Osho: A bölcsesség könyve

Magyarázat Atisha: „Az elme edzésének hét pontja”-hoz

Első fejezet: „A háromszorosan nagy Atisha”

1979. február 11. – Budha hall

Elsőre, ismerd meg a bevezetőket.

Gondold, hogy minden jelenség álom.

Elemezd a meg nem született tudatosság természetét.

Engedd a gyógyírt szabadon, a maga útján.

A lényeg: helyezkedj az eredendő szemlélődés állapotába.

A (meditációs) szakaszok között, tekintsd a jelenségeket
álmoknak (?fantomoknak).

Gyakorold az eggyéválást, az adást és elfogadást egyidejűleg.

Tedd ezt, a légzésed figyelése által.
Három akadály, három méreg, a tisztaság három alapja.

Minden viselkedési helyzetben gyakorolj a kijelentések szerint.

A vallás nem tudomány … nem tudomány abban az értelemben, ahogy a
fizika, a matematika, a kémia az. Tudomány mégis, mert ez az utolsó
tudás: a tudomány szó azt jelenti, tudás. Ha a vallás nem tudomány, mi
más lehet? A vallás a legmagasabb szintű tudás, a legtisztább tudás.

A hétköznapi értelemben vett tudomány ismeret, nem tudás: a vallás a

tudás maga. A hétköznapi értelemben vett tudomány tárgy-irányultságú –
megismer, ennél fogva ismeret. A vallás nem, nincs tárgya, semmit sem
ismer. A tudás önmaga tudatában van, ahogy a tükör is csak
visszatükröz. A vallás végképp mentes minden tartalomtól, így a vallás
nem ismeret, hanem tudás.

A tudomány alacsonyabb, a vallás magasabb szintű tudás. A vallás a

VÉGSŐ FILOZÓFIA: a végső tudás. A kettő közötti különbség nem a
szellemben van – a szellem ugyanaz, a tényleges különbség a tisztaság.

A tudomány sok sárral keveredett. A vallás a tiszta lényeg, a tiszta

illat. A sár eltűnt, a lótusz megjelent. Az utolsó fázisban még a
lótusz is eltűnik és csak az illat marad. Ez a tudás három fázisa: a
sár, a lótusz, végül az illat.

A vallást nem lehet megérteni, mert nincs tárgya - mégis fel lehet
fogni. Nem lehet elmagyarázni, de meg lehet tapasztalni. A vallás
mibenlétét nem lehet átadni, mert nem lehet információvá
egyszerűsíteni, de meg lehet mutatni az utat, az útvonalat felé –
ujjak, amelyek a Holdra mutatnak. Nyilvánvalóan az ujjak nem azonosak
a Holddal, mégis mutathatnak a Holdra.

Atishától származik „Az elme edzésének hét pontja”, melyek ujjak - hét
Holdra mutató ujj. Ne hagyd, hogy az ujjak fogva tartsanak, ne válj
túlságosan megszállottá. .?. (That is not the point, that will be
missing the point).

Használd az ujjakat és felejts el őket, nézz arra, amerre az ujjak

mutatnak. Ha látod a Holdat, ki törődik az ujjakkal? Ki emlékszik
rájuk? Automatikusan lényegtelenné válnak, eltűnnek.

Ezért, azok számára, akik megtapasztalták a vallást, valamennyi „szent

irat” véglegesen haszontalanná válik, minden módszer lényegtelen lesz.
A célba érve az oda vezető út, feledésbe merül.

Olyan mester, mint Atisha, ritkaság. Ritka abban az értelemben, hogy

három megvilágosodott mester tanította. Előtte és azóta sem történt
soha ilyen. Három megvilágosodott mester tanítványának lenni
egyszerűen hihetetlen – mert már egy megvilágosodott mester elég. E
történet – hogy három megvilágosodott mestertől tanult – jelentősége
átalakító. Igaz és történelmi is.

Atisha sok-sok évig élt a három mester mellett.

Az első Dharmakirti, egy nagyszerű buddhista misztikus. Megtanította
neki az elmenélküliséget, ürességet, megtanította neki, hogyan érje el
a gondolatnélküliséget, hogyan szabaduljon meg mindentől, ami az
elméjében van, hogy tartalommentessé váljon.

2
A második mester Dharmarakshita, egy másik buddhista misztikus,
megtanította a szeretetre, az együttérzésre.
A harmadik mester Yogin Maitreya, szintúgy buddhista misztikus
megtanította annak a művészetére, hogy hogyan vegyük át mások
szenvedését, a szívünkbe eresztve azt: CSELEKVŐ SZERETET.

Mindez azért történhetett meg, mert mindhárman nagyon jó barátok

voltak. Együtt kezdték a keresést, az úton együtt maradtak és mikor
megérkeztek még mindig együtt voltak.

Atisha Dharmakirti tanítványa lett. Dharmakirti azt mondta neki:

„Megtanítom neked az első szabályt, de a másodikért menj
Dharmarakshitához és a harmadikért Yogin Maitreyahoz. Ily módon a
végső valóság mindhárom arcát megismered, isten három arcát - a
háromságot, a TRIMURTI-t. Ebben a formában valamennyi arculatot azon
személy által fogod megismerni, aki az adott szempontból a
legtökéletesebb”.

Ez a három út, amelyen keresztül az emberek elérhetik a legvégsőt. Ha

az ürességen keresztül éred el, a másik kettő is a sajátoddá válik, de
a te utad mégis az üresség útja lesz – többet fogsz tudni az
ürességről, így az ürességen lesz a hangsúly bármit is tanítasz majd.

EZ történt Buddha esetében is. Ő az ürességen keresztül érkezett meg,

így az egész tanítása ürességirányult lett. Buddha tanításában nincs
isten, mert isten egy gondolat, egy tartalom, egy dolog – isten is
valami, és Buddha a valami eldobása által érkezett meg, az által, hogy
teljesen kiüresítette az elméjét, így istennek sem volt hely benne,
ahogy bármi másnak sem. Az ő útja a tiszta NEGATíV ÚT.

Ugyanez a helyzet Dharmakirtivel. Az üresség tökéletes mestere volt,

az üresség páratlan mestere. Amikor Atisha megtanulta hogyan üresedjen
ki, mestere azt mondta neki: Jobb lesz neked, ha következő lépésben
elmész Dharmarakshitához, mert ő egy teljesen más úton érkezett meg.
Épp úgy, ahogy az Everestet is különböző oldalról mászhatod meg, ő egy
teljesen más úton érkezett meg, az együttérzés útján. Én is
megtaníthatom neked ezt, de tudásom erről az útról, csak a céltól való
visszapillantás tudása”.

„Én az üresség ösvényén érkeztem meg. Ha egyszer megérkeztél a

csúcsra, visszanézhetsz és láthatod valamennyi odavezető utat, mind
beláthatóvá válik. Mégis, követni egy utat, annak minden
vonatkozásában, minden részletében, apró részletében egy teljesen más
dolog”. Az utakra nézni a hegycsúcsról, vagy egy helikopterből
teljesen különböző látványt nyújt - madártávlati kép.

Dharmakirti azt mondta: „Ha nem lenne elérhető senki más, megtanítanám
neked a másik kettőt is. De ha egy olyan ember, mint Dharmaraksita itt
van, a szomszédom, a mellettem lévő barlangban lakik, jobb, ha hozzá
mész”.

Elsőre üressé kel válni, teljesen üressé, mégsem szabad az ürességhez

ragaszkodni, máskülönben soha nem fogod megismerni a vallás pozitív
kifejeződését. Az életedből hiányozni fog a költészet, a megosztás
öröme, üres maradsz. Lesz egyfajta szabadságod, de a szabadságod csak
egy valamitől való szabadság lesz, nem valamiért való szabadság.

3
Hacsak a szabadság nem mindkettő – valamitől való szabadság és
valamiért való szabadság együtt – valami hiányzik, a szabadságod
szegény lesz. Önmagában, szabadnak lenni valamitől, szegényes formája
a szabadságnak.

A valódi szabadság akkor kezdődik, amikor szabad tudsz lenni

valamiért. Amikor énekled a dalt, táncolsz, ünnepelsz és elkezdesz
túlcsordulni. Ez az együttérzés.

Az ember, szenvedésben él. Amikor az elme eltűnik, a szenvedés

átalakul együttérzéssé. A kínszenvedés azt jelenti, hogy egy koldus
vagy, kolduló tálkával; mindenkitől egyre többet és többet kérsz,
kihasználsz másokat. A kapcsolataid semmi másról nem szólnak csak a
többiek kihasználásáról – fortélyos eszköz mások tulajdonlására,
nagyon okos stratégia a dominanciára. Ha a fejedben élsz,
szenvedésben, az egész életed erőpolitika; még a szereteted is, a
jótetteid, a humanitárius munkád is semmi egyéb, mint erőpolitika.
Mélyen belül, él a vágy, hogy mások felett hatalmat gyakorolj.

Mikor az elmétől megszabadulsz, ugyanaz az energia, együttérzéssé

válik és minden teljesen új fordulatot vesz. Ez már nem koldulás,
császárrá válsz, elkezdesz adni. Ekkor mondhatod, hogy van valamid –
ami mindig is meg volt, de az elme miatt nem voltál tudatában. Az
elméd úgy működött, mint a sötétség körülötted, nem voltál tudatában a
benned lévő fénynek.

Az elme egy koldus illúzióját hozta létre, miközben egész idő alatt
császár voltál. Az elme egy álmot gyártott, a valóságban sohasem volt
szükséged semmire. Már minden adott volt. Minden, amire szükséged van,
amire csak szükséged lehet már adott.

Isten benned van, de az elméd miatt – az elme: álom, vágy – soha nem
nézel befele, csak rohansz kifele. Önmagad háttérben tartod, figyelmed
pedig a külvilágra irányítod, erre összpontosítasz.
Az elme mindig erről szól: a szemeinket a külvilágra függeszteni.

Meg kell tanulni a figyelemnek ezt az irányát megváltoztatni. –

szabadabbá, kevésbé merevvé, plasztikusabbá tenni, hogy befelé tudjon
fordulni.
Ha egyszer már megláttad ki vagy, a koldus eltűnik. Tulajdonképpen
sohasem létezett, csak egy álom volt, egy idea.

Az elme hozza létre minden gyötrelmedet. Ha az elme eltűnik, vége a

gyötrelemnek - történetesen tele vagy energiával. Az energiának pedig
szüksége van a megnyilvánulásra, a megosztásra; szeretne dallá,
tánccá, egy ünneppé válni. Ez az együttérzés: elkezdesz megosztani.

Az együttérzést Atisa Dharmarakshitatól tanulta. Az együttérzésnek két

arca van. Ezek közül az egyik, a nem-cselekvő együttérzés: a meditáló
barlangjában, csendben ülve, együttérzését a teljes létbe sugározza.
Ez azonban nagyon passzív módja az együttérzésnek. Ahhoz, hogy
részesülj belőle, el kell menned hozzá, ő nem fog hozzád jönni, hogy
megoszthassa veled örömét. Ő semerre sem fog mozdulni, egyetlen aktív
lépést sem fog tenni mások irányába, nem fogja keresni azokat, akikkel
megoszthatná táncát – várni fog.

4
Ez az együttérzés nőies megnyilvánulása: épp olyan, ahogyan egy nő vár
– soha nem kezdeményez, soha nem megy oda a férfihez. Lehet, hogy
szereti a férfit, de sohasem lesz az első, aki azt mondja „szeretlek”.
Várni fog; reménykedni, hogy egyszer – előbb vagy utóbb – a férfi
lépni fog. A nő a nem-cselekvő, passzív szeretet, a férfi a cselekvő,
kezdeményező.

Ugyanígy, az együttérzés is lehet női és férfi minőségű. Atisha

Dharmarakshitatól tanulta meg, hogyan lehet a létbe nőies módon
szerelmesnek lenni.
Még egy lépésre azonban szükség volt, így Dharmarakshita azt mondta
Athisanak: ”Menj most Yogin Maitreyahoz – e három mester egymás
szomszédságában élt -, és tanuld meg, hogyan alakítsd át szunnyadó
energiádat aktívvá, hogy a szeretet cselekvővé, élő szeretetté
váljon”.

Ha egyszer a szeretet aktív, az együttérzés aktív és túljutottál az

igazság mindhárom dimenzióján, akkor mindent megismertél. Megismerted
a teljes ürességet, megismerted az együttérzés születését és
megismerted az együttérzés kisugárzását.
Az élet akkor válik teljessé, amikor mindhárom megtörtént.

Atisha három megvilágosodott mestertől tanult, ezért úgy ismerik, mint

„A háromszorosan nagy Atisha”-t. Hétköznapi életéről semmi többet nem
lehet tudni. Azt sem, hogy hol és mikor született pontosan. Valamikor
a XI. században élt, Indiában született, ám ahogy szeretete cselekvő
szeretetté alakult, elindult Tibet felé, mintha egy nagy mágnes
vonzotta volna oda. A Himaláyában elérte a megvilágosodást (attained)
és soha nem tért vissza Indiába.

Tibetbe vonult el, és szeretetét Tibetre sugározta. Teljesen

átformálta Tibet tudatosságát/a tibeti tudatosságot. Csodatévő volt,
bármihez nyúlt arannyá változott. Egyike volt a világ által valaha
ismert legnagyobb alkimistáknak.

„Az elme edzésének hét pontja” az alapja annak a tanításnak, amelyet

Tibetre hagyott – egy ajándék Indiától Tibetnek. India nagyszerű
ajándékokat adott a világnak. Atisha, egyike ezeknek. Ahogy Kína
Bodhidharmat Indiának köszönheti, Tibet Atishat - és végtelenül hálás
ezért az emberért.

Ez a hét pontból álló tanulmány – a legrövidebb, amit találhatsz –

óriási értékű. Meditálj valamennyi kijelentésén. A vallás egésze van
beléjük sűrítve, és neked kell kibontanod őket. Olyanok, mint a magok,
sok mindent tartalmaznak. Lehet, hogy látszólag nem így tűnik, de
abban a pillanatban, ahogy a mélyére hatolsz egy-egy állításnak,
amikor szemléled majd, meditálsz rajta, és kísérletezni próbálsz vele,
meglepődsz – életed legnagyobb kalandja kezdődik.

5
Az első szútra: Elsőre, ismerd meg a bevezetőket.

Mik a bevezetők?

Először is: az igazság.

Az igazság nem olyan valami, amit létre kell hozni, nem olyan valami,
ami messze van. Az igazság itt van és most. Az igazság körülvesz,
ahogy az óceán körülveszi a halat. Lehet, hogy a hal nincs ennek
tudatában, mégis, ha egyszer az óceán létének tudatára ébred, a hal
megvilágosodik. A hal nem tudatos, nem lehet tudatos, mert az óceánban
született, mindig is ott élt, része az óceánnak, ahogy minden hullám
is része az óceánnak. A hal is egy hullám – egy kicsit szilárdabb
hullám, de az óceánból született, benne él és egy napon eltűnik benne.
Lehet, hogy a hal sohasem fog az óceán tudatára ébredni. Ahhoz, hogy
megismerj valamit, egy kis távolság szükséges, perspektíva. De az
óceán oly közel van, hogy a hal nem feltétlenül érzékeli.

Az igazsággal is ez a helyzet, de használhatod helyette az isten szót,

ha akarod. Tehát: az istennel is ez a helyzet.
Ez nem az a valami, ami távol van, így hát nem tudunk róla; azért nem,
mert nem messze van, hanem nagyon közel. Azt sem mondhatjuk, hogy
közvetlen közel van, mert te vagy az. Ő benned van és mégis nélküled:
ő a mindenség.

Ez az első dolog, melynek meg kell engedni, hogy mélyen a szívedbe

hatoljon: az igazság már létezik, benne élünk. Ez a legalapvetőbb
dolog, amivel kezdeni kell. Nem felfedezni kell, nincs elfedve.
Mindaz, amire szükség van, egy újfajta figyelem, ami hiányzik belőled.
Az igazság ott van, de nem vagy tudatos, nem vagy figyelmes, nem vagy
éber. Nem tudod hogyan nézz, hogyan érzékelj, nem tudod hogyan láss.
Van szemed, de még vak vagy, van füled, de még süket vagy.
Az első bevezető tehát: az igazság léte.

A második bevezető: az elme az akadály.

Semmi más nem tart vissza az igazságtól, csak a saját elméd. Az elméd
körülvesz, mint egy film pergő kockái - a film teljesen leköt,
elkápráztat. Ez azonban csak fantázia, ami körülvesz, egy folyamatos
történet, amely megállás nélkül folytatódik – nélküle hiányérzeted
lenne, mivel ennyire elkápráztatott. Az elme azonban csak fantázia,
egy álmodási készség.

Az elme nem más, mint álmok sorozata --- álmok a múltról, álmok a
jövőről, álmok arról, hogy hogyan alakuljanak a dolgok, nagy ambíciók,
célok álmai. Az elme álmokkal és vágyakkal telített, és körülvesz,
mint a Kinai Nagy Fal.
Mindezért, a hal nem ébred tudatára az óceánnak.
A második bevezető: az elme az egyetlen akadály.

A harmadik pedig: az elmenélküliség az ajtó.

Az elmenélküliséget Atisha BODHICHITTA -nak nevezte. Ha kedved tartja,
fordíthatod buddha-tudatnak, buddha-tudatosságnak is, ahogyan hívhatod
krisztus-tudatnak vagy akár krisna-tudatnak - bármelyik elnevezést
használod, lényegbeli különbség nincs közöttük. A bodhichitta
alapminősége, az elmenélküliség. Paradoxonnak tűnik: elme, az

6
elmenélküliség állapotában. Mégis a jelentése teljesen világos:
tartalommentes, gondolatmentes elme.
Emlékezz a bodhichitta szóra. Atisha azt mondja: a vallás minden
erőfeszítése, a vallás teljes tudománya semmi egyéb, mint igyekezet a
bodhichitta, a buddha-tudatosság megvalósítására. Olyan elme
megvalósítása, amely képes az elmenélküliség állapotára, amely már nem
álmodik, nem gondolkodik többé, egy elme, amely csak tudatosság,
tiszta tudatosság.
Ezek a bevezetők.

A második szútra: Gondold, hogy minden jelenség álom.

És most kezdődik a munka. Atisha nagyon tömör, magszerű. Egy szútra,

olyan, mint egy vezérfonál, egy nyom, utalás melyet követned kell,
hogy a lényeget megfejtsd.

Gondold, hogy minden jelenség álom.

Minden, amit látsz, minden, amit tapasztalsz: „jelenség”. Minden, ami
valaha megtapasztalható, jelenség. Ne feledd, nem csak a világ dolgai
lehetnek jelenségek és álmok, hanem a tudatosság, az elme termékei is.
Lehetnek nagyszerű spirituális tapasztalatok. Láthatod, amint a
kundalini emelkedik benned: de ez is jelenség – egy gyönyörű álom,
nagyon édes álom, de ugyanúgy csak álom. Láthatod, amint hatalmas fény
árasztja el a létezésed, de ez a fény is csak jelenség. Láthatsz
lótuszokat kivirágozni benned, miközben nagyszerű illat tölt el: de
ezek is jelenségek, mert mindig a néző vagy, sohasem a nézett, mindig
a kísérletező és sohasem a tapasztaló, mindig a megfigyelő és sohasem
a résztvevő.

Minden, ami tanúsítható, minden, ami látható, észlelhető, jelenség.

Anyagi jelenség, pszichológiai, spirituális – mind azonosak, nincs
szükség különbségtételre. Az alap, amire emlékezni kell mindig:
minden, ami látható, csak egy álom.

Gondold, hogy minden jelenség álom.

Ez egy rettenetesen erőteljes módszer. Kezdj szemlélődni ily módon: ha

mész az utcán, elmélkedj azon, hogy a melletted elhaladó emberek csak
egy álom részei. Az üzletek, az árusok, a vevők, a jövő-menő emberek -
mindez egy álom. A házak, a buszok, a vonat, a repülő – mind csak
álom.

Azon nyomban meglep majd, egy rendkívül fontos, benned végbemenő

esemény. Egyszer csak, abban a pillanatban, amikor majd azt gondolod
”minden egy álom”, mint egy villanás, egy vízió fog megjelenni: „Én is
egy álom vagyok”. Mert ha a nézett egy álom, akkor ki az „Én”? Ha a
megfigyelés tárgya egy álom, akkor a megfigyelő is egy álom. Ha az
objektum valótlan, hogyan lehet a szubjektum az igazság? Lehetetlen.

Ha mindenre úgy tekintesz, mint egy álomra, egyszer csak azt találod
majd, hogy valami kicsúszik a létezésedből: az ego ideája. Ez az
egyetlen út, az ego elvetésére és a legegyszerűbb. Próbáld ki -

7
meditálj ily módon. Ha újra és újra így meditálsz, egy nap a csoda
megtörténik: befelé nézel és az egot nem találod majd.

Az ego egy melléktermék, egy mellékterméke annak az illúziónak, hogy

amit látsz az igaz. Ha azt gondolod, hogy bárminek a tárgya valós,
akkor az ego létezhet. Az ego egy melléktermék.
Ha azt gondolod, hogy az objektumok álmok, az ego eltűnik; ha
folyamatosan arra gondolsz, hogy minden álom, akkor egy éjszaka
álmodban meglepődsz: hirtelen emlékezni fogsz arra, hogy ez egy álom.
Rögtön, ahogy ez eszedbe jut, az álom eltűnik, és első alkalommal
fogod megtapasztalni mélyen alvó önmagadat, most már ébren – paradox
tapasztalat, de nagyon hasznos.

Ha egyszer láttad az álmaidat szertefoszlani, mert tudatára ébredtél

álom mivoltuknak, a tudatosságod új „ízzel” gazdagodik. Másnap reggel
egy teljesen új minőségben fogsz felébredni, olyanban, amilyet soha
nem ismertél azelőtt. Ez lesz az első felébredésed. Tudni fogod, hogy
az eddigi, reggeli ébredéseid tévedések voltak, nem voltál igazán
felébredve, az álmok folytatódtak – az egyetlen különbség az, hogy
sokáig csukott szemmel álmodtál, ettől kezdve pedig, már nyitott
szemmel.

De ha egyszer már az álom eltűnt, mert tudatodra ébredtél, egyszerre

csak az álmaidban is tudatos leszel … emlékezz: tudatosság és álom,
nem léteznek egyszerre. Egyik oldalon a tudatosság születik, a másikon
az álom szertefoszlik. Ha éberré válsz alvás közben, másnap olyan
fontos dolog történik, hogy nem lehet mihez hasonlítani. Semmi ehhez
foghatót még nem tapasztaltál. Szemeid oly tiszták lesznek, oly
áttetszők, hogy minden pszichedelikusnak tűnik majd, színesnek és
élőnek. Úgy találod majd, hogy még a kövek is lélegeznek, lüktetnek,
még a köveknek is lesz szívverésük.
Ha felébredsz, a teljes létezésnek megváltozik a minősége.

Egy álomban élünk. Alszunk még akkor is, ha azt gondoljuk, hogy ébren
vagyunk.

Gondold, hogy minden jelenség álom.

Először az objektumok elveszítik objektivitásukat, másodszor a

szubjektumok elveszítik a szubjektivitásukat - és ez, a
transzcendensbe visz. A tárgy nem fontos többé – ha a tárgy nem fontos
többé, akkor mi marad? Egy transzcendentális tudat: bodhichitta – csak
a szemtanúság, az én és te ideáitól mentesen, csak egy tiszta tükör,
ami visszatükrözi azt, ami előtte van.

És isten nem más, mint az, ami.

A harmadik szútra: Elemezd a meg nem született tudatosság

természetét.

Most már tudod mi a tudatosság. Megismerted a transzcendentális

tudatosságot, ahol az objektumok és a szubjektumok nem léteznek többé.

8
Megismerted első alkalommal ezt a tisztaságot, ezt a kristálytiszta
tükröt. Most elemezd ennek a tudatosságnak a természetét.
Nézz bele, nézz mélyen bele. Amennyire csak lehetséges, vedd rá magad
egy teljes éberségre. Ébredj fel és láss - akkor majd elkezdesz
nevetni, mert látni fogod, hogy sohase volt születés és sohase lesz
halál.

Ez a meg nem született és hallhatatlan tudatosság. Mindig is itt volt,

örök, idő nélküli. Pedig mennyire féltél a haláltól, az öregkortól és
megannyi ezeregy dologtól, és sohasem történt semmi: minden egy álom
volt.

Ezt látva mosolyogsz, nevetsz egyet. Az egész életed mostanáig

nevetséges, abszurd volt. Feleslegesen féltél, feleslegesen voltál
mohó, feleslegesen szenvedtél. Lidércnyomásos éjszakában éltél, és azt
te hoztad létre.

Elemezd a meg nem született tudatosság természetét ...

… és szabad leszel minden nyomorúságtól, minden szenvedéstől, és
pokoltól.

Negyedik szútra: Engedd a gyógyírt szabadon, a maga útján.

És most, próbálj nem ragaszkodni a gyógyszerhez, a módszerhez, mert ez

a kísértés megjelenik. Ez az utolsó kísértés, a legutolsó próbálkozása
az elmének a túlélésre. Még egy utolsó próbát tesz, és hátulról támad.
Mielőtt végleg eltűnne, még tesz egy kísérletet és ez a módszertől
való függés – az a módszer, hogy azt gondolod, hogy minden jelenség
egy álom.

Míg ide elértél, akkora élményben volt részed, olyan mélyen

megtapasztaltad a valóságot, hogy természetes módon ragaszkodni
szeretnél hozzá. De ha függő maradsz, újra visszatértél ugyanarra az
öreg útra: az elme visszatért a színleléshez. Ragaszkodj bármihez, és
az elme visszatér, mert az elme: függőnek lenni. Tarts meg bármit,
függj bármitől, és az elme visszatér, mert az elme függőség,
rabszolgaság. Tulajdonolj bármit – akár egy spirituális módszert, egy
meditációs módszert – tulajdonossá válva te is tulajdonított leszel
általa. Nem számít, hogy az pénz, vagy rendkívüli jelentőségű
meditációs módszer. Bármit tulajdonolsz, te is tulajdonított leszel
általa, és félni fogsz, hogy elveszíted.

Egyszer egy szufi misztikust hoztak hozzám. 30 éve folyamatosan a ZIRK

szufi módszert használta és nagyszerű tapasztalatokra tett szert.
Bárki láthatta, még egy hétköznapi ember is észrevette, hogy ő egy
teljesen más világban él. Látszott a szemében, ragyogtak a
boldogságtól. Az egész létezését áthatotta a kívülállóság.

A tanítványai hozták el hozzám, és azt mondták: „A mesterünk egy

megtestesült lélek. Mit mondasz róla?”.
Azt mondtam: Hagyjátok itt a mestereteket három napra velem, utána
gyertek vissza.

9
A mester velem maradt három napig. A harmadik napon nagyon dühös volt
és azt mondta: Tönkre tetted 30 évi munkámat.
Én egy egyszerű dolgot mondtam neki – csak Atishanak ez a szutráját:
Engedd a gyógyírt szabadon, a maga útján.

Azt mondtam: „Harminc évig ugyan arra a dologra emlékeztél, arra, hogy
minden isteni. A fa isten, a kő isten, az ember isten, a kutya, minden
isten – harminc évig folyamatosan erre emlékeztél.”.
Mire ő tényleg tett egy őszinte próbálkozást és azt válaszolta:
„Igen.”.
Erre én: „Most ne emlékezz tovább! Meddig akarsz még emlékezni? Ha már
eddig ez volt, legalább most ne emlékezz tovább, lássuk, mi történik.
Ha minden megtörtént, akkor is meg fog maradni, ha abbahagyod az
emlékezést.”.
Ez olyan logikus volt, hogy egyetértett: „Megtörtént”.

Ekkor azt mondtam: „Akkor próbáld meg, és három napig felejtsd el az

emlékezést, ne emlékezz!”.
Azt felelte: „Nem tudom abbahagyni, automatikussá vált.”.
Válaszom: „Csak várj, és próbáld ki!”.

Legalább két napig, 48 óráig tartott, míg elérte, hogy ne emlékezzen.

Nehezére esett nem emlékezni, mert automatikussá vált számára. Nem
volt szükség a szándékos emlékezésre, mert harminc évig emlékezett,
egyszerűen olyan volt, mint egy felszín alatti áramlat. De 48 óra
alatt sikerült elérnie, hogy ne gondolkodjon.
A harmadik nap reggelén nagyon dühös volt és azt mondta: „Mit tettél?
Minden gyönyör eltűnt. Nagyon közönségesen érzem magam. Pont úgy érzem
magam, ahogy harminc évvel ezelőtt, amikor elkezdtem a gyakorlást!”.
Elkezdett sírni a dühtől és a szomorúságtól, folytak a könnyei, és
folytatta: „Add vissza a módszeremet – kérlek, ne vedd el!”.

Azt válaszoltam: „Figyelj! Ha mindez ennyire módszerfüggő, akkor semmi

sem történt, csak egy illúzió, amelyet a folyamatos emlékezéssel
hoztál létre. Ez semmi egyéb, mint önhipnózis.”.

Minden nagy mester azt mondja, hogy egy nap el kell vetned a módszert
… és minél hamarabb dobod el, annál jobb. Abban a pillanatban mikor
megérkezel, amikor a tudatosság megvalósul benned, azonnal dobd el a
módszert. Figyelj: ez csak a 4. szútra. A harmadik szutrában Atisha
azt mondja: Vizsgáld, a meg nem született tudatosság természetét, majd
rögtön a negyedikben:
Engedd a gyógyírt szabadon, a maga útján.

Nincs több vizsgálat, nincs több irányított figyelem, nincs már

emlékezés arra, hogy minden álom. Ha egyszer a tudatosságot
megízleled, légy gyors! Mert az elme nagyon fortélyos - lehet, hogy
azt fogja mondani neked: Nini, te már nem vagy közönséges, már
különleges vagy. Nézd, már elérted … nézd, Buddhává váltál,
megvilágosodtál! Nézd, ez minden emberi lény célja, és nagyon ritka,
millióból csak egy nyeri el! Te vagy az az egy a millióból!

Az elme egyre csak hajtogatja ezeket az gyönyörű édes kis

szamárságokat, és természetesen az ego visszatérhet. Elkezdheted
nagyon jól érezni magad, szentebbnek, mint isten (??amilyen vagy??),
különlegesnek, spirituálisnak, szentnek. És minden elveszett. A

10
gyógyszeren keresztül a betegség visszatért. Kapaszkodj bele a
gyógyszerbe, és a betegség újra megjelenik.

Egy módszer eldobásánál, nagyon ébernek kell lenni. Ha egyszer elértél

valamit, azonnal dobd el a módszert, máskülönben az elméd azonnal
belekapaszkodik a módszerbe. Így szól majd hozzád nagyon logikusan: "A
módszer az, ami fontos".

Buddha szokása volt, hogy újra meg újra elmondta a következő

történetet: Öt idióta halad el egy falu mellett. Az emberek meglátván
őket nagyon elcsodálkoztak, mert egy csónakot cipeltek a fejükön. A
csónak igazán nagy volt, majdnem agyonnyomta a szerencsétleneket,
szinte haldokoltak a súlya alatt. Az emberek megkérdezték őket: Hát ti
meg mit csináltok?
Erre a bolondok azt válaszolták: "Nem hagyhatjuk el ezt a csónakot. Ez
az a csónak, amely a segítségünkre volt átkelni a túlpartról erre a
partra. Hogyan is hagyhatnánk el? Ezért, és csakis ezért lehetünk most
itt. E nélkül már régen meghaltunk volna még ott, a másik parton.
Amikor az éjszaka közeledett, a túlsó partot ellepték a vadállatok.
Teljesen bizonyos volt, hogy reggelre mind halottak leszünk. Soha nem
hagyhatjuk el többé, örökre lekötelezettjei vagyunk. Ezentúl is tiszta
hálával hordjuk ezt a csónakot a fejünkön.

Mindig ez történik, mert minden elme idióta. Az elme maga az idióta.

Az idióta szó eredete említésre méltóan gyönyörű. Az "idiocy" eredeti
jelentése valami speciális, valami, ami csak a tiéd, valami bizarr. Ez
tehát a szó eredeti jelentése: valami bizarr, excentrikusan működő.

Az elme mindig excentrikus módon működik, az elme mindig idióta. Az

igazán intelligens egyénhez nem tartozik elme. Az intelligencia az
elmenélküliségből ered, az idiotizmus az elméből. Az elme hülye, az
elmenélküli a bölcs. Az elme hiánya a bölcsesség, az intelligencia.

Az elme hol a tudástól, hol a módszerektől, a pénztől, a

tapasztalattól, hol ettől, hol meg attól függ. Az elmének támaszra,
segítségre van szüksége, önmagában nem létezhet. Önmagában szétesik.

Tehát az elme végső erőfeszítésképpen visszatér, amint elérsz némi

tudatosságot. Azt mondja: "Nézd, már megérkeztünk". Abban a
pillanatban, amikor valami belső hang azt mondja: „Megérkeztünk",
óvakodj! Ekkor légy fokozottan éber, minden lépésednél légy
maximálisan elővigyázatos!
Engedd, hogy a gyógyszer a saját útját járja.

Légy szíves, szállj le a gyógyszerről - a módszerről! Ezt hangsúlyozza

J. Krishnamurti - de ez az ő első szútrája, holott a negyediknek kéne
lennie. Ez az, amiben ő téved. Ez nem lehet az első szútra, mert
miképpen dobhatnád el azt a módszert, amelyet sohasem használtál? Csak
azt a módszert hagyhatod el, amit eddig gyakoroltál.

Athisa sokkal logikusabb, sokkal tudományosabb J. Krishnamurti-nál. Én

azt is értem azonban, hogy Krishnamurti miért hangsúlyozza ezt
annyira. Attól fél, hogy amennyiben belemész az első három szútrába,
akkor esetleg a negyedik sohasem jön el. Meglehet, hogy beleveszel az
első háromba. Sokan elvesztek a kezdeteknél, az első lépéseknél, sokan

11
belevesztek a módszerekbe. Tehát neki óvatosnak kell lennie, nagyon
óvatosnak.

Az öt idióta cipelte a csónakot, Krishnamurti pedig a másik partról

tanította őket: "Ne szálljatok a csónakba!” - túl veszélyes! - "Mert
ha egyszer be találsz szállni, ki tudja, talán még majd a fejeden
fogod cipelni azt. Kérlek, ne is szállj bele!".

Nagyon sokan vannak, akik félnek beszállni a csónakba. A félelem a

csónak használatától éppúgy hülyeség, nincs különbség. Az, aki fél
beszállni a csónakba, ugyanaz a személy, mint aki cipelni fogja azt,
máskülönben miért félne?

Vannak régi barátaim, akik egész életükben Krishnamurtit követték.

Eljönnek hozzám, és azt mondják: "Szeretnénk idejönni, de félünk az
összes módszertől, amit csak tanítasz. Azok veszélyesek!".

A módszerek azonban csak akkor veszélyesek, ha nem vagy éber;

egyébként gyönyörűen használhatók. Csak nem gondolod azt, hogy a
csónak veszélyes? Veszélyes, ha arra gondolsz, hogy ezentúl, örök
hálád jeleként egész életedben a fejeden cipeled majd. Máskülönben
csak egy tutaj, melyet használat után eldobsz. Az összes módszer csak
egy tutaj, melyet használat után eldobsz. Csak használod és elhagyod,
használod, és sohasem nézel vissza többé - mert nem szükséges, nem
lényeges.

Ez a két szélsőség. Az egyiket az öt idióta, a másikat pedig

Krishnamurti követői alkotják. Egyikre sincs szükség. Az én
hozzáállásom ez: Használd a csónakot, használd ezt a gyönyörű
csónakot, használj annyi csónakot, amennyit csak bírsz; de használd
tudatosan, éberen, és amint átérsz vele a másik partra, azonnal hagyd
ott mindenféle kapaszkodás nélkül! Amíg a csónakban vagy, élvezd és
légy neki hálás! Azonban amint kiszállsz a csónakból, mondj köszönetet
és állj odébb.

Az ötödik szútra: A lényeg: helyezkedj az eredendő szemlélődés

állapotába.

Amint a gyógyszert kidobtad, automatikusan letelepedsz a lényedben. Az

elme ragaszkodik, soha nem engedi, hogy megpihenj benne. Az
érdeklődésedet abba az irányba fordítja, valahol ott tartja, ahol-ami
nem te vagy: a csónakok!

Ha már nem kapaszkodsz semmiben, nincs hová menned - az összes

csónakot elhagytad, és már sehová sem mehetsz, végére értél minden
ösvénynek, nincs hová menned, az összes álmod és elhatározásod mind
eltűnt, nincs már lehetőség a haladásra. A megnyugvás, a saját
természete szerint következik. Csak gondolj a lazítás szóra! Csak
legyél, telepedj meg, hazaérkeztél!

A lényeg: helyezkedj az eredendő szemlélődés állapotába

12
Amint letelepedsz, a színtiszta tudatosság megjelenik erőfeszítés,
módszer nélkül. Ha módszer kell a tudatossághoz, akkor az még mindig
nem az igazi tudatosság, nem a tudatosság lényege, esszenciája, nem a
természetes, spontán tudatosság. Akkor ez még mindig csak egy
mellékterméke valamely módszernek, csak kifejlesztett, művi. Akkor az
csak az elme mellékterméke, még nem az igazság.

A lényeg: helyezkedj az eredendő szemlélődés állapotába

Most már nincs mit tenned. Láss, légy, élvezz: csak ez a pillanat
létezik - ez most, itt, a varjak a károgása ... és mindez a csend.

Ha ismered ezt a derűt, tudod ki vagy, miről is szól a létezés

egyáltalán. Patanjali szavaival szólva, ez a: "samadhi". Gautam Buddha
ezt nevezi: "SAMBODHI"-nak, ez a "bodhichitta", Atisha tanításában.

E (meditációs) szakaszok között, tekintsd a jelenségeket

álmoknak (?fantomoknak).

Athisa valóban nagyon tisztában van a tanítvánnyal. Tudja, hogy

kezdetben, a lényedbe való megtelepedéssel szerzett tapasztalatok csak
pillanatnyiak lesznek. Megnyugodva a lényedben, egy pillanatra
megtalálod magad, de a következő pillanatban ez már tovatűnt.
Kezdetben, ez valahogy így megy: egyik pillanatban együtt áradsz az
ismeretlennel, együtt a varázslatossal, míg a másik pillanatban már
sehol sincs. Az egyik pillanat minden illat, a másikban már hiába
keresed, nem találod hova tűnt.

Eleinte ezek csak futó bepillantások. Később, lassanként azonban egyre

megbízhatóbbak lesznek, egyre tovább tartanak. Lassan, lassan, lassan,
nagyon lassan megtelepednek mindörökre. Mielőtt azonban ez
megtörténne, nem akarod majd engedni, hogy ezek természetessé
váljanak, nem leszel képes elfogadni ezt - ez lesz a hiba. Ezért
mondja Atisha: E szakaszok között...

Amikor a meditációban ücsörögsz, a meditáció közben, mindez meg fog

történni - aztán elmúlik. Mit kell hát tenni e meditációs szakaszok
között?

E (meditációs) szakaszok között tekintsd a jelenségeket álmoknak (?

fantomoknak).

A meditációs szakaszok között folyamatosan használd a módszert, de

hagyd el, amikor elmélyülsz a meditációban. Ahogy a tudatosság egyre
tisztábbá és tisztábbá válik, végül eljön a pillanat, amikor hirtelen
teljesen kitisztul: ekkor dobd el, hagyd el a módszert, felejts el
mindent a gyógyszerről, csak maradj ott és létezz.

Kezdetben ez csak pillanatokra történik meg veled. Néha még akkor is

bekövetkezik, amikor engem hallgatsz. Csak egy pillanatra, mint a
szellő, átsuhansz egy másik világba, abba a világba, ahol nincs elme.
Csak egy pillanatra – tudod, hogy tudod, de csak egy pillanatra. És
újra felerősödik a sötétség, az elme az összes álmával együtt
visszatér, visszatér az összes vágyával és hülyeségével együtt.

13
Egy pillanatra a felhők szétoszlottak és te megpillanthattad a napot.
Most azonban azok újra összeálltak, sötétség vesz körül, a nap eltűnt.
Ezek után, még a nap létezésében hinni is nagyon nehéz. Nagyon nehéz
elhinni azt, hogy az, amit az előbb egy pillanatra megtapasztaltál,
igaz volt. Lehet, hogy csak fantázia volt, lehet, hogy az elme ezt
mondja: csak képzelődtél.

Annyira elképzelhetetlen, annyira lehetetlennek látszik, hogy ez

megtörténhetett VELED - az összes hülyeséggel az elmében, az összes
felhővel és sötétséggel, megtörtént veled: egy pillanatra láttad a
napot! Könnyen lehet, hogy ez meg sem történt, csak elképzelted, lehet
hogy álomba zuhantál és akkor láttad.

A meditációk között kezd elölről, légy a csónakban, használd a

csónakot ismét.

Tekintsd a jelenségeket álmoknak.

Atisha nagyon körültekintő a tanítvánnyal. Máskülönben a negyedik

szútra lenne az utolsó - vagy legfeljebb az ötödik:

A lényeg: helyezkedj az eredendő szemlélődés állapotába

Ha Atisha olyan ember lett volna, mint Bodhidharma, e tanulmány véget

ért volna az ötödik szútránál, ha nem éppen a negyediknél: Engedd,
hogy a gyógyszer a saját útját járja.

A megtelepedés megtörténik magától. Bodhidharma nagyon fukar volt, nem

használta volna az ötödiket, de Atisha nagyon körültekintő. Egykor Ő
is volt tanítvány, úgyhogy ismerte a tanítványi lét nehézségeit. Három
nagy mester tanítványa volt, ismerte tehát az összes nehézséget,
amivel egy tanítvány szembekerülhet. Atisha zarándok volt - ismerte az
összes problémát -, három út zarándoka. A lehetséges mindhárom úté.
Ismerte tehát az összes problémát, nehézséget, az összes kelepcét és
akadályt, amely szükségszerűen megjelenik a tanítvány útja során -
ezért ilyen figyelmes. Azt mondja: E szakaszok között...

A meditáció eme pillanatai között, a teljes öröm, az üresség és

tisztaság pillanatai közt, a létezés eme pillanatai között emlékezz
arra, hogy minden csak álom, az összes jelenség csak álom. Használd
ezt a módszert mindaddig, amíg a lényed örökké tartó megtelepedése meg
nem történik.

Hatodik szútra: Gyakorold az eggyéválást, az adást és elfogadást

egyidejűleg. Tedd ezt a légzésed figyelése által.

TRAIN IN JOINING, SENDING AND TAKING TOGETHER.DO THIS BY RIDING

THE BREATH.Gyakorold az egyesítést, az "adok-kapok"-ot együtt. Tedd
ezt a lélegzéssel áramolva.
Gyakorold az eggyéválást, az adást és elfogadást egyidejűleg.
Tedd ezt a légzésed figyelése által

14
Az üresség megtapasztalása megtörtént - ezt az, amit meg kellett
tanulni. Eddig, az 5. szútráig, Atisha az első mesterével,
Dharmakirti-vel volt. Ezzel, azonban már továbbjutott második
mesteréhez Dharmarakshita-hoz.

Gyakorold az eggyéválást, az adást és elfogadást egyidejűleg.

Tedd ezt a légzésed figyelése által

Azt mondja: Kezdj könyörületes lenni. A módszer az, hogy amikor

belélegzel - most jól figyelj, mert ez az egyike a legnagyszerűbb
módszereknek -, tehát amikor belélegzel, képzeld azt, hogy a föld
összes népének az összes szenvedését, nyomorát belélegzed. Az összes
sötétséget, az összes negativitást, az összes poklot, amely mindenfele
létezik, belélegzed - és engedd, hogy a szíved elnyelje mindezt.

Meglehet, hogy olvastál vagy hallottál már a Nyugaton elterjedt

úgynevezett "pozitív gondolkodás" híveiről. Ők ennek éppen az
ellenkezőjét mondják - és nem tudják, hogy mit beszélnek. Azt mondják:
"Amikor kilélegzel, dobd ki magadból az összes szenvedést,
negativitást, és amikor belélegzel, lélegezd be az örömet,
pozitivitást, boldogságot, vidámságot.".

Atisha módszere ennek épp az ellenkezője: amikor belélegzel, lélegezd

be a föld összes lényének szenvedését, fájdalmát - múlt, jelen és
jövő. Ezután, amikor kilélegzel, lélegezd ki az összes örömödet, az
összes boldogságodat, az összes áldást, amid csak van. Lélegezz ki,
ömleszd magad a létezésbe. Ez a könyörületesség módszere: idd fel az
összes szenvedést és áraszd ki az összes áldást.

Meglepődsz majd, ha ezt teszed. Abban a pillanatban, amint a világ

összes szenvedését magadba szívod, az már nem lesz szenvedés többé. A
szív azonnal energiává alakítja. A szív egy átalakító erő: szívd be a
szenvedést, az átalakul boldogsággá … aztán áraszd ki azt.

Ha egyszer ezt megtanultad, hogy a szíved képes erre a varázslatra,

erre a csodára, újra és újra meg szeretnéd tenni. Próbáld ki! Ez az
egyike a leghasznosabb módszereknek. Egyszerű, és azonnali eredményt
hoz. Tedd meg még ma, és lásd!

Buddha és tanítványai megközelítései közül ez az egyik. Atisha is

egyike az ő tanítványainak, ugyanaz a tradíció, ugyanaz a vonal.
Buddha gyakran ismételgette a tanítványainak: "IHI PASSIKO: gyere és
láss!". A buddhisták nagyon tudományos emberek. A buddhizmus, a föld
legtudományosabb vallása, ezért a buddhizmus napról napra egyre jobban
terjed a Földön. Amint a Föld egyre intelligensebbé válik, úgy lesz
Buddha egyre fontosabb és fontosabb - és ez elkerülhetetlen. Ahogy
egyre több ember lesz otthon a tudományban, Buddha vonzereje úgy lesz
egyre nagyobb. Ő meg fogja győzni a tudományos elmét - azt mondja:
"Bármit mondok, kipróbálhatod! Soha nem mondom azt, hogy: Hidd el. -
Azt mondom: Fedezd fel, gyakorold, és csak ha már te magad érzed,
akkor bízzál benne. Máskülönben semmi szükség a hitre.”.

Próbáld ki ezt a könyörületesség e gyönyörű módszerét: vedd el a

szenvedést, és áraszd ki az örömöt.

Gyakorold az eggyéválást, az adást és elfogadást egyidejüleg.

15
Tedd ezt a légzésed figyelése által

Három akadály, három méreg, a tisztaság három alapja.

Három dolog van, ami vagy méreggé válik vagy alapja lehet a végtelen
tisztaságnak. Atisha belső alkímiáról beszél. A méreg nektárrá válhat,
a közönséges fém arannyá változtatható.

Mi ez a három dolog? Az első az utálat, a második a ragaszkodás, és a

harmadik a közönyösség. Az elme így működik. Minden iránt utálatot
érzel, amit nem szeretsz, ragaszkodást érzel minden iránt, amit
szeretsz, és közönyösséget minden iránt, amit se nem szeretsz se nem
utálsz. Ez az a három dolog - az elme e között a három dolog között
létezik. Az elmének nevezett szerkezetnek ez a három lába: utálat,
ragaszkodás és közönyösség. Ha te ezek között élsz, akkor méregben
élsz.

Így tesszük pokollá az életet. Utálat, gyűlölet, ellenszenv, irtózás -

ezek alkotják a pokol egyharmadát. Ragaszkodásból, vonzalomból,
kapaszkodásból, birtoklásból áll a pokol második egyharmada. Végül a
közömbösség minden iránt, amihez nem vonzódsz, és amit el sem
utasítasz - ez alkotja a harmadik részt, a pokol harmadik egyharmadát.

Csak figyeld meg az elmédet, az elméd így működik. Állandóan ezt

mondogatja: "Ezt szeretem, azt nem szeretem, és a többi meg nem
érdekel!" Ez a három út, amelyen az elme mozog. Ez a kitaposott út, ez
a megszokás.

Atisha azt mondja: Ez az a három méreg, ami a tisztaság három alapjává

is válhat. Hogyan lehetséges a három mérget átalakítani a tisztaság
három alapjává? Úgy, hogy az együttérzés minőségét életre hívod -
Megtanulod befogadni a szenvedést. Ha a világ összes szenvedése beléd
áramlik a lélegzeteddel, hogyan lehetnél elutasító? Hogyan lehetnél
ellenérzéssel, közömbös bármi iránt is? És hogyan tudnál ragaszkodni
akármihez is? Ha feltétel nélkül befogadod a világ összes szenvedését,
feliszod azt, elnyeled a szívedben, és helyette fenntartások nélkül
örömöt töltesz az egész létezésbe … nem csak egy bizonyos valakibe,
emlékezz! Nem csak egy emberbe, hanem az összesbe: az összes lénybe, a
fákba és kövekbe, a madarakba és a többi állatba, az egész létbe, az
anyagiba és anyagtalanba - amikor mindenfelé feltétlen boldogságot
árasztasz, hogyan ragaszkodhatnál hát?

Ragaszkodás, utálat, közöny: mind eltűnik ezzel a kis technikával. És

ezek eltűnésével a méreg nektárrá alakul, a rabszolgaságból szabadság
lesz, és a pokol többé már nem pokol, hanem a mennyország.

Abban a pillanatban, megtudod: éppen ez a test a buddha, pont ez a

föld a lótusz paradicsom.

Az utolsó, hetedik szútra: Minden viselkedési helyzetben

gyakorolj a kijelentések szerint.
TRAIN WITH PHRASES IN EVERY MODE OF BEHAVIOR.
??? Gyakorolj a frázisokkal a viselkedés minden módján.

16
Atisha nem a „megfutamodó”. Nem az elszökést tanítja, nem mondja azt,
hogy állj odébb azokból a helyzetekből, amelyeket nem szeretsz. Azt
mondja: Meg kell tanulnod minden helyzetben bodhichitta-ként működni,
megőrizni a buddha-tudatot - a vásártéren, a kolostorban, ha egy csomó
emberrel vagy, ha egyedül vagy egy barlangban, barátok vagy ellenségek
között, a családban, ismert emberekkel vagy idegenekkel körülvéve,
emberek és állatok között. Mindenfajta helyzetben, mindenfajta
kihívások közt meg kell tanulnod együtt érzően működni, meditációban –
ezek, a különféle helyzetekben szerzett tapasztalatok fognak téged
bodhichitta-ként egyre inkább éretté tenni.

Ne menekülj el semmilyen helyzetből! Ha elszöksz, akkor valami mindig

hiányozni fog belőled. Így, "bodhichitta"-ságod nem lesz annyira
érett, annyira gazdag, mint lehetne. Éld az életet minden
dimenziójában.

Ez az amit én is tanítok neked. Éld az életet annak teljességében.

Élni a világban, de nem azonosulni vele! Élj a világban, mint a
lótuszvirág a vízben; ami a vízben él, de a víz nem érinti meg. Csak
ekkor fog a bodhichitta virágozni, kinyílni benned. Csak akkor fogod
megismerni a végső tudatosságot, ami nem más, mint a szabadság, az
öröm, az örök vidámság, az áldás. Ha erre nem jössz rá, akkor
lemaradsz az élet értelméről, pedig ennek tudatában lenni az egyetlen
cél. Az egyetlen cél erre emlékezni!

Emlékezz, Atisha szútrái nem filozófikusak, nem spekulatívak vagy

absztraktak, hanem tapasztalatiak, tudományosak.

Hadd ismételjem meg: a vallás egy tudomány olyan értelemben, hogy a

legtisztább tudás. Mégsem tudás abban az értelemben, ahogy a kémia és
fizika az. Nem kifelé irányuló tudomány, hanem a befelé haladás
tudománya. Nem a külső tudománya, hanem a belsőé. Ez a tudomány egy
másik világba vezet, ez a tudomány az ismeretlenbe, megismerhetetlenbe
visz. Ez a legnagyobb kaland, ami létezik. Ez egy hívás és egy kihívás
mindazoknak, akiknek van bátorsága, van mersze, van intelligenciája.

A vallás nem a gyáváké, hanem olyan embereké akik veszélyesen akarnak

élni.

17