You are on page 1of 2

11.

A tatárjárás
I. A BELPOLITIKAI HELYZET II. András halála után az apja politikáját élesen bíráló IV. Béla lépett a trónra (1235-1270). Törekvése a királyi hatalom visszaállítására irányult, annak érdekében, hogy visszaszerezze az apja által elosztogatott földbirtokokat. Egyik társadalmi csoportra sem (bárók, szerviensek, várjobbágyok) volt tekintettel és ennek következtében nem volt támasza. Királyi tekintélyét formálisan erősítette: a tanácsban elégettette a bárók székeit, így csak a főpapok és hercegek vehettek részt a királyi tanácsban. 1237-ben Julianus barát hírt hozott a tatárok (mongol, lovas, nomád népek) közelgő veszedelméről ( Béla leállította a birtok visszavételeket). Azt tanácsolta, hogy a túlerő miatta be kell nekik hódolni. A tatárok elől már eleve menekülő kunok jelentek meg az országban. A kunok nomád életmódja miatt gyakran kerültek összetűzésbe a magyar néppel, de Bélának szüksége volt a végelem miatt a könnyű lovasságra, így a párjukat fogta  tovább mélyült az alattvalók ellenszenve. Béla lezárta a hágókat. II. A TATÁRJÁRÁS (1241-1242) 1240-ben elfoglalják a tatárok Kijevet, ezért Béla segítségért fordul Európa keresztély uralkodóihoz, de csak az osztrák őrgróf adott hadierőt. Végül 1241-ben három irányból törtek be a tatárok Magyarországba: a Vereckei hágón 60.000 fős Batu kán vezette sereg érkezett, a jobbszárny Lengyelországot és Moldvaországot dúlta szét, balszárnyuk Erdélyen át tört az ország belsejébe. A királlyal elégedetlenek (bárói és főpapi bandériumok, vármegyék hadereje, szerviensek) azonban csak lassan gyülekeztek össze Béla hívására (véres kard). A Vereckei hágónál Batu elsöpörte a magyar védőket. Eközben Pesten tömegzavargások törtek ki. Nem különböztették meg a kunokat a tatárokból, és legyilkolták vezetőjüket, Kötönyt és kíséretét. Ennek hatására a kunok pusztítva, de dél felé kivonultak az országból. Muhi közelében, 1241. április 11-én a tatárok megsemmisítő vereséget mértek a magyar hadseregre. Itt veszett el az ország vezetőinek jelentős része és a király is kimenekült az országból. Osztrák földön keresett menedéket, de az őrgróf elvette vagyonát és néhány megyét követelt. Béla Dalmáciában talált menedéket (Trau). A nép mocsarakban, erdőkben keresett menedéket, de a jól megerősített kővárak is védelmet nyújtottak. Télen A Dunántúlra törtek át a tatárok, de itt is csak kevés kővár – Esztergom, Székesfehérvár és Pannonhalma – tudott nekik ellenállni. 1242 márciusában a tatárok váratlanul kivonultak az országból, de foglyok tömegét vitték magukkal. III. A PUSZTÍTÁS MÉRTÉKE – AZ ORSZÁG ETNIKAI VISZONYAI Nem csoda, hogy az országban óriási pusztulás ment végbe. A történeti demográfia 50 és 20% közöttire becsüli a kárt (tatárjárás előtt 2 millió fős lakosság). A pusztítás elsősorban a hadak mentén volt, ez kedvezőtlen volt az ország nemzetiségi összetételére, mivel nagy számban éltek itt magyarok. A népességpótlást IV. Béla főleg külföldiek, hospesek behívásával oldotta meg („második honalapító”). A magyarság arányát 80%-ra becsülik. Korábban is éltek itt nemzetiségek: északon a szlávok, Szepességben és Dél-Erdélyben a szászok. Keletről szétszórtan a kunok és a besenyők települtek be, ők gyorsan össze is olvadtak a magyarokkal. A magyarság egyre inkább benépesítette a Kárpát-medence szélső részeit is. A peremterületek tatár pusztította vidékei nem vonzották a magyarokat, oda a csehek, a lengyelek, Erdélybe pedig a románok települtek be. Az Alföldet a kunokkal kívánta benépesíteni IV. Béla, de ekkor települtek be a jászok is. Katonáskodásért cserébe pedig nem kellett adót fizetniük. Gazdasági és védelmi okok miatt számos települést emelt városi rangra, s a városok kiváltságait a korábbiakhoz képest bővítette (vámmentes kereskedelem, szabad bíró- és tanácsválasztás, kőfal építése). Igyekezett szélesíteni, illetve erősíteni támogatói bázisát, ezért az 1267-es törvényekben megerősítette a köznemesek (korábban szerviensek) Aranybullában szereplő szabadságjogait (adómentesség, bírói ítélet nélkül nem foghatók le, csak az ország védelmére kötelezhetők, birtokaikat örökíthetik).

IV. a várépítés pedig a birtok tulajdon feltétele lett. Ilyen okból támogatta a városfejlesztéseket is.Külpolitikájában szakított a hagyományokkal: békés szövetségesi viszonyra törekedett Haliccsal és Lengyelországgal. Babenberg Frigyestől harcok árán visszaszerezte a kizsarolt területeket. melyet dinasztikus házasságokkal is megerősített (pl. és a városok kőfallal körülvételét is (Buda). BÉLA POLITIKÁJA A TATÁRJÁRÁST KÖVETŐEN Az újabb tatár támadásból tartva Béla szakított eddigi politikájával. és mindinkább az előkelőkkel való megbékélésre törekedett. egyik lányát a halicsi fejedelemhez adta feleségül). A birtokvisszavétel helyett jelentős adományokat adott. .