Ókori és keleti nyelvek és írások

(oktatási segédanyag)

Főszerkesztő: Zólyomi Gábor

Szerkesztők:

Adamik Béla (itáliai nyelvek) Bányai Viktória (héber és arámi) Bartos Huba (kínai) Berta Árpád (török nyelvek) Bíró Tamás (héber és arámi) Birtalan Ágnes (mongol nyelvek) Dezső Csaba (szanszkrit)
1

Irsay-Nagy Balázs (egyiptomi és kopt, elámi, etióp, hurri, meroitikus, óberber, urartui) Ittzés Máté (görög) Jeremiás Éva (iráni nyelvek) Kalla Gábor (írástörténet) Kövér András (szír) Négyesi Mária (hindí) Osváth Gábor (koreai) Ormos István (arab) Tóth Erzsébet (tibeti) Yamaji Masanori (japán) Zólyomi Gábor (sumer és akkád)

Lektorálta: Déri Balázs

2

Bevezetés Ez a fejezet az írásbeliség korai történetét és társadalmi összefüggéseit tárgyalja, alapvetően a mezopotámiai ékírás és annak előzményei alapján. A választást a szerző szakterülete mellett az is indokolja, hogy ezen a területen rendelkezünk a legjobb anyaggal a folyamatok tanulmányozásához. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy minden területen hasonló módon kellett az írásnak kialakulnia és később változnia, de Mezopotámia fontos viszonyítási pont lehet. Az áttekintésből kiderül, hogy az írás változásai szorosan összefüggenek a társadalmi igényekkel, és az ékírás (mint sok más nem betűírás) viszonylagos bonyolultsága nem technikai hiányosságából, hanem az írással szemben támasztott társadalmi igényekből adódik.

Az írás jelentősége az emberi történelemben Az írás megjelenése egyike a legfontosabb eseményeknek az emberiség történetében. Jelentőségét Jack Goody a következőkben foglalta össze (1968, 1–2): „Az írás fontossága abban áll, hogy új kommunikációs médiumot teremt az emberek között. Alapvető szolgáltatása, hogy tárgyiasítja a beszédet, olyan látható jelek sorozatát köti a nyelvhez, mellyel állandó kölcsönhatásban van. Anyagi formájában a beszéd nagy távolságba is továbbítható, és hosszú ideig megőrizhető. Az írás révén minden megmenthető a szóbeli kommunikáció múlékonyságától, amit az emberek beszélnek és gondolnak. Az emberi kapcsolatok hatóköre ettől kezdve térben és időben is jelentősen megnövekedett. A kommunikáció új eszközében rejlő lehetőségek az

3

emberi tevékenységek olyan széles skálájára gyakorolnak alapvető hatást, mint a politika, a gazdaság, a jog és a vallás.‖ A korábbi szakirodalom az írást a fentiekhez hasonlóan a beszélt nyelv reprezentációjaként írja le — ez az elképzelés még Arisztotelészre megy vissza. Az utóbbi időszak kutatásai egyre világosabb tették, hogy a valóságos helyzet sokkal összetettebb. Harris nagy hatású könyvében már egyérteművé tette, hogy az írás nem egyszerűen a beszélt nyelv fonetikus tükre, hanem a gondolat egy önálló reprezentáló rendszere (1986, 76–121). Ez a megközelítés főleg a nem alfabetikus írások működésének megértését teszi könnyebbé. Míg Goody elsősorban az írás megjelenésének társadalmi jelentőségét emelte ki teljes joggal, addig Merlin Donald (2001) az új médium megjelenésének pszichológiai-kognitív oldalára hívta fel a figyelmet. Ő abból indul, ki, hogy az emberi kognitív struktúrákat, az egész agyműködést alapvetően meghatározza a kultúra. Az emberi evolúció különböző fokát szerinte eltérő kognitív típusok jellemezték, melyek alapvetően abban különböztek, miként reprezentálták a környező világot. Szerinte az epizodikus kultúra (főemlősök és korai homo), a mimetikus kultúra (homo erectus) után jelent meg a mitikus kultúra (homo sapiens), melyen belül két nagy forradalmi újítás következik be: a nyelv megjelenése és az ún. vizuografikus újítás, melynek része az írásbeliség is. A legmagasabb fejlettségű, ún. teoretikus kultúra, melynek mi is részesei vagyunk, az előző időszak által kialakított alapokon jött létre. Ezekben a kultúrákban a világ újabb és újabb reprezentációs formái jelennek meg, miközben az emberi agy folyamatosan újrastruktúrálódik.

4

Donald megközelítésének igen fontos eleme, hogy szerinte a régebbi reprezentációs formák nem tűnnek el, hanem „... az új reprezentációk a rendszer tetején jelennek meg; a korábban „központi feldolgozóként‖ szolgáló kognitív struktúrákat más struktúrák váltják fel és foglalják magukba‖ (2001, 242). A mitikus kultúra első időszaka az ő rendszerében az orális mitikus kultúra, melyből — visszanézve — három fontos jelenség hiányzik: a grafikus újítás, a külső memória és az elméletgyártás. Mindhárom jelenség alapvető fontosságú az írásbeliség kognitív jelentőségének megértéséhez. A vizuografikus újítás a grafikus (képi ) eszközök szimbolikus használatát jelenti, és ennek Donald három fajtáját különbözteti meg: a képszerűt, a képírásost és a fonológiait, melyek nem zárják ki egymást, sőt gyakran működnek egymás mellett. „A képszerű mód elsődlegesen vizuális normáktól függ és nem szükségszerűen ölt nyelvi struktúrát. A fonológiai mód a beszédrendszerhez való kapcsolódástól függ; a képírásos mód a kettő közé esik‖ (uo., 248). Ez az újítás teszi lehetővé az ember számára agyban tárolt informáciomennyiség biológiai korlátain való túllépést, a külső emlékezeti tárolást. A külső szimbolikus tárolórendszer (KTR) olyan mint egy számítógéphálózat, amelyben az összekapcsolt számítógépek teljesítménye nem egyszerűen összeadódik, hanem megsokszorozódik. A teoretikus kultúra az elméletgyártás képességével jelenik meg, melyet a kutatás gyakran az alfabetikus írások megjelenésével köt össze.

5

Az írás helyzete a kommunikációs formák között és az írásbeliséget megelőző időszak kommunikációs technikái Ignace J. Gelb alapvető írástörténetében (1958, 17) megpróbálta elhelyezni az írást a különböző kommunikációs formák között. Bár táblázata nem teljes, mégis jól mutatja a nyelv és az írás viszonyát az egyéb jelrendszerekhez. Természetesen számos egyéb módon is lehet a különböző komunikációs formákat csoportosítani (pl. a jelek forrása, specifikussága, a küldő tudatossága, a jel jelölthöz való viszonya, a sokszorosíthatósága, a jelölthöz való viszonya /index, ikon, szimbólum/, a vevőre tett hatása, illetve a diskurzus típusa szerint. (Eco 1977, 45–77; ld. még Fülöp 1996), itt csak azokra a téma szempontjából különösen érdekes technikákra összpontosítunk, melyek révén világossá válik, hogy az írásbeliség milyen kontextusban jön létre.

1. Táblázat
Időben korlátozott kommunikáció vizuális vétel mozdulat, utánzás, arc- és szemkifejezés [testbeszéd], szájról olvasás, TÁNC, [PANTOMIM], jeladás (szignál) tűzzel, füstttel vagy fénnyel [felállított kövek (sztélék); színek és anyagok] (virág- és gemmanyelv); számolás botokkal [számolókövek]; kagylók, kipu, kaurikagylók [ÉPÍTÉSZET] b. jelölés tárgyakon: a. tárgyak: Tartós kommunikáció

6

Kép és szobor [KÉPZŐMŰVÉSZET]; [vallási szimbólumok] [azonosító-mnémonikus jelek: tulajdonjelek] ÍRÁS [//fénykép és film//] akusztikus vétel fütty; sziszegés; taps; [ZENE (énekes vagy hangszeres)]; NYELV; jeladás (szignál) dobbal, síppal vagy trombitával taktilis vétel kézszorítás; vállveregetés; a vak süketnémák kézjelrendszere domború vagy bemélyített felületek kitapogatása //BRAILLE-ÍRÁS// Jelmagyarázat: //hangfelvételek//

[számolókövek] saját kiegészítések

NYELV teljesen kifejlett kommunikációs rendszerek

szájról olvasás

szekundér kommunikációs technikák

//hangfelvételek// modern komunikációs technikák

7

Képi szimbólumok: Az írástörténet szempontjából a tartós, vizuális vételű jelek a legfontosabbak. Az egyértelműen ebbe körbe sorolható legkorábbi jelekkel, képi szimbólumokkal a felső paleolitikumban találkozunk, az ún. aurignaci időszaktól kezdve (kb. 32 ezer évvel ezelőttől). Vannak közöttük kétdimenziós (sziklavésetek és festmények) és háromdimenziós (mobil szobrocskák) alkotások is. A híres állat- (bölények, őstulkok, vadlovak, mammutok stb.) és emberábrázolások (ún. Vénusz-szobrocskák) mellett kifejezetten absztrakt szimbólumok sora is előfordul, sőt ezek megelőzik az alakos ábrázolásokat (Ld. Leroi-Gourhan 1985, 75–130). Marschack igen vitatott elképzelései szerint, egyes bevésett vonalakkal ellátott felső paleolitikus csonttárgyak egy naptári rendszer rögzítésének tárgyi bizonyítékai lennének (Marschack 1972). Ezt a Donald által vizuografikus újításnak nevezett kognitív forradalmat nem csak a plasztikus-grafikai szimbólumok megjelenése jelzi, hanem a tárgyak és ábrázolások átgondolt, tervszerű térbeli elrendezései is. Például a barlangok falfestményei nem egymástól elszigetelten festették fel, hanem jól meghatározott, bonyolult viszonyrendszerben egymással. A festményekkel és plasztikákkal díszített

barlangok bonyolult beavatási szertartások nyomait viselik (pl. felnőttek és kamasz gyerekekét), amely alapján feltételezhető, hogy itt a környező világ mentális térképét közvetítették a következő generációk számára. Ez egyérteműen a szimbolikus térelrendezés képességére utal, és arra, hogy a világról gyűjtött tapasztalatokat már egy külső tárolórendszerben rögzítették. Ez a tárolórendszer (KTR) vizuális jelekből áll, melyeket egy meghatározott szabályrendszer, szintaxis köt össze. Donald szerint (2001, 251–252, kül. 8.2 ábra) a vizuografikus újítással nem új biológiai képesség jelenik meg,
8

hanem egy új kognitív struktúra kezdetét jelöli. Ez az új gondolkozási modul, metaforikusan még az epizodikus tapasztalathoz kapcsolódik, de már magában rejti egy ideografikus rendszer megjelenésének lehetőségét. Az európai felső paleolitikus művészet csúcspontját (magdaléni időszak, 18–12 ezer évvel ezelőtt) időben részben átfedve jelenik meg a Levante területén az ún. Natūf-kultúra (i. e. 12.500–10.000), amely az első állandó falvakat hozta létre. Nem rendelkezett olyan gazdag szimbolumkészlettel, mint Európa, de alapját képezte egy olyan hosszú fejlődésnek, melynek a csúcsát az élelemtermelés megjelenése jelenti. Jacques Cauvin (2000) igen meggyőzően bizonyította, hogy az élelemtermelés kialakulását jóval megelőzte egy szimbolikus forradalom, amely képessé tette a vadászó-gyüjtögető közösségeket a szociális átalakulásra és a környezeti erőforrások újfajta használatára. Az a szellemi háttér (összetett szimbólumrendszer, bonyolult kultuszok, hosszú távú tervezés képessége), amely az élelemtermelő (neolitikus) közösségeket jellemezte, már jóval a háziasítás kezdetei előtt létrejött. Ennek a fejlődésnek a leggazdagabb időszakát az ún. kerámia előtti neolitikum jelenti (PPNA és PPNB), amely Palesztina, Szíria és Anatólia területén monumentális alkotások sorát hozta létre: hatalmas falakat és nagyméretű kultuszépületeket (ld. Cauvin 2000, Özdogan–Başgelen 1999). Ez az ideografikus rendszereket előkészítő gazdag szimbolika egyik csúcspontját a keramikus neolitikum kezdetén, Çatal Hüyükben (ma hivatalosan Çatalhöyük) érte el (Mellaart 1967). Az ún. PPNB időszak során (i. e. 8000–7000 között) jelenik meg a területen a mezőgazdaság. PPNB végén egy nagy kivándorlással elkezdődik a neolitikus életforma és szellemi kultúra szétterjedése az egész Közel-Keleten, majd Európában.
9

Az írástörténeti szakirodalom egy tekintélyes része ezt az időszakot általában látványosan átugorja, pedig a későbbi mezopotámiai írásbeliség számos gyökere a prekeramikus időszakra nyúlik vissza. A két legfontosabb újítás a számolókövek használatának és a pecsételés szokásának megjelenése.

Számolókövek A számolókövek (calculi), mint az írással párhuzamos alternatív bürokratikus technika használatát A. Leo Oppenheim (1959) mutatta ki a i. e. 2. évezredi Nuzi városában írásos források alapján. Pierre Amiet ebből kiindulva rájött, hogy az iráni Susa késő Uruk-kori (i. e. 4. évezred) rétegeiben talált üreges agyaggömbökben talált kis tárgyak ugyanennek a fajta bürokratikus rendszernek a részei. Fontos megállapítása volt, hogy a gömbök külső felületén található jelek a belülre „becsomagolt‖ calculusokat ábrázolják. Denise Schmandt-Besserat munkássága (1992) révén kerültek a számolókövek, melyeket ő „token‖-nek nevezett, a korai közel-keleti írástörténet középpontjába. Kitartó munkával gyűjtötte össze ezeket a különböző formájú kisméretű (1–3 cm) nagyságú agyagtárgyakat az egész Közel-Kelet területéről, melyeket korábban alig méltattak figyelemre. Kidolgozta azt az elméletet, hogy már a i. e. 8. évezredtől (PPNA időszak) létezett egy egységes számolórendszer, amely egyre bonyolultabbá válva végül elvezetett a valódi írásbeliséghez. Schmandt-Besserat a számolókövek két fajtáját különböztette meg, az ún. egyszerű calculusokat (plain token), melyek néhány geometrikus alapformából álltak (gömb, gúla, korong, cilinder stb.) és az összetett calculucokat (complex token),
10

melyeken kiegészítő jelzések is voltak (bekarcolások, pontozások, applikációk). Ezek a formák szerinte mind meghatározott gabonaegységet, földterületet vagy állatok mennyiségét jelentették. Eleinte csak az egyszerű tokenek voltak használatban. Egy idő múlva felmerült az igény, hogy az eredetileg bőr- vagy vászonzacskóban ill. edényekben tárolt számolóköveket mások által is ellenőrizhető módon együtt tartsák, ezért az Uruk-korban (i. e. 4. évezred) gyakran vagy madzagra fűzték, vagy egy üreges agyaggömbbe zárták azokat. Az 5–9 cm átmérőjű gömböket szinte mindig kívülről

lepecsételték. Az agyaggömbök használata mellett egyre nagyobb lett az igény a sokféle információ rögzítésére, ezért a számolókövek formája is változatosabbá vált: megjelentek az összetett calculusok (16 főtípuson belül 241 altípus). Mivel a belső tartalmukat csak feltöréssel lehetett megállapítani, ezért egy idő múlva elkezdték a belefoglalt tokeneket kívül is jelezni, például ugyanolyan darabot nyomtak bele a még puha agyagfelületbe, vagy egy nádvesszővel kétdimenziós rajzot készítettek róla. Innen már csak egy lépés volt, hogy ezt a képet egy négyzetes agyagtáblára vigyék át. Ezek voltak a késő Uruk-korban (i. e. 4. évezred második fele) megjelenő ún. numerikus táblák, melyeken csak számjelek és pecsétlenyomatok voltak. Az ezután következő szakasz már a piktografikus jelek (Uruk IVa), azaz az első valódi írás megjelenése volt. Schmand-Besserat (1992) szerint az írásbeliség kialakulása egy egyszerű egyenesvonalú technológiai fejlődés volt, mely során az egyes lépések nagyobb ugrás nélkül követték egymást. Ezt a rekonstrukció éppen az egyszerűsége és átláthatósága miatt vált hamar népszerűvé, de sok részletét jónéhány kemény és megalapozott kritika is érte. Többek között nincs bizonyíték arra, hogy a számolóköveket többezer kilométeren és többezer
11

éven át egységesen használták, a formai hasonlóság nem jelent funkcionális azonosságot, igen eltérő a leletek kontextusa, probléma van számos rekonstruált fázis időbeli helyzetével (pl. a komplex tokenek valószínűleg csak a piktografikus jelek hatására alakultak ki) stb. (Jasim-Oates 1986, Michalowski 1993, Glassner 2003, 63–83). A legnagyobb problémát azonban a Schmandt-Besserat által felrajzolt unilineáris fejlődés jelenti, illetve, hogy nem kellő módon emeli ki a piktografikus jelekből álló archaikus írás teljes újszerűségét. A mezopotámiai írásbeliség azonban egy sokkal összetettebb kommunikációs rendszer annál, hogy a kialakulását egyszerűen technikai fejlődésként lehessen leírni.

Pecsételés A pecséthasználat az egész ékírásos írásbeliség egyik legfontosabb kiegészítő eleme. A pecsét lenyomatának igen fontos jogi legitimáló ill. adminisztratív ellenőrző szerepe volt, nagyjából a mai aláírás hitelesítő erejének felelt meg. A pecsétek szorosan kötődtek az egyes személyekhez, és lenyomatuk plasztikus módon jelezte egy személy, csoport, vagy intézmény kapcsolatát egy tárggyal, raktárral vagy jogi ügylettel. A pecsétnyomók használata a PPNB végén jelent meg és a korai keramikus neolitikumban (i. e. 7500 körül) terjedt el szélesebb körben (von Wickede 1990). A legkorábbi időszakból még nem ismertek lenyomatok, ekkor még a mágikus amulettek egy fajtájaként használhatták őket, és ez az aspektusuk valószínűleg sohasem tűnt el. A korai keramikus neolitikumból (i. e. 6. évezred) azonban már lenyomatok sora került elő
12

Tell-Sabi-Abjadból (Tall Sabi Abyad; Szíria), melyek zsákokat, edényeket és ládákat záró bullákat hitelesítettek (Akkermans–Verhoeven 1995). Ez a használat a javakhoz való korlátozott hozzáférést jelentette. A gondosan eltett feltört „plombák‖-kal együtt számolókövek is előkerültek, ami egyfajta adminisztrációra utal, de arra nehéz magyarázatot találni, de hogy miért volt erre szükség egy ilyen korai kis közösségen belül. Csak a mezopotámiai khalkolitikumban válnak gyakorivá a hasonló lenyomatok, és a késő Ubaid-kortól Észak-Mezopotámiából már raktárak zárszerkezetéről való bullákat is ismerünk. Ez már a központi raktározás egyértelmű jele (Charvát 1995). Az Uruk-korra (i. e. 4. évezred) esik a legtöbb az új adminisztrációs és kommunikációs technika kialakítása, ami nem véletlen, hiszen ez az időszak jelenti az első városok és az első állami struktúra megjelenését, melynek leglátványosabb jelzője a monumentális építészet és szobrászat (újabb összefoglalás Rothman 2001). Az első újítás a kultúra felvirágzásával egyidős (Uruk VI, kb. i. e. 3500), ekkor kapcsolódott össze látványosan a a pecsételés és a számolókövek használata, ami azt jelenti, hogy megjelentek a pecsételt üreges agyaggömbök, bennük a calculusokkal. Mivel a lepecsételendő felület nagyobb lett, és egyre nagyobbá vált az igény, hogy a pecsétnyomók képei differenciáltabbakká váljanak, bevezették a mezopotámiai írásbeliségre oly jellemző pecséthengereket. Ezek palástján már összetett jeleneteket is ábrázolni lehetett, és úgy tűnik a legszebbek közül mindegyik ikonográfiai típus egy-egy magasrangú tisztségviselő funkciójának feleltek meg (Dittman 1986). Ez az jelenti, hogy a pecsétlenyomat Gelb kifejezésével élve, azonosító-mnémonikus jelként

13

működhetett, a mai óvodai jelekhez hasonlóan. A számolókövek jelölték az ellenőrzött árukat, a pecsétek pedig a velük foglalkozó hivatalnokot, és egyben az árucikkeket.

Az agyagtábla A mezopotámiai írásbeliség legfontosabb hordozója az agyagtábla volt. Megjelenésének időrendje ma még nem világos, de úgy tűnik, elszigetelten még azelőtt is használatban voltak, hogy megjelentek volna a csak „számjeleket‖ és pecsétlenyomatokat tartalmazó ún. numerikus táblák (Schmandt-Besserat 1992, 129–154). Ezek Schmandt-Besserat szerint megelőzik a piktografikus írást, és az agyaggömbök kiterített változataként értékelhetőek, melynél az egyes „számjelek‖ a calculusok kétdimenziós rajzai lennének (ld. fenn). Többek között Glassner kritikája szerint valójában sok esetben bizonyítható, hogy nincs korreláció a gömbökben őrzött számolókövek és a felületükre rajzolt „számjelek‖ között, valamint valójában nem előzményként, hanem a numerikus táblákkal egyidőben jelennek meg (Glassner 2003, 63–83).

Az írás megjelenése és az ún. proto-ékírás jellegzetességei A kezdeti írásfajták talán legjobban dokumentált fajtája a proto-ékírás. Az újabb szakirodalom (pl. Damerow 2006) így nevezi az ékírás legkorábbi fajtáját, az ún. Uruk IVa ill. Uruk IIIb írásfázist (átfogóan: Nissen–Damerow–Englund 1990). Az Uruk IVa (ez egy rétegtani elnevezés, az Eanna szentélykörzet ásatása alapján), melyet sok helyen piktografikus írásnak is neveznek, eddig csak Uruk városából ismert, és használata i. e.
14

3100 körülre tehető. A korszak jellegzetessége, hogy a puha agyagtáblára, hegyes íróvesszővel képszerű jeleket írtak. i. e. 3000-2900 között, az Uruk III-as írásfázis alatt már éles (hegyes háromszög végződésű) íróvesszőt használtak, a korábbi rajz helyett benyomkodásokkal alakították ki a jelek formáját, melyek emiatt sarkosabbá és ezáltal absztraktabbá váltak. Ebben a Dzsemdet-Naszr nevezett időszakban az írás már az egész babilóniai régióban elterjedt. (Vitatott kérdés az irodalomban, hogy az a kétségtelen tény, hogy az eredeti formájukhoz képest 90 fokkal elfordultak, mikor következett be. A hagyományos felfogás az, hogy ebben a korban, de többen súlyos érveket hoztak fel amellett, hogy ez csak később történt, az óbabilóni kor után.) Az utóbbi évtizedekben a H. Nissen vezette berlini munkacsoport intenzív kutatásai révén világossá vált, hogy a későbbi ékírás alapját képező proto-ékírás számos olyan jellgzetességgel rendelkezik, mely alapján egyértelmű, hogy ez a kommunikációs rendszer nem a nyelv reprezentációjára készült. P. Damerow nyomán (2006, 4, a proto-ékírás oszlopa) összeállított alábbi táblázat jelzi a proto-ékírás sajátosságait, melyek szembeállítják a később írásbeliséggel.

2. táblázat Proto-ékírás Klasszikus ékírás (kora dinasztikus III. fázistól) 1 Struktúrája nem a nyelv szintaxisát A legtöbb szövegtípus a nyelv
15

követi. 2 A szemantikai kategóriáknak csak egy szűk körét próbálja visszaadni. 3 A fonetikai kódolás alig játszik szerepet. 4 5 Nem egységesen konvencionalizált Csak extrém módon szűk körű környezetben használták 6-7 Voltak előzményei, melyek hasonló

szintaxisát követi Eszköztára alkalmas változatos tartalmak közlésére A fonetikai kódolás viszonylag nagy szerepet játszik Nagymértékben konvencionalizált Alkalmas szélesebb körű kommunikációra A nyelvhez való közeledés során

céllal használt szimbolikus rendszerként alapvetően megváltozott az írás belső működtek. struktúrája.

Gyakorlatilag mindez azt jelenti, hogy a proto-ékírásos táblák túlnyomó többsége valószínűleg néhány központi hivatal működése során keletkezett adminisztratív okmány, emellett kiegészítenek az írnokok képzésére szolgáló ún. lexikális listák. Ez utóbbiak szemantikai egységekbe tömörítve sorolják fel jeleket, azaz tematikus listák voltak. Létezett foglalkozások és tisztségek, fémtárgyak, kerámiatárgyak, textilek, állatok, halak, fák és fatárgyak, helységnevek stb. listája (Englund–Nissen 1993). A lexikális listák olyan mértékben standardizáltak voltak, hogy közel egy évezred hosszan (kb. i. e. 23. századig) ugyanilyen sorrendben másolták azokat, természetesen mindig a jelfejlődésnek megfelelő újabb jelformákkal.

16

A gazdasági okmányok mutatják meg igazán, hogy a proto-ékírás alapvetően egy könyvelői szimbólumrendszer volt („Buchhalterschrift‖). Alapvetően az egyes táblák táblázatként működtek, ahol minden információnak megvolta maga helye. Az egyes jelek tárgyaknak és mennyiségeknek, ill. termelési, elosztási és irányítási folyamatoknak feleltek meg. Ezen kívül az információk teljességét nem egy-egy tábla, hanem táblák egy-egy nagyobb csoportja adta meg, tehát a tartalom csak a többi tábla kontextusában volt érthető (Nissen–Damerow–Englund 1990, 76). A proto-ékírás egyik legérdekesebb kérdése a jelek eredete. Egyes jelek bizonyosan a tokenekből eredeztethetőek, de itt sokkal nagyobb számú jelről van szó (kb. 800 alapjel, variánsokkal együtt 1500 jel). Korábban úgy tűnt, hogy egy centrumban alkottak meg egy teljesen egységesen kialakított és egységesen használt rendszert. Mivel a legkorábbi írásfázis (Uruk IVa) csak Uruk városából ismert, ezért Marvin. A. Powell szerint egy meghatározott személy volt a kitaláló, sokat idézett kifejezéséve élve a „literatus Sumericus Urukeus‖ (Powell 1981, 422, de vannak ellenvélemények is). Bár a kitaláló valóban egy ember lehetett, hiszen nem közösségi-evoluciós módon fejlődött ki, és erre az írástörténetben sincs példa, a proto-ékírás nem maradt központilag írányított szimbólumrendszer, hanem dinamikusan változott használata. Damerow vizsgálata szerint volt a jeleknek egy alapkészlete, melyet az Uruk III írásfázisban mindenhol használtak, de voltak olyanok is, melyeket csak egy meghatározott hivatal alakított ki magának, és máshol alig alkalmaztak (Damerow 2006, 6–7).

17

A jelek között a nagyobbik rész valamilyen testrészt, állatot, tárgyat vagy természeti jelenséget ábrázolt, erősen leegyszerűsített és konvencionalizált formában. Ezek a valódi piktogrammok. A nehezen ábrázolható igéket vagy fogalmakat egy velük jól asszociálható tárgy rajzával jelenítették meg. Ezt a módszert nevezte a kínai írásbeliség alapján W. G. Boltz paraszemantikusnak (Boltz 1986, 426–428). Ez volt a proto-ékírás jelképzésének egyik legproduktívabb módszere. Amikor egyre több írásjelre volt szükség, akkor a nagyszámú hasonló forma és a jelek fokozatos absztrakciója miatt (ld. fenn!) új utakat kellett keresni. Egyik lehetőség a meglévő jelek differenciálása volt. Erre kialakítottak néhány olyan módszert, melyet a későbbi írnoki hagyomány is számon tartott, és külön elnevezésekkel látott el. Pl. három kis párhuzamos rovátkolással (gunû), 45°-os elfordítással (tenû), kettőzéssel (minabi), a megkettőzött jel keresztbe fordításával (minabi-gilimû) stb. Az új jelek minden esetben ugyanabban a szemantikai körben maradtak mint az eredetiek, csak némileg módosult jelentéssel (pl. Glassner 2003, 124–157). Ezekkel az eljárásokkal elvileg korlátlan számú jelet ki lehetett volna alakítani, de ezen a ponton a mezopotámiai írnoki hagyomány más utat választott. Az adminisztráció gyakorlata, a gyors rutin igénye, a jelek túlspecializálása helyett a jelek többértelműsége irányába vitte tovább a folyamatot, és sok esetben nem alkalmaztak differenciáló jelöléséket. Egy-egy adott jel pl. a száj jele, a vele összefüggő teljes szemantikai kör reprezentálására szolgált, kontextustól függően következő olvasatai lehettek: „száj‖ „szó‖ „beszélni‖ „fog‖ „hang/kiáltás‖stb. Ez a többértelműség később, a logogrammok
18

fonetizálódásával az ún. polifónia irányába vitte az ékírást, azaz egy jelnek különböző olvasatai lehettek (ld. később). A szemantikai asszociáció mellett a fonetikai asszociáció, a rébusz elv adott egy másfajta lehetőséget is. (A rébusz elv az, amikor pl. a padló szavunkat egy pad és egy ló képével írjuk le.) Ennek alapja az azonos vagy hasonló hangzás. Mivel a sumer nyelv bővelkedett az egyszótagú szavakban ez az elv hosszú távon rengeteg tartalékot rejtett magában, amikor az ékírás később egyre több fonetikus jelet kezdett alkalmazni. A proto-ékírás időszakában mindez még csak ritkán használt lehetőség volt, eleinte leginkább csak ún. fonetikus komplementumokként (fonetikai indikátor) használták. Ez azt jelenti, hogy egy jelből úgy képeznek egy másikat, hogy egy egyszótagú fonetikai elemmel jelölik, hogy az adott szó hogyan kezdődik vagy végződik (Glassner 2003, 157–165). A fonetikus komplementumokat esetenként a főjel mellé, máskor belé írták. A proto-ékírás igen nagy jelentőségű a kognitív fejlődés szempontjából. Bár az írást ekkor még igen korlátozott körben ismerték, az egyes alárendelt szervezeti egységekben pedig még hosszú ideig a számolóköveket használata is fennmaradt, nem becsülhető túl a matematika fejlődésében és ezzel együtt az adminisztratív irányításban és a hosszú távú tervezésben játszott szerepe. A proto-ékírásos szövegek 90 százaléka különböző bevett, kiadott vagy összegzett javak mennyiségét rögzíti, ezért legfeltűnőbb, azonnal felismerhető jellegzetességük a különböző formájú számok. A korabeli írnokok a javak jellegétől függően öt alapszámrendszert, ezeket továbbfejlesztve pedig összesen 13 különböző mennyiségjelölő rendszert alkalmaztak. Az egyes jelek egyszerre jelezték a mértékegységet és a mennyiséget, ami igen praktikusan helytakarékos volt. A
19

váltószámok is eltértek egymástól, hiszen a mértékegységek gyakran természetes egységeket követtek. A szövegek elemzéséből kiderült, hogy szinte minden olyan későbbi mezopotámiai adminisztratív technikát már alkalmaztak, melyek későnn a nagyobb területű állami egységek, birodalmak kialakulását és igazgatását lehetővé tették. Ellenőrizték a javakat a termeléstől a raktárba szállításon át a kiadásig. Az egyes alsóbb egységek kontrollja a termés és az állatállomány növekedésének előzetes becslése révén valósult meg, de kiszámították azt is hogy egy adott mennyiségű sör elkészítéséhez mennyi gabonára van szükség (összefoglalóan ld. Englund 1998, kül. 111-215). Az egyes információs egységeket sajátos szintaxis kapcsolta össze, amely nem nyelvi jellegű volt, és leginkább a mi táblázatainkhoz hasonlítható. Minden egység egy-egy vonallal elválasztott rekeszbe került (számjel és javak jelei), az egyes egységeket alul összesítették és jelezték az adminisztratív folyamatokat és a felelős tisztséget. Ebben az írásfázisban a személynevek jelölésére még nem volt mód, és érdekes módon a táblákon a pecsételés használata is visszaszorult (fennmaradt viszont a gömbökön és a záróbullákon). Az írásbeliség növekvő komplexitása egyre jobban felkészült írnokok kiképzését tette szükségessé, egyre hosszabb tanulási folyamatokkal. A tanulással együtt járó „kognitív tréning‖ tette alkalmassá az írnokokat tisztségviselői feladatokra. Az írásbeliség valószínűleg kéz a kézben fejlődött a politikai technikákkal együtt. Már a legkorábbi írásfázis is alapvető változásokat hozott az azt használók agystruktúrájában, létrejön a külső emlékezeti mező (angolul, external memory field = EXMF), egy jól használható kognitív munkatér, amely a biológiai emlékezeten kívül áll (Donald 2001, 260-261, kül. 8.3 ábra).
20

Az írásbeliség elterjedése Érdekes kérdés, hogy törvényszerű volt-e az írásbeliség létrejötte, vagy kulturális véletlen eredménye, vagy úgy is megfogalmazható a kérdés, hogy több helyen egymástól függetlenül (poligenetikus módon) fejlődött ki, vagy egyszer találták-e fel valahol, és innen terjedt-e le (monogenezis)? Roy Harris vizsgálata szerint a világon meglepően ritkák az önálló írásrendszerek. A valaha is létezett többezer nyelv mindössze egy tizede jutott el az írásbeliség valamilyen formájához, és alig több mint száz alkotott jelentősebb irodalommennyiséget (Harris 1986, 15). Az önálló invenció ismeglepően ritka, az írások általában egy jelentős kultúra hatáskörében jöttek létre. I. J. Gelb nagy hatású elméletében a monogenezis mellett tört lándzsát, melynek centruma Mezopotámia lett volna, és innen terjedt el az egész világon (1958, 210–215). Igazából a kérdést ma sem lehet megnyugtatóan lezárni. Először is tisztázni kellene, milyen típusú hatásokkal lehet számolni. Az Uruk IV írásfázis bizonyosan a világ legrégebbi írásbelisége, és ennek talaján jött létre, az Uruk III írásfázissal együtt induló és sokáig használatos ún. proto-elámi írás, mely kisugározhatott az Indus-völgy fele. Nagyobb problémát jelent a kínai írás önálló fejlődése. Régészeti adatok bizonyítják az Uruk-kultúra jelenlétét a Nílus-deltában az egyiptomi írásbeliség megjelenése előtt. Sok esetben azonban csak az eszme terjedéséről lehetett szó, az írás szerkezete sokszor önálló jegyeket mutat. Ami ma is valószínűnek tűnik, hogy a Földközi-tenger

21

térségében és a Közel-Keleten alapvetően a már kifejlett ékírás és az egyiptomi hieroglif írás jelentett követendő példát. Az egyetlen olyan fonetikai alapú írásbeliség, amely egészen biztosan önállóan fejlődött ki, a ma már egyre jobban megértett maja írás Mezo-Amerikában. Érdekessége, hogy ennek az írásnak a kezdetein is ott találjuk a fejlett számrendszert.

Az írás fonetizálódása és a mezopotámiai írásrendszer kifejlődése Sajnos abból az időszakról, amely döntő fontosságú lehetett az írás fonetizálódásában leletek hiányában ma még keveset tudunk (kora dinasztikus kor I. fázisa, i .e. 2900–2750). Nem tudjuk, hogy a folyamatot egy újabb nagyszabású újítás gyorsította-e meg, vagy a változása fokozatos volt? Az egyetlen ma ismert nagyobb leletcsoport Ur városának archaikus rétegeiből származik (Ur I írásfázis), ennek kronológiai helyzete is vitatott, valószínű, hogy későbbi (kora dinasztikus kor II. fázis, i. e. 2750–2600), mint eddig a kutatás hitte. Valamivel fiatalabb (kora dinasztikus kor, IIIa fázis, i. e. 2600–2500) az a két leletcsoport, melyek az íráshasználat új útjainak a legjobb tanúi: az ókori Suruppakból származó ún. Fára-szövegek és az Tell Abú Szalábíh (TAS) táblák (összefoglalóan ld. Krebernik 1998). Az írásbeliségben a rövid távra és szűkebb hatókörre készült adminisztratív feljegyzéseken és az írnoki képzéshez szükséges lexikális szövegeken túlmutató első gyökeres változást a jogi érvényű szövegek, egészen pontosan a földeladási okmányok megjelenése hozta, melyek olyan felek között teremtettek kapcsolatokat, melyek időben és térben távol álltak egymástól. A földeladási okmányok egyaránt jelentősek a
22

kommunikáció története, mint társadalomtörténeti szempontból. A jogi stabilitás megteremtését szolgálta, hogy a szerződéseket kőbe faragva elhelyezték a templomokban, és ezzel nyilvánossá tették az ügyletet. Ezek, az ún. archaikus kudurruk, helyenként domborműves ábrázolásokkal kísérve rögzítették a jövő számára egy -egy fontos földtulajdon változását (kiadásuk: Gelb–Steinkeller–Whiting 1991). Mivel a szöveget olyanoknak is tudni kellett dekódolniuk, akik nem ugyanabban a szűkebb közösségben mozogtak, egyre fontosabbá vált a korábbinál nagyobb mértékű konvencionalizálás és az, hogy képessé tegyék az írást lényeges szemantikai bővítésre. Az archaikus kudurruk legelső csoportja (Gelb–Steinkeller–Whiting 1991, nos. 1-11) számunkra még alig értelmezhető a földterület nagyságán kívül, helység- vagy személynév nem azonosítható bennük. Koruk kérdéses, ugyanis régészeti kontextusuk nem ismert, a szöveg kiadói paleográfiai kritériumok az Uruk III-időszakra helyezik, de meg kell jegyezni, hogy a faragott ékjelek hosszú ideig archaikusabb külsejűek, mint a táblára, stílussal írottak, ezért könnyen lehet, hogy valójában valamivel későbbiek. A következő időszak emlékeit nagyjából a Fára-korra (l. lejjebb) lehet tenni és ebben már személynevek is felbukkanak. A valamivel korábbi Ur I táblákon jelennek meg először a személynevek, ezekről már közel 750 név ismert (Krebernik 2002, 4). A nevek leírásának elvileg három módja volt, a mnémonikus-azonosító (szimbólum), a szójel és a fonetikai asszociációs (rébusz elv), ill. ezek kombinációja. A városok nevének jelölésére már az Uruk III-kor óta használták az előbbieket az ún. várospecséteken. Ezeket az egyszerű szimbólumokat használta a későbbi ékírásos hagyomány is, fonetikus komplementumokkal kiegészítve.
23

Ezt a módszert a mezopotámiai személynevekre sokféleségük miatt nem lehetett alkalmazni, ugyanakkor az archaikus kudurrukban közölt információkat egyre bővíteni akarták, és már el kellett látni azokat helynevekkel és személynevekkel. Mivel a mezopotámiai nevek nagy része beszélő név volt, a szójelekkel leírhatták őket, a probléma sokszor az igei részekkel, és a nyelvtani elemekkel volt. Itt használták egyre gyakrabban a rébusz elvet, amikor (közel) azonos hangzású homofón szóval írtak le egy másikat. Pl. a szarv és a megtölteni ige is SI-nak hangzik, a szarv képével a korai személynevekben gyakori megtölteni igei részt le lehet vele írni. A döntő fordulatot a fonetizálódásban a Fára-szövegek és a TAS-i táblák hozták (F-A). Az írással szemben ekkor már új igények jelentek meg. Újabb szövegtípusok jelentek meg (ld. Krebernik 1998, 306-325; irodalommal), melyek közül talán az irodalmi szövegek szórványos megjelenései a legfontosabbak (pl. Suruppak intelmei vagy Kes-himnusz). Van ugyan egy meglehetősen bizonytalan példa az Uruk III-időszakból (Englund 1998, 99–102), valójában azonban ezek az első példái egy olyan szöveg lejegyzésének, melynek a szóbeliségben már megvolt az előzménye. A korabeli irodalmi táblák igazából csak memóriatámaszok (mnemotechnikai segédeszközök) olyan művek felidézéséhez, melyet az írnokok kívülről tudtak. A nyelvtani szempontból rendkívül takarékos (defektív) írásmód miatt számunkra gyakran csak azok a szövegek érthetőek, melyeknek későbbi, klasszikus (óbabilóni) változatát is ismerjük, de már vannak olyan kompozíciók is, főleg himnuszok, melyek már a nyelvtani elemeket is viszonylag jól jelölik Általában az irodalmi szövegek között szokták említeni a ráolvasásokat. Bár ma még nem bizonyítható, de elképzelhető, hogy éppen ez az a szövegcsoport, amely
24

Mezopotámiában talán leginkább elősegítette az írás erőteljesebb reflektálását a nyelvre. A varázsszövegek (a koraiak feldolgozása: Krebernik 1984, összefoglalóan Cunningham 1997) egyik leglényegesebb eleme, hogy csak akkor hatnak, ha igen pontosan idézik fel őket. A fennmaradt szövegek a ráolvasópapok képzésében játszhattak szerepet, erre utal, hogy megjelentek már a több kompozíciót tartalmazó gyűjteményes táblák is. A legkorábbi varázsszövegek az irodalmiakhoz hasonlóan rendkívül defektíven írottak, helyenként a jelek nem az olvasási sorrendben állnak, és csak a későbbi, eblai párhuzamok alapján állítható helyre a szavak sorrendje (Krebernik 1984, 1–2). Ugyanakkor világos, hogy az írnokokat igen erősen megragadta a nyelv rögzítésének lehetősége, és az írásjeleknek misztikus többlettel ellátott szimbolikus értelmet is tulajdonítottak. Ennek az aspektusnak a legjobb kifejezői a jelek átkódolásával titkosított ún. UD.GAL.NUN-szövegek (Krecher 1978, Krebernik 1998, 298–302), melyeknél az egyes normál jelek helyett, bizonyos asszociációk alapján más jeleket használtak, a névadó jelcsoport például Enlil isten nevét rejti magában (=den-lil2). Manfred Krebernik kiemeli, hogy ez az írásszakasz „hosszúra nyúlt átmeneti fázis egy tisztán logografikus és egy határozott fonografikus komponensekkel rendelkező logografikus-fonografikus rendszer között‖. A Fára-korban a zárt CVC szótagokban (C[onsonant]V[owel]C[onsonant] = Mássalhangzó-Magánhangzó-Mássalhangzó) még nem a később szokásos CV-VC jelkapcsolatot alkalmazták, hanem defektív módon csak CV-szótagot, és csak a TAS-szövegekben jelenik meg szórványosan a CV-VC írásmód. Igazából azt lehet
25

mondani, hogy a szótagjelek eleinte nem voltak mások, mint az archaikus szövegeknél említett fonetikus indikátorok (fonetikus komplementumok), hogy a rébusz írásmód és a szótagírás közötti határ ekkor még folyékony, hiszen még nem alakult ki egy teljesen szilárd, széleskörű készlete a felhasznált szótagjeleknek, de már létezett egy határozott mag, melyből az írnokok meríthettek (Krebernik 1998, 271). Bár ezután még sok változás történik, azt mondhatjuk, hogy ekkor alakul végleg ki az ékírásra végig jellemző három jeltípus: a szójel (logogram), a szótagjel (szillabogram) és a szemantikai indikátor (determinatívum) hármassága, melyet kiegészítenek a korábbihoz képest valamivel egyszerűbb rendszerű számjelekkel. (A determinatívumok olyan nem nyelvi jellegű jelek, melyek az egyes (szójellel vagy szótagjellel ill. ezek kombinációjával leírt) szavak elé, vagy mögé írva jelzik, hogy milyen szemantikai körbe tartozik. Ilyen determinatívumok állhatnak pl. helynevek, városnevek, istennevek, csillagnevek, edénynevek, növénynevek, fanevek és fából készült tárgyak nevei, ill. bőrből, nádból vagy bronzból készült tárgyak nevei előtt ill. után.) Ettől kezdve a mezopotámiai ékírás csak annyiban változik, hogy az egyes korszakokban és az egyes műfajokban milyen arányban használják az írnokok a szójeleket és a szótagjeleket, ill. a szótagjelek használata milyen mértékben próbálja visszaadni a hangalakot. A fonetizálódás folyamatát erősítette az a körülmény, hogy Mezopotámia egészére a sumer-akkád kétnyelvűség volt jellemző, délen sumer, északon akkád nyelvű túlsúllyal. Valószínűleg már az Uruk III-korszak után kétfajta hagyomány jött létre, egy északi (akkád), amit Ignace J. Gelb nyomán Kis-i tradíciónak nevezünk, és egy általunk
26

jobban ismert déli (sumer), melynek központja Nippurban lehetett. Eleinte mindkettőre inkább a logografikus jelölés volt jellemző, fonetikus elemekkel, de a sémi akkád nyelv flektáló struktúrája miatt a szótagjelek sokkal alkalmasabbak voltak pl. a nevek leírására, és egyértelműbben meg lehetett velük különböztetni a különböző akkád nyelvtani alakokat is, amikor ez fontossá vált. Hamarosan az északi tradíció lett a szüllabografikus alapkészlet kiszélesedésének motorja, mely már jól látszik olyan kora dinasztikus III. fázisba tartozó szöveghagyományban, mint Ebla. (A nyugat-szíriai Ebla városának nagy táblalelete a mezopotámiai írásbeliség szomszédos területekre való kiterjedésének első bizonyítéka). Az északi tradíció hatása délen is érezhető volt, ami nem meglepő, hiszen tudjuk, a nyelvi határ nem volt éles, az írnokok nagy része mindkét nyelvet jól ismerhette. Például a TAS-i sumer nyelvű irodalmi táblákat akkád személynevű, valószínűleg akkád anyanyelvű írnokok írták le, pedig a terület a déli tradícióhoz tartozott. A kora dinasztikus IIIb fázisban általánossá válik a zárt szótagok CV-VC írásmódja, de ez még nem teljes körű. Számos nyelvtani elem jelölését az írnokok láthatóan nem tartják fontosnak. A sumerben a fonetizálódásnak az érthetőség szab határt, ugyanis a szótövekben gyakori az egytagú, a nem anyanyelvűek számára homofón alak. Ez azt jelenti, hogy számos különböző „gu‖ vagy „ka‖ hangzású szó létezik, csak a szójelből derül ki egyértelműen, hogy melyik szóról van szó. Az ékírás ezzel ellentétes irányú jellegzetessége a korábban említett polifónia, amely a többértelmű logografikus írásmódból eredt (ld. fenn!). Ez azt jelentette, hogy a többfajta szójelentés nyomában többfajta szótagértéke is lett egy adott jelnek A többfajta lehetőségből mindig az adott jelkapcsolatból derült ki az aktuális olvasat. A
27

sumerben ez a polifónia még korlátozott volt, majd akkád környezetben nőtt a mértéke, melynek számos itt nem részletezhető oka volt. Egyet azonban érdemes megjegyezni, mégpedig azt, hogy az írnokok a i. e. második évezred közepétől egyre ezoterikusabbá tették tették az írástudást, így az egy szűkebb kör kiváltságává vált (ld. később!).

Az írásbeliség területének kiszélesedése és a kulturális emlékezet írásbeli formái Az ékírás közeledését a nyelvhez azonban nem egy lassú, egyenletes technológiai fejlődési folyamatként kell elképzelni, amely a kezdetlegestől a tökéletes felé tartott, hanem meghatározott társadalmi kihívásokra adott lökésszerű válaszok sorozataként. A fonetikus jelkészlet bővülése sokáig csak egy alig kihasznált lehetőség volt, a döntő változások akkor következtek be, amikor a mezopotámiai politikai rendszerek átalakulásával az írásbeliség új kommunikációs és ideológiai feladatokat kapott. A legfontosabb új politikai fejlemény a mezopotámiai városállamok fokozódó területi integrációja volt a kora dinasztikus kor IIIb. fázisában, amely előkészítette a terepet a nagyobb, birodalmi szintű egyesítésre. A csatornákért való küzdelem miatti városok közötti sorozatos konfliktusok és a külső expedíciók iránti igény miatt a politikai centrum a templomi vezetéstől átkerült a katonai irányításhoz, a palotához. Az új hatalom stabilizálásához elengedhetetlen volt a képi és a szöveges propaganda, így nem véletlen, hogy ekkor jelentek meg a győzelmi feliratok és képekkel ellátott sztélék. A régészeti feltárások véletlenének köszönhetően ezeket legjobban a Lagas városállamhoz tartozó Girszuból ismerjük, de hasonló emlékek állhattak más jelentős mezopotámiai centrumokban is. A korszak végefelé már megjelentek a távolba küldött
28

parancsok írásbeli változataként működő levelek is. Mindkét szövegcsoport az írásbeliség magasabb fokát képviselte, hiszen időben vagy térben, esetleg mindkettőben távolban lévő fogadóhoz szóltak. A változást legjobban akkor érzékelhetjük, ha szembeállítjuk a gazdasági szövegeknek a proto-ékírásból örökölt jellegzetességeivel, mely miatt csak szűk körű használatra szolgálhattak (ld. 2. táblázat). Bár mint láttuk, narratív szövegeket már korábban is rögzítettek írásban, de ezek igazából csak mnemotechnikai segédeszközei voltak egy szóbelileg hagyományozott, már korábban is ismert tartalom rögzítésére. A királyfeliratok és levelek azonban olyan új narratív szövegeket közvetítettek, melyek igen változatosak lehettek, és csak a nyelvre erőteljesebben reflektáló írásmódokkal lehetett elkerülni a félreértést. Ebben a fajta írásbeliségben rejlő lehetőségeket az írnokok hamarosan egyre nagyobb mértékben használják ki, és hamarosan a jog és a tudomány egyre szélesebb területein használják (ld. 3. táblázat).

3. táblázat
Uruk IVa/III Kora dinasztiku s (3200-290 0) I-II IIIa IIIb Kora dinasztiku s Kora dinasztiku s (2334-215 4) (2112-200 4) (2004-159 5) Akkád Birodalom III. Ur-i dinasztia Óbabilóni kor

(2900-260 0)

(2600-250 0)

(2500-233 4)

29

Adminisztratí v szöveg Lexikális

lista Jogi dokumentum ok Földeladás (agyagtábla) Házeladás Földeladás (kő)

Rabszolga-

eladás Kölcsön

Bírósági döntés Törvénykön yv

30

Levél

Királyfelirat

Irodalmi szöveg Ráolvasás

Omenszöveg

Matematikai szöveg Pecsételt tábla

(Postgate 1992, 66, fig. 3:13 nyomán átdolgozva és kiegészítve; a szürkeskálán a sötétség a viszonylagos gyakoriságot jelzi)

31

A felvázolt folyamat egyre fontosabbá tette az ékírást a kulturális hagyományozódásban is, és egyben az önazonosságban. Mások nyomán Jan Assmann emelte a kultúraelméleti diskurzusok középpontjába a kulturális emlékezet problémakörét, és az írásbeliséget mint kulturális mnemotechnikai eszközt vizsgálta: „A kulturális mnemotechnika tiszte a folytonosság és az önazonosság bizotsítása. Könnyen belátható, hogy az önazanosság emlékezőtehetség és emlékezés dolga‖ (1999, 89). Míg a kulturális emlékezet koherenciáját az írás nélküli társadalmakban az állandóan ismétlődő rítusok adják (rituális koherencia), addig az írásbeliségben ugyanezt a szerepet átveszi a szövegek egy meghatározott csoportja (textuális koherencia). Assmann egy fontos tétele, hogy míg a rituális koherencia az ismétlésen alapul, addig a textuális serkenti a változtatást. Ez azonban nem az egyes szövegekre vonatkozik, hanem a tartalmakra, ami azt jelenti, hogy az írásbeliségben lényegesen megnőhet, és

legtöbbször meg is nő a kulturálisan fontos szövegek száma. A szövegtermés növekedésével kettéválik a kulturális emlékezet, egy előtérre és egy háttérre („funkcionális- és táremlékezetre‖) (uo., 96–97) Mezopotámiában mindezt kiválóan illusztrálja az a jelenség, melyet évtizedekkel korábban Oppenheim a „hagyomány áramának‖ (stream of tradition) nevezett (1982, 29–54). Eszerint létezett a szöveghagyománynak egy olyan köre, mely a mindenkori kulturális azonosságtudat alapját képezte (ld. Assmann textuális koherenciája), ebből a szövegcsoportból kihulhattak s belekerülhettek kompozíciók, de nagyobbik részük állandó maradt. A mezopotámiai kultúra második felének (i. e. II. évezred közepétől az i. e. I. évezred végéig) hagyományát legjobban. Assur-bán-apli (i. e. 668–627) asszír király ninivei könyvtárának tudatosan összeválogatott gyűjteménye reprezentálja (Oppenheim 1982, 38–46, valószínűleg több gyűjteményről van szó, ld. Parpola 1986).
32

Ebben a gyűjteményben éppúgy megtalálhatóak voltak az obskurus régi szövegek (táremlékezet), mint a népszerű kompozíciók (funkcionális emlékezet). A sokféle szöveggel, és azok egy részének hagyomány általi felértékelődésével a kulturális kohézió egyik fontos eleme lesz az egyes szövegek egységesedése, az invariancia növekedése, azaz a kanonizáció. Mezopotámia esetében valamikor az i. e. II. évezred második felében köszönt be az az időszak, amikor kialakulnak a nagy tudományos gyűjtemények, az elszórt omeneket és varázs-szövegeket egységes, sokszor száznál is több táblából álló kompozíciókba szervezik, egységesítik a lexikális listákat és elkészülnek nagy irodalmi művek (Teremtés-eposz, Gilgames-eposz, Erra-eposz stb.) végleges változatai. Az ekkor véglegesített szövegváltozatok az ékírás eltűnéséig, azaz több mint ezer éven át fennmaradtak, és az egymástól sok száz kilométerre előkerült nagy leletek szövegei, melyeket ráadásul sokszor sokszáz év is elválasztott, csak néhány jel használatában különböztek egymástól, ráadásul ezek az egykori „könyvtárak‖ (Ninive, Assur, Szultantepe, Szippar) jórészt ugyanazokat a fajta szövegeket is tartalmazták. A hagyomány árama volt az a egységesítő tényező, melynek hatására a sumer-akkád ékírásos kultúra közel háromezer éven át annak ellenére fennmaradt, hogy közben különböző nyelvű és kultúrájú népek sokasága özönlött a Folyóköz sík vidékére. Keveset tudunk arról, hogy Mezopotámia egyik legválságosabb időszakát, amikor a babilóni Hammurāpi-dinasztia bukásával (i. e. 1595) az írásbeliség közel egy évszázadra eltűnik a szemünk elől, és beköszöntött egy általunk sötét kornak nevezett időszak, ez a hagyomány milyen refúgiumokban maradt fenn. Mivel ez a kulturális hiátus Dél-Mezopotámiában egy évszázaddal hosszabb volt, mint délen, ezt a
33

mentsvárat valahol egy északi, alapvetően akkád kultúrájú centrumban kell keresnünk. Nyilván ennek is köszönhető, hogy az ezután következő, ún. kassú korban, óriási átrendeződés történt a szövegek hagyományozódásában. Valójában a hagyomány áramának két korszakáról kellene beszélnünk: egy korai sumer, és egy későbbi akkád túlsúlyúról. Ugyanis a korábbi sumer költeményeknek csak egy része került a későbbi gyűjteményekbe, ezek jó részét pedig akkád fordítással látták el, a centrumba pedig már az akkád költemények kerültek. A korábbi idők alkotásai leginkább a táremlékezetbe kerültek. Az írásnak a tudományos gondolkozás fejlődésében játszott szerepe már a proto-ékírásban is nyilvánvaló. A gazdasági szövegek mellett már ekkor is ott voltak a lexikális listák (ld. fenn!), melyek az idő során egyre kiterjedtebbé és átfogóvá váltak, és lehetővé tették a tudás rendszerezését és strukturálását (Vanstiphout 1995, 2187). Bár nemcsak a lexikális szövegeknek volt ilyen szerepük, hanem pl. az irodalmi vagy az omenszövegeknek is, mégis a lexikális listák olyan fontosak voltak a mezopotámiai írásbeliségben, hogy Wolfram von Soden egy klasszikus írásában (1936) egyenesen „Listenwissenschaft‖-nak nevezte el a jelenséget. Az ő elképzelése szerint ez a műfaj mezopotámiai emberekben meglévő rendszerezési kényszer megnyilvánulása volt, és úgy gondolta, hogy a korabeli tudományosság nem volt képes túljutni az ezekben a listákban kifejeződő elemi rendszerezési szinten. Veldhuis teljes joggal veti kritika alá ezt a szakirodalomban is elterjedt nézetet, mely nem veszi figyelembe, hogy ezek a listák az írnoki képzés segédanyagai voltak és például az ur5-ra = hubullu kezdetű, átfogó listát nem a természettudományos érdeklődés hozta létre, hanem az írnokképzés szempontjai határozták meg a formáját (1997, 137–146). Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy például az állatnevek listája nem a természetből kiinduló osztályozási rendszert
34

követi, hanem alapvetően a nevek írásképét. Ahelyett, hogy a modern korra jellemző diszciplináris szempontokat vetítenénk vissza a régiségbe, Veldhuis az írás tudománya (Science of Writing, ld. még később) kifejezést javasolta a világnak erre a reprezentációjára. Ez azért szerencsés, mert azonnal világossá teszi számunkra a mezopotámiai írnokok sajátos világlátását. Bárhogy is értékeljük ezt a fajta tudományt, látnunk kell, hogy a mezopotámiai tudomány igen elismerésre méltó teljesítményekre volt képes, ha ennek tartalma más is volt, mint a mai tudományoké (A mezopotámiai tudomány másságáról ld. Komoróczy 1992). Hozzánk legközelebb talán az óbabilóni korban robbanásszerűen fejlődő matematika áll (pl. a Püthagorasz-tétel első leírása), a későbbi görög kortársak éppilyen magasra értékelték a mezopotámiai jóstudományt (erről ld. Oppenheim 1982, 259–284). Minden mezopotámiai táblagyűjtemény („könyvtár‖) alapvető jellegzetessége volt, hogy sokkal nagyobb számú jövendőmondással foglalkozó táblát tartalmazott, mint irodalmit. Voltak olyan sorozatok, melyek több mint 130 táblából álltak!

Az írástudók képzése és az írástudás társadalmi elterjedtsége A szövegek „termelése‖ és hagyományozása a mezopotámiai történelem során az írástudók (literati) teljesítménye volt. Ők igen magas társadalmi presztízzsel rendelkeztek, és bár nemcsak az írnokok tartoztak közéjük, hanem az állami tisztségviselők, a templomi papság, a jóspapok, a bajelhárító varászlók és orvosok is, az ismeretek magját az írnoki tudás (akkádul tupšarrūtu) adta.

35

Az írástudók képzésének alapját az iskolák jelentették (sumerül e2-dub-ba-a) (klasszikus mű Sjöberg 1975; újabban ld. Veldhuis 1997 irodalommal), itt sajátították el a tanulók az ékjeleket azok olvasatait különböző típusú lexikális listák alapján, a sumer nyelvet (amely az óbabilóni kortól már nagyrészt kihalt) és irodalmat, a levelek és jogi szövegek fogalmazását minták alapján, a matematikát és a földmérést, de hozzátartozott a képzéshez a zene oktatása is. A hosszan tartó oktatásban volt egy alsó fok, amelyet minden diáknak el kellett sajátítania, egy felső, melynek a végefelé már nagyfokú szakosodás történt, itt vált el az állami tisztviselők, a templomi énekesek, a jósok vagy az orvosok képzése. Sokan lehettek olyanok is, akik az alsó szinten befejezték tanulmányaikat. A felső fok alapját a sumer irodalom jelentette. Ezek a nem praktikus ismeretek adták az írástudók csoportidentitását, amely a magas társadalmi státuszból kizárta azokat, akik nem tudták végigjárni az iskolák teljes lépcsőjét. Nick Veldhuis megjegyzi, hogy az óbabilóni iskola (melyet a leletek alapján legjobban ismerünk), a tudás igen magas szintjét követelte meg a diákoktól: először a szükségesnél jóval bonyolultabb írásrendszert kellett elsajátítani, majd egy olyan összetett curriculum következett, melyre az írástudáshoz nem volt szükség (1997, 143). Az „írás tudománya‖ (ld. fenn!) elszakadt a praktikus szempontoktól, és gyakran foglalkoztak olyan elméleti konstrukciókkal, melyek nem a valóság megfigyeléséből következetek. Éppen ez tette lehetővé, hogy az iskolák legyenek azok az intézmények (az óbabilóni korban főleg a nippuriak), melyek fenntartják a szöveghagyomány áramát, és hosszú időre megadhassák Mezopotámia kulturális identitását. A szövegekben gyakran emlegetett iskolák társadalmi hátterét nehéz meghatározni, a mezopotámiai történelem nagy részében úgy tűnik, hogy a templomok
36

és a paloták adták a hátterét, az óbabilóni korban valószínűleg számos magániskola is működött. Sok jelenség jelzi, hogy valójában az akkád nyelvű tartalmak visszadása ékírással egyszerűbben is történhetett volna, és ezzel a kortársak is tisztában voltak. Az óasszír kereskedők leveleiket és dokumentumaikat 100 és 200 közötti jellel kielégítően le tudták írni, és az egyes jelek olvasatait is minimálisra redukálták, és alig használtak szójeleket. A jellisták magyarázó oszlopai is csak 100 körüli jelet használnak, főként az ékírást ma tanulók által is jól ismert, és az ókorban is legelőször megtanult 100 egyszerű jelet. Épp az írnoki tudás magas presztízse követelte meg, hogy megmaradjanak a történetileg kialakult komplikált rendszernél, sőt ezt még tovább is bonyolítsák. Így nem meglepő, hogy az írástudás még az elit körében is viszonylag ritka lehetett. A mezopotámiai történelem közel háromezer évéből összesen három uralkodóról tudjuk, hogy elsajátította az írnoki tudást. Az óbabilóni korban volt a legszélesebb körű az írástudás, úgy tűnik, hogy a klasszikus antikvitás előtti legszélesebb körű írásismeret erre az időszakra tehető (Postgate 1992, 69; Wilcke 2000). Ez nem véletlen, hiszen ekkorra jellemző, hogy a nagy központi intézmények, a palota és a templomok mellett kis és közepes méretű háztartások sora folytatott „magánvállalkozást‖, és ezzel együtt vezetett saját adminisztrációt. A pénzemberek és kereskedők minden valószínűség szerint elsajátították az írástudás alacsonyabb fokát, de számos olyan hasonló szinten álló írástudó is lehetett, aki anyagi juttatásért le tudott írni egy magánjogi szerződést. Ezzel függ össze, hogy ebben a korban a legszélesebb körű a magánlevelezés, valamint a személyes feljegyzések használata, és magukon a szövegeken pl. a jogi dokumentumokon és leveleken is látszik, hogy gyakran írta azokat
37

viszonylag gyakorlatlan kéz. Régészetileg is jól követhető az írásos emlékek minden más kornál egyenletesebb szóródása (Wilcke 2000). E társadalmi körülmények megváltozásával az írástudás is visszaszorul az írnoki elit körébe, ami rendkívül megerősítette társadalmi presztízsüket. Külön specialisták fogalkoztak az irodalmi hagyománnyal, tudásuk családokban öröklődött, s sok írástudó az uralkodókéhoz hasonló hosszú genealógiákat állítottak össze neves elődeikről (Lambert 1957), és az iskolai környezet helyett a templomokhoz és palotákhoz tartozó scriptoriumok váltak a kulturális emlékezet őrzőivé, ekkor jönnek létre a korábbi kisebb gyűjtemények (szakmai kézikönyvtárak) mellett a nagy könyvtárak. Ezzel együtt a jelek korábbi korlátozott polifóniája nagymértékben kiterjedt, az irodalmi szövegek jelhasználata egy külön rejtett üzenetet is tartalmazott, melyet csak az értett, aki jól tudott sumerül. A szöveghagyomány megértéséhez kommentárokra volt szükség, és létrejöttek olyan szövegek is, melyek egy-egy szakma titkos tudásához („Geheimwissen‖) tartoztak, és ezeket a táblákat csak a beavatottak láthatták (Borger 1957–1971). Ezzel együtt a szövegek és az írásbeliség társadalmi elterjedtsége is jelentősen csökkent, az írástudás egy szűk szellemi elit kiváltsága maradt. Ennek ellenére nem állíthatjuk, hogy az óbabilóni kor után Mezopotámia kultúráját az írásbeliség kevésbé határozta volna meg, mint előtte. Assmann (1999, 260) a következőképpen veti fel a problémát: „Felmerül a kérdés, vajon egy társadalomban csakugyan az írás tudományának a közkeletűsége-e az egyetlen — vagy akár döntő — kritérium, hogy írásos kultúráról beszélhessünk, s nem legalább ilyen jelentős-e az írásbeliség világképre és valóságértelmezésre gyakorolt hatása, még ha az írást igen

38

nagy becsben tartó és főhelyen értékelő társadalomnak csak a töredékrésze járatos is az írás művészetében.‖

Az ókori keleti írásbeliség és az alfabetikus írások helye a gondolkodás fejlődésében A fentiek jól jelzik, hogy szemben sok teoretikus állításával az írásbeliség jellege, fejlődése és a gondolkodásban betöltött helye nem elsősorban az írás technológiai változását követi, bár kétségtelenül van közöttük összefüggés. Az az Eric Havelock (1982, kritikáját ld. Assmann 1999, 253–258) által felállított, és széles körben elfogadott tézis, mely szerint az elvonatkoztatás, az absztrakció képessége, amely a görög filozófiát megalapozta, az alfabetikus írás jellegzetességeiből vezethető le, abból a szellemi alapállásból származik, hogy az írás technikai oldala meghatározza a gondolkodást. Az ilyen típusú megközelítések sokkal inkább a keleti írásrendszerek és írásbeliség, valamint a korabeli társadalmak nem ismeretéből származnak, ill. egyfajta kulturális etnocentrizmusból, amely az alfabetikus írást, mint bonyolult gondolatok közlésére egyedül alkalmas technológiát abszolutizálja. A görög és a keleti gondolkodás ténylegesen meglevő különbsége nem az írástechnikából, hanem az írásbeliség társadalmi hátteréből eredt. A görögöknél jön létre a kognitív fejlődés egy olyan újabb foka, melyet Donald teoretikus kultúrának nevezett el. Valószínűleg igaza van, amikor úgy véli, hogy ők „kollektíven, mint társadalom léptek túl a gyakorlati és alkalmazkodó tudományon, és tisztelték az elméleti filozófiát, vagyis az öncélú gondolkodást‖ (2001, 296). Ezek a vívmányok egy erős szóbeliséggel társultak, tehát nem az írás jellegéből következtek, de az absztrakt írásrendszer
39

kétségtelenül jobban illett ehhez a teoretikus attitűdhöz, mint az összetettebb keleti írások. Az ékírás (és még inkább az egyiptomi hieroglif írás) viszont sokkal több volt, mint kódolt nyelv, a világ egy sokkal közvetlenebb reprezentációját jelentette — többcsatornás módon működött. A fonetikus jeleken keresztül egyszerre refelektált a nyelvre, a szójelek szimbolikus tartalmát kihasználva pedig közvetlenül a jelenségekre is, sőt a kettőt, a szótagjelet és a szimbolikusat sokszor egybeötvözte, kihasználva az írás többértelmű jellegét. Ez annyit jelent, hogy pl. az akkád epikus irodalom szerzői gyakran használtak olyan, ritkább szótagértéket, melynek választását egyik szójelként való értelme magyarázta. Ilyen például a Teremtéseposzban (Enúma elis) a kháosz egyik nőnemű szörnyének, Tiamatnak a neve, melyet a ti (sumerül élet) és geme2 (akkádul amtum = rabszolganő) jelekkel írtak le. Az utóbbi jel „amat‖ olvasata lehet, hogy csak egy erre a szövegre kitalált költői invenció volt, melyet később elszórva máshol is átvettek. A fontos teológiai szövegeket átszőtték az ilyen rejtett értelmek, melyeket csak az írástudók szűk köre volt képes feltárni. A szóban terjedő kommentárok lecsapódásait megtalálhatjuk a lexikális listákban is (Cavigneaux 1976), de lassan kialakult egy kommentárirodalom is (Livingstone 1986), melyről még nagyon keveset tudunk.

Bibliográfia

40

Akkermans, Peter M. M. G.–Mark Verhoeven 1995. An Image of Complexity: The Burnt Village at Late Neolithic SabiAbyad, Syria. American Journal of Archaeology, 99. 5–32. p. Amiet, Pierre 1966. Il y a 5000 ans les Élamites inventaient l'écriture. Archéologia, 12. 16–22. p. Assmann, Jan 1999. A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban. Budapest, Atlantisz. Boltz, William G. 1986. Early Chinese Writing. World Archaeology, 17. 420-436. p. Borger, Rykle 1957-1971. Geheimwissen. In Reallexikon der Assyriologie und Vorderasiatischen Archäologie Bd. 3, Berlin–New York, Walter de Gruyter, 188–191. p. Cauvin, Jacques 2000. The Birth of the Gods and the Origins of Agriculture. Cambridge, Cambridge University Press. Cavigneaux, Antoine 1976. Die sumerisch-akkadischen Zeichenlisten.

Überlieferungsprobleme. München, Diss. Ludwig-Maximilian Universität zu München Charvát, Peter 1995. The Seals and their functions in the Halaf- and Ubaid-cultures (A casestudy of materials from Tell Arpachiyah and Niniveh 2-3). In Ralf-B. Wartke (Hrsg.): Handwerk und Technologie im Alten Orient, Mainz, Philipp von Zabern, 9–15. p. Collon, Dominique 1987. First Impressions. Cylinder Seals in the Ancient Near East. Chicago, University of Chicago Press.

41

Cunningham, Graham 1997. ‘Deliver me from evil‘, Mesopotamian icantations 2500-1500BC. Roma, Editrice Pontificio Istituto Biblico. /Studia Pohl: Series Maior, 17./ Damerow, Peter 2006. The Origins of Writing as a Problem of Historical Epistemology. Cuneform Digital Library Journal, 2006/1. Dittman, R. 1986. Seals, Sealings and Tablets. Thoughts on the Changing Pattern of Administrative Control from the Late-Uruk to the Proto-Elamite Period at Susa. In U. Finkbeiner–W. Röllig (eds.): Gamdat Nasr. Period or Regional Style?, Wiesbaden, 332–366. p. Donald, Merlin 2001. Az emberi gondolkodás eredete. Budapest, Osiris Kiadó. Eco, Umberto 1977. Zeichen. Einführung in einen Begriff und seine Geschichte. Frankfurt am Main, Suhrkamp Verlag. Englund, Robert K. 1998. Texts from the Late Uruk Period. In Pascal Attinger–Markus Wäfler (Hrsg.): Mesopotamien. Späturuk-Zeit und Frühdynastische Zeit. Freiburg, Schweiz–Göttingen, Universitätsverlag–Vandenhoeck & Ruprecht, 15–233. p. /Orbis Biblicus et Orientalis, 160/1–Annäherungen, 1./ Englund, Robert K.–Nissen, Hans. J. 1993. Die lexikalischen Listen der Archaischen Texte aus Uruk. Unter Mitarbeit von Peter Damerow. Berlin, Gebr. Mann Verlag /Archaische Texte aus Uruk, 3–Ausgrabungen der Deutschen Forschungsgemeinschaft in Uruk-Warka, 13./ Fülöp Géza 1996. Az információ. Eötvös Loránd Tudományegyetem.

Könyvtártudományi– Informatikai Tanszék. Gelb, Ignace J. 1958. Von der Keilschrift zum Alphabet. Grundlagen eine Schriftwissenschaft. Stuttgart, Kohlhammer Verlag. [Az „A Study of Writing.
42

The Foundations of Grammatology. Chicago, The University of Chicago Press, 1952‖ a szerző által átdolgozott és kiegészített német nyelvű kiadása] Gelb, Ignace J. 1980. Principles of writing systems within the frame of visual communication. In Paul A. Kolers et al. (eds.): Processing of Visible Language 2, New York–London, Plenum Press, 7–24. p. Gelb, Ignace J.–Piotr Steinkeller–Robert M. Whiting, Jr. 1991. Earliest Land Tenure Systems in the Near East: Ancient Kudurrus. Chicago, Oriental Institute of the University of Chicago. /University of Chicago Oriental Institute Publications, 104./ Gibson, McGuire– Robert D. Biggs (eds.) 1977. Seals and Sealing in the Ancient Near East. Malibu, Undena Publications. /Bibliotheca Mesopotamica, 6./ Glassner, Jean-Jacques 2003. The Invention of Cuneiform. Baltimore–London, The John Hopkins University Press. Goody, Jack (ed.) 1968. Literacy in Traditional Societies. Cambridge, Cambridge University Press. Green, Margret W. 1981. The Construction and Implementation of the Cuneiform Writing System. Visible Language, 15. 345–372. p. Green, Magret W.–Hans J. Nissen 1987. Zeichenliste der archaischen Texte aus Uruk. Unter Mitarbeit von Peter Damerow und Robert K. Englund Berlin, Gebr. Mann Verlag. /Archaische Texte aus Uruk, 2–Ausgrabungen der Deutschen Forschungsgemeinschaft in Uruk-Warka, 11./ Harris, Roy 1986. The Origin of Writing. London, Duckworth.

43

Jasim, S.A.–Joan Oates 1986. Early tokens and tablets in Mesopotamia: new information from Tell Abada and Tell Brak. World Archaeology, 17. 348–361. p. Kalla, Gábor 1996. Az információtárolás és –átadás korai technikái Mezopotámiában. A számolókövektől az archaikus táblákig. Világtörténet, Új folyam (1996. ősz–tél). 36–62. p. Komoróczy, Géza 1992. A tudományos világnézet csapdájában. In uő. Bezárkózás a nemzeti hagyományba. Budapest, Századvég Kiadó, 9–50 p. Krebernik, Manfred 1984. Die Beschwörungen aus Fara und Ebla.

Hildesheim–Zürich–New York, Georg Olms Verlag. /Texte und Studien zur Orientalistik, 2./ Krebernik, Manfred 1998. Die Texte aus Fāra und Tell Abū Salābīh. In Pascal Attinger–Markus Frühdynastische Wäfler (Hrsg.): Mesopotamien. Freiburg, Späturuk-Zeit und

Zeit.

Schweiz–Göttingen,

Universitätsverlag–Vandenhoeck & Ruprecht, 237–427. p. /Orbis Biblicus et Orientalis, 160/1–Annäherungen, 1./ Krebernik, Manfred 2002. Zur Struktur und Geschichte des älteren sumerischen Onomastikons. In Michael P. Streck–S. Weninger (Hrsg.): Altorientalische und semitische Onomastik. Münster, Ugarit Verlag, 1–74. p. /Alter Orient und Altes Testament, 296./ Krecher, Joachim 1957–1971. Göttersymbole und -attribute. B. Nach sumerischen und akkadischen Texten. In Reallexikon der Assyriologie und Vorderasiatischen Archäologie. Bd. 3. Berlin, De Gruyter, 495–498. p.

44

Krecher, Joachim 1978. Sumerische Literatur der Fara-Zeit: Die UD.GAL.NUN-Texte (1). Bibliotheca Orientalis, 35. 155–160. p. Lambert, Wilfred G. 1957. Ancestors, authors and canonicity. Journal of Cuneiform Studies, 11. 1–17 p. Livingstone, Alasdair 1986. Mystical and Mythological Explanatory Works of Assyrian and Babylonian Scholars. Oxford, Oxford University Press Leroi-Gourhan, André 1985. Az őstörténet kultuszai. Budapest, Kossuth. Marshack, Alexander 1972. The roots of civilization: The cognitive beginnings of man‘s first art, symbol and notation. New York, McGraw-Hill. Matthews, Roger J. 1993. Cities, Seals and Writing: Archaic Seal Impressions from Jemdet Nasr and Ur. Berlin, Gebr. Mann Verlag. /Materialien zu den frühen Schriftzeugnissen des Vorderen Orients, 2./ Mellaart, James 1967. Çatal Hüyük. A neolithic Town in Anatolia. London, Thames and Hudson. /New Aspects of Antiquity./ Michalowski, Piotr 1993. Tokenism. American Anthropologist, 95. 996–999. p. [Recenzió Schmandt-Besserat 1992-ről] Nissen, Hans J.–Peter Damerow–Robert K. Englund 1990. Frühe Schrift und Techniken der Wirtschaftsverwaltung im alten Vorderen Orient. Berlin, Verlag Franzbecker. Olson, David R. 1994. The World on Paper. The Conceptual and Cognitiv Implications of Writing and Reading. Cambridge, Cambridge University Press. Oppenheim, A. Leo 1959. On an Operational Device in Mesopotamian Bureucracy. Journal of Near Eastern Studies,18. 121–128. p.

45

Oppenheim, A. Leo 1982. Az ókori Mezopotámia. Egy holt civilizáció portréja. Budapest, Gondolat. Özdogan, Mehmet–Nezih Başgelen (eds.) 1999. Neolithic in Turkey. The Cradle of Civilization. New Discoveries. 2 vols. Istanbul, Arkeoloji ve sanat yayınlari. Parpola, Simo 1986. The royal archives of Nineveh. In Klaas R. Veenhof (ed.): Cuneiform Archives and Libraries. CRRAI 30. Leiden, Nederlands Historisch-Archaeologisch Instituut te Istanbul, 223–236. p. Powell, Marvin A. 1981. Three Problems in the History of Cuneiform Writing: Origins, Direction of Script, Literacy: Visible Language, 15. 419–440. p. Rothman, Mitchell S. (Ed.) 2001. Uruk, Mesopotamia & its Neighbors. Santa Fe–Oxford, School of American Research Press–James Currey. Schmandt-Besserat, Denise 1992. Before Writing. 2 vols. Austin, University of Texas Press. Vanstiphout, Hermann (1995). Memory and Literacy in Ancient Western Asia. In Jack M. Sasson et al. (eds.): Civilizations of the Ancient Near East, vol. IV. New York, Simon & Schuster MacMillan, 2181–2196. p. Wilcke, Claus 2000. Wer las und scrieb in Babylonien und Assyrien. Überlegungen zur Literalität im Alten Zweistromland. München, Verlag der BAW. /Bayerische Akademie der Wissenschaften, Phil.-hist. Kl., Sitzungsberichte, Jahrgang 2000, Heft 6./ von Wickede, Arno 1990. Prähistorische Stempelglyptik in Vorderasien.

München–Wien, Profil Verlag. /Münchner Vorderasiatische Studien, 6./

46

von Wickede, Arno 1991. Chalcolithic sealings from Arpachiyah in the collection of the Institute of Archaeology, London. Bulletin of the Institute of Archaeology, London,28. 153–196. p. Zettler, Richard L. 1987. Sealings as Artifacts of Institutional Administration in Ancient Mesopotamia. Journal of Cuneiform Studies, 39. 197–240. p.

47

Az ókori Afrika nyelvei
írta

Irsay-Nagy Balázs

Az óberber nyelv Az óberber az afroázsiai (régebben: sémi-hamita) nyelvcsalád (Huehnergard 2004) berber ágának (Dévényi 1999) egyetlen ókori feliratokból ismert nyelve. Hogy a mai berber nyelvek három csoportja (északi berber: tamazight, taselhait, kabil, rif, zenet-csoport; közép-berber: tuareg; dél-berber: zenaga) közül melyikhez tartozik, nem dönthető el a feliratok rövidsége miatt. Óberber feliratok a mai észak-berber nyelvek területéről kerültek elő (Tunézia, Algéria, Marokkó); továbbá a Kanári-szigetekről. Az egyetlen datált felirat (RIL 2 = KAI 101) i. e. 149-ben készült, és a feliratok többsége feltehetőleg az i. e. 2. századi, habár néhány felirat ennél korábbi vagy későbbi is lehet. Az óberber flektáló nyelv; az ige jelentését a legtöbb esetben két vagy három mássalhangzóból álló váz, a gyök hordozza; a különböző igemódokat és igeneveket a mássalhangzók közé beékelt, változó értékű magánhangzók segítségével képzi. Főnévragozás nincs; a főnév szintaktikai szerepét mondatbeli pozíciója, illetve prepozíciók jelzik. Szintaktikai struktúrája alapján nominatív-akkuzatív nyelv (mint az összes afroázsiai nyelv). Jelzős szerkezetben a jelző, birtokos szerkezetben a birtokos áll második helyen. Az óberber két nyelvtani nemet, hímnemet és nőnemet különböztet meg.
A mondatrészek sorrendje VSO (ige – alany – tárgy).

Nyelvtörténet és nyelvváltozatok

48

Két írástípust lehet megkülönböztetni: a nyugati óberbert (Marokkó és a Kanári-szigetek), ez az írás megfejtetlen; és a keleti óberbert (Tunézia és Algéria, az ókori Numídia területén), amelynek megfejtését a pun-óberber bilingvisek tették lehetővé. A nyelv szövegemlékei A fennmaradt több mint 1100 felirat rendkívül rövid, a legtöbb csak az elhunyt nevét és filiációját tartalmazó sírfelirat. Jelentős a három pun-óberber bilingvis (RIL 1, 2, 31 = KAI 100, 101, 153), és néhány latin-óberber bilingvis felirat.

Írásrendszer Az óberber írás (O‘Connor 1996) 25 geometrikus jelet használó abdzsad (csak mássalhangzókat jelölő ábécé); különlegessége, hogy gyakran írják függőlegesen alulról felfelé. Az írás használata valószínűleg karthágói hatásra történt (pun írás).

A nyelv kutatásának története Az 1631 óta ismert, de megbízható kópiában csak 1833 óta hozzáférhető bilingvis (RIL 1 = KAI 100) segítségével F. de Saulcy 1843-ban fejtette meg a keleti óberber írást; a további két pun-óberber bilingvis segítségével jelentős előrelépést ért el Jean-Baptiste Chabot (1918; 1921).

Szakirodalmi útmutató

Nyelvtani leírások Az egyetlen óberber nyelvtan Rössler 1958. A keleti és nyugati óberber írás viszonyához vö. Rössler 1942.
49

Szótárak Önálló óberber szótár nincs; a három pun-óberber bilingvis lexikális anyagát a szövegekhez írt kommentárjában Otto Rössler elemzi (KAI 100, 101, 153).

Szövegkiadások Az alapvető szövegkiadás Chabot 1940–1941 (RIL); további szövegeket publikált Galand 1966. A pun-óberber bilingvis feliratok kommentált kiadása Donner–Röllig 1968–1973 (KAI). Sorozatok, szakfolyóiratok Az óberberrel kapcsolatos cikkek az arabisztikai és orientalisztikai szaklapokban jelennek meg (ld. arab nyelv: szakirodalmi útmutató)

A nyelvhez kötődő egyéb internetes honlapok A a modern berber nyelvekkel és kultúrával foglalkozó honlapok: http://www.kabyle.com http://www.mondeberbere.com http://www.tamazgha.fr/ Szövegminta

50

51

A meroitikus nyelv

A meroitikus nyelv szigetnyelv: az ismert nyelvek között rokona nincs. A Nílus-völgy középső szakaszán (Egyiptomtól délre, a mai Szudán területén) beszélt nyelv. Meroitikus személynevek egyiptomi forrásokban legelőször a 12. dinasztia alatt (i. e. 1989–1791) fordulnak elő; a Meroé Királyságban írott nyelvként az i. e. 2. századtól használják; i. u. 5. században használata megszűnik (szerepét a bevándorolt nuba törzsek nyelve, az ónúbiai veszi át). A meroitikus nyelv máig megfejtetlen; róla a következőket lehet elmondani: agglitunáló nyelv, a ragozás az igei és névszói tövekhez kapcsolódó szuffixumok és prefixumok révén történik. A főnév szintaktikai szerepét az esetragok, mondatbeli pozíciója, illetve posztpozíciók jelzik. Birtokos szerkezetben a birtokos első vagy második helyen állhat; jelzős szerkezetben a jelző mindig második. A mondatrészek sorrendje SOV (alany – tárgy – ige), de előfordul OSV is. Nyelvtörténet és nyelvváltozatok A korai, egyiptomi forrásokban megőrzött névanyag fonológiai különbségei alapján egy ómeroitikus nyelvfázist lehet feltételezni, amely bizonyos mértékben eltért a Meroé Királyság nyelvétől.

A nyelv szövegemlékei Meroitikus személynevek a 12. dinasztia utáni időkből egy i. e. 1580 és 1550 között keletkezett egyiptomi papiruszon; majd különböző újbirodalmi (i. e. 1550–1070) és napatai (i. e. 8–2. sz.) forrásokban fordulnak elő; legkorábbi írásos emlékei az egyiptomi Halottak Könyve három fejezetében (163–165. fejezet) előforduló, szillabikus írással írt meroitikus szavak. A meroitikus korpusz sírfeliratokból, királyfeliratokból és papiruszokon illetve osztrakonokon talált (adminisztratív?) szövegekből áll.

52

Írásrendszer A meroitikus nyelv rögzítésére egy hierogif és egy kurzív írást használtak; mindkettő 24 jelből álló szillabikus írás, amelyben az egyes jelek egy mássalhangzót és az utána következő /a/ magánhangzót jelölik; további magánhangzók jelölésére három magánhangzó-jel /e, i, o/ szolgál (Millet 1999 a meroitikus írás elavult leírása). A meroitikus írás az egyiptomi szillabikus írás rendszerének átvétele; a kurzív meroitikus jelalakjai az egyiptomi démotikus írásból; a hieroglif meroitikus az egyiptomi hieroglif írásból származnak.

A nyelv kutatásának története A meroitikus írást Francis Llewellyn Griffith (1862–1934) fejtette meg, egyiptomi hieroglif és merotikus írással leírt uralkodói nevek segítségével (1909; 1910; 1911). Mivel a meroitikusnak egyrészt ismert rokon nyelve nincs, másrészt bilingvis szövegek vagy lexikális listák eddig nem kerültek elő; Griffith a nyelv megfejtésére tett próbálozásai (1916a; 1916b; 1917; 1925) sikertelenek maradtak. A 20. század első felében Carl Meinhof bantuológus és Ernst Zyhlarz egyiptológus több cikkben tévesen a meroitikus nyelv „hamita‖ (modern terminológiával: afroázsiai) rokonsága mellett érvelt (ennek cáfolata Hintze 1955). A 20. század második felében Hintze a sírfeliratok strukturális elemzésével a nyelv megértésének máig egyetlen jelentősebb eredményét érte el (1959; 1963); de a generatív nyelvtan alkalmazásával tett megfejtési kísérlete (Hintze 1979) kudarccal végződött. Hoffmann 1981 az addigi kutatások összefoglalása.

Szakirodalmi útmutató

Nyelvtani leírások Rilly 2006 monumentális összefoglalása annak, amit lehet, és amit nem lehet tudni a meroitikus nyelvről és írásról; magyar nyelvű vázlat: Takács 1999.

53

Szótárak A meroitikus szókincsnek csak nagyon csekély hányada van megfejtve; meroitikus szótáron jelenleg Claude Rilly dolgozik.

Szövegkiadások A teljes meroitikus korpusz kiadása Leclant–Heyler–Berger-El Naggar–Carrier–Rilly 2000 (REM).

Sorozatok, szakfolyóiratok A meroitikus nyelvvel kapcsolatos cikkek az egyiptológiai szaklapokon kívül a következő afrikanisztikai, illetve a meroitikus kutatásoknak szentelt folyóiratokban jelennek meg:

Afrika und Übersee (korábban: Zeitschrift für Kolonial-Sprachen; majd Zeitschrift für Eingeborenen-Sprachen). (=AuÜ) (Berlin, Dietrich Reimer) http://www.kunstbuecher-online.de/controller.php?cmd=detail&titelnummer=610831& verlag=4 Beiträge zur Sudanforschung. (=BSF) (Wien, Institut für Afrikanistik der Universität Wien) http://www.univie.ac.at/sudanforschung/frameset.html Meroitic Newsletter. Bulletin d‘informations méroïtiques. (=MNL) (Paris, Centre National de la Recherche Scientifique) Sprache und Geschichte in Afrika. (=SUGIA) (Köln – Frankfurt am Main, Universität zu Köln – Johann-Wofgang-Universität) http://www.uni-koeln.de/phil-fak/afrikanistik/publikationen/sugia.shtml

54

Két jelentős sorozatot kell kiemelni:

Мероэ. Москва, Издательство «Наука». Meroitica. [Ost-]Berlin, Akademie-Verlag.

A nyelvhez kötődő egyéb internetes honlapok Mint az ókori Közel-Kelettel kapcsolatos más anyagok esetében is, az egyiptológiai honlapok legegyszerűbben az ABZU portálon keresztül érhetők el (http://www.etana.org/abzu/ ).

Bibliográfia Chabot, Jean-Baptiste 1918. Punica. Journal asiatique, XI. série, 11. 249–302. p. Chabot, Jean-Baptiste 1921. Mélanges épigraphiques. Journal asiatique, XI. série, 17/18. 67–96. p. Chabot, Jean-Baptiste 1940–1941. Recueil des inscriptions libyques. 3 fasc. Paris, Imprimérie Nationale. Daniels, Peter T.–William Bright (eds.) 1996. The World‘s Writing Systems, New York – Oxford, Oxford UP. Dévényi Kinga 1999. Berber. In Fodor (szerk.) 1999, 177–180. p. Donner, Herbert–Wolfgang Röllig 1968–1973. Kanaanäische und aramäische Inschriften. 3 Bde. Wiesbaden, Otto Harrassowitz. Fodor István (szerk.) 1999. A világ nyelvei. Budapest, Akadémiai Kiadó. Galand, Lionel 1966. Inscriptions libyques. In Lionel Galand et al.: Inscriptions antiques du Maroc. Paris, Éditions du Centre Nationale de la Recherche Scientifique, 9–80. p. /Publications de la Section Antiquité du Centre de Recherches sur l‘Afrique Méditerranéenne, 13./

55

Griffith, Francis Llewellyn 1909. Meroitic Inscriptions. In David Randall-MacIver– Leonard Woolley: Areika. Philadelphia, University of Pennsylvania, University Museum. 43–54. p. /Eckley B. Coxe Junior Expedition to Nubia, 1./ Griffith, Francis Llewellyn 1910. A Meroitic Funerary Text in Hieroglyphic. Zeitschrift für ägyptische Sprache, 48. 67–68. p. Griffith, Francis Llewellyn 1911a. Karanòg. The Meroitic Inscriptions of Shablûl and Karanòg. Philadelphia, University of Pennsylvania, University Museum. /Eckley B. Coxe Junior Expedition to Nubia, 6./ Griffith, Francis Llewellyn 1916a. Meroitic Studies. Journal of Egyptian Archeology, 3. 22–30. p. Griffith, Francis Llewellyn 1916b. Meroitic Studies II. Journal of Egyptian Archeology, 3. 111–124. p. Griffith, Francis Llewellyn 1917. Meroitic Studies III–IV. Journal of Egyptian Archeology, 4. 21–27, 159–173. p. Griffith, Francis Llewellyn 1925. Meroitic Studies V: Inscriptions on Pottery, Graffiti, and Ostraca (Faras). Journal of Egyptian Archeology, 11. 218–224. p. Hintze, Fritz 1955. Die sprachliche Stellung des Meroitischen. In Lukas, Johannes (Hrsg.): Afrikanistische Studien. [Ost-]Berlin, Akademie-Verlag, 355–372. p. /Deutsche Akademie der Wissenschaften zu [Ost-]Berlin, Institiut für Orientforschung, Veröffentlichung 26./ Hintze, Fritz 1959. Studien zur meroitischen Chronologie und zu den Opfertafeln aus den Pyramiden von Meroe. /Abhandlungen der Deutschen Akademie der Wissenschaften zu [Ost-]Berlin, Klasse für Sprachen, Literatur und Kunst, 1959, 2./ Hintze, Fritz 1963. Die Struktur der „Deskriptionssätze‖ in den meroitischen Totentexten. Mitteilungen des Instituts für Orientforschung, 9. 1–28. Hintze, Fritz 1979. Beiträge zur meroitischen Grammatik. [Ost-]Berlin, Akademie-Verlag. /Meroitica, 3./ Hoffmann, Inge 1981. Material für eine meroitische Grammatik. Wien, Institut für Afrikanistik und Ägyptologie der Universität Wien. /Beiträge zur Afrikanistik, 13./ Huehnergard, John 2004. Afro-Asiatic. In Roger D. Woodard (ed.): The Cambridge Encyclopedia of the World‘s Ancient Languages. Cambridge, Cambridge UP, 138–159. p.

56

Leclant, Jean–André Heyler–Catherine Berger-El Naggar–Claude Carrier–Claude Rilly2000. Répertoire d‘épigraphie méroitique. Corpus des inscriptions publiées. 3 tom. Paris, Académie des Inscriptions et Belles-Lettres. Millet, N. B. 1996. The Meroitic Script. In Daniels–Bright (eds.) 1996, 84–87. p. O‘Connor, M. The Berber Scripts. In Daniels–Bright (eds.) 1996, 112–119. p. Rilly, Claude 2006. La langue du royaume de Méroé. Un panorama de la plus ancienne culture écrite d‘Afrique subsaharienne. Kézirat (megjelenés előtt). Rössler, Otto 1942. Libyca. Wiener Zeitschrift für die Kunde des Mogenlandes, 49. 282–311. p. Rössler, Otto 1958. Die Sprache Numidiens. In Sybaris. Festschrift Hans Krahe zum 60. Geburtstag am 7. Februar 1958, dargebracht von Freunden, Schülern und Kollegen. Wiesbaden, Otto Harrassowitz, 94–120. p. Takács Gábor 1999. Meroéi. In Fodor (szerk.) 1999, 950–952. p.

57

Az akkád nyelv és írás
írta

Zólyomi Gábor Az akkád a sémi nyelvek nyelvcsaládjának keleti ágához tartozó nyelv. A nyelv modern neve korabeli elnevezéséből akkadûm ered, mely pedig az i. e. III évezred közepén jelentős szerepet játszó Akkád (Agade) város nevéből származik. Az akkád morfológiailag flektáló nyelv. Más sémi nyelvekhez hasonlóan az akkádban is az egyes szavak jelentését a leggyakrabban három, időnként kettő vagy négy, ún. gyökmássalhangzó hordozza. A szavak szófaját, az egyes szavak pontosabb jelentés árnyalatait, illetve, például az igéknél, az igeidőt és igenemet a gyökmássalhangzók közé tett magánhangzók minősége, prefixumok és infixumok határozzák meg. A P, R, és S (ejtsd itt mint "sz") gyökmássalhangzók jelentése, például, a― vágás, eldöntés― fogalomkörével kapcsolatos. Az ezekből a gyökmássalhangzókból képzett purussā tő jelentése ― döntés‖. A prus tő a múlt idejű igelalakok, a parras tő a jelenidejű igealakok tőveként, a šapris tő a múlt idejű, műveltető igealakok, a paris tő pedig a melléknevek töveként szolgál. A jelentést hordozó gyökmássalhangzók rendszere az európa nyelvekhez szokott nyelvtanulónak első látásra szokatlan, hasonló jelenséggel azonban pld. az angolban is találkozhatunk, ahol az ún. erős igék közül néhánynál a mássalhangzók és a magánhangzók között hasonló ― munkamegosztást‖ találunk. Például, az angol beszélni ige jelenidejű és múltidejű alakja között (speak—spoke) a sémi nyelvekhez hasonlón a magánhangzó különbsége jelöli az igeidő különbségét, míg a jelentést a mássalhangzók hordozzák. A sémi nyelvek és köztük az akkád által használt nyelvi rendszer egy ilyen nyelvi minta általánossá válása és egységesülése révén alakulhatott ki (ld. Deutscher 2005, 183–209, 289–295). Az akkád magánhangzó rendszerét négy magánhangzó alkotta (/u/, /i/, /a/ /e/), a hosszúságnak jelentés-megkülönböztető szerepe volt, az /e/ másodlagosan /a/-ból vagy
58

/i/-ből jőttt léttre meghatározott mássalhangzók közelében. Az akkád zárhangok (a /b/ és a /p/ kivételével) és affrikáták három sorozatot különböztettek meg: zöngés, zöngétlen és ún. emfatikus. Mára konszenzus látszik kialakulni abban, hogy az emfatikus mássalhangzók nem faringalizáltak (más terminológiával: nem velarizáltak) voltak mint például az arabban hanem ejektívák vagy glottális hangok (egyidejű vagy késleltetett hangszalag zárral ejtett hangok) (ld. Huehnergrad 1997b, 438 és Kouwenberg 2003). Az akkád három főnévi esetet különböztet meg: az alanyesetet, a tárgyesetet és a birtokosesetet. Többes számban és kettős számban a tárgyesetet és a birtokos esetet nem különbözteti meg, mindkettőt ugyanazzal az esetraggal jelöli. Ez a három eset elsősorban szintaktikai kapcsolatokat fejez ki, a nyelv azonban használ még két kevéssé produktív főnévi esetet is, melyek helyhatározói viszonyok kifejezésére szolgálnak: lokatív, terminatív. A hely-, idő-, illetve módhatározói viszonyokat a nyelv általában prepozíciókal fejezi ki, mely után a főnév birtokos esetben áll. A nyelv két nyelvtani nemet ismer: a hím- ill nőnemet. A melléknév a főnév után áll és vele számban, esetben és nemben egyezik. Az akkád ige a mondat utolsó helyén áll, ez a szórend valószínűleg a sumer nyelv hatására alakult ki. Az akkádban három prefixált igeidő van: a középső gyökmássalhangzó gemminációjával képzett jelen (iparras ― vág‖), múlt (iprus), és a –ta infixumal ő képzett befejezett (iptaras). Az ige alanyának személyét, számát és nemét prefixumok és szuffixumok jelölik az igetőn. Más sémi nyelvekhez hasonlóan az akkádban is léteznek az igének ún. származtatott tővei is az ige alaptőve mellett. A származtatott tővek elsősorban az igenem jelölésében játszanak szerepet: például, a ša- prefixum hozzáadásával képzett tő műveltető (kauzatív) jelentést kap, az n- prefixum hozzáadásával képzett tő pedig szenvedő (passzív) jelentésű lesz.

59

Szakirodalmi útmutató

Nyelvtani leírások: Az akkád nyelvtan legfontosabb és legrészletesebb kézikönyve von Soden–Mayer 1995, mely von Soden nyelvtanának 3. kiadása Mayer kiegészítéseivel. Ungnad–Matouš 1969, (angol fordítása Ungnad–Matouš 1992) egy terjedelmében jóval kisebb nyelvtani kézikönyv. Nyelvtanuláshoz a ma elérhető legjobb és legrészletesebb nyelvtan Huehnergard 1997a, mely alapjában véve von Soden leírásán alapul. A könyv az akkád óbabilóni dialektusa mellett az ékírásos jeleket is tanítja és megismertet a legfontosabb szövegtípusokkal. Riemschneider 1973 (angol fordítása Riemschneider 1984), valamint Caplice 1980 is jó bevezetést nyújtanak, de nyelvtani leírásaik kevésbé részletesek. Miller–Shipp 1996 a nyelvtanuláshoz jól használható paradigma gyűjtemény. Borger (1965) klasszikus bevezetője az akkád nyelvbe rövid nyelvtani leírást, szószedetet és rövidebb szövegeket tartalmaz átírásban és ékírásban; a szövegek feldolgozását bevezetés és nyelvtani kommentár segíti. Egyéb oktatási célú nyelvtanok, nyelvtani segédkönyvek: Bodi 2001, Malbran-Labat 2001. Az akkád nyelvészeti szempontú leírását adja Reiner 1966, Gelb 1969, Groneberg 1987, Buccellati 1996 és 1997, Huehnergard–Woods 2004, Izre‘el–Cohen 2004, Luukko 2004 és Streck 2006. Az akkád legfontosabb jellemzőinek magyar nyelvű összefoglalása Zólyomi 1999. Az akkád történeti, területi és perifériális nyelvváltozatait számos monográfia dolgozza fel: Adler 1976 (Mitanni-i szövegek, i. e. 14. sz.), Aro 1955 (középbabilóni), Cochavi-Rainey 2003 (Alasia-i (Ciprus) szövegek nyelvtana, i. e. 14–13. sz. ), Finet 1956 (Mári-i levelek nyelvtana, i. e. II. évezred első fele), Gelb 1961 (óakkád), Hämeen-Anttila 2000 (újasszír), Hecker 1968 (Kültepe-i szövegek nyelvtana, i. e. 20-18. sz.), Hilgert 2002 (i. e. III. évezred végének akkád nyelve), Huehnergard 1989 (Ugarit-i szövegek nyelvtana, i.e 14–13. sz.), Izre‘el 1991 (észak-nyugati periferiális akkád, i. e. 14–13. sz.), Izre‘el 1998 (dél-nyugati periferiális akkád, i. e. 14–13. sz.), Izre‘el–Cohen 2004 (i. e. II. évezred első fele irodalmi szövegeinek nyelvtana), Mayer 1971 (közép-asszír) de Meyer 1962 (Szúza-i szövegek nyelvtana, i. e. II. évezred első fele),
60

Salonen 1962 (Szúza-i szövegek nyelvtana, i. e. II. évezred első fele), Seminara 1998 (Emar-i szövegek nyelvtana, i. e. 14–12. sz.), von Soden 1931-1932 (i. e. II. évezred első fele irodalmi szövegeinek nyelvtana), Soldt 1991 (Ugarit-i szövegek nyelvtana, i. e. 14–13. sz.), Stein 2000 (közép- és újbabilóni királyfeliratok), Wilhelm 1970 (Nuzi-i szövegek nyelvtana, i. e. 15–14. sz.). Néhány fontosabb vagy érdekesebb munka az akkád nyelvtan egyes területeiről: Cohen 2005 (a modalitásról az óbabilóni akkádban), Deutscher 2000 (az alárendelő mondatok kialakulásáról), Deutscher 2002 (a vonatkozói mellékmondatok szerkezetének változásáról), Edzard 1965 (az akkád származtatott igei tövek rendszeréről), Edzard 1973 (az akkád igemódokról összehasonlítva más sémi nyelvekkel és a sumerrel), Faber 1985 (az affrikáták jelenlétéről az akkád hangkészletben), Huehnergard 1997b (fontos recenzió Soden–Mayer 1995-ről), Huehnergard 2002 (két rendhagyó akkád igéről), Keetman 2004 (a laringálisok eltűnéséről az akkádban a sumer hatására), Kouwenberg 1997 (a középső gyökmássalhangó geminálódásával képzett származtatott igei tövekről), 2000 (az akkád statívuszról), 2002 (az igei cselekmény irányultságát jelző ventív vagy ciszlokatív igei morfémáról) 2003 (a glottalizált mássalhangzók jelenlétéről az asszír dialektusokban). 2003–2004 (az ún. elől gyenge igék prefixumainak hosszáról és írásmódjáról) és 2005 (reagálás Streck 2003-ra), Reiner 2001 (az óasszír jellegzetességeiről), Sommerfeld 2003 (az i. e. III. évezred akkád dialektusairól), Streck 1995 (a késő-babilóni számneves kifejezésekről és igerendszerről), 2003 (a –ta infixummal képzett származtatott igei tövekről) és 2006 (az akkád réshangokról az óbabilóni korban), Westenholz 1978 (az i. e. III. évezred akkád dialektusairól).

Szótárak: Az akkád nyelv legrészletesebb szótára a Chicago-i Egyetem Keleti Intézetében készülő Chicago Assyrian Dictionary (The Assyrian Dictionary of the University of Chicago = CAD). A 21 kötetes munka első kötete 1956-ban jelent meg, jelenleg még három kötete vár publikálására. Utolsó megjelent kötete a P-kötet volt 2005-ben. Legfontosabb főszerkesztői: A. Leo Oppenheim, Erica Reiner és a jelenlegi főszerkesztő Martha Roth. A CAD a ritkább szavaknál szinte minden ismert szöveghelyet megad, és a gyakoribb szavaknál is minden lényeges használathoz illetve jelentéshez több szöveghelyet közöl, melyeket le is fordít. A CAD történetéről Erica Reiner (2002) monográfiát írt.
61

A CAD-nál terjedelmében jóval kisebb von Soden (1958–1981) három kötetes szótára (Akkadisches Handwörterbuch = AHw), mely csak a legfontosabb szöveghelyeket adja meg. Black–George–Postgate (2000) egy kötetes kéziszótára (A Concise Dictionary of Akkadian = CDA) lényegében von Soden szótárának angol fordítása, de a kötet szerkesztői az AHw lezárása óta előkerült szövegek lexikális anyagát is feldolgozták és támaszkodtak a CAD megjelent köteteire is. A szótár egyetlen szöveghelyet sem ad meg, az akkád szótárak közül ez hasonlít a legjobban a modern beszélt nyelvek kéziszótáraihoz. (A szótárhoz írt korrekciók és kiegészítések online elérhetők.) Hecker (1990) szóvégmutató szótára a töredékes szövegek értelmezésénél nyújthat nagy segítséget. Kämmerer–Schwiderski (1998) német–akkád szótára von Soden AHw-ján alapul. A szótári részt egy mutató egészíti ki, mely 31 fogalmi csoportba rendezi az akkád szavak német megfelelőit. Kienast–Sommerfeld 1994 az óakkád királyfeliratok szókészletét feldolgozó glosszárium. Ebeling 1955 az újbabilóni levelek szókészletét feldolgozó glosszárium.

Jellisták A két legáltalánosabban használt átfogó jellista Labat–Malbran-Labat 1995 és Borger 1988. Ez utóbbinak 2003-ban megjelent egy jelentősen átdolgozott változata (Borger 2003). A Labat-féle jellista paleográfiai része sokkal gazdagabb Borger könyveiénél. Az ékírásos jelek formáinak legrészletesebb gyűjteménye még mindig Fossey 1926, mely több mint 30 ezer jelfomát mutat be. A The Cuneiform Digital Palaeography Project ezt a könyvet válthatja fel amikor teljessé válik honlapja, amelyen az ékírásos jelek formái digitális fényképeken tanulmányozhatók. Von Soden és Röllig (1967) akkád szillabáriuma alapvető munka az akkád szövegek tanulmányozásához, Borger legújabb jellistája (2003) azonban lényegében magában foglalja a kötet anyagát.

62

Szövegkiadások Az akkád nyelvű szövegek korpusza nem lezárt. Napjainkban is egyre másra bukkannak fel újabb szövegek, és ha a politikai helyzet lehetővé teszi, hogy újra elinduljanak a régészeti ásatások Irakban minden bizonnyal még több ékírásos szöveg lát majd nap világot. A mostanáig előkerült szövegek a világ számtalan múzeumában, több földrészen elszórva találhatók. Az ékírás viszonylag kései megfejtése (19. század közepe) és a szövegek rendkívül nagy száma mellett, ez a két tényező is szerepet játszik abban, hogy az ékírásos (sumer és akkád) szövegek filológiai feldolgozottságának szintje meg sem közelíti a görög és latin szövegekét. Ezen a helyen csak a legjelentősebb szövegkiadási sorozatok említésére van mód. Az ékírásos szövegek kiadásainak és szakirodalmának alapvető bibliográfiája Borger 1967–1975, mely 1973-ig dolgozza fel az irodalmat. Évenként közöl hasonló bibliográfiát az Archiv für Orientforschung folyóirat ―Re gister Assyriologie‖, illetve az Orientalia folyóirat ― Keilschriftbibliographie‖ elnevezésű melléklete. A teljes óasszír szöveganyag bibliográfiáját adja Michel 2003. Az óbabilóni szöveganyag teljes bibliográfiáját adja Charpin (2004, 403–480) városonkénti felosztásban. A mezopotámiai írásbeliség műfajaiba Van De Mieroop 1999 nyújt bevezetést. Az asszíriológia legátfogóbb kézikönyve, a Reallexikon der Assyriologie und Vorderasiatischen Archäologie első kötete 1928-ban jelent meg, a II. világháború után 1957-ben folytatódott kiadása a harmadik kötettel. Jelenleg a 10. kötetnél (2003–2005) tart a Priesterverkleidung szónál. A háború előtti kötetek mára nagyon elavultak. A királyfeliratok teljes kiadását célul kitűző torontói Royal Inscriptions of Mesopotamia Project mostanáig megjelent kötetei: Frayne 1993, 1997 és 1990 (Early Periods); Frame 1995 (Babylonian Periods); Grayson 1987, 1991 és 1996 (Assyrian Periods). A projekt a szövegek kiadása mellett megjelentet egy folyóiratot is Annual Review of the Royal Insciptions of Mesopotamia Project címmel. Az asszír királyfeliratok Frayne 1993 mellett az óakkád királyfeliratok másik modern kiadása Gelb–Kienast 1990. Az óakkád szöveganyag modern kiadására Walther Sommerfeld új sorozatot indított, melynek első kötete Sommerfeld 1999. (A sorozat szükségeségéről és céljairól ezen a honlapon található egy részletes ismertetés.) Ha elkészül ez a sorozat

63

felválthatja az I. J. Gelb nevéhez fűződő Materials for the Assyrian Dictionary sorozatot. Az 1948 előtt előkerült óasszír szöveganyag publikálására 2002-ban indult új sorozat az Old Assyrian Archives, melyet The Old Assyrian Text Project (= OATP) készít. Eddig csak egyetlen egy kötet jelent meg a sorozatban: Larsen 2002. Az óbabilóni Mári-i levéltár szöveganyagát kiadó legfontosabb sorozat párizsi Archives Royales de Mari (= ARM). Első kötete 1946-ban jelent meg, sorozat jelenleg 28. köteténél (1998) tart. Az óbabilóni korból fennmaradt levelek publikálásának legfontosabb sorozata a leideni Altbabylonische Briefe in Umschrift und Übersetzung (= AbB) (1964–), melynek szerkesztője F. R. Kraus, majd K. R. Veenhof. Első kötete 1964-ben, mostanáig utolsó, 14. kötete 2005-ben jelent meg. Az újasszír szövegkorpusz teljes kiadását a Helsinkiben működő The Neo-Assyrian Text Corpus Project tűzte ki céljául a State Archives of Assyria (= SAA) sorozat keretében. A projekt a szövegek kiadása mellett megjelentett egy folyóiratot (State Archives of Assyria Bulletin [= SAAB]) és több sorozatot: State Archives of Assyria Studies (= SAAS, az SAA sorozat keretében kiadott szövegeket feldolgozó monográfia sorozat); State Archives of Assyria Cuneiform Texts (= SAACT, a legfontosabbb irodalmi szövegeket ékírásos formában kiadó sorozat); State Archives of Assyria Literary Texts (= SAALT, irodalmi szövegek kritikai kiadásai elsősorban Assur-bán-apli Ninive-i könyvtárának ékírásos szövegei alapján). A projekt adja ki az újasszír szövegkorpusz személyneveit feldolgozó sorozatot is (The Prosopography of the Neo-Assyrian Empire [= PNA]). A Gilgames-eposz akkád változatainak legfontosabb és megkerülhetetlen kiadása George 2003. Az ún. bölcsesség irodalom legfontosabb kiadása Lambert 1996 [1960]. Számos kisebb honlap létezik, mely akkád nyelvű szövegek online kiadását tűzte ki céljául. A nagy sumer nyelvű online korpuszoktól eltérően, ezek a honlapok mostanáig nem jutottak messzebre mint a magasztos célok deklarálása és néhány bemutató szöveg publikálása. Évek óta frissítés nélkül, elektronikus torzóként léteznek a cyber-térben: Transliterationen und Kollationen von Texten der Akkade-Zeit (=
64

TKTA), The Old Assyrian Text Project (= OATP), Old Babylonian Text Corpus (= OBTC), Archiv der altbabylonischen Urkunden (= AABU).

Antológiák Harmatta 2003 számos akkád nyelvű történeti jellegű szöveget tartalmaz. Michel 2001 az az anatóliai Kánis (Kültepe) óasszír kereskedőinek levelezését gyűjtötte össze. Durand 2002 és Heimpel 2004 az óbabilóni kori Mári-i levéltár leveiből ad válogatást. Moran 1987 az Amarna levelek fordításainak gyújteménye. Chavalas (ed.) 2006 sumer és akkád nyelvű történeti szövegekből ad átfogó válogatást. Foster 1993 és 1995 (mely az előbbi munka némileg rövíditett változata) az akkád irodalom napjainkban elérhető legteljesebb antológiája. Hallo 1997, 2000 és 2002 valamennyi akkád szövegtípusból tartalmaz bőséges válogatást. Kaiser 1982–1997 hasonlóan átfogó válogatást nyújt német nyelven.

Sorozatok, szakfolyóiratok: A legfontosabb szakfolyóiratok, melyekben az akkád nyelvvel illetve akkád nyelvű szövegekkel kapcsolatos publikációk jelennek meg: Altorientalische Forschungen (= AoF) (Akademie Verlag, Berlin) Archiv für Orientforschung (= AfO) (Institut für Orientalistik der Universität Wien, Wien) Archív Orientální (= ArOr) (Oriental Institute of the Academy of Sciences of the Czech Republic, Prague) Bibliotheca Orientalis (= BiOr) (The Netherlands Institute for the Near East, Leiden) Journal of Cuneiforms Studies (= JCS) (American Schools of Oriental Research, Boston) Journal of Near Eastern Studies (= JNES) (The University of Chicago, Chicago) Journal of the American Oriental Society (= JAOS) (American Oriental Society) Orientalia (= Or) (Pontificio Istituto Biblico, Roma) Orientalische Literaturzeitung (= OLz) (Akademie Verlag, Berlin)
65

Revue d‘Assyriologie et d‘Archéologie Orientale (= RA) (Presses Universitaires de France, Paris) Zeitschrift für Assyriologie und Vorderasiatische Archäologie (= ZA) (Walter de Gruyter, Berlin–New York) A Cuneiform Digital Library Initiative (University of California, Los Angeles — Max Planck Institute for the History of Science, Berlin) három online folyóiratot jelentet meg a honlapján: Cuneiform Digital Library Notes, Cuneiform Digital Library Bulletin, Cuneiform Digital Library Journal. Az asszíriológiai tárgyú monográfiákat megjelentető sorozatok közül napjainkban kettő tűnik ki a megjelentetett munkák száma és fontossága tekintetében: a Münster-i Ugarit-Verlag által gondozott Alter Orient und Altest Testament sorozat, és a Leiden-i Brill kiadó által gondozott Cuneiform Monographs sorozat.

A nyelvhez kötődő egyéb internetes honlapok: Az ókori Közel Kelettel kapcsolatos, a világhálón elérhető anyagok legegyszerűbben az Abzu elnevezésű portál keresztűl érhetők el. A londoni British Museum Mesopotamia honlapján rengeteg érdekes információ található. Napra kész információ forrás Ancient Near East.net elnevezésű portál.

Magyarországi kutatóhelyek: A magyar felsőoktatási intézmények közül az akkád nyelv egyedül az ELTE BTK Ókortudományi Intézetének Asszíriológia és Hebraisztika Tanszékén tanulható, az ókori nyelvek és kultúrák alapszak asszíriológia szakiránya keretében.

66

Bibliográfia Adler, Hans-Peter 1976. Das Akkadische des Königs Tušratta von Mitanni. Kevelaer–Neukirchen-Vluyn, Verlag Butzon & Becker–Neukirchener Verlag. /Alter Orient und Altest Testament, 201./ Aro, Jussi 1955. Studien zur mittelbabylonischen Grammatik. Helsinki. /Studia Orientalia, 20./ Black, Jeremy–Andrew George–Nicholas Postgate 2000. A Concise Dictionary of Akkadian. 2., corr. ed.Wiesbaden, Harrassowitz Verlag. /Santag, 5./ Bodi, Daniel 2001. Petite grammaire de l'akkadien à l‘usage des débutants. Paris, Librairie Orientaliste Paul Geuthner S.A. /Geuthner Manuels./ Borger, Rykle 1965. Babylonisch-Assyrische Lesestücke. Roma, Pontificium Institutum Biblicum. Borger, Rykle 1967–1975. Handbuch der Keilschriftliteratur. 1–3. Bde. Berlin–New York, Walter de Gruyter. Buccellati, Giorgio 1996. A Structural Grammar of Babylonian. Wiesbaden, Harrassowitz Verlag. Buccellati, Giorgio 1997. Akkadian. In Robert Hetzron (ed.): The Semitic Languages. London, Routledge, 69–99. p. /Routledge Language Family Descriptions./ Caplice, Richard 1980. Introduction to Akkadian. Rome, Biblical Institute Press. /Studia Pohl. Series Maior, 9./ Charpin, Dominique 2004. Histoire politique du Proche-Orient Amorrite (2002–1595). In Pascal Attinger–Walther Sallaberger–Markus Wäfler (Hrsg.): Mesopotamien. Die altbabylonische Zeit. Freiburg, Schweiz–Göttingen, Universitätsverlag–Vandenhoeck & Ruprecht, 25–480. p. /Orbis Biblicus et Orientalis, 160/4– Annäherungen, 4./ Chavalas, Mark (ed.) 2006. The Ancient Near East: Historical Sources in Translation. Malden, MA–Oxford, Blackwell Publishers /Blackwell Sourcebooks in Ancient History./ Cochavi-Rainey, Zipora 2003. The Alashia Texts from the 14th and 13th Centuries BCE. A Textual and Linguistic Study. Münster, Ugarit-Verlag. /Alter Orient und Altes Testament, 289./ Cohen, Eran 2005. The Modal System of Old Babylonian. Winonan Lake, Eisenbrauns. /Harvard Semitic Studies, 56./ Deutscher, Guy 2000. Syntactic Change in Akkadian. The Evolution of Sentential Complementation. Oxford, Oxford University Press. /Oxford Linguistics./

67

Deutscher, Guy 2002. The Akkadian Relative Clauses in Cross-Linguistic Perspective. Zeitschrift für Assyriologie, 92. 86–105. p. Deutscher, Guy 2005. The Unfolding of Language. The Evolution of Mankind‘s Greatest Invention. London, Arrow Books. Deutscher, Guy–N. J .C. Kouwenberg (eds.) 2006. The Akkadian Language in Its Semitic Context. Studies in the Akkadian of the Third and the Second Millennnium BC Leiden, Nederlands Instituut voor het Nabije Ooosten. /Uitgaven vaan het Nederlands Instituut voor het Nabije Ooosten te Leiden, 106./ Durand, Jean-Marie 2002. Les documents épistolaires du palais de Mari. 1–3. t. Paris, Les Éditions du Cerf. /Littératures anciennes du Proche-Orient./ Ebeling, Erich 1955. Glossar zu den neubabylonischen Briefen. München, Verlag der Bayerischen Akademie der Wissenschaften. /Sitzungsberichte der Bayerischen Akademie der Wissenschaften. Philosophisch-historische Klasse, 1955, 1–Veröffentlichungen der Kommission zur Erschliessung von Keilschrifttexten. Serie C, 1./ Edzard, D. O. 1965. Die Stämme des altbabylonischen Verbums in ihrem Oppositionssystem. In H. G. Güterbock and T. Jacobsen (eds.): Studies in Honor of Benno Landsberger on his Seventy-fifth Birthday, April 21. Chicago, University of Chicago Press, 111–120. p. /Assyriological Studies, 16./ Edzard, Dietz Otto 1973. Die Modi beim älteren akkadischen Verbum. Orientalia, NS 42. 121–141. p. Faber, Alice 1985. Akkadian Evidence for Proto-Semitic Affricates. Journal of Cuneiforms Studies, 37. 101–107. p. Finet, André 1956. L‘accadien des lettres de Mari. Brussels, Palais des Académies /Académie Royale de Belgique. Classe des Lettres et des Sciences Morales et Politiques, Mémoires 51, I./ Foster, Benjamin R. 1993. Before the Muses. An Anthology of Akkadian Literature. Bethesda, Maryland, CDL Press. Foster, Benjamin R. 1995. From Distant Days. Myths, Tales, and Poetry of Ancient Mesopotamia. Bethesda, Maryland, CDL Press. Frame, Grant 1995. Rulers of Babylonia. From the Second Dynasty of Isin to the End of Assyrian Domination (1157–612 BC). Toronto–Buffalo–London, University of Toronto Press. /The Royal Inscriptions of Mesopotamia. Babylonian Periods, 2./

68

Frayne, Douglas 1990. Old Babylonian Period (2003–1595 BC). Toronto–Buffalo–London. /The Royal Inscriptions of Mesopotamia. Early Periods, 4./ Frayne, Douglas 1993. Sargonic and Gutian Periods (2334–2113 BC). Toronto–Buffalo–London, University of Toronto Press. /The Royal Inscriptions of Mesopotamia. Early Periods, 2./ Frayne, Douglas 1997. Ur III Period (2112–2004 BC). Toronto–Buffalo–London. /The Royal Inscriptions of Mesopotamia. Early Periods, 3/2./ Gelb, I. J. 1957. Glossary of Old Akkadian. Chicago, The University of Chicago Press. /Materials for the Assyrian Dictionary, 3./ Gelb, I. J. 1961. Old Akkadian Writing and Grammar. 2nd, rev., enlarged ed. Chicago, The University of Chicago Press. /Materials for the Assyrian Dictionary, 2./ Gelb, Ignace J. 1969. Sequential Reconstruction of Proto-Akkadian. Chicago, The University of Chicago Press. /Assyriological Studies, 18./ Gelb, I. J.–Kienast, B. 1990. Die altakkkadischen Königsinschriften des dritten Jahrtausends. v. Chr. Stuttgart, Franz Steiner Verlag. /Freiburger altorientalischen Studien, 7./ George, Andrew R. 2003. The Babylonian Gilgamesh Epic. Introduction, Critical Edition and Cuneiform Texts. 2 vols. Oxford, Oxford University Press. Grayson, Albert Kirk 1972. Assyrian Royal Inscriptions. Vol. 1–2. Wiesbaden, Otto Harrassowitz. /Records of the Ancient Near East./ Grayson, A. Kirk 1987. Assyrian Rulers of the Third and Second Millenia BC (to 1115 BC). Toronto–Buffalo–London, University of Toronto Press. /The Royal Inscriptions of Mesopotamia. Assyrian Periods, 1./ Grayson, A. Kirk 1991. Assyrian Rulers of the Early First Millenium BC. Vol 1: 1114–859 BC. Toronto–Buffalo–London, University of Toronto Press. /The Royal Inscriptions of Mesopotamia. Assyrian Periods, 2./ Grayson, A. Kirk 1996. Assyrian Rulers of the Early First Millenium BC. Vol 2: 858-745 BC. Toronto–Buffalo–London, University of Toronto Press. /The Royal Inscriptions of Mesopotamia. Assyrian Periods, 3./ Groneberg, Brigitte R.M. 1987. Syntax, Morphologie und Stil der jungbabylonischen "hymnischen" Literatur. 1–2 Bde. Stuttgart, Franz Steiner Verlag Wiesbaden GmbH. /Freiburger altorientalische Studien, 14./ Hallo, William W. (ed.) 1997. The Context of Scripture. 1. vol. Canonical Compositions from the Biblical World. Leiden–New York–Köln, Brill.

69

Hallo, William W. (ed.) 2000. The Context of Scripture. 2. vol. Monumental Inscriptions from the Biblical World. Leiden–Boston–Köln, Brill. Hallo, William W. (ed.) 2002. The Context of Scripture. 3. vol. Archival Documents from the Biblical World. Leiden–New York–Köln, Brill. Hämeen-Anttila, Jaakko 2000. A Sketch of Neo-Assyrian Grammar. Helsinki, The Neo-Assyrian Text Corpus Project. /State Archives of Assyria Studies, 13./ Harmatta, János (szerk.) 2003. Ókori Keleti Történeti Chrestomathia. 2., jav. és bőv. kiad. Budapest, Osiris Kiadó. /Osiris Tankönyvek./ Hecker, Karl 1968. Grammatik der Kültepe-Texte. Roma, Pontificium Institutum Biblicum. /Analecta Orientalia, 44./ Hecker, Karl 1990. Rückläufiges Wörterbuch des Akkadischen. Wiesbaden, Otto Harrasssowitz. /Santag, 1./ Heimpel, Wolfgang 2003. Letters to the King of Mari. A New Translation, with Historical Introduction, Notes and Commmentary. Winona Lake, Indiana, Eisenbrauns. /Mesopotamian Civilizations, 12./ Hilgert, Markus 2002. Akkadisch in der Ur III-Zeit. Münster, Rhema. /IMGULA 5./ Hilgert, Markus 2003. New Perspectives in the Study of Third Millennium Akkadian. Cuneiform Digital Library Journal 2003:4 (http://www.cdli.ucla.edu/pubs/cdlj/2003/cdlj2003_004.html). Hilgert, Markus 2004. Zur Stellung des Ur III-Akkadischen innerhalb der akkadischen Sprachgeschichte. In Jan-Waalke Meyer—Walter Sommerfeld (Hrsg.): 2000 v. Chr. Politische, wirtschaftliche und kulturelle Entwicklung im Zeichen einer Jahrtausendwende. Saarbrücken, Saarbrücker Druckerei und Verlag, 185–204. p. /Colloquien der Deutschen Orient Gesellschaft, 3./ Huehnergard, John 1989. The Akkadian of Ugarit. Atlanta, Georgia, Scholars Press. /Harvard Semitic Studies, 34./ Huehnergard, John 1997a. A Grammar of Akkadian. Atlanta, Georgia, Scholars Press. /Harvard Semitic Studies, 45./ Huehnergard, John 1997b. Akkadian Grammar. Orientalia, NS 66. 434–444. p. Huehnergard, John 2002. Izuzzum and itulum. In Tzvi Abusch (ed.): Riches Hidden in Secret Places. Ancient Near Eastern Studies in Memory of Thorkild Jacobsen. Winona Lake, Eisenbrauns, 161–185. p. Huehnergard, John–Christopher Woods 2004. Akkadian and Eblaite. In Roger D. Woodward (ed.): The Cambridge Encyclopedia of the World‘s Ancient Languages. Cambridge, Cambridge University Press, 218–280. p.

70

Huehnergard, John 2006. Proto-Semmitic and Proto-Akkadian. In Deutscher–Huehnergard (eds.) 2006, 1–18. Izre‘el, Shlomo 1991. Amurru Akkadian: A Linguistic Study. Vol. 1–2. With an Appendix on the History of Amurru by Itamar Singer. Atlanta, Georgia: Scholars Press. /Harvard Semmitic Studies, 40–41./ Izre‘el, Shlomo 1998. Canaano-Akkadian. München–Newcastle, Lincom Europa. /Languages of the World. Materials, 82./ Izre‘el, Shlomo–Eran Cohen 2004. Literary Old Babylonian. München–Newcastle, Lincom Europa. /Languages of the World. Materials, 81./ Kaiser, Otto (Hrsg.) 1982–1997. Texte aus der Umwelt des Alten Testaments. 1–3. Bde. Gütersloh, Gütersloher Verlagshaus. Kämmerer, Thomas R.–Dirk Schwiderski 1998. Deutsch-Akkadisches Wörterbuch. Münster: Ugarit-Verlag. /Alter Orient und Altes Testament, 255./ Keetman, Jan 2004. Der Verlust der ― Kehlleute‖ im Akkadischen under Lautwandel a>e. Altorientalische Forschungen, 31. 5–14. p. Kienast, B.–W. Sommerfeld 1994. Glossar zu den altakkadischen Königsinschriften. Stuttgart, Franz Steiner Verlag. /Freiburger altorientalische Studien, 8./ Kouwenberg, N. J. C. 1997. Gemination in the Akkadian Verb. Assen, Van Gorcum. /Studia Semitica Neerlandica./ Kouwenberg, N. J. C. 2000. Nouns as Verbs: the Verbal Nature of the Akkadian Stative. Orientalia, NS 69. 21-71. p. Kouwenberg, N. J. C. 2002. Ventive, Dative and Allative in Old Babylonian. Zeitschrift für Assyriologie, 92. 200–240. p. Kouwenberg, N. J. C. 2003. Evidence for Post-Glottalized Consonants in Assyrian. Journal of Cuneiform Studies, 55. 75–86. p. Kouwenberg, N. J. C. 2003–2004. Initial Plene Writing and the Conjugation of the First Weak Verbs in Akkadian. Jaarbericht Ex Oriente Lux, 38. 83–103. p. Kouwenberg, N. J. C. 2005. Reflections on the Gt-stem in Akkadian. Zeitschrift für Assyriologie, 95. 77–103. p. Krebernik, Manfred 1996. The Linguistic Classification of Eblaite: Methods, Problems, and Results. In Jerrold S. Cooper–Glenn M. Schwartz (eds.): The Study of the Ancient Near East in the Twenty-First Century: The William Foxwell Albright Centennial Conference. Winona Lake, Eisenbrauns, 233–249. p. Lambert, Wilfred G. 1996. Babylonian Wisdom Literature. Winona Lake, Eisenbrauns. [reprint, eredeti: Oxford, Clarendon Press, 1960]

71

Larsen, Mogens Trolle 2002. The Assur-nada Archive. Leiden, Nederlands Instituut voor het Nabije Oosten. /Uitgaven van het Nederlands Instituut voor het Nabije Oosten te Leiden, 96–Old Assyrian Archives, 1./ Luukko, Mikko 2004. Grammatical Variation in Neo-Assyrian. Helsinki, The Neo-Assyrian Text Corpus Project. /State Archives of Assyria Studies, 16./ Malbran-Labat, Florence 2001. Manuel de langue akkadienne. Louvain-la-Neuve, Université Catholique de Louvain, Institut Orientaliste. /Publications de l'Institut Orientaliste de Louvain, 50./ Mayer, Walter 1971. Untersuchungen zur Grammatik des Mittelassyrischen. Kevelaer–Neukirchen-Vluyn, Verlag Butzon & Becker– Neukirchener Verlag des Erziehungsverein. /Alter Orient und Altest Testament. Sonderreihe, 2./ Meyer, L. de 1962. L'Accadien des contrats de Suse. Leiden. E.J. Brill. /Suppléments à Iranica Antiqua, 1./ Michel, Cécil 2001. Correspondance des marchands de Kaniš au début du IIe millénaire avant J.-C. Paris, Les Éditions du Cerf. /Littératures anciennes du Proche-Orient./ Michel, Cécile 2003. Old Assyrian Bibliography of Cuneiform Texts, Bullae, Seals, and the Results of the Excavations at Assur, Kültepe/Kanis, Acemhöyük, Alisar and Bogazköy. Leiden, Nederlands Instituut voor het Nabije Oosten. /Uitgaven van het Nederlands Instituut voor het Nabije Oosten te Leiden, 97–Old Assyrian Archives, Studies, 1./ Miller, Douglas B.–R. Mark Shipp 1996. An Akkadian Handbook. Paradigms, Helps, Glossary, Logograms, and Sign List. Winona Lake, Indiana, Eisenbrauns. Moran, William L. 1987. Les lettres de‘El Amarna. Correspondance diplomatique du pharaon. Paris, Les Éditions du Cerf. /Littératures anciennes du Proche-Orient./ Moran, William L. 1992. The Amarna Letters. Baltimore–London, The John Hopkins University Press. Reiner, Erica 1966. A Linguistic Analysis of Akkadian. The Hague, Mouton. /Janua Linguarum. Series Practica, 21./ Reiner, Erica 2001. Who is Afraid of Old Assyrian. In W.H. van Soldt et al. (eds.): Veenhof Anniversary Volume. Studies Presented to Klaas R. Veenhof on the Occasion of His Sixty-Fifth Birthday. Leiden, Nederlands Instituut voor het Nabije Oosten, 389–394. p. /Uitgaven van het Nederlands Historisch-Archaeologisch Instituut te Istanbul, 89./

72

Reiner, Erica 2002. An Adventure of Great Dimension: The Launching of the Chicago Assyrian Dictionary. Philadelphia, American Philosophical Society. /Transactions of the American Philosophical Society, 92, III./ Riemschneider, Kaspar K. 1973. Lehrbuch des Akkadischen. 2., durchgesehene Aufl. Leipzig, VEB Verlag Enzyklopädie. Riemschneider, Kaspar K. 1984. An Akkadian Grammar. A Translation of Riemschneider‘s Lehrbuch des Akkadischen. 6th printing. Milwaukee, Wisconsin, Marquette University Press. Rubio, Gonzalo 2006. Eblaite, Akkadian and East Semitic. In Deutscher–Huehnergard (eds.) 2006, 110–140. Salonen, Erkki 1962. Untersuchungen zur Schrift und Sprache des Altbabylonischen von Susa. Helsinki. /Studia Orientalia, 27, I./ Seminara, Stefano 1998. L'accadico di Emar. Roma, Università degli studi di Roma "La Sapienza", Dipartimento di Studi Orientali. /Materiali per il Vocabolario Sumerico, 6./ Soden, Wolfram von 1931–1932. Der hymnisch-epische Dialekt des Akkadischen. Zeitschrift für Assyriologie 40. 163–227 p.; 41. 90–183 p. Soden, Wolfram von 1958–1981. Akkadisches Handwörterbuch. 1–3 Bde. Wiesbaden, O. Harrassowitz. Soden, Wolfram von–Werner R. Mayer 1995. Grundriss der akkadischen Grammatik. 3., erg. Aufl. Roma, Editrice Pontificio Istituto Biblico. /Analecta Orientalia, 33./ Soden, Wolfram von–Wolfgang Röllig 1967. Das akkadische Syllabar. 2., völlig neubearbeitete Aufl. Roma, Pontificium Institutum Biblicum. /Analecta Orientalia, 42./ Soldt, Wilfred Hugo von 1991. Studies in the Akkadian of Ugarit. Dating and Grammar. Kevelaer–Neukirchen-Vluyn, Verlag Butzon & Becker–Neukirchener Verlag. /Alter Orient und Altest Testament, 40./ Sommerfeld, Walter 1999. Die Texte der Akkade-Zeit. 1. Das Dijala-Gebiet: Tutub. Münster, Rhema. /Imgula, 3, I./ Sommerfeld, Walter 2003. Bemerkungen zur Dialektgliederung Altakkadisch, Assyrisch und Babylonisch. In Gebhard J. Selz (Hrsg.): Festschrift für Burkhart Kienast zu seinem 70. Geburtstage dargebracht von Freunden, Schülern und Kollegen. Münster, Ugarit-Verlag, 569–586. p. /Alter Orient und Altes Testament, 274./

73

Stein, Peter 2000. Die mittel- und neubabylonischen Königsinschriften bis zum Ende der Assyrerherrschaft. Grammatische Untersuchungen. Wiesbaden, Harrassowitz Verlag. /Jenaer Beiträge zum Vorderen Orient, 3/ Streck, Michael 2003. Die akkadischen Verbalstämme mit ta-Infix. Münster: Ugarit-Verlag. /Alter Orient und Altes Testament, 203./ Streck, Michael 2006. Akkadisch. In Michael Streck (Hrsg.): Schriften und Sprachen des Alten Orients. 2. überarb. Aufl. Darmstadt, Wissenschaftliche Buchgesellschaft, 44–79. p. Streck, Michael P. 1995. Zahl und Zeit. Grammatik der Numeralia und des Verbalsystems im Spätbabylonischen. Groningen, Styx Publications. /Cuneiform Monographs, 5./ Streck, Michael P. 2006. Sibilants in the Old Babylonian Texts of Hammurapi and of the Governors in Qat.t.una-n. In Deutscher–Huehnergard (eds.) 2006, 215–251. Ungnad, Arthur–Lubor Matouš 1969. Grammatik des Akkadischen. München, Verlag C.H. Beck. 5. kiadás Ungnad, Arthur–Lubor Matouš 1992. Akkadian Grammar. Atlanta, Georgia, Scholars Press. /Society of Biblical Literature. Resources for Biblical Study, 30./ Talon, Philippe 1996. The Language. In Farouk Ismail et al. (eds.): Administrative Documents from Tell Beydar (Seaseons 1993–1995). Turnhout, Brepols, 69–73. p. /Subartu, 2./ Van De Mieroop, Marc 1999. Cuneiform Texts and the Writing of History. London–New York: Routledge. /Approaching the Ancient World./ Westenholz, Aage 1978. Some Notes on the Orthography and Grammar of the Recently Published Texts from Mari. Bibliotheca Orientalis, 35. 160–169. p. Wilcke, Claus 2000. Wer las und scrieb in Babylonien und Assyrien. Überlegungen zur Literalität im Alten Zweistromland. München, Verlag der BAW. /Bayerische Akademie der Wissenschaften, Phil.-hist. Kl., Sitzungsberichte, Jahrgang 2000, Heft 6./ Wilhelm, Gernot 1970. Untersuchungen zum Hurro-Akkadischen von Nuzi. Kevelaer–Neukirchen-Vluyn, Verlag Butzon & Becker–Neukirchener Verlag des Erziehungsverein. /Alter Orient und Altest Testament, 9/ Zólyomi, Gábor 1999. Akkád. In Fodor István (szerk.): A világ nyelvei. Budapest, Akadémiai Kiadó, 32–36. p.

74

Az arab nyelv és írás
írta Ormos István

Az arab nyelv és írás

Az arab nyelv a sémi nyelvcsalád nyugati ágához, ezen belül a délnyugati ághoz tartozik; flektáló nyelv. Az arab nyelvet az arabok – mintegy 200 millióan – beszélik Észak-Afrikában és a Közel-Keleten, az Atlanti óceántól Irak keleti határáig terjedő területen. Minthogy az iszlámban az arab a kinyilatkoztatás nyelve (Korán), valamint a kultuszban és a vallás minden területén döntő szerepet játszik, az arab ismerete bizonyos mértékig el van terjedve az egész iszlám világban (1,4 milliárd ember) az Atlanti óceántól Indonéziáig. (A magyar egyetemi besorolás szerint az arab ún. ― kis nyelvnek‖ számít!) Az iszlám jelenleg a második legelterjedtebb vallás a világon, ugyanakkor a híveinek a száma valamennyi más vallásénál gyorsabban növekszik. Az arab világban funkcionális kétnyelvűség (diglosszia) van. A hivatalos nyelv, az irodalmi vagy klasszikus arab 1300 év óta többé-kevésbé változatlan. Írásban kizárólag ezt a nyelvet használják, továbbá ünnepélyes alkalmakkor használják időnként, valamint a rádióban és a televízióban ezen a nyelven olvassák a híreket, ill. a vallási vagy bizonyos emelkedett hangulatú műsorok legalábbis részben ezen a nyelven zajlanak. A mindennapi életben ezzel szemben mindig az adott helyi dialektusban, nyelvjárásban beszélnek. Ez helyről helyre változik. A szomszédos helységek közötti átmenet szinte észrevehetetlen, ám nagyobb távolságok esetén az eltérések már lényegesek, olyannyira, hogy pl. az arab világ két szélén élő marokkóiak és irakiak egymás nyelvjárásából már szinte egy szót sem értenek. A nyelvjárások az irodalmi arabhoz képest egy eltérő, későbbi nyelvállapotot képviselnek, így azután attól grammatikailag is gyakran különböznek. Az eltérések
75

nagyok: ha valaki csak az egyiket ismeri, a másik megértése külön stúdiumok nélkül nem lehetséges. A nyelvjárásokat írásban nem használják. Az irodalmi nyelv senkinek sem az anyanyelve: az írással együtt az iskolában sajátítják el az arabok. Az írástudatlanok nagy aránya (mindenütt 50% fölött) összefügg azzal, hogy az írással együtt gyakorlatilag egy új nyelvet is el kell sajátítania a nebulónak. Az arab világ nyelvi helyzetét talán úgy szemléltethetnénk, mintha az egykori nyugat római birodalom területén ma a latin lenne a hivatalos, írásban kizárólagosan használt nyelv, míg az emberek a mindennapi életben olaszul, franciául, spanyolul, románul stb. beszélnének, ám ezeket a nyelveket írásban nem használnák. Külön kell szólnunk itt a máltai nyelvről, amely valójában arab dialektus, noha történelmi és politikai okok miatt önálló nemzeti nyelvvé vált. Málta szigete Európához tartozik, tagja az Európai Uniónak, így azt látjuk, hogy egy arab dialektus egy európai nemzet nyelve lett. Latin írással írják. Hacsak külön nem jelezzük, az alábbiakban alapvetően az ― irodalmi nyelvről‖ szólunk. A hangkészleten belül föltűnik a mássalhangzók túlsúlya: 28 mássalhangzó áll szemben 3 magánhangzóval. A mássalhangzórendszeren belül kiemelhetjük a torokhangok viszonylag nagy arányát, ill. az ún. ― emfatikus‖ mássalhangzók meglétét. Az utóbbiakat velarizációval képezzük, ami a szájüreg körüli izmok megfeszítése és a nyelvgyök egyidejű lefelé történő húzása révén létrejövő járulékos tompa hanghatást jelöl. A mássalhangzók és a magánhangzók egyaránt lehetnek rövidek és hosszúak. Szigorú szabályok írják elő a lehetséges szótagfajtákat. Részletes szabályok írják elő az egymással szomszédos szavak szóhatárain lejátszódó hangtani változásokat (sandhi). Az arabot enyhe-közepes expiratórikus hangsúly jellemzi. Egy-egy fogalom alapvetően három (ritkábban kettő vagy négy) mássalhangzóhoz kötődik (ún. ― gyökmássalhangzók‖). Ezek, valamint a közöttük álló magánhagzók hosszúságának a változtatásával, továbbá viszonylag kisszámú pre-, in- és szuffixum alkalmazásával hozzuk létre az egyes szófajokat, mindenekelőtt az igéket és névszókat, ill. módosítjuk azután azok jelentését. Pl.: D-R-SZ ― tanulás‖ fogalomköre: darasza ― a tanult‖, jadruszu ― tanul, tanulni fog‖, dárisz ― tanuló‖, dirásza ― tanulás‖, madrasza ― iskola‖, mudarrisz ― tanító‖, tadrísz ― tanítás‖, stb. A szófajok között központi jelentőséggel bír az ige és a névszó. Az igék terén két fő alak áll oppozícióban: a szuffixkonjugációs perfektum-alak – ez azt jelenti, hogy a végéhez járuló elemek segítségével ragozzuk – és a prefixkonjugációs imperfektum-alak – ezt az elejéhez (és helyenként a végéhez) járuló elemek segítségével ragozzuk. A két alak ma már többnyire igeidőt jelöl (perfektum: múlt; imperfektum: jelen, jövő), ám ez másodlagos fejlődés eredménye. Régi szövegekben ezek még gyakran eredeti
76

jelentésükben állanak és aspektusokat jelölnek: az imperfektum folyamatban lévő, míg a perfektum egy egységes egészként tekintett eseményt jelöl. (Vigyázat: ezeket a terminusokat a szakirodalom gyakran különböző, egymástól lényegesen eltérő jelentésekben használja, így az ― aspektus‖ itt használt jelentése sem föltétlen azonos pl. a szláv nyelvekben megszokott jelentéssel.) Négy igemódot különböztetünk meg az imperfektumon belül: kijelentő, kötő-, parancsoló és felszólító módot – ezeket a szóvégi magánhangzó kvalitásának, ill. kvantitásának megváltoztatásával jelöljük. A perfektumban nem különböztetünk meg igemódokat. Az igeképzés néhány kisszámú elem segítségével a fentebb leírtak szerint, nagyon szabályos módon történik, ezért azután ezt a fejezetet a hagyományos grammatikák az ― igeragozás‖ címszó alatt tárgyalják. Az igeragozás, beleértve az ún. ― gyönge‖ igéket is, az arabban szinte már-már matematikai szabályszerűséggel történik. A névszókon belül jelentésük alapján megkülönböztetünk főnevet és melléknevet, ugyanakkor a melléknevek főnévként is használhatók, minthogy formális különbség nincs köztük. A névszóragozás terén 3 esetet különböztetünk meg (alany-, tárgy- és birtokos esetet), ám ezek funkciójukat fokozatosan elveszítik. A névszók többes számát részben szuffixummal (ún. ― többes szám‖: mudarrisz / mudarriszúna ― ép tanító‖), ill. az esetek nagyobb részében a szó mássalhangzóvázának megtartása mellett a mássalhangzók között álló magánhangzók minőségének és/vagy hosszúságának megváltoztatásával képezzük (ún. ― többes szám‖: tálib / tulláb ― tört diák‖, madrasza / madárisz ― iskola‖). Ez utóbbi során a többesszámú alakhoz esetleg szuffixum is járulhat (tálib / talaba ― diák‖), vagy akár egy hosszú mássalhangzó fel is oldódhat reduplikációvá (kuttáb / katátíb ― elemi iskola‖). Egy szónak akár több tört többese is lehet – esetleg eltérő jelentésekkel –, valamint egy tört többesből további tört többes is képezhető (balad ― város‖ / bilád ― városok>ország‖ / buldán ― országok‖). Az, hogy egy szónak milyen tört többese(i) van(nak), többnyire szótári kérdés, azaz az adott alako(ka)t minden esetben külön meg kell tanulni. Határozószó kevés van. Az egyes mondatrészek közötti viszonyokat részben elöljárókkal fejezik ki. Csak néhány kötőszó van. Három nyelvtani számot (egyes-, kettes- és többesszám), valamint két nyelvtani nemet (hím- és nőnem) különböztet meg az arab nyelv. Ami a mondattant illeti, a mondaton belül első helyen többnyire az igei állítmány, második helyen az alany áll, míg az egyéb mondatrészek ezután következnek. A modern arab újságnyelv szintaxisa jelentős európai hatást mutat, ezért elsajátítása sem okoz nagyobb nehézséget. A klasszikus arab nyelv mondattana az univerzális ―v‖ kötőszó a
77

alkalmazása (szindézis), a kötőszó elhagyása (aszindézis), a szórend és igei aspektus megváltoztatása révén megvalósuló roppant finom összjáték révén nagy pontossággal fejez ki szigorúan meghatározott szintaktikai viszonyokat. Ennek az elsajátítása nagyon nehéz, önálló stúdiumok révén lehetetlen: csak jó tanárral végzett hosszú, rendszeres, fáradságos szövegolvasások során érhető el. Ezt kell azután követnie sok-sok klasszikus szöveg önálló feldolgozásának. (Az itt jelentkező alapvető fontosságú nehézségeket egy tanári segítség nélkül tanuló laikus, vagy egy gyorsan haladni kívánó, felületes diák észre sem veszi.) Az arab szókincs gazdagsága minden képzeletet felülmúl. Ugyanaz a szó akár 5-10-15 teljesen eltérő jelentéssel is bírhat. Tovább fokozza a nehézséget – és a nyelv szépségét és érdekességét! – az a körülmény, hogy az egyes fogalmak, az egyes szavak szemantikai mezeje gyakran nem felel meg egy az egyben az európai nyelvekben megszokott fogalmaknak, jelentési mezőknek. Nyelvtörténet és nyelvváltozatok Az arab nyelvet eredetileg az Arab félsziget középső területén használták. Lényeges változást hozott az arab nyelv életében Mohamed próféta föllépése és az iszlám megjelenése. A próféta halálát követően (i. sz. 632) az arab muszlim seregek kirajzottak az Arab félszigetről és létrehozták az Atlanti óceántól Közép Ázsiáig terjedő világbirodalmukat, amelynek a központi nyelve az arab volt. Noha a klasszikus arab nyelv minden bizonnyal már a Mohamed próféta fellépését megelőző évszázadok során létrejött és mintegy kodifikálódott – ennek a folyamatnak a pontos menete ma sem ismert kellőképpen –, írásban való rögzítése és széles körben való ismertté válása mindenképpen az iszlám kialakulásához és elterjedéséhez köthető. A középkorban azután a kalifátus nyelveként az arab az akkori világ legmagasabb kultúrájának a nyelve is volt egyben, amelyet – magas presztizse okán – az arabok mellett a kalifátus területén lakó számos más nemzetiség is használt szépirodalmi, vallási és tudományos (filozófiai, orvosi, matematikai stb.) művek megírása során. Perzsák, törökök, szírek, zsidók stb. egyaránt ezen a nyelven írták műveik túlnyomó részét, amelyek ily módon az arab-iszlám kultúra szerves alkotórészeivé váltak. Így például a perzsa Avicenna, a török al-Fárábi vagy a zsidó Maimonidesz műveinek döntő többségét egyaránt arab nyelven adta közre. Ezzel a körülménnyel, ill. a közös iszlám vallással magyarázható az is, hogy a különböző iszlám vallású népek nyelveinek a szókincsére jelentős hatást gyakorolt az arab nyelv: a vallási és a kultúrával kapcsolatos
78

terminológia alapvetően arab, ám számos más területen is megfigyelhető az arabból átvett szavak nagy aránya a törökben, a perzsában, a dáriban, a pastuban, az urduban stb. stb. Az eddigiek során az írott arab nyelvet az egyszerűség kedvéért egységesnek tekintettük, ám az alaposabb vizsgálat itt is lehetővé tesz periodizációkat, megkülönböztetéseket, jóllehet ezeknek a vizsgálata még gyerekcipőben jár és mindenki által elfogadott, teljesen egységes terminológia sem alakult ki még. Ily módon szoktak beszélni ― koráni arabról‖, továbbá ― klasszikus arabról‖ (8-9. sz.), ― irodalmi arabról‖, ― modern arabról‖ (Modern Standard Arabic), ugyanakkor a ― klasszikus arab‖ elnevezést gyakran az ― írott arab‖, ill. az ― irodalmi arab‖ szinonímájaként használják a 7. sz. óta írásban használatos nyelvre. Újabban megkülönböztetik még az ún. ― középarabot‖ (Middle Arabic) is, amelyen a klasszikus után írott, elsősorban tudományos művek nyelvét értik, de többé-kevésbé ezen írtak a kalifátus nem-muszlim kisebbségei is. Erre a már akkor is meglévő dialektális alakok nagy száma jellemző, minthogy e művek szerzői nem fordítottak nagy súlyt műveik feddhetetlen klasszikus nyelvezetére, vagy azért, mert őket elsősorban műveik tárgya érdekelte, vagy pedig azért, mert egyszerűen nem tudtak jól klasszikus arabul. Úgy gondoljuk, hogy ezt a középarabot beszédben sohasem, csakis írásban használták. A nyelvjárások, mint említettük, helységről helységre változnak. Alaposabb vizsgálatok kiderítették azonban, hogy adott esetben egy városon belül eltérhet a különböző vallásfelekezetek tagjainak a beszéde is: ezt meggyőzően kimutatták pl. Bagdaddal kapcsolatban, ahol – történelmi okokból kifolyólag – lényeges különbségek vannak a muszlimok, a keresztények és a zsidók ún. ― felekezeti dialektusa‖ között (Blanc 1964). Lényeges eltérések lehetnek az egy-egy társadalmi réteg által beszélt nyelvváltozatok között is: szinte már más-más nyelvváltozatot használ pl. a társadalmi létra két szélső pontján egy egyetemi tanár formális alkalmakkor, ill. egy egyszerű, műveletlen és írástudatlan ember a mindennapi életben. Ezt alaposabban a kairói arabban vizsgálták és 5 változatot, szintet különböztetnek meg. Jellemző továbbá, hogy a beszélő nem mindig marad meg egy szinten, hanem gyakran fel-alá is mozog az egyes szintek között a beszédaktus során (poliglosszia). Az egyes nyelvjárások ismerete általában csak a használóira korlátozódik. Egy lényeges kivétel van: a kairói (ún. egyiptomi) arabot ha nem is jól, de valamilyen mértékben az egész arab világban ismerik, minthogy az egész arab világban közkedvelt arab énekes zeneművek túlnyomó része Kairóban született és ezeknek jelentős része a kairói dialektusban íródott. Hasonlóképpen nagyrészt
79

Egyiptomban készülnek az arab játékfilmek is és szereplőik a kairói arab dialektust használják.

A nyelv szövegemlékei Az arab nyelv egy hatalmas írásbeliség hordozója, az arab-iszlám kultúra nyelve. Ennek csupán egy-egy kiemelkedőbb területének a felsorolására vállalkozhatunk itt, a teljesség igénye nélkül. Jelentős szerepet játszik az arab kultúrában volumenét és presztízsét tekintve egyaránt az arab költészet, amelynek egy fontos korpusza az iszlám fellépését megelőző évszázadokban keletkezett. Terjedelmét és fontosságát tekintve is hatalmas az iszlám vallás különböző aspektusaival kapcsolatos arab nyelvű írásbeliség. Az arab kultúrában és az iszlám vallásban kiemelkedő szerepet játszik az arab nyelv s így hatalmas terjedelmű és fontosságú az arab nyelvészeti irodalom. Általánosan elfogadott nézet szerint az iszlámban a kinyilatkoztatáshoz nem csupán a Korán tartalma, hanem a nyelvi megfogalmazása is hozzátartozik: a Korán nyelve maga isteni csoda, utánozhatatlan, ezért azután a Koránt csakis arabul szabad tanulmányozni, többnyire még az idegen nyelvekre való lefordítását is tiltották. Ma már léteznek ugyan koránfordítások, ám ezeket inkább csak az arab szöveg megértését elősegítő segédeszköznek tekintik, semmint az eredetivel egyenértékű műnek. (Így érthetővé válik, hogy az egész iszlám világban valamilyen mértékben elterjedt az arab nyelv ismerete.) A középkorban az arab-iszlám világ tudományos élete az egész lakott világban a legfejlettebb volt és jelentős mértékben hatott pl. a középkori Európa gondolkodására is. Ez szintén hatalmas arabnyelvű irodalomban öltött testet: az elsőrangú és hallatlan fontosságú filozófiai, orvostudományi, matematikai, csillagászati, földrajzi stb., stb. műveknek se szeri, se száma. Ráadásul az arab írásbeliség szinte áttekinthetetlen terjedelmű kéziratos hagyományozásban maradt fönn. A kéziratok kiadása nagyon nehéz feladat, és számtalan mű még ki sincs adva, mások pedig nem kielégítő formában férhetők hozzá. Így azután sok még a teendő és nem egy területen még az arab írásbeliségről alkotott nézeteink is bővülhetnek. A modern arab világban pedig az arab nyelvet használják a modern arab államok életének valamennyi területén, s ez hatalmas terjedelmű írásbeliségben is tükröződik, amely többé-kevésbé megfelel egy modern nyelv írásbeliségének.

80

Írásrendszer Az arab nyelv legkorábbi emlékei – elsősorban tulajdonnevek – akkád nyelvű ékírásos szövegekben (i. e. 9. sz-tól), nabateus-arámi nyelvű feliratokban és papíruszokon (i. e. 5. sz-tól) és palmirai-arámi nyelvű feliratokban (i. e. 1. sz-tól) maradtak fönn. Nagyszámú aránylag rövid arab nyelvű felirat maradt fönn a délsémi írásokhoz tartozó észak-arab írásokkal (tamúdi, szafái, lihjáni) az Arab félsziget középső részén, Szíriában és a Sinai félszigeten. Ezek datálása nehéz és bizonytalan, többnyire a i. e. 8. és a i. sz. 5. sz. közötti időszakra teszik keletkezésüket. A ma általánosan arab írásként ismert írás az északsémi írások körébe tartozó arámi írás nabateus ágából alakult ki. Legelső, még nagyrészt átmeneti jellegű emlékének a i. sz. 328-ból származó al-namárai (Szíria) feliratot tartják, míg már egyértelműen arab írással írott feliratok a i. sz. 6. sz-tól állanak rendelkezésünkre. Az arab írás felvirágzása az iszlám kialakulásához és elterjedéséhez köthető. Az arab nyelv mellett számos más, az arabbal még rokonságban sem lévő, muszlim népek által beszélt nyelv írására is használták ill. használják mind a mai napig (perzsa, dári, pastu, urdu, berber, stb., stb.; török 1928-ig, korábban az egykori Szovjetunió török és iráni nyelvei, valamint a kaukázusi muszlim népek nyelvei, harari, szuahéli, hausza, szomáli, maláj, stb., de ismeretesek arab írással írott magyar nyelvű nyelvemlékek is a török hódoltság korából). A világ legelterjedtebb írásaihoz tartozik. Mint a legtöbb sémi írás, az arab írás is elsősorban a mássalhangzókat jelöli. (Bizonyos mássalhangzójelekkel jelöli a 3 hosszú magánhangzót is, ám ebben az esetben az olvasónak kell eldöntenie, hogy az adott jel épp mely jelentésben áll.) Nem jelöli az írás a rövid magánhangzókat és a mássalhangzó-kettőzést. Ezeket az olvasás során az olvasónak kell kitalálnia, ami a szövegösszefüggés és az arab nyelv alapos ismeretében egy átlagos szöveg esetében többnyire nem jelent nagyobb nehézséget. Ez azt is jelenti, hogy az arab írással íródott szöveg kevesebb információt tartalmaz, mint pl. egy magyar nyelven írott szöveg. Arab szöveg esetében az olvasás során tehát egy már felismert, többé-kevésbé megértett szöveget tudunk csak elolvasni. Előnye az elsősorban mássalhangzókat jelölő arab írásnak, hogy – kellő felkészültség birtokában – nagyon gyorsan lehet olvasni, ill. egy adott terjedelmű szöveg sokkal kisebb helyet foglal el, mint egy mással- és magánhangzókat egyaránt jelölő írással írott (pl. latin) szöveg. Másodlagosan kialakítottak egy, a magánhangzók, mássalhangzó-kettőzés és egyéb finomságok jelölésére szolgáló járulékos jelrendszert is, ám ezt csak ritkán, szent szövegek (Korán), szótárak, ill. nagy nehézséget okozó szövegek, pl. régi költemények esetében alkalmazzák. Az arab nyelv mássalhangzókészlete nagyobb, mint az arámié, ezért az ábécé átvétele során a betűk számát oly módon növelték meg, hogy egy-egy
81

meglévő betűt egy vagy több ponttal láttak el, az írásvonal alatt vagy fölött. Az írás végleges rögződése során azután több más mássalhangzójelet is pontokkal különböztettek meg. A középkori kéziratok egy lényeges részében (elsősorban a tudományos művekben) ezeket a pontokat egyáltalán nem, vagy csak részben teszik ki, ezért ezeknek a kéziratoknak az olvasása többnyire nehéz feladatot jelent. Az arab írás kurzív jellegű, azaz a betűket – néhány kivétellel – mindig kötjük egymáshoz. Nincs külön ―nomtatott‖ és ― y írott‖ írás. Nincsenek külön kis- és nagybetűk sem. Ugyanakkor egy-egy betűnek van szókezdő, szóközti, szóvégi és önálló alakja. A lényeges információt hordozó része a betűnek mindig a szóközti alak; az egyéb alakok bizonyos járulékos díszítő elemeket tartalmazhatnak. Az évszázadok során az arab írásnak számos változata alakult ki, amelyek elsősorban írásképükben térnek el egymástól. Az arab kultúrában és a művészetekben az írás központi, alig túlbecsülhető szerepet tölt be (Dévényi-Iványi 1987). Ez minden bizonnyal kapcsolatban áll azzal a jelenséggel, hogy az iszlám többnyire tiltja az emberábrázolást, így azután díszítőelemként nagyon gyakran alkalmazzák az írást, amely egyébként valóban gyönyörű. Szakirodalmi útmutató

Az arab nyelvvel kapcsolatos arab nyelvű és európai nyelveken született irodalom hatalmas, alig áttekinthető terjedelmű. Ezzel együtt alig rendelkezünk olyan művekkel, amelyek akár egyetlenegy részterületet kimerítően tárgyalnának. Alapvető bibliográfiák bibliográfiája Fischer-Gätje 1982-1992, Bd. II, 518–519. Fischer–Gätje 1982-1992, amely ma e kérdéskör legalapvetőbb kézikönyvének tekinthető, a leíró fejezetek mellett alapvető bibliográfiákat is tartalmaz az alábbiakban tárgyalt egyes kérdéskörökre vonatkozóan. Használat előtt alaposan tanulmányozni kell mindhárom kötet tartalomjegyzékét, mert noha az első kötet tárgyalja a nyelvtudományt, fontos idevonatkozó kérdéseket érint a második, az irodalomtudománnyal foglalkozó kötet is, a bibliográfiák jelentős része pedig a harmadik kötetben (Supplementum) található. Fontos segédeszköz még az eredetileg Pearson szerkesztésében indult IndexIslamicus, amely újabban CD-ROM változatban is hozzáférhető (Index 1998). A CD-ROM változat előnye, hogy egy helyen található meg a korábban számos folytatásban, külön kötetben, esetenként füzetekben megjelent anyag (kivétel Behn 1989), valamint hogy bármely szóra rákereshetünk. Újabban az interneten érhető el előfizetéssel: www.csa1.co.uk/csa/factsheets/islamicus-set-c.php

82

Jó weboldal: Arabic Linguistic Society, Bibliography of Arabic Linguistics 1979-1994: www.lib.umich.edu/area/Near.East/ALSLING.html A megelőző időszakra ld. Bakalla 1983.

Nyelvtani leírások: I. Írott nyelv (klasszikus, irodalmi, stb. arab) a) nyelvtanok Wright 1896-1898 (számos újranyomat) klasszikus mű, amely mind a mai napig megőrizte jelentőségét, noha szinte minden kérdéskört avíttan tárgyal. (Kevéssé ismert, hogy doktori disszertációjában Borg 1968 feldolgozta Wright példamondatainak a forrásait.) Vernier 1891-1892 hasonló jellegű mű francia nyelven, ám kevésbé terjedt el. Brockelmann 1969 (számos korábbi kiadás, újranyomat) szintén klasszikus mű, amelyet ma is használunk. Nagyon tömör, helyenként túlságosan is. Jó, bár elavult bibliográfiát is tartalmaz. Fischer 1972 jól használható klasszikus nyelvtan, amely Brockelmann művét hivatott felváltani. Badawi–Carter–Gully 2004 a jelen pillanatban legújabb mű, kiváló alkotás kiváló szakemberek tollából. Sok benne a sajtóhiba. Jusmanov 1928 (új kiadás 1985) rövid, tömör leírása a klasszikus arab nyelv grammatikájának. Haszonnal forgatható alapos mű Blachère–Gaudefroy-Demombynes 2004, amelynek legelső kiadása 1939-ben jelent meg. Reckendorf 1898 és Reckendorf 1921 két alapmű, amely elsősorban a korai (klasszikus kori) próza és költészet nyelvezetét tárgyalja. Használatuk alapos elmélyedést kíván, ám megfelelő szorgalommal és kitartással roppant nagy haszonnal forgathatók. (Ha az ember egy konkrét kérdésnek akar utánanézni, nehéz megtalálni, hogy hol is tárgyalja az adott kérdést a szerző. Használat előtt mindenképp időt kell szakítani e művek felépítésének, szerkezetének a tanulmányozására.) Szemjonov 1941 a modern arab nyelv első mondattana, amely 19. sz. végétől a 20. sz. harmincas éveiig terjedő szövegeken alapul. Cantarino 1974-1975 szolíd mű, amely amely 1945 előtt megjelent prózai műveket vesz figyelembe; haszonnal forgatható. El-Ayoubi––Fischer–Langer 2001- négy részre tervezett vállalkozás, amelyből eddig az első rész első két kötete jelent meg: Teil I, Band 1 (XXIV, 543 o. Einleitung: Grundlagen der deskriptiven Syntax des Arabischen. Das
83

Nomen und sein Umfeld: Die autonomen Wortarten des Nomens. Substantiv und Adjektiv. Das Vorfeld der Nominalgruppe: Partitive, Quantitative, Numeralia. Das Nachfeld der Nominalgruppe: Attribut, Quasi-Attribut. Apposition, referentielle Genitivannexion), Teil I, Band 2 (XIV, 617 o. Die konnektiven Wortarten des Nomens. Pronomina, Adverbia, Präpositionen.) Az adott kérdéskört németes alapossággal igyekszik teljesen kimerítően tárgyalni; haszonnal forgatható. Belova 1985 az arab szintakszis kérdéseit tárgyalja a modern nyelvtudomány fényében. Érdekes vállalkozás, gyakorlati jelentősége csekély. Nöldeke 1963 egy eredetileg 1897-ben megjelent mű kiegészítésekkel ellátott új kiadása, amely a klasszikus kor arab nyelvének egyes nyelvtani részletkérdéseit tárgyalja. Hasznos mű, amelyet elsősorban a már alapos ismeretekkel bíró szakember használ. Haywood–Nahmad 1962 szolíd, tömör mű igen szép tipográfiával. Az arab nyelv történeti nyelvtanának majdani megírásához való fontos hozzájárulás Hopkins 1984.

b) leírások Beeston 1970 az arab nyelv leírása kívülálló érdeklődők számára. Minthogy egy arabul kiválóan tudó, nagyon okos ember írta, arabisták is nagy haszonnal forgathatják. Chejne 1969 hasznos ismereteket tartalmaz, ám óvatosan kezelendő: számos kérdést felületesen, nem kielégítően és elavultan tárgyal. Diem 1974 rövid, tömör lexikonszócikk az arab nyelvről; nagyon jó. cArabiyya 1960 az arab nyelvet tárgyaló kiváló, tömör szócikk egy alapvető kézikönyvben, jó irodalmi hivatkozásokkal. Figyelemreméltó tömör leírást ad a klasszikus arab nyelvről és a dialektusokról nyelvtörténeti magyarázatokkal Bergsträsser 1983 (161–208. p.), amely egy eredetileg 1928-ban megjelent mű angol fordítása. Részletes és kiváló leírásokat tartalmaz az arab nyelv szerkezetéről és legkülönfélébb aspektusairól kiváló bibliográfiák kíséretében Fischer–Gätje 1982-1992.

c) tankönyvek Tritton 1943 (számos kiadásban és újranyomásban) igen tömör, kiváló tankönyv, amely azonban a címében foglaltakkal ellentétben magántanulásra nem igazán alkalmas, csak jó tanár felügyelete és vezetése alatt használható. A példamondatai között sok a nyelvtanilag nehéz, összefüggéseiből kiragadott, önállóan alig érthető mondat. Igen
84

elterjedt és közkedvelt, gyakorlatias célokat követő mű Abboud–McCarus 2002 és Abboud 1983. Krahl–Reuschel–Schulz 2005, Krahl–Reuschel–Jumaili 2004 és Schulz–Krahl–Reuschel 2000 egy eredetileg az NDK-ban, Lipcsében 1974-ben indult, számos alkalommal átdolgozott és részben változó szerzők neve alatt, számos kiadásban megjelent, eredetileg több részből álló nagyszabású mű legújabb kiadásai. A mű tanári segítséggel jól használható, jóllehet a számos átdolgozás dacára szövegei megszületésének korát idézik. Ambros 1969 kiváló felépítésű, gondosan megtervezett, alapos tankönyv. A hasonló művek többségétől eltérően már a kezdetektől hozzászoktatja a használóját ahhoz, hogy az írott modern arab nyelv nem jelöli a magánhangzókat. Külön füzetben jelent meg hozzá szószedet. Kovaljov–Sarbatov 1960 hagyományos felépítésű, alapos, jó tankönyv. Hátránya, hogy szövegei nem mindig az arab-iszlám kultúrához kapcsolódnak és gyakran nagyon is korhoz kötöttek (pl.: A vaskohászat rejtelmei, Lenin a Szmolnijban, stb.). Tankönyvként is jól használható Blachère 1988, amelynek első kiadása 1940-ben látott napvilágot. Dévényi-Iványi 1992, Dévényi-Iványi 1995 és Dévényi-Iványi 2002 kiváló magyar nyelvű tankönyv-együttes, amely a modern irodalmi nyelv mellett helyenként bepillantást ad egyes népnyelvi jelenségekbe is. Sok praktikus, a mindennapi életben is haszonnal alkalmazható szöveget tartalmaz; két kiváló szakember írta, akik nagyszerűen ismerik a nyelvet, és hosszú tanítási gyakorlattal is rendelkeznek.

II. Dialektusok A dialektusok egyre növekvő irodalmából csak néhány fontosabb tételt emelünk ki. Bibliográfia: Fischer–Jastrow 1980, 293–302. p., ill. Fischer–Gätje 1982-1992, Bd. I, 124–127. p., Bd. III, p. 247–252.

a) nyelvtanok i. összefoglaló jellegű munkák Fischer–Jastrow 1980 a vártnál kevesebbet nyújt, mindazonáltal hasznos mű. Brockelmann 1908-1913 részben ma már elavult, ám haszonnal forgatható, különösen az arab dialektusok mondattana terén, minthogy szerzője az egyes jelenségek alatt mindig tárgyalja az arab dialektusok vonatkozó adatait is a számára hozzáférhető művek
85

alapján, és ezt a kérdéskört számos modern szakmunka is figyelmen kívül hagyja.

ii. egyes dialektusokat bemutató munkák, tankönyvek Marokkó Harrell 1962 tömör, megbízható nyelvtani leírás, míg Harrell–Abu-Talib–Carroll 1965 nagy segítséget nyújt ennek a dialektusnak az elsajátításában.

Algéria Miskurov 1982 a nyelvleírás mellett szövegmintát is ad a sorozat hagyományainak megfelelően. Cohen 1912 az algíri arab egyik kommunális dialektusának szövegmintákkal kísért, roppant alapos, mesteri leírása a 20. sz. egyik legnagyobb sémi nyelvészének a tollából 559 oldalnyi terjedelemben.

Tunisz Singer 1984 részletes, kiváló mű, amely a hang- és alaktant tárgyalja.

Líbia Gyakorlati célokat szolgál magyar nyelven Jurányi–Mihályi–Iványi–Dévényi 1988.

Egyiptom Spitta-Bey 1880 klasszikus mű, amely tisztes kora ellenére megőrizte alapvető jelentőségét. A számos gyakorlati célokat szem előtt tartó tankönyv közül megemlítünk

86

két jól használható művet: Mitchell 1956, Abdel-Massih 1975. Mind a mai napig megőrizte frissességét Gairdner 1926.

Libanon El-Hajjé 1954 tömör, megbízható leírással szolgál, míg Feghali 1928 pompás, részletes munka.

Szíria Cowell1964 értékes kézikönyv, amely a szíriai arab dialektus részletes grammatikai leírását nyújtja. Bloch–Grotzfeld 1964 és Grotzfeld 1964 szintén haszonnal forgatható.

Irak Erwin 1963 és Erwin 1969 mellett jól használható McCarthy–Raffouli 1964-1965 is.

Málta Borg–Azzopardi-Alexander 1997 leíró nyelvtan, míg Vella 1980k. jól használható gyakorlati nyelvkönyv.

iii. egyéb nyelvváltozatok Blau 1966-1967. már klasszikus mű, amely tulajdonképpen a közép-arab teljes leíró nyelvtanát adja. Kiváló mű, nagyon jól használható.

87

Szótárak I. Írott nyelv (klasszikus, irodalmi, stb. arab) Ez a nyelv mintegy másfél évezrednyi időszakot ölel át és hatalmas területeken használták, ill.használják mind a mai napig. Egyes szegmensei viszonylag elfogadható módon vannak feldolgozva, ám hatalmas hiányokkal is találkozunk, fontos korok, területek és tárgykörök alig, vagy egyáltalán nincsenek feltárva. A kéziratokban fennmaradt szövegek egy jelentős része még ki sincs adva, ill. a rendelkezésünkre álló szövegek kiadásai gyakran nem jók. Maguk az arabok e nyelv egészét egységes korpuszként fogják föl: pl. bármilyen modern szövegben minden külön jelzés nélkül előfordulhat Korán-idézet, a Próféta valamely mondása, vagy egy idézet az iszlám keletkezése előtti költészetből, jóllehet ezeknek a szókincse jelentős mértékben eltér a modern arabétól. Bármely szövegbe bekerülhetnek szavak a szövegíró által beszélt népnyelvből is. Ez azt jelenti, hogy olvasmányaink során minden további nélkül találkozhatunk olyan szavakkal, amelyeket számos helyen kell megnéznünk, ám az is lehet, hogy fáradozásaink végülis eredménytelenek maradnak, mert a keresett szót seholsem fogjuk megtalálni. Ráadásul az arab szavak híresek sokszínűségükről, jelentésgazdagságukról, és egy adott szó számos jelentése között nem könnyű feladat az igazira rálelni. A szótárakban és a szójegyzékekben sok a hiba is, ezért mindig nagy körültekintéssel, óvatossággal kell dolgoznunk. Így azután arab szövegek olvasása során számos szótárat, szójegyzéket, segédeszközt kell egyszerre használnunk, és egyáltalán nem biztos, hogy sikerrel járunk és megtaláljuk a keresett szót. Fontos tudni még, hogy az arab szótárak többnyire ún. gyökszótárak, azaz a szavakat mindig az adott szó alapjául szolgáló három gyökmássalhangzó (ld. feljebb) alatt szerepeltetik, tehát a szótárhasználathoz az arab alaktan alapos ismerete elengedhetetlen (tehát pl. a madrasza ― iskola‖ szót a D-R-SZ gyök, tehát a ― betű alatt fogjuk megtalálni). d‖

A. arab–idegen nyelv A modern arab irodalmi nyelv legjobb és legelterjedtebb kéziszótára Wehr 1979. E mű első kiadása a II. világháború után látott napvilágot német nyelven. Ezt több német kiadás, majd angol fordítás – szintén több kiadásban – követte. Amennyiben lehetséges, célszerű a legújabb kiadást használni. Hasonló jellegű, kevéssé ismert, nagyszerű mű Krahl–Gharieb 1986. Baranov 1984 is kiváló - számos kiadása forog közkézen. Szolíd
88

mű Blachère 1964-1974 és Reig 1986 is. Jó modern arab szótár Schregle 1981-1986, amelynek megjelenése azonban nem fejeződött be, utolsó füzete a dád betűvel zárul. Szolíd mű Cortés 1996, amely Wehr alapján készült, ám hozzá képest sok új szóval, új jelentéssel gazdagodott. Kiváló mű Baalbaki 1993 (nem gyökszótár!). Magyar nyelven jól használható a modern arabhoz Fodor-Iványi-Juhász 2000a. Klasszikus szövegekhez kiváló kéziszótár Belot 1888 és Hava 1970 (az előbbi angol változata, első kiadás 1899; mindkét mű számos lenyomatban, különböző kiadóknál esetenként eltérő címekkel). A klasszikus arab nyelv mindmáig legjobb nyolckötetes nagyszótára Lane 1863-1893, amelynek a használatára a siker reményében azonban csak alapos arab tudással bíró olvasók vállalkozhatnak. Elsősorban egynyelvű arab értelmező szótárak alapján készült. Szóanyaga jelentős mértékben korai, emellett nagyon sok ritkán előforduló, különleges jelentést rögzít, amelyek között a tapasztalatlan olvasó menthetetlenül elveszik. Angol nyelvezete is nehézkes, megfogalmazásai körülményesek, nem könnyen érthetőek. E szótár nem teljes, a qáf betűvel bezárólag készült el, a további részei csupán vázlatosak. Ezért azután a soronkövetkező káf betűvel indult Ullmann 1970-, amelyből ezidáig két betű, a káf (egy kötet) és a lám (négy kötet) jelent meg. A jelentéseket németül és angolul is megadja, továbbá nagyszámú előfordulási helyet is rögzít. A korpusza a Lane-énél sokkal terjedelmesebb. Alapvető kézikönyv. Nagyon fontos, többnyire sehol másutt nem található, a klasszikus kor utáni, speciális, részben az arab világ nyugati részével kapcsolatos szóanyagot tartalmaz Dozy 1881. Részben túlhaladott, ám jobb híján kellő óvatossággal még ma is haszonnal forgatható Freytag 1830-1837 és Kazimirski 1860. Másutt nem található, fontos, többnyire késői arab anyagot tartalmaznak a nagyobb perzsa és török szótárak, így pl. Zenker 1866-1876, Steingass 1892 és Redhouse 1921 is (ezek nem gyökszótárak!).

B. idegen nyelv–arab A modern nyelvhez használható többek között Schregle 1974, Doniach 1982, Boriszov 1967, Reig 1986. Doniach 1982 valójában Doniach 1972 alapján készült, ám a tapasztalatom szerint a korábbi mű elsősorban az angolul tanuló arabokra van tekintettel és kevésbé hasznos a későbbi műnél. Lényegesen jobban használható Baalbaki 2005, amely korábban számos kiadásban látott napvilágot; a legutolsó kiadás használandó a lehetőségek szerint. Magyar nyelven jól használható Fodor-Iványi-Juhász 2000b és Boga 2001.

89

II. Dialektusok Néhány fontosabb cím: Badawi–Hinds 1986 (egyiptomi arab), Barthélemy 1935-1969 és Denizeau 1960, Stowasser–Ani 1964 (Szíria, Libanon, Jeruzsálem), Clarity–Stowasser–Wolfe 1964 és Woodhead–Beene 1967 (iraki arab), Harrell 1966, Sobelman–Harrell 1963. 313 tételt sorol föl John E. Hinton 1995-ig terjedő és az interneten elérhető bibliográfiájában (Bibliography of Arabic Dictionaries).

Az arab írás Irodalma hatalmas, alig áttekinthető. Mind a mai napig kiváló, tömör összefoglaló Moritz 1913a és Moritz 1913b. (10 nagyszerű táblával). Nagy számban jelennek meg az arab írásnak kéziratokban, a művészetekben való dekoratív alkalmazását szemléltető szép albumok. Nemzetközi viszonylatban is páratlan mű Dévényi-Iványi 1987, amely az arab írás történetét tárgyalja és kiemelkedő figyelmet szentel az arab írás művelődéstörténeti aspektusainak (bibliográfiával). Érdekfeszítő, izgalmas olvasmány! A különböző írásfajták olvasásának elsajátításához kitűnő Spécimens 1911 és Shivtiel 1995 (modern kézírás). A kérdéskörhöz jó bibliográfia Fischer–Gätje 1982-1992, Bd. I, 190–197, 208-209, 224-225. p., Bd. II, 519–520. p.

Szakfolyóiratok: Az arab nyelvvel és irodalommal kapcsolatos cikkeket valamennyi fontosabb orientalisztikai folyóirat rendszeresen közöl, s ma már számos tanszéknek is van saját folyóirata szerte a világon (a fontosabbakat ld. Bleaney 2005, XXIV-XXXVII. p.). Mint speciális fórumokat kiemeljük a Zeitschrift für arabische Linguistik/Journal of Arabic Linguistics, az Al-cArabiyya. Journal of the American Association of Teachers of Arabic, és a Journal of Arabic Literature c. folyóiratot. Magyarországon az ELTE Arab Tanszéke által kiadott The Arabist (Budapest Studies in Arabic) közöl – elsősorban angolul – arabisztikai cikkeket.
90

A nyelvhez kötődő egyéb internetes honlapok: ALMISBAH http://www.hf.uib.no/i/Midtspraak/links.htm - journ arabic-language.eigenstart.nl http://www.library.ucsb.edu/subjects/mideast/neareast.html http://www.princeton.edu/~pressman/neareast.htm http://www.parstimes.com/mideast qamoos.sakhr.com http://www.cultural.org.ae http://www.syrianarabic.com/downloads.html

Magyarországi kutatóhelyek: Arab nyelvet és irodalmat egyetemi szinten Magyarországon az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen lehet tanulni. A nagyobb könyvtárakban (Országos Széchényi Könyvtár, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, valamint az egyetemi könyvtárak) található elvétve az arab nyelvvel és kultúrával kapcsolatos szakirodalom, ám a legfontosabb hazai bázis a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Keleti Gyűjteménye. Használat előtt elengedhetetlen tájékozódni a Könyvtár katalógusainak felépítéséről (szórólap a Keleti Gyűjteményben; sok katalógus van, s ha valamit nem a megfelelő helyen keresünk, nem fogjuk megtalálni, még ha megvan is a mű a könyvtárban). A fontosabb magyarországi könyvtárak állományáról áttekintést ad kb. 1990-ig a Központi Címjegyzéktár (ez egy
91

cédulakatalógus az OSZK-ban; telefonon is adnak felvilágosítást), ill. a későbbi időszakra vonatkozóan a Magyar Országos Közös Katalógus (MOKKA): ez a www.mokka.hu című honlapon érhető el. Mindenfajta keresésénél figyelembe kell venni az átírás okozta sokféleséget, problémákat. Bibliográfia Abboud, Peter F.–Ernest Nasseph McCarus (eds.) 1983. Elementary modern standard Arabic, vols. 1-2. 2. ed. Cambridge–New York, Cambridge University Press. Abboud, Peter 2002. Intermediate modern standard Arabic. Rev. ed. Ann Arbor, Mich., Center for Middle Eastern and North African Studies, University of Michigan. Abdel-Massih, Ernest T. An introduction to Egyptian Arabic. Ann Arbor, Center for Near Eastern and North African Studies, The University of Michigan. Ambros, Arne A. 1969. Einführung in die moderne arabische Schriftsprache. München,
c

Max Hueber Verlag. Arabiyya 1960. In Encyclopaedia of Islam. Vol. 1. New ed. Leiden, Brill–London, Luzac, 561b–583a. p.

Baalbaki, Munir 2005. Al-Mawrid: a modern English-Arabic dictionary. Beirut, Dar El-Ilm Lilmalayin. Baalbaki, Rohi 1993. Al-Mawrid. A modern Arabic-English dictionary. Fifth ed. Beirut, Dar El-Ilm Lilmalayin. Badawi, El-Said–Martin Hinds 1986. A dictionary of Egyptian Arabic. Beirut, Librairie du Liban. Badawi, Elsaid–Michael G. Carter–Adrian Gully 2004. Modern written Arabic. A comprehensive grammar. London, Routledge. Bakalla, Muhammad Hasan 1983. Arabic linguistics. An introduction and bibliography. 2. rev. ed. London, Mansell Publishing Limited. Baranov, Harlampij Karpovics 1984. Arabszko-russzkij szlovar. Izdanyije sesztoje (6). Moszkva, Russzkij jazük. Barthélemy, Adrien 1935-1969. Dictionnaire arabe-français. Dialectes de Syrie: Alep, Damas, Liban, Jérusalem. 5 fascicules. Paris, Librairie orientaliste Paul Geuthner. Beeston, Alfred F. L. 1970. The Arabic language today. London, Hutchinson University Library. Behn, Wolfgang 1989. Index islamicus 1885-1905. Millersville, Pa., Adiyok. Belot, Jean-Baptiste 1888. Vocabulaire arabe-français à l‘usage des étudiants par un père missionaire de la Cie de Jésus. 2e édition revue et corrigée. Beyrouth, Imprimérie catholique.
92

Belova, Anna Grigorjevna 1985. Szintakszisz piszmennüh tyeksztov arabszkogo jazüka. Moszkva, Izdatyelsztvo Nauka. Bergsträsser, Gotthelf 1983. Introduction to the Semitic languages. Text specimens and grammatical sketches. Translated with notes and bibliography and an appendix on the scripts by Peter T. Daniels. Winona Lake, Indiana, Eisenbrauns. Blachère, Régis 1964-1974. Dictionnaire arabe-français-anglais, langue classique et moderne. Arabic-French-English dictionary. Paris, Maisonneuve et Larose. Blachère, Régis 1988. Éléments de l‘arabe classique. 4e éd. revue et corrigée. Paris, Maisonneuve-Larose. Blachère, Régis–Maurice Gaudefroy-Demombynes 2004. Grammaire de l‘arabe classique, morphologie et syntaxe. 5e éd. Paris, Maisonneuve-Larose. Blanc, Haim 1964. Communal dialects in Baghdad. Cambridge, Massachusetts, Harvard University Press. /Harvard Middle Eastern Monographs, X./ Blau, Joshua 1966-1967. A grammar of Christian Arabic based mainly on South Palestinian texts from the first millennium. Fasc. 1-3. Louvain, Secrétariat du CorpusSCO. /Corpus Scriptorum Christianorum Orientalium, vol. 267, 276, 279. Subsidia, tom. 27-29./ Bleaney, Heather (ed.) 2005. Index Islamicus 2003. Leiden-Boston, Brill. Bloch, Ariel–Heinz Grotzfeld 1964. Damaszenisch-arabische Texte. Mit Übersetzung, Anmerkungen und Glossar. Wiesbaden, Kommissionsverlag Franz Steiner GmbH. /Abhandlungen für die Kunde des Morgenlandes, XXXV, 2./ Boga István 2001. Magyar-arab szótár. 1–4. köt. Budapest, Kőrösi Csoma Társaság. /Keleti nyelvek kincsestára, 29./ Borg, Albert–Marie Azzopardi-Alexander 1997. Maltese. London, Routledge. Borg, Tawfik 1968. Quellenstudien zu William Wright: A grammar of the Arabic language. Diss. München. Boriszov, Valentyin Mihajlovics 1967. Russzko-arabszkij szlovar. Moszkva, Izdatyelsztvo Szovjetszkaja Enciklopegyija. Brockelmann, Carl 1908-1913. Grundriss der vergleichenden Grammatik der semitischen Sprachen. I-II. Bd. Berlin, Verlag von Reuther & Reichard. Brockelmann, Carl 1969. Arabische Grammatik. 17. Auflage besorgt von Manfred Fleischhammer. Leipzig, VEB Verlag Enzyklopädie. Cantarino, Vicente 1974-1975. Syntax of modern Arabic prose. 1-3 köt. Bloomington–London, Indiana University Press. Chejne, Anwar G. 1969. The Arabic language. Its role in history. Minneapolis, University of Minnesota Press.
93

Clarity, Beverly E.–Karl Stowasser–Ronald G. Wolfe 1964. A dictionary of Iraqi Arabic. English-Arabic. Washington, D. C., University of Georgetown Press. /Georgetown Arabic Series./ Cohen, Marcel 1912. Le parler arabe des juifs d‘Alger. Paris, Librairie ancienne H. Champion, éditeur. /Collection linguistique publiée par la Société de linguistique de Paris, 4./ Cortés, Julio 1996. Diccionario árabe culto moderno. Árabe-español. Madrid, Editorial Gredos. Cowell 1964 . A reference grammar of Syrian Arabic. Washington, D.C., Georgetown University Press. /Georgetown Arabic Series, 7./ Denizeau, Claude 1960. Dictionnaire des parlers arabes de Syrie, Liban et Palestine (Supplément au Dictionnaire arabe-français de A. Barthélemy). Paris, Éditions G.-P. Maisonneuve. Dévényi Kinga–Iványi Tamás 1987. ― Kiszáradt a toll...‖ Az arab írás története. Budapest, Kőrösi Csoma Társaság. /Keleti Nyelvek Kincsestára, 4./ Dévényi Kinga–Iványi Tamás 1992. Jobbról-balra arabul. Budapest, Kőrösi Csoma Társaság. /Keleti Nyelvek Kincsestára, 21./ Dévényi Kinga–Iványi Tamás 1995. Indul a karaván: alapfokon arabul. Budapest, Kőrösi Csoma Társaság. /Keleti Nyelvek Kincsestára, 22./ Dévényi Kinga–Iványi Tamás 2002. Halad a karaván: középfokon arabul. Budapest, Kőrösi Csoma Társaság. /Keleti Nyelvek Kincsestára, 23./ Diem, Werner 1974. Arabisch. In: Klaus Kreiser–Werner Diem–Hansgeorg Majer (Hrsg.): Lexikon der islamischen Welt. 1. Band. Stuttgart-Berlin-Köln-Mainz, Verlag W. Kohlhammer, 48–53. p. /Urban Taschenbücher, 200/1./ Doniach, Nakdimon S. 1972. Oxford English-Arabic dictionary of current usage. Oxford, Oxford University Press. Doniach, Nakdimon S. 1982. The concise Oxford English-Arabic dictionary of current usage. Oxford, Oxford University Press. Dozy, Reinhart Pieter Anne. 1881. Supplément aux dictionnaires arabes. Tomes 1-2. Leyde, E. J. Brill. El-Ayoubi, Hashem–Wolfdietrich Fischer–Michael Langer 2001-. Syntax der Arabischen Schriftsprache der Gegenwart. Wiesbaden, Reichert Verlag. El-Hajjé, Hassan 1954. Le parler arabe de Tripoli (Liban) avec un Préface de J. Cantineau, Paris, Librairie C. Klincksieck. Erwin, Wallace M. 1963. A short reference grammar of Iraqi Arabic. Washington, D.C., Georgetown University Press. /Georgetown Arabic Series, 4./
94

Erwin, Wallace M. 1969. A basic course in Iraqi Arabic. Washington, D.C., Georgetown University Press. / Georgetown Arabic Series, 11./ Feghali, Michel 1928. Syntaxe des parlers arabes actuels du Liban. Paris, Geuthner. Fischer, Wolfdietrich 1972. Grammatik des klassischen Arabisch. Wiesbaden, Otto Harrassowitz. /Porta Linguarum Orientalium. Neue Serie, XI./ Fischer, Wolfdietrich–Otto Jastrow (Hrsg.) 1980. Handbuch der arabischen Dialekte. Wiesbaden, Otto Harrassowitz. Fischer, Wolfdietrich–Helmut Gätje (Hrsg.) 1982-1992. Grundriss der arabischen Philologie. Bde I-III. Wiesbaden, Dr. Ludwig Reichert Verlag. Fodor Sándor–Iványi Tamás–Juhász Ernő 2000a. Arab-magyar szótár. 2. kiad., szerk. Dévényi Kinga, Iványi Tamás. Budapest, Kőrösi Csoma Társaság. /Keleti Nyelvek Kincsestára, 24./ Fodor Sándor–Iványi Tamás–Juhász Ernő 2000b. Magyar-arab szótár. 2. kiad., szerk. Dévényi Kinga, Iványi Tamás. Budapest, Kőrösi Csoma Társaság. /Keleti Nyelvek Kincsestára, 27./ Freytag, Georg Wilhelm 1830-1837. Lexicon arabico-latinum. Halis Saxonum, C. A. Schwetschke. Gairdner, William Henry Temple 1926. Egyptian colloquial Arabic. A conversation grammar. London, Oxford University Press, Humphrey Milford. /The American University at Cairo. Oriental Series./ Grotzfeld, Heinz 1964. Laut- und Formenlehre des Damaszenisch-Arabischen. Wiesbaden, Kommissionsverlag Franz Steiner GmbH. /Abhandlungen für die Kunde des Morgenlandes, XXXV, 3./ Harrell, Richard S. 1962. A short reference grammar of Moroccan Arabic. With an appendix of texts in urban Moroccan Arabic by Louis Brunot. Washington, D. C., Georgetown University Press. /Georgetown Arabic Series, 1./ Harrell, Richard S.–Mohammed Abu-Talib–William S. Carroll 1965. A basic course in Moroccan Arabic. Washington, D. C., Georgetown University Press. /Georgetown University. School of Languages and Linguistics. The Richard Slade Harrell Arabic Series./ Harrell, Richard S. (ed.) 1966. A dictionary of Moroccan Arabic: Moroccan-English. Washington, D. C., Georgetown University Press. /The Richard Slade Harrell Arabic Series./ Hava, Joseph-Gabriel 1970. Al-Faraid Arabic-English dictionary. 3. printing. Beirut, Dar al-Mashriq.

95

Haywood, John Alfred–Hayyim Musa Nahmad 1962. A new Arabic grammar of the written language. London, Percy Lund, Humphries & Co. Hopkins, Simon 1984. Studies in the grammar of early Arabic. Based upon papyri datable to before A.H. 300/A.D. 912. Oxford, Oxford University Press. /London Oriental Series, 37./ Index 1998. Index Islamicus on CD-ROM. London, Bowker-Saur. Jurányi Zsuzsa–Mihályi Géza–Iványi Tamás–Dévényi Kinga 1988. Líbiai kalauz. Szerk. Iványi Tamás. Budapest, Kőrösi Csoma Társaság. Jusmanov, Nyikolaj Vlagyimirovics 1928. Grammatyika lityeraturnogo arabszkogo jazüka. Pod red. i sz pregyiszlovijem I. Ju. Kracskovszkogo. Leningrád, Lenyingrádszkij Vosztocsnüj Insztyitut imenyi A. Sz. Jenukidze. Kazimirski, Albin de Biberstein 1860. Dictionnaire arabe-français. Tomes 1-2. Paris, Maisonneuve et Cie, éditeurs. Kovaljov, Alekszandr Alekszandrovics–Grigorij Samiljevics Sarbatov 1960. Ucsebnyik arabszkogo jazüka. Moszkva, Izdatyelsztvo lityeraturü na inosztrannüh jazükah. Krahl, Günther–Gharieb Mohamed Gharieb 1986. Wörterbuch Arabisch-Deutsch. 2., durchges. Aufl. Leipzig, VEB Verlag Enzyklopädie. Krahl, Günther–Wolfgang Reuschel–Monem Jumaili 2004. Modernes Hocharabisch. Lehrbuch für Fortgeschrittene, Dolmetscher und Übersetzer. Übersetzen, Dolmetschen, Konversation, Fachwortschatz. Durchgesehen und überarbeitet von Eckehard Schulz. Wiesbaden, Reichert Verlag. Krahl, Günther–Wolfgang Reuschel–Eckehard Schulz 2005. Lehrbuch des modernen Arabisch. Neue Ausgabe. Medienkombination (Lernmaterialien, Schlüssel, 2 Audiokassetten). Leipzig, Langenscheidt. Lane, Edward William 1863-1893. An Arabic-English lexicon. London, Williams and Norgate. McCarthy, Richard Joseph–Faraj Raffouli 1964-1965. Spoken Arabic of Baghdad. Pts 1-2A. Beyrouth, Librairie Orientale. Miskurov, Eduard Nyikolájevics 1982. Alzsirszkij gyialekt arabszkogo jazüka. Moszkva, Izdatyelsztvo Nauka. /Jazüki narodov Azii i Afriki./ Mitchell, Terence Croft 1956. An introduction to Egyptian colloquial Arabic. Oxford, Oxford University Press. Moritz, Bernhard 1913a. Arabic writing. In The Encyclopaedia of Islam. Ed. Martijn Theodor Houtsma et al. Vol. 1. Leiden, Brill–London, Luzac, 381-393. p.

96

Moritz, Bernhard 1913b. Arabische Schrift. In Enzyklopaedie des Islam. Hrsg. Martijn Theodor Houtsma et al. Bd. 1. Leiden, Brill–Leipzig, Otto Harrassowitz, 399–410. p. Nöldeke, Theodor 1963. Zur Grammatik des classischen Arabisch. Darmstadt, Wissenschaftliche Buchgesellschaft. Reckendorf, Hermann 1898. Die syntaktischen Verhältnisse des Arabischen. Leiden, Brill. Reckendorf, Hermann 1921. Arabische Syntax. Heidelberg, Carl Winter Universitätsverlag. Redhouse, James W. 1921. A Turkish and English lexicon. New impression. Constantinople, H. Matteosian. Reig, Daniel 1986. Dictionnaire arabe-français, français-arabe. Paris, Librairie Larousse. /As-Sabil. Collection Saturne./ Schregle, Götz 1974. Deutsch-arabisches Wörterbuch. Wiesbaden, Otto Harrassowitz. Schregle, Götz 1981-1986. Arabisch-deutsches Wörterbuch. Lieferungen 1-13. Wiesbaden, Franz Steiner Verlag. Schulz, Eckehard–Günther Krahl–Wolfgang Reuschel 2000. Standard Arabic. An elementary-intermediate course. Cambridge–New York, Cambridge University Press. Shivtiel, Avihai 1995. The Arabic script. Budapest, Csoma de Kőrös Society. Section of Islamic Studies. Singer, Hans-Rudolf 1984. Grammatik der arabischen Mundart der Medina von Tunis. Berlin–New York, Walter de Gruyter. Sobelman, Harvey–Richard S. Harrell 1963. A dictionary of Moroccan Arabic: English Moroccan. Washington, D. C., Georgetown University Press. /The Richard Slade Harrell Arabic Series./ Spécimens d‘écritures arabes pour la lecture des manuscrits anciens et modernes par un père de la Cie de Jésus. 18me édition. Beyrouth, Imprimerie catholique 1911. Spitta-Bey, Wilhelm 1880. Grammatik des arabischen Vulgärdialektes von Ägypten. Leipzig, Hinrichs. Steingass, Francis Joseph 1892. A comprehensive Persian-English dictionary incl. the Arabic words and phrases to be met with in Persian literature. London, Routledge & Kegan. Stowasser, Karl–Moukhtar Ani 1964. A dictionary of Syrian Arabic: English-Arabic. Washington, D. C., Georgetown University Press. /The Richard Slade Harrell Arabic Series./
97

Szemjonov, Danyiil Vlagyimirovics 1941. Szintakszisz szovremennogo arabszkogo jazüka. Moszkva-Leningrád, Izdatyelsztvo Akagyemii Nauk. /Trudü Insztyituta Vosztokovégyenyija, 43./ Tritton, Arthur Stanley 1943. Arabic. London, English Universities Press Ltd. /Teach Yourself Books./ Ullmann, Manfred 1970-. Wörterbuch der klassischen arabischen Sprache. Wiesbaden, Otto Harrassowitz. Vella, Joseph 1980k. Learn Maltese. Why not? Valletta, Valletta Publishing. Vernier, Donat 1891-1892. Grammaire arabe composée d‘après les sources primitives. Beyrouth, Imprimerie catholique. Wehr, Hans 1979. A dictionary of modern written Arabic. Fourth edition. Ed. by J. Milton Cowan. Wiesbaden, Otto Harrassowitz. Woodhead, Daniel R.–Wayne Beene 1967. A dictionary of Iraqi Arabic. Arabic-English. Washington, D. C., Georgetown University Press. /The Richard Slade Harrell Arabic Series, 10./ Wright, William 1896-1898. A grammar of the Arabic language. 3. ed. Cambridge, 1896-1898, Cambridge University Press. Zenker, Julius Theodor 1866-1876. Türkisch-arabisch-persisches Handwörterbuch. Leipzig, Engelmann.

98

Az egyiptomi és kopt nyelv és írás
írta Irsay-Nagy Balázs

Egyiptomi és kopt nyelv és írás

Az egyiptomi nyelv egymaga alkotja az afroázsiai (régebben: sémi-hamita) nyelvcsalád öt ága közül az egyiket (a többi: csádi, kusita, berber és sémi nyelvek, ld. Huehnergard 2004). A Nílus-völgy (Felső-Egyiptom) és a Nílus-delta (Alsó-Egyiptom) területén beszélt nyelv; legelső írásos emlékei Kr. e. 31. százaból valók; legutolsó nyelvfázisa, a kopt, beszélt nyelvként Kr. u. 1500 körül halt ki, de máig az egyiptomi monofizita Kopt Egyház liturgiklus nyelve. Az egyiptomi flektáló nyelv; az ige jelentését a legtöbb esetben két vagy három (estleg több vagy kevesebb) mássalhangzóból álló váz, a gyök hordozza; a különböző igemódokat, igenemeket és igeneveket a mássalhangzók közé beékelt, változó értékű magánhangzók segítségével képzi. Főnévragozás nincs; a főnév szintaktikai szerepét mondatbeli pozíciója, illetve prepozíciók jelzik. Szintaktikai struktúrája alapján nominatív-akkuzatív nyelv (mint az összes afroázsiai nyelv). Jelzős szerkezetben a jelző, birtokos szerkezetben a birtokos áll második helyen.
Az egyiptomi és a kopt két nyelvtani nemet, hímnemet és nőnemet különböztet meg. A mondatrészek sorrendje az óbirodalmi egyiptomiban VSO (ige – alany – tárgy), de már a klasszikus egyiptomiban megjelennek SVO mondatok, amelyek a későbbi nyelvfázisokban egyre elterjettenné válnak; a koptban SVO és ASVO (A = segédige) szerkezetek találhatók.

99

Nyelvtörténet és nyelvváltozatok Az egyiptomi nyelv fejlődését az összes ismert nyelv közül a leghosszabb ideig, 4500 éven keresztül dokumentálják az írásos források. Ezalatt a következő nyelvfázisokat lehet megkülönböztetni: 1. Óbirodalmi egyiptomi (óegyiptomi): i. e. 31–21. sz.-ban használt írott nyelv. 2. Klasszikus egyiptomi (középegyiptomi): a Középbirodalomban (i. e. 2040–1791) bevezetett írott nyelv, a kereszténység felvételéig megmaradt a szent (vallásos és történeti) feliratok nyelvének. 3. Újegyiptomi: az Újbirodalomban (i. e. 1550–1070) megjelenő, a klasszikus egyiptomi mellett másodikként használt, a beszélt nyelvhez közelebb álló írott nyelv. 4. Démotikus: a 26. dinasztia (i. e. 664–525) alatt az újegyiptomit második írott nyelvként felváltó nyelvváltozat; bevezetésének oka megint a beszélt nyelvhez való közeledés. 5. Kopt: az egyiptomi keresztények által használt, a 2–3. sz-ban megjelenő írott nyelv; használata a 10. sz.-ban jelentősen viszzaszorul az arabbal szemben, és 1500 körül kihal. Az egyes nyelvfázisok között a legnagyobb eltérés az erősen változó igerendszernél figyelhető meg. Az óbirodalmi egyiptomit és a klasszikus egyiptomit együttesen „Earlier Egyptian‖ néven szokták összefoglalni, mindkettőben szintetikus szerkezetek dominálnak. Az piramisokban található vallásos szövegek, a piramisszövegek, noha kronológiailag az Óbirodalom legutolsó korszakában készültek, mégis egy erősen archaikus nyelvi szintet képviselnek. Az újegyiptomit, a démotikust és a koptot szokták együttesen a „Later Egyptian‖ megnevezéssel jelölni. Az újegyiptomiban és démotikusban analitikus szerkezetek megjelenése jellemző. A koptban ezek az eredetileg önálló elemek (segédigék; határozott, határozatlan és birtokos névelők) pre- és szuffixumokká illetve enklitikumokká átalakulva összeolvadnak az igékkel és a főnevekkel, bonyolult poliszintetikus szerkezeteket képezve. A koptra ugyanakkor jellemző a görög szavak és szintaxis átvétele (Hasznos 2005a).
100

Egyes szinkrón nyelvváltozatokat csak a kopt nyelvben lehet megfigyelni, a két legjelentősebb a szaidi (Felső-Egyiptom) és a bohairi (Alsó-Egyiptom); a Nílus alsó folyásának vidékén további dialektusokat lehet elkülöníteni (ahmimi, szub-ahmimi, fajjúmi).

A nyelv szövegemlékei Egyiptom történetének összes korszakából, egészen a római korig, jelentős mennyiségű szöveg maradt fenn a sírok és a templomok falain; sztéléken; dísz- és votívtárgyakon; papirusz-tekercseken és osztrakonokon. Ezek vallásos, történelmi, adminisztratív és irodalmi szövegek; levelek, stb. [Link: Az ókori egyiptom vallása (Luft Ulrich); Az ókori egyiptom művészete és irodalma (Bács Tamás)]. A kereszténység elterjedése után kopt nyelvű papiruszokon és kódexekben adminisztratív szövegek és a keresztény irodalom (Biblia-fordítás, szentek írásai, mártírok legendái) mellett más vallások (eretnek gnosztikus és manicheus) irodalma is fennmaradt (Hasznos 2005b).

Írásrendszerek Az ókori Egyiptom mindhárom írásrendszere (hieroglif, hieratikus, démotikus; az elnevezés Alexandriai Kelementől származik – a kopt íráshoz ld. alább) összetett mássalhangzóírás; a logoszillabikus írásoktól (Daniels 1996a, 4) eltérően ezért Daniels 1996b, 24 logokonszonantálisnak nevezi (ld. még Ritner 1996a). A jelek egy–öt mássalhangzót jelölhetnek (= egyradikálisos, kétradikálisos, stb. jel) továbbá léteznek olvasat nélküli, a szó szemantikai besorolását megadó jelek (determinatívumok). A klasszikus középbirodalmi helyesírás szerint a szó központi eleme egy többradikálisos jel, amely előtt vagy után, a kiejtést megkönnyítendő, a szó első vagy az utolsó mássalhangzója (mássalhangzói) állhat(nak) egyradikálisos jellel leírva („fonetikai komplementum‖); továbbá a szó végén egy vagy több determinatívum található. Az írás legkorábbi emlékei az i. e. 31. századból valók. Eredete piktografikus logogramma, vagyis az adott tárgy ábrázolása; azonban már a legkorábbi időkben kibővítették a rendszert az egyes jelek további olvasataival, egyrészt szemantikai kapcsolással (pl. a fület ábrázoló jel olvasata lehet msdr, „fül‖ és sdm, „hallani‖), másrészt homofónia révén (pl. a kacsát ábrázoló jel olvasata s3t, „kacsa‖ és s3 „fiú‖).
101

A Középbirodalomban az idegen szavak, személy- és helynevek írására kétradikálisos hieroglif vagy hieratikus jelek ill. jelcsoportok felhasználásával kidolgoztak egy szillabikus írásmódot („group writing‖), amely a szótagok magánhangzóit is jelölte; rendszerét az Újbirodalomban kibővítették.

Hieroglif írás A kifejezés jelentése: szent véset. A szakrális szövegek (beleértve a király cselekedeteinek beszámolóit is) írása. Mindvégig megőrizte eredeti piktografikus jellegét. Falra (templom, sír, szikla) kőkoporsókra, szobrokra vésték; vagy fára (templomi tárgyak, fakoporsók) és vakolt falakra festették. Az archaikus királysírokban talált elefántcsontlapocskákon a jeleket téglalapokba rajzolt csoportokban, még lineáris sorrend nélkül írták. Jelentős írásreformot a 3. dinasztia alatt vezettek be: a jelek elnyerték standardizált alakjukat, és kidolgozták a helyesírást (az Óbirodalomban a fonetikai komplementumokat még ritkábban használták, kivéve a piramisszövegeket). A jelek száma kb. ezer. Lényeges elem a kalligráfia: a jelek szimetrikus csoportokban, képzeletbeli négyzeteket töltenek ki. Az írás az Óbirodalomban függőleges oszlopokban felülről lefelé halad; az oszlopok pedig jobbról balra követik egymást; ritkábban (ha az épület szimetriája megkívánja) balról jobbra (vízszintes írás csak kivételes esetben fordul elő). A 12. dinasztia újítása a jobbról balra haladó vízszintes sorok használata (azonban ritkább esetekben haladhat az írás balról jobbra, vagy függőleges oszlopokban is). A ramesszida korban függőleges irányban megnyúlt az íráslép: négyzetek helyett álló téglalapokba helyezték a jeleket; ez tipikus maradt a Ptolemaiosz-korban is. Ekkor a jelek száma ugrásszerűen megnőtt több tízezerre; és megfigyelhető a nagyobb templomok (Edfu, Eszna, Dendara, Philae) esetében a saját helyesírás kialakítására való törekvés is. A legutolsó datált hieroglif szöveg a Philae-i templomban található (i. sz. 396). Kriptografikus írás: az Újbirodalomban jelent meg, és kedvelt maradt a Ptolemaiosz-korban is. A hieroglif jeleket a normálistól eltérő hangértékkel kell olvasni (ezek alapja általában szójáték, képi játék vagy akrofónia), és így egy másodlagos, rejtett jelentést is hordoz az írás.

102

Hieratikus írás Szintén az. i. e. 31. században jelent meg, a sírmellékletek edényeinek feliratain. Az adminisztráció és a világi irodalom írása. Már a legkorábbi hieratikus (az óhieartikus) íráson az eredeti piktografikus alakok nagymértékű leegyszerűsödése figyelhetpő meg; későb a jelek absztrakt geometrikus formákká alakultak át. Mivel kurzív írás, az egyes jelek kapcsolása lehetséges, és gyakori a ligatúra is. A legfontosabb íráshordozó a papirusz(tekercs), amelyre ecsettel írtak. Az írás az óbirodalomi óhieratikusban függőleges oszlopokban felülről lefelé halad; az oszlopok pedig jobbról balra követik egymást. A hieratikus írás esetében is a 12. dinasztiában vezették be a vízszintes sorok használatát, amelyekben az írás jobbról balra halad (más irány a hieratikus esetében nem lehetséges).Az Újbirodalomban megkülönböztethető egy, az irodalmi szövegek írására szolgáló kalligrafikus szépírás, és egy, az adminisztrációhoz használt gyorsírás. A Későkorban az előbbiből a későhieratikus; az utóbbiból az abnormális hieratikus alakult ki. A későhieratikust vallásos szövegek írására használták (innen a neve: hieratikus = „papi‖); az utolsó hieratikus papiruszok a római korban készültek. Abnormális hieratikus: Felső-Egyiptomban a Későkorban az adminisztrációhoz használt, erősen kurzív jellegű írás. A 26. dinasztiában bevezetett démotikus írás váltotta fel.

Kurzív hieroglif írás Az Újbirodalomban egyes vallásos szövegek (Halottak Könyve, továbbá csak a 18. dinasztia alatt az Amduat és a Naplitánia) rögzítésére használt írás. Az íráshordozó papirusz vagy sírfal. Noha az eredeti hieroglif jelalakok leegyszerűsödtek, a jelek kapcsolása és ligatúra nem fordul elő. A Későkorban használatát felváltja a későhieratikus, mint a vallásos szövegek írása.

Démotikus írás A Későkorban Alsó-Egyiptomban kidolgozott kurzív írás, amely a 26. dinasztia alatt egész Egyiptomban az adminisztráció és a világi irodalom írása lett (démotikus = „népi‖). Az íráshordozó papirusz, de gyakra vésték kőbe; a római korban az ecset használatát felváltotta a stílus. Az írás mindig jobbról balra halad, vízszintes sorokban.
103

A gyakoribb szavakat továbbá a szóvégi determinatívumokat erősen kurzív ligatúrákkal, a ritkább szavak mássalhangzóit viszont egyradikálisos jelekkel „kibetűzve‖ írták; ez utóbbi esetben a jeleket nem kapcsolták. A kereszténység elterjedésével, az. i. sz. 5. században a démotikus használata megszűnt.

Kopt írás Az egyiptomi nyelv görög betűkkel való írására az első kísérletek az i. sz. 2. századi mágikus szövegekben történt; a 3. században ezt az írást vették át a keresztények. A görög ábécé 24 betűjén kívül a görögben nem található fonémák jelölésére a szaidi dialektus 6 (más dialektusok: 7), a démotikus írsásból átvett betűt használ (Ritner 1996b).

Kutatástörténet Az 1799-ben, az egyiptomi Rasid (Rosetta) mellett talált trilingvis (Daumas 1972, 41), klasszikus egyiptomi, démotikus és görög nyelvű Rosette-i kő (Quirke–Andrews 1988) felirata révén Jean-François Champollion fejtette meg a hieroglif és a démotikus írást (Champollion 1822; Thomas Young angol orvos szerepét általában eltúlozzák, l. Daniels 1996c, 148–149), majd a hieratikus írást is. Poszthumusz jelent meg élete főműve, az első egyiptomi nyelvtan (Champollion 1836). Champollion rendszerét Richard Lepsius dolgozta át és öntötte lényegében a ma is elfogadott formába (Lepsius 1837); az autodidakta Heinrich Brugsch írta meg az első démotikus nyelvtant (Brugsch 1855). Lepsius nagyhatású oktatói tevékenysége révén Berlin lett a 19. sz. második, és a 20. sz. első felében az egyiptológia központja, számos, rendkívül jelentős nyelvtani munkával (Brugsch 1872; Stern 1880; Erman 1902; Steindorff 1904; Spiegelberg 1925; Erman 1933). A berlini iskola eredményeinek késői jelentős összefoglalása Steindorff 1951 és Gardiner 1957 (a kiemelkedő egyiptológusok életrajza: Dawson–Uphill 1995).

104

Szakirodalmi útmutató

Nyelvtani leírások: Az egyiptomi nyelv korai fázisával („Earlier Egyptian‖: az óbirodalmi és a klasszikus egyiptomival) foglalkozó, 1950 után megjelent nyelvtanok időben három csoportra oszthatók: a hagyományos nyelvtani leírásokat előbb a Hans Jakob Polotsky (1957; 1964; 1965; 1976) és követői (Schenkel 1975; Junge 1978) által kidolgozott „standard elmélet‖ váltotta fel az 1950-es évek végétől. Eszerint az egyiptomi nyelvben az absztrakt igegyök „transzpozíció‖-nak nevezett folyamat révén a mondatban, néhány kivételtől eltekintve, csak adverbiumként, melléknévként vagy főnévként realizálódhat; így a látszólag igei állítmánnyal rendelkező mondatok valójában adverbiális, melléknévi vagy főnévi mondatok. Azonban az 1990-es években egyre több kritika érte a „standard elméletet‖ (vö. Schenkel 1991, 20–22; Loprieno 1995, 8–10) és ma már az összes nyelvtan az igei állítmányok meglétéből indul ki. Az óbirodalmi egyiptomi modern leíró nyelvtannal nem rendelkezik; kiváló (bár néhány részletében elavult) hagyományos nyelvtan Edel 1955–1964; a piramisszövegek igerendszerét a „standard elmélet‖ keretében tárgyalja Allen 1984. Tankönyv ehhez a nyelvfázishoz nem készült. A klasszikus középbirodalmi nyelv legjelentősebb nyelvtana máig a hagyományos rendszert követő Gardiner 1957. Noha célkitűzését tekintve didaktikus nyelvtan, felépítése, részletgazdagsága és adatbősége ma is a legjelentősebb referenciaművé teszi. További hagyományos nyelvtanok: De Buck 1952, Lefébvre 1955, a tömörsége miatt dicséretes Brunner 1961 (ennek átdolgozott legújabb kiadása: Ockinga–Brunner 2006), Sander-Hansen 1963. A „standard elmélet‖ rendszerét követő nyelvtanok: Callender 1975; Schenkel 1991 és Hoch 1997 (ez utóbbi kettő didaktikus nyelvtan). A „standard elmélet‖ elvetése utáni állapotot képviselik: Malaise–Winand 1999 továbbá a következő nyelvkönyvek: Schenkel 1997, a jelentős Allen 2000 (ez utóbbi megkísérli mindkét elméleti keretet figyelembe venni), Graefe 2001 és Grandet–Matthieu 2003. Kisebb szövegcsoportok leíró nyelvtanai: Westendorf 1962, Jansen-Winkeln 1996. Egyszerűbb, kezdőknek írt tankönyvek: Menu 1990 (Gardiner 1957 kivonata) és Englund 1995. Fölöslegesen bonyolult nyelvleírása miatt elkerülendő Depuydt 1999; régebbi nyelvtanok olcsó, modern reprint kiadásai szintén elkerülendők, ez különösen
105

vonatkozik E. A. Wallis Budge már megjelenésükkor (19. sz. vége) elavultnak számító munkáinak új kiadásaira. Az egyiptomi nyelv késői fázisainak („Later Egyptian‖: újegyiptomi, démotikus, kopt) modern leírására döntő hatást gyakoroltak Polotsky a kopt igerendszerrel foglalkozó cikkei (1944; 1960). Az ezekben e nyelvfázisok leírására megfogalmazott rendszer ma is a tudományos konszenzus alapja. Az újegyiptomi alapvető leíró nyelvtana Černý–Groll 1978, amelyet azonban bonyolult felépítése miatt nagyon nehéz referenciaműként használni. Csak az igerendszert tárgyalja Frandsen 1974 és Winand 1992. Még mindig használható Erman 1933. Didaktikus nyelvtanok: Neveu 1996; Junge 1996 (angolul: Junge 1999; áttekinthetősége és felépítése miatt referenciaműként is használható). A démotikus az egyetlen nyelvfázis, amelyhez magyar nyelven részletes nyelvtan készült: Luft 1983. További leíró nyelvtanok: Bresciani 1969 és Bourguet 1976. Egy kisebb, de jelentős szövegcsoport nyelvtana Simpson 1996. A démotikus igerendszer legrészletesebb tárgyalása Johnson 1976 (második kiadása, Johnson 2004 az interneten olvasható: http://oi.uchicago.edu/OI/DEPT/PUB/SRC/SAOC/38/SAOC38.html ). Még mindig használható Spielgelberg 1925. Kiváló nyelvkönyv Johnson 1991 (az interneten: http://oi.uchicago.edu/OI/DEPT/PUB/SRC/SAOC/45/SAOC45.html ). A kopt nyelv fontos, még a Polotsky-féle rendszer előtt készült nyelvtanai Steindorff 1951, Till 1986 [1955] és Mallon 1956. Újabb nyelvtanok: Vergote 1973–1983, Shisha-Halevy 1986 és Layton 2000. A legjelentősebb nyelvkönyvek Lambdin 1983 és Reintges 2004; további bevezető nyelvtanok Walters 1972; Eccles 1991. A kopt dialektusok (részben elavult) bemutatása Till 1961. Az egyiptomi nyelv teljes fejlődésének áttekintése Loprieno 1995a (használata azonban némi óvatosságot kíván; kivonata Loprieno 1995b és Loprieno 2004); a fontos szerepet játszó nominális szintaxis áttekintése Callender 1984. Az 1990es évek második felében Göttingenben kidolgoztak egy új fonológiai rendszert (Kammerzell 1995, Peust 1999), amely azonban nem tekinthető általánosan elfogadottnak. Még mindig jelentős fonológiai kézikönyv Vergote 1945. Tematikus lexikográfia Hannig–Vomberg 1999; az egyiptomiban lévő sémi kölcsönszavakat feldolgozó lexikográfiai mű Hoch 1994.

106

Magyar nyelven az egyiptomi nyelvtan tömör összefoglalása Takács 1999; a kopt nyelv és irodalom ismeretterjesztő bemutatása Hasznos 2005b.

Szótárak A nyomtatott szótárak között legjelentősebb, az óbirodalmi, klasszikus és újegyiptomi nyelvet feldolgozó mű Erman–Grapow 1926–1953 (rövidítése WB, az interneten: http://www.egyptology.ru/lang.htm#Woerterbuch ). Bővebb szókincset dolgoz fel, de kevésbé részletes filológiai adatokat közöl Hannig 1995. Az archaikus kor (első három dinasztia) nyelvének szótára Kahl 2002–. Az óbirodalmi egyiptomi szótára: Hannig 2003. Csak a középbirodalmi nyelvet tárgyaló, kezdőknek szánt kéziszótár Faulkner 1962. Az orvosi szövegek szakszótárai Deines–Grapow 1959 és Deines–Westendorf 1961; az edfui templom feliratainak szótára Wilson 1997. Német-egyiptomi szótár: Hannig 2000. Az újegyiptomi szókincset Lesko 1982–1990, a démotikusat Erichsen 1954, a koptot Crum 1939 (elektronikus formában: http://www.metalog.org/files/crum.html ) dolgozza fel. Kopt etimológiai szótár: Westendorf 1965–1977; Černý 1976; Vycichl 1983. Kopt kéziszótár: Spiegelberg 1921 és Smith 1999. A klasszikus egyiptomi nyelvet a többi afroázsiai nyelvvel összevető etimológiai szótár Takács 1999–. Megint fontos hangsúlyozni, hogy E. A. Wallis Budge olcsó, reprint kiadásban kapható egyiptomi szótára teljesen használhatatlan. Az internetes szótárak előnye a feldolgozott szókincs folyamatosan bővítése és gondozása. A legfontosabb a WB démotikus szókinccsel kibővített folytatása, a Theasurus Linguae Aegyptiae: http://aaew2.bbaw.de/tla/ . A Janet H. Johnson által szerkesztett Demotic Dictionary of the Oriental Institute of the University of Chicago: http://oi.uchicago.edu/OI/DEPT/PUB/SRC/CDD/CDD.html .

Jellisták A klasszikus egyiptomi alapvető hieroglif jellistája máig az Alan H. Gardiner-féle Sign-list (Gardiner 1957, 438–548), jelentősen kibővítve Hannig 1995, 1025–1182. A Ptolemaiosz-kori templomfeliratok hieroglif jellistája: Daumas 1988–1995. Hieratikus
107

paleográfiák: Möller 1927–1936, Goedicke 1988; démotikus paleográfia Erichsen 1937, Heft 3.

Szövegkiadások Az adminisztratív szövegek egységesen feldolgozva nincsenek; jegyzékeik több helyen, az egyes múzeumok és gyűjtemények által kiadott katalógusokban találhatók (ezek egy része az interneten is hozzáférhető). A hieratikus, kurzívhieroglif és démotikus papiruszok 1982-es jegyzéke: Papyrus-Verzeichnis, in: Helck–Otto Hrsg. 1972–1992, 4:672–899; a kopt papiruszoké Krause–Loebenstein 1991; az osztrakonokhoz vö. Helck 1982 és Brown 1991. A történeti feliratokat két monumentális sorozatban, az Urkunden des ägyptischen Altertums (Steindorff 1904–1935, rövidítése: Urk.) és Kitchen 1968–1990 (rövidítése KRI), adták ki. Az Urk. sorozatban a legtöbb szöveget Kurt Sethe gondozta; Urk. I. az óbirodalmi, Urk. II. a Ptolemaiosz-kori; Urk. III. a 25. dinasztiabeli, és Urk. IV. a 18. dinasztiabeli forrásokat tartalmazza (ez utóbbit Helck 1955–1958 fejezte be). A világháború miatt félbemaradt a középbirodalmi feliratokat tartalmazó Urk. VII., és nem jelent meg soha a tervezett Urk. VIII. az Első Átmeneti Kor történeti szövegeivel. A KRI (Kitchen 1968–1990) a 19. és 20. dinasztia történeti forrásait tartalmazza. További történeti szövegkiadások: Clère–Vandier 1948 (Első Átmeneti Kor), Helck 1975 (Második Átmeneti Kor) és Sandman 1938 (Amarna-kor). Az ókori Núbiára vonatkozó hieroglif források: Eide 1994–2000. A legjelentősebb vallásos szövegek kiadásai: piramisszövegek Sethe 1908–1922 (noha azóta számos újabb piramisszöveget fedeztek fel, még mindig az alapvető kiadás); középbirodalmi koporsószövegek De Buck 1935–1961. Az újbirodalmi túlvilágkönyvek bibliográfiájához tájékoztatás Hornung 1992, a Halottak Könyvéhez Hornung 1990 [1979]. Az egyiptomi templomok és sírok falain lévő vallásos (és történeti) feliratok és ábrázolások topográfiai bibliográfiája Porter–Moss 1927– (az interneten: http://www.ashmol.ox.ac.uk/gri/3.html ). Az irodalmi szövegek bibliográfiája megtalálható az antológiákban (Lichtheim 1973–1980; Foster 2001). A legfontosabb sorozat, amelyben egyiptomi irodalmi

108

szövegeket adtak ki, a Bibliotheca Aegyptiaca (Bruxelles, Fondation Égyptologique Reine Elisabeth). A kopt irodalmat szoros szálak kötik a későantik és kora-középkori keleti keresztény irodalomhoz. Legjelentősebb emlékei a kopt Biblia-fordítás (irodalma: Nagel 1991; Metzger 1991; Schüssler Hrsg. 1995–2003), továbbá a kopt mártírokról szóló illetve a kopt szentekhez (Senute, Pahóm, Antal) kapcsolódó irodalom; a legjelentősebb sorozat, amelyben ezek megjelentek a Corpus Scriptorum Christianorum Orientalium, Scriptores Coptici (Parisiis, E Typographeo Reipublicae; később Louvain, L. Durbecq). A keresztény irodalom mellett kopt nyelven jelentős manicheus (Polotsky 1934; Allberry 1938) és gnosztikus vallásos irodalom is fennmaradt (a legnagyobb gnosztikus korpusz, a Nag Hammadi kódexek hasonmás kiadása: Robinson et al. 1972–1984).

Antológiák Magyar nyelven a klasszikus és az újegyiptomi irodalomból ad válogatást Dobrovits 1963; a démotikus irodalomból Wessetzky 1962; a szerelmi költészetből Molnár–Kákosy 1976. A fontosabb történeti szövegek fordítása Harmatta szerk. 2003. A Ptolemaiosz-kori sztélék felirataiból és a kopt irodalomból ad válogatást Luft szerk. 2003. Számos kopt gnosztikus írást tartalmaz Adamik szerk. 1996 és 1997. Német nyelven az irodalmi elbeszélő szövegek fordítása Brunner-Traut 1963, az intelem-irodalomé Brunner 1988; az újbirodalmi túlvilágkönyveké Hornung 1992; a Halottak Könyvéé Hornung 1990. A vallásos himnuszok és imák összeállítása Assmann 1999; a naphimnuszoké Assmann 1969. A történeti, adminisztratív és vallásos szövegekből nyújt válogatást Kaiser 1982–1997 (= TUAT); hasonló válogatás angol nyelven Hallo 1997–2002. Angol nyelven az irodalmi szövegek teljességre törekvő fordítása Lichtheim 1973–1980; kisebb válogatás Foster 2001. A középbirodalmi irodalom antológiája Parkinson 1997, az újbirodalmi szerelmi költészeté Foster 1974. A vallásos irodalom hatalmas korpuszait Faulkner fordította (piramisszövegek 1969; koporsószövegek 1973–1978; Halottak Könyve 1972). A vallásos himnuszok és imák angol fordítása Foster 1995. A teljes addig ismert gnosztikus korpusz fordítása Layton 1995.
109

Sorozatok, szakfolyóiratok:

Az egyiptomi nyelvvel és szövegekkel foglalkozó cikkek nemcsak az egyiptológiának (pl. ASAE, BIFAO, BSEG, CdE, JEA, JARCE, MDAIK, RdE, SAK, ZÄS) vagy annak egyes részterületeinek szentelt (Coptologia, Enchoria, JCoptS, LingAeg), hanem a tágabb orientalisztikai szakfolyóiratokban is (JNES, JAOS, OLZ, WZKM, ZDMG) megjelennek, amelyek közül a legfontosabbak: Aegyptus. Rivista italiana di egittologia e di papirologia. (=Aegyptus) (Università cattolica del Sacro Cuore, Milano) http://www.vitaepensiero.it/riviste/pagcoml/aegyptus.asp?titolo=AEGYPTUS Ägypten und Levante. Internationale Zeitschrift für ägyptische Archäologie und deren Nachbargebiete (= Ä&L) (Österreichische Akademie der Wissenschaften, Wien) http://hw.oeaw.ac.at/1015-5104 Annales du Service des Antiquités de l‘Égypte (= ASAE) (Organisation des Antiquités Égyptiennes, Le Caire) Archív orientální. Quarterly Journal of African and Asian Studies (= ArOr) (Academy of Sciences of the Czeh Republic, Praha) http://www.lib.cas.cz/www/journals/eng/Archiv_orientalni.htm Bulletin de l‘Institut Français d‘Archéologie Orientale (= BIFAO) (Institut Français d‘Archéologie Orientale, Le Caire) http://www.ifao.egnet.net/doc/PubEnLigne/BIFAO/ Bulletin de la Société Archéologique d‘Alexandrie (= BSAA) (Société Archéologique d‘Alexandrie, Le Caire) Bulletin de la Société d‘Égyptologie Genève (= BSEG) (Société d‘Égyptologie, Genève) http://www.segweb.ch/buart.htm Bulletin of the Egyptian Seminar (= BES) (Egyptological Seminar, New York) Cahiers de recherches de l‘Institut de Papyrologie et d‘Égyptologie de Lille (= CRIPEL) (Université Charles-de-Gaulle, Lille)
110

Chronique d‘Égypte (= CdE) (Fondation Égyptologique Reine Elisabeth, Bruxelles) Discussions in Egyptology (= DE) (DE Publications, Oxford) Coptologia Journal (= Coptologia) (Coptologia Publications, Don Mills, ON, Canada) http://ca.geocities.com/hany.ishak@rogers.com/coptologia.html Egitto e vicino oriente. Rivista della sezione di Egittologia e Scienze Storiche del Vicino Oriente (= EVO) (Giardini, Pisa) http://www.egittologia.unipi.it/pisaegypt/egitto_e_vicino_oriente.htm Enchoria. Zeitschrift für Demotistik und Koptologie (= Enchoria) (Harrassowitz, Wiesbaden) http://www.uni-wuerzburg.de/aegyptologie/enchoria.html Études et travaux. Travaux du Centre d‘Archéologie Mediterranéenne de l‘Académie Polonaise des Sciences (= ET) (Centre d‘Archéologie Mediterranéenne de l‘Académie Polonaise des Sciences, Varsovie) Göttinger Miszellen. Beiträge zur ägyptologischen Diskussion (= GM) (Seminar für Ägyptologie und Koptologie, Göttingen) http://www.aegyptologie.uni-goettingen.de/GM/gm.htm Jaarbericht van het Vooraziatisch-egyptisch Genootschap Ex Oriente Lux (= JEOL) (Vooraziatisch-egyptisch Genootschap Ex Oriente Lux, Leiden) Journal of Coptic Studies (= JCoptS) (Peeters, Louvain) http://www.peeters-leuven.be/journoverz.asp?nr=11 Journal of Egyptian Archeology, The (= JEA) (Egypt Exploration Society, London) Journal of Near Eastern Studies (= JNES) (University of Chicago Press, Chicago, Illinois) http://www.journals.uchicago.edu/JNES/home.html Journal of the American Oriental Society (= JAOS) (American Oriental Society, New Haven) http://www.umich.edu/~aos/frntmtr.htm Journal of the American Research Center in Egypt (= JARCE) (American Research Center in Egypt, Princeton, N. J.) http://www.arce.org/publications/journal.htm

111

Kêmi. Revue de philologie et d‘archéologie égyptiennes et coptes (= Kêmi) (Paul Geuthner, Paris) Lingua Aegyptia. Journal of Egyptian Language Studies (= LingAeg) (Seminar für Ägyptologie und Koptologie, Göttingen) http://wwwuser.gwdg.de/~lingaeg/lingaeg.htm Mitteilungen des Deutschen Archäologischen Instituts Abteilung Kairo (= MDAIK) (Philipp von Zabern, Mainz am Rhein) Mitteilungen des Instituts für Orientforschung (= MIO) (Institut für Orientforschung, Berlin) Oriens Antiquus (= OrAnt) (Istituto per l‘oriente C. A. Nallino. Centro per le antichità e la storie dell‘arte del vicino oriente, Roma) Orientalia (= OrNS) (Pontificio Istituto Biblico, Roma) Orientalische Literaturzeitung (= OLZ) (Akademie Verlag, Berlin) Oudheidkundige Medelingen uit het Rijksmuseum van Oudheden te Leiden (= OMRO) (Rijksmuseum van Oudheden, Leiden) Probleme der Ägyptologie (=PÄ) (Brill, Leiden) http://www.brill.nl/m_catalogue_sub6_id7436.htm Revue d‘Égyptologie (= RdE) (Société Française d‘Égyptologie, Paris) http://poj.peeters-leuven.be/content.php?url=journal.php&code=RE Society for the Studies of Egyptian Antiquities Journal, The (= SSEA Journal) (Benben Publications, Toronto) http://www.geocities.com/TheTropics/1456/publications.html Studi di egittologica e di papirologia. Rivista internazionale (Istituti editoriali e poligrafici internazionali, Pisa–Roma) http://www.libraweb.net/riviste.php?chiave=02 Studien zur altägyptischen Kultur (= SAK) (Helmut Buske, Hamburg) http://www.ub.uni-heidelberg.de/helios/fachinfo/www/aegypt/SAK/SAK.html http://w ww.buske.de/SAK/sak.htm http://www.uni-hamburg.de/Wiss/FB/09/ArchaeoI/Aegypto/sak/sak.htm

112

Wiener Zeitschrift für die Kunde des Morgenlandes (= WZKM) (Institut für Orientalistik, Wien) http://www.univie.ac.at/orientalistik/Wzkm.html Zeitschrift der Deutschen Morgenländischen Gesellschaft (= ZDMG) (Harrassowitz, Wiesbaden) http://www.dmg-web.de/Inhalt.html Zeitschrift für ägyptische Sprache und Altertumskunde (= ZÄS) (Akademie Verlag, Berlin) http://www.uni-leipzig.de/%7Eegypt/Institutshomepage/egypt.php

Csak az interneten jelenik meg: British Museum Studies in Ancient Egypt and Sudan (= BMSAES) http://www.thebritishmuseum.ac.uk/bmsaes/index.html

Az egyiptológia standard kézikönyve a Lexikon der Ägyptologie (Helck–Otto 1975–1992), koptológiáé a Coptic Encyclopedia (Atiya 1991), mindkettő számos, a nyelvvel és az írással foglalkozó cikkel.
A kopt nyelvvel és szövegekkel foglalkozó cikkek a keleti kereszténység tanulmányozásának szentelt folyóiratokban is megjelennek (ld. etióp nyelv szakirodalmi útmutató).

A nyelvhez kötődő egyéb internetes honlapok: Mint az ókori Közel-Kelettel kapcsolatos más anyagok esetében is, az egyiptológiai honlapok legegyszerűbben az ABZU portálon keresztül érhetők el (http://www.etana.org/abzu/ ).

Magyarországi kutatóhelyek: A magyar felsőoktatási intézmények közül az egyiptomi összes nyelvfázisa egyedül az ELTE BTK Ókortudományi Intézetének Egyiptológia Tanszékén tanulható
113

(http://eltebtk.aspnet.hu/tanszek.okortudomany.egyiptologia.aspx). Ezen kívül kopt nyelvi képzés az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Vallástudomány szakján található (http://www.avkf.hu/old/vallas/bev.html). Bibliográfia Adamik Tamás (szerk.) 1996. Csodás evangéliumok. Budapest, Telosz. /Apokrif iratok./ Adamik Tamás (szerk.) 1997. Apokalipszisek. Budapest, Telosz. /Apokrif iratok./ Allberry, C. R. C. 1938. A Manichaean Psalm-Book. Part II. Stuttgart, W. Kohlhammer. /Manichaean Manuscripts in the Chester Beatty Collection, 2./ Allen, James P. 1984. The Inflection of the Verb in the Pyramid Texts. Malibu, Undena Publications. /Bibliotheca Aegyptia, 2./ Allen, James P. 2000. Middle Egyptian. An Introduction to the Language and Culture of Hieroglyphs. Cambridge, Cambridge University Press. Assmann, Jan 1969. Liturgische Lieder an den Sonnengott. Untersuchungen zur altägyptischen Hymnik. Berlin, B. Hessling. /Münchner ägyptologische Studien, 19./ Assmann, Jan 1999. Ägyptische Hymnen und Gebete. Freiburg, Schweiz–Göttingen, Universitätsverlag–Vandenhoeck & Ruprecht. Atiya, Aziz S. (ed.) 1991. The Coptic Encyclopedia. 7 vols. New York–Toronto, Macmillan–Collier Macmillan. Bourguet, Pierre du 1976. Grammaire fonctionelle et progressive de l‘égyptien démotique. Louvain, Peeters. Bresciani, Edda 1969. Nozioni elementari di grammatica demotica. Milano, Istituto editiorale cisalpino. Brown, S. Kent 1991. Ostracon. In Atiya (ed.) 1991, 6, 1856 p. Brugsch, Henri 1855. Grammaire démotique contenant les principes généraux de la langue et de l‘écriture populaires des anciens égyptiens. Berlin, Ferd. Dümmler. Brugsch, Henri 1872. Grammaire hiéroglyphiqe contenant les principes généraux de la langue et de l‘écriture sacrées des anciens égyptiens. Composée à l‘usage des étudiants. Leipzig, J. C. Hinrichs. Brunner, Hellmut 1961. Abriss der mittelägyptischen Grammatik. Zum Gebrauch in akademischen Vorlesungen. Graz, Akademische Druck- und Verlagsanstalt. Brunner, Hellmut 1988. Altägyptische Weisheit. Lehren für das Leben. Zürich–München, Artemis. Brunner-Traut, Emma 1963. Altägyptische Märchen. Düsseldorf–Köln, Diederich.

114

Callender, J. B. 1975. Middle Egyptian. Malibu, Undena Publications. /Afroasiatic Dialects, 2./ Callender, J. B. 1984. Studies in the Nominal Sentence in Egyptian and Coptic. Berkeley, University of California Press. /Near Eastern Studies, 24./ Černý, Jaroslav 1976. Coptic Etymological Dictionary. Cambridge, Cambridge UP. Černý, Jaroslav–Sarah Israelit Groll 1978. A Late Egyptian Grammar. 2nd ed. with additions. Rome, Biblical Institute Press. /Studia Pohl. Series Maior, 4./ Champollion le Jeune, Jean-François 1822. Lettre à M. Dacier…relative à l‘alphabèt des hiéroglyphes phonétiques…Paris, Didot. Champollion le Jeune, Jean-François 1836. Grammaire égyptienne, ou Principes généraux de l‘écriture sacrée égyptienne, appliquée à la représentation de la langue parlée. Paris, Didot. Clère, J. J.–Jacques Vandiere 1948. Textes de la Première Période Intermédiaire et de la XIème Dynastie. Bruxelles, Fondation Égyptologique Reine Elisabeth. /Bibliotheca Aegyptiaca, 10./ Crum, W. E. 1939. A Coptic Dictionary. Oxford, Clarendon Press. Daniels, Peter T. 1996a. The study of Writing systems. In Daniels–Bright (eds.) 1996, 3–17. p. Daniels, Peter T. 1996b. The First Civilizations. In Daniels–Bright (eds.) 1996, 21–32. p. Daniels, Peter T. 1996c. Methods of Decipherment. In Daniels–Bright (eds.) 1996, 141–159. p. Daniels, Peter T.–William Bright (eds.) 1996. The World‘s Writing Systems, New York–Oxford, Oxford University Press. Daumas, François 1972. Les textes bilingues ou trilingues. In Textes et langages de l‘Égypte pharaonique. Cent cinquante années de recherches 1822–1972. Hommage à Jean-François Champollion. Le Caire, Institut Français d‘Archéologie orientale. /Bibliothèque d‘Étude, 64.3./ Daumas, François et al. 1988–1995. Valeurs phonétiques des signes hiéroglyphique d‘époque greco-romaine, 4 vol. Montpellier, Institut d‘Égyptologie. /Orientalia Monspeliensia, 4./ Dawson, Warren R.–Eric P. Uphill 1995. Who Was Who in Egyptology. 3rd rev. ed. London, Egypt Exploration Society. De Buck 1935–1961. The Egyptian Coffin Texts. 7 vols. Chicago, Illinois, University of Chicago Press. /Oriental Institute Publications, 34, 39, 54, 57, 73, 81, 87./ De Buck, A. 1952. Grammaire élémentaire du moyen égyptien. Leiden, E. J. Brill.
115

Deines, Hildegard von–Hermann Grapow 1959. Wörterbuch der ägyptischen Drogennamen. Berlin, Akademie-Verlag. /Grundriß der Medizin der alten Ägypter, 6./ Deines, Hildegard von–Wolfhart Westendorf 1961. Wörterbuch der medizinischen Texte. Erste Hälfte. 3–r. Berlin, Akademie-Verlag. /Grundriß der Medizin der alten Ägypter, 7, I./ Depuydt, Leo 1999. Fundamentals of Egyptian Grammar. Part 1. Elements. Norton, Massachusets, Frog Publishing. Dobrovits Aladár 1963. A paraszt panaszai. Óegyiptomi novellák. Budapest, Magyar Helikon. Eccles, Lance 1991. Introductory Coptic Reader. Selections from the Gospel of Thomas with Full Grammatical Explanations. Kensington, MD, Dunwoody Press. Edel, Elmar 1955–1964. Altägyptische Grammatik. 2 Bde. Roma, Pontificium Institutum Biblicum. /Analecta Orientalia 34, 39./ Eide, Tormod et al. 1994–2000. Fontes Historiae Nubiorum. Textual Sources for the History of the Middle Nile Region between the Eighth Century BC and the Sixth Century AD. 4 vols. Bergen, University of Bergen. Englund, Gertie 1995. Middle Egyptian. An Introduction. 2nd ed. Uppsala, Uppsala University, Department of Egyptology. Erichsen, W. 1937. Demotische Lesestücke. I. Literarische Texte mit Glossar und Schrifttafel. 3 Hefte. Leipzig, J. C. Hinrichs. Erichsen, W. 1954. Demotisches Glossar. Kopenhagen, Ejnar Munksgaard. Erman, Adolf 1902. Ägyptische Grammatik mit Schrifttafel, Litteratur, Lesestücken und Wörterverzeichnis. 2. gänzlich umgearb. Aufl. Berlin, Reuther & Reichard. /Porta Linguarum Orientalium, 15./ Erman, Adolf 1933. Neuägyptische Grammatik. 2. völlig umgearb. Aufl. Leipzig, Wilhelm Engelmann. Erman, Adolf–Hermann Grapow 1926–1953. Wörterbuch der ägyptischen Sprache. 10 Bde. Berlin, Akademie-Verlag. Faulkner, Raymond O. 1962. A Concise Dictionary of Middle Egyptian. Oxford, Oxford UP. Faulkner, Raymond O. 1969. The Ancient Egyptian Pyramid Texts. Oxford, Claremdon Press. Faulkner, Raymond O. 1972. The Egyptian Book of the Dead. The Book of Going Forth by Day, Being the Papyrus of Ani (Royal Scribe of the Divine Offerings), Written and Illustrated circa 1250 B. C. E.… New York, Macmillan.
116

Faulkner, Raymond O. 1973–1978. The Ancient Egyptian Coffin Texts. 3 vols. Warminster, Aris & Phillios. Foster, John 1974. Love Songs of the New Kingdom. New York, Charles Scribner‘s Sons. Foster, John 1995. Hymns, Prayers, and Songs. An Anthology of Ancient Egyptian Lyric Poetry.Atlanta, GA., Scholars Press. Foster, John 2001. Ancient Egyptian Literature. An Anthology. Austin, TX., University of Texas Press. Frandsen, Paul J. 1974. An Outline of the Late Egyptian Verbal System. Copenhagen, Akademisk Forlag. Gardiner, Alan 1957. Egyptian Grammar. Being an Introduction to the Study of Hieroglyphs. 3rd rev. ed. Oxford, Griffith Institute. Goedicke, Hans 1988. Old Hieratic Paleography. Baltimore, Halgo. Graefe, Erhart 2001. Mittelägyptische Grammatik für Anfänger. 6. verb. und teilweise veränderte Aufl. Wiesbaden, Harrssowitz. Grandet, Pierre–Bernard Matthieu 2003. Cours d‘égyptien hiéroglyphique. Nouvelle éd. Paris, Éditions Khéops. Hallo, William W. (ed.) 1997–2002. The Context of Scripture. 3 vols. Leiden, Brill. Hannig, Rainer 1995. Die Sprache der Pharaonen. Großes Handwörterbuch Ägyptisch–Deutsch (2800 – 950 v. Chr.). Mainz, Philipp von Zabern. /Kulturgeschichte der antiken Welt, 64. = Hannig-Lexica, 1./ Hannig, Rainer 2000. Die Sprache der Pharaonen. Großes Handwörterbuch Deutsch–Ägyptisch (2800 – 950 v. Chr.). Mainz, Philipp von Zabern. /Kulturgeschichte der antiken Welt, 86. = Hannig-Lexica, 3./ Hannig, Rainer 2003. Ägyptisches Wörterbuch. 1: Altes Reich und Erste Zwischenzeit. Mainz, Philipp von Zabern. /Kulturgeschichte der Alten Welt, 98. = Hannig-Lexica, 4./ Hannig, Rainer–Petra Vomberg 1999. Kulturhandbuch Ägyptens. Wortschatz der Pharaonen in Sachgruppen. Mainz, Philipp von Zabern. /Kulturgeschichte der antiken Welt, 72. = Hannig-Lexica, 2./ Harmatta János (szerk.) 2003. Ókori keleti történeti chrestomatia. 2. jav. és bőv. kiad. Budapest, Osiris. Hasznos Andrea 2005a. A Greek Accusativus cum Infinitivo Construction and Its Equivalent in Coptic. ZÄS, 132. 92–93. p. Hasznos Andrea 2005b. Kopt nyelv és irodalom. Ókor, 4/1–2. 14–18. p.

117

Helck, Wolfgang 1955–1958. Urkunden des ägyptischen Altertums. IV. Abteilung. Urkunden der 18. Dynastie. Heft 19–22. Berlin, Akademie-Verlag. Helck, Wolfgang 1975. Historisch-biographische Texte der 2. Zwischenzeit und neue Texte der 18. Dynastie. Wiesbaden, Harrassowitz. /Kleine ägyptische Texte, 6./ Helck, Wolfgang 1982. Ostrakon. In Helck–Otto (Hrsg.) 1975–1992, 4, 636–637. p. Helck, Wolfgang–Eberhard Otto (Hrsg.) 1975–1992. Lexikon der Ägyptologie. 7 Bde. Wiesbaden, Otto Harrassowitz. Hoch, James E. 1994. Semitic Words in Egyptian Texts of the New Kingdom and Third Intermediate Period. Princeton, NJ, Princeton UP. Hoch, James E. 1997. Middle Egyptian Grammar. Mississauga, Benben Publications. /SSEA Publication, 15./ Hornung, Erik 1990 [1979]. Das Totenbuch der Ägypter. Zürich–München, Artemis. Hornung, Erik 1992. Die Unterweltsbücher der Ägypter. Zürich–München, Artemis. Huehnergard, John 2004. Afro-Asiatic. In Woodard (ed.) 2004, 138–159. p. Jansen-Winkeln, Karl 1996. Spätmittelägyptische Grammatik der 3. Zwischenzeit. Wiesbaden, Harrassowitz. /Ägypten und Altes Testament, 34./ Johnson, Janet H. 1976. The Demotic Verbal System. Chicago, Illinois, Oriental Institute. /Studies in Ancient Oriental Civilization, 38./ Johnson, Janet H. 1991. Thus Wrote cOnchsheshonqy. An Introductory Grammar of Demotic. 2nd rev. ed. Chicago, Illinois, Oriental Institute. /Studies in Ancient Oriental Civilization, 45./ Johnson, Janet H. 2004. The Demotic Verbal System. Chicago, Illinois. http://oi.uchicago.edu/OI/DEPT/PUB/SRC/SAOC/38/SAOC38.html Junge, Friedrich 1978. Syntax der mittelägyptischen Literatursprache. Grundlagen einer Strukturtheorie. Mainz / Rhein, Philipp von Zabern. Junge, Friedrich 1996. Einführung in die Grammatik des Neuägyptischen. Wiesbaden, Harrassowitz. Junge, Friedrich 1999. Late Egyptian Grammar. An Introduction. Oxford, Griffith Institute. Kahl, Jochem et al. 2002–. Frühägyptisches Wörterbuch. Wiesbaden, Harrassowitz. Kammerzell, Frank 1995. Zur Umschreibung und Lautung. In Hannig 1995, XXIII–LIX. p. Kaiser, Otto (Hrsg.) 1982–1997. Texte aus dem Umfeld des Alten Testaments. 3 Bde. Gütersloh, Gütersloher Verlagshaus. Kitchen, K. A. 1968–1990. Ramesside Inscriptions. 8 vols. Oxford, B. H. Blackwell.

118

Krause, Martin–H. Loebenstein 1991. Papyrus Collections. In Atiya (ed.) 1991, 6, 1890–1898. p. Layton, Bentley 1995. The Gnostic Scriptures. Ancient Wisdom for the New Age. New York, Doubleday. /The Anchor Bible Reference Library./ Layton, Bentley 2000. A Coptic Grammar with Chrestomaty and Glossary. Sahidic Dialect. Wiesbaden, Harrassowitz. /Porta Linguarum Orientalium NS, 20./ Lefébvre, Gustave 1955. Grammaire de l‘égyptien classique. 2e éd. Le Caire, Institut Français d‘Archéologie Orientale. /Bibliothèque d‘étude, 12./ Lefort, L. Th. 1956. Oeuvre de S. Pachôme et ses disciples. Louvain, L. Durbecq. /Corpus scriptorum christianorum orientalium, 159./ Lepsius, Richard 1837. Lettre à M. le Professeur H. Rosellini sur l‘alphabet hiéroglyphique. Roma. = Annali dell‘Istituto di correspondenza arceologica,9. 5–100. p. Lesko, Leonard H. 1982–1990. A Dictionary of Late Egyptian. 5 vols. Providence, Rhode Island, B. C. Scribe Publications. Lichtheim, Miriam 1973–1980. Ancient Egyptian Literature. 3 vols. Berkeley, University of California Press. Loprieno, Antonio 1995a. Ancient Egyptian. A Linguistic Introduction. Cambridge, Cambridge UP. Loprieno, Antonio 1995b. Ancient Egyptian and Other Afroasiatic Languages. In Sasson et al. (eds.) 1995, 2135–2150. p. Loprieno, Antonio 2004. Ancient Egyptian and Coptic. In Woodard (ed.) 2004, 160–217. p. Luft Ulrich 1983. A démotikus nyelv. Bevezetés az I. évezred második felében használt egyiptomi írásba és nyelvbe. Budapest, Tankönyvkiadó. Luft Ulrich (szerk.) 2003. Istenek, szentek, démonok Egyiptomban. Hellénisztikus és császárkori vallástörténeti szövegek. Budapest, Kairosz. /Vallástörténeti és vallásfilozófiai szövegek, 1./ Malaise, Michel–Jean Winand 1999. Grammaire raisonnée de l‘égyptien classique. Liège, Centre Informatique de Philosophie et Lettres. /Aegyptiaca Leodiensia, 6./ Mallon, Alexis 1956. Grammaire copte. Bibliographie, chrestomatie et vocabulaire. 2 vol. 4e éd. Beyrouth, Imprimerie Catholique. Menu, Bernadette 1990. Petite grammaire de l‘égyptien hiéroglyphique à l‘usage des débutants. Paris, Paul Geuthner. /Geuthner Manuels./

119

Metzger, Bruce M. 1991. New Testament, Coptic Versions of the. In Atiya (ed.) 1991, 6, 1787–1789. p. Molnár Imre–Kákosy László 1976. A gyönyörűség dalainak kezdete. Óegyiptomi szerelmes versek. Budapest, Európa. Möller, Georg 1927–1936. Hieratische Paläographie. Die ägyptische Buchschrift in ihrer Entwicklung von der fünften Dynastie bis zur römischen Kaiserzeit. 3 Hefte. Leipzig, J. C. Hinrichs. Nagel, Peter 1991. Old Testament, Coptic Versions of. In Atiya (ed.) 1991, 6, 1836–1840. p. Neveu, François 1996. La langue de Ramsès. Grammaire du néo-égyptien. Paris, Éditions Khéops. Ockonga, Boyo G.–Hellmut Brunner 2006. A Concise Grammmar of Middle Egyptian. 2nd rev. ed. Mainz, Philipp von Zabern. Parkinson, R. B. 1997. The Tale of Sinuhe and Other Ancient Egyptian Poems. 1940–1640 B. C. Oxford, Oxford UP. /Oxford World‘s Classics./ Peust, Carsten 1999. Egyptian Phonology. An Introduction to the Phonology of a Dead Language. Göttingen, Peust & Gutschmidt. /Monographien zur ägyptischen Sprache, 2./ Polotsky, H. J. 1934. Manichäische Homilien. Stuttgart, W. Kohlhammer. /Manichäische Handschriften der Sammlung A. Chester Beatty, 1./ Polotsky, H. J. 1944. Études de syntaxe copte. Le Caire, Société d‘Archéologie Copte. = Polotsky 1971, 102–207. p. Polotsky, H. J. 1957. The ‖Emphatic‖ sdm.n.f Form. RdE, 11. 109–117 p. = Polotsky 1971, 43–51. p. Polotsky, H. J. 1960. The Coptic Conjugation System. Orientalia, 29. 392–422 p. = Polotsky 1971, 238–268. p. Polotsky, H. J. 1964. Ägyptische Verbalformen und ihre Vokalisation. Orientalia, 33. 367– 385. p. = Polotsky 1971, 52–70. p. Polotsky, H. J. 1965. Egyptian Tenses. The Israel Academy of Sciences and Humanities. Proceedings, 2/5. = Polotsky 1971, 71–96. p. Polotsky, H. J. 1971. Collected Papers. Jerusalem, Magness Press. Polotsky, H. J. 1976. La transpositions du verbe en égyptien classique. Israel Oriental Studies, 6. 1–50. p. Porter, Bertha–Rosalind L. Moss et al. 1927–. Topographical Bibliography of Ancient Egyptian Hieroglyphic Texts, Reliefs and Paintings. 8 vols. Oxford, Griffith Institute. http://www.ashmol.ox.ac.uk/gri/3.html
120

Quirke, Stephen–Carol Andrews 1988. The Rosetta Stone. Facsimilie Drawing with an Introduction and Translations. London, British Museum. Reintges, Chris H. 2004. Coptic Egyptian (Sahidic Dialect). A Learner‘s Grammar. Cologne, Rüdiger Köppe. /Afrikawissenschaftliche Lehrbücher, 15./ Rittner, Robert K. 1996a. Egyptian Writing. In Daniels–Bright (eds.) 1996, 73–84, 87. p. Rittner, Robert K. 1996b. the Coptic Alphabet. In Daniels–Bright (eds.) 1996, 287–290, 295–296. p. Robinson, J. M. et al. 1972–1984. The Facsimilie Edition of the Nag Hammadi Codices. 12 vols. Leiden, Brill. Sander-Hansen, C. E. 1963. Ägyptische Grammatik. Wiesbaden, Otto Harrassowitz. Sandman, M. 1938. Texts from the Time of Akhenaten. Bruxelles, Fondation Égyptologique Reine Elisabeth. /Bibliotheca Aegyptiaca, 8./ Sasson, Jack M. et al. (eds.) 1995. Civilizations of the Ancient Near East. Vol. IV. New York, Charles Scribner‘s Sons–Macmillan. Sethe, Kurt 1908–1922. Die altägyptischen Pyramidentexte nach den Papierabdrücken und Photographien des Berliner Museums neu herausgegeben und erläutert. 4 Bde. Leipzig, J. C. Hinrichs. Shisha-Halevy, Ariel 1986. Coptic Grammatical Categories. Structural Studies in the Syntax of Shenoutean Sahidic. Roma, Ponificium Institutum Biblicum. /Analecta Orientalia, 53./ Simpson, R. S. 1996. Demotic Grammar in the Ptolemaic Sacerdotal Decrees. Oxford, Griffith Institute. Schenkel, Wolfgang 1975. Die altägyptische Suffixkonjugation. Theorie der innerägyptischen Entstehung aus Nomina actionis. Wiesbaden, Otto Harrassowitz. /Ägyptologische Abhandlungen, 32./ Schenkel, Wolfgang 1991. Tübinger Einführung in die klassisch-ägyptische Sprache und Schrift. Tübingen, Wolfgang Schenkel. Schenkel, Wolfgang 1997. Tübinger Einführung in die klassisch-ägyptische Sprache und Schrift. Tübingen, Wolfgang Schenkel. Schüssler, Karlheinz (Hrsg.) 1995–2003. Biblia Coptica: Die koptischen Bibeltexte. Vollständiges Verzreichnis mit Standorten. 4 Bde. Wiesbaden, Harrassowitz. Smith, Richard 1999. A Concise Coptic-English Lexicon. Atlanta, Scholars Press. /Resources for Biblical Study, 35./ Spiegelberg, Wilhelm 1921. Koptisches Handwörterbuch. Heidelberg, Carl Winters. Spiegelberg, Wilhelm 1925. Demotische Grammatik. Heidelberg, Carl Winters.
121

Steindorff, Georg 1904. Koptische Grammatik mit Chrestomatie, Wörterverzeichnis und Literatur. 2. gänzlich umegarb. Aufl. Berlin, Reuther & Reichard. /Porta Linguarum Orientalium, 14./ Steindorff, Georg 1951. Lehrbuch der koptischen Grammatik. Chicago, Ill., University of Chicago Press. Steindorff, Georg (Hrsg.) 1904–1935. Urkunden des ägyptischen Altertums. 7 Abteilungen. Leipzig, J. C. Hinrichs. Stern, Ludwig 1880. Koptische Grammatik. Leipzig, T. O. Weigel. Takács Gábor 1999. Egyiptomi. In Fodor István (szerk): A világ nyelvei. Budapest, Akadémiai Kiadó, 315–325. p. Takács Gábor 1999–. Etymological Dictionary of Egyptian. Vol. 1–. Leiden, Brill. /Handbook of Oriental Studies, 1.48./ Till, Walter C. 1961. Koptische Dialektgrammatik mit Lesestücken und Wörterbuch. 2. neugestalt. Aufl. München, C. H. Beck. Till, Walter C. 1986 [1955]. Koptische Grammatik (Saïdischer Dialekt) mit Bibliographie, Lesestücken und Wörterverzeichnissen. 6. Aufl. Leipzig, Verlag Enzyklopädie. /Lehrbücher für das Studium orientalischer und afrikanischer Sprachen, 1./ Vergote, Joseph 1945. Phonétique historique de l‘égyptien. Les consonnes. Louvain, Muséon. /Bibliothèque du Muséon, 19./ Vergote, Joseph 1973–1983. Grammaire copte. 2 vol. Louvain, Peeters. Vycichl, Werner 1983. Dictionnaire étymologique de la langue copte. Louvain, Peeters. Walters, C. C. 1972. An Elementary Coptic Grammar of the Sahidic Dialect. Oxford, Blackwell. Wessetzky Vilmos 1962. A varázskönyv. Szetna története. Szetna és Sziuszire az alvilágban. Budapest, Magyar Helikon. Westendorf, Wolfhart 1962. Grammatik der medizinischen Texte. Berlin, Akademie-Verlag. /Grundriß der Medizin der alten Ägypter, 8./ Westendorf, Wolfhart 1965–1977. Koptisches Handwörterbuch. Heidelberg, Carl Winter. Wilson, Penelope 1997. A Ptolemaic Lexicon. A Lexicographical Study of the Texts in the Temple of Edfu, Leuven, Peeters. /Orientalia Lovaniensia Analecta, 78./ Winand, Jean 1992. Études de néo-égyptien. 1. La morphologie verbale. Liège, Centre Informatique de Philosophie et Lettres. /Aegyptiaca Leodiensia, 2./ Woodard, Roger D. (ed.) 2004. The Cambridge Encyclopedia of the World‘s Ancient Languages. Cambridge, Cambridge University Press.
122

Szövegminták (A nyelvtani glosszák rövidítései megtalálhatók a Leipzig Glossing Rules honlapon.) További rövidítések: conjv = conv = stat.nom = stat.pron = term =
e

konjunktív prefixum n- < újegyiptomi mtw- partikula konverter prefixum e- < klasszikus egyiptomi jw partikula status nominalis (az igének névszói tárgy előtti alakja) status pronominalis (az igének névmási tárgy előtti alakja) terminatív prepozíció e-, ero- < klasszikus egyiptomi r epentetikus magánhangzó, realizációja vsz. [ə]

=

123

124

125

Az északnyugati sémi nyelvek és írások
írta

Bányai Viktória és Biró Tamás

Az északnyugati sémi nyelvek – ugariti, héber, arámi

Az északnyugati sémi nyelvek A sémi nyelvcsaládot hagyományosan keleti és nyugati ágra osztjuk. A keleti ág egyetlen ismert képviselője az akkád, míg a nyugati sémi nyelveket további alcsoportokra bonthatjuk. A délarab és etióp nyelveken, valamint az arabon kívül, itt találjuk az alábbiakban tárgyalandó északnyugati sémi nyelveket is. Utóbbiak két alcsoportra válnak szét: az arámi nyelvekre (vagy dialektusokra), valamint a kánaáni nyelvekre (héber, föníciai, moabita...). Valójában a helyzet ennél komplikáltabb. A folyamatos elágazásokra épülő családfa-modell akkor működne, ha az egyszer különvált nyelvek többé nem kerülnének egymással kapcsolatba, amint ahogy a magyar nyelvre sem hatottak más finnugor nyelvek, miután azoktól elszakadt. Ezzel ellentétben, az arabot korai északnyugati sémi és délnyugati sémi hatás egyaránt érhette, miután már önálló nyelvvé vált, a besorolása nem egyértelmű: hozhatók érvek amellett, hogy az arab az északnyugati sémi nyelvekhez (arámi, héber) áll közelebb, de amellett is, hogy a délnyugati ággal (etióp és délarab nyelvek) rokon. Hasonlóképp, mint látni fogjuk, a Biblia utáni héberben jelentős az arámi hatás, a középkorban pedig arab befolyás érzékelhető. A héber esetében ezek a másodlagos kölcsönhatások könnyen nyomon követhetőek. Azokban az
126

esetekben azonban, amelyekben a feltételezhető másodlagos kölcsönhatások még az írásbeliség megjelenése – az első dokumentált nyelvtörténeti korszak – előtt zajlottak le, már kevésbé. Egy másik csavart jelent az, hogy nem egy időben létezett nyelveket hasonlítunk össze. Így az északnyugati sémi nyelveket érdemes előbb kronológiailag kettéválasztani. Mint ahogy azt rövidesen tárgyalni fogjuk, az i. e. II. évezredből ismerjük az ugariti nyelvet, valamint néhány feliratot Kánaánból (Szíria-Palesztinából) és kánaáni glosszákat Egyiptomból (főleg Tell el-Amarna-ból), míg az i. e. I. évezredből a hébert, a moabitát, a föníciait, valamint az arámit. Ha nem tudnánk, hogy mely nyelvemlékek mely korból származnak, könnyen sorolhatnánk a hébert az arámival egy csoportba (hisz mindkettő jelzi a névszók határozottságát, a kauzatívusz ősi [š] képzője [h]-vá változik, és nem tartalmaznak névszói eseteket), de ez történetileg félrevezető. A Tell el-Amarna-i kánaáni glosszák nyelvezete egy sor olyan jellegzetességgel bír, amelyek azt bizonyítják, hogy a későbbi kánaáni nyelvek (például a bibliai héber) őse, de ahhoz legalábbis nagyon-nagyon közel áll. Vagyis bizonyos újítások a többi északnyugati sémi nyelvhez képest már az i. e. II. évezredben megjelentek a kánaáni nyelvben. Ilyen újításra példa a rövidesen tárgyalandó kánaáni hangtörvény. Ezzel szemben, azok a nyelvi jegyek, például az esetrendszer megléte, amelyek a korai kánaáni vagy ugariti szövegeket megkülönböztetik a későbbi nyelvektől, a hébertől és az arámitól, mind archaikus és más sémi nyelvekre is jellemző tulajdonságok. Egy indoeurópai hasonlattal élve: az angol nem áll közelebb a franciához, a német pedig a latinhoz csak azért, mert az előbbiekből kikoptak, az utóbbiakban viszont megmaradtak a névszói esetek. A franciában és az angolban egymástól függetlenül kopott ki a főnévragozás, akárcsak a héberben és az arámiban. Vagyis a következő képet rekonstruálhatjuk. Az i. e. II. évezredben Szíria-Palesztina területén beszélt északnyugati sémi dialektusok sok jegyben különböztek a többi sémi nyelvtől, de még sok protosémi jellegzetességet is megőriztek. Ezen dialektusok egyike az ugariti nyelv, egy másik dialektusból vagy dialektus-csoportból alakultak ki az i. e. I. évezredi kánaáni nyelvek, és egy harmadik (de számunkra ismeretlen) dialektus lehetett az arámi nyelv őse. Az ugariti nyelv kihalt (de legalábbis nem maradt fenn írásban) az i. e. 13. század után, a kánaáni és az arámi viszont egy sor (részben hasonló) változáson ment át a következő évszázadokban. Ez utóbbi változások teszik a hébert hasonlatossá az arámihoz, és különbözővé saját ősétől, a protokánaánitól.

127

Figyelemreméltó, hogy a korábban különvált kánaáni (vagy héber) és az arámi hasonló változásokon ment keresztül a protosémihez, ill. az i. e. II. évezredi északnyugati sémi nyelvi állapothoz képest, és ez a jelenség magyarázatra szorul. A különböző lehetséges magyarázatok megvizsgálása a sémi nyelvészettől függetlenül is tanulságosak lehetnek. Ha feltételezzük, hogy – a családfamodellnek megfelelően – az egyszer különvált nyelvek egymástól függetlenül fejlődnek tovább, akkor a hasonlóságokat pusztán a véletlen művének kell tekintenünk. Véletlen egybeeséseknek mindig van nem elhanyagolható esélye, különösen akkor, ha az univerzális nyelvtipológiák csupán néhány lehetőséget engednek meg (például a szórendre vagy a szótagszerkezetre vonatkozólag). Éppen ezért nem vonhat le azonnal messzemenő következtetést minden apró egybeesésből a történeti nyelvész. Ha viszont – a hullámelmélet szerint – a szomszédos dialektusok kölcsönhatását is megengedjük, elképzelhető, hogy egy, valamely ponton megjelenő újítás hullámszerűen továbbterjed, és ezzel magyarázhatjuk a már korábban különvált héber, arámi, sőt az arab nyelvek – a sémi nyelvtörténetben késeinek számító – néhány közös tulajdonságát, például hasonló alakú morfémákat vagy a névszók határozottságának a jelölését. Egy harmadik lehetőség az, hogy egymástól függetlenül zajlanak le olyan változások, amelyek gyakoriak a nyelvtörténetben: például egyszerűsödések, a végződések lekopása és emiatt az esetrendszer eltűnése, analógiás hasonulások – vagyis itt nem egyszerűen véletlen egybeesésről van szó, de kölcsönhatást sem kell azonnal feltételeznünk. Végezetül, ez a három lehetőség egymást is erősítheti, vagyis a beszélők kölcsönhatásai felgyorsíthatnak amúgy is lezajló egyszerűsödéseket vagy tipológiai változásokat. Az első évezredi centrális sémi nyelvek (héber, arámi, arab) esetén mindhárom lehetőséggel számolnunk kell, több tényező egymást erősítő kombinációja lehet az egyedüli meggyőző magyarázat. Ha valaki egy jelenséget egyetlen okra akar visszavezetni, akkor a nyelvészetben – akárcsak más tudományokban is – valószínűleg hibás vagy leegyszerűsítő magyarázatra jut. Végezetül, tekintsünk egy konkrét példát, amelynek a jelentőségét a továbbiakban nyomon fogjuk követni. A kánaáni nyelvek (héber, föníciai, moabita) és az arámi nyelvek között talán a leglátványosabb választóvonal az ún. kánaáni hangtörvény által létrehozott. Az eredetileg hosszú [ā] hangból a kánaáni nyelvekben [ō] hang lett:

128

*[ā] > [ō]

Ebben az írásmódban a > jel azt jelenti, hogy történeti hangváltozást írunk le, a magánhangzók fölötti vonás a hosszúságot jelöli, a csillag pedig azt, hogy feltételezett, rekonstruált alakról van szó. A kánaáni hangtörvényt a ‘béke‘ jelentésű (az olvasó által valószínűleg ismert) szavak második szótagja demonstrálja (Bennett 1998, 138):

Héber: Föníciai: Arámi: Ugariti: Arab: Szabeus: Geez: Akkád:

šālōm šlm šlām šlm szalām šlm szalām šalāmu

Sajnos az ugariti, a föníciai és a szabeus (epigrafikus délarab nyelv) írásrendszerből nem derül ki, hogy mik voltak a magánhangzók. Az akkád alak végén szereplő [u] hang esetvégződés, amelyet viszont más nyelveknél nem jelöltünk. Ezekből az alakokból egyértelmű, hogy a protosémi alak *šalāmu lehetett (itt a csillag ismét azt jelzi, hogy rekonstruált, feltételezett alakról van szó), mivel ez az alak áll a legközelebb a megfigyelt szavakhoz, és ebből a legegyszerűbb levezetni a megfigyelt alakokat. Arabban és geezben az [š] hangból (a magyar s betű hangértéke) [s] hang (a magyar sz) lett. A héberben pedig lezajlott az említett kánaáni hangtörvény, és ezt követően az első, nyílt szótagban megnyúlt a magánhangzó. Figyeljük meg, hogy ha előbb nyílt volna meg a héber alak első szótagjában a magánhangzó [ā]-vá ([šālām]), akkor azon is lezajlott volna a kánaáni hangváltozás, és šōlōm alak jött volna létre. Emlékezzünk erre, amikor a héber példaszöveg kapcsán a középkori askenázi héberről ejtünk majd szót, amely nyelvváltozatból alakult ki a jiddis šōlem alak.

Ugariti
129

Ugarit városa Észak-Szíriában, a Földközi-tenger partján feküdt az i. e. II. évezredben, a ma Ras Shamra (Rasz Samra)-nak nevezett helyen, a mai Latakiától néhány kilométerre északra (térkép: http://oi.uchicago.edu/OI/IS/PARDEE/NN_WIN02/NN_Win02_fig1.gif). 1928 tavaszán fedezte fel Mahmoud az-Zir, hogy a mező alatt, amelyen már korábban is talált régi cserépdarabokat, egy sír található. Egy évvel később kezdődtek meg az ásatások a francia Claude Schaeffer vezetésével, és néhány héten belül már agyagtáblákra is bukkantak. A felfedezés részletes története itt olvasható: http://www2.div.ed.ac.uk/other/ugarit//rsintro/intro002.htm. Ugarit, valószínűleg szerencsés tengerparti fekvésének köszönhetően, már i. e. 6000 körül fallal rendelkező város volt, a II. évezredben jelentős gazdasági kapcsolatokat épített ki az akkori világ nagy részével, de elsősorban egyiptomi befolyás alatt állt. Egyiptom, Mezopotámia és a mediterrán térség (Kis-Ázsia, Ciprus, Kréta) közötti kapcsolódási pontként a város a fejlődésének csúcspontját i. e. 1450 és 1200 között érte el, de 1200 után nem sokkal elpusztult. A város területén több levéltárat is feltártak, elsősorban akkád nyelvű agyagtáblákkal – hiszen az akkád volt a kor diplomáciai nyelve –, de sumer, egyiptomi, hurri, ciprusi-minoszi és hieroglif luvi nyelvű táblák is fennmaradtak , bizonyítva azt, hogy Ugarit valóban a nyelvek és kultúrák találkozási pontja volt. De a legfontosabb számunkra az, hogy ugariti nyelvű szövegeket is találtak, amelyek fényt vetnek többek között a helyi – északnyugati sémi, föníciai és kánaáni – vallásra és irodalomra (költészetre és prózára) is. Emiatt az ugariti leletek az 1930-as évektől kezdve forradalmasították mind az északnyugati sémi nyelvészetet, mind a Biblia-tudományt, hiszen a héber nyelvet és a Héber Bibliát tágabb, kánaáni kontextusba helyezték. Az ugariti írás i. e. 1400 táján jelenik meg, a későbbi föníciai-héber írás ősének a megjelenése után nem sokkal, és közös bennük, hogy mindkettő – először az írás történetében – nem szavakat vagy hangcsoportokat jelöl, hanem egyes hangokat, fonémákat. Utóbbival ellentétben azonban az ugariti írás nem a hieroglifákra emlékeztető piktogramokból fejlődött ki, hanem az ékírásból. A 30 jelből 27 mássalhangzót jelöl, míg a három magánhangzójelet (pontosabban szólva, gégezárhang [alef] + magánhangzó-kombinációt) csupán bizonyos pozíciókban tették ki. A különálló betűvel jelzett fonémák nagy száma is jelzi, hogy az ugariti nyelv még megőrizte a legtöbb protosémi mássalhangzót.

130

Az ugariti ábécé megtekinthető például itt: http://www.theology.edu/ugaritic/ugar.gif, vagy itt: http://www.krysstal.com/images/writing_ugaritic.gif, vagy itt: http://www.ancientscripts.com/ugaritic.html. Ugariti betűkészlet letölthető például innen: http://phoenicia.org/imgs/UGARIT.TTF.zip. Úgy tűnik, hogy Ugaritban már a betűk sorrendjének is jelentősége volt. Fennmaradt ugyanis egy olyan tábla, amely az ugariti ábécé betűit tartalmazza (http://visindavefur.hi.is/myndir/abecediary-ugaritcao256.jpg). Sőt, a sorrend hasonlít ahhoz a sorrendhez, amely a Héber Biblia alfabetikus költeményeiben is megjelenik (például a Siralmak könyvében, a 34. vagy a 119. zsoltárban), és amely a mai napig fennmaradt a héber (alef, bet, gimel...), a görög (alfa, béta, gamma...), a latin (a, b, c...), a cirill, az arab és más írásrendszerekben is. Magára az ugariti nyelvre rátérve, a nyelv a sémi nyelvek északnyugati csoportjába sorolható, a hébernek és az aráminak közeli rokona, de a sémi nyelvek fejlődésének egy korábbi, i. e. II. évezredi állapotát tükrözi. Az írásrendszer sajátosságainak megfelelően elsősorban a mássalhangzókat ismerjük, sok pozícióban a magánhangzókat csak kikövetkeztethetjük a sémi összehasonlító adatok alapján. Az viszont bizonyosnak tűnik, hogy a kánaáni hangeltolódás ([ā] > [ō]) nem zajlott le benne, és bizonyos szóvégi magánhangzók sem koptak még le: igék végén az imperfectumot a jussivustól megkülönböztető [u], főnevek végén pedig az esetragok. Következésképpen az ugaritiban megvan a sémi nyelvekben megszokott két nem (hímnem és nőnem), valamint három szám (singularis, pluralis, valamint dualis, azaz kettes szám) mellett mind a három eset is, amelyeket a malku ‘király‘ hímnemű szó példáján mutatunk be:

Singularis N: malku A: malka G: malki

Dualis N: malkāma ~ malkāmi A, G: malkēma ~ malkēmi

Pluralis N: malkūma A, G: malkīma

A névszóragozással rendelkező sémi nyelvek alapképlete szerint nominativus-ban (N, alanyesetben) áll a főnév, ha önállóan, például alanyi vagy névszói állítmányi
131

pozícióban szerepel; accusativus-ban (A, tárgyesetben) áll, ha az igétől függ (vagyis ha tárgy vagy prepozíció nélküli határozó); és genitivus-ban (G, birtokos esetben) áll, ha másik főnévtől függ (birtokos jelző, valamint prepozíció után, hiszen a prepozíciós szerkezetek többsége is birtokos szerkezetből jött létre). Az ugaritiban viszont néha előfordul még a célhatározó kifejezésére terminativus (írásban h, ejtve valószínűleg [-ah] végződéssel, amely a bibliai héber [-a] he-locativusával lehet rokon) és a helyhatározó kifejezésére a locativus ([-u]) is. Az accusativus és a genitivus sok esetben egybeesik (így például dualisban és pluralisban mindig), az összevont esetet oblicus-nak nevezzük. Az ugaritiban is van status absolutus és status constructus (a táblázatban végig a hímnemű status absolutus-t adtuk meg), de status-okra a héber és az arámi kapcsán még visszatérünk. A személyes névmások közül az egyes szám első személyű névmás ‘anāku alakjából levezethető mind az arámi ana (rövidüléssel), mind a héber ‘anoki (a kánaáni hangtörvény révén, valamint az utolsó mássalhangzó megváltozásával, disszimiláció vagy paradigmatikus egyszerűsödés következtében). Az egyes szám harmadik személyű, hímnemű névmás alanyesete (huwa) fényt vet az azonos jelentésű héber hu névmás furcsa írásmódjára (hwa). Az ugariti, a többi sémi nyelvhez hasonlóan, flektáló nyelv, amely jelleg a leglátványosabban az igeragozásban nyilvánul meg. Az igének általában három gyökmássalhangzója van, amelyek elé, közé és után jöhetnek prefixumok, infixumok és szuffixumok. Másként megfogalmazva, a tő és a ragok egyszerű egymás után helyezése (konkatenációja) helyett, az egyes igealakok (igeidők, igemódok...) morfémája egy magánhangzókból és mássalhangzókból álló „sablon‖ (templátum), amely három üres pozíciót tartalmaz, és ezekbe a lyukakba kerülnek az adott ige jelentését hordozó gyökmássalhangzók. A számot és a személyt bizonyos igeidőkben prefixumok (prefix-ragozás), más igeidőkben pedig szuffixomok (szuffix-ragozás) jelzik. Ezért nevezzük a sémi nyelvek morfológiáját nem-konkatenatív vagy templatikus morfológiának. Bizonyos fonémák, ha gyökmássalhangzók lesznek, rendhagyóvá teszik a paradigmát. A részletekbe való elmélyülés nélkül, csupán érzékeltetés végett, tekintsünk néhány példát. Szabályos igék esetén, amennyiben q lenne az első gyökmássalhangzó, t a második, l pedig a harmadik, akkor a perfectum (singularis 3 masculinum) qatala (néha qatila) lesz, az imperfectum (szintén singularis 3 masculinum) yaqtVlu (vagy yiqtVlu, ahol V az igére jellemző ún. tematikus magánhangzó), a jussivus (felszólító mód)
132

yaqtVl (vagy yiqtVl), a subjunctivus (kötőmód, v.ö. a héber cohortativus-szal) yaqtVla, az imperativus (parancsoló mód) qtVl, az activ participium (cselekvő melléknévi igenév) pedig qātilu. Ehhez járul még passiv perfectum, passiv imperfectum, passiv participium (szenvedő melléknévi igenév: qatīla), valamint két infinitivus (főnévi igenév, például qatāl) is. Ajánlott feladat a héberül tanuló diákok számára ezen a ponton, hogy vezessék le az említett alakokból a héber igeragozás során tanult alakokat, a kánaáni hangtörvény, a szóvégi magánhangzók lekopása, valamint egy i > e hangeltolódás segítségével. Az eddig felsorolt alakok csupán az ún. alap igetörzs ragozását mutatják be. Ugyanis, a többi sémi nyelvhez hasonlóan, egy igegyököt több paradigma szerint is lehet ragozni, és ezeket a paradigmákat nevezzük igetörzseknek. Egy másik paradigmában a középső gyökmássalhangzó geminálódik (megkettőződik), vagy valamilyen prefixum (š, t, št, n) kapcsolódik az igéhez. Így például a második gyökmássalhangzó reduplikációjával jellemzett igetörzsben a perfectum qattila, az imperfectum yaqattVlu, az imperativus qattVl, míg az aktív participiumban megjelenik egy m előképző is: muqattilu. Egy gyököt általában az igetörzsek közül néhányban lehet ragozni, nem szerepel mindegyik gyök mindegyik törzsben. Az igetörzsekre és azok jelentésére további példákat fogunk látni rövidesen a héber kapcsán.

Kánaáni feliratok, a föníciai és a moabita nyelv Habár az ugariti levéltárakhoz mérhető szövegkorpuszok máshonnan nem kerültek elő, az i. e. II. évezredből, valamint az I. évezred első feléből sok északnyugati sémi feliratra leltek régészeti ásatások során. Már az i. e. III. évezred végéről, majd a II. évezred első feléből maradtak ránk amurru szavak – jelentős részben tulajdonnevek – ékírásos szövegekben, mindenekelőtt a Mari-i levéltárban (a mai szíriai Alalakh-ban), de Mezopotámiában is. Ezt a nyugati sémi nomád népet, amely a mezopotámiai kultúrkörhöz tartozó területeken ekkoriban megjelent, T. Bauer joggal nevezte „keleti kánaánitáknak‖, hisz a nyelvük, amennyire megállapítható, az északnyugati sémi nyelvek ekkoriban még kevéssé differenciálódott, az ugaritihoz hasonlóan sok archaikus vonással (például főnévragozással) rendelkező dialektusa lehetett.

133

Az i. e. II. évezred kezdetétől Egyiptomban és a Sínai-félszigeten is bukkannak fel nyugati-sémi emlékek. A legfontosabbak ezek közül a Tell el-Amarna-i levelek. A mai Tell el-Amarna helyén volt az Aton napisten kultuszát bevezető Ekhnaton fáraó fővárosa az i. e. 14. században, ahol 1887-ben egy parasztasszony véletlenül bukkant rá a kor teljes diplomáciai levelezésére. Az i. e. 1385–1355 körüli időszakból származó, közel négyszáz, akkád nyelven írt levél egy részét a kánaáni-föníciai vazallus államok (Büblosz, Gezer, Jeruzsálem, Meggido stb.) királyai küldték a fáraónak. Ezekből a levelekből nem csupán a kor politikai viszonyairól értesülünk, hanem a Kánaán–Fönícia–Szíria területén beszélt nyugati sémi nyelvről is, mivel a levelek szerzőinek az anyanyelve hatással volt arra, ahogyan a kor diplomáciai nyelvét, az akkádot fogalmazták. Még ennél is fontosabbak azok a magyarázó-kiegészítő jellegű glosszák, amelyeket anyanyelvükön, de ékírással szúrtak bele az alapvetően akkád nyelvű szövegbe, hasonlóan a tihanyi apátság alapítólevelébe beszúrt legrégibb magyar szövegemlékhez (1055, „feheruuaru rea meneh hodu utu rea―azaz ‘Fehérvárra menő , hadiútra‘). Ezekből a glosszákból kitűnik, hogy ebben a korban a kánaáni területeken már lezajlott a kánaáni hangörvény ([ā] > [ō]), vagyis megjelent egy izoglossza, amely elválasztja a héber ősét az egyik földrajzi irányban az ugarititól, a másik irányban pedig az arámitól. Más jellegzetességek tekintetében viszont még archaikus nyelvállapottal van dolgunk, így például a prefix-ragozás végén a magánhangzók megkülönböztetik az imperfectumot (yaqtulu) a subjunctivustól (kötőmód, bibliai héber cohortativus: yaqtula) és a jussivustól (felszólítómód, yaqtul). Az i. e. II. évezred közepéről származnak a Sínai-félsziget bányáiban talált protosínai feliratok, az évezred végétől kezdődően pedig megjelennek a föníciai nyelvemlékek. Az első évezred elejéről ismerünk héber (a gezeri naptár a 10. század végéről, majd egyre több felirat és korsó, pecsét, osztrakon a 8. századtól), moabita (elsősorban Mésa király sztéléje, 9. század), és edomita (pecsétek és osztrakonok – cserépdarabra írt levelek – a 7-6. századból) nyelvemlékeket is. A jordániai Deir cAlla-bantalált, körülbelul i. e. 700-ra datálható, a Bibliából is ismert Bileam (Bálám) prófétáról szóló felirat nyelve hosszú ideig vita tárgya volt, hogy vajon protoarámi-e vagy kánaáni, de valószínűleg a megoldás az, hogy egyik sem. Minden bizonnyal egy dialektuskontinuummal van dolgunk még a II. évezred végén, I. évezred elején is, amelynek egyik vége a tengerparton (elsősorban a mai Libanon területén) lévő régi, föníciai kereskedővárosok nyelve, a másik vége a Belső-Szíriában élő nomád arámi törzsek nyelve, és középen találjuk az izraelita törzsek által beszélt hébert, valamint a szomszédos moabiták nyelvét, a leginkább a Mésa-sztéléről ismert, a héberhez nagyon közel álló moabita nyelvet.
134

A héber nyelv és írás A héber nyelv története Amikor a héber nyelvről beszélünk, akarva-akaratlanul, a kiindulópont a Héber Biblia (az Ószövetség, azaz a Tanakh) nyelve, utóbbit viszont nem ismerjük olyan régről, mint azt szeretnénk. Az első, hosszabb részleteket tartalmazó kéziratok az időszámításunk kezdetét megelőző egy-két évszázadból származnak (holt-tengeri tekercsek), a magánhangzókat is jelző maszoretikus szövegek viszont ezer évvel későbbiek. Figyelembe vehetjük a hellenisztikus korban készült görög Biblia-fordítás (a Septuaginta) átírásaiból kikövetkeztethető ejtési módokat, és más, ókori-középkori kiejtési hagyományokat is (szamaritánus héber, az askenázi és a jemeni kiejtési hagyományok…), mégsem tudjuk, hogyan beszélt Dávid király az i. e. 10. században. A Biblia legrégibb, legarchaikusabb nyelvezetű szakaszai, például az i. e. II. évezred végére datálható Debora győzelmi éneke (Bírák 5) vagy Mózes éneke 2Mózes 20-ban, kapcsot jelentenek a bibliai héber nyelv és az eddig tárgyalt korai északnyugati-sémi nyelvek között. Sok ősi jellegzetességet megőriztek a több évszázados (a pontos, magánhangzós kiejtés tekintetében: két évezredes) szóbeli hagyományozás ellenére, más jellegzetességek viszont elveszhettek. A bibliai héber klasszikus időszaka az i. e. 7-6. század, vagyis a babiloni fogságot közvetlenül megelőző korszak. Ebből a korból régészeti leletek is nagyobb számban maradtak fenn. Az 1880-ban felfedezett Siloam-felirat a Gihon-forrásnál épített alagút elkészültéről tudósít Jeruzsálem i. e. 701-es asszír ostroma előtt (v.ö. 2Krónikák 32). Jelentős osztrakon-leletek (cserépre írt levelek) kerültek elő például Szamáriában (Somron, az i. e. 8. századból), Tell-Kaszilában (az i. e. 8. sz. közepéről), Mecad Hasavjahuban (Yavne Yam, az i. e. 7. századból, az egyikben egy paraszt panaszkodik, amiért nem kapta meg a munkabérét, v.ö. 2Mózes 22:25-27, 5Mózes 24:10-13), Aradban (kb. i. e. 600) és Lákhisban (i. e. 597-586.). A babiloni fogságot követően, a perzsa korszakban kései bibliai héberről beszélhetünk. Az ebben a korban született bibliai művek, például Eszter könyve, Dániel könyve vagy a Krónikák könyvei, perzsa és arámi befolyásról, valamint a nyelv belső fejlődéséről is tanúskodnak, annak ellenére, hogy láthatóan a klasszikus bibliai héber maradt az irodalmi norma. A zsidóság egy jelentős része arámiul beszélt, más területeken viszont a héber maradhatott meg beszélt nyelvként. Nagy Sándor hódításait követően, a
135

hellenisztikus korban, a görög is megjelent a városi zsidóság nyelveként, különösen a diaszpórában, mindenekelőtt az egyiptomi Alexandriában. A kései bibliai héber a nyelve azoknak a műveknek is, amelyek utóbb nem kerültek bele a Héber Bibliába, de ekkoriban, a hellenisztikus vagy a kora-római korban keletkeztek (apokrif / pszeudepigrafikus irodalom, poszt-biblikus / intertestamentális irodalom, valamint az ún. „szektás‖, például a Qumran-i közösség által írt művek [ld. holt-tengeri tekercsek]). Ezzel a fajta funkcionális diglossziával még többször fogunk találkozni: adva van egy korábbi nyelvállapotban született irodalmi alkotás, amely esetleg vallási jelentőséggel is bír, vagy egy „aranykorban‖ született irodalmi korpusz, és e korszak nyelvezetét még hosszú ideig igyekeznek utánozni. De mivel a beszélt nyelv közben továbbfejlődik, a későbbi korszakokban született művek nyelvezetébe akarva-akaratlanul beszivárog a beszélt nyelvnek – a szerző valódi anyanyelvének – a hatása. Majd elkövetkezik egy pont, amikor az időközben teljesen megváltozott beszélt nyelv lejegyezhető lesz, nem számít írásban stílustalannak, sőt esetleg új irodalmi nyelvvé válik. Mindig érdemes megvizsgálni ennek a törésnek a kiváltó okait: néha a társadalom demokratizálódása, az alacsonyabban iskolázott rétegek hozzáengedése az írásbeliséghez a motiváció, máskor viszont egy új irodalmi műfaj (például a színház) megjelenése. A héber nyelv története során a nagy váltás az i. sz. 1-2. században következett be, és ekkortól kezdve beszélünk rabbinikus héberről vagy misnai héberről, a kor legjelentősebb rabbinikus műve, a Misna után. A beszélt nyelv, részben arámi hatásra, részben belső fejlődés eredményeképpen, a megelőző évszázadok során jelentősen megváltozott. Sok benne az arámi, a görög, az óperzsa, a latin, az akkád jövevényszó, és a nyelvtani rendszerben is megjelentek újdonságok. Talán az i. sz. 1-2. századi, Róma-ellenes nemzeti mozgalmak tették, talán a szektás irodalomtól való elhatárolódás, de az 1-2. századtól kezdve kimutatható, hogy le is írták a beszélt nyelvet. A Júdeai sivatagban talált, az i. sz. 1. századból származó Réztekercs, valamint a 132-135 közötti Bar Kokhba-felkelés korából a sivatag száraz klímájának köszönhetően szintén fennmaradt levelezés bizonyítja ezt. Szintén a második századtól kezdve születnek a rabbinikus irodalom művei ezen a nyelven, és itt új műfajok megjelenése tette lehetővé azt, hogy le lehessen írni a beszélt nyelvet. Ugyanis az ekkoriban kanonizált bibliai szöveget (az ún. Írásbeli Tant) eredetileg szóban kommentálták, diszkutálták (ez az ún. Szóbeli Tan), vagyis előbbinek a bibliai héber, utóbbinak pedig a beszélt héber volt a nyelvezete, és a rabbinikus irodalom az utóbbiból született meg.

136

A római kor végére a héber megszűnt beszélt nyelvnek lenni, a világ zsidóságának nagy része arámi nyelven, mások görögül, esetleg latinul beszéltek. A rabbinikus héber második korszakában tehát az arámi egyre nagyobb szerepet játszik, és a szerzőknek sem héber már az anyanyelvük. A héber és az arámi keveredése jellemzi az irodalmat is (Babilóniai Talmud, Jeruzsálemi Talmud, midrások…). A gáoni korszak (az i. sz. I. évezred második fele, amikor a zsidóság nagy többsége és szellemi központjai ismét Babilóniában voltak) vezet át bennünket a középkorba. Ekkorra a zsidók anyanyelve valamely judeo-nyelv lett – amelyekre rövidesen visszatérünk –, de a héber (valamint az arámi) maradt meg a liturgia, az irodalom és a tudomány nyelvének. A középkori héber nagyon heterogén. A rabbinikus művek többségének a stílusa, a talmudi nyelvezet mintájára, erős héber-arámi kétnyelvűséget mutat, gyakori kódváltással. Más művek, akárcsak a költészet nyelve viszont egy tiszta héber kialakítására törekszik, részben a bibliai héber, részben a misnai héber mintájára, részben arab elemeket kölcsönözve vagy tükörfordításokkal élve (például filozófiai vagy tudományos szakkifejezések esetén), részben pedig belső nyelvújítással (különösen a liturgikus költészet, a pijjut-ok esetében). Élő vagy holt nyelv volt-e a héber a középkorban? Nem volt élő nyelv a szó olyan értelmében, hogy valamely közösség első nyelvként használta volna, és a gyermekek anyanyelvként sajátították volna el. De nem is volt a föld mélyébe temetett holt nyelv: a gyermekek tanulták az iskolákban, a közösség minden tagja használta naponta a vallási életben, sőt állandóan keletkeztek új művek héberül. Ebből kifolyólag állandóan változott, fejlődött. Az új fogalmakra új szavakat kellett kitalálni, és az egyes közösségek anyanyelve rányomta a bélyegét a nyelvprodukcióra: a szókincsre, a kiejtésre, a mondattani jellegzetességekre, és így tovább. A különböző országokban élő zsidó közösségek kiejtési hagyományai különösen eltávolodtak egymástól, részben a helyi nem-zsidó népesség nyelvében megfigyelhető hangtani folyamatok hatására. Az arab országokban élő zsidók kiejtése így megőrizhette (vagy újra létrehozhatta) azokat a torokhangokat, amelyek az európai nyelvekből, és így az európai zsidók kiejtési hagyományaiból is hiányoztak. A jemeni zsidók, a földrajzi elszigeteltségből kifolyólag, nem csupán vallási szempontból, de a kiejtésüket tekintve is nagyon jellegzetes helyi hagyományokat őriztek meg egészen a 20. századig. Az európai askenázi zsidók kiejtésére pedig, amelyben ismét lezajlott többek között egy [ā] > [ō] hangváltozás is, a héber példaszövegek kapcsán látunk majd példát. A következő éles nyelvtörténeti fordulópontot társadalmi változások hozták meg. A 18. században elkezdődött zsidó felvilágosodás, a haszkala egyik gondolata a Héber
137

Biblia előtérbe helyezése volt, és ezzel egyidejűleg a tiszta bibliai héber nyelv is értékessé vált. A modernizálódni, európai szekuláris kultúrát teremteni vágyó maszkil-ok (‘felvilágosítók‘) emiatt egy „megtisztított‖, a bibliai héberhez közelebb álló, a rabbinikus nyelv arameizmusait nélkülöző hébert akartak teremteni, amelyen újságot és szépirodalmat is kiadhatnak. Mivel viszont a bibliai héber nem alkalmas a modern fogalmak kifejezésére, a héber nyelv más korszakaiból vett kölcsönzésekkel, valamint újításokkal is ki kellett egészíteni egy idő után a bibliai hébert. (Gondoljunk bele, a Biblia fennmaradt szövege, mivel csak meghatározott témákat érintő irodalmi alkotásról van szó, nem fedheti le az ókorban beszélt nyelv minden szavát, kifejezését sem.) A héber nyelvújítás új lendületet kapott a 19. század közepén, amikor a haszkala elérte a cári birodalom nagy létszámú zsidóságát is – addig ugyanis az európai társadalmakba asszimilálódni vágyó zsidók többsége inkább a helyi nyelvet (a franciát, az irodalmi németet, a magyart...) igyekezett elsajátítani. A harmadik lökést pedig a cionizmus adta a 19. század végén, amely a zsidóságot nemzetnek tekintette, és ha nemzet, akkor joga van – az akkori fogalmak szerinti – nemzetállamra, valamint önálló nyelvre. Így a modern vagy izraeli héber megszületését Eliezer ben-Jehuda nevéhez köthetjük, méghozzá a „születés‖ szót szó szerint értve: az 1882-ben született Itamar nevű fia volt az első személy kétezer év elteltével, akinek ismét héber volt az anyanyelve. A mai izraeli héber elsősorban a bibliai héberre, másodsorban a misnai (rabbinikus) héberre épül, miközben nagyon sok elemet (főleg szavakat) kölcsönöz más nyelvtörténeti korszakokból, valamint az arabból, az arámiból, a modern európai nyelvekből és a judeo-nyelvekből is, és a belső fejlődés is folytonosan változtatja a nyelvet. A modern héber és a 2500 évvel korábbi bibliai héber között nincs olyan nagy különbség tehát, mint más nyelvek hasonló időbeli távolságban levő változatai között. A különbség talán a 17-18. századi magyar nyelv és a mai magyar nyelv viszonyához hasonlítható. Összefoglalva, a héber nyelv történetét négy fő korszakra oszthatjuk: a bibliai héberre (amelyen belül megkülönböztetjük az archaikus költemények nyelvét, a klasszikus bibliai hébert, valamint a kései bibliai hébert), a rabbinikus (vagy misnai) héberre (azon belül egy korábbi és egy későbbi szakaszt különböztettünk meg), a középkori héberre és – a 18-19. századi nyelvújítás után – a modern (izraeli) héberre. Az ivrit szót a mai európai nyelvekben a legutóbbira használjuk, habár önmagában héberül csupán annyit jelent ez a szó, hogy „héber‖.

138

A héber nyelv szerkezetéről A héber nyelv tehát a sémi nyelvek északnyugati ágába tartozik, azon belül is a kánaáni nyelvek csoportjába. Utóbbiakat a kánaáni hangtörvény ([ā] > [ō]) különíti el, amelynek következtében például a nőnem többes számú alak [–āt] végződéséből [–ōt] lett, a qātil participiumból (melléknévi igenévből) pedig qōtel. Egy másik fontos hangeltolódás a Philippi-törvény, amely bizonyos pozíciókban [i]-t hozott létre az [a]-ból. A sémi nyelvek egyik általános jellegzetessége a torokhangok nagy száma, amely a héberre is jellemző, habár bizonyos torokhangok, akárcsak más mássalhangzók is, összeolvadtak a héber nyelv története során. Viszont a magánhangzó-állomány gazdagodott, a protosémi három magánhangzóhoz képest ([a], [i] és [u]) a héberben megjelenik az [o] (a kánaáni hangtörvény, valamint az [aw] diftongus, azaz kettőshangzó összevonódása révén) és az [e] fonéma is (például az [ai] diftongusból). A klasszikus bibliai héber megkülönböztet több magánhangzó-hosszúságot, valamint félhangzókat és svát (színtelen félhangzót) is (legalábbis a maszoréta szöveg helyesírása szintjén), de ezek a modern héberben éppúgy leegyszerűsödtek, mint ahogy eltűntek a gemináták (a hosszú mássalhangzók) is. A hangsúly általában az utolsó, helyenként az utolsó előtti szótagra esik. Láttuk már, hogy a héber egy későbbi nyelvállapotot képvisel, mint az ugariti vagy a Tell el-Amarna-i glosszák. Így például lekoptak az esetragok, és az imperfectum végéről az [u] hang. Utóbbi miatt az imperfectum (befejezetlen szemlélet, első közelítésben jövő idő) és a jussivus (felszólító mód) a leggyakrabban egybeesik a bibliai héberben, és csak helyenként válik szét a két alak. Az analógiás hasonulás miatt ez a különbség is megszűnt később, és a modern héberben már nincs jussivus: a jövő idővé vált imperfectum használható felszólító módként is. A modern héberben az imperativusi alakok (parancsoló mód) csak bizonyos igéknél használatosak, a bibliai cohortativus (első személyű felszólítás) pedig rég megszűnt. Az igealakok jelentése is változott az évezredek során. Míg a klasszikus bibliai héberben a perfectum és az imperfectum inkább folyamatos vagy befejezett igeaspektust jelölt, mintsem igeidőt, addig a kései bibliai hébertől kezdve a perfectum egyre inkább múlt időt, az imperfectum pedig jövő időt fejezett ki, miközben a participium a jelen idő szerepét vette át. Ehhez kapcsolódik a klasszikus bibliai héber egy jellegzetessége, a
139

waw-consecutivum (waw-conversivum) is: a klasszikus bibliai héberben a perfectumot gyakran múlt időként fordíthatjuk, az imperfectumot pedig jövő időként, de ha az ‘és‘ jelentésű ve / va szócska kerül közvetlenül az ige elé, akkor megváltozik az igealak időbeli jelentése. Az igealakok jelentésének e furcsa megfordulása – amely a bibliai hébert követő korszakokra már nem jellemző – is jelzi, hogy a klasszikus bibliai héber alapvetően nem igeidőt fejezett ki. Az igetörzsekről szó eset már az ugariti nyelv kapcsán. Héberben hét igetörzset különböztetünk meg, amelyet a középkori arab grammatikusok hatására a pacal (‘tenni‘) ige potenciális alakjairól neveztek el. A q. t. l. gyökön, egyes szám harmadik személy hímnemű alakokon bemutatva:

Az igetörzs neve Qal = Paal Niphal Piel Pual Hiphil Hophal Hitpael

Perfectum qātal niqtal qittēl quttal hiqtīl hoqtal hitqattēl

Imperfectum yiqtōl yiqqātel yəqattēl yəquttal yaqtīl yoqtal yitqattēl

Participium qōtel niqtāl məqattēl məquttāl maqtīl moqtāl mitqattēl

Egy adott igegyök a Qal igetörzsben tipikusan a gyök alapjelentését veszi fel. Az n prefixummal jellemzett Niphal igetörzsben vagy a Qal-beli jelentés kerül passzívba, vagy önálló jelentéssel bír az igealak. A Piel sok esetben a Qal-beli jelentésnél intenzívebb jelentéssel bír, sok esetben viszont nem jósolható meg a jelentés. A Hiphil igetörzs jelentése gyakran kauzatív (műveltető), etimológiailag más sémi nyelvek š-kauzativ-jával rokon. A Pual a Piel-ből, míg a Hophal a Hiphil-ből képezett automatikus passzív alak. A Hitpael pedig a legtöbbször kölcsönös vagy visszaható jelentéssel bír, a Biblia utáni héberben pedig néha passzív jelentése is lehet. Például a l.m.d. gyök jelentése Qal-ban (lāmad) ‘tanul‘, Piel-ben (limmēd) ‘tanít‘. A p.t.h. gyök jelentése Qal-ban (pātah) ‘kinyit‘, Niphal-ban (niptah) ‘kinyitva lenni‘; más igetörzsekben viszont (a modern héberben) teljesen eltérő jelentést vesz fel: Piel-ben
140

(pittēah) ‘fejleszteni‘, Pual-ban (puttah) ‘fejlesztve lenni‘, Hitpael-ban pedig ‘fejlődni‘ (hitpattēah). A q.d.š. gyök Qal-ban (qādaš) ‘szentnek lenni‘, Piel-ben (qiddēš) ‘megszentelni‘, Hitpael-ben (hitqaddēš) ‘önmagát megszentelni‘, Hiphil-ben (hiqdīš) pedig ‘szentté tenni‘. A héber megkülönböztet hímnemet és nőnemet, egyes számot és többes számot. A kettes szám (dualis) [–ājim] végződése csupán lexikalizált (állandósult) szavakban és kifejezésekben fordul elő: számnevekben (šnājim ‘kettő‘; maatājim ‘kétszáz‘, a mēā ‘száz‘ szóból), idővel kapcsolatos kifejezésekben (jōmājim ‘két nap‘, a jom ‘nap‘ szóból; paamājim ‘kétszer‘), páros testrészek esetén (jad ‘kéz‘, jādājim ‘kezek‘), a modern héberben páros ruhadarabok esetén (mihnaszājim ‘nadrág‘), valamint néhány további szóban (Micrājim ‘Egyiptom‘). Ezen felül, a héberben, akárcsak több más, i. e. I. évezredi (vagy annál későbbi) nyugati sémi nyelvben, megjelenik a főnév határozottságának a jelölése is, a héber esetén a [ha-] határozott névelő formájában. Határozatlan névelő nincs. A jelzőként használt melléknév nem csupán nemben és számban, de határozottság tekintetében is egyezik a főnévvel, míg az állítmányként használt melléknév csak nemben és számban egyezik meg. A héber, sémi nyelvként, prepozíciókat használ az indoeurópai nyelvekhez hasonló módon, de – mint már említettük – esetet nem vonzanak a héber prepozíciók. Érdekesség továbbá, hogy a prepozíciók ragozhatók, és a magyarhoz hasonló módon a birtokos végződések segítségével fejezi ki azt a nyelv, ha névmáshoz járulna elöljáró:

ll-i le-ha l-o

‘-nak, -nek‘ ‘nek-em‘ ‘nek-ed‘ ‘neki‘ (hímnem) (hímnem)

szusz szusz-i szusz-ha szusz-o

‘ló‘ ‘lova-m‘ ‘lov-ad‘ ‘lov-a‘ (hímnem) (hímnem)

141

Ezeknél a birtokos szuffixumoknál, akárcsak a személyragos igealakoknál, a héber – a legtöbb sémi nyelvhez hasonlóan – első személyben nem, de második és harmadik személyben is megkülönbözteti a hímnemet a nőnemtől. A jelző a jelzett szó után áll szigorúan, a héber nyelv valamennyi korszakában. Kivételt egyedül az egynél nagyobb számnevek jelentenek. A birtokos is követi a birtokot, de a birtokviszony kifejezésének több módja is létezik. A [le-] (‘-nak, -nek; felé‘) prepozíciónak lehet birtokosi jelentése is (a beszélt nyelvi francia à elöljáróhoz hasonlóan), és ebből fejlődött ki a misnai héber korban a modern héberben is használatos šel, ami az angol of, a német von, a francia de megfelelője. A legjellegzetesebb birtokos szerkezet viszont (más sémi nyelvekhez hasonlóan) az ún. constructus-os szerkezet: a birtok az ún. status constructus-ba kerül, amelyet a birtokos szótári alakja (a status absolutus) követ. A status constructus-t a birtokjellel ellátott magyar főnévhez lehet hasonlítani (például a status absolutus: bajit ‘ház‘, ebből a status constructus: bét ‘háza‘), az egész szerkezet szórendje pedig olyan, mintha egy angol of-os birtokos szerkezetből kihagynánk az of-ot: bét David ‘Dávid háza‘, bét ha-melekh ‘a király háza‘. Status constructus-ban álló főnév nem hordozhat névelőt, így az egész szerkezet határozottságát a birtokoson álló névelő jelöli. A status absolutus és a status constructus viszonyát a tōv ‘jó‘ melléknéven szemléltetjük:

Singularis masculinum status tōv absolutus status tōv constructus tōvat tōvē tōvā tōvim femininum

Pluralis masculinum femininum tōvōt

tōvōt

A modern héberben a constructus-os szerkezeteket nem használják produktívan birtokviszony kifejezésére, inkább csak rögzült kifejezések (bét szefer ‘iskola‘, szó szerint ‘a könyv háza‘), valamint állandósult szókapcsolatok (Universzitat Tel-Aviv ‘Tel
142

Aviv-i Egyetem‘; Bét David, ‘Dávid Háza‘, mint egy intézmény neve) kifejezésére. A más nyelvekben gyakori, de a héberben nem létező produktív szóösszetétel szerepét tölti be ez a szerkezet. Valódi birtokviszony kifejezésére a šel prepozíciót használják (ha-bajit šel David ‘Dávidnak a háza‘), a választékos írott nyelvben pedig egy redundáns szerkezet is előfordul a korábban már említett birtokos szuffixumok segítségével (bét-o šel David, szó szerint ‘az ő háza, [tudniillik], amelyik Dávidé‘). A bibliai héber mondat alapszórendje ige-alany-többi bővítmény (VSO), de nagyon gyakran kerül az alany vagy más bővítmény az ige elé. A modern hébert V2-nyelvként szokás tipologizálni, vagyis az ige mindig a mondat második pozíciójába kerül (akárcsak a németben), függetlenül attól, hogy az első pozíciót az alany vagy más mondatrész tölti-e be. De ez a szabály sem ennyire szigorú. Végezetül, ejtsünk néhány szót a tárgy jelöléséről, amely az esetrendszer eltűnése következtében új problémákat vet fel. A John loves Mary-típusú szerkezetekben, ha az adott nyelv nem jelzi morfológiailag az alanyt vagy a tárgyat, a szórend szigorú rögzítése segíthet a fatális félreértések elkerülésében (ezt nevezzük a tárgy konfigurációs jelölésének). Tekintve, hogy névmás, élőlény vagy határozott főnévi csoport gyakrabban szerepel alanyi pozícióban, és élettelen tárgy vagy határozatlan főnévi csoport gyakrabban szerepel tárgyi pozícióban, sok nyelv csupán az esetek egy részében jelöli morfológiailag a tárgyat, más esetekben logikailag úgyis kikövetkeztetheti a mondat jelentését a hallgató. Ezt a jelenséget nevezzük differenciális tárgyjelölésnek (differential object marking): az angol vagy a francia csak a névmásokon jelöli a tárgyesetet, a névszókon nem, más nyelvek pedig csak az élők tárgyesetét jelölik, az élettelenekét nem. A héber (a bibliai hébertől kezdve), hasonló okokból fejleszthette ki a maga rendszerét, amely a határozott tárgy elé kiteszi az et prepozíciót, a határozatlan tárgyat viszont jelöletlenül hagyja. A tárgy jelölésének két módja párhuzamba állítható a magyar igék alanyi és tárgyas igeragozásával:

(1a) Katav-ta ír¥PERF-SG.2.MASC ‘Írtál egy könyvet.‘

szefer. könyv

143

(1b) Katav-ta ír¥PERF-SG.2.MASC ‘Írtad a könyvet.‘

et ACC

ha-szefer. a-könyv

A héber írás A héber írásrendszer a föníciai írásból fejlődött ki, amelynek következtében nem különböztet meg néhány olyan hangot, amelyek a föníciai nyelvben összeolvadtak, de a héberben nem. Az első szentély korában, vagyis a babilóniai fogság előtt, az ún. protohéber ábécével írták a hébert (http://biblical-studies.ca/blog/Archaic-Hebrew-Alphabet.jpg), amelyet a babilóniai fogság után, a perzsa korszaktól kezdve (i. e. 5. század) a szintén föníciai eredetű arámi betűk szorítottak ki. A római korban, párhuzamosan az arámi írással, a protohéber betűk ismét feltűnnek egy-két évszázadra, valószínűleg a nemzeti érzés kifejezésére, de azóta is az arámi írás (az ún. kvadrát betűk) segítségével jegyzik le a hébert. A középkorban elterjedt különböző kézírásos hagyományok közül ma a nyomtatott (http://www.njop.org/jsAlephbet/sound_main.html), valamint az askenázi írott ábécé mellett (http://scheinerman.net/judaism/education/images/cursive-2.GIF), bizonyos kontextusokban használják a szfárádi kézírásból kialakult félkurzív, ún. Rasi-betűtípust is (http://www.stanford.edu/class/hebrew/letters/images/rashihebrew.gif). A héber betűknek számértékük is van, amelyek mennyiségek leírására és betűmisztikára egyaránt alkalmasak, de a mai Izraelben csupán annyi szerepet töltenek be, mint nálunk a római számok. A hébert jobbról balra írják. A kizárólag magánhangzókat jelző héber ábécé nem különböztet meg kis- és nagybetűket, de a 22 betűből ötnek van ún. szóvégi alakja is. Az i. sz. I. évezred során, a valószínűleg arámi hatásra bekövetkező spirantizáció következtében, hat betűnek volt mind zárhang-, mind réshang-olvasata. A mai izraeli kiejtés ezek közül csupán a bet ([b] vagy [v]), a kaf ([k] vagy [kh]) és a pe ([p] vagy [f]) esetén tesz különbséget a kétféle olvasat között, az askenázi kiejtés megkülönbözteti a tav ([t] vagy [sz]) két olvasatát is, a jemeni zsidók kiejtése pedig a gimel és a dalet esetén is megőrzött különböző kiejtési hagyományokat.
144

Az i. sz. I évezred végén különböző iskolákban, a maszoréták tevékenysége révén, kialakított segédjelek (punktuáció, vokalizáció) egészíthetik ki a betűket. Ezek a segédjelek jelzik a magánhangzókat, a geminálódást, az említett hat begad-kefat betűnek a réshang vagy zárhang ejtési módját, és bibliai szöveg esetén a hangsúlyt is. Utóbbi szimbólumok egyben a mondat értelmi tagolását és a rituális felolvasási dallamot is jelölik. De ily módon csak a vallási szempontból fontos szövegeket pontozzák ki, továbbá – a modern héberben – a költeményeket, a gyermekkönyveket, néhány márkanevet, valamint néha egy-egy magánhangzójellel oldják fel könyvekben és újságokban az esetleges többértelműséget is. Az olvasást segítendő, különösen pontozatlan szövegben, néhány betű időnként magánhangzóra utal. Így a vav betű jelölhet, a [v] mellett, [o] vagy [u] hangot is, a jod betű pedig [j], [i] és néha [e] hangot is. A szóvégi magánhangzót a legtöbbször egy néma he betű jelzi. Ezeket az olvasást segítő betűket mater lectionis-oknak nevezzük. Defectiv (haszer, hiányos) írásmódról beszélünk, ha nem jelzi mater lectionis a magánhangzókat, ellenkező esetben pedig plene (male, teljes) írásról. A korai héber feliratok nem tartalmaztak mater lectionis-t, a nyelvtörténet során a számuk egyre nőtt, a kései bibliai héber, különösen pedig a holt-tengeri tekercsek írásmódja erősen plene. Az izraeli héberben a Héber Nyelvi Akadémia (http://hebrew-academy.huji.ac.il/english.html, http://en.wikipedia.org/wiki/Academy_of_the_Hebrew_Language) szabályai határozzák meg a magánhangzók írásmódját. A héber ábécével kapcsolatban érdemes az alábbi honlapon található példákat megnézni: http://www.omniglot.com/writing/hebrew.htm. Ez az oldal leírja a Tóra-tekercsekben és más, szintén kézzel írt kegytárgyakban található betűformákat: http://www.geocities.com/Athens/9587/alephbet.html. A héber ábécéről a Wikipedián: http://en.wikipedia.org/wiki/Hebrew_alphabet. A 20. század elején írt Jewish Encyclopedia on-line szócikke a héber ábécéről: http://www.jewishencyclopedia.com/view.jsp?artid=1308&letter=A. A héber gyorsírás, amely 19. századi előzmények után az 1920-as években alakult ki, balról jobbra halad, és jelzi mind a mássalhangzókat, mind a magánhangzókat. Ugyanígy a latin írás elveit követi az 1936-ban egységessé vált héber Braille-írás is (http://homepages.cwi.nl/~dik/english/codes/braille.html#Hebrew). 1968 óta léteznek jelei a héber ábécé betűinek az izraeli jelnyelvben, amely – más jelnyelvekhez hasonlóan – nem a héber nyelv jelelt változata, hanem egy saját belső struktúrával
145

rendelkező, a 20. század első fele óta fejlődő, más nyelvvel és jelnyelvvel nem rokonítható, az Izraelben élő siketek által használt önálló nyelv (http://en.wikipedia.org/wiki/Israeli_Sign_Language, http://www.ethnologue.com/14/show_language.asp?code=ISL). Az 1990-es években sok különböző héber fontkészlet keletkezett. Jellemző módon, az izraeli használatra készült, hagyományos és modern kinézetű fontkészletek a szabványos izraeli írógépek billentyűzetleosztását követték, és nem tartalmazták a modern héberben nem használatos segédjeleket. Ezzel szemben, a külföldi Biblia-kutatók számára készült fontkészletek tartalmazták a Biblia szövegében található valamennyi segédjelet, és a hagyományos betűformákat az európai klaviatúrához szokott felhasználó igényei szerint osztották le a billentyűzeten. A nem szabványos kódolás lehetetlenné tette a különböző betűkészletek közötti átjárhatóságot. További nehézséget jelentett az, hogy a hébert jobbról balra írják, viszont a szövegen belül a számokat és a beszúrt latin betűs szavakat balról jobbra. Emiatt Izraelben már az 1990-es évek közepén forgalmaztak saját fejlesztésű, többnyelvű (héber, arab, cirill és latin rendszerű), mindkét irányba írni képes szövegszerkesztőket. Az elmúlt években viszont, a szövegszerkesztők fejlődésének és a Unicode elterjedésének köszönhetően egyre kevesebb gondot okoz a szövegszerkesztés (sőt, az e-mailezés és az sms-küldés) héberül. Szakirodalmi útmutató

A héber nyelv szakirodalma olyan bőséges és szerteágazó, hogy jelen útmutatóban csak egy igen szűk válogatást tudunk adni. A válogatásba csak angol, német és magyar nyelvű munkákat vettünk fel. További szakirodalomról tájákozódhatnak: Waldman 1989 (rendkívül alaposan felöleli a héber nyelvtörténettel kapcsolatos valamennyi területet), valamint Mark S. Smith 2004, BiblicalStudies.org

Nyelvtani leírások Mértékadó leíró nyelvtani munkák a klasszikus héber nyelvhez Wilhelm Gesenius nyelvtana, pontosabban annak átdolgozott változatai (1910 és 1991), illetve Joüon–Muraoka 1993. Bár az előbb említettek is tartalmaznak a fonetika és a
146

morfológia mellett szintaxist is, ez utóbbi terület alapvető referenciamunkája Waltke–O‘Connor 1990. Bibliai héber nyelvkönyvek közül felsőoktatásban, ezen belül is a filológusképzésben jól használhatóak (kellően alaposak és tankönyvként is jól felépítettek): Weingreen 1985, Seow 1995, Jenni 1981, Lambdin 2003. A magyar nyelvű - alapvetően a hittudományi felsőoktatás használatára szánt – tankönyvekről és segédletekről áttekintést ad Strbik 1999; ezek közül jelenleg is használatban van Tóth Kálmán 1980, Karasszon Dezső fordítási gyakorlatokat tartalmazó füzete (1994) és Szabó Mária 1994, ami az utóbbi idők legigényesebb magyar nyelvű héber nyelvtana. A modern héber nyelv megismeréséhez nagyon hasznos Glinert 1994 nyelvtani összefoglalója, a nyelvtanuláshoz pedig több, Izraelben kidolgozott tankönyvcsalád is kínálkozik. Az ezek közül a magyar átdolgozásban is megjelent Lipschitz–Yakubovski 1990 mára már elavult, helyette a jeruzsálemi Héber Egyetem kezdők számára készült tankönyveit ajánljuk: Ivrit min-ha-hathala I-II. (2000-2001). (Kedvcsinálónak az ingyenes Online Hebrew Tutorial-t is megteszi.) Speciális igényt elégít ki Muraoka 1982, aki biztos klasszikus héber alapokra építve, a bibliatudomány és judaisztika modern héber (ivrit) nyelvű szakirodalmának olvasására készít fel. Schwarzwald 2001 a Lincom Europa egyes nyelveket leíró sorozatának a modern héberről szóló kötete: a nyelvtan valamennyi fejezetét tömören tárgyalja a héber betűket nem ismerő nyelvész által olvasható formában, majd glosszázott példaszöveg és részletes bibliográfia zárja a kiadványt. A héber nyelvtörténet áttekintéséhez alapos összefoglaló munkák Kutscher 1982, illetve Saenz-Badillos 1993, de a Biblián kívüli nagyobb ókori héber korpuszok nyelvének tanulmányozásához külön nyelvészeti bemutatások is rendelkezésünkre állnak: Gogel 1998 – feliratok Qimron 1986 – Holt-tengeri tekercsek Muraoka 1997 – Holt-tengeri tekercsek és Ben Szira Segal 1927 és Pérez Fernández 1997 – misnai héber (utóbbi tankönyv jellegű) Ben-Hayyim 2000 – szamaritánus héber

147

Bodine 1992 szerzői a nyelvészet területeit veszik sorra (fonológia, morfológia, szintaxis, szemantika, diskurzusanalízis, történeti nyelvészet, írásrendszerek), és valamennyi területen egy-két jelenséget elemeznek a bibliai héberben, mind strukturalista, mind pedig generatív nyelvészeti szempontból. A generatív paradigma vezető nyelvészei közül sokan foglalkoztak a héberrel. Noam Chomsky szakdolgozata (1979) a modern héber morfofonológiáját tárgyalja, és a későbbi generatív fonológia korai próbálkozásának tekinthető. A bibliai héber fonológiáját hagyományos generatív eszköztárral – a modern nyelvészetben kevésbé járatos olvasó számára is érthető formában – például Malone (1993) dolgozza ki.

Szótárak A héber Biblia tanulásához használható, napjaink tudományos igényeit kielégítő szótár magyar nyelven nincsen, ezért a következők munkákat javasolhatjuk: Brown–Driver–Briggs 1906 és Koeler–Baumgartner 1995, illetve a még csak készülőfélben levő David Clines szerkesztette szótárat (Clines 1993), amely a Biblia mellett a klasszikus héber (i. sz. 2. századig) más forrásait számba veszi, így a feliratok és a Holt-tengeri tekercsek tanulmányozásához is alkalmas. A rabbinikus irodalom klasszikusnak számító szótára Jastrow 1903, amely – mint a rabbinikus irodalom maga is – héber és arámi elemeket egyaránt tartalmaz. A modern héber (ivrit) nyelvhez Radácsy László szerkesztésében az elmúlt években kiadott héber–magyar / magyar–héber szótár csak bizonyos fenntartásokkal használható, számos pontatlanságot tartalmaz. Talán a Szalai Anna vezetésével Izraelben készülő új szótár megjelenése majd betölti ezt a hiányt. Addig javasolhatjuk héber-angol / angol-héber szótárak használatát pl. Alcalay 1996, illetve az interneten elérhető Morfix szótárat. A legelterjedtebb és legmegbízhatóbb héber egynyelvű szótár a számos kiadásban és változatban megjelent Avraham Even-Sosan által szerkesztett szótár, legfrissebb kiadása: Even-Sosan 2004.

148

Szövegkiadások Jelen munka keretében csak a nagyobb ókori héber korpuszok mértékadó, vagy ha – van olyan – elfogadott tudományos kiadását tudjuk megemlíteni. A héber Biblia tudományos kiadása, amit világszerte a felsőoktatásban is használnak: Biblia Hebraica Stuttgartensia (BHS). A Holt-tengeri tekercsek egységes szövegkiadási sorozata:: Discoveries in the Judean Desert (DJD), 2002-ben jelent meg a 39. kötet. Az ókori héber feliratok mértékadó kiadása: Davies 1991. A Toszefta kéziratokat összevető kritikai kiadását Saul Lieberman készítette el (1962-1988). A Misna elterjedt, oktatásban jól használható kiadása Hanokh Albeck kommentárjával (1978-1983) jelent meg. Sem a jeruzsálemi, sem a babiloni Talmudnak nem készült még kritikai kiadása. (A Henkind Talmud Text Databank digitális adatbázis tartalmaz Talmud kéziratokat, Geniza töredékek és első kiadások szövegét.) Kezdő tanulóknak segítséget jelenthet nem a hagyományos kiadások valamelyikét használni, hanem az Adin Steinzaltz szerkesztésében megjelenőt (1982-, még nem teljes sorozat). Az alapszövegek több internetes oldalon is szabadon elérhetők pl. Snunit ( héber Biblia, Misna, Toszefta, két Talmud és Misne Tora). A digitalizált szövegek legteljesebb gyűjteménye a Bar Ilan‘s Judaic Library CD-n, ez az ókori nagy korpuszok mellett, magába foglal Biblai- és Talmud-kommentárokat, a Zohart, halakhikus és minhag-irodalomat, Maimonides munkáit, a Sulhan Arukhot és kommentárjait, valamint a rabbinikus döntvényirodalom hatalmas gyűjteményét.

Antológiák A héber irodalom különböző korszakairól és műfajairól magyar fordításban képet kaphatunk az alábbi művek segítségével: Frisch 1906, ill. Scheiber 1997 – átfogó zsidó irodalomtörténeti válogatások ókortól a 18. század végéig Patai 1918 és Jáoz-Keszt 1992 – régi és újabb héber költészetről ad körképet Fröhlich 1998 és Komoróczy 1998 – qumráni szövegek magyarul Kőszeghy, 2003 – fogság előtti héber feliratok
149

Szabolcsi 1942 és Molnár 1989 – a Talmud- és midrás-irodalomból mutat be szemelvényeket Spitzer–Komoróczy 2003 – Magyarországra vonatkozó középkori héber szövegeket (főképp responsumokat és krónikákat) tesz közzé

Sorozatok, szakfolyóiratok A legrangosabb szakfolyóiratok a héber nyelv, a héber Biblia, illetve egyéb héber/zsidó irodalom témakörében a következők: Biblica (Pontifical Biblical Intitute, Rome) Biblical Archaeologist (=BA) 1998-tól Near Eastern Archaeology (=NEA) címen (American Schools of Oriental Research) Hebrew Union College Annual (=HUCA, Hebrew Union College, Cincinnati) Jewish Quaterly Review (=JQR, Center for Advanced Judaic Studies, University of Pennsylvania) Journal for the Study of the Old Testament (=JSOT) Journal of Biblical Literature (=JBL, The Society of Biblical Literature folyóirata) Journal of Jewish Studies (=JJS, Oxford Center for Hebrew and Jewish Studies) Journal of Near Eastern Studies (=JNES, The University of Chicago, Chicago) Journal of Semitic Studies (=JSS, University of Manchester)) Prooftexts. A Journal of Jewish Literary History (The Johns Hopkins University Press) Vetus Testamentum (=VT, International Organization for the Study of the Old Testament) Zeitschrift für die Alttestamentliche Wissenschaft (=ZAW, Walter de Gruyter Verlag) További a témához kapcsolódó folyóiratok, köztük sok teljes terjedelemben elérhető (full text online). A kiadói sorozatok terén jó tájékozódási lehetőség a hebraisztikai és judaisztikai témában sokat publikáló kiadók honlapjainak gyűjteménye az iTanakh oldalán. Külön is említésre érdemes két supplementum sorozat: a leideni Brill kiadó által gondozott Supplements to Vetus Testamentum és a Sheffield Academic Press kiadásában megjelenő JSOT Supplement Series. Nagy hagyományúak a Society of Biblical Literature disszertáció és monográfia sorozatai, de több új sorozatot is ad közzé a
150

társaság. Az Ugarit-Verlag Alter Orient und Altes Testament (=AOAT) sorozatában szintén sok a témánk szempontjából releváns kötet jelent meg.

Internetes honlapok A hatalmas kínálatból néhány olyan linkgyűjteményt emelünk ki, amelyeket egyetemi oktatók állítottak össze, és gyűjtésük kifejezetten a felsőoktatás és tudományos kutatás céljait szolgálja, a héber nyelvet és a héber Bibliát állítva a középpontba: RAMBI (http://jnul.huji.ac.il/rambi/): hebraisztikai témájú cikkek legnagyobb kereshető bibliográfiája. iTanakh: Resources for Academic Study (Christopher Heard, Pepperdine University). Reinhard G. Lehmann (Johannes Gutenberg Universität Mainz) annotált linkgyűjteménye az észak-nyugati sémi nyelvekhez, ezen belül hangsúlyosan a klasszikus héberhez. Assisting to Your Learn: Ehud Ben Zvi (University of Alberta) által összeállított linkgyűjtemény öt nagy témakörbe rendezve (ókori Kelet, héber Biblia, második templom kora, judaizmus, világ vallásai). Codex: Resources for Biblical Studies (Tyler F. Williams, Taylor University College). Old Testament Gateway Továbbá, mint minden az ókori Kelethez kapcsolódó nyelv és kultúra vonatkozásában, a héber esetében is sok hasznos anyagot és segédletet lehet elérni az ABZU portálon keresztül.

Magyarországi kutatóhelyek és felsőoktatás Bibliai héber nyelvoktatás szinte minden teológiai / hittudományi felsőoktatási intézményben folyik. Ezek közül ki kell emelni az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetemet (ORZSE), amelynek több szakán is mind a klasszikus, mind a modern héber
151

oktatása az alapvető tantárgyak közé tartozik. Bölcsész (filológiai) képzésként két intézményben található meg: ELTE BTK és PPKE BTK Keleti nyelvek és kultúrák alapszak hebraisztika szakirány keretében. Doktori képzés: ELTE BTK Történettudományi Doktori Iskola, Hebraisztika-Judaisztika program; KGRE Hittudományi Doktori Iskola, ORZSE Zsidó Vallástudományi Doktori Iskola. Önálló szervezeti keretben működő kutatóhelyek MTA Judaisztikai Kutatóközpont, ORZSE-MTA Kutatócsoport, PRTA Simeon Kutatóintézet.

Bibliográfia Albeck, Hanokh 1978–1983. Sisa szidré misna, I-VI. Jerusalem–Tel Aviv, Moszad Bialik – Dvir (első kiadás: 1956–1959). Alcalay, Reuben 1996. The Complete Hebrew-English Dictionary. / The Complete English-Hebrew Dictionary.2 vols. New York–Tel Aviv, Chemed Books–Yedioth Ahronoth. Ben-Hayyim, Zeev 2000. A Grammar of Sammaritan Hebrew. Jerusalem–Winona Lake, Magnes Press–Eisenbrauns. Biblia Hebraica Stuttgartensia. 1967–1977. K. Elliger –W. Rudolph irányításával. Stuttgart, Deutsche Bibelgesellschaft. (Több újabb kiadás.) Bodine, Walter R. (ed.) 1992. Linguistics and Biblical Hebrew. Winona Lake, Indiana, Eisenbrauns. Brown, F–S. R. Driver–Ch. A. Briggs 1906. A Hebrew and English Lexicon of the Old Testament. Boston, Houghton (több utánnyomás). Chayat, S.–S. Israeli –H. Kobliner. 2001. Ivrit min ha-hathala / Hebrew from Scratch 2. vols. Jerusalem, Akademon. Chomsky, Noam 1979. Morphophonemics of Modern Hebrew. New York – London, Garland Publishing, Inc. /Outstanding Dissertations in Linguistics, 12./ Clines, David J. A. 1993-. The Dictionary of Classical Hebrew. Sheffield: Sheffield Academic Press. (Jelenleg 5 kötet van kész a nun-ig.) Davies, G. 1991. Ancient Hebrew Inscriptions. Corpus and Concordance. Cambridge, Cambridge UP. Discoveries in the Judean Desert 1955– .Oxford, Clarendon.

152

Even-Sosan, Avraham (ed.) 2004. Milon Even Sosan. 6 vols. Jerusalem, Magnes Press (számos korábbi kiadás, illetve rövidített változatok). Frisch Ármin 1906. Szemelvények a Biblia utáni zsidó irodalomból. Budapest, Pallas. (Reprint: Budapest, 1993, Auktor Könyvkiadó.) Fröhlich Ida 1998. A qumráni szövegek magyarul. Piliscsaba, Pázmány Péter Katolikus Egyetem /Studia Orientalia, 1./. Gesenius, W.–E. Kautzsch–G. Bergsträsser, G. 1991. Hebräische Grammatik. 6. Nachdruckaufl. Der 28. vielfach verbesserten und vermehrten Auflage. Hildesheim, Olms. Gesenius, W.–E. Kautzsch–A. E. Cowley1910. Gesenius‘ Hebrew Grammar. Oxford, Clarendon. Gogel, S. L. 1998. A Grammar of Epigraphic Hebrew. Atlanta, Scholars Press. Jáoz-Keszt, Itámár 1992. Dávid tornya – Modern héber költők. Budapest, Belvárosi könyvkiadó. Jastrow, Marcus 1903. A Dictionary of the Targumim, the Talmud Babli and Yerushalmi, and the Midraschic Literature. 2 vols. London–New York, Luza –Putman (újabb reprintek: New York: Pardes, 1950; Jerusalem: Horev, é.n.) Jenni, Ernst 1981. Lehrbuch der hebräischen Sprache des Alten Testament. Basel–Frankfurt a.M., Helbing–Lichtenhahn. Joüon, P–T Muraoka 1993. A Grammar of Biblical Hebrew. Roma, Pontificio Instituto Biblico. Karasszon Dezső 1994. Héber gyakorlókönyv és bibliai arámi nyelvtan. 2. kiad. Budapest, Református Teológiai Akadémia. Kardos László é. n. Héber költők antológiája. Budapest, Farkas Lajos. Koehler, L.–W. Baumgartner 1995. Hebräisches und Aramäisches Lexikon zum Alten Testament.2 Bde. Leiden – New York, Brill.. Komoróczy Géza 1998. Kiáltó szó a pusztában. Budapest, Osiris. Kőszeghy, Miklós 2003. Cseréplevelek. Héber feliratok a fogság előtti Palesztinából. Budapest, Új Mandátum Kiadó /Kréné, 2/. Kutscher, E. Y. 1982. A History of the Hebrew Language. Jerusalem–Leiden, The Magness Press–E. J. Brill. Lambdin, Thomas O. 2003. Introduction to Biblical Hebrew. London, Darton–Longman and Todd. Lieberman, Saul 1962–1988. The Tosefta. According to Codex Vienna with Variants. New York, The Jewish Theological Seminary of America.

153

Lifschitz, Arieh–Sara Yakubovski 1990-1991. Héber (ivrit) nyelvkönyv. A mai Izrael nyelve kezdőknek I-II. Budapest, Makkabi. Malone, Joseph L. 1993. Tiberian Hebrew Phonology. Winona Lake, Indiana, Eisenbrauns. Molnár Ernő (szerk., ford.) 1989. A Talmud könyvei. Budapest, IKVA Könyvkiadó. (Eredeti: Budapest, 1921-23, Korin Testvérek.) Muraoka, T. 1982. Modern Hebrew for Biblical Scholars. An Annoted Chrestomathy with an Outline Grammar. Sheffield, JSOT Press. Patai József 1910-1918. Héber költők. . kötet, Budapest, k.n. (2. kiadás: Budapest, é. n., Múlt és Jövő). Pérez Fernández, Miguel 1997. An Introductory Grammar of Rabbinic Hebrew. Leiden–New York–Köln, Brill. Qimron, E. 1986. The Hebrew of Dead Sea Scrolls. Atlanta, Scholars Press. Rabin, C. 1973. A Short History of the Hebrew Language. Jerusalem, Orot. Radácsy László 2003. Magya -héber nagyszótár. Budapest, Akadémiai–Makkabi Kiadó. Radácsy László é.n. Héber- magyar nagyszótár. Budapest, Akadémiai–Makkabi Kiadó. Sáenz-Badillos, A. 1993. A History of the Hebrew Language. Cambridge, Cambridge UP. Schwarzwald, Ora R. 2001. Modern Hebrew. München, Lincom Europa. /Languages of the World/Materials, 127./ Scheiber Sándor, szerk. 1997. A feliratoktól a felvilágosodásig. Zsidó irodalomtörténeti olvasmányok. New York – Budapest – Jeruzsálem, Múlt és Jövő. Segal, M. H. 1927. A Grammar of Mishnaic Hebrew. Oxford, Clarendon. (számos utánnyomás). Seow, C. L. 1995 A Grammar for Biblical Hebrew. Rev. ed. Nashville, Abingdon Press. Revised edition. Spitzer, Shlomo J.–Komoróczy Géza 2003. Héber kútforrások Magyarország és a magyarországi zsidóság történetéhez a kezdetektől 1686-ig. Budapest, MTA Judaisztikai Kutatócsoport–Osiris. /Hungaria Judaica, 16./ Steinsaltz, Adin 1982-. Talmud bavli. Jerusalem, The Israel Intitute for Talmudic Publications. Strbik Andrea, Héber nyelvtanok Magyarországon. A Magyarországon kiadott, magyar szerzők által írt vagy magyar nyelvű héber nyelvtanok bibliográfiája (1635-1995). Budapest, MTA Judaisztikai Kutatócsoport–Osiris Kiadó /Hungaria Judaica, 10/. Szabó Mária 1994. Bevezetés a bibliai héber nyelvbe. Szeged.
154

Szabolcsi Lajos 1942. Gyöngyszemek a Talmudból és a Midrásból. Budapest, IMIT. Waldman, Nahum M.1989. The Recent Study of Hebrew: A Survey of the Literature with Selected Bibliography. Cincinnati–Winona Lake, IN, Hebrew Union College Press – Eisenbrauns/ Bibliographica Judaica, 10/. Weingreen, Jacob 1985. A Practical Grammar for Classical Hebrew . Oxford, Clarendon (első kiadás: 1959).

Szakirodalmi útmutató

Nyelvtani leírások Az arámi nyelvvel való ismerkedéshez bevezető olvasmányként két rövid nyelvtörténeti és nyelvészeti áttekintést adó munkát ajánlunk: Kutcher 1977 és Beyer 1984 (utóbbi németül, ugyanez angolul: Beyer 1986). Bármely arámi dialektus, illetve annak szöveganyagának megismerését is tűzi célul maga elé egy érdeklődő, a tényleges nyelvtanulást minden esetben a biblai arámival ajánlatos kezdeni, és innen továbblépni a kívánt irányba. A bibliai arámi tanulásához legpraktikusabb Greenspahn 1999 nyelvtana, amely tankönyv jelleggel épül fel, és az Ószövetség arámi részeinek feldolgozása mellett egy-egy leckében kitekint a feliratok, az elephantinei papiruszok, a Holt-tengeri tekercsek, továbbá a midrás-irodalom és a Targumok arámi nyelvhasználatára is. Szintén oktatási célból készült Rosenthal 1961 tömör és jól áttekinthető bibliai arámi nyelvtana. Magyar nyelven Karasszon Dezső készített egy rövid összefoglalót: Karasszon 1994. Az említett továbblépést – az egyes nyelvtörténeti korszakokban és forráscsoportokban való elmélyülést – szolgálják az alábbi tudományos igényű nyelvtani leírások. Az egyes kötetek mellett feltüntettük, hogy melyik korszak és forráscsoport tanulmányozásához íródtak. Segert 1975 - bibliai és birodalmi arámi, korai feliratok; chrestomathiával Degen 1969 - i. e. 10-8. sz.-i feliratok

155

Hug 1993 - i. e. 7-6 sz.-i szövegek Folmer, 1995 - Birodalmi arámi: az Akhaimenida dinasztia időszaka Muraoka - Porten 1998, 20032 – óarámi az egyiptomi dokumentumokban Dalman 1960 - palesztinai zsidó arámi Stevenson 1987 - palesztinai zsidó arámi Golomb 1985 - galileai Targumok Epstein 1960 - babilóni Talmud Macuch 1982 - szamaritánus Muraoka 1997 - szír; chrestomathiával Macuch 1965 - mandeus Khan 1999 - modern arámi A babilóni Talmud arámi nyelvének tanulásához ajánlható a régebbi munkákból Margolis 1910 nyelvtana, ami chrestomathiát és szószedetet is tartalmaz, illetve az újabbak közül nem klasszikus nyelvtanok, de hasznos segédletek Marcus 1981 és Frank 1992 munkái.

Szótárak Az arámi nyelvnek nem készült még minden korszakát és szöveganyagát átfogó, összefoglaló szótára. Ennek létrehozását tűzte ki célul a Hebrew Union College (Cincinnati) vezetésével működő Comprehensive Aramaic Lexicon Project (CAL). A Biblia arámi szakaszainak szókincsét a mértékadó bibliai héber szótárak rendszerint tartalmazzák függelékben, így például: Brown–Driver–Briggs (= BDB) 1906. vagy Koehler–Baumgartner 1967. Ennek a szöveganyagnak külön szótára: Vogt 1971.

156

Klasszikusnak számít Jastrow 1903 szótára, ez a Targumok, a két Talmud és a midrás-irodalom szókincsét dolgozza fel, vagyis héber és arámi elemeket egyaránt tartalmaz, sok példával. Ez a szótár interneten is elérhető. Michael Sokoloff szótár-sorozata (részben már a CAL Project keretében) feldolgozza a judeai arámi (i. e. 165 – i. sz. 200), a palesztinai zsidó arámi (i. sz. 3. sz-tól az arab hódításig) és a babilóniai zsidó arámi (i. sz. 3–11. sz.) és szöveganyagait. További kisebb korpuszokat felölelő szótárak: Hoftijzer-Jongeling 1995 a feliratokhoz, Tal 2000 a szamaritánus dialektushoz.

Szövegkiadások Kifejezetten oktatási célra készült és egyéni tanuláshoz is jól használható a Franz Rosenthal szerkesztésében megjelent szövegyűjtemény (Rosenthal, 1967), amely 13 egységben mutatja be az arámi nyelv különféle korszakait és dialektusait: óarámi feliratok, birodalmi arámi, bibliai arámi, nabateus, palesztinai zsidó arámi, szamaritánus, palesztinai szír, szír, babilóniai talmudi arámi, mandeus, malulai dialektus, keleti új-szír (ajszori), nyugati új-szír (turójo). A szöveggyűjtemény mindkét kötete két részből áll: a szövegekből, illetve az egyes fejezetekhez tartozó szószedetekből (angol nyelvű). Mértékadó tudományos szövegkiadásokat szintén az egyes nagyobb szövegcsoportokhoz kapcsolva említhetünk: óarámi feliratok: Donner–Röllig 1971 ó- és birodalmi arámi feliratok: Schwiderski 2004 Biblia: Biblia Hebraica Stuttgartensia (= BHS) egyiptomi (köztük elephantinei) szövegek: Porten–Yardeni 1986-1999 (= TADAE) Holt-tengeri leletek szövegkiadás-sorozata: Discoveries in the Judean Desert (= DJD) Targumok: Sperber 1959–1973, Diez-Macho 1968–1979
157

Antológiák Rodriques Pereira 1997: válogatás az arámi költészetből, verselemzésekkel Az Ókori Keleti Történeti Chrestomathia (Harmatta 2003) tartalmaz néhány történeti jellegű szöveget magyar fordításban.

Sorozatok, szakfolyóiratok A bibliai nyelvészetet, filológiát, régészetet középpontba állító szakfolyóiratokban rendszeresen látnak napvilágot arámi nyelvre, szöveganyagra vonatkozó cikkek. Ezekről részleteket a héber szakirodalmi útmutatójában. Kifejezetten arámi tárgyú folyóirat a Journal for Aramaic Bible (1999–2001) (Sheffield Academic Press), illetve ennek utódja az Aramaic Studies (= AS) (2003–) (SAGE Publications) Arámi témákat is közlő további folyóiratok: ARAM (ARAM Society for Syro-Mesopotamian Studies, Oxford) Hugoye: Journal of Syriac Studies (Beth Mardutho: The Syriac Computing Institute) Journal of Near Eastern Studies (=JNES) (The University of Chicago) Journal of Semitic Studies (=JSS) (Oxford University Press) Orientalische Literaturzeitung (= OLz) (Akademie Verlag, Berlin) Az arámi tárgyú köteteket is megjelentető sorozatokból itt kettőt emelünk ki: a leideni Brill kiadó által gondozott Handbuch der Orientalistik (=HdO) I. Abt. (Der Nahe und der mittlere Osten) részét és a Harrassowitz Verlag Semitica Viva sorozatát, melynek számos kötete foglalkozik modern arámi dialektusokkal.
158

Internetes honlapok A Hebrew Union College (Cincinnati) által vezetett Comprehensive Aramaic Lexicon Project (CAL) honlapján található internetes szótár, szövegadatbázis, bibliográfia stb, és innen elérhetők további az arámi, illetve a szír nyelvvel és irodalommal kapcsolatos honlapok. Arámi témákhoz is hasznos anyagok érhetők el az ETANA ABZU portálon keresztül (University of Chicago, Oriental Institute). International Organization for Targumic Studies – Targum-kutatás, Newsletter of Targumic and Cognate Studies (NTCS) közzétevője.

Magyarországi kutatóhelyek és felsőoktatás Magyarországon az arámi stúdiumokat első helyen kezelő kutatóhely nincs, de arámi nyelvoktatás és szövegolvasás a héber ill. a bibliai tanulmányok kiegészítéseként több felsőoktatási intézmény tanrendjében is megtalálható: ELTE BTK Assziriológiai és Hebraisztikai Tanszék, PPKE BTK Hebraisztika Tanszék, KGRE Hittudományi Kar Ószövetségi Tudományok Tanszéke, valamint ORZSE rabbiképző és judaisztika tanár szakjain.

Bibliográfia Beattie, D. R. G.–M. J. McNamara (eds.) 1994. The Aramaic Bible. Targums in their Historical Context. Sheffield, Sheffield Academic Press. /Journal for the Study of the Old Testament, Supplement Series, 166/. Beyer, Klaus 1984. Die aramäische Texte vom Toten Meer. Göttingen, Vandenhoeck–Ruprecht, 23–76. p. Beyer, Klaus 1986. The Aramaic Language, its Distribution and Subdivisions. Göttingen, Vandenhoeck–Ruprecht.
159

Biblia Hebraica Stuttgartensia. 1967–1977. K. Elliger –W. Rudolph irányításával. Stuttgart, Deutsche Bibelgesellschaft. (Több újabb kiadás.) Brown, F.–S. R. Driver–Ch. A. Briggs 1906. A Hebrew and English Lexicon of the Old Testament. Boston, Houghton (több utánnyomás). Dalman, Gustaf 1960. Grammatik des jüdisch-palästinischen Aramäisch. Nachdruck Aufl. der 2. Auflage.. Darmstadt, Wissenschaftliche Buchgesellschaft. Degen, Rainer 1969. Altaramäische Grammatik der Inschriften des 10-8. Jahrhundert v. Chr. Wiesbaden, Deutsche Morgenländische Gesellschaft–Kommissionsverlag Franz Steiner GmbH. Diez-Macho, A. 1968-1979. Neophyti 1. Targum Palestienense MS de la Biblioteca Vaticana. Madrid – Barcelona, Consejo Superior de Investigaciones Científicas. Donner, H.–W. Röllig 1971. Kanaanäische und aramäische Inschriften, 3 Bde. Wiesbaden, Harrasowitz. Driver, G. R. 1954. Aramaic Documents of the Fifth Century BC. Oxford, Clarendon. Epstein, J. N. 1960. A Grammar of Babylonian Aramaic. Jerusalem–Tel-Aviv, Magnes Press–Dvir (héberül). Fitzmyer, Joseph A. 1979. A Wandering Aramean. Collected Aramaic Essays. Missoula, Scholars Press. Fitzmyer, Joseph A.–Stephen A. Kaufman 1992. An Aramaic Bibliography, Part I: Old, Official, and Biblical Aramaic. Baltimore–London, The Johns Hopkins University Press. /Publications of The Comprehensive Aramaic Lexicon Project./ Folmer, M. L. 1995. The Aramaic Language in the Achaemenid Period. A Study in Linguistic Variation. Leuven, Peeters /Orientalia Lovaniensia Analecta, 68/. Frank, Yitzhak 1975. Grammar for Gemara. An Introduction for Babylonian Aramaic. Jerusalem, Ariel. Golomb, David M. 1985. A Grammar of Targum Neofiti. Chico, CA, Scholar Press /Harvard Semitic Monographs, 34/. Greenspahn, Frederick E. 1999. An Introduction to Aramaic. Atlanta, Scholars Press /Resources for Biblical Study, 38/. Harmatta, János, szerk. 2003. Ókori Keleti Történeti Chrestomathia. 2., jav. és bőv. kiad. Budapest, Osiris Kiadó. /Osiris Tankönyvek./ Hillers, Delbert R.–Eleonora Cussini 1996. Palmyrene Aramaic Texts. Baltimore–London, Johns Hopkins University Press. /Publications of The Comprehensive Aramaic Lexicon Project./ Hoftijzer, J.–K. Jongeling 1995. Dictionary of the North-West Semitic Inscription. 2 vols. Leiden–New York–Cologne, Brill. / Handbuch der Orientalistik, 21, I-II./
160

Hug, Volker 1993. Altarämaische Grammatik der Texte des 7. und 6. jh.s v.. Chr. Heidelberg, Heidelberg Orientverlag /Heidelberg Studien zum alten Orient, 4./. Jastrow, Marcus 1903. A Dictionary of the Targumim, the Talmud Babli and Yerushalmi, and the Midraschic Literature. 2 vols. London–New York, Luzac–Putman (újabb reprintek: New York: Pardes, 1950; Jerusalem: Horev, é.n.) Karasszon Dezső 1994. Héber gyakorlókönyv és bibliai arámi nyelvtan. 2. kiad. Budapest, Református Teológiai Akadémia. Khan, Geoffrey 1999. A Grammar of Neo-Aramaic: The Dialect of Jews of Arbel. Leiden -Boston-Köln: Brill /Handbuch der Orientalistik, 1, 47/. Koehler, L.–W Baumgartner 1967. Hebräisches und Aramäisches Lexikon zum Alten Testament. 2 vols. Leiden, Brill (utánnyomás: Leiden-New York: Brill, 1995). Kutscher, E. Y. 1977. Hebrew and Aramaic Studies. Jerusalem, Magnes Press, 90-155. p. Macuch, R. 1982. Grammatik des samaritanischen Aramäisch. Berlin–New York, Walter de Gruyter. /Studia Samaritana, 4./ Marcus, David 1981. A Mannual of Babylonian Jewish Aramaic. Lanham–New York–London, University Press of America. Margolis, Max. L. 1910. Lehrbuch der aramäischen Sprache des babylonischen Talmuds. München, C. H. Beck. /Clavis Linguarum Semiticarum./ Muraoka, Takamitsu 1997. Classical Syriac: a basic grammar with a chrestomathy. Wiesbaden, Harrassowitz. /Porta linguarum orientalium, neue Serie, 19./ Muraoka, Takamitsu–Bezalel Porten 2003. A grammar of Egyptian Aramaic. 2nd ed. Leiden, Brill. Porten, B.–A. Yardeni 1986–1999. Textbook of Aramaic Documents from Ancient Egypt. 4 vols.. Jerusalem, Hebrew University. Rodriques Pereira, A. S. 1997. Studies in Aramaic Poetry (c. 100 B.C.E. – c. 600 C.E.) Selected Jewish, Christian, and Samaritan Poems. Assen, Van Gorcum. /Studia Semitica Neerlandica, 34./ Rosenthal, Franz 1961. A Grammar of Biblical Aramaic. Wiesbaden, Harrassowitz /Porta Linguarum Orientalium, 5./ (újabb kiadások: 1974, 1995.) Rosenthal, Franz (ed.) 1967. An Aramaic Handbook. 2 vols. Wiesbaden, Otto Harrassowitz. /Porta Linguarum Orientalium, 10./ Schwiderski, Dirk 2004. Die alt- und reichsarämische Inschriften / The Old and Imperial Aramaic Insricptions. 2 Bde. Berlin–New York, Walter de Gruyter. Segert, Stanislav 1975. Altaramäische Grammatik mit Bibliographie, Chrestomathie und
Glossar.Leipzig,

VEB Verlag Encyklopädie.
161

Sokoloff, Michael 2002. A Dictionary of Jewish Babylonian Aramaic of the Talmudic and Geonic Periods. Ramat-Gan–Baltimore–London, Bar Ilan University Press–The Johns Hopkins University Press. /Publications of The Comprehensive AramaicLexiconProject./ Sokoloff, Michael 2002. A Dictionary of Jewish Palestinian Aramaic of the Byzantine Period 2. ed. Ramat-Gan–Baltimore–London, Bar Ilan University Press–The Johns Hopkins University Press. /Publications of The Comprehensive AramaicLexiconProject./ Sokoloff, Michael 2003. A Dictionary of Judean Aramaic.Ramat-Gan, Bar Ilan University Press. Sperber, Alexander 1959–1973. The Bible in Aramaic Based on Old Manuscripts and Printed Texts. 14. vols. Leiden, Brill. Stevenson, William Barron 1987. Grammar of Palestinian Jewish Aramaic. 2dn ed. Oxford, Clarendon Press. Tal, Abraham 2000. A Dictionary of Samaritan Aramaic / Milon ha-aramit sel ha-somronim. 2 vols.. Leiden –Boston–Köln, Brill /Handbuch der Orientalistik, 1, 50/. Vogt, E. 1971. Lexicon linguae aramaicae veteris testamenti documentis antiquis illustratum. Rome, Pontifical Biblical Institute Press.

162

Az etióp nyelv és írás
írta Irsay-Nagy Balázs A kasszikus etióp nyelv és írás

A klasszikus etióp nyelv, a gecez (Gragg 1997; Gragg 2004) az afroázsiai nyelvek (régebben: sémi-hamita, ld. Huehnergard 2004) egyik ágát képviselő sémi nyelvekhez (Hetzron 1997) tartozik. A sémi nyelvek három jelentős csoportja közül (kelet-, középés délsémi) a délsémi egyik alcsoportját alkotó etiópiai nyelvekhez sorolható; legközelebbi rokonai a mai Eritreában és Etiópia északi részén beszélt Tigré és Tigrinya nyelvek (Hetzron 1972). Az Etiópia északi részén fekvő Akszúm város és vidékének nyelve; legelső írásos emlékei az i. sz. 4. századból valók; beszélt nyelvként legkésőbb a 10. században kihalt, de megmaradt a 19. századig Etiópia egyetlen írásos nyelvének, és máig a monofizita Etióp Egyház liturgikus nyelve. A klasszikus etióp flektáló nyelv; az ige jelentését a három (estleg több) mássalhangzóból álló váz, a gyök hordozza; a különböző igemódokat és igeneveket a mássalhangzók közé beékelt, változó értékű magánhangzók segítségével képzi. Az eredeti sémi főnévragozás leegyszerűsödött. A főnév szintaktikai szerepét a főnévragozáson kívül mondatbeli pozíciója, illetve prepozzíciók jelzik. Szintaktikai struktúrája alapján nominatív-akkuzatív nyelv (mint az összes afroázsiai nyelv). Jelzős szerkezetben általában a jelző, birtokos szerkezetben mindig a birtokos áll második helyen. A klasszikus etióp két nyelvtani nemet, hímnemet és nőnemet különböztet meg. A mondatrészek sorrendje VSO (ige – alany – tárgy).

Nyelvtörténet és nyelvváltozatok A 14. század körül a korábban keletkezett etióp irodalmat nyelvileg átdolgozták és egységesítették, így nyelvváltozatok nem különíthetők el. Kivételt képeznek az akszúmi
163

feliratok (4–9. sz.), amelyek a nyelv valamivel korábbi fázisát képviselik. A legkorábbi hosszabb felirat, Ézáná király trilingvis sztéléje (Uhlig 2001) ugyanazt a szöveget tartalmazza görög, korai gecez és egy szándékosan archaizáló gecez változatban.

Szövegemlékek Ézáná király legkorábbi felirata még pogány; de uralkodása alatt megtörtént a kereszténység bevezetése Etiópiában (vita tárgyát képezi, hogy több, vagy csak egy Ézáná király uralkodott-e, vö. Schneider 1984). A 4–5. sz során a Bibliát és néhány alexandriai (Szt. Athanasziosz: Szt. Antal élete; Szt. Pachóm kolostorszabályzata; Alexandriai Kürillosz művei) vagy Alexandriában olvasott (Hermasz: A pásztor) keresztény irodalmi művet lefordítottak gecezre (Hastings 1994, 5–11). Jelentős csoportot képeznek az ószövetségi apokrifek (Hénoch könyve, Jubileumok könyve), amelyek teljes egészükben csak gecez fordításban maradtak fenn (a görög, latin és szír, illetve a Holt Tengeri tekercsek között talált eredeti héber és arámi változatok töredékesek). A klasszikus etióp irodalom virágkora csak későn, a 16. században kezdődik.

Írásrendszer A klasszikus etióp írást (Haile 1996) a 4. században a dél-arab írásból fejlesztették ki (Daniels 1997). Míg a dél-arab írás, a legtöbb sémi íráshoz hasonlóan, abdzsad (csak a mássalhangzókat jelőlő ábécé), addig a klasszikus etióp írás abugida típusú: maguk a betűk a mássalhangzókat; ugyanezeknek a betűknek szabályos alakváltozásai a vokalizációt (a következő magánhangzót) jelölik (pl. bármelyik betű jobb alsó sarkához hozzáadott hurok az e magánhangzót jelöli). Az etióp írás, a délarab (és az összes sémi) abdzsadtól eltérően, balról jobbra halad. Ézáná király trilingvis feliratán (Uhlig 1988) az archaizáló gecez szöveget délarab írással, a korai klasszikus etióp változatot vokalizálatlan etióp írással írták; de még Ézáná uralkodása alatt megjelent a vokalizált etióp írás (a hosszabb akszúmi feliratok közül hat délarab, három vokalizálatlan etióp, és négy vokalizált etióp írással készült). A számok jelölése a görög ábécé betűivel történeik.

164

Kutatástörténet Az etióp tanulmányok megalapítója Hiob Ludolf (1624–1704), (első szótár és nyelvtan: 1661; a szótár átdolgozott kiadása: 1699; a nyelvtan átdolgozott kiadása: 1702, ennek reprint kiadása: 1986). Több mint egy évszázadnyi hiátus után August Dillmann (1823–1894) tulajdonképpen újraalapította az etióp nyelv kutatását; nyelvtana, szótára és szövegkiadásai máig referenciaműveknek számítanak. Az ő munkásságának köszönhetően az etiopisztika központja a 19. században és a 20. sz. elején Németország volt (a jelentős tudósok életéhez l. Haberland 1986).

Szakirodalmi útmutató

Nyelvtani leírások: A klasszikus etióp fontos jellegzetessége a tradicionális kiejtés: a fonológia és a morfológia számos eleme nem jelenik meg az írásban, hanem szóbeli hagyományként adják tovább. Az európai tudomány a tradicionális kiejtést csak a 20. század elején fedezte fel (pl. Cohen 1921), legalaposabb összefoglalása Mittwoch 1925. Minden, korábban írt nyelvtant csak Mittwoch írásával együtt lehet használni. A legrészletesebb nyelvtan máig Dillmann 1857, ennek kibővített angol fordítása Dillmann 1907. Modern kézikönv Tropper 2002; nyelvtani vázlat Weninger 1999. Cak az igerendszerrel Weninger 2001; a tradicionális kiejtéssel Makonnen 1984 foglalkozik. Modern nyelvkönyv Lambdin 1978; régebbi nyelvkönyvek Praetorius 1886 (a német kiadáson kívül van latin változata is); Chaîne 1907; Mercer 1920; Conti Rossini 1941. Etióp paleográfia: Uhlig 1988; a régebbi nyelvészeti irodalom bibliográfiája Leslau 1965. Magyar nyelven a klasszikus etióp nyelvtan tömör összefoglalása Ormos 1999.

Szótárak
165

Az egyetlen jelentős szótár máig az etióp-latin Dillmann 1865; ennek kiegészítése Grébaut 1952. Kezdőknek szánt kéziszótár Leslau 1989; etimológiai szótár Leslau 1987.

Szövegkiadások Az akszúmi feliratok kiadása: Bernand–Drews–Schneider 1991. A legjelentősebb ókori gecez irodalom az etióp Biblia-fordítás (vö. Ullendorff 1968 és Knibb 1999), továbbá a korai fordítások. A legjelentősebb sorozatok, amelyben ezek megjelentek: Corpus Scriptorum Christianorum Orientalium, Scriptores Aethiopici (Romae–Parisiis–Lipsiae, Karolus de Luigi – Carolus Poussielgue – Otto Harrassowitz; később Louvain, Secrétariat du CorpusSCO); Orientalia Christiana Analecta (Roma, Pontificium Institutum Orientale); Studi e testi (Città del Vaticano, Biblioteca Apostolica Vaticana). Nyelvtanulás céljából írt szöveggyűjtemények Dillmann 1950 és Dillmann et al. 1988.

Antológiák Az etióp apokrifek francia fordításai a Les apocryphes éthiopiens sorozatban jelentek meg (reprint kiadás: Milano, Archè); magyar nyelven Ormos 1986 ad válogatást a középkori legendákból; egy etióp nyelven fennmaradt ószövetségi apokrif könyv (Ézsaiás felemelkedése) magyar fordítását tartalmazza Adamik szerk. 1997. Hénoch könyvének magyar fordítása (Vanyó 1980) nem az etióp szövegből, hanem egy német fordításból készült.

Sorozatok, szakfolyóiratok Az etióp nyelvvel és szövegekkel foglalkozó cikkek az etióp tanulmányoknak szentelt szakfolyóiratokon kívül az általánosabb orientalisztikai és afrikanisztikai folyóiratokban is megjelennek. A legfontosabb, az etióp kultúra és a keleti kereszténység tanulmányozásának szentelt folyóiratok:

166

Aethiopica. International Journal of Ethiopina and Eritrean Studies. (= Aethiopica) (Wiesbaden, Harrassowitz) http://www1.uni-hamburg.de/AETHIOPICA/ Annales d‘Éthiopie. (= AE) (Centre Français d‘Études Éthiopiennes, Addis Abbeba) http://www.cfee-fces.org/code/annal.htm Christianskij Vostok (Христианский Восток). (Российская академия наук, Санкт-Петербург–Москва) Journal of Ethiopian Studies. (= JES) (Institute of Ethiopian Studies, Addis Ababa University, Addis Ababa) Megszűnt; utolsó szám: 18 (1985). Nubica et Aethiopica. Internationales Jahrbuch für koptische, meroitisch-nubische, äthiopische und verwandte Studien. (= NAe) (Warszawa, Polska Akademia Nauk) Oriens Christianus. Hefte für die Kunde des Orients. (= OrChr) (Wiesbaden, Harrassowitz) www.oriens-christianus.de Orientalia Christiana Periodica. (= OrChrP) (Roma, Pontificio Istituto Orientale) http://www.pio.urbe.it Quaderni di studi etiopici. (= QSE) (Asmara, Centro di studi etiopici) Rassegna di studi etiopici. (= RSE) (Roma–Napoli, Istituto per l‘Oriente C. A. Nallino – Università degli studi di Napoli) http://www.iuo.it/diprapa/Pubblicazioni/RSE-I-XXXVII.html Studi sull‘Oriente Cristiano. (= SOC) Accademia Angelica Costantiana, Roma http://www.accademiacostantiniana.org/Main/Pubblicazioni.htm

A jelenleg legjelentősebb sorozat: Äthiopische Forschungen. Wiesbaden, Harrassowitz.

Az etióp tanulmányok standard kézikönyve, számos, a nyelvvel és az írással foglalkozó cikkel: Enyclopaedia Aethiopica (Uhlig Hrsg. 2003–, http://www1.uni-hamburg.de/EAE/)
167

A nyelvhez kötődő egyéb internetes honlapok Az etióp nyelvekhez kapcsolódó linkeket kínáló portál: Ethiopian Languages – Sprachen in Äthiopien http://www.uni-mainz.de/Organisationen/ETHIOPIA/

Magyarországi kutatóhelyek A magyar felsőoktatási intézmények közül a klasszikus etiópot rendszeresen az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Vallástudomány szakján oktatják:http://www.avkf.hu/old/vallas/bev.html. Ezen kívül rendszertelen időközönként az ELTE BTK Orientalisztikai Intézetének Sémi Filológiai és Arab Nyelvi Tanszéke is indít gecez kurzusokat: http://eltebtk.aspnet.hu/tanszek.orientalisztika.semi.aspx

Bibliográfia Adamik Tamás (szerk.) 1997. Apokalipszisek. Budapest, Telosz. /Apokrif iratok./ Allberry, C. R. C. 1938. A Manichaean Psalm-Book. Part II. Stuttgart, W. Kohlhammer. /Manichaean Manuscripts in the Chester Beatty Collection, 2./ Cohen, Marcel 1921. La prononciantion traditionelle du Guèze (Éthiopien classique). Journal Asiatique, série 11, 17. 217–269. p. Bernand, Étienne 2000. Recueil des inscriptions de l‘Éthiopie des périodes pré-axoumite et axoumite. Tome III: Traductions et commentaires. Paris, Académie des Inscriptions et Belles-Lettres. Bernand, Étienne–A. J. Drewes–R. Schneider 1991. Recueil des inscriptions de l‘Éthiopie des périodes pré-axoumite et axoumite. Introduction de F. Anfray. 2 tom. Paris, Académie des Inscriptions et Belles-Lettres. Chaîne, Marius 1907. Grammaire éthiopienne. Beyrouth, Imprimerie Catholique.
168

Conti Rossini, Carlo 1941. Grammatica elementare della lingua etiopica. Roma, Istituto per l‘Oriente. Daniels, Peter D. 1997. Scripts of Semitic Languages. In Hetzron (ed.) 1997, 16–45. p. Daniels, Peter T.–William Bright (eds.) 1996. The World‘s Writing Systems, New York– Oxford, Oxford University Press. Dillmann, August 1857. Grammatik der äthiopischen Sprache. Leipzig, T. O. Weigel. Dillmann, Chr. Fr. August 1865. Lexicon linguae Aethiopicae cum indice Latino. Lipsiae, T. O. Weigel. [Reprint kiadás: 1955, New York, Frederick Ungar.] Dillmann, August 1907. Ethiopic Grammar. 2nd ed. enlarged and improved by Carl Bezold. London, Williams & Norgate. Dillmann, August 1950. Chrestomathia Aethiopica. 2. ed. addenda et corrigenda adiecit Enno Littmann, Berolini[-Orientali], Akademie-Verlag. Dillmann, August et al. 1988. Anthologia Aethiopica. August Dillmann: Chrestomathia Aethiopica. Johannes Bachmann: Aethiopische Lesestücke. Ergänzungen und Nachträge von J. Simon, M. Cohen, I. Giudi, R. Basset. Hildesheim – Zürich – New York, Georg Olms. Gragg, Gene 1997. Gecez (Ethiopic). In Hetzron (ed.) 1997, 242–260. p. Gragg, Gene 2004. Ge‘ez (Aksum). In Woodard (ed.) 2004, 427–453. Grébaut, Sylvain 1952. Supplément au Lexicon Linguae Aethiopicae de August Dillmann (1865) et édition du lexique de Juste d‘Urbin (1850–1855). Paris, Imprimerie Nationale. Haberland, Eike 1986. Three Hundred Years of Ethiopian-German Academic Collaboration. Wiesbaden, Franz Steiner. /Sonderschriften des Frobenius-Instituts, 2./ Haile, Getatchew 1996. Ethiopic Writing. In Daniels–Bright (eds.) 1996, 569–576. p. Hastings, Adrian 1994. The Church in Africa 1450–1950, Oxford, Clarendon Press. /The Oxford History of Christian Church./ Hetzron, Robert 1972. Ethiopian Semitic. Studies in Classification. Manchester, Manchester University Press. /Journal of Semitic Studies Monograph, 2./ Hetzron, Robert (ed.) 1997. The Semitic Languages. London–New York, Routledge. /Routledge Language Family Descriptions./ Huehnergard, John 2004. Afro-Asiatic. In Woodard (ed.) 2004, 138–159. p. Knibb, M. A. 1999. Translating the Bible. The Ethiopic Version of the Old Testament. Oxford, Oxford UP. /Schweich Lectures of the British Academy./ Lambdin, Thomas A. 1978. Introduction to Classical Ethiopic (Gecez). Missoula, Montana, Scholars Press. /Harvard Semitic Studies, 24./
169

Leslau, Wolf 1965. An Annotated Bibliography of the Semitic Languages of Ethiopia. The Hague, Mouton. /Bibliographies of the Near East, 1./ Leslau, Wolf 1987. Comparative Dictionary of Gecez (Classical Ethiopic). Gecez-English, English-Gecez, with an Index of Semitic Roots. Wiesbaden, Otto Harrassowitz. Leslau, Wollf 1989. Concise Dictionary of Gecez (Classical Ethiopic). Wiesbaden, Otto Harrassowitz. Ludolf, Job [Hiob] 1661. Lexicon Aethiopico-Latinum… Accessit authoris Grammatica… London, Thomas Roycroft. Ludolf, Job [Hiob] 1699. Lexicon Aethiopico-Latinum… Editio secunda. Francofurti ad Moenum, Joh. David Zunner. Ludolf, Job [Hiob] 1986 [1702]. Grammatica Aethiopica… Hrsg. Burchard Brentjes – Karl Gallus. Halle–Wittemberg, Martin-Luther-Universität. /Wissenschaftliche Beiträge, 37. = 1, 36./ Makonnen, Argaw 1984. Matériaux pour l‘étude de la prononciation traditionelle de la guèze. Paris, Éditions Recherche sur les Civilizations. Mercer, Samuel A. B. 1920. Ethiopic Grammar with Chrestomaty and Glossary. Oxford, Clarendon Press. Mittwoch, Eugen 1925. Die traditionelle Aussprache des Äthiopischen. Mitteilungen des Seminars für Orientalische Sprachen zu Berlin, 28, 2. Abt. 126–248. p. Ormos István 1986. Csodatévő Takla Hájmánót. Válogatás. [Budapest], Helikon. /Prométheusz Könyvek, 13./ Ormos István 1999. Geez. In Fodor István (szerk.) 1999: A világ nyelvei. Budapest, Akadémiai Kiadó, 438–440. p. Praetorius, Franz 1886. Äthiopische Grammatik mit Pradigmen, Litteratur, Chrestomathie und Glossar. Karlsruhe–Berlin, H. Reuther. /Porta Linguarum Orientalium, 7./ Schneider, R. 1984. Review Article: Kobishchanov, Yuri M. 1979. Axum. University Park, Pennsylvania State University Press. JES, 17. 148–174. p. Uhlig, Siegbert 1988. Äthiopische Paläographie. Wiesbaden, Otto Harrassowitz. /Äthiopische Forschungen, 22./ Uhlig, Siegbert 2001. Eine trilinguale Ezana-Inschrift. Aethiopica, 4. 7–31. p. Uhlig, Siegbert (Hrsg.) 2003–. Enyclopaedia Aethiopica. Vol. 1 –. Wiesbaden, Harrassowitz. Tropper, Josef 2002. Altäthiopisch. Grammatik des Gecez mit Übungstexten und Glossar. Münster, Ugarit-Verlag. /Elementa Linguarum Orientis, 2./
170

Ullendorff, Edward 1968. Ethiopia and the Bible. Oxford, Oxford UP. /Schweich Lectures of the British Academy./ Vanyó László (szerk) 1980. Apokrifek. Budapest, Szent István Társulat. /Ókeresztény írók, 2./ Weninger, Stefan 1999. Gecez (Classical Ethiopic). 2nd rev. ed. München–Newcastle, Lincom. /Languages of the World, Materials, 1./ Weninger, Stefan 2001. Das Verbalsystem des Altäthiopischen. Eine Untersuchung seiner Verwendung und Funktion unter Berücksichtigung des Interferenzproblems. Wiesbaden, Harrassowitz. /Veröffentlichungen der Orientalischen Kommission, 47./ Woodard, Roger D. (ed.) 2004. The Cambridge Encyclopedia of the World‘s Ancient Languages. Cambridge, Cambridge University Press.

171

A görög nyelv és írás
írta Ittzés Máté

A görög nyelv és írás[1]

A görög nyelv az indoeurópai nyelvcsaládba tartozik, annak genetikai szempontból önálló ágát alkotja. Az egyik legfontosabb nyelv az alapnyelv rekonstruálása szempontjából. A nyelvcsaládon belül, bár ún. kentum nyelv, a szatem nyelvek közé számító indo-iráni nyelvekhez és az örményhez, ill. a fríghez áll a legközelebb (de egyikkel sem alkot ún. köztes alapnyelvet). Az újgörög nyelvet a Balkánon beszélt egyéb nyelvekkel (albán, román, bolgár stb.) számos izoglossza köti össze, de ezek későbbi, areális eredetűek, vagyis a földrajzi közelségből fakadó szoros kapcsolat miatt alakultak ki. A görög morfológiailag alapvetően flektáló (fúziós) nyelv, bár a nyelvfejlődés során (kiváltképp az újgörögben) egyre több analitikus szerkezet jelenik meg. A szintaktikai tipológia szempontjából a nominatív (másképpen: akkuzatív) típusú nyelvek közé sorolható, vagyis a tranzitív és intranzitív igék alanya ugyanazzal az esettel van kifejezve (nominativus), míg a tranzitív igék tárgya accusativusszal. Az alábbiakban a görög nyelv több ezer éven át követhető történetéből elsősorban három nyelvállapotra koncentrálunk: az ógörögön belül a Kr. e. II. évezredből ismert mykénéi dialektusra és a klasszikus attikai dialektusra, valamint a ma használatos újgörög köznyelvre. Az újgörögnek az ógörögtől eltérő tulajdonságai a legtöbb esetben már a hellenisztikus kori, ill. a középgörög nyelvállapotban gyökereznek. Az ógörög nyelv fonológiailag distinktív zenei hangsúllyal rendelkezett, míg az újgörögben dinamikus hangsúly van, mely szintén distinktív szerepű. Az ógörög egyik morfonológiai jellegzetessége, hogy – kisebb mértékben a névszó-, nagyobb mértékben
172

az igeragozásban – sok ponton megőrizte az ie. alapnyelv ablaut-rendszerét. Ugyancsak kiemelten fontos az ógörög az ie. alapnyelvi laringálisok rekonstruálása szempontjából, ugyanis pl. mássalhangzók közötti pozícióban (*CHC) a laringálisok eredeti színezetét egyedül azok ógörög fejleménye őrizte meg (pl. Beekes 1969: 182–185; Rix 1992: 71–72 álláspontja szerint). A névszóragozásban a nyelv története folyamán végig megőrződött a három grammatikai nem (hím-, nő-, semlegesnem), azonban az idők folyamán kiveszett a kettős szám (dualis), és a névszói esetek száma redukálódott. Az ie. alapnyelv 8 esetével szemben a mykénéiben még 7 eset különböztethető meg (a helyhatározó eset már beleolvadt a részesesetbe), az I. évezred ógörög dialektusaiban már csak 5 van (ekkorra eltűnt az önálló eszközhatározó eset és ablativus is), míg az újgörögben 3 (alany-, tárgy-, birtokos eset), illetve negyedikként a megszólító eset (vocativus) is, de a legtöbb ragozási típusnál formailag ezek sem különböznek mindig (szinkretizmus). A ragozási típusok az ógörögben a névszói tövek, míg az újgörögben leginkább a grammatikai nem, valamint a hangsúly alapján különülnek el. Az eseteket a ragozási típusonként részben eltérő végződések jelölik. A mutató névmási eredetű határozott névelő a mykénéiben még nem használatos, csak a homérosi kortól kezdve jelenik meg, és az újgörögben is megmaradt (ahol az ‗egy‘ számnévvel azonos határozatlan névelő is használatos). Mind az ó-, mind az újgörögben számos elöljárószó létezik. Az ige paradigmája mindvégig rendkívül összetett. Az aspektus a fő dimenzió: megkülönböztethető imperfektív és perfektív aspektus (elnevezésük: imperfectum, ill. aoristos), valamint az eredetileg (így az ógörögben is) állapotot kifejező perfectum. Az ógörögben mindhármat (imperf., aor. és perf.) igetövek jelzik, az újgörög azonban a perfectumot analitikus szerkezetekkel fejezi ki. Az ógörögben az igeidő (praesens, praeteritum, futurum) és igemód (indicativus, coniunctivus, optativus, imperativus) kategóriák csak korlátozottan kombinálhatók, és valójában egy paradigmatikus dimenziót alkotnak. Az újgörög az igemódokat a különböző igeidőkkel kapcsolódó analitikus simuló szókkal érzékelteti. Ugyancsak analitikus az újgörög futurum képzése a ζα particulával. Az ógörögben három igenem alakult ki: az activum, a medium (amely azt fejezi ki, hogy az alany valamilyen módon érintett is a tőle kiinduló cselekvésben, tehát a maga erejéből, a maga érdekében vagy magán hajtja végre) és a belőle önállósuló passivum, amely csak az aoristosban és a futurumban különbözik formailag is a mediumtól. Az

173

újgörögben a medium és passivum ismét egybeolvad (mediopassivum). Az igenemen kívül a szám és személy kategóriáit is a személyvégződés jelöli. A múlt időt egy prefixum (az ún. augmentum) is jelölheti (amely egyike a görögöt az örmény, fríg és indo-iráni nyelvekkel összekötő izoglosszáknak), ez azonban csak a Kr. e. I. évezred folyamán vált kötelező morfémává, az újgörögben viszont már csak akkor használatos, ha hangsúlyos. Mind az ó-, mind az újgörög a személyragozott igealakokon túl számos igenévvel is rendelkezik, azonban az infinitivus mint önálló kategória az újgörögben eltűnt.
Mind az ó-, mind az újgörögben a szórend alapvetően szabad, azonban bizonyos tendenciák megfigyelhetők. Az ógörögben az alany többnyire megelőzi az igei állítmányt (SV), mint ahogy a tárgy is leggyakrabban az igei állítmány előtt helyezkedik el (OV). Ezekhez a jelöletlen típusokhoz képest az eltérést pragmatikai, stilisztikai, olykor prozódiai okok magyarázzák. Az újgörögben az SVO és a VSO a tipikus szórend.

Nyelvtörténet és nyelvváltozatok A görög nyelvet i. e. 2000 körültől fogva beszélték és beszélik a mai Görögország területén, ahova a görögök a Balkán-félsziget északi részéről települtek be. A II. évezred végén a különböző görög törzsek eljutottak Ciprusra, az Égei-tenger szigeteire és Kis-Ázsia partvidékére, majd a i. e. 8–7. századi görög gyarmatosítás során a Mediterráneum távolabbi területein (pl. Szicília, Dél-Itália, Fekete-tenger partjai, Hispánia partvidéke) is megtelepedtek. Nagy Sándor hódításai nyomán a görög nyelv (az ekkorra kialakult ún. koiné) a birodalom hivatalos nyelveként (egyfajta „lingua franca‖-ként) Elő-Ázsiában is elterjedt, egészen Indiáig. Az ókor végétől a középkor folyamán a görög nyelvű területek ismét jórészt a görög szárazföldre és az Égeikumra, valamint Kis-Ázsia nyugati és északi partvidékére korlátozódtak, a politikai és kulturális központ Bizánc volt. Az újgörög nyelv napjainkban a Görög és a Ciprusi Köztársaság államnyelve, az Európai Unió egyik hivatalos nyelve. Ezen kívül jelentős görög kolóniák találhatók szerte a világon. Magyarországon a görög nemzeti kisebbségi nyelv. A görög nyelv történetének és nyelvváltozatainak bemutatása során az alábbiakban csupán a legfontosabb tényezőket emeljük ki.
174

A görög nyelv történetét a következő korszakokra szokás tagolni (a korszakhatárok természetesen nem húzhatók meg élesen):

1.

ógörög: i. e. 4. sz.-ig: a) archaikus kor: 6. sz.-ig, b) klasszikus kor: 5–4. sz.; hellenisztikus-császárkori görög (koiné): i. e. 4. sz. – i. sz. 5–6. sz.; középgörög: 6–16. sz.: újgörög: 16. sz.-tól napjainkig.

2. 3. 4.

A görög nyelv első írásos emlékeitől fogva erős dialektális tagolódást mutat. Az i. e. I. évezredből irodalmi szövegekből és feliratokról számos dialektust ismerünk, melyeket négy nagy csoportba szokás sorolni: ión-attikai, aiol, arkado-ciprusi, nyugat-görög (ez utóbbin belül dór és északnyugat-görög). Ezek viszonya, elsősorban az aiol pozíciója mind a mai napig élénk vita tárgyát képezi. Az egyik elmélet szerint az ión-attikait és az arkado-ciprusit a dél-görög, az aiolt és a nyugat-görögöt az észak-görög név alatt foglalhatjuk össze. Nem sorolható be egyik csoportba sem a Kis-Ázsia déli partvidékén használt pamphyliai dialektus. Dialektális tagozódást, ha nem is olyan mértékűt, mint az I. évezredben, feltételezhetünk már az i. e. II. évezred közepén is. A lineáris B táblákról ismert és az évezred végére kihalt mykénéi egyik későbbi dialektusnak sem őse, de a legtöbb közös vonást közülük az arkado-ciprusival mutatja. A mykénéi valójában egy beszélt dialektusok felett álló, meglepően egységes kancelláriai nyelvhasználati forma volt. Ennek ellenére bizonyos fonológiai és morfológiai különbségek alapján a dokumentumokban két korabeli beszélt dialektus nyomai is kitapinthatók (E. Risch nyomán ún. „normál‖ és „speciális‖ mykénéi). Az archaikus és a klasszikus korban a nyelvjárások irodalmi műnemekhez és műfajokhoz is kapcsolódtak. A Homéros nyomán kialakult epikus nyelv elsősorban ión elemeket tartalmazott, de korábbi rétegeiből aiol elemeket is őrzött. A próza nyelve először szintén az ión volt, majd a klasszikus kortól az attikai. A kardalköltészet dór alapú volt, a líra pedig sok aiol elemet tartalmazott. Az epikus nyelv hatása Homéros, „a
175

Költő‖ tekintélye nyomán a legtöbb műfajban és irodalmi nyelvben megjelenik. Egyik esetben sincs szó „tiszta‖ dialektusokról, és mindenhol számolnunk kell hiperdialektális jellegzetességekkel is. A makedón uralkodók, II. Philippos és Nagy Sándor birodalmuk hivatalos nyelvéül – presztízse miatt – az attikai dialektust választották, amely terjedése során számos más dialektusból (legfőképpen az iónból) származó elemmel is gazdagodott. Így alakult ki a nyelvjárások felett álló hellenisztikus kori koiné (‗köz/ös/‘ /ti. nyelv/), amely az ókor végére lényegében véve kiszorította a többi dialektust. A koinéra megy vissza valamennyi közép- és újgörög nyelvjárás (a cakon kivételével, ami egy dór dialektus kései utóda).
Az i. e. 1. sz.-ban az ún. atticista irányzat a klasszikus attikai dialektus utánzását tette a nyelvhasználatban követendő példává. Ennek hatására az írott és a beszélt nyelv egyre inkább eltávolodott egymástól. Ez a diglosszia azóta is végigkíséri a görög nyelv fejlődését. Az 1820-as évektől, a görög állam megalakulásától fogva a nyelvi kérdés politikai színezetet is kapott. Hivatalos nyelvvé először a tudatosan archaizáló, purista írott nyelv, a katharevusza (‘tiszta /nyelv/‘) vált a beszélt népnyelvvel, a dimotikivel (‘népi /nyelv/‘) szemben. A dimotiki az 1880-as években a szépirodalom nyelve lett, de csupán 1976-ban vált a görög állam hivatalos nyelvévé.

A nyelv szövegemlékei A görög nyelven fennmaradt irodalom igen gazdag. Ógörög nyelvű irodalmi szövegek elsősorban a középkori szöveghagyomány útján, valamint papiruszleletekről (pl. a lírai művek nagy hányada kizárólag ilyen úton) ismertek számunkra. A legkorábbi fennmaradt irodalmi mű Homéros Ilias-a, az i. e. 8. sz.-ból. Ettől kezdve napjainkig gyakorlatilag folyamatosan rendelkezünk görög nyelvű irodalmi szövegemlékekkel. Ógörög nyelvű nem irodalmi szövegek elsősorban feliratokról (betűírással az i. e. 8. sz.-tól kezdve; népgyűlési határozatok, fogadalmi feliratok, ostrakonok, törvényfeliratok stb.) és papiruszokról (i. e. 4. sz.-tól; levelek, hivatalos iratok stb.) ismertek. Óriási mennyiségű felirat került napvilágra az egész görög nyelvterületről, amelyek nagyon fontosak a dialektusok tanulmányozása szempontjából is. A két legkorábbi betűírásos görög felirat az ún. Nestór-kupa és az ún. Dipylon-váza felirata (i. e. 8. sz.), mindkettő verses formájú.
176

A lineáris B-vel írt mykénéi szövegek többsége az i. e. 14–13. sz.-ból való, többnyire agyagtáblákon maradtak fenn, és a különböző mykénéi kori palotaközpontok adminisztratív-gazdasági dokumentumait tartalmazzák.

Írásrendszer Három írásrendszer ismert, amelyet a görög nyelv lejegyzésére használtak.

Az első a kb. i. e. 1420–1180 között a mykénéi lejegyzésére használt lineáris B szótagírás. A lineáris B a máig megfejtetlen nyelvet hordozó, 18–15. században használt krétai lineáris A-ból (mely a krétai hieroglif /piktografikus/ írásból kifejlődött ún. proto-lineáris írás utóda) vagy egy ahhoz nagyon közeli írástípusból alakult ki. A lineáris B írás használata a mykénéi civilizáció eltűnésével együtt megszűnt. A lineáris B alapját mintegy 90 szótagjel képezi, melyek túlnyomó többsége V és CV értékű. Emellett használatos csaknem 150-féle ideogramma, valamint szám- és mértékegységjelek is. Az írásjelek felsorolását ld. itt és itt. A lineáris B orthográfiája csak meglehetősen pontatlanul alkalmas a görög nyelvű szövegek rögzítésére. Ennek oka az, hogy az az írás, amiből kialakult, nem a görög nyelv lejegyzésére szolgált, hanem egy olyan nyelv lejegyzésére, amely a görögtől lényegesen eltérő fonémarendszerrel és fonotaktikai megszorításokkal rendelkezett. A lineáris B nem különbezteti meg a rövid és hosszú magánhangzókat, nem jelöli a mássalhangzók geminációját és gyakran a diftongusok siklóhang elemét sem. Ugyancsak nem különbözteti meg a kétféle likvidát (/l/ és /r/),és a zárhangok képzésmód szerinti három típusát (zöngétlen és zöngés aspirálatlan, zöngétlen aspirált), kivéve a dentális sorban, ahol is a zöngés aspirálatlan /d/ jelölésére külön szótagjelek léteznek (pl. <ka> /ka/ /ga/ /kha/, de <ta> /ta/ /tha/ ~ <da> /da/). Nem jelöli szótagzáró pozícióban a likvidákat (/l/ /r/), nazálisokat (/m/ /n/) és az /s/ spiránst, ez utóbbit szó elején mássalhangzó előtt sem. Ugyancsak nem jelöli a /h/ hangot (kivéve az <a2> /ha/ dublettet) és általában a szóvégi mássalhangzókat. A fent említetteken kívüli többi szótagzáró mássalhangzó és a szóeleji mássalhangzócsoportok visszaadása többnyire ún. „néma― magánhangzó („dead vowel―segítségével történik (pl. <a-re-ku-tu-ru-wo> )
177

/Alektru(w)ōn/), ritkábban a néhány ún. komplex (CCV) szótagjellel (pl. <pte-re-wa> /ptelewās/). Az írás balról jobbra halad, a szavakat rendszerint egy rövid függőleges vonás választja el. Lineáris B írású táblákról fotókat többek között ld. itt, itt, valamint itt.

A második írástípust (az ún. ciprusi szótagírást) elsősorban a ciprusi görög dialektus (ill. néhány feliraton a megfejtetlen ún. eteokyprosi nyelv) lejegyzésére használták az i. e. 11. századtól nagyjából a 2. századig főként Ciprus szigetén (ill. néhány környező helyen). A legtöbb felirat a 7–4. századból való. Ez az írástípus a Cipruson használt (és megfejtetlen nyelvet hordozó) ún. kypro-minósi írások első változatának az utóda, amely maga valószínűleg a krétai hieroglif írásra vezethető vissza. A ciprusi szótagírásnak két alváltozata létezett: a Ciprus egészén elterjedt közönséges változat mellett volt egy nyugat-ciprusi (paphosi) is. A ciprusi szótagírás kb. 55–60 szótagjelből áll (ezeket ld. itt és itt), melyek V és CV értékűek. Nem használ ideogrammákat, tehát tiszta szótagírás. A lineáris B-hez hasonlóan nem különbözteti meg a zárhangok képzésmód szerinti fajtáit (különbség, hogy ezt a dentálisok esetében sem teszi), ugyanakkor az /l/ és /r/ likvidákat igen. Jelöli a diftongusok mindkét elemét, a szótagzáró és szóvégi mássalhangzókat (kivéve a szóvégi /n/-t) és a szó eleji /s/-t is, ez utóbbi esetekben „néma― magánhangzó segítségével. Az írás iránya és a jelek pontos alakja lokális különbségeket mutat. A mássalhangzó-kapcsolatok eltérő jelölését a két szótagírásban a következő példa szemléltetheti: a /spermatos/ ‗mag‘ sing. gen. alakot a ciprusi szótagírásban <se-pe-re-ma-to-se>-nak írják, míg a lineáris B-ben ez <pe-ma-to>-ként lenne írandó. Ciprusi szótagírással írt feliratokról készült képek találhatók itt és itt.

A harmadik írástípus a hangjelölő görög betűírás. Ez az írásrendszer valamikor az i. e. 9. században jött létre egy észak-sémi (főníciai) mássalhangzó-jelölő írás adaptációjával, melynek során a görög nyelv lejegyzéséhez szükségtelen mássalhangzójelek magánhangzó értéket kaptak, ill. a legtöbb területen néhány új betűt is az alfabétumhoz illesztettek. A görög betűírás az 5–4. századig (a nyelvjárási határokkal nem mindig
178

korreláló) lokális variánsokat mutat, melyek elsősorban a betűk formájában és a kiegészítő betűk hangértékében térnek el egymástól, és amelyeket a Kirchhoff 1887-es munkájában szereplő térkép alapján ún. zöld, piros és kék (világos- és sötétkék) alfabétumokra szokás felosztani (pl. <X>: kék /kh/, piros /k/+/s/; a zöld ábécékben nincs ilyen betű). Athénban i. e. 403–2-ben vették át a „világoskék― attikai helyett a „sötétkék― kelet-ión (milétosi) ábécét, ami aztán a 4. századra az egész görög világban egyeduralkodóvá vált. Alapvetően ez az alfabétum használatos – apró változásokkal – egészen a mai napig, és az alábbiakban is ezt értjük az (ó)görög alfabétumon. Ugyanakkor egy dél-itáliai „piros― görög alfabétumból (ahol a <X>-nek /ks/ hangértéke volt) származik etruszk közvetítéssel a latin ábécé. Az i. sz. 9. századi bizánci unciális íráson alapszik a cirill írás, de a görög betűírás hatása a kopt, a Wulfila-féle gót, az örmény és a glagolita írásban is kimutatható. Az írás iránya a sémi eredetnek megfelelően először inkább jobbról balra halad, ezt követően gyakori az ún. bustrophédon, amelyben soronként váltakozik az írás iránya, majd az i. e. 6. századtól kezd túlsúlyba kerülni a balról jobbra történő írás. Eredetileg ún. scriptio continua volt használatban, bár archaikus kori feliratokon olykor – de akkor sem mindig következetesen – két vagy három egymás feletti pont választja el a szavakat vagy szócsoportokat. Csak a hellenisztikus kortól terjedt el lassan az interpunkció, valamint a mellékjelek használata a hangsúly (éles, tompa, hajtott „ékezet―) a hehezet (erős és gyenge) jelölésére. A hivatalos újgörög helyesírásban és 1981-től a hehezetet egyáltalán nem jelölik, és egyetlen hangsúlyjelet használnak, de csupán többszótagos szavaknál. Sokáig csak „nagybetűs― létezett, csak a bizánci kortól kezdődően jelent meg az a írás minuscula írás, amin a manapság használatos nyomtatott görög írás alapul. A kérdőjel helyett pontosvessző, kettőspont és pontosvessző helyett az ún. felpont használatos. A görög betűk (a számértékben való használattól /ún. milétosi számrendszer/ eltekintve) alapvetően fonémákat jelölnek, kivételt az a néhány eset jelent, amikor fonémakapcsolatokat. Ez utóbbi érvényes pl. az ógörögben a <μ> /ks/, <ς > /ps/, <δ> /zd/ betűkre (az utóbbi az újgörögben azonban már /z/ hangértékű). Másfelől az ógörögben a <γ>, amely /g/ hangértékű, veláris zárhangok és nazálisok előtt a [ŋ] allofón jelölésére is szolgál (pl. Συίγμ ['sphiŋks], gen. Συηγγόο [ phiŋ'gos]). Vannak s továbbá mind az ó-, mind az újgörög korban olyan hangok, amelyeket betűkapcsolat (digráf) jelöl (pl. ógr. attikai <νπ> az i. e. 4. sz.-ban már biztosan /u:/ hangértékben). Az
179

ún. digamma, ami a /w/ félhangzót jelölte, az ión-attikai alfabétumokban nem használatos, mivel a fonéma maga is korán eltűnt ezeknek a dialektusoknak a fonémaállományából. Az /s/ jelölésére ma két allográf használatos: szó végén <ο>, máshol <σ>. Végig a görög betűírás használata során – az időről időre változó kiejtés ellenére – a hagyományőrző történeti elvű orthográfia („historische Schreibung― érvényesül. Az ) újgörögben például az <ε >, <η> <π>, <εη> <νη> <πη>betűknek, ill. , , , betűkapcsolatoknak egyforma hangértéke van, minthogy az ezek által eredetileg jelölt mono-, ill. diftongusok /i/-vé estek egybe (itacizmus), részben már a koiné időszakában. Így pl. τύρε kiejtése az újgörögben ['ti:çi], de a klasszikus attikai ógörögben ['tykhε:]. Ez a helyesírási sajátosság azonban már a klasszikus kori Athénban is megfigyelhető. Az i. e. 5. századra az attikai dialektusban pl. az /ei/ diftongus hosszú zárt /e:/-vé vált (és így egybeesett az /e/-ből pótlónyújtással, ill. az /e/+/e/ kapcsolatból hangzóösszevonással létrejött /e:/ fonémával), ugyanakkor jelölésére megmaradt az <εη>írásmód. Ez az írásmód aztán az utóbbi esetekre (pótlónyújtás, hangzóösszevonás) is átterjedt, bár ezekben korábban <ε> volt használatos. Ezekre a „hamis diftongusok― („unechte Diphthonge―„spurious diphthongs―elnevezést szokták , ) használni. Betűírásos görög feliratokról készült fotók érhetők el többek között erről a helyről, valamint innen, görög kéziratokról pedig innen indulva találhatók képek. A betűk hangértéke (vö. itt) a klasszikus attikai dialektusban az 5–4. században a következő volt (az ábécét a ma nyomtatásban használt nagy- és kisbetűkkel adjuk meg):

180

181

A nyelv kutatásának története Ebből a témakörből (amire vonatkozólag ld. Schwyzer 1939: 4–11 áttekintését) csupán két fordulópontot emelünk ki. A görög nyelv ismerete Nyugaton a középkor folyamán elenyésző volt. A reneszánsz kortól kezdődően élénkült meg az érdeklődés az ókor, és ezen belül a görög nyelv és irodalom iránt. A nyelv megismertetésében a – részben a törökök elől menekülő – bizánci görög tudósok játszottak fontos szerepet, akik között az első az 1397-ben Firenzében letelepülő Manuel Khrysoloras volt. Mindazonáltal a görög nyelv ismerete csak a 16. sz.-ra lett általános a nyugat-európai humanista körökben. Ennek a századnak az első felében zajlott le – végül Rotterdami Erasmus felfogásának győzelmével – a vita a helyes ókori görög kiejtésről, Henricus Stephanus monumentális szótára, a „Thesaurus Linguae Graecae‖ pedig 1572-ben látott napvilágot. A másik esemény, amely az ógörög nyelvtörténeti és dialektológiai kutatásokra gyakorolt óriási hatást, a lineáris B írás 1952-es megfejtése, amely Michael Ventris angol építész nevéhez fűződik. Korszakalkotó jelentőségű John Chadwick-kel együtt publikált 1953-as tanulmányuk (Ventris – Chadwick 1953), amelyben bizonyították, hogy a lineáris B írással írt táblák nyelve egy II. évezredbeli görög dialektus volt, és ezzel egy új tudományterület, a mykénológia alapjait vetették meg. Chadwick részben szubjektív hangvételű, izgalmas beszámolója a megfejtésről magyarul is olvasható (Chadwick 1980).

[1]Ezúton szeretnék köszönetet mondani Dr. Mohay Andrásnak és Dr. Mayer Gyulának a fejezet elkészítése során nyújtott segítségükért és értékes megjegyzéseikért.

Szakirodalmi útmutató
182

Nyelvtani leírások Az ógörög az egyik legtöbbet kutatott és legjobban feldolgozott óindoeurópai nyelv, nyelvtani leírásában alapvető nézeteltérésekkel nem találkozunk, így bármely leíró nyelvtan lényegében azonos haszonnal forgatható. Ezek általában a klasszikus attikai dialektust írják le. Magyarul a legalaposabb Bornemann – Risch 1999, mely a mondattant is részletesen tárgyalja (ellentétben egy korábban hazánkban széles körben használt leíró nyelvtannal: Maywald – Vayer – Mészáros 1981 /lényegében azonos az 1939-es kiadással/). Magyar nyelvű, elsősorban egyetemi tankönyvnek szánt ógörög nyelvkönyv és leíró nyelvtan Farkas – Horváth – Mayer 1999, 2000. Az idegen nyelvű leíró nyelvtanok közül a legrészletesebb, bár szemléletében elavult munka még mindig Kühner – Blass 1890–1892 és Kühner – Gerth 1898–1904, angol nyelven Smyth 1956 számít klasszikusnak, említhető még németül Zinsmeister 1990. Rövidebb, de hasznos leírást nyújt újabban Woodard 2004a. A történeti szempontot is érvényesítő nyelvleírások közül a legalapvetőbb még mindig az adatokban bővelkedő Schwyzer 1939–1971, mely részletesen feldolgozza a korábbi szakirodalmat is, ugyanakkor keletkezésének idején a lineáris B írás még nem volt megfejtve, tehát belőle sok minden a mykénéi adatok fényében elavulttá vált. Általános bevezetőként lásd még: Brandenstein 1954–1966, Pisani 1973, Meier-Brügger 1992, Forssman 1998, Morani 2000. Újabb, a mykénéi adatokat is figyelembe vevő részletes történeti hangtan Lejeune 1972, illetve Rix 1992 tömör és világos hangtani fejezete. A klasszikus attikai kiejtést Allen 1987 tárgyalja. Megemlítendő Brandenstein 1954–1966 1. kötetének (1954, 68–114) úttörő fonológiai leírása. Sommerstein 1973 a generatív fonológia szemszögéből nézve közelíti meg az attikai görög fonémaállományt. Az attikai prozódiáról ld. Devine – Stephens 1994. Az ie. laringálisok folytatásáról a görögben ld. Beekes 1969, Peters 1980, Rix 1992: 68–76. Egy régebbi, de még mindig nagyon hasznos történeti alaktan Chantraine 1947, illetve újabban Rix 1992 is fontos. Palmer 1980 (1986) vonatkozó fejezetei olykor óvatossággal kezelendők, helyenként nem a communis opiniót tükröző elképzelésekkel találkozhatunk. Hasznosabb a könyv nyelvtörténeti része. A görög igéről részletes és megbízható monográfia Duhoux 2000, míg a szintaxisról, illetve egyes
183

morfoszintaktikai problémákról – a fentebbi összefoglaló munkákon túl – többek között ld. Gildersleeve 1900, Denniston 1954, Dover 1960, Delaunois 1988, Rijksbaron 1994. Vannak görög-latin komparatív történeti nyelvtanok is. A régebbiek (pl. Meillet – Vendryes 1979; Buck 1933) közül, melyek már többnyire elavultnak számítanak, kiemelendő magyar vonatkozása miatt Szidarovszky 1932. A legfrissebb és legjobb ilyen típusú munka Sihler 1995. Megemlítendő magyar vonatkozása miatt Cser – Mayer 1999, amiben sok görög(-latin) vonatkozású fejtegetés is található. Léteznek egy-egy szerző nyelvét tárgyaló monográfiák is, melyek teljes felsorolása hosszú volna. Példának említhető Homérosról Chantraine 1948–1953, Hérodotosról Rosén 1962, a lesbosi költőkről Hamm 1958. Klasszikus műnek számít a homérosi szóképzésről Risch 1974, míg pl. Pindaros nyelvéről Forssman 1966 tartalmaz érdekes tanulmányokat. Ugyancsak léteznek az ógörög korpusz egyéb szegmenseit külön tárgyaló nyelvleírások is, így pl. az attikai feliratokról Threatte 1980–1996; a ptolemaios-kori papiruszokról Mayser 1970. A sztenderdnek számító újszövetségi görög nyelvtan Blass – Debrunner 1990. Újszövetségi görög nyelvkönyvből több is létezik magyarul, elsősorban ld. Déri – Hanula 2000. A mykénéi legújabb kézikönyve Bartoněk 2003, részletes bibliográfiával a könyv végén, és fejezetenként is tárgyalva az újabb szakirodalmat. Innen érdemes minden a mykénéit érintő kérdésben elindulni (korábbról ld. Vilborg 1960). Hiányossága, hogy nem adja meg az egyes szavak locusait, így ebből a szempontból nélkülözhetelen melléje DMic. Figyelembe veendő még Ventris – Chadwick 1973, illetve tudománytörténeti szempontból fontos Ventris – Chadwick 1953. Az i. e. I. évezredbeli ógörög dialektusokat és dialektális szövegeket (feliratokat és irodalmi nyelvváltozatokat) bemutatják: Bechtel 1921–1924; Thumb – Kieckers 1932; Thumb – Scherer 1959; Buck 1955; Duhoux 1983; Schmitt 1991; Woodard 2004b. A pamphyliairól külön ld. Brixhe 1976. A dialektusokról, csoportosításukról, történeti interpretációjukról újabban ld. Bartoněk 2003, 446–497 bőséges bibliográfiával; Hajnal – Meier-Brügger (megj. előtt). A görög nyelvtörténet egészét tárgyalja pl. Hoffmann – Debrunner 1969; Pisani 1973; Horrocks 1997; Adrados 2002 (ennek 309–333 oldalain igen részletes bibliográfia). A klasszikus korig tekinti át a nyelv fejlődését Hiersche 1970. Meillet 1913/19753; Schwyzer 1939, 45–137 és Palmer 1986, 15–199 is elsősorban erre koncentrálnak, de
184

röviden érintik a posztklasszikus fejlődés főbb csomópontjait is. A görög nyelv őstörténetét és a nyelvcsaládon belüli helyzetét tárgyalja egy nagy hatású, de sok szempontból már túlhaladott 19. sz. végi munka: Kretschmer 1896. Az indo-európai alapnyelvtől napjainkig tárgyalja a görög nyelv történetét egy részletes és alapos lexikonszócikkben Mohay 2000. Hasonló indíttatású Joseph 1987 (ehhez vö. a szerző további tanulmányait az ógörögről és újgörögről). A közép- és újgörög korszakról jó Browning 1983. Az újgörög leíró nyelvtanok közül a következők emelhetők ki: Mirambel 1959; Joseph – Philippaki-Warburton 1983; Mackridge 1985 és legújabban Holton – Mackridge – Philippaki-Warburton 1997. Az írások közül a lineáris B-re vonatkozólag többek között Plath 1999; Bartoněk 2003, 97–130; a ciprusi szótagírásról Masson 1983; Hintze 1999; Bartoněk 2003, 43–48; a görög betűírásról és a lokális ábécékről többek között ld. Kirchhoff 1887; Heubeck 1979; Jeffery 1990 /vö. ezzel a hellyel/; Németh 1996a; Szádeczky-Kardoss 1996; Woodard 1997; Wachter 1996, 2001.

Szótárak Az ógörög nyelv standard szótára a LSJ (más szótárakkal összevont és keresővel ellátott verziója az interneten is megtalálható: LSJ). Ez alapján készült hasznos szóvégmutató szótár Kretschmer – Locker 1963. A tulajdonneveket Pape – Benseler 1911 tartalmazza (amihez szóvégmutató szótárként ld. Dornseiff – Hansen 1957), illetve a személyneveket legújabban az LGPN (ld. a honlapját). A ciprusi szótagírással írt feliratokhoz készült szótár Egetmeyer 1992 és Hintze 1993. Ógörög–magyar szótár is létezik, de nem a teljes görög korpuszon alapul: Györkössy – Kapitánffy – Tegyey 1993.

185

Ezeken kívül vannak egy-egy szerző szókincsét felölelő írói szótárak, mint pl. Ebeling 1963; Powell 1938; Slater 1969. A korai görög epikus szövegek szótára a LfgrE (az eddigi 20 kötet adatai itt találhatók meg), a patrisztikus görögségé Lampe 1982. Egy új anyaggyűjtésen alapuló, igen terjedelmes, de jelenleg még csak a munka kezdetén (a 6. kötetnél, az ε-nél) tartó ógörög–spanyol szótár a DGE. Ennek kiegészítő kötetei közül fontos a RBLG (DGE Anejo III), ami az interneten is elérhető. Az első két kiegészítő kötet (DGE Anejo I–II) pedig a DMic., ami a mykénéi szókincset felölelő legfrissebb szótár. (Korábbról ld. Morpurgo 1963; Chadwick – Baumbach 1963; Baumbach 1971). Az ógörög nyelv sztenderd történeti-etimológiai szótárai a GEW és a DELG, de a mutatók felhasználásával IEW, EIEC és LIV is haszonnal forgatható. A régebbi etimológiai szótár indexszel bővített kiadása Boisacq 1950. A GEW és az IEW anyaga az interneten is megtalálható, a készülő új Indo-European Etymological Dictionary (IED) leideni honlapján, ahol egy R. S. P. Beekes által készített (és a λ-nél tartó) újabb etimológiai szótár (GED: Greek Etymological Dictionary) anyaga is megtalálható. A szótárakról (a 16. sz.-i monumentális „Thesaurus Graecae Linguae‖-ről is) ld. bővebben itt. Nagyon jó újgörög–magyar kéziszótár Mohay 2003.

Szövegkiadások, antológiák Az ógörög szövegek kritikai kiadásának nagy hagyományai vannak, melyek egészen a XIX. századig nyúlnak vissza. A szövegkiadások felsorolását és bemutatását ld. itt. A legfontosabb kritikai kiadások az ott felsoroltak közül a „Teubner‖, az „OCT‖ és a „Budé‖: Bibliotheca Scriptorum Graecorum et Romanorum Teubneriana (B. G. Teubner, Leipzig; újabban a müncheni K. G. Saur kiadó jelenteti meg); Scriptorum Classicorum Bibliotheca Oxoniensis avagy Oxford Classical Texts /OCT/ (Oxford, Clarendon Press);

186

Collection des Universités de France. Série grecque (publiée sous le patronage de l‘Association Guillaume Budé, Paris). Ez utóbbi és a Loeb Classical Library (Harvard University Press, Cambridge/Ma.–London; nem kritikai igényű kiadás!) kötetei francia, illetőleg angol fordítást is tartalmaznak. Jó német fordítást tartalmaznak az Artemis & Winkler Verlag (Düsseldorf) által kiadott kötetek (Sammlung Tusculum). Kommentáros kiadások jelennek meg rövid kritikai apparátussal a Cambridge Greek and Latin Classics (Cambridge, University Press) sorozatban. Ugyancsak nagyon hasznosak a Teubner kiadó által a 19–20. században kiadott, iskolai használatra szánt alapos kommentáros kiadások is. Újabb szövegek többnyire papiruszokon és feliratokon bukkannak fel, ezeket a számtalan papirológiai sorozat, feliratgyűjtemény, ill. szakfolyóiratok közlik. A papirológiai kiadások felsorolását ld. Németh 1996b, 198–202 (és itt); a legfontosabb feliratgyűjteményeket ld. Németh 1996a, 142–144 (és itt, valamint itt). A mykénéi szövegek mérvadó kiadásait lelőhelyenként csoportosítva közli Bartonĕk 2003, 71–74. Számos kötet van, amely az egyes műnemek, műfajok, szerzők töredékeit tartalmazza. Ezek felsorolását ld. itt. Az ógörög szövegekből készült antológiák és válogatások felsorolása rendkívül hosszú volna, így közülük csak néhány magyar kiadásút, ill. magyar fordítást emelünk ki. A korai görög lírából bőséges válogatást közöl gazdag jegyzetapparátussal Szepessy 1999 (a 219–220 oldalon megtalálhatók a külföldi líraantológiák legfontosabbjainak pontos könyvészeti adatai is). Magyar fordítások: görög költői szövegekből Falus 1982; elsősorban azonban Szepessy 2000; történeti szövegekből Borzsák 1997; Németh 2003; történetírókból Ritoók 1988; drámákból pl. Devecseri 1980, 1982; Szepessy 1998. A görög irodalom egészének bemutatására vállalkozik röviden Borzsák 1966. Mykénéi szövegekből antológia kommentárral: Melena 1995, 2001. Sok mykénéi szöveget (és interpretációjukat) tartalmaz Palmer 1963, Ventris – Chadwick 1973 is.

A Thesaurus Linguae Graecae (University of California, Irvine) célja egy digitális könyvtár létrehozása, amely Homérostól Bizánc elestéig (1453) az összes létező görög
187

szöveget magában foglalja. Az anyag egyre bővül, CD-ROM-on jelentetik meg, illetve előfizetéssel online is elérhető. A legújabb verzió mintegy 3700 (!) szerző műveit tartalmazza.

Sorozatok, szakfolyóiratok, bibliográfiák, lexikonokKifejezetten az ógörög nyelvvel (is) foglalkozó szakfolyóirat a Glotta, Zeitschrift für griechische und lateinische Sprache (Göttingen, Vandenhoeck & Ruprecht). Elméleti és történeti nyelvészettel foglalkozik az Athéni Egyetem által publikált Glossologia. Korai görög (és pregörög) feliratos szövegekkel és nyelvükkel foglalkozik a Kadmos, Zeitschrift für vor- und frühgriechische Epigraphik (Berlin–New York, de Gruyter). Számos, az ógörög nyelvvel kapcsolatos tanulmány jelenik meg a különböző indogermanisztikai folyóiratokban, melyek közül a legfontosabbak a következők:

- Historische Sprachforschung, Göttingen (HS) — 1987-ig (Kuhn‘s) Zeitschrift für vergleichende Sprachforschung (KZ, ill. ZVS) - Indogermanische Forschungen, Berlin (IF) - The Journal of Indo-European Studies, Washington D.C. (JIES) - Münchener Studien zur Sprachwissenschaft, München (MSS) - Die Sprache, Zeitschrift für Sprachwissenschaft, Wiesbaden–Wien. Fontos, mert 1967-től itt jelenik meg az ún. „Indogermanische Chronik―, me bibliográfiát (és ly gyakran rövid kritikai értékelést) ad a megelőző időszak szakirodalmi terméséről, nyelvekre lebontva.

A legfontosabb indogermanisztikai recenziós folyóirat a Kratylos (Kritisches Berichtsund Rezensionsorgan für indogermanische und allgemeine Sprachwissenschaft, Wiesbaden).

188

Ugyancsak jelennek meg a görög nyelvvel és görög nyelvű szövegekkel kapcsolatos tanulmányok, recenziók a klasszika-filológiai periodikákban is. Magyar kiadású az Acta Antiqua (AAntHung) és az Antik Tanulmányok (AT). A külföldi periodikák felsorolását ld. itt. Egy online klasszika-filológiai recenziós folyóirat a The Bryn Mawr Classical Review, ahol a görög nyelvet érintő munkák is gyakran szerepelnek. Elsősorban a mykénéi nyelvvel kapcsolatos tanulmányokat közöl a Studi Micenei ed Egeo-Anatolici, Roma (SMEA) és a Minos, Salamanca (vö. itt). Fontos monográfiák jelennek meg a Minos kiegészítő köteteiben (Suplementos a Minos). Kiemelhető még a Rómában kiadott Incunabula Graeca sorozat, melyben számos mykénológiai kiadvány lát napvilágot, illetve az Innsbrucker Beiträge zur Sprachwissenschaft (IBS), ahol sok ógörög nyelvvel kapcsolatos munka jelenik meg. A kutatás legfrissebb fejleményeiről, eredményeiről tájékoztatnak az egyes görög nyelvészeti, dialektológiai, indogermanisztikai stb. konferenciák actái is. A görög nyelvre vonatkozó bibliográfiát tartalmaznak két sorozat évente megjelenő kötetei: 1924-től jelenik meg a „L‘année philologique‖ (a Société International de Bibliographie Classique kiadásában; Paris). Újabb köteteinek (1961-től) anyaga előfizetéssel az interneten is elérhető itt. 1949-ben indult a „Bibliographie linguistique‖ (a Comité International Permanent de Linguistes kiadásában; Utrecht–Bruxelles, majd Dordrecht). Ennek néhány évfolyama az interneten is szabadon elérhető itt. Az ógörög nyelvet (és a latint) érintő tömör, a legfontosabb munkákat felsoroló nyelvészeti bibliográfiát közöl Tegyey 1996, ahol egyes régebbi, itt nem említett nyelvészeti munkák könyvészeti adatai is fellelhetők. A magyar vonatkozású munkákat ld. a BiSAH-ban. A görög nyelvre vonatkozó kutatástörténeti összefoglalók („Forschungsbericht‖) jelennek meg – időről időre, de rendszertelenül – többek között a Glotta, a Revue des Études Grecques és a Kratylos című folyóiratokban. Önálló kötetként jelent meg Householder – Nagy 1972. Az ógörög nyelv bizonyos aspektusait, az ógörög nyelvű szövegeket, egy-egy szerző nyelvét stb. tárgyaló szócikkek is találhatók a különféle klasszika-filológiai enciklopédiákban és lexikonokban (PWRE, DKP, DNP, OCD). Mindegyikben továbbvezető bibliográfiai utalások is találhatók.

189

Érdemes továbbá megemlíteni néhány, a görög nyelvvel (is) foglalkozó kiváló nyelvész írásait összegyűjtő kötetet is, mint pl. Wackernagel 1955–1979; Heubeck 1984; Risch 1981; Szemerényi 1987; Ruijgh 1991–1996.

A nyelvhez kötődő egyéb internetes honlapok: - Greek Grammar on the Web: linkgyűjtemény az ógörög nyelv egészére vonatkozólag. - Greek Language and Linguistics: gyűjtemény ó- és újgörög vonatkozású linkekből. - Ηι εθτξνληθ Κόκβνο: görög nyelvű honlap a görög nyelvről (szótárak, szövegek όο stb.) - Perseus Digital Library: primér (szövegek, fordítások) és szekundér anyagok (szótárak, nyelvtanok stb.) gyűjteménye az ógörögre vonatkozólag. - Electronic Resources for Classicists: különféle klasszika-filológiai (köztük az ógörög nyelvre vonatkozó) linkek gyűjteménye. Hasonló oldal a Kirke (Katalog der Internetressourcen für die klassische Philologie). - Centre for the Study of Ancient Documents: papirológiai, epigráfiai linkek gyűjteménye. - Searchable Greek Inscriptions: görög feliratok szövegeit tartalmazó honlap. - Bibliotheca Augustana: többek között ógörög nyelvű szövegeket is tartalmaz - Bibliography of Ancient Greek Linguistics: a görög nyelvre vonatkozó, funkcionális grammatikai megközelítésű publikációk listáját és nyelvészeti linkeket tartalmaz. - Bibliotheca Classica Selecta: bibliográfia, linkgyűjtemény, elektronikus adatbázisok többek között a görög nyelvvel kapcsolatban is. - Pinax Online: bibliográfia-linkek gyűjteménye többek között a görög nyelvre vonatkozólag.

190

- TITUS (Thesaurus Indogermanischer Text- und Sprachmaterialen): számos ógörög nyelvű szöveget, ill. az ógöröggel kapcsolatos egyéb adatot (bibliográfiát, térképet stb.) tartalmaz, elsősorban indogermanisztikai szempontból. Hasonló honlapok továbbvezető linkekkel: A. Richard Diebold Center for Indo-European Language and Culture és egy másik honlap. - További hasznos linkek találhatók még a PPKE bizonyos honlapjain: Tres Montes Collegium, Ókortörténeti Tanszék, Mayer Gyula honlapja. - Program in Aegean Scripts and Prehistory: az égei írásokra (és történelemre) vonatkozó honlap egy University of Texas-i kutatócsoport szerkesztésében. A SMID (Studies in Mycenaean Inscriptions and Dialect, 1953-tól kezdődően gyűjti össze a mykénéire vonatkozó bibliográfiát) jelentős része itt online formában is elérhető.

Magyarországi kutatóhelyek: A magyar felsőoktatási intézmények közül az ógörög nyelv a következő egyetemeken tanulható az ókori nyelvek és kultúrák alapszak klasszika-filológia szakiránya keretében: ELTE BTK Ókortudományi Intézet, Görög Nyelvi és Irodalmi Tanszék; Debreceni Egyetem BTK Klasszika-Filológiai Tanszék; Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK Klasszika-Filológiai és Medievisztikai Intézet, Görög Tanszék; Pécsi Tudományegyetem BTK, Klasszika-Filológia Tanszék; Szegedi Tudományegyetem BTK Néprajzi, Ókortudományi Orientalisztikai és Régészeti Intézet, Klasszika-Filológia Tanszék. Az újgörög nyelvet a magyar felsőoktatási intézmények közül egyedül az ELTE BTK-n lehet tanulni a keleti nyelvek és kultúrák alapszak újgörög szakiránya keretében. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen működik az MTA-ELTE Ókortudományi Kutatócsoport. Bibliográfia DELG: Chantraine, Pierre: Dictionnaire étymologique de la langue grecque. Historie des mots. Avec un supplément. Sous la direction de Blanc, Alain – de Lamberterie, Charles – Perpillou, Jean-Louis. Paris, 1999, Klincksieck.

191

DGE: Diccionario griego-español. 1– vols. Red. Adrados, Francisco R. Madrid, 1980– Instituto de filología, Consejo Superior de Investigaciones Científicas. (6. vol. 2002) DKP: Ziegler, Konrat et al. (Hrsg.): Der Kleine Pauly. Lexikon der Antike in fünf Bänden. München, 1979, Deutscher Taschenbuch Verlag. DMic. (= DGE Anejo I–II): Diccionario micénico. Red. Aura Jorro, Francisco. Primera reimpresión. Madrid, 1999 [1986–1993], Instituto de filología, Consejo Superior de Investigaciones Científicas. DNP: Cancik, Hubert – Schneider, Helmut (Hrsg.): Der Neue Pauly. 1–16. Bde. Stuttgart–Weimar, 1996–2003, Metzler. EIEC: Mallory, James P. – Adams, Douglas Q.: Encyclopedia of Indo-European Culture. London–Chicago, 1997, Fitzroy Dearborn Publishers. GEW: Frisk, Hjalmar: Griechisches etymologisches Wörterbuch. 1–3. Bde. Heidelberg, 1960–1972, Winter. IEW: Pokorny, Julius: Indogermanisches etymologisches Wörterbuch. 1–2. Bde. Tübingen–Basel, 2002 [1959–1969], Francke. LfgrE: Lexikon des frühgriechischen Epos. 1– Bde. Hrsg. vom Thesaurus Lingae Greaecae in Hamburg. Begründet von Bruno Snell. Göttingen, 1955–. LGPN: Fraser, Peter Marshall – Matthews, Elaine (eds.): A Lexicon of Greek Personal Names. 1–4. vols. Oxford, 1987–2005, Clarendon. LIV: Rix, Helmut et al. (Hrsg.): Lexikon der indogermanischen Verben. Die Wurzeln und ihre Primärstammbildungen. 2., erweiterte und verbess. Aufl. Wiesbaden, 2001, Reichert. LSJ: Liddell, Henry George – Scott, Robert: A Greek–English Lexicon. Rev. by Jones, Sir Henry Stuart – McKenzie, Roderick. With a rev. supplement. Oxford, 1996, Clarendon. OCD: Hornblower, Simon – Spawforth, Anthony (eds.): Oxford Classical Dictionary. 3rd ed. rev. Oxford, 2003, Oxford UP. PWRE: Pauly, August Friedrich von – Wissowa, Georg et al. (Hrsg.): Realencyclopädie der classischen Altertumswissenschaft. 1–83. Bde. Stuttgart, 1894–1978, Metzler. RBLG (= DGE Anejo III): Repertorio bibliográfico de la lexicografía griega. Red. Pilar Boned Colera. Rev. Juan Rodríguez Somolinos. Madrid, 1998, Instituto de filología, Consejo Superior de Investigaciones Científicas.

192

Adrados, Francisco Rodríguez 2002. Geschichte der griechischen Sprache. Von den Anfängen bis heute. Übers. von Hausbert Bertsch. Tübingen–Basel, Francke. /UTB, 2317./ Allen, William Sidney 1987. Vox Graeca. A Guide to the Pronunciation of Classical Greek. 3rd ed. Cambridge, Cambridge UP. Baumbach, Lydia 1971. The Mycenaean Greek Vocabulary II. Glotta, 46. 151–190. p. Bechtel, Fritz 1921–1924. Die griechischen Dialekte. 1–3. Bde. Berlin, Weidmann. Beekes, Robert S. P. 1969. The Development of the Proto-Indo-European Laryngeals in Greek. The Hague–Paris, Mouton. /Janua Linguarum. Series practica, 42./ Blass, Friedrich – Debrunner, Albert 1961. Grammatik des neutestamentlichen Griechisch. 11. Aufl. Göttingen, Vandenhoeck & Ruprecht. Boisacq, Émile 1950. Dictionnaire étymologique de la langue grecque. Étudiée dans ses rapports avec les autres lanuges indoeuropéennes. 4. éd., augm. d‘un index par Helmut Rix. Heidelberg, Winter. Bornemann, Eduard – Ernst Risch 1999. Görög nyelvtan. Ford. Mayer Péter. Székesfehérvár, Lexika. Borzsák István (szerk.) 1966. A görög irodalom világa. Budapest, Gondolat. Borzsák István (szerk.) 1997. Görög történeti chrestomathia. 11. kiad. Budapest, Tankönyvkiadó. Brandenstein, Wilhelm 1954–1966. Griechische Sprachwissenschaft. 1–3. Bde. Berlin, de Gruyter. /Sammlung Göschen, 117., 118., 924./ Brixhe, Claude 1976. Le dialecte grec de Pamphylie. Documents et grammaire. Paris, Maisonneuve. Browning, Robert 1983. Medieval and Modern Greek. 2nd. ed. Cambridge, Cambridge UP. Buck, Carl Darling 1933. Comparative Grammar of Greek and Latin. Chicago, University of Chicago Press. Buck, Carl Darling 1955. The Greek Dialects. Grammar, Selected Inscriptions, Glossary. Chicago, University of Chicago Press. Chadwick, John 1980. A lineáris B megfejtése. Ford. Zsolt Angéla. Budapest, Gondolat. Chadwick, John – Baumbach, Lydia 1963: The Mycenaean Greek Vocabulary. Glotta, 41. 157–271. p. Chantraine, Pierre 1964[1947]. Morphologie historique du grec. 2ème éd. Paris, Klincksieck. Chantraine, Pierre 1948–1953. Grammaire homérique. 1–2. t. Paris, Klincksieck.

193

Cser András – Mayer Gyula 1999. Összehasonlító nyelvészet. In Havas László – Tegyey Imre (szerk.): Bevezetés az ókortudományba II. Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó. 7–82. p. /Agatha, 5./ Delaunois, Marcel 1988. Essai de syntaxe grecque classique. Réflexions et recherches. Leuven–Bruxelles, Facultés universitaires Saint-Louis. Denniston, John Dewar 1954. The Greek Particles. 2nd ed. rev. by Dover, Kenneth James. Oxford, Oxford UP. Devecseri Gábor 1980. Görög tragédiák. Ford. Devecseri G. Budapest, Helikon. Devecseri Gábor 1982. Görög komédiák. Ford. Devecseri G. Budapest, Helikon. Devine, Andrew M. – Stephens, Laurence D. 1994. The Prosody of Greek Speech. Oxford, Oxford UP. Déri Balázs – Hanula Gergely 2000. Újszövetségi görög nyelvkönyv. H.n., Argumentum. Dornseiff, Franz – Hansen, Bernhard 1975. Rückläufiges Wörterbuch der griechischen Eigennamen. Berlin, Akademie Verlag. /Berichte über die Verhandlungen der Sächsischen Akademie der Wissenschaften zu Leipzig. Philologisch-Historische Klasse, 102-4./ Dover, Kenneth James 1960. Greek Word Order. Cambridge, Cambridge UP. Duhoux, Yves 1983. Introduction aux dialectes grecs anciens. Problèmes et méthodes. Recueil de textes traduits. 2ème éd. Louvain–Paris, Cabay. Duhoux, Yves 2000. Le verbe grec ancien. Éléments de morphologie et de syntaxe historiques. 2ème éd. rev. et augm. Louvain-la-Neuve, Peeters. /BCILL, 104./ Ebeling, Heinrich 1963 [1880–1885]. Lexicon Homericum. 1–2. Bde. Repr. Leipzig, Teubner. Egetmeyer, Markus 1992. Wörterbuch zu den Inschriften im kyprischen Syllabar. Berlin, de Gruyter. /Kadmos. Supplement, 3./ Falus Róbert (szerk.) 1982. Apollón lantja. A görög-római irodalom kistükre. Budapest, Móra. Farkas Zoltán – Horváth László – Mayer Gyula 1999. Ógörög olvasó- és gyakorlókönyv. 2., jav. kiad. Budapest, Typotex. Farkas Zoltán – Horváth László – Mayer Gyula 2000. Ógörög nyelvtan és mondattani gyakorlatok. Budapest, Typotex. Forssman, Bernhard 1966. Untersuchungen zur Sprache Pindars. Wiesbaden, Harrasowitz. /Klassisch-philologische Schriften, 33./ Gildersleeve, Basil L. 1900. Syntax of classical Greek from Homer to Desmosthenes. New York–Cincinnati, American Book Company.
194

Györkösy Alajos – Kapitánffy István – Tegyey Imre 1993. Ógörög–magyar szótár. 2. kiad. Budapest, Akadémiai Kiadó. Hajnal, Ivo – Meier-Brügger, Michael (megj. előtt): Die altgriechischen Dialekte. Wesen und Werden. Akten des Kolloquiums Freie Universität Berlin, 19–22. September 2001. Innsbruck. /IBS/ Hamm, Eva-Maria 1958. Grammatik zu Sappho und Alkaios. 2., durchges. und erg. Aufl. Berlin, Akademie Verlag. Heubeck, Alfred 1979. Schrift. Göttingen, Vandenhoeck & Ruprecht. /Archaeologia Homerica, 3., Kap. X/ Heubeck, Alfred 1984. Kleine Schriften zur griechischen Sprache und Literatur. Hrsg. von Forssman, Bernhard et al. Erlangen, Universitätsbund. /Erlanger Forschungen. Reihe A. Geisteswissenschaften, 33./ Hiersche, Rolf 1970. Grundzüge der griechischen Sprachgeschichte. Wiesbaden, Reichert. Hintze, Almut 1993. A Lexicon to the Cyprian Syllabic Inscriptions. With additional indices compiled by Boekles, Klaus. Hamburg, Buske. Hintze, Almut 1999. Kyprische Schrift. In DNP, 6. 986–987. col. Hoffmann, Otto – Debrunner, Albert 1969. Geschichte der griechischen Sprache. 1. Bd. Bis zum Ausgang der klassischen Zeit. 4. Aufl. bearb. von Scherer, Anton. 2. Bd. Grundfragen und Grundzüge des nachklassischen Griechisch. 2. Aufl. bearb. von Scherer, Anton. Berlin. Holton, David – Mackridge, Peter – Philippaki-Warburton, Irene 1997. Greek. A Comprehensive Grammar of the Modern Language. London, Routledge. Horrocks, Geoffrey 1997. Greek. A History of the Language and Its Speakers. London–New York, Longman. Householder, Fred W. – Nagy, Gregory 1972. Greek. A Survey of Recent Work. The Hague–Paris, Mouton. /Janua linguarum. Series practica, 211./ Jeffery, Lilian Hamilton 1990. The Local Scripts of Archaic Greece. A study of the origin of the Greek alphabet and its development from the eighth to the fifth centuries B.C. Rev. ed. with a suppl. by Alan W. Johnston. Oxford, Oxford UP. Joseph, Brian D. 1987. Greek. In Comrie, Bernard (ed.): The World‘s Major Languages. London–Sydney, Croom Helm, 410–439. p. Joseph, Brian D. – Philippaki-Warburton, Irene 1987. Modern Greek. London etc., Croom Helm. /Croom Helm Descriptive Grammar Series/ Kirchhoff, Adolf. 1887. Studien zur Geschichte des griechischen Alphabets. 4., umgearb. Aufl. Gütersloh, Bertelsmann.
195

Kretschmer, Paul 1896. Einleitung in die Geschichte der griechischen Sprache. Göttingen, Vandenhoeck & Ruprecht. Kretschmer, Paul – Locker, Ernst 1963. Rückläufiges Wörterbuch der griechischen Sprache. 2. Aufl. mit Ergänzungen von Kisser, Georg. Göttingen, Vandenhoeck & Ruprecht. Kühner, Raphael – Blass, Friedrich 1890–1892. Ausführliche Grammatik der griechischen Sprache. 1. Bd. Elementar- und Formenlehre. Neu bearb. von Blass, Friedrich. 3. Aufl. in 2 Bden. Hannover, Hahn Kühner, Raphael – Gerth, Bernhard 1898–1904. Ausführliche Grammatik der griechischen Sprache. 2. Bd. Satzlehre. Neu bearb. von Gerth, Bernhard. 3. Aufl. in 2 Bden. Hannover, Hahn. Lampe, Geoffrey W. H. 1982 [1961]. A Patristic Greek Lexicon. Repr. Oxford, Clarendon Press. Lejeune, Michel 1972. Phonétique historique du mycénien et du grec ancien. Paris, Klincksieck. Mackridge, Peter A. 1985. The Modern Greek Language. A Descriptive Analysis of Standard Modern Greek. Oxford, Oxford UP. Masson, Olivier 1983. Les inscriptions chypriotes syllabiques. Reimpr. augmentée. Paris, Boccard. Mayser, Edwin 1970. Grammatik der griechischen Papyri aus der Ptolemäerzeit. 2. Aufl. bearb. von Schmoll, Hans. 2 Bde. Berlin, de Gruyter. Maywald József – Vayer Lajos – Mészáros Ede 1981. Görög nyelvtan. 11. kiad. Budapest, Tankönyvkiadó. Meier-Brügger, Michael 1992. Griechische Sprachwissenschaft. 1–2. Bde. Berlin–New York, de Gruyter. /Sammlung Göschen, 2241–2242./ Meillet, Antoine 1975 [1913]. Aperçu d‘une histoire de la langue grecque. Avec bibliographie mise à jour et complétée par Olivier Masson. 8ème éd. Paris, Klincksieck. Meillet, Antoine – Vendryes, Joseph 1979 [1924]. Traité de grammaire comparée des langues classiques. 5. éd. Paris, Champion. Melena, José L. 1995. Antología comentada de textos micénicos. Vitoria. Melena, José L. 2001. Textos griegos micénicos comentados. Vitoria-Gasteiz. Mirambel, André 1959. La langue grecque moderne. Description et analyse. Paris, Klincksieck. /Société de linguistique de Paris. Collection Linguistique, 59./ Mohay András 2003. Újgörög–magyar kéziszótár. 3. kiad. Budapest, Akadémiai Kiadó.

196

Mohay András 2000. Görög. In Fodor István (szerk.): A világ nyelvei. Budapest, Akadémiai Kiadó, 456–471. p. Morani, Moreno 2000. Introduzione alla linguistica greca. München, LINCOM Europa. /LINCOM Studies in Indo-European Linguistics, 9./ Morpurgo, Anna 1963. Mycenaeae Graecitatis Lexicon. Roma, Athenaeum. /Incunabula Graeca, 3./ Nagy, Gregory 1970. Greek Dialects and the Transformation of an Indo-European Process. Cambridge Ma., Harvard University Press. Németh György 1996a. A görög epigraphika. In Havas László – Tegyey Imre (szerk.): Bevezetés az ókortudományba I. A görög és római világ írásos és tárgyi emlékei. Egyetemi jegyzet. Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó. 129–146. p. /Agatha, 2./ Németh György 1996b. Papyrológia, In Havas László – Tegyey Imre (szerk.): Bevezetés az ókortudományba I. A görög és római világ írásos és tárgyi emlékei. Egyetemi jegyzet. Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó. 189–206. /Agatha, 2./ Németh György 2003. Görög történelem. Szöveggyűjtemény. 2., jav. kiad. Budapest, Osiris. Palmer, Leonard R. 1963. The Interpretation of the Mycenaean Greek Texts. Oxford, Clarendon. Palmer, Leonard R. 1980. The Greek Language. London, Faber. /Great Languages/ Palmer, Leonard R. 1986. Die griechische Sprache. Übers. von Meid, Wolfgang. Innsbruck, Institut für Sprachwissenschaft. /IBS, 50./ Pape, Wilhelm – Benseler, Gustav E. 1911. Pape‘s Wörterbuch der griechischen Eigennamen. 1–2. Bde. 3. Aufl. von G. E. Benseler, Braunschweig, F. Vieweg. Peters, Martin 1980. Untersuchungen zur Vertretung der indogermanischen Laryngale im Griechischen. Wien, Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften. /SbÖAW, 377./ Pisani, Vittore 1973. Manuale storico della lingua greca. 2. ed., con un‘appendice ― Il miceneo‖ di Milani, Celestina. Brescia, Paideia. Plath, Robert 1999. Linear B. In DNP, 7. 245–249. col. Powell, J. Enoch 1960 [1938]. A Lexicon to Herodotus. Repr. Cambridge, Cambridge UP. Rijksbaron, Albert. 1994. The Syntax and Semantics of the Verb in Classical Greek. An Introduction. 2nd ed. Amsterdam, Gieben. Risch, Ernst 1974. Wortbildung der homerischen Sprache. 2., völlig überarb. Aufl. Berlin–New York, Walter de Gruyter.

197

Risch, Ernst 1981. Kleine Schriften. Hrsg. von Etter, Annemarie – Looser, Marcel. Berlin–New York, Mouton. Ritoók Zsigmond (szerk.) 1988. Görög történetírók. Vál., szerk. Ritoók Zs. Budapest, Európa. Rix, Helmut 1992. Historische Grammatik des Griechischen. Laut- und Formenlehre. 2., korrig. Aufl. Darmstadt, Wissenschaftliche Buchgesellschaft. Rosén, Haiim B. 1962. Eine Laut- udn Formenlehre der herodotischen Sprachform. Heidelberg, Winter. Ruijgh, Cornelius J. 1991–1996. Scripta minora ad linguam Graecam pertinentia. 1–2. t. Éd. par Bremer, Jan Maarten et al. Amsterdam. Schmitt, Rüdiger 1991. Einführung in die griechischen Dialekte. 2. Aufl. Darmstadt, Wissenschaftliche Buchgesellschaft. Schwyzer, Eduard 1939–1971. Griechische Grammatik, 1–4. Bde. München, Beck. 1. Bd. Allgemeiner Teil, Lautlehre, Wortbildung, Flexion. 1939. 2. Bd. Syntax und Syntaktische Stilistik. Vervollständigt und hrsg. von A. Debrunner. 1950. 3. Bd. Register. Von Georgacas, Demetrius J. 1953. 4. Bd. Stellenregister. Hergestellt von Radt, Fritz. Hrsg. von Radt, Stefan. 1971. Sihler, Andrew L. 1995. New Comparative Grammar of Greek and Latin. New York–Oxford, Oxford UP. Slater, William J. 1969. A Lexicon to Pindar. Berlin, de Gruyter. Smyth, Herbert Weir 1956. A Greek Grammar. Rev. by Messing, Gordon M. Cambridge/Ma. Sommerstein, Alan H. 1973. The Sound Pattern of Ancient Greek. Oxford, Blackwell. /Publications of the Philological Society, 23./ Szádeczky-Kardoss Samu 1996. Görög paleográfia. In Havas László – Tegyey Imre (szerk.): Bevezetés az ókortudományba I. A görög és római világ írásos és tárgyi emlékei. Egyetemi jegyzet. Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 101–114. p. /Agatha II./ Szemerényi, Oswald 1987. Scripta minora. 3. köt. Greek. Hrsg. von Considine, Patrick – Hooker, J. T. Innsbruck, Institut für Sprachwissenschaft. /IBS, 53. Bd. 3./ Szepessy Tibor (szerk.) 1998. Görög drámák. 3. kiad. Vál., szerk. Szepessy T. Budapest, Európa. Szepessy Tibor (szerk.) 2000. Görög költők antológiája. 2., jav. kiad. Budapest, Typotex.

198

Szidarovszky János 1932. A görög és a latin nyelv hang- és alaktana. Budapest, MTA Classica Philologiai Bizottságának kiadása. /A classica philologia kézikönyve, II. 1. A/ Tegyey Imre 1996. Nyelvészeti bibliográfia. In uő – Havas László (szerk.): Bevezetés az ókortudományba I. A görög és római világ írásos és tárgyi emlékei. Egyetemi jegyzet. Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 367–385. p. /Agatha, 2./ Threatte, Leslie 1980–1996. Grammar of Attic Inscriptions. 1. vol. Phonology. 2. vol. Morphology. Berlin–New York, de Gruyter. Thumb, Albert – Kieckers, Ernst 1932. Handbuch der griechischen Dialekte. 1. Bd. 2. Aufl. Heidelberg, Winter. Thumb, Albert – Scherer, Anton 1959. Handbuch der griechischen Dialekte. 2. Bd. 2., erweiterte Aufl. Heidelberg, Winter. Ventris, Michael – Chadwick, John 1953. Evidence for Greek Dialect in the Mycenaean Archives. JHS, 73. 84–101. p. Ventris, Michael – Chadwick, John 1973. Documents in Mycenaean Greek. 2nd ed. by J. Chadwick. Cambridge, Cambridge UP. Vilborg, Ebbe 1960. A Tentative Grammar of Mycenaean Greek. Göteborg, Almquist & Wiksell. /Studia Graeca et Latina Gothoburgensia, 9./ Wachter, Rudolf 1996. Alphabet II. Das griechische Alphabet. In DNP, 1. 537–547. col. Wachter, Rudolf 2001. Schrift III. Klassische Antike. A. Mykenische Zeit. B. Griechisch in alphabetischer Zeit. In DNP, 11. 237–239. col. Wackernagel, Jacon 1955–1979. Kleine Schriften. Hrsg. von d. Akad. d. Wiss. zu Göttingen. 3 Bde. Göttingen, Vandenhoeck & Ruprecht. Woodard, Roger D. 1997. Greek Writing from Knossos to Homer. Oxford, Oxford UP. Woodard, Roger D. 2004a. Attic Greek. In uő (ed.): The Cambridge Encyclopedia of the World‘s Ancient Languages. Cambridge, Cambridge UP, 614–649. p. Woodard, Roger D. 2004b. Greek Dialects. In uő (ed.): The Cambridge Encyclopedia of the World‘s Ancient Languages. Cambridge, Cambridge UP, 650–672. p. Zinsmeister, Hans 1990. Griechische Laut- und Formenlehre. Heidelberg, Winter.

Szövegminta (a glosszák rövidítései megtalálhatók a Leipzig Glossing Rules honlapon.)
199

200

A hindí nyelv és írás
írta Négyessy Mária

A hindí nyelv és írás

A hindí nyelv az indoeurópai nyelvcsalád újind ágába, azaz a modern indoárja nyelvek csoportjába tartozik. Testvérnyelve az urdú. Korábban a kettőt összefoglalóan hindusztáninak is nevezték. A hindí India, az urdú Pakisztán hivatalos nyelve. A modern indoárja nyelveket India, Pakisztán, Banglá Dés, Nepál, Srí Lanká és a Maldív szigetek területén beszélik. Az ide tartozó jelentősebb nyelvek a nepáli, az asszámi, a bengáli, az orijá, a maráthi, a gudzsaráti, a szindhi, a lahndá, a kasmíri, a dógri a padzsábi és a szingaléz. A nepáli nyelvet nem csak Nepálban, hanem Szikkimben, Indiában (Nyugat-Bengál Darzsiling kerületében) és Bhután egyes részein beszélik. Az asszámi az indiai Asszám állam hivatalos nyelve, a Brahmaputra folyó völgye a központja. A bengálit elsősorban a Gangesz deltájában beszélik, ez a terület politikailag India Nyugat-Bengál államához, illetve Banglá Déshez tartozik. Az orijá nyelvet a Bengáltól délnyugatra elhelyezkedő területen használják, központja a Mahánadí folyó deltája. Orissza államban azonban nagyobb számú, nem indoeurópai nyelvet beszélő törzsi lakosság is él, pl. a gondok. A maráthi, az indiai Mahárástra állam hivatalos nyelve. A Dekkán fennsík észak-nyugati részén jelentős kiterjedésű területen beszélik. Ettől északra helyezkedik el a gudzsaráti nyelv területe Gudzsarát államban, de Mumbáí (Bombay) lakosságának egy jó része is ezen a nyelven beszél. A szindhi nyelv területe már átnyúlik Pakisztánba, az Indus folyó alsó folyásánál beszélik, központjának a pakisztáni Haiderábádot tekintik. A lahndá vagy lahndí összefoglaló nevet a nyugati pandzsábi dialektusokra használják (Grierson 1903-1928). A kasmíri központja a Kasmír-völgy, a dógrit pedig, amely csak újabban törekszik arra, hogy önálló nyelvnek tekintsék, az indiai Dzsammuban beszélik. A pandzsábi nyelv területe India és Pakisztán létrejöttével politikailag kettészakadt.
201

Pakisztánban a pandzsábi nyelv központja Láhaur (Lahore), Indiában pedig Pandzsáb állam hivatalos nyelve. Az indoeurópai nyelvek területétől elvágva található a szingaléz, amelyet Srí Lankán, illetve néhány kisebb nyelv, pl. a divéhi, amely nyelvet a Maldív szigeteken beszélik. India hatalmas területét fedi le az ún. hindí övezet: Uttar Pradés, a nemrégen létrehozott Uttaráncsal, Himácsal Pradés, Bihár, Madhja Pradés, Harjáná és Rádzsaszthán állam, valamint a főváros Delhi tartozik bele. Az 1981-es adatok szerint Indiában kb. 265 millió ember beszélte, ma a már az egy milliárdos lélekszámot meghaladó lakosság mintegy 40 % beszéli a modern standard hindit, vagy valamelyik regionális változatát. A hivatalos adminisztrációnak, az oktatási rendszernek, a városiasodásnak, a sajtónak és a médiának (különösen a filmnek) köszönhetően a modern standard hindí mind több ember anyanyelve is. Sokan használják második vagy harmadik nyelvként. A hindí fontosabb helyi változatai (gyakran pontatlan megnevezéssel dialektusai) a következők: a hindí övezet nyugati részén a harjánaví (korábbi nevén bángarú), Delhi környékén a kharí bolí és a bradzs, keleti részén pedig a bundélí, avadhí, bódzspurí és a maithilí; a rádzsaszthání dialektusok, pl. a márvárí és a mévárí, északon pedig a pahárí (hegyi) csoportba tartozó nyelvjárások, pl. a garhválí. A hindit jelentős számú diaszpóra is használja szerte a világon. Nagy-Britannia, az Amerikai Egyesült Államok, Suriname, Guayana, Trinidad, a Fidzsi-szigetek, Mauritius, Dél-Afrika, Kelet-Afrika indiai származású népessége első vagy második nyelvként beszéli a hindit, vagy valamely dialektusát. Általánosan elfogadott feltételezés, hogy a hindí és az urdú kialakulása közös múltra nyúlik vissza. A 11., 12., illetve a 13. század során alakult ki az a kevert nyelv, amely Delhi, Mathurá és Ágrá környékén közvetített a helyi lakosság és India muszlim hódítói — törökök, afgánok, perzsák — között mint lingua franca. A hindí elnevezést a nyugatról behatoló afgán-török népek kezdték használni a helyben talált „indiai‖ nyelvre (a Szindhu folyóról kapta a szubkontinens is a nevét perzsa és görög közvetítéssel: Szindh ~ Hind ~ Ind), a török eredetű urdú pedig a zabán é urdú é muallá (a magas udvarhoz tartozó katonai tábor nyelve) kifejezésből rövidült.

202

A hindí és az urdú nyelvészetileg a hétköznapi társalgás szintjén lényegében azonos nyelv, nyelvtanuk, szókincsük jó része is azonos, bár írásrendszerük különböző. A hindít dévanágarí írással, az urdút arab betűkkel írják. Társadalmi és kulturális vonatkozásban azonban már jelentősen eltér a két nyelv egymástól. A hindí szókincse inkább a szanszkrit eredetű szavakra, az urdúé inkább az arab, perzsa elemekre támaszkodik. Az angol gyarmati uralom nyelvpolitikájának és a későbbi politikai eseményeknek is köszönhetően India és Pakisztán létrejötte óta a két nyelv elkülönülése egyre erősebb.

A hindí nyelv néhány sajátossága A hindí magánhangzók két diftongus (ai, au) kivételével monoftongusok, bármelyik magánhangzó kaphat nazalizálást. A mássalhangzós rendszerben a más újind nyelveket is jellemző retroflex hangok is megtalálhatók. A zárhangok lehetnek zöngés-zöngétlenek, aspiráták vagy hehezetesség nélküliek. A hangsúly erőssége a szótag nyomatékának és hangzósságának a függvénye, többnyire az utolsó előtti szótag a hangsúlyos. A hindí morfológiailag szintetikus nyelv. A főnévnek két neme (hím-, nőnem), egyes és többes száma, a megszólításon kívül névutó nélküli és névutós esete van. A melléknevek nemben, számban és esetben megegyeznek a főnévvel. Az esetek kifejezése a névszók utáni névutókkal történik. Az igetövek morfológiai sort alkothatnak, amelyben megfigyelhető az indoeurópai nyelvekre jellemző módon a tő erősségi fokozatának a változása (khul ‗nyílik‘, khol ‗nyit‘, khulā ‗nyittat‘, khulvā ‗nyittattat‘). Az igeragozás is szintetikus, a verbum finitum rendszerint egy melléknévi igenévből és a létigéből áll. Azon esetekben, amikor a verbum finitum egyik részét egy tárgyas ige befejezett melléknévi igeneve alkotja, ergatívuszos szerkezet van használatban. Külön figyelmet érdemel az összetett igék alkalmazása. Ilyenkor az igetövet, amely az ige egészének az alapjelentését adja meg, egy ún. színező ige követi, amely a jelentést számos árnyalattal bővíti: befejezettség, medialitás, képesség, irány, váratlanság, stb. A melléknévi igenevek és egyes igék kombinációja további, igen változatos

203

jelentésárnyalatokat fejez ki. A melléknévi és főnévi igeneves szerkezetek használata gyakori. A hindí szórendje kötött, a mondat elején áll az alany, legvégén az állítmány. A jelző a jelzett szó előtt áll.

A hindí szókincs sajátosságai A hindí szókincs rendkívül gazdag, változatos. Legnagyobb része a szanszkrit eredetű, a nyelvtörténeti fejlődés során jelentősen megváltozott ún. tadbhava szavak csoportja. A szanszkrithoz visszanyúlva, változatlan alakban átvett szavak alkotják a tatszama szavak csoportját, ezek a nyelvújítás jelleggel átemelt szavak azonban nem mindig illeszkednek bele a modern, főleg beszélt hindibe. A regionálisan használt, többnyire ismeretlen eredetű szavak alkotják a szókincs désí elemét. A muszlim hódítás után a perzsa évszázadokon keresztül különleges szerepet játszott, igen sok perzsa, ill. arab kölcsönszó került bele a hindibe. A perzsa elem bekerülését elősegítette a két nyelv rokoni közelsége is. Megtalálhatók még a hindi szókincsben török, portugál, francia kölcsönszavak is. Jelenleg az angol — mint az indiai felsőoktatás és az információs technológia nyelve —gyakorol nagy hatást a hindire. Az így létrejött, beszélt nyelvi keveréket Hinglish-nek nevezik. Az írott hindiben törekednek a tiszta hindí használatára, bár ez olykor túl ― szanszkritos‖ is lehet.

204

A dévanágarí írás

205

206

207

208

A hindí grammatikai hagyomány A hindí grammatikai hagyomány meglehetősen hosszú időre, a 17. század végéig nyúlik vissza, részletes tudománytörténeti áttekintést ad Bhatia 1987. Az első ―nugati‖ leíró y nyelvtant Ketelaar adta ki 1698-ban dán nyelven. A sort az angolok folytatták a 19. század végén, Kellogg (1972) és Platts (1884 és 1967) munkái máig hivatkozási alapul szolgálnak. A hindí nyelvű nyelvtanok között máig alapvető fontosságú Guru 1920-ban publikált munkája (Guru 1962), illetve Vājpeyī 1957. Az indiai kormány kezdeményezésére jelent meg az első hivatalos leíró nyelvtan, amelyet Aryendra Sharma vezetésével egy tudóscsoport készített el (ld. Sharma 1958). Az 1980-as évektől Kachru művei nyitották meg a generatív és a strukturalista nyelvészet módszereit használó nyelvészeti munkák egész sorát (Kachru 1980 és Kachru–Pandharipande 1983). Montaut (2004) kiváló leíró nyelvtanában kitér nyelvtörténeti és dialektusbeli vonatkozásokra is.

Szakirodalmi útmutató

Általános tájékozódáshoz Grierson 1903–1928 hatalmas volumenű, átfogó alapmunka az indiai nyelvekről. Masica 1991 a modern indoárja nyelvek (New Indo-Aryan, NIA) kialakulását, történetét szókincsének a kérdéseit elemzi. A NIA nyelvek fonológiai, morfológiai és szintaxisbeli sajátosságait mind leíró és történeti szempontból egyaránt tárgyalja. Rai 1984, King
209

1994, Faruqi 2001 a hindí és az urdú egymáshoz való viszonyát, kialakulásuk, elkülönülésük történetét vizsgálja.

Leíró nyelvtanok, monográfiák Guru 1962 az egyik első, ma is a legnagyobb tekintéllyel rendelkező és kiindulási pontul szolgáló hindí leíró nyelvtan. Időben megelőzi Kellog részletes hindí leíró nyelvtana (1972), amely a hagyományos, latin terminológiát használja, és nemcsak a standard hindit (High Hindi), hanem a hindí övezetbe tartozó nyelvjárásokat is leírja, rámutatva az egyes nyelvi jelenségek nyelvtörténeti hátterére is. Sharma az indiai kormányzat által támogatott nyelvi standardizálás igényével készült nyelvtan (1958). Kachru 1980 az egyik első, strukturalista nyelvészeti megközelítését tükröző nyelvtan. McGregor 1972 igen tömör, tankönyvként is jól használható leíró nyelvtan. Montaut modern nyelvészeti alapokon álló leíró nyelvtan (2004), nyelvtörténeti és dialektusokra vonatkozó kitekintéssel.

Hindí nyelvkönyvek Debreczeni magyar nyelvű könyvei (1959 és 1983) ma már nehezen hozzáférhetők. A jelenlegi hazai oktatásban Négyesi könyve, bár kéziratban van, évek óta használatos. Angol nyelven Snell–Weightman 1989 (hanganyaggal is bővítve) Shaphiro 1989, valamint Pořízka (1972) és Kachru–Pandharipande (1983) tankönyvei segítik legjobban a hindiül önállóan tanulókat. Oroszul Dimsic–Ulciferov–Gorjunov 1980–1983 nyelvtani magyarázatai kiválóak, de a tankönyv szövegei mára az irodalmi szemelvényeket leszámítva elavultak. Az Indiában megjelenő nyelvkönyvek többnyire a hindit már különféle fokon ismerő indiaiak számára a standard hindí normarendszerének az elsajátítását tűzik ki célul. Haladóknak Jagannāthan 1981 nagyon hasznosan forgatható.

Szótárak Platts 1884 máig nagy tekintélynek örvendő, az urdú abécét követő, perzsa, arab elemeket bőven tartalmazó szótár. Turner 1962–1985 NIA etimológiai
210

szótár.Beszkrovnij szótára (1972) nagy terjedelmű, a gazdag szókincset jól reprezentálja, hasznos függelékeket tartalmaz. McGregor 1993 jelenleg a legjobb középszótár, etimológiai kitekintéssel. Bahri 1969 az indiai kiadású, rendszerint igen gyenge színvonalú angol-hindí szótárak közül kiemelkedő munka. Bahri 1983sok szinoníma megadásával segíti a hindiül tanulókat. Hasonlóképpen a hindí thesaurus, Kumār–Kumār 1997 rengeteg példát ad a szinonímák helyes használatához. A ― Hobson-Jobson‖ (= Yule–Burnell 1994) az angolba átkerült indiai szavak értelmező szótára. Az egynyelvű szótárak közül Varmā 1987 jól kezelhető.

Folyóiratok — Acta Orientalia — Archív Orientální. Quarterly Journal of African and Asian Studies (Prága) — Berliner Indologische Studien (Berlin) — Indian Linguistics, Journal of The Linguistics Society of India (Pune) — Indian Journal of Applied Linguistics (= IJOAL) — South Asian Language Review — Journal of the American Oriental Society — Modern Asian Studies — Nāgarī Pracārinī Patrikā (Vārānasī)

A hindihez kapcsolódó internetes honlapok szótárak http://www.shabdkosh.com/: angol – hindí online szótár
211

http://dsal.uchicago.edu/dictionaries A dictionary of Urdu, classical Hindi, and English = Platts 1884 A dictionary, Hindustani and English: with a copious index, fitting the work to serve, also, as a dictionary of English and Hindustani = Shakespear 1834

folyóiratok, újságok http://www.languageinindia.com/ (on-line journal) http://www.amarujala.com (napilap) www.jagran.com (napilap) www.tadbhav.com (irodalmi folyóirat) http://www.bbc.co.uk/hindi http://www.aajtak.com http://www.webduniya.com http://www.columbia.edu/cu/lweb/indiv/southasia/cuvl/ (Délkelet-Ázsiára vonatkozó site-ok, e-folyóiratok, e-könyve) www.sify.com/hindi (The Annual of Urdu Studies)

egyéb http://dsal.uchicago.edu/ (Digital South Asia Library, számos szakmunka, irodalmi szövegek kiadása stb. olvasható itt) http://www.columbia.edu/cu/lweb/indiv/southasia/cuvl/

212

Bibliográfia Bahri, Hardev 1983. Learners‘ Hindi-English Dictionary. 2nd ed. Delhi, Rajpal & Sons. Bahri, Hardev 1969. Comprehensive English-Hindi Dictionary. 2 vols. Varanasi, Jnanamandal Ltd. Beszkrovnij, V. M. 1972. Hindi-russzkij szlovár. Moszkva, Izdatel‘sztvo Szovjetszkaja Enciklopedia. Bhatia, Tej K. 1987. A History of the Hindi Grammatical Tradition, Hindi-Hindustani Grammar, Grammarians, History and Poblems. Leiden, Brill. Debreczeni, Árpád 1959. Hindi nyelvkönyv kezdők részére. Budapest, József Attila Szabadegyetem. Debreczeni, Árpád 1983. Hindi nyelvkönyv magyaroknak. Budapest, Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. Dimsic, Z. M.–O. G. Ulciferov–V. I. Gorjunov 1980–1983. Ucsebnyik jazika hindi. 3 köt. Moszkva, Izdatel‘sztvo Nauka. Faruqi, Shamsur Rahman 2001. Early Urdu Literary Culture and History. Oxford, Oxford University Press. Grierson, George A. 1903–1928. Linguistic Survey of India. 11 Vols. Calcutta. (reprint: Delhi, Motilal Banarsidass, 1968) Guru, Kāmtāprasād 1962 [1920]. Hindī vyākaraṇ. Vārān ̣asī, Nāgarīpracārin ̣ī Sabhā. Jagannāthan, V. R. 1981. Prayog aur prayog. Delhi, Oxford University Press. Kachru, Yamuna–Rajeshwari Pandharipande 1983. Intermediate Hindi. Delhi, Motilal Banarsidass. Kachru, Yamuna 1980. Aspects of Hindi Grammar. New Delhi, Manohar. Kellogg, S. H. 1972 [1875]. A Grammar of the Hindi Language. 1st. Indian ed., Delhi, Oriental Books Reprint Corporation. King, Christopher R. 1994. One Language, two scripts. The Hindi Movement in Nineteenth Century Nort India. Bombay, Oxford University Press. Kumār, A.–K. Kumār 1997. Samāntar koś. Hindī thisāras. 2 köt. Delhi, National Book Trust. Masica, Colin P. 1991. The Indo-Aryan Languages. Cambridge, Cambridge University Press. McGregor, R. S. 1972. Outline of Hindi Grammar. Oxford, Oxford University Press. McGregor, R. S. 1993. The Oxford Hindi-English Dictionary. Oxford–Delhi, Oxford University Press. Montaut, Annie 2004. A Grammar of Hindi. München–New Castle, Lincom Europa. Négyesi, Mária é. n. Hindí nyelvkönyv. Kéziratban.
213

Platts, J. T. 1884. A Dictionary of Urdū, Classical Hindī and English. London, Sampson Low, Marston & Company. (reprint: Moszkva, 1959) Platts, John T. 1967 [1873]. A Grammar of the Hindustani or Urdu Language. 1st Indian edition, Delhi, Munshiram Manoharlal. Pořízka, Vincenc 1972. Hindština – Hindī Language Course. Praha, Státní pedagogické nakladatelství. Rai, Amrit 1984. A House Divided. The Origin and Development of Hindi/Hindavi. Delhi, Oxford University Press. Shakespear, John 1834. A dictionary, Hindustani and English: with a copious index, fitting the work to serve, also, as a dictionary of English and Hindustani. 3rd ed.. London, J.L. Cox and Son. Shaphiro, Michael C. 1989. A Primer of Modern Standard Hindi. Delhi, Motilal Banarsidass. Sharma, Aryendra 1958. A Basic Grammar of Modern Hindi. Delhi, Government of India. Snell, Rupert–Simon Weightman 1989. Hindi. London, Hodder and Stoughton. /Teach Yourself Books./ Turner, R. L. 1962–1985. A Comparative Dictionary of Indo-Aryan Languages. London, Oxford University Press. Vājpeyī, Kiśorīdās 1957. Hindī śabdānuśāsan. Vārān ̣asī, Nāgarīpracārin ̣ī Sabhā. Varmā, Rāmcandra 1987 [1933]. Saṃ̣ ksị pṭ hindī śabdakoś. Vārānasī, Nāgarīpracārinị̣̄ ̣ Sabhā. Yule, H.–A. C. Burnell 1994 [1903]. Hobson-Jobson. A Glossary of the Colloquial Anglo-Indian Words and Phrasesand of Kindred Terms, Etymological, Historical, Geographical and Discoursive. Delhi, Munshiram Manoharlal.

214

Szövegminta

Prémcsand: Kafan (A halotti lepel) c. novellájából Prémcsand (1880-1936) a modern hindí próza egyik legnagyobb mestere. Több regényt és mintegy 300 novellát írt. Korai művei urdú nyelven jelentek meg, majd 1916 után áttért a hindire. „A halotti lepel‖ egyedülálló remekműve, kemény, realista alkotás. Ghíszú és a fia a szülési fájdalmakba belehalt meny/feleség halotti leplére szánt pénzt elissza, illetve arra költi, hogy végre egyszer az életben jóllakjon.

1

215

216

Fordítás Ghíszú felállt és szinte elborították az öröm hullámai: „Igen, fiam, [a feleséged] a mennyországba jut. Nem gyötört senkit, nem volt senkinek a terhére. Úgy halt meg, hogy beteljesítette életünk legnagyobb kívánságát. Ha ő nem jut a mennyekbe, tán az a kövér népség kerül oda, aki két kézzel rabolja ki a szegényeket, és a Gangeszben fürdik, hogy lemossa magáról a bűnt, meg a templomokban mutat be áldozatot?

Az eredeti szöveget követő fordítás Ghíszú felállt és mintegy az öröm hullámaiban úszva mondta: Igen, fiam, [a feleséged] a mennyországba fog menni. Senkit sem gyötört, senkit nem nyomott el. Halálában életünk legnagyobb vágyát beteljesítette. Ha ő nem megy a mennybe, akkor vajon azok a nagyon kövér emberek fognak [a mennybe] menni, akik a szegényeket két kézzel rabolják ki, és a saját bűnüket lemosás végett a Gangeszben fürödnek és a templomokban vizet ajánlanak fel?

217

Az iráni nyelvek és írások
írta Jeremiás Éva

Iráni nyelvek és írások

Definició: iráni nyelveknek az egymással szorosabb-lazább genetikai rokonságot mutató nyelvek csoportját nevezzük, melyek az indoárja nyelvekkel együtt az indoeurópai (vagy más néven indogermán) nyelvcsaládnak az indoiráni (vagy árja) ágát alkotják. Az „iráni nyelvek‖ nyelvészeti elnevezés Irán földrajzi nevéhez kapcsolódik, melyet az ókortól fogva a mai Iránnál nagyobb kiterjedésű, pontosan nem körvonalazott területek elnevezésére használták, ahol – mai feltételezésünk szerint –, egykor az iráni nyelveket beszélő népek települései voltak. Irán neve etimológiailag összefügg az óperzsa ariya- ~ avesztai airiia- < óiráni *arya- ‗árja‘ szóval, melyek egykor az ókori India és Irán törzseinek önelnevezése volt (v.ö. újperzsa Īrān < középperzsa Ērān < *Aryānām ‗az árják [földje]‘ pl. gen.). A középkorban, a turk népek nyugatra való özönlése előtt (ld. török nyelvek) iráni nyelveket beszélő népek éltek a Fekete tenger nyugati és északi partvidékétől kezdve Kína és Mongólia határáig. Ma a politikai értelemben vett Irán határain kívűl számos iráni nyelvet beszélő nép található, pl. a Kaukázusban (oszét), a mai Irak-ban (kurd, zázá), Afganisztánban (pasto), Pakisztánban (baludzsi, jidga-mundzsi stb.), a Közép-Ázsiai köztársaságokban (tadzsik, kurd, táti, jagnóbi stb.), a Hindukus és Pamir hegyvidéki területein (pamiri nyelvek), valamint az Öböl-menti országokban. Nyelvészetileg az iráni nyelvek legközelebbi rokonságban Elő-India indoeurópai nyelveivel állnak, melyekkel feltételezhetően korábban szoros kapcsolatban voltak.

218

Nyelvtörténet és nyelvváltozatok Az ó-, közép- és újiráni nyelvek rövid áttekintése Az iráni nyelveket ma szokásosan három nyelvtörténeti csoportra osztjuk, ezek az ó-, közép- és újiráni nyelvek (ez a periodizáció a legjelentősebb nyelveket többnyire az uralkodó dinasztiákhoz köti). Ezeken a történeti periodusokon belül többnyire megkülönböztethető egy nyugati és egy keleti dialektus-csoport is. Az ó- és középiráni nyelvek nagyobbik része rövidebb-hosszabb szövegemlékekből ismertek, míg mások csak közvetett módon, más forrásokban előfoduló adatok alapján rekonstruált (feltételezett) nyelvek. Mind a szövegemlékek írásának és nyelvének értelmezése, mind az összefüggő szövegemlékekkel nem rendelkező nyelvek rekonstrukciója számos hipotetikus elemet tartalmaz, így azok elemei (pl. kivételek megítélése, periodizáció és genetikai rokonság, stb.) a kutatás során változhatnak. Az ismert ókori nyelvi emlékek közös jegyei erőteljesen arra mutatnak, hogy valaha egy közös nyelvből származtak (*ősiráni). Másik álláspont szerint ez az ősi nyelvállapot már különálló dialektusok jegyeit mutatja. a) Az óiráni nyelvek (i. e. II. évezred 2. fele (?) –3. sz.) két legismertebb, terjedelmes szövegemlékekkel képviselt tagja az Aveszta szövegeinek nyelve és a délnyugati óperzsa. Nyelvi rekonstrukció alapján feltételezett óriáni nyelvek az észak-nyugati méd és szkítha. Az avesztai nyelv (pontosabban az Aveszta szövegeinek nyelve) elnevezés nem népcsoporthoz vagy földrajzi környezethez kapcsolódik. Az Aveszta a (feltételezett etimológiája ‗dicséret‘ (Kellens) v. ‗parancs, utasítás‘(Boyce) a zoroasztriánusok legrégebbi, különböző időben és helyen keletkezett szent könyveinek összefoglaló neve. Az Aveszta nyelvileg erősen heterogén gyűjtemény, legrégibb része a prófétának tulajdonított gáthák (‘himnuszok‘) gyűjteménye, melyek az iráni nyelvek legősibb nyelvemlékei, az óind Rigvéda himnuszaival egyidős szövegek. Kormeghatározása a próféta személyének datálásától függ. A mai konszenzus ezt az i. e. 2. évezred második felére teszi (más hipotézisek szerint i. e. 1000 k. vagy a 7–6. sz. ban keletkezett szövegek). Bár az avesztai szövegek nagy része korábbi és terjedelmesebb is az óperzsa nyelvemlékeknél, nyelvi értelmezésük igen nehéz a hagyományozás bizonytalansága miatt. A szövegeket – minden bizonnyal – csak a i. sz. 5–6 sz.-ban, a Szászánidák korában jegyezték le (tehát keletkezésük után jóval több mint ezer évvel), egy akkor alkotott írással. A legkorábbi fennmaradt kéziratok azonban ennél is sokkal újabbak, a
219

13. sz. utáni időkből származnak. Európában csak a 18. sz.-ban ismerték meg ezeket a kéziratokat. A hagyományozás bizonytalansága miatt a szövegek (különösen a prófétának tulajdonított gátháké) olvasata máig számos ponton homályos, vitatott. Nyelve valószínűleg egy kelet-iráni nyelv lehetett, esetleg a baktriai egyik helyi ókori dialektusa, mely az óperzsánál korábbi nyelvállapotot tükröz. Flektáló nyelv, melynek értelmezése (különösen hang-rendszerének megállapítása) sokszor bizonytalan. A szászánida kori írás, melyet az az igény hozott létre, hogy rögzítsék a vallásos szövegek egyértelmű olvasatát, lényegesen, elveiben tért el a korabeli, szintén arámi abc-én alapuló középperzsa pahlavi írástól, amennyiben valódi magánhangzójeleket alkotott, ideogrammokat nem használt. A pahlavi írásból az egyértelmű jeleket átvette, a többértelműeket differenciálta, diakritikus jelek segítségével új betűket alkotott. Ennek eredményeként egy 16 magánhangzó- és 37 mássalhangzó-jelet tartalmazó, a szent szövegeknek a középkorban elképzelt fonetikus olvasatát lehetővé tevő írás jött létre. A szövegek nyelve igen archaikus (ld. pl. óperzsa xšaça- = avesztai xšaθra- < óiráni * xšaθra- = vedikus kÒatrá- ‗uralkodás, birodalom‘), a régi indoeurópai nyelvek flektáló névszó- és igeragozását erősen, az óperzsa szövegeknél hívebben őrzi. Az indiai párszik (a zoroasztrianizmust követő hívek) mai napig használnak (olvasnak?) eredeti avesztai szövegeket eredeti avesztai írással, perzsa átírással és fordítással (ld 1. és 2. kép) .

Az óperzsa az Akhaimenida birodalom (i. e. 553–330) uralkodóinak nyelve (a birodalom soknemzetiségű tartományainak közös nyelve a sémi „birodalmi‖ arámi volt). Legfontosabb emlékei a királyok reprezentációs célokat szolgáló többnyire háromnyelvű (óperzsa, elámi, babilóni) ékírásos sziklafeliratai (i. e. 6–4. sz.). Az óperzsa az óiráni nyelvek DNy-i dialektusa (eredetileg az ókori Fársz tartomány nyelve), írása akkád (későbabilóni) ékjelekből I. Dareiosz korában tudatosan alkotott betűírás. Ez azt jelenti, hogy gyökeresen, de nem következetesen, eltér a sémi írások írás elvétől (ld. akkád nyelv, héber és arámi nyelv, arab nyelv). Legfőbb újítása az volt, hogy sajátos, valódi magánhangzó-jeleket is tartalmazott, melyek szó elején is megjelenhettek. Felhasznált ezeken kívül mássalhangzó és magánhangzó kapcsolatát jelölő ékjeleket is. Az óperzsa írás 36 ékjelet használ, ezek között vannak egyértelmű magánhangzójelek, mássalhangzójelek, melyek inherensen tartalmazhatják az i, u vagy a magánhangzót is, de felvehetnek pusztán mássalhangzó értéket is. Az írásnak eltérő értelmezései találhatóak a szakirodalomban (ld. Kent, Mayrhofer, Schmitt in CLI).

220

Az óperzsa flektáló nyelv: az igeragozás teljesebben, a névszóragozás már erősen redukálva őrzi az eredeti (feltételezett) rendszert. Pl. a névszóragozásban, mely különböző töveken alapul, az -a tövű ragozásnak a korábbi korszakra rekonstruált nyolc esete közül már csak három raggal megkülönböztetett esete van; a duális olykor még előfordul.Az igealak szintetikus (komplex morfológiai) szerkezetű szó, egy alakban fejezi ki az idő, aspektus, mód, nem (genus), szám és személy kategóriáit.

1. kép. Aveszta: modern Khorda Aveszta indiai kiadása avesztai írás és modern perzsa fordítás (1308 Jazdagerdi időszámítás, Bombay), címlap

221

2. kép. Aveszta: Khorda Aveszta modern teheráni kiadása perzsa átírással, fordítással, p. 102.: Átas njájis szövege.

222

3. kép. Óperzsa írás különböző értelmezésekkel: Jensen, 100. p.

223

4. kép. Óperzsa írás különböző értelmezésekkel: Handb., 19. p.: ékjelek hangértékei.

224

5. kép. Óperzsa írás különböző értelmezésekkel: Handb., 20 p.: számok és ideogrammok.

6. kép. Óperzsa írás különböző értelmezésekkel: Schmitt 1989, 63. p.

225

Egyéb óiráni nyelvek: méd, szkíta Az óiráni nyelvek dialektális megosztottsága és egyes „idegen‖ nyelvi (elsősorban hangtani) sajátságai egyéb óiráni nyelvek meglétét is feltételezik. Ezeket azonban – összefüggő nyelvemlék híján – csupán izoláltan előforduló szavakból és nevekből próbálják hipotetikusan rekonstruálni. Az egyik ilyen legismertebb rekonstruált nyelv a méd, az ókori Méd birodalom nyelve, melyre csak indirekt módon, későbbi forrásokban előforduló szavak sajátos, a forrásnyelv hangrendszerétől eltérő hangalakja alapján lehet következtetni. Ezek, egy feltételezett méd nyelvre mutató jelenségek azonban más iráni dialektusokban is előfordulnak. Szkíta: az iráni törzsek településterületeinek a Fekete-tengertől Kínáig húzódó északi határán, a steppe-vidéken ókori és középkori források több törzset neveznek meg (pl. szkíták, szarmaták, szakák, alánok, masszagéták). Ezek nyelvéről nincsenek összefüggő emlékek, csupán kevés szórványemlék (többségében nevek és egyes szavak) a róluk szóló híradásokban (pl. Herodotosz), melyeket hagyományosan (kérdés, hogy helyesen-e) szkítának nevez a szakirodalom. Erősen megoszlik a kutatók véleménye ezeknek a nyelvi emlékeknek a jellege, valamint ókori nyelvi státusza tekintetében (pl. külön nyelv volt-e a szkíta és szarmata, stb.).

b) Közép-iráni nyelvek A történeti ó- és közép-korban (az Akhaimenida-birodalom összeomlásától az arab hódítás első évszázadaig, i. e. 4/3. sz.–i. u. 8/9. sz., ill. még tovább ) beszélt ill. „használt‖ nyelvek: a nyugati csoport időben egymást követő tagjai a párthus és a középperzsa, a keleti csoportba tartozik a szogd, khvárezmi, szaka, baktriai,mígaz északi dialektus feltételezett tagjai a szarmata és az alán. E nyelvek erősen különböznek mind elterjedettségükben (a fenti nyelvekből csak hat rendelkezik megbízható szövegemlékekkel), mind írásukban: pl. a párthus, középperzsa, szogd, khvárezmi az arámi írás továbbfejlesztett változatát, a baktriai a görög ábécé egy helyi változatát, míg a szaka az indiai bráhmi-írás középázsiai változatát használta. Az arámi eredetű ábécét használó írások közös jellemzője az ún. ideogrammok (más néven heterogrammok) – különböző mértékű – használata, melyeket a szövegkiadások nagybetűkkel írnak át. Ez
226

a, szórványosan már korábbi nyelvemlékekből is ismert, gyakorlat egyes szavakat (rendszerint a legközönségesebbeket) az eredeti arámi (tehát sémi) írott formában veszi át (mintegy piktogrammokként), de azokat a forrás nyelvén (pl. középperzsául) olvassa ki és azokhoz a saját (a forrás) nyelvén illeszt ún. komplementumokat (ragokat, képzőket stb.). Az egyik legrégibb, már a Kr. előtti évszázadokban pénzfeliratokon is előforduló ideogramm a MLKYN MLKA (vö. arámi mäläk malkē) a párthus šāhān šāh ‗királyok királya‘ kifejezés visszaadására. A kutatók többségének értelmezése szerint az ideogrammokat mindig a befogadó nyelv megfelelő szava hangalakja szerint olvasták ki. (tehát nem betűhíven). Az ideogrammok elterjedt használata összefüggött a korábbi arámi nyelvű és arámi írnokok által művelt írásbeliség átalakulásával (kb. i. e. 3–1 sz.). A párthus: a nyelv eredete az ÉK-iráni Parthia (lat. elnevezés, v.ö. óperzsa Parthava) tartományhoz ( mai Khorászán, Gorgán ill. részben Turkmenisztán), valamint az ókori Arsakida dinasztia (i. e. 247–i. sz. 224) uralkodásához köthető. A dinasztiát megalapító ősök, egy északiráni nomád törzs (Aparni vagy Parni) vezetői, az i. e. 3. sz.-ban meghódították Parthia provinciát, átvették a helyiek nyelvét, és ez lett később az uralkodásuk alatt nagy kiterjedésű birodalommá lett állam hivatalos nyelve. Ennek a nyelvnek az Arsakidák korából kevés emléke maradt, a nyelvemlékek többsége az őket követő Szászánida dinasztia (i. sz. 225–651) korából származik. A két nyelv, párthus és középperzsa (pahlavík és párszík a korábbi szakirodalomban) írása, az ideogrammok használata, valamint nyelvi jegyei egymáshoz nagyon hasonlóak voltak, így azokat sokáig egy nyelv két, időben egymást követő változatának tekintették és csak a dinasztia nevével különböztették meg a nyelvet (arsakida és szászánida pahlavi vagy pehlevi). A manicheus szövegek megismerése óta (1904) a párthus külön nyelvi státusza mint észak-nyugati középiráni nyelv egyértelmű. Legkorábbi emlékei az i. e. 1. sz.-ból, Niszából származó osztrakonok (melyeket eleinte arámi nyelvűeknek hittek az írás és az ideogrammok használata miatt), majd a királyfeliratok a korai szászánida korból (i. sz. 3–4. sz.). A kínai Turkesztán manicheus emlékei között is találhatók párthus nyelvű szövegek. A párthus a nyugati középiráni nyelvek északi dialektus-csoportjához tartozik. Sem előzménye, sem folytatása nem ismert. Az Arsakidák mintegy ötévszázados uralkodása alatt a párthus viszonylag sok szót átvett keletiráni nyelvekből (pl. a szogdból), és maga is sokat kölcsönzött a környező nyelveknek (ld. a nagyszámú párthus kölcsönzést az örményben). Ezek a források segítik a párthus nyelv hangállományának rekonstruálását. Morfológiája és szintaxisa az igei és névszói esetvégződések lekopása miatt a korábbi
227

(pl. óperzsa) nyelvállapothoz képest lényegesen megváltozott, de flektáló jellegét megőrizve, új analitikus és szintetikus struktúrákat hozott létre. A középperzsa a középiráni nyelvek legjelentősebb tagja, a délnyugati iráni Fársz (ma központja Siráz) tartományhoz kötődik, az Akhamenidák által használt óperzsa nyelv utódja, ha nem is közvetlenül. A Szászánida birodalom (i. sz. 224–651) hivatalos és egyben a birodalom széleskörűen elterjedt beszélt nyelve volt. Az iszlám hódítása után a kisebbségbe került iráni zoroasztriánusok a 10. sz.-ig, míg a középázsiai manicheusok a 13. sz.-ig mint „szent‖ nyelvet használták. A középperzsa emlékeinek többsége a Szászánida korból, valamint az iszlám hódítása utáni néhány évszázadból származik. Időben és térben való elterjedettsége miatt számos dialektusa lehetett. Emlékeinek fontosabb csoportjai: két ill. három-nyelvű királyfeliratok (3–4. sz.), a zoroasztriánus egyház működéséhez kapcsolódó emlékek, valamint a manicheus egyház, az alapító Máni korától kezdve keletkezett iratai. A késői, a 9–10. sz.-ból származó zoroasztriánus iratok általánosan használt elnevezése „könyv-pahlavi‖ (Buch-Pahlavī). A középperzsa helyett a nyelv elnevezéseként olykor előforduló pahlavi (pehlevi) használatos, de pontatlan. A manicheus emlékek kivételével a középperzsa szövegek lejegyzésére egy, az arámi íráson alapuló írást használtak. Ebben a pahlavi írásban az évszázadok folyamán több betűforma egybeesett, az ideogrammok száma meghaladta az ezret, így az írás, mely a nyelvnek egy archaikus formáját rögzítette, rendkívül nehezen értelmezhetővé vált, és az írni-tudás csak egy szűk (írnok) réteg birtokában volt (ld. 7. és 8. kép). A manicheizmus alapítója, Máni (216–274) ezért vallása terjesztéséhez egy, a pahlavi íráson alapuló, de annál sokkal egyszerűbb írást alkotott (ld. 9. kép). Ez az írás elhagyta az ideogrammokat és a szó kiejtését követve annak fonetikus ábrázolását nyújtotta új jelek alkotásával és a magánhangzók (ha nem is következetes) jelölésével. A manicheus írás használata a vallás követőire korlátozódott, de velük messze Irán határain túl is elkerült (ld. szogd, ujgur, tochár). A középperzsa nyelv, a párthushoz hasonlóan, az óiráni nyelvekre jellemző flektáló jellegét fokozatosan, ha nem is teljesen, feladta. Ez a folyamat több elemet megőrzött az igeragozásban, de teljesebben ment végbe a névszóragozásban. Az igék között megjelentek egyes igei kategóriák kifejezésére alkotott többszavas kifejezések (pl. perfektum, folyamatos szemlélet, passzívum), ezek azonban többnyire alkalmi szerkezetek, nem mindig tekinthetők az igei paradigma állandósult tagjainak. A névszóragozásban megjelent az újperzsa nyelv jellegzetes szerkezete, az ezáfe előzményének tekinthető ī relatív-partikula.
228

A keleti középiráni nyelvek legismertebb tagja a szogd,az óperzsa Szugda-tartomány nyelve. A középázsiai tartomány (fővárosa Szamarkand) kereskedői a selyemút mentén eljutva Kelet-Turkesztánig, ott kereskedő-kolóniákat alapítva a szogd nyelvet e régió általánosan használt beszélt nyelvévé (lingua franca) tették. A szogd nyelv emlékei a 2. sz.-tól kezdve a 10. sz.-ig számos kronológiai, ortográfiai és stílus-variánst képviselnek. Legismertebb emlékei a „régi levelek‖ (4. sz.), a Mugh-hegyi dokumentumok (8. sz.), valamint a különböző egyházakhoz tartozó szogdok (manicheus, buddhista, nesztoriánus keresztény) írásos emlékei. Ezek többségében a vallásuk által használt írásokat is átvették (pl. a kereszténnyé vált szogdok a szír írást, a manicheusok egy sajátos manicheus írást). A szogd nyelvet később az újperzsa és különböző török nyelvek szorították ki a mindennapi használatból. Teljesen nem tűnt azonban el, a mai jagnóbi (Tadzsikisztán) a folytatásának tekinthető. A nyelv hangtana erősen redukált a hangsúlytalan magánhangzók eltűnése miatt (a szöveg kiejtése ezért alig lehetséges mai ismereteink szerint). Morfológiája – szemben a nyugati-iráni nyelvekkel – a régi formagazdagságot jobban megőrizte: pl. három nem (hím-, nő- és semleges), hat eset és a duális nyomai megvannak, míg az igeragozás új perifrasztikus alakokat is kialakított. A khvárizmi (vagy khvárezmi) nyelv a szogd-hoz igen közelálló, csak kevés emlékből ismert középiráni nyelv, emlékei a 14. sz.-ig előfordultak. A legkorábbi, i. e. 3. sz.-től kezdve felbukkanó adatai (pénz, edény stb. feliratok) egy sajátos, az arámi íráson alapuló írást használtak. A későbbi, főként arab nyelvű forrásokba beékelt khvárizmi nyelvű szövegek az arab írásnak egy mellékjelekkel kiegészített, olykor a rövid magánhangzókat is (következetlenül) jelölő írását használták. A nyelv jellegzetessége a ragozott igeformákhoz kapcsolt névmási enklitikum. Nyelve a fragmentumok alapján nehezen rekonstruálható. A baktriai nyelv az ókori Baktria provincia (kp. Bactra ~ Balkh) középiráni nyelvjárása volt, a Kusán-dinasztia (1–3. sz.) uralkodásától kezdve. Sokáig kelet-iráni nyelvnek tartották, számos nyelvi jegye köti a szogd-hoz és khvárizmi-hez, de legalább ennyire hasonlít a nyugati-iráni párthus nyelvhez is. Emlékei többsége (pénz- és monumentális feliratok, bőrre, papiruszra írt szövegek, stb. az 1–2. sz.-tól a 9. sz.-ig) Afganisztánból és ÉNy-Indiából származnak, melyek egy helyi görög betűs ábécét használtak. Legújabban előkerültek manicheus írással írt szövegek is a kínai Turkesztánból (v.ö. Sims-Williams 1989, 1997). A szaka nyelv, a szaka törzsek nyelve, akik kínai források szerint i. e. 200 óta Kelet-Turkesztánban éltek. Két fő dialektusa ismert, a régebbi (és csak kevés emlékkel
229

reprezentált) tumsuqi, és az újabb khotáni szaka (v.ö. Emmerick 1989). Ez utóbbinak emlékanyaga igen gazdag, melyek többsége Khotán buddhista kolostoraiban, a 7–10. sz.-ban keletkezett főként vallási tanszövegek (szanszkritból való fordítások, bilinguis szövegek tibeti, szanszkrit vagy kínai párhuzamokkal), de megtalálhatók benne világi szövegek is (orvosi kézikönyv, költészet stb.). A bráhmi írású khotáni szövegek különböző variánsokat őriztek meg. A szövegek nyelve, hasonlóan az íráshoz, lényeges eltéréseket mutat mind a hangtanban, mind a morfológiában. A közép-iráni korban az Észak-Kaukázus, a Kaszpi-tó és a Fekete-tenger környéki (egészen a Dunáig húzódó) területeken élt kelet-iráni törzsek (szarmaták, alánok stb.) nyelvéről csak kevés adat maradt fenn. A történeti és régészeti források szerint ezek az elnevezések különböző területeken és időben élt törzsekre vonatkozhatnak, akiknek nyelve is többféle dialektust képviselhetett. A különböző típusú, nyelvű és írású forrásokból származó főként névanyag alapján még a két nyelv, szarmata és alán megkülönböztetése is bizonytalan. A szarmaták nyelvére a császárkorból származó, a Fekete-tenger északi partvidékéről származó görög feliratok névanyagából (és néhány más forrásból) lehet óvatosan következtetni. Az alánok jelentősebb (összefüggő) nyelvi emlékei részben görögbetűs, részben görög nyelvű forrásokból származnak. Az előbbi emléke a zelencsuki sírfelirat (kb. 10–12. sz., a Kubán folyó vidéke), míg az utóbbi a bizánci Johannes Tzetzes (12. sz.) művében található sorok. Az ezekben a forrásokban előforduló furt (φουςτ), a digori oszét furt és a szarmata névalak Furtas (< óiráni *puthra- ) ‘fiú, fia‘ szó alapján feltételezhető egy szarmata-alán-oszét szorosabb nyelvi kapcsolat. Szarmata, alán és (ó)oszét kölcsönzések találhatók finn-ugor nyelvekben (magyar), valamint egyéb (kínai, mongol, óörmény, óorosz stb.) forrásokban is. Ezek feldolgozása folyik. Az alánhoz kapcsolható a 13. sz.-ban a mongolok elől Magyarországra menekült jászok nyelve, mely feltételezett elődjük (az alán) újiráni reprezentása (ennek a kérdésnek a szakirodalmát ld. R. Bielmeier 1989, Harmatta János 1970,A. Alemany 2000.)

230

7. kép. Jensen, arámi eredetű írások (arsakida-szászánida), 422 p.

231

8. kép. Az arámiból kifejlődött írások (D. N. Mackenzie 1971, XI. p.).
232

9. kép. Manicheus írás (Bev. p. 81.).

233

10. kép. Szogd írás (Bev., p. 82.).

234

11. kép. Szogd-ujgur (Jensen, p. 401.).

235

12. kép. Szaka írás (Bev., p. 83 = M. Leumann, Sakische Handschriften, Zürich, 1934. 39. p.).

236

c) Újiráni nyelvek Újiráni nyelveket ma elsősorban Irán és Afghanisztán területén beszélnek, de képviselőik megtalálhatóak Irakban, Szíriában, a Kaukázus, Közép-Ázsia és a Pamír vidékén, a kínai Turkesztánban, Elő-Indiában és a Perzsa öböl környékén. Írásbeliségük szintje erősen különbözik: egyesek fejlett, olykor (több) évszázados múltra visszamenő (írott) irodalommal rendelkeznek (perzsa, tadzsik, oszét, kurd, pasto), míg mások csak néhány száz fős nyelvi kisebbséget képviselnek önálló írásbeliség nélkül (pl. a pamiri nyelvek). Hasonlóan a korábbi nyelvtörténeti korszakokhoz, az újiráni nyelvek is hagyományosan két, keleti és nyugati dialektológiai csoportra oszthatók. A keleti csoport földrajzilag észak-nyugati területekre (Kaukázus) is kiterjed, míg a nyugati dialektológiai csoport a beludzs révén keleti területekre nyúlik át. Dialektológiai elválasztásuk, a korábbi nyelvtörténeti korszakokhoz képest kevésbé egyértelmű (ld. P. O. Skjærvo 1989, 370 skk.). A nyugati újiráni nyelvek legjelentősebb tagja a perzsa, mely – a kulturális és földrajzi közelség függvényében – mind a nyugati, mind a keleti újiráni nyelvekre és dialektusokra erős hatást gyakorol az iszlám elterjedés óta (leírását ld. alább). A korai újperzsából (klasszikus perzsa) évszázadokkal később két helyi változat, a közép-ázsiai tadzsik és az Afganisztánban beszélt dari önálló írott-irodalmi nyelvvé vált. Ezek ma már nem a perzsa dialektusai, hanem új politikai államalakulatok hivatalos nyelvei. Mindkét nyelv a perzsánál archaikusabb hangállományt és sajátos helyi (archaikus és újított) nyelvtani formákat (pl. az igeragozásban) őrzött meg, ill. alakított ki, – részben a környező török nyelvek hatására. Ennek ellenére ma a megértés lehetősége fennáll a modern perzsa, tadzsik és a dari (kabuli perzsa) nyelvet beszélők között. A dari a perzsához hasonló, némileg módosított arab ábécét, míg a tadzsik jelenleg a cirill ábácé egy mellékjelekkel kiegészített változatát használja (továbbiakra ld. I. M. Oranskij 1975, 16–88. p.) Az újiráni nyelvek közül a perzsához közeli másik nyelv a kurd, mely nagy területen szétszóródva (É-Irak, É-Szíria, K-Töröko., Ny-Irán, Libanon, Közép-Ázsia stb., valamint kisebb diaszporákban Közel- és Közép-Kelet nagyvárosaiban) számos, egymástól nagyban különböző dialektussal és írásbeliséggel rendelkezik. Ezek közül jelentősebbek az északi kurd csoport (kurmandzsi, bádináni, moszuli stb.), a centrális kurd dialektusok (szóráni, mukri stb.) és a dél (keleti) dialektusok csoportja (kermánsáhi, szanandzsi stb.). Bár irodami emlékei a 17. sz.-tól kezdve vannak, dialektológiai megosztottság, földrajzi szétszórtsága és egy egységes politikai
237

államalakulat hiánya miatt soha nem alakult ki egységes irodalmi nyelve. Lakóhelyük szerint különböző írásokat ill. azok változatait (pl. arab, cirill, latin betűs) használják. Mint az ÉNy-i újiráni nyelvcsoport tagja, morfológiája a perzsáéhoz közel áll, bár azzal szemben számos archaizmust is őriz (pl. a nemek megkülönböztetése, a névszóragozás esetrendszerének egynémely nyoma). A kurd nyelvtől eltérő (sokáig a földrajzi közelség okán mégis odasorolt) újiráni nyelvek a zázá (K-Töröko.) és guráni (Zagrosz-hegyláncai), mindkettő számos archaizmus (pl. nemek megkülönböztetése stb.) őrzője. A többi kisebb, írásbeliséggel nem vagy alig rendelkező dialektusról ld. CLI, Schmitt. Az É-Iránban (és határain kívül, Dagesztánban ÉK-Azerbajdzsánban) is megtalálható a dél-nyugati dialektus-csoporthoz és a perzsához is közelálló, több dialektussal bíró táti. A Kászpi-tó DNy-i partjának egyik beszélt dialektusa, a tálesi az észak-nyugati dialektuscsoporthoz tartozik, hasonlóan a Kászpi vidék két elterjedt dialektusához, a gilaki és mazendaránihoz. Ugyancsak ide tartozik az iráni nyelvek földrajzilag leginkább keletre fekvő tagja, a beludzsi (vagy balócsi). A keleti újiráni nyelvek jelentősebb tagjai az oszét, pasto, jagnóbi, a pamiri nyelvek és a jidga-mundzsi, melyek a mai Irántól északra és keletre eső területeken, a Kaukázustól a kínai Turkesztánig elterülő vidéken honosak. Földrajzi közelségük okán a kaukázusi oszét az ottani nyelvekkel, míg a többi keletiráni nyelv az indiai nyelvekkel közös (főként hangtani) jelenségeket mutat (pl. a keleten beszélt nyelvek és dialektusok közös hangtani jellemzője a retroflex mássalhangzók gyakori előfordulása). Morfológiájuk, a keleti középiráni nyelvekhez hasonlóan, több régi elemet őrzött meg az egyes nyelvekben (pl. a nemek megkülönböztetése és a melléknévragozás a pastóban). Az oszét földrajzi izoláltságánál fogva hangtanában archaikus jegyeket, míg a morfológiájában sajátos, a flektáló jelleget többnyire feladó, sajátos agglutináló típust képvisel. Ebben részben megőrzött flexiós jellegzetességek párosulnak posztpoziciós szerkezetekkel.

238

Az újperzsa mint az iráni nyelvek legjelentősebb nyelve

1. Definició, kronológia A perzsának az elmúlt kb. 8. sz. vége/9. sz. eleje óta napjainkig használt változatának elnevezése újperzsa (vagy egyszerűen perzsa), önelnevezése fárszi (tudományos átírása fârsi). Földrajzilag a délnyugat-iráni Fársz (latinul Persis) tartomány volt a központja a korai középkorban (7–8. sz.), innen terjedt el az iszlám első évszázadaitól kezdve a környező területekre, keletre (Khorászán, Transzoxánia, Khvárazm, Közép-Ázsia, Afganisztán stb.) egészen az indiai szubkontinensig, ill. nyugatra, a Fekete tenger partvidékéig (Anatólia). Jelenleg megközelítőleg 60 millióan beszélik mint első anyanyelvet Iránban, ill. a környező országokban (Afganisztánban 1936-tól a pasto az első hivatalos nyelv), Közép-Ázsia egyes köztársaságaiban (Tadzsikisztán, Üzbégisztán, Azerbajdzsán stb.) és egyéb kisebb diaszpórákban. A közép-ázsiai tadzsik és a kabuli perzsa (dari) a klasszikus perzsához igen közel álló, sajátos helyi dialektusok, de külön nyelvnek számítanak mint önálló politikai alakulatok hivatalos nyelvei. A perzsának e fő változatai mellett számos egyéb helyi dialektusa is van mind Iránban, mind azon kívül. A perzsa az indoeurópai (v. indogermán) nyelvcsalád indo-iráni ágába tartozik, az újiráni nyelvek délnyugati csoportjának legjelentősebb tagja. Genetikailag az ugyancsak ehhez a földrajzi környezethez köthető óperzsához (Akhaimenida dinasztia, i. e. 6–4. sz.), ill. a középperzsához (Szászánida dinasztia, i. sz. 3–7. sz.) áll a legközelebb, bár a kontinuitás közöttük nem töretlen. Tipológiailag a perzsa három nyelvtörténeti korszaka erősen különbözik: az újperzsa nagyrészt elvesztette a régi indoeurópai nyelvekre jellemző korábbi flektáló jellegét (elsősorban a névszóragozásban). A mai nyelv vegyes típusú, flektáló-agglutináló-izoláló jegyekkel bír. Az újperzsa az elmúlt mintegy ezer évben jelentős változáson ment keresztül, elsősorban a nagyszámú arab kölcsönszó behatolása következtében (9–10. sz. 20-30%, 11–12. sz. 50 %, ma stílustól függően 60 % vagy több). Két nagy korszakát különböztetjük meg, a klasszikus és a modern perzsát. A klasszikus perzsa az iszlám hódítása utáni első évszázadokban a keleti khorászáni területeken tűnt fel először, mint az irodalom nyelve, mely aztán nyugatra is elterjedve a 12. sz. végére nyerte el véglegesnek mondható formáját. A modern perzsa első nyomai a késő Szafavida korra
239

(16. sz. vége) datálhatóak, míg megszilárdulása, mai sztenderd formájának kialakulása a jelenlegi fővároshoz (19. sz.), Teheránhoz köthető. Az újperzsa két kronológiai változata között a határvonal nehezen húzható meg a klasszikus perzsának az irodalom által közvetített igen nagy presztízse miatt. A mai anyanyelvi beszélők (több-kevesebb) pontossággal értik a klasszikus műveket és ezért számukra az elmúlt ezer év nyelve (fárszi) egységesnek tűnik. Ezt a benyomást erősíti a nyelv szinte változatlan ortográfiája és sajátos, a magánhangzókat (többnyire) nem jelölő írása is, mely a kiejtésben végbement változásokat jórészt elfedi. A modern perzsa formális, sokszor erősen klasszicizáló nyelvi stílusához képest a beszélt (informális) nyelv jelentős különbségeket mutat. Ez utóbbi a 20. szd. második fele óta fokozatosan sztenderdizálódik és az írott (irodalmi) nyelvben is megjelenik.

2. Az írás Az újperzsa legkorábbi írásbeli megjelenése óta (9. sz.) az arab írás kibővített változatát használja (arab-perzsa írás): a csak a perzsában meglévő négy mássalhangzó (p, cs, zs, g) jelölésére meglévő arab betűket további pontokkal ellátva külön betűket alkotott. Az arabtól azonban nemcsak a betűformákat vette át, hanem a sémi írásokra jellemző elvet is, melynek megfelelően az írás a magánhangzókat csak töredékesen és változó módon jelöli, azaz az íráskép és az általa megjelenített hangsor között nincs pontos megfelelés. A sémi írások ugyanis – a nyelv rendszeréből következően – csak mássalhangzó jeleket tartalmaznak. Ezek közül három (alef, já, váv) a történetileg hosszú magánhangzók (ā, ī, ū), valamint a hagyományosan diftongusoknak nevezett szekvenciák (ay, aw) jelölésére is szolgál. A (történetileg) rövid magánhangzók (ă ĭ, ŭ) jelöletlenek. Ezen a gyakorlaton az arab írás adaptálása során a perzsák részben változtattak, hogy a perzsa (indoeurópai nyelv lévén) sajátosságainak jobban megfeleljen. Így írásuk a rövid magánhangzókat bizonyos esetekben jelöli, következetlenül és töredékesen (szó végén betűvel, ill. szó kezdetén ortográfiai eszközökkel (pl. a hamzát hordozó aliffal), ld. ‘knwn (betű szerinti átírás) = aknūn (klasszikus átírás) ill. aknun (modern kiejtés szerinti átírás), thr‘n =Tehrân (modern átírás). A 32 betűből álló írás jobbról balra halad. Egyes betűk azonban csak az arab kölcsönszavak révén kerültek be a perzsába, és kiejtésük összeolvadt a hozzájuk legközelebb álló hangok kiejtésével. Így például a /z/ fonémát négy különböző betű, az /s/, /t/, /h/ fonémákat két-két betű képviseli. Az írás értelmezését tovább nehezíti, hogy nincsenek nagybetűk, valamint a központozás és az ortográfia szabályozása esetleges és kiforratlan. Ebből következik, hogy az írás
240

értelmezésre szorul: pl. egy összefüggő perzsa szöveget csak úgy lehet elolvasni, ha ismerjük a szavak kiejtését, valamint az írásban nem jelölt grammatikai viszonyokat értelmezzük. A kézírás (szépírás) számtalan típusa ismert és mind esztétikai mind gyakorlati szempontból a nálunk megszokottnál nagyobb a jelentősége (ld. khatt ii in EI2).

241

242

13. kép. Az újperzsa írás (a betűk számértékével)-

3. A klasszikus és modern perzsa legfontosabb nyelvi jellemzői (fonológia, morfológia, szintaxis, lexikon, kölcsönszavak stb.). A mai modern perzsa tipológiailag vegyes típust képvisel: részben megőrzött régi indoeurópai nyelvekre jellemző flektáló sajátságokat az igeragozásban, míg a névszóragozás teljesen elvesztette flektáló jellegét, és az agglutináló típusú nyelvekhez hasonlóan prepozíciókkal és a névszói elemhez kapcsolt különböző típusú toldalékokkal jelzi a mondatbeli szerepet. Típusában így a középperzsához hasonlít, de grammatikailag attól számos ponton és lényegesen eltér. Hangrendszere – főként az arab kölcsönzések hatására – a középperzsához képest bővült (legjellemzőbb a glottális zárhang fonémizálódása): ma 24 mássalhangzóból és 6 magánhangzóból áll. A klasszikus és modern perzsa közötti legjellemzőbb különbség a magánhangzók rendszerében a hosszúság-rövidség oppozíciójának feladása (ld. klasszikus perzsa ā ī ū / ă ǐ ŭ > modern perzsa â i u / a e o). Hangsúlya expiratorikus és nem fonémikus: általában az utolsó szótagra esik, de számos kivétel van (pl. valamennyi ragozott igealak, egyes egyszótagú szavak stb.). Az ige morfológiájában a minimális igealak tő (jelen vagy múlt) és személyrag (első vagy második sorozat) kapcsolatából áll. Ehhez járulhatnak igei prefixumok az ige különböző kategóriáinak kifejezésére, mint pl. igei aspektus(mi-), mód (be-), tagadás (na-), tiltás (ma-). A klasszikus és modern perzsa között (valamint a mai egyes stílusrétegek között is) lényeges különbség van a igei prefixumok jelentésében és használatában (pl. a be- a modern perzsában csak a jelen idő tövével képzett alakokhoz járulhat, a mi- a modern perzsában a jelenidő töve előtt kijelentő módot, a múltidő töve előtt folyamatos aspektust fejez ki stb.). Az igei paradigma egyszavas és többtagú (un. összetett, segédigékkel és a főige múltidejű igenevével képzett) alakokból áll, melyek az igeidő (jelen, múlt, jövő), az igei aspektus (folyamatos, befejezett), az igemód (kijelentő, felszólító és kötőmód) stb. kifejezésére szolgálnak, pl. mi-kon-am (igei prefixum+jelenidő töve+1. sorozat szrag) ‗csinálom/k, éppen most csinálom‘ (kijelentő mód jelenidő, egyes stílus-változatokban folyamatos jelenidő), kard-am (múlt idő töve+2. sorozat szrag) ‗csináltam‘ (ún. egyszerű vagy neutrális múlt idő), mi-kard-am (folyamatosságot kifejező préfixum+múlt idő töve+2. sorozat szrag) ‗éppen csináltam, szoktam csinálni‘ (imperfektum alak) stb., karde-am (múltidejű igenév+a létige enklitikus alakja) ‗megcsináltam, elvégeztem‘ (perfektum alak), khwâh-am kard (a jövőidő segédigéjének jelenidejű töve+1. sorozat személyrag+a
243

főige rövid főnévi igeneve) ‗fogok/m csinálni‘ (jövő idejű alak). A dástan (ragozott) segédigével képzett ún. progresszív összetett igealakok (mindkét tagja ragozott) használata (dáram mi-ravam ‘éppen most megyek‘stb. csak a mai beszélt nyelvre jellemző. A fentieken kívűl mind a klasszikus, mind a modern nyelvben előfordulnak egyéb (ritkábban) használt igei képződmények is (ld. Lazard 1963, Jeremiás 2003). A névszóragozás teljesen elvesztette flektáló jellegét, a névszó eseteit egyes, a rag és névutó jellemzőit egyesítő toldalékok (pl. -râ tárgyeseti toldalék, -i a határozatlanság kifejezője, pl. ketâb-râ ‗a könyvet‘ (csak határozott tárgykifejezésére), ketâb ‗könyv, könyvet (generikus tárgy), (yek) ketâb-i ‗egy könyv, egy könyvet‘(határozatlan tárgy kifejezésére stb.), melyek általában (de nem kizárólagosan) nemcsak szóhoz, de főnévi csoporthoz is járulhatnak. Szintaxisának jellegzetessége az ún. ezáfe-szerkezet, mely a főnév (főnévi és melléknévi) bővítményének szerkesztésére szolgál, jele az első főnévi tag után kapcsolt -e morféma (pl. ketâb-e bozorg ‗nagy könyv‘, ketâb-e pedar ‗az apa könyve‘. A különböző típusú (hangsúlyos önálló szó vagy enklitikum) névmási bővítményeknek (mint birtokos személyrag vagy igei komplementum) igen nagy szerepe van a különböző stílusárnyalatok kifejezésében. A perzsa mondatban az alany kitétele nem kötelező és jellemző, de nem kötelező szórendje [S]OV (pl. [u] ketâb-rá kharid ‗[ő] megvette a könyvet‘ vagy [u] ketâb kharid ‗[ő] könyvet vett‘.

Szakirodalmi útmutató

Az iráni nyelvek leírásai (kézikönyvek) Az ó, közép és újiráni nyelvek első szakszerű (bár nem teljes) leírása található meg Geiger–Kuhn (eds.) 1895–1904 (röv. GIPh) kézikönyszerű összefoglalásában a korabeli történeti-összehasonlító nyelvészet legjobb képviselőinek tollából, melynek anyaga megbízható, bár részben elavult. A Handbuch der Orientalistik sorozatban megjelent Iranistik c. kézikönyv (röv. Hb. Iranistik) szándéka szerint az előző Grundriss modern megújítása, változó színvonalú és megközelítésű tanulmányok az iráni nyelvek ó-, közép- és ujiráni korszakairól. Kimelkedik közülük Henning-nek a középiráni nyelvekről írt összefoglalása. Az orosz nyelvű, az iráni nyelvek valamennyi korszakát tárgyaló sorozat (Osnovy iranskogo jazykoznanija 1979–1987, röv. OIJ) nyelvi leírásai a régi nyelvek esetében a hagyományos történeti nyelvészet szempontjait követik, míg a
244

modern nyelvek és dialektusok leírásánál keveredenek a történeti és szinkrón leírás szempontjai.(ld. a perzsa leírását). A legújabb kézikönyv (Schmitt (ed.) 1989. Compendium linguarum Iranicarum, röv. CLI) változó színvonalú és megközelítésű tanulmányokat tartalmaz az iráni nyelvek ó-, közép- és újiráni korszakairól, többnyire magas színvonalon. Schmitt 2000 (röv. Schmitt) az előző Compendium (CLI) fejezeteinek rövid német nyelvű összefoglalása, hangsúllyal a szerző saját elméletein. Az iráni nyelvek kutatástörténetét és alapos (bár az orosz nyelvű szakirodalmat többnyire nélkülöző) biliográfiáját 1970-ig ld. Current Trends in Linguistics (röv. CTL) 5. és 6. kötetében (1969, 1970), szerzők H. Paper, G. Redard, D. N. MacKenzie, G. Lazard etc.

Óiráni nyelvek Az óperzsa és az Aveszta nyelvének első tudományos leírása (Ch. Bartholomae in GIPh, I, 1.) régi, de megbízható munka. Ugyancsak tőle származik az óiráni nyelvek majdnem teljes (a korában ismert) szókincsének máig használható kitűnő feldolgozása: Bartholomae 1905, repr. 1961. Az Aveszta szókincsének modern feldolgozásához ld. Schlerath előmunkálatait (1968). W. Brandenstein és M. Mayrhofer kézikönyve (1964) válogatás a jólismert óperzsa nyelvemlékekből, az összehasonlító indoeurópai nyelvészet összefüggéseinek tükrében írt nyelvtani kommentárral. Ebben a szellemben, de modernebb megfogalmazásban készültek CLI (1989)vonatkozó fejezetei is. Az óperzsa praktikus, a korban ismert valamennyi óperzsa felirat szövegét, kommentárral, fordítással és nyelvtani összefoglalóval nyújtja Kent 1953. Az avesztai szövegek első, igen kitűnő kiadása Geldner 1889–1896. Praktikus, de indoeurópai nyelvészeti ismereteket igénylő olvasókönyv az Aveszta tanulmányozásához Reichelt 1909 és 1911. Ld. még Avesta (in Encyclopaedia Iranica ).

Közép-iráni nyelvek A középiráni nyelvek általános jellemzéséhez, valamint az egyes nyelvek leírásához ld. a GIPh, Handb, OIJ, CLI, Schmitt megfelelő fejezeteit, valamint a kutatástörténethez D. N. MacKenzieösszefoglalását (CTL, vol. 5, 1969).

245

Az iráni nyelvek írásbeliségének számos kérdését érinti Telegdi Zsigmond (1937) tanulmánya, míg rövid praktikus leírásokat ad a hozzáférhető szakirodalom alapján Jeremiás 1980.

Újiráni nyelvek Az újiráni nyelvekhez ld. a fenti kézikönyveket (GIPh, Handb, OIJ, CLI, Schmitt, Bev). Modern iráni nyelvek rövid leírásához ld. még Comrie 1987, Oranskij 1975 és Fodor (szerk.) 1999, passim.

Újperzsa nyelv A perzsa és a tadzsik legjobb nyelvészeti bibliográfiája 1950 és 1970 közötti időből G. Lazard (1970) összefoglalása. Szándéka szerint a perzsával foglalkozó nyelvészeti irodalom teljes bibliográfiáját kívánja nyújtja Windfuhr 1979 a nyelvészeti irányzatok és az egyes leíró és történeti kérdések – egyéni szempontú – tárgyalásával. Azonban a modern nyelvészet kategóriáinak (pl. strukturalista, generatív stb.) használata sokszor téves és félrevezető. Horn 1898–1901 a perzsa első tudományos, összehasonlító-történeti megközelítésű leírása, ma is használható adatbázissal. A klasszikus perzsa tömör, történeti szemléletű (egyes pontokon sokat bírált) leírása Jensené (1931). Jefimov–Rastorgueva–Sharova 1982 a közös eredetre való hivatkozással együtt tárgyalja a három (perzsa, tadzsik és dari), ma már jól elkülönülő nyelvet, melyek ma önálló politikai államalakulatok nyelvei. Ez a megközelítés ideológiai szempontokat követ, nyelvészetileg nem indokolt. Bár adatai többnyire megbízhatóak, nyelvészeti leírásai a diakron és szinkron leírás szempontjait keverő, vegyes színvonalú munkák, többnyire az ismert adatok újrafogalmazása.

A perzsa nyelvvel foglalkozó munkák tárgya eleinte (a 19. sz. 2. felétől kezdve) főként a klasszikus perzsa. Gilbert Lazard munkáiban válik el előszőr határozottan a két nyelv, klasszikus és modern perzsa vizsgálata. Az előzőhöz tartozik a korai klasszikus próza nyelvi sajátságait leíró, máig pótolhatatlan munkája (1963). Ezt a disszertációt követte a legkorábbi költői emlékek kiadása, fordítása (1964), mely részben befejezetlenül maradt
246

(a grammatikai leírás nem készült el). Lazard a CLI számára az újperzsa (klasszikus és modern), valamint annak legközelebbi variánsainak (tadzsik, dari) tömör, együttes leírását adja, sajátos elméleti megközelítésben (1989). A részletekhez ld. inkább Lazard 1956, 1957=1992, 1963. A szerzőnek az újperzsa kialakulásával foglalkozó cikkeinek újrakiadását ld. 1995. Jeremiás 2003 a perzsa nyelv tömör leírását adja a modern perzsa alaján, hozzáfűzött kiegészítésekkel a korábbi nyelvtörténeti korszakokra, elsősorban a korai és a klasszikus perzsára vonatkozóan. (A francia változat bővített és javított kiadása az angolnak.) A bőséges perzsa nyelvű szakirodalomból kiemelkedik R. Homâyunfarrokh 1337/1958, a fárszi legrészletesebb, a perzsa szerzőknél szokásos tradicionális leírása, hangsúllyal a klasszikus nyelvhasználaton. Rövid magyar nyelvű leírását adja a perzsának Nyitrai István (1999).

A perzsa egyes kérdéseit tárgyaló munkák A. Pisowicz (1985) munkája az első komoly kisérlet a perzsa történeti fonológiájának leírására, azonban a nem arab-betűs (pl. latin, cirill) forrásanyagnak a hangtörténeti kérdések eldöntéséhez való felhasználása kétséges. A perzsa morfo-szintaxis egyes kérdéseit tárgyalja Telegdi Zsigmond számos tanulmányában (1955, 1961, 1962, 1964). Ezeknek a dolgozatoknak tárgya elsősorban a perzsa történeti fejlődése a klasszikus perzsától kiindulva a modern fejleményekig. A perzsáról írt elemzések – a korábbiak munkáktól eltérően – egyesítik mind a hagyományos (történeti) és modern nyelvészet legújabb elemző eljárásait. A modern leírások közül említésre méltó még I. K. Ovcsinnikova (1956) és G. Lazard (1982) dolgozata a –rá tárgyi szuffixumról (történeti adatokkal együtt). Ch. Lehmann (1977) dolgozata a perzsa szintaxis egy eddig nem megfelelően leírt (a vonatkozói szerkesztésű mondatok) kérdésének megoldására tett kisérlet. A klasszikus kor szövegeiben fellelhető nyelvi változatokat tárgyalja Jeremiás 1995.

A modern perzsa nyelvtani leírásai Magyar nyelven nincs megbízható, részletes leírás a modern nyelvről. A modern perzsa első, fonológiái ill. fonetikai kérdéseket tárgyaló munkája Gaprindašvili–Giunašvili 1964. Towhidi 1974 laboratóriumi méréseken, anyanyelvére támaszkodó elemzései
247

megbízhatóak, bár csak egyes kérdéseket érintenek. Ferguson 1957 nyújtja a modern perzsa hangsúly első szisztematikus leírását. A szűk nyelvi korpusz felhasználásával készült elemzés ma már számos ponton vitatott. Scott 1964 az első kisérlet a perzsa szótag-struktúra leírására. A modern perzsa máig legjobb szinkrón leírása Gilbert Lazard munkája, mely franciául 1957-ben jelent meg, nem túl szerencsés angol fordítása 1992-ben, melyben egyes fejezeteket (pl. a hamza) részben kiegészített ill. megváltoztatott a szerző (bár ezt a kiadás nem jelzi). Windfuhr 1987 a perzsa rövid, tömör leírását adja, mely számos pontos erősen vitatható.. Rastorgueva 1964 a modern perzsa vázlatos, nyelvészetileg elavult leírása. VaÎidiân 1343/1964 a beszélt nyelv legjobb, bár szűkreszabott leírása. A modern perzsa beszélt nyelvi változatainak egyik első szakszerű, a stílusszinteket osztályozó leírását adja Hodge 1957. A beszélt nyelv fonológiájának néhány kérdését feszegeti Provasi 1979. Ch. Ferguson „diglosszia‖ fogalmát és a perzsa elemzését vitatja Jeremiás 1984. A mai perzsa beszélt nyelvi változatok történeti gyökereit elemzi Jeremiás 1986.

Kölcsönzések, idegen nyelvi hatások az újperzsában Lentz 1926 és Henning 1939–1942 a nem perzsa, főként kelet-iráni nyelvek nyomait vizsgálja az újperzsa nyelvben, annak kialakulásának kezdetén. Az arab nyelvi kölcsönzéseket történeti aspektusban vizsgálja Lazard 1965, Telegdi 1974, a modern nyelvben pedig Sâdeqi 1975 és 1986. A török és mongol jövevényszavak feldolgozásához ld. Doerfer 1963–1975. A nyugati nyelvek perzsára tett hatását elemzi Jazayery 1966.

Az újperzsa kialakulása, nyelvtörténeti kérdések (a szinkrón és diakrón variancia kérdései) Az újperzsa nyelv előzményeit, kialakulását, nyelvi változatait vizsgálja Lazard 1975 és 1994. Egy, a perzsa kialakulása szempontjából igen fontos új forrást, egy korai Korán-fordítást elemez Lazard 1990. A perzsára vonatkozó korai klasszikus arab forrásokban előforduló nyelv-elnevezéseket azonosítását kisérli meg Lazard 1971, míg ennek folytatásaként Jeremiás 1998 a perzsára vonatkozó nyelv-elnevezéseket vizsgálja
248

a korai, indiai szótári irodalomban. A korai perzsa hangtani, morfológiai kérdéseivel foglalkozik kitűnő munkájában F. Meier (1981).

A perzsa grammatika-történet forrásai Az iráni szakirodalom szerinti legrégebbi perzsa „grammatikának‖ nevezett forrásról ld. Jeremiás 1993, a valóban első, arab nyelven írt leírást a perzsáról ld. Jeremiás (2002) 2003. A grammatikai gondolkodás nyomainak rekonstruálásáról irodalomelméleti (és logikai) forrásokban ld. Jeremiás 1997, 1999a és 2002. Az európai grammatikatörténetben a keleti (héber, arab, perzsa) nyelvek ismeretének a nyelvi elemzés elméletének fejlődésére tett hatását vizsgálja Jeremiás 1995a, 1996, 1996–7 és 1999b. Az arab grammatikai irodalomnak a perzsára tett hatását elemzi Jeremiás 2000.

Válogatás a perzsáról megjelent nyelvkönyvekből Jelenleg nincs sem a klasszikus perzsáról, sem a modern perzsáról minden igényt kielégítő leírás. A régi leírások többnyire a klasszikus perzsa nyelvi jelenségeit írják le, elszórt (sokszor pontatlan utalásokkal a modern nyelvre. A perzsa első jelentős angol leírása Jones 1828 (ld. Jeremiás 1999), de 9. kiadásától kezdve már jelentősen eltért a szerző eredeti verziójától. A tankönyvek közül kiemelkedik Salemann–Shukoski 1889, a perzsa első jó nyelvészeti leírása a történeti nyelvészeti iskola két jelentős alakjától. Évtizedekig használt tankönyv volt Lambton 1952, a formális perzsa megbízható, de mára elavult leírása. Ugyancsak használható Alavi–Lohrenz 1967 a formális perzsáról az első lépések megtételéhez (tovább nem). Népszerű Wh. M. Jr. Thackston (1978) tankönyve (újabb kiadásai is megjelentek), mely modernek szánt leírás, rendkívűl sok hibával. A Teach yourself books sorozatban megjelent J Mace 1962 primitiv nyelvtankönyv, sok hibával. A modern beszélt perzsa egyik legjobb leírása Obolensky 1963 sajnos nehezen hozzáférhető. Szótárak: A perzsának jelenleg nincs megbízható szótára magyarul. A következő szótárak elérhetőek a könyvtárakban, kaphatóak keleten (arab országokban is): Steingass 1892 a perzsa első jelentős angol nyelvű szótára, mely feldolgozta a 19. sz.-ban Indiában
249

elérhető valamennyi lexikográfiai forrást. Elsősorban klasszikus szövegekhez használható, ritka, szakszövegekben használt szóanyagot is tartalmaz, de a szavak kiejtésének jelölése nem megbízható, a modern nyelv tanulásához alkalmatlan. A perzsa egyik első megbízható angol szótára a 30-as évekből Iránból Haïm 1985 (számtalan kiadása ismert, különböző méretekben), utal az elavult, ritka stb. használatra is. A kiejtést csak részben jelöli, elsősorban az arab eredetű szavak esetében, mivel perzsa anyanyelvűek számára készűlt mint angol szótár. Színvonalas modern angol-perzsa szótár Haghshenas–Samei–Entekhabi 2001. Jelenleg a legjobb, a modern kiejtést jelölő szótár Sadri Afshar–Hakami–Hakami 2002 (újabb kiadások is). A legterjedelmesebb perzsa-perzsa értelmező szótár az ‗A. A. Dehkhodâ által szerkesztett Loghatnâme (343466 tétel) (= Dehkhodâ 1377/1998).

A modern perzsához legközelebb álló nyelvek ill. dialektusok A klasszikus perzsából kialakuló modern dialektusok (nyelvek) első modern nyelvi leírásához ld. Wei 1962.

tadzsik A tadzsik leírására tett első próbálkozás Geiger 1895–1904. A tadzsik egyik első angol nyelvű leírása Rastorgueva 1963, korábbi orosz nyelvű munkájának (ld. Rahimi–Uszpenszkaja 1954) angol fordítása, melyhez Telegdi Zsigmond számos kritikai észrevételt fűzött. A modern tadzsik önálló elsajátítást segítő hasznos nyelvtan Rzehak 1999. Ugyancsak ő foglalkozik a modern tadzsik kialakulásának kérdéseivel (pl. kétnyelvűség, írásbeliség, nyelvi rétegzettség, stb.), a perzsához való viszonyának meghatározásával az 1900–1956-ig terjedő időben, elsősorban szocio-linguisztikai, antropológiai megközelítésben (Rzehak 2001). A tadzsik dialektológia, a dialektusok orosz nyelven megjelent leírásai alapján készűlt kitűnő, máig sem pótolt összefoglalás Lazard 1956. A tadzsik régi, nehezen hozzáférhető szótárai a 40 ezer szótári tételből álló Rahimi–Uszpenszkaja 1954, ill. a 45 ezer szótári tételből álló Sukorov–Kapranov–Khosim 1969. Ez utóbbi a 10. századtól a 20. századig tartalmazza a (perzsa) tadzsik szókincset.

250

kabuli perzsa (dari) A dari egyik első, használható leírása Farhâdi 1955. Dorofeeva 1960egyszerű, hagyományos leírást ad a kabuli perzsáról. Ld. ehhez még Kiefer 1983.

Folyóiratok Iranisztikai (általában orientalisztikai) tárgyú dolgozatokat közöl magyar nyelven a Keletkutatás. Idegen nyelven az Akadémiai Kiadó által kiadott folyóiratokban találhatók iranisztikai tárgyú cikkek (Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae, Acta Linguistica Academiae Scientiarum Hungaricae, Általános Nyelvészeti Tanulmányok). További folyóiratokat ld. az arab és török nyelvek leírásainál (pl. Bulletin of the School of Oriental and African Studies = BSOAS, Bulletin de la Société de Linguistique de Paris = BSL, stb.). Az iranisztika referáló külföldi szakfolyóirata az Acta Iranica szeszélyesen megjelenő melléklete, az Abstracta Iranica (hozzáférhető MTA Keleti Könyvtára, ELTE, BTK, Iranisztikai Tanszék). A perzsa ill. egyéb iráni vonatkozású kérdések legjobb kézikönyve az Encyclopaedia of Islam(angol, francia és török változatok, CD-ROM kiadás) és az Encyclopaedia Iranica.

Bibliográfia Rövidítések: ActLingHun = Acta Linguistica Academiae Scientiarum Hungaricae. Budapest, Akadémiai Kiadó. AOH = Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae. Budapest, Akadémiai Kiadó. ÁNyT = Általános Nyelvészeti Tanulmányok, Akadémiai Kiadó. Bev = Hajdu P.– Kristó Gy.– Róna-Tas A. (szerk.) 1980. Bevezetés a magyar őstörténet forrásaiba. 3. köt. Tankönyvkiadó. CLI = Schmitt, Rüdiger (Hrsg.) 1989. Compendium linguarum Iranicarum. Wiesbaden, Reichert. CTL= Current Trends in Linguistics. EI2 = Encyclopaedia of Islam. 2nd ed. Leiden, Brill.
251

EncIr = E. Yarshater (ed.), Encyclopaedia Iranica. GIPh= Geiger, W.–E. Kuhn (Hrsg.) 1895–1904. Grundriss der iranischen Philologie. Strassburg, Trübner. Handb = Brandenstein, W.–M. Mayrhofer 1964. Handbuch des Altpersischen. Wiesbaden, Harrassowitz. Hb. Iranistik = Hoffmann, K. et al. (eds.). 1958. Iranistik. 1. Linguistik. Leiden, Brill. /Handbuch der Orientalistik, I, IV, 1./ Jensen = Jensen, Hans. 1969. Die Schrift in Vergangenheit und Gegenwart. Repr. 3. kiad. Berlin, VEB Deutscher Verlag der Wissenschaften. OIJ = Jefimov, A.–V. S. Rastorgueva–J. N. Sharova (red.) 1979–1987. Osnovy iranskogo jazykoznanija. Moskva, Nauka. Schmitt = Schmitt, Rüdiger. 2000. Die iranischen Sprachen in Geschichte und Gegenwart. Wiesbaden, Reichert.

Alavi, B.–M. Lohrenz 1967. Lehrbuch der persischen Sprache. Leipzig. Alemany, A. 2000. Sources on the Alans. A Critical Compilation. Leiden, E. J. Brill. Bartholomae, Ch. Awestasprache und Altpersisch. In GIPh, I, 1, 152–246. p. Bartholomae, Ch. 1905. Altiranisches Wörterbuch. Straßburg. Bielmeier R. 1989. Sarmatisch, Alanisch, Jassisch und Altossetisch. In CLI, 236–245. p.. Brandenstein, W.–M. Mayrhofer 1964. Handbuch des Altpersischen. Wiesbaden, Harrassowitz. Comrie, B. (ed.) 1987. The World‘s Major Languages. Oxford–New York, Oxford University Press. Dekhhodâ ‗A. A. (ed.) 1377/1998. Loghatnâme. New series, 2. ed. Teheran. CD-ROM ed. Teheran University, Mo‘assese-je Loghatnâme-je Dehkhodâ. Doerfer, G. 1963–1975. Türkische und mongolische Elemente im Neupersischen. 4 Bde. Wiesbaden. Dorofeeva, L. H. 1960. Yazik farsi-kabuli. Moskva. Emmerick, R.E. 1989. Khotanese and Tumshuqese. In CLI, 204–229. p. Farhâdi, A. 1955. Le persan parlé en Afghanistan, grammaire du Kâboli. Paris, Klincksieck. Ferguson, Ch. 1957. Word Stress in Persian. Language, 33. 123–135. p. Fodor I. (szerk.) 1999. A világ nyelvei. Budapest: Akadémiai Kiadó. Gaprindašvili, Š. G.–Dj. Š. Giunašvili 1964. Fonetika persidskogo jazyka. Tbilisi.
252

Geiger, W.–E. Kuhn (Hrsg.) 1895–1904. Grundriss der iranischen Philologie. Strassburg, Tübner. Geiger, W. 1895–1904. Bemerkungen über das Tadschiki. In GIPh, I, 2, 407–408. p. Geldner, K. F. 1889–1896. Avesta, the Sacred Books of the Parsis. Stuttgart. Haghshenas, A. M.–H. Samei–N. Entekhabi (eds.) 2001. Farhang moaser. English-Persian Millennium dictionary. Teheran, Moaser. Haïm, S. 1985. New Persian–English dictionary. 2 vols. Teheran, Mo‗âser. Hajdu P.–Kristó Gy.–Róna-Tas A. (szerk.) 1980. Bevezetés a magyar őstörténet forrásaiba. III. k. Budapest, Tankönyvkiadó. Harmatta János. 1970. Studies in the history and language of the Sarmatians. Szeged. /Acta Universitatis de Attila József Nominatae. Acta antique et archaeologica, 13./ Henning, W. B. 1939–1942. Sogdian Loan Words in New Persian. Bulletin of the School of Oriental and African Studies, 10. 93–106. p. Henning, W. B. 1958. Mitteliranisch. In Hb. Iranistik, 20–130. p. Hodge, C. T. 1957. Some aspects of Persian style. Language, 33. 123–135. p. Hoffmann, K.–W. B. Henning–H. W. Bailey–G. Morgenstierne–W. Lentz. 1958. Iranistik. 1. Linguistik. Leiden, Brill. /Handbuch der Orientalistik, I, IV, 1./ Horn, P. 1898–1901. Neupersische Schriftsprache. In GIPh, I, 2, 1–198. p. Homâyunfarrokh, R. 1337/1958. Dastur-e jâme‗-e zabân-e fârsi. 2. ed. Teheran. Jazayery, M. A. 1966. Western Influence in Comtemporary Persian: A General View. BSOAS, 29. 1966. 79–96. p. Jefimov, A.–V. S. Rastorgueva–Je. N. Sharova 1982. Persidskij, tadzsikskij, dari. In V. A. Abajev–M. N. Bogoljubov–V. S. Rastorgueva (eds.): Osnovy iranskogo jazykoznanija. Novoiranskije jazyki, zapadnaja gruppa. Moskva, Nauka, 5–230. p. Jensen, H. 1931. Neupersische Grammatik. Heidelberg, Carl Winter. Jensen, Hans. 1969. Die Schrift in Vergangenheit und Gegenwart. Repr. 3. kiad. Berlin: VEB Deutscher Verlag der Wissenschaften. Jeremiás Éva 1980. Az iráni nyelvek írásbelisége. In Bev, 67–86. p. Jeremiás Éva 1984. Diglosszia a perzsában. Általános Nyelvészeti Tanulmányok, 15. 75–91. p. Jeremiás Éva 1986. Mai nyelvi változatok és nyelvtörténeti hátterük a perzsában. Keletkutatás, 56–68. p. Jeremiás Éva 1993. Tradition and innovation in the native grammatical literature of Persian. Histoire Epistemologie Langage, 15. 51–68. p.
253

Jeremiás Éva 1995. Some grammatical problems of early New Persian syntax. In B. Fragner– Gh. Gnoli et al. (eds.): Proceedings of the second European conference of Iranian studies, Roma, 325–334. p. Jeremiás Éva 1995a. The knowledge of Persian and a scholarly approach to the language: a Persian Grammar by J. B. Podesta, 1691, Wien. AO, 48. 71–86. p. Jeremiás Éva 1996. Grammatical rule and standard in the first Persian grammars written in Latin (XVIIth c.). In M. Tavoni (ed.): Italia ed Europa nella linguistica del Rinascimento / Italy and Europe in Renaissance Linguistics. Modena, F. C. Panini, 569–80. p. Jeremiás Éva 1996–1997. Radix és affixum az orientális nyelvek grammatikáiban (16–17. sz.). Nyelvtudományi Közlemények, 95. 89–100. p. Jeremiás Éva 1997. Zā‘id and aÒl in early Persian prosody. Jerusalem Studies in Arabic and Islam, 21. 167–186. p. Jeremiás Éva 1998. Pahlavī, Pārsī and Darī in Persian Lexicography. Acta Ant. Hung., 38. 175–183. p. Jeremiás Éva 1999. The Persian Grammar of Sir William Jones. In D. Cram et al. (eds.): History of Linguistics 1996. Vol. 2. From Classical to Contemporary Linguistics. Amsterdam, John Benjamins, 277–288. p. /Studies in the History of the Language Sciences, 95./ Jeremiás Éva 1999a. Grammar and Linguistic Consciousness in Persian. In Ch. Melville (ed.): Proceedings of the Third Europen Conference of Iranian Studies Held in Cambridge 11th to 15th September 1995. Part II. Wiesbaden, Reichert, 19–31. p. Jeremiás Éva 1999b. The Impact of Semitic Linguistics on the First Persian Grammars Written in Europe. In Shaul Shaked–A. Netzer (eds.): Irano-Judaica IV: Studies relating to Jewish contacts with Persian culture throughout the ages. Jerusalem, Ben-Zvi Institute, 159–171. p. Jeremiás Éva 2000. Arabic influence on Persian linguistics. In S. Auroux et al. (eds.) 2000: History of the Language Sciences, Vol.: 1. Berlin: de Gruyter, 329–334. p. / Handbücher zur Sprach- und Kommunikationswissenschaft, 18./ Jeremiás Éva 2002. Rābita in the classical Persian literary tradition: the impact of Arabic logic on Persian. Jerusalem Studies in Arabic and Islam, 27. 550–574. p. Jeremiás Éva [2002] 2003. Kamālpāšāzāda as linguist. In Éva M. Jeremiás (ed.): Irano-Turkic Contacts in the 11th-17th centuries. Piliscsaba, The Avicenna Institute of Middle Eastern Studies, 79–110. p. Jeremiás Éva. 2003. New Persian. In EI2, Leiden, Brill. Suppl., fasc. 7–8, 426–448. p. Jones, W. 1828. A Grammar of the Persian Language. 9th ed. London.
254

Kent, R. G. 1953. Old Persian Grammar. Texts. Lexicon. 2nd ed. New Haven, American Oriental Society. /American Oriental Series, 33./ Kiefer, C. M. 1983. Afghanistan. Languages. In EncIr, vol. 1/5, 501–516. p. Lambton, A. K. 1952. Persian Grammar. Cambridge, Cambridge University Press. Lazard, G. 1956. Caractères distinctifs de la langue tadjik. Bulletin de la Société de Linguistique de Paris, 52. 117–186. p. Lazard, G. 1957. Grammaire du persan contemporain. Paris, Klincksieck. Lazard, G. 1963. La langue des plus anciens monuments de la prose persane I. Paris, Klincksieck. Lazard, G. 1964. Les premiers poètes persans (IXe-Xe siècles). Fragments rassemblés, édités et traduits. 2 vols. Teheran–Paris, Départment d‘Iranologie et l‘Institut Franco-Iranien–Adrien-Maisonneuve. Lazard, G. 1965. Les emprunts arabes dans la prose persane du Xe au XIIe siècle, apercu statistique. Revue de l‘Ecole nationale des langues orientales, 2. 53–67. p. Lazard, G. 1970. Persian and Tajik. In T. Sebeok (ed.): Current Trends in Linguistics. Vol. 6. The Hague, Mouton, 64–96. p. Lazard, Gilbert 1971. Pahlavi, Pârsi Dari, les langues de l‘Iran d‘après Ibn al-Muqaffa‗. In C. E. Bosworth (ed.): Iran and Islam. In memory of the late Vladimir Minorsky. Edinburgh, University Press, 361–391. p. Lazard, Gilbert 1975. The Rise of the New Persian Language. In Cambridge History of Iran, vol. 4, 595–632. p., 692–696. p. Lazard, G. 1982. Le morpheme râ en persan et les relations actancielles. Bulletin de la Société Linguistique, 77. 177–207. p. Lazard, G. 1989. Le persan. In CLI, 263–293. p. Lazard, Gilbert 1990. Lumières nouvelles sur la formation de la langue persane, une traduction du Coran en persan dialectal et ses affinités avec le judéo-persan. In Shaul Shaked–A. Netzer (eds.) 1990: Irano-Judaica II. Studies relating to Jewish contacts with Persian culture throughout the ages. Jerusalem, Ben-Zvi Institute, 184–198. p. Lazard, Gilbert 1992. A Grammar of Contemporary Persian. New York, Mazda /Persian Studies Series, 14./ Lazard, Gilbert 1994. Darī. In EncIr., vol. 7, 34–35.. p. Lazard, G. 1995. La formation de la langue persane. Paris, Peeters. Lehmann, Ch. 1977. Yá-ye ešárat. Zur Grammatik der persischen Relativsatzes. Indogermanische Forschungen, 82. 97–106. p.
255

Lentz, W. 1926. Die nordiranischen Elemente in der neupersischen Literatursprache bei Firdosi. ZII, 4. 251–316. p. Mace, John. 1962. Modern Persian. New York, David McKay Company Inc. /Teach yourself books./ Meier, F. 1981. Aussprachefragen des älteren Neupersisch. Oriens, 27–28. 70–176. p. Mackenzie, D. N. 1971. A Concise Pahlavi Dictionary. London, Routledge. Nyitrai István 1999. Újperzsa. In Fodor I. (szerk.): A világ nyelvei. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1472–1478. p. Obolensky, S. 1963. Persian Basic Course. Washington D. C., The Center for Applied Linguistics. Oranskij, I. M. 1975. Die neupersischen Sprachen der Sowjetunion. The Hague, Mouton. Ovcsinnikova, I. K. 1956. Funkcii posleloga rá v sovremennom literaturnom persidskom jazyke. Trudy Instituta jazykoznanija, 6. 356–391. p. Pisowicz, A. 1985. Origins of the New and Middle Persian Phonological Systems. Krakow, Universytet Jagielloński. Provasi, E. 1979. Some Notes on Tehrani Persian Phonology. In Gh. Gnoli–A. V. Rossi (eds.): Iranica. Napoli, 257–280. p. Rahimi, M. V.–L. V. Uszpenszkaja (red.) 1954. Tadzsikszko-russzkij szlovar‘. Moskva. Rastorgueva, V. S. 1963. A Short Sketch of Tajik Grammar. Bloomington, Mouton. Rastorgueva, V. S. 1964. A Short Sketch of the Grammar of Persian. Bloomington, Mouton. Reichelt, H. 1909. Awestisches Elementarbuch. Heidelberg. Reichelt, H. 1911. Avesta Reader. Strassburg. [Repr. Berlin, 1968.] Rzehak, Lutz. 1999. Tadschikische Studiengrammatik. Wiesbaden, Reichert. Rzehak, Lutz. 2001. Vom Persischen zum Tadschikischen. Wiesbaden, Reichert. Sâdeqi, ‗A. A. 1975. L‘influence de l‘arabe sur le systeme phonologique du persan. La linguistique, 11. 145–152. p. Sâdeqi, ‗A. A. 1986. Arabic elements in Persian. EncIr, vol. 2, 229–231. p. Sadri Afshar, G. H.–Nasrin Hakami–N. Hakami (eds.) 2002. Farhang moaser. Contemporary Persian dictionary. Teheran, Moaser. Salemann C.–V. Shukoski [Zsukovskij ] 1889. Persische Grammatik. Berlin. Schlerath, Bernfried 1968. Awesta-Wörterbuch. Vorarbeiten. 2 Bde. Wiesbaden, O. Harrassowitz. Schmitt, Rüdiger (Hrsg.) 1989. Compendium linguarum Iranicarum. Wiesbaden, Reichert
256

Schmitt, Rüdiger 1989. Altpersisch. In CLI, 56–85. p. Schmitt, Rüdiger 2000. Die iranischen Sprachen in Geschichte und Gegenwart. Wiesbaden, Reichert. Scott, C. T. 1964. Syllable Sturcture in Tehran Persian. Anthropological Linguistics, 5. 27–30. p. Sims-Williams, N. 1989. Bactrian. In CLI, 230–235. p. Sims-Williams, N. 1997. New Light on Ancient Afghanistan. An inaugural lecture delivered on 1 February 1996. London, Scool of Oriental and African Studies, University of London. Skjærvo, Prods O. 1989. Modern East Iranian Languages. In CLI, 370–383. p. Steingass, F. 1892. A Comprehensive Persian-English Dictionary. London, Routledge. Sukorov, M. S.et al. (red.) 1969. Farhangi zaboni todzsiki. Moskva. Telegdi Zsigmond 1937. A sémi írás útja a Földközi-tengertől a Csendes-óceánig. In IMIT Évkönyv, 200–226. p. Telegdi Zsigmond 1955. Beiträge zur historischen Grammatik des Neupersischen I. ActLingHun, 5. 67–183. p. Telegdi Zsigmond 1961. Zur Morphologie des Neupersischen. AOH, 12. 183–199. p. Telegdi Zsigmond 1962. Zur Unterscheidung von Substantiv und Adjektiv im Neuperssischen. AOH, 15. 325–336. p. Telegdi Zsigmond 1964. Über einen Fall von struktureller Homonymie im persischen (die Komposita des Typus sb. + part. prät.). ActLingHun, 14. 237–261. p. Telegdi Zsigmond 1974. Remarques sur les emprunts arabes en persan. ActLingHun, 23. 51–58. p. Thackston, Wh M. Jr.. 1978. An introduction to Persian. Tehran, Szorus. Towhidi, J. 1974. Studies in the Phonetics and Phonology of Modern Persian. Hamburg, Buske Helmut Verlag. /Forum Phoneticum, 2./ VaÎidiân, T. 1343/1964. Dastur-e zabân-e ‗âmiâne-ye fârsi. Teheran. Windfuhr, G. L. 1979. Persian Grammar. History and State of its Study. The Hague, Mouton. Wei, J. 1962. Dialectal differences between three standard varieties of Persian, Teheran, Kabul, and Tajik. Washington D. C., Center for Applied Linguistics of the Modern Language Association of America. Windfuhr, G. L. 1979. Persian Grammar. History and State of its Study. The Hague, Mouton. Windfuhr, G. L. 1987. Persian. In B. Comrie (ed.) 1987, 523–546. p.

257

Bibliográfia Rövidítések: ActLingHun = Acta Linguistica Academiae Scientiarum Hungaricae. Budapest, Akadémiai Kiadó. AOH = Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae. Budapest, Akadémiai Kiadó. ÁNyT = Általános Nyelvészeti Tanulmányok, Akadémiai Kiadó. Bev = Hajdu P.– Kristó Gy.– Róna-Tas A. (szerk.) 1980. Bevezetés a magyar őstörténet forrásaiba. 3. köt. Tankönyvkiadó. CLI = Schmitt, Rüdiger (Hrsg.) 1989. Compendium linguarum Iranicarum. Wiesbaden, Reichert. CTL= Current Trends in Linguistics. EI2 = Encyclopaedia of Islam. 2nd ed. Leiden, Brill. EncIr = E. Yarshater (ed.), Encyclopaedia Iranica. GIPh= Geiger, W.–E. Kuhn (Hrsg.) 1895–1904. Grundriss der iranischen Philologie. Strassburg, Trübner. Handb = Brandenstein, W.–M. Mayrhofer 1964. Handbuch des Altpersischen. Wiesbaden, Harrassowitz. Hb. Iranistik = Hoffmann, K. et al. (eds.). 1958. Iranistik. 1. Linguistik. Leiden, Brill. /Handbuch der Orientalistik, I, IV, 1./ Jensen = Jensen, Hans. 1969. Die Schrift in Vergangenheit und Gegenwart. Repr. 3. kiad. Berlin, VEB Deutscher Verlag der Wissenschaften. OIJ = Jefimov, A.–V. S. Rastorgueva–J. N. Sharova (red.) 1979–1987. Osnovy iranskogo jazykoznanija. Moskva, Nauka. Schmitt = Schmitt, Rüdiger. 2000. Die iranischen Sprachen in Geschichte und Gegenwart. Wiesbaden, Reichert.

Alavi, B.–M. Lohrenz 1967. Lehrbuch der persischen Sprache. Leipzig. Alemany, A. 2000. Sources on the Alans. A Critical Compilation. Leiden, E. J. Brill. Bartholomae, Ch. Awestasprache und Altpersisch. In GIPh, I, 1, 152–246. p. Bartholomae, Ch. 1905. Altiranisches Wörterbuch. Straßburg. Bielmeier R. 1989. Sarmatisch, Alanisch, Jassisch und Altossetisch. In CLI, 236–245. p..
258

Brandenstein, W.–M. Mayrhofer 1964. Handbuch des Altpersischen. Wiesbaden, Harrassowitz. Comrie, B. (ed.) 1987. The World‘s Major Languages. Oxford–New York, Oxford University Press. Dekhhodâ ‗A. A. (ed.) 1377/1998. Loghatnâme. New series, 2. ed. Teheran. CD-ROM ed. Teheran University, Mo‘assese-je Loghatnâme-je Dehkhodâ. Doerfer, G. 1963–1975. Türkische und mongolische Elemente im Neupersischen. 4 Bde. Wiesbaden. Dorofeeva, L. H. 1960. Yazik farsi-kabuli. Moskva. Emmerick, R.E. 1989. Khotanese and Tumshuqese. In CLI, 204–229. p. Farhâdi, A. 1955. Le persan parlé en Afghanistan, grammaire du Kâboli. Paris, Klincksieck. Ferguson, Ch. 1957. Word Stress in Persian. Language, 33. 123–135. p. Fodor I. (szerk.) 1999. A világ nyelvei. Budapest: Akadémiai Kiadó. Gaprindašvili, Š. G.–Dj. Š. Giunašvili 1964. Fonetika persidskogo jazyka. Tbilisi. Geiger, W.–E. Kuhn (Hrsg.) 1895–1904. Grundriss der iranischen Philologie. Strassburg, Tübner. Geiger, W. 1895–1904. Bemerkungen über das Tadschiki. In GIPh, I, 2, 407–408. p. Geldner, K. F. 1889–1896. Avesta, the Sacred Books of the Parsis. Stuttgart. Haghshenas, A. M.–H. Samei–N. Entekhabi (eds.) 2001. Farhang moaser. English-Persian Millennium dictionary. Teheran, Moaser. Haïm, S. 1985. New Persian–English dictionary. 2 vols. Teheran, Mo‗âser. Hajdu P.–Kristó Gy.–Róna-Tas A. (szerk.) 1980. Bevezetés a magyar őstörténet forrásaiba. III. k. Budapest, Tankönyvkiadó. Harmatta János. 1970. Studies in the history and language of the Sarmatians. Szeged. /Acta Universitatis de Attila József Nominatae. Acta antique et archaeologica, 13./ Henning, W. B. 1939–1942. Sogdian Loan Words in New Persian. Bulletin of the School of Oriental and African Studies, 10. 93–106. p. Henning, W. B. 1958. Mitteliranisch. In Hb. Iranistik, 20–130. p. Hodge, C. T. 1957. Some aspects of Persian style. Language, 33. 123–135. p. Hoffmann, K.–W. B. Henning–H. W. Bailey–G. Morgenstierne–W. Lentz. 1958. Iranistik. 1. Linguistik. Leiden, Brill. /Handbuch der Orientalistik, I, IV, 1./ Horn, P. 1898–1901. Neupersische Schriftsprache. In GIPh, I, 2, 1–198. p. Homâyunfarrokh, R. 1337/1958. Dastur-e jâme‗-e zabân-e fârsi. 2. ed. Teheran.

259

Jazayery, M. A. 1966. Western Influence in Comtemporary Persian: A General View. BSOAS, 29. 1966. 79–96. p. Jefimov, A.–V. S. Rastorgueva–Je. N. Sharova 1982. Persidskij, tadzsikskij, dari. In V. A. Abajev–M. N. Bogoljubov–V. S. Rastorgueva (eds.): Osnovy iranskogo jazykoznanija. Novoiranskije jazyki, zapadnaja gruppa. Moskva, Nauka, 5–230. p. Jensen, H. 1931. Neupersische Grammatik. Heidelberg, Carl Winter. Jensen, Hans. 1969. Die Schrift in Vergangenheit und Gegenwart. Repr. 3. kiad. Berlin: VEB Deutscher Verlag der Wissenschaften. Jeremiás Éva 1980. Az iráni nyelvek írásbelisége. In Bev, 67–86. p. Jeremiás Éva 1984. Diglosszia a perzsában. Általános Nyelvészeti Tanulmányok, 15. 75–91. p. Jeremiás Éva 1986. Mai nyelvi változatok és nyelvtörténeti hátterük a perzsában. Keletkutatás, 56–68. p. Jeremiás Éva 1993. Tradition and innovation in the native grammatical literature of Persian. Histoire Epistemologie Langage, 15. 51–68. p. Jeremiás Éva 1995. Some grammatical problems of early New Persian syntax. In B. Fragner– Gh. Gnoli et al. (eds.): Proceedings of the second European conference of Iranian studies, Roma, 325–334. p. Jeremiás Éva 1995a. The knowledge of Persian and a scholarly approach to the language: a Persian Grammar by J. B. Podesta, 1691, Wien. AO, 48. 71–86. p. Jeremiás Éva 1996. Grammatical rule and standard in the first Persian grammars written in Latin (XVIIth c.). In M. Tavoni (ed.): Italia ed Europa nella linguistica del Rinascimento / Italy and Europe in Renaissance Linguistics. Modena, F. C. Panini, 569–80. p. Jeremiás Éva 1996–1997. Radix és affixum az orientális nyelvek grammatikáiban (16–17. sz.). Nyelvtudományi Közlemények, 95. 89–100. p. Jeremiás Éva 1997. Zā‘id and aÒl in early Persian prosody. Jerusalem Studies in Arabic and Islam, 21. 167–186. p. Jeremiás Éva 1998. Pahlavī, Pārsī and Darī in Persian Lexicography. Acta Ant. Hung., 38. 175–183. p. Jeremiás Éva 1999. The Persian Grammar of Sir William Jones. In D. Cram et al. (eds.): History of Linguistics 1996. Vol. 2. From Classical to Contemporary Linguistics. Amsterdam, John Benjamins, 277–288. p. /Studies in the History of the Language Sciences, 95./

260

Jeremiás Éva 1999a. Grammar and Linguistic Consciousness in Persian. In Ch. Melville (ed.): Proceedings of the Third Europen Conference of Iranian Studies Held in Cambridge 11th to 15th September 1995. Part II. Wiesbaden, Reichert, 19–31. p. Jeremiás Éva 1999b. The Impact of Semitic Linguistics on the First Persian Grammars Written in Europe. In Shaul Shaked–A. Netzer (eds.): Irano-Judaica IV: Studies relating to Jewish contacts with Persian culture throughout the ages. Jerusalem, Ben-Zvi Institute, 159–171. p. Jeremiás Éva 2000. Arabic influence on Persian linguistics. In S. Auroux et al. (eds.) 2000: History of the Language Sciences, Vol.: 1. Berlin: de Gruyter, 329–334. p. / Handbücher zur Sprach- und Kommunikationswissenschaft, 18./ Jeremiás Éva 2002. Rābita in the classical Persian literary tradition: the impact of Arabic logic on Persian. Jerusalem Studies in Arabic and Islam, 27. 550–574. p. Jeremiás Éva [2002] 2003. Kamālpāšāzāda as linguist. In Éva M. Jeremiás (ed.): Irano-Turkic Contacts in the 11th-17th centuries. Piliscsaba, The Avicenna Institute of Middle Eastern Studies, 79–110. p. Jeremiás Éva. 2003. New Persian. In EI2, Leiden, Brill. Suppl., fasc. 7–8, 426–448. p. Jones, W. 1828. A Grammar of the Persian Language. 9th ed. London. Kent, R. G. 1953. Old Persian Grammar. Texts. Lexicon. 2nd ed. New Haven, American Oriental Society. /American Oriental Series, 33./ Kiefer, C. M. 1983. Afghanistan. Languages. In EncIr, vol. 1/5, 501–516. p. Lambton, A. K. 1952. Persian Grammar. Cambridge, Cambridge University Press. Lazard, G. 1956. Caractères distinctifs de la langue tadjik. Bulletin de la Société de Linguistique de Paris, 52. 117–186. p. Lazard, G. 1957. Grammaire du persan contemporain. Paris, Klincksieck. Lazard, G. 1963. La langue des plus anciens monuments de la prose persane I. Paris, Klincksieck. Lazard, G. 1964. Les premiers poètes persans (IXe-Xe siècles). Fragments rassemblés, édités et traduits. 2 vols. Teheran–Paris, Départment d‘Iranologie et l‘Institut Franco-Iranien–Adrien-Maisonneuve. Lazard, G. 1965. Les emprunts arabes dans la prose persane du Xe au XIIe siècle, apercu statistique. Revue de l‘Ecole nationale des langues orientales, 2. 53–67. p. Lazard, G. 1970. Persian and Tajik. In T. Sebeok (ed.): Current Trends in Linguistics. Vol. 6. The Hague, Mouton, 64–96. p.

261

Lazard, Gilbert 1971. Pahlavi, Pârsi Dari, les langues de l‘Iran d‘après Ibn al-Muqaffa‗. In C. E. Bosworth (ed.): Iran and Islam. In memory of the late Vladimir Minorsky. Edinburgh, University Press, 361–391. p. Lazard, Gilbert 1975. The Rise of the New Persian Language. In Cambridge History of Iran, vol. 4, 595–632. p., 692–696. p. Lazard, G. 1982. Le morpheme râ en persan et les relations actancielles. Bulletin de la Société Linguistique, 77. 177–207. p. Lazard, G. 1989. Le persan. In CLI, 263–293. p. Lazard, Gilbert 1990. Lumières nouvelles sur la formation de la langue persane, une traduction du Coran en persan dialectal et ses affinités avec le judéo-persan. In Shaul Shaked–A. Netzer (eds.) 1990: Irano-Judaica II. Studies relating to Jewish contacts with Persian culture throughout the ages. Jerusalem, Ben-Zvi Institute, 184–198. p. Lazard, Gilbert 1992. A Grammar of Contemporary Persian. New York, Mazda /Persian Studies Series, 14./ Lazard, Gilbert 1994. Darī. In EncIr., vol. 7, 34–35.. p. Lazard, G. 1995. La formation de la langue persane. Paris, Peeters. Lehmann, Ch. 1977. Yá-ye ešárat. Zur Grammatik der persischen Relativsatzes. Indogermanische Forschungen, 82. 97–106. p. Lentz, W. 1926. Die nordiranischen Elemente in der neupersischen Literatursprache bei Firdosi. ZII, 4. 251–316. p. Mace, John. 1962. Modern Persian. New York, David McKay Company Inc. /Teach yourself books./ Meier, F. 1981. Aussprachefragen des älteren Neupersisch. Oriens, 27–28. 70–176. p. Mackenzie, D. N. 1971. A Concise Pahlavi Dictionary. London, Routledge. Nyitrai István 1999. Újperzsa. In Fodor I. (szerk.): A világ nyelvei. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1472–1478. p. Obolensky, S. 1963. Persian Basic Course. Washington D. C., The Center for Applied Linguistics. Oranskij, I. M. 1975. Die neupersischen Sprachen der Sowjetunion. The Hague, Mouton. Ovcsinnikova, I. K. 1956. Funkcii posleloga rá v sovremennom literaturnom persidskom jazyke. Trudy Instituta jazykoznanija, 6. 356–391. p. Pisowicz, A. 1985. Origins of the New and Middle Persian Phonological Systems. Krakow, Universytet Jagielloński.

262

Provasi, E. 1979. Some Notes on Tehrani Persian Phonology. In Gh. Gnoli–A. V. Rossi (eds.): Iranica. Napoli, 257–280. p. Rahimi, M. V.–L. V. Uszpenszkaja (red.) 1954. Tadzsikszko-russzkij szlovar‘. Moskva. Rastorgueva, V. S. 1963. A Short Sketch of Tajik Grammar. Bloomington, Mouton. Rastorgueva, V. S. 1964. A Short Sketch of the Grammar of Persian. Bloomington, Mouton. Reichelt, H. 1909. Awestisches Elementarbuch. Heidelberg. Reichelt, H. 1911. Avesta Reader. Strassburg. [Repr. Berlin, 1968.] Rzehak, Lutz. 1999. Tadschikische Studiengrammatik. Wiesbaden, Reichert. Rzehak, Lutz. 2001. Vom Persischen zum Tadschikischen. Wiesbaden, Reichert. Sâdeqi, ‗A. A. 1975. L‘influence de l‘arabe sur le systeme phonologique du persan. La linguistique, 11. 145–152. p. Sâdeqi, ‗A. A. 1986. Arabic elements in Persian. EncIr, vol. 2, 229–231. p. Sadri Afshar, G. H.–Nasrin Hakami–N. Hakami (eds.) 2002. Farhang moaser. Contemporary Persian dictionary. Teheran, Moaser. Salemann C.–V. Shukoski [Zsukovskij ] 1889. Persische Grammatik. Berlin. Schlerath, Bernfried 1968. Awesta-Wörterbuch. Vorarbeiten. 2 Bde. Wiesbaden, O. Harrassowitz. Schmitt, Rüdiger (Hrsg.) 1989. Compendium linguarum Iranicarum. Wiesbaden, Reichert Schmitt, Rüdiger 1989. Altpersisch. In CLI, 56–85. p. Schmitt, Rüdiger 2000. Die iranischen Sprachen in Geschichte und Gegenwart. Wiesbaden, Reichert. Scott, C. T. 1964. Syllable Sturcture in Tehran Persian. Anthropological Linguistics, 5. 27–30. p. Sims-Williams, N. 1989. Bactrian. In CLI, 230–235. p. Sims-Williams, N. 1997. New Light on Ancient Afghanistan. An inaugural lecture delivered on 1 February 1996. London, Scool of Oriental and African Studies, University of London. Skjærvo, Prods O. 1989. Modern East Iranian Languages. In CLI, 370–383. p. Steingass, F. 1892. A Comprehensive Persian-English Dictionary. London, Routledge. Sukorov, M. S.et al. (red.) 1969. Farhangi zaboni todzsiki. Moskva. Telegdi Zsigmond 1937. A sémi írás útja a Földközi-tengertől a Csendes-óceánig. In IMIT Évkönyv, 200–226. p. Telegdi Zsigmond 1955. Beiträge zur historischen Grammatik des Neupersischen I. ActLingHun, 5. 67–183. p.
263

Telegdi Zsigmond 1961. Zur Morphologie des Neupersischen. AOH, 12. 183–199. p. Telegdi Zsigmond 1962. Zur Unterscheidung von Substantiv und Adjektiv im Neuperssischen. AOH, 15. 325–336. p. Telegdi Zsigmond 1964. Über einen Fall von struktureller Homonymie im persischen (die Komposita des Typus sb. + part. prät.). ActLingHun, 14. 237–261. p. Telegdi Zsigmond 1974. Remarques sur les emprunts arabes en persan. ActLingHun, 23. 51–58. p. Thackston, Wh M. Jr.. 1978. An introduction to Persian. Tehran, Szorus. Towhidi, J. 1974. Studies in the Phonetics and Phonology of Modern Persian. Hamburg, Buske Helmut Verlag. /Forum Phoneticum, 2./ VaÎidiân, T. 1343/1964. Dastur-e zabân-e ‗âmiâne-ye fârsi. Teheran. Windfuhr, G. L. 1979. Persian Grammar. History and State of its Study. The Hague, Mouton. Wei, J. 1962. Dialectal differences between three standard varieties of Persian, Teheran, Kabul, and Tajik. Washington D. C., Center for Applied Linguistics of the Modern Language Association of America. Windfuhr, G. L. 1979. Persian Grammar. History and State of its Study. The Hague, Mouton. Windfuhr, G. L. 1987. Persian. In B. Comrie (ed.) 1987, 523–546. p.

264

Az itáliai nyelvek és írások az ókorban
írta Adamik Béla

Az ókori Itália nyelvei

Az ókori Itáliában számos nyelvet beszéltek, amelyek közül ma már csak a latin nyelv él tovább leánynyelve, az olasz folytatásaképpen, továbbá az észak-itáliai hegyvidékeken a ladin vagy rétoromán nyelvjárás(csoport) formájában. Az ókorban kb. az időszámításunk kezdete körüli időkig főképp indoeurópai nyelveket beszéltek a félszigeten, amelyek közül több szorosabb, közeli rokonságban állt egymással, mint Közép- és Dél-Itáliában az italikus nyelvek (latin, faliscus, oszk, umber). Mások az indoeurópai nyelvvcsalád távolabbi tagjaként játszottak fontos szerepet Itália kultúrtörténetében és nyelvtörténetében, mint Dél-Itáliában a görög. Számos kisebb indoeurópai nyelv azonban, mint Észak-Itáliában a venét és a leponti kelta, vagy Dél-Itáliában a messapus inkább csak nyelvtörténeti szempontból tarthat figyelemre számot, mivel Itália kulturális, nyelvi fejlődésére csekély hatással voltak. A nem indoeurópai nyelvek közül legnagyobb hatást kulturtörténeti szempontból az etruszk gyakorolta, különösen az italikus nyelveket beszélő közösségek nyelvére, kultúrájára, pl. az írás, az ábécé közvetítése vagy kulturális javaik, politikai intézményeik (ennek szókincsbeli lecsapódásával együtt értendő) elterjesztése, átadása révén. Az ókori Itália nyelvi tarkaságának megszűnésében döntő szerepet játszott a római állam (SPQR = Senatus Populusque Romanus, Res Romana stb.) hatalmának kiterjedése Itáliára a köztársaságkorban, illetve az a nyelvileg is megnyilvánuló tekintély, presztízs, amely a nem latin nyelvű közösségek részéről spontán, önként vállalt, asszimilációs folyamatot váltott ki. Jellemző példaként említhetjük, hogy a Nápoly melletti egykori görög gyarmatváros, a tarka (görög, oszk, latin) etnikumú Kymé (Cumae), amely i. e. 338-tól római fennhatóság alatt élt és korlátozott, szavazati jog nélküli római polgárjoggal
265

(civitas sine suffragio) rendelkezett, i. e. 180-ban maga kérte, hogy a hivatalos életben és a kereskedelemben a latin nyelvet használhassa. Livius (40, 42, 13) leírása szerint: „A cumaeiak ebben az évben kérésükre engedélyt kaptak, hogy a hivatalos életben latinul beszélhessenek, s hogy árveréseken a kikiáltók latin nyelven intézhessék az eladást‖ (Cumanis eo anno petentibus permissum, ut publice Latine loquerentur et praeconibus Latine uendendi ius esset). E folyamat eredményeképpen a latin nyelv már a császárkor első két évszázadára, a dél-itáliai görög közösségektől eltekintve, melyek csak az ókor végére asszimilálódtak, a félsziget szinte kizárólagos nyelve lett. A latin nyelv (Itáliai nyelvek > indoeurópai nyelvek > italikus nyelvek > latin-faliscus > latin)

A latin nyelv az indoeurópai nyelvcsalád italikus ágának tagja, azon belül a latin-faliscus csoport történeti és kultúrtörténeti szempontból legfontosabb nyelve. Jelentőségét emeli, hogy belőle származnak az újlatin vagy román nyelvek (olasz, spanyol, francia, portugál, román stb.). A latin nyelv a (hagyományos) nyelvtipológia besorolása szerint a flektáló („tőhajlító―) csoportba sorolható, de mint az archaikus indoeurópiai nyelvek többsége, kifejezett agglutináló (ragozó) jelleget mutat. Ennek megfelelően erős, gazdag morfológiával rendelkezik: az egyszerű mondat viszonyainak (alany, tárgy, jelző, határozó) kifejezése nem a (viszonylag szabad) szórenden, hanem a névszók esetében esetragokon, zárómorfémákon keresztül történik. A latin névszóragozás rendszeresen 5 esetet használ: nominativus = alanyeset, az alany jelölésére, accusativus = tárgyeset a tárgyra, genitivus birtokos eset a birtokos jelzőre, dativus részes eset a részeshatározóra, ablativus = határozós eset a többi határozói mondatrészre. Az igének két neme (aktív, cselekvő és passzív, szenvedő) valamint két állapota, akciója van (imperfectum, perfectum). Az igeragozás is teljesen kiépült zárómorfémarendszerrel rendelkezik, aktív és (csak imperfectumban) passzív személyragokkal, melyek előtt időképzők és módjelek segítségével lehet az igeidőket és módokat megalkotni. A jellegzetes személyragok miatt a latin alapvetően nem használ személyes névmásokat az alany jelölésére, csak hangsúlyos esetben. Az összetett mondattani viszonyok kifejezésére, az alá- és mellérendelt mondatokon túlmenően, gazdag melléknévi igeneves

266

(participiumos) és főnévi igeneves (infinitivuszos) szerkezetek állnak a nyelv rendelkezésére. A latin nyelv történetét az első nyelvemléktől, a praenestéi fibula feliratától számítjuk (i. e. 7–6. sz. fordulója) és kb. a i. sz. 8. sz. közepéig vezethetjük, amikor is a latin nyelv beszélt (> 9. századtól újlatin-román nyelvek) és írott változata (> ún. középkori latin nyelv) végleg elszakad egymástól. A latin nyelv törénete a következő korszakokra osztható: archaikus latin (i. e. 7–4. sz.), ólatin (i. e. 3–2. sz.), klasszikus latin (i. e. 1. – i. sz. 2. sz.), vulgáris latin (i. sz. 3–5. sz.), kései latin vagy átmeneti korszak (i. sz. 6–8. sz.). A latin nyelvet kezdetben csak Latium területén beszélték, de a Római Birodalom növekedésével használata elterjedt, i. e. 2. századra egész Itáliában, majd a késő köztársaságkorban (i. e. 27-ig) és a császárkorban a Birodalom egész nyugati felében, beleértve az Észak-Balkánt is. A nyelv terjedése (nyelvi romanizáció avagy latinizáció) legnagyobbrészt spontán nyelvcsere, asszimiláció útján ment végbe. A birodalom keleti, hellénizált felén a latinizáció nem következett be (valószínűleg az Imperium területileg kettéosztott, latin és görög hivatalos nyelvhasználati rendszere miatt). A latin nyelv dialektológiailag alapvetően egységes nyelv volt, területi változatai csak az ókor végén, a nyugat-római birodalom felbomlását követően alakultak ki; viszont számos, egymástól ugyanakkor csekély mértékben különböző társadalmi változattal (szociolektussal) rendelkezett. Kultúrtörténetileg legfontosabb nyelvváltozat a művelt rétegek normatív nyelve, az ún. klasszikus latin nyelv: alapvetően ez uralta a latin írásbeliséget, különösen az irodalmi alkotások (Cicero, Caesar, Vergilius, Horatius stb.) és a hivatalos dokumentumok (törvényszövegek, rendeletek, építési feliratok stb.) nyelvhasználatát. A beszélt, spontán latin nyelven alapuló ún. vulgáris latin fontosságát viszont az adja, hogy az újlatin-román nyelvek alapnyelvévé vált. A latin nyelv emlékeit latin ábécével írják, mely etruszk közvetítéssel az ún. nyugati típusú görög ábécére vezethető vissza.

267

Szakirodalmi útmutató Nyelvtani leírások A latin nyelvre vonatkozó irodalom mérete kultúrtörténeti jelentőségéből fakadóan óriási, éppen ezért csak a legfontosabb, ill. magyar nyelven megjelent jelentősebb műveket tüntetjük fel. Magyar nyelven a nyelvtani leírások, tankönyvek közül kezdő szinten rendelkezésre áll Ferenczi–Monostori 1998, Nagy–Tegyey 1999. Történeti nyelvtanként magyarul Szidarovszky 1932–1935 és Tegyey–Vekerdy 1987 javasolható. A vulgáris latinra legjobb Herman 2003 gazdag bibliográfiával. A latin nyelvészet tömör bibliográfiája Tegyey 1996-ban található. A nyelvről jó áttekintést ad Kiss 1999. A nemzetközi irodalomból a latin nyelv még mindig legrészletesebb leírását nyújtja standard nyelvtankén Kühner–Stegmann 1966–1976, történeti nyelvtanként hang és alaktanra Leumann 1977 és Meiser 1998, szintaxisra Hofmann–Szantyr 1972 a mértékadó. Átfogó nyelvtörténetet nyújt, kitekintéssel Itália nyelveire is Baldi 2002. A vulgáris latin nyelv legrészletesebb leírását Väänänen 1981 nyújtja.

Szótárak Latin-magyar szótárak tekintetében középszinten Györkösy 1970, haladó szinten Finály 1884 érhető el reprintek formájában, Finály online is: http://latin.oszk.hu/cgi-bin3/index.cgi. Egynyelvű latin szótárként legátfogóbb, de még befejezetlen a Thesaurus linguae Latinae (A–O betűig N kivételével teljes, P befejezése előtt áll), teljes viszont az Oxford Latin Dictionary és a régi, de alapos Georges féle Ausführliches Lateinisch-Deutsches Handwörterbuch.

Szövegkiadások antológiák Szövegkiadások tekintetében több európai országban készültek és készülnek kritikai kiadások latin szerzők műveiből (pl. Németország: Teubner, Franciaország: Budet, Anglia: Oxford Classical Texts), ezek közül több korpusz interneten vagy CD-Rom-okon is elérhető. Kezdő szinten a magyar nyelven készült latin nyelvkönyvekben közölt latin szöveganyag javasolt (pl. Ferenczi–Monostori 1998), haladó szinte rendelkezésre állnak a
268

legnépszerűbb szerzők magyar nyelvű kommentáros kiadásai (Auctores Latini sorozat). Az egyéb latin nyelvemlékek tanulmányozásához szükséges kiadások adatai a fenti munkák bibliográfiájában megtalálhatók (pl. a vulgáris latin szöveggyűjtemények, feliratos kiadványok adatai Herman 2003-ban). Ólatin szövegemlékek magyar nyelvű kommentáros kiadását nyújtja Szádeczky-Kardoss–Tegyey 1998

Sorozatok, szakfolyóiratok Szakfolyóiratok terén szintén rengeteg periodikát lehetne felsorolni (egy ilyent vö. http://www.ifg.hu-berlin.de/bereiche/ag/links/links.htm), ezért itt csak a latin nyelvészetre specializálódott Glotta. Zeitschrift für griechische und lateinische Sprache c. nemzetközi periodikát, valamint a magyar nyelvű ókortudományi folyóiratokat említjük meg: Antik Tanulmányok (http://www.akademiai.com/), Ókortudományi Értesítő (http://delfin.klte.hu/~history/okor/oke.html) valamint Ókor (http://www.ookor.hu/).

A nyelvhez kötődő egyéb internetes honlapok A fentebb már említett linkeken túl a latin nyelvre és kultúrát is felölelő antik linkeknek számos nemzetközi gyűjteménye létezik, pl.: http://www.ifg.hu-berlin.de/bereiche/ag/links/links.htm. Magyar szerkesztésű linkgyűjtemény pl. a Sofia: http://delfin.klte.hu/~history/sophia/sophia.html. A magyar ókortudomány bibliográfiája: http://luna.btk.ppke.hu/. Latin szerzők szövegeinek egyik leghasználhatóbb gyűjteménye: http://www.thelatinlibrary.com/. Feliratok magyarországi válogatott gyűjteménye: (http://www.ferences-sze.sulinet.hu/Limes/inscript/inscript.html). További linkek: http://www.latin.lap.hu/. Irodalom: Forisek–Kerepeszki 2006.

269

Magyarországi kutatóhelyek A magyarországi felsőoktatásban a latin nyelvet szakos és nem szakos formában is lehet tanulni. A nem szakos latin nyelvórákon (1 vagy 2 éves kurzusok keretében) alap és középhaladó szinten lehet a nyelv alapjait elsajátítani. A szakos képzésben BA-szinten a klasszika-filológia (tkp. latin-ógörög) szak egyik nyelveként lehet a nyelvet tanulni, az MA-szinten pedig a klasszika-filológia szak egyik nyelveként, illetve önálló latin szakon lehet a mester szintre eljutni. A következő magyarországi egyetemek bölcsészkarai nyújtanak szakos (BA, MA) képzést latinból: ELTE, DE, SzTE, PTE, PPKE.

Bibliográfia Auctores Latini. Budapest, Tankönyvkiadó 1966-tól. Baldi, Ph. 2002. The Foundations of Latin. 2nd ed. Berlin & New York, Mouton de Gruyter. CIL = Corpus Inscriptionum Latinarum. Berlin, Walter de Gruyter 1863-tól. Ferenczi, A.–Monostori M. 1998. Latin nyelvkönyv. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó. Finály, H. 1884 (és reprintjei). A latin nyelv szótára. Budapest, Franklin Társulat (repr. Akadémiai Kiadó). Forisek, P.–Kerepeszki R. 2006. Az informatika felhasználása az ókortudományban. In Havas L.–Tegyey I. (szerk.): Bevezetés az Ókortudományba, V. Debrecen, Debreceni Egyetem Kossuth Egyetemi Kiadó, 239–295. p. Georges, K. E. (Hrsg.) 1972. Ausführliches Lateinisch-Deutsches Handwörterbuch. 2 Bde. 13. Aufl. Hannover, Hahn'sche Buchhandlung 1972. Györkösy, A. 1970 (és utánnyomásai). Latin-magyar szótár. Budapest, Akadémiai Kiadó. Herman, J. 2003. Vulgáris latin. Az újlatin nyelvek kialakulásának útja. Budapest, Tinta Kiadó. Hofmann, J.B.–Szantyr, A. 1972. Lateinische Syntax und Stilistik. 2. Ausg. München, C.H. Beck‘sche Verlagsbuchhandlung. Kühner, R.–Stegmann, C. 1966–1976. Ausführliche Grammatik der lateinischen Sprache. 2 Bde. 5. Aufl.Hannover, Hahn'sche Buchhandlung–Darmstadt, Wissenschaftliche Buchgesellschaft. Kiss, S. 1999. Latin. In Fodor I. (szerk.): A világ nyelvei. Budapest, Akadémiai Kiadó. 824–832. p.
270

Leumann, M. 1977. Lateinische Laut- und Formenlehre. München, C.H. Beck‘sche Verlagsbuchhandlung. M. Nagy, I.–Tegyey I. 1999. Latin nyelvtan. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó. Meiser, G. 1998. Historische Laut- und Formenlehre der lateinischen Sprache. Darmstadt, Wissenschaftliche Buchgesellschaft. Glare, P. G. W. (ed.) 2000. Oxford Latin Dictionary. Oxford, Clarendon Press–New York, Oxford University Press. Szádeczky-Kardoss, S.–Tegyey I. 1998. Szöveggyűjtemény a régi római irodalomból. Debrecen, Debreceni Egyetem Kossuth Egyetemi Kiadó. Szidarovszky, J. 1932–1935. A görög és latin nyelv hang- és alaktana. Budapest, A M. Tud. Akadémia Classica Philologiai Bizottságának kiadása. Tegyey, I.–Vekerdy J. 1987. A latin nyelv története. 4. kiadás. Kézirat. Budapest, Tankönyvkiadó. Tegyey, I. 1996. Nyelvészeti bibliográfia. In Havas L.–Tegyey I. (szerk.): Bevezetés az Ókortudományba I. Debrecen, Debreceni Egyetem Kossuth Egyetemi Kiadó, 367-385. p. Thesaurus linguae Latinae. Leipzig, Teubner Verlag 1900-től. Väänänen, V. 1981. Introduction au latin vulgaire. 3ème éd. rev. et augm. Paris, Éditions Klincksieck.

Szövegminta a) Az első latin nyelvemlék, Szádeczky-Kardoss–Tegyey 1998, n. 5. (= CIL I2 3): Manios med fhefhaked Numasioi. Manios [NOMSG] én[ACC.SG] készít[PRS.PRF.3.SG] Numasios[DAT.SG] ― Manius engem készített Numasiosnak‖ (klasszikus latinban: Manius me fecit Numerio)

271

b) klasszikus latin nyelvemlék: Res Gestae Divi Augusti 30. (CIL III, 2, 769. skk.): Pannoniorum gentes, quas ante me principem populi Romani exercitus numquam adit, Pannon[GEN.PLUR.M] törzs[ACC.PLUR.F] amely[ACC.PLUR.F] előtt[PREP] én[ACC.SG] princeps[ACC.SG.M] nép[GEN.SG.M] római[GEN.SG.M.] hadsereg[NOM.SG.M] soha[ADV] megközelít[PRS.PRF.3.SG] ― pannonok törzseit, amelyeket az én princepsségem előtt a római nép hadserege A sohasem közelített meg,

devictas per Tiberium Neronem, legyőz[PTCP.PERF.PASS.ACC.PLUR.F] által[PREP] Tiberius Nero[ACC.SG.M.] legyőzve Tiberius Nero révén,

qui tum erat privignus et legatus meus, aki[NOM.SG.M] akkor[ADV] van[PST.IPFV.3.SG] mostohafiú[NOM.SG.M] és legatus[NOM.SG.M] enyim[NOM.SG.M] aki akkor mostohafiam és legatusom volt,

imperio populi Romani subieci. hatalom[DAT.SG.N] nép[GEN.SG.M] római[GEN.SG.M] alávet[PRS.PRF.1.SG] a római nép hatalma alá vetettem.‖

272

A faliscus nyelv (Itáliai nyelvek > indoeurópai nyelvek > italikus nyelvek > latin-faliscusi > faliscus)

A faliscus nyelv az indoeurópai / indogermán nyelvcsalád italikus ágának egyik tagja, mely már az ókorban kihalt. Az italikus ágon belül nyelvileg a latinhoz áll a legközelebb (latin-faliscus alág). Eszerint a faliscus és a latin nyelv valószínűleg egy köztes átmeneti latin-faliscus nyelvből alakult ki feltehetőleg a Kr.e. 1. évezred első harmadában. A faliscus nyelv az ún. erős morfológiájú nyelvek közé tartozik; ez azt jelenti, hogy az alapvető mondattani viszonyok (ún. mondatrészek) kifejezése nem a szórenddel vagy más nem morfematikus eszközzel (pl. hanglejtés) történik, hanem indoeurópai alapnyelvi örökségképpen morfémák (képzők, ragok) segítségével. A faliscus morfológia, különösen a névszóragozás tekintetében nagymértékben hasonlít a latin (kül. az ólatin) nyelv alaktanához. A nyelvemlékek kis száma ellenére a főbb nyelvtani jellemzői leírhatók, bár paradigmák (ragozási sorok) általában csak különböző szavakból állíthatók össze. Mondattana töredékes adatoltságából adódóan kevéssé ismert. A faliscus nyelvet az ókorban beszélték, kb. az i. e. 2. századig, Közép-Itáliában, Latiumtól északra, Etruria déli részén: elsősorban Falerii-ben (ma: Civita Castellana) és néhány környékbeli városban. Hogy az etruszk hatalmi és kulturális befolyás alatt élő faliscusok nyelve nem etruszk volt, azt már az ókorban is világosan látták, vö. Strabón (Geogr. 5, 2, 9) megjegyzését: „Némelyek a faleriibelieket nem etruszkoknak, hanem faliscusoknak, különálló népnek mondják‖. A nyelv beszélőinek legnagyobb csoportját magába foglaló Falerii mint városállam elsősorban etruszk hatalmi, szövetségi csoportulások tagjaként került a Római hatalmi és történetírói érdeklődés horizontjába. Az i. e. 5. században az etruszk Fidenae majd Veii szövetségese, így 394-ben a rómaiak, Camillus vezetésével egy időre elfoglalják. A 4. században az etruszk Tarquinii szövetségese. 351-ben 40 éves fegyverszünetet, 343-ban pedig szövetségi szerződést (foedus) köt Rómával. 293-ban majd 241-ben azonban a város fellázad Róma ellen. Róma győzelme 241-ben Falerii lerombolásához vezetett. A
273

város lakóit áttelepítették a síkságra. 241-ben a Rómaiak újraalapítják Faleriit (modern szakirodalmi elnevezése: Falerii novi), amely municipium majd colonia lett (Colonia Iunonia Faliscorum). Falerii lerombolása a nyelv beszélőinek szétszóródásához majd nyelvi asszimilációhoz vezetett: az ún. újfaliscus nyelv (i. e. 3–2. sz.) nem más mint egy kései ólatin nyelvjárás. A faliscus nyelvet kb. 280 töredékes feliratból ismerjük, i. e. 650-től adatolt (ún. Ófaliscus, kevés felirattal), 5. sz.-tól több felirat (ún. Középfaliscus), i. e. 240-től (ún. újfaliscus, erős latin befolyást mutató nyelvállapot, amelyet igazából latinnak kell tekintenünk). A 2. sz.-ban kihal, illetve beolvad a latinba. A szövegek kb. kétharmada sírfelirat, a többi edényfelirat. A faliscus nyelv lejegyzésére használt írásrendszer azaz a faliscus ABC a dél-etruszk ábécéből alakult ki az i. e. 6. században.

Magyarországi kutatóhelyek A magyarországi felsőoktatásban az egyetemi hallgató a faliscus nyelvvel elsősorban a latin nyelvtörténeti oktatásban találkozhat latin, illetve klasszika-filológiai MA szakokon.

Szakirodalmi útmutató

Mivel rendkívül töredékes nyelvről van szó, a nyelvtani leírások, szójegyzékek stb. általában egyazon munkában kapnak helyt, így egyben adunk áttekintést a faliscus nyelvre vonatkozó irodalomról. Giacomelli 1963 alapvető és nélkülözhetetlen monografikus nyelvleírás, amely a nyelvemlékeket és szójegyzéket is tartalmaz. Giacomelli 1978 az előbbi munka összefoglalása, kiegészítése. A kettő együtt jó képet ad a nyelvről. Marra 1997 a nyelvre vonatkozó újabb kutatási eredményeket hozza. Joseph–Wallace 1991 a faliscus nyelvnek a latin nyelvhez való viszonyát határozza meg. Maetzke–Paoletti–Perna 1990.
274

tanulmányokat közöl a faliscus nyelvre és kultúrára vonatkozó újabb kutatási eredményekről. Meiser 1998 rövid összefoglalást ad a nyelvről.

Bibliográfia Giacomelli, G. 1963. La lingua Falisca. Firenze, Olschki. Giacomelli, G. 1978. Falisco. In Prosdocimi A. (ed.): Popoli e civiltà dell'Italia antica VI. Lingue e dialetti. Roma, Biblioteca di Storia Patria, 507-539. p. Joseph, B. D.–Wallace, R. E. 1991. Is faliscan a local latin patois? Diachronica, 8. 159–186. p. Marra, S. R. 1997. Il falisco. In EUTOPIA 1995 - IV, 1 Atti del convegno internazionale "Nomen Latinum" 1. Il latino e lingue italiche. Roma, Edizioni Quasar, 139-149. p. Maetzke, G.–O. Paoletti– L. T. Perna (ed.) 1990. La civiltà dei Falisci: atti del XV convegno di studi etruschi ed italici, Civita Castellana, Forte Sangallo, 28-31 Maggio 1987. Firenze, Olschki. Meiser, G. 1998. Faliskisch. In Der neue Pauly 4. Stuttgart - Weimar, Metzler Verlag, 402–403. p.

Szövegemlék a) (közép-)faliscus edényfelirat (Giacomelli 1978, n. 5.):

foie-d

vino

pipa-fo

cra

care-fo.

ma-ABL.SG bor[ACC;SG] iszik-FUT.1.SG holnap[ADV]

nélkülöz-FUT.1.SG.

― bort fogok inni, holnap nélkülözni fogok‖ ma (latinban: hodie vinum bibam, cras carebo.)
275

Az oszk nyelv (Itáliai nyelvek > indoeurópai nyelvek > italikus nyelvek > szabell nyelvek > oszk)

Az oszk nyelv az indoeurópai nyelvcsalád italikus ágának tagja, azon belül a szabell (oszk-umber) csoport egyik nyelve, amely már az ókorban kihalt. Az oszk nyelv a közeli nyelvrokon latinhoz hasonlóan az ún. erős morfológiájú nyelvek közé tartozik; ez azt jelenti, hogy az alapvető mondattani viszonyok (ún. mondatrészek) kifejezése nem a szórenddel vagy más nem morfematikus eszközzel (pl. hanglejtés) történik, hanem indoeurópai alapnyelvi örökségképpen morfémák (képzők, ragok) segítségével. Az oszk morfológia, különösen a névszóragozás tekintetében nagymértékben hasonlít a latin (kül. az archaikus latin) nyelv alaktanához, bár az igeidők képzésében jelentős eltérések is vannak. A nyelvemlékek alapján főbb nyelvtani jellemzői leírhatók, mondattana a hosszabb feliratoknak köszönhetően töredékes adatoltsága ellenére viszonylag ismert. Az oszk nyelvet az ókorban kb. az i. sz. 1. századig beszélték Közép- és Dél-Itáliában, Latiumtól délre, elsősorban Samniumban, Campaniában, kevésbé Lucaniában, és Észak-Apuliában. Az oszk nyelvhez vagy nyelvcsoporthoz sorolható kisebb nyelvek a paelignus, vestinus stb.: ezeket csak néhány feliratból ismerjük. Legjelentősebb beszélői csoportja a szamniszok voltak, akik ellen a rómaiak három nagy háborút is vívtak az i. e. 4–3. században, Közép- és Dél-Itália meghódítása során (1. szamnisz háború 343-341, 2. 326-304, 3. 298-290). A szamnisz nép jelentősége miatt a nyelvet oszk-szamnisznak is nevezik. Az oszk nyelv sorsát alapvetően meghatározta a római hódítás, amelynek következtében a latin nyelv presztízse megnőtt, használata elterjedt. A latin nyelv fokozatosan és spontán módon átvette az oszk nyelv funkcióit, különösen a hivatalos szférában. Ez a folyamat feltartóztathatatlanul főképp az ún. itáliai szövetséges háborút (i. e. 90–88) követően gyorsult fel, amikor Róma fellázadt szövetségesei Itáliában megkapták a római polgárjogot. A római polgárjoggal együtt járt a latin nyelv használata is, amely egyre nagyobb mértékben terjedt el az oszk beszélők között, akik fokozatosan nyelvváltáson mentek keresztül. A folyamat végeredményeképpen az oszk beszélők néhány generáció alatt latin nyelvűvé váltak, és az oszk nyelv a i. sz. 1. században kihalt.

276

Az oszk nyelvet több mint 200 feliratról ismerjük. A legfontosabbak és egyben leghosszabb nyelvemlékek a következők: a Tabula Bantina (Bantia dél-itáliai város közigazgatási törvénye bronztáblára vésve, i. e. 2. sz. 2. fele), a Cippus Abbellanus (Abella város kőre vésett szerződése Nolával, i. e. 2. sz. közepéről) és az Agnonei bronz tábla (rituális felvonulás állomásait és lebonyolítási előírásait tartalmazza az i. e. 3. sz. közepéről). Ezeken kívül számos egyéb, rituális, építési stb. feliratot ismerünk. Az oszk feliratok egy részét saját, etruszkból átvett oszk-ábécével (latin ábécére félkövér betűtípussal szokták átírni), más részét latin (dőlt betűvel szokták írni), harmadik részét pedig görög betűkkel írták (görög betűkkel szokták közölni).

Magyarországi kutatóhelyek A magyarországi felsőoktatásban az egyetemi hallgató az oszk nyelvvel elsősorban a latin nyelvtörténeti oktatásban találkozhat latin, illetve klasszika-filológiai MA szakokon, valamint az Indeurópai Összehasonlító Nyelvészeti önálló program keretén belül.

Szakirodalmi útmutató

Nyelvtani leírások A nyelvtani leírások terén idegen nyelven több megbízható munka is használható, még a régebbiek közül is, pl. Planta 1892–1897, Buck 1905, illetve Bottiglioni 1954. Összefoglaló nyelvi jellemzést nyújt Kiss 1999-en túl Maniet 1972, Pulgram 1958 és 1978. Nyelvészeti részkérdésekben és a kutatás állásáról alapvető tanulmányok találhatók Rix 1993-ban.

Szótárak
277

Külön szótára az oszk nyelvnek nem létezik, umberrel együtt viszont rendelkezésre áll Untermann 2000, amely a szavak jelentésén, értelmezési problémáin túl etimológiát is nyújt. Korábban szójegyzékeket az átfogó nyelvtani leírásokban vagy a szöveggyűjteményekben kaptak helyt, mint pl. Planta 1897, Vetter 1953 vagy Bottiglioni 1954.

Szövegkiadások: Az oszk nyelvemlékeket legjobban általában szöveggyűjteményekben lehet tanulmányozni, többnyire az umberrel és/vagy más italikus nyelvvel együtt: így pl. Rix 2002, Vetter 1953, Pulgram 1978. Oszk nyelvemlékek különálló kiadása viszonylag ritka, de a nagyobb nyelvemlékek esetében még magyar nyelven is található rá példa, a még mindig hasznos Gerecs 1913. Két kisebb oszk táblafelirat kommentált szövegét hozza Szádeczky-Kardoss– Tegyey 1998, n. 1-2.

Sorozatok, szakfolyóiratok Külön folyóirata az oszk nyelvnek nincsen, a vonatkozó tanulmányok gyűjteményes munkákon (pl. konferenciaakták) túlmenően többnyire latin vagy indoeurópai nyelvészettel foglalkozó folyóiratokban szoktak megjelenni (pl. Glotta).

A nyelvhez kötődő egyéb internetes honlapok: Külön honlapja az oszk nyelvnek nincsen, de az indoeurópai nyelvészettel foglalkozó honlapokon rendszeresen helyet kap, ahol nyelvleírás mellett bibliográfiai segédlet is található: pl. TITUS Thesaurus Indogermanischer Text- und Sprachmaterialien: http://titus.uni-frankfurt.de/indexe.htm.

278

Bibliográfia: Bottiglioni, G. 1954. Manuale dei dialetti italici (Osco, Umbro e dialetti minori). Grammatica, testi, glossario con note etimologiche, Bologna, STEB . Buck, C. D. 1905. Elementarbuch der oskisch-umbrischen Dialekte. Heidelberg, Carl Winter Verlag. Gerecs, Szal. F. 1913. A Cippus Abellanus. Osk nyelvtörténeti tanulmány. Budapest, Franklin Társulat. Kiss, S. 1999. Oszk. In Fodor I. (szerk.): A világ nyelvei. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1122. p. Maniet, A. 1972. La linguistique italique. In Aufstieg und Niedergang der römischen Welt, I, 2, 522–592. p. Pisani, V. 1964. Le lingue dell'Italia antica oltre il latino. 2. ed. Torino, Rosenberg & Sellier. Planta, R. 1892–1897. Grammatik der oskisch-umbrischen Dialekte. 2 Bde. Strassburg, K.J. Trübner Verlag. Poccetti, P. 1979. Nuovi documenti italici a complemento del Manuale di E. Vetter. Pisa, Giardini Editori e Stampatori in Pisa. Prosdocimi, A. L. 1978. L‘osco. In A. L. Prosdocimi (ed.): Lingue e dialetti dell' Italia antica. Roma, Roma, Biblioteca di Storia Patria, 825–911. p. /Popoli e civiltà dell'Italia antica, 6./ Pulgram, E. 1958. The Tongues of Italy. Prehistory and History. Cambridge, Harvard University Press. Pulgram, E.1978. Italic, Latin, Italian (600 B.C. to A.D. 1260). Texts and Commentaries.Heidelberg, Carl Winter Verlag. Rix, H. (Hrsg.) 1993. Oskisch-Umbrisch. Texte und Grammatik. Wiesbaden, L. Reichert Verlag. Rix, H. 2002. Sabellische Texte. Die Texte des Oskischen, Umbrischen und Süd-pikenischen, Heidelberg, Carl Winter Verlag. Untermann, J. 2000. Wörterbuch des Oskisch-Umbrischen, Heidelberg, Carl Winter Verlag. Vetter, E. 1953. Handbuch der italischen Dialekte. 1. Bd.: Texte mit Erklärung, Glossen, Wörterverzeichnis. Heidelberg, Carl Winter Verlag.

279

Szövegminta Tabula Bantina (Vetter 1953, 18–20. p.): Pon censtur Bansae toutam censazet, amikor censor[NOM.PL] Bantia[LOC.SG] nép[ACC.SG] számba.vesz[FUT.3.PL] ― Amikor a cenzorok Bantiában a népet számba fogják venni, (latinul: Cum censores Bantiae populum censebunt)

pis ceus Bantins fust, aki[NOM.SG] polgár[NOM.SG] bantiai[NOM.SG] van[FUT.3.SG], aki bantiai polgár lesz (qui civis Bantinus erit)

censamur esuf in(im) eituam, számba.vesz[IMP.PASS.3.SG] is vagyon[ACC.SG] vétessék számba vagyonára nézve is (censetor ipse et pecuniam)

poizad ligud iusc censtur censaum angetuzet. amilyen[ABL.SG] törvény[ABL.SG] az[NOM.PL] cenzor[NOM.PL] számba.vesz[INF] elrendel [FUT.PERF.3.PL.] amilyen törvény alapján azok a cenzorok a számba vételt majd elrendelik.‖
280

(quali lege ii censores censere proposuerint.) Az umber nyelv (Itáliai nyelvek > indoeurópai nyelvek > italikus nyelvek > szabell nyelvek > umber)

Az umber nyelv az indoeurópai nyelvcsalád italikus ágának tagja, azon belül a szabell (oszk-umber) csoport egyik nyelve, amely már az ókorban kihalt. Az umber nyelv a legközelebbi nyelvrokonához az oszkhoz, és a közeli rokon latinhoz hasonlóan az ún. erős morfológiájú nyelvek közé tartozik; ez azt jelenti, hogy az alapvető mondattani viszonyok (ún. mondatrészek) kifejezése nem a szórenddel vagy más nem morfematikus eszközzel (pl. hanglejtés) történik, hanem indoeurópai alapnyelvi örökségképpen morfémák (képzők, ragok) segítségével. Az umber morfológia, különösen a névszóragozás tekintetében nagymértékben hasonlít a latin (kül. az archaikus latin) nyelv alaktanához, az igeidők képzésében azonban jelentős különbségek mutatkoznak közöttük. A nyelvemlékek alapján főbb nyelvtani jellemzői leírhatók, mondattana a hosszabb feliratoknak köszönhetően töredékes adatoltsága ellenére viszonylag ismert. Az umber nyelvet az ókorban kb. az i. e. 1 századig beszélték elsősorban Közép-Itáliában, a ma is Umbriának nevezett területen. Az umber nyelvhez vagy nyelvcsoporthoz sorolható kisebb nyelvek a délpicén (vö. Marinetti 1985), szabin stb.: ezeket csak néhány tucat feliratról ismerjük. A nyelvcsoport legjelentősebb beszélői csoportja az umberek voltak. Az umber nyelv sorsát alapvetően meghatározta a római hódítás. A harmadik szamnisz háború (298–290) és az ezzel párhuzamos etruszk és kelta támadás kapcsán Róma erélyes fellépéssel legyőzte az etruszkokat, ami megnyitotta az utat a római légiók előtt Umbria felé. A sentinumi győzelem (296) után Róma itáliai hegemóniája biztosított volt. Umbria területén békés romanizációs folyamat indult meg, amelynek következtében a latin nyelv presztízse megnőtt, használata elterjedt. A latin nyelv fokozatosan és spontán módon átvette az umber nyelv funkcióit, különösen a hivatalos szférában. Ez a folyamat feltartóztathatatlanul főképp az ún. itáliai szövetséges háborút (i. e. 90–88) követően gyorsult fel, amikor Róma fellázadt szövetségesei, így az umberek is, Itáliában megkapták a római polgárjogot. A római polgárjoggal együtt járt a latin nyelv használata is, amely egyre nagyobb
281

mértékben terjedt el az umber beszélők között, akik fokozatosan nyelvváltáson mentek keresztül. A legnagyobb római komédiaíró Plautus is umber származású volt (eredeti neve Plotus), az umbriai Sarsina városában született. A romanizációs folyamat végeredményeképpen az umber beszélők néhány generáció alatt latin nyelvűvé váltak, és az oszk nyelv az i. e. 1. században kihalt. Az umber nyelvet kb. 30 feliratról ismerjük. Köztük található a latinon kívüli legterjedelmesebb italikus nyelvemlék az iguviumi táblák (Tabulae Iguvinae), melyet 1444-ben találtak Gubbióban, az ókori Iguvium területén. A szövegegyüttes egy papi testület rituális előírásait tartalmazza 7 bronztáblán, melyek különböző korban, az i. e. 3. és 1. század között keletkeztek, a korábbiak umber ábécével, a későbbiek latin ábécével íródtak. Ezen kívül számos egyéb, rituális, építési stb. feliratot ismerünk. Az umber feliratok egy részét, kül a régebbieket saját, etruszkból átvett umber-ábécével (latin ábécére félkövér betűtípussal szokták átírni), más, későbbi részét pedig latin betűkkel rögzítették (dőlt betűvel szokták írni),

Magyarországi kutatóhelyek A magyarországi felsőoktatásban az egyetemi hallgató az umber nyelvvel elsősorban a latin nyelvtörténeti oktatásban találkozhat latin, illetve klasszika-filológiai MA szakokon, valamint az Indeurópai Összehasonlító Nyelvészeti önálló program keretén belül.

Szakirodalmi útmutató

Nyelvtani leírások A nyelvtani leírások terén idegen nyelven több megbízható munka is használható, még a régebbiek közül is, pl. Planta 1892–1897, Buck 1905, illetve Bottiglioni 1954. Összefoglaló nyelvi jellemzést nyújt Kiss 1999-en túl Maniet 1972, Pulgram 1958 és
282

1978 és Poultney 1959 is. Nyelvészeti részkérdésekben és a kutatás állásáról alapvető tanulmányok találhatók Rix 1993-ban.

Szótárak: Külön szótára az umber nyelvnek nem létezik, oszkkal együtt viszont rendelkezésre áll Untermann 2000, amely a szavak jelentésén, értelmezési problémáin túl etimológiát is nyújt. Korábban szójegyzékeket az átfogó nyelvtani leírásokban vagy a szöveggyűjteményekben kaptak helyt, mint pl. Planta 1897, Vetter 1953 vagy Bottiglioni 1954. Általában az iguviumi táblák kiadásaiban található szójegyzékek is szótár gyanánt használhatók (pl. Poultney 1959) lévén a legtöbb umber szót tartalmazó nyelvemlék.

Szövegkiadások: Az umber nyelvemlékeket az oszkhoz hasonlóan elsősroban szöveggyűjteményekben lehet tanulmányozni: így pl. Rix 2002, Vetter 1953, Pulgram 1978. Egy rövid umber határkőfelirat kommentált szövegét hozza Szádeczky-Kardoss–Tegyey 1998 n. 3. Az iguviumi táblák azonban, terjedelmességük és jelentőségük miatt külön munkákban tanulmányozhatók a legjobban: Poultney 1959, Devoto 1962 és Prosdocimi 1984.

Sorozatok, szakfolyóiratok: Külön folyóirata az umber nyelvnek nincsen, a vonatkozó tanulmányok gyűjteményes munkákon (pl. konferenciaakták) túlmenően többnyire latin vagy indoeurópai nyelvészettel foglalkozó folyóiratokban szoktak megjelenni (pl. Glotta).

A nyelvhez kötődő egyéb internetes honlapok: Külön honlapja az umber nyelvnek nincsen, de az indoeurópai nyelvészettel foglalkozó honlapokon rendszeresen helyet kap, ahol nyelvleírás mellett bibliográfiai segédlet is
283

található: pl. TITUS Thesaurus Indogermanischer Text- und Sprachmaterialien: http://titus.uni-frankfurt.de/indexe.htm.

Bibliográfia: Bottiglioni, G. 1954. Manuale dei dialetti italici (Osco, Umbro e dialetti minori). Grammatica, testi, glossario con note etimologiche. Bologna, STEB. Buck, C. D. 1905. Elementarbuch der oskisch-umbrischen Dialekte. Heidelberg, Carl Winter Verlag. Devoto, G. 1962. Tabulae Iguvinae. 3. ed. Roma, Regia Officina Polygraphica. Kiss, S. 1999. Umber. In Fodor I. (szerk.). A világ nyelvei. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1494. p. Maniet, A. 1972. La linguistique italique. In Aufstieg und Niedergang der römischen Welt, I, 2, 522–592. p. Marinetti A. 1985. Le iscrizioni sudpicene. I. testi. Firenze, Olschki. Meiser, G. 1986. Lautgeschichte der umbrischen Sprache. Innsbruck, Institut für Sprachwissenschaft der Universität Innsbruck. Pisani, V. 1964. Le lingue dell'Italia antica oltre il latino. 2. ed. Torino, Rosenberg & Sellier. Planta, R. von 1892–1897. Grammatik der oskisch-umbrischen Dialekte. 2 Bde. Strassburg, K.J. Trübner Verlag. Poccetti, P. 1979. Nuovi documenti italici a complemento del Manuale di E. Vetter. Pisa, Giardini Editori e Stampatori in Pisa. Poultney, J. W. 1959. The Bronze Tables of Iguvium. Baltimore, American Philological Association. Prosdocimi, A. L. 1978. L‘Umbro. In A. L. Prosdocimi (ed.): Lingue e dialetti dell' Italia antica. Roma, Roma, Biblioteca di Storia Patria, 585–787. p. /Popoli e civiltà dell'Italia antica, 6./ Pulgram, E. 1958. The Tongues of Italy. Prehistory and History. Cambridge, Harvard University Press. Pulgram, E.1978. Italic, Latin, Italian (600 B.C. to A.D. 1260). Texts and Commentaries.Heidelberg, Carl Winter Verlag. Rix, H. (Hrsg.) 1993. Oskisch-Umbrisch. Texte und Grammatik.Wiesbaden, L. Reichert Verlag.

284

Rix, H. 2002. Sabellische Texte. Die Texte des Oskischen, Umbrischen und Süd-pikenischen, Heidelberg, Carl Winter Verlag. Untermann, J. 2000. Wörterbuch des Oskisch-Umbrischen, Heidelberg, Carl Winter Verlag. Vetter, E. 1953. Handbuch der italischen Dialekte. 1. Bd.: Texte mit Erklärung, Glossen, Wörterverzeichnis. Heidelberg, Carl Winter Verlag.

Szövegminta Tabulae Iguvinae V a 1-5: Esuk frater Atiieŕiur eitipes plenasier urnasier uhtretie T. T. Kastruçiie. Így[ABL.SG] testvér[NOM.PL.M] Atiedius[NOM.PL.M] határoz[PRS.PRF.3.PL] évi ünnep[ABL.PL.M] szokásos[ABL.PL.M] tisztségviselés[ABL/LOC.SG] T. T. Castrucius[GEN.SG]. ― határoztak az Atiedius testvérek az évi ünnepen Titus fia Titus Castrucius Így tisztségviselése idején. (latinul: Ita fratres Atiedii decreverunt plenariis ordinariis auctoritate T. T. Castrucii.

Aŕfertur pisi pumpe fust eikvasese Atiieŕier ere ri esune kuraia. Főpap[NOM.SG] bárki[NOM.SG] van[FUT.1.SG] testület[ABL.PL] Atiedius[ABL.PL] ő[NOM.SG] dolog[DAT.SG] isteni[DAT.SG] törődik[PRS.CONI.3.SG]. Bárki lesz a főpap az Atiediusok testületében, ő törődjön az isteni dologgal (azaz a rituális szertartásokkal)‖ Flamen quicumque erit collegis Atiediis, is rei divinae curet.) A venét nyelv (Itáliai nyelvek > indoeurópai nyelvek > venét)
285

A venét az indoeurópai nyelvcsalád italikus ágához csak lazán kapcsolódó nyelv, amely már az ókorban kihalt. A venét, amennyire a kétszázat meghaladó számú, de többnyire rövid felirat alapján megállapítható, indoeurópai alapnyelvi örökségképpen az ún. erős morfológiájú nyelvek közé tartozik, az italikus nyelvekhez és más ókori indoeurópai nyelvekhez hasonlóan. A részleteiben sokszor vitattott értelmezésű nyelvemlékek alapján a venétnek a főbb hangtani és nyelvtani jellemzői írhatók le. Mondattana a hosszabb feliratok hiányában kevéssé ismert. A venét nyelvet az ókorban kb. az i. e. 1 századig beszélték Észak-Itáliában, elsősorban Venetiában (ma: Veneto). A feliratos nyelvemlékek lelőhelyei alapján a nyelv beszélői, a venétek nagyobb tömegben Ateste (Este), Vicenza és Patavium (Padova) környékén laktak, de településterületük Itálián kívül a mai Ausztria egy vékony déli sávját is magába foglalta. A romanizáció Aquileia coloniájának i. e. 181-es megalapításával vette kezdetét, és a térség Itáliába történő betagolásával fejeződött be Augustus alatt. A békés romanizációs folyamat következtében a latin nyelv presztízse megnőtt, használata elterjedt. A latin nyelv nyilván fokozatosan és spontán módon vette át a venét nyelv funkcióit, különösen a hivatalos szférában. A romanizációs folyamat végeredményeképpen a venét beszélők néhány generáció alatt latin nyelvűvé váltak, és a venét nyelv az i. e. 1. században kihalt. A venét nyelvet kb. 200 feliratról ismerjük, amelyek az i. e. 4–1. sz. között keletkeztek. Sírfeliratokon túl elsősorban eszközfeliratok állnak rendelkezésre, többnyire fogadalmi célból készült bronztárgyakon. A venét feliratok nagy részét, kül a régebbieket saját, etruszkból átvett venét-ábécével (latin ábécére félkövér betűtípussal szokták átírni), más későbbi részét pedig latin betűkkel rögzítették (dőlt betűvel írják át).

Szakirodalmi útmutató

286

Mivel rendkívül töredékes nyelvről van szó, a nyelvtani leírások, szójegyzékek stb. általában egyazon munkában kapnak helyt, így egyben adunk áttekintést a venét nyelvre vonatkozó irodalomról: Pellegrini–Prosdocimi 1967 és Lejeune 1974 nyújtja a legalapvetőbb, nélkülözhetetlen monografikus nyelvleírást. Ezek a munkák a nyelvi rendszer leírásán túl a nyelvemlékeket is elemzik, szójegyzéket is tartalmaznak. A venétek kultúrájára és nyelvére vonatkozólag gazdag szemléltető anyaggal ellátott bemutatást ad Fogolari–Prosdocimi 1988. Prosdocimi 1992 cáfolja a pannoniai állítólagos venét feliratok létezését, s ezzel a nyelv korai kiterjedését Pannoniába. Euler 1993 a venét nyelv helyzetét próbálja meghatározni az italikus nyelvcsaládban, illetve ahhoz képest.

Bibliográfia Euler, W. 1993. Oskisch-Umbrisch, Venetisch und Lateinisch - grammatische Kategorien zur inneritalischen Sprachverwandschaft. In H. Rix (Hrsg.): Oskisch-Umbrisch — Texte und Grammatik. Wiesbaden, L. Reichert Verlag, 96–105. p. Fogolari, G.– A. L. Prosdocimi 1988. I Veneti antichi. Lingua e cultura. Padova, Editoriale Programma. Kiss S. 1999. Venét. In Fodor I. (szerk.): A világ nyelvei. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1524–1525. p. Lejeune, M. 1974. Manuel de la langue vénète. Heidelberg, Carl Winter Verlag. Pellegrini, G.B.–A. L. Prosdocimi 1967. La lingua Venetica 1-2. Padova, Istituto di Glottologia dell‘Università di Padova. Prosdocimi A.L. 1992. Rivista di epigrafia italica 1. Pannonia. Iscrizioni venetiche inesistenti. Studi Etruschi, 58. 315–316. p.

Szövegemlék

287

Pellegrini–Prosdocimi1967, ES 46:

mego doto Reitiai Bukka Koliai én[ACC.SG] ad[PRF?.3.SG] Reitia[DAT.SG] Bukka[NOM.SG] Kolia[DAT.SG] ― Engem adott Reitiának Bukka, Koliának (?)‖ A görög nyelv (Itáliai nyelvek > indoeurópai nyelvek > görög)

A görög nyelv, illetve annak dialektusai (kül. a dór) korán eljutott Itáliába és Szicíliába (i.e. 8–7. sz.) a gyarmatosítás révén és nagy jelentőségre tett szert mint a térség közvetítő és kulturális nyelve. Leírását lásd a jelen könyv görög fejezetében, ill. Mohay 1999-ben. A görög nyelvet a latin a térségben csak lassan és fokozatosan szorította ki. Az i. e. 3. században a Magna Graeciának is nevezett Dél-Itália és Szicília meghódításával csak lassan meginduló romanizációs folyamat a császárkor elején, főként a Julius-Claudius-dinasztia uralma idején döntő lökést kapott azáltal, hogy a térséget hivatalos nyelvhasználati szempontból Augustus uralma alatt átsorolták a görögből a latin övezetbe. A latin nyelv presztízse emiatt a császárkorban nagymértékben megnőtt, s ez azt eredményezte, hogy a görög beszélők tömegei fokozatosan asszimilálódtak, latin nyelvűvé váltak. Ez a folyamat azonban teljesen csak az ókor végén zárult le. Az újkori (részben még ma is meglévő) görög nyelvű közösségek Dél-Itáliában valószínűleg bizánci betelepítések következtében jöttek létre az i. sz. 6. századtól kezdve.

Bibliográfia: Bitto, I. 1999. Latino e greco nella Sizilia imperiale e tardo antica: processi di acculturazione e loro incidenza. In M. Bagnasco Barra et al. (ed.): Magna
288

Grezia e Sizilia. Stato degli studi e prospettive di ricerca. Messina, Dipartimento di Scienze dell‘Antichitàdell‘Università degli Studi di Messina, 483–493. p. Kaimio, J. 1979. The Romans and the Greek Language. Helsinki, Commentationes Humanarum Litterarum 64, Societas Scientiarum Fennica. Mohay, A. Görög. In Fodor I. (szerk.): A világ nyelvei. Budapest, Akadémiai Kiadó, 456–471. p. Zgusta, L. 1980. Die Rolle des Griechischen im römischen Kaiserreich. In G. Neumann–J. Untermann (Hrsg.): Die Sprachen im römischen Reich der Kaiserzeit. Kolloquim vom 8.-10. April 1974. Köln–Bonn, Rheinland-Verlag–Habelt, 121–145. p. /Beihefte der Bonner Jahrbücher, 40./ A messapus nyelv (Itáliai nyelvek > indoeurópai nyelvek > messapus)

A messapus (messzáp) nyelv az indoeurópai nyelvcsalád önálló ágát képezi (korábban az ún. illír nyelvhez kapcsolták), amelyet az ókorban az i. e. 1. századig beszéltek Dél-Itáliában, az Adria tenger partvidékén, mégpedig a következő törzsek (latin többes számú elnevezéssel): Apuli, Dauni, Messapi, Calabri stb. Kb. 250 i. e. 6. és 1 sz. között keletkezett, többnyire fogadalmi vagy sírfeliratról ismerjük valamennyire a nyelvet, amelynek intenzív kutatása jelenleg is folyik. A nyelvet többnyire görög ábécéből közvetlenül átvett saját írással rögzítették (átírása latinra félkövérszedéssel történik), vagy görög ábécével jegyezték le.

Szakirodalmi útmutató

A töredékesen ismert nyelv emlékei legjobban de Simone–Marchesini 2002 alapján tanulmányozhatók, a szókincs Santoro 1982–1984 2. kötetéből, a személynevek, pedig Krahe–Untermann–de Simone 1964-ből.

289

Bibliográfia de Simone, C.–S. Marchesini 2002, Monumenta Linguae Messapicae. 2 Bde. Wiesbaden, Reichert Verlag. Krahe, H.–J. Untermann–C. de Simone 1964. Die Sprache der Illyrier. Bd. 2: Die messapischen Inschriften. Die messapischen Personennamen,.Wiesbaden, Reichert Verlag. Santoro, C. 1982–1984. Nuovi Studi Messapici. 3 voll. Galatina, Congedo. Haas, O. 1962. Messapische Studien. Heidelberg, Carl Winter Verlag.

Szövegemlék: Krahe et al. 1964, 75. I. e. 4. századi szarkofág formájú fogadalmi kőfelirat Brindisi közeléből:

dašθa morθana aprodita hipades Dasta[NOM.SG] Morthana[NOM.SG] Aphrodité[DAT.SG] felajánl[AOR.3.SG] ― Dasta Morthana ajánlotta fel (ezt) Aphroditénak.‖ A leponti kelta nyelv (Itáliai nyelvek > indoeurópai nyelvek > leponti kelta)

A leponti kelta nyelv az ókelta gall nyelv régiesebb változata. Észak-Nyugat-Itáliában beszélték az ókorban, Kr.e. 2-1. századi (sír-)feliratokról ismert valamelyest, főképp a személynévanyag. A kb. 50 nyelvemléket észak-etruszkból származó saját ábécével rögzítették. A nyelv, amennyire meg lehet állapítani. az archaikus indoeurópai, közelebbről az ókelta nyelvek tagjaként az erős morfológiájú nyelvek típusába tartozott

290

Szakirodalmi útmutató

Az a kevés ismeret, ami a nyelvről tudható az alábbi munkákból könnyen megszerezhető, magyar nyelven Meid 1999 kiváló összefoglalása javasolt.

Bibliográfia Conway, R. S.–J. Whatmough–S. E. Johnson 1968. The Prae-Italic Dialects. 3 Vols. 2nd ed. Hildesheim–Cambridge, Mass., Olms–Harvard University Press. Lejeune, M. 1971. Lepontica. Paris, Les Belles Lettres. Meid, W. 1992. Gaulish Inscriptions. Budapest, Archaeolingua. Meid, W. 1997. Die keltischen Sprachen und Literaturen. Budapest, Archaeolingua. Meid, W. 1999. Ókelta nyelvek. In Fodor I. (szerk.): A világ nyelvei. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1077–1086. p.

Szövegemlék Conway et al. 1968, 2, 104–106. p. Meid 1999, 1081. (vergiatei sírkő felirata):

pelkui pruiam teu karite išos kalite palam. Pelgus/Belgos[DAT.SG] sírhely[ACC.SG] Teu/Dēvū[NOM.SG] készít[PRF?.3.SG] ugyanez/Isos[NOM.SG] emel[PRF?.3.SG] sírkő?[ACC.SG] ― Belgosnak sírhelyet Dēvū készített, ugyanő/Isos emelte a sírkövet.‖

291

Az etruszk nyelv (Itáliai nyelvek > nem indoeurópai nyelvek > etruszk)

Az etruszk nyelv az ismert nyelvekkel rokonságban nem álló már az ókorban kihalt ún. szigetnyelv. A etruszk nyelvet kb. 11000 feliratról ismerjük, amelyek az i. e. 7–1. sz. között keletkeztek. Sírfeliratokon túl elsősorban eszközfeliratok állnak rendelkezésre, többnyire fogadalmi célból készült bronztárgyakon, vagy agyagedényeken: ezek többségükben rövid, néhány szavas feliratok. A leghosszabb szöveg egy Zágrábban őrzött múmiatekercsnek használt vásznon maradt fenn, jelentős nyelvemlék a piacenzai bronzmáj, a pyrgii aranylemezek, a capuai agyagtábla és a perugiai cippus, határkő feliratai. Az etruszk feliratokat egy ún. nyugati típusú görög ábécéből kifejlesztett saját ábécével írták, melyet az etruszkok valószínűleg a chalkisi görögöktől vettek át az i. e. 8. sz. vége felé (latin ábécére félkövér betűtípussal szokták átírni). Az etruszkok kultúraközvetítő jelentőségét mutatja, hogy a latinok is tőlük vették át az ábécéjüket, amely ma a világ egyik legelterjedtebb írásrendszerét alkotja („latin ABC― ). Az etruszk nyelvet annak ellenére kevéssé ismerjük, hogy el tudjuk olvasni szövegeit, lévén azok görög eredetű ábécével rögzítve, és hogy viszonylag nagyon sok nyelvemlékről ismerjük szövegeit. Ezeket a szövegeket viszont kevéssé értjük, különösen a hosszabbakat. Ennek egyik oka feltehetőleg éppen az etruszk szigetnyelv jellegében rejlik, ami lényegében igen korlátozottá teszi az ún. etimológiai (azaz összehasonlító nyelvtudományi) módszer alkalmazását, amely a 19. században pl. az oszk, umber, a 20. század utolsó évtizedeiben pedig pl. a délpicén nyelvemlékek megfejtését lehetővé tette (lévén ezek indoeurópai nyelvek). Bilingvis emlékek elenyésző volta miatt, ill. ilyenek hiányában marad az ún. kombinatórikus módszer a nyelv kutatásában, amikor az etruszk nyelvet magából a nyelvemlékekből próbálják megragadni, felhasználva a felirathordozó és felirat tartalma közötti vélelmezhető összfüggéseket (pl. sírfelirat, edényfelirat stb.), de akár az itáliai, kül. az italikus nyelvekre jellemző szövegtípusok tanulságait is. Pl. egy olyan ún. ― beszélő‖ edényfelirat mint a faliscus eqo quton euotenosio ― korsó Evontenosé‖ (azaz: én
292

― Evotenos korsója vagyok‖) alapján az etruszk mi qutun lemausnas felirat is feltételezhetően ebbe a szövegtípusba tartozik: ― korsó Lemausnáé‖ (azaz: ― korsója én L. vagyok‖), vö. Agostiniani 2006, 102. Az etruszk nyelv hangtana viszonylag jól ismert, alaktana kevésbé: a névszói morfológia alapján a nyelv tipológiailag az agglutináló nyelvek közé tartozik. A névszóragozásban legalább a következő esetek morfológiai megkülönböztetése és használata igazolt: nominativus, genitivus, ablativus és pertinentivus. Az igei morfológia jóval kevésbé ismert mint a névszói: feltehetőleg létezett cselekvő és szenvedő oppozíció, múlt idejű alakok általában jól azonosíthatók. Az etruszk mondattanáról keveset tudunk, az egyszerű mondat szórendjének kivételével (S[ubject]O[object]V[erb]). Az etruszk nyelvet az ókorban kb. az i. e. 1 századig beszélték Itáliában, elsősorban az Arno és a Tiberis folyók közti területen, valamint Campaniában. Az etruszkok, ill. Etruria (saját népnévvel: rasna) latin nevét (Tusci, Tuscia) a Toscana tartománynév őrzi. Bár az etruszk politikai és kulturális hatás Rómára a királykorban igen jelentős volt (etruszk származású királyok, Tarquiniusok Rómában), később, az i. e. 3. sz. elejétől, kül. a 296-os sentinumi győzelem után Etruria bekebelezésével fordított folyamat veszi kezdetetét. A békés romanizációs folyamat következtében a latin nyelv presztízse megnőtt, használata elterjedt. A latin nyelv nyilván fokozatosan és spontán módon vette át az etruszk nyelv funkcióit, különösen a hivatalos szférában. A romanizációs folyamat végeredményeképpen az etruszk beszélők néhány generáció alatt latin nyelvűvé váltak, és az etruszk nyelv az i. e. 1. században kihalt.

Szakirodalmi útmutató

Nyelvtani leírások Az etruszk nyelv megfejtési és leírási kísérleteire vonatkozó munkák közül magyar nyelven Szilágyi 1999 rövid összefoglalásán túlmenően elsősorban Pallottino 1980 könyvének 3. része (― nyelv kérdése‖) ajánlott, az újabb eredmények tekintetében A pedig Agostiniani 2006 ad alapos tájékoztatást. Egyéb, magyar nyelven megjelent tudománytalan művek olvasása (pl. Alinei) nem javallt, ill. csak az előbbi h'rom

293

elolvasását követően. A nemzetközi szakirodalomból ajánlható többek között Bonfante 1983, Cristofani 1991 és Steinbauer 1999.

Szótárak A nyelvtani leírásokban található szójegyzékeken (pl. Steinbauer 1999, 391–503: ― Etruskisches Wörterbuch‖) túlmenően átfogó szótárként használható Pallottino–Pandolfini et al. 1978 és kiegészítései valamint Rix et al. 1991 első kötete.

Szövegkiadások antológiák A nyelvtani leírásokban található szövegközléseken túl (pl. Steinbauer 1999, 187–353: ― Texte‖) elsősorban Pallottino 1968 corpusa (Testimonia linguae Etruscae, rövidítése TLE) és Rix et al. 1991 2. kötete javasolt.

Sorozatok, szakfolyóiratok Etruszk nyelvészettel foglalkozó szakcikkek számos ókortudományi, nyelvtudományi folyóiratban kerülnek közlésre, különösen azonban a néhány etruszkológiai szakfolyóirat javasolt mint az 1927 óta az Istituto di Studi Etruschi ed Italici (Firenze) által kiadott Studi Etruschi és újabban 1994-től az USA-beli Etruscan Foundationtól kiadott Etruscan Studies (http://www.etruscanfoundation.org/publications.html).

A nyelvhez kötődő egyéb internetes honlapok Dieter Steinbauer nevével fémjelzett etruszkológiai honlap az etruszkok eredetére vonatkozó elméleteken túlmenően rövid grammatikai összefoglalást, szólistát és etruszk eredetű helynevek listáját is tartalmazza: http://www.etruskisch.de/.

294

A következő angol nyelvű honlapon korrekt tájékoztató található az etruszkokról, nyelvükről, nyelvemlékeikről és hasonló tartalmú honlapokról: http://www.mysteriousetruscans.com/language.html. Az http://etruszk.lap.hu/ oldalon található linkgyűjteményt kritikával kell kezelni, különösen az etruszk nyelv magyarral történő rokonításával foglalkozó linkekre (Alinei ― elmélete‖ és hasonlók).

Magyarországi kutatóhelyek Etruszk nyelvvel a magyar felsőoktatásban csak érintőlegesen, általában Itália nyelvtörténetével foglalkozó kurzusok kapcsán lehet találkozni.

Bibliográfia: Agostiniani, L. 2006. Az etruszk nyelvészet és a feliratok tanulmányozása. In Havas L.–Tegyey I. (szerk.): Bevezetés az Ókortudományba V. Debrecen, Debreceni Egyetem Kossuth Egyetemi Kiadó, 71–112. p. Bonfante, G. L. 2002. The Etruscan Language. An Introduction. 2nd ed. Manchester, Manchester Univ. Press. Cristofani, M. 1991. Introduzione allo studio dell'etrusco. 2. ed. Firenze, Olschki. Pallottino, M. 1968. Testimonia linguae Etruscae. 2. ed. Firenze, La Nuova Italia. Pallottino, M. 1978. La langue étrusque. Problèmes et perspectives. Paris. /Monographies linguistiques, 3./ Pallottino, M. 1980. Az etruszkok. Budapest, Gondolat. Pallottino, M.–Pandolfini, M. et al. 1978. Thesaurus Linguae Etruscae (ThLE). I. Indice lessicale (+ Primo Supplemento, 1984; + Ordinamento inverso dei lemmi, 1985; + Secondo Supplemento 1991). Roma, Consiglio Nazionale delle Ricerche, Centro di Studio per l'Archeologia Etrusco-Italica. Pfiffig, A. J. 1969. Die etruskische Sprache. Versuch einer Gesamtdarstellung. Graz, Akademische Druck- u. Verlagsanstalt. Rix, H. et al. 1991. Etruskische Texte. 3 Bde. Tübingen, Narr.
295

Steinbauer, D. H. 1999. Neues Handbuch des Etruskischen, St. Katharinen, Scripta-Mercaturae-Verlag. Szilágy, J. Gy. 1999. Etruszk. In Fodor I. (szerk.): A világ nyelvei. Budapest, Akadámiai Kiadó, 374-375. p. Szilágy, J. Gy. 2006. Az etruszkokról szóló magyar nyelvű munkák bibliográfiája. In Havas L.–Tegyey I. (szerk.). Bevezetés az Ókortudományba V. Debrecen, Debreceni Egyetem Kossuth Egyetemi Kiadó, 231–238. p.

Szövegemlék Rix 1991, 2, 47. p., no. 1.15 (Szarkofág sírfelirata Tarquiniából, i. e. 4. sz. végéről)

partunus vel velθurus śatlnalc ramθas clan avils XXIIX lupu Partunus[NOM.SG] Vel[NOM.SG] Velthur[GEN.SG] Satlnei[GEN.SG]-és Ramtha[GEN.SG] fia[NOM.SG] év[LOC.SG] 28 meghal[Verbalnomen] ― Partunus Vel, Velthur és Satlnei Ramtha fia, 28 éves korában meghalt.‖

Steinbauer 1999, 222. p., no. D 18 (i. e. 600 körül készült Bucchero-kanna felirata)

mini turuce larθ apunas veleθnalas én[ACC.SG] ajándékoz[PERF?.3.SG] Larth Apunas[NOM.SG] Velethna[ABL.SG] ― Engem ajándékozott Larth Apunas Velethnából.‖

296

A raetus nyelv (Itáliai nyelvek > nem indoeurópai nyelvek > raetus)

A raetus nyelvet az ókorban beszélték Észak-Itáliában, i. e. 4–3. századi feliratokról ismerjük valamelyest. A kevéssé értett nyelv rokonítási kísérletei eddig nem vezettek megnyugtató eredményre, valószínűleg nem indoeurópai, de nem is etruszk vagy sémi. Az ábécé, amivel írták nyelvemlékeit, viszont észak-etruszk eredetű. A raetus nyelv nem keverendő össze a rétorománnal, amely egy újlatin nyelv.

Szakirodalmi útmutató

A raetus nyelvemlékek tanulmányozására leginkább Schumacher 2004-ben másodszor is kiadott (első kiadás 1992) munkája alkalmas.

Bibliográfia Conway, R. S.–J. Whatmough–S. E. Johnson 1968. The Prae-Italic Dialects. 3 Vols. 2nd ed. Hildesheim–Cambridge, Mass., Olms–Harvard University Press. Pisani, V. 1964. Le lingue dell'Italia antica oltre il latino. 2. ed. Torino, Rosenberg & Sellier. Schumacher, S. 2004. Die rätischen Inschriften. Geschichte und heutiger Stand der Forschung. 2. Ausg. Budapest, Archaeolingua.

297

Szövegemlék Pisani 1964, n. 137. (bronzedény, az ún. Caslir Situla felirata, értelmezése hipotetikus)

lavisešeli velχanu lupnu pitiave kusenkus trinaχe φelna vinutalina ― Lavis fiáé.(?) Velchanunak (Vulcanusnak?) Lupnu (név?) Pitiavenak(?) Kusenkué (K. fiának?) adta (?) edényt borhordót (?).‖

298

A japán nyelv és írás
írta Yamaji Masanori

A japán nyelv és írás

A japán nyelv a japánok által történetük kezdetétől máig, legalább ezer és néhány száz éve használt és használatban lévő nyelv. Ma a szigetországban több, mint 120 millióan beszélik a japán nyelvet és külföldön kb. egymillióra tehető azoknak a száma, akiknek a japán az anyanyelve. A mai japán nyelvben számottevő nyelvjárási különbségek vannak, de az oktatási rendszer és média segítségével országszerte elterjedt ún. kjócúgo, közös nyelv használata biztosítja a zökkenőmentes kommunikációt az egymástól távol eső vidékeken lakó emberek között is.

Genetikai besorolás A japán nyelv hovatartozásával a 19. század eleje óta foglalkoznak, de máig nem tisztázódott megnyugtatóan a kérdés. Eddig számos nyelvvel összevetették a japán nyelvet az ún. ural-altáji nyelvektől kezdve, köztük a magyar nyelvvel is, a kínai, ainu, koreai, tibeto-burmai és ausztro-ázsiai nyelvekkel stb. A tudomány jelenlegi állása szerint csak az Okinava-szigeteken beszélt rjúkjúi nyelvvel való rokonságát ismerik el bebizonyítottnak, ha elfogadjuk a rjúkjúi nyelvet külön nyelvnek, mert a hasonlóság oly nagy mértékű, hogy egyesek a rjúkjúi nyelvet a japán nyelv egy távoli nyelvjárásának tartják inkább, mintsem egy rokon nyelvnek.

299

A japán nyelv eredetét kutató sok munka lényegében két csoportra osztható, 1) a koreai, mandzsú-mongol nyelvektől kezdve a Japántól északra található altáji nyelvekkel való összehasonlításra és 2) a déli szigeteki nyelvekkel, a maláj-polinéziai nyelvekkel, újabban az indiai dravida vagy tamíl nyelvvel való összehasonlítási kísérletre. A bizonyítottnak elismert rjúkjúi nyelvvel való rokonságon kívül a többi nyelvrokonítási próbálkozás eddig nem járt sikerrel. A japán nyelv sajátosságai A japán beszédben a legkisebb hangegység az ún. mora (szótag). A mora szerkezete a következő: /CV/, /CSV/, /V/, /N/, /Q/ (/C/: mássalhangzó, /S/: félhangzó, /V/: magánhangzó, /N/: szótagalkotó nazális szonáns, /Q/: ún. szótagalkotó gégezárhang, amely a japán nyelv sajátos hangtani egysége, vagyis a rá következő mássalhangzó artikulációs formáját képezve egy szótagnyi légzésszünetet tartanak. Latinbetűs átírásban mássalhangzó-kettőzéssel jelölik, pl., Nippon /niQpon/, sinbun /siNbuN/ (újság). A japánban nincs /l/ hang és labiodentális hang. A japán fül az „l‖-t is „r‖-nek hallja. A zöngétlen mássalhangzó után álló szó végi /i/, /u/ és zöngétlen mássalhangzó között álló /i/, /u/ gyakran zöngétlenné válik. Ez azt jelenti, hogy a magánhangzó csak az artikulációs formát tartja, de nem zöng fel, pl. /desu/ /u/-ja. Az összetett szavaknál, szókapcsolatoknál a szóhatáron a második tag szókezdő zöngétlen mássalhangzója gyakran zöngésül, pl. /jama/ (hegy) + /sakura/ (cseresznyefa) → /jamazakura/ (vadcseresznye) A hangsúly a hangmagasság emelésében nyilvánul meg. A hangmagasság emelkedése nem jár együtt a nyomaték vagy hangerő fokozásával. A szótagok időtartama és nyomatéka azonos, a szótagok hangmagassága változó. A hangmagasság változása a szótagok határán történik. A hangsúly-típusokat megkülönböztethetjük aszerint, hogy az adott nyelvjárásban megjelenik-e a hangmagasság változás, illetve melyik szótagnál jelenik meg a hangmagasság változása. Az állítmány mindig a mondat végére kerül, illetve olyan szó is van, amely mindig a mondat végén áll, ezt a japán nyelvtanban mondat-partikulának (súdzsosi) nevezik. A mondatok tagoltsága világos. A mondaton belül a mondatalkotó, jelentéssel bíró alapegység (bunszecu) a kiejtésben is egységet alkot. A bunszecu szavakra bontható.
300

Nincs nyelvtani nem, szám, személy. Az esetet a főnév után helyezett ún. partikula (dzsosi) segítségével jelölik. A partikulák, például az esetet jelölő partikula a mondatban úgy jelenik meg, mint a névutó a magyarban, így önálló szófajnak tekinthető, (nem ragnak). A témajelölő partikula „va‖, amely a japán nyelv egyik legérdekesebb nyelvtani eszköze, a kontextusbeli logikai összefüggések kifejezésénél játszik fontos szerepet. A személyes névmások szófajilag nem különböznek a főnevektől. Az első személynek és a második személynek gazdag szókincse van, de a harmadik személyre nincs külön személyes névmás és a mutatószó és „hito ember‖ szóból álló kifejezéssel (ano hito az az ember = ő) jelöli azt, de a kare régi japán mutatószót is használják „ő (férfi)‖ jelölésére és „ka no dzso (az a nő)‖ kifejezést „ő (nő)‖ jelölésére. A mutató névmások (kore, szore, are, dore) az ún. ko (a beszélőhöz közel) – szo (a hallgatóhoz közel) – a (a beszélőtől is, a hallgatótól is távol) – do (határozatlan dolgokra, állapotokra) rendszert alkotják. Mivel a japánban nincs nyelvtani nem, szám, személy, ezért nem ragozzák ezek szerint az igét. A japán ige magában vagy a toldalékokkal (segédigék és partikulák) együtt különböző jelentést (idő, mód stb.) ad, és funkciójától és a toldalékoktól függően változtatja alapformáját. Ezt az alakváltozást hívják a japánban igeragozásnak. Nincs jövőidő és infinitivus. Nyelvtanilag az élő és az élettelen megkülönböztetése a létige használatában nyilvánul meg (élőre iru, élettelenre aru). A melléknévnek nincs foka, de igékhez hasonló alakváltozása igen, és ezt melléknévragozásnak hívják. A japán nyelv egyik legsajátosabb jellemzője az udvariassági kifejezések bonyolultsága, amelyek a beszélő és a hallgató, valamint a mondatban említésre kerülő személy közötti viszonyt fejezik ki, igék és személyes névmások különböző kapcsolatával és segédigékkel. A mondatalkotó elemek sorrendjében a jelző vagy a módosító szó (akár mondat) mindig megelőzi a jelzett, módosított szót. Ez a nyelvtani „eszköz‖ tölti be az összetett mondat képzésekor a magyar vonatkozó névmás szerepét: „Vatasi ga | kinó | mita | eiga va | omosirokatta. *Én | tegnap | látt(am) | film | érdekes volt. → (Az a) film, (amit) tegnap látt(am), érdekes volt.‖
301

A szótag egyszerű szerkezete miatt sok a homofon szó, továbbá hang- és állapotutánzó szó. Gazdag a halakkal és rizstermesztéssel kapcsolatos szókincs, valamint a fákkal és esőzéssel kapcsolatos nevek. Azonban meglehetősen kevés a háziállatokkal, a test részeivel kapcsolatos név és az ásványok, valamint a csillagok neve. Sok kifejezés található az adni és kapni cselekvéssel kapcsolatban. A történelem során a kínai műveltség átvételével sok kínai szó és fogalom került be a japán nyelvbe, s ez gazdagította a japán szókincset, a mai japánban pedig meglehetősen sok angol jövevényszó is található.

Nyelvtörténet A japán nyelv időbeni változásait illetően a kínai írásbeliség erős hatása meghatározó szerepet játszott, például a japán írásrendszer kialakulásában, a szókincs és különböző írott nyelvi stílusok kialakulásában és változásaiban. A mai japán nyelvnek öt magánhangzója van (a, e, i, o, u). A 8. századi legrégibb nyelvi emlékek tanulmányozásából azonban az derült ki, hogy a 8. századi japán nyelv valószínűleg 8 magánhangzót (a, i, ï, u, e, ə, o, ö ) különböztetett meg. A 9. század végére a magánhangzók száma a maihoz hasonló 5 félére rendszereződött. A mássalhangzók változásai is érdekesek, de röviden összefoglalva a japán hangtörténetben a 8. század második fele és 9. század vége között, illetve a 16. és 17. sz. között jelentős hangtani változások mentek végbe. A mai japán hangállapot alapjai a 17. század után alakultak ki. A japán nyelvtani változások a partikulák, a segédigék szókincsi változásában, de elsősorban is az igék és segédigék „ragozási‖ fajtáinak változásában mutatkoznak meg. Az ige alakváltoztatási módja szerint a mai japán igeragozás öt típusba sorolható. A 8. századi nyelvi emlékekben az igék ragozásában nyolc fajtát különböztethetünk meg, mely a 9. században egy újabb típussal bővül. A ragozási típus számának kilencre bővülése mellett egyes igéknél ragozási típusváltás, illetve két vagy három típusban is ragozódó igék figyelhetők meg. A 12. század végétől a 16. század második feléig tartó időszakban egyformává válik a jelen idejű állító alak és a főnév előtt álló ige alakja, amely jelzőként funkcionál. Ezzel a ragozási típusok száma is csökkenni kezd. A 17.

302

századtól tovább erősödik ez a tendencia, így a korábbi kilenc ragozási típus hatra, majd az Edo-korszak végére (a 19. század közepe) ötre csökken.

Az írás Japánban az írásbeliség a kínai írásbeliséggel való találkozással kezdődött.

A kínai írásjegyek, kandzsik átvétele A japánok legkorábban az 1. században találkozhattak a kínai írással. A 8. századból fennmaradt legrégebbi hivatalos feljegyzések szerint a japánok a 4–5. században kezdtek tudatosan foglalkozni a kínai írás megtanulásával és az 5–6. századra Japánban is elkezdték lejegyezni a dolgokat kínai írással és kínaiul. Az írástudás a 7. századra fokozatosan elterjedt a japánok között. A 8. században kínaiul írt törvénykönyvtől kezdve számos irodalmi, történeti írás készült, és hivatalos iratok, levelek születtek a kandzsik, a kínai írásjegyek felhasználásával. A japán nevek és mondatok lejegyzésére azonban a kandzsik olvasati hangértékét használták elsősorban, s így alakult ki a japán nyelv leírására a kandzsik ún. manjógana-szótagjelölő írásmódja.

A hiragana és a katakana szótagírás kialakulása A 9–10. században a kandzsi írásstílus egyikéből, az ún. szótai, fű-stílusból, amely a gyorsíráshoz hasonlóan a kandzsi sok vonalból álló alkotó részét folyó vonallal egyszerűsítve írja le, a japán szótagokat jelölő hiragana-szótagírás fejlődött ki. A 10. századtól kezdve a japán verseket, naplókat, történeteket és magánleveleket főleg ezzel az írással írták. A korabeli műveltség lényegét jelentő kínai írások tanulmányozásakor, illetve a kínai nyelvű buddhista írások tanulmányozásakor elsősorban a szöveg japán értelmezéses olvasatának (kundoku) jegyzetelése volt a diákok fő feladata. A 9. század elején kialakulhatott a kandzsival vagy más jelekkel történő olvasatjelölő módszer, az ún. kunten. Ehhez kezdetben főleg manjóganát használtak, de később a hiraganát és
303

katakanát is vegyesen alkalmazták. Az idők folyamán e használatából először a manjógana, majd utána a hiragana is eltűnt, és csak a katakanát használták. A katakanákat elsősorban a kandzsik bizonyos részének hangjelkénti alkalmazásából alakították ki. A kanák alkalmazásának elterjedésével végül a ma ismert kandzsi és kana vegyes írásmód alakult ki.

A mai írásrendszer A mai japán írásrendszer tehát a régi kínai írásrendszer átvételével meghonosodott kandzsikból és a 9–10. században a kandzsikból kialakult kétféle kana-szótagírásból, hiraganákból és katakanákból áll. Rendszerint a szöveg lejegyzésekor a szavak fogalmi részét kandzsikkal jegyzik és a toldalékos részét kanákkal. De ugyanaz a szó mind három féle írással is leírható. A japán helyesírás felfogása szerint nem hibás, ha csak kanákkal írnak, de a mindennapi életben a megfelelő kandzsik ismeretét a tanultság ismérvének is tekintik. A japánban használt kandzsik azonban roppant bonyolult képet adnak olvasatuk szempontjából. Ugyanis a kandzsiknak az eredeti kínai hangalak alapján kialakult az ún. on-olvasata, amelynek is több féle változata van az átvétel történeti okaiból eredően, és az ún. kun-olvasata, amely az adott kínai írásjegy jelentését adja japánul. A mai írásban e három hagyományos íráshoz az arab számokat és a latin betűket is alkalmazzák szükség szerint. A hagyományos japán írás jobb sorral kezdődik, fentről lefelé olvasandó.

304

305

306

A nyelv szövegemlékei A legrégibb japán nyelvi emlékek, a fémbe és kőbe vésett töredékes nyelvi emlékek a 3–4. századból, de a valóban Japánban készült legrégebbi nyelvi emlékek az 5–6. századból valók. A 7. századba lépve a kínai írás elsajátításával sokasodnak a különböző fémbe és kőbe vésett írásos emlékek, de a fennmaradt legrégibb összefüggő szövegemlékek a 8. századból valók: Kodzsiki [Régi dolgok feljegyzései] (712), Nihonsoki [Japán krónika] (720), Manjósú [Tízezer levél gyűjteménye] (az első japán versgyűjtemény, valószínűleg a 8. század második felében állították össze a ma ismert formában), Kaifúszó [Versek a bölcs elődök emlékezetére] (japánok által írt kínai versantológia, 751), Fudokik [Helyi feljegyzések] (közülük Izumo fudoki [Izumo tartomány feljegyzése], 733), Taihó Ricu-Rjó törvénykönyv (700-ban állították össze) stb. Az ezekben fellelhető japán nyelvű feljegyzésekből, leírásokból tudhatunk a 8. századi japán nyelv állapotáról. A kínai műveltség mélyreható átvételével, ennek japáni beérésével és a japán nyelv sajátosságainak megfelelő írásrendszer, a kana-szótagírás kialakításával a 9–10. századtól kezdődően az eredeti japán írásbeliség roppant fejlődésnek indult. A 16. század második felében a Japánba érkező európai misszionáriusok a korabeli japán nyelvet latin betűvel fonetikusan jegyezték le. Ennek köszönhetően a 16. század végétől a 17. század elejéig terjedő időszak japán hangtanát és nyelvtanát meglehetősen jól ismerjük. A 17. századtól a 19. századig terjedő ország-elszigetelő korszak után a 19. század második felében történt japán országnyitással, közismerten, Japán bekapcsolódik a világpolitikai vérkeringésbe, s a nyelvészeti kutatásoknak is eltűnik minden akadálya. Az elmúlt több mint ezer év alatt született írásos emlékek nagy része különböző kiadványokban hozzáferhető a kutatók számára, s jelenleg is folyik az újabb anyagok feldolgozása és közzététele.

307

Szakirodalmi útmutató

Bevezető és összefoglaló művek a japán nyelvről A japán nyelvvel tudományosan foglalkozni kívánók számára a japán nyelv sajátosságairól, nyelvtörténeti, hangtani és nyelvtani alapkérdésekről átfogó bevezető ismereteket ad Kindaichi 1978 és Miller 1967, valamint ennek japán verziója Miller 1972 kiegészítésekkel és az alapműveket tartalmazó bibliográfiával. Szintén alapműnek számít Icsikava–Hattori 2000 japán nyelv fejezete, amelyben pontos leírást kaphatunk a japán nyelvről fonológia, nyelvtan, szókincs, nyelvjárás, nyelvtörténet és genealógia kérdéskörére osztva. Wenk 1954–1959 a mai japán leíró hangtantól kezdve hangtörténeti kérdések és sino-japán hangtani kérdésekig komplett leírást ad. Wenk a korabeli japán nyelvészek eredményeit is alaposan átvizsgálva ad átfogó elemzést a japán fonetika kérdéseiről. Részletes bevezetőt ad a mai japán nyelvtanba Martin 1987 és Hinds 1986. Úgyszintén kiváló bevezetés a klasszikus japán nyelvbe Ikeda 1975 gazdag illusztrációs szövegekkel. Sansom 1928 is ajánlható a klasszikus japán nyelv tanulmányozásához.

A mai japán nyelvtanulás A mai japán nyelvtanulásban az írás mellett az írott és beszélt nyelv közötti jelentős különbség okoz nehézségeket a kezdő tanulók számára. Így különböző tanulási szinteket és célokat megjelölő sokféle tankönyv jelent meg és számos intézménynél saját kurzusaik számára fejlesztenek tananyagokat. Döntő többségük az írás nehézségeire hivatkozva csak latin betűs átírásban vagy művi módon kevés kandzsival, és szinte csak hiraganával írt szövegekkel operál, ennek következménye az, hogy az adott nyelvkönyv tanulása után sem lesznek képesek normális szövegeket olvasni a tanulók. Az írott és beszélt nyelv különbsége miatt a japán nyelvtanulásban az a célszerű, ha a tanuló a tanulás első szakaszában az olvasási készség fejlesztésére helyezi a súlyt, és nemcsak az írás tanulása miatt, hanem mert a nyelvtani elemek az írott nyelvben jelennek meg teljességben, a beszélt nyelvben pedig a nyelvtani szabályok egyszerűsége miatt nagyon gyakori a „szabálytalanság‖ és „hiányosság‖. Ebből a
308

szempontból a japán nyelv mindennapi írásmódjának megfelelően szerkesztett angol nyelvű nyelvkönyv egyik legjobbjaként ajánlható a Yoshida et al. 1973. A magyar tanulók számára pedig Jamadzsi 1990 a legjobb bevezető nyelvkönyv, amely mind a beszélt nyelvre, mind az írott nyelvre tekintettel tanít a japán nyelvi életnek megfelelően, japán nyelvészeti és japán-magyar kontrasztív elemzésén alapulva. A könyv a mai japán nyelv minden fontos elemét tárgyalja az alap-mondattípusokon keresztül. A kandzsi és kana írásmódot bemutató táblák segítik a japán írások helyes tanulását. A végén található bőséges japán-magyar szószedet nagyban könnyíti a tanulást. A könyv 17 leckéből áll, a 12-13. leckéig eljutva a tanuló képessé válik irodalmi szövegek vagy szakmai cikkek olvasására is.

Szótárak A mai japán tanuláshoz elsősorban ajánlott a Kenkyusha kiadásként híres Watanabe–Skrzypczak–Snouden 2003 japán-angol és Takebayashi 2002 angol-japán nagyszótárak. Ezek a szótárak mindig újabb kiadásban kaphatók. Japán-orosz, japán-német, japán-francia, japán-spanyol és japán-kínai stb. szótárak is vannak, de a Kenkyusha kiadású nagyszótár a legjobb a kezdők számára gazdag szókincse és kiváló nyelvtani példa-mondatai miatt. Kezdők számára nélkülözhetetlen a Kandzsi szótár. Spahn–Hadamitzky–Fujiie-Winter 1996 és Haig 1997 kandzsi szótára ajánlott. Haladóknak minél előbb érdemes japán értelmező szótárt és kandzsi-japán szótárt használni. Japánban sokféle értelmező szótár készült. A legnagyobb a 14 kötetes Nihon kokugo daidzsiten 2000–2002. Egy kötetesben legautentikusabb Sinmura 1998 és Macumura 1990. A kandzsi szótárak szintén sokfélék: a legnagyobb és a kínai tanulmányozásnál is alapműnek számító, 15 kötetes Morohasi 2000, vagy a kisebb Ozaki et al. 1992. A klasszikus japán nyelv tanulásához Nakata–Vada–Kitahara (1993) egy kötetes régi japán szótára kiváló segédeszköz, enciklopédikus adatai valamint gazdag képanyaga miatt. A japán nyelvkutatás eredményeit összefoglaló lexikonok, amelyek a japán nyelvkutatás minden területére kiterjedő részletes információt adnak: Kokugogakkai [Japán Nyelvészeti Társaság] 1980, Kindaicsi–Hajasi–Sibata 1988, Szató 1977. A japán nyelv általános nyelvészeti kutatásának áttekintésére nagyon hasznos kötetként ajánlott Tsujimura 2002.

309

Fontosabb szövegkiadások és sorozatok A japán nyelvtörténeti kutatáshoz alapvető forrásanyagot hasonmás kiadásban adja rövid könyvészeti magyarázatokkal Okimori 1991. Hanava, Hokinoicsi (1746–1821) által összegyűjtott irodalmi és történeti írások, naplók stb. régi japán írások tematikus gyűjteménye, amelynek első kiadása 1819–1821-ben jelent meg, a modern kiadását a Gunso ruidzsú kankókai (ed.) 1923–29-ben és 1957–60-ban jelentette meg. E gyűjtemény a japán nyelv és irodalom valamint történelem kutatásához nélkülözhetetlen forrásanyagot tartalmazza. A japán dalok nagy gyűjteményét, Kokka taikan első és második kötetét első alkalommal 1901–1903-ban (első kötet) illeve 1925–26-ban (második kötet) adták ki, legújabb kiadasa Sinpen Kokkataikan címmel 10 kötetben jelent meg 1983–1992-ben. Nakata 1964– a régi szótárak nagy sorozata. A tokiói Egyetem Forrásanyag Intézete (Sirjó Henszandzso) 1952 óta gyűjti össze és adja ki a régi naplók, feljegyzések nagy gyűjteményét, Dai nihon kokirokut, máig 115 kötet megjelent.A régi japán vaka-vers elméleti írások gyűjteménye Szaszaki et al. 1956-97. A japán klasszikus irodalom nagy sorozata a 102 kötetes Ivanami Nihon kotenbungaku taikei. A japán klasszikus irodalom új sorozata a 105 kötetes Ivanami Sin nihon kotenbungaku taikei. Japán eszmetörténet nagy sorozata a 67 kötetes Ivanami Nihon siszó taikei. A japán esszéírások nagy gyűjteménye a 80 kötetesNihon zuihicu taiszei. Történelmi és eszmetörténeti kutatáshoz alap-forrásgyűjtemény a Kuroita 1929–1967, és a Suzuki gakudzsucu zaidan 1973, a japán buddhista írások nagy gyűjteménye, a gyűjteményben ayonban a nyelvtörténeti kutatáshoz is fontos írásokat találunk.

Szakfolyóiratok Bungaku gogaku, Irodalom és nyelvészet. Nihon koten bugakukai (Régi japán irodalom Társasága). Tokió Gekkan gengo, Nyelv, havi folyóirat. Taisúkan, Tokió Gekkan nihongo, Japán nyelv, havi folyóirat. Aruku, Tokió Gengokenkjú, A nyelvkutatás. Nihon gengogakukai, Tokió Journal of Japanese Studies. The Society for Japanese Studies, Washington Kokugogaku, Japán nyelvészet. Kokugogakkai, Tokió
310

Kokugo kokubun, Japán nyelv és irodalom. Kjóto daigaku kokugokokubungakukai, Kiotó Kokugo to kokubungaku, Japán nyelv és irodalom. Tókjó daigaku kokugo kokubungakukai, Tokió. Monumenta Nipponika. Sophia University, Tokió Nihongogaku, Japán nyelvészet. Meidzsi soin, Tokió Nihongo kjóiku, Japán nyelvoktatás. Nihongo kjóiku gakukai, Tokió Journal of the American Oriental Society (JAOS). American Oriental Society, Ann Arbor Bulletin of the School of Oriental and African Studies (BSOAS). London A fentieken kívül számos japán nyelvvel foglalkozó folyóirat található Journal of Japanese Linguistics címszó alatt az interneten.

A nyelvhez kötődő egyéb internetes honlapok: — Linguistics and Language-Related Web Sites in Japan — University of Washington Libraries. Japanese Studies — Japanese Collections in the United States — Japanese Language and Literature

Magyarországi kutatóhelyek Japán nyelvet az ELTE BTK keleti nyelvek és kultúrákalapszak japán szakirányán és a Károli Gáspár Református Egyetem BTK keleti nyelvek és kultúrákalapszak japán szakirányán, valamint a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Kar japán nyelvkurzusain, a Szegedi, Pécsi és Debreceni Egyetem japán nyelvkurzusain tanítanak.

311

Bibliográfia Gunso ruidzsú kankókai(szerk.) 1923–1929. Zoku gunso ruidzsú. 51 köt. Tokió,. Meicso fukjúkai. Gunso ruidzsú kankókai(szerk.) 1957–1960. Gunso ruidzsú. 29. köt. Tokió, Meicso fukyúkai. Haig, John H. 1997. The New Nelson Japanese-English Character Dictionary. Rutland, Tuttle. Hinds, John 1986. Japanese: Descriptive Grammar. London, Croom Helm. Icsikava, Sz.–Hattori, S. (szerk.) 2000. Szekai gengo gaiszecu gekan. Tokió, Kenkjúsa. Ikeda, Tadashi 1975. Classical Japanese Grammar Illustrated with Texts. Tokió, The Toho Gakkai. Hensú iinkai (szerk.) 1957–1968. Ivanami Nihon kotenbungaku taikei. 102 köt. Tokió, Ivanami soten. Hensú iinkai (szerk.) 1970–1980. Ivanami Nihon siszó taikei. 67 köt. Tokió, Ivanami soten. Hensú iinkai (szerk.) 1989–2005. Ivanami Sin nihon kotenbungaku taikei. 105 köt. Tokió, Ivanami soten. Jamadzsi, Maszanori 1990. Japán Nyelvkönyv. Budapest, Tankönyv Kiadó. Kindaichi, Haruhiko 1978. The Japanese Language. Tokió, Tuttle. Kindaicsi, H.– Ó. Hajasi–T. Sibata (szerk.) 1988. Nihongo hjakka daidzsiten. Tokió, Taisúkan soten. Kokkataikan hensú iinkai (szerk.) 1983-1992. Sinpen Kokka taikan. 10 köt. Tokió, Kadokava soten. Kokugogakkai [Japán Nyelvészeti Társaság] (szerk.) 1980. Kokugogaku daidzsiten. Tokió, Tókjódó suppan. Kuroita, Kacumi (szerk.) 1929–1967. Sintei zóho Kokusi taikei. 66 köt. Tokió, Josikava kóbunkan. Macumura, Akira(szerk.) 1990. Dai dzsirin. Tokió, Szanszeidó. Martin, Samuel E. 1987. A Reference Grammar of Japanese, A complete guide to the Grammar and Syntax of the Japanese Language. Tokió, Tuttle. Miller, Roy A. 1967. The Japanese Language. Chicago, University of Chicago Press. Miller, Roy A. 1972. Nihongo rekisi to kózó. Isiguro Sóicsi (trans.) Tokió, Szanszeidó. Morohasi, Tecudzsi 2000. Dai kanva dzsiten. 15 vols. 2., jav. kiadás. Tokió, Taisúkan soten. Nakata, Norio 1964–. Kodzsiso taikei. 15 köt. Tokió, Benszeisa.
312

Nakata, N.–T. Vada–J. Kitahara (szerk.) 1993. Sógakukan Kogo daidzsiten. Tokió, Sógakukan. Nihon kokugo daidzsiten dai 2 han hensú iinkai (szerk.) 2000–2002. Nihon kokugo daidzsiten. 14 vols. 2. kiadás. Tokió, Sógakukan. Nihon zuihicu taiszei 1993–96. 80 köt. Tokió, Josikava kóbunkan. Okimori, Takuja (szerk.) 1991. Sirjó Nihongosi. Tokió, Ófú. Ozaki, J. et al. (szerk.) 1992. Kadokava Dai dzsigen. Tokió, Kadokava soten. Sinmura, Izuru (szerk.) 1998. Kódzsien. 5. kiadás.Tokió, Ivanami soten. Spahn, M.–W. Hadamitzky–K. Fujiie-Winter 1996. The Kanji Dictionary. Tokió, Tuttle. Suzuki Gakudzsucu zaidan (szerk.) 1973. Dai nihon bukkjó zenso. 100 köt. Tokió, Kódansa. Szakijama, Szatosi (szerk.) 1990. Nihongo no keiszei. Tokió, Szanszeidó. Szaszaki, N. et al. (szerk.) 1956-97. Nihon kagaku taikei. 20 köt. Tokió, Kazama soten. Szató, Kijoharu (szerk.) 1977. Kokugogaku kenkjú dzsiten. Tokió, Meidzsi soin. Takebayashi, Shigeru (ed.) 2002. Kenkyusha‘s New English-Japanese Dictionary. Tokió, Kenkjúsa. Tokió Daigaku Sirjó Henszandzso (szerk.) 1952–. Dai nihon kokiroku. 115 köt.. Tokió, Ivanami soten. Tsujimura, Natsuko 2002. The Handbook of Japanese Linguistics. Oxford, Blackwell Publishing. /Blackwell Handbooks in Linguistics./ Watanabe, T.–E. Skrzyoczak–P. Snowden, P. (eds.) 2003. Kenkyusha‘s New Japanese-English Dictionary. Tokió, Kenkyusha. Wenk, Günther 1954–1959. Japanische Phonetik. 4 Bde. Wiesbaden, Otto Harrassowitz. Yoshida, Y. et al. (eds.) 1973. Japanese for Today. Tokió, Gakken.

313

A kínai nyelv és írás
írta Bartos Huba

A kínai nyelv és írás

A kínai nyelv (ill. annak változatai) ma a legnagyobb beszélőközösségű nyelv a világon: több mint 1,3 milliárd ember anyanyelve. A Kínai Népköztársaság, a Kínai Köztársaság (Tajvan) és Szingapúr egyik hivatalos nyelve, csakúgy, mint az ENSZ-é is. Standard változata az egykori hivatalnoknyelv mintájára kialakított, nagyrészt az északi nyelvjárásokon (elsősorban a pekingin) alapuló nemzeti nyelv (guoyu/kuojü, putonghua/putunghua, mandarin).

Genetikai besorolás A kínai nyelv egysége máig vitatott kérdés, mely mögött a ‘nyelv‘ és a ‘dialektus‘ fogalmi elhatárolásának általánosabb problémája húzódik meg: mitől tekintünk egy nyelvváltozatot önálló nyelvnek, illetve miért soroljuk be egy nagyobb kategória alá nyelvjárásként. Minthogy azonban (a) e kérdés alapvetően nem nyelvészeti, hanem kulturális, sőt politikai jellegű, (b) e tanagyag terjedelmi korlátait messze meghaladná a vitának csupán a kínai vonatkozásait is részletesen megtárgyalni, ezért egy hagyományosabb szemléletet, valamint a kínai etnikum általános kulturális együvétartozási érzését alapul véve itt a különféle kínai nyelvváltozatokat egyetlen címke alatt kínai nyelvnek fogjuk nevezni, nem titkolva ugyanakkor, hogy sok kutató ennek számos regionális változatát önálló nyelveknek tekinti, és összefoglalólag a sinitikus v. kínai nyelvek terminussal illeti.

314

A kínai nyelvet a sino-tibeti nyelvcsaládba szokás sorolni, melynek a legáltalánosabb vélekedés szerint önállóan alkotja a kínai ágát (ahol a másik ágnak a tibeto-burmait tekintik). Itt sincs azonban teljes szakmai konszenzus: más vélekedések szerint a (sino-)tibeto-burmai nyelvcsaládon belül nincsenek egyértelműen azonosítható fő- és alágak, az e családba tartozó nyelvek „szétszóródása‖ egyenletes mintát mutat, de amilyen mértékben mégis csoportba sorolhatók, a kínai a bodikus nyelvekkel (köztük a tibetivel) alkot egy csoportot, egy újabb keletű vélekedés szerint pedig egy közös sino-ausztronéz nyelvcsaládot kellhet feltételeznünk, melynek egyik ága a kínai.

Tipológiai besorolás A mai kínai nyelv, csakúgy, mint a klasszikus írott nyelv, erősen izoláló, alig találni olyan jelenséget, melyet egyértelműen agglutinatívnak lehetne minősíteni. A nyelvtörténeti kutatások jelen állapota szerint az ókínai nyelvben voltak derivációs (képzési) morfológiai mozzanatok, melyeket azonban, szubszillabikus voltuk okán, a szótagnyi hangterjedelmet jelölő írásban nem kódoltak. A kínai nyelv morfémáinak döntő többsége egyszótagú; ezen kívül találunk kis számú régi eredető kétszótagos morfémát, valamint számos újabbkeletű többszótagú jövevénymorfémát, csakúgy, mint egy-két szubszillabikus morfémát — az utóbbiak mind képzőszerű elemek. A mondat- és szintagmaösszetevők sorrendje nagymértékben kötött. Az alapszórend a legrégebbi írásos emlékek nyelvétől a mai állapotig mindig S(ubject)V(erb)O(bject) volt, ettől elsősorban az információstruktúra tekintetében jelölt szerkezetek (topikalizáció, fókuszálás, kvantoros szerkezetek) térnek el. A greenbergi tipológiai rendszer egésze felől szemlélve azonban nem homogén a szórendi típusa: pl. a jelzők megelőzik a jelzett szót, a határozók az általuk módosított elemet (OV-jelleg), ugyanakkor a segédigék megelőzik az állítmányt, és prepozíciókat találunk, nem posztpozíciókat (VO-jelleg).

315

A nyelv szerkezeti jellemzői A hangrendszer két legkülönlegesebb jellegzetessége a kötött szótagszerkezet és a tónusok („szótaghanglejtés‖) használata. A kezdetre és rímre bontható szótag a legalapvetőbb hangtani egység — ezt a (nyelvészeti kérdésekkel egyébként alig foglalkozó) régi kínaiak is felismerték, és pl. a legkorábbi ismert kiejtési szótár (Qieyun / Csie jün, i. sz. 601) is a szótag fő alkotóelemei (tónus, rím, kezdet) szerint rendezte a morfémákat, de az írás szótagalapúsága is nyilvánvalóan összefügg ezzel. A szótagszerkezet merevségét mi sem jellemzi jobban, mint hogy a jövevényszavak hangalakját, sőt a hangalak szerint átírt idegen nevek alakját is hozzá kell igazítani: egyszerűen lehetetlen olyan hangsor formájában kölcsönözni, amely nem illeszkedik a kötött szótagstruktúrába. A standard nyelv (putonghua/putunghua) magánhangzórendszere viszonylag egyszerű, ötmagánhangzós rendszer. A mássalhangzóknál fontos jellegzetesség, hogy (a) az obstruensek csaknem kivétel nélkül zöngétlenek, és hogy (b) köztük a zárhangok és zár-réshangok aspirált–aspirálatlan párokat alkotnak. Mássalhangzó-kapcsolatok sem szótagkezdetben, sem szótagzárlatban nem fordulnak elő. A szótagzárlatban a mandarinban csak nazálisok vagy félmagánhangzók állhatnak, míg számos (déli) nyelvjárásban okkluzív (zárva maradó, fel nem pattanó) zárhangok is megjelenhetnek ott. A mandarinban négy tónus van, kevés tónusváltó szabállyal, és kevés tónustalan szótaggal; a déli nyelvjárásokban ennél több (esetenként 8–9) tónust, és/vagy bonyolult tónusmodulációs rendszert lehet találni. A szó fogalma mindmáig bizonytalan a kínaiban. A régi nyelvállapotokban az izoláló jelleg, és az összetételek csekély száma okán a szavak döntően egymorfémásak voltak, ráadásul egy írásjeggyel írták le őket, így a morféma, a szó és az írásjegy fogalma terminológiailag is összemosódott. Mára jelentős számú összetétel jött létre, de többségükben szintagmatikus szerkezetekből, így státusuk (szintagmatikus vs. szószintű összetétel) sok kínai nyelvérzéke szerint nehezen határozható meg. Régi közhely, hogy a kínaiban nem különíthetők el szófajok — ez az állítás azonban csak nagyon korlátozottan érvényes. Egyfelől az ún. minor, zárt szóosztályok (számnevek, partikulák, prepozíciók, határozószók) elemei világosan besorolhatók. Másfelől a három nagy, nyílt szóosztály (igék, főnevek, melléknevek) besorolása is csak azért tűnik problémásnak, mert a hagyományos európai gondolkodásmód vagy a jelentés, vagy a morfológiai viselkedés alapján vélte kategorizálhatónak a szavakat —
316

az előbbi megközelítés, mint tudjuk, szinte teljesen haszontalan, az utóbbi pedig az olyan erősen izoláló nyelvekben, mint a kínai, használhatatlan kritérium. Ám a tágabb előfordulási környezetek, a szintaktikai disztribúció, meglehetősen jól jellemzik, és szófajokba sorolhatóvá teszik a kínai nyelv szavait, legfeljebb egyes elemek azonos alakban több osztályba is besorolhatók (ami egyáltalán nem a kínai nyelv egzotikuma, pl. az angolban is így van ez). A szófaji specifikáció hiánya vagy részleges volta csak a gyökmorfémákat jellemzi (a mára elszaporodott összetételek egyik funkciója épp ennek a feloldása), ez viszont, jelenlegi nyelvelméleti ismereteink szerint, a legtöbb nyelvben így van. A kínai mondattan legfontosabb vonása az információstruktúra szerepe a mondattagolásban: a kínai mondatok elsődlegesen topik–komment tagolást mutatnak, és csak másodlagosan, ennek funkcionális alárendeltségében találunk alany–állítmány tagolást. A mondat közléstartalmát a szövegelőzményhez, pontosabban a beszélő és hallgató közös információállapotához kötő, ezért alapvetően „ismert‖ információt képviselő topik — ha van — mindig a mondat elején áll, az új közléstartalmat megjelenítő komment előtt. Az információs fókusz alapesetben mondat végén álló elem, de jelölt fókuszáló szerkezet vagy hangsúlyozás alkalmazásával ettől el lehet térni. Az alany (egyes tipikusan információstrukturális motívumú hátravetés kivételével) mindig megelőzi az állítmányi részt. Az állítmány feje, a predikátum lehet ige, melléknév, sőt egyes esetekben főnév is. A predikátum mögött csak vonzata(i) állhat(nak), minden szabad módosító, de gyakran a vonzatok is megelőzik. A főnév szigorúan a főnévi szerkezet végén áll, minden módosítója (esetleges vonzatait, valamint a vonatkozó mellékmondatokat is beleértve) megelőzi. Névelők (a kantoni nyelvjárást kivéve) nincsenek, a referenciális erősség (határozottság, specifikusság) részben a számneves módosítók, részben a főnévi kifejezésnek a mondatban elfoglalt helye alapján határozható meg. A számnévi módosítók csak ú.n. osztályozószavak közbeiktatásával módosíthatják a főnevek, ezeknek két altípusa: az egyes főnevekre jellemző speciális számlálószó, valamint az általános mértékeket, mértékegységeket megnevező mérőszó. A kínai nyelv mind a korrelatív, mind a non-korrelatív inflexiónak teljesen híján van. Az előbbinek (egyeztetés, esetmorfológia) a hiányát funkcionálisan a merev szórend és a szintaxisnak a diskurzusszintű információkhoz való erős köteléke kompenzálja. Az igei időjelölés teljesen hiányzik, az időviszonyokat határozók jelzik,
317

és/vagy aspektuális mozzanatok implikálják — aspektusjelölésben ugyanakkor gazdag ez a nyelv. A főneveken nem találunk számjelölést; mennyiségi módosítók használata vagy diskurzusszintű háttérinformáció igazít el ebben a tekintetben.

Nyelvtörténet és nyelvváltozatok Története során a kínai nyelvet elsősorban a Kína területén élő han etnikum használta, de mivel a kínai kultúra az egész kelet- és délkelet-ázsiai régióra mindig igen jelentős hatással volt, ezért egyfelől a Kína területén élő egyéb népek (köztük a mai nemzetiségek) is második, sőt gyakorta első nyelvként beszélték, emellett számos környező nép (japán, koreai, vietnami) írástudó elitje számára is évszázadokon át elengedhetetlen volt legalább a klasszikus írott kínai nyelv ismerete. A XIX, sz.-tól kezdve jelentős volt a han etnikum kivándorlása, kezdetben Délkelet-Ázsia országaiba (a mai Indonézia, Fülöp-szk., Thaiföld, Malajzia, Szingapúr területére), később Észak-Amerikába és Európába is, így ma már Kínán kívül is találunk jelentős kínai nyelvű közösségeket.

Szinkrón változatok A kínai nyelv rendkívül sokrétűen tagolt és rétegzett, számos területi változattal, melyek elsősorban kiejtésben és szókészletben térnek el egymástól, míg a nyelvtan meglehetősen egységes, csak a kantoni nyelvjáráscsoport rendelkezik a többitől jelentősebben eltérő nyelvtani szabályokkal. A nyelvjárások, különösen Dél-Kínában, igen fragmentáltak, sok helyütt szinte városonként más változatot beszélnek, és e változatok (nemcsak a nagyobb nyelvjáráscsoportok szintjén, hanem a helyi alváltozatokén is) gyakran teljesen érthetetlenek más dialektusok beszélői számára — ez ad alapot arra, hogy sok nyelvész e változatokat önálló nyelveknek tekinti. Az írott nyelv viszont, amely nem a kiejtést kódolja, és amelynek írásjegykészlete nagyrészt a régi írott nyelvek szókészletét fedi le, csekély számú nyelvjárási szóval, a beszélt nyelvvel szemben meglehetős egységességet mutat, hivatkozási alapot szolgáltatva a kínai egyetlen (bár erősen tagolt) nyelvnek tekintők számára. A ma talán legszélesebb körben elfogadott nézet három fő nyelvjárási régióra tagolja Kínát:
318

1. A dialektológiai értelemben vett észak valójában egész Észak- és Északkelet-Kínán kívül Szecsuan és Jünnan tartományokat (azaz a han etnikum által lakott terület délnyugati részét) is magában foglalja — e területek regionális változatai viszonylag csekély eltérést mutatnak egymáshoz képest; e változatokat együttesen északi vagy mandarin nyelvjárásoknak is nevezik. Ezeken alapul a standard változat (putonghua/putunghua) is. A han etnikum több mint 70%-a ezek valamelyikét beszéli anyanyelveként. Ezt a régiót tovább osztják öt alrégióra: (1) északkeleti: a mandzsúriai tartományok; (2) északi: Hopej, Honan és Shantung tartományok (Pekinget és Tiencsint is magukba foglalva); (3) északnyugati: Sanhszi, Senhszi és Kanszu tartományok; (4) keleti: Anhuj és Csiangszu tartományok, valamint Nanking városa; (5) délnyugati: Szecsuan, Jünnan tartományok, és Hupej tartomány egy kis része. 2. A középső régió nagyjából a Jangcétől közvetlenül délre eső tartományok nyelvjárás-csoportjait foglalja magában. Ezek: (1) wu/vu – Csiangszu tartomány nagyrésze, és Csöcsiang északi része, valamint Sanghaj; (2) gan/kan – Csianghszi tartomány, valamint Hupej tartomány nagyobb, és Hunan tartomány kisebb része (nevét az e régiót összefogó Kan folyóról kapta); (3) xiang/hsziang – Hunan tartomány nagyrésze. E nyelvjárások eredetüket tekintve déli nyelvjárások, de változásuk tendenciája északi jellegzetességek átvétele. Jellegzetességük a zöngés obstruens mássalhangzók megléte, valamint az északi változatokhoz képest valamivel több (6-8) tónus használata. E változatok beszélőinek összesített számaránya 15% körül van. 3. A déli régió három nagy nyelvjáráscsoportot fed, a déli és délkeleti tartományokban: (1) kantoni vagy yue/jüe – Kuangtung és Kuanghszi tartományokban, így Kanton városában és Hongkongban is ez a domináns változat; (2) min – Fucsien tartomány, valamint Tajvan helyi változata; (3) hakka vagy kejia/köcsia – e változat beszélői nem foglalnak el egybefüggő földrajzi területet, diaszpórikusan szinte egész Dél-Kínában szétszóródva élnek. A déli dialektusok őrizték meg leginkább a közép-kínai nyelv hangrendszerét, és itt találjuk a legbnyolultabb tónusrendszereket. Ugyanakkor ezek a legfragmentáltabb, a legnagyobb mértékű belső változatossággal bíró nyelvjárások. A regionális változatok közül kantoni változat beszélőinek van a legerősebb önálló nyelvi identitástudata, nem véletlen tehát, hogy a nyelvjárások közül ezt tekintik legtöbben és legrégebb óta különálló nyelvnek. Nem utolsósorban Hongkong elkülönültsége okán saját írásjegyekkel kiegészített, önálló írása is van, a többi dialektussal ellentétben, és (mint fentebb utaltunk rá) nyelvtana is számos ponton különbözik a többi változatétól.
319

Diakrón változatok és írott nyelvek Az élő nyelvek közül a kínainak van a leghosszabb időre visszanyúló töretlen, dokumentált története. A legrégebbi írásos emlékek 3500 évvel ezelőttről maradtak ránk, rituális szöveget hordozó csontokon, téknőcpáncélokon. A nyelv történetének kutatói azonban nagy gondban vannak, amikor a régi hangrendszert és hangalakokat próbálják rekonstruálni, részben a genetikai rokonítás igazolására, ugyanis a kínai írás (fejlődésének egy valószínű korai szakaszát leszámítva) sosem volt hangjelölő. Ráadásul a ránk maradt nagy mennyiségű régi írásmű (ld. a köv. alrészt) nyelve a Csou-kor (i. e. 11.–3. sz.) után egyre jobban elszakadt a mindenkori élő, beszélt nyelvtől, az írásbeliség megkövült médiumává vált, és a későbbi korok írástudói számára már külön tanulmányokat igényelt e klasszikus írott nyelv, a wenyan/venjen elsajátítása, mely egészen a 20. sz. hajnaláig a hivatalos írásbeliség nyelve maradt. A vernakuláris írott köznyelv, a baihua/pajhua i. sz. 3.–4. sz. körüli megjelenéséig, ill. 7. sz. körüli elterjedéséig terjedő korok beszélt nyelvéről tehát igen kevés információnk van. Részben ezzel magyarázható, hogy a középkínai nyelv (a pajhua elterjedése, valamint a legrégebbi fennmaradt rímszótár keletkezése által fémjelzett kor, a 6.–7. sz. nyelve) és a Csou-kor derekának ókínai nyelve (a legrégebbi fennmaradt irodalmi művek keletkezésének kora) közötti nyelvállapotok rekonstrukciójával gyakorlatilag nem foglalkoznak. A kínai nyelv történeti korszakolása:

— proto-kínai: a legkorábbi irodalmi művek előtti időszak (kb. az i. e. I. évezredig) — ókínai: a Csou-kor (i. e. 11.–3. sz.) nyelve, különösen: a Shi jing/Si king (Dalok könyve), a Shu jing/Su king (Írások könyve), és a Tavaszok és őszök krónikájának nyelve — középkínai: a Szuj- és Tang-kor nyelve (i. sz. 6.–9. sz.) — korai mandarin: a Szung- és Jüan-kor nyelve (11.–14. sz.) — középmandarin: a Ming- és korai Csing-kor nyelve (14.–18. sz.)
320

— modern mandarin: a kései császárkor nyelve és a mai nyelv (19. sz. óta)

A nyelv szövegemlékei A kora császárkor (azaz az i. e. 3.–2. sz.) előtti Kína már bőségesen hagyományozott az utókorra filozófiai, történeti, verses és prózai irodalmat, ám ezek korabeli, eredeti változataiból kevés maradt fenn (bár napjaink régészeti munkái egyre többet hoznak felszínre); a ránk maradt anyagok jórészt Han-kori, azaz az i. e. 2.–i. sz. 2. sz. közötti, töredékekre és szájhagyományra alapozott rekonstrukciók. A legjelentősebbek közt említendő a Shi jing/Si king (Dalok könyve), mely a különböző korabeli vidékek dalainak gyűjteménye; a Shu jing/Su king (Írások könyve), mely beszédeket, szertartási rítusokat tartalmaz; a Konfuciusz tanításait összefoglaló Lun yu/Lun jü (Beszélgetések és mondások); a hagyomány által egykor Konfuciusznak tulajdonított Tavaszok és őszök, mely Lu állam i. e. 721–481 közti krónikája, valamint ennek kommentárja, a Zuo zhuan/Co csuan. Ugyancsak e korból származtatják a taoizmus alapvető művét, a Dao de jing-et/Tao tö kinget (szerzője nevével: a Lao-cét). A kora császárkor emlékei közt fontos helyet foglal el Sima Qian/Sze-ma Csien A történetíró feljegyzései c. munkája. A magas presztízsű szépirodalom az esszék mellett hagyományosan csak a költészetet fogadta be — híresek a Tang- (7. – 9. sz.) és a Szung-kor (11.–13. sz.) költői, közülük is kiemelhető Li Bai/Li Po (Li Taj-po), Du Fu/Tu Fu, ill. Su Shi/Szu Si (Szu Tung-po). A dráma, a regények, melyek hivatalos státusza igen alacsony volt, csak a 13. sz.-tól indultak virágzásnak, nyelvezetük a már említett baihua/pajhua nyelv volt, és sokáig szóbeli hagyományozás útján terjedtek, csak később rögzítették őket végleges formában. Ugyancsak a baihua/pajhua nyelv volt a buddhista művek kínai fordításának és széleskörű terjesztésének médiuma, már az i. sz. 3. sz.-tól kezdve, és valójában ez a műfaj alapozta meg e nyelvváltozat kifejlődését és elterjedését. Külön érdemes foglalkozni a nyelvészetileg és filológiailag releváns írásművekkel. Az első írásjegyszótár, a Shuo wen jie zi/Suo ven csie ce ‘Az írásjegyek magyarázata‘ (i. sz. 120), mely bevezette az írásjegyek rendszeres, visszatérő elemi, az ún. kulcsok, valamint az elemek vonásainak száma szerinti sorrendezést, és A hat írás címen egy esszét is tartalmaz az írásjegyek szerkesztési típusairól.. Ugyane korszakból (i. sz. kezdete körülről) ered a nyelvjárások szóhasználatának első lejegyzési kísérlete, a Fangyan/Fang jen c. szótár. A következő fontos mű Lu Fa-jen tónusok és rímek szerint
321

rendezett szótára, a Qieyun/Csie jün (601), a legkorábbi ebben a műfajban, amely legnagyobb részben ránk maradt. Nem a korabeli köznyelvi, hanem a hagyomány szerinti irodalmi kiejtést veszi alapul, és oly módon adja azt meg az egyes írásjegyekhez, hogy másik két egymás után írt írásjegyből az első szótagkezdetét a másodiknak a rímével és tónusával kell összeolvasni. Hosszú időre ez vált az írásjegyek olvasatát megadó fő eszközzé. 1324-ben keletkezett az első olyan rímszótár, mely már a korabeli kiejtést vette alapul: a Zhongyuan yinyun/Csungjüan jinjün, (A Középső Síkság [=Kína] rímei). A máig is praktikusan használt legkorábbi (és egyben az egyik legnagyobb) szótár pedig az 1716-ban kiadott Kangxi zidian/Kanghszi cetien (Kanghszi [császár rendeletére készült] szótár), mely 47035 írásjegy-címszót tartalmaz.

322

A Kangxi Zidian belső címlapja

323

Az "ember" címszó eleje a Kangxi Zidian-ben

324

Egy lap a Yi jing (Ji king, Változások könyve) cimű régi jóskönyv egy hagyományos kiadásából; a jobb oldalon a 8 jósjel (trigramma) egy elrendezése

325

Egy lap a Yi jing egyik hagyományos nyomatú, kommentált kiadásából (nagyobb írásjegyek = főszöveg, kisebb írásjegyek = kommentár)

Írásrendszer A kínai írás az írásjegyek fonetikai terjedelme szempontjából szótagírás (ld. fentebb), de nem hangjelölő, hanem ideografikus, azaz az írásjegyek jelentéshez kötődnek. Találó rá a „morfoszillabikus‖ elnevezés, minthogy egy-egy írásjegy (csekély számú kivételtől eltekintve) egy-egy morfémának felel meg. Az erősen izoláló jelleg miatt a klasszikus nyelvben ez azt is jelentette, hogy minden írásjegy egy önálló szót jelöl. Már az i. e. II. évezred második feléből maradtak fenn írásos nyomok, ezekből úgy tűnik, hogy ekkoriban az írás még rituális célokat szolgált, csak a következő
326

évezredben terjedt el szélesebb körben. A legkorábbi írásjegyek piktogramként ábrázolták a világ tárgyait, jelenségeit. Egy következő fejlődési szakaszban ezeknek a képszerű írásjegyeknek az egybeforrasztásával hoztak létre újabb írasjegyeket (pl. a ― és a ― nő‖ gyermek‖ elemek kombinációja képviseli a ― szeret‖ jelentést). Végül a legtermékenyebb fázisban két egyszerűbb írásjegy egyesítésével alkottak újakat, oly módon, hogy az egyik (saját eredeti kiejtésének megfelelően) a hangalakra, a másik pedig (meglehetősen általános módon) a jelentésre utalt; pl. a ― beszéd‖ jelentésű elem és egy csing hangalakú (egyébként ―sz ürkéskék‖ jelentésű) elem párosításával jelölik a qing/csing hangalakú ― jelentésegységet. Ez az utaló viszony nem kodifikált, nem kér‖ konkrét, inkább csak támpontot ad, semmint jelöl. Az írást a császárkor elején (i. e. 3. sz. vége) az ún. pecsétírás formájában szabványosították először, majd egy-két évszázaddal később, az ecset és a papír megjelenésének, valamint az írás iránt a birodalomszervezéssel megteremtődött tömegigénynek a hatására nyerték el az írásjegyek lényegében máig változatlan formájukat. Ezen csupán a Kínai Népköztársaságban módosítottak, az írásjegy-egyszerűsítés hivatalos végrehajtásával, míg más országok kínai nyelvű közösségei továbbra is az eredeti, egyszerűsítetlen alakokat használják. Mivel ez az írás nem hangjelölő, a szótárak az írásjegyeket hagyományosan nem valamiféle ábécé szerint rendezik, hanem leggyakoribb részelemeik, az ún. kulcsok szerint (a ma standardnak számító készlet 214 kulcsból áll), az egyes kulcsok alatt pedig a vonásaik száma szerinti sorrendben következnek. Ami az írásjegyek számát illeti, a legnagyobb szótárak mintegy 50 ezret tartalmaznak, de ezek közül sok csak valamely másik írásjegy változata. Mérvadó becslések szerint összesen talán 80 ezer a valaha is létezett jelek mennyisége. Ma egy átlagos, általános felsőfokú végzettséggel rendelkező kínai 3-4 ezer írásjegyet ismer, 10 ezer feletti mennyiség ismerete igen ritka. Kínában az írás szerepe hagyományosan túlmegy a nyelvi kommunikáció keretein: alapvető képzőművészeti elem is; a díszesen és művészi egyediséggel elkészített feliratok, kalligráfiák a festészet produktumainak egyenrangú társai, sőt talán még szélesebb körben tartják becsben. Az írás sokszorosítása is régi keletű: a fatáblás nyomtatás az i. sz. 8. sz.-ban indult meg, és rendkívül gyorsan el is terjedt Kínában. A kínai írás hagyományosan felülről lefelé futott, a függőleges oszlopok pedig jobbról balra követték egymást, a 20. sz. közepe óta azonban, a nyugati ihletésű
327

modernizáció részeként egyre inkább tért hódított a vízszíntes, balról jobbra történő írás. A sajtótermékekben ma is gyakran keverten használják e kétféle rendszert. Ugyancsak nyugati hatásra jelent meg a központozás — korábban a szövegeket nem tagolták mondatokra vagy más kisebb egységekre. A modernizációval felvetődött a hangjelölő írásra való áttérés szüksége is, ám e téren csak annyi történt, hogy a Kínai Népköztársaságban kialakítottak egy szabványos latin betűs átírást, a pinyint/pinjint, mely azonban nem vette át az írás alapvető funkcióit, inkább a nyelvoktatás eszköze maradt. Ennek fő okai: a hagyományos írásbeliségtől való elszakadás veszélye, az írás kulturális összetartó ereje a hatalmas kínai nyelvű etnikum számára, valamint az a tény, hogy a kínai nyelv egységét a nyelvjárások igen jelentős kiejtési változatossága miatt elsősorban az írás azonossága jelenti. A kínai írás egész Kelet-Ázsiában elterjedt, és évszázadokon át a kínai kultúrbefolyás része ill. eszköze volt a régióban. Bár Japánban, Vietnamban, Koreában az idők során saját (hangjelölő) írásokat vezetett be, melyek mellett napjainkra vagy teljesen megszűnt (Vietnam, Észak-Korea), vagy visszaszorult ill. részlegesen korlátozódott (Japán, Dél-Korea) a kínai írásjegyek használata, e népek klasszikus irodalma is jórészt kínai írással íródott.

328

Egy lap egy híres emberek kalligráfiáinak pacskolatát tartalmazó könyvből

329

Szakirodalmi útmutató

Nyelvtani leírások: A kínai nyelvről írt általános ismertetők közül első helyen Norman 1988 emelendő ki, mely a kínai nyelv(ek) minden lényeges aspektusát taglalja. Ugyancsak fontos olvasmány e tekintetben Ramsey 1987, mely a Kína területén beszélt különféle nyelvek és nyelvváltozatok átfogó ismertetője. Egyszerűbb, és valamivel régebbi bevezetést nyújtó olvasmány Kratochvíl 1968. A standard nyelvváltozat vonatkozásában még ma is a legáltalánosabban elfogadott leíró jellegű nyelvtan: Li–Thompson 1981, de fontos olvasmány, kevésbé szisztematikus jellege ellenére is Chao 1968. A modern nyelvelmélet eredményeit is magában foglaló legátfogóbb nyelvtani leírás e tananyag írásakor még megjelenés előtt áll: Huang–Li–Li (2005). A kínai nyelvű nyelvtanok közül a legkorábbi nyugati mintájú, de ma már teljesen elavult mű Ma 1898. A 20. sz. nagy kínai nyelvészei közül szinte mindenki írt többé-kevésbé átfogó nyelvtant, ezek közül Wang (1943/44), és különösen Lü (1980) munkája emelhető ki, mint amelyeket ma is sűrűn levesznek a polcról a nyelv iránt érdeklődők. Egy érdekes, és korát sok tekintetben megelőző korai európai grammatika volt Gabelentz 1881. Huang–Li 1996 a modern kínai nyelv különféle aspektusai kutatásának közelmúltbeli állásáról ad áttekintést. A modern kínai nyelv hangrendszerének legalaposabb ismertetését Duanmu (2000) munkájában találjuk. A klasszikus írott nyelv legszélesebb körben használt nyelvtana Pulleyblank 1998, de itt is fontos említeni egy kínai nyelvű, tankönyvként is használható összefoglalót: Wang 1980, valamint egy kiemelkedő jelentőségű orosz nyelvű munkát: Jahontov 1960. A közép- és ókínai nyelv hangalaki rekonstrukciója terén a legfontosabb mérföldköveket Karlgren 1954 és 1957, F.K. Li 1971, Pulleyblank 1984 és Baxter 1992 jelentik. A különféle nyelvjárások közül komoly nemzetközi érdeklődésre hagyományosan csak a kantoni tartott számot; ennek legismertebb leíró nyelvtana Matthews–Yip 1994. A kantonival foglalkozó további fontos tételek: Yue-Hashimoto 1972 és Matthews 1998.
330

A kínai nyelv dialektális változatainak legjobb áttekintését Chappell 2001 adja, de jelentős összehasonlító munka Yue Hashimoto 1993 is. A sino-tibeti nyelvekről átfogó ismertetést ad Thurgood–LaPolla 2003. A kínai írás kialakulásáról, történetéről írt művek közül kiemelkedő jelentőségű Boltz 1994; egy a témát érintő új magyar kiadású könyv Galambos 2006.

Szótárak Modern kétnyelvű szótárak bőségesen vannak minden ismertebb idegen nyelvre, ezért ezekből csupán a magyar vonatkozásút emeljük ki: Bartos–Hamar 1998, mely kisszótárnyi terjedelmű kétnyelvű szótár. A klasszikus kínai nyelv tanulmányozásához a legalapvetőbb kétnyelvű szótárak: Matthews 1943 több évtizede a legalapvetőbb kétnyelvű szótár az irodalmi nyelvekhez; modern nyelvi szótárként elavult. Morohashi 1955 az egyik legnagyobb és filológiailag legpontosabb kínai szótár, több mint 50 ezer címszóval.

A legfontosabb és leggyakrabban használt kínai egynyelvű szótárak: Ci hai. [Szavak tengere.] Sanghaj, Shanghai Cishu Chubanshe, 1979. Első kiadása 1936-os, lexikai és enciklopédikus ismeretek szótárszerű gyűjteménye. Ci yuan. [Szavak forrása.] Peking, Shangwu Yinshuguan, 1979. Első kiadása 1915-ös, a régi kínai írásjegy- és rímszótárak anyagának összegző feldolgozása. Guhanyu dacidian. [A régi kínai nyelv nagyszótára.] Sanghaj, Shanghai Cishu Chubanshe, 2000. Guoyu Cidian. [A modern kínai köznyelv szótára.] 4. kiadás. Taipei, Oktatási Minisztérium, 1998. A Kínai Köztársaságban (Tajvan) kiadott legfontosabb szótár. On-line változata is elérhető: http://140.111.34.46/dict/. Hanyu Dacidian [A kínai nyelv nagyszótára.] Peking, Hanyu Dacidian Chubanshe, 1995. A Kínai Népköztársaságban kiadott nagyszótár.

331

Kangxi Zidian. [Kanghszi szótár.] Eredetileg Kanghszi császár rendeletére készült, első kiadása 1716-ból való; talán a legrégebbi eredetű olyan szótár, amelyet még ma is szoktak rendes szótárként használni. Xinhua Zidian [Új Kína szótár.] Peking, Shangwu Yinshuguan, 1998. Kisméretű, de mintegy 11 ezer írásjegy-címszót tartalmazó, írásmódbeli és kiejtési szabványt rögzítő standard szótár, legfrissebb javított kiadása 1998-as.

Szövegkiadások, antológiák E téren egyfelől óriási a kínálat: mind a régtől fogva ismert szövegek, mind a legújabb ásatások, feltárások során előkerült anyagok kiadása folyamatos, a kiadványok meg-megújulnak, mind a szárazföldi Kínában, mind Tajvanon. Az anyag mennyisége, és a szövegek kiadásának-kommentálásának több évezredes hagyománya okán nincs egyetlen sorozat vagy standard a kiadásokban. Ezek közül e szűk terjedelemben nehéz lenne bármit kiemelni. Másfelől az interneten elérhető források már korántsem olyan nagy számúak, mint azt várhatnánk, ráadásul az adatbázisok folyamatosan költöznek, így internetes cím megadása sem tűnik igazán hasznosnak e helyütt — az olvasót a lentebbi „Internetes honlapok‖ részben található helyekhez utaljuk, ahol remélhetőleg mindig viszonylag friss elérhetőségi információkat fognak találni. Antológiából is jelentős a bőség, mind kínai, mind nyugati kiadások tekintetében, éppen ezért csak a hazai termésből emelünk ki tételeket: A legjelentősebb magyar kiadású antológia Tőkei (1962–1967) ókori kínai filozófiai összefoglalója, mely kisebb-nagyobb részleteket tartalmaz szinte minden fontos ókori filozófiai természetű munkából. Klasszikus irodalmi szövegek terén a két legátfogóbb válogatás: Tőkei 1962 a próza, Csongor–Tőkei 1967 pedig a költészet antológiája. E művek csak a fordításokat tartalmazák, az eredeti szövegeket nem.

Szakfolyóiratok — Journal of Chinese Linguistics (= JCL). 1973 óta jelenik meg, részben angol, részben kínai nyelvű tartalommal (University of California at Berkeley).

332

— Journal of East Asian Linguistics (= JEAL). 1992 óta jelenik meg, modern nyelvelméleti megközelítésű cikkekkel (Kluwer). — Journal of the American Oriental Society (= JAOS). 1843 (!) óta jelenik meg, számos fontos kínai nyelvvel kapcsolatos cikk forrása. — Zhongguo Yuwen (= ZGYW). Angol címe: Chinese Languages and Writings. — Yuyan Jiaoxue Yu Yanjiu (Beijing Language and Culture University [korábbi nevén: Beijing Language Institute]). — Cahiers de Linguistique Asie Orientale (= CLAO) .Kelet-Ázsia nyelveiről szóló cikkek, angol vagy francia nyelven, 1977 óta (Paris, EHESS/CNRS) — Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae (= AOH). 1947 óta jelenik meg, a magyarországi orientalisztika elsődleges kiadványa (Budapest, Akadémiai Kiadó) — Language and Linguistics (Academia Sinica). A tajvani Academia Sinica nyelvészeti folyóirata, 2000 óta jelenik meg, angol és kínai nyelvű cikkekkel.

A nyelvhez kötődő egyéb internetes honlapok: — Marjorie Chan‘s ChinaLinks http://chinalinks.osu.edu/ – a legátfogóbb internetes címgyűjtemény a kínai nyelv és kultúra legkülönfélébb aspektusairól. — Az International Association of Chinese Linguistics honlapja: http://www.usc.edu/dept/LAS/ealc/IACL/ . — A European Association of Chinese Linguistics honlapja: http://dbs.rub.de/EACLdat/. — Számos klasszikus szöveg kereshető adatbázisa a tajvani Palotamúzeum gondozásában: http://210.69.170.100/s25/index.htm. — Scripta Sinica – a tajpeji Academia Sinica klasszikus szövegtára: http://www.sinica.edu.tw/ftms-bin/ftmsw3.

333

Magyarországi kutatóhelyek Magyarországon teljeskörű sinológiai képzés csak az ELTE Bölcsészettudományi Karán folyik; ezen kívül a Buddhista Főiskolán és a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Karán található felsőoktatási szintű kínai nyelvi képzés. Bibliográfia Bartos, Huba–Hamar Imre 1998. Kínai–magyar szótár. Budapest, Balassi. Baxter, William 1992. A Handbook of Old Chinese Phonology. Berlin, Mouton de Gruyter. Benedict, Paul K. 1972. Sino-Tibetan: A Conspectus. Cambridge, Cambridge University Press. Boltz, William G. 1994. The Origin and Early Development of the Chinese Writing System. New Haven, AOS. Chao, Yuen Ren 1968. A Grammar of Spoken Chinese. Berkeley, University of California Press. Chappell, Hilary (ed.) 2001. Sinitic Grammar: Synchronic and Diachronic Perspectives. Oxford, Oxford University Press. Csongor, Barnabás–Tőkei Ferenc (szerk.) 1967. Klasszikus kínai költők I.–II. Budapest, Európa. DeFrancis, John 1984. The Chinese Language: Fact and Fantasy. Honolulu, University of Hawaii Press. Duanmu, San 2000. The phonology of Standard Chinese. Oxford, Oxford University Press. Gabelentz, Georg von der 1881. Chinesische Grammatik. Leipzig. Galambos, Imre. 2006. Orthography of Early Chinese Writing: Evidence from Newly Excavated Manuscripts. Budapest, ELTE. Huang, C.-T. James–Y. Audrey Li (eds.) 1996. New Horizons in Chinese Linguistics. Dordrecht, Kluwer. Huang, C.-T. James–Y.Audrey Li–Yafei Li 2005. The Syntax of Chinese. Unpublished manuscript. Irvine, Univ. of California. Jahontov, Sz. J. 1960. Drevnekitajskij Jazyk. Moszkva, Nauka. Karlgren, Bernhard 1954. Compendium of phonetics in Ancient and Archaic Chinese. Bulletin of the Museum of Far-Eastern Antiquities, 26. 211–367. p.
334

Karlgren, Bernhard 1957. Grammata serica recensa. Bulletin of the Museum of Far-Eastern Antiquities. 29. 1–332. p. Kratochvíl, P. 1968. The Chinese Language Today. London, Hutchinson. Li, Charles N.–Sandra A. Thompson 1981. Mandarin Chinese: A Functional Reference Grammar. Los Angeles, University of California Press. Li, Fang-kuei 1971. Shangguyin yanjiu. [Research on Old Chinese sounds.] Tsing Hua Journal of Chinese Studies, New Series, 9. 1–61. p. Lü, Shuxiang. 1980. Xiandai hanyu babai ci. [A modern kínai nyelv 800 szava.] Peking, Shangwu Yinshuguan. Ma, Jianzhong. 1898 Ma shi wen tong. [Ma úr nyelvi alapismeretei.] Peking, Shangwu Yinshuguan. Matisoff, James A. 1991. Sino-Tibetan linguistics: present state and future prospects. Annual Review of Anthropology, 20. 469-504. p. Mathews, R.H. 1943. Mathews‘ Chinese–English Dictionary. Revised American Edition. Cambridge, MA, Harvard University Press. Matthews, Stephen (ed.) 1998. Studies in Cantonese Linguistics. Hong Kong, Linguistic Society of Hong Kong. Matthews, S.–V. Yip 1994. Cantonese: A Comprehensive Grammar. London, Routledge. Morohashi, Tetsuji 1955. Da Han-He Cidian / Dai Kan-Wa Jiten. [Kínai–japán nagyszótár.] Tokió, Taishukan. Norman, Jerry 1988. Chinese. Cambridge, Cambridge University Press. Pulleyblank, Edwin G. 1984. Middle Chinese: A Study in Historical Phonology. Vancouver, UBC Press. Pulleyblank, Edwin G. 1998. Outline of Classical Chinese Grammar. Vancouver, UBC Press. Ramsey, S. Robert 1987. The Languages of China. Princeton, NJ, Princeton University Press. Sun, Chaofen 1996. Word-Order Change and Grammaticalization in the History of Chinese. Stanford, Stanford University Press. Thurgood, Graham–Randy J. LaPolla (eds.) 2003. The Sino-Tibetan Languages. London, Routledge. Tőkei, Ferenc (szerk.) 1962. Klasszikus kínai elbeszélések. Budapest, Európa. Tőkei, Ferenc 1962–1967. Kínai filozófia. Ókor. I–III. köt. Budapest, Akadémiai Kiadó, Budapest. [2. kiadás: 1980, javított kiadás: Kossuth Kiadó, Budapest, 2005.]

335

Wang, Li 1943–44. Zhongguo xiandai yufa. [Kína modern nyelvtana.] Peking, Shangwu Yinshuguan. Wang, Li (szerk.) 1980. Gudai hanyu. [Régi kínai nyelv.] Peking, Zhonghua Shuju. Yue Hashimoto, Oi-Kan 1972. Studies in Yue Dialects. Vol. 1: Phonology of Cantonese. Cambridge, Cambridge University Press. Yue Hashimoto, Anne 1993. Comparative Chinese Dialectal Grammar. Handbook for Investigators. Paris, Ecole des Hautes Etudes en Sciences Sociales–Centre de Recherches Linguistiques sur l‘Asie Orientale. Szövegminta Az alábbiakban ugyanazon rövid anekdotikus történet szövegét mutatjuk be először klasszikus irodalmi nyelven (wenyan/venjen), majd a középkori drámák és regények nyelvén, az ún. „ékítetlen beszéd‖ (baihua/pajhua) írott nyelvén, végül a modern beszélt köznyelven (putonghua/putunghua). Az írásmód tekintetében mindhárom minta a hagyományos, egyszerűsítetlen írásjegyeket használja, az átírások pedig az egyes írásjegyek mai köznyelvi olvasatát adják meg. Átírásként az eredeti írásmód alatt először a nemzetközileg legszélesebb körben elfogadott pinjin átírás szerepel, alatta pedig az ún. magyar népszerű átírás. A klasszikus írott nyelvi szöveg Szung-kori Yang Wanli / Jang Van-li által írt, és a fia által kötetbe rendezett Chengzhai zaji / Cseng-csaj ca-csi című, 1208-ban kiadott műből származik. Az írott köznyelvi szöveg 17. sz. eleji, a Xingshi hengyan / Hszing-si heng-jen című, a hagyomány szerint Feng Menglong / Feng Meng-lung nevéhez kötött kötetben található. A modern beszélt köznyelvi szöveget interneten is fellelhető szövegváltozatok alapján e sorok írója alkotta.

(A glosszákban használt rövidítések feloldása: birt = birtokviszony partikula, nom = nominalizáló partikula, prt = jelzői viszony segédszava, kop = kopula, perf = perfektív aspektusjelölő, cl = osztályozószó.

336

337

338

339

Nyelvi-nyelvtani megjegyzések: 1. Jól megfigyelhető a többszótagúsodási folyamat: míg a klasszikus nyelvi szövegben a neveken, és a xuran / hszü-zsan ‘szakáll‘ összetételen kívül csak egytagú szavakat találunk, addig a pajhua szövegben egyes lexémák már kéttagúsodtak (pl. kl. é / ö ® paj. élú / ö-lu és mod. qián‘é / csien-ö ‘homlok‘), a modern beszélt köznyelvi szöveg pedig már tele van többtagú szavakkal (pl. a kl. xì / hszi ‘ugrat‘ és a paj. cháo / csao ‘csúfol‘ szerepében itt a kéttagú 逗弄 dòunong / tou-nung szó található). Ugyancsak érdekes az idézetbevezető, kb ‘mond‘ jelentésű lexéma identitásának változása: kl. yuē / jüe ® paj. yún / jün ® mod. shuō / suo). 2. Szu Tung-po és Szu Hsziao-mej egymást ugrató mondatai ritmikailag klasszikus hétszótagos verssorokból állnak, melyek klasszikus nyelvi szerkesztésű formában jelennek meg mind a pajhua, mind a modern beszélt nyelvi változatban is — ennek oka, hogy a klasszikus formájú versek csak klasszikus nyelven létezhetnek (a köznyelv többszótagúsodott, több viszonyszót tartalmazó konstrukcióiból nehezebben lehetne ilyen tömör, feszes szerkezetű sorokat alkotni). 3. Míg a klasszikus írott szövegnek a költővel (majdnem) kortárs szerzője Zizhan / Ce-csan néven említi Szu Tung-pót, addig a pajhua szövegben a név már többnyire a Dongpo / Tung-po alakban szerepel, a modern beszélt nyelvi változat pedig már a ma szokásos teljes névalakot (Su Dongpo / Szu Tung-po) használja.

340

Kisebb ékírásos nyelvek

Ékírásos szövegekből a sumeren és a keleti sémi (eblai, akkád) nyelveken kívül számos, az ókori Mezopotámiában és a vele szomszédos területeken beszélt nyelv ismert, amelyek egy része középsémi (amurrú, kánaáni, arámi), másik része viszont nem rokona egyik nyelvnek sem (Gragg 1995, 2161sk, Gragg 1996, 58). Az utóbbi, heterogén csoporttal foglakozik e fejezet (a mezopotámiai szigetnyelvekről ad áttekintést Komoróczy 1978). A gutik Mezopotámiától keletre, a mai Irán nyugati részén éltek; inváziójuk okozta az Agadei dinasztia bukását (i. e. 2154). A guti nyelvnek csupán néhány szava maradt fenn (Hallo 1971, 719). Az i. e. 3. évezred végén a dél-mezopotámiai (agadei, sumer) források Észak-Mezopotámia nem-akkád lakosságát szubartui néven jelölték (később, a 2. évezredben a szubartui név alatt a hurrikat, az 1. évezredben pedig az asszírokat és az arámiaiakat értették). A 3. évezredei szubartui nyelv emlékei személynevekből és néhány szóból állnak, amelyek nem mutatnak rokonságot egyetlen más ismert nyelvvel (Gelb 1973 [1944]). A kassúk feltehetőleg keletről, a mai Irán területéről vándoroltak be Babilóniába, és ott dinasztiát alapítottak (kb. i. e. 1500–1155). A kassú nyelvből személy- és istenneveken, továbbá az akkád által átvett jövevényszavakon kívül egy kassú-akkád szójegyzék és egy kassú nevek fordítását tartalmazó lista maradt fenn (Balkan 1954, Soden 1966, Brinkman 1980). Noha a nyelv szerkezetéről ezek alapján csak nagyon keveset lehet megállapítani, a szavak alapján a kassú is szigetnyelv. Elámi nyelv

Az elámi nyelv (Gragg 1995, 2162–2164, 2166sk, Stolper 2004) szigetnyelv: az ismert nyelvek között rokona nincs. Noha az ókori Elámban (a mai Irán délnyugati, Mezopotámiával határos részén) az írásbeliség már i. e. 4. évezred végén kialakult, a legkorábbi megfejtett elámi feliratok i. e. 2300 utáni időből valók. A következő két évezredben Elámban az akkád mellett használt írott nyelv, majd a királyság perzsa hódítása után az Óperzsa Birodalom központjának egyik hivatalos nyelve. Az Óperzsa Birodalom bukása (i. e. 330) után írásbeli használata megszűnik, de egészen i. sz. 10.

341

századig több forrás említ egy, ugyanezen a vidéken beszélt nem-perzsa nyelvet, amely esetleg az elámi lehetett. Az elámi agglitunáló nyelv, a ragozás az igei és névszói tövekhez kapcsolódó szuffixumok révén történik. A főnév szintaktikai szerepét a személyragok, mondatbeli pozíciója, illetve posztpozíciók jelzik. Szintaktikai struktúrája alapján a ritka aktív nyelvtípusba sorolható. Jelzős szerkezetben a jelző, birtokos szerkezetben a birtokos áll második helyen. Az elámi két nyelvtani nemet, élőt és élettelent különböztet meg. A mondatrészek sorrendje SOV (alany – tárgy – ige), de ez változhat a topikalizáció szerint.‖ David W. McAlpin több cikkében (1974; 1975) és egy monográfiában (1981) érvelt az elámi nyelv és az Indiában beszélt dravida nyelvcsalád rokonsága mellett; azonban elmélete nem számít elfogadottnak.

Nyelvtörténet és nyelvváltozatok Az elámi diakrón nyelvváltozatai: óelámi (kb. i. e. 2300–1500, csupán néhány szöveg); középelámi (kb. i. e. 1400–1120); újelámi (kb. i. e. 750–550) és akhaimenida elámi (kb. i. e. 550–330). Fonológiai változások mellett az akhaimenida elámi morfológiája és szintaxisa esetében erős óperzsa hatás figyelhető meg.

A nyelv szövegemlékei Szinte az összes Elám és az Óperzsa Birodalom területén talált elámi szöveg vagy királyfelirat, vagy adminisztratív szöveg. A mezopotámiai hagyomány megőrzött egy óelámi szerződést és néhány ráolvasást.

Írásrendszerek Az ókori Elám területén három írásrendszert használtak. Az i. e. 4. évezred végén megjelenő és az i. e. 3. évezredben haszált, agyagtáblákra írt proto-elámi írás sok hasonlóságot mutat a kortárs uruki proto-sumer írással: kb. 1000, részben piktografikus,
342

részben absztrakt jelet használó logografikus írás (Brice 1962/3, Englund 1996 és 1998). A formális hasonlóság ellenére a proto-elámi jeleket nem sikerült a proto-sumer jelekkel azonosítani; a számjelek kivételével a proto-elámi írás megfejtetlen. A számok jelölésére a tízes, a hatvanas és a százhuszas számrendszert is alkalmazták. A lineáris elámi írással csupán 18 felirat maradt fenn a 3. évezred végéről (Hinz 1962, Hinz 1975, Salvini 1998). Ez az írás is megfejtetlen, de egy lineáris elámi és ékírásos akkád bilingvis szöveg akkád változatában Puzur-Insusinak elámi király (kb. i. e. 2100) neve szerepel, így feltételezhető, hogy a lineáris elámi írás nyelve az elámi volt. Elámban az i. e. 2. évezred elején kezdték el a mezopotámiai ékírást használni, amelyet az elámi nyelv igényeihez igazítottak (Gragg 1996, 58–61). Szinte kizárólag csak a szillabikus jeleket vették át, így az elámi ékírás kb. 130 jelből állt.

Kutatástörténet Mivel I. Dareiosz behisztúni trilingvis feliratának második nyelve elámi, az óperzsa és az akkád változat megfejtése mellett már a 19. században a figyelem erre a nyelvre is irányult. Az első kísérletek Edward Hincks (1792–1866) és Archibald H. Sayce (1845–1933) nevéhez kötődnek (Daniels 1996, 144–147); az elámi 20. század első felében folytatott kutatása kapcsán megemlítendő Ferdinand Bork (1934) és Johannes Friedrich (1949) neve.

Szakirodalmi útmutató

Nyelvtani leírások Mivel sem ismert rokon nyelv, sem (mint a sumer esetében) jelentős mennyiségű lexikális irodalom és bilingvis szöveg nem áll rendelkezésre (az óperzsa trilingvisek szókincse meglepően csekély), az elámi nyelvtana ma is számos kérdést vet fel, és az egyes nyelvtani leírások között gyakran jelentős eltéréseket lehet megfigyelni.
343

Az elámi régebbi nyelvtana Labat 1951 és Reiner 1969 (recenziója D‘jakonov 1973); újabb nyelvtani munkák Grillot-Susini 1987 (és 1994); Khačikjan 1998; Krebernik 2006. Az óelámi nyelvtana Kammenhuber 1974, 172–213 (az ehhez kapcsolódó vita: Wilhelm 1978; D‘jakonov 1981; Wilhelm 1982). Az akhaimenida elámi nyelvtanai Paper 1955 és Halock 1969, 8–10.

Jellisták A proto-elámi (és proto-sumer) írás alapvető tárgyalása Nissen–Damerow–Englund 1993. A proto-elámi írás jellistája Mecquenem 1949; az elámi ékírásé Steve 1992.

Szótárak Az egyetlen elámi szótár: Hinz–Koch 1987.

Szövegkiadások Az elámi királyfeliratok kiadása König 1965 és Malbran-Labat 1995. Az adminisztratív szövegek (és további királyfeliratok) a Mémoirs de la Délégation (vagy: Mission Archéologique) de Perse (később: en Iran) sorozatban (Paris, Ernes Leroux; később: Presses Universitaires de France; később: Paul Greuthner) kerültek kiadásra (rövidítése: MDP). További elámi adminisztratív szövegek: Stolper 1984. A mezoptámiai (köztük elámi) ráolvasások kiadása Dijk–Götze–Hussey 1985. Az akhaimenida királyfeliratokhoz l. Weissbach 1911; Grillot-Susisi–Herrenschmidt–Malbran-Labat 1993. Az akhaimenida-kori elámi adminisztratív szövegek: Cameron 1948 és Hallock 1969.

Antológiák

344

Magyar nyelven az akhaimenida adminisztratív szövegekből ad válogatást Haramatta 2003; bővebb áttekintés németül Kaiser Hrsg. 1982–1997 (= TUAT); illetve angol nyelven Hallo ed. 1997–2002 kötetekben található.

Sorozatok, szakfolyóiratok Az elámi nyelvvel és irodalommal foglalkozó cikkek az asszíriológiai, iranisztikai és orientalisztikai szakfolyóiratokban jelennek meg (ld. akkád nyelv: szakirodalmi útmutató, iráni nyelvek: szakirodalmi útmutató).

Az iranisztika standard kézikönyve az Encyclopaedia Iranica; ennek 8. kötete (Yarshater 1998) számos, az elámi nyelvvel és írásokkal kapcsolatos szócikket tartalmaz (ld. online is Encyclopaedia Iranica).

A nyelvhez kötődő egyéb internetes honlapok: Mint az ókori Közel-Kelettel kapcsolatos más anyagok esetében is, az elámi nyelvvel kapcsolatos honlapok is legegyszerűbben az ABZU portálon keresztül érhetők el (http://www.etana.org/abzu/ ).

Hurri nyelv

A hurri nyelv (Gragg 1995, 2164sk, 2167–2170, Wilhelm 2004a) a csak két ismert nyelvből álló hurri-urartui nyelvcsaládba tartozik (Hazenbos 2006). A legkorábbi felirat a III. Ur-i dinasztia korából való (i. e. 2112–2004), de hurri személynevek és szavak már az Agadei dinasztia (i. e. 2334–2154) alatt megjelentek. Beszélői feltehetőleg a mai Afganisztán területéről vándoroltak be; az i. e. 2. évezredben Észak-Mezopotámia és Szíria lakosságának döntő többsége hurri. Írásbeli használata i. e. 1200 körül megszűnik, és valószínűleg az i. e. 12. században beszélt nyelvként kihalt.
345

A hurri agglitunáló nyelv, a ragozás az igei és névszói tövekhez kapcsolódó szuffixumok révén történik. A főnév szintaktikai szerepét esetragok és posztpozíciók jelzik. Szintaktikai struktúrája alapján ergatív nyelv (mint az urartui is). Jelzős szerkezetben a jelző második, birtokos szerkezetben a birtokos első helyen áll. A hurriban nincs nyelvtani nem. A mondatrészek sorrendje SOV (alany – tárgy – ige), de ez változhat a topikalizáció szerint. D‘jakonov 1978 és D‘jakonov–Starostin 1986 a hurri-urartui és a kelet-kaukázusi nyelvek rokonsága mellett érvelt, azonban elméletük nem számít elfogadottnak (Farber 1988; Smeets 1989).

Nyelvtörténet és nyelvváltozatok Legalább három diakrón és szinkrón nyelvváltozatot lehet elkülöníteni a hurri nyelvben. Az óhurri az észak-mezopotámiai, i. e. 3. évezredben és a 2. évezred első felében készült szövegek nyelve. A mitanni hurri a szíriai és észak-mezopotámiai területeket kb. i. e. 1500 egy államban egyesítő Mitanni királyság nyelve; egyetlen jelentős nyelvemléke Tusratta mitanni király III. Amenhotep egyiptomi királynak i. e. 1355 körül írt hosszú levele. A hurri nyelvterületen kívül az i. e. 15. századtól a hurrit (és részben az óhurrit) vallásos, irodalmi és tudományos nyelvként a Hettita Birodalomban (Anatólia) és Ugaritban (Fönícia).

A nyelv szövegemlékei Az óhurri 3. évezredi egyetlen szövegemléke Tisatal urkesi király felirata; a 2. évezred első feléből származnak a mezopotámiai hagyományban megőrzött hurri ráolvasások. A hettita főváros, Hattusilis (modern Boğazköi) archívumából eposzok, mítoszok, imák, ómenek, rituális, irodalmi, történelmi, vallásos és bölcsességi szövegek (köztük a híres bilingvis hettita-hurri eposz); Ugaritból trilingvis (sumer-akkád-hurri, néha negyedik nyelvként ugariti) lexikális listák, bilingvis bölcsességi szövegek és dallamjelzéssel ellátott kultikus dalok maradtak fenn. Kisebb hurri korpusz került elő a szíriai Emár

346

városból. Három i. e. 2. évezred közepére datálható lelőlehy, Nuzi (Kelet-Mezopotámia) és Alalah (Szíria) hurri lakosságának akkád nyelvű szövegei erős hurri hatást mutatnak.

Írásrendszer Az óhurri szövegeket mind a mezopotámiai, mind a Hettita Birodalomban és Ugaritban egyaránt használt középbabilóni ékírással lejegyezték. Az ugariti levéltár érdekessége az ugariti abdzsad (csak mássalhangzókat jelölő ábécé) ékírással írt hurri szövegek. A mitanni hurrit a középbabilóni ékírásnak a hurri igényeihez igazított, kb. száz szillabikus jelet használó változatával írták (Gragg 1996, 61–64).

Kutatástörténet A hurri nyelv felfedezésére az 1887-ben megtalált amarnai levéltárban lévő Tusratta-levél kapcsán került sor. Az akkor már ismert urartui nyelvvel való rokonság felismerése, és Tusratta akkád nyelvű, de a hurri levéllel azonos témákat érintő levelei segítségével kezdődött el a nyelv vizsgálata (Bork 1909). A hurri nyelv kutatásában fordulópontot jelentett 1983-ban egy hosszú, hettita-hurri bilingvis eposz megtalálása: az jól ismert indoeurópai hettita nyelv segítségével a hurri addig nehezen értett nyelvtani jelenségeit lehetett értelmezni (Neu 1988).

Szakirodalmi útmutató

Nyelvtani leírások: A hurri nyelv a hettita-hurri bilingvis eposz megtalálása előtt készült nyelvtanai: Speiser 1941, Bush 1964, Friedrich 1969a, Haas–Thiel 1975. A bilingvis felfedezése számos nyelvtani részlet újjáértékeléséhez vezetett (Haas 1988 Neu 1988 és 1990, Salvini 1990, Wilhelm 1992, Neu 1994); az első új nyelvtani összefoglalás Wegner 2000 (recenziói: Hasenbos 2002, Prechel 2002). A hurri-urartui rokonság kérdéséhez l. Benedict 1960,
347

kontrasztív nyelvtan D‘janonov 1971 (recenziói: Haas–Thiel 1973, Salvini 1976) és Khačikjan 1985. Az egyes helyeken erős hurri hatás alatt álló akkád nyelvtanai: Aro 1954–6, Giacumakis 1970 (Alalah), Wilhelm 1970 (Nuzi), Seminara 1998 (Emár).

Jellisták Ld. akkád nyelv: szakirodalmi útmutató.

Szótárak: Az egyetlen hurri szótár Laroche 1980 (de vö. Wilhelm 1992).

Szövegkiadások A hurri irodalom áttekintése Archi 1995. A hattusasi szövegek két sorozatban jelennek meg: 1921 óta a Keilschrifturkunden aus Boghazköi (Berlin, Staatliche Museen zu Berlin; később: [Ost-]Berlin, Akademie-Verlag; rövidítése: KUB) és 1923 óta a Keilschrifttexte aus Boghazköi (Leipzig, J. C. Hinrichs; később: [West-]Berlin, Gebrüder Mann; rövidítése: KBo). Az ugariti szövegek kiadása a Mission de Ras Shamra (Paris, Paul Greuthner; később: C. Klincksieck is; rövidítése: MRS) sorozatban történt. A hurri szövegek új kiadása Haas–Salvini–Wegner–Wilhelm 1984–. A mezoptámiai (köztük hurri) ráolvasások kiadása Dijk–Götze–Hussey 1985. Az óhurri királyfelirat: Frayne 1997 és Wilhem 1998; az amarnai levelekhez vö. Knudtzon 1907–1915 (az újabb irodalomhoz Moran 1992). A hettita-hurri bilingvis eposz kiadása: Neu 1998. Egy szintén fontos, töredékes akkád-hurri bilingvis Emárból: Krebernik 1996. A nuzi szövegekhez vö. Wilhelm 1979–1993; az alalahi szövegekhez Wiseman 1953; Gaál 1972.

Antológiák
348

A hurri irodalmoból ad válogatást németül Kaiser (Hrsg.) 1982–1997 (= TUAT); illetve angol nyelven Hallo (ed.) 1997–2002; az Amarna-levelek fordítása Moran 1992.

Sorozatok, szakfolyóiratok Az hurri nyelvvel és irodalommal foglalkozó cikkek az asszíriológiai és orientalisztikai szakfolyóiratokban jelennek meg (ld. akkád nyelv: szakirodalmi útmutató).

A nyelvhez kötődő egyéb internetes honlapok: Mint az ókori Közel-Kelettel kapcsolatos más anyagok esetében is, az hurri nyelvvel kapcsolatos honlapok is legegyszerűbben az ABZU portálon keresztül érhetők el (http://www.etana.org/abzu/ ). Urartui nyelv

Az uartui nyelv (Gragg 1995, 2170–2173, Wilhelm 2004b) a csak két ismert nyelvből álló hurri-urartui nyelvcsaládba tartozik (Hazenbos 2006). Az ókori Urartu állam (Mezopotámiától északra, a mai Törökörszág nyugati; Irán keleti és Örményország déli területein) nyelve. A legkorábbi feliratok az i. e. 9. sz. végén; a legkésőbbiek az i. e. 7. sz. végén készültek; beszélt nyelvként valószínűleg az i. e. 6. században kihalt. Az urartui agglitunáló nyelv, a ragozás az igei és névszói tövekhez kapcsolódó szuffixumok révén történik. A főnév szintaktikai szerepét esetragok és posztpozíciók jelzik. Szintaktikai struktúrája alapján ergatív nyelv (mint a hurri is). Jelzős szerkezetben a jelző második, birtokos szerkezetben a birtokos általában első helyen áll. Az urartuiban nincs nyelvtani nem. A mondatrészek sorrendje SOV (alany – tárgy – ige), de ez változhat a topikalizáció szerint.

349

D‘jakonov 1978 és D‘jakonov–Starostin 1986 a hurri-urartui és a kelet-kaukázusi nyelvek rokonsága mellett; D‘jakonov 1984 pedig az örmény urartui szubsztrátuma mellett érvelt, azonban ezek az elméletek nem számítanak elfogadottnak (Farber 1988; Smeets 1989).

Nyelvtörténet és nyelvváltozatok Az urartui nyelv írásos forrásai kétszáz éves időtartam során készültek; diakrón vagy szinkrón nyelvváltozatok ezalatt nem figyelhetők meg. Egyetlen kivétel a korai Meher Kapısı-felirat (HchI 10; UKN 27; KUKN 38; vö. Buhály 2005, 190–197), amelynek igerendszere enyhe eltérést mutat.

A nyelv szövegemlékei A teljes urartui korpusz néhány adminisztratív szöveg kivételével csak királyfeliratokból áll.

Írásrendszer Az urartuit az újasszír ékírásnak az urartui igényeihez igazított, kb. kétszáz szillabikus és logografikus jelet használó változatával írták (Gragg 1996, 64sk).

Kutatástörténet Urartui feliratokat már a 19. sz. közepén ismertek, és egyes, ezekből nyert jelolvasatokat Edward Hincks felhasznált az akkád ékírás megfejtéséhez (Daniels 1996, 144–147). A nyelv első, sikertelen megfejtési kísérletei abból a téves feltevésből indultak ki, hogy az örmény korai változatáról van szó (Mordtmann 1872 és 1877). Az ismétlődő formulákban váltakozva szereplő (sumer) logogrammák és szillabikusan kiírt szavak megfigyelése révén az urartuit végül Archibald H. Sayce (1882) fejtette meg; Tseretheli
350

(1927–1928) ismerte fel először, hogy ergatív nyelv. A 20. sz. első felében jelentősek Johannes Friedrich kutatásai is (1933 és 1936). Mivel az urartui nyelv a hurri közeli rokona, az 1983-ban talált hettita-hurri bilingvis eposzból nyert új eredmények az urartui nyelvtanra is vonatkoznak, habár ezek feldolgozása önálló nyelvtani munkában még nem történt meg.

Szakirodalmi útmutató

Nyelvtani leírások: Az urartui nyelv a hettita-hurri bilingvis eposz megtalálása előtt készült nyelvtanai: Benedict 1958, Meščaninov 1958–1962, Friedrich 1969, Melikišvili 1971. A bilingvis felfedezése után csak egyes részletekkel foglalkozó tanulmányok (Salvini 1990) és nyelvtani vázlatok (Wilhelm 2004b, magyar nyelven Buhály 2005, 53–79) születtek. A hurri-urartui rokonság kérdéséhez l. Benedict 1960, kontrasztív nyelvtan D‘jakonov 1971 (recenziói: Haas–Thiel 1973; Salvini 1976) és Khačikjan 1985. Az írás előtti nyelvfázis belső rekonstrukciója Mačavariani 1989.

Jellisták Az uartui ékírás kéziratos jellistája (Gaál é. n.) mellett a szövegkiadásokban találhatók jellisták: Melikišvili 1960, 36–44 (a királyfeliratok kőbe vésett jelei), D‘jakonov 1963, 102–120 (a levelek agyagtáblákra írt jelei). Wilhelm 1994 az urartui paleográfia kérdéseivel foglalkozik.

Szótárak: Önálló urartui szótár nincs; ennek szerepét a szövegkiadások szószedetei töltik be: Melikišvili 1960, 386–447, D‘jakonov 1963, 86–93, Harutjunjan 2001, 431–476; magyar nyelven Buhály 2005, 315–353.
351

Szövegkiadások Az urartui korpusz kiadására négy alapvető műben került sor. A királyfeliratok: König 1955–1957 (= HchI; nem teljes), Melikišvili 1960 (= UKN); a levelek: D‘jakonov 1963, a feliratok újabb, teljességre törekvő kiadása: Harutjunjan 2001 (recenziója: Salvini 2001). A jelenleg zajló törökországi és iráni ásatások során eddig számos új szöveg került elő.

Antológiák Magyar nyelven az urartui királyfeliratokból ad válogatást Haramatta 2003, bővebb áttekintés németül Kaiser (Hrsg.) 1982–1997 (= TUAT); illetve angol nyelven Hallo (ed.) 1997–2002 kötetekben található. Magyar nyelven a Harutjunjan 2001 korpusz nagy részének feldolgozását és fordítását adja Buhály 2005.

Sorozatok, szakfolyóiratok Az urartui nyelvvel és irodalommal foglalkozó cikkek az asszíriológiai és orientalisztikai szakfolyóiratokban jelennek meg (ld. az akkád nyelv: szakirodalmi útmutató).

További fontos folyóirat, amely a félrevezető cím ellenére szinte kizárólag csak az urartui nyelvvel és szövegekkel foglalkozik:

Studi micenei ed egeo-anatolici. (=SMEA) (Roma, CNR – Istituto di studi sulle civiltà dell‘Egeo e del Vicino Oriente)

352

A nyelvhez kötődő egyéb internetes honlapok: Mint az ókori Közel-Kelettel kapcsolatos más anyagok esetében is, az urartui nyelvvel kapcsolatos honlapok is legegyszerűbben az ABZU portálon keresztül érhetők el (http://www.etana.org/abzu/ ). Bibliográfia Archi, Alfonso 1995. Hittite and Hurrian Literature. An Overview. In Sasson (ed.) 1995, 2367–2377. p. Aro, Jussi 1954–6. Remarks on the Language of the Alalakh Texts. Archiv für Orientforschung, 17. 361–365. p. Balkan, Kemal 1954. Kassitenstudien. 1: Die Sprache der Kassiten. New Haven, Connecticut, American Oriental Society. /American Oriental Series, 37./ Benedict, Warren C. 1958. Urartian Phonology and Morphology. Dissertation. University of Michigan, Ann Arbor. Benedict, Warren C. 1960. Urartians and Hurrians. Journal of the American Oriental Society, 80. 100–104. p. Bork, Ferdinand 1909. Die Mitannisprache. Berlin, Wolf Peiser. /Mitteilungen der Vorderasiatischen Gesellschaft, 14, I/2./ Bork, Ferdinand 1934. Die elamische Klammer. Archiv für Orientforschung, 9. 292–300. p. Brice, William C. 1962/3. The Writing System of the Proto-Elamite Account Tables of Susa. Bulletin of the John Rylands Library, 45. 15–39. p. Brinkman, J. A. 1980. Kassiten (Kaššû). In Dietz Otto Edzard (Hrsg.) 1976–1980: Reallexikon der Assyriologie. Bd. 5. Berlin–New York, De Gruyter, 464–473. p. Buhály Attila 2005. Urartui rítusok. Disszertáció. ELTE BTK, Budapest. Bush, Frederic William 1964. A Grammar of the Hurrian Language. 2 vols. Dissertation. Brandeis University, Ann Arbor, MI, University Microfilms. Cameron, George G. 1948. Persepolis Treasury Tablets. Chicago, University of Chicago Press. /Oriental Institute Publications, 65./ Daniels, Peter T. 1996. Methods of Decipherment. In Daniels–Bright (eds.) 1996, 141–159. p. Daniels, Peter T.–William Bright (eds.) 1996. The World‘s Writing Systems. New York–Oxford, Oxford UP.

353

Dijk, J. van–A. Götze–M. I. Hussey 1985. Early Mesopotamian Incantations and Rituals. New Haven – London, Yale University Press. /Yale Oriental Series, Babylonian Texts, 11./ D‘jakonov, Igor M. (Дьяконов, И. М.) 1963. Урартские письма и документы. Москва–Ленинград, Издательство Академии наук СССР Diakonoff [D‘jakonov], I. M. 1971. Hurrisch und Urartäisch.. München, R. Kitzinger. /Münchener Studien zur Sprachwissenschfaft, Beiheft NF 6./ Diakonoff [D‘jakonov], I. M. 1973. Bemerkungen zu einer neuen Darstellung altkleinasiatischer Sprachen. Zum Churrischen, Urartäischen und Elamischen. Orientalistische Literaturzeitung, 38. 6–15. p. D‘jakonov, Igor M. (Дьяконов, И. М.) 1978. Хуррито-урартский и восточно-кавказские языки. Drevnij Vostok (Древний Восток), 3. 25–38. p. Diakonoff [D‘jakonov], Igor Mikhailovič 1981. Ist das Elamische eine Ergativsprache? Archäologische Mitteilungen aus Iran, 14. 7–8. p. Diakonoff [D‘jakonov], I. M. 1984. The Pre-History of the Armenian People. Delmar, NY, Caravan. Diakonoff [D‘jakonov], I. M.–S. A. Starostin, 1986. Hurro-Urartian as an Eastern Caucasian Language. München, R. Kitzinger. /Münchener Studien zu Sprachwissenschaft, Beiheft NF 12./ Englund, Robert K. 1996. The Proto-Elamite Script. In Daniels–Bright (eds.) 1996, 160–164. p. Englund, Robert K. 1998. Proto-Elamite. In Yarshater (ed.) 1998, 325–330. p. Farber, W. 1988. [rec. D‘jakonov–Sarostin 1986]. Zeitschrift für Assyriologie, 78. 314–316. p. Frayne, Douglas 1997. The Royal Inscriptions of Mesopotamia. Early Periods. 3/2: Ur III Period. Toronto, University of Toronto Press. Friedrich, Johannes 1933. Einführung ins Urartäische. Grammatischer Abriss [und ausgewählte Texte mit sprachlichen Erläuterungen]. Leipzig, J. C. Hinrichs. /Mitteilungen der Vorderasiatisch-Ägyptischen Gesellschaft, 37, 3./ Friedrich, Johannes 1936. Chalder oder Urartäer? Zeitschrift der Deutschen Morgenländischen Gesellschaft, 90. 60–82. p. Friedrich, Johannes 1949. Altpersisches und Elamisches. Orientalia, NS 18. 1–29. p. Friedrich, Johannes 1969a. Churritisch. In Spuler (Hrsg.) 1969, 1–30 pp. Friedrich, Johannes 1969b. Urartäisch. In Spuler (Hrsg.) 1969, 31–53 pp.

354

Gaál Ernő 1972. Alalah társadalma és gazdasági élete az i. e. 18–17. században /a VII. réteg okmányai alapján/. Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem. /Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Ókori Történeti Tanszékeinek Kiadványi, 1./ Gaál Ernő é. n. Urartui jellista. Kézirat. Gelb, Ignace J. 1973 [1944]. Hurrians and Subarians. Chicago, Ill., University of Chicago Press. /Studies in Ancient Oriental Civilization, 22./ Giacumakis. George 1970. The Akkadian of Alalakh. Tha Hague, Mouton. Gragg, Gene B. 1995. Less-Understood Languages of Ancient Western Asia. In Sasson (ed.) 1995, 2161–2179. p. Gragg, Gene B. 1996. Mesopotamian Cuneiform: Other Languages. In Daniels–Bright (eds.) 1996, 58–72. p. Grillot-Susini, Françoise 1987. Éléments de grammaire élamite. Avec la collaboration de Claude Roche. Paris, Éditions Recherche sur les Civilizations. Grillot-Susini, Françoise 1994. Une nouvelle approche de la morphologie élamite: racines, bases et familles de mots. Journal Asiatique, 282. 2–17. p. Grillot-Susini, Françoise–Clarisse Herrenschmidt–Florence Malbran-Labat 1993. La version élamite de la trilingue de Behistun: une nouvelle lecture. Journal Asiatique, 281. 19–59. p. Haas, Volker (Hrsg.) 1988. Hurriter und Hurritisch. Konstanz, Universitätsverlag. /Xenia, 21./ Haas, Volker–Hans-Jochen Thiel 1973. [rec. Diakkonoff 1971]. Bibliotheca Orientalis, 30. 257–259 p. Haas, Volker–Hans-Jochen Thiel et al. [1975]. Das hurritologische Archiv (corpus der hurri(ti)schen Sprachdenkmäler). Berlin, Freie Universität Berlin, Altorientalisches Seminar. Haas, Volker–Mirjo Salvini–Ilse Wegner–Gernot Wilhelm (Hrsg.) 1984–. Corpus der Hurritischen Sprachdenkmäler. I, 1-. Roma, Multigrafica Editrice (később: Bonsignori; később: CNR Istituto per gli Studi Micenei ed Egeo-Anatolici.) Hallo, W. W. 1971. Gutium. In Ernst Weidner–Wolfram von Soden (Hrsg.) 1957–1971: Reallexikon der Assyriologie. Bd. III. Berlin–New York, Walter de Gruyter, 708–720. p. Hallo, William W. (ed.) 1997–2002. The Context of Scripture. 3 vols. Leiden, Brill. Hallock, Richard T. 1969. Persepolis Fortification Tablets. Chicago, Ill., University of Chicago Press. /University of Chicago, Oriental Institute Publications, 92./ Harmatta János (szerk.) 2003. Ókori keleti történeti chrestomatia. 2. jav. és bőv. kiad. Budapest, Osiris.
355

Harutjunjan, Nikolaj Vasilievič (Арутюнян, Н. В.) 1966. Новые урартские надписи Кармир-Блура. Ереван, Издательство Академии наук Армянской ССР. Harutjunjan, Nikolaj Vasilievič (Арутюнян, Н. В.) 2001. Корпус урартских клинообразных надписей. Ереван, Издательство «Гитутюн» Национальной академии наук Республики Армения. Hazenbos, Joost 2002. [rec. Wegner 2000]. Journal of the American Oriental Society, 122. 870–872 p. Hazenbos, Joost. 2006. Hurritisch und Urartäisch. In Streck (ed.) 2006, 135–158. p. Hinz, Walther 1962. Zur Entzifferung der elamischen Strichschrift. Iranica Antiqua, 2. 1–21. p. Hinz, Walther 1975. Problems of Linear Elamite. Journal of the Royal Asiatic Society, 2. 106–115. p. Hinz, Walther–Heidemarie Koch 1987. Elamisches Wörterbuch. 2 Teile. Berlin, Dietrich Reimer. /Archäologische Mitteilungen aus Iran, Ergänzungsband 17./ Kaiser, Otto (Hrsg.) 1982–1997. Texte aus dem Umfeld des Alten Testaments. 3 Bde. Gütersloh, Gütersloher Verlagshaus. Kammenhuber, Annelies 1974. Historisch-geographische Nachrichten aus der althurrischen Überlieferung, dem Altelamischen und den Inschriften der Könige von Akkad für die Zeit vor dem Einfall der Gutäer (ca. 2200/2136). Acta Antiqua Academiae Scientiarum Hungaricae, 22. 157–247. p. Khačikjan, Margarita L. (Хачикян, М.Л.) 1985. Хурритский и урартский языки. Ереван, 1985, Издательство Академии наук Армянской ССР. Khačikjan, Margaret 1998. The Elamite Language. Roma, Consiglio Nazionale delle Ricerche, Istituto per gli Studi Micenei ed Egeo-Anatoloici. /Documenta Asiana, 4./ Knudtzon, J. A. 1907–1915. Die El-Amarna-Tafeln. 2 Bde. Leipzig, J. C. Hinrichs. /Vorderasiatische Bibliothek, 2./ Komoróczy Géza 1978. Das Rätsel der sumerischen Sprache als Problem der Frühgeschichte Vorderasiens. In B. Hruška–Komoróczy G. (Hrsg.): Festschrift Lubor Matouš. I. Budapest, Eövös Loránd Tudományegyetem, Ókori Történeti Tanszékek, 225–252. p. /Assyriologia, 4./ König, Friedrich Wilhelm 1955–1957. Handbuch der chaldischen Inschriften. 2 Bde. Graz, Friedrich Wilhelm König. /Archiv für Orientforschung, Beiheft 8./ König, Friedrich Wilhelm 1965. Die elamischen Königsinschriften. Graz, Friedrich Wilhelm König. /Archiv für Orientforschung, Beiheft 16./

356

Krebernik, Manfred 1996. Fragment einer Bilingue. Zeitschrift für Assyriologie, 86. 170–176. p. Krebernik, Manfred 2006. Elamisch. In Streck (ed.) 2006, 159–182. p. Labat, René 1951. Structure de la langue élamite. Conférences de l‘Institut de Linguistique de l‘Université de Paris, 9. 23–42. p. Laroche, Emmanuel 1980. Glossaire de la langue hourrite. Paris, Klincksieck. /Études et commentaires, 93./ Mačavariani, Irakli G. 1989. Zur Rekonstruktion des Konjugationssystems der urartäischen Sprache der vorschriftlichen Periode. Archív Orientální, 57. 57–65. p. Malbran-Labat, Florence 1995. Les inscriptions royales de Suse. Briques de l‘époque paléo-élamite à l‘Empire néo-élamite. Paris, Éditions de la Réunion des musées nationaux. McAlpin, David W. 1974. Toward Proto-Elamo-Dravidian. Language, 50. 89–101. p. McAlpin, David 1975. Elamite and Dravidian: Further Evidence of Relationship. Current Anthropology, 16. 105–115. p. McAlpin, David W. 1981. Proto-Elamo-Dravidian: The Evidence and Its Implications. Transactions of the American Philosophical Society, 71, 3. Mecquenem R. de 1949. Épigraphie proto-élamite. In Mémoires de la Mission Archéologique en Iran. Tome 31. Paris, Presses Universitaires de France. 5–146. p., I–LXX. pl. Melikišvili, G. A. (Меликишвили, Г. А.) 1960. Урартские клинообразные надписи. Москва, Издательство Академии наук СССР. Melikišvili, G. A. 1971. Die urartäische Sprache. Rome, Biblical Institute Press. /Studia Pohl, 7./ Meščaninov, Ivan I. (Мещанинов, И. И.) 1958–1962. Грамматический строй урартского языка. 2 части. Москва–Ленинград, Издательство Академии наук СССР. Moran, William L. 1992. The Amarna Letters. Baltimore, John Hopkins University Press. Mordtmann, A. D. 1872. Entzifferung und Erklärung der armenischen Keilinschriften von Van und der Umgebung. Zetschrift der Deutschen Morgenländischen Gesellschaft, 26. 465–696. p. Mordtmann, A. D. 1877. Über die Keilschriften von Armenien. Zeitschrift der Deutschen Morgenländischen Gesellschaft, 31. 406–438. p.

357

Neu, Erich 1988. Das Hurritische. Eine altorientalische Sprache in neuem Licht. Abhandlungen der Geistes- und Sozialwissenschaftlichen Klasse. Akademie dei Wissenschaften und Literatur, Mainz, 1988, 3. Neu, Erich 1990. Zum hurritischen Verbum. Orientalia, NS 59. 223–233 p. Neu, Erich 1994. Modusbildung im Hurritischen. In Bielmeier, Roland–Reinhard Stempel (Hrsg.): Indogermanica et Caucasica. Festschrift für Karl Horst Schmidt zum 65. Geburtstag. Berlin, De Gruyter, 122–137. p. /Untersuchungen zur indogermanischen Sprach- und Kulturwissenschaft, 6./ Neu, Erich 1996. Das hurritische Epos der Freilassung. I. Untersuchungen zu einem hurritisch-hethitischen Textensemble aus Hattuša. Wiesbaden, 1996, Harrassowitz. /Studien zu den Boğazköy-Texten, 32./ Nissen, Hans–Peter Damerow–Robert Englund 1993. Archaic Bookkeeping. Writing and Techniques of Economic Administration in the Ancient Near East. Chicago, University of Chicago Press. Paper, Herbert H. 1955. The Phonology and Morphology of Royal Achaemenid Elamite. Ann Arbor, University of Michigan Press. Prechel, Doris 2002. [rec. Wegner 2000]. Bibliotheca Orientalis, 59. 589–592. col. Reiner, Erica 1969. The Elamite Language. In Spuler (Hrsg.) 1969, 54–118 p. Salvini, Mirjo 1976. [rec. Diakonoff 1971]. Orientalistische Literaturzeitung, 71. 27–31. col. Salvini, Mirjo 1990. Ein Beitrag zur hurritisch-urartäischen Morphologie. Orientalia, NS 59. 243–250. p. Salvini, Mirjo 1998. Linear Elamite. In Yarhater (ed.) 1998, 330–332. p. Salvini, Mirjo 2001. About a New Corpus of Urartian Inscriptions. Studi micenei ed egeo-anatolici, 43. 241–267. p. Sasson, Jack M. (ed.) 1995. Civilizations of the Ancient Near East. Volume IV. New York, Charles Scribner‘s Sons – Macmillan. Sayce, A. H. 1882. The Cuneiform Inscriptions from Van, Deciphered and Translated. Journal of the Royal Asiatic Society, NS 14. 377–732. p. Seminara, Stefano 1998. L‘accadico di Emar. Roma, Università degli studi di Roma «La sapienza», Dipartimento di studi orientali. /Materiali per il vocabolario sumerico, 6./ Smeets, Rieks 1989. On Hurri-Urartian as an Eastern Caucasian Language. Bibliotheca Orientalis, 46. 259–279. col. Soden, Wolfram von 1966. Zu einigen kassitischen Wörtern. Archiv für Orientforschung, 21. 82–83. p.
358

Speiser, E. A. 1941. Introduction to Hurrian. New Haven, American School of Oriental Research. /Annual of the American School of Oriental Research, 20./ Spuler, B. (Hrsg.) 1969. Handbuch der Orientalistik. 1. Abteilung, 2. Band, Lieferung 2: Altkleinasiatische Sprachen. Leiden–Köln, E. J. Brill. Steve, M.-J. 1992. Syllabaire elamite. Histoire et paleographie. Neuchâtel–Paris, Recherches et Publications. /Civilizations de Proche-Orient, 2.1./ Stolper, Matthew W. 1984. Texts from Tall-i Malyan. I: Early Administrative Texts (1972–1974). Philadelphia, PA, Matthew W. Stolper. /Occasional Publications of the Babylonian Fund, 6./ Stolper, Matthew W. 2004. Elamite. In Woodard ed. 2004, 60–94. Streck, Michael P. (Hrsg.) 2006. Sprachen des Alten Orients. 2. überarb. Aufl. Darmstadt, Wissenschaftliche Buchgesellschaft. Tseretheli [Cereteli], M. V. 1927–1928. Die neuen haldischen Inschiften König Sardurs von Urartu (um 750 v. Chr.). Ein Beitrag zur Entzifferung des Haldischen. Sitzungsberichte der Heidelberger Akademie der Wissenschaften, Philosophisch-historische Klasse, 5. Abhandlung. Wegner, Ilse 2000. Einführung in die hurritische Sprache. Wiesbaden, 2000, Harrassowitz. Weissbach, F. H. 1911. Die Keilinschriften der Achämeniden. Leipzig, J. C. Hinrichs. /Vorderasiatische Bibliothek, 3./ Wilhelm, Gernot 1972. Untersuchungen zum Hurro-Akkadischen von Nuzi. Kevelaer–Neukirchen-Vluyn, Butzon & Bercker–Neukirchener Verlag des Erziehungsvereins. /Alter Orient und Altes Testament, 9./ Wilhelm, Gernot 1978. Ist das Elamische eine Ergativsprache? Archäologische Mitteilungen aus Iran, 11. 7–12. p. Wilhelm, Gernot 1982. Noch einmal zur behaupteten Ergativität des Elamischen. Archäologische Mitteilungen aus Iran, 15. 7–8. p. Wilhelm, Gernot 1992. Hurritische Lexikographie und Grammatik. Die hurritisch-hethitische Bilingue aus Boğazköy. Orientalia, NS 61. 122–141. p. Wilhelm, Gernot 1994. Bemerkungen zur urartäischen Paläographie. Altorientalische Forschungen, 21. 352–358. p. Wilhelm, Gernot 1998. Die Inschrift des Tišatal von Urkeš. In Giorgio Buccellati–Marilyn Kelly-Buccellati, (eds.): Urkesh and the Hurrians. Studies in Honor of Lloyd Cotsen. Malibu, Undena Publications. /Bibliotheca Mesopotamica, 26./

359

Wilhelm, Gernot (Hrsg.) 1979–1993. Das Archiv des Šilwa-Teššup. 9 Hefte. Wiesbaden, Otto Harrassowitz. Wilhelm, Gernot 2004a. Hurrian. In Woodard (ed.) 2004, 95–118. Wilhelm, Gernot 2004b. Urartian. In Woodard (ed.) 2004, 119–137. Wiseman, Donald J. 1953. The Alalakh Tablets. London, British Institute of Archeology at Anakara. (Occasional Publications of the British Institute of Archeology at Ankara, 2./ Woodard, Roger D. (ed.) 2004. The Cambridge Encyclopedia of the World‘s Ancient Languages. Cambridge, Cambridge University Press. Yarshater, Ehsan (ed.) 1998. Encyclopaedia Iranica. Vol. 8. Costa Mesa, CA, Mazda Publishers.

360

A koreai nyelv és írás
írta Osváth Gábor A koreai nyelv és írás

A koreai nyelvet ma altaji eredetűnek tartja a nyelvtörténészek többsége, s szerintük a japánnal együtt e nyelvcsalád külön álló ágát képezi (Seong 1997). A mandzsu-tunguz csoporthoz és a mongolhoz áll legközelebb. Korábban rokonították a dravida, maláj-polinéziai, sőt az indoeurópai nyelvekkel is (Kim 1983). Az altaji rokonság elmélete a 20-as évektől kezdve hódít, legkiválóbb művelői: E. D. Polivanov, G. J. Ramstedt, N. Poppe és John C. Street. A dél-koreai nyelvészek között e nézet legkiemelkedőbb képviselője Lee Ki-moon. Utóbbi a következő altaji–koreai egyezéseket állapította meg: 1. a magánhangzó-harmónia megléte. 2. a szótag elején nem lehet mássalhangzó-torlódás és ebben a pozicióban nem fordulhat elő az l/r (ez a két hang fonémikusan nem különül el). 3. agglutináló jelleg. 4. a konverbiumok megléte. 5. a főnévből képzett igék, a nominalizáció fontos szerepe. 6. nincsenek vonatkozó névmások és alárendelő kötőszók, a koreaiban például nincsen hogy kötőszó (Lee 1977). Poppe – többek között – még a következő egyező vonásokat említi meg: nincsenek prepozíciók, helyettük posztpozíciók vannak (a koreaiban bizonyos főnevek esetragos alakjai töltik be ezt a funkciót, szórendileg szintén a főneveket követve), a magánhangzók rövidsége és hosszúsága (kvantitása) jelentést megkülönböztető jellegű, a szóhangsúly az első szótagra esik, az igető önmagában felszólító módú igealak lehet (Poppe 1965). További egyezésként felhozzák még a nyelvtani szám-kategória fogyatékos voltát, a nyelvtani nem és a névelő hiányát; sok altaji nyelvben a
361

személyragozás is hiányzik (Kim 1987, 21). A kutatók mindazonáltal tisztában vannak az altaji elmélet gyenge pontjaival: a koreaiban nincsenek például olyan számnevek, amelyeket kapcsolatba lehetne hozni a többi altaji nyelvvel (Yi 1987, 47). A koreai beszédhangok (a McCune–Reischauer-féle átírással szerint) A koreai hangrendszer 10 monoftongust, 11 diftongust és 19 mássalhangzót különít el.

362

A koreai mássalhangzórendszer lényeges tulajdonsága a laza (lenis), feszes (fortis) és hehezetes mássalhangzók fonémikus elkülönülése. A zöngés-zöngétlen oppozíció nem fonémikus megkülönböztető jegy. Altaji sajátosságnak vélik, hogy az r/l szó elején csak idegen szavakban ejtődik (remon ― citrom‖, rokhetu ― rakéta‖), kínai jövevényszavakban vagy nem ejtik ki (i előtt például: iron ‘elmélet‘), vagy n-né válik (nodong ― munka‖, neil ― holnap‖). A szótag- és szóvégi helyzetben levő zár-, rés-, orr- és zárréshangok, valamint a laterális hang /l/ kiejtésekor a képzés utolsó mozzanata elmarad (nem hallható ejtés). A szótag elején és végén csak egy mássalhangzó lehet, tehát – két szótag határán – egymás mellett legfeljebb kettő. Idegen szavakban az emphetikus /ǔ/ hang segítségével oldják fel a mássalhangzótorlódást: Lehetséges szótagszerkezetek tehát: V, CV, VC, CVC.

Alaktani és mondattan (A koreai szavak az MTA szabályai szerint vannak átírva) A koreai Agglutináló nyelv. Ragrendszere igen gazdag, ugyanakkor nem ismeri a személyragozást, a nyelvtani nemeket, a prepozíciókat, a névelőket, és a főnévi igenevet. A főnévhez nominativusi és vocativusi esetragok is járulhatnak. Egyes főnevek helyhatározóragos alakja névutóként viselkedik. Kettős számrendszer van: eredeti koreai és kínai eredetű (sino-koreai). Százig mindkettő, fölötte többnyire az utóbbi használatos. A váltószám, mint a kínaiban, a tízezer: man és a százmillió: ok. A számlálószó nem önálló főnév, mivel csak számnévi jelzővel együtt fordulhat elő. Használata többnyire kötelező. Az eltérő osztályokba sorolt főnevekhez eltérő számlálószó tartozik. A számnév + számlálószó a főnév után áll: ke han mari ‘egy kutya‘ (tkp. kutya, egy „fő‖). A melléknév elkülönül a többi névszótól és lényegében az igével megegyezően ragozódik, például múlt időben: po + asz‘ + szumnida ‘néztem‘, cso +asz + szumnida ‘jó volt. A jelen idejű alak szövegösszefüggéstől függően jövő időt is kifejezhet. Két múlt időt ismer. A műveltető és szenvedő alakokat képzővel különíti el a cselekvőtől. A cselekvés aspektusával, irányával vagy a jelentéssel kapcsolatos módosulásokat két ige összekapcsolásával fejezi ki. Kiterjedt ragrendszer szolgál a modalitás kifejezésére is. Felkiáltó végződések is vannak. A melléknév jelzői alakja eltér az állítmányi alaktól. Az igéből jelen-, múlt, és jövő idejű melléknévi igenév képezhető, amely cselekvő és szenvedő értelemben egyaránt használatos. A koreai mondat szórendje SOV típusú. Az állítmány mindig a mondat végén helyezkedik el, az előtte levő szavak sorrendje szabad. Az állítmánynak e pozícióját – a hallgatóra vonatkozó tisztelet eltérő mértéke szerint – hatféle mondatzáró végződés jelölheti, így
363

például az -mnida/-szumnida a hallgatóra vonatkozó fokozott tisztelet kifejezője: Tongszengi o-mnida. ― Öcsém jön‖; az -nda viszont a hallgatóra vonatkozó csekélyebb tiszteletre utal: Tongszengi o-nda (― Öcsém jön‖) stb. Az ige vagy melléknév szótöve és a mondatzáró végződés közé ékelődő -si- infixum a mondat alanyára vonatkozó tiszteletre utal: Omoniga o-si-mnida. ― Anyám jön‖.A koreaiban a téma és predikátum elkülönítésére – a japánhoz hasonlóan – témavégződés szolgál. A birtoklás kifejezésére a van igét használja. A jelző a jelzett szót, a birtokos pedig a birtokszót előzi meg. Alárendelő kötőszó nincs. Az alárendelt mondatot a főmondatba beolvasztott szintagmával fejezi ki. A hogy kötőszós mellékmondatoknak többnyire a nominalizáció felel meg: az alárendelendő mondat állítmányából főnév lesz (Kívánom, hogy boldog légy → Boldogság meglétét kívánom).

Nyelvtörténet és nyelvváltozatok A koreait anyanyelvként mintegy 75–76 millióan beszélik, s ezzel a világ nyelvei között a 16–18. helyet foglalja el (Christal 1998, 363). A Koreai Köztársaság (Dél-Korea) és a KNDK (Észak-Korea) hivatalos nyelve. Dél-Korea lakossága több mint 48 millió, Észak-Koreáé 22, 4 millió. Az USA-ban 2,12 millió, Északkelet-Kínában 1,88 millió, Japánban 640 ezer a koreaiak száma, a volt Szovjetunió területén 522 ezer (elsősorban Oroszországban és Kazahsztánban). Mivel a Koreai-félszigeten több állam is létezett, egységes koreai nyelvről sem beszélhetünk a politikai egység megvalósulásáig. Írásos emlékek híján az egymással folyamatosan rivalizáló különböző koreai államalakulatok nyelvei közötti kapcsolat jellege sem ismert pontosan. A koreai nyelv egységesülési folyamata – a dél-koreai tudományos körök álláspontja szerint – a Silla-dinasztia idején (i. sz. 668–935) záródott le, miután ez a dinasztia egyesítette Koreát 668-ban. A koreai nyelvjárások igen közel állnak egymáshoz, közöttük kölcsönös érthetőség van; Észak- és Dél-Korea nyelvváltozata sem tér el lényegesen egymástól. A koreai, japán és vietnami kultúra a kínai magaskultúra hatása alatt fejlődött, s ez a hatás nyelvi téren is igen szembeötlő. A nyelvi hatás terén legfontosabb közös vonás a kínai eredetű lexikai elemek igen nagy részaránya (50 százalék fölött). Ennek oka az, hogy a kínai, konfuciánus államberendezkedést vették át, s a Kínából érkező ideológiát és vallásokat a klasszikus kínai nyelv (venjen) közvetítette. Ez a nyelv és írása (kínai
364

írásjegyek) egészen 1897-ig hivatalosnak számított Koreában, a vernakuláris nyelvet nem tartották egyenrangúnak vele. A 8. századtól kezdve történtek kísérletek annak érdekében, hogy a kínai írásjegyeket a koreai nyelv lejegyzésére lehessen felhasználni (ridu írás), ez azonban nem bizonyult eredményesnek a két nyelv hangrendszerének nagy mértékű különbözősége miatt. A ridu legismertebb emléke egy kínai nyelvű krónikában (Szamguk jusza, ‘A három királyság története‘, 1285) lejegyzett koreai nyelvű 14 hjang-ga (‘hazai dal‘, magyar fordításuk: Mártonfi 1977). Észak-Koreával ellentétben Dél-Koreában ma is alkalmazzák a kínai írásjegyeket a hangul írás mellett – bár csak kiegészítő jelleggel és ritkán. Az említett, ma 24 betűből álló igen egyszerű fonetikus írást (hangul ‘koreai betűk‘) 1443-ban alkották meg, ez azonban csak a 20. században terjedhetett el tömegesen a korábbi sinocentrizmus miatt. A hangul jellegzetessége az, hogy a betűket szótagonként csoportosítva nemcsak egymás mellé, hanem egymás alá, illetve fölé is írhatják. A legjelentősebb koreai nyelvű és írású szövegemlékek: Hun-min-csong-um (A nép helyes kiejtésre tanítása, 1443), amely az új ábécé alapelveit ismerteti, Jong-bi-o-cshon-ga (Ének a sárkányok égbe repüléséről, 1445) elbeszélő költemény, amely a dinasztia hőstetteit regéli el, Vor-in-szok-po (Sákjamuni fényességes élete, 1457), az első koreai nyelven lejegyzett prózai mű. Az új írás tette lehetővé a koreai nyelvű költészet (sidzso, kászá) felvirágzását (Osváth 2002).

365

Szedzsong király, a koreai fonetikus írás (hangul) megalkotója

366

A Vorin szokpo egy oldala (a koreai fonetikus írás egyik első dokumentuma )

A Tripitaka Koreana fadúcai (a buddhista szutrák egyik legteljesebb gyűjteménye, Heinsza kolostor)

367

Szakirodalmi útmutató

Nyelvtani leírások A koreai nyelvet európai szemlélettel elsőként a nagy koreai nyelvész, Chu Shi-gyong írta le (Chu 1910). Életművét tanítványa, Ch‘oe Hyon-bae folytatta (Ch‘oe 1941). Európában a koreai nyelvi stúdiumok megalapítója a finn Ramstedt volt, ő a koreai szókészlet altaji párhuzamait is kutatta (Ramstedt 1939, 1949). A koreai nyelv rendszerét angolul legátfogóbban leíró, 1032 oldalas mű a Yale Egyetem vezető koreanistájának és japanológusának, Samuel Martinnak az alkotása (Martin 1992). Latin betűs átírását átvették a koreai nyelvvel kapcsolatos idegen nyelvű művek többségében (Yale romanization). Martin a koreai és japán nyelv lexikai és egyéb kapcsolatait is kutatta (Martin 1966), egyik tanulmánya magyarul is olvasható (1972). Vezető dél-koreai nyelvészek (Lee Ki-moon, Yi Sang-ok, Nam Ki-sim és mások) munkája a The Korean Language című tanulmánykötet (Park 1983), amely mind a koreai nyelvvel ismerkedő külföldi nyelvészek, mind a laikus érdeklődők haszonnal forgathatnak: a koreai nyelv eredetével, a kínai írásjegyek koreai szerepével, a koreai fonológiával, a koreai fonetikus írással és néhány fontosnak ítélt grammatikai problémával (tagadás, szórend stb.) foglalkozik. A koreai nyelvtant leíró angol nyelvű monográfiák közül részletes fonológiai bevezetőt is tartalmaz Lee 1989b, a sztenderd koreai kiejtést elemzi Lee 1989a. Szemantikai-pragmatikai elvek alapján írja le a koreai nyelvtant Lee 1993, sok példamondattal, nyelvtanulóknak is ajánlható. Jae 2005 monográfiája bevezetőjében a történelmi-kulturális háttért is felvillantja, majd részletesen elemezi a koreai nyelv hangrendszerét, a kínai írásjegyek és a koreai fonetikus írás használati körét, a szókészletet, a mondattant, a szövegszerveződés alapjait, végül a koreai nyelv északi és déli változata közötti eltéréseket. Az angol nyelvű monográfiák között igen jó Lee–Ramsey 2000, ez a munka röviden ismerteti a koreai nyelvtörténetet és a mai nyelvjárásokat is. A koreai mondattan színvonalas angol nyelvű összefoglalása Baek 1984. A generatív nyelvészeti módszerek hatását mutató tanulmánykötet Young-Key 1994. A külföldi nyelvtanulók számára készült Ihm 1988 angolul magyarázza a koreai grammatika sajátosságait sok
368

példamondattal és gyakorlatokkal (a megoldási kulcsokat mellékeli). A mai dél-koreai nyelvváltozat szociolingvisztikai változóit tárgyalja Hong 1991, kitér az észak-koreai nyelvváltozat sajátosságaira is. A koreai fonetikus írás kialakulása és sajátosságai élénk nemzetközi tudományos figyelem tárgya; a két legjelentősebb könyv angolul: Young-Key 1997 és Ledyard 1998. A kínai, koreai és japán írásrendszereket veti össze Taylor 1995, igen alkalmas mű alapozó tanulmányok végzése során. A koreai grammatikával foglalkozó koreai nyelvű művek közül megemlítendő Ho 1995. Ez az 1530 oldalas koreai morfológia a koreai nyelv végződéseinek legteljesebb leírása. A magyar nyelvű művek sorában kiemelkedik Mártonfi 1971–72, 1972a, melyek a mai koreai grammatika egyes részproblémáival foglalkoznak; Mártonfi 1974, amely a koreai fonetikus írás sajátosságait elemezi a modern fonológia szemszögéból, továbbá Mártonfi 1972b és 1972c; utóbbiak a koreai nyelv történeti fonológiájával, az ezzel kapcsolatos kínai nyelvi hatással foglalkoznak. A koreai nyelv és kommunikáció, nyelv és kultúra összefüggéseit, a modern szókészlet kialakulását, a névadás sajátosságait vizsgálja Osváth 1989, 1995, 1996, 1998, 1999, 2001, 2002a.

Szótárak Az észak-koreai szótárak sorában megemlítendő a hat kötetes (Kim 1962) és az egy kötetes (Csoszonmunhva-o szadzson 1973) értelmező szótár, utóbbiból hiányzik a politikailag kifogásolható lexika (nemi élet stb.). A legterjedelmesebb dél-koreai értelmező szótár négy kötetes, 164 ezer szót tartalmaz (Hangul Hakhö 1991). Az etimológiai szótár nem teljes (An 1996). Dél-koreai kiadású az Archaizmusok szótára (Nam1971), az Idegen szavak szótára (Yu 2000) és a Közmondások szótára (Lee 1989), valamint az igei vonzatszótár (Hong 1999). A két nyelvű szótárak sorában megemlítendő a két kötetes koreai–angol és angol-koreai nagyszótár (Min 1979), valamint a szintén két kötetes koreai–orosz szótár (Nyikolszkij 1976). Részben elavult a Budapesten megjelent, mintegy 20 ezer szót tatalmazó Magyar–koreai szótár (Sövény 1957). Bővebb terjedelmű és sokkal használhatóbb a szöuli magyar tanszék által kiadott Magyar-koreai szótár (Pak–Lee 2000).

369

Antológiák A legismertebb koreai versformának, a sidzsonak 120 koreai szövegét és magyar fordítását tartalmazza Osváth 2002b. Egyéb klasszikus és mai versek koreai szövege és magyar fordítása: Osváth 2006.

Szövegkiadások A három legismertebb koreai nyelvemlék közül hasonmás kiadásban, mai koreaira és angolra fordítva koreai és angol nyelvű kommentárokkal ellátva megjelent a koreai fonetikus írást (hangul) kínaiul bemutató mű, az 1444-ben közzétett Hun-min-csong-um (A nép helyes kiejtésre tanítása, Yi 1986). A második nyelvemlék, az új ábécével alkotott első prózai mű a Vor-in-szok-po (1446) hasonmás kiadásban, koreai szövegmagyarázattal, de angol nyelvű kommentárok nélkül jelent meg (Pak1992). A harmadik nyelvemléket, az első koreai írással lejegyzett költeményt (Jong-bi-o-cshon-ga, 1448) nem hasonmás kiadásban, koreai nyelven és angol fordításban, angol nyelvű kommentárokkal és előszóval tették közzé (Hoyt 1971).

Sorozatok, szakfolyóiratok Language Research (angol nyelvű folyóirat, a Seoul National University Nyelvtudományi Intézete adja ki), Sze kuk-o szenghval [Új nyelvi élet], az Állami Nyelvtudományi Intézet adja ki; Hangul, a Hangul Hakhö (Hangul Társaság) folyóirata, Szahö onohak [Szociolingvisztika], a Koreai Szociolingvisztikai Társaság folyóirata. A Hankuk University of Foreign Studies folyóiratában (Tong-jurop jongu [Kelet-Európa Kutatása]) időnként megjelennek magyar–koreai kontrasztív témájú tanulmányok is.

A nyelvhez köthető internetes honlapok http://www.linguistics.or.kr: The Linguistics Society of Korea. www.hangeul.or.kr: Hangul Társaság, Szöul.
370

www.socioling.ye.ro: The Sociolinguistic Society of Korea. http://www.akse.uni-kiel.de: The Association for Korean Studies in Europe. www.clickkorea.org/koresanists: koreanisták adatbázisa. www.yuldo/net/language/htm: nyelvészeti kutatóhelyek adatbázisa. www.kofo.or.kr: Korea Foundation. www.terebess.hu: Terebess Kiadó: koreanisztikai tanulmányok és műfordítások. www.elib.kkf.hu/osvath: Osváth Gábor tanulmányai.

Magyarországi kutatóhelyek A magyar felsőoktatási intézmények között az ELTE Belső-Ázsiai Tanszéke 1997 óta oktatja a koreai nyelvet a Koreai Nyelv és Kultúra Program keretében. Konferenciáik anyaga: Birtalan 2002, 2004. Koreai nyelvtanfolyam a BGF Külkereskedelmi Főiskolai Karán 1989 óta van. Itt jelent meg az első magyarok számára írott koreai nyelvkönyv és igei vonzatszótár (Osváth 1993, 1995–96). Koreai nyelvvel kapcsolatos előadásokat időnként tartanak a Szegedi Egyetem altaji nyelvek kurzusa keretében is, valamint a Veszprémi Egyetemen az általános nyelvészeti program keretében.
Bibliográfia An, Ok-kyu 1996. Ŏwŏnsajŏn. [A koreai nyelv etimológiai szótára.] Seoul, Hangukmunhwasa. Baek, Eung-Jin 1984. Korean Syntax. Seoul, Jung Min Publishing Co. Birtalan, Ágnes 2002. Aspects of Korean Civilization. Budapest, Eötvös Loránd University, Department of Inner Asian Studies /Korean Studies in Hungary, 1./. Birtalan, Ágnes 2004. Aspects of Korean Cicilization. Budapest, Eötvös Loránd University, Department of Inner Asian studies /Korean Studies in Hungary, 2./. Buzo, Adrian 1983. An Introduction to Early Korean Writing Systems. In The Korean Language. Seoul, The Si-sa-yong-o-sa Publishers, Inc., 128–133. p. Ri, Byŏng-ryŏl 1973. Chosŏn munhwa-ŏ sajŏn. [A koreai kultúrnyelv szótára.] Phenjan, Sahwekwahak ch‘ulp‘ansa. Ch‘oe, Hyonbae 1941. Uri malbon. [Nyelvünk grammatikája.] Seoul, T‘abot‘ap.
371

Chu, Shigyong 1910. Kuk-mun-pŏp. [A nemzeti nyelv gramatikája.] Seoul, Tongasia. Christal, David 1998. A nyelv enciklopédiája. Budapest, Osiris. Ho, Yurng 1986. The Korean Alphabet. Seoul, Pochin Chai. Hong, Chae-song 1999. Hangukŏ tongsa kumun sajŏn. [A koreai nyelv igei vonzatszótára.] Seoul, Tusantonga. Hong, Yunsook 1991. A Sociolinguistic Study of Seoul Korean with a Special Section on Language Divergence between North and South Korea. Seoul, Research Center for Peace and Unification of Korea. Hoyt, James 1971. Songs of the Dragons Flying to Heaven. Seoul, Royal Asiatic Society, Korea Branch. Jae Jung Song 2005. The Korean Language. Structure, Use and Context. London and New York, Routledge. Kim Gwang-ik et al. 1962. Chosŏnmal sajŏn. [A koreai nyelv szótára.] Phenjan, Kwahakwŏn ch‘ulp‘ansa. Ledyard, Gari 1998. The Korean Language Reform of 1446. Seoul, Shingumunhaksa. Lee, Hyon-bok 1989a. Hanguk-ŏ p‘yojun parǔm. [A koreai sztenderd kiejtés.] Seoul, Kyoyuk-kwahaksa. Lee, H. B. 1989b. Korean Grammar. Oxford, Oxford University Press. Lee, Keedong 1993. A Korean Grammar on Semantic-Pragmatic Principles. Seoul, Hangukmunhwasa. Lee, Ki-moon 1986. Soktam sajŏn. [Közmondások szótára.] Seoul, Il-cho-gak. Lee, Ki-moon 1977. Geschichte der Koreanischen Sprache. Wiesbaden, Bruno Lewin. Martin, Samuel 1966. Lexical Evidence Relating Korean to Japanese. Language. 42. 185–251. p. Martin, Samuel 1975. A beszéd szintjei Koreában és Japánban. In Papp Mária–Szépe György (szerk.): Társadalom és nyelv. Budapest, Gondolat, 339–358. p. Martin, Samuel 1992. A Complete Guide to the Grammar and History of the Korean Language. Rutland, Vermont–Tokyo, Japan, Charles E. Tuttle Company /Tuttle Language Library/ Mártonfi, Ferenc 1971–72. A személy-fogalom helye és szerepe a koreaiban. In Hajdú Péter–Nyíri Antal (szerk.): Nyelvészeti dolgozatok. Szeged, József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara, 101–108. p. Mártonfi, Ferenc 1972a. A tiszteletiség kifejezési formáiról a kelet- és délkelet-ázsiai nyelvekben. In Telegdi Zsigmond–Szépe György (szerk.): Általános Nyelvészeti Tanulmányok.8, 159–180. p. Mártonfi, Ferenc 1972b. On Sino-Korean Finals. Acta Orient. Hung. 25, 83–99. p.

372

Mártonfi, Ferenc 1972c. On Some Problems of a Generative Phonology of Middle Sino-Korean Finals. Acta Orient. Hung. 26, 299–307. p. Mártonfi, Ferenc 1974. A koreai írás története és szerkezete. Keletkutatás. 1973, 483–498. p. Mártonfi, Ferenc 1977. Tizennégy hjangga. A koreai nyelvű költészet legrégibb fennmaradt darabjai. Keletkutatás.1976–77, 21–34. p. Mártonfi, Ferenc 1981. Korea. In Ligeti Ferenc (szerk.): A keleti nevek magyar helyesírása. Budapest, Akadémiai Kiadó, 483–498. p. Min, U-gun 1979. The New Comprehensive Korean-English and English-Korean Dictionary. Seoul, Si-sa-yong-o-sa. Nam, Gvang-u 1971. Ko-ŏ sajŏn. [Régi szavak szótára.] Seoul, Il-cho-gak. Nyikolszkij, L. B. 1976. Bolsoj korejszko-russzkij szlovar. Moszkva, Russzkij jazik. Osváth, Gábor 1989. A koreai személynevek. In Balogh Ferenc–Ördög Ferenc (szerk.): Névtudomány és művelődéstörténet. A IV. Magyar Névtudományi Konferencia előadásai Pais Dezső születésének 100. évfordulóján. Zalaegerszeg, Zalaegerszeg Város Tanácsa VB Művelődésügyi Osztálya, 335–339. p. Osváth, Gábor 1993. Magyar–koreai igei vonzatszótár. Budapest, Külkereskedelmi Főiskola. /Keleti Füzetek, 10./ Osváth, Gábor 1995. A kínai írásjegyekkel kapcsolatos dél-koreai vita. In Osváth Gábor (szerk.): Koreai nyelv és kultúra. Budapest, Külkereskedelmi Főiskola, 40–52. p. Osváth, Gábor 1996. A koreai modernizáció és az angol nyelv. In Fáyné Péter Emese (szerk.): Szakmai Füzetek, Budapest, Külkereskedelmi Főiskola, 265–272. p. Osváth, Gábor 1995–96. Koreai nyelv alapfokon I-II. Budapest, Külkereskedelmi Főiskola. /Keleti Füzetek, 12./ Osváth, Gábor 1998. Koreai nyelv–koreai kultúra. Szociolingvisztikai megfigyelések. Modern Nyelvoktatás. 1998. december, 43–56. p. Osváth, Gábor 1999. A koreai nyelv északi és déli változata. Balaskó Mária és Kohn János (szerk.): A nyelv mint szellemi és gazdasági tőke. Szombathely, Szombathelyi Tanárképző Főiskola, 235–240. p. Osváth, Gábor 2001. A kínai, koreai, japán és vietnami szakszókincs sajátosságai. Majoros Pál (szerk.): Szakmai füzetek. Budapest, BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar, 135–139. p. Osváth, Gábor 2002a. Mártonfi Ferenc koreanisztikai munkássága. In Birtalan Ágnes (szerk.): Aspects of Korean Civilization. Budapest, Eötvös Loránd University, Department of Inner Asian Studies. 49–62. p. /Korean Studies in Hungary, 1./. Osváth, Gábor 2002b. Az öt barát éneke. Koreai sidzso versek. Budapest, Terebess Kiadó. Osváth, Gábor 2006. Koreai nyelv és irodalom. Válogatott tanulmányok. Budapest, Plurilingua.

373

Park, Bon-shik (ed.) 1983. The Korean Language. Ed. by The Korean NationalCommission for UNESCO. Seoul, The Si-sa-yong-o-sa Publishers. Pak, Chong-guk (ed.) 1992. Wŏl-in-sŏk-po. [Sakjamuni fényes élete.] Seoul, Sejong taewang-kinyŏm-saŏphoe. Pak, Su-yong–Lee, Sang-hyup (2000): Magyar–koreai szótár. Seoul, Hankook University of Foreign Studies. Poppe, N. 1965. Introduction to Altaic Linguistics. Wiesbaden, Otto Harrassowitz. Ramstedt, Gustaf F. 1939. A Korean Grammar. Helsinki, Suomalais–Ugrilainen Seura. Ramstedt, Gustaf F. 1951. Studies in the Korean Etymology. Helsinki, Suomalais–Ugrilainen Saura. Seong Baek-in 1997. The Present State and Problems of Geneological Studies of Korean. Korea Journal. 37, III, 166–25. p. Sövény Aladár (szerk.) 1957. Magyar–koreai szótár. Budapest, Akadémiai Kiadó. Song, Gi-chung 1993. Hyŏndae hanguk-ŏ hyŏngt‘aeron. [A mai korai nyelv alaktana.] In Lee, Hyon-gun (szerk.): Hyŏngt‘ae. [Morfológia.] Seoul, T‘aehaksa. 367–440. p. Taylor, Insup 1995. Writing and Literacy in Chinese, Korean and Japanese. Amsterdam–Philadelphia, John Benjamins Publishing Company. Yi, Jurng Ho 1986. The Korean Alphabet. Explanation in Korean and English, Seoul, Po Chin Chai Printing Co. Young-Key, Kim-Renaud (ed.) 1994. Theoretical Issues in Korean Linguistics. Stanford, CSLI Publications for Stanford Linguistic Society. Young-Key, Kim-Renaud 1997. The Korean Alphabet. Honolulu, University of Hawai Press. Yu, Sŏong-ryŏl 2000. Ch‘oeshin werae-ŏ sajŏn. [Legújabb idegen szavak szótára.] Seoul, K‘uroba.

Szövegminta (Az átírás a magyar akadémiai helyesírás szabályai szerint, vö. Laczkó Krisztina–Mártonfi Attila: Helyesírás. Osiris Kiadó: Budapest, 2004. pp. 259–261, a glosszák rövidítései megtalálhatók a Leipzig Glossing Rules honlapon.)

374

375

A mongol nyelvek és írások
írta

Birtalan Ágnes

A mongol nyelvek és írások

A mongol nyelvek a török és mandzsu-tunguz nyelvekkel együtt az altaji nyelvközösséghez tartoznak, melyhez az altaji nyelvek rokonságát, összetartozását igazolni kívánó kutatók (régebben G. J. Ramstedt, napjainkban például A. Miller) odasorolják még a koreait, a japánt és az ajnut is. Az altaji nyelvek genetikus rokonságának elmélete nem bizonyított, bár vannak tipológiai egyezések, úgy mint az agglutináció, a magánhangzó-harmónia, a szórend kötöttsége stb., de a szókincsbeli azonosságok valószínűleg későbbi érintkezések eredményei. Maga a mongol kifejezés eredetileg nem egy nemzetséget vagy törzset jelentett, hanem — a források tanúsága szerint — egy törzsszövetség, 13. századtól pedig az abból kialakuló birodalom elnevezése volt. 1206-ban Dzsingisz kán törzse, a bordzsigid vezetésével jött létre a Nagy Mongol Birodalom, és ettől kezdve a mongol szó összefoglaló neve lett számos, rokon nyelvű (ma mongolnak nevezett) népcsoportnak. A mai mongol népek gyakran használják a mongol kifejezést jelzős szerkezetben önelnevezésként: halha mongol, burját mongol, csahar mongol, stb.

A mongol nyelvekről A mongol nyelvek kifejezés alatt több beszélt és írott nyelv, beszélt nyelvjárás értendő, számos idő- és térbeli csoportosításuk létezik. A mai beszélt nyelvek, nyelvjárások bemutatásánál a területi felosztás a legcélravezetőbb, mely egyúttal tipológiailag is egymáshoz közel álló nyelveket fog össze (bár előfordul olyan nyelvi jelenség is, mely a
376

mongol nyelvek elterjedési területének nyugat és keleti végpontjain azonos). A mongol nyelvek meglehetősen nagy területen helyezkednek el Észak-Eurázsiában, elsősorban Belső-Ázsiában és Dél-Szibériában. Az úgy nevezett archaikus perem vagy szigetnyelvek nevet viselő csoport délről (Kína északi, északnyugati részei, Afganisztán) keretezi azt a területet, ahol kevésbé archaikus jellegű nyelveket, nyelvjárásokat beszélik.

Mongol nyelveket beszélő népcsoportok alkotják a Mongol Köztársaság lakóinak kb. 90 százalékát. Oroszországon belül a mongol népeknek két önálló köztársasága van: a Burját Köztársaság és a Kalmük Köztársaság. Kínán belül a Belső-Mongol Autonóm Területen, a Hszincsiang Ujgur Autonóm Tartományban (Xinjiang), Kanszu (Gansu) és Csinghaj (Qinghai) tartományokban, valamint a Kirgiz Köztársaság és Afganisztán egyes területein is élnek mongol csoportok. A magukat mongolnak vallók száma a fenti országokban együttesen körülbelül 7 millió (az anyanyelvi beszélők száma valószínűleg kevesebb). A Mongol Köztársaságon kívül élő mongolok kétnyelvűek, a többségi nyelvi környezet hatására az anyanyelv egyre erősebben háttérbe szorul.
377

Néhány mongol nyelvre oly mértékig hatott a szomszédos idegen nyelvi környezet, hogy megértése a többi mongol nyelvet beszélő számára nehézséget okoz (ilyenek az archaikus peremnyelvek: a mongvor, pao-an, dahúr, de például egy halha számára — hangkészlete és szókincse miatt — első hallásra nehezen követhető a burját és kalmük is).

A legáltalánosabban elfogadott diakrón korszakolás a következő:

1. Ősmongol nyelvállapot. 2. Ómongol nyelvállapot. 3. Középmongol nyelvállapot. 4. Új mongol nyelvállapot.

1. Az ősmongol nyelvállapot néhány fontosabb jellemzője (nyelvi források hiányában, pl.: a mandzsu-tunguz nyelvek mongol eredetű jövevényszavai alapján következtethetünk egyes jelenségekre): fonémarendszerében nyolc rövid magánhangzó volt, léteztek eredeti hosszúságok, megvolt a feltételezett altaji szókezdő *p- >*φ- (bilabiális spiráns), vagy *p-,még nem tűnt el az intervokális spiráns az *aγa, *aγu, *ege, *egü stb. hangkapcsolatokból, *ti, *di, *tï, *dï még nem palatalizálódott.

2. Az ómongol nyelvállapotot (I. sz. I. évezred) tükrözik a tabgacs (a nép neve a török forrásokban) vagy más néven topa (a kínai forrásokban) nyelv kínai krónikákból ismert szórványemlékei, valamint a kitaj nyelv belső, és a külső (kínaiból ismert) forrásai. A tabgacsok a nomád hszien-pei törzsszövetségből váltak ki, s alapítottak dinasztiát a mai Mongólia területén Wei néven (386–530). Nyelvemlékeik alapján valószínűleg mongol nyelvű volt a vezetőrétegük. A tabgacs számos eleme más altaji nyelvekből is

378

magyarázható, ezért nyelvi hovatartozása még vita tárgya. Az ismert szórványemlékeket Liget Lajos foglalta össze több cikkében (1941 és 1969). Az ómongol nyelvállapotnak több jelenségére, szókincsére világít rá a kitaj nyelv. A kitajok a nomád, félnomád törzsi-nemzetségi szervezettségből kilépve Liao néven alapítottak dinasztiát Északkelet-Kína területén (907–1125); az uralkodó nemzetség feltételezhetően mongol nyelvű volt. Az ómongolban több nyelvjárás létezett, melyek közül sajátos helyet foglalt el a kitaj (ld. Kara 1986, Ligeti 1927, Starikov (red.) 1970).

3. A középmongol időszak (13–16. sz.) a nagy mongol birodalom és utódállamainak kora, mind belső (mongol nyelvű), mind pedig szórványemlékeket, szószedeteket tartalmazó külső forrásokban bővelkedik. Számos emléke közül legfontosabbak: az ujgur-mongol írásos emlékek, melynek nyelvét preklasszikus nyelvnek nevezzük, a kínai átírásos emlékek, mint pl. A mongolok titkos története (ld. 1. kép), a Phags-pa írásos emlékek, valamint a muzulmán történetírók, nyelvészek szótárai, krónikáik szórványemlékei: Ibn Muhanna és Muqaddimat al-Adab szótárai (14. sz.), a szórványok Rašīd ad-Dīn, Ğāmic at-tawārīh című „Krónikagyűjteményében‖ (befejezése 1310–1311). A középmongol időszakban a nyelvjárási különbségek már karakteresebben megmutatkoznak, a Phags-pa írásos emlékek mögött egy keleti középmongol, a muzulmán és örmény szerzők szóanyaga mögött pedig egy nyugati középmongol nyelvjárás húzódik meg. A középmongol erősen különbözik az írott mongol nyelvtől (ld. alább), s közelebb áll a mai nyelvek kiejtéshez mint a későbbi írott mongol nyelv.

379

1. kép: Kínai írásjegyekkel leírt mongol nyelvemlék, "A mongolok titkos története" című krónika első oldala.

380

4. A modern mongol nyelvek jellegzetességeit lásd alább.

Az írott mongol nyelvek A mongol nyelvek tipologizálásakor feltétlenül külön kell tárgyalni az írott mongol nyelveket, a preklasszikus és klasszikus nyelvállapotú mongol nyelvet, valamint a világos vagy más néven ojrát írással írt ojrát irodalmi nyelvet.

A tulajdonképpeni írott mongol nyelv Az írott mongol nyelv kifejezés a Nagy Mongol Birodalom kialakulásától (1206) kezdve napjainkig is ujgur-mongol írással készülő művek nyelvét jelenti, melynek írásképe nem tükrözi a beszélt nyelveket és nyelvjárásokat. Az írott mongol nyelvet hagyományosan egy preklasszikus és egy klasszikus korszakra tagolják. A preklasszikus nyelv a 13. századi szövegek nyelve, mely — mivel a korabeli kiejtést jobban tükrözi — közelebb állt a 13. századi beszélt nyelvhez mint a későbbi ujgur-mongol írásos emlékek. A preklasszikus nyelv sajátosságai ezen kívül megjelennek a 17. századi krónikairodalom és a 13. századi buddhista művek új (16. századi) redakcióinak nyelvében is. A ma Belső-Mongóliában és a 90-es évektől a Mongol Köztársaságban is (itt a cirill betűs írással párhuzamosan) újra használt írás a klasszikus nyelvállapotra épül, Belső-Mongóliában bizonyos nyelvi helyzetekben (pl. a névszóragozás, a kérdő partikula használata) közelítik a kiejtett formákhoz. Az írott ojrát nyelv Az ojrát írott nyelv a 17. század közepétől alakult ki, miután az ojrátok neves buddhista misszionáriusa zaja pandita 1648-ban megalkotta az ujgur-mongol írás alapján az ojrát írást, vagy más néven „világos írást‖, azzal a céllal, hogy az írott nyelvet közelítse a beszélt nyelvhez és pontosabb hangjelölést tegyen lehetővé. Az ojrát írás főként korai formájában, sokat megőrzött ugyan az ujgur-mongol írásos irodalmi mongol nyelv sajátságaiból, de számos vonatkozásban megfelel vagy közel áll a 17. század beszélt nyelvéhez is.

381

2. kép: Ojrát írásos kézirat (a Subašid "Bölcs mondások kincsestára" című didaktikus mű lapjai).

382

3. kép:Ojrát írásos fanyomat (a Xalimaq xādūd-iyin tou¤i "Kalmük kánok krónikája" című munka első oldala).

383

A modern mongol nyelvek legfontosabb jellemzői Hangtan A mai mongol nyelvek hangkészletének alapja az írott mongol hét magánhangzója és tizenhét alapmássalhangzója, melyek különböző hangváltozások során meglehetősen átalakultak. A szóeleji hangsúly miatt a nem első szótagi rövid magánhangzók redukálódnak. A rövidülés mértéke eltérő a különböző nyelvekben, legerősebb a nyugati mongol nyelvekben az ojrátban és a kalmükben, kevésbé jelentkezik a burjátban (északi nyelv), az ordosziban (déli nyelvek). A rövid magánhangzókkal fonematikus ellentétpárt alkotnak a hosszúak; fonematikus kapcsolat van a magas- és mélyhangrendű magánhangzók között is. A mongol nyelvek északi, középső és déli csoportjainál labiális illeszkedés is van. A mássalhangzók fonéma oppozíciói: félzöngés média szemben a hehezetes zöngétlen változatokkal. Az i hang környezetében mind a magán- mind a mássalhangzók lágyulnak (palatalizálódnak). Az egyes mongol nyelvjárások mássalhangzó-állományában a legnagyobb különbségek a zárréshangok (affrikáták) és a belőlük kialakult réshangok (spiráns) között mutatkoznak.

Alaktan, mondattan Névszók. Mint fent említettük a mongol nyelvek agglutináló nyelvek, a névszóragozási esetek a legtöbb mongol nyelvben ugyanazoknak a morfémáknak hangtani változatai (allomorf), de egy-egy különleges, a többitől eltérő esetforma előfordul. A névszókon belül nem különülnek el a melléknevek és a főnevek. A névszóragok a tővég, a hangrend és az ajakmozgás szerint illeszkednek (ez utóbbi a nyugati nyelvekre nem jellemző). A jelzők nem veszik föl névszóragokat, felsorolásnál csak az utolsó tag ragozódik. Számos többesjel van, de használatuk korlátozott. Számnevek után a többes szám nem használatos, de néhány esetben mind az írott, mind a mai nyelvekben szórványosan előfordul. Igék. Az igéknek a legtöbb mongol nyelvben nincs személyragjuk (kivétel a kalmük, ojrát, burját, dahúr), az igetövekhez időjelek, módjelek, határozói igenévképzők stb. kapcsolódhatnak, közülük az időjeles, a felszólító mód jeles alakok mondatzáró állítmányi helyzetben állnak; a határozói igenév (adverbium) néhány elszórt esettől eltekintve, nem lehet állítmányi helyzetben, mondat végén. A legtöbb mongol nyelvben a határozói
384

igenevek csak tagmondatokat köthetnek össze. Sajátos csoportot alkotnak a ragozható igenevek (nomen verbale), melyek szinte valamennyi mondatrészként szerepelhetnek, így mondatzáró, állítmányi szerepben is állhatnak. A mondatok szórendje kötött, (SOV [alany–tárgy–ige], tulajdonképpen SOP [alany–tárgy–állítmány]), melytől az írott nyelvben ritkán, a beszélt nyelvben többször előfordul inverziós eltérés, egy-egy kiemelt mondatrész hátravetése. Az alábbiakban röviden ismertetünk néhány olyan mongol nyelvet, melyek vagy külön nyelvek vagy egymáshoz közeli nyelvjárások összefoglaló elnevezései. E kiadvány jellege miatt az ismertető csak a legnagyobb nyelvekre, a főbb nyelvjárásokra, a peremnyelvek közül pedig egyetlen példára terjed ki.

A halha nyelv (halha xalx), a tulajdonképpeni mongol nyelv A Mongol Köztáraság hivatalos és irodalmi nyelve, és a ország tömegtájékoztatásában használt nyelv. Az anyanyelvi beszélők száma kb. 2.4 millió, nagy részük a Mongol Köztársaság lakója, kisebb csoportok élnek még Kínában (Nyugat-Belső-Mongólia, Hszincsiang Ujgur Autonóm Tartomány) és Oroszország dél-szibériai területein. A halha nyelvjárásának tekinthető a mongóliai Hövszgöl megyében beszélt darhat (darxad), a Szühebátor megyében beszélt dariganga (dariganga), a Hövszgöl, Bulgan, Dzavhan, és Uvsz megyében beszélt hotogoit; átmeneti nyelvjárások: a halha és a burját között a congol (congol) a szelenga burját és a szártúl; a halha és az ojrát között a mjangat (myangad) és az altaji ojrátság keleti peremén kialakult nyelvjárások. Maga a tulajdonképpeni halha nyelv is négy fő nyelvjárásra oszlik: északi (Ulánbátor tágabb környéke és az északi megyék), nyugati (az Orhon folyótól nyugatra eső területek) déli, (Góbi) keleti (a keleti megyék).

385

4. kép: Cirillbetűs nyomtatott halha szöveg ("A mongol Legek" című könyvecske egy oldala).

386

A nyugati mongol, azaz ojrát nyelv (ojrát «rd) Az ojrát több nyelvjárás összefoglaló neve (l. táblázat), az ojrátból alakult ki a kalmük is (l. alább). Ojrátok a Mongol Köztársaság nyugati megyéiben (Uvsz, Hovd, Bajan Ölgij), Kínában a Hszincsiang Ujgur Autonóm Területen (Bajangol, Hovogszajr, Tarbagataj megyékben), Kanszu tartományban és szórványosan Belső-Mongóliában élnek. Az ojrátok száma Mongóliában kb. 150 ezer, Kínában (csak a dzsungáriai ojrátok száma ismert) kb. 135 ezer. A Mongol Köztársaságban élők nagy részének nyelvére erősen hatott a halha, a Kínában élők többsége két vagy több nyelvű, nyelvükre hatással van a csahar alapú köznyelv a bärimjhā, valamint a többségi környezet (ujgur, kazak, kínai). A dzsungáriai ojrátoknál az ojrát nyelv használatos a közoktatásban, az írott nyelv pedig szorványosan a könyvkiadásban. Az ojrátra erőteljesen hatottak a szomszédos kipcsak török nyelvek.

A kalmük nyelv (kalmük xal’mg) A kalmükök a XVII. században, az utolsó eurázsiai népvándorlási hullámként, a kínai Turkesztánból kivándorolt ojrátok leszármazottai. A Volga alsó folyásánál elterülő hazájukba 1632-ben érkeztek (ma Kalmük Köztársaság, fővárosa Elszt, oroszosan Eliszta). A köztársaságon kívül még Oroszországban, Asztrahán, Rosztov, Volgográd, Sztavropol körzetében élnek kalmükök. A magukat kalmüknek vallók száma 137 ezer, közülük azonban sokan már csak oroszul beszélnek. Néhány ezer ún.szárt-kalmük él Kirgiziában, az Iszik köl vidékén, nyelvük szintén ojrát nyelvjárás. Kb. 1000 kalmük él New Jersey államban. A kalmük államnyelv, irodalmi nyelv és az orosz mellett az iskolai oktatás és a tömegtájékoztatás nyelve is a köztársaságban.

387

5. kép: Cirillbetűs nyomtatott kalmük szöveg (A kalmük-orosz társalgási zsebkönyv egy oldala).
388

A burját nyelv (burját buriad) A Burját Köztársaság Dél-Szibériában, a Bajkál tó vidékén, Oroszország területén helyezkedik el, a Mongol Köztársasággal határosan (fővárosa Ulān Üde, oroszosan Ulán-Ude). A köztársaságon kívül burjátok a Mongol Köztársaság északi, északkeleti területén: Dornod, Hentij, Szelenge, Bulgan, Hövszgöl megyék több járásában, valamint Kína Belső-Mongol Autonóm Területének északi részén élnek. Számuk 400 ezerre tehető, ebből a Burját Köztársaságban 314 ezer fő él. Többségük kétnyelvű, de sokan már csak a többségi környezet nyelvét beszélik. A burját nyelv hori nyelvjárása az irodalmi nyelv a köztársaságban, s mint államnyelv az orosszal párhuzamosan használatos az oktatásban és a tömegtájékoztatásban.

389

6. kép: Cirillbetűs nyomtatott burját szöveg. (Az Onihon üge onostoi "A közmondások találóak" című közmondásgyűjtemény egy oldala).
390

A dahúr nyelv (dahúr dagūr) A dahúrok jelentősebb csoportjai a Morin Dawa Dahúr Autonóm Kerületben (Kína), és Belső-Mongóliában élnek, egy kisebb csoportjukat, akik szintén őrzik még nyelvüket, a mandzsu korban (1750 körül) Kelet-Turkesztánba, Kuldzsa város környékére telepítették. Számuk 1990-ben 121 ezer felett volt, becslések szerint 80-90 %-uk ma is beszéli, vagy legalább érti a dahúrt. A dahúr nyelvjárásai: hailari, cicihári, buthai, és a turkesztáni Ili-vidéki (vagy kuldzsai). A dahúrra erősen hatott a mandzsu-tunguz környezet, s a számos jövevényszó mellett több ragmorféma is átkerült, pl. a tunguz többesjel.

391

7. kép: Cirill betűs dahúr írás (Kara 1995).
392

Írásrendszer A rendelkezésre álló adatok szerint a legkorábbi mongol – legalábbis valószínűsíthetően mongol – nép, mely írásbeliséggel és saját írással rendelkezett, a szien-pei népek közül való, topa vagy tabgacs néven ismert nép volt, mely Észak-Kína területén alapította meg a Wei dinasztiát (388-550). Írásbeliségüknek nincs fennmaradt emléke, arról csak közvetetten, későbbi kínai forrásokból vannak ismereteink, melyek meglehetősen hiányosak, így az írás jellegéről sincs adatunk.

A kitaj A szintén a szien-pei népek közül származó kitajok észak-kínai Liao dinasztiája (907-1125) által használt írásrendszerekről már több információnk van és fennmaradt emlékek is rendelkezésre állnak. Kétféle saját írást használtak: a nagy kitaj és a kis kitaj írást.

393

8. kép: Kis kitaj írás (www.ancientscripts.com/kithan.html).

A 920-ra keltezhető nagy kitaj írás a kínai íráson alapult, de a felhasznált több ezer jel (melyek között valószínűleg nem csak szó-, hanem hangjelek is előfordultak) jó részének formája és jelentése a kínaitól eltérő, s máig megfejtetlenek. Az egyszerűbb szerkezetű kis kitaj írást (melyet sokáig tévesen az ujgur írással azonosítottak) 925-ben hozták létre, s bár ez is tartalmaz szójeleket, de emellett szótagokat és hangokat is jelöl, elemeinek száma néhány százra tehető, s szövegemlékeit is sikerült részben megfejteni.

394

9. kép: Nagy kitaj írás (www.ancientscripts.com/kithan.html). Az ujgur-mongol írás A 13. századtól, Dzsingisz kán korától kezdve vannak adataink és fennmaradt emlékeink a mongolok által azóta is használt írásrendszerre, az ujgur vagy ujgur-mongol néven ismert írásra. Ez egy gyökerében közel-keleti eredetű írásrendszer, mely szogd közvetítéssel jutott a ujgurokhoz, majd tőlük a mongolsághoz, akiknek egyes csoportjai (najmanok vagy kereitek) feltételezhetően már Dzsingisz ideje előtt is használták. Az ujgur-mongol írás fentről-lefelé haladó betűírás, a sorok balról-jobbra követik egymást.

395

10. kép: Ujgur írásmódú írott mongol szöveg. (az Altan Tobči "Arany foglalat" című krónika

részlete). Az írás betűi sok esetben többértelműek, csak az első szótagban, de ott is csak részben különböztetik meg hangrend szerint a magánhangzókat, nem tesznek különbséget a zöngés és zöngétlen mássalhangzópárok között, s nincs közvetlen mód a hosszú magánhangzók jelölésére. A helyesírás nem követi a beszélt nyelvet, egy attól távol álló nyelvállapotot rögzít (lásd A mongol írott nyelv fejezetet), s az ujgur írásbeliségtől örökölt elemek is felfedezhetők benne. Az ujgur-mongol írással, a mongol írott nyelv és a halha beszélt nyelvjárás összehasonlításával foglalkozik: Vladimircov 1929; további irodalmi hivatkozások pedig A mongol írott nyelvemlékei című részben találhatók. Az ujgur-mongol írás jeleinek többértelműsége miatt a mongol nyelv lejegyzésekor is okozott nehézségeket, de a buddhista irodalomban használatos idegen nyelvű, főként tibeti és szanszkrit szavak egyértelmű átadására szinte teljesen alkalmatlan volt. Ezt a hiányosságot igyekezett kiküszöbölni Ayusi Güsi, aki 1587-ben az ujgur mongol írást kiegészítette főként a tibeti írásból eredő mellékjelekkel, illetve új betűkkel, melyek a tibeti és szankszkrit nyelv hangjainak pontos jelölését tették lehetővé. Az új jeleket
396

összefoglalóan ali-gali (ali-yali) vagy galig (yaliy) névvel illették (< szanszkrit āli kāli). A galig jelek napjainkban is részét képezik az ujgur-mongol írásnak, s általában az idegen szavak, kifejezések és nevek átírásakor használatosak.

A Phagsz-pa írás Az óriásira növekedett mongol birodalom igényei hívták életre Kubiláj kán idején, 1269-ben a „birodalmi‖ vagy Phagsz-pa (Phags-pa) írást, melyet megalkotójáról, a tibeti származású Phagsz-pa lámáról neveztek el. Az írás képes volt nem csak a mongol, hanem a birodalom többi nyelvének (török, tibeti, kínai) lejegyzésére is. Alapját a tibeti írás jelentette, de a kínai és az ujgur-mongol írás hatásai is megfigyelhetők (szövegirány, helyesírás, a betűket összekötő vonal, stb.). Az Phagsz-pa írás szótagos helyesírású betűírás (a betűk négyzet alakot formáznak, ezért négyszögírásnak is nevezik, mong. dörbeljhin bičig), mely pontosan megkülönbözteti a lejegyzett nyelvek hangjait, így a mongol magas és mély hangrendű magánhangzóit, illetve zöngés és zöngétlen mássalhangzópárjait, s helyenként nem csupán a fonémákat jelöli, hanem az allofónokat is. Phagsz-pa írással leginkább kőbe vésett feliratok, követi táblák (pajdze) maradtak fenn, valamint buddhista szövegek töredékei. Az írásrendszer nem volt hosszú ideig használatban, a Jüan dinasztia bukása után gyakorlatilag megszűnt, s újra kizárólagos helyet foglalt el a ujgur-mongol írás, melyet a Phagsz-pa írás korábban sem tudott visszaszorítani.

397

11. kép: Phagsz-pa (Phags-pa) írásos útiokmány: pajdze (Poppe 1957 alapján).

Az ojrát írás Az ujgur-mongol írás korlátai, betűinek többértelműsége, illetve a beszélt nyelvben időközben végbement, azt az írott nyelvtől még inkább eltávolító változások okozta
398

nehézségek vezettek oda, hogy az ojrát zaya pandita, Oqtorγuyin Dalai 1648-ban az ujgur-mongol ábécé alapján új írást és irodalmi nyelvet hozott létre. A világos írásnak (mong. tod üsüg, ojr. todorxoi üzüq) nevezett ábécé kiküszöbölte az ujgur-mongol írás betűinek többértelműségét, lehetővé tette a magas, mély, hosszú és rövid magánhangzók, valamint a zöngés és zöngétlen mássalhangzók jelölését, az szókezdő, szóbelseji és szóvégi betűalakok egységesítésével egyszerűsítette a helyesírást (ld. 2. kép). Noha a világos írás létrehozásakor Oqtorγuyin Dalai egy új irodalmi nyelvet is alkotott, mely az ujgur-mongol írásos szövegek korabeli tudós (sok helyen betűhív) olvasatán alapult, s az egész mongolság számára készült, végül csupán a nyugati mongolok, az ojrátok között terjedt el Nyugat-Mongólia, Kelet-Turkesztán és a Volga-vidék (kalmükök) területén, ezért ojrát írásnak is nevezik (ld. 3. kép).

A szojombo írás A 17. században élt mongol egyházfő, Öndör Gegen Dzanabadzar (halha Öndör Gegēn Janabajār) nevéhez fűződik két, elsősorban nem mindennapi használatra szánt, hanem díszes feliratokhoz készült írás megalkotása. Az egyik a szojombo (mong. soyombo) írás (1686), mely a szojombo jel alakját használja a betűk alapformájaként, s a tibeti írás mintájára formált mássalhangzó- és magánhangzójelekkel egészíti ki azt. A szótagokba rendezett jeleket használó írás képes a mongol nyelv hangjainak pontos jelölésére (hangrend, hosszúság, zönge), miként a tibeti és a szanszkrit lejegyzésére is.

399

12. kép: Szojombó (Soyombo) írás magánhangzói és egyes szótagjai (Mönxerdene 2005 alapján).

A négyszögletes pecsétírás Az Öndör Gegen által alkotott másik írás a négyszögletes pecsétírás (mong. kebtege dörbeljhin bičig „vízszintes négyszögírás‖), melynek megjelenése sokban hasonlít a Phagsz-pa íráséhoz, ugyanúgy a tibeti íráson alapul, szótagos helyesírású, s a betűk négyszögletes formájúak, de a betűk nem függőlegesen, hanem vízszintesen sorakoznak, balról-jobbra haladva. A négyszögeltes pecsétírással viszonylag kevés emlék maradt fenn, ezekről, valamint az írásról magáról Rintschen 1952 és Byambā 1997 szolgálnak adatokkal.

400

A burját írás A 19. századtól kezdődően felélénkült a burját mongolság szellemi élete és öntudata, s ennek eredményeként két burját tudós, Ţamcarano és Agwan Dorţ iev 1905-ben létrehozták a burját írást, mely az ujgur-mongol ábécén és az ojrát íráson alapult, s új betűk és mellékjelek bevezetésével lehetővé tette a burját nyelvjárás hangjainak pontos és maradéktalan jelölését. Noha az írással készültek kiadványok, valójában soha nem terjedt el a mindennapi használatban, s a kijelölt célt, a burját nyelvjárás lejegyzését hamarosan a latin, illetve a cirill írás valósította meg.

13. kép: Burját írásos könyv részlete (Kara 2005 alapján).

401

A cirill- és latinbetűs írások A 20. századtól kezdve egyre több mongol nép alkalmazott latin vagy cirill íráson alapuló ábécét (ld. 4., 5., 6. és 7. kép), gyakran felsőbb utasításra, az aktuális politikai helyzetnek megfelelően váltogatva azokat. A Volga-menti kalmükök által a 20. század első felében használt latin és cirill írásokból közöl mintákat Kara 1997, és ugyanő adott ki terjedelmes szöveggyűjteményt a mandzsúriai dahúrok hajdani, mára pinyin alapuló latinra cserélt cirill betűs írásbeliségéből (1995). Az 1940-es évektől kezdve általánossá vált a cirill írás használata Mongóliában (halhák), a burjátok és a kalmükök között, minden esetben sajátos és egymásétól sokszor eltérő betűkkel kiegészítve azt. Belső-Mongólia területén máig folyamatos az ujgur-mongol írásbeliség (kisebb helyesírási újításokkal), de az 1990-es évektől Mongóliában is újra párhuzamosan alkalmazzák a cirill ábécével. Az ojrát írás hivatalosan csak a kelet-turkesztáni ojrátok között maradt fenn (bár néhány éve áttértek a Belső-Mongóliában honos ujgur-mongol írásra), de mind Nyugat-Mongólia területén, mind pedig a kalmükök között is ismert még szórványosan. Szakirodalmi útmutató

A mongol nyelveket áttekintő rendszerezések Altajisztikai (és részletes mongolisztikai) bevezetés és egyben kutatástörténet Poppe összefoglaló műve (1965), mely hasznos referenciaanyag, az alapokat nyújtja az altaji és mongol nyelvek témában. A XX. század ötvenes éveiben két összehasonlító nyelvtörténet készült, melyek a század közepéig publikált valamennyi anyagot alapul vették: N. Poppe (1955) máig is a legtöbb nyelvtörténeti problémára kiterjedő munka, G. Sanţ eev (1953) szintén összehasonlító módszerrel készült monográfiája is feldolgozta valamennyi akkor ismert mongol nyelvet és nyelvjárást. Ez utóbbi az első „belső keletkezésű‖ mű, melyet mongol (esetében burját származású) tudós készített el, aki anyanyelvi hordozója is az egyik mongol nyelvnek. Hasonló formátumú mint Poppe munkája (bár kevesebb példát hoz az egyes nyelvi jelenségekre), erénye a részletes leíró rész az egyes nyelveknél, de a későbbi szakirodalomban ritkábban hivatkoznak rá. Poppe és Sanţ eev eredményeit alapul véve írt a halha nemzetiségű D. Tömörtogō összehasonlító
402

történeti hangtant (Tömörtogō 1992), aki kibővítette a fenti szerzők anyagait az időközben, elsősorban Kínában megjelent, Belső-Mongólia nyelveit, nyelvjárásait bemutató terepkutatási anyagokkal (l. alább), így példatára jóval tetemesebb elődeinél. A Handbuch der Orientalistik mongolisztikai kötete rövid, általános, de jól használható világos szerkezetű ismertetéseket tartalmaz az egyes mongol nyelvekről, főbb nyelvjárásokról (Poppe et al. 1964), elkészítésében a kor legnevesebb mongolistái vettek részt. A Handbuch megjelenése óta nagy mennyiségű új anyag (terepgyűjtések, elemzések) látott napvilágot ezért időszerű volt a téma új módszerek szerinti kibővített újragondolása. A mongol nyelvek bemutatására vállalkozó legutóbbi leíró és összehasonlító módszerrel készült munka: Janhunen 2003. A egyes írott és beszélt nyelveket nemzetközi alkotógárdából kiválogatott szerzők mutatták be, a sorozat által megkívánt formátumban és rendszer szerint. A munka a legidőszerűbb adatokat felvonultató referenciakötete a mongol nyelvek kutatásának, minden tekintetben a legjobb kiadvány, egyetlen hátránya a máshol sehol sem használt, latin betűs átírási rendszer, mely még a mongol nyelveket jól ismerő olvasóknak is megnehezíti az eligazodást. A mongol nyelvekről magyar nyelven elérhető legátfogóbb, bár a terjedelmi korlátok miatt szűkre szabott, anyagok: Birtalan 1998a–n.

Az írott mongol nyelvleírásai, nyelvemlékei A preklasszikus írott nyelv máig legalaposabb nyelvleírását M. Weiers készítette el (1966). Munkája meglehetősen nagy filológiai alapossággal készült és felöleli a legtöbb ismert nyelvemlék anyagát. A mű hátránya bonyolult szerkezete, mely megnehezíti az eligazodást. A klasszikus mongol nyelvet számos, különböző módszerrel készült munka írta le. A legtöbbjük közös vonása, hogy indoeurópai nyelvi szerkezetet alapul véve közelíti meg a klasszikus mongol nyelvet. Az legelső nyelvtant I. J. Schmidt készítette (Smitt [sic!] 1832). Budenz József nyelvleírása tömör, lényegre törő, és nyelvkönyvként is használható; átírása a ma használatos rendszertől eltérő. A magyar mongolisztika tudománytörténetének kiemelkedő állomása volt (Budenz 1977). G. J. Ramstedt, majd B. Ja. Vladimircov olyan monográfiát állított össze, mely az írott mongol nyelvet hasonlítja össze a halha nyelvvel, a
403

beszélt és az írott nyelv viszonyát állítva kutatásaik központjába (Ramstedt 1902, Vladimircov 1929). Mindkét nyelvleírás máig érvényes megállapításokat tett, elsősorban a klasszikus írott nyelvre vonatkozólag: Ramstedt műve megteremtette a jelenleg is használatos nyelvi terminológiát, Vladimircov monográfiája alapja lett későbbi nyelvtörténeti munkáknak. A klasszikus nyelv legutóbbi leírását Sárközi Alice jegyzi (Sárközi 2005). A munka a LINCOM kiadó által megkívánt nyelvleírási módszert követi, így jellegéből adódóan jól használható a nem mongolista nyelvész olvasóközönség számára is. Az írott mongol nyelv emlékeit bemutató átfogó sorozat a Ligeti Lajos által szerkesztett Monumenta Linguae Mongolicae Collecta és a hozzákapcsolódó Indices Verborum Linguae Mongolicae Monumentis Traditorum szójegyzékek.

404

14. kép: Dzsingisz köve. Egy íjászverseny bravúros eredményét megörökítő sztélé, melyet sokáig az első ujgur írásos mongol nyelvű emléknek tartottak. (Jelenleg az Ermitázsban őrzik).

405

15. kép: Korai nyelvemlék: Güjük (Güyüg) kán pecsétje. (A Vatikáni kézirattárban található.)

E sorozaton kívül a németországi Asiatische Forschungen sorozatban jelent meg több olyan kötet, melyet hosszabb nyelvemlék, többnyire krónika feldolgozásának szenteltek (részletes bibliográfia lásd Birtalan Ágnes, A mongol irodalom (in Déri Balázs [szerk.]: Az ókori és keleti népek irodalmai című internetes oktatási segédanyagban)
406

Mongóliában jelenik meg a Corpus Scriptorum Mongolorum sorozat, melyben számos írott mongol és írott orját nyelvemlék látott napvilágot. Az irodalmár és filológus C. Damdinsüren összegyűjtötte a mongol nyelvemlékek száz, általa példaértékűnek, tipikusnak tartott művét és egységesített tipográfiával adta közre a sorozat egy kötetében (Damdinsürüng 1959). A Magyar Tudományos Akadémia Keleti Gyűjteményében sok, különböző korszakból származó kéziratot és fanyomatot őriznek, melyek alapján magyar és külföldi szakemberek egyaránt számos tanulmányt jelentettek meg; a gyűjtemény katalógusa: Kara 2000. A mongol irodalom kistükre című kiadvány a nyelvemlékek és más irodalmi és folklór művek magyar nyelvű antológiája (Kara 1972b).

Az írott mongol nyelv tankönyvei A külföldön (nem Mongóliában) folyó mongolisztikai oktatás klasszikus mongol tankönyvei: Poppe 1954, valamint Groenbech–Krueger 1955. Míg Poppe műve inkább nyelvleírás, addig a Groenbech–Krueger szerzőpáros kifejezetten gyakorlati célú, leckékre osztott tankönyvet írt. Ez utóbbi, megfelelő pedagógiai módszerrel készült, a nyelvtan és az olvasmányok jól követhetően épülnek egymásra; hátránya, hogy kevés a szövegmutatvány és azok is viszonylag szűk tematikát követnek (elsősorban buddhista tanmesék).

Az írott ojrát nyelvleírásai, nyelvemlékei Az írott ojrát nyelvet bemutató átfogó monográfiák és tanulmányok az utóbbi évtizedben készültek: Jahontova 1996, Rákos 2002b. Jahontova elsősorban a buddhista forrásokat dolgozta fel és idézi szemelvényként, Rákos számos népvallási és világi szöveget is elemez, így a két könyv kiegészíti egymást. Rákosnak az írott ojrát nyelvről írt monográfiájának megjelent a magyar anyanyelvű olvasóközönségnek szánt változata is (Birtalan–Rákos 2002). Mivel a magyar nyelvben és a mongol nyelvekben több tipológiai hasonlóság van, a magyar nyelvű olvasó számára saját nyelvi kategóriáival lehetett (a szokásos indoeurópai rendszer közvetítése nélkül) érthetővé tenni a nyelvleírást. Birtalan 2003 az írott és a beszélt ojrát nyelvet hasonlítja össze egy tanulmányban.
407

Az írott ojrát emlékei elsősorban buddhista művek, fordítások tibeti nyelvből (Medētē, medē ügei „A bölcs és a balga‖ mesegyűjtemény, Subašid „A bölcs mondások kincsestára‖, Moloni toyin ekēn tamu-ēce γarγaqsan sudur orošiboi „Történet arról, miként mentette meg Molon szerzetes anyját a pokolból‖), valamint önálló szerzősségű munkák (Ratnabhadra, Sara-yin gerel „Holdfény‖; ez utóbbi az írásalkotó misszionárius zaja pandita életét írja le történeti kontextusba ágyazva). Ojrát írással készültek világi szövegek, krónikák (Dörbön oyirad-iyin töüke „A négy ojrát története‖), levelek (Krueger–Service (ed.) 2002) törvények (Yeke cājhi „Nagy törvény‖) és népvallási rituális szövegek is, feldolgozásuk csak az utóbbi időkben kezdődött, így kevesebb emlék került még kiadásra. Ojrát írásos népvallási szövegek katalógusa: Sambūdorjh 1997. Az írott ojrát nyelv emlékei elsősorban két sorozatban jelentek eddig meg, a mongóliai Corpus Scriptorum Mongolorum sorozatban (például Luwsanbaldan 1975, Rinčen 1970, Coloo 1967), valamint felül a szentpétervári Pamjatniki kul‘tury vostoka sorozatban (például Sazykin 1999).

Az írott nyelvek szótárai
Az írott mongol nyelvek szótárai a beszélt nyelvi szótáraknál előbb készültek, már a 19. század első felétől kezdve; az első tetemes szókincset tartalmazó klasszikus mongol szótár, a nagymértékben a buddhista emlékekre támaszkodó, három kötetes munka, mely orosz és francia értelmezéseket, megfelelőket tartalmaz (Kowalewski 1844-1849, reprintje 1993). A szótár jelenleg is a legjobban használható mű a buddhista szövegek fordításához, az egyes buddhista szakszavakhoz megadja a tibeti, szanszkrit megfelelőket is. Golstunskij fél évszáddal később adta ki kézírásos, három kötetes mongol-orosz szótárát, azzal a céllal, hogy további kiegészítéséket, bővítéseket tegyen a Kowalewski-féle szótár anyagához (Golstunskij 1893–1895). Csaknem száz évvel később jelent meg az újabb, írott mongol nyelvet bemutató szótár, angol magyarázatokkal és számos, a beszélt nyelv kifejezéseit is magába foglaló szócikkel (Lessing 1982). A Lessing-szótár, mivel átírásban adja meg az egyes címszavakat, könnyebben használható, mint a Kowalewski-féle szótár, de átírási rendszere sajátos és több ponton különbözik az általánosságban használttól.

408

Az első írott ojrát nyelvi szótár szintén a 19. századból származik (Zwick 1852). A gót betűs szótár tartalmazza buddhista és világi dokumentumok szókincsét is; használatát megnehezíti a rosszul olvasható, kalligráf kézírás. A következő alapos, három kötetben megjelent írott ojrát szótár, sajátos módon, idézetek formájában dolgozza fel ismert nyelvemlékek egy csoportját (Krueger 1978–1984). A szótár nagy előnye, hogy szövegösszefüggésben ismerteti a szókincset. Orosz-kalmük szótárt állított össze meglehetősen széles forrásanyag alapján Golstunskij (Golstunskij 1860). A szótár használatát megnehezíti, hogy kézírással készült.

Halha nyelvleírások, nyelvtanok A halha nyelv első részletes leírása G. J. Ramstedtől származik (1903); őt követte B. Ja. Vladimircov (1929), mindketten az írott nyelvvel is összevetették a beszélt dialektust. N. Poppe számos mongol nyelvet leírt, köztük a halhát is, munkája világos szerkezetű egyszerűen kezelhető (1951). Az eddigi legátfogóbb munka B. Rinčen magas tudományos igénnyel megírt, Magyarországon megvédett disszertációja, mely a nyelvleírás mindhárom nagy területét (hangtan, alaktan, mondattan) érinti (Rinčen 1956). A disszertáció elérhető az MTA Könyvtárában, s a megvédést követően megjelent a Mongol Népköztársaságban is. Elsősorban módszertanilag érdekes Street strukturalista halha nyelvtana, mely, a nyelv valós szerkezetét kevésbé tudta megragadni (1963). Máig az egyik legalaposabb, leíró módszerrel készült hangtani elemzés és nyelvjárási felosztás: Baraišir 1969. Gyakorlati halha nyelvtan nagyon sok példával (de az angol nyelvű olvasó közönségnek szánt magyarázatok miatt egy magyar anyanyelvű olvasónak sok fölösleges kitérővel): Kullmann–Tserenpil 1996. A halha alaktannal fogalakozik az ulánbátori Pedagógiai Egyetem tanára, C. Önörbayan, aki több tanulmányban és monográfiában tette közzé kutatásai eredményeit; az igeképzésről szóló disszertációját Magyarországon védte meg (tézisei: Önörbayan 1986.). A halha alaktanról szóló monográfiájában visszanyúl a hagyományos, 20. század előtti tibeti-mongol nyelvleíró módszerekhez, a lehetőségek szerint megkerülve az indoeurópai kategóriákat és megközelítést. A mű a legteljesebb morfológiai összefoglaló, példákkal és bőséges irodalommal (Önörbayan 1998). Új kutatási törekvés a mongol mondatok szerkezetének mélyebb vizsgálata, más nyelvekkel való összehasonlítása: Senderjav 2003.

409

A halha nyelv legfontosabb szótárai Halha – idegen nyelv A mongol – angol szótárak között a legújabb, és legszélesebb szókincsre támaszkodó munka: Bawden 1997. A szótárban egyaránt megtalálhatók napjaink szóalkotásai, de a hagyományos műveltség számos kifejezése is. Gombojab szótárában gyakran tűnnek fel a belső-mongol nyelvjárások jellegzetes kifejezései, tehát nemcsak halha szótár (Gombojab et al. 1986). A hagyományos műveltség tekintetében nagyon alapos a szóanyaga. A Belső-Ázsiai Tanszék munkatársai is részt vettek a több szótár, valamint a kilencvenes évek újságnyelve, nyelvújítása alapján készült mongol – magyar szótárt készítésében (Kara 1998). A szótárban a hagyományos szókincs és a nyelvújítási kifejezések mellett megtalálhatók egyes gyakrabban előforduló nyelvjárási alakok, valamint az írott mongol formák is. Luwsandendew mongol–orosz szótárának a szóanyagának egy része már eltűnt a nyelvhasználatból, de például a közmondások szólások tekintetében nagyon jól használható (Luwsandendew 1957). Vietze mongol–német szótára (Vietze 1988) jól alkalmazható fordításokhoz, és a mindennapi beszéd szituációkban használt kifejezések is megtalálhatók benne. Francia–mongol szótár: Legrand–Sükhbaatar 1992.

Idegen nyelv – halha szótárak A legelterjedtebb angol–mongol szótár Altangerel munkája, számos kiadása létezik, egyre bővülő szókinccsel jelenik meg (Altangerel 1993). Igen széles szókincsre támaszkodva készült, és az idegen nyelv – halha szótárak közül a máig legtöbb szót tartalmazza egy orosz–mongol nagy szótár (Damdinsüren–Luwsandendew 1982). Vietze német–mongol szótára kevesebb kifejezést tartalmaz, mint a mongol–német, de így is nagyon alapos munka (Vietze et al. 1981).
410

Egynyelvű szótárak
A legteljesebb értelmező szótár, mely több mint 40 ezer kifejezést tartalmaz a kitűnő nyelvész Ya. Cewel munkája (1966). A szótár sok, a használatból eltűnt szót is tartalmaz; magyarázatai helyenként nem kielégítőek és csak a nyelvet anyanyelvként ismerő számára értelmezhetőek. Halha nyelvjárási szótár, mely főleg a hangtani különbségeket mutatja be: Colō 1988b. Képes szótár, meglepően aprólékos terminológiával: Dorjhgotow–Songino 1998. A halha nyelvbe bekerült idegen szavakat (elsősorban a tibeti, kínai, szanszkrit kifejezéseket) értelmezi a Süxbātar által készített idegenszavak szótára (Süxbātar 1997).

Halha tankönyvek A számos, utóbbi időben megjelent, közvetítő nyelvként főleg az angolt használó tankönyv közül külön figyelmet érdemel Bayarmaa 2003, mely a hagyományos mongol műveltség különböző témaköreit dolgozza fel rövid szövegek formájában. A bonyolult mondatszerkezetek miatt azonban csak a haladóbb kurzusok számára ajánlható A belső-mongol származású Gombojab nyelvkönyvében (1968) számos olyan nyelvi fordulat, kifejezés található, mely idegen a halhától, ezért a halhául tanulók számára első tankönyvként nem ajánlatos. A Sanders–Batireedüi szerzőpáros (1999) könyve beszédcentrikus, jól használható tankönyv, de nyelvtani összefoglalóiból a tanuló számára nehezen alakul ki a rendszer. A legújabb, szintén angol kísérő szöveggel készült tankönyv: Lubsangdorjhi–Vacek 2004, mely beszédcentrikus és a gyakorlati nyelvoktatási szempontokat messzemenőkig érvényesítő munka. Jó pedagógiai módszerrel megírt tankönyv, kifejezetten a mongóliai egyetemek részképzős kurzusai céljaira: Luwsanjhaw 1976, de a szövegek szókincse mára részben elavult. Vacek et al. (1979) cseh nyelven írt beszélt nyelvi tankönyve nagyon alapos nyelvtani feladatsorokat tartalmaz és a mondattípusok gyakorlására helyezi a hangsúlyt. Szerkezete

411

oly mértékig világos, jól követhető, hogy a cseh nyelvet nem ismerőket sem zavarja a megértésben. Fordításcentrikus tankönyv, sok nyelvtani feladattal, német alapossággal: Vietze 1978. A magyar egyetemi oktatás segédkönyve: Odoncsimeg et al. 1993; fordításcentrikus tankönyv, jó nyelvtani összefoglalóval.

Ojrát nyelvleírások Az ojrát kutatási előzményeit jelentik a 19. század közepén megjelent kalmük nyelvtanok. A 20. század elején B. Ja. Vladimircov jelentetett meg több cikket (például 1923) és népköltési szöveget az altaji (mongóliai) ojrátoknál gyűjtött anyagából (1926). 1959-ben Kara György adott ki részletes fonológiai tanulmányt és nyelvmutatványt az altaji ojrátokról (Kara 1959). A hatvanas években kapcsolódtak be a kutatásba a mongóliai nyelvészek E. Wandui a dörböt (dörwöd) (1965), Jh. Colō a dzahcsin (1965)nyelvjárásról jelentetett meg pontos leírást. Mindkét mű nagyon alapos hangtani fejezetet tartalmaz, de az alaktan kevésbé hangsúlyos, a mondattanról pedig alig esik szó. A szövegmutatványok pontos nyelvészeti átírással készültek. A beszélt ojrát és az írott ojrát nyelvek összehasonlító elemzése: Birtalan 2003, az első olyan tanulmány, mely a két nyelv sajátosságait egymás mellett vizsgálja. Kifejezetten az ojrát nyelvek és az ojrátok műveltségének tanulmányozására létrehozott orgánum az írott mongol, írott ojrát valamint kínai nyelvű tanulmányokat közlő, Ürümcsiben (Hszincsiang AT, Kína) megjelenő Oyirad Sudulul (angol nyelvű címe: Oirad Studies).

Ojrát szótárak Colō 1988a a legalaposabb ojrát szótár, mely kitér a nyelvjárások közti különbségekre, párhuzamként gyakran idézi a kalmük és az írott mongol alakokat is.

Kalmük nyelvemlékek, nyelvleírások, nyelvtanok
412

A kalmük nyelvről a 17. század végétől készültek európai utazók által lejegyzett szómutatványok, szószedetek, melyek a legkorábbi beszélt mongol nyelvi emlékek is egyben: N. K. Witsen (1692), J. T. Strahlenberg (1730), P. S. Pallas (Pallas 1776, 1801). Strahlenberg szójegyzékének kritikai kiadását, javítását, értelmezését J. R. Krueger végezte el; az egyes szavak azonosításával fontos nyelvtörténeti anyagot publikált (Krueger 1975). A legkorábbi ismert szószedetek összefoglaló hasonmás kiadása és kommentárok: Doerfer 1965. A kalmük nyelv első összefüggő emléke két népdal Pallas fent említett művében, melyek szövegét Birtalan (1987) dolgozta fel. A. Popov, A. Bobrovnikov és H. A. Zwick csaknem egyidőben írtak kalmük nyelvtant, melyek nemcsak a nyugati mongol nyelvekről szolgálnak tanulsággal, hanem későbbi mongol nyelvleírásoknak is mintául szolgálnak (Popov 1847, Zwick 1851.). A. Bobrovnikov nyelvtana máig mérvadó munka, az előbbieknél jobban figyelembe veszi a mongol nyelv szerkezeti sajátosságait, példái kitűnően szemléltetik a mondattani jellegzetességeket is (Bobrovnikov 1849). Kotwitcz, a neves altajista a beszélt kalmük nyelvtanát dolgozta fel, ami újítás volt a 19. századi törekvésekhez képest (Kotwitcz 1929). A magyar kutatók közül Szabó máig használható morféma listát készített el a kalmük szóképzésről (1943). Bläsing (1984) a kalmük igei morfológiát választotta témájául. Az újabb kutatások eredményeként kalmük szerzők számos pontos, sok példával illusztrált tanulmányt és monográfiát jelentettek meg. A monográfiák orosz nyelven íródtak, hátrányuk az, hogy az orosz nyelv kategóriáin keresztül közvetítik a kalmük nyelvet (például Bertagaev 1959, Pavlov 1983). Szellemes és nagyon jól használható munka Benzing kötete (1985), mely nemcsak a kalmük nyelvtan elemeit, a főbb nyelvi jellegzetességeket és az egyes morfémákat tárgyalja kimerítően, hanem a fontosabb szakirodalmat is, ábécé sorrendben rendszerezve az egész anyagot.

Kalmük szótárak A kalmük nyelv egyik legalaposabb szótárát az altajista G. J. Ramstedt állította össze (1935), előszavában rövid nyelvtani bevezető található, mely lényegretörő és alapos,
413

hiányossága a kevés példa. A másik kitűnően használható lexikográfiai munka, mely napjaink kalmük nyelvének legalaposabb összefoglalása, a számos folklórszöveg részlettel illusztrált kalmük–orosz Muniev-szótár (a szerző nevének kalmük alakja Munin Bämbe; Muniev 1977).

Burját nyelvleírások A burját nyelvet a finn Castren írta le először (1857), munkája napjainkig is jól használható. A kitűnő nyelvérzékkel megáldott magyar kutató, Bálint Gábor rövid, burjátok közt végzett terepmunkája alatt szerzett tapasztalatai alapján írta meg burját nyelv jellegzetességeinek ismertetését. A mű kutatástörténeti érdekesség, és tartalmaz máig használható megállapításokat (Bálint 1877). A burját származású Sanţ eev nyelvtana (1941, újabb kiadása 1962), nagyon alapos, jól használható, hátránya az orosz nyelvhez igazított nyelvi kategóriák alkalmazása Az irodalmi és tömegtájékoztatási nyelvet adó hori nyelvjárást Rudnev írta le először tudományos igénnyel (1913-1914). Ha nem is a legátfogóbb, de a legkönnyebben használható, világos szerkesztésű munka: Poppe 1960. A számos résztanulmány közül kiemelkedően fontos Budaev műve (1978), mely a burját nyelvjárások szókincsének összehasonlító történeti elemzése. Rassadin kutatásainak fő területe a különböző, Dél-Szibériában beszélt nyelvek egymáshoz való viszonya és kölcsönhatása, történeti összehasonlító hangtana. Ebből a szempontból vizsgálja a burját nyelvjárásokat (Rassadin 1982). Bosson 1962 a külföldiek burját tanulásának jó pedagógiai érzékkel felépített tankönyve.

414

Burját szótárak A nyelvjárásokra is kiterjedő és a burját folklór, valamint a népi műveltség kifejezéseit aprólékosan bemutató, s emiatt más nyelvekhez, nyelvjárásokhoz is használható a burját–orosz szótár (Čeremisov 1973).

Dahúr nyelvleírások, nyelvtanok Az első nyelvi adatok A. O. Ivanovskijtól (1894) és F. V. Muromskijtól (1908 turkesztáni dahúr) származnak. Ivanovskij anyagainak újrakiadása (Kara 1982). Poppe 1930-ban az Ulánbátorba menekült dahúroktól gyűjtött és adta ki elemzéseit (Poppe 1930). Ligeti Lajos 1920-as évekbeli gyűjtése még kiadatlan. Az 1950-es években Kínában végzett mongol nyelvi kutatások résztvevője, a kalmük B. H. Todaeva gyűjtött jelentős anyagot és nagyon alapos nyelvi elemzéssel megtoldva ki is adta: (Todaeva 1986). A legújabb adatok a belső-mongóliai kutatók kiadványaiból (1980-as évek) férhetők hozzá, lásd például Engkebatu szövegkiadásai (Engkebatu 1985). A dahúr nyelv cirill írással történt lejegyzésének rövid időszakában több oktató- és mesefüzetet adtak ki, melyeket Kara György rendezett sajtó alá (Kara 1995.). Tankönyvként is jól használható a Martin által gyűjtött és strukturalista módszerrel kiadott dahúr anyag (Martin 1961).

Dahúr szótárak Engkebatu szótára (1984) a dahúr szókincset latin betűs átírásban, írott mongol nyelvű és kínai magyarázatokkal adja közre. A dahúr nyelv alapszókincsét tartalmazza Kałużyński szószedete (1971).

A mongol népek által használt, és használatban lévő írások A mongol írástörténettel foglalkozó legrészletesebb összefoglaló mű Kara György orosz nyelvű munkája (1972a), illetve annak nemrég megjelent angol nyelvű bővített változata (2005). A könyv minden, a mongolok által használt írásrendszerre kitér, és részletesen foglalkozik az ujgur-mongol írásbeliséggel. Hasonló célú kiadvány Sanţ eev
415

munkája (1977), mely ugyanakkor csak a jelentősebb írásokkal foglalkozik bővebben (Phagsz-pa-, ujgur-mongol, ojrát írás), és több helyen ellentétes véleményt fogalmaz meg, mint Kara György (pl. az ojrát írás hangjelöléséről). Valamennyi mongol írásról tartalmaz rövid, magyar nyelvű összefoglalókat: Birtalan 1998a–n.

A kitaj írás A kitaj nyelvvel és a kitaj írásokkal foglalkozó munkák: Ligeti 1927, Shijiro Murayama 1951, Taskin 1963, Kara 1996.

Az ujgur-mongol írás Legrészletesebb elemzése, naprakész bibliográfiával Kara 2005.

A Phagsz-pa írás A Phagsz-pa írással foglalkozik és emlékeinek facsimile kiadását, valamint átírását és fordítását tartalmazza: Poppe 1941, és annak későbbi angol kiadása (1957). A Ligeti Lajos által szerkesztett Monumenta sorozatban (ld. fentebb a Az írott mongol nyelv című résznél) kiadásra kerültek Phagsz-pa írásos emlékek, majd később szószedetük is elkészült (Ligeti 1972, 1973).

Az ojrát írás Az ojrát írásról és az ojrát irodalmi nyelvről már 19. században értékes művek jelentek meg Popov 1847, Bobrovnikov 1849, Zwick 1852. Az ojrát írásban tükröződő beszélt nyelvi hatásokról írt N. Poppe (1966), Rákos Attila (2002a) valamint Birtalan Ágnes (2003).

416

A soyombo írás A soyombo írásról írt B. Rinčen (Rintschen 1952), valamint részletes leírást és elemzést ad Mönx-Erdene 2005. Ez utóbbi gyakorlati célokat is szolgál, a mongol kolostori oktatás tankönyveként is használatos.

A cirill- és latinbetűs írások Valamennyi halha nyelvleírás tartalmaz részletes leírást a cirill betűk használatáról valamint a helyesírásról. A latinbetűs kísérletekről ld. Kara 1997.

A nyelvhez kötődő egyéb internetes honlapok A mongol nyelvekről, írásokról, kutatóhelyekről az alábbi honlapokon lehet informálódni (mindegyiken további linkek találhatók): http://www.innerasia.hu http://www.altaicstudies.hu http://www.bibl.u-szeged.hu/ligeti/ http://www.mongolia.lap.hu http://www.num.edu.mn http://www.kalmsu.ru http://www.bsc.buryatia.ru/imbt/index/html http://www.bsc.ru/fclts-en/bph.html http://www.imu.edu.ch

417

Magyarországi kutatóhelyek: Magyarországon két helyen folyik a mongol nyelvek és nyelvjárások oktatása és kutatása. Az ELTE Belső-ázsiai Tanszékén mongol szakon a mongol műveltség valamennyi területét érintve, annak kontextusában folyik a írott nyelvek (mongol, ojrát), a halha, valamint különféle nyelvjárások oktatása (elsősorban az ojrát, burját, kalmük, dahúr, belső-mongol nyelvjárások). A tanszék tevékenységéről részletesen lásd http://www.innerasia.hu honlapot. A Tanszék mellett több mint negyven éve működő MTA Altajisztikai Kutatócsoport tagjai részt vesznek az oktatásban, és közös kutatásokat folytatnak a Tanszék oktatóival, melyekbe a doktoranduszok és a hallgatók is bevonásra kerülnek. A Szegedi Egyetem Altajisztika Tanszékén szintén folyik mongol nyelv- és esetenként nyelvjárásoktatás (burját), részletesen lásd a http://www.alt.u-szeged.hu honlapot.

Bibliográfia Altangerel, D. 1993. Šine angli–mongol tol‘. A New English–Mongolian Dictionary. Ulānbātar–Krasnojarsk, Krasnojarskij Rabočij. Bálint Gábor 1877. Az éjszaki [sic!] burját-mongol nyelvjárás rövid ismertetése. Budapest. Baraišir, Š. 1969. Xalxīn ayalgū. [A halha nyelvjárás.] Ulānbātar, BNMAU Šinjhlex Uxānī Akademi Xel Joxiolīn Xürēlen. Bawden, Charles R. 1997. Mongolian–English Dictionary. London, Kegan Paul International. Bayarmaa, Khalzaa 2003. Mongolian Traditions. Reading and Listening Exercises for Mongolian Language Students. Ulaanbaatar. Benzing, Johannes 1985. Kalmückische Grammatik zum Nachschlagen. Wiesbaden, Otto Harrassowitz. Bertagaev, T. A. 1959. Kalmyckij jazyk. Moskva–Leningrad, Izdatel‘stvo AN SSSR. Birtalan, Ágnes 1987. Zwei kalmückische Volkslieder aus dem 18. Jahrhundert. Acta Orientalia Hung., 41. 53–74. p.
418

Birtalan Ágnes 1998a. Burját. In Fodor (szerk.): A világ nyelvei. Budapest, Akadémiai Kiadó, 206–209. p. Birtalan Ágnes 1998b. Dahúr. In Fodor (szerk.) 1998, 270–273. p. Birtalan Ágnes 1998c. Déli mongol nyelvek. In Fodor (szerk.) 1998, 288–292. p. Birtalan Ágnes 1998d. Halha. In Fodor (szerk.) 1998, 490–495. p. Birtalan Ágnes 1998e. Kalmük. In Fodor (szerk.) 1998, 652–655. p. Birtalan Ágnes 1998f. Hamnigán. In Fodor (szerk.) 1998, 659–661. p. Birtalan Ágnes 1998g. Kitaj. In Fodor (szerk.) 1998, 748–749. p. Birtalan Ágnes 1998h. Mogol. In Fodor (szerk.) 1998, 961–962. p. Birtalan Ágnes 1998i. Mongol nyelvek. In Fodor (szerk.) 1998, 965–976. p. Birtalan Ágnes 1998j. Mongvor. In Fodor (szerk.) 1998, 976–977. p. Birtalan Ágnes 1998k. Ojrát. In Fodor (szerk.) 1998, 1071–1074. p. Birtalan Ágnes 1998l. Paoan. In Fodor (szerk.) 1998, 1168–1170. p. Birtalan Ágnes 1998m. Sárga ujgur. In Fodor (szerk.) 1998, 1131. p. Birtalan Ágnes 1998n. Tunghszinag. In Fodor (szerk.) 1998, 1433–1434. p. Birtalan Ágnes–Rákos Attila 2002. Kalmükök – Egy európai mongol nép. Budapest, Terebess Kiadó. /TEXTerebess, 1./ Birtalan, Ágnes 2003. Oirat. In Juha Janhunen (ed.): The Mongolic Languages. London–New York, Routledge, 210–228. p. /Routledge Language Family Series./ Bläsing, Uwe 1984. Die finit indikativen Verbalformen im Kalmückischen. Untersuchung ihrer Anwendung und ihrer Abgrenzung voneinander. Stuttgart, Franz Steiner Verlag. Bobrovnikov, A. A. 1849. Grammatika mongol‘skogo-kalmyckogo jazyka. Kazan‘, Universitetskaja Tipografija. Bosson, James E. 1962. Buriat Reader. Bloomingon, Indiana University Publications–The Hague, Mouton. Budaev, C. B. 1978. Leksika burjatskih dialektov v sravnitel‘no istoričeskom osveščenii. Novosibirsk, Nauka. Budenz, József 1977. Rövid mongol nyelvtan. Újra közreadja Ligeti Lajos. Budapest, Kőrösi Csoma Társaság. /A Kőrösi Csoma Társaság Magyar Nyelvű Kiadványai, 13./ Byambā, R. 1997. Xewtē dörwöljhin üseg, tǖnī dursgalūd. [A vízszintes négyszögletes írás és emlékei.] Ulānbātar, Sanā & Tunā. Castren, M. A. 1857. Versuch einer Burjätischen Sprachlehre: nebst kurzem Wörterverzeichniss. St. Petersburg, Kaiserliche Akademie der Wissenschaften.
419

Cewel, Ya. 1966. Mongol xelnī towč tailbar tol‘. [A mongol nyelv rövid értelmező szótára.] Ulānbātar, Ulsīn Xewlelīn Xereg Erxlex Xorō. Colō, Jh. 1965. Jaxčinī aman ayalgū. [Dzahcsin nyelvjárás.] Ulānbātar, Šinjhlex Uxānī Akademīn Xewlel. Coloo, Jh. 1967. Biography of Caya Pandita in Oirat Characters. Ulānbātar, Šinjhlex Uxānī Akademīn Xewlel. /Corpus Scriptorum Mongolorum, 5./ Colō, Jh. 1988a. BNMAU dax‘ mongol xelnī nutgīn ayalgūnī tol‘ bičig II. Oird ayalgū. [A Mongol Népköztársaság nyelvjárásai. II. Ojrát nyelvjárás.] Ulānbātar, ŠUA-īn Xel Joxiolīn Xürēlen. Colō, Jh. 1988b. BNMAU dax‘ mongol xelnī nutgīn ayalgūnī tol‘ bičig. Xalx ayalgū. [A Mongol Népköztársaság mongol nyelvjárásainak szótára. A halha nyelvjárás.] Ulānbātar, ŠUA-īn Xel Joxiolīn Xürēlen. Čeremisov, K. M. 1973. Burjatsko-russkij slovar‘. Moskva, Izd. Sovetskaja Enciklopedija. Damdinsürüng, Č. 1959. Mongγol uran jhokiyal-un degejhi jhaγun bilig orosibai. [A mongol irodalom száz gyöngyszeme.] Ulaγan Baγatur, Šinjhlex Uxānī Akademīn Xewlel. /Corpus Scriptorum Mongolorum, 14./ Damdinsüren, C.–A. Luwsandendew 1982. Oros–mongol tol‘. [Orosz–mongol szótár.] Ulānbātar, Ulsīn Xewlelīn Gajar. Doerfer, Gerhard 1965. Ältere westeuropäische Quellen zur kalmückischen Sprachgeschichte Witsen 1692–Zwick 1827. Wiesbaden, Otto Harrassowitz. Dorjhgotow, A.–Č. Songino 1998. Juragt toli. [Képes szótár.] Ulānbātar, Xūl‘ Jüin Yām, ŠUA-īn Xel Joxiolīn Xürēlen. Engkebatu, 1984. Daγur kelen-ü üges. [A dahúr nyelv szavai.] Kökeqota, Öbör Mongγol-un Arad-un Keblel-ün Qoriy-a. /Mongγol töröl-ün kele ayalγun-u sudulul-un materiyal, 5. [Tanulmányok a mongol nyelvekről és nyelvjárásokról.]/ Engkebatu, 1985. Daγur kelen-ü üge kelelge-yin materiyal. [Anyagok a dahúr nyelv szókészletéhez.] Kökeqota, Öbör Mongγol-un Arad-un Keblel-ün Qoriy-a. /Mongγol töröl-ün kele ayalγun-u sudulul-un materiyal, 6. [Tanulmányok a mongol nyelvekről és nyelvjárásokról.]/ Fodor István (szerk.) 1998. A világ nyelvei. Budapest, Akadémiai Kiadó. Gosltunskij, K. F. 1893–1895. Mongol‘sko-russkij slovar‘, I–III. S. Peterburg, Ikonnikov. Golstunskij, K. F. 1860. Russko-kalmyckij slovar‘. S. Peterburg, Tipografija Akademii Nauk.

420

Gombojab, Hangin J. 1968. Basic Course in Mongolian. Bloomingon–The Hague, Indiana University–Mouton. Gombojab, Hangin et al. 1986. A Modern Mongolian-English Dictionary. Bloomington, Indiana University Press. Groenbech Kaare–Krueger, John R. 1955. An Introduction to Classical (literary) Mongolian. Wiesbaden, Otto Harrasowitz. Jahontova, N. S. 1996. Ojratskij literaturnyj jazyk XVII veka. Moskva, Nauka. Janhunen, Juha (ed.) 2003. The Mongolic Languages. London–New York, Routledge /Routledge Language Family Series./ Kałużyński, Stanisław 1977. Dagurisches Wörterverzeichniss nach F. V. Muromskis handschriftlichen Sprachaufzeichneungen. Warsawa. Kara, G. 1959. Notes sur les dialectes oirat de la Mongolie Occidentale. Acta Orientalia Hung, 8. 111–168. p. Kara, D. 1972a Knigi mongol‘skih kočevnikov. Moskva, Nauka. Kara György 1972b. A mongol irodalom kistükre. Antológia a klasszikus és mai mongol irodalom és népköltés műveiből. 2. kiadás Budapest, Európa Könyvkiadó. Kara, György 1982. Specimens of the Solon and the Dagur Languages by A. O. Ivanovskiy. Budapest, MTA Altajisztikai Kutatócsoport. /Debter, 2./ Kara, G. 1986. On the Khitan Writing Systems. Mongolian Studies, 10. 19–24. p. Kara, György 1995. Daurica in Cyrillic Script. Budapest, MTA Altajisztikai Kutatócsoport /Debter, 10–11./ Kara, Gy. 1996. Aramaic Script for Altaic Languages. Kitan and Jurchin. In Peter T. Daniels–William Bright (ed.): The World‘s Writing Systems. New York–Oxford, Oxford University Press, 230–238 p., 537–558. p. Kara, G. 1997. Early Kalmyk Primers and Other Schoolbooks. Bloomington, Indiana University. /The Mongolia Society Special Papers, 13./ Kara György 1998. Mongol–magyar kéziszótár. Budapest, Terebess Kiadó. Kara, György 2000. The Mongolian and Manchu Manuscripts and Blockprints of the Hungarian Academy of Sciences. Budapest, Akadémiai Kiadó. Kara. G. 2005. Books of the Mongolian Nomads. Bloomington: Indiana, Indiana University. Kotwitcz, Wladyslaw 1929. Opyt grammatiki kalmyckogo razgovornogo jazyka. Rzvenice u Pragi, Kul‘t Rabotniki. Kowalewski, J. E. 1844–1849. Dictionnaire mongol-russe-français. I–III. Kazan, Universitetskaja Tipografija. [Reprint: Taipei, SMC Publishing Inc. 1993.]

421

Krueger, John R. 1975. The Kalmyk–Mongolian Vocabulary in Stralenberg‘s Geography of 1730. Stockholm, Almqvist & Wiksell International. Krueger, John R. 1978–1984. Materials for an Oirat-Mongolian to English Citation Dictionary. 1-3 vols. Bloomington, Indiana, The Mongolia Society. Krueger, John R.–Robert G. Service (eds.) 2002. Kalmyk Old-Script Documents of Isaac Jacob Schmidt 1800-1810. Todo Biciq Texts, Transcription, Translation from the Moravian Archives at Herrenhut. Wiesbaden, Harrassowitz Verlag. /Asiatische Forschungen, 143./ Kőhalmi Katalin 1956. Mongol népek és nyelvek. Magyar Nyelvőr,80. 88–93, 220–227. p. Kullmann, R.–D. Tserenpil1996. Mongolian Grammar. Hong Kong, Jenesco Ltd. Legrand. J.–C. Sükhbaatar 1992. Dictionnaire mongol- français. Paris, L‘Asiathèque. Lessing, Ferdinand D. 1982. Mongolian–English Dictionary. Bloomington, Indiana, The Mongolia Society. Ligeti Lajos 1927. A kitaj nép és nyelv. Magyar Nyelv, 23. 293-310. p. Ligeti Lajos 1941. A kínai-átírásos barbár nyelvi glosszák kérdése. Nyelvtudományi Közlemények, 51. 174–207. p. Ligeti, L. 1969. Tabgačskij jazyk – dialekt sjan‘bijskogo. Narody Azii i Afriki, 1. 107–117. p. Ligeti, Louis 1972. Monuments en écriture ‘Phags-pa. Pièces de chancellerie en transcription chinoise. Budapest, Akadémiai Kiadó. /Monumenta Linguae Mongolicae Collecta, 3./ Ligeti, Louis 1973. Monuments en écriture ‘Phags-pa. Pièces de chancellerie en transcription chinoise. Budapest, Akadémiai Kiadó. /Indices Verborum Linguae Mongolicae Monumentis Traditorum, 3./ Luwsanbaldan, X. 1975. Tod üsgīn dursgalūd. [A világos írás emlékei.] Ulānbātar, Šinjhlex Uxānī Akademīn Xewlel. /Corpus Scriptorum Mongolorum, 19./ Luwsandendew, A. 1957. Mongol oros tol‘. [Mongol – orosz szótár.] Ulānbātar, Ulsīn Gadād, Dotōdīn Olon Xelnī Tol‘ bičgīn Xewlel. Lubsangdorjhi, Jhügderiin–Jaroslav Vacek 2004. Colloquial Mogolian. An Introductory Intensive Course. Vols. 1–2. Prague, Charles University, Philosophical Faculty, Institute of South and Central Asian Studies, Seminar of Mongol Studies. Luwsanjhaw, Č. 1976. Mongol xel surax bičig. Gadādīnxand joriūlaw. [Mongol nyelvkönyv külföldiek számára.] Ulānbātar.

422

Martin, Samuel E. 1961. Dagur Mongolian Grammar, Text and Lexicon. Based on the Speech of Peter Onon. Bloomingon, Indiana University; The Hague, Mouton & Co. /Uralic and Altaic Series 4./ Mönx-Erdene, C. 2005. Soyombo joyadi xemēx mongol üsgīn bičix yoson oršwoi. [A soyombo joyadi nevű mongol írás hagyománya.] Ulānbatar, Daščoilin xīd, Jǖn xürē kollejh. Muniev, B. D. 1977. Kalmycko-russkij slovar‘. Xal‘mg-ors tol‘. Moskva, Izdatel‘stvo Russkij Jazyk. Odoncsimeg, D.–Dzsagvaral, R.–Kara György 1993. Mai mongol nyelv. Orčin cagīn mongol xel. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó. Önörbajan, Cedevín 1986. A mai mongol (halha) nyelv igeképzése. Budapest. Önörbayan, C. 1998. Orčin cagīn mongol xelnī ügjüi. [A mai mongol nyelv alaktana.] Ulānbātar, Ulsīn Bagšīn Ix Surgūl‘. Pallas P. S. 1776. 1801. Sammlungen historischer Nachrichten über die mongolischen Völkerschaften. I-II Bde. St. Petersburg, Kaiserliche Akademie der Wissenschaften. Pavlov, D. A. 1983. Fonetika sovremennogo kalmyckogo jazyka. Elista, Kalmyckoe Kniţ noe Izdatel‘stvo. Popov, A. V. 1847. Grammatika kalmyckogo jazyka. Kazan‘, Universitetskaja Tipografija. Poppe, N. N. 1930. Dagurskoe narečie. Moskva, Nauka. Poppe, N. N. 1941. Kvadratnoe pis‘mennost‘. Moskva, Nauka. Poppe, Nicholas 1951. Khalkha-mongolische Grammatik. Wiesbaden, Otto Harrassowitz. Poppe, Nicholas 1954. Grammar of Written Mongolian. Wiesbaden, Otto Harrassowitz. Poppe, Nicholas 1955. Introduction to Mongolian Comparative Studies. Helsinki, Suomalais–Ugrilainen Seura. Poppe, N. 1957. Mongolian Monuments in hP‘ags-pa Script. Wiesbaden, Otto Harrasowitz. /Göttinger asiatische Forschungen, 8./ Poppe, Nicholas 1960. Buriad Grammar. Bloomingon, Indiana University, The Hague, Mouton & Co. Poppe, Nicholas 1965. Introduction to Altaic Linguistics. Wiesbaden, Otto Harrassowitz. /Ural-Altaische Bibliothek, 14./ Poppe, N. N. 1966. Ob otnošenii ojratskoj pis‘mennosti k kalmyckomy jazyku. In A. Bormanshinov–J. R. Krueger (ed.): Kalmyk-Oirat Symposium. Philadelphia, Penna 191–209. p.
423

Poppe, Nicholas et al. 1964. Mongolistik. Leiden, E. J. Brill /Handbuch der Orientalistik, 1. Abt., 5. Bd., 2. Abschn./ Rákos Attila 2002a. Beszélt nyelvi hatások az ojrát „világos írásos‖ szövegekben. In Birtalan Ágnes–Yamaji Masanori(szerk.): Orientalista Nap 2001. Budapest, ELTE Orientalisztikai Intézet, 81–89. p. Rákos, Attila 2002b. Written Oirat. München, LINCOM /Languages of the World, 418./ Ramstedt, Gustav John 1902. Das Schriftmongolische und die Urgamundart phonetisch verglichen. Helsingfors /Journal de la Société Finno-ougrienne 21/2./ Ramstedt Gustav John 1935. Kalmückisches Wörterbuch. Helsinki, Suomalais–Ugrilainen Seura. /Lexica Societatis Fenno–Ugricae 3./ Rassadin, V. I. 1982. Očerki po istoričeskoj fonetike burjatkogo jazyka. Moskva, Nauka. Rintschen, B. 1952. Zwei unbekannte mongolische Alphabete aus dem XVII. Jahrhundert. Acta Orientalia Hung., 2. 63–72. p. Rinčen, B. 1956. Mongγol kelen-ü jhüi-yin bičig (Uduridqal, abiya, üge, ögülberi-yin jhüi). I-II. [A mongol nyelv nyelvtana (Bevezető, hangtan, alaktan, mondattan).] Kézirat. Rinčen 1970. Oirat Version of Damamūkonāmasūtra. Ulānbātar, Šinjhlex Uxānī Akademīn Xewlel. /Corpus Scriptorum Mongolorum, 16, II./ Rudnev, A. D. 1913–1914. Hori-burjatskij govor. Opyt issledovanija, teksty, perevod i primečanija. St. Peterburg, Tip. Kirsbauma. Sambūdorjh, O. 1997. Xel joxiolīn xürēlengīn tod üsgīn nomīn bürtgel. San taxilgīn sudar. [A Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet „világos írásos‖ anyagainak katalógusa. Füstáldozati szövegek.] Ulānbātar, Mongol Ulsīn Šinjhlex Uxānī Akademi Xel Joxiolīn Xürēlen. Sanders, Alan J. K.–Jantsangiin Batireedüi 1999. Colloquial Mongolian. The Complete Course for Beginners. London–New York, Routledge. Sanţ eev, G. D. 1941. Grammatika burjat-mongol‘skogo jazyka. Moskva–Leningrad, Izdatel‘stvo AN SSSR. Sanţ eev, G. D. 1953. Sravnitel‘naja grammatika mongol‘skih jazykov.I-II. Moskva, Nauka. Sanţ eev, G. D. 1962. Grammatika burjatskogo jazyka. Moskva, Nauka. Sanţ eev, G. D. 1977. Lingvističeskoe vvedenie v izučenie istorii pis‘mennosti mongol‘skih narodov. Ulan-Ude. Sárközi, Alice 2005. Classical Mongolian. München, LINCOM. /Languages of the World, 429./ Sazykin, A. G. 1999. Radnabhadra, Lunnyj svet. Sankt-Peterburg, Peterburgskoe Vostokovedenie. /Pamjatniki kul‘tury vostoka, 7./
424

Senderjav, Alimaa 2003. Parataktische Teilsätze im Khalkha-Mongolischen verso hypotaktische Teilsätze im Deutschen. Ein Beitrag zur Sprachlehrforschung. Wiesbaden, Harrassowitz Verlag. /Tunguso-Sibirica. 12./ Shijiro Murayama 1951. The Method of the Decipherment of Kitan Script. Journal of the Linguistic Society of Japan, 17-18. 47–70. p. Smitt [sic!], I. Ja. 1832. Grammatika mongol‘skogo jazyka. St. Petersburg. Street, John C. 1963. Khalkha Structure. Bloomington, Indiana University. Starikov, V. S. (red.) 1970. Materialy po dešifrovke kidan‘skogo pis‘ma. I-II. Moskva, Nauka. Süxbātar, O. 1997. Mongol xelnī xar‘ ügīn tol‘. [A mongol nyelv idegenszavainak szótára.] Ulānbātar, Mongol Ulsīn Šinjhlex Uxānī Akademi Xel Joxiolīn Xürēlen. Szabó Teréz Mária 1943. A kalmük szóképzés. Budapest, Belső-ázsiai Tsz. Taskin, V. S. 1963. Opyt dešrifrovki kidan‘skoj pis‘mennosti. Narody Azii i Afriki no. 1. 127–147. p. Todaeva, B. H. 1986. Dagurskij jazyk. Moskva, Nauka. Tömörtogō, D. 1992. Mongol xelnī tǖxen xeljüin ündes. I. Tǖxen awia jüi. [A mongol történeti nyelvtan alapjai. I. Mongol történeti hangtan]. Ulānbātar. Vacek, Jaroslav–Dţ . Luvsandordţ –Čoj. Luvsandţ av 1979. Učebnice mongolštiny. Hovorový styl. Praha, Státní pedagogické nakladatelství. Vietze, Hans-Peter 1978. Lehrbuch der mongolischen Sprache. Leipzig, VEB Verlag Enzyklopädie. Vietze, Hans-Peter–C. Damdinsüren–G. Luwsan–G. Nagy 1981. Deutsch-Mongolisches Wörterbuch. Leipzig, VEB Verlag Enzyklopädie. Vietze, Hans-Peter 1988. Mongolisch-deutsches Wörterbuch. Leipzig, VEB Verlag Enzyklopädie. Vladimircov, B. Ja. 1923. O dvuh smeščannyh jazykah Zapadnoj Mongolii. Jafetičeskij Sbornik, 2. 32–52. p. Vladimircov, B. Ja. 1926. Obrazcy mongol‘skoj narodnoj slovesnosti. S.-Z. Mongolija. Leningrad, Institut Ţivyh Vostočnyh Jazykov imeni A. S. Enukidze. Vladimircov, B. Ja. 1929. Sravnitel‘naja grammatika mongol‘skogo pis‘mennogo jazyka i halhaskogo narečija. Leningrad, Leningradskij Vostočnyj Institut. Wandui, E. 1965. Dörwöd aman ayalgū. [Dörböt nyelvjárás.] Ulānbātar, Šinjhlex Uxānī Akademīn Xewlel. Weiers, Michael 1966. Untersuchungen zu einer historischen Grammatik des präklassischen Mongolisch. Wiesbaden, Otto Harrassowitz. /Asiatische Forschungen, 28./
425

Zwick, H. A. 1851. Gram[m]atik der west-mongolischen das ist Oirad oder kalmückischen Sprache. Königsfeld, Gr. Baden. Zwick, H. A. 1852. Handbuch der westmongolischen Sprache. Hüfingen, I. N. Heinemann.

A sumer nyelv és írás
írta Zólyomi Gábor

A sumer nyelv és írás

A sumer nyelv a ma ismert nyelvek közül egyetlennel sem áll rokonságban, egy ún. szigetnyelv. Az ismert rokon nyelvek hiánya is magyarázza, hogy számtalan más nyelvvel próbálták rokonítani, köztük a magyarral is. Ezek a próbálkozások azonban kivétel nélkül nyelvészetileg megalapozatlanok; a sumer-magyar állítólagos rokonságához ld. Komoróczy igen szórakoztató munkáját (1976), és legutóbb Rédei könyvének vonatkozó fejezetét (1998, 85–105). A sumer hangrendszer rekonsrukciója a rokon nyelvek hiánya és az írásrendszer sajátosságai miatt nagy nehézségekbe ütközik. A rekonstrukció elsősorban az akkád hangrendszer értelmezésétől függ, mely azonban szintén bizonytalan némely részletében. Az i. e. III. évezredben a zárhangok és az affrikáták (ld. Jagersma 2000) két sorozatát a hehezetesség különbözteti meg. Ezt az i. e. II évezred elején az akkád hatására felváltja a zöngés–zöngétlen oppozíció (ld. Zólyomi 2006, 16 és az ott hivatkozott irodalom, Keetman 2004a). A magánhangzó rendszert négy magánhangzó alkotta (/u/, /i/, /a/ /e/) (ld. azonban Keetman [2005], aki több magánhangzó létezése mellett érvel).

426

A sumer morfológialag agglutináló nyelv. Esetrendszere ergatív: a nyelv ugyanazzal az esettel jelöli a tárgyatlan ige alanyát és a tárgyat (abszolutívuszi eset), és egy külön esettel (ergatívuszi eset) jelöli a tárgyas ige alanyát. Az abszolutívuszi és az ergatívuszi esettel együtt a sumer 11 esetet különböztet meg. A nyelv az egyes szám harmadik személyű névmásoknál két nyelvtani nemet különböztet meg: az emberi illetve nem emberi nemet. A sumer nyelvtan legszembeötlőbb tulajdonsága az igealakok bonyolultsága és hosszúsága. Az igetőhöz kapcsolódó affixumok 13 szerkezeti pozícióba sorolhatók, ebből tíz az igető előtt, három az igető után helyezkedik el. Az alany és a tárgy mellett egyidejűleg akár két másik igei szereplő is jelölve lehet affixumokkal az igén. Prefixumok jelölik az igemódot, az igenemet és a cselekvés irányultságát is. A sumer két igeidőt különböztet meg. A sumer ige mondatbeli helye a mondat vége, az előtte álló szavak sorrendjét a mondat kommunikatív szempontú tagolása határozza meg.

Nyelvtörténet és nyelvváltozatok A sumer nyelvet az ókori Mezopotámia déli részén beszélték. A nyelv neve az akkád sumerum szóból ered, a sumerek az emegir ― anyanyelv‖ szóval utaltak saját nyelvükre. A rokon nyelvek hiánya miatt semmit nem tudunk a sumer nyelvterület elhelyezkedéséről az első írásos források megjelenése előtti időkben (i. e. IV évezred vége) (ld. Rubio 2005). A sumer szövegek lelőhelye és az ékírásos szövegekben előforduló sumer személynevek eloszlása alapján úgy tűnik, hogy az i. e. III. évezred közepén a sumer nyelvterület északi határa Nippur város magasságában húzodott és délen a Perzsa-öbölig tartott (ld. Sallaberger 2004). Nippurtól északabbra a keleti sémi akkád volt a beszélt nyelv. A két nyelv, a sumer és az akkád, kapcsolata meghatározó jelentőséggel bírt mind a sumer mind az akkád történetére. Kölcsönösen hatottak egymás szókincsére, hangtanára és nyelvtanára (ld. Edzard 2003, 173–178). Az ókori Mezopotámia írásos kultúrája kétnyelvű volt, források és adatok hiányában azonban nem tudjuk, hogy milyen mértékű volt a kétnyelvűség mindennapok szintjén. A kölcsönös nyelvi hatások azonban arra utalnak, hogy a kétnyelvűség társadalmi jelenség volt és nem csak az

427

írástudók igen szűk rétegére korlátozódott (az írásbeliség társadalmi elterjedtségéhez, ld. Wilcke 2000). Az i. e. III. évezred közepétől kezdve a sumer és az akkád kiegyensúlyozott viszonya megváltozik, asszimetrikus kétnyelvűség jön létre, melyben az akkád válik a domináns nyelvvé. A III. évezred végének politikai változásai, az ún. III. Ur-i dinasztia összeomlása a déli területek elnéptelenedéséhez illetve az itteni lakosság elvándorlásához vezetett, ami jelentősen hozzájárult a sumer nyelvterület csökkenéséhez és felgyorsította a sumer nyelv visszaszorulását, az akkád nyelvvel való felcserélését. Az i. e. II. évezred első felére tehető a beszélt sumer nyelv eltűnése. Ezután a nyelv a középkori latinhoz hasonló státuszra tesz szert a vallás, a tudomány és az irodalom nyelvévé válik. Ezt a funkcióját az ékírásos írásbeliség végéig, időszámításunk kezdetéig megtartja (Geller 1997). A nyelv szociolingvisztikai státuszában bekövetkezett változások (ld. Woods 2006) a sumer nyelvtanára is hatással voltak. A III. évezred végétől kezdve megfigyelhető, hogy a sumer erőteljes akkadizálódáson megy keresztül: hangkészlete hasonul az akkádéhoz, a nyelvtani nem használata bizonytalanná válik, igei vonzatai a megfelelő akkád ige vonzatait kezdik tükrözni, kialakul egy akkádhoz hasonló műveltető szerkezet (ld. Black–Zólyomi 1999, Zólyomi 2000, Black 2004, Keetman 2004 és 2004a). A sumer nyelv visszaszorulása a sumer nyelvű szövegek típusainak változásában is követhető. Az i. e. 18. század kezdetére a kevésbé formális szövegtípusok mint a levelek, a gazdasági és a jogi szövegek szinte teljesen eltűnnek. A modern nyelvekkel ellentétben a sumer beszélt nyelvi változatairól nincsenek ismereteink. A sumer ékírásos szövegek a sumer nyelvnek egy formális változatát használták, melynek viszonya a beszélt nyelvváltozatokhoz adatok hiányában nem tisztázható (ld. azonban Krecher 1993, ahol a szerző kísérletet tesz köznyelvi alakok bemutatására). Kizárólag irodalmi szövegekből ismert a sumer emeszal (― finom nyelv‖) nevű változata (ld. Schretter 1990). Az irodalmi szövegekben a női illetve kasztrált szereplők használják ez a nyelvváltozatot. Az emeszal a szavak hangalakjában és szókincsében tér el a sumer fő változatától. A nyelvváltozat eredete nem ismert, de feltehető, hogy egy beszélt nyelvű szociolektus továbbéléséről van szó az irodalmi regiszterben.
428

A nyelv szövegemlékei A sumer nyelv lejegyzésére használt ékírást gazdasági nyilvántartás céljára ― találták fel‖ az i. e. IV évezred végén a dél-mezopotámai Urukban (a korszakról ld. The Late Uruk Period; egy ebből a korból származó adminisztratív szöveg fényképe itt található). Nem véletlen tehát, hogy a gazdasági folyamatok különböző eseményeit rögzítő adminisztratív szövegek a sumer szövegek legjelentősebb csoportját alkotják. Ez a szövegtípus az óbabilóni kor (i. e. II évezred első fele) elejéig jelen van, a III. Ur-i dinasztia korából (i. e. III. évezred vége) kb. 70 ezer ilyen tábla maradt fenn, melyekből napjainkig mintegy 40 ezret publikáltak (egy ebből a korból származó adminisztratív szöveg fényképe itt található). Az ún. lexikális listák az adminisztratív szövegek mellett a másik szövegtípus, mely a legelső ékírásos szövegek között is megtalálható (ld. Englund 1998) (egy az i. e. IV. évezred végére datálható, az Uruk IV rétegből előkerült lexikális lista fényképe itt található; egy némileg fiatalabb, az Uruk III rétegből előkerült lexikális listáé itt). A hasonló jelentésű szavakat, például foglalkozás vagy állat neveket felsoroló lexikális listák az irnoki képzésben játszottak szerepet, ez magyarázza létezésüket a kezdetektől fogva. Ahol ékírással írtak mindenhonnan előkerültek lexikális listák. A listák a mezopotámiai tudományosság alapvető szövegtípusát jelentik, különböző formákban és tartalmakkal az ékírásos írásbeliség megszűnéséig (i. sz. 1 század) fennmaradnak (ld. Veldhuis 1997). Az első jogi tartalmú szövegek (földeladási okmányok) megjelenése az i. e. III évezred legelejére tehető. A különböző javak (például, házak, rabszolgák, föld) tulajdonváltását illetve kölcsönszerződéseket rögzítő sumer nyelvű szövegek az óbabilóni korig készültek. A legelső ún. ― törvénykönyv‖, valójában jogszabályok különböző elvek szerint rendezett gyűjteménye, az i. e. III. évezred végéről származik és Ur-Namma, a III. Ur-i dinasztia első királyának nevéhez köthető. Az iszini dinasztiába tartozó Lipit-Estár hasonló jellegű gyűjteménye az i. e. 19. századra datálható. Az első történeti szövegek (király feliratok, fogadalmi feliratok, építési feliratok) csak az i. e. 26. századra datálhatók, mintegy 500 évvel az ékírás megjelenése után. Az i.

429

e. 18 század után a király feliratok rendszerint kétnyelvűek (sumer-akkád). A történeti szövegek az óbabilóni kor vége után csak kivételesen íródnak sumerül. Az első irodalmi szövegek megjelenése egybeesik a történeti szövegek megjelenésével (i. e. 26. sz.). A történeti és irodalmi szövegek közötti határvonalat nem mindig egyszerű meghúzni, nyelvileg mindkettőt egy emeltebb regiszter jellemez. Az irodalmi szövegek meghatározása a mezopotámiai kontextusban nem probléma mentes, mivel az irodalom fogalma koronként változik (ld. Veldhuis 2004 bevezetőjét, ahol a szerző valamennyi lehetséges megközelítést számba veszi). Az i. e. III. évezredből csak nagyon kevés irodalmi szöveg ismerünk, ez a szövegtípus legnagyobb számban az óbabilóni korból maradt fenn, amikor másolásuk és tanulásuk az irnoki képzés fontos részét képezte. Az óbabilóni irodalmi korpusz egy része valószínűleg a III. Ur-i dinasztia (i. e. III. évezred vége) ideológiai szempontjait tükrözi. A mezopotámiából előkerült sumer nyelvű levelek többsége az adminisztratív szövegek alfajának tekinthetők: a különböző rangú szereplők közötti gazdasági vagy adminisztratív tárgyú üzeneteket rögzítenek. A legelső sumer levelek az i. e. III. évezred közepéról származnak, ez az írásos műfaj is az óbabilóni korban tűnik el.

Írásrendszer A sumer nyelv lejegyzésére használt ékírást eredetileg nem a beszéd rögzítésére hozták létre. Az ékírást gazdasági nyilvántartás céljára ― találták fel‖ az i. e. IV évezred végén a dél-mezopotámai Urukban. Az ékírás nevét a nádból készül íróeszköz, a stílus, nedves agyagban hagyott lenyomatáról kapta. A stílus írásra használt vége háromszögalakú volt, mely az agyagba nyomva ékalakú nyomott hagyott. Ez az írásmód csak az i. e. III. évezredben alakul ki, a legelső szövegek jeleit egy hegyes eszközzel rajzolták az agyagba. Az i. e. IV. évezred végén Urukban, illetve később néhány más városban használt írás ezernél valamennyivel több jelet használt (Damerow [2006] szerint a különböző városokból előkerült táblákon összen majd 1500 írásjel különböztethető meg, más szerzők az általunk említett számokat használják). Ez a jelkészlet elegendő volt arra hogy a gazdasági folyamatok szereplőit, fajtáit és helyét rögzítsék. (Több szerző, pld.
430

Damerow, Nissen, az ékírásnak ezt a formáját, amikor kizárólag gazdasági nyilvántartás céljait szolgálta, proto-írásnak nevezi) A jelek legtöbbje ikonikus volt az ábrázolni kívánt tárgyak, állatok, testrészek jól felismerhetők. A jelek egy kisebb része absztrakt szimbólumokat jelenített meg (például egy körbe írt kereszt a juhokat jelentette), ezek valószínűleg egy korábbi nyilvántartási rendszer szimbólumaiként váltak az ékírás részévé (ld. Kalla 1996). A jelek közül mintegy 60 jel a számok rögzítésére szolgált. Eltérő számjeleket használtak a megszámolt dolgoktól jellegétől függően. Ilyen nagyszámú írásjel grafikus megkülönböztetése lehetetlen lett volna az írófelületként szolgáló agyagban. A rendszer valójában mintegy 300 alapjelre épült és az írásrendszer kidolgozói és használói különböző eljárásokkal hozták létre mintegy 1000 egymástól jól megkülönböztethető írásjelet. Néhány a leggyakrabban használt eljárások közül: a) Az alapjel egyik részét besatírozták (az emberi fejet ábrázoló jel besatírozott változata jelentette, például a szájat). b) Az alapjelbe belerajzoltak egy másik jelet (az emberi fejet ábrázoló jel a ― víz‖ belerajzolt jelével együtt az ― inni‖ fogalom jele lett). c) Két jelet szorosan egymás mellé rajzoltak és a két jel együtt más jelentést kapott mit külön-külön. d) Az alapjelbe belerajzoltak egy másik jelet, a belerajzolt jelnek azonban nem a jelentése, hanem az olvasata volt a fontos (például a dobozt ábrázoló jel az AM olvasatú belerajzolt jellel együtt az ― anya‖, sumerül ama, jelévé lett). Az i. e. III. évezred folyamán a rendszer jelentős változásokon ment át mind a az írásrendszer működése, mind a jelek formája tekintetében. Az írófelület és az íróeszköz behatárolta a grafikusan megkülönböztethető írásjelek számát. Amikor az ékírás a gazdasági nyilvántartás mellett más kommunikációs funkciók eszközévé is vált (ld. erről részletesen Kalla Gábor fejezetét ebben a kiadványban), akkor az írásrendszer használói azzal a kihívással találták magukat szemben, hogy miként lehet korlátozott számú írásjel használatával lefedni az emberi nyelv jóval nagyobb szókészletét. Két fő megoldás mutatkozott. Az egyik megoldás a jelek jelentésének metaforikus vagy metonímikus kiterjesztése volt. A lemenő napot ábrázoló jel, például,
431

nemcsak a ― nap‖ (égitest) szó jelenthette, hanem a ― nap‖ (időtartam), ― fényes‖, ― szárítani‖, ― fehér‖, stb. szavakat is. A lábszárat ábrázoló jel pedig nemcsak a ― menni‖ szót jelenthette, hanem az ― állni‖, ―vinni‖, ― belépni/bevinni‖ szavakat is. A metaforikus vagy metonímikus kiterjesztés eredményeként ugyannak az írásjelnek több eltérő olvasata is lehetett (más kifejezéssel, a jelek polifónikusak voltak) és ezek az olvasatok vagy jelentések szemantikailag kapcsolatban álltak. A másik megoldás a jelek olvasatának átvitele más hasonló hangalakú szavak leírására, ezt nevezik rébusz elvnek. A sumer ti ― nyíl‖ szó leírására használt jelet, például, elkezdték használni a sumer ti(l) ― élet‖ szó leírására is. A rébusz elv alkalmazásának eredmény az lett, hogy egy adott írásjel teljesen eltérő jelentésű szavak leírására is szolgálhatott. A rébusz elv nagy jelentőséggel bírt az ékírás továbbfejlődése szempontjából. A legelső ékírásos szövegek csak szójeleket használtak. A sumer nyelv grammatikai morfémait (a ragozott ige prefixumait és a névszói ragokat) ezek a szövegek egyáltalán nem jelenítették meg. A grammatikai morfémák megjelenítéséhez szükséges jel olvasatok a rébusz elv alkalmazásával alakultak ki. Például, a tárgyas ige alanyát jelölő ergativuszi esetrag -/e/ volt. Ennek a ragnak a leírásához azt a jelet kezdték alkalmazni, mely eredetileg egy csatorna keresztmetszeti képét ábrázolta és a sumer e(g) ― csatorna‖ szó leírására szolgált. A rébusz elv egyre gyakoribb alkalmazásának eredménye az ékírás fonetizálódása volt: kialakult egy olyan jelkészlet (szillabárium), ahol nem jelek által leírt szavak jelentése, hanem a szavak hangalakja vált fontossá. A metaforikus vagy metonímikus kiterjesztés és a rébusz elv együttes alkalmazása révén létrejött írásrendszerben az írásjelek négy fajta alkalmazását különböztethetjük meg az adott kontextusban betöltött funkciója szerint: 1. logogram (szójel): egy szó leírására szolgáló jel. 2. fonogram (szótagjel): egy adott hangsor vagyis szótag megjelenítésére szolgáló jel. A sumer nyelv szerkezetéből adódóan a leggyakoribb típusú szótagjel a C(onsonant)V(owel) (=Mássalhangzó-Magánhangzó) jel volt (példál ba, mu, na). Használtak még V jeleket és ritkán CVC jeleket is. A VC jelek használata csak az i. e. III. évezred végén vált gyakorivá. A megelőző korszakban a zárt szótagokat általában nem írták ki, a /ban/ szótag leírására, például, a ba jelet használták. Később ugyanezt a szótagot két jellel írták le ba-an, melynek olvasata /ban/ és nem /baan/ volt.
432

3. determinatívum: a polifón jelek olvasatának leszűkítésére szolgáló írásjel, mely egy szójel előtt vagy mögött állva annak jelentés osztályát mutatta. A fából készült tárgyak neve előtt, például, a giš ― jelentésű jel állt. fa‖ 4. fonetikus kiegészítő: a polifón jelek olvasatának leszűkítésére szolgáló írásjel, mely egy szójel mögött állva annak hangalakját egyértelműsítette. Egy adott írásjel a négy fajta alkalmazás bármelyikében előfordulhatott. Például, az eredetileg egy csillagot ábrázoló jel lehetett szójel, amikor olvasata an ― vagy ég‖, dingir ― isten‖ volt. Használták az /an/ szótag leírására, mely olvasat az an ― szóból ég‖ eredt a rébusz elv alkalmazásával. Ugyanezt a jelet használták determinatívumként az istennevek előtt, és ha az írnok úgy érezte, hogy egy adott szójel olvasata egyértelművé tehető egy utána írt an szótagjellel, szintén ezt a jelet alkalmazta. Az ékírás működésének i. e. III. évezredi fejlődése röviden úgy jellemezhető, mint egy olyan változás, melynek során az írásrendszer a szavak jelentése helyett egyre inkább a szavak hangalakjának megjelenítésére törekedett. A sumer nyelv lejegyzésére használt ékírás azonban mindig megmaradt egy kevert rendszernek, mely logogrammákat és szótagjeleket egyaránt alkalmazott. A szótövek lejegyzésére hagyományosan szinte mindig ugyanazokat a szójeleket használták, a szótagjelek a grammatikai morfémák írására szolgáltak. Az ékírás fonetizálódásában nagy szerepet játszott a térség kétnyelvűsége is. A flektáló akkád lejegyzésére az i. e. III. évezred közepén kialakult egy szótagjelekből álló szillabárium, melynek léte visszahatott a sumer lejegyzésére is. Az ékírás rendszerében és működésében bekövetkezett változások jelentős hatással voltak a jelek formájára. A legelső szövegek piktografikus jeleit még rajzolták, az i. e. III. évezred elejétől kezdve azonban a jelek már a stílus végének agyagba nyomásával létrehozott apró ékekből álltak össze. A jelek képi jellegűket fokozatosn elvesztették, a jelek formájánál többé már nem az általuk ábrázolt dolgok felismerhetősége volt a lényeges, hanem az, hogy egy jelet a rendszer más jeleitől jól meg lehessen különböztetni. A jeleket alkotó jelek lehetséges iránya és a jelket alkotó ékek száma fokozatosan csökkent. (A különböző korok jelformáit bemutató online jellisták elérhetők a CDLI Wiki Sign lists oldalán keresztül.)

433

A jelek irányultsága valamikor az i. e. III. évezred folyamán az órajárásával ellentétes irányban 90 fokkal elfordult. Az írásjeleket eredetileg nem rendezték sorokba, hanem az agyagba rajzolt négyszögletes ―ktrecekbe‖ helyezték, tetszőleges sorrendben. e Az írásjeleket csak az i. e. III. évezred közepétől kezdve kezdték a beszéd elemeinek megfelelő sorrendben írni. A ketreceket kezdetben egymás alá írták, a tábla bal szélétől jobb felé haladó oszlopokban. Később a ketrecek sorokká szélesedtek, melyekben az írás iránya balról jobb felé tartott. A sumer ékírásos szövegek latin betűs átírásában az egy szóhoz tartozó írásjeleket (grafémákat) kötőjelek kapcsolják össze. A determinatívumokat és a fonetikus kiegészítő jeleket felső indexbe tesszük. A determinatívumoknak kialakult egy rövidítési módja, így például az istennevek előtti determinatívumot a kis d betúvel rövidítjük: dinana = Inana istennő.

A nyelv kutatásának története A sumer nyelvnek létezett korabeli nyelvtani hagyománya, melyet az ún. nyelvtani szövegekből ismerünk. Ezek a szövegek a már említett lista típusú szövegek közé tartoznak. Az óbabilóni korból (i. e. II. évezred első fele) származó szövegek sumer–akkád kétnyelvű igei és névszói paradigmákat tartalmaznak, ezeket az i. e. I. évezredben nyelvtani morfémák listái váltják fel. Az első évezredi listákban nyelvtani szakszavak írják le az egyes morfémák funkcióit. A nyelvtani szövegek akkád anyanyelvű irnokok munkái, a szövegekből kikövetkeztethető nyelvtani kategória rendszer az akkád nyelv szerkezetét tükrözi. (A nyelvtani szövegek leírásához és elemzésehez ld. Black 1991 és 1998, Zólyomi 2000, 353–357.) Az ékírás megfejtése, főbb tulajdonságainak megértése a 19. század ötvenes éveiben befejeződött. A korabeli kutatók hamar felismerték, hogy a Ninivéből előkerült szövegek egy részét egy nem sémi, agglutinatív nyelven írták. Egyikük, Edward Hincks, azt is feltételezte, hogy az ékírás felfedezését is ennek a népnek kell tulajdonítani. Ezek a felismerések váltották ki a ― sumer kérdés‖-nek keresztelt vitát, melyben Josep Halévy több mint 40 évig próbálta védeni a korabeli kutatók többségével szemben azt a tézisét, hogy az ékírást az asszírok, egy sémi nép, fedezte fel és, hogy a ninivei táblákon azonosítani vélt másik nyelv, a sumer, egy asszír alapú titkosírásnak felel meg és ezért nem egy újabb nyelv. Halévy tézisét 1900-ban a brit Theophilus Pinches egy hosszú cikkben minden kétséget kizáróan cáfolja (Pinches 1900). (A ― sumer kérdés‖ hosszabb
434

vagy rövidebb tárgyalásait a következő munkákban található meg: Weissbach 1898, Jones 1969, Pallis 1956, 180–185, Cooper 1991, Black et al. 2006, lii–liv.) Szakirodalmi útmutató

Nyelvtani leírások: A sumer nyelvnek nincs általánosan elfogadott leíró nyelvtana. A legnagyobb nézeteltérések és következésképpen különbségek a sumer ige leírásában találhatók. A leggyakrabban használt kézikönyv még mindig Thomsen 2001, mely azonban nem nyújt koherens nyelvtani leírást, hanem a sumer nyelvtani kutatás eredményeit és problémáit foglalja össze. A könyv ma már nem használható Attinger könyvének nyelvtani része nélkül (Attinger 1993, 1–318), mely fejezetről fejezetre kommentálja Thomsen könyvét. Römer bevezetésének (Römer 1999) használata óvatosságot kíván, mert a szerző kritikátlanul tárgyalja a nyelvtani irodalmat. Leíró nyelvtanok: Poebel 1923, Jestin 1951, Falkenstein 1964, Kaneva 2006, Hayes 1997, Edzard 2003, Michalowski 2004, Zólyomi 2006, és Cunnigham 2006. Falkenstein 1949–1950 és Kärki 1967 kisebb szövegcsoportok nyelvtanának leírására válllalkozik. Nyelvtani tankönyvek: Hayes 2000, Bord 2001; Volk 2003 egy szószedettel ellátott olvasókönyv kezdők számára. Attinger 1993 (1–318), Michalowski 2004, Zólyomi 2006 és Cunnigham 2006 tükrözik leginkább a modern nyelvészet eredményeinek és módszereinek alkalmazását a sumer nyelvtani kutatásokban. Black–Zólyomi 2000 egy Oxfordban tartott sumer nyelvtani konferencia előadásait gyűjti össze, kereszmetszetét adva napjaink sumer nyelvészeti kutatásainak. A kötet bevezetőjének készült, de a kötetben nem publikált összefoglaló tanulmány a sumer nyelvtani kutatások lehetőségeiről és korlátairól Black–Zólyomi 1999.

Szótárak

435

A sumer nyelvnek nem készült teljes, átfogó szótára nyomtatott formában. A Philadelphia-i Pennsylvaniában készített sumer szótárnak csupán négy kötete jelent meg, melyek a B betűt és az A betű mintegy kétharmadát tartalmazzák (ld. Sjöberg et al. 1984–1998). A szótár nyomtatott változatának készítése abbamaradt, helyette egy online változat készül, melynek egyre bővülő interaktív változata jelenleg is elérhető: The Pennsylvania Sumerian Dictionary. Több szövegkiadás tartalmaz glosszáriumokat, melyek kisebb szövegcsoportok szókincsét dolgozzák fel: az i. e. III. évezred közepének sumer felirataihoz ld. Behrens–Steible 1983; az i. e. III. évezred végének jogi szövegeihez ld. Falkenstein 1957, 89–175, adminisztratív leveleihez ld. Sollberger 1966, 93–191; a hellenisztikus kor kétnyelvű himnuszaihoz ld. Oberhuber 1990.

Jellisták és írásrendszer A két legáltalánosabban használt átfogó jellista Labat–Malbran-Labat 1995 és Borger 1988. Ez utóbbinak 2003-ban megjelent egy jelentősen átdolgozott változata (Borger 2003). A Labat-féle jellista paleográfiai része sokkal gazdagabb Borger könyveiénél. Az online sumer szótár, The Pennsylvania Sumerian Dictionary, tartalmaz egy online jellistát, mely Miguel Civil kiadatlan jellistáján alapszik. Az ékírásos jelek formáinak legrészletesebb gyűjteménye még mindig Fossey 1926, mely több mint 30 ezer jelformát mutat be. A The Cuneiform Digital Palaeography Project ezt a könyvet válthatja fel amikor teljessé válik honlapja, amelyen az ékírásos jelek formái digitális fényképeken tanulmányozhatók. Rövidebb időszakok és kisebb korpuszok jellistái: Green et al. 1987 (Uruk-i szövegek, i. e. IV. évezred vége; a könyv legfontosabb recenziója Steinkeller 1995), Deimel 1922 (Fára-i szövegek, i. e. 26. sz.), Rosengarten 1967 (i. e. 25. sz.), Schneider 1935 (III. Ur-i dinasztia szövegei, i. e. 21. sz.), Mittermayer 2006 (óbabilóni irodalmi szövegek). Az ékírás működéséről és rendszeréről magyarul Bermant–Weitzman 1976 ad használható áttekintést. Cooper 1996 és Krebernik–Nissen 1994 a legjobb, asszíriológusok által írt összefoglalások az ékírásról. A sumerre alkalmazott ékírás rendszeréről a klasszikus tanulmány Civil 1973. Coulmas 2003 az
436

írásrendszerek, köztük az ékírás, nyelvészeti szempontú tárgyalását adja. Az ékírás kialakulásáról és az i. e. IV évezred végi rendszerről Nissen–Damerow–Englund 1991, Schmandt–Besserat 1992, Michalowski 1993a (Schmandt–Besserat 1992 igen kritikus recenziója), Schmandt–Besserat 1996, Kalla 1996, Michalowski 1996, Englund 1998, Glassner 2003 és Damerow 2006 ajánlható tanulmányozásra. Az ékírás irányáról ld. Powell 1981.

Szöveg kiadások: A sumer nyelvű szövegek korpusza nem lezárt. Napjainkban is egyre másra bukkannak fel újabb szövegek, és ha a politikai helyzet lehetővé teszi, hogy újra elinduljanak a régészeti ásatások Irakban minden bizonnyal még több ékírásos szöveg lát majd nap világot. A mostanáig előkerült szövegek a világ számtalan múzeumában, több földrészen elszórva találhatók. Az ékírás viszonylag kései megfejtése (19. század közepe) és a szövegek rendkívül nagy száma mellett, ez a két tényező is szerepet játszik abban, hogy az ékírásos (sumer és akkád) szövegek filológiai feldolgozottságának szintje meg sem közelíti a görög és latin szövegekét. Nem léteznek az ismert szövegeket mindenki számára hozzáférhetővé tevő sztenderd sorozatok és valószínű, hogy nyomtatott formában ezek már soha nem is fognak elkészülni, szerepüket egyre inkább a folyamatosan bővíthető online szövegkiadások veszik át (ld. alább). Az ékírásos szövegek kiadásainak és szakirodalmának alapvető bibliográfiája Borger 1967–1975, mely 1973-ig dolgozza fel az irodalmat. Évenként közöl hasonló bibliográfiát az Archiv für Orientforschung folyóirat ―Re gister Assyriologie‖, illetve az Orientalia folyóirat ― Keilschriftbibliographie‖ elnevezésű melléklete. A mezopotámiai írásbeliség műfajaiba Van De Mieroop 1999 nyújt bevezetést. Az asszíriológia legátfogóbb kézikönyve, a Reallexikon der Assyriologie und Vorderasiatischen Archäologie első kötete 1928-ban jelent meg, a II. világháború után 1957-ben folytatódott kiadása a harmadik kötettel. Jelenleg a 10. kötetnél (2003–2005) tart a ― Priesterverkleidung‖ címszónál. A háború előtti kötetek napjainkra nagyon elavultak. A sumer nyelvű adminisztratív szövegek kiadásait lehetetlen lenne ezen a helyen felsorolni. Englund 1998, Krebernik 1998, Bauer 1998 és Sallaberger 1999 részletes
437

bevezetést és bibliográfiai segítséget nyújtanak az ezzel a korpusszal foglalkozni kívánók számára. Valamennyi szövegekiadás bibliográfiai adatai megtalálható a Cuneiform Digital Library Initiative (ld. alább) honlapján is. Jog szövegek kiadásához ld. Edzard 1968, Krecher 1974, Gelb–Steinkeller–Whiting 1991. Az i. e. III. évezred végi peres ügyek jegyzőkönyveit rögzítő táblák kiadása Falkenstein 1956 és 1957. A mezopotámia jogról általában ld. Westbrook (2003) összefoglaló kötetét. A sumer leveleket kiadó két monográfia Sollberger 1966 és Kienast–Volk 1995. A történeti feliratok recens kiadásai: Cooper 1986, Frayne 1993 és 1990, Edzard 1997, Frayne 1997 és a részben hasonló korpuszt publikáló Behrens–Steible 1982 és 1991. Nincs átfogó sorozat, mely az irodalmi szövegeket publikálná. Az irodalmi szövegek kiadásai szakfolyóiratokban és monográfiákban lelhetők fel. Az Electronic Text Corpus of Sumerian Literature (ld. alább) projekt honlapján részletes bibliográfia található, ahol szinte valamennyi kiadás bibliográfiai adatai elérhetők. A sumeri irodalom rövid jellemzését adja Krecher 1978, Michalowski 1995 és Black et al. 2006, xix–lxiii. Veldhuis 1997, Tinney 1999, Volk 2000 és Robson 2001 az ó-babilóni irodalmi szövegek kontexusát jelentő irnoki iskolák működését és curriculumát tárgyalják. Wilcke 1975, Black 1998 és Veldhuis 2004 az sumer irodalom irodalom elméleti megközelítései. A mezopotámia lexikális listák kiadásai a Materialen zum Sumerischen Lexikon / Materials for the Sumerian Lexicon (= MSL) c. sorozat köteteiben találhatók. Az 1937-ben indult, összesen 18 kötetet számláló sorozat utolsó kötete 2004-ben jelent meg. Az archaikus (i. e. IV. évezred vége, III. évezred eleje) lexikális listáit Englund és Nissen adták ki (1993). A mezopotámia lexikális listák rövid jellemzését adja Civil 1995. Az utóbbi években egyre nagyobb jelentőséget kapnak az interneten elérhető sumer szöveges adatbázisok. A történeti szövegek kivételével minden nagyobb szövegcsoport elérhető ma már a világhálón is. Az óbabilóni irodalmi szövegek online korpusza: Electronic Text Corpus of Sumerian Literature (= ETCSL). Sumer adminisztratív szövegek (i. e. IV–III. évezred) elektronikus korpusza: Cuneiform Digital
438

Library Initiative (= CDLI). Az i. e. III. évezred végének adminisztratív szövegeinek korpusza (némi átfedés van a CDLI-vel): Database of Neo-Sumerian Texts (= BDTNS). A lexikális listák korpusza megtalálható: Digital Corpus of Cuneiform Lexical Texts (= DCCLT).

Antológiák: Komoróczy 1983 egy átfogó válogatást nyújt sumer irodalmi szövegekből. Harmatta 2003 számos sumer nyelvű történeti jellegű szöveget tartalmaz.. Angol nyelven a legtöbb irodalmi szöveget Jacobsen 1987 és Black et al. 2006 tartalmazza. Ez utóbbi az ETCSL fordításaiból ad válogatást, és egy hosszabb bevezető tanulmányt is tartalmaz a sumer irodalmi szövegekről. George 1999 tartalmazza valamennyi sumer nyelvű Gilgames eposz fordítását az akkád nyelvű változatok mellett. Vanstiphout 2003 négy sumer narratív szöveg fordítását tartalmazza bevezető tanulmányokkal ellátva. Michalowski 1993 sumer nyelven írt levelekből ad terjedelmes válogatást. Roth–Hoffner 1995 a sumer nyelvű ―tö rvénykönyveket‖ teszi elérhetővé angol nyelven. Ez utóbbi három munka a szövegeket sumerül is közli átírásban. Hallo 1997, 2000 és 2002 valamennyi sumer szövegtípusból tartalmaz bőséges válogatást. Kaiser 1982–1997 hasonlóan átfogó válogatást nyújt német nyelven. Chavalas (ed.) 2006 sumer és akkád nyelvű történeti szövegekből ad átfogó válogatást.

Sorozatok, szakfolyóiratok: A legfontosabb szakfolyóiratok, melyekben a sumer nyelvvel illetve sumer nyelvű szövegekkel kapcsolatos publikációk jelennek meg: Acta Sumerologica (= ASJ) (The Middle Eastern Culture Center in Japan, Hiroshima) Altorientalische Forschungen (= AoF) (Akademie Verlag, Berlin) Archiv für Orientforschung (= AfO) (Institut für Orientalistik der Universität Wien, Wien)
439

Archív Orientální (= ArOr) (Oriental Institute of the Academy of Sciences of the Czech Republic, Prague) Bibliotheca Orientalis (= BiOr) (The Netherlands Institute for the Near East, Leiden) Journal of Cuneiforms Studies (= JCS) (American Schools of Oriental Research, Boston) Journal of Near Eastern Studies (= JNES) (The University of Chicago, Chicago) Journal of the American Oriental Society (= JAOS) (American Oriental Society) Orientalia (= Or) (Pontificio Istituto Biblico, Roma) Orientalische Literaturzeitung (= OLz) (Akademie Verlag, Berlin) Revue d‘Assyriologie et d‘Archéologie Orientale (= RA) (Presses Universitaires de France, Paris) Zeitschrift für Assyriologie und Vorderasiatische Archäologie (= ZA) (Walter de Gruyter, Berlin–New York) A Cuneiform Digital Library Initiative (University of California, Los Angeles — Max Planck Institute for the History of Science, Berlin) három online folyóiratot jelentet meg a honlapján: Cuneiform Digital Library Notes, Cuneiform Digital Library Bulletin, Cuneiform Digital Library Journal. A sumerológiai tárgyú monográfiákat megjelentető sorozatok közül napjainkban kettő tűnik ki a megjelentetett munkák száma és fontossága tekintetében: a Münster-i Ugarit-Verlag által gondozott Alter Orient und Altest Testament sorozat, és a Leiden-i Brill kiadó által gondozott Cuneiform Monographs sorozat.

A nyelvhez kötődő egyéb internetes honlapok: Az ókori Közel Kelettel kapcsolatos, a világhálón elérhető anyagok legegyszerűbben az Abzu elnevezésű portál keresztűl érhetők el. A londoni British Museum Mesopotamia honlapján rengeteg érdekes információ található. Napra kész információ forrás az Ancient Near East.net elnevezésű portál.

440

Magyarországi kutatóhelyek: A magyar felsőoktatási intézmények közül a sumer nyelv egyedül az ELTE BTK Ókortudományi Intézetének Asszíriológia és Hebraisztika Tanszékén tanulható, az ókori nyelvek és kultúrák alapszak asszíriológia szakiránya keretében.

Bibliográfia Attinger, Pascal 1993. Eléments de linguistique sumérienne. La construction de du11/e/di ‗dire‘ Fribourg, Suisse–Göttingen, Editions Universitaires–Vandenhoeck & Ruprecht. /Orbis Biblicus et Orientalis. Sonderband./ Bauer, Josef 1998. Der vorsargonische Abschnitt der mesopotamischen Geschichte. In Pascal Attinger–Markus Wäfler (Hrsg.): Mesopotamien. Späturuk-Zeit und Frühdynastische Zeit. Freiburg, Schweiz–Göttingen, Universitätsverlag–Vandenhoeck & Ruprecht, 431–585. p. /Orbis Biblicus et Orientalis, 160/1– Annäherungen, 1./ Behrens, Hermann–Horst Steible 1982. Die altsumerischen Bau- und Weihinschriften. 1–2 Bde. Wiesbaden, Franz Steiner Verlag. /Freiburger altorientalische Studien, 5/1–2./ Behrens, Hermann–Horst Steible 1983. Glossar zu den altsumerischen Bau- und Weihinschriften. Wiesbaden, Franz Steiner Verlag. /Freiburger altorientalische Studien, 6./ Behrens, Hermann–Horst Steible 1991. Die neusumerischen Bau- und Weihinschriften. 1–2 Bde. Wiesbaden, Franz Steiner Verlag. /Freiburger altorientalische Studien, 9/1–2./ Bermant, Chaim–Micheael Weitzman 1986. Ékírás kezdőknek. In uők: Egy ismeretlen ókori civilizáció: Ebla. Budapest, Gondolat, 85–141. p. Black, Jeremy 1998. Reading Sumerian Poetry. London, The Athlone Press. /Athlone Publications in Egyptology and Ancient Near Eastern Studies./ Black, Jeremy 2004. Sprachwandel im Sumerischen. In Jan-Waalke Meyer—Walter Sommerfeld (Hrsg.): 2000 v. Chr. Politische, wirtschaftliche und kulturelle Entwicklung im Zeichen einer Jahrtausendwende. Saarbrücken, Saarbrücker Druckerei und Verlag, 171–183. p. /Colloquien der Deutschen Orient Gesellschaft, 3./
441

Black, Jeremy–Gábor Zólyomi (eds.) 2000 [megj. 2005]. Special Volume in Honor of Professor Mamoru Yoshikawa. 1. vol. The Study of Diachronic and Synchronic Variation in Sumerian: Papers Presented at the 6th Meeting of the Sumerian Grammar Discussion Group, Oxford, 17th and 18th September 1999. Hiroshima: The Middle Eastern Culture Center in Japan. /Acta Sumerologica, 22./ Black, Jeremy–Gábor Zólyomi 1999. The Study of Diachronic and Synchronic Variation in Sumerian. (http://www.assziriologia.hu/downloads/introSGDG6.zip) Black, Jeremy–Graham Cunningham–Eleanor Robson–Gábor Zólyomi 2006. The Literature of Ancient Sumer. 2nd, corr. ed. Oxford–New York, Oxford University Press. Black, Jeremy 1991. Sumerian Grammar in Babylonian Theory. 2. ext. ed. Rome: Pontifical Biblical Institute. /Studia Pohl. Series Maior, 12./ Black, Jeremy 1998. The Babylonian Grammatical Tradition: The First Grammars of Sumerian. Transactions of the Philological Society, 87. 75–99 p. Bord, Lucien-Jean 2001. Petite grammaire du sumérien à l‘usage des débutants. Paris, Librairie Orientaliste Paul Geuthner S.A. /Geuthner Manuels./ Borger, Rykle 1967–1975. Handbuch der Keilschriftliteratur. 1–3. Bde. Berlin–New York, Walter de Gruyter. Borger, Rykle 1988. Assyrisch-babylonische Zeichenliste. 4. Auflage. Kevelaer–Neukirchen-Vluyn, Verlag Butzon & Becker– Neukirchener Verlag. /Alter Orient und Altest Testament, 33/33A./ Borger, Rykle 2003. Mesopotamisches Zeichenlexikon. Münster, Ugarit Verlag. /Alter Orient und Altes Testament, 305./ Chavalas, Mark (ed.) 2006. The Ancient Near East: Historical Sources in Translation. Malden, MA–Oxford, Blackwell Publishers /Blackwell Sourcebooks in Ancient History./ Civil, Miguel 1973. The Sumerian Writing System: Some Problems. Orientalia, NS 42. 21–34. Civil, Miguel 1995. Ancient Mesopotamian Lexicography. In Jack Sasson et al. (eds.): Civilizations of the Ancient Near East, vol. IV. New York, Simon & Schuster MacMillan, 2305-2314. p. Cooper, Jerrold S. 1986. Sumerian and Akkadian Royal Inscriptions. Vol. 1. Presargonic Inscriptions. New Haven, Connceticut, The American Oriental Society. /The American Oriental Society. Translation Series, 1./
442

Cooper, Jerrold S. 1991. Posing the Sumerian Question: Race and Scholarship in the Early History of Assyriology. In P. Michalowski et al. (eds.): Velles Paraules. Ancient Near Eastern Studies in Honor of Miguel Civilon the Occasion of his Sixty-Fifth Birthday. Sabadell–Barcelona, Editorial AUSA, 47–66. p. /Aula Orientalis, 9./ Coghill, Eleanor–Guy Deutscher 2002. The origin of ergativity in Sumerian, and the ― inversion‖ in pronominal agreement: a historical explanation based on Neo-Aramaic parallels. Orientalia, NS 71. 267–290 p. Cooper, Jerrold S. 1996. Mesopotamian Cuneiform: Sumerian and Akkadian. In Daniels–Bright (eds.) 1996, 37–57. p. Coulmas, Florian 2003. Writing Systems. An Introduction to Their Linguistic Analysis. Cambridge, Cambridge University Press. /Cambridge Textbooks in Linguistics./ Cunningham, Graham 2006. Sumerian. In Keith Brown (ed.): Encyclopedia of Language and Linguistics, 12. köt. Oxford: Elsevier, 271 p. Damerow, Peter 2006. The Origins of Writing as a Problem of Historical Epistemology. Cuneform Digital Library Journal, 2006/1. Daniels, Peter D.–William Bright (eds.) 1996. The World‘s Writing Systems. New York–Oxford, Oxford University Press. Deimel, Anton 1922. Die Inschriften von Fara. 1. Bd. Liste der archaischen Keilschriftzeichen. Leipzig, J. C. Hinrichs. /Wissenschaftliche Veröffentlichung der Deutschen Orient-Gesellschaft, 40./ Edzard, Dietz Otto 1968. Sumerische Rechtsurkunden des III. Jahrtausend aus der Zeit vor der III. Dynastie von Ur. München, Verlag der Bayerischen Akademie der Wissenschaften. /Bayerische Akademie der Wissenschaften, Phil.-hist. Kl., Abhandlungen, NF 67; Veröffentlichungen der Kommission zur Erschließung von Keilschrifttexten, Serie A, 4./ Edzard, Dietz Otto 1997. Gudea and His Dynasty. Toronto–Buffalo–London. /The Royal Inscriptions of Mesopotamia. Early Periods, 3/1./ Edzard, Dietz Otto 2003. Sumerian Grammar. Leiden–Boston, Brill. /Handbook of Oriental Studies, I, 71./ Englund, Robert K. 1998. Texts from the Late Uruk Period. In Pascal Attinger–Markus Wäfler (Hrsg.): Mesopotamien. Späturuk-Zeit und Frühdynastische Zeit. Freiburg, Schweiz–Göttingen, Universitätsverlag–Vandenhoeck & Ruprecht, 15–233. p. /Orbis Biblicus et Orientalis, 160/1–Annäherungen, 1./

443

Englund, Robert K.– Hans J. Nissen 1993. Die lexikalischen Listen der archaischen Texte aus Uruk. Berlin, Gebr. Mann Verlag. /Ausgrabungen der Deutschen Forschungsgemeinschaft in Uruk-Warka, 13–Archaische Texte aus Uruk, 3./ Falkenstein, Adam 1949–1950. Grammatik der Sprache Gudeas von Lagaš. 1–2. köt. Roma, Pontificium Institutum Biblicum. /Analecta Orientalia, 28–29./ Falkenstein, Adam 1956. Die neusumerischen Gerichtsurkunden, Bd. 1–2. München, Verlag der Bayerischen Akademie der Wissenschaften. /Bayerische Akademie der Wissenschaften, Phil.-hist. Kl., Abhandlungen, NF 39–40; Veröffentlichungen der Kommission zur Erschließung von Keilschrifttexten, Serie A, 2, I–II./ Falkenstein, Adam 1957. Die neusumerischen Gerichtsurkunden, Bd. 3. München, Verlag der Bayerischen Akademie der Wissenschaften. /Bayerische Akademie der Wissenschaften, Phil.-hist. Kl., Abhandlungen, NF 44; Veröffentlichungen der Kommission zur Erschließung von Keilschrifttexten, Serie A, 2, III./ Falkenstein, Adam 1964. Das Sumerische. Leiden, Brill. /Handbuch der Orientalistik, I. 2, I, 1./ Fossey, Charles 1926. Manuel d‘assyriologie. 2. t. Évolution des cunéiformes. Paris, Louis Conard. Frayne, Douglas 1990. Old Babylonian Period (2003–1595 BC). Toronto–Buffalo–London. /The Royal Inscriptions of Mesopotamia. Early Periods, 4./ Frayne, Douglas 1993. Sargonic and Gutian Periods (2334–2113 BC). Toronto–Buffalo–London. /The Royal Inscriptions of Mesopotamia. Early Periods, 2./ Frayne, Douglas 1997. Ur III Period (2112–2004 BC). Toronto–Buffalo–London. /The Royal Inscriptions of Mesopotamia. Early Periods, 3/2./ Gelb, Ignace J.–Piotr Steinkeller–Robert M. Whiting, Jr. 1991. Earliest Land Tenure Systems in the Near East: Ancient Kudurrus. Chicago, Oriental Institute of the University of Chicago. /University of Chicago Oriental Institute Publications, 104./ Geller, Mark 1997. The Last Wedge. Zeitschrift für Assyriologie und Vorderasiatische Archäologie, 87. 43–95. p. Glassner, Jean-Jacques 2003. The Invention of Cuneiform. Baltimore–London, The John Hopkins University Press. George, Andrew 1999. The Epic of Gilgamesh. The Babylonian Epic Poem and Other Texts in Akkadian and Sumerian. London, Penguin Books.
444

Green, Margret W. et al. 1987. Zeichenliste der archaischen Texte aus Uruk. Berlin, Gebr. Mann Verlag. /Ausgrabungen der Deutschen Forschungsgemeinschaft in Uruk-Warka, 11–Archaische Texte aus Uruk, 2./ Hallo, William W. (ed.) 1997. The Context of Scripture. 1. vol. Canonical Compositions from the Biblical World. Leiden–New York–Köln, Brill. Hallo, William W. (ed.) 2000. The Context of Scripture. 2. vol. Monumental Inscriptions from the Biblical World. Leiden–Boston–Köln, Brill. Hallo, William W. (ed.) 2002. The Context of Scripture. 3. vol. Archival Documents from the Biblical World. Leiden–New York–Köln, Brill. Harmatta, János (szerk.) 2003. Ókori Keleti Történeti Chrestomathia. 2., jav. és bőv. kiad. Budapest, Osiris Kiadó. /Osiris Tankönyvek./ Hayes, John L. 1997. Sumerian. München–New Castle, Lincom Europa. /Languages of the World. Materials, 68./ Hayes, John L. 2000. A Manual of Sumerian Grammar and Texts. 2. rev., ext. ed. Malibu, Undena Publications. /ARTANES 5./ Jacobsen, Thorkild 1987. The Harps That Once …: Sumerian Poetry in Translation. New Haven, Yale University. Jagersma, Bram 2000. Sound Change in Sumerian: the So-Called /fr/-Phoneme. In Black–Zólyomi 2000, 81–87. p. Jestin, R. 1951. Abrégé de grammaire sumérienne. Paris, Librairie Orientaliste Paul Geuthner S.A. Jones, Thomas B. 1969. The Sumerian Problem. New York etc., John Wiley & Sons. Kalla, Gábor 1996. Az információtárolás és –átadás korai technikái Mezopotámiában. A számolókövektől az archaikus táblákig. Világtörténet, Új folyam (1996. ősz–tél). 36–62. p. Kaiser, Otto (Hrsg.) 1982–1997. Texte aus der Umwelt des Alten Testaments. 1–3. Bde. Gütersloh, Gütersloher Verlagshaus. Kaneva, I. T. 2006. Sumerszkij jazük. 2. átdolg., bővített kiad. Szankt-Peterburg, Centr ― Peterburgszkoe Vosztokovedenie‖ /Orientalia./ Kärki, Ilmari 1967. Die Sprache der sumerischen Königsinschriften der frühaltbabylonischen Zeit. Helsinki. /Studia Orientalia, B1./ Keetman, Jan 2004. Erneuerung des Syllabars im Ur III-Akkadischen: Schriftreform oder Sprachwandel? Zeitschrift für Assyriologie, 94. 186–201. p. Keetman, Jan 2004a. Verschlusslaute, Affrikaten und Frikative im Sumerischen. Archiv Orientální, 72. 367–383. p.

445

Keetman, Jan 2005. Die altsumerische Vokalharmonie und die Vokale des Sumerischen. Journal of Cuneiform Studies, 57. 1–16. p. Kienast, Burkhart–Konrad Volk 1995. Die sumerischen und akkadischen Briefe des III. Jahrtausends aus der Zeit vor der III. Dynastie von Ur. Stuttgart, Franz Steiner Verlag. /Freiburger altorientalische Studien, 19/ Komoróczy, Géza 1976. Sumer és magyar? Budapest, Magvető Kiadó. /Gyorsuló idő./ Komoróczy, Géza 1983. ― Fénylő ölednek édes örömében…‖ A sumer irodalom kistükre. 2. kiad. Budapest, Európa. Krebernik, Manfred 1998. Die Texte aus Fāra und Tell Abū Salābīh. In Pascal Attinger–Markus Wäfler (Hrsg.): Mesopotamien. Späturuk-Zeit und Frühdynastische Zeit. Freiburg, Schweiz–Göttingen, Universitätsverlag–Vandenhoeck & Ruprecht, 237–427. p. /Orbis Biblicus et Orientalis, 160/1–Annäherungen, 1./ Krebernik, Manfred–Hans J. Nissen 1994. Die sumerisch-akkadische Keilschrift. In Hartmut Günther–Otto Ludwig (Hrsg.): Schrift und Schriftlichkeit. Ein interdisziplinäres Handbuch internationaler Forschung. Berlin–New York, Walter de Gruyter, 274–288. p. Krecher, Joachim 1974. Neue Sumerische Rechtsurkunden des 3. Jahrtausends. Zeitschrift für Assyriologie, 63. 145-271. p. Krecher, Joachim 1978. Sumerische Literatur. In Wofgang Röllig (Hrsg.): Altorientalische Literaturen. Wisebaden, Akademische Verlagsgesellschaft Athenaion, 101–150. p. /Neues Handbuch der Literaturwissenschaft, 1./. Krecher, Joachim 1993. Alltagsformen der sumerischen Sprache? In Julia Zablocka –Stefan Zawadzki (eds.): Šulmu IV. Everyday Life in Ancient Near East. Papers Presented at the International Conference, Poznan, 19–22 September, 1989 Poznan, Adam Mickiewicz University Press, 189–195. p. /Uniwersytet im. Adama Mickiewicza w Poznaniu. Seria historia, 182./ Labat, René–Florence Malbran-Labat 1995. Manuel d'épigraphie akkadienne (Signes, Syllabaire, Idéogrammes). 6 . éd.. Paris, Paul Geuthner. Michalowski, Piotr 1993. Letters from Early Mesopotamia. Atlanta, Society of Biblical Literature. /Writings from the Ancient World, 3./ Michalowski, Piotr 1993a. Tokenism. American Anthropologist, 95. 996–999. Michalowski, Piotr 1995. Sumerian Literature. In Jack Sasson et al. (eds.): Civilizations of the Ancient Near East, vol. IV. New York, Simon & Schuster MacMillan, 2279–2291. p.

446

Michalowski, Piotr 1996. Mesopotamian Cuneiform: Origin. In Daniels–Bright (eds.) 1996, 33–36. p. Michalowski, Piotr 2004. Sumerian. In Roger D. Woodward (ed.): The Cambridge Encyclopedia of the World‘s Ancient Languages. Cambridge, Cambridge University Press, 19–59. p. Mittermayer, Catherine 2006. Altbabylonische Zeichenliste der sumerisch-literarischen Texte. Fribourg, Suisse–Göttingen, Editions Universitaires–Vandenhoeck & Ruprecht. /Orbis Biblicus et Orientalis. Sonderband./ Nissen, Hans J.–Peter Damerow–Robert K. Englund 1991. Frühe Schrift und Techniken der Wirtschaftsverwaltung im alten Vorderen Orient: Informationsspeicherung und –verarbeitung vor 5000 Jahren. Bad Salzdetfurth, Verlag Franzbecker–Max-Planck Institut für Bildungsforschung. Oberhuber, Karl 1990. Sumerisches Lexikon zu ― Georg Reisner, Sumerisch –babylonische Hymnen nach Thontafeln griechischer Zeit (Berlin 1896)‖ (SBH) und verwandten Texten. Innsbruck, Verlag des Instituts für Sprachwissenschaft der Universität Innsbruck. /Innsbrucker Sumerisches Lexikon, I, 1./ Pallis, Sven Aage 1956. The Antiquity of Iraq. A Handbook of Assyriology. Copenhagen, Ejnar Munksgard. Pinches, T. G. 1900. Sumerian or Cryptography. Journal of the Royal Asiatic Society, 32. 75–96. p. Poebel, Arno 1923. Grundzüge der sumerischen Grammatik. Rostock, Selbstverlag des Verfassers. /Rostocker orientalistische Studien, 1./ Powell, Marvin A. 1981. Three Problems in the History of Writing: Origins, Direction of Script, Literacy. Visible Language, 15, IV. 419–440. p. Rédei, Károly 1998. Őstörténetünk kérdései. A nyelvészeti dilettantizmus kritikája. Budapest, Balassi Kiadó. /Magyar Őstörténeti Könyvtár, 2./ Robson, Eleanor 2001. The Tablet House: A Scribal School in Old Babylonian Nippur. Revue d‘Assyriologie, 95. 39–67. p. Römer, W. H. Ph. 1999. Die Sumerologie. Einführung in die Forschung und Bibliographie in Auswahl. 2. verb. Aufl. Münster, Ugarit-Verlag. /Alter Orient und Altes Testament, 262./ Rosengarten, Yvonne 1967. Répertoire commenté des signes présargoniques sumériens de Lagaš. Paris, Éditions E. de Boccard. Roth, Martha T.–Harry A. Hoffner, Jr. 1995. Law Collections from Mesopotamia and Asia Minor. Atlanta, Society of Biblical Literature. /Writings from the Ancient World, 6./
447

Rubio, Gonzalo 2005. On the Linguistic Landscape of Early Mesopotamia. In W. H. van Soldt (ed.): Ethnicity in Ancient Mesopotamia. Papers Read at the 48th Rencontre Assyriologique Internationale, Leiden, 1–4 July 2002. Leiden, Nederlands Instituut voor het Nabije Oosten, 316–332. p. /Uitgaven van het Nederlands Instituut voor het Nabije Oosten te Leiden, 102./ Sanders, Seth L. (ed.) 2006. Margins of Writing, Origins of Cultures. Chicago, IL, The Oriental Institute of the University of Chicago. /Oriental Institute Seminars, 2./ Sallaberger, Walther 1999. Ur III-Zeit. In Pascal Attinger–Markus Wäfler (Hrsg.): Mesopotamien. Akkade-Zeit und Ur III-Zeit. Freiburg, Schweiz–Göttingen, Universitätsverlag–Vandenhoeck & Ruprecht, 121–390 p. /Orbis Biblicus et Orientalis, 160/3–Annäherungen, 3./ Sallaberger, Walther 2004. Das Ende des Sumerischen. Tod und Nachleben einer altmesopotamischen Sprache. In Peter Schrijver–Peter-Arnold Mumm, (Hrsg.): Sprachtod und Sprachgeburt. Bremen: Hempen Verlag, 108–140 p. /Münchner Forschungen zur historischen Sprachwissenschaft, 2./ Schmandt-Besserat, Denise 1992. Before Writing. 2 vols. Austin, University of Texas Press. Schmandt-Besserat, Denise 1996. How Writing Came About. Austin, University of Texas Press. Schneider, Nikolaus 1935. Die Keilschriftzeichen der Wirtschaftsurkunden von Ur III nebst ihren charakterisitschen Schreibvarianten. Rom, Papstliches Bibelinstitut. Keilschrift-Paläigraphie, 2./ Schretter, Manfred K. 1990. Emesal-Studien. Sprach- und literaturgeschichtliche Untersuchungen zur sogenannten Frauensprache des Sumerischen. Innsbruck, Insitut für Sprachwissenschaft der Universität Innsbruck. /Innsbrucker Beiträge zur Kulturwissenschaft. Sonderheft, 69./ Sjöberg, Åke W. et al. (szerk.) 1984–1998. The Sumerian Dictionary of the University Museum of the University of Pennsylvania, vol. I: A, 1-3; II: B. Philadelphia, Babylonian Section of the University Museum. Sollberger, Edmond 1966. The Business and Administrative Correspondence Under the Kings of Ur Locust Valley, NY, J.J. Augustin. /Texts from Cuneiform Sources, 1./ Steinkeller, Piotr 1995. [Green et al. 1987.] Bibliotheca Orientalis, 52. 689–713. Thomsen, Marie-Louise 2001. The Sumerian Language. An Introduction to Its History and Grammatical Structure. 3. ext. ed. Copenhagen, Akademisk Forlag. /Mesopotamia, 10./
448

Tinney, Steve 1999. On the Curricular Setting of Sumerian Literature. Iraq, 61. 159–172. p. Van De Mieroop, Marc 1999. Cuneiform Texts and the Writing of History. London–New York: Routledge. /Approaching the Ancient World./ Vanstiphout, Hermann 2003. Epics of Sumerian Kings. The Matter of Aratta. Atlanta, Society of Biblical Literature. /Writings from the Ancient World, 20./ Veldhuis, Niek 1997. Elementary Education at Nippur. The Lists of Trees and Wooden Objects. Groningen, s. n. Veldhuis, Niek 2004. Religion, Literature, and Scholarship: The Sumerian Composition Nanse and the Birds. Leiden–Boston, Brill–Styx. /Cuneiform Monographs, 22./ Volk, Konrad 2000. Edubba‘a und Edubba‘a-Literatur: Rätsel und Lösungen. Zeitschrift für Assyriologie, 90. 1-30. p. Volk, Konrad 2003. A Sumerian Reader. 2., rev. ed. Roma, Editrice Pontificio Istituto Biblico. /Studia Pohl. Series Maior, 18./ Weissbach, Franz Heinrich 1898. Die sumerische Frage. Leipzig, J. C. Hinrichs‘sche Buchhandlung. Westbrook, Raymond (ed.) 2003. A History of Ancient Near Eastern Law. 2 vols. Leiden–Boston, Brill. /Handbook of Oriental Studies, I, 72./ Wilcke, Claus 1976. Formale Gesichstpunkte in der sumerischen Literatur. In Stephen J. Lieberman (ed.): Sumerological Studies in Honor of Thorkild Jacobsen on his Seventieth Birthday, June 7, 1974. Chicag–London, The University of Chicago Press, 205–316. p. /Assyriological Studies, 20./ Wilcke, Claus 2000. Wer las und scrieb in Babylonien und Assyrien. Überlegungen zur Literalität im Alten Zweistromland. München, Verlag der BAW. /Bayerische Akademie der Wissenschaften, Phil.-hist. Kl., Sitzungsberichte, Jahrgang 2000, Heft 6./ Woods, Christopher 2006. Bilingualism, Scribal Learning, and the Death of Sumerian. In Seth L. Sanders (ed.): Margins of Writing, Origins of Cultures. Chicago, IL, The Oriental Institute of the University of Chicago, 91–120. p. /Oriental Institute Seminars, 2./ Zólyomi, Gábor 2000. Structural interference from Akkadian in Old Babylonian Sumerian. In Black–Zólyomi 2000, 335–360. p. Zólyomi, Gábor 2006. Sumerisch. In Michael Streck (Hrsg.): Schriften und Sprachen des Alten Orients. 2., überarb. Aufl. Darmstadt, Wissenschaftliche Buchgesellschaft, 11–43. p.

449

Szövegminta (a nyelvtani glosszák rövidítései megtalálhatók a Leipzig Glossing Rules honlapon.)

450

451

A szanszkrit nyelv és írás
írta

Dezső Csaba

Szanszkrit nyelv és írás

A szanszkrit az indoeurópai nyelvcsalád indoiráni ágába tartozik. A középind (prákrit és apabhramsa nyelvek) és újind (hindí, urdú, pandzsábí, bengálí, maráthí, szingaléz, stb.) nyelvek után legközelebbi rokonai az iráni nyelvek (óperzsa, avesztai, közép- és újperzsa, szogd, kurd, tádzsik, stb.), de rokonságban áll a latinnal, ógöröggel, a germán (német, angol, stb.), a szláv (orosz, lengyel, stb.) és az újlatin (olasz, francia, stb.) nyelvekkel, valamint a többi indoeurópai nyelvvel is. Nem rokona azonban a Dél-Indiában beszélt dravida nyelveknek (pl. tamil) és a finnugor nyelveknek, így a magyarnak sem. A szanszkrit ragozó nyelv, alaktana rendkívül gazdag: a névszóragozásban három szám (egyes, kettes, többes) és nyolc eset van (nominativus, accusativus, instrumentalis, dativus, ablativus, genitivus, locativus, vocativus), az igeragozás megkülönböztet három számot (egyes, kettes, többes), három személyt (első, második, harmadik), három időt (praesens: jelen, praeteritum: múlt, futurum: jövő), három állapotot (imperfectum: befejezetlen, perfectum: befejezett, aoristos), három módot (indicativus: kijelentő, imperativus: felszólító, optativus: óhajtó), három nemet (activum: cselekvő, medium, passivum: szenvedő), és három módosult jelentést (causativum: műveltetés, desiderativum, intensivum). Elsősorban a klasszikus, irodalmi szanszkrit nyelvre jellemző a gyakran több tagú szóösszetételek nagy száma és fejlett rendszere. Szóösszetételek a magyar nyelvben is vannak, szerepük főleg a szóalkotásban jelentős (pl. hűtőgép). Szanszkrit irodalmi és tudományos szövegekben a szóösszetételek a szókincs bővítése mellett a
452

mellékmondatok felváltását is szolgálják. Az érett szanszkrit próza mesterműveiben gyakran több soron át húzódó összetételekkel is találkozunk. A szanszkrit nyelv írásban is jelöli azokat a hangváltozásokat, melyek két nyelvi alkotóelem találkozásakor következnek be: ezt írják le az ún. saṃdhi szabályok (részletesen lásd Körtvélyesi 1998, 32ff). Bizonyos hangváltozások magyarul is megjelennek írásban, pl. Kovács-val > Kováccsal, de pl. „adj‖ helyett nem írunk „aggy‖-ot. A szanszkrit következetesen leír minden hangváltozást, aminek egyik következménye, hogy a szanszkrit szövegeket mindig pontosan az írásképnek megfelelően lehet és kell kiejteni.

453

Nyelvváltozatok Az első ismert szanszkrit nyelvemlékek a Ṛgveda himnuszai (kb. i. e. 1400–900); másrészt mind a mai napig születnek szövegek szanszkrit nyelven. A szanszkrit nyelvet Pāṇini foglalta rendszerbe Aṣṭādhyāyī című, rendkívül nagy hatású nyelvtanában a i. e. IV. század táján.

1. Védikus szanszkrit A szanszkrit nyelv legarchaikusabb formája, ezen a nyelven született meg a négy saṃhitā (Ṛgveda, Sāmaveda, Yajurveda, Atharvaveda, kb. i. e. 1400–800), a brāhmaṇák (kb. i. e. 800–500, pl. Taittirīya-brāhmaṇa), az āraṇyakák és upaniṣadok (kb. i. e. 600–300, pl. Chāndogya-upaniṣad). A védikus szanszkrit elsősorban hangsúlyjelölésében, valamint gazdagabb ige- és névszóragozási rendszerében különbözik a klasszikus szanszkrittól.

2. Epikus szanszkrit Ezen a nyelven született a két nagy eposz: a Mahābhārata és a Rāmāyaṇa (kb. i. e. 400–i. sz. 400). Az epikus szanszkrit egy széles körben használt, a Pāṇini-féle nyelvtan szabályaitól sok esetben eltérő nyelv volt, időnként a középind nyelvekre jellemző vonásokkal.

3. Klasszikus szanszkrit A Pāṇini-féle nyelvtan szabályain alapuló irodalmi nyelv. Kb. az 1. századtól kezdve születtek szépirodalmi (kāvya) és tudományos-vallásfilozófiai (śāstra) munkák, valamint feliratok ezen a nyelven. Jellemzője a rendkívül gazdag szókincs, amely részben szóalkotás révén, részben más, főleg dravida nyelvekből átvett szavakkal bővülve alakult ki. A védikus és epikus nyelvhez képest megnőtt az igeneves szerkezetek gyakorisága, melyek a sok tagból álló szóösszetételekkel együtt gyakran átvették az alárendelt mellékmondatok szerepét.
454

4. Buddhista és dzsaina szanszkrit A Buddha tanítását nem szanszkritul, hanem páliul, vagyis egy irodalmi prákrit nyelven jegyezték le, és a buddhisták csak a i. sz. első évszázadokban kezdtek áttérni a szanszkrit nyelv használatára. Nem követték azonban szigorúan a Pāṇini-féle nyelvtan szabályait, és szentirataik egy sajátos, „buddhista hibrid szanszkritnak‖ is nevezett nyelven születtek, amely sok prákrit sajátosságot őrzött meg. A dzsainák csak a i. sz. első évezred második felétől tértek át a szanszkritra, és az ő szanszkritjukat is jelentősen befolyásolta az általuk korábban használt prákrit.

5. Aiśa szanszkrit Az összefoglaló néven tantrának nevezett, számos irányzatot magában foglaló vallási irányzat szentiratainak, a tantráknak vagy más néven āgamáknak a nyelve, amely több vonásában is eltér a Pāṇini nyelvtanán alapuló klasszikus szanszkrittól (pl. szabálytalan képzésű igei és névszói alakok, szabálytalan mondatszerkezetek, stb.). Ahogy az elnevezés is mutatja, az aiśa az a nyelvállapot, ahogyan az úristen (īśa) használja a szanszkrit nyelvet, aki mindenhatóságában megengedheti magának, hogy eltérjen a Pāṇini-féle nyelvtantól. Ha eltekintünk az isteni szerzőségtől és feltételezzük, hogy a tantrákat is emberek írták, akkor vagy arra kell gondolnunk, hogy nem voltak eléggé járatosak a klasszikus szanszkrit nyelvben és hibás alakokat használtak, vagy arra, hogy a klasszikus szanszkrit nyelv mellett létező, a prákrit és apabhramsa nyelvek hatását tükröző, sajátos nyelven hozták létre szent szövegeiket.

Írásminták Nyomtatásban a szanszkrit szövegek nagy része devanāgarī írással (lásd a hindí nyelvvel foglalkozó fejezetet), illetve a fent bemutatott tudományos átírásban jelenik meg. A közép- és újkorban írt kéziratokban azonban számos más írással is jegyeztek le szanszkrit műveket. Az alábbiakban három kéziratmintát láthatunk illusztrációképp: kettőt a szubkontinens északi részéről, egyet pedig a délnyugati csücskéből.

455

(Megjegyzés: a kéziratokban a szavak nincsenek szóközzel elválasztva.)

Pálmalevél kézirat, newari írás (Nepál)

1. sor: gbhāvito nāsti | apītākṣīvetyādāv iti || || vaktretyādi | sundari vaktraṃ tava nisargena svabhāvād eva surabhi sugandhi na mukhavāsādinā vapuś cā 2. sor: vyājena paryatvena tādṛśena sundaram abhirūpam akāraṇena vināpakāreṇa tajjanyeṇa kena cit candro ripur varttate vyathāhetutvāt virahiṇāṃ sa vi 3. sor: vakṣitaḥ kaś cit pumān nimittaṃ suhṛt mitraṃ varttate tathāvidhasambhavopakārābhāvāt iti || || katameyaṃ vibhāvaneti vivṛṇoti nisargādi

456

Papír kézirat, śāradā írás (Kasmír) 1. sor: oṃ śrīgurave namaḥ oṃ namaḥ śivāya || oṃ jayanti jaga 2. sor: dānandavipakṣakṣapaṇakṣamāḥ parameśamukhodbhūtajñāna 3. sor: candramarīcayaḥ || jagadarṇavamagnānāṃ tārakaṃ tārakānta 4. sor: kam | sanatkumārasanakasanātanasanandanāḥ nāradā

Pálmalevél kézirat, grantha malayālam írás (Kerala)

1. sor: bhavāt. na sakalasādhuśabdavargānugatam apaśabdebhyaś ca vyāvṛttaṃ gotvādivad iha kiñci lakṣaṇam astīty uktaṃ 2. sor: sāmānyaviśeṣavatā lakṣaṇeneti tathā hi karmaṇy aṇ iti sāmānyalakṣaṇaṃ karmaṇy upapade dhātumātrād aṇpra

457

Szakirodalmi útmutató

Nyelvtani leírások Számos jól használható leíró nyelvtan készült már a szanszkrit nyelvről. Magyarul Körvélyesi Tibor könyvét forgathatja haszonnal az olvasó (Körtvélyesi 1998, illetve nemrég megjelent második kiadása). Whitney 1896 mindmáig alapmű, és Whitney 1885 is segítségére van a nyelvtanulónak. Macdonell a védikus és a klasszikus szanszkritról írt nyelvtant, diákoknak is (Macdonell 1910, 1915, 1927). Német nyelven Wackernagel–Debrunner 1896-1964 a mérvadó. Franciául Renou leíró nyelvtanai klasszikusnak számítanak (Renou 1930, 1952, 1963), Renou 1956 rövid nyelvtörténeti áttekintést ad, Renou 1966 pedig Pāṇini nyelvtanának magyarázatokkal ellátott fordítása. A tradícionális (Pāṇini-féle) szanszkrit nyelvtan terminológiájának megismerésében segít Abhyankar 1986. A szanszkrit nyelv mondattanáról Speyer 1886 illetve 1896-nál jobb összefoglalás mind a mai napig nem született (Hock 1991 hasznos cikkeket tartalmaz e témában). Edgerton 1953 a szanszkrit nyelv buddhista szövegekben használt sajátos változatának a nyelvtanát írja le.

Nyelvkönyvek Számos nyelvkönyvet használnak a szanszkrit tanítására szerte a világon, az egyik legelterjedtebb Coulson 1992. Bühler 1981 (1927) illetve ennek angol változata (Perry 1936) is széles körben volt használatos, bár mára egyre inkább felváltják a sorra megjelenő újabb, de nem feltétlenül jobb kiadványok (pl. Killingley 2004, Goldman 1987, Hart 1984). A német könyvek közül megemlíthető Thumb 1953–1959, Morgenroth 1977, illetve Stiehl 2004 (ez utóbbi különösen hasznos a nyelvtani jelenségeket illusztráló számos példamondata miatt). Gérard Huet honlapja (The Sanskrit Grammarian) a nyelvtani paradigmák megtanulásához nyújt segítséget, hasonlóan ehhez a német site-hoz.

458

Szótárak A monumentális Böhtlingk–Roth 1855-1875 alapmű, ezen alapul Monier–Williams 1899 és Capeller 1891 is. Apte 1957 szintén nélkülözhetetlen (a klasszikus szanszkrit nyelvű szövegek esetében általában Apte szótára, a védikus szövegek fordításánál pedig Böhtlingk–Roth, illetve Monier–Williams szótára a hasznosabb). Apte 1920 illetve Macdonell 1924 egyszerűbb szövegek fordítására használhatók. Az angol-szanszkrit szótárak közül Apte 1988-at illetve Monier–Williams 1971-et említhetjük. Edgerton 1953 a buddhista hibrid szanszkrit szótára. Mayrhofer etimológiai szótárai (1953-1980, 1986–) megkerülhetetlenek a nyelvtörténeti kutatáshoz. A Poonában 1976-ban elindított Encyclopaedic dictionary of Sanskrit on historical principles (Ghatage, Amrit Madhav et al. 1976–) monumentális mű lesz, ha egyszer elkészül (egyelőre a harmadik kötetnél tartanak).

Szövegkiadások Szanszkrit nyelven a Ṛgveda korától kezdve (kb. Kr.e. 1200) egészen napjainkig születtek és születnek szövegek. Ezek egy jelentős része kiadatlan és csak kéziratban hozzáférhető (a kéziratok felkutatásában nélkülözhetetlen Raghavan et al. 1949–), egy része változó színvonalú kiadásokban olvasható, és végül kis részüknek létezik tudományos igényű kritikai kiadása. Az indiai filológusok kiemelkedő teljesítménye a Mahābhārata és a Rāmāyaṇa kritikai kiadása (Sukthankar et al. 1933-60, Bhatt et al. 1960-1975). Néhány fontosabb, szövegkiadásokat (is) tartalmazó sorozat: Gaekwad‘s Oriental Series (Baroda, Oriental Institute), Kashmir Series of Texts and Studies, Kashi Sanskrit Series, Chowkhamba Sanskrit Series (Varanasi), Trivandrum Sanskrit Series (Trivandrum), Kāvyamālā (Bombay, Nirnay Sagar Press), Harvard Oriental Series, Wiener Studien zur Tibetologie und Buddhismuskunde, az Institut français de Pondichéry és az École française d‘Extrême-Orient (Pondicherry) által kiadott könyvek. Igényes kritikai kiadásra példák az utóbbi évekből: Adriaensen–Bakker–Isaacson 1998, Bakker–Isaacson 2004, Goodall–Isaacson 2003.

459

A Loeb Classical Library mintájára 2004-ben indult útjára a Clay Sanskrit Library, melynek célja szanszkrit irodalmi művek kétnyelvű (szanszkrit-angol) kiadása. Az interneten is hozzáférhető szanszkrit szövegek köre egyre bővül, a legfontosabb adatbázis a Göttingen Register of Electronic Texts in Indian Languages (GRETIL), melynek fenntartója folyamatosan gyűjti a más site-okra feltett szövegeket is.

Antológiák Lanman 1993 (1884) illetve Böhtlingk 1909 a két klasszikus chrestomatia, mindkettőn számos szanszkritul tanuló generáció ―nőtt fe l‖.

Paleográfia Az Indiában használt írásokról Bühler 1896 mindmáig a legjobb összefoglaló munka. Újabb, szintén hasznos művek a témában: Dani 1963, Slaje 1993, Grünendahl 2001.

Szakfolyóiratok Néhány fontosabb folyóirat, amelyekben a szanszkrit nyelvvel illetve szanszkrit nyelvű szövegekkel kapcsolatos publikációk jelennek meg:

Adyar Library Bulletin (Adyar, Madras, 1937–) Annals of the Bhandarkar Oriental Research Institute (Poona, 1918–) Annals of Oriental Research (Madras, 1936–) Bulletin of the School of Oriental and African Studies (University of London, 1938–) Indian Antiquary (Bombay, 1892–)

460

Journal of Indian Philosophy (Dordrecht, 1970–) Journal of the American Oriental Society (New Haven, 1843–) Journal of the Asiatic Society (of Bengal) (Calcutta, 1832–) Journal of the Oriental Institute (Baroda, 1951–) Journal of the Royal Asiatic Society of Great Britain and Ireland (London, 1834–) Indo-Iranian Journal (Amsterdam, 1957–) Wiener Zeitschrift für die Kunde des Morgenlandes (Wien, 1915–) Wiener Zeitschrift für die Kunde Süd- und Ostasiens und Archiv für Indische Philosophie (Wien, 1957–1969) Wiener Zeitschrift für die Kunde Südasiens und Archiv für Indische Philosophie (Leiden, 1970–1999) Wiener Zeitschrift für die Kunde Südasiens / Vienna Journal of South Asian Studies (Wien, 2000–) Zeitschrift der Deutschen Morgenlandischen Gesselschaft (1847–)

A nyelvhez kötődő egyéb internetes honlapok A Dominik Wujastyk által fenntartott indology website a legjobb kiindulópont. A magyar oldalak közül például Balogh Dániel honlapján érdemes körülnézni. A Martin-Luther-Universität (Halle-Wittenberg) Indológia Tanszéke által fenntartott South Asia Research Documentation Services (SARDS) rendkívül hasznos online bibliográfiai adatbank.

461

Magyarországi kutatóhelyek Magyarországon a szanszkrit nyelvet az ELTE BTK Ókortudományi Intézetének Indoeurópai Nyelvtudományi Tanszékén oktatják, a keleti nyelvek és kultúrák alapszak indológia szakiránya illetve szanszkrit minor specializációja keretében. Szanszkrit nyelvet lehet tanulni még a Tan Kapuja Buddhista Főiskola, illetve a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola kurzusain is.

Bibliográfia Abhyankar, Kashinath Vasudev 1986. A Dictionary of Sanskrit Grammar. 3. ed. Baroda, Oriental Institute. /Gaekwad‘s Oriental Series, 134./ Adriaensen, Rob–Bakker, Hans T.–Isaacson, Harunaga 1998. The Skandapurāṇa. 1. vol. Adhyāyas 1–25, critically edited with prolegomena and English synopsis. Groningen, Egbert Forsten. Apte, Vaman Shivaram 1920. The Student's English-Sanskrit Dictionary. 3d rev. and enl. ed. Delhi, Motilal Banarsidass. Apte, Vaman Shivaram 1924. The Practical Sanskrit-English Dictionary, Containing appendices on Sanskrit prosody and important literary & geographical names in the ancient history of India. 3d ed., rev. and enlarged. Bombay, Gopal Narayen & Co. Apte, Vasudeo Govind 1988. A Concise English-Sanskrit Dictionary. Delhi, Sri Satguru Publications. Bakker, Hans. T.–Isaacson, Harunaga 2004. The Skandapurāṇa. 2.vol. Adhyāyas 26–31.14: The Vārāṇasī Cycle, critical edition with an introduction, English synopsis & philological and historical commentary. Groningen, Egbert Forsten. Bhatt, G. H. et al. 1960–1975. Rāmāyaṇa. Critical edition. 7 vols. Baroda, Oriental Institute. Böhtlingk, Otto von–Roth, Rudolph von 1855–1875. Sanskrit-Wörterbuch. St. Petersburg, Kaiserlichen Akademie der Wissenschaften. Böhtlingk, Otto von 1909. Otto Böhtlingk's Sanskrit-chrestomathie. 3., verb. und verm. Aufl. Leipzig, H. Haessel. Burrow, Thomas. 1973. The Sanskrit Language. 3. ed. London, Faber & Faber. Bühler, Georg 1896. Indische Palaeographie: von circa 350 A. Chr.–circa 1300 P. Chr. Strassburg, K.J. Trübner.

462

Bühler, Georg 1981. Leitfaden für den Elementarkursus des Sanskrit. Reprografischer Nachdruck der 2., von Joh. Nobel durchgesehenen Auflags, Wien, 1927. Darmstadt, Wissenschaftliche Buchgesellschaft. Cappeller, Carl 1891. A Sanskrit-English Dictionary, based upon the St. Petersburg lexicons. Strassburg, Trübner. Coulson, Michael 1992. Sanskrit: An Introduction to the Classical Language. 2., rev. ed. Sevenoaks, Hodder & Stoughton. Dani, Ahmad Hasan 1963. Indian Palaeography. Oxford, Clarendon Press. Edgerton, Franklin 1953. Buddhist Hybrid Sanskrit Grammar and Dictionary. Yale University Press–Oxford University Press Ghatage, Amrit Madhav et al. 1976–. Encyclopaedic Dictionary of Sanskrit on Historical Principles. Poona, Deccan College Post Graduate and Research Institute. Goldman, Robert 1987. Devavāṇīpraveśikā: An Introduction to the Sanskrit Language. 2., rev. ed. Berkeley, Center for South and Southeast Asia Studies, University of California. Gonda, Jan 1966. A Concise Elementary Grammar of the Sanskrit Language, with Exercises, Reading Selections, and a Glossary. Leiden, E.J. Brill. Gonda, Jan 1971. Old Indian. Leiden, Brill. /Handbuch der Orientalistik, 2, I, 1./ Goodall, Dominic–Isaacson, Harunaga 2003. The Raghupañcikā of Vallabhadeva, Being the Earliest Commentary on the Raghuvaṃśa of Kālidāsa. Critical Edition with Introduction and Notes. 1. vol. Groningen, Egbert Forsten. Grünendahl, Reinhold 2001. South Indian Scripts in Sanskrit Manuscripts and Prints. Wiesbaden, Harrassowitz. Hart, George L. 1984. A Rapid Sanskrit Method. Delhi, Motilal Banarsidass. Hock, Hans He[i]nrich 1991. Studies in Sanskrit Syntax: A Volume in Honor of the Centennial of Speijer's Sanskrit Syntax. Delhi, Motilal Banarsidass. Killingley, Dermot 2004. Beginning Sanskrit: A Practical Course Based on Graded Reading and Exercises. 2nd ed. Newcastle upon Tyne, Grevatt & Grevatt. Körtvélyesi Tibor 1998. Szanszkrit nyelvtan. Budapest, Tan Kapuja Buddhista Főiskola. Lanman, Charles Rockwell 1993. A Sanskrit Reader: Text and Vocabulary and Notes. First published in 1884. Cambridge, Mass., Harvard University Press. Macdonell, Arthur Anthony 1910. Vedic Grammar. Strassburg, K.J. Trübner. /Grundriss der indo-arischen Philologie und Altertumskunde 1, IV./ Macdonell, Arthur Anthony 1916. A Vedic Grammar for Students. Oxford, Clarendon Press.
463

Macdonell, Arthur Anthony 1924. A Practical Sanskrit Dictionary with Transliteration, Accentuation, and Etymological Analysis Throughout. Oxford, Oxford University Press. Macdonell, Arthur Anthony 1927. A Sanskrit Grammar for Students. 3. ed. Oxford, Oxford University Press. Mayrhofer, Manfred 1953–1980. Kurzgefasstes etymologisches Wörterbuch des Altindischen. Heidelberg, Winter. Mayrhofer, Manfred 1986–. Etymologisches Wörterbuch des Altindoarischen. Heidelberg, Winter. Monier-Williams, Monier 1971. A Dictionary, English and Sanskrit. 3rd Indian edition; reprint of 1851 ed. Delhi, Motilal Banarsidass. Monier-Williams, Monier 1899. A Sanskrit-English Dictionary, Etymologically and Philologically Arranged with Special Reference to Cognate Indo-European Languages. Oxford, Oxford University Press. Morgenroth, Wolfgang 1977. Lehrbuch des Sanskrit: Grammatik, Lektionen, Glossar. 2., überarb. u. erw. Aufl. Leipzig, Verlag Enzyklopädie. Perry, Edward Delavan 1936. A Sanskrit Primer. New York, Columbia University Press. Raghavan, V. et al. 1949–. New catalogus catalogorum: an alphabetical register of Sanskrit and allied works and authors. Madras, University of Madras. /Madras University Sanskrit Series, 18–./ Renou, Louis 1930. Grammaire sanscrite. Paris, Librairie d'Amérique et d'Orient Adrien-Maison-neuve. Renou, Louis 1952. Grammaire de la langue védique. Lyon, IAC. /Collection les langues du monde. Serie grammaire, philologie, litterature, 9./ Renou, Louis 1956. Histoire de la langue sanskrite. Lyon, Éditions IAC. /Collection les langues du monde. Serie grammaire, philologie, litterature, 10./ Renou, Louis 1963. Grammaire sanskrite élémentaire. Paris, Adrien-Maisonneuve. Renou, Louis 1966. La grammaire de Pāṇini. Texte sanscrit, traduction française avec extraits des commentaires. 2ème ed. Paris, École française d'Extrême-Orient. Slaje, Walter 1993. Sāradā: deskriptiv-synchrone Schriftkunde zur Bearbeitung kaschmirischer Sanskrit-Manuskripte. Reinbek, Verlag für Orientalische Fachpublikationen. Speyer, Jacob Samuel 1886. Sanskrit Syntax. Leyden, E.J. Brill. Speyer, Jacob Samuel 1896. Vedische und Sanskrit-Syntax. Strassburg, K. J. Trübner. /Grundriss der indo-arischen Philologie und Altertumskunde, 1, VI./
464

Stiehl, Ulrich 2004. Sanskrit-Kompendium: ein Lehr-, Übungs- und Nachschlagewerk: Devanagari-Ausgabe. 3., überarbeitete Aufl. Heidelberg, Economica. Sukthankar, Vishnu S. et al. 1933-60. The Mahābhārata, For the First Time Critically Edited. 19 vols. Poona, Bhandarkar Oriental Research Institute. Thumb, Albert 1953–1959. Handbuch des Sanskrit, mit Texten und Glossar: eine Einführung in das sprachwissenschaftliche Studium des Altindischen. 3. umgearb. Aufl. Heidelberg, C. Winter. Wackernagel, Jakob–Debrunner, Albert 1896–1964. Altindische Grammatik. Göttingen, Vandenhoeck. Whitney, William Dwight 1885. The Roots, Verb-Forms, and Primary Derivatives of the Sanskrit Language. Leipzig, Breitkopf and Härtel. Whitney, William Dwight 1896. A Sanskrit Grammar, Including both the Classical Language, and the Older Dialects, of Veda and Brahmana. 3. ed. Leipzig, Breitkopf & Härtel.

465

Szövegminta (a glosszák rövidítései megtalálhatók a Leipzig Glossing Rules honlapon.)

466

A szír nyelv és írás
írta Kövér András A szír nyelv és írás

A klasszikus szír nyelv (i. sz. 2-13. sz.) a sémi nyelvcsalád északnyugati ágához, ezen belül annak keleti arámi csoportjába tartozik. Legközelebb a zsidók által beszélt babiloni arámihoz és a mandeushoz áll. Az előbbinek legjelentősebb szövegkorpusza a 6. sz.-ban lezárt babiloni Talmud, a mandeusok gnosztikus szektája pedig a 3-8. sz.-ban virágzott Mezopotámiában. A nyelv 22 mássalhangzót különböztet meg, melyek pontosan megfelelnek a héber mássalhangzóknak. A héberhez hasonlóan hat mássalhangzó (b, g, d, k, p, t = begadkefat) speciális módon viselkedik. Ha közvetlenül előttük nincs magánhangzó, akkor zárhangként ejtendők, ha pedig magánhangzó – akár nagyon rövid, ún. hangzó svá – előzi meg őket, akkor réshangként hangzanak. Ebben az esetben a magyar kiejtésben a b-ből v, a k-ból kh, a p-ből pedig f lesz. A szír nyelv a korán kialakuló szír kereszténység nyelve lett, amely az 5-6. sz.-ban két nagy, egymással vetélkedő vallási irányzatra bomlott szét: a nyugati szír monofizita és a keleti szír nesztoriánus vallásra. A nyugati szírek nagyobb része a Római birodalomban, kisebb része a Perzsa birodalomban lakott. A keleti szírek pedig a Római birodalom határaitól keletre, a Perzsa birodalmon belül éltek. A két vallási csoport különböző írásrendszereket használ, valamint kiejtésükben és dialektusukban is vannak kisebb eltérések. A szírben minden szótag mássalhangzóval kezdődik. A nyugati szírek az eredetileg megkettőzött mássalhangzókat sem írásban, sem kiejtésben nem jelzik, a keleti szírek viszont a kiejtésben ezt a sajátosságot megőrizték. A szír nyelvben kvalitását tekintve öt magánhangzót találunk (a, e, i, o, u). A keleti szír tükrözi az ősibb magánhangzó állományt, a nyugati újabb keletű, kissé redukált (mi ezt használjuk ebben a leírásban).
467

A keleti szírben minden magánhangzónak van rövid és hosszú változata, a nyugatiban a redukció miatt ez nem teljesül. Egy-egy fogalom alapvetően 3 (ritkábban 2 vagy 4) mássalhangzóhoz kötődik (ezek az ún. gyökmássalhangzók). A nyelv a gyökmássalhangzók közötti magánhangzók variálásával, továbbá pre-, in- és szuffixumok alkalmazásával hozza létre az igéket és a névszókat, ill. módosítja azok jelentését. A szír nyelv tehát flektáló. Pl. s - l - m: slem 'teljes volt'; neslam 'teljes lesz'; salmo 'teljes'; salmuto 'tökéletesség'; sulmono 'vég'; slomo 'béke'; salem 'befejez'; msalmonoit 'tökéletesen'. A névszókon belül két fő csoportot különböztetünk meg: a főnevet és a melléknevet. A szírből a héberhez hasonlóan eltűntek a proto-sémi esetvégződések. A névszó hímnemű vagy nőnemű lehet, számát tekintve pedig egyes vagy többes számú. A duális gyakorlatilag nem létezik, csak bizonyos nyomai érzékelhetőek. Státusza szerint a névszó állhat abszolútusz, konsztruktusz vagy emfatikus állapotban. Az utóbbit a szó végéhez fűzött 'ó' hanggal (hímnemű többes szám esetében 'e'-vel) képezzük, s eredetileg (a korábbi arámi nyelvekben és a nyugati arámiban) a szó határozottságát fejezte ki – a hiányzó határozott névelőt pótolta. A keleti arámi dialektusokban azonban – különösen a szírben – elvesztette ezt a jelentését. Az igék hat igetörzsben fordulhatnak elő: három aktív – peal, pael (intenzív) és afel (műveltető), s mindegyikhez tartozik egy-egy passzív pár (etpeel, etpaal, ettafal). Az igeragozás terén a két fő alak: a szuffixkonjugációs perfektum alak (ez azt jelenti, hogy a végéhez járuló elemek segítségével ragozzuk) és a prefixkonjugációs imperfektum alak (ezt az elejéhez és esetenként a végéhez járuló elemek segítségével ragozzuk). Ezek aspektusokat, ill. igeidőket fejeznek ki (perfektum: befejezettség, múlt idő; imperfektum: folyamatosság, jövő idő). Ami a szintaxist illeti, a mondatrészek sorrendje a szírben rendkívül szabad. Egyszerű elbeszélésben az állítmány inkább az alany előtt áll, de ez sem szigorú szabály.

Nyelvtörténet és nyelvváltozatok A szír nyelv Edessza (szírül: Urhoi; ma Urfa DK-Törökországban) helyi arámi dialektusából alakult ki. Írásban először az i. sz. 1. sz.-ban jelenik meg feliratok formájában. Az i. sz. 1-2. sz.-ban a térség arámi nyelvű lakosságának tekintélyes része
468

(a pogányok és a zsidók egy része) kereszténnyé lett, s ők is az arámi nyelv szír dialektusát kezdték el használni. A szír nyelvterülete ezért jelentősen megnőtt: É-Szíria, É- és Közép-Mezopotámia, ÉNy-Irán. A szír ezen hatalmas terület arámi nyelvű lakosságának érintkezési és irodalmi nyelve, később pedig az egész keleti kereszténység egyik legfontosabb nyelve lett. A szír nyelv kereskedők és misszionáriusok révén olyan meszire is eljutott, mint D-India, ill. Ny-Kína. Ez utóbbit egy híres, kínai-szír bilingvis felirat is igazolja 781-ből. A klasszikus szír irodalom aranykorát a 3-7. sz.-ban élte. A klasszikus kor a 13. sz.-ig tartott, de a szír, ill. arámi nyelv és irodalom ezután is folyamatosan élt tovább. A 19. sz.-tól irodalmi reneszánszról is beszélhetünk. A klasszikus nyelvet még ma is használják liturgikus és irodalmi célra. A modern szír dialektusok közül említésre méltó a turojó (Tur Abdin, DK-Törökország és környéke), melyet a szír monofiziták használnak, valamint az a dialektus, melyet a nesztoriánusok beszélnek (K-Törökország, Ny-Irán, É-Irak). Ez utóbbit újszírnak (populárisan „asszírnak‖) is nevezik. Ezeken a területeken kisebb falvakban laknak a hajdani szírek leszármazottai. Szerzeteseik több ősi kolostort is működtetnek. Továbbá jelentős számban élnek a diaszpórában szerte a világon. D-Indiában, Kerala államban Szent Ephrem néven működik egy ökumenikus kutatóközpont. Egyébként itt élnek legnagyobb számban a különböző szír egyházak hívei – mintegy hat millióan –, akik Tamás apostoltól eredeztetik magukat. Az ottani és másutt levő kolostorokban még rengeteg feltáratlan kéziratanyag vár feldolgozásra. A klasszikus korban a szír irodalmi nyelv belső fejlődése nem volt jelentős, inkább a nyelvet (pl. szókincset, kifejezéseket, szintaxist) és irodalmat ért külső hatások érzékelhetőek. A korai szakaszban (i. sz. 2-4. sz.) a zsidó irodalom befolyása figyelemre méltó (bár helyesebb lenne kölcsönhatásról beszélni). A görög hatás idővel egyre dominánsabb lesz, s a 7. sz.-ban éri el a csúcspontját. Ezután az iszlám uralommal egyre inkább az arab lesz a beszélt nyelv, s a szír megmarad a liturgia és az irodalom nyelvének, bár nem ritkán a tudományos irodalomban is az arabot használják. A szír irodalom döntő mértékben vallásos jellegű. Főbb témakörei: Biblia, kommentárok, liturgia, kánonjog, szerzetesi irodalom stb. Szekuláris témájú irodalom: krónikák; Ahikar története, Kalila és Dimna; tudományos irodalom; fordítások (főleg görögből). A szír irodalom igen kiterjedt, ezért csak egy-két szerzőt említek a legfontosabbak közül. A két legjelentősebb szír író már a negyedik században színre lépett: Aphrahat és
469

Ephrem. Az utóbbi – számottevő prózai munkássága mellett – a patrisztikus kor legnagyobb költője is, teológiája a himnuszaiban mutatkozik meg legjobban. Világviszonylatban is jelentős a szír fordításirodalom. A 6-7. században a görög hatás fokozódik a szír irodalomban, egyre többet fordítanak görögből szírre. Jelentős görög íróknak a művei csak szírül maradtak fenn, különösen olyanoknak, akik kiestek a görög egyház kegyeiből. Az arab uralom alatt a fordítások folytatódnak (szírről vagy a szíren keresztül arabra). A szír kereszténység fontos közvetítő szerepet töltött be az ókori görög-latin kultúra (pl. görög filozófia és tudomány) és a muzulmán arabok között, akik pedig a spanyol zsidók közreműködésével adták tovább ezt a műveltséget a keresztény latin Nyugatnak, azáltal, hogy arabról latinra fordították ezeket a műveket az arab fennhatóság alatti Dél-Spanyolországban, főként a 12. sz.-ban.

Írásrendszer A szír írások az akhaimenida Perzsa birodalomban uralkodó arámi kvadrátírás (amely végső soron a föníciai írásból ered) leszármazottai. Legközelebb állnak hozzá az egyéb helyi arámi írások: a nabateus (ebből ered az arab írás, amelyre a szír írás is hatással volt), a palmirai, a hatrai és a mandeus. A szír írás közvetlen leszármazottja a szogd, amelyből az ujgur, mongol és mandzsu írás fejlődött ki. I. e. 132-től alapvetően egy szír írás volt használatban. Egy, az ún. esztrangellóhoz hasonló formát alkalmaztak a monumentális feliratokban, melynek nyelvét protoszírnek nevezhetjük, ugyanis bizonyos eltéréseket mutat a klasszikus szírtől. Ilyen feliratokat találtak pl. Edesszában és környékén. Ennek az írásnak a kurzív verzióját pedig a mindennapi életben használták. A mozaikfeliratokon is lehet érezni a kurzív írás hatását, hiszen kurzív írású pergamen- vagy papirusztekercseket használhattak a mozaikfeliratok másolásakor (egy mozaik Edesszából, a szírek szent városából). Az első, művészi kivitelű kéziratok (i. sz. 411) esztrangelló írással készültek, de az ún. certóhoz hasonló kurzív írás nem ritkán behatolt a szövegbe (pl. jegyzetek formájában). Az egységes szír egyház idejében (5-6. sz.-ig) használt írás az esztrangelló. Később (a 8. sz.-tól) a nyugati szír monofizita egyház ennek kurzív változatát, a certót, a keleti nesztoriánus pedig az ún. káldeus írást (kb. 600-tól) használta, ill. használja. Mindegyik 22 betűből álló mássalhangzó írás, melyet a sémi írások többségéhez hasonlóan jobbról balra kell olvasni. A keleti és nyugati szír dialektus lényegében megegyezik: a kiejtésben annyiban különböznek, hogy az előbbi 'á'-zik, az utóbbi pedig 'ó'-zik. Idővel
470

az olvasás megkönnyítésére három mássalhangzó jelet hosszú magánhangzók jelölésére is használtak (mater lectionis). A keleti szírek a 4-5. sz.-ban kitaláltak egy, a mássalhangzók alá, ill. fölé tett pontokból álló, a teljes magánhangzóállományt képviselőjelrendszert, amely hatással volt a babiloni zsidók 6. sz.-ban kifejlődő vokalizációs rendszerére. Ez utóbbi viszont komolyan befolyásolta a palesztinai, tiberiasi, ill. szamaritánus vokalizációs rendszert. A szír ortodoxoknál Edesszai Jakab a 7. sz. végén egy másik magánhangzórendszert talált ki görög magánhangzójelek felhasználásával.

471

472

A nyelv kutatásának története: Európában a 16. sz.-ban kezdődött el a szír nyelv komoly tanulmányozása, melyet elősegített az, hogy a különböző szír egyházak megbízottakat küldtek Rómába az egységes Egyház megteremtése céljából. Andreas Masius állította össze az első, Európában készült szír nyelvtant és szószedetet. Masius tanára egy szír ortodox pap, a mardini Mózes volt, aki fontos szerepet játszott a szír Újszövetség első kinyomtatásában (Bécs, 1555). A továbbiakban a maronitáknak (szír rítusú katolikusok) jutott kiemelkedő hely a kutatásokban. A párizsi poliglott Biblia szír szövegét egy maronita tudós szerkesztette. A leghíresebb maronita tudós a polihisztor Joseph Simon Assemani (18. sz.), akinek többek között a szír irodalom első történetét köszönhetjük.

Szakirodalmi útmutató

Nyelvtani leírások: A klasszikus szírnek a klasszikus héberhez és arabhoz hasonlóan részletesen kidolgozott nyelvtana van. Elemi nyelvtanok: Robinson 1962 hosszú évtizedeken keresztül volt a sztenderd nyelvkönyv a kezdők számára. Szerepelnek benne fordítási gyakorlatok szírről, ill. angolról szírre, valamint szír–angol és angol–szír szószedettel is el van látva. Ennek a könyvnek sok problémája van, de a Coakley által nemrég készített, alaposan revideált és feljavított kiadás (Robinson 2002) bátran ajánlható helyette. Magyarul is van egy rövid, kézzel írott szír nyelvtan (Aistleitner 1937). Ungnad 1913 is haszonnal forgatható. Közepes terjedelmű referencia nyelvtanok többnyire gyakorlatok nélkül (vagy minimális számú gyakorlattal), kresztomátiával vagy anélkül: Brockelmann 1976 elméleti része jó, a szöveggyűjteménye pedig kiváló. Costaz 1992 elméleti része és táblázatai nagyon jók, továbbá azt is jelzi, hogy mely magyarázatokat gondolta a haladóbbak számára. Muraoka 1987 hebraisták számára készült, Muraoka 1997 pedig

473

tartalmaz egy, S. P. Brock által készített válogatott bibliográfiát a szír nyelvről és irodalomról. Sztenderd referencia nyelvtanok: Duval 1881 mellett máig a legalapvetőbb szír nyelvtan Nöldeke 1966, amely az 1898-as 2. német kiadás javított reprintje – bizonyos kiegészítéseket és indexet is tartalmaz. Ez utóbbit angolra is lefordították (Nöldeke 2001).

Szótárak: Costaz 1963 és Margoliouth 1990 a gyakorlatban nagyon jól használható, és kiegészítik egymást. Az első közülük ún. gyökszótár, a második nem. Brockelmann 1928 az előbbieknél nagyobb terjedelmű, szír-latin gyökszótár. Hasznos a benne található latin-szír index. Ritkább szavaknál hivatkozási listákat is megad. Payne Smith Thesaurusa (Payne Smith 1981, vols. 1–2) szír-latin gyökszótár. A szír szótárak közül mind a mai napig a legterjedelmesebb és a legkiválóbb (tipográfiailag is). Kitűnik az idézett kifejezések és példamondatok gazdagságával. Jessie Payne Margoliouth egy kiegészítő kötetben (Payne Smith 1981, vol. 3) azokat a szövegeket dolgozta fel, melyek apja Thesaurusának megjelenése után lettek kiadva.

Szövegkiadások: A teljes szír Bibliának (Pesittó) néhány korábbi kiadása: Walton 1657, Syriac Bible1852, Syriac Bible1887–1892, Syriac Bible 1951, Syriac Bible 1979, Syriac Bible 1988. Kritikai kiadás: Old Testament in Syriac 1972. A szír Hexapla az Órigenész Hexaplájában szereplő revideált Szeptuaginta szír fordítása. Ceriani 1874 a milánói Ambrosianus Könyvtárban meglevő szír Hexapla második feléről készült fotolitografikus kiadás. Újszövetség:
474

A legjobb kiadás Syriac New Testament1920 (a Syriac Bible 1988 már ezt tartalmazza). Az ún. ószír evangéliumok leghasznosabb kiadása, párhuzamos angol fordítással: Burkitt 1904. Ez a főszövegben a Curetonianus kéziratot használja, az apparátusban pedig megadja a Sinaiticus kézirat variánsait. Az evangéliumok ószír, Pesittó és a harkeli Tamás által adott fordítását hasonlítja össze praktikus elrendezésben Kiraz 1996.

Antológiák: Brockelmann 1976 kresztomátiája különlegesen jól válogatott szövegeket tartalmaz, vokalizációval, ill. anélkül, mindhárom írástípusban. A könyvben glosszárium is van. Costaz–Mouterde 1955 nagyon jó gyűjtemény, vokalizált certó írással. Aistleitner 1937 nyelvtanában ó- és újszövetségi szemelvények találhatók. Muraoka kresztomátiái (Muraoka 1987; 1997) nem szokványosak, több érdekességet is magukban foglalnak.

Sorozatok, szakfolyóiratok: A legfontosabb a Scriptores Syri a Corpus Scriptorum Christianorum Orientalium (CSCO) sorozatban (Louvain, 1903–, Universitatis Catholicae Americae – Universitatis Catholicae Lovaniensis). Az esztrangelló írással kiadott szír szöveg mellé külön kötetben latin, német, angol vagy francia fordítást mellékelnek. A CSCO-nak van egy Subsidia (= Subs) nevű igen értékes monográfiasorozata is. Sok szír szöveg jelent meg az R. Graffin által alapított Patrologia Orientalisban (= PO) (Brepols, Turnhout) (manapság már többnyire francia fordítással). R. Graffin volt az alapítója egy másik sorozatnak is, a Patrologia Syriaca-nak (= PS) (Firmin-Didot, Paris), melynek azonban csak három kötete jelent meg (benne Aphrahat monumentális művével, a Demonstrationes-szel). A kiváló magyar orientalistának, Kmoskó Mihálynak döntő szerepe volt a második és harmadik kötet szerkesztésében. Feltétlenül megemlítendő a szír származású lázárista atya, Paul Bedjan, aki – bár nem sorozatban – 15-nél több, hosszabb terjedelmű szír művet adott ki a 19. sz. végén. Jelentős, újabb sorozat a Göttinger Orientforschungen, Reihe 1, Syriaca (= GOFS) (Harrassowitz, Wiesbaden) (esztrangelló).

475

Olyan folyóirat, mely kizárólag szír témával foglalkozik, csak elvétve akad. A következő folyóiratok azok, melyek gyakran publikálnak szír szövegeket és szírrel foglalkozó cikkeket: Analecta Bollandiana (= AB) (Society of Bollandists, Brussels) ARAM (= Aram) (ARAM Society for Syro-Mesopotamian Studies, Oxford) The Harp: a Review of Syriac and Oriental Studies (= Harp) (St. Ephrem Ecumenical Research Institute = SEERI, Kottayam, Kerala, India) Hugoye: Journal of Syriac Studies (= Hugoye) (publ. by Beth Mardutho: The Syriac Computing Institute) (elektronikus folyóirat) Journal/Bulletin of the Syriac Academy (Baghdad) [s. n.] Journal of Semitic Studies (= JSS) (Manchester UP, Manchester) később (Oxford UP, Oxford) Le Muséon (= LM) (Société des Lettres et des Sciences; Istas, Louvain la Neuve) Oriens Christianus (= OC) (Deutsche Campo Santo Priestercollegium; Harrassowitz, Wiesbaden) Orientalia Christiana Periodica (= OCP) (Pontificium Institutum Orientalium Studiorum, Roma) Orientalia Christiana Analecta (= OCA) (Pontificium Institutum Orientalium Studiorum, Roma – önálló monográfiasorozat) Orientalia Lovaniensia Periodica (= OLP) (Flemish Speaking Department of Oriental Studies, Leuven) L'Orient Syrien (= OS) (Centre National de la Recherche Scientifique, Paris) (éd. par Gabriel Khouri-Sarkis) Papers of the Estonian Theological Society in Exile (= PETSE) (Estonian Theological Society in Exile, Stockholm)

476

Parole de l'Orient (= PdO) (Maronite Université Saint Esprit, Kaslik, Lebanon) Revue de l'Orient Chrétien (Picard, Paris) (éd. par R. Graffin) Symposium Syriacum (= SympSyr) (I SympSyr = OCA 197; II = OCA 205; III = OCA 221, 1983; IV = OCA 229, 1987; V = OCA 236, 1990; VI = OCA 247, 1994; VII = OCA 256, 1998; VIII [Sydney, 2000]; IX [USEK, Kaslik, Lebanon, 2004])

A nyelvhez kötődő egyéb internetes honlapok: A Hugoye folyóirat honlapján egyéb hasznos linkek is találhatóak. További weboldalak: Beth Mardutho (http://www.bethmardutho.org/) Catholic Encyclopedia: Syriac Language and Literature (http://www.newadvent.org/cathen/14408a.htm) Early Church Fathers: Nicene and Post-Nicene Fathers, Series II, vol. XIII: Aprahat, Ephrem (http://ccel.org/fathers2) Suryoyo Online (http://www.suryoyo-online.org) Peshitta (http://www.peshitta.org) (online Pesittó Újszövetség interlineáris angol fordítással és további linkekkel) Comprehensive Aramaic Lexicon (http://cal1.cn.huc.edu/) Syrian Orthodox Resources (http://sor.cua.edu) Assyrian Religion (http://www.aina.org/aol/link2.htm)

Magyarországi kutatóhelyek: Szír nyelvet az ELTE BTK ókori és keleti nyelvek alapszakjain és a Zsigmond Király Főiskola szabad bölcsész alapszakja vallástudományi szakirányán tanítanak.

477

Bibliográfia Aistleitner József 1937. Vázlatos szír nyelvtan. Budapest, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. Baumstark, Anton 1911. Die christlichen Literaturen des Orients. 1. Bd. Das christlich-aramäische und das koptische Schrifttum. Leipzig, G. J. Göschen?sche Verlagshandlung. Baumstark, Anton 1922. Geschichte der syrischen Literatur: mit Ausschluß der christlich-palästinensischen Texte. Bonn, A. Marcus – E. Webers. The Blackwell Dictionary of Eastern Christianity (BDEC). 1999.Parry, K. – Melling, D. J. – Brady, D. – Griffith, S. H. – Healey, J. F. (eds.). Oxford – Malden, Ma, Blackwell Publishers. Brock, Sebastian P. 1979. Jewish Traditions in Syriac Sources. Journal of Jewish Studies, 30. 212-232. p. Brock, Sebastian P. 1996. Syriac Studies. A Classified Bibliography (1960–1990). Kaslik, Liban, Parole de l‘Orient. Brock, Sebastian P. 1997. A Brief Outline of Syriac Literature. Baker Hill, Kottayam, India, St. Ephrem Ecumenical Research Institute (= SEERI). /Moran Etho, 9./ Brock, Sebastian P. 1998. Syriac Studies. A Classified Bibliography (1991–1995). Parole de l?Orient, 23. 241–350. p. Brock, Sebastian P. – Taylor, D. G. K. (eds.) 2001. The Hidden Pearl: The Syrian Orthodox Church and Its Ancient Aramaic Heritage. 1–3. vols. Roma, Trans World Film Italia. (Nagyon szép képek vannak benne, és mindegyik kötethez van egy-egy videokazetta is!) Brock, Sebastian P. 2004. Syriac Studies. A Classified Bibliography (1996–2000). Parole de l‘Orient, 29. 263–410. p. Brockelmann, Carl 1928. Lexicon Syriacum. 2. ext. ed. Halle, Max Niemeyer. Brockelmann, Carl 1976. Syrische Grammatik mit Paradigmen, Literatur, Chrestomathie und Glossar. Leipzig, VEB Verlag Enzyklopädie. Burkitt, F. C. (ed.) 1904. Evangelion da Mepharreshe: the curetonian version of the four gospels, with the readings of the Sinai palimpsest and the early Syriac patristic evidence. 1–2. Cambridge, University Press. Ceriani, A. 1874. Codex Syro-Hexaplaris. Mediolanum (Milánó), Bibliotheca Ambrosiana. Costaz, Louis 1963. Dictionnaire Syriaque-Français – Syriac-English Dictionary – Syriac-Arabic Dictionary. Beyrouth, Imprimerie Catholique.
478

Costaz, Louis 1992. Grammaire syriaque. 3. éd. Beyrouth, dar el-machreq. Costaz, Louis – Mouterde, P. 1955. Anthologie syriaque. Beirut. Drijvers, Han J. W. 1984. East of Antioch (Studies in Early Syriac Christianity). Aldershot – Brookfield, USA – Singapore – Sydney, Ashgate (Variorum). (repr. 1999) Drijvers, Han J. W. – Healey, John F. 1999. The Old Syriac Inscriptions of Edessa and Osrhoene. Texts, Translations and Commentary. Leiden–Boston–Köln, Brill. Duval, R. 1881. Traité de grammaire syriaque. Paris, F. Vieweg. Eaton, J. H. (ed.) 1990. Horizons in Semitic Studies. Articles for the Student. Birmingham, University of Birmingham, 1–68. p. (Lásd különösen a Sebastian Brock által írt bevezetőt.) Kiraz, G. A. 1996. Comparative Edition of the Syriac Gospels, aligning the Sinaiticus, Curetonianus, Peshitta & Harklean Versions. 1–4. Leiden. /New Testament Tools and Studies 21, 1–4/ Margoliouth, Jessie Payne (ed.) 1990. A Compendious Syriac Dictionary. Founded upon the Thesaurus Syriacus of R. Payne Smith. Oxford, Clarendon. (1st ed.: 1903) Muraoka, Takamitsu 1987. Classical Syriac for Hebraists. Wiesbaden, Harrassowitz. Muraoka, Takamitsu 1997. Classical Syriac. A Basic Grammar with a Chrestomathy. Wiesbaden, Harrassowitz. /Porta linguarium orientalium NS, 19./ Neusner, J. 1971. Aphrahat and Judaism (The Christian-Jewish Argument in fourth-century Iran). Leiden, Brill. /Studia Post-Biblica, 19./ (benne Aphrahat kilenc, zsidókkal polemizáló „demonstrációjának‖ angol fordítása) Nöldeke, Theodor 1966. Kurzgefasste Syrische Grammatik. Darmstadt, Wissenschaftliche Buchgesellschaft. Nöldeke, Theodor 2001. Compendious Syriac Grammar. Transl. from the 2nd and improved German edition by James A. Crichton. Appendix: the handwritten additions in Theodor Nöldeke's personal copy. Winona Lake, Indiana, Eisenbrauns. The Old Testament in Syriac according to the Peshitta version. 1972–. 1– vols. Leiden, Brill. Payne Smith, Robert 1981. Thesaurus Syriacus. 1–3. vols. Hildesheim, Olms. Vols. 1–2. Thesaurus Syriacus. Payne Smith, Robert (ed.). (1st ed.: 1879–1901) Vol. 3. Supplement to the Thesaurus Syriacus of R. Payne Smith, S. T. P. Margoliouth, Jessie Payne (ed.). (1st ed.: 1927)

479

Philip, T. V. 1998. East of the Euphrates: Early Christianity in Asia. CSS & ISPCK, India. (http://www.religion-online.org – a Complete Books listáján) Robinson, Theodore H. 1962. Paradigms and Exercises in Syriac Grammar. 4. rev. ed. Oxford, Clarendon Press. Robinson?s Paradigms and Exercises in Syriac Grammar. 2002. 5. ed. rev. by J. F. Coakley. Oxford, University Press. Segal, J. B. 1953. The Diacritic Point and the Accents in Syriac. London – New York – Toronto, Oxford University Press. /London Oriental Series, 2./ Segal, J. B. 1970. Edessa: The Blessed City. Oxford, Oxford University Press. (reprint: 2001) Syriac Bible. 1852. Urmiah, American mission's press. (nesztoriánus) Syriac Bible. 1887–1892. Mosul, Dominican press. (nesztoriánus) Syriac Bible. 1951. Beirut. (nesztoriánus) Syriac Bible. 1979. Ed. by the United Bible Societies. (monofizita) Syriac Bible. 1988. Ed. by the United Bible Societies. (monofizita) Syriac New Testament (Peshitta). 1920. London, British and Foreign Bible Societies. Ungnad, A. 1913. Syrische Grammatik: mit Übungsbuch. München, Beck. /Clavis linguarum semiticarum, 7./ Vööbus, Arthur 1958–1988. History of Ascetism in the Syrian Orient. 1–3. vols. Louvain. /CSCO, 184, 197, 500./ Walton, Brian (ed.) 1657. London Polyglot Bible. London. (a szír fordítás monofizita) Szövegminta (a glosszák rövidítései megtalálhatók a Leipzig Glossing Rules honlapon.)

480

481

A tibeti nyelv és írás
írta Tóth Erzsébet

Tibeti nyelv és írás

A tibeti nyelv genetikai kapcsolatai A tibeti nyelv fő jellemzője, az egyszótagúság alapján a burmai, illetve a kínai nyelvvel hozható rokonságba, bár e három nyelv egy nyelvcsaládba tartozása még nem tisztázódott egyértelműen. Az óvatos osztályozás csak a tibeti-burmai vagy a kínai-tibeti nyelvcsalád létét ismeri el, a kutatók másik része a közös kínai-tibeti-burmai nyelvcsalád ősi együvé tartozását feltételezi. A nyelvrokonság kutatói e feltételezések során inkább csak hangtörténeti és szókészleti szempontokat vettek figyelembe. A tibeti nyelv azonban olyan tipológiai sajátosságokkal is rendelkezik, melyek mind a burmai, mind pedig a kínai nyelvből hiányoznak. Ilyen például az igealakok tőhajlító képzése (flektálás) és az ún. ergatív mondatszerkezet.

Nyelvtani jellemzői Mivel a tibeti írásbeliség alapja a klasszikus tibeti nyelv, ezért a tibeti nyelv fő jellemzőit ennek alapján mutatjuk be.
482

1. A tibeti nyelv az alapszókincset tekintve egyszótagú (monoszillabikus). 2. Az egyszótagúsággal összhangban van a szóképzés sajátos módja: az egyetlen mássalhangzóból álló elő- és utóképzők (prefixumok és szuffixumok), illetve a hangváltás alkalmazása. Ezt a képzési módot az igék megőrizték, az igealakok képzésének ez az egyetlen módja. 3. A többszótagú szavak képzett, ragozott vagy összetett szavak. 4. A szókészlet különleges csoportját alkotját az ún. tiszteleti szavak, melyek azt a szerepet töltik be a tibetiben, amit a magyar választékos szóhasználattal fejez ki. 5. A tibeti nyelv morfológiája egyszerű: az igének (maximálisan) négy alakja van (jelen, múlt, jövő, felszólító), nincs személyragozás, a mellékneveknek, határozószóknak nincs fokozása, a főnevek mondatbeli szerepüknek megfelelően a magyarhoz hasonlóan ragokat kapnak. 6. A névszóknak nincs többesszáma, helyette csoportképzőt használnak. 7. Tárgyas ige esetén a cselekvés végrehajtója eszközhatározó ragot kap, s akire vagy amire a cselekvés irányul, az az alany. Ez a szenvedőhöz hasonló szószerkezet az ún. ergatív szerkezet. 8. A szófaji határok nem élesek, egy szó lehet névszó és ige, vagy főnév és melléknév. 9. A szórend szigorúan kötött a jelzős szószerkezetek esetében: a jelzett szó megelőzi a minősítő vagy kijelölő jelzőt. A jelzők közül a kijelölő jelző követi a minősítő jelzőt. 10. A mondat szórendjében az állítmány (általában igei vagy összetett, ritkán névszói) helye szigorúan kötött: a mondat végén áll. A többi mondatrész sorrendje általában: időhatározó, helyhatározó, alany, többi határozó, tárgy. 11. A mondatokat többnyire mondatzáró toldalék fejezi be. Ezek önálló jelentéssel nem rendelkeznek, feladatuk a mondat fajtájának jelzése. 12. Az összetett mondatok mindig mellérendelő mondatok, a mellékmondatok a főmondat előtt állnak. A mellékmondatokat szintén mondatzáró toldalék jelzi.

483

A beszélő közösség A tibeti nyelvet a hazánk területénél mintegy huszonötször nagyobb, a Pamirtól kiinduló Himalája és Tien-san hegyvonulatok által határolt Tibeti-fennsíkon beszélik. Rendkívül nagy területi kiterjedése ellenére a kedvezőtlen természeti viszonyok miatt összesen csak mintegy 5-6 millió ember anyanyelve. A tibetiek a 7. században jelentek meg a történelem színpadán, s ekkor foglalták el mai lakhelyüket. Akkor erős államot alkottak egységes területtel. A 9. században egységes államuk számos apró hercegségre esett szét. A 18. században jött létre újra központi állam, ez azonban már csak az egykori birodalom kétharmadát volt képes egyesíteni, a többi területek megtartották különállásukat. Ez a központi hatalom a dalai lámák teokratikus állama a Bráhmaputra (tibeti nevén Cangpo) völgyében, mely 1951 óta a Kínai Népköztársaság része Tibeti Autonóm Terület elnevezéssel. Fővárosa: Lhásza. Az Autonóm Területtől keletre, a Bráhmaputra-könyök és a Kuku-nor tó képzeletbeli vonalán két tibeti történeti tájegység helyezkedik el, Kham (Szecsuan tartományban) és Amdo (Szinkiang tartományban). Mindkét tájegység a tartományi közigazgatásba olvadt bele. A nyugati tibetiek Ladakban élnek, ez a tibeti királyság 1834-ben vesztette el függetlenségét, akkor Dzsammu állam része lett. Ma az Indiai Köztársaság Dzsammu és Kasmír államához tartozik. Indiában rajtuk kívül még két szövetségi államban él jelentős lélekszámú tibeti népesség. Egyrészt Himacsal Pradés államban, ahol az 1959-es nagy emigrációs hullám telepedett le a jelenlegi dalai láma vezetésével, Dharamszala székhellyel, másrészt pedig Szikkimben (tibeti nevén: Dendzsong), melynek fővárosa Gangtok. Ez a tibeti kis állam szintén a 19. században vesztette el függetlenségét, s lett India része. Jelentős számban találunk tibetieket Észak-Nepálban, ahol a 3000 m feletti részeken csaknem kizárólag ők élnek (legismertebbek közülük a hegymászó expedícióknak vezetőket adó serpák). A Himalája déli lejtőjén fekszik az egyetlen független tibeti állam, Bhután, lakói országukat Drukjul-nak (‘Sárkányország‘) hívják. A politikai értelemben szétszórt tibetiek összefüggő területen, egységes kultúrában élnek, nyelvi azonosságuk mellett valamennyien buddhista (lamaista) vallásúak.

484

Nyelvtörténet és nyelvváltozatok A tibeti nyelvközösség számos, egymással alig érintkező, elszigetelt nyelvjárást beszél. A roppant kiterjedésű „Világ tetején‖ csaknem kizárólag a folyómedencék adnak lehetőséget a megélhetésre (csak itt van termőtalaj és csapadék hiányában öntözési lehetőség). Ezeket a medencéket hegyek választják el egymástól, melyek hágóin csak hosszú és fáradságos és utazással lehet elérni a másik medencét. Ez az oka annak, hogy gyakorlatilag ahány medence, annyi nyelvjárás. A tibeti nyelvjárásokat leggyakrabban földrajzi elhelyezkedésük szerint szokás megkülönböztetni (maguk a tibetiek is ezt a felosztást alkalmazzák). Közép-tibeti nyelvjárások: Közép-Tibet három kerülete egyúttal egy-egy nyelvjárási csoport: Ngari (a Brahmaputra forrásvidékén), Cang (a pancsen láma, Tibet második hierarchájának székhelye, Sigace és Tasilhunpo vidéke) és Ü (a Brahmaputra mellékfolyója, a Kji-csu partján fekvő Lhásza, a dalai lámák egykori székhelye, Tibet fővárosa és környéke). Az ü nyelvjáráson belül a lhászai az államigazgatás és a kereskedelem nyelve. A többi nyelvjárást Közép-Tibettől való fekvésük szerint nyugati, déli és keleti nyelvjárásokra szokás osztani. A nyugati nyelvjárásokat Nyugat-Himalája vidékén, az Indiához tartozó Kasmír állam Ladak és szomszédos tartományaiban beszélik. A legnagyobb nyelvjárás maga a ladaki, mellette még a balti (Szkardu-völgy), lahuli (Csandra-völgy), szpiti (Szpiti-völgy) érdemel említést. Déli nyelvjárások: Szikkimben és Bhutánban a déli nyelvet (lhoke) beszélik. A fő nyelvjárások mellett számos alnyelvjárás létezik. A keleti nyelvjárásokat Délkelet-Ázsia nagy folyamainak (Szalven, Mekong, Huang-ho) forrásvidékén beszélik. Tájegység szerinti megkülönböztetésük alapján két jelentős keleti nyelvjáráscsoportot ismerünk: a khamit és az amdóit. Mindkettő számos alnyelvjárást foglal magában, melyek pontos elkülönítését több tényező akadályozza. Ezek a területek ugyanis a sok évszázados, erős népességkeveredés miatt a tibeti-burmai, a kínai és a mongol nyelvjárások gazdag és színes egyvelegét mutatják. A nagyszámú nyelv és nyelvjárás kevéssé kutatott volta miatt ma még csak hozzávetőleges képet lehet adni arról, mely nyelvek őrzik a feltételezett tibeti-burmai vagy kínai-tibeti, illetve
485

kínai-tibeti-burmai nyelvcsalád ősi állapotát, és melyek képviselik a kölcsönös egymásra hatás nyomait. Az azonosított tibeti nyelvjárások Amdóban: amdói, banag, golok, minyag stb., Khamban: khami, csamdói, kongpói, dzsarung kelet-tibeti nyelvjárások. Északi nyelvjárás: Elegendő nyelvi anyag híján, feltevés alapján külön nyelvi egységként kezelhetjük a Brahmaputra folyóvölgyétől északra húzódó Csang-tang („Északi fennsík‖) nomád lakosságának (drokpa) nyelvét mint északi csoportot. A tájegységek szerinti felosztás helyett az orientalisztika helyesebbnek tartja a nyelvjárások nyelvtörténeti (hangtörténeti) állapot szerinti osztályozását. Az egymástól elszigetelten élő népcsoportok a nyelvi változások legkülönbözőbb fokait őrzik, és összességükben élő nyelvtörténeti atlaszt tárnak elénk. A tibeti nyelvjárásokat a hangtani változások alapján két nagy csoportra osztjuk: archaikus és modern nyelvjárásokra. Az archaikus nyelvjárások a tibeti szó(tag) ősi formáját őrzik: az egyetlen magánhangzóhoz több mássalhangzó társul, számunkra gyakran nehezen kiejthető mássalhangzótorlódással (pl. bszgrubsz). A modern nyelvjárások ezeket a torlódásokat megszüntették (pl. bszgrubsz → dup), s ezzel szükségszerűen együtt járt az ún. zenei hangsúly és a hosszú magánhangzók kialakulása. A földrajzi elhelyezkedés szerinti közép- és dél-tibeti nyelvjárások zömükben modern nyelvjárások, míg a peremvidékek a hangtörténeti változások csaknem valamennyi fokát őrzik nyelvjárásaikban, a jellegzetesen archaikustól az átmeneti jellegűek széles skáláján keresztül egészen a modernig. A tibeti nyelv tehát egyedülálló lehetőséget kínál a kutatóknak arra, hogy a zenei hangsúly kialakulását egy nyelven belül tanulmányozhassák, hiszen a tibeti nyelv az egyetlen, amelyiknek ma is beszélik mindkét változatát, így nyomon kísérhetjük, hogyan jön létre az európaiak számára talán legszokatlanabb nyelvi jelenség, a zenei hangsúly (politónia). A tibeti nyelvben a következő szabályt figyelhetjük meg: az archaikus szótagkezdet mássalhangzói határozzák meg a hangmagasságot. Ez kétféle lehet: magas vagy mély. Az archaikus szótagvég pedig a hanglejtést szabja meg. Ez ugyancsak kétféle lehet: emelkedő vagy ereszkedő. Ennek folytán a modern nyelvjárásokban négyféle zenei hangsúlyt különböztetünk meg:

486

archaikus nyelv hangalak lo klog blo logsz lo lo lo lo

modern nyelv zenei hangsúly mély hangfekvés ereszkedő hanglejtés magas hangfekvés emelkedő hanglejtés

jelentés

év olvas ész oldal

A különböző archaikus nyelvjárások a hangtörténeti változás különböző szakaszait képviselik, fő jellemzőjük: a zöngés hangok előbb réshangúvá válnak, majd pedig eltűnnek. A tibetiek kétféle nyelvet különböztetnek meg: a phelke, azaz a ‘köznyelv‘ mellett a ‘vallás nyelvé‘-nek – cshöke – nevezik az egyházi nyelvet, melyet az orientalisztika klasszikus nyelvnek mond. A 7. században, az államalapító király utasítására nemcsak a tibeti írást hozták létre, hanem valamelyik archaikus nyelvjárásra építve meghatározták az irodalmi nyelv szabályait is (ez az ún. preklasszikus tibeti nyelv). Az így megszületett irodalmi nyelvre aztán a 8. század folyamán nagy mennyiségű buddhista szöveget fordítottak le szanszkritból. A „fordított irodalom‖ végleges nyelvi egységesítését a 9. században végezték el, amikor királyi utasításra normalizálták az irodalmi nyelvet („új nyelv‖, melyet klasszkus tibetinek nevezünk). Az önálló egyházi irodalom a 11-12. században vette kezdetét, s minden tekintetben a klasszikus normákat követte. Hasonlóképpen a kancelláriai nyelv is. A 19. század második fele óta e normák némiképpen veszítettek kizárólagos tekintélyükből, s a modern irodalmi nyelv csírái is megjelentek, ennek azonban napjainkban sem alakult ki egységes normarendszere. Az írott nyelv nemcsak hangtani alapon mutat jelentős eltérést a beszélt nyelvjárásoktól, hanem – abból adódóan, hogy a buddhista-lamaista vallás nyelveként jött létre – alaktani, szókészleti területen több évszázados merev állapotot őriz. A klasszikus tibeti
487

nyelv a tibeti buddhizmus egyházi nyelveként nemcsak tibeti nyelvterületen, hanem jóval annak határain túl is elterjedt a kínai és a mongol lamaizmus egyházi nyelveként Nyugat-Kínában, Észak-Kínában (ún. Belső-Mongóliában), Mongóliában, az oroszországi Bajkál-tó vidékének körzetében.

A nyelv szövegemlékei A tibeti nyelv legkorábbi, javarészt lamaista preklasszikus emlékei a híres tunhuangi barlangból és a kelet-turkesztáni ásatásokból kerültek elő. A tibeti nyelvű művek felmérhetetlen gazdagságú tárházának döntő többsége vallásos jellegű, ám ez nem jelent egyoldalú tematikát. A kutatók számára számos tudományágban szolgálhatnak fontos forrásul. Művelődéstörténet, buddhizmuskutatás A 7. századtól a 14. századig többezer szanszkrit nyelvű buddhista művet fordítottak le tibetire. Ezek megőrzése rendkívüli érték, ugyanis az eredeti szanszkrit munkák nagy része megsemmisült, tibeti nyelven viszont fennmaradt. Művelődéstörténeti szempontból tehát a tibeti nyelv meghatározó jelentőségű. A lefordított művek alkotják a tibeti buddhista kánon két gyűjteményét: Kágyur ‘Buddha kinyilatkoztatásainak fordítása‘ (108 kötet) és Tengyur ‘A tanítások magyarázatának fordítása‘ (225 kötet). Ezek kanonizálására, tartalmuk végleges összeállítására a 14. század elején került sor. Eredeti tibeti művek (buddhista szótárok, nyelvtanok stb.) már a 7-8. században is születtek, tibeti vallásos irodalomról a 11. századtól, a buddhizmus második felvirágzásának korától beszélhetünk. Az azóta eltelt 1000 év során jelentős mennyiségű, magas színvonalú, döntő többségében vallási tárgyú mű keletkezett. A magasan képzett szerzetesek legkiválóbbjai több kötetes életművet (tibeti: szumbum) hagytak hátra, Buddha tanainak minél jobb megvilágítása érdekében a buddhista tudományok számos területén igyekeztek maradandót alkotni. A 17. századtól kezdődően pedig a tibeti kolostori képzésben részesülő mongol szerzetesek is bőségesen hozzájárultak a tibeti nyelvű irodalom gyarapításához (a kutatások szerint több mint 200 mongol szerzetes gazdagította több kötetes életművel a tibeti irodalmat).

488

Egyes tudományok:A tíz buddhista tudomány mindegyike a vallás szolgálatában áll. Ezek közé tartozik a „belső tudomány‖, azaz a vallási tanokat kifejtő művek mellett a nyelvészet, a logika, a gyógyászat, a technika (művészet: ikonográfia, ikonometria), az asztrológia, a poétika három területen is (stilisztika, metaforák tudománya, metrika) és a dráma, mely tudományágakban számtalan, magas színvonalú munka született. Történeti művek: A tibeti nyelvű források között nagy jelentőségük van a történeti műveknek (számuk a legszigorúbb számítások szerint is meghaladja a 700-at), melyek nemcsak Tibetnek, hanem szomszédainak a történetéhez is forrásul szolgálhatnak, különösen India története szempontjából fontosak, ahol ilyen jellegű művek nem készültek.

A tibeti írás Kialakulása A tibeti írást a 7. században hozták létre. A hagyományok szerint Szongcengampo, tibeti államalapító király megbízta tudós tanácsosát, Thonmiszambhotát, hogy készítsen írást. A tudós többedmagával Indiába utazott, s ott miután tanulmányozta a különféle írásrendszereket, megalkotta a tibeti írást. Sőt mi több, nyolc nyelvészeti munkát is írt (ezek közül kettő fennmaradt), ezzel az irodalmi nyelv alapjait is lefektette. A helyesírás szabályait a 9. században megreformálták. Mind a mai napg ezt az írást használják és ezt a helyesírást alkalmazzák. Thonmiszambhota úgy alkotta meg írását, hogy alkalmas legyen minden nyelvjárás számára és egységes legyen a teljes tibeti nyelvterületen. A betű A tibeti írás betűírás, az indiai íráscsaládhoz tartozik, s mutatja annak fő jellemzőit: a mássalhangzókat betűk jelölik, a magánhangzókat mellékjelek, az a magánhangzó pedig ún. benne rejlő (inherens), azaz: jelöletlen. A tibeti írásban nincs nagybetű-kisbetű megkülonböztetés (azaz a tulajdonneveket nem emeli ki semmi).
489

A tibeti „ábécé‖ az indiai betűrendet követi, melyben hangtani szempontok, pontosabban a hangképzés helye szabja meg a betűk sorrendjét. A tibeti betűk hét és fél sort és négy oszlopot alkotnak. Az első négy sor követi a hangtani alapelvet: 1. ka-sor: torokhangok, 2. csa-sor: szájpadlás hangok, 3. ta-sor: fogíny hangok, 4. pa-sor: ajakhangok. Az 5. sor betűi olyan tibeti hangokat jelölnek, amilyenek az indiai nyelvekben nincsenek, tehát ezek számára új betűket kellett létrehozni. A további sorokban találhatók a réshangok. A négy oszlop is szabályszerűséget mutat: 1. zöngétlenek, 2. zöngések, 3. hehezetesek, 4. orrhangok.

A tibeti ábécé
490

A szótag A tibeti írás szótagos tagolású betűírás, azaz minden szótagot külön ír, függetlenül attól, hogy azok fogalmilag egybetartoznak-e avagy sem, vagy egyszerűbben fogalmazva a tibeti helyesírás nem jelöli a szóhatárokat. A szótagokat pont (cheg) választja el egymástól.

491

A tibeti szótag szerkezete és a betűk olvasási sorrendje (bszgrubsz)

Fontos sajátossága a tibeti írásnak, hogy szótagon belül a vízszintes mellett függőleges építkezést is alkalmaz. A szótag szerkezete kötött. „Magja‖ az alapbetű (az ábécé bármelyik betűje lehet), előtte áll az eléírt (öt betű valamelyike: g, d, b, m, ‘a-cshung), mögötte áll a mögéírt (10 betű: g, ng, d, n, b, m, r, l, sz és az ‘a-cshung, amelynek ebben a pozícióban nincs hangértéke). A mögéírtat még-mögéírt követheti (2 betű: sz, d – ez utóbbit egyetlen nyelvjárás sem ejti, sőt valószínűleg már a 9. században sem ejtették, minthogy a nyelvújítás elvetette a használatát). A függőleges betűsorban az alapbetű fölött található a föléírt (3 betű: r, l, sz), az alapbetű alatt pedig az aláírt (4 betű: v, j, l, sz – ezek közül a v nagyon ritkán fordul elő, sajátossága, hogy akár aláírthoz is kapcsolódhat, mintegy „még-aláírt‖-ként). A tibeti szótag tehát maximálisan 6 másssalhangzót tartalmazhat: eléírt, föléírt, alapbetű, aláírt, mögéírt, még-mögéírt. A magánhangzójelet az alapbetű, vagy ha van fölé- és/vagy aláírtja, akkor az alapbetűt is magába foglaló függőleges betűsor alá (u), illetve fölé (i, e, o) írják.

Írásjelek A tibeti írás két írásjelet használ: a szótagokat elválasztó pontot (tibeti: cheg) és a nagyobb szövegrészeket, tagmondatokat elkülönítő vonást (tibeti: se), melyet felsorolások esetén is gyakran alkalmaznak.

Írásfajták Az írás iránya balról jobbra, a sorok fentről lefelé követik egymást. A betűk azonban nem egy képzeletbeli vonalon „állnak‖, hanem, arról „lógnak‖ lefelé: ennek oka a tibeti betűkre általánosan jellemző felső vízszintes vonalka, a „fej‖.
492

A tibeti írásnak számos válfaja van, ezek közül mind a hagyományos (fadúcos), mind a modern nyomtatás a „fejes‖ (tibeti: ucsen) írást alkalmazza. Ezt a „nyomtatott‖ jellegű, tehát nem folyamatos vonalvezetésű írást kézírásban is használják, a betűket alkotó vonalakat meghatározott sorrendben (fentről lefelé, balról jobbra) rajzolják. Emellett létezik többféle „folyóírás‖ is, melyek összefoglaló neve „fejnélküli‖ (tibeti: ume). Az elnevezés jelzi, hogy ebben az írástípusban a betűknek nincs felső vízszintes vonalkája, a betűket, szótagokat alkotó vonalakat folyamatosan írják.

Fadúccal nyomtatott tibeti könyv első oldala ucsen írással

493

Tibeti kézírás (ume)

494

A nyelv kutatásának története A tibetisztika nemzeti tudományágnak tekinthető, mivel a tibeti nyelv és műveltség megismerése Kőrösi Csoma Sándor (1784–1842) átfogó és elmélyült kutatómunkájának köszönhető. Nyelvtana, tibeti–angol szótára, a buddhista terminológiai szótár angol fordítása, a tibeti műveltség számos területetét bemutató tanulmányai a mai napig alapvető értéket jelentenek, a kutatások kiindulópontjául szolgálnak.

Szakirodalmi útmutató

Nyelvtani leírások Kőrösi Csoma Sándor tibeti nyelvtana (1834a) mintául szolgált későbbi nyelvtanok számára, melyek közös jellemzője, hogy az indoeurópai nyelvek nyelvi struktúrája szerint próbálják bemutatni az alapjaiban más szerkezetű tibeti nyelv sajátosságait. A magyar anyanyelvű tanuló számára legjobban Terjék József nyelvtana és klasszikus tibeti nyelvkönyve (Terjék 1990, 1995) használható. Aki a modern tibeti iránt érdeklődik, haszonnal forgathatja Goldstein 1991 vagy Denwood 1999 nyelvtanát.

Szótárak A tibeti alapszókincset tartalmazza Terjék József egyedülálló tibeti–magyar szótára (Terjék 1988), mely a példatörténetek szókincsét öleli fel. Kezdők számára nélkölözhetetlen. Online digitális változata hozzáférhető a http://www.terjek.hu/ címen. A kéziszótárak kategóriájába tartozik Kőrösi Csoma Sándor úttörő munkája (1834b) és a szanszkrit–tibeti buddhista szakszótár angol fordítása (1910), valamint Jäschke (1881) és Das (1902) szótára, melyek számos reprint kiadást értek meg. A legteljesebb szótár a tibeti értelmező nagyszótár (Krang-dbji-szun 1985–1986), melynek több kiadása is megjelent. A modern tibeti nyelv kéziszótára Goldstein 1978, illetve Goldstein 1984.
495

Digitális szótárak is rendelkezésre állnak mind online, mind letölthető formában (a honlapokat lásd alább).

Szövegkiadások A klasszikus tibeti nyelvben jártas olvasó számára végtelen mennyiségű szöveg vált hozzáférhetővé az internet jóvoltából. Számos honlapról ingyenesen letölthetők a tibeti buddhizmus bármely témaköréhez tartozó művek. A teljes tibeti kánon hozzáférhető: a pekingi kiadás 168 kötetben: Suzuki 1955-1961, a dergei kiadás pedig digitális változatban a The Tibetan Buddhist Resource (tbrc.org) honlapján. Kifejezetten kezdő tanulóknak készült Tóth 1996 klasszikus tibeti olvasókönyve, mely egy buddhista példázatgyűjtemény tibeti szövegének latin betűs értelmező átírását közli. A teljes szöveg szószedettel együtt hozzáférhető a http://www.terjek.hu/ című honlapon.

Hasznos honlapok Szótárak diamondway tibeti–angol szótár nitartha tibeti–angol szótár www.snowlionpub.com.

Egyetemek, kutatóintézetek University of Virginia: Tibetan and Himalayan Digital Library The Tibetan Buddhist Resource tbrc.org International Dunhuang Project http://idp.bl.uk

496

Letölthető szövegek 1) Asian Classics Input Project http://www.asianclassics.org/ www.worldlibrary.net/ACIP (ezen az oldalon talán jobban áttekinthető) 2) The Heart Sutra Home Page members.ozemail.com.au/~mooncharts/heartsutra/index.html

Könyvtár katalógusok http://www.worldtrans.org/CyberSangha/csindex.html (egyes könyvek hol, melyik könyvtárban találhatók meg)

Linkgyűjtemények www.thuvienhoasen.org/index-english-4.htm (hol lehet letölteni a szövegeket tibeti eredetiben vagy angol fordításban) www.quietmountain.org/buddhism.htm (tematikus: a négy fő tibeti buddhista iskolához kapcsolódó linkek egybegyűjtve) www.worldbridges.com/Tibet/links.html (tematikus: szinte mindenről, ami Tibettel kapcsolatos) http://home.it.net.au/~murrayk/tib-centers.html (Tibetan Centers & Foundations) http://www.thdl.org/ (The Tibetan & Himalayan Digital Library) www.digitalhimalaya.com/links.php (vegyes linkgyűjtemény)

497

Internet rádiók www.lamrim.org (Tibetan Buddhist Internet Radio) www.rfa.org (Radio Free Asia, itt lehet hallgatni tibeti adásokat, lehet olvasgatni híreket. stb.)

On-line tibetinyelv-oktató program http://www.learntibetan.net/index.htm

Magyarországi kutatóhelyek Magyarországon tibeti szakos képzés csak az ELTE-n, a Ligeti Lajos professzor által 1942-ben alapított Belső-ázsiai Tanszéken folyik, amely feladatának tekinti a tibeti műveltség sokoldalú, tudományos szemléletű megismertetését. Tibeti nyelvet oktatnak, illetve a tibeti kultúra egyes aspektusait tanulmányozzák A Tan Kapuja Buddhista Főiskolán és a Szegedi Tudományegyetemen. A felsőokatatási intézményeken kívül az MTA Könyvtárának Keleti Gyűjteményét is fontos kutatóhelyként tartjuk számon, itt őrzik Európa egyik legjelentősebb tibeti kézirat- és fanyomat-gyűjteményét, amelynek alapja Kőrösi Csoma Sándor tibeti hagyatéka. Az MTA Nyelvtudományi Intézetének Orientalisztikai Osztályán is folyik tibetisztikai — többek között tibeti nyelvészeti — kutatómunka. Bibliográfia Csoma de Kőrös, Alexander 1834a. Grammar of the Tibetan Language. Calcutta, The Asiatic Society of Bengal. Reprint: Budapest, Akadémiai Kiadó 1984. Csoma de Kőrös, Alexander 1834b. Essay towards a Dictionary, Tibetan and English. Calcutta, The Asiatic Society of Bengal. Reprint: Budapest, Akadémiai Kiadó, 1984.
498

Csoma de Kőrös, Alexander 1910. Sanskrit–Tibetan–English Vocabulary: Being an Edition and Translation of the Mahāvyutpatti. Calcutta, The Asiatic Society of Bengal. Reprint: Budapest, Akadémiai Kiadó 1984. Das, Sarat Chandra 1902. A Tibetan–English Dictionary. Delhi, Motilal Banarsidass. Denwood, Philip 1999. Tibetan. Amsterdam–Philadelphia, John Benjamins Publishing Company. Goldstein, Melvyn C. 1978. Tibetan–English Dictionary of Modern Tibetan. Kathmandu, Ratna Pustak Bhandar. Goldstein, Melvyn C. 1984. English–Tibetan Dictionary of Modern Tibetan. Dharamsala, Library of Tibetan Works and Archives. Goldstein, Melvyn C. 1991. Essentials of Modern Literary Tibetan. New Delhi, Munshiram Manoharlal Publishers. Jäschke, H. A. 1881. A Tibetan–English Dictionary. London, Routledge & Kegan Paul. Krang-dbji-szun (főszerk.) 1985–1986. Bod–Rgja chig-mdzod cshen-mo. Peking, Mi-rigsz dpe-szkrun-khang. Suzuki, D. T. (ed.) 1955–1961. The Tibetan Tripitaka. Peking Edtion. Kyoto, Tibetan Tripitaka Research Institute. Terjék József 1988. Tibeti–magyar szótár. Budapest, Kőrösi Csoma Társaság. Terjék József 1990. A klasszikus tibeti nyelv szerkezeti felépítése. Budapest, Kőrösi Csoma Társaság. Terjék József 1995. Bod-szkad-kji szlob-deb. Rig-pa‘i pad-ma rgjasz-pa‘i nyin-bjed. Kézirat. Tóth Erzsébet (szerk.) 1996. A bölcs és a balga. Klasszikus tibeti olvasókönyv. Budapest, Universitas.

499

Szövegminta (a glosszák rövidítései megtalálhatók a Leipzig Glossing Rules honlapon.)

500

A török nyelvek és írások
írta Berta Árpád

A török nyelvek

A török nyelvek szerkezete Annak ellenére, hogy a török nyelvek diakron és szinkrón szempontból tekintve egyaránt megosztott képet mutatnak, s számos nyelvváltozatot tudunk a török nyelvcsaládhoz sorolni, vannak olyan vonásaik, melyek közös alapként jellemezhető módon jelentkeznek. Kivételeket most nem említünk, mert a szláv nyelvi hatás alá került karaim és gagauz, vagy a masszív kínai nyelvi expanzió alatti szalár vagy sárga ujgur, az iráni nyelvi hatásoknak betudhatóan számos speciális nyelvi karakterisztikumot felmutató haladzs stb. sajátságai nem tekinthetők át egy ilyen rövid összegzésben. A török nyelvek alaktani szempontból az agglutináló nyelvek közé tartoznak. Hangrendszerük ma többnyire nyolc magánhangzó fonémát tartalmaz, történetileg azonban volt kvantitásbeli különbség is, így a kutatók többsége egy tizenhat fonémát tartalmazó rendszerből indul ki. A nyolc rövid fonémát hordozó rendszer az alsó nyelvállású a és ä, a középső nyelvállású o és ö, valamint a felső nyelvállású u, ü, ï és i hangokat tartalmazza. Ezen fonémáknak megvoltak hosszú párjaik is. A hosszúság mint megkülönböztető jegy a vokalizmuson belül a török nyelvterület nagy részén már az ótörök korban eltűnt.

501

Alapvető sajátságként jelentkezik a török nyelvekben a szótagharmónia. A primér tövek és a primér töveken kívüli fonetizmus a török nyelvekben eltér egymástól. Sajátsága a török nyelveknek, hogy a nominális kategórián belül nincs éles különbség a főnév és a melléknév között: ezek formai szempontból gyakran egybeesnek. A szóképző elemek élesen elkülönülnek attól függően, hogy igei vagy névszói bázishoz csatlakozhatnak-e, s kivételesen ritkán fordulnak elő olyan kötött morfémák, melyek mindkét kategóriában használhatók. A török nyelvek a SOV nyelvek közé sorolhatók, vagyis szintaktikailag az alany megelőzi a többi mondatrészt és — a többnyire ragozott igével képviselt — állítmány áll a (tag)mondat végén.

A török nyelvek genetikai besorolása A korábbi kutatások a török nyelvek nagy családját számos más nyelvcsaláddal kívánták genetikus összefüggésbe állítani, de ezen vizsgálódások jó része mára negatív eredménnyel zárult és meghaladottnak tekinthető, még akkor is, ha a közelmúltban is jelentek meg az ősi uráli–török, indoeurópai–török, dravida–török genetikus rokonság mellett érvelő nézetek (Menges 1995, 57–58). Tarthatatlan a török nyelvcsalád bevonása az igazolatlan nosztratikus elméletbe, mely hat nyelvcsaládot kívánt genetikusan összefüggőnek tekinteni (Illič-Svytič 1971–1984). Más a helyzet az ún. altaji hipotézissel, melynek több változata is ismert. Szűkebb értelemben a török nyelvek mellett idesorolják a kutatók a mongol és a tunguz nyelveket, tágabb értelemben altajinak tartják a koreait és a japánt is. A kérdéskör nagyszámú irodalmából kiemelendő: Ramstedt 1946–1947, 1957; Clauson 1956; Poppe 1960; Sunik 1971; Miller 1971, 1996; Róna-Tas 1986; [Aalto] 1987; Sinor 1990. A tágabb értelemben vett altaji nyelvrokonságot — közel 3000 lexikai egység és nyelvszerkezeti hasonlóságok alapján — legutóbb Starostin–Dybo–Mudrak 2003 és Robbeets 2005 tárgyalta. Az altaji hipotézis felülvizsgálata még előttünk álló feladat, de első lépésként a török–mongol nyelvviszony megítélése tűnik reálisan kitűzhető célnak.

502

A török nyelvek felosztása és áttekintésük A török nyelvek felosztásáratöbb kísérlet történt (az egyik legújabb ezek közül Schönig 1997–1998). Az újabb kutatások eredményei alapján — egy kronológiai szempontokat is érvényesítő és a belső genetikai, tipológiai összefüggésekre továbbá a földrajzi koordinátákra egyaránt figyelemmel lévő — felosztás az alábbi lehet: Ótörök változatok: keleti és nyugati ótörök. Középtörök változatok: kipcsak, oguz, hvárezmi, csagatáj, bolgár. Mai török változatok: (1) délnyugati (oguz) török nyelvek, (2) északnyugati (kipcsak) nyelvek, (3) délkeleti (turki) török nyelvek, (4) északkeleti (szibériai) török nyelvek, (5) a jakut és dolgán csoport, (6) a haladzs, (7) a csuvas.

Keleti ótörök A keleti ótörök nyelv nyelvtanának legújabb monografikus áttekintésére ld. Erdal 2004, ugyanennek a korpusznak a szóképzésére Erdal 1991. A keleti ótörök grammatika változatlanul jól használható monografikus igényű feldolgozásai még: Pritsak 1963, Gabain 1974. Az ótörök lexikon áttekintéséhez ld. Nadeljaev 1969, Clauson 1972, Röhrborn 1977–1998. A keleti ótörök nyelvemlékek — ha eltekintünk néhány különböző írásokkal (pl. kínai, pehlevi, örmény, görög, szír) rögzített tulajdonnévtől és egyéb szórványos glosszától — a következő írásokkal kerültek lejegyzésre: rovás, ujgur, arab, brāhmī, tibeti, manicheus, szogd, khotáni. Rovásírásos nyelvemlékeket találunk a mai Mongólia területén (30 emlék, áttekintésüket ld. Kempf 2004, 41–52), a Bajkál és a Léna folyó vidékén (20, ld. Vasil´ev 1983a, 22–23), az Altáj hegységnél (16, ld.Vasil´ev 1983a, 35–36), Kirgizia és Kazakisztán területén (28, ld. Malov 1959, 57–63, Vasil´ev 1983a, 39–41), Fergana, az Aláj hegység és Észak-Toharisztán vidékén (18, ld. Vasil´ev 1983a, 41), a Jenyiszej vidékén (145, ld. Vasil´ev 1983), Kelet-Turkesztán és Tunhuang vidékén (12, ld. Thomsen 1912–1922, 217–226, 254–267; Orkun 1938, 24, 57–59, 97, 175–183, 184; Hamilton–Bazin 1972, 25–42; Vasil´ev 1983a, 38). A rovásírásos korpusz legterjedelmesebb és egyben legrégebben — a II. Türk Kaganátus (680-740) és az azt felváltó Ujgur Kagnátus (740-840) idején — keletkezett emlékei a mai Mongólia területén találhatók: Köli Čor felirat (keletkezett: 720 és 725
503

között), Tońuquq emlék (726), Köl Tegin emlék (732), Ongi felirat (732 után), Bilgä Qagan emlék (734–735), Täz emlék (750), Tariat felirat (752-753), Šine-usu emlék (759), Süüdţ i felirat (840). Ezek új, szövegkritikai kiadásához és magyar fordításához ld. Berta 2004. A rovásírásos korpusz — végső fokon sémi eredetű — írásrendszeréről és hangjelölési szabályairól jól használható tanulmány: Meyer 1965 és Pritsak 1980. Az ujgur írásos anyag (nyelvemlék kiadások és a vonatkozó kisebb könyvtárat megtöltő szekunder irodalom) legjobb áttekintését Adam–Laut–Weiss 2000 nyújtja. Az ujgur írás eredetéről ld. Sims-Williams 1981. Az arab írásos ótörök források közül fontosságát tekintve kiemelkedik Maḥm ūd al-Kāšġarī 1072–73-ban írt, 1266-ban keletkezett másolatban ránk maradt compendiuma, mely a 11. századi török nyelvjárások tárháza (ld. Dankoff–Kelly 1982–1985). Mellette egy másik terjedelmes karakhanida emlék a Qutadgu Bilig (ld. Arat 1947–1959–1979; Tezcan 1981; Dankoff 1983) és a yarkendi dokumentumok (ld. Erdal 1984; Gronk 1986; Osmanov–Li–Yin 1999) említendők. A brāhmī írásos korpusz máig legteljesebb tárháza Gabain 1954, ld. még Maue 1996. Bár a korpusz nem nagy, rendkívül fontos, mert az indiai eredetű brāhmī írás sokkal precízebben jelöli az ótörök magánhangzó rendszert, mint egyéb — erre a célra használt — írások. A keleti ótörök nyelv tibeti írásos emlékeihez ld. Clauson 1962, Maue–Röhrborn 1984–1985 és Maue 1996. Tibeti írással fontos ótörök tulajdonnevek is lejegyzésre kerültek, ld. Bacot 1956, Clauson 1957, Ligeti 1971, Tezcan 1975, Moriyasu 1980. A manicheus írásos ótörök emlékek áttekintéséhez ld. Wilkens 2000. A manicheus anyag jó része kitűnő minőségű digitalizált formában megtekinthető a berlini Turfansammlung internetes portálján a következő címen: http://www.bbaw.de/bbaw/Forschung/Forschungsprojekte/turfanforschung/de A szogd írásos ótörök nyelvű anyaghoz ld. Kljaštornyj–Livšic 1972; Sundermann–Zieme 1981; Sims-Williams–Hamilton 1990, vö. ide Yoshida 1993 javításait; Fedakâr 1991, 1994. A khotáni írásos szólistához ld. Emmerick–Róna-Tas 1992. A khotáni írás indiai eredetű.

504

A keleti ótörök korpusz kronológiai áttekintéséhez máig használhatóan ld. Erdal 1979. Angol és orosz nyelven az ótörök emlékanyag és a rögzítésére használt ábécékre vonatkozó főbb tájékoztatás interneten is megtalálható: http://www.turkicworld.org. Kitűnő tájékoztatást nyújt a keleti ótörök nyelv számára használt írásokról, szemléltető táblázatokat is közölve Róna-Tas 1991

Nyugati ótörök Míg a Turcia keleti részén beszélt ótörök nyelvváltozat bőséges forrásanyaggal rendelkezik, rendkívül szegényes a törökök lakta nyugati területek írásos emlékanyaga. Itt ezen a területen is beszéltek az 5. század után török nyelveket, de a ránk maradt írásos emlékek nagyon kisszámúak. Az összefüggő szövegek közül kiemelendők a görög betűs baktriai szövegek, melyek között 7. századiak is vannak a mai Afganisztán területéről (ld. Sims-Williams 2000, 2002) és a szintén görög betűs dunai bolgár emlékanyag. Ez utóbbi olyannyira torzult (ld. Pritsak 1955), hogy nyelvészeti értékelése még várat magára. Haszonnal forgatható Beševliev (1979) kötete. A kelet-európai rovásírásos forrásanyagban minden bizonnyal vannak török nyelvű emlékek, de a kelet-európai rovásírás jelenleg megfejtetlen (ld. Ščerbak 1962a, Turčaninov 1971, Vásáry 1972, Tryjarski 1985, 1985a). A nagyobb, még megfejtésre váró anyagok közül kiemelendő az elisztai bikakoponya (Kljaštornyj–Vásáry 1986),a nagyszentmiklósi kincs (Németh 1932, 1971) és a szarvasi tűtartó (Róna-Tas 1988, 1990). Számos forrásban maradtak fenn glosszák, elsősorban nyugati török tulajdonnevek. Közel 60 kazároknál használt — nem közszói — lexikai elemet tárgyalt Golden 1980, s máig meghatározó Moravcsik 1983 bizánci forrásokból történt gyűjtése. A nyugati ótörök varietások – írásos források hiányában történő – rekonstrukciójához az alapvető segítséget a csuvas nyelv mellett a szláv nyelvek és a magyar nyelv korai török jövevényszavai nyújthatják.

Középtörök nyelvváltozatok Az i. sz. 7. századtól kezdődő — és a Turcia területén nem egyező időpontban lezáruló — ótörök nyelvtörténeti periódust a középtörök korszak váltotta fel. Ennek időpontja

505

jórészt a 11. század végére tehető, de valamennyi török nyelvet használó közösségnél megkezdődött a mongol kor (13. század) idején. A középtörök nyelvtörténeti korszak nyelvváltozatainak alapvetően ujgur, arab, latin és örmény írással rögzített emlékei a következő főbb csoportokra oszthatók: keleti turki, csagatáj, hvárezmi, kipcsak, oszmánli nyelvi anyag. A középtörök nyelvtörténeti korszakból is vannak szír írásos valamint görög betűs emlékeink, s van cirill betűs anyag is, de ez utóbbiak nem számottevők. Általános bevezetésként a középtörök irodalmi nyelvekbe jól használható Bombaci 1968 és Hofman 1969. A csagatáj nyelvtan áttekintéséhez ld. Ščerbak 1962, Eckmann 1959, 1964, 1966, Nasilov 1974, Boeschoten–Vandamme 1998. Máig fontos és jól használható csagatáj ill. csagatáj nyelvi anyagot is tartalmazó szótárak: Zenker 1866–1876, Budagov 1869–1871, Pavet de Courteille 1870, Šeyx Süleyman Efendi 1882. Az ujgur írásos középtörök nyelvemlékek többsége belső-ázsiai (keleti) tradíción alapszik. Kiemelendő nyelvemlék-kiadások: Bang–Rachmati 1932, Ščerbak 1959, Ligeti 1966, 1967, 1969. A keleti hagyományt hordozó arab írásos hvárezmi anyagból is csak néhány fontosabb forrás kiadását emeljük ki: Zajączkowski 1958–1961, Nadţ ip 1961, Bodrogligeti 1970, Dankoff 1987, Boeschoten–Vandamme–Tezcan 1995. Alapvető fontosságú a hatnyelvű szótár, melyet Golden 2000 adott ki. A török rész olvasatait javítja a kötetről írt recenzióban Berta 2001. A középkipcsak nyelvi anyag értékeléséhez ld. Berta 1998. A fő nehézséget nem a források hiánya, hanem az jelenti, hogy a középkipcsak nyelvi anyag alapvetően szólistákból áll, és összefüggő szövegrészek csak néhány forrásban állnak rendelkezésre. Kiemelendő a latin betűkkel rögzített Codex Cumanicus (fakszimile kiadása: Grønbech 1936), melynek kiterjedt irodalmából különösen fontos Grønbech 1942, Gabain 1959, Drimba 1973, Drüll 1979, Ligeti 1981, Daškevič 1985. A mamluk kipcsak anyag áttekintéséhez ld. Halasi Kun 1940, Pritsak 1959. A legfontosabb nyelvemlékek kiadásai: Atalay 1945, Caferoğlu 1931, Houtsma 1894, İzbudak 1936, Kilisli 1928, Öztopçu 1989, Telegdi 1937, Zajączkowski 1938, 1954, 1958, 1965–1968, 1968. A középkipcsak deverbális szóképzés feldolgozását Berta 1996 végezte el. Az örmény írással rögzített középkipcsak forrásokról ld. Pritsak 1959, Clauson 1971, az örmény-kipcsak transzkripciós kérdéseiről ld. Schütz 1961. A források jó részének

506

lexikai anyagát Tryjarski 1968-1972 vonta össze, ld. még Grunin 1967, Schütz 1968, Deny 1957. Az oszmánli nyelvi anyag egyik legújabb átfogó áttekintését Kerslake 1998 nyújtja. Az oszmánli nyelvről szóló monográfiák és tanulmányok irodalmának áttekintését és további bibliográfiát találni a következő munkákban: Deny 1921, Mansuro ğlu 1959, Németh 1970, Hazai 1973, 1982, Hazai 1990. Ez utóbbi kötetből kiemelendő írások az oszmánli oguz nyelvágon belüli helyzetéről és az oszmánli nyelv korai történetéről írt tanulmány (Doerfer 1990), Johanson rendkívül gazdag és hasznos bibliográfiát csatoló tanulmánya (Johanson 1990), Korkmaz 1990 (tanulmány az anatóliai nyelvjárásokról), valamint Tryjarski 1990 áttekintése a balkáni nyelvjárásokról. Ez utóbbi sem pótolja Németh 1965 monografikus feldolgozását. Máig jól használhatók Björkman (1964, 1964a) az óoszmánli irodalomról és a klasszikus oszmánli anyagról írt tanulmányai. Az oszmánli török szókészletéhez ld. a Tarama Sözlü ğü (1963–1977) köteteit, ld. a bibliográfiában TS. Az arab irásos volgai bolgár sírfeliratok csak igen kis mennyiségű, de értékes török nyelvi anyagot tartalmaznak. Kiadásaikhoz és értékelésükhöz ld. Jusupov 1960 (ez az anyag volgai tatár sírfeliratokat is tartalmaz), Róna-Tas–Fodor 1973, Hakimzjanov 1978, Tekin 1988, Erdal 1993.

Újtörök nyelvek A mai török nyelvváltozatok — az ittenivel részlegesen egyező — felosztását internetes portálon megtaláljuk az alábbi címen: http://www.turkiclanguages.com. Itt letölthető Lars Johanson, a mainzi Johannes Gutenberg Egyetem emeritus professzorának kitűnő áttekintése (Johanson 2001), mely a mai török nyelvekre és kutatásukra vonatkozó információk mellett betekintést nyújt a nyelvészeti turkológia szinte valamennyi kérdéskörébe. Egy másik internetes forrás, mely számos fontos és kiválóan használható alkönyvtárat tartalmaz: http://www.khazaria.com/turkic/. Kitűnő és felnagyítható földrajzi áttekintést nyújt Jost Gippert szerkesztésében: http://titus.uni-frankfurt.de/didact/karten/turk/turklm.htm.

507

A mai török nyelveken beszélők közössége meghaladja a 125 millió főt. Földrajzi szempontból magába foglalja a törökül beszélők által lakta terület Kelet-Európától kezdve a Balkánon, Krímen, a Fekete- és Káspi-tenger melléken, Anatólián, Azerbajdzsánon, a kaukázusi régión, Irán, Irak, Afganisztán területén keresztül a hatalmas Nyugat- és Kelet-Turkesztán területét, Szibériát és a Volga-vidékét, egészen Mongóliáig, Kínáig. Ugyanakkor jórészt nem kompakt csoportokban élnek a mai török nyelveken beszélők, hanem gyakran más nyelveket hordozók közösségében egyfajta szigetet alkotva (csak példaként említjük a Finnországban élő volgai tatár és miser nyelvet beszélők csoportját, a Litvániában élő karaim közösséget, vagy a Kínában beszélt sárga ujgur vagy szalár nyelven beszélők csoportját). Néhány török nyelvet a kihalás veszélye fenyeget. Legveszélyeztetettebb helyzetben ma a Fu-Yü van. Kína mandzsúriai tartományában ma már 10 fő alatt van a Fu-Yü anyanyelvi beszélők száma. Jó táblázatos áttekintést találunk a mai török nyelven beszélők földrajzi megoszlásáról Boeschoten 1998 összeállításában, mely aktualizáltabb adatokat tartalmaz, mint más hasonló célú feldolgozások. A mai török nyelvek felosztása során hét nyelvággal számolhatunk. Ezek a következők: 1) Délnyugati (oguz) török nyelvek. Itt három — nemcsak földrajzi szempontokat érvényesítő — alcsoport kialakítására van lehetőség: a) nyugati rész: törökországi török (ideértve a ruméliai és balkáni nyelvváltozatokat is), gagauz (egy sokak szerint főként politikai-közigazgatási szempontból önállóan kezelt, de a törökországi törökhöz nagyon közel álló nyelvváltozat) és azeri. A törökországi török nyelv egyik legjobb és korszerű leírását Csató–Johanson 1998 nyújtja, ld. még Deny 1921, 1955, Kononov 1956, Lewis 1967, Underhill 1976, Johanson 1971, 1991, Hazai 1978, 1990, Banguo ğlu 1986, Kornfilt 1990. A legfontosabb szótárak közül említjük: New Redhouse (ld. így a bibliográfiában), Baskakov et al. 1977. A törökországi török nyelv nyelvjárásainak rövid áttekintését (irodalommal) Brendemoen 1998 nyújtja. Jól használható, részletes török nyelvjárási szótár a Derleme Sözlüğü (ld. így a bibliográfiában). A sokak által nyelvi szempontból a törökországi török nyelvjárásaként számon tartott — ugyanakkor jelentékeny szláv nyelvi hatást mutató – gagauz leírásához ld. Pokrovskaja 1964, 1978; közel 12 ezer lexikai egységet tartalmazó szótárához Baskakov 1973.

508

Az azeri nyelv nagyon közeli a törökországi törökhöz. Az azeri nyelv hordozói nem kizárólag Azerbajdzsánban élnek, déli nyelvjárása Irán északnyugati, keleti nyelvjárása a Török Köztársaság anatóliai részén beszélt. 1991 óta az Azerbajdzsán Köztársaságban — felváltva a korábbi cirill betűs írást — modifikált latin betűs írást használnak. Az azeri nyelvi jellemzőinek rövid áttekintéséhez ld. Schönig 1998. A korábbi leírások közül kiemelendő Širaliev–Sevortjan 1971. A szótári anyaghoz ld. Azizbekov 1965, valamint a Rüstämov–Širälijäv szerkesztésében készült azeri nyelvjárási szótárt (1964). A török nyelvtörténeti rekonstrukciók során az azeri a kulcsnyelvek közé tartozik, mert eredeti szavakban őrzi a rövid török nyílt ä és zárt e hangok közötti oppozíciót. b) keleti rész: a türkmen szintén kulcsszerephez jut, mert eredeti hosszúságok esetében őrzi a török nyílt ä és zárt e hangok közötti különbséget. Rövid áttekintéséhez ld. Schönig 1998a, részletesebb leírásához Clark 1998. Megkerülhetetlen a türkmen fonetika és alaktan szempontjából Baskakov–Xamzaev–Čaryjarov 1970, s hasznos a türkmen nyelvű Azïmov et al. 1960 kiadvány, mely egyetemi oktatási célokra készült, s részletes leírását adja a türkmen nyelvnek. A türkmen szótári anyagához Baskakov et al. 1968 — mely mintegy 40 ezer lemmát tartalmaz — mellett csakis óvatos használattal alkalmazható Tekin et al. 1995. A számos — nyelvtörténeti szempontból jól hasznosítható — archaikus nyelvi vonást felmutató Iránban beszélt khoraszáni törökről — az utóbbi időben — több leírással rendelkezünk, de mint több más irodalmi nyelvvel nem rendelkező török varietás további vizsgálatokat igényel. Összefoglaló megjegyzéseket a nyelvi anyaghoz Doerfer 1998 nyújt. Fontos feldolgozások: Bozkurt 1975, Fázsy 1977, Tulu 1989. Alapvető lexikai áttekintés: Doerfer–Hesche 1989. A legfontosabb munka: Doerfer–Hesche 1993. c) déli rész: archaikus déloguz — Iránban beszélt — nyelvjárási hálózat, melynek több — máig pontosan nem feltárt — tagja van. Közülük a qašqā‘ī és az aynallu valamivel ismertebb mint a sonqori. Ennek a hálózatnak a részeként tartjuk számon az Afganisztánban beszélt afšart is. Ez utóbbi nyelvjárás annak idején — afganisztáni útja során — Ligeti Lajos érdeklődését is felkeltette és Kabulban afsár anyagot is gyűjtött (vö. Ligeti 1957). A déloguz nyelvjárásokról rövid áttekintést Doerfer 1998 nyújt. Részletesebb tájékoztatást ad Abbasov 1975, Bozkurt 1977, Doerfer–Hesche–Ravanyar 1990. (2) Északnyugati (kipcsak) nyelvek. Ez a nyelvág szintén több alcsoportra osztható.

509

a) a nyugati kipcsak nyelvek közé soroljuk a kumüköt, a karacsájt, a balkárt, a krími tatárt és a karaim nyelvváltozatokat. A nyugati kipcsak nyelvek általános rövid bemutatásához ld. Berta 1998a. A nyolc magánhangzós rendszer helyén — az erős szláv hatás alá került — halicsi karaimban hat magánhangzó van, hiányzik az ö és az ü. A hosszú magánhangzók mindig másodlagosak a nyugati kipcsakban. Bár máig használhatjuk Németh kumük és balkár (1911), valamint Pröhle karacsáj (1909) és balkár (1915) gyűjtéseit, a standard szótárak a következők: Asanov et al. 1988, Baskakov et al. 1974, Bammatov 1969, Tenišev–Sujunčev 1989. Az egyes nyelvekhez ld. Benzing 1959, Doerfer 1959, Musaev 1964, Xabičev 1966. Az utóbbi években Csató Éva Ágnes, az uppsalai egyetem turkológus professzora több expedíciót vezetett a karaim trakai és halicsi nyelvjárásai feltérképezése és leírása érdekében. Gazdag anyagáról felvilágosítást nyerhetünk a http://www.lingfil.uu.se/afro/turkiskasprak/ internetes címen. b) a volgai kipcsak nyelvek tagjai: a kazáni tatár, mely három jól elkülöníthető nyelvjárási csoportot foglal magába (központi, miser, nyugat-szibériai) és a baskír. Számos — a többi török nyelvtől eltérő — fonetikai jellemzői közül kiemelendő, hogy a volgai kipcsak magánhangzó rendszerben az egykori nyílt magánhangzók rendszerszerűen záródtak, míg az egykori zárt vokálisok helyén redukált képzésű magánhangzók jelentek meg. Fontos tudni, hogy a kazáni tatár nyelv nyugat-szibériai nyelvjárásai csak részlegesen kötődnek szorosan a kazáni tatárhoz. Az egykor szibériai tatárnak tekinthető nyelvjárások (tura, baraba, tomszki, tümeni, stb.) sokkal inkább az elmúlt több mint száz év alatt a Kazánból kisugárzó kulturális hatás eredményeként váltak a kazáni tatár keleti nyelvjárási hálózatává. Igaz, ezt a folyamatot nagyban elősegítették az elmúlt pár évszázad — Kazánból és környékéről kiinduló — migrációs folyamatai. Rövid bevezetést nyújt a kérdéskörbe Berta 1998b. A kazáni tatár nyelvjárások áttekintéséhez ld. Berta 1989, a nyugat-szibériai tatár nyelvjárásokhoz ld. Tumaševa 1977. A tatár (ld. Kurbatov et al. 1969, 1971) és a baskír akadémiai nyelvtanok (ld. Juldašev 1981) részletes nyelvi leírást adó és jól használható kötetek, a baskír nyelvjárások áttekintéséhez ld. Maksjutova 1976, Mirţ anova 1979. A fontosabb standard szótárak a következők: Golovkina 1966 (kazáni tatár), Uraqsin (ed.) 1996 (baskír). A kazáni tatár nyelvnek nagyon jó nyelvjárási szótárai vannak, a leghasznosabbak Maxmutova (ed.) 1969, Tumaševa 1992. Haladóknak ajánlható a három kötetes egynyelvű tatár értelmező szótár: Maxmutova et al. 1977–1981. c) a déli vagy gyakran aral-káspi kipcsak nyelvek közé soroljuk a kazakot és a hozzá nagyon közel álló karakalpakot, a nogajt, továbbá némi fenntartásokkal a kirgizt. A
510

kirgiz ide történő besorolásával kapcsolatban az jelent gondot, hogy számos nyelvi karakterisztikuma alapján úgy tűnik, hogy a kirgiz inkább egyfajta köztes helyet foglal el a kipcsak nyelvek déli csoportja és a szibériai török nyelvek altaji (ojrot) nyelvjárásai között. A bevezető áttekintések közül javasoljuk Kirchner 1998 (kazak és karakalpak), 1998a (kirgiz), Csató–Karakoç 1998 (nogaj) tanulmányait. Részletesebb tájékoztatást találunk az idetartozó nyelvekről a következő munkákban: Balakaev et al. 1962, Kirchner 1992 (kazak), Baskakov 1952 (karakalpak), Baskakov 1963 (nogaj), Imart 1981 (kirgiz). Az ide tartozó nyelvek standard szótárai a következők: Shnitnikov 1966 (kazak), Baskakov 1958 (karakalpak), Baskakov 1963 (nogaj), Judaxin 1965 (kirgiz). Judaxin szótára azért is kiemelendő, mert ez az egyik legkitűnőbb török szótár. (3) A délkeleti (turki) török nyelvek: a) külön említjük az özbeg nyelvjárási hálózatot. A tulajdonképpeni özbeg nyelv, melyet szokás a középtörök csagatáj folytatójának tekinteni, mellett van egy erős oguz, és egy masszív kipcsak hatásnak kitett nyelvjárási csoport, s van egy erősen iranizált özbeg nyelvváltozat is. Az özbeg nyelv rövid áttekintéséhez, s jó szakirodalmi tájékoztatással ld. Boeschoten 1998a. Részletesebb és jó grammatikai leírást nyújt Kononov 1960. A használható standard szótár: Borovkov 1959. b) az egyik nyelvjárásilag leginkább szabdalt keleti turki nyelv a modern ujgur. Rövid áttekintést a standard, az egykori Szovjetunióban kanonizált, ma Kazakisztánban használt irodalmi nyelvről, mely ugyanakkor az Ili völgyének nyelvjárásán alapul, s nem lényegesen tér el a kínai Hszincsiang Ujgur-Autonóm Terület nyelvjárásaitól Hahn 1998 ad. A modern ujgur nyelvjárások rendszeréről ld. Wei 1989 tanulmányát. Máig alapvető munkák Jarring 1933, 1946-51. A modifikált ujgur ortográfiájú standard modern ujgur szótár: Nadţ ip 1986. c) nemcsak turkológiai, de az általános nyelvészet szempontjából is fontosak a mai Kína területén relatív kompakt csoportban beszélt turki nyelvek a szalár és a sárga ujgur. Lényeges tudnunk, hogy a szalár nagy valószínűséggel közeli genetikus kapcsolatban állt az oguz nyelvág történeti előzményével, míg a sárga ujgur a szibériai török felé mutat szorosabb kapcsolatokat. Rövid áttekintésükhöz ld. Hahn 1998a. A szalár nyelvi anyaghoz ld. még Tenišev 1963, 1964, 1976, Kakuk 1961, a sárga ujgurhoz használható Tenišev 1976a és Malov 1957, 1967.

511

(4) Az északkeleti (szibériai) török nyelvek négy csoportba sorolhatók. Rövid áttekintésükhöz ld. Schönig 1998b, továbbá Menges 1955–1956, 1963. a) a szajáni csoport tagjai a tuva (szojot és urjankhaj) és a tofa (karagassz). Részletesebb leírásuk: Isxakov–Pal´mbax 1961, Rassadin 1971, 1978. Használható szótárak: Tenišev 1968, Rassadin 1995. b) a jenyiszeji csoporthoz tartoznak a hakasz és a sór (ez utóbbihoz ld. Dyrenkova 1941, Babuškin–Donidze 1966), mely utóbbit többen hakasz nyelvjárásnak tartanak a kojbálhoz, szagájhoz, kacsához és a kizilhez hasonlóan. A jenyiszeji nyelvjárási hálózat lexikai elemeihez — számos más, főként szibérai török nyelvhez — máig az egyik legfontosabb forrás Radloff (1893–1911) négy kötetes szótára. A hakasz nyelvtani leíráshoz ld. Baskakov 1975. A standard hakasz szótár: Baskakov–Inkiţ ekova-Grekul 1953, mely egy hasznos hakasz nyelvtani összefoglalót is tartalmaz. c) a csulimi török, melynek adatai küärik néven szerepelnek Radloff fentebb említett szótárában, csak igen kezdetleges leírásokkal rendelkezik. Használható közülük Dul´zon 1966, Birjukovič 1979. d) az altaji (ojrot) nyelv mely szintén kiterjedt nyelvjárási hálózattal rendelkezik. A fontosabb nyelvjárások a következők: tuba, qumanda (qumand ï), qu, teleut, telengit. Javasolt szakirodalom: Baskakov 1966, 1966a, 1972. A standard szótár mind a mai napig: Baskakov–Toščakova 1947. (5) a jakut és a szorosan hozzátartozó dolgán nyelvjárási hálózat egy önálló nyelvágat képez. Bár Böthlingk (1851) — máig használható műve — óta tudható, hogy egy a török nyelvtörténet szempontjából is meghatározó — számos archaikus vonást felmutató — török nyelvágról van szó, a vonatkozó kutatásokat — a lengyel turkológiai iskola erőfeszítései ellenére — a viszonylag kevésbé kutatott területek között tarthatjuk számon. Kiemelendő Ubrjatova (1982) jakut leíró nyelvtana. Az egyik legjobb török szótár a jakut nyelv lexikai elemeit tárgyalja: Pekarskij 1907–1930. Mellette megemlítendő a jakut nyelvjárási szótár is: Afanas´ev et al. 1976. Jelenleg a jakut és dolgán kutatások központja a krakkói egyetemen van, ld. Stachowski 1993, 1993a, 1997, 1998 Stachowski–Menz 1998. (6) Önálló nyelvágat alkot a modern török nyelvek között a haladzs nyelvjárási hálózat. A turkológiai kutatások számára az 1960-as évek végétől kezdve a göttingai egyetem
512

professzora Gerhard Doerfer és tanítványai által feltárt — Iránban beszélt — haladzs meghatározó jelentőségű a török nyelvtörténet szempontjából. Számos olyan nyelvi jellemzője (a szókezdő h-, a magánhangzó kvantitás megőrzése, a szóbelseji -dkonzerválása, stb.) van, melyek archaikusabbak, mint a legrégebbi török nyelvemlékekben ismert sajátságok. A legfontosabb irodalom: Doerfer 1988, a lexikonhoz ld. Doerfer–Tezcan 1980, Doerfer 1987. (7) A Volga-vidéken beszélt csuvas nyelv nemcsak önálló nyelvágat képez a mai török nyelvek rendszerében, hanem az összes többi modern ún. köztörök nyelvtől eltérően néhány olyan fonetikai jellegzetességet mutat (pl. r ill. l hangot tartalmaz a többi török nyelv történeti z ill. š hangja helyén, r hangot mutat d helyén), mely sajátos — a volgai kipcsak nyelvekéhez hasonló — vokalizmusa mellett, szembeállítja a csuvast valamennyi ma beszélt török nyelvváltozattal. Egyedülálló alaktani megoldásai is vannak. Míg a köztörök nyelvek a Plur. szuffixuma a +lAr, a csuvasban egy máshol nem használatos +sem szuffixumot találunk a plurális jeleként. A csuvas nyelv az egyik egyenesági leszármazottja a nyugati ótöröknek. Máig jól használható és az egyetemi céloknak kitűnően megfelelő bevezetés a csuvas nyelv ismeretébe: Róna-Tas 1978.A csuvas nyelv legjobb szótárai: Ašmarin 1928–1950 és Skvorcov 1982. Két jól használható csuvas etimológiai szótárunk is van: Egorov 1964és Fedotov 1996.

Az ó-, közép- és újtörök nyelvek összehasonlító nyelvtanai közül az alábbi — a közeli múltban — Tenišev szerkesztésében megjelent munkákat emeljük ki: Tenišev 1984 (fonetika), 1986 (mondattan), 1988 (alaktan), 2002 (regionális rekonstrukciók). Α legfontosabb etimológiai szótár: Sevortjan, Ė. R. 1974–, melynek kötetei folyamatosan jelennek meg.

Sorozatok, szakfolyóiratok A török nyelvészettel kapcsolatos legfontosabb szakfolyóiratok és sorozatok közül itt csak néhányat tudunk említeni. Ahol a szakmai fórumokon általánosan elfogadott rövidítéssel szokás idézni a kérdéses periodikát, ott a használatos rövidítést zárójelben közöljük.

513

Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae, Budapest (= AOH) Altaica (Russia), Moskva Archív Orientalní (Czech Republic) (= ArO) Asia Major, Leipzig (= AM) Asiatische Forschungen. Monographienreihe zur Geschichte, Kultur und Sprache der Völker Ost- und Zentralasiens, Wiesbaden (= AF) Bulletin of the School of Oriental and African Studies, London (= BSOAS) Central Asiatic Journal (International periodical for the language, literature, history and archeology of Central Asia), The Hague–Wiesbaden (= CAJ) Folia Orientalia, Kraków (= FO) Harvard Journal of Asiatic Studies. Harvard–Yenching Institute (= HJAS) Incontri Linguistici (Universitą di Trieste & Universitą di Udine), Pisa–Roma (= IL) Indiana University Publications, Uralic and Altaic Series, Bloomington, The Hague (=UAS) Journal Asiatique, Paris (= JA) Keletkutatás. Kőrösi Csoma Társaság. Budapest. Magyar Nyelv, Budapest (= MNy) Nyelvtudományi Közlemények (MTA Nyelvtudományi Intézet), Budapest (= NyK) Orientalia Suecana, Uppsala (OS) Rocznik Orientalistyczny, Warszawa (= RO) Shaman, Budapest Studia Etimologica Cracoviensia, Kraków (= SEC)
514

Studia Orientalia, Helsinki (= StO) Studia Turkologica Cracoviensia, Kraków (= STC) Studia Uralo-Altaica, Szeged (= SUA) The Journal of the Royal Asiatic Society of Great Britain and Ireland. London. (JRAS) Tjurkologičeskij sbornik, Moskva Tjurkologija, Baku Turcica, Paris Turcologica, Wiesbaden Turkic Languages, Wiesbaden (= TL) Türk Dili, Ankara (= TD) Türk Dili Araşt ırmaları Yıllığı Belleten (= TDAYB) Türk Dilleri Araşt ırmaları, Ankara (= TDiA) ürkoloji Dergisi, Ankara (= TDerg) Ural-Altaische Jahrbücher. Neue Folge, Wiesbaden. (= UAJb.NF) Veröffentlichungen der Societas Uralo-Altaica, Wiesbaden (= VSUA) Wiener Zeitschrift für die Kunde des Morgenlandes, Wien (= WZKM) Zeitschrift der deutschen morgenländischen Gesellschaft, Leipzig–Wiesbaden. (= ZDMG) Zentralasiatische Studien des Seminars für SprachZentralasiens der Universität Bonn, Wiesbaden (= ZASt) und Kulturwissenschaft

515

Magyarországi kutatóhelyek Török nyelvekkel két egyetemen (ELTE és SZTE) foglalkoznak jelenleg az oktatók és kutatók. A két egyetemi oktatással és kutatással foglalkozó műhely között egy régóta kialakult egészséges munkamegosztás van érvényben. Az ELTE Török Filológia Tanszékén mindenekelőtt a törökországi török nyelvre és a magyarországi török hódoltság korára összpontosítanak az oktatásban és kutatásban, a szegedi Altajisztikai Tanszék munkatársai viszont a hagyományos turkológiai területek közül kiemelten a Török Köztársaságon kívül beszélt nyelvekre összpontosítanak, úgy, hogy egy altaji hátteret tartanak vizsgálódásuk fókuszában és kiemelt figyelemmel kísérik a honfoglalás kori magyar – török nyelvi és történeti kapcsolatokat.

Bibliográfia [Aalto, Pentti] 1987. Studies in Altaic and Comparative Philology. A Collection of Professor Pentti Aalto‘s Essays in Honour of His 70th Birthday. Edited by the Finnish Oriental Society. Helsinki. /Studia Orientalia, 59./ Abbasov, A. M. 1975. Nekotorye zametki ob Afšarax Afganistana. Sovetskaja Tjurkologija, 4. 72–81. p. Adam, V.–J. P. Laut–A. Weiss 2000. Bibliographie alttürkischer Studien. Ausgewählt und chronologisch angeordnet. Nebst einem Anhang: Alphabetisches Siglenverzeichnis zu Klaus Rährborn: Uigurisches Wörterbuch, Lieferung 1-6 (1977-1998). Wiesbaden, Harrassowitz Verlag. /Orientalistik Bibliographien und Dokumentation, 9./ Afanas‘ev, P. S. et al. (eds.) 1976. Dialektologičeskij slovar´ jakutskogo jazyka. Moskva, Nauka. Arat, R. R. 1947–1959–1979. Kutadgu Bilig. 1-3 köt. İstanbul, Ankara. Asanov, Š. A. et al. (eds.) 1988. Krymsko-tatarsko-russkij slovar´. Kiev, Radjan´skaja Škola. Ašmarin, N. I. 1928–1950. Slovar´ čuvašskogo jazyka. 1-17. Kazan´–Čeboksary. Atalay, Besim 1945. Ettuhfet-üz-Zekiyye fil-L ûgat-it-Türkiyye. Ceviren ... Ġ stanbul. Azizbekov, X. A. 1965. Azerbajdžansko-russkij slovar´. Baku, Azerbajdţ anskoe gosudarstvennoe izdatel´stvo. Azïmov, P. et al. 1960. Xäzirki zaman türkmen dili. Ašgabat.
516

Babuškin, G. F.–G. I. Donidze 1966. Šorskij jazyk. In Baskakov, N. A. (ed.): Jazyki narodov SSSR. 2. Moskva, Nauka, 467–481. p. Bacot, J. 1956. Reconnaisace en Haute Asie Septentrionale par cinq envoyés ouigours au VIII siècle. Journal Asiatique, 244. 137-153. p. Balakaev, M. B. et al. (eds.) 1962. Sovremennyj kazaxskij jazyk. Alma-Ata, Izdatel´stvo Akademii Nauk Kazaxskoj SSR. Bammatov, Z. Z. (ed.) 1969. Kumyksko-russkij slovar´. Moskva, Sovetskaja Ėnciklopedija. Bang, W.–G. R. Rachmati 1932. Die Legende von Oghuz Qaghan. In Sitzungsberichte der Preussischen Akademie der Wissenschaften, phil.-hist. Kl., 25, 683–724. p. Banguoğlu, T. 1986. Türkçenin grameri. Ankara, Türk Tarih Kurumu /Türk Dil Kurumu Yayınları, 528./ Baskakov, N. A. 1952. Karakalpakskij jazyk. 2. Fonetika i morfologija. Moskva, Izdatel´stvo Akademii Nauk SSSR. Baskakov, N. A. 1958. Karakalpaksko–russkij slovar´. Moskva, Gosudarstvennoe izdatel´stvo inostrannyx i nacional´nyx slovarej. Baskakov, N. A. 1963. Očerk grammatiki nogajskogo jazyka. In N. A. Baskakov (ed.): 1963. 497–562. p. Baskakov, N. A. 1966. Altajskij jazyk. In: N. A. Baskakov et al. (eds.) 1966: Jazyki narodov SSSR. 2. Moskva, Nauka. 506–522. Baskakov, N. A. 1966a. Dialekt černevyh tatar (tuba–kiži). Grammatičeskij očerk i slovar´. Moskva, Nauka. Baskakov, N. A. 1972. Dialekt kumandincev (kumandy-kiži). Grammatičeskij očerk, teksty, perevody i slovar´. Moskva, Nauka. Baskakov, N. A. 1975. Grammatika xakasskogo jazyka. Moskva, Nauka. Baskakov, N. A. (ed.) 1963. Nogajsko–russkij slovar´. Moskva, Gosudarstvennoe izdatel´stvo inostrannyx i nacional´nyx slovarej. Baskakov, N. A. (ed.) 1973. Gagauzsko-russko-moldavskij slovar´. Moskva, Sovetskaja Ėnciklopedija. Baskakov, N. A. et al. (eds. ) 1966. Jazyki narodov SSSR. 2. Moskva, Nauka. Baskakov, N. A. et al. (eds) 1968. Turkmensko-russkij slovar´. Moskva, Sovetskaja Ėnciklopedija. Baskakov, N. A. et al. (eds) 1974. Karaimsko-russko-pol´skij slovar´. Moskva, Izdatel´stvo ―Rus Jazyk‖. skij Baskakov, N. A. et al. (eds.) 1977. Turecko-russkij slovar´. Moskva.

517

Baskakov, N. A.–A. Inkiţ ekova-Grekul 1953. Xakassko-russkij slovar´. Moskva, Gosudarstvennoe izdatel´stvo inostrannyx i nacional´nyx slovarej. Baskakov, N. A.–T. M. Toščakova 1947. Ojrotsko–russkij slovar´. Moskva, Ogiz. Baskakov, N. A.–M. Ja. Xamzaev–B. Čaryjarov 1970. Grammatika turkmenskogo jazyka. Čast´ 1. Fonetika i morfologija. Ašxabad, Ylym. Battal, A. 1934. Ibnü-Mühennâ l ûgati. (Ġstanbul n üshasının türkçe bölüğünün endeksidir). Ġ stanbul. Bazin, L. et al. (eds.) 1964. Philologiae Turcicae Fundamenta 2. Wiesbaden, Steiner. Benzing, J. 1959. Das Kumückische. In J. Deny. et al. (eds.) 1959, 391–406. p. Berta, Árpád 1989. Lautgeschichte der tatarischen Dialekte. Szeged. /Studia Uralo-Altaica 31./ Berta, Árpád 1996. Deverbale Wortbildung im Mittelkiptschakisch-Türkischen. Wiebaden, Harrassowitz Verlag. /Turcologica, 24./ Berta, Árpád 1998. Middle Kipchak. In Lars Johanson–Éva Á. Csató (eds.): The Turkic Languages. London and New York, Routledge, 157–165. p. Berta, Árpád 1998a. West Kipchak Languages. In Lars Johanson–Éva Á. Csató (eds.): The Turkic Languages. London and New York, Routledge, 301–317. p. Berta, Árpád 1998b. Tatar and Bashkir. In Lars Johanson–Éva Á. Csató (eds.): The Turkic Languages. London and New York, Routledge, 283–300. Berta, Árpád 2001. [rec. Golden 2000]. Wiener Zeitschrift für die Kunde des Morgenlandes, 91. 477–488. p. Berta Árpád 2004. Szavaimat jól halljátok… (A türk és ujgur rovásírásos emlékek kritikai kiadása)Szeged, JATEPress. Beševliev, Veselin 1979. P˝rvo-b˝lgarski nadpisi. Sofija, Izdatelstvo na B˝lgarskata Akademija na Naukite. Birjukovič, R. M. 1979. Morfologija čulymsko-tjurkskogo jazyka. Moskva. [tananyagként készült litografált kiadvány] Björkman, W. 1964. Die altosmanische Literatur. In J. Deny et al. (eds.) 1964,403–426.p. Björkman, W. 1964a. Die klassisch-osmanische Literatur. In J. Deny et al. (eds.) 1964,403–426. p. Bodrogligeti, A. 1970. A Fourteenth Century Turkic Translation of Sa‘dī‘s Gulistān. Bloomington, Indiana University /Uralic and Altaic Series, 104./ Boeschoten, Hendrik 1998. The Speakers of Turkic Languages. In Johanson–Csató (eds.) 1988, 1–15. p. Boeschoten, Hendrik 1998a. Uzbek. In Johanson–Csató (eds.) 1988, 357–378. p.
518

Boeschoten, Hendrik–M. Vandamme 1998. Chaghatay. In Johanson–Csató (eds.) 1988, 166–178. p. Boeschoten, H. E.–M. Vandamme–S. Tezcan (eds.) 1995. Al-Rabghūzī. The Stories of the Prophets. Qisas al-Anbiyā‘. An Eastern Turkish Version. Leiden–New York–Kölnm, E.J. Brill. Bombaci, A. 1968. Histoire de la littérature turque. Paris, Librairie C. Klincksieck. Borovkov, A. K. (ed.) 1959. Uzbeksko–russkij slovar´. Moskva, Gosudarstvennoe izdatel´stvo inostrannyx i nacional´nyx slovarej. Bozkurt, M. F. 1975. Untersuchungen zum Boǰnurd-Dialekt des Chorasantürkischen. Dr. Phil. Thesis. Göttingen. Bozkurt, M. F. 1977. Kabil Avş ar Ağzı. Türk Dili Araştırma Yıllı ğı Belleten, 1977. 205–261. p. Böhtlingk, O. 1851. Über die Sprache der Jakuten. St.-Peterburg. [Reprint kiadása: Uralic and Altaic Series, Bloomington–The Hague 1964] Brendemoen, Bernt 1998. Turkish Dialects. In Johanson–Csató (eds.) 1988, 236–241. p. Budagov, L. 1869–1871. Sravnitel´nyj slovar´ turecko-tatarskix narečij. 1-2. St. Petersburg, Imperatorskaja Akademija Nauk. Caferoğlu, Ahmet 1931. Ab û-Hayyân, Kitâb al-Ġ drâk li-lisân al-Atrâk. İstanbul. Clark, L. 1998. Turkmen Reference Grammar. Wiesbaden, Harrassowitz Verlag. /Turcologica, 34./ Clauson, Gerard Sir 1956. The Case against the Altaic Theory. Central Asiatic Journal,2. 181–87. p. Clauson, Gerard Sir 1957. Á propos du manuscrit Pelliot Tibétain 1283. Journal Asiatique, 245. 11–25. p. Clauson, Gerard Sir 1962. Turkish and Mongolian studies. London, The Royal Asiatic Society of Great Britain and Ireland. /Prize Publication Fund, 20./ Clauson, Gerard Sir 1971. Armeno–Q ïpčaq. Rocznik orientalistyczny,34. 7–13. p. Clauson, Gerard Sir 1972. An Etymological Dictionary of Pre-Thirteenth-Century Turkish. Oxford, Clarendon. Csató, Éva Á.–Lars Johanson 1998. Turkish. In Johanson–Csató (eds.) 1988, 203–235. p. Csató, Éva Á.–Birsel Karakoç 1998. Noghay. In Johanson–Csató (eds.) 1988, 333–343. p. Dankoff, R. 1983. Yūsuf Khāss Ḥājib, Wisdom of Royal Glory (Kutadgu Bilig) A Turko-Islamic Mirror for Princes. Chicago and London, University of Chicago Press. /Publications of the Center for Middle Eastern Studies, 16./
519

Dankoff, R. 1987. The Turkic Vocabulary in the Farhang-i Zafân-Guyâ (8th/14th century). Bloomington, Indiana University, Research Institute for Inner Asian Studies /Papers on Inner Asia , 4./ Dankoff, R.–J. Kelly, J. (eds., translators) 1982–1985. Compendium of the Turkic Dialects, by Mahmūd al-Kāshgharī. 1-3. Duxbury, Mass., Harvard University Printing Office. /Sources of Oriental Languages and Literatures, 7, Turkish Sources, 7./ Daškevič, Ja. R. 1985. Codex Cumanicus – voprosy vozniknovenija. Voprosy jazykoznanija,1985, IV. 72–83. p. Deny, J. 1921. Grammaire de la langue turque (dialecte osmanli). Paris, Éditions Ernest Leroux. Deny, J. 1955. Principes de grammaire turque (‗turk‘ de Turquie). Paris, Adrien-Maisonneuve. Deny, J. 1957. L‘Arméno-Coman et les ― Ephémerides‖ de Kamieniec (1604-1613). Wiesbaden. Deny, J. et al. (eds.) 1959. Philologiae Turcicae Fundamenta 1. Wiesbaden, Steiner. Derleme Sözlüğü = Türkiye‘de Halk Ağzından Derleme Sözlüğü 1–12 (1963–1982). Ankara. Doerfer, G. 1959. Das Krimtatarische. In J. Deny et al. (eds.) 1959, 369–90. p. Doerfer, G. 1987. Lexik und Sprachgeographie des Chaladsch. Textband. Wiesbaden, Harrassowitz Verlag. Doerfer, G. 1988. Grammatik des Chaladsch. Wiesbeden, Harrassowitz Verlag. /Turcologica, 4./ Doerfer, Gerhard 1990. Die Stellung des Osmanischen im Kreise des Oghusischen und seine Vorgeschichte. In: Hazai (ed.) 1990. 13-34. Doerfer, Gerhard 1998. Turkic languages of Iran. In Johanson–Csató (eds.) 1988, 273–282. p. Doerfer, G.–W. Hesche 1989 Südoghusische Materialien aus Afghanistan und Iran. Wiesbaden, Harrassowitz Verlag. Doerfer, G.–W. Hesche 1993. Chorasantürkisch. Wiesbaden, Harrassowitz Verlag. /Turcologica, 16./ Doerfer, G.–W. Hesche–J. Ravanyar 1990. Oghusica aus Iran. Wiesbaden, Harrassowitz Verlag. Doerfer, G.–S. Tezcan 1980. Wörterbuch des Chaladsch. (Dialekt von Charrab). Budapest, Akadémiai Kiadó. Drimba, V. 1973. Syntaxe Comane. București–Leiden, Editura Academiei–Brill.
520

Drüll, D. 1979. Der Codex Cumanicus. Entstehung und Bedeutung. Stuttgart, Klett-Cotta. /Geschichte und Gesellschaft. Bochumer Historische Studien, 23./ Dul´zon, A. P. 1966. Čulymsko-tjurkskij jazyk. In N. A. Baskakov et al. (eds) 1966. Jazyki narodov SSSR. 2: 446–466. p. Dyrenkova, N. P. 1941. Grammatika šorskogo jazyka. Moskva–Leningrad, Izdatel´stvo Akademii Nauk SSSR. Eckmann, J. 1959. Das Tschagataische. In J. Deny et al. (eds.) 1959, 138–160. p. Eckmann, J. 1964. Die tschagataische Literatur. In L. Bazin et al. (eds.) 1964, 304–402. p. Eckmann, J. 1966. Chagatay Manual. The Hague, Mouton. Egorov, V.G. 1964. Ė timologičeskij slovar´ čuvašskogo jazyka. Čeboksary, Čuvašskoe kniţ noe izdatel´stvo. Emmerick, R. E.–A. Róna-Tas 1992. The Turkish-Khotanese Wordlist Revisited. Central Asiatic Journal, 36. 199–241. p. Erdal, Marcel 1979. The Chronological Classification of Old Turkish Texts. Central Asiatic Journal,23. 151–175. p. Erdal, Marcel 1984. The Turkish Yarkand Documents. Bulletin of the School of Oriental and African Studies,47. 260–301. p. Erdal, Marcel 1991. Old Turkic Word Formation. A Functional Approach to the Lexicon. 2 vols. Wiesbaden, Harrassowitz Verlag. Erdal, Marcel 1993. Die Sprache der wolgabolgarischen Inschriften. Wiesbaden, Harrassowitz Verlag. /Turcologica 13./ Erdal, Marcel 2004. A Grammar of Old Turkic. Leiden-Boston, Brill. /Handbook of Oriental Studies, 8, III./ Fázsy, Szabolcs 1977. Das Bodschnurdi, ein türkischer Dialekt in Chorasan, Ostpersien. Abhandlung zur Erlangung der Doktorwürde der Philosophischen Fakultät I der Universität Zürich. Studenten-Schreib-Service. Fedakâr, Durdu. 1991. Das Alttürkische in sogdischer Schrift. Textmaterial und Orthographie (Teil I). Ural-Altaische Jahrbücher, NF 10. 85–98. p. Fedakâr, 1994a. Das Alttürkische in sogdischer Schrift. Textmaterial und Orthographie (Teil II). Ural-Altaische Jahrbücher,NF 13. 133–157. p. Fedotov, M. R. 1996. Ė timologičeskij slovar´ čuvašskogo jazyka. 1-2. Čeboksary. Gabain, A. von 1954. Türkische Turfan-Texte VIII. Berlin, Akademie Verlag. /Abhandlungen der Deutschen Akademie der Wissenschaften zu Berlin, Kl. für Sprachen, Literatur und Kunst, Jahrgang 1952, Nr. 7./

521

Gabain, A. von. 1959. Die Sprache des Codex Cumanicus. In J. Deny et al. (eds.) 1959, 46–73. p. Gabain, A. von 1974. Alttürkische Grammatik. 3. Auflage. Wiesbaden, Harrassowitz Verlag. Golden, Peter B. 1980. Khazar Studies. An Historico-Philological Inquiry into the Origins of the Khazars. Budapest, Akadémiai Kiadó. Golden, Peter B. (ed.) 2000. The King‘s Dictionary. The Rasělid Hexaglot: Fourteenth Century Vocabularies in Arabic, Persian, Turkic, Greek, Armenian and Mongol. Leiden–Boston–Köln, Brill. /Handbuch der Orientalistik, Handbook of Oriental Studies, 8, IV./ Golovkina, O. V. (ed.) 1966. Tatarsko-russkij slovar´. Moskva, Sovetskaja Ėnciklopedija. Gronk, M. 1986. The Turkish Yarkand documents. Bulletin of the School of Oriental and African Studies, 49. 455–507. p. Grønbech, K. 1936. Codex Cumanicus. Cod. Marc. Lat. DXLIX. In Faksimile herausgegeben mit einer Einleitung von K. Grønbech. Kopenhagen. /Monumenta Linguarum Asiæ Maioris, 1./ Grønbech, K. 1942. Komanisches Wörterbuch. Türkischer Wortindex zu Codex Cumanicus. Kopenhagen. /Monumenta Linguarum Asiæ Maioris. Subsidia, 1./ Grunin, T. I. 1967. Dokumenty na poloveckom jazyke XVI v. (sudebnye akty Kamenec-Podol´skoj armjanskoj obščiny). [Daškevič tanulmányával] Moskva, Nauka. Hahn, Reinhard F. 1998. Uyghur. In Johanson–Csató (eds.) 1988, 379–396. p. Hahn, Reinhard F. 1998a. Yellow Uyghur and Salar. In Johanson–Csató (eds.) 1988, 397–402. p. Hakimzjanov, F. S. 1978. Jazyk ėpitafij volžskih bulgar. Moskva, Nauka. Halasi Kun, Tibor 1940. Die mameluk-kiptschakischen Sprachstudien und die Handschriften in Stambul. Kőrösi Csoma-Archivum, 3, I. 77–83. p. Hamilton, J.–L. Bazin 1972. Un manuscrit chinois et turc runiforme de Touen-Houang. British Museum Or. 8212 (78) et (79). Turcica, 4. 25–42. p. Hazai, G. 1973. Das Osmanisch-Türkische im XVII. Jahrhundert: Untersuchungen an den Transkriptionstexten von Jakab Nagy de Harsány. Budapest, Akadémiai Kiadó. Hazai, G. 1978. Kurze Einführung in das Studium der türkischen Sprache. Budapest, Akadémiai Kiadó.

522

Hazai, G. 1982. Present-day Views on Ottoman Historical Grammar and Some of Its Prevailing Problems. Archivum Ottomanicum,7. 269–283. p. Hazai, György (ed.) 1990. Handbuch der türkischen Sprachwissenschaft. Teil I.Budapest, Akadémiai Kiadó. /Bibliotheca Orientalis Hungarica, 31./ Hofman, H. F. 1969. Turkish Literature. A Bio-bibliographical Survey. Section III. Moslim Central Asian Turkish Literature…. 6 vols. Utrecht, Library of the University of Utrecht–Royal Asiatic Society of Great Britain and Ireland. Houtsma, M. Th. 1894. Ein türkisch–arabisches Glossar. Nach der Leidener Handschrift. Leiden, Brill. Illič-Svytič, V.M. 1971-84. Opyt sravnenija nostratičeskix jazykov, vvedenie, sravnitel´nyj slovar´. 1–3. Moskva, Nauka. Imart, G. 1981. Le kirghiz 1–2. Aix-en-Provence, Publications de l‘Université de Provence. Isxakov, F. G.–A. A. Pal´mbax 1961. Grammatika tuvinskogo jazyka. Fonetika i morfologija. Moskva, Izdatel´stvo Vostočnoj Literatury. İzbudak, Velet 1936. El- Ġdrâkhaşiyesi. İstanbul. Jarring, Gunnar 1933. Studien zu einer osttürkischen Lautlehre. Lund–Leipzig, Borellius–Harrassowitz Verlag. Jarring, Gunnar 1946–1951. Materials to the Knowledge of Eastern Turki. 4 vols. Lund, Lunds Universitets Årsskrift. Johanson, Lars 1971. Aspekt im Türkischen. Vorstudien zu einer Besprechung des türkeitürkischen Aspektsystems. Uppsala, Almqvist & Wiksell. Johanson, Lars 1990. Historische Grammatik. In Hazai (ed.) 1990, 74–103. p. Johanson, Lars 1991. Linguistische Beiträge zur Gesamtturkologie. Budapest, Akadémiai Kiadó. Johanson, Lars– Éva Á. Csató (eds.) 1998. The Turkic Languages. London and New York, Routledge. Johanson, Lars 2001. Discoveries on the Turkic Linguistic Map. Stockholm, Svenska Forskningsinstitutet i Istanbul. /Skrifter – Publications 5/ Judaxin, K. K. 1965. Kirgizsko-russkij slovar´. Moskva, Sovetskaja Ėnciklopedija. Juldašev, A. A. (ed.) 1981. Grammatika sovremennogo baškirskogo literaturnogo jazyka. Moskva, Nauka. Jusupov, G. V. 1960. Vvedenie v bulgaro-tatarskuju ėpigrafiku. Moskva–Leningrad. Kakuk, S. (1961). Textes salars. Acta Orientalia Hungarica 13: 95-117. Kempf, Béla 2004. Old-Turkic runiform inscriptions in Mongolia: An overview. Turkic Languages 8:41-52.
523

Kerslake, Celia 1998. Ottoman Turkish. In Johanson–Csató (eds.) 1998, 179–202. p. Kilisli, Mu‗allim Rif‗at 1928. Al-Qawānīn al-kullīya li- ḍabt al-luġat at-turkīya. İstanbul. Kirchner, Mark. 1992. Phonologie des Kasachischen: Untersuchungen anhand von Sprachaufnahmen aus der kasachischen Exilgruppe in Istanbul. 2 Bde. Wiesbaden, Harrassowitz Verlag. /Turcologica, 10./ Kirchner, Mark 1998. Kazakh and Karakalpak. In Johanson–Csató (eds.) 1998, 318–332. p. Kirchner, Mark 1998a. Kirghiz. In Johanson–Csató (eds.) 1998, 344–356. p. Kljaštornyj, S. G.–V. A. Livšic 1972. The Sogdian inscription of Bugut revised. Acta Orientalia Hungarica,26. 69–102. p. Kljaštornyj, S. G.–I. Vásáry 1986. The Runic Inscription on a Bull-Skull from the Volga Region. In Gy. Kara (ed.) Between the Danube and the Caucasus. Budapest, Akadémiai Kiadó, 171–179. p. Kononov, A. N. 1956. Grammtika sovremennogo tureckogo literaturnogo jazyka. Moskva–Leningrad, Izdatel´stvo Akademii Nauk SSSR. Kononov, A. N. 1960. Grammatika sovremennogo uzbekskogo jazyka. Moskva–Leningrad, Izdatel´stvo Akademii Nauk SSSR. Korkmaz, Zeynep 1990. Anatolian Dialects. In Hazai (ed.) 1990, 388–413. p. Kornfilt, J. 1990. Turkish and the Turkic languages. In B. Comrie (ed.): The World‘s Major Languages. New York–Oxford, Oxford University Press, 619–644. p. Kurbatov, X. R. et al. (eds.) 1969. Sovremennyj tatarskij literaturnyj jazyk. Leksikologija, fonetika, morfologija. Moskva, Nauka. Kurbatov, X. R. et al. (eds.) 1971. Sovremennyj tatarskij literaturnyj jazyk. Sintaksis. Moskva, Nauka. Lewis, G. L. 1967. Turkish Grammar. Oxford, Oxford University Press. Ligeti, L. Sur la langue des Afchars d‘Afghanistan. Acta Orientalia Hungarica, 7. 110–156. p. Ligeti, L. 1966. Un vocabulaire sino-ouïgour des Ming. Le Kao-tch´ang-kouan yi-chou du Bureau des Traducteurs. Acta Orientalia Hungarica,19. 117–199 p., 257–316. p. Ligeti, L. 1967. Documents sino-ouigours du bureau des traducteurs. Acta Orientalia Hungarica, 20. 253–306. p. Ligeti, L. 1969. Glossaire Supplémentaire au Vocabulaire sino-ouigour du Bureau des Traducteurs. Acta Orientalia Hungarica, 22.1–49. p.. 191–243. p.

524

Ligeti, L. 1971. A propos du ― Rapport sur les rois demeurant dans le Nord‖. In Études tibétaines dédiées à la mémoire de Marcelle Lalou. Paris, Maisonneuve, 166–189. p. Ligeti, L. 1981. Prolegomena to the Codex Cumanicus. Acta Orientalia Hungarica,35. 1–54. p. Maksjutova, N. H. 1976. Vostočnyj dialekt baškirskogo jazyka. Moskva, Nauka. Malov, S. E. 1959. Pamjatniki Mongolii i Kirgizii. Moskva-Leningrad, Izdatel´stvo Akademii Nauk SSSR. Malov, S. E. 1957. Jazyk želtyh ujgurov. Slovar´ i grammatika. Alma-Ata. Malov, S. E. 1967. Jazyk želtyh ujgurov. Teksty i perevody. Moskva, Nauka. Mansuroğlu, M. 1959. Das Altosmanische. In J. Deny et al. (eds.) 1959, 161–182. p. Maue, D. 1996. Alttürkische Handschriften. Teil 1: Dokumente in Brāhmī und tibetischer Schrift. Stuttgart, Steiner Verlag./Verzeichnis der Orientalischen Handschriften in Deutschland, 13, IX./ Maue, D.–K. Röhrborn 1984–1985. Ein ―buddhisti scher Katechismus‖ in alttürkischer Sprache und tibetischer Schrift I-II. Zeitschrift der Deutschen Morgenländischen Gesellschaft,134. 286–313. p.; 135. 68–91. p. Maxmutova, L. T. (ed.) 1969. Tatar teleneñ dialektologik süzlege. Kazan, Tatarstan Kitap Näšriyatï. Maxmutova, L. T. et al. (eds.) 1977–1981. Tatar teleneñ añ latmalï süzlege 1-3. Kazan, Tatarstan Kitap Näšriyatï. Menges, Karl H. 1955–1956. The South-Siberian Turkic Languages. Central Asiatic Journal,1. 107–136. p. ; 2. 161–75. p. Menges, Karl H. 1963. Die sibirischen Türksprachen. In B. Spuler (ed.): Handbuch der Orientalistik, 5: Turkologie. Leiden–Cologne, Brill, 72–138. p. Menges, Karl H. 1995. The Turkic Languages and Peoples. An Introduction to Turkic Studies. 2nd, rev. ed.. Wiesbaden, Harrassowitz Verlag. /Veröffentlichungen der Societas Uralo-Altaica, 42./ Meyer, R. I. 1965. Bemerkungen über Vokal- und Schriftsystem des Runentürkischen. Acta Orientalia,29. 183–202. p. Miller, Roy Andrew 1971. Japanese and the Other Altaic Languages. Chicago, London, The University of Chicago Press. Miller, Roy Andrew 1996. Languages and History. Japanese, Korean and Altaic. Oslo–Bangkok, The Institute for Comparative Research in Human Culture–White Orchid Press. Mirţ anova, S. F. 1979. Južnyj dialekt baškirskogo jazyka. Moskva, Nauka.
525

Moravcsik, J. 1983. Byzantinoturcica. Die byzantinischen Quellen der Geschichte der Türkvölker. 2 Bde. 3. Auflage. Berlin, Akademie-Verlag. Moriyasu, T. 1980. La nouvelle interprétation des mots Hor et Ho-yo-hor dans le manuscrit Pelliot tibétain 1283. Acta Orientalia Hungarica, 34. 171–184. p. Musaev, K. M. 1964. Grammatika karaimskogo jazyka. Fonetika i morfologija. Moskva, Nauka. Nadeljaev, V. M. et al. 1969. Drevnetjurkskij slovar´. Leningrad, Nauka. Nadţ ip, Ė. N. 1961. Khorezmi. Muxabbat-name. Moskva, Izdatel´stvo Vostočnoj Literatury. Nadţ ip, Ė. N. (ed) (1968) Ujgursko-russkij slovar´. Moskva, Sovetskaja Ėnciklopedija. Nasilov, V. M. 1974. Jazyk tjurkskix pamjatnikov ujgurskogo pis´ma XI–XV vv. Moskva, Nauka. Németh Gy. 1911. Kumük és balkár szójegyzék. Keleti Szemle, 12. 91–153. p. Németh, J. 1932. Die Inschriften des Schatzes von Nagy-Szent-Miklós. Mit 2 Anhängen: I. Die Sprache der Petschenegen und Komanen; II. Die ungarische Kerbschrift. Budapest–Leipzig, Kőrösi Csoma-Gesellschaft. /Bibliotheca Orientalis Hungarica, 2./ Németh, J. 1965. Die Türken von Vidin. Sprache, Folklore, Religion. Budapest, Akadémiai Kiadó. /Bibliotheca Orientalis Hungarica, 10./ Németh, J. 1970. Die türkische Sprache in Ungarn im siebzehnten Jahrhundert. Budapest, Akadémiai Kiadó. /Bibliotheca Orientalis Hungarica, 13./ Németh, J. 1971. The Runiform Inscriptions from Nagy-Szent-Miklós and the Runiform Scripts of Eastern Europe. Acta Linguistica Hungarica,21. 2–52. p. New Redhouse Turkish-English Dictionary. Istanbul, Redhouse Press, 1968. Orkun, H. N. 1938. Eski Türk yaz ıtları II. İstanbul. Osmanov, M.–J. Li–Sh. Yin 1999. On an ancient Uyghur Yarkand document in Arabic script. Turkic Languages,3. 43–55. p. Öztopçu, Kurtuluş 1989. Munyatu‘l-Ghuzāt. A 14th-Century Mamluk-Kipchak Military Treatise. /Sources of Oriental Languages and Literatures, 13: Turkish Sources, 11./ Pavet de Courteille, A. J. B. 1870. Dictionnaire turc–oriental. Paris. Pekarskij, Ė. K. 1907–1930. Slovar´ jakutskogo jazyka. St Petersburg–Leningrad, Akademija Nauk. Pokrovskaja, L. A. 1964. Grammatika gagauzskogo jazyka. Fonetika i morfologija. Moskva, Nauka.

526

Pokrovskaja, L. A. 1978. Sintaksis gagauzskogo jazyka v sravnitel´nom osveščenii. Moskva, Nauka. Poppe, Nikolaus 1960. Vergleichende Grammatik der altaischen Sprachen I. Vergleichende Lautlehre. Wiesbaden, Harrassowitz Verlag. Pritsak, Omeljan 1955. Die bulgarische Fürstenliste und die Sprache der Protobulgaren. Wiesbaden, Harrassowitz Verlag. Pritsak, Omeljan 1959. Das Kiptschakische. In J. Deny et al. (eds.) 1959, 74–87. p. Pritsak, Omeljan 1963. Das Alttürkische. In Handbuch der Orientalistik, 1. Abt., Bd. 5, Abschn. 1. Leiden, Brill, 27–52. p. Pritsak, Omeljan 1980. Turkology and the Comparative Study of the Altaic Languages. The System of the Old Runic Script. Journal of Turkish Studies, 4. 83–100. p. Pröhle, V. 1909. Karatschajisches Wörterzeichnis. Keleti Szemle, 10. 83–150. p. Pröhle, V. 1915. Balkarische Studien. Keleti Szemle, 15. 165–276. p. Radloff, W. (ed.) 1893–1911. Versuch eines Wörterbuches der Türk-Dialecte (Opyt´´ slovarja tjurkskih˝ naręčij) 1-4. Sanktpeterburg˝. Ramstedt, G. J. 1946–1947. The Relation of the Altaic Languages to Other Language Groups. Finnisch-Ugrische Forschungen,53. 15–26. p. Ramstedt, G. J. 1957. Einführung in die altaische Sprachwissenschaft. 1-2. Helsinki. / Mémoires de la Société Finno-Ougrienne, 104./ Rassadin, V. I. 1971. Fonetika i leksika tofalarskogo jazyka. Ulan-Ude, Burjatskoe kniţ noe izdatel´stvo. Rassadin, V. I. 1978. Morfologija tofalarskogo jazyka v sravnitel´nom osveščenii. Moskva, Nauka. Rassadin, V. I. 1995. Tofalarsko–russkij / Russko–tofalarskij slovar´. Irkutsk, Vostočno-Sibirskoe kniţ noe izdatel´stvo. Robbeets, Martine Irma 2005. Is Japanese Related to Korean, Tungusic, Mongolic and Turkic? Wiesbaden, Harrassowitz Verlag. /Turcologica, 64./ Röhrborn, Klaus 1977–1998. Uigurisches Wörterbuch. Sprachmaterial der vorislamischen türkischen Texte aus Zentralasien. Wiesbaden, Franz Steiner Verlag. Róna-Tas, András 1978. Bevezetés a csuvas nyelv ismeretébe. Budapest, Tankönyvkiadó. Róna-Tas, András 1986. Language and History. Contributions to Comparative Altaistics. Szeged, JATEPress/ /Studia Uralo-Altaica, 25./ Róna-Tas, András 1988. Problems of the East European Scripts with Special Regard to the Newly Found Inscriptions of Szarvas. In Popoli delle steppe: Unni, Avari,
527

Ungari.Spoleto, 483–511. p. /Settimane di studio del Centro italiano di studi sull‘alto medioevo, 35./ Róna-Tas, András 1990. Die Inschrift des Nadelbehälters von Szarvas. Ural-Altaische Jahrbücher, NF9. 1–30. p. + 4 Tafel. Róna-Tas, A. 1991. An Introduction to Turkology. Szeged, JATEPress/ /Studia Uralo-Altaica, 33./ Róna-Tas A.–S. Fodor 1973. Epigraphica Bulgarica. A volgai bolgár–török feliratok. Szeged, JATEPress. /Studia Uralo-Altaica, 1./ Rüstämov, R. Ä.–M. Š. Širälijev (eds.) 1964. Dialektologičeskij slovar´ azerbajdžanskogo jazyka. Baku. Schönig, C. 1997–1998. A new attempt to classify the Turkic languages. 1-3. Turkic Languages, 1. 117–133. p., 262–277. p.; 2. 130–151. p. Schönig, C. 1998. Azerbaijanian. In Johanson–Csató (eds.) 1998, 248–260. p. Schönig, C. 1998a. Turkmen. In Johanson–Csató (eds.) 1998 261–272. p. Schönig, C. 1998b. South Siberian Turkic. In Johanson–Csató (eds.) 1998, 403–416. p. Schütz, E. 1961. On the Transcription of Armeno-Kipchak. Acta Orientalia Hungarica, 12. 139–161. Schütz, E. 1968. An Armeno-Kipchak Chronicle on the Polish-Turkish Wars in 1620-1621. Budapest, Akadémiai Kiadó. /Bibliotheca Orientalis Hungarica, 11./ Sevortjan, Ė. R. 1974-. Ėtimologičeskij slovar´ tjurkskih jazykov, Moskva, Nauka. Shitnikov, B. N. (ed.) 1966. Kazakh-English Dictionary, London–The Hague–Paris, Mouton and Company. Sims-Williams, N. 1981. The Sogdian Sound System and the Origins of the Uyghur Script. Journal Asiatique,269. 347–360. p. Sims-Williams, N. 2000. Bactrian Documents from Northern Afghanistan. I: Legal and Economic Documents. Oxford, Oxford University Press. /Studies in the Khalili Collection, 3; Corpus Inscriptionum Iranicorum, 2, VI./ Sims-Williams, N. 2002. Ancient Afghanistan and Its Invaliders: Linguistic Evidence from the Bactrian Documents and Inscriptions. Proceedings of the British Academy, 116. 225–242. p. Sims-Williams, N.–J. Hamilton 1990. Documents turco-sogdiens du IXe-Xe siècle de Touen-houang. London. /Corpus Inscriptionum Iranicarum, 2, III, 3./ Sinor, Denis 1990. Essays in Comparative Altaic Linguistics. Indiana University Research Institute for Inner Asian Studies. Bloomington, Indiana. /Indiana University Uralic and Altaic Series, 143./ Skvorcov, M. I. (ed.) 1982. Čăvašla-v ïrăsla slovar´. Muskav.
528

Stachowski, Marek 1993. Geschichte des jakutischen Vokalismus. Krakow, Uniwersitet Jagielloński. /Rozprawy habilitacyjne, 264/ Stachowski, Marek 1993a. Dolganischer Wortschatz. Krakow, Uniwersitet Jagielloński. /Zeszyty Naukowe Uniwersytetu Jagiellońskiego, 1086; Prace Językoznawce, 114./ Stachowski, Marek 1997. Dolganische Wortbildung. Kraków, Księgarnia Akademicka. Stachowski, Marek 1998. Dolganischer Wortschatz. Supplementband. Kraków, Księgarnia Akademicka. Stachowski, Marek–Astrid Menz 1998. Yakut. In Johanson–Csató (eds.) 1998, 417–433. p. Starostin, S.–A. Dybo–O. Mudrak 2003. Etymological Dictionary of the Altaic Languages. 3 vols. Leiden–Boston, Brill. Sundermann, W.–P. Zieme 1981. Sogdisch-türkische Wortlisten. In Scholia. Beiträge zur Turkologie und Zentralasienkunde. Annemarie von Gabain zum 80. Geburtstag am 4. Juli 1981 dargebracht von Kollegen, Freunden und Schülern. Wiesbaden, Harrassowitz Verlag, 184–197. p. / Veröffentlichungen der Societas Uralo-Altaica, 14./ Sunik, O. P. (ed.) 1971. Problema obščnosti altajskih jazykov. Leningrad, Nauka. Ščerbak, A. M. 1959. Oguz-nāme – Muxabbat-nāme. Pamjatniki drevneujgurskoj i starouzbekskoj pis´mennosti. Moskva, Izdatel´stvo Vostočnoj Literatury. Ščerbak, A. M. 1962. Grammatika starouzbekskogo jazyka. Moskva–Leningrad, Nauka. Ščerbak, A. M. 1962a. Les inscriptions inconnues sur les pierres de Khoumra (au Caucase du Nord) et le probleme de l‘alphabet runique des turcs occidentaux. Acta Orientalia Hungarica,15. 283–290. p. Šeyx Süleyman Efendi 1882. Lu γat-ï Čaγatay ve Türkī-yi ‗Osmānī. Ġ stanbul. Širaliev, M. S.–Ė. S. Sevortjan (eds.) 1971. Grammatika azerbajdžanskogo jazyka. Baku, Ėlm. Tekin, Talât 1988. Volga Bulgar kitabeleri ve Volga Bulgarcas ı. Ankara, Türk Tarih Kurumu Basımevi /Atatürk Kültür, Dil ve Tarih Yüksek Kurumu, Türk Dil Kurumu Yayınları, 531./ Tekin, Talât et al. (eds.) 1995. Türkmence–türkçe sözlük. Ankara, Simurg. /Türk Dilleri Araşt ırmaları Dizisi, 18./ Telegdi, S. 1937. Eine türkische Grammatik in arabischer Sprache aus dem XV. Jhdt. Kőrösi Csoma-Archivum, Supplementary Volume 1. 282–326. p. [Reprint by E. J. Brill. Leiden. 1967] Tenišev, Ė. R. 1963. Salarskij jazyk. Moskva, Izdatel´stvo Vostočnoj Literatury.
529

Tenišev, Ė. R. 1964. Salarskie teksty. Moskva, Nauka. Tenišev, Ė. R. 1976. Stroj salarskogo jazyka. Moskva, Nauka. Tenišev, Ė. R. 1976a. Stroj saryg-jugurskogo jazyka. Moskva, Nauka. Tenišev, Ė. R. (ed.) 1968. Tuvinsko–russkij slovar´. Moskva, Sovetskaja Ėnciklopedija. Tenišev, Ė. R. (ed.) 1984. Sravnitel´no-istoričeskaja grammatika tjurkskix jazykov. Fonetika. Moskva, Nauka. Tenišev, Ė. R. (ed.) 1986. Sravnitel´no-istoričeskaja grammatika tjurkskix jazykov. Sintaksis. Moskva, Nauka. Tenišev, Ė. R. (ed.) 1988. Sravnitel´no-istoričeskaja grammatika tjurkskix jazykov. Morfologija. Moskva, Nauka. Tenišev, Ė. R. (ed.) 2002. Sravnitel´no-istoričeskaja grammatika tjurkskix jazykov. Regional´nye rekonstrukcii. Moskva, Nauka. Tenišev, Ė. R.– X. I. Sujunčev (eds.) 1989. Karačaevo-balkarsko-russkij slovar´. Moskva. Tezcan, Semih 1975. VIII. Yüzyıldan kalma 1283 numaral ı Tibetçe Pelliot el yazmasında geçen Türkçe adlar üzerine.In Türk Dil Kurumu‘nun 40. ve Divan-ü Lûgati‘t-Türk‘ün 900. Y ıldönümleri dolayısıyle düzenlenen. I. Türk Dili Bilimsel Kurultayına Sunulan Bildiriler. (Ankara, 27-29 eylül 1972). Ankara, Ankara Üniversitesi Basımevi, 299–307. p, Tezcan, Semih 1981. Kutadgu Bilig dizini üzerine. Belleten, 145, II. 23–78. p. Thomsen, Vilhelm 1912-1922. Dr. M.A. Stein‘s manuscripts in Turkish ―Runi script c‖ from Miran and Tun-Huang. In Samlede Afhandlinger. 3. Bind. København, 217–267. p. Tryjarski, E. 1968-1972. Dictionnaire arméno-kiptchak d‘aprés trois manuscrits des collections viennoises. I/1-4. Warszawa. Tryjarski, E. 1985. Die runenartigen Schriften Südosteuropas. In K. Röhrborn–W. Veenker (eds.): Runen, Tamgas und Graffiti aus Asien und Osteuropa. Wiesbaden, Harrassowitz Verlag, 1–15. p. Tryjarski E. 1985a. Alte und neue Probleme der runenartigen Inschriften Europas, ein Versuch der Entzifferung der Texte aus Murfatlar und Pliska. In K. Röhrborn–W. Veenker (eds.): Runen, Tamgas und Graffiti aus Asien und Osteuropa. Wiesbaden, Harrassowitz Verlag, 53–80. p. Tryjarsky, E. 1990. Balkan Dialects. In Hazai (ed.) 1990, 414–453. p. TS – Tarama Sözlüğü. XIII. yüzy ıldan beri Türkiye Türkçesiyle yazılmış kitaplardan toplanan tanıkleriyle tarama sözlüğü. 8 cilt. Ankara, Türk Dil Kurumu.

530

Tulu, Sultan 1989. Chorasantürkische Materialien aus Kalāt bei Esfarāyen. Berlin, Klaus Schwarz Verlag. /Islamkundliche Untersuchungen, 128./ Tumaševa, D. G. 1977. Dialekty sibirskih tatar. Opyt sravnitel´nogo issledovanija. Kazan, Izdatel´stvo Kazanskogo Universiteta. Tumaševa, D. G. 1992. Slovar´ dialektov sibirskih tatar. Kazan, Izdatel´stvo Kazanskogo Universiteta. Turčaninov, G. F. 1971. Pamjatniki pis´ma i jazyka narodov Kavkaza i Vostočnoj Evropy. Leningrad. Ubrjatova, E. I. (ed.) 1982. Grammatika sovremennogo jakutskogo literaturnogo jazyka. Moskva, Nauka. Underhill, Robert 1976. Turkish Grammar. Cambridge. MA–London, MIT Press. Uraqsin, Z.G. (ed.) 1996. Baškirsko-russkij slovar´. Moskva, Digora. Vasil´ev, D.D. 1983. Korpus tjurkskih runičeskih pamjatnikov bassejna Ėniseja. Leningrad: Nauka. Vasil´ev, D.D. 1983a. Grafičeskij fond pamjatnikov tjurkskoj runičeskoj pis´mennosti aziatskogo areala: Opyt sistematizacii. Moskva, Nauka. Vásáry, I. 1972. Runiform Signs on Objects of the Avar Period (6th–8th cc. A.D.). Acta Orientalia Hungarica,25. 335–347. p. Wei, C. Y. 1989. An Introduction to the Modern Uyghur Literary Language and Its Dialects. Wiener Zeitschrift für die Kunde des Morgenlandes, 79. 235–249. p. Wilkens, J. 2000. Alttürkische Handschriften. Teil 8. Manichäisch-türkische Texte der Berliner Turfansammlung. Stuttgart, Steiner Verlag. /Verzeichnis der Orientalischen Handschriften in Deutschland 13, XVI./ Xabičev, M. A. 1966. Karačaevo-balkarskij jazyk. In Baskakov et al. (eds) 1966: Jazyki narodov SSSR. 2. Moskva, Nauka, 213–233. p. Yoshida, Y. 1993. [rec. Sims-Williams–Hamilton 1990]. Indo-Iranian Journal, 36. 362–371. p. Zajączkowski, A. 1938. Manuel arabe de la languedes Turcs et des Kiptchaks. (Époque de l‘État Mamelouk). (Introduction, vocabulaire turc–polonais–franćais, texte) avec 4 planches. Warszawa. Zajączkowski, A. 1954. Vocabulaire arabe-kiptchak de l‘époque d e l‘État Mamelouk. Bulġat al-muštāq fī luġat at-turk wa-l-qifǰāq. II-ème partie. Le verbe. Warszawa. Zajączkowski, A. 1958. Vocabulaire arabe-kiptchak de l‘époque de l‘État Mamelouk. Bulġat al-muštāq fī luġat at-turk wa-l-qif ǰāq. 1-ère partie. Le nom. Warszawa. Zajączkowski, A. 1958-61. Najstarsza wersja turecka Husräw u Širin Qutba. 1-3. Warszawa.
531

Zajączkowski, A. 1965–1968. Chapitres choisis du Vocabulaire arabe–kiptchak ―ad -Durrat al-muḍ ī‘a fī-l-luġat at-turkīya‖. 1-3. Rocznik orientalistyczny, 29, I. 39–98. p.; 29, II. 67–116. p.; 32, I. 19–61. p. Zajączkowski, A. 1968. Materiał kolokwialny arabsko–kipczacki w Słowniku ―ad -Durrat al-muḍ ī‘a fī-l-luġat at-turkīya‖. Rocznik orientalistyczny, 31, I. 71–115. p. Zenker, J. T. 1866–76. Türkisch–arabisch–persisches Handwörterbuch. Leipzig.

532

533