Thaddeus Golas

A LUSTA EMBER UTIKALAUZA

A MEGVILÁGOSODÁSHOZ

Előszó _ Kik vagyunk? _ Idesüss Mama! _ Hogyan érezzük jól

magunkat? _Életmentők _ Hogy kerülünk ide? _ Önfejlesztés _
Idő és rezgések _Változások _ Mi a valóság? _ Hogy jutunk oda _
Még lustábban _
 A paradicsom elérhető még a lusta embernek is -

Apám, Valentin Golas emlékének ajánlom.

És hálával a Belcher Street-i Sárga Tengeralattjárónak,

Bill és Liz kapitánynak,

Patrice-nak, Kathy-nek,

Bernie-nek, Fran-nek,

Ian-nek, Helen-nek,

meg mindenkinek.

Használati útmutató

Ha valamit nem értesz, olvasd tovább.

Ha akkor sem érted, olvasd el újra.

Ha ekkor sem érted, elég, ha a hangulatát érzed: „élvezd a rezgéseket”!

Ha megérted, ne vonj le következtetéseket!

 Előszó

Lusta ember vagyok. A lustaság visszatart attól, hogy elhiggyem, hogy

a megvilágosodás erőfeszítést, fegyelmet, szigorú diétát és az erény más
bizonyítékait követeli.
Ez nagyjából a legrosszabb, amit itt kijelenthetek, de előbb őszintének
kell lennem, mielőtt tiszteletteljes lennék. Azért végzem el ezt a munkát,
hogy megírom ezt a könyvet, hogy megóvjam magam attól a gondtól,
hogy beszélnem kelljen róla.
Elég gyatra esély van arra, hogy pont ez az, amit el kéne olvasnia bár-
kinek is ahhoz, hogy jobb érzése legyen önmagáról. Ha viszont szelíd
ember vagy és tudni akarod, mire számíts, hogyha rád tör a megvilágoso-
dás, és hogy miért jön el hozzád, akkor ez itt neked való.
Ezek a játék szabályai, ahogy én látom őket. Úgy veszem észre, hogy
manapság sokan közülünk nagyon gyorsan nyílnak ki, és az egyik leg-
gyakoribb félreértés, amivel találkozunk, az az, hogy azt hisszük, a fel-
ismerés élményünk egyedülálló. Az az érzés, hogy tudjuk az igazságot,
nem elég. Nem az a szándékom, hogy a végső igazság kinyilatkoztatását
színleljem, hanem az, hogy bizonyos egyszerű attitűdöket, hozzáálláso-
kat javasoljak, amik mindenkinek be fognak válni, és veled maradnak
a legszélsőségesebb kiakadásban vagy űr-utazásban, még akkor is, ha az
elméd már teljesen elfújta a szél.
Ezek a hozzáállások annyira egyszerűek, hogy még körül is veszem
őket egy képpel a világmindenségről, hogy megmutassam miért működ-
nek még akkor is, ha nem hiszed, hogy be fognak válni.
A világmindenség olyan végtelenül nagy és bonyolult, hogy ha ilyen
könyvekre lenne szükségünk ahhoz, hogy megvilágosodjunk, akkor so-
hasem jönne össze nekünk. Másrészt viszont a világmindenséget olyan
egyszerűre tervezték, hogy semmi oka senkinek arra, hogy hiába törje a
fejét és boldogtalan legyen. Könnyű a kezedbe venni a létezésed, bár-
mennyire bonyolultan néz is ki. Sokszor feladtam már azt az ötletet, hogy
megírjam ezt a könyvet, azon az alapon, hogy az emberek azért nem tud-
ják, mert nem akarják. De végül is nincs több okom nem megírni, mint
megírni.
 Azért írom, amit majd én akarok olvasni egy napon, amikor ott lesz el-
akadva egy fura helyen, Sokszor gondoltam rémséges élmények közben:
Mit tudnék mondani valakinek, aki ebben az elmeállapotban van, aminek
lenne még valami értelme? Ez az a fajta tesztelés, amin ez az információ
átment. Egy sor sincs ebben a könyvben, ami csak azért lenne ott, mert jól
hangzik. Ez az információ praktikus és megbízható. Biztonsággal átvitt
engem és másokat néhány szélsőséges tudatállapoton, és összefoglalható
néhány kulcsmondatban, amik elég egyszerűek ahhoz, hogy bármilyen
válsághelyzetben felidézhesd őket.
Az első fejezet néhány röviden felvázolt ötlettel kezdődik, arról, hogy
hogyan jött létre a világ, a könyv többi része pedig az életünket vizsgál-
ja ebből a nézőpontból. Ez a látásmód messzire nyúlik, kiterjed a tudás
minden területére, és mivel nekem évekig tartott, hogy tisztázzam, nem
várhatom, hogy bárki más csak úgy elfogadja.
Mindössze csak annyit tehetek, hogy megkérlek játsszál velem gon-
dolat-játékot, nézd meg hová vezet, és vesd össze azzal, amit tudsz. Mi-
nek kell igaznak lennie a világról ahhoz, hogy így nézzen ki számunkra;
ahogy kinéz? Van-e megbízható híd anyag és szellem között? Mint sok
ember, én is évekig birkóztam ilyen gondokkal, és ebben a könyvben van
néhány végkövetkeztetésem. Lehet, hogy ezeknek a következtetéseknek
csak akkor lesz értelme számodra, ha a saját ellenőrzési-bizonyítási fo-
lyamatodat követed.
Ha így van, akkor az első fejezetben minden benne van, amire szüksé-
ged lehet, hogy hosszú ideig elfoglald magad. Másfelől, ha csak egy kéz-
hez álló belső útikalauzt keresel, azt is meg fogod találni. Igazán senkitől
sem várom, hogy fogja ezeket a mondatokat, és kiterjessze, visszaalakít-
sa őket felismerés-élményekké. De ha közületek valaki, akiről sohasem
fogok hallani, egy kicsit feldobottabb és boldogabb lesz, akkor ezt az
egészet ezerszer is újra megírnám. Remélem, hogy kellemesnek fogod
találni a rezgéseket.
 Kik vagyunk?

Egyenlő lények vagyunk és a világmindenség az egymáshoz való vi-

szonyainkból áll. Az univerzum egyfajta létezőkből van teremtve; mind-
egyik élő, mindegyik meghatározza a saját létezését. Igazából ez min-
den, amit tudnod kell ahhoz, hogy megértsd ezt a könyvet vagy megírd
a sajátodat. Minden, amit mondok, az első bekezdésben gyökerezik, és
bármilyen kérdést meg lehet oldani azzal, hogy végiggondolod a dolgot
ebből kiindulva.
A világmindenség egyféle akármiből készült, amit lehetetlen meghatá-
rozni. A mi célunkra meg sem kell próbálni, hogy meghatározzuk. Min-
dössze azt kell feltételeznünk, és kipróbálnunk, hogy csak egyféle akármi
létezik, és kipróbálhatjuk, hogy ez elvezet-e eme világ elfogadható ma-
gyarázatához, úgy, ahogy mi ismerjük.
Minden lény alapvető működési módja a kitágulás és összehúzódás.
A kitágult lények áteresztők, az összehúzódott lények szilárdak és átha-
tolhatatlanok. Ezért aztán mindegyikünk, egyedül vagy közösen megje-
lenhet, mint tér, mint energia, vagy mint tömeg, a kiterjedés vagy beszű-
külés mértékétől függően, amit választunk magunknak, és attól függően,
hogy ki-ki milyen rezgéseket fejez ki azáltal, hogy váltogatja a kiterje-
dést és összehúzódást.
Minden lény a saját rezgéseit irányítja.Egy teljesen kiterjedt lény nem
más, mint tér. Mivel a kiterjedés áteresztővé tesz, lehetünk „egyazon tér-
ben” egy vagy több kiterjedt lénnyel. Igazából a mindenség összes lénye
is lehet egyazon térben.
A kiterjedést úgy tapasztaljuk, mint tudatosságot, felfogóképességet,
megértést, vagy aminek csak hívni kívánjuk. Amikor teljesen ki vagyunk
tágulva, a teljes tudatot érezzük, amelyben egyek vagyunk minden élet-
tel.
Ezen a szinten nincs ellenállásunk más lények bármilyen rezgéseivel
vagy kölcsönhatásaival szemben. Ez az időtlen üdvösség állapota, ami-
ben a tudatosság, érzékelés és érzések határtalan választéka áll rendelke-
zésünkre.
A tér egy olyan szintű tapasztalat, amit bármelyikünk elérhet, de nehéz
pontosan beszélni róla a jelenlegi létsíkunkon, mert határtalan.
 Ez maga az, ami kiválasztja a határokat és meghatároz dolgokat.
Mondhatnánk így is: Egyetlen Tudatnak. Minden tapasztalat elérhető, az
Egyetlen Tudat pedig: mi mindannyian együtt vagyunk, vagy bármelyi-
künk, aki a kiterjedés legmagasabb fokán áll.
Akár fel is állíthatjuk az elméletet: Isten semmit sem tudna tartóssá
teremteni, ami behatároltabb lenne önmagánál, de ha önmagát másolja,
akkor egy tartós világmindenséget élvezhet. Ezért tehát minden lény Is-
ten másolata, „saját képére és hasonlatosságára”.
Nem számít, milyen szavakat használunk: létezünk és a világ is léte-
zik, és ki lehet próbálni ezt a kitágulás-beszűkülés elméletet azon a beha-
tárolt látásmódon belül is, hogy mi igaz számunkra, mint emberi lények
számára, különösen az atom- és részecskekutatás területén.
Amikor egy lény teljesen össze van húzódva, akkor anyagi részecske,
tömeggel, teljesen önmagába zárva. Összeszűkültségének mértéke sze-
rint egy lény képtelenné válik ara, hogy egyazon térben legyen másokkal,
ezért az összehúzódást úgy érzékeli, mint félelmet, fájdalmat, tudatlansá-
got, gyűlöletet, gonoszt, és fura érzések egész tömegét.
Végletes esetben teljesen őrültnek érzi magát, ellenáll mindenkinek
és mindennek, és úgy érzi, képtelen megválasztani tudatának tartalmait.
Természetesen ezek csupán csak a tömeg-állapot rezgésszámainak meg-
felelő érzések, és bármikor kikerülhet belőlük azzal, hogy kitágul, elen-
gedi minden ellenállását azzal szemben, amit gondol, lát, vagy érez.
Amikor egy lény váltogatja a kitágulását és összehúzódását, akkor
energiaként létezik. Megítélésem szerint a középső ponton, amikor ötven
százalék kitágulás és ötven százalék összehúzódás történik, egy lény lo-
gikus lenne, nem-szubjektív, egó nélküli, és kiszámítható.
Talán ez a nullpont, amely a fizikában az energiaátalakulások egyik
fázisa, éppúgy, mint az egohalál, amin akkor megyünk át, amikor a tuda-
tosság magasabb szintjeire terjedünk ki.
Fontos megjegyezni, hogy az energia nem valami objektív dolog
mennyisége. Az energia, éppúgy, mint a tér és az anyag, olyasmi, amit
sok-sok élőlény csinál. Az energialények általában olyan módon reagál-
nak a szomszédaikra, amely gyakran előre megjósolható, és automati-
kusnak tűnik, mint az eldőlő dominók. Amikor a tér-lényekhez viszo-
nyulnak, az energia-lények magas rezgésszámmal látszanak vibrálni, egy
növekvő szubjektív szabadságban. Ha anyag-lényekhez viszonyulnak,
akkor alacsony energiájúak lesznek, és lassabban vibrálnak, a szubjektív
vonzásoktól rángatva, egyre megszállottabban és zavarosabban érezve
magukat.
A világ vibráló lények végtelen harmóniája, a kitágulás-beszűkülés
mértékeinek, rezgésszám-módosulásoknak (stb.) részletesen kidolgozott
elrendezésében.
Mindegyik variációhoz, kombinációhoz, minden vibrációs szinthez az
érzések és elgondolások egy meghatározott készlete tartozik. A más lé-
nyekhez való viszonyulásnak is más-más féle érzékelése van jelen min-
den különböző nézőpontból. Mindezeknek a lehetőségeknek a gondolata
olyan lenyűgöző, és olyan nevetséges próbálkozás írásba foglalni őket,
hogy nehéz innentől tovább mozgatnom a tollamat.
Ugyanakkor viszont itt csak arra törekszünk, hogy néhány olyan alap-
vető attitűdöt, ami helyreállítja a szabadságunk tudatát, hogy körbejár-
hassunk ebben a labirintusban, vagy felmehessünk egyenesen a csúcsra.
Arra kell csak emlékeznünk, hogy senki más nincs, aki ne lenne ép-
polyan csirke, mint mi. Az egész világmindenség pont olyan lényekből
van felépítve, mint mi magunk. Minden atomban minden részecske egy
élőlény. Minden molekula vagy sejt: lények egész törzse.
• Az energia: sokunk együtt vibrálva.
• A tér: végtelen sok testvérünk és nővérünk a tökéletes üdvösség
állapotában.
Nincs lényeges különbség az élő és a holt anyag között, mert mindket-
tő élőlényekből épül fel. Nemcsak a tömeg váltható át energiába, hanem
az energia is átváltható térbe és viszont.
A saját visszavonulásunk a tudatosságból, a saját-anyag állapotunk
okozza azt, hogy testvéreinket s nővéreinket úgy látjuk, mint objektív
anyagot, energiát, és teret. Mindig azokat a tapasztalatokat és érzékelése-
ket éljük át, amelyek megfelelnek a mi vibrációs szintünknek.
Mindannyiunkra ugyanazok a szabályok érvényesek. A szabályok se-
honnan kívülről nem erednek csak önmagunkból. Abból az igazságból
erednek, hogy mindannyian egyenlők vagyunk, s mindannyiunknak a
lehetséges viselkedésformák és tapasztalatok egyazon skálája áll rendel-
kezésére.
 Szabadságunkban áll, hogy bármit megtegyünk, amit akarunk, azokon
a szükségszerű törvényeken belül, amelyek az egyenlő lényekként egy-
máshoz való viszonyainkból fakadnak.
Az első törvény pedig a szeretet kell, hogy legyen. A szeretet az a cse-
lekedet, hogy más lényekkel egyazon térben vagyunk, és ez azt jelenti,
hogy a szeretet valóság; éppannyira valóság, mint mi vagyunk. A szeretet
nem behatárolt eszme, hanem valami, amit abszolút az egész lényünkkel
teszünk.
Talán sokan közülünk nem kedvelik azt a helyet, ahol most vannak a
világban, de mindannyian bizonyosak lehetünk benne, hogy a saját dön-
tésünk alapján kerültünk oda, ahol vagyunk, aszerint, hogy kitágulunk a
szeretetben vagy visszavonjuk tőle magunkat.
Az a fajta agy és test, amid van; az család, és a társadalom, az a törté-
nelmi pillanat, amibe bele születtél, mindezek és még sok-sok más teál-
talad lett meghatározva, a kiterjedésed mértéke szerint, és aszerint, hogy
mennyire vagy hajlandó szeretni.
Senki semmit nem csinált veled. Senki nem kényszerített. Abszolút
igazság van abban a tapasztalatban, amit bármelyikünk a nap bármely
másodpercében átél. Egy bizonyos értelemben mindannyian ellazítha-
tunk, mert semmi sem titok, semmi sem veszett el, semmit sem felejtet-
tünk el, semmi sincs magára hagyatva.
Mindannyian egyfajta lények vagyunk, képesek kiáradó figyelemre és
tudatosságra, vagy visszavonni magunkat tőle. És ez minden, amit ten-
nünk kell: teljes, megengedő, szeretetteljes figyelmet adni abszolút min-
dennek, amit látunk az elménkben, a testünkben, a környezetünkben, más
emberekben. A szeretetben való kitágulás olyan cselekedet, ami a világ
minden lényének állandóan elérhető. Egy eltökélt tudatosság a mennybe
fog vinni bennünket, és egy szeretetteljes hozzáállás szabaddá fog tenni.
Semmi más nem határozza meg a sorsunkat. A jó vagy rossz viselke-
désformák másodlagosak. Bármit is teszel, szeresd magad azért, mert ezt
teszed. Bármire is gondolsz, szeresd magad, azért, mert erre gondolsz. A
szeretet az egyetlen dimenzió, amit meg kell változtatnod. Ha nem vagy
benne biztos, hogy milyen érzés szeretni, szeresd magad, azért, mert nem
tudod, milyen érzés. Semmi nincs a világon, ami fontosabb, mint a szere-
tet, amit a tudatos lények éreznek egymás iránt, akár kifejezik ezt valaha
is, akár nem.
 Semmi értelme aggódni vagy töprengeni a rosszabb vagy a jobb spi-
rituális körülményeken, bár ha akarod ezt a játékot is választhatod. Nem
leszel képes a jelenlegi rezgésszintednél tartósan feljebb emelkedni, amíg
ugyanúgy szeretsz, ahogy most. Nem számít milyen a spirituális helyze-
ted, nem számít, hol találod magad a világmindenségben, a választási
lehetőséged mindig ugyanaz: kiterjeszteni a tudatosságodat, vagy beszű-
kíteni. És ott kell elkezdened, ahol vagy. Nincs semmi baj azzal, hogy
ott vagy ahol vagy , ez is a számunkra elérhető végtelen sok tapasztalat
egyike.
Ami te vagy az én is lehetek. Ami én vagyok az te is lehetsz. Bármit
is tettünk az Egy Tudat teljes tudatosságából visszahúzódva, azt most
csináljuk.
Bármit is teszünk, annak a lehetősége mindig bennünk van, még akkor
is, ha nem tesszük meg, ezért nem ellenállni kéne, hanem transzcendeálni
(túljutni rajta).
Ezeket az emlékeztetőket rendszeresen használom:
— Ez is mindig bennem van.
— Ezt is lehet teljesen kitágult tudatossággal tudomásul venni.
Bízhatunk a világ folyamatában. Ha a szeretet ezen szabályai igazak,
akkor mindig működnek, akár tudatában vagyunk, akár nem. A szeretet
valósága olyasmi, amit te magad teszel, szavakkal vagy szavak nélkül, és
az eredményt a saját tapasztalataidból ítélheted meg.
— Minden információ, mint ez is itt, állandóan jelen van a térben, és
nincs szüksége, könyvekre ahhoz, hogy valóság legyen. Mindig benned
van. Ebből az is következik, hogy semmiképp sem azért írom ezt a köny-
vet, hogy kifogásoljak bármit is, amit most bárki hisz. Minden logikán túl
ott van a szeretet misztériuma: tudod, hogy mindnyájan egyek vagyunk,
igazából senkinek sincs szüksége segítségre senki mástól, senki se szorul
rá, hogy mondjanak vagy adjanak neki bármit is, így aztán úgyis a lehető
legtöbb együttérzéssel fogsz cselekedni, a legjobbat teszed testvéreidnek
és nővéreidnek, ami csak van benned.
Tovább adom azt, amit nekem adtak, amikor úgy éreztem, szükségem
van rá. Ha én úgy éreztem, akkor talán valaki más is úgy érzi. Ez itt egy
levél a testvéreimnek, egy szeretet-üzenet, hogy megpróbáljam megmu-
tatni, hogy amikor azt hittük, hogy a szeretet nem működik, hogyan mű-
ködött mégis tökéletesen.
 Érdekes gondolat-gyakorlat az, hogyha az egész játékot fejjel lefelé
fordítjuk: a probléma nem az, hogyan szabadítsuk ki magunkat a tömeg
(anyag) szintről, hogyan világosodjunk meg. Az igazi kérdés ez: Ha töké-
letesen szabad és önmeghatározó lény vagy, akkor hogyan zártad magad
egy testbe, hogy anyagi játszmákat játsszál? Hogy vetted rá magad és
másokat, hogy egyetértsenek ezzel a játékkal? Hogy tetted az egészet
kényszeresen megszállottá?
Többször is, amikor kiszálltam az űrbe, bevillant: Hát, ha egyszer
ennyire könnyű kijutni, akkor akár vissza is mehetek játszani a játékot.
Talán ez a végső kísértés. És talán senki sem igazán akarja tudni, hogy
milyen könnyű, mert senki sem akarja megzavarni a játékot. Lehet, hogy
mindannyian bújócskát játszunk.
A fizikai valóság minden horrorfilmek egyik legnagyobbika, és
tudod,mennyire szeretjük a horrorfilmeket. Ha a mindenség úgy, ahogy
a mi rezgésszintünkről látjuk, illúzió csak részben igaz, akkor ez csak
eggyel több ok, arra, hogy élvezzük és szeressük, ahelyett, hogy kiakad-
nánk rajta.
Mindent, ami a földön történik, sok ezer különböző rezgésszinten le-
het átélni, a legeufórikusabbtól a legnyomasztóbbig. Tökéletesen a sza-
badságunkban áll bármelyik szintet kiemelni, kihangsúlyozni, amelyiket
csak akarjuk. Semmit sem kell megváltoztatnunk, csak a figyelmünket és
szeretetünket, a saját kitágulásunkat és szeretetünket.
Mivel a világ semmi más, mint élő lények, akik mindegyike a saját
szintjét és saját kapcsolatait irányítja, a világban abszolút semmi nincs,
amit bárhogyan is ki kéne javítani. Nem kell semmit sem tennünk miatta,
bármi is az.
A világmindenségben mindenhol tudat van, és minden lényben meg-
bízhatunk, hogy a saját döntéseit kézben tartja. Bárhogyan is néz ki a
számunkra, a szeretet sohasem veszíti el az irányítást: a kapcsolataink
törvényei olyan őszinték és pontosak, mint a fizikai törvények.
Nem mondhatom, hogy ebben a pillanatban tudom mik ezek a törvé-
nyek. De valamilyen szinten mindenki tudja, hogy mindannyian ponto-
san azt kapjuk, amit megérdemelünk.
A harmónia végtelen, egy és isteni. Mit gondolsz, te hol illesz bele? Ne
légy túl szigorú magadhoz! Egy kis szeretet messzire visz.
 Idesüss Mama, meg vagyok világosodva!

Mit csinálsz azért, hogy megvilágosodjál? Mik a jelei, hogy si-

kerrel jársz? Hogyan változik az életed, amint megvilágosodottabbá
válsz?Semmit sem kell előbb megtenned ahhoz, hogy megvilágosodjál!
Az összes lehetséges tapasztalatok már most is benned vannak. Bár-
mikor felnyílhatsz a számukra, gyorsabban, mint azonnal, egyszerűen ott
teremhetsz.
De nem lóverseny! A teljes kitágulás mindig ott van, időtlenül, benned
és körülötted. Csak ott kell kinyitnod a tudatod, ahol biztonságosnak és
kényelmesnek találod. Ha egy módszer túl gyors, menj lassabban. Ez az
otthonod. Mindannyian a világhoz tartozunk.
Semmi sem áll az utadba, de a legtöbbünk mégis inkább szakaszon-
ként, folyamatosan nyílik ki. Hajlamosak vagyunk érzelmi ciklusokon
negatívitás egy új más fajtájába ütközhetünk, ami a következő dolog,
amit épp meg kell tanulnunk szeretni. De minél magasabbra mész, annál
könnyebbé válik.
A tökéletes tudatosság megtapasztalása, amelyben (tér) vagy, nem je-
lenti azt, hogy a mindenség összes részletének, és a behatárolt, visszahú-
zódott lények minden lehetséges kapcsolatának tudatában vagy. Térnek
lenni, annyi, mint késznek lenni arra, hogy teljesen tudatosíts magadban
bármit, ami csak elképzelhető.
Azt jelenti, hogy nincs semmi ellenállásunk, nem tagadunk meg semmi-
lyen álláspontot vagy kapcsolatot. Ezért hát ahhoz, hogy elérjük a megvi-
lágosodást, nem szükséges, hogy bármilyen meghatározott eszme- vagy
tapasztalat-készletet gyűjtsünk, sem erényeket vagy szenvedéseket.
Bármit, ami létezik, lehetséges tökéletesen kterjesztett tudatossággal
megtapasztalni.Attól függetlenül, hogy hogyan határoltad be a tudatos-
ságodat, szabad és önmeghatározó lény vagy. Senki más élőlény nem
tudja kontrollálni a te vibrációs szintedet. Így hát a világon nem a fizikai
részében, ami szemben állhatna a szabad akaratoddal.
Ez azt jelenti, hogy a fizikai világnak egyáltalán semmi hatalma nincs
fölötted: nem kísért meg, nem zülleszt le, nem áll a megvilágosodás útjá-
ba, semmit nem is csinál veled.
 Te vagy a létezési szinted egyetlen oka. A belső állapotod soha nincs
programozva. Az a tapasztalat, hogy akaratod ellenére kényszerítenek,
vagy kontrollálnak, csak akkor képes megjelenni, ha besűríted magad, ha
összeszűkíted a tudatosságodat.
A valóságunk bármelyik szinten abból áll, hogy milyen egyedi tudatos
lényeket észlelünk élőnek és a megvilágosodás folyamata az, kiterjeszt-
jük a többi lények megértését magunkban, amíg mindent úgy nem érzé-
kelünk, mint élő kölcsönhatást.
Minél inkább visszahúzódunk, annál inkább egy világban ragadunk
meg; annál inkább az anyag megszállottjaivá válunk. Másfelől, minél
jobban kinyílunk a testvéreink és nővéreink felé, annál kevésbé szilárd
lesz a világ.
Minden olyan tapasztalat megvilágosodás, amiben a tudatunk a jelen-
legi határain kívülre tágul. Azt is mondhatnánk, hogy a tökéletes megvi-
lágosodás annak a felismerése, hogy egyáltalán nincsenek határaink, és
hogy az egész világmindenség él.
Azért nehéz írni róla, és erőfeszítéseket tenni arra, hogy elmondjuk,
hogyan érhető el, mert behatárolt kifejezéseket tudunk csak használni,
miközben arról van szó, hogy hogyan menj a határokon túlra. Megvilá-
gosodottnak lenni annyi, mint rugalmas tudatosságban, nyitott tudatálla-
potban lenni.
A megvilágosodás maga a kitágulás folyamata, nem pedig az, hogy
egy rakás új határhoz érünk el. Nincs egyetlen helyes módja sem annak,
ahogy a megvilágosodás után kellene nézni a világra. Nem vagyunk kö-
telesek semmi sem lenni vagy épp nem lenni, amíg a szívünkben és a
tudatunkban teljesek vagyunk.
Mit jelent teljesnek lenni? Azt jelenti, hogy készek vagyunk befogad-
ni, magunkban tartani mindazt, ami különbözik bármely behatárolt gon-
dolattól. Azt jelenti, hogy tudjuk: amikor kihangsúlyozunk valami pozi-
tívat, ugyanakkor valami negatívat teremtünk. Amikor egy ideális tudást
választunk, akkor a tudatlan tagadásunkkal is foglalkoznunk kell, ami
különbözik ettől a tudástól.
Amikor a szentség eszméjét hangsúlyozzuk, akkor együtt kell élnünk
a bűnnel, ami kísérő társa, és el kell fogadnunk a felelősséget azért, hogy
ezt is megteremtettük.
 Ha ezt megtagadjuk, akkor itt a tudatosságban feszültség keletkezik;
megsűrűsödünk, anyag-szintű lényekké válunk, és ott találjuk magunkat
a fizikai testekbe születve. Amit a tagadásunkkal megteremtettünk, afö-
lött pedig már nincs ellenőrzésünk; erővel a figyelmünkbe tolakszik, akár
tetszik, akár nem, így a bűn, tudatlanság és tagadás világában élünk.
Ugyanakkor viszont, ha állandóan nyitottak és ellenállás nélküli-
ek maradunk az ilyen negatívumokkal szemben, akkor nem vagyunk
kénytelenek bennük élni. Ha elfogadjuk, hogy a csúnyaság mindig ben-
nünk van, akkor szabadon teremthetünk szépséget. Ha tudjuk, hogy
a hülyeség mindig bennünk van, akkor szabadon hangsúlyozhatjuk az
intelligenciát.
A szeretet a legmagasabb és legszentebb cselekedet, mert mindig ma-
gában foglalja azt is, ami önmagában nem szeretet; mindig és örökké
kiterjed, hogy befogadja a szeretettelent is.
Milyen gyakran próbálunk egy ok-okozati összefüggést találni a ta-
pasztalataink között, amikor pedig valójában csak a változó körülmények
hintája leng ide-oda. Lehet, hogy egy negatív kötelességet választunk,
mint pl. a szerzetesi fegyelem, és aztán úgy fogalmazzuk, hogy megjutal-
maztak érte. Vagy épp az ellenkezője: egy csábító élvezetbe merülünk, és
aztán úgy érezzük, megbüntettek. Sosem lépünk hátra egy lépést, ahon-
nan láthatnánk, hogy csak az ingák lengenek. Sokan közülünk kitartóan
csak kedvesnek, jónak és bölcsnek gondolják magukat; megpróbálnak
olyan ingák lenni, amelyek csakis az egyik oldalra lengenek ki.
Erre a zűrzavarra az a gyógyír, hogy szeressünk, hogy gondolati el-
lenállás nélkül tapasztaljuk az életet, amíg az anyag és energia fölé, a tér
(üresség) - szintre emelkedünk. Ezen a szinten, ahol a szeretet állandó és
a tudatosság nyitott, könnyebben meg fogjuk érteni azt a csodát, hogy
ellentmondások, ellentétek és paradoxonok vannak bennünk. Szabadon
tapasztalhatjuk, amit csak választunk, mert nem tagadjuk meg, hogy min-
dig minden más is bennünk van, amit épp nem választottunk.
A karma nem pontosan azért fizet meg, amit a múltban tettél. Csak
annyiról van szó, hogy ha feljebb emelkedsz a rezgésszinteddel, akkor
olyanfajta tapasztalatokkal találkozhatsz, amiktől visszavontad magad a
múltban, vagy bármi másba is belefuthatsz, mint amihez most ragasz-
kodnál. Ha megpróbálod becsukni előle az elmédet, vissza fogsz esni egy
alacsonyabb rezgésszámba. De ha nyugodtan nézel a nem kívánt esemé-
nyekre, és elfogadod őket gondolatban, és szereted önmagad azért, mert
nem tetszenek neked, akkor tovább fogsz menni felfelé. Azt is mondha-
tod, hogy egy ideig rémképeidet is el kell fogadnod a magas állapotaiddal
együtt.
Ahogy minden új, zavaró jelenséggel szembenézel és szereted, elkezd-
heted észrevenni, hogy a fenyegető gonosz dolgok közül, amik zavartak,
semmi sem tűnt el a világból. De a tudatalatti tehetetlen és reménytelen
érzéseid elmúlnak, és megtanulod, hogyan irányítsd az utazásodat viha-
ros rezgések közelében vagy azokon át, és idővel már nem is fognak
megtörténni veled. Látni fogod, hogyan tudod megváltoztatni az érzel-
meidet és tapasztalataidat azzal, hogy megérted az összefüggéseiket a
tudatosságod szintjével.
Például, ha az érzéseid elhalványulnak egy mélyen szeretetteljes él-
mény után, valaki iránt, akkor megértheted, hogy ami elhalványul, az az,
hogy térben voltatok, most pedig mindketten egy alacsonyabb szinten
rezegtek. Ha tudod ezt, és azt is tudod, hogy az alacsony hangulat is ép-
poly könnyen elmúlhat, ahogy jött, akkor kevésbé vagy hajlamos nagy
döntéseket hozni, és veszekedésekbe bonyolódni miatta.
Elég, ha ellazítod az agyadat, és csak nézed, ahogy áthalad rajta. Mos-
tanában sokan tapasztalnak közülünk ideiglenes feldobódást és a fényes-
ség villanásait. Ha az ilyen eufórikus idők után új módon kezdenek el-
fajulni a dolgok, ez nem kell, hogy zavarjon. Lehet, hogy ez annak jele,
hogy még mindig magasabbra mész. Közben azt is észre kéne vennünk,
hogy hajlamosak vagyunk visszatérni - arra a rezgésszintre, ahol stabilan
érezzük magunkat, - valami olyasmihez, amivel el bírunk élni.
A stabilitás szintjét, azt a szintet, amelyiken kényelmesen érezzük
magunkat, közös hullámhosszon másokkal, ezt kell megváltoztatni. Ezt
pedig csak egy ellenállás nélküli tudat állapotban, állandóan kiterjedő
szeretetben lehet megtenni.
Egész természetes, hogy a megvilágosodás keresése közben, vagy ha
csak boldogabb próbálsz lenni, a mindennapi tapasztalataidban keresed
az eredmények jeleit. Valóban, a mindennapi életed nem más, mint a spi-
rituális állapotod kifejeződése. Az életed megváltozik, ahogy szeretettel-
jesebbé válsz, de nem olyan módon, ahogy éppen elképzeled.
 Az, hogy mi történik, nem olyan fontos, mint az, hogy hogyan reagálsz
arra, ami történik. Van egy jó hozzáállás, amit bármely cél iránt felve-
hetsz: Ha megtörténik, jó; ha nem történik meg, az is jó. Sokkal azelőtt,
hogy eljutnál addig, ahol biztonsággal tudnál döntéseket hozni a jövődről,
úgy találhatod, hogy már nem is nagyon van kedved jóslásokhoz. Nem
fogod bánni, ha elengedsz egy gyönyörű tapasztalatot, élményt, mert a
szeretet éppoly kellemesen meg fog jutalmazni a következővel.
Hasonlóképpen nem sok specifikus tanácsot lehet adni arra, hogy mi-
lyennek kéne a megvilágosodott létezésnek lennie a Földön, és nem va-
gyok hajlandó ragyogó jóslatokat tenni arra, hogy mi lehetséges. Amint
láttuk, mihelyt teljesen hajlandók vagyunk arra, hogy létrehozzunk egy
helyzetet, valami mássá változik, ha az elménk elzárkózik a párhuza-
mos lehetőségektől. A mi anyagi szintünkön ez a valami más gyakran
hajlamos valami kellemetlen dolognak lenni, és mihelyt megpróbáljuk
visszavonni tőle az érzéseinket, már le is ragadtunk nála. Ez az egyik
magyarázat arra, hogy az ideális és gyönyörű események miért tűnnek
el az életünkből, míg a rosszak és ostobák megmaradnak, és ugyanez
vonatkozik a rózsás jövendő megjósolására is.
De akármilyen bizonytalannak és irányíthatatlannak is tűnik ez a fo-
lyamat, a szeretet le fogja győzni a nehézségeket. Annyit biztonsággal
meg lehet jósolni, hogy amint növekszel a szeretetben önmagad és má-
sok iránt, ebben az életben kezdesz minden embert és tárgyat tökéletes
formaként látni, pont úgy, ahogy most vannak.
Minden pillanatban gazdag örömöt fogsz érezni. Mivel pedig a szép-
ség mindig a néző szemében van, a rezgéseid is szépek lesznek.
 Hogyan érezzük jól magunkat?

Semmi baj azzal, ha jól érzed magad! Ez a megvilágosodás egyik

legfontosabb üzenete. Megpróbálhatjuk a legmagasabb szintű élvezetet
– hogy úgy mondjuk, Isten élvezetét- megtalálni mindenben, amit érzé-
kelünk. Senki - aki magasabb tudatban él - nem akarja, hogy nyomorul-
tan érezze magát a Földön.
Egy paradicsom van benned és körülötted ebben a pillanatban, és hogy
benne légy, meg se kell mozdulnod, még csak a szemed se kell felemel-
ned erről az oldalról. Kinyithatod magad arra a gyémánt tökéletességre,
ami mindenben benne van, amit látsz vagy érzel.
Ha nem hiszed, hogy ez ilyen könnyen megtörténhet, pusztán azál-
tal, hogy szeretsz, akkor csak légy pillanatról pillanatra szeretet teljes, és
bízz meg benne, hogy el fog jönni hozzád.
A tér(üresség) soha senki sem állít határokat vagy próbatételeket sen-
kinek az útjába, aki megpróbálja felemelni a spirituális szintjét. Az utó-
lagos értelmezgetésben talán úgy tűnik, mintha próbára tennének, de az
igazság az, hogy mindig meg van engedve neked, hogy magad döntsél,
hogy meghatározd, melyik világ valóságos neked.
A magasabb lények nem győznek örülni, amikor elég szeretet mutatsz
ki ahhoz, hogy feljebb emelkedjél. Minden segítséget és lehetőséget meg
fogsz kapni, ha kéred, bármilyen módon is kérnéd: egy egyszerű imával,
meditációval, vagy azzal, hogy levelet írsz a Télapónak.
Soha senki nem arra, hogy gyötörd vagy frusztráld magad. Semmit
nem kell bizonyítanod. Nem is tudsz bizonyítani semmit: a vibrációid
mindig az igazat mondják, nem is hazudhatsz róluk. A szeretet szárnya-
in pedig könnyű felemelkedni. Bármilyen meggyőző a valóság bármely
szintjének az érzékelése, bármilyen túláradó, tekervényes és összetett,
még mindig csak az igazi valóságunk egy töredékét látod, az igazi való-
ság pedig: csak önmagunknak lenni, ellenállás nélkül, ragaszkodás nél-
kül, mindent szeretve.
Azzal sincs semmi baj, hogyha jól érzed magad szexuális kapcsola-
tokban. Igazából egy kielégítő orgazmus spirituális felismerés, sokkal
inkább, mint technikai eredmény. A test nincs elválasztva a szellemtől-
lélektől, hiszen az egész test sok lény extatikus alkotása, akik más tu-
datszinteken vibrálnak. Egy mély orgazmus a szeretet felismerése sok
szinten, beleértve azokat, amiket sokan közülünk állatinak gondolnak
mostanában. A szeretet, vagyis egyazon térbe kerülni vagy azonos rez-
gésekre állni másokkal, a létezésünk alapja, és végtelenül sokféle alakot
vesz fel. Mint minden más tapasztalatból, a szexuális tapasztalatok közül
is mindig azokat kapjuk, amiket megérdemlünk, aszerint, hogy mennyi
kedvességgel és szeretettel viseltetünk önmagunk és mások iránt.
A szex extázisát tekinthetjük annak a tükrének, ahogy pszichikusan
feloldódunk isteni testvéreink és nővéreink terében a kitágulás magasabb
szintjein. A szeretkezés az egyik kifejezése annak, hogy a tér-szinten álló
velünk rokon lények kérnek bennünket, hogy adjuk meg magunkat a sze-
retetben, és fogadjuk be más lények különbözőségeit, tökéletességeit és
szépségeit.
Ha ez így van, akkor miért javasolják, hogy olyan gyakran az aszketiz-
must, mint spirituális ösvényt, és miért tűnik néha úgy, hogy működik?
Amint az előző fejezetben láttuk, amikor keményen nyomulsz egy irány-
ba, alighanem egy másik állapotba lendülsz át, mint ahova jutni szándé-
koztál. Ha ragaszkodsz ahhoz, hogy csak érzéki örömöket élvezz, akkor,
(hacsak nem nyitott a tudatod) át fogsz dobódni egy másik állapotba,
ahonnan az aszkézis látszik a helyes útnak. Ha pedig elég messze elmész
az aszkézisben, könnyen lehet, hogy átdobódsz az üdvösségbe és extázis-
ba, amint sok szent elmondta nekünk.
Ugyanakkor, hogyha elég hangosan reklamálsz, kapni fogsz egy vil-
lanásnyi bepillantást a magasabb tudatba. Ha megtagadod magadtól az
ételt, szexet, kommunikációt, vagy alvást, ezzel valamiképp azt jelented
a központnak, hogy az életformád nem működik, és lehet, hogy enge-
délyt kapsz egy rövid visszatérésre a térbe, hogy kipróbáld. De az ilyen
villanások, noha mostanában ezekből áll mindaz, amit az emberiség a
térről(üresség) tud, nem azonosak az egész fénnyel, bármilyen meggyő-
zőnek is érezzük őket. Ezek a villanások még instabilak is, így nem a leg-
kényelmesebb utat jelentik hazafelé. Nem leszel képes magasabb szinte-
ken maradni, ha ilyen negatív hangsúllyal kerülsz oda.
Akármilyen elmés, magas elméletekkel ringatod magad kényelembe a
felől, hogy miért jössz vissza a földre, az aszkézis mindig vissza fog hoz-
ni a fizikai szintre, amíg csak el nem kezdesz eléggé szeretni ahhoz, hogy
egy pozitív ösvényen emelkedj felfelé. Maga a szeretet a pozitív ösvény
a tér irányába. Nincs olyan bölcsesség vagy szentség, ami valaha is kár-
pótolná azt, ha elveszítjük a szeretetünket magunk vagy mások iránt.
A szexuális kapcsolatokban pedig a szeretet megint csak felülemelke-
dik az inga-hatáson, a nézőpontok Yin Yangján, és végül is ez a magyará-
zata annak, hogy miért kell, hogy a szeretet legyen az első számú indíték
a szexben. De a szeretet ebben az értelemben sokkal átfogóbb jelentősé-
gű, mint a romantikus szenvedély, és azzal kell elkezdődnie, hogy önma-
gunkat szeretjük. Ha mindent szeretsz, amit érzel és csinálsz, beleértve az
érzelmileg száraz és üres hangulataidat, akkor az élvezeted mindig újra
vissza fog térni. Ha a szexet nem találod sikeresnek, az csak azt jelenti,
hogy ebben az életben vagy egy másikban túlságosan ragaszkodtál az
egyensúly másik oldalához.
Önmagad összehúzódásának a cselekedete az, ami bármely helyzetet
kényszeresen függővé tesz. Az is fontos, hogy másokat ne ítéljünk el a
testi örömeikért. Amit megtagadsz másoktól, az megtagadtatik tőled,
azon egyszerű okból, hogy mindig törvényeket hozol magadnak; minden
szavad és cselekedeted meghatározza, hogy milyen világban akarsz élni
Az egyenlő lényekként való kapcsolataink egyik szükségszerű törvé-
nye ez: Amit mondasz az lesz. – de csak neked és azoknak, akik egyetér-
tenek veled. Ha azt mondod, hogy nem szabad, hogy megszolgálatlanul
segítséget kapjon, ez lehet, hogy nemigen fogja befolyásolni az illető
életét, de neked be fog tartani: nem fogsz segítséget kapni megszolgálat-
lanul.
Ha azt mondod, hogy mások szexuális élvezetei vulgárisak, ez nem
fogja megváltoztatni az ő élményeiket, de a te élvezeteid vulgárissá fog-
nak válni. Pontosan a saját tapasztalataid meghatározására való korlátlan
hatalmad az, ami betart neked.
Mennyi együttérzést és megbocsájtás akarsz magadnak? Ezt add meg
másoknak. Menj el a végletekig: bocsájtsd meg minden lénynek a feléd
való karmikus adósságait. Add meg másoknak azt, amit magadnak sze-
retnél!
A zene megmutatja nekünk, hogy hogyan tarthatjuk fenn az élvezetet
és extázist. Normális esetben az eufórikus megvalósulás pillanatáról azt
gondoljuk, hogy kibírhatatlan, és lehetetlen tovább folytatni. Elúszik, és
aztán megint keressük. Azért teszi ezt, mert nem vagyunk hajlandóak
elengedni, nem vagyunk hajlandóak elfogadni, hogy nélküle maradjunk.
De ha a zene példáját vesszük, és elengedjük az egyik hangot azért, hogy
a következőt hallhassuk, akkor az élvezetünk állandó lehet, bár a rez-
gések változnak. Ha odahallgatunk a világra. És hagyjuk, hogy hasson
ránk, anélkül, hogy ítélkeznénk vagy elmélkednénk fölötte, akkor megta-
nulhatjuk az élvezet minden villanásában felismerni a végtelen harmónia
egy hangját. A világ zenekara újra és újra játssza az ismerős dallamokat,
és az öregebbek körben álldogálnak, lábukkal dobogva a ritmust, amíg a
fiatalabbak táncolnak.

Életmentők

Mielőtt tovább mennénk, terjesszük ki az eddigiekben elszórt

alap-attitűdök némelyikét. Nem az a szándékom, hogy bárkit is ráve-
gyek, hogy az e könyvben kifejtett összes gondolatra emlékezzen, de azt
javaslom, hogy az alábbi kiemelt sorokat tanuld meg emlékezetből. Ezek
elég egyszerűek ahhoz, hogy veled maradjanak és működjenek bármi-
lyen gondolati válságban. Tartsd őket kéznél az elmédben.
Egyszer egy rémlátomásom volt, minden gonosznak és színtelennek
látszott, és ekkor hirtelen erre gondoltam:
– Mégis mit gondoltál, minek van szüksége arra, hogy szeresd?
És egyszerre kinyíltak az ajtók, és a paradicsomban találtam magam.
Semmi ellenállás! Ez nem azt jelenti, hogy fizikailag passzívnak kell
lenned, vagy bárgyúan be kell dőlnöd rossz vibrációknak, vagy, hogy
hagynod kell kirabolni magad. Csak annyit jelent, hogy semmi ellenállás
ne legyen az elmédben. Légy szabad a fejedben, cselekedj szeretetből,
és tedd azt amihez kedved van. Nincs olyan cselekedet ami mindig csak
jó, vagy csak rossz: az egyetlen igazi változó a szeretet, amellyel cselek-
szel.
Amint kinyitod a tudatosságod, az élet magától jobbá fog válni, még
csak próbálkoznod sem kell. Ez a gyönyörű paradoxon: Minél jobban
kinyitod a tudatod, annál kevesebb kellemetlen esemény tolakszik a
tudatodba!Szeress annyira, amennyire csak tudsz épp onnan, ahol vagy!
Ez a mondat különösen jó, ha az eszedbe jut, hogyha félsz vagy őrültnek
érzed magad. Írd a falra a szobádban. Lehet, hogy nem akarod szeretni
azt, amit érzel vagy látsz; lehet, hogy nem vagy képes meggyőzni magad,
hogy egyáltalán képes lennél ezt szeretni. De csak határozd el, hogy sze-
reted. Mondd ki hangosan, szereted, még ha nem is hiszed el. És mondd
azt is : szeretem magam azért, mert utálom ezt.
Szeresd úgy, ahogy van! Az, hogy milyennek látod a világot, teljesen
a saját rezgésszinteden múlik. Ha megváltoztatod a rezgésszinted, az
egész világ másképp fog kinézni. Ez is olyan, mint azok a napok, amikor
mintha mindenki mosolyogna rád, mert te boldog vagy.
A rezgésszintedet pedig úgy emelheted fel, hogy jobban szeretsz.
Kezdd el szeretni a negatív rezgéseidet, a saját unalmadat, tompaságodat
és kétségbeesésedet. Nehéz elhinni, de az elméd tartalmának a megvál-
toztatása az egyik olyan dolog, aminek semmi köze a rezgésszinted meg-
változtatásához.
Ahhoz, hogy felemeld tudatosságodat, semmi értelme megváltoztat-
ni a gondolkodásodat, a hitedet, a viselkedésedet, a lakóhelyedet, vagy
a társaságodat.Se nem önkényes, se nem véletlen, hogy ott vagy ahol
vagy, úgyhogy akár rendbe is hozhatod a hozzáállásodat, mielőtt meg-
változtatnál valamit. Különben azon kaphatod magad, hogy az egész te-
remtett világon át kergeted az igazi helyet, és még a Végtelen üdvösség
Tengerét sem érzed igazinak. Magadat mindig magaddal viszed bárhova
is mész. Ahogy a Zenben mondják: Ha nem találod meg ott, ahol állsz,
ugyan hol keresnéd?
Soha semmi olyan hely nincs a világban, ahol ne velünk egyenlők kö-
zött lennénk. A változás iránya, amit keresünk, nem a mi négy dimen-
ziónkban van: úgy kerülhetsz mélyebben abba, ami vagy, mintha egy
erősítőn a hangerő gombot csavarnád feljebb.
Szeresd önmagad! De hát nem az a szeretet, definíciója, hogy egy-
azon térben lenni másokkal? Nos, valójában mindabban, amire mint ma-
gunkra gondolunk – a testünk, az elménk, az érzelmeink – más lények
billiói vannak benne. Egy emberi test ego – tudatosságában lenni egy
kicsit olyan, mint New York City polgármesterének lenni. Az ego nem az
egyedüli tudat, ami a tested túlélésében vagy működésében érdekelt. Sza-
badságunkban áll, hogy egyedi különálló lényekként, hogy elhagyjunk
bármilyen csoportot, mint például azt csoportot, amelyből a testünk áll,
de bármilyen más szintre megyünk, más lényeket fogunk találni, akikkel
harmonizálnunk kell.
Ha szereted önmagad, akkor valójában szeretetben tágulsz ki sok más
lény felé. Minél szeretetteljesebb vagy, annál szeretetteljesebbek lesz-
nek benned és körülötted a többi lények. Minden szinten kölcsönösen
függünk egymás vibrációitól. Játssz egy boldog akkordot és boldog tán-
cosok fognak csatlakozni az utadhoz. Más értelemben önmagad szeretni,
annyi, mint hajlandónak lenni egyazon térben a saját teremtményeiddel.
Milyen összezsugorodottá válnál, ha visszahúzódnál saját gondolataid-
tól? Önmagad szeretete nem az ego építésnek kérdése.
Az egoizmus annyi, mint bizonygatni, hogy érsz valamit, miután már
belesüllyedtél az önutálatba. Ha szereted önmagad ez föl fogja oldani az
egódat: nem fogod szükségét érezni, hogy a felsőbbrendűséged bizony-
gasd.

Hogy kerülünk ide?

Gondolatok és nevek özönével rendelkezünk sok különféle emberi vi-

selkedésre, de amit teszünk, annak nagy része visszavezethető a kitágulás
és összehúzódás általános szabályaira. Amint mondtam, a szabályok nem
jönnek sehonnan önmagunkon kívülről. Ha elfogadjuk, hogy egyenlő lé-
nyek vagyunk, akkor az egymással való kapcsolataink bizonyos igazsá-
gokat kell követniük. Nevezhetjük ezeket az igazságokat a fair és igazsá-
gos együttélés forrásainak, de az ilyen elnevezések nem számítanak.
Egyszerűen csak így kell lennie, hogy az élő világmindenség létezhes-
sen. Értelmetlennek tűnik meggyőző szavakkal beszélni erről, főleg az
igazi megértéshez képest, amikor magad pillantasz bele ebbe az isteni
rendbe és igazságosságba, meditáció és magas tudatállapotok alatt. Én
csak egy behatárolt elgondolást ajánlhatok arról, hogy hogyan jelennek
meg ezek a szabályok az emberi tapasztalatban.
Az egyenlőség eszméjét gyakran használják olyan módon, hogy a leg-
alacsonyabb közös nevezőre süllyedést, avagy a középszer arcnélkülisé-
gével való megalkuvást jelenti. Az én felfogásom szerint az egyenlőség
az, amikor a legmagasabb tudatosság, a tiszta tér szintjén jövünk össze,
ragaszkodás vagy ellenállás nélkül, az élmény és a tudat teljes szabadsá-
gában, és összeolvadunk másokkal az extázisban vagy a nyugalomban,
amit éppen választunk. Minden rezgésszinten, a legmagasabbtól lefelé,
jelen vannak a mennyiség és érték, nagyobb vagy kisebb szeretet, intel-
ligencia és hatalmak illúziói. Egymás számára az általunk kiválasztott és
kihangsúlyozott vibrációk függvényében jelenünk meg, de lehetősége-
inkben egyenlők vagyunk.
De ha ez igaz, akkor hogy kerültünk ilyen mélyen az anyagba, hogy a
fizikai valóság tűnik az egyetlen valóságnak? És hogy ezek a térről szó-
ló kijelentések úgy hangzanak, mint fura és bizonyíthatatlan fantáziák?
Ami az igazolást illeti, azt hiszem, hogy az egyenlő lények koncepció-
ja a fizikában jelenleg elérhető ismeretek új integrációjához vezethet, és
ebből az információból következtethetünk univerzális méretekben is a
kapcsolataink törvényeire.
Addig is megkockáztatok néhány feltételezést arról, hogy kerültünk
egyáltalán az anyagi szintre. A legmagasabb szinten egy paradoxonnal
indíthatunk: a kitágult lények, akik tökéletesen ellenállás nélküliek, tö-
kéletesen ellenállhatatlanok is. A tér lények tökéletesen áteresztők más
lények számára, de amikor valamelyikünk összehúzódik, akkor szilárddá
válik az összezsugorodásának mértéke szerint, és akkor látszólag a tér
lények hajtják. Az az élmény, hogy hajtják, és később kényszerítik, teljes
egészében az összehúzódott lény sűrűségéből következik. A tér- lények-
nek soha nem áll szándékukban, hogy bárkit hajtsanak valamerre, vagy
bármire kényszerítsenek.
Minden elképzelhető dimenzióban minden elképzelhető világ az Egyet-
len Tudatban létezik, mint tiszta idea vagy archetípus. Amikor bármelyi-
künk visszavonja magát attól, hogy kész legyen megteremteni ezeknek
bármelyik aspektusát, akkor visszaesik egy alacsonyabb rezgésszintre.
Ennek illusztrálására képzeld el, hogy rengetegen vagyunk idea-lények,
akik közömbösek vagyunk Miki egér ideája iránt. Mivel sűrűbbek va-
gyunk, mint a tér-lények, ők elkezdenének hajtani minket, és ezért úgy
jelennének meg a térben, mint Miki egér úszó sugárzó képe, talán, mint
egy tűzijáték-minta.Most pedig azt képzeld el, hogy néhányan közülünk
nemcsak közömbösek iránta, hanem megtagadják Miki egér koncepció-
ját, s ezzel az anyagi szintig húzódnak vissza. A tömegünk pedig, mivel
még sűrűbb, mint az energia, arra kényszerül, hogy felvegye a megadott
formát, és Miki egér fizikai megtestesülésévé váljon. Ilyen módon, amit
megtagadunk a képzetek szintjén, a tér szintjén, az megtestesül a fizikai
szinten.
Az igazság természetesen nem ilyen sematikus, de a lényeget meg-
értheted belőle. A tér úgy tűnik, meghajtja az energiát, és az energia úgy
tűnik meghajtja az anyagot.
De ezek a visszahatások nem jelenhetnek meg a visszahúzódottabb
lények sűrűsége nélkül. Azzal, hogy megtagadod a képességed arra, hogy
megteremts egy dolgot, vagy azzal, hogy megtagadod valaki más szabad-
ságát arra, hogy ezt tegye, leejted a rezgésszintedet odáig, ahol nemcsak
Miki egér valóságos, hanem egy csomó más anyagi forma is.
Az igazság megtagadása nyitja ki Pandora szelencéjét. Nem kell felté-
telezned, hogy a te személyesen tagadtál meg minden nyomorult dolgot,
ami a földön történik: amikor megtagadod a kávét, akkor a tea, és a kakaó
valóságával is kényszeresen függő viszonyba kerülsz. Valami volt, ami
kiakasztott, vagy inkább az ideák egész sora, amiket nem voltál hajlandó
elfogadni vagy szeretni, így a rezgéseid fokozatosan leestek az anyagi
szintre, és így egy testben találtad magad. De semmi sincs, ami vissza-
tartana az anyagi szinten, bármilyen tapasztalataid is vannak arról, hogy
más testek, energiák vagy a tér rángat és lökdös. A saját tudatlan tagadá-
sod, a saját sűrűséged teszi lehetővé számodra, hogy lökődjenek.
Nem érezhetsz fájdalmat, amíg nem csinálsz hülyeséget. A fájdalom
annak a tapasztalása, hogy nem vagyunk képesek egyazon térbe kerül-
ni másokkal. Minden gonoszság, ami megjelenik számunkra, azért van
ott, mert nem fogadtuk el, hogy ezt okozhatjuk, vagy megtagadtuk más
szabadságát, hogy elfogadhassa ezt. A kiút pedig, – bármilyen nehéz is
elhinni – nem a további ellenállás, azzal, hogy átrendezzük a körülmé-
nyeket, hanem az, hogy hajlandóak vagyunk ezt elfogadni – egyszerűen
úgy, hogy szeretjük. Ahogy már eleve tennünk kellett volna.
Sajnos a legtöbb jó szándékú ember megpróbálja megtagadni vagy el-
tüntetni azt, ami már megnyilvánultan létezik. Ezért sok spirituális feléle-
dés csak mélyebb megtagadása a mi rezgésszintünkön létező tényeknek.
Mit tudunk tehát tenni a gonoszságokkal? Ha tiszta a fejünk, nagyon is
sokat. Az én minden – varázsmondókám ez:
– Én ezt a tapasztalatot sem tagadnám meg az Egyetlen Tudattól.
Ha pedig egyszer tisztáztad ezt az ügyet a fejedben, akkor csak tedd
azt, amit helyesnek érzel. A gonoszság, mint másodlagos valóság jelenik
meg, miután visszavonultál egy alacsonyabb vibrációs szintre.
A gonosz hatalma pont abból fakad, hogy rávesz minket, hogy foglal-
kozzunk vele és megpróbáljuk megsemmisíteni. Amikor a tudatunk nyi-
tott, akkor semmi, – amit a gonoszra válaszul teszünk nem bír nagyobb
jelentőséggel, mint ha egy csatornát ásnánk, hogy levezessük a szenny-
vizet a házunkból.
Mindenképp menj el a doktorhoz, ha beteg vagy; tedd ártalmatlanná
azt, aki bántani akar; kérj meg kellemetlen embereket, hogy hagyják el a
házadat; csak tartsd a tudatodat végig nyitva, és tudd, hogy minden go-
noszság a szereteted hiányossága miatt jelent meg az életedben.
Az igazi ellenség, – ha van ilyen, – benned, magadban van, a szere-
teted hiányosságában. De abban, hogy dolgunk van a gonosszal, sem-
mi morális ítélet nincs. Ha nem vagy hajlandó elismerni, hogy léteznek
autók, akkor el fognak ütni; nem azért, mintha bűnös vagy neurotikus
lennél, hanem egyszerűen azért, mert nem nézel az autókra. Nem látod,
ha feléd jönnek.
Vannak, akik azt gondolják, hogy a gondolatok létező dolgok, és hogy
ki kell védened a negatív gondolatokat, különben meg fognak történni.
Amint az előbbiekben láttuk, a gondolatok kétségkívül nagy hatal-
múak, amikor kitágult lények fogadják el őket. De a gondolatoktól való
visszahúzódásunk kísérlete az, ami elsősorban okozta az anyagi szin-
ten való megtestesülésünket. Ha kivéded a negatív gondolatokat, akkor
előbb-utóbb meg fognak testesülni a számodra. A negatív gondolat elleni
ellenállásod az, – akár tudatosítod, akár nem, – ami megjeleníti azt a
dolgot az életedben.
Mit keresek én egy olyan tudatszinten, ahol ez a valóság? Ez az első,
amit érdemes megkérdezned magadtól, amikor valami rondába, gonosz-
ba vagy hülyeségbe botlasz. Mindig velünk egyenlők között vagyunk, és
az igazság és szeretet mindig tökéletes.
A világmindenség a tökéletesen elrendezett szeretet-kapcsolatok vég-
telen szövete, és amikor eléggé szeretsz, felemelkedsz. Még csak addig
sem kell várnod, amíg letelik ez az életed. Hogy úgy mondjam, a lényed
mozgása az időn át. Nem vízszintes. Minden tudatállapot most rögtön el-
érhető. A múlt és jövő összes lehetősége időtlenül létezik, mindig itt van,
és a valóságszintedet a saját rezgéseiddel aktivizálod.
Az extázis tökéletes drágaköve az, hogy az vagy, aki vagy. Olyan tu-
datossági szinten vagy, amiben a legnagyobb élvezet és extázis van ben-
ne, amit most képes vagy elfogadni. Bármit is mondok magamnak, vagy
bármi néha a tapasztalatom, ebben a pillanatban az a legnagyobb élvezet
számomra, hogy egy fillér nélkül ülök egy szobában San Fransisco-ban,
és ezt a könyvet írom.
Próbáld ki ezeket a mondatokat meditáció közben:
– Megadom magam ennek a valóságnak.
– Nincs ellenállásom ezzel a valósággal szemben.
– Egy vagyok ezzel a valósággal.
– Megadom magam az egyenlőségünk igazságának.
– Nincs ellenállásom az egyenlőségünk igazságával szemben.
– Egy vagyok az egyenlőségünk igazságával.

Önfejlesztés

Remélem bátorításodra, szolgál, ha megtanulod, hogy hogyan akal-

mazhatók ezek az általános elméletek arra, hogy megszüntessük a go-
noszt magunkban, és hogy spirituálisan fejlesszük magunkat. Minél több
rossz gondolatot és érzést próbálsz kigyomlálni magadból, annál több
lesz belőlük. Mivel nekem is vannak dolgaim, amiket inkább akarok ten-
ni, mint másokat, ügyelnem kell, hogy ne ezeket adjam tovább, és betart-
sam a szabályokat.
Ezért ebben a fejezetben még személyesebbnek kell lennem, hogy vi-
lágossá tegyem az elfogultságaimat. Én valóban lusta vagyok, és zavar,
ha látom, hogy emberek olyan módszerrel kergetnek nagy erőfeszítéssel
önfejlesztő célokat, amik nem fognak működni, és engem is arra ösztö-
kélnek, hogy ugyanezt tegyem. Gyakran ezek a legkedvesebb emberek,
és szeretnék csatlakozni hozzájuk, ha úgy gondolnám, hogy sikerrel fog-
nak járni.
 Másrészt viszont lehet, hogy tudják, hogy a célt sohasem fogják elérni
ezekkel az eszközökkel, és én vagyok a bolond, amiért leleplezem, amit
titokban mindenki tud. Ha nem lennének ezek a játszmáink, az egy űrt
hagyna maga után, nem?
Én azt a játékot játszom, hogy visszavonulok az értelmetlen játékoktól
és lehetséges, hogy ez a játék a legeslegértelmetlenebb. Nyilvánvalóan
meg van a veszélye, hogy körökben járok újra meg újra, de ha valaki más
tudná, hogy mi van ebben a fejezetben, akkor szeretném, ha elmondaná
helyettem, hogy kevesebb kockázatot kelljem vállalnom.
Minden olyan kapcsolat, ami különböző lények között jön létre, ami
nem szűnik meg, struktúrává válik. Az éned, amit emberi lényként is-
mersz, szintén struktúra, mert különböző lények billióinak szerveződésé-
ből áll. Az is fura dolog a struktúrákkal, hogy akár siker, akár kudarc ese-
tén felbomlanak, így ha fenn akarsz tartani egy struktúrát, az a feladatod,
hogy egy feszültséget tarts fenn valahol a kettő között. Az a gondolat,
hogy a struktúrák szét fognak esni, amikor teljesen sikeresek lesznek,
furának tűnt nekem, ezért összeírtam egy gyors listát a példákból:
– Egy győztes birodalom elkerülhetetlenül darabokra esik vagy össze-
omlik, amikor a csúcspontjára ér, és nincs többé ellenfele.
– Egy ember gazdag örökséghez jut, és apránként lerombolja magát.
– Egy uralkodó faj titokzatos módon kipusztul.
– A vallások széthullanak szektáns és eretnek csoportokká.
– A zseni megőrül.
– A sejt kettéosztódik.
– A varázsló megbolondul.
– A hatalom megront.
– A jók korán halnak.

Ezért az emberek gyanakvóak a túl könnyen szerzett sikerrel vagy ha-

talommal szemben. Bizonyos szinten a struktúra magának állít korlátokat
a sikere útjába, beleértve a spirituális tudatosság sikeres fejlesztését is.
A spirituális vezetők állandóan azt mondják nekünk, hogy az egónak
meg kell halnia és újraszületni, de mi visszatartjuk magunkat. A struktúra
fenntartja magát.
 Az ego, – a gondolatstruktúra – jobban érzi magát ha fenntartja az ön-
magát fenyegető veszélyek feszültségét. Feldobódva és energiával telve
érezzük magunkat, amikor negatív lehetőségek tesznek próbára: kemény
munka, fegyelem, ejtőernyőzés, versenyzés, háborúk (csak Vietnámig
ott az észak-Vietnámiak dobódtak fel, nem az USA, mert az utóbbi nem
volt fenyegetve), betegség, böjt, aszkézis, szerencsejátékok, drogok, ve-
szélyes autóvezetés, veszekedés, paranoia, (képzelt veszélyek), harc az
ördöggel, és a fekete mágiával, és így tovább.
Természetesen, ha a negatív irányultság túl messze megy, akkor a struk-
túra össze fog omlani, de ez valahogy nem zavar bennünket. Imádunk az
emberi túlélést fenyegető veszélyek miatt aggódni (kivéve, ha valódi-
akról van szó, mint az atombomba vagy a baktériumfegyverek. Akkor a
kockázat valószerűtlen és nem vagyunk hajlandóak rá, gondolni).
A normális folyamat az, hogy a szerint definiáljuk magunkat, hogy
mivel nem értünk egyet. Másokat pedig a szerint azonosítunk, hogy mi
a baj velük: addig keresünk, amíg valami különbséget találunk mi közöt-
tünk és közöttük. Az erények láthatatlanok, nem igazán érdekesek má-
sokban.
Mi, emberi lények, minden fajok közül szinte egyedülálló módon,
megoldottuk azt a problémát, hogy lehet tartósan fenntartani a negatív
feszültséget azáltal, hogy önmagunk legnagyobb ellenségei vagyunk.
Sosem tudjuk teljesen felülmúlni az emberi természetet önmagunkban
és másokban, így a játszma tovább folytatódik. Tiszta sor, hogy kapunk
valami jutalmat az élet mindazon szörnyű tényeiért, amikről panaszko-
dunk: ezért kapkodják el az újságokat.
A negatív hangsúly egy intenzívebb struktúrát és erősebb egót ered-
ményez. Még ha az ilyen tevékenységek, például az önmegtagadás, a
spirituális keresés zászlaja alatt folynak is, az eredmény ugyanaz.
Egy finom szinten tudjuk, hogy a legtöbb spirituális erőfeszítés nem
fog eredménnyel járni, de mi továbbra is fenntartjuk azt a fantáziát, hogy
imádni valóak. Sokunknak nem áll szándékában valóban sikeresen felol-
dani a struktúrához való kötödésüket és eljutni egy másik létezési síkra.
De mi van azokkal, akik bölcsek és komolyak, és elszántan keresik a
megvilágosodást hagyományos módszerekkel? Ha tudjuk, hogy a feldo-
bódás aszketikus módszerei nem vezetnek a tér-állapot tartós megtapasz-
talásához, akkor mitől sikeres a jóga? A jóga, a tanító és tanítvány között
kifejeződő szeretet, és a tanítvány eltökélt figyelme miatt működik, ami-
kor működik.
Ha a tapasztalatod körét teljesen leszűkíted arra a jelenséget, amit
kész vagy befogadni, mint például egy barlang belsejére Tibetben, ak-
kor előbb-utóbb biztosan magas állapotba kerülsz. De mihelyt kisétálsz
a barlangból, olyan embereket fogsz találni, mint azelőtt. Ha pedig nem
vagy hajlandó elfogadni a viselkedésüket, és úgy szeretni őket, ahogy
vannak, akkor a rezgésszinted le fog esni. Akkor azután prédikálsz arról,
hogy milyen gonosz a világ, hogy milyen romlottak a városok, és milyen
bűnösek az emberek.
Hogyha komolyan tenni akarunk valamit a gonosz ügyében, nem csak
egy negatív-feszültség-játszma formájában, akkor látnunk kell, hogy
nem, mint fizikai megnyilvánulással kell foglalkozni a gonosszal, ha-
nem arról van szó, hogy az ilyen megnyilvánulások forrása tér-szintű
alapelvekben van, amik időtlen lehetőségként léteznek. Ez egy alapelv,
hogy a gonosz valóságos, és mindig bennünk van. Ha nem tanuljuk meg
a Földön, hogyan bánjunk vele, akkor még a mennyben is meg leszünk
fertőzve.
Még ha nem is csak a struktúrádat próbálgatod, maga az indíték,
hogy meg akarod tisztítani önmagad mivel spirituálisan tisztátalannak
érzed magad meg fog akadályozni minden igaz sikerben, míg csak meg
nem tanulod, szeretni azt a tisztátalanságot, amivel kikezdtél.
Gondolhatja-e komolyan egyetlen lény is, hogy át fog evickélni a vég-
telen időn anélkül, hogy valaha is egyetlen hibát ejtene? A megvilágoso-
dás egyetlen pillanata egész gyakran ezt az üzenetet hozza: Menj vissza
oda, ahonnan elindultál, és szeresd jobban.
Van még egy ciki az önfelemelés konvencionális módszereivel: ha a
spirituális értékekből kialakult státusz-szimbólum-rendszerrel azonosí-
tod magad, ez egy szeretet nélküli sznobizmust okozhat benned a test-
véreiddel szemben. A kapcsolataink igazsága pontosan működik, és ha
a szeretetlen vagy, az eredmények szigorúan meg fognak jelenni a szá-
modra. Akkor aztán lehet, hogy panaszkodsz: Ha ilyen keményen dolgo-
zom, hogy tiszta legyek, akkor miért történnek velem ilyen dolgok, miért
utálnak az emberek? De nincs nagyobb tisztaság, mint a szeretet, még
ha az, romlott és mosdatlan is. Az éned pozitív meghatározásának az a
módja, hogy eggyé válsz a létrehozó okával: szeresd úgy, ahogy van, és
aztán válassz szabadon, amilyen viselkedéshez van kedved. Nem fogsz
elszállni; a jelenlegi szerkezetedet is úgy tudod megélni, mint tér-szin-
tű kölcsönhatásokat, és azután csak akkor menj magasabbra, ha akarsz.
A rezgésszinted megváltoztatása, azaz a szereteted megnövelése az egyet-
len cselekedet, ami igazán jó változáshoz vezet.
A csoporttalálkozások, szexuális szabadság, forradalom, étrendek,
aszkézis, rockzene, minden eszköz azon múlik, mennyire igazán akarunk
sikerrel járni, és mennyi alkotóerőt fektetünk bele. Mindezek jó játékok,
de ne erőltessük őket magunkra, ha már nem igazán érdekelnek. Csak
akkor hatnak, ha az érdeklődésed tényleg fel van fokozva irántuk. Ha
pedig túl jól, túl sikeresen működnek, akkor hajlamos vagy elveszíteni az
érdeklődésed. Ha azt tapasztalod, hogy struktúrád energiává, majd térré
változik át, leginkább arra hajlasz, hogy visszahúzódj, ha csak el nem
tudod fogadni azt, ami történik, és megszilárdulni egy új szinten. Igazán
vannak szeretetteljesebb játékok is, mint fejleszteni magad vagy meg-
reformálni másokat, vagy más módokon negatív feszültséget használni,
hogy megkeményítsd a struktúrádat.
Ne feledd, hogy a túlélésed valójában semmiféle struktúrától nem
függ. Teljes egység vagy, olyan lény, mint az összes többi az univerzum-
ban. Ha nincs semmid nincs mit vesztened.
De nincs is semmi baj azzal, ha negatív eseményeket használsz az egód
meghatározására, amíg tudatosan csinálod, mert így akarod. Az egyetlen
gond bármilyen tevékenységben az, ha visszahúzódsz annak a tudatos-
ságától, hogy mit csinálsz. Sokkal több élvezettel játszhatjuk ezeket a
kis dinnye játékokat, ha tudatában vagyunk, hogy valójában mit is csi-
nálunk.
Amikor spirituális megoldásokat ajánlasz fel embereknek vagy ilyen
erővel bármiféle megoldásokat akkor arra kéred őket, adják fel azt, ami-
től aktívnak, élőnek, megfoghatónak érzik magukat (az ego szerkezetü-
ket). Vigyázz, ez veszélyes!
Nos, csak a kezdők kedvéért: vedd úgy, hogy minden emberi lény
egy tökéletes akármi most, ebben a pillanatban. Minden tudatállapot tö-
kéletes és teljes, és nincs szüksége arra, hogy megváltoztassák! És min-
den tudatállapot változás is tökéletes és teljes, és nincs szüksége arra,
hogy változatlan és állandó legyen. Megpróbálom az összes lehetőséget
összefoglalni néhány mondatban:
– Akár tudatában vagyok, akár nem, egy vagyok minden
létező alapokával!
– Akár érzem, akár nem egy vagyok minden szeretettel
a világmindenségben!

Idő és rezgések

Meg tudjuk változtani az idő élményünket, ha megváltozatjuk a rezgé-

seinket; ha éppúgy, ahogy az egész fizikai világról való észleléseinket is
megváltoztatjuk ezzel. Az elveink. Érzéseink és behatárolt kapcsolataink
az időben kezdődnek és végződnek, de mi nem. A tér-szinten, amikor
teljesen ki vagyunk tágulva, az idő mindig jelen idő.
Amikor egy tóra nézünk, nincs víz a fejünkben. Másként szólva, egy
szilárd tárgy tudatában nincs semmi szilárd. A zűrzavar tudata nem zűr-
zavaros. Az őrültség tudata nem őrült. Az időben való utazás tudata nem
telik időbe, nincs benne idő. Az időt mi az anyagi szinten való kénysze-
resen ismétlődő kölcsönhatásokkal mérjük. Márpedig minél kiterjedtebb
a tudatunk, annál kevesebb kényszeres dologba vagyunk belekeveredve.
A szubjektív idő-tudatunk gyakran eltér az óra járásától.
Mostanában sokunknak ismerős az idő elváltozásainak élménye. Ho-
gyan történik ez? Nagyon kifizetődő, ha kitaláljuk az időélmény forrása-
it, mert ez is megmutatja, mennyire praktikus, ha saját rezgésszintedre
figyelsz oda, mielőtt még reagálnál valamire, amiről azt hiszed, hogy
külső valóság.
Képzeld le az érzékelést úgy, mint egyfajta radart: a hullámaid kimen-
nek és visszaverődnek egy tárgyról. Mondanom sem kell, hogy a tények
sokkal összetettebbek, mint ez a hasonlat, de azért elég közel áll a való-
sághoz, hogy példának szolgálhasson.
Mondjuk, hogy valaki meglök egy asztalt, és egy bögre elkezd leesni.
Ha az érzékelési rezgéseid nagyon lassúak, akkor a hullámaid arról kül-
denek neked egy üzenetet, hogy hol van a bögre, amikor esni kezd, egy
másik villanást arról, amikor félúton van a föld felé, és még egyet, akkor
odacsapódik. De ha elég gyorsak a rezgéseid, akkor sok jelzést kapsz,
amint a bögre esni kezd, megmutatja neked az irányt, amerre tart, és úgy
fogod érezni, hogy bőven van elég időd előrenyúlni és elkapni, ha aka-
rod. Figyeld meg gondosan, hogy amikor a rezgéseid lassúak, akkor az
események gyorsan látszanak történni, és még úgy is érzed, hogy minden
túl gyorsan történik ahhoz, hogy irányítani tudd.
Ezért aztán lehet, hogy kényszerítve érzed magad arra, hogy sokkal
keményebben gyakorold a kontrollt. Talán szokásokat veszel fel a rendes
viselkedésre, és igyekszel elkerülni a rendetlen embereket. Ez a hatalmi
játszmák egyik eredete. Az is lehet, hogy megpróbálsz megszabadulni a
zavaró eseményektől azáltal, hogy vidékre költözöl, vagy kikapcsolod a
tudatotad drogokkal vagy alkohollal.
De minél gyorsabbak a rezgéseid, és minél több üzenetet kapsz vissza
a környezetből, annál lassabbnak tűnnek az események, és annál inkább
úgy érzed, hogy tiéd az irányítás. Minél jobban szeretsz, annál gyorsab-
bak a rezgéseid, és így annál kevésbé érzed szükségét, hogy bármit kont-
rolláljál, mivel egyre kevésbé félsz a változástól és a változatosságtól.
Mindent mélyebben, lassabban és több szeretettel élsz át. Minél maga-
sabb benned a kitágulás aránya az összehúzódáshoz képest, minél kiter-
jedtebb és szeretetteljesebb vagy, annál gyorsabban rezegsz.
A másodlagos valóság hasznos abban az értelemben, hogy mindig tisz-
ta képet nyújt a rezgésszintedről. Ha a világ szépnek és biztonságosnak
látszik, akkor gyorsan rezegsz; ha komornak, egyhangúnak, vagy félel-
metesnek, akkor lassan rezegsz, és először is szeretned kell magad azért,
mert túl lassan rezegsz.
Akár Önmagadon belül, akár kívül, sosem kell megváltoztatnod azt,
amit látsz, csak azt, ahogy látod. Hasztalan próbálkozás úgy megszökni
bármilyen nehézségtől, hogy összeszűkíted a tudatodat. Minden hegyre,
amiről legurulsz, előbb-utóbb fel kell másznod; ha nem ebben az életben,
hát egy másikban, mert igazi természetünk túl van az időn.
Sose vond vissza a figyelmedet egy hirtelen impulzusnak engedve
egy jelenetről csak azért, mert rondán, kellemetlenül vagy fájdalmasan
néz ki.
 Hozz tudatos döntést, és közben szeretheted önmagad azért, mert ilyen
felháborítónak találtad ezt a látványt. Ha lehetséges, tartsd rajta a figyel-
medet, amíg gyönyörűvé változik, vagy legalább amíg közömbös leszel
iránta. Nem kell rossz jeleneteket keresned, hogy próbára tedd magad,
és arra sem kell emlékeztetned magad, hogy mi minden megy rosszul a
világon, de ha egyszer egy jelenet, helyzet létrejön a jelenlétedben, légy
olyan teljesen a tudatában, amennyire csak tudsz.
Fontos vele maradni. Lehet, hogy elrejtőzöl egy szobában, vagy elha-
gyod a várost, de TE mint lény még mindig a tagadás alacsony rezgés-
szintjén leszel, ha hirtelen elhúzol. A legfurább véletlen egybeesésnek
fog tűnni, hogy miután élesen visszavontad a figyelmedet egy kellemet-
len helyzetről, egyre csak újra más hasonlókba fogsz botlani. Ez addig
így fog zaklatni téged, mindig újra lejátszódva, amíg úgy nem találkozol
egy kellemetlenséggel, hogy képes vagy tolerálni vagy szeretni, és a rez-
gésszinted felemelkedik. Nézd meg és szeresd, és aztán menj el!
Semmi baj sincs azzal, hogyha a figyelmedet arra fordítod, ami kelle-
mes neked. Mi másra való a szabadság? Amíg csak van szabad akarat,
mindig lesznek lények , akik olyan rezgéseket keltenek, amit nem sze-
retsz, bármilyen szinten vagy is. A lényeg az, hogy olyan módon távoz-
zál, ami nem tart vissza.
Miután szerzel néhány tapasztalatot arról, hogy szeretsz bizonyos fura
eseményeket, már eléggé be leszel hangolódva ahhoz, hogy észre vedd
a korai figyelmeztető jeleket, amikor úgy néz ki, hogy valaki ki akar ra-
bolni, vagy más módon negatív vibrációkat fejt ki (amikor a bögre csak
el kezdene esni), és képes leszel helyes lépéseket tenni, mielőtt még túl
előrehaladott állapotba kerülne a folyamat.
Ne érezd úgy, hogy nem spirituális ha a teljességgel szembeni dolgokat
veszel észre más emberekben: ha a félelmed tárgya valódi, akkor ez nem
paranoia. Csupán nemtörődöm karma, hogyha nem veszed figyelembe a
korai figyelmeztető jeleket. Tartsd nyitva és ellenállás nélkül a tudatodat
bármilyen lehetőség számára: ez az, ami a szükséges információkat meg-
adva neked, visszatartja a gonoszt attól, hogy megtestesüljön az életed-
ben. Légy figyelmes itt és most.
Nyugodtan mondhatsz NEM-et.
Bármit is csinálnak mások, te vagy az egyetlen, aki felelős azért, ami
történik. Semmi sincs a külső eseményekben, ami a legkevésbé is megha-
tározná az érzéseidet és élményeidet: az életed teljesen a saját rezgéseid
kormányozzák; abban is, hogy mit mondanak az események, és hogyan
válaszolsz rájuk. Minél lassabbak a rezgéseid, annál kellemetlenebb az
életed; több konfliktussal, anyaggal és fájdalommal fogsz találkozni.
A dolgok túl gyorsan fognak történni ahhoz, hogy irányíthasd őket,
ugyanakkor az idő végeláthatatlannak fog tünni, mert nem látsz kiutat.
De ha felemeld a rezgésszintedet, akkor elegánsan el tudsz lépni az ös-
szeütközések elől a pszichikus és és a fizikai szinten egyaránt, és egészen
szó szerint jobbá tudod változtani a világot.
A szeretet a legerősebb mágia.
Amikor megtanulod szeretni a poklot, a mennyben leszel.

Változások

Ha semmi sem tart vissza bennünket a fizikai síkon, akkor mi tart

vissza? Miért ragaszkodunk a struktúrákhoz? Miért ragadunk le a rez-
gésszintünknél? Miért félünk a változástól? Ahhoz, hogy válaszolni tud-
junk ezekre a kérdésekre, kezdjünk még egyszer a csúcson. Sok szóval
le lehet írni, milyen érzés teljesen kitágultnak lenni: tökéletes tudatosság,
teljesség, szabadság, szeretet, önkívület, biztonság, stabilitás, legfelsőbb
értelem, együttérzés.
Azt hiszem, annak van most a legtöbb értelme, ha most a stabilitás
szempontjából beszélünk a kölcsönhatásainkról. Az abszolút stabilitás
természetesen létezik a tér-szinten, mert minden kapcsolat annyira tartós,
mint amennyire a benne résztvevő lények vannak egyforma mértékben
kitágulva. De az összehúzódottabb szinteken, – ahol a definícióból kö-
vetkezik hogy valamiféle visszavonulás van jelen a tudatosságtól, ennek
megfelelően kevésbé tudjuk irányítani, hogy meddig tart ki a stabil ál-
lapot. Amikor pedig nálunk magasabb vagy alacsonyabb rezgésszámú
lényekkel állunk kapcsolatban, akkor instabilnak és bizonytalannak érez-
zük magunkat. Egy instabil kapcsolatban lényegében két irányba mehe-
tünk, – a változás finom részleteitől függetlenül: az egyik út a stabilitás
felé vezet, egy közös rezgésszint elérésével – a másik út pedig a szétválás
felé, amikor annyira eltávolodunk egymástól a rezgéseinkkel, hogy töb-
bé egyáltalán nem vagyunk tudatában egymásnak. Mivel kényelmetle-
nül érezzük magunkat a miénknél magasabb vagy alacsonyabb rezgések
jelenlétében, hajlamosak vagyunk bizonyos természetes reakciókra.
Ha a másik személy alacsonyabban áll, általában megpróbáljuk felhozni
a saját szintünkre, segítünk neki, és megpróbáljuk felvidítani. De ha a
másik személy áll magasabban, akkor általában megpróbáljuk lehúzni, és
rávenni, hogy jöjjön alacsonyabbra a rezgéseivel. Vedd észre, hogy ha se-
gíteni próbálsz valakinek, akkor az ellen a természetes, – talán öntudatlan
– erőfeszítése ellen kell dolgoznod, hogy lehúzzon téged.
Az alacsonyabban vibráló személy ( aki bármelyikünk lehet, a körül-
ményektől függően ) úgy fog tűnni, hogy energiát szív el a magasabban
rezgő személytől, gyakran a legjobb erkölcsi és szociális indítékokkal.
Ez az erőfeszítés megjelenhet, mint eltúlzott dicséret, sunyi támadások
udvarias szavakba rejtve, hamis segélykérés problémák megoldására, fé-
lelem és depresszió kinyilvánítása, kiakadás, vitatkozás, jobb tekintélyek
idézése, és még ezer más formát vehet fel, le egészen addig a szintig, ahol
a magasabb személyt börtönbe csukják vagy megölik.
Másrészt viszont, ha ilyen viselkedéssel találod szembe magad, a kiút
az, hogy tarts fenn egy kiáradó szeretetet, és ne legyen ellenállás az el-
médben. Az alacsonyabban vibráló személy lehet, hogy egyre messzebb
és messzebb fog kinyúlni, hogy lehúzzon, de amikor úgy találja, hogy te
nem mész le, amikor érzi, hogy nincs belső ellenállásod vele szemben,
akkor kénytelen lesz felemelkedni a te rezgésszintedre, hogy stabilan és
kényelmesen érezze magát, mert túl fájdalmas ott maradni, ahol van. És
valóban fel fog emelkedni, ha csak nem – egy másik irányba megy el a
folyamat – távozik a kapcsolatból. Ugyanakkor viszont nem vagy köteles
kivárni – ha úgy érzed semmi mást nem fog csinálni, mint megpróbálni
lehúzni téged, szabadon választhatod az elválást, amikor csak így dön-
tesz. Egyszóval, egyszerűen lépj le. Ne habozz, és ne érezd miatta bűnös-
nek magad. Ez a dolgok természetes menete.
Ha meditálsz, és kinyitod magad a magas szintű lényekkel való kom-
munikációra, akkor jó, ha tudatában vagy ezeknek az automatikus köl-
csönhatásoknak a rezgésszintek között. Könnyen úgy érezheted, hogy
túl sok ez neked, vagy hogy hajtanak valamerre, kényszerítenek, lefo-
koznak, pszihikai terrort élsz át (rémálmok, rémlátomások), amíg csak
el nem ejted az ellenállásod, ki nem terjedsz a szeretetben, és fel nem
emelkedsz a magasabb lények rezgéseihez. Nekik nem áll szándékukban
megijeszteni, vagy próbára tenni téged, a saját sűrűségedtől vannak ilyen
érzéseid.
Bármiben, ami igazán megijeszt téged, benne lehet a megvilágosodás
egy esélye. Talán azt jelzi, milyen mélyen ragaszkodsz, kötődsz a struk-
túrához, legyen az gondolati, fizikai, vagy társas. A kötődés és ellenállás
ugyanabból a gyökérből fakadó jelenségek: amikor ellenállsz, és vissza-
húzod a tudatosságodat, akkor félelmet érzel, és az összehúzódást úgy
éled át, mint mágneses vonzást vagy gravitációt, azaz ragaszkodást.
Ezért félünk gyakran kinyitni a tudatunkat az emelkedettebb spirituális
lények felé. Azt hisszük, hogy a félelem jel a visszavonulásra, miközben
valójában ez annak a jele, hogy máris túlságosan visszahúzódtunk.
Íme, pár mondat, amiktől jobban éreztem magam, akár érzelmi vihar-
ban, akár meditációban:
– Semmi vagyok, üres vagyok, csend vagyok.
– Nincs ellenállásom más lények rezgéseivel szemben.
– Nincs ellenállásom más lények kitágulásával és összehúzódásával
szemben.
Amikor félünk meglátni, mi van magasabban, gyakran megpróbálunk
biztonságérzetet vagy hatalmat szerezni azzal, hogy azon tartjuk a figyel-
münket, ami alacsonyabban van. Ez a folyamat sok formában jelenik
meg az emberi életben. A jótékonyság, amit a nálunk lejjebb állók felé
való impulzív cselekvésként értelmezhetünk, gyakran vigasztalan ered-
ményekkel jár.
Nagyon sok hasonló, impulzusokból eredő érzésünk igazi forrásai a
hibás feltételezés más emberek státuszáról. Az érzésekkel nincs semmi
baj tér szintjén igen gazdag érzelmek vannak. De bölcs dolog, ha figyel-
met fordítunk arra, hogy honnan erednek az érzéseink, és hová vezetnek
bennünket. Lehet, hogy elcsábít a szabadság, hatalom, vagy szórakozás
érzése, amikor azokhoz viszonyulunk, akikről úgy gondoljuk, hogy ná-
lunk gyengébbek; vagy visszahőkölünk a félelemtől és a depressziótól,
amit a magunknál erősebbnek ítélt lények jelenlétében érzünk.
 Az egyenlőség elve biztonságos útjelző, – megóv a buta leereszkedés-
től a zavart emberek irányában, és attól is, hogy önmagunkat korlátozzuk
a magasabb rendű emberektől való félelmünkben. A megoldás az összes
bennünket rángató-taszigáló feszültségre az, hogy minden lényt, akit élni
látsz, úgy kezelj, mint veled egyenlőt. Mindig nézz mélyebbre, mint bár-
mi jel, ami arra mutatna, hogy nem vagy egyenlő.
Ha a másik személy a nagyszerű bölcsesség vagy géniusz jeleit nyil-
vánítja ki, kitűnő képet fest, vagy éppen annyira elbízza magát, hogy
tanácsadó könyveket ír, – mint ez itt – egyszerűen ne hidd el, – hogy ez
bármennyire is azt bizonyítja – hogy az ő lehetőségei magasabbak, mint a
tieid. Tudjad, hogy bármit, amit ő csinált, te is meg tudod csinálni de nem
olyan értelemben, hogy őt húzod le, hanem, hogy magadat emeled fel.
Ne imádd őt túlságosan ez elválaszt tőle. Hadd legyen az ami; szeresd,
mint testvéredet, évezd azt, amit csinál, és kezeld egyenlőként. Bármit is
látsz valaha is egy szellemi utazásodon, mondd arra is ezt:
Egyenlő vagyok ezzel; mindannyian egyenlők vagyunk vele.
Másfelől, ha valaki betegséget és őrültséget nyilvánít ki, lefokozódást
és érzelmi stresszt, kiúttalanságot és kétségbeesést, sose hidd el, – bár-
mennyire is azt bizonyítja – hogy a lehetőségei alacsonyabbak a tiednél.
Légy tudatában, hogy bármit, amit te meg tudsz csinálni, ő is meg tudja
csinálni. Ne hidd el vakon a játszmáját; ne reagálj úgy, mintha amit ját-
szik, valóság lenne.
Engedd, hogy az legyen, ami. Szeresd, mint testvéredet, légy együtt-
érző iránta, bánj vele, úgy, mint veled, egyenlővel. Először is légy tuda-
tában, hogy ki tudja hozni magát ebből. Ne vedd azért semmibe emiatt,
ha csak nem tudod, hogy ugyanazt a filmet játssza le újra meg újra, és
már unod. A figyelmed mindig életadó; stabilan és szeretve fogja érezni
magát tőle, és innen mehet feljebb, ha akar. Akár el is mondhatod neki
szavakkal, hogy nem hiszed el a játszmáját: mondd ezt, miközben bekö-
tözöd a sebeit, vagy megeteted, vagy pénzt adsz neki. Ne viselkedj vele
felsőbbrendűként: nem is vagy az, vele egyenlő vagy. Ne végy tudomást
a bűnről, és szeresd a bűnöst.
Nem a személyednek szóló sértés, ha valaki disszonáns, hanem a fáj-
dalmának a mértékét fejezi ki. Azt mutatja neked, hogy mennyire fáj
neki, és mennyi együttérzésre van szüksége. De azt se felejtsd el, hogy
nem minden áldozat ártatlan. Egy bizonyos karmikus értelemben egyet-
len áldozat sem ártatlan, de ez nem azt jelenti, hogy nem kéne segítenünk
őket, mert az meg a mi sorsunk, hogy kapcsolatban állunk velük, és így
a viselkedési módunk meghatározza a saját karmánkat. De olyan módon
kell segítenünk, ami nem fokozza az alacsonyabb rezgésekhez való kö-
tődésünket. Ez azt jelenti, hogy azt adjuk, amit mi szeretnénk kapni, jót
vagy rosszat, ugyanilyen körülmények között, és kezdjük azzal a tudás-
sal, hogy minden lény egyenlő.
Amíg azt hisszük, hogy vannak olyan emberek, akik nagyobbak vagy
kissebbek nálunk, addig keményen kapaszkodni fogunk jelenlegi rezgés-
szintünkbe, és hozzá leszünk kötve azokhoz az emberekhez, akiktől ott-
hon érezzük magunkat. Leragadunk a saját gondolatainknál, a munkánk-
nál, érzelmi szokásainknál, a haverjainknál. Félünk változni, mert félünk
az instabil élményektől, amiket akkor éltünk át, amikor megpróbáltunk
elérni egy „magasabb” szintet. Félünk, hogy egy alacsonyabb szintre fo-
gunk visszaesni, ha elengedjük a mostani stabilitásunkat.
Ha egyszer annak tudatában kezdesz viselkedni, hogy semmilyen lény
nem fensőbb – vagy alsóbbrendű nálad, akkor szabadon választhatsz,
mert stabilan fogod érezni magad, bármilyen szinten is vagy. Nyugodt-
nak és biztosnak fogod érezni magad testben vagy test nélkül, aggyal
vagy agy nélkül, írás olvasással vagy a nélkül.
Ha visszavonjuk a tudatosságunkat a másik kitágulásáról, és csak a
mások beszűkülésén tartjuk a figyelmünket, ez az anyagi világhoz köt
bennünket. Biztató dolog tudni, hogy ez a folyamat okozta elsősorban a
testbe születésünket, és ma is folytatódik a mindennapi életünkben, de
nagyon könnyen vissza is fordítható, akár ebben a pillanatban is elkezd-
heted. Kellemes igazság, hogy ugyanaz az út, amely meg fogja oldani a
bajaidat a fizikai síkon, egyben el is fog vinni a legmagasabb spirituális
felismerésekig. Ez az út pedig egyszerű:
– Semmi ellenállás.
 Mi a valóság?

Az a nézőpont, hogy az egyenlő lények univerzumában élünk, értelmet

adhat az összs vallásnak, és magába foglalhatja az összes metafizikus
irányzatot. Ez a legkönnyebben ellökhető tutaj, ha elértük a másik partot,
ami nem part. Megmutatja nekünk, hogyan éljünk ezen a síkon, integrál-
ni tudja a tudományos ismereteket, és meg tudja mutatni, hogy a fizikai
létezésünk miként fejez ki spirituális törvényeket. Tökéletes biztonsággal
megérteti, hogy mi igaz, és mi valódi.
Az egyetlen teljesen igaz és valóságos dolog a világmindenségben: az
egyedi és egyenlő élő lények. Mi vagyunk az univerzum. A legmélyebb
valóság érzését csak a tökéletes szeretetben való legmagasabb kitágulás-
ban élhetjük át. Az alacsonyabb rezgésszinteken, olyan módokon látunk
más lényeket egymáshoz viszonyulni, amely nem teljesen igaz vagy va-
lóságos.
Egy földközeli példaként gondoljuk át, hogy egy nézőközönségben az
emberek valóságosak, de a közönség valami olyasminek a neve, ami el
fog tűnni, amikor az emberek hazamennek. Ebben az értelemben a kö-
zönség illúzió: ideiglenes, részleges és behatárolt valóság nincs függet-
len, öntörvényű létezése.
Felállíthatunk egy statisztikai valószínűséget arról, hogyan fog visel-
kedni a közönség, de minden tagja szabadon jöhet-mehet, mint ahogy a
testünket felépítő atomok is jönnek és mennek. Ilyen értelemben mond-
hatjuk, hogy a fizikai univerzum, a testünket is beleértve illúzió.
Mi valóságosak vagyunk: a lények, akik az univerzumot alkotják mi,
az atomok részecskéi, az energia és tér-lények, mi mind valóságosak va-
gyunk, mind egyenlők és mind egy-fajták. De a kapcsolatok, csoporto-
sulások és tömörülések illúziószerűek, bármelyik meghatározott rezgés-
szintről nézzük is őket. Mint ahogy a közönség emberekből álll, úgy az
illúziók valódi lényekből állnak össze. Nincs is más módja annak, hogy
létrehozzunk egy illúziót, mint a valóságból, mert nincs kéznél más épí-
tőanyag. Ugyanakkor viszont ahelyett, hogy illúzióként emlegetnénk a
világot, amit úgy is lehet értelmezni, mint felhatalmazást a lopásra vagy
más szeretettelen viselkedésre.( a világ különben is csak akkor zavaró,
ha úgy érzed, le vagy ragadva ott, ahol vagy). Jobb másodlagos valóság-
nak nevezni. A világ épp elég valóságos, amikor egy bizonyos tartomá-
nyon belül rezgünk, de csak addig, amíg így teszünk. A tények behatárolt
igazságok: ez az, ahogy mások egymás közötti kapcsolatai látszanak a
számunkra, amikor behatároltuk saját tudatosságunkat és szeretetünket,
vagy amikor ők határolták le az övékét. De a tények az igazságban gyö-
kereznek: lehet, hogy csak behatárolt rálátásunk van a lényekre, akik az
általunk anyagnak látszó valamit alkotják, de a lények valódiak, önmeg-
határozók és harmóniában műkődnek.
Ahhoz, viszont hogy bölcsek és szeretetteljesek legyünk, nincs szük-
ségünk tényekre. A különböző rezgésszinteken különböző ténycsoportok
igazak. Az igazság mindenkinek ugyanaz, de a tények mindig mindenki-
nek egy kicsit mások. A tények kétségkívül izgalmasak, mint a pletyka:
ki, kivel, mit csinál, mi, mivel, mit csinál. A tények felhalmozódásának
nincs határa. Néha úgy érezzük, hogy ha eleget tudnánk belőlük, akkor
eljuthatnánk az igazsághoz. Néha bolondul próbáljuk megtagadni őket,
még akkor is, ha egy olyan rezgésszinten vagyunk lekötve, amiről sosem
fognak eltűnni. Az illúziók és a tények olyan mértékben megbízhatóak,
hogy van bennük igazság, de valamelyest megtévesztöek is.A megté-
vesztések az igazság megtagadásai. Ha a fizikai síkot használjuk, hogy
megtagadjuk a magasabb valóságot, akkor meg vagyunk tévesztve. De
akkor is tévedünk, ha az anyagi világ valóságát megtagadjuk. Nem tu-
dunk a fizikai szint fölé emelkedni azzal, hogy megtagadjuk a valóságát:
szeretnünk kell, és elismerni az élő lények valóságát, akikből felépül.
Néhányan közülünk kiábrándulnak a spirituális törekvésből, mert a
megvilágosító élmények nem mindig segítenek bennünket abban, hogy
bármennyire is jobban bánjunk a fizikai létezés tényeivel. Még jobban ös-
sze is kavarhatjuk: meditációkban megtapasztalhatjuk, milyen ködszerű
a világ, ha visszatérünk, és a kemény anyagi valóság még mindig ott van.
A megvilágosodás-élmények úgy segíthetnek tényekkel való bánásban,
hogy megmutatják, milyen tökéletesen rugalmas akármi vagy, aki képes
sok különböző rezgésszinten létezni, mind a fizikai síkon, mind fölötte.
Ha egyszer tudod, hogy a tények minden szinten különbözőek, akkor
kevésbé leszel hajlamos arra, hogy bármely meghatározott szint tényei
ellen harcolj. Amint a tudatosságod kinyílik, képes leszel azt a szintet
választani, amelyiket akarod, és élvezetesebb tényekkel lesz dolgod.
 Nincs olyan lény az univerzumban, aki hatalmasabb lenne, mint te, de
nincs kevésbé hatalmas sem. Ennek kéne lenni a más emberek felé való
összes viselkedésmódod alapjának.
Gyakran mondom magamnak:
– Ne szálljanak szembe a szándékaim az egyenlő lényekként való kap-
csolataink szükségszerű szabályaival (hosszú mondat, de tényleg szok-
tam mondogatni).
Mivel minden lény önmeghatározó, nem tudod megváltoztatni senki
más rezgésszintjét az akarat ellenére, és nem is ez a dolgod. Igazából
nem is tudsz bántani vagy segíteni másokat anélkül, hogy beleegyezné-
nek, hogy ezt a játékot játsszák, és téged sem tud senki sem bántani vagy
segíteni a beleegyezésed nélkül.
Ahogy másokat érzékelsz, az mindaddig a saját behatárolt rezgésszin-
teddel lesz átszínezve, amíg el nem éred a magasabb szinteket, így fo-
galmad sem lehet arról, hogy mi is az, amit megpróbálsz megváltoztatni.
Másrészt viszont a saját rezgéseidet és szintedet tökéletesen képes vagy
irányítani, és ez mindaz a szabadság, amire szükséged van ahhoz, hogy a
saját kapcsolataidat és élményeidet kormányozzad.
Szabadon lehetsz bárhol, ahol épp lenni akarsz a számodra pillanatnyi-
lag valóságos világban. Ezen is túl, képes vagy bármely időben, bármely
rezgésszinten, bármely rendszerben lenni, azzal, akivel csak akarsz.
Függetlenül attól, hogy mennyire érzed csapdában magad, mennyire
lenyomasztva nap nap után, az alapvető szabadságod érintetlen ettől.
Ha most szétnézel a környezetedben, rengeteg „valóságot” láthatsz, ami-
től biztonságban érzed magad, még akkor is, ha fáj vagy kifáraszt. Jól
van az is, ha belekapaszkodsz mindebbe, addig is, amíg átgondolod ezt.
Semmi váratlan nem fog történni pusztán attól, hogy arról olvasol, men-
nyire szabad vagy.
Mindenesetre sosem vagy egyedül – sok lény tud rólad minden időben,
szeretnek téged, és készek segíteni, hogy jobban érezd magad, amikor
csak kész vagy kinyilni feléjük; megmutatják azt is, hogy nem keveredsz
bele semmibe túl mélyen, és arra bátorítanak, hogy szeresd önmagad.
A világ, amit látsz, valójában összkomfortos valóság abban az érte-
lemben, hogy a világmindenség együttérzően átrendezi magát bármivé,
amire szükséged van, hogy azon dolgozhass, amin szeretnél.
 Végtelen számú világ közül választhatsz, hogy melyikben akarsz élni.
Az is a szabadságodban áll, hogy sok különböző kozmikus sík bármelyi-
ke szerint éljél. De az a tény, hogy választhatsz, nem teszi egyiket sem
kevésbé érvényessé. Élhetsz olyan világmindenségben, ahol egy isten
van a csúcson, és egy hierarchia vezet lefelé egészen a külső sötétség
lelkeiig. Vagy egy materiális világban, amelyben nincs élet a halál után,
csak a múlt teljes kiradírozása. Lehet mennyországod és poklod. Bármit
választhatsz, bármelyik rezgésszintet érzed megfelelőnek, össze fogsz
hangolódni és stabilizálódni másokkal, akik ugyanebben hisznek. A tér-
szinten általában hasonló a hasonlót vonzza.
Ráhangolódhatsz a rezgéseiddel a Krisztus-tudatra vagy a Buddha-
tudatra, és természetfeletti együttérzést érezhetsz. Ráhangolódhatsz a
fekete mágiára, és élhetsz fura formák és agresszív erők világában. Rá-
hangolódhatsz Donald kacsára vagy Superman-re a kozmikus karikatúra
gyűjteményből. Eggyé válhatsz az Isteni Anyával, és rendkívül érzéki
luxusba merülhetsz.
Mindezeket a tapasztalatokat és még másokat is átélhetsz meditáci-
ók és belső utak során. Lehet, hogy akkor nem fogsz emlékezni erre a
könyvre, de két szóra képes leszel emlékezni:
– Semmi ellenállás!
Ez a két szó még fontosabb és odaillőbb más szinteken, mint a mosta-
nin. Különösen emlékezz rá, ha haldoklasz.
Mivel biztos, hogy sehová sem megyünk, amíg nem a szeretetünk visz
oda, és előbb azt kell szeretnünk, ahol most vagyunk, ne legyünk túl am-
biciózusak a végtelen lehetőségek láttán.
De azért jó tudni, hogy több minden létezik, mint amit most látsz
magad előtt, és hogy ezt a mostani valóságot is átélheted sokkal mélyebb
élvezettel, és könnyebben is.
 Hogy jutunk oda?

Sok ösvény vezet a megvilágosodáshoz. Néhányan közülünk, akik

kitágultak a felemelkedés szintjéig, ezután egy meghatározott ösvény
dogmatikus szükségszerűségét kezdték prédikálni.
De a megvilágosodást nem érdekli, hogy kerültél oda. Ha pedig a pa-
radicsomban nem fogod ezen törni a fejed, akkor most se aggódj miatta.
Én csak azt szeretném megmutatni, hogy miért kell tényleg önmagadnak
megtenned. Cselekedj a szerint, amiről tudod, hogy igaz. Az én nézőpon-
tom, amelyhez rengeteg munka és kétely árárn érkeztem el, az, hogy én
nem fogok semmi olyan ösvényt követni, ami a legtöbb általam ismert
embernek megnehezíti az életét, sőt talán több életre is visszatartja őket.
Én magam olyan ösvényt kell, hogy válasszak, ami mindenkinek jár-
ható. Ha másként teszek, akkor azon kapom magam, hogy visszajövök
segíteni azoknak, aki nem spirituális atléták. De ha mindenki számára
nyitott utat választom, akkor tudni fogom, hogy akik visszamaradtak,
azok saját szabad akaratukból tesznek így, és így nem kell újra vissza-
jönnöm.
Amint van tökéletes megvilágosodás, úgy tökéletes eszköz is van a
megvilágosodáshoz: egy egyszerű ösvény, ami a világ minden lényének
mindig elérhető. A szeretet a megvilágosodás tökéletes eszköze. Minden
időben, minden lénynek elérhető: semminek és senkinek nincs hatalmá-
ban, hogy az útjába álljon.
Abban a pillanatban, hogy a mindenkinek elérhető ösvényt választod,
ez minden: már rajta is vagy a mindenkinek elérhető ösvényen.
Ez a könyv az első fejezet, első bekezdésének feltételezését járja kör-
be, de hadd legyen világos, hogy én valóban sokszor jártam az összes
említett tudatállapotban, éppúgy, mint sok más emberi lény.
Nem csupán találgatok. Ezek az állapotok nem állnak távolabb tőlünk,
mint egy lélegzetvételnyi levegő. Sokszor pedig nekem magamnak is
el kellett engednem még ezt az elvet is, ezért biztonsággal mondhatom:
Menj a szeretetben a józan ész határain túlra! biztonságos.
Ez az egyetlen biztonság. Szeress annyira, amennyire csak tudsz,
és amikor készen vagy rá, minden meg fog mutatkozni a számodra.
A megvilágosodásra leginkább rászoruló elmeállapot az, amely úgy látja,
hogy az emberi lények rászorulnak a vezetésre vagy a megvilágosodásra.
Az a bűn, amit leginkább szeretni kell, és megbocsájtani, az az elmeálla-
pot, amely az emberi lényeket bűnösnek látja. Azok közülünk, akik a tér
egy felvillanásához negatív megközelítéssel jutottak el, lehet, hogy azzal
próbálják kényelembe helyezni magukat, hogy azt mondják, egy Bodd-
hiszattva-úton vannak, és azért jönnek le, hogy segítsenek másoknak. De
akkor még jobban ügyelnünk kell az indítékainkra.
Mindenkinek, aki megengedi másoknak, hogy úgy kezeljék, mint spi-
rituális vezetőt, a saját felelősége, hogy megkérdezze magától: A világ-
ban számomra elérhető összes észlelés közül miért hangsúlyozom én a
testvéreim tudatlanságát? Mit keresek én egy olyan szerepben, ahol ez a
valóság? Milyen mércéhez ragaszkodom, amely szerint sok ember szen-
vedni látszik, miközben én vagyok a megvilágosodott?
Ezek a kérdések nagy sokk-ként értek engem, és ez az egyik mód-
ja, ahogy válaszolhatok magamnak: Minden, ami a testedben történik, a
rezgésszintek végtelen skáláján játszódik. Ha jobban szereted a tudás-
hiányodat, mint én ezt a tudást, akkor magasabb szinten vagy, mint én.
Abszolút semmi külső bizonyíték nincs, ami megmondaná nekem, hogy
te mennyire szereted magad, mivel én a saját rezgéseim behatárolt látás-
módjával látlak téged. Ilyen értelemben pedig önmagamat látom.
Akármilyen zavarodottnak, hülyének vagy szeretettelennek tűnik ne-
künk egy másik személy, sosincs jogunk feltételezni, hogy az ő tudata
alacsonyabb szinten van, mint a miénk. Lehet, hogy a szeretet sokkal
mélyebb dimenzióit ismeri. Az hogy milyennek látjuk, a saját rezgésszin-
tünk közvetlen mércéje. Ugyanazok az emberek, akiket most vulgáris-
nak, megvilágosodatlannak, hülyének, rablónak, őrültnek látunk ugyan-
azok az emberek, mihelyt megtanuljuk jobban szeretni őket és minden
irántuk való érzésünket, a belépőjegyeink lesznek a paradicsomba. Ez
minden, amit tennünk kell: szeretni őket. Kifejezhetjük ezt a szeretetet,
vagy nem, ahogy csak akarjuk. Még az sem számit, hogy bánunk velük.
De úgy kell látnunk és szeretnünk őket, ahogy most vannak, mert nem
tagadhatjuk meg tőlük a szabadságot, hogy azok legyenek, amik, mint
ahogy önmagunkat is úgy kell szeretnünk, ahogy most vagyunk.
Emlékezzünk, hogy mindenki valamiféle ellentéte annak, amihez a
múltban ragaszkodott, vagy amihez a jövőben hajlamos lenne ragaszkod-
ni. Amíg behatárolt lényekként fogjuk fel magunkat, ugyanolyan távol
vagyunk a középponttól, akár jók, akár rosszak vagyunk, akár épeszűek,
akár őrültek.
Ha valaki tudatában van valamennyire a magasabb szinteknek, és
tudja, hogy szabadon lehet bárhol az univerzumban, akkor lehet, hogy
igazolást fog keresni arra, hogy miért vesz részt a fizikai játszmában. A
hiúságának leghízelgőbb módszer az életéhségének álcázására az lesz,
ha úgy látja magát, mint aki elhozza a megvilágosodást, tisztaságot vagy
erényt. Senki, még ő maga sem fogja megkérdőjelezni indítékait és ered-
ményeit, hiszen nem azt teszi-e, amit mond? Ha másoknak nem sikerül
elérni az ő magas szintjét, az nem az ő bűne – és így örökké fenntarthatja
a játszmát. Az pedig önmagát tartja fenn mindaddig, amíg az illető nem
lesz hajlandó meglátni, hogy a saját rezgései emelik ki a rosszat és a tu-
datlanságot, amit lát. Minél inkább gyűlöli a gonoszt, annál több gyűlölni
való gonosz lesz jelen. Minél inkább azt tanácsolja az embereknek, hogy
ellen az anyagi világnak, annál inkább hozzáköti őket.
De még ezek a megjegyzések is annak a következményei, hogy nekem
pedig ellenállásom van a gonosznak való ellenállás hibájával szemben.
Tökéletes példája ez annak, hogy mindig bűnösök vagyunk abban, amit
másoknak rovunk fel. Bármit is látunk, az mindig mi magunk vagyunk.
Semmi értelme kijavítani bárki más viselkedését. Igaz, hogy ha tudná,
mit csinál, akkor nem csinálná, de ő is éppúgy képes rá, mint mi magunk.
Ha nem látja a saját akaratából, akkor talán hajlamosabb lesz meglátni,
ha megmondjuk neki? Ha semmibe vesszük a tévedéséhez való jogát, mi
éppúgy tévedésben vagyunk.
Az, hogy megadjuk másoknak a hülyeséghez való jogot, az egyik leg-
fontosabb, és legnehezebb lépés, amit megtehetünk a spirituális fejlődés
útján. Kényelmes dolgunk van e téren, mert a lehetőség, hogy megtegyük
ezt a lépést, nap, mint nap mindenütt körülöttünk van. Azoknak közülünk,
akik úgy teszünk, mintha nagyobb tudásunk lenne, mint testvéreinknek;
akik több megvilágosodott tapasztalatról számolunk be, több elszámolni
valónk van, épp azért, mert többet tudunk.
Ez a könyv a saját tudattalanságom leírása és tanítása. Az itt adott infor-
máción túl azt próbálom megmutatni, hogyan tudja egy emberi lény úgy
kezelni az efféle tapasztalatokat, amiket én is átéltem, anélkül, hogy fura
játszmákat erőszakolna a testvéreire és nővéreire. Ha bármikor tovább
adjuk azt, amit nekünk megmutattak, akkor ugyanazzal az isteni szerete-
tettel kéne ezt tennünk, amivel nekünk mutatták meg mindezt. Nem más
vagyunk, mint a spirituális öröm csatornái, és hogy továbbra is megma-
radjon ez az örömünk, csak nyitott csatornáknak kell maradnunk.
Ha mindig a felsőbb fény felé fordulva maradunk, mintha a napba néz-
nénk, akkor ez megárt annak a képességünknek, hogy lássuk a körülöt-
tünk lévő embereket. De ha a fény a vállunk fölött jön át, rajtunk átra-
gyog, akkor látni fogjuk mások szépségét, és nyitottak leszünk a minden
formán keresztül érkező fény felé, és ismerni fogjuk a teremtett világ
csodáját.
Gyakran mondom: Köszönöm testvéreim, és nővéreim, hogy beenged-
tétek tudatomat erre a helyre. Ha elég szerények és büszkék vagyunk
ahhoz, hogy annak a tudásnak a birtokában cselekedjünk, hogy egy vég-
telen harmóniában létezünk, és se nagyobbak és se nem kisebbek nem
vagyunk, mint bárki más, akkor a legtökéletesebb spirituális gazdagságot
és élvezetet élvezhetjük.
Hadd emlékeztessen minden drágakő a szeretet gyémánt fényére. Tud-
jad, hogy a legkisebb kedvesség is a megvilágosodás végtelen drágakö-
vének egy oldala.
 Még lustábban

Az emlékeztetők gyűjteménye a szövegből:

– Egyenlő lények vagyunk, és a világ az egymáshoz való viszo

nyainkból áll.

– Mit keresek én egy olyan tudatszinten, ahol ez az igazság?

– Semmi ellenállás!

– A szeretet az, ami.

– Szeress annyira, amennyire csak tudsz onnan, ahol épp vagy!

– Akár tudatában vagyok, akár nem, egy vagyok minden létező

alapokával.

– Akár érzem, akár nem egy vagyok minden szeretettel a

világmindenségben.

– A szeretet az egyetlen dimenzió, amit meg kell változtatni

(szeress jobban).

– Menj a szeretetben a józan ész határain túlra: biztonságos. Ez az

egyetlen biztonság.

– Minden tudatállapot elérhető itt és most.

– Mindig bennünk van a lehetősége, hogy ilyen módon viszonyuljunk.

– A megvilágosodást nem érdekli, hogy kerültél oda.

– Bármit teszel, szeresd magad azért, mert ezt teszed!

 – Semmit sem kell előbb megtenned ahhoz, hogy megvilágosodott
legyél!

– Ezt is át lehet élni tökéletesen kitágult tudatossággal.

– Ezt a tapasztalatot sem tagadnám meg az Egyetlen Tudattól!

– Mégis mit gondoltál, minek van szüksége arra, hogy szeresd?

– Ha megtanultad szeretni a poklot, a mennyországban leszel.

– Köszönöm testvéreim és nővéreim, hogy beengedtétek a tudatomat

erre a helyre.