Biró Anna Boglárka 5.

b
Szent Imre Általános Iskola és Óvoda
8000 Székesfehérvár, Budai út 4.
e-mail: szentimre.szfvar@gmail.com

felkészítő tanár: Náray-Szabó Lívia

Mi a szösz?

Egyszer volt, hol nem volt, most is van egy Mesesziget, annak közepében gyönyörű
tavacska, mellette egy fa, amelynek tövében a fűszálak között rejtve él egy virág. Csodaszép
világoszöld levelei, gyönyörű makk egészséges, rózsaszín fodros szirmai vannak. Benne él
egy nép, az apró szöszök, akik pontosan 111-en vannak, se többen, se kevesebben. A szöszök
olyan aprócskák, mint egy porszemcse. Pihe-puha kis testük van. Két pirinyó kezükön és
lábukon lépkednek.
A szöszök boldogan élnek, van azonban egy ellenségük, a kristály sárkány, aki el
akarja lopni a szösz szérumot, ami a szöszöknek örök életet ad. A szérum egy kis üvegben
van. Úgy csillog, mint a kristály, talán ezért is tetszik annyira a sárkánynak. A sárkány nem
hiszi el, hogy a szer rá nem hat, és hogy a szöszöknek szüksége van a szérumra, ami sosem
fogy el. A szösz szérumból naponta kell inni egy kis pohárnyit, hogy hasson. Egyszer régen
egy kedves boszorkánytól kapták a bűbájjal együtt.
A szöszfaluban él Szöszi és Szöszke, a hős kalandorok, akik meg szeretnék állítani az
erős, mérges kristálytestű sárkányt. A sárkány otthona egy kristály barlangban van, ami a falu
szélén magasodó hegy tetején helyezkedik el. A falu mellett az erdő közepén a nagy, lombos,
vaskos törzsű, odvas szöszfa áll.
Egy napon reggelizés után Szöszi és Szöszke elindult az erdőbe. A mélyébe érve
megpillantották a nagy szöszfát, amely őrizte a nagy könyvet, ami minden idők óta ott volt és
minden le volt benne írva, amit csak a szöszöknek tudnia kell. A nagy szöszkönyv vaskos és
vörös borítójú. A fa akkor nyújtotta át, ha hatalmas törzsét átölelték. A két lány együtt ölelte
át a törzset, és a fa két ágával odanyújtotta nekik a nagy szöszkönyvet, melyben minden le
volt írva a szöszök létezéséről, erejéről, törvényeikről. Kézbe vették a könyvet és megkeresték
benne a sárkány legyőzésének módját, amely a következő:
„A sárkány barlangjából az ivó tálkájában lévő kék szívkristályt kell elhozni és a
szöszfa karjába helyezni, hogy a sárkány a nép védelmezője és jó barátja legyen.”- olvasta fel
Szöszi.
 Másnap egy csodálatos nyári napra virradtak a szöszök. Lágy, meleg szellő fújdogált.
A bátor kalandorlányok, Szöszi és Szöszke, összehívták a népet szöszkúthoz. A kút csobogott,
pici madárkák csiviteltek körülötte, kristálytiszta vize csak úgy csillogott a fényességtől.
Amikor valamennyien hiánytalanul egybegyűltek, Szöszi és Szöszke nagyot kiáltva magukra
vonták a figyelmet, és így szóltak:
- Kedves Szösznép! A holnapi napon ellopjuk a sárkánytól a szívkristályt!
A nép rettenetesen megrémült, de aztán megnyugtatták őket. Szöszi így folytatta:
- A következőt fogjuk tenni: napfelkeltekor itt gyülekezünk, majd felmegyünk a
hegyre és beosonunk a sárkány barlangjába. Elhozzuk tőle a szívkristályt és sietősen a
szöszfához visszük.
A nép helyeselte a lányok tervét és ki-ki saját dolga után ment, hogy készüljenek a másnapi
küldetésükre.
Így hát mikor megvirradt a következő nap, a lányok elindultak népükkel együtt a
sárkány barlangja felé. Hosszú gyaloglás után elérték a barlang bejáratát.
- Mit csinálunk, ha a sárkány ébren van? – kérdezte Szöszi.
- Megvárjuk, míg álomba szenderül. – válaszolta magabiztosan Szöszke.
- Egy kicsit félek, hiszen ő sokkal erősebb nálunk.
- Nincs mitől félnünk, közös erővel fogjuk legyőzni őt.
Szöszke megnyugtató szavai legyőzték Szöszi félelmét, majd halk léptekkel lopakodtak a
sárkány felé. A sárkány éppen aludt, így könnyűnek tűnhetett csendesen a kijáratig vinni a
kristályt a nyakukban lévő gyémánt nyakláncok együttes erejének segítségével. A sárkány
mocorgása hallatán azonban annyira megijedtek, hogy leejtették a kristályt, amely nagy
koppanással a földre esett. Erre a sárkány felriadt álmából, dühösen, tüzet okádva nézett
körül, hogy mi ez a zaj.
- Ki merészel belépni a barlangomba, s megzavarni legszebb álmomban? – ordított fel
haragosan.
Jelet adva a többieknek Szöszi intett a kezével, s a szöszök mintegy vezényszóra egyszerre
felemelve gyémánt nyakláncaikat falat alkottak, ami mögé elbújhattak a sárkány szeme elől.
- Nincs itt senki, úgy tűnik csak álmodtam – gondolta magában a sárkány, s megnyugodva
visszaaludt. Reggel, ahogy felébredt, első mozdulata a tálkához vezette, hogy igyon. Ekkor
vette észre, hogy eltűnt a szívkristály, ami számára az erőt és gonoszságot biztosítja.
Dühében tombolni kezdett és tüzet okádva üvöltötte:
- Mégsem álom volt, tudtam, hogy itt jártak! Megkeresem és felfalom őket!
Azon nyomban elindult a szívkristály felkutatására. A hegy aljánál megpillantotta a
szöszöket, utánuk eredt. Óriási szárnycsapásaival egyre közelebb és közelebb került a
szöszökhöz, akik lélekszakadva rohantak, amikor észrevették, hogy a sárkány már csak
kőhajításnyira van tőlük. A szöszök sietve vitték együtt a szívkristályt, a sárkány pedig egyre
gyengülő erővel próbálta őket elkapni, de mire elérte volna őket, már késő volt. A szöszök
átölelték a fát és beteljesült álmuk. Minden úgy történt, ahogy a könyvben le volt írva, vagyis
elhozták a sárkány barlangjából az ivó tálkájában lévő kék szívkristályt és a szöszfa karjába
helyezték, hogy a sárkány a nép védelmezője és jó barátja legyen.
A szöszök mind a 111-en, illetve a sárkány, akire szintén hat a szérum, még ma is
boldogan élnek szöszfalván. Aki nem hiszi, keresse meg a Meseszigetet a mesetérképen, a fa
tövében, a fűszálak között rejtve a kis virágot és rajta a szöszöket!