Nos Aurores Boréales Sarki fényeink

Musique de: Carmina Burana Composé par: Carl Orff, en 1936 Executé par: L’orchestre Symphonique de Boston

Les Aurores Boréales
Depuis que le monde est monde, les aurores polaires font partie intégrante de notre planète Terre. Elles ne dépendent aucunement de l'activité humaine, mais plutôt de celle du Soleil et du champ magnétique terrestre! L'aurore n'est pas, tel qu'on l'a cru pendant longtemps (jusqu'à il y a 70 ans), causée pas la réflexion de la lumière solaire sur les glaces de l'Arctique. Toutefois, c'est effectivement le soleil qui est responsable des aurores polaires. La surface turbulente du soleil rejette dans l'espace des atomes et des particules subatomiques (protons, électrons). Lors de violentes tempêtes solaires, une grande quantité d'électrons et de protons venant du soleil arrivent dans l'atmosphère terrestre et excitent les atomes d'oxygène et d'azote, lesquels deviennent subitement lumineux et produisent les magnifiques voiles (rubans ou rideaux) de lumière colorée que sont les aurores polaires. On les nomme polaires parce qu'une fois arrivées dans l'atmosphère terrestre, les particules sont prises au piège par le champ magnétique qui les force à se diriger vers les pôles magnétiques nord (aurore boréale) et sud (aurore australe). L'aurore a la forme d'une mince bande elliptique - l'ovale auroral - centrée sur les pôles nord et sud magnétiques, i.e. environ à 700 mètres des pôles géographiques. La grandeur de cette forme dépend de l'activité solaire: plus le Soleil est "silencieux" et le vent solaire calme, moins l'ovale est grand; contrairement, plus le vent solaire frappe le champ magnétique terrestre avec force et rafale, plus l'aurore devient large et s'étend.

Aurore du nord au sud !

Mióta a világ világ, az északi fények bolygónk, a Föld szerves részei. A fények függetlenek bármely emberi beavatkozástól, ezek a Nap és a Föld mágneses tere kölcsönhatásának függvényei. Hetven évvel ezelőttig azt hitték, hogy a sarki fények oka a fény tükröződése az Arktika (Északi Sark) jéghegyein. Valójában azonban, a Nap felelős a sarki fény létezéséért. A Nap felületének mozgása az atomnál kisebb részecskéket (protonok, elektronok) nagy mennyiségben lövi ki a térbe. Az erőteljes, napfelületen végbemenő viharok következményeként ezek a napból jövő részecskék nagy mennyiségben hatolnak be a Föld légterébe, és ott az oxygén és az ózon molekulákat oly mértékben mozgatják meg, hogy ezek hirtelen világítóvá válnak, nagyszerű fényfüggönyöket és fátylakat formálva hozzák létre a színes káprázatokat – ezeket nevezzük Sarki Fénynek. Azért hívják sarkinak, mert amikor ezek a részecskék behatolnak a Föld mágneses terébe, ez a mágneses csapda a sarkok (északi - aurora borealis, déli – aurora australis) felé tereli azokat. A keskeny, ovális fénycsík kb. 700 méterre összpontosul az északi és déli geográfiai sarkok körül. A formák nagysága a Nap aktivitásainak függvénye : minél gyengébbek a kitörések, és a nap szelei, annál kisebbek és oválisabbak a fényformák, minél erőteljesebbek a napkitörések, annál nagyobb erővel ütik a napviharok a föld mágneses mezőit, így a fények nagyobbak és terebélyesebbek lesznek.

Aparté du système solaire
La température de l'atmosphère solaire est de plusieurs millions de degrés Kelvin (Température °C = Température °K - 273,15). À ces températures, les collisions entre les particules sont si violentes que les atomes d'hydrogène se décomposent en électrons et en protons. Ce "matériel" ionisé est appelé plasma. Le vent solaire, c'est lorsque ce plasma s'éloigne du soleil dans toutes les directions. Il transporte le champ magnétique solaire dans l'espace interplanétaire. La vitesse et la densité de ce vent solaire varie beaucoup; celles-ci sont plus grandes quand le vent provient des régions actives du soleil, comme les taches ou les protubérances solaires.

A naprendszer tulajdonságai
A nap atmoszférájának hőmérséklete több millió Kelvin fok ( Celsius = Kelvin –273,15) Ezen a hőfokon az anyagrészecskék ütközése olyan erőteljes, hogy a hydrogen protonokra és elektronokra esik szét. Ez az anyag a Plazma. A nap szele okozza, hogy ez a plazma minden irányban eltávolodik a Naptól. Ezzel a nap mágneses mezőit szétszórja a Nap és a bolygók közegébe. A viharok sebessége és ereje különböző, attól függően, hogy a Nap melyik pontjáról indulnak és hogy ott a napfoltok és a kitörések milyen stádiumban vannak.

Master your semester with Scribd & The New York Times

Special offer for students: Only $4.99/month.

Master your semester with Scribd & The New York Times

Cancel anytime.