Birtokviszonyok és politikai játszmák

A zágrábi püspökség 12. századi birtokai

Szeberényi Gábor

In: KOLONTÁRI Attila (szerk.): A Pécsi Tudományegyetem

Illyés Gyula Főiskolai Kara Társadalomtudományi
Tanszékének Közleményei. 4. Szekszárd, 2001., 109-132.

Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)
 Szeberényi Gábor

Birtokviszonyok és politikai játszmák

A zágrábi püspökség 12. századi birtokai

Az Árpád-kori magyar történelem alapvető

forrásbázisát képező okleveles anyag – abból a „műfaji”
sajátosságból fakadóan, hogy a diplomák
megszövegezésére mindenekelőtt az oklevéligénylők
különféle szerzett jogainak írásos biztosítása végett került
sor – igen nagy számban hordoz adatokat a kisebb-
nagyobb egyházi és világi birtokokat illetően. A klasszikus
értelemben vett birtoktörténeti megközelítés ezekre az
információkra építve törekszik az intézmények és
magánosok javaiban bekövetkező változások
rekonstruálására. A birtokakkumuláció, illetve
birtokmozgás nyomon követése ugyanakkor arra is
alkalmas, hogy az oklevelek „szereplőinek” politikai
tevékenységével kapcsolatban is következtetésekre
juthassunk.
Az alábbiakban a zágrábi püspökség
birtokviszonyainak időbeli változásait teszem vizsgálat
tárgyává, a 13. század elejéig terjedő időszakban. E
vizsgálattal a célom kettős. Egyrészt, a Szlavóniát
(legalábbis annak nagyobbik, nyugati felét) magában
foglaló zágrábi egyházmegye – a 12. század folyamán
fokozatosan kiépülő és csak lassan megszilárduló világi
(báni, vármegyei) igazgatás mellett1 – különösen e korai
periódusban játszott meghatározó szerepet azon
1 KRISTÓ Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon.
Budapest, 1988. (a továbbiakban: KRISTÓ, 1988) 307-308.

Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)
 „integratív hatások” közvetítésében,2 melyek a
Horvátország és a Magyar Királyság közt elterülő régió,
úgymond „köztes” jellegének kialakulását illetően
gyanúba foghatók.3 Ebből kifolyólag, a korai püspökségi
birtokviszonyok rekonstrukciójával a szlavón régió

2 Az 1091 táján, Szent László által megszervezett drávántúli

egyházmegye szerepvállalását a szalvóniai régió sajátos – a horvát
és magyar viszonyokhoz sokban hasonló, ám bizonyos fokig
mindkettőtől eltérő – arculatának kiformálódásában elenyésző
számú munka taglalja. Itt mindenekelőtt Nada Klaić és Lelja
Dobronić Zágráb-monográfiáit kell megemlítenünk: KLAIĆ, Nada:
Povijest Zagreba. I. Zagreb u srednjem vijeku. Zagreb, 1982. (a
továbbiakban: KLAIĆ, 1982); DOBRONIĆ, Lelja: Biskupski i kaptolski
Zagreb. Zagreb, 1991. (a továbbiakban: DOBRONIĆ, 1991) A
püspökség „kötelék”-szerepére röviden szintén utal: BRIGLJEVIĆ,
Ksenija: The Cistercian Monastery and the Medieval Urban
Development of Zagreb. In: Marianne, Sághy (szerk.): Annual of
Medieval Studies at the CEU 1993-1994. Budapest, 1995. 100-
107.o., ill.etve KATUS László: A délszláv-magyar kapcsolatok
története. I. A kezdetektől 1849-ig. Pécs, 1998. 21.o.
3 Szlavónia – komplexen értelmezett (kormányzat-, társadalom-,
gazdaságtörténeti stb. szempontú) – regionális sajátszerűségének fő
elemeire: KRISTÓ Gyula: Különkormányzat az Árpád-kori
Drávántúlon és Erdélyben. In: UŐ.: Tanulmányok az Árpád-korról.
Budapest, 1983. (a továbbiakban: KRISTÓ, 1983) 228-234.o.; KLAIĆ,
Nada: Povijest Hrvata u srednjem vijeku. Zagreb, 1990. (a
továbbiakban: KLAIĆ, 1990), 248-281. o.; SOKCSEVITS Dénes –
SZILÁGYI Imre – SZILÁGYI Károly: Déli szomszédaink története.
H.n., é.n. [Budapest, 1994.] 94-95.o.; DVORNIK, Francis: The Slavs
in the European History and Civilization. New Brunswick – New
Jersey, 1962. 138-139. o.; GULDESCU, Stanko: History of Medieval
Croatia to 1526. The Hague, 1964. (a továbbiakban: GULDESCU,
1964) 187.o.; ENGEL Pál: Szent István birodalma. A középkori
Magyarország története. Budapest, 2001. 33. o.

110

Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)
 „intézményesültségi fokának” mértékéről is némi
tájékoztatást nyerhetünk.
Másrészt a tárgyalt korszak végének, a 12-13. század
fordulójának „zavaros időszaka” – mely az Imre király és
András herceg közti trónviszály „keretében” osztotta meg
az ország politikai elitjét – a drávántúli területeket sem
hagyta érintetlenül.4 Az ebben a periódusban működő
prelátusok „pártállásának” kérdése – köztük a zágrábi
püspöké – többször felmerült a szakirodalomban,
többnyire meglehetősen határozottan a dinasztia egyik
vagy másik tagjának táborába „utalva” az egyházi elit
tagjait. A birtoktörténeti megközelítés említett
politikatörténeti konzekvenciáinak hasznosításával
szeretném ezt a képet – legalábbis a korszak zágrábi
püspökének, Dominicusnak az esetében – némileg
árnyalni.

A zágrábi püspökség birtokai a 12. század végéig

Mielőtt a zágrábi birtokállomány vizsgálatába

fognánk, a szlavóniai régió „köztes” jellegét adó tényezők
közül ki kell emelnünk azt, mely döntően meghatározta a
birtokviszonyokban történő változások alapvető
tendenciáját a Drávától délre. A Gvozd-(Kapella)-hegység
két oldalán megfigyelhető alapvető eltérések egyike abban
fogható meg, hogy Szlavóniában – tényleges, illetve tartós
magyar fennhatóság alá kerülése után5 – a királyi birtok

4 SZABADOS György: Imre és András. In: Századok, 1999/ 1., 85-

112. o. (a továbbiakban: SZABADOS, 1999)
5 Itt nem áll módomban annak a – mind magyar, mind horvát
részről – rendkívül kiterjedt, több mint másfélszáz évre

111

Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)
 vált meghatározóvá,6 míg a szűkebb értelemben vett (ún.
„tengermelléki”) Horvátországban már a Trpimirovićok
alatt jelentős mértékben megcsappant és magánosok

visszatekintő, és nagyrészt a horvát-magyar „közjogi viszony”

vizsgálatából kiinduló historiográfiai anyagnak az ismertetése,
amely Szlavónia „hovatartozását” vitatja – ti. hogy a Trpimirovićok
vagy az Árpádok uralmi területét képezte-e – a magyar
honfoglalástól a 11. század végéig. Erre összefoglalóan: DEÉR
József: A magyar-horvát államközösség kezdetei. In: ASZTALOS
Miklós (szerk.): Jancsó Benedek Emlékkönyv. Budapest, 1931. 97-
131.o.; FONT Márta: Megjegyzések a horvát-magyar perszonálunió
középkori történetéhez. In: HANÁK Péter (főszerk.), NAGY Mariann
(szerk.): Híd a századok felett. Tanulmányok Katus László 70.
születésnapjára. Pécs, 1997. 11-25. o., különösen: 11-12. o.;
ZSOLDOS Attila: Egész Szlavónia bánja. In: NEUMANN Tibor
(szerk.): Analecta mediaevalia I. Tanulmányok a középkorról. H.n.,
2001. 269-281. (a továbbiakban: ZSOLDOS 2001) A régebbi és újabb
horvát történetírás áttekintését adja: HEKA László: Adalékok
Horvátország 1526 előtti alkotmánytörténetéhez. Acta Universitatis
Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Juridica et Politica.
Tomus LII. Fasciculus 4. Szeged, 1997. Bárhogy is vélekedjünk e
kérdésről, az bizton állítható, hogy a térség első, valóban integratív
szerepet betöltő intézménye az I. László által felállított zágrábi
püspökség volt. Vö. KLAIĆ, 1990. 150. o.
6 A horvát történetírás egy része e ténynek egyenesen közjogi
jelentőséget tulajdonít. Antun Dabinović azt hangsúlyozta, hogy Szt.
László – öröksége révén – patrimonium regiumként kapcsolta
Szlavóniát a Magyar Királysághoz, míg Kálmánnak – a nevezetes
Pacta Conventa keretében – „fel kellett adnia azon szándékát, hogy
Horvátországból személyes patrimoniumot létesítsen”. DABINOVIĆ,
Antun: Horvátország és az Árpádok. In: Sorsunk, 1944/ 5.
(Különlenyomat) Pécs, 2. o. Nada Klaić hasonlóképpen „királyi
birtoknak” tekintette Szlavóniát, amin e régióban az Árpádok
politikai uralma alapult. KLAIĆ, 1990. 248. o.

112

Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)
 kezére került az uralkodói birtokok döntő hányada.7 A
szlavóniai birtokviszonyok „alapvetése” ebből kifolyólag
lényegében megegyezett a magyarországival, és
változásának iránya is a fő tendenciát tekintve szignifikáns
hasonlóságot mutat: a királyi birtokállomány a 12. század
végétől kezdődően fokozatosan „elolvadt” a világi és
egyházi birtokosokat – köztük a zágrábi püspökséget –
gyarapító uralkodói adományok révén.
A zágrábi egyház birtokairól összefoglaló képet
először az a privilégiumlevél nyújt, melyet 1201-ben Imre
király állíttatott ki Dominicus zágrábi püspök kérésére. Az
uralkodó a bemutatott oklevelek alapján megerősítette és
leíratta a zágrábi egyház által (monasterio zagrabiensi)
addig szerzett birtokok határait.8 A birtokviszonyok
rekonstrukciójában célszerű ebből az összegző jellegű
okiratból kiindulnunk, melynek hitelességével
kapcsolatban ugyan felvethetők bizonyos kételyek,9

7 KRISTÓ, 1983. 230-232. o.

8 TKALČIĆ, Ivan Bapt. (ed.): Monumenta historiae episcopatus
Zagrabiensis saec. XII. et XIII. Vols. I-II., Zagrabiae, 1873-1874. (a
továbbiakban: MEZ) I. 13. sz.; SMIČIKLAS, Tadije (ed.): Codex
Diplomaticus Regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae. II-XV.
Zagreb, 1904-1934. (a továbbiakban: CD) III. 8. sz.
9 A diploma hitelességét tulajdonképpen egyetlen szerző sem
kérdőjelezi meg, bár a külső oklevélkritika szempontjából
áthidalhatatlan problémát jelent, hogy annak Tkalčić-féle kiadása
még a zágrábi káptalani archívumban található eredeti alapján
készült, amihez viszont Smičiklas már, ismeretlen okból nem fért
hozzá. (Vö. CD III. 13. o.) Szentpétery Imre ugyanakkor nem
fogalmazott meg kétségeket az oklevél hitelét illetően:
SZENTPÉTERY Imre, BORSA Iván (szerk.): Regesta regnum stirpis
Arpadianae critico-diplomatica. Az Árpádházi királyok
okleveleinek kritikai jegyzéke. I-II/ 1-4. Budapest, 1923-1987. (a

113

Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)
 egészében véve azonban – megfelelő kontrol mellett –
alkalmas a 13. század eleji állapotok megragadására.
Az oklevél jellegzetes „középkori” birtokstruktúrát
tükröz, amennyiben a zágrábi egyház 1201-ben több
tagból álló (Zagrabia, villa Ziseria, Vgra predium, villa
Camenic, Gaurastin, Camarniza, Zdelia, Donbro, Gorra,
iuxta Odera, villa Potogoria, Dusa, Gasca, Wasca,
Wirtus, Chesma, Zelina), szórt birtokállomány felett
rendelkezett. (melyet Imre király ekkor egészített ki „örök
birtoklásra” adományozva a Cahianyc nevű szávai
szigettel). A felsorolt 17 birtoktest – ezeket Lelja
Dobronić lokalizálta, és vetette több-kevesebb sikerrel
térképre10 – a további vizsgálatok szempontjából két
csoportra osztható. Egy részükről tudniillik a 12. századi
szórványos okleveles adatok is említést tesznek, ezzel

továbbiakban: RA), 193. sz. Nada Klaić, bár szintén szükségesnek

tartott volna egy oklevélkritikai vizsgálatot, ám ennek híján
lényegében hitelesnek fogadta el az Imre-féle privilégiumot. KLAIĆ,
1982. 307. o. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy az oklevél
tartalmával szemben is felvethetők bizonyos aggályok, azt ugyanis
„összegző” jellegűnek szánták („...ad instanciam precum fidelis ac
dilecti nostri Dominici venerabilis zagrabiensi episcopi dignanter
inducti terras ac predia, que monasterio zagrabiensi devota contulit
antiquitas, per fidelem clericum nostrum Thomam albensem
canonicum fecimus collustari, et sub generali collectione regia
munire decrevimus auctoritate.”), ám a megerősített birtokok egy
jelentős részét csak ebből a diplomából ismerjük, míg más, korábbi
hiteles iratokban említett javak itt nem szerepelnek. Ebből fakadóan,
az 1201-es oklevél leginkább a több kútfőből ismert birtokok kontrol
referenciájaként vehető számba.
10 DOBRONIĆ, Lelja: Topografija zemljišnih posjeda zagrebačkih
biskupa prema ispravi kralja Emerika iz god. 1201. In: Rad, 283.
(1951), 245-318. o. (a továbbiakban: DOBRONIĆ, 1951)

114

Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)
 szemben más birtokokról egyedül ez a nagyprivilégium
szolgál információkkal. E forrásadottságokból fakadó
körülmény tehát óvatosságra int a tekintetben, hogy a
korai birtokviszonyok rekonstrukciójában elsősorban a
birtokállomány több forrásból ismert elemeit vegyük
számításba.
A legkorábbi birtokok, melyekről tudomással bírunk
– az Imre-féle oklevélben is szereplő – Donbro (Dubrava)
és Chesma (Csázma) központú birtoktestek.
Dubrava a legelső ismert birtoka a zágrábi
püspökségnek, mely – több forrás tanúsága szerint –
Szent László donációja révén került a frissen alapított
egyház tulajdonába.11 A dubravai terület már a
püspökségre vonatkozó első fennmaradt, 1134-ben kelt
oklevélben is szerepel.12 A diploma szerint I. László
„Dumbroa népét, földdel és az ahhoz tartozó erdővel”
(populum de Dumbroa cum terra et silua sibi
appendente) együtt adományozta az újonnan létrehozott
püspökségnek. A dubravai erdővel kapcsolatban azonban
hamarosan viszály támadt a (térségben vélhetőleg szintén
birtokos) somogyi várjobbágyok,13 és a drávántúli

11 GYÖRFFY, Georgius (ed.): Diplomata Hungariae Antiquissima.

Vol. I. 1000-1131. Budapestini, 1992. (a továbbiakban: DHA) 85.
sz.; CD II. 94. sz.; MEZ I. 51. sz.; MEZ I. 149. sz.
12 DHA I. 85. sz. Az oklevélben foglaltak időrétegeit részletesen
elemzi: DOBRONIĆ, 1991. 9-11. o.
13 Somogy (vármegye?) valamilyen formában már a 11. században
átnyúlhatott a Dráván, ám ennek mértékét, pontos idő- és térbeli
kereteit, egyáltalán „Somogyország” korai világi és egyházi
igazgatását illetően erősen megoszlanak a vélemények: GYÖRFFY
György: Szlavónia kialakulásának oklevélkritikai vizsgálata. In:
Levéltári Közlemények, 1970. 223-240. o.; KRISTÓ 1988. 309. o.;

115

Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)
 püspökség között, mely évtizedekig húzódó pereskedésbe
torkollott. A várjobbágyok előbb II. István, 14 majd II.
Béla regnálása idején (1134-ben)15 vitatták el a zágrábi
püspökség jogát az említett erdő birtoklására, ám a bírói
fórum16 mindkétszer az egyház javára ítélt. II. Géza

ZSOLDOS Attila: Somogy megye kialakulásáról. In: STAMLER Imre

(szerk.): A honfoglaló magyarság állama, kultúrája és az ősi
vastermelés. II. konferencia. Dunaújváros, 1998. 37-50. o.;
SOLYMOSI László: Püspöki joghatóság Somogyban a XI. században.
In: Turul, 1999/ 3-4., 100-107. o.; KRISTÓ Gyula: Joghatóság
Somogy felett Szent István korában. In: Turul, 2000/ 1-2., 1-5. o.;
SOLYMOSI László: Püspöki joghatóság a somogyi régió felett Szent
István korában. In: Turul, 2001/ 1-2., 38-43.; ZSOLDOS Attila:
Somogy megy korai történetének forrásairól. In: Turul, 2001/ 1-2.,
44-50.; ZSOLDOS, 2001. 275. o.
14 Ekkor Sudengna somogyi várjobbágy „vádolta meg” a zágrábi
egyházat az erdővel kapcsolatban (a quodam uiro nomine Sudengna
de predicta silua ecclesie iniuria illata est), ám a kitűzött napon
nem jelent meg a bíróság előtt, és – „annak a vidéknek a szokása
szerint” (secundum legem terre) – az 50 penzát sem tudta
megfizetni, így az ítélet az erdőséget a zágrábi egyház számára –
poroszló útján – „helyreállíttatta” (restituta est). DHA I. 85. sz. Az
utóbbi kitétel – legalábbis a re- prefixum erre látszik utalni – talán
azt a következtetést is megengedi, hogy a dubravai birtok(rész) már
korábban az említett várjobbágy kezére került.
15 1134-ben a pert Adilbreth somogyi ispán, Clanisa és testvére,
Péter, illetve Sudangna – „annak a földnek sok más előkelőivel”
együtt (aliisque quam pluribus eiusdem terre melioribus) –
„újították fel” (litigium renouauit) a váradi zsinat előtt. DHA I. 85.
sz.
16 Az uralkodók mindkét alkalommal Felícián esztergomi érsek elé
utalták az ügyet, aki másodjára a váradi zsinat elnökeként ítélt a
püspökség javára. Az esztergomi archiepiscopus bírói szereplése a
dubravai perben a legfőbb érv a szakirodalom azon része számára,
mely a zágrábi püspökség a 12. századi esztergomi suffraganeitasa

116

Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)
 uralkodása alatt azonban ismét kiújult a viszály, mikor Pál
fia Miklós ispán, Cicigna, János és Merascelau somogyi
várjobbágyok az „egyház földjét erdeével együtt
elragadták, és azt erőszakkal egészen II. László idejéig
tartották”.17 1163-ban Beloš bán hozott ítéletet az
ügyben, és mivel ekkor az 1134-ben kiküldött poroszló,
Marcellus nem a somogyi várjobbágyokat igazolta, a
vitatott területet ismételten a zágrábi egyháznak ítélte,
melyről IV. István király állíttatott ki oklevelet.18
A báni ítéletkor és a néhány évtizeddel korábbi
állapotokról adott birtokleírások azonban alapvető
különbségeket mutatnak. 1134-ben ugyanis a birtokot
még puszta földként és erdőségként (terra et silva)
jellemzi az oklevél szövege, míg az 1163-as
határleírásából19 egy lényegesen nagyobb volumenű birtok
képe bontakozik ki. IV. István oklevele a „föld és erdő”
említésén túl tudniillik nyolc falut is felsorol a zágrábi
egyháznak visszaadandó (redderet) területek között.20 A
különbség mindenekelőtt azzal az 1134-es oklevélből

mellett érvel. A kérdés ugyanakkor a mai napig tisztázatlan, ami a

két magyarországi érsekség viszonyáról folytatott vita lezáratlan
voltával is összefüggésben áll. Vö. KOSZTA László: Adalékok az
esztergomi és kalocsai érsekség viszonyához a XIII. század elejéig.
In: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 3. (1991), 73-88. o.
17 CD II. 94. sz.: „predicte ecclesie terram cum silua ei abstulerunt
et violenter usque ad tempus Ladislai II tenuerunt”
18 CD II. 94. sz.
19 Az egyik határpontot „Kálmán király hídja” jelöli (per pontem
Colomagni regis), míg egy másik kitétel szerint a birtok „usque ad
aquam Pissenca” terjed, ami talán halászóhelyre utal. CD II. 94. sz.
20 CD II. 94. sz.: Chitamer, Scelna, Warda, Roeca, Guerdi,
Boyllola, Wehle, Damasca.

117

Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)
 kikövetkeztethető információval egybevetve tűnik
érzékletesnek, mely szerint az akkori per kiváltó okaként
– legalábbis az ítéletben megfogalmazott kondíciók erre
látszanak utalni – pusztán a dubravai erdőből származó
(meglehet, önmagában sem jelentéktelen) haszonnak a
somogyi várjobbágyok általi elbitorlása jelölhető meg.21
Ezzel szemben a dubravai birtok 1163-ban – de talán már
II. Géza uralkodásának időszakára is feltételezhető
hatállyal – egy masszív, a birtokközponton kívül is több
falura kiterjedő földesuraság képét mutatja, ami egyrészt a
hosszú pereskedés „valódi okára” is rávilágít, másrészt
utal a Szlavónia közepén elterülő22 egyházi birtok
integratív erejére.
A dubravaihoz szorosan illeszkedett a püspökség
másik, nagy valószínűséggel szintén Szent Lászlótól eredő
birtoka, melynek központja Csázma volt.23 A csázmai
birtok ugyan még a dubravainál is kevésbé

21 Felícián esztergomi érsek a „az egyház erdejét azon feltétellel

állította vissza, hogy abban senki a püspök beleegyezése nélkül
semmit ne merjen tenni, akár vadászattal, akár bárminek az onnan
való elvitelével vagy odavitelével”. (DHA I. 85. sz.:
„Archiepiscopus (…) ecclesie siluam ea condicione restituit, ut
nullus in ea omnino sine consensu episcopi quicquam agere
presumat, uel venando, uel aliquid de ea auferendo, uel
intromittendo.”
22 DOBRONIĆ, 1951. 272-275. o.
23 Imre király 1200. évi – csupán a zágrábi chartuláriumban
megőrződött – megerősítő oklevelében említi „terram quandam
nomine Chasmam, quam gloriosissimus progenitor noster rex
Ladizlaus ecclesie zagrabiensi contulit”. MEZ I. 10. sz. Csázma az
1201-es Imre-féle nagyprivilégiumban is László király
adományaként szerepel: „terre Chesma, donationis videlicet
gloriosi regi Ladizlai” MEZ I. 13. sz.

118

Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)
 dokumentálható a korai időszakban, ám kiterjedésében
mindenképpen az előbbihez mérhető,24 jelentőségét pedig
utóbb Csázma főeperességi központtá válása,25 és az itt
működő társaskáptalan és hiteleshely igazolja.26 A
csázmai és dubravai birtokok – túl azon, hogy területileg
egy egységet alkottak – egy 1199-es (esetleg egy 1200-
as) szabályozás szerint jogilag is azonos megítélés alá
estek. 1199-ben Imre király a zágrábi püspök javára
biztosította az egyháza népeit – közülük a fenti két birtok
népeit nevesítve is – terhelő szállásadásra, marturinára, és

24 A csázmai birtok határleírása 1200-ra keltezett, másolatban

fenmaradt oklevélben és az 1201-es Imre-féle „összegző” oklevélben
is olvasható. MEZ I. 10. sz., 13. sz.; Vö. DOBRONIĆ, 1951. 298-300.
o.; KLAIĆ, 1982. 305-306. o.
25 Csázmai főesperes ugyan csak a 13. század végétől bukkan fel a
rendelkezésre álló okleveles anyagban [KNAUZ, F. – DEDEK, L. C.
(ed.): Monumenta ecclesiae Strigoniensis. Vol. I-III. Strigonii,
1874-1924. II. 188. sz. (1286); CD VII. 110. sz. (1293)], de az
archidiaconatus léte már a század első harmadában is
valószínűsíthető.
26 KOSZTA László: Csázma. In: KRISTÓ Gyula (főszerk.), ENGEL Pál,
MAKK Ferenc (szerk.): Korai magyar történeti lexikon. Budapest,
1994. (a továbbiakban: KMTL) 147. o. A csázmai káptalant (II.)
István zágrábi püspök alapította 1232-ben Új-Csázmán (in nouo
Chasma), prépostját pedig teljes archidiakónusi jogkörrel (pleno
iure) állította a gušće-i főesperesség (archidiaconatum de Gesse)
élére. CD III. 324. sz. A zágrábi püspökség középszintű egyházi
igazgatására összefoglalóan: SZEBERÉNYI GÁBOR: A zágrábi
püspökség Szlavónia megszervezésében játszott szerepének
egyházszervezeti vonatkozásai. In: BEBESI György (szerk.): Az Illyés
Gyula Pedagógiai Főiskola Társadalomtudományi Tanszékének
Közleményei I. Szekszárd, 1999. 39-51. o. (a továbbiakban:
SZEBERÉNYI, 1999) A korai birtokközpont az 1232-es oklevélben
többször említett „régi Csázmával” (vetus Chasma) azonosítható.

119

Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)
 prebendára vonatkozó jogokat, melyek addig a bánt
illették.27 Az ide vonható másik, 1200. évi oklevél szerint,
a csázmaiak kimondottan dubravai mintára fizették a
továbbiakban a nyestbőr- és gabonaadót a bán helyett a
püspöknek. 28
E két legkorábbi, nagy kiterjedésű birtoktömb az
1201-es Imre-féle privilegium adatai alapján nem csupán
egymással, de a püspöki székhely környékén fekvő –

27 „Concedimus itaque: ut nulli bano populum ecclesie memorate

pro descensus seu marturinarum sive prebende liceat exaccione
molestare, sed in omnibus hiis tum Cesmagenses et Dumbrogenses,
tum ceteri populi ecclesie suo tantum teneantur episcopo.” MEZ I.
8.
28 MEZ I. 10. sz. Nada Klaić kétségeit fogalmazta meg az oklevél
hitelességével szemben, azon az alapon, hogy a Csázmára
vonatkozó püspöki jogok és a birtok határainak leírása mellett
„minden indoklás nélkül szerepel” – az 1201-es magnum
privilegiumban szintén említett – Zelina püspöki birtok határleírása
is. KLAIĆ, 1982. 306. o. Ha összevetjük az ebben és az 1201-es
megerősítő oklevélben (MEZ I. 13. sz.) szereplő határleírásokat, azt
találjuk, hogy az nemcsak Zelina, de Csázma esetében is szinte –
jelentéktelen eltéréseket leszámítva – szó szerint egyezik. Az 1200-
as oklevél hitele – amivel kapcsolatban a problémákat csak tetézi,
hogy nem eredetiben, hanem a zágrábi chartuláriumban (Liber
privilegiorum) található másolatban maradt ránk –, tehát az 1201-es
diploma hitelét erősítheti, illetve ronthatja, és viszont. Ennél
azonban komolyabb gondot okoz az oklevél 1200. évre szóló
datálása, mivel – mint fentebb már láttuk – a csázmai marturina-
fizetésről 1199-ben már intézkedett az uralkodó (mely oklevél
egyébként szintén csak 1273-as átiratában áll rendelkezésre, de
hitelét tekintve gyanú nem merült fel). Az mindenesetre biztosnak
tűnik, hogy a fenti jogi szabályozás a dubravai és csázmai birtokokat
lényegében egységesen kezelte. Vö. DOBRONIĆ, 1991. 12. o.

120

Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)
 1201-ben Zagrabia néven szereplő29 – egyházi földekkel
is területi egységet alkotott.30 Ezek a 11. század végétől,
– Duh, az első zágrábi megyéspüspök pontifikátusától –
datálható legkorábbi ismert birtokok31 tekinthetők a
püspök(ség)i birtokállomány „magterületének”, melyek az
egyházmegye centrumában kezdettől fogva földesúri
jogosítványokat is biztosítottak a drávántúli egyházfő
számára. Ez a „domaniális bázis” adta a 12. században az
egyházmegyére háruló, eleinte határozottan vallási
(térítői) feladatok32 ellátásának anyagi hátterét, illetve –
ezzel összefüggésben – e központi elhelyezkedésű
területekről indulhatott meg a plébániahálózat kiépülése,

29 MEZ I. 13. sz. A csak a 1201-es magnum privilegium-ból ismert

Zagrabia esetében kivételt tehetünk az oklevéllel kapcsolatban
fentebb megfogalmazott forráskritikai megszorítást illetően, mivel
világos, hogy a püspökség kezdettől fogva kellett rendelkezzen
földbirtok(ok)kal az egyházmegye székhelyének közelében.
30 DOBRONIĆ, 1951. 247-251., 272-275., 298-300. o. (ill. UO. 5.
térkép); KLAIĆ, 1982. 307. o.
31 Határleírása alapján esetleg ilyennek tekinthető még az 1201-ben
említett gorai birtok is, melynek déli határa ott húzódik „ubi est
meta sancti Ladizlai regis”, ami talán alapításkori donatióra vall.
MEZ I. 13. sz.
32 A már többször érintett 1134-es diploma bevezető sorai szerint az
alapítást kifejezetten térítői feladatok indokolták. László azért
rendelte el a püpökség felállítását, „hogy azokat, akiket a
bálványimádás bűne Isten hódolatától elidegenített, a püspöki
gondoskodás az igaz útra visszavezesse”. (DHA I. 85. sz.: Videlicet
ut quos error idolatrie a Dei cultura extraneos fecerat, episcopalis
cura ad viam veritatis reduceret.) Az idolatria fogalma, és ezzel
összefüggésben a cseh Duh, tehát szláv főpap megjelenése az
újonnan szervezett püspökség élén, nem interpretálható
egyértelműen, de valószínű, hogy a – római-latin szempontból
értelmezett – haeresis valamely válfajára utal.

121

Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)
 és az egyházmegyéhez rendelt terület33 effektív
integrálása is.34
Az eddig tárgyalt – földrajzilag a Szávától északra,
illetve a Časma és a Lonja völgyében elterülő – birtokok
szolgáltak a további terjeszkedés alapjául. Az 1201-es
oklevélben felsorolt birtokok közül 12. századi oklevelek
alapján biztos támpontunk van a kis területű podgorjei
predium-ról (villa Potogoria)35, Kamenicről (villa

33 Alapítólevél hiányában a püspökség területi kiterjedését csupán

14. századi források (elsősorban az 1334-es zágrábi káptalani
statútum és az 1332-1337 között készült pápai tizedjegyzékek)
alapján tudjuk – retrospektív módon – rekonstruálni. Az
mindenesetre valószínű, hogy eleinte az egyházmegye jogi határai,
és a tényleges egyházi tevékenység területe nem esett egybe.
SZEBERÉNYI, 1999. 40-43.
34 A zágrábi főesperesség megjelenésének 1190 körüli „időpontja”
talán arra mutat, hogy a plébániahálózat még az egyházmegye
centrumában is csak a 12. század végére érhette el azt a sűrűséget,
ami már igényelte a középszintű egyházi igazgatás kiépítését.
SZEBERÉNYI, 1999. 44. o. Ugyanakkor kétségtelen, hogy mire a
zágrábi püspökség felállítására sor került, a 11. század elejéhez
képest vertikálisan már tagoltabb magyar egyházszervezettel kell
számolnunk (Ld. KOSZTA László: Püspöki székhely és városfejlődés.
Pécs központi funkciói és vonzáskörzete a 14. század közepéig. In:
KOSZTA L. (szerk.): Kelet és Nyugat között. Történeti tanulmányok
Kristó Gyula tiszteletére. Szeged, 1995. 233-271. o., különösen:
235-236. o.), így a korai magyar püspökségekben a 11. század
végétől megjelenő archidiaconatusok közvetlen mintaként is
szolgálhattak a drávántúli főesperességi rendszer kiépítéséhez.
Tehát – legalábbis Zágráb esetében – nem feltétlenül van korrelatív
kapcsolat a plébániák száma és a középszintű egyházigazgatás
elemeinek megjelenése között.
35 CD II. 244. sz. Kalán horvát-dalmát kormányzó, az addig a
hercegi kamrához (ad ducatus cellaria) gyűjtött tizedet – „minden
élelmiszerből, amit vulgárisan cazun-nak neveznek” (de omnibus

122

Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)
 Camenic)36 és Zelináról. Az előbbi kettő az 1190-es évek
elején a délvidéket kormányzó Kalán pécsi püspök
rendelkezése nyomán került zágrábi kézre,37 míg utóbbi –
Novum Prediummal (Novi) és Glogonisa-val38 együtt – a

victualibus, que vulgo cazun nuncupatur) – Krapina, Okich és

Pogoria helységekből (ex diversis locis) Dominicus zágrábi
püspöknek és utódainak rendeli beszolgáltatni. Podgorje
lokalizálására: DOBRONIĆ, 1951.281-284. o.
36 CD II. 250. sz. Az 1193. körülre keltezett oklevél arról tudósít,
hogy Kalán horvát-dalmát kormányzó a Dominicus püspök és két
várjobbágy (duos civiles, scilicet Descioslou et Drassa) között
Kemenic nevű földért kirobbant vitában a zágrábi egyház javára
ítélt. Az itt szereplő terra Kemenic azonos az 1201-es oklevélben
szereplő villa Camenic-cel, amint azt Lelja Dobronić a két oklevél
határleírásaiban szereplő toponymák egybevetésével meggyőzően
kimutatta. DOBRONIĆ, 1951. 255-257. o. Ortvay Tivadar két hasonló
nevű, de különböző birtoknak tekintette ezeket: ORTVAY Tivadar:
Magyarország egyházi földleírása a XIV. század elején a pápai
tizedjegyzékek alapján feltüntetve. I-II. Budapest, 1891-1892. (a
továbbiakban: ORTVAY, 1891-1892) II. 696. o., 706. o.
37 A főpap/ gubernator szlavóniai működésére: SZEBERÉNYI Gábor:
„Kalán, Isten kegyelméből palliumos pécsi püspök, egész Dalmácia
és Horvátország kormányzója” Újabb szempont a horvát-magyar
perszonálunió 12. századi történetének kérdéséhez. In: SZ. VARGA
Lajos – VONYÓ József (szerk.): Tanulmányok Pécs történetéből 10-
11-12. Az Előadások Pécs történetéből ’98, ’99 és 2000. c.
konferenciák válogatott előadásai. Pécs, 2002. (sajtó alatt)
38 MEZ I. 3. sz. A diploma szerint a három birtokot Prodanus (az
oklevél keltekor már „néhai”) zágrábi püspök vásárolta, majd
Zelinát és Novum prediumot a zágrábi káptalannak adományozta. A
donatiót előbb a pápa, majd – Ugrin választott zágrábi püspök és
káptalana Székesfehérvárott előterjesztett kérésére – III. Béla is
megerősítette. (A harmadik birtokot, Glogonisát Prodanus a
templomosoknak adományozta.) A diploma keltezése (1175),
egybevetve Prodanus pontifikátusi idejével, minden bizonnyal elírás,

123

Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)
 püspökség első ismert, vásárlás útján szerzett birtokai
közé tartozik.
A csak az 1201-es megerősítő oklevélből ismert
birtokok közül a közvetlenül a püspöki székhely körül
elterülő egyházi javak (Zagrabia), illetve Ziseria
(Čučerje), és Vgra (Vugrovec),39 lényegében összefüggő
tömböt alkottak Zágráb tágabb környezetében, illetve
attól északra, a Medvednica aljában.40 E birtokok
nyugatról illeszkedetek a – gyakorlatilag, és mint láttuk a
jogi szabályozás tekintetében is egy egységet képező –
dubrava-csázmai földesurasághoz. Az Imre-féle
„nagyprivilégium” alapján ezeken kívül még két
jelentősebb – bár a Zágráb–Dubrava–Csázma-háromszög
körül elterülő centrális birtoktömbhöz viszonyítva

és míg az oklevél hitelesnek tekinthető, keltét az 1180-as évekre kell

tennünk (1183-ra vagy 1185-re). A datálásra vonatkozóan ld. RA
140. sz.; Ortvay a problémát úgy oldotta meg, hogy két Prodanus
nevű püspökkel számolt az 1170-80-as években. ORTVAY, 1891-
1892. II. 690. o.; N. Klaić kételyeit fogalmazta meg az oklevél
hitelével szemben azon az alapon, hogy vásárolt birtokok
eladományozása általában nem vont maga után királyi megerősítést.
Szerinte a sanctio-formula is arra vall, hogy az oklevelet nem a
királyi kancellária állította ki. KLAIĆ, 1982. 399. o.; Zelina birtok
földrajzi elhelyezkedésére: DOBRONIĆ, 1951. 300-303. o.
39 MEZ I. 13. sz. Ziseria-t István zágrábi püspök 1215-ben – más
birtokokkal egyetemben, köztük az 1201-ben is említett Odra-menti
uradalommal – székeskáptalanának adományozta „sciut in magno
privilegio regis Hamerici habebatur”, ami az 1201-es oklevélre utal.
MEZ I. 30. sz. A két kútfő adatainak egyezésére: ORTVAY, 1891-
1892. 708-709. o., 714. o.; A birtokok a káptalan 1217-ben összeírt
javai közt is úgy szerepelnek mint István püspök adományai. MEZ
I. 32. sz.
40 DOBRONIĆ, 1951. 247-255. o.; KLAIĆ, 1982. 307. o.

124

Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)
 lényegesen kisebb – területet felölelő egységet tudunk
lokalizálni.41 Az egyik a Szávától délre, a Kulpa torkolat-
vidékén elhelyezkedő gorai és Odra-menti uradalom –
melyek valószínűleg szintén a korai időszaktól kezdve a
püspökség fennhatósága alá tartoztak42 –, a másik pedig a
Vaška környékén, a Dráva mentén fekvő birtoktömb
(1201: Dusa, Gasca–Gušće,43 Wasca–Vaška). (A
püspökség az 1201-es adat szerint még több kisebb
birtokkal – Gaurastin~Varasd, Camarniza~Kamarcsa,
Zdelia44 – rendelkezett a Dráva mentén, ezek azonban
csak a 13. század későbbi évtizedeiben foghatók meg az
okleveles anyagban.)
A zágrábi püspökségre vonatkozó birtoktörténeti
adatok sorában sajátos helyet foglalnak el a
székeskáptalan45 javait említők, melyek szintén a 12.

41 DOBRONIĆ, 1951. 9. térkép

42 DOBRONIĆ, 1951. 276-281. o.; N. Klaić nem tartja kizártnak,
hogy ez a terület – mely „Szlavónia ezen részének legfontosabb vízi
csomópontja” – mindjárt a püspökség alapításakor az egyház
birtoka lett. KLAIĆ, 1982. 308-309. o.
43 DOBRONIĆ, 1951. 284-296. o. Dobronić Gasca-t Gušće-vel
azonosította (UO. 287-288. o.), ami alátámasztani látszik, hogy a
főesperességek megszerveződése – mint már utaltam rá, a csázmai
prépostnak alárendelt gušćei archidiakonátus 1232 előtt már
bizonyosan létezett – összefüggést mutat a közvetlenül a püspökség
fennhatósága alá tartozó birtokok elhelyezkedésével. SZEBERÉNYI,
1999. 48. o. 44. jz.
44 MEZ I. 13. sz.; DOBRONIĆ, 1951. 257-271. o.
45 A zágrábi káptalan létrejöttének problematikája nem tisztázott. A
horvát történetírás szerint a káptalant már közvetlenül a püspökség
alapítása után létrehozták. TKALČIĆ, Ivan: Prieporod biskupije
zagrebačke u XIII. vieku. In: Rad, 41. (1877), 122-154. o., itt: 123.
o.; Ljudevit Ivančan a Szent László király által Duh püspök mellé

125

Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)
 század végétől bukkannak fel. A már említett Zelina és
Novum predium még Prodanus püspök adományaként
került a káptalanhoz az 1180-as évek közepe táján.46
1181. évi oklevélből arról értesülünk, hogy az egykori
Alexius bán47 elhunyt fia lelki üdvéért Toplissa nevű
prediumot összes tartozékával a zágrábi egyháznak adta,
melyet azonban Belee varasdi (de Garestin) ispán és
utóda, Mothmer a kanonokoktól erőszakkal elragadott, és
a káptalan csak III. Bélától tudta kieszközölni jogos jussa
visszaadatását.48 A káptalan javára történő királyi
birtokadományra is III. Béla idejéből vannak az első
adataink. 1217-es megerősítő oklevél, és egy másik,

adott officinariusokat tartotta az első zágrábi kanonokoknak.

IVANČAN, Ljudevit: Zagrebački kaptol (1093-1932) In: Croatia
sacra 2. (1932), 161-275. o., különösen: 162-163. o. Nada Klaić egy
1237-es adatra hivatkozik (MEZ I. 64. sz.), mely szerint a
kanonokok egy olyan halastavat kaptak vissza a püspöktől, melyet
azok már „az egyház alapításától” kezdve (a fundacione ecclesie)
bírtak. KLAIĆ, 1982. 398. o. A legkorábbi adatok vizsgálatából az
valószínűsíthető – amint arra már Ortvay Tivadar rámutatott
(ORTVAY, 1891-1892. II. 689-690. o.) –, hogy a káptalan II. Béla
idejében már létezhetett. Ld. CD II. 175. sz.
46 MEZ I. 3. sz. Vö. 34. jz.
47 Alexius (Elek) II. Béla uralkodása idején töltötte be a báni
tisztséget. SZABADOS György: Szlavón bánok. In: KMTL 649. o.
48 CD II.175. sz. Alexius adományát 1217-ben is említik: MEZ I.
32. sz. II. András ezen oklevele a zágrábi káptalan által szerzett
birtokokat sorolja fel, „eredetüket” is feltüntetve. MEZ I. 32. sz. IX.
Gergely pápa 1227-ben megerősítette e királyi magnum
privilegiumot: MEZ I. 49. sz. Bár az oklevél hitelével kapcsolatban
kétségek merültek fel (Vö. RA 107. o.), de adatait több ponton
igazolják más források is, így Nada Klaić – kritikai
megjegyzésekkel – egészében hitelesnek kútfőnek tekinti. KLAIĆ,
1982. 403. 30. jz., ill. 404-406. o.

126

Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)
 1221-es diploma tanúsága szerint a kanonokok a Keymuk
alatt található Kemesnice földet49 kapták a királytól, míg
II. András 1217-es diplomája Rabuch földdel
kapcsolatban jegyzi meg, hogy azt atyja adományozta a
káptalannak (quam pater noster contulit).50 Az egyik
első, név szerint is ismert zágrábi kanonok, Baranus
dékán51 – András herceg 1202-es megerősítő oklevele
szerint – III. Bélától a várnépek sorába tartozó Kaianj
(Kaianj casternsis) volt földjét kapta adományba.52
Baranus Andrástól is szerzett birtokot: 1200-ban a
hercegnek tett szolgálatai jutalmaként (in
recompensacionem eiusdem servicii), közelebbről meg
nem határozható földterület 53 került a dékán tulajdonába
– „örök birtoklásra” – azzal a joggal, hogy azt bármikor

49 MEZ I. 32. sz.; DOBRONIĆ, LELJA: Topografija zemljišnih posjeda

zagrebačkog kaptola prema izvorima 13. i 14. stoljeća. In: Rad, 286.
(1952), 171-256. o., különösen: 172-176. o. A birtok jelentőségét
mutatja, hogy mikor azt 1221-ben II. András elvette a káptalantól,
négy zágrábi várfölddel (Rodos, Widuse, Cupuc, Braten) kárpótolta
az egyházat. MEZ I. 37. sz.
50 MEZ I. 32. sz.
51 Baranus-ra: TKALČIĆ, 1877 124. o.; KLAIĆ, 1982. 403. o.; KRISTÓ
Gyula: II. András király „új intézkedései”. In: Századok, 2001/ 2.,
251-300. o. (a továbbiakban: KRISTÓ, 2001), különösen: 261-626. o.
A dékán már 1193-ban is perbeli eskütevőként szerepel: CD II. 250.
sz.
52 MEZ I. 14. sz.
53 MEZ I. 32. sz. II. András 1217-es oklevele felsorolja a Baranus
dékán által a káptalannak adományozott javakat: „Resnek uidelicet,
Scepnica, Brest, terra Sihcneh et Werwthc, Tornoa cum terra
Coeani, et Duls.” Közülük terra Coeani az 1202-ben említett
Kaianj-féle földdel lehet azonos, míg terra Sihcneh et Werewtc
1213-ban került a dékánhoz II. András adományából MEZ I. 29. sz.

127

Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)
 szabadon elidegenítheti (quibuscunque vellet dare vel
vendere posset).54 Imre 1201-es oklevelében is
olvashatunk Baranus valamely földjéről, mivel az a
Zágráb-környéki püspöki birtok (Zagrabia) egyik határát
az „ad villam ecclesie, quam tenuit Baranus decanus”
megfogalmazással tüntette fel.55 Végezetül, az 1201-es
Imre-féle diploma Ugra predium leírásában a birtok egyik
határát meta canonicorum-ként szerepelteti, ami szintén
valamilyen káptalani birtokra utalhat.56
Az 1201-es oklevélben nem szerepelő, ám korábbi
adatokból ismert – igaz meglehetősen csekély számú –
zágrábi birtokok rendelkeznek egy jellegzetes
sajátossággal: tudniillik a rájuk vonatkozó oklevelek
kiadója András „Dalmácia, Horvátország és Chulm
hercege” volt.57 Az első idevonható adat – igaz, nem
birtokra, hanem az egyházi népek feletti püspöki
joghatóság kiterjesztésére vonatkozóan – 1198-ból
származik, melynek tartalmára alább még részletesen
kitérek.58 1200. évi oklevél szerint András a bizonyítékok
megvizsgálása után Dominicus püspöknek ítélte Zadur
fivérével, Péterrel szemben Graboniza földet.59 1201-ben
pedig a Cagnis nevű szávai szigetet adományozta a
zágrábi egyháznak.60

54 MEZ I. 11. sz.

55 MEZ I. 13. sz.
56 MEZ I. 13. sz.; DOBRONIĆ, 1951. 253-255. o.
57 SZABADOS, 1999. 94-95. o.
58 CD II. 280. sz.
59 MEZ I. 9. sz.
60 MEZ I. 12. sz.

128

Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)
 A „magterületet” alkotó birtokállomány 12. század
végén tapasztalható kiterjesztése mögött egy másik
tendencia is nyomon követhető, mely a zágrábi egyház
birtokain tartózkodó népek feletti joghatóság
kiszélesítésének irányába mutat. Erre láttunk már példát a
csázmai és dubravai birtokok népeivel kapcsolatban
említett adózási szabályozás kapcsán,61 mely a püspökség
anyagi erőforrásait gyarapította a bán, illetve a herceg
rovására. A püspöki juriszdikció kiterjesztését tekintve
azonban legbecsesebb adatunk egy 1198-as, kétségtelen
hitelű diploma, melyet András horvát-dalmát herceg
állíttatott ki Dominicus püspök részére. Ez a püspöki és
egyházi népek felett kizárólag a püspök vagy bírái
joghatóságát ismeri el: „...Népednek és a zágrábi
egyháznak azt a szabadságot adjuk és pecsétünk erejével
megerősítjük és megszilárdítjuk, úgy a magyarokat, mint
a latinokat, illetve szlávokat illetően, hogy ha valaki,
bárkit a te vagy az említett egyház népe közül perbe
akarna hívni, az te előtted, illetve az általad állított bírák
előtt köteles legyen megjelenni; senki nem tartozik imént
mondott népedből és egyházból más bíró előtt bárkinek
felelni”.62

61CD II. 315. sz.; CD II. 327. sz.

62MEZ I. 7. sz.:”...populo tuo et ecclesie zagrabiensi conferimus
libertatem, et sigilli nostri munimine confirmamus et roboramus
tam Hungaris, quam Latinis seu Sclavis, ut si quis aliquem de
populo tuo et ecclesie predicte in causam trahere voluerit, sub te
vel sub iudicibus a te constitutis eum debeat convenire; nec aliquis
de iam dicto populo tuo et ecclesie sub alio iudice teneatur alicui
respondere.”
Nada Klaić, véleményem szerint – a „magyarok, latinok és
szlávok” kitételre hivatkozva – indokolatlanul leszűkíti a

129

Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)
 A zágrábi egyházi birtokok és joghatóság
kiterjesztése, úgy tűnik szorosan köthető Dominicus
zágrábi püspök személyéhez. Bár nem vitás, hogy a korai
forrásokból előtűnő kép némileg torzít, hiszen azok épp a
12. század végétől kezdenek lassan csordogálni és emiatt
a korábbi püspököknek jó, ha a nevét ismerjük,63 mégis
figyelemre méltó, hogy az első széleskörű jogok, és a
zágrábi birtokokat megerősítő és összeíró oklevelek a 12-
13. század fordulójáról származnak. Az Imre király és

privilégium tartalmát, amikor úgy fogalmaz, hogy: „Nem kétséges,

hogy ez a kiváltság az egész z á g r á b i t e l e p ü l é s t magában
foglalta.” [Kiemelés tőlem – Sz. G.] KLAIĆ, 1982. 311. o. (A
KMTL, 738. o., Klaić véleményét veszi át.) Az én értelmezésem
szerint – mivel az oklevélben egyetlen utalás sincs bármiféle
településre, az kizárólag a püspök és az egyház népeit emlegeti – a
kiváltság az összes (különböző etnikumú) püspöki nép feletti
joghatóság kiterjesztését foglalja magában, amibe természetszerűleg
Zágráb lakosai is beletartoztak. („Latinokkal” kétség kívül
elsősorban itt kell számolnunk.) Ortvay szintén teljes bíráskodási
exemptióként értelmezte a forráshelyet. ORTVAY, 1891-1892. II.
688. o.
63A 14. századi Statuta Capituli Zagrabiensis praeambuluma
felsorolja a zágrábi egyházfőket. (MEZ II. 5-7. o.) E szerint a 12.
században sorrendben Duh, Bertalan, Francita, Bernardus, Mátyás,
Dominicus és Prodanus püspökök következtek, amely sorrendnek az
okleveles említések több helyütt ellentmondanak: Duh (1091.k.),
Fancica (1131 előtt, utóbb kalocsai érsek), Macilinus (1134) – DHA
I. 85. sz.; Verblen (1142., CD II. 49. sz.); Gotschaldus (1156.,
KNAUZ, FERDINANDUS (red.): Monumenta ecclesiae Strigoniensis. I.
Strigonii, 1874, 76. sz.); Bernaldus (1163., CD II. 94. sz.);
Prodanus (1181-1183/5? – vö. RA 140. sz.; CD II. 175. sz., MEZ I.
3. sz.); Ugrin, választott püspök (1185., MEZ I. 3. sz.); Dominicus
(1193-1201, CD II. 244. sz., 247. sz., 250. sz., 280. sz. stb., utolsó
említése: MEZ I. 13. sz.)

130

Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)
 András herceg közti, a 90-es évek végén kibontakozó
ellentét64 jó lehetőséget biztosított a „zavarosban való
halászásra”, amit a jelek szerint Dominicus is felismert
(vagy legalábbis az oklevelek általa nevesítik azt a zágrábi
„lobby”-kört, melynek Baranus dékán éppúgy tagja
lehetett, mint a lokális egyházi elit más tagjai). Nem
véletlen a zágrábi egyház ebben az időszakban úgy az
uralkodótól, mint a délvidéket több-kevesebb
legitimitással kormányzó hercegtől szerzett
privilégiumokat. Ennek kapcsán jegyezhető meg, hogy az
e tény felismeréséből fakadó – meglehetősen parttalan –
szakirodalmi vita arról, hogy vajon a zágrábi egyházfő
inkább a király, avagy a herceg „pártjához” tartozott-e65 –
ami például a Dominicus püspökkel, horvát-dalmát
guberniuma idején kapcsolatban álló Kalán pécsi püspök

64PAULER, 1899. II. 12-13. o.; SZABADOS GYÖRGY: Imre és András.

In: Századok 1999/ 1., 85-111. o.
65Tkalčić szerint Dominicus püspök az 1198-as összecsapáskor
Imre pártján állt, míg Vjekoslav Klaić úgy véli a püspök kezdettől, –
annak veresége után is – a herceg mellett tartott ki, aki
adományokkal halmozta el, Imre pedig privilégiumokkal próbálta a
maga oldalára állítani. TKALČIĆ, 1877. 125. o.; KLAIĆ, VJEKOSLAV:
O hercegu Andriji (1197-1204). In: Rad 136. (1898), 220-222. o.
(Rezüméje: MARGALITS EDE: Horvát történelmi repertórium. I-II.
Budapest, 1900-1902., II. 227-228. o.); Nada Klaić szerint
Dominicus előbb Kalán gubernátort, majd András herceget nyerte
meg céljainak és a trónviszály kitörésekor is kitartott a herceg
mellett, de a pápai nyomás rákényszerítette, hogy meghajoljon a
törvényes király előtt. Ekkor Imrétől is birtokokat nyert, majd
később II. Andrástól is, de jelentős politikai szerepet a továbbiakban
nem tölthetett be, mivel a király a későbbiekben inkább egykori
dalmáciai híveire támaszkodott. KLAIĆ, 1982. 327. o.

131

Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)
 esetében is erősen vitatható66 – arra utal, hogy a
századforduló egyházi elitjének politikai működését
illetően újabb vizsgálatokra lenne szükség.
Ha a zágrábi püspökség előbbiekben áttekintett 12.
századi birtokviszonyait és az egyházmegye középszintű
szervezeti felépítményét – melynek képe szintén a 12.
század végétől rekonstruálható – egybevetjük, levonható
még egy következtetés. Tudniillik az 1091-1201 között
szerzett egyházi birtokok egy része – Csázma, Varasd,
Vaska, Gušće, Gora, Kamarcsa – a 13. században
főesperességek központjaként tűnik fel, ami úgy vélem
alátámasztja azt a vélekedést, hogy mind a térítői
tevékenység, mind annak – fokozatos – egyházszervezeti
lecsapódása (az archidiakonátusok megszerveződése)
Szlavónia esetében szorosan kötődik a közvetlen egyházi
(püspök/ség/i) kezelésben lévő területekhez,
mindenekelőtt a birtokközpontokhoz. 67

66SZEBERÉNYI GÁBOR: „Kalán, Isten kegyelméből palliumos pécsi

püspök, egész Dalmácia és Horvátország kormányzója” (Újabb
szempont a horvát-magyar perszonálunió 12. századi történetének
kérdéséhez) In: VONYÓ JÓZSEF (szerk.): Tanulmányok Pécs
történetéből. Pécs, s.a.
67SZEBERÉNYI, 1999. 49-50. o.

132

Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)