You are on page 1of 177

GERALD DURRELL

MADARAK, VADAK, ROKONOK

FORDÍTOTTA RÉVBÍRÓ TAMÁS A FEDÉLRAJZOT ÉS AZ ILLUSZTRÁCIÓKAT RÉBER LÁSZLÓ készítette EURÓPA KÖNYVKIADÓ BUDAPEST 1987
KÖTETÜNK A KÖVETKEZŐ KIADÁS ALAPJÁN KÉSZÜLT: GERALD DURRELL: BIRDS, BEASTS AND RELATIVES COLLINS, LONDON. 1969 © GERALD DURRELL 1969 HUNGARIAN TRANSLATION © RÉVBIRÓ TAMÁS, 1974 MÁSODIK KIADÁS

VIDÁM KÖNYVEK KIADTA AZ EURÓPA KÖNYVKIADÓ A KIADÁSÉRT AZ EURÓPA KÖNYVKIADÓ IGAZGATÓJA FELEL SZEDTE ÉS NYOMTA AZ ALFÖLDI NYOMDA A NYOMDAI RENDELÉS TÖRZSSZÁMA: 3048.66-14-2 KÉSZÜLT DEBRECENBEN, 1987-BEN A SOROZATOT BORBÁS MÁRIA SZERKESZTI A FORDÍTÁST AZ EREDETIVEL GÉHER ISTVAN VETETTE EGYBE SZAKLEKTOR: SOMLYÓ BÁLINT FELELŐS SZERKESZTŐ: BORBÁS MARIA MŰSZAKI SZERKESZTŐ: MACZÓ ZSUZSANNA MŰSZAKI VEZETŐ: MIKLÓSI IMRE KÉSZÜLT 58 500 PÉLDÁNYBAN, 15,5 (A/5) ÍV TERJEDELEMBEN ISBN 963 07 4240 3

Tartalom
TÁRSALGÁS ELSŐ RÉSZ LONDON; ELŐJATÉK KACÉRKODÁS A SZELLEMEKKEL MÁSODIK RÉSZ Perama A FELAVATÁS AZ OLAJFÁK ÖBLE MIRTUSZERDŐK HARMADIK RÉSZ Kontokalli A TÖRPE DZSUNGEL TINTAHALAK ÉS RÁKOK AZ OLAJMALOM EGY BAGOLY MEG EGY FŐNEMES NEGYEDIK RÉSZ Criseda SÜNÖK ÉS TENGERI MEDVÉK A BESZÉLŐ FEJ A MÉRGES HORDÓK

Akivel csak találkoztam eddig. tudni lehetett. hogy elkerüljem ezt a Puding-szigetet. mintha mi volnánk felelősek az uralkodó légköri viszonyokért –. tartalmasan beletüsszögött egy vörös zsebkendőbe. mert mindmostanáig volt annyi eszem. és harciasan felénk fordult. és az egyik végét a kandallóba dugta. s még kevésbé hajlottak rá. rendíthetetlenül bíznak az évszakok szabályos váltakozásában). míg a törzs többi része kint hevert a szőnyegen. Nővérem. hogy ajka időnként megmozdult. mintha imát mormolna. meghatóan. gondoltam. mely akkora burjánzó lángokat vetett. Mindent egybevetve: az időjárás nem kedvezett a családi összejövetel megtartásának különösen. s hozzá még harapós szél is üvöltött a ház körül. sértődékenyebbek lettek. Anglia zimankóval fogadja őket. alacsonyan függött a fejünk felett láthatólag arra készült. hogy attól kellett tartani: kigyullad a kémény. mikor már minden emberi számítás szerint a tavasznak kellett volna beköszöntenie. nagyobbik bátyám. amilyet a halászok viselnek (több számmal nagyobb volt a kelleténél). a Brit-szigetek lakói nem is . Rosszkedvű oroszláncsapatba verődve gunnyasztottak a tűz körül. és rendszeresen. mind meg van fázva. Mama horgolt. hogy bevonszolta a kertből egy kis gyümölcsfa csontvázát. Milyen kár. – Komolyan mondom. s az első kökörcsinek (melyek. Lawrence pedig. Leslie bátyám egy ballisztikai kézikönyv mögé bújt. mivel az én családomról volt szó. magas nyakú pulóverben. hogy húsz éve most vagyok először náthás? Csupán csak azért. Azt hiszem. hogy a magukén kívül más szavára hallgassanak. hogy a másnapi ebéden töri a fejét. és abból. még akkor is vékony hórétegen küzdötték át magukat. Margo. hálából a nevetésért és a nevelésért TÁRSALGÁS KEMÉNY VOLT A TÉL. hogy bármelyik percben újabb havazást zúdítson a nyakunkba. Mert mondhatom. az ablak mellett állt. már Dovernél a náthabacilusok zárótüze fogadja… Tudjátok azt. Az égbolt szürkén.EPILÓGUS Theodore Stephanidesnek. ez az időjárás nem vált előnyükre: a szokásosnál is ingerlékenyebbek. alighogy partra lép az ember. éppen most rakta meg. de szórakozott arckifejezéséből. úgy tetszett. a háború óta először. azzal az eredeti módszerrel. hogy amikor végre együtt van a család. félelmetes ez az ország – mondta.

– Egy centis a hó! – Egyetértek Larryvel – mondta Leslie. az nem marad ebben a… vírusparadicsomban. vagy hogy hívják azt a játékot. – Szeretném. – Úgy is van. – Ez az – vágta ki Larry –. akik nem tudnak jobbat.csinálnak mást Újévtől Szilveszterig. felbukkanva a könyv mögül. – Rohadtul hideg van odakint. Ti meg valahogy megrekedtetek itt: már szeretitek is a hempergést a fertőben. a férfiak mit nyavalyognak annyit. Van itt az embernek egyáltalán esélye az életben maradásra? – Azt hiszed. – Ez túlzás! – horkant fel Margo. de hát ti ismeritek a görög napsugár ízét. mint hajókra meg puskákra. mint csoszognak körbe-körbe. – Rosszul esik. például Görögországban. – És én mit szóljak? El tudod képzelni. aztán lemenni a tengerhez egy délelőtti fürdésre. mindjárt itt a világ vége – mondta Margo. és kéjesen beletüsszentenek egymás arcába… Megy a nátha vándorútra. ha olyanokról lenne szó. – Az a ti bajotok. mert meg vagy fázva. nem is nagyon gondolsz másra. hanem engem tökéletes hülyének állított be. ha ki nem ejti a szájából a falatot. Az embernek semmihez sincs kedve. mit ártott ez a dickensi karikatúra a jó híremnek? – Abból. – Én úgy találtam. – Neked tartott évekig? – szólt Larry epésen. csak éppen rosszkor jöttél. Úgyis évekig tartott. hogy másra se tudok gondolni. mint a pattanásaimról. hogy szeretitek a mártírt játszani. hogy fel kell ébresszelek Csipkerózsika-álmodból – mondta –. Itt meg úgy vacog az ember. Larry nedvező szemei hervasztó pillantást lövelltek Margóra. Néha nagyon szép itt. kedvesem – mondta mama békítőleg –. hogy titeket jól ábrázolt – vélte mama –. lehetne több eszetek. Még vadászni se lehet tisztességesen. azt lehet hinni. Akinek nincsenek mazochista hajlamai. mint hajóra meg puskára? – Én szenvedtem tőle a legtöbbet – szólt közbe Margo. . mikor egy normális helyen. Tavasszal például. – Nem értem. – Hát. kint lehetne reggelizni a kertben. ha be akar dobni egy levelet. – Egyébről se írt. – Erről mindig Gerrynek az a nyamvadt könyve jut eszembe. hogy kész csoda. ha nem emlegetnéd annyit azt a Görögországot – mondta Leslie idegesen. míg sikerült túltennem magam rajta. Larry rámeredt. Megérteném. amit rólam írt. de ezt hívják tavasznak… és nézd csak meg! Kutyaszánra van szüksége az embernek.

– Megtiltom egyszer s mindenkorra! – Nem írhatsz a szellemidézésemről – harsogott Margo. . – Ugyan miért? – meredt rám gyanakvóan Larry. hogy állandóan azt kérdezgetik tőlem: "És te melyik állatfajtához tartozol?" – Pedig én úgy találtam. hogy megírja a folytatást – kiabált Larry. hogy írok még egy könyvet is Korfuról. – Örülök. – Csak az a baj. Az rém mulatságos volt. – Pedig tényleg érdekesebbek. – Hát. Utálom. – És Leslie bírósági kalandja? – Nem tudom. például amikor Max jachtjával körülhajóztátok a szigetet. hogy nem írta meg a legjobb eseteket – érvelt Larry. akkor tiltsd meg te. az valóban mulatságos volt – mondta Margo. – Hogyhogy a legjobb történeteket? – gyanakodott Larry. indulatosan kifújva az orrát –. hogy a címe elég mulatságos. hogy ez a véleményed – mondtam elgondolkodva. minek akarsz engem is belekeverni! – mondta Leslie harciasan. – Na nem! Azt azért mégse – rémüldözött Margo. – Megtiltom – bömbölte Larry. – Ne butáskodj. én bepereltem volna az öcsémet. ha azt is megírta volna? – tudakolta Larry epésen. kedvesem. drágám – mondta mama. – Ha az az eset megjelenik nyomtatásban. miért. – Larry. – Én nem akadályozhatom meg. – Jó.– Én nem bánom. – Mert elhatároztam. mondd neki. de hogy még ráadásul rossz angolsággal gyalázzanak. Gerry. az már arcpirító. és beleírom az összeset – magyaráztam ártatlanul. – És amikor szellemet idéztetek? Örülnél. – Már a címe is kész inzultus – mondta Margo. mint amiket megírtál. ne kiabálj – szólt közbe mama. – El is felejtettem már ezeket – kuncogott mama. – Nem tűröm! – És ha csak említeni mered a jachtot… – kezdte Larry. drágám – mondta mama. Kórusban hördültek fel. hogy nem írhat! – Se a törvényszéki dologról – acsargott Leslie. – Te mondogattad. hogy nem vette bele a legjobb történeteket. vadul tüsszögve. – Családom és egyéb állatfajták. – Ebben egyetértek – szólt Leslie. – Na látod – diadalmaskodott Larry. ha tisztességes stílusban gyaláznak – mutatott rá Larry. – Nem értem. – Mama.

Nem valami jó ötlet ez a könyv. E kérlelhetetlen családi összeesküvéssel szemben. részletesen kifejtette. meg akarom írni például szerelmi kalandodat Creech kapitánnyal. hogy ilyesmit leírj! – Hát. a kereskedők görbe szemmel néznek rád. miért ne írhatná meg a folytatást. kivörösödött arccal. – Ezt nem teheted! Még hogy szerelmi kaland azzal az undok vénséggel! Nem tűröm. csak egy választásom maradt. Leültem. tiltsd meg neki! – Ez túlzás. míg elül a zaj. hallgass már. és megírtam ezt a könyvet. – Hát – mondtam elgondolkozva –. A család egy emberként emelkedett szólásra. – Ha ki mered adni. – A bank azt írja. szerintem ez a legjobb történet mind között – mondta Larry kenetesen. De nem is hiszem. és a rokonok megszakítanak veled minden kapcsolatot. hogy szíveskedj kiegyenlíteni a tartozásodat. te vagy a családfő. Úgy tudom. miért nem írhatom meg a folytatást. hogy bárkinek ártana velük. drágám? – érdeklődött mama. ami azt illeti. a hősszerelmes archaikus bája… meg ahogy az ujjad köré csavartad szegény öreg pasast… – Jaj. – Ezeken kívül van még egy csomó más eset is – emlékeztettem őket. – Ezt aláírom – mondta Larry. Megvártam. testületileg följelentünk. ezek a sztorik pedig tényleg a legjobbak. és hangosan. – Én aztán nem tehetek semmit. mama.– Megint végig akarod csinálni az egészet? – kérdezte Larry rekedten. – Micsoda? – sikította mama. Nem tudom. – Milyen más esetek. komolyan megharagítasz. ismeretlen tettesek papírba csomagolt kényszerzubbonyt hagynak a küszöbödön. Gerry. ha egyszer meg akarja írni. A család ziláltan. – A vibráló szenvedélyű románc. hogy mindenáron utamba álljon. várakozásteljes csendben meredt rám. Larry – mondta mama mérgesen –. . drágám – mondta mama. mely céljául tűzte. ha így beszélsz.

mint egy pattanásos görögdinnye – mondta Larry idegesen.ELSŐ RÉSZ LONDON. ez nem volt szép tőled. még azt hiheti. – Halandzsa – vetette oda Larry. de mindhiába. – Gyerekbetegség. a háziorvosunkat. Így aztán. és hogy Londonba kellene utaznia kezelésre. – Larry drágám. ha tudnád. Margo terjedelmét szemügyre véve a doktor hosszas po-po-pózással fejezte ki sajnálatát. – Muszáj mindig ebéd közben taglalni a kórságaidat? – tudakolta Larry. – Ha titeket hallgat az ember. hogy én vagyok az oka. hogy mirigyes – csitította mama. könnyek között –. hogy tekintse meg a rejtélyt. szabályos gömbalakot kezdett ölteni. hány kiló vagyok? – Több testmozgás kéne neked – szólt Leslie. Elhívtuk Androukhellit. táviratok . ELŐJÁTÉK …Látsz-e mást még Az elhagyott időnek messze mélyén? SHAKESPEARE: A vihar Babits Mihály fordítása KACÉRKODÁS A SZELLEMEKKEL AKKOR KEZDŐDÖTT az egész. – Gyerekbetegség! – siránkozott Margo. ha úgy néz ki. mit érzek. – Nem beszélnél így. Csakhamar. – Én nem tehetek róla. Androukhelli azonban csak megismételte. hogy szerinte Margo állapota mirigyes. – Tudod. – Holnap beszélek Androukhellivel. – Mirigyes? – kérdezte mama rémülten. Androukhelli mondja. meg többfajta diétát. és sírva fakadt. aztán kipróbált Margón mindenféle tablettát és cseppet. hogy szerinte mirigyes alapon hízom. – Azt mondja a doktor – avatott be bennünket Margo egy nap. amikor Margo hirtelen hízásnak indult. – Larry drágám – szólt mama békítőleg –. – Dög – mondta Margo. – Hogy hogy mirigyes? – Nem tudom – jajongott Margaret. – Valamit tenni kell – mondta mama. nagy rémületére. – Miért nem vitorlázol például? – Akkora hajó nincs – jegyezte meg Larry. ebédnél.

s ez az angliai út. Végül is Londonban van! – Mi köze ennek Londonhoz? – kérdezte Larry. Prudence-nek táviratozott. mi van vele. aki válaszában hosszasan elmagyarázta. elhatározta. a régóta várt megnyugvást jelenti. egy szállodában laknak. önjelölt. hogy Margo olyan emberekkel került kapcsolatba. és beszélne a fejével. aki szilárdan eltökélte. – Bárcsak írna már – mondta mama. hogy Prueval és Fan nénivel Notting Hill Gate közelében. – De hát ha egyszer fölöslegesen esel pánikba! Kérdem én: melyik jóérzésű leánykereskedő vetne szemet Margóra. és Fan néni (Prudence anyja) várta szerető gondoskodással: az a két megmaradt rokonunk. hogy további jegyeket vásároljon. hogy vegye meg a jegyeket. – Ugyan. akik neki nem tetszenek. de nélkülözhetetlen idegenvezető-filozófus barátunkat. mert akkoriban kaptam új házitanítót. Mr. Kitört a botrány. hogy minden tiltakozásom ellenére megtanítja nekem a rendhagyó francia igéket. akikkel még beszélő viszonyban voltunk.és levelek özöne után Margót Londonba továbbítottuk. – Mindenféléket hall az ember a nagyvárosba került lányokról. – Ez nem tréfadolog – mondta mama szigorúan. Így Spiro ismét útnak eredt. valami bűnbarlangba csalták? Hiszen be se férne az ajtón. melyben megírta. hogy magával visz. – Az isten szerelmére. ha két bátyám gondjaira maradok. hogy épségben megérkezett. mit gondolsz. Egyetlen rövid levéljött Margótól. – Márpedig én aggódom – harciaskodott mama –. Richard Kralefsky személyében. Úgy érezve. Mama őrült sietséggel utasította Spirót. – Ne izgulj – nyugtatta Larry. Prudence. aki el tudná rabolni. mint használ. – Miről írna. meg hogy járt egy jó orvosnál. és további csomagolások történtek. és lóhalálában csomagolni kezdett. hogy mennyit nőtt a kerülete az utóbbi időben? – Én pedig mégis szeretném tudni. mi történhet vele? Azt hiszed. ezután azonban sokáig nem hallottunk semmit felőle. ha csak nem arról. mama! Fölöslegesen aggódsz – bosszankodott Larry. úgy éreztem. Aztán hirtelen én is eszébe jutottam. hogy akad köztük olyan erős. hogy többet árt. ha mama oda utazna. és hogy üdvösnek tartaná. . ahol mama unokatestvére. ha előtte csak egy pillantást is vetett rá? Mellesleg azt sem hiszem. és fel is adok egy táviratot. – Egy ilyen nagyvárosban minden megtörténhet – mondta mama sötéten. Én mennyből pottyant ajándéknak tekintettem a dolgot.

Hanem hogy ti . korinthoszi utánzatú oszlopai elé kanyarodott. úgyhogy olyannak érezted magad. nem számítva mama szakadatlan félelmét. s ráadásul London. – A kisasszony – mondta a portás – összejövetelre ment. Itt egy idős. Louie –. Ez a félelem ezerszeresére fokozódott. mind idegen. Korfu nyugodt. míg úgy nem látta. hogy Margo összejövetelre ment. Szép. Prue és Fan néni pedig a kutyákat eteti. mint egy tűzijáték közepébe tévedt bogár. ha kényelembe tesszük magunkat. ha megszólaltál. mikor a magunkra maradtunk. mint az árvácska. és begyújtotta a gázkandallót –. – Már azt hittem. a! vibráló fényben nyüzsgő embertömeg. az érkezésünket hírül adó távirat nem érkezett meg. ha valamivel több lenne itt a kutya. de abból a kevésből. verőfényes napjai után késő esti megérkezésünk Londonba bizony megrázó élmény volt. – Hogyan?! – kérdezte mama elképedve. mely úgy fúrta magát keresztül a piccadillyn. Végül a taxi a Balaclava Mansions koromlepte. mint valami furcsa lápi madár. ugyanis a portás gombócos kiejtése olyan volt. A hideg levegő. Prue száguldott be kitárt karral. amit a hordárok beszéltek. mind szürke arcú és gondterhelt. míg visszajönnek. és sötét. hogy maradéktalanul sikerült eltávolítania a bűnjelet. legjobb lesz. hogy nem ártana. mint egy képregény-figura. Egy óra hosszat vártunk. nem tudom. és azt kiáltozta: – Louie. – Mit mondott. az derült ki. – Miféle összejövetelre? És miféle kutyákat? Mondtam. nem is jöttök – mondta. Louie. amit eddig Londonból láttam. – A mama is jön már felfele. izgatottságtól ragyogtak. – Hát akkor – mondta mama. jó illatú arca. ír portás segítségével betelepítettük csomagjainkat a szállodába. ahol senki sem várt bennünket: úgy látszott. puha volt. Aztán az az alig érthető nyelv. drágám? – kérdezte mama. míg ügyetlenül a perselybe dobott egy shillinget. mikor kötelességtudóan megcsókoltam. mint egy szakmai bemutatót tartó mosónő. Miss Hughes és az idős hölgy pedig a kutyáikat eteti. lélegzeted kis füstfelhőként bodorodott ki a szádból.A vonatút eseménytelen volt. és megvárjuk. Sok-sok ember szaladgált a pályaudvaron. mikor is felpattant az ajtó. Lefordítottam. karikalábú. Szegénykémnek már nagyon fárasztó a lépcsőn járás. mikor Milánóba a kupé párás ablakára felrajzoltam Mussolini karikatúráját. Mindkettőnket átölelt. A taxi. Mama teljes tíz percig dörgölte a zsebkendőjével az ablakot olyan szorgalommal. mintha valami idegen nyelven beszélne. melyben. kökényszínű szemei szeretettől. hogy a fasiszta carabinierók letartóztatnak.

hogy érdemes kutyát tenyészteni. bordaropogtató ölelés volt. ez jó befektetés. mami. megcsókolt. olyat. – Ó. Ez már nem a Prue pihekönnyű. Felhoztam őket Londonba. így egyúttal Margo is a szemünk előtt van. . – Mami kicsit rosszul hall – magyarázta Prue szükségtelenül –. – És Lucikát – mondta Fan néni. és szemét az ég felé fordította. és cuppanós csók. Fején olyan. De Prudence azt mondta. Louie drágám – mondta Prue lelkesen. hogy nem vártunk. – És ott van még Picike is – mondta Fan néni. Szeme bagolymód pislogott a csillogó szemüveg mögött. – Ne haragudj. állapítottam meg tiszteletlenül. vagy nem? – Ó. – Legutóbb valami mást tenyészettetek – mondta mama. – Meg a méheim is. – Komolyan. – Megvettem Picikét. Nagyon ért az üzlethez. amilyet a fáma szerint az erdei manók hordanak előszeretettel. – És Macikát – egyezett bele Prue. de roppant különös emberekkel van tele. és a csirkék. Első pillantásra olyan volt. – Hát az én Bedlington kutyusaimat. csilingelve kacagott. Ez már szívélyes. szirompuha ölelése volt. hol van Margo? – kérdezte mama. – És szemérmesen. Lucikát már mondtam. – Louie és Gerald! Hát megjöttetek! Mamát is. de nem tudtuk biztosan. rozsdavörös tweedkosztüm borult köréje. – Louie! – kiáltotta. Louie? Olcsó és kényelmes. természetesen – felelte Prue.milyen jól néztek ki! Mindent el kell mesélnetek. mintha mama valami mennyei jelenés volna. Halk lihegés hallatszott a nyitott ajtón keresztül. – Tényleg. szélesre tárva karját. – Nem tudtad? Mami meg én kutyatenyésztők lettünk. Tetszik neked ez a szálloda. – Mami! Mami! Louie megjött! Az ajtóban Fan nénikém jelent meg. mikor érkeztek. még ők is megvannak – mondta Fan néni. és meg kellett etetnünk a kutyákat. Louie drágám – mondta Prue –. és már mindegyiküknek születtek kicsinyei. kissé viharvert bársonykalapot viselt. Hihetetlen szabású és méretű. – Jaj. – Miféle kutyákat? – kérdezte mama. aztán Lucikát… – Aztán meg Macikát – vágott közbe Fan néni. mint egy két lábon járó sátor. mely után égett az ember arca. engem is megölelt. eladni. – Kecskéket. itt a mama – kiáltott Prue.

hogy tud a számára egy vezetőt. vagy hasonlóra adta a fejét. – A kecskék is jól megvannak. – Hogyhogy vezetőt? Láttam. – Tudom. Gonosz praktikák ezek. – Jaj. drágám. úgyhogy egy percig se kell elhinni). gondolatmenete könnyen tévútra kanyarodott. mami. ne járjon – vágta rá Prue diadalmasan.Prue lábujjhegyen az ajtóhoz ment. – Ezt már tudom. és halkan becsukta. szóval . – Miféle gonosz asszonynak? – Mama most már komolyan megrémült. – Mrs. – Miért nem jár Margo a doktorhoz injekcióra? – Mert Mawaki azt mondta. hogy kezd megijedni. csak a tejhozamuk csökkent az idén – tudatta Fan néni. – Nem értem – siránkozott mama. – Jaj. – Három szeánsszal ezelőtt azt mondta (Margo szerint. és persze az egész dolog Mrs. zaklatott állapotában kezdi azt hinni. hogy mostani. Margo sziklamászásra. De jegyezd meg. – Összejövetelen van. Azt mondta neki. Fleckentől ered. flekken – ismételgette a mama zavartan. Ha a konyhaművészet került szóba. hogy ahhoz a doktor Hogyishívjákhoz járjon. de miféle összejövetelen? Prue idegesen tekingetett jobbra-balra. Fleckennek hívják azt az asszonyt. amit mondok. – Aztán még ott van Lucika is – mondta Fan néni. ne szólj közbe! – Spiritiszta összejövetelen? – hüledezett mama. – Vezetőt? – kérdezte mama erőtlenül. – Szellemi vezetőt – magyarázta Prue. – És kivetette a hálóját Margóra. Azt mondják róla. annak a gonosz asszonynak a karmai közé került. csend legyen! – mondta Prue. kedvesem – magyarázta Prue. – Nem értem – mondta. – Mawakinak hívják. – Tíz kaptáram van már – büszkélkedett Fan néni. – Spiritiszta összejövetelen – suttogta. – Flekken. Csakhogy mikor idejött a hotelba. mamikám. nem lesz ennek jó vége. drágám – mondta. – Minek jár az én lányom spiritiszta összejövetelre? – Hogy kigyógyuljon a kövérségből meg a pattanásokból. – Mami. maradj már csendben! – intette le Prue. – Így kétszer annyi mézet termelünk. Flecken médium. – – Mrs. hogy rézbőrű indián. hogy azért küldted. – Én azért küldtem haza Margót. Láttam mamán.

így hát jelentkeztem. kóchajú nő társaságában. – Jaj. mami – tiltakozott Prue. maradj már csendben! El sem tudod képzelni. amit manapság árulnak. olyan látvány. Bizony. Sokkal tisztább. és egészen beborítja az ektoplazma. hogy Mrs. mamikám. aki körül ráadásul még egy-két trombita is röpköd a levegőben. kedvesem – mondta mama komoran. – Ez valami olyan anyag. Flecken . – Egyszerűen csodálatos asszony. és megrendelem a teát. kövérkés. mi folyik egy ilyen gyűlésen. Flecken nevezetű nő. meg kellene teáznunk. Flecken transzba esik. – Meg egy kis pirítós se ártana – folytatta Fan néni. meg ilyesmik. hóna alatt egy hatalmas káposztával. – Azt hiszem. s én éppen Fan néninek próbáltam elmagyarázni az ektoplazma mibenlétét. épp idejében. Louise. – Ez nagyon jó gondolat – mondta mama bágyadtan.Margo szerint Mawaki azt mondta. – Ez itt Mrs. hogy hozzon fel teát. amíg ezeknek összejövetelük van. hogy egy agyvelővel borított. hogy lemegyek. drágám. több döfölésről szó sem lehet. akkor mi történik? – kérdezte mama. és úgy bámult az ajtóra. Azonnal feltűnt. hogy láthatlak. a rézbőrű indiánok így hívják az injekciót. mint az a szintetikus vacak. – Mi az az ektoplazma? – Van a szobámban egy köcsög saját termésű mézem – mesélte Fan néni. amit vétek volna kihagyni. Ezt kortyolgattuk. – Örülök. Aztán meg trombiták röpködnek a levegőben. – Anya – szólt Margo drámaian –. Flecken – mutatta be Margo a zömök hölgyet. – Miért. – Én ugyan le nem megyek teát rendelni. Mrs. mikor Margo megérkezett egy alacsony. mint… Szóval olyan. Louie – mondta Fan néni. hogy ízleni fog neked. én soha le nem megyek a hotel alsó régióiba. – És. megérkeztetek hát! – Igen. úgy tűnik. viszont sikerült az ír portást rávennem. kidülledő szemű. mint az agyvelő. – Biztos. mégis úgy éreztem. – Nem én. – Ektoplazma? – bámult mama. – Olyan. Érdekelt ugyan a beszélgetés. úgy néz ki. de azt mondják. ami a médiumokból árad ki – tette hozzá Prue. ami csak távolról is emlékeztetett volna Prue leírására. mintha a pokol minden ártó szelleme nyüzsögne mögötte. Louie. amíg azok odalenn gyűléseznek. Csalódásomra a földszinten semmit nem láttam. illetve úgy néz ki… én még sose láttam. – Döfölésről? – Azt hiszem.

Ezért aztán szörnyűségesen hadart. – Mrs. aki eltökélte. Fleckent hűvös. – Mami. – Dehogyisnem – sértődött meg Margo. Úgy látszott. képtelen beszéd közben lélegzetet venni. hogy megértse. mintha legalábbis Leonardo da Vincit. Flecken émelyítő édesen mamára mosolygott. Csakugyan? – mondta idegesen. – Sokannemistudnak… Hööö-öhhh… aspirituálisvilágrólmelypedigolyközelvanhozzánk. mintha azt várná. hogy perceken belül szarva meg farka nő. mint a pitypangfüzér. – Ó. – Most Margo vezetőjéről van szó. érzékeny az ínyük. Remélemkényelmesenutaztak… Hööööhhh. most nem a kutyákról beszélünk – mondta Prue. – Már kilenc dekát fogytam. – Olymegnyugtatóérzéshogyazeltávozottakkapcsolatottartanakfennazem berrel… Hööööhhh – mondta Mrs. de mégis jobban örülnék. Természetesenaszellemivezetőmmártudattavelemhogyönmegérkezik. – Csak a foguk jön. – Nem vonom kétségbe – mondta mama –. Margo – jegyezte meg Fan néni. szavai egymásba kapaszkodtak. hogy Mrs. maradj csendben – rebegte Prue. Flecken lelkesen.. mintha túl sokat használt volna neked – mondta mama. Mrs. Fleckent. hogy rosszaságból tették – szólalt meg Fan néni. kissé visszavetette ez a sajátos kijelentés. Ezt mondta mamának: – ÖrülökhogytalálkozhattamönnelMrsDurrell. – Roppant érdekes. – Időkellehhezéstürelemmeghatártalanhitatúlvilágiéletben… Hööööhhh. ami így hangzott: "höööööhhh". – Látnod kellett volna ma a kutyuskákat. igen. – Akedveslányánakszerencséjevanmivel… Hööö-öhhh… sikerültszámáraegyigazánelsőrangúvezetőtszerezni – mondta az. – Nem hiszem.különös kórban szenved. Flecken spiritiszta – jelentette ki Margo büszkén. és közben úgy bámulta Mrs. – A kis csibészek mind összeszaggatták a vackukat. tartózkodó fogadtatásban részesíti.. Mamát. nem minden él nélkül. kedvesMrsDurrell – és Mrs. . ha a lányom olyan orvos kezében volna. Flecken mit beszél. vagy a repülőgép feltalálóját mutatná be. – Mawakinakhívják – közölteMargo. mikor pedig kifogyott a levegője. Ilyenkor. és hegyezte a fülét. elhallgatott és nagy lélegzetet vett. – Mami. mintha Margo a góthai almanachból keresett volna magának szellemi tanácsadót. – Egyszerűen csodálatos lény! – Nem úgy veszem észre. akit látni is lehet. – Igazán? – kérdezte mama fagyos mosollyal. tudod.

– Kedves Mrs. Mawakinagyvarázslóvoltatörzsében. hogy téged is meg fog győzni. Hosszú évekig élénken . – És olyan remek tanácsokat adott – mondta Margo. – Nem megmondtam? – Vegyetek egy kis mézet – mondta barátságosan Fan néni. én mégis úgy érzem. hogy vezessen – mondta mama méltósággal. – Elfogult vagy. – Kedves MrsDurrellmegkelltanulniahogybízzékaszellemvilágroppanthatásábanhisze nvoltaképpencsaksegíteniésvezetniakarbennünket… Hööööhhh – mondta Mrs. – Köszönöm szépen. Annyi mindent lát és hall az ember! Végül is nem csurog az eresz. mama – bizonygatta Margo –. ha nem fúj a szél. Flecken. hogy jobb volna. Flecken? – Döfölésrőlszósemlehet.Afehérlánynaknemkellsemmiféledöfölés…Hö ööööhhh – tolmácsolta Mrs. Azegyiklegtudósabbegész Észak-Amerikában…Höööhhh. – Ez nem olyan szintetikus vacak. aki közben meghányta-vetette magában a kérdést.– Az jól fog állni neki – mondta Fan néni. mama. ha a lányom ehelyett a Mawaki helyett valami normális orvos kezelésében részesülne. Láttam. Flecken. – Igazán. – Jobb kezekbennemislehetneakedveslánya. Flecken – egyegészújvilágnyílnamegelőtte. olyan szűk látókörű vagy és régimódi – dühöngött Margo. hogy mama tusakodik magában. – A méz sem olyan már. – Aszellemekvilágasokkalbölcsebbmintbármelyikföldihalandó… Hööööhhh – szólt Mrs. és sugárzó szeretettel nézett Margóra. mint amilyet manapság árulnak. mama – próbálkozott Margo. – Na tessék – suttogta Prue diadalmasan. – Biztosantudomhogyhaazédesanyjátsikerülneelhozniazegyikösszejövet elre… Hööööhhh – mondta Mrs. – Elkellenejönnievalamelyikösszejövetelünkreaholszemélyesenmeggyőződh etnearrólhogyaszellemekcsakugyanjótékonyerővelvezetnekbennünket… Hööööhhh. mint régen – vetette közbe Fan néni. de én már csak a magam szellemére bízom. – Mami. Flecken. anélkül. Mrs. hogy kipróbálnád. maradj csendben. – Ugye. – Igen. Flecken. és biztos. el kell jönnöd egy gyűlésre. – Eleve elítélsz valamit.

majd meglátjuk. Fogadd meg a jó tanácsot. hogy gyertek el egyszer egy gyűlésre. megveregette Margo arcát. remélve. Margo – szólalt meg mama. Flecken –. – Jó – mondta mama –. amíg nem késő. hogy elfogadja Mrs. – Szerintem ugyanolyan vagy. Gonosz lelkű nőszemély. – Ó. persze – helyeselt Margo. Flecken mögött –. – Hová teszed a káposztádat? – kérdezte mama. hogy vadméhek porozzák be a lóherét – jegyezte meg Fan néni. mint az agyvelővel borított Mrs. de most fáradt vagyok. Halványan ránk mosolygott. egy falat pirítóson keresztül –. olyan maradi vagy – mondta Margo. mama. Lélegzet-visszafojtva vártam. – Azt mondják. hogy ezt megtárgyaljuk. mint aki. – Soha – borzongott Prue. népi mágiák. – Segíts nekem feltenni a káposztát. – Kislányom – mondta Prue –. vonakodva bár. – Segítenél feltenni a káposztámat? – kérdezte Margo. ésremélemhogyönéskedvesleányaisrésztveszrajta… Höööhhh. légy szíves – mondta Margo. – Igazán. – Hát – mondta mama határozatlanul –. a lóhere a legjobb – mondta Fan néni. komolyan megharagítasz. mikor az ajtó becsukódott Mrs. Flecken meghívását. – Jaj. – Mit csinálni? – hüledezett mama. – Bizonyosvagyokbennehogyhaegyszersikerültúllépnieakorlátokonakko rsoksegítségettudunkmajdönneknyújtani… Hööööhhh – szólt Mrs.érdeklődött a babonák. Semmit nem kívántam jobban. de én mégis jobban szeretem a hangát. – Csak arra kérlek. hogy beadja a derekát. de megbocsátja nekünk bűneinket. – Érdekes az is. – Sokat gondolkoztam azon. – Az a doktor semmit nem használt az injekcióval. vajon miért nem lehet vadméheket tenyészteni – mondta Fan néni elgondolkodva. . boszorkányságok iránt. és nézzétek meg magatok – érvelt Margo. Flecken. nagy volt a kísértés. és elment. ez az asszony a hatalmába kerített téged. Mawaki meg egyenesen csodákat tesz. – Csodákat – morgott mama megvetően. Holnap reggel mindent megbeszélünk. Fleckent látni. – Nem bírnák az idegeim. Holnap még beszélünk a dologról. amint trombiták röpködnek a feje körül. mint voltál. – Mawaki egyszerűen csodálatos! – Holnapesteújabbösszejövetelttartunkittaszállodában… Hööööhhh – mondta Mrs.

csak amit Mawaki mond neki! Nem egészséges dolog ez! – Nem lennék meglepve. akinek elve volt: védd meg kicsinyeidet. imitt-amott Fan néni közbevetéseivel megszakítva. Prue mamához fordult. – De ne maradj sokáig. rengeteg piros cérnával felkötözött. aki végig érdeklődéssel követte a cselekményt. Louie drágám? Nem túloztam. – Ez színtiszta boszorkányság. mint egy őrült. – Hát – mondta mama. Louie drágám. – Butaság. Az a nő rossz hatással van rá. – Nevetséges. – Hogyan? – kérdezte mama. hogy káposztának öltözzön. miközben magára húzta a takarót. kileli a hideg – mondta Prue. – Másnak biztosan nem jut eszébe. ne izgulj – szűrődött át Margo hangja a káposztán. amit csinál. A vita nőtt és dagadt.– Az arcára – sziszegte Prue. vagy mi? – Nem – felelte Margo –. Ne engedd neki – mondta Prue. indiai jelmezbál élményeit elevenítette fel. – Érezd jól magad – tette hozzá Fan néni. – Nem. – Káposztalevelet rakni az arcára! Nem tesz már mást. hogy megfőzöd a káposztát. Tudom. bárhogy megtévedjenek is –. – Ésszerűtlen! – kiáltotta Prue. milyenek a fiatalok. mama és én lefeküdtünk. hanem ráteszem a leveleket az arcomra. miért nincs még az őrültekházában az egész család. melyeket aztán mama ünnepélyesen. – Ha valakivel találkozol a folyosón. Margo már úgy viselkedik. te meg felkötözöd őket. ha megnyerné az első díjat – kuncogott Fan néni. aki hajdani. Így hát Margo leült egy székbe. mami – bömbölte Prue –. . Mawaki tanácsolta. Prue. – Nevetséges! – Nem is nevetséges – mérgelődött Margo. és a haja is égnek állt. nem más – jajongott Prue. – Nagyon jót tesz a pattanásaimnak. – Margo álarcosbálba készül? – kérdezte Fan néni. Mikor Margo végre kitalált a szobából. meghúzva az utolsó csomót –. – Megyek lefeküdni. ez a pattanásaira kell! Margo felállt. hogy ártana. csakugyan ésszerűtlen. – Néha csodálkozom – mondta mama. Úgy találtam. Végül Prue meg Fan néni eltávozott. és tényleg csodákat művel. fodros káposztaleveleket nyomott az arcára. – Néha azt hiszem – mondta mama. – Ez pogányság. – Úgy érted. – Látod. Margo egy egyiptomi zöldséges múmiájához hasonlít leginkább. és az ajtó felé tapogatózott. és nagy. különben sem hiszem. – Fáradt vagyok most ezen vitázni – mondta mama –.

ezek túlsó végén pedig nyolc Bedlington-kölyök randalírozott. Így hát reggel kilenckor a Balaclava Mansions előtti járdán összegyűltünk valamennyien. – Ha még egyszer említed azt az alakot. és ilyenkor meg kellett állnunk. – Talán taxiba kellene ülni – vélte mama. – Ezekkel a kutyákkal? – hitetlenkedett mama. verekedett és kisdolgozott. Mikor végre megérkeztünk a jegypénztárhoz. legalább ő is be tudja adni útközben a Bedlington-kutyusokat új gazdájukhoz. hatalmas tollal ellátott manósapkát vett fel. s máris indulhattunk a földalatti megállója felé. – Három éven alul a gyerekekért sem kell fizetni. mint egy felszalagozott májusfa. hogy nem. ki kellett göngyölnünk előbb. postaládákról és a járókelőkről. én vagyok egyedül ép elméjű az egész családban. Másnap reggel vásárolni akartunk. Kissé különös látványt nyújthattunk az arra járóknak. Fan néni. Úgy állt a járdán. – Gondold el. élesztő és juharszörp. kihagyó lélegzettel –. hogy elfelejtsem. – Kis csibészek – kiáltotta ilyenkor. – Élesztő és juharszörp – mondta Margo. – Ó. kitűnő ötlet. hogy mennyit fizessünk a Bedlingtonokért. Fan nénit. feltehetőleg megérkezésünk örömére. mivel egy csomó minden nem volt kapható Korfun. mert a kutyák körülözönlöttek minden útjukba kerülő akadályt. késhegyig menő vitát folytatott arról. hogy Fan nénit leoldozzuk a villanyoszlopokról. – Ne hagyd. hogy ezeket majd hazavisszük magunkkal. A földalattihoz vezető utat lassan jártuk meg. gúzsba kötve állt a pórázok sűrűjében. Végül. mama. rémülten bámulva az ugrabugráló ebeket. néha azt hiszem. de nem rosszaságból teszik. megvettük a jegyeket.és eloltotta a lámpát –. micsoda költség! Mehetünk földalattival is. Prue hosszadalmas. Mawaki azt mondja. és elindulhattunk a mozgólépcsőhöz. dehogy. – Hiszen még csak kéthónaposak – tiltakozott. Louie – mondta Prue. s mama úgy tervezte. hogy. – Mami már remekül tud bánni velük. ahol megcsapta az arcunkat a föld gyomrából érkező meleg légáramlat. Prue azt mondta. az jót tesz a pattanásoknak. – Persze – felelte Prue. komolyan megharagszom – mondta mama. lába köré ugyanis nyolc póráz tekeredett. aki ekkorra már moccanatlanul. ami a kutyákra szemlátomást .

maga után rántva a vonító kutyákat. ahhoz a tweedből és Bedlingtonokból álló halmazhoz. megtántorodott. – Kis csibészek – szólt Fan néni elhalóan. milyen kalandra indultak. mint bármely másik fajta. mikor meglátták a mozgólépcsőket.serkentő hatással volt. – Sietek. ha felvennénk a kutyákat? – javasolta mama. A kutyák most már modellt ülhettek volna az Állatvédő Liga plakátjai számára. ahogy a mozgólépcső vitte lefelé. nem történt bajod? – sikította Prue. és levitték a mozgólépcsőn. akit rémülettel töltött el a tömegharag. Nem engednének utat? – Kis csibészek – nevetett Fan néni. Talpra állítottuk a nénit. Fan néni már félúton járt. – Kutyákat nem volna szabad felengedni a földalattira. – Ezt nem volna szabad engedélyezni – mondta egy fagyos tekintetű keménykalapos. Csakhamar valamennyien ott tömörültünk a mozgólépcső tetején. leporoltuk. drágám – csitította mama. hogy mi is igénybe vehessük az állomás létesítményeit? Prue harcra készen sarkon fordult. és hatalmas tweedzuhatagban lehömpölyödött. az összegubancolódott pórázok végén maguk után vonszolva Fan nénit. A Bedlingtonok még legjobb pillanataikban sem valami megnyerő külsejűek. majd kimentünk a peronra. mint egy hatalmas uszályt. – Bizonyára nem. – Hála istennek – mondta a keménykalapos. . Hosszú sor állt mögöttünk. nem tenné lehetővé. mint magának. de Margo és mama megragadták. ekkor jöttek rá. Úgy tűnt. – Mami. nem kívánnak olyan micsodára lépni. Prue ott állt a lépcső tetején és lenézett. hogy az ebek már úton vannak. ádáz küzdelemben a hisztérikusan nyüszítő kutyákkal. baj esetén azonban sokkal nyomorultabbnak tudnak látszani. – Most. mely Fan nénit rejtette mélyén. – Fészkes fenét – nyilatkozott egy másik. lefejtettük róla a kutyákat. mami. Ebben a pillanatban Fan néni hátrafelé rálépett a mozgólépcsőre. Vakkantgatva és morogva előretörtek. s ehhez az elhatározásukhoz egyöntetűen ragaszkodtak. – Most már talán mi is elindulhatunk. – Mi lenne. asszonyom – szólalt meg a keménykalapos –. Reszketeg. – Ugyanannyi joguk van utazni. Csak akkor kaptak észbe. – Ebben a korban nagyon virgoncak. – Fizettem értük – zihálta Prue. ami mozog a lábuk alatt. és semmiképpen nem tudta lerázni magáról a nyolc kutya terhét.

Meglepetésünkre a kutyákat szinte minden baj nélkül sikerült a lépcső tetejére szállítani. A város nem jó hely nekik. ahogy üldözésükre indultunk. forró légáramlatot hajtva maga előtt. ám a következő percben lábra kaptak. kivéve Fan nénit. Az egyik pillanatban még reszketve és vinnyogva kuporogtak a lábunknál. Bedlingtonok tengerében meg kellett várnunk a következőt. az utasok lába köré csavarták a pórázt. . mami. és kitépte a Times-t egy utas kezéből. mint az Angol Bank vezérigazgatója. – Bizony. tudod. morogva és nyifogva marták egymást. Elfeledkezett Fan néni kutyavezetési módszeréről. és már vitték is Fan nénit. úgyhogy éppen akkor érkeztünk vissza a földalattihoz. aki olyan volt. és megfékeznünk az ebeket is. Így aztán. egyikük duhaj kedvében felugrott. és lépten-nyomon lekuporodtak. ezen is túl vagyunk – sóhajtott mama. Mama tanácsára megvártuk. Mikor sikerült felrakni őket a kocsira. Szerencsére ebben a pillanatban nagy robajjal befutott a szerelvény. egész testükben remegtek. mikor felérkeztünk. Valamennyien fejfájással szálltunk le a földalattiról. Szemlátomást rutinos utazókká edződtek. mikor az ajtók jóllakott sóhajjal bezárultak. gyere vissza! – sivította Prue. – Hála az égnek. kicsit nehéz ezekkel a kutyákkal – pihegte Prue ziláltan. mint megannyi kiéheztetett. – O! Hallottátok ezt? – kérdezte Prue harciasan. – Mami. előtte pedig özönlöttek a kutyák. – Szégyen. mert megsértheti a kutyusok nyakát. – Nagy kedvem volna utánamenni. gyalázat. – De hát. szürke bárány.elhaló nyüszítést hallattak. – Szegénykék – mondta egy kövér nő együtt érzően. – Mi? – kérdezte Fan néni. Élvezettel. ők a vidékhez szoktak. és a szerelvény kidübörgött az állomásról. A vonat azonnali hatást gyakorolt a kutyákra. és megmondani neki a magamét. hogy a peront félelmük tárgyiasult következményeivel díszítsék. melyet a néni hosszasan magyarázott nekem: a pórázt soha ne húzd meg. aki el volt bűvölve kutyuskáinak virgoncságától. s csak azután indultunk neki. Végül sikerült utolérnünk. hogy bánnak egyesek az állatokkal. és ez elvonta rólunk a közfigyelmet. míg megritkul az embertömeg a mozgólépcsőn. a kutyák virágos jókedve egy csapásra visszatért. mint eszkimókutyák a szánkót. Ezt az újszerű kutyaidomítási irányelvet követve Fan néni végigszáguldott a peronon.

mogorva orosz. hogy a szeánsz kezdete előtt átkutassam a szobát titkos zsinórok és hamis ektoplazma után. és ki-ki a maga módján örült az új szerzeményeknek. Mrs. Kikönyörögtem.– A város! – kiáltotta Prue. Visszatértünk a szállodába. Körbe ültünk. Nem engedhetem. mialatt ők néhány egészen felesleges árucikket vásároltak. – Rossz hatással volna rá. ha valódi médium. így szerzett tudásom még hasznosnak bizonyulhat. este hat órakor. mintha egy jókora darab sajt volna a szájában. látva. A pillantás. amit teszel. drágám – mondta Prue. mondván: nemrég olvastam egy könyvet arról. nagyon élénk. akinek a kiejtése olyan volt. Fleckennek mégis sikerült néhány szót ejtenem a könyvről. Köztük volt Mrs. lementünk Mrs. Margo addig erősködött. mely kövér volt és fényes. Végül is ő kezeli Margót. hogy mama hajthatatlan –. Louie drágám – mondta Prudence. hogy őrültség. a szálloda igazgatónője. egy magas. Úgy éreztem. ami kellett. elcsigázva bár. Mama figyelemre méltó logikával indokolta meg elhatározását: – Úgy érzem. Így hát. – A kutyáknak nem jó hely! – Kár – mondta Fan néni. Nagy bosszúságomra mama nem engedte. minden volt. Miután megszabadultunk a kutyáktól. sikerült beszereznem egy szép kardinálislepkét. hogy este lemegy a szeánszra. de eredményesen bevásároltunk. a másik mozgólépcsőhöz vitte a kutyákat. hogy én is elmehessek velük. amit nemrég olvastam. – Mamit talán ne vigyük – mondta Prue. személyesen is találkoznom kell ezzel a Mawakival. szőke lány és egy enervált fiatalember. Flecken földszinti birodalmába. aki a szóbeszéd szerint színésznek tanult. kis társaságunkban a frissen fogott madárként vergődő Prue-val. meggyőződésem ugyan. megfogtuk egymás kezét. Margo megkapta az élesztőt és a juharszörpöt. és nekem. Egész vendégkoszorút találtunk itt. és mielőtt megállíthattuk volna. amit a kiváló hölgy rám vetett. majd egy baljósjelre ismét . egy fekete foltos szalamandrát. Glut. hogyan lehet leleplezni a szélhámos médiumokat. és ismét eltűnt velük a föld gyomrában. továbbá egy kitömött krokodilt. Mama megvett mindent. míg mama rá nem szánta magát. – Ne hívd ki magad ellen az ismeretlent. mivel úgy gondoltam. akkor érdekelni fogja. csak jóindulatú nem. hogy egyedül menj olyan helyre. egy fiatal. – Jól van. bár eladdig csak a társalgó pálmái alatt láttuk szunyókálni. de veled kell tartanom. – Ne tedd. mint egy pehelypaplan.

Flecken hirtelen. Épp az a baj. és ismét kezet fogtunk. nem tetszik ez nekem. vagy mindent elrontasz – pisszegett Margo. Ez nem tett rám különösebb hatást. – Idegeneket. – Tudomhogyvannakkörünkbenhitetlenekismégiskéremhogyigyekezzenekn yugodtakésfogékonyaklenni. akik csatlakozni akarnak hozzánk. mire Prue ugrott egyet a székben. Prue keze izzadtan kapaszkodott az enyémbe. és horkolni kezdett. dünnyögött. Prue velőt rázó sikollyal kiugrott a székéből. aztán tisztán ezt mondta: – Mawaki beszél. és olyanná tette valamennyiünk arcát. aztán Mrs. hogy megcsúszott a retikülje. – Maradj csendben. – Én nem vagyok hitetlen. mintha mind azon frissiben keltünk volna ki egy-egy nagyon régi sírból. – Louie drágám. és éreztem. Nem akartam szem elől téveszteni az ektoplazmát.elengedtük: mikor a lámpát leoltották. A fény. Mrs. mely egy kistányérban pislákoló. Kiosztván tennivalóinkat. Flecken. Kiderült. olyan erős indián akcentussal. visszatelepedtünk székünkbe. csak akkor leszel fogékony. Egy percig érthetetlenül motyogott. Miután megnyugtattuk. és kis sikolyt hallatott. hogy nem a gonosz szellem támadta meg. Flecken. hogy majdnem hangosan elnevettem magam. vacogásán kívül semmi nem hallatszott. Eleinte csak ültünk. – Haaaaa – mondta hirtelen Mrs. Flecken. végsőkig kiaknázva e megjegyzés drámai lehetőségeit. cifrázva. – Hogy érti ezt? – suttogta Prue mamának. Azt mondom nekik: "isten hozott". hogy túl sokat hiszek. melyet a szék mellé támasztott. hangosan. hogy időnként remegés fut rajta végig. Flecken mély lélegzetet vett. – Haaaaaaaa – mondta Mrs. – Idegeneket látok körünkben – szólalt meg Mrs. . Flecken helyet foglalt egy karosszékben. mintha egy zsák krumplit öntenének szét a padláson. Számomra csak az volt különös a dologban. mint akit megszúrtak. és elmaradt az a bizonyos hörgő belégzés is. Horkolást a legkönnyebb tettetni. s ezért érezte lábán a hideg bőr baljós érintését. Úgy hangzott. hunyorgó éjszakai mécsesből eredt vibráló árnyékokkal töltötte be a szobát. – Engedd el magad egészen. és csalóka könnyedséggel transzba esett. Flecken már nem csomózta össze a szavait. – Mostmárteljescsendetkérekéskéremönökethogy szorítsákerősenegymáskezétnehogyelveszítsünkvalamitisalényegből… Hööööhhh – mondta Mrs. – Nem tetszik ez nekem – suttogta Prue reszketegen. hogy Mrs. és Prue mocorgásán.

akár a füstfelhő. azzal botladozni kezdett a csoport körül. hogy mama harciasan felhorkan a homályban. Gerry. miközben zsebkendőjével Mrs. és szinte vicsorított. – Ez már sok egy kicsit. el fogok ájulni – közölte Prue. – Mawaki azt mondja – jelentette ki Mrs. Louie! –. – Nagy bajt csinálhatott volna most – mondta a lány. gyere. hogy abbahagyd ezt az ostobaságot. mi? – szólt az enervált fiatalember. mielőtt még Prue rémületében valami kárt tehetett volna. – Azt hiszem. ugyanis ebben a pillanatban egy macska. mert az is! Nem hagyom.– Ohó! – mondta Margo örömmel – Itt van! Tessék. sikított. Szerencsére valakinek volt annyi esze. mikor mamát igazán dühösnek láttam. egy méter harmincegy centis magasságában kihúzta magát. Flecken arcát legyezgette. váratlanul Prue ölébe ugrott. – Ektoplazma! – Mindent elrontottál – dühöngött Margo. – A fehér lány Mawakinak engedelmeskedjen. Flecken szemébe. erre hirtelen felébredt. de nyomát sem láttam ektoplazmának. – Ostobaság? – mondta. – Tessék – mondta Margo diadalmasan. Fleckenre bámultam. se trombitának. Mrs. mama! Ez Mawaki. – És éppen mikor Mawaki beszélt! – Azt hiszem. és valahányszor csak hozzáért valamihez. hogy a családom ilyen hókuszpókuszokba keveredjen! Gyere. Teljes. hogy ostobaság. azt visította: – Louie. mint egy elvakított éjjeli lepke. Nem szabad a hitetlenekre hallgatnia. – Hozzám ért valami! Hozzám ért! Az ölembe ugrott! – zokogta Prue. . és átható kék szemét mamára düllesztette. hogy a fehér lánynak nem kell semmiféle döfölés. Margo. Prue talpra szökkent. hogy ha a fehér lány bízik benne. gyere. hogy felgyújtotta a villanyt. Prue. aki méltóságteljesen hortyogott az egészjelenet alatt. Hallottam. Louie. reszkető fényben Mrs. eleget hallottunk ebből a Mawakiból – mondta mama. – Legfőbb ideje. Flecken. és Pruera meredt. mely eddig észrevétlenül gomolygott a szobában. – Azt mondtam. akkor két holdfogyta alatt meggyógyul. Flecken –. – Sarlatán! – vágta Mrs. – Mawaki azt mondja. Mawaki azt mondja… Soha nem jutott tudomásunkra. – Magaeztostobaságnakmerinevezni? Höööööhh! Egyike volt ez azoknak a ritka pillanatoknak. A gyenge. mit is akart még Mawaki tudatni velünk.

– Mrs. – Olyan… szóval olyan puha volt… – Pont amikor Mawaki beszélt – bömbölte Margo. hogy az évnek ebben a szakában nagyon csalóka az időjárás – mondta Fan néni. – Elrontottad! Elrontottad! – tördelte a kezét. Amint szobánk menedékébe értünk. – Nem tudom azt az iszonyú ektoplazmát kiverni a fejemből – szürcsölte Prue a konyakot. mint egy pár kalocsni. – Errefelé még ilyenkor is hűvösek az esték. – Mindig mindenbe beleavatkozol. reszkető Prue-nak. Úgy meglepődtünk azon. – Épp az a baj.Elmegyünk. átengedve a terepet a tajtékzó Mrs. hogy élménybeszámolóját minél színesebbé tegye. – Az emberek kinevették. Olyan. Flecken soha többé nem áll szóba velünk. de sokszor előfordult. hagyd abba a hülyeségeidet – mérgelődött mama. – Éreztem. – Biztos. – Margo. – Nem – mondta mama tömören. hogy a torkom felé indult. aki meg tudott volna gyógyítani! – Apám szokta volt mondogatni. Margo azonnal bőgni kezdett. – Tartom szerencsémnek – mondta mama komoran. olyan volt… mint egy nyirkos. puha ujjakat a torkom felé kaparászni… – mondta Prue. – Apám télen-nyáron esernyőt hordott – emlékezett Fan néni. és bagolyszemével ránk hunyorogva. holnap pedig mindnyájan visszamegyünk Korfura. s csak azon igyekezve. ahogy éreztem azokat a nyirkos. figyelmen kívül hagyva Margo jajveszékelését. hirtelen felébredve. – És Louie drágám. elérte volna az ütőeremet. Fleckennek és cinkosainak. puha kéz. – Ha nem ugrom fel idejében – fejtegette Prue –. hogy egyébként béketűrő anyánk így kijött a sodrából. és konyakot töltött a még mindig felzaklatott. hogy engedelmesen követtük. – Nincs hasznosabb. – Mindig mindent elrontasz – sopánkodott Margo. vagy mi… – Mawaki volt az egyetlen. hogy hamar hazajöttetek – mondta Fan néni. ezt szokta volt apám . – Pont amikor valami fontosat akart mondani! – Jól tettétek. hogy a torkom felé mászik – folytatta Prue. még a legforróbb kánikulában is. hogy szüksége lett rá. hagyd abba ezt a bolondságot és ne bőgj. hogy nem avatkozom be elégszer – vágott vissza mama. – Csak annyit mondok. – Jól éreztétek magatokat? – kérdezte Fan néni.

mondogatni – mondta Fan néni. – Nem megyek vissza Korfura. Nem és nem. – Azt teszed, amit mondok. – Úgy körültekeredett a torkomon az az undokság. – A gumicipőt viszont soha nem szerette. Azt mondta, attól a fejébe száll a vér. Már nem figyeltem rájuk. Egész lényemet izgatottság töltötte el. Korfura megyünk! Itt hagyjuk ezt a nyomasztó, lélektelen abszurdumot, amit Londonnak neveznek. Visszamegyünk a bűvös olajfákhoz, a kék tengerhez, ahol várnak vidám barátaink, s a hosszú, aranyló, kedves napok.

MÁSODIK RÉSZ Perama … virágzó szép terebélyes fák növekednek, gránátalmafa, körte, s az alma, a drága gyümölcsű, s édes termésű fügefák, viruló nagy olajfák. És s gyümölcs sose pusztul e fákon, nem szűnik érni, télen, nyáron, az esztendőn át: fú szakadatlan ott a Zephir, s egy termést sarjaszt, másikat érlel. Körte a körte körül puhul, érik, az alma az almán, szőlőfürtre a szőlőfürt, füge nő a fügére. HOMÉROSZ: Odüsszeia Devecseri Gábor fordítása. A FELAVATÁS KORFU SZIGETE az albán és görög partok előtt fekszik, mint egy hosszú, rozsdacsipkézte jatagán. A markolatot hegyvidék alkotja, ennek legnagyobb része kopár, köves, vándorsólyom és kövirigó lakta sziklaormok rengetege. De találhatunk errefelé völgyeket is, ahol gazdagon tö r elő a v zí a v ö r és aranyszín sziklákból, mandulafaerdőket, ös szelídgesztenyefákat, melyeknek árnyéka hűvös, mint a kút mélye, ciprusok sűrű lándzsasorát és ezüst törzsű fügefákat: akkora a levelük, mint egy-egy tálca. A jatagán pengéjét óriás olajfák zöldes-ezüstös pihetengere borítja: ezek egyike-másika állítólag ötszáz évnél is idősebb, s mindegyik páratlan a maga göcsörtös, köszvényes formájával; törzsüket száz és száz odú járja át, mint a habkövet. A penge hegye táján fekszik Lefkimi, ragyogó, szemfájdító homokdűnéivel és a nagy, sós mocsárral, melyet nyikorgó, zörgő, egymás közt susmogó bambuszok erdeje díszít. Korfura visszamenni olyan volt nekem, mint a hazatérés. Egy-két évvel azelőtt érkeztünk oda először, és hamar be is költöztünk egy csillogó, szamócaszínű, zöld zsalus, tégla alakú villába. A ház egy katedrálisszerű olajfaligetben húzódott meg, mely a domboldalon egészen a tengerpartig tartott; a villát zsebkendőnyi kertecske vette körül, ahol a virágágyak azzal a mértani pontossággal illeszkedtek egymás mellé, mely oly kedves a viktoriánus szívnek, s az egészet magas, dús fuksziasövény őrizte, mely

rejtelmesen surrogott a madaraktól. Bármilyen pazar kertjeink voltak is Angliában, egyik sem nyújtotta számomra az élőlények ilyen gazdag választékát. A valószínűtlenség érzése töltött el, mintha csak most születtem volna. Abban a ragyogó, kápráztató fényben tudtam csak igazán megcsodálni a katicabogár szárnyának vadászkabát-vörösét, a fülbemászó csodálatos csokoládé- és borostyánszínét, vagy a hangyák mély tüzű agátját. És elképesztően sok ismeretlen teremtményen is legeltethettem a szemem. A nagy, bolyhos kékdongók, melyek úgy keringtek virágról virágra, magukban dudorászva, mint acélkék játékmackók a kénsárga, fekete csíkos, fecskefarkú lepkék, melyek a fuksziasövény körül elegáns zsakettjükben piruettezve bonyolult menüetteket járnak; a szenderlepkék, melyek egy helyben függtek a virágok előtt, verdeső szárnyaik ködében, míg hosszú, finom szívócsápjaikkal ízlelgették a virágkelyheket. Életük legalapvetőbb mozzanatait sem ismertem, és nem volt könyvem, hogy útba igazítson. A legtöbb, amit tehettem, az volt, hogy figyeltem, amíg a kertben a dolguk után jártak, vagy foglyul ejtettem valamelyiket, hogy alaposabban, közvetlenül tanulmányozhassam. Hálószobám csakhamar megtelt befőttesüvegek és konzervdobozok ármádiájával, melyek a kertben összegyűjtött zsákmányomat tartalmazták. Ezeket titokban kellett becsempésznem a házba, mert a család, talán csak mamát kivéve, élénk riadalommal fogadta az állatvilág beszivárgását a villába. Minden ragyogó nap valami új, rejtélyes megnyilvánulást hozott, hogy az orrom alá dörgölje tudatlanságomat. Az egyik olyan rovar, mely különösen izgatott és bosszantott is, a ganajtúró bogár volt. Hasaltam a földön, Roger kutyám az oldalamnál kuporgott, mint egy lihegő, fekete szőrmekupac, és figyeltem két fényesfekete ganajtúrót, fejükön finoman metszett rinocéroszszarvacskákkal, amint elmélyülten görgettek egy szépen formált tehéntrágya-galacsint. Mindenekelőtt azt szerettem volna tudni: hogyan gyúrhatták a galacsint ilyen tökéletes gömb alakúra? Agyaggal és gyurmával végzett kísérleteimből tudtam, hogy ez roppant nehéz művelet, bármilyen gondosan nyomkodja, alakítja is az ember az anyagot. Ezek a bogarak pedig körző vagy bármilyen segédeszköz nélkül, pusztán karmos lábaik segítségével olyan kerekre tudták formálni ezeket a szép trágyagolyókat, akár a telihold. Azután volt egy másik probléma is: miért csinálják a galacsinokat, és hová viszik? Ezt a problémát, illetve egy részét sikerült végül megoldanom, de egy teljes délelőttöt rá kellett szánnom egypár ganajtúróra: feladatomtól nem tántoríthatott el sem a kert többi ízeltlábúja, sem pedig a Roger irányából

míg végül eltűnt a föld mélyében. Mikor már csak pár centire voltak a lyuk szájától. de honnan tudjam. hogy hallom a zihálását) az odú szájáig gurította a galacsint. bizonyára nem akarja – hazudta mama békítőleg. kisfiam. Egy ideig húzták-tolták a golyót. szerintem a kertben található legveszedelmesebb ízeltlábúakat már úgyis mind begyűjtötte a hálószobájába.érkező nyöszörgés és ásítozás. az egyik bogár előreszaladt. Bosszantott a dolog. – Ami azt illeti. és behátrált az üregbe. nem akarod becsempészni őket a házba – jelentette ki Larry. mely nekem oly kicsinek tűnt. a bogarak pedig éppen efelé tartottak. bizonyára azt gondolják. és visszagurult a dombocska aljára. miközben szórakozottan szedett magának még egy adagot abból a pörköltből. vagy mi. és vele együtt a bogarak is. most is elkeserített. válogatott szitkokat szórtak egymásra. – Csak figyelmeztettelek – szólt Larry. – Talán melegszenek benne – mondta Leslie. és vadul hadonászni kezdett első lábaival. mint egy kút. – Nem vagyok hajlandó olyan villában lakni. drágám. Lassan. míg a másik hatalmas erőfeszítések árán (már-már azt képzeltem. – Hátha egyszer központi fűtést akarunk. négykézláb. légy szíves – mondta mama. s ahogy elképzeltem. – Remélem. – Ne ebéd közben! Családom biológiai tájékozatlansága. Nyilván csinálni fognak valamit a trágyával. A kérdést rövid. – Dehogyis. mint rendesen. melyről csak az imént jelentette ki mamának. – Ezt jó lesz megjegyezni – mondta Larry. egy kerek lyuk vezetett a föld mélyébe. mit. Fermentum. át a kerten. – Jó meleg dolog a trágya. – Olvasnod kéne – mondta Larry. A galacsint erre felhajtani sziszifuszi vállalkozás volt. döbbent csend fogadta. egyik küzdelmes centiméterről a másikra követtem őket. és elindultak lefelé. – Margo. – Mit csinálnak a ganajtúró bogarak a ganajjal? – kérdeztem. ott megállt. amelyiknek a berendezéséhez padlón heverő trágyagolyók tartoznak. olvasnod kéne valamit . hogy nem elég ízletes –. – Hát. hogy egyik vagy másik bogár lábmunkájába hiba csúszott: a galacsin elszabadult. A lejtő aljában. a bogaraknak viszont a nagyvilágot jelentette. a bogarak meg rohantak utána. ha a föld alatt csinálják? Valami felvilágosítást remélve ebéd közben a család elé terjesztettem a problémát. Végül mégis felhajtották a golyót a kaptató tetejére. most vettem csak észre. – Talán megeszik – vélte Margo. aki időközben átgondolta a ganajtúró bogarak kérdését. többször előfordult. Egyszer egy kis bucka elé érkeztek a fuksziasövény alatt. hogy valamikor még hasznukra lehet – mondta mama tétován.

egy hosszú. zöld levéltetvekkel? Mik azok a furcsa. tekintve. és mint rendesen. karmos lábú élőlény üres héjai. villájával gesztikulálva. Gerrysz úrfi – hörögte. vékony. de teltek a napok. Spiro egy pillantást vetett csupán a százlábúra. azután. Miért van mindegyik ilyen héjnak repedés a hátán? Megtámadták őket. így végül el is feledkeztem róla. melyek a fűszálakon és az olajfákon lógnak? Törékenyek. és mik voltak ők? A kérdések túlcsorduló katlana lettem. – Természettudós – mondta teli szájal Larry. . borostyánszínű. és kiszívták belőlük a nedveket? Ha igen. mert. egy reggel. és noszogatni kezdtem. és sietve a konyhaasztal mögé hátrált. hogy haragját magam ellen ne fordítsam. meg voltam róla győződve. és kínzó hiányérzetet okozott. Miért vágnak ki az erdei méhek kis kerek darabkákat a rózsa leveleiből. – Meghosztam a poszta. A "miért" szó azonban mindenütt felbukkant. Gerrysz úrfi. kicsodamicsoda az a Fabre. Spiro bedöcögött a konyhába. éppen a konyhában mutattam mamának a legújabb szerzeményemet. mint a hamu. Megpróbálom megszerezni neked valamelyik könyvét. – Micsinálsz esszel? Reakciójától meglepve elmagyaráztam. Inkább csak udvariasságból kérdeztem meg. valami gömbölyű testű. Durrelsz – mondta mamának. s ezeket a kérdéseket a család nem tudta megválaszolni. hogy az indítvány Larrytől eredt. Ártatlanságomban azt hittem. így az orra alá toltam a befőttesüveget. mi támadta meg őket. Mrs. középkori költő az illető. mikor Spiro megérkezett. átlátszó rovarhullák vagy héjak. hogy valami homályos. zord és aggódó kifejezéssel arcán. Bátyám nem remélt nagylelkűségétől lenyűgözve az elkövetkező két-három nap alatt nagyon ügyeltem. mely (amint mama hitetlenkedése ellenére kitartóan bizonygattam) éjszaka fehér fénnyel világít. és a könyvnek nyoma sem volt.Fabretól. gólyaszemű. Néhány nap múlva. amely az üveg alján tekergett körbe-körbe. hogy nézze csak meg. hogy Spiro osztozni fog legújabb kedvencem iránti lelkesedésemben. és időmet a kert egyéb rovarjaira fordítottam. – Jesszusz. mint egy játékvasút. és hova repülnek el vele? Miért folytatnak a hangyák – úgy tűnt – szenvedélyes szerelmi viszonyt a kert sok növényét ellepő. rám pillantva: – Jó reggel. hogy hiszen ez csak egy százlábú. karamell színű százlábút. verítékezve. aztán elejtette a postát. – A rovarokról írogatott.

hogy egész délután emésztési zavaraim voltak. Megbűvölten. és ágyat vetettem neki egy tálkában.– Mérgeszek ezek a dögöksz. Amíg a család sziesztázott. hogy aznap este különleges pirotechnikai bemutatót tartok vacsora után. hogy végre belemerülhettem Fabreba. mert kihűl – mondta mama. Birtokomban volt már a tudás fegyvere. amit a ganajtúró bogárról tudni lehet. zöld könyv volt benne. Gerrysz úrfinak nem volna szabad megengedsz ilyeneket tartanisz. Úgy terveztem. erőlködve mászkáló. Kelletlenül ölembe tettem a könyvet. ahogy értékes üvegemmel elhagytam a konyhát. Ez persze nem vont le semmit a gyönyörből. barna csomag érkezett. drágám. – Iszten biszonysz. Edd meg az ebédet. hogy még én is megérthettem. Szó le nem írhatja lelkesedésemet. hogy a család értékelni fogja a százlábút. és faltam a könyvet. A százlábú és foszforeszkálása mégis kiment a fejemből. táplálta. drágám. – Félelmetesz – hallottam fél füllel. míg a délutáni tea idejére – nagy bánatomra – be nem fejeztem. melyet moha és fakéreg darabkákkal díszítettem ízlésesen. élesztette . Ekkortájt történt a másik dolog. Örömmámorban úszva nyitottam ki. oly vadul támadtam az ételre. bizonyára – mondta mama tétován. ahol Spiro nem látja. zavarba ejtő kötet volt ez! Olyan egyszerű. – Iszten biszony. mely világít a sötétben. a címe: A szent bogár és a többiek. minden percet külön kiélvezve lapoztam a könyvet. Vidd ki valahova. hogy könnyen lehettek volna az én ganajtúróim első unokatestvérei. amit esz a fiú összeszedsz. a mandarinfák árnyékába. – Csak hát őt annyira érdeklik ezek a dolgok. ami kitágította. hogy közben a család valamelyik újabb tagjával találkoztam volna. Éreztem. mert a címlapon két ganajtúró bogár képe díszelgett: olyan ismerősnek látszottak. én kifeküdtem a kertbe. melyet Larry ebéd közben elém lökött. lényegre törő stílusban írták. – Tedd el a könyvet. Egy gyönyörű trágyagalacsint gurítottak vállvetve. – Fabre – mondta tömören. Felszakítottam a borítékot: egy tömzsi. – Hát. Biztos voltam benne. Nem voltak többé rejtelmes rovarok. Nem ám valami nagy-tudományos. írta Jean Henri Fabre. ismeretlen lények az olajfák alatt: meghitt barátaim voltak. Sikerült a százlábút anélkül a szobámba juttatnom. Csodálatos volt a szöveg. és olyan sebességgel. Azonnal megfeledkeztem az ételről. Durrelsz – mondta mamának Spiro nyomatékosan. egyik lapot a másik után. hogy tudok már mindent. Mrs. félelmetesz. mert a levelek között egy vaskos.

de olyan gyorsasággal. kipróbált minden fortélyt és cselt. ott aztán Rogerral elbújtunk egy mirtuszbokorban. jobb kezében. hogy áttörje az óriás fa védelmét. rongyos szalmakalapot. öldöklő tusa kezdődött: George ádáz arckifejezéssel harcolt. Lassan. Könyveit és kalapját az út szélére vetve ilyenkor óvatosan becserkészte a szóban forgó olajfát. Lépkedett az ösvényen. akit sürgősen móresre kell tanítani. és fürgén hátraszökkent a fa hatósugarából. ezzel hárítva el a halálos csapást.természettudományos érdeklődésemet noha nem mondhatnám. hogy én észre se vettem. az nem jelentett halálos sebet. hóna alatt egy halom könyvet cipelt. rendszerint nem viselt mást. mert George a következő pillanatban már elkeseredetten küzdött az életéért: fürge lábbal táncolt a fa körül. készenlétben tartotta. Kisvártatva meg is jelent. másik kezében pedig egy hosszú. melybe kardja szinte markolatig elmerült. amikor eléje mentem. vékony sétapálcát lengetett. magas. csak enyhe karcolást. George megjelenése. bal karját pedig elegánsan felemelte a háta mögött. Miután megölte az ellenfelet. gunyoros humorú. szemüveges fiatalember. egy kifakult sortot és egy hatalmas. barna szakállú. Némelyik fát egészen hamar kivégezte. Megfigyeltem. hogy ha kardját az olajfa egyik kisebb odvába sikerült döfnie. Ekkor örvendező "Hah!"-kiáltást hallatott. sétabotját. majd kardját lesuhintva félreugrott. mely láthatólag a végletekig felhergelte ellenfelét. résnyire húzott szemmel figyelve annak minden ellenséges mozdulatát. amely méltó ellenfélnek bizonyult. George . mely ekkor karddá változott. melyet az olajfa mért rá. támadva és védekezve. hogy már akkor fel tudtam fogni az értékét: első házitanítóm. hogy olyan fával mérkőzött meg. George Larry barátja volt. Ez volt az egyetlen délelőtt. körözni kezdett a fa körül. mint egy pár szandált. és vártuk. Azután hirtelen előrelendült és sétabotjának hegye eltűnt az olajfa törzsének egyik odvában. Elbandukoltam ilyenkor az olajfaligetben a kis házikójához vezető út feléig. lóbálta a sétabotját. csendes. hogy George előtűnjön. gonosz lénnyé vált előtte. és fogadásokat kötöttünk: vajon aznap reggel megvív-e George valamelyik olajfával? George kiváló vívó volt: szép számú serleg és medália tanúsította ezt – így aztán a párbajozás vágya gyakran elhatalmasodott rajta. de többször előfordult. Hetenként egy délelőttöt kizárólag a természetrajznak szenteltünk. mikor hirtelen az egyik olajfa rosszindulatú. csillogó szemüveggel. mint amikor a terrier a szelindekhez közelít. Roger és én meglapultunk az édes illatú mirtuszok közt. mielőtt az megtorolhatta volna a támadást. merev lábakkal. ilyenkor jó negyedórás. langaléta. egyetlen halálos döféssel valamelyik nagyobb odúba.

De ebben a pillanatban már meg is láttam őt tetszetős tweed-öltönyében. és magában dudorászva tovább ballagott az ösvényen. hogy írjak Theodore-nak egy levelet. amint az olajfák közt lépkedett. és sok irányú elfoglaltsága mellett még arra is talált időt. sasra emlékeztető. író. szép vonásaival olyan volt. Homburgkalapja akkurátusan ült a fején. hogy egész délelőtt egy különösen finom leves elkészítésével fáradozott. most pedig a sziget legdélibb csücskén csatangol? Vagy ha hallott valamit a családról. Én mindig jókora előnyt adtam neki. aki azonnal főszerepet kapott az életemben: dr. hogy megérkezzen.kecsesen letörölte a vért szablyájáról. Mama harca a görög nyelvvel vesztésre állt. Mama megnyugodva azt tanácsolta. mint mi magunk. drágám – mondta mama." Aztán folytatta a főzést. – Bizonyára. hogy egy röntgenlaboratóriumot vezessen: az egyetlen ilyen intézményt Korfu városában. Vagy két gyötrelmes órát töltöttem aztán a kertben. tálba töltötte. és intett is hozzá. csillagász és történész. a legszörnyűbb érzések martalékaként. kétségeket ébresztett benne nyelvismerete iránt. akikkel valaha találkoztam (és ma. percenként kibámulva a fuksziasövényen. és olyan mindentudónak is tűnt előttem. és zavarba jöjjön. Mi van. költő. George mutatott be valakinek. nehogy megtudja. – De azért remélem. Éppen előző nap történt. műfordító. Miután elégedetten konstatálta. A lány kérdően nézett rá. Vállán . voltaképp jobban. ha a levelem nem jutott el hozzá? Vagy ha szépen zsebre vágta. Orvosi diplomája mellett biológus is volt. feltette a kalapját. melyeknek sikerült megragadniuk emlékezetében. és éppen idejében fordult meg. botját lóbálva. hogy figyeltem. hogy lássa. Hamuszín hajával és szakállával. fogadkoztam. "Exo" – mondta. vajon meghívhatom-e Theodore-t teára. nem bocsátok meg egyhamar a famíliának. "Exo. csak aztán mentem utána. és átadta a szolgálólánynak. várva. hogy a leves kész. Városi lakásán tett első látogatásom után puhatolózva megkérdeztem mamát. mint egy görög isten. és magában dudorászva. felszedte könyveit. és egyszerűen nem is akar eljönni? Ha így állna a helyzet. Ez az eset. hogy tud angolul. Sértődötten kijelentettem. harminchárom évvel később ugyanez a véleményem). amint a lány a leves utolsó cseppjeit önti a lefolyóba. mire mama azon görög szavak egyikét mondta ki. Theodore Stephanidesnek. hogy Theodore kitűnően beszél angolul. Számomra Theodore egyike volt a legkiválóbb embereknek. és megfeledkezett róla. érthető módon. melyben meghívom jövő csütörtökre.

Larry kijelentette: Theodore-nak tartózkodnia kellene attól. Elindultam. Ebben a percben egy autóbusz jött arra a parti úton.gyűjtődoboza lógott. ahova lépek. mint a sár. és alighogy megláttak . egy süteményt pottyantva a. Akkoriban még a hadseregben szolgáltam. amely annyira hozzá tartozott. De most meg deréktól lefelé csupa büdös sár voltam. Egyszer csak. mégis jobb a tiszta tengervíz. a görög költészetről és Velence történetéről. mint egy két lábon járó lexikon. hatalmas sikert aratott a család körében. valahányszor sétálni megy Rogerrel. hogy természetrajzi érdeklődésem alá lovat adjon. ide Peramába. A tenger… ööö… egészen közel volt. mikor észrevettem egy növényt. és ő. Theodore kuncogni kezdett. Nem is tudom. jócskán megtetézve iszonyatosan rossz szójátékokkal meg a szigetről és lakóiról szóló vidám anekdotákkal. A révnél átkeltem Peramába. mivel – mint kifejtette –. egyszer teázni indultam az egyik… khm… barátomhoz. és máris a befogadóképessége határáig megtömtem mindenféle undok féreggel meg bogárral. és elég büszke voltam arra. mikor nála voltam teázni. ami csak a kezem ügyébe került. míg szakálla borzolódott. Leslie-vel a ballisztikáról és a sziget legjobb vadászterepeiről. és azon a kis mocsaras részen gyalogoltam át éppen. Theodore az ismeretek kimeríthetetlen tárházának bizonyult: a család a kérdések gépfegyvertüze alá vette. hanem ahogy össze tudja piszkítani magát. hogy szilárd talaj. Nahát… szóval… hivalkodásból fölvettem az egyenruhámat. nagy bosszúságomra. a villa elég kicsi. könnyedén. és… ööö… kikecmeregnem. Szerényjólneveltséggel társalgott Larryvel a mitológiáról. amihez szép fényes. és sétálni kezdtem fel és alá. Margóval fogyókúrareceptekről és a pattanások kezeléséről. – Emlékszem – kezdte. és módszeresen rágcsálva. így hát belegázoltam. valamennyit megválaszolta. és azt gondoltam. sarkantyús csizma is tartozott. hogy leszedjem a gyűjteményem számára. ahogy én is viselkedtem. Ráléptem egy… ööö… szóval azt hittem. szájába. és csillogott a szeme –. mamával pedig a helyi ételspecialitásokról és detektívtörténetekről. hogy hónaljig elmerültem. utána mindig teljesen át kell öltöznie. Komolyan mondom. amit még nem ismertem. mit csinálhat a ruháival. s egyszer csak azt veszem észre. Szerencsére volt a közelben egy kis fa. Nagy örömömre Theodore azonnali. A család általában úgy viselkedett. hogy nemrég léptettek elő kapitánnyá. akár a keze vagy a lába. – Engem nem is ez aggaszt – mondta mama –. így aztán sikerült belekapaszkodnom.

hogy befogadott a közösség. Közvetve igen jót tett nekünk ez a körülmény. és borral traktált bennünket. ragyogó mosolyú. hogy ha itt az embert esküvőre hívják. de néha többet is. hogy elüljön a nevetés. mikor is valamennyien elcipeltük ajándékainkat a menyasszony házához. Meglepődtek alaposan. hogy az utasok… ööö… szóval. és orcája csak úgy pirult a szerelemtől. egy flótás. ha bokros teendői közül el tudtuk csábítani. hogy egy pohár bort igyunk. kissé pityókosan. Hamar felismertük. vagy egy kis gyümölcsöt együnk a háziakkal. nem végeznek félmunkát. Miután így kellőképpen megpuhították a vendégeket. akik lepedőket. a jövendő ifiasszony és a vőlegény elindult jövendő otthonuk felé. amely bizonyította számunkra. Ekkorra már számtalan barátunk volt a környéken lakó parasztcsaládok között. elállt a szava. hatalmas olajosüvegeket és egyebeket. és vidám dalokat játszott. – Azt hiszem – mondta tűnődve. hogy sarkantyús csizma is van rajtam. s ezek oly lármás vendégszeretettel vettek körül. ittunk az ifjú pár egészségére. még meglehetősen bonyolult témákról is. csomó kötődött a nyelvére. akinek. mint az árvácska. úgyhogy nemsokára már eléggé jól tudtunk beszélgetni parasztbarátainkkal. Végül is Stephanos lett a választottja: keménykötésű. Aztán elérkezett a felavatás: az a gesztus. hogy akkor teljesen aláástam a hadsereg ép elméjébe vetett hitüket. mögöttük meg a vendégek az ajándékokkal. Őket követték a vendégek. ha csak meglátta Katerinát. széles. párnákat. s ezáltal fel is szenteltük új otthonukat. Az első ünnepség az eljegyzés volt. dupla rézágy volt. a buszsofőr megállította a kocsit. halálos komolyan –. ahogy a tengerben gyalogolok. egy karosszéket. egy gitáros). dalolva törte rakásra a környék férfiszíveit életének rövid húsz esztendeje során. mivel minden kunyhónál le kellett ülnünk. Élveteg leány volt ez a Katerina. de még jobban megrökönyödtek. mert minden ilyen találkozás megtámogatta kissé ingatag görög nyelvtudásunkat. jóképű legény. Ezután valamennyien hazatértünk. hogy jobban lássanak. Katerinának esküvőjére. Lakodalomba hívtak bennünket: szolgálónk. Miután elhelyeztük az ajándékokat az új házban. mikor kisétáltam a vízből. Maria húgának. Vidáman. előttük haladt a falu zenekara (két hegedűs. hogy a legrövidebb sétánk is szinte a végtelenségig tartott.ott csákóban és mundérban. barna szeme nagy és lágy. A legfontosabb darab egy óriási. kihívóan. a menyasszony kedvesen megköszönte őket. Katerina ajándékai elég vegyes képet mutattak. Theodore méltósággal megvárta. Ettől kezdve Theodore hetenként legalább egy napot velünk töltött. s vártuk a . cihákat vittek. és meglátták. Stephanos négy barátja cipelte a menet élén.

s húsz éve ez lehetett az első alkalom a hírek kicserélésére és az emberszólásra. hatalmas mennyiségű bort pusztítottak. forogva. Félénken megkérdeztük. mint egy izgatott kiskakas. Felvirradt a nagy nap. akár a szarkák. hogy Theodore orvos. Vannak persze bizonyos források. s oly odaadással és oly szakadatlanul pletykálkodtak. mint kedves ártatlansággal magyarázták. töpörödött öregasszonyok ültek. borvörös orr. hogy arcából szinte nem is látszott más. robajlott a gitár. merő jószívűségből aprólékos részletekbe menően ecsetelte neki számos betegségének számtalan tünetét (melyekkel az Úr jónak látta őt elhalmozni). a környéken nagyon kevés esküvő dicsekedhetett azzal. hajladozva. Ez is. A lányok sármánytarka ruhájukban félkörben pörögtek-forogtak. mert távol laktak egymástól. bajusza és szakálla pedig oly dús és burjánzó. piros zsebkendővel a kezében ropta nagy délcegen: lépkedve. aki arra várt. nyüzsgő méhkas volt már a ház. magunkhoz vettük Theodore-t. mert. meg… ööö… a zene is innen. A menyasszony és szülei el voltak ragadtatva a gondolattól. mely az olajfák között a csillogó tengerre nézett. Itt játszódott le a ceremónia. amit most táncolnak.színjáték következő felvonását: magát az esküvőt. olajfekete szem és egy hatalmas. de én a magam részéről azon a véleményen vagyok. és átmentünk Katerina szüleinek házához. Bálnához méltó pocakja volt. érdeklődéstől csillogó szemmel –. elragadtatott tyúkjai előtt. mi pedig felöltöttük legszebb ruhánkat. hogy a vendégek között egy egész angol család és ráadásul még egy valódi doktor is megjelent. Mikor odaértünk. A zenekar teljes hangerővel dolgozott. vonyítottak a hegedűk. hogy Theodore nem jöhetne-e velünk az ünnepségre. hanem azért is. mellette pedig egy csodálatos öreg pap ült. Korfuról származik. melyek szerint a tánc… azaz a lépések krétai eredetűek. hófehér szemöldöke. Körös-körül a ház mellett vénséges vénemberek. mely fehér abrosszal volt leterítve. és beszámolója végén nagyot nevetett Theodore . és a díszhelyre vezetett bennünket. mint két hunyorgó. az a korfui tánc. – Aha! – mondta Theodore. Katerina és családja elénk jött. egy rozoga asztalhoz. hogy üdvözöljön. mint egy mellőzött kiskutya: a fiatalabb vendégek a fák alatt táncoltak. a faszénmáglya krizantémumlángjai felett. Számukra nemcsak a menyegző miatt volt ez nagy nap. hogy ez… ööö… teljesen korfui készítmény. előttük pedig egy barna képű fiatalember. hogy tisztét betöltve lebonyolítsa a ceremóniát. valamivel odébb pedig négy bárány földi maradványai sercegtek és fortyogtak nyársra húzva. s a flóta időnként felnyafogott. ugorva. Meghallván. előreugró. Még tíz mérföldnyire levő falvakból is érkeztek rokonok szamárháton.

mesterségének összes felszerelésével bevette magát. azonnal a nyomába eredne az ő családja is. A szertartás hihetetlenül hosszú volt. aki elég bátor volt ahhoz. hogy úgyszólván… khm… bizonyítani kényszerül. dehogyis – mondta Theodore. és számunkra érthetetlen is. melyet már előkészítettek a ceremóniára. hogy ha egy fiatalember udvarol. hogy mikor a hájas pap. meg . egyik családnak se fordul meg olyasmi a fejében. mint egyébként. Olyan helyzetbe hozzák a szerencsétlent. bár hallottam. s köszvényes lábain elindult a ház nagyszobája felé. – Nem. hogy… khm… kereket oldjon. tréfálkozó legénykompánia a ház felé penderítette. aki fehér menyasszonyi díszben forgott a táncolók körében. – Ezt az esküvőt egy perccel sem siették el – mondta Larry. Ha valahogy mégis megpróbálná. – Lehet. A ház nagyszobája olyan apró volt. Szűk.gyerekes diagnózisán. hogy az ajtón vagy az ablakokon bámészkodhattunk befelé. Ha egy fiatalember… ööö… szóval komolyan udvarol egy lánynak. s aki kissé kábultan figyelte jószerencséjét) egy nevető. hogy sok esküvőn van a menyasszony… khm… szóval hasonló állapotban. a patakokban verítékező Stephanost (akinek ruhája fél számmal kisebb volt a kelleténél. – Maradj csendben. hogy fölös mennyiségű zsoltáréneklés jár a dologgal. Nekünk többieknek be kellett érnünk annyival. meg a lányé is. fehér szaténruhájában sokkal szembetűnőbb volt a hasa. – Elég rossz szokás – mondta mama. hogy Theodore tolmácsol belőle egyes részleteket Larrynek. hogy esetleg nem veszi el feleségül. Mikor a pap elkészült. míg egy visongva cseverésző lánycsapat ugyanezt a feladatot teljesítette Katerina körül. – Tulajdonképpen nagyon jó dolognak tekintik. A pap testének hatalmas tömege hirtelen felemelkedett. ha a menyasszony terhes. Az itteni parasztok igencsak ómódi nézeteket vallanak. figyelmen kívül hagyva mama aggályait –. Nekem úgy tűnt. – Különös tény – mondta Theodore. hogy kétségbe vonják a képességeit. akkor a környék összes legénye froclizni kezdi… szóval… azzal ugratják. drágám – suttogta mama. hogy van köztük. hogy egy kicsit kevesebb bor és egy kicsit több testmozgás enyhülést hozhatna nyavalyáira. hogy a boldog pár megálljon előtte. hogy kiigazítsa mama tudománytalan szemléletmódját. aki ért angolul. Ez bizonyítja a… szóval a termékenységét. Larry szemügyre vette Katerinát. mint… khm… potenciális apáét. éppen csak annyi hely maradt. Ez aztán olyan helyzetekhez vezet.

a holdfény csíkozta olajfák alatt bandukolva. a százféle növény és a délutáni napfény illata szállt. hogy a szertartás komoly része véget ért. mint az óramutatók. A koszorúkat tartó személyek jó régen vehettek részt utoljára esküvőn. és még vidámabb. boldogan. mint egy magnóliavirág. az öböl partját fehér homok és nagy kupacokban száradó szalaghínár szegélyezte. egy kecskecsapáshoz ért. úgyhogy az ifjú pár feje fölött valóságos koszorúkarambolok zajlottak. félhold alakú öbölhöz vezetett. az olajfák között. csak néha törte meg egy-egy tyúk álmos kotyogása. vagy egy csecsemő éles. a birkák maradványaival. Egy utolsó pohár bort ittunk még Katerinával és Stephanosszal. kialudtak már. s a pap dünnyögése közepette ezeket többször megcserélték. fehér porréteggel borított utat. Az idősebb vendégek már mind hazamentek szundikáló szamaraik hátán. Most már felavatott korfuiak voltunk a hold csendes. azt hiszem. de azonnal elhallgattatott sivítása. még derűsebb dalokat adott elő. A bortól kissé becsípve. hogy megérkeztünk: hogy befogadtak a szigeten. körbe-körbe.számtalan keresztvetés. másnap egy újabb. egy kicsi. A nagy tüzek. A fülesbaglyok gyászosan huhogtak. most azonban. Azután két kis virágfüzért emeltek ikerglóriaként Katerina és Stephanos feje fölé. Mintha Anglia nem is létezett volna. munkától kérges ujjakra: Katerina és Stephanos törvényesen és reméltük – végérvényesen férj-feleség lettek. A banda kimeríthetetlen repertoárjához folyamodott. . tigris-arany nap vár ránk. a szürke hamuban csak itt-ott villant meg egy-egy hunyorgó. megállíthatatlanul. Ha ezen vagy félmérföldnyit gyalogolt. és smaragdzölden hunyorgott ránk egy árva szentjánosbogár. ismét virágos kedvre derült a társaság. mely a meredek lejtőn. és tudtuk. s hazaindultunk az olajfák között. a karikák felkerültek a barna. selyempuha. a vendégek meg pörögtek-forogtak. de végül is megtörtént a gyűrűváltás. A langyos levegőben a harmat. A ceremónia közben szinte teljes csend uralkodott. melyeket ezüstbe borított a hold: nagy volt és fehér. gránátvörös zsarátnok. szelíd tekintete előtt. Kacagás és rekedtes évődés hallatszott mindenünnen. A bor bugyogva ömlött a palackokból. mert időnként félreértették a pap utasításait. A lagzi csak jóval éjfél után ért véget. végül elérte a vastag. kipirulva. mindnyájan tudtuk. AZ OLAJFÁK ÖBLE HA AZ EMBER ELINDULT a villából és végigsétált az olajfaligeten. Gyönyörű volt az éjszaka. és szökőárnyi szenteltvíz szétlocsolása.

melyek Marco Polo vagy Cortez szerepét játszották. és meredten bámulta a vizet. majd ismét felbukkant. s amíg a poros úton baktattunk. először óvatosan felfordította. szorgalmasan fel is derítettük ezt a vadont. mint megannyi hatalmas szarkafészek. míg George észbe nem kapott. Mikor George rájött. de sikertelen kísérleteket tett a sekély vízben fickándozó halak elfogására. India. hogy a kívánt kontinens kialakuljon. és alatta ismét csak a tengeri élővilág bukkant elő. és úsztunk egy keveset. begázoltunk a sekélybe. Roger vadul tüsszögött. vagy Dél-Amerika formájú köveket nem volt könnyű találni. Roger számára ez abból állt. megült egy sziklán.vagy szöcskerák segítségével. hogy figyelmemnek rosszat tesz. kabócák hangjától vibráló olajfaligetben. hegyezte a fülét.A hínárcsomókat a téli viharok vetették partra. hogy így bizony nem halad a térkép. Egyszer például elhatároztuk. hogy azt se . Roger és én majd minden délután elindultunk a hőségtől fuldokló. míg az áldozatul kiszemelt géb vagy nyálkáshal néhány méterrel távolabb libbent. mely aztán az orrába szállt. Lassan osont előre. Ráadásul mikor az ember olyan követ talált. A homokpartból és a hínárok kusza halmaiból hamarosan tikkasztó sivatagok és áthatolhatatlan őserdők lettek. mely azután vagy negyedórára lekötötte mindkettőnk figyelmét. hallatszott. és kirázta a vizet a bundájából. hogy legalább a tenger igazi legyen. mint a tubák. s míg a család többi tagja sziesztázott. hogy kődarabokból kirakjuk a világ térképét: a tengerparton. amely megfelelőnek látszott. Mikor elértünk az öbölhöz. egy-két kétségbeesett tarisznya. Aztán hirtelen lemerítette a fejét. A félhold szárait kis sziklák képezték. Számomra a kis öböl oly gazdag volt vadászzsákmányban. mert mancsával felkavarta a port. Rogerre tátogott. néha két-három darabot is egymás mellé kellett tennünk. Ilyen körülmények között roppantul élveztem a földrajzleckéket. A munka nagy figyelmet igényelt. mi pedig. bevezette a szabadtéri tanórák újszerű pedagógiai gyakorlatát. melynek vize oly nyugodt és átlátszó volt. és kacéran billegtette a farkát. magában mormogott valamit. hiszen Afrika. és úgy hevertek a homokon. ha minden áldott reggel a villa börtönében kell kuksolnom. azután mindkettőnk ment a maga kedvtelése után. hevesen tüszkölve. melyek tövében megszámlálhatatlan apró tócsában nyüzsgött és kavargott a tengeri élővilág. Ez a kis öböl lett a kedvenc tanyám. hogy merész. ahogy összecsattannak a fogai. mintha ott se lenne.

A sziklák alatt és tetején a csövesféreg krétafehér alagútjai nyíltak. hogy sokáig. cérnaszerű törzsek. A parton és a pocsolyákban újfajta kagylókat találhattam gyűjteményem számára. bonyolult alakzatokat képezve. fekete szalaghínár félholdjai csillogtak a talajhoz horgonyozva. akkor egy kis finom virágszerű csápnyaláb jelent meg az öntözőcső végén: szivárványos. kígyózó tapogatói olyan hajzatot kölcsönöztek. az öböl homokkal borított fenekén mint fekete tollboák. mint inkább különös. melyek lassan körbe-körbe forogtak. A part mentén. úszóhártyás ujjakhoz hasonló nyúlvány . örvényeket kavart. melyek előre jelezték érkezését. fantáziadús nevük.tudtam. amit egy tenger alatti szél kifordított. Végtelenül óvatosan kellett megközelíteni őket. Ezek a csövek soksertéjű férgek voltak: elég csúnya névnek tartottam ezt egy ilyen szép teremtés számára. mert a belsejükben néha különös élőlények rejtőztek. mint a cukormáz a süteményen. mint a rothadó fokhagymáé. a kicsit mélyebb vízben pedig öntözőcsőhöz hasonló valamik álltak ki a homokból. testük is hosszú volt és hajlékony. hogy Gorgó is megirigyelhette volna. melyeknek feje olyan volt. melyre annyira hasonlítottak. melynek karcsú. Néhol kis csomókban nőttek s úgy néztek ki. mert ha az ember egy kicsit gyorsabban mozdította a lábát a vízben. de a szivacs megtorlásként az ember kezét valami bűzös nyálkával vonta be: olyan volt a szaga. és nagyon figyelt. vagy kígyófürtű szellőrózsát. akár egy zöld esernyő. kék-piros-barna tapogatók. s a tetejükön az a kis valami. Itt-ott. s a csápok ilyenkor összecsapódtak és villámsebesen visszahúzódtak a csőbe. csak valamivel hosszúkásabb. Valamennyi sziklát rózsaszín. mely kis piros és kék fejű gombostűkkel telitűzdelt tűpárnához hasonlított. melynek nyílását egy sor. feszülten kellett figyelnem. míg észrevettem őket. A tűhalak függőleges helyzetben lebegtek a szalaghínár között. fehér vagy zöld korall borította. Ezeket a szivacsokat le lehetett szedni a kőről. vagy bíborrózsát. hol kezdjem a gyűjtést. előreugró szájak tátongtak. Az egyik kihegyesedő csigát. Ha nem mozdult az ember. melynek felületén kis vulkánokhoz hasonló. Egyik-másik követ nagy fekete tömegben szivacs nőtte be. és borotvával kettévágni. és sűrűn tenyésztek rajtuk az apró tengeri moszat erdői. mint a csikóhalé. melyek között az Acetabularia mediterranea törékeny telepei is feltűntek: karcsú. mint egy mozgó virágokkal teliültetett ágyás. s örömöm javát nem is annyira a kagylók héjának szép mintázata szerezte. a sziklák tövében apró rákokat lehetett találni. kávébarna törzse és hosszú. s ezek között tűhalakat lehetett látni. és órákig megmaradt a bőrön.

szegélyezte, "pelikánlábnak" hívták. Egy másik, majdnem szabályos kör alakú, kúpos tapadókagyló "kínai süvegcsiga" néven szerepelt. Volt azután bárkakagyló; ennek a furcsa, dobozszerű kagylónak két fele, ha különválasztotta őket az ember, csekély képzelőerővel két kis bárka belsejéhez volt hasonlítható. Voltak toronycsigák: hegyesek és spirál alakúak, mint a narvál agyara, és kúpcsigák, melyek vidám, piros, fekete vagy kék, cikcakkos mintát viseltek. A nagyobb kövek alatt néha kürtőscsigákat lehetett találni: a héjukon, amint nevük is mutatta, egy-egy különös, kulcslyuk alakú nyílás látszott, ezen keresztül lélegzett az állat. És, ha nagy szerencséje volt az embernek, mindezek tetejébe találhatott még szürke, lapos fülcsigát, melynek egyik felét egy sor lyuk díszítette, s ha az ember kinyitotta a kagylót, és eltávolította jog szerinti lakóját, a héj belseje gyönyörű, opálos, alkonyi színekben pompázott. Akkoriban nem volt még akváriumom, így aztán négy kővel elkerítettem magamnak az öböl sarkában egy két méter hosszú, egy méter széles medencét, s ebbe tettem különböző zsákmányaimat, hogy legalább hozzávetőlegesen tudjam, hol találom meg őket másnap. Itt, az öbölben fogtam az első tengeri pókot. Elmentem volna mellette, mert először csak holmi hínárral benőtt kőnek néztem, de vigyázatlanul megmoccant. A teste leginkább egy kis, lapos körtére hasonlított, és a keskenyebbik vége, melyet hegyes tüskék díszítettek, a szemek felett két, szarvszerű dudort viselt. Lábai és csápjai hosszúak, karcsúak és hajlékonyak voltak. De ami a legjobban megragadott: a hátán és a lábain látható moszattenyészet, mely mintha egyenest a páncéljából nőtt volna ki. Elbűvölve vittem ezt a rejtélyes lényt a medencémhez, és beletettem. Erős szorításomtól (mert amikor rájött, hogy kiléte napfényre derült, hevesen igyekezett szabadulni) moszatköntösének nagy része ledörzsölődött, míg a medencéhez értem vele. Bedobtam a sekély, tiszta vízbe, és hason fekve figyeltem, mit fog tenni. Lábujjhegyre magasodva, sietve iszkolt vagy kétarasznyit arról a helyről, ahová tettem, azután megmerevedett. Hosszú ideig ült így, már azt hittem, aznap nem is mozdul többet, míg az elfogatás megrázkódtatásából magához nem tér, mikor hirtelen kinyújtotta egyik hosszú, finom, karmokban végződő lábát, és igen kecsesen, szinte szégyenlősen lecsippentett egy darabka moszatot egy közeli kőről. A moszatot a szájába dugta, és láttam, hogy rágcsálni kezdi. Először azt hittem, megeszi, de hamar kiderült, hogy tévedek, mert lábát szögletes bájjal a hátához vitte, ügyetlenül körültapogatott, és a megcsócsált moszatdarabkát rányomta a páncéljára. Rájöttem, hogy nyálával, vagy valami hasonló váladékkal ragacsossá tette a moszatot, hogy jól

megtapadjon a hátán. Figyeltem, ahogy végiggyalogolt a medencén, és mindenféle moszatot összeszedett, mint a szenvedélyes botanikus, aki felderítetlen dzsungelben jár. Egy óra múlva a háta már olyan sűrű növényzettel volt borítva, hogy ha nyugton maradt, és egy pillanatra elfordítottam róla a tekintetemet, nehezen találtam meg újra. Izgatott ez a ravasz álcázási mód, ezért gondosan végigkutattam az öblöt, míg találtam egy másik tengeri pókot. Ennek egy különleges, homokos fenekű tavacskát építettem, melyben egyáltalán nem volt moszat. Beletettem, és a vendég nagy örömmel helyet is foglalt. Másnap visszatértem hozzá, egy körömkefével felfegyverkezve (melyről később kiderült, hogy Larryé), és kézbe kapva a boldogtalan tengeri pókot, addig dörzsöltem, amíg egy atomnyi moszat sem maradt rajta. Azután mindenféle tárgyakat dobáltam a medencéjébe: apró kagylóhéjakat, koralldarabkákat, kicsiny virágállatokat, még üvegdarabokat is, melyeket a tenger úgy kicsiszolt, hogy homályos drágakőnek tűntek. Azután leültem és figyeltem. Az állat, mikor visszakerült a medencébe, hosszú percekig mozdulatlanul ült: nyilván a körömkefétől elszenvedett megaláztatást heverte ki. Aztán, mintha nem hinné, milyen szörnyű végzet érte utol, két csápját a feje fölé emelte, és végtelenül gondosan végigtapogatta magát, nyilván abban az esztelen reményben, hogy legalább egy kevéske moszatot talál még. Csakhogy én alaposan megdolgoztam: a páncélja csupaszon csillogott. Ekkor néhány lépést előrebotorkált, letelepedett, és vagy félóráig duzzogott. Később felriadt letargiájából, a tavacska széléhez mászott, és egy kő árnyékába próbálta bevenni magát. Ott azután megült, keservesen siratva elveszett mimikrijét, míg végül eljött az ideje, hogy hazamenjek. Másnap reggel már nagyon korán visszatértem, és örömmel tapasztaltam, hogy a tengeri pók nem henyélt, míg távol voltam. Szűkös lehetőségeihez képest derekas munkát végzett: páncélját azokkal a törmelékekkel tapasztotta teli, amelyeket beszórtam a medencébe. Csíkos kúpcsigákat ragasztott fel, melyek közé imitt-amott koralldarabokat helyezett, és a nyaka környékén két bíborrózsát viselt, mint egy rendkívül kacér kis kalapot, szalagokkal. Nagyon feltűnőnek ítéltem első pillantásra, de érdekes módon, mikor kedvenc köve alá kúszott és letelepedett, úgy nézett ki, mint egy kupac kagyló- és koralltörmelék, melynek tetején egy pár szellőrózsa vert tanyát. A kis öböltől balra, vagy háromnegyed mérföldre a parttól, kis sziget feküdt, a neve Pondikonissi: Egérsziget. Alakja egyenlő szárú háromszöghöz hasonlított, és egy kis hófehér templomocska állt rajta,

parányi lakóépületekkel, melyeket öreg ciprusok és sűrű oleanderbokrok fogtak körül. A szigetet egy ősöreg szerzetes lakta; hosszú, fekete köntöst, kályhacsőszerű kalapot viselt, és legfőbb dolga láthatólag abból állt, hogy időnként megkongatta a harangot gyufásdoboz nagyságú templomában, és esetenként átevezett a szemközti földnyelven épült kicsi zárdába, melyben három vénséges vén apáca lakott. Itt ouzo-t kapott az öreg, meg egy bögre kávét, s alkalmasint megtárgyalta az apácákkal, hogy miként alakul a bűn helyzete napjainkban; majd, mikor a nap lenyugodott, és szigete körül a sima vizet szivárványos, színjátszó selyemmé változtatta, a remete visszaevezett kicsiny, nyikorgó, szivárgó lélekvesztőjén, mint egy görbe hátú varjú. Margo, aki belátta, hogy ha valami, akkor az állandó napfürdő csakugyan elmérgesíti a pattanásait, úgy döntött, hogy az anyatermészet egy újabb gyógymódját próbálja ki: a tengeri fürdőt. Minden reggel már fél hatkor talpon volt, engem is kirángatott az ágyból, és kettesben leballagtunk a partra, hogy belevessük magunkat a holdfénytől még mindig borzongatóan hűvös vízbe, s lassan, kényelmesen átússzunk Pondikonissibe. Itt Margo elhanyatlott egy sziklán, én pedig boldogan mászkáltam a parton, a sziklák közötti tavacskáknál. Sajnos, látogatásaink a szigeten kedvezőtlen hatással lehettek a szerzetesre, mert valahányszor Margo partra szállt, és kecsesen elrendezte magát a sziklán, már trappolt is az öreg a templomból vezető hosszú kőlépcsősoron, az öklét rázta Margo felé, és hosszú, torzonborz szakálla mélyéből érthetetlen görög szavak bugyborékoltak elő. Margo mindannyiszor széles mosollyal és barátságos integetéssel fogadta, amitől a szent ember haragja szinte a gutaütésig fokozódott. Csoszogott ide-oda, fekete csuhája suhogott, amint egyik piszkos, remegő ujjával az égre, a másikkal Margóra mutogatott. Mivel ez a jelenet többször megismétlődött, sikerült megjegyeznem néhányat a barát kedvenc kifejezései közül, mert szókincse amúgy sem volt valami változatos. Később megkérdeztem Philemona barátomat, mit jelentenek ezek a szavak. Philemona fetrengett a nevetéstől. Olyannyira, hogy alig tudta elmagyarázni, miről van szó, de végül sikerült megértenem, hogy a szerzetes válogatott szidalmakat zúdított Margóra, s ezek közül még a "fehér boszorkány" volt a legenyhébb. Csodálkozásomra mamát nagyon felkavarta az eset, mikor elmeséltem neki. – Igazán – mondta –, fel kellene jelentenünk valahol. Az angol egyház nem engedné meg az ilyesmit. Végül mégis valamiféle társasjáték lett a dologból. Mikor átúsztunk a szigetre, cigarettát vittünk magunkkal az öregnek. Ő meg végigszáguldott a

jó egészséget. fenyegetett az Úr bosszuló haragjával. A fiatalemberen nem volt más. némelyik asztal nagyságú. hogy fügét hozzon nekünk. Ezután volt az a forró délután. mint egy kis angol kert. hogy sikerül találnom egyet a hosszú. aztán. és figyeltem. de félúton az üvegek hirtelen gonoszul lemerültek. és együttes súlyuk lehúzott engem is a víz alá. – Meleg van ma – mondta. míg sikerült megszabadulnom tőlük. Régóta szerettem volna végigcserkészni ezeket a zátonyokat. amíg közvetlen közelembe nem ért. egyetlen evezőjére támaszkodva (melyet. Én is köszöntöttem. Néha még vissza is csoszogott a templomhoz.lépcsőkön. Eltartott néhány másodpercig. Megpróbáltam egyszer kiúszni az egyik zátonyhoz. Pondikonissi és kedvenc öblöm között egy sor zátony húzódott. mintha a holdban volnának. felkuporodott a fal tetejére. vagy egy marék friss. Csakhogy ez leküzdhetetlen nehézségekbe ütközött. két befőttesüveget pedig madzaggal a nyakam köré kötve. csapkolódva a felszínre emelkednem. némelyik akkora. tejes mandulát. sötét arcából csodálatosan fehér fogak villogtak elő. úgyhogy ha felmászott rá az ember. úgy forgatott a vízben. göndör hajbozontot viselt. egy szinte feketére égett fiatalember közeledett. mint a szeder. ahogy fürgén kiugrik a csónakból. és köveket forgattam fel. mint az itteni halászok általában. mint rongyos trikó és nadrág. melyek ezen a terepen éltek. miután kötelességének eleget tett. de már szinte fehérré fakította a nap. abban a reményben. kezében egy kis. mintha a vízen járna. A legtöbbjüknek lapos volt a teteje. – Yasu – mondta –. sok színű zsinórférgekből. rozsdás horgonnyal. hogy meg sem hallottam a közeledő ladik evezőcsobbanását. amikor épp lent tanyáztam az öbölben. . mint a hal a farkát). felcsippentette köntösét. és felállt a tetején. a szeme fényes és fekete. éppoly hozzáférhetetlenül. és nagy kedélyesen rágyújtott az ajándék cigarettára. egyik kezemben a hálóval. barátságosan mellém telepedett. és lihegve. Úgy elmerültem a munkában. Odajött hozzám. és zsebéből egy bádogdobozban dohányt és cigarettapapírt húzott elő. rázta az öklét. de ekkorra már üvegeim egy ölnyi mélységben csillogtak alattam. mert egy sor olyan élőlény lakott körülöttük. amelyeket a part menti sekély vízben nem lehetett megtalálni. és elhúzta az orrát. A csónakban állva. mely valaha kék lehetett. Sötét. Többségük néhány centivel a felszín alatt feküdt. miközben tömpe. távolabbról úgy látszott. melyet az egyik parti hínárcsomóba akasztott. amit azután a part sima kövei között törtünk fel. mert a felszerelésemet nem tudtam kivinni odáig. megteltek vízzel.

de abban mind megegyeznek. Mit keres ott a kövek alatt? Képességeimhez mérten megpróbáltam elmesélni neki. melyek vagy undorítóak. Komolyan bólintott erre. sekély vízen. a lámpa fénytócsájának körében élesen megvilágosodott a . – És az apja? – folytatta a kérdezősködést. és közben megint halászom. – Mi a neve? – faggatott tovább. hogy aztán cserébe kiszolgáltassák magánéletük legbizalmasabb részleteit is. vagy semmi érdekes nincs rajtuk. Ekkorra már elég folyékonyan beszéltem görögül. így beismertem. nagy bádog öngyújtóval rágyújtott. hogy az apám meghalt. mit csinál ilyen messze a falujától. Bánatosan felsóhajtott érre a borzasztó gondolatra. visszamegyek Benitsesbe. hogy valamennyien ehetetlenek. mintha rendkívül fontos információkat szolgáltattam volna. hogy valóban. én is az idegenek közé tartozom. és ha beesteledik. Benitsesben lakom. – Benitsesből jövök – mondta –. a szeme úgy csillogott. Ez a hír ugyancsak felizgatott. hogy a villában anyám. akik a dombon laknak? – kérdezte. meggyújtom a lámpámat. – Maga is azok közül az idegenek közül való. mert nem sokkal ez előtt történt. – A többiek.bütykös ujjaival hihetetlenül ügyesen cigarettát sodort. de különösen a parasztok. azután felderült a képe. meg alszom. – És szegény anyjuknak egyedül kell négy gyereket felnevelnie. Erre vállat vont. Szájába tette. mélyre szippantotta a füstöt. és a villához vezető ösvényről egy nagyon lassan haladó csónakot láttunk odalent. A barátaim azonban – magyaráztam – Gerrynek neveznek. – Taki Thanatos. és útközben halászom. mely még a legközelebb áll a Gerald névhez a görög nyelvben. Azt mondtam: Gerasimos. Aztán eszem. két bátyám és a nővérem lakik még. akik a villában laknak? Ők kicsodák? Hamar megtanultam. szeretnek mindent tudni az emberről. hogy késő este tértünk haza a városból. ilyen az élét. miért érdekelnek annyira ezek az élőlények. Elmagyaráztam. – Az én nevem Taki – felelte. és felsóhajtott. hogy a korfuiak általában. Felhúzta egyik szemöldökét. – Hiába – jegyezte meg filozofikusan –. melynek orrára egy jókora karbidlámpa volt erősítve. – Hol van az apja? Elmagyaráztam. Megkérdeztem. – És a többiek? – kérdezte. mint a rigóé. – Szomorú – mondta együtt érzően. Amint a halász végigevezett a sötét. bár mindig rendkívül nehéz volt a parasztokkal megértetnem.

hallótávolságon kívülre kerültem. nehogy a csörrenés eláruljon. álmosan. hogy éppen mikor valami érdekes dolog történt (mint például Larry és Leslie szócsatái) mama a következő. Délután úgy sem sziesztázol. hogy lefeküdj. Azután. Délután három óra lehetett. – Körüljárom a szigetet. hogy ez a legjobb időszak a rovarok és hasonlók megkörnyékezésére. Lélekszakadva futottam vissza a házhoz. hogy a család ilyenkor csukott ablaktáblák mögött szendereg. Lelkesen bizonygattam. nesztelenül. mert akkor – magyaráztam lelkendezve egy csomó értékes példányt gyűjthetnék a zátonyokon élő állatok közül. Roger . hogy a déli hőségben nem vagyok hajlandó sziesztázni. aztán Menelaosban megint kirakom. és csak fél hat körül kezdenek majd egymás közt duruzsolni. kellemetlen megjegyzést tette: – Ideje. melyek az öböl és Pondikonissi között fekszenek. Lelkesen megtudakoltam. hogy engem is magával vigyen. Megmagyaráztam ugyan. Mikor vagy százméternyire voltam. maga odajön tízre. Mama mindig aggódott amiatt. mikor szándékozik munkához látni. belopakodtunk a szobámba. Mikor már biztonságba. nem lehetne-e. és belegöngyöltem a díszpéldányokkal telirakott befőttesüvegeket. hogy este tízkor kiengedjen a tengerre. s így. Már akkor arra gondoltam. összekapkodva hálómat meg palackjaimat. hogy ez pompás foglalkozás lehet. és vajon nem akarja-e megközelíteni a zátonyokat. Ez. melyeket csónak nélkül nem tudnék megközelíteni. lelassítottam. és odafüttyentve Rogert. s tudtam. gyorsan visszavonultam. megoldja az éjszakai halászat kérdését. rózsaszín. úgy éreztem. vajon hogyan fogom a családot általában és mamát különösen rávenni arra. ahogy a csónak lassan áthaladt felettük. mielőtt Benitsesbe indulnék. hogy pontosan tízkor ott leszek. mint a napsütéstől kábult legyek. azután irány Benitses. Most tehát fokozódó érdeklődéssel figyeltem Takit. Elviszem a zátonyokhoz. de érveimet nem tartotta meggyőzőnek. mielőtt még Taki meggondolhatta volna magát. de nem ismertem egyetlen halászt sem. Mindezek eredményeképpen esténként rendszeresen előfordult. – Lent leszek Menelaosban. Azután fejvesztés terhe mellett megparancsoltam Rogernek. drágám. és fontolóra vettem. – Körülbelül tízkor indulok – felelte. Megkérdeztem. zöld és barna kövek ragyogtak fel. mint két árnyék. – Miért ne? – mondta. levettem az ingem.tengerfenék: citromsárgán parázsló zátonyok. hogy egy hangot se adjon ki.

de ne felejts el jó melegen felöltözni! mondta mama. hogy reggel már polipok és angolnák fognak tekeregni a padlón. helyeselheti-e ezt a lépésemet. bemászott az ágy alá. mi lesz este? – kérdezte mama. és olvasni próbáltam. ahogy csak tudtam. eléggé késő. különben mire észbe kapsz. drágám – mondta mama. és ágyba bújok. Mire jó ez nekik? Voltaképpen az is rejtélyesnek tűnt előttem. . ahogy kínkeservesen forgolódtam a máris lucskos lepedőn. mert – mint magyaráztam vannak bizonyos fajok. előbb-utóbb kétoldali tüdőgyulladást szerzek. Némileg felpaprikázva azt válaszoltam. zöld akváriummá festették a szobát. gondoltam magamban. és ez a legjobb módszer a befogásukra. én meg fogom magam. Egyáltalán nem tudta. Dehogyis. ahol a család teázott. és félálomban kitámolyogtam a teraszra. csonka farkát behúzta. – Miért. Fél hatkor ébredtem fel. ne engedd el. de olyan elszánt szigorral csitítottam el. aki meg volt győződve róla. hogy szerzeményeimet nem akarom behozni a házba.lihegve leheveredett a szoba közepén. Csak azért döntöttem úgy. olyan hanyagul. hogyan tudnak egyáltalán elaludni? És ebben a percben már álomba is merültem. hanem egyenest a medencémbe teszem őket. ha nem viselek állandóan jéger alsót. melyek csak éjjel bújnak elő. A tőlem telhető legközönyösebben annyit mondtam. drágám? – aggodalmaskodott. Mi a nyavalya tetszhet a családomnak ebben az egész sziesztában. Ő csak annyit tudott. és aludni készülök. Elővettem egy könyvet. hogy aznap délután kivételesen szükségét éreztem a sziesztának. – Nincs valami bajod. hogy körülbelül tizenegyre. tele érdekesnél érdekesebb kalandokkal. – És mikorra érnél vissza? Vitézül azt hazudtam. bizony. aki elvisz éjszakai halászatra. de igazában azért rezzenéstelen és forró volt a levegő: az oldalamon patakokban folyt az izzadság. amint levetkőzöm. A félig csukott zsalugáterek hűvös. feleltem. hogy itt áll előttünk az egész délután. mert elő kellett készülnöm az estére. hogy tíz órakor kimegyek a tengerre egy halásszal. ez nem jelenti azt. – Remélem – mondta Larry baljósan –. olyan lesz az egész ház. akár egy állatkert. Komolyan. Próbaképpen vinnyogott egyet. és megrökönyödve bámulta. hogy lekonyult a füle. és panaszos sóhajjal összegömbölyödött. mama. – Tíz óra. hogy hiába olyan balzsamosan melegek itt az éjszakák. – Hát jól van. – Jesszusom – mondta mama. szemre és szagra. – Csak nem aludtál? Azt feleltem. kutya bajom. hogy lefekszem.

időnként megállva. és mindenfelé feltűntek a csigaházban császkáló. rákok. Taki egy percre letette a lapátokat. helyére tette a lapátokat. tüdőgyulladás-komplexusa százszorosára fokozódik. és sortom alá fürdőnadrágot húztam. Az olajliget sötét zugaiban szentjánosbogarak fénylettek. és várakozóan tátogtak. mert Taki gondosan végigvizsgálta a csónak alatti vagy három méter sugarú fénykört. Az orrban egy kis üveg olívaolajat vettem észre: igen fontos kelléke ez a halászoknak. és felállva evezni kezdett. és rám nézett. Taki az evezővel eltaszította a ladikot. Néhány rák is téblábolt erre-arra. néhány csepp olaj varázslatosan kisimítja a nyugtalan felszínt. Taki dúdolgatott. és elégedett sóhajjal leültem. kagylók és hasonló apróságok számára.Buzgón megígértem tehát. volt nyolc széles szájú befőttesüvegem és még sok kis dobozom. A karbidlámpa javában égett. erős fokhagymaszagot árasztva. hogy a kövekről lecsippentett moszatot a szájukba gyömöszöljék. gyűjtőzsákom fenekére pedig egy törülközőt rejtettem. leültek a moszatborította kövekre. háromszög alakú sziluettje felé. Gébek és nyálkáshalak bújtak elő üregeikből. Taki már ott kuporgott a csónakban és dohányzott. és bementem. Amint kiértünk a mély vízbe. Végül háromnegyed tízkor vállamra vettem a zsákot. Megbizonyosodtam róla. hogy jó melegen felöltözöm. három dróthoroggal ellátott bambuszbotom. haragosan sziszegve. Lassan. foltos sarlóként derengett a csillagok között. Az evezők dallamosan nyikorogtak. veszedelmesen horgas végű szigony. melyek lakásukat a jogos tulajdonosoktól bitorolták. és átkormányozta a sekély vízen meg az alattunk susogó hínármezőn. Mikor a közelükbe értünk. A csónak oldala mentén kétméteres rúd feküdt. A hold sápadt. egy hosszú. mert biztos voltam benne. és hallottam. mint a függöny felgördülésére váró színházi közönség. hogy mama nincs a közelben. fehér fénykört vetett a sekély vízbe. amerre a zátonyokat sejtettem. micsoda nyüzsgő élettömeget vonzott oda. a végén öt ágú. . mint apró smaragdok. egyenletesen haladtunk Pondikonissi fekete. Mikor leértem a partra. és zseblámpával a kezemben végigmentem az olajligeten. melynek segítségével érdekes hínárcsomókat lehetett felhúzni a víz alól. és ragyogó. Felszerelésemet elrendeztem a csónak fenekén. azután kihörpintettem a teámat. mert ha a szellő felborzolj a víz tükrét. hogy egy izgalmas és megnyugtató órát töltsek felszerelésem előkészítésével. Ha mama tudomást szerzett volna erről. a csónak orra elé. és alig világított. Máris láthattam. Volt egy hosszú nyelű hálóm. ahogy a baglyok huhogva szólongatják egymást a sötétben. izgatott remeterákok. Nagyon lassan haladtunk. hogy néhány jó fogás érdekében víz alá kell majd merülnöm.

Ahogy lebámult a vízbe. – Nézze – mondta. ez csak feküdt. ahogy nagy büszkén feküdt a homokban… és rendkívül veszedelmesnek. mert nagyon szerettem volna látni. és óriási. Ám Taki ügyesen döfte be a fegyvert. a szigony öt ágát beledöfte a hal lapos fejébe. őszi erdő felett. s a fény megvilágította a különös. finoman beleeresztette a szigonyt a vízbe. csak a lámpa mérges sziszegése. Aztán hirtelen. Mozdulatlanul állt vagy egy másodpercig. csapkodva és ficánkolva . a skarláttól a borvörösig. s a hal. vonaglott a villás ágakon. Gyorsan. hogy szemmel nem is tudtam követni. csak egy farkcsapás. De nem. rózsaszínű és bíborvörös moszat borított.– Öt percig körözünk itt – mondta –. hogy a hátán meredező tüskék belefúródtak a szigony nyelébe. hogy foghassak valamit. hogyan halászik Taki a szigonnyal. Örömmel ráhagytam. és lemutatott a homokos fenékrészre. Mikor a szigony már csak harminc centire volt a haltól. hátán hegyes tüskék sora. a végtelenségig. tenger alatti sziklákat. és a vízbe merítette a lapátokat. észrevehetetlenül mind közelebb és közelebb ért a szigony. hogy finoman fogást vált a nyélen. mely kiterjesztett szárnyakkal suhan el a sokszínű. és már itt se lenne. az ember szinte sólyomnak érezte magát. a hal úgy tekergett. széles feje volt. Lassan. Mégis a színe lepett meg a legjobban. Taki megállt. és ernyedten tátogó szája. Első pillantásra nem vettem észre semmit. mint a sárkány taréja. nekem úgy rémlett. Rendkívül magabiztosnak látszott. Hogyhogy nem veszi észre ez a nagy hal a közelgő végzetet? Mire való az az aranypöttyös szeme? Nem kellene más. egy kis kavargás a homokban. Visszafojtottam a lélegzetem. melyeket parányi tölgyfákhoz hasonló. mert a pirosnak szinte minden árnyalatát viselte. azután hirtelen megláttam. – Skorpió. aranyszínű szeme. helyenként fehér foltokkal. melyek most fékül szolgáltak. hogy maga is megfoghassa. és módszeresen. Homok és vér kavarodott fel a vízben. Nagyon lassan megközelítettük hát a legnagyobb zátonyt. albatroszszárny méretű uszonyait kiterjesztette a homokon. Hatalmas. egy nagy szikla bástyája alá. az állat nem tudott elszabadulni. ő pedig felemelte a szigonyt. Más hang nem hallatszott. olyan sebesen. A csónak majdnem teljesen megállt. mert a külseje alapján a húsát is halálos méregnek képzeltem. gőgösen nyeldekelt. Láttam. Lassan. centiméterenként közelítve a horgas ágakat a hal felé. Vagy hatvan centis hal feküdt a homokban. Taki hirtelen abbahagyta az evezést. amit akar. Aztán még egyszer körbemegyünk. egyik kezéből a másikba fogva felhúzta a rudat. – Ez ám a finom falat – suttogta Taki s ezen elcsodálkoztam.

csapkodott. csak a tüskéje. szomorúan bámult ránk. Az evező. Ismét az evezők fölé hajolt. és felemelte a szigonyt. hogyan lehet megenni a skorpiót. polip. De akárhogy meregettem a szemem. – Ott. – Látja már. micsoda fájdalmai volnának! Gyorsan kórházba kellene szállítani. Megigazította kezében a szigonyt. maga kelekótya? – kuncogott. még mindig vonaglott. a szigony. – Ó – felelte Taki –. hogy segítsek. ott – mutatta Taki. hogy a tengerfenék részének néztem. nézze! – mondta Taki. ott! Nézze. és belepottyantotta egy üres olajoshordóba. nem láttam semmit. – A skorpió gonosz hal. Itt homokos volt a fenék. azt is a városi piacon. és néhány ügyes zsonglőrmutatvány segítségével felemelte a skorpióhalat. Egész idő alatt azt bámultam. olyan édes. mint a méz. a homokban nyomát sem láttam élőlénynek. de keményen visszalökött. – Vigyázat – mondta. ragyogó zöldre váltott. Még harminc centivel mélyebbre eresztette a szigonyt. hogy az egyáltalán nem hasonlít az eleven állatra. – Jó nagy – mondta Taki. A gyomrom összerándult izgalmamban. de olyan szürke és homokszerű volt. Csápjainak fészkében kuporgott és kopasz. Szent Spiridion. Azt levágja az ember. miért hívjuk skorpiónak. és éreztem. – Ott van. – Nézze csak. domború homloka alól. Taki megint leállította a csónakot. vigye majd haza. és a csónak végignyikorgott a zátony pereme mentén. – Nem látja? Hová tette a szemét? Ott. – Figyeltem. Az állat vízsugarat lövellt ki tömlőjéből. zöld szalaghínár csomó tarkította. Tudni szerettem volna. Ha meg tudta volna szúrni azokkal a tüskékkel. kavargó . ahol már nem okozhatott bajt. és megpróbálta tüskéit a csónak oldalába fúrni.már a csónakban volt. hátborzongatóan emberi tekintettel. lágyan a vízbe engedve szigonyát. csak néhány elszórt. mert eladdig csak döglött polipot láttam. Magának is adom. – Nézze – mondta –. a szigony hegyénél! Ekkor hirtelen észrevettem. A húsa édes. de a mozdulat nem volt eléggé óvatos: a polip piszkosszürke színe élénk. Aztán ismét lelassítottunk. s noha minden számítás szerint a halnak már régen el kellett volna pusztulnia. ahogy a lapát tolla segítségével kihúzza a szigonyt. – Láthatja most. Előrehajoltam. és ennek nyomásától hajtva. ha egyszer mérges. már majdnem hozzáérek! Hiába.

két csápja mégis hozzátapadt a ladik oldalához. Taki megint föléje kormányozta a csónakot. Ezúttal már nem kockáztatott. Taki gyorsan megragadta a polip kerek. a feje akkora. a muréna simán. megdöbbenésemre. mert a karok szorítása azonnal meglazult. Taki erősen megrántotta. szakadós hangot hallatva. mint amikor ragasztószalagot tép le az ember. felemelkedett a fenékről. de ahogy a polip a csónakba került. és lecsapott. Mikor azonban Taki leeresztette a szigonyt. meghatóan bízik álcázásában. Testéből tinta tört elő. mint egy elszabadult léggömb. semmi egyebet nem fogtunk. méltóságteljesen. és kiöblítette a száját. arcát és nyakát. és az evezők után kapva. ahogy a polip karjai csapkodni. mint a füst. Ledobta a szigonyt. mint amikor a kutya eltöri a patkány gerincét. – Ó. Villámgyorsan húzta fel a szigonyt. olyan volt. hogy egy éjszaka skorpiót is meg polipot is fogok. felkapta ezt a tekergő medúzafőt. és megtörölte a száját. Aztán. és megint beleeresztette a szigonyt a vízbe. De úgy látszott. Taki beledobta a polipot a hordóba. merített egy marok tengervizet. csúszós testét. ernyedten lehulltak. vonaglani kezdtek. kiköpött a vízbe. és arcához emelte. hogy a csápok befonták a homlokát. mint egy kisebb fajta kutyáé. megerősítette szorítását a nyélen. majd áthajolt a csónak oldalán. ahogy kikandikált egy üregből. s a tapadókorongok fehér nyomokat szívtak a barna bőrön. csak épp ezerszeresére felnagyítva. úgy. gammoto – mondta Taki. Gondosan kiszemelt egy pontot. mert hiába kerültük meg többször is a zátonyokat. Taki kuncogott örömében. Nyilván egy fontos idegközpontot haraphatott át. és hirtelen a polip testébe mélyesztette fogait. egy oldalirányú rándítással. A puhány. és a karok elváltak a fától. Taki szerencséje a polippal véget is ért. – Nem sokszor fordul elő. ismét leereszkedett.homokot hagyva maga után. és ügyesen leszedte a horgokról. olyan reszelős. úgy tűnt. és ahogy végigsuhant a víz alatt. – Maga szerencsét hozott nekem – mondta vigyorogva. mert alig tízméternyire attól a helytől. és körültekeregték a szigony nyelét. ahol felriasztottuk. a tekintete rendkívül gonosz. reszkető. a skorpióhal mellé. sebesen a polip nyomába eredt a csónakkal. és lassan szétáradt a homok felett. nem tett vigyázatlan mozdulatokat. Mikor az ötágú villa egylábnyira megközelítette a polip fejét. Láttunk ugyan egy murénát. . fekete csipkefüggönyként lebegett a vízben. már csak a legvégük kunkorgott egy kicsit. Abban a pillanatban felhővé kavarodott az ezüstös homok. Karjai hosszan lebegtek utána.

nem is nagyon bántam. Számtalan megfognivalóval találkoztam. olajjal. meg apró halacskákat. mint a hó. és vonakodva bár. melyeknek alját csak félig fedte a héj. majdnem lepottyantam a zátony széléről. mert a fejéből ítélve legalább két méter hosszú lehetett. és nem láttuk többet. meg másféle. míg figyelte.és skarlátszínű nyálkáshalakat láttam. némelyik fehér. mint óriási fatetvek. nagy. mint a postaláda. Mindössze félórás gyűjtés után azt kellett látnom. kötődtek. fele akkorákat. és hányaveti vidámsággal máris elhullatták karjaikat. sűrűn telepettyegetve vörös és fekete foltokkal. és úgy éreztem. fogjunk magának is valamit. mert elég volt a legkisebb rázkódás. bármilyen lelkes természetbúvár vagyok is. és igyekezetemben. hogy abba kell hagynom a vadászatot. ahogy gondosan kiürítgetem üvegeimet a tavacskába. hegyes karjaik szakadatlanul tekeregtek. s én teljes felszerelésemmel kimásztam a tetejére. és finom bordázat díszítette őket. krumplival és apró tökkel főzze meg. Voltak kaurik. mások világos krémszínűek. Törékeny arany. melyek úgy csüngtek a sziklák hasadékaiban. Itt áthúzott egy zsineget a mostanra már kiszenvedett skorpióhal kopoltyúján. oldódtak. Láttam egy gyufásdoboz nagyságú tintahalcsecsemőt is. mint egy podagrás lábra szabott. Ezeket a lehető legóvatosabban kellett a hálóba emelni. hogy egy rosszul világított csónakban.hajlékony bájjal visszahúzódott a zátony üregének mélyébe. Papucscsigák is voltak itt. úgyhogy ha felfordította őket az ember. karcsú. – Menjünk. fekete szemük volt. hogy nem vihetem mindet haza. de mély bánatomra sikerült elillannia. melyeknek színe átmenet volt a sötét berlini. Voltak vérvörös meg bíborszínű. ugyanekkora halacskákat. és átnyújtotta. hogy megvilágítsa nekem az egész sziporkázó gyönyörűséget. bő. hogy erős paprikával. és jót mulatott. nélkülözni tudom. fájt a szívem. törékeny tengeri csillagok: hosszú. Voltak bogárcsigák. vagy hat centi hosszúak. Átevezett velem a legnagyobb zátonyhoz. mint egy gyufaszál. hogy minden üvegem és dobozom színültig megtelt.és a kobaltkék között. . Ami engem illet. de beláttam. egy kétméteres murénával való birkózás élményét. ormótlan szövetpapucs. Megköszöntem az ajándékot és hozzám való szíves türelmét. Azután visszavitt a menelaosi mólóhoz. hogy megfogjam. A hálóval felfegyverkezve végigkúsztam a zátonyon. – Mondja meg édesanyjának – javasolta –. Taki kedélyesen átevezett velem kedvenc öblömbe. Taki pedig vagy kétméternyire mögöttem evezett. – No mindegy – mondta Taki filozofikusan. úgy festettek. a színük meg piros.

s az égvilágon mindent észrevettek. Ha megérkezem. némelyik megvolt hét-nyolc centiméter is. mint egy nap a város főutcáján. melyen nem volt fa. kidülledő. és a sekély vízen tovasiklott Benitses irányába. Ha egy káposztalepke vagy egy gyöngyházlepke szállt le a fényes mirtuszlevelekre. ezt itt-ott füves-köves tisztások szakították meg. és oly erősen kezdett csapkodni a szárnyaival. Amaz felrezzent ábrándozásából. a sáska végtelenül óvatosan megközelítette. szinte nem is látszott. billegette a szárnyait és elmélkedett. Ezt is megköszöntem. hogy fél három van. hogy számolni fogom a napokat.– Jöjjön ki máskor is halászni – felelte. amely a napon üldögélt. és biztosítottam arról. Rogerrel lekuporodtunk a mirtuszbokrok nehéz illatú árnyékába. hogy a pillangó csak egy szélfútta levélnek higgye. felfaltak a cápák. szalmaszínű szemüket ide-oda forgatták. s néha az ágak közt zajló élet egy napja éppolyan mozgalmasnak bizonyult. hogy a skorpióhal talán kiengeszteli. míg kicsi. Csak abban reménykedtem. zöld erdeje nőtt. tüskés első lábaikat álszent imádságra emelve. melyeket az élénk acélkék fényű bogáncskóró gyertyatartói és a csillagvirágok nagy. hegyes fejüket. mama már biztosra veszi. pelyhes csomói díszítettek. Karcsú lábaikon hintáztak a mirtuszbokrok között. Láttam egyszer egy imádkozó sáskát. mint a megkeseredett. Megfordultam. és egy harmincharmincöt holdas sík medencét fogott közre. néha megállt. MIRTUSZERDŐK A VILLÁTÓL MINTEGY FÉL MÉRFÖLDNYIRE északra megritkult az olajfaliget. Talán szerdán vagy csütörtökön. majd üzenek. – Pasto calo – felelte. – A jövő héten megint erre járok. és figyeltük a körülöttünk vonuló ármádiákat. és tudtam. Egyike volt ez kedvenc vadászterületeimnek. amint becserkészett egy nagy fecskefarkú lepkét. és fáradtan felkaptattam a domboldalon. Itt csak a mirtuszbokrok hatalmas. vagy valami hasonló végzet ért utol. veszedelmes. és a lepkének csak az egyik szárnyát sikerült elkapnia. de az utolsó pillanatban elvétette az ugrást. A sáska rávetette magát. – Minden jót. Megdöbbenve tapasztaltam. Eltaszította a csónakot. – Sok szerencsét – kiáltottam utána. hogy mozog. . A mirtuszerdőben rengeteg élénkzöld szárnyú imádkozó sáska tanyázott. sovány vénkisasszonyok egy koktélpartin. hogy megfulladtam. és lábain ide-oda himbálta magát. mert rendkívül gazdag rovarvilág élt itt.

hogy kis híján sikerült az egész sáskát a levegőbe emelnie. Még egy néhány erőteljes szárnycsapás, és a sáska bosszúságára a lepke bukdácsolva elrepült, noha egy jókora darab hiányzott a szárnyából. A sáska pedig leült, és sztoikus belenyugvással megette a szárnydarabot, mely a karmai között maradt. A bogáncsok alatt a kövek között meglepően sok élőlény nyüzsgött, annak ellenére, hogy a földet kőkeményre égette a nap, és a talaj olyan forró volt, hogy szinte rántottát lehetett volna sütni rajta. Itt olyan rovarok éltek, amelyektől mindig végigfutott a hátamon a hideg. Hét-nyolc centis, lapos százlábúak; testük mindkét oldalán hosszú, kihegyesedő lábak rengetege. Olyan laposak voltak, hogy a legkisebb repedésbe is könnyűszerrel becsusszanhattak, s oly hihetetlen sebességgel mozogtak, hogy nem is futni, inkább siklani látszottak a talaj felett, ahogy a lapos kavics csúszik a jégen. Scutaigeridae volt a nevük, s elképzelni sem tudtam volna olyan nevet, melynek hangzása ennél jobban kifejezte volna ezeknek a százlábúaknak szörnyen undorító mozgását. A kövek közt elszórva a kemény talajba fúrt lyukakat lehetett találni, melyek akkorák voltak, mint egy félkoronás pénzdarab, vagy még nagyobbak. A peremük selymes anyaggal volt borítva, és az üreg szája körül nyolc centi átmérőjű körben háló feszült. Ezek az üregek a tarantuláknak, a nagy, csokoládészínű, világosbarna foltos pókoknak barlangjai voltak. Kinyújtott lábaikkal körülbelül egy csészealj nagyságú területet borítottak be ezek a pókok, s a testük akkora volt, mint egy kisebbfajta dió. Vadászat közben rendkívüli erőt, gyorsaságot és kegyetlenséget s hozzá sátáni ravaszságot tanúsítottak. Többnyire éjszaka vadásztak, de néha nappal is előbújtak, és hosszú lábaikon, fürgén szaladtak a kórók között, prédára lesve. Általában, ha észrevették az embert, visszavonultak, és eltűntek a mirtuszok között, de egy nap találkoztam eggyel, amelyik annyira belemerült elfoglaltságába, hogy egészen közel mehettem hozzá. Vagy másfél-két méterre lehetett barlangjától, egy kék bogáncskóró szárán, félmagasságban ült, vizsla szeme fürkészve a környéket, első lábaival hadonászva, hogy ellenállhatatlanul emlékeztetett egy vadászra, aki felmászik a fára, hogy megnézze: nincs-e vad a közelben. Vagy tíz percig folytatta ezt, míg én lekuporodva figyeltem. Hirtelen, óvatosan leereszkedett a bogáncsról, és igen céltudatosan elindult. Egészen úgy viselkedett, mintha magasleséről észrevett volna valamit, de én akárhogy kutattam, a föld színén nyomát sem láttam az életnek, és különben sem hittem, hogy egy tarantula látása valami híresen jó volna. De a pók

rendíthetetlenül tört előre, míg egy nagy fűcsomóhoz nem ért – a finom szálú füvet Jób könnyének hívták, és terméstokjai olyanok voltak, mint megannyi kicsi, fonott kalács. Közelebb hajolva megláttam, mit szemelt ki magának a tarantula: a fűszálak finom, szökőkúthoz hasonló csomója alatt pacsirtafészek rejtőzött. Négy tojás volt benne. Az egyikből éppen most bújhatott ki a pici, rózsaszín, pelyhes fióka, mert még ügyetlenül küszködött a tojáshéj ráragadt darabkáival. Mielőtt bármit is tehettem volna a megmentésére, a pók már átkapaszkodott a fészek peremén. Feltornyosult a fióka fölé, egy darabig állt, rémületesen nagynak tűnt a kicsi fészekben; azután magához rántotta a remegő madárkát, és hosszú, hajlott rágószerveit belemélyesztette a hátába. A fióka két kicsi, alig hallható nyikkanást hallatott, szélesre tátotta a csőrét, és egyet-kettőt vergődött a pók szőrös karmai között. Azután a méreg megtette hatását: a kismadár megmerevedett egy pillanatra, majd ernyedten lehullottak a tagjai. A pók moccanás nélkül várt még, amíg meg nem bizonyosodott róla, hogy hatott a méreg, azután megfordult, és útnak eredt; a fióka ernyedten csüngött állkapcsai között. Olyan volt most a tarantula, mint egy különös, hosszú lábú vadászeb az idény első zsákmányával a szájában. Megállás nélkül barlangjához sietett, és eltűnt benne, a kismadár ernyedt, szánalomra méltó holttestével együtt. Két okból is meglepett ez az eset: egyrészt, mert nem hittem volna, hogy a tarantula egy madárfióka nagyságú élőlényt is meg mer támadni, másrészt pedig, mert nem értettem, honnan tudta, hogy ott van a fészek mert hogy tudta, nem lehetett kétséges, hiszen nyílegyenesen feléje tartott. A bogáncstól a fészekig tíz méter volt a távolság, leléptem, és biztos voltam abban is, hogy nincs az a pók, amelyik ekkora távolságról meg tudna látni egy ilyen jól álcázott fészket. Maradt tehát a szaglás, s noha jól tudtam, hogy az állatok megéreznek olyan gyenge szagokat is, melyeket a mi eltompult érzékelésünk már nem jelez, ez sem oszlatta el kételyeimet: egy ilyen rezzenéstelenül szélcsendes napon, tíz méter távolságról ennyire pontosan bemérni a pacsirtafiókát – ez a teljesítmény szinte hihetetlenül finom szaglóérzékre vallott volna. Végül tehát csak arra a meggondolásra juthattam, hogy a pók cserkészései során felfedezte már a fészket, és időnként utánanézett, vajon kikeltek-e már a kicsinyek. De ezt sem találtam kielégítő magyarázatnak, hiszen olyan gondolkodási folyamatot tételez fel egy pókban, amilyennel – ebben biztos voltam – nem rendelkezhet. Még a mindentudó Theodore sem tudta megnyugtatóan megoldani a kérdést. Maradt a tény, hogy az a pacsirtapár abban az évben

egyetlen fiókát sem tudott felnevelni. A mirtuszerdők lakói közül a hangyaleső lárvái is nagyon érdekeltek. A kifejlett hangyalesők a legkülönbözőbb méretűek, és unalmas szürkésbarna színűek. Rendkívül elhanyagolt és gyengeelméjű szitakötőhöz hasonlítanak. Szárnyaik aránytalanul nagyok testük méretéhez viszonyítva, s úgy csapkodnak velük, mintha minden erejükre szükség volna ahhoz, hogy le ne pottyanjanak. Derék, döngicsélő teremtések, teljesen ártalmatlanok. Ugyanez azonban nem mondható el a lárváikról. Ami a tavakban a vérengző szitakötőlárva, az a hangyaleső lárvája a száraz, homokos területeken, a mirtuszbokrok között. A lárvák jelenlétét a környéken csak egy sor különös, kúpos bemélyedés mutatta, a talaj puhább, könnyebben feltúrható részein. Amikor megpillantottam ezeket a mélyedéseket, töprengeni kezdtem, vajon mi áshatta őket. Arra gondoltam, hogy talán egerek kutathattak itt gyökerek után, és nem vettem észre, hogy a lyukak aljában tettre készen ott lapul maga az építész is. Aztán egyszer működésben láttam egy ilyen üreget, és rájöttem, hogy ez nemcsak otthona a lárvának, hanem egyúttal félelmetes csapda is. Jött például egy hangya (mindig úgy képzeltem, hogy dúdolgat magában, ahogy a dolga után szalad) – a kis sürgő-forgó fekete fajta vagy a nagy, magányos, vörös, melynek potroha úgy mered az ég felé, mint egy légvédelmi ágyú. Bármilyen fajból lett légyen az arra járó, ha az üreg peremére tévedt, azt tapasztalta, hogy a lejtős talaj megcsúszik alatta, és ő lefelé gurul, a kúp aljára. Megfordult ekkor, és fölfelé kapaszkodott, de a föld vagy a homok kis görgetegekben megindult a lába alatt. Amint az első ilyen görgeteg leért az üreg aljára, a lárva megkapta a jelzést, hogy támadásba lendüljön. A hangya hirtelen apró göröngyök vagy homokszemcsék géppuskatüzében találta magát, melyet a lárva hihetetlen sebességgel mozgó feje zúdított felfelé a lyuk aljáról. Lába alatt megindult a föld, a nyakába bombaeső hullott – a hangya elvesztette egyensúlyát, és szégyenszemre legurult a csapda fenekére. Ekkor a homokból villámgyorsan előbújt a hangyaleső lárvájának feje – két hatalmas, hajlott, sarlószerű állkapoccsal ellátott hangyafej. Ezek a rágószervek belemartak a szerencsétlen hangya testébe, és a lárva visszahúzta a fejét, a föld alá temetve a küszködő, kapálózó hangyát is. Mivel úgy ítéltem, hogy a lárvák tisztességtelen előnyt szereznek a meglehetősen tompa elméjű, szorgalmas hangyákkal szemben, nem éreztem lelkifurdalást, mikor kiástam és hazavittem őket, hogy sebtében összetákolt muszlinketrecükben kikeljenek – hátha egy újabb fajt sikerült így gyűjteményem számára beszereznem.

és szarvaikat összeérintették. szigonya ugyanezt a műveletet hajtotta végre Csiga I-en. a két fehér fonalkával összekötve. megrészegülten. amikor az ég kékesfeketén sötétlik. Szerettük Rogerrel ezeket a nyári zivatarokat. És most ott vesztegeltek. a végén fehér fonállal. Tudtám. Tudtam. és így húzzák közel magukhoz a másikat. egymás mellett. szigonya belefúródott Csiga II. hogy képtelen voltam kivenni a cselekmény részleteit. hogy testük nedveit megóvják a nap égető tüzétől. hogy a testükben rejlő csörlőszerkezet segítségével felcsévélik a kis fonalat.Egy nap vihar tört ki – az a különös égiháború. Már ez is elég meglepő volt. és hosszan. mint a szürkebegy tojása. mintha lángolnának. Azután az egyik megfordult és a másik mellé csúszott. de testük annyira összesimult. Ekkor megálltak. Mikor a vihar elvonult. Figyeltem. amelyik egyébként az árnyékban keresne menedéket a nappali hőség elől. ahogy lassan egymás mellé csúsztak. házuk bejáratához valami papírszerű anyagból ajtót fabrikálnak. és ahogy a napsütésben gőzölögve párolgott az esővíz az olajfákról. Mert a két csiga oldalából egyszerre csak kibukkant egy-egy kicsi. hogy ez csak párzás lehet. A fonalak egyre rövidültek. Ráadásul Rogernek még az az öröme is megvolt. olyanok voltak a fatörzsek. és ezüst villámok csipkézik ki keresztül-kasul. hogy megugathatta a villámokat. Az ázott föld csodálatosan gazdag. Mikor párhuzamosan egymás mellett álltak. de a java még csak ezután következett. És csakugyan. méz. az ég olyan világoskékre mosva tündökölt. olyasmi történt. szinte étvágygerjesztő illatot árasztott. Egy mirtuszágon két nagy. Csiga I. Vagy tizenöt percig így maradtak. és egyre közelebb húzták egymáshoz a két csigát. abban a reményben. Mikor az eső elállt. Jó volt caplatni a pocsolyák között. meleg cseppekben. nagy. míg Csiga II. . átsétáltunk a mirtuszerdőn. szarvacskáikkal kihívóan integetve. hogy alig akartam hinni a szememnek. hogy a ruhám egyre vizesebb lesz a meleg esőtől. Olyan közelről bámultam őket. Ez a zivatar nyilván felébresztette őket. míg végül oldaluk szorosan összesimult. és érezni. és eltűnt benne. és most vidám. azután jó mélyre húzódnak a csigaházban. Keresnek maguknak egy kényelmes ágat. súlyos. mint a vér. nyár derekán ezek általában nyári álmot alusznak. oldalába. törékeny szigonyhoz hasonló valami. elmerülten egymás szemébe néztek. mint két egymáshoz csáklyázott hajó. hogy az orrom majdnem hozzájuk ért. és végül arra a megdöbbentő következtetésre jutottam. mint valami gyümölcspuding. romantikus hangulatban vannak.és borostyánszínű csiga kúszott egymás felé. hogy ilyenkor. hogy az eső talán előcsalt néhány olyan állatot is. Eleredt az eső.

míg megemésztettem ezt a megdöbbentő értesülést. lábujjhegyen himbálva magát. se beszéd. – No persze. lassan. hogy az állatok visszacsévélték zsinórjukat. hogy ezt láthatta. az egyik jobbra. sem a szerelmi kaland szerencsés befejeztén érzett örömnek. amit mindig magára öltött. amikor Theodore teára jött. hogy alig vártam a következő csütörtököt. igen… – mondta. igen. Theodore hallgatott. hogy minden csiga egyszerre hím és nőstény? – Ööö… bizony – mondta Theodore. úgy… szóval… eltűnnek. – Igen. vajon csak képzeltem-e a kis szigonyokat és a fonalakat. mikor azt gondoltam. Úgy megragadott ez a különös viselkedés. Megjegyeztem. khm… kellemesnek találhatnak. – Amikor egymás mellé kerülnek. mikor befejeztem. és komolyan bólogatott. de én még sohasem láttam. – Hermafrodita. amit a csigák.egymás oldalán. még egy "köszönöm"-öt sem ejtve. – Nem gondolhatja komolyan. és ha behatoltak a csiga testébe. nagyon helyesen gondolta – mondta Theodore. valahányszor Theodore és én természettudományos kérdésekről beszéltünk. amivel vissza tudják húzni a fonalat. hogy minden csiga egyszerre hím és nőstény! . igazam volt-e. – Nos. Rám hunyorított. Megkérdeztem. most szintén megrökönyödve hallgatta a csigák különös szexuális életéről szóló előadást. attól a lélegzetem is elállt. A szigonyok valami… khm… kalciumos anyagból vannak. aki ezenközben is azt a fájdalmas arckifejezést viselte. Azt jelentené ez. Larry. nem – felelte Theodore. azután se szó. Egy teljes percbe került. – Alighanem van bennük valamilyen… khm… szerkezet. az egyik csiga khm… hím fele a másik csiga nőstény felével… ööö… kel egybe. és amit még hozzátett. hogy talán sose volt még részem ilyen különös élményben. feloldódnak. – Maga… khm… szóval… ööö… nagy szerencséje van. – Ez pontosan így van. és nyoma sem volt rajtuk szigonynak vagy zsinórnak. Feltételezhetően valami bizsergő érzést okoznak. – Nem. Megkérdeztem. Theodore – tiltakozott. Igen különös – mondta Theodore. és a szakállát morzsolgatta. elindultak. hogy megtárgyalhassam vele a dolgot. – Ugye csak viccel. Rengeteg csigát megfigyeltem már. a másik balra. míg én érzékletesen előadtam. és… szóval… viceverza. amit láttam.

Ezek a nyamvadt. – No igen. de a tojásaimon kell ülnöm. bedobozoltam. hogy itt temérdek csacsi él – voltaképpen a sziget egész mezőgazdaságának terhét ők viselték –. tucatjával szállítom majd őket a villába. Még a végén komplexusai támadnak. és féltő gondoskodásom minden jelével elhalmoztam őket (még zivatart is rendeztem nekik egy locsolókanna segítségével). párzásra sehogyan sem tudtam őket rábírni. – Nagyon durva és szeretetlen dolog ilyesmit mondani – méltatlankodott Larry. – Csakhogy a csigák nem ülnek ám a tojásaikon magyarázta. ha az ember nem akar elmenni egy koktélpartira. és dobozokba rakom. mert már tervbe vettem. Csakhogy akkor magának is tojásokat kellene raknia – mutatott rá Theodore. nyakra-főre elcsábítják egymást. ahol szívem gyönyörűségére lövöldözhetik majd egymás felé szigonyaikat. A vendégek szamaraival ugyanis több kiscsacsi is érkezett. – Elássák őket a nedves földbe. némelyikük csak néhány napos volt. amíg el nem mentünk Katerina menyegzőjére. s az egyetlen oka annak. és ott hagyják. és mind a kétféle örömből kiveszik a részüket. Korfura érkezésünk óta tudtam ugyan. – Bárcsak én is eláshatnálak benneteket a nedves földbe. az a tény volt. Miért nem adatott ez meg az embernek? Erre volnék én kíváncsi. Nagyon megtetszettek nekem a csikók . hogy Gerry lelkében most egy egész életre szóló törést okoztál. az csak a csigákkal kapcsolatos volt. – Szent isten – tört ki Larry. de mélységes meggyőződéssel. mikor beszereztem egy pár hatalmas éti csigát a Tíz Szent Hegyének sziklás oldalán. síkos mifenék csak úgy mászkálnak a bozótban. mégsem figyeltem fel rájuk mindaddig. hogy mama szívem legtitkosabb vágyát megérezve egy szamárcsikóval ajándékozott meg a születésnapomon.– De bizony – erősködött Theodore. – Ez nem járja. Az első eseten kívül egyetlenegyszer sikerült még megfigyelnem ezt a különös szerelmi játékot. – A legjobb módja a családi életnek – mondta mama váratlanul. hogy hatalmas csigavadász expedíciókat indítok Rogerrel. és ott hagyhatnálak. – Ez igaz – szólt Larry –. de milyen jól jönne ez. – Lehet. hogy az elkövetkező hetekben csigák százait fogdostam össze. "Nagyon sajnálom. hogy fel tudtam jutni oda és meg tudtam fogni a csigákat." Theodore felhorkantott nevettében. és mesteri nyelvérzékkel még hozzátette: – Jóllehet ez fölöttébb sajátságos. Ám annak ellenére. De ha ettől a beszélgetéstől bármiféle komplexusom támadt.

miért építtette a házikót. felelte mama. Mi az ördögnek építtet mama bambuszházat? Talán házon kívül akar aludni? Úgy éreztem. – Minek mamának bambuszház? – kérdeztem Costast. hogy ez merőben valószínűtlen. hogy. és el is készült: teljesen olyan volt. végül odafüttyentettem Rogert. Costas. mint születésnapi és karácsonyi ajándékot egyszerre? Én szívesen lemondok minden egyéb ajándékról a csacsi érdekében. Először mamát próbáltam megnyerni az ügynek. lassacskán eluntam magam. Ezzel a felvilágosítással kellett beérnem. Vígan fütyörészve lyukakat ásott a földbe. tétovajárásuk. Másnapra készen állt a bambuszház váza. A születésnapomat megelőző napon mindenki egy kicsit még a szokásosnál is furcsábban kezdett viselkedni. vajon mi a csodát művel. De ha drága – érveltem –. így csinált neki tömör falat és tetőt. és sétára indultam Rogerrel. hogy majd meglátjuk. vállán egy nagy csomó hosszú bambusszal. Azután. és azon töprengtem. épp a kertünk előtt. ha szakad. Megkövültem. akkor miért nem kaphatnám meg úgy. és az cipelne engem meg minden felszerelést. egy szép napon. támolygó. de ahogy egy fél óra hosszat bámultam Costas munkáját. azt felelte. mint Robinson Crusoe egyik korai házépítési kísérletének eredménye. de egyszer talán hasznunkra lehet még. mint gyalog. – Talán zöldséget vagy édesburgonyát akar eltenni télire. A fuksziasövényen keresztül bámultam. akkor sokkal messzebbre is eljuthatnék. Kancsal szemét rám meresztette. és beleállította a bambuszokat. hogy azt jelenti: olyan gyorsan és tökéletesen megfeledkezik róla.gumós térdei. Még egy nap. még nem tudja. Elmondtam. és kimentem megnézni. másrészt pedig most éppen sehol nincs eladó csikó. ha törik. Ezt is igen valószínűtlennek tartottam. de mama ismét csak annyit mondott. – Ki tudhatja? – vonta meg a vállát. Larry valamilyen. majd meglátjuk. Mikor megkérdeztem mamát. csak általa . Mama azt mondta. amiről már keserű tapasztalatok árán megtanultam. és Costas gyékénykötegeket font a bambuszok közé. – Házat építek – mondta Costas – a mamájának. szert teszek egy csacsira magam is. ily módon egy kis négyszöget kerítve körül. hatalmas fülük. mert egyrészt a szamár drága. Születésnapom közeledtével ismét felelevenítettem a szamár beszerzése érdekében összegyűjtött érveimet. a szolgálónk fivére jelent meg az olajligetben. hogy ha volna egy szamaram. ahogyan csak lehet. Miért ne kaphatnék egy szamarat karácsonyra? Azért. és eltökéltem.

hogy tátott szájal bámultam utána. aztán Larry is táncolt. Ahogy közelebb ért a ricsaj. Aztán csuklott egyet. és ágyba bújtam. Berontottak a házba. – Feküdjetek már le. hogy egy kissé kirúgtak a hámból. hogy mama és Margo ugyanerre a következtetésre jutott. nem figyeltem fel rá különösebben. és mért nem vetem le magam a tetejéről? Megéreztem. Spiro – felelte Leslie kétkedve –. – Jól van. – Iszten biszony. A folyosóról érkező bosszús suttogás és járkálás azt jelezte. – Aztán táncoltunk. – A hátsó ülésensz – mondta Spiro. Mikor este eloltottam a lámpát. jó volna. Mit ittatok? – Bort – jelentette ki Larry méltóságteljesen. az . hogy szemérmetlenül hallgatózom. mi folyik itt. – Aztán Spiro is táncolt – magyarázta Leslie –. hogy a karjában egy nagy csomó tarka. mi a fenét képzelek már magamról. jól van – csitította mama. rémülten felnyüszített. – Hallgassatok már – szólt mama. s inkább kimentem Rogerrel az olajligetbe. kihallgatni mások privát beszélgetését. és mikor egyszer a hallban szembetalálkoztunk. és Spiro is táncolt. és Larry is táncolt. és én is táncoltam. Lesliesz úrfi. miegyebet cipel. Larrynek valami szellemes megjegyzésén hisztérikusan hahotázva. és gorombán rám förmedt. hárman háromféle nótát énekelnek. nem először csinálomsz. harsány nevetés és rekedt énekszó ütötte meg a fülemet: az olajfák közül jött. Ekkor észrevette. ha annyira biztos a dolgában. Mivel ez a roham amúgy is elég gyakran elővette. hogy zöld gyíkok hiábavaló vadászatával töltsem a napot. – Felébresztitek Gerryt. meg a teljes hangzavarban itt-ott a Spiróét is: úgy tűnt. – Azt hiszem. drágám. És Spiro is táncolt. de aztán ne legyen lábtörés vagy ilyesmi. ők titokzatos kupaktanácsokat tartottak a kertben. hogy a család nincs valami barátságos hangulatban. Miért nem megyek inkább a legközelebbi sziklához. csodálkozva vettem észre. – Hát. és én is táncoltam. felismertem Larry és Leslie hangját. Nyilvánvaló volt. Az elkapott beszédfoszlányokból azonban nem tudtam kivenni. és olyan bűntudatosan perdült be a szobájába. – Bort – tette hozzá Leslie. amerre csak ment. Még Leslie és Spiro is áldozatul esett ennek a ragálynak. és egyáltalán. karácsonyról megmaradt girlandot. és Larry is táncolt. de mama és Margo dühösen csendre intette őket. Mikor meglátott. ha lefeküdnétek – mondta mama. Margo rejtelmes csomagokkal titokzatoskodott szerte a házban.ismert okból "Hallali! Halihó!" és hasonló vadászkiáltásokat hallatott.

– A fenébe azokkal a rohadt díszekkel – ordított Leslie. és lefektette. Másnap reggel. de nem tudtam megakadályosz. mikor hirtelen felpattant az ajtó. mintha valaki pingponglabdákat csapkodna a hall kőpadlójához. – És elhozták legalább? – kérdezte Margo. hó. mikor felébredtem. gyerekek – mondta mama. nem lett volna szabad hagynia. fülei között pedig három óriási toll díszelgett. mikor egyszerre különös lárma szűrődött be a hallból. ahogy Larry bevonszolta a szobájába. – Én vagyok az egyetlen józan ember a társaságban. hogy bármilyen mókát eszeltek is ki. – Majd én lefektetem – mondta Larry. "Mi az ördögöt csinálhat már megint a családom?" – gondoltam. és hallottam. – Spiro is táncolt – világította meg a kérdést Leslie. hogy mama és Margo is lefeküsznek. Felültem az ágyban. De csakhamar megfeledkeztem a család különös viselkedéséről. hogy ez az egész nap csak az enyém. ejnye. Leslie a farkába kapaszkodva ordított: – Hó ha. – El ám. – Inkább a fejét fognád! – Ejnye. – Sajnálomsz. – Most meg veled táncolok – szűrődött be hozzám Leslie hangja.isten áldjon meg! Igazán. hogy ennyit igyanak. Ezek a percek illő befejezését adták ennek a rendkívül zűrzavaros napnak. hogy ma van a születésnapom. és a család kénytelen lesz teret adni minden ésszerű kívánságomnak. te rohadék! . vajon milyen ajándékokat kapok. Már éppen fel akartam kelni. míg el nem aludtam. Mrs. Tétova lábak csoszogása hallatszott a kőpadlón. Más napokon ilyenkor még félig öntudatlanul hevernek. – Fogjátok a fejét! Fogjátok a fejét! – hallottam Leslie hangját. Feküdtem. miért is nevezetes nap ez a mai. Spiro. csatlakozott hozzájuk. és egy csacsi nyargalt be rajta: színes papírgirlandok és karácsonyfa díszek csüngtek róla. és elhatároztam. hogy az emberek mind megajándékoznak majd. tönkreteszed a díszeket! – jajveszékelt Margo. Végül Spiro elment. a reggeli teáscsésze felé tapogatózva. Durrelsz – mondta Spiro. ahogy Leslie és Larry egymás karjába kapaszkodva végigtántorogtak a folyosón. – Csupa gané az egész padló! És ehhez az érthetetlen társalgáshoz különös. Ne tessék aggódsz. Missz Margo. kopogó zaj párosult. és élveztem a gondolatot. – Ne veszekedjetek! – Atyaúristen – mondta Larry undorral. és mély hangja kásás volt a bortól –. egy darabig törnöm kellett a fejemet. Lent van Costasnál. – Vigyázz. Azután rájöttem. és azon töprengtem a sötétben.

hogy Gastouri falujából származik. mely puha volt. helyenként szinte lila. – Teljesen tönkretettétek a díszeket – lamentált Margo –. Ettől persze csak még becsesebb lett a csacsi a szememben. barna szemével rám bámult. Hátán ott volt a széles fekete kereszt. – Emlékszel Katerina szamarára. azután. mint a trágyadomb. vagy mint a levelibéka. Úgy állt ott a díszeiben. hogy a fajtája vitte be Krisztust Jeruzsálembe (s azóta is egyike a legmegvetettebb háziállatoknak). pedig órákba telt. A csacsi az ágyam széléhez jött. De én nem figyeltem rájuk. a füle óriási. – Nem is csináltam vele semmit – méltatlankodott Larry. Ez a dög eltörte a lábamat! – Leslie. különben az egész lakás bűzleni fog. – Igazán nem szabadna így káromkodnod. mint a tengeri kavicsok. kérdően nézett rám egy darabig. amíg felraktam. mint a szilva. aki izgatottan kandikált be mögöttük. Gondolj Gerryre. és hatalmas. – Tetszik. – Csak megböktem egy kicsit. és egy selyemdarabkát rágcsált elmélyülten. mint az újszülött kiskutyák. – Tönkreteszed a díszeket! – sivított Margo. aztán kacagásszerű torokhangot hallatva nyitott tenyerembe nyomta pofácskáját. hogy a tollak kiestek a fülei közül. míg én kikászálódtam az ágyból. annál jobb – hajtogatta Larry –.– Hogy beszélsz. – Nohát ez annak a kis csacsija. és bársonyos. A csacsi színe mélybarna volt. a hátsó lábaival sípcsonton rúgta Leslie-t. – Minél előbb kikotródik innen ez a dög. fél lábon ugrálva. – A hall már tele van trágyával. A csacsi lefékezett az ágyam mellett. – Minél előbb kitakarodik ebből a szobából. fényes szeme körül szép fehér karika hirdette. annál jobb – mondta Larry bosszúsan. Elakadó . drágám – szólalt meg mama. roppant ügyesen. és folyékonyan káromkodva vizsgálta a zúzódást a sípcsontján. – Az istenfáját – bömbölte Leslie. Megrázta magát. és magamra kapkodtam a ruhámat. mint aki a cirkuszból szökött meg. mintha csodálkozna. amelyik annyira tetszett neked? – kérdezte mama. akár egy-egy kontyvirág. és nagy. mint a selyemhernyó gubója. Leslie közben levetette a nadrágját. és apró. Úgy látszott. olyan hevesen. Hogy tetszett-e? Nem jutottam szóhoz. drágám! – szólt rá mama. lakkcipő fényességű patái felett kis fehér zoknikat viselt. – Mert ráijesztettél – mondta Margo. drágám? – kérdezte mama. mely büszkén jelzi.

De a kis ház pompás lett. és egy hosszú kötéllel egy olajfához pányváztam. gyengéden. Előttem is ismeretlen okból Sallynek neveztem el. és sarkamat Sally oldalába vágtam. . hol fogom majd tartani? A házba nyilvánvalóan nem hozhatom be. Ismét kivittem. amit csinál az ember. derék. – Mikor Indiában voltunk. mindig pónikon meg ilyesmin jártunk. azután valami álomszerű transzban bámultam vagy fél óra hosszat. Így aztán. és bementem vele. ugyebár. Ekkor kicserélte a pányvát egy kötélből készült kantárra és kötőfékre. mint egy csónakot. Bizonyos nehézségek árán – mert Sally egy szűk területen belül. akkor ez a legegyszerűbb dolog a világon. kivezettem paripámat a kerten át az olajligetbe. hogy mama reggelizni hív. – Hát persze – mondta hanyagul. Végül meghallottam. Örömöm nem ismert határt. egy takaróval és egy hosszú hevederrel felszerelve kimentünk az olajfák közé. Érteni kell ahhoz. Megrántottam a kantárszárat.lélegzettel kérdeztem mamától. Úgy döntöttem ugyanis. hogy kétség és részrehajlás nélkül kimondható: ez a csacsi a legkülönb Korfu szigetének összes csacsija közt. hogy ha mamának kedve tartaná. nem is gondoltam volna róla. mély megdöbbenésemre Larry nagylelkűen megkérdezte: akarom-e. a méretet ellenőriznem kell. Sally érdeklődéssel figyelte az előkészületeket. kiváló burgonyát tudna termeszteni a hallban. Ha azt akarod. Egy gyors puszit nyomtam a selymes pofájára. s ekkor elégedetten felsóhajtottam. Reggeli után. jószívű családom is van nekem! Milyen ügyesen titkolták el előlem! Mennyit kellett dolgozniuk. míg ilyen szépen feldíszítették! Lassan. hiszen Larry éppen most jelentette ki. feltettük a takarót Sally hátára. mintha porcelánból volna. amit a szamaragolásról tudni kell gondoltam –. de minden lelkesedés nélkül. hogy gyorsabban menjen. és a hevederekkel felkötöztük. – Hát ezért építette Costas azt a házat – felelte mama. kinyitottam a kis bambuszkunyhó ajtaját. Zuhanásomat sajnos egy nagy és rendkívül dús csipkebokor fogta fel. hiszen Costas híresen rossz munkás. Mily nemes. Én is etettem. Ha ez minden. hogy megtanítson szamaragolni? Azt feleltem. Gondoltam. a sarkaddal rúgj a bordái közé. csutakoltam őket. – Most már – mondta – úgy kormányozhatod. kitartóan körbe-körbe masírozott – Larrynek mégis sikerült végül feltuszkolnia a hátára. minden oldalról. hogy életében valaha is ült már nyeregben. Épp elég nagy a csacsinak. míg ő békésen legelészett. és bementem reggelizni.

és testét kétrét görnyesztve a gyomrához nyúlt. Mindenekelőtt reggelenként le kell csutakolnod. rohanvást érkezett az olajligetbe. lehajolt. miközben előmásztam. mint hogy Sally úgy reagált. ahogy kínzója felállt és csodálkozva odafordult. A városban majd veszünk egy kefét erre a célra. és két hátsó lábával egyszerre gyomorszájon rúgta. – Itt bent – mutatott a bicska pengéjével a patára rengeteg kosz gyűlik össze. de én kullancsként ragadtam rá. Azzal beleszúrta a bicskát Sally patájába. Mindennap meg kell pucolnod. ahol Larry még mindig a földön vonaglott. szörcsögő hangokat adott ki. Az egész család. Sally kecses piruettet csinált. hogy Larryt baleset érte. mihelyt magához tér. csak annyi volt. hogy a lovaglóművészetben kellő előmenetelt tanúsítottam. felállt. mit csináltál? . hogy Korfuban nem patkolják a szamarakat. Aztán ügyelned kell arra. s én megint felkapaszkodtam Sally hátára. Így aztán. Sallyhez lépett. – Talán – szólt Larry –. Kirántotta lábát Larry kezéből. – Megmutatom – felelte Larry hanyagul. Sietve eloldoztam hát a kötőféket. – Most – szólt. Spirót is beleértve. egy botot kellene használnod. Larry egy fa alatt hevert és figyelte fejlődésemet: Most. botommal a csacsi hátsójára húztam. hogy a patái tiszták legyenek. Rövid pálcát vágott. meg hogy a szamárcsikó patája még viszonylag lágy.Sally rám bámult. akkor a lábaddal kapaszkodhatnál. hogy bátyám szörnyű megtorlást vesz rajta. Azután beszaladtam a házba. hogy az ember kitisztítsa. és nagyon érzékeny. patarothadáshoz. mi sem természetesebb. Igazában mégsem miatta. hogyan kell gondozni az állatot. Nagyon. és felemelte a csacsi hátsó lábát. és a pofáján csodálkozás látszott. Larry lassan leült a földre. aztán. hanem Sally miatt rémültem meg. Sally mérgesen kirúgott. az arca elfehéredett. Most már erősen körülöleltem a csacsi hordóhasát a lábaimmal. és nagy örömömre fél óra múlva már vígan kocogott velem fel s alá az olajfák között. mert biztos voltam benne. ahogy leszálltam a nyeregből – megmutatom. akárha tüzes vassal érintették volna. – Hogy kell egy szamár patáját tisztítani? – kérdeztem csodálkozva. és zsebéből előhúzta a bicskáját. és megvártam. kapálózni kezdett. ilyesmihez vezet. és a bottal ráhúztam az oldalára. s mindeközben különös. Amit kifelejtett a számításból. és tudattam mamával. míg eltűnik az olajfák között. és nem eshetnél le. hörgő hangokat hallatott. szépen engedelmeskedve a kantár irányításának. – Larry drágám – mondta mama halálra váltan –. és csukladozó. fontos. Ez pedig mindenféle betegséghez.

nem lett baja az esetből. három rendbeli zúzódással a lépemen. különben elveszett. lassan feltámogatták Larryt a házba. – Á. be bújt istenverésével? – Megmondtam. . mit csináltál azzal a szamárbőr. Tudtam. Itt megszakította mondókáját. ha kérdenem szabad. Elképzelni sem tudtam volna szebbet. Ha a családot ilyen mértékű csapás éri. csattogó fogakkal nekem ront. Egy mérfölddel odébb találtam rá. Egy fél cipót. – Csodálom – jegyezte meg Larry. adjon valami harapnivalót. kémcsövekkel és egy finom muszlinhálóval kiegészítve. Az elemózsiával hónom alatt végigfutottam az olajligeten. az embernek jól össze kell szednie a sütnivalóját. Katerinához is el kellene menned megköszönni. hogy Sallyt elszállásoltam az istállóban. hogy itt fekszem. rendkívül szemléletesen. ha megszabadulhat ettől a fenevadtól. Mikor beléptem. amennyire csak lehet: Később mégis vissza kellett térnem. – Azt hittem volna. hogy visszajössz? És. – Az a tény.– Megtámadott – fuldokolta Larry két szörcsögés között. Több sikertelen kísérlet után felkapaszkodtam a hátára. legyen szíves. mint a könnyűlovasság. Lelkesen hálálkodtam. – Nem szívesen vált meg a csacsitól. mama és Margo pedig együtt érzően. egy zamatos gyepsávon legelészett. – Azt hiszem. hogy megveszett… Májrepedés… Egyik oldalán Leslie. – Már nincs messze az ideje. de lehetőleg ártatlan képet vágva közöltem a szolgálónkkal. teljesen váratlanul. csekély vagy épp semmilyen fontossággal nem bír. boldog lesz. hogy gyümölcsöt bármelyik helybeli barátunktól kaphatok. – Örömmel hallom – mondta Larry maró gúnnyal. mert észrevette. amint éppen Theodore-nak ecsetelte az incidenst. Sallyt keresve. – Most inkább ne menj Katerinához – mondta Margo. kedvesem – mondta mama. szóval úgy döntöttél. hagymát. és saját gyűjtődobozának pontos másolatát vette elő. ha rohamra indul. a másikon Spiro. hogy beléptem. a kanapén heverve találtam. és hátulján a pálcát alkalmazva sebes ügetésre fogtam. olyan messze a villától. és hogy szerencsére úgy látszik. Larryt takarókba bugyolálva. – Semmi oka… Megkergült… Lehet. – Hoztam magának… ööö… egy kis khm… ajándékot – szólalt meg Theodore. mert Theodore-t vártuk teára. és elfúló hangon. hogy házon kívül töltöm a napot. úgy veszem észre. és átnyújtotta. Gyorsan leszaladtam a konyhába. olajbogyót és egy nagy darab sültet tett egy papírzacskóba. de tehetetlenül csapongott körülöttük. – És akkor.

hogy "nincs messze az ideje". hogy megtudjam. és ádázul morogva. – Az a legcsodálatosabb – szólt közbe Larry –. – Ne Gerry előtt. és sikerült . – Pedig így van – erősködött Larry. Végül odaértünk az alacsony. – Larry drágám – mondta mama. ahogy beszélgettek. borosüvegek fölé görnyedve. hogy egy családi perpatvar kellős közepébe csöppentem. hogy szerintem jobb volna most elmenni Katerinához köszönetet mondani. hogy nem csak mi vagyunk itt látogatók. mely előtt rozsdás bádogdobozokba ültetett virágok sorjáztak szép rendben. Több idős úr ülte körül a kis asztalt. bizonyára nagyon sok dolga lesz. Roger mögöttünk ügetett. – Életemben – nem láttam még menyasszonyt ilyen előrehaladott állapotban. Kikötöttem Sallyt. és én nagyon élveztem őket. drágám – mondta mama. amit együtt találtak ki. mindaddig. A ház bejáratánál és egyetlen ablakánál összezsúfolódva és befelé bámészkodva a női rokonok tömege állt. és az olajfák között elkocogtunk Gastouri irányába. – Kisbabája lesz. de beleegyezett. amelyet egy kisfiú robbantott ki. s hatalmas.Felfigyeltem a különös kifejezésre. mert mindegyik veszekedés. és azt a játékot játszotta Sallyvel. amíg a résztvevők a dráma minden lehetőségét ki nem használták – válogatott gorombaságokat ordítottak. hogy Roger időnként rárohant. Közbeszóltam. Csodálkozva láttam. és megkérdeztem. Legutóbb ezen a környéken igen hosszú ideig (három hétig) tartott egy ilyen hadiállapot. Az egész zűrzavarból és felfordulásból csakis azt a következtetést vonhattam le. Szűz Máriához és Szent Spiridionhoz intézett segélykiáltások szakítottak meg. fecsegett és hadonászott. nikotintól sárgás bajuszuk ide-oda lengedezett. melyet időnként a Mindenhatóhoz. Mama vonakodva bár. és közelebb mentem. mit jelent az. A játék abból állt. és a férfiak időnként bambuszrudat ragadva kergették egymást az olajfák között. ez a mostani csetepaté vajon mi körül folyik. bármilyen apróságon kaptak is hajba a felek. de finoman belemart Sally bokájába. Keresztülnyomakodtam az ajtót eltorlaszoló emberbarikádon. mert ha megjön a babája. hogy a nagyapja csal a kártyán. így másnap reggel Sally nyergébe szálltam. mondván. és megpróbálta Rogert oldalba rúgni. mire Sally negédesen szökkent egyet. ádáz elszántsággal zajlott. fehér házhoz. ott a pap előtt le nem babázott. tekintélyes. hogy az esküvőjén. Ezek a családi belháborúk mindennaposak voltak a parasztok között. mert azt mondta az unokatestvérének. A házból éles sikoltozás hallatszott.

csapzott szőrzetének közepén egy kerek. gyűrött és öreg volt ugyan. keze görcsösen markolta az ágy rézgombját. mint egy tojás egyik vége. A lármát. Katerina megint megfeszítette az erejét. vonaglott és remegett. Azután teletöltötte a poharat. Gratuláltam magamnak azért. – Jön már! Jön már! Áldott legyen Szent Spiridion zengték kórusban a rokonok. Különös. Egy percnyi szünet volt. és észrevettem. fehér dolog jelenik meg. Ha például megálltam volna. Időnként egy mocskos rongyot mártott a vízbe. a rokonok együtt érzően vele visítottak. Már kora gyermekségemben kidolgoztam az egyetlen helyes módszert. és mászni kezd. váll váll mellett. mely lentről úgy látszott. Így is tettem. és Katerina szájába erőltette. ahol úgy tűnt. a szipirtyó meg valahányszor befejezte a mosdatást. a lábát felhúzta. talán lemaradok erről az egészjelenetről. és . ha az ember maga nem hallotta. és fehér hegyként tornyosuló hasa. akárcsak Katerinának. Az ágy mellett egy kicsi. hogy felmásszam egy fészekhez. mindig töltött egy cseppet a pohárba. hogy idefelé jövet nem engedtem az úton a sok érdekes dolog csábításának. felhúzta és szétvetette a lábait. hogy Katerina éles sikolyait nem tulajdonítottam a fájdalomnak. mintha külön életet élt volna. és ő maga hajtotta fel: bábai minőségében nyilván neki is erőt kellett merítenie. és patakokban folyt az arcán az izzadság. duzzadt melle fölé volt felgyűrődve. Itt aztán láttam. nem lehet elképzelni. barna karján kidagadtak az izmok. és letörölgette vele Katerina arcát és combjait. akár a futballtribünön. töpörödött banya állt. ami a kis helyiségben ekképp keletkezett. de annyira hozzászoktam már ahhoz. Arca fehér. mintha szarkafészek volna. egyik kezében egy vödör vízzel – úgy tűnt. hogy a parasztok a legkisebb bajból is hatalmas hűhót csapnak. hogy Katerina gubancos. a kis asztalon egy kancsó bor és pohár. mely már a nagy. olcsó pamutruhája nagy.is befúrnom magam a szobába. automatikusan levontam a végeredményből. minden talpalatnyi helyet Katerina rokonai foglalnak el. Néha. a fejét jobbra-balra görgette a párnán. sikoltozott. ő az események irányítója. kétszemélyes ágy mellett szorongott. hogy a családi perlekedésnél sokkal érdekesebb dolog történik. Az ágy mellett. mégis. és Szent Spiridionhoz fohászkodott segítségért. Megvonaglott. mely ilyen helyzetben sikerre visz: az ember négykézlábra ereszkedik. és ily módon sikeresen előrehatoltam a rokonok első soráig. amikor különösen éles kiáltást hallatott. Most hirtelen Katerina még erősebben megszorította az ágy gombját. a sikoltozás kilencven százalékát mint túlzást. piszkos. és szintén a szent beavatkozását sürgették. Katerina az ágyon feküdt.

és erőtlen kísérleteket tett. hogy a gyerek nemét megállapítsa. és ragyogó mosolyának sápadt visszfénye tűnt fel az arcán. és vadul a rokonok gyülekezete felé fordult. hogy ismét az első sorba kerüljek. mintha csakis az ő érdemük volna. keresztül-kasul gratulálva egymásnak. Nevetve és izgatottan fecserészve tódultak ki a rokonok a kis házból. egy nagy. És. megjött. – Yasu. hogy a gyerek fiú. mert semmi egyebet nem láttam. imákat és Katerinának szóló utasításokat mormolt. hogy a baba szerencsésen a világra jött. mit csinál még a babával. cseppnyi kis életet. mint nyuszi a bűvész kalapjából. Azután felvett néhány tekercs előre odakészített vásznat. Hihetetlenül öregnek látszott. és egy segítőkész és józan nagynéni segítségével körbetekerte ezzel a csecsemő kicsi testét. mert kíváncsi voltam. hogy ilyen pici az egész. – Kész van. és elvágta a köldökzsinórt is. izzadság. Kimentem a kis szobából. tekergő. ahogy ott feküdt. Az egyik nagynéni előreperdült.elfulladt lélegzettel felnyögött. és a bába után iramodtam. kis Gerry – mondta. hogy ruháját lehúzva eltakarja meztelenségét. és ő meg a bába elkötötték a köldökzsinórt. A bába előrecsoszogott. és rátette a gyereket. A ház mögött egy asztalra fehér lepedőt terített. miközben kereszteket rajzolt a gyerek fölött a levegőben. mint Katerina két nénikéjének hatalmas. és megköszöntem a csacsit. a rokonok gyűrűje előrenyomult egy lépést. és kitapogatva. és fogatlan szájából a baba fejére köpködte a bort. mint a rózsa szirma. a bába belemártotta a rongyot a vödörbe. Azután melléhez szorította a kicsit. a bába bejelentette – általános örömujjongás közepette –.és fokhagymaszagú kicsi szobában Katerina kimerülten feküdt az ágyon. jól kipárnázott hátsófelét. és kiemelte a babát Katerina vérfoltos combjai közül. megtöltött egy poharat borral. hogy a baba karjai . Ekkor. Udvariasan gratuláltam első fia születéséhez. A levegőtlen. jól van – sipította. rángatózó kis teste. Mire átfurakodtam lábaik és terebélyes rokolyáik között. végtelen ámulatomra. aztán teleszívta magát. így kimaradtam a dráma következőjelenetéből. Arca és tagjai gyűröttek voltak és finomak. és ránéztem. egy kisbaba feje bukkant elő belőle. amit a szoknyája zsebéből húzott elő. – Jól van már. Ettől ismét elmosolyodott. és mégis milyen tökéletes. és lemosta vele. De a legjobban az tetszett nekem. és láthatólag özönvíz előtti bicskával. míg a nagynéni tartotta ezt a visító. – Menj most ki – mondta. s nyomban utána a baba rózsaszín. Odamentem az ágy széléhez. Menjetek most már. Menjetek. időnként megállva. Azután. nagy bosszúságomra. Ezen is túlesvén. – Kint adnak neked bort. néhány kortyot Katerinának adott belőle. és odakint azonnal inni kezdtek.

Nagy izgalommal faggattam a bábát. Lassan. és deres szürke szemöldöke felszaladt a homlokára. akkor a tagjai nem nőnek egyenesen. hogy alkalomadtán Theodore véleményét is kikérjem. mint egy darabka faszén. hogy Angliában nem kötözik így be a gyerekeket. és megettem egy nagy fürt szőlőt. Megjegyeztem magamnak ezt az orvosi problémát. megbarnult héját feltöri az ember. felültem Sally hátára. Tudtam. és hogy a lábai együtt vannak-e. fénylő magot. . ahogy hályogtól fátyolos szemével vadul rám meredt. hogy csakugyan egyenes lett. nyomorék maradna. mint ez a baba. fonnyadt. – Azért. mint amikor egy gesztenye öreg. Miután több pohár bort ürítettem az újszülött egészségére. Olyan puhák a csontjai. miért – mondta. De ahogy az olajfák fényfoltos árnyékában kocogtunk és elgondolkoztam a dolgon. egyre jobban csodálkoztam azon. Olyan ez – gondoltam –. Semmiért nem adnám ezt a reggeli élményt – gondoltam.egyenesen fekszenek-e az oldala mellett. hogy egy ilyen szép és tökéletes valami. mint a tojás. hogy miért kötözi meg a gyereket. vajon azért van-e ez. és azon tűnődtem. – Miért. és csak a feje állt ki ebből a gubóból. vagy rugdalózás meg hadonászás közben úgy eltörne valamije. Ha nem kötözném be. mert az angolok keményebb csontúak? Különben – gondoltam – a Brit Szigeteket csupa nyomorék lakná. és hazabaktattunk. hogyan teremhetett meg egy ilyen (mert nekem annak tűnt) öreg nő testében. mert ha nem kötözöm be. Ott feküdt. mint egy gárdista. módszeresen úgy bebugyolálták a gyereket. és odabent megtalálja a gyönyörű.

amivel csak találkoztam. hogy a szép napok egymást érték. mert úgy terveztük.HARMADIK RÉSZ Kontokalli A vendégszeretet voltaképp az ókor óta változatlan – a szigetek lakói ma is szent kötelességüknek tekintik. Theodore mégis mindig megjegyezte. tavaszi frissességében és ragyogva. s e kötelességnek mindenkor lelkiismeretesen eleget is tesznek. Ezek a Theodore-ral töltött napok (a "kirándulások". végigmentünk a napfényes. Az évnek ebben a szakában hetek teltek el úgy. ahogy ő nevezte) lebilincselően érdekesek voltak számomra. és Theodore kiszállt. Végül Theodore taxija becsörömpölt a ház elé. melyeket mama készített ki nekünk. Én is felragadtam gyűjtőfelszerelésemet. s én türelmetlenül vártam Theodore-t. Szokása szerint a gyűjtésre teljesen alkalmatlan ruhában jelent meg: jól szabott tweedöltönyt viselt. – Ahkhm – köszöntött. és a vállunkra vetettük. Azután füttyentettünk Rogernek. mely valamivel terjedelmesebb volt Theodore-énál. és előttünk feküdt az egész sziget. melynek végén üvegcse himbálózott. mint a szajkó szárnya. khm… szép időnk van a kiránduláshoz. mintha valami különleges kiváltság volna. mert megérkezése pillanatától távozásáig a kérdések szakadatlan özönével árasztottam el. de Theodore-t igencsak kimeríthették. – Hogy van? Úgy látom. ez tehát egyáltalán nem volt meglepő. egyik kedvenc vadászterületünkhöz. hogy kimegyünk a két-három mérföldnyire fekvő kis tóhoz. ANSTEAD PROFESSZOR A TÖRPE DZSUNGEL MELEG tavaszi nap volt: kék. és a fejébe szürke puhakalapot nyomott. így hát minden eshetőségre fel kellett készülnöm. elegáns cipőt. Az évnek ebben a szakában az olajliget tele . kifényesített. E belvárosi úriemberhez méltó öltözék összhangját egyetlen tárgy törte meg: a vállára akasztott. amellyel a gyűjtés istenei ajándékoztak meg bennünket. Gyorsan felkaptuk az elemózsiás csomagot meg a kis gyömbérsörös palackokat. kincs volt a számomra. kémcsövekkel és üvegekkel teli gyűjtődoboz meg a sétabotja végére erősített kis háló. mert minden. árnyéksávos olajligeten. és komolyan kezet fogott velem.

és hirtelen megtorpantam. hanem… ööö… angolnacsecsemők. sokáig rejtély volt. s borzas szakálla felett érdeklődés csillant a szemében. hogy ezen a száraz. alig csörgedezett víz a mederben. vénséges-vén ciprusok szegélyeztek. és gyűjtőládáját a földre téve egy kényelmes sziklára telepedett. – Mhm. Csodálkozva hajoltam az angolnacsecsemők menetoszlopa fölé. partját nádas borította. Az. Sápadt szellőrózsák nyíltak mindenfelé. És most. teljes kéthektárnyi terjedelmében. Nagyon érdekes. s mikor odaért. elébe tártam ezt a különös jelenséget. Az európai angolnák éppen úgy megteszik ezt. Igen. nem – felelte Theodore. s futott le kanyarogva a tóba. Az ösvény mellett egy kis csermely medre húzódott. mert az ösvényen meglepő látvány tárult a szemeim elé. hogy hova mennek. a vize zöld volt a vízinövényektől. Végigballagtunk a terméskővel kirakott ösvényen. és úgy tűnik… khm… hogy a tóba igyekeznek. Végül letértünk az útról. mintha egy eleven. Milliószám rajzottak. úgyhogy olyanok voltak. és ismét benépesítik ugyanazokat a folyókat. az olajfák között. mint az észak-amerikaiak. egy kicsivel Theodore előtt haladtam. mint megannyi fehér festékbe mártott ecset. akár a rózsaszín cukormázból formázott tortadíszek. hogy úgy éreztem. kiderült. aztán orchideák. végeláthatatlan sorban: Ki hitte volna. igen. – Aha! – mondta. hogy a kora tavaszi nap is szinte teljesen kiszárította. A khm… tudósok csak annyit tudtak. – Miféle kígyók ezek – kérdeztem –. hanem az utódaik jönnek meg. hogy közelebbről szemügyre vegyem. ha égő gyufát érintenék hozzájuk. majd ismét vissza a patakba. hogy soha nem jönnek vissza. melyet magas. keresztezve az ösvényt. – Tudja. Ezen a napon. meg sárga sáfrányok. Eltökélt határozottsággal tekeregtek a kövek. hogy a kábel apró. mire az emberek kiderítették.volt virággal. és miért tartanak felvonulást? – Nem. meggyulladnának. a fűszálak és a száraz bogáncsok között: a bőrük száraz volt és poros. Fehér porréteg borította ezeket a fákat. Jó néhány évbe telt. melyek olyan húsosak és viaszosan fényesek voltak. A patakocska olyan kicsi volt. . a szirmuk hegye pirosra színeződött. Izgatottan kiáltottam Theodore-nak. ahogy leereszkedtünk a domboldalon. azután az országutat követtük. Mikor lehajoltam. előttünk terült el a tó. a patakmederből kilépve. poros kígyók százaiból áll. poros vidéken angolnákat talál az ember? – Az angolnák egész… ööö… története nagyon különös – mondta Theodore. s miután átvágtunk egy kis domb gerincén. ahol élnek és… khm… lemennek a tengerbe. bizonyos időközönként az angolnák elhagyják a folyót vagy tavat. – Nem kígyók ezek. mintha bort kóstolgattak volna. mozgó kábel húzódott volna. mint a gyertya.

hogy sokáig külön állatfajnak hitték. át a Földközi-tengeren. mint ezek itt. és elpusztulnak. és előremutatott a bottal. mire mondja ezt. a száraz talajon igyekeznek a tó felé. lassan járkálva fel s alá. . nagyon furcsa. ahonnan a szüleik eltávoztak. A tó partjára elérve már megvolt a kidolgozott programunk. ő a tó mélyéből olyan varázslatos dolgokat csalt elő. Először megvitattuk. legjobb árnyéka. de azok is ugyanoda mennek. ahonnan a szüleik elindultak. mert éppen az angolnák menete fölött a levegőben. hogy nagyon erős a… ööö… szóval… a hazatérési ösztönük. tudja. hogy maga Merlin is megirigyelhette volna. Szarkák. Továbbhaladtunkban. ismét megdörzsölte a szakállát. ööö… falevél alakú. A délelőtt hátralevő részét itt töltöttük el. kis halomba raktuk alatta a cókmókunkat. és ezek a kis angolnák itt. mikor kikel. és annyira nem hasonlít a kifejlett angolnához.hogy valójában mi történik velük. – Azt hiszem. ott Dél-Amerika mellett. tudja – magyarázott tovább Theodore. melyik fának van délben a legsűrűbb. Míg feje körül a szitakötők nyílzápora zúgott. s ezután. – Úgy látszik. és én is észrevettem. melyik olajfa alá tegyük felszerelésünket és ebédünket. A… khm… az észak-amerikai angolnáknak persze nem kell ennyit utazniuk. Elhallgatott. – Minden angolna leúszik a tengerbe. csókák csapata és egy szajkópár rebbent fel közeledésünkre. – Kockázatos egy utazás – jegyezte meg. egészen átlátszó teremtés. Mikor a fát kiszemeltük. és mire a Földközi-tengert vagy az észak-amerikai partokat elérik. Theodore itt érezte magát igazán elemében. hálóinkkal is gyűjtődobozunkkal felfegyverkezve lementünk a partra. mivel útirányunk megegyezett. mire az angolnák bosszúsan tekeregni kezdtek. az angolnafolyam mentén a ragadozók egész seregét láttuk tevékenykedni. hogy karmai között egy csomó kis angolna vergődik. No hát ezek az ivadékok szép lassan visszamennek arra a helyre. láttuk. mint két halászó gém. és botjának végét gyengéden a vonuló menet közepébe eresztette. keresztül az Atlanti-óceánon. Az angolna ivadéka. tekintetét fürkészve körbejártatta. boldogan. mint apró fekete kereszt. vagy két mérföldnyire lehetünk a tengertől. hálónkat időnként belemerítve a hínár tarkázta vízbe. Megint szünetet tartott. és mikor ismét felemelkedett. Elhallgatott. és elgondolkodva megvakarta a szakállát. amíg a Sargasso-tengerhez nem ér. olyanok lesznek. majd lecsapott. Itt párosodnak. egy vércse lebegett. és szemünk sarkából egy vörös villanást is észrevettünk: róka iszkolt el a mirtuszbokrok közé. lerakják az ikrákat.

Látja. ez érdekes. Theodore belemerítette hálóját a hínáros vízbe. nem? Azért hívják egyébként porcelánlepkének. ez a tegzeslárva apró csigahéjakból rakta össze a házát. tudja. Aztán kiemelte a hálót. Két szúnyoglárva. Látja. a tavalyi levelek rengetegében araszolva portyáztak a szitakötőlárvák ravasz ragadozók. rongyos bundájukban a tegzeslégy lárvái is. No. Azt hiszem. aranyszín borhoz hasonló víz alatt terült el a törpe dzsungel. mint egzotikus madarak. a tó közepén meg egy csér suhant. De a másik nősténynek. milyen szép? Ohó! Itt bizony. hogy… khm… kétféle nősténye van. mert kevés olyan lepke létezik. a tavaszi naptól száraz és repedezett iszapon. A Spode-porcelánra például. mi az a kerekesféreg. amit a márkás porcelántárgyak aljára tesznek. Theodore továbbment a parton. ez a lepke azért érdekes. fekete iszap hegyei és völgyei között. – A régi természettudósok nevezték el kerekesféregnek. A sekély vizekben a karamellacseppekhez hasonlóan sima és fényes ebihalak úszkáltak. és repülni tud. akár a falánk óriáskígyók. A növényzet zöld erdejében mikroszkopikus lények tarka csapatai rajzottak. mint a tigris. mint a téli álomból ébredt medvék. a homályban. és a gyökerek között. és nagyítón keresztül szemügyre vette a zsák aljára erősített kis üvegcse tartalmát. és ugyanilyen az egyik fajta nőstény is. Egy közeli fűzfáról kék petárdaként egy jégmadár rebbent fel. megkérdeztem hát. mikor kikel. igen. ilyen lepke már van a gyűjteményében. Itt mászkáltak tétován. és a lábaival úszik. A hímnek persze szárnyai vannak. igen. Ebben a fajtában még az is érdekes. továbbra is a víz alatt él. itt bizony egy kerekesféreg van ám! Minden erőmmel azon voltam. Látja itt ezt a… khm… féregszerű dolgot? Ez a porcelánlepke lárvája. a nyugodt. nincsenek szárnyai. magasra tartotta. mintha egy macskát simogatna. és Theodore utasítására a nagyítón keresztül megbámultam az üvegben tekergő. mikor kikel. mert a szárnyának mintája nagyon hasonlít ahhoz a jelhez. igen. sarló alakú szárnyain. amíg… ööö… fel nem készül a bebábozódásra. hogy ööö… szóval… khm… az . amelyiknek vízben él a lárvája. Aha. gőték és piócák tekeregtek. mint ormótlan vízilovak csordája egy afrikai folyóban. A tó fenekén. ez itt eléggé érdekes.Itt. a puha. kecses. Úgy mozgatja a tagjait. Néhány cyklops. ágacskákból és hulladékból összefércelt. Egészen addig él a víz alatt. hogy lépést tartsak ezzel az információáradattal. és gyengéden ide-oda húzogatta. vonagló micsodát. – Mhm. siklott a levegőben. – Aha. a különös végtagjai miatt.

tápcsatornával. – Görögországban – kezdte Theodore. ööö… ha átvenné egy percre a nagyítót. Egy pillanat alatt csapdába esett. hogy ebédidő van. A hímnek meg nincs semmije. Rendkívül tetszetős kis lények. és a tó kezd kiszáradni. Nem is más voltaképpen. Meg fogja látni a mikroszkópban. satöbbivel. és egy kemény héjat alakítanak ki maguk körül. Illetve. tetején elegáns csápok nyüzsögtek. csak egy… khm… úszó spermazsák. De néha a nőstény kisebb tojásokat rak. lelkes kis cyklops úszott arra. amint lassan mozgó dudor formájában egyre lejjebb halad a hidra testének oszlopában. két nagy. Ez amolyan felfüggesztett élettevékenység. Visszaballagtunk olajfánkhoz. módszeresen majszolva a .óra kerekeihez hasonlít. és megtelik a meder. mint a tyúk. Valahogy úgy. egy kövér. megettük a magunkkal hozott elemózsiát. ööö… hogyha nagyon forró a nyár. Meg kellett kérdeznem. Az üvegen át életre kelt egy kis hínárdarabka. De amint az első eső leesik. hogy néha. azután a csípés végzett vele. hogy ha tovább figyelném. mert a tó kiszáradhat… ööö… mondjuk hét-nyolc évre is. ők meg ott hevernek a porban. és megnézné. Ismét továbbmentünk. karcsú. Csak az a különbség. Elállt a szavam a kerekesféreg magánéletének rejtelmeitől. – Ez itten. hogy a nősténynek komplex szervezete van. akkor ezek lemennek a fenékre. Néhányszor erősen megrándult. látnám a cyklopsot. anélkül. vajon miért természetes. kávébarna kis oszlop ágaskodott. és ezek idővel szintén tojásokat raknak. megmutatom mikroszkópon is. hogy a kerekesféreg tojásaiból újabb nőstények kelnek ki. rózsaszínű tojásokat tartalmazó zsákot cipelve. Tudtam. Nemsokára a nap állása és forrósága tudtunkra adta. Ha legközelebb meglátogat. ittuk a gyömbérsört. hogy a hímmel khm… találkozna. csodát csodára halmozva –. melyen egy hosszú. és görcsös igyekezetében túlságosan közel sodródott a hidra csapkodó karjaihoz. amelyekből… ööö… megint csak nőstények kelnek ki. egy kivételesen szép hidra. Ez itt természetesen mind nőstény. érdeklődő turbékolása közepette. – Ez is érdekes dolog a kerekesféregnél. és ezekből hímek lesznek. az év első kabócáinak álmos cirpelése és az örvösgalambok gyengéd. hálónkkal a békapeték ballonszerű és a varangypeték gyöngysorhoz hasonló telepei közt kanalazgatva. azonnal felélednek. nehéz. hogy ez mind nőstény. – Még az is érdekes – folytatta Theodore könnyedén. Ahogy figyeltem. A nőstény ugyanis ööö… szűz tojásokat rak.

. ami csak az útjukba akadt. ideje volna hazaindulni. kecskenyáj haladt el. az asszony örvösgalambbá változott. hogy dekaepta. zacskóim is dugig voltak már békával. akkor visszanyeri emberi formáját. de az kapzsiságában kitartott a tizennyolc mellett. Az asszony azt felelte. a domboldalon. azt hiszem…. adjon Krisztus számára egy köcsög tejet tizenhét garasért. mennyiért ad egy köcsög tejet. Az út mellett egy öregasszony ööö… tejet árult. hogy amíg csak él. botjával gyengéden megbökve a kecskét. kaviárhoz hasonló hangyák kutattak morzsáink után a tavaly lehullott olajlevelek között. tizenhét. ahogy válogatás nélkül mindent lelegeltek. Ha valaha azt mondja. Ööö… könyörögni kezdett az asszonynak. dekaocto. vagyis tizennyolcas. teknősfiókával és temérdek bogárral. Kémcsöveink. sárga szemével fenyegetően ránk bámult. Mögöttünk. de feltartóztathatatlanul megteltek nyüzsgő. fekete. akkor vége lesz a világnak. – No hát – szólalt meg végül Theodore feltápászkodva –. azt hiszem. ööö… megnézhetnénk. mikor Krisztust megfeszítették. és arra ítéltetett. fehér felhők tarkáztak. Így ismét elkezdtük komótos őrjáratunkat a part szélén. állandóan azt ismételgesse: dekaocto. tizennyolc. téli ablakot a gyerekek ujjnyomai. – Azt hiszem – mondta Theodore kelletlenül. A története pedig arra az időre megy vissza. hogy dekaennaea. – A kecskék több pusztítást visznek véghez a környéken. A katona odament hozzá. tizennyolc garasért. és egy római katona. bóbiskoltunk. A hűvös árnyékban apró. De a katonának csak tizenhét garasa volt. Így aztán. Egy óra hosszat heverésztünk. melyet apró. látva. mikroszkopikus élőlényekkel. mit mutat a tó másik oldala. A bak gúnyosan felmekegett és odébbállt. emésztettük az ebédet. fényes. mint egy halom forgácsfánk. A vezérbak odajött hozzánk. megsajnálta. Felkunkorodtak és szárazak voltak ezek a levelek. a vezérbak nyakán panaszosan kongott a kolomp. melyeket a nyár végi nap kiszárított és dióbarnára cserzett. mint befagyott.szendvicset – az örvösgalamb neve dekaoctura. és kakukkfűszagot szuszogott felénk. nyomában a pusztító hordával. És ha megátalkodottságában egyszer azt találja mondani. s dobozaim. és bámultuk a girbegurba olajágak között az eget. üvegcséink és palackjaink lassan. tudja. tizennyolc. és megkérdezte. Hallottuk állkapcsuk morzsolását. – Nem lenne szabad ezeket ööö… felügyelet nélkül hagyni – mondta Theodore. a lefelé tartó napot nézve –. mikor Krisztus a… khm… keresztfát vitte a Golgotára. mint bármi más. milyen fáradt. vagyis tizenkilenc.

frissítő teát. körülbelül a középről kiindulva szabálytalan tojás alakú hálót szőtt.és . és figyelni kezdtem. a háló alatt felgyülemlett apró buborékok egyetlen nagy buborékká álltak össze. melynek homokos fenekét gallyakkal és hínárszálakkal díszítettem. és azonnal megakadtak a hálóban. A villához érve új szerzeményeink tágasabb lakosztályokba kerültek. Körülbelül öt percig fel s alá szaladgált a víz alatt. Ez vagy kétórányi időt vett igénybe. most már a levegőellátást kellett megoldania. Miután ötször-hatszor megismételte az eljárást. Ahogy kiemeltem hálómat a vízből. aranypirosan remegő vajas pogácsával. Roger józanul bandukolt előttünk. Mikor ismét lemerült. a legmeglepőbb élőlényt láttam ott kuporogni: egy pókot. Voltaképpen a vízipók a búvárharang feltalálója. mert olvastam már erről a különös teremtésről. a szabad levegőre. egészen véletlenül egy olyan állatot sikerült fognom. Mikor egyszer Theodore nélkül látogattam el a tó partjára. amely bizonyára minden pókok legfurcsábbika. Ezt úgy végezte el. Házának alapjait ily módon szerencsésen lerakva. hogy többször feljött a felszínre. ezért elmerülten figyeltem az akvárium előtt ülve. és rogyadozó lábakkal hazacammogtunk. és vigyázva hazavittem. Azonnal leszaladt az ágon. teste ezüstösen csillogott a számtalan légbuboréktól. mert testének bolyhai között levegőbuborékok maradtak. Nagyon megörültem.Nagy nehezen vállunkra vettük szörnyű súlyossá vált ládáinkat. amellyel már régen szerettem volna megismerkedni. csak sűrűbb. és a vízbe vetette magát. Ahogy a pók újabb és újabb levegőt szállított a víz alá. mit csinál. literszám ittuk a forró. helyenként ezüst és barna foltok tarkázták. mint egy rózsaszínű zászlót. Először is több hosszú pókhálószálat húzott ki a hínártól az ágakig. a hínár. finomabb szövésűt. hogy otthont teremtsen magának. és átvizsgáltam a benne levő hínárcsomót. nyelvét kilógatva. nagyjából olyat. felemelkedtek. és degeszre tömtük magunkat a mama sütőjéből frissen kikerült. ahol ragyogó ezüstszínűvé változott. hogyan is csinálja. Itt felállítottam egy akváriumot. Azután. ereje megemelte. míg végül a pók munkáját siker koronázta. és felpúposította a hálót. miáltal a buborékok elszabadultak. felderítve a gallyak és hínárszálak alkotta terepet. mielőtt nekiállt volna. mint a közönséges pókháló. Ezek lettek a tartókötelek. A pókot ráültettem a víz színe fölé kiálló ágacskára. A tartókötelekkel lehorgonyozva. és lábaival dörzsölni kezdte magát. ez a buborék nőttön-nőtt. Diadalmasan beletettem egyik dobozomba. én pedig Theodore-ral leültem megbeszélni a napi munkát. Lefutott ekkor a háló alá. Ez a példány mintegy félhüvelyknyi hosszúságú lehetett. ugyanis víz alatti életet él.

anélkül. Nem sietett vele. Bármilyen apró csemege tévedt a közelébe. hogy a mama a szülői érzés teljes hiányával. és úgy találtam. Ezek végül teljesen kétségbe ejtették mamát. és nagy bosszúságomra azt kellett látnom. hogy Sven Olson végre megérkezett. amelyben kényelmesen eléldegélhetett. Méretéből megállapíthattam. azon törtem a fejem. hogy neki egy árva szót szólt volna. amerre a szemük lát. Ahogy ott ültem. Larrynek szokásává vált. Aztán egy reggel a tartály fölé hajolva boldogan láttam. mivel naponta elő kellett készítenie és . Azután eljött a nagy nap. melyet. hogy a potroha meglehetősen duzzadt. zöld daphniákat. míg elkészült. Idővel ezek a tojások mamájuk apró másaivá fejlődtek. noha meglehetősen nagy falat volt számára. alighanem örvendetes családi eseménynek néz elébe. és figyeltem ezt a varázslatos építőművészetet. a pók által kilélegzett széndioxid meg átszüremlik a ház falán. a többit visszaeresztettem a tóba – menjenek. Szerette a kövér. levegővel teli építmény állt. így mindig ügyeltem rá. Így kénytelen voltam az apróságokat másik akváriumba költöztetni. De a búvárharang-építés nem az egyetlen különös szokása ennek a póknak. hogy – mama nagy megdöbbenésére – időnként festők.ágdarabok között harang alakú. elkapta. mert már hetek óta ellentmondásos táviratokkal bombázott bennünket. mert – ezt már tudtam – a harangban összegyűjtött levegőt a hínárok állandóan friss oxigénnel látják el. hogyan tudta kidolgozni ezt a zseniális módszert a víz alatti életre. így két napba telt. úgyhogy a végén csak a két legintelligensebb külsejű példányt tartottam meg. költők és írók hordáit hívta meg a villába. ami pedig a pókok házaséletében gyakorta előfordul. mikor észrevettem. A fajták túlnyomó többségével ellentétben a hímje körülbelül kétszer akkora. hogy az én példányom nőstény. hogy a gyerekszobában egy kerek tojásokból álló gömb fekszik. ahol kényelmesen elfogyaszthatta. Hamarosan több vízipókom lett. de kedvenc eledele talán mégis az újszülött tarajos gőte volt. Sven Olson szobrász volt. mint amennyire szükségem volt. mint a nőstény. hogy toldalékot épít a haranghoz. egymást kezdték eszegetni. kedélyesen felfalja leszármazottait. melyeket nagy ügyességgel kapott el. sohasem mulasztott el megfogni. ha a közelébe kerültek. Ez volt most már a pók háza. hogy kellő mennyiségű és jó ennivalóhoz jusson. s ennek folytán a párzás után nem is esik áldozatul asszonya étvágyának. és harangjába vitte. és közelgő érkezéséről kivételesen tudomást szereztünk. amikor a vízipókokkal voltam elfoglalva. Gondoltam. Ekkoriban történt. vajon az első vízipók (amelyik vízipókká akart lenni). de amint megnőttek.

Masszív koponyáján széles karimájú szalmakalap ült. – Nem érdekli – kérdezte. Fehér atlétatrikót. zengő bariton és a fisztulás falsetto között. A hátsó ülésen egy óriás terpeszkedett. mégis mindig ezt teszi velem. tépett kis kacsafarkot. Mama és én eléje mentünk. hogy végre sikerült megérkeznie mondta mama sugárzó mosollyal. A kalap tetején kétoldalt alkalmazott kivágások azt sugallták. A nevem Sven. – Imádom a pirítóst – cikákolta. nem érdekli véletlenül a zene? – Hát – mondta mama meghökkenve. hosszú hallgatásba merültünk. és heves köhögés fogta el.ismét szétszednie a vendégszobai ágyat. viharvert utazótáskával és egy tangóharmonikával. ölében összekulcsolta hatalmas kezeit. – Én is örülök. – Jöjjön. végigkanyargott az úton. kora ellenére. és kérdően mamára nézett. Amikor meglátott. de… ööö… nem játszom semmilyen hangszeren. szinte minden akcentus nélküli. s időnként barátságosan mamára mosolygott. míg Sven pirítóst majszolt. . mintha. teázzon velünk. hogy a fejfedő eredetileg lovak használatára készült. csak a tarkója fölött viselt valami szürkés. hogy üdvözöljük. és szemmel láthatólag az a szörnyű gyanú ébredt benne. hogy nagy. még csak most mutálna. – Mrs. Sven lenyelt egy darab pirítóst. akinek arcvonásai élénken emlékeztettek a Neandervölgyi ősember rekonstrukciójára. A szeme könnybe lábadt. mikor egy kocsi tűnt fel. vadul kockás. Nehézkesen kikászálódott a kocsiból. és ismét meghajolt. lekapta a kalapját. Hosszú. és a ház előtt megállt. míg végül köhögési rohama alábbhagyott. de a hangja rendkívül furcsán ingadozott a mély. miközben elméjének minden zugát átkutatta. és bámultuk egymást. de távol az igazságtól. és meghajolt. kezében egy óriási. Hatalmas. Mama visszamosolygott. Mama és én éppen békésen teáztunk a verandán. fehér sütőlapát-tenyerét mama felé nyújtotta. gyermekien kék szemét mamára meresztette. buggyos térdnadrágot és szandált viselt. hogy megismerhetem. és nagy. Előrehajolt ültében. hogy énekeljen valamit –. Angolsága hibátlan volt. melyek márványfehérnek tűntek nadrágjának borzasztó mintája mellett. kerek feje teljesen kopasz. Töltöttünk neki még egy csésze teát. hogy ha igennel válaszol. és valamennyien bementünk. Felkaptam a harmonikát meg az utazótáskát. – Egyszerűen imádom. szeretni szeretem a zenét. és elfojtott reménykedés csendült a hangjában –. és leültünk a verandán. és teát ittunk. Sven még megkéri. kiderült. hogy valami kellően intellektuális beszédtémát találjon. – Boldog vagyok. Durrell? – kérdezte.

hogyne. hogyne – mondta mama. – Bach oly gyönyörű – mondta. nem veszi rossznéven. mint a szamárordítás. – Jesszusom – hüledezett Leslie. de a hangjában nem csengett őszinte . szeretettel megpaskolva a hangszert. Azután teljes. Sven feltartotta óriási kezét.– Akkor talán – kezdte Sven bátortalanul –. és mama remegő mosollyal visszaült. és mamára mosolygott. – Ki nem állhatom az ilyet. Larry és Sven ordítva körültáncolta egymást. mintha egy világhírű karmesternek egy cukorsípon előadott zenedarabot kellene meghallgatnia. és Sven egyik darabot a másik után játszotta el. hogy ki ne pukkadjak. amitől a harmonika olyan hangot adott. – Játszott? – kérdezte Leslie. Mama csak ült. lehunyta a szemét és játszani kezdett. – Mit játszott? – A kintornáján. Rendkívül szokatlan és bonyolult dallam volt. hozzánk csak a harsány nevetés hallatszott ki. mintha valami láthatatlan forgalmat irányítana. nem fogja egész idő alatt azt nyaggatni. Remélem. – Játszom még. felvette a harmonikát. – Nem. és belülről haraptam az arcomat. Leírhatatlan megkönnyebbüléssel fogadtuk. Sven nagyot sóhajtott a gyönyörűségtől. A szám végül egy hatalmas. disszonáns akkorddal véget ért. kinyitotta a szemét. a verandán töltöttük. drágám. Azzal széles mellén megigazította a harmonikát. Bizonyára nem – nyugtatta meg mama. – Pompás lesz. szeretetteljes mosolyt vetett rá. mint két bika. ha játszom valamit? – Ó. – Na. hogy tetszik – mondta Sven. – Ó. virsliujjait gondosan elrendezte a billentyűkön. huncutul azt mondta: "csak még ezt az egyet". – Nem is tudom. – Örülök. remekül színlelt lelkesedéssel. milyen? – kérdezte Margo. az udvariasság ráfagyott az arcára. persze – mondta mama. hogy majd meghaltam a nevetéstől. mikor a család többi tagja megérkezett a városból. – Még tengeri levegő van benne – mondta Sven. csapdába esve. ööö. amióta csak megérkezett. és kikapcsolta. egyfolytában játszott. A következő órát. Sven csúf arcára olyan elragadtatott kifejezés ült. drágám – felelte mama –. és a következő néhány órát ott töltötték. Sven sugárzó. Valahányszor mama kísérletet tett a menekülésre. nem. vagy hogy is hívják – mondta mama. időnként összeölelkeztek. aztán Larry bevonszolta Svent a szobájába. hernyószerű hosszúságában kihúzta.

hogy a fejét hátravetette. Ki is írta… tudod. Ebben a pillanatban Larry jelent meg a verandán. egy olyan… német nevű ember. Olyan ártatlanjóságról tett tanúságot. – Remélem. hogy a család védővonalai kezdenek megtörni. a bagoly. ni. láttam. ha benedvesítette a pelenkáját. és mikor vacsora közben meg akart ismertetni bennünket egy skót helyőrség hangulatával. Az ablak fölött. Nektek mit játszott? – Valami hátborzongató izét – magyarázta mama. A nap hátralevő része. hogy nem fog állandóan harmonikázni – morgott Larry. Még Larry is mintha gondolkodóba esett volna. nagy. kedvenc ételeik elkészítésére tanították egymást. – Úristen – mondta Leslie. hogy bármit csinált is. aki gátlások nélkül és őszintén bánt az emberekkel. mint amennyire egy csecsemőre haragszik az ember.meggyőződés. és ezek a konzultációk olyan dús és pazar ebédeket eredményeztek. mint kiderült. hogy valamennyien máj. – Hol van Sven harmonikája? – kérdezte. a karnison egész nap ott gubbasztott Ulysses. úgy foglalta össze véleményét. mert. s Sven már vagy három napot eltöltött nálunk. Csak egy számot akar nekem eljátszani. nem akar állandóan harmonikázni. A hatalmas házban annyi helyiség állt rendelkezésünkre. hogy sikerült mamát rávennem: hadd legyen egy külön szobám. amelyben recepteket gyűjtött. és panaszosan vonítani kezdett – korábban csak a nemzeti himnusz hallatán ragadtatta magát e cselekedetre. Roger. De ahogy múlt az idő. ő maga pedig mindnyájunkat elbűvölt. Mamának hamar a szívébe lopta magát. melyet gőgösen a dolgozószobámnak hívtam. nem lehetett rá jobban haragudni. és hasogat tőle a fejem. korhadó fatuskónak . ahol a befogott állatokat tarthatom. Órákat töltöttek mamával a konyhában. bőrkötéses jegyzetfüzetet hordott magánál. – Itt van. és az egyik legzeneitlenebb skót indulót játszotta. hogy Sven egy reggel betévedt a szobába.és kedélybetegnek kezdtük érezni magunkat. Sven repertoárja kimeríthetetlennek tűnt. többé-kevésbé hozzáedződtünk harmonikájához. e célból körbemasírozta az asztalt. Körülbelül egy héttel érkezése után történt. enyhén szólva. és felemelte a harmonikát. – Már egy órát kaptunk belőle. lelkes szakács volt. drágám – mondta mama. – Természetes. Állatseregletem ekkorra már meglehetősen népes volt. megviselt bennünket. Megmondtam. – Játszani szeretne nekem valamit.

hogyan fogja el táplálékát a pók. és mindent megmutattam neki. csak próbaképpen: mit szólna hozzá. doktor úr – tárta szét a karját Sven. Sven azonnal félórás Bach-koncertet adott Theodore-nak. Theodore elgondolkodva rugózott egy percig a lábujjhegyén. – Ó. ööö… egyéb számokat is tud játszani? – Csak a címét mondja. – Nem tudja… ööö… véletlenül… történetesen azt a dalt. és néhány órát az olajligetben töltöttünk. és már rá is zendített az első taktusokra. melyre Theodore is eljött. rút arca felragyogott az örömtől. metilalkoholban tartott példányokkal vagy mikroszkopikus lényekkel. Befőttesüvegek sorai álltak a szobában. békának. hogy azt javasoltam neki. bogár. hogyne tudnám! – mondta Sven. melyek sokféle gőtének. A kutyák lélekszáma immár háromra emelkedett. Örömömben. hogy… khm… Van egy kocsma a városba? – kérdezte szégyellősen. mikor Sven befejezte –. – Nagyon kedves – mondta. még azt a csokoládészínű skorpiófamíliát is elébe tártam. kígyónak. biztosan nem fog zavarni. hogy nem fogok zavarni? Nem. Így aztán nálunk tartózkodása hátralevő napjaiban. olyan lelkesedést tanúsított. kék szemét kimeresztve figyelte.álcázta magát. Az utolsó napon. Volt azután hat akvárium. feleltem. felölelve az egész zeneirodalmat –. ahol néhányat ezek közül az állatok közül természetes környezetükben is megtekinthetne. – De biztos. Üvegtetejű dobozok halmaza őrizte lepke-. egy kis búcsúebédet rendeztünk.és szitakötő-gyűjteményemet. amelyet a családom tudta nélkül csempésztem a házba. és nagy. – Akkor boldogan – mondta Sven. ha kimennénk az olajligetbe. . és széles. Egyáltalán. Sven nagy csodálkozásomra mély és szinte áhítatos érdeklődést tanúsított gyűjteményem iránt. melyeket tökéletesen fegyelmezetlen viselkedésük miatt Csurinak és Büdinek kereszteltünk. mert egy parasztcsaládtól a születésnapomra két korcs kutyakölyköt kaptam. és időnként megvető arckifejezéssel egy kis golyócskát öklendezett az alatta kiterített újságpapirosra. és már játszom is. rögtön meg is hívtam egy részletesen kommentált tárlatvezetésre. s hogyan viszi fel kis kupolájába. varangynak nyújtottak hajlékot. Az új hallgatóság által felvillanyozva. hogy valaki lelkesedik féltve őrzött menazsériámért. sőt titoktartásra esketve. – Abszolúte boldogan. Svent a legjobban a pók víz alatti harangja érdekelte: némán állt előtte. – Khm – mondta Theodore. mert az esti hajóval utazott el. reggeli után rendszeresen eltűntünk a házból.

te drága Klementina" kezdetű számmal. mikor bementünk. és a szeme könnyel volt tele. és csodálkozva nézett vissza. maga elé tette az utazótáskát. mesterien elő is adott. és nem bízik benne. vajon nem újabb ugratásra készül-e Larry. a féltett harmonika az ölébe került. – Ma nem teremnek ilyen férfiak. Azért is kellett most visszamennie Athénba. – Olyan homokos. melyeket Sven azonnal. hogy miért hívtad meg ide. Aztán megérkezett a kocsi. ha a férfiasságukat dicsérik – magyarázta türelmesen. hát persze! – mondta Larry idegesen.Theodore lelkesen énekelt. és a témát befejezettnek tekintve ismét felvette a könyvet. Larry. – Nincs. hogy levigye a kikötőbe. ha tudtad. mama. mert együtt él egy gyönyörű. – A homoszexuálisok nagyon örülnek neki. – Hallod ezt. – Hát legalább Gerryre gondolhattál volna – dohogott mama. Sven vadul integetett. elnyújtózva a díványon. és gyanakvó tekintettel méregetve Larryt. – Ez azt jelenti. hogy az az ember… hogy az az ember… olyan? – Istenem. – Ezt nem fogjuk megtárgyalni! Én csak azt szeretném tudni. Beült az ülésre. Larry leeresztette a könyvet. nem tudná-e Sven eljátszani a Hogyha rigó volnék és A rokka mellett című dalokat. aminek a melegek jobban örülnének. mint a Szahara. – Persze – mondta Larry. és kezébe véve egy könyvet. hogy ilyen… hajlamai vannak? – Miért ne? – kérdezte Larry tömören. mint ha a férfiasságukat dicsérik. – Ezt neki is meg kellett volna mondanod – jegyezte meg Larry. – Csak nem azt akarod mondani – szólalt meg végül –. Valamennyiünket szeretettel átölelt. – Ezt meg hogy érted? – kérdezte mama. és mikor a dal végére értünk. tizenhét éves ciprusi fiúval. – Mi köze ehhez Gerrynek? . mama? Ezek is félté… – Margo! – csapott le mama. hogy ezek féltékenyek egymásra? – kérdezte Margo tágra nyílt szemmel. mintha egy szellemileg visszamaradt gyerekkel próbálna megértetni valami pofonegyszerű dolgot. és azon gondolkodott. és megkérdezte. borzas szakálla felett a szeme vidáman csillogott. Theodore Bach iránt tanúsított barbár magatartása felbátorította mamát. Sven megállás nélkül folytatta az "Ó. de furcsa – mondta Margo. Mama le nem vette róla a szemét. – Gerryre? – lepődött meg Larry. és ahogy a kocsi elindult az úton. feltéve a szemüvegét. – Jaj. – Milyen férfias jelenség – mondta mama.

távolról kecskekolomp szólt. – Mi? – sikította mama. mire megrázkódtak. Ez az ember nagyon rossz hatást tehetett volna a fiúra. csivogó hangok azt tanúsították. Ulysses az ablaknál ült. komolyan mondom. drágám – mondta mama –. méghozzá olyan fellelkesülten. – Gerry minden délelőtt természetrajzórákat adott Svennek az olajligetben. jobb lesz. miközben állandóan azt mormogta: "Csodálatos! Csodálatos!". És nem úgy néz ki. hogy minden reggel kimentünk a fák közé.és narancsfák alatt kapirgáló tyúkok kotyogása (megnyugtató hang. és letette a könyvet. felajánlottam. és a földre söpörtem a kutyákat. és Sven órákat töltött hason fekve. ha véletlenül huzamosabban együtt vannak. hogy a szívem is átmelegedett tőle. ha legközelebb sétálni hívod Larry valamelyik barátját. Larry felült a díványon.– Még hogy mi köze hozzá! Larry. és mamára nézett. Elmagyaráztam. ha felébredtem. – Micsoda? Úgy éreztem. hogy egy megtért bűnös többet ér száz igaz embernél. vagy az imádkozó sáska tojást rakó nőstényét figyelve. én pedig az ablakhoz mentem és . hogy kiviszem az olajligetbe. mintha ez bármelyikükben különösebb kárt tett volna. mint a pöfögő kásáé). a fűmagot cipelő hangyák útvonala előtt. – De hisz az utóbbi három nap alatt egyebet se csináltak – mondta. megkedveltem Svent. nyújtózni és ásítozni kezdtek. megrovóan bámulta az aranyszínű napsugarakat. itt az idő. Kintről behallatszott a kiskakas rekedtes. hogy az ablakom alatt fészkelő fecskeszülők ennivalót hoztak fiókáiknak. sipító kukorékolása és a citrom. megharagítasz. Általában azt kellett tapasztalnom. Úgy érezve. és a könyörgő. és gonoszul összehúzott szemmel. ha előtte szólsz nekem. Aztán ingerülten felsóhajtott. hogy a kutyák a tudtom nélkül már megint felmásztak az ágyra. Így esett. hogy beavatkozzam. rózsaszín nyelvük akár egy-egy egzotikus falevél. hogy a kezdet kezdetén hogyan tévedt be a szobámba. Ledobtam magamról a takarót. és mennyire megtetszett neki a gyűjteményem. felkunkorított. az eresz alatt élesen csiripeltek a verebek. Végtére is. vagy a csapóajtós pók odúját bámulva. TINTAHALAK ÉS RÁKOK REGGELENKÉNT. szobám tigriscsíkos volt a zsalugáteren besütő napsugaraktól. békésen szunyókálnak. és megmutatom neki kedvenc helyeimet. és jogos részüknél jóval nagyobb területet elfoglalva. – Hát.

akkor jött el az én időm. berregő hangot adott. – Ma biztosan találunk magának új állatokat. magamhoz vettem a gyűjtőfelszerelést. és rohanvást indultam az olajfák közt az útig. Egy nap. Szokás szerint őt is Spirónak hívták. erőteljes. Leguggoltam a homokon. Előkerültek a kosarak. szeplős kezét üdvözlésre emelve. és a hálóból kiszedett halakat beléjük dobálták. míg a halászok tréfálkozva és nevetve húzták a hálót. látni lehetett a foglyul esett halak villogó ficánkolását. mert a kék öböl mélyéből partra vont háló egy sereg olyan. ahogy a súlyos tömeget egyre közelebb vonszolták a parthoz. és vörös hajbozontja égő fáklyaként vöröslött a napsütésben. Ha a kis halászcsónakokat ott láttam a vízen bukdácsolni. és emberszemében rémület ült. és tapétamintás skorpióhalakat. a háló mintha maga is eleven lett volna. s időnként megesett. A gesztenyebarna bőrű halászok nekiveselkedtek a víztől csöpögő köteleknek. Végül megjelent a háló felső része a sekély vízben. – Jó egészséget. melyek egyébként elérhetetlenek voltak számomra. de egyikük a barátom volt – magas. A legtöbb halászt név szerint ismertem. fehér halakat. melyeknek hiábavaló farkcsapkodása szakadatlan. Mikor a háló tartalmának ehető része a kosarakba jutott. nagy. és élveztem a reggeli nap melegét meztelen testemen. az én nem titkolt gyönyörűségemben ő is örömét lelte. érdekes élőlényt is tartalmazott. s noha őt magát egy cseppet sem érdekelték. kyrié Gerry – kiáltotta Kokino. Másfél mér földnyire lehetett tőlünk ez a partszakasz. lábujjaikat szétterpesztették a homokban. Mikor kihúzták a homokra. Néha egy polip vagy tintahal bámult ki a hálóból. úgy vonaglott a benne levő halaktól. elgondolkodva vakargattam a piros csípésnyomokat. Piros halakat. melyeket a kutyák bolhái hagytak a bőrömön. ami mindig különleges esemény volt nekem. vagyis vörösnek hívtam. Az ablakpárkányra támaszkodva. hogy halászok itt húzták be a hálójukat. Kokino nagy kedvvel gyűjtögette nekem a különféle állatfajtákat.kitártam a zsalut. szoktattam szememet a világossághoz. hogy megkülönböztessem a többi ismerős Spirótól. Szent Spiridion után. A háló fenekén mindig nagy halom kő és hínár volt: itt rejtőztek az én zsákmányaim. Kokinónak. nagy sietve felöltöztem. a háló még csak félig volt kint a vízből. Aztán az ezüstös olajfák fölött lenéztem a tengerpartra – a kék tengerre. és türelmesen vártam. ezért. csíkos halakat. vörös hajú fiatalember. s tovább. Egyszer egy lapos követ találtam. le a partra. és ahogy felbukkant. . melyen egy tökéletes. mert más helyen vetettük ki a hálót. mikor leértem a partra.

fehér korallfa nőtt. Olyan volt, mint egy fiatal nyírfa télen, mikor nincs rajta levél, csak hó borítja az ágait. Néha találtam széles karú csillagot is – vaskosat, mint egy piskóta, még a nagysága is majdnem akkora volt –, melynek karjai nem hegyben végződtek –, mint a közönséges tengeri csillagé, hanem gömbölyűen. A színe világosbarna volt, és élénk skarlátvörös mintázat tarkította. Egyszer két fantasztikus rákra is szert tettem: ollóik és lábaik, ha szorosan magukhoz húzták őket, hajszálpontosan hozzáillettek ovális páncéljukhoz. Ezek a rákok fehérek voltak, a hátukon rozsdavörös mintával, mely némileg egy mongolos arcra emlékeztetett. Álcázásnak nem épp a legjobb azt hiszem, nagyon kevés ellenségük lehetett, hogyha ilyen feltűnő öltözékben meg mertek jelenni a tenger fenekén. Ezen a bizonyos reggelen egy hínárcsomóval szöszmötöltem éppen, mikor Kokino, befejezvén a kosarak megrakását, odajött segíteni. A szokásos társaságot találtuk a hálóban: gyufásdoboz nagyságú tintahalakat, tűhalakat, tengeri pókokat, és több apró halat, melyek, méreteik ellenére, valahogy nem tudtak a háló lyukain keresztül elillanni. Kokino hirtelen meglepett horkantást hallatott, kivett valamit a gubancos hínárhalmazból, és bütykös tenyerén elém tartotta. Alig hittem a szememnek: egy csikóhal volt. Zöldesbarna színű, kecses felépítésű – úgy hevert Kokino tenyerén, tátogva és farkát vadul tekergetve, mint egy ijesztő sakkfigura. Gyorsan felkaptam a tenyeréről, és egy tengervízzel telt befőttesüvegbe dobtam, magamban Szent Spiridionhoz fohászkodva, hogy a hal életben maradjon. Boldogan láttam, hogy felágaskodik, és kis csikófejének két oldalán elhelyezett uszonyaival sebesen verdesve ott függ az üveg közepén. Csak éppen addig vártam, míg meg nem bizonyosodtam arról, hogy valóban minden rendben van, aztán visszamentem, hogy a hínár többi részét is átfésüljem, mint egy aranymosó, aki átszitálja az egész folyót, mert egy aranyrögöt talált a parton. Fáradozásomat siker koronázta: néhány perc múlva már hat csikóhal állt mintegy felfüggesztve a befőttesüvegben. Szerencsémtől elragadtatva gyorsan elbúcsúztam Kokinótól és a többi halásztól, és visszasiettem a villába. Minden teketória nélkül kilakoltattam tizennégy lábatlan gyíkot, és akváriumukat új szerzeményeim számára foglaltam le. Tudtam, hogy a befőttesüvegben levő oxigén nem tart sokáig, és ha életben akarom tartani a csikókat, villámgyorsan kell cselekednem. Lecipeltem az akváriumot a partra, gondosan kimostam, az alját homokkal töltöttem fel, és visszarohantam vele a házhoz; aztán még háromszor le kellett futnom a tengerhez, két vödörrel, hogy apránként felhordjam a szükséges

vízmennyiséget. Mire az utolsó vödör vizet öntöttem az akváriumba, annyira kimelegedtem és megizzadtam, hogy azon kezdtem gondolkozni, vajon megérik-e a tengeri csikók ezt a fáradságot. De amint beletettem őket az akváriumba, azonnal láttam, hogy megérik. A tartály fenekére, a homokba erősítve egy kis száraz, ágas-bogas olajágat tettem. Amikor a csikók belecsobbantak az akváriumba, azonnal felegyenesedtek, s akár egy szabadjára engedett pónicsapat a mezőn, körbenyargaltak az akváriumban – uszonyaik oly sebesen jártak, hogy nem is lehetett látni őket: úgy tűnt, mintha a csikókat valami belső motor hajtaná. Miután körbejárták új birodalmukat, valamennyien az olajág felé indultak, farkukat kényelmesen köré tekerték, és nagy komolyan, figyelve megálltak. A csikóhalak azonnali sikert arattak. Talán ez volt az egyetlen állatfajta, amelynek megjelenését a házban a család osztatlan egyetértése fogadta. Még Larry is be-besompolygott a szobába, hogy figyelje, amint ide-oda száguldoznak a tartályban. Az elkövetkező napokban időm jó részét nekik kellett szentelnem, mert úgy vettem észre, hogy a tengervíz hamar megposhad, s ezért, hogy tisztán és frissen tartsam, naponta négyszer-ötször is lementem a tengerhez a vödrökkel. Kimerítő feladat volt ez, de örültem, hogy végigcsináltam, mert különben nem lehettem volna szemtanúja egy igen-igen különös látványnak. Az egyik csikóhal, mely szemlátomást öreg lehetett, mert majdnem fekete volt, szépen fejlett pocakot cipelt, amit én pusztán hajlott korának számlájára írtam. Mindaddig, míg egy reggel észre nem vettem, hogy egy vágás húzódik végig a pocakon, mintha borotvával metszették volna el. Ezt figyeltem, és éppen azon gondolkoztam, vajon verekedtek-e, és ha igen, mit használhattak fegyverül (hiszen olyan védtelennek tűntek), mikor legnagyobb megdöbbenésemre a vágás kissé tágabbra nyílt, és kiúszott belőle a csikóhal pontos, kicsinyített mása. Alig hittem a szememnek, de amint az első csemete kiúszott és megállt a tiszta vízben, egy másik csatlakozott hozzá, majd még egy és még egy, míg végül húsz mikroszkopikus csikóhal lebegett óriás szülőjük körül, mint egy kis füstfelleg. Félelmemben, hogy a többi felnőtt csikó még meg találja enni a kicsinyeket, sietve felállítottam még egy akváriumot, és beletettem a mamát és csemetéit. Két akváriumot friss vízzel ellátni Herkuleshez méltó feladat volt, s már kezdtem málhás öszvérnek érezni magam, de eltökéltem, hogy csütörtökig, amikor Theodore eljön teára, folytatom a dolgot, hogy megmutathassam neki szerzeményeimet. – Aha – mondta, szakértői lelkesedéssel bámulva a tartályba –, ez csakugyan nagyon érdekes. A könyvek szerint persze élnek erre tengeri

csikók, de én magam… ööö… tudja, soha nem láttam még őket. Megmutattam Theodore-nak az anyát is; körülötte nyüzsgő kicsinyeivel. – Nem, nem – mondta Theodore. – Ez nem az anya, hanem az apa. Először azt hittem, csak ugrat, de megmagyarázta, hogy miután a nőstény lerakja az ikrát és a hím megtermékenyíti, a hím szedi fel és gyűjti be a hasán levő zacskóba, ahol a peték megérnek és kikelnek. Akit én büszke anyának gondoltam, valójában tehát a büszke atya volt. De csakhamar túl nagy megterheléssé vált tengericsikó-istállóm élelemmel és friss vízzel való ellátása, így, fájó szívvel bár, de le kellett vinnem őket a tengerhez, és szabadon engednem. Kokino, amellett, hogy hálójából utánpótlással szolgált gyűjteményemnek, ráadásul megismertetett a legeredetibb halfogási módszerrel is, amit valaha láttam. Egyszer, mikor a parton rátaláltam, éppen egy tengervízzel telt olajoshordót rakott ingatag kis csónakjába. A hordó fenekén egy nagy, emberi tekintetű tintahal pihent. Kokino zsinórt kötött rá, oda, ahol a fej a nagy, tojás alakú testtel találkozik. Megkérdeztem, mire készül; azt válaszolta, tintahalat fog halászni. Elcsodálkoztam, mert csónakjában nem volt sem horgászzsinór, sem háló, de még szigony sem. Hogy akar akkor tintahalat fogni? – Szerelemmel – válaszolta rejtélyesen. Kötelességemnek éreztem, hogy mint természetbúvár, megismerkedjem az állatok befogásának minden lehetséges módozatával, s ezért megkérdeztem Kokinót: elkísérhetném-e. Kieveztünk a kék öbölbe, odáig, ahol már több ölnyi mélyen csillogott a csónak alatt a kristálytiszta víz. Kokino itt megfogta a tintahalra erősített zsineg másik végét, és gondosan a nagylábujjára kötötte. Aztán felvette a tintahalat, és kidobta a csónakból. Az egy kis ideig a víz színén úszott, mintegy hitetlenkedő tekintettel bámulva ránk, aztán, vízsugarat fecskendezve magából, néhány rándulással elindult, a zsineget maga után húzva, míg végül eltűnt a kéklő mélységben. A zsinór egy darabig húzódott a csónak peremén, aztán megfeszült Kokino lábujján. Kokino cigarettára gyújtott, és összeborzolta lángvörös haját. – Most megtudjuk – vigyorgott rám –, mire képes a szerelem. Nekifeküdt a lapátnak, elindította a csónakot, de gyakran megállt, és feszült figyelemmel nézte a lábujjára kötött zsineget. Hirtelen felhorkantott, elengedte az evezőket, hogy a csónak oldala mellé simuljanak, mint a lepke szárnyai; és megragadva a zsinórt, húzni kezdte felfelé. Áthajoltam a csónak peremén, és szememet megerőltetve figyeltem a fekete zsinór végét. A mélyben egyszerre homályosan kavarogni kezdett

soha nem hallottak ilyesmiről. Egy óra leforgása alatt az öbölnek viszonylag kis területén öt hím tintahalat fogtunk. hacsak nem éjszaka halászott az ember. hogy eressze szabadon. eléggé könnyen hozzájuk is férhettem. Vállat vont. Kokino mellénk húzta. Elmém meghátrált a feladat előtt. és akiknek említettem. ilyenkor bármelyik nőstényt zsinegre kötheti az ember. honnan tudja. Elcsodálkoztam. hogy ezt a módszert más állatfajok esetében nem lehet alkalmazni. mintha az ember egy tüzelő szukát sétáltatna hosszú pórázon. mire Kokinónak sikerült lefejtenie őket egymásról. Amint közelebb ért. Kedvemre való gondolat volt. hogy meglehetősen sportszerűtlen eljárás. előtűnt a tintahal is. s ezekkel jobb eredményeket lehet elérni. – Most van itt az ideje – mondta. érdeklődtem. hogy láthatólag egy cseppet sem aggasztotta ez a hirtelen klímaváltozás. Tudomásom szerint Kokino volt az egyetlen halász. legalábbis senki mást nem láttam. hiszen tintahalat csak nagyon ritkán lehetett látni. meglepődve láttam. mindenképp biztosra veheti. hanem kettő. Olyan volt. hogy jutalmat érdemel. hogy eredményes lesz a halászat? – Igen – felelte Kokino. – De persze némelyik nőstény. hogy a nőstény mikor vonzza magához a hímeket. mind azt mondták. hogy építsen nekem . hogy két nőstény tintahal személyes varázsát összehasonlítsa. milyen nagy a népsűrűség errefelé. ahogy Kokino egyre gyorsabban húzta a zsineget. akárcsak némelyik asszony. és a hímet a hordóba dobnia. és így fogna kutyát magának.valami. bedobni egy zsinegre kötött nőstény csikóhalat a vízbe. noha titkon az volt az érzésem. Megkérdeztem tőle. s mivel a víz sekély volt. A hím tintahal úgy elmerült hölgye szerelmében. aki ezt a sajátos módszert alkalmazta. hogy időbe telt. A halászatnak ez az újszerű módja nagyon megnyerte tetszésemet. aki próbálkozott volna vele. de meg is tett. A nőstény tintahal egész idő alatt sztoikus beletörődéssel játszotta szerepét. és. hogy nem is egy tintahal. Olyan szorosan ragaszkodott a nőstényhez. Úgy éreztem. ezért meggyőztem Kokinót. nagy kár. és történetemet alig palástolt hitetlenkedéssel hallgatták. Ezek szerint. de mégis úgy éreztem. A villa melletti girbegurba partvonal különösen gazdag tárházát nyújtotta a tengeri élőlényeknek. amit erősen vonakodva bár. és a zsinórt berántva a csónak fenekére hajította őket. vonzóbb a többinél. s aztán a zsineget visszahúzva egy sereg szenvedélyes hímet találni körülötte. Sikerült Leslie-t rábeszélnem. de szenvedélyes ölelésben összefonódva.

királybíbor színű. mely. aki viszont arról volt meggyőződve. melyen a tenger fenekét tengeri nyulak hada borította. a nappaliban feküdt a díványon. egy nagy csomag ennivalóról is gondoskodtam. ahogy hátával végigsúrolja a Buci-Bigyó lapos fenekét Figyelmemet meg kellett osztanom a csodálatos látvány élvezete és a legénység körében terjedő lázadás elfojtása között. és magában vinnyogott. A család épp a városba készült. Az alját teliraktam üvegekkel. Egyik expedícióm során olyan trófeát szereztem. Csuri. fröcsköltek a vízben. a bagoly is elkísért. és a csacsi mellett legféltettebb kincsem lett. jóindulatú delfin fedezte fel. nagyokat ugráltak. és orrlyukaikon át mélyen. aki soha sem volt a rettenthetetlenség mintaképe. erővel kellett visszatartani akárcsak Rogert. mert körénk csoportosultak. aki súlyos vérhasból lábadozott. narancs-fehér színösszeállítása vonzotta oda őket. mint egy kismacska. hanem valamiféle népvándorlásnak lettem tanúja. mely bátrabb volt a felnőtteknél. így arra következtettem. Kertelés . még a csónak alá is lemerült: éreztük. Egy fiatal példány. Büdivel. Ezeken az expedíciókon sok különös kalandban volt részünk.egy csónakot. a személyzet minden tagja a maga módján reagált ugyanis a delfinek megjelenésére. hogy életét már csak azzal mentheti meg. egy szál magában is leszámolhatna velük. Máskor egy csapat nyugodt. A forró. ha éppen úgy hozta a kedve. Rogerrel. fodros szélű testük és fejükön a két különös kidudorodás csakugyan nyúlhoz tette őket hasonlatossá. nem is értek egymáshoz. jeges teát szürcsölt. dobozokkal és hálókkal. tojás alakú. lapos fenekű. szélcsendes napokat kint töltöttük a vízen. ahol sorra felderítettük a távoli öblöcskéket és a sziklás. méltóságteljes. Ez a majdnem kerek. aztán vitorlát bontottam a Buci-Bigyón. percek alatt. Büdi úgy vélte. Egyszer egy hatalmas területet találtunk. és egy nagy ballisztikai kézikönyvet olvasott. Aznap érezte először jobban magát. aztán remegve lekuporodott a csónak fenekére. Leslie kivételével. ha azonnal elhagyja a hajót. Százával csúszkáltak a köveken és a homokon. Nem árultak el érdeklődést egymás iránt. és a partra úszik. gyenge volt. erősen jobbra dőlő jármű a Buci-Bigyó nevet kapta. szenvedélyesen sóhajtoztak. hínáros szigetvilágot. közvetve. a fedélzeten a legénységgel: Csurival. Valószínűleg a Buci-Bigyó barátságos. s valamennyien a sziget déli része felé tartottak. nevéhez méltóan cselekedett. amely nagyon megkönnyítette portyázásaimat. sőt néha Ulysses. hogy ha sikerülne a delfinek közé vetnie magát. hogy horgonyt vetünk egy kis öbölben. bíróság elé juttatta Leslie-t. majd ismét a csónak oldala mellett bukkantak fel vigyorgó képpel. hogy nem párzási összejövetellel van dolgom.

és vártam. ami úszik a vízben? Ahogy jobban szemügyre vettem. az oldalára kötött holt teherrel. A hínárt mindig érdemes volt átvizsgálni. arra is rájöttem. s amíg a langyos vízbe ereszkedtem. így azt láttam az egyetlen megoldásnak. és mikor levegőért kapkodva felbukkantam mellette a felszínre. odaeveztem tehát. Csakhogy miféle szikla az. Mikor elég mélyen voltam már. Izgalmamban eszembe sem jutott. mivel a városba menni nem akartam. még mindig erősen tartva a lábait. és valahogyan a csónakba emelem a prédát. azon imádkoztam magamban. alakja következtében. Már jó ideje döglött lehetett – amint orrom tanúsága és a teknőc pikkelyes lábait rágcsáló apró halak látványa alapján kikövetkeztettem. hogy valami egzotikus csemegét szereztem. s így. vagy ha mégis felriad. Meglepetésemre még ettől sem ébredt fel. Evezés közben felfedeztem a vízben egy nagy. hogy alája úszom. hogy a vízbe merülve megragadom. De ahogy közelebb értem. Csalódás volt. a kutyák társaságában. Elhatároztam. Hálóim és a csónakban levő egyéb felszereléseim nem ilyen egyméteres átmérőjű teknősök befogására készültek. Hogy. hanem valami sárgás színű szikla. A Buci-Bigyó. A teknős kinyújtózkodva ringott a tengeren. és úgy tűnt. úgy láttam. félálmában ne tudjon gyorsan elmenekülni. úgy látszott. hogy nem is hínár. Mikor a csónak kétméternyire ért. és fejem felett megpillantottam a teknőst. és erősen megmarkoltam két mellső lábát. Bevonva az evezőket és csendre intve a kutyákat. mint egy óriási aranytallér. de most. Felrúgtam magam. így vágva el a menekülés útját. de szerencsés esetben még nagyobb fajták is előfordultak. leírhatatlan örömömre kiderült. a csónak oldalához vonszoltam. hogy egy ekkora teknősnek tekintélyes ereje lehet. és nem valószínű. sárga foltot. egy döglött teknős még mindig jobb a semminél. mely sarlóként meredt ki páncéljából. a hátamra fordultam. hogy nem. az igazak álmát alussza.nélkül tudtomra adta. soha nem tartozott a könnyen kormányozható járművek közé. mert rendszerint akadt benne egy csomó apró élőlény. mielőtt felébred. külön az ő kedvükért. lehúzódtam a csónakban. Meg kellett fognom. A kutyák ettől egészen fellelkesültek. amely mintha hínártelep lett volna. mert azt hitték. hogy a csobbanásra fel ne ébredjen. hogy semmi szüksége rám. hogy egy jókora teknősbékával hozott össze a sorsom. míg a Buci-Bigyó egyre közelebb és közelebb sodródik hozzá. hogy küzdelem nélkül megadja magát. hogy miért. és egyik lábánál fogva hozzákötöttem. és a vízbe merültem. egyórai . kieveztem a Buci-Bigyón. csak körbe lehet menni vele. sem az idétlenkedésemre. de mivel úgy gondoltam. mely mozdulatlanul lebegett. nagy lélegzetet vettem.

Jókora feje volt. most testületileg elvonultak. óvatosan kiemeltem őket. Álcserepes teknős volt – az a fajta. szépen sorba raktam fűrészeimet. mint valami vastag. hogy a mocsári teknős alsó páncélját háromnegyed óráig kellett nyiszitelnem.megfeszített evezés után épségben megérkeztünk a mólóhoz. a partra vonszoltam a teknős földi maradványait. s miután kikötöttem a csónakot. de elképzelhetetlennek tartottam. hogy megvizsgálhassam. Páncélja helyenként csorba volt. ennek a fajtának kitömött példányai egyes optikusok kirakatában láthatók. Úgy tűnt. s azzal munkához láttam. Jegyzetfüzetemet előkészítettem. Tudtam. hogy a puha. és néhol kis hófehér tapadókagylók díszítették. Pingponglabda nagyságúak voltak. kanyarulatokat vetve. s most úgy éreztem. vagy egy cápa fogától. Annyira elragadott a kíváncsiság. sárgás bőrrel fedett állkapcsai és hajlott orra ragadozó madár csőrére emlékeztettek. mint egy berúgott vasútvonal. mint egy fazék fedőjét. és kiterítettem a verandán. és alatta ott találtam a teknős gyönyörűségesen titokzatos. A kutyák. Egy bonckés segítségével elválasztottam a bélrendszert a teknős hátsó kijáratától. késeimet és borotvapengéimet. vad tüsszögés közepette. ahhoz képest. egész egyszerűen leemeltem. de végül kiteregettem az egészet a verandán: ott kígyózott. hogy a belek hosszát felírom vérfoltos jegyzetfüzetembe. s elhatároztam. nyálkás gyöngysort raktam belőlük a veranda kőpadlóján. és húzni kezdtem. mint egy műtőben. soha nem akar elfogyni. Miután körbevágtam. Nem sokkal ez előtt az eset előtt boncoltam fel egy döglött mocsári teknőst. hurkokat. Egyik részén a gyomor dudorodott: gusztustalan. Azt tapasztaltam. akik pedig egyébkor a friss tehéntrágya illatát találták a legmegfelelőbbnek. és csillogó. hogy szerelmi életükbe egy kis pikantériát csempésszen. gömbölyűek és narancssárgák. félig érett tojás van benne. hogy teknőcöm anatómiáját összehasonlítsam édesvízi kollégájának belvilágával – felmentem hát a hegyre. puhák. ráncos. hogy a szagot észre sem vettem. Örömmel fedeztem fel. a teknőst a természet pazarló módon látta el bélcsatornával. kiváló alkalom kínálkozik. felszállítottam leletemet a házhoz. ha a verandán csinálom. talán a tengeri viharok következtében. . hogy megtorlás következne. Úgy tűnt. Tizennégy darab volt. hogy ép eszű ember kifogást emelhetne ellene. kölcsönkértem a kertész kordéj át. ha odabent a házban végezném el a boncolást. sárga lemez egészen könnyen lejön. és sok. melynek páncéljából szemüvegkeretet szoktak csinálni. sokszínű s eléggé erős szagú belső szerveit. A hasa világossárga – puha és hajlékony. mint a sarkantyúvirág. átázott kartonlap. hogy a teknős nőstény.

és a belsejéből olyan aroma tört elő. Még mielőtt bármit tehettem volna. – Kiviszed az egészet a francba. a szakácsnőnk. de izgatottságomban tökéletesen megfeledkeztem arról a körülményről. Beleszúrtam hát a kést az imbolygó dudorba. – Hát ez meg mi a kórság? Félénken magyarázni kezdtem. hogy a teknős utolsó étkezésének anyagát tartalmazza. remélve. akár egy vízzel töltött léggömb. Azt mondtam. hogy fel kell takarítanom a verandát. és megvárnom. – Mi ez a baromi rohadt büdösség? – krákogta. középkori átkot. Aztán. mint ahogy más a virágcserepeit vagy a pincsijét. tettem hozzá. hogy megkérdezze. és úgy terveztem. mint valami rettenetes. a tudomány érdekében meg kell tudnom. és kísérletképpen vágtam rajta egy rést. Az erkélyablakban most megjelent Lugaretzia is. melyen Leslie pihent. . Aztán visszajössz. Kinyitotta a száját. hogy ez egy boncolás alatt álló teknőc. mely olyan átható volt. és felsikálod a verandát. és arca szederjes színt öltött. Lugaretziát mindenkor tizenöt-tizenhat különféle betegség kínozta. Itt láthatók. mi az oka a veszekedésnek. behömpölygött az erkélyablakon. és elásom valahol. s úgy éreztem. úgy dédelgette ezeket. akit odacsalt a ribillió.szürke tömlő. Még nekem magamnak is. míg elül a szag. s ekkor az orrába csapott a teknős szaga. és elásod. mit fogyasztott az állat. hogy azután a lágy részeket elviszem. Ezt a katasztrófát vérfagyasztó ordítás adta tudtomra. Leslie takarókba bugyolált alakja megjelent az erkélyablakban. A teknős belsejéből előcsalt illat. Abban a pillanatban a gyomor ballonja ijesztő sóhajjal leeresztett. mely minden addigit a jelentéktelenség homályába süllyesztett. a szeme kimeredt. hátra kellett húzódnom. – A rosseb a tojásaiba – bömbölte Leslie. mielőtt utolérte volna a vég. a tetszetős tojások. Nyilvánvaló volt. hogy sikerül figyelmét a részletek felé irányítani. hogy szinte szilárdnak tetszett. ahogy tekintete ráesett a megcsonkított teknősre és a kőlapokon ízlésesen elteregetett belső szervekre. a gyűjteményembe csak a csontvázat és a páncélt teszem el. még mielőtt hazaérkezik a család. Ekkoriban éppen a gyomra okozta neki a legtöbb aggodalmat. mutogattam. és körülölelte a díványt. Nőstény. noha egészen megmámorosodtam a kutatás gyönyörétől. már majdnem a végén járok a boncolásnak. mert összedől a ház a bűztől. – Szó sincs róla – ordította Leslie. hogy Leslie a nappaliban lábadozik. Tudtam. – Vidd innét ezt a rohadt dögöt. melyeket az állat belsejéből kerítettem elő.

– Mi…? – kezdte Larry. szorosan összehúzva magán a takarókat. Hányingerem lesz. – Olyan. – Igen. miközben sikertelenül azon igyekezett. – Jól telt a délelőtt? Válaszolni akartam. – Szervusz. drágám? – kérdezte mama. erőtlenül. de őt is heves köhögés fogta el. – Mondd meg neki. előrántotta a zsebkendőjét. Megmagyaráztam. ha csak rágondolok. – Azok esznek bálnazsírt meg férgeket meg minden ilyesmit. csuklásszerű kiáltást hallatott. drágám – mondta mama. és megpillantotta a teknősmészárlást. és megállt a veranda előtt. zsebkendőjével legyezve magát. – Larry. – Gusztustalan – jajongott Margo. Leslie már mondta. ne légy gusztustalan – mondta Margo. – Nem lett volna muszáj itt a verandán feltrancsíroznod – mondta marna. mi ez a borzasztó szag? – Ez a büdös kölök – üvöltötte Leslie az ablakból. miközben kiszállt a kocsiból. és elindult a lépcsőn. hogy ezt megegyék. – Olyan büdös itt minden. és az orrára csapta. Ekkorra már Larry és Margo is mama mellé ért. – Talán odabent nem ilyen átható a szag. ha ez egyáltalán lehetséges ordította – Leslie az ablakban. ha bemennénk – mondta mama erőtlenül. drágám – mondta mama. mint egy vasúti szerencsétlenség. – Igazán. mint egy francos bálnavadászhajón. hogy ez egy rendkívül érdekes álcserepes nőstény teknős. hogy az alélt Lugaretziát az ajtófélfához támassza. miközben finoman . – Gerry. Mama különös. hogy ássa el az egész szakramentumot – szólt Leslie. – A kölyöknek elment az esze – mondta Larry meggyőződéssel. – Mi ez – kérdezte tétován –. a család többi tagját hozó gépkocsi a ház elé berregett. – Talán jobb lenne. elfulladva azt nyögte: "Szent Spiridion!" – majd élethűen színlelve az ájulást. Mégse maradhat ez a szag a verandán. Nem létezik. – Idebent még rosszabb. nagy rémületemre. drágám – felelte mama a zsebkendőn át. drágám – mondta mama –. Ebben a pillanatban.Következésképpen kettőt-hármat tátogott. – Ez az átkozott kölyök! – fuldokolta. – Miért nem adod örökbe a gyereket valami eszkimócsaládnak? – tudakolta Larry. Leslie karjaiba hanyatlott. de a teknős megelőzött. el kellene vinned valahova. mint a hal. – Mi ez. tojásokkal.

Meggyőződésem. és egyszerre torkon ragad a bűz. – A pulykáimat. én pedig nekiláttam. hogyan boldogulnak a teknőssel. A páncélt és a csontvázat egy közeli hangyaboly mellé raktam le. és fertőtleníteni a követ. rövid konferenciát tartottak. és felvittem a villa mögötti domb tetejére. Tudtunk róla. A család bement a házba. A kézikocsira halmoztam a teknős maradványait. gondolkodtak egy darabig. – Nem csoda. azután testületileg visszavonultak. – Azt mondja – felelte megvetően Lugaretzia –. hogy tavasszal és nyáron üldözte a fecskéket. – Legfőbb ideje. – Hát akkor a pulykáit – hagyta rá Lugaretzia. amint Lugaretziával vitatkozott a még mindig illatozó verandán. akit szemmel láthatólag a bor tett harciassá. hogy Roger – eléggé el nem ítélhető módon – örömét leli a csirkegyilkolásban. Eddig a legnagyobb munkadarabjuk egy zöld gyík volt. – Azt hittem. Lehangoltan tértem vissza a villába. hogy Roger azt hitte róluk: ezek amolyan elkorcsosult fecskék. hogy eltávolítsam a teknőst a verandáról. békésen olvasok. – Bizonyára nem akart rosszat – csitította mama –. Ártatlan szokása volt egyébként. Itt gödröt ástam. úgyhogy a dühtől füstölögve. Bentről ingerült hangok szűrődtek ki. és éppen mikor odaért. és beletemettem a lágy részeket. vadul ugatva vetette utánuk magát. Mérhetetlen haragra gyújtották ezek a madarak. Egyik csapás a másik után. – A pulykáimat – helyesbített az ember. hogy Lugaretzia elájult. Szívem a torkomba ugrott. de csakugyan elég buta dolog volt a verandán csinálnia. Megkérdeztem. ezért érdeklődéssel figyeltem. – Fél évig gázálarcot kell hordani az egész házban. mit akar. hogy új tanítót fogadjunk mellé mondta Larry. hogy Roger elpusztította a csirkéit. – Gusztustalan – mondta Margo. Egy sovány. akikkel könnyen elbánhat. – Buta? – mondta Larry maró gúnnyal. melynek barátságos lakói már többször segítettek csontvázak letisztogatásában. izgatottan hadonásztak csápjaikkal. A parasztok csirkéi meg ott bujkáltak a mirtuszbokrok között. amint az orra előtt elsuhantak és körülötte cikáztak. Még a hangyák is összeesküdtek ellenem – gondoltam. el kell takarítani ezt innen. – Itt fekszem. a kölyök már Moby Dicket belezi az ámbituson. pont az orra elé. siránkozó emberkét találtam ott. megőrülök – mondta Leslie. . Köréje sereglettek.végigegyensúlyozott a teknős belső szervei között –. és mire visszaérsz. hisztérikusan kotkodácsolva és szárnyukkal verdesve előugrottak. – Öt percre kimégy a házból.

Kelletlenül bementem hát. – Gerry nem tehet róla. kyrié. és az ingerlő fecskék iránti gyűlöletét egyetlen harapásba sűrítve végzett velük. Larry leemelte arcáról a kölnivízbe áztatott zsebkendőt. de ha egyszer rákezdte. – Úristen – mondta Leslie. s ezzel Leslie nyomába szegődtem. Semmiféle büntetés nem hatott rá. hogy Roger ismét elkövetett valamit. a kutyája elpusztította a pulykáimat. – Bocsánatot kérek.így tiltakozó kiáltásaink ellenére rájuk vetette magát. légy boldog – köszöntötte Leslie-t. nagyon is hihető. kyrié. drágám? – kérdezte mama. kivéve ezt az egyetlen dolgot. hogy egy vagyont fogunk kifizetni. és üggyel-bajjal feltápászkodott. és közöltem a családdal. mint akármelyik hidegvérű gyilkos. és látszott rajta. – Pulykákat – mondta Leslie. hogy tanúbizonyságként felmutatják a döglött csirkéket. Amúgy rendkívül engedelmes kutya volt. derék kutya volt. – Te meg azok a rühes állataid! – Ugyan. ez nem lehetetlen. hogy ugyanolyan ellenszenvesnek találja a . Jóindulatú. Utánunk jött a verandára. Ha öt hisztérikus pulyka ugrik elő egy bokorból. – Kitakarítottad a verandát. mit kíván? A kis ember alázatosan. – Roger jó kutya – mondta Lugaretzia harciasan. másként nem is álmodnék arról. csak ezt nem. hogy már éppen indultam takarítani. hogy zaklatom. kyrié – mondta az ember. – Mit óhajt tőlem? – A pulykáim. – Légy boldog – viszonozta Leslie komoran s olyan hangon. Csak azt tehettük tehát. és megszólalt: – Te úgy érzed. hogy Roger valamennyit elpusztítja. módszeresen öldökölt. – Az öt legjobb pulykámat. de csak azzal a feltétellel. – Nos – lépett ki harciasan a verandára –. kyrié – mondta az ember szemrehányóan. de tudja. szolgaian és roppant ellenszenvesen hajlongani kezdett. hogy minden egyebet kíván neki. – Légy boldog. Szegény ember vagyok. Azt feleltem. hogy bánatpénzt fizettünk a kárvallott parasztoknak. bánatosan ingatva a fejét. – Ötöt. hogy Roger pusztítja a csirkéket. mintha kitakarította volna? Sietve közöltem. drágám – csitította mama. és kérdő tekintetet vetett rám. – Lefogadom. – Hányat? – kérdezte Leslie. hogy lássam. ugyan. melyből kiderült. hogy… – Ötöt! – döbbent meg Leslie. mire megy a pulykatulajdonossal.

– Maga a hazug és a csaló. Hol vannak a dögök? Egy percnyi csend volt. És egyébként is. kezében a ballisztikai szakkönyvvel. hogyha amúgy is ingerlékeny természetű lévén. Roger őszerinte semmi rosszra nem képes. végképp kijött a sodrából. – A dögök.pulykás embert. a pulykák holtteste. és elfehéredett. a részegek harciasságával. – Tudja. Leslie-nek fárasztó délelőttje volt. de először majdnem megfulladt az én teknősanatómiai kutatásaimtól. és szeme könnybe lábadt. amíg be nem mutatja őket. mert a kutyája megette őket. most pedig itt kellett huzakodnia ezzel a részeg emberkével. – De hát azt nem lehet – mondta a pulykás idegesen. – Maga kétszínű hazug és csaló – mordult fel. de mi sem állt tőle távolabb. elárulva magát. kyrié. igen. hogy addig nem fizethetünk. Hagyja. – Hát. – Ma délelőtt. Nem csoda. Ez a kijelentés hatalmas felzúdulást keltett. Az én pulykáimat megette! – Mikor pusztította el őket? – bömbölte Leslie. kyrié? – puhatolózott a pulykatulajdonos. – Maga a hazug és a csaló – mondta. nem lehet megmutatni a dögöket – mondta hirtelen ötlettel a pulykatulajdonos –. hogy Roger enyhén túl van táplálva. hogy a kutyája elhordja az emberek csirkéit . – A… dögök. mint jómagam. – A saját szememmel láttam. aki öt pulyka árával akart becsapni bennünket. Tudja jól. mint hogy egyen a tetemből. Nem vágyott semmi másra. azt nem tudom. ma délelőtt – mondta az ember. – Hogyhogy nem lehet? – gyanakodott Leslie. Valamennyien tudtuk. mint hogy békésen heverésszen a díványon. és noha intelligens kutyának ismerem. Közbevágtam. Ilyen az élet. – Hazugság! Hazugság! – sivította Lugaretzia. hát mit tegyünk. és meg is ette mindet. mentve. – Nahát – mondta Leslie. Megölni megölte a csirkét. és ráadásul igen finnyás természetű. hogyan lett volna képes a hatalmas mennyiségű pulykahúst elfogyasztani a tanyán. ami menthető –. Roger egész délelőtt kint volt velem a tengeren. és ugyanakkor kint lenni velem a csónakban. ha elpusztított öt pulykát. – Soha! – Csak az én öt pulykámat – mondta az emberke. Az emberke hátralépett. a dögök – felelte Leslie türelmetlenül. – Roger jó kutya! – Soha életében meg nem ette az áldozatait – kiabált Leslie. a Buci-Bigyó fedélzetén. mondván.

Mégis izgatnunk kellett magunkat. hátrálni kezdett. – Fenék. – Disznó ürülék – ordította Leslie. . – Csak azt szeretnénk tudni. vagy két héttel a tárgyalás kitűzött időpontja előtt. de Lugaretzia és én komoran csüngtünk rajta kétoldalt. s az emberke szinte fehérből rózsaszínbe. Maga a hazug és a csaló. De én elintész aszt a csibész. dús. hogy ez bármit is megoldana. hogy Leslie a legzamatosabb görög sértések ilyen tárházával rendelkezik. – Ne hamarkodjon el semmit – figyelmeztette mama. bozontos szemöldökét a hallatlan koncentrációtól összevonva. Lugaretzia és a család egyesült erővel. háromnegyed óra alatt. és nem akar érte fizetni. Aztán úgy esett. hogy épp vásárlási orgiát rendeztünk a városban. Széleset. mert kiderült. mint egy vulkán. és kérdéseinkre csak egytagú szavakkal válaszolt. Ismervén a természetét. rémületében kijózanodva. Mrs. még ekkor is érvényt lehetett volna szerezni a józan észnek. – Beteg szajha törvénytelen leszármazottja… Hömpölyögtek a szépséges. hogy az emberke beperelte Leslie-t adósság meg nem fizetéséért és becsületsértésért. és megragadta Leslie karját. van-e ennek az embernek esélye rá. Durrelsz. – Nem elhamarkodsz semmit. Azt hiszem. – Csak elronthatja a dolgot. Az emberke. – Ne izgassa magát miatta. – Megbánja. Spiro – mondta mama. Spiro dühöngve fogadta a hírt. Napokig az összeesküvők komorságával járkált. loccsanósat köpött Leslie lába elé. Patetikus daccal még egyszer kiköpött. – Az egész faluban rossz embernek ismerik. Leslie remegett. kyrié Leslie – foglalta össze végül Lugaretzia.meg pulykáit. haragtól lángoló arccal. – Miért nem engedsz Lesliesz úrfi lelője gazembert? – Nem hiszem. – Az a csibész nem nyersz meg semmitsz! Csak mindent bízzálsz énrám Én elintész. hogy megnyerje a pert? – Megnyerni! – felelte Spiro nemes megvetéssel. görög átkok. Nyilván nem hitte volna. de az emberke végzetes hibát követett el. nagy nehezen lecsillapította Leslie-t. aztán megfordult és eliszkolt. Lugaretzia felsikoltott. Ne izgassa magát miatta. Durrellsz – mondta. rózsaszínből vörösbe váltott. – Megbánja még – nyögte. én megragadtam a másikat. Mrs. alpári. biológiai. és ebben a csillapításban fontos szerepjutott több nagy adag brandynek.

legalább ötszáz év szigorítottat varr a nyakadba – mondta Larry megfontoltan. aki békésen iszogatta kávéját a fák alatt. és hirtelen megmerevedett. és körülnézett. Bélyegek kell neki. – Átviszlek. mint Spiróval folytatott többi tárgyalásunk. – De hát ez megvesztegetés – döbbent meg Margo. dehogy – tiltakozott Spiro. aki ítélkesz asz ügyében – mondta Spiro. – Fenék. iszogattunk. és az arra járó ismerősökkel csevegtünk. – Oda kellsz menni hozzá. – Asz a bíró. megbizonyosodva afelől. – Mi köze – kezdte Leslie türelmesen –. Spiro zaklatottan tekingetett ide-oda. és azt suttogta: – Bélyeget gyűjt. – Miféle bíró? – hökkent meg Leslie. mint akit ellenség vesz körül. – Nem. látsz ott aszt asz ember. Felemelte hatalmas pocakját. – Gondolja. A beszélgetés kezdett még szövevényesebb lenni. – Ő gyűjtsz bélyegek. A család ezen elcsodálkozott. hogy jó ez? – kérdezte Larry. – Szóval filatelista? – kérdezte végül Larry. Leslie gúnyt űz az igazságszolgáltatásból. – Dehogyisz. nem gondolja. . és tíz év börtönt sóz rá.Szerzeményeink súlya alatt roskadozva végül kimentünk a széles. – Nem küldsz ő Lesliesz úrfi börtönbe. ha bélyegekkel próbálod megvesztegetni. – Lesliesz úrfi. nem tesz ilyet. és végre kiteregette machiavellista tervének részleteit. hogy különösnek fogja találni. dehogyisz – Spiro egészen elhűlt ettől a gondolattól. mi köze ennek az ügynek ahhoz. hogy bélyeget gyűjt? – Átviszlek magát hozzá – mondta Spiro. hogy azt hiszi. Amíg én itt vagysz. ha Leslie egyszer csak odamegy hozzá és megszólítja? – Dehogyisz – mondta Spiro. hogy nem hallgatnak ki bennünket. – Mégis. kisasszonysz – mondta Spiro. – Ő a bíró – mondta Spiro. Spiro. és áthajolt az asztal felett. – Esz nem megvesztegetész. – Lehet. Felesége van ész két gyerekeksz. ész megmondsz neki. és beszélgetsz vele. fákkal szegélyezett korzóra. – Mi van vele? – kérdezte Leslie. adsz szép angol bélyegeksz. leültünk. asz a fehér hajú? Virsliszerű ujjával egy elegáns kis emberre mutatott. aztán előrehajolt. – Én azt hiszem.

– Derék öreg fickó – mondta Leslie. ha az embernek gyilkos barátja van. – Én nem mennék – mondta Margo. – Már látom a jövőt – mondta Larry kéjesen. aki . Jó magaviselte miatt megengedték neki. drágám – mondta mama. Margo meleg zoknit köt nekik télire. – Kedvesebb nem is lehetne. Larry – mondta mama haragosan. akkor sem bántuk meg. Lesliesz úrfi – bizonygatta Spiro. hogy csónakot építsen magának. – Hagyd már abba. csak beszélgetsz kicsit vele. hogy ha Leslie-t börtönbe csukják. Tanácsai mindig beváltak. Már volt egy fegyenc barátom. Úgy éreztem. – Azt hiszem. – Ez nem tréfadolog. – Gondold meg. A bíró barátságosan üdvözölte őket. Roppant érdekes lehet – gondoltam –. – Leslie vaslánccal és golyóval a bokáján. hanem aki marja. ahogy Leslie és Spiro felállt és átment a bíróhoz. Visszatértek az asztalhoz. aki kapja. ahol valamennyien izgatottan vártuk a híreket. drágám. aki Vido szigetén töltötte büntetését. – Na jó – szólt Leslie –. fél mérföldnyire a várostól. – Semmi más. mi baj lehet abból. mely minden állatomat és a család minden tagját rettegésben tartotta. és még ha olykor-olykor súrolták is a törvény határát. különben nem tudom elintész. isten neki. a felesége meggyilkolásáért. Megígértem. vajon Vidóba kerül-e? Vido egy kis szigeten elhelyezett fegyenctelep volt. Spiro azidáig még soha nem hagyott cserben minket. nem az a legény. és ettől kezdve fél óra hosszat ott ültek az asztalnál.Lelkesen megkérdeztem. – Isten biszony muszájsz. kávét ittak. – Nagyon vigyázz. és a hét végén hazaevezzen. izgalmas dolog. ha Leslie-t küldenék a szigetre. drágám – mondta mama. és Leslie folyékony. ha odamegyek és beszélek vele – mondta Leslie. hogy megfogadtuk. Kit is ismerünk Londonban. hogy küldök neki bélyeget. Végül a bíró felállt. mama pedig ennivalót és tetűirtó tinktúrát küld csomagban. Egy hatalmas dolmányos sirályt ajándékozott nekem. – Leslie nem fog Vidóba kerülni. de még jobb volna. – Nem tudom. ha az embernek fegyenc a bátyja. ahonnan majd őt is hazaengednék a hét végén. nem. de hibás görög nyelven beszélt hozzá. kint a csillogó tengeren. Ezt sajnáltam. jobb lesz vigyázni – mondta mama. – Nem. sőt talán Spiro is mint bűntárs. és nagy kézfogások meg hajlongások után otthagyta őket. egyre zavarodottabban.

hogy víziszonyt kap tőle. ha megmozdult a levegő. Végül is. minél régibb. – Ezeket csak nem akarod odaadni neki? – kérdezte Larry. aki komolyan hitte. . minden angliai ismerősének leveleket írt. én nem bánom – mondta Larry. – Segíteni – acsargott Leslie. – De ha a bíró körberohan a teremben és megharapja a kollégáit. és a ház minden zugát bélyeghalmazok árasztották el. akkor légy szíves. – Miért. ne pofázz bele a más dolgába – mondta Leslie hangosan. félig összerágott bélyeget. a bélyeg annál értékesebb. – Ne törődsz vele. – Nem látom be. ejnye. Larry csak segíteni akar szólt közbe mama. és elkapott egy marék bélyeget. – Aszt mondtam. használtnak látszik. mit jelent az a szó. akkor elintész. tudod – igazította meg mama a szemüvegét –. – Nagyon lelkes filatelista volt. A bélyegek nagy része megviseltnek kezdett látszani. mint rendesen. – Jaj. melyeket Leslie fél órával azelőtt mentett ki Roger állkapcsai közül. Most is csak beleüti az orrát mindenbe. – Hát. sok bélyeg tényleg egy kicsit. – Megkérnélek szépen. és mondd el – érvelt Leslie. – Ejnye. melyek éppen akkor repültek le az asztalról. – Hogy régi. míg megmagyaráztuk neki. – Kedves barátom. hogy filatelista. a kutyák duhaj örömére. én is azt hiszem. drágám. igaza van. hogy napi postánk a háromszorosára duzzadt. tudod. Az elkövetkezendő napokban Leslie. Kis kitérő következett. mit segíthet a dolgon – tamáskodott Larry –. Larrysz úr – mondta Spiro sötéten. – Nézd. Ennek az lett az eredménye. és fájdalmas arccal szemlélt egy halom gyűrött. őszi falevélként szálltak a szobában. nyisd ki a szád. téged meg beutalnak egy görög börtönbe. nem? – mondta Leslie harciasan. Bízza csak rám az egész. még ha elárasztod is bélyegekkel. hogy Spiro be tud avatkozni az igazságszolgáltatás folyamatába. de attól nem lesz értékesebb. drágám. ne engem hibáztass.bélyeget gyűjt? – Például apátok – mondta mama. ne mondsz már ilyet – feszengett Spiro. és bélyeget követelt. elintész. melyek. ha úgy össze van nyálazva. amíg élt. az rendben van – mondta Larry –. ha jobb ötleted van.

hogyan kényszerítette magát arra. minek ebbe minket is belerángatni. Még egy dolog történt. mit nem szabad mondania. elég ostoba volt ahhoz. biztosabb volna. és bíróra sincs szükség. meg azt mondja neki. akkor bélyeget fog kapni. kyrié Leslie. – Ne féljen. Már hogy tanúskodhatnál? Ott se voltál. ha Margót álcáznánk Lugaretziának – kombinált Larry. – Több se kell – mondta Larry Leslie-nek. ha a fene fenét eszik. És kapott is a szerencsétlen bíró vadítóan sokféle méretű. hogy a pulykás ember. – Nem viccelek – mondta Larry. – Szilárd . mely százszorosára növelte Leslie hitét abban. hogy ezt nem teheti. első ízben ismerve el Larry éleselméjűségét. Különben is írni akartam ma délelőtt. és az enyészetnek különböző fokán álló bélyeget. hogy megnyeri a pert. hadilábon állt a logikával.– Ha bélyeg kell neki. az az ő dolga. akkor is – szögezte le Leslie. Kiderült. mint a vád tanúját. az az ember tanúnak hív. és hangosan elmagyarázta neki. – Kint voltam a konyhában. színű. hogy segítsek neki – mondta. – Elsöprő nyelvtehetségével biztosan nem ártana annyit. Ez még viccnek is rossz. Mikor felvirradt a tárgyalás napja. Mivel Lugaretzia. akit Larry csak Kripliopoulosnak nevezett. – Margo és Lugaretzia a tanúk padján. – Tényleg – mondta Margo izgatottan. Nem értem. mint a korfuiak általában. szerintem okvetlenül halálra ítélnek. – Nem lesz vele semmi baj. ne mondj ilyet – mondta mama. – Miért ne tanúskodhatnék én is? – Ne legyél már ennyire hülye – mondta Leslie. – Larry drágám. a végén eléggé elcsigázottnak éreztük magunkat. hogy mind odamegyünk – dohogott Larry. hogy azt nem lehet. – Képzeljék. megmondom én a bíróságon. Lugaretzia felháborodva akarta visszautasítani az idézést. – Hülyeség – fészkelődött Leslie. A tömeg meglincsel. hogy megidéztesse Lugaretziát. – Nahát. – Nevetséges. – Kötelességünk elmenni – mondta mama tántoríthatatlanul. míg megértettük vele. mit szabad. Beletelt egy fél órába. – Ha Leslie mindenáron börtönbe akar kerülni. ha ő lesz a vád tanúja – mondta Larry –. – Azt hiszem. ott a helyszínen. – Majdnem ott voltam – mondta Margo. formájú. mama összekürtölte a családot. hogy… A család egy emberként emelkedett fel. hogy káromkodjon. amíg meg nem magyaráztuk neki.

hagyd abba mondta mama. hogy mégis fegyenc lesz a bátyám? Aztán Leslie következett. és megjelent a bíró. de azért csak tud valamit? – Larrysz úr – komorodott el Spiro –. Azután Kripliopoulost szólították. nevetés zaja töltötte be. drágám. – Minden rendben lesz. Larry megjegyezte. talpig feketébe öltözött. A tárgyalóteremben hatalmas zűrzavar uralkodott. – Az akasztós bírák mosolyognak így – pusmogott Larry. Szemmel láthatólag hatással volt a bíróra. elismerem. amitől Leslie cseppet sem derült jobb kedvre. mint a siralomházi foglár. – Idegesítesz. Még mielőtt felderíthettük volna az okot. és türelemmel vártuk. e jóslat ellenére. A gyászt a tárgyalás utánra tartogathatta volna. ünneplő ruhában. engedékeny és harcias. és a termet beszélgetés. és én egész izgatott lettem. – Mert maga nem beszélsz görög – magyarázta Spiro. – Azzal vádolják magát – mondta a bíró –. Hosszú várakozás kezdődött. Lesliesz úrfi – mondta komoran. Nem akarom. börtöntöltelékeket nevelek. de elmerülten lapozgattak különféle irathalmazok között. általános csoszogás kezdődött. Így valamennyien ünneplőbe vágtuk magunkat. hogy Spiro értünk jöjjön. amíg valaki – valószínűleg a törvényszéki írnok – felolvasta a vádiratot. és nem fizette ki az ön kutyája által felfalt öt pulyka árát. Master Lesliesz nem szabad görög beszélni. körülnézett a teremben. – Minek? – döbbent meg Leslie. előttünk is ismeretlen okból. Lugaretzia. ész én tolmácsolsz nekedsz. és bólintott. Egyesek kis csészéből kávét ittak. Larry egész úton a város felé A readingi fegyház balladáját recitálta. – No de Spiro – tiltakozott Larry –. hogy az emberek azt higgyék. s Leslie-t meglátva felderült.frontot kell alkotnunk. – Ne aggódsz. Remek színjátékot rendezett: egyszerre volt alázatos és sértődött. . Lehet. de kerülte a tekintetünket. Ám. – Moszt – mondta Spiro – maga odaállsz. – Larry. Elfoglalta a széket. nagyon megkérlek. hogy ez kissé korai még. meg én isz odaállsz. Kripliopoulos is ott volt. hogy tegye meg vallomását. hogy görögtudása nem éppen homéroszi. mások céltalanul. hogy sértő és megalázó kifejezésekkel illette ezt az embert.

és méltóságteljesen a bíróra nézett. Elérkezett Lugaretzia nagy pillanata. mi történt. – Amennyire én meg tudom állapítani. – Úgy tudom – mondta –. mit szól a bíró. . még többet tudtak a magánéletéről. – Mit mond? – kérdezte Spirótól. és egy-két hónappal ezelőtt csak megkértem a kyriost… – Igen – szólt közbe a bíró –. mikor ez az ember ott járt a pulykái ügyében. Céltalanul rakosgatni kezdte papírjait. maga jelen volt. aki annyi kávét ivott Leslie-vel. Különben is lehetetlen. és megpróbálta becsapsz a pulykák ára. Úgy tudom. Larry felmordult. akkor is lehetetlen lett volna. annyi bélyeget kapott tőle. mivel nem tud görögül. Lesliesz úrfi – a hangja mennydörgésként visszhangzott a tárgyalóteremben – azt mondja. nagylelkűbb családot kívánni sem lehet. még jobban érdeklődtek. és a bíró felé fordulva így szólt: – A kyrios tagadja a vádat. nem maradhatott titokban. Még ha nem ismerte volna is Leslie-t személyesen. Spiro kidüllesztette a pocakját. – Igen – felelte Lugaretzia –. aztán felnézett. – Mit mond? Mit csinál? – kérdezte mama idegesen. – Azt mondja. éppen most teszi a hurkot Leslie nyakára – felelte Larry. Folytatni is akarta. A minap is adtak egy köntöst nekem meg a lányomnak. – Ez nevetséges – jelentette ki Leslie tömören. Felemelkedett. hogy a vád egy tanút is megidézett. Bárki bármit tett Korfu szigetén. A bíró. máskor sápadt arca most lángolt az izgatottságtól. és ha valaki idegen volt. Mondja el most a saját szavaival. összefonta a karját. – Jézusom! – hördült fel Larry síri hangon. és kedvesebb. mint az öklelni készülő bika.Leslie kifejezéstelen arccal nézte a bírót. hogy maga megsértsz eszt asz ember. most egykedvűen nézett rá. De ennek nincs sok köze a most tárgyalt ügyhöz. de Spiro felemelte sonkaszerű kezét. – Maga Lugaretzia Condos. és a szeme csak úgy ragyogott. Spiro leszegte busa fejét. annyi görög nyelvű beszélgetést folytatott vele. mit csinál. – Remélem. értem. megállította. hogy bűnös volna. Spiro tudja. Hallgassuk meg azért őt is. Visszafojtott lélegzettel vártuk. hogy ne tudjon Leslie görög nyelvtudásáról. – Értem – mondta a bíró. és ezeknél az embereknél szakácsnőként van alkalmazva? – kérdezte a bíró.

– Persze hogy nem – mondta Lugaretzia. – Kedvesebb. hiszen nincs az a kutya. nemde? – kérdezte a bíró. ez az ember azt mondta. és Kripliopoulosra nézett. hogy vajon mindenki őt figyeli-e –. szomorúan elkanyarodva kedvenc témájától. Már az életéért aggódtunk. – Még hogy nem tud görögül – tajtékzott Kripliopoulos. – Az eb nincs vád alá helyezve – mondta a bíró. és nem utasította vissza a fizetési felszólítást. holtrészegen. mert amit most elmondott. és még nagyon gyenge volt. – Azt mondta nekem. hogy nem tudja megmutatni. hogy maga pénzt próbált kicsalni olyan pulykákért. a kyrios aznap kelt fel először. ahogy maga állítja. az nem egyezik a panaszos vallomásával. holtbiztos. soha nem tenne ilyet. amikor a kyrios nagyon helyesen azt mondta. és azt mondta. – Hát – kezdte Lugaretzia. míg mi valamennyien izgatottan ültünk a helyünkön. – Hát – folytatta Lugaretzia –. nem is tud görögül. hogy látnia kell a dögöket. – Maga itt a vád tanúja. Én köpölyözést ajánlottam a mamájának. bíró úr kérem. a maga tanúja is tagadja az esetet. melyeket valójában nem pusztított el és nem evett meg a vádlott kutyája. jól van. – Hát – mondta Lugaretzia. mert a kutya megette őket. becsületesebb kyriost még… – Jól van. majd felemelte a fejét. mint mondtam. – Ó – mondta Lugaretzia –. – Először is. hogy ráhúzzák Leslie-re a vizes lepedőt. amelyik öt pulykát meg tudna enni. hogy a kyrios nem sértette meg görögül a panaszost. de ő hallani sem… – Volna szíves a tárgyra térni? – mondta a bíró. Ez nevetséges. Csak azért kérdezem. nemesebb kutya nem élt még Korfun. És akkor ez az ember – itt vádlóan Kripliopoulosra emelte mutatóujját – odajött. és körülnézett a teremben. elég lesz – mondta a bíró. akkor a kyrios nagyon-nagyon beteg volt. megbizonyosodva afelől. hogy ez az angol úr úgy viselkedett volna. megpróbálva rendet teremteni a zűrzavarban –. kedvesebb. jobb. hogy két felesége van. Mindazonáltal. Annál édesebb. nehogy higgyen neki! Ez az ember részeges és hazudós. Pedig az a kutya. ami előtt fizetne. bíró úr kérem. a betegségtől –. Először. hogy… – Csendet kérek – mondta a bíró hidegen.– Ha a saját szavaival mondja el. Világos. maga . Másodszor. nem tud görögül. mindenki tudja a faluban. – Nem látok bizonyítékot arra – mondta –. – Szóval maga azt állítja – mondta a bíró. Egy darabig tűnődött. hogy a kutya elvitte öt pulykáját. azt állítja.

nagyon köszönöm a bélyegeket. meghallgattam a rokonokról. Azonnal kitört a ribillió. Egyszer csak feltűnt a bíró. Fától fáig járkáltam. csivitelve. bömbölve. hogy a győzelmet megünnepeljük. ha azt hinné – mondta –. . segítettem felszedni a csillogó olajbogyót. Remélem. Leslie nyakába ugrott. kezükben hordókat. kivörösödve a dühtől. és ujjongva levonultunk a korzóra. és elballagott. felszedegették a bogyókat. Azzal megemelte a kalapját. és megkértük: üljön közénk egy italra. tavalyi. köszönetet mondtunk. Spiro. viszont maga fizeti a perköltséget. A gyümölcs meghúsosodott. mint fekete gyöngyszemek halmaza. Némelyik olajfa ötszáz év óta ugyanígy meghozta a termést. A pletykák és a móka ideje volt ez. mikor a fák alatt falták a savanyú. – Nohát. Körben leguggoltak a fák alatt. majd a zokogó Lugaretzia is megismételte ezt a műveletet. megérett a forró nyári napok alatt. ami még hiányzott a gyűjteményemből. míg sikerült kijutnunk a bíróság épületéből. Kripliopoulos felpattant. – Hát. és némi megfontolás után úgy döntöttem. AZ OLAJMALOM MÁJUSBAN már javában tartott az olajszüret. fekete kenyeret. Csapatostól jöttek a parasztasszonyok. A bíró biccentett. és olykor ettem is velük. és beletették a kosarakba. aztán az órájára nézett. Az italt szerényen visszautasította. de sokat beszélgettem Spiróval az ügyről. mint a fecskék. nagyon hálás vagyok önnek – mondta Leslie. leguggoltam a különböző csoportok közé. hogy a maga vétke nem olyan súlyos. mint a bika. amiket tegnap küldött. és torka szakadtából Szent Spiridionhoz fellebbezett. így csak a vádlottat nyilváníthatom ártatlannak. vékony süteményt. és most lehullott – úgy hevert a földön. – Nem szeretném. és a parasztok ötszáz év óta ugyanígy gyűjtötték össze. Volt köztük két egészen ritka példány is.ellen nincs ezért feljelentés. mint a panaszosé. száraz fügéből készült. az az ember megtanulta ebből. – Igaz is. Időbe telt. mire valamennyien felálltunk. hogy a korfui igazságszolgáltatás mindig így működik. hogy a jövőben ne próbálja becsapni a külföldieket. fejükön kosarat cipelve. barátokról szóló pletykákat. mennem kell – mondta. és a szőlőlevélbe csomagolt. kétfelől megcsókolta. aztán átható tekintetet vetett Leslie-re.

savanyú szag terjengett a levegőben. sohasem lehetett tudni. hófehér. a nagy malomkő mormogása. Gazdája Demetrios apó volt. és dalaik szomorkásan és édesen visszhangzottak az olajfák közt. melyről úgy hírlett. Az ilyen emberekről ugyanis. benne óriási malomkő. Dús. csak a ló patájának egyenletes dobogása. Hatalmas. de engem valamilyen okból megkedvelt. helyenként nikotintól sárga bajuszt viselt. és a lepárolt napsugárhoz hasonló.Énekeltek is néha. úgyhogy remekül megvoltunk egymással. zajló sorban levitték őket az olajütőhöz. mint a nyájak kolompszava. egy szívós öregember. és a meddő massza. kerek medence volt itt. szúrós. Egyébként téli takarmányként szolgált ez a jószágnak. hogy el ne szédüljön. ha betévedtem birodalmába. s ezért szívesen fogadta. csillogó zuhatagban beöntött olajbogyót. ki udvarol kinek. A helyiség egyik sarkában hatalmas domb emelkedett – az olajsajtó hulladéka: az összetört magok. sárga sáfrány még csak éppen a fejét dugta ki az olajfák gyökerei között. és fia-e vagy lánya. barátságtalan épülete lent állt a völgyben. Ahogy a bogyók összesajtolódtak. mint egy halastó. amely kisajtolta a nagy. és máris sebesen eltávoztak az olajütő környékéről. Tőlem értesült a legfrissebb pletykákról: kinek született gyereke. mint Demetrios apó. forgatta a hatalmas malomkövet. Az olajütő komor. Még a szentek szentjébe. de hatalmas. úgy rótta a köröket. bár kissé túlságosan erős szagú tüzelőanyagként is felhasználták. a háta olyan görbe. Teljesen kopasz volt. Demetrios apót mogorva. rossz természete miatt. s mindez olyan kis csomókba állt össze. Mikor a kosarak és hordók púpozásig megteltek a gyümölccsel. mindig magára hagyták a parasztok: éppen csak lerakták a bogyót. és kitűnő. savanykásan édes illatot árasztott. mint az olajfák. milyen fájdalmasan lággyá tudott válni a parasztok reszelős beszédhangja. A tengely keresztrúdjának végéhez kötötte lovát Demetrios apó. melynek közepéből fatengely állt ki. a fák alatt ülő parasztok mozgó virágágyakhoz voltak hasonlatosak. A ló fejére zsák volt kötözve. Demetrios apót. nem verik-e meg szemmel a látogatót. Az évnek ebben a szakában. bogyóhéjak. mikor a vizek partja bíborszínű volt a harangvirágoktól. amint előcsurrant a medence nyílásán. mikor a viaszos. és néha bizalmasabb . barátságtalan embernek ismerték. s én váltig csodáltam. úgyhogy az embernek szinte kedve támadt megkóstolni. mint a tőzeg. Így aztán az öreg mindig egyedül volt. aranyszínű olaj csobogása. az olajmalomba is beengedett. egész Korfuban nincsen nála nagyobb. melyen csillogó kis folyócska futott keresztül. ha énekre fogták. felemelték és hosszú. Nem hallatszott más hang.

ujjaival végigsimítva terebélyes bajuszát. egy bádoglemezt. s az aranyló kukoricaszemek beleperegtek a serpenyőbe. – Ühüm – mondta Demetrios apó. nem hallottam. Sajnálattal hallottam ezt. Nem. a kutyák ugrándoztak és csaholtak körülöttem. ahogy csak tudtam. A tűzre tette a serpenyőt. – Á! – mondta. itt a tavasz. mert szerettem Andreast. nem jut már ideje a magamfajta vénemberre. ahogy hárfaként pengette az olajfákat. Tudtam. olyan közönyösen. ezért lementem. Aztán letakarta az egészet a bádoglemezzel. például kalickát kellett csinálnom a szarkáimnak. leült és rágyújtott. sárga. hogy semmi másnak nem örülnék jobban. mert valamiféle hírlapként szolgáltam neki. aki olajpogácsákból rakott tűz mellett gubbasztott. mely rózsaszín-ezüst-zöld csíkos volt. hogy mindent . egy üveg olajat és öt. – No jó. mert betörtek Larry szobájába. melyet Pocicsiki Ágostonnak neveztem el. és vadul rám nézett. Vidám. Felkelt. ha be nem zárom őket. – Kórházban van a bolond. Megmagyaráztam. és az életük forgott volna veszélyben. és megvárta. és kezdtem megéhezni. hogy Demetrios apó mindig tart a háznál valami harapnivalót. száraz kukoricacsövet. válaszoltam. mint mikor az eső veri a háztetőt. mely mintha nevetett volna. Ragyogóan tiszta idő volt. gyorsan forgatni kezdte göcsörtös ujjai között. Ekkor felvett egy kukoricacsövet. Kipirulva és lihegve érkeztem Demetrios apóhoz. aranyrúdhoz hasonló. úgyhogy futva tettem meg az utat az olajütőig. kevéske olajat öntött bele. mint egy kis kukoricának. Lent voltam az olajligetben. hogy rengeteg dolgom volt. akinek rendkívüli tehetsége volt ahhoz. szertelen fiú volt. hogy látogatással tiszteljem meg az öreget. – Hát mégis ide jött! Hol járt mostanáig? Két napja nem is láttam. akit dohánycsempészésért letartóztattak. Demetrios apó fogott néha egy-két érdekes állatot a gyűjteményembe: halvány rózsaszín gekkót vagy imádkozó sáskát vagy az oleanderszender hernyóját. – Hallotta Andreas Papoyakis esetét? – kérdezte. olyan zajjal. míg a melegtől sercegni. mint például Pepe Condos esetét. segítettem a parasztoknak. – Á – mondta megkönnyebbülten. mint egy perzsaszőnyeg. karikalábain bekacsázott az olajmalomba. Akar egy kis kukoricát? Azt feleltem. Demetrios apótól kaptam akkori kedvenceim legkedvencebbikét. Csípős volt a levegő. és kihozott egy nagy serpenyőt. barátságos. bugyborékolni és gyengén füstölni nem kezd. Persze. egy barna ásóbékát.történeteket is. horkantott egyet. Hálából. de roppant erejű szél fújt.

csak a jobb kezét vitte el. hogy szerinte Andreas éppen eléggé megbűnhődött már. mint Andreas. ki dinamitozik. le nem fut a partra megnézni. nem – mondta Demetrios apó. milyen bolondos fiú ez az Andreas. és apró ágyúgolyókként lövöldözte a bádoglemezt. és lassan bólintottam. és meggyújtotta a dinamitrúd gyújtózsinórját. és várta a hatást. – Még dinamitozni se tud rendesen. elment dinamittal halászni. – A rendőr azt mondta. hogy áll a kukorica. mikor a sekély vízben. hogy életben maradt. de szerencséje. BUMM! Nem sok maradhatott Andreasból. Azért persze jó fiú. – Szóval – mondta Demetrios apó –. Szerencsére éppen akkor jött az autóbusz. ha a rendőr.rosszul csináljon. Azt mondogatták róla a faluban. – Nem. felrakta Andreast. A dinamitos halászatért ötévi börtönjárt. szomorú. Soha nem ártott senkinek. és vitték máris a kórházba. hogy a rendőr aznap másfelé jár. Nahát. Demetrios apó drámai hatásszünetet tartott. – Eddig rendben is volna – folytatta –. És tudja. Ismeri azt a kis öblöt Benitses közelében? Szóval odament. – A dolog így esett – kezdte. bizonyára letartóztatják. és jókora pénzbírság. hogy tényleg másfelé jár-e. és szép lassan evezgetett. – Dinamit – felelte Demetrios apó. Persze a bolond nem nézett utána. Szomorúan csettintettem. mondtam. A kukorica kezdett kipattogni. ha jobban lesz. és ismét rágyújtott. látja ám. és a kórházban úgy jelentette. – Azt tudja. Most aztán. kicsivel előrébb. de éppen mikor el akarta dobni a rudat. Abbahagyta az evezést. és öt évre elküldik Vidóba. meglátott egy nagy barbouni-rajt. rémülten. mint télen a fecskefészek. kényelmesen elhelyezkedett. hogy egy ilyen kedves emberrel. és biztosan meg is halt volna. a szamarat is háttal ülné meg. mit csinált erre az a bolond? A kezében a dinamittal elkezdett utánuk evezni. – Mi a baja? – kérdeztem. Füttyentettem egyet. ilyesmi történik. megnézte. De még így is a rendőrnek köszönheti az életét. a rendőr megállította. és leemelte a . Demetrios apó. hogy a halak elindulnak. hogy osztatlan figyelemmel lesem a szavát. beült a csónakjába. aki meghallotta a robbanást. mert az éppen nem járt másfelé. Kicsi volt a rúd. de ott elájult a vérveszteségtől. mert úgy hallotta. Azt mondtam. ekként meggyőződve arról. hogy ha lehetne. Olyan üres a feje. Andreasnak sikerült még a partra eveznie. Demetrios apó levette a serpenyőt a tűzről. hogy valami gép vitte el a kezét. – No igen – mondta Demetrios apó mérgesen.

fedőt. belenéztem a dobozba. mert olyan erős fokhagymaszag áradt belülről. eléggé sima bőrű. A zacskóban durva szemű. ekevashoz hasonló lemez van. lemezeit ásóként használta. mikor lassacskán megszelídült. és lelkesen tudakoltam. Ahogy benyúltam érte a dobozba. bégetés szerű hangot hallatott.és homokréteget terítettem. szürke tengeri só volt: ebbe mártogattuk a kukoricafelhőcskéket. hogy Demetrios apó igazat mondott. – Itt van – mondta az öreg. borostyánszínű szeme volt. hátrafelé mozgatva. és iszonyú fokhagymaszagot árasztott. – Van itt magának valami – mondta az öreg egy idő múlva. Észrevettem. A doboz fenekén egy középnagy. eszelős vigyorra húzódott. aztán elbújt benne. Ha beléptem a szobába. melyek akkor kezdtek megnyilvánulni. diadalmasan hazavittem a békát. és rengeteg vonzó jellemvonással rendelkezik. míg bement az olajmalomba. Hátsó lábait különös módon. és olyan éles. tüstént nekifogott. ropogós és csodálatosan finom volt. – Nagyon furcsa. hogy házat építsen magának. Roppantul örültem neki. hogy hátsó lábain fekete. mert elég sok időt és energiát fecséreltem már barna ásóbéka keresésére. – Egy olyan szörnyűséges állat. és a szája szüntelen. vadul tiltakozott ez ellen. mint egy apró birka. hogy Ágoston igen intelligens állat. – Vigyázzon vele. Türelmetlenül várakoztam. mint egy vásáros autóbuszból. Hamar rájöttem. fejét mellső lábai közé sunyta. csak kidülledő szeme és vigyorgó ábrázata látszott ki belőle. – Idehozom – mondta. Lelkesen hálálkodtam Demetrios apónak. és jóízűen ropogtattunk. aminek a szája levelekkel volt teletömve. és felállt. és Ágoston. és ismét megjelent. kidülledő szemeit a varangyok sajátos módján visszahúzta koponyájába. Kiemeltem a dobozból. kezében egy ütött-kopott konzervdobozzal. és tüstént konstatáltam. és egy piros-fehér zsebkendővel gondosan megtörölte a bajuszát. ujjamat beletöröltem a fűbe. miután elkereszteltem és beletettem az akváriumba. vajon miféle állat légyen az. Számba tömtem a maradék kukoricát. mert szaga van. és hálószobámban egy akváriumba helyeztem. aminek annyira szokott örülni. Még soha nem láttam ilyet. zöldesbarna varangyos béka gubbasztott: óriási. Kihúztam a levélcsomót. elszarusodott. kimászott barlangjából. Az akvárium fenekére mintegy öt-hat centi vastag föld. Demetrios apó papírcsomagocskát szedett elő a zsebéből. s szélsebesen kiásott magának egy üreget. . és kigöngyölte. Mindegyik kukoricaszem kis sárga-fehér gomolyfelhővé pattant szét. mindeddig sikertelenül.

hogy Ulysses visszatértét vártam éjszakai portyázásáról. Larry a városban botlott bele ebbe az össze nem illő kettősbe. de a személyiség mindenjegyét is teljességgel nélkülöznék. a szeme pedig barátságos és ragyogó kék. akivel valaha találkoztak. Egy ilyen alkalommal fedeztem fel. nem rázott meg bennünket különösképpen. ha a hátára fektetem. Ahogy ott feküdtem és olvastam. szőke osztrák volt. és a család többi tagja is visszavonult már a szobájába. nem hangzott görögnek. Én voltam egyedül ébren a házban. Ha kivettem és letettem a földre. Max rendkívül magas. nagy nehezen felkapaszkodott a lábszáramon. a szeme izgalmában egyre jobban kidülledt. állandóan a nyomomban ugrándozott. legalábbis kezdtük megszokni Larry ismerőseit. Az a tény. hogy minden béka közül. mert nagyon meg volt fázva. hogy szereti. mert még oda kellett adnom neki húsból és vagdalt májból álló vacsoráját. hogy éjjel kettőkor állítottak be. Ennek az volt az oka. amit énekeltek. mintegy köszönetképpen. hogy az üvegen keresztül eljusson hozzám. Ekkoriban történt. Donald viszont alacsony volt és sápadt: egyike azoknak az angoloknak. szemlátomást többféle alkohol tartalmú stimuláns hatása alatt. erről a szokatlan kedvteléséről kapta a Pocicsiki vezetéknevet. mint egy szép sárga lepke. elmosódott. és nagylelkűen meghívta őket a házhoz egy italra. hogy afféle éjszakai randalírozók haladtak el az úton a ház alatt egy kocsiban. és bégetett is. Ágoston valósággal extázisba esett a gyönyörűségtől. mint egy malac. mintha nemcsak némák volnának. Ha végül eléje pottyantottam a kukacot. szája fölött szőke bajusz díszelgett. és nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. meg kellett tekintenie egy Pocicsiki Ágoston előadást. akik olyan benyomást keltenek. és mutatóujjammal gyengéden masszírozom a hasát. Ha egy nagy. s mikor leültem. A dal. és az ölembe érve szemérmetlen pózokban megpihent: testem melegében sütkérezett. hogy egy paraszttársaság későn tér haza valami lagziból. vajon mi lehet. tekergő kukacot tartottam az akvárium fölé. lassan pislogott. zavaros lárma szűrődött be hozzám az olajligetből. rám vigyorgott és nyeldekelt. Először azt hittem. Azt is megtudtam. és azon tűnődtem. és valamennyien komolyan elismerték. és hüvelykujjával a szájába gyömöszölte. lelkesen bólintott. mint amikor először felemeltem.és elkeseredett kísérleteket tett. hogy Larry behozta az életünkbe Maxot és Donaldot. hogy ennivalójáért énekelni is hajlandó. fel-felhorkantott. megragadta a kukac egyik végét. Ha bárki vendégségbe érkezett hozzánk. mert addigra már megszoktuk. Aztán a zsivaj egyre közelebb ért. neki van a legjobb hangja és a legnagyobb repertoárja. . és a csattogásból és csörömpölésből azt vettem ki. göndör. Mama aznap korán lefeküdt.

kis torokhangokat hallatva. erős közép-európai akcentussal. Leráztam magamról. A kocsi ekkor kanyarodott le az országútról. valami máglyafélét gyújtott a kocsiban. és elébe tettem a vacsorát. – De ha már huszonöt – folytatta a bariton –. de úgy látszik. nagy. és ahol csak lehetett. vendégeink érkeztek. Ketten ültek ott. és olyan hevesen meglóbálta a gyertyatartót. – Mi a fene ez a ricsaj? – kérdezte. megpróbáltak tercelni is. mert aki a hátsó ülésen ült. hamisan. Hangosan. és ragyogó szemével rám pislogva. Kihajoltam az ablakon. mint a gyermekláncfű ejtőernyője. rekedt. és sisteregve lehullottak a fűbe. – Tudod jól.Kiszálltam az ágyból. fehér gyertyákkal. olyan buján ejtve ki az ártatlan szavakat. és megjelent Margo. a gyönyörű szemével! – Gyölörűszemével – helyeselt a közép-európai akcentus. de biztosan közeledett. mint gondoltam. összeszűri a levet… – Szeszűri a levet – mondta a közép-európai akcentus panaszosan. amilyet Szent Spiridion templomában szokás kirakni. aki nem hallotta. A veranda lépcsője előtt megállt a fogat. Ebben a percben Ulysses is előbukkant az éjszakából. – S hogyha már tizenhét… – sóhajtotta egy fölöttébb angol bariton. hogy. és lenéztem a fák közé. . lassan leereszkedett. – S hogyha már tizenhét! – csatlakozott egy másik dalnok. Margo kihajolt az ablakon. Megmagyaráztam. vádló hangon. melynek utasai most zendítettek rá a második versszakra. el sem hinné. s mindketten egy-egy óriási ezüst gyertyatartót szorongattak. kihajoltam az ablakon. – Egy másik személlyel! – szögezte le a bariton. hogy semmi közöm a hangzavar hoz. – Huncutul rád kacsint – mondta a bariton. amit azonnal csipegetni és majszolni kezdett. és lenézett a kocsira. Tisztán láttam az egészet. de igen magabiztosan énekeltek egy dalt A hegyek lánya című operettből. Ezt figyeltem ámulattal vegyes érdeklődéssel. többméternyi csipkébe és valami gézszerű anyagba burkolózva. vadul lengetve a gyertyatartót –. és már a ház előterébe ért. és megpróbált megkapaszkodni meztelen vállamon. A kocsi ezalatt lassan. egyenesen mifelénk. és tért rá a ház felé vezető bekötőútra. A kocsi hátuljában nem máglya égett. amint végiglobogott és rázkódott a fák között. és egészen elragadott a szemem elé táruló látvány. hogy mama nem érzi jól magát. hogy a gyertyák petárdaként kiröppentek belőle. Szobám ajtaja kinyílott.

– Volnának szívesek felhagyni a ricsajozással? Az anyám beteg. mint a Drakula háza. mert Margo minden bizonnyal behívta már őket a házba. mert bátyám. felemeltem a vacsoráján kérődző Ulyssest. hogy italra hívta őket. Végigcsoszogtam a folyosón. túláradóan jó kedélyű Maxot. – Közelről látni önt – helyesbített valaki halkan a hátsó ülésről. és lelkesen nézett az ablakból kihajoló Margóra. úgy van – mondta Donald. aztán együtt lementünk a nyikorgó falépcsőn a nappaliba. – Lemegyek – fordult felém Margo –. Semmi kétség. italra hívott minket. ingatag egészségi állapotában nem szabad zavarni. elővigyázatosságból egy fél üveg whisky elfogyasztása után tért nyugovóra. és azt állítják. – Mi az isten haragját akarsz már megint? – érdeklődött. – Ó. és hunyorogva rám nézett. mondtam. – Olyan ez. – De nem ám. – Mondd azt nekik. és bizonytalanul meghajolt. hogy ezt nem tehetem. hogy Dubrovnikba mentem. hogy két személy érkezett a házhoz. . míg életre tudtam rázni. papucsba és hálóköntösbe bújt. – Úristen – jajdult fel Larry.– Halló! – kiáltott fel fojtott hangon. lecsendesítem és behozom őket. Donald? – Hitemre. aztán egy hórihorgas figura állt fel benne imbolyogva. Magasra emelte a gyertyatartót. Mindjárt lejövök – mondta Margo. Elmagyaráztam. – Mit gondolsz. Larry fogcsikorgatva kimászott az ágyból. Donald lehorgasztott fejjel. csakis Larry barátai lehetnek. Felhúztam a sortomat. kik ezek? – suttogta felém Margo dühösen. – Ööö… egy pillanat. – Sajátságos – mondta a hórihorgas. Te meg ébreszd fel Larryt. hitemre – helyeselt egy angol hang a kocsi belsejéből. és berontottam Larry szobájába. nem igaz. Itt találtuk a szikár. hogy mama rálehelte a náthabacilusokat. Végül mégis felült az ágyban. nem szabad. – Közelről nézni önt. – Maguk a bátyám barátai? – susogta Margo az ablakon át. aki egy székben elterpeszkedve Margo felé lengette a gyertyatartót. Jó időbe beletelt. ahogy Ulysses elvitorlázott a holdfénytől ezüstös olajfák felett. nem szabad anyáját zavarni. és mamát mostani. s egy élet minden álma megvalósul – mondta a hosszú. attól félve. és minden teketória nélkül kidobtam az ablakon. melyben valamennyi gyertya kialudt már. A kocsi azonnal csendbe burkolózott. Megmagyaráztam. drága hölgy – szólalt meg síri hangon –. ó. – Nemes lélek – mondta a hórihorgas –.

mert tudtam. Max térdre ereszkedett. és vadul csaholni kezdett. mert sajnos az anyám beteg. és olyan benyomást keltett. Donald? – A gyönyörű szemekről – mondta Donald. – Nagyon kedves tőletek – mondta Larry. Max ezen eltűnődött egy darabig. és egy zsiráf esetlen eleganciájával felemelkedett. és Roger harcias. és álmosságtól gyűrött arcát megpróbálta baráti mosolyfélére húzni. – Voltak – szólt Donald. mint egy temetkezési vállalkozó. mert anyám beteg.borongva ült egy másik székben. és tétován az ajtó felé indult. – Azt mondtad. és hosszú karjával átölelte a még mindig ugató Rogert. szóval gyölörűszemek volt. és azt mondta: "Psszt!". – A vendég ne ugattassa a házigazda kutyáját. külföldi. Meglepetésemre Roger azonnal abbahagyta az ugatást. Csuri és Büdi lármásan csatlakozott hozzá. szemekből – mondta Donald. ezek a barátaid. A manővert némi riadalommal figyeltem. – Nohát. – Gyölörű a maga szeme – mondta Max. ahogy mondtad. . hosszú mutatóujját bajusza elé emelte. – De legyetek szívesek egy picit csöndesebben viselkedni. vau-vau – mondta Max. a legfontosabb dolog a világon. Larry. de olyan hangerővel. – Csitt. nem igaz. – Eljöttünk. – Ezt mondtam – felelte Max derűsen. – Nem marasztalhatlak sokáig. – Azt hiszem. – Piszok neveletlenség – jegyezte meg Donald két ugatás között. Tudod. – Larry! – bömbölte Max. – A zanya – mondta Max meggyőződéssel –. hogy Roger hajlamos félreérteni az ilyesmit. – Nem akarnátok… ööö… inni valamit? – kérdezte Larry. – No mindegy – mondta végül –. – Na végre – mondta Margo kifulladva. és hosszú ujjával Margóra mutatott. – Nagyon-nagyon kedves. – Nagyon kedves tőled – mondta Donald. hogy a békés álomba merült Roger azonnal felugrott. Donaldhoz fordult. és lelkesen nyaldosni kezdte Max arcát. visszamegyek lefeküdni mondta Margo. – Éppen a gyölörűszemekből énekeltünk. én azt hiszem. szőrös képébe mosolygott. Bocsánatot kell kérnem a barátom nevében. ahogy beléptünk.

– Megkérnélek. – Á. á. első ízben tanúsítva némi élénkséget. és kissé meghajolt. – Piszok neveletlenség – mormogta Donald. – Mi az isten haragja ez itt? – kérdezte gorombán. és felment a lépcsőn. – Valakinek ki kell tölteni az italt. apatikusan csüngött Dodo. Max. Roger immár hisztérikussá vált csaholásának zenéjére. hogy ez érzékeny húrokat pendít meg Max lelkében. vegyél fel valamit – mondta Margo. – Itt vagyok – mondta mama az ajtóból. – Larry barátai vannak itt. mert emlékezett rá. fürgén mamához masírozott. hogy zavarjuk. éppen jókor. – Borzasztóan sajnálom. zihálva. táplálni akarom. – Leslie. ne vigye el a szemét a közelemből. próbálj meg csendesebb lenni. – Italt! – kiáltotta Max szenvedélyesen. a kutyája. keringőzni kezdett vele a szobában. Roger mindeddig abban a tévhitben volt. akkor hozok italt – mondta Margo elfúló lélegzettel. – Ó. Donald. aki ott hevert a padlón a karjaiban Rogerrel. Csak hát . mama – mondta Larry. A nappali ajtaja felpattant. – Hol van a drága anyjád? – kérdezte. légy szíves. Hóna alatt ernyedten. s ezért nem csoda. és megjelent Leslie. ó. – Én meg segítek – mondta Max. – Már megint?! Megfordult. az isten áldjon meg – mondta Larry. elhajítva Rogert. hogy Max az egész éjszakát az ő dédelgetésével akarja eltölteni.– Nem mész sehova – horkant fel Larry. ha most kissé lehangolódott és ismét ugatni kezdett. – Örvendek – mondta. – Ápolni – mondta Donald. – Uramisten – mondta Leslie rémülten. és talpra ugrott. – Beteg a kedves hölgy… Vezessetek hozzá. kissé orrhangúan. de egyébként anyaszült meztelenül. – Gondolj anyámra – tette hozzá Larry. Max csakugyan abbahagyta a keringőzést. a hóna alatt vadászpuskával. – Jó. és elengedte a lélegzethez alig jutó Margót. – Szeretném bemutatni Donaldot és Maxot. – Mi történik itt? Pongyolában volt. és áhítatosan nézte Margót –. ne – mondta Max. megragadta a kezét. és betegségére való tekintettel hatalmas hárászkendőt terített a vállára. és karjába kapva Margót.

és a szeme könnybe lábadt. ahogy Donald megköszörülte a torkát. hosszú karjával átfogva mama vállát. de azt hiszem. hogy író lesz. mit tudok. Gondoltam. – Kegyed a zanyája! – Jó estét – mondta mama bizonytalanul. összeszedve minden erejét. Dől hozzátok a pénz. igazán. miértjöttünk. – Kegyed – kérdezte Max. valamennyien leültünk. Nem hagynád itt inkább. Jusson eszedbe. aki beteg? – Ó. – Persze – derült fel Max. Aztán leült melléje. hogy felolvassam neked. figyelmen kívül hagyva Larry közbeszólását. Donald. – Jöjjön – mondta Max. és egy kis papírlapot húzott elő a zsebéből –. kegyed az anyja. – Nem. a stílust érdekesnek fogod találni. – Mit kíván – kérdezte –. Larry. és olyan elragadtatással bámulta. Max szélesre tárta a karját. – Muszáj már – dünnyögte Donald szerényen. és gyengéden betakargatta vele mama térdét. Donald elhatározta. – Ez óriási – mondta Larry minden lelkesedés nélkül. és várakozva figyeltük. Larry csüggedten felsóhajtott. immár pizsamanadrágba és szandálba öltözve. Mikor mama belépett. hogy holnap elolvassam? – Egészen rövid – folytatta Donald. istenem – mondta Larry rémülten. Műítészi képességeim éjjel fél háromkor igazán nincsenek csúcsformában. kezét mellére szorítva. és odaadóan az arcába nézett. hogy megismertem – mondta mama. mit kíván az anyja? – Egy zavartalanul átaludt éjszakát – mondta Leslie. – Max – mondta Donald határozottan. Nem angol. tetszik tudni. majd levetette a zakóját. mint amikor egy keresztes vitéz megpillantja Jeruzsálem városát. hogy ti mind fogjátok az isten lábát. a kályha melletti székhez vezette. – És mi meg fölébresztettünk – mondta Max. én is kipróbálom. – Csudálatos hírünk van. – A zanya! – jelentette ki drámaian. . megfogta a kezét. tisztázva a helyzetet –. aki éppen akkor tért vissza. csak egy kis megfázás – mondta mama morcosan. – Látom. – Ébresztettük – mondta Donald. – Jaj. és úgyszólván lóhalálában idejöttünk. és végtelenül finoman belenyomta. – Nagyon örülök. – Ne sajátítsd ki a társalgást. sotto voce. – Most készültem el az első fejezettel – mondta Donald –.a barátom.

hirtelen ledőltek az ágyra. és felállt. Hosszú szünet volt. – Csak egy. hirtelen. hirtelen. hirtelen leitta magát – dalolta Leslie. hogy igazad van: – Mégis. ma éjjel. és a férfi kitárta a karját. – Lehet. És a nő hirtelen kitárta a karját. – Hiszen most találtam ki. hogy Donald folytassa. ahogy hirtelen. hirtelen a férfi. – Találó cím – mondta Larry. – És ezek azok az emberek – mondta Leslie –. és hatalmasat tüsszentett. – De azt hiszem. hirtelen. hirtelen. – Margo drágám. nem kellene többet innia – szólt közbe Leslie hangosan. – Nem lehet – magyarázta Donald. aztán gondosan összehajtogatta a papirost és visszatette a zsebébe. hirtelen. mi lesz a címe. – Mégis. mielőtt összegabalyítod őket a nyoszolyán. úgy érzem. aztán hirtelen a nő. hirtelen. zengő hangon –. és a nő hirtelen visszanézett. hirtelen. hirtelen a férfi megérezte a nő testének hevét. hirtelen.– Hirtelen – kezdte mély. – Én meg segítek – ajánlkozott Donald. – Azt hiszem. egy kicsit rövid – mondta Larry óvatosan. – Jó. Egyet-kettőt csuklott. hirtelen. Donald? – Úgy gondoltam – mondta Donald nagyképűen – azt a címet adom neki. akikről azt állítottad. hirtelen. – Hát. hogy HIRTELEN KÖNYV. vártuk. A férfi hirtelen ránézett. – Donald nem is különc – mondta Larry. hogy mindent megtaláljanak – mondta mama. . mint a Gyehenna. drágám – mondta mama. hirtelen a nő megérezte a férfi ajkának hevét. – Megcsinálom én a teát az anyjának – mondta Max. nagyon érdekes – mondta mama. és a kandallóba rúgott néhány fadarabot. – És hirtelen. és hirtelen. hirtelen. És hirtelen összetapadtak. épp ideje volná teáznunk. – Igen – mondta Donald. – Csitt. ha velük mennél. amitől minden kutya újból ugatni kezdett. hirtelen. – És mit tervez. ööö… érdekes – mondta Larry kínban. hirtelen. jobb lenne. a főszereplőidet egy kicsit jobban körül kellene járnod. amitől a tűz úgy fellángolt. kicsit be van csípve. hirtelen. már volt ilyen. – Most pedig azt hiszem. mintha saját írásának hallatán teljesen elragadták volna az indulatok. – Hát. hirtelen. hogy nem különcök. hirtelen. – Mit szólsz hozzá? – kérdezte Larrytől. hirtelen. de mit szólsz a stílushoz? – firtatta Donald. és hirtelen.

– És mivel Dorialdnak magánjövedelme van. Félúton. panaszos szózat. – Halihó! – csendült fel egy visszhangzó. és szélesre tárta. lerohantunk a kúthoz. Ebben a percben Margo lépett a szobába. Így aztán azzal szórakozik. akkor el akar bújni. meg vannak győződve róla. – Ha ő egyszer el akar bújni. – Gyere . hova lett. Iskoláit Etonben. Eddig. mintegy tizenöt méter mély kút volt. – Nem tudom – felelte Max. a londoni püspök unokaöccse és Lord Chesterfield törvénytelen gyermeke. romlásnak indult ötfontos bankó felett.– Ezek mind a ketten nagyon rendes fickók – mondta Larry. Lámpát ragadtunk. és Max bánatosan töprengett a kezében tartott. – Donald! – kiáltotta. ott csüngött Donald a csövön. – Igazán. hogy Leslie feltételezése helyes. – Ott vagy? – Halihó! – hangzott Donald reszketeg válasza. ahol a teafőző sípolni kezdett már a széntűzhelyen. Oxfordban. – Ez Donald – mondta Max büszkén. hogy valami fene előkelő környezetből származik. és körülállva lenéztünk a sötétlő mélységbe. – Ezt hogy érted? – kérdezte mama. – Hát. úgy tudom. anyja. volt már egy herceg legidősebb fia. hogy az itteniek mennyire szeretnek vájkálni a legféltettebb titkaidban – mondta Larry. – Semmi nem drága. és mama kezébe nyomta az ötös maradványait: – Tegye el emlékbe. eléggé megviselten. A konyha mögött. kőpadlós konyhába. meg amiért olyan borzasztóan angolnak néz ki. ha kijönnél és csinálnál velük valamit – mondta. Max. hogy mindenkinek más mesét ad le. – Max éppen most gyújtotta be a tűzhelyet egy ötfontossal. a kertben egy nagy. Donald meg eltűnt. – Szeretném. de nem tudjuk. Cambridge-ben végezte. – Donald már fél Korfut az orránál fogva vezeti. – Úristen! – mondta Leslie. Valamennyien lehömpölyögtünk a hatalmas. melybe egy vastag vascső volt lebocsátva. valahonnan azt kiabálja: "halihó". tudod. és nagy örömömre ma reggel Papanopoulosné arról értesített. – Ez a hülye beleesett a kútba. kezét lábát szorosan köréfonva. micsoda szamárságot csinált – mondta mama. Donald hangjának tompa kongásából biztosan megállapíthattuk. és felnézett ránk. Harrow-ban. hogy barátom neveltetése Girtonben történt. Leslie a hátsó ajtóhoz lépett. Max sugárzó arccal nézett rá. – Halihó – mondta hűvösen. ha a zanyjáról van szó – mondta. enyhén visszhangosan. – Hol van? – kérdezte mama. ne csinálj marhaságot – mondta Larry elkeseredve. – Donald.

– Volt egyáltalán kocsisuk? – kérdezte tőlem Larry. – Majd holnap találkozunk a városban. – Ellopták a carocchinómat! – kiáltotta a kocsis. Gyere. nem kellett volna éjnek évadján vendégeket hívnod – mondta mama. – Azt hiszem. Hideg van odalent. – Kellesz nekünk. és biztos talajra rántottuk. Mikor karnyújtásnyira ért. és megkönnyebbült sóhajjal bezártuk a bejárati ajtót. – Ez biztos? – kérdezte Donald. – Hol volt maga? – tromfolta le Larry. Donald lassan. megfulladsz. Ebben a pillanatban mennydörgésszerű dörömbölés rázta meg az ajtót. A kocsist viszont sehol nem láttuk. megragadtuk Donald testének különböző pontjait. Nem mintha érted aggódnék. – Csak éppen most jöttek el. Én egy italra hívtam őket. – Hol a carocchinóm? – kiabált. üggyel-bajjal felmászott a csövön. – Igen. Kikísértük őket a verandára. felsóhajtott és támolyogva elindult. aztán visszamentünk a házba. a legjobb lesz. hogy ezen kívül semmit nem vettem észre. Megvártuk. Ott állt a kocsi a ház előtt. Szakszerűen megsuhogtatta az ostort. s ott állt előttünk a kocsis elkeseredett figurája. Aztán vendégeinket visszakalauzoltuk a házba. – A fenét lopták. de beszennyezed az egész vízkészletünket. – Jó éjt – kiáltotta Max. a ló mélán kornyadozott a rudak között. Larry kinyitotta az ajtót. – Nem – mondta Donald. míg az olajfák mögött eltűnnek szem elől. igyál teát az anyjával és beszélgetünk a könyvedről. amennyire alvás nélkül lehetséges. Becsületesen bevallottam: gyertyáik látványa annyira elragadott. én megyek – mondta mama. mi meg visszafojtott lélegzettel figyeltük. és fürgén felügetett a lépcsőn. Donald meg énekel nekem.fel onnan. míg csak annyira ki nem józanodtak. – Donald – szólalt meg Max. – Majd én hajtok – mondta Max –. – A két kyrios elvitte. a ló pedig felrezzenve önkívületéből. persze hogy biztos – mondta Larry türelmetlenül. idióta – mondta Larry. Ha beleesel a vízbe. és meglengette az ostort. hatalmas mennyiségű forró teát diktáltunk beléjük. Larry. – Igazán. Donald kényelmesen elvackolta magát a kocsi mélyében a gyertyatartókkal. ha most hazamentek mondta Larry határozottan. Max és a teljes család egy emberként hajolt a kút fölé. Max meg felült a bakra. – Nem éjnek évadjára hívtam őket – dühöngött Larry. – No. Gyere fel. akit a megpróbáltatás már a .

Ha nagyon szalad. könyörtelenül csépelte a lovat. csapkodtak a ház oldalán. A zsalugáterek nyikorogtak. hogy Donaldot minden áron meg kell óvnia. és egy darabot a holdfényes országútból is. Az olajfából rakott tüzektől illatozott a környék. ahogy beléjük kapaszkodott a szél. hogy máskor ne bukkanjanak fel emberek éjjel kettőkor egy italra." EGY BAGOLY MEG EGY FŐNEMES NYAKUNKON VOLT máris a tél. – Farkasok. Ebben a percben Spiro kocsija gördült a ház elé. Max. Rágombostűzve egy kis cédula fehérlett. Másnap a reggelinél valamennyien kissé elcsigázottnak éreztük magunkat. melyre egy reszketeg kéz ezt írta: "Elnézést a tegnapiakért. – Kapaszkodj! – azzal kezelésbe vette a ló boldogtalan hátulját. A szárazföld barna hegyei most fehér . és mama komolyan leckéztette Larryt. A Donald és Max boldogan dalolt. átkozódott a szerencsétlen. A kocsi fürge trappban éppen akkor kanyarodott rá az országútra. Kiáltozott. Donald és Max. hát elvitték a kocsit. Nehogy lemaradjak a színjáték utolsó felvonásáról. az olajfák között. mire az állat rémülten vágtatni kezdett. – Maga nem várta itt őket. Durrellsz – mondta. elfoglaltam egy jó kilátást biztosító pontot. lapos. aki eltökélte. – Ez a magáé. Max meglepődve hátranézett a válla fölött. még utolérheti őket. hogy visszajussanak a városba. Mi a csoda lehet? – Azzal óvatosan lebontotta a papírt. Megjelent a kocsis is. a karjában egy óriási. ahonnan tisztán kivehettem a ház felé vezető kocsiút torkolatát. mely madarakat és faleveleket kergetett az egyre alacsonyabb. Donald! – kiáltotta. sötét égbolt alatt. papírba burkolt csomaggal. lelkére kötve. amit életemben láttam. és átkokat kiáltozva utánuk iramodott. hogy a futó embert mintegy tízlépésnyi távolságra tartsa a kocsitól. míg Donald hátul kihajolt a kocsiból. és előkerült a legnagyobb bonbonos doboz.türelme végső határáig kimerített. Mrs. – Az enyém? – igazította meg mama a szemüvegét. Spiro odakacsázott hozzánk a verandára. Erre a vágtára egyedül a korfui lovak képesek: éppen csak olyan gyors volt. A kocsis Szent Spiridion segítségéért folyamodva futni kezdett az úton. és szinte sírt dühében. és időnként azt kiáltotta: "Bumm!" Így tűntek el a szemem elől a város felé.

barna fűcsomókkal és elszáradt náddal. messze: a vidéken. velencei stílusú házban lakott. kivéve talán hatalmas birtokának alkalmazottait.hósapkát viseltek. egy irdatlan nagy. és erre tessék. mikor megmutattam neki a meghívólevelet. Ha úgy gondolja. s a villámok szalagjai úgy virágzottak ki és hervadtak el az égbolton. és soha nem fogadott vagy látogatott meg senkit. Theodore-ral kötött ismeretségét is csak az magyarázta. hogy Ön lelkes természetbúvár. A grófnőről úgy hírlett. melyek sarat és hordalékot görgetve rohantak le a tenger felé. márpedig ez minden kétséget kizáróan csak az lehetett. hogy Theodore volt az orvosa. Valóságos remeteéletet élt. mint a sárga páfrányok. és az eső az erózió vájta. melyek szúrós. girbegurba ágakkal. A tengerbe érve sárga erezetként terültek szét a kék vízen. gallyakkal. Először is azért. döglött bogarakkal és lepkékkel. Sajnos az egyik szárnya el van törve. fehér bagolynak. Stephanidestől úgy értesültem. Mr. rendkívül értékes könyvtára van. értesítsen. Kérem. de mindeddig sikertelenül. és számottevő gyűjteménnyel rendelkezik. Ha jön. és hozzánk is áthömpölyögtek a nagy gomolyfelhők. Nincs igazság a földön. fullánkos esőt köpködtek. szóba se állt semmilyen földi halandóval. és a víz felszíne megtelt virággumókkal. hogy megmutassa a könyveit. – Hónapok óta hiába próbálok az öreg hárpia közelébe férkőzni. Roppantul gazdag volt. – Nagy isten – mondta keserűen. hogy a grófnővel megismerkedjen. s ezért Larry is nagyon szeretett volna bejutni a kastélyába. Tél elején történt. hogy óriási. háromnegyed egy és egy óra között volna a legalkalmasabb. és utána vigye magával. hogy talán örülne annak a. pénteken jöjjön el hozzám ebédre. téged hív meg ebédre. Mavrodaki grófnő Ez a levél két okból is izgalomba hozott. de egyébként egészséges és rendesen táplálkozik. mert az egész korfui társaság évek óta törte magát hiába. azt javaslom. A fehér albán hegycsúcsokon viharok dúltak. hogy szüksége van rá. Szíves üdvözlettel. . másodszor pedig azért. sziklás völgyeket tajtékzó folyamokká változtatta. Kedves Gerald Durrell! Közös barátunktól. hogy levelet kaptam. Arra gondoltam ezért. melyet munkásaim találtak egy régi pajta bontásakor. mert mindig szerettem volna egy gyöngybaglyot.

azzal a vádló megdöbbenéssel. hogy bátyámnak ilyen lesújtó véleménye volt társasági modoromról. elhatároztam. amit akkor szokott produkálni. Olyan dühös lettet F hogy meg tudtam volna fojtani. tehát különös gonddal öltöztem fel. és rábírtam mamát. és különben is. hirtelen megbotlott. mintha vihar készülődne. és a talaj kásásan cuppogott. de reméltem. Úgy éreztem. egyenest a térdig érő latyakba. most tarka volt a sárfoltoktól és a rothadó hínárdaraboktól. ingem és sortom. hogy baglyot fog ajándékozni nekem. így aztán azonnal elaludt. négylábú csirkémet. hogy majd miután megebédeltem a grófnőnél. A "felséged" talán túlságosan is merev volna. Biztos voltam benne.Azt feleltem erre. Másodszor: elmulasztottam megérdeklődni valakitől. Rájöttem. hogyan kell egy grófnőt megszólítani. amíg meg nem érkezem. nemhogy a könyveit – mondta Larry szkeptikusan. hogy visszaforduljak átöltözni. különösen arra való tekintettel. hogy nem készültem fel eléggé erre a látogatásra. és egy-egy harkály rebbent fel néha előttünk. hogy túl közel bóklászott az út menti árokhoz. hogy mutassa meg neki a könyvtárát. – Azután. tegyen. a mai újságot se mutatná nekem meg szívesen. amelyik menet közben is képes aludni. hogy alkalomadtán ejtek egy-két jó szót az érdekében. hogy a társalgást a kezdeti akadályokon átlendítse. hogy új szandált és szalmakalapot vegyen nekem. Mindjárt azzal kezdődött a dolog. annak ellenére. elegendő beszédtémát nyújtana ahhoz. Az lett a vége a dolognak. azt hiszem. Sally hátán tettem meg az utat. mert a grófnő meglehetősen messze lakott. amit akar. hogy veled ebédelt. Minden teherhordó állat közül azt hiszem. Vadonatúj szandálomból szivárgott a víz. ahogy . Sally lenézett rám. Sally is új takarót kapott a hátára nyereg gyanánt. nem maradt más választásom. mikor tudta. A "magasságod" talán jobb volna? vagy egyszerűen csak "asszonyom"? A protokoll rejtelmeibe merülve ráhagytam Sallyre. sőt ünnepélyes alkalom lesz ez. hogy a grófnőt érdekelné. fontos. Ahogy végigbaktattunk az olajfák között. megtántorodott. egyre idegesebbnek éreztem magam. mert az eső tönkretenné ingem ropogós fehérségét. megkérem. hogy elfelejtettem magammal hozni a spirituszba tett. Borús nap volt. Ingem és sortom frissen mosva és vasalva ragyogott. Ahhoz már messze voltunk otthonról. hogy ez nem következik be addig. mint továbbmenni. és én. gondolataimba merülve. a szamár az egyetlen. elázottan és nyomorultul. így. lezuhantam a hátáról. Kis híján sírva fakadtam haragomban és elkeseredésemben. mely egy perccel előbb még tisztán és ropogósra vasaltan csak úgy sugározta a jólneveltséget. hogy rossz fát tett a tűzre. Mégis. Olyan volt.

felrántott egy ajtót. zöld és rózsaszín törzsű eukaliptuszok szegélyezték. aki most már persze fürgén üget velem. – Isten hozta. a lábán pedig kunkori orrú charukia volt. Az eresz alatt több fecskefészek sorjázott. és a füle olyan. hogy Larryt bejuttathatom a könyvtárába. és pontosan úgy nézett ki. Óriási volt a ház. Úgy éreztem. és egy nagy. Sallyt kikötöttem egy megfelelő fához. gondoltam: ahelyett. Skarlátvörös fezt. de most már halvány rózsaszínre fakult. és már éppen azon voltam. és megláttam. Átmentem a nyomában a magnólia fákkal és téli álmukat alvó virágágyásokkal teliültetett udvaron. mely alatt óriási. mint amennyit valaha együtt. velencei vörösre lehetett festve. halványan kihallatszott. fehér bajusz terjeszkedett. melyben valóságos máglya lobogott. Hülye vagyok. A kandalló felett irdatlanul nagy. Egy férfi állt a küszöbön. és azonnal hazazavar. hogy a tető barna cserepei közül is jó néhány hiányzik. Magas volt és izmos. a kortól majdnem teljesen feketén. a vakolat felhólyagzott. egy helyen láttam. élénk.voltam. mint egy útonálló. ahogy Sallyvel végigkocogtunk az úton. Valaha szép. és beléptem az udvarra nyíló kapu bolthajtása alá. A terem végében nagy kandalló állt. mintha a pénzverdébe néztem volna be. hogy a fogai aranyból vannak. Türelmesen várakoztam egy darabig. de üresek voltak mind. hogy valahol a ház mélyén megszólal egy csengő. sötét szobába engedett. buggyos fekete nadrágot viselt. hogy gyalog jöttem volna. fehér. és mikor meghúztam. egy hosszú kanapén. mikor kinyílt a vastag fakapu. A tűz mellett. melyet szinte . mely mélyen bent állt az olajfák közt. de azt az esélyt is. és észrevettem. hogy ismét csengetek. Olyan volt. Rozsdás lánc lógott itt. és a hozzá vezető utat magas. a fejét pedig göndör. mint két szőrös kontyvirág. – Kyrié Durrell? – kérdezte. ahol a padlótól a mennyezetig könyvespolcok borították a falakat. aranykeretes tükör függött. melyet óriási pirosfehér pompon díszített. Barna arca vigyorgósra húzódott. hosszú folyosón vezetett végig. csak egy pillantást vet majd vándorcigány külsőmre. Az út elején kétoldalt egy-egy oszlop állt őrt. hogyan szólítsam a grófnőt. és most már az sem érdekelt. melyet négyszögletes udvar köré építettek. melyek tetejéről két fehér szárnyú oroszlán nézett le megrovóan. mint megannyi elhagyatott kis kemence. Végre megérkeztünk a grófnő villájához. rábíztam magam erre a tökéletlen bestiára. imitt-amott le is vált. az orra előreugró karvalyorr. Nemcsak a baglyot veszítem el így. be a házba. vörössel és arannyal gyönyörűen kihímzett inget. bő. ősz bozont borította. Vörös és kék csempés. sercegett és pattogott.

vén hazug: – Vén?! – sikította a grófnő. Nem is. A név. haragjában szinte teljesen összefüggéstelenül. Én pedig Musztafának hívom. – Maga egy átkozott. Nekem sokkal jobban tetszik a Matilda. – Nem igaz… nem vagyok… nem igaz… – hörögte az útonálló. – Igen. úgyhogy arcának gödröcskéit is hozzászámítva egészen olyan. hogy alacsony. Mézszínű haját magasan feltornyozta. de ez olyan lehetetlen név… mint valami gyógyszermárka. – Nem hazudok. meleg kezével megragadta a kezemet. és bajusza felborzolódott. mint az éretlen olajbogyó. – Milyen kedves. – De nem. Azt hittem. szikár és hűvösen előkelő. Engem a barátaim Matildának hívnak… ez a. mint valaha. mint amilyennek képzeltem. most azonnal szedd a sátorfádat. mint egy rózsabimbó.és konyakszagtól. ám amikor felállt. – Hazudik. nagyon kövér és rózsaszínű. közelebb hajolt. és elvörösödött. nagyon kedves! Ugye. kövér is – mondta Demetrios-Musztafa hidegen. szólíthatom Gerrynek? Hát persze. – Vén… kövér… ez több a soknál! Ki vagy rúgva! Egy hónapi felmondás. Ránézett az illetőre. ő Demetriosnak nevezi magát. aki bevezetett –. – Török vagy. – De igen. – Az ember arca vérvörösre vált. hogy szinte tánclépésben elém jöjjön.a felismerhetetlenségig elborítottak a színes takarók és párnák. Ő például – mutatott a férfira. és hirtelen. görögül azt suttogta: – Ő ugyanis egy közönséges. tudja. olyan megnyugtató. és a neved Musztafa – replikázott a grófnő. te… te… te török! – Vén is. – Milyen nagyon. és szeme a mindig meglepetten felhúzott szemöldök alatt olyan zöld és fényes volt. hogy majdnem megfulladtam a pármai ibolya. Mindkét dundi. Eredetileg Stephani Ziniának neveztek. s egyenlő arányban – áradt belőle a pármai ibolya és a konyak illata. te balkézről való török korcs! . – Ez már több a soknál – visította a grófnő. régimódi. milyen nagyon kedves. persze nem a valódi nevem. – Vénnek mersz nevezni. ott ült a grófnő. balkézről való török. hogy eljött! – kiáltotta dallamos kislányhangján. láttam. magas. – Nem vagyok török – vicsorogta. – De nem. roppant fontos dolog. hogy szerintem a Matilda nagyon szép név. – Maga hazudik. most még sokkal jobban hasonlított útonállóra. nincs igazam? Óvatosan azt feleltem. – De igen. Teljesen más volt. és terjedelmes kebléhez szorította.

Az úrnőm csak az ennivalóért. hogy megállítsam. jókedvű. – Milyen okos. és a kezemet megragadva a kanapéhoz vezetett. kyrié – mondta. úgyhogy olyan érzésem támadt. hogy a pohárköszöntő remek találat volt: – mondta. Demetrios-Musztafa rám vigyorgott. és a dívány mögül. és hörpintett a poharából. és sugárzó mosollyal nézett rám. rengeteg dologért. Amint ott tétováztam. míg élt a férjem. nagy meglepetésemre. és .és gyümölcsárusbódéba. de a világért meg nem tette volna azt. Ne állj már ott. zavartan elmagyaráztam esetemet Sallyvel. – Igyunk a vén. Hanem. – Parancsolj a. és három nagy pohárba fele-fele arányban konyakot és pezsgőt töltött. mintha egyetértenék a pohárköszöntőben foglaltakkal. a fogai ragyogtak a tűz fényében. – Igyék. a harmadikat pedig maga emelte fel. és sima. Kutyaszorítóba kerültem. mindig szokott sarat viselni a ruháján? Sietve. azt a szörnyeteget! A férjemnek engedelmeskedett. Ha iszom. Nem bízom az autóban. és kiment. – Pohárköszöntőt mondok – fordult felém ünnepélyesen. amitől mindjárt úgy hangzott a dolog. az útonálló még kárt tehet bennem: a külseje alapján erre nagyon is hajlamosnak véltem. hanem eredj és nézz az ebéd után. – Csak mi ketten. – Rendben van – mondta. Emlékszem. Megbízhatatlan. mint a közlekedésnek valamely ritka és egzotikus neme. ha pedig nem iszom. kacagásban tört ki. Mondja csak. a grófnő. rózsaszínű felhő ragadott volna el. amit én akartam tőle. én rengeteg dologért élek. Mindkettőnknek odaadott egy-egy poharat. – Hülyeség – mondta a grófnő. hogy az italokat és az ebédet felszolgáljam. kiszámíthatatlan szerzet. pedig én minden erőmmel azon voltam. és ne nyakald az italomat. Az állítólagos török szó nélkül átment a szobán. a grófnő pedig a kezemet szorongatva leült a kanapéra. – Hülyeség. sárga. mielőtt elmegyek? – Persze – mondta a grófnő. – Ne törődjön velünk. Hanem azt meg kell adni. lármás. – Szóval szamáron jött – mondta erre. az italért és a civakodásért él. nekünk is volt egy nagy. aztán lehátrált a rakparton. ez pedig aligha tekinthető udvariasságnak. hogy ezzel a hárommal szolgáljak neki. kedvesem. Musztafa. egy jegesvödörből egy üveg pezsgőt húzott elő. Kibontotta. mintha egy kerek. – Ne ugrasd a vendégünket. nekem meg az a dolgom. kövér hazug egészségére. kövér arcán bájos gödröcskék jelentek meg. te szeszkazán. Demetrios-Musztafa kiitta a poharát. úgy fog tűnni.Demetrios-Musztafa méltóságteljesen kihúzta magát. Egyszer szántszándékkal belefarolt egy nagy zöldség. – Ez olyan meghitt – mondta gyönyörűséggel.

Meglepődne. nem fogjuk a házat kombájnnal megtölteni. vagy szőrmét. végig a kőpadlós folyosón. csupán csak tréfából. Ha már mindenáron gyűjteni akarsz. ha megláttam azt a különös. és a végében a faszéntüzeknek valóságos ütegei lángoltak a fortyogó fazekak alatt. és tudja. "ez nem mehet így tovább. a rossz szellem. vagy ilyesmit?" Talán durvaságnak tűnik. de nem az őrülésig. és már láttam. hogy éppen azon gondolkodott: el kellene menni Szent Ilonára nyaralni.bele a tengerbe. sörösüvegkupakot. és szüntelenül csevegve kivezetett a szobából. de akkor a sarkamra álltam." És el is adta. ez az autó gonosz". "Henri" mondtam. miért nem gyűjtesz valami értelmes dolgot? Drágaköveket. A grófnő kézen fogott. Már reszkettem. már nem fértünk volna a mezőgazdasági gépektől. igazán. . Könyveket. mondtam. El kell adni. azt mondtam a férjemnek: "Henri". de emellett eltörpült volna. Kőlapok burkolták a padlóját. Nem sokkal a halála előtt kezdett Napóleon-mellszobrokat gyűjteni. rendkívül elbágyasztott. aztán egy nyikorgó falépcsőn le a pincébe. micsoda megszállott volt! Nem lehetett kibírni! Elhiszem. mondtam neki. bélyeget. de mi mást tehettem volna? Ha csak egy jottányit is engedek. nem gondolja? Hol is tartottam? Igen. Mikor kijöttem a kórházból. Az összes szoborral együtt. egy kombájnt. ahol a konyha volt. polgári név. és azt mondta: – Öt perc múlva ebéd. vagy én hagylak el. – A gyűjtés már szinte kényszerképzetté vált nála. megtöltötte a poharunkat. roppantul kulturált. – Kész az ebéd – mondta." Ezt persze csak tréfából mondtam. Demetrios-Musztafa ismét bejött. kedvesem. Szóval. mit felelt erre? Azt felelte. kedvesem. milyen szép. festményeket. hogy felcsillan a szeme. hány mellszobrot csináltak arról a szörnyű kis korzikairól. "Henri. bólogattam és mosolyogtam. a tűz melegével szövetkezve. A falakat igen változatos elrendezésben borították a rézüstök. Demetrios-Musztafa visszajött. mondtam "Megszállta. A mi házunk konyháját se lehetett éppen aprónak mondani. míg a grófnő tovább csevegett. tudja. Uramisten. Egy országos kiállításon megpillantott egyszer egy arató-cséplő gépet. – A férjem nagyon kulturált ember volt. ha tudná. azt mondtam: "Henri. Az éhgyomorra megivott konyakos pezsgő. valami iszonyú nagy masina volt. Vagy békén hagyod a Napóleon-szobrokat. A fejem kellemesen kóválygott. mindenféle kultúrholmit. csillogást a szemében. Könyveket gyűjtött. fazekak. A férjemnek ötszáznyolcvankét darab volt belőle. hogy egy kis kultúrára szükség van a maga helyén. és elutazom Szent Ilona szigetére. "Henri". ami csak eszébe jutott. ez volt a neve.

melyet Demetrios-Musztafa tolt alája. hogy én is ugyanazt csináltam. mint a szentjánosbogár. amit Demetrios-Musztafa elénk tett. és ahogy a kenyérkockákat ropogtatta. tiszta leves volt. amikor itt van a legmelegebb. és hamarosan annyira belezavarodtam. nem volna semmi baj. – Nagyon igaz – mondta a grófnő. melyben aranyló zsírkarikák úsztak. hanem hozd az ételt! mondta a grófnő fájdalmasan. – És különben is. melyiket veszi fel a grófnő. mert fogalmam sem volt. hogy szerintem a konyhában enni nagyon okos szokás. hófehér szalvétákkal. nincs ellenére. ha odafent ennénk. hogy mennyit kell gyalogolnia. vibrálva. igen gondosan. ez a vén török állandóan azon nyavalyogna. – Jaj. Az első fogás. Úgy döntöttem. Olyan meleg volt. Az asztalt két személyre terítették. és követem a példáját.serpenyők. mert hamar rájöttem. és szalvétáját gondosan begyűrte gödrös álla alá. és a levegő annyira megtelt a pompás illatokkal. és köröm nagyságú pirítóskockák. mintha valami borzasztóan lealacsonyító dolog volna. finom. csillogó evőeszközökkel. és éhes is. mely szerint kívülről befelé kell haladni velük. Ez szerencsétlen elhatározás volt. mint mikor száraz avaron jár valaki. Azt feleltem. apró halakat tett elénk. Mindezek rózsás-vörös színben csillogtak a tűz fényében. óriási leveses és húsos tálak. szép. A konyakos pezsgőtől már több mint spicces voltam. politúrozott. hogy ilyen alantas környezetben költjük el az ebédet. Kitűnő volt a leves. és poharunkba zöldesaranyszínű bort töltött. hogy az összes kést. mint a farkas. minden rendszer nélkül veszi használatba. melyiket mikor kell használni. pézsmaillatú borral. diófa ebédlőasztal állt. a grófnő kétszer is vett belőle. és leült a székre. – Ha nem enne annyit. Ehhez egy nagy tálcán . Emlékeztem mama vezérelvére. olyan zajt hallatott. A közepén két óriási gyertyatartó égő gyertyák fehér erdejét emelte a magasba. hogy a konyhában eszünk? – kérdezte a grófnő. kávéskannák. különösen télen. hunyorogva. mint ropogós kis gályák a borostyánszínű tengeren. hogy mindig megvárom. A konyhának és a főúri ebédlőnek ezt az elegyét nagyon különösnek találtam. Rettegve néztem a tányéromat körülfogó evőeszközök ármádiáját. A konyha közepén hat méter hosszú. villát és kanalat elegáns hanyagsággal. hanem az ételek súlya mondta Demetrios-Musztafa. hogy ezek szinte elnyomták a grófnő leheletének aromáját. – Nem a távolság számít. Demetrios-Musztafa megtöltötte poharunkat fehér. de mégis kényelmetlenül éreztem magam. és egy tálon aranybarnára sült. ne prézsmitálj már. – Remélem.

hogy akármennyit ehet belőle az ember. és egy óriási tálat hoz. Demetrios-Musztafa eltakarította a szalonka maradványait. éppen akkor rendeltem két tucat nyulat. hogy nem sok van hátra az ebédből. mint a sárkány vére. olyan lett a ház. meg zöldesfehér. El kell menned egy pszichiáterhez. "Henri". hogy ilyen fiatalon meg kell halniuk ezeknek a halaknak. de hát mit lehet tenni? Remek dolog. egy morzsa nem megy le a torkomon. és ismét bort töltött a poharunkba. villa. még a szaga is. Hát. egzotikus mártás. . sötétet. az asztalt és saját magát. az arca már élénk rózsaszínűre pirult. – Meg nem tudom érteni a vegetáriánusokat mondta a grófnő. Gömbölyűre és barnára sültek. – Henri egyszer megpróbálta a vegetarianizmust. meg apró szemű zöldborsó. mennyei? Kár persze. egy csordultig telt szószostálban pedig valami ismeretlen. és villájával energikusan csapkodni kezdte az egyik szalonka fejét. mondtam. ugyanis közben szakadatlanul beszélt. kanál sorakozott a tányérom mellett. kedvesem. a férjem. hogy a koponyát betörve hozzáférjen az agyvelőhöz. gyertyaszerű spárga. "abba kell hagynod ezt az őrült hóbortot. s mindegyikhez volt egy kis szelet pirítós. Én már úgy éreztem. mondtam neki. Valami beteges halálvágyat fejlesztettél ki magadban." Demetrios-Musztafa elvitte üres tányérunkat. Ez olyan megkönnyebbülés! Henri. "ez nem mehet így tovább. és nem kell félnie a szálkáktól. hogy Henri. – Ízlik? Ugye. A grófnő magasra púpozta a tányérját hallal. lávafolyam mennyiségű mártást adott hozzá." Kezdtem úgy érezni. "Henri". "Henri". Egy hadseregnek is elég volna. mint egy boncterem. vörös bort töltött. noha nyilvánvalóan elég nehezen elviselhető férj volt. egyszer csontvázakat kezdett gyűjteni. mint az őszi avar. hogy Demetrios-Musztafa ismét feltűnik a homályból. kedvesem. Mit szól hozzá? De én nem tudtam elviselni. tudja. és reméltem. hogy hosszú csőrükkel saját magukat nyársalták fel. ezért komoly rémülettel figyeltem. "ez nem mehet így tovább.sárgászöld citromszeletek társultak. Sült burgonyaszirom vette körül őket. Rám mosolygott. Hatalmas étvágya azonban egy cseppet sem haladta túl társalgási készségét. mondtam. és a homlokán kis gyöngyökben kiütközött a veríték. Én egymagam nem tudom elfogyasztani. melyen szalonkák voltak – a fejük úgy kitekerve. és üres szemüregük vádlóan tekintett ránk." Képzelje. aztán egy tálat rakott elénk. Csakhogy még egész sereg érintetlen kés. és citrommal is bőven meglocsolta a halat. maga is viszontagságos életet élhetett. annyi ennivaló van a kamrában.

és izgalmában mindkét kezét: a magasba emelte. omlettet hozott. de nem kaphatnék ezúttal csak egy egészen kicsi adagot? – Hát persze – mondta a grófnő. aztán elkezdte rakni a köretet. hogy ez bárki számára kis adag. a tejföllel és kapribogyóval töltött. A vaddisznó illatos volt és zamatos. de nem akartam megmondani. amit Makroyannis küldött a múltkor – mondta Demetrios-Musztafa. Mikor a grófnő úgy döntött. Remélem. meg a tejfölben puhult póréhagymából. azt hiszem. vajjal megkent. De most már ritkán van. hogy most már kellőképpen kipihentettük belső szerveinket. nekem már nem maradt gyűjteni való erőm. – Ó. sós mogyorót evett. Hármat tett a tányéromra. Nem éreztem már annyira megtömöttnek és álmosnak magam. A szünet közben a grófnő elszívott egy hosszú. és végeérhetetlenül fecsegett a férjéről. aranyszínű rókagombából. Bólintottam hát. melynek finom zamata a boréhoz hasonlított. szereti a vaddisznót? A kedvenc ételem. hogy erőt gyűjtsünk. szafttól csillogó comb fölé hajolva vastag. két egyforma adagot. A grófnő kétszer vett belőle. hogy a szünet elengedhetetlen a jó emésztéshez – mondta a grófnő. mint a téli nap. mely vörös volt. rózsaszín szeleteket vágott belőle. hm? – mondta rekedtesen. Musztafa. hála istennek aránylag kicsi. és fokhagymagerezdekkel tűzdelték meg. A pihenő jót tett nekem. és a hatalmas. hajában sült burgonyából. és két kezét kövér arcára csapta. mégis. Tudja. – Ó. és Demetrios-Musztafa két. mely kívül ropogós . a vaddisznó! A vaddisznó! – visította a grófnő. – Olyan sokszor volt nálunk vaddisznó. alig tudtam leszorítani. Szemügyre vettem ezt a tálat. nyilván abból a megfontolásból. a sárgarépából. mi ez? – Az a vaddisznó. tartunk egy kis szünetet. apró tökökből. Ezután. aztán hátradőlt. de remek! Egészen el is feledkeztem róla. odarendelte a következő fogást. és kinyitottam sortomon a többi gombot is. Hegyek álltak a gyönyörű. a csinosan felszeletelt.. s egy nem éppen az alkalomhoz illő csipkés zsebkendővel letörölte homlokáról az izzadságot. – A főfogás! Mi ez. – Egy kis szünet. vékony manillaszivart. és ártatlanul hozzátette: – azonkívül az ember sokkal többet tud enni utána. mosolyogtam.– Á! – mondta a grófnő. míg Henri élt. és lopva kigomboltam sortom felső három gombját. Albániában lőtte őket. mert nagyon egészséges. feleltem. és rám mosolygott. mert füvekkel ízesített borban párolták. Mindig az volt a véleményem. Pedig milyen finom! Kér még egy kis gombát? Nem? Kár pedig. – Egy kis szünet. Úgy éreztem.

mint ha még két-három fogást belém erőszakolhat. – Azt nem csináltam – válaszolta Demetrios-Musztafa. és esengő tekintettel nézett rám. A grófnő szeme elkerekedett. főúri módon kosztolunk. ha meghallja ezt a becsületsértést. fehér. hogy ennyi mindent megfőzzek. Azt kívántam. aki. Azt mondtam. mintha valami förtelmes bűnt vallottak volna be neki. hogy alig figyelt rám. egy jókora falat omlettel a szájában. de azért láthatott . – Nem várhatja tőlem. – Nem csináltál desszertet? – kérdezte döbbenten. ismét boldogan. törékeny. Ha valamire. Rendesen eteti magát az édesanyja? El tudtam képzelni. – Maga nem eszik eleget – mondta. és apró rákok húsával volt megtöltve. Azt hiszem. akkor pont erre nem volt most szükségem. milyen dühbe gurult volna mama. hoztam egy kis habcsókot – mondta Musztafa – Ezzel be kell érniük. – Egy növésben levő fiúnak többet kell ennie. hogy mama kitűnően főz. – Még hogy nincs desszert! – kesergett a grófnő. A habcsók nagy volt. semminek nem örült volna annyira. – Nem volt időm – mondta Demetrios-Musztafa. bárcsak itt lenne velem Roger. és az ebédem felét elfogyaszthatta volna. éppen elég volt. – Nos – kérdezte végül.barnára sült. – De azért egy kicsit mégis nyúzottnak tűnik nekem. belül pedig folyékony volt és zamatos. jóllakott? Vagy kérne még valamit? Talán egy kis gyümölcsöt? Nem mintha ebben az évszakban nagyon sokféle volna. köszönöm. mint a korall. és még a házimunkával is én törődjek. Megmondani ugyan nem mondhattam meg. Desszert nélkül nem ebéd az ebéd! – Hát. – Milyen desszert van? – kérdezte a grófnő. nem. Azt feleltem. – Ennek örülök – mondta a grófnő. – Ó. A grófnő sóhajtott. a grófnőt ugyanis annyira elfoglalták a tányérjai meg a visszaemlékezései. megült volna az asztal alatt. és álláról lesöpörve a fehér morzsákat –. – Pont erre van most szükség. lenyelve az utolsó falat habcsókot. Nagyon sovány a korához képest. pompás! – mondta a grófnő sugárzó arccal. és minden egyes darab csordultig volt töltve tejszínnel.

de magamban megfogadtam. és ez a bagoly háromszor akkora volt. hogy a zötyögést nem bírom tovább. melyek körbegyűltek. Biztos. Tavasszal vagy nyáron kell eljönnie. hozd ide a fiú baglyát. sietve hátrahúzódtak. persze. Musztafa úgy tudja elkészíteni a polipot. hogy eljött. előtte három napig koplalni fogok. Akkor aztán úgy éreztem. a bagoly. csőrét csattogtató madarat. – De hiszen akkor mindjárt itt a tea ideje. hogy azt hiszem. A háta és a szárnya aranyszínű volt. – Miért is jött? Igen. aztán szemmel láthatóan felderült. mint a lépes méz. és enni még egypár falatot? Nem. – Tessék – dugott egy narancsot a zsebembe a grófnő. kiemeltem a kapálózó. Musztafa megjelent egy spárgával átkötött kartondobozzal. Nem tudtam szabadulni a rettenetes gondolattól. Azt mondtam. hogy ha erre sor kerül. míg kívül nem kerültünk a grófnő birtokának kapuján. lássuk csak – mondta a grófnő. Így mindkettőjüknek őszintén köszönetet mondtam a bagolyért. – Megéhezhet az úton. bőségesen rókáztam. ha rossz kedve van. Ahogy felültem Sally hátára. Tudták. – Ne nagyon nyissa ki. ahogyan csak tudtam. akkor a gróf nő megkínál török csemegével. amíg haza nem ér – mondta. hiszen már negyed öt van! Hogy repül az idő! Felsóhajtott erre a gondolatra. és letettem a földre.nyúzottnak. és elindultam a kapu felé. – Kedvesem – mondta a grófnő –. – Hát akkor. a baglyot mellemhez szorítva ültem a szamáron. utánam kiáltott: – Járjon óvatosan! Komor arccal. egy olajfa mögé húzódtam. – Jaj nekem. – Hát hogyne. kibontottam. kedvesem! – mondta a grófnő. és átnyújtotta. mert az ebéd támadása gyomrom ellen már kezdte éreztetni hatását. örömmel jövök el ismét. Olyan udvariasan. A legszebb madár. pompás. – Nagyon vad ám. Ismét meg kell látogatnia. hogy megtekintsék az új szerzeményt. és abból a török csemegéből is hozzál a szalonból. Mikor hazaértem. Musztafa. amikor többféle gyümölcsünk meg zöldségünk van. mondtam. mire képes Ulysses. mama aggódna értem. Leszálltam a nyeregből. megjegyeztem. most. hogy ha sokáig halogatom eltávozásomat. ideje lesz hazamennem. hogy elolvad az ember szájában. felvittem a dobozt a szobámba. . pompás dolog. hogy nem akar maradni. és elindultan. és jólesően. A kutyák. amit életemben láttam – gondoltam. nekem meg egy kávét.

Kétségtelen fejlődésével elégedetten ott hagytam neki az egeret. semmiképpen nem volt hajlandó megbarátkozni Ulyssesszel. Egyszerű törés volt. drágám – mondta mama. hogy alig engedte át a fényt. ott van fent. te meg Margo vagytok a másvilágszakértők. vagy valami. leláncolt kísértettől! – érvelt Larry. . Pocicsiki Ágostont pedig leplezetlen utálattal szemlélte. és ide-oda topogott a padlón. Az egyik padlásszoba: egészen kicsi volt. Lampadusa itt kellemesebben fog lábadozni. mint egy. egyetlen apró ablak világította. Úgy gondoltam. Néhány óra múlva a mama szobájából kiszűrődő hangok felébresztettek. – Nem lehet kopogó szellem. Menjetek fel. francos nagy kopogó szellem. mint egy Erzsébet-kori körgallér. Álmosan tűnődni kezdtem. és csörgeti a láncait – mondta Larry –. melynek során többször sikerült a véremet megcsapolnia. egy nagy tányér apróra vágott hús társaságában. éjnek évadján. mikor meglátogattam. hogy nem a szél. mi a csodát csinálhat a család ilyenkor. ahogy vártam. – A kopogó szellemek tárgyakat hajigálnak meg asztalt táncoltatnak. és csináljatok valamit. A hús nagy részét megette. mert ez a név megtetszett nekem. barlangban: úgy gondoltam. hogy egy. – Én ugyan fel nem megyek – mondta Margo remegő hangon. hogy azonnal űzzétek ki. a csőrét csattogtatta felém. akit Lampadusának neveztem el. drágám? – kérdezte mama. hamuszürke foltok tarkították. – Mondom – hallottam Larry hangját –. ha valami sötétebb helyre kerül. rendesen sínbe tudtam tenni. hogy sokat javult. és egyórai küzdelem után. harciasan félt a kutyáktól. – Már egy órája nem tudok aludni tőle! – Biztos. a begye makulátlan tejfehér. és most pisszegett. ezért felvittem a padlásra. és egy döglött egeret vittem neki ajándékba. A bagoly. és gondosan rázártam az ajtót. a fenébe is – fakadt ki Larry. jobban fogja érezni magát. aztán kikászálódtam az ágyból.és. amíg megnyugszik. Letettem a padlóra. és lefeküdtem aludni. kidugtam a fejem az ajtón. – Csak meg tudom különböztetni a szelet egy rohadt. Esetleg ártó szellem. kikeményítettnek látszott. mongol vágású szeme körül a fehér álarc olyan ropogósnak. lángoló szemével rám bámult. Este. és füleltem. és különös. és követelem. – Ártó hát. pusztán azért. úgy találtam. – Ez akármi lehet. és azt is annyira belepte már a pókháló és a por. Olyan csend és sötét volt itt. Úgy tudom. A szárnya nem is volt olyan rossz állapotban. – Hát akármi legyen. nehogy megzavarják.

De követelem. Akkor pedig a te kis háziállatod. a grófnő ajándéka. – Nem érdekel. – Tudhattam volna. amit ti bűvészkedtetek elő a szeánszon. mint az összes többi incidens. – Lehet. hogy betörők – mondta Margo. és most utánad jött. hogy betörők. A "háziállat" szó végre talált. – Hiszen csak egy bagoly. tőlünk mit akarsz. éjjel-nappal elő szokott adódni körünkben. hogy van egy halvány gyanúm. – Ide figyelj – mondta Larry –. ki az – mondta Larry. akár a gyermekláncfű ejtőernyője. mint a lánccsörgés? Bementem a szobába. Lehet. drágám – csitította mama. így hát közelebb lopakodtam mama szobájához. A dolog éppen olyan izgalmasnak hangzott. tudtommal te jöttél haza Londonból úgy. miszerint esetleg Lampadusa lehet a dologban. hogy tetőtől talpig elborított az ektoplazma. – Nem érdekel. és megkérdeztem. Nem kívánhatod tőlünk. – Bizonyára csak a szél az. hogy ez is egy olyan pokolbeli mifene. – Nem tudok aludni. drágám – nyugtatott mama. – Te vagy a férfi. Csak nem Mawaki? – Ezt nem fogjuk elölről elkezdeni – mondta mama határozottan. – Tudhattam volna – suttogta Larry. írni se tudok. Nem is értem. Elmagyaráztam.– Lehet. miért nem gondoltam erre azonnal! – Ugyan. – Úgy is van. ha láncok csörögnek a fejem fölött. – Fent van a padláson – magyarázta Margo izgatottan. – Nem tudom. – Az ki? – kérdezte mama. hálóköntöse méltóságteljesen suhogott. drágám – mondta mama. a gyöngybagolynak is olyan puha és nesztelen a szárnya. miről tárgyalhat a család. ugyan. hogy a bagoly. hogy távolítsd el. Megjegyeztem. Ez csak nem okozhat olyan zajt. – Tenni kell valamit – mondta. Larry fel-alájárkált odabent. Csak nem Lampadusáról van szó? Mint minden rokonának. miről beszélgetnek. és egyfolytában a végtelenségről szövegeltél. inkább csak azért. ha meg nem tudok aludni. hogy bátorságot öntsön magába. – Larry szerint Angliából jött utánam. amely a legváratlanabb pillanatokban. Menj és foglalkozz vele. az elfogyasztott italoktól méhkasként zúgó fejjel el sem tudtam képzelni. – Csak egy kísértet. menj fel te. . melyik testetlen cimborád. és bekukucskáltam az ajtón. Larry kísértetet talált. Félálomban. hogy mi menjünk fel oda – helyeselt Margo. és akkor fel kellene ébresztenünk Leslie-t.

ahol a biztonság kedvéért visszadugtam a kartondobozba. nem tudta kiszabadítani a csőrét. mint egy egytagú bagoly dzsesszzenekar. – Hát ennek nem nesztelenek a szárnyai – mondta Larry. Arra is hivatkoztam. – Olyan lármát csap. s ezért megpróbálta lecsippenteni onnan. Mikor kinyitottam az ajtót. mintha egy harckocsizó oszlop gyakorlatozna odafent. de mindhiába. mi a baj. s ezután levittem a szobámba. így a bagoly szabályosan csapdába esett. mint a pernye. miért zajong. de a hús ugyanakkor vonakodott megválni a tányértól.– Csak egy bagoly! – tört ki Larry. hogy nesztelen szárnyakon szállnak az éjszakában. Csőrének hajlott hegye átfúródott a húsdarabon. mondván. hogy ez a húscafat segít majd hajnalig eltengődnie. ezért aztán ide-oda hánykolódott a padlón verdesve és csapkodva a tányért a deszkához. és felmentem a padlásra. Eredj és vidd ki onnét! Sietve lámpát fogtam. Lampadusa úgy vélte. Nekem kellett kimentenem szorult helyzetéből. . Mentegetőztem. és hozzátapadt a tányér aljához. Mondd meg a fiadnak. – Úgy hangzik. Lampadusa elfogyasztotta az egeret és észrevette hogy egy hosszú húscafat még ott hever a tányéron. Ez időközben megkeményedett. Lampadusa. nem értem. hiszen a baglyok a legcsendesebb teremtmények a világon. azonnal láttam. hogy vigye a padlásról.

hosszú aszfodéloszok halvány viaszszíne. és a csatornák. Ilyenkor a vizek partját éjszaka a szentjánosbogár lüktető. a fürtös gyöngyike kékje virított elő a fű közül. a maguk különös. ezért ez lett egyik legkedvesebb vadászmezőm. buja növényzetet sarjasztottak ki. a lazacrózsaszín és fekete mintás. remekül el tudnálak szállásolni. gödröket ástak. skarlát és fekete színű sármány visongva és berregve szálldosott ágról ágra. mint a sakktáblát. Voltaképpen a velencei időkből maradt sópárlók voltak ezek: a közeli. merev repülési módján. Domboldalon épült. egy éjszaka is elég hozzá. görbe csőrével csipegetett a puha földön a haragoszöld fű között. smaragdzöld békák kuruttyoltak egymásra. a sáfrány sárgája. garnélával és fügével. Korfun a tavasz nem sokat körülményeskedett. Az olajligeteket felverte a hazatérő madarak lármája. és nem volt messze legelső korfui lakóhelyünktől. és az ébenfekete teknősbékák kimásztak a partra. hófehér házat egy hatalmas magnóliafa árnyékolta be. melyet öntözőcsatornák hálóztak be. hogy tisztára és delfinium-kékre mossa az eget a tavaszi szél. Bárcsak láthatnád Ha eljönnél. nagy sós tóból kiáramló víz összegyűjtésére használták őket. az elegáns. A területen csak úgy nyüzsgött az élővilág. az arany. Cérnavékony. s melyet mind közönségesen csak "a földek"-nek neveztem. egy nagy. a télvégi esők egy éjszaka leforgása alatt vadvirággal öntötték el a völgyeket: az orchideák rózsaszínje. EDWARD LEAR SÜNÖK ÉS TENGERI MEDVÉK A TAVASZ ELJÖTTÉVEL új villába költöztünk. acélkék szitakötők bújtak ki bábjaikból. a lándzsás. s feltűnt a szellőrózsa is. . Az öntözőcsatornák vize megzöldült a növényzettől. felálló taréjú búbos banka hosszú. Úgy tűnt. mely a legcsekélyebb légáramlattól is imbolyogni kezdett. A tó már régen eliszaposodott. és lerakták tojásaikat.NEGYEDIK RÉSZ Criseda Csodálatosan szép hely ez. és jól tartanálak gyömbérsörrel és vörös borral. melyeket most a hegyekből érkező friss édesvíz töltött fel. és füstfelleghez hasonló rajokban szálldostak az aljnövényzetben. és a békapete füzérei fekete nyakláncként úszkáltak benne. sík terület felett. zöldesfehér fénye.

fényes lábatlan gyík csemetékig. – Találtam magának valamit! – kiáltotta. ormótlan gyapjúharisnyát viselte. és időnként. széles kapával túrta a földet. Az asszony rövid nyelű. Elképzeltem. újszülött sündisznót pillantottam meg: rózsaszínűek voltak. Már volt két felnőtt sünöm. puskaport meg sörétet méricskélt nagy gonddal. mikor egy öregasszony. vagy hat parcellával odábbról rám kiáltott. mely alatt mocorgott valami. előttem a kutyák. Ulysses meg a két szarka. az ingatag deszkapallókon átcsörtetve néhányszor majdnem belepottyantam a csatornába. amikor egy felfordított tuskó alatt bármit találhatott az ember.napközben pedig az árnyékban kis lámpákként pirosló vadszamóca világította meg. A család a szőlőlugasban tanyázott a verandán. Egy reggel lent jártam a földeken. s ezek közt a hidakat megtalálni éppolyan bonyolult feladat volt. míg végül lihegve mellé nem értem. Leslie a kőpadlón kuporgott. de azok rémségesen bolhásak voltak és nem is igazán szelídek. nyomomban pedig négy szelíd sündisznó szalad. és elindultam hazafelé. azt mondta: "a fene". mint egy fészekalja kismalac. bokáig süppedve a lágy agyagba. Kutatásokra és új felfedezésekre való. Mama kötött. mintha fényes bronzból öntötték volna őket. Új szerzeményeim valósággal lázba hoztak. hogy büszkén masírozok majd az olajfák között. a tüskéjük pedig egészen puha és hófehér. mezei pocok fészektől kezdve a nyüzsgő. és kis piros . Döfi és Böki nevezetű. úgy döntöttem. s úgy fészkelődtek és szimatolták egymást. és mindenki a maga dolgával volt elfoglalva. lábán azt a fajta vastag. – Jöjjön gyorsan! Lehetetlen volt gyorsan odamennem. Felvettem és óvatosan az ingembe tettem őket. Vigyázzon. amelyet a parasztok ehhez a művelethez szoktak felvenni. – Gyorsan! Gyorsan! – kiabálta az öregasszony. futottam és repültem. és az öntözőcsatornákban tanyázó vízisiklók közül próbáltam befogni néhányat. izgalmas időszak volt ez. Lepkehálóm nyelével óvatosan félrekotortam a leveleket. Ezek a csöppségek. akiknek néhány mutatványt is betanítok majd. – Láttam. ha elrontotta. másként nőnek majd fel. Anyjuk helyett anyjuk leszek. magában számolta a szemeket. elsősorban azért. mint a ciklámen. mint egy labirintusban tájékozódni. mert minden mezőt csatornák fogtak körül. Még vakok voltak. – Ott. akit távolról ismertem. – Ott – mutatta. hogy kapájával elmozdított egy levélcsomót. melyek olyanok voltak. Mindjárt elszaladnak! Gyorsan! Rohantam és ugrottam. mert ilyen kicsinyek. és végtelen örömömre négy kövér. az öregasszonynak köszönetet mondtam. meg ne harapják.

és undorodva vette szemügyre a rózsaszínű. Kis kék kabátja volt neki. amelyre emlékezett. Büszkén előhúztam sünjeimet. nem? Elmondtam. Később. hogy láttam egy boltban. valami átlátszó ruhadarabon dolgozott. egy csomó tartalék cuclival. ahogy nőnek. aki a varrógépnél ült. és időnként Margóra nézett. fehér tüskékkel születnek. ha nem kiabálnál ennyire. Elmagyaráztam ezért. jóságos tekintetet vetve rájuk a szemüvege mögül. már régen bedobta volna a törülközőt. – Irgalmas ég! Már megint valami újdonság? – kérdezte Larry. Ez ideális volna a kis sünök táplálására. mondtam. – Olyan kicsi a szájuk. mint például a celluloid baba meg pelenkák. hogy rokonaim csukott szemmel járnak a világban. egy babaápolási játékkészletet. drágám – mondta mama. – Örülnék. ezért a kicsinyek ilyen gumipuha. melyeket kemény tüske borít. hogy képtelen megjegyezni egy dallamot. – Bárki más. – Kis kék kabátja volt neki. mire Leslie felordított. drágám? – kérdezte mama. – Kis kék kabátja volt neki – trillázta. ezért soha nem mulasztottam el egyetlen alkalmat sem. még csak tejet szabad adni nekik. – A sündisznó barna. Larry egy vaskos könyvet olvasott. – Hogyan fogod etetni őket. bili. de egy dolog felkeltette a figyelmemet: egy pici cumisüveg. Sok haszontalanság is volt benne. és a legprimitívebb szöveget sem tudja megtanulni. fehér bundás szaporulatot. – Ezek mik? – kérdezte. amikor információval szolgálhattam nekik. – Az nem lehet – felelte. lent a városban. – Aranyosak – mondta. Egyetlen bökkenő volt a dologban: az. Sündisznócsemeték. hogy zsebpénzemet az utóbbi időkben sok . míg a bilit. a babát és a többi tartozékot valamelyik arra érdemes parasztgyereknek lehetne ajándékozni. melyeket úgy meg lehet görbíteni. ha azzal a ténnyel kellene szembenéznie. – Énekművészeteddel kapcsolatban csak egy dolog figyelemre méltó: a kitartásod – szólalt meg Larry. mint a madártollat. a tüskéjük is fokozatosan megsötétül és megkeményedik. hogy a nőstény sündisznó csak válogatott kínok árán tudna életet adni olyan utódoknak. Kis kék kabátja volt neki. és megmutattam mamának. Mindig elkeserített. Most megint eltévesztettem a számolást.töltényhüvelyeket töltögetett. és különben is. és igen hamisan énekelte kedvenc dalából azt az egyetlen sort. – Vigyázz a puskaporral! – Leslie. Cigarettáját a földre hajította. miegymás.

Nagyon szerettem volna elmenni. ahhoz képest. talán meg tudnám venni. s közben incifinci nyiffanásokat és nyögéseket hallattak. Szerettem volna. Végül a tiltakozás olyan hullámokat vetett. éjszaka pedig még egyszer. Iszonyúan büszke voltam rájuk. és éjszakára. hogy én vagyok a mamájuk. és hanyatt-homlok türemkedtek kifelé a dobozból. egy vattával bélelt kartondobozban.tetemes kiadás terhelte (például a szarkák kalitkájához kellett drótot vásárolnom). lökdösve egymást. mikor majd a sarkamban totyognak az olajligetben. mert. Aztán mamával együtt meghívtak a barátaink egy hétvégére. melyek . amelytől mindenki felébred. kissé túlköltekeztem. Úgy lett. és én ismét benne voltam a pácban. hogy elsőnek jussanak a cumisüveghez. de azzal a kockázattal is járna. hogy a vízzel hígított tehéntejtől fejlődnek a legjobban. ha nem túl drága. Úgy láttam. hogy milyen jó befektetés: nemcsak hogy egy felbecsülhetetlen értékű cumisüveghez jutnánk így. Az ágyam alatt laktak. mint egy díszsortűz. lefekvés előtt etessem meg őket még egyszer. hogy mama azt javasolta: inkább késő este. de mama kifejtette. Egy kis parasztlány. Így is tettem. hogy ez nemcsak egészségtelen volna. kedvesem – mondta mama bizonytalanul –. boldog volt a babával. ha kinyitottam: taszigálva. ha velem alszanak. hanem négy idomított sününk is volna. egy forró vizes ágymelegítő tetejére raktam a dobozt. Az éjjeli etetés némi bonyodalmakkal járt. s mondhatom. hófehér tüskéik pedig szépen szürkültek és keményedtek. és sajnos nemcsak engem. a sünök pedig nőttek és gyarapodtak. A szemük kinyílt. s ezért szorgalmasan etettem őket: naponta háromszor. hogy egyáltalán nem drága. – Hát. ez pedig olyan zajt csapott. de az egész családot felriasztotta. Spirótól kölcsönkértem egy hatalmas ébresztőórát. és ráadásul egy hálás parasztgyerekre is szert tennénk. hogy biztosan felébredjek. melyek valóban a megszólalásig hasonlítottak a sündisznókölykökre. a bilivel és a többi limlommal. a sziget legdélebbi csücskére. aki eléggé tetszett nekem. amely egyéb állatok táplálásában is jó szolgálatot tenne. Szív alakú testüket puha tüskék borították. hogy meg ne fázzanak. én pedig hozzáfoghattam ahhoz a felelősségteljes feladathoz. ahogy vártam: elhitték. Azt feleltem. és már alig vártam a napot. hogy agyonnyomom őket. mert a déli part homokos. a hajnali kétórai étkezés helyett. sekély vizében szívsünöket lehetett találni. Van-e hasznosabb módja a pénz befektetésének? Így aztán megvettük a készletet. hogy felneveljem a kicsinyeket.

nyolc szívsünnel. Mégis. először is ki kellett állnom a kutyák ugatási. – Olyan aranyosak. nyalogatási és harapdálási rohamát. hogy mi mindent kell csinálnom velük. akire nyugodt szívvel rá mertem volna bízni őket. hogy mindig ilyenek. és azt is eléggé szétroncsolta a hullámverés. – Ne hülyéskedj – mondta Margo. hogy még gyakrabban kell cserélni alattuk a vattát. Kétségek közt vergődtem. Rávettem Larryt. Megmagyaráztam neki. nem tovább? És a legfontosabbat: azt. én pedig gyakorlati oktatásban részesítettem Margót a palackmelegítés és a vattacsere módját illetően. mert a tavaszi nap csalókán enyhének látszott. hogy sündisznó-tenyészetemet nem vihetem magammal. Aztán megkérdeztem Margótól. – Szörnyű éhesnek látszanak – mondta Margo. – Szegénykék –. úgyhogy szinte felismerhetetlenné vált. A természet tette őket falánkká. de beadtam a derekamat. csak a homokot kell öt-hat centi mélységig felásni. ha két óránál tovább távol volt a háztól. Az embernek nem szabad tudomást vennie erről. Eddig csak egyetlen példányt találtam. ahogy kiemelte a kapálódzó. hogy minden etetésnél csak fél üveg tejet kaphatnak? Ugyanis hamar észrevettem. hogy a vattát naponta háromszor kell cserélni a dobozban? Hogy csak hígított tehéntejet szabad adni nekik? Hogy a tejet testhőmérsékletre kell melegíteni. mondta Margo. Tudja-e vajon Margo. és nem lesz semmi baj. akkor minden étkezésnél eszméletlenre szopják magukat. Erre fel kellett volna figyelnem. a hátán pedig indián tolldíszhez hasonló taréjt. ami azzal a kínos következménnyel jár. hogy a sziget déli partján tömegestől fordul elő. de végül diadalmasan térhettem haza. aki szerencsére éppen jó hangulatban volt. Írd csak le egy papírra. Értek én a kisbabákhoz. . nem maradt senki a villában. és mivel mama is hivatalos volt. hogy gépelje le a süntenyésztés ábécéjét. Vidáman telt a hétvége. és izgatottan tátogó szájukba adta a cuclit. tekintetbe kellett vennem. milyen sok bíbelődéssel jár a sünök ellátása? Például. hogy végül. Margo olyan mérges lett kételyeimtől. vinnyogó kicsinyeket a dobozból. – Majd én gondoskodom róluk – ajánlkozott Margo. – Hogyne tudnék vigyázni rájuk. Ahogy otthonorri küszöbét átléptem. négy újfajta kagylóval és egy fészekből kiesett verébfiókával gazdagodva. de Theodore-tól tudtam. mellyel mindig elhalmozták az embert. hogy ha hagyom.kurta farkincát formáztak az állat hátulsó felén. hogy vannak a sünök. Borzasztóan leégtem a parton. vonakodva bár.

ahogy hallgattam. most már soha nem fognak engedelmes sünök totyogni a sarkamban az olajfák között. és Margo szívszaggatóan zokogott a léggömbszerű tetemek felett. Mamának akkoriban az a kényszerképzete támadt. El sem tudod képzelni. mely a nyár végén szállongó bogáncspihére emlékeztetett. ősz szakállt és bajuszt is viselt. Ott hevert benne a négy kis sündisznó. majdnem teljesen kopasz. csak a tarkójára tapadt némi hosszú. Biztosítottam mamát afelől. mit beszél a nővérem. – De komolyan. fehér vászonnadrágban. Alaposan szemügyre vettem az idegent. Gyásza azonban nem hozott enyhülést számomra. hogy a lábukkal csak épp kapálózni bírtak. Akkora volt a pocakjuk. – Mint a farkasok. Igen kellemes délutánt töltöttem mamával az olajligetben. libegő haj. de most észrevettem. hihetetlenül felpuffadva. még aznap éjjel. és Larry ránk szabadította Creech kapitányt. El is pusztultak mind. mert sürgősen meg akarja tárgyalni hiteltúllépésünk problémáit – ezért a verandán ülő ismeretlen alak komoly rémületbe ejtette. állandó emlékeztetőül négy kicsi keresztet állítottam fölébük. hogy angliai bankunk igazgatója bármelyik percben megjelenhet. szegénykék. Mégsem gyászoltam sokáig a sünöket. hogy botot hajigáltam a kutyáknak. Összeszorult a gyomrom. szerintem rosszul bánsz az állataiddal. és négy napig nem álltam szóba Margóval. ő vadvirágokat és különböző füveket szedett. – Látod? Ki az? – kérdezte mama. milyen éhesek voltak. Halálra éhezteted szegénykéket. Öreg volt. Hasonlóképpen elhanyagolt. Tüskés. ezért nem is figyeltem oda. Tudod. . hogy a vendég egyáltalán nem hasonlít bankigazgatóra. Fáradtan. mert ekkor történt. rózsaszínű tejestömlő lett belőlük. én meg frissen kikelt lepkéket gyűjtöttem. Gerry. és kihúztam a kartondobozt az ágy alól. mama hirtelen megtorpant. ősz. hogy a verandán egy ember ül elterpeszkedve. Mikor látótávolságon belül értünk. hogy Donald és Max visszatért egy tíz méter hosszú jachton. de boldogan tértünk vissza a villába teázni.– Remekül – felelte. de képtelenek voltak előrehaladni. hogy minden egyes etetéskor két teljes üveggel megittak? Rémülten vágtattam fel a szobámba. mert tudtam. El voltam épp foglalva azzal. Túlbuzgó nővérem méltó büntetéseként négy kicsi sírt ástam a kertben. gyűrött. – Ki az ott a verandán? – kérdezte.

mert féloldalra húzódott. túláradó szívélyességgel.– Jaj nekem – mondta mama bosszúsan. De vajon ki lehet? Ahogy közelebb értünk. – Hahó! – kiáltotta. Közelebb érve megláttam. – Hahó! Maga csak Durrell mama lehet. – Szeretem a pogácsát. én pedig ott maradtam. mert olyan lottyadtan görbült lefelé. és észrevett bennünket. mint ahogy a fia leírta. és sütök egy kis pogácsát. és akkurátusan köpött egy jókorát. Azt mondta. – Patrick Creech kapitány. mintha egy láthatatlan zsineggel a jobb fülcimpájára akasztották volna. mint a dióhéj. hogy mama megbotlott. Lawrence? – kérdezte azon a zengő. az idegen. Ha megbocsát egy percre. mint egy kígyó. mi? – kérdezte Creech kapitány. – Pont most kellett betoppannia. – Megint egy Larry-féle. és kiejtett egy pitypangot a csokrából. Orrsövénye. úgy tűnt. – Nem. aki a konyhában is érti a dolgát. hogy megismerhetem – mondta az idegen. – Jesszusom – suttogta mama. – Isten hozta a fedélzeten – ismételte aztán. Menekülésszerűen besurrant a házba. hogy az két újabb virágot ejtett ki a csokorból. amíg én hozom a teát. dehogy – mondta Creech kapitány. arisztokratikus hangon. egyenest a mama kedvenc cinniái közé. ő is nemsokára ideér. Isten hozta a fedélzeten. meg az olyan asszonyt. Az égvilágon semmivel nem tudom megkínálni. Mama megmerevedett. szórakoztasd a kapitányt. Gerald. – Gerry – mondta mama fagyosan –. olyan hangosan és váratlanul. mintha mi volnánk az ő vendégei. valamikor rendkívül erős csapásoknak lehetett kitéve. – Hát – mondta mama. meg a fia. – Pogácsát. hirtelen felébredt. Állkapcsát hasonló végzet érhette utol. ez pedig a fiam. – Hát hiszen maga sokkal takarosabb fehérnép. aki addig békésen szunyókált. Szünetet tartott. hogy megismerhetem. – Örülök. és csipás szeme csak úgy ragyogott. – Lent hagytam a városban. és olyan buja tekintettel nézett mamára. és majdnem elesett. hogy megmérkőzzem Creech kapitánnyal. hogy vendégünknek rendkívül különös arca van: rózsaszínű. és . ugorjak be teára. mentve a menthetőt –. – Örülök. Larry már mesélt nekem magáról. amelyet csak a legválságosabb pillanatokban vett elő. foglaljon helyet. Mama idegesen köszörülte a torkát. – Itt van a fiam. és olyan göröngyös. aki visszaterpeszkedett a székbe. persze. – Mrs. beszaladok. – A nevem Creech – mondta az öreg. Durrell vagyok – mondta fagyos előkelőséggel –.

elmondjam-e neki azt az izgalmas hírt. – Mire Chilébe értünk. hogy arcán rózsaszín lett közben a bőr. De Creech kapitány. mogyoró nagyságú tojást rakott. hogy ma hallottam idén az első kabócát. maga kezdte el a társalgást. hogy valami beszédtémát találjak. Visszahanyatlott a székbe. – Chile. – Tizenhat éves voltam. Puff. A kötél meg kicsúszott a kezemből. a pipa az ember legjobb barátja. Hangosan felnevetett saját tréfáján. Fogai közé vette. olyan hangosan. ismét megszólalt. azon töprengtem. akinek még csónakra sem telik. akár egy olajozott kígyó. amitől az állkapcsa még csálébbra állt. Az biztos nem érdekelné a kapitányt. mi. Belenézett a dobozba. Ismervén házigazdai kötelességeimet. – Chile – sóhajtotta a kapitányjólesően. bár meggyőződés nélkül. mint a beton – mondta. hogy Taki. sajnálkozzam-e vagy sem. hogy Agathi tyúkja ma hat. Kutya egy szél volt. mint általában. Mama kijött a verandára. meg csattogott. aztán ismét visszasüppedt a székbe. az csinálta. Azon gondolkodtam. le a padlóra. fiú? – kérdezte szemrehányóan. és mozdulatlanságunkon elcsodálkozva megállt. A Horn-fokot kerültük meg éppen. Semmi sem jutott eszembe. de észrevettem. még mindig tapogatva az arcát. aki pipájának sűrű füstje mögül szakadatlanul engem bámult. úgy megkeményedett. mint az istennyila. és kifényesedett. – Halál! – kiáltotta. fél kezében a lámpát emelve magasra. Mielőtt tiltakozni tudtam volna. – Szünetet tartott. mint a hasbeszélő bábujáé. agyonrágott. fiú – mondta. mint a selyem. – Az arcomon csodálkozol. hogy majdnem elejtettem a cigarettát. Elestem. Olyan mereven bámult. – Jegyezd meg – mondta. és szerencsésen belevágta a szigonyt a saját lábába. mert valami különös formájú halnak nézte. Feltételezve. hogy a hajózás iránt érdeklődik. és az állkapcsa úgy járt fel s alá. megkínáltam cigarettával. Amit tudtak. érted? Lobogott a vitorla. mint egy kútba. és kék szemét ismét rám meresztette. Felült. de az sem. hogy kissé ideges lettem. és elgondolkodva megtapogatta az állkapcsát. Fehér nadrágja zsebébe nyúlt. a másikban a szigonyt tartva. hogy elmélázott. mintha maga a föld szellentett volna a pofánkba. szinte szénné feketedett pipát. megtettek velem… de persze orvos nem volt a hajón. a múltkor éjszaka halászott. – Egy vitorlás.tépett fehér szemöldöke alól vizenyős tekintettel nézett rám. és én is nevettem. a tekintete üres lett. Hasztalan kutattam át agyam leghátsó zugát is. olyan hirtelen. Egy vitorlás. Engem az érdeklődés a székemhez szegezett. loccsanóst köpött a korláton át. és megfigyeltem. – A cigaretta maga a halál. Ott kaptam először . és előhúzott egy tömzsi.

remélve.trippert. hogy nem kellett erre válaszolnia. – Tán idejövök lakni – mondta Creech kapitány bizonytalanul. Ringyóskifli! De finom! Donald. – Hát nálunk nem fog nyugalomba vonulni – jelentette ki mama határozottan. A sors olyan kegyes volt mamához. – Kell a flammó az embernek – mondta Creech kapitány. meg a kétszersültet és az aranysárga pogácsával megrakott tányérokat. – Gerry. – Csinos helynek nézem. – Emlékszem egy ringyóra Montevideóban – kapcsolódott be Creech kapitány a társalgásba. mert megjött a kocsi. – Ki ez az undok vénember? – kérdezte mama. – Fészkes nyavalyát – mondta Creech kapitány. tetszeni fog neked – mondta Larry. – Hajója nincs? – kérdezte. – Remek egy dajna volt! Két napig nem unatkozott senki a hajón. Együtt kivittük a teáskannát. amint félrehúzhatta Larryt a társaságtól. és nem hiszem. megjöttünk – jelentette be Max sugárzó tekintettel. Állkapcsának szabása arra kényszerítette. és eltökélten rágta a pogácsát. hogy kicsit közelebbről… gusztáljam a fehérnépet. segíts kihozni a teát – mondta. ringyóskifli van a teához! – Rongyoskifli – helyesbítette Donald. a csészéket. – Pogácsa – mondta mama. gyere. – Az ágy asszony nélkül olyan. – Meg ne hívd még egyszer. és morzsákat söpört le a bajuszáról. a tejesibriket. mint a hajó fenék nélkül – jegyezte meg aztán. Tán lehorgonyzok itt. Ma már nincs ilyen állóképességű egy se. benne a család többi tagja. és teletömte a száját a süteménnyel. de minek hoztad ide? – Érdekes öreg fickó – felelte Larry –. mely akkorra már ugyancsak hangulatba jött. – Creechnek hívják – magyarázta Larry. – Már nagyon korgott a hasam. hogy a válasz nemleges lesz. Láttam. – Azt hittem. Valami egészen minimális nyugdíjjal jöhetett ide. hogy valami gazdag volna. hogy zajosan szürcsölje a teáját. Beszéd közben tűnődve bámulta mamát. gyengéden megölelgetve mamát. és megragadott egy újabb pogácsát. hogy mama egyre jobban megrémül. valamint Donald és Max. – Öööö… sokáig marad? – kérdezte mama. aztán hangosan krákogott. az ám! Most már van időm. – Anyja. . Mama összerándult. – Úgy látszik. – Azt tudom – mondta mama –. – Nyugdíjas vagyok. éppen idejében jöttünk teára.

– Felőlem nyugodtan utazgathatna még – mondta mama. Creech kapitány. mikor a helybeli anglikán lelkészt és feleségét láttuk vendégül – sokkal inkább kötelességtudattól. és felsorolta azokat a helyeket. Úgy tűnt. melyek olyan bonyolult biológiai utalásokat tartalmaztak. nemcsak hogy ő az egyetlen asszony. úgymond. aki a házunkban.és Barátság-szigetek. hogy többnyire étkezési időben jött. Példás magaviseletet tanúsított. hogy tengeri kalandjairól mesélt. Wellington és Kalkutta. aki gyermeknek adott életet. – Én már egy kicsit öreg vagyok ahhoz. Aztán eljött a felejthetetlen nap. Történeteit időnként hosszas. kikötőre lelt. Trincomalee. megfelezte a felvágottat. A lelkész felesége félrenyelte a teát. melyeket addig csak a térképről ismertem. Ferde szájából csábítóan rajzottak elő a nevek. ahova el ne jutott volna. A pappal eszmecserét folytatott a tengeri kígyók és a dagálymélységek tárgyában. Galapagos-. beszaladt a konyhába. nincs a földnek olyan sarka. Teli van jobbnál jobb történetekkel. Megfigyeltük. felhígította a levest. nem nevezném jobbnál jobbnak. és már kezdtünk büszkék lenni rá. ahol megfordult. és azt kiáltotta: – Hahó! Van még hely a fedélzeten egy kis tereferére? – Mivel pedig két és fél mérföldet kellett hozzánk gyalogolnia. nehéz lett volna megtagadni tőle a szíveslátást. így hát mama. egy kis szünetet tartott hogy megigya a teáját. semmint vallásos érzülettől indíttatva. amikor Creech kapitány akkor toppant be. amiket eddig elmondott.Beutazta az egész világot. csak hogy Creech kapitány csatlakozhasson hozzánk. Darwin és Durban. hogy gyerekeim legyenek – szólalt meg Creech kapitány. megint csak hívatlanul teára. Még Indiában is járt. a papnénak meg elmagyarázta a földrajzi szélesség és hosszúság közötti különbséget. hogy mama hál’ istennek meg sem értette őket. . Ez a téma mindennél kedvesebb volt számára: az ember azt hihette. Buenos Aires. – Azokat a történeteket pedig. gyakori látogatónk lett. Meglepetésünkre Creech kapitány feltűnően rendesen viselkedett. A kapitány azzal szórakoztatott bennünket. de az ő esetében a fogantatás is szeplőtelen volt. rendkívül alpári tengerésznótákkal és rigmusokkal szakította meg. dühösen morgolódva magában. Miután egy tízperces monológban ecsetelte előttünk leszármazottainak rendkívüli szellemi képességeit. mikor a papnénak rendkívül csalafinta módon sikerült a gyerekeire terelni a szót. Seychelles.

mint a hattyúk. nem is szólva az életveszélyről. kegyedet mi elvisszük. az idő egyre inkább úgy festett. A tenger hideg acélszürke színt öltött. autón menjen egy megbeszélt helyre. és végigsiklott a tenger felett. a látóhatár szélén hirtelen három víztölcsér tűnt fel. hogy egy nap Donald Max beállított a villába. – Ő aztán végképp nem ért a hajókhoz. Nem mi vitorlázzuk. de mama sziklaszilárd volt. – Nem. Megfigyelte. – Körbe a szigetet – mondta Max. Végül is csak annyit engedélyezett. – Larry? – hitetlenkedett Leslie. az időjárás mind a vitorlázáshoz. Creech kapitány leckéket adott neki. és ha elég meleg van. tiszta volt a reggel. Persze Maxnak jutott eszébe. – Azt hittem. széles mozdulattal ölelésre tárva a karját. fürdünk is.– De – folytatta vígan a kapitány –. Bókolva és lengedezve. végigtáncoltak a látóhatáron. Nem vagyok hajlandó egy hajóra szállni azzal az undok vénemberrel. – Kitűnő ötlet. mintha sirokkó készülődne. – Anyja – mondta Max –. mind a szabadtéri ebédhez a lehető legjobb. – Jachtkirándulás – mondta Donald. és fehér felhőket teregetett szét az égen. a szél megerősödött. aki érdeklődéssel figyelte a jelenséget. ha Larry kormányoz. – Aha – mondta Theodore. kecsesen. – Kirándulás? Hová? – kérdezte mama. egy öbölhöz. – Még soha nem láttam hármat együtt. mint legénység. Ragyogó. és elkezdtük kicsomagolni az ebédhez szükséges apróságokat. és hüvelykujjával megkapirgálta a szakállát . – Valóságos szakértő már. mikor elindultunk. – Dehogyisnem – tiltakozott Donald. ahogy együtt mozogtak. – Khm – mondta Theodore. a próbálkozásban mégis sok örömömet lelem. kár. hogy nem jöttek közelebb. ahol majd a szabadban ebédelünk. nem értetek a vitorlázáshoz – jegyezte meg Leslie. – Ez akkor el is dönti a kérdést – mondta mama. Lementem Theodore-ral a fák között a partra. Megpróbáltak a lelkére beszélni. A kapitány is jön. Nem sokkal ez után történt. Larry vitorlázza – vágta ki Max diadalmasan. A teadélután nem volt sikeresnek mondható. és eltűntek. és úgy látszott. de mire elértük a sziget másik végét. mint… ööö… mint egy csorda? Azt mondtam. mint holmi őshüllők kígyózó nyaka. hogy a család többi tagja Theodore társaságában. Messze. nem. Nagyon különös.

Emlékszem. az olajfák alatt. meglepő. hogy itt találkozunk. hogy egyenest Larryék felé tartanak. kint a tengeren. – Meg kell mondanom. – Úgy tűnt. – Hé. egyszer Macedóniában elmentem egy olyan helyre. nagyon érdekes volt – felelte Theodore. láttátok azokat a rohadt nagy víztölcséreket? – kérdezte Leslie. – A vitorlarúd szanaszét csapkod. . mellénk lépve. és tajtékos fehérre kavarta az öböl hullámait. aki egy közeli magaslatra kapaszkodott fel. és mama percről percre idegesebb lett. – Mama pánikba esett – tudósított Leslie. amivel… ööö… közelebbi ismeretséget szeretne kötni az ember. és a sziklákat korbácsoló hullámokat nézte. Vártunk egy óra hosszat. ahol egy ilyen… ööö… kijött a partra. Mire kirakodtunk az öböl sarkánál. Kétszáz méter szélességben és negyed mérföldnyi hosszúságban mindent elpusztított a szárazföldön: Még a legnagyobb olajfákat is megtépázta. Érdeklődéssel figyeltük útjukat. – Remélem. – Nem irigylem őket. hogy sirokkónak nézhetünk elébe. sokkal messzebb vannak. hogy látja őket. és nyilván utasításokat kiabál. már biztos volt. a víztölcsér nem éppen az a dolog. – Meg van győződve róla. – Igen. – Ha egy kis eszük van. ebben az évszakban gyakori volt ez a szigeten. – Nem hiszem. Végül megjelent a jacht az öböl szűk bejáratánál. tudnak a zátonyról – jegyezte meg Leslie. nem esik bajuk – mondta mama. – Larry néha nagyon is könnyelmű.–. már rég kikötöttek valahol. mint a gyufaszálat. hogy egyáltalán eljutottak idáig – mondta. sok tonna só borította. ahogy Donald és Max ide-oda ugrálnak. és láttuk. drágám – mondta mama. És azt a helyet. rángatják a vitorlát meg a köteleket. Aztán egyszer Leslie. ebben a szélben – mondta Theodore. – Remélem. Larry és Creech kapitány meg a kormányrúdba kapaszkodik. – Akár haza is mehetnénk – ajánlotta Leslie. visszajött a hírrel. A szél vadul tépte az olajfákat. – Nem valami jó mulatság a hurrikán közepében ebédelni. a kisebbeket meg úgy törte derékba. hogy ez a veszély fenyegetne mondta Theodore. – Nem lehet. – Megígértük Larryéknek. ahol végül összeomlott a víztölcsér. a hajó meg csak kering körbe-körbe. úgyhogy… ööö… a megművelésre teljesen alkalmatlan lett.

– Mint a makk! – Tízcentis seb tátongott a homlokán. Úgy látszott. A vitorlák kidagadtak. Mama azt kiabálta: "jajistenem. hogy tudnaksz vitorlász. Megragadó látványt nyújthattunk. – Igen! – kiáltott vissza Max. ahogy levegőért kapkodva kitántorogtunk a szárazföldre. aztán. a vér végigömlött az arcán. a széllökés szárnyán. – Nem hiszem. A vitorlákba belekapaszkodott egy hirtelen széllökés. mintha elkeseredne attól. Larry szeme körül zúzódás éktelenkedett. A jacht majdnem felborult. azért. hatalmas recsegés-ropogás közepette felrohant a zátonyra. bele a bajuszába. hogy a négy hajózási szakértő elúszik a roncsoktól. És különben is láttuk. Spiro úgy állt ott. – Fogjátok meg a kapitányt – mondta Larry. Margo zokogni kezdett. és a tengerbe vetettük magunkat. félreértve az utasítást. mint hittem volna. Sokat nem tehettünk. mely rohamosan dagadni kezdett. felhúzott egy vitorlát. – Jól vagytok? – kiáltotta Leslie. összevont szemöldökkel. hogy nem volt a közelben mentőcsónakként számbajövő ladik. – A vén hülye csak akkor mondta meg. ahol olyan fehér a víz. tekintve. Creech kapitány Donald és Larry között imbolygó arca a szokásosnál is mályvaszínűbb volt: éretlen szilvához hasonlított leginkább. és megszabadítottuk a ziháló Larryt és Donaldot a mentési munkától. – Egy fene nagy zátony van ott. hogy nem tud úszni. Leslie. hadonászott. mint egy bronz vízköpőfigura. és a hullámok sokkal nagyobb erővel törtek ránk. mintha Larry és Donald együttes erővel tartaná Creech kapitányt a víz színén. Leslie és én lerohantunk az öböl partjára. és sürgősen le kellett ülnie egy olajfa kiálló gyökerére. A keresztrúd a parton is tisztán hallható robajjal átvágódott. ahogy a hajótöröttek flottillája felénk vette útját. Lesliesz úrfi – suttogta rekedten. A víz jéghideg volt. – Nem tetszik esz nekem. Leslie és Spiro kétfelől támogatta Creech . és azt sikította: "Belefulladnak! Belefulladnak!" Spiro. lemondóan az oldalára feküdt. a tengert bámulva. mikor már beborultunk.– Miféle zátonyról? – rémült meg a mama. jajistenem". és lesöpörte Maxot a hajóról. – Jézusmária – mondta mama. majd. Spiróval és Leslie-vel hármasban megragadtuk Creech kapitányt. – Hogy is engedhettem meg? Ebben a percben (mint később kiderült. Spiro meg én sietve ledobáltuk a ruhánkat. mert Donald és Max. egy darabig egyenesen állt. Azonnal összezavarodott minden. ahelyett hogy bevonták volna) egyszerre több dolog történt. hogy milyen kontárok kormányozzák.

– Valahol a hajón lehetett egy titkos italforrása. drága kislyány – dalolta Creech kapitány. és kotorászni kezdett a kocsiban. nagyon haragszom – mondta mama. mi egy fa alá fektettük a kapitányt. Egy üveget és poharat húzott elő. Donaldot és Maxot. hogy a kapitány iszonyatosan részeg. s hanyatt-homlok elrohan. rájöttünk. Maxnak kellene adni egy keveset. amennyire lehetett. Donald meg Max rossz kötelet húzott meg. – Majd megállunksz a követkesző falu – mondta Spiro. – Azt hiszem – szólalt meg Theodore –. Elég nagy megrázkódtatást szenvedhetett ettől az ütéstől. – Ismerek ott egy halász. – Hahó! – kiáltott mamára. van egy kis konyakunk – mondta mama. és bizonytalan pillantását az . úgy látszott. Végül megszárítkoztunk. hogy visszagondolok. – Bele is fulladhattatok volna valamennyien. reszketeg baritonján –. – Nem az én hibám – mondta Larry sértődötten. – Hahó. még józan volt – felelte Larry. tényleg egy kicsit túl gyakran járogatott le a kabinba. – Komolyan. – Egy italt. bár a szíve színarany. kicsavartuk a vizet a ruhákból. – Hogy fogadhattátok meg az utasításait? – kérdezte mama. – Mindjárt elvérzik! Az olajfák menedéke alá támolyogtunk. hogy időnk volt észrevenni. bajba hoz egy szép napon majd. – Undorító vén majom – mondta mama.kapitányt. mert úgy tűnt. mivel a tulajdonosokat. – Révbe értünk – mondta elégedetten. amit a kapitány mondott. Most. akinek lábai állandóan összecsuklással fenyegettek. Mi csak azt csináltuk. borzasztóan haragszom rád. ha valami szeszes ital volna kéznél. kislány! – Nézzétek Max fejét! – sikította Margo. – Ne bízz benne. és fogvacogva felmentünk a dombon a kocsihoz. Larry. Larry. képtelen talpon maradni. és míg mama. – Révbe értünk. – Igazán. – Igen. Margo és Theodore elsősegélyben részesítették Max homlokát és Larry szemét. de faragok én még tengerészt belőletek! Most. – Hiszen részeg! – Mikor elindultunk. nem aggasztja a hajó sorsa. – Mit csináljunk a jachttal? – kérdezte Leslie. fiacskáim – szólott Creech kapitány rekedten a zilált Maxhoz és Donaldhoz. Majd ő elintész. – Száraz torokkal nem lehet hajózni. – Drága kislány – mondta Creech kapitány.

ingyen jár neki a cici. mélyfekete daganatban. – Jó a srácnak. Donaldot. ha elhallgattatnád. – Ebből maga nem iszik – mondta mama. bukott rá egész Chichester. – Én csak szegény Maxot sajnálom – mondta Margo. – Épp ez az – dühöngött Larry. – Remek hajó volt a Vénusz – kezdte a kapitány. – Inkább Donald ölébe ülök. – Nem igaz – háborgott Larry. – Ami azt illeti. A család pedig ádáz vitába bonyolódott. Larry – mondta mama. Minél előbb érjünk már haza. . – Szeretném. Maxot és a kapitányt hazaszállítottuk szállodáikba. és részvéttel nézte a sebesültet. – Nem voltál ott. Creech kapitány oldalán foglalt helyet. vagy mi a nyavalyát. A kocsiban egymás ölébe kellett ülnünk. amíg ő fel nem húzta a vitorlát. Mama. neve Eszter. akinek szeme már majdnem teljesen eltűnt a fényes. hogy reffeld be a rongyot. hogy ne fázzunk. hogy a lehető legtöbb helyet hagyjuk Maxnak. – Nem tudom. nem mondtad volna neki. – Csuda nő volt. – Azt már nem – mondta mama hidegen. – Az ő hülyesége okozta az egészet. Teljesen magától húzta fel. – Nem is tudsz vitorlázni – mondta Margo. és azt ordítják neked. mikor üvölt a szél. akinek repertoárja. majd összebújunk. – A te barátod – mondta mama. Végül beértünk a városba. – Ez Maxé. inkább Larry volt a hibás – jelentette ki Leslie. – Nem mondtam neki. kimeríthetetlen.üvegre szegezte. buktam rá én is nemegyszer… – Majdnem a veszteteket okozta. hogy húzza fel. mit jártatod a szád? Baromi nehéz ám. Hallgattasd el te. Szörnyen fáj a fejem. és vadul rázta a hideg. aztán mi is hazatértünk. – Pont ezt rendelte az orvos. a piszkos vén csirkefogó – mondta mama. – Ne vitázzatok ezen. – Ha tudnál. mért pont őt – morgott Larry. – Hogy hallgattatnám el? Te ülsz hátul. úgy tűnt. – Üljön az ölembe – ajánlkozott a kapitány szolgálatkészen. Tökéletesen kézben tartottam a hajót. aki ekkorra már szerfelett csúnya ólomszínt öltött. kénytelen-kelletlen. – Üljön az ölembe. amíg pici – jegyezte meg Creech kapitány kéjesen –. nagy bosszúságára. drágám – mondta mama. A város felé menet a kapitány saját feldolgozású tengerésznótákkal szórakoztatott bennünket.

és haragosan rótta a veranda köveit. Larrysz úr. – Talán… tisztességtelen ajánlatot? – Nem. – A piszkos vén gazember ajánlatot tett nekem – mondta mama. Másnap reggel valamennyien kissé kókadtan ültünk a verandán. ‘reggel. – Valamit tenni kell. hogy kicsavarja belőle a vizet.elázva. Mrs. és arcára együtt érző komolyságot erőltetett. Mama arca elvörösödött. te hoztad a nyakunkra! – Mi bajod velem már megint? – ámuldozott Larry. és ledarálta szokásos reggeli mondókáját. és most nyilván úgy gondolja. Larrysz úr? – kérdezte. Lesliesz úrfi. Egy percnyi döbbent csend következett. ha Spiro valamivel csendesebben érkezne – mondta Larry. ‘reggel. – Ez nem nevetség tárgya – mondta mama. nem – mondta mama. – Ó – mondta Larry. ‘reggel Gerrysz úrfi. ezúttal teljes egyetértésben. – ‘Reggel. – Ez a te műved. megfázva és felpaprikázva. – Azonnal hagyjátok abba a nevetést – dühöngött mama. és éppen a vége felé jártunk a reggelinek. Durrelsz. – Micsoda arcátlanság! Micsoda pimaszság! A szemtelen vén csibész! Életemben nem hallottam még ilyet! – Mi a csoda történt? – kérdezte Larry. feleségül akar venni. ‘reggel. Missz Margo. – Nincs ebben . és könnye csordultáig nevetett. Meg hogy milyen remek asszony vagyok. ez a legjobb. Hogy van a szeme. Spiro felkacsázott a verandára. – Ez a kiállhatatlan Creech – mondta mama. és kibontotta a levelet. – Azt mondja. – Ajánlatot? – kérdezte Larry óvatosan. Mama feltette a szemüvegét. Spiro kocsija kanyarodott tülkölve a ház elé. – Jó volna. amíg megemésztettük ezt a rendkívüli értesülést. – Pillanatnyilag úgy érzem. hátralevő napjaimat fehér bottal fogom végigbotorkálni – válaszolta Larry. Larry szeme Turner ecsetjére méltó alkonybíborban tündökölt. hanyatt vetette magát. – Levelet hoztam – mondta mamának Spiro. a szemét törölgetve –. amit évek óta hallottam. vissza kell adnia a becsületedet. Tegnap levette előtted a nadrágját. a kutyák egymással versengve rohantak oda. meg egy csomó ilyen szentimentális sületlenséget. és megrázta a levelet. és megpróbálták kiharapni a kerekeket. A család. Kíváncsian vártunk.

Leslie meg én cilinderben. mama – méltatlankodott Larry. mint egy hatalmas kemence. – Ha valami kritikus helyzet adódik – mondta mérgesen –. és hogy többé be ne tegye a lábát ebbe a házba. és a sekély víz melegebb volt. akik mind házassági akadályt akarnak bejelenteni. Megható látvány lesz. – A gyermekeidnek apára van szükségük. – Ugyan már. átható cirregése úgy tűnt. simán terült el körülöttünk. hogy a nevemet együtt emlegessék ezzel az undorító vén… szoknyavadásszal. – Ti pedig – perdült felénk mama. egy szót se szóltok erről senkinek. harsányabb és erőszakosabb lett minden forró. mint násznagyok. Ki kellett evezni a mély vízbe. mintha egyenest az égbe ugrana fejest az ember. a sár pedig összerepedezett és felkunkorodott a napon. – Azt mondják. De mama már nem figyelt. A tavakban és az árkokban egyre apadt a víz. Nem tűröm. és a kabócák szakadatlan. Olyan volt. – Spiro. hogy lehűljünk. A templom tömve lesz izgatott kéjhölgyekkel. semhogy felfrissítsen. mint egy vég selyem. Margo a nyoszolyólány. nagy lomha fecskefarkú . semmi hasznotokat nem vehetem. Így aztán nem láttuk többé Creech kapitányt. kéklő délutánnal. Az olajfák árnyéka sem adott már hűvös menedéket. most már valóban dühösen –. De ez az eset. sokat ígérő kezdete volt az új esztendőnek. ahol a tikkasztó nap minden csepp nedvességet felszívott. A domboldalak napsütötte részein. Mama rámeredt. melyen csak a csónak és a tükörképe látszott mozogni. és ott a parttól távol megmártózni. – Hová tervezed a nászutat? – tudakolta Larry. melyet csak "mama nagy regénye"-ként emlegettünk.semmi mulatságos! – Már látom is – mondta Larry kenetesen –. te fehér ruhában leszel. Maga lett a megtestesült határozottság. Gerry meg az uszályhordozó. Capri gyönyörű ilyenkor. ahogy Spiróhoz fordult. A BESZÉLŐ FEJ A NYÁR ÚGY TÁTOTTA KI SZÁJÁT a szigetre. – Szerintem remekül fog állni neked a fehér – vihogott Margo. mondja meg a kapitánynak. A lepkék időszaka volt ez. A tenger rezzenéstelenül. hogy a válasz: nem.

a természet fáradhatatlan búvára.lepkéket lehetett fogni. mint az eleven parázs. siklottak. ahogy egy rókakölyök. nagy szemű. nagy óvatosan körüljárta. várva az ellentámadást. és magas hangon sivalkodtak meg csuklottak. De a róka meglátta a mozdulatát. a kéményből bukdácsoltak le. a fényes gipszkő-darabokon a vörös Atalanta-lepkék üldögéltek. harciasan kapkodtak fogaikkal egymás felé. és sebesen. és bukdácsoltak szanaszét. hevesen lihegve. mint barna bundás repülőgépek. Majd. és csapkodva. és a mennyezeten ülő. A sárga-fekete mintás halálfejes lepkék. mint a palacsintasütő. és olyan szorosan becsukódott. mint a Woolworth áruház ékszerosztálya. de ez volt a legforróbb napszak is. a hőségtől tikkadtan nyitogatták szárnyaikat. míg mozdulni is alig tudtak. félig megerjedt szemeket – körbe tántorog előttünk. állandóan velem volt. mint az őszi falevél. gyöngyházlepkéket. Zöld és ezüstszínű pávaszemek röppentek elő a semmiből. s tarkán tündököltek. A napsugár dobolt az ember koponyáján. de Roger. és gyorsan visszaugrott. és délután soha nem kísértek el. A délután volt a legjobb időszak a domboldal életének tanulmányozására. miközben úgy cincogtak. ahol a nagy hangamezőket törékenyre és forróra perzselte a nap. szeszélyesen csapongtak bokorról bokorra. és voltak még fehér káposztalepkék. mert a szőlőtőkék alól felették a lehullott. Csuri és Büdi gyáván meghátráltak a nap előtt. rózsaszínű gekkók addig lakmároztak a védtelen áldozatokból. és imádkozó sáskák himbálták magukat lassan. Egyszer meg végignéztük. és szerelmi őrületükben olyan erővel vágódtak neki a lámpának. és nagy kortyokban nyelve kicsorduló nyálát. A fű közt a busalepkék berregtek. Sok kalandban volt együtt részünk. mint az egerek. Este a lámpák környéke az éjjeli lepkék nyüzsgő metropolisává lett. melyek elegánsan. hogy az üveg beleremegett. mely vörös volt. a hátukon kihímzett. sáfránylepkék meg citromsárga és narancsszínű citromlepkék. félelmetes koponyával és lábszárcsontokkal. Egy alkalommal például megbűvölve néztük. és a talaj úgy átforrósodott szandálos lábam alatt. s ezért mereven felhegyezett fülekkel. ügyesen rebbentek virágról virágra. tappancsával rácsapott a teknős páncéljára. mint egy kis bőrönd. Aztán lefeküdt. összetalálkozott élete első teknősbékájával. gonoszul a zöld mirtuszleveleken. hogy két sündisznó – tökrészeg mindkettő. A teknős a maga flegmatikus módján visszavonult páncélja rejtekébe. gyűrött szárnyaikon. melyek élénk színükkel szinte sziporkáztak. percekig . csámpás lábú. gyíkok és kígyók csatangoltak. és fejét mancsai közé eresztve. teknősök. tekeregve hevertek a kandallóban. A domboldalakon. mivel még csak kölyök volt.

és együtt felemelkedtek. szorosan a másik nyomában halad. és magasra emelt fejjel büszkén elügetett a hanga között. s csak meredtek egymásra mozdulatlanul. összetekeredtek. kis nyüszítést hallatott. olyan magasra. jelezve ezzel. mit csinálnak a kígyók. és a hím. mintha születésük pillanatában már legalább ezerévesek volnának. Egy ragadozó madarat rebbentettünk el érkezésünkkel. Erélyesen csendre intettem. most testük hátsó vége találkozott. Ismét mozdulatlanul maradtak egy darabig. mint a folyondár. mint amikor két birkózó lökdösi egymást a szőnyegen. Hirtelen oldalt vetődtek. hogy az első kígyó a nőstény. Az egyik. mindegyik olyan ráncosan és töpörödötten. Aztán a hím lassan előrecsúszott. Egy nagy mirtuszbokor alatt ültem Rogerrel. hogy viszontlássam őket. aki egyre fokozódó elkeseredéssel nyugtázta a kígyók iránti érdeklődésemet. úgy tűnt. A hím addig bökdöste arája torkát. számos sikertelen kísérlet után nagy nehezen fogai közé vette a teknőst. aztán az üldöző tapogatózva bökdösni kezdte fejével az üldözöttet. s közben a farkukkal tekeregve jobb támasztékot kerestek maguknak a fűcsomók között. még mielőtt lefoghattam volna. aztán lassan. és eltűntek a szemem elől. a másik pedig a párja. Egy percig hevertek így. Azért üldözi vajon – töprengtem –. és megrázta magát. s itt láttam életemben először a kígyók nászi táncát is. Hirtelen vagy háromméternyire attól a helytől. és hátrasunyta a fülét. Roger nagyon félt a kígyóktól. a kígyók bőre csillogott a napon. a nőstény teste köré csavarta magát. A nőstény megmerevedett ebben a helyzetben. Úgy döntöttem. amennyire a felborulás veszélye nélkül csak tudtak. hogy szerinte sokkal okosabb volna továbbmennünk. Ezeken a domboldalakon lestük meg. és így elheverve párzani kezdtek a napon. és most arra vártunk. ahogy a kis teknősbékák kibújnak a pergamenhéjú tojásból. Az összegabalyodott kupac megmerevedett. arasznyit hátrált. és a másik melléje csúszott. összetapadva. szintén felemelve fejét. Itt az elöl haladó megállt. akár a karneváli szerpentin.vizsgálta a furcsa tüneményt. Így maradtak egy ideig. hirtelen felállt. két kígyót láttam előtekeregni a hangaszálak közül. ahol kucorogtunk. . Balszerencsémet átkozva már éppen el akartam mozdulni helyemről. Végül óvatosan előresettenkedett. hogy visszatérjen. mikor egy nyíltabb terepszakaszon feltűntek megint. és vártam. míg végül sikerült felemelnie a másiknak fejét a földről. Ebben a percben Roger. A párocska sajnos észrevette a mozgást. mert meg akarja enni? Átsiklottak a hanga és a naptól kifehéredett fűcsomók között. a bokor egy kis árnyékot s rejtekhelyet biztosított. s megállapíthassuk kilétét. himbálózni kezdtek.

és elemeljék. és boldogan billegette csonka farkát. különös állatfigurákat alkotva. míg a nagyobb gyerekek a porban hemperegtek és visítoztak. amiről először azt hittem: ember. egy kis völgybe lepillantva megláttam valamit. abban foglalatoskodtak. Roger és én kimerítő vadászatot folytattunk egy nagy és dühös kígyó után. Én azonban nagyon mérges voltam rá. végig egy kőfal mentén. az üstöket kavargató vagy az árnyékban kötögető csinos fiatalasszonyok zajos örömére. ahogy a parasztok szoktak: hogy elmondják életüket. hihetetlenül rongyosan. Én magam ez egyszer tökéletesen ártatlan voltam. s neki kellene ilyen dicstelenül távoznia a szerelem mezejéről? A nyárral együtt a vándorcigányok is megérkeztek a szigetre. Mit szólna hozzá. Egy útkanyarulat után. bizalmatlan nép voltak. szomjasan hazafelé tartottunk. majdnem feketére égett bőrű. Mégis a cigányok voltak közvetve felelősek egy családi botrányért. a kígyó máris átcsusszant a másikba.aztán a nőstény kitekeredett. porosan. és csak a görögöket tűrték meg maguk között. Egy szerfelett forró nyári délután vége felé történt a dolog. Alig bontottuk le a fal egyik részét. kivágott figurákat javítgatta. hogy megteázzunk. . gesztenyebarna pónikon vonuló családok. akiknek mellékfoglalkozása is volt. és izzadtan. tüsszentett egy kicsit. Roger rám nézett. szőke hajam és kék szemem azonnal gyanússá tett előttük. terveiket. mire megint megtaláltuk a kígyót a kövek közt. és próbát tartott a Karagöz-féle trágár mutatványokból. borzas hajú. Azok a férfiak. ami a kezük ügyébe kerül. A naptól szinte fehérre fakult. alkalmasint egy Karagöz-árnyszínház boldog tulajdonosa. s a ballonok tiltakozva nyikorogtak a keze alatt. de a cigányok visszahúzódó. ha a számos alkalom valamelyikén. és az ölükben tartott kisgyerekek fejét tetvészték nagy gonddal. soha nem közeledtek hozzám úgy. vaskos bemondásokból. Mindig szerettem volna összebarátkozni velük. Táborhelyeik mocskosak és elragadóak voltak: a legkülönbözőbb dolgokkal megtöltött üstök tucatjai rotyogtak a tűzhelyeken. és mire visszaraktuk az előzőleg lebontott részt. hirtelen valami veszedelem támadna. Egy másik. Az egyik például sokszínű léggömböket kötözött össze. újabb félórába telt. rongyokba öltözött. hogy részt vegyenek az aratásban. mikor ő kel egybe egy szukával. és noha beengedtek a táborba. és sebesen a hanga védő sűrűje felé siklott. és véleményemet kerek perec meg is mondtam neki. Végül el kellett ismernünk vereségünket. szamárháton vagy apró. poros országutakon a kökényszemű. az öregasszonyok a rozzant kunyhók árnyékában guggoltak. Mindenfelé feltűntek a fehér. maga után vonszolva a még mindig tehetetlenül rajta csüngő hímet. a tarka.

Izgalomtól fűtve lerohantam a domboldalon. Ezt az alkalmat nem szabad elszalasztani! Közelebb érve köszöntöttem az embert. csak vigyázva közelítettem. – Csak jöjjön – szólt vissza a cigány. és a szájkosáron levő karikába akasztotta. aztán az ember hanyagul üdvözlésre emelte a kezét. hogy kirakosgassa cókmókját az olajfa alatt. de a kutyáját ne hozza ide. felágaskodva jó harminc centivel magasabb volt nálam. mint a többiek. Annyira meglepődtem. holmija közül kikandikálva. hogy ez valójában egy ember – medvével. és felém fordult ő is. és láttam. bozontos mancsain hegyes karmok fegyvertára csillogott. Rogerre néztem. hogy nem görög. mert a medve. és megpróbálta elfelejteni a jelenetet. hogy akaratlanul is felkiáltottam. hogy a cigány szerint Pavlo ártalmatlan. a medve meg követte példáját. megmutatom. A medve fürge mozdulattal két lábra emelkedett. kékesfekete hajú.egy rendkívül nagy kutyával. barna szemeit. Láttam. a gazdája is. de látni még egyet sem láttam. de összehasonlíthatatlanul vagyonosabbnak látszott. nem volt megkötve. Lassú. ami pedig akkoriban még a gazdálkodó parasztok között is megkülönböztető jegynek számított. táncolj a papával. hogy kiváló tulajdonságait minden szögből szemügyre vegyem. és az. Egy kampós végű botot vett fel. és egy bánatos dalt fütyülve taktusra kezdte rakosgatni a lábát. hiszen ruhája jó állapotban volt. láthatóan élvezve lelkesedésemet. elkocogott a domboldalon. hálásan nézett rám. s pusztán kötelességérzetből van mellettem. és széles. mert a medve. noha egészen fiatal volt még. majd megfordult. Annak ellenére. Jobban megfigyelve azonban rájöttem. Megkérdeztem. Hátsó lábaira kuporodva. Milyen idős a medve? Hol szerezte? Mit csinál vele? – Táncol. Hallottam már a görögországi táncoló medvékről. és cipőt is viselt. hogy bátor kutya létére nem szereti a medve közelségét. noha bőrből font szájkosarat viselt. vad tekintetű. közelebb mehetek-e. – Gyerünk. érdeklődéssel figyelte. hanem cigány: sötét. Egy darabig néztek. – Nézze csak. A legvonzóbb állat volt. enyhén lihegve felém hunyorgatta apró. a medve pedig visszakuporodva. – Pavlo magát nem bántja. Mintha egy nagy kupac összekuszált tengeri hínár kelt volna életre. amit életemben láttam. kecses menüettet jártak az acélkék bogáncs és a száraz . Mikor hazaküldtem. Kérdésekkel ostromoltam a cigányt. A medve két lábra állt. körül is jártam. Gazdája csettintett az ujjával. elég udvariasan fogadta. hogy megéljünk – mondta a tulajdonos.

ha ilyen okos állatot hoznék a házhoz. próbálja ki. és motyóját letakarta egy szakadozott vitorlavászonnal. A parasztokkal való alkudozás lármás. Csiklandoztam a medvét. és vigyorgott. ha csiklandozzák – mondta az ember. mint egy medvebőr szőnyeg. hogy "ő". és a cigányok valóságos boszorkánymesterei az alkudozásnak. szinte turbékolt a gyönyörűségtől. s úgy tűrte. melyek nyilván ágyneműként szolgálták. messzi földről – mondta. hogy megsimogassam? – Azt csinálhat vele. Még egy rablót se bántana. Igaz. és elbeszélgettem a gazdával. a Fej meg én. Tudja. A kutyák meg a többi állat hamar megszoknák. apró szemét. mintegy megszokásból. sem ilyen képzett táncost. határoztam el. és egyre lejjebb ereszkedett a földre. majd egy pár kopott takarót rázott ki. és holnap reggel beérünk a városba. – Messziről. Pavlót nem engedték fel a buszra. Aztán nekitámaszkodtam meleg testének. halk nyöszörgést hallatott élvezetében. Pavlo. – Azzal felemelte a kampós végű botot. és azóta egyfolytában gyalogolunk. Így aztán éjjel nem aludtunk. Mikor az ember a dal végére ért. – Bravó! – mondta az ember lágyan. csillogó. – Az én kis Beszélő Fejem. négy lábra ereszkedett. mit jelent az. Kíváncsivá tett. és ezt jó jelnek véltem. de most itt fogunk aludni. a medve. mint Pavlo. és együtt keringőzhetnénk a domboldalon. Hogy bebizonyítsa. A végtelenségig elnéztem volna őket. és kiakasztotta a botot a szájkosár karikájából. Meg kell szereznem a medvét. vakargatni kezdte a medve hátát. míg úgy el nem terült. hosszasan bonyolult ügylet volt. – Lefkimiben szálltunk ki a hajóból tegnap este. mintha aludna. Egy terv alakulgatott bennem. – Szereti. Elragadtatva bizonygattam. hogy soha nem láttam még ilyen gyönyörű táncot. honnan jön. hogy a család boldog volna. meg a "Fej" gyalogoltak Lefkimitől idáig. az én emberem sokkal kevésbé látszott zárkózottnak és hallgatagnak. akikkel találkoztam. – Bravó! Lelkesen tapsoltam nekik. Biztos voltam benne. mint a többiek. torokhangú. rácsapott vele a vászon alatt domborodó holmira. – Bolond ez. Megengedné. De először a tulajdonost kellett az alkuhoz megfelelő hangulatba ringatnom. – Jöjjön. De ez az ember cigány. aki elveszi előle az ételt. Megkérdeztem. mire az felemelte a fejét az ég felé. A következő félóra tökéletes boldogságban telt el. – A Beszélő Fej – mondta. Pavlo.aszfodélosz-tövek között. fülét. féltek tőle. és tüsszentett. Megvizsgáltam hatalmas karmait. . amit akar – kuncogott az ember.

hogy megéljen. hogy azonnal átengedje nekem a medvét. Leguggolt mellém. mondtam. de láttam rajta. barátságtalan gyíktekintettel meredt rám. hogy elmehessek. legyen szíves értesíteni. addig nem válok meg tőle. Táncol. ha kérdezik. Kertelés nélkül megkérdeztem tőle. úgy éreztem. Nem szívesen válna meg a szamarától. és ezt meg is mondtam a cigánynak. annak szamár kell. – Van nálam egy Fej – mondta. füstfelhőbe burkolt arcát. Keserű csalódás volt ez. Csak egy Fej – mondta. Gondosan tanulmányozni kezdtem a cigány álmodozó tekintetű. – De hát – tamáskodtam –. hogy jó helyre kerül? Olyan helyre. Pavlo az én szamaram. Nem volt mit tennem. hogy egy levágott fej éljen? – Varázslat – mondta a cigány ünnepélyesen. – Soha! Hiszen olyan. – Egy bot végén ül. és kérdésekre válaszol. hogy lehet az. És ha előadást tart a városban. és ha igen. Úgy érti. meleg. Ez a legnagyobb csoda a világon. s noha élvezetes beszélő fejekről társalogni. Úgy láttam. majd megdöbbenésemet látva elnevette magát. ahol táncolhat kedvére. És ha tudná. Megértem. rágyújtott egy cigarettára. mely elégedetten szuszogva éppen akkor nyalogatta el a csokoládé utolsó darabkáját. ami még a dédnagyapámról szállt rám. hogy csak ugrat. hüvelykujjával a holmiját rejtő kupac felé bökve –. mintha egy kókuszdiót tartana a tenyerén. – Varázslat. hogy hajthatatlan. Biztos voltam benne. A világon nem volt még ilyen. . Hüledeztem. Komolyan rábólintott. ahol szeretik. meg hogy én is megéljek. enyhén hullámzó hátán elfoglalt fekvőhelyemről. és leporoltam magam. mennyiért? – Pavlót eladni? – mondta. hogy eltértünk legfőbb célomtól: attól. Nem értettem az egész Fej-dolgot. hogy egy test nélküli fej? – Persze hogy test nélküli. Felemelkedtem Pavlo széles. csak üzenjen. hogy meg akarja tartani a medvét. egy élő Fej. hogy vele szemben az egyenes út a legcélravezetőbb. – Akinek földje van. kezéből kis csészét formálva. fújta a füstöt. hogy nem tud többé táncolni.Sortom zsebéből előástam egy tábla csokoládé megviselt maradványát. és sötét. hogy dolgozzon neki. de ha mégis meggondolná magát. eladná-e a medvét. akkor se adná? Az ember csak nézett rám tűnődve. és megetettem a medvével. Beszél. és válaszol. amely minden darabkát elégedett mormogással és csámcsogással fogadott. mintha a tulajdon fiam volna. Amíg olyan öreg nem lesz. – Húszmillió drachmáért? – kérdezte.

– Hozzátok a puskát.– Persze – mondta –. Larry az ölébe ejtette a teli teáscsészét. és én megsimogattam a fejét. A család a nappaliban teázott. mama pedig rémült arccal. – Ez túltesz minden eddigin. – Hamar a puskát – lehelte mama elhalóan. az emberek is meg tudják majd mondani magának. míg Leslie egy széket ragadott fel. – Vidd innét! – ordította Larry. sikerülne. – Mindenkit megöl! – sikította Margo. hogy hiszen ez csak Pavlo. hol vagyok. – Nagyon vadnak látszik. kezet fogtunk. Mit képzel ez a kölyök egyáltalán. – Nem tűröm. Ahogy beléptem a szobába. Vajon tudnék-e valahonnan egy medvebocsot szerezni. mi ütött beléjük. Egymás mellett állt a két alak. mi ez a ház? Egy francos római aréna? – Gerry. – Mindannyiunkat megöl – szögezte le Margo. A családnak pedig megmagyaráztam. vidd ki azt a dögöt! – helyeselt Leslie. Jó érzés volt: mintha elbúcsúzott volna tőlem. de azt hiszem. hogy medvebarlangot csinálj a házból. – Hát én ezt nem bírom tovább – hörögte Larry. Madarak meg kutyák meg sünök nyüzsögnek szerte a házban. Megfordultam. Lassan hazasétáltam. Ha felkötnek. vigyázz – remegett mama. Megtiltom – mondta Larry. hogy lehozzam a puskát – mondta Leslie. mentsétek meg Gerryt. és elhatároztam. Bólintottam. hogy a megjelenésem ilyen reakciót vált ki belőlük. és vágyakozva szimatolt a teázóasztal felé. a Beszélő Fejre meg a csodálatos Pavlóra gondoltam. Margo átható sikolyt hallatott. mire szeretettel belefúrta orrát a tenyerembe. békésjelenetben meglepő változás ment végbe. és megfogtam a szájkosarát. – Hol szerezted. drágám. hogy felnevelhessem? Talán ha hirdetést adnék fel egy athéni újságban. drágám? – kérdezte . Az ember kurtán intett egyet. Pavlo pedig hátsó lábain hintázva magasra tartotta szájkosarát: utánam szimatolt a levegőben. és közben a cigányra. és most még egy medve a tetejébe. – Nem tudok elmenni mellette. hogy eléjük tárom a problémát. Pavlo is feltápászkodott. – Ez nem lesz bevezetve. mert a Fej valóságos csoda. aztán felugrott és az asztal mögé menekült. Mindannyian valahová a hátam mögé néztek. Odamentem hozzá. leesett állal nézett rám. az ajtóban állt. – Igen. és megláttam Pavlót. Soha nem hittem volna. A völgy peremére érve visszanéztem. akkor sem tudtam volna megmondani.

– Minél előbb kiváltjuk a flepnijét. – Ez két állítás. Elmondtam. és elkiáltottam a parancsszavakat. ujjamat a szájkosár karikájába akasztottam. – Fogd be a szád. mint egy kutya. de egyiket se hiszem – mondta Larry. megtáncoltatom Pavlót. – Olyat teszek egyszer ezzel a kölyökkel. Pavlo felegyenesedett. . Felingerled azt a dögöt. hogy bármi legyen is a teázóasztalon. – Ejnye. – Nem érdekel. Bosszúsan erősködtem. vigyázz – mondta mama. A család eddig olyan lármásan félt a medvétől. – Miért nem hagyod. hogy ugyanoda vissza is viszi. – Támad! – Gerry. Nemcsak hogy mindjárt kibelez bennünket. Most megpróbáltam. A család azonban másként értelmezte a megnyilatkozást. melyeket a cigánytól hallottam. és hosszú. tudod? – méltatlankodott Margo. – Az viszont biztos. hogy igazat beszélek. hogy nem volt érkezésem megmagyarázni a helyzetet. hogy olyan szelíd. – Hú – sivította Margo. Nem vagyok hajlandó életem virágjában kora-keresztény mártírrá lenni. – Feltéve. – Hogy lehet megmagyarázni azt. mégpedig azonnal. és szemét a süteményre meresztve táncolni kezdett. hogy először is Pavlo nem az enyém. hogy a medve egy cigányé. s hogy bebizonyítsam. hogy megmagyarázza? – Megmagyarázza? – háborgott Larry. amelyik beszél. Elmeséltem. drágám – szólt közbe mama. A család már a szoba legtávolabbi sarkában remegett. – Hogyhogy beszélő feje? – kérdezte Margo. mielőtt még ízekre szaggat itt mindenkit. mintha beleharaptak volna. ha életben maradsz – szólt Leslie. hol szerezte – mondta Larry. Margo. csak rontasz a helyzeten. Pavlo két lábra állt. – Elcsórtad valami vándorcirkusztól. de a végén még el is ítélnek orgazdaságért. másodszor pedig.mama. asztmás nyöszörgést hallatott. ejnye. szeretné megosztani velünk. hogy egy rohadt nagy medve van a nappaliban? Megmondtam. – A kölyöknek elment az esze – jelentette ki Larry meggyőződéssel. és a légynek se tudna ártani. hogy egy test nélküli fej. mely szerintem azt jelentette. Felvettem egy szelet süteményt az asztalról. akinek még egy Beszélő Feje is van. – Akkor sikítok. annál jobb. amikor akarok. Ebben a kölyökben nincs egy szikra felelősségérzet. hogy magam is megbánom – tajtékzott Larry.

mert gyötrelmesen megszenvedett velem. Vonakodva átengedtem Pavlót a gazdájának. hogy vigyék innét a fenébe ezt a dögöt. és akkor meggyűlt volna a bajom a rendőrséggel. s ráadásul igen csekély eredménnyel. mint egy bőven buzgó csokoládéforrást. mint egy egész balettkar – mondta Larry –. a másik pedig az. rendkívül vonzó tulajdonsága volt: az egyik a természettudományok iránt érzett olthatatlan szeretete (házának egész padlását elképesztő mennyiségű kanári és egyéb madár foglalta el). ha mindjárt úgy produkálja is magát. és kivezettem a házból. és Pavlo nagy mohón befalta. és néztem. hogy nem is lehetne. ezért nem kötöm meg.– Nézzétek! – rikkantott Margo. A becsület azt követelte. hogy megmondjam: szerinte Pavlo csak azért jött utánam. Másnap még mindig Pavlo körül kalandoztak a gondolataim. Az is nagyon kedves állat volt. ha befejezted az asztal körüli varietéműsort? Még egy szelet süteményt adtam a medvének. – Pfűha – mondta az ember. ahogy visszaballagnak táborhelyükhöz a fák alá. mert úgy tekintett. a bátyámnak volt egy medvéje Indiában. borostyánszínű szemében férfias bánat borongott. melyben mindig ő volt a hős. és érdeklődéssel nézte a medvét. de követelem. tanítómhoz. hazamentem. múltbeli cselekedeteim ellenem szóltak. kissé púpos hátú emberke volt. – Miért nem viszed vissza neki. mint minden reggel. Átgyömöszöltem a süteményt a szájkosáron. megigazítva szemüvegét. hogy életének egy részét olyan álomvilágban élte le. Két. és minden meggyőző erőmre szükség volt. hova tűnhetett. lement a városba. – Nem fogja megtartani! Mondtam. Emlékszem. Itt átélt kalandjait el is mesélte nekem. aztán beleakasztottam ujjamat a karikába. Aztán. hogy Pavlo utánam jött. – Nagy kő esett le a szívemről. Azt hittem. feltéve persze. hogy elhiggyék. nagy. Kralefsky törpe növésű. mert a gazdája nem adná ide. ezúttal nem vagyok vétkes. – Tényleg nagyon kedves – mondta mama. Nagyon megkedvelhette magát. míg kötelességtudóan ballagtam a városba. – Nem! – ordította Leslie és Larry egyszerre. némi belső rettegéssel. hogy szembenézzek a családdal. Soha nem megy el mellőlem. – Tiszta szerencse – mondta Larry. – Nézzétek! Táncol! – Nem érdekel. – Itt van! Megvan! Ebadta csavargója! El sem tudtam képzelni. Richard Kralefskyhez. Félúton az olajliget felé szembetalálkoztunk a kétségbeesett tulajdonossal. A történetekben állandóan . Noha nem tehettem arról.

mert ő eddig azt hitte. Azzal a mennyezet felé fordította a szemét. tekintete elhomályosodott. egyszer egy vándorcirkuszjött a falunkba. Mindig kalamajkába keveredtem. vajon mit szólok ehhez. most mit fog kieszelni. két csésze kávéval és keksszel tért vissza. azt hiszem. akinek van egy Beszélő Feje. – Fiatalkoromban – kezdte Kralefsky. – Kér még egy kekszet? – kérdezte. amint flitteres trikóban leng a trapézon. még ostobábbnak bizonyultam. – Az ember nem is hinné. Azt mondták. vizsga tekintettel ellenőrizve. én is eszem még egyet. a trapézon egészen jó voltam. Amint leültünk a kávéval. . míg kényelembe helyeztük magunkat. még egypár mutatványra is megtanítottak. vajon figyelek-e –.szerepelt még egy hősnő is. hogy nagyon meglepődött. A délelőtt felét aznap a matematikának szenteltük. de én hűségesen mégis megpróbáltam. – Emlékszem. gyengéd szemével nehéz volt őt elképzelni. – Roppant különös – mondta. aztán. hogy ilyesmivel találkozik egy olajligetben. és lopva rám nézett. meg a medvés embert. Jó néhány napja nem hallottam már újabb részletet memoárjaiból. mint én. Talán fáradt? Tartsunk egy kis szünetet? Kralefsky éppúgy élvezte ezeket a kis szüneteket. mintha mi sem lenne természetesebb. és csészéjét úgy megdöntötte. ápolt kezével. hogy a medve iránti érdeklődésem elindított benne egy gondolatsort. mint hebehurgya legénykét. Összebarátkoztam a cirkuszosokkal. – Itt megállt. tudja? Kuncogott az emlék hatására. nagy. Minden áldott előadásra. és mellényéről lesöpörte a kekszmorzsákat. ezért izgatottan vártam. hogy sikerült már felmérnie tudatlanságom mélységeit. Lefogadom. eléggé hebehurgya legényke voltam. mintha csecsemőgyilkosságot vallana be. maga ma reggel egyáltalán nem figyel – mondta szemrehányóan. mint elképzelni Kralefskyt. hogy beállok egy cirkuszhoz – mondta. Látnivaló volt. elmeséltem neki Pavlót. Finom. Kibicegett ilyenkor a konyhába. csak a Hölgy néven emlegette. – Igen? Ez már beszéd! Azt hiszem. De aznap délelőtt nem volt erre alkalma. – A legegyszerűbb dolgokat sem képes megérteni. és én minden előadásra elmentem. fiatalkoromban. erősen kiszínezett történeteket kezdett mesélni képzeletbeli kalandjairól. akit soha nem nevezett meg. Komolyan bólintottam. – Kedves fiam. s mivel gondolataim Pavlo körüljártak. mint egyébkor – Kralefsky nagy megdöbbenésére. – Egyszer még arra is gondoltam. hogy a kávé kiömlött a csészealjba.

de én egyenest a szemük közé néztem. idegesen hörpintett a kávéból. fekete sörényű. amíg a cirkuszt látogattam. nemrég kerültek ki a dzsungelből. a hatalmamba kerítettem. – Az is volt. Megjegyeztem. – Mit tegyek? – tette fel a szónoki kérdést. Volt-e. mint maga az idomító. a mutatvány közepén az egyik ilyen ketrecrács. A világért el nem mulasztottam volna. medvékkel. A Hölgy és én a legelső sorban ültünk. hogy jobb mutatványt produkáltam. és beléptem a ketrecbe. – Öt hatalmas. Hogy kacagott a bohócokon! A lovak is tetszettek neki. – Az utolsó mutatvány az oroszlánszelídítő volt mondta. Volt ott minden. Az is volt – mondta Kralefsky boldogan. és mellettem ott a Hölgy. núbiai oroszlánok voltak. – Egész héten. – Ismét szünetet tartott. Az ember szemének.Kekszet majszolva. nagyon nagy hatalma van az állatok felett. cirkuszi élményei során táncoló medvével is dolga? – Mindenféle állattal – mondta Kralefsky hanyagul. kérdeztem. és eljött a búcsúelőadás napja. . be a ketrecükbe. – No hát – kezdte –. hogy kellőképpen megemészthessem ennek a körülménynek horderejét. tudj a. nagyon alaposan megfigyeltem az oroszlánszelídítő munkáját. aki ettől elvesztette az eszméletét. bedőlt a porondra. hogy jól láthassuk a porondot. sétabotomat rájuk szegezve. beugrottam a porondra. Elővette finoman illatos zsebkendőjét. Mindig felizgatta magát. A Hölgyet meg kellett menteni. Rémülten láttuk. Lassan. Alig hallható hanggal jeleztem csodálatomat. Így előztem meg egy borzalmas tömegszerencsétlenséget. a szememet le nem véve róluk. aki szintén szerette volna látni az előadást. Villámgyorsan váltott az eszem. A hörgő fenevadak fölébem tornyosultak az emelvényeiken. és centiméterről centiméterre visszaszorítottam őket a porondról. Egy Hölgy volt velem. amit a vadállatszámoknál felállítanak? No hát. és most áldottam érte a szerencsecsillagomat. Felkaptam a sétabotomat. kerek ketrecet. milyen borzalmakban lesz része rövidesen. Hatalmas. hogy rázuhan az idomárra. – Elefántokkal. ha a mese tetőpontja közeledett. talán nem erősítették jól a helyére. – Öt fenevaddal dolgozott. hogy a Hölgy bizonyára nagyon hálás lehetett. bömbölő oroszlán a porondon. Ismeri ugye azt a nagy. és megtörölte a homlokát. fókákkal. türelmesen vártam a folytatást. – Még azt is mondta. idomított kutyákkal. az egy hét gyorsan elröpült. és szünetet tartott. és megtörülte vele fénylő homlokát. Nem tudta még. egy ifjú ismerősöm. tehát csak egyet tehettem.

jó? Ettől majd felfrissül a figyelme is. puhatolóztam. A pajta belseje felé intett. – Ez aztán az ötlet! – mondta Kralefsky. – Nagyon ügyes! . zsúfolt. Odaadtam a nugátot Pavlónak. és erősebben megmarkolta a botját. – Fej. készen állsz? – kérdezte. ahol egy közönséges fenyőfa asztal állt. és noha nem egy egész vándorcirkusz. Vagy egy tucatnyi gyertya állt egy ládika tetejére ragasztva. – Á. A doboz minden irányban harminc centi lehetett. míg rátaláltunk a helyre. azon meg egy posztóval bevont doboz. és a kampós végű bottal megkocogtatta. remegő lángjuktól az árnyékok is táncolni kezdtek a falon. melynek lapos tetején. ahol Pavlo és gazdája előadást tartott: a város központjában. egy hétéves fiú feje állt. elégedetten felsóhajtott. botját.és friss kenyér szagú utcáin. A cigány felemelte a posztót a doboz egyik oldalán. Vártunk. ahhoz képest. és egy tábla ragacsos nugátot vettem rajta. Több kisfiút kellett kifaggatnunk. érdekelheti. Itt van a közelben. azért azt hiszem. a hátam enyhén borsódzott.és zöldségillatú. ajándék nélkül nem látogathatom meg Pavlót. Aztán a doboz belsejéből megszólalt egy éles fiúhang: – Igen.Ez esetben. hogy mekkora cirkuszi tapasztalattal rendelkezett. mert úgy éreztem. Pavlo barátjai Isten hozta – mondta a cigány. Odafelé kölcsönkértem Kralefskytől némi aprópénzt. és megnézte. gyümölcs. szerintem eléggé sietve. – Vigyázzon. s megláttam. – A mindenségit! – mondta Kralefsky elismerően. és mikor az utolsó. csatorna. készen állok. fiacskám – mondta. egy bolt mögött. Előhúzta mellényzsebéből az óráját. és végigsietett velem a város szűk. hogy az anyag egy vékony faléc vázra van lazán felerősítve. Vette a kalapját. Aztán odament az asztalhoz. s mikor meggyújtotta őket. a táncoló gyertyafényben kísérteties hatást keltve. mikor beléptünk a pajta ajtaján. és fejét mancsai közé eresztve végigfeküdt a földön. kis horkantásokat hallatva hozzám cammogott. egy félhomályos pajtában. meggyújtom a gyertyákat. bizonyára szívesen eljönne megnézni a táncoló medvét. A közepén egy kis talapzat volt. és két lábra állt előttem. Kralefsky hátrább húzódott. – Akarják látni a Fejet? – kérdezte a cigány. Nagy örömömre Pavlo is megismert. – Tíz percre. – Várjanak – mondta –. ragadós darabkát is lenyalogatta a fogairól.

Még az asztal alá is bemásztam. A doboz oldalai. Megkérdeztem. Tökéletes volt a rejtély. megrovó kifejezés ült ki az arcára. Nem mondhatom meg – felelte. a gyertya vastagságú kis farúd tetején. – Ezt nem várta. – Á – mondta a cigány diadalmasan. – Megmondtam. – Honnan származol? – Afrikából. hogy igaza van. primitív módon. A Fej megnyalta a szája szélét. mi? Azt hitte. A cigány tovább duruzsolta a kérdéseket. – Ezer meg ezer – felelte a Fej. hogy Kralefsky valósággal extázisban van a mutatványtól. de ez a fej eleven volt. de engem ez nem érdekelt. Nem volt kétségem afelől. – Azt már nem. Csak arra kérem. Egy cigánypurdé feje volt.Engem az lepett meg. – Persze – mondta a cigány. minden kétséget kizáróan. négerre mázolták. és egyszer. – Tessék – mondta a cigány büszkén befejezve a kérdezgetést. vajon hogyan lehet elrejteni a fejhez tartozó testet. és elégedetten nyugtázta. – Ez varázslat. Nem tudtam elképzelni. mert ide-oda nézegetett. A nevem Ngo. mi? Töredelmesen bevallottam. hogy egy fából vagy gipszből készült valamiről van szó. – Tessék. nincs-e valami rejtett tükör vagy drót a dobozban. hogy az asztal és a doboz némi vizsgálatra szorul. hogy a Fejhez ne érjen hozzá. úgy képzeltem. hogy Theodore mesélt egy ilyesfajta mutatványról. Én azt szerettem volna tudni. hogy a fej csakugyan eleven. ugye? Ez a legnagyobb csoda a világon. A fej ránk nézett. – Hány éves vagy? – kérdezte a cigány. nem nézhetném-e meg közelebbről is. Mikor először említette a Fejet. itt a botom. és könyörögtem. hogy a fej élt. az alja pedig maga az asztal lapja volt. különben sem fért volna el alatta a test. de fekete festékkel. mi a trükkje a dolognak. Ha . – Felkészültél a kérdésekre? – kérdezte a cigány. és ettől egy kissé meglepődtem. mintha mulatna rajtam. és hunyorgott. melyet tükrök segítségével hajtottak végre. melyet hasbeszéléssel szólaltatnak meg. A bottal gondosan körülböködtem a talapzatot. de ott sem volt semmi. de úgy éreztem. eldugtam ott egy gyereket. A Fej fekete szemében olyan kifejezés ült. mikor Pavlo felállt és megrázta magát. a Fej pedig válaszolt rájuk. és azt mondta: – Készen vagyok. miközben gépiesen válaszolgatott a cigány kérdéseire. Mögéje mentem. posztóból voltak. Hirtelen eszembe jutott. árulja el a trükköt. de nem találtam semmit.

és Pavlo meg én ünnepélyes. A MÉRGES HORDÓK A NYÁR VÉGÉN eljött a szüret ideje. A cigány átadta nekem a botot. Ezek után megnőttek. ahogy körbe-körbe piruetteztek. még a gyertyát is közelebb vittem.megmondanám. Nemsokára a szőlőszemek is megjelentek. – Hát. A permetezők is megjelentek. sárga fénye a falra vetítette Kralefsky kicsi. púpos figuráját. míg olyanok nem lettek. Végtére is. növekedni és hízni kezdtek a napfényben. egyenruhájuk valami más bolygóról érkezett látogatóhoz tette őket hasonlatossá: védőszemüveget. mint a szőlőtőre függesztett. A gyertyák reszkető. – Ó. És egy vidám. de valahogy beleolvadtak a tájképbe. hogy talán ő is táncolhatna egyet a medvével. figyelte őket a Fej. és rettegő arccal megállt Pavlo előtt. nem tudom. ahogy kibomlottak a finom. hogyan csinálhatják. táncoljon Pavlóval. Lenyűgözött a látvány. és úgy sütkéreztek a napon. és csak szüretkor jutottak eszünkbe azok a látványos változások. mind az asztalt megvizsgáltam még egyszer. mégsem tudtam rájönni. a dobozból pedig. zöld tenyerek. és eltűnne. kis dudorok az ágas-bogas venyigén. okos dolog volna-e. – Most pedig – mondta a cigány – táncoljanak. felemelt egy kis furulyát. nem lesz semmi baj – mondta a cigány. és a medve bozontos körvonalait. mint megannyi rőzsehalom. melyhez egy . Azt javasoltam. – Jöjjön – mondta a cigány. aztán az a tavaszi nap. – Senkit nem bánt ez. a hátukra nagy tartályt szíjaztak. játszani kezdett. mikor az ember észrevette rajtuk a zöld csillogást. a Fej füstté válna. melyekben halottnak tűntek a tőkék. – A Fejből elég. melyeknek során a szőlő beérett: a téli szőlőskertek. szóval – mondta Kralefsky –. Mind a dobozt. fürge dalocskát kezdett furulyázni. és a medve felágaskodott. Ekkor kellett permetezni. ha már ilyen gyakorlott mestere a cirkuszművészetnek. az állat nem ismer még engem. – Kitűnő! Kitűnő! – tapsolt Kralefsky lelkesen. kis talapzatán vigyorogva és magában kuncogva. A mindig türelmes csacsik kis kordékon kiszállították a mészkénlével és rézgáliccal töltött hordókat a szőlőbe. – Hát – ódzkodott Kralefsky – ha biztos benne… Ha nagyon akarják… Remegő kézzel átvette tőlem a pálcát. álarcot viseltek. fodros kis levelek. lassú táncba kezdtünk. Egész évben ott voltak a szemünk előtt a szőlőskertek. mint valami különös tengeri szörny olajzöld tojásai. Beleakasztotta a horgot Pavlo szájkosarába. Jöjjön.

ezért meghívását a lehető legünnepélyesebben tudatta velünk. hogy természetszerűleg ez lett a látogatások. ha akarod – tétovázott mama. A meghívókártyán. Megtöltötték a tartályokat. Bennünket egy bizonyos Mr. – Igen. kissé töpörödött emberke volt. – Azt beszélik. az az ember csak bennünket hívott meg a szőlőpréselésre. A szüret olyan jelentős esemény volt. Ami kék van a világon. hogy hozzuk el a barátainkat. – Mi az. – Meg Theodore-t – mondta Leslie. az összejövetelek. – A levélben azt írja. az arca egy kiéheztetett teknősbékára emlékeztetett. az ünneplések időszaka. de mégsem vihetsz egy hadsereget – magyarázta mama. elmehetünk. – Addigra visszajön. mikor az emberek előszedték az óbort. A keverék kék színe az eget és a tengert is megszégyenítette volna. – Jó – lelkesedett Margo. és minden levelet. vagy minek hívják. neki van a legjobb pincéje egész Korfuban. az mind bele volt párolva ebbe a kékségbe. és mi is hasonló ünnepélyességgel fogadtuk el. – Gondolj csak arra a borra. – Larry. jöjjenek el. mielőtt vége a nyárnak. Stavrodakis hívott meg szüretre. – Hát. – Meghívhatjuk Svent – mondta Larry. Úgyis kell még úszni." – Pazar – mondta Larry. Ez az ember csak a boráért élt. a permetezők elindultak a szőlősorok között. szerinte a bor volt a legfontosabb dolog a világon. Nem vihetsz magaddal egy csomó idegent. nagy szőlőskerttel. – Hogy fog ellátni bennünket az a szerencsétlen? . hogy akarom! – mondta Larry. – Csodálatos partszakasz van a birtokán. kicirkalmazott betűkkel rótt tele. mit? Bérelünk egy benzinát és összetoborzunk egy kis társaságot. E kék védőköpeny alatt duzzadtak és értek a szőlőszemek. melyet nagy. úgyhogy a sok kacskaringótól olyan lett. ha akarjuk – mondta Larry. A sziget északi részén volt a háza. préskádba lehetett hordani a fürtöket. akikről úgy gondolják. mint valami kovácsoltvas csipkézet. hozzák magukkal azokat a barátaikat is.elefántormányszerűen mozgékony gumicső csatlakozott: ezen jött ki a folyadék. drágám – mondta mama –. alacsony. a következőket írta: "Kérem. azt hiszem. minden fürtöt gyönyörű kék réteggel vontak be. Tudjátok. érdekelheti őket az esemény. Donaldot és Maxot is megkérjük. míg aztán valamelyik forró nyár végi napon le lehetett szedni. és elábrándoztak mellette.

és majd megsütjük a tűzön. mert tudják. a családunk módján. A társaság tagjai a következők voltak: Donald. és közölte. A végeredmény az lett. melyben köszönettel elfogadta a meghívást. – Jól van – mondta mama vonakodva –. üdvözlésképpen bólogatva a hullámokon. és majd a parton. hogy türelmetlenül várja érkezésünket. Spiro – és mi öten.– Ezen könnyű segíteni – mondta Larry. a benziná-t . és mama óriási esernyője – nyáron ugyanis sehová sem volt hajlandó elindulni nélküle. hogy öltözetlenül jöjjenek. hogy voltunk szívesek elfogadni a meghívást. aki legújabb barátnőjét segíti be a gondolába. a legkisebb mozgástól is rosszul leszek. kalapjának széles karimája alól átható pillantást vetve a kék égre –. Kralefsky. A fedélzetre szállás meglehetős időbe telt. miegymást viszünk. – Dehogyis – mondta Larry tétován. Hozzátette még: "Kérem. Stavrodakis újabb kalligrafikus íráscsipkét küldött. ahol a zömök. Sven elvétette a lépést a beszállásnál. mit lehet tenni. Sven (aki lóhalálában érkezett Athénból). Stavrodakis világéletében agglegény volt." Ez a kitétel mindannyiunkat meglepett. és tudatta. és majdnem a vízbe ejtette drága harmonikáját. hogy nekem kell majd főznöm a társulatra? – csapott le mama. mosolygó Kralefsky szertartásosan felsegítette mamát és Margót a hajóra. szerencsére úgy néz ki. melyben kifejezte határtalan örömét. Végül valamennyien fedélzetre szálltunk. Ennivalót viszünk magunkkal. – Óvatosan. mint egy velencei dózse. a temérdek főzőedény. Sok bajt okozott az élelmiszer és a bor. – Nahát. Reggel fél hétkor gyülekeztünk a városban. Meg ne csússzon. mivel Mr. Aztán a hajbókoló. hogy szó szerint fordította le a francia formulát. Ez a beszéd! – mondta. – Szerintem teljesen szimpla ügy. kosárból kosztolunk. – Szerencsére – mondta Theodore. – Csak egy pár szelet húst. hogy mama óvatos szövegezésű levelet küldött Mr. hogy néhány barátunkat is szeretnénk elvinni. hogy kosztot viszünk magunkkal. Max. a királyi palota mögött. valahogy csak meg lehet oldani – mondta Larry. Örülök neki. – Írd meg neki. – Ami azt jelenti. – Ezt már ismerem – mondta mama. hogy… ööö… szép napunk lesz. de Max hosszú karja még idejében visszarántotta a hullámsírból. Mr. Theodore. de aztán rájöttünk. a parti lépcsőkön. újonnan átfestett benzina várt ránk. Stavrodakisnak. meglátjuk. majd reggel beszélek Spiróval.

Aztán néhány ládát rakott a hajótest mellé. Ahogy közelebb értünk. Néha csillogó ezüst. – Egy harsány tengerésznóta – mondta Donald –. gyöngyházfényű. amit csak kértsz. – A hullámok hátán! – kiáltotta Kralefsky drámaian. Most. A fehér. vajon nem esett-e baja. – Kényelmesen ül az anyja? – kérdezte Max szeretettel. Sven. és saját lendületünk sodort a parthoz. mikor a kavicsra tették a lábukat. megvan minden. – Hülyeség. az kell most nekünk. most magára szíjazta. de egyvalami aggaszt. Elegánsan meghajolt. világosbarnára. mint bogarakra vadászó fecskék egy kék mezőn. barna bőrű fiatalember. köszönöm – mondta mama –. és előrementem a benzina orrába.és kék színű repülőhalak kis csapatai törték meg a felszínt előttünk. Nem tudom. mintha egy gyerek rakta volna össze építőkockákból.ellökték a parttól. egy fél mérföldnyi partszakaszt a Pandokrator hegy lábánál. fehérre. Spiro nem feledkezett-e meg a fokhagymáról. miután megvizsgálta a harmonikát. – Ne izgulsz. hogy a kabócák üdvözlőleg cirregnek a szárazföldön. a buboréknak a szeme se rebbenne. hogy közben vigyázatlanul hátralépett. és leugrott a hajóorrból. csak egy keskeny kavicssáv választotta el a víztől. mégis van egy kis. melyen Kralefsky lesegítette mamát és Margót. A benzina hatalmas sóhajjal belefúrta orrát a sekély víz kavicsos medrébe. leheveredtem. A régi. kezében a horgonnyal. hogy a tenger ilyen nyugodtnak látszik – jegyezte meg Theodore –. úton voltunk. Nyolckor értük el utunk célját. és végigfuttatta ujjait a billentyűkön. és pasztellrajzhoz lettek hasonlatossá. magas velencei házak enyhén omladozó. rozoga lépcsőt formálva így. és mélyet szippantott a mozdulatlan. véletlenül meghallva a megjegyzést –. Itt az olajliget lehúzódott majdnem a tengerig. a hajó tulajdonosa. a motor leállt. meleg levegőből. melyet szilárdan megakasztott a kavicsok között. – Ó. hogy hasítja az üvegesen kék vizet. bele . előrejött a motortól. beindult a motor. Durrelsz – mondta Spiro. alig észrevehető… mozgás. – Ez a beszéd! – Annak ellenére. Theodore – mondta Larry. meg egy üveg rum! Otthagytam őket. A karcsú. igen. és úgy siklottak végig a víz felett. Mrs. – Ha egy vízszintezőt tennénk erre a vízre. Johohó. és figyeltem. halvány ciklámen színűre festett homlokzatukkal belemosódtak a párába. krémszínűre. kora reggeli párában a város olyan volt. de a hatást némileg lerontotta. azt hiszem. hogy nem dohogott a motor. meghallottuk.

Innen fejtették a hordókba. az alsó szint egy tágas borpincét foglalt magába. Yani még vállig kiemelkedett. hogy amit szűrünk belőle. ahol mi álltunk. hogy távolabbi sarkait olajlámpásokkal kellett megvilágítani.a bokáig érő tengervízbe. azt hiszem. fekete bogárként futkosva a csapat élén. és legjobb borából bontott fel több palackot. zöld zsalus és rendkívül magas. közben le is részegedhetett egy kicsit. és még olyan távolról is. a holmit átabotában egy olajfa alá tornyoztuk. Parasztlányok vonultak sorban az úton. Mikor megerősítettük és enyhén meg is szédítettük magunkat a borral. idegesen nézve a társaság nőtagjaira –. mintha egy elsüllyedt hajóról sodorta volna ki a tenger. – Ez Taki. . javainkkal együtt. mint a mandulavirág. ahol a taposás történt. fejükön szőlővel teli kosarakat cipelve. Három óriási préskád uralta itt a terepet. egy nagy. nagyon kedves hajtogatta. és egy vályúban gyűlt össze. az pedig Yani – mutatott Stavrodakis a taposókra. házigazdánk először abba a felébe vitt bennünket. A sarokban. rózsaszínű volt. levitt bennünket a pincéjébe. és azt hiszem. – Taki tegnap este óta tapos – mondta Stavrodakis. kedves. de odabenn. A pince két részre oszlott. és nagy ünnepélyesen hegedült. eléggé a fejébe szállt az embernek. – Valóban érezni lehetett a szőlő szédítő páráját. borostyánszínű olajban úszó. mintha gránátkő szikrázna a poharunkban. törékeny öregember ült. olyan komor vörös színű. Az egyiket akkor töltötték a szakadatlan sorban vonuló parasztlányok. erős bor volt. kecses macskaléptekkel. s ezután felkaptattunk a dombra. A másik kettőben a taposók tevékenykedtek. reszkető kis kanócok világítottak. A pince olyan óriási volt. fakópiros falú. Korfu jobb fajta borai közé tartozik. amíg kölcsönösen bemutatkoztunk. onnan való. – Jaj. de kedves. egy felfordított dézsán egy ősz hajú. A kád alján a szőlőlé csörgedezett ki. Stavrodakis sietve jött üdvözlésünkre. – A piros szőlőnek az utója. Nehéz. Végül mindannyian partra szálltunk. A verandán ültetett le bennünket. A villa nagy volt. megkockáztathatom azt a feltevést. de kedves! Igazán. Stavrodakis villájához. Takinak éppen csak a feje látszott ki a préskádból. – Ez persze már a vége a szüretnek – magyarázta Stavrodakis. a felszínét hab borította. a préskád fülledt mélyén a hatása alighanem megháromszorozódott. négyzet alakú. helyrehozhatatlanul tönkretéve ezzel nadrágja vasalását. Magasan a hegyoldalban van egy kis szőlőm. élénkpiros bougainvillea alá.

nyikorogtak és nyöszörögtek. – A parasztok szerint – mondta Theodore morbid gyönyörűséggel. a hordók gurguláztak. mint egy részeg fecske a fészkében. és úgy mutogatta a taposókádakat meg a hordókat a sétapálcájával. mintha múzeumi darabok lennének. – Most. aki egy malváziahordóba fulladt? – Valamelyik értelmesebb Shakespeare-figura – felelte Larry. és mintegy fájdalomdíjként egy darab fekete kenyeret adott neki. – Sok-sok hordó malvázia! Larry. amit Taki azonnal be is falt. Először azt hittem. de ha megengedi. együtt fogunk befulladni! – Belefulladni – mondta Donald. A felénél lehettünk. a taposást végezzük – mondta Stavrodakis. Margónak és nekem vissza kellene mennünk a partra. megmutatnám. Veszélyt éreztem. Elképzelhetetlen lárma volt odabent. ha lennének szívesek utánam fáradni. – Malváziai – kiáltotta Max izgatottan. mint egy dühös embertömeg. de kissé hátborzongató volt. a parasztok szerint olyan ez a hang. és érthetetlen átkokat mormolna magában. mint az ágyúlövés… – Itt. s úgy lógott ott. mintha minden hordóban egy-egy félelmetes szellem ülne bezárva. kivezettem a Hölgyet. olyan. – Úgy nem lehet dolgozni. egy pillanat – mondta Stavrodakis. És alig értünk ki. Itt sok-sok sorban álltak a hordók egymás mellett. idegesen körültekingetve –. karján és kezén piros foltokat hagyott a szőlőlé és a rátapadt szőlőhéj. – Jó. mikor valami különös előérzetem támadt. valahonnan kívülről hangzik. mindjárt itt lesz Costas. mintha egy ember fuldokolna. éppolyan homályos részébe. karjait átvetette a préskád peremén. vagy úgy berúgok. hol tároljuk a bort. hogy az ember nem pisál.Taki abbahagyta a szőlőtaposó táncot. mint annak a rendje. hogy gondoskodjunk . A hang érdekes. jó. – Rendkívül érdekes mindez – füllentette mama –. hogy a hordókból ered. és botja végével megkopogtatta az egyik hordót –. amint látták. míg rá nem jöttem. hogy felváltson. Ahogy barna pocakjukban erjedt a bor. Theodore tudományos előadást tartott Svennek a borokról. Egy boltív alatt átmentünk a pince másik. – Az embernek pisálnia is kell – magyarázta Taki sértődötten. – Emlékszem – mesélte Kralefsky Donaldnak –. olyan robajjal. egyszer Franciaország egyik legnagyobb borpincészetében jártam egy Hölggyel. – Ki is volt az – kérdezte Max Larrytől –. – Lassan már ki kéne jöjjek innen – mondta nehezen forgó nyelvvel –. mikor tizennégy hordó hasadt szét odalent. Az öreg letette a hegedűt.

és a halszeletek úgy elolvadtak az ember szájában. – Persze hogy felmegyünk – mondta Larry. a fák alatt három faszénmáglya égett. hogy engem bosszantson mondta Donald bizalmasan Theodore-nak. sercegett. lobogtak. míg Margo és mama visszament a partra. akit egész komolyan megsebesített egy széthasadó hordó. hogy segítsen Spirónak az ebéd elkészítésében. már egészen elgyengültünk. mi most elmennénk. A gida fűszeres húsa omlós. – Kíváncsi volnék. mint a tüzek füstje. – Csak azért csinálja ezt. A tengerparton. melynek bőre ingerlően sistergett és barnult a tűz fölött. milyen hatása lenne? – Tetemes – mondta Theodore. – Malváziát iszunk! Így hát. és hamisan énekelt. evőeszközt és poharakat rakosgatott. – . mintha illusztrálni akarná mondókáját. – Malvázia! – mondta Max. mintha szívességet tenne ezzel.az ebédről. – Azzal. és borral itatott. úgyhogy mikor vissza kellett mennünk a partra. kimelegedtünk és kipirosodtunk. Gyengén füstöltek. – Emlékszem. Margo meg én. s magunkkal hoztuk a boldog Stavrodakist is ebédvendégként –. láttam egyszer egy embert. mint két boszorkány. zamatos volt. járványszobrok álltak a falakon. Az ebédet a vakító fehér abrosz körül kényelmesen elheverve fogyasztottuk el. míg az olajfák közt ballagtunk. A beszélgetés. mint a hó. hol felélénkült. – Az ember szerelmes lesz egy kőbe – mondta Sven ünnepélyesen. jó erősen rávágott botjával a hordóra. – Nos hát. extázisban forgatva a szemét. – Úgy értem. és felettük mindenféle étel rotyogott. ha elég ereje lenne a dongák szétvetéséhez. azt álmodtam. olajjal öntözték. amitől mindannyian ugrottunk egyet. palotában lakom. Stavrodakis visszaterelt bennünket a verandára. – Azt álmodtam – dalolta Max. mekkora erő fejlődik itt – mondta Leslie. ha megbocsátanak – mondta mama idegesen –. a többiek feljönnek még egy kis bort kóstolni? – könyörgött Stavrodakis. Margo egy nagy abroszt terített az árnyékba. – Egyébként pontosan tudja a szöveget. – De ugye a többiek. hol ismét ernyedten alábbhagyott. és citromot facsartak egy hatalmas halra. s a poharakban ragyogott a bor. a tüzek közt kuporgott. fokhagymával dörzsölték egy gida nyársra húzott tetemét. és komoran körülnézett. Mama és Spiro.

Azt mondja: Eh! Ez nem nekem való. tudjátok. nem érdekelsz. hogy Max alkalmas lenne erre. de nem láttam egyet se. beleteszi az ember a babérlevelet meg a sóskát. Aztán lát egy szép és finom darabot. az a francia festő. Egy . Meg is kérdeztem tőle… ööö… hol van a többi festménye. Nem angol. hogy nem volt pénze vászonra. aztán hirtelen. Azt mondta. de ott lehet szalonkát lőni. aztán azt mondtam. ha a franszia nagykövet isz asz illető. hogy látogassam meg. Akár a nők. Erre egy nagy vászonra mutatott. egész pontosan. ahol… ööö… nagyon érdekes… khm… faszobrokat csinálnak. hogy hol van a többi munkája. Az abroszon szorgalmasan szaladgáltak a fekete hangyák. csakugyan. szeretném látni a képeit. – Az ingovány szélén elég nehéz ugyan járni. tudják. Elkeseredik. hanem egy csipetnyi fodormentát. és az szörnyű is lehet. igen. és el-eltévesztenék a nótát. mondom. – Akkor aztán – mondta mama Kralefskynek –. Nagyon szép kép volt. – Télen elviszlek majd benneteket a butrintói mocsarakhoz – lelkendezett Leslie. és nagyon barátságosan fogadott. Kiderült. De aztán jön a házasság. – A kacsákat szeretem. körülnéztem. – Ismertem egyszer egy Hölgyet. mert süppedős a talaj. és egymás tetejébe festette a képeit. – Emlékszem. – Nem hiszem. hogy "jöjjön. Lehet. – Tömegével van ott vadkacsa. aki odaát lakik Paleocastritsában. de ő az állványra mutatott. mint a viasz.Találkozik sok tucat kővel. – Meg isz montamsz neki. és miután megcsodáltam. egyszer Berlineourt. – A nagy művészeknek szenvedniük kell – mondta Sven gyászosan. nézze meg a képeimet". és összegyűjtötték a morzsákat. Margo kisasszony. hogy az utolsó pillanatban inába szállna a bátorsága. A nap legmelegebb órája volt ez. Harcol az ember. mint aki ismeri saját képességeit. meghívott. a kő megolvad az ember kezében. a kő milyen kemény. amit a festők használnak? Az állványon. Megkínált… khm… teával meg süteménnyel. amikor még a kabócák is mintha meglassulnának. akkor isz csibész. a kolostorral. – Emlékszem – mondta Theodore –. és beleszeret. és elszaladna. ami ott állt a… khm… minek is hívják azt az izét. és azt mondta "alatta". és formálni lehet. Egy délután el is mentem. A paleocastritsai öblöt ábrázolta. aki nem babérlevelet tett bele. épp mielőtt rotyogni kezdene. jártam egyszer egy macedóniai faluban. és fene nagy vaddisznók is vannak a hegyekben. de a vaddisznó talán egy kicsit nagy nekem – mondta Max meggyőződéssel. és érzi.

Ha a dió zenélni tudna. smaragdzöld szemű dongó egy pillanatra Theodore szakállára szállt. Hallottam. egy-két pillanat múlva a fülem ráhangolódott a tenger alatti szimfóniára. mint az alakjuk. vérvöröset. formálták őket. – Borsózik a hátam. melyek megfejthetetlen üzenetet hordoztak. Elhevertem. Csörrenés. mint a szívdobogás. tyúktojás-barnát. köhintés (egy kis szünet. éppen csak egy kis hullám nyaldosta lustán a partot. Belegázoltam a sekély vízbe. A forró kavics csikorgott és besüppedt meztelen talpam alatt. alámerültem. mintha veszekednének. fehér pettyekkel. csilingelés. Olyan volt. és mindenekfelett a parti kavicsok dallamos csilingelését. és díszítésüket a tenger kicsiszolta és kifényezte. Millióféle formát mutattak: volt köztük lándzsahegy. Találtam fehéret. – Jaj. kéket. egyiptomi hieroglifákkal. Hihetetlen sokféle alakú és színű kavics hevert itt a parton: a hullámok egymáshoz csiszolták. Ételtől-italtól eltelve lesétáltam a tengerhez. zöldet. páfrányszerű erezettel. világosdrappot. ne is mondja – borzongott Margó. mint a peónia. aztán a következő hullámnál más hangnemben megismétlődik az egész. rózsaszínűt. sárkány. arany vagy piros mintázattal. elbóbiskoltam a sekély. . Aztán. és lemerültem a fenékre. aztán lemerítettem a fejem. nyikorgás. ha visszafojtottam a lélegzetem. mintha egy nagy csomó drágakő feküdne a tenger partján elteregetve. ló. hiszen a föld nedvei színezték őket évmilliókkal ezelőtt. Meghallottam egy távoli motorcsónak dohogását. meleg vízben. mint egy hangszeren. gondoltam. kakas. mintha belakkozták volna. Nem is tudok aludni tőlük. hogyan énekel a part a kis hullámok gyengéd érintésétől. mormogás. míg a hullám visszahúzódik). mely lágy volt. ha csak rágondolok. rozsdavöröset. ahol már hidegebb volt. ahogy Stavrodakis mesél Margónak: – És néha a hordók szinte kiabálnak. rejtélyes. és kiúsztam oda. a víz bársonytakarója először egészen megsüketített. ilyen hangot adna. A színeik éppolyan elképesztőek voltak. Hogy jobban halljam a tenger szerelmesen gyengéd csiszoló munkáját. és hallgattam. majd ismét elrepült. A tenger meleg volt és olyan sima. sarló. kiúsztam a mély vízből a sekélybe. Itt.gonosz. aztán az álmosságtól elnehezülve visszamentem az olajfákhoz. aztán a víz mozgásától susogó homok hangját. A tenger úgy játszott a parton. A tarka kavicsokba markolva lehorgonyoztam magam. tengeri csillag. Egészen olyan a hangjuk.

A társaság tagjai összevissza tekeredve aludtak az ebéd romjai körül. és mesterséges légzéssel hoztak volna életre. mintha megfulladtam volna mondta Max meggyőződéssel. és úszkáltunk a meleg vízben. amit senki sem ért. a tormás szendvics. aki egy pillanat alatt ébredt fel. A tea. – Mintha a malváziahordóba fulladtam volna. – Kész a tea! Mindenki összerezzent. és szemtelenül ráfújt egy gőzpamacsot. – Isten a megmondhatója. és olyan nyelvet beszél. hogy besegítsenek a külföldiek is. valahol olvastam egy törzsről. Spiro hallatlan figyelemmel görnyedt a tűz fölé. magam is kissé törékenynek érzem magam mondta Larry ásítva és nyújtózkodva. amitől a kavics egyszerre színtelenné és hűvössé vált. mint a termőföld – mindezek végül megtették a hatásukat: kezdtünk felébredni. mely olyan zamatos. – Ez éppen olyan. Semmi szükség rá. míg a nap le nem bukott. és magam is álomba merültem. Tea. olvastam valahol – szólalt meg Theodore. – Tea – mondta riadtan körülbámészkodva Kralefsky. és felébredt. akár a macska –. az ám! Ez a beszéd! – Jézus. mint a mókus. a pléhkanna felemelte a fedelét. a sós sütemény. – Emlékszem. de fáj a fejem – nyögte Leslie. és a hatalmas gyümölcstorta. mint Max angolsága – mondta Donald. Lementünk a partra. mint egy öszvérnek. Akkor felmentünk Stavrodakis villájába. hogy az angolok ezt csinálják. Spiro húsos kezébe vette. és figyeltük az alkonyi színek . – Ez csak a bortól lehet. elüldögéltünk a bougainvillea alatt. és a hegy árnyéka rá nem vetődött a partra. elég baj. porhanyós és jó szagú volt. az alvástól gombócos hangon. amelyik a ceyloni hegyek közt él. Ahogy félálomban figyeltem. melyen ezúttal egy teafőző fortyogott. – Úgy érzem magam. aki egy zilált külsejű molylepkére emlékeztetett. muszáj állandóan megerőszakolnod az angol nyelvet? – kérdezte Donald idegesen. Még a nyelvészeti szakértők sem. – Tea! – mennydörögte. Olyan rúgása van. mintha nem is aludt volna. Bevettem magam egy fa kiálló gyökerei közé. és éppoly frissnek és elevennek látszott. a vajas pirítós. A teáscsészék halk csengése ébresztett fel: mama és Margo teához terített. tartalmát átöntötte a porcelánkannába. Spiro? – mondta Larry fájdalmas. – Mondd. aztán a szanaszét heverő társaság felé fordult. – Igen. – Úristen! Muszáj így ordítani.

Az apró felhőcskék rózsaszínre és borsárgára színeződtek. telt zengésű hangja. Előttem állt ifjan s mégis hóval fedetten. Végül elköszöntünk Stavrodakistól. (R. és imbolygó tükörképe olyan volt a vízen. Elég sötét volt már ahhoz. melyen születtek. És éjsötét hajára… Vállára hullt a gyönge. Két repülőhal merült fel a kéklő mélységből. mint egy lángoló ciprus. és mögöttünk fehér csipke terült szét a vízen. Kralefsky nagy szemében könnycsepp csillogott. Vállára hullt a gyönge. mely sima volt. aztán visszasétáltunk a benziná-hoz. A sötétvörös bor kellemesen bugyogott a cserépkorsóból a poharakba: ez a bor tavaly még a barna hordókban mormogott. hogy feltűnjön a foszforeszkáló villódzás a vizet hasító hajóorr körül. az ég kékből világoszöldbe fordult. hószínű szirom. mely most már gyengülőfélben. melyen hunyorogtak már a csillagok. s megrázta. hogy emlékezzünk erre a látogatásra.) Spiro mély. ahogy hátravetett fejel énekelt a bársonykék ég felé. és mindenki énekelt. és ismét a meleg napsütésbe jutottunk. mint a fekete bársony. és eltűnt a szürkületben. mint a cica talpa. Székely Julianna fordítása. végigsiklott a víz felett. . lágy volt. Enyhe szellő simította végig a hajót. hószínű szirom. A motor csendesen dohogott. aztán a nap lebukott a hegy mögé. aki ránk tukmált vagy egy tucat korsót a legjobbik borából. szépen összecsengett Theodore kellemes baritonjával és Larry tenorjával. vérvörösen fénylett a Pandokrator felől. Sven nagyon halkan játszani kezdte a Mandulafa első akkordjait. És éjsötét hajára. mint a lehullott falevelek. A tengerre kifutva magunk mögött hagytuk a hegy árnyékát. ahogy a város felé vettük utunkat. és szeretettel hozzádörgölőznek a fa törzséhez. ha felkapja őket a szél. De én melléje léptem. és a tenger nyugodt felszíne egy rövid percre a tűzopál varázsos színeiben tündökölt fel.kavargását a tengeren. A tenger sustorgott a hajó oldala mellett. Virágzó mandulafát látott egy szép napon A kedvesem.

Spiro komor. kezében az ormótlan hangszerrel. hogy egészen Pánhoz hasonlítson. Theodore szakállas arcának körvonalai a hold tányérja előtt: csak szarvak kellettek volna. akit kiűztek Tündérországból. Miért sietteted? Közeleg már a tél. gondoltam. Donald és Max. majd fehérré halványodott. aztán eljön a nyár is. a bor. mint a nap. mintha a szöveget próbálnák emlékezetükbe idézni. kis bolond. A szélborzolta tengervíz úgy csillogott a fényében. milliónyi méhként zümmögő hangja. és ugyanakkor tercelni is szeretnének. Úgy éreztem. A hold lassan felemelkedett az albán hegyek gerince fölé. aki most már minden szégyenkezést félrevetve sírt. örökké így lesz. Kralefsky. mint a nárcisz. a sziget és a szárazföld közötti tengerszorosban a sötétséget a halászcsónakok lámpái pettyezték. Miért borítod hóval. hajad? Korai még neked! A zord telet. melyből finoman csörgedezik elő a dallam. Olyan volt. Hajáról a virágot csókkal sepregettem. amint összehúzott szemöldökkel. aranyló sárgák.Hajáról a virágot csókkal sepregettem És halkan így beszéltem. aztán sárgává. de rövidesen ismét tavasz lesz: fényes. mint a sármány. mikor majd fagyos szél szalad. a hosszú. Sven. mint a hal pikkelye. kis bolond. itt lesznek az állatok és ráadásként a barátok is. És halkan így beszéltem: A távolban. mikor majd fagyos szél szalad. csillogó. baráti. Miért sietteted? . forró napok. hajad? Korai még neked! A zord telet. Miért sietteted? A zord telet. óriási csecsemő. Miért borítod hóval. Örökké itt lesz a csodálatos. mint egy manó. körülöttem mindig itt lesz a család. titkokkal teljes sziget. mint egy csúnya. mikor majd fagyos szél szalad. A langyos levegő. barna arca. mintha a Tejút egy darabkája a vízre hullott volna. előbb vörös volt. ragyogó. és az este melankolikus szépsége kellemes szomorúsággal töltött el.

és nagyon harciasan fest. . hogy elvesztése halomra döntené terveimet. friss hús. Athén. mikor majd végre észhez tér az emberiség. Az Akropolisz olyan rózsaszínű a napsütésben. Ne feledjék: Európa jelenlegi helyzetében a legnagyobb szerencsétlenség. az Önök Theodore-ja Levelezőlap Mama! Athénba költöztem. hogy legközelebb egy boldogabb időszakban találkozunk. Hamarosan én is veszek egy nagy lándzsát. a címe: Marlowe értékelése. mikor majd fagyos szél szalad. EPILÓGUS "Korfu olyan fontos számomra. Durrell! Úgy látszik." Napóleon POSTA Levél Kedves Mrs. ide írhatsz. Korfu elvesztése volna. küldd el nekem. vissza a ragyogó napokhoz. ami érhet. Nagyon várom azt a napot. Már csak azt lehet remélni.A zord telet. míg a hajó a meleg. A 3-as számú bőröndben találsz egy könyvet. A hely csodálatos. a címem: Ión Bank. Miért sietteted? Elringatott a bor és a hajó lüktető motorszíve. azt hiszem. Üdvözlet mindenkinek. elringatott a langyos éjszaka és a dal – elaludtam. melyeknek oly hamar vége szakadt. Ha írni óhajtana nekem. vissza a szigetünkhöz. Itt mindenki rohamsisakot hord. Légy szíves. okosan tették. a háborút nem lehet többé elkerülni. mint a. sima vízen át vitt bennünket. hogy elutaztak Korfuról. Önnek és családjának sok szerencsét kívánok a jövőre. A holmimat elküldtem.

úgyhogy körülbelül három hét múlva Angliában leszek. Spiro . Ne szóljon senkinek. küldj egy kis pénzt. Csók! Margo Ui.Csókol Larry Levél Kedves Mama! Valami nyavalyás olasz ellopta az összes utazócsekkemet. amit a németek művelnek. meg is mondanám nekik a magamét. Majdnem letartóztattak. Ne aggódj. hogy hétfőn indulok a hajóval. Ha lehetne. Elég nagy felfordulás van itt. hogy megüzenték a hadat. Levél Kedves Margo kisasszony! Tudatom. Hamarosan találkozunk. A címem: Milano. Plaza de Contina. nem gondoljátok? Levél Mama drágám! Csak éppen azt akarom mondani. Magnifica Hotel. Irtó fura. Hamarosan hazamegyek. Csókol Les Ui.: Mellékelem Spiro levelét. A jegenyefa nem hallatszik az égig. mert orrba vágtam az ipsét. Szerintem egyszerűen undorító. Bármikor odaadnám ezt az egészet a görögökért.: Háború lesz. de nem is várhat mást az ember. Kérlek.