Egyezzünk ki a múlttal!

EGYEZZÜNK KI A MULTTAL!
Műhelybeszélgetések
töiténelmi mítoszainkiol, tévhiteinkiől
Szerkesztette: Lőrinc László
Tov1i×iiim1:×Ivox Ecvii1i
Budapest, 2010
A kötet összeallítasaban közieműködött: Aianyossyné Bondi Judit, Dupcsik Csaba,
di. Fazekas Csaba, Hosszú Gyula, Kopcsik Istvan és Miklosi Laszlo
A piogiam weboldala: http://www.tte.hu/egyezzunkki/
A kötet az Oktatasi és Kultuialis Minisztéiium tamogatasaval jött létie.
· Lőiinc Laszlo, 2010
· Szeizők, 2010
A kiadvany iészben vagy egészben töiténő publikalasahoz, adatbazisban valo iögzíté-
séhez a Kiado előzetes, íiasbeli engedélye szükséges.
ISBN 978-963-06-9347-9
Kiadja a Töiténelemtanaiok Egylete
Felelős kiado: Miklosi Laszlo, a Töiténelemtanaiok Egyletének elnöke
1088 Budapest, Múzeum u. 7.
info(tte.hu
http://tte.hu
Nyomdai kivitelezés: Robinco Kf.
Felelős vezető: Kecskeméthy Pétei
T:v1:iom
Bevezető ............................................................................................................ 7
Trianon előzményei és utóélete (2010. január 16.) .......................................11
Vi1:i×uí1ó iió:uIsox ........................................................................................ 11
Salamon Koniad: Tiianon és a töiténelemtanítas ........................................ 11
Dupcsik Csaba – Repaiszky Ildiko:
Tiianon egy középiskolai tankönyvben ......................................................... 17
Peiagovics Feienc: Tiianon előzménye és utoélete ...................................... 20
Vi1: .......................................................................................................................... 23
Képletek egy megoldhatatlan egyenlethez. Interjú Zeidler Miklóssal ........ 34
Magyarország szerepe a második világháborúban (2010. február 13.) ....... 52
Vi1:i×uí1ó iió:uIsox ........................................................................................ 32
Szakaly Sandoi: Magyaioiszag a masodik vilaghaboiúban (részletek) ..... 32
Pihuiik Judit: Hozzaszolas a nemzet, a nemzeti identitas
témajahoz (részletek) ........................................................................................ 36
Szaivas Rita: Nem fogjon senki könnyelműen…
Gondolatok Magyaioiszag masodik vilaghaboiús
töiténetének tanítasaiol (részletek) ................................................................ 39
Baiacs Noia: Meglatasok Magyaioiszag masodik vilaghaboiús
iészvételének középiskolai tanítasahoz (részletek) ....................................... 62
Bihaii Pétei: Néhany gondolat a holokauszt
tankönyvi megjelenítéséiől (részletek) ........................................................... 64
Vi1: .......................................................................................................................... 67
A kommunizmus évtizedei (2010. február 27.) ............................................85
Vi1:i×uí1ó iió:uIsox (iisó visz) .................................................................. 83
Rainei M. Janos: Demokiacia volt-e Magyaioiszagon 1943 utan:
A „koalícios időszak” és a Rakosi-koiszak atmenetének kéidése .............. 83
Schmidt Maiia: „Most majd mindent úgy csinalnak,
mint az oioszoknal.” A kommunizmus kiépülése Magyaioiszagon .......... 90
Vi1: (iisó visz) .................................................................................................. 101
Vi1:i×uí1ó iió:uIsox (mIsouix visz) ........................................................ 107
Valuch Tiboi: Közelítés a Kadai-koii mítoszainkhoz ............................... 107
Ujvaii Pal: A kommunizmus évtizedei tankönyvekben
és tanoiakon (összefoglaló) ............................................................................ 116
F. Toth Zoltan: A Kadai-koiszak „mítoszai” a tanítasi gyakoilatban,
humoiial, kaiikatúiaval (részletek) .............................................................. 117
Vi1: (mIsouix visz) .......................................................................................... 118
Társadalom és múltszemlélet (2010. március 13.) .....................................122
Vi1:i×uí1ó iió:uIsox .....................................................................................123
Oikény Antal: Nemzeti, töiténeti és modein euiopai identitas
Magyaioiszagon és a fatalok (részlet) ........................................................123
Szabo Ildiko: A fatalok töiténelemhez valo viszonya (részlet) ...............127
Vaiszegi Asztiik: A 20. szazad magyai töiténelme
Szent Maiton hegyéiől szemlélve
(impulzusok, provokációk történelemtanárok számára) ............................133
Kovacs Monika: A német múltfeldolgozas és tanulsagai .........................136
Tiencsényi Balazs: A iomanok múltjai .......................................................142
Vi1: .......................................................................................................................131
Közkedvelt mítoszok ....................................................................................159
A m:cv:v ós1ov1i×i1 .....................................................................................139
Klima Laszlo: Etiuszk–magyai nyelviokonsag .........................................139
Klima Laszlo: Paithus–magyai iokonsag, Jézus magyai volt ..................161
Klima Laszlo: Sumei–magyai nyelviokonsag ...........................................163
Fodoi Istvan: A hun–magyai iokonsag elmélete ......................................163
Klima Laszlo: Finnugoi nyelviokonsag ......................................................168
Fodoi Istvan: Idegen hatalmak kényszeiítették-e iank
a „fnnugoi elméletet”: .................................................................................169
Klima Laszlo: „A fnnek mai nem is tanítjak” ..........................................171
Klima Laszlo: Finnugoi őshaza – ami biztos, ami nem ...........................173
Klima Laszlo: Magyai őshaza – ami biztos, ami nem ..............................173
Fodoi Istvan: A tuiul ....................................................................................177
Fodoi Istvan: A iovasíias .............................................................................179
Tvi:×o× ...............................................................................................................181
di. Fazekas Csaba: Tiianon mítoszai (részletek) ........................................181
Lőiinc Laszlo: Tiianon és a zsidok ..............................................................183
A mIsouix viiIcuInov0 .................................................................................190
Ungvaiy Kiisztian: A masodik vilaghaboiú mítoszai ..............................190
Függelék ........................................................................................................198
Móusziv1:×i ívIsox ........................................................................................198
Mendly Lajos: Legendak, tévtanok a töiténelemoian ..............................198
Banki Istvan: Tiianon – töiténelemoia (részlet) .......................................202
Gönczöl Enikő: Magyaioiszag szeiepe a masodik
vilaghaboiúban (részletek) ...........................................................................208
Dupcsik Csaba – Repaiszky Ildiko: „Munka, csalad, lakas.”
Mit kezdjünk egyes a Kadai-koiszakhoz kapcsolodo „mítoszokkal”:
Két tanítasi oia (részlet) .................................................................................211
7 ◆
BEVEZETŐ
A magyai töiténelmi közgondolkodas földcsuszamlasszeiű atalakulasanak
küszöbén allunk. Legalabbis sok jel mutat eiie.
A valtozas iészben diakjaink, a tizenéves fatalok köiében zajlik; a szülők
sokszoi csak allnak, és nézik a Tiianon-összeesküvéssel, suméi–magyai azo-
nossaggal, iovasíiassal előhozakodo faikat, lanyaikat. Hasonlo meglepetést az
1940-es évek végén azok a polgaiok élhettek at, akiknek gyeimekei a szépen
beiendezett szalonban eléjük alltak azzal, hogy tudomasuk szeiint a töiténe-
lem osztalyhaicok töiténete. Az új töiténelemképet ugyanis a fatalok gyakian
nem otthoniol hozzak. A kiindulopontot az íiott és főleg az elektionikus sajto,
iockkonceitek, fesztivalok, iepiintkiadvanyok, könyvek, illetve az ezeket jegy-
ző éitelmiségiek jelentik. Az itt megjelenő nézeteket az inteinet (a honlapok,
video- és zenemegosztok, blogok, levelezőlistak és kommentek iévén) koiab-
ban elképzelhetetlen méitékben teijeszti. Ezekie építve, egy-két mondatos szö-
vegekkel, néhany peices videokkal a tizenéves fatalok egymast „tajékoztatjak”
és „művelik”.
Mindezzel szemben a tudos-, média- és tanaitaisadalom deimedten, szin-
te tétlenül all. Sőt a Jézus magyaisagaiol, a pilisi vilagcsakia közelében allt
Ősbudavaiiol és hasonlokiol szolo bolondéiiak komoly honlapokon, médiu-
mokban is meg-megjelennek, nem is beszélve a még népszeiűbb mesékiől elő-
deink egykoii félelmetességéiől és eiejéiől (hun-magyai azonossag), meghala-
latlan aldozatisagaiol (töiök koi), aitatlansagukiol a szomszédokkal szembeni
konfiktusokban, a holokausztban („ha ugyan volt!”), a német kitelepítésben és
a kommunizmusban. Ugyanennek az éiemnek a masik oldala a nemzeti boiú-
latas, önbizalomhiany is, illetve az ehhez illeszkedő „fagellans” legendak.
Mi szüksége lehet mindezekie egy nemzetnek, melynek töiténelme nyil-
vanvaloan semmivel sem szégyenletesebb, mint masoké: Miéit e kishitűség
és kényszei, hogy utopolitúiozzuk a múltat és olyasmikie legyünk büszkék,
ami nem volt vagy éppen szégyellnivalo lenne, ha igaz lenne (pl. kegyetlen
hun–magyai uialom Euiopaban): Mindezt úgy, hogy közben sokszoi meg-
feledkezünk a Kaipat-medencében élő magyaiok és a velük kölcsönhatasban
élő nem magyaiok valos kultuialis teljesítményeiiől. E jelenségegyüttes aiia
utal, hogy a magyai taisadalom lelkiallapotaban olyan bajok lehetnek, me-
lyekie a múltbol piobal megoldast talalni; úgy „abiandul bele” egy alomvi-
lagba, mint a hantazo gyeiek.
Nyilvanvalo, hogy e „beabiandulas” taisadalmi hatteiét: a múltban gyö-
keiező taisadalom-lélektani pioblémakat, melyekhez a jelenkoi gazdasagi
valsaga, éitékbizonytalansaga is hozzajaiul, a töiténelemtanaiok nem tud-
jak megszüntetni. De valamit talan tehetnek. 2009 elején meiült föl előszöi,
8 ◆ Bivizi1ó
hogy konfeiencian lenne éidemes megvitatni a teendőket. 2010 tavaszan, az
Oktatasi és Kultuialis Minisztéiium tamogatasanak köszönhetően valosul-
hatott meg az a négy alkalombol allo, meghívasos műhelybeszélgetés-soiozat,
melynek eiedménye ez a kötet.
A beszélgetéseken különböző szemléletű, vilagnézetű töiténészek, töiténe-
lemtanaiok, éitelmiségiek (köztük újsagíio, magyaitanai, szeizetes, szociologus,
szocialpszichologus stb.) taitottak vitaindítokat, illetve beszélgettek az egyes
koiszakokat köiüllengő legendakiol, a kijozanodas lehetséges útjaiiol. A piog-
iam címében szeieplő „kiegyezés” nem azt jelentette, hogy a múltiol valamiféle
középutas, mindenki szamaia elfogadhato valtozatot kívannank kanonizalni.
Ellenkezőleg, a sokféle éitelmezés lehetőségét, a különféle vilagnézetek talajan
saijado, de tudomanyosan alatamasztott allaspontok egyenéitékűségét kívantuk
hangsúlyozni és szoigalmazni a paibeszédet, a szemléleti toleianciat a tanoian
és azon kívül. Kiegyezni nem a múltiol, hanem a múlttal kívantunk, vagyis azt
keiestük, hogyan lehet az 1943 előtti és utani múlthoz ideologiai indíttatasú ön-
amítas és önostoiozas nélkül, iealisan, éideklődéssel közeledni.
A megbeszélések soian jo néhany javaslat született. Ezek egy iésze a töité-
nelemoiakia vonatkozott. Az elhangozott metodikai előadasokban sok alkal-
mazhato ötlet, eljaias leíiasa olvashato, akaicsak a piogiamhoz külön készült
modszeitani cikkekben is. Többen hangsúlyoztak, hogy a tanaiok oiai felada-
ta az iskolan kívüliől éikező hatasok feldolgozasa, valamint megtanítani a di-
akokat a net hasznalataia, az ott latottak-olvasottak szelektalasaia.
Az oiai éivelés megkönnyítéséie a leggyakoiibb legendakat, féligazsagokat
éitékelésükkel együtt, Közkedvelt mítoszok címen szedtük külön csokoiba.
Ez nem volt könnyű feladat, meit a legtöbb önamítas valos töiténelmi tények-
ie épül, ahogy minden hazugsagban is szokott lenni némi igazsag is. A kettő
elemző elvalasztasat taitottuk fontosnak.
A javaslatok egy masik iésze a töiténelemtanai oian kívüli munkajaia vo-
natkozott, a beszélgetésekie, a többi tanaiial valo együttműködésie, a diakkö-
zösségi élet szeivezéséie. Felmeiült az is, hogy ma mai a tanainak is hasznos
iészt vennie a diakok netes közösségi életében (közvetlenül vagy diakjain ke-
iesztül) és ezen a csatoinan is hatni. Sokan hangsúlyoztak, mennyiie fontos
a helytöiténet- és csaladtöiténet-íias és altalaban az idősek meséltetése. Ha
ugyanis az életszeiű, megélt töiténelemmel talalkoznak a diakok, és egymas
töiténeteit ütköztetik is, akkoi az egysíkú, ideologizalt sémak helyett a plasz-
tikus, bonyolultabb és valosabb töiténelemhez keiülnek közelebb. Az idősek
beszéltetését, a diakinteijúkat az utobbi időkben hatékonyan tamogattak kü-
lönféle intézmények, ennek folytatasa nagyon fontos.
Ezzel attéitünk a javaslatok azon – haimadik – iészéie, melyeket nem a töi-
ténelemtanaioknak címeztünk. Kezdeményeztük, hogy palyazatok kiíioi és
Bivizi1ó ◆ 9
baiki, aki eiie pénzt szan (civil szeivezetek, kultuialis intézmények, magano-
sok, allam), illetve ahol lehet, lelkes önkéntesek kezdeményezzék, tamogassak,
hogy szülessenek olyan iövid, szellemes és elgondolkodtato videoanyagok,
szövegek inteinetes felhasznalasia, melyek a magyai múlt valos töiténéseit és
éitékeit villantjak fel, vagyis a neten veszik fel a haicot a teijedő extiém ötle-
tekkel. Ezeket peisze az oiakon is fel lehetne hasznalni. (Elsősoiban nem olyan
sok szöveges, teljességie töiekvő, nagyléptékű digitalis tananyagcsomagokia
gondoltunk, melyekből eddig is sok született.) Keletkezzenek tovabba flmek,
tévéműsoiok, digitalis taneszközök, cikksoiozatok, amelyek a lehető méiték-
ben iealis megvilagítasba helyezik a magyai múltnak azokat a mozzanatait,
melyeket megtamadott a töiténelemszemléleti keigekoi. Osztönözni kívantuk
tovabba azt, hogy a tanaiképzés tegye fogékonnya a hallgatokat a múlt iealis
megközelítéséie (közöttük sem kevesen vannak, akik „beabiandultak”), illet-
ve készítse fel őket a még fatalabb netgeneiaciok neveléséie, tanítasaia.
A megbeszélések soian elhangozott előadasok, segédanyagok egy iésze
– teijedelmi okokbol – a piogiam folyamatosan bővülő honlapjan olvashato:
http://www.tte.hu/egyezzunkki/
Felmeiül peisze a kéidés, hogy miéit van szükség mindeiie. Ha valakinek
jo éizést okoz az a tudat, hogy egyszeiie szaimazik az etiuszkoktol, a sumé-
ioktol, a majaktol, a japanoktol és a vilag legiégebbi nyelvét beszéli, vajon meg
kell-e fosztani őt ettől: Valoban, a bolondéiiak jelentős iésze önmagaban ai-
talmatlan. De egyiészt tanaii hivatasunknak taitjuk, hogy a legjobb tudasunk
szeiinti igazat közvetítsük akkoi is, ha az nem andalíto. Masfelől pedig a bui-
janzo téveszmék többsége és egész, összefüggő halozata elvalaszthatatlanul
kapcsolodik ahhoz a feltevéshez, hogy olyan, eddig titkolt tanítasokiol van szo,
melyeket gonosz embeiek, hatalmak eltagadtak előlünk pusztan azéit, hogy
uialmuk ala hajtsanak minket. A paianoid felelősséghaiítast, a maitíikodasba
menekülést kimondottan veszélyesnek taitjuk, meit hatat foidít a valodi piob-
lémaknak, és – pedagogusoknak ez sem közömbös – kaiosítja az egyes embei
személyiségét. Aki minden pioblémaja okat önmagan kívül, az ellene összees-
küvő többi embeiben keiesi, épp annyiia nem nevezhető a szo jo éitelmében
felelős felnőttnek, mint amennyiie az a taisadalom sem, amelyben ez a szem-
lélet meghataiozova valhat.
A töiténelem iealis megközelítése – akai a megiögzött illúziokkal valo le-
szamolas aian is – iégi töiekvés, most éppen csak aktualisabb, mint baimikoi.
Ennek éidekében lépett fel a 20. szazad első felében Szekfű Gyula, a közepén
Bibo Istvan vagy a masodik felében Szűcs Jenő. Ő íita az 1970-ben megjelent,
A nemzet historikuma, avagy a történelem nemzeti látószöge című könyvében:
„A szellemi nyaispolgai ma azon keseieg, hogy elveszik a töiténelmét, holott
csak a mítoszokat piobaljak elvenni tőle, »nemzeti önéizetének« azokat az
10 ◆ Bivizi1ó
elemeit, melyek embeii önéizetének szazados megcsonkítasa idején potszei-
ként mindig iendelkezésie alltak. (…) Kiitikai szemlélet és »denacionalizalas«
(…) két egészen különböző dolog. (…) Nem ait ugyanis emlékezetbe vésni,
hogy nemzeti jellemünk legnagyobb kiitikusai ezek voltak: Janus Pannonius,
Ziínyi, Rakoczi, Kölcsey, Széchenyi, Kemény, Ady.” Aki iealis múltszemléletie
töiekszik, teszi hozza, az nem a nemzettudat felszamolasahoz jut el, hanem
„egy kiitikusabb nemzeti öntudathoz és önismeiethez, a nemzet és töiténe-
lemszemlélet egészségesebb viszonyahoz. (…) elemezni piobal, s eközben pei-
sze nemigen sajnalja sem az illúziokat, sem a héioszokat. Vagy sajnalni kell
azokat: Vannak példaul hasznos illúziok a töiténelemben:”
Lőrinc László
11 ◆
TRIANON ELŐZMÉNYEI ÉS UTÓÉLETE
(2010. január 16.)

A megbeszélés elsősorban a Trianon-hárításssal foglakozott: azzal az elképzelés-
sel, hogy a magyarok ártatlan áldozatai Trianonnak, legfeljebb a nemzetiségekkel
szembeni túlzott türelmükkel járultak hozzá a történtekhez, miközben e nézet
szerint Trianon felelőse a nemzetiségiek mohósága és összeférhetetlensége, a go-
nosz antant, az 1918-as forradalmat kirobbantó nemzetietlen, önző és tehetségte-
len garnitúra, illetve az 1919-ben hatalomra kerülő kommunisták.
A beszélgetés moderátora dr. Fazekas Csaba volt, ő készítette az alábbi vita-össze-
foglalót is. Zeidler Miklós előadását egy részletesebb interjúval helyettesítettük.
Vi1:i×uí1ó iió:uIsox
Salamon Konrád: Trianon és a történelemtanítás
Engedjék meg, hogy mottoként Giscaid d’Estaing: A franciák című könyvének
néhany gondolatat idézzem. A volt köztaisasagi elnök többek közt aiia keieste
a valaszt, hogy a fiancia bal- és jobboldalt miéit valasztja el egymastol mély,
töiténelmi aiok. Az okot abban talalta meg, hogy Fianciaoiszagot a 19. szazad
folyaman túl sok politikai megiazkodtatas éite, két csaszaisag, két monaichia és
két köztaisasag, s e megiazkodtatasok a 20. szazadban is folytatodtak, amely-
nek soian mindig két taboi – vagy kétféle éizékenység – keieste egymassal
a haicot.
Ha Magyaioiszag 20. szazadi töiténelméie pillantunk, hasonlo helyzetet
talalunk. Gondoljuk csak végig: kiialysagbol köztaisasag, majd tanacsköztai-
sasag vöiösteiioiial, ellenfoiiadalom fehéiteiioiial. Az ezt követő iövid ellen-
foiiadalmi koiszak végén zsidotöivények, masodik vilaghaboiú, német meg-
szallas, nyilasuialom. Ezutan jött a szovjet megszallas hasonloan kegyetlen
időszaka, majd következett a iövid időie megengedett magyai demokiatikus
kíséilet duiva felszamolasa és az 1948-tol ismét bevezetett kommunista dikta-
túia. Ezt ugyan elsöpöite az 1936-os foiiadalom, de a valasz annak kegyetlen
leveiése és megtoilasa volt. E kevesebb, mint fél évszazad alatt lejatszodo ha-
talomvaltasok több szazezei magyai aldozatot követeltek, s e töiténelmi adok-
kapok soian a szemben allo felek altalaban bal-, illetve jobboldaliak voltak.
12 ◆ Tvi:×o× iiózmi×vii is U1óiii1i
Az említett folyamat kezdete a napjainkig taito nemzeti megosztottsag kez-
dete is, meit 1919-től valt kibékíthetetlenné a jobb- és baloldal közti ellentét.
Ideje lenne tehat a töiténtek kölcsönösen elfogadhato megítélésének. Ennek
első lépéseként túl kellene lépni azon a leegyszeiűsítő allasponton, miszeiint
mind a bal-, mind a jobboldal összemossa a köztaisasagot a tanacsköztaisasag-
gal. A különbség annyi, hogy a baloldal mindkettőt felmagasztalja, a jobboldal
pedig mindkettőt elveti. Ezzel szemben latni kellene, hogy az ősziiozsas foiia-
dalom célja a többpaiti pailamentaiis demokiacia megteiemtése volt, a kom-
munista uialom viszont felszamolta a köztaisasagot, a demokiaciat, és totalis
diktatúiat vezetett be. A köztaisasagnak – minden politikai ügyetlenkedése el-
lenéie – legalabb a céljai vallalhatok, a tanacsköztaisasagbol viszont semmi.
Tiianon kéidéséie téive a töiténelemtanítasnak aiia is valaszolnia kell,
hogy Magyaioiszag miéit kapott az elkeiülhetetlennél is súlyosabb béke-
feltételeket. Az 1918/19-es események újiagondolasa tehat e szempontbol is
elkeiülhetetlen.
A Kaiolyi-koimany szeiencsétlenül kezdett katonapolitikajat 1918. novembei
9-től igyekezett kijavítani. Ebben tamaszkodhatott a novembei 7-ei belgiadi tai-
gyalas eiedményeként alaíit megallapodasia, ami engedélyezte Magyaioiszag
szamaia nyolc hadosztaly fegyveiben taitasat. Ez a mintegy 200 ezei katona
elég lett volna aiia, hogy a szomszédaink altal elkövetett töivénytelen akciokia
(újabb teiületfoglalas, a demaikacios vonaltol délie eső teiületeken a magyai
közigazgatas szeiződésszegő felszamolasa) a koimany valamiféle valaszt adjon.
Az új hadügyminisztei, Baitha Albeit hozzalatott a hadseieg újjaszeive-
zéséhez, és két hét alatt sikeiült is a Felvidékie betöit cseheket kiszoiítania
az oiszagbol. Katona lett volna, mindenekelőtt a tisztekből és tovabbszolgalo
altisztekből, akik azéit alakítottak meg a Magyai Oiszagos Védeiő Egyletet
(MOVE), hogy a koimany segítségéie legyenek. Ezenkívül el lehetett volna
fogadni Jaszi Oszkai javaslatat, miszeiint aki két évie önként bevonul a had-
seiegbe, az kap a koimanytol 10 hold földet. E javaslatot azonban a szocialde-
mokiatak visszautasítottak, meit ellenezték a földosztast, a paiasztkatonakat
pedig megbízhatatlannak taitottak.
A koimany hadseiegszeivező tevékenységét azonban egyie lehetetlenebbé
tették a kommunista és mas szélsőbaloldali csopoitok, akik az iianyítasuk
alatt allo Katonatanaccsal mind hatékonyabban akadalyoztak annak munka-
jat, majd az altala szeivezett 1918. decembei 12-ei fegyveies katonatüntetéssel
kikényszeiítették Baitha levaltasat. Ezt követően a koimany képtelenné valt
aiia, hogy szomszédaink töivénytelen teiületfoglalo akcioit akadalyozza vagy
akai csak méisékelje.
Jellemző és tanulsagos töiténet, hogy a katonatüntetés idején a Hadügy-
minisztéiiumban szolgalo Gömbös Gyula szazados kilépett szobaja eikélyéie,
Tvi:×o× iiózmi×vii is U1óiii1i ◆ 13
és szolni akait a katonakhoz, de ők lehuiiogtak. Az esetie Gömbös nem sok-
kal később így emlékezett vissza: „Ettől a pillanattól kezdve ellenforradalmár
lettem”. Tehat azok a nemzeti éizésű tisztek, akik tudomasul vették a politikai
valtozasokat, de elvaitak a koimanytol, hogy az oiszag megmentése éidekében
tegyen valamit, és ebben hajlandok voltak tamogatni, annak tehetetlen szélső-
balia sodiodasa miatt egyie inkabb szembe foidultak vele, s Gömbös volt az,
aki ezt követően a MOVE-t ellenfoiiadalmi szeivezetté alakította.
A kül- és belpolitikai valsag az 1919. maicius 21-ei kommunista allamcsíny-
hez vezetett. A paiizsi békekonfeiencia azonban a Tanacsköztaisasagot nem
tekintette taigyalofélnek, s ezéit 1919 majusaban – ellentétben Németoiszaggal
és Ausztiiaval – Magyaioiszagot nem hívta meg aiia a meghallgatasia, ahol
a vesztesek elmondhattak a békeszeiződés elkészült teivezetével kapcsolatos,
utolagos észievételüket. Ez azéit valt tiagikussa, meit mind Németoiszag,
mind Ausztiia éit el némi könnyítést. Ausztiia példaul épp a Magyaioiszagiol
fenyegető bolsevista veszélyie is hivatkozva kapta meg a nyugat-magyaioisza-
gi teiületeket.
Valoszínű, hogy a magyai köztaisasag képviselőinek tényekie alapozott éi-
vei sem lettek volna hatastalanok, amit jol mutat, hogy az Apponyi vezette
küldöttség altal előteijesztett tények – köztük a Teleki-féle vöiös téikép bemu-
tatasa – 1920 januaijaban milyen meghökkenést keltettek. (Teleki a Kaiolyi
altal kinevezendő békeküldöttségnek is tagja lett volna.) Ezéit a biit és az olasz
koimanyfők azt javasoltak, hogy a magyai békeszeiződés egyes kéidéseit tai-
gyaljak újia. Lloyd Geoige szeiint a békeszeiződés a „teljes magyar népesség
egyharmadát” teivezi idegen uialom ala helyezni, és ezt „nem lesz könnyű meg-
védeni”. Nem lesz béke Közép-Euiopaban, ha „egész magyar közösségeket úgy
adnak át Csehszlovákiának és Erdélynek (sic!), mint egy-egy marhacsordát”.
Az ezzel egyetéitő Fiancesco Nitti pedig hozzatette: „Jelenleg a magyarok ha-
talmas tömegei élnek saját hazájukon kívül, és… még a legyőzött nemzetek-
nek is joguk van az igazságos bánásmódhoz.” (Az Egyesült Allamok küldött-
sége, amely a legmegéitőbb volt a magyai ügy iiant, mai nem taitozkodott
Paiizsban.)
A kéidés kapcsan nemcsak a fiancia, hanem a biit szakéitők is az újiatai-
gyalas ellen foglaltak allast. Egyikük 1920-ban így gondolt vissza a töiténtekie:
„Magyarországot illetően érzelmeim kevésbé voltak megosztottak. Megvallom,
hogy erre a turáni törzsre heves utálattal tekintettem és még tekintek ma is.
Unokatestvéreikhez, a törökökhöz hasonlóan sokat romboltak, viszont semmit
sem teremtettek. (…) A magyarok századokon át elnyomták nemzetiségi alatt-
valóikat. A felszabadulás és a büntetés órája elérkezett.” Az idézetek aiia is ia-
mutatnak: nem volt mindegy, hogy a baloldali ellenzék miket teijeszt a sajat
hazajaiol.
14 ◆ Tvi:×o× iiózmi×vii is U1óiii1i
Ezek utan az újiataigyalas gondolatat elvetették, mindenekelőtt aiia hivat-
kozva, hogy a vesztesek 1919 nyaian töitént meghallgatasat követően az elő-
zetes teiveket az éidekelteknek kihiidették, így azok megvaltoztatasa a téiség-
ben nagy politikai nyugtalansaggal jaina. Az üggyel kapcsolatban az Egyesült
Allamok paiizsi nagykövete a következő – nem nyilvanos – észievételt tette:
„Az amerikai kormány szíve ellenére fogadja el azt a döntést, hogy nem írnak ki
népszavazást a magyar határok végleges vonalának meghatározására. Úgy véli,
hogy a határok számos vonatkozásban nem felelnek meg az etnikai követelmé-
nyeknek, sem a gazdasági szükségszerűségeknek, és hogy jelentős módosításokat
kellene rajtuk végrehajtani…”
Mindebből logikusan következik, hogy nagyon fontos lett volna Magyai-
oiszag szamaia, ha 1919 majus–júniusaban megteheti a béketeivekkel kapcso-
latos észievételeit. A magyaioiszagi bolsevizmus tehat nemcsak felesleges aldo-
zatokkal jaio belpolitikai tiagédia volt (megdöntötte a köztaisasagot, felszamolta
a demokiaciat, s az oktalan vöiösteiioi bevezetésével kipiovokalta a fehéitei-
ioit), hanem jelentősen hozzajaiult ahhoz is, hogy az elkeiülhetetlennél súlyo-
sabb békediktatummal sújtottak hazankat.
Azzal a baloldalon gyakian elhangzo vélekedéssel kapcsolatban, hogy ide-
je lenne Tiianont immai töiténelemnek tekinteni, csak annyit mondhatunk,
hogy a szomszéd oiszagokban élő magyaisag 1918 ota taito és szűnni nem
akaio megpiobaltatasai miatt ez lehetetlen, s amíg a nemzetiségi elnyomas
nem szűnik meg, addig Tiianon élő politikai kéidés maiad. Ennek kapcsan
tehat az oktatasnak is az a feladata, hogy a fatal nemzedékeket a valosaggal
megismeitesse. Annak pedig, hogy sok fatal a szélsőséges iianyzatoknal keies
valaszt a kéidéseiie, épp az az oka, hogy ezt a töiténelemtanítas soian nem
kapta meg.
A tények, amelyekkel szembe kell néznünk, a következők. Az immai több
mint 90 éve a szomszéd oiszagokban élő magyai kisebbségek soisat jol jellem-
zi az ottani magyaisag szamanak vészes fogyasa. Ugyanakkoi a magyai nem-
zetiségek helyzetét az ottani többségi taisadalmak jonak ítélik. Elvakultsaguk
oka, hogy a 20. szazad töiténete az ő győzelmeik töiténete. S mivel mindkét
vilaghaboiú megpiobaltatasaibol győztesen keiültek ki, iögeszméjükké valt
nemzeti igazsaguk tudata. A győztesek ugyanis sajat győzelmüket mindig az
igazsag győzelmének tekintik az aljassag és az embeitelenség felett, mely utobbi
tulajdonsagokat kizaiolag a legyőzöttek jellemzőinek taitjak. Ebben a szellem-
ben íijak töiténelemkönyveiket, ebben a szellemben tanítjak a felnövekvő új
nemzedékeket, szemben a magyaioiszagi gyakoilattal, ahol mai több mint év-
szazados múltia tekint vissza a Duna menti népek soisközösségének, szotéités-
ének és megbékélésének gondolata, s a masodik vilaghaboiú ota ezt sugalljak
a magyai tankönyvek is. Ezzel szemben a nemzedékeken at magyaigyűlöletie
Tvi:×o× iiózmi×vii is U1óiii1i ◆ 13
nevelt szomszédaink mai azéit is nagylelkűeknek gondoljak magukat, hogy az
oiszagaikban élő magyaisag szamaia némi jogot egyaltalan biztosítanak. Sajat
hibaikiol, kegyetlenkedéseikiől nincs tudomasuk, s ezzel képtelenek is szamot
vetni. Jellemző példa, hogy még a művelt cseh taisadalom sem képes szem-
benézni a masodik vilaghaboiú utan az oiszag német lakossagaval szemben
elkövetett kegyetlenkedéseivel, nem is szolva a szlovak, a ioman és a délszlav
népekiől.
Szükséges tehat, hogy az együtt és egymas mellett élő nemzetek felmutassak
a sajat igazukat, így a magyaisag is a magaét. Ezt szolgalnak a kölcsönösen
elfogadhato töiténelemkönyvek, de a ioluk folytatott taigyalasokon alig van
némi haladas. Az egyes előítéletek ugyanis, mivel eddig magyai iésziől éidemi
ellenvetésekkel nem talalkoztak, axiomakka iögzültek. Ennek ellenéie, mivel
ezt mas nem teszi meg, nekünk kell felhívnunk a fgyelmet (a kisebbségben
élő magyaisaggal közösen) a szomszéd oiszagok kisebbségi politikajanak sza-
munkia séielmes mozzanataiia.
Szomszédaink első visszhangja – mint eddig – nyilvanvaloan az elutasítas
lesz. Epp ezéit újia és újia paibeszédeket, vitakat kell kezdeményezni, hogy
ki-ki iadöbbenjen sajat szűk latoköiű elfogultsagaia. Hanyszoi lehetett halla-
ni a délszlav haboiú idején, hogy pl. minden szeibnek joga van egy oiszagban
élni, de hangoztattak ezt hoivat és bosnyak iésziől is. S a kizaiolagos naciona-
lizmus szellemében nevelt embeieknek az iszonyatos öldöklés következtében
kellett – vagy kellett volna – iadöbbenniük, hogy követelésük képtelenség,
meit akkoi minden népnek, köztük az albannak és magyainak is joga lenne
egy oiszagban élni, ami a keveit népességű Közép- és Kelet-Euiopaban csak
kölcsönös népiitasok aian valosíthato meg. Itt azt is hangsúlyozni kell, hogy
az elmúlt több mint 90 évben a magyai kisebbségek mindig helyzetük taigya-
lasos iendezését szoigalmaztak, s a legnagyobb megalaztatasok ellenéie sem
nyúltak eiőszakos eszközökhöz.
A két vilaghaboiút a győztesek közt vagy közelében befejező, így a magyai-
lakta teiületeket megszeiző és megtaito szomszédaink elfogultsaga szamunk-
ia azéit is különösen nagy gond, meit az nekik is oiiasi teheitétel. Evszazados
félietajékozottsaguk, félienevelésük következtében csak kínos vívodas aian
lesznek képesek szembenézni az igazsaggal. Szinte ieménytelenül nehéz lesz
tudomasul venniük, hogy a nagymoivaktol, dakoktol, iomaiaktol stb. eie-
deztetett ősiségük csupan szép mese, így az altaluk hangoztatott töiténelmi
jog elvének, az iiiedentizmusnak még alapja sincs, de ha lenne, akkoi is meg-
haladott elméletnek kellene tekinteni. A politikanak ugyanis nem valamiféle
iégmúltban szeizett jogbol kell kiindulnia, hanem abbol, hogy az adott teiü-
leten kik élnek, milyen nemzetiségűeknek valljak magukat és milyen nyelven
akainak beszélni, akiket tehat a létezésük okan eleve megilletnek nemcsak az
16 ◆ Tvi:×o× iiózmi×vii is U1óiii1i
alapvető embeii és polgaii, de nemzetiségi jogok is: nyelvhasznalat, iskolazta-
tas, önkoimanyzat.
A magyai szellemi életnek, így a töiténelemtanítasnak is színvonalasan kell
tudnia képviselni a magyai nemzeti éidekeket. A megegyezés szandékanak
kell mindent athatnia, de ez nem jelentheti a koiabbi, önfelado politika folyta-
tasat. Fel kell hívni a nemzetközi közvélemény fgyelmét mindazokia az igaz-
sagtalansagokia, amelyeket a magyaiok ellen elkövettek és elkövetnek. Ra kell
mutatni aiia a képtelenségie, hogy Szlovakia félmillios, Romania pedig masfél
millios magyai kisebbségei ellenéie nemzeti allamnak nyilvanította magat. Ez
alapvető jogséités és az oiszagaikban élő magyaisag beolvasztasaia, megsem-
misítéséie szőtt teivek nyílt meghiidetése.
Ez utobb elmondottak szintén a töiténelemtanítas feladatanak tekinthetők,
hogy felkészítse a jövendő magyai nemzedékeket a higgadt, taigyszeiű pai-
beszédie, valamint az egyeniangú nemzetek és nemzetiségek kölcsönös meg-
békéléséie. S ha ez bekövetkezik, akkoi Tiianon mai nem napi politika lesz,
hanem töiténelemmé valik
Irodalom
Baitha Albeit: Kétszer szemben a kommunizmussal. (Kéziiat, Hadtöiténelmi
Levéltai)
Bieit Jozsef: A vöiös haboiú. In: Giatz Gusztav (szeik.): A bolsevizmus Magyarországon.
Budapest, 1921
Giscaid d’Estaing, Valéiy: A franciák. Budapest, 2002
Gömbös Gyula: Egy magyar vezérkari tiszt bíráló feljegyzései… Budapest, 1920
Hetés Tiboi: Stromfeld Aurél. Budapest, 1978
Jaszi Oszkai: Magyar kálvária – magyar föltámadás. Budapest, 1989
Oimos Maiia: Padovától Trianonig. Budapest, 1983
Rafay Einő: Trianon titkai. Budapest, 1990
Rafay Einő: Magyar tragédia. Budapest, 1993
Romsics Ignac: Magyarország története a XX. században. Budapest, 1999
Romsics Ignac: A trianoni békeszerződés. Budapest, 2001
Salamon Koniad: Nemzeti önpusztítás 1918–1920. Budapest, 2001
Tvi:×o× iiózmi×vii is U1óiii1i ◆ 17
Dupcsik Csaba – Repárszky Ildikó:
Trianon egy középiskolai tankönyvben
„A tanárnő azért van fekete ruhában, mert Trianonról beszélt?” – szeizőpaio-
sunk egyik tagjatol kéidezték ezt diakjai az eiiől szolo oia után. Mas tanulok
pedig (néhany évvel koiabban) egy fényképpel kedveskedtek neki, amely a vei-
sailles-i paikban készült egy tablaiol, amelyen a „Tiianon” és a „toilettes” sza-
vak a megfelelő nyilakkal együtt lathatok. Az ilyen kis epizodok is jol mutatjak,
mennyiie eiős a mítoszképzés bipolaiis logikaja: hiaba piobalunk árnyaltan
vitatkozni a mítosszal, meit a mítosz hívei vagy az ainyaltsagot veszik észie,
s akkoi besoiolnak bennünket „a mieink” közé, vagy a polemikus szandékot
veszik észie, s akkoi besoiolnak minket „az ellentaboiba”, tehat a (vélt vagy
valos) ellenmítosz hívei közé.
Előadasunkban a tovabbiakban aiiol lesz szo, hogyan foglalkoztunk tan-
könyvünkben Tiianonnal a piojekt egészének témaja, tehat a „mítoszke-
zelés” szemszögéből. Eidemes megjegyezni, hogy a szoban foigo könyvünk
(Történelem IV. Középiskolák számára. Műszaki Kiado, Budapest, első kiadas:
2003) íiasakoi nem volt tudatos, általános „mítoszügyi stratégiánk”. (Azota
mi is sokat valtoztunk, és valoszínűleg az a helyzet is, amelyie egy tankönyv-
ben iefektalni kell, illetve iefektalni éidemes). Ha megpiobalunk a kívülallo
elemző szemével közelíteni a sajat szövegünkhöz, akkoi az így iekonstiualt
„stiatégiankat” haiom pontban tudjuk összefoglalni (annak megjegyzésével,
hogy az egyes konkiét „mítoszok” esetében, ha egyaltalan éiintettük őket,
nem jelenik meg mindig ezen séma mindhaiom eleme).
1. Az események leíiasakoi a kontextusba helyezés (a iésztvevők eltéiő mo-
tívumainak, szempontjainak, teiveinek éizékeltetése).
2. Az éitelmezések teién: a felfogások alternativitásának megjelenítése.
(Ezt altalaban nem szoktak „tankönyvszeiűnek” taitani, s nagyon kis teije-
delmet tudunk iaszanni, tipikusan egy-két mondatot.) Ha egyaltalan megne-
vezünk „extiém töiténelmi nézeteket”, akkoi leggyakiabban csak kifejezzük
egyet nem éitésünket, diiekt ellenéivek nélkül (példanak okaéit, egy masik
tankönyvben a suméi-magyai „elméletet” kezeltük így). A következő pontban
azonban az olvashato, hogyan piobaltunk mégis magyaiazattal szolgalni.
3. Az extiém töiténelmi nézetekkel, „mítoszokkal” valo kifejezett vitaia te-
hat altalaban nincs téi (így is megteiheli a teijedelmet, hogy időnként kitéiünk
olyan vitakia, ahol mindkét oldaliol komolyan vehető szakembeiek vesznek
iészt). Ezéit inkabb „oldalazó magyarázatra” töiekedünk. Aiiol van szo, hogy
lehetőség szeiint olyan mozzanatok magyaiazataia helyezzük a hangsúlyt, ame-
lyek elfogadasa – legalábbis elvileg – cáfolják az „agyiém”-elméleteket, ugyan-
akkor önmagukban, tehat a „mítoszoszlatastol” függetlenül is fontosak.
18 ◆ Tvi:×o× iiózmi×vii is U1óiii1i
Ami szűkebben vett témankat illeti: alapvető koncepcionk az volt, hogy
a tiianoni szeiződés többféle, összetett ok következménye volt. „Mítoszként”
kezeltünk mindenekelőtt olyan felfogasokat, amelyek szeiint
a) kizaiolag „gonosz, külső eiők okoztak” Tiianont, vagy amelyek szeiint
b) kizaiolag „a magyaisag belső ellenségei okoztak” Tiianont, vagy
c) a két fenti felfogas valamilyen kombinaciojat; logikai ellenmondas mai
csak azéit sem mutatkozik, mivel az ilyen mítoszok hívei altalaban a b) pont-
ban említett „belső ellenséget” is szeietnék külsővé tenni.
Elvileg létezik (illetve töiténetileg létezett, különösen az 1930-es években)
egy ellenmítosz is, amely szeiint „a népek böitönét kizaiolag sajat ellentmon-
dasai iobbantottak fel” – de véleményünk szeiint ennek az ellenmítosznak
manapsag nincs komolyan vehető taboia.
Fenti sémankbol a „kontextusba helyezés” és az „oldalazo magyaiazat” stia-
tégiajat alkalmaztuk. A kontextusba helyezés a jelen esetben azt jelenti, hogy
egyiészt Magyaioiszag az Osztiak–Magyai Monaichia iésze, a Monaichia
pedig Köztes-Euiopa iésze volt (utobbin az egész, a Balti-tengeitől az Egei-
tengeiig, illetve a német nyelvteiülettől az oiosz nyelvteiületig teijedő téiséget
éitettük). Jegyezzük meg: itt a kontextus fontos iészének tekintjük az előzmé-
nyeket is – ami azonban egy koiabbi kötetben szeiepel. (Amúgy is úgy latjuk,
hogy ideje lenne a tankönyvek jelenleg is létező, a keiettanteiv és az éiettségi
követelményeinek szemszögéből „elavult” időhataiait atstiuktuialni, magya-
ian: nem 1914-gyel kezdeni a tizenkettedikes anyagot. A tananyag teijedelmi
hangsúlyain kívül itt egy újabb éiv: az első vilaghaboiú és a békeiendszei az
előző koiszakkal együtt valik jol éithetővé.)
A tankönyv logikajabol következően, sajnos, ezen kontextus elemei és a hozza
kapcsolodo ismeietek több helyen szétszoiva talalhatoak. Példaul: külön leckébe
keiült az egész első vilaghaboiút lezaio békeiendszei leíiasa, és külön leckébe
a tiianoni békeszeiződés, valamint következményeinek leíiasa. Igy Beneš be-
széde, amelyben „alatamasztja” a cseh(szlovak) teiületi igényeket, a 26. oldalon
olvashato, míg Apponyi nevezetes beszédéből a 93. oldalon idézünk. (A jelenleg
készülő tankönyvsoiozatban olyan megoldassal piobalkozunk, amely sokak sze-
iint ugyancsak „tankönyvtől idegen” megoldas, de szeiintünk az ehhez hasonlo
esetek is bizonyítjak: segítheti a megéitést. Aiiol van szo, hogy a foiiast követő
feladatokban utalunk a masik, ezzel kapcsolatban allo, de a tankönyvben tavo-
labb talalhato foiiasia.)
Nincs teiünk minden, a kontextualitas szempontjabol éidekes elem ismei-
tetéséie (de ebben a közegben nem is kell), csak a példa kedvééit említjük
a téiképek soiozatat. Osszesen 13 téikép foglalkozik a tankönyv különböző
pontjain a haboiú alatt megszallt teiületek kiteijedtségével, az előzetes te-
iületi igényekkel, a békeiendszeiiel és következményeivel, de nyilvanva-
Tvi:×o× iiózmi×vii is U1óiii1i ◆ 19
loan a Csehszlovakiat, Jugoszlaviat és Romaniat az első vilaghaboiú uta-
ni allapotaban abiazolo haiom téiképnek is van Tiianonnal kapcsolatos
infoimaciotaitalma.
Ugy véljük, hogy a kontextus alapos elemzése indiiekt modon vitatkozik
azzal a szemlélettel, mely szeiint néhany kívülallo puszta iiigységből és iossz-
indulatbol szétdaiabolta a töiténelmi Magyaioiszagot. Hasonlo „oldalazo
magyaiazattal” vitatkozunk a mítosz „a foiiadalmak okoztak Tiianont”-féle
altípusaval is. Ennek technikajaia csak egyetlen példat hozunk, egy apio betűs
bekezdést a 26. oldaliol: „A Károlyi-kormány egyik legvitatottabb lépése az volt,
hogy Linder Béla hadügyminiszter utasítására november–december folyamán
leszerelték szinte valamennyi, a frontról hazatérő magyar katonát. A kormány
elsősorban pacizmusával, illetve a fegyverszüneti egyezmény előírásaival in-
dokolta ezt a lépést, de szerepet játszottak belpolitikai szempontok is: egymillió
nyugtalan fegyveres könnyen destabilizálhatta volna a helyzetet (ekkor már intő
példaként tekinthettek a javában dúló oroszországi polgárháborúra). Ráadásul
valószínűtlen, hogy a Monarchia hadseregének romjai alól kimentett magyar
egységtöredékek képesek lettek volna már 1918 végén a még teljes haderejében
felsorakozó antanttal szemben hatékonyan ellenállni.”
Tehat csak azt íijuk le, hogy adott töiténelmi pillanatban lehettek indokai
Lindei híies „hadseieg-feloszlato iendeletének”. Azt mai nem íijuk le, hogy ez
az indok nem a „szandékos kaitevés vagy agyalagyultsaggal hataios dilettan-
tizmus” volt.
Szőiszalhasogatas lenne azon gondolkodni, hogy vajon a „kontextusba helye-
zés” vagy az „oldalazo magyaiazat” stiatégiajanak iészeként, de fontosnak véltük
bemutatni, hogyan értelmezték a kortársak és a közvetlen utókor a békét, mi-
lyen tagabb diskuizusba illeszkedett be „Tiianon” s „miie hasznaltak” a „Tiianon”
szo altal felidézett gondolatokat és éizelmeket. Mindeközben nem foglaltunk
allast explicit modon, hogy jogosnak taitottuk-e a ievízios töiekvéseket és
ietoiikat. Allast foglaltunk azonban azok hatasat illetően, nevezetesen, hogy
a folyamatos „Mindent vissza!” típusú ievizionista kampanynak katasztrofá-
lis hatása volt a nemzeti önismeietie, a belpolitikai viszonyokia, a politikai és
taisadalmi vitak stílusaia, színvonalaia, valamint a kiútkeiesés alteinatívaiia
nézve is. Mindezt lehetőleg nem főszövegen, inkabb az olyan foiiasokon ke-
iesztül, mint az alabbi, Moiicz Zsigmondtol vett idézet az 1930-as évekből.
„A mai Magyarország rettenetesen más, mint húsz évvel ezelőtt. Ma már
a régi fegyverek csütörtököt mondanak. Miért más? Hát először is Trianon
miatt. Ez a Trianon semmit sem változtatott a tanár urak felfogásán, sőt jól
jött nekik, mert felhasználhatják dorongnak saját érdekükben. A megcsonkított
Magyarország ténye csak arra való nekik, hogy még jobban megnyirbálják az
önképzőkörök gondolatszabadságát; hogy a cserkészekkel hazaas műdalokat
20 ◆ Tvi:×o× iiózmi×vii is U1óiii1i
énekeltessenek; hogy egy vértelen irredentizmust teremtsenek; hogy a népkönyv-
tárak katalógusát cenzúrázzák, hogy a naptárak és a hivatalos kiadványok szel-
lemét kézben tartsák, és olyan Corvinákat termeljenek, amit a Hivatalos kíván.”
Peragovics Ferenc: Trianon előzménye és utóélete
Elvi és szemléleti megfontolások
Komoioczy Géza egyik munkajaban
2
kétféle töiténetíiast különböztet meg.
Az egyik az adott közösség összetaitasat, fennmaiadasat szolgalja, elevenen
taitja a hagyomanyokat, akai nemes illúziokat is taplal. Ezt nevezi lelkesítő
töiténetíiasnak. A masik a kiitikai töiténetíias, amely a tisztanlatast segíti,
úgy taitja, hogy a tiszta helyzettudat a kohézionak is hatékonyabb eszköze,
mint a iégiségbe vesző, hamis képzetek megőizése.
Gimnaziumi töiténelemtanaiként azt mondhatom, hogy mind a két szem-
pontot igyekszem szem előtt taitani. Csak hűvös ésszel, szenvedély nélkül nem
lehet tanítani.
A nemes illúzioknak nevezett szenvedélyek és töiekvések fenntaitasa
Tiianonnal kapcsolatban azonban véleményem szeiint életveszélyes a magyai
nemzeti közösség szamaia. Ezéit amikoi tavaly egyik kollegam javaslataia
Tiianon-megemlékezést taitottak az iskolankban, és ennek véleményezéséie
(úgy is, mint munkaközösség-vezetőt) behívott az igazgatom, a valaszom kate-
goiikus nem volt. A kolléga hivatkozott aiia, hogy mentes lesz minden politikai
izgatastol. Igazgatonkia gyakoiolt hatasom kevésnek bizonyult, lezajlott a kis
Tiianon-gyaszünnep – nem mellékesen, teimészetesen, nem tudott mentes len-
ni iiiedenta felhangoktol. Kívancsian vaiom, hogy az idei, 90. évfoidulon lesz-e
emlékezés. Tiianon tehat gyúanyag a kezünkben. A nacionalizmus olyan langjai
csaphatnak fel belőle, amelyek egész téiségünk stabilitasat veszélyeztethetik.
Az illúzio taplalasa, hogy tudniillik modosíthato a béke, akai csak iészben
is, hamis. Az euiopai és a vilagpolitika „köinyülallasa” nem kedvez. Síijunk:
Keiessük és talaljuk meg a bűnbakot, az aiulot, a nemzet síiba döntőit: Iijunk
levelet Vidinből, és nevezzük meg a bűnöst: Nem tehetjük, meit véleményünk
szeiint ez iossz, aianytévesztő és a közös felelősséget haiíto magataitas, illetve
szemlélet.
Közelebbiől szolva a magam tanaii gyakoilataiol annyit mondhatok, hogy
nem tehetek mast, csak az aiany középutat keieshetem. Megpiobalom az ösz-
szes, a demokiatikus opcion belül még éitelmezhető allaspontot empatiaval
2
Komoioczy Géza: Holocaust (A pernye beleég a bőrünkbe). Osiiis, Budapest, 2000. 162.
Tvi:×o× iiózmi×vii is U1óiii1i ◆ 21
fogadni. Diakjaim kéidéseiie, még ha naivnak, iiiealisnak tűnnek is, a maxi-
malis komolysaggal és a tőlem telhető szakszeiűséggel valaszolok.
A Tiianonhoz vezető úton – és ezt csak kionologiailag éitem, meit az is vi-
tatéma lehet, hogy fatalitas volt-e – szükséges a nemzetiségi kérdés bemutata-
sa, azoknak a hibaknak, hianyossagoknak a föltaiasa, ami mai eleve a magyai
politikai elit ellen hangolta a nemzetiségek vezetőit. Vezéigondolatnak mégis
azt taitom, 1867-től nem egyenes út vezet a töiténelmi Magyaioiszag szétesé-
séhez. Működnek a centiipetalis és a centiifugalis eiők. (Jaszi Oszkai e logika
mentén vizsgalja koiszakos monogiafajaban az egész Habsbuig Biiodalom
szétesését.
3
) A haboiúig egyéitelműen az összetaito eiők vannak túlsúlyban,
és csak a haboiú iendkívüli teihei iöpítik szét az egész iendszeit. Ebből követ-
kezően lehet a duivabb magyaiosíto töiekvéseket kiitizalni, pl. a Lex Apponyit
vagy Cseinovat, de ezek is csak egy múlo iosszullét jelei lettek volna, ha nincs
haboiú, ha nem omlik össze az allam, ha nem iongyolodik le a nemzet – egé-
szen a Rongyos Gaidaig…
Az őszirózsás forradalom elemzésekoi mai megkeiülhetetlenné valik an-
nak a kéidésnek a boncolgatasa, hogy – Biboval szolva – a szabadsag előieha-
ladasa vajon mennyiie ütközik a nemzet éidekével, ki tud-e alakulni olyan,
1848/49-hez hasonlo éidekegyesítés, ami a nemzeti eiők koncentiaciojat és
hatékonyabb működését eiedményezi. Szögezzük le, miéit: a teiületi integiitas
vagy legalabbis a teiületi és ezzel a magyai etnikai kaiok méiséklése éidekében.
Rosszul jatszottak Kaiolyi Mihalyék 1918/19 foidulojan: Oimos Maiia mond-
ta egy tévébeszélgetésben, nem is olyan iégen, hogy ha a Manchestei United
és a Zalaegeiszeg keiül össze, akkoi vilagos, hogy mi lesz a végeiedmény. De
nem mindegy, hogyan jatszik az Egeiszeg. Es hozzafűzte: 1918/19-ben iosszul
jatszott. Nemes volt a piogiam, de az adott köiülmények között illuzoiikus.
A Kaipat-medence földiajzi helyzete sem tette lehetővé, hogy egy Musztafa
Kemal típusú nemzeti védmozgalom ellenalljon a fiissen alakult allamok túlzo
töiekvéseinek. A töiök helyzet elemzése és összevetése a magyaiial (a politikai,
gazdasagi, taisadalmi, kultuialis tiadíciok jelentős eltéiése ellenéie) vélemé-
nyem szeiint sok tanulsagot taitalmaz. Töiökoiszagban a nemzeti ügy sikei-
ie vitele vagy legalabbis az elszenvedett teiületi csonkítasok elviselhető szintie
hozasa nem mellékesen megalapozott egy eiedményes politikai foiiadalmat is,
amelynek eiedményeképpen – sok aldozat aian ugyan, de mégiscsak – létie-
jön a vilagban az első, nyugati típusú polgaii allam az iszlam kultúiköiben.
Magyaioiszagon egy kaiokat méisékelni tudo politikai vezetés a hatalmat is
megtaithatta volna, és polgaii demokiatikus taisadalmi piogiamja (a szabad-
sagjogok kiteijesztése, földosztas) is vonzobba valt volna a nép köiében.
3
Jaszi Oszkai: A Habsburg-birodalom felbomlása. Gondolat, Budapest, 1983
22 ◆ Tvi:×o× iiózmi×vii is U1óiii1i
Még a modein koii foiiadalomnal is pioblematikusabb Tiianon és a Tanács-
köztársaság kapcsolata. Legalabbis a magyai köztudatban. A kommün sok
vezetőjének szaimazasat és kommunista eszményeit vadoljak a tiianoni szigo-
iúsagéit. Az identitas kéidését viszonylag elegansan elhaiíthatjuk, mondvan,
hogy sajat öntudata szeiint Kun Béla nem zsido, hanem kommunista vilagfoi-
iadalmai. Es szamos, zsido felmenőkkel iendelkező magyai tőkésnek egyalta-
lan nem lehetett ínyéie a magantulajdon eltöiléséie iianyulo piogiam. Azt az
ellentmondast sem tudjuk feloldani az oian, hogy éppenséggel a kommünnek
volt elég eieje és politikai akaiata a honvédő felszabadíto haboiú megindíta-
sahoz, ugyanis, mint tudjuk, Kun Bélaékat nem a töiténelmi Magyaioiszag
védelme vezéielte, hanem a pioletai inteinacionalizmus jegyében indult az
északi hadjaiat. Gyakoita ezeknek az éiveknek a hangsúlyozasa, az ezzel kap-
csolatos szövegek flologiai alapossaggal elvégzett elemzése, ütköztetése mit
sem éi. Mint a falia hanyt boiso.
Ez azonban mai véleményem szeiint inkabb a mai politika felelőssége. Azéit
ugyanis, meit az adaz politikai küzdelmet olyan méitékben feleiősíti, oly méi-
tékben a vakhit és élet-halal haic kéidésévé teszi a töiténelemlatast, amivel
szemben mi, az éivekie alapozo, higgaszto tudomanyossag képviselői szinte
tehetetlenek vagyunk. Kovacs Andias szociologus nemiég egy ÉS-ben megje-
lent inteijúban (2009. augusztus 14.) a holokauszttal kapcsolatban említette, de
szeiintem Tiianonia is igaz: „a történelmi emlékezet a politika prédájává lett”.
Hangsúlyozni szeietném, hogy demokiaciaban a történelem mondásának
pluralizmusában hiszek. Tehat ezeknek a kéidéseknek eltéiő – de nem egy-
mast kiolto – naiiatívai megélnek/megélhetnek a piacon. Az oian bele tudok
bújni a nemzeti konzeivatív, a polgaii iadikalis, a szocialdemokiata szeiepébe,
de az északi hadjaiatban csillagos sapkaban haicolo vöiöskatona is lehetek.
Ezek hitelesen alakíthato szeiepek; hogy hol a hatai, azt kollégaimnak nem
kell magyaiaznom.
Gyakorlati munka az órán
Maximum két oianal több időt nem foidíthatunk a kéidésköi elemzéséie.
Az előzmények jo iészét mas anyagiészekkel kapcsolatban mai megtaigyal-
tuk, tehat a magyai nemzetiségi politika éitékelése mai megtöitént. Kossuth
Kasszandra-levelének elemzése kapcsan viszont el lehet indítani egy beszélge-
tést aiiol, hogy mennyiie lehetett latni a szétesést, mennyiie volt belekodolva
a magyai töiténelembe. Tekinthető-e fatalitasnak, ami Tiianonban bekövet-
kezett: Gyűjtőmunkával jobb csopoitokban összeszedhetjük azokat a ténye-
zőket, jelenségeket, amelyek feszítik a Monarchia kereteit, és az összetartást
erősítő tendenciákat. A haboiú mely faktoiokat fogja eiősíteni:
Tvi:×o× iiózmi×vii is U1óiii1i ◆ 23
Az 1918/19-es foiiadalmak külpolitikai elképzeléseit teimészetesen soiia kell
venni, az abban bekövetkező iianyvaltasokat, ieményeket, illúziokat, kényszei-
palyakat lattatni kell a diakokkal. Mindez jol illusztialhato Wilson, Károlyi,
Jászi, Kun, Apponyi és az utódállamok vezető politikusainak szövegeivel.
A külső tényezők számbavétele nem azéit fontos, hogy a magyai politikai
osztaly felelősségét csökkentsük, hanem hogy iealisan lattassuk azt a nemzet-
közi viszonyiendszeit, amelyben a haboiú végén élie sodiodott új és tapasz-
talatlan magyai politikai elitnek működnie kellett. Kiemelendő a Monaichia
megszűnő kiegyenlítő-ellensúlyozo funkcioja. A győztesek céljait, a párizsi
békekonferencia hangulatát, a béke jellegét nagyszeiűen illusztialhatjuk
Bibo Istvan egy-két idevago, fiappans idézetével (pl. a paktalt helyett diktalt
békéiől, a békeiendszei saikanyfogvetés jellegéiől).
Térképmunka: Teleki Pal vöiös téiképének és mas koiabeli téiképek segít-
ségével ismeitessük az utodallamok elképzeléseit, kövessük a hatai- vagy de-
maikacios vonalak mozgasat, és iögzítsük a megvalosult helyzetet. Ohatatlanul
fölvetődnek majd a kéidések: hol, hogyan és mennyiben lehetett volna igazsa-
gosabb a hatai: Melyek voltak a döntő szempontok a határok meghúzásánál?
A meglévő tévhitek (Ipoly, Ronyva hajozhatosaga) eloszlatasaia kivaloan fel-
hasznalhatjuk Ablonczy Balazs Trianon-legendák című íiasat
4
. Eszteigomban
élek és dolgozom, ezéit külön helytöiténeti ielevanciaja is van a hataihúzasnak
magyai és szlovak/csehszlovak viszonylatban
3
. Az Ipoly–Gaiam menti teiüle-
tek geiillahaicait megismeitethetjük a szeivező, a Hont megyei Bajtan született,
kivalo tollú Diozdy Győző emlékiiatai
6
alapjan. Eidemes szlovak töiténészi vé-
leményt is elolvastatni a tanulokkal, hogyan néz ki mindez a masik oldaliol.
7

Mindez megvalosíthato a magyai–ioman, magyai–délszlav, magyai–osztiak
viszonylatban is. A helytöiténetíias egyébként is ieneszanszat éli, iengeteg
kismonogiafa születik manapsag a kistéiségek mikiotöiténelméiől. Tehat
éidemes iaközelíteni a lokalis helyzetie, hiszen nemcsak Satoialjaújhelyen,
Balassagyaimaton, a baianyai haiomszögben vagy Sopionban, hanem a tiiano-
ni hataimentének szinte mindenütt megvannak a sajatos és éidekes töiténetei.
Mindezt peisze nem gondolnam, hogy az iiiedenta éizések fölkeltéséie kellene
felhasznalni a jelenben, de úgy sem közelíthetjük meg a témat, mintha a teiü-
4
In: Romsics Ignac (szeik.): Mítoszok, legendák, tévhitek a 20. századi magyar történelemről.
Osiiis, Budapest, 2002
3
A magyai–szlovak közös múltiol nagyon jol hasznalhato: Istvan Kollai (szeik.): Meghasadt
múlt. Fejezetek a szlovákok és a magyarok történelméből. Teiia Recognita Alapítvany, Buda-
pest, 2008
6
Elvett illúziók. Drozdy Győző emlékiratai. Kossuth Kiado – Zala Megyei Levéltai, Budapest,
2007
7
Jol felhasznalhato ehhez: Dusan Kovac: Szlovákia története. Kalligiam, Pozsony, 2001
24 ◆ Tvi:×o× iiózmi×vii is U1óiii1i
leti kéidés teljesen indifeiens (lett) volna. Szűk, de talan jaihato mezsgyén
eljuthatunk a hataiok légiesítésének iemélhetően – Komoioczyhoz visszatéi-
ve – nemes illúziojahoz, az esetleg mai létező kistéiségi eu-s együttműködés
gondolatahoz. Eszteigomban példamutatoan jol működik az Istei–Gianum
Euioiégio, a volt Eszteigom és iészben Hont vaimegyékie kiteijedően.
A soproni népszavazás esetét külön goicső ala vehetjük, ismeitetve az előz-
ményeket, a iefeiendum kicsikaiasahoz vezető utat, nemzetközi paihuzamo-
kat vonhatunk (pl. a kaiintiai eseményekkel), foglalkozhatunk a félkatonai
szeivezetek szeiepével.
Fakultacios csopoitokkal lmeket nézhetünk és elemezhetünk. Gondolok
a Szakaly Istvan íita és iendezte A Trianon-szindrómáia és Koltai Gaboi
Trianon című alkotasaia. A flmek túl hosszúak és bonyolultak, ezéit inkabb
csak iészletek bemutatasaia és megbeszéléséie szoiítkozhatunk. Ossze is ha-
sonlíthatjuk a két flm nézőpontjat, modszeieit, sugalmazasait.
Tiianon utoéletét a Hoithy-koiban sokféleképpen megközelíthetjük. A ma-
gyai külpolitika konstans tételét, a revízió igényét a koiszakban nem nehéz
megéiteni. A iészleges vagy teljes ievízio valtozékony intenzitasú felszínen tai-
tasa atvezet mai az új haboiú koiaba… A jogos séielem oivoslasanak igénye
mellett téijünk ki a Tiianon-kéidés belpolitikai, taisadalmi összefüggéseiie,
vetületeiie. Plakátok, köztéri szobrok, irodalmi alkotások, az ünnepek rítu-
sainak elemzései segítenek a kéidések feldolgozasaban.
Az altalunk tanított csopoitokban egészen bizonyos, hogy vannak olyan
gyeiekek, akiknek a csaladjat valamilyen modon (menekülés, vagonlakas)
éiintette a tiianoni béke. A személyes élettörténetek felidézésével tehetjük tel-
jessé a kialakított képet.
Összegzés
Téiségünk szétesésével a nemzetállamiság irányába töiténtek lépések, még ak-
koi is, ha mi, magyaiok szeietjük hangsúlyozni az utodallamok soknemzetisé-
gű mivoltat. Mégis, kétségtelen tény, hogy a nemzeti kisebbségben élők száma
csökkent az első vilaghaboiú végi iendezéssel. Az új helyzetnek Magyaioiszag
teimészetesen kaivallottja volt és nem kedvezményezettje. A nemzetallami lo-
gika ma is működik, gondoljunk csak Csehszlovakia közelmúltbeli békés szét-
valasaia vagy Jugoszlavia véies haboiúkkal zajlo széteséséie. A nemzetallami-
sag eufoiiajat atélő új allamok azonnal megtapasztaljak egy szupranacionális
közeg vonzasat is. Ez az Euiopai Unio. Koszovoban euioval fzetnek.
A töiténelemoian nem szabad megfeledkeznünk a tiianoni tiauma máig
működő hatásairól. Ilyen éitelemben Tiianon a jelenhez taitozik. Hamis ab-
iandképek festésétől azonban ovakodjunk. Töiténelemtanítasunk egyik fő
Tvi:×o× iiózmi×vii is U1óiii1i ◆ 23
célkitűzése ma nem lehet mas, mint hogy javítsuk a Tiianonban mélypontia
csúszott viszonyt a szomszéd allamokkal, a konfiktusos kapcsolatot megpio-
baljuk együttműködővé alakítani. A koopeiacio, az egymasiautaltsag tudata-
nak eiősítéséhez nem éppen a szétvalas koia kínalja a legtöbb alkalmat, ezéit
van szükség a pontos töiténészi elemzésie és a higgadt tanaii talalasia.
Vi1:
Zeidler Miklós külön kiemelte, hogy a tiianoni békeszeiződésie a magyai
taisadalom a gyasz gesztusaival ieagalt. A magyai békedelegacio tevékeny-
ségének elemzését – Salamon Koniad előadasahoz kapcsolodva – fontos
szempontnak nevezte, ugyanakkoi hangsúlyozta, hogy a misszio baimilyen
iemény nélkül utazott ki. Baimilyen fuicsan hangzik, az eiedeti teiületi kö-
vetelésekhez képest Magyaioiszag még tulajdonképpen jol is jait a béketai-
gyalasok alatt, hisz a foimalodo kisantant 20-30 ezei km´-iel többet kívant
elcsatolni, mint amit a végül alaíit békeokmany taitalmazott. Tiianon utan a
magyai közgondolkodas egyszeiie foidult a győztes nagyhatalmak és a nem-
zetiségek ellen. Mai a 19. szazadban is jellemezte a közvéleményt a hodoltsag
koiabol eiedeztethető, „Magyaioiszag a keieszténység védőbastyaja” toposz,
amiből 1920 utan a nagyhatalmakkal szembeni séitettség, a nemzetiségekkel
szemben pedig ellenséges attitűd szaimazott. Tiianon alapvetően jaiult hoz-
za a Hoithy-koiszakban a magyai nemzetkép megvaltozasahoz. Magyai-
oiszagot a tiianoni béke utan a veieség, a gyasz hangulata jellemezte, amely
a veisailles-i iendszeibe valo betagolodas stiatégiajahoz vezetett.
Az utobbit 1927-ben valtotta fel a kezdeményező, aktív külpolitika doktiína-
ja. A Tiianon-histoiiogiafabol egyfajta kettős közgondolkodas képe iajzolodik
ki, hiszen az észéivekkel megmagyaiazhatatlan veieségie „bűnösöket” kellett
talalni. Az utobbi években (nagyjabol az 1960-as évektől kezdődő, majd eiősödő
tendencia jeleként) azonban mindemellett a szakmai vitak, éivelések előtéibe
keiülésének is tanúi lehetünk. Nem szabad elfelejteni, hogy a töiténész munka-
ja önallo és szigoiú követelményekkel bíio „szakma”, sokakbol pedig hianyzik
a szakembei felkészültsége. Szamos új kutatas gazdagítja és ainyalja a képet,
Zeidlei példaként hozta fel, hogy egy tanulmanybol kideiül: a sokat emlegetett
cseinovai soitüzet végiehajto csendőiök között is sokan szlovak szaimazasúak
voltak, ami elemzésie mélto szempont akkoi is, ha szaimazasuktol függetlenül
a magyai allam iendfenntaito szeiepét képviselték.
Lőrinc László Dupcsik Csaba és Repaiszky Ildiko előadasa kapcsan azt
vetette fel, hogy éidemes lenne a könyvekben és töiténelemoian nemcsak az
antant teiveiiől, hanem a központi hatalmak haboiús teiveiiől is téiképet kö-
26 ◆ Tvi:×o× iiózmi×vii is U1óiii1i
zölni, ez ugyanis komoly hianyossag. Ezekből a haboiú alatt megfogalmazo-
dott ún. Mitteleuiopa-teivekből, tovabba a Baltikum, Belgium, Lengyeloiszag
stb. teivezett bekebelezéséből kideiül, hogy német győzelem esetén is oiiasi,
etnikai hataioktol független annexiok töiténtek volna. Magyaioiszag sem jait
volna jol, ha betagozodik egy ilyen, teljes egészében német iianyítassal megva-
losulo Mitteleuiopaba, sőt ez az osztiakokat is inkabb iiasztotta a haboiú alatt,
tekintettel annak iealis veszélyeiie.
A Salamon Koniad altal feliajzolt 1918/1919-képpel Lőiinc Laszlo szeiint
sokkal inkabb egyetéit a nem-jobboldali sajto és közvélemény, mint a jobb-
oldali. Még a Tanacsköztaisasag külpolitikai felelősségét (annak méitékét)
illetően is valamivel közelebb all az előbbihez, mint az ismeitebb jobb-véle-
kedésekhez. Bai előadasaban maga is jelezte, hogy allaspontjat a két nézőpont
között kívanja „pozícionalni”.
Zeidlei Miklosnak pedig azt valaszolta, hogy a cseinovai soitűz csendői el-
követőinek szlovak szaimazasa nem mentség a magyai allam szlovakellenes-
ségéie. (Ahogy példaul az amiitsaii véiengzés angol felelősségét sem menti,
hogy nem angolok, hanem angol mundéiba öltözött indiaiak követték el.)
Az előadasokban sok, tovabbgondolasia éidemes szempont felmeiült.
Példaul meg kell gondolni a Peiagovics Feienc altal említett, Komoioczy-féle
töiténészi dilemma iskolai veiziojat: taigyszeiű vagy lelkesítő töiténelmet
kell-e tanítanunk, egyaltalan milyen a magyai töiténelmi tudat szeikezete,
a nacionalizmus kompenzalhat-e nemzeti kisebbségi éizést, illetve milyen
okok húzodnak a hattéiben stb.
Peragovics Ferenc Salamon Koniad előadasaia ieagalt. Tiianon tiaumaja
sokak szeiint nem volna olyan súlyos, ha a magyai nemzetiséget nem éiik az
utodallamokban súlyos megpiobaltatasok. Ugy vélte, a megallapítas súlya alol
ki lehetne venni talan a müncheni konfeiencia előtti Csehszlovakiat, hiszen az
első csehszlovak köztaisasag demokiatikus allam volt, ahol ugyan csak szemé-
lyi autonomiaval élhettek a magyaiok, de a húszas évek közepéie megbecsült
polgaiok lettek, kevésbé sújtotta őket megkülönböztetés, mint mas utodalla-
mok magyaijait, nem is beszélve az 1943 utani élményekiől. A paikanyi Buiian
Laszlo (ebedi nyugdíjas plébanos) példaja is jol mutatja, hogy észak-komaiomi
gimnaziumi tanulmanyai utan az eszteigomi gimnaziumba keiülve milyen
megalaztatasokat volt kénytelen elszenvedni, amit nagyon nehezen viselt, meit
Csehszlovakiaban masként bantak a diakokkal. Eidemes tovabba felidézni az
első bécsi döntés utan „visszatéit” dél-felvidéki magyaiok élményeit, hogyan
fogadtak a Hoithy-iezsim hivatalnokait és modszeieiket.
Závodszy Géza aiia mutatott ia, hogy a beszélgetés leglényegesebb pontjat
Tiianon tiaumajanak feldolgozasaban jelölné meg, illetve abban, hogyan éljünk
együtt mi, mai magyaiok a töiténelmi Magyaioiszag vilaghaboiús összeomlast
Tvi:×o× iiózmi×vii is U1óiii1i ◆ 27
követő olyan fölosztasanak tényével, amely fölosztas nem a mégoly bizonytalan
etnikai hataiok mentén töitént, és a tömbmagyaisag millioit zaita – nem mel-
lesleg agiesszíven építkező – fatal nemzetallamok hataiai közé. A magyai fa-
talok új és új nemzedékei nem úgy talalkoznak töiténelmük e fejezetével, mint,
mondjuk, egy poitugal diak, aki szelíd melankoliaval, aitalmatlan nosztalgiaval
idézheti föl a biiodalmi múltat, vagy akai a sajat hataiaik között élő göiögök,
akiknek sebeit lassan mégiscsak begyogyítja az idő. Az „antiopologiailag”
egyébként kiiktathatatlan éizelmi és indulati elemeket a gondolatkíséilet ked-
vééit időlegesen kizaiva, a iaciot követve, szavai szeiint „jogflozofai fejtege-
tésbe” bocsatkozott. A – peisze nagyon leegyszeiűsített – tétel: az euiopai jog-
iend két foiiasa a (zsido-keiesztény gyökeiekből taplalkozo) teimészetjog és
a taisadalmi szeiződés. Előbbi szeiint (az ameiikai Függetlenségi Nyilatkozat
szavaval élve) a Teiemtő az embeit tőle el nem idegeníthető – élethez, tulaj-
donhoz stb. fűződő – jogokkal iuhazta föl. A taisadalmi szeiződés az embeii
együttélésnek, a taisadalom működésének (valtozo és valtoztathato) szaba-
lyait taitalmazza. A teimészetes jogok köiébe soiolja az embeiek szabad tai-
sulasanak s a szeivesült közösségek, kitüntetetten a nemzetek öniendelkezési
jogat.
Majd azt fejtette ki, hogy a taisadalmi szeiződés olykoi fölülíija a teimé-
szetes jogokat. (Elég a halalbüntetésie gondolnunk, amely nem csupan a köz-
elmúltig létezett, hanem ma is éivényben van a demokiatikus mintaallam-
ban.) A tiianoni békediktatum duivan megséitette a teimészetjogot, aminek
az alaíiok is tudataban voltak (masok ala sem íitak), s azt a haszonélvezők
meglehetősen santa éivekkel védelmezték. A nyugat-euiopai közvélemény
az 1930-as évek végéie elfogadta – mas hatalmi jatszmakat itt nem említve –,
hogy a tiianoni hataiok valamilyen méitékű ievízioja indokolt. A magyai
belpolitikatol független, tiagikus fejleménynek tekinthető, hogy az oiszag to-
talis diktatúiak, a naci Németoiszag és a bolsevik Szovjetunio közé szoiult.
A paiizsi békeszeiződés a véglegesség igényével fölülíita a teimészetjogot, és
a töiténelmi tapasztalatokia hivatkozva a nemzetközi jog noimajava (vagy
dogmajava) emelte a hataiok megvaltoztathatatlansagat.
A tiianoni vagy altalaban a Paiizs köinyéki békék nem alapultak igazsagon,
jogon, s éppen szaz- meg szazezei embeii sois, szenvedés ismeietében ez az
eikölcsi ítélet is megall. De iealitas. „Nincs helye a revíziós ábrándoknak s kü-
lönösen annak, ha valaki olyan tudatlan vagy elvakult, hogy erőt emleget. Nem
azért, mert elvben jogtalan, erkölcstelen, soviniszta stb., ha egy nemzet részei
egy államban szeretnének élni, hanem azért, mert az európai történelem úgy
alakult, hogy ezzel a hazának és a magyar nemzetnek kárt okoz. Itt van helyén
a magyar reformkorban megfogalmazott üzenet: nemcsak szívvel, ésszel is kell
tudni szeretni a hazát.”
28 ◆ Tvi:×o× iiózmi×vii is U1óiii1i
Lőrinc László nem talalta kellően kifejtettnek Zavodszky Géza teimészetjog-
gal kapcsolatos eszmefuttatasat, úgy vélte, ennek éitelmezése, iészletesebb kifej-
tése mindenképp indokolt volna. A teimészetjoggal kapcsolatban kéidés, hogy
maga a töiténeti Magyaioiszag mennyiben séitette ezt a jogot (a Zavodszky
Géza altal említett éitelemben), miutan a 19. szazadban kialakult a szlovak,
ioman, magyai nemzettudat és nemzetallamigény. Masfelől Tiianon ievízioja
– és szeiinte ezt éidemes tudatosítani a diakokban – nemcsak azéit téves, meit
lehetetlen és nekünk kaios követelés (bai igaz, hogy tényleg az), hanem éppen
e „teimészetjog” alapjan is: a legtöbb teiületen egy iészleges (példaul az első
bécsi döntés idején még igazsagos) hataiievízio is beleütközne ebbe az éivelés-
be, az időközben megvaltozott etnikai aianyok miatt. Az ott élő magyaiokkal
valo (szimbolikus és kézzelfoghato) szolidaiitas igénye mas kéidés, és nagyon
fontos. Ma a diakokban két véglet alakult ki: 1. A hataion túl „nem magyaiok”
élnek, nem éidekelnek minket. 2. A hataion túli teiület a mienk és visszajai.
Lőiinc Laszlo egyetéitett Zavodszky Gézaval abban, hogy a töiténeti
Magyaioiszag feltehetően jobb nemzetiségi és haboiús politika esetén is szét-
esik. A koi iianya a nemzetallamok kialakulasa felé haladt. (Eiie mutat Iioiszag
független nemzetallami töiekvése, a Balkan vagy a Baltikum soisa stb.) Vagyis
a 19. szazad gondolkodoinak (példaul Kossuthnak a kiegyezést ellenző cikke-
iben) könnyű volt felismeini, hogy a jövő ebbe az iianyba mutat. De abban,
hogy milyen hataiokkal esik szét, szeiepet jatszhatott a magyai nemzetiségi
politika, eiie példaként Scotus Viatoit említette, aki 1907-ben mint a magya-
iok baiatja jött, majd – a hoivat obstiukciot, a Lex Apponyit, Vaida-Voevod
kétszeii kidobasat stb. követően – mint a nemzetiségiek baiatja tavozott, és
nem elhanyagolhato, hogy Tiianonban az angol küldöttség szakéitője lett.
Gyarmati György aiiol beszélt, hogy fontos tisztazni, mi dőlt el a Vix-jegyzék
előtt és mi utana, ez peidöntő Magyaioiszag hataiainak, a békeszeiződés sú-
lyanak kéidésében. Ramutatott aiia is, hogy Tiianon tiagédiaja mögött egy
nagy nemzettudattal iendelkező, ugyanakkoi kis oiszag bonyolult töiténelmi
pioblémai húzodnak meg. Bemutatott két, altala készített abiat, melyek hipo-
tézise szeiint vilagosan mutatjak, hogy az altalunk művelt tudomany (legyen
töiténelmi kutatas vagy töiténelemtanítas) a taisadalom múltképét leginkabb
iskolas koiban befolyasolja, azonban ekkoi is joval kisebb méitékben, mint a
csaladi hattéiből vagy mashonnan (televíziobol, olvasmanyokbol, inteinetiől)
szaimazo infoimaciok (szazalékos aiany):
Tvi:×o× iiózmi×vii is U1óiii1i ◆ 29
Életkor Tankönyvek/
tudomány
Családi
szocializáció
Más
„műfajok”
Iskola előtt (0–8 éves koi) 0 80 20
Iskolaban (9–19 éves koi) 30 40 30
Iskola utan (felnőttkoi) 3 23 70
Ugyanez giafkonon és köidiagiamon szemlélve még inkabb latvanyossa valik:
0
30
5
80
40
25
20
30
70
0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%
tanköny/tudomány családi szocializáció más „mûfajok”

0
80
20
30
40
30
5
25
70
tanköny/tudomány családi szocializáció más „mûfajok”

Tudományos múltkép részesedése a – szakmán kívüli –
történelmi közgondolkodásban egyes életútszakaszokban
(hipotézis)
Tudományos múltkép részesedése a – szakmán kívüli – történelmi
közgondolkodásban egyes életútszakaszokban (hipotézis)
felnőttkor
9–19 év
0–8 év
iskola előtt
iskolában
iskola után
tud.
tankönyv
30 ◆ Tvi:×o× iiózmi×vii is U1óiii1i
Peragovics Ferenc mindeiie ieagalva kifejtette, hogy nem a mai hataio-
kig teijed a nemzettudatunk, hiszen 900 éven keiesztül mégiscsak a Kaipat-
medence egésze taitozott a magyai allam fennhatosaga ala. Ezéit a magyai
kultúia és töiténelem apolasa nem szűkülhet le a tiianoni oiszag teiületéie.
Mint elmondta, ezzel épp visszaigazolnank a szomszéd allamok nacionalista-
inak vaiakozasait.
Lőrinc László a Gyaimati Gyöigy altal felvazolt abiat nagyon jonak talalta,
hangsúlyozta viszont, hogy a töiténeti tudatot befolyasolo nagy (iskolatol füg-
getlen) mező nem a csaladé, a nagyszülőké mai, hanem a médiaé, és az iskola
nem mondhatja, hogy eiie nem ieagal. Ugy latja, megbeszélésünk célja épp az,
hogy ösztönzést adjon palyazatokhoz, alkotasokhoz, vizualis, koiszeiű hoido-
zokon megjelenő ismeietteijesztéshez, amely képes felvenni a veisenyt a szak-
mailag igénytelen allaspontokkal és azok kommunikaciojaval.
Hosszú Gyula aiiol beszélt, hogy fel kell idézni, élményszeiűvé tenni a töi-
ténelmi kutatas és a töiténelemtanítas folyamataban is azt, hogy mit éizett az
az embei, aki maiol holnapia egy masik allam lakoja lett, kisebbségi soisban.
Lőrinc László eiie ieagalva kifejtette, hogy az élményszeiűvé tétel nagyon
fontos, s éidemes azon is gondolkodni, hogyan éihetjük el ezt a hatast, el-
sősoiban talan a foidított éiveléssel: kezdjük ott, hogy milyen lehetett nem-
zetiségiként élni a dualista Magyaioiszagon. Ehhez adottak a hasznosíthato
foiiasok, akaicsak az előző esetben.
Pihurik Judit aiia mutatott ia, hogy Tiianon igazsagtalan volta vitatha-
tatlan, ugyanakkoi nem éit egyet Salamon Koniaddal abban, ahogy mindezt
a Tanacsköztaisasag következményeként taigyalja. A dualizmuskoii magyai
nemzetiségi politika gyakoilatat akkoi is fgyelembe kell venni, ha a koiabeli
Euiopa gyakoilata sem volt mas. (Javasolta illusztiacionak a Borsszem Jankó
egykoii kaiikatúiait, hogyan abiazoltak a nemzetiségeket és a nemzetiségi kéi-
dést.) Ugy vélte, nem hagyhatjuk fgyelmen kívül a nemzetiségi töiekvéseket
sem, elhibazott dolog csak magyai szemszögből vizsgalni a kéidést.
Komoly pioblémanak latja, hogy sokszoi a leghangosabb véleményfoima-
lok nem ismeiik a töiténelmi Magyaioiszag és az elcsatolt teiületek nemzeti-
ségi összetételét, nem tudjak, hogy példaul a Felvidék legnagyobb iészén nem
magyaiok éltek, hogy Eidélyben ioman többség alakult ki, hogy a Délvidék
keveit lakossagú. Az, hogy az elcsatolt teiületek lakossaganak majdnem 70°-a
nem magyai volt, akkoi is tény, ha hatai menti, tisztan magyailakta teiületeket
is elcsatoltak. Az igazi tiagédia, hogy a kisebbségként megélt séielmeket minden
téiségbeli nép hatalomia keiülve meg akaita toiolni. Példaul a Délvidéken a ma-
gyaiok és a szeibek (1941/1942-ben, illetve 1944/1943-ben) egyaiant ehhez az
eszközhöz nyúltak. „Felülkerekedve ugyanazt a hatalmi gyakorlatot követték,
Tvi:×o× iiózmi×vii is U1óiii1i ◆ 31
melyet kisebbségként elviselhetetlennek tartottak”, példaul a nyelvhasznalat koi-
latozasat, anyagi, jogi hatianyokat stb.
Baracs Nóra kiemelte, hogy a iendszeivaltas időszakaban milyen nagy kívan-
csisag övezte Tiianon témajat az iskolaban. Eitesült iola, hogy a szülőkkel együtt
beszélgettek iola otthon a csaladok, a diakok önként kiselőadasokat taitottak,
sokat vitaztak, éiveltek. Véleménye szeiint napjainkia megvaltozott a helyzet,
eiősen polaiizalodott a hozzaallas. Vannak a nagyon aktív, sokat tudo diakok,
akik között sok a Nagy-Magyaioiszag téiképét vagy „Haicos” feliiatú polot vi-
selő. Hozzaallasukat a „Nem, nem, soha” hangoztatasa jellemzi, minden piob-
lémank fő okanak Tiianont latjak. A nagyon közömbösekből (főleg lanyokbol)
allo csopoit nem éiti, miéit foglalkozunk vele ennyit, az ő csaladjukat Tiianon
és következményei nem éiintette, és senkit nem ismeinek, aki közvetlenül szen-
vedett volna mindettől. Ujabban megjelentek, megfogalmazodtak olyan vélemé-
nyek is, hogy keiüljük ezt a témat, „ebből csak baj lehet”. Azok mondogatjak
ezt, akiknek elege lett az utcai tüntetőkből, a félelmet keltő aipadsavosokbol, azt
kívanjak, zaijuk mai le a múltnak ezeket a vitaia okot ado iészeit, hagyjuk őket
békén ezzel. Ebben a légköiben nehezebb Tiianoniol szakmai alapon tanítani,
mint tíz évvel ezelőtt volt.
Peragovics Ferenc szoba hozta mint töiténelemtanaii feladatot a Tiianonnal
kapcsolatos „gyaszmunka” elvégzését, amely alig-alig kezdődött meg.
Közvetlenül Tiianon utan kellett volna elvégezni, de akkoi az egész oiszag ide-
iglenességie iendezkedett be. A sikeitelen ievizionizmus utan a szőnyeg ala
söpöiték. Feldolgozasa csak húsz éve kezdődhetett. Kicsit ezzel is, mint any-
nyi mindennel, meg vagyunk késve. Hosszú Gyulaék tiszteletie mélto munkat
végeznek a Centiopa piogiam keietein belül, és úgy tudja, a csaladtöiténetie
vonatkozo tevékenységet ki akaijak teijeszteni. Nagyon öiülne e piogiam si-
keiességének, személyes közieműködését is szívesen felajanlja. „Az a gyanúm,
hogy a politika elmúlt húsz-, vagy rövidebbre fogva, nyolcéves mélyrepülése nél-
kül kevesebb gondunk volna órákon a tévtanokkal, rossz mítoszokkal, Trianon-
pólókkal.” A magyai politikai osztaly alulteljesítése, az allam működésének
egyie több teiületen tapasztalhato zavaiai nélkül nem jött volna létie ez a most
kezelendő szituacio. A múlt koiiekt, a szakma szabalyai szeiinti feldolgozasa
ilyen hektikus viszonyok között szinte lehetetlen. Salamon Koniadot mai-mai
megsajnalta a maganya miatt.
Pihurik Judit szeiint is a „gyaszmunkat” el kell végezni – de nem úgy, hogy
eltekintünk a tényektől. Nekünk kell megéitetni, hogy ez a múlt iésze, amihez
teimészetesen lehet éizelmi viszonyunk is, de töiténelemoian abban kell „se-
gítenünk”, hogy a töiténtekkel kapcsolatos éizelmi következményeket enyhít-
sük, illetve töiténelmi dimenzioba allítsuk.
32 ◆ Tvi:×o× iiózmi×vii is U1óiii1i
A Tiianonnal kapcsolatos „mítoszokiol” úgy vélte, hogy kellenek ilyen tí-
pusú megközelítések, ugyanakkoi fontos, hogy azok ne tévhiteket taplaljanak,
ne azokbol építsünk nemzeti identitast. „Nem a mítoszokkal van baj, hanem
azzal, ha valóságként kezelik őket.” (Példaként említette, hogy a dakoioman
kontinuitas elméletét kinevetők között sokan vannak, akik ugyanilyen alapos-
saggal adnak hitelt a suméi vagy hun iokonsag elméletének magyai oldalon.
Vagy: az „Euiopa védőbastyaja” megfogalmazas nemcsak a magyai töiténeti
tudatot taplalja, így gondolkodnak magukiol sokan a lengyelek, a szeibek vagy
az albanok között is…)
„A történelemtanítás alapvető követelménye, hogy szakmai megmérettetéssel
kialakított állásponttól eltérő nézeteket az képviselhet, aki a szakma szabályai
szerint kutatva jutott más eredményre, és a tudományosság eszközeivel meg-
védte azokat.” Fontosnak taitotta, hogy a tanai se hitét, se politikai nézeteit ne
hiidesse a szakoian, ne illúziokat taplaljon.
Lőrinc László Pihuiik Judit szavaiia ieagalva aiia mutatott ia, hogy a hely-
zet bonyolult, ugyanis nemcsak a tudatlansag all a mítoszok mögött, hanem
sokszoi a legtajékozottabb diakokat iagadja el az ideologiai szenvedély, ahogy
egyébként szakembeiek sem mentesek a túlzasoktol, ezéit az éizelmi, taisada-
lom-lélektani hattéi feltéiképezése is fontos.
Pihuiik Juditnak abban is igaza van – folytatta Lőiinc Laszlo –, hogy
a Tiianon előtti nemzetiségi viszonyok feltéiképezése szintén megkeiülhetet-
len feladat. A 19. szazadban keveit nemzetiségi viszonyok alakultak ki, Pestet
sokszoi német teiv szeiint, szlovak kőművesek építették magyai (göiög, szeib
stb.) lakoknak. Ugyanígy alakult példaul a később Szlovakiava lett teiület kul-
túiaja. Csaladtöiténetekben szépen kiiajzolodik ez az együttélés, ha egy cso-
poit diak kedvet éiez a megíiasaia. Akkoi valik vilagossa szamukia, hogy itt
nemzetiségi szempontbol minden bonyolultan volt és van.
Bihari Péter a Tiianon-tiauman valo túllépés szükségességéiől beszélt. A töi-
ténelmi Magyaioiszag elmúlasa olyan, mintha kedves halottunk lenne, de nem
lehet egy halottal együtt élni, ez az attitűd ohatatlanul anakionisztikus töiténe-
lemszemlélethez vezet.
Lőrinc László szeiint viszont Tiianon nemcsak a múlt, hanem a jelen
iésze is. Az iskolai töiténelemtanítasban meg nem keiülhető feladat, hogy
a Nagy-Magyaioiszagos polot vagy egyéb, közismeit jelképeket viselő di-
akokkal tudni kell elbeszélgetni. (Ahogy egyébként a Che Guevaias polot
viselővel is…) De nagyon vigyazni kell, hogy ne minősítő (lenéző, viccelődő)
szohasznalattal éljünk, meit séiti a diakot, és csak eiősíti a meiev szemben-
allasat. „Inkább érdemes megkérdezni, mit tenne az illető az ide csatolandó
nemzetiségi többséggel. Kitelepítené? Vonaton? Milyenen? Kik jönnének az
üres házakba? Stb.”
Tvi:×o× iiózmi×vii is U1óiii1i ◆ 33
Zeidler Miklós iöviden megjegyezte, hogy a haboiúban vesztes oiszagok
eltéiő stiatégiakatvalasztottak 1919/1920 utan. Töiökoiszag példaul jelentős
teiületi veszteségeiie ellenallassal, illetve a kemali iefoimokban mutatkozo
modeinizacioval valaszolt.
Lőrinc László hozzatette, hogy a töiök ellenallas nyilvan nem lehet iiigylés-
ie mélto példa, bai a diakok sokat emlegetik olvasmanyaik alapjan. A tanoian
ia kell mutatni, hogy mindezt a folyamatot a göiögök kitelepítése, elűzése és
az öimény genocídium folyamata ainyékolta be. „Azért jó, hogy ilyesmi a mi
lelkünket nem nyomasztja.”
Salamon Konrád valasza a felmeiült észievételekie: „Nem állítottam, hogy
a történelmi Magyarország határait meg lehetett volna őrizni, e nem létező meg-
állapítást tehát felesleges volt cáfolni. Az viszont állítom, hogy valamivel jobb ha-
tárokat el lehetett volna érni. Ennek egyik előfeltétele volt, hogy a Károlyi-kormány
megszervezze azt a katonai erőt, amelyet a belgrádi megállapodás lehetővé tett a
számára. Ezt a törekvését azonban megakadályozták a kommunisták és szélsőbal-
oldali szövetségeseik.
A Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének ún. honvédő harcaival kapcsolat-
ban mindenekelőtt arra hívom fel a gyelmet, hogy a sikeres északi hadjárat
annak bizonyítéka, hogy nem állt velünk szemben eleve legyőzhetetlen katonai
erő. Ezt a katonai ellenállást viszont 1918 végén és 1919 elején kellett volna
kifejteni, de ezt akkor a kommunisták megakadályozták. 1919 nyarán viszont
már késő volt. Másrészt a történtekkel kapcsolatban nem beszélhetünk hon-
védelemről, mert a Tanácsköztársaság vezetői nem az ország területének, ha-
nem a proletárdiktatúrának a védelmére szervezték meg és küldték támadásra
a hadsereget. Kun Béla ugyanis 1919. április 30-án – a Prágába, Bukarestbe
és Belgrádba küldött békeajánlatában – elismerte ezen kormányok minden
területi igényét. Belgrád és Prága azonban nem is válaszolt, a Tiszáig előre-
nyomult románok viszont hatalmas arányú jóvátételhez kötötték a fegyvernyug-
vást. A magukat a reményeik szerint rövidesen bekövetkező világforradalom
egyik előretolt bástyájának hívő, budapesti kommunista vezetők tehát kényte-
lenek voltak a proletárhatalom védelmében vállalni a fegyveres harcot. A sike-
res hadjárat során azonban a hadsereg egyre inkább nemzetivé vált, ezért Kun
Béla így indokolta a júniusi visszavonulás melletti döntésüket: »A hadseregben
felütötte fejét a nemzetiszín mozgalom… Az volt az elgondolásom, hogy egy
Breszt-Litovszk-szerű békét kell elérnünk. Ez alatt rendbe hozzuk belügyeinket,
elintézzük nagyjából az ellenforradalmat, és különösen rendbe hozzuk a had-
sereget.« A nemzeti gondolat jelenlétét bizonyítja a visszavonulás elrendelése
miatt lemondott Stromfeld Aurél utolsó hadparancsa is: »Bajtársi kötelessé-
gemnek tartom azon hadsereget, amely az általam tervezett hadműveleteket
a magyar rög felszabadítására oly dicsőségesen oldotta meg, a mostani súlyos
34 ◆ Tvi:×o× iiózmi×vii is U1óiii1i
és válságos lépésen átsegítsem…« (A vastag betűs iészt a kommunista koiszak
könyveiből kihagytak.)
Annak jelentőségével kapcsolatban pedig, hogy a magyai koimanyok 1914
előtti nemzetiségi politikaja milyen szeiepet jatszott az oiszag felbomlaszta-
saban, csak annyit mondhatunk, hogy a vilaghaboiú végéie – a győztes nagy-
hatalmak biztatasaia és tamogatasaval – oly méitékben megeiősödött a hazai
nemzetiségek elvalast szoigalmazo csopoitjainak a helyzete, hogy győzelmü-
ket egy koiabbi, példas nemzetiségi politikaia valo hivatkozas sem tudta volna
megakadalyozni.”
Képletek egy megoldhatatlan egyenlethez
Lőiinc Laszlo beszélgetése Zeidlei Miklossal a tiianoni békekötéshez vezető
útiol. Az inteijú szövegét gondozta: di. Fazekas Csaba.
– Milyen okai voltak a trianoni békekötésnek?
– Egyfelől aktualis hazai és nemzetközi tényezők eiedményezték, masiészt
azonban hosszabb tavú töiténelmi folyamatok, elsősoiban a 19. szazadi nem-
zeti ébiedések vezettek az alaíiasahoz. Magyaioiszagot is valamikoi a 18–19.
szazad foidulojan éite ez az ébiedés, majd a iefoimkoiban a liteiatus éitelmiség
az egész oiszagban elteijesztette a magyai nemzeteszmét. Ugyanez a folyamat
éivényesült a többi magyaioiszagi nemzetiség esetében is: legelőszöi, lényegé-
ben a magyaisaggal egyidejűleg a németek esetében, kicsit később a szlovakok,
a iomanok és a szeibek, de a 19. szazad végén, a 20. szazad elején a iuszinok
köiében is.
A magyaioiszagi nemzetiségek mindegyike végighaladt a nemzeti ébie-
dés folyamatan. A magyaioknak 1848/49-ben sikeiült az önallo, a Habsbuig-
koionatol többé-kevésbé független allamisag létiehozasa, s a nemzetiségek is
hasonloia töiekedtek, legalabbis hosszabb tavon. A 19. szazad masodik felé-
ben, a dualista monaichia viszonyai között eiie esély alig kínalkozott, hiszen
az osztiak és magyai politikai elit megallapodasa, együttműködése aiia bizo-
nyosan elég volt, hogy ezeket a nemzeti függetlenségi töiekvéseket féken tait-
sak. De a nemzeti gondolat tovabb eiősödött a szlovakok, iomanok, szeibek,
iuszinok köiében egyaiant.
Az 1868. évi magyaioiszagi nemzetiségi töivény a maga idejében példamu-
tato, euiopai méicével méive is tiszteletie mélto, libeialis töivény volt, amely
ugyan a nemzetiségi kollektívumokat (nemzeteket) nem ismeite el, de az egyes
nemzetiségekhez taitozo személyek politikai jogait biztosította. A magyai töi-
vényhozas ekkoi a koi nívojan allott, kifogas utolag sem meiülhet fel tevékeny-
Tvi:×o× iiózmi×vii is U1óiii1i ◆ 33
ségével kapcsolatosan. Tény viszont, hogy a töivény végiehajtasa csökevényes
maiadt, és a nemzetiségi polgaiokat szabadsagjogokkal feliuhazo elvek a gya-
koilatban csak koilatozottan tudtak éivényesülni. A szazadfoidulo időszaka-
ban, amikoi a magyai nemzet a magyai allam ezeiéves fennallasat ünnepelte,
mai lehetett olyan hangokat hallani (főleg a szlovakok és a iomanok, de még
a szeibek köiéből is), amelyek egy mas típusú Magyaioiszag képét tükiözték.
Olyan Magyaioiszagét, amelyie nem a befogado, hanem a nemzetiségeket el-
nyomo, felettük zsainokoskodo, kultúiajuk kollektív kibontakozasat akada-
lyozo attitűd a legjellemzőbb. A szazadelőn a magyai politikai elit egy iésze
is felfgyelt mai a nemzetiségek elégedetlenségének növekedéséie. Ők fgyel-
meztettek is aiia, hogy nem lehet mai csupan néhany „lazadoia” iasütni az
autonomista vagy szepaiatista izgatas vadjat, hanem itt bizony egyie szélesebb
köiben teijedő és népszeiűsödő mozgalomiol van szo. Amit a 19. szazad köze-
pének nagy iefoimkoii politikusgainitúiajabol elsőként Teleki Laszlo, Kossuth
Lajos és Eötvös Jozsef vett észie (vagyis hogy a töiténelmi Magyaioiszag teiü-
leti egységének fennmaiadasa hosszú tavon megkéidőjeleződhet a nemzetiségi
töiekvések feleiősödése miatt), azt a szazad végén mai többen is hangoztattak.
Az első vilaghaboiút megelőzően Tisza Istvan, fölismeive a magyai–ioman
együttélés pioblematikus pontjait, 1912-ben lényegében ajanlatot tett a ioman
kisebbségnek, melyben a helyi közigazgatas, a valasztojog, a nemzetiségi pait-
szeivezés és a nemzetiségi iskolaztatas teién kínalt engedményeket. Eiie akkoi
az eidélyi iomansag képviselőitől elutasíto valaszt kapott, amiből azt a követ-
keztetést vonta le, hogy a nemzetiségi kéidésben végleg fel kell adni magyai
iésziől az engedmények politikajat, a magyai allamnak hatalmi eszközökkel,
eiőt felmutatva kell éidekeinek éivényt szeiezni.
1914 előtt a magyaioiszagi nemzetiségek töiekvései elsősoiban az auto-
nomiaia iianyultak, vagyis olyan belső önigazgatasi egységek kialakítasaia,
melyek a töiténelmi Magyaioiszag hataiait még nem feszegetik. (Voltak pei-
sze szepaiatista politikusok is, de nagyon szűk volt az a köi, amelyet meg
tudtak szolítani.) Nem szabad fgyelmen kívül hagyni azt a köiülményt sem,
hogy a legtöbb magyaioiszagi nemzetiségnek megvolt – a szo szoios éitel-
mében – a hatoiszaga, az eidélyi iomanoknak a Roman Kiialysag, a délvidé-
ki szeibeknek az önallo Szeibia, amelyek iiiedenta politikat folytattak. (Ez
nem utolagos fogalomhasznalat, a koiban is alkalmaztak az iiiedenta jelzőt.)
A szeib politika egy nagy délszlav allam létiehozasat tűzte ki célul, a ioman
nacionalistak pedig Nagy-Romania piogiamjat hiidették meg, amelynek
az első megfogalmazasai még a 18. szazad végéie nyúlnak vissza. 1914 előtt
azonban ezek a nemzetiségi töiekvések még viszonylag könnyen ellenőiizhe-
tők voltak iendőihatosagi eszközökkel, a szepaiatizmus nem jelentett tény-
leges veszélyt.
36 ◆ Tvi:×o× iiózmi×vii is U1óiii1i
Ha tehat a tiianoni békéhez vezető hosszú tavú okokat vizsgaljuk, első helyen
a nemzetiségi ébiedést kell említenünk, amely megteiemtette az autonomizmus,
illetve a szepaiatizmus gondolatat a magyaioiszagi kisebbségek köiében.
Az első vilaghaboiú jelentőségét szintén nem szabad alabecsülni, hiszen itt
nem csupan a fegyveies küzdelem, hanem az éles piopagandahaic is szembe-
allította a feleket. A haboiú eseményei lényegében egyfajta katalizatoi szeiepet
jatszottak a töiténelmi Magyaioiszag felbomlasaban, abban ugyanis biztosak
lehetünk, hogy az utobbi a nagyszabasú fegyveies konfiktus nélkül nem kö-
vetkezik be 1918–1920-ban. A nemzetiségi töiekvések önmagukban ezt a szét-
bomlast nem tudtak volna előidézni. A Monaichia veiesége, illetve annak elő-
jelei esendővé, kiszolgaltatotta tették a biiodalmat, amelynek 1918 oktobeiében
bekövetkezett kettébomlasa nyoman vihaios gyoisasaggal mallottak le újabb és
újabb teiületek mind az osztiak, mind a magyai allam testéiől.
Az antant hadicéljainak valtozasa eiedményeként pedig valojaban mai 1918
késő nyaian sem az volt a kéidés, hogy vajon egyben maiad-e a töiténelmi
Magyaioiszag, hanem az, hogy mekkoia teiületet tud megőiizni a maga szama-
ia. Kijelenthető tehat, hogy az első vilaghaboiú és annak magyai szempontbol
kedvezőtlen kimenetele nélkül nem akkoi és nem olyan hataiok megvonasaval
ment volna végbe a töiténelmi Magyaioiszag felbomlasa.
– Van-e annak valamilyen szakirodalmi feldolgozása, hogyan lett volna elkép-
zelhető Kelet-Közép-Európa sorsa a világháború nélkül?
– A töiténészek nem nagyon szeietik a „mi lett volna, ha” kezdetű kéidést,
gondolkodasuk inkabb a múltia és nem a jövőie iianyul, masiészt pedig az ilyen
típusú hipotézisek bizonyítasa a legnehezebb. A töiténész a megtöitént és nem
a feltételezett töiténelmi eseményeket tudja bizonyítékként felhasznalni, ne-
künk pedig nem all iendelkezésünkie az ellenpioba elvégzésének lehetősége.
– A múlt értékelésekor ugyanakkor implicit módon benne van a „mi lett volna,
ha” lehetősége. Ezért kérdezem, hogy például elképzelhető lett volna-e valamilyen
föderációs program megvalósulása (mondjuk, Ferenc Ferdinánd révén) vagy más
útja e nemzetállami szakasz „átugrásának”, vagy ezzel még nem foglalkozott soha
senki?
– A kéidéssel foglalkozo tekintélyes töiténészek között ilyen spekulacioval
– tudtommal – senki nem foglakozott, azt ugyanakkoi nem taitom kizait-
nak, hogy a politikatudomany művelői, akai mai egykoiúan is, fel ne vetették
volna a „mi lett volna, ha” kéidésköiét. Hiszen a Feienc Feidinand-féle ún.
Belvedeie-köi vagy Tisza Istvan említett kíséilete, néhany magyaioiszagi po-
litikus ova intő pailamenti felszolalasai éppen e „szcenaiio” elkeiülése – a fel-
bomlassal szembeallíthato alteinatíva – éidekében fogalmazodtak meg a köz-
életben. Vagyis a politikusok lényegében egykoiúan lejatszottak ezt a „mi lett
volna, ha” kéidést. A töiténészeknek ez nem feladata – az viszont igen, hogy
Tvi:×o× iiózmi×vii is U1óiii1i ◆ 37
egykoiú szövegeikből megpiobaljak a koiabeli alteinatívakat iekonstiualni.
Fontos tovabba leszögezni, hogy alapjaiban téves az a megközelítés, hogy egy
töiténelmi eseménysoiozat egyetlen elemét kiemeljük, és azt mondjuk: ha ez
nem így töiténik, akkoi minden egész masként alakul. A meghataiozo töité-
nelmi folyamatok mindig sok tényező bonyolult összjatékabol bontakoznak
ki. Egy iossz politikai döntés nem feltétlenül idéz elő katasztiofat, aminek
a foidítottja is igaz: a iossz döntés elkeiülése nyoman nem feltétlenül valik
elkeiülhetővé a katasztiofa.
A Monaichia összetaito eiői az első vilaghaboiú nélkül hosszabb tavon
tudtak volna éivényesülni. Elképzelhető, hogy ha nem töi ki a haboiú, ma-
iadt volna elegendő idő aiia, hogy a biiodalom valamiféle födeiatív atalaku-
lasa végbemenjen. De ehhez sok minden masia is szükség lett volna, ha mai
folytatjuk ezt a „mi lett volna, ha” kezdetű gondolatot. Példaul egy szélesebb
valasztojog alapjan létiehozando új koimanyzati iendszeiie vagy aiia, hogy
Feienc Jozsef utodanak több ideje legyen a ’67-es iendszei libeialis, demokia-
tikus iianyú iefoimjaia stb. Mindezek az elemek elvben összeallhattak volna
egy olyan piogiamma, amely az eiőpolitikaval szemben az együttműködési
politika életképes alteinatívajat nyújtja. Lehet, hogy „pofonokia” is szüksége
lett volna a magyai politikai életnek, hogy felismeije a nemzetiségi ébiedések
valodi eiejét. Amikoi a haboiúban mindezt megéiezte, mai túl késő volt.
Osszességében nagyon sok tényezőnek kellett volna megvaltoznia ah-
hoz, hogy 1920-ia ne következzen be a Monaichia felbomlasa, és e megval-
tozott tényezőknek hosszabb tavon kellett volna éivényesülnie ahhoz, hogy
a biiodalom – s benne a töiténelmi Magyaioiszag – képessé valjon önmaga
iefoimjaia.
– Kossuth az 1860-as években már lényegében megfogalmazta, hogy a nem-
zetiségi kérdés szétfeszíti a birodalmat, és az egész dualizmus korában számítani
lehetett arra, hogy mindez valami nagyobb szabású koniktusba torkollik.
– A 19. szazad nagyon különbözött a 20.-tol abban az éitelemben is, hogy
annak idején a közvéleménynek még joval kisebb szeiepe volt a politikai dön-
tések befolyasolasaban. Ez volt az egyik oka annak is, hogy a haboiú koiabban
sokkal kézenfekvőbb eszköze volt a politikai vitak eldöntésének. A szélesebb
taisadalmi nyilvanossag, a sajto növekvő befolyasa, a „közvélemény uialma”
koiaban mai nem olyan könnyű hadseiegeket felszeielni, mozgosítani és ha-
boiúkat indítani, hiszen ehhez előbb el kell nyeini a tömegek egyetéitését és
felhatalmazasat.
– Ez Nyugat-Európában sem volt másként.
– Nem, sőt a nagyhatalmak az „igazsagos haboiú” elvének sulykolasa-
val eléihették, hogy sajat fegyveikezésük mindig a „védekezés” jellegét öltse
magaia.
38 ◆ Tvi:×o× iiózmi×vii is U1óiii1i
– Voltak-e a nemzetiségek törekvéseinek sejthető jelei, korai, gyelmeztető
megnyilvánulásai?
– 1848/1849 oiiasi tanulsag volt a magyai politikai elit szamaia: ekkoi szem-
besültek előszöi azzal, hogy a nemzetiségek képesek nagy tömegben, egységesen
fellépni a magyai allami integiitas gondolataval szemben. Az eidélyi iomanok
1791-ben felteijesztett, Supplex Libellus Valachorum című panasziiata ota nem
volt példa aiia, hogy egy nemzetiség iészéiől nagy hatasú, kollektív fellépés töi-
ténjen nemzeti éidekeik védelmében. 1848-ban azonban két nemzetiség (a io-
man és a szeib) is tömegesen és lényegében önként fogott fegyveit a magyaiok
ellen, osztiak ösztönzésie pedig a hoivatok is megtették ugyanezt.
Ez az élmény el kellett, hogy gondolkoztassa a magyai politikusokat, hogy
vajon egyben taithato-e egyaltalan Magyaioiszag az adott keietek között.
Teleki Laszlo, a magyai foiiadalmi koimanyzat paiizsi követe 1849 majusa-
ban ezt íija Kossuthnak: „Nemcsak Ausztria halt meg, hanem Szent István
Magyarországa is”. A nemzetiségek iianti jogkiosztas „mentől bőkezűbb”
piogiamjanak szoigalmazasa egy polgaihaboiús koi hangulataban született.
1849. július végén a magyai oiszaggyűlés megalkotja a nemzetiségi töivényt,
ami lényegében ieakcio az osztiak–oiosz hatalmi koalício létiejöttéie, s ké-
sei felismeiése annak, hogy a nemzetiségekkel meg kell békélni. A magyai
libeialis elit tehat, ha megkésetten is, de felismeite a nemzetiségi kéidés
jelentőségét.
Kíséitetiesen hasonlo volt a helyzet 1918/1919-ben. A köztes időben viszont
mintha „elkényelmesedett” volna a magyai politika. Az 1849 utani bő masfél
évtized „szűk esztendeit” követő, az önkényuialom koiaban a magyai alkot-
manyéit folytatott haicot lezaio kiegyezés komoly sikeinek szamított az önallo
magyai allamisag gondolata szamaia. Ezt csak tovabb eiősítették a dualizmus-
koii Magyaioiszag gazdasagi sikeiei, a piospeialo, polgaiosodo oiszag képe pe-
dig azt sugallta, hogy lényegében minden iendben van: az asszimilacio jo úton
halad, a nemzetiségi vezetők politikai töiekvései pedig könnyen semlegesíthe-
tők. A magyai politikai osztaly (a koimanyzat és a politikai paitok egyaiant)
későn ieagaltak a szazadfoidulo fgyelmeztető jelenségeiie. Maga Jaszi Oszkai,
aki 1918 őszén a töiténelmi Magyaioiszag födeialista atalakítasat szoigalmazza
– s miniszteiként hozza is fog e piogiam végiehajtasahoz –, 1912-ben még elveti
a kisebbségi autonomia lehetőségét, s csupan az 1868. évi nemzetiségi töivény
pontos végiehajtasat süigeti. Csakhogy 1918 őszén megint az utolso pillanat-
ban vagyunk, hasonloan 1849-hez. Akkoi az egyie ellenségesebbé valo nemze-
tiségek megnyeiésének kíséilete Kossuth, utobbi esetben Jaszi nevéhez fűződik;
mindkét esetben nagyon későn éilelődött politikai piogiamma a gondolat.
– Gyakran megfogalmazódik az az álláspont, amely Károlyit és Jászit tekinti
a trianoni béke első számú felelősének, mások pedig arra hívják fel a gyelmet,
Tvi:×o× iiózmi×vii is U1óiii1i ◆ 39
hogy mind a ketten ellenezték a háborút, ami az egész tragédia előidézője lett.
Két történész-szakértő tábor körvonalai rajzolódnak ki a felelősségük megálla-
pítása kapcsán. Beszélhetünk valami konszenzuskialakítási kísérletről e két ál-
láspont között? Vagy – stílusosan szólva – „megmerevedtek a frontvonalak”?
– A két allaspont megcsontosodasaban szeiepet jatszik, hogy bizonyos poli-
tikai iianyzatok előképüknek tekintik a 20. szazad első felének politikai iiany-
zatait, és sajat vilagnézeti elgondolasaikat vetítik vissza az elmúlt koiokia.
Ez laikusok esetében éithető, de töiténészektől nem elfogadhato magataitas,
meit szakmajuk alapvető szabalyaival ellenkezik. Ettől egyelőie aligha fogunk
megszabadulni. Ha a töiténelmi múltat megpiobaljuk megtisztítani ezektől
a személyes vilagnézeti elkötelezettségektől, s az 1918/1919-es közallapotok
pontosabb megéitésének céljabol megpiobalunk belehelyezkedni a koiszak
miliőjébe, hogy fgyelmünket a koitaisak dilemmai felé foidítsuk, akkoi ie-
gisztialhatjuk, hogy ezekben a soisdöntő honapokban a magyai politika meg-
oldhatatlan egyenlettel keiült szembe. Baimilyen úton indultak volna el, egyik
sem kecsegtetett sikeiiel.
– Károlyi mentségére felhozható az, hogy már az első világháború előtt, illet-
ve első időszakában is arra gyelmeztetett: még a németek által megnyert hábo-
rúval is csak rosszul járhat Magyarország?
– Kaiolyi mindenesetie következetes allaspontot képviselt. Mindvégig elle-
nezte a haboiút, nem „menet közben”, mintegy népszeiűséget keiesve valtoz-
tatta meg a véleményét. 1918-ban is pacifsta piogiammal keiült koimanyia,
ilyen éitelemben egyéitelműen hiteles személyiségnek szamított. Akkoi volt
igazan pacifsta (a haboiú alatt), amikoi ezzel könnyen fejéie vonhatta a haza-
aiulas vadjat. Ezt egyébként maga is éiezte, ezéit – hogy a személyes gyavasag
bélyegét elkeiülje – ki is ment a fiontia, s bai neki és feletteseinek is gondja
volt ia, hogy tisztes tavolban maiadjon a haicoktol, a gesztust mindenképp
megtette.
– 1914-ben volt-e a magyar politikai elitnek más lehetősége a fegyveres harc
helyett, hisz egész Európa lelkesedett a háborúért?
– Elméleti alteinatíva teimészetesen létezett. Csakhogy abban a helyzetben,
amikoi a „hivatalban lévő” tionöiököst gyilkoljak meg, egyéitelműen politi-
kai indíttatasbol, egy nagyhatalom nem tehet úgy, mintha nem töitént volna
semmi. Valamiféle ietoiziot – legalabb diplomaciai úton – eszközölnie kellett.
Az Osztiak–Magyai Monaichia valaszieakcioja egyaltalan nem volt kiiívo,
ennél kisebb jelentőségű dolgok miatt is iobbantak ki haboiúk koiabban és
később is. Az, hogy a Monaichia nyomozati jogot kéit Szeibia teiületén, a bű-
nösök gyois felkutatasat és példas megbüntetését követelte, megfelelt az ese-
mény súlyanak. (Ezt egyébként Nagy-Biitannia és Fianciaoiszag is elismeite.)
A kéidés inkabb az volt, hogy mennyiie elszant a hadba lépésie a többi allam.
40 ◆ Tvi:×o× iiózmi×vii is U1óiii1i
Lényegében iégota mindenki eiie készült, nem véletlen, hogy mai a szazadfoi-
dulon két katonai tömb all egymassal szemben. Ahogy mondani szokas, csak
egy szikia kellett a haboiú kiiobbanasahoz. S itt többiől volt szo, mint egy
apio szikiaiol. A Monaichia nem tűihette szo nélkül azt a piesztízsveszteséget,
amelyet tionöiökösének meggyilkolasa idézett elő, Magyaioiszag pedig akkoi
sem lehetett hűtlen a biiodalomhoz, ha az aldozat személye nem volt különö-
sebben kedvelt hazai köiökben. Abban ma mai lényegében egyetéitünk, hogy
Tisza helyeselte a ietoiziot, Szeibia sakkban taitasat, a Monaichia ügyeibe valo
baimilyen beavatkozasi lehetőségének megszüntetését – de nem a haboiút. Ha
ezt a Monaichia egy ultimatummal eléihette volna, Tiszaék bizonyaia beéiik
ennyivel, az pedig a bécsi udvai döntésén múlott, hogy ez az ultimatum meny-
nyiie legyen szigoiú. Tisza szeietett volna a végső, kemény hangú feltételeken
fnomítani, de nem éivényesült az allaspontja. Ismét a „mi lett volna, ha” ese-
tével allunk szemben, de elgondolkozhatunk azon, milyen valaszt ad Szeibia
egy esetleg fnomabb hangvételű követelésie. Feltételezhetjük, hogy a szeibek
– maguk mögött tudva Oioszoiszag elkötelezett tamogatasat – ezt is elutasítot-
tak volna. Haboiúia elszant felek alltak szemben egymassal Euiopaban, s bai
nem teljesen mindegy, hogy mi lett végül a „casus belli”, a hadüzenetek végül
senkit sem éitek vaiatlanul, felkészületlenül.
Ha mindezeket a lehetőségeket végiggondoltuk, lehet boncolgatni Tisza
felelősségét is. Teimészetesen egy oiszagot iepiezentalt, am a haboiúba lépés
nem az ő személyes döntése volt. Ugy vélte, legjobb tudasa szeiint alakítja egy
soknemzetiségű Magyaioiszag jövőjét, ugyanakkoi tekintetbe kellett vennie az
osztiak biiodalomfél, sőt a legfőbb katonai szövetséges, Németoiszag éidekeit
is. Ebben a soktényezős döntéshelyzetben a „kisebbik iossz” elve mentén ha-
taiozott a haboiú tamogatasaiol. A Szeibiaval szembeni meghunyaszkodast
Budapesten, Bécsben és Beilinben is nagyobb iossznak taitottak, mint a fegyve-
ies konfiktus vallalasat. Aiiol nem is beszélve, hogy sokan meg voltak győződve
a haboiú lokalis jellegéiől, nem taitottak a konfiktus kiszélesedésétől, egy ilyen,
koilatozott haboiúban pedig a Monaichia hadseiege elegendőnek bizonyult vol-
na Szeibia ellen. A haboiú eszkalalodasat a komplex euiopai szövetségi iend-
szeiek szoiossaga eiedményezte. A Monaichia politikusai vilagosan lattak, hogy
nem szamíthatnak Olaszoiszag és Romania tamogatasaia, de bíztak semlegessé-
gükben. Utolag mondhatjuk, hogy ez utobbi helytelen diagnozisnak bizonyult,
1914 nyaian azonban senki nem gondolta, hogy évekie elhúzodo konfiktus ve-
szi kezdetét. A magyai pailamentben a hadüzenet bejelentését követő felszolala-
sok mindegyike lokalis, megtoilo hadjaiattal szamolt. A beszédek fő motívuma
a kényszeiítettség és az önvédelmi jelleg. Az is mindenkit meglepetésként éit,
hogy az oioszok ennyiie gyoisan ieagaltak a Szeibia elleni tamadas híiéie s hogy
alig egy honap alatt Euiopa nagy iésze hadiallapotba keiült.
Tvi:×o× iiózmi×vii is U1óiii1i ◆ 41
Szolni kell még iöviden az 1917/18-as különbéke-kíséiletekiől, amelyek
még lehetőséget adtak aiia, hogy kisebb veszteségekkel vagy akai veszte-
ség nélkül ki lehessen lépni a haboiúbol. Mivel katonai éitelemben is jok
voltak még a k. u. k. hadseieg pozícioi, s az első békekezdeményezések is
a Monaichiahoz kötődtek, joggal lehetett szamítani méltanyos békekötés-
ie. A fianciak, angolok és ameiikaiak azonban inkabb a haboiú folytatasa
mellett döntöttek, nem elsősoiban a Monaichia miatt, hanem azéit, hogy
Németoiszagot (az agiesszív német militaiizmust) minél inkabb hattéibe
szoiítsak. Ez a szandék vitte a haboiúba az Egyesült Allamokat is. Ausztiia–
Magyaioiszag ebből a szempontbol csekélyebb fontossaggal bíit. 1918 tava-
szaia lett bizonyos, hogy a különbéke-kezdeményezésekből nem lesz semmi,
a haboiú folytatasanak nem maiadt alteinatívaja.
– A háború végére és eredményeire térve, hogyan lehet értékelni a Károlyi-
kormány és a Tanácsköztársaság szerepét?
– A Kaiolyi-koimanyia, illetve az 1919 tavaszatol hatalomia keiült – nevez-
zük így – „baloldali koalícioia” egyaiant igaz, hogy meghataiozo politikusai
soha nem folytattak koiabban koimanyzati tevékenységet, sőt soha nem is vol-
tak eiie felkészítve. Neveltetésük, képzettségük nem eiiől szolt; mentségükie
tegyünk annyit hozza, hogy senki nem születik haboiús koimanyfőnek. Még
Kaiolyiia is igaz ez, bai talan ő iendelkezett a legkomolyabb képzettséggel,
előélettel, csaladi, neveltetésbeli hattéiiel. Gondoljunk bele, hogy 1919 tava-
szan a Tanacsköztaisasag vezetői legfeljebb a szakszeivezeti vezető pozíciojaig
juthattak el, a nemzetközi tajékozottsaguk iendkívül koilatozott. Nincs mit
csodalkozni azon, hogy nem mozogtak otthonosan a diplomacia és az allam-
appaiatus iianyítasa teiületén.
Kaiolyiék 1918 őszén a pacifzmus, a wilsonizmus piogiamjaval léptek fel,
ami akkoi az egész magyai taisadalom éidekeinek megfelelt. Oktobei közepe
tajan még Tisza Istvan is úgy fogalmaz, hogy a helyzet kulcsa az antant ke-
zében van és a wilsoni elvekie alapozva kell kilépnünk a haboiúbol. Híveit is
aiia biztatja, hogy az antant (wilsoni elveken keiesztül megvalosulo) kibonta-
kozasi piogiamjat fogadjak el. A lényeg, hogy Kaiolyinak meglehetősen nagy
felhatalmazasa volt, nemcsak az udvai engedélyét bíita, hanem olyan szim-
bolikus fguiak tamogatasat is, mint – közvetett modon – Tisza Istvan vagy
Apponyi Albeit. A pacifzmus gondolata pedig nagyon népszeiű volt akkoi
Magyaioiszagon, hiszen a haboiú befejezését vaitak a fiontkatonak és a hat-
oiszag lakoi is. Kaiolyi szamaia tehat adott volt egy széles köiű taisadalmi
tamogatottsag, ugyanakkoi nagyon beszűkült a nemzetközi mozgastéi. Az oi-
szagnak egyszeiűen nem maiadtak nemzetközi kapcsolatai, volt szövetségesei
mind vesztesként keiültek ki a haboiúbol, novembeiie valamennyien letették
a fegyveit. Ellenséges közegbe keiült az oiszag, diplomaciai kapcsolatot csak
42 ◆ Tvi:×o× iiózmi×vii is U1óiii1i
Ausztiiaval tudott fenntaitani, az antant el sem ismeite a Kaiolyi-koimanyt.
Ezéit Kaiolyiék úgy döntöttek, hogy ha de juie nem, megpiobaljak de facto
legitimalni a helyzetüket, ezéit kötötték meg 1918. novembei 13-an a belgia-
di katonai konvenciot. Ezzel ugyanis az oiszag önallosagat, független politi-
kai entitasat tudtak demonstialni és egy nemzetközi szeiződéssel hitelesíteni.
Paiizs nem véletlenül tiltakozott a szeiződés ellen, hiszen nyilvanvalo volt,
hogy az elsősoiban Magyaioiszag pozícioit javította. Sokan egészen masként
ítélik meg ezt az egyezményt, úgy tekintik, mintha az első lépés lenne a töité-
nelmi Magyaioiszag felbomlasa felé, holott a szövegből kideiül, hogy legtöbb
pontja az akkoi viszonyok között kimondottan kedvező volt az oiszagia nézve.
(A novembei 3-i, paduai fegyveiszünetet követően pl. szeib és ioman csapatok
lépték at a magyai hatait, a hadseieg pedig nem tehetett ez ellen semmit, hi-
szen a fegyveiszünet megkötötte a kezét. Ha nincs a déli és keleti demaikacios
vonalakat megallapíto, novembeii 13-i, belgiadi katonai konvencio, a szeib és
a ioman hadseieg mai ekkoi akadalytalanul nyomulhatott volna előie.) Mas
kéidés (és ez bizonyult fontosabbnak), hogy a szeiződés pontjait az antant
nem taitotta be, Magyaioiszag viszont nem tehetett mast, mint hogy teljesíti
az abban foglaltakat, hiszen mas eszközzel – akkoi mai – nem iendelkezett.
Kaiolyiék azt iemélték, hogy ez az egyezmény fogja a magyai hataiokat meg-
védeni, de ez a vaiakozas nem teljesülhetett, meit mind az antant, mind kelet-
euiopai szövetségesei megszegték a szeiződést.
A masik dolog, amit iendszeiesen a Kaiolyi-koimany szeméie vetnek, az,
hogy leszeielte a hadseiegét. A dilemma oiiasi volt a foiiadalmi koimanyzat
előtt, és megint csak abbol kell kiindulni, hogy Kaiolyi pacifsta piogiammal
keiült hatalomia. Raadasul a koimany attol is taitott, hogy a felfegyveizett
alakulatok akai sajat stabilitasat is veszélyeztehetik.
– Linder Béla hadügyminiszter tényleg mondta, hogy „nem akarok több kato-
nát látni”? Mert hallottam olyan véleményt is, hogy eredetileg azt mondta: „nem
akarok több katonát látni fosztogatni”, csak a végét elnyelte a zaj.
– Nem tudom, folytatodott-e a mondata, mindenesetie az ominozus mon-
datot minden masnapi újsag az elhíiesült foimaban jelentette meg. Tudni kell
tovabba, hogy ekkoiiban Lindei Béla meglehetősen labilis idegzetű volt, éve-
kig szolgalt a fionton, amiie az egészsége is iament, alkoholpioblémai közis-
meitnek szamítottak, sőt a híiesztelések szeiint a gyogykezelése soian hasz-
nalt moifumnak is iabja lett. Sokan gyanítjak, hogy akkoi sem volt tiszta a
tudata, amikoi az ismeit mondattal túllőtt a célon. A beszéd maga egyébként
egy következetes pacifsta allaspontjat tükiözi, utolso, sokat idézett mondata
egy pacifsta szajabol nem meglepő, egy hadügyminiszteiéből viszont nagyon
is. Hozza kell tenni, hogy pai nap múlva Lindeit le is valtottak a hadügyi
taica éléiől, később ő volt a belgiadi konvencio egyik alaíioja, de szamottevő
Tvi:×o× iiózmi×vii is U1óiii1i ◆ 43
politikai szeiepet később nem jatszott. Hogy ez a mondat ültette volna el
Magyaioiszagon a defetizmust, kétlem. Egy oiszag ellenallo képességét nem
egyetlen beszéd szokta megingatni. Sokkal inkabb az egyes katonak és a ci-
vil lakossag haboiús kimeiültségéiől volt szo, masfelől pedig a hadseiegen
belül a szocialdemokiatak téinyeiése lett megfgyelhető. E két tényező együt-
tesen kezdte ki a hadseieg hagyomanyos, paiancsteljesítésie épülő iendszeiét.
A hadseieg ellenőizését ellato, újonnan alakult katonatanacsok szeiepe pedig
odaig ment, hogy az alaiendeltek sokszoi egyaltalan nem engedelmesked-
tek paiancsnokaiknak. Sajatos, kettős (hieiaichikus, illetve demokiatikus)
hadvezetés alakult ki paihuzamosan, amelyek nem voltak összeegyeztethe-
tők. E „kettős hatalom” ellen Baitha Albeit, az új hadügyminisztei is sokat
küzdött. Az ő szandéka a hadseieg ütőképességének megőizése volt, jollehet
koiabban – Lindei allamtitkaiaként – maga is hozott intézkedéseket a lesze-
ielés végiehajtasaia.
– Ez a sorozás útján létrejött k. u. k. tömeghadsereg, ami éppen oszladozott,
egyáltalán alkalmas lett volna arra, hogy bevethető legyen a románok vagy a cse-
hek ellen?
– A kéidés megvalaszolasaia apiolékosabb hadtöiténeti kutatasokia volna
szükség. Az bizonyos, hogy a cseh (s később a ioman) nemzetiségű katonak mai
a haboiú alatt szamos jelét adtak annak, hogy nem éizik magukénak a Monaichia
hadicéljait. Nem az ő haboiújuk volt ez, bai őket ugyanúgy besoioztak a seiegbe.
A csehek – több feljegyzés szeiint – „szívesebben” estek hadifogsagba, és hasonlo
mondhato el a iomanokiol is, akik egy iövid időszakban még sajat nemzettai-
saikkal is kénytelenek voltak szembenézni a fiont két oldalan, baimennyiie is
igyekezett a k. u. k. hadseieg vezénylése elkeiülni az ilyen szituaciokat. (A ioman
betöiésie nagyon gyoisan kellett a Monaichia seiegének ieagalnia 1916 késő
nyaian.) 1918 masodik felében a paiancsnokok egyie többet panaszkodtak a fe-
gyelmi helyzet ingatagsaga, az elégtelen ellatas és az utanpotlas akadozasa miatt.
Akadtak olyan nemzetiségi alakulatok, melyek egy embeiként tették le a fegy-
veit és alltak at az ellenséghez, bizonyos teiületeken a fiontbomlas is fenyegetett.
A hadvezetés atcsopoitosítasokkal, az alakulatok atgondoltabb nemzetiségi ösz-
szeallítasaval piobalt védekezni.
Valoszínűnek tűnik, hogy 1918 őszéie az alakulatok mintegy fele nehezen
kezelhető volt. A magyai kiallítasú, a haboiú alatt több szazezies létszamú hon-
védség alakulatai éitelemszeiűen a megbízhatobbak közé taitoztak. A fennma-
iadt foiiasokbol nagyon nehéz képet alkotni aiiol, pontosan mekkoia is volt,
illetve lehetett volna a magyai hadseieg ütőeieje, milyen volt a moial, milyen
hatast gyakoioltak a még haicolo katonakia a dezeitalasok, fogsagba esések stb.
Az bizonyos, hogy honapokon at a magyai hadeiő mai nem tudta volna taitani
az allasait – mai csak az utanpotlas nehézségei miatt sem.
44 ◆ Tvi:×o× iiózmi×vii is U1óiii1i
– Visszatérve Linder Béla mondatára, lehetett abban valami ráció, hogy ezt
a (nemzetiségi feszültségektől, függelemsértésektől sújtott, demoralizált) hadse-
reget fel is kellett bomlasztani?
– A hadseieg leszeielése többé-kevésbé iendezetten ment végbe. A fiont-
iol visszatéiő baka jelentkezett a leszeielő paiancsnoksagon, leadta a fegy-
veiét, kapott egy vonatjegyet hazaig stb. Eiie egyébként két szeiződés is kö-
telezte a magyai allamot: a paduai fegyveiszünet, illetve a belgiadi katonai
konvencio. Mindkét szeiződés nagysagiendileg azonos (8 hadosztalyban,
vagyis kb. 80-100 ezei főben maximalt) hadseieg megtaitasat engedélyezte
Magyaioiszagnak. Utobbi ezt elő is íita, előbbi az osztiak–magyai hadse-
ieg létszamat maximalta 20 hadosztalyban, amelynek a Magyaioiszagia eső
kvotaja (37°) hozzavetőleg megfelelt az említett 8 hadosztalynak. Az alaíit
szeiződések mellett ismét meg kell említeni Kaiolyi pacifzmusat. Volt még
egy tovabbi, nehezebben dokumentalhato szempont is: ne feledjük, hogy foi-
iadalmi koimanyzatiol beszélünk, amelynek a legitimitasa töiékeny, ki van
szolgaltatva a tömegek szimpatiajanak. A koimany szamaia a kiszamítha-
tatlan hangulatú, több szazezies, felfegyveizett tömeg potencialis – példaul
populista politikus altal mozgosíthato – veszélyfoiiast jelentett. Realisnak lat-
szott, hogy a központi allamhatalom altal ellenőizött hadeiőn kívül alteinatív
fegyveies eiők is létiejöhetnek.
– Összefügg mindezzel, hogy maradtak emlékek a szervezetlen katonacsopor-
tok fosztogatásairól is.
– Igen, a megbízhatatlan fegyveies csopoitok a közbiztonsagia is veszélyt
jelentettek. A koimany szamaia ez is fontos szempont volt: megbízhatatlan,
szeivezetlen, kétséges lojalitasú tömeg kezében ne maiadjon fegyvei.
– Mi a komolyan vehető sorrend: a bukás megelőzte a forradalmakat vagy a bal-
oldali csoportok megerősödését, illetve ellenkezőleg: az utóbbiak vezettek a magyar
állam felbomlásához?
– Nem tudom megmondani, hogy a hazai baloldal haboiúellenes megnyilva-
nulasai eléiték-e a fiontkatonakat, és ha igen, milyen méitékben. Valoszínűleg
nem nagyon, hiszen a taboii postat ellenőiizték, a fiontkatonakhoz az ilyen hí-
ieket közlő újsagok nemigen jutottak el. Amikoi pedig a foiiadalmi koimany
kezébe keiült a tajékoztatas monopoliuma, akkoi mai megindult a hadseieg
felbomlasi folyamata. Igy közvetlen szeiepe a haboiúellenes magyai baloldal-
nak aligha lehetett az alakulatok demoializalodasaban.
– Fontos, hogy Tisza István parlamenti bejelentése a háború elvesztéséről
megelőzte a forradalmi kormányzat megalakulását.
– Igen, ez oktobei 17-én töiténik, és Tisza kifejti, hogy a hadseieg ugyan
képes volna még egy daiabig még ellenallni, és éizékeny veszteségeket is tudna
okozni az ellenségnek, de a haboiú menetét megfoidítani mai nem képes.
Tvi:×o× iiózmi×vii is U1óiii1i ◆ 43
– Mit kell még tudnunk Károlyiról?
– Beszéltünk iola, hogy antantbaiat, wilsonista politikat folytatott, még-
hozza következetesen. Nem a köiülmények kényszeiítették eiie, végiggondolt
koncepcio megvalosítasaval kíséiletezett. Később, az ún. Vix-jegyzék atvéte-
le utan beismeite, hogy ez téves elképzelés volt, de ekkoi még mindent elkö-
vetett, hogy az antant előtt úgy mutassa be Magyaioiszagot, mint ami szakít
a militaiizmussal és a németbaiatsaggal, nyugatbaiat politikat folytat, tovabba
angol és fiancia mintajú libeialis-demokiatikus politikai beiendezkedést ve-
zet be. Ennek egyszeiie volt iövid és hosszú tavú célja. Rövid tavon a koimany
azt iemélte, hogy az antant megbízik Magyaioiszagban és a békekonfeiencian
hazankat iokonszenves allamként kezeli. Hosszabb tavon pedig azt, hogy az
antant kvazi-szövetségesként, baiatként tekintsen Magyaioiszagia, amelyben
megbízhat, Közép-Euiopa-politikajat őia építheti. Logikus, még mai szemmel is
vonzonak tűnő koncepcio volt ez, mas kéidés, hogy nyugaton egyszeiűen nem
hittek Kaiolyinak. Azt hitték, hogy ez csak szimpla tiükk a magyaiok iészéiől,
akik koiabban haiciasan németbaiat politikat folytattak, most pedig a felelősség
alol úgy piobalnak kibújni, hogy Kaiolyi személyén keiesztül a nyugat szövetsé-
geséül ajanlkoznak, miközben egyaltalan nem valtoztak a haboiú előtti bel- és
külpolitikai töiekvéseik. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az antant teljesen félie-
ismeite Kaiolyit és valodi szandékait.
Az antantbaiat politika egyébként meglehetősen szélsőségesen éivényesült.
A Kaiolyi-koimany lojalisan teljesítette az antant lényegében minden köve-
telését, még az egyéitelműen hatianyosakat is (példaul a magyai hadseieg
visszavonasat, fegyveiletételét stb.), mivel nem akaita kockaia tenni a nyuga-
ti allamok iemélt iokonszenvét. Ha pedig azt nézzük, hogy ebben az időben
Magyaioiszag a nemzetiségekkel hogyan viselkedett, hogyan piobalta azokat
szövetségesül megnyeini, akkoi Jaszi Oszkai politikajaia éidemes utalni, aki
különböző engedményekkel kívanta Magyaioiszagon belül taitani a nemze-
tiségeket. A nemzetiségekéit felelős taica nélküli miniszteiként egymas utan
iuhazta fel kultuialis és teiületi autonomiaval a nem magyai ajkú közössége-
ket. Teiületi autonomiat kaptak a iuszinok, kultuialis autonomiat a németek,
néhany nappal Kaiolyiék bukasa előtt pedig a szlovakokat iészesítették auto-
nom jogokban. A töiténelmi Magyaioiszag minél teljesebb megőizése éide-
kében a koimany a lakossag megnyeiését taitotta céliavezetőnek, az említett
nemzetiségekkel az autonomia, a iomanokkal és a szeibekkel pedig taigya-
lasok útjan piobaltak kiegyezni. A iomanokkal folytatott aiadi taigyalasok
eiedménytelenek voltak, mivel a magyaiok altal kínalt széles köiű autonomia
az antant teiületi ígéieteit bíio iomanokat mai nem elégítette ki. A szeibek
pedig mai Jaszi taigyalasi ajanlataia sem ieagaltak.
A Kaiolyi-koimany tehat mind a nyugati győztes hatalmakkal, mind a nem-
46 ◆ Tvi:×o× iiózmi×vii is U1óiii1i
zetiségekkel keieste a kapcsolatfelvételt. Am baimilyen méltanyos ajanlatot
fogalmazott is meg a magyai fél, a nemzetiségi vezetők szamaia a Kaiolyi-
kabinet mai nem volt komoly tényező.
– Károlyi politikájában nem következett be fordulat? A Székely Hadosztály
példáját szokták emlegetni.
– Az utolso napokban éiezhető volt az iianyvaltas szandéka. Febiuaiban
– latva, hogy az antant nem iespektalja a paduai és a belgiadi megallapoda-
sok betaitasaia iianyulo magyai eiőfeszítéseket – Kaiolyi tett bizonyos gesz-
tusokat a fegyveies honvédelmet süigető csopoitok felé. Alapvetően azonban
tovabbia is az antant méltanyos politikajaban ieménykedett. Az utolso csepp
a pohaiban egyéitelműen a Vix-jegyzék volt. Ebből ugyanis kideiült, hogy az
antant Magyaioiszaggal szemben ellenséges döntései nem pillanatnyi kap-
kodasbol vagy kiútkeiesésből fakadtak, hanem nagyon is tudatosan építkező
koncepcionak feleltek meg. A jegyzék nem volt mas, mint a Magyaioiszag
teiületi felosztasaiol a békekonfeiencian megszületett első hataijavaslat „be-
jelentése”. Néhany nappal az utan született a dokumentum, hogy Paiizsban
szakéitői szinten megallapítottak Magyaioiszag hataiait.
– A szakértői tárgyalások nyomán a későbbi trianoni határokat rajzolták
meg?
– Nem teljesen. Példaul Buigenland levalasztasaiol csak 1919 augusztusa-
ban született végleges döntés, ahogy a magyai–délszlav hataion mintegy 30
tovabbi település atcsatolasaiol is. E későbbi modosítasok azonban csak mint-
egy 3 ezei km´-t tettek ki; ha ezt az összességében elcsatolt mintegy 190 ezei
km´-hez viszonyítjuk, kijelenthetjük, hogy a döntés joiészt mai 1919 tavaszan
megszületett.
– A burgenlandi kérdésben lehet szerepe a tanácsköztársaság kikiáltásának?
– Igen, lehet, ugyanis a győztesek köiében elteijedt volt a vélemény, hogy
Ausztiia még gyengébb és esendőbb lesz, mint a teiületeinek jelentős iészét el-
veszítő Magyaioiszag. Igy Ausztiia életképességének fokozasa, ezaltal az An-
schluss elkeiülése kiemelten fontos szempont lett. A fianciak szamaia ez utobbi
elfogadhatatlan volt, hiszen így az a fuicsa helyzet allt volna elő, hogy a vesz-
tes Németoiszag teiületi gyaiapodassal keiül ki a haboiúbol. A szoban foigo
buigenlandi teiület ugyan nem nagy, viszont mezőgazdasagi jellegű vidék, ami
az élelmiszeihiannyal küzdő Ausztiia szamaia nagy jelentőséggel bíit, miköz-
ben Magyaioiszag mezőgazdasagi ellatasa szempontjabol nem kulcsfontossa-
gú. Magyaioiszagon ekkoi épp a tanacskoimany volt hatalmon, amely – mint
diktatoiikus koimany – kétségkívül nem volt népszeiű Paiizsban. A döntés
meghozatalakoi azonban nem a Magyaioiszag ellen, hanem az Ausztiia javaia
szolo éivek voltak meghataiozoak. Raadasul a döntés etnikailag is indokolhato
volt, hiszen a lakossag mintegy haiomnegyede német ajkú volt, s még a külön-
Tvi:×o× iiózmi×vii is U1óiii1i ◆ 47
böző szlav etnikumok aianya is meghaladta a magyaiokét. A dolog pikantéii-
ajat mégis az adta, hogy két vesztes oiszag közé veit éket a teiületi elcsatolas,
aminek Bécsben sem tudtak maiadéktalanul öiülni, tekintettel a sopioni nép-
szavazas eiedményéie.
– „Tiszta” volt ez a népszavazás?
– Levéltaii foiiasokbol tudjuk, amit egykoiúan sem nagyon titkoltak: nem
volt „tiszta”, hiszen mindkét fél igyekezett a maga javaia csalni az eiedmények
megallapítasakoi. Shvoy Kalman naplojaban leíija példaul, hogy a Szombat-
helyiől Sopionba iendelt katonai alakulatok mint sopioni lakosok szavaztak
a Magyaioiszaghoz taitozas mellett, de az osztiakok is követtek el csalasokat,
főleg a kampany időszakaban. Olyan nagy volt azonban a különbség a magya-
iok javaia, hogy a helyszíni antantmegbízottak nem akaitak kétségbe vonni az
eiedményt.
– Tényleg elképzelhetetlen lett volna a népszavazás eszköze a területi hova-
tartozások eldöntésére?
– Az első vilaghaboiú utan több teiületen is taitottak népszavazast, vagyis
a győztesek belementek ennek az eszköznek az alkalmazasaba – viszont min-
denütt viszonylag kis teiületiől volt szo. Az egyetlen kivétel a mintegy 10 ezei
km
2
kiteijedésű Felső-Szilézia volt, amelynek kéthaimada az 1,3 millio szava-
zot megmozgato iefeiendum éitelmében Németoiszagnal maiadt, egyhaima-
dat Lengyeloiszag kapta meg. Gondoljunk bele: a Romanianak ítélt, több mint
100 ezei km´-es teiületnek ekkoi mai 3,3 millio lakosa volt. Egy ekkoia teiü-
leten a népszavazas megszeivezése és lebonyolítasa (iaadasul a kicsi és legyő-
zött Magyaioiszag kedvééit) szoba sem jöhetett. Németoiszag kapcsan a tai-
gyalasok soian fontos szempont volt, hogy bizonyos hataion túl ne haiagítsak
magukia a nyugati antanthatalmak, hiszen jelentős ievanspotenciallal iendel-
kezett – ellentétben Magyaioiszaggal. Németoiszag az első vilaghaboiú utan
teiületének 13°-at veszítette el, ami Töiökoiszag, Ausztiia és Magyaioiszag
30–70°-os teiületveszteségéhez képest joval szolidabb.
– Mit érdemes még tudnunk a Tanácsköztársaság időszakáról?
– A Tanacsköztaisasag létiejötte tovabb iontotta Magyaioiszag helyzetét.
A nyilvanvaloan bolsevik diktatúia sem a nyugati antanthatalmaknak, sem
kelet-euiopai szövetségeseiknek nem volt elfogadhato. Félő volt, hogy a ta-
nacskoimany magyaioiszagi hatalomia keiülése egy euiopai méietű bolsevik
előietöiés allomasa. Paiizsban, de még Londonban is attol iettegtek, hogy ezt
a foiiadalmi hullamot Nyugat-Euiopa sem tudja majd feltaitoztatni. A fianci-
ak előszöi azt javasoltak, hogy inteivencios haboiúval semmisítsék meg Kun
Bélaék iendszeiét, ezt az angolok igyekeznek csillapítani, és inkabb taigyalo
delegaciot küldtek Budapestie. A Smuts-misszio csekély teiületi engedmé-
nyeket kínalt, amelyet azonban a tanacskoimany kevesellt, a taigyalasok így
48 ◆ Tvi:×o× iiózmi×vii is U1óiii1i
megszakadtak, s újia előtéibe keiülhettek fiancia inteivencios teivek. 1919.
apiilis közepén a ioman hadseieg engedélyt kapott, hogy a Vix-jegyzékben
meghataiozott demaikacios vonalat atlépve a Tisza vonalaig nyomuljon
előie. A Tanacsköztaisasag eiie a Vöiös Hadseieg gyois megszeivezésével
és ellentamadassal valaszolt. (A Vöiös Hadseieg létszama egyes adatok sze-
iint majus végén eléite a 200 ezei főt.) Mindez jelzi, hogy hadseiegszeivezés
teién voltak Magyaioiszagnak taitalékai, de azt is, hogy nem túlsagosan
nagyok.
– A Vörös Hadsereg katonái azonosak voltak a „régi” hadsereg tagjaival?
– Részben igen, sokan voltak köztük haicedzett soikatonak, a paiancsno-
kok, tisztek közül többen végighaicoltak az első vilaghaboiút; az utobbia-
kat nyilvan nem az „eszme”, hanem a honvédelem allította a tanacshatalom
fegyveies eiejének szolgalataba. Mas csopoitot alkottak azok, akik azonosul-
tak a Tanacsköztaisasaggal: olyan gyaii munkasok, akik kifejezetten a Vöiös
Hadseiegbe akaitak belépni, akiknek imponalt az új fegyveies eiő iégi típusú
függelmi viszonyokat nem ismeiő jellege. A sikeies felvidéki hadjaiat valoban
felveti azt a kéidést, hogy egy koiabbi fegyveies ellenallas nem lehetett volna-e
még inkabb sikeies egy akkoi még gyengébb kisantanttal (ioman és cseh–
szlovak alakulatokkal) szemben. Ez megint a „mi lett volna, ha” kategoiiaba
taitozik: elképzelhető, hogy igen, de az is, hogy nagyon eiős ietoiziokat val-
tott volna ki a haboiú győzteseiből. 1918 őszén Fianchet d’Espeiey taboinok
csak a későbbi délszlav allam teiületén jo félmillio katonat taitott fegyveiben,
amelyet baimikoi bevethetett volna Magyaioiszag ellen. Ezt a hadseieget is fo-
lyamatosan leszeielik, de latjuk: meiő spekulacio utolag azt szamolgatni, hogy
melyik lett volna az a pillanat, amikoi Fianchet taboinok kellőképpen gyenge,
Kaiolyi pedig kellőképpen eiős a fegyveies konfiktus vallalasahoz.
– Ez a hadsereg 1919-ben már nem volt bevethető a magyar–román konik-
tus idején?
– A békekonfeiencia egyik 1919. júliusi ülésén Foch maisall szamba vette
a Magyaioiszag ellen bevethető antanthadeiő nagysagat, és úgy becsülte, hogy
mintegy masfélszeies túleiőt tudnanak biztosítani a magyai Vöiös Hadseieggel
szemben. Maipedig ha ekkoi túleiő volt, akkoi koiabban ez fokozottabban
igaz volt. A fianciak mindazonaltal takaiékoskodni akaitak hadeiejükkel
és inkabb iabíztak a teiületfoglalast a cseh–szlovak és ioman alakulatokia.
Tiszteket egyébként szívesen adtak, a kisantant seiegeit olasz és fiancia tisztek
vezényelték a magyaioiszagi teiületfoglalasok időszakaban.
Visszatéive a magyai Vöiös Hadseiegie, a felvidéki hadjaiatot még győz-
tesen meg tudtak vívni, azonban kiteijedt védekezésie vagy ellentamadasia,
plane kétfiontos haboiúia mai nem voltak képesek. Július végén a iomanok
néhany nap alatt attöiték a tiszai fiontot és megéikeztek Budapestie.
Tvi:×o× iiózmi×vii is U1óiii1i ◆ 49
Előszöi tehat csődöt mondott Kaiolyi antantoiientacioja, s ezt maga is elis-
meite lemondasakoi, amikoi úgy ítélte meg, hogy talan a munkasszolidaiitas-
ia építő baloldali koimany többet éi el Magyaioiszag teiületének védelmében,
mint az antantban bízo köztaisasagi iendszei. Végül azonban a fegyveies hon-
védelem is sikeitelennek bizonyult, sőt a Tanacsköztaisasag bukasaval paihu-
zamosan a fővaios is idegen megszallas ala keiült.
Egész egyszeiűen nem képzelhetünk el olyan magyai koimanyzatot, amely
a sikei ieményében vehette volna fel a küzdelmet Magyaioiszag teiületi ép-
ségének megőizésééit, s egyszeiie tudott volna a nemzetiségek és az antant
töiekvései fölé keiekedni. Elképzelhető peisze, hogy eiedményesebb lokalis
ellenallas több teiület megőizését tette volna lehetővé, de ugyanígy ennek az
ellenkezője is: a valaszcsapasban még a későbbi tiianoni teiületnél is többet
veszíthettünk volna. Hiszen ne felejtsük el: Magyaioiszag szomszédai a béke-
konfeiencian még a Tiianonban szentesítettnél is nagyobb teiületi követelé-
sekkel léptek fel.
– Károlyi Mihály és felesége közös emlékirataiban olvassuk, hogy az antant
mintegy direkt hajszolta Magyarországot a Tanácsköztársaságba, hogy eltávo-
lítsa Károlyit. Ez összeesküvés-ízű elmélet, és ellentmond a Vix-jegyzékkel kap-
csolatos történéseknek.
– Itt nincs szo összeesküvés-elméletiől. Az emlékiiatok a maguk saikos
megfogalmazasaban aiia utalnak, hogy az antant a Kaiolyi-koimany elleni
szigoiaval csak azt éite el, hogy a polgaii demokiatikus koimany helyett pio-
letaidiktatúiaval volt kénytelen szembenézni. A nyugatiak aligha ezt akaitak,
mindez inkabb nemkívanatos mellékhatasa volt a fiancia diplomacia eiő-
szakossaganak.
– Helytálló a magyar és a török helyzet összevetése, hiszen az utóbbi esetben
sikeres fegyveres ellenállás tanúi vagyunk?
– Töiökoiszag példajat annak kapcsan szoktak emlegetni, hogy 1920 au-
gusztusaia megszületik a sèvies-i béke, amit a töiökök nem fogadnak el, ki-
sebb teiületekiől, főleg Kis-Azsiabol kiűzik a göiögöket, és lényegében új
békeszeiződés alaíiasat kényszeiítik ki a nagyhatalmaktol, amit 1923-ban,
Lausanne-ban íinak ala. Ez kétségtelenül a békeszeiződéssel szembeni sike-
ies fegyveies ellenallas példaja. Akik ezt hangoztatjak, ugyanakkoi gyakian
megfeledkeznek aiiol, hogy Töiökoiszag teiületi veszteségei még így is oiiasi-
ak voltak – mintegy négyszei akkoiak, mint Magyaioiszagéi –, főleg a Közel-
Keleten és Eszak-Afiikaban. Ennek következtében a koiabbi nagyhatalom
lényegében „visszaszoiult” a kis-azsiai félszigetie és egy kicsiny euiopai teiü-
letie. Magyaioiszag esetében is illuzoiikus volna feltételezni, hogy egy fegy-
veies ellentamadassal a töiténelmi oiszagteiület megőiizhető lett volna, nem
is beszélve a legfontosabbiol: Töiökoiszag geopolitikai helyzete Euiopaban
30 ◆ Tvi:×o× iiózmi×vii is U1óiii1i
peiifeiikus volt, és inkabb szamíthatott a külföldi hatalmak (pl. Oioszoiszag)
tamogatasaia, mint Magyaioiszag.
– Ejtsünk még néhány szót arról, hogy milyen ellenállást fejtett ki az új, ellen-
forradalmi Magyarország a békekötés ellen.
– A népköztaisasag, majd a tanacsköztaisasag utan 1919/1920-ban egy hai-
madik iezsim jött, amely szintén megpiobalta méisékelni a teiületi vesztesé-
geket. Az 1919 augusztusaban foimalodo ellenfoiiadalmi iendszei azonban
még kisebb fegyveies eiőie szamíthatott, mint elődei, az oiszag teiületének
túlnyomo iésze pedig mai koiabban idegen megszallas ala keiült, így a kiin-
dulopontja is kedvezőtlenebb volt azokénal. Hoithy „nemzeti hadseiege” még
elődei fegyveies eiejénél is kevésbé lett volna alkalmas az ellentamadasia. (Ezt
egyébként – tudtommal – meg sem kíséielték. A Nemzeti Hadseieg ekkoii-
ban paiadox modon nem a megszallok, hanem a magyai lakossag egy iésze
ellen lépett fel, s ezek az ellenfoiiadalmi „tisztogato” akciok nehezen soiolha-
tok a megszokott honvédelmi tevékenység köiébe.) Igazan ütőképes hadseieg
híjan lényegében a diplomacia maiadt az egyetlen eszköz Hoithyék kezében,
s ezzel 1920 januaijatol a békekonfeiencian élni is kívantak. Apponyi Albeit
beszéde és a paiizsi békeküldöttség jegyzékei – mint közismeit – töiténelmi,
civilizacios, gazdasagi és stiatégiai éiveket hangoztattak. S bai ezek az éivek
összességében a töiténelmi Magyaioiszag egyben taitasa mellett szoltak, a bé-
kedelegacio fő követelése az volt, hogy az elcsatolasia szant teiületek hovatai-
tozasat népszavazasokon döntsék el. A magyai koimany ettől iemélte, hogy az
elszakítando teiületek egy iészét (talan nagyobb iészét) meg tudja taitani.
– Olvasunk olyan véleményt is, miszerint Apponyi személye inkább ártott,
mint használt az ügynek. Tudott még egyáltalán ártani?
– Ujia meg újia felmeiül a kéidés: vajon nem volt-e mas, Apponyinal al-
kalmasabb politikus vagy diplomata, aki sikeiesebben képviselhette volna
Magyaioiszagot a békekonfeiencian. Apponyit (ezt azéit az egykoiú vélemé-
nyek elaiuljak) „dühödt németbaiatnak” tekintették, főleg fiancia köiökben.
Ugyanakkoi tiszteletben taitottak a magyai koimany döntését, és Apponyiban
Magyaioiszag hivatalos képviselőjét lattak. Igy teimészetesen a békekonfeien-
cia döntése sem Apponyi személyének, hanem Magyaioiszagnak szolt. Mas
kéidés, hogy Apponyi híies beszéde vaiakozason felül sikeies volt, hiszen az
angolok és az olaszok nyomasaia újia elővették a magyai hataiok kéidését.
Igaz, gyoisan el is vetették, de tény, hogy még egyszei szoba keiült az a lehe-
tőség, hogy Magyaioiszag esetleg megőiizheti hatai menti, magyai többségű
teiületeit. Apponyi teljesítménye így a békekonfeiencian egyaltalan nem volt
sem iossz, sem pedig kaios. Nemiég kezembe keiült egy, a békekonfeiencian
iészt vett magyai diplomatatol szaimazo, eddig lappango kéziiat, amelynek
szeizője utal aiia: Apponyi maga is kételkedett abban, hogy ő a legalkalma-
Tvi:×o× iiózmi×vii is U1óiii1i ◆ 31
sabb személy a küldöttség vezetéséie. Tény, hogy Apponyi egyébként sem igen
talalta a helyét az ellenfoiiadalmi Magyaioiszagon. Amikoi példaul szova
tette, hogy a paiizsi delegacio amúgy sem könnyű helyzetét tovabb nehezítik
a magyaioiszagi kilengésekiől éikező híiek, a jobboldali iadikalisok élesen
bíialtak Apponyit a pailamentben. Nem csoda, hogy az ekkoi mai 74. évét
taposo Apponyi az adott politikai hangulatban nem vallalta a jelöltséget a kü-
lönítményesek altal is tamogatott Hoithyval szemben a koimanyzoi posztéit.
– Köszönöm a beszélgetést!
◆ 32
MAGYARORSZÁG SZEREPE
A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBAN
(2010. február 13.)

A megbeszélés arra keresett választ, hogy a magyar vezetés és társadalom meny-
nyiben volt felelős a világháborús borzalmakért (beleértve a németek kitelepíté-
sét is). Sok mai önfelmentő legenda annak a régebbi álláspontnak a tükörképe,
amely szerint Magyarország fasiszta ország volt, és kiugróan gyalázatos szere-
pet játszott ebben a háborúban. A konferencia nem középutat keresett, hanem
– a nézetek ütköztetésével is – megpróbált közelebb kerülni egy reálisabb kép
kirajzolásához.
A beszélgetés moderátora Hosszú Gyula volt, ő készítette az alábbi vita-
összefoglalót is.
Vi1:i×uí1ó iió:uIsox
Szakály Sándor: Magyarország a második világháborúban
– részletek*
[1941. apiilisaban] A magyai politikai és katonai vezetés iendkívül nehéz hely-
zetbe keiült, hiszen alig néhany honappal koiabban (1940. decembei 12.) íitak
ala a magyai–jugoszlav „öiök baiatsagi szeiződést”, amely elvetette az eiőszak
alkalmazasat, de nem zaita ki egy esetleges békés teiületiendezés lehetőségét.
21
A német követelés és a iemélt ievízios célok eléiése azonban eiősebbnek bi-
zonyult a szeiződésnél. A Legfelső Honvédelmi Tanacs 1941. apiilis 1-jei ülésén
meghataioztak azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén Magyaioiszag
csatlakozik a Jugoszlavia elleni tamadashoz. Ezek szeiint, ha a magyai ki-
sebbséget veszély fenyegeti, ha a téiségben „vakuum” keletkezik, illetve ha
a jugoszlav allam felbomlik, akkoi vaihato a magyai beavatkozas a haboiús
konfiktusba.
32
¯
Az előadas teljes szövege elolvashato a http://www.tte.hu/egyezzunkki/ honlapon.
1
A magyai–jugoszlav baiatsagi szeiződés alaíiasaia 1940. decembei 12-én keiült soi Belgiad-
ban. A szeiződés mint az 1941. évi II. töivénycikk keiült elfogadasia. Szövegét lasd: Magyar
Törvénytár. 1941. évi töivénycikkek. Budapest, 1942
2
A Legfelső Honvédelmi Tanacs 1941. apiilis 1-jei ülésén elhangzottakia vonatkozoan lasd:
Náray Antal visszaemlékezése 1945. Ziínyi Katonai Kiado, Budapest, 1988. 40–38.
M:cv:vovszIc szivivi : mIsouix viiIcuInov0n:× ◆ 33
Amikoi Teleki Pal giof, a magyai miniszteielnök, a döntést követően olyan
híieket kapott Londonbol, hogy a Jugoszlavia elleni magyai fegyveies fellépés
biit hadüzenetet vonhat maga utan, öngyilkossagot követett el. Ez az embe-
iileg nagyia éitékelhető tett, mely politikailag csak szeiencsétlen döntésnek
nevezhető, olyan későbbi vitak alapjat képezte, amelyek Magyaioiszag vilag-
haboiús szeieplését a tények vizsgalata helyett eikölcsi megközelítésben ele-
mezték. (…)
1941. június 22-én Németoiszag megtamadta a Szovjetuniot, és ezzel az euio-
pai haboiú újabb fejezete vette kezdetét. A német tamadashoz azonnal csatlakoz-
tak a Németoiszaggal baiati, szövetségi viszonyban lévő allamok, így Romania,
Finnoiszag, Olaszoiszag és Szlovakia. Magyaioiszag a Haimadik Biiodalommal
valo szolidaiitasa kifejezéséül 1941. június 23-an megszakította a diplomaciai
kapcsolatokat a Szovjetunioval, de nem csatlakozott a hadműveletekhez.
A magyai politikai vezetés többsége szívesen kívül maiadt volna a habo-
iún, míg a katonai vezetők jelentős iésze, élükön a Honvéd Vezéikai főnöké-
vel, Weith Heniik gyalogsagi taboinokkal, a tamadokhoz valo csatlakozast
szoigalmazta.
43

Weith úgy éitékelte a helyzetet – nem egyedüliként akkoi a vilagban –, hogy
gyois lefolyasú haboiú vaihato, amely hat–tizenkét hét utan német győzelem-
mel zaiul, és azt követően a győztes hitleii Németoiszag újia „osztja a lapokat
Euiopaban”. S vajon mi vaihat egy ilyen helyzetben a semleges allaspontot kép-
viselő, a haboiúban iészt nem vett Magyaioiszagia: Weith Heniik, de masok
véleménye szeiint is az új teiületi iendezések soian veszélybe keiülhetnek az
addigi magyai ievízios eiedmények, ezéit Magyaioiszagnak elemi éideke a ha-
boiúba valo bekapcsolodas Németoiszag oldalan.
A katonak éivelése azonban nem hatotta meg a politikusokat. Ők úgy vé-
lekedtek, hogy Magyaioiszagnak nem kell önként ajanlkoznia, meg kell vai-
ni, amíg Németoiszag kéii a magyai iészvételt, és akkoi a iészvételéit cseiébe
újabb kéiésekkel lehet előallni.
A katonak és a politikusok közötti ellentétet oldotta fel a iészleteiben – így
a tamadok kilétét illetően – még a mai napig sem tisztazott, Kassa elleni légi-
3
Weith Heniik, a Honvéd Vezéikai főnöke, szamolva egy német–szovjet haboiú megindula-
sanak lehetőségével, memoiandumokban fogalmazta meg a magyai koimany altal megítélése
szeiint követendő politikai és katonai lépések szükségességét. A Baidossy Laszlo minisztei-
elnök-külügyminisztei szamaia összeallított emlékiiatokat lasd: Diplomáciai iratok Magyar-
ország külpolitikájához 1936–1945. V. kötet. Magyaioiszag külpolitikaja a nyugati hadjaiat-
tol a Szovjetunio megtamadasaig 1940–1941. Akadémiai Kiado, Budapest, 1982. 778. és 806.
szamú dokumentumok. Weith személyéie vonatkozoan és memoiandumainak elemzéséie
lasd: Dombiady Loiand: Werth Henrik, akiről nem beszéltünk. Aigumentum Kiado, Budapest,
2003. Különös tekintettel a 130–142. oldalia.
34 ◆ M:cv:vovszIc szivivi : mIsouix viiIcuInov0n:×
tamadas, amely a koiabeli megallapítasok szeiint a szovjet légieiő tette volt, s
ennek következtében a magyai allamfő eliendelte a „valaszcsapast”.
3
Az 1941. június 26-ai tamadas nyoman kialakult helyzet megvitatasaia össze-
hívott iendkívüli miniszteitanacsi ülés, elfogadva az allamfői döntést, a „meg-
toilas” mellett foglalt allast.
63
1941. június 27-én Baidossy Laszlo miniszteielnök, külügyminisztei az
Oiszaggyűlés Képviselőhazaban bejelentette, hogy az oiszagot éit, nem pio-
vokalt tamadasok következtében Magyaioiszag a Szovjetunioval szemben be-
allottnak tekinti a hadiallapotot. A bejelentést a képviselők lelkes éljenzés kö-
zepette vették tudomasul.
76
Hasonlo volt a fogadtatasa a bejelentésnek néhany
héttel később az Oiszaggyűlés Felsőhazaban is.
(…)
Az eiők megőizését célul kitűző Szombathelyi Feienc [a Honvéd Vezéikai
főnöke] ezéit a németekkel folytatott taigyalasok soian igyekezett a magyai
csapatok minél előbbi hazahozatalat eléini. Megbeszéléseit végül sikei kíséi-
te, hiszen a haicokban iészt vevő gyoishadtestet 1941 novembeiének elejéie
kivontak az aicvonalbol, és decembeiie haza is szallítottak. Magyai katonai
alakulatok az elfoglalt szovjet teiületeken csak kisebb létszamban maiadtak,
és feladataik a „megszallo feladatokia” koilatozodtak.
Ez magyai szempontbol akai sikeiként is elkönyvelhető lenne, ha köz-
ben nem valtozik jelentősen a vilaghelyzet. (…) 1941 decembeiében Nagy-
Biitannia hadat üzent Magyaioiszagnak, és néhany nap múlva Magyaioiszag
az Ameiikai Egyesült Allamokkal is hadiallapotba keiült. Eközben a szovjet
Vöiös Hadseieg Moszkva előteiében megallította a német tamadokat, az első je-
lentősebb sikeiét éive el ezzel a német–szovjet haboiú folyaman, és az első igazi
csapast méive a német Wehimachtia.
Ezen események hatasaia a németek szamaia jelentősen feléitékelődött
a kisebb fegyveitais, szövetséges oiszagok katonai, gazdasagi potencialja.
Németoiszagnak még inkabb szüksége lett a fegyveies eiőkie, a nyeis- és ha-
dianyagokia, valamint az élelmiszei-szallítmanyokia.
4
A Magyaioiszag Szovjetunio elleni hadba lépését megelőző, Kassat éit iepülőtamadas ez ida-
ig legalaposabb elemzése: Boisanyi Julian: A magyar tragédia kassai nyitánya. Keiék Könyvek,
München, 1983
3
Az 1941. június 26-ai, iendkívüli miniszteitanacsi ülés hiteles jegyzőkönyve nem maiadt
fenn. A Magyai Oiszagos Levéltaiban az ülésiől két vaiianst őiiznek. Az egyik a „Baidossy”-,
a masik a „Baiczy”-vaiians. Magyai Oiszagos Levéltai Miniszteitanacsi jegyzőkönyvek K 27.
Az 1941. június 26-ai iendkívüli miniszteitanacsi ülés jegyzőkönyve. A jegyzőkönyvek uto-
lagos készítését mai 1986-ban bebizonyítottam. Lasd: Szakaly Sandoi: A „hadüzenet”. Egy mi-
niszteitanacsi jegyzőkönyv maigojaia. Életünk, 1987. 2. szam.
6
Baidossy Laszlo bejelentését lasd: Az Országgyűlés Képviselőházának naplója 1939–1944. X.
kötet, 303. oldal. 1941. június 27-i ülés. 202. ülés.
M:cv:vovszIc szivivi : mIsouix viiIcuInov0n:× ◆ 33
A „soisat” Magyaioiszag sem keiülhette el. Az egykoii teiületi visszacsa-
tolasokéit a szamlat 1941 decembeiében Joachim von Ribbentiop biiodalmi
külügyminisztei, illetve 1942 januaijaban Wilhelm Keitel taboinagy, a német
védeiő (Wehimacht) főpaiancsnoksaganak főnöke nyújtotta be.
Az utobbi a Ribbentioptol kapott infoimaciok alapjan a teljes magyai had-
eiő iendelkezésie bocsatasat követelte magyai taigyalopaitneieitől. Ezen „kí-
vansag” a magyai felet teljesen meglepte, és kemény hangú taigyalasok utan
a kéit eiő mintegy egyhaimadat volt csak hajlando a németek iendelkezéséie
bocsatani.
8
A megallapodas eiedményeként Magyaioiszag egy kilenc gyalogos és egy
pancélos dandaibol allo hadseieg keleti hadszíntéiie küldéséie tett ígéietet,
melynek nehéz fegyveizettel valo ellatasat a német féltől igényelte, aminek tel-
jesítéséie ígéietet is kapott.
9
A német–magyai megallapodas éitelmében felallított hadeiő a magyai 2.
hadseieg lett, amelynek létszama 200 ezei főt tett ki, és 1942. apiilis 11-én indult
el a keleti hadszíntéiie a Honvéd Vezéikai főnökének azon paiancsaval, amely
minden paiancsnoknak kötelességévé tette, hogy „...takaiékoskodjon a magyai
véiiel”.
10
A kivonulo hadseieg iendelkezéséie bocsatottak a magyai kiialyi honvéd-
ség altal biitokolt fegyveizeti és haditechnikai eszközök több mint felét (a ko-
iabeli vélekedések szeiint az itthon maiadottakat szinte „levetkőztették”), és
ennek köszönhetően a hadseieg az előíit fegyveimennyiség és felszeielés több
mint a kétszeiesét kapta meg! (…)
A magyai 2. hadseieg Sztalingiadtol északia fekvő, mintegy 200 km kitei-
jedésű fiontszakaszan 1943. januai 12-én, illetve 14-én indult meg a szovjet
tamadas. A iendkívül nehéz köiülmények között küzdő honvédek, súlyos
veszteségeket szenvedve, nem egy helyütt febiuai elejéig kitaitottak védőalla-
saikban. A hadseieg egészét azonban a német hadvezetés 1943. januai 24-én
kivonta az aicvonalbol, és gyülekezőhelyekie iianyította.
A jelentős téinyeiést eiedményező szovjet tamadas következtében a magyai
2. hadseieg véies vesztesége az 1942. apiilis 11-ei kiindulas és az 1943 maju-
sa közti időszakot tekintve mintegy 120 ezei főie tehető, melyből 43-30 ezei
8
A magyai–német taigyalasokia lasd: Szabo Pétei: Don-kanyar. Coivina Kiado, Budapest,
2001. 9–16., valamint Keitel vezértábornagy visszaemlékezése. Kossuth Kiado, Budapest, 1997.
126–127.
9
A magyai 2. hadseieg létszamaia, összetételéie, fegyveizetéie vonatkozoan lasd: Szabo Pétei
i. m. 22–60.
10
Hoivath Miklos: A 2. magyar hadsereg megsemmisülése a Donnál. Ziínyi Katonai Kiado,
Budapest, 1939. 32.
36 ◆ M:cv:vovszIc szivivi : mIsouix viiIcuInov0n:×
az elesettek szama. Az oiszag ekkoi szembesült első ízben igazan a haboiú
valosagaval.
A magyai 2. hadseieg megmaiadt alakulatait 1943 maiciusa és majusa kö-
zött szallítottak vissza Magyaioiszagia. A megszallt szovjet teiületeken csak
kisebb létszamú eiő maiadt vissza, amelynek alapvető feladata az út- és vasút-
biztosítas, illetve a különböző paitizan eiők felszamolasaban valo közieműkö-
dés volt. (…)
A politikai vezetésben bekövetkezett valtozasok utan a katonai vezetésben
is személycseiékie keiült soi. A németek bizalmat mai koiabban sem igazan
bíio Szombathelyi Feienc vezéieziedest a Honvéd Vezéikai főnöke tisztében
1944. apiilis 19-én Vöiös Janos altaboinagy (1944. majus 10-től vezéieziedes)
valtotta. Működése soian német követelésie egyie több magyai alakulat keiült
a fiontia, ahol a németek a megszallo feladatokia felkészített és annak megfe-
lelően felszeielt seiegtesteket is bevetették a haicokban. (…)
Ajánlott irodalom
Dombiady Loiand: Hadsereg és politika Magyarországon 1938–1944. Kossuth
Könyvkiado, Budapest, 1986
Dombiady Loiand: A magyar hadigazdaság a második világháborúban. Petit Real
Könyvkiado, Budapest, 2003
Szabo Pétei: Don-kanyar. A magyar királyi 2. honvéd hadsereg története (1942–1943).
Coivina Kiado, Budapest, 2001
Szakaly Sandoi: Hadsereg, politika, társadalom. Lanchíd Kiado, Budapest, 1991
Szakaly Sandoi: Volt-e alternatíva? Magyarország a második világháborúban. Istei
Kiado, Budapest, 1999
Ungvaiy Kiisztian: A magyar királyi honvédség a második világháborúban. Osiiis
Kiado, Budapest, 2004
Pihurik Judit: Hozzászólás a nemzet, a nemzeti identitás témájához –
részletek*
A nemzet fogalmanak tanítasa, a nemzeti kisebbségek témaja a Kaipat-
medencében élő népek eltéiő töiténetfelfogasanak sok vitas kéidését iejti maga-
ban. A töiténelmi Magyaioiszag, a Habsbuig Biiodalom és az Osztiak–Magyai
Monaichia múltjat minden, itt élő nép a maga szemszögéből éitelmezte-éitel-
mezi. A töiténelemtanítas egyik tiadicionalis feladata a 19. szazad ota a nem-
zeti identitas kialakítasa és eiősítése volt, középpontjaban ezéit a nemzetallam
¯ Az előadas teljes szövege elolvashato a http://www.tte.hu/egyezzunkki/ honlapon.
M:cv:vovszIc szivivi : mIsouix viiIcuInov0n:× ◆ 37
allt. Ez akkoi is így volt – van: –, ha kisebbségek is éltek az adott allami keietek
között. A szomszédos oiszagok iskolai tananyagat összehasonlítva jol lathatok
az eltéiések, pedig a közös múlt közös feltaiasa legalabb hasonlo megközelítés,
fogalomiendszei kialakítasat tenné szükségessé. (…)
A nép, nemzet, nemzetiség fogalmat, a kisebbségek kéidését hangsúlyosan
kell tanítani, s e téma esetében különösen fontos a taisadalom-, életmod- és
mentalitastöiténeti megközelítés. Tankönyveink többsége kionologikus poli-
tikatöiténeti feldolgozas, de közülük több tematikai és modszeitani szempont-
bol is szakít a hagyomanyokkal.
1
Megvaltoztak a tankönyvek belső aianyai:
csökkent a tananyag teijedelme, növekedett a dokumentumok és szemléltető
abiak (képek, giafkonok, téiképek stb.) mennyisége. Az egyes anyagiészekhez
eltéiő nézőpontokat képviselő foiiasok kapcsolodnak, megkönnyítve az adott
piobléma megvitatasat.
A nemzeti, nemzetiségi kéiésnek a hetvenes évektől teiemtődött jelentős
szakiiodalma.
2
A nemzet fogalmanak meghataiozasaval kapcsolatos vélemé-
nyek közül Romsics Ignacét idézem: „…a nemzet valamely történelmileg kiala-
kult tartós emberi közösséget jelent, amelyet különböző sajátosságok kötnek ösz-
sze és különböztetnek meg más közösségektől. Ezeknek a sajátosságoknak pontos
és általános érvényű meghatározása eddig senkinek sem sikerült, s a történelmi
fejlődés bonyolultsága és a nemzetté válás különböző útjai miatt valószínűleg
soha nem is fog. Az egyes meghatározásokban felsorakoztatott ismérvek (a közös
származás, nyelv, vallás, kultúra, történelmi emlékezet és mítoszrendszer, terü-
let, gazdaság, állam és jogrendszer) különböző kombinációi ugyanis sohasem
fedik teljesen a magukat nemzetként tételező közösségek összességét. Az egyete-
mes érvényű nemzet fogalmának keresése helyett ezért helyesebb, ha a nemzet
különböző típusairól, illetve különböző nemzetfelfogásokról beszélhetünk. […]
Az egyikre a közös terület, valamint az ugyanazon jogi-politikai és gazdasági
1
A példak a „Foiiasközpontú töiténelem – tevékenységközpontú töiténelemtanítas” című
tankönyvcsaladbol valok: Szaiay Miklos: Történelem I., középiskolak 9. évfolyam. Budapest,
2007; Szaiay Miklos: Történelem II., középiskolak, 10. évfolyam. Budapest, 2006; Szaiay Mik-
los: Töiténelem III. középiskolak 11. évfolyam. Budapest, 2007; Szaiay Miklos – Kaposi Jozsef:
Történelem IV., középiskolak, 12. évfolyam. Budapest, 2006
2
Szűcs Jenő: A nemzet historikuma és a történelemszemlélet nemzeti látószöge. Budapest, 1970;
Szűcs Jenő: Vázlat Európa három történeti régiójáról. Budapest, 1983; Magyarok a Kárpát-me-
dencében. Osszeallította és szeikesztette Glatz Feienc. Budapest, 1988; Glatz Feienc: A kisebbségi
kérdés Közép-Európában tegnap és ma. Budapest, 1992; Szaika Laszlo: Szlovák nemzeti fejlődés
– magyar nemzetiségi politika 1867–1918. Pozsony, 1993; Romsics Ignac: Nemzet, nemzetiség
és állam Kelet-Közép- és Délkelet-Európában a 19. és a 20. században. Budapest, 1998; Oimos
Maiia: Közép-Európa. Volt? Van? Lesz? A fogalom változásai a 19–20. században. Budapest,
2007; Gyuigyak Janos: Ezzé lett magyar hazátok. A magyar nemzeteszme és a nacionalizmus
története. Budapest, 2008
38 ◆ M:cv:vovszIc szivivi : mIsouix viiIcuInov0n:×
keretekhez, tehát államhoz való tartozás a meghatározóan jellemző, a másikra
pedig a nyelv és a kultúra azonossága, valamint a közös származás mítosza vagy
valósága.”
3
Nyilvanvalo, hogy a tankönyvekben nincs mod az ennyiie ainyalt
megközelítésie – bai a kiitikus és önkiitikus taigyalasmod mai azokban is
teiet nyeit –, am a tanainak mindenképpen ajanlatos eiie töiekednie szobeli
magyaiazataban.
A kilencvenes években atdolgozott haimadik osztalyos gimnaziumi tan-
könyv mai difeiencialt megközelítésben, pontos fogalomhasznalattal mutatta
be a nacionalizmus és a nemzetallamok töiténetét.
4
Az allampolgaii és taisa-
dalomismeiet tematikajaban is megjelent a kisebbség-többség pioblematikaja,
3

a Szaiay-tankönyvcsalad pedig iészletesen és ainyaltan taigyalja a téma politi-
katöiténetét. Sokat segítene azonban, ha az egyes népek taisadalma, életmodja,
kultúiaja nagyobb teijedelemben szeiepelne a középiskolai tananyagban. (…)
A 19–20. szazad magyai töiténelmének tanítasa soian jofoiman nincs olyan
téma, mellyel összefüggésben a nemzeti-nemzetiségi kéidés ne meiülne fel. Az
a több szempontú megközelítés, amit a foiiasközpontú töiténelemoktatas lehe-
tővé tesz, elvileg megkönnyíti a tanai helyzetét. Gyakoilatilag azonban a tapasz-
talatok szeiint egyie nehezebb a mítoszok és téveszmék kezelése. A nemzeti
identitas alapjaihoz teimészetesen hozzataitoznak a mítoszok is, a pioblémat
inkabb az jelenti, ha tényként kezelik őket – vagy éppen szembeallítjak azok-
kal. Véleményem szeiint nagyon fontos egyes szteieotípiakat iészletesen meg-
beszélni, hogy a diakok lathassak, mas népek is hasonlo vagy éppen azonos
motívumokkal alapozzak nemzeti identitasukat. (…)
A töiténelmi Magyaioiszag népei éltek mai kisebbségben és a hatalom biito-
kaban is, nevükben követtek el bűnöket, s atélték a hatalom megszeizése mellett
annak elvesztését is, ezéit gyanakvassal fgyelték a kisebbségi soiba keiült masi-
kat, megbízhatatlannak tekintették őket, és a szeiint jaitak el. A töiténelemtaní-
tas fontos célja a toleiancia kialakítasa, meit az előítéletek feloldasanak legjobb
eszköze a nemzetiségi kéidés ainyalt bemutatasa mellett egymas megismeiése
lehet.
3
Romsics Ignac: Nemzet, nemzetiség és állam Kelet-Közép- és Délkelet-Európában a 19. és a 20.
században. Budapest, 1998. 9.
4
Zavodszky Géza: Történelem III. a középiskolák számára. 6. kiadas. Nemzeti Tankönyvkiado,
Budapest, 1998
3
Bujdoso Emma: A nemzetállamok és a polgárság kora (1849–1914). Budapest, 1996
M:cv:vovszIc szivivi : mIsouix viiIcuInov0n:× ◆ 39
Szarvas Rita: Ne fogjon senki könnyelműen… Gondolatok
Magyarország második világháborús történetének tanításáról –
részletek*
Petőfi soiai jutnak eszembe minden aldott évben, amikoi a 12. évfolyamon
a Magyaioiszag a masodik vilaghaboiúban téma következik. Mi az oka:
Meit nehéz és meit nagyon fontos tananyagiész. (…)
Tapasztalataim szeiint a következő iészek taigyalasanal gyakian jelentkez-
nek az éizelmi és éitelmi feldolgozasban nehézségek. Ezekhez taisítom a leg-
többszöi feltett kéidéseket és pioblémagocokat. Ezek azok a iészletek, amelye-
ket iészletesebben taigyalunk és olyan példak soiaval vilagítunk meg, amelyek
a hétköznapi élet tapasztalati tényezőivel és a jelenbeli hatasokkal köthetők
össze.
Külpolitikai kényszerpálya és fegyveres semlegesség
Volt-e lehetőség a kívül maiadasia: t
Mit kellett azéit tenni, hogy Magyaioiszag kivaltsa a fegyveies t
beavatkozast:
Mi kötötte a magyai politikat a németekhez: t
Teleki Pál öngyilkossága
Az öngyilkossag mint tiagikus tiltakozas, helyeselhető-e: t
Kassai incidens
Kinek allt éidekében a hadba lépés kikényszeiítése: t
Mit mondtak a szemtanúk: t
Német megszállás
Miéit kellett egy szövetséges allamot megszallni a németeknek: t
Magyar holokauszt
Miéit nem tiltakozott senki: t
Kik voltak valojaban a nyilasok: t
Budapest ostroma
Milyen az élet egy ostiomlott vaiosban: t
Nem minden esetben, különösen ügyelve a hajlandosagia, a következő mod-
szeieket ajanlom az egyes iészek feldolgozasahoz.
¯ Az előadas teljes szövege elolvashato a http://www.tte.hu/egyezzunkki/ honlapon.
60 ◆ M:cv:vovszIc szivivi : mIsouix viiIcuInov0n:×
Csoportmunka
Alapelv a 4-3 fős csopoitok létiehozasanal, hogy lanyok és fúk vegyesen ve-
gyenek iészt a munkaban, s lehetőség szeiint a témaköi lezaiasaig maiadjon
együtt a csopoit.
Disputa
Teleki Pal öngyilkossaga – A tankönyvi segédletekben talalhato dokumentu-
mok alapjan taigyaljak meg és éitékeljék Teleki cselekedetét, és vizsgaljak meg
nemzetközi és hazai hatasait!
Kiknek, milyen éideke fűződött a magyaioiszagi zsidosag depoitalasa-
hoz és megsemmisítéséhez: Az elsősoiban szöveges dokumentumokat (Bibo
Istvan, Maiai Sandoi) éitelmezzék és vitassak meg. Kisesszében összegezzék
véleményüket!
A 12. évfolyamon mai lehet nekiologot íiatni Teleki Paliol. Szedje össze a cso-
poit a miniszteielnök elévülhetetlen éidemeit (és botlasait).
Átírások
Nagyon gyakoii szövegéitési feladat egyik műfajbol a masikba atmenteni a lé-
nyeget. Hoithy pioklamaciojanak szövege alapjan a diakok íijanak napipaian-
csot a hadseieg atallasaiol.
A magyai zsidosag elszallítasaiol és a gettobeli allapotokiol készült képek
alapjan íijanak egészségügyi jelentést!
A kedvenceim: Radnoti Miklos két veise (Hetedik ecloga, Erőltetett menet)
alapjan íijanak jelentést a munkaszolgalatosok helyzetéiől.
A foidítottjat is kedvelik. Hozzanak össze egy ötsoios veiset (címmel együtt)
Budapest ostiom utani allapotaiol.
Iijanak egy a Donnal allomasozo magyai baka nevében leveleket az édes-
anyjanak 1942. szeptembeii, 1942. kaiacsonyi és 1943. febiuaii keltezéssel.
(Legyen cenzúiazott és cenzúiazatlan valtozat is!)
Páros munka
Az íiasbeli és szobeli interjú készítése egyaiant szoios együttműködést alakít
ki a paiok között. Eidemes difeiencialt feladatokat meghataiozni. Készítsenek
inteijút a tankönyv foiiasainak tanulmanyozasa utan a kassai bombazas egyik
szemtanújaval:
M:cv:vovszIc szivivi : mIsouix viiIcuInov0n:× ◆ 61
– egy a vaios hataiaban dolgozo napszamossal,
– egy 14 éves kisfúval, aki iepülőmodelleket gyűjt,
– egy magas iangú katonatiszttel,
– Baidossy Laszloval.
Ugyanezt a feladatot alkalmazni lehet a Budapest ostiomat atélt személyekie.
Hogyan vészelte at a telet
– egy budai haziasszony:
– egy védett hazban élő, svajci menlevéllel iendelkező, pesti féif:
– egy húszéves magyai katona a Vaiban:
– egy színész: Latabai Kalman:
– a Vasas csapatanak egyik focistaja:
Egyéni munka
A tankönyvi foiiasok lehetővé teszik az adatok kigyűjtését. Példaul: hol tai-
tozkodott 1944. maicius 19-én Hoithy Miklos, Kallay Miklos, Sztojay Döme:
Ezek az adatok mai önmagukban is valaszt adnak bizonyos kéidésekie, de
a legtöbbszöi csak akkoi igazan hatasosak, ha tovabbi műveleteket is vé-
geznek az adatsoiokkal. Ezek közé taitozik a listázás, a súlyozás. Gyűjtsön
adatokat a magyai–német keieskedelmi kapcsolatokiol (klíiing egyezmény,
gabonaexpoit, timföldföldolgozas stb.), és döntse el a német nagytéi-gazdasag
szempontjabol melyik a legfontosabb hozzajaiulas Németoiszag katonai sike-
ieihez. Listak összeallítasa veitikalisan is lehetséges: fokozatok és pozitív–ne-
gatív jelenségek különíthetők el ezzel a modszeiiel. Kiknek, milyen taisadalmi
csopoitoknak jelentett felszabadulast a szovjet hadseieg téinyeiése:
A képalbum összeválogatása elsősoiban a digitalis eszközökkel iendelke-
zők kedvenc feladata. A téma, a magyai hadseieg a fionton, haditechnikai esz-
közök bemutatasa, egy-egy kiselőadas alapjat adja.
A Wenn-diagram mind az egyéni, mind a fiontalis feldolgozas esetében az
összefüggések, logikai lancszemek megtalalasaban segít.
Önálló kutatómunka végzéséie tanulmany vagy esszé foimajaban szamta-
lan téma kínalkozik:
– Anglia és az Egyesült Allamok viszonya Magyaioiszaghoz
– Szovjet–magyai viszony 1941 előtt és utan
– Gyilkossag vagy öngyilkossag töitént apiilis 3. éjszakajan:
– A magyai zsidosag mely iészét éite nagyobb veszteség és miéit:
(Ehhez a témahoz a mai sajtohíiekből is gyűjtethetünk adatokat és
következményeket.)
– Haboiús kaiok – statisztikai adatokkal, abiakkal szemléltetve
62 ◆ M:cv:vovszIc szivivi : mIsouix viiIcuInov0n:×
– Helytöiténeti gyűjtés: milyen kaiokat szenvedett lakohelyünk:
– Hol és miként élte meg a fiont athaladasat csaladunk:
– Kik voltak a település politikai vezetői, pailamenti képviselői: Mi töitént
velük:
Ez utobbiak főként az emelt oiaszamú csopoitokban, motivalt tanuloknal
szeiencsések.
Az utobbi évek tankönyveinek foiiasközlései mai lehetővé teszik a tanuloi
aktivitasia építő tanoiai munkaszeivezést. Kipiobalt segédeszközök mellet-
tük a következők:
Gyuigyak Janos (szeik.): Magyarország története képekben. II. kötet. Osiiis,
Budapest, 2008
Romsics Ignac: A XX. század képes története. Rubicon-könyvek, 2008
Szinte nincsen olyan hét, hogy a közbeszédben ne foidulnanak elő olyan esemé-
nyek, adalékok, amelyek a vilaghaboiú töiténéseihez kapcsolodnanak. A köz-
elmúltban ilyen volt az újvidéki véiengzés helyszínének feltaiasa, a holokauszt
túlélőinek és hozzataitozoik peiei a magyai allam és a vasút ellen vagy a letét-
be helyezett vagy elkobzott múzeumi javak ügyei; ezek mind-mind lehetőséget
adnak aiia, hogy napjainkhoz kössük, élővé tegyük a múltbéli eseményeket.
Magyaioiszag vilaghaboiús szeieplésének megismeitetése nem egyszeiű ta-
naii feladat. Elsősoiban a tények minél teljesebb köiű ismeitetése alapjan az
események éitelmezését és minősítését bízzuk a tizennyolc, sőt nemiitkan
húszéves középiskolasokia. Oiiasi élmény a kicsengetést meg sem hallo, egy-
massal nekihevülten vitatkozo vagy a szünetekben, (uiam, bocsa’) kocsmazas
közben elkapott paibeszédek alapjan a Hoithyiol, Toldi tankiol és zabialasiol
beszélgető tanítvanyok latvanya.
Baracs Nóra: Meglátások Magyarország második világháborús
részvételének középiskolai tanításához – részletek*
Egy középiskolai pedagogus, mikoi tanmenetet készít, mikoi végiggondolja,
hogyan készüljön az oiakia, különböző szempontokat, így pedagogiai, didak-
tikai, szakmai nézőpontokat vesz fgyelembe. Megteivezi, hogy mely kompe-
tenciak fejlesztéséie helyezze a hangsúlyt az egyes oiakon. Ehhez jaiulnak még
azon koiszakok tanítasanak nehézségei, amelyek etikai pioblémakat vetnek
fel, előtéibe helyezve a nevelési célkitűzéseket. Az íias ezeket a szempontokat
igyekszik szamba venni.
¯ Az előadas teljes szövege elolvashato a http://www.tte.hu/egyezzunkki/ honlapon.
M:cv:vovszIc szivivi : mIsouix viiIcuInov0n:× ◆ 63
Didaktikai kérdések a második világháború tanításánál
– Hany tanoiat teivezzen a tanai:
– Magyai és egyetemes töiténetet egyszeiie vagy egymas utan tanítsunk:
– Emelt szintű éiettségiie, csak középszintie vagy az osztalyt egységesen
készíti fel:
– Helytöiténeti vonatkozasok bemutatasai szeiepeljenek-e:
– Mikiotöiténet/csaladtöiténet iésze-e az oiaknak:
– Mennyi tényanyagot/adatot tanít:
– A holokausztot a masodik vilaghaboiú epizodjaként tanítja vagy külön
oia(ka)t szentel ia:
– Milyen modszeiiel töiténjen a diakok tudasanak ellenőizése:
A kéidések megvalaszolasanal a helyi tanmenet, az iskolai köiülmények, az
adott osztaly felkészültsége, töiténelem iianti fogékonysaga alapjan méilegelhe-
tünk, de a döntés a tanai egyéniségétől, tanaii szakmai gyakoilatatol függ. Nem
létezhet mindenütt alkalmazhato, optimalis megoldas. Sajat tanítasi gyakoila-
tom alapjan tudom, hogy még ugyanabban az évben, a paihuzamosan tanított
osztalyokban sem lesz egyfoima a tanítas-tanulas folyamata. Baimilyen, ala-
posan végiggondolt tanmenetet pedig iendszeiesen felülíihat valamilyen előie
nem lathato köiülmény; lehet egy flm, egy sajtohíi vagy csak a diakok altal
felvetett piobléma, kéidés, és maiis bizonyos méitékben modosulnak a mod-
szeiek, hangsúlyosabba valhat valamilyen tanegységelem.
Sajat gyakoilatomban 13–18 tanítasi oiat foidítok a vilaghaboiú eseménye-
iie, a magyai és egyetemes anyagot integialva tanítom. Középszintű éiettsé-
giie készítem fel az osztalyokat, akik ennél többie vagynak, azok éiettségi-
előkészítőie jaiva készülhetnek fel. Pécs helytöiténeti vonatkozasai a haboiú
szempontjabol nem túl éidekesek, szeiencséie alig bombaztak, és szemben az
első vilaghaboiú utan töiténtekkel, a megszallas(ok) soian sem töitént oisza-
gos jelentőségű esemény. Igy csak a volt ieptéi és a laktanyak helyét szoktuk
tisztazni néhany peic alatt. Hogy 1944. novembei 29-én felszabadulas vagy
megszallas volt-e a vaiosunkban, mai megbeszélés kéidése lehet. Töiekszem
aiia, hogy a csaladtöiténetek, a csaladi emlékezet felidéződjön, eiie egyen-
iuhas fényképek előkeiestetésével szoktam batoiítani a diakokat. Biztatom
őket, hogy deiüljön ki, kinek a nagypapaja, dédpapaja melyik fionton szol-
galt, volt-e halaleset a csaladban, hol voltak hadifogsagban, menekült-e a csa-
lad. Néhany diakom mai az oial histoiy lejegyzéséie is vallalkozott, lattam
mai csaladi hadi levelezést, naplot és iengeteg fényképet, pénzt. Apio töi-
téneteket is meséltek mai Voionyezsiől, malenkij iobotiol. Az önkéntesség
betaitasa, a tanaii empatia ezekben az esetekben különösen fontos.
64 ◆ M:cv:vovszIc szivivi : mIsouix viiIcuInov0n:×
A holokauszt tanítasat a toleiancia és az empatia fejlesztése miatt is fontosnak
taitom. Ebben az időszakban két oiat tudunk a feldolgozassal foglalkozni; a né-
metoiszagi töivényeket és a hazai zsidotöivényeket összehasonlítva tanítom, az
Endlösunghoz a hazai vidéki zsidok depoitalasat paiosítva mutatom be. Ha mai
négy éve tanítom az osztalyt, akkoi a zsidok életéiől, a zsido–magyai közös töi-
ténelemiől, a zsido kultúia sajatossagaiiol mai sokat tudnak a tanítvanyaim, így
leszűkíthető a tanítas az 1933 és 1944 közötti koiszakia. A pécsi, illetve Pécsie
hozott zsidok kalvaiiajat a gettosítastol a bevagoníiozasukig végigkövetjük,
tisztazva, hogy melyik utcak, melyik épületek voltak a helyszínek. Különböző
foiiasok segítenek vaiosunk töiténelme és az embeii soisok megismeiésében.
Onként jelentkezők botlatokövekiől is fényképeket készítenek, ami jelentősen
segíti az azonosulast.
Témazaio dolgozataink az éiettségi elvaiasaihoz igazodnak, foiiasfeldolgo-
zast, téiképismeietet is kívano tesztet iiatok, de a szobeli feleltetés folyamatos.
Bihari Péter: Néhány gondolat a holokauszt tankönyvi
megjelenítéséről – részletek *
Nem könnyű megmondani, hogyan célszeiű iskolai tankönyvekben a fent meg-
jelölt témaiol íini – nyilvanvaloan többféleképpen is lehet (jol). Eidemes leszö-
gezni, hogy itt is, mint mindenütt, a szeizőnek (jo) kompiomisszumokat kell
kötni. Talan nem esem a holokausztielativizalas bűnébe, ha megemlítem, hogy
az utobbi időben a hangsúlyok mintha túlzottan is efelé tolodtak volna. Ahogy
a masodik vilaghaboiú utani évtizedekben szinte csak a haboiú csataiiol és foi-
dulataiiol, a szövetségesek együttműködéséiől és a fasizmus legyőzéséiől esett
szo (az euiopai zsidosag tiagédiajat csak mellékesen taigyaltak, s az aldozatokat
nemigen különböztették meg), úgy mostanaban az itt említett témak nagyon
a hattéibe szoiulnak – maiad az üldöztetés, a genocídium, a holokauszt mint
lassan egyedül kiemelendő taigy.
Nyilvan messziie vezetne az okok kutatasa, ezéit itt csak kettőt említek. Az
egyik a haboiút élete nagy élményének tudo „hősi” nemzedék lassú kihalasa.
(…) Viszont – megint sokféle ok miatt, amiben Sziebienyica éppúgy benne
lehet, mint Ruanda – a holokauszt minden koiabbinal jobban él az euiopai
köztudatban, sőt (sokak szeiint) a mai közös euiopai identitas megteiemté-
sének egyik legfontosabb tényezője. Csak az aianyokia éidemes ügyelni itt is,
mint minden mas esetben.
Fontos, hogy a holokauszt tankönyvi taigyalasat töiténelmi kontextusba
helyezzük. Kétszeiesen is. Egyfelől: tudatosítsuk, hogy a baibai masodik vilag-
¯ Az előadas teljes szövege elolvashato a http://www.tte.hu/egyezzunkki/ honlapon.
M:cv:vovszIc szivivi : mIsouix viiIcuInov0n:× ◆ 63
haboiúban a civilek elleni eiőszak, az allami teiioi és népiitas vagy időnként
a „mindenki haboiúja mindenki ellen” szinte noimalis jelenség volt. Eléggé
ismeit adat, hogy az 3,7 millio szovjet hadifogolybol kb. 2,4 millio élte túl a ha-
boiút, a maiadék 3,3 millio nagyobb iésze éhen halt. A megmaiadtakat pedig
Sztalin haladéktalanul lageibe küldte. Üldöztek vagy üldözhettek szinte min-
denkit; a lageiek népe sem csak a zsidok közül keiült ki. Am itt is vigyazni kell,
hogy ne essünk ellenkező túlzasokba: e tény tudatosítasa ne jelentse az euio-
pai zsidosag tiagédiajanak a ielativizalasat. Közismeit inteipietacio, de meg-
ismétlem: a töiténelemben ilyen aianyú és jellegű genocídium – azzal a céllal,
hogy egy ellenségnek minősített nép minden egyes tagjat megöljék, mégpedig
hatékonyan alkalmazott ipaii és büiokiatikus modszeiekkel – addig sosem
foidult elő, egyediségét tehat tudatosítani kell. A kontextusba helyezés masik
modja, hogy nyilvanvaloan képtelenség a végén, az embeiek meggyilkolasaval
kezdeni és millios szamokkal dobalozni. Ennek elemzésével jobban meg lehet
éitetni, miéit szoiultak a „lét peieméie” az üldözöttek, miéit nem tudtak vagy
akaitak ellenallni stb. (…)
Alighanem célszeiű volna egyszei úgy taigyalni a holokausztot, hogy lehető-
leg elkülönüljön a haiom lehetséges csopoit: az elkövetőké, az aldozatoké és az
egyikbe se soiolhato közömbös (:) szemlélőké. (Tudjuk, az elkülönülés olykoi
nem volt ennyiie egyéitelmű.) Jelen soiok szeizőjét egyébként éppen e haima-
dik csopoit magataitasa éidekli legjobban. Mit tudtak, mit hittek, kik, miéit
segítettek vagy nem segítettek: Lassunk két, jellemző foiiasiészletet, egy néme-
tet és egy magyait – hely hianyaban egyik se keiült bele semelyik tankönyvbe,
bai éidekesek.
„A kochstrassei vécén titokban a Jouinal de Geneve egyik számát olvastam,
amelyet Bärchen csúsztatott a táskámba. Benne két cseh borzalmas jelentésé-
vel, akik egy keleti lágerból szöktek meg. Úgy tűnik, a zsidókat ott szisztematiku-
san elgázosítják. Egy hatalmas mosdóba viszik őket, mintha fürdeni mennének,
majd láthatatlan csöveken át gázt vezetnek be a helyiségbe. Ameddig csak mind
meg nem halnak. A holttesteket elégetik. A cikk komolynak tűnt, nem valamifé-
le propagandairatnak, amely rémségekkel akar rágalmazni. Higgyünk ennek az
iszonyatos jelentésnek? A legszörnyűbb sejtéseket is túlhaladja. Egyszerűen nem
lehet, hogy igaz. Ilyen állatiasak még a legbrutálisabb fanatikusok sem lehetnek.
Bärchen és én egész este nem tudtunk semmi másról beszélni. A láger valami-
lyen Auschwitz nevű városnál van. Ha mindaz, ami az újságban áll, valóban
megtörtént, akkor nem marad más hátra, mint imádkozni: Uram, szabadíts meg
bennünket a gonosztevőktől, akik a nevünket ezzel a szégyennel mocskolják be.”
(Uisula von Kaidoif: Berliner Aufzeichnungen 1942 bis 1945. Beilin, 1992.
272.)
66 ◆ M:cv:vovszIc szivivi : mIsouix viiIcuInov0n:×
A beilini újsagíionő 1944. decembei 27-én jegyezte fel a fentieket naploja-
ba. A szöveg többszöiösen is éidekes, oian is elővehető. A naploíio hölgy a jol
éitesültek közé taitozott, iaadasul kapcsolatban volt a német ellenallas néhany
tagjaval. Se naci nem volt, se olyan, aki inkabb behunyja a szemét a kellemet-
len dolgok előtt – a bejegyzés igazsagtaitalmat nehéz volna kétségbe vonni.
Mégis: az 1944-es év végéig nem tudott biztosat a keletie huicolt zsidok soisa-
iol, Auschwitz nevét pedig nem is hallotta. Vívodik, hogy higgyen-e a svajci
lapnak vagy sem, egész este eiiől vitaznak, s teimészetesen felvetődik bennük
„a németek” altalaban vett felelőssége is. Mellesleg éidekes az is, hogy titok-
ban, egy lakas vécéjében olvassa az újsagot. Ugy tűnik, sok német magataita-
sat jellemezte, hogy megelégedett azzal az infoimacioval: a zsidokat valahova
keletie viszik (dolgozni:). Később eiie mondtak: épp eleget tudtak ahhoz, hogy
tudjak: nem is akainak többet tudni. A Die Zeit című hambuigi lap 1993-ben
iendezett keiekasztal-beszélgetést a Wehimacht viselt dolgaiiol. Ezen Helmut
Schmidt – egykoii katonatiszt és koiabbi szövetségi kancellai, aki évekig szol-
galt a keleti fionton – eiőteljesen hangsúlyozta: ha valaki nem hiszi el neki,
hogy semmit sem tudott az ottani zsidokkal töiténtekiől (noha neki maganak
is voltak gondosan titkolt zsido felmenői), akkoi a maga iészéiől inkabb ott-
hagyja a taisasagot.
Daivas Ivan visszaemlékezése némileg mas jellegű. Előszöi is nem naplo,
hanem joval későbbi memoai. Nem is a kívülallo, hanem a paitvonalon (jai-
dan), tehetetlenül szemlélődő szeiepe az övé. Akkoi még húszéves sem volt, de
a jelenet eiősen megmaiadt benne, ahogy a sajat éizései is.
„…A Népszínház utca és a József körút sarkán óriási tömegbe ütközöm.
Állnak az emberek a járdán, és bámulják az úttesten vonuló különös menetet.
Vagy kétszázan menetelnek tarkóra tett kézzel az úttest közepén. Valamennyien
a március óta kötelező megkülönböztető jellel, a sárga csillaggal a mellükön.
Jószerivel nők, gyerekek, öregek, köztük csak néhány javakorabeli fér. A villa-
mosok, autók, buszok mind leálltak... A kétszáz zsidót négy fegyveres, [nyilas]
karszalagos atal ú kíséri. Egy elöl, kettő kétoldalt, egy meg hátul. Kiderült,
hogy az egyik ún. csillagos házból el akartak vinni néhány zsidót, azok meg
nem hagyták magukat, ellenálltak. Lövöldözésre került sor, egy csomó zsidót ott
a helyszínen lemészároltak, a maradékot meg most viszik el. Mindössze négyen
voltak a fegyveresek. Négy, géppisztollyal felfegyverzett, atal gyerek, nálam is
atalabbak tán. Meg kétszáz fegyvertelen zsidó. És a járdán – velem együtt –
több ezer bámészkodó járókelő. A keresztény úri magyar középosztály... Soha
életemben, se azelőtt, se azóta nem szégyelltem magam ilyen feneketlenül.”
(Daivas Ivan: Lábjegyzetek. Euiopa Kiado, Budapest, 2001. 38.)
M:cv:vovszIc szivivi : mIsouix viiIcuInov0n:× ◆ 67
A szöveg azéit is éidekes, meit minden töiténelem – így a holokauszt is – ak-
koi taníthato jol, eiőteljesen, ha személyes. Ez ebben a foiiasiészletben feltétle-
nül megvan. Ismeijük a szeizőt (esetleg néhany diak is ismeiheti), ismeijük a
helyszínt, Budapest központjat. Nem nehéz elképzelni a jelenetet sem. Eidemes
még egyszei leíini: nem elsősoiban az aldozatok szamat kell kiemelni, főleg
nem előie. Hanem embeiek, egyes embeiek tiagédiajat éidemes felidézni, s
minél kisebb gyeiekeket tanítunk, ez annal inkabb éivényes. Példaul Anne
Fiank töiténete is ezéit iagadhatott meg olyan taitosan és véglegesen sokunk
emlékezetében.
Vi1:
Molnár Judit (felkéit hozzaszolo): Napjainkban is elég iendszeiesen olyan té-
ves allítasok hangoznak el, hogy 1944-ben, amikoi a nyilasok hatalomia jutot-
tak, ennek okan több szazezei zsidot depoitaltak Magyaioiszagiol különböző
koncentiacios taboiokba.
A magyai holokauszt nem 1944-ben kezdődött, hanem a zsidotöivények-
kel, amelyeket mai a masodik vilaghaboiút megelőzően elkezdtek meghozni.
Nemcsak azok a bizonyos, szamozott töivények léteznek (az I., II., III. zsidotöi-
vény, illetve a töiténészek IV. zsidotöivényként a XV., mező- és eidőgazdasagi
ingatlanokiol szolo töivényt is említik), hanem közel kéttucatnyi töivényiől
beszélhetünk. Ezek nem német nyomasia születtek.
Amikoi a magyai holokausztiol beszélünk, az 1941. augusztus 27–28-ai
kamenyec-podolszkiji mészailasiol is említést kell tenni. Itt valoban volt
német tiltakozas, ezéit allította le Keiesztes-Fischei a tovabbi depoitalast
Magyaioiszagiol, és nem azéit, meit megtudta, mi töiténik Kamenyec-
Podolszkijban a zsidokkal. Akik azonban a magyai allampolgaisagukat nem
tudtak igazolni, tehat akik idemenekültek Magyaioiszagia, azokat kisebb
nagysagiendben tovabbia is depoitaljak az oiszagbol.
A masik, gyakian elhangzo hiedelem, hogy Hoithy Miklos, amint 1944-ben
megtudta, mi töiténik a zsidokkal, azonnal leallította a depoitalast, amivel
megmentette a pesti zsidok életét. Nemcsak Hoithyval, hanem az akkoii poli-
tikai vezetéssel kapcsolatban említeném meg, hogy ők mai 1942-ben pontosan
tudhattak, mi töiténik a zsidokkal, ha depoitaljak őket Magyaioiszagiol. Csak
egy példat említek 1943-bol, ami bizonyíto eiejű, hiszen jegyzőkönyv van eiiől
a taigyalasiol. Ez a klessheimi talalkozo 1943. maicius 16–17-én Hoithy és
Hitlei között, amelyen egyéitelműen elhangzik mind Ribbentiop, mind Hitlei
iészéiől, hogy mi töiténik a depoitalt zsidokkal, amiie Hoithy azt mondja:
elvégie mégsem ütheti őket agyon, hiszen a töivényekkel mai nagyon nagy
68 ◆ M:cv:vovszIc szivivi : mIsouix viiIcuInov0n:×
méitékben koilatozta a zsidokat. Tehat 1943-ban ő mai jegyzőkönyvvel is bi-
zonyíthatoan tudta, hogy mi töiténik velük.
Amikoi megszalltak Magyaioiszagot, Hoithy nem kívant befolyast gyako-
iolni a Sztojay-koimanyia a zsido vonatkozasú iendeletek vonatkozasaban. Az
a követelés mai 1942–43 folyaman elhangzott a németek iészéiől, hogy elő kell
készíteni a zsidok depoitalasat, de ez akkoi nem töitént meg, majd csak 1944
majusatol következik be. Soha, egyetlen oiszagban sem tudtak ilyen tempoban
ennyi embeit depoitalni, és ez nem a nyilas hatalomatvétel utan töitént, ha-
nem még a Sztojay-koimany alatt. Ebben a koimanyban nincsenek nyilas kép-
viselők, maimint a Szalasi-paitbol nincsenek. 437 ezei embei depoitalasaéit
tehat ez a koimany felelős, illetve ehhez kapcsolodoan a közigazgatas, a köz-
biztonsagi szeivek, a vasutasok, az oivosok, a tanaiok és így tovabb. Köiülbelül
200 ezei embeiiől beszélhetünk, akiknek különböző szinten megvan a maga
felelőssége abban, hogy depoitaltak az oiszagbol a zsidokat.
Nagy valoszínűséggel Hoithy mai koiabban megkapta az úgyneve-
zett Auschwitzi jegyzőkönyvet, amelyből egyéitelműen kideiül, mi töiténik
Auschwitz–Biikenauban az oda depoitalt zsidokkal. A jegyzőkönyv 1944 ap-
iilisanak végén mai Magyaioiszagon volt, lefoidítottak, a főbb egyhazi veze-
tőknek, illetve Hoithynak is eljuttattak, Töiök Sandoi úgy emlékszik, hogy
valamikoi június első felében. Június 26-an, amikoi koionatanacsi ülésen
Hoithy Miklos azt mondta, hogy Baky Laszlot és Endie Laszlot le kellene
mondatni azéit, ami a zsidokkal az oiszagban töiténik, akkoi ő mai nyilvan-
valoan ismeite a jegyzőkönyvet, és ennek okan is mondta ezt. Végül mégis
július 6-aig vait a depoitalas leallítasaval, ami azt jelenti, hogy a tiianoni hata-
iok közötti teiületiől még több tízezeiszamia depoitaltak magyaioiszagi zsi-
dokat. Hangsúlyozni szeietném, hogy nem altalaban koncentiacios taboiokba
depoitaltak őket, hanem Auschwitz-Biikenauba. Akiket odavittek, azoknak
köiülbelül a 80°-at azonnal elgazosítottak.
Azt követően, hogy Hoithy leallítja a depoitalast, újabb taigyalasok kez-
dődnek aiiol, hogy mégiscsak megkezdik a fővaiosbol is a depoitalast. Az
iiatok alapjan egyéitelmű, hogy az augusztus 23-i ioman atallas utan dönt
úgy Hoithy, hogy nem fogjak depoitalni a zsidokat. Ezt követően Eichmann
vissza is vonul Magyaioiszagiol, majd csak a nyilas hatalomatvétel utan jön
vissza, és ezt követően valoban elkezdődik az ún. kölcsön zsidok elindítasa
Magyaioiszagiol.
Szalasinak nem volt egyéitelmű politikaja aiia vonatkozoan, hogyan kelle-
ne a zsidokéidést kezelni. Ő mai a tavaszi–nyaii depoitalasok kapcsan is azt
mondta, luxus, hogy munkaeiőt tavolítunk el az oiszagbol, itt kellene őket dol-
goztatni. De ugyanakkoi a német követelésie hajlando „kölcsönadni' zsido-
kat. Ez novembei 6. és 21. között töiténik, gyalogmenetek foimajaban. Később
M:cv:vovszIc szivivi : mIsouix viiIcuInov0n:× ◆ 69
Szalasi majd ezt is leallítja, és ebben az időszakban fogja létiehozni a buda-
pesti gettot. Hat kategoiiaba soiolja a zsidokat, és ez alapjan kezdi el az ún.
nemzetközi getto, illetve az ún. nagy-budapesti getto fölallítasat, ahol peisze
iendkívül iossz köiülmények között voltak, de mégiscsak Magyaioiszagon
maiadtak a zsidok. A fő szempont, amiéit Szalasi nem ment bele a depoi-
talasba talan az volt, hogy nagyon vagyott ia, hogy a semleges hatalmak is
elismeijék: ő Magyaioiszag első szamú embeie.
Dupcsik Csaba: Ungvaiy Kiisztian masodik vilaghaboiús könyvében sze-
iepel, hogy iengeteg foiias (jelentés, levél, fénykép) szol aiiol, hogy a keleti
fionton jait magyai katonak túlnyomo többsége tisztaban volt vele, mi zajlik
a fiont mögött, hogy tömeges kivégzések vannak – tehat nem utolag tudtak
meg, milyen soisot szannak a németek a zsidoknak. Meg lehet-e becsülni, hogy
ez az ismeiet mennyiie volt elteijedt a magyai hatoiszagban: Legendanak mi-
nősíthetjük-e, hogy a magyai taisadalom nagy többsége egészen 1944-ig nem
tudott aiiol, hogy a német teiveknek megfelelően mi töiténik vagy mi fog
töiténni a zsidokkal:
Pihurik Judit: Vécsey Béla visszaemlékezésében 1941. novembei 20-21-éie
datalja, hogy a dnyepiopetiovszki mészailasnak tanúja volt, nagyon iészletes
naplojaban azonban eiedetileg nem szeiepelt ez az emlék. A naploban be-
szamol aiiol, hogy aznap a sogoiaval talalkozott, kimentek a piacia és sza-
movait vettek, de nem íi semmit, ami aiia utalna, hogy latott kivégzéseket.
Visszaemlékezésében viszont nagyon éizékletesen íija le, hogy sétalt a sogo-
iaval az utcan, amikoi ismétlődő lövéseket hallottak, és egy közeli domb felé
menetelő – zömében nőkből és kisgyeiekekből allo – oszlopot vettek észie.
Megkéideztek egy SS-tisztet, mi ez, és az nevetve valaszolt, hogy aijasítjak
a vaiost, folyik a zsidotalanítas. Vécseyék a dombtetőiől lattak, ahogy ötös
soiokba allítjak a dnyepiopetiovszki zsidokat, és lövik bele az utca végén lévő
gödöibe, és hallottak, amint egy SS-őimestei iakialt egy asszonyia: taitsa ma-
gasabbia a gyeiekét (Höheiei dem Kind!), hogy a katona minél kényelmesebb
pozíciobol tudja lelőni a kisgyeimeket. Leíija, hogy Miska, a sogoia ott hany-
ta el magat, iosszul lett, úgy tantoiogtak el onnan.
A mítoszok tovabbélhetnek, de én a stúdiumokon azt szoktam mondani
a hallgatoknak: bontsuk le ezeket egyenként, beszéljük meg. Szembenézni kell
tanítanunk egy geneiaciot. Nem kell magukia venniük a bűnöket, de meg
kell tanulniuk, mi a felelőssége a politikai hatalomnak egy ilyen időszakban,
mi a taisadalomé, adott esetben mi az egyéné, aki a fionton katona: hogyan íi
az oiosziol, a nemzetiségiiől, a munkaszolgalatosiol, hogyan banik vele, bele-
iúg-e vagy nem. En köiülbelül 330 naplot, emlékiiatot, egyebet olvastam vé-
gig, és vannak iészletek aiiol, ki hogyan gondolkodott, ez hogyan működött.
Nem úgy, hogy odafelé Gial-lovagok mentek, visszafelé pedig öidögök.
70 ◆ M:cv:vovszIc szivivi : mIsouix viiIcuInov0n:×
Oivendetesnek taitom, hogy bizonyos éitelemben a tankönyvek kezdik utol-
éini a kutatasokat, bai még van min keseiegni. Mondjuk, azon, hogy a kassai
bombazas kapcsan miéit nem jelennek meg legalabb szemelvények a tanköny-
vekben Boisanyi Julian könyvéből, aki leíija, hogy valoszínűsíthetően szovjet
gépek voltak, valoszínűsíthetően tévedésből. En egy 1944-es foiiast talaltam,
ahol előszöi említik, hogy ez konspiialt német tamadas volt, tehat ekkoi mai
megindul a felelősségathaiítas, amiben szeiephez jut majd Baiczy, Ujszaszy,
Kiúdy és a többiek vallomasa.
Valuch Tibor: Hogyan valtozott a haboiús időszak magyai taisadalmanak
mentalitasa a vilaghaboiú elejétől a végéig, ezen belül milyen volt a közgondol-
kodas és a piopaganda viszonya: Milyen magyaiazatot lehet aiia adni, hogy
bai a két haboiú közötti időszakban eiősen iiiedenta, antibolsevista, antisze-
mita piopagandagépezet működik Magyaioiszagon, a taisadalom mentalitasa
a haboiú utan megvaltozik: Példaul hogyan lehetséges, hogy a kommunista
paitbol, ebből az illegalis szektanak tekintett mozgalombol, amivel szemben
nagyon hataiozott elutasítas mutatkozik a két vilaghaboiú között, mégis poli-
tikai tömegpait lesz 1943–46-ia:
Vajon mivel lehet magyaiazni, hogy Magyaioiszagon még az 1943/44-es
időszakban sem alakult ki valamifajta éitelmes politikai, taisadalmi mozgalom,
amikoi pedig mai voltak híiek aiiol, hogy ez nem győztes haboiú lesz: Milyen
magyaiazatot lehet aiia adni, hogy nem volt hataiozott haboiúellenes politikai
szeiveződés, illetve annak a kevésnek, ami létezett, nem volt taisadalmi tamoga-
tottsaga: Ugyanilyen fontos kéidés, hogy mivel magyaiazhato a többségi taisa-
dalomia jellemző bénultsag, amivel eltűiték, elviselték vagy éppen szo nélkül
végignézték a holokausztot, hogy a taisadalomba beintegialodott baiataikat,
ismeiőseiket elhuicoljak az oiszagbol: Mi volt a felelőssége ebben az elitnek,
a piopagandanak, az elit és a taisadalom viszonyanak vagy a taisadalmi ieak-
cioképesség gyengeségének:
Károlyi Attila: Nagyon öiülök a múlttal valo szembenézés igényének és an-
nak a felismeiésnek, hogy a tankönyveinkkel (jelen esetben a masodik vilagha-
boiú töiténetével) valamiképpen moializalnunk, nevelnünk is kell.
Nevelési vagy tanítasi pioblémaként fölmeiül a kéidés – és nyilvan eiie a kéi-
désie valaszolnunk kell –, hogy mikoi éit véget a masodik vilaghaboiú. Nekem
nagyon tetszett Hollo Jozsef kijelentése, hogy egy haboiú akkoi éi véget, ami-
koi a katonakat eltemetik. Azt gondolom, hogy a katonak eltemetése most,
az utobbi tizenvalahany évben is folyik még, vagyis egy szeitaitas keietében
vagyunk. Kis oiszag vagyunk, ahol nagyon iitka az a csalad, ahol ne lenne
baloldali és jobboldali embei, amelyik ne lenne éiintett a masodik vilaghabo-
iúban így vagy úgy, hogy a szomszédaival esetleg összeütközött, esetleg túlélte
az egyiket, és szembe kell néznie a masikkal.
M:cv:vovszIc szivivi : mIsouix viiIcuInov0n:× ◆ 71
A szembenézés azt is kifejezi, hogy egyszei taijuk fel azt, ami vag, hisz’ ma-
gyaiok magyaiokat pusztítottak a magyai holokausztban, de nézzünk azzal is
szembe, hogy van önbecsülésünk, méltosagunk, ne csússzunk at olyan töité-
nelemtanítasba, ami nemzetgyalazas felé taszítja az embeit vagy a közösséget,
és a fatalsagot eltavolítja a nemzeti éizésektől. En azt mondom, hogy a míto-
szokat valamennyiie szeietni kell, és jo esetben mesékként lehet tanítani.
Nagyon fontosnak éizem, hogy a masodik vilaghaboiú kapcsan megfogal-
mazodjon pozitív taitalom is, és azt gondolom, hogy van ilyen. Amikoi voltunk
néhanyan a Don-kanyaiban, nagyon iossz éizést keltett, hogy ott egyszeiűen
úgy minősítenek minket, hogy fasiszta hoidak vagyunk mi, magyaiok. Ott ez
nagyon egyéitelmű, pedig a katonak között sem minden magyai volt fasisz-
ta. Nagyon iossz, hogy a szomszédos nemzetek töiténetíiasaban mindennapi,
hogy a masodik vilaghaboiúban a magyaiok ezt jelentették az ő nemzetük vagy
oiszaguk szamaia. Szeibiaban a honvéd szo a fasiszta szinonimaja, és honvéd-
megemlékezéseket sem tudnak taitani, meit azok egyéitelműen fasisztaknak
minősülnek.
Nagyon nehéz megküzdeni azzal is, hogy 1943 utan a győztesek szolgal-
tattak igazsagot, és a vesztesek féligazsagai vagy igaz szavai nem kaptak kellő
hangeiőt – ezzel is szembe kell nézni. Olyan koiszak van mögöttünk, amely-
nek töiténelemtanítasa a szovjet győztes logikat közvetítette. A ’90-es évek-
ben, amikoi ez a politikai tehei mai nem volt jelen az iskolakban, felszakadtak
olyan taitalmak, amelyek nagyon fuicsa és nem feltétlenül tamogathato taisa-
dalmi jelenségként is tetten éihetők.
Azt gondolom, hogy összecsúsznak bizonyos fogalmak, amikoi a masodik
vilaghaboiúban valo magyai jelenlétet piobaljuk boncolgatni. Ilyen példaul
a ievízioval visszaallított oiszag teiületének a gondolatköie. Mivel elbuktuk
ezt a ievízios töiekvést, mindenképp a nemzet éideke is annak feltaiasa, ho-
gyan jelent ez meg a masodik vilaghaboiú kapcsan, mi volt a nemzetegyesítés
lehetősége.
Egy nagyon komoly pioblémaköit a holokauszt mellé kell tenni. Beszélünk
a holokausztiol, beszélünk aiiol, hogy a ciganyokkal mi töitént, ugyanakkoi
nagyon komolyan kellene beszélni aiiol is, mi töitént a délvidéki mészailasnal
és mi töitént példaul a szolyvai taboiban.
Kopcsik István: En azéit komolyabban venném ezt a kiegyezés-szembe-
nézés töiténetet. Amikoi a Nemzeti Emlékezet piogiam keietében a Don-
kanyaiban jaitunk, a gyeiekek közül többen síiva fakadtak, mikoi a voio-
nyezsi oiosz múzeumban a muzeologusok nagyon kedvesen elteieltek minket
bizonyos tailoktol. Aztan csak odafuiakodtunk egy paian, hogy ugyan miéit
– az volt a magyai kiallítoiész. A békés, szeietetteljes magyai megszallo ka-
tonak kilenc vagy tizenkét pontban leíitak, hogy a nap folyaman sehova sem
72 ◆ M:cv:vovszIc szivivi : mIsouix viiIcuInov0n:×
mehetnek a lakosok, meit mindenkit, aki él, fölkoncolnak, agyonlőnek – ez öt
nyelven ott van, magyaiul is. Ezt az oioszok nem akaitak nekünk megmutat-
ni. A gyeiekekie félelmetes hatassal volt: nem gondoltak volna, hogy ilyenek
voltunk mi, magyai katonak ott kint.
Egy-két nappal koiabban is megdöbbentek. Amikoi a miniszteiek, teiü-
leti koimanyzok mondtak a beszédeket a közös temetők megnyitasa, illetve
koszoiúzasa alkalmaval, oda fölvonultak a voionyezsi túlélők, és nem éi-
tették, mit ünnepelünk itt, hogy lehet ünnepelni azokat, akik a csaladjaikat
lemészaioltak.
Nem a múltat, nem az öiegeket, hanem a fatalok szemléletét kell megval-
toztatni és alakítani. Ezéit, amikoi megpiobaljuk a masodik vilaghaboiús ma-
gyai szeieplést könyvekben, tanítasban, flmekben, médiaban megjeleníteni,
az a legfontosabb kéidés, hogyan lehet ezt úgy megfogalmazni, hogy mind-
egyik oldal megjelenjen, de egyik se keiekedjen a masik fölé – se hazugsa-
gokkal, se iészigazsagokkal. Ha nem mozdulunk el a kiegyensúlyozas felé, és
a fatalokkal nem így foglalkozunk, akkoi hagyjuk vagy egyik oldaliol, vagy
masik oldaliol „megdumalni” őket.
Szunyogh Szabolcs: Mi a felelősség egy olyan szituacioban, amikoi nem le-
het tenni semmit: Ki mit tudott: Az én apukam most 90 éves, és megkéideztem
tőle, mikoi tudta meg, hogy meg fogjak ölni a zsidokat. Apam Bécsben tanult,
a Teiesianum nevű, nagyon elegans bécsi gimnaziumban, és 1939 nyaian
kint volt a baiatjanal Paiizsban. Amikoi visszamentek Bécsbe, megszolította
őket valaki a Ringen, és megkéidezte, hogy külföldiek-e. Mondta apa: „Igen,
a baiatom fiancia, én pedig magyai vagyok.” Azt mondja: „Akkoi menjenek
el, és mondjak meg, hogy iettenetes dolog töiténik Ausztiiaban.”
Apa osztalyaba jait egy csomo gazdag zsido gyaiosnak a gyeieke, akikkel
ők összejaitak vadaszatokia meg lovaglasia. Amikoi visszajöttek Paiizsbol,
kezdte őket megkeiesni – és nem voltak sehol. Olyan gyeiekiől van szo, aki
el van szakítva a csaladjatol, nevelőintézetben nevelik, nincs, aki súgjon neki,
aki mindenie magatol jön ia. Ez életem egyik olyan meghataiozo mozzanata,
amiéit azt mondom, hogy nincs felmentés e tekintetben.
Miutan fölfogta, hogy Magyaioiszagon olyan helyzet alakul ki, hogy le fog-
jak gyilkolni a zsidokat, mindent megtett, hogy ő ebben ne vegyen iészt. Es azt
gondolom, hogy eiie masoknak is volt modjuk.
Vörös István: A két haboiú közötti közgondolkodas, illetve mentalitas
kéidése különösen éidekes a köztisztviselői kai kapcsan. Ha azokat a levélta-
ii iiatokat foigatjuk, amelyek 1944 maiciusatol a Sztojay-koimany hatalomia
keiüléséig keletkeztek, olyan benyomasunk tamad, hogy egyfajta skizoid hely-
zetbe keiült a köztisztviselői kai, vagy legalabbis mentalisan fedett allapotba.
A kéidés az, mit tud a helyi, mondjuk, egy mohacsi vagy pécsi tisztviselő aiiol,
M:cv:vovszIc szivivi : mIsouix viiIcuInov0n:× ◆ 73
hogy milyen sois vai a zsidokia. Biztos, hogy teljes tudatlansagiol nincs szo,
de vajon mennyiie tudja iészleteiben, mi töiténik azokkal a zsidokkal, akikkel
kapcsolatban neki különböző dolgokat kell elvégeznie. A mentalisan fedett al-
lapot azt jelenti, hogy bai a hivatalnokok tudjak, hogy a zsidokat el fogjak szal-
lítani, mégis hihetetlen iigoiozussaggal hajtjak végie a zait teiületekie költöz-
tetésüket, a gettok kialakítasat, az oiszagban lakasbéiletekiől gondoskodnak,
úgymond, a keiesztény lakossag éidekeinek képviseletében – legalabbis a szo-
noklatok szeiint ennek képviseletében töiténik ez a cselekménysoi.
Lőrinc László: En egy iaghoz szeietnék hozzaszolni. Mienk a múltunk, ez
igaz, de hogy a bűnök a mieink-e, az egy kicsit nehezebb dolog. Szeiintem a di-
akok szamaia, de a felnőttek szamaia is megnehezíti a múlttal valo szembené-
zést, ha a bűnöket és a dicsőséget is iögtön hozzakapcsoljuk a jelen nemzedék-
hez. Gyakoii szohasznalat töiténelemoian, hogy bejöttünk a Veieckei-hagon,
győztünk Pakozdnal, jollehet nem voltunk ott. Tehat a dicsőség oldalaiol is
megjelenik ez. Ha ettől a teheitételtől megszabadulna a közbeszéd, sokkal köny-
nyebb lenne szembenézni a felmenőink töiténetével, ami peisze a mienk is.
Szoktak mondani, hogy a legtöbb feljelentő Magyaioiszagon volt. Ez nyilvan-
valoan tévtan, de talan éidemes a listaia fölvenni. Vagy azt, hogy Euiopaban
a legelső zsidotöivény Magyaioiszagon született. Ezt is több helyen olvastam
az 1920-as numerus claususia vonatkozoan, ami nyilvan nem igaz, meit attol
függ, mihez képest első. Egyes oiszagokban, mas oiszagokban pai évvel ko-
iabban születtek meg hasonlo koilatozasok.
Pihurik Judit: Nyilvanvalo, hogy önbecsülésie kell nevelni, és nem azt kell
lenyomnunk a gyeiekek toikan, hogy meit a nagyapad csendői volt, te bűnös
vagy, meit a te csaladodat elhuicoltak, te hős vagy. Viszont azt gondolom, és
a jozan gondolkozas is ezt diktalja, hogy igenis szembe kell nézni azzal, hogy
mi töitént a fionton.
Az nem megoldas, hogy Saiospatakiol beszélünk, de nem beszélünk az
osztiogoiszki múzeumiol, amiiől olvastam, hogy a magyai katonak ho-
gyan szaggattak le a képeket a faliol és hogyan ugialtak iajta két labbal.
Volt olyan hadtöiténész, aki eiie ezt valaszolta: „Hol van annak a képnek
az éitéke a saiospataki könyvtai kultúikincseihez képest:” Hogy jövök én
ahhoz, hogy eldöntsem, hogy 2000 km-ie innen, egy nevenincs kisvaios-
ban, aminek egy műszaki főiskolaja volt és a főiskolanak egy múzeuma (és
iészletesen elmondtak az ottaniak, hogyan töitek be oda a magyai katonak,
hogyan tették tönkie a kiallított műszeieket), ott minek mi volt az éitéke:
De tény, hogy ez is hozzataitozik a töiténethez, iésze a töiténetnek.
A magyai holokauszt ügyében nem Auschwitz a viszonyítasi pont. Nem az
a kéidés, mikoi és ki tudta, hogy megsemmisítő taboiba viszik a zsidosagot.
Az a viszonyítasi pont, amit Bethlen Istvan mond 1944 nyaian, hogy egy jogal-
74 ◆ M:cv:vovszIc szivivi : mIsouix viiIcuInov0n:×
lam nem tehet olyat, hogy megadott jogot visszavesz. Miie a zsidok eljutottak
Auschwitzig, addigia vagyonuktol… nem soiolom, mitől lettek megfosztva,
csak a lényeget: embeii mivoltukba vetett hitüktől. El lehet képzeltetni töiténe-
lemoian a diakokkal, milyen éizés iskolas gyeiekként megélni, hogy iaböknek,
és azt mondjak, ez zsido, ilyen a zsido, és akkoi ki kell allni az osztaly elé, és
ezt illusztialni.
A visszacsatolt teiületek kapcsan is kiegyensúlyozottabbnak kellene lenni.
Vajon tudjak-e a gyeiekek, hogy az elcsatolt teiületek lakossaganak atlagosan
30°-a volt magyai nemzetiségű: Nem tudjak, pedig ezek egyszeiű tények.
Peragovics Ferenc: Aiia a megfogalmazasia, amit Lőiinc Laci említett,
hogy jöttünk a Kaipat-medencébe (mintha én is ott lettem volna), a gyeiekek-
nek mindig azt mondom: te nem voltal ott. Valoban vicces ez a iefektalatlan-
sag, amivel töiténelemoian talalkozunk.
Baracs Nóra: Beilinben jaiva egy ismeiősöm bemutatott nekem zsido fata-
lokat (és ez nem egy-két huszonéves volt, hanem több is), akik azéit menekültek
el Budapestiől, meit attol féltek, hogy úgy jainak, mint a dédszüleik: nem veszik
észie, mikoi lehet még elmenni. Nehogy késő legyen, ezéit most megyünk. Ez
nekem teljesen élesnek tűnt, és komoly pioblémat okozott, hogy mit lehet ezzel
szemben felvetni. Ugyanakkoi megjelenik az iskolaban egy kis iovasíias, egy kis
Attila meg a hunok, és megjelenik egy minden valosagot nélkülöző szemlélet,
hogy a magyai múltban minden szép, minden jo és minden dicső, miközben az,
amit ezzel szemben tudok mondani – különösen eiiől a koiszakiol –, kevésbé
dicső.
Miklósi László: Ajanlok még egy tévtant a listaia: lehet-e 2000 km-ie a hazatol
honvédő haboiút folytatni: Meit ez nemegyszei ma is abszolút élő megközelítés.
Szakály Sándor: A magyai katonai és politikai vezetés nagy iésze úgy vélte,
hogy együtt kell menetelni a németekkel, meit ebben a haboiúban az elcsatolt
és most visszaszeizett teiületek megtaitasaiol van szo. A haboiú kezdetén azt
feltételezték, hogy valoszínűleg gyois német sikei következik: a iomanok ott
masíioznak a németek mellett, a szlovakok azonnal melléjük alltak… Voltak
olyan, ameiikai és angol elemzések is, hogy gyaníthatoan a németek nyeiik
meg a haboiút – ha nem is jutnak Vlagyivosztokig – egy megegyezéses béké-
vel. A magyai katonai vezetés fölfogasa az volt, hogy ha mi nem vagyunk ott,
akkoi gyaníthatoan Hitlei újiaosztja Euiopat, és nem valoszínű, hogy Eszak-
Eidély, a keleti oiszagiész, Felvidék, egyebek megmaiadnak.
Ha valaki megnézi Dombiady Loiand újabban ismét kiadott könyvét, A ma-
gyar gazdaság és a hadfelszerelést, lathatja, hogy nagyon pontosan taglalja (egy-
koii kollégam, Razsoly Gyula azt szokta mondani, hogy Dombiady az utolso
bakancsszöget is megszamolta), hogy a magyai költségvetés az 1930-as évek vé-
gétől olyan pénzeket biztosított a honvédség fejlesztéséie, amiiől ma csak almo-
M:cv:vovszIc szivivi : mIsouix viiIcuInov0n:× ◆ 73
dozni lehetne. De a magyai ipai képtelen volt ezt a költségvetést elkölteni, meit
nem volt olyan kapacitasa, hogy a kézifegyveiektől kezdve az egyéb fegyveieket
biztosítani tudja a honvédség szamaia, a németek pedig nem voltak hajlandok
bizonyos mennyiséget és bizonyos minőséget eladni Magyaioiszagnak.
A gazdasagi kizsakmanyolas kapcsan megint Dombiady könyvét ajanlom
szíves fgyelmükbe. Ő pontosan végigveszi a német–magyai gazdasagi kap-
csolatok kéidését, a szallítasok mennyiségét és azt, amivel a németek nekünk
taitoznak, meit nem aiiol van szo, amit elvittek, hanem aiiol, hogy nem fzet-
ték ki az aiat.
A Magyai Kiialyi Honvédségnél ugyanúgy, mint masutt, voltak kilengések,
zsebie tételek, egyebek, de éidekes modon aiiol megfeledkezünk (meit nem
kimondottan szeietett szeivezetiől van szo), hogy a magyai taboii csendőiség-
nek a fionton működő nyomozo osztagai, illetve az ott nyomozo taboii csend-
őiök, taboinoktol lefelé és taboinokig fölfelé, mindenkivel szemben eljaitak.
Amikoi olyan felhívasokkal talalkoznak, mint „felkoncolom, ha kimegy este
8-9 utan”, akkoi tessék megnézni az ameiikai, az angol, a német és a szovjet
hadeiőnek hasonlo helyzetekben kiadott nyilatkozatait. Vagy olyan dokumen-
tumokat, mint példaul a bajai, ahol 1944-ben valaki megölt egy szovjet kato-
nat, miie a meiénylő csaladjat túszul ejtették, és azt mondtak, ha nem keiül
elő, kivégzik az egész csaladot – ezt faliagaszokon is közzétették. Tehat míg
az első vilaghaboiú valamilyen szinten lovagiasnak tekinthető, ahol betaitjak
a nemzetközi előíiasokat, ez mai a legkevésbé jellemző a masodik vilaghaboiú
időszakaia,
Ungváry Krisztián: Mítosz, hogy ennek az oiszagnak iossz hadseiege,
iossz felszeielése volt. A vilagon összesen 11 oiszag gyaitott haickocsit, és eb-
ből Magyaioiszag volt az egyik, ehhez képest példaul Romania nem gyaitott.
A magyai haboiús felszeielés, a hadiipai abban a koiban sokkal magasabb
színvonalon volt nemzetközi összehasonlítasban, mint ma. Peisze nyilvanva-
lo, hogy egy szupeihatalommal szemben ez sem volt elég.
Nyilvan sok feljelentés volt, éspedig azéit, meit az embeieket aiia szoktat-
tak ia, hogy ha a zongoia zsido, akkoi azt a zsido zongoiat ki lehet kéini. Es
ugyanezt 1943 utan meg lehetett ismételni: ha a zongoia kapitalista, akkoi azt
ki lehet kéini. Valoszínűleg giammia, kiloia, köbméteiie hasonlo mennyiségű
feljelentést lehetett begyűjteni azokban az oiszagokban, ahol ez a szoktatas le-
zajlott – pusztan azéit, hogy megszeiezzék a zsido javakat. Ezzel együtt a ma-
gyai közigazgatas legnagyobb teljesítménye valoban a zsido vagyon begyűjtése
volt: ilyen hatékonyan ilyen mennyiségű pénzt a magyai töiténelemben talan
még soha nem vontak el.
A holokauszt a vilagtöiténelem egyetlen olyan népiitasa, ahol egy aldozat és
szamtalan tettes van, hiszen haszonélvezőként nem zsidokat szamtalan helyen
76 ◆ M:cv:vovszIc szivivi : mIsouix viiIcuInov0n:×
bíitak együttműködésie; ezt a német végiehajtok nagyon tudatosan csinaltak.
Amikoi a göiög zsidokat depoitaltak Auschwitzba, sokan azt gondoltak, ez
teljesen éitelmetlen dolog, hiszen azokat a vasútvonalakat masia is lehetett
volna hasznalni. Kéiem szépen, nem. Az a vagyon, amit a göiög zsidoktol ki
lehetett osztani Göiögoiszagon belül, teljesen elegendő volt aiia, hogy konszo-
lidaljak az ottani gazdasagi és politikai helyzetet. Tehat a hihetetlen dinamiz-
mus, ahogy ez mindenütt működni tudott, annak tulajdoníthato, hogy a vég-
iehajtok nagyon tudatosan kihasznaltak a felismeiést, hogy haszonélvezőket
is teiemteni kell. Es haszonélvezők mindenütt, minden oiszagban tömegesen
voltak. Abban vannak különbségek, hogy melyik taisadalomba milyen méi-
tékben volt ez integialva. Mivel Daniaban a felső tízezei túlnyomo többsége
nem zsido volt, és a dan oivosok, ügyvédek, méinökök között nem volt annyi
zsido, valamint nem volt egy húszéves antiszemita politika, ezéit ott ez mas-
képp működött – gyakoilatilag sehogy sem. Fianciaoiszagban viszont, ahol
volt antiszemita tiadício, tudtak ezt működtetni.
Nagyon fontos különbséget tenni a szubjektív és az objektív tudas kö-
zött. Elvileg Magyaioiszagon, 1943-ban mindenkinek lehetősége lett volna
aiia, hogy egy viszonylag komplett monogiafat íijon a megsemmisítés kü-
lönböző modozataiiol és a taboiokiol, ez az infoimacio a Lengyeloiszagbol
Magyaioiszagia szökő zsidoktol beszeiezhető lett volna. Az embeieket viszont
nem ez éidekelte abban a helyzetben, meit a sajat szenvedésük, a sajat veszé-
lyeztetettségük egész egyszeiűen elvette a szolidaiitasnak ezt a lehetőségét. Es
ennyiből nem taitom iealisnak azt a felvetést, hogy itt mindenki mindent tud-
hatott. Nem tudott, meit nem éidekelte.
A koi embeie azzal szembesült, hogy tulajdonképpen baiki, baimilyen
helyzetben, baihol meghalhat. Magyaioiszagot 1944-ben bombazzak, és bai
előtte nem bombaztak, de mégiscsak voltak, akit kivittek a fiontia katonaként,
munkaszolgalatosként – tehat az, hogy az embeiek meghalnak, nem volt olyan
hihetetlen dolog.
Az, hogy embeieket megölnek a szaimazasuk miatt, valoban szöinyű, és
maguk a zsidok ezt teimészetesen tudtak (beszéltem éiintettekkel, akik el-
mondtak, hogy ők mai 14 éves gyeiekként is tudtak, hogy ez folyik), na de hat
ezt „azokkal” csinaljak, a galicianeiekkel. Ne gondoljuk, hogy az elnyomott
mindig jo és csak az elnyomo iasszista. A magyai zsidosag zöme egyaltalan
nem volt szolidaiis a galíciai zsidosaggal: nem, megvetette és lenézte őket. Es
éppen azéit, meit nem volt szolidaiitas, nem éiezte, hogy a soisukkal különö-
sebben foglalkoznia kellene, holott csakugyan, aki akait, az tudhatott szinte
mindeniől.
A legnagyobb hiba szembeallítani a zsido szenvedést a nem zsido szenve-
déssel. Azt kellene szeiintem a középiskolaban elmondani, hogy a totalis iend-
M:cv:vovszIc szivivi : mIsouix viiIcuInov0n:× ◆ 77
szeiek – ebből kettőt ismeiünk – a konkiét esetben mit tudtak művelni a la-
kossaggal, és ilyen szempontbol mit jelent Szolyva és Auschwitz. De ez nem azt
jelenti, hogy a kettő ugyanolyan volt, meit Szolyvan nem volt elgazosítas, és
hadd ne soioljam még, milyen sok különbség van. A kommunista totalitaiiz-
musban mindenki, lageiői és lageilako, baimikoi helyet cseiélhetett, és min-
denki belekeiülhetett ugyanabba a helyzetbe. A naci Németoiszagban ez nem
így volt. Ez oiiasi különbség, ettől ez nem jobb vagy iosszabb, hanem mas.
Bajcsy-Zsilinszky Endie személye pozitív taitalom lehet az oktatasban, de
csak úgy, ha elmondjuk azt is, hogy alapvetően mégiscsak egy fajvédő politi-
kusiol van szo, a magyai antiszemitizmus egyik atyjaiol és Endie Laszlo taní-
tomesteiéiől, aki éppen azéit lesz antifasiszta, meit iasszista, csak a németeket
jobban utalja, mint a zsidokat. Es azt is el lehet mondani Bajcsy-Zsilinszky
kapcsan, hogy ha, szegény, túlélte volna a nyilasteiioit, nyilvan a kommunis-
tak csuktak volna le, meit ő soha, senki előtt nem tett lakatot a szajaia. Nagyon
batoi embei volt, és az is dicséietes, hogy soha nem húzott hasznot a iassziz-
musabol: ő úgy volt iasszista a Hoithy-iendszeiben, hogy a Hoithy-iendszeiiel
is nagyon hamai szembe keiült, példa eiie a Kenyeies-Kaufmann-ügy, mikoi
a koimany zsido képviselőjelöltet indít ellene. Tehat van egy embei, akinek
egyiészt szöinyű gondolatai vannak, masiészt nagyon batoi, és mindig az el-
esettekkel akai foglalkozni, meit szocialisan éizékeny személyiség. Milyen
tévedések viszik ezt az egyébként iokonszenves embeit iettenetes mondatok
kimondasahoz, és mi lesz abbol a szellemi vetésből, amit ő iasszista antifasisz-
taként hint: 1943 utan, ha megéii, akai a magyaioiszagi németek depoitalasa-
nak egyik fő szonoka is lehetett volna.
Az atiocitasokkal kapcsolatban nem az a piobléma, hogy elloptak egy ikont
vagy megeiőszakoltak nőket, ez mindenütt előfoidul, hanem az, hogy a ma-
gyai hadseieg népiito haboiúban vett iészt, amiben példaul csak a plijanszki
teiületen köiülbelül 23 ezei embeit gyilkoltak le, akik többsége nem volt fegy-
veies paitizan. Ehhez képest az ameiikai megszallo csapatok Németoiszagban
mégsem iitottak ki komplett falvakat, míg a magyai csapatok igen. Ezzel szem-
be kell néznünk: van egy nem tipikus, hanem új, iasszista jellegű haboiú, és
sajnos vannak magyai tisztek, akik ebben paitneiek. De hat ez nem azt jelenti,
hogy a katonak nacik voltak. Ha a katonakat olyan helyzetbe hozza a paiancs-
nokuk, hogy nem kapnak kellő mennyiségű ellatast, és nincs kiképzésük aiia,
hogy az ellenséget elfogjak, akkoi ezt nyilvanvaloan az aitatlanokon fogjak
leveini – ma is ezt latjuk, gondoljunk Iiakia vagy Afganisztania.
Lehet-e 2000 km-ie honvédő haboiút folytatni: Szeiintem sajnos lehet.
A piobléma az, hogy a Szovjetuniot nem ezéit tamadtuk meg, hanem két tota-
lis diktatúia tamadta meg egymast, amiben mind a kettőnek megvan a maga
súlyos szeiepe és felelőssége. Egy demokiata egyszeiie antifasiszta és antikom-
78 ◆ M:cv:vovszIc szivivi : mIsouix viiIcuInov0n:×
munista. Ha el tudjuk mondani, hogy nem szabad hagyni kisajatítani ezt a két
fogalmat, meit ez vezet ahhoz a politikai hisztéiiahoz, ami a 20. szazadi magyai
töiténelmen is végigvonul, akkoi mai nagyon nagy eiedményt éihetünk el.
Molnár Judit: Bizonyíthato, hogy a depoitalasok, gyilkossagok tényét tud-
hattak zsidok és nem zsidok egyaiant. 1941 utan mai haictéiiől téinek haza
katonak, munkaszolgalatosok szabadsagia. Menekültek jönnek 1939-től kezd-
ve Magyaioiszagia; a legfiissebb kutatasok alapjan 20–23 ezeiie becsülhető az
1939–44 között Magyaioiszagia menekült zsidok szama, egyébként osztiak
teiületiől is mai 1939-től kezdve menekültek ide.
Zsido oldaliol azt mondhatjuk: nem akaitak elhinni, hogy velük is megtöi-
ténhet, ami a többi oiszagban vagy ami a kaipataljaiakkal, vagy ami az északi
teiületeken töitént. Még a fővaiosiak sem hitték, és ebben Hoithy felelősségét
ki kell emelnem, meit azzal, hogy 1944-ben a helyén maiadt, legitimalta az
egész iendszeit annak ellenéie, hogy megszallas alatt volt az oiszag. A zsidok
hittek abban, hogy Hoithy meg fogja védeni őket. Amikoi az i(ú cionistak f-
gyelmeztették a gettoban a iabbit, a zsidotanacs vezetőit, hogy ez fog töiténni,
akkoi egyszeiűen iémhíiteijesztőként elküldték őket – nem akaitak szembe-
sülni azzal, hogy mindez megtöiténhet velük. Ha megnézzük az Auschwitz
album képeit, még azokon is latjuk az éitetlenséget: ez tényleg megtöiténhet
velem:
Az első vilaghaboiút megelőzően maiginalis piobléma volt az antiszemi-
tizmus, de azt követően a hivatalos politika iangjaia emelkedik. A numerus
clausus az első zsidotöivény volt Euiopaban. Hozzaszoktattak az embeieket az
antiszemitizmushoz, és a '30-as évek masodik felétől kezdve a zsidotöivények
iévén ugyanez folytatodik. Bibot idézhetnénk: ki lehet igényelni a masik üz-
letét, iiodajat, és 1944-ben tömegesen éikeznek a zongoiatol kezdve a lakaso-
kig a legkülönbözőbb kéiések. Bizonyosan tudtak, hogy ezek az embeiek nem
fognak visszatéini Magyaioiszagia; nyilvanvaloan nem egy honapia akaitak
kiigényelni azt a lakast. Az igazi piobléma az, hogy egyszeiűen közömbösek-
ké valtak az embeiek, és szamukia az volt a fontos, hogy akkoi most ezt, azt,
amazt így meg lehet szeiezni.
Maga Feienczy Laszlo, aki a csendőiség összekötő tisztje volt az Eichmann-
kommandoban, az egyik jelentésében leíija, hogy Auschwitzba viszik a zsido-
kat. Vagy említhetnénk az 1944. június 21-i miniszteitanacsi ülést, ahol egy-
éitelműen elhangzik, mi töiténik a depoitalt zsidokkal: hogy megsemmisítik
őket. Sztojaynak az a ieakcioja eiie, hogy humanusabban depoitaljunk, ne 70-
80 embeit, hanem csak 30-et iakjunk egy vagonba.
Olyan, vidéki közigazgatasi dokumentumokkal talalkozunk, hogy amikoi
elkezdődik a depoitalas Fianciaoiszagbol, Hollandiabol és így tovabb, ak-
koi diplomaciai iiatok éikeznek a helyi közigazgatashoz is, süigős, azonnal
M:cv:vovszIc szivivi : mIsouix viiIcuInov0n:× ◆ 79
intézendő ügyek, hogy hazahozzak a mai évek ota kint élő magyaioiszagi
zsidokat, ha igazolni tudjak, hogy valoban magyai illetőségűek. Ez egyébként
Sztojay Dömén keiesztül intéződik, illetve az illetékes külügyminiszteii követ-
ségeken keiesztül. Ezekben az iiatokban egyéitelműen ott van, hogy azéit kell
hazamenteni ezeket az embeieket, meit depoitalni akaijak őket. Nagy, piios
betűkkel: süigős, azonnal.
Ungváry Krisztián: Szeiintem félievezető, hogy azt mondod, a numeius
clausus az első antiszemita töivény Euiopaban. Egyiészt a középkoiban is
volt egy csomo, masiészt Romaniaban példaul csak 1918-ban egyenjogúsítot-
tak egyaltalan a zsidosagot – a békeszeiződés feltétele volt. A kijelentésedből
aiia következtethet a hallgato, mintha Magyaioiszagon valami egészen egyedi
és specifkus dolog töitént volna. Holott a numerus clausus kapcsan el kell
mondani, hogy ugyan Lengyeloiszagban nem volt töivény, de a gyakoilatban
ugyanazt eléiték. Nem az töiténik, hogy Magyaioiszagon kitalaljak az anti-
szemitizmust, ami kitöi és mindent elönt, míg masutt nem ez van, hanem az
töiténik, hogy Magyaioiszagon töivényt hoznak aiiol, amit masutt – akai
ugyanilyen diasztikusan – nem közjogi eszközökkel oldanak meg. A numeius
clausust egyébként 1928 utan eltöilik, és ez Bethlen Istvan éideme.
Szakály Sándor: A mentalitaspioblémahoz szeietnék egy példat mondani.
Eszteigal Janos neve az 1930-as évek Magyaioiszagan közismeit volt, a vaiosi
köztisztviselők, polgaimesteiek elé őt, aki Pécs polgaimesteie volt, példaként
allítottak. Szocialis szakembei, előado volt a pécsi önkoimanyzatban, később
polgaimestei. Két, 1944. tavaszi, koia nyaii iendeletét szeietném idézni, ami
a felelősségnek is kétfajta szintjét mutatja be. Az egyik iendelet a gettoba zait
zsidokkal kapcsolatban jelenik meg, illetve annak az előkészítéseként. Ugy
iendelkezik, hogy a zsidoknak, akik, ugye, keiesztény lakasokba költöznek, ki
kell fzetniük a keiesztény hazak keitjében lévő vetemények vetőmagjanak az
aiat, és ki kell fzetniük a vaihato teimést is.
A masik iendeletével a Dunántúl című helyi napilapban el is dicsekszik.
Fiappans ötletiől van szo. Az egy helyie költöztetett zsidok javait a vaios elko-
bozza és leltaiozza, ezt a köztisztviselők hajtjak végie. Az ötlet aiiol szol, hogy
a kibombazott csaladokat azzal fogjak megsegíteni Pécsett, hogy túlélőcsoma-
gokat hoznak létie edényekből, agyneműkből és iuhazatbol, ezeket a keiesz-
tény csaladok kiigényelhetik, ha bombatamadas éii a lakasukat. Egy szocialis
szakembei iendeletéiől van szo.
Jakab György: Ugy éizem, hogy bizonyos méicék és miéitek nem keiülnek
szoba. A töiténészek elmondjak a maguk újabb és újabb kutatasait, töiténeteit,
és azt vaijak a tanaioktol, hogy az életmodtöiténettől a mentalitastöiténeten at
mindez beépüljön a tananyagba. Mi ezzel szemben allandoan aiiol beszélünk,
hogy a csökkenő oiaszamba egyie kevesebb dolog féi bele és hogy lassan csak
80 ◆ M:cv:vovszIc szivivi : mIsouix viiIcuInov0n:×
végeiedményeket van időnk tanítani. Azt gondolom, hogy tényleg megvalto-
zott az a helyzet, ami a 19. szazadban akadémiai tudomannya tette a töiténel-
met, amely altalanos műveltségiől szolt, és egyie nagyobb tényanyag belenyo-
masat igényli az oktatasba. Tanaiként úgy gondolom, hogy valami egész mas
funkcionk van. Hogyan lehetne eiiől tényleges paibeszédet folytatni:
Lőiinc Lacival szemben én azt gondolom, hogy a pedagogia iengeteg szem-
pontbol a személyességiől, az identitasiol szol, tehat igenis aiiol, hogy itt veszí-
tettünk, ott meg győztünk, holott nyilvan senki sem volt ott közülünk. Aiiol
lenne jo beszélni, milyen a jövőképünk. Kik élünk mi itt együtt: Mik azok az
elvi keietek, melyek között példaul a masodik vilaghaboiú a mi szamunkia
valamit jelent: A demokiaciadefcitjeinket hogyan kezeljük: Van egy szinte
töizsi identitas, amibe tulajdonképpen belehelyeződik a töiténelemtanai, mi-
közben piobal egyie pozitivistabb modon kívül maiadni az egészen. Mindenki
elmondja a maga szakmai ügyeit vagy azt, hogy ő mennyi mindent megcsinal.
Azokkal a moialis kéidésekkel kellene foglalkozni, hogy miéit is tanítunk töi-
ténelmet azon kívül, hogy mindenki a maga helyén el tudja mondani a ténye-
ket. De mintha ezekiől itt, hangsúlyozottan céhes logikaval nem beszélnénk.
Károlyi Attila: En úgy gondolom, hogy aianyaiban nagyon sok időt sza-
nunk egyetemes töiténetie és keveset a magyaiia. Tényekiől beszélek, teijedel-
mekiől. A tankönyvíioktol szeiintem az lenne jo, hogyha a 20. szazad kapcsan
nemzettankönyvet íinanak. Tehat az egész nemzetnek szoljon, aki el akaija
olvasni vagy aki ebből akai tanulni.
Nagyon jo vagott anyagaink vannak, példaul hanganyagok, vagott flm-
iészletek, tévéhíiados iészletek vagy akai a haditudosítasok iészletei. En azt
gondolom, hogy a gyeiek szamaia a haboiú és a köiülmények akkoi igazan
megéithetők, ha hadiképekként, életképekként elemezhetővé tudjuk őket ten-
ni. Ehhez nagyon kellenek a mostani technikai eszközöknek megfelelő foiia-
sok, és úgy gondolom, a színes tankönyveknek így kell elkészülniük, ezekkel a
hattéiappaiatusokkal.
N. Kósa Judit: A Klauzal téien lakom, ez autentikus helyszín. Szoktam
gondolkozni azon, hogy abban a lakasban, ahol esténként nyugovoia téiek,
hanyan szoktak volt lefeküdni 1944/43 telén. Azon a köinyéken minden meg-
van, a hazak őizik a töiténelmet, és iaadasul az embeiek is őizik. Soha nem
talalkoztam még azon a köinyéken olyan iskolascsopoittal, amelyik köibe-
jaita volna a getto falat. A szomszédomat, aki a gettoban élt, iajtam kívül
még soha, senki nem kéidezte meg, hogy is volt az. Ezzel csak azt akaiom
mondani, hogy olyan töiténelmi pillanatot élünk, amikoi még utoljaia el le-
het kapni a képeken, a szövegeken, a töiténelmi leíiasokon és a tankönyveken
kívül azt a valosagot is, ami még itt van velünk. Minden diaknak, akinek
szeiencséje van, él a nagyapja, nagyanyja, aki még beszélt a sajat szülőjével.
M:cv:vovszIc szivivi : mIsouix viiIcuInov0n:× ◆ 81
Alighanem iészévé kéne tenni a tények megismeiésének azt, hogy a csalad
mit őiiz, a szomszéd mit őiiz, a hazban mi van, és akkoi talan picit közelebb
jutnank ahhoz is, hogy ne a téveszmékkel és ne az inteinetiől lehalaszott, fei-
dített tényekkel kelljen a pedagogusnak küzdenie, amikoi az igazsaghoz akai
közelebb vinni.
Bihari Péter: Tankönyvet a nemzetnek. Ebben egyiészt benne van nyilvan
valamiféle őszinte szembenézés vagy annak az igénye. Masiészt azéit volt mai,
hogy azon gondolkoztam, milyen jo lenne úgy íini, hogy tényleg beleféijenek
azok, akikie büszkék lehetnénk, és ezek lehetőleg különböző helyekiől legye-
nek, hogy mindenki büszke lehessek valamiie.
Nekünk közelíteni is kell, meg tavolítani is. Múltkoi azon panaszkodtam,
hogy Tiianont Mohacshoz kellene közelíteni, nehogy ma ez élő piobléma le-
gyen, amivel nekünk politikailag foglalkozni kell. Tessék eltavolítani! Masiészt
viszont éljük bele magunkat annak a néninek a helyzetébe, aki ott iekedt a ha-
tai masik oldalan, és onnan kezdve egy teljesen új helyzetbe keiült. Hogyan le-
het ezt a két szempontot a töiténelemtanítasban noimalisan összehozni, hogy
egyiészt tavolítsuk, masiészt közelítsük az eseményeket:
Peragovics Ferenc: Hat miéit nem teszitek bele a tankönyvbe Apoit:
(Közbeszólások: benne van.) Vagy ott van az eidélyi püspök, Maiton Aion. Ő az
egyetlen, aki nem a cselekedeteiéit kapta a Vilag Igaza kitüntetést, hanem azéit,
amit a szoszékiől mondott. Kivalo katolikus példak vannak. Vagy az úgyneve-
zett töiténelmi egyhazak tagjai.
Repárszky Ildikó: Amit Lőiinc Laci mondott: a vesztettünk meg nyertünk,
meg a történelmünket tanítjuk kéidése. En azt gondolom, ez egyszeiűen meg-
keiülhetetlen. Lehet, hogy ha leallítom a gyeieket, meit a mohacsi csatat nem
mi vesztettük el, akkoi igazam van, de ezzel egyszeiűen muszaj valamit kezde-
ni. Eszembe jut egy töiténet, amit a gyeiekeknek is el szoktam mondani, meit
azt hiszem, elég tanulsagos. Voltunk kint, Iziaelben, a Jad Vasem Intézetben,
holokauszt-tovabbképzésen, és szamomia nagyon megdöbbentő élmény volt,
amikoi megszolaltattak túlélőket, és a túlélők nekünk, a magyai tanaicsopoit
tagjainak mesélték el, hogy mi töitént. En ott ültem, akkoi voltam huszonvala-
hany éves, és az egyik túlélő az mondta nekem szemtől szembe, hogy én eiiől
tehetek. Hogy én, egy magyai tanai most, ezeikilencszazakaihanyban tehetek
aiiol, hogy ővele mi töitént. Ezzel nekem szembesülnöm kellett, és ezt az élmé-
nyemet piobalom a gyeiekekbe vagy az egész oktatasi folyamatba is belevinni,
hogy igenis ezt nem lehet megkeiülni. Lehet, hogy én aldozatként vagyok eb-
ben benne, lehet, hogy elkövetőként vagy közömbösként, de benne vagyok.
A masik kéidés a foiiasközpontú töiténelemtanítas és a töiténészi vitak
kamatoztatasa a tankönyvíiasban és a tanítasban. Tényleg skizofién helyzet.
Tudjam az összes töiténészi koncepciot, foiiast, a legújabb kutatasokat vagy
82 ◆ M:cv:vovszIc szivivi : mIsouix viiIcuInov0n:×
azokat a nem legújabbakat, amiiől tudnom kéne mint tanai és tankönyvszeiző,
miközben azzal szembesülök, hogy a gyeiek a legegyszeiűbb szöveget sem tudja
elolvasni. Es azt gondolom, hogy példaul a masodik vilaghaboiú kapcsan nem
lehet képeskönyvet tanítani. Akik ismeinek engem, tudjak, hogy a kép és a töi-
ténelemtanítas a szívügyem. De ennek ellenéie azt gondolom, hogy nem lehet
képeskönyvből tanítani, masodik vilaghaboiút különösen nem lehet a foiiasok,
éitelmező szövegek nélkül – ezeket nem lehet megkeiülni.
Kopcsik István: Ujia kéne gondolni, hogy tényleg akaiunk-e nemzettöité-
nelmet, akaiunk-e egy az Euiopai Uniohoz csatlakozott oiszagnak identitas-
tudatot adni, és ebből mi következik: mi kell, milyen éitelmezés, hogyan kell
azt fölépíteni:
Lőrinc László: Nagyon nehéz aiiol dönteni, hogy jogos elvaias-e az példaul,
hogy mi adjunk identitastudatot a taisadalomnak, hogy boldog legyen és öiül-
jön a múltjanak meg önmaganak. Ha ez a feladatunk, akkoi ohatatlanul elkez-
dünk szelektalni – és ezt veszélyesnek vagy pioblémanak taitom. Igaz ugyan,
hogy a kalandozo magyaiok boizaszto baiatsagtalan taisasag volt, és a kalando-
zás egy picit eufemisztikus kifejezés, de hat nem tenne jot, ha ezt mondanank.
Mondjuk azt, hogy kalandoztak és édes jopofan eliddogaltak a kolostoiokban.
Ez olyanfajta szelekciot indít el, ami pont nem a szembenézéshez vezet.
En a bűnnel és a dicsőséggel valo személyes azonosulast egyaiant veszélyes-
nek taitom. Ha az én bűnöm, hogy elhajtottak embeieket, vagy ha az én bű-
nöm, hogy nem meitek szembeszallni, ez olyanfajta bűntudatot sulykol, amivel
nem lehet szembenézni. Eiie automatikusan az a valasz, hogy jo, akkoi hozom
az aipadsavos zaszlot, és most mai ne sulykoljanak belém semmit. Ez a bűn-
tudat iésze. De a dicsőség iésze is veszélyes. Ha azt hiszem, hogy attol leszek
büszke embei, hogy szép a múltam, akkoi az all elő, ami ma Magyaioiszagon
van, hogy a nemzettudat 80°-a a múlt. Szeiintem ez nagyon veszélyes, iossz
hagyomany, de iégi hagyomany, valoszínűleg nem magyai, hanem kelet-közép-
euiopai, hogy a nemzettudatnak túl nagy iésze a múlt, a múltnak túl nagy iésze
a múlt politikaja, és a múlt politikajanak túl nagy iésze a haicok.
Károlyi Attila: Egy kicsit 19. szazadi kövületnek tekintem magam, aki meg-
maiadt Kölcsey Parainesisének allaspontjan, hogy elsősoiban egy közösség-
nek beszélünk, közösségnek tanítunk. Nyilvanvaloan a töiténelemtanai a sajat
közösségének tanít, de akkoi nekünk közösséget kell teiemteni ezzel a múlttal.
En megeiősíteném, hogy nagyon nagy súlya van, hogy a helytöiténetből mit
tudunk beemelni. Utaltak itt mindenfajta püspökökie. Hamvas Endie csanadi
püspök 1944. június 23-én, a vasainapi misében elítélte a depoitalast. Nem
olvasom fel, meit hosszú szöveg, csak utalok ia. En vidéki gimnaziumban
tanítok, és különösen fontos, hogy az ottani diakoknak tudjak helytöiténeti
anyagot vinni eiiől a koiszakiol, élővé tudjam tenni nekik a dolgokat, ame-
M:cv:vovszIc szivivi : mIsouix viiIcuInov0n:× ◆ 83
lyekhez ők esetleg csaladi hagyomanyokkal is kötődnek. Azt gondolom, hogy
a helytöiténetnek oiiasi a jelentősége.
Szeiintem nem biztos, hogy Auschwitzot kell tanítani, inkabb azt, hogy egy
helyi getto hogyan épült föl, hogyan működött. Szeiintem ez nagyon közelivé te-
szi a pioblémat, és nincs elhelyezve valahova a vilag végéie, Auschwitzba, amivel
nem tudnak mit kezdeni. Ott voltunk az osztalyommal, megnéztük a taboit.
A gyeiekek szamaia az egész nagyon tavoli és elképzelhetetlen volt, és megiö-
könyödtek attol, amit lattak.
Voltunk Voionyezsben. Ott nekem külön élmény volt, hogy az ottani kül-
döttséggel megkoszoiúzhattam nemcsak a sajat szovjet hősi emlékművüket,
hanem a magyai masodik vilaghaboiús emlékművet is. Es éidekes modon ők
elsíitak magukat, és utana iabeszéltek, hogy menjek ki Voionyezsbe hazaf-
as nevelésie tanítani őket. Helytöiténetiől, köinyékiől beszéltem nekik, aiiol,
hogy a töiténelem egyaltalan hogyan, mint épül föl.
Azt gondolom, ez a hazaas nevelés kifejezés nagyon félelmetes szamunk-
ia, töiténelemtanaiok szamaia; csinaljuk, de félünk is tőle. Ezéit nagyon fon-
tos, hogy kell egy koncepcio – mondjuk, aiiol, mit kezdjünk ezzel a 21. szazadi
nemzetünkkel. Mikoi fölvetettem, hogy még nem éit véget a masodik vilag-
haboiú, meit nem temettük el a katonakat, aiia is gondoltam, hogy azéit na-
gyon nehéz ilyen kéidésekiől beszélni, meit még egy halom éizelmi taitalom
és embeii kötődés itt van közöttünk, nemcsak az ismeietek.
Pihuiik Judit említette, hogy a nemzetiségi aianyokat is fgyeljük meg.
Lélektanilag is nagyon fontos, hogy ebben az időszakban a nemzetiségi aia-
nyok nagyon eiős motívumok, de az is tény, hogy nalunk, a Délvidéken a hai-
mincvalahany szazalékos magyaisaggal mi vagyunk a legnépesebb köinyéken
levő nemzetiség. Többen vagyunk, mint a szeibek, hogyha külön vesszük tőlük
a hoivatokat; a Feienc-csatoinaig 90°-ban mi vagyunk. Magyaiok magyaiok-
kal vagyunk hataiosak. Azt gondolom, ezeket a kéidéseket is nyilvanvalobba
kell tenni ahhoz, hogy a masodik vilaghaboiú éithető legyen.
Hogyha megnézzük, hogy a két vilaghaboiú közötti Közép-Euiopaban
mennyi nemzetiség volt, akkoi megdöbbenünk, hogy egy töiedékéie esik visz-
sza a masodik vilaghaboiú utan a téiség nemzetiségeinek aianya.
Pihurik Judit: Hogy a Délvidéken a 18. szazad elején 98°-ban délszlavok
éltek, tény, meit azokat telepítették be a töiökök. Aiia a teiületie a 19. szazad
masodik felében kezdődött meg a német, magyai, székely, szlovak lakossag be-
települése, és valtoztak meg a nemzetiségi aianyok. Beszélhetünk eiiől, meit
eiiől is kell beszélni teimészetesen, de kész politikai helyzetben a múltiol be-
szélünk, és az ahhoz valo viszony az, ami igazabol pioblematikus.
Azt mondom, azonosuljunk csak a dicsőséggel. Melengesse a gyeiek szí-
vét, hogy Botond beveite Bizanc kapujat vagy a hős magyai katonak hogyan
84 ◆ M:cv:vovszIc szivivi : mIsouix viiIcuInov0n:×
haicoltak. Kellenek ezek teimészetesen (iiodalombol, töiténelemből, flmből,
mindenből), csak, újia mondom, hamis képzeteket és aianytalansagokat ne kép-
viseljünk. Még az is lehet, hogy tényleg éidemes lenne – ez is öiök vita – a töi-
ténelemtanítasban megvaltoztatni az aianyokat a magyai és egyetemes töiténet
között. A 19. szazad masodik felétől dúl ez a vita, és az egyik fél nemzetietlen
töiténelemtanítasnak kialtja ki azt, ahol az egyetemes van túlsúlyban, a masik
meg azt mondja, hogy elveszítjük az aianyainkat, és a helyünket sem tudjuk
behataiolni akkoi, ha nem tanítjuk meg, mindez milyen közegben és hogyan
töitént.
Baracs Nóra: Miota előszöi éitesültem aiiol, hogy elkészült egy fiancia–
német közös tanteiv és tananyag, azota van egy almom: a masodik vilaghabo-
iúiol azt mondom egy szeibnek, mit műveltetek ti ’43-ben, és akkoi azt feleli,
hogy elnézést; ha azt mondja nekem, hogy Ujvidék, akkoi azt mondom, hogy
elnézést. Elmegyek Iziaelbe, és ha azt mondjak, hogy pfuj, magyai vagyok,
mondhatom azt, hogy elnézést, de ha magyai zsidoként mennék oda, akkoi is
pfuj vagyok, meit nem lazadtam fel, mint Vaisoban. Es amikoi mai minden-
ki mindenkitől elnézést kéit a masikéit, akkoi talan kézen fognank egymast,
és lenne egy közös euiopai töiténelmünk, amiben valahogy megbékélünk és
együtt haladunk.
Bolla Ildikó: Bizonyos fajta kultusza alakult ki a Haimadik Biiodalomnak
és minden, hozzakapcsolodo dolognak: videojatékok, szamítogépes jatékok, ie-
likviak, SS-egyeniuha stb. Nagyon gyakian kéideztem meg a tanítvanyaimtol:
mégis mit vaisz, amikoi te a Haimadik Biiodalom oldalan haicolsz egy ilyen
videojatékban: Mi a végcél: Tudod-e, hogy mi volt a vége ennek a jatszmanak
a valosagban: Ide kéne eljutni, hogy a fejekben legyen mai tisztaba téve, hogy
is van ennek a töiténetnek vége.
Hosszú Gyula (modeiatoi): A szakmaban, a színvonalas szakmai megszola-
lasokban egymast kiegészítő vélemények vannak. Eltéiő allaspontok, masfajta
dokumentuméitelmezések, de nagyon sok talalkozas.
A tanítasban ennél sokkal iosszabbul allunk. Mélyen egyetéitek azzal, amit
Jakab Gyöigy mondott, hogy egy beszélgetéssoiozat jöjjön létie. Nincs ez még
kitalalva, de szükség van ia – azt hiszem, ebben nincsen közöttünk vita, nin-
csen bennünk kétség efelől.
Amit Kaiolyi Attila mondott, magam is nagyon fontosnak taitanam: szín-
vonalas inteinetes anyagokia volna szükség, hogy a gyeieknek olyan anyago-
kat tudjunk adni, amivel akai önalloan tud lépegetni, kutatgatni, összeiakni
töiténeteket, helyi töiténeteket is.
N. Kosa Judit a helytöiténetiől teljesen szívemből szolt, meit valoban azt,
hogy elkapjuk a valosagot, az utolso pillanatot – a két haboiú közötti töiténe-
tekiől van szo –, magam is nagyon fontosnak taitom.
83 ◆
A KOMMUNIZMUS ÉVTIZEDEI
(2010. február 27.)

A megbeszélés középpontjában az 1945 és 1948 közötti évek megvitatása állt, de
a vita maga kiterjedt az egész 1945 utáni korszakra, a szocializmus időszakát
megszépítő beállításokra, a Kádár-nosztalgiára, illetve – másfelől – a Rákosi-
kor és a késő Kádár-kor emlékezetének összemosódására a atal nemzedékek
tudatában.
A beszélgetés moderátora Dupcsik Csaba volt, ő készítette az alábbi vita-össze-
foglalót is.
Vi1:i×uí1ó iió:uIsox (iisó visz)
Rainer M. János: Demokrácia volt-e Magyarországon 1945 után?
A „koalíciós korszak” és a Rákosi-korszak átmenetének kérdése
A címben foglalt kéidésie valaszolni sem lehet éitelmesen, ha nem vetjük fel
előbb a szuveienitas (nemzeti függetlenség) kéidését. A modeinitas koiszakaban
a magyai taisadalom, illetve a magyai allam mozgasteiét gyakian koilatoztak
külső tényezők, leginkabb nagyhatalmi/uialmi töiekvések, eiőteiek. 1943-ben
viszonylag iövid töiténeti peiioduson belül masodszoi allt elő a totalis (vilag)
haboiús veieség allapota. Raadasul – ellentétben az I. vilaghaboiúval – most az
idegen csapatok haicban elfoglaltak az oiszag teljes teiületét, amely így katonai
megszallas ala keiült.
A megszallo Szovjetunio szandékaiiol, a nyugati hatalmakkal kötött egyez-
ségeiiől akkor nem sokat lehetett tudni. (Igy a Winston Chuichill és Joszif
Visszaiionovics Sztalin altal 1944 oktobeiében, Moszkvaban kötött „szazalékos”
egyezményiől éppenséggel semmit sem.) Amit mégis tudni lehetett, az jellem-
zően kétaicú, ezéit inkabb dezoiientalo volt. Egyfelől a Hitlei-ellenes szövetség
nyilvanos deklaiacioi aiiol szoltak, hogy Euiopaban mindenütt, tehat a vesztes
oiszagokban is vissza kell allítani/meg kell honosítani a pailamentaiis demok-
iaciat, és helyie kell allítani a polgaii szabadsagjogokat. Kizaiolag a haboiúéit
felelősök, illetve a naci/fasiszta eszmék képviselői, piopagaloi jogait lehet és kell
koilatozni. (Ezek az elvek egyes népcsopoitok – így a csehszlovakiai és len-
gyeloiszagi németség, a csehszlovakiai magyaisag – esetében nyomban súlyos
séielmet szenvedtek a kollektív felelősség kimondasaval és következményeinek
gyakoilati éivényesítésével, vagyis a kitelepítésekkel.) Masfelől széles köiben
86 ◆ A xommU×izmUs iv1iziuii
ismeit és tudhato volt, hogy a deklaiaciokat elfogado Szovjetunio politikai beien-
dezkedése semmiképpen sem nevezhető demokiatikusnak. 1939–41-ben a Szov-
jetunio nagyaianyú teiületi teijeszkedést hajtott végie Kelet-Euiopaban, amelyek
eiedményeit a szövetségesei elismeiték, jollehet tudtak, hogy mindez nem egye-
zik a szoban foigo teiületek lakoinak akaiataval.
Magyaioiszagot a Szovjetunio csapatai szalltak meg. Magyaioiszagnak volt
ideiglenes, majd 1943 novembeiétől végleges töivényhozasa, koimanya, pol-
gaii közigazgatasa, de az összes intézményt a Szövetséges Ellenőiző Bizottsag
(SZEB) felügyelte. A SZEB adott esetben felülíihatta a magyai allam szeiveinek
intézkedéseit, beleszolhatott a legkülönfélébb kéidésekbe. A megszallo hadse-
ieg akcioiéit nem taitozott felelősséggel a magyai koimanynak, ugyanakkoi
ez a hadseieg mindenben felléphetett az oiszag teiületén. (Kovacs Béla 1947.
febiuai 23-i letaitoztatasa – két évvel a haboiú utan – ennek paiadigmatikus
esete.) Magyaioiszag tehat nem volt szuveién oiszag, és a szuveienitast gya-
koilo nagyhatalom demokiatikus intencioi – ez a legkevesebb, ami mondhato
– alapvetően kétségesek voltak. Jozan embei kevéssé ieménykedhetett abban,
hogy a szovjetek elviselik itt a nyugati demokiaciat vagy éppen segítenek ki-
építeni annak politikai iendszeiét.
Ugyanakkoi a mai tudassal, a ma ismeit foiiasok fényében sem lehet ki-
jelenteni, hogy a szovjet vezetés vagy maga Sztalin az első pillanattol kezdve
szovjetizalni akaita Magyaioiszagot. A későbbi fejlemények iészben eiie mu-
tatnak. A nyilvanossagia keiült (jobbaia a mai Oioszoiszag koimanyszeivei
altal publikalt) dokumentumok éppen az ellenkezőjéie. A legvaloszínűbb,
hogy nem voltak kész teiveik, és aiiol mindenképpen meg akaitak bizonyo-
sodni, hogy a Nyugat (illetve az Egyesült Allamok) szamaia mennyiie fon-
tos Kelet-Közép-Euiopa. Ez utobbi kéidésie ma már kissé batiabban felel-
hetünk: a nyugati hatalmak szamaia a téiség nem volt fontos, az Egyesült
Allamoknak éppenséggel a legkevésbé. Pontosabban: Nyugaton úgy lattak,
hogy a Szovjetunio Kelet-Euiopaban az eiő helyzetében van. A szovjet biz-
tonsagi éidekek alapvetően jogosak, s az együttműködést/alkudozast nem
éidemes kockaztatni, meit a Nyugat eszközei eiősen koilatozottak. (Ez nem
zaita ki időnként a fellépést: Kelet-Közép-Euiopa a hideghaboiú kiiobbana-
sanak egyik oka és színteie lett – bai nem a legfontosabb oka...)
A magyai demokiatikus atalakulas lehetősége szempontjabol nem elegen-
dő, bai kétségkívül lényeges tényező a szuveienitas kéidésének megvalaszola-
sa. A fentiekből lathato, hogy ez a valasz negatívan befolyasolta a demokiacia
ügyét. Azt azonban túlzas volna allítani, hogy ezzel a magyai demokiacia
kéidése le is keiült a napiiendiől – még akkoi sem, ha Moszkvaban csak pai
évi habozas utan döntöttek úgy, hogy szovjetizaljak Magyaioiszagot. Vannak
ugyanis tovabbi kéidések, amelyek valaszt igényelnek.
A xommU×izmUs iv1iziuii ◆ 87
Az egyik, hogy vajon ami korábban 1944/45 előtt volt, demokiatikus be-
iendezkedésnek nevezhető-e. Leszamítva a nyilasok iémuialmat, ami nyilvan-
valoan túl van az ésszeiű diskuizuson, csak utalunk a Hoithy-koiszak altalanos
megítéléséiől folyo, több évtizedes töiténeti vitaia. Az egykoiú kiitikai leíiasok,
mint Szekfű Gyula „neobaiokk taisadalom” fogalma, sok tekintetben ma is
megvilagítoak. Az 1943 utani minősítések (fasiszta, félfasiszta stb.) nyilvanva-
loan a politikai delegitimaciot szolgaltak. A hetvenes évektől ez a kép valtozott,
lehetségessé valt a töiténeti elemzés és a vita, 1989-től azutan mindenféle meg-
közelítés polgaijogot és hangot kapott. A japan Magyaioiszag-szakéitő, Hiiata
Takesi példaul 1993-ben se nem demokratikus, se nem totalitárius, hanem
autoritárius, „hegemonisztikus pártrendszerrel rendelkező tekintélyuralmi
rendszerként” hataiozta meg a „Hoithy-iendszeit”, ahol azonban a koimanypait
nem latszatintézmény, hanem éidekütköztető iendszei. Romsics Ignac 1999-ben
napvilagot latott nagy összefoglaloja (a Magyarország a 20. században) korláto-
zott, autoritatív elemeket is tartalmazó polgári parlamentarizmusról beszél.
Autoiitei, meit a demokiatikus stiuktúiak antidemokiatikusan működnek, je-
lentős taisadalmi-politikai csopoitokat zainak ki a politikai életből. A politikai
beiendezkedést illetően hajlamosak vagyunk egyetéiteni Boibandi Gyulaval.
1981-ben, az Új Látóhatárban megjelent, A Horthy-rendszer anatómiája című
esszéjében Boibandi alaki parlamentarizmussal enyhített tekintélyuralomról
íit, ahol a központi hatalomnak nagyobb a szeiepe, mint a pailamentnek. Ez nem
diktatúia, nem is fasizmus. Pailamenttel és mas demokiatikus intézményekkel
enyhített, központosított, inkabb zait, mint nyitott tekintélyi koimanyzas.
Ami a két vilaghaboiú közötti magyai taisadalom viszonyait, gyakoilatait
és pioblémait illeti, hasonlo eiedményie juthatunk. Ez a taisadalom sok tekin-
tetben zait, aichaikus-iendies zaivanyoktol és szokasoktol koilatozott iend-
szei volt. Mobilitasi potencialjai is eiősen koilatozottak. Súlyos egyenlőtlensé-
geit a viszonylag eiős és aktív allam képtelen volt tompítani, plane oivosolni.
Viszonylag jelentős tömegek (elsősoiban a földtelen paiasztok) méltatlan köiül-
mények között, mélyszegénységben, a kilabalas minimalis esélye nélkül tengőd-
tek. A iendszei javaia kell íini, hogy viszonylag szabadda tette a közbeszédet
(bai a taisadalomkiitikusok, így a népi szociogiafusok és íiok is sajtopeiekkel és
büntetésekkel szamolhattak). A haimincas évek masodik felétől a reform gon-
dolata mély gyökeiet veit, és magaban a politikai elitben is sokak meggyőződé-
sévé valt. Mas kéidés, hogy a iefoimok anyagi alapjat nagyon sokan (s nemcsak
a hazai nacik, hanem az elit és kiitikusai egy iésze is) a zsidonak tekintett ma-
gyaiok vagyonanak újiafelosztasaval kívantak megteiemteni.
Ami itt a legfontosabb, hogy a két vilaghaboiú közötti politika és taisada-
lom egy soi tekintetben demokiatikus modeinizacioia szoiult – és hogy ennek
szamos híve volt Magyaioiszagon mai 1944 előtt is.
88 ◆ A xommU×izmUs iv1iziuii
Ez utobbi megallapítashoz kapcsolodik a következő kéidés. Milyen demok-
iatizalast akait a magyai taisadalom 1943 utan: A koilatozott szuveienitas
hatait szabott a politikai aitikulacionak is. Bizonyos gondolatok és piogiamok
meg sem jelenhettek, illetve alcazasia kényszeiültek, mas (iokon) gondolatok
és piogiamok szeivezeti einyője ala voltak kénytelenek behúzodni. Az 1943-
ös valasztasok politikai megoszlasa legfeljebb tajékoztato jellegű, s ez még az
1947-esiől is elmondhato. A latszolag tiszta esetek sem egyéitelműek, ha kö-
zelebbiől vesszük őket szemügyie. A Magyai Kommunista Pait 17–22° sza-
vazoja sem volt teljes egészében a szovjet típusú iendszei híve. Annal kevésbé,
meit azt kevesen ismeiték a maga teljességében, s meit eleinte maga a pait sem
hiidette a szocializmus, plane nem a szovjet szocializmus piogiamjat. A vál-
tozás igénye és/vagy a változásokba való beletörődés érzülete azonban igen
széles köi esetében alaposan feltételezhető.
Hogy ez a valtoz(tat)asi akaiat milyen iianyokba taitott, aiiol kevés pontos
ismeietünk van. Chailes Gati a valasztasi eiedmények, a nyilvanos diskuizu-
sok, valamint az 1936-os menekültek köiében végzett kutatasok elemzése alap-
jan aiia a meggyőződésie jutott, hogy 1943-ben a magyai taisadalom a moder-
nizáció szempontjabol haiom iészie oszlott: a nyugatos, polgaii demokiatikus,
fokozatos és szeives modeinizacio hívei ielatív többségben lehettek a kommu-
nista-ipaiosíto, illetve a haimadikutas, agiaiius-populista modeinizacio hívei-
vel szemben. A két utobbi, Gati altal egyaiant foiiadalminak taitott modeini-
zacio hívei együtt viszont kis többséget alkottak az evolutív valtozasok híveihez
képest (Magyarország a Kreml árnyékában. Szazadvég, Budapest, 1990, 72–73.).
Ebből a felsoiolasbol – a ’80-as évek közepén, amikoi Gati a könyvét íita – hi-
anyoznak azok, akik valtozatlanul vagy minimalis valtozasokkal a Hoithy-
koiszak beiendezkedésének fenntaitasat tamogattak volna. Még az 1943-ös
„nulla év” taisadalom-lélektani köinyezetében sem valoszínű, hogy ilyenek
nem akadtak, ahogyan a meggyőződéses fasisztak ideologiaja és politikai vízi-
oi is inkabb csak hibeinalodtak.
A haboiú végét követő néhany évi atmenet ma leginkabb két töiténeti el-
beszélésben jelenik meg. Az egyik szeiint kezdettől fogva szovjet típusú kom-
munista iendszei épült ki Magyaioiszagon, legfeljebb néhany évig ez nem volt
minden szempontbol nyilvanvalo, vagy néhany év utan az atalakulasi folyamat
felgyoisult. Ez a magyaiazat 1990 utan lett divatos, de az emigians iiodalom-
ban koiabban is létezett. Az, hogy az atalakítas teiv szeiint zajlott vagy csak
eiős töiekvések voltak ia kezdettől, nem sokat valtoztat a lényegén.
A masik töiténet szeiint 1943 utan Magyaioiszagon (is) valamiféle eiedeti,
új demokiatikus beiendezkedés jött létie, amely különbözött mind a koiab-
bi, mind a későbbi (sztalini) iendszeitől. Ez a magyaiazat iészben maganak a
koiszaknak a diskuizusaiia épít, amelynek centialis fogalmat („népi demok-
A xommU×izmUs iv1iziuii ◆ 89
iacia”) is atvette. A '70-es évek végétől egy évtizeden at az oitodox paittöité-
netíiastol eltavolodo, am hivatalos magyai töiténetíias előszeietettel építgette
ezt a képet.
A mai töiténetíias konszenzualis elemeit fgyelembe véve úgy tűnik, hogy
mindkét magyaiazat taitalmazza a valosag elemeit, de egyik sem igaz teljes egé-
szében. Az új hideghaboiú-töiténet ugyan kevesebbet foglalkozott ezzel a pe-
iiodussal (hiszen az inkabb a közvetlen előzményeket jelentette), de nem ta-
lalta nyomat sem a Tervnek, sem olyan utasítasoknak, amelyek Moszkva kész
foigatokönyvéie utaltak volna. Inkabb aiia jutott, hogy Sztalin vaiakozo allas-
ponton volt néhany oiszaggal (Csehszlovakia, Magyaioiszag, bizonyos fokig
Kelet-Németoiszag, Jugoszlavia) kapcsolatban, és semmiképpen sem siettette
a szovjetizalast – egy daiabig. Siettették viszont a helyi, bizonyítani akaio, koa-
lícios paitneieik iiant bizalmatlan s Moszkvatol is szoiongo kommunista elitek.
Meghataiozo személyiségeik többnyiie eiősen indoktiinaltak voltak ideologiai
szempontbol. A taisadalomszeivezés és politizalas egyetlen modjat ismeiték
a gyakoilatban: a (sztalini) szovjet típusút. A Szovjetunio helyi képviselőitől –
akik egyébként hasonlo helyzetben voltak – eiie kaptak ösztönzéseket.
Sztalin vaiakozasa egyébként nem jelentette azt, hogy eltűit volna tiszta
demokiatikus iendszeieket, illetve független oiszagokat sajat biztonsagi zo-
najaban (a iészbeni kivétel Finnoiszag esete). Valoban kezdettől fogva aiia
töiekedett, hogy a katonai megszallas mellett a Szovjetuniohoz kösse ezeket
az oiszagokat, példaul – és kezdetben elsősoiban – gazdasagi szempontbol.
Allando felügyelet alatt taitotta politikai életüket, a beavatkozasok gyakoiiak
voltak, ha egy daiabig nem is éiintettek alapszeikezeteket.
E iövid attekintés utan a címben feltett kéidésie véleményem szeiint úgy
lehet valaszolni, hogy 1943 utan Magyaioiszagon nem volt a szo nyugatias-
polgaii éitelmében vett demokiacia, de néhany évig (1947/48-ig) a magyai be-
iendezkedés nem volt sztalini mintajú szovjet iendszei sem. A politikai paletta
többszínű volt (a nagykoalíciot kielégítően indokolta az össznemzeti feladat,
az újjaépítés), a nyilvanossagban megjelenhetett többféle politikai ideologia,
amelyek egészen paitpiogiamokig foimalodhattak. A tulajdonlas foimaja
alapvetően a magantulajdon volt, bai az allam tulajdonosi szeiepe mai 1946-
tol nagyon jelentőssé valt (a banyak és a nagybankok allami kézbe vételétől –
a közismeit nagy, 1948/49-es allamosítasok előtt!). A gazdasag és taisadalom
kooidinacios mechanizmusaiban az allam (vagyis a büiokiatikus kooidina-
cio) szeiepe eleve túlsúlyos volt (a haboiús szükségintézkedések nagy iésze
– begyűjtés, inteinalas, készletgazdalkodas stb.– fennmaiadt, de maiadt némi
téi a spontan taisadalmi önszeiveződésnek és a piacnak. A sajtoban, nyilva-
nossagban bizonyos diskuizusok szabadon folytak, de masok (megszallas,
Szovjetunio stb.) nem. Egyes allami intézmények (a politikai iendőiség mellett
90 ◆ A xommU×izmUs iv1iziuii
ide szamíthato pl. a Gazdasagi Főtanacs, de akai a Keieskedelmi Minisztéiium
is) vagy a helyi közigazgatas (önkoimanyzati valasztasokat csak Budapesten és
köinyékén taitottak 1943-ben, masutt nem!) felett semmiféle demokiatikus
kontiollt nem gyakoiolt senki – és ezek az intézmények, nem véletlenül, a kom-
munistak vezetése alatt alltak.
Ha Gati imént idézett gondolatmenete akai csak iészben helyes, akkoi eh-
hez hozza kell tenni: mindez nem volt túlsagosan vagy túlnyomoiészt a ma-
gyai taisadalom ellenéie. A kommunista-ipaiosíto, illetve agiaiius-populista
modeinizacios víziobol hianyzott a demokiacia melletti hangsúlyos elkötele-
zettség. De ez nem jellemezte a Hoithy-iendszeit sem. Az ígéietek viszont,
túl a gyois talpia allason – teljes foglalkoztatottsag, ingyenes oktatas és egész-
ségügyi ellatas, szocialis szolgaltatasok, életszínvonal (lefelé) nivellalasa – sza-
mos taisadalmi csopoit szamaia ioppant csabítonak tűnhettek. Nem kétséges,
hogy akadtak batoi, tisztan lato és cselekvésie elszant embeiek, akik az ellen-
allas különféle foimait valasztottak, am mítosznak tűnik a magyai taisadalom
tömeges, manifeszt szembenallasa az atmeneti iendszeiiel, de még a beiendez-
kedő sztalinizmussal is.
Az eleve jelentősen koilatozott magyai demokiacia soisa nem is ezen, de
még csak nem is a piogiamokia hallgato, bízo magyai tömegeken múlott.
Soisat végső fokon a függetlenség hianya döntötte el.
Schmidt Mária:
„Most majd mindent úgy csinálnak, mint az oroszoknál”
2
A kommunizmus kiépülése Magyarországon
„Csak a tébolyodott hihette, hogy az óriás népek számára van valamilyen
jelentősége az ezeréves Magyarország sorsának. Ha útjukban áll, harag
nélkül, közömbösen eltapossák; ha éppen használni tudják egy pillanatra,
szerződtetik valamilyen segédszerepre, ahogy »szerződtette« tegnap a né-
met, ahogy »szerződteti« holnap az orosz. Ez a sors, és nagyon keveset tehet
egy kis nemzet a sors ellen…”
3

Maiai Sandoi, 1944–1948
„Csak ezt a szörnyű békét bírjuk ki élve!”
Vaikonyi Nandoi, 1947
2
AVO-hangulatjelentés 1948 nyaian. In: Gyaimati Gyöigy: A társadalom közérzete a fordulat
évében. In: Feitl Istvan, Izsak Lajos, Székely Gaboi (szeik): Fordulat a világban és Magyar-
országon, 1947–1949. Napvilag Kiado, Budapest, 2000. 128.
3
Maiai Sandoi: Föld, föld!... Emlékezések, Akadémia, Helikon, 1991. 19–20.
A xommU×izmUs iv1iziuii ◆ 91
„Kelet és közép-Európa legnagyobb része a (masodik vilaghaboiús) győzelemmel
egy másik birodalom vasmarkába került. A győzelem napja a »fasizmus« végét
jelentette, de nem számolta fel az elnyomást. A jaltai megállapodás, München és
a Molotov–Ribbentrop-paktum igazságtalan hagyományait folytatta. A nagy-
hatalmak kormányainak tárgyalásai során a kis országok szabadsága ezúttal is
feláldozhatóvá vált” – mondta G. W. Bush, az USA elnöke, 2003. majus 7-én,
a lettoiszagi Rigaban. Nem ez volt az első eset a Szovjetunio összeomlasa ota,
amikoi az USA vezető politikusai sajnalatukat fejezték ki amiatt, hogy a maso-
dik vilaghaboiú végén Euiopa keleti felét atengedték Sztalinnak.
„Soha többet nem fordulhat elő, hogy sorsotokkal úgy játszadozzanak, mint
pókerzsetonokkal a játékasztalnál” – ígéite a NATO-hoz csatlakozo új demok-
iaciaknak 1999 maiciusaban az USA akkoii külügyminiszteie: Madeleine
Albiight. Helyettese, Stiobe Talbott pedig mai két évvel koiabban, 1997-ben
kijelentette: „A második világháború végén Kelet-Európa sok országa majdnem
fél évszázadon keresztül Jalta árnyékában szenvedett. Ez a helynév kódoltan azt
fejezte ki, hogy a nagyhatalmak cinikus áldozatvállalásra kényszerítettek a kis
népeket, amikor azok szabadságát a befolyási övezetek realitásának rendelték
alá.”
4

Közép-Euiopa és benne Magyaioiszag soisa tehat Jaltaban eliendeltetett.
Mi, magyaiok akkoi, azon a hatvan évvel ezelőtti tavaszon, egy évszazad alatt
masodszoi is veieséget szenvedtünk. Pedig még az első vilaghaboiú utani
veszteségeink feldolgozasaval küszködtünk. Amikoi a masodik vilaghaboiú
elkezdődött, a két, egymassal szövetkezett, egymast tamogato és a téiséget
egymas között feloszto diktatúia közé zait oiszag sokaig úgy hitte, abban bí-
zott, hogy elkeiülheti a legiosszabbat. Előszöi semleges, majd nem hadviselő
félként piobalt kimaiadni az összecsapasbol, minden eiejével aiia koncent-
ialva, hogy elkeiülje az oiszag megszallasat. Eveken keiesztül sikeiiel kecseg-
tetett ez a stiatégia. Hiszen a haboiú boizalmait, függetlenségük elvesztését,
a megszallas kegyetlenségeit szomszédaink hamaiabb megszenvedték, mint
mi. Mindez fokozta a köinyező oiszagok amúgy is meglévő magyaiellenes
indulatait. Amikoi aztan az utolso haboiús évben Magyaioiszagot is langba
boiította a vilagégés, akkoi, egy éven belül kétszei is, előszöi nyugatiol, majd
néhany honappal később keletiől is megszallo csapatok lépték at az oiszag ha-
taiait. Magyaioiszag teiülete nyolc honapia hadszíntéiié valtozott. A haboiús
pusztítasok nyoman a nemzet vagyonanak majdnem fele odalett. Míg az első
vilaghaboiúban, az akkoii 21 millios lakossagbol, félmillios embeivesztesé-
get szenvedtünk el, ami 2,3°-nak felelt meg, addig a masodik vilaghaboiúban
a 14,3 millios magyai lakossagbol, közel 400 ezei főt vesztettük el haici cse-
4
Stiobe Talbott 1994–2001 között az USA külügyminiszteiének helyettese volt.
92 ◆ A xommU×izmUs iv1iziuii
lekményekben, mintegy félmillio zsido polgaitaisunk pedig a holokausztban
pusztult el. Közel 700 ezien keiültek szovjet lageiekbe, köztük legalabb 200
ezei civil. Az ún. svab kitelepítésben mintegy 200 ezei magyai allampolgait
depoitaltak Németoiszagba, és a kommunista hatalomatvétel elől is szazeziek
menekültek el nyugati iianyba. Magyaioiszag tehat alig kiheveihetően súlyos
embeiveszteséggel zaita a masodik vilaghaboiút. A haicokban iomba dőltek
hídjaink, lakohazaink, gyaiaink, oda lettek javaink. A győztesek jovatétel fze-
téséie köteleztek bennünket olyan szomszédainkkal szemben is, akik éveken
keiesztül a nacik készséges kiszolgaloi, szövetségesei voltak. Mindezt tetézte,
hogy a csak nemiég visszakeiült elcsatolt teiületeket ismét elvesztettük, újia
kisebbségbe keiült magyai testvéieink pedig minden eddiginél kiszolgalta-
tottabb helyzetbe keiültek. A iégi-új többségi allamokban, így Romania és
Jugoszlavia magyailakta teiületein magyaiellenes atiocitasokia, sőt tömeg-
mészailasokia keiült soi. A győztesek közé „emelt” Csehszlovakia a híihedt
Beneš-dekiétumok következtében allampolgaii és embeii jogaiban koilatozta,
maiginalizalta magyai polgaiait. Egyes településeken M betű viseléséie köte-
lezte őket, majd a vagyon- és allasvesztéssel sújtottak tízezieit, mindenükből
kifosztva, atűzte a magyai hataion.
A legyőzött, vesztes Magyaioiszag tehetetlenül, függetlenségétől megfoszt-
va, egy totalis kommunista diktatúia uialma ala keiülve kezdett neki a béké-
nek és az újjaépítésnek. Meit amikoi a naci megszallokat a Vöiös Hadseieg
súlyos aldozatok aian, nehéz haicokban kiveite az oiszag teiületéiől, egyben
taitosan – később kideiült, hogy több mint negyven évie – be is iendezkedett
nalunk.
A magyai töiténetíias a nacik kiűzetése utani éveket egészen a legutobbi
időkig demokiatikus atmenetként lattatta. E felfogas szeiint csak valamikoi
1947-ben, egyesek szeiint 1948-ban következett be a „foidulat”, amelynek
eiedményeként Magyaioiszag letéit a demokiatikus fejlődés útjaiol és a kom-
munista diktatúia kiépítésébe kezdett. Ez a Kadai-iendszeiben meggyökeiez-
tetett elmélet az sugallja, hogy csak 1948-cal, illetve 1949-cel (az új alkotmany
életbe léptetésével)
3
kezdődött új fejezet Magyaioiszag töiténetében: a kom-
munizmus vagy, ahogy ők nevezték, a pioletaidiktatúia, a szocializmus, illetve
a népi demokiacia koiszaka.
6
Ujabban azonban egyie nagyobb teiet nyei az a felfogas – ezt osztom magam
is –, hogy az oiszag szovjet megszallasaval kijelöltetett a pioletaidiktatúia felé
3
Az 1949 évi XX. töivény következtében Magyaioiszag megszűnt köztaisasag lenni, a köztai-
sasagi elnök helyébe az Elnöki Tanacs lépett.
6
Ezt a vélekedést osztja többek között: Balogh Sandoi: Népi demokrácia vagy „népidemokrácia”:
„Én az 1947. augusztusi országgyűlési választásoktól és a Dinnyés-kormány megalakulásától
számítom a fordulat évét”. In: Fordulat a világban. Napvilag, 2000. id. mű. 383.
A xommU×izmUs iv1iziuii ◆ 93
vezető iiany. Eldőlt, hogy a cuius regio eius religio elvének megfelelően, szov-
jet típusú kommunista iendszei épül ki Magyaioiszagon is.
7
Ennek jegyében
1944 őszén kezdetét vette az oiszag szovjetizalasa, amelyet fokozatosan, lépés-
iől lépésie haladva 1949-ie be is fejeztek. Ez alatt sem 1947-ben, sem 1948-ban
nem keiült soi semmiféle iianyvaltasia, a magyaioiszagi politika nem foidult
el semmilyen mas iianyba. Mindössze annyi töitént, hogy totalis téinyeiésük,
szovjetek altal tamogatott hatalmi szeikezetük kiépülésének befejeződése előtt
a magyai kommunistak taktikai okokbol palastolni igyekeztek valodi céljai-
kat. Ennek éidekében, ha szükségesnek vélték, masokat (lehetőleg valamelyik,
naluk népszeiűbb potencialis szövetségesüket, akiket később likvidaltak) toltak
előtéibe. Ha elkeiülhetetlennek taitottak, kivaitak. Ha azt taitottak célszeiűnek,
csaltak (példaul a valasztasokon), ha kellett, öltek. A koitaisak közül többeket
megtévesztett, hogy a Vöiös Hadseieg tamogatasat élvező kollaboians eiők
eleinte demokiatikusnak latszo kulisszakkal alcaztak szandékaikat, a tisztan
latok, a vilagpolitikai összefüggéseket és a szovjet impeiializmus teimészetét
ismeiők szamaia azonban nem volt kéidéses, hogy Magyaioiszagon gőzeiővel
folyik a szovjet típusú paitallami diktatúia kiépítése. Es azt is tudniuk kellett,
hogy az önmegtaitoztatasia és alcazasia iianyulo szovjet politika célja mind-
össze annyi volt, hogy ne ingeielje az USA-t, ne adjon neki okot aiia, hogy új-
iagondolja csapatai visszavonasat. Roosevelt ugyanis az ígéite, hogy a haboiú
befejezése utan két évvel az ameiikai hadseieg kivonul Euiopabol.
Alljon itt most egy Maix-idézet, amiie a Kadai-iendszei idején aktualpolitikai
meggondolasokbol valoszínűleg soha nem hivatkoztak. „Kérdem Önöket, mi
változott? Csökkent az Oroszország részéről fenyegető veszély? Nem. Csak az
európai uralkodó osztályok szellemi elvakultsága érte el tetőpontját. Először is
Oroszország politikájában… semmi sem változott. Módszerei, taktikája, manő-
verei változhatnak, de e politika vezérlő csillaga – a világuralom – változhatat-
lan” – íita 1867-ben, több mint hét évtizeddel a masodik vilaghaboiú kitöiése
előtt, Kail Maix.
8

A vilaguialmi teivek készséges moszkovita komisszaija, Rakosi Matyas, így
emlékezett vissza az 1943-től a foidulat évéig teijedő, a nyílt teiioitol egyelőie
visszaiiado időszakia: „Mi az akkori osztályerőviszonyok és a nemzetközi hely-
7
„Az 1944 és 1949 közötti átmeneti időszakot »népi demokráciának« vagy »koalíciós éveknek«
nevezni, amint azt az elmúlt évtizedek magyar historiográája általában tette, tehát olyan eu-
fémizmus, amely épp az átalakulás lényegét és irányát hagyja homályban.” In: Romsics Ignac:
Magyarország története a XX. században. Osiiis, Budapest, 1999. 271.
8
Kail Maix: Beszéd az 1867. január 22-i londoni lengyel gyűlésen. In: Karl Marx és Friedrich
Engels művei. 16. kötet 1864–1870. Kossuth, Budapest, 1964. 181–182.
94 ◆ A xommU×izmUs iv1iziuii
zet alapján nem beszéltünk – mert nem beszélhettünk – nyíltan sem forrada-
lomról, sem proletárdiktatúráról.”
9
Beszélni tehat nem beszéltek iola, sőt egyenesen tagadtak is, hogy eiie készül-
nének, de minden cselekedetüket annak a célnak iendelték ala, hogy az újabb
magyai pioletaidiktatúia mielőbb kiépüljön. Ujabb, hiszen 1919-ben a 133 na-
pos Magyai Tanacsköztaisasag emléke még nem halvanyult el. Jol megjegyez-
ték, hogy a pioletaiok nevében gyakoiolt diktatúia nem mas, mint az élcsapat,
vagyis a kommunista pait maioknyi vezetésének koilatlan uialma, amely nem
a jogon, nem a tiadícion alapulo közmegegyezésen, hanem kizaiolag az eiőn,
vagyis a teiioion alapul.
10
A Moszkvabol visszaszaimaztatott magyai kommunistaknak tehat ovato-
san kellett hozzakezdeniük a „foiiadalomhoz”. Ezéit előszöi csak a békéiől
és a földiől beszéltek. Es peisze az igazsagiol. A kommunistak a legdöbbene-
tesebb igazsagtalansagok idején is mindig az igazsagiol – és sosem a jogiol
vagy a töivényiől – beszéltek. Es a szabadsag teljes megvonasa közben üzemek,
kultúiotthonok és biigadok szazai vették föl nevükbe a „szabadsag” szot. Még
köszönni is „szabadsaggal” kellett. Ugyanez volt elmondhato az iianyított és
ellenőizött sajto fénykoiaban az újsagokiol és a híilapokiol is.
Egyelőie tehat a békéiől folyt a diskuizus. A békéiől, melyie a kegyetlen ha-
boiú embeit piobalo honapjai utan egy embeiként vagyott mindenki. Es a föld-
iől, melyet a paiasztoknak, Sztalin utasítasanak megfelelően,
11
mai 1943 nyaian,
gyoisan és iadikalisan, a szovjet hadseieg hathatos segítségével, kaitalanítas nél-
kül, ki is osztottak.
12
Az a tény, hogy a földosztasia az első konkiét javaslatot
nem ők, hanem a Nemzeti Parasztpárt teijesztette elő, a fenti taktika egyik
első alkalmazasa volt. A földoszto bizottsagok összesen 3,6 millio hold földet
vettek igénybe, az összes föld 33°-at. Ebből 3,2 millio holdat atlagosan 3 holdas
paicellak foimajaban szétosztottak a 642 ezei igényjogosult között. A magan-
tulajdonban lévő nagy- és középbiitok ezzel megszűnt. A kommunistak, hatuk
mögött az új megszallokkal, könnyű szívvel söpöiték félie mindazokat a meg-
fontolasokat, amelyeket a magyai gazdataisadalom képviselői a hatékony tei-
melés éidekében megfogalmaztak, meit, velük ellentétben, ők tudtak: mindez
csak taktikai lépés, melyet iövid időn belül a mezőgazdasag nagyüzemi atszei-
9
Feitl Istvan, Gelléiiné Lazai Maita, Sípos Levente (szeik.): Rákosi Mátyás visszaemlékezései,
1940–1956. I kötet. Napvilag, 1997. 180.
10
Főglein Gizella: Államforma és államfői jogkör Magyarországon 1944–1949. Nemzeti Tan-
könyvkiado, 1993
11
„Vorosilov Moszkvába repült. Mikor visszajött, hivatott, s közölte velem, hogy a földkérdést
megbeszélte Sztálinnal, aki szerint azonnal, haladéktalanul meg kell kezdeni a földosztást.” In:
Rakosi, id. mű. 170.
12
1943. maicius 17. 600/1943. ME iendelet.
A xommU×izmUs iv1iziuii ◆ 93
vezése, a kolhozosítas követ majd, a szovjet mintanak megfelelően.
13
Az is csak
latszat engedménynek tekinthető, hogy az 1944. decembei 21-én megalakult
Ideiglenes Nemzetgyűlést koalícios alapon allítottak össze, és taitozkodtak
attol is, hogy az Ideiglenes Nemzeti Koimany tagjai között nyíltan övék le-
gyen a többség. A valosagban azonban a koilatozott szuveienitas első peicé-
től kezdve a döntéshozatal minden szintjén kommunista túlsúly éivényesült.
Eppen ezéit az Ideiglenes Nemzetgyűlés időszakat semmiképpen sem lehet
pailamentaiis időszaknak tekinteni.
A létiejövő, illetve meglévő demokiatikus paitokat a kommunistak segítet-
ték „talpia allni”, a tekintélyes múltú szakszeivezeteket pedig iianyítasuk ala
vontak.
14
Ez azt jelentette, hogy „kiiptokommunistakat”, vagyis olyan kom-
munistakat építettek be a politikai paletta minden paitjaba, akiknek valos kö-
tődéseit nem fedték fel, és akik feladata nemcsak vagy nem elsősoiban az adott
paitok belügyeinek kifüikészése, sokkal inkabb azok bomlasztasa volt. Ezek
a kiiptokommunistak abban is nagyon hasznosnak bizonyultak, hogy pozícioba
helyezésükkel a kommunistak minden kockazat nélkül tehettek eleget a koalíci-
os elvaiasoknak, hiszen többségük mindenkoi biztosítva volt.
13
A többi, „nem
demokiatikus” paitot, köztük a volt koimanypaitot és teimészetesen a nyilas
és nemzeti szocialista kötődésű paitokat betiltottak, és a nemzetközi előíia-
soknak megfelelően hozzakezdtek a haboiús és népellenes bűncselekmé-
nyekben elmaiasztalhato személyek büntetőjogi felelősségie vonasahoz. Az
eiie a célia létiehozott népbíiosagok, valamint a hamai híihedtté valo politi-
kai iendőiség (PRO, AVO, AVH) fontos szeiepet jatszottak a kommunista ha-
talomatvétel szempontjabol akadalyt jelentő személyek kiküszöbölésében. 1943
és 1930 között közel 60 ezei fő ügye keiült a népbíiosagok elé. Közülük 27 eziet
maiasztaltak el, 10 eziet zaitak böitönbe, 189 főt kivégeztek. Ahol a megszal-
lo Vöiös Hadseieg megjelent, ott haladéktalanul megkezdődött a munkaképes
koiú féifak és nők összeszedése és a Szovjetunioba depoitalasa. Mintegy 200
ezei civilt kényszeiítettek ily modon iabszolgamunkaia. Osszesen több mint
700 ezei magyai allampolgai keiült hosszabb-iövidebb időie szovjet lageiekbe.
Ezzel paihuzamosan, a beiendezkedő új hatalom a szovjet hadseieg segítségé-
vel inteinalotaboiokba zaiatta a helyi közigazgatas még fellelhető, meghataiozo
13
Hegedűs Andias: A történelem és a hatalom igézetében. Kossuth Kiado, Budapest, 1988. 118.
Idézi: Romsics id. mű. 282.
14
Feitl Istvan, Gelléiiné Lazai Maita, Sípos Levente (szeik.): Rákosi Mátyás visszaemlékezései,
1940–1956, I. Napvilag, 1997. 146–147.
13
„1932 óta, aztán szinte szervezetten 1937 óta vagyok kapcsolatban a párttal. 1945-ben jelent-
keztem, akkor t(itkos)-káder lettem, annak minden felelős gondjával, belső megaláztatásaival,
zettem a tagdíjat is.” Budapest, 1964. 12. 6-i bejegyzés. Oitutay Gyula: Napló 2. 1955–1966.
Alexandia, Budapest, 2009. 310.
96 ◆ A xommU×izmUs iv1iziuii
személyiségeit, az elöljaiokat, a papot, a leventeoktatot. A kiszemelt személyeket
iészben előie elkészített listak alapjan, iészben a kollaboians „muszkavezetőkie”
tamaszkodva gyűjtötték össze. A közigazgatast is „megtisztítottak” a iégi iend
megbízhatatlannak tekintett embeieitől. Az ún. B-listazasi eljaias soian 83 ezei
embeit iostaltak at és több mint 60 ezei főt zaitak ki a közszolgalatbol. A depoi-
talasok, inteinalasok, a iendőiségi és népbíiosagi túlkapasok, illetve az igazolo
bizottsagok tevékenysége az egész taisadalmat megfélemlítette. Mindez a ma-
gyai taisadalom szeikezetének a szovjet modellnek megfelelő, iadikalis atsza-
basat célozta meg.
A legsúlyosabb csapast a magantulajdon lépésiől lépésie töiténő koilatoza-
sa, majd teljes felszamolasa jelentette. Szovjet minta szeiint előszöi a pénzinté-
zeteket,
16
aztan a banyakat, majd a nagyüzemeket, közepes üzemeket és peisze
a keieskedelmet allamosítottak,
17
de végül az allam kezébe keiült az oktatas
18

és a kultúia is. Megszűnt a piac, és odalett a szabadsag. Ugyanis, mint aiia
Leszek Kolakowski iamutatott: „A piacgazdaság megszüntetése gulag társadal-
mat eredményez.”
Annak ellenéie, hogy az 1943 novembeiében megtaitott nemzetgyűlé-
si valasztasok a Független Kisgazdapait (FKGP) abszolút győzelmét hoztak,
a főhatalmat gyakoilo Szövetséges Ellenőiző Bizottsag, illetve az azt iianyíto
oioszok kifejezett ohajanak megfelelően, koalícios koimanyt kellett alakítani,
melyben a meghataiozo taicak a megszallok tamogatasat élvező kommunistak
kezében maiadtak. Amikoi az FKGP vezetői az ameiikaiakhoz foidultak se-
gítségéit, az USA követe, Schőnfeld Aithui azt közölte Tildy Zoltannal
19
, hogy
„Washington koalíciós kormány megalakítását tartaná helyénvalónak és aján-
latosnak”. Majd így folytatta: „Most mutassák meg, hogy a mi nagy szövetsége-
sünkkel (a Szovjetunióval) hogyan tudnak békében élni; segítséget ne várjanak
külföldről”.
20
Magyaioiszagot tehat a Nyugat – mint azt a fenti idézetek is bi-
zonyítjak – magaia hagyta.
A valasztasi eiedmények csak a Magyai Kommunista Pait vezetőit lepték
meg. Ők ugyanis aiia szamítottak, hogy elsöpiő győzelmet aiatnak. Ez ugyan
elmaiadt, meit mindössze 17°-ot kaptak, ennek ellenéie a hatalom tovabbia
16
1947. novembei 21. 1947: XXX. tc. a bankok allamosítasaiol.
17
1948. apiilis 29. 1948: XXV. tc. a szaz főnél többet foglalkoztato üzemek allamosítasaiol.
18
1948. június 16. 1948: XXXIII. tc., az egyhazi iskolak allamosítasaiol.
19
Tildy Zoltan (1889–1961) iefoimatus lelkész. 1934-től a Független Kisgazdapait vezetője,
1936-tol pailamenti képviselő. 1943 szeptembeiétől Magyaioiszag miniszteielnöke, 1946. feb-
iuai 1-jén a pailament köztaisasagi elnökké valasztotta. 1948-ban hivatalabol eltavolítottak, és
1936-ig hazi őiizetben taitottak. 1936. oktobei 26. és novembei 4. között a Nagy Imie-koimany
allamminiszteie volt. A Nagy Imie-pei negyediendű vadlottjaként hat év böitönbüntetésie ítél-
ték. 1939-ben szabadult.
20
Idézi: Haas Gyöigy: Diktatúrák árnyékéban. Tildy Zoltán élete. Magyar Napló, 2000. 78. és 84.
A xommU×izmUs iv1iziuii ◆ 97
is az ő kezükben maiadt. Az oiszag allampolgaiai szamaia nem volt ennél vi-
lagosabb üzenet: a valasztasokon kisebbségben maiadt kommunistak népsze-
iűségükkel, elfogadottsagukkal, legitimitasukkal foidított aianyban iagadtak
magukhoz a hatalmi szféiak egyie nagyobb teiületeit. Abbol, hogy a valasz-
tasok eiedményei a gyakoilatban nem szamítottak, mindenki megtudhatta:
Magyaioiszagon diktatúia készülődik. Hiaba piobaltak a győztes kisgazdak
pozíciokhoz jutni az allamigazgatasban és az egyetlen fegyveies testületben, a
iendőiségnél, pontosabban a politikai iendőiségnél, igyekezetük kudaicia volt
ítélve. A kommunistaknak ugyanis minden vitaban volt egy utolso éivük, és ha
ez az éiv gyenge labakon allt is, mögötte fenyegetően és agiesszívan ott maga-
sodott a nagy Szovjetunio. Mindig szamíthattak Voiosilov maisall segítségéie.
Ahogy Rakosi mondta: „A befolyás gyakorlásának sokféle módja volt, az egyik
közülük Vorosilov segítsége volt”
.21
Egy oiszag allt döbbenten a tény előtt: mi-
közben a nem kommunista eiők a szavazatok 83°-at kaptak meg az akkoi még
szabad valasztasokon, nem hogy hatalomia, de önalloan még csak koimanyia
sem keiülhettek.
1946. febiuai 1-jén Magyaioiszag töiténetében döntő, sőt meghataiozo lé-
pésie keiült soi. Ujia kikialtottak a köztaisasagot. Ujia, meit 1918. novembei
16-an egy népgyűlés keietében mai egyszei köztaisasagnak nyilvanítottak az
oiszagot. Most is, mint akkoi, a nép megkéidezése nélkül döntöttek. Sőt, ezút-
tal – mint azt a katolikus egyhaz feje, Mindszenty heicegpiímas, a koimanyfő-
nek íit levelében kifejtette – az oiszag idegen megszallas alatt allt, szuveienitasa
nem allt helyie, a döntéshozo képviselők „paitéleti szolasszabadsaga” is koila-
tozott volt. Az allamfoimavaltas legitimacios jelentősége miatt a heicegpiímas
éivelése szeiint elkeiülhetetlenül szükséges lett volna, hogy a nép, népszavazas
keietében hozza meg a döntést. Eiie azonban az 1943-ös valasztasok eiedmé-
nyeinek ismeietében a köztaisasagpaitiak nem vallalkoztak. A gyois allam-
foimavaltas azt jelentette, hogy a haboiú utani Magyaioiszag a kiialysag altal
megtestesített ezeiéves múltat befejezettnek tekinti, a magyai töiténelem kon-
tinuitasat megszakítja, a jogfolytonossagot felmondja. Uj allami címeiként az
ún. koionatlan kiscímeit vagy mas néven a Kossuth-címeit vezették be, ame-
lyet koiabban gyakoilatilag soha nem hasznaltak. Ez az intézkedés is a magyai
múlttal valo gyökeies szakítast, illetve az új iend foiiadalmi jellegét kívanta
szimbolizalni. Azt, hogy a szovjetizalt Magyaioiszag ezeiéves töiténelmünkből
csak az ún. foiiadalmi hagyomanyokat vallalja.
A köztaisasagban mai gyoisan követték egymast az események. Alig egy ho-
nap múlva „Baloldali Blokk” alakult a valasztason nyeites kisgazdak elszigetelésé-
21
Rakosi id. mű 137. Kliment Jefiomovics Voiosilov (1881–1969) politikus, katona. 1926–1960-
ig az SZKbP tagja. 1923 és 1940 között hadügyi komisszai.
98 ◆ A xommU×izmUs iv1iziuii
ie. A blokkba tömöiült paitok, a Magyai Kommunista Pait, a Szocialdemokiata
Pait és a Nemzeti Paiasztpait a jol bevalt bolsevik taktikat követve a jobbszélie
tolta ki a Független Kisgazdapaitot. Hiitelen az is kideiült, hogy a Kisgazdapait
tele van „ieakciosokkal”, vagyis „fasisztakkal”. Ahogy azt Révai Jozsef, kommu-
nista főideologus kifejtette: „reakciós mindenki, aki nem kommunista”. Maipedig
egy tisztességes paitnak illett megszabadulnia a soiai közé féikőzött „ieakcio-
soktol”, vagyis a „fasisztaktol”.
Ezzel meg is kezdődött tehat a valasztasokon győztes pait „leszalamizasa”.
Ez a kifejezés Rakosi Matyastol eiedt, és azt jelentette, hogy ahogy a híies ma-
gyai szalamit is vékony szeletekie vagva kínaljak fogyasztasia, úgy a nem kom-
munista paitok tagsagat, vezetőit, képviselőit is kisebb nagyobb „szeletenként”
kell levalasztani és „elfogyasztani”, vagyis „kivonni a foigalombol”. Külső és
belső nyomassal, a politikai iendőiség, az AVO, illetve AVH közieműködé-
sével és hathatos szovjet tamogatassal zaitak ki, kényszeiítették emigiacioba
vagy lehetetlenítették mas modon el azokat, akik a kommunistak útjaban all-
tak. Az 1946-ban elfogadott híihedt „hohéitöivény” (VII. tc.) ugyan a demok-
iatikus allamiend védelméiől lett volna hivatott gondoskodni, a valosagban
azonban a diktatúia ellenfeleinek üldözéséie és iendői-, illetve hohéikézie
juttatasanal alkalmaztak. A későbbi peibefogasa és kivégzése miatt egyfajta
maitíi szeiephez juto, kommunista belügyminisztei, Rajk Laszlo mai a nyai
elején feloszlatta az összes civil szeivezetet, hogy ezzel szétzúzza a civil taisa-
dalom önszeiveződésének keieteit, majd egy addig soha nem tapasztalt kitei-
jedésű összeesküvés felgöngyölítésébe kezdett. A szalak a kisgazdapait legfelső
vezetéséig húzodtak. Nem sokkal később, a kínvallatasnak alavetett letaitoz-
tatottaktol kicsikait vallomasok alapjan, a iendőiség az FKGP főtitkaianak,
Kovacs Bélanak kiadatasat követelte a nemzetgyűléstől. Amikoi a pailament
nem szavazta meg a politikus kiadatasat – ez azon iitka eset volt, amikoi nem
engedtek a kommunistak zsaiolasanak –, a szovjet katonai hatosagok, szov-
jetellenes összesküvés vadjaval, lakasa előtt, a nyílt utcan letaitoztattak. Ez
1947. febiuai 23-én töitént. Kovacs Bélat a Szovjetunioba huicoltak, és tai-
gyalas nélkül húsz év kényszeimunkaia ítélték.
22
Nem sokkal ezt követően
kideiült, hogy a koimanyzo Kisgazdapait vezetői és maga a miniszteielnök is
iészt vett a sajat maga, illetve sajat koimanya ellen szőtt köztaisasag-ellenes
összeesküvésben. Miutan levonta az összes lehetséges politikai következtetést,
Nagy Feienc miniszteielnök majus 30-an Svajcba emigialt. Nyugatia szökött
22
Kovacs Béla (1908–1939) 1941-től a Magyai Paiasztszövetség főtitkaia volt. 1944 és 1946 kö-
zött előbb belügyminisztéiiumi allamtitkai, majd földművelésügyi minisztei. Lemond, hogy
idejét teljesen a Kisgazdapaitnak szentelhesse, melynek főtitkaia, és lapjanak, a Kis Újságnak
főszeikesztője. 1936 tavaszan szabadult. 1936. oktobei 26.–novembei 3-ig a Nagy Imie-koimany
tagja. 1938-tol oiszaggyűlési képviselő.
A xommU×izmUs iv1iziuii ◆ 99
Vaiga Béla, a nemzetgyűlés elnöke is, Tildy Zoltan köztaisasagi elnököt pe-
dig veje kémkedési ügybe keveiése és kivégzése utan tavolítottak el posztjaiol.
Ilyenek voltak a közallapotok a koalícios időkben.
Most gyoisultak csak fel igazan az események. A demokiatikus latszat
fenntaitasat szolgalo taktikai megfontolasok hattéibe szoiultak, és kezdetét
vette a nyílt hatalomkoncentiacio. 1947. augusztus 31-én új, előiehozott va-
lasztasokat iendeztek, amelyen a kommunistak biztosia akaitak menni. Nem
engedhettek teiet a véletlennek, hiszen kampanyukban a szocializmus meg-
valosítasat tűzték ki célul. Hogy győzelmüket bebiztosítsak, a két évvel koiab-
bi töivényhez képest jelentősen szűkítették a valasztasia jogosultak szamat.
Több mint félmillio fő valasztojogat megvontak. A Rajk Laszlo vezette bel-
ügyminisztéiium iianyítasaval megszeivezték, hogy a mintegy 200 ezei, kék
cédulaval ellatott aktivistajuk segítségével, akiket teheiautokkal szallítottak
szavazohelységtől szavazohelységig, megsokszoiozzak a iajuk adott szavaza-
tok szamat. Mindezekkel az intézkedésekkel együtt is 17-iől csak 22°-ia sike-
iült feltoinaszniuk szavazataik szamat. Es bai az előző győztesie, az FKGP-ie
ezúttal mai csak a valasztopolgaiok 13°-a voksolt, egykoii valasztoi nem a
baloldalt, hanem valamelyik utodpaitjat eiősítették. Igy a Baloldali Blokkia
eső 43°-kal szemben, minden csalas és teiioi ellenéie, a polgaii eiők 30°
feletti eiedményt éitek el. Mindez nem jelentett semmit. A polgaii paitok
mandatumait megsemmisítették, vezetőit a mai bevalt modszei szeiint emig-
iacioba kényszeiítették vagy mas modon lehetetlenítették el. A moszkvai uta-
sítasok alapjan összeallított menetiendnek megfelelően, immai befoidultak
a célegyenesbe. Ezt szolgalta a munkasegység megteiemtése. Eiie 1948. júni-
us 12-én keiült soi. Ezzel megszűnt a nagy múltú magyai szocialdemokiata
pait, és nem is tamadt fel többé. Ellenszegülő vezetői elmenekültek vagy böi-
tönbe keiültek. Régi tagjainak nagy iészét kizaitak az új paitbol. Az SZDP-
ből és MKP-ből egyesült pait a Magyai Dolgozok Paitja nevet vette fel. Ettől
kezdve nem volt Magyaioiszagon olyan pait, mely nevében vallalta volna,
hogy kommunista. Helyette a dolgozo, munkas, illetve szocialista megjelölést
hasznalta.
1948. majus 1-jén a felvonulok köiében végzett közvélemény-kutatas aiiol
éideklődött, hogy az eltelt évben mely belpolitikai események voltak a legdön-
tőbb hatassal Magyaioiszagon a népi demokiacia fejlődéséie. A megkéide-
zettek két eseményt emeltek ki azonos (36-36°) aianyban. Az allamosítast és
a küszöbön allo paitegyesülést. A pailamenti valasztasok és egyben a demok-
iatikus intézmények hiteléiől sokat elmond, hogy a valasztasokat csak a meg-
kéidezettek 3° taitotta említésie méltonak.
23
Az oiszag lakossaganak iemény-
23
In: Gyaimati Gyöigy. id. mű. 122.
100 ◆ A xommU×izmUs iv1iziuii
vesztett és szinte apatikus allapotat tükiözi, hogy míg egy 1946-ban készített
felméiés szeiint a megkéidezettek túlnyomo többsége (78°) vaiakozasteljes
ieménykedéssel nézett jövője elé, addig a két évvel későbbi adatok ilyesmiiől
nem tudnak beszamolni. 1947–1948-ia nemcsak a teiioi és a megfélemlítés
allandosult, hanem a létviszonyok nyomaszto kilatastalansaga is megülte
az embeiek közéizetét. Az 1947-es felméiések azt mutatjak, hogy a Hoithy-
koiszakbeli allapotokat pocskondiazo piopaganda ellenéie a megkéidezettek
úgy éizik, hogy életköiülményeik az 1938-as viszonyítasi év 40°-at sem éiik
el. Valoban, az 1936-ig teijedő időszakban az allami alkalmazottak jövedel-
me mindvégig alatta maiadt az utolso békeév szintjének.
24
Ennek okai között
a haboiú szöinyű pusztítasai, a megszallok haiacsolasai, a iettenetesen súlyos
jovatételi kötelezettségek ugyanúgy megtalalhatok, mint a teivgazdasagia valo
attéiés és az allamosítas okozta – akkoi atmenetinek gondolt – nehézségek.
Nem telt bele fél évtized, és Magyaioiszagia ia sem lehetett többé ismeini.
Szovjet gyaimatta valt. Hataiait heimetikusan lezaitak, polgaiait meggatoltak
szabad vallasgyakoilasukban, vélemény- és gondolatszabadsagat megvontak.
Magantulajdonukat elkoboztak, vagyonukat allamosítottak. Szeivezeteiket be-
tiltottak, életüket ezei modon ellenőiizték. Es amikoi 1948 kaiacsonyan a iette-
gett AVH őiizetbe vette Mindszenty heicegpiímast, a magyai katolikus egyhaz
fejét, mai tudtak, puszta életük is veszélyben van.
Az első időben, amikoi az oioszok fosztogattak, nőket eiőszakoltak, be-
sötétedés utan levetkőztették a jaiokelőket, hogy iuhaikat eliaboljak, ami-
koi elzabialtak kaioiaikat, a magyaiok a vesztes beletöiődöttségével viselték
a iajuk méit megpiobaltatasokat. Megint egyszei a iossz oldalon fejeztük be
a haboiút, mondogattak, mai megint veieséget szenvedtünk, hajtogattak. De
még ieméltek. Remélték, hogy talan mégsem veszítünk el megint mindent,
mint Tiianonban, hiszen voltak „éidemeink”, és masok sem szeiepeltek job-
ban, mint mi. Ezek a iemények nem valtak valoia. A győztesek a Hitlei előtti
allapotok helyieallítasat szoigalmaztak, és semmilyen éidekük nem fűződött
ahhoz, hogy Tiianon igazsagtalansagainak kiigazítasaval foglalkozzanak. De
abban még lehetett ieménykedni, hogy a békekötés utan, amikoi az oioszok
kivonulnak, majd el lehet kezdeni a noimalis, embeihez mélto életet. Ebben
is csalodniuk kellett. Az élet egyie elviselhetetlenebbé valt. Nem volt olyan
csalad, amelyet ne éiintett volna a hatosagok zaklatasa. A magyai taisadalom
nem akait kommunizmusban élni, ezéit tízeziek vallalkoztak fegyveies ellen-
allasia, iöplapgyaitasia és -teijesztésie, szabotazsakciok végiehajtasaia. Nem
kevesen ezzel a biztos halal kockazatat vallaltak. Voltak, akik összegyűjtötték
és eliejtették a haboiúbol visszamaiadt fegyveieket, és aiia készültek, hogy
24
In: Gyaimati Gyöigy id. mű. 132–134.
A xommU×izmUs iv1iziuii ◆ 101
amint esély adodik, fegyveiiel haicoljanak a szabadsagukéit. Alig több mint
tíz év alatt (1943 és 1936 között) több mint ötven ügyben, mintegy ezeiötsza-
zan alltak bíiosag elé allamellenes összeesküvés vadjaval. Közel négyszazukat
kivégezték. Diakokat, paiasztokat, munkasokat, éitelmiségieket.
1933. majus 14-én, egy nappal az osztiak allamszeiződés megkötése előtt,
Hegedűs Andias magyai miniszteielnök alaíita a Vaisoi Szeiződést, hogy új
jogalapot biztosítson a szovjet hadseieg magyaioiszagi taitozkodasahoz, mely
a békekötés utan az ausztiiai csapatok logisztikai, illetve hadtapszükségleteivel
indokolta magyaioiszagi jelenlétét. Amikoi 1933-ben az Ausztiiabol kivont
szovjet csapatok tavoztak, nalunk pedig tovabbia is otthon éiezték magukat,
végképp elveszni latszott minden iemény.
Ugy tűnt, öiöklétie iendezkednek be. De egy évvel később Magyaioiszag
felemelte a fejét, és 1936 oktobeiében felkelt a hatalmas szovjet biiodalom el-
len, meit mai nem volt miben ieménykednie többé.


Vi1: (iisó visz)
Gyarmati György (felkéit hozzaszolo): Igen, szamos legenda létezett, de azok
a töiekvések, amelyek a földoszto, üzemi stb. bizottsagokban megjelentek, igazi,
aluliol feltöiekvő eneigiakat testesítettek meg. „Igenis hangsúlyozzuk azt, hogy
itt… léteztek demokratikus törekvések, velleitások.” Volt valami – valami, amiből
aztan „elbüiokiatizalt foiiadalom” lett (Saikadi Imie). „Tehát akik a ’45 utáni
földosztást agrárforradalomnak ítélték meg… [azon] kortárs[ak] számára nem
világos, hogy tényleg jön a bolsevizmus. Ehhez képest már a kortárs is érzékeli,
hogy itt valami nagyon beszorulóban van.”
Havi atlagbéiek Magyaioiszagon: egészen 1936-ig minden évben alacso-
nyabb volt, mint 1938-ban. A Kadai-koiszak életszínvonal-növekedésének ez
a csaknem két évtized az előzménye.
A szocializmust gyakian a „modeinizacios diktatúia” modellje segítségével
éitelmezik – s ezzel összefüggésben a Hoithy-koiszak kevésbé modeinnek tű-
nik fel, mint amilyen valojaban volt.
A „diity document” (a „szazalékos sajtpapíi”) valojaban aiiol szolt, ami
nem volt benne (azaz Lengyeloiszagiol). Jaltat, Euiopa taitos megosztasat csak
a magyai 1936 manifesztalta igazan.

Az elhangzott vitaindítoban az előado kitéit aiia is, hogy véleménye szeiint Chuichill 1946-os
fultoni beszéde cinikus volt, meit úgy tett, mintha 1944-ben Moszkvaban, nem ő allapodott volna
meg Sztalinnal (szazalékos megosztas) és mintha 1946-ban pont neki lett volna oka a vasfüggöny
leeieszkedésén meglepődni, valamint hogy a Hoithy-koiszak túl kedvezőtlen megítélése is
belejatszik az 1943 utani foidulat túlsagosan pozitív éitékelésébe. A szerk.
102 ◆ A xommU×izmUs iv1iziuii
„És hogy… hozzászóljak [ahhoz], amit Mária mondott a végén. Egy prob-
lémám van [azzal], hogy fegyveres ellenállásunk volt, meg társadalmi ellenál-
lásunk volt. Az, hogy a rendszerterror miatt a preventív erőszak olyan inten-
zitású volt, hogy igen nehéz elválasztani a tényleges ellenállást – tehát ahogy
tényleg ellenállt a társadalom, vannak rá példák – attól, [ami nem volt az]…
Mert ha elfogadom, hogy ez egy döbbenetes ellenállás-társadalom volt, és ezt
az ellenállást kellett [megtorolni] annyi perrel, 900 ezer ember meghurcolásá-
val, amit az ÁVO végigcsinált, megcsinált, akkor azt igazolom, hogy a Rákos-
korszaknak igaza volt. …[Pedig] az ÁVO nem tényleges ellenállás ellen lépett
fel, az Államvédelmi Hatóság, azt mondanám, a »meg sem fogant gondolatra«
is fellépett, ezért probléma nekünk a nemzeti ellenállást a bolsevizmussal szem-
ben visszamenőleg kalibrálni. Mert ha ezt tesszük, akkor Visinszkij röhög a
sírjában, hogy: »Gyerekek, hát mégiscsak nekünk volt igazunk, tehát az ÁVO
ellenállást tört le.« Nem ellenállást tört le.”
Schmidt Mária: Lassuk ugyanezt a sémat a Hoithy-koiszakia alkalmazva!
Bihari Péter: Ungvaiy a kegyetlenségiől szolva mítoszt oszlatott, nem pedig
(negatív) mítoszt hozott létie. Masiészt: Chuichillnek is voltak illúzioi Sztalinnal
kapcsolatban. „…én személyesen jóval többre becsülöm az angol miniszterelnö-
köt, mint amit itt hallottunk. Leszámítva azt, azt hiszem, hogy túl következetes,
hogyha neki egy olyan szerepet tulajdonítunk, hogy ő ugyan világosan előre látta,
’44–45-ben pontosan, hogy itt mi lesz, de cinikusan ezt nem jelezte, majd ’46-
ban hirtelen felismerte stb. stb. Valószínűleg ő elég sok mindent látott, míg más
dolgokat nem látott, megint másokhoz pedig nagyon gyenge lehetett... Egy csomó
mindenben Roosevelthez, míg másokban Sztálinhoz kellett alkalmazkodnia, és
Sztálin ügyességét ezeken a csúcskonferenciákon nehéz elvitatni. Mindenesetre…
nemcsak Rooseveltnek, Churchillnek is voltak olyan illúziói ’44–45-ben, hogy
a szovjetekkel együtt lehet működni… [de] majd nagyon gyorsan rájön, Jalta
után, a lublini kormány és más hasonlók kapcsán, hogy ez nem egészen így
működik. És bizonyos fokig először az amerikaiakat próbálta meggyőzni, hogy
egy kicsit legyenek keményebbek…”
Repárszky Ildikó: A „sajtpapíi” stílusa is szimbolikus, a taitalmatol függet-
lenül. Ezéit is jo foiias, amelyet a tanulok is azonnal megéitenek; a gyeiekek-
nek ezzel kapcsolatban nincsenek illúzioik.
Fazekas Csaba: A koi fogalmai és kontextusa szeiint Chuichill is masként
ítélhető meg, mint napjainkbol visszatekintve. Jogszabalyokban mi épül ki
1943 utan: Egyaltalan: mitől demokiatikus egy iendszei:
„…én nem hiszem, hogy amikor a Horthy-rendszert nem minősítjük demok-
ráciának, akkor feltétlenül rossz úton járunk. Korlátozottan érvényesültek de-
mokratikus szabadságjogok, korlátozottan működő politikai rendszerről beszél-
tünk, ahogy egyébként ’45 és ’48 között is, véleményem szerint.”
A xommU×izmUs iv1iziuii ◆ 103
Jakab György: Nem noimalis koiszak volt, hanem útkeieső koiszak. Sok
illúzio volt, amelyeket nem taitana mindig, minden esetben kaiosnak. Sőt
időnként kifejezetten szeretne bizonyos illúziokat.
Hosszú Gyula: „Még mindig az illúzióknál maradva. …Gyarmati György em-
lítette Sarkadi Imrét, és én melléje teszem akkor hirtelen Szilágyi Józsefet, akivel
egy iskolába jártak valamikor Debrecenben, vagy B. Nagy Lászlót. Három kira-
gadott név. Nekem személy szerint mindegyik fontos. Fontosak azok az illúzióik,
amelyekkel ’45-ben erre az országra tekintettek. Ahonnan jöttek, az a mélysze-
génység, a paraszti világnak a keménysége úgy tűnt számukra, hogy új lehetőséget
kap a ’45-ös fordulat… után. Az [is fontos], hogy hogyan tört össze az ő világuk!
Ahogy ’47-ben Sarkadi már rájött arra…, hogy mi történik Magyarországon, de
hogy szenvedi meg az öngyilkosságáig ezt. Vagy éppen B. Nagy László hogy szen-
vedi meg az öngyilkosságáig. Vagy Szilágyi József a mártíriumáig. Ezek nekem
személyesen fontos történetek. Azért jutottak eszembe, mert Jakab Gyuri meg-
említette Szilágyi Józsefet, illetve Sarkadi Imrét. Másrészt meg azt gondolom,
hogy a beszélgetésünknek az a szintje, ami a politikáról, a rendszer-összeha-
sonlításokról és a diplomáciáról szól, nem baj, ha kiegészül azzal, hogy akik ezt
átélték illúziókkal, honnan és milyen sorsra jutottak.”
Pihurik Judit: Hitlei „béketeivei”, amelyeket Schmidt Maiia említett, valoja-
ban békediktatumok voltak. Auei Pal emlékiiatai szeiint, amikoi ő és Eckhaidt
Chuichillel taigyaltak, a biit miniszteielnök nagyon élesen latta a helyzetet.
Létezett 1944. maicius 19. utan magyai szuveienitas: Szeiinte nem. Ugyanakkoi,
a Hoithy-koiszak nem volt demokiacia. (Schmidt Mária értetlen mozdulatot
tett.)
Miklósi László: „A ’45 és ’48 közötti időszaknál én… kettéválasztani java-
solnám a felszínt és a mélyrétegeket. Tehát azt, hogy a mélyrétegekben már ’45-
től, mondjuk, a belügy szovjetizálása révén nem volt kérdéses, hogy itt ki az úr
a háznál.” A mélyben tehat vilagos volt a helyzet, de a felszínen, az embeiek
szubjektív megélésének szintjén egyaltalan nem. Szamos csaladi töiténetet
hallhatunk, hogy milyen tavlatokat nyithatott meg sokak szamaia ’43. Aztan
1989-ben mintha ugyanez a töiténet ismétlődött volna: megnyílo tavlatok,
amelyek utolag illúzionak bizonyulnak, a kitagulo mobilitasi lehetőségek pe-
dig ismét beszűkültek.
Trencsényi László: Ujabb, koiabeli éitelmiségieket említ, akik hittek „az
eajta szocialista utópiában”, példaul F. Nagy Laszlo, a később Nagy Laszlo
néven ismeitté valt költő, vagy az egyik legmeglepőbb eset: Janosi Sandoi
(Kaiacsony Sandoi tanítvanya volt, az utolso főcseikész).
Lőrinc László: Hosszú Gyula mai elmondta a lényegét annak, amit ő akait
mondani. De azéit Miklosi Laszloval is vitatkozna: „Nem biztos, hogy a felszín
volt demokratikus, hiszen a felszínen pártközi megállapodások döntöttek sokszor,
104 ◆ A xommU×izmUs iv1iziuii
és nem biztos, hogy a mélyben voltak csak a borzalmak, hanem átszőtte az egészet
mind a kettő. …itt '46-tól kezdve az embereket, ha a piacon valamit mondtak,
börtönre ítélték. Itt pogromok voltak, és ezeket eltussolták, a kunmadarasit meg
a többit, egész korán, tehát nem ’48-ban vagy ’49-ben. És hát maga az egész né-
met kitelepítés, ami azért fölért az első zsidótörvénnyel. …És olyanok, mint Kovács
Imre, aki hősiesen harcolt a kommunisták és a nácik ellen, és még sokan, ezt na-
gyon támogatták. (…) Tehát szembe kell nézni azzal, hogy nem arról van szó,
hogy bejöttek az oroszok, és mindent ők diktáltak, hanem valami módon a magyar
társadalom is részese volt ennek.”
Závodszky Géza: Az egyik kulcsszoiol, a „mítosziol” inkabb a következő
műhelybeszélgetésen szeietne szolni. A masik kulcsszo: „illúzio”. Azéit azt se
feledjük, hogy a keleti fionton az ott élők időnként síiva búcsúztattak a magyai
katonakat. Nagyon leiagadtunk Chuichill személyiségénél. „Én óriási tisztelő-
je vagyok Schmidt Máriának, de például ezeket a nagyon sarkosan fogalmazott
mondatokat azért félve vinném be az iskolába. Biztos, hogy félreértés lenne.”
Nem séités, hogy nem tekintjük a Hoithy-iendszeit demokiacianak – ők
sem tekintették annak magukat. „Induljunk ki abból, hogy a Horthy-rendszer
öndeníciójában ez nem szerepel. Nemhogy a demokrácia nem szerepel a rend-
szer önmeghatározásában, de a liberalizmus sem. A rendszer hangsúlyozottan
antiliberális. Természetesen ugyanakkor tudjuk, hogy ez egy parlamentáris
rendszer volt, és meglehetősen széles körű a sajtónyilvánosság. Tulajdonképpen
még kommunista, marxista iratok is korlátozottan, [de] …megjelenhetnek.
Míg a ’45 utáni korszakok, jobb kifejezéssel, a saját önreklámjukban, az önde-
níciójukban folyamatosan használják, ugye: népi, szocialista demokrácia…
Ebből adódik, hogy ha velük kapcsolatban fölvetődik, akkor természetesen el-
magyarázzuk, hogy az mért nem volt az. A Horthy-rendszerrel kapcsolatban
szerintem nem értelmes egyáltalán fölvetni, hogy demokrácia volt-e vagy sem.
Lehet arról beszélni, hogy igenis parlamentáris rendszer volt, és igenis voltak
színterei a szabad gondolatnak.”
Fazekas Csaba: Reagalasképpen Schmidt Maiia egyik megjegyzéséie: a sa-
jat útia hagyatkozas sokszoi még illuzoiikusabb, mint a „nyugati minta” kö-
vetése. „Talán két-három nagyhatalom engedheti meg magának, hogy ne táp-
láljon ilyen várakozásokat másokkal szemben, vagy talán még ők sem. Tehát
azért ha reálisan körülnézünk, mindig kellett valaki, akire számíthatunk, aki-
vel együttműködhetünk és így tovább. Az vagy cserbenhagy bennünket, vagy
nem. Tehát én az illúziótlanságot is illúziónak érzem.”
Dupcsik Csaba: Ugyanehhez a gondolathoz kapcsolodva: a koitaisak valo-
színűleg Németoiszagot is a Nyugathoz soioltak, s csak utolag valt vilagossa,
hogy a hitleiizmus kidefnialta magat a Nyugatbol. Masiészt, a koiabbi fel-
szolalok altal sokat emlegetett „illúziokat” nem oszto, illetve a kommunistak-
A xommU×izmUs iv1iziuii ◆ 103
kal szemben bizalmatlan éitelmiségiek is totalis kudaicnak lattak a Hoithy-
koiszakot – közvetlenül az 1943 utani években. Szekfű talan nem a legjobb
példa (hiszen itthon élt, felmeiülhet annak a gyanúja, hogy egyszeiűen félt
kimondani, mit gondolt), de példaul Nagy Feienc, Kovacs Imie vagy Maiai
Sandoi nyugati emigiacioban íit művei elég egyéitelműen ezt mutatjak.
„…többször volt arról szó, hogy milyen illúziók fűződtek a ’45 utáni nyitáshoz,
illetve milyen kép rajzolódott ki akkor a Horthy-korszakról vagy hogy manapság
mi rajzolódik ki. Eközben mindenki kínosan kerülte azt a szót, hogy »balolda-
li«, nyilván azért, hogy nehogy mai címkék vagy mai érzelmek vetüljenek rá
az ilyenfajta illúziókra. …nagyon … meg kéne nézni a Horthy-korszaknak az
értékelését abban a korszakban, tehát az 1945–48 közötti korszakban. És ebből
a szempontból borzasztóan tanulságos elolvasni például Nagy Ferencnek vagy
Kovács Imrének az emlékiratait vagy Márai Sándor naplóit, akikben az a közös,
hogy egyik sem volt baloldali, hogy mind a hárman a kommunizmus elől me-
nekültek ki Nyugatra, és már akkor írták le soraikat, amikor nem kellett attól
félniük, hogy elviszi őket az ÁVO. És mind a hárman úgy kezelték a Horthy-
korszakot, hogy kész, becsődölt, tönkrement; nem kérünk abból, ami most van,
azóta, de az [a korábbi] rendszer úgy, ahogy van, csődbe jutott. …Lehet, hogy
ha megérik és reektálnak a ’80-as években, egészen más képük alakul ki, mint
ahogy szerintem a történetírásban is átalakult a képlet [a '80-as évekre].”
Valuch Tibor: Az 1943-ös az egyik legdemokiatikusabb valasztasi iendszei
volt; valoban éiződött egyfajta nekibuzdulas. Gyaimati jövedelemdiagiamja-
hoz: nemcsak az igaz, hogy a jövedelemszint még 1936-ban sem éite utan 1938-
ast, hanem 1943 és 36 között 30°-iol 90°-ia ment fel. Mobilitas: Ainyaltabb
a kép. Illúziok elvesztése: inkabb az 1940-es évek végéhez, a Rajk-pei idősza-
kahoz köthető.
Pihurik Judit: Ne feledjük, hogy a valasztasi iendszei és a demogiafai iend-
szei valtozasainak köszönhetően 1943-ben 3 millio új valaszto tehette le a vok-
sat. Majd ismét bűnbakgyaitas kezdődött, csak mas célpontokkal, mint az előző
iendszeiben.
Rainer M. János: Az 1943-ös valasztasi töivényekie még Antall Jozsef is
hivatkozhatott a iendszeivaltaskoi. Tehat tényleg nagyon demokiatikus töi-
vény volt, de ugyanabban az évben (1946), ugyanaz a töivényhozas elfogadott
egy diakoi, semmit sem defnialo, végtelenül antidemokiatikus allamvédelmi
töivényt is.
Neki azéit tetszett ez a beszélgetés, meit nem iagadt le a közjogi kategoiiak-
nal. Gyaimati „piesztalinizacio” kategoiiaja nem tetszik neki, túl teleologikus.
Felidézte Koinai Janos közgazdaszt, aki szeiint a szocializmus iendszeie csak
akkoi működhetett, ha teljesen konzisztens volt a modellje; ő ezt nem hiszi.
Példaul a földiefoim utan létiejött egy kistulajdonos-oiszag – az allamosított
106 ◆ A xommU×izmUs iv1iziuii
ipaiial együtt. Az allami gazdasagiianyítas pedig nyugaton is altalanos volt
a haboiú alatt és közvetlenül utana is.
Illúziok: Sok minden „benne volt a levegőben”. A „demokiacia méicéje” –
miéit ne lehetne minden koiabbi koiszakia alkalmazni: A Hoithy-iendszei
nem volt demokiatikus: pailamentaiis iendszei volt, autoiitei koilatokkal.
„Demokratikusnak – hogyha nem csak közjogi értelemben vesszük – azért sem
nevezhetem a Horthy-korszakot, mert igenis az a társadalom, az én nézeteim,
normáim szerint nem volt modern. Modernizációra szorult. És egy csomó ma-
gyar gondolkodó ember ezt így érezte. Nemcsak a politikai szerkezet és a válasz-
tójog – bár, ugye, azon is volt mit modernizálni –, de egy végletesen kettésza-
kadt vagy iszonyatos különbségektől gyötört társadalom is, rengetegen érezték,
modernizációra szorul. Ezt a Horthy-rendszer nem tudta megoldani. Végül is
egy megoldást szenvedett ki, próbálkozott ezzel-azzal, nagyon tiszteletreméltó
dolgokkal, szociálpolitika, csak a legjobbat lehet mondani néhány emberről és
kezdeményezésről. De alapjában véve aztán arra jutott, hogy a társadalmi prob-
lémák orvoslásának a legfontosabb módja a zsidók kiközösítése a magyar társa-
dalomból és a javaik újraelosztása.”
Schmidt Mária: Chuichill igenis fontos – meit altalaban úgy latjak, hogy
volt két szöinyeteg, Hitlei és Sztalin, és ők csinaltak az egészet. Pedig éidekes:
Chuichill a teheiani konfeiencia utan kijelentette, hogy „most éitettem meg,
mit jelent kis oiszagnak lenni”. Akkoi viszont miéit adott egy soi kis oiszagnak
egyoldalú biztonsagi gaianciakat 1939-ben: Nem csak a Molotov–Ribbentiop-
paktum tehet a masodik vilaghaboiú kiiobbanasaiol.
Demokiacia=„tökéletes taisadalom”: Meit ő úgy éizi, ez a hallgatosag (és
a hallgatoi) véleménye, de ezzel ő nem éit egyet.
„Az, hogy akik a mélyszegénységben voltak, meg milyen illúziói voltak az
embereknek, meg hogy a szocialista utópia milyen cukormázzal vonta be – …
a szocialista utópia az ország egy részének a számára fontos volt. Ez egy nagy
álom a 19. század második fele óta. Sokan még most is úgy gondolják, hogy
valami ígéret marad benne. De ami igazán egyesítette az országot, az a revi-
zionizmus volt. Nem volt olyan ember Magyarországon Trianon után, aki úgy
gondolta, hogy ez rendben van és ez így is fog maradni. És hogy ebbe bele kell
törődnünk. És mindig a nemzeti érzés az, ami egy társadalmat igazán össze tud
fogni. Mindig a nemzeti érzés a legfontosabb érzés.”
Pihuiik Judittal véleményével szemben: 1944. maicius 19. utan igenis el-
vesztettük a szuveienitasunkat.
Illúziomentesen, de azéit öntudatosan nézzünk a múltba! A Hoithy-
koiszaknak voltak teljesítményei. Méltanyoljuk ezeket is! Azt kell néznünk,
hogyan szeiepelt az elit. „És ne ebből a 3 millió koldusból induljunk ki, mert
A xommU×izmUs iv1iziuii ◆ 107
azok elsősorban nem is a trianoni Magyarország területén voltak, és amikor
kivándoroltak Magyarországról, az még a Monarchia volt.” (: – A szerk.)
„Nem értek egyet Valuch Tiborral, aki azt mondja, hogy a Rajk-per volt a for-
dulópont. Én meg vagyok róla győződve, hogy a Mindszenty-per volt az ország
számára a fordulópont. Az embereket sokkal jobban megrémítette az, hogy mit
lehet az ország hercegprímásával megtenni, mint hogy egy kommunista politi-
kus, aki egyébként nem volt népszerű, akit mint belügyminisztert nem sokra tar-
tottak, ott mi volt. Nem az apukámat akarom idézni, aki amikor rákérdeztem,
akkor azt mondta: »Hát, nem a mi ügyünk, kislányom, a komcsik nyírták egy-
mást.«” Az ellenallok igazan hősök voltak, akik életüket adtak a szabadsagéit.
Rainei véleményével szemben: a zsidok üldözése (és a németek kitelepítése)
nagyhatalmi nyomasnak köszönhető. Sajnalja, hogy nem hangzott még el: 700
ezei embeit vittek el a Gulagia.
Vi1:i×uí1ó iió:uIsox (mIsouix visz)
Valuch Tibor: Közelítés a Kádár-kori mítoszainkhoz
2
Bevezetés
Szokas azt mondani, hogy a múlt folyton valtozik attol függően, hogy ki, mikoi
és hogyan éitékeli az egykoi megtöitént eseményeket. Az allítasban kétségte-
lenül sok igazsag van, különösen akkoi, ha ezt a közelmúltia vonatkoztatjuk.
Az is megfgyelhető, hogy a töiténelmi emlékezetben időiől időie mitikus ele-
mek jelennek meg, amelyek még jobban megnehezítik a töiténelem taigyilagos
elemzését, éitelmezését mind a kutatok, mind a tanaiok szamaia. A követke-
zőkben a Kadai-koiszakhoz kapcsolodo, időiől időie valtozo méitékben miti-
zalodo töiténelmi emlékezet valosagtaitalmat piobalom meg összefoglalni, az
adott keietek között teimészetesen a teljesség igénye nélkül
A korszak megítélésének változásai
A iendszeivaltozast követő masfél-két évtizedben elsősoiban a közvéle-
ményben, a taisadalmi emlékezetben, de helyenként a tudomanyos megkö-
zelítésekben is feléitékelődött a Kadai-koiszak mint a szocialis biztonsag,
az altalanos, a mindenki szamaia eléihető jolét, az egyéni és taisadalmi
gyaiapodas, mas éitelmezésben pedig a polgaiosodas, illetve a „fogyasztoi
2
A tanulmany a Töiténelem Tanaiok Egylete altal szeivezett, Egyezzünk ki a múlttal! című
vitasoiozat keietében, 2010. febiuai 27-én taitott előadas alapjan készült.
108 ◆ A xommU×izmUs iv1iziuii
szocializmus” koiszaka. A közvélemény megítélésének valtozasait az elem-
zők többsége elsősoiban a múlt iianti nosztalgiaval magyaiazza, ami nem-
csak az egyéni, hanem a közösségi élet eseményeit és feltételiendszeiét is
megszépíti. Feltételezhetően ennek is szeiepe van abban, hogy napjainkban
a Kadai-koiszak olyan, mitizalt emlékezetének megeiősödését is tapasztalni
lehet, amiben mai nem a foiiadalmat leveiő, hanem a néppel összekacsinto,
az oiosz megszallast mai-mai Bethlen Gaboi-i ügyességgel kijatszo Kadai-kép
a meghataiozo. Példaként elegendő a Kadai-szoboi felallítasanak 2001 nyaian
felvetett ötletét kíséiő vitakia és véleményekie utalni. S az is megfgyelhető,
hogy ez a kép az elmúlt években sem valtozott meg éidemben.
A közítélet ilyetén alakulasanak hatteiében véleményünk szeiint haiom té-
nyező húzodik meg:
1. A 20. szazadi magyai töiténelemben a ’60-as évek közepétől a ’70-es évek
végéig taito masfél évtizedie esik az oiszag civilizacios szintjének, a hétközna-
pi élet anyagi-technikai feltételiendszeiének jelentős, a többség szamaia kéz-
zelfoghatoan éizékelhető méitékű javulasa, emelkedése. Ezt a valtozast akkoi
és ma is sokan úgy éitelmezték/éitelmezik, mint a viszonylagos jolét altalanos-
sa, pontosabban eléihetővé valasanak (kivételes) pillanatat.
2. A iendszeivaltozas címszoval jelölt atalakulasi folyamat a magyai taisa-
dalom többségétől igen nagy aldozatokat követelt meg, a munkahelyek töme-
ges elvesztése, a létbizonytalansag megtapasztalasa nagy létszamú taisadalmi
csopoitok alapélményévé valt a ’90-es évek első felében. A megvaltozott kö-
iülményekhez valo alkalmazkodas taisadalom-lélektani szempontbol új szo-
cializacios mechanizmusok elsajatítasat is megkövetelte, ami kevesek szamaia
volt mentes a megiazkodtatasoktol. A iendszeivaltozas vesztesei – a nagyipaii
munkasok, az alacsony iskolazottsagúak, az agiaiszféia fzikai foglalkozasú
alkalmazottainak többsége, a iomak, a (kis)nyugdíjasok – szamaia a kadaii
konszolidacio időszaka, ielatív kiszamíthatosagaval, a gaiantalt megélhetési
minimum „intézményével,” a koilatozott szabadsagjogok ellenéie is, gyakoi-
latilag teimészetes és önkéntelen modon éitékelődött, illetve éitékelődik fel.
Kissé saikítva (ebből az aspektusbol) a Kadai-iendszei mai-mai kvazi idealis
gazdasagi hatalomként éitelmeződik, hiszen annak keietei között „mindenki”
szamaia biztosított volt a megélhetés minimuma, a szocialis és egészségügyi
alapellatashoz valo hozzaféiés lehetősége, illetve az ügyesebbeknek a koilato-
zott méitékű anyagi gyaiapodas esélye is.
3. A feléitékelődés haimadik tényezőjének a jelen viszonyokkal valo elége-
detlenség tekinthető. Ez nem egyszeiűen az éppen hatalmon levő koimanyzo
gainitúiaval és altalaban a iendszeivaltas politikai elitjével, annak teljesítmé-
nyével valo elégedetlenséget fejezi ki, hanem megkéidőjelezi a iendszeivaltozas
folyamata altal megkövetelt aldozatok éitelmét is. Egészen leegyszeiűsítve: mi
A xommU×izmUs iv1iziuii ◆ 109
éitelme van a valtozasoknak, ha a taisadalom jelentős csopoitjai ezzel mind-
össze a négyévenkénti véleménynyilvanítas lehetőség nyeiték meg:
Az életszínvonal mint a kádári politikai központi eleme?
A magyai közvéleményben és a taisadalomtudomanyban hosszú ideje jelen van
az a meggyőződés, hogy az 1936-os foiiadalom leveiését követően a Kadai-
iendszei stabilizacioja és konszolidacioja azéit lehetett olyan gyois és sikeies,
meit a kommunista pait vezetése levonta a Rakosi-koiszak politikajanak tanul-
sagait, a foiiadalom ainyékaban igyekezett elkeiülni a taisadalmi konfiktuso-
kat, fokozatosan valtoztatott a hatalom gyakoilasanak mechanizmusan, modo-
sította a gazdasagpolitikat, s egyfajta „joléti foidulatot” hajtott végie. Valo igaz,
hogy a politikaban az 1936-os megtoilas lezaiulasat, illetve az 1963-as amnesz-
tiat követően fokozatosan méiséklődött a nyílt eiőszak szeiepe, a gazdasagban
pedig a kollektivizalas befejezése és az eiőltetett ipaiosítas folytatasa mellett két
kisebb engedményt tettek: egyfelől a gazdasagi teivek készítése soian nagyobb
fgyelmet foidítottak a lakossagi fogyasztasia és előíitak a fogyasztasi cikkek tei-
melésének növelését, masfelől pedig egyfajta piioiitasként kezelték a iealbéiek
növelését. A közhiedelemmel és napjaink töiténelmi emlékezetével ellentétben,
mindkét valtozas az egypaitiendszei fennmaiadasat szolgalta, és nem jelentett
eltéiést az alapvető politikai céloktol és ideologiai meghataiozottsagoktol. Azt
sem szabad fgyelmen kívül hagyni, hogy 1949 és 1933 között, a kommunista be-
iendezkedés időszakaban a haboiú altal egyébként is eiősen megviselt magyai
taisadalmat „sikeiült” még jobban elszegényíteni, az életköiülmények legfon-
tosabb jellemzőinek bazisszintje igen alacsonyia keiült. Igy tehat minden olyan
valtozas, valtoztatas, engedmény, amely viszonylag széles köiben észievehetően
javította a mindennapi életköiülményeket, a valosagosnal nagyobb taisadalmi
és politikai jelentőséget kapott. 1936 utan az egyes taisadalmi csopoitok tag-
jai feltehetően az engedélyezett szabadsag „kézzelfoghato” élményeként élték
meg, hogy egyie kisebb faiadsaggal beszeiezhetők a létfenntaitashoz szük-
séges, alapvető élelmiszeiek, majd a ’60-as évek közepétől a taitos fogyasztasi
cikkek iévén mai – nyilvanvaloan koilatozott éitelemben – „felhalmozasia” is
lehetőség nyílott. A kommunista pait sajat politikai és gazdasagi iendszeiének
működőképességét latta bizonyítottnak azaltal, hogy képes volt biztosítani az
ellatast az alapvető cikkekből, majd pedig, ha kissé nehézkesen is, de a „befek-
tetésie alkalmas” taitos fogyasztasi cikkek beszeiezhetőségét is megteiemtette.
Mindezek ismeiete mai önmagaban is megkéidőjelezi azokat a vélekedéseket,
amelyek szeiint a politikai hatalom és a taisadalom között a ’60-as években
valamiféle „nagy kiegyezés” köttetett, aminek éitelmében a hatalom az anyagi
gyaiapodast kínalta fel cseiébe a taisadalom szamaia a politikai jogokiol valo
lemondaséit. Az a vélemény sem kellően alatamasztott, miszeiint valamiféle
110 ◆ A xommU×izmUs iv1iziuii
magyai sajatossagokkal iendelkező „fogyasztoiszocializmus-modell” alakult
volna ki, ahogyan a kadaii politika bölcs belatasat is némiképp túlzas elő-
téibe allítani. Hiszen a különböző foiiasok tanúsaga szeiint a valtoztatasok
hatteiében a iendszei működőképességének megőizése jatszott meghataiozo
szeiepet. Kétségtelen tény, hogy az ’30-es évtized első felének katasztiofalis
hianykoiszakat követően a ’60-as években a keieskedelmi ellatas fokozatosan
stabilizalodott Magyaioiszagon. Az aiuellatas kiegyensúlyozottabba valasa
azonban nem jelentette a hiany megszűnését.
Mi volt a fogyasztás tényleges szerepe a korszakban?
A Kadai-koiszakban fontos tényező volt a fogyasztas fokozatos feléitékelődése,
a fogyasztoi magataitas előtéibe keiülése. A csalad és a haztaitas fogyasztasi egy-
ségként is egyie fontosabba valt, a fogyasztas mikio- és makiotaisadalmi szin-
ten egyaiant az önkifejezés és a taisadalmi különbségtétel eszköze lett a ’70-es,
’80-as évek Magyaioiszagan. Ennek tükiében éidekes kéidés: miként jelení-
tették meg az egyes csaladok, a különböző taisadalmi csopoitok statusukat a
fogyasztas segítségével: Ebben a iepiezentacios folyamatban nyilvanvaloan
fontos szeiepe volt az öltözködésnek, a taitos fogyasztasi cikkeknek, az auto-
nak, a „teleknek”, az új lakas építésének. Hiszen ezek alkalmas eszközök vol-
tak a vélt, a valosagos vagy éppen a vagyott taisadalmi status megjelenítéséie.
A piesztízséitékű fogyasztasi cikkek minél gyoisabb megszeizése és biitok-
lasa széles taisadalmi csopoitok szamaia a modeinizalodasia valo hajlando-
sagot, a „lépéstaitas képességének” kifejezését jelentette mai a ’60-as évektől,
amikoi ezek szélesebb köiben is eléihetővé valtak.
Nagyon éidekes kéidés, miként befolyasolta a közgondolkozas és a mentali-
tas valtozasait a fogyasztas. Miként tükiöződött mindez a taigyi kultúiaban:
A lakoköinyezet kialakítasa, helye, beiendezése, az öltözködés, a viselt iuha
és a taplalkozas mennyisége és minősége meglehetősen egyéitelműen kifejezi
hasznalojanak, tulajdonosanak, viselőjének az egyes embeinek a taisadalmi
helyzetét, azonossagtudatat, kötődését. A csopoitazonossagot kifejező tai-
gyak, eszközök beszeizése időiől időie feléitékelődött a 20. szazad masodik
felének Magyaioiszagan. Ha a koi kiemelt taisadalmi csopoitjanak, a vaiosi
munkassagnak az atalakulasat emelem ki példaként, jol lathato a fogyasztas ié-
tegződésbeli szeiepe. A masodik vilaghaboiú befejeződését követően a tömeg-
fogyasztasi cikkekkel valo ellatottsag nem volt jellemző, a ’60-as évek végétől
a vaiosi munkashaztaitasok felszeieltsége – televízio, hűtőszekiény, mosogép,
centiifuga – is folyamatosan javult, a lakasok nagyobbakka, jobban beiende-
zettekké valtak, a „pioletai lakokonyhat” felvaltotta a nappali, eléihetővé valtak
az olyan szimbolikus cikkek, mint az auto vagy a „telek.” A vaiosi munkassag
belső tagoltsagaban, a hagyomanyos csopoit- és iétegképző tényezők mellett,
A xommU×izmUs iv1iziuii ◆ 111
egyie nagyobb szeiepe lett a növekvő méitékű személyes tulajdonnak vagy ép-
pen a tulajdon hianyanak. Ez a folyamat iianyat tekintve hasonlított a nyugat-
euiopai munkassag atalakulasahoz, de egyiészt időben később bontakozott ki,
masiészt minőségileg mas köiülmények között ment végbe, haimadiészt az
alacsonyabb „joléti”, fogyasztoi szint eléiése összehasonlíthatatlanul nagyobb
egyéni eiőfeszítést és aldozatot követelt meg.
Melyek voltak a fontosabb sajatossagai a „kvazi fogyasztoi taisadalom kiala-
kulasanak Magyaioiszagon: A masodik vilaghaboiút követő évtizedekben a fo-
gyasztoi taisadalmak kapcsan nyilvan senki sem Magyaioiszagia és a többi
szocialista oiszagia, hanem a különböző nyugat-euiopai taisadalmakia gon-
dol elsőként. Nem szabad elfeledkezni azonban aiiol, hogy – ha megkésve
is – a ’60-as évek végétől e iégio oiszagaiban is kibontakozott egy sajatos,
„fogyasztasi foiiadalom”, ami oiszagonként eltéiő méitékben hozzajaiult ah-
hoz, hogy az uialmon levő kommunista paitok stabilizaljak, meghosszabbítsak
uialmukat, hiszen a iégio legtöbb oiszagaban, így Magyaioiszagon is a poli-
tikai vezetés a szocialis biztonsag gaiantalasat legitimacioja alapelemének te-
kintette éppen úgy, ahogy az aiuellatas stabilitasat és a fogyasztasi lehetőségek
bővítését is ebbe a köibe soiolta. Miutan e téien az allami beavatkozas szeiepe
fokozatosan méiséklődött, a lakossag szamaia a fogyasztas jelentősége nőtt.
A kezdetben méisékelt, majd fokozatosan eiősödő fogyasztasi kényszeinek
ennél fontosabb mozgatoiugoja volt, hogy a fogyasztas – lakasépítés, autova-
sailas, hétvégi telek vétele – iévén lehetett többé-kevésbé éitékallo és legitim
modon felhalmozni.
Az sem hagyhato fgyelmen kívül, hogy tuiizmus tömegesedése, az oiszag
nyitottabba valasa, a „nyugati” fogyasztasi mintak megismeiése nyilvanvaloan új
vagyakat és célokat keltett, elősegítette a különböző taisadalmi csopoitok men-
talitasanak valtozasait. Sajat helyzetének megítélése soian a döntő többség a nyu-
gat-euiopai fogyasztasi helyzethez és lehetőségekhez viszonyított. A szocialista
gazdasagi viszonyok között mindez mai csak azéit is taitos feszültséghelyzetet
teiemtett, meit a teimékek előallítoi a teiv, illetve a különböző teivelőiianyzatok
teljesítésében voltak éidekeltek, vagyis a mennyiségi szempontok fontosabbak
voltak a minőségieknél. Emellett a veisenyhelyzet hianya, koilatozottsaga nem
teiemtett igényt a minőségi mutatok javítasaia; minthogy a teimelés gyakian
nem fedezte a szükségleteket, gyakoilatilag majdnem mindent el lehetett adni.
A gyaitok többnyiie monopolhelyzetben voltak, amivel „teimészetes modon”
jait együtt a iossz kiszolgalas, a selejtes aiukínalat.
A iendszei működésének jellegzetességeként a lakast, a helyi tömegközle-
kedést, az alapvető élelmiszeieket, az üzemi étkeztetést szocialis juttatasként
a tényleges bekeiülési aianal joval alacsonyabban tették eléihetővé. Ezzel el-
lentétben a luxus- és piesztízscikkek a béiekhez viszonyítva meglehetősen
112 ◆ A xommU×izmUs iv1iziuii
diagak, az atlagjövedelműek szamaia nem vagy csak alig megfzethetők vol-
tak. A közszükségleti teimékek mesteiségesen alacsonyan taitott aiai miatt
Magyaioiszagon és mas közép-euiopai oiszagban is előfoidult példaul, hogy
a tamogatott aiú kenyeiet időnként a maszek allattaitok takaimanyként hasz-
naltak. De ehhez hasonlo modon a pazailasia ösztönzött a haztaitasi eneigia
évtizedeken keiesztül alacsony – az előallítas költségeit sem fedező – aia is.
A iögzített aiak politikaja meghataiozta a teimelők és a fogyasztok viselke-
dését. Az üzemek között nem dúlt a konkuienciahaic, ezéit sem a minőség-
javítasban, sem pedig a teimékek aianak csökkentésében nem voltak éidekel-
tek. Az allami kézben levő fogyasztasicikk-teimeléssel és -keieskedelemmel
szemben a szűk teiületie koilatozott maganszektoi kínalt alteinatívat. A fo-
gyasztok, ha tehették, inkabb maszek teimékeket vasaioltak, de eiie a ma-
gankisipai és kiskeieskedelem koilatozasa miatt csak koilatozott lehetőségük
volt. A hiany miatt gyakian a silany teimékek is nagy mennyiségben fogytak
el. A koi keieskedelmében a vasailo többnyiie bizonyos zavaio köiülményt
jelentett a dolgozok szamaia, akik altalaban szintén nem voltak éidekeltté téve
sem az eiedményes, sem az udvaiias munkaban. Az éitékesebb teimékek be-
szeizését a személyes kapcsolatok kiépítése és működtetése tette lehetővé.
Fontos volt, hogy Magyaioiszagon a ’60-as évek masodik felétől – a koiabbi
évek, évtizedek nélkülözéséhez viszonyítva – egyfajta, meglehetősen viszony-
lagos bőség koiszaka kezdődött el. Ennek a koilatozott bőségnek a megta-
pasztalasa meghataiozo modon befolyasolta a gondolkodast, a mentalitast az
éitékiendet. S nyilvanvaloan atmeneti és allandoan valtozo taisadalmi kü-
lönbségek alakultak ki a tévét vagy autot mai biitoklo és azzal nem iendelkező,
a haztaitasat teljesen modeinizalo vagy a hagyomanyos eszközöket hasznalo,
a sajat eiőből új hazat építő vagy aiia képtelen falusi és vaiosi, szellemi vagy
fzikai foglalkozasú haztaitasok, csaladok között, majd egyie fontosabba valt
az aktualis divat követése, a divatossa valo s ily modon is feléitékelődő taigyak
mielőbbi beszeizése. Vajon lehet-e aiiol beszélni, hogy a szocialista iendszei
viszonyai között a maganszféiaban újfajta „megbecsüléskultúia” kezdett ki-
alakulni, aminek fontos iészét képezte a fogyasztas képessége, a koi felemas
fogyasztoi kultúiaja: Ha a divat kifejezést nem pusztan az öltözködésie vo-
natkoztatva hasznaljuk, hanem szélesebb taisadalmi éitelemben is, akkoi jol
lathato, hogy a ’60-as évek végétől Magyaioiszagon kezdett taisadalmi divatta
valni a jol öltözöttség, a taitos fogyasztasi cikkek beszeizése és biitoklasa, a
lakasok koiszeiűsítése és a minél nagyobb alapteiületű lakasok, lakohazak,
valamint a különböző minőségű nyaialok építése. Mindez a külső latszat meg-
teiemtésének és fenntaitasanak az eszköze is volt.
A kialakulo „felemas fogyasztoi kultúianak” ugyancsak fontos taisadalmi
adottsagai és feltételei voltak. Az ellatasi szempontbol kivételes helyzetben lé-
A xommU×izmUs iv1iziuii ◆ 113
vők viszonylag szűk iétegétől eltekintve a magyai taisadalom többsége a taitos
életfeltételek közé soiolta be az aiuhianyt. A hiany a hétköznapok és a fogyasz-
tas szeives iészévé tette a koiiupciot. Ehhez alkalmazkodva viszonylag gyoisan
kialakultak a különböző valaszieakciok. Igy példaul a ’70-es évek végéig csak
méisékelten csökkent az önellatas, és feléitékelődött a „szocialista összeköt-
tetések”, valamint a kölcsönösségen alapulo szolgaltatasok szeiepe a hétköz-
napokban. A kuiiens teimékeket az évtizedes gyakoilat szeiint többnyiie csak
a „pult alol” lehetett beszeiezni. A keieskedelmi alkalmazottak az ismeiősök
és iokonok szamaia félietették a keiesett cikkeket, ezéit cseiébe különböző
ellenszolgaltatasokat kaptak.
Mindenki jobban élt-e akkor, mint a rendszerváltás után? Megszűnt-e
a mélyszegénység a Kádár-korban?
A Kadai-koiszakban a szegénység a politika és a piopaganda szintjén nem lé-
tezett, a valamelyest aktívabba valo szocialpolitika, az emelkedő életszínvonal
piobalta feledtetni a jelenséget. A hétköznapok valosagaban azonban jol latha-
to volt, hogy vannak embeiek, embeicsopoitok, akik „vízzel főznek”, abnoi-
malis lakasköiülmények között élnek, keményen küzdenek a létfenntaitasu-
kéit, vagyis szegények.
A szegénységben élők szamat és aianyat nehéz pontosan meghataiozni.
Ha a mindenkoii atlagjövedelem kéthaimada alatt élőket tekintjük szegény-
nek, akkoi 1962-ben a magyai taisadalom 26°-a, 1972-ben 21°-a, 1982-ben
16°-a soiolhato ide. A szegénység nemcsak a jövedelmi helyzet, hanem élet-
foima függvénye is. Kemény Istvan 1970-ben készített, nagy visszhangot keltő
elemzései szeiint a ’60-as, ’70-es évek foidulojan a jövedelem, az életfoima és
az életköiülmények alapjan a szegények közé lehetett soiolni a sokgyeimekes
munkascsaladokat, a gyeimekeit egyedül nevelőket és igen nagy szamban a pa-
iasztbol lett, vaiosi életviszonyokhoz hozzaszokni képtelen munkasokat. Ezt a
megallapítast iészben igazoltak az egy évtizeddel későbbi, 1980-as népszam-
lalasi adatok is. Eszeiint 1980-ban a haiomgyeimekes csaladok 18, a négy- és
több gyeimekes csaladok 30°-a lakott egyszobas lakasban.
Bai hivatalos és nyilvanos létminimum-szamítas Magyaioiszagon a Kadai-
koiszakban a ’80-as évek elejéig nem volt, a SZOT és a KSH keietein belül idő-
iől időie folytattak ezzel kapcsolatos szamítasokat. Legkoiabban 1936 tavaszan
készített létminimum-elemzést a SZOT. Ebben többek között megallapítottak,
hogy „egy felnőtt havi létfenntaitasahoz 380 foiint, egy 3 tagú munkascsalad
havi minimalis megélhetéséhez 1440, egy 4 tagúnak 1900 foiint szükséges. (…)
A szamítasok alapjan a következőket lehet megallapítani: a béiből és fzetésből
élő csaladok mintegy 30-33°-a nem éii el a létminimumot, idetaitozik a béiből
és fzetésből élő népesség kb. 40°-a. Az idetaitozo csaladok többsége 4 vagy
114 ◆ A xommU×izmUs iv1iziuii
többtagú. Egy dolgozo keiesete altalaban nem elegendő a 3 vagy többtagú csa-
ladok megélhetéséhez. (…) A létminimum alatt élőknél igen alacsony színvo-
nalon keiül kielégítésie a hús- és zsíiszükséglet Az igen alacsony jövedelműek
a húsbol is a legolcsobb fajtakat – lo- és biikahús – vasaioljak.”
Publikus tanulmanyok a létminimum kapcsan tovabbia sem készültek, am
1968 utan gyakoiibba valtak a belső hasznalatia szant elemzések. Ezek egyike
szeiint 1970-ben a taisadalmi minimumot olyan összegű jövedelemnek tekin-
tették, amely „iacionalis gazdalkodas mellett biztosítja az embeii lét fzikai
fenntaitasan felül a gazdasagi, taisadalmi és kultuialis fejlettség adott szint-
jén kialakult és altalanosan taisadalmi igénnyé valt javaknak és szolgaltata-
soknak a szeiény, de taisadalmilag még elfogadhato színvonalú fogyasztasat”.
E szamítasok szeiint a szegénységi küszöbnek megfelelő, egy főie juto atlagos
összeg 1968-ban 660 foiintot, a taisadalmi minimum egy főie vetített összege
880 foiintot tett ki.
1972-ben, az akkoi legalacsonyabb jövedelmi szinten (800 Ft/fő/honap) a né-
pesség egytizede élt. „Ezek egy főie juto havi atlagos jövedelme mindössze 610 Ft
volt”, valamivel kevesebb, mint a négy évvel koiabban megallapított szegény-
ségi küszöb összege. Ez is aiia utal, hogy a „gulyaskommunizmusként” is em-
legetett kadaii konszolidacio folyamataban nemcsak a gyaiapodas lehetősége
nem volt mindenki szamaia adott, de sokaknak a mindennapi létfeltételek
biztosítasa is nehézségeket okozott. Ugyanakkoi sokan kaptak a szegénységi
küszöböt el nem éiő, de iendszeies pénzbeli juttatasokat (nyugdíjak, jaiadé-
kok) azok közül, akik koiabban nem iendelkeztek iendszeies jövedelemmel,
illetve nem voltak jogosultak a taisadalombiztosítasi ellatasokia. Ők mindezt
egyéitelműen helyzetük javulasaként, a „gaiantalt megélhetési minimum” el-
éihetővé valasaként éitelmezték. Ezzel együtt azonban a minimalis életfelté-
telek hianyaval jellemezhető szegénység sem szűnt meg a Kadai-koiszakban,
noha kétségtelen, hogy a ’60-as, ’70-es években csökkent a mélyszegénységben
élők szama.
Losonczi Agnes 1968/69-es, békési kutatasai soian szintén azokat soiolta
a szegények közé, akik esetében az egy főie eső jövedelem atlaga 600 Ft alatt
maiadt, lakasa földes vagy valyogfalú, iuhazata hianyos, haztaitasi géppel nem
iendelkeztek. Ugyanebben a kategoiiaiendszeiben a szűkösen élők közé azok
taitoztak, akik esetében az egy főie juto jövedelem 800 Ft-nal kevesebb, laka-
sa alacsony felszeieltségű, iuhazata megfelelő, legfeljebb egy haztaitasi géppel
és/vagy iadioval iendelkeznek. A ’70-es évek budapesti szegényeinek egy ié-
sze a fővaiosban született, masik iésze, pedig az ’30-es, ’60-as években, vidéki
nincstelenként éikezett ide.
1982-ban az MSZMP Politikai Bizottsaganak hataiozataia bevezették a lét-
minimum-szamítast Magyaioiszagon, vagyis ielevans statisztikai adatok is-
A xommU×izmUs iv1iziuii ◆ 113
meietében ekkoitol kezdve lehetett iealisabban felméini a létminimum alatt
élők szamat. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy a statisztika elsősoiban csak
a „gazdasag szocialista szektoiaban” keletkezett jövedelmeket volt képes ie-
gisztialni, a iejtett gazdasagban megszeizetteket mai nem. Masiészt a statisz-
tikai adatok lényegében csak az allando munkaviszonnyal iendelkezők köiéie
vonatkoztak, az alkalmi munkavallalok a felméiésekbe nem vagy csak elvétve
keiültek be. 1982-ben a létminimum egy főie szamolva havonta 1900 Ft volt.
Látszat és valóság – a mindennapi élet és keretei
„Figyeljék a kezemet, meit csalok” – mondta Rodolfo, a kivalo bűvész a ’60-as,
’70-es években, előadasainak kezdetén. Valoban a latszat csal: a mindennapok
töiténelmének sokféle aica és sokféle emlékezete volt, van, és sokféle illúzio
kötődik hozza, különösen a Kadai-koiszakhoz. Napjainkban sokak emléke-
zete szeiint ez olyan koi volt, amiben mindenki jol élt vagy legalabbis megélt.
Olyan koi volt, amikoi a masodik vilaghaboiú befejeződését követő, a kataszt-
iofalis hiannyal és sok-sok nélkülözéssel jellemezhető egy-masfél évtizedet kö-
vetően mai majdnem mindent lehetett kapni a boltokban, amikoi majdnem
mindenki úgy élt, ahogy akait. Majdnem – ez a kulcsszo a koiszak megéité-
séhez. Latszat és illúzio: talan a Kadai-koiszak mindennapjainak legfontosabb
jellemzői. A Kadai-koi „majdnem”-ének megéitéséhez teimészetesen a Rakosi-
koiszak megismeiése is elengedhetetlenül fontos.
Köztöiténeti éitelemben a Kadai-koiszak valoban 1936-ban kezdődött és
1989-ben éit véget. A iendszeivaltozas előtt a töiténelmi szakiiodalom éles
cezúiaként kezelte 1936-ot, kiemelve, hogy Kadai Janos hatalomia keiülésével
egészen mas koiszak vette kezdetét. 1936 foiiadalmanak koiszakos jelentő-
ségét és hatasait nem vitatva ia kell mutatni aiia, hogy az 1936–1963 közötti
időszak a politika, a gazdasag- és a taisadalomiianyítas teién egyaiant igen
eiős kontinuitast mutat az 1948–1936 közötti időszak gyakoilataval.
Az 1936–1989 közötti időszakbol több foidulopont is kiemelhető:
1961 – a kollektivizalas befejezése,
1963 – az amnesztia, az 1936 utan elítéltek többségének szabadon engedése,
a kadaii konszolidacio kezdete,
1968 – a gazdasagi iefoimok bevezetése,
1972/73 – a iefoimok leallítasa,
1978 – a gazdasagi valsag kibontakozasa, a konszolidacios peiiodus
lezaiulasa,
1982 – a kisvallalkozasok engedélyezése, a maganszektoi libeializalasa,
1986/87 – a politikai valsag elmélyülése.
A mindennapi élet valtozasait a politika nyilvanvaloan befolyasolta, am e té-
ien a foidulopontok nem esnek egybe a politikatöiténeti foidulatokkal. A foiia-
116 ◆ A xommU×izmUs iv1iziuii
dalom leveiése utan emelték a béieket, a koiabbinal nagyobb fgyelmet foidítot-
tak az ellatasia, de az életköiülmények nem valtoztak meg alapvetően. A ’60-as
évek végéig kisebb-nagyobb modosulasokkal ugyan, de lényegében a két haboiú
közötti szokasok és hagyomanyok éltek tovabb a mindennapokban, s ezek a ’60-
as, ’70-es évek foidulojatol kezdtek megvaltozni, elsősoiban a technikai és civili-
zacios fejlődés következtében. A foidulat a mindennapokban tehat a ’60-as évek
végén és a ’70-es évek elején ment végbe. Ekkoi valt népszeiűvé a miniszoknya,
statusszimbolumma a televíziokészülék, a Tiabant, a Zsiguli, a „telek”, a hétvégi
haz, a fatalok köiében hodított a beat és a iockzene, a hosszú haj és a faimei-
nadiag viselete. Ekkoi teljesedett ki a mentalitas és a közgondolkozas atalakula-
sa, a „homo kadaiicus” – a fennallo viszonyokat taitosnak tekintő, azt elfogado
és ahhoz alkalmazkodo – életszemléletének téihodítasa. Magyaioiszag ekko-
iiban valt a „legvidamabb baiakka” a keleti blokkban. Ez az időszak a ’70-es,
’80-as évek foidulojatol, a gazdasagi valsag elmélyülésének következtében
iészben lezaiult. Az oiszag eladosodasa aian ideig-oiaig sikeiült méisékelni
az életszínvonal csökkenését, am ez a politika leiövidítette a szocialista iend-
szei bukasahoz vezető utat. A ’80-as években az életköiülmények fokozato-
san iomlottak, a megélhetés nehezebbé valt Magyaioiszagon. Ezek jelentet-
ték a mindennapi élet valtozasainak a keieteit a Kadai-koiszakban.
Ujvári Pál: A kommunizmus évtizedei tankönyvekben és tanórákon –
összefoglaló

*
A tanai, aki nem töiténész, gyakian bajban van, példaul a ’43 utani koiszak-
kal kapcsolatban: bevigye-e a személyiségét a tanítas folyamataba vagy sem:
Ettől függetlenül: a tanai nem lehet semleges. Megnézte a keiettanteivet stb.:
a tanárokat, mint közalkalmazottakat, a demokiatikus éitékek atadasaia
kötelezik.
Két példa a foiiashasznalatia: fénykép az 1948-as egyesülési kongiesszuson
Rakosi és Szakasits kézfogasaiol, majd alatta Petii Gyöigy veise (a Befejezetlen
múlt 6. az előado altal íit iészéből, 192.) és Geiő levele (talan Pető Ivan asta elő:)
Vas Zoltannak: „a Szovjetunióban ezt mindig így csinálják” (ismét a Befejezetlen
történelem 6. előado altal íit iészéből, 199.). Az olyan elvont fogalmak, mint
„voluntaiizmus” és „manipulacio” – a foiias segítségével éizékelhető közelség-
be keiülnek.
Kadai személyisége. „…Én, akinek erősen negatív véleménye van Kádár János-
ról, nem tehetem meg, hogy a magam nézőpontját rájuk erőltetem. A megoldás az
¯ Az előadas teljes szövege elolvashato a http://www.tte.hu/egyezzunkki/ honlapon.
A xommU×izmUs iv1iziuii ◆ 117
lett, hogy próbáltam különböző nézőpontú megnyilatkozásokat keresni Kádárról.
Részben kortársaknak a különböző megnyilatkozásait, ezeket forrásfeldolgozó órán
lehet feldolgozni.” Zdeněk Mlynař emlékiiatai szeiint „mind emberileg, mind po-
litikailag kimagaslott abból a mezőnyből”, tehat a koiabeli kommunista veze-
tők csopoitjabol. Gyuiko Laszlo, „nagyon tisztességes módon, elkötelezett híve
Kádárnak” Arcképvázlataban azt íija, hogy „nemcsak Kádár azonosul az or-
szággal, hanem az ország is Kádárral. Ezért mertem leírni a dagályos monda-
tot, hogy Kádár János – Magyarország.” Végül Faludy Gyöigy Egy helytartóhoz
című veisét is közölte, „ahol Faludy [a tőle] megszokott stílusban végül is Kádár
fejére olvassa összes létező és valós bűnét: Nagy Imrét, Losonczy kivégzését, Tóth
Ilonkát, Mansfeld Pétert és így tovább.” Ez a haiom anyag egymas mellett, együtt
szeiepel (a Befejezetlen történelem 6., előado altal íit iészében, 292–293.).
„És ez a három anyag egymás mellett lett az alapja a Kádár-kép kialakítá-
sának. Többnyire kibontakozott valami olyan, hogy Mlynař-nak adtak igazat.
Kádár ilyen is, olyan is, de megtette azt, amit meg lehetett [tenni] az orszá-
gért. Legfeljebb módszertani érdekesség az, hogy ha az ember keverte a sorren-
det, mindig az utolsó volt a hangsúlyos. Ha Faludy, akkor arra emlékeztek, ha
Gyurkó, akkor arra.”
A mai tizenkettedikes diakok iendszeiesen felteszik a kéidést: valoban de-
mokiacia van ma Magyaioiszagon: Es akai igen, akai nem: abszolút éiték
a demokiacia:
F. Tóth Zoltán: A Kádár-korszak „mítoszai” a tanítási gyakorlatban,
humorral, karikatúrával – részletek

*
„Szokas egyfelől a [...] hamis vagy félig hamis tudati elemeket mítosznak ne-
vezni, de tagabb éitelemben mítoszként éitelmezhetők a tanított koiszakhoz
kötődő (esetleg igaz) tudattaitalmak vagy életélmények felnagyítasabol, meiev
képpé iögzítése kapcsan kialakult elemek is, amelyek a későbbi koiok diskuizu-
saiban gyakian szteieotípiaként, tehat ismétlődő, a koiszakhoz kötött, olykoi
elkoptatott elemként téinek vissza. [...] A Kadai-koiszakia juto pai tanítasi oia
nem teszi lehetővé az időszak ainyalt bemutatasat. Miie tud hat tamaszkodni [a
tanai]: Egyfelől azokia a tankönyvi alapinfoimaciokia (sémakia), amelyek az
éiettségi követelményekhez igazodva vazoljak a Kadai-koiszak jellemző vona-
sait. Masfelől sajat [és a szülők] tapasztalataiia, amelyek – a fatalabb tanaiok-
tol eltekintve – még élnek és hasznalhatok a taigyalt koiszak bemutatasahoz.
[...] Kivalo lehetőség, ha a koiszak kaiikatúiait, vicceit, beemeljük a tanítasi
¯ Az előadas teljes szövege elolvashato a http://www.tte.hu/egyezzunkki/ honlapon.
118 ◆ A xommU×izmUs iv1iziuii
folyamatba. A humoi gyakian vilagít ia egy töiténelmi koiszak vagy esemény
sajatossagaiia, az akkoii embei életviszonyaiia, mindennapi köiülményeiie.
[...] A Kadai-koiszakkal kapcsolatban kialakult (kialakított) leggyakoiibb
mítosz az, hogy Magyaioiszagon – a többi szocialista oiszaghoz képest – élhe-
tő szocializmus volt, ahol a viszonylagos jolét és a viszonylagos szabadsagele-
mek biztonsagos, kiszamíthato életköiülményeket teiemtettek. [...] A tanítas
soian eiősíthetjük vagy gyengíthetjük a fenti alapvélekedés mítosz jellegét, de
batian meg is lehet kéidőjelezni a koiszakia iögzült kép helyességét, jelentősé-
gét. Eiveltetéssel, vitaval az oian kialakulo eltéiő allaspontok, nézőpontok jol
ütköztethetők, cél a gondolkodtatas. [...] Ezekhez kapcsolodnak az alabbi vic-
cek, kaiikatúiak, melyek segítségével »alulnézetből« iakhatok össze a koiszak
alapkéidései. A mindennapi élet bemutatasa mas koiokkal összevethetővé,
emellett személyesebbé teszi a tanulasi folyamatot. [...]
Hasonlo »mítoszként« talalkozhatunk azzal, hogy Kadai Janos a szocialista
taboi vezetői közül a leginkabb népéie fgyelő vezető volt, aki ugyan Moszkvaia
nézett, de a magyaiokia kacsintott. A mítosz kapcsan szeiény, egyszeiű, de
mégis művelt, olvasott embei poitiéja iajzolodik ki, aki nem alakított ki maga
köiül kultuszt. A »Kadai apank« jelző és diktatúia pateinalista vonasainak,
intézkedéseinek összekapcsolasa peisze mai a Kadai-koiszakban megtöitént
– nyilvan nemcsak azéit, hogy feledtessék a megtoilo Kadai képét, de a kadaii
politika megmutatkozo sikeiei is ezt eiősítették.”
Vi1: (mIsouix visz)
Gyarmati György: „A jólét (megélése) illúzió.” Egy fiiss nemzetközi felméiés
szeiint Magyaioiszagon az embeiek 72°-a szeiint 2009-ben iosszabbul élünk,
mint a kommunizmus alatt. (Euiopai összehasonlítasban az elsők vagyunk!
Ukiajna és Bulgaiia a masodik, 62°-kal.)
Masodik diagiam: „Rezsimek időaianyos megoszlasa Magyaioiszagon a 20.
szazad elején, életszínvonaltienddel.” A Kadai-iendszei a 20. század egyhar-
madát kitölti. Schmidt Maiia aiiol beszélt, hogy a Hoithy-koiszak iövid volt
– pedig tulajdonképpen annyi idő telt el Hoithy alatt, mint a iendszeivaltas
ota napjainkig. A viszonyítasi koiszakot az embeiek szamaia mindig az előző
koiszak képezte.
Szántó Judit: Valuch Tiboi felvetette a pioblémakat, de mint modell: Jo ez:
Jakab György: „Egy német tanár vállalt Ukrajnában tanítást, egy német
történelem-tanárnő, és ő mondta el az élményeit, hogy Ukrajnában most vala-
mi hihetetlen népszerű a történelem, ami, ugye, semmi másról nem szól, csak
[hogy] a különböző kozákok hogyan vívták ki az oroszok ellen a szabadságot.
A xommU×izmUs iv1iziuii ◆ 119
Az ukrán történelemkönyvek tele vannak ezekkel a hőstörténetekkel. És aztán
arról [beszélt] ez a német tanárnő, hogy… ezeket az abszolút nyilván hazug és
mitikus történeteket… mennyire szeretik a diákok, mennyire szeretik a törté-
nelmet, és mennyire lovagolnak a hajdan volt kozák őseikkel. És összeveti azzal,
hogy Németországban meg csökken a történelemtanításnak a népszerűsége a di-
ákok körében, mert, ugye, a sok demokrata legfeljebb… vitatkozik, és… egyre
bonyolultabb és bonyolultabb képletekbe próbálja a történelmet sűríteni.”
Károlyi Attila: Nemcsak nosztalgia létezik, hanem indulatok is a nosztal-
giaval szemben – a kettő között pedig a mély közöny. A „jo kiialy” sokaig él,
ez fontos tulajdonsaga. Nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a jelenismeietie.
Az apolitikussag attitűdje is teijed, napjainkia üiesség is jellemző. „Én na-
gyon fontosnak érzem azt, hogy a atalok érzelmi nevelésével is foglalkozzon
egy tanár, és azt gondolom, hogy a Kádár-korszak az érzelmi neveléssel nagyon
nagyokat lépett előre. Ugyanakkor ez az érzelmi nevelés a nemzeti érzéseket
nagyon noman kezelte vagy nem tartotta annyira fontosnak, mint hogy meg-
győződéses kommunistákat produkáljon. Azt gondolom, hogy az érzelmi neve-
lés a Kádár-korszak ellenében ilyen nemzeti színeket is tud a mai világunkban
gerjeszteni.”
Miklósi László: A Kadai-koi a kimondott és a valosagos közötti különbség
vilaga volt, a hazugsag vilaga. Masiészt az is tűihetetlen, hogy napjainkban
egy altalanos iskolai tanai kijelentheti: „aki szerint a Kádár-korban jobb volt
élni, mint manapság, az hazaáruló”. Manapsag egyébként az altalanos iskolak
túlnyomo többségében nem tanítjak, a középiskolakban talan, de nem kellő
mélységben. A tanaiok ovatosak: „vajon hány olyan iskola lehet, ahol a ta-
nár, okkal vagy ok nélkül, de úgy éli meg, hogy jobb, ha erről nem beszél. Mert
mit szól hozzá az igazgató, mit szól hozzá a polgármester, vagy ami egyáltalán
nem kevésbé fontos: mit szól hozzá a szülő? Ezek után ne csodálkozzunk olyan
nagyon, hogy ha húsz éve még soha nem volt idő eljutni a Kádár-korszakig.
Nagyon sok iskolában sajnos nem volt rá idő. Tehát miközben mi itt egy szép,
cizellált beszélgetést folytatunk erről az időszakról – és én hihetetlenül jól érzem
magam, félre ne értsetek –, a mi beszélgetésünk és a mai magyar gyakorlat olyan
távolságban van egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől.”
Peragovics Ferenc: Minél keletebbie megyünk, a töiténelemszemlélet annal
inkabb hajlamosabb a paianoiaia. Olvasott példaul oiosz tankönyveket, ame-
lyek azt allítottak, hogy a caii biiodalmat a biit titkosszolgalat döntötte meg.
„Én az első alkalommal Komoróczy [Gézá]t idéztem azzal, hogy a történelem-
tanítás feladata a nemes illúziók táplálása. Szerintem álprobléma, hogy az illú-
ziókkal le kell számolni, illetve hogy ne tápláljunk illúziókat. Az élet szerintem
másból sem áll, mint illúziókból, és a gyerekeknek illúziókat kell adni. Tehát az,
hogy tudunk demokratikus, tisztes közösségben együtt élni itt, Magyarországon,
120 ◆ A xommU×izmUs iv1iziuii
tízmillió ember vallásra, származásra, mit tudom én, mire tekintet nélkül – ez
egy nagyon fontos illúzió, és ezt nekünk kötelességünk történelemórán táplálni.
Úgyhogy nagyon örültem Ujvári Pál mondatainak, aki érzésem szerint ezt pró-
bálta erősíteni”
Závodszky Géza: Hanak Péteiie hivatkozott: a töiténész aiiol a koiszakiol,
amelyet atél, nem tud íini. A legnagyobb elismeiéssel beszélt Ujvaii Paliol.
„[1958-ban] én másodéves egyetemi hallgatóként készültem a szigorlatomra.
Besütött a júniusi nap a függönyön, amikor a rádió megszólalt és bemondta,
hogy Nagy Imrét, Maléter Pált stb. kötél általi halálra ítélték, és az ítéletet vég-
rehajtották. Ez az élmény, gondolom, az én nemzedékemből sokakat… elkísért.
És talán ezt nem árt valamilyen módon, nem ilyen drámaian, mint ahogy én
most mondom, de őszintén, a gyerekeknek is elmondani. Tehát azért, amikor
mi a Kádár-korszakról beszélünk, sok mindent elmondhatunk, ami mind igaz.
Hadd idézzek itt olyan dolgokat, ami tulajdonképpen igaz. Persze a ’30-as évek
Hitleréről is írtak nyugati politikusok nagyon pozitív dolgokat. Akkor azért ki
lehet mondani: Kádár gyilkos volt, mégpedig alattomos gyilkos, bosszúálló gyil-
kos, és bizonyos esetekben öncélú. Éppenséggel ezek az új kutatások egyértelmű-
en bizonyítják. Kétségtelen, hogy a atalabb nemzedékek számára ez megint
vagy ismert, vagy ismeretlen tény.”
Ujvári Pál: Elfojtasok mindkét oldalon vannak.
Lőrinc László: „És hogyha vicceket emlegettél, olyan viccet is lehet itt emlí-
teni, aminek semmi politikai jellege nincs, de megvilágítja ezt. Azt kéri a mél-
tóságos úr Jeantól, hogy szerezzen örömet a macskának. Amikor látja, hogy
a[z inas a] macskát a farkánál fogva pörgeti, akkor megkérdezi, miért teszi?
Képzelje, milyen nagy öröm lesz, ha leteszem – feleli Jean. Tehát tulajdonképpen
a Kádár-kor lényege szerintem ez, hogy letette a macskát, és ezt a gyerekek elég
jól megértik.”
A Kadai-iendszei modeinizalt: Ahogy Széchenyi mondta: „a vasutat nem
én hoztam el, hanem a korszak”. „A politikával foglalkozzon az, aki ráér” – ez
a kaiikatúia nemcsak a masodik gazdasagia utal, hanem eközben úgy is tesz,
mintha lehetne foglalkozni a politikaval.
„Előfordult már, hogy azt mondta nekem egy diák, mikor azt mondtam, hogy
és most pedig következik a magyar történelem… hogy: » – Jaj, de kár!« » – Miért
kár? « » – Mert olyan lúzerek vagyunk.« Ezen elgondolkodtam, hogy valószínű-
leg bennem van a hiba meg a tanításunkban is, de ez nem azt jelenti, hogy kozák
hetmanokat kell fölmutatni, akik győztek – mert hát nem győztünk. Ahogy 1848
kapcsán is azt szeretjük érezni, és ez talán amolyan nemzetlélektani dolog: hogy
elbukott. Pedig a szabadságharc elbukott, de hát a forradalom társadalmi vív-
mányai nem. És ami különösen fontos, hogy talán hűteni ezt a történelmet ettől
az átpolitizáltságtól, hiszen hogyha az életmód, a társadalomtörténet felől kö-
A xommU×izmUs iv1iziuii ◆ 121
zelítjük a dolgot, akkor már nem olyan borzasztó ez a történet. Hősök vannak,
persze, lehet, hogy bukott hősök.”
Kopcsik István: Gyilkos: Feienc Jozsef is gyilkosként kezdte, aztan megko-
ionaztuk, végül felkeiült a falvédőkie – Kossuth mellé. A nagy tömegeket nem
a szabadsag éidekli, hanem a hasa.
Valuch Tibor: Az 1867-es kiegyezés egészen mas volt – akkor volt kiknek
kiegyeznie.
Nem akaita feketéie festeni a koiszakot sem, Kadait sem, de a felkéiése nem
is eiiől szolt. Jobban éltek az embeiek – de iengeteg munkaval; a papiika ol-
csobb lett volna a piacon, mint önkizsakmanyolo modon megteimelni.
„Jo kiialy” – volt is félelem a ’80-as években, hogy mi lesz, ha meghal Kadai
Janos. Kadai köiül, a koi színvonalan peisze, de viszonylag jo „PR” volt.
F. Tóth Zoltán: „Ehhez egy nagyon jó gyerekvicc, a gyerekek szeretik...
Rajzversenyt rendeznek a Kádár-korszakban, nemzetközi rajzversenyt, elefántot
kell rajzolni, és címet kell neki adni. Olasz gyerek lerajzolja, hogy »A spagetti és
az elefánt«. A francia, hogy »A szex és az elefánt«. Az angol: »A birodalom és az
elefánt«. Az orosz gyerek azt a címet adta neki, hogy »Az Ural hegység az elefánt
őshazája«. És a magyar gyerek milyen címet adott neki? »Példaképünk a szovjet
elefánt.«”
„A minap a diákom hozta be történelemórára. Szalámit árultak egy cégnél:
Ferenc Jóska portréja, alá írva »Kaiser«, piros-fehér-zöld, »eredeti magyar ter-
mék«, és rányomva egy [vászon] kokárda. Most lesz, ugye, március 15., és mind-
ez az Auchanban, és ennél konfúzabb dolgot manapság nagyon nehéz elképzel-
ni. Csak adalékként…”
Gyarmati György: A Kadai-nosztalgia nem a Kadai-koiszakiol szol – ha-
nem koiunkiol.
◆ 122
TÁRSADALOM ÉS MÚLTSZEMLÉLET
(2010. március 13.)

Ez az alkalom nem egy korszakhoz kapcsolódott, hanem általánosságban pró-
bált közelíteni a hamis mítoszok társadalmi, társadalomtörténeti hátteréhez,
egybevetve azt más országok, régiók hasonló jelenségeivel is. Az volt a közpon-
ti kérdés, hogy hogyan lehet a múltszemlélet torzulásain segíteni mindezek
tudatában.
A beszélgetés moderátora Lőrinc László volt, ő készítette az alábbi vita-össze-
foglalót is.
Lőrinc László: Szükséges egy kicsit indokolnom, hogy miéit is szeiveztük
ezt a mai beszélgetést, meit ezúttal nem annyiia egyéitelmű, mint az előző
haiom alkalommal. A kiindulopont éizékeltetéséhez fölidézek egy személyes
élményegyüttest, ami egyetlen napia esett. Régi diakok hívtak meg maguk-
hoz, ökologus éitelmiségiek. Jot beszélgettünk, jot ettünk, és a beszélgetés egy
vaiatlan pillanataban nagyon mélyen a szemembe néztek, és azt mondtak,
hogy hat te mégis töiténelemtanai vagy, mit szolsz ahhoz, hogy Székesfehéivai
nem ott volt, ahol mondjak: A legújabb kutatasok szeiint a Pilis közepén volt,
a csakia közelében, és valojaban letagadtak előttünk Székesfehéivai létezé-
sét eddig. Megkéideztem, hogy miéit tették volna ezt évtizedeken keiesztül,
amiie a valasz az volt, hogy idegen eiők nem tudtak hadseieggel meghodíta-
ni oiszagunkat, és ezéit most azzal piobalkoznak, hogy elveszik a múltun-
kat. Keiestem a kiutat, az ajtot. Ez Pomazon volt, nem is volt olyan egysze-
iű. Hazaéive a kisfamhoz jöttek vendégek, és az anyuka, aki a kis vendéget
kíséite, egy éitelmes, most éppen munkanélküli közalkalmazott hölgy, leült
kicsit beszélgetni. Es itt is eléikezett egy ilyen iémületes pillanat: megkéidezte,
tudom-e, hogy Jézus magyai volt: Es bai a menekülőutat most sem lattam, de
azzal nyugtattam magam, hogy nem baj, majd megoldjuk egy konfeienciaval
ezt a dolgot, elvonultam hat folytatni a szeivezést, amiben épp ott taitottam,
hogy Kovacs Andias szociologust piobaltam eléini. Leültem a gép elé, és be-
ütöttem a keiesőbe azt, hogy Kovacs Andias. Noha Kovacs Andias néven több
híiesség is van, de az első tízben egyikőjük sem volt benne, viszont mind a tíz
talalat egy olyan híiesség volt, akiiől nem tudtam eddig: egy taltos. A taltos
a következőt mondja: „a magyaiok többek minden mas népnél, meit – ezt le
TIvs:u:iom is m0i1szimiiii1 ◆ 123
tudtam íini, meit ez ott megjelent – meit az Istenanya a földön szült tizenkét
gyeieket, és ők a magyaiok ősei. Az egyik ilyen gyeiek maga Kovacs Andias.”
(Nevetés.) Ő különben a maja–magyai iokonsag híve. Eiie a kis flmecskéie,
ahogy néztem, tízezien kattintottak. Osszeadva ezt a többi, az első tíz talalatba
eső Kovacs Andias-video nézőivel, ez mai 30-40 ezei; bai nyilvan van atfedés,
de olyan flmecske is volt, amit 120 ezien néztek meg. Elgondolkoztam azon,
hogy Kovacs Andias szociologus munkait mikoi olvassak 120 ezien.
Az a benyomasom hogy a helyzet nagyon ijesztő. Itt nem aiiol van szo, hogy
holdkoios peiemembeiek mondjak, amit mondanak – a Kossuth Radioban,
ünnepi műsoiban vagy a Sulinet honlapjan, a Nemzeti Kultuialis Alap altal
tamogatott könyvekben stb. megjelennek ilyenek és ehhez hasonlok. Es akkoi
nem a hun-magyai azonossagiol beszéltem, ami mai szinte félhivatalos. Ezzel
a jelenségiől ma itt altalaban, nem egyes töiténeti koiokhoz kötötten szeiet-
nénk beszélni, meit nyilvan több közük van jelenkoii és közelmúltbéli tai-
sadalmi pioblémakhoz, mint azokhoz a különféle töiténelmi koiszakokhoz,
melyekiől vizionalnak.
A mai alkalom előadasai két iészie oszlanak. Az első kettő (Oikény Antalé
és Szabo Ildikoé) azzal foglalkozik, hogy mi lehet ezeknek a 20. szazadig teije-
dő önfölmentő vagy önföldicsőítő mítoszoknak a taisadalmi hatteie. Vaiszegi
Asztiik egy olyan szempontot hoz be, amiiől eddig még nem volt szo: a katoli-
kus iskolak és az egyhaz nézőpontjabol hogyan néz ki a helyzet.
Ez egyben atkötés is a következő iészhez, mivel feltaiasa is a jelenségek-
nek, meg impulzusokat is ad a megoldashoz. Az utana következő előadasok
– sajnos Kovacs Andias nem tudott eljönni – kitekintést nyújtanak: Kovacs
Monika és Tiencsényi Balazs a német és a ioman múltfeldolgozasiol fog be-
szélni. Ezek kétségtelenül mas oiszagok és mas köiülmények, mégis talan
nyújtanak ötleteket, szempontokat nekünk is.
A vita ezúttal nem azzal lesz, ami elhangzik, hanem inkabb abból kiin-
dulva tudnank vitatkozni aiiol, hogy kell-e tenni valamit, éidemes-e tenni,
és ha igen, akkoi az mi lenne. Szeietnék ehhez kapcsolodoan nagyon iöviden
pai kéidést vazolni. Az egyik, hogy mi az iskola feladata: Ezen belül, vajon
a felvilagosítas, a helyesnek taitott tények ismeitetése önmagaban megoldast
jelent-e: Tapasztaltuk azt, hogy vannak nagyon tajékozott diakok, sőt éppen
a legéideklődőbbek azok, akik belehabaiodnak a bolondéiiakba. Vajon nem
követjük-e el ezzel a iacionalis megközelítéssel azt a hibat, mint II. Jozsef,
hogy nem éizékeljük az éizelmek és a mentalitas szeiepét és szükségleteit.
Egy mondatot hadd idézzek Kosztolanyitol, aki azt mondja, hogy: „Sajnos
nem az ész koimanyozza a vilagot, szeiencséie az esztelenség sem, hanem
a kettő között valami: az ösztön, amely néha sokkal butabb, de néha sokkal
okosabb, mint az ész. A legújabb koi mai megtanulta, hogy éppen az ész ne-
124 ◆ TIvs:u:iom is m0i1szimiiii1
vében ne becsülje túl az észt. Chesteiton kajanul fgyelmeztet, az őiült az, aki
mindenét elvesztette, kivéve az eszét.” Ha az aufléiista ismeietteijesztés nem
elég, akkoi viszont mi kell még hozza: A mítoszokia nagyon nagy igény van.
Vajon a töiténelemtanítasnak kell-e ezt a mítoszigényt kiszolgalni: Ha igen,
akkoi mennyiie, ha nem, akkoi kinek: Talan a flmnek, talan az iiodalomnak:
Mi ebben a mi szeiepünk: Kell-e a töiténelemnek összeszedni olyan sikeieket,
amelyek valosak és tudomanyosan alatamasztottak, hogy sikeiélményt, öiö-
met okozzon a diakoknak: Mihez nyúljon a töiténelemtanítas: A ieklampszi-
chologiahoz: Valamiféle lélektani megoldasokhoz is a iacionalis ismeieteken
túl:
Tovabbi kéidés, hogy az iskolan kívül mit kell tenni – meit eddig az isko-
laiol volt szo. Az új, extiém nézetek jelentős iésze az inteineten keiesztül éi-
kezik, melynek, azt hiszem, mai most sokkal nagyobb a tudatfoimalo szeie-
pe, mint az iskolanak, és ez még csak növekedni fog. A diakok oiiasi tömege
két-haiom peices flmekből, egy-két bekezdéses szövegekből tajékozodik és
tajékoztatja egymast. Lehet-e ezzel szemben hasonlo műfajú, hasonlo jellegű,
de valos hatteiű anyagokat készíteni: Egyaltalan nem azzal a céllal, hogy be-
bizonyítsuk azt, hogy a magyai múlt nem szép, hanem ellenkezőleg, a valos
– mondjuk így – szépségeit mutatni föl. Mi lehet a humoi, az éizelmi hatasok
szeiepe mindebben:
Kik végezzék el ezt a munkat: Az a benyomasom, hogy az illetékes szakmak
képviselői ugyanúgy elfoidítjak a fejüket a vazolt, nyugtalaníto jelenségektől,
mint amikoi a metion valakit inzultalnak, és kényelemből inkabb nem töiő-
dünk vele. Fodoi Istvan iégészpiofesszoi egyszei, mikoi megkéidezték tőle,
hogy miéit olyan maganyosan vitatkozik bizonyos őstöiténeti tanokkal, ak-
koi azt valaszolta, hogy azéit, meit a tudosok szamaia nem peispektíva, sőt
nagyon nagy időveszteség ilyesmivel foglalkozni, hiszen nem tudnak a iendes
munkajukkal töiődni, masiészt politikaba keveiednek, és ez szamukia hatia-
nyos. Ez éithető, csak az a piobléma, hogy akkoi ki foglalkozzon ezzel:
Amikoi mi ezt a megbeszéléssoiozatot szeiveztük, aiia gondoltunk, hogy
valamiféle ösztönzést adunk, de magunk sem tudjuk pontosan hogy kinek.
Pénzes maganembeiek kezdeményezzék az ilyesmit: Az allam: A töiténelem-
tanaiok: A média: Kell-e ezzel egyaltalan foglalkozni – ez megint csak kéidése
lehet ennek a megbeszélésnek.
TIvs:u:iom is m0i1szimiiii1 ◆ 123
Vi1:i×uí1ó iió:uIsox
Örkény Antal: Nemzeti, történeti és modern európai identitás
Magyarországon és a atalok – részlet4 *
(…) A nemzeti identitas vizsgalata élesen mutat ia aiia, hogy miközben a iend-
szeivaltas megkülönböztetett éitékei között szeiepeltek olyan kéidések, mint
a szabadsag biztosítasa, a jogallamisag helyieallítasa és a demokiacia meg-
teiemtése, eközben Magyaioiszagon a tiadicionalis típusú nacionalizmus
méitéke Euiopaban a legeiősebb, és nemcsak az idősebb, hanem a fatalabb
nemzedékek köiében is. Ez egyaiant jelenti a gazdasagi piotekcionizmust, a kul-
túifölényt és a nemzet éidekeinek egyoldalú politikai éidekéivényesítését, ami
zait, etnocentiikus gondolkodassal, a kisebbségekkel szembeni intoleianciaval
és Euiopaban paiatlanul eiős idegenellenességgel paiosul. A nemzeti közösség
önmagaba zaikozo vilag, ami eiős kötődést és ielatíve alacsony migiacios po-
tencialt eiedményez. Ez utobbi azéit is igazan meglepő, meit miközben a vilag
kitaiult Magyaioiszag szamaia, a fatalok között a megkéidezettek kéthaima-
da nem gondolkodik azon, hogy külföldön piobal szeiencsét, még akkoi sem,
ha amúgy a külföldön valo élethez szükséges eiőfoiiasokkal (képzettséggel,
nyelvtudassal, anyagi eszközökkel) iendelkezik is. Ez a zait és eiősen kiie-
kesztő, antidemokiatikus elemeket sem nélkülöző nemzeti identitas a széles
taisadalmat hatja at, és – a nyugat euiopai oiszagokat inkabb jellemző – sta-
tuskülönbség sem fog iajta: függetlenül attol, hogy valaki alacsonyabb vagy
magasabb iskolai végzettséggel iendelkezik, iosszabb vagy jobb anyagi statu-
sú, sikeitelenebb vagy sikeiesebb, fatalabb vagy idősebb, egyaiant a fentebb
taigyalt nemzeti tudat lett a meghataiozo eleme a foimalodo új identitasnak.
A legitimnek taitott töiténelmi tudas és a múlt éitelmezése pedig inkabb
csak feleiősíti, mintsem gyengíti ezt az identitaspioflt. A nemzeti identitas
éitéktematizacioja, amit jol képez le a nemzeti büszkeségéizet, élesen jelzi ezt az
összefüggést. A politikai és taisadalmi modeinizacio meghataiozo éitékei, mint
példaul a demokiacia működése, az embeii jogok tiszteletben taitasa, a gazdasag
teljesítménye és a joléti iendszei működése nem jelentik foiiasat a nemzeti
büszkeségnek Magyaioiszagon. Ezzel szemben az embeiek nagyfokú büszke-
séget taplalnak olyan szimbolikus, naiiatív jellegű dolgok iiant, mint a művé-
szet, a kultúia, a nyelv, a töiténelem. Az embeiek az egyéni teljesítményekben
talaljak meg a nemzeti közösség büszkeségie okot ado foiiasat (spoitolo, tu-
dos, művész), miközben nem latnak büszkeségie okot a magyai taisadalom
kollektív teljesítményében. Még akkoi sem, ha eiie az elmúlt évtized eiedmé-
¯ Az előadas teljes szövege elolvashato a http://www.tte.hu/egyezzunkki/ honlapon.
126 ◆ TIvs:u:iom is m0i1szimiiii1
nyei talan mégiscsak okot adhatnanak, hiszen paiatlanul iövid idő alatt sike-
iült a magyai töiténelemben egyedülallo demokiatikus iendszeit kialakítani,
az embeii jogok védelme sok szempontbol példamutato eiedményeket éit el,
az oiszag gazdasagi teljesítménye, bai hullamzo modon, de mégis pozitívnak
mondhato, és a joléti iendszei is működik, még ha nem is mindig tökéletesen.
A nyugat-euiopai tiendek azt jelzik, hogy az újabb geneiaciok nemzeti önké-
pe és identitasa jelentősen megvaltozott, amiben jelentős szeiepet jatszik az eu-
iopai integiacio, a tiansznacionalis életfoima és kaiiieipeispektíva, valamint
a globalizacio. Ezzel szemben Magyaioiszagon ezek a hatasok nem éihetők
tetten, és a nemzeti éizület hagyomanyos mintazata éppen úgy meghataiozza
a fatalabbak, mint az idősebbek gondolkodasmodjat. Ez egyfelől azéit meg-
lepő, meit azt jelzi, hogy a fatalok jövőképe tovabbia is nemzeti keietbe zait
és nem ível at a hataiokon és a kultúiakon. Masfelől viszont annak is tünete
ez, hogy a iendszeivaltas geneiacios következményei nem hoztak új éitékpie-
feienciakat és identitasmintakat a fatalok köiében. A nemzeti identitas azéit
is megkeiülhetetlen kéidés az iskolaban és különösen a töiténelemoktatasban,
meit a fatalok nemzetképe, töiténelemszemlélete és politikai szocializacioja
egymastol elvalaszthatatlan kéidések. Ha a tanaiok nem pusztan szakmai kéi-
désnek tekintik a múlt megismeitetését és megtanítasat, hanem felelősséget
éieznek aziiant is, hogy milyen lesz a jövő Magyaioiszaganak allampolgaii
tudata és civil taisadalma, döntő fontossagú, hogy a töiténelmi tudat segítse
a fatalokat a jelen és a jövő kéidéseiben valo eligazodasban. Szabo Ildikoval
az eziedfoidulo köinyékén végzett ez iianyú kutatasaink altalanos és közép-
iskolasok köiében azt jelezik, hogy a töiténelmi ismeietek nem épülnek bele
a diakok éitékvilagaba és gondolkodasaba. Raadasul a töiténelmi ismeietek
iendkívül hianyosak, fiagmentaltak, a diakok nem képesek altalanosítani, nem
latjak a dilemmakat, az alteinatívakat, a szélesebb stiuktuialis összefüggéseket
és tiendeket, és nem képesek kiitikailag kezelni a múltat. Nincs összekapcsolva
a jelen kéidéseinek megvalaszolasa a múltba nyúlo összefüggések megéitésé-
vel. Két példaval tudnam illusztialni mondandomat. Amikoi a töiténelmi hő-
sök és bűnösök megítélését vizsgaltuk (felsoiolt jelentős töiténelmi szeieplők
közül kiiől nevezne el utcakat és kiiől nem), egyfelől oiiasi (30–40°) valasz-
hianyt tapasztaltunk, ami a tajékozatlansag megnyilvanulasa. Masiészt egy-
behangzoan utasítottak el a 20. szazad politikusait, legyen szo akai baloldali,
akai jobboldali szeieplőkiől. Inkabb valasztottak iégmúlt töiténeti hősöket,
nagy művészet, zenészeket, iiodalmaiokat helyettük. Mindez azt jelzi, hogy
egyiészt nincs semmilyen koheiens kép a fejekben a modein koi meghataiozo
politikai alteinatívaiiol, nem is képesek valasztani közöttük, de az elutasítasok
mögött sincs logika. Mindez elfoidulast jelent a politikatol és a politikat jellem-
ző alteinatívaktol.
TIvs:u:iom is m0i1szimiiii1 ◆ 127
Egy masik tünet, hogy a nemzeti közösséget nem képesek etnikailag és kul-
tuialisan sokszínűnek latni, és amit nem ismeinek, nem is tudjak elfogadni.
Nem tudjak, hol élnek a vilagban magyaiok, mint ahogy azt sem, hogy hany-
féle nemzet és kultúia keveiedik a magyai taisadalomban. Ha mégis latnak
különbségeket, ezeket nem képesek megszemélyesíteni, a töiténelmi szeieplők
nemzeti, etnikai, kultuialis hovataitozasat nem képesek beazonosítani. A ki-
sebbségekkel és a massaggal szemben elutasítoak, ami feleiősíti a kultuialis
fölény és dominancia attitűdjét. Osszességében egyfajta kiabiandulas és el-
utasítas fgyelhető meg a fatalok köiében az ilyen kéidésekkel szemben, ami
a negatív politikai szocializacio tünete.
Hasonlo kép mutatkozik a taisadalmi éitékek teién is. Hianyzik a taisadal-
mi felelősségvallalas, a szolidaiitas, a taisadalmi méltanyossag gondolata, és
hianyzik masok teljesítményének elismeiése és éitékelése. A benyomasunk
az, hogy a iendszeivaltas utani fatalok köiében individualizmus és önzőség
paiosul nagyfokú pateinalizmussal és etatizmussal, amit atsző a Bibo kap-
csan mai említett alattvaloi mentalitas. He pedig mindezt a nemzedékek kö-
zötti éitékatadas peispektívajabol nézzük, ahogy ezt az igazsagossagi éitékek
kapcsan vizsgaltuk, úgy tűnik, elmaiadt az éitékvaltas. Jellemzően a szülők
éitékei és a iégi szabalyok követése vezéili az új geneiacio viselkedését.
Es a töiténelmi emlékezet sem képes tematizalni napjaink kéidéseit és
pioblémait. Véleményem szeiint ebből a szempontbol kellene újiagondolni
a töiténelemtanítas lényegét és szeiepét. Meit mégiscsak hinnünk kell ab-
ban, hogy léteznek olyan közös taisadalmi éitékek és célok, amelyek kijelö-
lik Magyaioiszag jövőjét Euiopa és a vilag téiképén, és amelyek egyszei majd
Magyaioiszagot euiopai, modein, sikeies, demokiatikus, mindenkinek biz-
tonsagot nyújto és kultuialisan sokszínű oiszagga foimaljak. Ha pedig vannak
ilyenek, akkoi ezeknek van múltja, gyökeie, hagyomanya, emléke, azaz töité-
nelme. Lehet, hogy ezekiől kellene szolnia a töiténelemoiaknak, és akkoi nem
kiegyezésről, hanem élő történelmi tudatról beszélhetünk.
Szabó Ildikó: A atalok történelemhez való viszonya – részlet

*
(…) [Magyaioiszagon] a feldolgozatlan töiténelmi séielmek, tiaumak, fiuszt-
iaciok, kisebbiendűségi éizések a 20. szazad folyaman folyamatosan teihelték
a kollektív identitasokat. A politikai iendszeiek iendie atéitelmezték a töité-
nelmet. A különböző nemzedékek az iskolai töiténelemoktatasban sokszoi egy-
masnak ellentmondo éitékelésekkel talalkoztak. A nemzeti kanon és a töiténel-
¯ Az előadas teljes szövege elolvashato a http://www.tte.hu/egyezzunkki/ honlapon.
128 ◆ TIvs:u:iom is m0i1szimiiii1
mi múlt többszöiös atíiasa, a nemzeti séielmek feldolgozatlansaga, a töiténelem
aktualpolitikai célok szolgalataba allítasa nyomot hagyott a töiténelemhez
valo viszonyon. Ugy vélem, a töiténelem politikai kisajatítasanak hagyoma-
nyaval, illetve a többszöiösen atéitelmezett nemzeti múlttal is magyaiazhato,
hogy a nemzet egysége nem fejeződik ki a nemzeti ünnepek megünneplésében.
A nemzeti ünnepek integiatív eieje gyenge, taisadalmiasulasuk alacsony fokú,
aktualpolitikai kihasznalasuk hagyomanya tovabb él a iendszeivaltas utan is.
A nemzeti szimbolumok integiatív eieje nem éivényesül, és a taisadalmi meg-
osztottsag a nemzeti és töiténelmi szimbolumok vilagaban is kifejeződik. Az
elmúlt évek nemzeti ünnepekhez kapcsolodo politikai demonstiacioi azt is
meggyőzően illusztialtak, hogy a legfontosabb szimbolikus teiek (Pailament,
Nemzeti Múzeum, Hősök teie stb.) biitoklasaban nincs taisadalmi és poli-
tikai konszenzus.
Identitáskategóriák. A közgondolkozasban a iendszeivaltas ota eltelt két év-
tizedben is tisztazatlanok maiadtak a nagy, atfogo identitaskategoiiak és egymas-
hoz valo viszonyuk (nemzet, taisadalom, allampolgaii közösség). A iendszei-
valtas utan sem fogalmazodott meg a nemzetnek mint demokiatikus politikai
közösségnek a koncepcioja. Nem alakult ki konszenzus a nemzeti és az allampol-
gaii identitas viszonyaban, a nemzeti szocializacio taitalmaban és az iskola szo-
cializacios szeiepében. A taisadalom politikai megosztottsaga mögött a nemzeti
töiésvonal mentén leíihato megosztottsaga húzodik meg (a nemzet éitelmezése,
a nemzeti kéidések éitelmezése, a 20. szazad töiténelmi eseményeinek éitelme-
zése). Itt csak utalok ia, hogy a stabil demokiaciak stabilitasanak egyik foiiasat
éppen a makioközösségi identitaskategoiiak egyéitelműségén alapulo (és a de-
mokiatikus alapéitékeket elfogado) allampolgaii mentalitasok alkotjak.
Identitásminták. Sok okkal magyaiazhatjuk, hogy a magyai nemzeti iden-
titasnak nincs éivényes, taisadalmi konszenzuson nyugvo, a politikai intéz-
ményiendszei működésével tamogatott és az intézményes (iskolai) szociali-
zacioban közvetített mintaja. Ezek egyike az, hogy a kollektív (taisadalmi,
nemzeti, etnikai, vallasi, politikai) identitasok alakulasaba a 20. szazad folya-
man a politika sokszoi avatkozott be eiőszakos modszeiekkel. Ugyanakkoi az
is nyilvanvalo, hogy az identitasok nem egyszeiűen csak a lenyomatai a külön-
böző koiszakok identitaspolitikainak.
A taisadalom sajatos ieakcioinak, kognitív disszonanciaiedukalo mecha-
nizmusainak megismeiése az identitasokat és a szocializacios folyamatokat
tanulmanyozo szociologia fontos feladata. A iendszeivaltast követően latha-
tova valt és intézményesült politikai magataitasok és éitékek azt mutatjak,
hogy az identitasok mélyiétegeiben egyiészt iejtett folyamatossagok őiződ-
tek meg, masiészt biutalis szakadasok mentek végbe. A iendszeivaltas előtti
időszakot – és a még koiabbi időszakokat, így az ’36-os foiiadalmat, a vilag-
TIvs:u:iom is m0i1szimiiii1 ◆ 129
haboiú eseménytöiténetét és élményeit, a holokausztot és a holokauszthoz
vezető utat – sokan el akaitak felejteni, ki akaitak töiölni a kollektív emlé-
kezésből és a magyai nemzeti identitas meghataiozo elemei közül. A iend-
szeivaltast követően az is egyéitelművé valt, hogy a nemzeti identitas kéidései
összefonodnak a politikai identitas kéidéseivel. Ez az összefonodas gyengíti
a nemzeti identitas integiatív eiejét. Es mivel az allamhatalom, a demokia-
tikus intézmények, a taisadalmi iend, a demokiatikus allampolgaii kultúia
integiatív eieje is gyenge, a taisadalmi megosztottsag iianyaba mutato hataso-
kat kevéssé tudjak ellensúlyozni.
Politikai kultúra. A demokiatikus hagyomanyok hianyaval küzdő magyai-
oiszagi politikai kultúia egyik sajatossaga, hogy nincs hagyomanya a taisadalmi
paibeszédnek. A taisadalmat megoszto, a nemzeti és töiténelmi kéidésekhez
és identitasokhoz kapcsolodo politikai töiésvonalak a töiténelemhez fűződő
viszonynak sokkal inkabb a iészét képezik, mint a betemetéséie és taisadalmi
konszenzusia töiekvő, a nemzeti és allampolgaii közösségek integiatív eiejéie
tamaszkodo politikai eiőfeszítések.
A magyai taisadalom egy iésze a iendszeivaltas utan nem tudta vallalni
a Kadai-iendszeiben jatszott szeiepét, ezéit különböző haiíto stiatégiakhoz
folyamodott. A haiítasoknak kedvezett a politikai kultúia töiténelmi hagyo-
manyokban gyökeiező, masik sajatossaga: az, hogy a 20. szazadban a töiténel-
mi felelősség vallalasaia nem voltak példak, csak a bűnbakképzésie. A haiítas
egyik szocialpszichologiai lehetősége az „aldozat” szeiepe. A Kadai-koiszak így
a gonoszok aimanykodasanak és az aitatlanok szenvedéseinek naiiatívaibol
iajzolodott ki. A politikai kultúia olyan hagyomanyai, mint a kétpolusú töité-
nelemkép, az ellenségpszichozis, a fenyegetettségpszichozis segítettek a múlt-
beli és a jelenbeli taisadalmi csopoitok és politikai szeieplők „jokia” és „gono-
szokia” valo felosztasaban és abban, hogy a különböző taisadalmi csopoitok
közötti viszonyok „aldozatok” és „bűnösök” kapcsolataiként jelenjenek meg
a közgondolkozasban. A fehéi-feketében gondolkodo, az allampolgaii egyen-
iangúsagot fgyelmen kívül hagyo éitelmezési mintak nem kedveznek annak,
hogy a közelmúlt töiténelmét ainyaltan lassuk.
Végül a politikai kultúia töiténelemben gyökeiező hagyomanyai között
említhetjük az önsajnalat, a iosszkedvű közéizületek (vesztestudat, nemzeti
iessentiment, a negativitasok mentén létiejövő éizelmi közösségek) felmentő
és sajatos éizelmi vigaszt nyújto hagyomanyat.
Oktatáspolitikai tényezők. Talan a demokiaciakban a politikai ellenfeleket
is összekötő demokiatikus alapéitékeket illető konszenzus hianyaval, a múlthoz
valo, ellentmondasos viszonyok tovabbélésével és a töiténelmi tiaumak feldol-
gozatlansagaval is magyaiazhatjuk, hogy a iendszeivaltas elmúlt húsz évében
nem foimalodott ki a demokiatikus allampolgaii magataitasok kialakulasat
130 ◆ TIvs:u:iom is m0i1szimiiii1
elősegíteni hivatott, közép- és hosszú tavú, koimanyokon atívelő oktatas- és
i(úsagpolitikai stiatégia. Igy Magyaioiszagon tisztazatlan maiadt a közoktatas
szeiepe az allampolgaii szocializacioban. Ez azéit is sajnalatos, meit a stabil de-
mokiaciakban a mindenkit eléiő közoktatas fontos feladata, hogy elősegítse az
allampolgaii közösség integiatív eiejét folyamatosan megeiősítő, demokiatikus
allampolgaii magataitasok kialakulasat, valamint, hogy biztosítsa a demokiati-
kus alapéitékek elsajatítasahoz szükséges iskolai szocializacio feltételeit.
Ugyanakkoi megallapíthatjuk azt is, hogy az oktataspolitikai feltételek elég-
telensége mellett a tanaii szakma szeiepfelfogasaval, a töiténelemtanítassal és
az iskola belső vilagaval kapcsolatos okok is nehezíthetik az iskolai allampol-
gaii szocializacio hatékonysagat. En ilyen akadalynak latom, hogy a hétköz-
napi tapasztalatok szeiint a tanaii magataitas etikai noimai sok iskolaban
tisztazatlanok a masok éizékenységét esetleg séitő kéidésekkel (vallas, külön-
böző kultúiak, kisebbségek, politikai hovataitozasok) kapcsolatban. Ez a tisz-
tazatlansag nehezíti az embeiek egyenlőségének, az identitasok kialakítasaban
mindenkit megillető személyes szabadsag joganak és a valasztasok titkossaga
elvének éivényesülését. A masik akadalyt a töiténelemtanítas hagyomanyai-
ban latom. Magyaioiszagon masfél évszazados hagyomanya van annak, hogy
a töiténelemtanítasnak ideologikus funkcioja legyen. Ugy vélem, hogy a töité-
nelem kionologikus tanítasa pedig azt nehezíti meg, hogy a fatalok megtalal-
jak a töiténelemhez valo személyes kapcsolodasi pontokat. Végül modszeitani
akadalyat is latom annak, hogy az iskolai allampolgaii szocializacio sikeiessé-
gét a töiténelemtanítas is elősegítse. Az iskolai vita, a tapasztalati tanulas, az
aktív ismeietszeizés, a különböző nézőpontok megismeiése szakmodszeitana
nem teijedt el eléggé a nemzeti és allampolgaii identitas alakulasa szempont-
jabol meghataiozo jelentőségű taigyak (töiténelem, iiodalom, allampolgaii
ismeietek) oktatasaban.
Néhány kutatási adat
A tovabbiakban néhany kutatasi adat alapjan, mozaikszeiűen jelzem a fatalok
töiténelemhez valo viszonyanak sajatossagait.
Történelmi személyiségek. Több empiiikus kutatas egymassal összecsengő
eiedménye, hogy a modein magyai töiténelemben nem nagyon voltak olyan
sikeies és hiteles politikusok, akikkel éizelmileg lehetett volna azonosulni.
Néhany példa eiie:
a) 1994-ben 30 magyai töiténelmi személyiség iokonszenviangsoiat a fel-
nőttek köiében Matyas kiialy, Szent Istvan és Kossuth vezette; Deak Feienc
a 9. helyen allt. A 20. szazadi politikusok bizonyultak a legkevésbé iokon-
szenveseknek. Teleki Pal, Nagy Imie és Mindszenty a 12–14. helyie keiültek.
TIvs:u:iom is m0i1szimiiii1 ◆ 131
A soit (23–30. hely) Feienc Jozsef, Kadai Janos, Antall Jozsef, Kun Béla,
Hoithy, majd Gömbös, Rakosi, végül Szalasi zaita (Maiian Béla, Maiketing
Centium 1994).
b) A Felvételi Szolgaltato Iioda 2003-as vizsgalata szeiint a felvételizni szan-
dékozo középiskolasok a legjobban Matyas kiialyt kedvelik, őt Napoleon,
Kossuth, Széchenyi, Szent Istvan – és Hitlei követi. Deak a 10., Hoithy a 22.
helyen allt (www.fsz.hu).
c) 2003-ben a Felvételi Infoimacios Iioda vizsgalata szeiint a biztosan to-
vabbtanulni szandékozo 10. évfolyamos középiskolasok 7, a 12. évfolyamosok
12°-a valaszolta azt, hogy Hitlei a kedvenc töiténelmi személyisége. Ez az
aiany a katonai, iendészeti palyaia készülők között 20° volt (www.fsz.hu).
Az 1956-os forradalom. Az elmúlt húsz év nem volt elég ahhoz, hogy a köz-
elmúlt meghataiozo eseménye, az 1936-os foiiadalom egyöntetűen pozitív
eseményként éljen a közgondolkozasban.
1988-ban, az első ilyen taigyú kutatasban 40-40° tekintette foiiadalom-
nak, illetve ellenfoiiadalomnak az 1936-os eseményeket. A legnagyobb zavait
egy évvel később lehetett észlelni, amikoi hivatalosan „népfelkelésnek” minő-
sítették az 1936-os foiiadalmakat. Ekkoi 12° tekintette ellenfoiiadalomnak,
22° népfelkelésnek, ami ellenfoiiadalomba toikollott, 28° szeiint végig nép-
felkelés volt, 24° szeiint foiiadalom (Vasaihelyi 2003).
2003-ban mai a lakossag 38°-a tekintette 1936-ot foiiadalomnak és szabad-
saghaicnak (17° ellenfoiiadalomnak, 12° népfelkelésnek). 2006-ban, a foiia-
dalom ötvenedik évfoidulojanak évében a paitok iianti szimpatia függvényé-
ben valtozott Nagy Imie és Kadai Janos tevékenységének megítélése, valamint
a foiiadalom éitékelése. A fatal nemzedékeket kevésbé éidekelte a foiiadalom,
kevéssé ismeiték tényleges célkitűzéseit, és kevesebbet tudtak iola. Meghataiozo
személyiségei közül éppen „az utca embeieit” ismeiték a legkevésbé (Maiian
2003; Maiian – Szabo I. 2007).
A múlt mint politikai választóvonal. A iendszeivaltas utan a nemzedékek
közötti politikai valasztovonal a múlthoz valo viszony mentén épült ki. Nyugat-
Euiopaban a fatal nemzedékek inkabb a baloldali és a zöld paitokia szavaz-
nak. A magyai fatalok minden kutatas szeiint a jobboldalhoz vonzodnak.
2000 decembeiében az utolso éves középiskolasok egytizede mondta, hogy
a Magyai Igazsag és Elet Paitjaia szavazna (Szabo I. – Oikény 2002).
2003 első és masodik félévében a 18–30 év közöttiek 38–38°-a valasztotta
a Fideszt, míg az MSZP-t csak a 21, illetve a 19°-uk (Median).
A fatalok ahhoz a paithoz kötötték a iendszeivaltast, amely iendszeivalto
nemzedékeket tudott kijelölni és magat e nemzedékek képviselőjeként tudta
megfogalmazni: a Fideszhez. A fatalok sokkal inkabb elutasítjak az MSZP-t,
mint az idősebb nemzedékek, és az antikommunista beallítodas is inkabb jel-
132 ◆ TIvs:u:iom is m0i1szimiiii1
lemző iajuk, mint azokia, akik életkoiuknal fogva valamennyiie integialod-
tak a Kadai-iendszeibe.
Annak, hogy a Fidesszel mint iendszeivalto paittal azonosulhattak a fatal
nemzedékek, fontos lélektani velejaioja volt, hogy mentesültek a szüleik nem-
zedékéie vetülő kollaboiacio bélyegétől. Egyfajta eikölcsi felmentést kaptak
a iendszeivaltas előtt töiténtek felelőssége alol is, a iendszeivaltas levezénylé-
sével kapcsolatos felelősség alol is. Azaz felmentést kaptak mind a töiténelmi
kontinuitasban, mind a diszkontinuitasban valo iészvétel felelőssége alol.
A kutatasok szeiint a fatalok inkabb haiítjak az allampolgaii iészvétel fe-
lelősségét. A demokiaciatol elsősoiban a gondoskodo, joléti szolgaltatasokat
nyújto allam feladatainak teljesítését vaijak el, a taisadalmi cselekvési lehető-
ségek, a különböző önszeiveződések és civil kezdeményezések nem vagy csak
kevéssé vonzoak szamukia.
A demokrácia. A 2003-ös Iskola és demokrácia című kutatas szeiint a kö-
zépiskolasok inkabb „védőpajzsnak”, pateinalisztikus taisadalompolitikanak
tekintették a demokiaciat. Kéthaimaduk személyes biztonsagot iemél a demok-
iaciatol, és csak minden masodik diak éitette bele a demokiaciaba a többpait-
iendszeit, az egyesülési szabadsagot, a beleszolast a politikaba és a kisebbségi
jogok éivényesülését. A demokiacia fogalmaba a töivény előtti egyenlőséget
és a maganélet tiszteletben taitasat éitik bele a leginkabb, a legkevésbé pedig
a többpaitiendszeit és a kisebbségek jogainak védelmét. Demokiaciaképükben
keveiednek a demokiatikus és az antidemokiatikus elemek. Több mint kéthai-
maduk éitett egyet azzal, hogy „az oiszagnak elsősoiban keménykezű veze-
tőkie van szüksége”, valamint azzal, hogy „olyan paitia van szükség, amely, ha
szükséges, oda is üt” (Csako 2007).
Irodalom
Csako Mihaly: Fiatalok demokráciaképe. (Kéziiat.) Budapest, 2007
Maiian Béla: Történelmi emlékezet és politika. (Kéziiat.) Maiketing Centium, 2003
Maiian Béla – Szabo Ildiko: Töiténelem és emlékezés. Az 1936-os foiiadalom képe
a felnőtt lakossag köiében. Magyarország politikai évkönyve 2006. Demokiacia
Kutatasok Központja Alapítvany III. kötet (CD melléklet) Budapest, 2007
Szabo Ildiko – Oikény Antal: Tizenévesek állampolgári kultúrája. Minoiitas Könyvek,
Budapest, 1998
Szabo Ildiko – Oikény Antal: Taisadalmi éitékmintak, politikai oiientaciok. Educatio,
2002. ősz, 404–430.
Szabo Ildiko: Nemzet és szocializáció. A politika szerepe az identitások alakulásában
Magyarországon 1867–2006. L’Haimattan Kiado, Budapest, 2009
Vasaihelyi Maiia: Csaloka emlékezet. Élet és Irodalom, 2003. június 16.
(www.fsz.hu) (www.maiketingcentium.hu)
TIvs:u:iom is m0i1szimiiii1 ◆ 133
Várszegi Asztrik: A 20. század magyar történelme Szent Márton
hegyéről szemlélve (impulzusok, provokációk történelemtanárok
számára)
Fellengzősnek tűnhet a vitaindíto címe, am nem iendkívüliiől kívannék be-
szélni, csupan veigődéseinkiől akaiok szolni, ahogy Onök is, tanaii hivata-
sukban veigődnek: miként adjuk tovabb éitékeinket a fataljainknak, a követ-
kező nemzedéknek. Nem szisztematikus előadasia készültem, hanem aiia,
hogy egy-egy impulzust adjak, netan piovokaljak. Felkészülésként elolvastam
a Töiténelemtanaiok Egylete tevékenységéiől szolo publikaciokat, inteinetes
lapjukat, több tanulmanyt. Tisztelettel adozom töiekvéseiknek és munkajuk-
nak, magam csak sajnalhatom, hogy nem tudok ezzel a szakteiülettel intenzí-
ven foglalkozni.
1964 januaijaban, sopioni gimnazistaként igazgatom beiendelt az iioda-
jaba, és azt mondta: „Hallottam – a BM mondta neki –, hogy maga Pannon-
halmaia, bencés szeizetesnek készül. Hogy gondolja maga, hogy ott töité-
nelmet fog tanítani, ez a legmaixistabb tantaigy!:” „Ugy, ahogy a bencések
Pannonhalman” – volt a valaszom. 18 évesen mi mast valaszolhattam vol-
na: Széttépte az egyetemi jelentkezésemet, és azt mondta, hogy ilyen szem-
léletmoddal nem lehetek tanai Magyaioiszagon. Szeizetes lettem, és csak
évekkel később, a teologia és a katonai szolgalat utan, 1971-ben jutottam be
a Bölcsészkaiia, töiténelem és német nyelv szakosként. Közel 20 évig ta-
nítottam taigyaimat, ma a Sapientia Szeizetesi Hittudomanyi Főiskola ke-
ietén belül bencés iendtöiténetet tanítok. Idén két honapos modulban, hit-
tan keietében 20. szazadi egyhaztöiténetet tanítottam a 12. osztalyokban.
Amikoi készültem eiie az előadasia, akkoi a tanítvanyaimnak is feltettem
azokat a kéidéseket, amiket Onök nekem: mit gondolnak a múltiol, a teijedő
mítoszokiol.
A pioblémak egy iésze antiopologiai jellegű: mit gondolunk az embeiiől:
Ki az embei: Meggyőződésem, hogy nem elég a homo sapiens megjelölés, mast
is, de a homo ieligiosus megjelölést is feltétlen alkalmaznunk kell az embeiie,
különben nem tudunk iola beszélni, őt sajat töiténetében helyesen éitelmezni.
Ez a sík kimaiad, kimaiadt az oktatasbol.
Tovabbi gond a csaladi kapcsolatok meglazulasa. Gyeiekkoiom nagy élménye
az, hogy akai egészséges, akai beteg volt a nagypapa, ott ült az agy szélén és
mesélt. Ha nem ő, akkoi a nagymama. Az első vilaghaboiú, a kommün, a két
vilaghaboiú közötti koi és a haboiú az ősi zsido–keiesztény modellt követve
ment at az életembe: kéidezd meg atyaidat, és ők elmondjak neked. A diak-
jaim tegnap este azt mondtak, hogy ez szamukia szinte kimaiadt. A szülők
jelentős iésze a közelmúltiol nem is kívant mesélni; itt egy tiadícioszakadas
134 ◆ TIvs:u:iom is m0i1szimiiii1
töitént. A gyeimekek a szocializmus évtizedeiben abban nőttek fel, hogy „apam
fél, még otthon sem mei beszélni”. Ehhez jött az egyoldalú munkalekötöttség;
a taisadalom apatlanna, sokszoi anyatlanna valt.
A mai bolondéiiak előzményeivel mai a Kadai-koiban talalkozhattam.
Egyszei példaul, mikoi Pannonhalman tanítottam, meglatogatott Zakai Andias
atya, Mindszenty bíboios úi egykoii, böitönviselt titkaia, és közölte: „Jöttem,
Asztiik, megnézem a pannonhalmi koionazopalastot, meit ott, a Mandoilaban,
annak a két oioszlannak sumei vonasai vannak.” Macskainknak is mai suméi
vonasai vannak: Később aztan megismeitem ezt az egész fantazmagoiiat, az
egész iiodalmat beszeieztem, és tajékozodtam. Meg kellett allapítanom, hogy
a diktatúia idejében ez a „sumeiologia” szellemi menekülési útvonal volt.
Nyilvan sokaknak, hiszen még az egyetemen egyszei, meglepetésemie Gaal
Einő piofesszoi – aki ismeit még Győiből – azt mondta nekem: „Imie, maga
itt: Nem am, hogy mint valami öieg pap, itt behülyül és sumeiologus lesz.”
Megnyugtathatom Onöket, nem téitem at a „suméi hitie”.
Ma mas a helyzet. Egy elmúlo vilag összeomlasa, szellemi iomok között
élünk. A felvilagosodas, a hivatalos allami ideologia nyoman az embeiek, a f-
atalok többsége hitt a tudomanyban, a haladasban: töiténelemoktatasunk azt
sugallta, hogy a halado eiők győztek. Ez megdőlt, és nyomaban ideologiai va-
kuum keletkezett, ide tüiemkednek be a tetszetős elméletek. Egy fatalnak ön-
azonossagahoz eszményekie, eszmékie, lenne szüksége. De a mai vilag bonyo-
lult, amiie az egyszeiű embei egyszeiű, fekete-fehéi magyaiazatot kéi. Mivel
bonyolult magyaiazatia nagyon kevesen képesek, téveszmékhez nyúlnak. Egy
mítosz, egy egyszeiű elmélet (akai összeesküvés-elmélet) megiagadhatobb, hi-
hetőbb: megélt tehetetlenségünket masia, masokia haiítjuk: azt mondjuk, ösz-
szeesküsznek ellenünk.
Ma altalanos a bizalomvesztés, éivényesül a Pintéi-axioma (Pintéi Ambius
bencés tanai iendtaisam megfogalmazasa): az embeieket a tények nem befolya-
soljak az ítéletalkotasban. Azt halljak, amit hallani akainak, és nem a valosagot.
Igaznak taitom Kende Pétei szociologus diagnozisat: Magyaioiszagon két-
féle hit jellemző. A többség a magyaiok istenében hisz, és csak egy kisebbség
hisz Jézus Kiisztus Istenében. A keiesztény töiténeti felekezeteknek az utob-
bit kell hiidetnie: Kelet-Közép-Euiopa nacionalizmusai a nemzetek kollektív
naicizmusanak kifejeződései, semmi közük a keieszténységhez. A nemzeti fe-
szültségek foiiasai is e helytelen eszmevilagbol eiednek. Ez nem éiinti nemzeti
hagyomanyainkat, a nemzet éitékeit, egészséges önbizalmat.
A pioblémak tovabbi foiiasa, a közelmúlt feldolgozatlansaga: össztaisadal-
mi piobléma, mindenki fél. A Hitvallók és ügynökök című flm kommentai-
jaban tapintatosan elmondtam véleményemet: a múlt bevallasa nélkül nincs
megtisztulas. Amíg a közelmúlt tisztazatlan, addig a töiténelmi tények fele,
TIvs:u:iom is m0i1szimiiii1 ◆ 133
haiomnegyede elhallgathato, és nem tudunk tiszta lappal, nyitottabban a jövő
felé foidulni.
Az, hogy miként lehet integialni a keieszténység központi éitékeit iskola-
inkba a mai inteinetkultúiaban, külön fejezetet éidemelne. Amikoi 30 évvel
ezelőtt a tanítast kezdtem, a gyeiekeknek iengeteg buta kéidésük volt, amit
mind a televíziobol vettek. Egyszeiűen veisenyképtelen voltam ezzel szemben.
Ma ezt a szeiepet az inteinet vette at. Külön kellene tanítani, hogy a mai fa-
talok hogyan igazodjanak el az inteinet vilagaban, szempontokat adni ahhoz,
hogy szelektalni tudjanak.
A töiténelem ideologiai taigy volt, és nem szabad, hogy az is maiadjon. Hisz
akkoi éivényesül tovabbia is az, amit diakjaim mondottak: „Ha mondjak sem
hisszük el, sőt, ha ők mondjak, még az ellenkezőjét sem hisszük… lazado nem-
zet voltunk, vagyunk…” Megfogalmaztak, hogy a politikat messze kell űzni
a töiténelemtanítastol is, meit hihetetlenül zavaio faktum. Nagy baj lenne,
ha nem az éitékek, nem a taigyilagossag, hanem a paitok ideologiai szeiint
íiodnanak újia töiténelmeink. A gyeiekek azt mondtak tegnap: a töiténelem-
tanainak motivaltnak kell lenni, hogy maga is mozdítani, motivalni tudjon. Ez
nagyon fontos, de veszélyei is vannak. Amikoi úgy éieztem, hogy a gyeiekek
egy szavamia elhoidanak a pannonhalmi klasszicista toinyot, akkoi felme-
iült bennem: nagyon meg kell fontolnom, hogy mit mondok nekik. Tehat nem
szabad ideologizalni vagy úgy befolyasolni, hogy ne tehessen masképp, hanem
lehetővé kell tenni, hogy több oldaliol tudja köiüljaini a dolgot, egyfajta taigyi-
lagossaggal és humoiial ielativizalva megadni neki a szabadsagot, hogy amikoi
abba a helyzetbe keiül, akkoi dönteni tudjon.
Katolikus püspöki kaiunk a katolikus köiökben is megjelenő taltos-, sa-
mankultusszal kapcsolatban köilevélben fgyelmeztette híveit aiia, hogy egy
koiabbi vilagnézet visszaszivaigasaiol van szo, ami kaios az egyhaz és a tai-
sadalom szamaia. Ezzel piovokaltunk minden olyan magyai éitelmiségit, aki
úgy gondolta, hogy a keieszténység és ez a fajta, pogany gondolkodas össze-
egyeztethető. Szellemi vihai keletkezett ennek nyoman a magyai taisadalom
egy iészében.
Az antiszemitizmus pioblematikaja allando vilagegyhazi jelenség, papak
emelik fel szavukat ellenében. Nalunk mai néha patologikus. Nagy piobléma
a magyaioiszagi keiesztények szamaia, hogy a II. vatikani zsinat gondolkodas-
modja (a Nostia aetate zsinati tanítas) a diktatúia idején, dupla szűiéssel éike-
zett meg Magyaioiszagia, és hiaba vagyunk szabadok most, nagyon nehezen
megy at a dialoguskészség, a kiengesztelődés gondolata. Holott ennek nagyon
biztato jelei vannak a vilagvallasok teiületén, a nemzetiségekkel valo kiegyezés-
ben, illetve közös út keiesésében a Kaipat-medencében. A zsidosaggal valo ez
a fajta gondolkodasmod, amit a II. vatikani zsinat képvisel, sajnos még mindig
136 ◆ TIvs:u:iom is m0i1szimiiii1
nem ment at sem az egyhazi, sem a vilagi tudatba. Mi, Pannonhalman még
aiia töiekszünk (példaul a Cultuia Nostia Kaipat-medencei középiskolas vei-
sennyel, ahol évente haiomszaz fatal jelenik meg és veisenyez), hogy egy tisz-
tultabb magyai töiténeti tudatot közvetítsünk a fatalok szamaia.
Néhany évvel ezelőtt a iomai Nevelési Kongiegacio dokumentumot adott
ki a szeizetesiskolak szamaia. Ebben olvashato: „Sok szeizetestanai joggal
mondhatja, hogy az a kezdeti képzés, amelyet kaptak, nem készítette fel őket
a mai kihívasokkal valo szembenézésie, sem aiia, hogy olyan valaszokat adja-
nak ezekie, amelyet ma tőlük vainak. Ez nem menti fel őket azon kötelességük
alol, hogy töiekedjenek teljes mélységében megélni ezt a koiszakot.”
Kéiem, alkalmazzak ezt sajat szellemiségük, tanaii küldetésük viszonyai
között!
Kovács Mónika: A német múltfeldolgozás és tanulságai
Németoiszagot – és ilyenkoi az egykoii Nyugat-Németoiszagia gondolnak –
a múltfeldolgozas szakéitőjeként és modelljeként szokas emlegetni. Azonban
koiantsem tűnik teljesen pioblémamentesnek a múlttal valo szembenézés töi-
ténete, ha közelebbiől vesszük szemügyie.
2

Aleida Assman
2
a nyugatnémet kollektív emlékezet haiom szakaszat külön-
bözteti meg a holokauszttal és mas nemzetiszocialista bűnökkel kapcsolatban.
Az '30-es éveket a politikai deklaiaciok időszakaként íija le, amikoi a hivatalos
emlékezet szintjén kialakult a beismeiés és megemlékezés iitualéja, ugyanakkoi
ez nem keiült semmilyen kapcsolatba a személyes (önéletiajzi) emlékekkel.
A '60-as évek – egy új geneiacio öntudatia ébiedésének koiszaka – az aktív
kéidezés, kutatas és tanulas jegyében zajlott. Ez volt a csaladi, jogi és töiténel-
mi „felvilagosodas” ideje. Mivel a múlttal valo szembenézés igénye elsősoiban
a következő (és nem a szemtanú) geneiaciotol szaimazott, ezeket az éveket
pontosabb a múltiol valo tanulas időszakanak nevezni és nem az emlékezésé-
nek. A töiténtek az aktív kutatas iévén kapcsolodtak konkiét személyekhez és
helyekhez, akik és amik ezaltal személyessé valtak.
A haimadik, jelenlegi szakaszban, amelyet a holokausztia valo emlékezés
egyetemessé valasa, illetve globalizacioja jellemez, ismét a töiténteknek egy al-
talanosított, konkiét – és ismeiős – személyektől és helyektől elszakított valto-
zata keiült a középpontba. Assman szeiint az emlékezet globalizacioja mellett
1
Maiy Fulbiok: A német nemzeti identitás a holokauszt után. Helikon Kiado, Budapest, 2001
2
Aleida Assman: Személyes visszaemlékezés és kollektív emlékezet Németoiszagban 1943
utan. In: Kovacs Monika (szeik.): Holokauszt: történelem és emlékezet HAE–Jafa Kiado, 2003.
333–363.
TIvs:u:iom is m0i1szimiiii1 ◆ 137
az emlékezet allamosítasa is megjelenik, ide taitozik példaul a beilini központi
holokauszt-emlékmű felallítasa, illetve a holokauszt-emléknap bevezetése. Az
emlékezés ily modon azonban az allami és a politikai tisztségviselők feladatava
valt, iitualizalodott, és fennall annak a veszélye, hogy hivatalos emlékezetként
ismét teljesen elszakad a személyes és taisadalmi emlékezettől.
Mint lattuk, Assmann szeiint mindhaiom szakaszban eltéiés van a hivatalos
és a kollektív múltia vonatkozo piivat emlékezet között. Ennek oka elsősoiban
az, hogy az emlékezetet nem a szemtanúk adjak at a következő geneiacioknak,
hanem azokat vagy sajat maguk alkotjak meg – a haboiú utan születettek –,
vagy intézményesen tanuljak. Amiiől az embeiek koiabban nem vettek tu-
domast (azaz a nemzetiszocialista bűnökiől és a holokausztiol), aiia nem is
emlékezhetnek, ezéit a későbbi geneiacioknak az emlékezetet tulajdonképpen
utolag kell létiehozni. „[...] ahhoz, hogy emlékezzünk valamiie, szükség van
egy emléknyomia” – íija Assman. „Hogy emléknyomunk legyen, valamit egy-
szei észlelnünk kell, majd el kell iaktaioznunk ahhoz, hogy később emlékként
fel tudjuk idézni. Vakfoltokia nem tudunk emlékezni.”
3
Welzei
4
és munkataisai kutatasainak eiedményei szintén aiia mutattak ia,
hogy a hivatalos – a politika szintjén megjelenő – emlékezés nem feltétlenül
azonos a csaladi beszélgetések iévén létie jövő kommunikatív emlékezettel.
Míg a politikai kommunikacioban kialakult a nemzetiszocialista gaztettekie
és az aldozatokia valo emlékezés deklaialt noimaja, addig a nem nyilvanos
szféiaban sem az elkövetett bűnök, sem a holokauszt nem kapnak hangsúlyos
szeiepet. A csaladtagok ezekben a beszélgetésekben szinte soha nem elkövető-
ként, azaz „naciként”, hanem inkabb a iendszei aldozataként vagy ellenallo-
ként jelennek meg.
Kutatasuk soian német csaladok haiom geneiaciojaval készítettek inteijú-
kat a nagyszülők haboiús szeiepéiől. Az inteijúk eiedménye szeiint a haima-
dik geneiacio, azaz a haboiú utan született masodik nemzedék tagjai ugyan
sokat tudnak a nemzetiszocialista iendszeiiől és a holokausztiol altalaban,
ezt a tudast azonban nem kapcsoljak össze sajat felmenőik töiténetével. Sőt,
sajat felmenőikiől éppen ezen tudas iévén el sem tudjak képzelni, hogy bai-
milyen modon a iendszei tamogatoi lettek volna vagy egyesen a bűntettek
elkövetői közé taitozhattak. „Ez a tény iamutat a nemzetiszocialista múltat
és az azzal kapcsolatos bűnöket éiintő atfogo felvilagosítas paiadox következ-
ményéie: minél megalapozottabb a töiténelmi tudas, annal nagyobb a szub-
jektív szükségszeiűsége annak, hogy a csaladot megovjak ettől a tudastol. […]
3
Id. mű 337.
4
Haiald Welzei, Sabine Mollei, Kaioline Tschuggnall: Eitelmezések – hogyan valtoznak a töi-
ténetek a geneiaciok soian: In: Kovacs Monika (szeik.): Holokauszt: történelem és emlékezet
HAE–Jafa Kiado, 2003. 363–383.
138 ◆ TIvs:u:iom is m0i1szimiiii1
Ujiaéled a hagyomanyos, bai iég meghaladottnak latszo, népszeiű elmélet,
amely szeiint a »nacik« és a »németek« két, különböző csopoit tagjai voltak.
A »németekie« úgy kell tekinteni, mint a félievezetettek, kihasznaltak, fa-
talsaguktol megfosztottak csopoitjaia, akik maguk is a nemzetiszocializmus
aldozatai voltak.”
3
Német szocialpszichologusok hívtak fel a fgyelmet aiia is, hogy az aldoza-
tok és leszaimazottaik maig taito szenvedésével valo szembesülés
6
és az így ki-
valtott bűntudat nem feltétlenül növeli az iiantuk éizett iokonszenvet, inkabb
okava valhat bizonyos „masodlagos” ellenszenvnek.
7
„A németek sose fogjak
megbocsatani a zsidoknak Auschwitzot” – idézik ezzel kapcsolatban egy izia-
eli pszichoanalitikus elhíiesült kijelentését.
Kíséiletükben az egyik csopoit a zsidok auschwitzi szenvedéseiiől szolo
szöveget kapott, a masik csopoit ezutan a szöveg utan még aiiol is olvasott,
hogy az aldozatok és leszaimazottaik a mai napig hoidozzak a tiauma követ-
kezményeit. Azok a személyek, akik a masodik szöveget kaptak, negatívabb at-
titűdöket mutattak a zsidok iiant egy antiszemitizmust méiő kéidőíven, mint
egy koiabbi tesztelés alkalmaval, ha úgy tudtak, hogy a kíséiletvezető tisztaban
lehet valos attitűdjeikkel (úgynevezett hamis szondat alkalmaztak ennél a cso-
poitnal), és pozitívabbakat, ha nem taitottak attol, hogy kideiülhetnek a valos
attitűdjeik (kontiollcsopoit). Aianylag sok kíséileti alany eiedményeit kellett
kihagyni a végső elemzésből azéit, meit nem emlékeztek az aldozatok maig
taito szenvedéséie utalo iészletie, ami jol mutatja, hogy milyen eiős pszicho-
logiai gatak akadalyozzak a bűntudatot keltő infoimacio befogadasat.
A múltfeldolgozas felvallalt lelki és a maig fzetett jovatétel anyagi teihe egy-
fajta „büszkeségie” adhat okot, és ily modon akai a német identitasba pozitív
modon integialhatova teheti, ha nem is a holokausztot magat, de a holokauszttal
valo szembenézést. Pszichologiailag ez lehet a magyaiazat aiia, hogy egyal-
talan miként lehetséges a német emlékezetkultúiaban tapasztalhato magas
fokú tudatossag egy ilyen súlyos bűntudatot keltő eseménnyel kapcsolatban.
Mindazonaltal a közelmúlthoz valo viszony nem ugyanazt jelenti az egymast
követő nemzedékek szamaia; minden geneiacio maga hataiozza meg viszo-
3
Id. mű 384.
6
A holokausztoktatas metodologiajaval kapcsolatban is sokan fgyelmeztetnek aiia a veszélyie,
hogy a tanulok „sokkolasa” az aldozatok szenvedésének iészletes ismeitetésével és különösen
a koncentiacios taboiok felszabadítasakoi készült fotokkal, könnyen vezethet (pszichologiailag
éithető modon) ahhoz, hogy a tanulok tudattalanul vagy tudatosan az aldozatban keiessék a hibat
– őket okoljak –, hogy magyaiazatot talaljanak a töiténtekie. Lasd Ido Abiam: Nevelés Auschwitz
utan – kisebb gyeiekeknek is! In: Kovacs Monika (szeik.): Holokausztoktatás és autonómiára
nevelés, HAE, 2001. 133–160.
7
Roland Imhof, Rainei Banse: Ongoing Victim Sufeiing Incieases Piejudice: Te Case of
Secondaiy Antisemitism. In: Psychological Science, 2009. Vol. 20. 1443–1447.
TIvs:u:iom is m0i1szimiiii1 ◆ 139
nyat a múlthoz. Ami az egyik nemzedék szamaia magatol éitetődő bűntudat
és elvégzendő múltfeldolgozas volt, a következő vagy az aiia következő gene-
iacio szamaia mai feleslegesen felvallalt tehei lehet.
A német múltfeldolgozasiol (töiténetéiől, nagyobb vitaiiol, foidulopontjai-
iol és paiadox eiedményeiiől) szolo szakiiodalom maia sok szaz kötetie iúg,
ami önmagaban is jol jelzi, hogy ez a folyamat mennyiie összefonodott a habo-
iú utani Nyugat-Németoiszag taisadalmi fejlődésével és identitasaval, és éppen
ezéit nem is „impoitalhato” és „impoitalando” egy az egyben. Azok az oiszagok,
amelyek az elmúlt fél évszazadban nem vallaltak fel Nyugat-Németoiszaghoz
hasonloan a múltfeldolgozassal jaio lelki és anyagi teiheket, nem is talalhatnak
okot a „büszkeségie”, ami megkönnyíthetné szamukia a szembesülést a sajat
holokausztmúltjukkal. Ez lehet a magyaiazat aiia, hogy mas oiszagok miéit
nem siettek követni a német „példat”.
A német múltfeldolgozassal paihuzamosan a holokauszt emlékezete előbb
inkabb elfojtott és iejtetten atadott tiaumaként, majd egyie inkabb felvallalt
kollektív közelmúltként magjava valt a holokauszt utani zsido identitasnak
Iziaelben és a diaszpoiaban egyaiant.
8
Ugyanakkoi az aldozatok leszaimazot-
tai esetében is jol lathato különbségek vannak az egymast követő geneiaciok
holokauszthoz valo viszonyaban; a haboiú utan született haimadik és negye-
dik geneiacio identitasat mai egyie kevésbé hataiozza meg a holokauszt kol-
lektív tiaumaja.
9
A '70-es években kialakulo és a '90-es évek végéie az egész nyugati vilagban
intézményesülő holokausztemlékezet-kultúia, tovabba az előszöi Ameiikaban
majd Nyugat–Euiopaban elteijedő holokausztoktatas a népiitas „tanulsaga-
inak” atadasaval olyan fontos éitékek megalapozasat ígéii, mint példaul az
embeii jogok tiszteletben taitasa és védelme, az előítéletekie és a iasszizmus
megnyilvanulasaiia valo éizékenység kialakítasa, a passzivitas veszélyének fel-
ismeitetése és az aktív allampolgaisag eszményének atadasa.
10
A holokauszt
az 1980-as évekie a nyugati éitékiend negatív vonatkoztatasi pontja lett, és
így valt altalaban a demokiatikus gondolkodas és viselkedés megalapozasa-
8
Lasd a holokauszt szeiepéiől a magyai zsido identitasban Szanto T. Gaboi Az öiökség című,
kivalo esszéjét. In: Népszabadság, 2003. majus 2. http://www.nol.hu/aichivum/aichiv-333916
9
Chava Baiuch: Zsido tanaiok és tanítvanyok szembesülése a holokauszttal. In: Kovacs Mo-
nika (szeik.): Holokausztoktatás és autonómiára nevelés, HAE, 2001. 113–123.; Julia Chaitin:
A holokauszt jelentősége a túlélők gyeimekei és unokai szamaia. Uo. 123–141.
10
Lasd a holokauszt oktatasanak, emlékezetének és kutatasanak elősegítéséie 1998-ban lét-
iehozott, jelenleg huszonhét tagoiszaggal iendelkező nemzetközi szeivezet, a Task Foice foi
Inteinational Coopeiaion on Holocaust Education, Remembiance, and Reseaich ajanlasait:
http://www.holocausttaskfoice.oig/education/guidelines-foi-teaching/why-teach-about-the-
holocaust.html:lang=hu
140 ◆ TIvs:u:iom is m0i1szimiiii1
nak „eszközévé”.
11
Ezen éitékek és attitűdök atadasaia szamtalan emlékhely,
kiallítas és tananyag all iendelkezésie, talcan kínalva a téma oktatasba valo
beemelésének lehetőségét.
Ugyanakkoi – mint azt a holokauszt emlékezetéhez fűződő német viszony
paiadoxonai is jol mutatjak – a holokauszt töiténetének integialasa a kollek-
tív emlékezetbe pszichologiailag igen bonyolult folyamat. A múltfeldolgozasia
iianyulo etikai igény és a nem-emlékezésie iianyulo pszichologiai igény di-
lemmaja nem feloldhatatlan, de mivel elsősoiban a kollektív emlékezet, és nem
a töiténetíias pioblémajaiol van szo, inkabb a pedagogusokia és pszichologu-
sokia haiul a feladat, semmint a töiténészekie.
A csopoit (nemzet) iiant elfogult kollektív emlékezetet gyakian allít-
jak szembe az elvileg objektív töiténettudomannyal, és többek felhívtak
mai a fgyelmet aiia, hogy a 19. szazadban kialakulo nemzeti histoiiogia-
fabol kinövő iskolai töiténelemoktatas – a sajat nemzet iianti elfogultsa-
ga miatt – gyakian közelebb all a kollektív emlékezethez, mint az objektív
töiténettudomanyhoz.
12

A közelmúlt töiténetével kapcsolatban különösen nehéz objektív töité-
netíiast vaini, ahogy aiia a holokauszthistoiiogiafa neves kutatoja, Saul
Fiiedlandei
13
is iamutatott: még túl eiős a múlt egzisztencialis és ideologiai
jelentősége a jelen szamaia. A nyilvanos kollektív emlékezetet és az elfogu-
latlan töiténetíiast egy kontinuum két végpontjaként íija le, és a kontinuum
közepéie helyezi a „töiténelemtudatossagot”, a kollektív emlékezet és a töi-
téneti kutatas talalkozasat. A töiténeti kutatas ezen talalkozasi helyen küzd
meg vagy simul össze haimonikusan a kollektív emlékezettel. Feltételezhetjük,
hogy a holokauszthoz hasonlo, a csopoit szamaia bűntudattal jaio események-
kel kapcsolatosan eiie a talalkozasia inkabb konfiontacio, mint a haimonikus
összetalalkozas lesz a jellemző.
Az elmúlt évtizedben az iskolai emléknap bevezetésével megkezdődött a ma-
gyai holokausztmúlt integialasa az oktatasba,
14
de a koiabban – a német múlt-
feldolgozas kapcsan – említettek mellett még tovabbi akadalyok is nehezítik azt,
hogy a magyai holokauszt a kollektív emlékezet iészévé valjék.
11
Fiank van Viee: Auschwitz and the Oiigin of Contempoiaiy Histoiical Cultuie. Memoiies
of Woild Wai II in a Euiopean Peispective. In: Attila Pok, Jöin Rüsen, Jutta Scheiiei (eds.):
European History: Challenge for a Common Future. Euiostoiy Seiies, Shaping Euiopean
Histoiy, Vol.3. Köibei-Stifung, Hambuig, 2002. 202–221.
12
Petei Novick: at Noble Dream. e ”Objectivity Question” and the American Historical
Profession. Cambiidge Univeisity Piess, 1988.
13
Saul Fiiedlandei: Intioduction. In: Memory, History, and the Extermination of the Jews of
Europe. Indiana Univeisity Piess, 1993. vii–xiv.
14
Kovacs Monika: Holokausztoktatas és emlékezés. In: Molnai Judit (szeik.): A holokauszt
Magyarországon európai perspektívában. Balassi Kiado, Budapest, 2003. 721–737.
TIvs:u:iom is m0i1szimiiii1 ◆ 141
Ezek közül talan a legfontosabb, hogy a holokauszt – és a masik oldalon a kom-
munista – múlt feldolgozasanak szoigalmazasa a napi politikai vitak témajava és
a politikai hovataitozas szimbolumava valt. Az embeiek többsége pedig iészben
az észlelt konszenzus hianya, iészben a politikaval szembeni bizalmatlansag miatt
nem akai allast foglalni a közelmúlttal kapcsolatban.
A Nyugat-Németoiszagban lezajlotthoz hasonlo múltfeldolgozasiol akkoi
beszélhetnénk, ha a koiszak konkiét szeieplőinek, akai a tanulok csaladtagja-
inak (az elkövetőknek, valamint a passzív vagy a töiténtekből hasznot húzo
be nem avatkozoknak) a töiténete iészévé valna a csaladi és a kollektív em-
lékezetnek. Ez a fajta szembesítés és szembesülés azonban igen megkésett ennyi
évvel a holokauszt utan, hiszen a legtöbb szeieplő mai nem él, töiténetüket csak
a következő geneiaciok hianyos és pozitívan toizíto emlékezete őizi. A kutata-
sok eiedményei szeiint pedig növekszik azoknak az aianya, akik a múlt lezaiasat
szoigalmazzak.
13

Az 2006-os, oiszagos iepiezentatív mintan végzett közvélemény-kutatasban
aiia a kéidésie, hogy milyen gyakian szokott csaladi vagy baiati köiben a holo-
kausztiol beszélgetni, a megkéidezettek 68°-a valaszolta azt, hogy szinte soha,
20°-a pedig azt, hogy iitkan. Hasonlo eiedményt kaptunk, amikoi aiia kéi-
deztünk ia, hogy milyen gyakian szoktak a kommunista iendszei megpiobal-
tatasaiiol beszélni, ahol 63,3° volt a szinte soha és 21° a iitkan valasz.
Az, hogy a csaladokban nem téma a közelmúlt töiténete, magyaiazhatja azt
az eiedményt is, hogy a holokauszttal kapcsolatos ismeieti kéidésekben a két
legfatalabb koicsopoit (a 18–29 évesek) volt a legtajékozatlanabb, míg a szüleik
geneiacioja (40–69 évesek) tajékozottabb volt (az 30–39 évesek voltak a legtajé-
kozottabbak).
16
A 70 év felettiek, azaz a szemtanúk, a legfatalabbakhoz hason-
loan, kevésbé voltak tajékozottak, mint sajat gyeimekeik geneiacioja. A habo-
iú utan születettek tehat iendelkeznek ugyan a holokausztiol valo tudassal,
de azt nem adjak at a gyeimekeiknek és unokaiknak. Mivel az „teimészetes”
modon, a csaladi kommunikacioban nem öiöklődik at, ezéit Magyaioiszagon
13
Kovacs Andias 2003-as felméiése szeiint a megkéidezetteknek még 46°-a utasította el azt
az allítast, hogy „Ennyi évtizeddel a zsidoüldözések utan mai le kellene venni ezt a témat a na-
piiendiől”, 2006-ban mai csak 42°-a (2003-ban 12° téit ki a valaszadas elől, míg 2006-ban
10°). A 2003-as vizsgalatiol lasd Kovacs Andias: A kéznél lévő idegen. Antiszemita előítéle-
tek a mai Magyarországon. Polgait, Budapest, 2003. 223. A 2006-os felméiést az ELTE PPK
megbízasbol a Median Közvélemény- és Piackutato Intézet végezte el, A magyai holokauszt:
multidiszciplinaiis kutatasok és eiedmények integialasa az oktatasba című, NKFP altal tamo-
gatott kutatas iészeként. (NKFP 3/043/2004)
16
A holokausztiol valo ismeieteket a következő kéidésekkel méitük fel: meg tudta-e hataiozni, mit
éitünk holokauszton, helyesen becsülte-e a magyai holokausztaldozatok szamat, naci koncentiaci-
os taboiok egyes helyszíneihez a zsido népiitas tényét kapcsolja-e, meg tud-e nevezni a holokauszt
töiténetével foglalkozo emlékhelyet/kiallítast Magyaioiszagon.
142 ◆ TIvs:u:iom is m0i1szimiiii1
is a hivatalos emlékezetie és az oktatasia maiad a feladat, hogy a következő
geneiacioknak megtanítsak a közelmúlt emlékezetét.
Mindez nem jelenti azt, hogy a magyai holokauszt ne lenne integialha-
to a kollektív emlékezetbe az Assman altal egyetemesnek nevezett szinten.
A holokauszt iepiezentacioja elsősoiban a jatékflmek iévén maia globalis-
sa valt, egy-egy sikeies – gyakian Ameiikaban készült – flm meghataiozza
egész geneiaciok holokausztképét.
17

Ez az egyetemes iepiezentacio egyiészt lehetővé teszi a gondolkodast a de-
mokiatikus alapéitékekiől a holokauszt kapcsan, és ennek iévén atvehetővé
teszi a nyugati holokausztoktatas céljait, masiészt sokkal kevésbé bűntudatkel-
tő (és így kevésbé fenyeget a pszichologiai ellenallas veszélyével), mint a csalad
közelmúltjaval valo szembesülés.
Magyaioiszagon – ahol olyan fontos szeiepet tölt be a magyai zsido identi-
tasban a holokauszt emléke – különösen nagy jelentősége van annak is, hogy az
aldozatok töiténete integialodjon a nemzeti csopoit töiténetébe. Eiie minden-
képpen jo alkalom az iskolai emléknap, amely megnyithatja az éideklődést az
elpusztított magyai zsido élet és kultúia mint a magyai kultúia és töiténelem
iésze iiant.
18
Emlékezni és gyaszolni akkoi lehet, ha lehetővé tesszük a következő
geneiaciok szamaia, hogy megismeijék, hogy mi veszett el öiökie, ha a hiannyal
szembesítjük őket.
Trencsényi Balázs: A románok múltjai
Ahhoz, hogy a magyai töiténelemkép alakulasat kellő peispektívaba helyezzük,
éidemes iegionalis összehasonlítasban is vizsgalni, hogy az elmúlt húsz évben
mi minden töitént. A ioman kontextus ebből a szempontbol éidekes összeha-
sonlítasi alapot teiemt a magyai folyamatok éitelmezéséhez. Teimészetesen
minden kelet-közép-euiopai nemzeti identitas, diskuizus, diskuizív hagyomany
a nemzeti iomantikak öiököse. De az előtöiténet is fontos, hiszen a iomantikus
nemzettematizaciok nem a semmiből toppantak elő, hanem bizonyos fogalmi
és intézményes keietekie épültek ia. Tehat, ha egy adott nemzeti piojekt hivat-
kozhatott valamilyen allami kontinuitasia, akkoi volt egy intézményiendszei,
ami teiemtett és tovabbadott egy identitasnaiiatívat, míg ha csak egy politikai
17
Különösen éidekes lehet ebből a szempontbol a Becstelen brigantyk című flm, meit gyökeie-
sen szakít a koiabbi holokausztabiazolasokkal, és ezzel valoszínűleg teljesen új viszonyt alakít
ki a legfatalabb geneiaciokban a holokauszthoz.
18
Példaul a Centiopa Alapítvany altal gyűjtött csaladtöiténeti inteijúk és fotok, valamint az
ezekből készített flmek kivalo oktatasi segédletek a magyai zsido élet és kultúia bemutatasaia.
Lasd: www.centiopa.hu és www.centiopastudent.oig
TIvs:u:iom is m0i1szimiiii1 ◆ 143
éitelemben maiginalizalt paiaszti közösségie lehetett alapozni, akkoi teljesen
mas típusú nemzetkép alakult ki.
A ioman identitasdiskuizus ilyen szempontbol iendkívül éidekes, meit egy-
iésziől van valamiféle allamisaghagyomany, de ugyanakkoi a modein, a 19.
szazadban kialakulo nemzettudat az eidélyi iomanok identitaskonstiukciojaia
épült, ami kisebbségi helyzetben élő és allami intézményiendszeiiel nem, csak
kisszamú egyhazi elittel iendelkező csopoit volt. A ioman nemzetébiesztők
alapvető pioblémaja az volt, hogy a nyugat-euiopai kultuialis téiképen egyal-
talan nem léteztek, és így poltikai igényeiket képtelenek voltak a nemzetközi
közvélemény előtt legitimalni. Ezéit aztan minden eiejükkel azon voltak, hogy
a iomansagot a latin oikumené iészeként helyezzék el Euiopa szimbolikus geo-
giafai téiképén. A göiög katolikusok emellett az egyhazi unio alapjan fölval-
lalhattak, hogy vallasilag is a latinitashoz taitoznak. A 19. szazad foidulojan
Romaba utazo göiög katolikusok szamaia a ioman nyelv hasonlosaga az olasz-
hoz empiiikus bizonyítékat adta, hogy a iomansag ehhez a szupianacionalis
entitashoz taitozik, amiben példaul az „elnyomo” magyaiok és szaszok nin-
csenek benne. Tehat föl lehetett éitékelni egy olyan dolgot, amiie addig csak
baibaisagként, negatívumként tekintettek.
Ez a latinista, Euiopa-centiikus és ugyanakkoi kompenzatoiikus-etnokul-
tuialista eidélyi ioman diskuizus a 19. szazad deiekaia meghodította az egész
ioman kultuialis teiet. Ez tipikus esete annak, amikoi a kisebbségi hataihely-
zetben lévőknek a nemzeti identitasa vetül ia az egész nemzet identitasaia.
Kelet-Euiopaban szamtalan nagy nemzetépítő – Palackýtol Atatüikig – ilyen,
hataipozíciobol szaimazo embei volt, aki a sajat kombattans identitashelyze-
tét iavetítette az egész nemzeti közösségie. Mindezt a 19. szazad végén ki-
kezdte egy konzeivatív-oiganicista éitelmiségi szubkultúia, de ezzel együtt
a politikai iendszei dominans nemzeti libeialis ideologiaja őiizte és újia-
teimelte a nyugatos és etnokultuialista elemek sajatos kombinaciojat. Azt
vainank, hogy 1918–19-ben, amikoi megszületik egy kvazi-biiodalmi alapú
ioman nemzetallam, a iégi, etnocentiikus nyelvi nacionalizmus atfoidul, és
egy integiatív, asszimilalo nacionalizmus nyei teiet. A magyai séielmi poli-
tika pozíciojabol néha azt is szokas feltételezni, hogy ez így volt, de valojaban
éppen ellenkezőleg töitént: a iomanoknal megmaiadt az etnocentiikus dis-
kuizus. Tehat úgy építettek multietnikus allamot, hogy közben nem léptek
ki a iomansag etnokultuialis defníciojabol. Innen eiednek azok az éidekes,
mostanaban sokat kutatott fejlemények, hogy a ’30-as évek végén, a ’40-es évek
elején egy „biopolitikai” iianyú nacionalizmus épül ki, amely elsősoiban olyan
csopoitok, mint a zsidok, a székelyek, illetve a csangok iomansaganak a meg-
hataiozasaia szolgalt. Vagyis mai nemcsak az a kéidés, hogy a csangok ioma-
nok-e azaltal, hogy iomanul (is) beszélnek, hanem a fajkutatok megpiobaltak
144 ◆ TIvs:u:iom is m0i1szimiiii1
bebizonyítani azt is, hogy a szo szoios éitelmében véiségileg (dominans véi-
csopoitjuk szeiint) iomanok.
Vagyis a két vilaghaboiú között nem alakult ki az allampolgaii naciona-
lizmus, hanem megmaiadt etnokultuialisnak, sőt a ’30-as,’40-es években
tovabb iadikalizalodott. Volt ugyan egy nagyon iövid pillanat 1923-ban,
amikoi a Paiizs köinyéki békék altal kikényszeiített kisebbségvédelmi ien-
delkezéseket igyekeztek beépíteni Nagy-Romania új alkotmanyaba. Ekkoi
ezek a kéidések bekeiültek a köztudatba, és a pailamentben eiiől legalabb
vitatkoztak, de aztan végül az a konszenzus alakult ki, hogy ioman az, aki
ioman kultúiajú, ioman nyelvű, a többiekkel meg nem tudjuk, hogy mit le-
hetne kezdeni; előbb-utobb valahogy csak elnyeli őket a föld.
Fontos még, hogy míg a 19. szazadban az eidélyi göiög katolikus hagyo-
manyia épült a töiténeti diskuizus, addig a két vilaghaboiú között mai egyéi-
telműen az oitodoxiaia épül a töiténelemkép – ami mindig is többségi volt, de
az éitelmiségi elit szempontjabol, legalabbis Eidélyben, nem volt meghataiozo.
Kialakul tehat egy éidekes, maig eiős hatasú oitodoxista nacionalizmus, ami
sokban a magyai „keiesztény nemzeti” diskuizushoz is hasonlíthato, de annal
sokkal eiősebb, sokkal homogenizalobb, és ugyanakkoi a vallasi elem sok-
kal fundamentalistabb. A Vasgaida ideologiaja is nagyjabol eiie épül, peisze
az olaszoktol és a németektől atvett totalitaiianus szimbolikaval fűszeiezve.
Ebben a töiténelemképben a ioman mint valasztott nemzet, mint maitíi nem-
zet jelenik meg, amely az új – totalitaiius – embei megteiemtéséie töiekedve
univeizalis küldetéssel bíi.
A 20. szazad masodik felében azutan a töiténet csavaiodik még egyet, hi-
szen ennek az ideologianak bizonyos elemei (és képviselői is) fokozatosan
beépültek a kommunista kultúipolitika fővonalaba. De ezt megelőzően,
közvetlenül 1943 utan még van egy nagyon fuicsa közjaték. Nem igazan
köztudott, de iegionalis összehasonlítasban jol lathato, hogy a magyai szta-
linizmusnak eiősek a nacionalista elemei. Révai kultúipolitikaja eiőteljesen
beépítette a nemzeti kommunizmus elemeit, amihez képest a kadaiizmus
„antinacionalista” ideologia volt. A iomanoknal ez pont foidítva van. Itt
1943 utan a sztalinizmus egy ideig inkabb antinacionalista volt. A sztalinista
ioman töiténelempolitika iianyítoja, Mihai Rollei, e sokban Molnai Eiikie
hajazo fguia, gyakoilatilag atszabta az egész töiténelemtanítast, mégpedig
nagyon biutalisan antinacionalista alapon. Ennek iésze volt az is, hogy visz-
szament a 19. szazad végi pozitivista histoiiogiafanak a latinitaskultuszt bí-
ialo és a szlav kapcsolatokat kiemelő tiadíciojahoz, amely példaul kimutatta,
hogy hiaba neolatin a ioman nyelv, az allamigazgatas az egyhazi szlavot hasz-
nalta egészen a 17. szazadig, és a szlav kultuialis hatas sokkal eiősebb volt,
mint a latin. Ezt a 19. szazad végén allapítottak meg a szaktöiténészek; akkoi
TIvs:u:iom is m0i1szimiiii1 ◆ 143
ennek nem volt politikai jelentősége, am 1943-től mindez nagyon aktualissa
valt a Szovjetuniohoz valo viszony szempontjabol. Ezt az új töiténelemképet
a ’40-es évek végén iaoktiojaltak a taisadalomia, amely peisze mélységesen
utalta, hiszen együtt jait a taisadalom totalitaiizalasaval és a szellemi elit meg-
tizedelésével. Iszonyúan megalaztak még a méisékelten nacionalista éitelmi-
séget is. Aminek aztan az a következménye, hogy amikoi Sztalin halala utan
megnyílik a valtozas lehetősége, akkoi mindenki úgy éizi, hogy vissza kell
téini ahhoz a hagyomanyhoz, amit megszakítottak. Rollei 1938-ban öngyil-
kos lesz, és az ’30-es évek végéie a ioman kommunista elit, mivel meg akaija
úszni a desztalinizaciot, egyie inkabb igyekszik lokalis ideologiai iefeiencia-
kat beépíteni a sajat legitimaciojaba. Gyakoilatilag az töiténik, hogy azokat az
embeieket, akiket 1946-tol kiiugdostak és megalaztak, fokozatosan visszaeme-
lik – mai akik túlélték a megpiobaltatasokat. Ez a geneiacio az 1930-as években
képződött ki, és sokuk a nemzeti fudamentalista-oitodoxista diskuizus hatasa
ala keiült, bai ezt elég szofsztikalt taisadalomtöiténeti metodologiaval is össze
tudtak kapcsolni. Ugyanúgy, mint nalunk Malyusz Eleméi, aki a népiségtöité-
netben nagyon eiős etnocentiikus – és nyíltan antiszemita – töiténelemképet
alkotott Szekfűvel szemben, de masiésziől metodologiailag sokkal modeinebb,
mint Szekfű, hisz beemeli a töiténeti antiopologiat, szociologiat és a demogia-
fat. Míg Malyusz nem tudott visszakeiülni a tudomanyszeivezés fővonalaba,
a ioman közegben a ’60-as évek közepén ennek a csopoitnak a kezébe keiül
a töiténeti, népiajzi, taisadalomtudomanyos kutatasi intézményiendszei nem
elhanyagolhato iésze. Ők a töiténelem „nacionalizaciojat” desztalinizacioként
élték meg, és talan maguk se mind vették észie, hogy ideologiajukkal éppen
egy „iesztalinizacio” szekeiét toltak.
Aki a ’60-as évektől szembe akait menni ezzel a „nemzeti kommunista” dis-
kuizussal, az abban a fuicsa helyzetben talalta magat, hogy maga is kénytelen
volt valamiféle nacionalista pozíciobol éivelni. Ennek legéidekesebb példaja
a Katheiine Veideiy altal elemzett David Piodan munkassaga, aki a ’70-es,
’80-as években szembeszallt a Ceauşescu-féle töiténelematéitelmezéssel, pél-
daul megpiobalta megakadalyozni, hogy a Hoiia- és Cloșca-paiasztfelkelést
a fiancia foiiadalmat megelőlegező töiténelmi eseményként kanonizalja a
ioman töiténetíias. Noha a konfiktusban személyes elemek is köziejatszot-
tak, hiszen Piodan a ’40-es évek elejétől fogva szívből utalta Ștefan Pascut,
a nemzeti kommunista töiténeti naiiatíva fő eidélyi képviselőjét, Piodan fő
éive mégis modszeitani: a noimalis, elfogulatlan töiténetíias szembeallítasa
az ideologiai alapú tényhamisítassal. A ’90-es években ugyanez a Piodan az
Erdély örök román föld című pamfettel maga is a ioman nacionalista kam-
pany iészévé valik. Mindez nem teljes ellentmondas, hiszen volt bizonyos
kontinuitas a gondolkodasaban: a ’30-as években szocializalodott Piodan
146 ◆ TIvs:u:iom is m0i1szimiiii1
a kommunizmust nem tekintette nemzetinek azzal együtt, hogy a ioman
kommunizmus nemzeti alapú piobalt lenni, és ehhez képest egy noimalisabb
nemzeti tiadício szemszögéből éivelt, ugyanakkoi ez a pozício is bőven hoi-
dozott latens soviniszta elemeket.
1989 utan a két vilaghaboiú közötti szellemi aiamlatok valtak az antikom-
munista vagy posztkommunista ideologiai iianyzatok legfontosabb vonatkoz-
tatasi pontjava, hiszen ezek jelentették azt a nem-Maixista, alteinatív tiadíciot,
amihez vissza lehetett nyúlni. Ugyanakkoi a ’90-es években olyan méitékben
volt népszeiűtlen a ioman éitelmiség köiében a posztkommunista politika,
hogy aki azzal szembe akait menni, kénytelen volt valamilyen éitelemben egy
antinacionalista pozíciot is elfogadni. Ebből meg lehet éiteni, hogy a ’90-es
években a ioman taisadalom miéit indult el, minden elképesztő ideologiai te-
heitétel ellenéie, mégiscsak egy kiegyensúlyozottabb töiténelemkép iianyaba.
A következőkben két töiténész példajan kívanom bemutatni e folyamatot.
Magyaioiszagiol nézve a ’80-as években az volt a vaiakozas, hogy mivel az
eidélyi iomanok maguk is bizonyos centializacios elnyomas aldozatai voltak,
így ha lehetőségük nyílik ia, akkoi egyfajta tianszszilvanista alapon majd
igyekeznek toleiansabb töiténelmi önképet kialakítani. 1989 utan azonban
nem egészen így töitént, hiszen inkabb a bukaiesti töiténészek, akik a nyuga-
ti netwoikökben benne voltak, igyekeztek kikezdeni ezt a homogenizalo dis-
kuizust. Lucian Boia nevét kell kiemelni (magyaiul is több minden olvashato
tőle), aki dekonstiuktivista, naiiativista pozíciobol piobalta meg alaasni az
etnonacionalista töiténelemképet. Boia a modein fiancia histoiiogiafaval kö-
zeli kapcsolatban dolgozott, és a '90-es évek foidulojan a földönkívüliek vagy
éppen a vilagvége iepiezentaciojanak töiténetéiől is íit könyvet. Tehat olyan
töiténésziől van szo, aki szamaia a kulcskéidés az imaginacio naiiatívateiemtő
képessége. Boia ennek megfelelően abbol a pozíciobol éivelt, hogy minden töi-
téneti elbeszélés mitikus, és ezéit nem tényleíiasként kell kezelni, hanem meg
kell vizsgalni azokat a naiiatív konvenciokat és stiuktúiakat, amikie fölépül.
Ha innen nézzük, akkoi a ioman nacionalista diskuizus egyfajta szekulaiis
vallaspotlék. Peisze mindezt nemcsak a iomania éitette.
A masik vonulat viszont mai egy eidélyi hagyomanyhoz kapcsolodik.
Legismeitebb képviselőjének, Soiin Mitu kolozsvaii töiténésznek szintén hoz-
zaféihetőek egyes tanulmanyai magyaiul. Ő azt vizsgalta, hogy a 19. szazadban
az eidélyi ioman nemzeti identitas milyen ellenségképeken és szteieotípiakon
keiesztül fogalmazta meg magat. Azt mutatta be, hogyan vetítette ia a ioman
nemzetépítő elit sajat magat az összes többi nemzetiségie, akivel kapcsolatban
volt olyan modon, hogy „jobbak vagyunk, mint ők, de iosszabbak, mint ama-
zok, am bizonyos éitelemben épp olyanok, mint emezek”. Az egész aiia épül,
hogy kell talalni magunknak egy olyan pozíciot, ahol valakihez képest fölfelé
TIvs:u:iom is m0i1szimiiii1 ◆ 147
akaiunk kapaszkodni, és valakiket le akaiunk nyomni. Mitu kimutatta, hogy
ez tulajdonképpen allando köifoigas, tehat minden identitassal lehet azono-
sulni, de minden identitassal úgy azonosulunk, hogy közben el is piobalunk tőle
szakadni. Mitu nevéhez fűződik még egy éidekes kíséilet, egy multikultuialista
töiténelemkönyv létiehozasa is, aminek aztan nagy taisadalmi botiany lett a ho-
zadéka. Romaniaban a ’90-es évek masodik felében a Demokiatikus Konvencio
koimanya az egykoii kolozsvaii iektoi, Andiei Maiga oktatasi minisztei alatt
libeializalta a tankönyvkiadast, és elindult a nagy veiseny a különböző kiadok
között. A Mitu altal vezetett kolozsvaiiakia épülő töiténészcsapat készített egy
olyan töiténelemkönyvet, amelynek az első oldalan az olvashato, hogy nincs
olyan, hogy stabil nemzeti identitas, csak konstiukciok vannak, hiszen minden-
ki tulajdonképpen több etnikai hattéiből jön, tehat a nemzeti töiténetíias maga
is pioblematikus vallalkozas. Ebből a peispektívabol azonban egy konfiktusos
töiténetet, mondjuk, a bécsi döntést nehéz elmondani, hogy most így is van, meg
úgy is van: ha ioman töiténelemkönyv, akkoi mégiscsak úgy kell elmondani,
hogy a magyaiok „elvették tőlünk” Eszak-Eidélyt. Mivel itt a multikultuialitast
igen nehéz éivényesíteni, a szeizők igyekeztek a hasonlo, konfiktusos pontokat,
amennyiie lehet, kikeiülni. Nagy botiany lett, a médiaban poiig alaztak a szei-
zőket, akik aztan alig meitek utcaia menni. A taisadalmi felhaboiodas mellett
a töiténésztaisadalom nagy iésze is iajuk tamadt egészen addig, amíg ki nem
deiült, hogy úgy elszabadult a pokol, hogy a közembeiek mai a töiténészszak-
mat altalaban kezdték felelőssé tenni. Ettől aztan a hivatalos nacionalista iianyú
töiténészek is megijedtek, és elkezdték azt mondani, hogy hat azéit az nem jo,
hogy a töiténettudomany autoiitasat mint olyat kéidőjelezik meg.
A töiténelemtankönyv-botianyhoz éidekes adalék egy ioman kolléganőm
töiténete. Maiosvasaihelyi, vegyes csaladbol szaimazo, de ioman identitasú
lany, aki tud valamennyiie magyaiul, elment gyakoilotanaiként egy maiosva-
saihelyi magyai gimnaziumba töiténelmet tanítani, ahol épp aiiol kellett dön-
teni, hogy melyik tankönyvet hasznaljak. Szavazni kellett, és a magyai töité-
nelemtanaiok megszavaztak, hogy nem a Mitu-féle dekonstiuktivista, hanem
a leginkabb ioman nacionalista tankönyvet fogjak majd hasznalni. A ioman
lany teljesen „eldobta magat”, hogy megbolondultatok, hat ti vagytok a kisebb-
ség, hat nektek kellene a multikultuialista tankönyvet hasznalni! Kideiült,
hogy a magyai tanaioknak is sokkal egyszeiűbb volt olyan pozícioba helyezni
magukat, hogy van egy ioman igazsag, meg van egy magyai igazsag, és majd
a gyeiekek eldöntik, hogy ők melyik mellett vannak (feltételezzük, ugye, hogy
mint jo magyaiok, a magyai igazsag mellett), mint egy olyan töiténelemtan-
könyvet tanítani, amiben az van, hogy nincs fx nemzeti identitas, hanem
mindenkinek különböző identitasszeletei vannak. A kisebbség újiateimelte
a homogén töiténelemszemléletet.
148 ◆ TIvs:u:iom is m0i1szimiiii1
Ha az elmúlt évtizedet nézzük, a nemzetiidentitas-kutatas mellett még egy
kéidésben lépett hatalmasat előie a ioman histoiiogiafa: ez pedig a kom-
munizmus megítélése, monogiafzalasa. Peisze mindez egy politikai meccs-
nek volt a iésze, hiszen Băsescu a kommunizmus megbélyegzésével igyekezett
a posztkommunistakat tavol taitani a hatalomtol, de ezzel együtt elindítottak
egy olyan töiténeti vizsgalatot, aminek a végeiedménye a több szaz oldalas,
könyvként is megjelentetett Tismăneanu-jelentés. Az Ameiikaban élő ioman
politologus-töiténész altal vezetett kutatocsopoit iendkívül alapos elemzést
készített, sok, eddig ismeietlen anyagot felhasznalva. Belekeiült a kisebbségek
kéidése, az egyhazi kollaboiacio, hogy milyen méitékben volt becsatoinaz-
va az oitodox egyhaz a Secuiitatéhoz stb. Ezzel elég komoly vitat indítottak
el, aminek peisze nagy iésze, mondom, politikai indíttatasú volt, de közben
példaul a fatal magyaioiszagi és eidélyi magyai töiténészek hangja bekeiült
a ioman politikai diskuizusba, mivelhogy mindeddig példatlan modon ma-
gyaiok – Baidi Nandoi köie – íitak a magyaiokiol szolo fejezetet.
A ioman taisadalom identitasanak vizsgalatakoi fontos aspektus – amely
a magyai kontextustol nagyon eltéi – az euiopai integiaciohoz valo pozitív
viszony. A iomanokat pont abban a pillanatban kapta el az EU-integiacio,
amikoi fölfelé ment a gazdasag, és ez nagyon eiős legitimaciot teiemtett az
egész euiopai piojektnek, különösen a mobilis fatalok iészéiől. Példaul addig
köiülményes volt utazni, am abban a pillanatban, hogy bekeiültek az integ-
iacios folyamatba, mai nem alaztak meg őket úton-útfélen az útlevelük miatt,
meg nem a vasúti kocsinak az aljan kapaszkodva utaztak a munkavallalok,
hanem masodosztalyú halokocsiban. A hallatlan méivű munkaeiő-migia-
cio, a kultuialis sokféleség élménye egy sokaig bezait taisadalomban pedig
legitimaciot teiemtett a multikulti diskuizusnak is. Magyaioiszagon éppen
ezzel szemben lazadnak a fatalok, akik egy iadikalis jobboldali vilagképben
keiesnek fogodzot. Romaniaban a fatal éitelmiségi geneiacio igyekezett tel-
jesen euiopainak lenni, mai a gimnazium végén nyugati egyetemekie palyaz-
nak, a legtöbben elfogadnak egyfajta libeialis minimumot, és igyekeznek a
nemzeti pioblematikatol tavol taitani magukat. Bukaiestben mindig az volt
a benyomasom, hogy a fatal ioman kollégakat egyaltalan nem éidekli a nem-
zeti naiiatíva, de ugyanakkoi iendkívül keveset tudnak sajat taisadalmuk
multietnikus komponenseiiől és gyökeieiiől. Legtöbbszöi fejiazas a valasz, ha
valakit megkéidezek, hogy jait-e életében, mondjuk, a Székelyföldön. Sokszoi
még Nagyszebenig sem mentek el. Tehat az élményszint nagyon sokszoi hiany-
zik, amiből ezek az embeiek tudatosítani tudnak a maguk szamaia azt, hogy
a iomaniai taisadalom egyaltalan nem homogén. Bukaiestből úgy latszik az
egész kéidés, mint ahogy Budapestiől, mondjuk, a magyaioiszagi szlovakokiol
szokas beszélni. Az senkit nem mozgat meg Pesten, hogy magyai szélsőségesek
TIvs:u:iom is m0i1szimiiii1 ◆ 149
itt-ott lefestettek egy szlovak utcatablat: úgy éiezzük, hogy ettől még a Békés
megyei szlovakok identitasat nem fenyegeti különösebb veszély. Bukaiestből
a magyaiok kéidése nagyon sokszoi éppen így latszik, és Budapestiől nehéz
elhinni, hogy az nem azéit van, meit diiekt nem akainak ioluk tudni, ha-
nem van egy centium–peiiféiia helyzet, és ezt elég nehéz attöini még olyan
embeieknél is, akiknél semmiféle nacionalista előítélet nincs. Egy kolozsvaii
baiatom mesélte, hogy vasainap el akait menni templomba, és mai nem éit
volna oda gyalog a miséie, beült egy taxiba, és mondta, hogy hat akkoi hajtson
a templomhoz, miie kéidezi a – faluiol betelepült ioman – taxis, hogy melyik
templomhoz vigye. A baiatom mondja, hogy a katolikushoz. Nézett egy na-
gyot a taxis, hogy itt csak oitodox templom van... Es ez nem azéit volt, meit
a magyaiokat diiekt nem szeieti (iaadasul Kolozsvaion vannak ioman göiög
katolikusok is szép szammal), hanem meit nem villant meg az agyaban az a lam-
pa, hogy ez egy pluialis közeg.
Ezzel a taisadalommal szemben a „leckéztetés” nyilvanvaloan nem jo meg-
oldas. Tehat, ha egy magyai éitelmiségi elmegy Romaniaba, nem éidemes
azzal kezdeni a beszélgetést, hogy nézzék meg, milyen a magyaiok helyzete.
Egy ioman éitelmiségivel – hogyha előtte mai sok minden mast megbeszél-
tünk a vilagiol, akkoi – ezeket is elő lehet és kell szedni, és ezekiől is lehet
beszélni, de vigyazni kell, hogy milyen pozíciobol beszélünk. Hogyha az em-
bei leckéztető pozíciobol beszél, akkoi nagyon hamai előjönnek hasonloan
tiaumatikus ellenieakciok. Eközben, ha sikeiül mas szinten taitani a beszél-
getést, akkoi egészen mashogyan lehet kommunikalni, és peisze sokszoi az is
kideiül hogy a színioman beszélgetőpaitnei egyik nagymamaja éppenséggel
magyai, szasz, öimény, zsido, göiög, töiök, szeib, oiosz vagy éppen lipovan
volt.
Osszefoglalva, az a benyomasom, hogy elindult egy pluializalodasi folya-
mat a ioman taisadalmi köztudatban, ami minden teheitételével és piobléma-
javal együtt 1989 utan sokszoi a magyai taisadalomnal sikeiesebben tudott
adaptalodni az új helyzethez. Meit olyan eiős ellenségképpel, a nemzeti kom-
munista fantommal kellett megküzdeni, ami Magyaioiszagon nem létezett.
Magyaioiszagon a ’80-as évek töiténészeinek identitasa az volt, hogy mi a tiszta
tényszeiűség céhes letéteményesei vagyunk, nem kell inteipietacio, csak szak-
szeiű foiiasfeltaias. Ezzel a fajta attitűddel az infoimaciofoiiasok (pl. inteinet)
pluialitasanak koiaban, amikoi kideiült, hogy nincsen megkéidőjelezhetetlen
autoiitas, semmit sem tudunk kezdeni. A iomanok ilyen éitelemben a későn
jövők előnyeivel iendelkeznek: a iefoimista töiténészek sokkal inkabb szem-
bekeiültek azzal, hogy nincsen egyéitemű hieiaichia, hanem több töiténeti
naiiatíva létezik egymas mellett. Az viszont peisze itt is kéidés, hogy ha az
euiopai integiacios piojektiől ki fog deiülni – mint ahogy most mai eléggé
130 ◆ TIvs:u:iom is m0i1szimiiii1
kideiült –, hogy bizonyos dolgokat nem tud kezelni, akkoi az új geneiacio nem
fog-e ezzel szemben egy nemzeti oitodox vallaspotlék iianyaba elcsúszni. Meit
ennek is vannak jelei az egyetemistak között; elég sokan tapogatoznak ebbe
az iianyba ma is. Ezzel együtt a nemzetközi felsőoktatasi iendszeibe bekeiült
nagyszamú ioman diak komoly modeinizacios potencialt jelent, és az elkövet-
kező évtizedekben elvileg megvan a lehetőség a magyai és a ioman töiténe-
ti tudat közelítéséie nemcsak szaktudomanyos, hanem szélesebb taisadalmi
szinten is (példaul éppen a töiténelemtanaiok közötti kommunikacio keietei
között). Ehhez peisze sok minden kell: lelkes önkéntesek, politikai akaiat, inf-
iastiuktúia. Ha mindez elmaiad, akkoi viszont szamolnunk kell azzal, hogy
a viiulens identitasnaiiatívak hosszú lappangasi idő utan is nagy pusztítast
tudnak okozni egy legyengült taisadalmi szeivezetben...
Rövid bibliográa (hozzáférhető magyar és angol nyelvű alapirodalom)
Boia, Lucian: Történelem és mítosz a román köztudatban. Kiiteiion, Bukaiest, 1999,
Andias Janos foidítasa
Boisi-Kalman Béla: Kockázatos viszonyok: Írások a román irodalom, művelődéstörté-
net és nemzeti önszemlélet tárgyköréből. Jelenkoi, Pécs, 1997
Ioidachi, Constantin – Tiencsényi Balazs: „A ioman töiténetíias kihívasai” – tema-
tikus blokk, Replika 41–42, Novembei 2000. 163–263.
Miskolczy Ambius: Eszmék és téveszmék. Kritikai esszék a román múlt és jelen vitás
kérdéseit tárgyaló könyvekről. Beieményi Könyvkiado, Budapest, 1994
Mitu, Soiin: National Identity of Romanians in Transylvania. Cential Euiopean
Univeisity Piess, Budapest, 2000
Paszka Imie (szeik.): Román eszmetörténet, 1866–1945. Önismeret és modernizáció a ro-
mán gondolkodásban. Aetas–Szazadvég, Budapest, 1994
Pétei Laszlo: Historians and the History of Transylvania. East Euiopean Monogiaphs,
Bouldei, 1992
Tismăneanu, Vladimii: Stalinism for All Seasons: A Political History of Romanian
Communism. Univeisity of Califoinia Piess, Beikeley, 2003
I. Toth Zoltan: Az erdélyi román nacionalizmus első százada. 1697–1792. Pio-Piint,
Csíkszeieda, 1998
Tiencsényi Balazs: Lucian Boia és a ioman töiténeti mítoszok. In: A politika nyelvei.
Eszmetörténeti tanulmányok. Aigumentum, Budapest, 2007. 374–393.
Veideiy, Katheiine: National Ideology under Socialism. Identity and Cultural Politics
in Ceausescu’s Romania. Univeisity of Califoinia Piess, Beikeley, 1991
Volovici, Leon: Nationalist ideology and anti-Semitism: the case of Romanian
intellectuals in the 1930’s. Peigamon Piess, Oxfoid, 1991
TIvs:u:iom is m0i1szimiiii1 ◆ 131
Vi1:
Laurenszky Ernő: A tapasztalatom az, hogy az allampolgaii nevelésnek az
oktatas csak egy tényezője. Hatékonyabb az önkéntes közösségben a demok-
iatikus döntéshozatal és végiehajtas gyakoilasa. Ez gyakoiloteiep, élményeket
ad, masiészt lehetőség van a kieativitas és aktivitas fejlesztéséie. Egy önként
vallalt i(úsagi szeivezetben valaszt a gyeiek vezetőt, valaszt tematikat, valaszt
taisakat. Egy iendői nyilatkozta a ’60-as évek masodik felében hogy a galeiik
tagjai között alig lehetett talalni egyesületi spoitolot, művészeti csopoittagot
vagy i(úsagi szeivezet aktivistajat. Es ez ma is így van. A iendszeivaltas utan
sajnos az allam az i(úsagi szeivezetek tamogatasabol is kivonult.
Jakab György: A töiténelemtanítas legfontosabb funkcioja egy vallasos
funkcio. Az identitas és a közösséghez valo taitozas éizésének megeiősítése.
Az avatasi szeitaitas egyik nagyon fontos iésze, hogy az ősök beavatjak a fata-
lokat az adott töizs szent töiténetébe és szent titkaba. A töiténelemoktatas első
kéidése aiiol szolna, hogy mi az a közösség, amit itt alkotunk, amit a jövőben
működtetni akaiunk. Fontosnak taitom kimunkalni azokat az új mítoszokat,
amiket a közösség szamaia kell adni. A töiténettudomany és a töiténelemok-
tatas feladatai nem feltétlenül esnek egybe. Hiszen az egyik esetben egy valo-
ban éitékmentes, sok szempontú elemzésiől lenne szo, a masik esetben pedig
egy csomo pedagogiai funkciot is el kell latni.
Miklósi László: Amiota csinaljak ezeket a népszeiűségi top 10 töiténelmi
listakat, az első és veihetetlen mindig Matyas kiialy. Soha, senki meg nem kéi-
dezte, hogy miéit. Feleségemet, aki taníto, azzal szoktam ugiatni, hogy túl jol
végzik a munkajukat: amit ők a gyeimekekbe plantalnak, azt mi nyolc év töi-
ténelemtanítasaval sem tudjuk megvaltoztatni. Tiagikusnak taitom, hogy a 20.
szazadi magyai töiténelemből egyetlenegy olyan szeieplő nincs, aki a top 10-be
be tudott volna keiülni.
Békés Anna: Az MTA Régészeti Intézetének van egy tudomanyközi szei-
ződése a Szegedi Tudomanyegyetem genetika tanszékével. Abban ieményke-
dem, hogy a teimészettudomany modszeiei segítenek lebontani a magyai ős-
töiténetiől azt a sok politikai „mindenfélét”, ami iaiakodott. Jaied Diamond
azt mondja, hogy az embeiiség genetikai fejlődésében van egy olyan tényező,
ami az allattol megkülönbözteti: hogy a iepiodukcios koia utan is tovabb él.
Eiie azéit van szükség, hogy atadjak az utodoknak mindazokat a töiténeti ta-
pasztalatokat, amikie szükség van a tovabbéléshez. Magyaian az öiegembeit,
öiegasszonyt aiia taitjuk, hogy a töiténelemiől meséljen. Tehat az a nagypapa
és nagymama, aki nem ül oda az unoka agya széléie, és nem mesél a közel-
múltiol, az nem éidemli meg, hogy embeinek nevezzük. (Általános derültség.)
Töiténelemtanaiként iendszeiesen szembesülök azzal, hogy az ameiikai fl-
132 ◆ TIvs:u:iom is m0i1szimiiii1
mek, a szeiepjatékok és taisasjatékok a bipolaiis, jokia és iosszakia felosztott
vilagképet eiősítik a gyeiekekben. Sok ilyen jaték van, példaul az 1848/49-es
szabadsaghaic nevű online taisasjaték, melyben példaul meg lehet nyeini az
egyébként vesztes csatakat. (Nevetés.) Nem kellene-e legalabb tudnunk ezekiől
a dolgokiol:
Megszületett egy töiténelemkönyv, amely ugyanazoknak az eseménysoiok-
nak a palesztin és iziaeli szemszögű bemutatasat taitalmazza. A könyvet sem
a palesztin hatosag, sem az iziaeli minisztéiium nem tamogatja. Néha attol tai-
tok, nem sok esélye van, hogy vevőie talalna egy eidélyi magyai–ioman vagy
egy magyai–magyai zsido paihuzamos töiténelemkönyv, az, hogy ugyanaiiol
a dologiol beszéljünk eiiől vagy aiiol az oldaliol.
Valuch Tibor: A haboiú utan meg kellett élni a végleges kisnemzetté valast,
ennek az elfogadasa komoly nemzeti-nemzettudati iefoimaciot jelentett. El
kellett fogadni a szovjet megszallast, ehhez valamilyen viszonyiendszeit kellett
kialakítani. Miközben peisze volt egy kuiucos hivatalos töiténelemszemlélet
az ’30-es években, ami föléitékelte a magyai múltbol mindazt, ami „halado ha-
gyomany” volt, aközben ebbe a nemzeti jelképek atalakítasa, szovjet mintajú
katonai egyeniuha, címei beleféit. Kovacs Monika előadasaban és masoknal
is előjött, hogy nem emlékeznek az idősek sem példaul a holokausztia. Peisze
hogy nem emlékeznek, meit nem akaitak iola beszélni. Pontosan azéit, meit
a haboiú utan sem volt éidemi szembenézés ezekkel a kéidésekkel. A masik
az ’36-hoz valo viszonyulas és ennek az elfojtasa. Aztan a következő ilyen
piobléma a vallasos identitas hattéibe szoiulasa, amiben peisze szeiepe van egy
euiopai elvilagiasodasi folyamatnak is, és Magyaioiszagon is csak a ’60-as évek
közepétől kezdett el fölgyoisulni. De ez megint egyfajta helykeieső pioblémat
vet föl. Aztan a magantudatokat és a maganemlékeket mindig at kellett ala-
kítani a túlélés éidekében, ami szeiintem megint nagyon fontos éitékzavai.
Mindezeknek a kéidéseknek az újiaéitékelését a iendszeivaltas húsz évvel
ezelőtt szabadabba tette, de éidemi vita nem volt. Nem tudunk mit kezdeni
húsz éve az ügynökkéidéssel. Igy szeiintem nem kell nagyon csodalkozni
azon, hogy ilyen töiténelmi tudathianyok vannak. Elsőéves egyetemistakkal
iendszeiesen iiatok töiténelmi szintfelméiő tesztet, és az, hogy Szalasi kom-
munista vezető volt, vagy Rakosi Matyas a nyilas pait első embeie, teljesen
szokvanyosnak vehető valasz. 60 fős csopoitbol 60° elégtelent íi, tehat nem
íija meg a 33°-at a tesztnek.
Kovács Mónika: Voltam egy altalanos iskolaban a héten, egy magyaioian.
Az egész teiem ki volt dekoialva Nagy-Magyaioiszag-téiképekkel, ezen ab-
iazolva, hogy hol éltek a különböző költők. Hatodikos gyeiekek voltak, ebbe
a magyaiteiembe fognak jaini minimum négy éven keiesztül, utana nagyon
nehéz lesz majd tizenkettedikben elkezdeni ainyaltan mesélni aiiol, hogy mi
TIvs:u:iom is m0i1szimiiii1 ◆ 133
vezetett Tiianonhoz. Vagyis a töiténelemtanaiok kiitikai szemléletét nemcsak
az inteinettel szemben kéne alkalmazni, hanem avval is, hogy mi folyik még
az iskolaban, mi folyik a többi oian. A posztkommunista oiszagokban a csalad
iengeteg mindent iahagy az iskolaia, pontosan azéit, meit eiie van szocializal-
va. Es hat peisze, akkoi idejön a média kéidése, hogy tényleg vannak Schindlei-
lista-geneiaciok, akiknek nem kell különösebben bemutatni a holokausztot,
beteielték őket, és ott lattak mi az. Tehat nyilvan vannak véletlenek, amiket
lehet, hogy lehet hasznalni, de nem biztos, hogy a véletlenie kell hagyni, ha-
nem éidemes ezen gondolkodni. Lehet, hogy fontos lenne olyan tananyagokat
kidolgozni, amik példaul az inteinet felhasznalasat tanítjak. Hogy egyaltalan
hogyan keiesek, mit keiesek. Ha mai megnéztem tíz ilyen mítoszt, akkoi lehet,
hogy a tizenegyedikie mai képes vagyok felfogni, hogy hoppa, hat ez is mítosz
volt, meit ez is olyan foiiasbol szaimazott, ami nem megalapozott.
Trencsényi Balázs: A közös töiténelemtankönyv modellje a fiancia–német
könyv. Csakhogy a fiancia–német töiténelem nagyjabol lefedi az euiopai ka-
nont. Egy magyai–ioman vagy egy magyai–szlovak tankönyv nem tudom, hogy
milyen euiopai kanont fedne le. Tehat én csak úgy tudom elképzelni, hogyha
valamilyen iegionalis tankönyvet csinalnank, és még akkoi is kéidés, hogy az
hogyan kvadialna a köztöiténeti, euiopai vagy globalis töiténethez. Bevezetnék
a budapesti gimnaziumokban a magyai–szlovak közös tankönyvet: Melyik ta-
nai tudna ezt hasznalni: Komoly pioblémak vannak ezzel. Az inteinetiől: egy
dan töiténész mesélte, hogy csinaltak egy noimalis dan holokauszttöiténeti
website-ot, és allami pénzből fölvettek embeieket, akik honapokon keiesz-
tül klikkelték az ő website-jukat, meit ettől ők jelentek meg a Google-on, ha
valaki beíita, hogy „Holocaust Danmaik”. Japanban a szamítogépes jatékok
hatasaia az ottani gyeiekeknek allítolag több mint 30°-a hiszi azt, hogy meg-
nyeiték a masodik vilaghaboiút. Es a japan töiténészek nem nagyon meinek
a köztévében megszolalni. Eiie valahogyan föl kell készülni.
Lőrinc László: Szeiintem a nagy nemzetek múltfeldolgozasa sem megoldot-
tabb, mint a mienk, példaul szembenézni a gyaimati koiszakkal.
Jakab György: A német–fiancia megegyezés aiiol szol, hogy két szomszéd
megpiobalja a közös jövőkép kedvééit félietenni a múltat. A szlovak–magyai
könyv esetében viszont ez olyan, mint egy nagyon iossz hazassag utani valas,
amikoi még osztozkodunk, hogy példaul Petőf kihez taitozik. Gyakoilatilag
két, egymast teljesen kizaio naiiatíva egymas mellé helyezésével készül most
ez a könyv, és ennek így a pedagogiai haszna a nullahoz közelít.
Stefány Judit: Ossze kéne szedni, hogy milyen elemeket lehetne a magyai
töiténelemből felsoiolni, hogy jo éizés legyen magyainak lenni.
N. Kósa Judit: Az igazi baj a kommunikacionak az a modja, ami manapsag
az inteineten folyik. Azzal, hogy a dolog iendkívül könnyen inteiaktív és pio-
134 ◆ TIvs:u:iom is m0i1szimiiii1
vokalja a véleménynyilvanítast, jelentős iésze névtelen, nincsen mögötte va-
los személyiség, nincsen olyan élettöiténet, embeii töiténet, csalad, személyes
töiténet, amivel vitatkozni lehet, amiie hivatkozni lehet, így az a fajta nemzeti
téboly, amit itt keiülgetünk mai egy daiab ideje, egészen koilatlan modon és
befolyasolhatatlanul tud megnyilvanulni. A Népszabadság momentan két em-
beit alkalmaz aiia, hogy folyamatosan iitsa a ciganyozo, zsidozo, minősíthe-
tetlen hozzaszolasokat, amelyek a mi cikkeinkie éikeznek a nap 24 oiajaban,
és meiőben nem a vitatkozas vagyaval.
Lőrinc László: Nagy baj ez a névtelenség, de tudni kell, hogy névvel szeiep-
lő, ismeit embeiek tévéműsoiai, cikkei adnak tapot ennek. A boszoikanyhisz-
téiiat is ismeit éitelmiségiek indítottak a középkoiban.
Hosszú Gyula: Nagyon fontos, hogy az inteineten fogyaszthato anyagokat
tudjunk kínalni. Egy-masfél év múlva jelenhetnének meg az első életképes
anyagok. Akik tankönyvíiassal foglalkoznak, azoknak nem volt eneigiaja, f-
gyelme még az utobbi években sem eiie. Ha valaki – vagy az EU, vagy a leendő
koimany – valamilyen nagy pénzzel nem all egy ilyen dolog mellé, akkoi ez
nagyon lassú és keseives munka lesz, meit az ilyen fejlesztés iengeteg pénzbe
keiül. De hogy el kéne indítani most, ebben a pillanatban, abban teljesen bi-
zonyos vagyok.
Néhany héttel ezelőtt volt egy beszélgetés, ami aiiol szolt, hogy a holokauszt-
tagadast büntetni kell-e vagy nem. Tiszteletét tette a híies bloggei, Tomcat. Ez
a nagyon éitelmes és tajékozott fatalembei kéidéseket tesz fel, és valaszokat
szeietne a kéidéseiie. Elolvas egy csomo könyvet a holokausztiol, jo könyveket
is, és maiadnak kéidései. Hol talal eiie valaszt: Azon túl, hogy ott Kaisai Laszlo
megvalaszolja neki, és felajanlja, hogy még talalkozokia is hajlando ezek utan
is, sőt. Hol van a holokauszt múzeumban is, hol van olyan anyag, amiie, ha va-
laki akai, tanaiként, netan diakként odakattint, és nem tudja otthagyni:
A szlovak–magyai tankönyv ügyében én hitetlen vagyok. Viszont meg le-
hetne íini egy olyan könyvet, és megcsinalni hozza egy inteinetes anyagot,
ami aiiol szol, hogy szlovakok Magyaioiszagon és magyaiok Szlovakiaban.
Megíini az együttélést, ami nagyon sokszoi nagyon szeives együttműködés.
Lőrinc László: Ennek az egész piogiamnak van egy olyan teive, hogy a végén
alkotunk egy olyasmit, mint a Vaiosi legendak honlap, ahol a legendak és cafolata-
ik, a gyakian ismételt diakkéidések és az aiia adhato valaszok megjelennének.
Örkény Antal: Ez egy alattvalo taisadalomma valt. Mikoi a melegeket
bantjak, csak 1300 embei megy ki mellettük tüntetni. Egy noimalis oiszagban
kimegy 30 ezei embei. En azéit üdvözlöm az inteinetet, meit ugyan a fatalok
sem mennek ki tüntetni, de az inteineten viszont aktívak. Es szeiintem ezt egy
taisadalomnak ki kéne hasznalni. Felmentem múltkoi a gyeiekem iskolaja-
nak a honlapjaia, hat elképesztőnek taitom. Pedig ez egy elit magyai altalanos
TIvs:u:iom is m0i1szimiiii1 ◆ 133
iskola. A vizualis és intellektualis unalom jellemzi, ezzel egy iskola nem lesz
paitneie a gyeiekeknek. A gyeiekek meg elmennek a Facebookia. A masik
kéidés a sikei. Ha Magyaioiszag teljesítményét belehelyezzük egy nemzetközi
téibe, akkoi szeiintem mindenki önmaga is iajöhet, hogy esetleg sikei az, amit
eddig nem éizett sikeinek. Szeiintem a magyai töiténelmet lehet sikeinek éi-
zékelni, hogyha összehasonlítjuk. Van, amiben sikeies volt. Tényleg nem nyei-
tünk haboiút. Ugyanakkoi meg nagyon sok a teljesítmény. Magyaioiszagon
nincs a teljesítménynek semmi éitéke és semmi elismeiése. Ez a iendszeivaltas
legnagyobb éitékvesztesége. Ha minden embei elkezd sikeit keiesni vagy ön-
magat sikeiesebbnek éizékeli, akkoi az valahogy összeadodik egy kollektív si-
keiié is, illetve ez egy elégedett vilag építéséhez vezethet. Ez a „magamat vizsga-
lom, önmagammal vitatkozom, önmagam naiiatívait csocsalom éjjel-nappal”,
szeiintem zsakutca.
A töiténelemtanítasban két dologgal nem éitek egyet. Amikoi egyetemie
jaitam, megkéideztem a töiténelemtanítas modszeitana című taigy tanainő-
jétől, hogy miéit van az, hogy egy év csúszas van az iiodalom és a töiténelem
között. Azt mondta, hogy meit ez így jo. (Nevetés.) Most nem tudom, hogy
megvaltoztattak-e, szeiintem nem valtoztattak meg. A masik pioblémam,
amivel, azt hiszem, mai nem leszek ilyen népszeiű, hogy a kionologikussag-
gal sem éitek egyet. Ez a fejlődéselméletből fakad, hogy szépen megyünk az
őskoitol, és megéikezünk napjainkig; ez különben jo apiopo ahhoz, hogy el se
éijünk napjainkig, meit nincs ia idő.
Kopcsik István: Föl lehet kelteni a gyeiekek éideklődését. Kell hozza mo-
tivalt tanai, kell hozza a közös felfedezés igénye. Amit meg én hozzateszek és
haiminc éve csinalok, hogy el kell vinni oda téiben és időben, ahol az esemé-
nyek töiténnek. Ez lehet, hogy a falu hataia, a kis mocsai, de lehet akaimi-
csoda, lehet az auschwitzi halaltaboi is, baimi. Egyszeiűen kézzelfoghato él-
ményhez kell juttatni a gyeieket, és a tanaiial közösen kell fölfedezni. A masik,
amit ehhez tennék hozza, a toleiancia. Csinaltunk hét évig egy „esély hataiok
nélkül” piogiamot, téiítésmentesen, ennek keietében a legtehetségesebb gye-
iekek jöhettek ide külföldiől. Hat, bizony a gyeiekeinknek hamaiabb volt kap-
csolata az aiabokkal, igazi oitodox zsidokkal, kínaiakkal, mint a székely lofő
gyeiekének a székely széiűs gyeiekével. Es volt olyan székely, akinek mi taní-
tottuk meg a székely himnuszt. Haiom évbe keiült, miie a két székely gyeiek
haiom faluval aiiébbiol egymassal igazan beszélő viszonyba keiült, és nem
megalazta a masikat. Sok iégi, iossz iefex van bennünk, és ezt megint csak élő
kapcsolatban lehet szeiintem feleleveníteni. Teljesen újszeiű szemlélet és taita-
lom kell. Helyie kell tenni a teimészet és az embei viszonyat, olyan teimészet-
tudomanyt és taisadalomtudomanyt kell tanítani, amelyben az embei egyben
van a teimészettel. Csak komplex modon lehet. Ha kimegy a diak egy vai ala,
136 ◆ TIvs:u:iom is m0i1szimiiii1
akkoi a folyotol kezdve mindeniől ott kell tanulnia, akkoi, abban a pillanat-
ban. Ne egy évvel aiiébb tanulja a magyai töiténelmet, iiodalmat, népiajzot.
Nem kell nyolc éven keiesztül kétszei, haiomszoi, egyetemen meg negyedszei
attanulni ugyanazt magasabb szinten. Húsz éve beszél eiiől a magyai modszei-
tan meg a kutatas. Ehhez teimészetesen kell egy politikai konszenzus. Minden
noimalis oiszagban (pl. Poitugalia, Göiögoiszag, Spanyoloiszag) le tudott ülni
a iendszeivalto politikai elit, és megszabta azt a nyolc-tíz pontot, amiből nem
mozdulnak ki tíz évig. Ot év múlva, tíz év múlva úgy lesz belőle valami. A ma-
sik kéidés a tanaiképzés. Akkoi lesz az igazi katasztiofa, amikoi talalkozik ez az
inteinetes negyedművelt diaksag a hamis mítoszvilagot tanítani akaio, újonnan
kijött tanaiial. Ez ellen kéne tenni.
Miklósi László: Bizonyos dolgok mellett nem mehetünk el szo nélkül az
oian, a folyoson, az iskolaban. Példaul laza kis félmondatok, beszolasok, kis, fél-
hangos ciganyozasok, zsidozasok, iomanozasok, szlovakozasok és így tovabb.
Meg kell tanítani a nethasznalatot és a foiiaskiitikat, ez is a dolgunk, és kéi-
dés, hogy mennyiie tesszük. Az egyik megoldas az lenne, hogy mi is inteinetes
anyagokat készítsünk. Ennek lehet egyik modszeie az, hogy öntevékenyen ki-ki
készít hazilag, a végén összegyűjtjük, és lehet egy piof megoldas is.
Békés Anna: Egy iossz híiem Hosszú Gyulanak: van fejlesztett inteine-
tes tananyag. Olyan iossz, amilyen iossz csak lehet. Elsősoiban az infoima-
tikai hatteie: kényelmetlen hasznalni. Ezzel szemben példaul van millio
tantaigyfüggetlen feladatlap-szeikesztő piogiam. Kivalaszthatom a feladattí-
pust: egyelemű valasztas, többelemű valasztas, nyílt végű kéidés és egyebek, és
ebből össze tudom iakni a sajat taigyamnak a feladatlapjat pedagogiai oldaliol.
Taitalmi szempontbol nyilvan nekem kell megtölteni, de ezek példaul nagyon
kényelmes, nagyon jol hasznalhato felületek, és magyaiul is hozzaféihetők.
Trencsényi Borbála: Az Egyletnek csupan annyi a feladata, hogy itt egymas
között jol éiezze magat az, aki eljött, vagy pedig fölkéiték-e valamiféle akcio-
teiv kidolgozasaia, vagy hogyha nem kéiték fel, szandékozik-e valami ilyesmit
benyújtani a megbízonak, illetve a megbízo utodjanak:
Miklósi László: Szandékozunk javaslatokat tenni a folytatasia. Igyekszünk
a javaslatokat összeszedni, néhany el is hangzott mai.
Trencsényi Borbála: A most megbeszélt pioblémakat ne egyszeiűen szak-
mai belügynek tekintsétek. Kevés, hogy ki-ki teszi a maga iskolajaban a dolgat.
Nem lehet-e a politika felé valami nyomatékos fgyelmeztetést vagy jelentést
küldeni, hogy veszélyben a haza: Vagy nem lehet-e a palyazatok kiíioi felé va-
lami olyasmit megfogalmazni, hogy ilyen meg ilyen palyazatot volna éidemes ki-
íini a gyakoilo tanaioknak ilyen meg ilyen tananyagfejlesztésie: A magyai allam
nem tudna fzetni egy-két töiténelemtanait, aki veszi a faiadsagot, és a boiníit
meg goiomba mondatokia tényszeiűen valaszol:
TIvs:u:iom is m0i1szimiiii1 ◆ 137
Lőrinc László: Több mint egy éve teivezünk valami olyasmit, amit Boii
mond és ami ebben a piogiamban testesül meg. Különben Balazs említette,
hogy jelentkezett példaul egy milliomos valamikoi azzal, hogy tamogatna
ilyesmit. Vagyis több embeinek jutott eszébe, hogy oda kéne taitani a kezét
a cunami elé. A piogiam végén ezzel kapcsolatban ajanlasokat is szeietnénk
megfogalmazni tanaioknak, palyazatok kiíioinak.
Repárszky Ildikó: Tényleg azt gondolom, peisze, hogy kellenek ilyen ok-
tatasi anyagok, de iengetegiől tudunk csak így most, hiitelenjében mi is, meg
csinaltunk is sok-sok évvel ezelőtt anyagokat, pont a TTE-vel együtt, melyek
eltűntek, nem tudjuk, hol vannak, hogy ki hasznalja őket, valoszínűleg senki.
N. Kosa Judit is emlegette az inteineten megjelenő mocskolodo szövegeket, és
Miklosi Laci, kéided, hogy miéit nem valaszolunk iajuk. Ezt nem lehet bíini!
Sem intellektualisan, sem időben, sem éizelmileg.
Stefány Judit: Amikoi azt mondtam, hogy pozitív mítoszok kellenek, ak-
koi olyasmiie gondoltam, mint példaul annak hangsúlyozasa: nincs annal na-
gyobb csoda, mint hogy egyaltalan vagyunk. Rona-Tas Andias mondja vala-
hol, tan a Mindentudas Egyetemén, hogy azéit maiadtak meg a sztyeppenépek
között a magyaiok, meit nagyon tudtak integialni. Jo lenne, ha ez valahogyan
atkeiülne a magyai köztudatba. Hogy sok mindenből építkezett az a kultúia,
amit utana magyai kultúianak nevezünk. Hogyha be tudna épülni a töiténeti
gondolkodasunkba az, hogy ugyan nincsenek győztes haboiúink, de ami elő-
ievitte a magyai töiténelmet, az mindig a kompiomisszumkeiesés vagy annak
megtalalasa. Szoba keiült a Facebook. Biztosan latjatok ti is, hogy a diakjaitok
naponta elmebetegebbnél elmebetegebb kéidőíveket töltenek ki a Facebookon,
és valaszolnak a „melyik iajzflmhős lennél” típusú kéidésekie. Hogyha ven-
nénk a faiadsagot, hogy ösztönözzük: ugyanilyen típusú töiténeti kéidőíveket
iakjanak fel a Facebookia, és ugyanilyen stílusban megfogalmazott szövegeket
komoly dolgokiol is, akkoi lehet, hogy előbbie lehetne lépni.
Jakab György: Amíg a békéscsabai szlovak gimnaziumban szlovak nyelven azt
olvassak, hogy őseink a Kaipat-medencébe Aipad vezetésével éikeztek be, addig
nagyon nehéz baimit tenni, akai allami szinten, akai a töiténelemtanaioknak.
Szántó Judit: Egy iskola honlapja sok mindenie jo. Olyanfajta taitalmakat
is föl lehet tenni, hogy a mi iskolank tanuloi ezek alapjan tajékozodjanak bizo-
nyos kéidésekben. Legyen az akai holokauszt, legyen az akai a kommunizmus
aldozatai vagy baimi. Az emléknapokiol azt hallottuk, hogy azok egyaltala-
ban – a szociologiai felméiés szeiint – semmilyen nyomot nem hagynak. Ezek
talan sokkal jobb eszközök a gyeiekek töiténelmi tudasanak a fejlesztéséie,
mint esetleg a töiténelemoia, hogyha nem az töiténik, hogy kiall öt gyeiek,
és közöl valamit az ötszazzal, hanem, hogy ötszaz gyeiek csinal valamit, ami-
ből összejön valami. Ezt mi évek ota csinaljuk. Tovabba ia lehet kényszeiíteni
138 ◆ TIvs:u:iom is m0i1szimiiii1
a szülőket, nagyszülőket aiia, hogy meséljenek. Mi most mai több témaban
megtettük, 1936 kapcsan ötszaz gyeiek készített inteijút. A iendszeivaltas
kapcsan is a gyeiekek meginteijúvoltak a csaladjukat, illetve a kommunizmus
aldozatai kapcsan a Rakosi-iendszeiiől. Sztoiikat kell velük gyűjtetni, és ak-
koi húszéves fúk azzal jönnek be az iskolaba, hogy de jo feladat volt ez, meit
végie beszéltem a nagypapaval. A nagypapa meg azt mondta, hogy őt ötven
éve senki nem kéidezte, és milyen jo, hogy végie valaki megkéidezte. Szoval
szeiintem nem biztos, hogy mindig nagyot kell gondolni és inteinetes fejlesz-
tésekben gondolkodni. Kőbanyan példaul kezdeményezték, hogy az altalanos
iskolai tanaiok foglalkozzanak helytöiténettel. Egy helytöiténész, a Pataky
igazgatohelyettese köibevitte a tanaiokat, tanítokat Kőbanya nevezetességein,
és kideiült, hogy a töménytelen mennyiségű lepia között micsoda fantasztikus
dolgok és gyönyöiűségek bújnak meg.
Lőrinc László: Mindezek a pioblémak, melyek most aiadasszeiűen jönnek
elő, jelen voltak évtizedek ota. Szűcs Jenőnek egy soi olyan íiasa van, melyet
mintha ide íit volna hozzaszolasként.
139 ◆
KÖZKEDVELT MÍTOSZOK

A m:cv:v ós1ov1i×i1
Klima László: Etruszk–magyar nyelvrokonság
Az etiuszk–magyai nyelviokonsag koiabban felmeiült ötletéhez nyúlt vissza
napjainkban Maiio Alinei. A szeiző az etiuszk feliiatok neves kutatoja. Ezt
a nyelvet a Ki. e. 8–1. szazad között beszélték, a feliiatos kövek tanúsaga szeiint
főként a mai Közép-Olaszoiszag teiületén. Az etiuszk még mindig nem teljesen
vilagos szeikezetű nyelv, feltehetőleg agglutinalo („iagozo”) típusú lehetett, mi-
ként a vilag különböző tajain sok mas nyelv – köztük a magyai is.
Az etiuszk–magyai nyelviokonsag ötletének komolysagat a tekintélyes szei-
ző gaiantalhatna. Csakhogy Alinei, az etiuszkologia kimagaslo kutatoja a fnn-
ugiisztikat és a hungaiologiat csak a tudomanynépszeiűsítő kézikönyvekből és
az alapvető tudnivalokat taitalmazo összefoglalasokbol ismeii. A szeiző egész
életében csak íiott foiiasokbol piobalt iekonstiualni egy nyelvet, és talan emi-
att eddig még nem éitette meg a töiténeti nyelvészet modszeiét. Ez a modszei
a ma is beszélt nyelvekből iekonstiualja a közös alapnyelvet (pl. a mai fnn-
ugoi nyelvekből a fnnugoi alapnyelvet) – és ez a lényeg: a hangtani tanulsagok-
bol (szabalyos hangmegfelelések) kiindulva. Az Ősi kapocs. A magyar–etruszk
nyelvrokonság című könyvében és a bíialoinak íit valaszcikkeiben megmoso-
lyogtato tévedéseket követ el. Néhany példa:
1. Művét a honfoglalaskoii gyula méltosagnév és az etiuszk zila szo iokoníta-
saval kezdi. Onmagaban mai az is abszuidum, hogy egy töiök eiedetű magyai
szot (jövevényszot) vet össze egy etiuszk szoval, de ezt később egy eiőltetett
vandoilaselmélettel megpiobalja megmagyaiazni (lasd lejjebb). Még meghök-
kentőbb viszont, hogy a magyai betűk hangéitékével sincsen tisztaban: úgy
véli, hogy a gyula szoban a g betű utan kettős maganhangzo (difongus) all,
amelyet az y és az u betű jelöl.
2. Nem éiti a magyai nyelv maganhangzo-illeszkedésének iendszeiét (a tol-
dalék maganhangzoja hangiendileg illeszkedik a tő maganhangzojahoz, lasd
pl. -ban/-ben, -hoz/-hez/-höz). Mai csak emiatt is hibas az etiuszk tezan szo egy-
bevetése a magyai tesz ige egyes szam 3. személyű, felszolíto modú alakjaval
(meit az nem „tegyan”, hanem tegyen). Ezt a hibat Alinei többszöi is elköveti.
3. Alinei az etiuszk mondatok, szokapcsolatok magyaibol valo megfejtése
soian fgyelmen kívül hagyja a magyai nyelv alapszoiendjét (SOV= alany–
160 ◆ Kozxiuvii1 mí1oszox – A m:cv:v ós1ov1i×i1
taigy–allítmany). Az etiuszk apa nacna („apa nagy” = „nagyapa”) semmi-
képpen nem lehet magyaiul, meit a nagyapat a magyai séma szeiint foidított
szoienddel kell mondani (és egy etiuszk síifeliiatia felvésni).
Ezeket a példakat (és még masokat is) Danilo Gheno gyűjtötte össze; bíialata
iövidesen megjelenik. Gheno mellett még Csepiegi Maita és Dusnoki Geigely
íit Maiio Alinei Ősi kapocs című könyvének nyelvészeti tévedéseiiől.
Most nézzük az etiuszk–magyai nyelviokonsag töiténeti hatteiét.
Alinei első tétele, hogy az etiuszkok a Kaipat-medencéből vandoioltak
Italiaba. Olasz iégészekie hivatkozva azt íija, hogy az etiuszkokat megelőző
villanovai és ősvillanovai iégészeti kultúia az etiuszkok elődjének tekinthető,
és bennük vilagosan felismeihető a közép-euiopai uinamezők kultúiajanak
hatasa. Később Hugh Henckent idézi, aki az etiuszkokat a Kaipat-medencéből
eiedezteti. E iégészeti kéidésiől itt nem szükséges allast foglalnunk, csak Alinei
azon allítasaiol, hogy ekkoi, vagyis a középső bionzkoiban etiuszk–magyai
bevandoilas töitént Italiaba. Honnan tudja, hogy az Italiaba vandoilo népesség
magyaiul beszélt: Mikoi valt ki a magyai nyelv a fnnugoi, majd ugoi nyelvi
egységből Alinei szeiint: (Meithogy ő egyébként a fnnugoi nyelviokonsagot
nem tagadja.) A fnnugoi nyelvek kutatoi szeiint a magyai nyelv ekkoi még
nem önallosult.
Alinei azt íija, hogy e koiban a vandoilo etiuszk-magyaiok mai olyan taisa-
dalmi szinten alltak, hogy voltak közöttük kendének és gyulának nevezett veze-
tők is. Ha ez igaz, akkoi mely időszakban keiültek ezek a töiök jövevényszavak
a magyai nyelvbe Alinei szeiint: Nos, úgy gondolja, hogy a fnnugoi ősnépes-
ség a Kaipat-medencéből költözött Eszakkelet-Euiopaba. Tehat elődeink előbb
elmentek északia, ahol otthagytak iokonaikat, hogy azokbol később mas fnn-
ugoi népek alakuljanak. Az Eszakkelet-Euiopaba tett kiiandulas utan a Ki. e.
4–3. éveziedben visszatéitek a Kaipat-medencébe, útközben egyesülve a töiök
eiedetű etiuszkokkal, hogy aztan iövidesen elmehessenek Italiaba. A magyaiok
összevissza vandoioltatasa soian nem kapunk valaszt aiia a kéidésie sem, hogy
az őskőkoi ota a Kaipat-medencében élő magyaiok hogyan veszítették el nyel-
vüket, hogy iészesei lehessenek az fnnugoi nyelvi egységnek, majd az egység
felbomlasa utan miként szeiezték vissza újia ősi magyai nyelvüket. Vagy az mai
egy masik magyai nyelv volt: Vagy el sem vesztették, és nem is létezett fnnugoi
nyelvi egység: Alinei tényleg komolyan gondolja, hogy „a magyarok honfoglalá-
sának középkori dátuma … égbekiáltó és tarthatatlan ellentmondások hordozója”
(Ősi kapocs, 441.): Hazudnanak a 9. szazad végi honfoglalasiol íio foiiasok:
Csupa megoldatlan piobléma…
Maiio Alinei jaiatlansagat a töiténeti nyelvészetben és a iégészetben művé-
nek magyai foidítoja sem tudta koiiigalni. A foidítas fgyelmen kívül hagyja
a töiténeti nyelvészet és iégészet magyai nyelvű szakszokincsét.
Kozxiuvii1 mí1oszox – A m:cv:v ós1ov1i×i1 ◆ 161
Irodalom
Alinei, Maiio: Etrusco: una forma arcaica di ungherese. Il Mulino, Bologna, 2003
Alinei, Maiio: Ősi kapocs. A magyar–etruszk nyelvrokonság. Allpiint Kiado, Budapest,
2003
Csepiegi Maita: Ősi kapocs. A magyai–etiuszk nyelviokonsag. Finnugor Világ 10/3
(2003), 37–38.
Dusnoki Geigely: Maiio Alinei: Ősi kapocs. A magyai–etiuszk nyelviokonsag. Folia
Uralica Debreceniensia 12, 2003. 174–176. http://mek.oszk.hu/03300/03363/index.
phtml
Dusnoki Geigely: Maiio Alinei: Ősi kapocs. A magyai–etiuszk nyelviokonsag. Ponto
Baltica 11, 2003. 140–142.
Dusnoki Geigely: Maiio Alinei: Ősi kapocs. A magyai–etiuszk nyelviokonsag.
Alessandria 1, 2007., 236–239.
Gheno, Danilo: Maiio Alinei: Etiusco: una foima aicaica di ungheiese. Archivio
Glottologico Italiano 89/2, 2004. 217–232.
Gheno, Danilo: A magyai lenne a mai etiuszk: (Maiio Alinei könyvéiől). Magyar
Nyelv 100, 2004. 490–498.
Klima Laszlo: A nnugor nyelvrokonságról történészeknek. http://fnnugoi.elte.hu/
toitenelem/fginyelviokfgitoit/1fejnyelvioktoit.htm
Klima László: Parthus–magyar rokonság, Jézus magyar volt
A paithus nép az okoii Peizsia teiületén élt. Nevét a Szeleukida Biiodalom
egyik taitomanya, Paithia utan kapta. Ezt a teiületet a paithusok Ki. e. 247-
ben szalltak meg. Katonai sikeieiket lovas íjasz haicmodoiuknak köszönhet-
ték (megfutamodast színleltek, hatiafelé nyilaztak stb. ugyanúgy, mint ezei
évvel később a honfoglalo és kalandozo magyaiok). A Szeleukidakat hattéibe
szoiítva építették ki sajat biiodalmukat, amely a mai Iian és Mezopotamia
teiületén helyezkedett el. A paithus biiodalmat az Aisakida dinasztia iianyí-
totta, és a Ki. u. 3. szazad elejéig allt fenn.
A paithus–magyai iokonsag ötlete Jeiney Janostol szaimazik. Jeiney a Don–
Dnyepei vidékén jait az ősmagyaiok nyomait keiesve, de Iianba nem jutott
el. Utazasanak töiténete, paithus–magyai elmélete itt olvashato: Jeiney Janos:
Keleti utazása a magyarok őshelyeinek kinyomozása végett (1831).
Jeiney Janos ötletét Badiny-Jos Feienc, egykoii magyai katonatiszt újítot-
ta fel, aki 1946-ban emigialt Aigentínaba. Itt eleinte a sumei–magyai iokon-
saggal foglalkozott, pl. az eszteigomi vaikapolna oioszlanos díszének sumei
kapcsolatait vizsgalta (mintha az oioszlan nem lenne a vilag minden iészén
uialkodoi szimbolum…), majd 1971-ben eljutott a paithus–magyai iokonsa-
162 ◆ Kozxiuvii1 mí1oszox – A m:cv:v ós1ov1i×i1
gig. Tudomanyos amokfutasat tovabb folytatva „fedezte fel” Jézus magyai gyö-
keieit. Közben önallo egyhazat is alapított. Mai majdnem kilencvenéves volt,
mikoi visszatelepült Magyaioiszagia, ahol tanítani kezdett a miskolci Nagy
Lajos Kiialy Maganegyetemen. 1996-tol könyveit is kiadtak Magyaioiszagon.
Tanítasai oly iohamosan feitőzték a meghasonlott magyai taisadalmat, hogy
végül 2009-ben a katolikus egyhaz köilevélben is föllépett ellene.
Badiny-Jos sajat allítasa szeiint a manicheus vallasi tanokbol és az ujgui hit-
vilagbol iekonstiualta Jézus „eiedeti evangéliumat” (Jézus király, a pártus her-
ceg. Budapest, 1998. 243–243.), majd egy sumei szöveget a magyai nyelvből
megfejtve megalkotta a magyaiok őstöiténetét. Ezutan következett annak meg-
allapítasa, hogy Maiia, Jézus anyja paithus heicegnő volt. Elméletéhez töiténe-
ti foiiasokat magyaiazott félie, Betlehem vaios nevét közben több nyelvből is
megfejtette. Igy jutott el odaig, hogy Jézus paithus volt, vagyis szegiől-végiől
magyai. Mellesleg a paithus népnévben a magyai párt szot is felfedezte, mely-
nek soian csak azt felejtette el, hogy a paithus e nép külső elnevezése, a göiögök
és a iomaiak a pami népet emlegették e néven, amúgy pedig a pait jövevényszo
a magyaiban.
Jézus magyaisaganak fölfedezője mai az eddigiek alapjan is zavaios gondol-
kodasú fantasztanak tekinthető. Pedig vannak még tovabbi meghökkentő öt-
letei: szeiinte a zsido–szabadkőműves összeesküvés elindítoja Pal apostol volt,
s ezen összeesküvés végső célja, hogy Habsbuig Ottot tegyék a vilagkoimany
vezetőjévé. Nehéz lehetett ezt így együtt kitalalni.
Irodalom
Badiny-Jos Feienc: Kaldeától Ister-gamig, I–III. Budapest, 1997
Badiny-Jos Feienc: Jézus király, a pártus herceg. Budapest, 1998
Giül Tiboi: A paitus heiceg iokonsaga. In: Hetek, 2000. 07. 29. http://www.hetek.hu/
hit_es_eitekek/200007/a_paitus_heiceg_iokonsaga
Jelenits Istvan: Minden lehetséges. Az is, hogy Jézus paitus heicegnek született: In: Új
Ember. 2000. augusztus 20–27. (http://ujembei.katolikus.hu/Aichivum/000820/1201.
html), szeptembei 3. (http://ujembei.katolikus.hu/Aichivum/000903/0701.html),
szeptembei 10. (http://ujembei.katolikus.hu/Aichivum/000910/0601.html)
A 2009. év eseményeiiől (az idézett íiasok nemcsak Jézus magyaisagat cafoljak, ha-
nem altalaban az abszuid őstöiténeti nézetek ellen lépnek fel):
http://hetivalasz.hu/itthon/hungaiia-helyett-fnngaiia-24307/
http://hetivalasz.hu/itthon/a-taltosok-mai-a-spajzban-vannak-24626/
http://hetivalasz.hu/kultuia/menekules-az-ostoitenetbe-24833/
http://hetivalasz.hu/itthon/akademikus-vita-24837/
http://ienhiiek.blogspot.com/2009_10_02_aichive.html
http://ienhiiek.blogspot.com/2009_10_30_aichive.html
Kozxiuvii1 mí1oszox – A m:cv:v ós1ov1i×i1 ◆ 163
Klima László: Sumer–magyar nyelvrokonság
A 19. szazad masodik felében a human tudomanyok kutatoi különös fgyelmet
foidítottak a nyelvek töiténetéie. A népek, nemzetek töiténetéie vonatkozo
adatokat vaitak a nyelvek tanulmanyozasatol. E koiszakban alakult ki a töi-
téneti nyelvtudomany maig alkalmazott megközelítési modja, modszeieinek
taihaza. A nyelvek eiedetét tanulmanyozva ekkoi szamos olyan ötlet, lehető-
ség meiült föl, amelyet a későbbi vizsgalatok soian elvetettek.
Selig Cassel 1848-ban megjelent művében a magyaiokat a hunok leszai-
mazottainak taitotta. W. Schott a sziami (tajvani) nyelvet a hébeiiel és a ma-
gyaiial hozta kapcsolatba. Max Müllei elkülönítette a tuiani nyelvek cso-
poitjat, amelynek északi agaba a tunguz, mongol, tatai, fnnugoi nyelveket
soiolta. R. Caldwell 1836-ban az indiai diavida nyelvet a fnnugoi nyelvek-
kel iokonította. A mezopotamiai ékíiasos feliiatokat tanulmanyozo kuta-
tok köiében pedig felbukkant az a feltételezés, hogy az ékíiasok nyelve ugoi
(fnnugoi) vagy tuiani. Az újonnan felfedezett nyelvet J. Oppeit 1869-ben
sumeinek nevezi el.
A sumei–magyai nyelviokonsag ötlete tehat nem magyai talalmany.
Magyaioiszagon nem is keltett különösebb feltűnést, mivel a 19. szazad végé-
nek kutatoi elmeiültek a magyai nyelv töiök vagy fnnugoi eiedetéiől folytatott
vitaban. A 20. szazad elejének kosza hazai íiasai utan a „sumei–magyaiologia”
igazan a masodik vilaghaboiút követően, az 1943-ös első hullammal tavozo
emigiansok köiében bontakozott ki Dél-Ameiikaban és Kanadaban. Bobula
Ida, Badiny-Jos Feienc és taisaik művei a szocializmus konszolidaltabb, kada-
ii évei alatt mind könnyebben jutottak be Magyaioiszagia. A iendszeiellenes
éitelmiség néhany tagja szamaia úgy tűnt, hogy elhallgatnak előle valamit,
elhallgatjak az igazsagot a magyaisag eiedetéiől. Ezéit mind több híve lett
a sumei–magyai nyelviokonsagnak. Elsősoiban a iealéitelmiség (méinökök,
oivosok) köiében valt népszeiűvé. A iendszeivaltas utan újabb, külföldi és
hazai magyai követői lettek ennek a teljességgel tudomanytalan nézetnek.
A sumei–magyai nyelviokonsag elméletének azonban vannak új vetélytai-
sai is, melyek közül talan a legabszuidabb a magyaiok idegen bolygoiol valo
szaimaztatasa.
A sumei–magyai nyelviokonsag tudomanyos cafolatat előszöi Komoioczy
Géza íita meg. Sumer és magyar? című könyve alapjan a sumei–magyai nyelv-
hasonlítok hibai, tévedései a következő csopoitokba iendezhetők:
1. Az ékíiassal iank maiadt sumei feliiatok egykoii hangképe nehezen ie-
konstiualhato, a kiolvasasuk tudomanyos közmegegyezésen alapul. Ez nem
hatialtatja a sumei nyelv tanulmanyozasat, ugyanakkoi a tudomany jelenlegi
szintje lehetetlenné teszi a szabalyos hangmegfeleléseken alapulo nyelvi kap-
164 ◆ Kozxiuvii1 mí1oszox – A m:cv:v ós1ov1i×i1
csolatok feltaiasat a sumei és mas nyelvek, így a magyai között is. Ezt a tényt
a sumei–magyaiologusok fgyelmen kívül hagyjak.
2. A sumei–magyaiologusok sajnalatos nyelvészeti képzetlenségük miatt
sem alkalmazzak a töiténeti nyelvészet modszeieit, olykoi azonban tudatosan
vetik el őket. Egységes modszei nélkül azonban baimilyen nyelv iokoníthato
baimilyen masik nyelvvel.
3. A sumei–magyaiologusok nem létező feliiatokia, nem létező tudoma-
nyos művekie hivatkoznak. Ez olykoi tudatos feidítés – lasd a pulikutyaia uta-
lo, koholt feliiatot és bibliogiafai hivatkozasokat –, maskoi butasagbol eiedő
tévedés, mint példaul az Ocseiki nevű, nem létező oiosz tudosia (a szo jelen-
tése: vazlat, tanulmany) valo hivatkozas (Komoioczy Géza: Sumer és magyar?
Budapest, 1976. 90–93.).
A iendszeivaltas utan a sumei–magyaiologia aktív művelője maiadt a ha-
zatéit Badiny-Jos Feienc, akinek nézetei tovabb is fejlődtek a paithus–magyai
iokonsag iianyaba, sőt Jézust is magyai szaimazasúnak taitotta. Nézetei oly
méitékben teijedtek, hogy az egyhazak fellépését is kivaltottak.
Az újabb tudoskodok (Maiacz Laszlo, Toth Alfiéd stb.) műveiben a mai fel-
soiolt típushibak talalhatok meg, ugyanakkoi minden újabb kutatoia jellemző,
hogy a fnnugoi nyelviokonsagot az idegen elnyomo nemzetek altal a magya-
iokia eiőltetett ideologiaként mutatjak be.
Az újabb dilettans nyelvhasonlítok tevékenységét újabb tudomanyos vita-
cikkekben bíialtak. A fnnugoi nyelviokonsag ellen vitazokia a tudomanyos
éivek azonban nem hatnak: műveikben nem követik a tudomanyos éivelés
szabalyait, s nem éitik meg az ellenéiveket sem.
A sumei–magyaiologusok elleni tudomanyos fellépés eddig a nyelvi össze-
vetés bíialataban meiült ki. Töiténelemtanaiok szamaia azonban a sumei–
magyai nyelviokonsag töiténeti kidolgozatlansaga is nyilvanvalo. Ha ugyan-
is elfogadnank e két nyelv iokonsagat, akkoi sem tudnank ezt a jelenséget
töiténeti köinyezetbe helyezni. Az elmélet hívei úgy vélik, hogy a magyaiok
mai éveziedek ota a Kaipat-medencében élnek. Ezt vajon hogyan képzelik:
Hogyan gondoljak ezt a feltételezést az ellenkező éitelmű íiott és taigyi emlé-
kek adataival összhangba hozni: Az elmélet bizonyítasahoz at kellene íini az
elmúlt ötezei év töiténelmét. Kitalalt őskoi…
Irodalom
Sumer–magyarológusok művei
Bobula Ida: Kétezer magyar név sumir eredete. Montieal, 1970
Bobula Ida: A szumér–magyar rokonság. Buenos Aiies, 1982
Maiacz Laszlo, Toth Alfiéd és még mas, dilettans nyelvhasonlítok művei itt tanulma-
nyozhatok: www.fedeiatio.oig/mikes_bibl.html
Kozxiuvii1 mí1oszox – A m:cv:v ós1ov1i×i1 ◆ 163
A sumer–magyarológia bírálata
Hegedűs Jozsef: Hiedelem és valóság. Külföldi és hazai nézetek a magyar nyelv rokon-
ságáról. Budapest, 2003
Honti Laszlo: Mítoszok a magyai nyelv eiedete köiül. In: Nyelvtudományi Közlemények
101, 2004. 137–131. http://www.nytud.hu/nyk/101/index.html
Honti Laszlo: Anyanyelvünk őstöiténete – nemzeti tudatunk. Folia Uralica
Debreceniensia 13, 2006. 167–173. http://mek.oszk.hu/04400/04434/index.phtml
Komoioczy Géza: Sumer és magyar? Budapest, 1976
Rédei Kaioly: Őstörténetünk kérdései. Budapest, 1998, 2003

http://fnnugoi.elte.hu/
fgialap/mnyfalanyagok/dilettansajanlottiiodalom.htm (iészletek a műből)
Fodor István: A hun–magyar rokonság elmélete
A belső-azsiai eiedetű hunok nyugat felé vandoioltak, a Kiisztus születése kö-
iüli időben a földiajzi éitelemben vett Euiopa keleti hataianak közelében éltek
mai egyes csopoitjaik, az Aial–Kaszpi vidékén, későbben pedig az Also-Volga–
Kuban–Azovi-tengei téiségében. Közép-Euiopa keleti hataividékéie a 4. sza-
zad utolso haimadaban éikeztek. 376-ban a Dnyesztei mellett döntő veieséget
méitek a geiman vizigotokia. A Kaipat-medencébe a 420-as években tették at
székhelyüket, mégpedig annak délkeleti iészébe, valoszínűleg a Tisza–Maios–
Temes vidékéie. Legnagyobb uialkodojuk Attila nagykiialy volt, aki 443 és 433
között viselte e címet. Szamos nagy hadjaiatot vezetett a iomai biiodalom két
iésze ellen. Halala utan azonban, 434-ben geiman alattvaloi (a szkíiek, gepidak
s mas népelemek) fellazadtak hun uiaik ellen, s a Belgiadtol nem messze lévő,
Nedao nevű folyonal döntő veieséget méitek iajuk. A hunok keletie menekül-
tek, hatalmas biiodalmuk népessége szétszoiodott.
Az első magyai lovascsapatok minden bizonnyal 862-ben vonultak at a Duna–
Tisza völgyén, amikoi itt mai híie-hamva sem volt a híies Attila népének. De
nem talalkozhatott e két nép koiabban, keleten sem: a hunok joval délebbie
veitek tanyat az Euiopa s Azsia hataividékén elteiülő sztyeppéken, mint a mi
őseink. Sem a töiténeti, sem a iégészeti adatok nem valoszínűsítik tehat, hogy
e két népesség valaha, akai iövid ideig is, együtt élt volna s köztük baimiféle
iokonsag alakulhatott volna ki.
A középkoiban mégis széles köiben elteijedt az a felfogas, hogy a hunok és
magyaiok iokonok, sőt ugyanaz a nép. E felfogas első megnyilvanulasa a 11.
szazadban éihető tetten a töiténeti foiiasokban.
Andias kiialyunk (1046–1060) mai idejekoian, 1037-ben megkoionaztatta
fat, a még gyeimek Salamont, hogy ezzel is megnehezítse Béla heiceg tion-
ia keiülését. Halala utan azonban mégis Béla szeiezte meg a tiont. Andias
166 ◆ Kozxiuvii1 mí1oszox – A m:cv:v ós1ov1i×i1
özvegye, Anasztazia – a kijevi nagyfejedelem, Bölcs Jaioszlav lanya – nyu-
gatia menekült, s IV. Heniik német kiialy segítségét kéite. 1063-ban Heniik
akcioba is lépett: eiős seieggel kíséite vissza az oiszagba Salamont és híveit,
majd Székesfehéivaion újbol megkoionaztatta a gyeimek uialkodot. (Ekkoi
azonban Béla mai nem élt: az összeomlott dömösi tionszék temette maga
ala.) Anasztazia a kiialyi kincstaibol gazdagon megajandékozta a német elő-
kelőket. Néhany évvel később, 1071-ben, Lambeit heisfeldi szeizetes aiiol íit,
hogy a magyai kiialyné a német seieg vezéiének, Noidheimi Ottonak ajandé-
kozta Attila hun kiialy kaidjat, amely szamos szeiencsétlenséget okozott né-
met földön, s ezt a fegyveit a magyaiok Attila koia ota kincstaiukban őiizték.
(Ez a fegyvei, az egykoii német-iomai koionazasi kaid ma is megvan, a bécsi
Kunsthistoiisches Museumban őizik, csakhogy nem kaid, hanem íves pengé-
jű szablya, amely kijevi vagy magyai fejedelmi műhelyben készülhetett.) Ebből
a mesés töiténetből aiia következtethetnénk, hogy a magyai uialkodoi csalad-
ban élt az Attilatol valo szaimazas emléke, s talan az egész magyaisagnak is
lehetett hun szaimazastudata.
1200 köiül íiott gesztajaban Anonymus szintén Attilatol szaimaztatja a ma-
gyai uialkododinasztiat. A magyaisagot altalaban azonban nem. Csupan a szé-
kelyekiől jegyzi meg, hogy Attila népe voltak. A nyugati iskolazottsagú magyai
kionikas művével nyilvanvaloan az Aipadok jogosultsagat kívanta igazolni
Pannonia földjéie, s egyúttal mélto ősapat is talalt az Aipadok szamaia. A szé-
kelyeket minden bizonnyal azéit igyekezett Attilaval összefüggésbe hozni, hogy
Attila és Aipad népe közt is valamiféle kapcsot teiemtsen.
A következő jeles gesztaíio, Kézai Simon, 1282–1293 között íit kionikajaban
mai modszeiesen felépített „hun töiténetet” talalunk. Kézai szeiint a hunok és
magyaiok azonosak, az Aipad-féle honfoglalas tulajdonképpen a hunok „ma-
sodik bejövetele”. A kionikaíio művében megadja a magyai taisadalom tago-
zodasanak magyaiazatat is. (Tudniillik ekkoiiban alakult ki Magyaioiszagon
az egységes nemesi és jobbagyi iéteg.) Előadasa szeiint a honfoglalas idején
azok a hunok, akik a hadba hívo jelie (a véies kaidia) egybegyűltek s vitézül
megalltak helyüket a csatamezőn, alkottak később a kivaltsagos nemességet,
azok pedig, akik megbújtak vagy gyavan megfutottak, ugyanúgy a jogfosztott
jobbagyi iétegbe keiültek, mint a haicban legyőzött helyi népesség.
A foiiaskiitika egyéitelmű megallapítasa szeiint a „hun töiténet” a nyuga-
ti iiodalmi hagyomanyokbol vette eiedetét, s onnan plantalodott at magyai
földie. Ugyanúgy nincs tehat köze az allítolagos magyai „hun hagyomanyhoz”,
mint az Attila kaidjaiol szolo nyugati legendanak. A magyaioknak a hunokkal
(s a szkítakkal) valo azonosítasa alapvetően azon az euiopai szemléleten ala-
pult, hogy minden, keletiől jövő nép szkíta, hun vagy avai, akiket Isten küldött
a bűnös euiopaiak megbüntetéséie. A hunokkal kapcsolatban ezt eiősíthet-
Kozxiuvii1 mí1oszox – A m:cv:v ós1ov1i×i1 ◆ 167
te a magyaiok nyugaton elteijedt Hungaius neve is, amelynek első szotagja
megegyezik a hun népnévvel. Jollehet ez nem a hunok, hanem a bolgai-töiök
onogurok nevével all összefüggésben, akikkel őseink valoban hosszú ideig éltek
szoios szomszédsagban keleten. Ugyanez mondhato el a magyai eiedetmonda-
ban (az ún. csodaszaivasmondaban) szeieplő Hunoi nevéiől is. Ez az eiedet-
monda-típus szamos mas keleti népnél is előfoidul, Joidanes szeiint a hunoknak
is ilyen eiedetmondajuk volt. Ez azonban szintén nem igazol iokonsagot, hiszen
az ilyen, totemisztikus eiedetű mondak bizonyíthatoan éltek mai a szkíta koi-
ban is, a Ki. e. 4. szazadban.
Kézai töiténete atkeiült későbbi kionikainkba, így széles köiben ismeit-
té valt. Különösen fontos, hogy a taisadalmi iétegek kialakulasat Weibőczy
Istvan is így indokolta híies Hármaskönyvében, amelyet minden magyai ne-
mes ismeit. Igy valt a hun szaimazaselmélet a nemesi töiténelemszemlélet
alappilléiévé. A középkoiban Anonymus és Kézai kionikaja ismeietlenül lap-
pangott, a köztudatban Aipad helyét Attila foglalta el, s a hun-magyai azonos-
sag iiant nem meiültek fel kétségek. A két első, iank maiadt magyai kionikat
csak a 18. szazadban (1746-ban, illetve 1781-ben) nyomtattak ki.
Ugyancsak a 18. szazad végén kezd beigazolodni tudomanyos alapokon,
hogy a magyai nyelv se nem iokontalan, se nem a hun iokona, hanem az ún.
fnnugoi nyelvek csaladjaba taitozik. A 19. szazad végén végleg eldől a nyelvi
vita a fnnugoi és a töiök taboi között, az előbbiek teljes győzelmével. Ez egy-
ben a hun-magyai azonossag teoiiajat is leiombolta, bai sokakban – éizelmi
okokbol – ez makacsul tovabb élt. Leginkabb a székelyekben, ahol a néptanítok
plantaltak bele az újabb nemzedékekbe szaimazasuk tévtanat a híies Csaba
kiialyfiol. (Attila ilyen nevű utodjaiol egyetlen koiabeli foiias sem tud.)
Az első vilaghaboiú és Tiianon utan Homan Balint, nyelvi adatokia építve
pedig Gombocz Zoltan igyekszik újbol életet lehelni e iégi teoiiaba, úgy vélvén,
hogy ezzel elősegítik a magyaisag nemzeti öntudatat. Ma mai ezt az elgondo-
last kizaiolag az amatői „őstöiténészek” melengetik tovabb, mit sem töiődve
a töiténeti foiiasokkal, tényekkel, hetet-havat összehoidva iégészeti leletekiől,
allítolagos íiott foiiasokiol, génvizsgalati eiedményekiől és egyebekiől.
Irodalom
Bona Istvan: Valosag és mitikus toizkép: Attila. Rubikon, IV. évf. 30. sz. (1993/6)
4–22.
Fodoi Istvan: A bécsi szablya és a prágai kard. Szeged, 2000
Gombocz Zoltan: A magyai őshaza és a nemzeti hagyomany. Nyelvtudományi
Közlemények 43 (1917–1920), 46 (1923–1927).
Homan Balint: A magyar hún-hagyomány és hún-monda. Budapest, 1923. (Repiint:
Maiiabesnyő–Gödöllő, 2003)
168 ◆ Kozxiuvii1 mí1oszox – A m:cv:v ós1ov1i×i1
Koidé Zoltan: Hun-magyai azonossag. In: Kiisto Gyula (szeik.): Korai magyar törté-
neti lexikon (9–14. szazad). Budapest, 1994, 274–273.
Kiisto Gyula: Tanulmányok az Árpád-korról. Budapest 1983, 313–329.
Rona-Tas Andias: Nyelvtöiténet és őstöiténet. In: Kincses Nagy Eva (szeik.): Őstörténet
és nemzeti tudat (1919–1931). (Magyai Őstöiténeti Könyvtai, 1.) Szeged 1991, 63–71.
Szűcs Jenő: Nemzet és történelem. (Tanulmanyok.) Budapest, 1974, 413–333.
Szűcs Jenő: A magyar nemzeti tudat kialakulása. (Magyai Őstöiténeti Könyvtai, 3.)
Szeged, 1992
Klima László: Finnugor nyelvrokonság
A fnnugoi nyelviokonsag tényeit időiől időie összefoglaljak és tudomany-
népszeiűsítő kötetekben is közzéteszik a fnnugoi nyelvészet kutatoi. Igy az
alapvető dolgokat itt nincs éitelme összefoglalni, elég csak a könnyen eléihető
művekie hivatkozni. Az alapvető tudnivalok egy iövid bekezdésben elféinek:
Nyelviokonsagot a nyelvek szeikezeti hasonlosagaiia alapozva lehet feltéte-
lezni (a magyai nyelv fnnugoi jelenségeit lasd a szakiiodalomban).
Különböző nyelvek hasonlo hangalakú szavai altalaban nem jelentenek
nyelviokonsagot.
A hasonlo hangalakú szavak akkoi utalhatnak nyelviokonsagia, ha eltéié-
seik iendszeibe foglalhatok, ún. szabalyos hangmegfelelések allapíthatok meg
közöttük. E szabalyok létezését példak soiaval kell bizonyítani (pl. a fnn k
hangnak szo elején, mély maganhangzo előtt a magyai megfelelője h: koti~haz,
kala~hal, kolme~haiom stb.). Ha a iokonítani kívant nyelvek ősi kultúiiétegbe
taitozo szavai között szabalyos hangmegfelelések allapíthatok meg, akkoi éi-
demes e nyelvek szeikezetét is összehasonlítani.
A magyai nyelvben kb. 630 fnnugoi eiedetű szo van. E szavak és tovabb-
képzett alakjaik előfoidulasa a beszélt nyelvben kb. 80(!)°-os aianyú.¯
16
Irodalom
Beieczki Gaboi: Az uiali nyelvcsalad. In: Nyelvrokonaink. Teleki Laszlo Alapítvany,
Budapest, 2000. 193–198.
Csepiegi Maita: Kéidések a nyelviokonsagiol. In: Finnugor kalauz. Medicina
Könyvkiado, Budapest, 1998, 2001. 9–26.
¯ A nyelviokonsag nem okvetlenül jelent véiségi iokonsagot. A mai magyaiok genetikailag
közelebb allnak a köiülöttük élő népekhez, mint a fnnekhez. Ugyanakkoi az MTA Szegedi
Biologiai Központjanak Genetikai Intézete és Régészeti Intézetének közös kutatasa kimutatta
az uiali iokonsag jegyeit a honfoglalaskoii temetők gazdag síijaiban talalt csontokban. Lasd
eiiől: http://www.mult-koi.hu/cikk.php:id=16323. A szerk.
Kozxiuvii1 mí1oszox – A m:cv:v ós1ov1i×i1 ◆ 169
Hajdú Pétei: A iokonsag nyelvi hatteie. In: Uráli népek. Coivina Kiado, Budapest,
1973. 11–43.
Zsiiai Miklos: Finnugor rokonságunk. Budapest, 1937 (iepiint: Tiezoi Kiado, 1994)
Oktatasi segédanyag az inteineten az ELTE Finnugoi Tanszéke altal oktatott, A ma-
gyar nyelv nnugor alapjai című tantaigyhoz (Beieczki Gaboi ugyanazon nevű tan-
könyvének kivonata): http://fnnugoi.elte.hu/fgialap/
A Rénhíiek című fnnugoi blog (http://ienhiiek.blogspot.com/) nyelvészeti bejegyzé-
seit is éidemes elolvasni, pl. a szabalyos hangmegfelelésekiől ezt:
http://ienhiiek.blogspot.com/2010/02/szabalyos-hangmegfelelesekiol.html
Fodor István: Idegen hatalmak kényszerítették-e ránk a „nnugor
elméletet”?
A magyai nyelv fnnugoi iokonsagat tagadok kedvenc vesszőpaiipaja, hogy
a „fnnugoi elméletet” az osztiakok és a szovjetek kényszeiítették iank, még-
pedig azzal a céllal, hogy „elvegyék igazi múltunkat”, tönkietegyék nemzeti
öntudatunkat. Ezt még megtoldjak azzal, hogy ennek a „fnnugoi tévtan-
nak” a kiagyaloi és teijesztői is idegenek voltak, mint Budenz és Hunfalvy,
meithogy ez utobbi féifú eiedeti neve Hunsdoifei volt. Szeiintük igazolhato
tény, hogy mindketten a gonosz osztiak csaszai béitollnokai voltak. Kap még
tőlük bőven mas is, példaul Tiefoit Agoston, aki allítolag e métely legagiesz-
szívabb teijesztője volt. A fgyelmes olvaso azonban e „tudosok” műveinek
böngészésekoi aiia is iajöhet, hogy allítasaik igazolasaia soha nem jelölik
meg foiiasaikat, példaul nem talaljuk meg az allítolagos oklevelek levéltaii
jelzeteit.
Lassuk hat iövidie fogva, mi is lehet az igazsag ebben a kéidésben!
Az éideklődők szamaia közismeit tény, hogy a tudomanyos nyelvhasonlí-
tas a 18. szazadban bontogatta szainyait. Ekkoi meiült fel igen sok tudosban
a gondolat, hogy az Euiopa közepén beszélt fuicsa magyai nyelv alighanem
a fnn és a hozza hasonlo nyelvekkel iokon. Ennek beigazolasaban oioszlan-
iészük volt maguknak a magyaioknak is. 1770-ben, Koppenhagaban, majd egy
ével később Nagyszombatban jelent meg a jezsuita szeizetes, Sajnovics Janos
(1733–1783) „Demonstratio…” kezdetű, latin nyelvű munkaja, amelyben a ma-
gyai és lapp nyelv iokonsaga mellett hoz fel éiveket. 1799-ben masik jeles ha-
zankfa, a kolozsvaii oivos, Gyaimathi Samuel (1731–1830) Göttingenben je-
lenteti meg „Anitas...” kezdetű művét, amelyben a magyainak a fnn típusú
nyelvekkel valo iokonsagat bizonyítja. A hazai összehasonlíto fnnugoi nyelvé-
szet következő nagy koiszaka a 19. szazad masodik feléie tehető, s ezt az idő-
szakot Hunfalvy Pal (1810–1891) és Budenz Jozsef (1836–1892) neve fémjelzi.
170 ◆ Kozxiuvii1 mí1oszox – A m:cv:v ós1ov1i×i1
Elsősoiban az utobbi igazolta be a konkiét nyelvi anyag alapjan a magyai nyelv
iokonsagat a fnnugoi nyelvekkel s védte meg allaspontjat a közvélemény színe
előtt jatszodo, ún. ugoi–töiök haboiúban a sok nyelvet tudo, am nyelvésznek
gyengécske Vambéiy Aiminnal szemben.
Később még sokan, itthon és külföldön egyaiant megvizsgaltak e iokonsag
kéidését, s ma mai nincs komoly szakembei (mai aki nem csak sajat magat
taitja annak), aki azt ne ismeiné el. Ezéit fogalmazott nemiég igen hataiozot-
tan a kivalo nyelvész, Beieczki Gaboi: „A nnugor nyelvek rokonságát ugyan-
azzal a módszerrel bizonyították be, mint az indoeurópaiakét… A tudományos
világ el is fogadta, több mint félszáz egyetemen külön szaktárgyként vagy a ma-
gyar stúdiumok részeként ezt így is tanítják, ellenkezőjére nem tudok példát.” Am,
ha valaki nem így gondolja, bizonyítsa be az ellenkezőjét, de valos éivekkel.
Nézzük most meg, valoban elvetemült, magyaifalo ügynökök voltak-e a fnn-
ugoi összehasonlíto nyelvtudomany említett nagyhatasú művelői!
Hunfalvy Pal valoban német eiedetű (cipszei) csaladbol szaimazott. A fel-
vidéki, szepességi Nagyszalokon született, apja Hunsdoifei Janos, földműves
volt. Hogy mennyiie volt magyai éizelmű, azt mindennél jobban tanúsítja,
hogy az 1849-es tionfoszto debieceni oiszaggyűlés jegyzője volt.
A jeles nyelvész, Budenz Jozsef valoban Németoiszagbol jött hazankba, de
kivaloan megtanult magyaiul, eiősen iagaszkodott valasztott népéhez és haza-
jahoz, amit külsőségekben is kifejezésie juttatott: mindig magyaios öltözékben
jait. Sokkal lényegesebb azonban, amit a magyai nyelv töiténetének és iokon-
saganak kutatasa teién tett, hiszen munkassaga maig hato éivényű. 1868-ban
lett a pesti egyetemen az összehasonlíto altajisztika magantanaia, majd ugyan-
ebben a taigyköiben lett 1872-ben nyilvanos iendes tanai. (Valojaban azon-
ban fnnugoi kutatasokat végzett; akkoi még sokan vélték úgy, hogy az altaji
– töiök, mongol, mandzsu-tunguz – nyelvek iokonsagban allnak a fnnugoi
nyelvekkel.)
Ugyancsak a tények tökéletes elfeidítése azon allítas is, hogy a „fnnugoi el-
méletet” az osztiakok, majd az oioszok kényszeiítették iank. Amikoi ugyanis
Bugat Pal, a híies oivos-akadémikus az 1863/64-es tanévben azzal a kéiéssel
foidult a Helytaitosagi Tanacshoz, hogy a pesti egyetemen létesítsenek fnn-
ugoi tanszéket, kéiését elutasítottak. Lehet, hogy mégsem eiőltették annyiia az
osztiakok a fnnugiisztikat: Ugyancsak tévedés azt hinni, hogy az oiosz-szov-
jet politika is a „fnnugoi elmélet”-ben latta Magyaioiszag behodoltatasanak
legfőbb eszközét. Hiszen akkoi miéit üldözték a halalba legkivalobb fnnugoi
nyelvészüket, D. Bubiihot, s miéit küldték egy évtizedie halaltaboiba a kivalo
züijén tudost és költőt, V. Litkint: Tovabba: miéit nem engedtek, vagy ha igen,
miéit csak oiiasi heicehuica utan magyai vagy fnn kutatokat a fnnugoiok
lakta szovjet teiületekie:
Kozxiuvii1 mí1oszox – A m:cv:v ós1ov1i×i1 ◆ 171
Irodalom
Beieczki Gaboi: Tévtanok, iögeszmék a magyai őstöiténet kutatasaban. In: Honti
Laszlo (szeik.): A nyelvrokonságról. Budapest, 2010. 31–44.
Domokos Pétei: Szkítiától Lappóniáig. 2. kiad. Budapest, 1998
Domokos Pétei – Paladi Kovacs Attila: Hunfalvy Pál. (A múlt magyai tudosai.)
Budapest, 1986
Hajdú Pétei: A magyai-ugoi vs altaji összehasonlítotol az uiali nyelvészetig (via fnn-
ugoi). In: Domokos Pétei – Csepiegi Maita (szeik.): 125 éves a budapesti Finnugor
Tanszék. (Uialisztikai Tanulmanyok, 9). Budapest, 1998. 36–62.
Hunfalvy Pal: Napló 1848–1849. (Magyai iitkasagok.) Budapest, 1986
Lako Gyöigy: Budenz József. (A múlt magyai tudosai.) Budapest, 1980
Pusztay Janos: Az „ugor–török háború” után. (Gyoisulo idő.) Budapest, 1977
Rédei Kaioly: Őstörténetünk kérdései (A nyelvészeti dilettantizmus kritikája). 2. kiad.
Budapest, 2003
Klima László: „A nnek már nem is tanítják”
A címben megfogalmazott allítas a fnnugoi nyelviokonsaggal, a fnnugoi ős-
töiténettel kapcsolatban olvashato inteinetes foiumokon, fnnugoiellenes pub-
likaciokban. A tudomanyos gondolkodas modszeieit nem ismeiő, am tetsze-
tős elméleteket gyaito amatői éideklődők szokas szeiint megint félieéitettek
valamit. Talan félie is akaitak éiteni…
1
A fnnek ugyanis tanítjak a fnnugoi
nyelviokonsagiol és az egykoii fnnugoi alapnyelviől és őshazaiol felallított
tudomanyos tételeket.
A fnn nemzet kialakulasa a 19. szazadban egy időben zajlott a iokonnyel-
vek köiének meghataiozasaval, ezéit a fnnugoi nyelviokonsag mélyen beépült
a fnn nemzeti tudatba. Ennek maig hato bizonysaga, hogy a fnnek sokkal na-
gyobb éideklődéssel foidulnak nyelviokonaik felé, és sokkal jobban tamogatjak
őket kultuialis és gazdasagi töiekvéseikben, mint a magyaiok. A fnn helyzet
hazai félieéitése abbol eiedhet, hogy az elmúlt két évtizedben a fnnugoi őstöi-
ténet-kutatas is új utak keieséséie indult.
Finnoiszagban nagy éideklődést keltett az antiopologia új modszeiével
(DNS-vizsgalat) végzett kutatas eiedménye, amely szeiint a fnnek Skandinavia
népeivel allnak iokonsagban, nem pedig a fnnugoiokkal. Tudomanyos vita
zajlott aiiol, honnan jöttek a fnnek mai lakohelyükie. Az új antiopologiai
1
Egy személyes példa: egy alkalommal ezekkel a szavakkal kezdtem előadasomat: „Ezen a kon-
feiencian egymas között vagyunk, bevallhatjuk nyugodtan, hogy ez a fnnugoi iokonsag nekünk
gyanús.” A köinyezetéből kiiagadott mondat azota is úgy keiing az inteineten, mintha én a fnn-
ugoi nyelviokonsag tagadoja lennék.
172 ◆ Kozxiuvii1 mí1oszox – A m:cv:v ós1ov1i×i1
eiedményekkel egy időben új nyelvészeti teoiia is született aiiol, hogy a fnnek
Nyugat-Euiopa felől vandoioltak be mai lakohelyükie. A iégészek is hozza-
szoltak a vitahoz, amellett soiakoztatva fel éiveket, hogy a fnnek elődei a mai
Dania iianyabol, a Skandinav-félszigetet köibejaiva, észak felől népesítették be
Finnoiszagot 10–12 ezei évvel ezelőtt.
A vita eiedményeként a komplex őstöiténet-kutatas modszeie teiet nyeit
Finnoiszagban. Az új eiedmények és felvetések megfelelő kiitika utan a he-
lyükie keiültek. Pontokba szedve:
1. Az antiopologiai eiedmények csak töiténetileg vizsgalhatok. A 20–21. sza-
zadi fnn népesség génallomanya nem cafolhatja és nem is igazolhatja a fnnugoi
nyelviokonsag tényét. Régészeti feltaiasok csontanyaganak elemzésével azon-
ban lehet segíteni az őstöiténeti kutatasokat (a nyelvészetieket viszont nem).
2. A Nyugat-Euiopaba helyezett fnnugoi őshaza nyelvészeti alapú hipotézi-
sét a tudomany nem fogadta el.
3. Ugyanakkoi nyomos iégészeti éivek szolnak a töiténeti nyelvészet altal
feltételezett Uial–nyugat-szibéiiai fnnugoi őshaza ellen. Valoszínűleg az ős-
haza nemcsak eiie a teiületie koilatozodott. Nyugati iianyban eléihetett a Bal-
tikumig.
4. A fnn őstöiténet kutatoi a fnnugoi alapnyelv felbomlasanal (a Ki. e. 4–3.
éveziednél) koiabbi koiszak kutatasaba is belekezdtek. Ez a koiszak nyelvésze-
tileg nem vizsgalhato. A iégészeti és antiopologiai adatok pedig nem adnak
felvilagosítast a vizsgalt ősi kultúiak nyelvéiől. Tehat a Kalevi Wiik altal ösz-
szefoglalt nézetiendszei a fnnugoiok őstöiténetéiől, esetleges nyugat-euiopai
eiedetéiől túlnyomoiészt spekulatív, tudomanyos éivekkel nem igazolhato.
Az új nézeteket képviselő kutatok egyes műveiie a taistudomanyok felületes
ismeiete, pontatlan idézése jellemző. Emiatt jogosan éite bíialat e műveket.
Kalevi Wiik könyve, mely összefoglaloan ismeiteti a vitat kivalto, egyes elemei-
ben tudomanytalan új fnn őstöiténeti iianyzatot, sajnos magyai foidítasaban
is szamos tévedést taitalmaz (pl. iégészeti kultúiak hibas nevei stb.).
Irodalom
Kiss Antal: Kalevi Wiik: Az euiopai népek őstöiténete. Folia Uralica Debreceniensia
13 (2008) 232–233. http://mek.oszk.hu/07000/07092/index.phtml
Wiik, Kalevi: Az európai népek őstörténete. Budapest, 2008
Kozxiuvii1 mí1oszox – A m:cv:v ós1ov1i×i1 ◆ 173
Klima László: Finnugor őshaza – ami biztos, ami nem
Az őshazakutatasba a 18. szazad végén a nyelvtudomany is bekapcsolodott.
Sajnovics Janos úgy vélte, hogy a magyaiok, lappok, fnnek egy közös ősnép
leszaimazottai. Ezutan a 19. szazadban kialakulo töiténeti nyelvészet szama-
ia az lett a fő kéidés: hol beszélték a nyelvcsaladok ősnyelveit, vagyis hol volt
egy nyelvcsalad népeinek őshazaja. Ezt a helyet a iokonnyelvek közös eiede-
tű szavai alapjan keiesték. Az 1880-as években az oioszoiszagi T. Köppen
a méhészet szavai és egyes fafajtak nevei alapjan a Volga és a Kama talalko-
zasahoz helyezte a fnnugoi őshazat. Ezutan több mas elképzelés is született,
amelyek szintén a nyelvészeti paleontologia modszeiével, mas-mas helyekie
képzelték a fnnugoi őshazat. E modszei lényege, hogy a nyelvcsalad közös
eiedetű szavai között keiessük a földiajzi meghataiozasia alkalmas allat- és
növényneveket.
Zsiiai Miklos 1937-ben, a Finnugor rokonságunk című könyvében mai fel-
hívta a fgyelmet aiia, hogy ez a modszei éizéketlen az időszakos éghajlati val-
tozasok iiant: a közös eiedetű allat- és növénynevek különböző koiszakokban
mas-mas teiületek élővilagat jellemezhetik.
A töiténeti nyelvészet nem a magyai, hanem a fnnugoi őshaza helyét pio-
balta, piobalja meghataiozni.
A nyelvészeti paleontologiat a viiagpoimintak (pollenek) elemzéséből levon-
hato éghajlat-töiténeti következtetésekkel együtt előszöi Laszlo Gyula alkal-
mazta (Őstörténetünk legkorábbi szakaszai. Budapest, 1961). Téves következte-
téseit nyelvészek bíialtak. A kialakult vita tisztazta a felek allaspontjat. A vitatol
inspiialva Hajdú Pétei új őshazaelméletet dolgozott ki, amely szeiint az uiali
(fnnugoi+szamojéd) ősnépesség hazaja túlnyomoiészt Nyugat-Szibéiiaban
volt, de az őshaza az Uial északi iészén atnyúlt Euiopaba, a Pecsoia folyo mel-
lékéie. Ez a nyelvészeti őshazakeieső modszei csúcsteljesítménye volt.
A nyelvészek a vitaban leszögezték, hogy nyelvi modszeiiel csak az alap-
nyelv felbomlasanak idejéie lehet következtetni, ez kb. a Ki. e. 6–4. évezied.
Ebből következik, hogy az őshaza koiabban akai mashol is lehetett.
A fnnugoi alapnyelv kialakulasaiol, létezésének időtaitamaiol nyelvészeti
úton nem lehet infoimaciokhoz jutni. A nyelvészeti paleontologia modszeiével
megallapított őshaza csak az őshaza felbomlasanak koiszakahoz iendel hoz-
za egy lehetséges helyszínt, egy lehetséges földiajzi köinyezet. Az őshazaban
élt kisebb közösségek iokonsagi-kultuialis kapcsolataiiol a nyelvi adatok nem
tajékoztatnak.
Laszlo Gyula említett művében viszont az őshaza felbomlasanal koiabbi
peiiodusok iiant éideklődött. Megpiobalt iégészeti és antiopologiai adatokia
174 ◆ Kozxiuvii1 mí1oszox – A m:cv:v ós1ov1i×i1
tamaszkodni. Műve koiszakvalto jelentőségű. Megjelenése ota a fnnugoi ős-
töiténet kutatasaban a iégészeté lett a vezető szeiep.
Hajdú Pétei nyelvészeti paleontologian alapulo elmélete ota újabb pollen-
téiképeket publikaltak. Ezek nyoman Veies Pétei úgy vélte, hogy a fnnugoi
őshaza inkabb az Uial hegység délebbi iészén lehetett.
Az őshazakutatas az utobbi évtizedben elfoidult a nyelvészeti paleonto-
logia modszeiétől, és kevesebbet emlegetik az Uial–nyugat-szibéiiai őshaza
elméletét is. Előtéibe keiült a fnnugoi ősnépesség kialakulasanak piobléma-
ja. E kéidés megvalaszolasa leginkabb iégészeti-antiopologiai modszeiekkel
kíséielhető meg, habai vannak piobalkozasok a nyelvészet bevonasaia is.
Jelenleg az tűnik a legvaloszínűbb véleménynek, hogy az atmeneti kőkoi végén,
az újkőkoi elején a fnnugoi alapnépesség az egész eidősavot lakta a Baltikumtol
Nyugat-Szibéiiaig. (Noha ennek mikéntje vitatott. A kéidés az, hogyan jöhetett
létie nagyjabol egységes nyelv ilyen hatalmas teiületen, ahol a földiajzi köiülmé-
nyek elszigetelik egymastol a kisebb etnikai csopoitokat. Még az sincs kizaiva,
hogy egy megfelelő töiténeti modell kidolgozasaval a kutatok többsége visszatéi
a kisebb teiületen létezett őshaza feltételezéséhez.)
Az alapnyelv felbomlasat megelőző koiszakot az utolso eljegesedés végétől
vizsgaljak a kutatok. E kutatasi iiany az indoeuiopaiak őstöiténetének hasonlo
jellegű vizsgalata nyoman bontakozott ki. Ezen a téien nagyon élénk tudo-
manyos vita folyik. Ugy tűnik, hogy az őstöiténet komplex vizsgalata megha-
ladja egy kutato lehetőségeit. Szakmajukban elismeit kutatok (pl. nyelvészek,
iégészek) mas tudomanyok teiületéie attévedve nem képesek atlatni annak
iendszeiét, hagyomanyait. Felületes, pontatlan műveiket, melyekben komplex,
inteidiszciplinaiis elemzéssel kíséileteznek, jogosan illeti kiitika.
Irodalom
Fodoi Istvan: Őstörténet és honfoglalás. Magyarország története/1. Kossuth Kiado,
Budapest, 2009
Fodoi Istvan: Töiténelmünk kezdetei. Vasi Szemle, 2010/1.
Wiik, Kalevi: Az európai népek őstörténete. Budapest, 2008 (az utolso bekezdésben
megfogalmazott bíialat eiie a műie vonatkozik)
Őstöiténeti tanulmanyok és szakiiodalom a fnnugoi töiténeti honlapon:
http://fnnugoi.elte.hu/toitenelem/ostoitenet/ostoitenetindex.htm
Klima Laszlo fnnugoi őstöiténeti tanulmanyai az ELTE Finnugoi Tanszékének hon-
lapjan: http://klimala.web.elte.hu/uialostoitenet.htm
Kozxiuvii1 mí1oszox – A m:cv:v ós1ov1i×i1 ◆ 173
Klima László: Magyar őshaza – ami biztos, ami nem
Őshazat keiesni – népünknek, magunknak – olyan teimészetes embeii igény,
mint csaladunk őseit, gyökeieit kutatni. A legendak homalyaba vesző őshaza
lelki szükséglet mindannyiunk szamaia. Ha megtalaljuk, talan csökken hon-
vagyunk, kínzo helykeiesésünk az éithetetlen vilagban, s a múltba menekülés-
sel az időt is megallíthatjuk.
Minden őshazakutatonak meg kell fogalmaznia magaban éideklődésének
indíto okait, hogy éizelmektől mentesen közelíthessen tudomanyos elemzése
taigyahoz. Ha nem meiül el önmagaban, a múltat sem ismeiheti meg. Tudos
felfedező helyett csak eltévedt tuiista lesz az őstöiténet eidejében.
A magyai őshaza kutatasaban töiténeti, iégészeti, antiopologiai és nyelvé-
szeti adatok hasznalhatok fel.
A magyai őstöiténet első kutatoi a kionikaíiok voltak. Anonymus tudoma-
sa szeiint a hét vezéi vezette magyaisag Szkítiából jött, s az Etil folyot töm-
lőkön atúsztatva indult új hazajaba. Kézai Simon Szkítiat Dentü-mogyernek
nevezi, és az Etil masik nevét is tudja: ez a Don folyo.
A honfoglalas utan fél évszazaddal a magyai vendégeitől hallott töiténetet
lejegyző Bíboibanszületett Konstantin, bizanci csaszai megőiizte szamunkia a
magyai vandoilas allomasainak nevét: Levédiát és Etelközt. Azt is a csaszaitol
tudjuk, hogy a magyaisag leszakadt csopoitjai Peizsia vidékéie mentek lakni.
A tavoli iokonokkal megszakadt kapcsolatot az 1230-as években újítjak fel
a Kaipat-medencei magyaiok. Julianus megtalalja őket, melynek bizonyossaga,
hogy magyaiul beszélve megéitik egymast. A helyszín Baskíiia. Julianus nem-
csak a keleti magyaiok híiével éikezik haza, hanem a fenyegető tatai tamadasiol
is híit hoz, ezéit infoimacioi Euiopa-szeite éideklődést keltenek a kiialyi-fe-
jedelmi udvaiokban és egyhazi központokban. Igy köztudott lesz az is, hogy
a magyaiok Baskíiiabol szaimaznak.
Az 1970-es években ennek iégészeti bizonyítékait is megtalaltak: a Volga és
a Kama talalkozasanak közelében, Bolsije Tigani falu mellett (a mai Tataisztan
teiületén, Baskíiia nyugati végein) olyan ősmagyai temetőt taitak fel, melybe
a 893-ös magyai honfoglalas utan is temetkeztek.
A 16. szazadban az Oioszoiszagban jait diplomataktol, keieskedőktől éike-
zett a híi, hogy a moszkvai udvai jogot foimal Magyaioiszag teiületéie, mi-
vel a Kaipat-medencei ugoiok (magyaiok) az altaluk meghodított Uial vidéki
jugoiokkal azonosak. Az ugoi és jugoi népnév hasonlosaga talan az onogui
népnévből valo közös eiedettel magyaiazhato, de az is lehet, hogy véletlen egy-
beesés eiedménye, s a jugoi népnév a Jugia folyo nevéből eied. A moszkvai
fejedelmi udvaiban vagy valamely kionikaíio műhelyben megszületett ugoi–
jugoi azonosítas jelentősége szamunkia abban all, hogy a jugoiok a vogulokkal,
176 ◆ Kozxiuvii1 mí1oszox – A m:cv:v ós1ov1i×i1
vagyis a legközelebbi nyelviokonainkkal azonosak. A nyelviokonsagiol peisze
akkoiiban még nem tudtak, de az euiopai geogiafusok altal készített téiképe-
ken ezutan Jugiia is szeiepel, olykoi a magyaiok őshazajaként megjelölve.
A Volga és a Kama talalkozasanal megtalalt ősmagyai temetőtől Baskíiia
felé vezetnek a iégészeti nyomok. E témaköiiől Fodoi Istvan könyvei tajékoz-
tatnak. Időiől időie megjelenő attekintései taitalmazzak a legújabb szakiio-
dalmat, ismeitetik a legújabb iégészeti leleteket.
A mai Baskíiia teiületén a Ki. u. 3. szazad közepe tajan jelenik meg egy
Nyugat-Szibéiia felől éikező népesség. Hagyatéka a kusnarenkovói iégésze-
ti kultúia. Ez a leletegyüttes atmenetet képvisel a nyugat-szibéiiai szargatkai
kultúia leletei és Bolsije Tigani temetőjének emlékanyaga között. Az atmenet
a temetkezési iítusban (a iészleges lovas temetkezés megjelenése, amely a hon-
foglalo magyaiokia is jellemző volt) és a keiamiaedények foimajaban, díszíté-
sében is megfgyelhető.
A töiténeti foiiasokban Magna Hungaiianak nevezett teiületet, mely nagy-
jabol a mai Baskíiiaval azonosíthato (de valoszínűleg nyugati és déli iianyban
nagyobb kiteijedésű volt) nem taithatjuk a magyaiok őshazajanak. A nyelvé-
szek a magyai nyelv kialakulasat koiabbia teszik, mint a Ki. u. 6. szazad, ami-
koi Baskíiiaban megjelent az említett nyugat-szibéiiai bevandoilo csopoit.
A magyaisag kialakulasanak teiületét kutatva e csopoit koiabbi lakohelyét kell
megkeiesnünk.
A Baskíiia felé feltehetőleg tüik nyomasia elindult népesség valoszínűleg
Nyugat-Szibéiia déli iégioibol, az Isim és Tobol folyok vidékéiől indult el. Ez
a teiület nevezhető a magyaisag őshazajanak. A Ki. e. 1. évezied közepén itt foi-
malodo etnikai egység emléke a szaigatkai iégészeti kultúia. A Ki. e. 2. évez-
iedben kezdődött éghajlatvaltozasok miatt szétszakadt ugoi (obi-ugoi+magyai)
népességből ekkoi és itt foimalodik az ősmagyaisag. Etnikai különvalasa együtt
jai a nomad allattaitasia valo attéiésével. E gazdalkodasi foima a szaiazabb ég-
hajlati viszonyok miatt egyszeiie alakult ki a különféle szaimazasú és nyelvű
sztyeppi népeknél.
A magyai őshaza teiületének meghataiozasaban legfontosabb szeiepe a ié-
gészetnek volt. E teiület és koiszak eseményeit taigyalo töiténeti foiiasok
nincsenek. A magyai őshaza konkiét helyének meghataiozasat befolyasolo
nyelvészeti adatok nem ismeitek. Ujabb infoimaciok csak a iégészettől és az
antiopologiatol (DNS-vizsgalatok) vaihatok.
Irodalom
Fodoi Istvan: Őstörténet és honfoglalás. Magyarország története/1. Kossuth Kiado.
Budapest, 2009. (Lasd a végén az Ajanlott iiodalom című valogatast!)
Fodoi Istvan: Töiténelmünk kezdetei. Vasi Szemle, 2010/1.
Kozxiuvii1 mí1oszox – A m:cv:v ós1ov1i×i1 ◆ 177
Fodor István: A turul
Amikoi Anonymus elbeszéli Ugyek fanak, Almosnak a születését, nevének
eiedetét így magyaiazza: „Azonban isteni, csodás eset következtében nevezték
el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg
turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy
tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származ-
nak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el.”
A kitűnő Pais Dezső veietes foidítasabol azonban nem deiül ki, hogy
Anonymus nem hasznalja magat a turul szot, hanem azt íija, hogy „madai
alakjaban” (in forma asturis). E szo előszöi Kézainak az 1280-as években ke-
letkezett gesztajaban foidul elő, amikoi aiiol íi, hogy a hun-magyaioknak egé-
szen Géza fejedelem koiaig a fején koionat viselő madai volt a címeiallatuk,
amelyet magyaiul turulnak neveztek (que hungarice turul dicitur).
Nyilvanvalo, hogy Anonymus az Aipad nemzetség ősi, totemisztikus jel-
legű eiedetmondajat beszéli el, amelyben az ősök allat alakban jelennek meg.
(Eiedeti foimajaban – ami az obi-ugoioknal maiadt fenn – ilyen volt a ma-
gyai nép eiedetmítosza, a csodaszaivasmonda is, ahol a szaivast két iozsomak
üldözte.)
Sok vitat valtott ki, hogy milyen fajta madai is lehetett a magyai uialkodo
nemzetség mondai ősapja, a tuiul. A nyelvészek közt mai iégota egyetéités
van a szo eiedetét illetően. E madainév a iégi töiök nyelvekből szaimazik, s
valamilyen sashoz, héjahoz vagy solyomhoz hasonlo, iagadozo szainyast je-
lent. A kivalo oinitologus, Vönöczki Shenk Jakab is nagy tanulmanyt szentelt
e kéidésnek, s végül aiia jutott, hogy e szoval őseink a havasi solymot, a ke-
iecsensolyom közeli iokonat illették. Eiedményét a iégészek – főként Laszlo
Gyula – egyetéitéssel fogadtak.
Vönöczki Shenk munkajanak megjelenése utan lattak napvilagot azok a hon-
foglalas koii iégészeti leletek, amelyeken az egykoii mesteiek sashoz hasonlatos
iagadozo madaiakat jelenítettek meg. Előbb Hoivath Tiboi a kaiosi temető-
ben lelt két, kisméietű ezüst övveietet, amelyek kiteijesztett szainyú madai
alakjat mintaztak, majd 1936-ban, Rakamazon egy gazdag nő síijabol keiült
elő a híies, aianyozott ezüst vaikocsdíszítő koiongpai, amely maig legszebb
10. szazadi ötvöstaigyaink egyike. A lapos koiongokon növényi indakkal
atszőtt, hoigas csőiű, kiteijesztett szainyú madai alakja lathato, amely kai-
maiban egy-egy fokat tait. Mai a leletet elsőként közzétevő Csallany Dezső
is a tuiulmondaval hozta kapcsolatba e jelenetet. Masok a nagyszentmiklosi
kincs koisojaval vagy a vogul teiemtésmondaval hasonítottak a madai alakjat,
mindmaig azonban az első feltevés latszik a legvaloszínűbbnek. Alighanem
igaza volt ugyanis Kézainak: az Aipadok címeiallata minden bizonnyal a tu-
178 ◆ Kozxiuvii1 mí1oszox – A m:cv:v ós1ov1i×i1
iul lehetett, s feltehető, hogy a iakamazi síiban nyugvo, előkelő hölgy a fejedel-
mi csaladbol szaimazhatott. Hasonlo iagadozo madaiat lathatunk a zempléni
vezéisíi két koiongjan is.
Bai e honfoglalas koii leletek valoban szemléletesek, am mégsem valosag-
hű abiazolasok. A növényi elemekkel elegyített allatalakok nem iealis, hanem
mesebeli lényeket jelenítenek meg, amelyek őseink hite szeiint szeiencsét, bol-
dogulast hoztak e taigyak viselőinek, megovtak őket a gonosz eiőktől. Nehéz
tehat megfejtenünk, hogy solyomfajtat, héjat vagy sast lassunk e mesés fgu-
iakban. Magam úgy vélem, hogy nem is elsősoiban az oinitologiai elemzések
vezethetnek bennünket helyes nyomia, hanem a keleti népek maig megőiző-
dött ősi hitvilaga.
L. Ja. Steinbeig oiosz kutato magvas tanulmanyt szentelt a szibéiiai né-
pek saskultuszanak. E népek hite szeiint a sas – mint költöző madai – hozza
el a fényt, a tavaszt, a föld melegét. Rendkívüli eiőt tulajdonítanak neki,
úgy hiszik, szainya egyetlen csapasaval mas madaiak szazait képes megölni.
Hitük szeiint egy nagy fa csúcsan ül, amelynek felső agai az égbe nyúlnak.
Ez nem mas, mint a vilagi iétegeket egybefűző vilagfa vagy életfa. A sas in-
nen hozza le a fak again lévő lelkeket s iuhazza fel velük a különleges földi
halando újszülötteket, a leendő samanokat és a dicső jövő előtt allo nemzet-
ségfőket, fejedelmeket, vitézi tettekie képes hősöket.
A fentiek éitelmében magam úgy vélem: az uialkodoi nemzetségfőt nemző
tuiul aligha lehet mas, mint a mondabéli sas, még akkoi is, ha a valos allat jel-
lemzői nem ismeihetők fel maiadéktalanul az említett abiazolasokon.
A tuiul (sas) tehat az első magyai uialkododinasztia totemőse, keletiől
hozott alakja az ősi magyai mondaknak. Töiténelmünk legnagyobb uialko-
dohazaia emlékeztet bennünket ma is. Mai ha helyesen emlékezünk, s nem
toizítjuk el alakjat késői, oidas eszmékkel.
Irodalom
Dienes Istvan: A honfoglaló magyarok. Budapest, 1972
Fodoi Istvan: A sas szeiepe a honfoglalo magyaisag hitvilagaban. In: Fülöp Eva Maiia
– Kissné Cseh Julianna (szeik.): Magyarok térben és időben. (Tudomanyos Füzetek,
11.) Tata 1999, 141–161.
Laszlo Gyula: Hunor és Magyar nyomában. Budapest, 1967
Shenk Jakab: Magyai solymaszmadainevek, I. Aquila 42–46 (1933–1938) 207–346.
Kozxiuvii1 mí1oszox – A m:cv:v ós1ov1i×i1 ◆ 179
Fodor István: A rovásírás
A iovasíias olyan íiasfajta, amelyet szilaid anyagia – kőie, faia, fémie, keiami-
aia – visznek fel. Az anyagba bevésik vagy bekaicoljak az íiasjeleket, amelyek
a sajatos technika miatt egyenes vonalak kombinacioibol allnak. Euiopaban
ez az íiasmod iégota ismeietes. Az első csopoitja az ún. skandinav iúnaíias,
amelynek főként kőbe vésett emlékei maiadtak fenn a 3–9. szazadbol. Ezt az
íiasfajtat alkalmaztak a Kaipat-medencében is a longobaidok a 6–7. szazadban.
A keieszténység teijedésével a latin íiasbeliség szoiította ki a hasznalatbol.
A iovasíias masik nagy elteijedési teiülete Belső-Azsia (Mongolia, a Jenyiszej,
Altaj, Kiigízia, Kazahsztan, Kelet-Tuikesztan teiülete) volt. Ezt összefoglalo
néven tüik iovasíiasnak nevezzük, mivel az 332-ben létiejött tüik biiodalom-
ban, majd később az ujguiok is hasznaltak. Sémi eiedetű íias, amely – ma még
nem eléggé tisztazott köiülmények között – az okoii Peizsian keiesztül jutott
el a belső-azsiai töiök népekhez. Az itteni első emlékei joval koiabbiak a tüik
koinal, hiszen a délkelet-kazahsztani, Ki. e. 4. szazadi, híies Isszik kuigan-
ban lelt csészén mai ilyen jellegű feliiat van. (Megfejtetlen.) A tüikök ezen
az íiasiendszeien sokat valtoztattak, nyelvük sajatsagaihoz igazítottak (meg-
iefoimaltak), egységesítették, és lényegében allami íiasbeliségként vezették be
biiodalmukban. Ezt a iovasíiast a 19. szazad végén sikeiült megfejteni.
A iovasíiasoknak azonban van olyan csopoitja is, amely nagyjabol a skan-
dinav és a tüik íiascsopoit között helyezkedik el, és kelet-euiopai típusú iovas-
íiasnak nevezik. (E megnevezés eléggé pontatlan, meit ilyenfajta iovasfeliiatok
a keleti teiületeken is előfoidulnak, egészen Tuvaig.) Ez az íiascsopoit több val-
tozatia oszlik, de mindegyik jellemzője, hogy egyelőie még nem sikeiült meg-
fejteni. Szamunkia mégis ez a legéidekesebb a iovasíiasok közül, hiszen ennek
emlékei keiültek elő a Kaipat-medencében. Ismeijük a híies nagyszentmiklosi
kincs edényein s szamos avai síibol napvilagot latott taigyon, a leghosszabb
közülük egy 8. szazadi, Szaivason előkeiült, csont tűtaiton lathato. Biztos
megfejtése egyiknek sincs, de a kutatok úgy vélik, hogy e két fontos feliiat egy
íiasfajtahoz taitozik.
Igen lényeges művelődéstöiténeti jelentősége van annak, hogy honfoglalas
koii magyai síibol is ismeiünk iovasfeliiatot. Kalocsa mellett taitak fel azt a síit,
amelyben egy 10. szazadi magyai haicos nyugodott, aki mellé a síiba tették fel-
aldozott hataslovanak maiadvanyait, nyeigét és nyíltegezét. A csontbol készült
tegezszajon 12 iovasjel és két elvalaszto jel lathato. Sajnos ez a feliiat is a még
megfejtetlen íiascsopoithoz taitozik, mégpedig annak kazaiiai valtozatahoz.
Azt azonban e iövid betűsoi is ékesen bizonyítja, hogy honfoglaloink keletiől
íiasbeliséget is hoztak magukkal. Ezt igazolja egyébként két, honfoglalas előtti
töiök jövevényszavunk is – az ír és a betű – amelyek szintén a kazai biioda-
180 ◆ Kozxiuvii1 mí1oszox – A m:cv:v ós1ov1i×i1
lomban keiülhettek nyelvünkbe. Csak ieménykedhetünk abban, hogy a 10.
szazadi síiokbol újabb feliiatok keiülnek majd elő, bai ennek nem nagy a valo-
színűsége, hiszen azokat túlnyomoiészt faia, palcakia iottak, a szeives anyag
pedig a síiban végleg elenyészik.
Ezen íiasfajta külön csopoitjat alkotja a jol ismeit székely iovasíias, amely-
nek létéiől mai Kézai Simon is tudosít az 1280-as években íiott gesztajaban. Ez
a híiadas atkeiült a későbbi kionikakba is. Legkoiabbi, templomok köveibe vé-
sett emlékeit koiabban csak a 13. szazadbol ismeitük (Homoiodkaiacsonyfalva,
Székelydeizs), az újabb emlékek azonban aiia mutatnak, hogy e feliiatok iégi-
ségének hataia egészen a 13. szazadig kitolhato. Eidélyen kívül csak egy helyen
keiült elő – szintén a templom kövébe vésett s ugyancsak 13. szazadi – iovas-
feliiat, a felvidéki Felsőszemeiéden. Ennek az íiasnak több abécéje is van, leg-
híiesebb a 13. szazadi nikolsbuigi. Az íias betűi közé négy szlav közvetítéssel
jutott, a göiög abécéből. A magyai nyelvű székely iovasíias is jobbiol balia
halad, ami sémi eiedetét igazolja.
Sajnos egyelőie tisztazhatatlan, hogy ez az íiasfajta milyen kapcsolatban
volt az avai vagy a honfoglalas koii magyai íiassal. A fentiek éitelmében
azonban igen valoszínűnek taithato, hogy 10. szazadi előzményekie megy
vissza. A iovasíias különösen népszeiűvé valt Eidélyben a humanizmus ko-
iaban, s a székelyek még a 17. szazadban is hasznaltak.
Irodalom
Benkő Elek: A siménfalvi iovasemlék és köie. In: Kovacs Andias – Sipos Gaboi –
Tonk Sandoi (szeik.): Emlékkönyv Jakó Zsigmond 80. születésnapjára. Kolozsvai,
1996, 33–64.
Dienes Istvan: Honfoglalas koii iovasfeliiat a Kalocsa köinyéki Homokmégy-Halom
temetőjében. Folia Archaeologica 43 (1994). 167–180.
Rona-Tas Andias: Rovasíiasok. Székely iovasíias. In: Kiisto Gyula (szeik.): Korai ma-
gyar történeti lexikon (9–14. szazad). Budapest, 1994. 381–382, 623–626.
Sándor Klára (szeik.): Rovasíias a Kaipat-medencében. (Magyai Őstöiténeti Könyvtai,
4.) Szeged, 1992
Vasaiy Istvan: A magyai iovasíias. A kutatas töiténete és helyzete. Keletkutatás, 1974.
139–171.
Vasilev, D. D.: Kíséilet a Kalocsa köinyéki iovasfeliiat megfejtéséie az euiazsiai pai-
huzamok tükiében. Folia Archaeologica 43 (1994). 181–191.
Vasi’lev, D. D.: Te Euiasian aieal aspect of old Tuikic wiitten cultuie. Acta Orientalia
Hung. 38 (2003) 323–330.
181 ◆
Tvi:×o×
dr. Fazekas Csaba: Trianon mítoszai – részletek¯
18
Az alabbiakban a Tiianonnal kapcsolatos „mítoszok” egy iészét kívanjuk
csokoiba gyűjteni, éitelemszeiűen a teljesség igénye nélkül, inkabb csak té-
zisszeiűen, nem azéit, hogy megvalaszoljuk a „gyakian ismételt kéidéseket”,
sokkal inkabb, hogy kiindulopontokat adjunk egy lehetséges, múlttal valo
kiegyezésmodellhez. A Tiianon-legendak apiolékos elemzésével nem foglal-
kozhatunk, iészben az említett szempont miatt, iészben pedig azéit, meit kö-
iültekintően feltaita mai a töiténetíias.
1
Vagyis nem aiia kívanunk kitéini,
milyen szeiepet jatszottak egyes elemek a Tiianon-legendaiium kialakulasa-
ban, melynek bizonyos alappal bíio, felnagyított, illetve teljesen délibabos ele-
mei is újia és újia megfogalmazodnak. (Példaul a békeszeiződés súlyossaga-
nak összefüggése Clemenceau-nak a magyai menyéhez fűződő viszonyaval,
az Ipoly és a Ronyva hajozhato folyokként valo feltüntetése, Apponyi beszé-
dének hatasa, a ioman titkosszolgalat altal „mozgosított” nők befolyasa stb.)
Inkabb azokat a kéidéseket piobaljuk csokoiba gyűjteni, amelyek valoban
komoly töiténelmi töpiengések kiindulopontjaiként, a töiténelemtanítasban,
illetve az egyie inkabb histoiizalo éiveket felvonultato közéleti diskuizus so-
ian megfogalmazodnak.
A legnagyobb büntetés?
A Tiianonnal kapcsolatos diskuizus visszatéiő eleme, hogy Magyaioiszagot
éite a legsúlyosabb (nyilvan az igazsagtalansaggal összefüggő) büntetés, aia-
nyait tekintve „tőlünk” (vö. Kié a trianoni béke?) vették el a legtöbb teiületet.
Mindez szamszeiűen is vitathato, hiszen az első vilaghaboiúban vesztes oisza-
gok közül példaul Töiökoiszag teiületi veszteségei is kiemelkedően súlyosak
voltak, és az eltéiő adottsagú (teiületű, népesség-összetételű stb.) oiszagok ösz-
szehasonlítasa nem egyszeiű feladat. De talan nem is ez a legfontosabb, hiszen
¯ A tanulmany teljes szövege elolvashato a http://www.tte.hu/egyezzunkki/ honlapon.
1
A könyvtainyi Tiianon-szakiiodalom histoiiogiafai attekintése nem lehetett feladatunk,
dolgozatunkhoz atfogo (illetve „pais pio toto”) jelleggel hasznaltuk Ablonczy Balazs tanulma-
nyait: Tiianon-legendak. In: Romsics Ignac (szeik.): Mítoszok, legendák, tévhitek a 20. századi
magyar történelemről. Osiiis, Budapest, 2002. 132–161.; ill.: Tiianon-pioblémak. In: Kommen-
tár, 2007. 4. sz. [Online: www.kommentai.info – 2010. febiuai.]; valamint Romsics Ignac mo-
nogiafajat: A tiianoni békeszeiződés. Budapest, 2001; tovabba a Zeidlei Miklos altal szeikesz-
tett nagyszabasú foiiasgyűjteményt: Trianon. Nemzet és emlékezet. Budapest, 2003.
182 ◆ Kozxiuvii1 mí1oszox – Tvi:×o×
példaul a maiadék Ausztiianak is at kellett élni a nagyhatalombol kis allamma
valas tiaumajat. Sokkal lényegesebb, hogy a „legnagyobb büntetés” mítosza ki-
egészíti a Tiianonnal kapcsolatos éizelemvilagot. Sokkal inkabb aiia kellene
iianyítani a fgyelmünket, hogy függetlenül a „veszteséglistan” elfoglalt helye-
zéstől, a töiténelmi Magyaioiszag felbomlasa teljesen új köiülmények közé al-
lította a téiséget, benne a (most mai hataion túliakkal is szamolni kénytelen)
magyaisagot.
Ki a felelős?
A leggyakiabban felmeiülő, a kéidés feltevői altal minduntalan megvalaszol-
ni piobalt kéidés. A magyai töiténelmi emlékezet kisebb súlyú kudaicok,
megpiobaltatasok esetén is hajlamos azonnal „felelősöket”, iosszabb esetben
„bűnbakokat” keiesni. Tiianon tiaumaja olyan sokkolo volt a diktatumot ala-
íini kénytelen Magyaioiszag szamaia, hogy a feldolgozasahoz mindenképp
talalni kellett egy vagy több felelőst, akinek a nyakaba lehet vaiini a töiténte-
ket, egyúttal igazolva azt is, hogy nem „mi” követtük el a Tiianonhoz vezető
lépést vagy lépéseket.
A felelős/bűnbak keiesés önmagaban elhibazott magataitas, függetlenül
attol, hogy mennyi az igazsagtaitalma a felelősök megjelölésének. A tiiano-
ni békének ugyanis elsősoiban okai voltak, a felelőskeiesés inkabb csak az
önigazolas kielégítéséie alkalmas. Az okok feltaiasa és megnevezése fontos
töiténészi feladat. A felelőskeiesés inkabb a politikai mezőben éitelmezhető,
hiszen a megnevezett bűnbakokkal szemben pozicionalja a beszélőt.
Nézzünk meg néhany, leggyakiabban nevesített „felelőst”.
A dualizmuskori magyar nemzetiségi politika felelőssége
Az összes bűnbakképző mechanizmus közül ennek van a legtöbb kapcsolata
a valosaggal, a kéidés tehat köiültekintően tisztazando. A magyai nemzetiségi
politikat két szélsőséges és egy, a kettő közötti nézőpontbol minősítették mai
felelősnek Tiianonéit: szélső jobboldalon gyakian taitottak túl engedékenynek
ezt a nemzetiségi politikat, keményebb fellépést, magyaiosítast szoigalmaztak.
Ma mai iitkan fogalmazodik meg az 1960–70-es években még hivatalos köiök-
ben elteijedt, önmaicangolo nézet, mely szinte kizaiolag a „magyai uialkodo
osztaly” nacionalizmusa, tüielmetlensége nyakaba vaiita az első vilaghaboiús
szeiepvallalast és az oiszag felosztasat. A kettő között talalhato nézőpont vi-
szont felvethető és végiggondolando. Kétségtelen ugyanis, hogy az első vilag-
haboiús veieség következménye mindenképpen a teiületi veszteség lett volna,
de jogos az az észievétel, hogy a dualizmuskoii magyai allam tüielmetlen volt
a nemzetiségek iiant, az „egy politikai nemzet” koncepcioja pedig az 1890-es
Kozxiuvii1 mí1oszox – Tvi:×o× ◆ 183
évektől az egyie koiszeiűtlenebb politikai beiendezkedés keietei között a nem-
zetiségekkel szembeni tüielmetlen intézkedésekkel (Lex Apponyi stb.) paio-
sult. Abban az oiszagban, ahol a lakossag mintegy fele mai nem magyai ajkú
volt, előbb-utobb elkeiülhetetlenné valt a – teiületi és kultuialis – autono-
miak valamiféle födeiatív iendszeiének végiggondolasa. A magyai politikai
elit a töiténelmi Magyaioiszag eszméjét csak a magyaisag vezető szeiepének
fenntaitasaval tudta paiosítani. Kéidés peisze, hogy egy tüielmesebb, a nem-
zetiségek kultuialis és politikai jogait jobban iespektalo politika méisékelte
volna-e a haboiús veieség nyoman az oiszag teiületi veszteségeit, az viszont bi-
zonyos, hogy Tiianonban nemcsak a hataion túlia keiült magyaisagot csatoltak
el (a mi fgyelmünk éithetően eiie fokuszalodik), hanem iomanok, szlovakok,
szeibek stb. tömegeit is. A nemzetiségek az első vilaghaboiú előtt még kevéssé
gondolkoztak a Monaichiabol valo kivalas alteinatívajan, ezt (önallo nemzet-
allamok kialakítasat, a hataion túli „anyaoiszaggal” valo egyesülést) egy magu-
kénak mai nem éizett biiodaloméit valo haboiúskodas feleiősítette. A dualiz-
muskoii nemzetiségi politika felelőssége tavoliol sem kizaiolagos, és pontosan
illeszkedik a megiefoimalatlanul maiadt ’67-es iendszei szazadfoidulo utani
pioblémaiba, aiiol nem is beszélve, hogy hasonlo nagysagiendű nemzetiségi
kéidéssel egyik euiopai allamnak sem kellett megbiikoznia.
Tisza István felelőssége
Ritkabban vetődik fel, mint az alabb következőké, pedig a gondolat logikus:
Tisza emblematikus fguiaja lett a hadba lépésnek (Ady szavaival: ő lett a „gyúj-
togato, csovas embei”), amellyel szemben ugyan voltak kifogasai, de az esetle-
ges katonai győzelemtől a dualizmus (és benne Magyaioiszag akkoii) pozícioi-
nak megeiősítését iemélte. Egész Euiopa haboiús mamoiban úszott, a vaihato
következményekie csak kevesen fgyelmeztettek. Tisza és koimanya összessé-
gében aligha tudta volna eléini a haboiúbol valo kimaiadast, felelőssége inkabb
(vö. A dualizmuskori magyar nemzetiségi politika felelőssége) a dualizmus
iendszeiének bebetonozasi kíséiletében iagadhato meg. A német szövetséggel
a Monaichia s benne Magyaioiszag soisa a haboiú kimenetelének kiszolgal-
tatottja lett. Ha össze kell hasonlítani az 1918 oktobeie előtti és utani koima-
nyok felelősségét Tiianonéit, az előbbi bizonyosan súlyosabb, még ha ainyalt
megközelítéssel, a kényszeipalyak feltéiképezése folytan meggyőződhetünk
aiiol, hogy nem kizaiolagos ez a felelősség. Tisza miniszteielnökként kifejtett
tevékenységét az sem helyezheti mas megvilagítasba, hogy az ősziiozsas foi-
iadalom idején meiénylet aldozata lett. Bai az utobbi elem alkalmas személyé-
nek mitizalasaia, koiabbi politikai palyafutasanak megítélését azonban nem
befolyasolja.
184 ◆ Kozxiuvii1 mí1oszox – Tvi:×o×
Az őszirózsás forradalom és vezetői, Károlyi, Jászi felelőssége
Talan a leggyakoiibb bűnbaknak Kaiolyit szoktak kikialtani (politikailag elfo-
gult vélemények keietében), mondvan, hogy „lefegyveiezte” az oiszagot, kiszol-
galtatta a köinyező oiszagok étvagyanak, vakon bízott az antantban stb. Az 1918.
oktobei 31-én hatalomia keiülő Kaiolyi Mihaly és koimanya a iendelkezéséie
allo néhany honapban aligha lett volna abban a helyzetben, hogy fegyveies eiő-
vel sikeiesen őiizze meg a töiténelmi Magyaioiszag integiitasat vagy legalabb
annak nagyobb iészét. (A helyi ellenallasi mozgalmak – pl. Balassagyaimat ese-
tében – lokalis jellegűek maiadtak.) Igaz, hogy Lindei Béla novembei 9-én „nem
akait több katonat latni”, azonban tegyük hozza, hogy a haboiútol megcsömöilő
és szétszéledő katonak egy éppen szétesett biiodalom katonai voltak. Kaiolyi
diplomaciai úton eléit amennyit tudott, mas kéidés, hogy a neki tett ígéieteket
az antant nem taitotta be – de vélhetően mas magyai koimanyzat is ugyan-
eiie a soisia jutott volna. Kaiolyi tiagédiaja, hogy modeinizacios eiőfeszítéseit
(demokiatikus köztaisasag, szabadsagjogok gaiantalasa stb.) a legiosszabb idő-
szakban fejtette ki, a külpolitikai köiülmények folytan esélye sem volt a sikeiie.
Felvethető viszont a kéidés, hogy ha nem keiül hatalomia a Tanacsköztaisasag,
egy demokiatikus, köztaisasagi koimany mennyit tudott volna eléini a hata-
iok modosítasaban – ez peisze puszta spekulacio, de feltételezhető, hogy kisebb
sikeieket eléihetett volna. A Vix-jegyzékkel azonban az antant azt igazolta,
hogy csak az ultimatumok nyelvén taigyal a magyaiokkal, iomba döntve ez-
zel Kaiolyi kíséiletét, kiszolgaltatva személyét a két vilaghaboiú közötti idő-
szak, illetve a későbbi jobboldal bűnbakkeiesésének. (Pedig adott esetben még
a fegyveies honvédelem eszközétől sem zaikozott el.)
A Tanácsköztársaság felelőssége, illetve „pozitívumai”
Az a vélekedés bizonyosan túlzas, hogy a kommunista diktatúiaéit éite kivé-
telesen súlyos megtoilas Magyaioiszagot. 1919. maicius 21. előtt mai megszü-
letett a döntés a töiténelmi Magyaioiszag feldaiabolasaiol, Kun Bélaék uialma
ezt annyiban befolyasolta, hogy Magyaioiszag nem jelenhetett meg a béke-
konfeiencian éidekei éivényesítéséie. Paiadox modon épp a jobboldali, ievizi-
onista nézetek szoktak megemlíteni a Vöiös Hadseieg ellentamadasat, amely
függetlenül attol, hogy nem a magyaisag védelmét, hanem a pioletaidiktatúia
iendszeiének védelmét és expanzios kíséiletét jelentette, sikeiesen ellenallt a
kisantantnak – mindez azt is sugallja, hogy meg lehetett volna tisztítani a meg-
szallt teiületeket. Ne feledjük azonban, hogy a Vöiös Hadseieg sikeiei nagyon
is viszonylagosak voltak, tovabba taitos teiületszeizésie hosszabb tavon kevés-
sé lettek volna alkalmasak.
Kozxiuvii1 mí1oszox – Tvi:×o× ◆ 183
A „gyakian ismételt kéidések” peisze gyakian újabbakkal is kiegészülnek.
Gyakoii ismételgetésük mellett a töiténész, illetve a töiténelem iiant éideklő-
dők iészéiől a valaszok ismételgetése (vagyis a töiténelmi múlt tényszeiű fel-
idézése) legalabb ennyiie fontos feladatnak latszik.
Lőrinc László: Trianon és a zsidók
Az utobbi időben ieneszanszat éli az a ’20-as évekből eiedő vad, hogy
Tiianoniol a „zsidok” tehetnek. Ez tulajdonképpen több allítasbol all ösz-
sze. Az első, hogy a zsidok nem magyaiok, sőt, különallo, a keiesztény ma-
gyaiial szemben allo taisadalmat alkottak. Eiie épül aztan az a vad, hogy a
zsidok ezéit nem is vették ki iészüket a vilaghaboiú nemzeti élet-halal haica-
bol. E konstiukcio tovabbi szeives eleme, hogy a vilaghaboiú végén, a döntő
pillanatban zsidok voltak hatalmon (1918/1919), és e hatalmat – szandékosan,
közönyösségből vagy tehetetlenkedésből – a magyai önvédelem szétzilalasaia
hasznaltak fel, illetve hogy (mindebből következően) szamukia közömbös a tii-
anoni döntés, netan éppen haszonélvezői annak.
Az allítassoiozat taisadalom-lélektanilag teljesen éithető: ahogy a közép-
koiban a nagyobb jaivanyokéit szívesen tették felelőssé a zsidokat, éppúgy
tűnt megfelelő tiaumafeldolgozasi megoldasnak a tiianoni bűnbakteiemtés.
Töiténelmileg azonban az allítassoiozat minden eleme hibas.
„A zsidók nem magyarok, sőt velük szemben álltak”
Ami az alapallítast, a zsidok magyaiellenes szembenallasat illeti, elmondhato,
hogy 19. szazadi asszimilaciojuk ugyan nem volt teljesen befejezett, a gyanak-
vas és elzaikozas mindkét oldalon végig jelen volt, mégis jelentős sikeieket is
felmutatott. Mai a iefoimkoi és a szabadsaghaic gazdasagi életében fontos sze-
iepe volt zsido pénzembeieknek a Lanchíd, a vasút, a Kossuth-bankok fnan-
szíiozasaban. A zsido (szaimazasú) civilek és honvédek szabadsaghaicban jat-
szott szeiepét jutalmazta aztan a magyai oiszaggyűlés az emancipacio 1849-es
kimondasaval, és ezt „honoialta” később Haynau e iendelkezés eltöilésével,
ezei zsido honvéd csaszaii seiegbe soiozasaval, illetve az iziaelita közösségek-
ie külön kivetett hadisaiccal, amit azzal indokolt, hogy ők „éizelmeik és go-
nosz cselekvésmodjuk altal az ottani foiiadalmat, mely az ő közieműködésük
nélkül soha nem nyeihetett volna olyan kiteijedést, előmozdítottak”.
1
A zsido
(szaimazasúak) némelyikének jelentős szeiepe volt a későbbi nemzeti politika-
ban is, Falk Miksa példaul a döblingi Széchenyi Istvan majd a kiegyező Deak
1
Lasd Gyuigyak Janos: A zsidókérdés Magyarországon. Osiiis, Budapest, 2001. 33.
186 ◆ Kozxiuvii1 mí1oszox – Tvi:×o×
Feienc bizalmasa, munkataisa, Deak-paiti képviselő, Eizsébet kiialyné magyai
nyelvtanaia volt, Konyi Mano gyoisíio pedig Deak beszédeit íita le és iendez-
te sajto ala. Neves dualizmuskoii, hungaiikumokat gyaito vallalatok (Richtei
Gedeon, Chinoin, Tungsiam, hatvani cukoigyai, Zwack, Heiz és Pick szalami-
gyaiak stb.) alapítoi, meghataiozo menedzseiei között is ott talaljuk őket.
Hasonloan fontos volt a hazai zsidok szeiepe a kultúiaban, tudomanyban.
Az oivoslasban – példaul a tbc elleni haicban – jeleskedett a két Koianyi giof
(Sandoit Németh Laszlo nevezte a legnagyobb magyai belgyogyasznak), a ma-
gyai töiténelem egyik legjelesebb 19. szazadi feltaioja volt Maiczali Heniik,
Vambéiy Aimin pedig több útjan keieste Azsiaban a magyaiok iokonait (ő
még – tévesen – a töiök nyelviokonsagban hitt). A magyai nyelvű szépiio-
dalom megújítasaban jatszott szeiepet a szazadfoidulon a natuialista diama
hazai meghonosítoja, Biody Sandoi, tovabba a külföldön (is) legnépszeiűbb
magyai diamaíio, A Pál utcai úk Molnai Feience, vagy az első nyugatos nem-
zedék szamos tagja (Osvath Einő, Ignotus, Kaiinthy Fiigyes, Szép Einő, Füst
Milan) és mecénasa (Hatvany Lajos), hogy csak a legnevesebbeket említsük. A
zenében jeleskedett Petőf baiatja, Rozsavölgyi Maik (a „csaidas atyja”), vagy
a vilaghíiű Reményi Ede hegedűművész, akit Jokai is megöiökített; Göigey
Aitúi taboii muzsikusa volt, később külföldi konceitköiútjan ő gyűjtötte ösz-
sze a Duna-paiti Petőf-szoboi anyagi fedezetét. A leghíiesebb magyai ope-
ianak, Baitok Béla Kékszakállújanak szövegkönyvét éppúgy Balazs Béla íita,
akaicsak a Fából faragott király töiténetét. A népszeiűbb, könnyű műfajok
művelői között is szamos híiesség volt iziaelita (szaimazasú), így a János vitéz
daljaték szövegíioja (Heltai Jenő), a Csárdáskirálynőt szeiző, vilaghíiű Kalman
Imie vagy a Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország kezdetű betétdal szeizői,
akaicsak a vilagszeite legismeitebb magyai „slagei”, a Szomorú vasárnap kom-
ponistaja – és vég nélkül folytathatnank. (Az utobbi két mű a vilaghaboiú utan
született ugyan, de szeizőik koiabban is tevékenykedtek, akaicsak a magyai flm
kezdeteinél fontos szeiepet jatszo zsido eiedetű színészek: Kabos Gyula, Gozon
Gyula stb.). A magyai kabaié megteiemtője Nagy Endie volt, majd mélto öiökö-
se lett Noti Kaioly (Hyppolit a lakáj, Lepsénynél még megvolt stb.), Salamon Béla
és Rejtő Jenő. A magyai nemzet híinevét szolgaltak a zsido szaimazasú olim-
pikonok, mindjait az első olimpian Hajos Alfiéd. Ady Endie szamos veisében
és cikkében íit iokonszenvvel a zsidok hazai szeiepéiől (pl. Korribori, A bélye-
ges sereg stb.). A magyai kultúiaban szeiepet jatszo zsidokat külön könyvbe
gyűjtötte Reményi Gyenes Istvan, sok meglepetést okozva a nagy nevek között
böngészőknek.
2
Mikoi az inteinetet elaiasztjak az antiszemitak a – múltban
valoban gyaszos szeiepet jatszo – zsido szaimazasú kommunistak emlegetésé-
2
Reményi Gyenes Istvan: Ismerjük őket? Ex Libiis, Budapest, 1993
Kozxiuvii1 mí1oszox – Tvi:×o× ◆ 187
vel, akkoi nem megkeiülhető, hogy a magyai művelődéstöiténetből kiiktatha-
tatlanok közül is néhanyat nevesítsünk.
Nemcsak a magyai kultúiaban szeivesült zsidok (zsido szaimazasúak) és
nem zsidok teljesítménye, hanem a közembeiek mindennapi együttműkö-
dése is eleven volt. (Sok szo esik baiatsagaikiol, szeielmeikiől Kama Maigit
Állomások vagy Lesznai Anna Kezdetben volt a kert című iegényében.) Nem
véletlen, hogy a 19. szazad végi osztiak nacionalistak a magyaiokat mint zsi-
dobaiatokat is gyűlölték. A magyai nyitottsag egyik fontos – és Tiianon szem-
pontjabol sem lényegtelen – oka az volt, hogy a nemzetiségi teiületeken a zsi-
dok a magyai nemzetiség szamaianyat növelték, mivel többségükben magyaiul
beszéltek, magyai éizelműek voltak. Mai ezéit is nyilvanvalo, hogy a tiianoni
döntésben nem lehettek éidekeltek. (Jellemző egy 1941-ben, diakok szamaia ki-
adott magyai útikönyv következtetése, miszeiint Vaiadon 1910-ben katolikus,
iefoimatus, evangélikus és iziaelita, vagyis magyai összesen 37 ezei élt, míg ha
a göiögkeletieket és göiög katolikusokat „mind románnak vesszük, ami pedig
túlzás”, akkoi is csak 8 ezei ioman. Tehat az iziaelitakat még a zsidotöivények
koiaban sem volt túlzas magyaioknak szamítani – a iomanokkal szemben.)
„A zsidók kivonták magukat a háborúból”
Ami a vilaghaboiús iészvételt illeti, a kéidést minden oldaliol köiüljaiva tag-
lalja Gyuigyak fent említette könyve
3
. A zsido felekezetűek kisebb véivesztesége
(22 ezielék, vagyis kb. tízezei zsido haboiús halott) éppúgy taisadalomtöité-
neti és nem mentalitasbeli okokkal magyaiazhato (alig voltak zsidok a nagy
véiveszteséget szenvedő, gyalogsagot ado agiainépességben), mint a katoliku-
sok (42 ezielék) vagy göiögkeletiek (22 ezielék) kisebb véivesztesége az evan-
gélikusokéhoz (46 ezielék) képest. Gyuigyak felhívja a fgyelmet, hogy Kaioly
kiialy, illetve Jozsef főheiceg is hangsúlyozta a zsido katonak „hősiesség”-ét,
„bamulatos elszantsagukat”, mely „minden dicséieten felül all”
4
, ahogy Tisza
Istvan miniszteielnök is a haboiú alatt a zsidok védelméie kelt a vadaskodok-
kal szemben
3
. Masfelől a hadikölcsönök jegyzésében kiemelkedő szeiepük volt,
aminek szintén taisadalomtöiténeti magyaiazata van. A zsidok „hatoiszagi
bujkalasaiol” szolo legendat gyakian olyan újsagíiok és egyhaziak kaptak föl és
eiősítették fel, akik maguk tényleg nem haicoltak kint a fionton.
3
Gyuigyak, id. mű 88–98.
4
Gyuigyak, id. mű 93.
3
Gyuigyak, id. mű 96.
188 ◆ Kozxiuvii1 mí1oszox – Tvi:×o×
„A zsidók uralták Magyarországot 1918/1919-ben”
Ami az 1918/1919-es foiiadalmi koimanyzatokat illeti, az valoban igaz, hogy az
ősziiozsas foiiadalom vezetésében a zsido szaimazasúak felüliepiezetaltak vol-
tak, a tanacsköztaisasag vezetői között meg egyenesen többséget alkottak (60°).
Azonban ez utobbi sem éitelmezhető zsido uialomnak a nem zsidok felett és el-
lenében. A kommunista diktatúia allamideologiaja, a mateiializmus, az iziaelita
felekezet ellen éppúgy fellépett, mint a keiesztények ellen. Gazdasagpolitikajuk
az allamosítas, ez a zsido nagy-, közép és kisvallalkozokat éppúgy sújtotta, mint
a nem zsidokat. A nem kommunista eszmeiségű lapok betiltasa a libeialis és
konzeivatív zsido sajtovallalkozok és újsagíiok ellen éppúgy iianyult, mint a
keiesztények ellen, a teiioi aldozatai között pedig szép szammal voltak zsido
túszok és kivégzettek is.
6
A kommunistak különben nem taitottak magukat zsi-
donak, a felekezettel szemben ateistak, a tiadíciokkal szemben foiiadalmaiok
és inteinacionalistak voltak. Ezzel szemben a magat zsidonak vallo, iziaelita
magyai politikusok legismeitebbike, Vazsonyi Vilmos és köie még az ősziio-
zsas foiiadalommal sem vallalt közösséget (ellentétben a iégi és leendő iend-
szei sok konzeivatív politikusaval). A kommunista beiendezkedéssel pedig
végképp szemben alltak, Vazsonyi a foiiadalmak idején emigiacioba is vonult.
Hogy a Kaiolyi–Beiinkey-koimanyok, illetve a Kun Béla-féle diktatúia meny-
nyiben tehetők felelőssé Tiianonéit, aiia ebben a kötetben többen is kitéinek
(lasd Salamon Koniad, Zeidlei Miklos és Fazekas Csaba íiasait). Bai nézeteik
eltéiőek, abban nincs vita közöttük, hogy maganak a töiténeti Magyaioiszag
felbomlasanak felelőssége nem aggathato a foiiadalmi politikusok nyakaba,
legfeljebb a megvalosulas néhany kisebb iészlete.
„A zsidóknak nem fájt Trianon”
A Tiianon utan az utodallamokba szoiult zsido magyaiok ugyanúgy meg-
szenvedték a döntést, mint a nem zsido magyaiok. Nem véletlen, hogy
Csehszlovakiaban és Romaniaban is igyekeztek zsido nemzeti kisebbségként
feltüntetni a népszamlalaskoi a zsidokat, nehogy a magyaiok szamat gyaiapít-
sak. Ennek ellenéie a szlovakiai zsidok „nem is jelentéktelen, de azért kisebb-
ségben maradt része nyilvánosan is a magyar nemzetiség mellé állt, s ennél va-
lamivel többen … a választásokon a magyar pártokat támogatták”.
7
Az eidélyi
zsidok esetében a helyzet még egyéitelműbb volt, mivel szamukia az elcsatolas
kettős elnyomast hozott: magyaiként elszenvedték a iomanosítast (pl. 1923-tol
a magyai tannyelvű oktatas betiltasat az iziaelita iskolakban is), zsidoként pe-
dig a duiva iomaniai antiszemitizmust, „lelkes” diakok, majd a Vasgaida pog-
6
Gyuigyak, id. mű 104.
7
Gyuigyak, id. mű 204.
Kozxiuvii1 mí1oszox – Tvi:×o× ◆ 189
iomjait. Nem véletlen, hogy példaul a iomaniai Magyai Pait bihaii és vaiadi
Intéző Bizottsagaban Kecskeméti Lipot főiabbi mellett még vagy húsz zsido
tevékenykedett.
8

8
Lasd még Gyuigyak Janos, id. mű 197–208.; Mozes Teiéz: Váradi zsidók. Nagyvaiad, 1993
◆ 190
A mIsouix viiIcuIvov0
Ungváry Krisztián: A második világháború mítoszai
A masodik vilaghaboiúban Magyaioiszag volt a negyedik legnagyobb vesztesé-
get elszenvedő oiszag Euiopaban – abszolút éitékben és aianyaiban is. A vilag-
haboiú előzményei, az igazsagtalan tiianoni béke, a hamis ievizionista jelszavak,
valamint a vilaghaboiút követő kommunista diktatúia egyaiant taptalajt biztosí-
tott a legkülönfélébb tévtanoknak, összeesküvés-elméleteknek. Különösen ked-
vezett ennek az, hogy az antifasizmust a kommunistak, az antikommunizmust
pedig a fasisztak sajatítottak ki maguknak, holott egy demokiatanak egyaiant
és egyenlő méitékben kell antifasisztanak és antikommunistanak lennie (ami
még nem jelenti azt, hogy a két totalis eszmeiendszeit is teljesen azonosnak kell
taitania).
Magyaioiszag 20 éve töitént felszabadulasa ota sajnalatos modon szamos
iégi, mai elfeledettnek hitt tévtan újia ieneszanszat éli. Ezek bal- és jobbolda-
lon is megtalalhatok. Tisztanlatasunkat segítheti, ha ezek közül megvizsgal-
juk a legfontosabbakat. Az alabbi összeallítasban 13, divatban lévő téveszmét
gyűjtöttem össze, és iöviden közlöm cafolatukat. Figyelemie mélto, hogy ezek
mindegyike legalabb 63 éve született – ennek ellenéie évtizedeken keiesztül
azt gondolhattuk ioluk, hogy elfelejtették őket.
1. A területi revízió kérdése – Magyarország azokat a területeket kapta
vissza, amelyek jártak neki
Az allítas nem igaz. A magyai ievízios politika kétaicú volt, meit a külföld felé
elsősoiban etnikai, belföldön viszont geopolitikai éivekkel tamasztotta ala te-
iületi igényeit. A Felvidék 1938-ban töitént visszacsatolasa (első bécsi döntés)
alapvetően etnikai elveket követett, és mint ilyen, megfelelt az „visszacsatolt”
népesség akaiatanak. Kaipatalja 1939-es bekebelezése ennek az elvnek alapja-
iban ellentmondott, mivel a lakossag több mint 96°-a nem volt magyai anya-
nyelvű. Az 1940-ben visszatéit Eszak-Eidély esetében (masodik bécsi döntés)
az 1941-es magyai népszamlalas szeiint is a lakossagnak csak 34°-a volt ma-
gyai nemzetiségű. Az 1941-ben bekebelezett Délvidék esetében a magyai nem-
zetiségűek aianya csupan 39°-ot tett ki. Annak ellenéie, hogy Magyaioiszag
1941-ie soknemzetiségű oiszagga valt (a 14,1 millio lakos 21°-a nem volt ma-
gyai nemzetiségű), a nemzetiségeket ugyanúgy elnyomtak, mint ahogyan ko-
iabban a szomszédos oiszagok elnyomtak a magyai nemzetiséget. Egyedüli és
csak iészleges kivételt a magyaioiszagi német nemzetiség jelentett.
Kozxiuvii1 mí1oszox – A mIsouix viiIcuIvov0 ◆ 191
2. A hadba lépés kérdése – A revíziós célok kötelezték Magyarországot
arra, hogy Németország mellett lépjen be a háborúba
Az allítas nem igaz. A német hadvezetés 1941 júniusaban nem szamolt Magyai-
oiszag iészvételével. A német diplomacia ovakodott attol, hogy baimilyen elva-
iasokat tolmacsoljon Magyaioiszag felé, ami a hadba lépésie valo piesszioként
éitelmezhető. Raadasul 1941 júniusa utan Magyaioiszagnak nem lehettek em-
beii jogi vagy etnikai éivekkel indokolhato ievízios céljai, hiszen a magyai
etnikum többsége visszatéit az anyaoiszaghoz, sőt az oiszagnak több mint
3 millio nemzetiségi lakosa is volt.
Ennek ellenéie a magyai belpolitikai tovabbia is a „mindent vissza” elv
alapjan az „ezeiéves hataiok” jogossagat hiidette, és ezzel indokolta a németek
felé a túlteljesítő magataitast is.
1
3. A magyar hadviselés emberjogsértései – A magyar hadsereg humánu-
sabban harcolt, mint a német Wehrmacht vagy az SS, kevésbé kegyetlenkedett
a keleti fronton, sőt barátságosan bánt a helyi lakossággal
Az allítas nem igaz. A Wehimachttal vagy az SS-el összehasonlítva a magyai
megszallo alakulatok 1941–1942 folyaman a bijanszki eidőben semmivel sem
voltak jobbak. Véiengzéseiket bizonyítjak sajat jelentéseik, amelyben felgyúj-
tott falvakiol és kiiitott (sic!) lakossagiol szamolnak be. A magyai megszallok
ugyanúgy iészt vettek hadifogolytaboiok őizésében, zsidok összegyűjtésében és
vesztőhelyie kíséiésében, a lakossag éheztetésében, „paitizangyanúsak” kivég-
zésében, falvak felgyújtasaban, a kollektív bűnösség elvének alkalmazasaban,
mint a német csapatok. Ennek nem ideologiai okai voltak, a katonak a kapott
paiancsokat hajtottak végie. Ezéit a fő felelősség a magyai politikai vezetést
teiheli, amelynek tudnia kellett, hogy mihez biztosít csapatokat.
2
4. A magyarországi zsidópolitika – Magyarországra a Harmadik
Birodalom erőltette rá a zsidótörvényeket
Az allítas nem igaz. 1942-ig nincs íiasos nyom aiiol, hogy a Haimadik
Biiodalom baimilyen antiszemita intézkedést követelt volna Magyaioiszagtol.
Ezzel szemben viszont a magyaioiszagi töivények és iendeletek szigoiúb-
ban defnialtak a „zsido” fogalmat, mint Németoiszagban, és kevesebb kivételt
engedélyeztek. A nüinbeigi töivények a negyedzsidokia semmilyen koilatozast
sem taitalmaztak, a magyai töivények viszont igen. A nüinbeigi töivények az el-
1
A Szovjetunioval szembeni hadiallapot beallasat elemzi Dombiady Loiand: Werth Henrik.
Akiről nem beszélünk. Aigumentum, Budapest, 2003
2
A kéidésie lasd Ungvaiy Kiisztian: A magyar honvédség a második világháborúban. Buda-
pest, 2004. 38–113.
192 ◆ Kozxiuvii1 mí1oszox – A mIsouix viiIcuIvov0
fogadhato kitéiés időpontjat 1933-ben szabtak meg, a magyai töivények viszont
1919-ben. A nüinbeigi töivények Hitleinek széles köiben adtak lehetőséget aiia,
hogy baikit „aijasítson”, és ő élt is ezzel a lehetőséggel, ezzel szemben Hoithy csak
a töivény aloli hataly alol mentesíthetett (igen koilatozott esetekben), de nem
„aijasíthatott”. Ezeken túlmenően a magyai kiialyi honvédség bevezette a „zsido
vonatkozasú” személy fogalmat azokkal kapcsolatban, akik ugyan nem estek a töi-
vény hatalya ala, de pl. egy nagyszülőjük vagy hazastaisuk egy nagyszülője zsido
volt, és szamukia tovabbi koilatozasokat allított fel, példaul kizaita őket a vezéi-
kaii testületből. Ezzel szemben Németoiszagban fél- vagy negyedzsido személyek
a Wehimachtban vagy az SS-ben a vezéikaion belül is futhattak be kaiiieit.
3
5. A magyar zsidóság deportálása – a deportálásokat a német fél
kényszerítette rá Magyarországra
Az allítas nem pontos. Igaz, hogy a német megszallas előtt a mindenkoii koi-
many, illetve Hoithy Miklos nem kívanta a magyai zsidosag depoitalasat. Az is
igaz viszont, hogy Hoithy Miklos a megszallas utan közölte, nem kívanja, hogy
a zsidoellenes intézkedéseket neki előzetesen bemutassak, és csak 1944 júniu-
saban, nemzetközi nyomas hatasaia tiltakozott a depoitalasok ellen. Emellett
az is igaz, hogy a pailamentben a koimanypaiton és az ellenzéken belül mai
koiabban is nagy tamogatottsaga volt egy esetleges depoitalasi akcionak. Ezt
bizonyítjak az 1941-es, Kamenyec-Podolszkijba valo depoitalasok is, amelyek
iaadasul a németek tiltakozasa ellenéie töiténtek. A depoitalasokkal kapcsola-
tos vagyontalaníto intézkedéseket a magyai szélsőjobb mai a német megszallas
előtt kidolgozta. A kollaboians Sztojay-koimanyia nem kellett iakényszeiíteni
a depoitalast, mivel e koimany tagjai maguk is a depoitalas elkötelezett hívei
voltak, és ehhez a pailamenten belül megfelelő tamogatassal is iendelkeztek.
Kiemelendő, hogy ehhez a tamogatashoz nem volt szükségük a nyilaskeiesztes
paitia. Szalasi paittagjainak megtiltotta a depoitalasokban valo segédkezést,
mivel szeiinte Magyaioiszagon kellene felallítani a koncentiacios taboiokat,
és a zsidok munkaeiejét is Magyaioiszagon kellene hasznosítani.
4
6. Magyarország „felszabadítása” – Magyarországot a szovjet csapatok
felszabadították
Az allítas mint vélemény igaz lehet, politikai éitelemben azonban nem igaz.
Nyilvan sokan felszabadulasnak élték at a velük töiténteket, különösen, ha az
3
A magyaioiszagi zsidopolitikaia lasd Randolph L. Biaham: A népirtás politikája I–II. Belva-
iosi, Budapest, 1997; a taisadalmi közhangulatia pedig (1989 utani kitekintéssel) Kaisai Lasz-
lo (szeik.): Kirekesztők. Antiszemita írások 1881–1992. Auia, Budapest, 1992 és Kaisai Laszlo
(szeik.): Befogadók. Írások az antiszemitizmus ellen. Auia, Budapest, 1993
4
A kéidés szakiiodalmat összefoglalja Kaisai Laszlo: Holokauszt. Pannonica, Budapest, 2001
Kozxiuvii1 mí1oszox – A mIsouix viiIcuIvov0 ◆ 193
előző iendszei halalia szanta őket. Politikai éitelemben viszont csak akkoi
beszélhetnénk felszabadítasiol, ha a szovjet hadseiegnek a politikai szabadsag
helyieallítasa lett volna a célja. Eiiől azonban szo sem volt. Maiai Sandoi tala-
lo megfogalmazasa szeiint az a hadseieg, amely a szabadsaggal maga sem ien-
delkezik, masokat sem tud felszabadítani. A szovjet vezetés célja nem Euiopa
felszabadítasa, hanem sajat nagyhatalmi politikai ambícioinak megvalosítasa
volt. Az utobbi tavlatilag az elfoglalt teiületeken a kommunizmus bevezetését
jelentette.
3
Magyaioiszagot a szovjet csapatok csakugyan megszabadítottak
a nyilas- és naciuialomtol, de felszabadítani nem tudtak. A felszabadulas csak
akkoi következett be, amikoi 44 évvel később összeomlott az altaluk hata-
lomia juttatott iendszei.
7. Horthy Miklós szerepe a háború alatt – Horthy minden tőle telhetőt
megtett, hogy kivezesse az országot a háborúból
Az allítas csak iészben igaz. Hoithy éidemeit jelentősen csökkenti, hogy a
Szov-jetunioval szemben Hoithy kizaiolagos döntése nyoman alakult ki a
hadiallapot. A Nagy-Biitanniaval és az USA-val szimpatizalo koimanyzo az
USA-nak és Nagy-Biitannianak küldött hadüzenettel mai nem éitett egyet.
Az USA bekapcsolodasa utan, 1941 végéie felismeite, hogy a vilaghaboiút nem
a németek fogjak megnyeini, és megkíséielte kivezetni az oiszagot a haboiú-
bol. Bai a feladat, amelyie vallalkozott, a szövetségesek iészbeni éidektelen-
sége miatt szinte lehetetlennek bizonyult (a nyugati szövetségesek szamaia
Magyaioiszag szovjet éidekszféianak minősült, és csak alaiendelt szeiepet
kapott Csehszlovakia vagy Jugoszlavia éidekeivel szemben), Hoithy súlyos po-
litikai hibakat követett el. Felelős a Sztojay-koimany beiktatasaéit és embei-
telen intézkedéseinek toleialasaéit. Felelős tovabba azéit is, hogy 1944 szep-
tembeiétől eiélytelenül, elkésetten, iosszul szeivezte meg a kiugiasi kíséiletet.
Felelősségét csökkenti, hogy megbízhatatlan katonai vezetőkie kellett tamasz-
kodnia (akiket a koiabbi évek elhibazott politikaja juttatott kulcsszeiephez,
amiéit viszont ismét Hoithy felelős). Felelősségét méisékli tovabba viszonylag
magas életkoia (1944-ben 77 éves volt) és a csaladjat éit tiagédiak (lanya és
idősebb fa halala) miatti bizonytalansaga.
6
3
A kéidésie lasd Romsics Ignac Mítoszok, legendák, tévhitek a 20. századi magyar történelem-
ről (Osiiis, Budapest, 2002) című kötetében Ungvaiy Kiisztian tanulmanyat Magyaioiszag
szovjetizalasanak kéidéseiiől.
6
Hoithyiol több életiajz is napvilagot latott. Ezek közül Bencsik Gaboi műve iendkívül apolo-
getikus, a töiténelemhamisítast súiolo modon mutatja be a koimanyzot. Ezzel szemben meg-
bízhato összefoglaloként hasznalhato Thomas Sakmystei: Admiialis fehéi lovon. (Budapest, 2001,
Helikon) címʶ munkaja. .
194 ◆ Kozxiuvii1 mí1oszox – A mIsouix viiIcuIvov0
8. A nyilas mozgalom – A nyilas mozgalom egy rövid felíveléstől
eltekintve csekély társadalmi bázissal rendelkezett és a német nácizmus
kópiája volt
Az allítas hamis. A nyilasok egyedi, magyai szellemi gyökeiekkel iendelkez-
tek. A magyaioiszagi szélsőjobb mai 1919-ben létiejött, és az 1920-as évek ele-
jén joval nagyobb befolyasa volt Magyaioiszagon, mint az akkoi még jelenték-
telen NSDAP-nak Németoiszagban. Tagadhatatlan a nyilas és a naci ideologia
közötti szoios iokonsag, de téves, ha az egyiket a masikbol kívanjuk levezetni.
Mindkettő a modeinitasia adott szélsőjobbos valaszkíséilet volt. Téves az az
allítas is, amely szeiint a nyilasok taisadalmi bazisa csekély lett volna, mivel
a magyai koimanyoknak 1920-tol 1939-ig minden valasztas alkalmaval a leg-
különfélébb adminisztiatív eszközöket kellett bevetni annak éidekében, hogy
koilatozzak a szélsőjobb előietöiését.
7
Az 1944-es, a zsidokat a Dunaba lövő
nyilasok teimészetesen nem azonosak az 1941 előtti nyilasokkal, akik között
szamos éitelmiségi is volt.
9. A potsdami határozatokban a nagyhatalmak kötelezték
Magyarországot a német nemzetiség kitelepítésére
Nem igaz. Magyaioiszagon a Nemzeti Paiasztpait és a Kisgazdapait politiku-
sai mai 1943 apiilisaban elkezdték a svabok kitelepítése melletti uszíto piopa-
gandat.
8
A potsdami hataiozatok szövegében nem kötelezés, hanem lehetőség
szeiepelt „az éiintett koimanyok kéiéséie”. Az itt elfogadott zaiodokumentum
XIII. fejezete ugyanis a német lakossag szeivezett attelepítéséiől iendelkezett.
„A haiom koimany minden vonatkozasban megvizsgalva a kéidést elisme-
ii, hogy a Lengyeloiszagban, Csehszlovakiaban és Magyaioiszagon maiadt
német lakossagnak vagy egy iészének Németoiszagba töiténő attelepítéséie
vonatkozoan intézkedést kell foganatosítani. Egyetéitenek abban, hogy bai-
milyen attelepítés töiténjék is, annak szeivezetten és embeiséges modon kell
végbemennie.”
9
A magyai koimany mai 1943 majusaban kéite a szövetsége-
seket aiia, hogy félmillio német nemzetiségű allampolgaiat kitelepíthesse –
miközben az 1938-as hataiokon belül legfeljebb 330 ezei német nemzetiségű
lakos élt. Eiie valaszul a Szövetséges Ellenőiző Bizottsag (SZEB) helyettes ve-
7
A kéidésie lasd Ungvaiy Kiisztian: Kik azok a nyilasok: In: Beszélő, 2003. június, 38–68.
8
Ezeket kivonatban közli Johann Weidlein: A magyarországi németség küzdelme fennmaradá-
sáért. Dokumentáció 1930–1950. Suevia Pannonica, Budapest, 1996
9
Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések, 1918–1945: A két világháború közötti korszak és
a második világháború legfontosabb külpolitikai szerződései. 2. kiadas. Közigazgatasi és Jogi
Könyvkiado, Budapest, 1983. A németek kitelepítésének legfiissebb feldolgozasat Toth Agnes
végezte el: Telepítések Magyaioiszagon 1943–1948 között. A németek kitelepítése, a belső nép-
mozgasok és a szlovak-magyai lakossagcseie összefüggései. BKMÖL, Kecskemét, 1993
Kozxiuvii1 mí1oszox – A mIsouix viiIcuIvov0 ◆ 193
zetője, Vlagyimii Petiovics Szviiidov 1943. augusztus 9-én eliendelte félmillio
német kitelepítését. Amikoi a magyai koimany ezt követően aiia hivatkozott,
hogy a szovjet koimany kéiéséie szeivezik meg a kitelepítést, Szviiidov azon-
nal tiltakozott és utalt aiia, hogy a kitelepítést a magyai koimany kéite. 1943.
novembei 20-an a SZEB megismételte a félmillio német kitelepítéséiől szolo
hataiozatat. A „kollektív bűnösség” alapjan töiténő kitelepítésiől a magyai
miniszteitanacsban 1943. decembei 22-én szavaztak. Az éiintettek az ügy
taigyalasa soian maguk is elismeiték, hogy a németek kitelepítését eiedetileg
nem a SZEB, hanem a magyai koimany kezdeményezte. A 16 miniszteiből
kilencen (Nagy Imie, Geiő Einő, Molnai Eiik, Tomboi Jenő, Rakosi Matyas,
Dobi Istvan, id. Antall Jozsef, Ban Antal, Balla Antal) igennel, ketten (Ries
Istvan, Baianyos Kaioly) nemmel szavaztak, öten taitozkodtak. Az elfogadott
hataiozat szeiint mindenki kitelepítendő, aki magat az 1941-es népszamlalas
alkalmaval német anyanyelvűnek vagy német nemzetiségűnek vallotta, és a ha-
taiozat maximum 10°-nyi kivételes mentesítést tett lehetővé.
10. Magyarország volt az „utolsó csatlós”
Az allítas nem igaz. Németoiszag szövetségesei közül Hoivatoiszagban és
Olaszoiszagban a haboiú utolso napjaig folytak haicok, mindkét oiszagban
végig működött fasiszta, illetve szélsőjobboldali kollaboians koimany. A naci-
baiat szlovak és ioman emigians koimany szintén a haboiú végéig hivatalban
volt. Hoivatoiszagban és Szlovakiaban iaadasul semmilyen, koimanyoldal-
iol szeivezett kiugiasi kíséiletie nem keiült soi, szemben Magyaioiszaggal,
amelynek allamfője és koimanya 1944. oktobei 13-én fegyveiszünetet kötött
a Szovjetunioval.
11. A magyarok többsége fasiszta volt
Az allítas teimészetesen hamis. Semmilyen nemzetet nem lehet kollektív po-
litikai jelzőkkel feliuhazni. Raadasul Magyaioiszagon a „fasizmus” (éitve ez
alatt a szélsőséges politikai ideologiakat) elsősoiban 1941 előtt volt tömegesen
népszeiű, de nem az antiszemita, hanem a szocialista piogiam miatt. Allítolag
Rakosi Matyas egyszei belső köie előtt aiia panaszkodott, mennyiie nehéz
neki „kilencmillio fasisztaval” együtt élnie. Ezt a kijelentést azonban hiteles
foiias még nem bizonyította, és a Rakosi-koi piopagandajaban sem talalunk
ilyen vagy ehhez hasonlo allítast. Ellenkezőleg, a magyai „dolgozo népiől”
azt allítottak, hogy iokonszenvezett a Szovjetunioval és szemben allt az őket
kizsakmanyolo, a németeket kiszolgalo „uialkodo osztallyal”. A kommuniz-
mussal iészben taisutas kaiiieit befuto népi íiok (Veies Pétei, Németh Laszlo,
Illyés Gyula stb.) azonban előszeietettel vadoltak zsidonak tekintett mecéna-
saikat azzal, hogy ők valojaban „fasiszta nemzetnek” taitjak a magyaisagot.
196 ◆ Kozxiuvii1 mí1oszox – A mIsouix viiIcuIvov0
12. Magyarországon adták le a legtöbb feljelentést a német megszállás
során
Az allítas hamis. Magyaioiszagon a német megszallas utan ugyan igen jelen-
tős mennyiségű feljelentés töitént, de nincs adat aiia, hogy ez felülmúlta volna
azt, ami masutt is előfoidult. A magyai feljelentések iaadasul nem a német
szeivekhez futottak be, hanem a magyai hatosagokhoz, és túlnyomo többsé-
gükben a zsido vagyon kiigénylésével kapcsolatos kéivényeket taitalmaztak.
10
13. A legelső antiszemita törvényt Európában Magyarországon hozták
Az allítas nem igaz. A középkoiban majdnem minden oiszagban léteztek an-
tiszemita töivények. Romaniaban a zsidosag egyenjogúsítasa csak 1918 utan és
csak az antanthatalmak hataiozott követeléséie töitént meg. A numerus clausus
töivény megfelelt a koiszellemnek, hasonlo intézkedésekie mas oiszagokban
mai joval koiabban soi keiült. Oioszoiszagban 1887-től, Romaniaban 1893-tol
létezett numerus clausus, igaz, Oioszoiszagban 1917-ben, Romaniaban foi-
malisan 1920-ban ez megszűnt, de a zsidok diszkiiminalasa tovabbia is létező
gyakoilat volt. Lengyeloiszagban 1922-től az egyetemi kaiok fele vagy teljesen
elzaikozott zsidok felvételétől, vagy sajat hatasköiben koilatozta azt.
11
14. Teleki Pált és Horthy Istvánt a németek gyilkolták meg
12
Az allítas nem igaz. Teleki Pal sajat maga több tanú előtt is elmondta, hogy ön-
gyilkos akai lenni. Súlyos depiesszioval küzdött. Németoiszagnak iaadasul
1941 tavaszan nem volt feltétlenül szüksége aiia, hogy Magyaioiszag is iészt
vegyen Jugoszlavia megtamadasaban, mivel Romanian és Bulgaiian keiesz-
tül is megfelelő felvonulasi teieppel iendelkeztek. Az idegenkezűségie sem-
milyen bizonyíték sincs. Hasonlo a helyzet Hoithy Istvan esetében, akinek
egy köztudomasúan iossz konstiukcioval iendelkező vadaszgéppel kellett ie-
pülnie. A legenda oka az a feltételezés, amely szeiint Teleki életben maiadasa
esetében a haboiú utani békekonfeiencian „fenntaitottak volna egy széket
neki”, illetve az a hipotézis, amely szeiint a németek annyiia taitottak volna
Hoithy Istvantol, hogy szandékosan meggyilkoltak. Mindkét feltételezés nél-
külözi a legcsekélyebb bizonyítékokat is.
10
Nagy jelentőségű szocialis akcio. Adalékok a zsido vagyon begyűjtéséhez és elosztasahoz
Magyaioiszagon, 1944-ben. In: Évkönyv 2002. X. Magyarország a jelenkorban. 1936-os Inté-
zet, Budapest, 2002. 287–321.
11
Kaiady Viktoi: Zsidóság Európában a modern korban. Uj Mandatum, Budapest, 2000. 187.,
233., 378–379.
12
A két személy halala kapcsan kialakult legendaiendszeit taigyalja Romsics Ignac: Mítoszok,
legendák, tévhitek a 20. századi magyar történelemről (Osiiis, Budapest, 2002) című kötetében
Ablonczy Balint és Olasz Lajos tanulmanya.
Kozxiuvii1 mí1oszox – A mIsouix viiIcuIvov0 ◆ 197
15. A budai német–magyar védősereg Hitler parancsának megfelelően,
„becsületből” tört ki az ostromgyűrűből
Az allítas hamis. Hitlei a védőseiegnek szigoiúan megtiltotta a kitöiést, bai a vé-
dők eiie több alkalommal is kéitek engedélyt. Az akcioia tehat Hitlei paiancsa
ellenéie keiült soi. A vezénylő német taboinok, Kail Pfefei-Wildenbiuch SS-
Obeigiuppenfühiei nem azéit döntött a kitöiés mellett, meit a katonai becsület
vagy a Hitleihez valo hűség ezt paiancsolta neki, hanem azéit, meit nem kívant
szovjet fogsagba keiülni. Az első veszélyes szituacioban azonban cseibenhagyta
csapatait és megadta magat.
13
13
A kéidésie lasd Ungvaiy Kiisztian: Budapest ostroma. 6. kiadas. Coivina, Budapest, 2006
◆ 198
FÜGGELÉK

Móusziv1:×i ívIsox
Mendly Lajos: Legendák, tévtanok a történelemórán
Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és az,
ahogyan visszaemlékszik, amikor el akarja mesélni.
Kőiösi Zoltan gondolata (Szerelemes évek – Gyávaság) minden embei életéie
igaz lehet, és éppúgy vonatkozhat egy közösség, akai egy nemzet életéie is.
A múltiol valo kollektív tudas véleményem szeiint fontosabb szeiepet jatszik
egy közösség életében, mint a „valodi” eseménytöiténet pozitivista adathal-
maza. Meit a közösen megélt töiténetekie visszaemlékezve a közösség kollek-
tív tudata töiténelmet alkot. Es az, ahogyan visszaemlékszik, amikoi el akaija
mesélni, maga a töiténelem.
Tudjuk, nem maicius 13-én szakadt at a gat az 1838-as pesti aivíz idején,
mint azt oly sok tabla mutatja ma is a fővaios középületein. Tudjuk, Petőf
Sandoi nem ott szavalta a Nemzeti dalt maicius 13-én, ahol ma maivanytabla
hiideti: Itt szavalta Petőf Sandoi a Nemzeti dalt… Ezek a legendak azonban
olyannyiia beépültek a magyai nép sajat töiténelméiől valo tudasaba, hogy
gyakoilatilag megvaltoztathatatlanok.
Teimészetesen fontosnak taitom, hogy a ’48-as foiiadalomia emlékezve ta-
nítvanyaink megismeijék a foiiadalomnak azt a képét, amit ma pontosabbnak
tait a töiténettudomany. Főleg azéit, meit tapasztalataim szeiint a diakokhoz
is közelebb all a nagy elhataiozasnak és a spontaneitasnak, a iögtönzésnek és
a lelkesedésnek ez a nagyszeiű eiedménye, mint a iomantikus tablo.
De mit tegyen a tanai, ha nem legendaval, hanem tévtanokkal kell szem-
benéznie az oian: Nos, mindenekelőtt úgy kell ieagalnia, hogy a piobléma és
az aiia adott valasz beilleszthető legyen a hosszabb tavú tanítasi folyamatba.
Hiszen – többek között – ez a szép ebben a munkaban: a tanainak képesnek
kell lennie aiia, hogy előie nem teivezett (de olykoi vaihato) eseményekie is
adekvat valaszt adjon.
Az alabbiakban azt szeietném végiggondolni, hogyan lehet készülni a va-
iatlania, mi jellemzi a tévtanokat, milyen ieakcio tűnik megfelelőnek. Mindig
meg kell-e hallanunk ezeket a hangokat, vagy lehet olyan helyzet, amikoi el-
siklunk felettük:
F0cciiix – Móusziv1:×i ívIsox ◆ 199
Miéit bukkannak fel újia és újia, makacsul a tévtanok: Azt gondolom, min-
denekelőtt azéit, meit egyszeiű és vilagos, ellentmondasoktol mentes magya-
iazatot kínalnak olyan kéidésekie, amelyekben a tudomanyos kutatas nem
jutott el az ellentmondas-mentességig. Sokkal egyszeiűbb, talan izgalmasabb,
színesebb és bizonyos éitelemben iomantikusabb, kalandosabb képet iajzol pl.
a hun–magyai azonossag Anonymus és Kézai Simon ota a köztudatban élő
elmélete, mint a mai töiténettudomany joval szaiazabb, apiolékosabb, a lai-
kusok szamaia unalmasabb megközelítése. Nincsen szükség tudomanyos ap-
paiatusia, elég, ha egy allítolagos sumei szot hasonlo alakban „iekonstiual”,
mint a mai magyai szo, és maiis megvan a bizonyíték.
A masik ok talan az összeesküvés-elméletek vilagaban keieshető. Az „altei-
natív” ősmagyai iokonsagelméletek és tévtanok közös vonasa, hogy a „hivata-
los” töiténettudomany allaspontja szeiintük valamiféle „idegen” megiendelés-
ie készült, és egyetlen igaz célja, hogy elvegye a magyaisag jogos büszkeségét
gyönyöiű múltja iiant, és így valamiképp jövőjétől is megfossza. A „fnnugiis-
tak”, illetve az akadémiai allaspontot tükiöző tankönyvek tehat a magyaisag
ellenségeinek szolgalataban allnak, éppen ezéit igazi hazafas cselekedet küz-
deni ellenük.
Nehezen megkeiülhető gondot jelent ugyanakkoi a töiténelemtanítas sza-
maia, hogy valoban nincsen kiialyi út: a tudomanyos kutatas valoban sok eset-
ben nem adott még egyéitelmű valaszt minden kéidésie, illetve ezek a valaszok
nem jutottak el az oktatasba. Hianyolom e téien a tudomanyos ismeietteijesz-
tést is (a Kutatok Ejszakajanak piogiamsoiozataba példaul a magyai őstöité-
neti-iégészeti kutatas is bekapcsolodhatna) – gyoisan hozzateszem, a Rubicon,
a História vagy a Múlt-kor töiténelmi poital hasznos és hianypotlo íiasai azéit
hozzaféihetők.
A tanai szamaia a kéidés azonban az oian jelentkezik, azonnal és élesen,
s legtöbb esetben azonnali valaszt kell ia adnunk, de mindenképpen ieagal-
nunk kell valahogyan. Bizonyos töiténelmi koiszakok taigyalasakoi szinte
vaihato, hogy felbukkan egy-egy tévtan.
Engedjük el a fülünk mellett: Véleményem szeiint ez nem jo megoldas. Ugy
gondolom, ha meghallottuk a tanulok felvetését, hozzaszolasat, éidemi valaszt
kell adni ia. Mindenekelőtt azéit, hogy maskoi is jelentkezzenek, maskoi is
elmondjak, amit hallottak, amit – iosszul – tudnak. Ha nem vesszük komo-
lyan a gyeiekek felvetéseit, ha kizaiolag tekintély-pozícioba helyezkedünk
(ilyen ostobasagokkal nem vagyok hajlando foglalkozni, nincs időnk ilyes-
miie, ülj le), akkoi előbb-utobb nem is mondanak, nem is kéideznek semmit,
ami „mas”, mint a tankönyvben all. Es akkoi egyiészt gaiantaltan unalmassa
tesszük a töiténelemoiakat, masiészt mi magunk működünk közie a kettős
beszéd kialakítasaban: van a „hivatalos”, a tankönyvi allaspont, de van egy
200 ◆ F0cciiix – Móusziv1:×i ívIsox
masik, egy „üldözött, elnyomott”, az „igazi” magyaiazat. Es meit ez utobbit
„üldözik” (lam, a tanai sem hajlando tudomast venni iola), nyilvan van benne
valami izgalmas, talan veszélyes, de mindenképp valami igaz is.
Vélhetően oia közben jelentkezik valaki azzal, hogy ő masképp hallotta/
olvasta/latta és hogy igaz-e. Illetve hogy mi miéit nem azt tanuljuk: Ilyenkoi
mindenképp célszeiű legelőszöi a foiiast tisztazni, ha lehetséges. Honnan
tudod, hol hallottad-olvastad: Valoszínűleg előkeiül az inteinet mint foiias,
esetleg szo esik egy „tankönyvnek latszo taigyiol” (© Miklosi Laszlo), a ma-
gyai ős- és középkoitöiténet vonatkozasaban valoszínűleg Bakay Koinél „al-
teinatív tankönyvéiől”, amely teimészetesen nem tankönyv. Piobaljuk meg
minél pontosabban megnézni a foiiast, kéijük meg a diakot, hozza be a kö-
vetkező oiaia (így magunk is jobban felkészülve téihetünk vissza a kéidésie).
Az inteinet foiiasként iendkívül megbízhatatlan – ezt vélhetően mai több-
szöi említettük, bebizonyítottuk diakjainknak, hiszen a foiiaskiitika mint
modszei mai bizonyosan előkeiült a töiténelemoiakon.
A gyeiekekkel együtt kell megnézni, milyen bizonyítékokat ad a hivatko-
zott foiias. Ha nincsenek éivek vagy tudasunknak gyökeiesen ellentmonda-
nak, nehezen vagyunk hajlandok elfogadni az allítast. Az inteinetes honlapok
és foiumok jelentős iésze olyan indulattal és elképesztő felkészületlenséggel,
de annal nagyobb vehemenciaval hiideti tévtanait, hogy az tanuloink szama-
ia könnyen megcafolhato: „Arról is gyakran olvasok: ez és ez a szavunk innen
meg onnan ERED. A türkből, a törökből, a szlávból stb. A nagy túrót!! A ma-
gyar ősnyelv!! INNEN ered a többi!!!! És punktum.” (http://noi.viitus.hu/index.
php:id=ioom&aid=83942&blmt=30)
Az ilyen „éivelés” szamunkia megmosolyogtato, és az lesz a diakoknak is,
csak foglalkozni kell vele: fel kell hívni a fgyelmet az éivek hianyaia! Mas,
tudomanyosnak tűnő „magyaiazat” is van az inteineten bőven, pl. gyakian
olvashatjuk, hogy a magyai mint ősnyelv nyilvan minden mai nyelvie hatott,
és a mai hangalakok az ősi magyai szo pontos megfelelői. Ez a fajta „éive-
lés” mai veszélyesebb, meit a tudomanyossag latszatat keltheti. Egy helyen
példaul aiiol olvashatunk, hogy a magyai „tap” hangsoi milyen kapcsolatban
van mas nyelvek szavaival: „A tap-ban rejlő kép: két felület szorosan érintke-
zik. Pl. tapló, tapad (francia ’tapi’=lapuló, lásd: pl. falhoz tapad), tapéta (né-
met ’tapete’=tapéta, francia ’tapissier’=tapétázó, latin ’tapes’=szőnyeg), tapint
(német ’tippen’=tapintani, ’tupfen’=érinteni), tapogat (német ’tappen’), tapiz, ta-
pasz, tapaszt (francia ’tapisser’=tapaszt, ’taper’=felken). Szanszkrit ’tup’, ősgö-
rög ’tüpto’, tap, top, tapod, toppant. […és megint elöliől…] (http://www.vaiga.
hu/OSKOR_ELO_NYELVE/AZ°20OSNYELV°20TITKAIBOL°201_8.htm)
Tanaiként nyilvan mosolygunk ezen a „szomagyaiazaton” (minden min-
dennel azonos, és peisze úgy ejtem ki a szot, ahogyan nekem éppen megfelelő),
F0cciiix – Móusziv1:×i ívIsox ◆ 201
de a példak sokasaga, amit a gyeiek és a laikus felnőtt úgysem olvas el (különö-
sen, ha az adott nyelvet nem ismeii), a szamossaguk miatt a meggyőzően hat-
hat. Ezekben az esetekben fel kell készülnünk aiia, hogy nagyobb osztalyokban
bemutassuk a gyeiekeknek az összehasonlíto nyelvtöiténet modszeieit – nem
azéit, hogy nyelvészek legyenek, hanem hogy lassak, mennyiie mas egy valo-
di tudomanyos appaiatus. Peisze csínjan banjuk ezzel is, meit sokakat éppen
a bonyolult, összetett és nehéz tudomanyos modszei iiasztana el. A tévtanok
mennyivel egyszeiűbben hangzanak… Kisebb évfolyamokban ezéit aligha
van szükség eiie, sokkal jobb, ha analogiakat keiesünk. Kézenfekvőnek tűnik
talan a gyogyaszatbol venni a példat: a kuiuzslok, csontkovacsok, tanulatlan
csodadoktoiok, halyogkovacsok kaitetteit mindig a „valodi” oivosoknak kell
helyiehozniuk, ha egyaltalan lehetséges. A túlzottan egyszeiű magyaiazat
megtévesztő, vigyazzunk, ismeijük föl a veszélyt!
Előfoidul olyan eset is, amikoi valoban létező tudomanyos eljaiassal valami
egészen hajmeiesztő allítast kívannak alatamasztani. „Az őstörténetben is van-
nak tények, például a Seminoék által is használt genetika. Ha ezzel azt lehet kimu-
tatni, hogy a magyarság 35 000 éve itt él a Kárpát-medencében, akkor ez egy őstör-
téneti tény.” (http://noi.viitus.hu/index.php:id=ioom&aid=83942&blmt=30)
Ezzel az a gond, hogy egy valoban létező euiopai vizsgalatia hivatkozik, amely
viszont nyilvanvaloan nem „mutatta ki”, hogy „a magyaisag” élne 33 ezei éve
a Kaipat-medencében – a kutatok genetikai mutaciokat, azok elteijedését vizs-
galtak, amit teimészetesen nem lehet nyelvhez, különösen nem ma élő nyelvhez
vagy néphez kötni! Ez a vizsgalat meglehetősen bonyolult metodikajú, legalabb
alapvető teimészettudomanyos felkészültség szükséges a megéitéséhez. Ilyen
esetben, úgy gondolom, a tudomanyos kutatas modszeiéiől lehet és kell beszél-
ni, de a iészletekbe felesleges, sőt adott esetben kaios lehet belemenni.
Hasonlo modszeiiel talalkozunk az ún. alteinatív könyvek esetében is. A szei-
zők adott esetben mai az előszoban elmondjak, hogy a „hivatalos” töiténelem-
felfogassal szemben, azt mintegy a „valodi” töiténelemmel kiegészítve éidemes
tanulmanyozni a könyvet. Gyakoii modszei – mas tévtanok esetén is –, hogy
olyan allítasokkal vitatkoznak, amelyek nem hangzottak el!
Baimi is lesz a modszeiünk, az osztaly, a diakok előtt legfontosabb segítsé-
günk a sajat tanaii hitelességünk lesz. Ezt pedig mai meg kellett szeiezni, sok-
sok munkaval. A diak szamaia az iskola és benne a hiteles tanaiszemélyiség
a tudas autentikus foiiasa és hozzaféiési keiete. Az iskolanak is, a tanainak
is kell, hogy legyen egyfajta tekintélye, amelynek sok összetevője van: a hite-
lesség, az őszinteség, az önmagaval valo azonossag, a felkészültség, a legszéle-
sebb éitelemben felfogott kultúia teiemti meg.
Amikoi vaiatlan dolgokia kell ieagalnunk, leginkabb eiie tamaszkod-
hatunk.
202 ◆ F0cciiix – Móusziv1:×i ívIsox
Pieventív felkészülésként taithatunk egy oiat a kéidés (és a hasonlo közös kéi-
dések) megbeszéléséie. Az oia célja néhany jellegzetes tévtan, altudomanyos
allítas összegyűjtése, közös feldolgozasa, illetve a magyai őstöiténet kapcsan
annak iögzítése, hogy ebben a kéidésben ma a tudomany joiészt inkabb hipo-
téziseket, feltételezéseket képes megfogalmazni, ugyanakkoi a tankönyvekben
olvashato allítasok mögött komoly és összetett tudomanyos kutatas eiedmé-
nyei allnak. Beszélnünk kell aiiol, mi a különbség legenda, mítosz és altudo-
manyos halandzsa között, miéit ne fogadjuk el fenntaitas nélkül a túlsagosan
egyszeiű magyaiazatokat.
A példaban szeieplő csopoit nyolcosztalyos gimnazium nyolcadik osztalya,
masodik éve tanulnak töiténelmet. Nyolcadik év végéie a magyai őstöiténet-
hez éiünk, s a tévtanokiol szolo oiat célszeiű a magyai őstöiténeti iész zaila-
tahoz, az összefoglalas elé teivezni. A tananyag allando szoiítasaban is megéii
ez a kitéiő, hiszen egyiészt fontos kéidésekiől eshet szo, amelyek egyébként
homalyban maiadhatnanak, masiészt tekinthetjük ezt az oiat az összefoglalas
előkészítésének is.
Bánki István: Trianon – történelemóra, részlet *
Hitek, tévhitek
A tiianoni béke kapcsan nem a tényszeiű, tényekkel megcafolhato tévhitek
dominalnak, bai ilyenek (pl. az elcsatolt teiületek etnikai viszonyainak nem
ismeietéből fakado toiz allítasok) is időiől időie felbukkannak. Ezeket ada-
tokkal könnyen meg is lehet cafolni (pl. a „vöiös téikép” megmutatasa), de
altalaban ez a modszei nem vezet eiedményie azoknal, akik éizelmi alapon
közelítik meg a kéidést. Masiészt a szélsőséges nézeteket vallo diakok gyak-
ian „jol infoimaltak” (valamilyen foiumiol, valamilyen közösség iévén), és
a közismeit adatok („veszteségek”) hangoztatasaval séielmeket igazolnak. Az
ő esetükben a tények csopoitosítasa, kontextusba, összefüggés-iendszeibe al-
lítasa valamilyen elmélet igazolasaia szolgal. Ezekben az elméletekben a tév-
hitek, tendenciozus megközelítések leggyakoiibb foimaja a bűnbak keiesése,
ezen keiesztül taisadalmi csopoitok, nemzetek, politikai nézetek elleni gyű-
lölet keltése, megbélyegzése. A bűnbakkeiesésnek peisze nagy hagyomanya
van. Az első bűnösöket (a zsidokat, a „vöiösöket”) gyakoilatilag mai a döntés
pillanataban megtalaltak (lasd pl. a nemzetgyűlési jegyzőkönyveket). Azota
mindkét politikai iendszei (a Hoithy-iendszei és a kommunista diktatúia)
¯ A cikk teljes szövege elolvashato a http://www.tte.hu/egyezzunkki/ honlapon.
F0cciiix – Móusziv1:×i ívIsox ◆ 203
felsoiakoztatott újabb „főbűnösöket”: a moho nemzetiségeket, az éidektelen
vagy éppen gonosz nagyhatalmakat, a Tiianon előtti elitet és a fehéiteiioit,
Kaiolyit, a tehetségtelen politikusokat stb. Mindezeknek az elméleteknek az
alapja az a (meglehetősen naiv) gondolat, hogy a veszteség elkeiülhető vagy
legalabbis nagyméitékben csökkenthető lett volna, ha valakik, valamikoi, va-
lahol masként cselekszenek.
Megérteni – megbékélni?
Valoszínűleg nem mondunk újat, amikoi azt allítjuk, hogy a töiténeti megis-
meiésben az egyik legnagyobb lépés a töiténelem személyessé tétele, a szemé-
lyes töiténelem, soisok, éizések és gondolatok megjelenítése, atélése és megéi-
tése. Ennek nagyon nagy lehet a szeiepe Tiianon esetében a mas nézőpontok
– mas embeiek, mas nemzetek nézőpontjainak – megéitésében és ezzel együtt
a toleiancia, elfogadas, a megbékélés attitűdjének foimalasaban. Ez az út ve-
zethet ahhoz, hogy a töiténtekiől, Tiianon hatasaiiol ainyaltabb kép alakul-
jon ki a diakokban, hattéibe szoiuljanak a meglévő előítéletek, szteieotípiak.
Emellett éppen ebben a kéidésben fontos lehet az empatia mellett a iacionali-
tas beemelése is a megismeiésbe. Altalaban a töiténeti (gyakian a tankönyvi)
megközelítések középpontjaban a „veszteségek” felméiése all, és még inkabb
jellemző ez az éizelmi alapú, tendenciozus megközelítésekie. Ezzel szemben
a folyamatok, jelenségek, a Tiianon utani politika lehetőségeinek, lehetséges
iianyainak iacionalis, a személyes éizelmek szintjéiől eltavolított, a közösségi,
nemzeti éidekek, lehetőségek szintjéie atvezetett attekintése, atlatasa a töité-
nelmi, nemzeti teljesítmény megítélésének új szempontjait, a nemzeti önéité-
kelés alteinatív lehetőségeit hozza a felszínie. Ugy gondoljuk, ez a kettős, az
empatian, illetve a iacionalitason alapulo megéités lehet az, amely Tiianon
esetében elvezethet mind az iskolaban, mind pedig, hosszabb tavon, a taisada-
lomban a múlttal valo „megbékéléshez”. Ugyancsak ez a kettős megközelítés
lehet az, amely valaszt ad a toiz, negatív taitalmú megnyilvanulasokia nem-
csak és talan nem is elsősoiban azoknak a diakoknak a szamaia, akiktől ezek
eiednek, hanem azok szamaia is, akik ezekkel a megnyilvanulasokkal szem-
besülnek, tanúi lesznek, bai nem azonosulnak velük.
204 ◆ F0cciiix – Móusziv1:×i ívIsox
Óravázlat
Az óra előzményei
A tiianoni béke taigyalasat a töiténelemoiai attekintés altalaban kettős
kontextusba helyezi. Előzményként tanítjuk az első vilaghaboiú töiténetét
és a haboiút lezaio békéket, majd többnyiie külön „fejezetként” (tankönyvi
lecke, oia) Magyaioiszag haboiús szeiepvallalasat, illetve a haboiú végének
(1918–20-as évek) eseményeit. Maga a békeszeiződés, a békekötés töiténései,
éithető modon, nem kapnak olyan nagy hangsúlyt, mint a béke következmé-
nyeként beallt valtozasok (teiületi veszteségek, népességcsökkenés, az etnikai
aianyok eltolodasa, menekültek stb.). Szeiencsés esetben a kétféle (egyetemes
és magyai töiténeti) megközelítés talalkozik, „összeéi” a béke és következmé-
nyeinek taigyalasakoi. Ebben adhat segítséget az előzetes feladat („útlevél”
vagy „névjegy”).
Feladat: Csopoitos vagy paios feladatként készítsenek a diakok tablo-
szeiűen kitehető „útlevelet”, „névjegyet” megadott szempontok szeiint (le-
hetőleg képpel, képekkel) koitais politikusokiol. A politikusok, pl. Wilson,
Lloyd Geoige, Clemanceau, Kaiolyi, Kun Béla, Hoithy, Apponyi, Andiassy.
Szempontok: pl. név (aickép), születési idő (+ halalozas külön), csaladi viszo-
nyok, baiatok, ismeiősök, kötődések, palyafutas, tevékenység („szakmai ön-
életiajz”), cselekedetek, megnyilvanulasok egy-egy jellemző politikai helyzet-
ben, „pillanatban”.
Az „útlevelek”, „névjegyek” készítéséie az adott politikus „felbukkanasa-
koi” kéijünk fel diakokat. A legszeiencsésebb, ha folyamatosan dolgoznak iaj-
ta, otthoni vagy oiai munkaval, amíg az illető politikus „szeiepel” az oiakon,
így személyes, valtozo benyomasaikat is iögzíthetik, illetve pl. iagasztocédu-
lakkal a taisaik is megfogalmazhatnak véleményt, benyomasokat.
Ha lehet, a munkakat tegyük ki és hagyjuk is a falon az osztalyban, amíg az
adott témat taigyaljuk. Ha eiie nincs mod, az oian, az oia előtti, utani szüne-
tekben tegyük ki, és tegyük lehetővé, hogy a diakok (akai oian is) megnézzék,
hozzajuk féijenek.
Órai munka
Ráhangolódás
kb. 10 peic
Cél: személyessé tétel, a „személyes töiténelem” megjelenítése – villantsuk
fel, hogy a kéidéshez, a töiténtekhez és a kialakult helyzethez többféleképpen
viszonyultak, viszonyulnak embeiek, hogy szamos különböző nézőpont lehet-
séges, különböző időpontokban és helyszíneken, csopoitok, nemzetek tagjai
iészéiől.
F0cciiix – Móusziv1:×i ívIsox ◆ 203
A feladat leírása: 3-4 jellemző, egymashoz köthető szöveget valasszunk.
Előszöi paionként adjunk ki egyet-egyet, a diakok azokkal dolgozzanak.
Azutan kapja meg minden paios a többit is, olvassuk fel és iöviden beszéljük
meg a megoldasokat. (Utobbiakat minden paios vezesse fel a sajat lapjaia/fü-
zetébe.) A jelölésekie kéidezzünk ia, de lényegében tegyük el („félie”) az oia
végéig; akkoi újia elővehetjük, és iakéidezhetünk, éithetővé, elfogadhatova
valtak-e a gondolatok, allaspontok.
Munkaforma: paios munka.
Feladatok:
Szeiintetek:
– Milyen koiú, nemű személy a nyilatkozo:
– Mikoi nyilatkozik: (időszak/időpont)
Emeljétek ki alahúzassal, melyek a legfontosabb gondolatai, éizései (ame-
lyeknek hangot is ad) a nyilatkozonak!
Lassatok el jelölésekkel a szöveget az alabbiak szeiint!
+ Szamomia éithető, elfogadhato kijelentés, gondolat.
– Szamomia elfogadhatatlan, szeiintem téves, hibas gondolat, allítas.
! Meglepő, altalam nem vait megnyilvanulas.
: Szamomia éithetetlen kijelentés.
Eszköz: Eletutak, (tényleges megnyilvanulasokia épített) fktív vagy valo-
sagos iipoitok, név, az időpontia, életkoiia stb. (lasd a feladatokat) vonatkozo
adatok töilésével.
Foiias, pl. www.of.hu/tudastai/jakab–gyoigy–kiatochvil
Jelentésteremtés
kb. 13 peic
Cél: Töiténelmi folyamatok, alteinatívak megismeiése, önallo következte-
tések iévén, illetve koopeiatív csopoitmunkaval.
A feladat leírása: alakítsunk 4-3 fős munkacsopoitokat, az osztaly/csopoit
létszamatol függően. Mondjuk el, hogy a csopoitnak majd együtt kell egy fel-
adatot elvégeznie, de ezt a csopoittagok egyéni munkaja fogja megalapozni (in-
foimacioszeizés, következtetés, infoimaciok megosztasa). Ezutan alakítsunk
az 1. lépésben szeieplő feladatoknak megfelelő szamú (tehat ezt többszöiözni is
lehet, ha túlsagosan nagy létszamúak lennének a csopoitok) új csopoitot úgy,
hogy azokban minden, mai meglévő csopoitbol egy-két tanulo kapjon helyet.
Az új csopoitok kapjak meg Apponyi 1920-as paiizsi beszédének iészleteit
206 ◆ F0cciiix – Móusziv1:×i ívIsox
és a KTA 63/a, b, 66/b, 67/a téiképeit. (Minden csapat egy-egy téiképpel és a
beszéd iészletével dolgozzon, azaz 4–8 „munkacsopoit' alakuljon. A tanulok
hasznaljak az atlaszukat. Kb. 3 peic.)
Munkaforma: csopoitmunka.
Feladatok 1. lépés:
Jelöljétek meg, Apponyi melyik allítasahoz/allítasaihoz szolgaltat adalékok-
kal a téikép!
Fogalmazzatok meg, mennyiben tamasztjak ala vagy cafoljak a politikus al-
lítasait a téiképiől leolvashato adatok!
Ezutan mindenki téijen vissza az eiedeti csopoitjahoz. A csopoit együtt
oldja meg a feladatot (most mai ne hasznaljak Apponyi beszédét és a töiténel-
mi atlaszt).
Munkaforma: csopoitmunka.
Feladatok 2. lépés:
Gyűjtsétek össze, milyen tényezők hataioztak meg Tiianon utan a magyai
politika mozgasteiét, illetve a taisadalom, az embeiek életét!
Kb. 3 peic utan a csopoitok adjak at munkalapjukat a velük szomszédos
csopoitnak (senkinél ne maiadjon a sajatja). Nézzék meg egymas megoldasait,
olvassunk fel néhanyat. Jelezzük, hogy mas színnel bele is lehet íini a munka-
lapokba. Közben adjuk közie, mutassuk be Teleki „vöiös téiképét”, kéidezzünk
ia, mennyiben mas, mint a KTA 63/b.
Eszköz: Apponyi beszéde (tankönyvi foiias v. handout), töiténelmi atlasz.
Reektálás
kb. 20 peic
Cél: önallo következtetések megfogalmazasa, alteinatív nemzeti, politikai
éitékelések, önéitékelés felvillantasa.
A feladat leírása: ha jol működtek, hagyjuk együtt a csopoitokat, ha szük-
séges, keveijük újia őket. A csopoitok együtt alkossanak szöveget (beszedhető
munkalapon) a feladatok alapjan.
F0cciiix – Móusziv1:×i ívIsox ◆ 207
Munkaforma: csopoitmunka.
Feladatok:
„Foidítsatok meg” Apponyi beszédét! Fogalmazzatok meg, mit tudnanak
nyújtani a magyai teiületek a köinyező oiszagoknak valamilyen politikai, te-
iületi (iegionalis) együttműködés keietében!
Fogalmazzatok valaszt Apponyi beszédéie egy szomszédos nemzetallam
vezető politikusa nevében!
Adjatok tanacsot Apponyinak, illetve a magyai koimanynak, milyen politi-
kat folytasson a szomszédos allamokkal szemben, illetve gazdasagi, kultuialis
téien, a szocialis teiületeken!
Javasolt modszei a csopoitoknak, pl. „ablakok”
1
. A csopoitok hasznaljak az
oia elején kapott „életiajzokat”, a töiténelmi atlaszt, illetve adjunk oda min-
den csopoitnak egyet-egyet az előző feladat soian készített munkalapokbol.
(Segédletként adhatunk tovabbi töiténeti foiiasokat is. Teimészetesen több
csopoit is dolgozzon ugyanazon a téman.) A megoldasokat, illetve a megolda-
sok közül néhanyat olvastassunk fel és beszéljünk meg. Az oia végén szedjük
össze a munkalapokat, hogy a későbbiekben, a megfelelő anyagiészeknél (pl.
a koiszak politikaja, a szomszédos allamok lépései stb.) felidézhessük a gondo-
latokat, allaspontokat, utalhassunk a szövegekie. Itt téijünk vissza az oia elején
kapott szövegekhez: kéidezzünk ia, mennyiben lettek vilagosabbak a megnyil-
vanulasok, illetve mennyiben kapcsolhatok a kapott feladatokhoz.
Eszköz: munkalapok, a feladatok „cédulan”, illetve a munkalapon.
1
Csopoitokban, színes tollakkal, nagyméietű (pl. A3) papíion dolgozunk. A lapot annyi iészie
osztjuk, ahanyan a csopoitban vannak, +1 középső mezőt hagyunk. Minden csopoit lapjan
szeiepel a középső mezőben minden téma (feladat); egyet alahúzunk, hogy aiiol mindenkép-
pen íijon mindenki, de íihat a többiiől is, ha van gondolata, véleménye. Előszöi mindenki íija
le a sajat valaszat, gondolatait, és kb. 3-4 peic múlva foidítunk egyet a lapon. (A munka ideje
összesen 10-13 peic.) Mindenki elolvassa, amit az előző íit, és hozzatehet (vélemény, kiegé-
szítés, ellenvélemény). Közben nem szabad beszélni. Amikoi a lap köibeéi, a csopoiton belül
iöviden megbeszélhetik a felvetéseket, gondolataikat; ezeket foglaljak össze iöviden a középső
mezőben. Ezutan fiontalis ismeitetőket taitunk, vitat indíthatunk a megoldasokiol.
208 ◆ F0cciiix – Móusziv1:×i ívIsox
Gönczöl Enikő: Magyarország szerepe a második világháborúban,
részletek*
(…) A tanaii lehetőségek szempontjabol komoly dilemmat okoz a következő
ellentmondas: a gondolkodast és a taisas viselkedést toizíto tévképzetek lebon-
tasaia iianyulo eiőfeszítés annal hatékonyabb, minél kevésbé – vagyis minél
fatalabb életkoiban – épültek be azok a személyes éitékiendbe; ugyanakkoi
viszont az e kéidésekiől folyo éidemi eszmecseiének csak bizonyos életkoi fe-
lett, a kognitív képességek biitoklasanak megfelelő szintjén van iealitasa.
Mivel a fenti tévképzetek taitos fennmaiadasanak vélhetően identitasvédő,
lélektani okai is lehetnek, a beavatkozas első lépése talan ennek a lelki kom-
foitéizetnek a megbontasaia iianyulhat. Ha az infoimaciok iendszeiezése és
különféle modszeitani megoldasok iévén elő tudjuk idézni a kognitív disszo-
nancia érzését az éiintett tanulokban, akkoi talan fogékonyabbak lesznek a ko-
iabbi vélekedésükkel ellentétes tényekie, mint e nélkül.
Ennek soian lehetséges utakként kínalkoznak példaul a következők:
1. Ha olyan tévképzetekiől van szo, amelyeknek időbeli mélység adhato,
éidemes az előzményeket a diakok aktív közieműködésével feldolgoztatni –
úgy, hogy azok megéitése és elfogadasa esetén kognitív disszonanciat eiedmé-
nyezzen bennük a követő töiténeti időszak téves éitékelésének elfogadasa.
Példa: A teiületi ievízio etnikai alapon valo jogossaganak kéidésköiét (1.
téma) vizsgalva, éidemes ugyanazokkal a statisztikai eszközökkel elemezni
Magyaioiszag nemzetiségi összetételét – a ievízio altal éiintett téiségekie kon-
centialva – a 20. szazad elején, Tiianont követően és a teiületi gyaiapodasok
idején, s mindig megfogalmazni azokat az éivényes allítasokat is, amelyek ké-
sőbbi egymas mellé allítasa zavaiba ejtő összképet nyújthat a téves nézeteket
képviselők szamaia.
2. Talan ugyancsak a vélekedésék felülvizsgalataia ösztönző zavait idézhet
elő a tévképzeteket vallo diakokban, ha szembesülnek azzal, hogy kettős mér-
cével méiik a múltbéli tetteket – attol függően, hogy ki követte el azokat. Ez az
éizés szintén egyiészt analóg koiabbi, illetve koitaisi események elemzésével,
majd egymas mellé allítasaval valthato ki.
Példa: Ha a magyaioiszagi németek kitelepítését feldolgozo oia előtt soi ke-
iül annak az éivnek a méilegeléséie és elutasítasia, hogy a felvidéki magyaiokat
azéit kell kitoloncolni Csehszlovakiabol, meit a fasiszta Németoiszag oldalan
vettek iészt a haboiúban, akkoi valoszínűleg kevésbé tűnik majd elfogadhato-
nak a kollektív bűnösség elvének alkalmazasa a hazai svabok esetében.
¯ A cikk teljes szövege elolvashato a http://www.tte.hu/egyezzunkki/ honlapon.
F0cciiix – Móusziv1:×i ívIsox ◆ 209
Fontos szeiepe lehet a tévképzetek lebontasaban annak is, ha különféle esz-
közökkel aiia töiekszünk, hogy megbontsuk az ilyen vélekedéseket axioma-
szeiűen meghataiozo, monolit gondolati tömböket. Ennek soian példaul az
alabbi eljaiasokat alkalmazhatjuk:
Többféle lehetséges értelmezésben mutatjuk be ugyanazokat az eseménye-
ket – elemezve azt is, hogy melyik éitelmezés mögött milyen éidekek, illetve
éitékvilagok húzodhatnak meg.
Példa: A lista anyagabol feldolgozhato ilyen modon Magyaioiszag szovjet
„felszabadítasanak” témaja vagy akai az a kéidés is, hogy mikoi és miéit ta-
padt hazankia az „utolso csatlos” jelző.
Egy-egy eseményt, illetve viselkedésmodot olyan összetett jelenségként
mutatunk be, amely stiuktuialisan különböző és egymassal ütköző iészekie
bonthato.
Példa: Elemezhető ilyen modon példaul az a kéidés, hogy Hoithy Miklos
milyen szeiepet jatszott a haboiús Magyaioiszag soisanak alakulasaban.
Vajon tényleg minden lehetőtőt megtett-e annak éidekében, hogy kivezesse az
oiszagot a haboiúbol: Melyik lépése szolgalta ezt, és melyik nem:
A vizsgalt jelenséget töiténetileg mutatjuk be, amely időben tagolható, és
szakaszonként más-más jellemzőkkel bíio egységekie oszthato.
Példa: Egyetlen címkével at nem iagaszthato, ainyalt elemzés adhato példa-
ul így a hazai nyilas mozgalomiol, amelyiől ezt követően mai nehezen allítha-
to, hogy csupan a „német nacizmus iövid életű kopiaja” volt.
Az előbbi megoldasok és a Disputa-technika kombinacioja lehet alkalmaz-
hato a legnehezebb témak feldolgozasa esetén. Ez esetben az elemi töiténeti
tényeket egy olyan éitékelési mátrixban iendezzük el, amely nem fekete-fehéi
igazsagokat közvetít, de azéit vilagosan megmutatja, hogy hol voltak a koibeli
súlypontok.
Példa: Talan megközelíthető ilyen modon az a nehéz kéidésköi, hogy mi-
lyen felelősség teiheli a magyai politikat, illetve a lakossagot a hazai zsidosag
jelentős iészének elpusztulasaéit. A két szemben allo tételmondat megfogal-
mazasat (Magyaioiszagia a Haimadik Biiodalom eiőltette ia a zsidotöivénye-
ket/Magyaioiszag sajat döntése alapjan hozta meg a zsidokat diszkiiminalo
töivényeket) ez esetben annak atgondolasa követheti, hogy milyen bizonyí-
tékok latszanak igazolni, illetve cafolni az egyik, illetve a masik vélekedést.
Ezutan keiülhet soi az éivényes és ainyalt ítélet közös megfogalmazasa.
Fontos ugyanakkoi az is, hogy a tévképzetek megbontasaia töiekszünk,
gondoljuk at, vajon milyen modon tudjuk csökkenteni a nemzeti történelem
árnyoldalaival való szembenézés személyes lelki terhét, megkönnyítve ezzel
a koiabbi nézetekkel szemben allo új gondolatok lényegi önfeladas nélküli el-
fogadasat. Ennek elemei lehetnek példaul a következők:
210 ◆ F0cciiix – Móusziv1:×i ívIsox
Jol segíti a nehezen vallalhato helyzetek feldolgozasat az atélésen alapulo
megéités. Az, ha a diakok képesek beleélni magukat a hatianyosan éiintett
embeiek mindennapjaiba és a soisukat megfoidíto időszakba. Ezt leginkabb
olyan foiiasok hasznalata idézgeti elő, amelyek személyes élethelyzeteket mu-
tatnak be a maguk egyediségében (naplok, visszaemlékezések, levelek, fényké-
pek stb.). A feldolgozas legjobb foimaja pedig a fogalmazas (szoban és íiasban),
illetve a helyzetek diamatikus feldolgozasa lehet.
Példa: Közelebb lehet így keiülni a zsidok depoitalasanak és a hazai né-
metek kitelepítésének tiagédiaként valo megéitéséhez. A megéiintődés utan
pedig mai könnyebb lehet a téves nézetek valosaghoz valo közelítése is.
A töiténelmi bűnökkel valo személyes szembenézést megkönnyíti, ha távo-
lítani tudjuk magunkat az elkövetőktől. A negatív képek feldolgozasa azzal is
megkönnyíthető, ha be tudjuk mutatni az adott viselkedésmod kialakulasanak
rendkívüli jellegét, s ezzel kivételesnek minősíthetjük a cselekvést. Ugyancsak
könnyebbé teszi az elfogadast, ha tagabb kontextusba helyezve a jelenséget, be-
mutatjuk az elítélendő viselkedésmod általános jellegét az adott köiülmények
között – mindez alkalmas a felelősség megosztására.
Példa: Feldolgozhato ilyen felhangokkal példaul a magyai hadseieg kegyet-
lenkedéseinek témaköie. Peisze nem úgy, hogy „megtanítjuk”, mit mondanak
eiiől a töiténészek, hanem a diakok altal is hitelesnek elfogadott foiiasok meg-
ismeiése és elemzése alapjan. Ugy, hogy miközben szembesülnek a tényekkel,
allítasokat fogalmaznak meg, amelyek elfogadott ítéletekként valhatnak bel-
sővé szamukia.
Csökkenti az utodokia nehezedő felelősség teihét az is, ha konkiét bű-
nök esetben – amennyiie csak lehetséges – megtöiténik a konkiét felelősök
megnevezése.
Példa: A töiténészi listan szeieplő témak közül ilyen lehet mindaz, amelyik-
nek vannak politikusokhoz kapcsolodo döntési elemei. A megnevezés mellett
– az egyszeiű bűnbakképzés elkeiülése éidekében –, jo, ha minden esetben
soi keiül a döntések töiténeti összefüggéseinek elemzéséie, a iealis politikusi
mozgastéi felvazolasaia is.
S végül: jelentősen megkönnyítheti a tévképzetekiől valo lemondast, ha a ta-
nítas keietében fel tudunk mutatni olyan példakat is, amelyek ugyan nem valtak
a töiténelem foimaloiva, de a iossz nemzeti döntések és a negatív tettek koisza-
kaiban jol azonosíthato gondolati és cselekvési alteinatívakként jelentek meg, és
mint ilyenek, pozitív azonosulasi pontokat kínalhatnak a diakok szamaia.
Példa: A masodik vilaghaboiú és az azt követő koiszak töiténetéhez kap-
csolodoan is szamos ilyen személy és tett bemutathato – a Vilag Igazai közé
emelt egyszeiű embeiektől, példaul Sztéhlo Gaboiig és Bibo Istvanig.
F0cciiix – Móusziv1:×i ívIsox ◆ 211
Dupcsik Csaba – Repárszky Ildikó: „Munka, család, lakás.” Mit
kezdjünk egyes a Kádár-korszakhoz kapcsolódó „mítoszokkal”?
Két tanítási óra – részlet *
A téma alabbiakban vazolt feldolgozasa egyiészt felhasznalhato egy „életmod
és taisadalom a Kadai-koiban” tanítasi egység bevezetéseként, masiészt, szan-
dékai szeiint, önmagaban is megallhat, mintegy kivaltva a koiszak taisada-
lomtöiténetének tanítasat, ha szoiít az idő – maipedig minden tanai tudja,
hogy a 12. év vége felé az idő szoiítani szokott…
Céljaink
Az oia célja kettős: egyiészt bizonyos téves vagy túlegyszeiűsítő szteieotípi-
ak tisztazasa, masiészt adatsoiok, diagiamok elemeztetése csopoitmunkaban.
Abbol indultunk ki, hogy a csalad–munka–lakas témaival kapcsolatban több,
egymassal összefonodo „mítosz” él a közvélekedésben. Ezeket, szandékosan
saikítva, így foglalnank össze:
1. Koiabban a nők nem dolgoztak, otthon voltak a csaladjukkal – majd jött
a kommunizmus, s a nők is az üzemekbe kényszeiültek.
2. A haboiú előtt sok gyeiek született, majd egy ideig még annal is több
(„Ratko-koiszak”). Aztan a Kadai-koiszakban, a nők munkaba „kényszeiíté-
se” és az aboitusz engedélyezése (majd idővel a fogamzasgatlo tablettak megje-
lenése) miatt visszaesett a gyeiekszam.
3. Koiabban éitéknek szamított a csalad, a kommunizmus azonban csalad-
ellenes volt, a Kadai-koiban egyie több lett az elvalt, a „csonka csalad”, a ma-
ganyos embei (szingli).
4. A szocializmus koiaban az embeiek csak az allamtol kaphattak lakast,
tanacsi, szövetkezeti vagy szolgalati lakas foimajaban.
3. A iomak többsége a Kadai-koiszakban nem dolgozott.
Feltételek
Szeiencsésebb, ha a diakok tanultak mai az 1943 utani Magyaioiszagiol, tehat
valamennyiie ismeiik az alapvető töiténéseket. Ugyanakkoi ez a két oia konk-
iét előtanulmanyok nélkül is megallja a helyét, mivel a diakoknak feltehetően
van előzetes véleménye az említett témakiol – iskolai tanulmanyaitol függet-
lenül is (az mas kéidés, mennyiie megalapozott, ismeieteken alapulo képiől
van szo). E soiok szeizőinek egyike egy kilencedikes osztalyban kéidezte a di-
¯ A cikk teljes szövege elolvashato a http://www.tte.hu/egyezzunkki/ honlapon.
212 ◆ F0cciiix – Móusziv1:×i ívIsox
akok véleményét a fenti témakiol – csak egyetlen tanulo volt, aki nem valaszolt
egyes kéidésekie, miközben csak 16°-uk allította azt, hogy tanult mai ezekiől
a témakiol, még a nyolcadik osztalyban (a „vizsgalat” tovabbi tanulsagaiiol
később lesz szo).
Ami modszeitani szandékainkat illeti: előfeltétel, hogy a diakok legyenek
képesek diagiamot elemezni. S ezt éidemes egy olyan téma kapcsan gyakoiol-
ni, ami a tanulmanyaiktol függetlenül is felkelti éideklődésüket.
Előkészület
A témat feldolgozo oia előtti tanoia végén „közvélemény-kutatast” végzünk
a tanulok köiében. A névtelenül megvalaszolando kéidésekie mintegy öt peic
elegendő. A fent leíit „mítoszokkal” kapcsolatos egyszeiűbb, tételszeiű allíta-
sok alkotjak a kéidőív kéidéseit.
1. Csak az 1950-es évektől kezdtek a nők dolgozni, korábban otthon maradtak
a családdal
1 – egyaltalan
nem éitek egyet
2 – inkabb nem
éitek egyet
3 – igen is,
meg nem is
4 – inkabb
egyetéitek,
mint nem
3 – teljesen
egyetéitek
2. Régen (a második világháború előtt) sok gyerek született, az 1950-es években
még több, majd a Kádár-korszakban elkezdett csökkenni a születések száma
1 – egyaltalan
nem éitek egyet
2 – inkabb nem
éitek egyet
3 – igen is,
meg nem is
4 – inkabb
egyetéitek,
mint nem
3 – teljesen
egyetéitek
3. A Kádár-korszakban a felnőtt lakosság több mint fele nem élt házasságban
(tehát egyedülálló, elvált vagy özvegy volt)
1 – egyaltalan
nem éitek egyet
2 – inkabb nem
éitek egyet
3 – igen is,
meg nem is
4 – inkabb
egyetéitek,
mint nem
3 – teljesen
egyetéitek
4. A Kádár-korban az emberek csak az államtól kaphattak lakást
1 – egyaltalan
nem éitek egyet
2 – inkabb nem
éitek egyet
3 – igen is,
meg nem is
4 – inkabb
egyetéitek,
mint nem
3 – teljesen
egyetéitek
F0cciiix – Móusziv1:×i ívIsox ◆ 213
5. Az 1970–80-as években a felnőtt roma férak körében ugyanúgy teljes foglal-
koztatottság volt, mint a nem roma férak körében
1 – egyaltalan
nem éitek egyet
2 – inkabb nem
éitek egyet
3 – igen is,
meg nem is
4 – inkabb
egyetéitek,
mint nem
3 – teljesen
egyetéitek
Előzetes tanári munka
Osszesíteni a véleményeket, amelyeket a feldolgozasnal hasznalunk majd (egy-
egy osztaly véleményeinek összesítése öt feleletvalasztos kéidés esetében nem
igényel sem komolyabb statisztikai appaiatust, sem túl sok időt). Sajat, teimé-
szetesen egyaltalan nem iepiezentatív vizsgalatunkban egyébként a tanulok
többsége az 1., a 2. és a 3. kéidések esetében nem eiősítette meg „piekoncepci-
onkat” – a 4. és 3. kéidésekben esetében viszont igen.
Az óra menete
Az osztalyt öt csopoitia osztjuk, s mindegyik csopoit megkapja a kéidőíven
szeieplő kéidések egyikét. Majd az ehhez kapott diagiamok segítségével, mint-
egy 3–8 peic alatt megallapítjak, mennyiie lehet egyetéiteni az adott allítassal,
illetve, hogy mi a helyes valasz.
Az egyes csapatok beszamoloi előtt a tanai ismeiteti az osztaly előzetes
„véleményét” az adott kéidésben. Majd a csopoitok egyik tagja elemzi a di-
agiamot (lehetőség szeiint kivetítve, vagy ha eiie nincs lehetőség, akkoi leg-
alabb csopoitonként egy-egy piint alapjan). Miutan a kivalasztott csopoittag
megvalaszolta a kéidést, közösen megtaigyaljak a tanulsagokat. Feltételezzük,
hogy a megbeszélés folyaman szamos, a koi taisadalomtöiténetével, menta-
litasaval, életköiülményeivel kapcsolatos téma is felmeiül, s ezekie minden-
képpen időt kell szanni.
AZ ÍRÁSOK SZERZŐI
Bánki István vezetőtanai, ELTE Apaczai Cseie Janos Gyakoilogimnazium és
Kollégium
Baracs Nóra középiskolai tanai, Széchenyi Istvan Gimnazium és
Szakközépiskola, Pécs
Bihari Péter PhD, vezetőtanai, Fazekas Mihaly Gyakoilo Altalanos Iskola és
Gimnazium, Budapest
Dupcsik Csaba tudomanyos főmunkatais, tankönyvszeiző, MTA Szociologiai
Kutatointézet
F. Tóth Zoltán tanai, Fazekas Mihaly Gyakoilo Altalanos Iskola és Gimnazium,
Budapest
dr. Fazekas Csaba docens, Miskolci Egyetem BTK Politikatudomanyi Intézet
Fodor István töiténész-iégész, a Magyai Nemzeti Múzeum címzetes
főigazgatoja
Gönczöl Enikő szakmai vezető, EduNet Tananyag-fejlesztési Alapítvany
Gyarmati György egyetemi docens, PTE BTK Töiténettudomanyi Intézet
Hosszú Gyula, tanai
Klima László ELTE Finnugoi Tanszék
Kovács Mónika PhD, docens, ELTE, PPK, Inteikultuialis Pszichologiai és
Pedagogiai Központ
Lőrinc László tanai, Alteinatív Közgazdasagi Gimnazium, Budapest
Mendly Lajos gimnaziumi tanai
Molnár Judit docens, SZTE AJK Politologiai Tanszék, töiténész főtanacsado,
Holokauszt Emlékközpont
Örkény Antal szociologus, egyetemi tanai, ELTE TaTK
Peragovics Ferenc tanai, Dobo Katalin Gimnazium, Eszteigom
Pihurik Judit PhD, SZTE BTK
Rainer M. János töiténész, 1936-os Intézet
Repárszky Ildikó vezetőtanai, Fazekas Mihaly Gyakoilo Altalanos Iskola és
Gimnazium, Budapest
dr. Salamon Konrád főiskolai tanai, ELTE BTK
Schmidt Mária töiténész, Pazmany Pétei Tudomanyegyetem
Szabó Ildikó DsC, szociologus, egyetemi tanai, Debieceni Egyetem BTK
Szociologia és Szocialpolitika Tanszék
Szakály Sándor piof. di. habil., töiténész, egyetemi tanai, Pannon Egyetem,
Veszpiém
Szarvas Rita tanai, Moiicz Zsigmond Gimnazium, Szentendie
Trencsényi Balázs adjunktus, Közép-euiopai Egyetem Töiténelem Tanszék,
Budapest
Ujvári Pál tanai, oktatasi szakéitő, Fazekas Mihaly Gyakoilo Altalanos Iskola
és Gimnazium, Budapest
dr. Ungváry Krisztián tudomanyos munkatais, 1936-os Intézet
Valuch Tibor töiténész, MTA PTI–1936-os Intézet
Várszegi Asztrik pannonhalmi főapat
Zeidler Miklós adjunktus, ELTE Uj- és Jelenkoii Magyai Töiténeti Tanszék

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful