BUDAPESTI CORVINUS EGYETEM

Szathmári Milán ÁLLAMNEMZETI ÉS KULTÚRNEMZETI IDENTITÁS ERDÉLYBEN

szakszeminárium-vezető: Czakó Ágnes szociológus-közgazdász szak, közvélemény-kutatás főszakirány

1

Tartalomjegyzék

Bevezetés ...............................................................................................................................4 Kutatási kérdések................................................................................................................5 Elméleti előzmények .............................................................................................................5 Definíciók...........................................................................................................................5 Rousseau és Herder hatása a nemzeti ébredésre ..................................................................7 A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés Jászi Oszkár alapján....................11 A nyugat-európai és a kelet-közép-európai nemzetfejlődés és a deformált politikai tudat Bibó István szerint ............................................................................................................22 A társadalom nemzeti transzformációja Csepeli György alapján .......................................24 Az államnemzeti modell ...............................................................................................27 A kultúrnemzeti modell ................................................................................................28 A társadalomszemléletünk etnicizálódása Gombár Csaba szerint ......................................29 A fogalmi keretek kapcsolódásai ......................................................................................32 Az identitás konstrukciója és az identitás zavarai ..............................................................34 Az állam iránti lojalitás.....................................................................................................37 Eddigi kutatási eredmények...............................................................................................39 Adatelemzés ........................................................................................................................41 Operacionalizálás és elemzési technika ............................................................................41 A magyarok a magyarsághoz való tartozás kritériumairól .................................................45 A románok a románsághoz való tartozás kritériumairól.....................................................47 A románok a magyarsághoz való tartozás kritériumairól...................................................49 Az államnemzeti identitáskomponens ...............................................................................51 Az iskolai végzettség hatása a nemzeti identitásra.............................................................59 A lokális etnikai öko-kontextus hatása a nemzeti identitásra ............................................61 A településtípus hatása a nemzeti identitásra.....................................................................63 Románia iránti lojalitás .....................................................................................................63 Eredmények ........................................................................................................................65 Kitekintés ............................................................................................................................67 Irodalomjegyzék .................................................................................................................68 Mellékletek..........................................................................................................................70 1. melléklet......................................................................................................................70

2

Táblázatok jegyzéke

1. táblázat A személy azonosításának forrásai és azok egyezése, illetve nem egyezése ................................ 36 2. táblázat A román és a magyar identitás definíciója a románok, valamint a magyarok által. ................. 39 3. táblázat A magyar nemzeti identitás kritériumai szükségességével egyetértők aránya a magyar válaszadók körében.............................................................................................................................. 45 4. táblázat A magyar nemzeti identitás kritériumai szükségességével egyetértők aránya a magyar válaszadók körében, Faktorstruktúra................................................................................................. 46 5. táblázat A román nemzeti identitás kritériumai szükségességével egyetértők aránya a román válaszadók körében.............................................................................................................................. 47 6. táblázat A román nemzeti identitás kritériumai szükségességével egyetértők aránya a román válaszadók körében, Faktorstruktúra................................................................................................. 48 7. táblázat A magyar nemzeti identitás kritériumai szükségességével egyetértők aránya a román válaszadók körében.............................................................................................................................. 49 8. táblázat A magyar nemzeti identitás kritériumai szükségességével egyetértők aránya a román válaszadók körében, Faktorstruktúra................................................................................................. 50 9. táblázat A magyar és a román nemzeti identitás kritériumai szükségességével egyetértők aránya (összevont táblázat).............................................................................................................................. 51 10. táblázat Az államnemzeti kritériumok szükségességével egyetértők aránya a 8 osztályt vagy kevesebbet és a felsőfokú oktatási intézményt végzettek körében ...................................................... 57 11. táblázat Az államnemzeti kritériumokkal teljesen egyetértők aránya a felsőfokú oktatási intézményt végzett románok és magyarok körében............................................................................................... 58 12. táblázat A magyar és a román nemzeti identitás kritériumai szükségességével egyetértők aránya a 8 osztályt vagy kevesebbet, illetve a posztlíceumot vagy felsőfokú oktatási intézményt végzettek körében ................................................................................................................................................ 59 13. táblázat A magyar és a román nemzeti identitás kritériumai szükségességével egyetértők aránya a különböző iskolai végzettségűek körében, Faktorszkór-átlagok......................................................... 60 14. táblázat A magyar és a román nemzeti identitás kritériumai szükségességével egyetértők aránya a különböző lokális etnikai öko-kontextusokban, Faktorszkór-átlagok ................................................ 61 15. táblázat A magyar és a román nemzeti identitás kritériumai szükségességével egyetértők aránya a különböző településtípusokon, Faktorszkór-átlagok........................................................................... 63

3

Bevezetés

A nemzeti társadalom a modernizációval szükségképpen együtt járó fejlemény (Csepeli 1992. 15.o.). A közvetlen kapcsolatokra épülő tradicionális társadalom a modernizációs folyamat során közvetett kapcsolatokra épülő nemzeti társadalommá transzformálódott. Attól függően, hogy ez a transzformáció milyen jellegzetességeket mutat, s mi e jellegzetességek oka, beszél a szakirodalom a nemzetté válás ún. államnemzeti és kultúrnemzeti modelljeiről1 melyek a transzformálódás tipikus módjaira utalnak. E modellek ideáltipikusan különböznek egymástól. A gyakorlatban minden nemzet esetében a modellek keveredése, váltakozása figyelhető meg2. A különbségek azonban annyira lényegiek, hogy az egyes modellek hosszú távon is osztályozási szempontot képeznek a nemzetekről gondolkodván (Csepeli 1992. 16. o.).

Az etnikai csoport és nemzeti kisebbség fogalmak szakirodalomban fellelhető definícióinak ismertetése után röviden vázolom Rousseau, Herder, Jászi Oszkár, Bibó István, Csepeli György és Gombár Csaba gondolatmenetét a nemzeti társadalom kérdésköréről. Értelmezem az általuk használt fogalmi apparátust és rámutatok az egyes fogalomak kapcsolódási pontjaira. Ezek után röviden kitérek a nemzeti identiás kontstrukciójának és zavarainak kérdéskörére.

1

Plamenatz, I. 1973: Two Types of Nationalism. in Eugene Kamenka (ed.), Nationalism. Australian National University Press, Canberra. 22-37.o. Közreadja Csepeli 1992. 16.o. 2 Smith, A.D. 1986: The Ethnic Origin of Nations. Basil Blackwell, London. Közreadja Csepeli 1992. 16.o.

4

Kutatási kérdések

Az erdélyi magyarok és románok hogyan gondolkodnak a nemzeti identitásról? Gondolkodnak e egyáltalán a nemzeti identitásról államnemzeti és kultúrnemzeti dimenzióban, felfedezhetők e ezek a dimenziók a gondolkodási struktúráikban?

Ha igen, akkor milyen mértékben tartják fontosnak az államnemzeti és a kultúrnemzeti dimenziót a saját nemzeti identitásukban?

A románok milyen mértékben tartják fontosnak ezeket a dimenziókat az állampolgártárs erdélyi magyarok nemzeti identitásában?

A kutatási kérdésekre a Babeş-Bólyai Egyetem Szociológiai Tanszéke által létrehozott Interetnikus viszonyok a Kárpát-medencében, 1997-2000 (erdélyi magyarok és románok)3 adatgyűjtemény másodelemzésével kívánok választ adni.

Elméleti előzmények

Definíciók

Weber meghatározásában etnikai csoport az, melynek tagjai „külső megjelenésük vagy szokáserkölcsük – esetleg mindkettő – hasonlósága alapján, vagy a gyarmatosításhoz és vándorláshoz fűződő hasonló emlékek miatt szubjektíve meg vannak győződve közös
1

Babeş-Bólyai Egyetem Szociológiai Tanszék. Inter-etnikus viszonyok a Kárpát-medencében, 1997-2000 (erdélyi magyarok és erdélyi románok) Az adatfelvétel időpontja: 1997-10-01 - 1997-11-30. Budapest: TÁRKI Adatbank. Kutatásvezető: Csepeli György, Horváth István, Lazar Marius

5

leszármazásukról, és oly módon ápolják és terjesztik ezt a szubjektív hitet, hogy annak fontos közösségképző szerepe lesz, teljesen mindegy, hogy fennál-e a közös leszármazás – vérségi összetartozás - ténye” (Weber, 1992. 96.o.)

Parsons az etnikai csoportokra adott meghatározásában4 az etnikai csoportok transzgeneratív jellegét hangsúlyozza, melynek három elsődleges elemét külöbözteti meg. Ezek a közös nyelv, a közösség kultúrtörténete és a tradíciók átörökítése a következő generációkra (közreadja Gyurgyík 2002. 13. o.).

Giddens szerint „Az etnicitás fogalma olyan kulturális szokásokat és szemléletmódot jelöl, amely megkülönböztet egy adott emberközösséget. Az etnikai csoportok tagjai kulturális értelemben megkülönböztetik magukat a társadalom egyéb csoportjaitól, és ezt a különbözőséget a többi csoport elismeri. Számos jellegzetesség szolgálhat az etnikai csoportok egymástól való megkülönböztetésére, de a legkézenfekvőbb a nyelv, a történelem, illetve a (valódi vagy képzelt) ősök tisztelete, a vallás, valamint az öltözködési és díszítési stílusok. Az etnikai jellegzetességek tanult jellegzetességek...” (Giddens 1995. 256. o.).

Joó Rudolf és Kővágó László szerint a magyarországi társadalomkutatás megkülönbözteti a nemzeti és az etnikai kisebbségek fogalmát. A nemzeti kisebbség fogalmát a korábban, vagy jelenleg állami keretekkel rendelkező, de ettől eltérő államszervezetben élő nemzeti közösségekre, az etnikai kisebbség fogalmát pedig a története folyamán állami keretekkel nem rendelkező nemzeti közösségekre vonatkozóan használja (Joó és Kővágó5 alapján közreadja Gyurgyík 2002. 13.-14.o.).

4

Parsons, Talcott 1976: Some Theoretical Considerations on the Nature and Trends of Change of Ethnicity. In. Glazer, Nathan – Oynihan, Daniel P. (eds.): Ethnicity, Theory and Experience. Harvard University Press, Cambridge-London. 5 Joó Rudolf 1988: Etnikumok és regionalizmus Nyugat-Európában. Gondolat, Budapest.

6

Rousseau és Herder hatása a nemzeti ébredésre

A következőkben Rousseau Herder eszméit és hatásukat Gáll Ernő A nacionalizmus színeváltozásai c. munkája (Gáll 1994) alapján vázolom.

Gáll felhívja a figyelmet, hogy a modern nemzeti törekvéseket és a modern nemzettudatot az újabb eszmetörténeti megközelítések6 Rousseau-ra és Herderre, a francia és a német felvilágosodás illetve pre-romantika e két képviselőjének hatására vezetik vissza. Az egyik vagy másik felfogásból eredeztethető nemzeti mozgalmak és a kialakuló nemzettudatok weberi értelemben vett ideáltípusként taglalhatók. Örökségük kialakulása és messze sugárzó hatása azonban természetesen nem független Európa Rajnától nyugatra illetve keletre eső részeinek eltérő polgárosodási és korszerűsödési ütemétől és mélységétől. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az ideáltípusok a valóságban vegytisztán nem fordulnak elő, közöttük átmenetek vannak és egymáshoz való viszonyuk nemegyszer konfliktusos. Gáll A társadalmi szerződésről7 szóló értekezés szerzőjének nézeteiben a nyugateurópai nemzetállamok kialakulásában jelentős szerepet játszó, szabadságot, egyenlőséget, testvériséget hirdető francia forradalom szellemi előzményeit látja. Rousseau munkásságában az emberi szabadság és méltóság, a népszuverenitás és a honpolgárok participációjára támaszkodó, kollektív személyiségként méltatott államiság eszméit fejtette ki. „Jól megalkotott államban minden polgár egyenlő, olyannyira, hogy senki sem emelkedhetik a többi főlé.”8 „A társadalmi szerződés szerint minden polgár egyenlő: amit mindenkinek meg kell tennie, azt mindenki el is várhatja a többiektől, viszont senkinek sincs joga megkövetelni,
Kővágó László 1977: Kisebbség, nemzetiség. Kossuth, Budapest. 6 Hans Kohn 1944: The Idea of Nationalism.Collier-Macmillan, New York. Eugen Lemberg 1964: Nationalismus. Reinbek bei Hamburg. Peter F. Sugar 1970: The Roots of Eastern Europen Nationalism. in Actes du premier congrés international des études balkaniques et sud-européens. Sofia. Közreadja Gál 1994. 27. o. 7 Jean-Jacques Rousseau 1978: A társadalmi szerződésről. In Értekezések és filozófiai levelek. Magyar Helikon, Budapest. Közreadja Gál 1994. 28. o. 8 Jean-Jacques Rousseau 1978: Előszó a „Narcissus”-hoz. in I.m. 48. o. Közreadja Gál 1994. 28. o.

7

hogy más olyasmit tegyen, amit ő maga nem tesz.”9 Gáll hangsúlyozza, hogy Rousseau szilárdan bízott az ilyen módon felfogott egyenlőség feltételei között egymással szövetkező emberek szabdságának ösztönző funkciójában. Szerinte a társult emberek szabadságának legfőbb biztosítéka, hogy csak a maguk alkotta törvényeknek engedelmeskednek, melyek az általános akarat, a közakarat kifejezései. Éppen ezért a „törvényes és népi kormányzat, azaz a nép javán munkálkodó kormányzat első és legfőbb alapelve (...), hogy mindenben az általános akaratot kell követni.”10 Rousseau szerint a demokratikus úton hozott törvényeknek köszönhetik az emberek az igazságot és a szabadságot. A törvények, tehát az általános akarat érvényesülése megköveteli, hogy az egyéni akaratok mindig összhangban legyenek vele. A ember akkor erényes, ha egyéni akarata mindenben megfelel az általános akaratnak. Ahol az erény, az egyéni és az általános akarat között harmónia uralkodik, ott az ember igazi hazára lel. Rousseau számára tehát a haza szeretete és az erény egymást kölcsönösen stimuláló érzelmek. A hazaszeretet az egyén számára érzelmileg megkönnyíti az egyéni akaratnak az általános akarattal való egyeztetését, azaz a törvények betartását. A hazaszeretetre nevelni kell, de a haza iránti ragaszkodást és azt, hogy a törvények az általános akaratnak feleljenek meg, csak a demokratikus intézmények működése táplálhatja és tarthatja fenn. Rousseau a haza és a citoyen-erények felmagasztalásával, a szabadságra, egyenlőségre és törvényességre épülő közösség elméleti megindoklásával a demokratikus nacionalizmus egyik szellemi előfutára.11 Hobbes, Locke és Montesquieu szintúgy. Gondolatviláguk közös jellemzője, hogy a nemzet és az állampolgár fogalma szinte teljesen fedi egymást. Amennyiben bizonyos néptöredékek egy másik ország uralma alá kerülnek akkor felfogásuk szerint egy másik nemzet tagjaivá válnak. Lemberg megállapítja, hogy a XVIII. században még ez a Rousseau-i

9

Jean-Jacques Rousseau 1978: A társadalmi szerződésről., in I.m. 563. o. Közreadja Gál 1994. 29. o. Jean-Jacques Rousseau 1978: Politikai gazdaságtan. in I.m. 211. o. Közreadja Gál 1994. 29. o. 11 Hans Kohn 1944: The Idea of Nationalism. Collier-Macmillan, New York. 250-252. o. Közreadja Gál 1994. 31. o.
10

8

nemzetkoncepció volt az uralkodó,12 valamint úgy látja, hogy a francia forradalomban és az amerikai szabadságharcban mint társadalmi emancipációs folyamatokban ez a

nemzetkoncepció érvényesült. Gáll magállapítása szerint Közép-Kelet-Európában a társadalmi-nemzeti viszonyok bonyolultsága és elmaradottsága a Herder nevével fémjelzett nemzeti aspirációk előtérbe kerülésének kedvezett. E régióban az állami hovatartozás és a nemzeti hovatartozás alapjául szolgáló hovatartozás jellemzően nem esett egybe. A demokrácia megteremtésére irányuló törekvések egyúttal az elnyomó, soknemzetiségű birodalmak felszámolása irányába hatottak. A nem kis részben a francia forradalom hatására is ébredő népek fő törekvése az volt, hogy a társadalmi felszabadulásukat egy olyan államkerettel együtt vívják ki, amelyben nemzeti identitásuk elismerését, nemzeti egységük megvalósítását is elérhetik. Eugen Lemberg kiemeli, hogy közép-kelet-európában a nemzeti ébredés folyamata a nyelv, folklór, költészet, zene, történelem és a vallás talaján bontakozott ki, amelyek Herder szerint az illető népek szellemét, lelkét, jellemét fejezik ki. és ami döntő tényező, hogy a hatalmi viszonyoktól és uralmi központoktól közvetlenül nem függő adottságok voltak.13 Hans Kohn felhívja a figyelmet, hogy amennyiben Rousseau eszményi állama politikai-területi jellegű és közös törvényekre és állampolgárságra épül, és így Tönnies „Gesellschaft”-jával („társadalom”) rokonítható, a herderi közösség a spontán, szerves, természetes jellegével, kultúrális és szellemi megalapozottságával a „Gemeinschaft” fogalomhoz („közösség”) áll közelebb.14 Rousseau „általános akarat”-a a alkotmányban ölt testet, Herder „közösségi szelleme” megfoghatatlan, irracionális jelenség. Peter F. Sugar rámutat, hogy míg nyugaton a döntően politikai fogantatású nemzeti törekvéseket rendszerint megelőzte az állami keretek kialakulása, vagy legalábbis a két folyamat egybeesett, addig keleten a nemzeti törekvések a

12 13

Eugen Lemberg 1964: Nationalismus. Reinbek bei Hamburg. 170. o. Közreadja Gál 1994. 31. o. Eugen Lemberg 1964: Nationalismus. Reinbek bei Hamburg. 172-173. o. Közreadja Gál 1994. 32. o. 14 Hans Kohn: Nationalism and Internationalism in the nineteenth and twentieth centuries. in Raports, I. Grand thémes. XII. Congres International des Sciences Historiques, Wien, é.n. 198. o. Közreadja Gál 1994. 33.o.

9

fennálló uralkodó államokkal szembeni tiltakozásként törtek maguknak utat. E mozgalmak szószólói gyakran az illető népek hivatását, a felszabadulásukkal együtt teljesítendő misszióját hangoztatták. Míg Rousseau általános akarata a demokratikus egyenlőséggel könyen egyeztethető volt, a herderi „Volkswille”, melyre a kelet-európai nemzeti ébresztés szószólói gyakran hivatkoztak, a küldetéstudat teljesítő „kiválasztott nép” kivételességét,

fensőbbrendűségét sugalhatta.15 Herdernek a nemzetre vonatkozó koncepcióit a Levelek a humanitás előmozdítására16 és az Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról17 című írásai tartalmazzák. Kijelenti, hogy „Senki sem mozdíthatja elő az egész emberiség javát anélkül, hogy ne bontakoztatná ki önmagából azt, amire képes és hivatott...”18 Az emberi nemnek az a küldetése, hogy változásokon keresztül a kultúra különböző fokaira lépjen, a népek viszont éppen a velük született vagy kialakult karakterük kiteljesítésével érik el az új fejlődésszakaszokat. „A természet különválasztotta a népeket nyelvük, erkölcseik, szokásaik által, (...) csaknem mindent elkövetett, hogy hosszú időn át fennmaradjon az elkülönültségük, és mindegyikük önmagára hagyatkozzék.”19 A népek különvalóságának és

összehasonlíthatatlan jellemének legmeggyőzőbb kifejezője a nyelv, és a nemzeti kultúra csak a nemzet öröklött és tovább öröklődő nyelvében képes fejlődni. Herder számolt a népek változatosságával, a diszkriminatív kicsengésű összehasonlításokat viszont határozottan elutasítja. „Így módosulnak a nemzetek, attól függően, hogy hol élnek és mikor, és milyen a karakterük, mindegyikük magában hordja a tökéletességének arányosságát, mely másokéval összehasonlíthatatlan.”20 Gáll értékelése szerint az államon kívüli tényezőket hangsúlyozó kultúrnemzeti koncepciót képviseli Herder mellett Humboldt és Schlegel is. Eszméik

15

Peter F. Sugar 1970: The Roots of Eastern Europen Nationalism. in Actes du premier congrés international des études balkaniques et sud-européens. Sofia. Közreadja Gál 1994. 33. o. 16 J.G. Herder 1978: Levelek a humanitás előmozdítására. in Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról és más írások. Gondolat, Budapest. Közreadja Gál 1994. 33.o. 17 J.G. Herder 1978: Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról. in I.m. Közreadja Gál 1994. 33. o. 18 J.G. Herder 1978: Levelek a humanitás előmozdítására. in I.m. 480-481. o. Közreadja Gál 1994. 34. o. 19 J.G. Herder 1978: Levelek a humanitás előmozdítására. in I.m. 550. o. Közreadja Gál 1994. 35. o. 20 J.G. Herder 1978: Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról. in Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról és más írások. Gondolat, Budapest. 428. o. Közreadja Gál 1994. 35. o.

10

felfokozták a közép-kelet-európai népek kialakuló értelmiségének önérzetét és önértékelését, de jellemzően olyan túlkompenzálásokhoz vezettek, amikor a sajátosságok elismertetése kivételességgé és mások lenézéséve, a messianisztikus küldetéstudat pedig a hegemón vezető szerepekre való törekvés igazolásává torzult.

Úgy vélem Rousseau és Herder nemzetre vonatkozó eszméi napjainkban is fontos viszonyítási alapot képeznek. Tudjuk, hogy a valóságban megvalósult nemzetfejlődések lényegesen eltorzultak ezen ideáktól. Franciaországban a forradalomra következő véres diktatúra és a napóleoni háborúk, a Rajnától keletre pedig a kulturális felsőbbrendűség tudatán alapuló sovinizmusok mutatták meg ezen eszmék gyakorlati megvalósulásának korlátait és mellékkövetkezményeit. Mégis, napjaink államokat, nemzeteket, nemzetiségeket érintő feltételrendszerében is feltehető, hogy Rousseau és Herder eszméinek következetes megvalósulása az érintett egyéneknek az adott nemzethez való kötődését erősítené. Valamely állam demokratikus és jogállami működése valóban táplálhatja a polgárai iránta érzett szeretetét, és így az államnemzettel való azonosulást. Legalábbis elmondható, hogy ennek ellentéte ezt az azonosulást megnehezítheti. Az anyanyelv és a belőle kibomló kultúra ápolása és művelése pedig megerősítheti az adott anyanyelvű egyén és a csoport kultúrnemzeti alapú nemzeti azonosulását.

A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés Jászi Oszkár alapján

Jászi Oszkár nagy hatású munkája, A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés 1912-ben jelent meg, az Osztrák-Magyar Monarchia és a Magyar Királyság társadalmi és nemzeti-nemzetiségi szemponból forrongó időszakában. Litván György válogatásával, a mű értelmezését és elhelyezését segítő bevezető tanulmányával és jegyzeteivel 1986-ban ismét

11

megjelent (Jászi 1986). A következőkben röviden összefoglalom Jászinak a nemzet, nemzetiség, asszimiláció, nemzeti állam fogalmairól kifejtett gondolatmenetét.

Jászi meghatározása szerint a nemzet egy olyan nemzetiség,”amely az állami hatalom felett rendelkezik, míg a szoros értelemben vett nemzetiség állami hatalom nélkül, egy idegen nemzetiségnek rá nézve kedvezőtlen jogi és gazdasági rendje alatt él.” (Jászi 1986. 63.o.) A nemzetiség fogalmának meghatározásához Jászi először a történeti kialakulásukat és ismertetőjegyeiket tekinti át. Bagehot, Gumplowicz, Ratzenhofer, Oppenheimer21 kutatásai megállapították, hogy nincs olyan állam, amely nem egyik törzsnek vagy törzsszövetségnek egy vagy több más törzs fölötti katonai uralmán épült volna fel. Akár úgy, hogy a hódító törzs egyre több más törzs fölött terjesztette ki uralmát, akár úgy, hogy az egykori hódítókat magukat is újabb hódítók verték le és tették új államalakulatok alkotó elemeivé. Elég NagyBritannia és Magyarország bevándorlásokkal, hódításokal, asszimilációkkal tarkított történelmére gondolnunk. A nemzet így az állami hatalmat élvező nemzetiség, helyesebben mindazon népelemek összeolvadása, melyek hódítás, szövetség, vagy beolvadás útján az állami hatalomnak részeseivé váltak, s magukat idegen népelemekkel szembe közös egységnek érzik. A nemzetiség így lehet államot alkotó (vagyis nemzet), lehet államalkotás felé gravitáló, és lehet az államalkotó nemzetből lehanyatlott nemzetiség (Jászi ide sorolta a lengyel és a cseh nemzetiséget), végül lehet külön államalakításra nem törekvő, vagy képtelen nemzetiség (Jászi de sorolta a brit és francia kelta maradványokat és Magyarország nemzetiségeit.). Jászi megállapítja, hogy zavart okoz, és helytelen az ún. faj és a véralkat fogalmainak belekeverése a nemzetiségi kérdésbe. Ez a szóhasználat téves, mivel az emberek egymás közt termékeny utódokat képesek létrehozni, tehát egy fajhoz tartoznak. A faj szó

21

Walter Bagehot (1826-1877) angol közgazdasági és politikai író. Ludwig Gumplowicz (1838-1908) lengyel származású szociológus és politológus, grazi egyetemi tanár. Gustav Ratzenhofer (1842-1904) osztrák szociológus és társadalomfilozófus, Gumplowicz tanítványa. Franz Oppenheimer (1864-1943) német szociológus, a liberális szocializmus hirdetője. Litván György jegyzete.

12

használata a fajta, azaz változat értelemben is hibás, mert a fentebb említett háborúsasszimilációs folyamatok miatt egyetlen nemzetiség sem egységes fizikai antropológiai értelemben. A fajok, azaz fajták bizonyos lelki-intézményi eltérésekkel bírnak, de ezeket tudományosan még nem sikerült megmérni, és ezért ezeknek legfeljebb tüneti jelentőség tulajdonítható. Moritz Hoernes megállapítja, hogy a nyelvek képződése is független a „fajok” képződésétől és a nyelvi rokonság nem jelent faji rokonságot, hanem társadalmi vonatkozásokat, állandó forgalmat. Alacsony kultúrfokon a nyelveket úgy veszik fel és teszik le, mint a szerszámokat.22 A közös nyelv annak a jele, hogy valamely embertömeg azonos környezeti, történeti és lelki hatások alatt fejlődött ki, tekintet nélkül faji mivoltára és vérségi összetétele fokára. Jászi emlékeztet arra, hogy számos nemzetiségi mozgalom egyházi-vallási jellegű. Szembeszökő a lengyel és az ír mozgalom katolikus jellege és a magyarországi román és szerb mozgalomban az ortodox egyház szerepe. Mégsincs a nemzetiség és a vallás között valamiféle benső kapcsolat, ahol ugyanis az egyház hatalmas állami egyház, ott szembeszegül a nemzeti egységnek például az Unita Italia-nak vagy az egységes Németországnak. Mindezek alapján Jászi hangsúlyozza, hogy a nemzetiségi kérdést faji, vallási, állami szempontoktól el kell választani. „A nemzetiség oly egyazon nyelvet beszélő nagyobb embertömeg, mely összetartozósága tudatára ébredt, s magát külön személyiségnek tekinti.” (Jászi 1986. 69.o.) A nemzetnek, azaz az uralkodó nemzetiségnek és a nemzetiségnek, nemzetiségeknek amelyek tehát együtt államot alkotnak különböző viszonyuk lehet. Svájc és Belgium a példa a nemzetiségi érzületek lehanyatlására. Ellenben a finnek és az írek esetében a nemzetiségi érzület az állami kapocs szétrobbantásával fenyeget. Anglia és Franciaország a nemzeti fejlődés legmagasabb fokán álló államok. Jászi megállapítása szerint ezen nemzeti államok jellemzői a következők:

22

Moritz Hoernes 1909: Natur und Urgeschichte des Menschen. II. Band, Wien und Leipzig. 535. o. Közreadja Jászi 1986. 66. o. Moritz Hoernes (1852-1917) osztrák archeológus. Litván György jegyzete

13

Összefüggő földetrületen sok millió ember él egyetlen állami hatalom és egyetlen jogrend szabályozása alatt. Egyetlen hadsereg van, mellyel az rendelkezik, akit vagy akiket az alkotmány erre kijelöl.

 

Az egységes jogi és katonai szervezet gazdasági egységen nyugszik. A nemzeti állam törvény előtti egyenlőség hitén alapszik. Érvényesül a költözködés szabadsága és a szabad munkaszerződés.

Az államot alkotó egyének túlnyomó többsége ismeri az állampolgárságban lefektetett jogait és kötelességeit az államhatalommal szemben, melyek elvileg mindenkire nézve ugyanazok. Az államnak pedig pontos tudomása van az állampolgárai személyi és gazdasági viszonyairól (statisztika).

Fejlett közlekedés (vasút), hírszolgálat és közvéleményt alkotó apparátus (távíró, telefon, könyvnyomtatás, sajtó).

A nemzeti állam a szabad csere és a pénz és a hitelgazdaság állama. Az ország egész területét felölelő szabad parasztosztály és az intenzív városi élet pénzgazdasági alapon a nemzeti állam legmélyebb gazdasági ténye.

Mindezen tények azt eredményezik, hogy a nemzeti állam egyre inkább az angolban commonwealth-nek nevezett kapcsolatnak felel meg. Egy olyan ideológia alakul ki, amely az állam célját, hatáskörét, működését az elvileg egyenlőnek teremtett egyes polgárok közös akaratából vezeti le a közérdek előmozdítására.

Közös, mindenütt egyforma irodalmi nyelv léte, amely az állami és a gazdasági élet nyelve.

Jászi megállapítja, hogy noha az angol és a francia a legrégebbi és legklasszikusabb nemzeti tömörülés, a korabeli (közép-kelet-európai) nemzetiségi mozgalmak ezekről a mintákról megfeledkeznek és eszközeiket és ideológiájukat nem ezekből merítik. Angliában és Franciaországban a nemzeti asszimiláció folyamatai már végbementek az elmúlt

14

évszázadokban, a nyelvi és érzelmi egység már teljes. Ezzel szemben Közép- és KeletEurópában az elmaradottság folytán a demokrata és centralizáló jogállam különböző

nemzetiségeket talált. A fél-állati jobbágytömegek a fokozott közlekedés, ipar, kereskedelem, könyvnyomtatás, sajtó hatására azonban feleszméltek, és minden egyes külön nyelvet beszélő embercsoportban felmerült a saját kultúrájának fejlesztése. A néptömegek nyelvi és kultúrális öntudatra jutása pedig nem más, mint a demokratikus elv, a lelkiismereti szabadság érvényesülése. Jászi szerint az egész világtörténelem tulajdonképpen egy nagy asszimilációs folyamat amelyből egyre nagyobb és egységesebb államalakulatok kerülnek ki: A világtörténelmi és a magyarországi asszimilációs folyamatokat elemezve az asszimilációs folyamatok következő törvényszerűségeit állapította meg: 1. Csak bizonyos kultúrközösségeken belül van asszimiláció. Szerinte egyes különleges életfelfogások és szokások olyan merev választófalakat jelentenek, hogy a kultúrális keveredés, az asszimiláció előfeltétele nem teljesül. Például az angol uralom nem asszimilál Indiában. 2. A fejlettebb kultúra diadalmaskodik, vagyis amelyik az egyéniségnek fokozottabb kifejlődési lehetőséget biztosít. 3. Körülbelül egyenlő vagy nem nagyon különböző kultúrfok mellett a tenger beolvasztja a szigetet. 4. Mihelyt egyszer egy nép nemzeti öntudatra ébred, minden erőszakos kísérlet a beolvasztására hasztalan, sőt annál hevesebben reagál azzal szemben. 5. A beolvadás a gazdasági szükségesség és a magasabb kultúrális színvonal utánzásának eredménye, öntudatlan folyamat. Az asszimiláció gyorsasága és hatékonysága egyenes arányban áll: a. az uralkodó nemzetiség számbeli erejével, b. az uralkodó nemzetiség gazdasági fejlettségével,

15

c. a központi hatalom történeti folytonosságával, d. a földrajzi válaszfalak és a különálló közjogi területi alakulatok hiányával, e. a különböző nemzetiségek hasonló osztálydifferencációjával, f. a különböző nemzetiségek vallási tagolatlanságával23 , g. az idegen nemzetiség szétszórtságával, h. az idegen nemzetiség külön történelmi öntudatának gyöngeségével, i. a demokratikus intézmények terjedésével, j. a javak és eszmék forgalmának intenzitásával. Noha az asszimiláció spontán folyamat, a soknemzetiségű állam elitjének mégis megjelent a nemzetiségek asszimilációjára irányuló törekvése. Ez a törekvés azért született meg, mert a homogén nemzeti állam mint elérendő cél lebegett a soknemzetiségű állam elitjének szeme előtt, és az idegen nemzetiségek öntudatra ébredése számukra úgy jelentkezett, mint az állami egység meggyöngítésére, esetleg elszakadásra irányuló törekvés. Az egynyelvűség

megteremtése látszott kézenfekvő eszköznek a nemzeti állam megerősítésére, pedig az egynyelvűség nem oka, hanem következménye a nemzeti államnak. Jászi a korabeli magyarországi viszonyokat elemezve megállapítja, hogy az ún. kényszerasszimilációs törekvések és a nemzetiségekkel szembeni kirekesztés és elnyomás csupán a magyar államtól való elfordulásukat eredményezi, számottevő asszimilációjukat nem. A nemzetiségek számarányainak történelmi alakulását vizsgálva pedig azt találta, hogy egyrészt érvényesül „a tenger beolvasztja a szigetet” törvény, másrészt mivel a magyarság párhuzamosan gyarapodott a mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem fejlődésével és így az ország legmodernebb részeiben és szerkezeteiben, a nagyobb községekben és városokban többségre jutott, érvényesül az asszimiláció gazdasági szükségszerűségének és öntudatlanságának törvénye. Mindezek alapján Jászi a demokrácia kiteljesítését, azaz a nemzetiségek és
23

Jászi itt a „ tagozódásával” formulát használta, nyilván apró figyelmetlenségből eredően tévesen. Az asszimiláció gyorsasága és hatékonysága a tagozódással fordítottan, míg a tagolatlansággal egyenesen arányos kell legyen.

16

egyáltalán a nép beemelését a nemzeti-politikai életbe, valamint a szabad gazdasági élet előmozdítását tartotta a nemzetiségi kérdés megoldásának. Ez a két tényező előmozdítaná a nemzetiségek országgal való azonosulását és a spontán asszimilációjukat.

Jászi munkája napjainkban is időszerű, mert a már elvultnak vagy lezártnak hitt nemzetiségi probléma felbukkan, újjáéled szerte a világon így kelet-közép-európában is (Litván 1986. 10.o.). Jászi, mivel tisztában volt vele, hogy a magyar sovinizmus oldaláról heves támadásokra számíthat, a tudományos megalapozottság érdekében széles és mély történeti áttekintéssel indította a magyar helyzet tanulmányozását, rámutatva, hogy mennyire általános és nem speciálisan magyarországi jelenség a nemzetiségi problematika (Litván 1986. 1819.o.). Másik újítása a történelmi statisztika alkalmazása volt (Litván 1986. 24.o.), amellyel tárgyilagosan mutatja be az ország nemzetiségi erőviszonyinak történelmi kialakulását és az asszimiláció szociológiai törvényszerűségeit és korlátait, az asszimilációt elősegítő és gátló tényezőket (Litván 1986. 26.o.). Úgy vélem, munkájának relevanciája újrakiadása, 1986 óta csak erősödött. Jászinak a XX. század fordulója korabeli Anglia és Franciaország példái alapján felállított, a nemzeti államra vonatkozó jellemzése egyre inkább ráillik a megkésett fejlődésű, de jelenleg éppen modernizálódó közép-kelet-európai országokra, így Romániára is. A jogállamiság, alkotmányosság, a gazdasági egység és a gazdaság szabadsága, a közlekedési, szállítási és az információs infrastruktúra lényegesen fejletteb állapotban van, mint a huszadik század fordulójának Magyarországán, de Románia 1980-as évekbeli állapotához képest is. Jászi szerint pedig pont ezek a tényezők okozzák illetve okoznák az asszimilációt, és nem az asszimiláció okozná ezen nemzetállami létet.

Az általa megfogalmazott asszimilációs törvények azért is érdemelnek külön figyelmet, mert olyan történelmi pillanatban fogalmazta meg őket, amikor a spontán asszimiláció a magyar

17

szempontból kedvező status quo fenntartásának irányába hatott. A status quo szempontjából fordított jelenlegi helyzetben viszont hasonlóan általános érvényűnek tételezett asszimilációs hipotézisek lefektetésére nem került sor a magyar szakirodalomban. A magyar asszimilációkutatás jobbára csak egyéni szinten és csak egyes dimenziókban, például a vegyesházasság, a nyelvhasználat és az iskolaválasztás dimenziójában vizsgálja a kérdést. A politika pedig még mindig a Bibó által leírt, a deformált politikai tudat elemét képező „közösségért való egzisztenciális félelem” szintjén, a „nemzethalál” víziójának frázisaiban (Bibó 1994. 170.171.o.) illetve a „szülőföldön megmaradás” szükségessének puszta hajtogatásával, és így feltehetőleg nem kielégítően megalapozott és összehangolt, nem szándékolt mellékkövetkezményekkel járó intézkedésekkel kezeli a kérdést.24

Jászi asszimilációs törvényeinek egyes tételeit érdemes belehelyezni a mai romániai kontextusba, és - a minden igényt kielégítő vizsgálódás nélkül – megnézni, hogy ezen tételek hogyan értelmezhetőek: 1.) Nyilvánvaló, hogy a román és a magyar kultúrközösség között nincsen olyan kulturális válaszfal, amely az asszimilációt lehetetlenné tenné. 2.) Noha mindkét nemzetiség nemzeti ideológiája tartalmaz a saját külön történelemtudata által alátámasztott, a kulturális fensőbbrendűségét hirdető nézeteket, olyan kulturális fejlettségbeli különbség nincsen, - és erre vonatkozó kép sincsen -, ami eleve eldöntené az asszimilációs folyamat kimenetelét. 3.) A tenger beolvasztja a szigetet elv érvényesülése kérdéses. A területi nemzetiségi statisztikák szerint a legnagyobb magyar nemzetiségi szigetet képező Székelyföldön az elmúlt évtizedekben a román lakosság száma és aránya is valamelyest növekedett25, de ezzel

24

A politikai diskurzus és a „nemzetpolitika” elmúlt tizenöt évének bemutatása és szociológiai szempontú elemzése meghaladja e dolgozat kereteit és célkitűzéseit. 25 Erdély etnikai és felekezeti statisztikái Maros, Hargita és Kovászna és Maros megye adatai. www.transindex.ro Letöltve: 2005 április 25.

18

párhuzamosan vannak a székely etnikai tudat erősödésére utaló jelek is26. Ugyanakkor a nemzetiség szórványok esetében megfigyelhető az asszimiláció. 4.) Elmondható, hogy a harmincas-negyvenes évek fasizmusának és a hetvenes-nyolcvanas évek nacionalista kommunizmusának erőszakos beolvasztási kísérletei már a múlt részt képezik. Érdemes azonban azt vizsgálni, hogy a többségi román társadalom - vélekedéseiben - mennyire ismeri el a vele együtt élő magyar nemzetiségű állampolgártásait a magyar nemzethez, tehát egy másik nemzethez tartozónak. Ez jelen dolgozat egyik kutatási kérdése. 5. ) A rendelkezésre álló adatokon és dolgozat rendelkezésre álló kereteken belül nem vizsgálható kielégítően az a komplex kérdéskör, hogy a beolvadás valóban a gazdasági szükségesség eredménye-e, és hogy a beolvadás gyorsasága és hatékonysága mely tényezökkel áll egyenes arányban. Néhány észrevételt azonban megfogalmazhatunk egyes tényezőkkel kapcsolatban, melyek Jászi szerint az asszimilációt elősegítik. b.) Az uralkodó nemzetiség gazdasági fejlettsége. Csepeli és társai ugyanezen az adatgyűjteményen azt találták, hogy az erdélyben élő magyarok státusa az erdélyi románokhoz képest átlagosan magasabb, és így megállapításuk szerint a magyarság örzése kifizetődőnek látszik. Van azonban egy nem túl népes magyar származású csoport, amely románnak vallja magát, románként integrálódik a román társadalomba, és igen magas státussal rendelkezik (Csepeli, Örkény, Székelyi 2002. 125. o.). c.) A központi hatalom történeti folytonossága. Erdélyben az első világháborút követő státusváltás, a negyvenes évek Észak-Erdélyt érintő időleges újabb státusváltása után az 1990es évek nemzetközi feltételrendszerében egyértelművé vált, hogy a kialakult státus-quo tartós lesz, és a román állam központi hatalmának folytonossága biztosított, és ez az asszimiláció irányába ható tényező.

26

Gondoljunk a Székelyföld székeyl etnikai alpú autonómiáját követelő mozgalmakra.

19

d.) A földrajzi válaszfalak és a különálló közjogi területi alakulatok hiánya. Alkotmánya szerint Románia egységes és osztatlan nemzetállam, mely községekat, városokat és megyéket ismer el mint közjogi területi alakulatokat. Erős regionális tudat él azonban mind a román, mind a magyar nemzetiség körében. A történelmi régiók (Máramaros, Körösvidék, Bánát, Erdély, Bukovina, Moldva, Olténia, Munténia és Dobrudzsa) és a történelmi emlékezet miatt szintén kitüntetett helyzetű Székelyföld és Észak-Erdély szerepe az identitásban újra előtérbe került. Ha az Európai Únió által megkövetelt regionalizáció megvalósul, akkor az az asszimiláció ellen ható tényezőnek minősül. e.) A különböző nemzetiségek hasonló osztálydifferencációja: Ebben az aspektusban döntő, elsöprő változás következett be. Tamás Gáspár Miklós megállapítja, hogy az erdélyi román nép az 1920-as évek földreformjáig lényegében jobbágyparaszt osztálynép volt. Napjainkban az erdélyi magyar és román nemzetiség osztálydifferenciája hasonló. Egyrészt a magyarság részben kiszorult az állami hivatali és gazdasági pozíciókból, másrészt a románság reprezentációja erősödött ezen szférákban. (Tamás Gáspár Miklós, 2004) f.) A különböző nemzetiségek vallási tagolatlansága. Az erdélyi társadalom vallásilag erősen tagolt, és a nemzetiségi és vallási tagoltság egymást erősítik, ez pedig az asszimiláció ellenében ható tényező. Történelmi kialakulásukat tekintve és jelenleg empirikusan is a református, a római-katolikus, unitárius és az evangélikus vallások a magyar, míg az ortodox és a görög-katolikus vallások a román nemzetiséghez kötödőnek tekinthetőek. g.) Az idegen nemzetiség szétszórtsága. A szociológiai szakirodalom felhívja a figyelmet a nemzei kisebbség létét már veszélyeztető ún. szórványosodás jelenségére. Nagy Judit és Varga András szerint demográfiai kutatások megállapítják, hogy ha egy államalkotó nép területén a nemzeti kisebbség vagy etnikai csoport aránya folyamatosan csökken és 5% alá esik, akkor felgyorsul a nemzedékek során átörökített nemzeti azonosságtudat elhalása és

20

asszimilálódnak az államalkotó nemzetbe (Nagy Judit, Varga András, 2003. 109. o.). Jelenleg ez a helyzet Krassó-Szörény és Szeben megyékben.27 h.) Az idegen nemzetiség külön történelmi öntudatának gyöngesége. Az erdélyi magyar nemzetiség őrzi a magyar és az önálló erdélyi államhoz fűzödő történelmi emlékét, ezen belül a székelység pedig a külön önkormányzatiságának emlékét is. Veres Valér azt találta, hogy bár a fiatalabbak egyre inkább elfogadják Romániát hazájuknak, a 18 év alattiak körében ez az elfogadás alacsonyabb, amit a viszonylagos autonómiát nyert magyar közoktatás saját „nemzetnevelési” programjának tulajdonított (Veres 2000) i.) A demokratikus intézmények terjedése. A romániai rendszerváltás a demokratikus intézményi formák terjedésében fordulatot és lehetőségett hozott. E kérdésben nyilván nem érdektelen Veres Valér megállapítása, hogy az RMDSZ 1996 őszi kormánybakerülésének hatására a Romániát hazájuknak vallók aránya a Kolozs és a Kovászna megyei magyarok 1996-ban mért 47 illetve 39 százalékáról 1997 novemberére 70 százalék körülire emelkedett (Veres 2000). Megalapozottnak tűnik, hogy az állam demokratikus működése kitermeli az államhoz való lojalitást.Hipotézisem szerint ez a lojalitás a későbbiekben az államnemzeti azonosulás forrása lehet. j.) A javak és eszmék forgalmának intenzitása. Romániában a gazdasági fejlődésnek és a politikai kultúrát is érintő szellemi-kulturális fejlődésnek még tág tere van. A nyugat-európai struktúrákba integrálódó országban az integrálódás előfeltételeként támasztott követelmények és az integrálódás hatásaként kialakuló esélyek és kényszerek miatt a javak és az eszmék forgalmának intenzitása növekszik, ami szintén az asszimilációt segítő tényező.

27

www.rmdsz.ro Letöltve 2005. április. 25.-én.

21

A nyugat-európai és a kelet-közép-európai nemzetfejlődés és a deformált politikai tudat Bibó István szerint

A következőkben röviden összefoglalom Bibónak A kelet-európai kisállamok nyomorúsága c. munkájában (Bibó 1994) az európai nemzetek és a modern nacionalizmus kialakulásáról illetve Középés Kelet-Európa politikai kultúrájának deformálódásáról kifejtett

gondolatmenetét.

Bibó szerint a nemzet, mint Európa jellegzetes egysége, csaknem másfél évezredes fejlődés eredménye. A modern nemzetek kialakulásának pedig az a lényege, hogy a meglévő vagy újonnan alakuló nemzetek kereteit új, igen nagy erejű tömegmozgalmak töltik ki, és a hozzájuk fűződő érzelmeket új, igen nagy erejű tömegérzelmek teszik magukévá. Nyugat- és Észak-Európában a modern nemzet par excellence politkai fogalom: kiindulópontja egy állami keret, melyet a nép a demokratizált nemzeti tömegérzelmek erejével birtokba akar venni és a magáénak akar tudni. Maga a francia nemzet sem 1789-ben született meg hanem évszázadokkal korábban, de a francia forradalomig kizárólag a nemesség volt a hordozója. Az értelmiségi és a polgári osztálynak, azaz a harmadik rendnek a középkor végétől kezdve szüntelenül tartó benyomulása a nemzeti keretbe a francia forradalomban ér el áttörést egyik napról a másikra, és ebből az élményből születik meg a modern nemzeti érzés. A harmadik rend, a nép birtokba veszi és magáévá teszi a királyok és nemesek országát, ugyanakkor azonban felruházza mindazokkal a meleg és közvetlen érzelmekkel is, melyekkel addig a polgár a maga szűkebb közösségeit vette körül. A demokráciának és a nacionalizmusnak ez a kapcsolata az oka annak, hogy a politikai tudat zavarai vagy kóros deformációi nem álltak elő.

22

Közép- és Kelet-Európában a francia forradalom nyomán megjelenő modern demokratikus nacionalizmus nem volt képes és hajlandó a meglévő kereteket (Német-római Császárság, Habsburg Birodalom, Oszmán Birodalom) elfogadni. Az új nemzeti mozgalmak energiájuk legnagyobb részét a meglévő keretek lebontására és a maguk keretének az újjáépítésére illetve építésére kellett fordítsák. Vissza kellett nyúlniuk a felületi erőviszonyoknál mélyebb, „népi” tényezőkhöz. A nép, mely Nyugat-Európában egyszerűen a társadalmi felemelkedés dinamikáját képviselte (peuple), Közép-és Kelet-Európában egyúttal megkülönböztető nemzeti sajátosságok hordozója (Volk), mely az összekeveredett vezető rétegeknél tisztábban őrzi a nemzethez való tartozás „igazi” kritériumait, a nyelvet, a népszokásokat stb. Így alakult ki a nyelvi nacionalizmus. Azok a nemzetek, melyeknek történeti határai mellett nyelvrokonok éltek, vagy melyeknek már nem is voltak történeti határai, kitűzték az összes nyelvtársak egyesítésének programját. Azok pedig, melyeknek történeti területén másnyelvűek éltek, kitűzték az egynyelvű nemzeti állam programját. Mindkét törekvésnek egy volt a lényege: etnikai tényezőkkel alátámasztani a politikai lét bizonytalanságát. A legnagyobb baj nem az volt, hogy a nyelvi határok kacskaringósak voltak és nem igazodtak a földrajzi és gazdasági tényezőkhöz, hanem az, hogy e nemzetek történelmi érzelmei általában nagyobb területhez fűződtek, mint amely területen a megfelelő nyelvű lakosság élt. Bibó szerint Kelet-Közép-Európa politikai kultúrájának deformálódása és az általa politikai hisztériaként nevezett tünetegyüttes főleg abból eredeztethető, hogy ebben a térségben a nemzeti keret Nyugat- és Észak-Európával ellentétben nem volt adott. A nemzeti kereteket meg kellett csinálni, helyre kellett állítani, ki kellett harcolni, és állandóan félteni kellett, nemcsak a meglévő dinasztikus állami keretektől és más nemzetek területi igényeitől, hanem a saját népesség egy részének közönyétől és a nemzeti tudat ingadozó voltától is.

23

A kelet-európai kisállamok nyomorúsága 1946-ban született. A megelőző évtizedeket a területi viták és a nemzetek egymás közti acsarkodása jellemezték. Bibó felhívja a figyelmet, hogy az ún. territoriocentrikus szemlélet, vagyis amikor a nemzetek legaggasztóbb és legszorongatóbb kérdése az, hogy milyen területeket félt, vagy milyen területeket követel, mélyen antidemokratikus. A nemzet prosperitása ugyanis nem elsősorban a területi státustól függ, mert „egy nemzet mélységben és magasságban a többszörösére növekedhetik annak, amennyit akár a legnagyobb erőfeszítéssel is a többi nemzetek rovására növekedni képes.” (Bibó 1994. 184-185. o). A territoricentrikus szemlélet mint a politikai kultúránk része részban ma is tovább él, de az 1989-90-es kelet-európai rendszerváltozásokat követő feltételrendszerben az állampolitika szintjén nem érvényesülhet. Ellenben az 1989-90-es rendszerváltozások nyomán demokratizálódó államoknak úgy tűnik tartós esélye van a Bibó által megfogalmazott mélységi és magassági növekedésre. A huszas és a harmicas évek és a második világháború a területi revizionizmus időszaka volt. A második világháború utáni rendezéskor a kitelepítés, lakosságcsere, erőszakos asszimiláció mind legitim eszközök voltak a homogén egynyelvű nemzetállam megteremtésére. Napjaink kelet-európai államai nem nyúlnak ilyen eszközökhöz. A NATO és az EU alkotta feltételrendszert tekintve úgy tűnik tartós esély nyílt arra, hogy a normalitás jellemezte fejlődés évtizedei meggyógyítsák keleteurópa deformált politkai jellemét.

A társadalom nemzeti transzformációja Csepeli György alapján

Az alábbiakban röviden összefoglalom Csepeli Györgynek a Nemzet által homályosan c. munkájában (Csepeli 1992) a társadalom nemzeti transzformációjáról, az államnemzetről és a kultúrnemzetről kifejtett gondolatmenetét.

24

Csepeli Andersonra hivatkozva felhívja a figyelmet, hogy minden nemzet a társadalmilag teremtett valóság része, létezésében azokhoz kötött, akik tagjait képezik.28 A modern társadalom komplex viszonytömege az egyes résztvevő, funkció szerint elkülönült viszonyok erejét megsokszorozza, akkumulációs többletként rögzíti, miáltal a szükségképpen fellépő széthúzó erőkkel szemben hatékony összetartó erők szabadulnak fel, melyek kereteként a nemzet mint a társadalomszerveződés modern formája jelenik meg. A társadalmi létezést egyáltalán lehetővé tevő gazdasági viszonyokba29 az alakulásukban aktív szerepet betöltő kommunikációs-kulturális viszonyok szövődnek, miáltal megteremtődik a feltétele annak, hogy a nemzet, mint közös értékek és értelmezések univerzuma megszülessen. E kultúraként megjelenő társadalmi képlet megmarad, amíg csak lesz, aki a jelentés alapját képező jelet használni képes. Hogy persze lesz-e, az már visszautal a viszonyok funkcionális differenciálódásának további folyamatára. Csepeli hangsúlyozza, hogy társadalomelméleti szempontból nem szabad a nemzetre, mint természetadta csoportra gondolnunk. Voltaképpen minden nemzet „nemzetlen” a szónak abban az értelmében véve, hogy távolról sem természetes, vér szerinti leszármazáson alapuló kapcsolatok által összefűzött csoportról van szó, hanem egymást személyesen nem ismerő emberek – százezrek, milliók – együtteséről, akiket gazdasági, kulturális, társadalmi és politikai viszonyok összesége fűz össze. Ez az integráló keret nélkülözi azt a közvetlenséget, intimitást, érintkezésbeli kölcsönös függést, mely a szociológiai szempontú

társadalomtörténetből ismert „közösségi társadalmak” („Gemeinschaft”) sajátja30. E társadalomalakulatok sajátossága a méhükben működő interakciók közvetlensége31. E közösségi társadalmak differenciálatlansága a „magánélet” és az „nyilvánosság” tekintetében,
28

Anderson, B. 1983: Imagined Communities: Reflections on the Origin of Spread of Nationalism. Verso, London. Közreadja Csepeli 1992. 11. o. 29 Lukács György 1976: A társadalmi lét ontológiájáról. III. Köt., Magvető Kiadó, Budapest. Közreadja Csepeli 1992. 11. o. 30 Tönnies, F. 1983: Közösség és Társadalom. Gondolat Kiadó, Budapest. Közreadja Csepeli 1992. 12. o. 31 Weber, Max 1987: Gazdaság és társadalom. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. Közreadja Csepeli 1992. 12.o.

25

a gazdasági, kulturális, társadalmi és politikai viszonyok egymásbamosódottsága az egység igézetében fogant csoportelképzeléseknek kedvezett. A keletkező etnocentrikus csoportkép az egységet sorsként vetíti a tagok elé, akiket jogok és kötelességek – habár aránytalanul megoszló – közössége fűz össze. Az összetartozás tudata (a „mi-tudat”) a csoport összes tagjának jelölésére szolgáló névben, a csoport tér- és időbeli létezésének határait kijelölő eredet- és helymítoszban, közös szokásokban és hagyományokban gyökerezik. Az etnocentrikus tudat szilárd magátólértetődési rendszert képez, s minden ezen kívül eső szorongás, gyanakvás, félelem tárgya. Az eltérések (vagyis a devianciák) a csoporton belül büntetéseket, kiközösítést váltanak ki, míg az idegenek esetében eleve félreértések kiindulópontját képezik. Az idegenektől való irtózás, a velük szemben mutatott bizalmatlanság törvényszerűen vezet az irányukban mutatott agresszióhoz32. A görög-római civilizációból kibomló zsidó-keresztény értékrendet vállaló

társadalmak képesek voltak a funkcionálisan differenciálódásra, mely több száz év stagnálás, számos visszaesés után az utóbbi 200 évben felgyorsult. A gazdasági rendszerben elterjed és a pénz közvetítése révén racionalizálódik az árucsere. Kibontakozik a munkamegosztás, lendületet vesz a városfejlődés. Csepeli hangsúlyozza, hogy mindezek következtében a korábbihoz képest jóval nagyobb tér nyílik az olyan típusú antagonizmusok előtt, amikor az ellenfél már nem feltétlenül az etnikai szempontból idegennek minősülővel lesz egyenlő. Ezért az etnocentrikus tudat szempontjai a funkcionális differenciáció irányába elmozduló európai társadalmak életében folyamatosan háttérbe szorulnak, jóllehet mint az etnikai azonosítás lehetséges szempontja nem tűnnek el teljesen és az etnikai idegenség a felgyülemlett agresszivitás céltáblájaként pszichológiailag kiaknázható forrás marad. Csepeli meglátása szerint a modernizációval a gazdasági , kulturális, társadalmi és politikai rendszerek elkülönülése során olyan társadalmi szerveződés keletkezik, melynek
32

Brewer, M., Campbell, D.T. 1976: Ethnocentrism and Intergroup attitudes. Wiley, New York. Közreadja Csepeli 1992. 14.o.

26

működésbeli egysége a mobil, hagyományos kollektív identitását vesztett, individualizált cselekvő. Ezen felszabadult, individualizált cselekvők tömege a már meghaladott és megtagadott identitásszervező minták mentén nem képesek aktív és adaptív társadalmi közösséget alkotni, mert a modern viszonyok között a premodern ideológiák nem képesek arra, hogy kielégítsék azokat a megismerési szükségleteket, amelyek a társadalmi cselekvőket a világ értelemezésében, új célok és új eszközök keresésében eligazítják. A válaszok két fő forrása a modernné lett társadalom által kínált két fő vonatkoztatási keret: az osztály és a nemzet. Az osztályok szerveződése egymással harcban álló érdekcsoportokra bontja a társadalmat, mely egységét aligha lenne képes megőrizni valamilyen integráló, mindenki számára közös vonatkoztatást lehetővé tévő csoporttagság nélkül. Funkcionálisan így egészíti ki egymást a széttartás erőinek kedvező osztálytudat és az összetartásra sarkalló nemzettudat. Az egységesülés csak akkor válik lehetségessé, ha létrejön egy ideológikus eszköztár, melynek elemei segítségével a társadalom tagjaiban hasonlóságtudat ébred, mely hatalmasabb a különbözőség tudatát erősítő azonosulási mintáknál. Ez az ideológia a nemzeti ideológia.

Az államnemzeti modell

Csepeli György kifejti, hogy Nyugat-Európában az angol, a francia, a holland és a skandináv társadalmakban ún. államnemzeti fejlődés zajlott le, melyet előkészített a középkori államok keretein belül a politikai, gazdasági és a kulturális életben előrehaladott funkcionális differenciáció. Ezen alapokon az erőteljes polgári fejlődés integrálni tudta a széttagolt hagyományos társadalmat a tőkés társadalmi munkamegosztás egységébe, és ezzel kihúzta a talajt az érdekharcok etnocentrikus értelmezése alól.33 Az államnemzeti felfogásban

33

Szabó Miklós 1981: Nemzetkarakter és ressentimet. Gondolatok a politikai antiszemitizmus funkcióiról. Világosság. 22. 6. sz. 358.-362.o. 358. o. Közreadja Csepeli 1992. 17.o.

27

a nemzeti tagság egyértelmű és kizárólagos kritériuma az állampolgárság, mely a nemzetté szerveződött társadalom politikai, gazdasági és kulturális életében történő teljes jogú részvételre nyújt lehetőséget. Az identitástudatban a természetesség, a vérségi leszármazottság szerepének elhalványulása azért is vált lehetségessé, mert a nemzeti csoportban való tagság révén az egyén számára gazdasági, politikai és társadalmi értelemben tág s nyereségekkel kecsegtető cselekvési terep nyílott.

A kultúrnemzeti modell

A Rajnától keletre a nemzetté alakulás egybeesett a modernizációs folyamattal. A modernizáció szükségét belátó intellektuel elitben előbb érlelődik meg a nemzetépítés szándéka, mintsem hogy meglettek volna teljes körűen a nemzetté váláshoz szükséges alapok, feltételek. A legkézenfekvőbb támpontnak a nemzetépítéshez az etnikai azonosságtudat tengelyében álló anyanyelv és az általa létrehozott kultúra tűnt. A kultúrnemzeti felfogás paradoxona, hogy miközben - akárcsak az államnemzeti felfogás - ez is az etnocentrikus örökség meghaladására és a nemzeti identitás tekintetében homogenizált politikai társadalom megteremtésére törekszik, mégis arra kényszerül, hogy tagsági ideológiájában a

természetességhez, a leszármazáshoz folyamodjon. Így éppen a kultúrnemzeti eszme hozza létre önnön teljes megvalósulásának, azaz a nemzeti társadalom kilakulásának az akadályát. Az államnemzet és a kultúrnemzet tehát között nem az asszimiláció akarásában, hanem az asszimiláció képességében van különbség. A kultúrnemzeti fejlődésben a mobilitási

érdekharc könnyen racionalizálódik az etnocentrikus világlátás adta módon, s bekövetkezik az ideológiai regresszió, nacionalizmus, kisebbségek elleni gyűlölködés és antiszemitizmus formájában. Szabó Miklós találóan megállapítja, hogy a „nemzetietlenség”,

„gyökértelenség”, kiszorító „összetartás” vádjai nemzeti alapról hangoznak föl7 éppen azok

28

ellen, akik a modernizációs fejlődés úttörői. Ez az a görcs, mely a kelet-közép-európai szerencsétlen fejlődést máig hatóan tovább örökíti34.

Csepeli elfogadja a marxista ihletésű tételt, miszerint a modernizáció kitermelte osztályantagonizmus társadalmat szétfeszítő hatása miatt szükség van az összetartást segítő nemzettudatra, és az ezt kitermelő nemzeti ideológiára. Meglátásom szerint amennyiben ez a tétel érvényes, és a társadalom egységének biztosítása miatt szükség van a nemzettudatra, akkor napjaink feltételrendszerében azt kell várnunk, hogy a modernizálódó és kapitalizálódó kelet-európai államokban így vagy úgy kialakul az egy államon belül létező különböző kultúrnemzeti tudatokat meghaladó, minden állampolgárra nézve egységes államnemzeti tudat.

A társadalomszemléletünk etnicizálódása Gombár Csaba szerint

Gombár Csaba tanulmányai a nemzetről, etnikumról, egyéni szabadságról (Gombár 1996) az 1989-90-es rendszerváltozások után születtek. Megjelenésük heves vitát váltott ki mind a társadalomkutatók, mind a politikai élet egyes szereplői részéről. Gombár az etnikai problémák állampolitikai szintre emelése ellen érvel és elutasítja az etnikai kisebbségek kollektív jogait, álmegoldásnak tartván azokat. Elutasítja az etnikai alapú pártok szervezését, indulásukat a választásokon, valamint részvételüket a parlamentben. Károsnak tartja azt a szerinte létező, és általa a „társadalomszemléletünk etnicizálódásaként” (Gombár, 1996. 69.o.) aposztrofált tendenciát, hogy az élet egyre több problémáját próbáljuk etnikai alapon magyarázni és megoldani. E dolgozatnak nem kompetenciája, hogy állást foglaljon ezekben a

34

Szabó Miklós 1981: Nemzetkarakter és ressentimet. Gondolatok a politikai antiszemitizmus funkcióiról. Világosság. 22. 6. sz. 358.-362.o. Közreadja Csepeli 1992. 29.o.

29

kérdésekben, de a Gombár által használt fogalmi keret önmagában, a hozzájuk csatolt egyébként természetesen vitatható állítások nélkül is termékeny. Az alábbiakban röviden ismertetem Gombár gondolatmenetét.

A magyar társadalom politikumát jellemezve Gombár megállapította, hogy a „politikai kultúránk premodern, politikai intézményrendszerünk gyorsan modernizálódik, eszmei tájékozódásunk pedig posztmodern feltételek közepette történik”. (Gombár 1996. 71.o) Meglátása szerint politikai reakciókészségünk történetileg kondicionált és alattvalói mentalitás, kurucos attitűd és sérelmi politizálás jellemzi. Ehhez képest 1989 óta politikai intézményrendszerünkbe beépül a modernitás szinte minden leleménye, a parlamentarizmus, a jogállam, a többpártrendszer, érdekképviseletek, ombudsman a kamarák, stb. helyi önkörmányzatok, irányválasztásaink, motorját jelentő

alkotmánybíróság, értékmérlegeléseink,

számvevőszék,

Eközben érzelmi

jövőtájékozódásunk,

modernizáció

haladáshitünk már a modernizmus súlyos kritikájával terhes. Politikai intézményeinket felemás lélekkel modernizáljuk, ennek oka pedig a posztmodern kritikai szempontok szaporodása. Ezen feltételek közt jelenik meg Magyarországon, akárcsak a Balkánon és a tágabb kelet-európai térségben az etnokrácia, mint a hatalmi berendezkedés sajátos elve és gyakorlata. Gombár magát az „etnikai reneszánsznak” nevezett jelenségegyüttest is posztmodern jelenségnek tekinti, amely tehát értelmezése szerint nem „újjászületése” az etnikumoknak, hanem inkább valamey teljesen új, posztmodern jelenség. A rendiség ellen lázadó individum az osztály vagy a nemzet felszabadító mozgalmában találta magát, a mai kor embere a gazdasági háttérbe szorítás vagy a hivatalos nemzetállamba való belekényszerítés hatására könnyen valamely etnikai kisebbség felszabadító mozgalmába sodródik. Gombár szerint azonban a modern uralmi szerkezetben a demokrácia, a bürökrácia, a technokrácia és a logokrácia sajátos ésszerűségeikkel és sajátos szakszerűségeikkel a

30

differenciált intézményrendszereik horzsolódása közepette a kiegyenlített döntésbefolyásolás eszközei. Ezzel szemben az etnikai elv a „mi kutyánk kölyke” elve, amikor is minden etnopolitikai aktor a maga politikailag alkotott entitásának vélt érdekét kívánja érvényesíteni. Az etnikai elv, ha érvényesül, a modern és racionális uralmi szerkezet csorbulásához és a demokrácia, a bürökrácia, a technokrácia és a logokrácia négyesére épülő legitimáció elsorvadásához vezet. Az etnikai problémák etatizálásával a konfliktusfelület növekszik, hiszen ekkor az etnikai többség úgyszintén joggal folyamodik az etnokratikus rendező elvhez. Gombár az etnikai elv állampolitikai szintű érvényesülés helyett a személyes, lokális, regionális autonómákat tekinti gyümölcsözőnek az etnikai vonatkozások szempontjából is. Gombár külön elemzi az etnikai elv megjelenését a pártrendszerben. Az etnikai alapon szerveződő párt szerinte a maga választotta partikularitásba záródik, mivel az etnikum részlegességében gondolkodva és cselekedve nem lábalhat ki a részlegességből, nem számíthat össztársadalmi érvényű elfogadottságra. Ezzel szemben a (nem etnikai alapú)

politikai párt bár szintén partikulárius érdekek mentén szerveződik, de lényege abban áll, hogy össznemzeti, ösztársadalmi szinten, azaz az ország egészében gondolkozzon és cselekedjen. Az etnikai párt az etnikai elven túl azzal is növeli az etnikumokat kínzó konfliktusfelületet, hogy a parlamenti nyilvánosságban állásfoglalásra kényszerül minden olyan kérdésben is amelyek közvetlenül sem tartoznak az etnikumok hétköznapjaiban vitatott kérdéskörökhöz. A legtöbb kérdés ilyen, például az adózás kérdései. Ekkor nem csak az etnikai pártot, hanem ugyanazon etnikum minden tagját is érintheti a neheztelés, rosszallás, hibáztatás. Akár akarja az etnikumhoz tartozó egyén, hogy őt az adott etnikai párt képviselje, akár nem, a neheztelés érintettjévé válik, mert neve, lakhelye, esetleg egyéb kritériumok megléte miatt sokkal kevésbé maradhat anonim, mint mondjuk a liberális, a szocialista és a konzervatív párt támogatója. Gombár hangsúlyozza, hogy a többségi etnikum állampolitikai érvényesülését és így a többségi etnikum körében szerveződő etnikai pártot éppúgy elutasítja,

31

mint ahogy elutasítja a kisebbségek bántalmainak etnikai elven való reparálását, azaz pozitív diszkriminációjukat illetve a kisebbségi etnikai pártokat. Szerinte az állam, mint a politikum fő formameghatározója elvileg gyik imaginárius közösséghez sincs kötve. Se a valláshoz, se az osztályhoz, se az etnikumhoz. Az állam megállhat a saját lábán, mint pusztán állampolgárok közössége. És mivel szerinte az állampolitika – számos formavariációt követően – már „elreteszelődött” a vallási és a társadalmi osztályok állampolitikai szerepének elvi elfogadásától, ugyanígy megtörténhet az állampolitika elreteszelése az etnikai elv elfogadásától. Annál is inkább lát erre esélyt, mert a „nagy elbeszéléseket” elvető posztmodern hangulat nem csak az „etnikai reneszánszot”, hanem azt is magával hozta, hogy egyre többen ébrednek rá, hogy a különböző imaginárius közösségek önmagukról alkotott meséi semmit nem érnek az egyén mindennap boldugulását illetően.

A fogalmi keretek kapcsolódásai

Rousseau „nemzet”-fogalma az államnemzet ideáltipikus fogalmának felel meg, Herder „nemzet”-fogalma pedig megfeleltethető a kultúrnemzet ideáltipikus fogalmának. Rousseau és Herder még a nemzetek születése előtt, vagy születésük pillanatában vetették papírra gondolataikat. Fogalmaik így a modern nemzetek létrejötte előtti empirikus valóság figyelembevételével alakultak, de empirikus megvalósulásaik a szerzők által még nem reflektáltak.

Jászi Oszkár „nemzetiség” fogalma megfeleltethető az etnikum illetve a kultúrnemzet fogalmával. A „nemzeti állam” fogalmát használja az államnemzet fogalmának megfelelőlen. Az általa használt „nemzet” fogalom (miszerint a nemzet az állami hatalmat élvező nemzetiség) szintén az etnikum illetve a kultúrnemzet fogalmának feleltethető meg, de ezen

32

fogalom ilyetén definíciója és a használata implikálja a „nemzeti állam” fogalmába való átmenet szándékát és jövőbeli lehetőségét. Ő olyan korban írt, amikor a területi status quo a magyar nemzetiség és így fogalomhasználata szerint a magyar nemzet számára volt kedvező. Érzékelhető volt ugyan a nemzetiségi konfliktus, de Jászi sem nem számított a status quo borulására, ellenben a nyugat-európai nemzeti államok (Franciaország és Anglia) állapota, mint államnemzeti lét elérhetőnek és magvalósíthatónak látszott.

A Bibó István által nyugat-európára érvényesnek tekintett „nemzet” fogalom az államnemzet fogalmának feleltethető meg. Az általa kelet-európára használt „nyelvi nacionalizmus” fogalma pedig egyértelműen a kultúrnemzet fogalmát fedi. A „nemzet” fogalmát használja kelet-európára is, a Jászihoz hasonlóan állami hatalmat élvező nemzetiség értelmében, hasonló implikációkkal. Bibó munkája születésének idejében, 1946-ban azonban a nemzetállammá váláshoz a demokrácia és a gazdasági szabadság formáló erején kívül a kitelepítés, a lakosségcsere és az erőszakos asszimiláció is fenyegető és küszöbön álló lehetőség volt.

Csepeli György az etnocentrikus csoportösszetartozás meghaladásaként jellemzi a társadalom nemzeti transzformációját, mind az államnemzeti, mind a kultúrnemzeti modell esetében. Továbbá megállapítja, hogy a kultúrnemzeti fejlődésben a mobilitási érdekharc könnyen racionalizálódik az etnocentrikus világlátás adta módon. Mindez nem zárja ki azonban, hogy az általa használt „kultúrnemzet” fogalom megfeleljen az etnikum weberi, parsonsi és giddensi fogalmának.

Az állam, nemzet, etnikum tárgykörében a legtágabb és legprecízebb fogalmi kerettel - az általam tárgyalt szerzők közül - Gombár dolgozik. Ő az államot pusztán az állampolgárok

33

közösségeként is el tudja képzelni mind elméleti, mind reális lehetőségként felemrülő empirikus esetként. A jelenlegi posztmodern feltételrendszerben lát esélyt etnikai befolyás szempontjából semleges állam kialakulására. Az „etnikum” többé-kevésbé Gombárnál is a nemzetiség kultúrnemzeti alapú fogalmának felel meg. Amint írja, „...a nemzetállam elnyomta az államtalan nemzeteket, nemzetiségeket, etnikumokat (s e szavak között a kínban fogant definíciók ellenére, az ég adta világon semmi lényegi, fogalmi különbség nincs)...” (Gombár 1996. 12.o.). Jelenleg azonban empirikusan minden államban több etnikum, mint állampolgárok alkotta imaginárius közösség létezik. Ezek a többségi etnikum, és a kisebbségben lévő etnikum, vagy etnikumok. A többségi etnikum pedig valamilyen mértékben mindig érvényesíti befolyását az államra, és ezen tény szempontjából másodlagos, hogy a kisebbségi etnikum szeparálódására adott reakcióként létrejövő befolyásról, vagy pedig eleve meglévő befolyásról van szó. Így Gombár fogalmi kerete felvillant ugyan egy általa kívánatosnak tartott elvi lehetőséget, az etnikai befolyás szempontjából semleges államot, úgy vélem azonban, hogy a jelenlegi realitás az állampolitikai szinten érvényesülő többségi etnikum-kisebbségi etnikum kettősség, ami Jászi nemzet-nemzetiség kettősségének felel meg.

Az identitás konstrukciója és az identitás zavarai

Jelen dolgozat keretei közé nem fér az identitáselméletek és az identitás termelésénektermelődésének részletes taglalása. Egy gondolatban úgy lehetne megfogalmazni ennek a komplex folyamatnak az esszenciáját, hogy „az identitástermelés egy olyan folyamat, amely egyszerre alakítja tapasztalásainkat és interakcióinkatat, és egyszerre tapasztalásaink és interakcióink által alakított.” (Culic, 2001. 227.o). Culic az etnicitás és a nemzetiség fogalmát tanulmányában egymással ekvivalensnek tekintve (Culic 2001. 228.o.) kifejti: „Az etnikum,

34

mint kulturális fogalom, és az állampolgárság, mint szervezeti fogalom egyaránt befolyásolják annak a módját, ahogy önmagunkat felfogjuk, ahogyan önmagunkat prezentáljuk, valamint annak módját, ahogyan másokhoz és különböző szituációkhoz viszonyulunk. És ugyanígy az, ahogy mások percípiálják az etnikai hovatartozásunkat, és az, amilyen értékítéleteket kapcsolnak az állampolgárságunkhoz, alakítja a saját identitásunkat.” (Culic 2001. 27.o).

Csepeli György felhívja a figyelmet, hogy az egyén számára eleve konfliktusos tudatot hordoz, ha a nemzetiségi és az állampolgársági hovatartozása nem esnek egybe, mivel az állami politikai etnikailag nem tekinthető semlegesnek. Ehhez a zavarhoz még hozzáadódik, ha az egyén önidentifikációja és a mások általi identifikációja nem esik egybe. Természetes vagy spontán nemzeti identitásnak (Csepeli 1992. 113.o) nevezi a nemzeti ideológia társadalmi működésének azon következményét, hogy az ideológia által fölkínált tudáskészlet egyes elemeinek (nemzeti név, hit, tematizációk, értékek, típusok, értelmezések, szimbólumok, forgatókönyvek, állapotideológiák, programideológiák) (Csepeli, 1992. 54.58.o.) segítségével az emberek önmagukat valamely nemzeti kategória hatálya alá tartozónak tartják. A természetes nemzeti identitásérzet feltétele, hogy a személy ugyanazt a nemzeti kategóriát alkalmazza saját magára, mint amelyet rá alkalmaznak az adott kategória hatálya alá tartozók, valamint azok, akik más nemzeti csoportok tagjai.

35

Az ön- és a mások általi identifikációk lehetséges esetei:

1. táblázat A személy azonosításának forrásai és azok egyezése, illetve nem egyezése

Önmaga 1. 2. + 3. + 4. + 5. 6. 7. 8. + Forrás: Csepeli, 1992 114. oldal 1. táblázta A táblázat képletei: 1. nullpont

Nemzeti csoport + + + +

Outgroup + + + + -

2. a személy önmagát X-nek tartja, s őt X-nek tartják az X-ek és a nem X-ek 3. a személy önmagát X-nek tartja, de őt X-ek nem tartják annak, a nem X-ek viszont igen 4. a személy önmagát X-nek tartja, de az X-ek és a nem X-ek nem tartják annak 5. a személy önmagát nem tartja X-nek, viszont az X-ek és a nem X-ek őt annak tartják 6. a személy önmagát nem tartja X-nek, X-ek X-nek tartják, viszont a nem X-ek sem artják X-nek 7. a személy önmagát nem tartja X-nek, X-ek sem tartják annak, azonban a nem X-ek szemében mégiscsak X 8. a személy önmagát X-nek tartja, X-ek is annak tartják, de a nem X-ek másnak tartják

A 2. eset az önmaga nemzeti identitásában bizonyos személy esete, a 3.-8. esetek a konfliktusos nemzeti identitású személyek esetei. Amennyiben az egyén nemzeti önidentifikációjának alapja az állampolgárság, akkor az önidentifikáció érvényéhez elegendő az állampolgárságot bizonyító okirat, s minden egyéb osztályozás puszta .vélekedés, amelyet

36

az egyén identitástudatába vagy beépít, vagy nem. Komolyabb identitás-bizonytalanság akkor állhat elő, amikor a természetes nemzeti identitás alapja nem az állampolgárság. Ekkor az „én X vagyok” kijelentés mögött meghatározási bizonytalanság áll. „X” jelentése az „X”-hez tartozást meghatározó kritériumokat homályban és kétértelműségben tartó konszenzustól fog függeni. Mindezek következtében Csepeli megállapítja, hogy a természetes nemzeti identitás szükségszerűen zavarokkal kell telítődjön olyan társadalmi körülmények között, amikor történelmi előzmények folytán a kultúrnemzeti felfogás hagyományai kényszerülnek továbbélésre (Csepeli 1992. 115.o).

Ezért a nemzeti identitás stabilitása megkérdőjelezhető. Az interakció, az egymással szembeni viszonyulások és az egymásról alkotott vélekedések hatására a nemzeti identitás állandóan változásban van. A nemzeti identitás nemcsak zavarokkal telítődhet, hanem zavarok és hullámzás után bekövetkezhet, az ún. identifikációs asszimiláció35 is.

Az állam iránti lojalitás

A modern társadalomban minden egyén érintett valamilyen mértékben, valamilyen nemzeti ideológia által. Érintett egyrészt állampolgársága, másrészt etnikai / nemzetiségi / kultúrnemzeti hovatartozása által. Az állampolgárság jogok és kötelezettségek rendszerét testálja az egyénre, melyek alapján egy meghatározott politikai közösség életében meghatározott procedúrák szerint részt vehet, ileltve részt kell vennie. Az állampolgárság azonban nem feltétlenül jelenti az állammal való államnemzeti azonosulást. Lehetséges, hogy az egyén az állampolgárságát biztosító állam helyett egy másik állammal, például az etnikai

35

Az „identifikációs asszimiláció” a közösségi, etnikai, nemzeti érzés kialakulását jelenti a befogadó társadalom irányába. Gordon, Milton. M. 1964: Assimilation in American Life: The Role of Race, religion and National Origin. Oxford University press, New York. 60-84.o. Közreadja Gyurgyík 2001. 15.o.

37

hovatartozásának megfelelő állammal azonosul. Esetleg egy jelenleg már nem, vagy jelenleg még nem létező állammal vagy államszerű alakulattal, mint például autonómiaformával azonosul. Az egyénnek van etnikai hovatartozás-tudata, de legalábbis egyesek biztosan besorolják valamely etnikai csoportba, és ez befolyásolja az adott egyén társadalmi cselekvését. Mivel az állam politikája etnikailag nem semleges, ezért ha az egyén etnikai és állampolgársági hovatartozása nem esik egybe, akkor az konfliktusos tudatot okoz számára. Legalább ennyire fontos, hogy ez az egybe nem esés azon állampolgártársai számára is konfliktusos tudatot okoz, akiknek az etnikai és az állampolgársági hovatartozása szerencsés módon egybeesik. Az etnikumok között a kulturális különbségekből adódóan egyébként is természetesek a kisebb-nagyobb konfliktusok, súrlódások, és ehhez még hozzáadódik az államhoz való viszonyuk okozta konfliktus. Az adott államban többségben lévő, és ezért az etnikai befolyását valamilyen szinten érvényesítő etnikum az államhoz való lojalitásnak ugyanazt a szintjét várja el a kisebbségi, ezért diszpreferált etnikumtól, mint amekkora lojalitást ő maga tanúsít az állam iránt. Amennyiben azonban a többségi etnikum ezen elvárása nem találkozik a realitással, vagy pedig azt gondolja, hogy nem találkozik, akkor komoly akadály keletkezik az etmikumközi viszonyok normalizálódásának útjában. A többségi etnikum ugyanis a kisebbségi etnikum vélt, vagy valós lojalitáshiánya miatt még inkább indíttatva érzi magát erőfölényének állampolitikai szintű érvényesítésére. Ez veszélyeztetettségérzetet, és a belső kohézió növekedését váltja ki a kisebbségi etnikumban, és megakadályozhatja az államm iránti lojalitás növekedését. Állandósul a patthelyzet, az etnikumok közti kölcsönös gyanakvás.

Az adatlemezés során kitérek arra, hogy Erdély esetében konkrétan hogyan fest az állammal szembeni lojalitás problematikája.

38

Eddigi kutatási eredmények

Veres Valér valamint Csepeli György, Örkény Antal és Székelyi Mária ugyanezen az adatbázison azt találták, hogy az erdélyi magyarok és románok is gondolkodnak a nemzeti identitás kultúrnemzeti és államnemzeti dimenzióiban (Veres 2000), (Csepeli, Örkény és Székelyi 2002. 100.-103.o.). Az elemzéshez felhasznált változókat és az elemzési módszert a következő Adatelemzés fejezetben ismertetem.

Irina Culic az erdélyi magyarok és románok identitás-öndefinícióján túl vizsgálta azt is, hogy a románok hogyan definiálják a magyar, illetve a magyarok hogyan a román identitást (Culic, 2001)

2. táblázat A román és a magyar identitás definíciója a románok, valamint a magyarok által.

A számok a válaszok összesített számait fejezik ki a következő kérdésre: „Véleménye szerint mi a három legfontosabb dolog ahoz, hogy valakit románnak / magyarnak tartsanak?” Románok a Románok a Magyarok a Magyarok a románokról magyarokról románokról magyarokról (%) (%) (%) (%) Romániában / Magyarországon 18 16 9 2 éljen román / magyar állampolgár 37 37 17 8 legyen Magyarországon / Romániában 56 49 12 3 szülessen anyanyelve román /magyar 42 52 76 83 legyen román / magyar egyház által 30 24 21 24 legyen megkeresztelve önmagát románnak / 40 42 61 64 magyarnak

39

tartsa román / magyar nyelven beszéljen a családban a román / magyar kultúrához tartozzon tisztelje a románok / magyarok hagyományait tisztelje a román /magyar zászlót

15

20

22

26

23

25

38

45

23

24

28

24

15

10

12

17

Forrás: Culic 2001. 236.o. 7. valamint 238.o. 8. táblázat Culic, Horváth, Lazăr, Ethnobarometer: Etnikumközi viszonyok Romániában (Kolozsvár: Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja – CCRIT, 2000) alapján. A román almintára N=1253, a magyar almintára N=798.

Irina Culic az adatokból kirajzolódó kép alapján megállapítja (Culic 2001. 236.-237.o.), hogy:    a magyarok nemzeti öndefiníciója par excellence kultúrális alapú a románok nemzeti öndefiníciója vegyesen területi-kulturális alapú a románok és a magyarok is konzisztensek az önidentfikiációs mintájukkal amikor a másik nemzet identitását definiálják, de némi eltolódás figyelhető meg a másik nemzet önidentifikációs mintája felé: a románok valamivel kevésbe hangsúlyozzák a születési hely, és jobban a nyelv fontosságát a magyar identitásban, mint a sajátjukban. A magyarok pedig kevésbé hangsúlyozzák a kulturális, és jobban a területi kritériumokat a románok identitásában, mint a sajátjukban

Az, hogy mindkét nemzetiségnek a másikról alkotott identitás-definíciója némileg eltolódik a másik nemzetiség öndefiníciója felé, Irina Culic szerint annak tudható be, hogy valamelyest tisztában vannak a másik nemzetiség helyzetének és a román államhoz való viszonyának jellegzetességeivel.

40

Culic azonban hangsúlyozza, hogy a többségi román nemzetnek és a kisebbségi magyar nemzetnek is illuzórikus elvárásai vannak a másik nemzettől A magyarok nemcsak azt várják el, hogy a románok elismerjék őket, mint nemzeti kisebbséget, hanem azt is, hogy hasonlóan értelmezzék a kisebbségi helyzetetüket, mint ők maguk. A románok pedig megalapozatlanul várják el, hogy a magyarok ugyanúgy viszonyuljanak az intézményekhez, rítusokhoz és szimbólumokhoz, mint ők maguk.A legtöbb románnak nincsen lehetősége, hogy megismerje a magyarok kulturális sajátosságait, mégpedig a a szociális tér jellegzetességeiből fakadóan (egyáltalán nem, vagy kevés magyar él a lakóhelye körzetében és ezért nincs, vagy kevés az esélye, hogy magyarral kerüljön kapcsolatba). Culic hipotézise, hogy a románok a magyarok szemléletmódjának és gondolatvilágának ismerete hiányában értik és értelmezik magyarok politikai törekvéseit (Culic 2001. 240.o.) félre a

Adatelemzés

Operacionalizálás és elemzési technika

A kutatási kérdéseink a következők:  Az erdélyi magyarok és románok hogyan gondolkodnak a nemzeti identitásról? Gondolkodnak e egyáltalán a nemzeti identitásról államnemzeti és kultúrnemzeti dimenzióban, felfedezhetők e ezek a dimenziók a gondolkodási struktúráikban?  Ha igen, akkor milyen mértékben tartják fontosnak az államnemzeti és a kultúrnemzeti dimenziót a saját nemzeti identitásukban?  A románok milyen mértékben tartják fontosnak ezeket a dimenziókat az állampolgártárs erdélyi magyarok nemzeti identitásában?

41

Ezen kutatási kérdéseket nem tudjuk megválaszolni úgy, hogy egyszerűen megkérdezzük az embereket, hogy „Ön mennyire tartja fontosnak az államnemzeti illetve a kultúrnemzeti identitást a nemzeti identitásban?”. Az államnemzeti és a kultúrnemzeti identitás ugyanis tipikusan közvetlenül nem-mérhető, látens gondolkodási dimenziók.

Ilyen nem-mérhető, látens dimenziók megragadására szolgál a faktorelemzés. A látens változóink egy alapos és hibátlan operacionalizálási műveletsor elvégzésével megragadhatóvá tehetők egy itemcsokor segítségével. A faktorelemzés feltételezi, hogy a látens dimenziók operacionalizálásával létrehozott itemek viselkedése mögött maguk a látens dimenziók munkálkodnak Akkor mondhatjuk, hogy a válaszadók a mi „megtalálni vágyott” látens dimenzióinkban gondolkodnak, ha minden, az első látens dimenziónkat operacionalizáló item mentén magas értékkel („nagyon fontos” alternatívával) válaszoltak mindazok, akiknek az első dimenzió fontos, és ezekre az itemekre alacsony („nem fontos”) értékkel válaszoltak azok, akiknek az első dimenzió nem fontos. És így tovább a második, harmadik stb. látens dimenziónk esetében is (Székelyi-Barna 2002 40.-41.o.).

Az adatgyűjtemény kérdőíve összesen kilenc itemet tartalmazott az államnemzeti és a kultúrnemzeti dimenzió operacionalizálásra. következő volt: „Mennyire ért egyet Ön a következő állításokkal?” „Ahhoz, hogy valaki magyarnak számítson, az kell, hogy...”    „élete nagy részében magyarok között éljen” „magyar állampolgár legyen” „Magyarországon szülessen” A magyar válaszadóknak feltett kérdés a

42

     

„anyanyelve magyar legyen” „magyar szertartási nyelvű egyházhoz tartozzon” „önmagát magyarnak tartsa” „legalább az egyik szülője magyar legyen” „érezze magáénak a magyar kultúrát” „tisztelje a magyar nemzeti zászlót”

A válaszlehetőségek minden állításnál: „teljesen egyetértek”, „részben egyetértek”, „részben nem értek egyet”, „egyáltalán nem értek egyet”, „nem tudom”.

A román válaszadóktól szintén azt kérdezték, hogy menyire értenek egyet ezekkel az állításokkal, de őket megkérdezték mind a románsággal mind a magyarsággal kapcsolatban: „Ahhoz, hogy valaki románnnak számítson, az kell, hogy...”          „élete nagy részében románok között éljen” „román állampolgár legyen” „Romániában szülessen” „anyanyelve román legyen” „román szertartási nyelvű egyházhoz tartozzon” „önmagát románnak tartsa” „legalább az egyik szülője román legyen” „érezze magáénak a román kultúrát” „tisztelje a román nemzeti zászlót”

„Ahhoz, hogy valaki magyarnak számítson, az kell, hogy...”    „élete nagy részében magyarok között éljen” „magyar állampolgár legyen” „Magyarországon szülessen”

43

     

„anyanyelve magyar legyen” „magyar szertartási nyelvű egyházhoz tartozzon” „önmagát magyarnak tartsa” „legalább az egyik szülője magyar legyen” „érezze magáénak a magyar kultúrát” „tisztelje a magyar nemzeti zászlót”

(Az eredeti román nyelvű itemeket lásd az 1. mellékletben)

A válaszadóktól tehát azt kérdezték, hogy szerintük mi kell ahhoz, hogy valaki magyarnak illetve románnak számítson, illetve, hogy mennyire értenek egyet a magyarsághoz illetve a románsághoz való tartozás felsorolt kritériumainak szükségességével.

Az adatgyűjtemény kapcsán eddig született publikációk (Csepeli, Örkény, Székelyi 2002) és (Veres 2000) elemzik a magyar válaszadók elképzelését a magyarsághoz való tartozásról, illetve a román válaszadók elképzelését a románsághoz való tartozásról. A dolgozatomban mindezeket kiegészítem a román válaszadók által a magyarsághoz való tartozáshoz szükségesnek vélt kritériumok vélemény-terének elemzésével.

Az adatgyűjtemény többlépcsős, rétegzett mintavétellel készült. Az első lépésben a településeket csoportosították etnikai szerkezetük szerint. Három típust alakítottak ki: a magyar többségű, a paritásos és a román többségű településeket. Mindhárom településtípusból mintát vettek a kutatók a településnagyságot is figyelembe véve. A településeken belül Leslie Kish módszerével vettek mintát, külön mintavételi egységként kezelve az ott élő magyarokat, illetve románokat. A minta 724 román és 1117 magyar válaszadóból áll, a súlyváltozó értéke 1, ha magyarokról van szó, és 5.91 ha románokról. A minta így reprezentatívnak tekinthető

44

külön-külön az erdélyi román, illetve magyar, valamint együtt is az erdélyi román és magyar népességre.

A magyarok a magyarsághoz való tartozás kritériumairól

3. táblázat A magyar nemzeti identitás kritériumai szükségességével egyetértők aránya a magyar válaszadók körében

Identitás-kritériumok (Ahhoz, hogy valaki magyarnak számítson, az kell, hogy..) élete nagy részében magyarok között éljen magyar állampolgár legyen Magyarországon szülessen anyanyelve magyar legyen magyar szertartási nyelvű egyházhoz tartozzon önmagát magyarnak tartsa legalább az egyik szülője magyar legyen érezze magáénak a magyar kultúrát tisztelje a magyar nemzeti zászlót

A „részben” és a „teljesen” egyetért válaszok együttes aránya, % 43 18 9 92 82 96 86 94 85

A „nem tudom” válaszok aránya 1,3 1,2 0,6 0,4 1,9 0,4 1,1 1,1 2,5

Forrás: Babeş-Bólyai Egyetem Szociológiai Tanszék. Inter-etnikus viszonyok a Kárpát-medencében, 1997-2000 (erdélyi magyarok és erdélyi románok) Az adatfelvétel időpontja: 1997-10-01 - 1997-11-30. Budapest: TÁRKI Adatbank. Kutatásvezető: Csepeli György, Horváth István, Lazar Marius

A faktoranalízis elvégzése előtt a nem tudom válaszokat hiányzó értékké nyilvánítottam. A faktoranalizist főkomponens eljárással, varimax rotációval elvégezve jól értelmezhető eredményeket kaptam. A kommunalitások jók, értékeik 0,4 és 0,72 között változnak. Az eljárás két faktort emelt ki, az első saját értéke 2,836 és a variancia 31,515 százalékát magyarázza, a második saját értéke 1,839 és a variancia 20,432 százalékát magyarázza. A változók faktorsúlyainak elhelyezkedése a két komponensen:

45

4. táblázat A magyar nemzeti identitás kritériumai szükségességével egyetértők aránya a magyar válaszadók körében, Faktorstruktúra

Identitás-kritériumok Komponens (Ahhoz, hogy valaki magyarnak számítson, az 1. 2. kell, hogy..) élete nagy részében ,200 ,680 magyarok között éljen magyar állampolgár legyen -,055 ,847 Magyarországon szülessen -,119 ,773 anyanyelve magyar legyen ,625 ,034 magyar szertartási nyelvű ,720 ,152 egyházhoz tartozzon önmagát magyarnak tartsa ,621 -,053 legalább az egyik szülője ,627 ,074 magyar legyen érezze magáénak a magyar ,772 -,170 kultúrát tisztelje a magyar nemzeti ,704 -,014 zászlót Rotált faktorkomponens-mátrix főkomponens eljárással, varimax rotációval

Ennek megfelelően a változók a következő módon helyezkednek el a faktorokon: Az első faktor tartalmazza az anyanyelvet, a magyar szertartási nyelvű egyházhoz való tartozás, önbesorolás, legalább egyik szülője magyar legyen, magáénak érezze a magyar kultúrát, tisztelje a magyar nemzeti zászlót kritériumokat. A második faktor tartalmazza a magyarok között lakjon, magyar állampolgár legyen és Magyarországon szülessen kritériumokat.

Az első faktor a kultúrnemzeti, a második pedig az államnemzeti identitásfogalmat ragadja meg.36 Úgy tűnik, hogy a válaszadók a nemzeti identitásssal kapcsolatban valóban ezekben a dimenziókban gondolkodnak.

36

A kapott faktorstruktúra megfelel Veres Valér valamint Csepeli György, Örkény Antal és Székelyi Mária által ugyanezen az adatbázison ugyanezen változókon nyert faktorstruktúrának (Veres 2000) valamint (Csepeli, Örkény és Székelyi 2002).

46

A románok a románsághoz való tartozás kritériumairól

5. táblázat A román nemzeti identitás kritériumai szükségességével egyetértők aránya a román válaszadók körében

Identitás-kritériumok (Ahhoz, hogy valaki románnak számítson, az kell, hogy..) élete nagy részében románok között éljen román állampolgár legyen Romániában szülessen anyanyelve román legyen román szertartási nyelvű egyházhoz tartozzon önmagát románnak tartsa legalább az egyik szülője román legyen érezze magáénak a román kultúrát tisztelje a román nemzeti zászlót

A „részben” és a „teljesen” egyetért válaszok együttes aránya, % 60 75 72 82 68 89 77 84 85

A „nem tudom” válaszok aránya 3,7 2,3 1,8 1,4 3,6 1,0 2,3 5,0 2,9

Forrás: Babeş-Bólyai Egyetem Szociológiai Tanszék. Inter-etnikus viszonyok a Kárpát-medencében, 1997-2000 (erdélyi magyarok és erdélyi románok) Az adatfelvétel időpontja: 1997-10-01 - 1997-11-30. Budapest: TÁRKI Adatbank. Kutatásvezető: Csepeli György, Horváth István, Lazar Marius

A faktoranalízis elvégzése előtt a nem tudom válaszokat hiányzó értékké nyilvánítottam. A kommunalitások értékei 0,46 és 0,68 között változnak. Az eljárás most is két faktort emelt ki, az első saját értéke 2,817 és a variancia 31,303 százalékát magyarázza, a második saját értéke 2,371 és a variancia 26,349 százalékát magyarázza.

47

A változók faktorsúlyainak elhelyezkedése a két komponensen:

6. táblázat A román nemzeti identitás kritériumai szükségességével egyetértők aránya a román válaszadók körében, Faktorstruktúra

Identitás-kritériumok Komponens (Ahhoz, hogy valaki románnak számítson, az kell, 1. hogy..) élete nagy részében románok ,212 között éljen román állampolgár legyen ,058 Romániában szülessen ,159 anyanyelve román legyen ,613 román szertartási nyelvű ,573 egyházhoz tartozzon önmagát románnak tartsa ,745 legalább az egyik szülője ,577 román legyen érezze magáénak a román ,817 kultúrát tisztelje a román nemzeti ,696 zászlót Rotált faktorkomponens-mátrix főkomponens eljárással, varimax rotációval

2. ,735 ,792 ,798 ,407 ,493 ,009 ,361 ,095 ,141

Látható, hogy ebben az esetben is az első faktor a kultúrnemzeti identitásfogalmat ragadja meg, a második faktor pedig az államnemzeti identitásfogalmat. A román szertartási nyelvű egyházhoz tartozást ugyanakkor mindkét faktor tartalmazza.37

37

A kapott faktorstruktúra megfelel Veres Valér valamint Csepeli György, Örkény Antal és Székelyi Mária által ugyanezen az adatbázison ugyanezen változókon nyert faktorstruktúrának (Veres 2000) valamint (Csepeli, Örkény és Székelyi 2002).

48

A románok a magyarsághoz való tartozás kritériumairól
7. táblázat A magyar nemzeti identitás kritériumai szükségességével egyetértők aránya a román válaszadók körében

Identitás-kritériumok (Ahhoz, hogy valaki magyarnak számítson, az kell, hogy..) élete nagy részében magyarok között éljen magyar állampolgár legyen Magyarországon szülessen anyanyelve magyar legyen magyar szertartási nyelvű egyházhoz tartozzon önmagát magyarnak tartsa legalább az egyik szülője magyar legyen érezze magáénak a magyar kultúrát tisztelje a magyar nemzeti zászlót

A „részben” és a „teljesen” egyetért válaszok együttes aránya, % 51 57 51 78 77 83 77 78 68

A „nem tudom” válaszok aránya 7,6 7,6 6,9 7,3 8,7 6,4 7,0 9,0 9,3

Forrás: Babeş-Bólyai Egyetem Szociológiai Tanszék. Inter-etnikus viszonyok a Kárpát-medencében, 1997-2000 (erdélyi magyarok és erdélyi románok) Az adatfelvétel időpontja: 1997-10-01 - 1997-11-30. Budapest: TÁRKI Adatbank. Kutatásvezető: Csepeli György, Horváth István, Lazar Marius

A faktoranalízis elvégzése előtt a nem tudom válaszokat hiányzó értékké nyilvánítottam. A kommunalitások jók, értékeik 0,57és 0,80 között mozognak. Az eljárás most három faktort emelt ki, az első saját értéke 2,293 és a variancia 25,475 százalékát magyarázza, a második saját értéke 1,998 és a variancia 22,196 százalékát magyarázza, a harmadik saját értéke 1,982 és a variancia 22,024 százalékát magyarázza.

49

A változók faktorsúlyainak elhelyezkedése a három komponensen:

8. táblázat A magyar nemzeti identitás kritériumai szükségességével egyetértők aránya a román válaszadók körében, Faktorstruktúra

Identitás-kritériumok Komponens (Ahhoz, hogy valaki magyarnak 1. 2. számítson, az kell, hogy..) élete nagy részében magyarok között ,687 ,072 éljen magyar állampolgár ,859 ,212 legyen Magyarországon ,854 ,174 szülessen anyanyelve magyar ,289 ,326 legyen magyar szertartási nyelvű egyházhoz ,297 ,130 tartozzon önmagát magyarnak -,015 ,736 tartsa legalább az egyik szülője magyar ,070 ,127 legyen érezze magáénak a ,174 ,824 magyar kultúrát tisztelje a magyar ,383 ,747 nemzeti zászlót Rotált faktorkomponens-mátrix főkomponens eljárással, varimax rotációval

3.

,353 ,117 ,166 ,614 ,743 ,384 ,815 ,266 -,066

Ennek megfelelően a változók az alábbi módon helyezkednek el a faktorokon: Az első faktor tartalmazza a magyarok között lakjon, magyar állampolgár legyen és Magyarországon szülessen kritériumokat. A második faktor tartalmazza önbesorolás, magáénak érezze a magyar kultúrát valamint, a tisztelje a magyar nemzeti zászlót kritériumokat. A harmadik faktor tartalmazza az anyanyelv, a magyar szertartási nyelvű egyházhoz való tartozás, valamint a legalább egyik szülője magyar legyen kritériumokat.

50

Az

első

faktor

az államnezeti identitásfogalmat

ragadja

meg.

A kultúrnemzeti

identitásfogalmat megragadó faktor helyett viszont most két faktort találunk. A második faktor egyfajta identitásvállalást jelenthet, a harmadik faktor pedig a beleszületést ragadja meg. Úgy tűnik a románok a magyarok magyarsághoz való tartozásáról valamivel

komplexebben gondolkodnak, mint ahogy a két nemzetiség saját maga identitásáról gondolkodik.

Az államnemzeti identitáskomponens

Vegyük szemügyre az egyes kritéririumok szükségességével egyetértők arányát mindhárom eddig elemzett esetben:

9. táblázat A magyar és a román nemzeti identitás kritériumai szükségességével egyetértők aránya (összevont táblázat)

Identitás-kritériumok (Ahhoz, hogy valaki magyarnak/románnak számítson, az kell, hogy..) élete nagy részében magyarok/románok között éljen Magyar/román állampolgár legyen Magyarországon/Romániában szülessen anyanyelve magyar/román legyen magyar/román szertartási nyelvű egyházhoz tartozzon önmagát magyarnak/románnak tartsa legalább az egyik szülője magyar/román legyen érezze magáénak a magyar/román kultúrát tisztelje a magyar/román nemzeti zászlót

A „részben” és a „teljesen” egyetért válaszok együttes aránya, % Magyarok a Románok a Románok a magyarokról magyarokról románokról 43 18 9 92 82 96 86 94 85 51 57 51 78 77 83 77 78 68 60 75 72 82 68 89 77 84 85

Forrás: Babeş-Bólyai Egyetem Szociológiai Tanszék. Inter-etnikus viszonyok a Kárpát-medencében, 1997-2000 (erdélyi magyarok és erdélyi románok) Az adatfelvétel időpontja: 1997-10-01 - 1997-11-30. Budapest: TÁRKI Adatbank. Kutatásvezető: Csepeli György, Horváth István, Lazar Marius

51

A kultúrnemzeti identitáskritériumok szükségességével mindkét nemzetiségbeli válaszadók egységesebben és nagyobb mértékben egyetértenek, mint az államnemzeti

identitáskritériumok szükségességével. Ez azt jelenti, hogy az erdélyi magyarok és a románok is inkább kultúrnemzeti mint államnemzeti alapon határozzák meg önmagukat, ami összhangban van a közép-európai nemzetfejlődés jellegzetes kultúrnemzeti modelljével.

Az államnemzeti kritériumok szükségességével egyetértők aránya azonban mindhárom esetben meglepően magas. Észre kell vennünk, hogy ezek a válaszadók válaszaikkal közvetve úgy vélekednek, hogy az államnemzeti kritériumok meglétét nélkülöző egyén nem számít az adott nemzethez tartozónak.

Mi lehet a magas arány a magyarázata?

Szükséges kitérnünk a kérdőív értelmezésére Egy lehetséges magyarázat ugyanis magának a kérdésnek a félreértése. Bár a kérdőívben az itemek megfogalmazása („Ahhoz, hogy valaki magyarnak számítson, az kell, hogy...”. Illetve „Pentru ca cineva să fie considerat maghiar trebuie...” szó szerint „Ahhoz, hogy valaki magyarnak legyen tartva az kell, hogy...”)

egyértelművé teszi, hogy a nemzethez való tartozás szükséges (nem pedig az elégséges) kritériumairól van szó, nem biztos, hogy minden megkérdezett így is értette a kérdést. A köznapi nyelvhasználat gyakran nem olyan precíz mint a logika nyelvhasználata. A logikai nyelv kristálytiszta, egyértelmű struktúráiban való gondolkodás és beszéd helyett a köznapi nyelv nem mindig egyértelmű minden ember számára, és főleg nem minden szituációban egyértelmű. Például gyakran félreértésre ad okot, hogy a „vagy” logikai operátort „kizáró vagy” értelemben is használja a köznyelv. Ritkábban de előfordul, hogy felcserélődik az ok és az okozat, a szükséges és az elégséges logikai feltétel. Tehát előfordulhat, hogy a válaszadók

52

egy része tévesen értette a kérdésben lévő logikai viszonyt és a nemzethez való tartozásnak nem a szükséges, hanem az elégséges feltételeivel kapcsolatban fejezte ki egyetértését. Nem úgy értette a kérdést, ahogy az valójában szólt, ti. „Ahhoz, hogy valaki románnak/magyarnak számítson, az kell, hogy... ”, hanem úgy értette, mintha az lett volna, hogy „Ha valaki ... akkor az elég e ahhoz, hogy románnak/magyarnak számítson?”. Az adatelemzés későbbi fázisaiban látni fogjuk, hogy a félreértés magyarázat súlya adatainkon is becsülhető.

Magyarok a magyarokról A magyar válaszadók ilyetén vélekedését - a kérdés félreértésén túl - az magyarázhatja, hogy az erdélyi magyarság magyar nemzeti identitását csorbának, veszélyeztetettnek érzik Romániában. Bár a kérdőív nem definiálta mit ért azalatt, hogy „magyarok között éljen” (és ezt a megkérdezettől sem tudakolták), de tény, hogy az erdélyi magyarok jelentős része (43%) szerint a kisebbségi helyzetükben is valamilyen szintű lokális többségben kell élniük ahhoz, hogy magyarok maradhassanak. Publicisztikában már olvasható volt olyan javaslat, amely a beolvadás elkerülésére a szórványmagyarságot a tömbmagyarságba való beköltözésre buzdította A magyar állampolgárságot 18% tartja szükségesnek a nemzeti identitásához. Ezeket a válaszokat nem lehet egyszerűen a magyar nemzetből való „önkizárásként” értelmezni, hanem részben nyilvánvalóan az erdélyi magyarok magyar állampolgárság iránti igényére utalnak. Ez idővel megszerezhető a Magyarországra történő kivándorlással, elképzelhető tehát, hogy a magyar állampolgárság iránti igény 1997-ben egyik motiválója lehetett az erdélyi magyarok Magyraországra történő kivándorlásának. Az állampolgársághiány okozta identitás-deficit kiküszöbölhető lenne úgy is, ha Magyarország könnyített módon megszerezhetővé teszi a magyar állampolgárságot a határain kívül élő magyar nemzetiségű személyeknek is. Ez a lehetőség 1997-ben még nem volt a politikai tematizáció és diskurzus markáns, észrevehető eleme sem Erdélyben, sem Magyarországon, de az

53

állampolgársági kritériummal való 18%-nyi egyetértést tekintve talán nem meglepő, hogy később azzá vált. A magyarországi születés szükségességével is egyetértett 9%. A mai Magyarország területén vagy az 1941 és 1944 között a Magyarországhoz visszacsatolt északerdélyi területen születettek aránya a mintában elenyésző, ezért ez a kritérium az erdélyi magyarok számára nem teljesül, és a jövőre nézve sem teljesülhet. Ez a fajta identitás-deficit a Magyarországra történő kivándorlással sem kiküszöbölhető. Ezek a válaszokra kétféle magyarázat bizonyosan adható: a magyar identitás veszélyeztettsége és a kérdés félrértése. Az erdélyi magyarság államnemzeti identitásának problematikája részben orvosolható lenne a valamilyen szintű magyar autonómia, illetve a társnemzeti státusz elérésével, amely lehetővé tenne bizonyos szintű államnemzeti jellegű azonosulást az autonómiaformához, illetve magához Romániához. Az asszimiláció, egyrészt mint az állampolgárság által adott lehetőség az állammal való azonosulásra, másrészt mint az együttélés által adott lehetőség a többségi nemzetiséghez való kultúrális asszimilálódásra a jelenben létező és ható „orvosságok”. A Romániával való állampolgári alapú azonosulás önmagában nem kellene, hogy problematikus legyen, de mivel Románia állampolitikája nem tekinthető etnikai szempontból teljesen semlegesnek, ezért az ilyen államnemzeti azonosulás a magyar kultúrnemzeti identitással konfliktusba kerülhet. A kulturális asszimiláció sem tökéletes orvosság azonban, mert a leszármazás kritériuma (legalább az egyik szülője román legyen) semmiképpen nem

teljesíthető az erdélyi magyarok túlnyomó többségénél. Ellenben a románok 77%-a egyetért azzal, hogy a leszármazás szükséges kritérium a románsághoz való tartozáshoz, ami arra utal., hogy az asszimilálódó egyén problémamentes befogadásának korlátai vannak.

Románok a románokról Amikor a román válaszadók a románsághoz való tartozásról nyilatkoztak, az álllamnemzeti kritériumok szükségességével való egyetértésük azt implikálja, hogy a határon túli románokat

54

nem számítják románnak. Mi lehet az államnemzeti kritériumok szükségességével egyetértő válaszok magas arányának (60-75%) magyarázata? A kérdés félreértése, mint magyarázat ez esetben is kézenfekvő. Veres Valér azonban felhívja a figyelmet, hogy a Ceaucescu rendszer feledtetni próbálta a határon túli románok, és a határon belüli nem román nemzetiségek létét (Veres 2000). Ezért ebben az esetben számottevő magyarázó tényező lehet a határonn túli románságról való ismeretek hiánya, mint magyarázat. Továbbá figyelembe kell venni azt is, hogy a román válaszadókat - többségi nemzetiség lévén Romániában - valószínűleg kevésbé foglalkoztatja a határon kívüli románok problematikája, így kevésbé átgondolt válaszokat adhatnak. Természetesen ezen válaszok kifejezhetik azt az igényt is, hogy a határon túli románok kapjanak román állampolgárságot.

Románok a magyarokról Amikor a román válaszadók a magyarsághoz való tartozásról nyilatkoztak, az álllamnemzeti kritériumok szükségességével való egyetértésük azt implikálja, hogy az erdélyi magyarokat nem tartják a magyar nemzethez tartozónak (mégpedig az államnemzeti kritériumok meglétének hiánya miatt). Mi lehet az államnemzeti kritériumok szükségességével egyetértő válaszok magas arányának (51-57%) magyarázata? A magyar állampolgárság illetve még inkább a magyarországi születés szükségességével egyetértők 57 illetve 51%-os aránya meghökkentő. A románok magyarságképéről első ránézésre feltűnik, hogy a magyarsághoz való tartozáshoz kevésbé tartják szükségesnek az államnemzeti identitáskritériumokat mint ahogy szükségesnek tartják ugyanezeket a kritériumokat önmaguk románsághoz való

tartozásához. Az is igaz ugyanakkor, hogy mégis jóval fontosabbnak tartják ezeket a kritériumokat mint amilyen fontosnak a magyarok tartják önmaguk magyarsághoz való

tartozásához. Az államnemzeti kritériumok szempontjából a románok magyarságdefiníciója a két nemzetiség önmeghatározása között helyezkedik el, de lényegesen közelebb áll a saját

55

identitásfelfogásukhoz mint a magyarokéhoz. Ez megegyezik az Irina Culic által kapott képpel, aki egy másik adatfelvételen38 szintén azt találta, hogy a románoknak a magyarokról alkotott identitásdefiníciója a két nemzetiség öndefiníciója között helyezkedik el. A románok konzisztensek saját önidentfikiációs mintájukkal amikor a magyar nemzetiség identitását definiálják, de némi eltolódás figyelhető meg a magyar nemzet önidentifikációs mintája felé. Irina Culic szerint ez annak tudható be, hogy a románok valamelyest tisztában vannak a magyar nemzetiség helyzetének és a román államhoz való viszonyának jellegzetességeivel., de ennek a megértésnek korlátai vannak (Culic 2001. 238.o., lásd jelen dolgozatban az „Eddigi kutatási eredmények” fejezetben). Ebben az értelmezésben a magyarok speciális helyzetének részleges ismerete okozza azt, hogy a románok összesítve némileg kevésbé tartják szükségesnek a magyarok részére az államnemzeti kritériumok meglétét ahhoz, hogy elismerjék őket a magyarsághoz tartozónak, mint szükségesnek tartják a románok részére. Ugyanezen logika szerint az, hogy a románok nem ugyanolyan alacsony mértékben tartják szükségesnek az államnemzeti kritériumok meglétét a magyarok számára a magyarsághoz tartozáshoz, mint maguk a magyarok, két dologgal magyarázható: A románok egy részének az erdélyi magyarok speciális helyzetére vonatkozó ismerethiányával és így a saját öndefiníciós minta magyarokra való vonatkoztatásával / vagy a románok egy részének intoleranciájával. Intoleranciára utalhat ugyanis az, ha egy román válaszadó ismeri az erdélyi magyarság speciális helyzetét (ti. a magyar államiságon kívüli létét és ugyanakkor azt, hogy a magyarság részének tekinti magát), és ennek ellenére a kérdőívre adott válaszaival (és feltehetőleg más megnyilvánulásában is39) kétségbe vonja az erdélyi magyarok önmeghatározásának jogosságát és érvényét.

38

Culic, Horváth, Lazăr, Ethnobarometer: Etnikumközi viszonyok Romániában (Kolozsvár: Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja – CCRIT, 2000) 39 Elég csak a Romániában létező „Aki magyar akar lenni, az menjen Magyarországra!” vélekedésre, illetve a magyarok megnevezésére használt „bozgor ” kifejezés tartalmára utalnunk.

56

Nézzük, hogy a kérdés félreértése hozzávetőlegesen mennyiben járulhat hozzá az államnemzeti kritériumokkal való egyetértéshez. A nyelvi megértő képességet és így a kérdés emgértésének képességét az iskolai végzettséggel operacionalizálhatjuk. Feltételezhetjük ugyanis, hogy a magasabb iskolai végzettségűek a jobb nyelvi megértő képességük miatt kevésbé értik félre a kérdést.

10. táblázat Az államnemzeti kritériumok szükségességével egyetértők aránya a 8 osztályt vagy kevesebbet és a felsőfokú oktatási intézményt végzettek körében

Államnemzeti identitáskritériumok (Ahhoz, hogy valaki magyarnak/románnak számítson, az kell, hogy..) élete nagy részében magyarok/románok között éljen magyar/román állampolgár legyen Magyarországon/Romániá ban szülessen

A „részben” és a „teljesen” egyetért válaszok együttes aránya, % Magyarok a Románok a Románok a magyarokról magyarokról románokról 8 ált. Felsőfok 8 ált. Felsőfok 8 ált. Felsőfok vagy ú vagy ú vagy ú keveseb keveseb keveseb b b b 52 23 12 36 8 3 64 61 56 39 53 49 77 86 82 49 66 70

Forrás: Babeş-Bólyai Egyetem Szociológiai Tanszék. Inter-etnikus viszonyok a Kárpát-medencében, 1997-2000 (erdélyi magyarok és erdélyi románok) Az adatfelvétel időpontja: 1997-10-01 - 1997-11-30. Budapest: TÁRKI Adatbank. Kutatásvezető: Csepeli György, Horváth István, Lazar Marius

Az iskolai végzettségnek csak a két szélső kategóriáit tüntettem fel a táblázatban, de a csökkenő tendencia folytonos az iskolázottsági skála mentén végig. Ezért megállapítható, hogy a félreértés-magyarázatnak van bizonyos relevanciája. A félreértés-magyarázat súlya a magyar felsőfokú végzettségűek körében azonban elenyésző, maximum 3%. Enyien értettek ugyanis egyet a teljesíthetetlen magyarországi születés kritériumának szükségességével. A román felsőfokú végzettségűek körében a magyarországi születés szükségességével egyetértők 49%-os aránya azonban nyilván nem magyarázható azzal, hogy ők képtelenek voltak megérteni a kérdést.

57

A „teljesen egyetért”, tehát a leghatározottabb válaszkategória megfigyelhető megoszlásai:

11. táblázat Az államnemzeti kritériumokkal teljesen egyetértők aránya a felsőfokú oktatási intézményt végzett románok és magyarok körében

Államnemzeti identitáskritériumok (Ahhoz, hogy valaki magyarnak/románnak számítson, az kell, hogy..) élete nagy részében magyarok/románok között éljen magyar/román állampolgár legyen Magyarországon/Romániá ban szülessen

A „teljesen” egyetért válaszok együttes aránya, % Magyarok a Románok a Románok a magyarokról magyarokról románokról 8 ált. Felsőfok 8 ált. Felsőfok 8 ált. Felsőfok vagy ú vagy ú vagy ú keveseb keveseb keveseb b b b 34 13 6 15 3 0 43 48 44 15 30 23 60 76 71 14 40 40

Forrás: Babeş-Bólyai Egyetem Szociológiai Tanszék. Inter-etnikus viszonyok a Kárpát-medencében, 1997-2000 (erdélyi magyarok és erdélyi románok) Az adatfelvétel időpontja: 1997-10-01 - 1997-11-30. Budapest: TÁRKI Adatbank. Kutatásvezető: Csepeli György, Horváth István, Lazar Marius

A magyar felsőfokú végzettségűek körében gyakorlatilag elenyésző (3%) azok aránya , akik a magyar állampolgárságot szükségesnek tartják a magyarsághoz tartozáshoz, de még ezt is magyarázhatjuk a magyar állampolgárság iránti igény megnyilvánulásának. A magyarországi születés teljesíthetetlen kritériumát a felsőfokú végzettségű magyarok közül a mintában senki sem tartotta szükségesnek. A félreértés magyarázat súlya maximum 6-10%-ra becsülhető, ennyivel csökkent ugyanis a magyar válaszadók körében a két kemény kritériummal való egyetértés aránya az iskolai végzettség emelkedésével a legalacsonyabb és a lagmagasabb kategória között. Persze ebben a 6-10%-nyi csökenésben szerepet játszhat az is, hogy a magasabb iskolai végzettségű magyarok ténylegesen kevésbé államnemzeti alapon határozzák meg magukat, de e hatásokat elkülöníteni nem tudjuk. Ezért a 6-10%-os félrértési arány felső becslésként kezelendő. A románok között e két „kemény” kritériummal egyetértők aránya még így is is igen magas, még a felsőfokú végzettségűek között is. Feltételezhetjük, hogy a 58

nyelvi megértő képességük, és ennek változása az iskolai végzettség emelkedésével hasonló, mint a magyaroké, és így a félreértés magyarázat súlya náluk sem több 10%-nál. A saját öndefiníciós minta magyarokra való kivetítése, illetve az intolerancia magyarázatok súlya jelentős.

Az iskolai végzettség hatása a nemzeti identitásra

12. táblázat A magyar és a román nemzeti identitás kritériumai szükségességével egyetértők aránya a 8 osztályt vagy kevesebbet, illetve a posztlíceumot vagy felsőfokú oktatási intézményt végzettek körében

A „részben” és a „teljesen” egyetért válaszok együttes aránya, % Identitás-kritériumok Magyarok a Románok a Románok a (Ahhoz, hogy valaki magyarokról magyarokról románokról magyarnak/románnak 8 ált. Poszt8 ált. Poszt8 ált. Posztszámítson, az kell, hogy..) vagy líceum, vagy llíceum, vagy líceum, keveseb Felsőfok kevesebb Felsőfokú keveseb Felsőfok b ú * ** b ú élete nagy részében magyarok/románok között 52 32 64 43 77 48 éljen magyar/román 23 9 61 56 86 68 állampolgár legyen Magyarországon/Romániá 12 4 56 50 82 72 ban szülessen anyanyelve magyar/román 93 94 79 86 91 86 legyen magyar/román szertartási nyelvű egyházhoz 88 77 74 64 85 62 tartozzon önmagát magyarnak/románnak 96 97 81 90 93 90 tartsa legalább az egyik szülője 87 79 77 79 86 76 magyar/román legyen érezze magáénak a 95 95 70 84 83 91 magyar/román kultúrát tisztelje a magyar/román 79 80 69 74 93 86 nemzeti zászlót
Forrás: Babeş-Bólyai Egyetem Szociológiai Tanszék. Inter-etnikus viszonyok a Kárpát-medencében, 1997-2000 (erdélyi magyarok és erdélyi románok) Az adatfelvétel időpontja: 1997-10-01 - 1997-11-30. Budapest: TÁRKI Adatbank. Kutatásvezető: Csepeli György, Horváth István, Lazar Marius

* A „nem tudom” válaszok aránya 12,6% - 18,8% ** A „nem tudom” válaszok aránya 2,8% - 6,3%

59

13. táblázat A magyar és a román nemzeti identitás kritériumai szükségességével egyetértők aránya a különböző iskolai végzettségűek körében, Faktorszkór-átlagok

Iskolai végzettség

Magyarok a magyarokról K* Á**

Románok a magyarokról Á I*** B**** -0,09 -0,05 -0,01 0,16 0,21 0,05 -0,07 -0,16

Románok a románokról K Á 0,17 0,06 -0,07 -0,17 0,49 0,23 -0,21 -0,43

8 általános vagy 0,14 0,26 0,32 kevesebb Szakmunkásképző 0,19 0,05 0,05 Szaklíceum, -0,08 -0,03 -0,10 Líceum Posztlíceum, -0,19 -0.35 -0,26 Felsőfokú *Kulturális faktor faktorszkór-átlagai **Államnemzeti faktor faktorszkór-átlagai ***Identitásvállalás faktor faktorszkór-átlagai ****Beleszületés faktor faktorszkór-átlagai

Az iskolai végzettség emelkedésével gyengül mind a magyarok, mind

a románok

identitásfelfogása mind az államnemzeti, mint a kultúrnemzeti dimenzióban. Az iskolai végzettség növekedésével a magyarok és a románok is egyaránt inkább elutasítják az államnemzeti identitáskritériumokat, és hangsúlyosabban kultúrnemzeti alapon határozzák meg magukat.

A románok által a magyarsághoz való tartozáshoz szükségesnek tartott kritériumok megfigyelt szerkezete a következő: Az államnemzeti dimenzió fontosságának csökkenése azt jelenti, hogy az iskolai végzettség emelkedésével a románok egyre inkább hajlandók elismerni a magyar állami léten kívül élő erdélyi magyarokat a magyarsághoz tartozónak. (Láttuk azt is azonban, hogy az elismerők aránya nem haladja meg a románok felét.) Az identitásvállalás és a beleszületés dimenziók jelentősen árnyalják, részletesebbé teszik az erdélyi románság magyarságképét. A 8 általánost vagy kevesebbet végzett románok jellemzően a beleszületés ténye alapján tartják a magyarsághoz tartozónak az erdélyi magyarságot, de ezt a státust egyúttal meg is kérdőjelezik, mégpedig azon az alapon, hogy az általuk fontosnak tartott

60

államnemzeti kritériumokkal az

erdélyi magyarság nem rendelkezik. Ezzel szemben a

posztlíceumot vagy felsőfokú oktatási intézményt végzett románok elutasítják mind az államnemzeti, mind a beleszületés ténye alapján történő identitásfelfogást. Elismerik tehát az államnemzeti léten kívül élő erdélyi magyarokat a magyarsághoz tartozónak, de a beleszületés ténye ehhez önmagában nem elegendő: a magyar identitás felvállalása tesz a szemükben valakit magyarrá.

A lokális etnikai öko-kontextus hatása a nemzeti identitásra

14. táblázat A magyar és a román nemzeti identitás kritériumai szükségességével egyetértők aránya a különböző lokális etnikai öko-kontextusokban, Faktorszkór-átlagok

Lokális ökoMagyarok a Románok a kontextus (a magyarokról magyarokról település etnikai K* Á** Á I*** B**** aránya) Lokális magyar 0,05 0,09 -0,67 -0,11 0,02 többség Paritásos 0,09 -0,26 0,05 -0,18 0,07 Lokális román -0,11 -1,17 0,01 0,01 0,00 többség *Kulturális faktor faktorszkór-átlagai **Államnemzeti faktor faktorszkór-átlagai ***Identitásvállalás faktor faktorszkór-átlagai ****Beleszületés faktor faktorszkór-átlagai

Románok a románokról K -0,39 0,10 0,00 Á -0,87 -0,04 0,01

Megállapítható, hogy a lokális kisebbségi lét gyengíti mind a magyarok mind a románok identitásfelfogását mind az államnemzeti, mint a kultúrnemzeti dimenzióban, némi hangsúlykülönbséggel. A magyarok a lokális kisebbségi létben erőteljesen elutasítják az államnemzeti identitáskritériumokat, és hangsúlyosabban kultúrnemzeti alapon határozzák meg magukat. A románok ugyan kisebb mértékben mint a magyarok, de szintén elutasítóbbá válnak az államnemzeti kritériumokkal szemben, miközben számukra a kultúrnemzeti identitáskritériumok fontossága a magyarokhoz képest nagyobb mértékben csökken. A lokális 61

kisebbségi létben összességében a románok is inkább kultúrnemzeti alapon határozzák meg magukat.

A románok által a magyarsághoz való tartozáshoz szükségesnek tartott kritériumok megfigyelt szerkezete a következő: Az államnemzeti dimenziónak tulajdonított fontosság lényegesen kisebb a lokális magyar többségű településen a paritásos és a román többségű településekhez képest. Ez azt jelenti, hogy a magyar többségű településeken a helyi románok elismerik a magyarokat a magyarsághoz tartozónak a magyar állampolgárság és a magyarországi születés nélkül is. Azonban amint a magyarok elveszítik a lokális többségüket, a helyi románok megvonják tőlük a magyarsághoz való tartozásuk elismerését a magyar többségben élés, a magyar állampolgárság és a magyarországi születés híján. Az is

megfigyelhető, hogy a magyar többségű és a paritásos településeken, tehát ahol a helyi románság jelentős arányú magyarsággal él együtt, a románok nem is a magyar identitás felvállalását, hanem a magyarságba beleszületés tényét tekintik a magyarsághoz tartozás legfontosabb tényezőjének. Természetes módon tartják a helyi magyarokat magyarnak a magyar állampolgárság, a magyarországi születés, de még a magyar identitásuk felvállalása nélkül is, egyszerűen a a magyar származásuk miatt is. Mindezen eredmények azonban óvatossággal kezelendőek, mert a nagyon alacsony a magyar többségű településen élő román valáaszadók száma a mintában.

62

A településtípus hatása a nemzeti identitásra.

15. táblázat A magyar és a román nemzeti identitás kritériumai szükségességével egyetértők aránya a különböző településtípusokon, Faktorszkór-átlagok

Magyarok a Románok a magyarokról magyarokról K* Á** Á I*** B**** Kummuna 0,15 0,09 0,09 -0,11 0,09 Város -0,14 0,06 0,04 0,13 0,06 Municípium -0,08 -0,14 -0,13 0,02 -0,14 *Kulturális faktor faktorszkór-átlagai **Államnemzeti faktor faktorszkór-átlagai ***Identitásvállalás faktor faktorszkór-átlagai ****Beleszületés faktor faktorszkór-átlagai Településtípus

Románok a románokról K Á 0,09 0,24 0,09 0,05 -0,17 -0,31

Megállapítható, hogy mind a magyarok, mind

a románok identitásfelfogása mind az

államnemzeti, mint a kultúrnemzeti dimenzióban erősebb a kommunákban, mint a városokban és a municípiumokban.

A románok által a magyarsághoz való tartozáshoz szükségesnek tartott kritériumok megfigyelt szerkezete a következő: Minél nagyobb településen él a válaszadó, úgy csökken az államnemzeti és a beleszületési dimenziónak tulajdonított fontosság. Ugyanakkor a városokban és a municípiumokban az identitásvállalás dimenzió fontosabb, mint a kommunákban.

Románia iránti lojalitás

Az államnemzeti kritériumokkal való egyetértést olyan implicit vélekedésnek tekintettem, mely szerint az államnemzeti kritériumok meglétét nélkülöző egyén nem számít az adott nemzethez tartozónak. A románok magyarságdefiníciója esetében ez azt jelentette, hogy 63

megkérdőjelezik a magyarok kultúrnemzeti alapú önmeghatározását. Az erdélyi románok magyarságdefiníciójában tehát valamelyest szerepet játszik az erdélyi magyarokkal szembeni intolerancia.

Amint az elméleti részban utaltam rá, a románok magyarságdefiníciója az államhoz való lojalitás szempontjából is érdekes. Az erdélyi románok magyarságdefiníciójukba a saját, erős államnemzeti komponenst tartalmazó önmeghatározásukat vetítik ki. A magyarokra nézve 5157%-uk egyetért az államnemzeti kritériumokkal. Amennyiben az erdélyi románok azt

gondolják, hogy az államnemzeti, mégpedig a magyar államhoz kötődő államnemzeti dimenzió az erdélyi magyarság öndefiníciójában is ugyanilyen fontos, akkor emiatt megkérdőjelezhetik az erdélyi magyarok Románia iránti lojalitását. Hiszen ezen identitásképük alapján a románok azt gondolhatják, hogy ha a magyarok magyarok akarnak maradni a szülőföldjükön - márpedig a lépten-nyomon ezt hangoztatják -, akkor ebből az kell következzen, hogy céljuk a területi revízió.

Az erdélyi magyarok magyarságdefiníciójának elemzésekor már láttuk, hogy elenyésző benne a magyar államisághoz való kötődést jelentő államnemzeti komponens. Továbbá a „Mit tekint hazájának?” nyílt kérdésre a magyar válaszadók 69%-a Romániát, 20%-a Erdélyt, és Magyarországot mindössze 2,5% említette.. (A többi válaszadó pedig kisebb tájegységet említett.) Mindezek alapján nem tűnik indokoltnak az erdélyi magyarok Románia iránti lojalitásának megkérdőjelezése.

A románok magyarságdefiníciója tehát magában hordozza az erdélyi magyarság politikai törekvéseinek félreértését, tehát okozója is az erdélyi magyarokkal szembeni gyanakvásnak és az ebből fakadó intoleranciának.

64

Eredmények
A nemzeti identitással kapcsolatban mind az erdélyi magyarok, mind az erdélyi románok gondolkodásában felfedezhető a nemzeti identitás államnemzeti és kultúrnemzeti komponense.

A kultúrnemzeti identitáskritériumok szükségességével mindkét nemzetiségbeli válaszadók egységesebben és nagyobb mértékben egyetértenek, mint az államnemzeti identitáskritériumok szükségességével. Ez azt jelenti, hogy az erdélyi magyarok és a románok is inkább kultúrnemzeti, mint államnemzeti alapon határozzák meg önmagukat, ami összhangban van a közép-európai nemzetfejlődés jellegzetes kultúrnemzeti modelljével.

Az

erdélyi

románok

a

magyarok

nemzeti

identitásáról

valamivel

komplexebben

gondolkodvnak, mint a saját maguk nemzeti identitásáról. A kultúrnemzeti komponens egy identitásvállalás és egy beleszületés komponensre válik szét.

Az államnemzeti kritériumok szempontjából a románok magyarságdefiníciója a két nemzetiség önmeghatározása között helyezkedik el, de lényegesen közelebb áll a saját identitásfelfogásukhoz mint a magyarokéhoz.

Az iskolai végzettség emelkedésével gyengül mind a magyarok, mind

a románok

identitásfelfogása mind az államnemzeti, mint a kultúrnemzeti dimenzióban. Az iskolai végzettség növekedésével a magyarok és a románok is egyaránt inkább elutasítják az államnemzeti identitáskritériumokat, és hangsúlyosabban kultúrnemzeti alapon határozzák meg magukat.

65

Az iskolai végzettség emelkedésével a románok magyarságdefiníciójában gyengül az államnemzeti és a beleszületés komponens, és erősödik az identitásvállalás komponens. Az iskolázotabb románok tehát egyre inkább hajlandóak elismerni az államnemzeti léten kívül élő erdélyi magyarokat a magyarsághoz tartozónak, de a beleszületés ténye ehhez önmagában nem elegendő: a magyar identitás felvállalása tesz a szemükben valakit magyarrá.

A lokális kisebbségi lét gyengíti mind a magyarok mind a románok identitásfelfogását mind az államnemzeti, mint a kultúrnemzeti dimenzióban.

Mind a magyarok, mind kultúrnemzeti dimenzióban A

a románok identitásfelfogása mind az államnemzeti, mint a erősebb a kommunákban, felé mint a városokban a és a

municípiumokban.

nagyobb

települések

haladva

csökken

románok

magyarságdefiníciójában az államnemzeti és a beleszületési dimenziónak tulajdonított fontosság. Ugyanakkor a városokban és a municípiumokban az identitásvállalás dimenzió fontosabb, mint a kommunákban.

Az erdélyi románok magyarságdefiníciójában valamelyest szerepet játszik az erdélyi magyarokkal szembeni intolerancia. A románok magyarságdefiníciója ugyanakkor magában hordozza az erdélyi magyarság politikai törekvéseinek félreértését, tehát okozója is az erdélyi magyarokkal szembeni gyanakvásnak és az ebből fakadó intoleranciának.

66

Kitekintés

Az identitás kérdésköre kapcsán felmerült gondolatok és a nyert eredmények újabb kutatások elvégzésére ösztönöznek.

Jászi makroszintű asszimilációs törvényeit, mint hipotéziseket nem tudtam tesztelni a rendelkezésemre álló adatbázison. Mindössze megpróbáltam belehelyezni őket a mai gazdasági, társadalmi és nemzetközi feltételrendszer kontextusába. Néhány évtizeddel az 1989-90-es rendszerváltozások után majd választ kaphatunk arra a kérdésre, hogy a demokratizálódás és a kapitalista gazdasági fejlődés „megoldotta” – e az asszimilációt.

Ennél azonban sokkal érdekesebb és aktuálisabb lenne az identitás részletesebb és megalapozottab értelmezésekor, vizsgálata. Az adatbázisunk identitásra vonatkozó felmerült kérdésének szerteágazó

és a kérdésre adott

válaszok elemzésekor

problémácsaládok közti eligazodást egy új és részletesebb adatfelvétel tenné lehetővé. Az államnemzeti dimenziókat operacionalizáló itemekkel való egyetértést több irányból, és egyértelmű logikai megfogalmazásban is meg kellene kérdezni. Például a magyaroktól: „annak ellenére, hogy valaki nem magyar állampolgár, még magyarnak számíthat.” A románoktól: „az erdélyi magyarok tulajdonképpen nem számítanak magyarnak, mert nem magyar állampolgárok.”, „a határon túli románok tulajdonképpen nem számítanak románnak, mert nem román állampolgárok.” stb. Érdemes lenne ugyanebben az adatfelvételben a lojalitásssal kapcsolatos képet komplexebben megvilágító kérdéseket is feltenni. Egyrészt fel kellene mérni a lojalitás tényleges szintjét, másrészt a többség részéről meglévő lojalitáselvárást is. Egy ilyen komplex kutatás közelebb vihetne az identitás, lojalitás, etnikai konfliktus kérdéskörének mélyebb megértéséhez. 67

Irodalomjegyzék
Bibó István 1994: A kelet-európai kisállamok nyomorúsága. in Demokratikus Magyarország válogatás Bibó István tanulmányaiból. Magvető Könyvkiadó, Budapest.

Csepeli György 2002: Nemzet által homályosan. Századvég Kiadó, Budapest

Csepeli György, Örkény Antal, Székelyi Mária 2002: Nemzetek egymás tükrében – Interetnikus viszonyok a Kárpát-medencében. Balassi Kiadó, Budapest

Culic, Irina 2001: Nationhood and Identity: Romanians and Hungarians in Transylvania. in. Balázs Trencsényi, Dragoş Petrescu, Cristina Petrescu, Constantin Iordachi, Zoltán Kántor 2001: Nation-Building and Contested identities: Romanian and Hungarian Case Studies. Regio Books, Budapest; Editura Polirom, Iaşi. 227.-248.o.

Gáll Ernő 1994: A nacionalizmus színeváltozásai. Literátor Könyvkiadó, Nagyvárad.

Giddens, Anthony 1995: Szociológia. Osiris, Budapest.

Gombár Csba 1996: Magammal vitázom - Nemzetről, etnikumról, az egyes emberről. Korridor Politikai Kutatások Központja, Budapest.

Gyurgyík László 2001: Asszimilációs folyamatok a szlovákiai magyarság körében. Ph.D. értekezés, Budapest.

68

Jászi Oszkár1986: A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés. Gondolat Könyvkiadó, Budapest.

Litván György 1986: Egy régi könyv időszerűsége. in Jászi Oszkár 1986: A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés. Gondolat Könyvkiadó, Budapest.

Nagy Judit, Varga András 2003: A határon túli magyarok szociológiai szakirodalma a rendszerváltás utáni Magyarországon. in Pászka Imre, Szűcs Norbert (szerk.) 2003: Kisebbségszociológia 1990-2002 - Bibliográfia és tanulmánygyűjtemény. Belvedere, Szeged.

Székelyi Márta, Barna Ildikó 2002: Túlélőkészlet az SPSS-hez – Többváltozós elemzési technikákról társadalomkutatók számára. Typotex Kiadó, Budapest

Tamás Gáspár Miklós 2004: Nem lehet? Élet És Irodalom, 48. évf. 49. szám, www.es.hu, letöltve 2004.12.23.-án.

Veres Valér 2000: Az erdélyi magyarok és románok közösségi identitása a társadalmi struktúra tükrében. Szociológiai Szemle, 2000. 4 sz., www.mtapti.hu/mszt/20004/veres.htm, letöltve 2003.11.22.-én

Weber, Max 1992: gazdaság és társadalom. 2/1. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.

69

Mellékletek
1. melléklet Eredeti román nyelvű itemek az államnemzeti és a kultúrnemzeti identitáskomponens operacionalizálására:

Pentru ca cineva să fie considerat român trebuie..          să-şi fi petrecut majoritatea vieţii între români să aibă cetăţenie română să se fi născut în România să aibă ca limbă maternă limba română să ţină de o biserică românească să se considere român ca cel puţin unul dintre părinţi să fie român să simtă cultura română ca fiind cultura lui să respecte şi onoreze drapelul naţional românesc

Pentru ca cineva să fie considerat maghiar trebuie...        să-şi fi petrecut majoritatea vieţii între maghiari să aibă cetăţenie maghiară trebuie să se fi născut în Ungaria trebuie să aibă ca limbă maternă limba maghiară" trebuie să ţină de o biserică maghiară trebuie să se considere maghiar ca cel puţin unul dintre părinţi să fie maghiar

70

 

să simtă cultura maghiară ca fiind cultura lui trebuie să respecte şi onoreze drapelul naţional maghiar

A válaszlehetőségek minden állításnál: „acord total”, „acord parţial”, „dezacord parţial”, „dezacord total”, „nu ştiu”.

71

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful