A röpképtelen kis sárkány

Réges-régen, messzi hegyeken és tengereken túl élt egy kis sárkány, ki nem tudott repülni.

Naphosszat csak azt nézte, hogyan játszik a többi sárkánygyerek. Figyelte, hogyan
emelkednek fel a földről, hogyan emelkednek egyre magasabbra, míg végül elérik a felhőket,
ahol nincs határ, ahol úgy szállnak, ahogy akarnak.

Szabadok voltak. Nem kötötte őket a föld, mint például a kétlábúakat, akik a tenger másik
oldalán egy kastélyban éltek. A levegőben nem állította meg őket semmi, a szél hátán
meghódították a világot, számtalan helyet bejártak, számtalan kalandban volt részük.
Minden sárkány szabadnak született, mert tudott repülni.

És ott volt ő, a sárkányok szégyene, a „csúszó-mászó gyík”, ahogy a többiek csúfolták mindig.
Minden vágya az volt, hogy ő is felemelkedhessen, hogy a szelek hátán tovaszálljon.

Ennek mikéntjén törte a fejét éppen most is, miközben kedvenc szirtjén fekve bámulta az
égen suhanó alakokat. De a mai nap valamiért mégis más volt. Ahogy nézte a többiek
szárnyát, hirtelen megvilágosodott. Lenézett a maga kis elcsökevényesedett szárnyára, majd
vissza, a fellegek közt repülőkére. A fejében összeállt a terv.

Elindult az erdőbe, ahol erős, de mégis könnyű faágakat keresett. Ahogy ezzel végzett, még
mélyebbre ment az erdőben, ahol indákat gyűjtött, amivel majd az ágakat össze tudja
kötözni. A tervéhez szükséges utolsó kelléket pedig az otthonából hozta. Egy hatalmas
bőrdarabot, amiből az édesanyja takarót készített volna neki, de a kis sárkány biztosra vette,
hogy az anyja nem fog megharagudni azért, hogy kölcsönveszi egy kicsit. Különösen akkor,
ha a terve beválik, és képes lesz repülni, akárcsak ő.

Ahogy mindent egy helyre gyűjtött, nekiállt a fejében megálmodott eszköz elkészítésének. A
faágakból az indák segítségével egy szárnyhoz hasonló vázat kötözött, aztán erre feszítette ki
a bőrdarabot. Az elkészült művét jó alaposan átvizsgálta, ellenőrizte a csomók szorosságát, a
bőr feszességét is.

Amint ezzel elkészült, az indákkal magára erősítette a műszárnyakat. Elégedetten tekintett

végig magán, majd elindult a szirthez.

Letekintett a mélybe, majd fel a felhőkre. Néhány lépést hátrébb lépett. Félve lehunyta a
szemét, majd ezt suttogta:

- Sok szerencsét nekem! – ezzel leugrott.

Mikor kinyitotta a szemét, csak azt látta, hogy siklik a levegőben. Akár egy igazi sárkány.
Hatalmas mosoly terült el az arcán, és életében először nem érezte magát furcsának.
De öröme nem tartott sokáig, ugyanis a kis sárkány azzal nem számolt, hogy felfelé nem tud
majd repülni, a siklással pedig előbb-utóbb a földön végzi. Hatalmas pánik uralkodott el rajta,
ijedtében nyekkent egyet, és a lehető legkisebbre összehúzva magát várta a becsapódást.

Ekkor hatalmas üvöltés hasított a levegőbe, miközben a kis sárkány édesanyja gyermeke
után vetette magát. Miután elkapta kölykét, egyenesen a saját fészkükhöz repült. Tüzetesen
átvizsgálta gyermekét, majd megkönnyebbülten sóhajtott fel, mikor épnek találta.

- Mit csináltál már megint, kölyök? – kérdezte megrovással hangjában.

- Repülni akartam – mondta szégyenkezve a kis sárkány.

- De miért, kicsim? Bajod eshetett volna. Még belegondolni is rossz, hogy mi lett vol…

- Sárkány akartam lenni, mama! – szakította félbe kiáltva a kis sárkány. – Olyan akartam
lenni, mint a többiek! Igazi sárkány! Akárcsak te és a papa. Miért nem lehetek olyan, mint ti?
Miért nem repülhetek, mama? – Ekkora minden dühe elszállt, csak a könnyek maradtak,
melyek apadhatatlanul folytak aranysárga szeméből.

Az édesanyja magához ölelte szomorú kölykét, majd ezt suttogta neki:

- Te százszor jobb vagy, mint bármelyik repülni tudó sárkány. Így vagy különleges, ahogy
vagy. Merj az lenni, aki vagy, kicsim!

- De attól még bántanak, mama… – szipogta bánatosan.

- Jegyezd meg, amit mondok, fiam! Egy sárkány nem attól lesz sárkány, hogy tud repülni,
hanem attól, ami itt van – ezzel a kissárkány szívére bökött. – És neked mindened megvan,
ami egy sárkánynak kell. Bátor vagy, merész, okos és ravasz. Hidd el, ezektől leszel az, aki!

- Köszönöm, mama! – mondta, és szorosan átölelte az édesanyját.

Hát így esett réges-régen, messzi hegyeken és tengereken túl, hogy egy röpképtelen kis
sárkány megtanulta elfogadni önmagát, és felnőtt korában a valaha élt legnagyobb
sárkánnyá lett.

A pályázó adatai:

Neve: Balogh Orsolya

Iskola: Lonkai Ármin Általános Iskola, Mátyásdomb
A pályázó lakcíme: 8134, Mátyásdomb, Fő u. 21.
Édesanyja: Balogh Jánosné
Édesanyja elérhetősége: 30/485 53 63
E-mail: orsolyabalogh4@gmail.com
Osztálya: 8. osztály