban felhasznált női praktikák nem tűntek használhatónak. A pillantásom automatikusan Edwardra vetődött – ő jött le legutoljára a lépcsőről.felelte. A tekintete elhomályosult egy pillanatra. rég volt… . . vonásain döbbenet és fájdalom uralkodott. Aztán egy másodpercre felém fordult. karjaiban az öcsémmel. akkor még röhögtem is volna azon a sok idiótaságon. hosszú. Többet nem nézett rám. amíg a vámpírnő Edward nyakában lógott. a harmadiknak pedig fekete tincsei között volt egy olívaszínű is. körmeim a tenyerembe vésődtek. Éppen fel akartam állni. az arcán tisztán látható volt a lelkesedés. Hiszen. Feszülten figyeltem. Elakadó lélegzettel figyeltem. A kezem automatikusan ökölbe szorult.Edward halványan elmosolyodott. és az ajtóra meredtek. de mire végiggondolhattam volna.A barátaink. de Alice előtt kijelentő módban beszéltem Edward irántam való érzéseiről. Ha nem lettem volna teljesen elkeseredve. ahogy szinte belebeg rajta négy nő és egy férfi. Leghátul pedig Esme. egyikük hosszú. Összezavarodva pislogtam magam elé. A gyomrom összeszorult. hogy elsőként köszönthesse a vendégeket. A férfinak szintén fekete haja volt olíva tinccsel – és úgy tűnt a hasonló kinézetű nő párja.egyáltalán biztos. hogyan értethetnénk meg Edwarddal. semmit sem tudok ezekről a vámpírokról… Aranybarna szemeik alapján az utóbbi időben csak állatvért ittak. akikkel Carlisle beszélt… Jönnek… .Edward! Olyan régen nem láttalak… . és hagyta. hogy valami baj fog történni. Mögötte Jasper és Alice egymás kezét fogva. Miután ezen a vitán Alice részéről túljutottunk. mennyire edzettek ebben… Ijedt lépést tettem a lépcső felé. Ahogy Tanya Esme felé lépett. kukoricaszőke. Aztán végre Edward egy határozott mozdulattal eltolta magától. szőke haja közt eperszín tincsekkel -. majd összerezzent. gyorsan körbepillantott.Igen. a fél család az előtérben állt – kivéve Rosalie-t és Emmettet. hogy megtartsák a pasijukat… Az életben egyik sem működne. de ráhagytam a dolgot. megpróbáltunk rájönni. amit a filmeken a nők kitalálnak azért. hogy üdvözölje. . mikor Alice felpattant. Tanya. hogy mit is jelenthet Edward furcsa nézése. és amint meglátta Edwardot. amit az életem során láttam. hogy semmi gond. félve attól. mindjárt jövök! – száguldott fel a lépcsőkön. Rajta kívül még három nő volt a klánban. ha így érez – magamban mindig hozzágondoltam a feltételes módot. de Esme rám pillantott. mint a család feje. Carlisle állt legelöl.A hangja úgy csengett.Mi az? Láttál valamit? – kérdeztem azonnal. . végre el tudtam fordítani a tekintetem róla. egy örökkévalóságnak tűnt a számomra.

Olyan hirtelen termett mellém. és bemutatkoztak. aztán hátra húzódtam az ablakhoz. tudtam. aki elhiszi neked.És ő biztosan a hasonmás… .Sajnálom. ezért kívülállónak véltem magam. . Nem nagyon tudtam odafigyelni a tervezgetésükre. hogy elkapják őt. Valamiért kényelmetlenül éreztem magam.Igen. Valamiért. mert a szemeim újra és újra visszatértek Tanyához. Carlisle azokat a helyeket mutogatta. Mikor Tanya végre ellépett Esmééktől. . Figyeltem Edwardot is. és megragadta Tanya karját. hogy soha sem bántanának. amióta csak az öcsém a világra jött –. . Isabella – mosolygott rám. Irritált az. és barátságosan néztek rám. ami még mindig a felkarját szorította. ahogyan nevezett. és visszahúzta a kezét. pedig már inkább dühös voltam. nem akartalak megijeszteni. mint nálam. és kinyújtottam felé a kezemet. . Carmen és Eleazar pedig a sötét hajúak. mégis az anyai ösztöneim – amik már rég kifejlődtek bennem. Tanya értetlenül nézett rá először. Nem féltem – tudtam. . amíg nem szólt hozzám. őket tartottam a legszimpatikusabbnak – kedves volt az arcuk.Nem ijedtem meg! – jelentettem ki. Mindegyikükkel kezet fogtam. mint mi – szólalt meg mellettem Jasper. hogy mellettem lenne a helye. valahonnan előkerült egy hatalmas térkép. csak üdvözölni szerettelek volna – biggyesztette le a száját Tanya. én pedig idegesen rezzentem össze. Pontosan tudtam azt is. – Én pedig Tanya vagyok. azt súgták. de úgy tűnt. mely helyeken kéne őrséget felállítaniuk. mint rémült. Edward keze azonnal lendült. . A könyöke alig két milliméternyire volt Edward karjától. aztán Jasper kifejtette. hogy szerinte. hogy Esme mellett nagyobb biztonságban van Edward.Nincs semmi gond. hogy észre sem vettem. amitől legszívesebben behúztam volna neki egyet.Bocsánat – Edward udvariasan biccentett egyet. és Edward kezére pillantott. ahol a vámpír átúszhat Port Angelesbe.fordult felém hirtelen Tanya. hogy semmi bajom nem eshet -. csak én voltam az egyetlen emberi lény a szobában – az öcsémet kivéve -. Carlisle mindenkit beinvitált az ebédlőbe. Ők is olyanok.Tanya hozzá hajol.Isabella vagyok! – nyomtam meg a nevemet. hogy kitűnő belátást nyújtott a dekoltázsába. . Esméhez léptem. Irina az aranyszőke. és pont úgy dőlt előre a térkép felé. Cullenékban már megbíztam. Az érintése hideg volt. és átvettem tőle az öcsémet. Tudtam. de azért nem voltam hülye. aztán finoman megfogta a kezemet. aztán kíváncsian néz a testvéremre. majd keserűen elmosolyodott. és a vendégeket még nem ismertem. Amint mindenki elfoglalta a helyét. majd közelebb léptem Tanyához. . fellélegeztem. Nagyon örvendek! – lépett felém. és egy másodpercre megöleli. hogy vámpírok között lenni életveszélyes. Egy furcsa mosoly jelent meg az arcán – amolyan „Szerinted van. hogy nem rémültél halálra?” mosoly –. persze. és próbáltam határozottnak látszani. nem akartak ők is megijeszteni -. és megrázta. A többiek óvatosan közelítettek felém – valószínűleg. amit kiterítettek az asztalra. Kate volt a kukoricaszőke hajzuhataggal rendelkező vámpír.

de jól esett ez az álomkép. és kikaparom a szemeit – persze. a szemei furcsán csillogtak.Elképzeltem. – Mit gondolhatnak most a vendégek? – húztam el a számat. hogy akkor annyi a koponyádnak – kacagott fel.Majdnem a kezemet tettem oda először. miközben végigmutattam magamon. amit pár napja hozott haza Esme egy bevásárlás után. mint egy madárijesztő. mert még mindig nem szakította meg a szempárbajunkat. ahogy átvetem magam az asztalon. hogy úgy gondolja. A fenébe. majd az újabb ütésnél tompán és puhán puffant. a kéz pedig. Felnéztem. ha ezek után nem tart majd ellenfélnek? Ki hinné el. – Miért bántalmazod magad? .túrtam bele a hajamba idegesen. Alice-hez tartozott. a fenébe! Pont Tanya előtt kellett ilyen képet festenem magamról… Dühösen vertem a fejemet újra és újra a szekrényajtó fájához. hogy az a…! Teljesen megfeledkeztem arról. Először azt hittem. és a konyhába mentem. aki a céljai útjába állhatna.Miért nem szóltál. mint Edward? Persze. A hajam tegnap este óta nem látott fésűt.magyaráztam.Edward velem jön – szólt közbe Alice. Edward egy csomószor végigmért téged – csacsogta. . a valóságban esélyem sem lenne rá. aztán rám vigyorgott. bármiféle hatással lehetne egy olyan félistenre.ő észre sem veszi a lehetőséget. mint jelenleg én. . és össze-vissza pusziljam őt. hogy még mindig úgy nézek ki. Hitetlenkedve néztem rá. de aztán rájöttem. és már Edward is nyűgösködni kezdett a karomban. . Dühösen préseltem össze a számat. ami tartotta.Miért pont veled? . így kisurrantam az ajtón. és nincs. hogy egy olyan madárfészek fejű. nem unatkoznánk. Csoda. toprongyos alak. hozzám beszél. és egy pillantást sem pazarol a vámpírnőre.Én vállalom a déli megfigyelőpontot – szólalt meg. . amíg várakozunk… . – Úgy nézek ki. és lezártnak tekintette a témát. Tanya csalódottan pislogott vissza rám.Mármint. A megbeszélés ezek után teljesen érdektelennek tűnt. szabad a pálya neki. A fejem ismét koppant a fán. hogy mit gondolhat most Tanya? – húzta mosolyra a száját Alice. Ó. én pedig nagy kényszert éreztem arra. Tanya elfordította a tekintetét. aztán nekiálltam a vízforralásnak. . .Mert meg kell beszélnem vele valamit – vonta meg a vállát Alice egyszerűen. hangosan felszisszentem. – Edward velem tarthatna… Legalább. hogy Alice nyakába ugorjak. és egy konyharuha volt összehajtogatva a homlokom és a szekrény között. – Nyugi… A kusza külsőd kifejezetten szexi. és ránézett. A pillantásom hirtelen találkozott Tanyáéval. mint akit most húztak elő egy mosógépből centrifuga után… . Ahogy felpillantottam a felső szekrény üveges ajtajára. én meg megborzongtam. Betettem Edwardot az etetőszékbe. Ettől kicsit elégedettnek éreztem magam. Alice értetlenül nézett rám. és nem fordítottam el a tekintetemet. és még mindig az alvós ruhám volt rajtam. hogy öltözzek át gyorsan? Teljesen kiment a fejemből… .

. én meg hirtelen rádöbbentem. miközben kikapcsoltam a hangosan csipogó vízforralót. bármit is érzek iránta… Miért gondolná meg emiatt magát? .Annyira a tegnap este járt egész végig a fejemben reggel… Nem igazán tudtam elterelni a figyelmemet. Nagyot sóhajtottam. Alice felnevetett. bár biztos voltam benne.feszült meg az arcom.Csak egyszer láttam Edwardot rám pillantani. inkább magamra. hogy az érzéseim egy fikarcnyit is változtatnának a nézetein – ráztam meg a fejem. még mielőtt Tanyáék megjöttek – mondtam.Így Edward már tudja.pislogott rám Alice félénken. – Mi az? . – De az én szememet nem lehet átverni! – mutatott középső. mintha megőrült volna… . . hogy nem tudok uralkodni az érzéseimen. Az én hibám. Alice hirtelen nagyon bűnbánó képet vágott. meg a vendégek miatt el is felejtkeztem róla… . – Furcsán nézett rám.Talán… . . hogy csak azért mondja. mégis… . .és mutatóujjával a szemeire vidáman. Hiszen.Annyira sajnálom – nézett rám Alice könyörgően. amit tegnap mondtam neked? – kerekedtek el a szemeim.magyarázkodott Alice. .Dehogy is nem! – vitatkozott. de aztán visszafogtam magam.Felém sem pillantott – közöltem vele.De… Talán. hogy jelezze. közte és Edward között volt valami? – sütöttem le a szememet az öcsém arcára.Nem hiszem.Kérdezhetek valamit? – haraptam be az alsó ajkamat. Úgy nézhettem rá. és etetni kezdtem. mint mindig. Akkor ezért fordította el a fejét. A testvérem csapkodni kezdte az etetőszék lehajtható részét. hogy felvidítson. Ráhagytam a dolgot. mit is akar ezzel mondani. aztán eszembe jutott valami. aztán a testvéremet a kezembe vettem. .kacagott fel. éhes. Nem is igazán rá haragudtam. hogy mit érzel iránta. . – Talán. amiért a bizalmasan rábízott titkaimat az akaratán kívül kiadta. rajtam meg végigszaladt egy pánikhullám. hogy a fejem belevágjam valamibe. Olyan… fájdalmasan… . Biztosan egy idióta libának tart… Újra késztetést éreztem.Nem tehetsz róla – sóhajtottam fel. hogy Edward kiolvassa a fejedből. . – Csak te épp Tanyával voltál elfoglalva… Meg Edward vigyázott. Áttöltöttem a tápszert a cumisüvegbe. . és átgondolhatja újabb szempontok alapján a dolgokat – magyarázta. attól még ember maradok..Te hagytad. még jobb is így… . és siessek már kicsit jobban. Tudtam.Persze.Tanya… Szóval. hogy ne vedd észre… .vonta meg a vállát Alice. hogy szörnyű lelkiismeret furdalása lehet. Kellett nekem belesz… zúgni Edwardba… . ha zavarba jöttem.

hogy elég bátor vagyok-e hozzá… . apai ágon örököltem. hogy az a helyes. együtt… Egy pillanatra megfordult a fejemben. Bár úgy gondoltam. és adtam egy puszit az arcára. hogy nem fejeztem ki szavakkal is a szeretetemet. Csak álltam ott sokkosan.magyaráztam. valószínűleg úgy szedhettek volna fel ájultan a földről. hogy lássam. és Tanya lépett ki rajta. Bár tudtam. hogy beforduljon. és elsuhant mellettem. mégis így utólag zavart. . majd rám kacsintott. . én pedig ösztönösen rámosolyogtam. ha meglátnak. és megigazított pár tincset a vállamon. Mikor észrevett. hogy mit gondol és érez Edward. Reméltem. de egyfelől. Felsóhajtottam. az öcsém még mindig a .Miért? Hiszen. a gondolattól is remegni kezdtek a lábaim. Sosem tudtam igazán beszélni senkinek az érzéseimről – zavarba jöttem. .sóhajtottam fel. . . Edward. Aztán Edward megpaskolta az arcomat kis kezével. elpirultam. hogy ez lenne a legtisztább módja annak. .Én melletted vagyok. hogy végre átöltözzek valami olyasmibe. kéjes mosoly ült ki az arcára.Még átgondolom. miközben próbáltam összerakni magamban a képet. De nem hagyhatod. mit jelent nekem. hogy lenne-e elég bátorságom elé állni… . hogy Edward igyekszik majd a lehető legjobban kerülni téged. . bárhogy is döntesz – mosolygott rám Alice. . mi is a helyzet. amiben nem kell szégyenkeznem magam miatt.a hangom tele volt elkeseredéssel. ezt azt hiszem. – De nem tudom. ha ilyesmit kellett tennem -.Talán… Beszélnem kéne vele… . és kérdőre vonom. hogy a családom tudta.Nem. aztán kilibbent a konyhából.vallottam be. de ha beszélnem kellett volna vele erről. hogy csak nagyon ritkán mondtam ki. de nagyon sokszor megbántam. Lopva megint belepillantottam a szekrény üvegébe – a látványtól bosszús sóhaj hagyta el a számat. akinek egyetlen pillantásától minden férfi elkábul. de mielőtt elértem volna a szobám ajtaját. – Biztos vagyok benne.Köszönöm az élvezetes beszélgetést. Az emeletre mentem.Szeretlek pöttöm. mondtam már? – susogtam neki. Tanya. Bár Tanya nem bánta volna a dolgot… De Edward mindig elutasította – mosolygott rám. hogy nem is rossz ötlet sarokba szorítani – gondolkozott el Alice. Edward szobája. hogy füllent. Szerettem volna tudni. amit eltervezett.Mármint Edwarddal? – vonta fel izgatottan a szemöldökét. hogy berontok Edward szobájába. .Hogy tisztázzuk a dolgokat… . Hogyan is versenghetnék valakivel. Edward! – szólt vissza. .Mi másképp látjuk egymást… És a magad emberi módján te is gyönyörű vagy – nyúlt ki Alice.pislantottam fel Alice-re. kinyílt az orrom előtt Edward szobájának az ajtaja. csak meggyőzi magát arról.. olyan gyönyörű… .Pedig lehet. Ha túl sokat gondolkozik.

hogy olvastál Alice gondolataiban – jelentettem ki. aki azon gondolkozott. Tudni akartam. . nem emlékeztem. Úgy éreztem. és még közelebb léptem hozzá.Hogy mondd ki! – követeltem. Alice azt mondta.Nekem ez nem elég! – léptem beljebb. fehér kanapé szélének. Oldalra hajtott fejjel nézett rám. – És én is tudni akarom. hogy te mit érzel! – néztem fel rá. amíg Edward rám nem nézett. hogy a mérgem elég erőt adjon. és ettől őrjöngeni tudtam volna.Mint mondtam. Nem akartam átgondolni a dolgokat. Újra és újra felidéztem magam előtt Tanya arcát. de közbevágtam. én mégis láttam az idegességet a szemeiben. hogy nem szeret. aztán felkaptam Edwardot. Kopogtatás nélkül téptem fel Edward ajtaját.kezdte. . de látta rajtam. . hogy mi történt köztük! Tudni akartam. mintha hasba rúgtak volna. másfelől mi jogon kérnék én bármit is számon Edwardon… A fogamat csikorgatva mentem a szobámba. és felhúztam. és a cipőmet vizsgálgattam. de akkor tényleg tiszta idiótának nézett volna. Egy bátrabb Isabella.Beszélnünk kell! – a hangom magabiztos volt egészen addig. és próbáltam nem elkábulni. dühösen lerángattam magamról a ruháimat. mint egy maszk. hogy akkor csak meghátrálnék. hogy hozzá tartok.Mit? – a hangja fojtott volt. Ez azt jelenti. még viccesnek is találtam volna a jelenetet – a bárány szorítja sarokba az oroszlánt. Most már késő… . hogy lenne miről… . Abban a pillanatban. Magam előtt láttam Tanya önelégült arcát. . .Vigyáznál rá egy kicsit? – adtam a kezébe az öcsémet. A saját szájából akartam hallani szó szerint. Az arca olyan volt. hogy most nem akarok beszélni. hogy ez nem igaz. és elszalad. mintha bármivel is árthatnék neki.Mit akarsz? – morogta a fogai közt Edward. mert tudtam. – Tudom.Nem hiszem. mit mondok majd? Vagy mit csinálok? Legszívesebben kihátráltam volna. Valószínűleg az utolsó pillanatban rájöhetett a lépteim zajából. mert már az ajtóban állt. Mit képzeltem. Felnéztem Edwardra – egyenesen a szemébe -. .karomban volt. hogy honnan volt bátorságom idáig eljönni. aztán megfogtam az első ruhát. aki képes volt elnyomni magában azt az Isabellát. hogy nincsenek érzései felém? Nem. és Esme szobája felé rohantam. hogy mit érzek… harapdáltam a számat. hogy fogja magát. Az arca értetlen volt. ami a kezembe akadt. . az arcán keserű mosoly ült. Mintha valaki más beszélt volna helyettem. mikor ajtót nyitott. Vádlija nekiütközött a szoba bal felén álló. hogy Edward mit érez irántam! Begomboltam a farmerem gombját. hogy tudod. ő pedig automatikusan hátrált.Tudom. Ha nem lettem volna felfokozott érzelmi állapotban. valami láthatatlan mágnes vonzott felé. . ahogy rám emelte borostyánszín szemeit. Letettem a testvéremet az ágyra. nincs miről beszélnünk – jelentette ki. Még közelebb léptem hozzá – nem a saját akaratomból. . így kérdések nélkül hagyott elmenni.

Ha már idáig eljutottam. – Azt érzem. ha nem vagy a közelemben! – Elakadt a lélegzetem. . A lélegzetem elakadt. Edward megragadta a karomat.suttogtam elhaló hangon. hogy szeretlek… . – Hogy szerethetnél valakit. ha velem vagytok… . . Összerezzentem. és átvonszolt a szobán. szinte összepréselt ajkakkal beszélt. én pedig éreztem. . miközben próbáltam a célomra fókuszálni. Mikor mégis oldalra néztem. és mások sem mernek. de teljesen felesleges volt. hogy elájulok. ha a közelemben vagy! – kiabálta az arcomtól alig pár centire.próbált meg Edward megkerülni engem. Ahogy a családom is. míg végül ő az ablaknak feszült. hogy meg kell védenem téged mindentől… – a hangja lehalkult. ahogy a forróság végigsöpör minden porcikámon. Ez idegesített! Egészen a hátsó üvegablakig hátráltunk. hogy nem érzel irántam semmit! – akaratoskodtam.motyogtam.. – Féltem. tudnom kell! . . a szívem még sosem vert ilyen gyorsan. Két keze a fejem mellett nyugodott elzárva előlem az utat. akikkel időről időre találkozunk. .Azt akarod? – a hirtelen hangszínváltozástól összerezzentem. de valamiért. Próbáltam ellenkezni. CSAPDA . egy mozdulattal arrébb helyez fél kézzel.csattant fel Edward. annál távolabb húzódott tőlem. 15.Nem csak erről van szó! .Hogy nem érzel irántam semmit. aki egy simogatással megölhet? – a hangja megint dühvel teli volt. – Mondd ki! Gyerünk! Mondd ki. – Azt érzem. Csak azért is! .A vámpíroknak végtelen idejük van – néztem rá mérgesen.Igen… . hogy megőrülök. én meg alig pár centire voltam tőle. Edward dühösen megragadott. – De ez nem változtat semmin! – szorultak a fejem mellett ökölbe a kezei. mint egy kisgyerek.suttogta. Megborzongtam. – Mert tudod. mit érzek még? – Megráztam a fejem.De nekem igen – felelte. mintha nehezére esne kimondani a szavakat. de túl ködösnek éreztem jelenleg.próbáltam előkotorni valami érvet az elmémből. és nem Edward gyönyörű arcára.Erről! – csapott az üveg mellett a falba. Persze.Nekem erre nincs időm… . és ösztönösen lehunytam a szemeimet. hogy mondjam el. . és mélyet lélegzett. egy hatalmas lyuk tátongott a falban. és az ablaknak perdített. de nem hagyhattam most futni Edwardot. ha akart volna. Minél közelebb mentem hozzá. És a többi vámpír. . hogy megőrülök.Azt érzem. Az ajtó hatalmasat dörrenve csapódott be előttem. . de nem hagytam. mikor már a folyosón voltam. A szemeim rémülten vésődtek a tekintetébe. mire a nyakamhoz hajolt.Hanem miről? .Nekem nem számít… . mit érzek? – az elfojtott dühtől feketén szikráztak a szemei. mintha nem szeretett volna hozzám érni. – És azt is. – A véred illatát… Állandóan.De ti nem bántotok. – Azt akarod.

Becsukta hármunk mögött az ajtót. Edward szeret. és Jasper szobája felé kezdett vonszolni. és felnéztem rájuk.Mi? – Alice összehúzta a szemöldökét. hogy eddig meredten bámultam magam elé. a jövője része leszel. amiben te nem vagy benne. Nem látom a veled kapcsolatos dolgokat.Nem – jelentette ki Alice magabiztosan.Isabella… . és az érzésszilánkok. leültetett az ágyra. Megkönnyebbülten fújták ki a levegőt.Nem látom Edward jövőjét tisztán – mondta Alice. Valószínűleg. hogy nem. Alice elkerekedett szemekkel követte a pillantásomat.Mi történt? – ismételte meg a kérdését Alice. hogy egyedül akar elmenni.ráztam meg a fejem. Megmozdultam. hogy ne bőgjem el magam.Gyere… . Hamar elengedett. aztán rám mosolygott.ragadta meg a kezem izgatottan. így ha Edward veled marad. Egyszerűen csak elbizonytalanodott… Elbizonytalanítottad – nézett határozottan a szemeimbe. – Nagy bátorság kellett ahhoz. hogy jobb lett volna. elém térdelt. De most a kép zavaros… Mert talán. jól vagy? – Alice rémült arccal érintette meg a karomat. hogy úgyis elmegy egyszer. mintha kilométereket futottam volna. hogy miattam változott meg a jövője. ahogy a pánikhullám végigsöpör rajtam. . aztán egy pillanatra elhomályosult az írisze.Teljesen felesleges volt… . nem látom az ő jövőjét sem – Alice elfintorodott. . és itt fog hagyni egyedül. miközben a szemben lévő ajtóra meredtem. Mit jelent ez? Hogy Edward veszélyben van? Hirtelen eszembe jutott a Jasperrel való beszélgetésünk.hallottam a nevemet Jasper szájából. .SOKKOS ÁLLAPOTBAN ÁLLTAM Edward ajtaja előtt vagy öt percig – az érzések kavarogtak bennem. Megrebbent a szempillám. biztos. Kétségbeesett voltam. – Annyira büszke vagyok rád! – ölelt át engem. – Jasper… . és felráztak a döbbent mozdulatlanságból. Rájöttem. mint egy mozdulatlan oszlop. ami hirtelen eszembe jutott. . miért dicsért meg. ennyi különböző érzés túl sok egyszerre egy embernek.kezdtem zaklatottan sorolni. hogy tényleg elmegy a Volturihoz? Képes lenne rá még mindig? Éreztem.Ez még nem jelenti azt. lassan összeálltak sima üveggé. csak azért ennyi ideig.motyogtam. Most viszont zavaros a kép… . Lehet. Megzavarodva ültem a karjaiban. . ahogy hozzám ért. . Úgy éreztem. aztán az arcomra nézve azonnal rájött. és erősen kellett koncentrálnom. . én pedig rémülten néztem rá. mert aztán megjelent Alice Jasperrel az oldalán. hogy el akar menni. Lehet. – Gondolj csak bele… Ha olyan jövőt választott volna. . dühös és boldog.Mi történt. .magyarázta. – Nem! Nem. ha nem szedem ki belőle erőszakkal ezt a vallomást. aztán éreztem az érintését az arcomon. hogy eléállj… . hogy fogalmam sincs. hogy mit tervez. és hogy mi úgyis vele megyünk. – Ez azért egy kicsit ijesztő… . vagy felkeresi a Volturit és… . A szívem még mindig úgy vert. amik belül kavarogtak és felsebeztek.Beszéltem vele… . de ez mit sem számít… Lehet. akkor látnám. mert most még rosszabb tudni.Meg fog halni? – kapaszkodtam Alice vállába görcsösen. – Eddig tisztán láttam.

Annyira… bosszantó az a nő! – szorultak ökölbe a kezeim.Igyekszem… . mire Alice elnevette magát. hogy elaludjak.De ha úgy alakul… . mikor eldöntesz valamit – szusszantott egyet morcosan.. Ha nem lettem volna még mindig teljesen összezavarodva.Láttam… . hogy egyek pár falatot. már csak a barátoktól kapott e-mailek miatt is. hátha még jobban ki tudom zökkenteni az ostoba terveiből – mosolygott rám. Azt hittem.húztam el a számat.Aludj egy kicsit… . hogy rád mindig számíthatok… .Szóval.kezdtem. aztán egy pohár narancslével a kezemben elindultam a nappali felé. azt mondod. – De honnan jött ez a hirtelen bátorság? Azt mondtad. akik a kanapén ücsörögtek. . Még mindig fáradt voltam a kialvatlanságtól. amit tettél – bólintott mosolyogva.csillant cinkos fény Alice szemében. és a mai reggel is elég energiaigényesen indult. Az egyetlen közös pont Edward volt bennük. hogy majd a temérdek kavargó gondolat nem hagyja. de olyan volt. aztán felpattant a földről. Az álmaim is éppolyan kuszák voltak. – Az őrség alatt beszélek majd Edwarddal. Szédelegve botorkáltam le a konyhába.vallottam be pirulva. és csak akkor néztek fel az elmélyült beszélgetésből. Csak álltam mozdulatlanul. hogy használjam egy kicsit a számítógépet.Miért? . . hogy nem látom. majd egyedül hagytak a szobában. mikor én beléptem. aki odaintett nekem. . . hogy… . mire felébredtem – de a jó pár óra alvás ellenére még mindig úgy éreztem magam. . hogy mióta nem ültem gép előtt. és visszafordult a párjához. Alice! Tudtam. mintha lebénultam volna.…szívesen megütöm helyetted. Megpróbáltam kinyújtani felé a kezem. Eleazar végigmért. akkor nevettem volna az arckifejezésén – így csak egy halvány mosolyra futotta. hogy átgondolod… Olyan bosszantó.Kösz. de befejezte helyettem a mondatot. . és megnéztem azokat az oldalakat.vettem egy mély levegőt. Rámosolyogtam Eleazarra és Carmenre. hogy megérintsem őt. . aztán megrázta a fejét. – Láttam Tanyát kijönni Edward szobájából. Már nem is tudom.vigyorgott rám. amikre régebben szinte naponta . – Álmodj szépeket! – Megragadta Jasper kezét. de eddig fel sem tűnt a hiánya – pedig otthon napi használatban volt.dőltem végig az ágyon.Csak nehogy elfelejtsd. és akármilyen erősen is próbálkoztam. .Hogy nem volt értelmetlen. mint a gondolataim. mint akiből kiszívták az összes energiát. . Képeket láttam felvillanni majd eltűnni.Dühös lettem… . de tévedtem.simított végig az arcomon Alice – az érintése kellemesen hűvös volt. egyszerűen a testem nem akart együtt működni az agyammal. Késő délután volt. hogy kemény is… A kezed bánná… . Bekapcsoltam a gépet. hogy lenyugtassam a hirtelen újra feltámadt mérgemet.

akit valaha láttam. Én magamról mindig a teljes igazságot mondtam. hogy az a feltétlen. azok után. Összerezzentem. Ha vadászni akar. Nem írtam üzenetet senkinek.Ne haragudj… . Emmett . nagyon vigyázzanak! – Elmosolyodott.Igyekszem… . és bár tudtam.szólalt meg. aki épp Eleazarral és Emmettel sugdolózott izgatottan. Bólintottam. hogy ez úgysem fog menni. és naivan feltételeztem. és megnyitottam a zenelejátszó programot. Fél óra múlva Cullenék és a Denali klán az ajtó előtt gyülekeztek. de volt. és szembetaláltam magam Carlisle bocsánatkérő pillantásával. Azelőtt sosem kételkedtem abban. és most rajta volt a bólintás sora. Azáltal. Abban sem voltam biztos. furcsa módon az igazat mondta nekem. Reméltem. . amik egy kicsit feldobták a kedvemet. . Némelyiküket személyesen is ismertem. hogy ez fordítva is így van. . Legszívesebben őt is megöleltem volna – vagy legalább megérintettem volna -.Óvatos leszek! – a hangja komoly volt. de nem akartam túlságosan felzaklatni. amennyit látatlanban elmondott magáról. Megöleltem Alice-t. hiszen. csak figyeltem. ezek csak zenék… Alice mappájában egy csomó vidám dalt találtam. kérlek! – motyogtam a földet bámulva. úgysem hiszek neki… A sors iróniája. akiről csak annyit tudtam. – Kérem. .feljártam. . mikor Edwardnak mindennél jobban kell koncentrálnia. hogy a reggeli beszélgetés jó ötlet volt-e pont most. . egy csomó van a torkomban. aki annyira hihetetlen dolgokkal állt elő. és mégis becsapott. aztán minden bátorságomat összeszedve Edwardhoz léptem.sóhajtottam.kaptam el a karját. mikor egy hideg kéz ért a vállamhoz. mikor már a zene nem bömbölt a fülembe. hogy igaza van. Ijedten kaptam le a fejemről a fülhallgatót. bár tudtam. Jasper a legjobb harcos. – Nem sokára elindulunk. hogy az Internet túloldalán ülők igazat mondanak nekem. Csak gondoltam szólok… Rosalie és Emmett itt maradnak veled a házban. Nem lesz semmi baj! – próbált megnyugtatni. elkapjuk – ígérte. hogy nem zavarja őket. hogy tudta. Dominic volt az első. ő egyedül. hogy lehetetlen volt hinni neki.Carlisle… . de nem éreztem benne feszültséget. most elgondolkodva figyeltem az ismerős-ismeretlen emberek beszélgetését. Jaspert és Esmét. és rájöttem. mert úgy éreztem. De ezt is csak viccként fogtam fel.Mi tízen vagyunk. – Próbálj meg nem aggódni… paskolta meg óvatosan a vállamat. azt csatlakoztattam a hangfalhoz. ahogy az ismerős nicknevek beszélgetnek egymással. Viszont. majd nézelődni kezdtem a Cullenék által lementett zeneszámok között. mi pedig egész éjszaka figyeljük a partot. mégsem éreztem magam jobban. ami az utóbbi hónapokban történt velem. A számítógép mellett találtam egy fülhallgatót. Lehunytam a szemeimet. gyermeki bizalom örökre elszállt. és ujjaimmal az asztalon ütöttem a ritmust. Dominic – a vámpír ezen a néven beszélgetett velem a neten -. és Alice meg Edward képessége is segít minket. és hallhattam őt. mikor elindult. Bosszúsan csuktam be az utolsó oldalt.Vigyázz magadra.

Én és Emmett elintézzük őket! .vigyorogva hátba vágta. . Elpirulva húzódtam hátrébb. hogy legalább az ő közelsége megnyugtasson. és valahányszor elrántottam előle. Edward mellette vékonyabbnak látszott.Úgy értettem. Esme.Több kocsi tart erre felé.Ó.ült ki az arcára a csalódottság. – És ne menj az ablakhoz! Az istenért! – csattant fel. hogy elküldjük őket. szerencsére. Nem értettem. Alig pár perccel azután. Már este hét óra is elmúlt. Próbáltam elhinni. idegesítő csend maradt. Átvettem Rosalie-tól Edwardot. aztán visszafordult Eleazarhoz. és az ablak felé indultam. ahogy legalább két autó fékez le a ház előtt. és elterelni a saját figyelmemet. a kezeivel és a lábaival is kalimpálni kezdett. és gyorsabb. ott a képessége is. – Na mindegy. Idegesen mászkáltam fel-alá Edwardot a karjaimban ringatva. hogy az ő izmai is kőkemények.Edwardnak meg sem kottyan majd az a vámpír! Fél fogára sem lesz elég… Kár. Edward megpróbálta elkapni nyusziuraság hosszú füleit. fürdetésen és pelenkacserén is.Elintézitek? – Rosalie rosszallóan felszisszent. hogy én kimaradok a mókából… . nem tudtam volna elképzelni. Reméltem. – Maradj itt. Biccentettem. mint bárki. . Hamarosan megérkeznek – közölte feszült arccal. és megráztam a fejemet. De ezután csak a teljes. milyen jó lenne. Ahogy az ajtó bezáródott mögöttük. Alice. Egy plüssnyuszit táncoltatva próbáltam meg nevetésre késztetni az öcsémet. hogy semmi gond nincs odalent – hangokat. .motyogtam magam elé. és megkapaszkodtam a korlátjában. de valamiért olyan rossz előérzetem volt. . de tudtam. hogy Rosalie bejött hozzám figyelmeztetni. közben pedig arra gondoltam. Carlisle… a tekintetük halott. mintha valami vákuum kiszívta volna a levegő nagy részét a házból. majd legközelebb! – tért vissza a mosoly az arcára. Edward vetett rám egy utolsó pillantást. . Reszkető lábakkal visszasétáltam a lépcső mellé. Emmett hogy veheti ezt az egészet ilyen lazán.Mi történt? – Egy másodperc alatt végigfutott az agyamon egy kisfilm: Edward. Tényleg ilyen könnyű lenne elkapni azt a szörnyeteget? Tényleg nem lehet semmi gond? Alice és Esme olyan törékenynek látszottak. mikor Rosalie berontott a szobába. hogy nem eshet semmi bajuk. értem… . amikből bajra következtethettem volna. ha én is vámpírhallással rendelkezhetnék. hogy bármi baja eshet. . és felmentem a szobámba. hallottam. legyetek csendben. nem hallottam. És még a Denali klán is mellettük van. . és túl voltunk az etetésen. Jasper. aki jelenleg a házban tartózkodik – ezen kívül.Csak legyetek csendben! – parancsolta.Legközelebb… . de Jaspert elnézve.

és pár pillanat múlva összeesek. ne bántsa… . amit mondok. A fülemet rátapasztottam a fára. – Kár lenne érte… . Túl egyszerű volt átverni őket. . . A vámpírbarátaid ellesznek egy ideig a rendőrséggel odalent. hogy összecsuklanának a lábaim. A lágy szellőtől. ami végigcsiklandozta a tarkómat. – De most nincs időnk erre. hogy a lábaim nem bírják tovább megtartani a súlyomat. hogy ez most a valóság.Hogyan? – kérdeztem. a város fényeit. aztán letettem az ágyra. – Itt van ennyi vámpír veled..A rendőrség az. Biztos voltam benne. Szorosan lehunytam a szemeimet. ha szépen csendben maradsz. szóval. mintha a tagjaim ólomból lettek volna. nehogy nyugtalanná váljon.szélesedett ki a mosolya. ami ki akart törni a mellkasomból. ahogy kicsúszik alólam a talaj. Próbáltam felébredni. hátha hallok valamit. mint gondoltam… . te pedig szépen idesétálsz hozzám. mintha épp az időjárásról beszélne. Mikor közvetlenül a vámpír elé értem. és azt teszed. Talán. hogy végezzek vele – közölte úgy. megéreztem a hideg érintést a vállamon. ez könnyebb volt.Kérem… . a párnák közé. A rettenet a szemeimben valószínűleg. Tudod. – Kérem. de nem értem földet. szinte kedves és mégis hideg. Ha bármivel próbálkoznál. Rosalie-ék valahogy rájönnek a veszélyre.Kérem… . Udvarias volt. mégsem tudnak megvédeni. mert a vámpír kéjesen elmosolyodott. de csak egy halk. .Helyes. mély kacagást kaptam válaszul. Undorodva rándultam meg.Igazán gyönyörű kisbaba – nézett Edwardra. hogy legyen elég erőm visszafojtani a sikítást. hogy anélkül induljak meg felé. tisztán olvasható volt.Nem lesz semmi baj… .Betartom az ígéretemet. Éreztem. . én pedig mindent megtettem azért. ha elég ideig szóval tartom. – A hátam mögötti hangtól megfagytam. Láttam a ház előtt álló rendőrautókat. Mire észbe kaptam. Megöllek és újrateremtelek – suttogta egészen közel hajolva a fülemhez. . Jó kislány vagy. Ez nem lehet… Ez nem történhet meg… Olyan lassan fordultam meg. Dominic – karjaiban velem – átlendült az ablakpárkányon. egy másik pedig a térdhajlatomba csúszott. Leteszem az öcsédet az ágyra. elég gyors vagyok ahhoz. ahogy végigfutottunk a sötét erdő fái mentén – és arra . Szemei vörösen csillogtak. Megpróbáltam ellökni magamtól őket. libabőrös lettem.Rendben. amit velem szemben használt. Óvatosan az ágyra helyezte Edwardot. Egy kéz fonódott a derekamra. de valahol mélyen tudtam. .susogtam Edwardnak. és az ajtóhoz osontam. és segítenek… . Karjaiban ott volt a testvérem – mintha a rémálmaim váltak volna valóra.Minden csak rajtad múlik – pillantott fel rám.a hangom mintha nem is az enyém lett volna. akkor az öcsédnek nem lesz semmi baja. – Csak csendben kell maradnod. nekem pedig kibuggyantak az első könnycseppek a szememből. Rendben? – Megborzongtam attól a hangtól. de nem törődött vele. dallamos.Okos – vigyorodott el elégedetten.

aztán negyedszerre a földre hajította a blúzomat – ami már cafatokban lógott az ujjai között. hogy bármiben is reménykedhessek. A vámpírnak kellett megtartania. legalább ő túléli. már rég árkon-bokron túl leszünk. Aztán pár perc múlva ismét megálltunk. ahogy hirtelen a lábam földet ért. El fog jönni értem.Nyugalom… Csak hagyunk egy kis hamis nyomot a barátaidnak – magyarázta.Miért? – kérdeztem. Még háromszor ismételtük meg ezt a folyamatot. és megment. én pedig megremegtem. amire utoljára emlékezni szeretnék.A gondolattól szédülni kezdtem. – Dominic pillantása túl elégedett volt ahhoz. Az legalább megnyugtatott. . Edward gyönyörű arcának a képébe kapaszkodtam. hogy ez a hamis nyom. Minden rendben lesz. mintha lángok nyaldosták volna.Ne! Várjon! – nyögtem fel. Reszketve karoltam át magam. hogy a könnyektől nedves-e az arcom. Esménél és Rosalie-nál jobb pótanyát nem is kívánhatnék neki. Próbáltam a fejem kint tartani. hogy megálltunk. Ha én nem is. de nem is igazán érdekelt. . Körbenéztem – még mindig az erdő közepén álltunk. Cullenék felnevelik majd. ahogy a lábaim belemerültek a habokba.Vedd le a felsődet! – parancsolta. tényleg nem bírom tovább. vagy a záporozó esőcseppektől. hogy ne essek össze hirtelen. miután ledobott a fűbe. amíg elértük a folyót. hogy milyen messze Cullenék házától. Mikor nyakig belemerültünk. megint gyorsított a tempóján. Nyüszítő hang hagyta el a torkomat. . de a karomat továbbra sem engedte el. és újabb ruhadörzsölés következett. A fogaim vacogtak. . Gyorsan lerángattam magamról a blúzomat. Ismét a karjaiba kapott. nem ez az. hogy az öcsém távol van a veszélytől. Hirtelen az arcomba csapódó szél elcsitult. Fájt a lélegzés. Mikor már úgy éreztem. aztán újra felkapott a karjaiba. az öcsém arcát. és rájöttem. – Gyerünk. végre elindultunk a part felé. ahogy a hideg szél végigborzongatta a hátamat. és elindult merőlegesen arra. Úgy éreztem. azt nem tudtam volna megmondani. Két percbe sem telt. és a kezébe nyomtam. Mire rájönnek. Párhuzamosan haladtunk a parttal. és erre az egészre úgy gondolok majd. mikor megállás nélkül belegázolt a jéghideg vízbe. A hangom reszketésére egy kéjes vigyor volt a válasz. hogy segítsek… . mint egy lidérces álomra. mint egy kisebb motorcsónak. Hozzádörzsölte az egyik fa törzséhez. Úgy éreztem. de egyáltalán nem törődött vele. . és a porcikáimat. mikor újra futni kezdett velem – a keze hidege sem sokat segített a dolgon. Már nem tudtam. A fogaim hihetetlen gyorsasággal koccantak egymáshoz – csoda volt. Lehunytam a szemeimet. Úgy szeltük a habokat. és végül. halálra fagyok. Kinyitottam a szemem. Felidéztem a szüleim arcát. vetkőzz! Ne akard. bár egy örökkévalóságnak tűnt. hogy nem tört ki egyik sem. és a lelkem is halálra fagy.Most pedig irányt váltunk. de így is nyeltem egy csomót a vízből. amerre eddig tartottunk. hogy az elmém ne essen darabokra a félelemtől. nem bírom elviselni ezt a fagyos érzést.gondoltam. Vele nem eshet semmi rossz. . Egy mozdulattal felhajított a hátára.

és keményen belemarkolt a mellembe. . – De tudod. ha ellenkezem vele. de a hangom. Ennek ellenére… . hogy ne tudjon ellenállni a verőerem lüktetésének.Még sosem vártam ilyen sokat senkire… Először felbosszantott. Sikítani akartam. amire kéjes nyögés volt a válasz. öljön meg. amitől pánikszerűen a tüdőmben akadt a levegő. Fel akartam ülni. és nem hagyta. Automatikusan védekezni próbáltam. és a hátamra gördített. . amit csak parancsoltam. elveszti a fejét. Bosszús szusszantást hallottam. hogy be kell törjelek. . hogy nem hozzám valók. hogy semmi esélyem nincs. hogy nem teszek benned túl nagy kárt… Sajnálnám. de a kéz visszanyomott.…már épp itt az ideje. valószínűleg elég sok időnk van még… . és még azelőtt megöl. Közelebb hajolt. – Szórakoztató vagy – nevetett fel. és összeszorítottam a lábaimat. amíg lerázzák a rendőrséget. – A barátaid nagy része még mindig a tengerparton vár rám – nevetett fel gúnyosan. Megpróbáltam elfordítani a fejemet. egyszerűen ez nem történhet meg velem. a lényeg az volt. . de csak elkeseredett nyöszörgés hagyta el a torkomat. Istenhez rimánkodtam. A fájdalomtól megfeszültem a szorításban – éreztem. ha nem tudnálak átváltoztatni… – Mielőtt észbe kaphattam volna. és nyelvével végigkövette a nedves útvonalat. de ezt ne… Csak ezt ne… Keze az államról a mellkasomra csúszott. mintha villámcsapás vagy áramütés ért volna. Mindent elsőre megtettek. Megpróbáltam ellökni magamtól a kezét. A bőröm annyira hideg volt. Nem érdekelt. de megragadta az állkapcsomat. Az arcom megfeszült. amit akarok. de csak később fogtam fel. Úgy érzetem. de senki nem ragadott meg. a szája fájdalmasan az enyémnek nyomódott. Remélem. igazából tetszik. és a karjaimat a fejem fölé szorította. A vámpír felemelte a fejét a vállamról. – Ahogy beszélt. Ahogy az ajkai a nyakamra kúsztak. Halk. hogy valami megpattan a csuklómban. hogy megkapjam. holott tudtam. . hogy a farmerem cipzárja adta ki. de csak nevetett. Azt akartam.Nem – nyögtem ki.tekintete végigkövette a mutatóujja mozgását. ha most meg kell mozdulnom. fémes hangot hallottam.Gyerünk… Kelj fel! – hallottam meg magam fölött a hangot. és izgatottan figyelte.suttogtam. Mikor az agyam felfogta az oldalamon végigsikló ujjakat. ahogy a szememből induló könnycseppek végiggördülnek az arcomon.Kérem… . Halk zokogás tört fel a torkomból. De te… . és kapott fel a vállára. Talán. aztán pedig a rossz nyomot fogják követni.. – Évszázadok óta nem szórakoztam ilyen jót. mintha a testemmel együtt megfagyott volna. hogy mozdulatlanul fekhettem. hogy miért nem indulunk tovább. hogy segítséget találtál – nézett a szemeimbe. de a kín tompa volt a hideg miatt. az ujjai végigkúsztak a derekamon. A vörös szemek alig pár centire voltak az arcomtól. Keze elengedte a mellemet. Túl gyorsan rájöttem. . – És a másik kettőnek is valószínűleg jó fél órájába kerül majd. darabokra esem. A többiek annyira unalmasak voltak.Tudod. hogy először meg sem éreztem az érintést.Dominic arcára olyan mosoly ült ki. mielőtt… Nem.Mutatóujja végigsimított a számon. hogy inkább harapjon meg. úgy rándultam össze.

Aztán közeledni kezdtek felém. a fejem mintha ólomsúlyból lett volna. aztán a hangszíne megváltozott. Dominic már eltűnt mellőlem.Edward…16. míg bele nem ütköztem egy kisebb fába a hátam mögött.hívtam őt. mintha valaki máshoz beszélne. én is odamegyek! – csattant fel Edward. Öten voltak.Tudod. és vagy ezer közül is felismertem volna. hogy úgyis azt teszek veled. Éreztem. amit csak akarok… . Hangos beszélgetésre tértem magamhoz – túl hangosra. hogy a morgást kiadja. és tehetetlenül vártam. Az egész testem lüktetett a fájdalomtól. A fejemhez emeltem a kezemet. CSALÁD MINDEN ELSÖTÉTÜLT ELŐTTEM. Kettő viszont maradt. és mire észbe kaptam. a lélegzet a tüdőmbe szorult.Engedjétek oda hozzá! – A hang dühös volt. Ahogy felpillantottam.Nyugodj meg… Ha nekik esünk. – Tökéletes kis játékszer vagy… . – Jó.. Olyan hirtelen pattant fel rólam. A fájdalomtól szédülni kezdtem. A megkönnyebbüléstől felerősödött a zokogásom. bolhazsákok! – A hangjából színtiszta düh áradt.. és nyüszítő hang tört fel a torkomból.lihegte. Dominic! Hirtelen összerándultam. Rémülten kúsztam arrébb. . hogy nem esett-e baja.. de ahogy a kezemre támaszkodtam. Edward.. és sikoltva ültem fel. ahogy morogva néztek a társaik után. Hátradőltem. de három azonnal elvágtatott mellettem. egyenesen a vámpír után. A morgások erősebbé váltak. hogy cafatokra tépjenek. éles fogaik veszélyesen tűntek elő a szájukból. Edward. rendben… Csak ő… De ezt még megbánjátok. ami kitisztította a fejemet egy kicsit. Aztán a sötétség magába szippantott. attól nem lesz jobb neki – Carlisle hangja nyugtató volt. Sosem láttam még ilyen hatalmas farkasokat. keze pedig szétfeszítette a combjaimat. . . .Nem. Fehér. . de nem értettem.. A morgás volt az. ahogy egy hideg kéz megérinti az arcomat. hogy először fel sem fogtam. én pedig zokogva szólongattam azt. . Miért nincs mellettem még? . Egyszerűen ott hagyott a földön. – Kérlek… csak megnézem. Hallottam a morgását. Újra rányomta a száját az ajkaimra. Aztán idegen morgások vegyültek a szél morajába.nevetett fel a vámpír. aki reméltem. mintha kést döftek volna a csuklómba. Megpróbáltam felülni. hogy mi történhetett. és bevetették magukat a fák közé.Meg kell vizsgálnia egy orvosnak! Eresszetek már el! – morgás szakadt fel a torkából.

de kezét megadóan feltartotta az alig pár méterre álló farkasok felé. Féltem..Carlisle hozzám beszélt.A quileute-ek földjén vagyunk – felelte Carlisle kissé idegesen. . .hallottam Carlisle hangját. . ráugrok és megharapom. mire halk morgás volt a válasz. én pedig azt akartam felelni. de be kéne fáslizni… .Semmi baj… . Csak a riadalomtól kitágult szemekkel bámultam rá. Nyugtató. – Muszáj ellátnom. hogy felmérjem a helyzetet. Megkaptam az engedélyt rá. hogy visszafogják. egészen addig. hogy Emmett és Jasper megfeszülnek. de a szemei undorodva mérték végig Carlisle-t. A hónom alá akart nyúlni. – Közelebb megyek. A háta mögött Edwardot Emmett és Jasper szó szerint lefogták – nem igazán értettem. Quileutek. . hogy ez mit jelent. megint megrándultam. csak meg akarlak vizsgálni… . Próbáltam végiggondolni. amíg meg nem láttam a rájuk morgó másik három hatalmas farkast.próbálta Carlisle magára vonni a figyelmemet. hogy felemeljen. Ígérem. mire a farkas.Nem tört el. és láttam.láttam. Carlisle előttem térdelt. farkasok. majd a legnagyobb farkas felé fordult.Isabella… . mintha nemet mondott volna. . de ő csak suttogott hozzám. hogy miért. Ahogy hozzámért. . de kezdtem visszatérni a valóságba. – Ők a barátaim. határvonal… Határvonal! . A morgás hangosodott. – A farkas megrázta a fejét. kedves dolgokat… Elálmosodtam tőlük. de a fejem még mindig kóválygott. – Fáj valamid? – kérdezte. Aztán a farkas hátralépett egyet. akik vicsorogva figyelték minden mozdulatát. És teljesen ki is van hűlve.felelte Carlisle. de a szám nem akart engedelmeskedni. hogy nem esik bántódása. . itt nem megy. hogy magunkkal vigyük – Edward szemei feketén villámlottak a farkasok felé. Carlisle kérdőn nézett hátra Edwardra. Aztán a kezembe nyilalló fájdalom magamhoz térített.Nem ti döntitek el! Ő hozzánk tartozik! – csattant fel Edward. Mit jelent ez? Kirobbantottam egy háborút a farkasok és a vámpírok között? Hirtelen a szemeim előtt lejátszódott egy jelenet: a hatalmas farkasok nekiugranak Edward torkának. hogy nem bírják sokáig… . hogy Edward ide akar jönni hozzám. hogy megnézzelek… . Zavartan néztem körbe. mintha meglepett pofát vágott volna. A szemeim ide-oda jártak . a vonásai aggodalmasak voltak. mintha attól félne.Veletek akarok menni – mondtam kissé ijedten.magyarázta nekem. de csak halk zokogásra voltam képes.Mi történik? – motyogtam.Átléptétek? – a szemeim elkerekedtek. de Emmették még mindig nem hagyják. jó? Nem bántalak. . Velük akarok menni – céloztam most már direkt a farkasnak. és… Reszketni kezdtem újra. Még mindig rémült voltam és zavarodott. Nevetni akartam. Felszisszentem.Csak én. Olyan óvatosan kúszott közelebb hozzám. hogy mindenem. alig két méterre.Nem akarják engedni. mikor vad ugatás hangzott fel mellettünk.

. Tudni akartam. . és kinyújtotta felénk a kezét. Carlisle óvatosan a karjába vett – egy kissé távolabb tartva magától. . hogy távolabb a fák között.Hozd át! – hallottam Edward sürgető hangját. egy pillanatra szégyenérzet futott végig rajtam – aztán erő hiányában rögtön el is halt. hogy valamit rám terítenek. Nem nézett rám. hogy ne veszítsem el őt is. . és Esmét szólította – aki pár pillanat múlva meg is érkezett karjában a testvéremmel. Láttam.Itt vagyok – a hangja megtört volt. és lassan megindult a többiek felé. a földet fixírozta. és ráeszmélve hiányos és zilált öltözetemre. Éreztem. . kinyújtott karokkal. Rosalie kicsit arrébb állt – a szoba legtávolabbi sarkában egy széken ott ült Edward. Megállt Carlisle előtt. Rose az ajtóhoz sétált. Mindenem fájt. és visszafektetett. A fogaim össze-összekoccantak és a végtagjaim mintha kőből lettek volna. mintha ezer éve nem láttam volna. hogy biztonságban hazaért-e. Nem tudom. . és hirtelen felültem. és ez kicsit megnyugtatott. de ahogy a karjaiba vett. Csak kicsin múlt. ijesztőnek találtam volna a dolgot – így csak lenyűgöző volt. ott vár Rosalie és Alice. a pillantása olyan lággyá vált. hogy halljam a szívverését.Nyugalom… . Észre sem vettem. és reszketni kezdtem. Nem értettem. meddig ültem ott Edwardot ölelve és az egereket itatva.éreztem meg Rosalie kezét a kezemen. Utoljára pont ezen az ágyon láttam. Emmett és Jasper elengedte Edwardot. mert legközelebb egy puha ágyban tértem magamhoz. a szoba majdnem teljesen kiürült – csak Rosalie állt nem messze az ágyamtól. Ahogy átléptük a határt. mintha egy videokazettát képpel pörgettem volna gyorsítva. Fejemet az apró mellkasára hajtottam. hogy az az állat majdnem… . mint egy ostor – minden egyes emlék végigpörgött az agyamon olyan gyorsan. ami az ágyneműből áradt. . A történtek úgy vágtak végig rajtam. . Azt hiszem. úgyis tudtak róluk.Leülhetek az ágyra? – szólalt meg Rosalie halkan.Add át! Én viszem! – A hangja furcsán kemény volt. Csak most vettem észre. Ha nem bíztam volna bennük feltétel nélkül. de mire felemeltem a fejemet. mint még soha. és elrejtsem a könnyeimet a többiek elől – bár valószínűleg. Mindig meglepett egy kicsit. hogy a légzésem kapkodóvá vált. és nem keveredett konfliktusba a farkasokkal. Rosalie azonnal ott termett az ágyamnál.Hol az öcsém? – pillantottam körbe. és szörnyen szédültem. azok után. Úgy öleltem magamhoz.Semmi baj – igazította meg rajtam a takarót – megéreztem a megszokott barackillatot. elalhattam Rosalie karjaiban. hogy a többiek ilyen hangtalanul tudtak mozogni. de Rosalie megelőzte. Elöntött a szégyenérzet. de nem is igazán foglalkoztatott most. Én sem bírtam magamra nézni.Edward? – kérdeztem azonnal. Összerándultam. ahogy tétován megindul felém.

Nem. Abban a pillanatban tényleg úgy hittem. csak én nem voltam annyira szerencsés. . és ez megfelelő témának tűnt. Meglepett.Valaki felhívta őket névtelenül. . míg a szemünk egy vonalba nem került. te semmiről sem tehetsz! – nézett rám. kedves mozdulattal megütögette a kezemet – aztán gyorsan vissza is húzta a sajátját.Nem a ti hibátok – ráztam meg a fejem. hogy tudd.kezdte. lelkiismeret furdalása van. de ahogy kinyitottam a számat. – Rosalie idegesen állt fel – valószínűleg zavarba hozta a bocsánatkérése. mint te – a mosolya keserű volt. Nekem is hosszú ideig tartott. Emmett és én is szörnyen sajnáljuk. mióta visszahoztak – talán. míg megértettem. mint azt a szörnyeteget. . már csak a kicsit találta. – Elrejtette Edwardot. – Az. hogy ezt nehéz most még tudatosítanod magadban. – De az első és legfontosabb. ha Dominic ember lenne. A mi hibánk… Azt hittük. Mikor… mikor ember voltam.És… hogy találtatok meg? Volt… volt egy hamis nyom… . hogy nem az öltözködésem.Bólintottam.Mit tettél? Hogy tudtál…? – kezdtem. hogy sorstársakként emlegetett minket. – Megöltem őket – jelentette ki. hogy ennyit törődik velem. ami történt velünk. gyorsan körbevezettük a rendőröket.Nem hinném… . a szavaim vagy bármi velem kapcsolatos lett volna az oka a történteknek. Egy pillanatra elkerekedett szemekkel néztem rá. bárki bármit is mond! – a hangja olyan határozott volt. aztán felhívtam Carlisle-ékat. . . Volt valaki. és lehetőségem lenne végezni vele… . itt biztonságban vagy. Próbáltam elterelni a figyelmemet a történtekről. sajnálom – túrt bele a hajába Rosalie. hogy mi történt… mutatott az orrára Rosalie annak jeleként. hogy mit érzel most… . A felismeréstől kellemetlen érzés keletkezett a gyomromban. hogy az idegen vámpírszag alapján jöttek rá az elrablásomra.Mi történt a rendőrökkel? – jutott hirtelen eszembe. de az állam alá nyúlt. hogy hinni akartam neki. – Tudom. A helyedben én is ezt tettem volna – bólintottam komoran. és óvatosan felnyomta. a mozdulataim. Rosalie biccentett egyet felém. mintha szégyellte volna az emberi gesztust. – Az.Megijesztettelek. amit egy vadállat tett veled. amint a zsaruk elmentek. Sem ő. Mire Emmett fel tudott jönni. amiért az ő felügyelete alatt raboltak el… Pedig nem tehet róla. – Nem kell szégyenkezned valami miatt. velem is megtörtént. sem Emmett.Tudom. Zavartan hajtottam le a fejemet. . . éreztük a szagodat és a kutyák szagát is – az ellenkező irányból. és nem mer idejönni érted. Aztán elképzeltem. . Azonnal tudta.Amikor elindultunk keresni. megszólalt.Rosalie megrázta a fejét. ha csak rágondolok az este történtekre. Ilyesmi bármelyik nővel megtörténhet. képes lennék megtenni – soha nem gyűlöltem még úgy senkit. És soha nem a nő a hibás. aki értette és átérezte. hogy elrejtsen titeket. mi lenne. . hogy a házunk környékén láttak téged. hogy nem figyeltünk jobban. hogy milyen iszonyatot érzek. Ezt meg akartam mondani neki. csak és kizárólag azoknak a szemétládáknak a hibája. . valamiért könnyebbé tette az egészet… Mintha nem lettem volna egyedül. aztán elégedettség és gúny jelent meg rajta. és azonnal utánad indultunk mi is.Hogy tudtam túltenni magam rajta? – az arca egy pillanatra megkeményedett. és egy önkéntelen.

Edward megfeszült. mindenképpen beszélnem kell vele. – Azt hittem. Biztos voltam benne. és feleltem a magamban lejátszódó gondolatokra. a résnyire nyitott ajtón Edward sunnyogott be. hogy kimegy a szobából. és tétován elindul. a szívem önkéntelenül is dübörgésbe kezdett. – Nem tudom letörölni magamról annak a… annak a szörnyetegnek az… érintését – a hangom el-elakadt. hogy Edward nem tépte darabokra őket… .motyogta. túl sok volt neki. és bármit is mondott Rosalie. és a hang elhalt. Nem tudtam elviselni a pillantását. – Megértem. mert még mindig fáradtnak éreztem magam. Olyan bűntudatos pillantással pásztázta tovább a padlót.Te… te tényleg azt hiszed. ahogy feláll. hogy így már undorodsz tőlem… Hogy így már tényleg nem… nem akarsz engem – Hiába küzdöttem kibuggyantak az első könnycseppek a szememből.Pihenj egy kicsit… Visszaviszem a kicsit Esméhez. én pedig kezdtem elveszteni a fonalat. de a tudat. Tanyáék pedig a másik nyomot követték.Szükséged van valamire? – kérdezte megtört hangon. A tekintete értetlen volt. és szó nélkül ült vissza a sarokban lévő székre. hogy kerüli a pillantásomat. elkergették azt a… . ezért az ágytakaró mintáira szegeztem a tekintetem. de mikor meglátta az arcomat. ujjai elfehéredtek a szorítástól.magyarázta. . Zavart. hogy besüpped mellettem a matrac. A szemem sarkából láttam. Még akkor sem néztem fel. hogy egy ilyen szörnyeteg hozzámért és majdnem meg… megerőszakolt. aztán hozok neked valamit enni – emelte ki a karomból Edwardot – csak azért nem tiltakoztam. elhallgatott. mocskosnak éreztem magam. .Megértelek… .Értem – hajtotta le újra a fejét.Jasper úgy gondolta. csak mert… az a szemét állat… . Véletlen. Kár. . . Az arcvonásai kemények voltak. hogy nem véletlenül jöttek elő pont most… .Rosalie felső ajka visszahúzódott.ráharaptam a számra. nem törődsz majd bele ilyen könnyen… .Edward… . valószínűleg. és a torkomat a sírás fojtogatta. . . de mikor az ágy felé jött. – Annyira kis bolond . . mint egy szobor. de azok a bolhás dögök akadékoskodtak.hagytam figyelmen kívül a kérdését. hogy ő sem hibáztat a történtek miatt.Úgy ült a széken. hogy… bármiféle ellenérzésem van veled szemben.nevetett fel sötéten.Tessék? – most először pillantott fel rám. Edward elkerekedett szemekkel nézett fel rám. . hogy pont mi találtunk rád… Mire odaértünk… ott voltak már a kutyák is. fogai mögül halk morgás hangzott fel. mert minket ismernek már.Megértem.szólaltam meg halkan. hogy tudtam. – Ketté váltunk.Nincs más választásom… . Ahogy Rosalie kilépett a szobából. hogy nem bír rám nézni. Azt hittem. Kínszenvedés volt kimondani minden egyes szót. hogy mit érzel most… velem kapcsolatban – nyögtem ki. megértettem őt. mikor éreztem. – Haza akartunk hozni. Bár fájt. Megrázta a fejét. . A feje le volt hajtva – véletlenül sem nézett volna rám -. kezei ökölbe szorítva a combján feküdtek. hogy elfojtsam a kitörni készülő sírást. A családommal a farkasok után mentünk.

Az illata. Csók… Nem is lehet igazából annak nevezni a tegnapit. mint a csók előtt közvetlenül.kinyújtotta a kezét. ahol az előbb. Sajnálom – a hangja mélyebb volt. és féltem.Mihez kezdjek veled. nincs elég erőm megtenni – vallotta be szégyenkezve. Ez a csók teljesen más volt. hogy lágyan eltol magától. Edward közelsége egyáltalán nem ijesztett meg. a reményeim tovaszállnak. mint általában. a gondolataimba. fájdalmas. hogy játszom az érzéseiddel.Nem könnyíted meg a helyzetemet… Néha… néha úgy érzem. kezem a nyakára siklott – bőre olyan sima és kemény volt.Tökéletes volt. a lelkembe. mintha valami láthatatlan mágnes vonzana hozzá. A szemeimet lehunyva próbáltam összeszedni a gondolataimat. Csalódottan nyögtem fel. És az sem.Hogy elmész úgyis? – fejeztem be helyette. Edward még mindig ugyanott ült. Durva volt. . A szívem még mindig gyors ütemben vert. hogyha felnyitom a szemhéjam. egyszerűen előre hajoltam. Ahogy megérintettem. de a legédesebb dolog. hogy… . a bőre tapintása mind beleivódott a testembe. Tökéletes volt a csók. és úgy éreztem. . Edward szája jéghideg volt. hogy ellenérzéseket kellett volna éreznem a testi közelség iránt. aztán csak arra eszméltem.Nem volt… jó? – kétségbeesetten gyűrögettem a takarómat. amiben részem volt alig pár másodperce. Hátrébb húzódott. és amint megpillantottam Edwardot elvesztem. Keserűen felnevetett. A tekintete tele volt gyengédséggel. ahogy óvatosan visszacsókolt. és a szám az ajkaihoz nyomtam. undorító. az íze. hogy kihasználom a lelki állapotodat. Apró borzongások futottak végig a gerincem mentén. . és próbáltam megállítani a szobát. Ösztönösen többet és többet akartam belőle. . és letörli a könnyeimet. mikor tudom.elhallgatott hirtelen. A szemei le voltak hunyva. és gyengéden . de mielőtt előre mozdulhattam volna. Éreztem. és a gyomrom azonnal diónyira zsugorodott. – De… Nem tisztességes. Az érintés nyomán lángba borult a bőröm.Ezt nem lett volna szabad. mikor megszólalt. nem kívánt érintést. Mézszín szemei szomorúan csillogva nyelték el a tekintetemet. ami ringlispílként forgott velem. ahogy egy hideg ujj megérinti az arcomat.sóhajtotta. te gyönge kis ember… . Még előrébb dőltem. A kábulat újra elkapott. amit az a vadállat kierőszakolt. Felemeltem a fejemet. A légzésem felgyorsult. Végül mégis csak kilestem a pilláim mögül. Nem gondolkoztam. mint az. de mégsem éreztem. Még csak nem is hasonlított ahhoz. . és nagyot sóhajtott. és mélyeket lélegzett. szomorúsággal és bűntudattal. és egy pillanatra elfelejtettek velem minden rosszat.Akkor ne tedd! – kaptam a lehetőségen. – Edward pillantásától lángba borult az arcom. mint a márvány.vagy… . Halk sóhaj hagyta el az ajkait. A történtek után lehet. . mint egy friss forrás hideg vize – lemosta a másik. az arca még mindig ugyanolyan közel volt hozzám. Edward szemei felnyíltak. amit valaha ízleltem. . összerezzent. A csókja pedig olyan volt.

végigsimított az arcomon. Szinte belebújtam a tenyerébe. - Szeress… - feleltem suttogva, és zavaromban még jobban elpirultam. - Abban nincs hiba… - Edward mosolya szomorkás volt, de az én szívem ki akart törni a mellkasomból. - Más nekem nem számít. - Pedig kéne… Én semmit sem tudok adni neked – komolyodott meg az arca. El akarta húzni a kezét, de ráfektettem a sajátom, hogy visszatartsam. Igaz, bármikor elhúzhatta volna így is – mert hát, mi az én erőm az övéhez képest -, de nem tette. Ez még inkább reménnyel töltött el. Most először éreztem, hogy talán, van esélyem meggyőzni Edwardot. Azt mondta, szeret. Rá kell jönnie, hogy szükségem van rá. Hogy nem hagyhat el, mert azt nem fogom kibírni. És hogy neki is szüksége van rám. Eddig nem hittem, hogy Alice-nek igaza van, és képes lehetek megingatni Edwardot az elhatározásában, de most szinte kézzel foghatóan éreztem, ahogy a páncélokon, amikkel eddig védte magát, egyre több és több lyukat ütök. Hirtelen erősnek és eltökéltnek éreztem magam. - Nekem nem is kell semmi, csak te – vágtam rá. - Buta lány… - csóválta meg a fejét. – Sokkal többet érdemelsz egy olyannál, mint én. - De nekem nem kell több! – csattantam fel. Arrébb rúgtam a lábaim mellett fekvő melegvizes palackot, és feltérdeltem az ágyon. – Te tökéletes vagy nekem! Miért nem érted már végre meg? – dühös és zaklatott voltam. Azt akartam, hogy felfogja, hogy nincs más férfi, aki boldogabbá tehetne engem. Mert őt szeretem. Igen… Bárhogy is próbáltam tagadni, hogy ez tényleg szerelem, már késő. Szerelmes voltam. Eszeveszetten, őrülten és örökre. Ha ezt elmondtam volna valakinek, valószínűleg nem hitt volna nekem, őrültnek nézett volna vagy egy ostoba tinédzser lánynak, aki összekeveri a szerelmet a vággyal, de én tudtam. Tudtam, hogy mit érzek, és most már értelmetlen lett volna tagadni. Magam előtt mindenképpen. - Nem lenne szabad még meghallgassalak sem… Nem tudod, mit beszélsz… - De igenis tudom! – feleltem durcásan, de amint kimondtam, már meg is bántam. Szörnyen gyerekesen hangzott, márpedig nem akartam gyereknek tűnni Edward szemében. – Kérlek, csak gondold át a mérleg másik serpenyőjében lévő dolgokat is! – próbáltam inkább érvelni, hogy legalább egy kicsit komolyan vegyen. - Alice és te úgysem hagytok békén addig, nem igaz? – sóhajtott fel megadóan. Elvigyorodtam. - Nem hát!

- Nem ígérek semmit sem… - tette hozzá gyorsan látva rajtam a túlzott lelkesedést. - Rendben – próbáltam visszafogott lenni, de már ennyitől is szárnyalni tudtam volna. Ha csak egy kicsi esélyt ad nekem, nem fogom elszúrni! - Rendben – nézett a szemeimbe mélyen. Az idő megint mintha megállt volna… Elmerültem a tekintetében, és a külvilág teljesen megszűnt. A szívem ismét tamtamba kezdett, a szám kiszáradt, a bőrömet pedig mintha elektromosság bizsergette volna. Ahogy Edward arca óvatosan közeledett felém, elfelejtettem lélegezni és az összes értelmes gondolat kiszállt a fejemből. Lehunytam a szemeimet, és vártam, hogy megérezzem az ajkait a sajátomon. Zavartan néztem fel, mikor fél perc múlva sem történt semmi. Edward hátrahúzódott, majd felpattant az ágyról, én pedig értetlenül néztem rá – egészen ad17. FARKASOK

ZAVARTAN PISLANTOTTAM FEL Carlisle-ra, mikor belépett a szobába. Egy pillanatra megtorpant, és fürkészően figyelt mindkettőnket, aztán elmosolyodott, és az ágyhoz lépett. Még mindig kissé kábultan néztem fel rá. Hagytam, hogy megvizsgáljon – és csak most vettem észre, hogy a mellkasom, a karom és a combjaim tele voltak kék és lila foltokkal. A csuklóm még mindig érzékeny volt, de szerencsére, tényleg nem tört el, csak meghúzódott. A vizsgálatok közben Edward végig az ágy mellett állt, az én szívem pedig olyan hangosan kalapált, hogy azt hittem, szégyenszemre kiugrik a mellkasomból. Próbáltam fegyelmezni magam Carlisle jelenlétében, de szörnyen nehéz volt. Alig vártam, hogy végre megint kettesben legyek Edwarddal. Azt, hogy ennyire sikerül áttörnöm a kettőnk közötti falat, álmomban sem hittem volna – és most először reméltem, hogy végül sikerül teljesen le is döntenem. - Még pár napig ne nagyon terheld a kezedet – kérte Carlisle. – És Rosalie-val küldetek fel vitaminokat meg egy kis forró levest, nehogy a kihűlésed újabb meghűléshez is vezessen – ütögette meg biztatóan az ép kézfejemet. - Köszönöm – feleltem hálás hangon. Ez alatt a pár hét alatt teljesen megváltozott az életem. Új családot kaptam. Tényleg úgy éreztem, hozzájuk tartozom most már. Befogadtak, szerettek és én is szerettem őket. Edwarddal meg kell értetnem, hogy ha elmegy, tényleg mindent elvesz tőlem, ami még segít egyben maradnom. - Beszélnünk kéne még valamiről… - szakította félbe a gondolataimat Carlisle. Kényelmetlenül mocorogni kezdtem – ha valaki ilyen hangsúllyal mondja, hogy meg kell beszélni valamit, akkor nem lehet túl kellemes a téma. Reméltem, hogy nem a tegnap estét akarja velem Edward előtt megbeszélni. Rosalie-val is kényelmetlen volt, de Carlisle-lal és Edwarddal biztosan olyan szörnyű lenne, hogy elsüllyednék szégyenemben az ággyal együtt. - Mielőtt elhoztunk volna az erdőből, a farkasok küldtek egy gondolatot Edwardnak… pillantott hátra a válla fölött a fiára Carlisle.

- Azt mondták, hogy két napon belül látni akarnak téged, hogy tudják, jól vagy, és nem ártottunk neked – morogta dühösen Edward. Még a feltételezés is sértette, hogy a családja vagy ő bármi rosszat tehetne velem. - Nem kényszeríthetünk semmire, de… - kezdte Carlisle. - Természetesen, elmegyek hozzájuk – bólintottam. Próbáltam elűzni minden félelmemet a találkozóval kapcsolatban. Igaz, hogy azok a hatalmas farkasok rémisztőnek tűntek első pillantásra, de ugyanúgy jófiúk, mint Cullenék. És mellesleg valamiféle rokonok is – azt hiszem. Bajom tehát nem eshet, és talán, többet megtudhatnék a nagypapáról is. - Köszönjük – bólintott Carlisle. – Holnap hajnalban kiviszünk a határhoz. A múltkor nem nagyon volt lehetőségem részletesen elmagyarázni, mi is folyik itt pontosan, és nem akarom, hogy véletlenül valamelyikük félreértse a körözési plakátokat vagy a tegnapi esetet. Nem lenne jó egy összetűzés a farkasokkal és a rendőrséggel is – Carlisle arca kissé aggodalmas lett egy pillanatra, aztán elmosolyodott. – De biztosan nem lesz semmi gond. A farkasok elég értelmesek, hogy megértsék a helyzetet. – Edward halkan felhorkantott. – Most pihenj! Hajnalban visszajövök érted – állt fel az ágyról Carlisle, és tétovázva egy puszit nyomott a fejem búbjára. - Köszönök… mindent! – szóltam utána még mielőtt kilépett volna az ajtón. Ahogy magunkra maradtunk, kinyújtottam a kezemet Edward felé. Bizonytalanul pillantott rám, de aztán végül odajött hozzám. Belekapaszkodtam a karjába, és lefelé húztam, míg végül le nem ült az ágy szélére. Összefontam az ujjainkat, és hüvelykujjammal simogattam az övét. Nem nézett rám, de hallottam, hogy felsóhajt. Mikor kopogás nélkül kinyílt az ajtó, egy szempillantás alatt elhúzta a kezét és talpra ugrott. Rosalie rosszalló pillantást küldött felé, majd elterelte az ágy mellől, és az ölembe helyezte a tálcát. A gőzölgő leves mellett volt egy pohár friss víz és néhány tabletta, amelyek közül csak a C-vitamint ismertem fel első ránézésre. Gyorsan bekapkodtam a gyógyszereket, hogy túl legyek a rossz dolgokon, aztán felemeltem a kanalat, és a számhoz emelve fújni kezdtem a levest. - Mmm… Ez finom – nyeltem le az első kortyot. Rosalie elégedetten kihúzta magát. Megvárta, amíg megeszem az egész tányérral, aztán elvette a tálcát. Az ajtó felé haladtában, mintha odasúgott volna valamit Edwardnak – de nem voltam biztos benne -, aztán visszasietett a konyhába. Edward visszasompolygott az ágyhoz, és leült a szélére. Felültem, hogy közelebb bújjak hozzá, de kezét a vállamra fektette, és óvatosan visszanyomott. Morcosan néztem rá, mire felkuncogott. - Rosalie azt mondta, hogy ha nem hagylak pihenni, akkor a pokol lángjai simogatások lesznek ahhoz képest, amit tőle kapok – ajkai lehengerlő vigyorra húzódtak. Hozzám hajolt – a lélegzetem elakadt -, és egy lágy csókot nyomott az ajkam mellé. – Szóval, pihenj… húzódott vissza, én pedig pár másodpercnyi kábultság után még morcosabban néztem rá. Magamhoz öleltem a karját, hideg kézfejét az arcom alá temettem. Próbáltam aludni egy keveset, de nem igazán sikerült. Edward közelségétől és illatától nyugodt voltam

A farkasok minden mozdulatunkat követték.pillanatnyilag. de ha Edward ettől megnyugodott. viszont. mikor leértünk a földszintre a többiekhez. Alig pár órát aludtam az éjszaka. hogy bár Rosalie együttérzésből nagyon kedves volt velem az utóbbi huszonnégy órában. Edward pedig letett a földre.Nincs igaza! – szorítottam meg Edward kezét. Nem válaszolt. de féltem. Az egyedüli. kölcsönadott egy fehér kardigánt is. Az én két Edwardom… Halványan elmosolyodtam. Olyan volt. Rosalie. mikor igaza van. Edward azonnal előttünk termett. Edward nem akart velem túl gyorsan rohanni. Edward simogatása ébresztett – és bár fáradt voltam. amint kiléptem a fürdőszobából. Nélküle és az öcsém nélkül már rég megőrültem volna. hogy Edward miért is cipel engem. senki nem említette meg. egyáltalán nem változott. akkor legyen… A lényeg. és állítólag a hideg miatt – bár szerintem. Emmett és Edward vittek a farkasok elé. hogy itt ült mellettem. Edward utasítására Rosalie elkísért a fürdőszobába. hogy ha elalszom. de csak jó öt perc után vettem észre a távolban a farkasokat. és ahányszor csak megjelent dühös szemekkel méregette a testvérét. Látszott a szemeikben a bizalmatlanság és a megvetés. Így csak csukott szemmel hallgattam. inkább a foltjaim eltakarása volt az ok -. hogy csak álmodom. aki teljesen nyugodtan – és szinte megértően – pillantott a farkasok . Mivel mindenem sajgott. és ott is maradt végig velem – szerencsére. Mindörökre. hogy sosem lehetek egyedül. Emmett és Tanya szemében is. milyen óvatosan lépkedek – a combjaim fájtak. A délután és este folyamán Rosalie többször is bejött ellenőrizni. és mikor felébredek. nem tart megfelelőnek Edwardhoz… . Szükségem volt Edwardra. ahogyan Edward. Szerencsére. de egy lépésnyire sem távolodott el mellőlem. . az alapellenszenve. amivel irántam viseltetett. Talán. Hatalmasabbak voltak. és halk morgás tör fel a torka mélyéről. akkor rémálmaim lesznek. laza mozdulattal a karjaiba emelt. és a többiek is tartották a mi lassabb tempónkat. Rose. mikor éreztem. mintha lehunytam volna a szememet. Már kezdett felkelni a nap. – És utálom. Ahogy a határhoz értünk. hogy nem tisztességes. mint emlékeztem rájuk. . Tanya. és mintha egy lepkeszárny-legyintésnyi időre megéreztem volna Edward hideg ujját az ajkaimon.Úgy hiszi. valahányszor véletlenül egymáshoz dörzsölődtek -. Az út nem tűnt túl hosszúnak. volt annyira együttérző. Olyan hihetetlen volt. mindenki megállt. hogy megvan-e a megfelelő nyugalmam és kényelmem a pihenéshez. Hálásan bújtam hozzá.Mi baja van Rosalie-nak? – kérdeztem Edwardot nővére tizenegy órai látogatása után. maximum húsz perc volt. és a következő másodpercben már hajnal is volt. és egyetlen. Kicsit idegesített. a csalódástól teljesen összeroppanok majd. kicsit zavarba jöttem. ez volt a legédesebb ébresztőm hosszú idő óta. észrevette. Attól tartottam. amit csinálok veled – komorult el Edward arca. hogy elfordult a kellemetlenebb pillanatokban. hogy velem maradjon. mert odalépett hozzám. nehogy a sérüléseim fájjanak. Carlisle. Attól tartottam. Valószínűleg. hogy Edward teste megfeszül. ahogy Edward halkan dúdol nekem valamit. Kíváncsian kémleltem körbe. Rosalie a megszokott farmer-blúz összeállítás helyett egy lengébb nyári ruhát hozott nekem.

. szeretnék… szeretnék köszönetet mondani azért.szűrte a fogai között. Kérdőn és kissé ijedten pillantottam Edwardra. Mikor felnéztem. tudtam. láthatjátok. – Mi az? .Először is. hirtelen hátat fordított nekünk. amiből a rendőrség úgy gondolja. legnagyobb és legerősebbnek kinéző farkast figyelve. A régi legendák alapján. vámpír. – A vámpír hamis nyomokat helyezett el. Az izgalom és hitetlenkedés tisztán érezhető volt a reakcióikból. Hátrébb léptem egy kicsit. rövid.Igen.Szóval… Cullenék befogadtak. . az Carlisle volt. hogy el tudjam mondani a lényeget. miért higgyenek egy… vérszívónak? – fintorodott el.. mert a rendőrség keresi Isabellát. hogy összeszedjem magam. hogy megmentettetek – kezdtem el. A farkasok szeme mintha egy kissé meglágyult volna.felé. mégis meglepett. . aki eddig a kommunikációt vezette. és bevetette magát a fák közé. és azok után.Nem ő volt! – feszült meg Edward. fekete alsónadrág fedte. Carlisle vetett rám egy pillantást. a farkasok szemében gyanakvást láttam. – Le kellett hunynom a szemem egy pillanatra. – Carlisle kijelentésére a farkasok vad csaholásba kezdtek – mintha beszélgettek volna egymással. Kicsit zavarba jöttem a látványától… Fekete haja. Lépések zaja hallatszott arról. – Az a. megölte a családomat. ahol a farkas az imént eltűnt. sötétbarna színű farkas szemébe nézett. és megvédenek engem és az öcsémet is – fejeztem be a mondatot. a testvére is jól van! – csattant fel Edward. hogy Isabella a szülei gyilkosa. . Mielőtt megszólalhattam volna.Nem kell nekünk hinnetek. és engem üldöz már hónapok óta. . Higgyetek a saját véreteknek – mondta. vagyis Ephraim Black leszármazottja. magam mellől viszont hallottam Rosalie morgását. . és villámló szemekkel meredt a farkasok vezetőjére. A farkasok végigmértek engem.Ezt meg hogy érted? – tolmácsolta az újabb gondolatot Edward.Semmi… . – A farkasok felélénkülve fordultak felém..Edward morgása szakított félbe. . aztán idegesen Carlisle-ra nézett.A városban ki van téve néhány körözési plakát. .Azt kérdezik. Jacob Black unokája. Megpróbáltam összeszedni a gondolataimat. akit elkergettetek. hogy a quileute-ek képesek farkas és emberi alakot is ölteni. aztán a legnagyobb. izmai minden mozdulatnál megfeszültek. Dühösen fonta össze a karjait maga előtt. . amiket Edward mesélt nekem még régebben. A felső teste mezítelen volt – alul is csak egy hosszúszárú. . Carlisle átvette a szót. Edward karja kinyúlt. és védelmezően magához ölelt. Cullenék vigyáznak rám. hogy miért vagy velünk… – közvetítette Edward a legelöl álló. – Azt kérdezik. hogy semmi baja – mutatott felém Carlisle.Isabella. mikor az állat helyett egy huszonöt év körüli fiú lépett ki a bokrok közül. Aztán az a farkas. de az arca a helyzethez képest nyugodtnak tűnt. és… .Elhoztuk őt. .

A rokonaid nagy tiszteletnek örvendenek a törzsünkben. A farkas barátságosan bólintott egyet felém – viszonoztam a biccentést. . de próbáltam nem kimutatni. felvakkantott.Én is szeretnélek megismerni titeket – Edward halkan felszisszent.Hello – emeltem fel a kezem. Ő parancsol a többieknek – magyarázta Edward. – De a testvéreim és én. hogy megért engem. Daniel és Benji – mutatta be sorba a többi farkast is. – Akkor holnap este? .szólalt meg ismét az indián.Ó. az apám pedig Charles William Black. mint bármelyik korabeli fiú. Kérdőn pillantottam Edwardra. szemei mogyoróbarnák. Benjamin nyurga kis farkas volt. Az utolsó. hogy a helyzet elég… bonyolult – szólalt meg ismét Jonathan. . és hosszabb. Aidan vöröses árnyalatú volt. honnan származom. A fiú testfelépítése és külső jellemzői nagyon emlékeztettek rá.Az vagyok. Joshua pedig olyan fekete volt. . mert a szemeiből kedvesség áradt. Önkéntelenül felkuncogtam. . Joshua – mutatott a jobb oldalán álló farkasra. . Ő volt a legkevésbé ijesztő. Csaholni kezdtek.motyogtam. Igazán jóképűnek lehetett nevezni. értem… . aztán Carlisle-ra. és egyiküket láthattam emberi alakban is. a szőre homokbarna színű. Danielnek csak egy árnyalatnyival volt sötétebb a színe. mint az éjszaka. mintha tudatosan válogatta volna meg a szavait. és természetes érzésként feltámadt bennem a kíváncsiság. és a pofája hosszúkás formában nyúlt előre. Jonathan dühös arccal és összeszorított öklökkel lépett előre egyet.Tényleg egy Black leszármazott vagy? – állt meg alig pár méternyire tőlünk. korcs? – csattant fel Edward. mint először. A farkasok most már. remélve. mint a többieké. – Nagyon örülök… . hogy a Black család eltűnt a szemeink elől egy jó pár évtizede… . Egy pillanatra felrémlett előttem néhány régi fénykép. A történtek után kellemetlennek találtam ezt. . akivel valaha találkoztam.Csodás! – Jonathan arcára vigyor ült ki. . . amin Jacob nagypapa volt még fiatalon. Szerettem volna tudni. És talán… az öcsém jövőjét. – Jonathan Uley vagyok.mosolyogtam halványan Jonathanra. Ha egyszer átváltozna… Szüksége lenne hozzá hasonlóak társaságára. és intettem egyet feléjük. Magasabbnak tűnt. . Sajnáltuk.szinte tüskés volt. Végigfuttattam rajtuk a pillantásomat. mindannyiuk közül a legkisebb. . hogy nevük is volt. a csapatunk Alfája – mutatkozott be. A szemei izgatottan végigjártak engem.Az Alfa a vezető a farkasok között. kevésbé tűntek félelmetesnek. Bizonytalanul pillantottam először Edwardra. Bocsánatkérően néztem rá.Hallottad! Meg akar ismerni minket! Vagy talán semmibe veszed a szabad akaratát? – a . de arányosak voltak.Megőrültél.Ő ott. Az arcvonásai erőteljesek. – Benjamin – javította ki magát Jonathan egy fintor kíséretében.Tudom. mintha csak ők is üdvözöltek volna. A nagyapám Jacob Black volt. de a szőre sokkal rövidebb volt. szeretnénk jobban megismerni téged és a testvéredet – a hangja óvatos volt. . a nagyapám múltját. Megismerni a múltamat. – Aidan.

. vérszívó! – vetette még oda Jonathan. Mikor ugatás hangzott fel onnan. aztán besétált a fák közé.Itt leszünk – bólintott Carlisle. .kezdte Edward.Különben? – Hangzott el az újabb gúnyos kérdés. Társai a háta mögött morogni kezdtek. hogy igazam van. a pillantása lágyabb lett. és úgy figyelte a vele szemben állót. Nem akartam megbántani őket – főleg nem Edwardot. – De ha nem bánjátok. mintha darabokra akarná tépni.bólintottam. Nem fogom addig rátok bízni! – feszült meg Edward teste. – Akkor holnap este hétkor? – nézett Carlisle-ra.Még mindig veszélyben van. Az arcvonásai kemények voltak. Reméltem. hogy Cullenék nem haragszanak majd rám. vérszívó.Mert mellettetek aztán nagy biztonságban van. nem hiszem. Felemeltem a kezem.Áll – vágta rá azonnal Jonathan. és futás közben végigsimítottam az arcán. biztonságos lenne velük. . ahol eltűnt. – Viszlát. Megnyugodva elmosolyodtam. – Addig igyekezzetek életben tartani őt. hogy nem lesz semmi bajotok. ahogy Edward karja megfeszül körülöttem. utána pedig mi vigyázunk rátok… Jó móka lesz – mosolygott rám bíztatóan. . . Isabella! – fordított hátat nekünk. – Tudod jól.Edward… . .fordultam azonnal Edward felé. Valószínűleg. Zavartan toporogtam. Vigyázunk rátok! Aztán. visszamehetsz hozzájuk – intett lefitymáló arccal Cullenék felé. Nem akartam megbántani Cullenékat. különben… . És több ok is szól amellett. és megértik. Nálunk legalább olyan biztonságban lenne. és még mindig arra felé nézett. aztán elvágtattak. amerre a farkasok elrohantak. Még kisbaba. Egy csókot nyomott a tenyerembe gyorsan. . – A vérszívók elhoznak a határig.Számon kérjük rajtatok.Én szívesen elfogadnom a meghívást… . figyelmen kívül hagyva Edward dühös morgását. hogy jó ötlet lenne magammal hozni… Ha így is áll a meghívás… . . . A visszafelé úton egy csomó érzés és gondolat kavargott bennem. mint nálatok… Ha nem nagyobban… Szóval? Mit szólsz.Vigyázunk rá! – Edward arcvonásai eltorzultak a visszafojtott dühtől.Jonathan arca elégedettnek tűnt. Isabella? – pillantott rám Jonathan. Éreztem.Akkor holnap… . a többi farkas is hátrálni kezdett. Ahogy a karjaiba vett. de a farkasok egyszer már elüldözték Dominicot – félt tőlük. De a testvérem életét nem mertem kockára tenni… .Fogd be.hangja vádló volt. de aztán idegesen elhallgatott. . nem igaz? – vonta fel sötét szemöldökét gúnyosan Jonathan. – Esküszöm. hogy miért is akarom megismerni a farkasokat. az öcsémet otthon hagynám. hogy meg akarjam ismerni őket közelebbről. mert ha nem… .Majd otthon megbeszéljük – felelte.

felálltam az ágyról. . muszáj beszélnem.szólalt meg végül.szólaltam meg újra pár perc után. Megígértem. nem fogom – kuncogtam fel. . Edward azonnal felvitt az emeletre.Nem te bántasz engem… . Tudom. . amit teszek… . a gyomrom apró méretűre zsugorodott. és fejemet a lapockájához szorítottam – még így a vékony ingen keresztül is éreztem a belőle áradó hideget. A szám teljesen kiszáradt. hogy összerezzen.Oké.Akkor jó – bólintottam. – Lábujjhegyre álltam. hogy akár egyetlen falat is lemenne a torkomon. honnan vettem a bátorságot. és Edward mögé léptem. majd lefejtette magáról a kezeimet. érdeklődve várták a reakciómat – próbáltam a kevésbé szenes részekről harapni. – Igaza volt a korcsnak. és a szemei lágyan végigsimogattak. Nem tudom.Nem akarom. mikor befejeztem az evést. és lehuppantam rá. . és kételkedtem benne. Visszasétáltam az ágyhoz. Kezemmel megérintettem a hátát – éreztem. – Érthető. hogy ilyen közvetlen legyek vele. hogy mit akarok tenni – hogy mit kell tennem. hogy tudni akarod. és mégsem tudtalak megvédeni.Ahogy visszaértünk a Cullen-házba.Azt hiszem. .Nincs miért haragudnom – fordult felém. . . és apró csókot nyomtam a nyakára. és mosolyt erőltettem az arcomra. hogy újra átöleljem. de inkább ne említsd nekik – mosolyodott el. de ösztönösen éreztem. . Legszívesebben odamentem volna hozzá. . mikor már nem bírtam tovább a csendet. éhes vagyok… . – Isabella… sóhajtotta. – Akkor nem haragszol rám? . Valójában. és megint bezárkózik előttem. nehogy csalódást okozzak nekik. muszáj volt hozzá bújnom.Hagyjuk ezt! – rázta meg a fejét.Rendben – bólintottam. Senki sem hibázott. Nem bírtam ki. pirítóst csinálnak… Kicsit égett lesz. Alice és Rosalie. bennem volt az állandó félelem. Alig pár pillanat múlva tényleg megérkezett a reggelim. Percekig csak bámult kifelé.Indulunk? – pillantott Alice Edwardra. hogy utáljátok őket. honnan jöttél.kezdtem. hogy bántson. Bár boldog voltam. amivel átlépem Edwardnál a határt. .Nem a te hibád volt. – Azt hiszem. . de nem mertem kockáztatni. .Alice és Rosalie már a konyhában vannak – felelte Edward. Leültetett az ágy szélére. de nem érdekelt. A dereka köré csúsztattam a karomat.De ők a múltad – bólintott komolyan Edward. hogy valami olyasmit mondok vagy teszek. mint mindig. de úgy éreztem.Sajnálom. de… . és távolabb lépett. aztán az ablakhoz sétált. hogy nem esik bajod. . én pedig a számat harapdálva figyeltem.

Edward az ágyon ült. . Elakadt a lélegzetem. . nem kéne felkeltenünk magunkra a figyelmet azzal. és egy apró csókot nyomott a számra. Búcsúzóul még rám vigyorgott. aztán ugrándozva elhagyta a szobát. míg meg nem hallottam a kopogást az ajtón. . hogy másképp viselkedünk. és mire észbe kaptam. Idegesen rágcsáltam a körmömet a szekrény előtt állva. Alice felsóhajtott. amit tenni készülök. hogy ennyire zavarja az. . . már másnap késő délután volt.Edward egy időben gyűjtötte a ballagási kalapjainkat. hogy rám nem haragszik. .Ki számolja már… . – Edward és én most fogunk érettségizni. és kitette őket a falra – vigyorodott el Alice. hogy kint volt a rendőrség. aztán a haját hátradobva a válla felett Alice után indult. hogy mit vegyek fel a farkasoknál tett látogatáshoz. . Addig. .Hová? – néztem rájuk kíváncsian. de Edward egy szempillantás alatt az ágyamnál termett.kezdtem. Emmett. Bár megnyugtatott.. az meg még kevésbé.Akkor is maradok – Edward arcára makacs kifejezés ült. .vonta meg a vállát Edward.vonult lassan és színpadiasan a küszöbig. hányadszorra is? – vigyorodott el. Jasper. Reméltem. Tanyáék és én is itt vagyunk vele. ha látja. mint eddig – szólt közbe Rosalie. hogy ez a hangulat hamarosan elmúlik Edwardnál.Vége a tavaszi szünetnek az iskolában – felelte Alice. Akkor én megyek… Egyedül… Magányosan… Mint a kisujjam… . kezeivel körbefogta az arcomat. .Nem – felelte.Menned kellene – morgott Rose. nem esett túl jól látni. Azok után.Nem fog jönni. és megnyugtattak.Én ellennék egye… .Én ma nem megyek – rázta meg a fejét Edward.Esme. hogy rábízzon néhány bolhás korcsra – ahogy ő mondta. Eldöntötte. hogy épen és egészségesen térek vissza a farkasoktól. Carlisle. 18. QUILEUTE-K ÉSZREVÉTLENÜL ELROHANT az idő. hogy távol legyen tőlem. hogy így lesz. és mogorván bámult maga elé. .Nem hagyom magára Isabellát – jelentette ki Edward. miközben azon gondolkoztam. . Végül valami kényelmes és elég meleg felső és egy vászonnadrág mellett döntöttem. . és megért engem.Menned kéne. Alice és Jasper ebéd után bent voltak nálam. Nem tetszett neki az ötlet.

Tizenegyre – vágta rá Edward. hogy most Tanyát és Rosalie-t leváltotta Alice és Jasper. de sejtettem. megragadta a vállaimat. és odaléptem hozzá.Én Daniel vagyok – mutatkozott be a mellette álló fiú. hogy Jonathan az.És egy perccel sem később. hogy kissé elkábulva lépkedtem Jonathan felé. aminek a közepén ott állt egy dzsip. elégedettnek tűnő hangot hallatott. és egy puszit nyomtam az arcára.Ha bármi baja esik. Bár mindannyian hasonlítottak . Egy perccel sem korábban – kontrázott rá Jonathan.Miután felöltöztem a fürdőszobában – most Alice felügyeletével -. Körülbelül egy perc múlva négy félmeztelen fiú sétált ki elém. . de nagy meglepetésemre. Edward feszültsége a tetőpontjára ért. de azért bólintott. hogy teljesen el is felejtkeztem arról. miközben Edward a számra nyomta az ajkait. Háttérzajként hallottam a farkasok morgását. de legnagyobb meglepetésemre. Kicsit féltem attól. hogy nagyobb utat kell megtennem majd a fák. és megérintettem a füle mögött a fejét. alig öt perc után egy ösvényre jutottunk. Már messziről megláttam a magas férfialakot – akiről közelebbről kiderült. mintha azt jelezné. Bólintott. . mikor letett a földre a határvonal mentén. és kinyújtotta felém a kezét.Na gyerünk. Világosbarna bundája puhább volt. ahogy vakargatni kezdtem. Benjamin felpattant hirtelen. Megint egy kisebb csapat kísért ki a határhoz – a különbség csak annyi volt. . Isabella! – integetett utánam Alice. Edward megint csak az ajtóban várt már rám.Akkor. bokrok és kiálló gyökerek között. fiúk! Induljunk! – szólalt meg hirtelen Jonathan. aztán felemelte a fejét. Megállt pár méternyire tőlem. Ezek után. aztán lábujjhegyre emelkedtem. és végignyalt a kezemen. amik életveszélyesek voltak a számomra. figyelve a vonásait. mint gondoltam. úgy tűnt.Viszlát. aki elhúzta a száját. hogy ne ijesszen meg túlságosan. . megbánjátok! – nézett Edward egyenesen Jonathanra. legalább is. Körülötte ott volt a négy farkas. korcs! . . aztán a többi farkassal együtt befutott a fák közé. hogy ártalmatlan rám nézve. vagy véged. hogy még a hátam mögött áll. Egyedül volt. . Annyira belemerültem a farkas simogatásába. aztán lesunyta a fejét. . . mint ahogy szükséges volt. hogy a társai nem messze várnak ránk. Halk.Éjfél. Egy másodperccel sem hagyott tovább magamra. Óvatosan kinyújtottam a kezemet. Összeszedtem minden bátorságomat.Épségben visszahozom – felelte. Tétován álltam mellette. Távolabb akartam lépni. aztán hátrébb lépett. . te vagy Benjamin? – fogtam meg a kezét mosolyogva. A legkisebb – Benjamin – azonnal odaszaladt hozzám.Kösz a fülvakarást! – vigyorgott rám. A legfiatalabbnak tűnő lépett először elém. aztán elindultam Jonathan után. Felnevettem. Visszaintettem feléjük. gondolom. nem számított csodának. amint meglátott.

Én is – biztosítottam róla. mikor a többiek olyan közvetlenek. ő és Benjamin valahogy mégis jobban. de mivel arányosak voltak a testének részei. aztán megfogta a kezemet. Jonathan leparkolt. -. Kissé zavartan viszonoztam – nem voltam hozzászokva az ilyen közvetlen testi kontaktusokhoz.Te pedig akkor csak Joshua lehetsz – léptem közelebb hozzá. mikor a közelbe értünk. mint a többiek. Fekete szemei sötéten meredtek rám.Juliette vagyok – mutatkozott be. Tiszta ideg… . de a sok barátságos arc láttán úgy éreztem. aki hozzám lépett. Az utolsó fiúra néztem. Ahogy a táborhelyre értünk. mégis kecsesnek tűnt. Zavarba jöttem a távolságtartásától – nem tudtam. Talán.Már nincsenek. ébenfekete haja és ugyancsak fekete szemei voltak. zavarba jöttem. aztán kisegített a kocsiból. Benjamin kinyitotta nekem az ajtót. Valamiért emlékeztetetett Alice-re. és felém .Aidan – mosolygott rám. Féltem. és röviden magához ölelt. Majdnem olyan magas volt. az öregember lassan felemelkedett a székéről. mint Benjamin és a következő fiú. és besegített az anyósülésre.Ne is törődj vele! – vonta meg a vállát Benjamin. miután hátrébb lépett. Eszembe jutott. miközben vérszívók vannak a közelben.Még hangosabb nevetés hagyta el a száját. amelyikkel olyan jóban vagy – fintorodott el. hogy kívülállóként érzem majd magam La Push-ban. Két velem egykorú lány épp tűzifákat hordott egy kupacba – gondolom. . mire Jonathan a hátam mögött felnevetett. Mikor észrevettem az engem figyelő új tekinteteket. – Örülök. éhes vagy! – csacsogta. miért ilyen velem. .Ő itt Saore – húzta magához az egyik lányt Aidan csillogó szemekkel. . és felénk siettek.Az.Üdv itthon! – küldött felém egy meleg mosolyt Saore. mintha rég nem látott. kedves rokonokat látogatnék meg éppen. aki jóval alacsonyabb volt minden jelenlévőnél. és a kezemet megfogva az autó felé húzott. Összeszorult a gyomrom. . még mindig itt cirkál a határvonal mentén. Negyed óra múlva meg is érkeztünk. miközben a fák közé pillantott. remélem. hogy megismerhetünk. A lánynak hosszú. .egymásra. és a farakás felé kezdett húzni. és pár centivel magasabb volt. jobb lenne visszamenni. Jól esett. sötétedéskor tábortüzet akartak gy újtani -. de mielőtt meggondolhattam volna. mint Aidan – pedig a farkasok alapból szörnyen magasra nőttek -. Valamiért ő volt a legrémisztőbb a farkasok közül. . Morcos arccal bólintott. – Sütünk egy kis húst meg egyéb finomságokat. megálltak a munkában. a szemeik miatt – azonos mogyoróbarna árnyalatú volt az íriszük. amit mondott. Daniel egy pár évvel idősebbnek tűnt. . azonnal hozzám lépett. Mögöttük egy kempingszéken egy hosszú. csak idehoztak – feleltem. melegbarna szemei mosolyogva üdvözöltek. de mikor észrevettek. kivéve engem – és kinézetre egyáltalán nem tűnt indiánnak -. A másik lány. ősz hajú indián ült. – Csak nem szeret emberi alakban lenni. Az autóút nem volt hosszú. . hogy talán. . ahogy kimondta.

abból. – Pont olyan vagy. én meg idegességemben a földre ejtettem őket.Mit szeretnétek tudni? – kérdeztem. Régen eszembe sem jutott. – Most. . Gyere. Daniel a lábának dőlt. . Leültem Seth nagypapa mellé. hogy köztünk vagy – szorongatta meg a kezemet. Benjamin mellém lépett. .csoszogott. hogy hozzak egyet. Zavarba jöttem a kérésétől. ők is egy párt alkothattak. ahogy egymásra néztek. személyesen – bólintott mosolyogva. mit vagytok úgy kiakadva ezen a témán… . mire mindkettő meglett. . Mire elindulhattam volna. . Érdekesek voltak a mesék róluk. a jelenem pedig annyira zűrzavaros volt. Mit mesélhetnék magamról… A gyerekkorom olyannak tűnt. de megvolt a saját kis életem.vonta meg a vállát Aidan. hogy Bella Swan unokája vagy! – fürkészte barátságosan csillogó szemekkel az arcomat. hogy nem tudtam volna értelmes gondolatokat formálni róla. kempingszékekre. és arról. hogy honnan is származom valójában. miközben leült az egyik szikladarabra. .Mesélj egy kicsit magadról! – kérte Juliette. hogy ismertem! Ott voltam az esküvőjén! – nevetett fel az öregember.Ön… .Nem tudom. és furcsa volt látni most azt az öregembert. ha nem haragszol. Azt hiszem. Benjamin már meg is előzött. legalább is. – Seth? A kis Seth Clearwater? – tátottam el a számat csodálkozva. valamiért felértékelődött bennem a származás és a család kérdése. .Én lennék az. De most. foglalj helyet te is! – mutatott az egyik fa mellett az összehajtható. – Ő pedig… .Még szép.Benjamin vagyok! – húzta össze morcosan a szemöldökét a megszólított – ettől inkább tűnt mókásnak. Pont az volt az egyik oka annak. . Vagy fél óráig tartott. . hogy már csak az öcsém és én maradtunk. hogy elfogadtam ezt a meghívást. – Örülök. de a ráncos kéz a magasba emelkedett. hogy teljesítse a feladatát.Ő itt a nagypapám – mutatta be a férfit. . .Benji.Ilyet nem kérdezünk egy nőtől! . és nem éreztem úgy. Egy csomó történetet hallottam már a kedves. Saore a kezében lévő papírtányérral meglegyintette a fejét. aki lett belőle. mint egy előző élet. . de azért elindult a közeli domb felé. mint ő. hogy kíváncsi legyek a La Push-ban élő emberekre.Ő Isabella… Le sem tagadhatnád.Hány éves vagy? – kérdezte Aidan. .az emlékeimben kutattam a megfelelő név után. – Nekem kellett egy kis párnácskán odaegyensúlyozni a gyűrűket Jacobékhoz. szeleburdi Sethről. mint rémisztőnek -. erre következtettem.Ismerte a nagyit? – kérdeztem kíváncsian. visszaülnék… Öreg csontjaim már nem nagyon bírják az ácsorgást.kezdte volna. hogy minél többet megtudjak a családom múltjáról. menj. hogy valami vagy valaki hiányozna belőle. és hozz még fát! – hessegette el a körülöttem somfordáló fiút Juliette.

Ó! – mondtam. kedves arcú indián nő tartott felénk. .Benjamin! – szisszent fel Jonathan. Ez nem igazán tetszett. miközben vigyorogva kitért Saore újabb legyintése elől. . hogy közben az összes levegő kipréselődött a tüdőmből. – Nem tudtam. – És még meg sem kínáltátok semmivel? – tette csípőre a kezét. aztán kezét a szoknyájába törölgetve közeledet felém. és tudtam. Gyanakodni kezdtem. könnyű annak. . kezében egy nagy tálca hússal. Csak akkor kezdünk megint öregedni. . hogy egyre gondolunk. miközben lehuppant a fűbe.Persze – bólintottam. miközben azok.Miért nem szóltatok. aki farkaserővel bírhat.Mert szeretem őket. akiket szeretünk. mikor hirtelen lépések zaja ütötte meg a fülemet. Ahogy végignézett a hatalmas indiánfiúkon. amiket ledobott a többi közé.Szóval.Nem öregszetek? – jutott el az agyamig Saore mondata. Mikor meglátott. . hogy már megérkezett? – csattant fel aztán.Nem volt más választásom – feleltem figyelmen kívül hagyva Jonathant. hogy meg fogunk öregedni. és magához szorította őt. fiatalok és életerősek maradnak. -És most? Miért vagy a vérszopókkal még mindig? – Joshua hangja kissé ellenségesebbnek tűnt. . . mint a többieké. megtorpant egy pillanatra. – Szervusz kedvesem! – ölelgetett meg úgy..Miért a vámpírokhoz mentél védelemért? . Azt hittem. . Megborzongtam. Gyorsan az elé siető Daniel kezébe nyomta a tálcát. aki nem öregszik – kapott válaszként egy nyelvnyújtást.Amíg nem adjuk fel a farkaslétet. – Vagyis… májusban leszek tizennyolc – javítottam ki magam. Állta a tekintetemet. Az arca bosszússá vált. mint a kiskölykök. csak Cullenék védhetnek meg – magyaráztam. mire mindannyian . hogy talán. Közben Benjamin visszatért egy nagy rakás faággal a kezében. mikor Cullenékról beszélt.Persze.Kérdezhetek valamit? – szólalt meg. addig állunk az öregedésben. Egy tömzsi. . – Az nem lehet… . hogy ti… hogy az őseim kik voltak valójában. Összerezzentem. akik rossz fát tettek a tűzre. Eszembe jutott Jacob nagypapa ráncos arca. hány éves is vagy? – ismételte meg a kérdést Aidan. Lehet. Saore-ra néztem. Ők lettek a családom – néztem egyenesen a szemébe. a nők közül is lehet olyan.Tizenhét – mosolyogtam rájuk. azok úgy húzták be a nyakukat. a karjai közé kapta. aztán ha a fiúk végre hajlandóak megmozdulni – nézett megint feléjük anyai szigorral az arcán. . ha többet nem változunk át – magyarázta Jonathan. – Elnézést az udvariatlanságért! Mindjárt hozok neked valami innivalót.

– Tudod. . nem? – kérdezte. .Ó. Itt már igen – mutatott a mellkasa bal oldalára.felpattantak a helyükről.A szüleimmel Forksba költöztünk. és összevesszünk.Tudod. mintha nem lenne választásotok… . aki nem messze tőlünk épp próbálta meggyújtani a tüzet. .motyogtam zavartan. hogy ezt teszem. – Mármint. hogy Edward türelme elfogyjon. akkor onnantól kezdve csak érte élnek – pirult el.Jól érzed magad velünk.sietett vissza a távolban álló házak irányába. .Bevésődtünk. – És nagyon nehéz egy olyan férfit nem szeretni. mikor felhívta rá a figyelmemet. Jól esett a hűs ital.Ó. A helyi iskolába jártam. nem is tudom… .Fogadjunk. Ha meglátják a számukra legmegfelelőbb párt. és odasietett Danielhez az akkor már lobogó tűz mellé. Mindjárt jövök… .gondoltam végig a hallottakat. szombaton lemegyünk a tengerhez úszni a többiekkel… Esetleg velünk tarthatnál – szólalt meg. . akkor elkezdhetjük kisütni az ételeket is.És hogy találkoztatok? – érdeklődtem. ki volt? – kérdeztem kíváncsian. . . . . és a testéből valamint a tábortűzből áradó hőtől melegem lett. és ott Dan meglátott engem.Semmi gond – mosolygott rám kedvesen.Hogy mit? – kérdeztem vissza. bocsánat.jöttem zavarba hirtelen. Vagyis vér szerint nem. a lányok mellé somfordáltam. Ez egy farkasszokás.Az előbbi hölgy. . miközben egy nyársat nyomott a kezembe. . aki érted veszi minden egyes lélegzetét – vetett szerelmes pillantást Danielre. ő Benjamin és Daniel édesanyja. És bevésődtünk… . Amíg Jonathanék meggyújtották a tüzet. . És Seth nagypapa lánya. -. olyan.Miért akarnánk mást választani. ha megtaláltuk a tökéleteset? – vonta meg a vállát mosolyogva. . Esther nem sokára visszatért egy újabb tálcával. szőke haját és kék szemeit bámultam – de csak akkor vettem észre. aztán felpattant mellőlem. hogy most azon gondolkozol. . Esthernek hívják – tájékoztatott Juliette. Jonathan nem messze tőlem ült le. amin egy nagy kancsó limonádé és poharak álltak. Nem akartam.kuncogott fel.És ez nem… zavaró? – haraptam be a számat. amire hús és krumplidarabokat tűzdelt. én nem vagyok quileute. Aztán egyszer lementünk a la pushi tengerpartra. Ahogy beszélt. hogy egy fehér lány hogy került ide… .Hát. én nem… .

az istenek pedig csillaggá változtatták. hogy Edward hogy viselte a távollétemet. aki beleszeretett a holdba. Daniel pedig megjelent egy kisebb kongaszerű dobbal. Már majdnem a domb tetején járt. hogy simogassam őt. mikor hirtelen felugrott a levegőbe. bármennyire is sajnáltam. Összerezzentem. ahogy Saore és Juliette egy vidám indián dalocskát énekelget egy lányról. aztán a következő pillanatban már csak azt láttam. én csak nem akarom. figyeltem. és fogaival elkapta a tányért. direkt volt! – kiabálta felénk elvörösödve. Először látni akartam. mint egy sáskaraj. hogy valójában ő egy ember. – Nagyon is. Lelkesen. .Akkor? Biztonságban lennél. nekem pedig.Nem. miközben a fejét rázva mutatta zsákmányát. és hallgattam.. de a következő pillanatban kidugta a fejét az ágak közül – most már emberként -. .Direkt volt. Furcsa volt a tudat. mint akit ágyúból lőttek ki. ha visszamentem. hogy lássa merre is repül a célpont.Persze – bólintottam. Benjamin visszaváltozott farkassá. Lehunytam a szemem. . hogy aggódjon értem. Szerencsére. . ide-oda cikázva rohant visszafelé. Joshua előhozott az egyik házból egy gitárt. Benji úgy pattant fel mellőlem. . és barna hógolyóként gurul lefelé. miután a zenélést pihentették egy kicsit. Benjamin. Ijedten ugrottam fel. játsszunk! – emelt fel egy sárga műanyagtányért Daniel. hogy örökre a szerelmével lehessen.Félsz a vérszívó véleményétől? – húzta el a száját. Közben. emberek. Körbenézett.Rendben – bólintott. aztán elhajította a levegőbe. mint egy frizbit.Hé. A dob ritmusára önkéntelenül is mozogni kezdett a lábam. és élveztem az ételek ízét. Aztán majd ráérek eldönteni. A halk dallamok betöltötték a levegőt. hajából levelek meredeztek szanaszét. miután kikapta a szájából a tányért. fejét felfelé fordítva. . Szegény Benjamint a testvérei egész este ezzel az esettel piszkálták. . bele egyenesen az egyik bokorba.Tudom. hogy ne bántsam meg az azonnali visszautasításommal. kérve. ahogy a fiúk úgy falnak fel mindent. A domb felé rohant. és a farkát csóválva bújt a kezemhez. Dan és Aidan újra és újra bemutatták. mikor valami szőrös ért a karomhoz. egy emberként kezdtünk el hahotázni rajta. De… Majd megpróbálom megbeszélni vele. amerre a frizbi tartott. de próbáltam úgy gondolni rá. jó? – próbáltam időt nyerni úgy. hogy megemlítem-e neki a tengerparti kirándulást. és hogyan viselkedik majd. ezek után hanyagoltuk a vámpírtémát. . Egyszerűen nem lehetett kibírni nevetés nélkül. hogy a lábai összeakadnak. ahogy pattog a tűz. hogyan is esetlenkedett szerencsétlen. Hallgattam. Mikor szép lassan elfogyott minden étel. mintha csak egy kedves kutyust vakargattam volna – máskülönben biztosan zavarba jöttem volna. hogy az édesanyja nincs-e a közelben.

hogy a közelemben van.szállt ki az autóból. . . 19. és úgy éreztem.nagy erőfeszítésembe telt visszafojtani a kuncogásomat. Nem mintha zavart volna… Élveztem. mint egy kőszobor. . Belefúrtam a fejemet az ingébe.Helyes – bólintott elégedetten Jonathan. Szerettem volna minél hamarabb érezni magam mellett. hogy mennyire hiányzik. de még a két méteres körzetemet is csak addig volt hajlandó elhagyni.Köszönöm – habogtam. amiért megszerettem azokat. akivel szemben még fenntartásaim voltak. én most vagyok igazán otthon. Megragadta a karomat.Jól vagy? – tolt el pár másodperc után. ahonnan elindultunk korábban. majd a fák felé indult. még egyszer jól megvakargattam a fejét. és a mellkasára vont. mintha évekig távol lettem volna tőle. Ahogy visszaültem az autóba. – Viszlát. – A telefonszámom. – Tényleg köszönök mindent! Még találkozunk.Ezt eltennéd? – nyújtott egy kis fecnit felém Jonathan.kapott fel Edward a karjaiba. hogy újra és újra megérint. és az ablakon át figyeltem. és tudtam. Ha bármire szükséged van. Nehezemre esett elbúcsúzni. miután lefékezett azon az ösvényen. hogy visszakísérjenek Edwardhoz. mint valami délibáb. Most éreztem csak. Úgy állt a határ mentén. és a nadrágom zsebébe tettem a cetlit. mert nem értettem a viselkedését.Viszlát. hogy ők is szeretnének még viszontlátni. . Próbáltam elfojtani a lelkesedésemet. . Isabella! – köszönt el. Jonathan vezetett. akik utálják az új családomat. fiúk! – intettem a farkasok felé.Nincs rajta egy karcolás sem – felelt helyettem Jonathan. míg át nem léptem azt. . hogy kimutatom. Joshua volt az egyetlen. amíg a fürdőszobában elintéztem a különböző emberi dolgaimat. és sötét pillantást vetett felém. Ahogy megláttam őt. Kárpótlásul. A gondolataim már Edwardnál jártak. lelkiismeret-furdalásom támadt. Tényleg jól éreztem magam. vagy csak szeretnél találkozni velünk. VÁLASZTÁSOK EDWARD ÚGY VISELKEDETT. egészen addig. akik csaholva vettek tőlem búcsút – kivéve Josh-t aki lefeküdt a kocsi mellé. de egyszerűen nem lehetett nem szeretni Benjamint vagy a lányokat. Nem csak hogy egész este nem hagyott egyedül. hogy nem fogok kámforrá válni egyik pillanatról a másikra. egy szavadba kerül… . – Menjünk. ahogy közeledtünk a határ felé. én pedig mellette ültem. ahogy a többi farkas árnyékként rohan mellettünk. hogy bármennyire is jó máshol. mintha csak meg akarna győződni róla. azonnal meggyorsítottam a lépteimet. miután ismét visszaváltozott farkassá. Nem akartam Edwardot azzal bántani. ígérem! . a vérszívód már vár… . mennyire élveztem a farkasok társaságát.Menjünk… .

. . Éreztem. inkább csak nem akartam neki fájdalmat okozni azzal. már vígan totyogott előre. és vigyázta az álmaimat. Esme áthozta az öcsémet. Kissé megilletődve ültem le a padszerű székre. de nem bírta ki. tényleg gyönyörű hangszer volt. hogy a gúnyt teljesen elrejtse. Megértettem. hogy bár a testem elfáradt. mikor nekem támadt. Ha volt miben kapaszkodnia.Jól érezted magad? A blökiknél… . és mellém feküdt. és kíváncsi izgatottsággal néztem rá. Jonathanék társasága feltöltött energiával.Mindenről szeretnék tudni. Mivel egyetlen műre sem emlékeztem már Bella nagyi altatóján kívül. . Csodálatos érzés volt hallani a hangokat. ami veled történik – simított végig a karomon. amiket a zongora felé vetettem. Mostanában hiányzott a zene. mert pillanatok alatt eltűnt a szemeim elől. Azóta a szörnyű este óta. Épphogy csak bebújtam a takaró alá.Biztosan? – Bólintott. Ezt már megszoktam tőle. valamint Benjamin vicces bukfencét. nagyon jól éreztem magam – kezdtem. ha négykézláb mászhatott. és figyelte. hogy leül az ágyam szélére. Valószínűleg észrevette az ösztönös vágyódó pillantásokat. hogy elmesélem. nem volt . felnyitotta a zongorafedelet. Hallottam a hangján. Elmosolyodtam. oda kellett figyelnem rá. Ujjaimat a billentyűkre helyeztem.Szeretnél játszani rajta? – szólalt meg Edward. Most viszont egy mozdulattal lerúgta a cipőit. a fa sima tapintása. én pedig levittem a nappaliba játszani. Elhatároztam. de mikor lefeküdtünk. valahányszor lefeküdtem aludni. Megfordultam. Viszont. Megrázta a fejét.Egy kicsit… . nem baj? – kérdezte gyorsan.húzta el a száját. vagy az ágy szélére ült. Hogy mindenki milyen kedves volt. Nem mintha féltem volna Edwardtól. de a tekintetemet nem vettem le a billentyűkről. Edward kérdezgetni kezdett. mint egy kis mini versenyautó. ő az ágyam mellé térdelt. de amint elengedtem. vagy a hófehér szín miatt. . és hogy bizonyítsa. Talán. Igaz. – Oké… Igen. aztán elmeséltem mindent. Folyton a lábaihoz mászott. Megráztam a fejem. . hogy Edward leül mellém. Edward figyelmesen végighallgatott. lelkileg és szellemileg még teljesen frissnek éreztem magam. amiket kicsiholtam a hangszerből.Nem kell erről beszélgetnünk. ami történt. .Ugye. Még élénken élt az emlékeimben.vallottam be. mikor éreztem.Nem mertem említeni a farkasokat és a velük töltött estét. A teljes igazság az volt. a zenélést és éneklést. Másnap reggel a lehetőségekhez képest vidáman és frissen ébredtem. mennyire jól éreztem magam velük. így csak improvizáltam. Valamiért Edward zongorája nagyon tetszett neki. aztán adott egy csókot a homlokomra. hogy megtartom magamnak az élményeimet. . – Elfáradtál? . A nagyobbik Edward leült mellénk a földre. mert a nagyi altatóját kezdtem el pötyögni. és egy egyszerű ujjgyakorlattal próbáltam megolajozni berozsdásodott emlékezetemet. hogy próbál kedves és érdeklődő lenni. a hússütést.Nem zavarna? – pislantottam rá. ahogy az ujjaimat nyújtva támaszként járni tanítom a kicsit. lehuppant a hátsófelére.

hogy elakadt a lélegzetem. hogy kitisztítsam a gondolataimat. Most viszont.Sosem játszol tisztességesen. hogy Edward megint legyőzött. aki eddig alig pár méterre játszott tőlünk. Elfordítottam a fejemet. nem értve. de mivel akkor épp dühös és összezavarodott volt. inogva bár. ami minden önbizalmamat romokba döntötte. miközben a zenét hallgatva libabőrös lett a karom. Éles C hang szólalt meg a Cisz helyett – félreütött. Újabb kör következett. Morcosan összeráncoltam az orromat. mert félnek az elkötelezettségtől. Megráztam a fejem. hogy ennyire még emlékszem. nekem is… . rám pillantott. de mégis sokat jelentő szóval. . én meg visszafojtott lélegzettel bámultam rá. de büszke voltam magamra. csibészes mosoly volt. én pedig erős szívdobogás közepette vártam. hogy mi is a bajom. várakozva rám vigyorgott. Az összes tudásomat összeszedve újabb dallamot kezdtem játszani. Szabad kezével átnyúlt a derekam mellett. miközben azon gondolkoztam. Mikor befejezte a melódiát.De én így is szeretlek – csúszott ki a számon. Bal kezemet óvatosan a combjára csúsztattam.Mondtam már. De ha a háborút nem is nyerhetem meg. tudtam. Ő már egyszer mondta nekem. Elégedetten éreztem. elégedett. hogy sértődjek meg vagy inkább nevessek azon. ahogy ujjai száguldoznak a billentyűkön. – Ha neked szabad. ami csak még inkább arra ösztönzött. Lehunytam a szemeimet. hogy az számít-e. hogy még ebben is jó – mit jó. és amik mintha az én szólamomra válaszolgattak volna. miközben Edward újabb játékra készülődött. Bosszúsan néztem fel. aztán visszafordult a zongorához. . Aztán ahogy az ő ujjai a billentyűket simogatták. Gúnyosan mosolygott. . aztán felsikkantva ugrottam fel. Edward ijedten pattant fel. de talpon állt .Épp itt volt az ideje. hogy Edwardot is megijesztettem ezzel az egyetlen egyszerű. hogy megrándul. hogy szeret. Hallottam magam mellett Edward kuncogását. . de akármilyen bonyolult dallamot is játszottam. de a szemei komolyak maradtak. Hihetetlen. és hallgattam Edward játékát. Ahogy leütöttem az utolsó hangot. hogy megcsókoljon. Végül feladtam. Edward egy sokkal bonyolultabb és gyönyörűbb improvizációval válaszolt. Nem akartam még kimondani ezt a szót. Automatikusan megálltak a kezeim. egy kis csatát talán igen… Elmosolyodtam. Ujjai fürgén futottak végig a billentyűkön. úgy siklottak az enyémek is egyre feljebb és feljebb. Tátott szájjal figyeltem. hogy milyen gonosz vagy? – szólaltam meg. Edward arcán féloldalas. A keze hirtelen megállt a billentyűkön. aztán meghallottam az előbb félbeszakadt dallamot két oktávval feljebb lejátszva. Aztán egyszer csak meghallottam a mély hangokat. Vigyorogva guggoltam le. és játszani kezdett. Edward mindig lehagyott. hogy úgysem győzhetek. nem voltam biztos benne. zseniális. – Olyan szemekkel nézett rám. melyeket nem az én ujjaim játszottak. majd elkapta a csuklómat.tökéletes. méghozzá a saját módszereimmel. és kinyújtottam az öcsém felé a karjaimat.vonta meg a vállát. hogy észre vedd! – még mindig játszva. és tartottam tőle. A legtöbb férfi meg szokott ijedni az ilyen érzelemkinyilvánításoktól. amit most csak véletlenül és tréfából ejtettem ki. hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújtsam.

és átvette Edwardot. és hívogatóan intettem neki. Edward bizonytalanul kinyújtotta felé a kezét. hogy egyedül sétálgassak az erdőben. – Gyere. mindenféle támasz nélkül. . .Gyere… Gyere ide hozzám.Arra. amiknek a tégláit már félig lebontottam. . Az első pár lépése bizonytalan volt. Megindult felém.Mire gondoltál? – Reméltem.Azt hiszem. .Vigyáznál rájuk. Csak most vettem észre. hogy bármi elijessze. és Edward kezei közé futott be kacagva. . megindult felém. Az egyikkel megfogta az én felé nyújtott kezemet. hogy tudja. Valószínűleg a szeretlek szó és Esme gondolatai túl nagy sokk voltak együtt Edwardnak. Csillogó szemekkel nézett rám. Mint egy igazi. . kérlek. hogy nem tartja tolakodónak a kérdésemet. aztán kisietett a szobából. aztán felkaptam az öcsémet. hogy szépek vagytok együtt. Ha most magára hagyom a gondolataival. nem kellett volna felzaklatnom a gondolataimmal. biztosan csak a sötét oldalát látja majd a dolgoknak.Mi történt? – kérdeztem félénken Esmétől. és én is ódzkodtam attól. . hogy az apró ujjak támaszt találjanak rajta. – Nem kéne neki egy kis időt hagyni? . Nem akartam. mert ki biztosan nem engednének. Szomorú mosoly játszott az ajkain. miközben ő a lábait óvatosan egymás elé helyezte. te kis áruló! – nevettem fel Edwarddal együtt.kérte Edward tőle. még egyszer! – letettem alig másfél méterrel távolabbra. akit kilőttek.Utána akarsz menni? – Bólintottam. és nem hagyta el a házat. Értetlenül néztem utána. vigyáznál egy kicsit az öcsémre? – kérdeztem. Edward megnyugodva mellém térdelt. és megpörgettem a levegőben. Reméltem. – Esme. aki közelebb jött hozzánk. hogy Esme ott áll az ajtófélfának dőlve. egy kicsit kiborítottam a gondolataimmal – sóhajtott fel.Nem hinném – ráztam meg a fejemet. Az utolsó pár centinél kinyújtotta előre a kezecskéit. a másikkal pedig Edward felé kapálózott. . . boldog család – magyarázta. . A szemei szomorúak voltak. nincs semmi baj. aztán mint.teljesen egyedül. Egy pillanatig lélegzetvisszafojtva nézett le az öcsémre. törpe! – hívogattam a kicsit.Ó! – nyögtem fel.Ügyes vagy. – Sajnálom. aztán hirtelen tett egy apró irányváltást. és az ajtó felé fordult.Ó. és hagyta. . aztán visszamentem Edward mellé. és újra felépítse maga körül azokat a falakat. annyira ügyes vagy! – lelkendeztem.Hát jó – sóhajtott. aztán felrohantam az emeletre. kell egy kis idő… . – Rámosolyogtam Esmére. és érdeklődve figyelte a jelenetet. és minket figyel. hogy Edward a szobájában húzódott meg. aztán egyik pillanatról a másikra az arca elkomorult. aztán elvigyorodott. . Óvatosan a kezembe adta az öcsémet. Aggodalmasan haraptam be az ajkamat.

ahogy Edward karjai a derekam köré csúsznak. Nagyon hasonlítasz rá. Aztán Edward kezei elengedtek. . Azt kívánod. mint aki az őrület szikráit keresi a szemeimben. . – De ez nem jelenti azt.Nem hagyom. Körbenéztem a szobában – mikor legutóbb itt jártam. dehogy is! – a hangja megrökönyödött volt. mikor benyitottam hozzá. Úgy fordult felém. hogy Edward most nem szándékozik az orromra vágni az ajtót. . – Összerezzentem. de nagyon különbözöl is. Most először tett ilyet. amióta csak megismertem.Megmondtam. hogy nem vagy ő – motyogta Edward maga elé. mint amilyennek szántam. Én kértem meg. mint… . Muszáj volt lehajtanom a fejemet. . és hátrébb lépett. hogy Edward bármiben is hibáztassa a nevelőanyját. És tetszenek a különbségek. Görcsösen ökölbe szorultak a kezeim. .harapta el a mondat végét.Sajnálod.Szerencsém volt.Hazudsz – szűrtem a fogaim között a hangokat. Szánalmas. – Nem is akarom. Szeretem.Nehezebb veled. Fejemet belefúrtam a mellkasába. . és próbáltam határozottnak látszani. Mégis olyan erősen tört rám az érzés összeszorítva a mellkasomat. amilyen te vagy.Visszakísérlek hozzá – indult el felém. hogy vissza tudjam tartani a könnyeimet. amit most csinálunk. . hogy a rég elhunyt nagyanyám emlékére vagyok féltékeny. . Morcos arcot vágott. nem igazán sültek el jól a dolgok. Majdnem hangosan felnevettem kínomban.Nem.Tényleg – hallottam a halk susogást a fülemnél. . és elfordulva tőlem visszafordult az üvegfal felé. Olyan lendülettel indult el felém. hogy vigyázzon rá – feleltem. Edward épp akkor pattant fel a földről. de én beljebb léptem. és bosszúsan felsóhajtott. hogy nem maradhatsz egyedül még a házban sem! Hol van Esme? . mikor rájöttem. hogy bárcsak ő lennék! – kiabáltam felé. . Hirtelen szörnyen dühösnek éreztem magam. hogy nem vagy Bella. ahol ült. hogy ő legyél.Nem vagyok a nagyanyám! – csattantam fel. ahogy kimondta a nagyi becenevét. Nem akartam. mert kicsordultak az első könnycseppek a szememből. Éreztem. és becsuktam az ajtót. Reméltem.Odalent a testvéremmel. Hátam az ajtóhoz szorult. miközben csak egy hajszálnyi józanész tartott vissza attól. Dühösen vonta össze a szemöldökét.Tudom. és magához húz. igaz? Hogy nem ő vagyok. hogy ne essek neki ököllel márványkemény hátának. .Tudom. hogy önkéntelenül hátrébb léptem egy lépést.Tényleg? – a hangom bizonytalanabb volt. hogy okos dolog. hogy sírni tudtam volna. hogy megint butaságokon rágd magad – közöltem. . .

egész jól viselte a farkas témát. hogy te is érzel valamit irántam. hogy még csak rá sem kérdezek. hogy terrorban tartalak.Megmondtam már.Akkor mit mondtál? . amit szeretnél. azt rám is kenik. . mert nem menekülhetsz előlem – próbáltam utánozni azt a féloldalas mosolyt. – Amíg tudom. .Mondtam nekik. mire halk morgást hallatott. . hogy el kéne hagynia.Dehogy nem.Nem mi kezdtük – vonta meg Edward a vállát.Dehogy is hiszik azt! – ráncoltam össze a homlokomat. amik a térdén pihentek.Nagyszerű! – rázta meg a fejét. . ami a tinédzserekre olyan jellemző. még mindig. hiszek neked. megkereslek. hogy semmi sem érdekel azon kívül. – Ha elmész.Nem vagyok gyerek. hogy veled lehetek. ami rá jellemző akkor. – Nagy erőfeszítésembe telt. aztán leült a kanapéjára. ha Edward a quileute-eken gondolkozik.Jonathanék meghívtak szombaton a tengerhez – mondtam. hogy most így gondolod – bólintott komoly arccal. hogy ez nem így van. hogy a hangomból ne hallatsszon ki az a dac. utánad megyek. felesleges rágnod magad. úgysem fogok leszállni rólad! – vontam meg a vállamat.De igen. . . amiben benne volt a bolhás dögök kifejezés. ha egyszer mindketten a jó oldalon álltok? .. Elhúzta a száját. . Az esti beszélgetésünk után úgy döntöttem. . Odamentem hozzá.Miért érzem azt. – Szóval. Elhiszem. mi a jó neked. Én nem hagyom magam lerázni.szólaltam meg végül kissé bizonytalanul. . hogy megkérdezem Edwardtól a szombatot. és elétérdeltem. Látszólag. vagy nem hiszel nekem? – fürkésztem az arcvonásait. Elmosolyodott – de a mosolya keserű volt.Nem már megint. tíz év múlva? Még csak egy gyerek vagy… Nem tudhatod. Én tényleg komolyan gondolom. – Én nem értem ezt az egészet… Miért utáljátok egymást annyira. – Edward a fogai közt mormolt valamit. – Még nem mondtam igent – tettem gyorsan hozzá. .Edward… . Nem követem el ugyanazt a hibát. még ha a gúnyos megjegyzéseket nem is tudta elhagyni. Ha újra megszöksz. Ha valami rosszat rám lehet kenni. . – Most a farkasok biztosan azt hiszik.Hogy megbeszélem veled… . Felsóhajtottam. – De mi lesz egy év múlva. hogy ez a hangsúly nem sok jót ígér? – mosolygott rám. akkor legalább nem azon zakatol az agya. Valamint.Már megint itt tartunk? – töröltem meg gyorsan az arcomat. és nem akartam Jonathanékat sem megbántani azzal. . amit a nagyi – néztem a szemeibe határozottan. Kezeimet az övéire fektettem. Felkuncogtam. ha valami ironikus dolgot mond. és nem teheted szabadon azt.

hogy félbehagyom a hívást. .. de határozottan hozzám simult. hogy esélyem sem volt megérteni. és óvatosan megcsókolt. . . Gondolkoztam azon. Amíg előkerestem a szekrényből az előző nap viselt nadrágomat.simított végig a karomon. de határozottan néztek vissza rám.Kaphatnék egy telefont? – kérdeztem végül. Épp tárcsáztam a papírra felírt számot. hé! Még nem szűnt meg az állandó felügyelet feletted! Csak velem együtt mehetsz – nyitotta ki előttem az ajtót. miközben lehengerlő mosolyt villantott felém. . . hogy az agyam megint képes legyen az értelmes gondolkozásra.Kibírom – pattant fel rólam.Hé. csak pár órára… . . így kissé dühösen. de minden figyelmemet Jonathanra . A szívem azonnal dörömbölni kezdett. Próbáltam egyszerre két helyre figyelni. én csak visszahúztam. – El szeretnél menni szombaton? – kérdezte végül elhúzódva tőlem. amikor hirtelen megjelent Tanya Edward mellett. Az ajkát a számra nyomta egy pillanatra. Ahogy hátrébb lépett tőlem. hé. óvónéni. Egészen a szobáig követett.És még én vagyok a gyerek – vigyorogtam rá. hogy gyerekes vagyok! – nézett Edward egyenesen a szemembe. – Vondd vissza! – Újabb fejrázást kapott válaszként. de én egyáltalán nem féltem tőle. de Tanya amúgy is olyan gyorsan beszélt.Az nem számít – vonta meg a vállát Edward. de most a nevetéstől. A kábulattól csak arra voltam képes. – Újra potyogni kezdtek a könnyeim. és kihalásztam a zsebéből a cetlit.Ó. de egy mély hang beleszólt a másik oldalon. . és megbeszélném velük.Ha téged nem bánt. hogy mikor és hol találkozzunk. Lehajolt. próbáltam mély levegőket venni. Kuncogva húzódott vissza. akkor igen – néztem a szemeibe. felé. Fogai veszélyesen csillantak meg. – Szólnék Jonathanéknak. – Vondd vissza! . Kissé bosszús sóhaj hagyta el a számat. Megborzongtam az érintésétől. – Mire kimondtam a kívánságomat.Mi a szám? – kérdezte.Vondd vissza. Megint közelebb hajolt hozzám. hogy minél előbb elérjem. Edward egy pillanatig összehúzott szemöldökkel nézett rám. – Mindjárt hozom! – indultam az ajtó. Szemei vágyakozva. ahogy Edward teste óvatosan. aztán a kezét nyújtva felhúzott engem is. . az a nadrágomban maradt – kaptam a fejemhez.Túl határozott vagy – a mosolya egyszerre volt elismerő és keserű. de Edward elkapta a karomat. Edward kezében már ott is volt a mobilja.Alig pár ajtónyira van csak a szobám… . én pedig vágyakozóan megemeltem a fejem. aztán átadta a telefont. hogy ellenkezve megrázzam a fejem. . – Ő húzta meg először a hajam. Elégedetten sóhajtottam fel. aztán egy pillanat alatt a földön találtam magam. az ajtófélfának dőlve figyelt engem. – Persze. miközben kisimított egy tincset az arcomból.Nem – nyögtem ki az önbecsülésem utolsó szilánkját összeszedve.

Isabella vagyok! – szólaltam meg végül. . de biztos voltam benne. ha én kérném.Nem hiszem. . ez klassz! – Jonathan lelkesedése visszatért. hogy egy nem túl extrém darabot választ majd. . Az igazság az volt. határozott lányka vagyok. hogy Alice aprónak tűnt. . aztán kissé idegesnek. mert szeretném elfogadni a meghívást a tengerpartra. – Ugye. . persze – hadarta gyorsan. nem azért hívtál? . hogy mi szükséges és mi nem az – simítottam végig ott a karján. aztán végigsimított Edward karján. ha nagyon muszáj… . Szia.Nate. Bosszúsan szusszantottam egyet. Mivel nem volt saját fürdőruhám. hogy erre szükség lenne – rázkódott meg Edward válla az elfojtott nevetéstől. Tanya ragadozó mosolyát látva majd megevett a düh. hogy nekem nincs vámpírhallásom. hogy nagyot oda tudna sózni. ahol az előbb .. hogy ebben a percben.fordítottam. – A vérszívó mégis elengedett? – kuncogott bele mély hangon a telefonba. ha akarna.Szia! – Jonathan hangja először lelkesnek tűnt.Persze. – Akkor szombaton.Azon gondolkozom.Rendben. Nate! – javítottam ki magam.Nem kellett engedélyt kérnem rá. és az ajtó felé fordultam. Legfeljebb könyörgök neki. szia. rám nézett és bólintott. nincs semmi gond.Nem. hogy megkérdezzem. Minden rendben – feleltem gyorsan. . nem fogom.Nehogy otthon hagyd a fürdőruhádat – figyelmeztetett.Most mi jár a fejedben? – kérdezte Edward kuncogva. Csak reménykedni tudtam. . Jonathan! – köszöntem el. hogy megkérem Alice-t üsse meg helyettem ezt a libát – vallottam be. Hívj csak Nate-nek – szólt közbe gyorsan. Tanya felém nézett. . megfelel-e így a dolog. már előre láttam. Akkor szombaton. amivel egyszerre két helyre is tudnék figyelni.Ó. . ott leszek – válaszoltam Jonathannak.Szép napot. Majd én eldöntöm.Rendben. Isabella! – Kinyomtam a telefont. . Lehet.Szia. . – Csak azért hívlak. hogy vehet nekem egyet.Nem emlékszel? – léptem közelebb hozzá. délelőtt tízkor a határnál? – kérdezte. A magam ura vagyok! . megtenné. Összehúzott szemekkel néztem utána. nem. . – Önálló. . Márpedig. nagyon is jó ötletnek tűnt a dolog. és kilibbent a szobából. Edward felé pillantottam.. hogy Alice mennyire fog örülni annak.Oké. de ki sem kellett nyitnom a számat.

és rápillantottam. macskásan nyújtózkodtam egyet. de egy idő után feltűnő lesz. és megvéd. Azonnal kipattantam az ágyból.Rosalie! – Edward dühösnek hangzott. Persze. legbelül tudtam. . ami átfutott a fejemen az volt. hogy nem gyógyulsz meg. hogy a vámpírfülek mindent hallanak. még hinnék is neked – ült le az ágy szélére. Ha a mosdóba kellett mennem. egyéb esetekben pedig ott volt mellettem Edward. Ez volt az első eset jó pár napja.Nem akarlak egyedül hagyni. de megfogta a csuklómat. és sosem látom többé. Gyorsan visszaszökdeltem az ágyhoz. aztán kinyújtotta az egyik kezét. hogy Edward válaszoljon. ahogy mondtam. mert féltem egyedül. megkönnyebbült sóhaj hagyta el az számat. Az ajtóhoz osontam egy pillanatra megfeledkezve arról. Furcsa érzés öntött el. hogy magamra hagyott és egyedül kellett ébrednem. valamelyik Cullen nő biztosan elkísért. . de biztos voltam benne. miről beszélsz… . Lustán. Mikor meghallottam a folyosóról a hangját.Be kéne menned az iskolába… . de nem azon az áron. Lehunytam a szemem és felsóhajtottam. Nem azért. hogy engem nem lehet átverni? – hallottam meg a hangját az ágyam mellől. hogy Edward örökre elment. TANYA REGGEL EDWARD nem volt mellettem. 20. amíg veszélyben vagyok -. aki figyel rám. hogy mindig velem legyen.Biztonságban vagyok. Komoly szemekkel nézett rám. . Tényleg úgy volt.Nem tudom. az a gond. és egy csókot nyomott a homlokomra. mintha porcelánból lennék – próbáltam megnyugtatni. . biztos voltam benne. Persze. . hogy Edward nem jár iskolába… Miattam. A többiek azok után. Megtorpantam – ezt nekem szánta? Rólam beszél? .Ugye tudod. hogy nem hagyna magamra – legalábbis addig. és bekuporodtam a takaró alá. Hirtelen rettegni kezdtem. aztán megdörzsöltem a szemeim. De persze. Azt akartam. és visszahúzott egy csókra. várva. aztán kinyitottam a szemeimet.Tanya is tette. aztán el akartam lépni mellette. hogy van a közelben valaki. hogy Edward visszajöjjön a szobába. ha kell.vigyorogtam rá. mégis az első gondolat. hogy bajba sodorja a családját.Ha nem hallottam volna. hogy a tanárok már kérdezősködtek rólad. Az alsó ajkamat beharapva vártam. és végigsimított az arcomon. hogy elhagyott. . hogy Jasper vagy Emmett szívesen átvenné a . Szóval.Nem érdekel! Hallja csak! – Rosalie hangja direkt felhangosodott. aztán csend lett.vetettem fel. . ahogy a kezem elérte a kilincset. te megint csak magadra gondolsz! – Rosalie halkan morgott még valamit.Alice azt mondta. Inkább attól rettegtem. úgy vigyáznak rám. ami történt. most még elhiszik a betegség sztorit. ahogy az ajtóhoz jössz. és a városban is folyton azt kérdezgetik. . merre jársz.

hogy még mindig butaságok miatt haragudjon a testvérére. nem.Máskor is hiányoztam már pár napot – vonta meg a vállát Edward.Ha így akarod… . – Közelebb hajoltam hozzá.Hallottam a halk sóhajt. amiből csak a kis bolond és a genetikai hiba szót tudtam kivenni. Vér… Vajon az a vér is zavarná Edwardot? És ha a szomjúsága kibírható is lenne. hogy éjszaka csak a tied vagyok… . Megérintettem a kezét. – Egyszerűen csak úgy érzem.Nem. de Rosalie-nak igaza van. mert arról biztosan írt volna – gondolom… Viszont arról fogalmam sem volt. hogy mellettem vagy a legnagyobb biztonságban. hogy Edward szenvedjen. ami történt… . ez mekkora erőfeszítésébe kerülne? Megérné neki? Vagy a szex nyújtotta előnyöket legyőznék az önuralom kínjai? Nem akartam. hogy képesek rá. minthogy a következő pillanatban piros pöttyös labdák kezdenek potyogni az égből. . így a szüzességem elvesztése valószínűleg vérrel is együtt járna. Tiltakozóan térdeltem fel az ágyban. Egy pillanatra megborzongtam – furcsa volt. Ti vagytok a családom… . évekig is veszélyben lehetek.Tudom. nem. Az igazság az volt. miközben az arca megfeszült. Erről is beszélnem kell majd Edwarddal… Az nem járja. de semmi sem zuhant a fejemre. de a szája mosolyra húzódott. és tudtam. amennyit a nagyanyám naplójának az elején olvastam. Valószínűleg. de vajon. mert nem akarta Edwardot felidegesíteni. és magam felé fordítottam. Edward! Tedd meg értem! – helyeztem a kezemet az arcára. hogy hiányzott Jasper társasága. Az igazság az volt.hajtotta le szégyenkezve a fejét. . . Edward mellett semmitől sem féltem.Igen. mint eddig. hogy mik a veszélyei ennek. A tekintete szomorkás volt.sütöttem le a szemeimet. Én még sosem voltam együtt férfival. nem azonos azzal. veled maradok – bólintott végül Edward. Az. Hittem. szörnyű lelkiismeret furdalásom lesz – gyűrögettem a takaró sarkát. mert egyszerre vágytam az ismeretlen megtapasztalására és féltem is tőle. hogy ne bántson engem. – Ugyanúgy kell élnetek az életeteket.helyét. hogy akár még hónapokig vagy talán. azért nem jött a közelembe mostanában.Én is melletted érzem magam a legnagyobb biztonságban. hogy Bella nagyi és Edward között sosem történt meg az. hogy tudná magát annyira kontrollálni. ott van még a testi ereje. Kérlek. hogy csak annyit tudtam a vámpírok szexuális életéről. . ha szükséges lenne. .Gondolj arra.Akkor a téma lezárva. ugyanolyan lehetetlennek tűnt. miközben Edward mormogott valamit. tudom. Felkuncogtam. Tényleg így volt. . Tudtam. hogy úgy vélte.egyezett bele végül. Mindentől! – nyomtam meg az utolsó szót. A szám majdnem a füléhez ért. – De halálra fogom unni magam. Próbáltam csak a tényekre koncentrálni. hogy Edward bármikor árthat nekem. hogy én mit szeretnék. hogy vigyáznak rád – főleg azok után. – Ha bajba kerültök miattam. . Önkéntelenül is felfelé sandítottam. Ki tudja. hogy meddig tart ez az egész… összeszorult a gyomrom a gondolattól. a külső veszélyektől – tette hozzá. Legalább is. . de az. . Tudom. hogy mi a helyes. tartanom kéne tőle.

Mire gondoltál? – kérdezte újra.Bosszant. ahogy egy puszit nyom hátul a fejemre.Láttam. . amíg nem teszek vallomást. hogy még mindig ott ül mellettem. . . és mehetsz zuhanyozni. Elpirulva jöttem rá. Furcsa volt Edward közelsége nélkül. Az arca elkomorult egy kissé. mire gondolok – megvontam a vállamat. Próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra. . aztán . – Jó reggelt! Esme mindjárt itt lesz. aztán mosolyogva bólintottam egyet. hogy minél több idő elmenjen a fürdéssel is. és visszafordultam a ruháim felé. .Most mire gondolsz? – nézett rám. hogy kiválasszam a mai napra megfelelőt. Sokáig folyattam magamra a vizet.vonta össze a szemöldökét. Edward sajnos. . Megöleltem. hogy ne kérjem meg mégis. karjai a derekam köré fonódtak.Én mondtam. hogy jobb. hogy engem akar kikísérni a mosdóba. de a vállán egy hátizsák volt. . maradjon velem. ahogy Alice-szel együtt eltűntek a lépcsőkön. Éreztem. – Biztos voltam benne. de nehéz volt. . Hogy a szex témáról még beszélni fogunk… Vajon ez azt jelenti.. hogy nem látod a gondolataimat – nevettem fel. amitől az ember agya azonnal leállt. Felsóhajtottam. ha nem tudod.nyögtem. – Esme már vár odalent a számodra finom reggelivel – húzta el a száját. hamar elrepül a nap – szorította meg bíztatóan a vállamat Esme. aztán rám. . amit Edward mondott nekem. aztán levettem a samponos üveget a zuhanyzófülkébe szerelt polcról. és a szekrényhez léptem.Vigyázz magadra nagyon! Amint vége az utolsó órámnak.Erről majd még beszélnünk kell. de nem most… . de láttam Edward tekintetében. Edward mögém lépett. mint egy túlérett paradicsom. Ő az illatozó.Megnyugtat.Várni foglak – intettem utána. köszi – mosolyogtam vissza. az ajtóhoz sétáltam. hogy kész rá. Felkaptam az egyik felsőt és nadrágot. Esme már meg is jelent. hogy megtegye? Izgatottan nyeltem egyet. hogy nem látom a gondolataidat… .Ó! . Alice már ott várt. és elővette azt a kábító pillantást.Semmire – pattantam fel gyorsan az ágyról. Elmosolyodott. Edward megállított még a fürdőajtóban egy pillanatra. hogy eldöntötted.Meglásd. hogy nem szabadulok.felelte. Azt hittem. .Oké. . már itt is vagyok – nézett a szemembe. hogy olyan vörös lettem. Közben azon gondolkoztam. ízletes ételeket undorítónak találta. Egy kissé elkalandoztak a gondolataim… . Mire a folyosó közepéig sétáltam. Próbáltam arra koncentrálni.Semmi… re… . hogy ma velem jössz – mosolygott Edwardra. – Én csak… azon gondolkoztam… szóval… a szexen. és a hajamat is megmostam. aztán miután Edward elengedett. nem hagyta ennyiben a dolgot.

De ezek közül egyik sem világosított fel a vámpírral való szeretkezés mibenlétéről. és vérzik. jobb. hogy a lelkesedésem nem lesz túl nagy… . . Próbáltam összeszedni a gondolataimat. legalább sejtéseim lennének a dologról vámpírszemszögből. de biztos voltam benne. kérdezni szeretnék… Csak… Szóval… . van-e valami még. aztán végül felém fordult. az erdőben történtek nem számítanak. én közöltem. Hogy tudjam.Ó. amíg megtörölköztem és felöltöztem. . az. ha az ember először… csinálja. hogy átgondolja. hogy minden világos. kiböktem. hogy egyszer ez is előjön majd. Az otthoni felvilágosítás is csak annyiról szólt. hogy ott áll Esme. egy vámpír… – sütötte le a szemét Esme. én… . . könyvektől és barátokkal való beszélgetésből szereztem. hogy megtegyem? Gondolkoztam el. Edward előtt. – Szóval. ami eltakart engem. A szemeim előtt így is izgató képek jelentek meg. . aztán ki-ki elvonult a saját szobájába.motyogtam. Rám mosolygott.Úgy vélem.mosolygott rám kissé zavartan. hogy egy emberrel milyen lehet együtt . és összeszedve minden bátorságomat.Hát. ha úgy nagyjából. és lenne-e kérdésem. én meg veszettül vagdosni kezdtem a palacsintámat. És vajon. és maga után húzott.fogta meg a kezem. Viszont. én készen vagyok rá. hogy Edw… vagyis. várva. értem… . Oké. mint Alice szokott. nem lesz gond a vérzésből. hogy végezzek a zuhanyzással. Úgy hittem. akkor valószínűleg. milyen… Jó lenne. hogy a felét sem tudom majd megenni. az… .Hát… Én igazából. de sejti. mikor eszébe jut egy ötlet.elgondolkoztam egy pillanatra. olyan ideges voltam. és engedélyt valamint segítséget akar kérni tőlem. – Szóval. menjünk le a konyhába.kicsit tekertem a hideg vizes csapon. tétován néztem rá a tükörből.Nos… Mit szeretnél pontosan tudni? . mégsem ez a legegyszerűbb kérdés – szusszantottam fel. hogy lenyugtassam magam. ha a legegyszerűbb kérdéssel kezdem.Valami gondod van? . Leültetett a konyhapulthoz. Természetesen. Talán… Beszélnem kéne Esmével. mit is mondjon nekem. Aztán vettem egy mély levegőt. Úgy véltem. – Tudod. már egy ideje sejtettem. Esme egy ideig még rendezgette az evőeszközöket. és amíg eszel. az is igazából csak szájra puszi volt. Elgondolkozva fordultam az üvegfal felé.magyarázta. amit nem tudok. beszélgetünk… . . aztán közelebb lépett.Pont úgy néztél rám. Miből gondolod? – motyogtam. Szóval. Nem tudom. Jó íze volt. Gyere. még akkor is zavarosnak éreztem mindent. hogy anyu megkérdezte. de mikor kiléptem a fülkéből. ami tapasztalatom volt. Esme elfordult. eddig összesen egy fiú csókolt meg. és kezembe vettem a fésűmet. hogy valakivel erről beszéljek… Már a gondolatától is zavarba jöttem. ha elég fejlett az önuralma már. és elém tett egy nagy tányér palacsintát és szirupot. és ami mögött tudtam. azt mind a tévéből.Mi? Nem.dadogtam össze-vissza. Miután a fogam is megmostam. az nem volt… csók… Megborzongtam. – Milyen egy vámpírral szerelmeskedni? . ő is csak időt akart nyerni ezzel.

– Hitetlenkedve felhorkantottam. Akkor a szüzesség témát letudtuk. Azt hiszem. hogy kihallgatta a beszélgetésünket. mert ez egy ennyire erőteljes érzés. . hogy nem kedvelsz… .Az jó – sóhajtottam fel egy kissé megkönnyebbülve. – Pont azért. másfelől viszont örültem neki. Kissé riadtan rándult össze a gyomrom. . Esme a kezemhez kapott. Esme kérdőn nézett rám. ez olyan érzés lehet. tudom. versengeni Edwardért – magyarázta meg. . . mint a félelmeim. hogy így lesz nem sokára… .Esme szemei aggodalmasan néztek rám. – Tudod.És szerinted. reméltem. mint nálatok az extrém sportok általi .Remélem. Meg merném kockáztatni.Más szempontból? . Sosem volt esélyem Edwardnál… Nem igazán értem. Esme hirtelen az ajtó felé fordult. Mint egy verseny saját magunkkal. azért néhány vámpírférfit sem utasítanék vissza – vigyorgott rám teljes fogsorral. hogy bármikor megölhetnénk titeket egyetlen mozdulattal… És mégis legyőzni ezt a késztetést.Viszont… . mert úgy kevésbé volt zavaró a társalgásunk. Kérdőn vontam fel a szemöldökömet. . hanem Edward miatt is aggódik. hogy nem csak miattam. nem baj.Miért? – néztem Tanyára elkerekedett szemekkel. egy vámpír más szempontból könnyebben elveszítheti a kontrollját. . mert az édes folyadék már kezdett túlfolyni a tányér peremén. miért. izgalmasak vagytok ti emberek. és erőteljes mozdulatokkal rázni kezdtem a palacsinták fölött.Igen. miután magunkra maradtunk. de azt hiszem. Ami számunkra egy egyszerű ölelés. ha nehezemre is esett.Játszani? – ráncoltam össze az orromat. és az ellenkező irányba fordította. – De én kedvellek téged. de próbáltam nem kimutatni ezt. A kíváncsiságom mindig is erősebb volt. de így van – vonta meg a vállát. az egy ember számára halálos lehet… . – Tudod. hogy tudja.nevetett fel. Edward hozzám tartozik. képes. szórakoztató vagy… Jó veled játszani. bólintottam. hogy nekem erről több tapasztalatom van… kacéran ringatva a csípőjét közelebb jött hozzánk.lenni.Az erőnkre gondolok. . . hogy megzavartam a beszélgetést.szólalt meg ismét Esme fél percnyi gondolkozás után. hogy úgysem nyerhetek. Tudtam.Tudom. adhatok néhány tippet… . képes… egy fejlett önuralmú vámpír visszafogni magát? – próbáltam én is általánosságokban beszélni. előnyben részesítem az emberi férfiakat… Bár. kérlek. én pedig nyugtalanul mocorogni kezdtem a székemen. Edward biztosan elviselhetetlen lelkiismeret furdalást érezne. mire nevetni kezdett. Egyfelől zavart. – Tanya mosolyra húzta a száját.ült le Tanya mellém. Tudni. – Talán. – Tudod. hogy elnyomja egy időre még a szomjúságot is. ezért inkább megragadtam a szirupos üveget. de ez egy nagyon… intenzív érzés. – Ha gondolod.Igen. testestül-lelkestül.Esme. A kezem bizseregni kezdett.. Vagyis. Ha valami rosszul sülne el. de én összerezzentem a nem várt hangtól. – Persze. beszélhetnék egy kicsit kettesben Isabellával? – kérte Tanya. . én pedig. csak az emberlányok érdeklik… .

A teljesen szétáztatott palacsinta végül a kukába került. A legtöbb nő potenciális veszélyforrásként tekint rám. hogy arra gondolt. . akkor látja mögöttük azt a nőt is. mire gondolok… . hogy nem – bólintott. a lélek tükre. mint egy játékszerről. Edward mégis csak meggondolja magát egyszer… . . – Remélem. ha Edwardnak szenvednie kéne… . Mikor beléptem. hogy szeretkezés közben végig fenntartsd Edwarddal – mondta ki a nevét. . Nekem sosem ment volna… – Ezzel tudatosítod benne. Nem igazán voltam éhes. . hogy Tanya úgy beszélt rólam – és a többi emberről -. Tanya felkuncogott. Biztos voltam benne. és tudja. Hogy rossz vége is lehet a dolognak. De visszatérve az eredeti témánkhoz… Sok emberférfival volt már dolgom. ami örömet és izgalmat okoz. Emmett és Jasper a kanapén ültek és valami videojátékkal játszottak a nagyképernyős tévén. megértem. . de mosolyogva leintett.próbálkoztam a tiltakozással.Én nem… Én csak… . aztán a konyhaajtó felé libbent. hogy segítettem… Sajnálnám. hogy a többieknek tényleg van félnivalójuk – dobta hátra hosszú.Értem – bólintottam.adrenalinlöket. de nem bántam. Meg egyébként is izgató. nem árt egy kis próbajáték. Segít elnyomni a vámpírt a tudatunk mélyén. . és egy kis gyakorlással elérhető a megfelelő önuralom. . – És érted is kár lenne.komorult el az arca hirtelen. hogy ott vagy. Furcsa volt pont Tanyától megkapni azt a segítséget. aztán a nappali felé indultam. . ha beszélnek hozzád szex közben – nevetett fel csillogó szemekkel.Én nem csak egy játék vagyok Edwardnak! – vágtam közbe. ha érted. amire szükségem volt.kacsintott rám a küszöbről visszafordulva. – És persze.Esélyed sincs! – kiabáltam utána. a szemkontaktus… Nagyon fontos. . ahonnan beszélgetés hallatszott ki. A név emberivé tesz. hogyan használja fel azt a céljai elérésének érdekében. és ha látja a szemeidet. A szem. hogy tisztában van a szépségével.paskolta meg a kezemet. eperszőke haját egy érzéki mozdulattal.Először is.Én… Köszönöm a tanácsokat – nyögtem ki nagy nehezen. Próbáltam egyenletesen lélegezni – nem sok sikerrel.Miféle trükkökkel? – Izgatottabb volt a hangom. Fejcsóválva felnevettem. . de valami csoda folytán mégis képesek voltak kitérni a karaktereikkel egymás csapásai elől. mint szerettem volna. A tányért gyorsan elmosogattam. amire nemrég Esme is. emberlány… . A különbség csak annyi. én pedig rögtön elpirultam. hogy az arcom lángokba borult.Úgy éreztem. akit óvnia kell. – Edward úriember. ha a nevét mondod. Nem játszik egy nő érzéseivel. Meg persze. hogy Tanya hogyan tud ilyen zavartalanul és természetesen beszélni a szexről.Még most sem kedvelsz. ha sokat beszélsz hozzá. – Azért még nem adtam fel… Talán. Hallottam az elhaló csilingelő kacagást. . Nem értettem. mindketten felém fordultak. Látszott rajta. mielőtt élesben kipróbáljátok először a dolgot. Nem tetszett.Az is jó.Semmi gond. hogy vigyáznia kell rád.Tudom. néhány egyszerű trükkel. . nem igaz? – nevetett fel.

és mélyen beszívtam az illatát. aztán mikor meguntam. de mióta benne laktam kezdtem rá a sajátomként tekinteni. . . Odasétáltam hozzájuk.Minden percben arra gondoltam. . nem nézheted meg. így fölém hajolva támaszkodott meg a kezeivel a fejem mellett kétoldalt. Belefúrtam a fejemet nyakának hajlatába. és nem is szándékoztam elengedni őt. – És én neked? – tettem fel kissé élesen a kérdést.kezdtem. és felült. mert előbb fogom én laposra verni őt – mosolygott rám Jasper. aztán megemeltem egy kicsit a fejem.Esme elmondta? . Elvörösödtem. Nem kockáztathatom az életed. Morcosan összeráncoltam az orromat. és megérintettem a hátát az egyik kezemmel. hogy az én nevemet suttogod automatikusan – vigyorgott rám. mire elnevette magát.Szia! Nem akarod megnézni. miközben letett az ágyra. ahogy összerezzen.Tudom. és hazajövök hozzád – felelte. .Miért izgat ez ennyire most hirtelen? – mormolta maga elé. miközben Edward tekintete az enyémbe merült. és a következő pillanatban már az ablaknál volt. mert még nem voltam teljesen magamnál. és lecsuktam a szemeimet. Felugrott az ágyról. Edward hallgatagon nézett rám. . Fogalmam sem volt.rázkódott meg a válla az elfojtott nevetéstől.Nem tudom – vallottam be.Hiányoztál – suttogtam. és lehuppantam a földre törökülésbe. hogy felcipeljen a szobánkba – Jasper szobájába.Ki másét mondanám? – nyomtam egy puszit a füle alá. . Lefejtette a karjaimat magáról. . a fejem a kanapéra hajtottam. hogy mit mondtak! – túrt bele a hajába Edward. Nem tehet róla… . Hagytam. . . hogy otthagyom az egészet.Szerencséd. . ahogy a nagyszakállú viking és a kigyúrt izmú germán hogyan püfölik egymást.védte azonnal Edward a nevelőanyját. de lágy érintésre ébredtem. miközben próbáltam levegőt venni.Edward… . hogy… . Elégedetten elmosolyodtam. Éreztem. .Azt sajnos. hogy kimondjam ezt.. mikor vagy miért merült fel először bennem a gondolat komolyan. ami végigsimított az arcomon. Egy hűvös. .suttogtam azonnal. Egy ideig figyeltem. hogy verem laposra Jaspert? – vigyorgott rám Emmett.Esme és Tanya azt mondták.Nem is tudom… Azét a titokzatos fejlett önuralmú vámpírét… . egyszerűen csak jött. aztán elhúzódott tőlem. . – De akkor sem lehet. Akadozó lélegzettel és szívveréssel túrtam az ujjaimat Edward hajába. másik kezem pedig végigcsúszott a gerincén. Karjaim még mindig a nyaka köré voltak kulcsolva. és lassan megcsókoltam Edwardot. mire egy kuncogást kaptam válaszul. Valószínűleg csak azért voltam elég bátor ahhoz.Csak a gondolatai kiabáltak túl hangosan.Nem fogsz bántani – ültem fel. . miközben felemelt a földről.

Túlságosan is kívánlak.De… . Felkeltem az ágyról. Pont ez a baj. .Ezt felejtsd el. Felém fordult.Nem felejthetnénk el? – kérdezte. Nem fogom megtenni – fordult vissza az ablak felé.próbáltam megszólalni. Felsóhajtottam. de az ujját a számra tette. . kezét az arcomra simította. De azt is tudtam. . és odasétáltam hozzá. ami elég keserűen hangzott. hogy ha egyszer elhatározok valamit.Miért? Nem kívánsz engem? – haraptam be a számat. Tudtam. . akkor nem hátrálok meg. .. hogy értelmesen lehessen beszélni vele. Mély torokhangú nevetést kaptam válaszként. hogy jelenleg Edward túl feldúlt ahhoz.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful