Tartalom

Köszönetnyilvánítás 10
Előszó 11
Bevezető 13
1. fejezet – Érzékelésünk határozza meg a valóságunkat 21
2. fejezet – Az emberi működés 24
3. fejezet – A potenciál 29
– A tudatalatti 30
– A tudatos működés 32
4. fejezet – A teremtőerő – ami már benned van 35
5. fejezet – A bőség a születési jogod 42
– Hiedelmeink kitartó természete 43
– Szűkösség, azaz hiánytudatosság 45
– Mindent kétszer teremtesz 48
– Mentális jólét 50
Önismereti stratégia
A bőség a születési jogod című fejezethez 52
6. fejezet – Lépj ki a bűn és bűnhődés csapdájából! 55
– Kommunikáció és kapcsolatok 55
– A párkapcsolat 57
– A gyerekek 58
– Mit tehetsz ma? 66
Önismereti stratégia
a Lépj ki a bűn-bűnhődés csapdájából! című fejezethez 68
7. fejezet – Az emberek nem a te erőforrásaid 72
– Önállóság és függőség 72

5
Önismereti stratégia
Az emberek nem a te erőforrásaid című fejezethez 80
8. fejezet – A kapcsolataid veled kezdődnek 84
– Lélek és szellem 84
– Feltétel nélküli szeretet 85
Önismereti stratégiák
A kapcsolataid veled kezdődnek című fejezethez 92
9. fejezet – A birtoklás pusztítással jár 96
– Intimitás és választások 96
Önismereti stratégia
A birtoklás pusztítással jár című fejezethez 102
10. fejezet – Jogod van pénzzel rendelkezni 106
– Két világban élsz 106
– Gátló hitrendszerek 111
Önismereti stratégia
a Jogod van pénzzel rendelkezni című fejezethez 114
11. fejezet – A célkitűzések jelentősége 118
– Magabiztosság és bizonyosság 118
– Energiavezetők 119
– Segítő, keresztező és szemben álló áramlatok 120
Önismereti stratégia
A cél jelentősége című fejezethez 125
12. fejezet – A szív és az agy koherenciája 132
– Szívmatek – HeartMath 132
– A „szívagy” 133
– Érzelmi kódok 133
– Energetikai kapcsolódás 135
– Kísérlet 136
– Koherencia 137
– Reziliencia 138
– Intelligens energiamenedzsment 139
6
13. fejezet: Tudatszintbővítés 140
– Kiút a transz bűvöletéből 140
– Vonzások és választások 141
– Emberi elme vs. emberi agy 142
– Kísérlet telefonhívásokkal, kutyákkal 143
– Energetikai hálózat 145
– Lépj tovább! 146
– Gondolkodjunk pozitívan? 146
– A szív mágneses tere 148
– A megoldás benned van 149
Gratulálok! 150
Bőségteremtő meditáció 151
– 50 megerősítés a jólét megteremtéséhez
A szerzőről 155
Életmorzsák 156

7
KÉTSZER ÉLSZ?

„A hála azt jelenti: már megtörtént. A hálával olyan befogadó mód-

ban élsz, mintha a jövő már megtörtént volna. A te dolgod a tervezés,
nem a létrehozás. Kérj jelet, tudd, hogy az valós. Tudd, hogy mindaz,
amit szeretnél, már zajlik kétségeken túl, örömteli meglepetésként.
Tudd, hogy minden nagyszerűbben történik, mint ahogy arra számítasz,
és ez a folyamat úgy inspirál, hogy újra meg újra meg akard élni a hála
érzését magadban.”
dr. Joe Dispenza

Dr. Joe Dispenza Progressive Workshop 1. nap.

Bevezetés a kvantumvilágba (Milánó, 2015.)

Dr. Joe Dispenza Progressive Workshop 2. nap.

Lehetőségem nyílt egy közös fotóra dr. Joe-val (Milánó, 2015.)

8
 Előszó

„Ha elég nagy a cél, nincs idő szegénynek

és nincs idő betegnek lenni.”
Ausztrál oktatóm, Mark Anthony,
Sydney, Ausztrália, 2012.

Ebben a könyvben önismereti stratégiákat adok neked ahhoz, hogy

a lehető legegyszerűbben kezeld az életedben adódó helyzeteket, és
ténylegesen a helyükön kezeld az érzéseidet, miközben képessé válsz a
gondolkodásmódod átformálására. A fejezetek végén található gyakor-
latokat az életed bármely területén alkalmazhatod.

Í Hiszek abban, hogy egyre többen élünk egyre tudatosabb életet.

Í Hiszek abban, hogy a belső munka gyümölcsöző életet teremt
számunkra.
Í Hiszek abban, hogy a jelenünk és a jövőnk nagyban függ a
gondolkodásmódunktól.
Í Hiszek abban, hogy a gondolkodásmódunk függ az érzelmi álla-
potunktól, és fordítva.
Í Hiszek abban, hogy ha felfedezzük a valódi igényeinket, elérjük és
megéljük a céljainkat.
Í Hiszek abban, hogy a vágyaink és a hozzájuk fűződő viszonyunk
ismerete által gazdagodunk.
Í Hiszek abban, hogy a magunk részéről törekedhetünk a nyertes-
nyertes pozíció kialakítására.

11
KÉTSZER ÉLSZ?

A figyelem és az elköteleződés önmagunk mellett kiemelkedően fontos

a kedvező változások elérésének érdekében, az eredmények a meg-
szerzett tudás gyakorlatban való alkalmazásától függnek. Kötelezd el
magad saját jólléted mellett, és élvezd a társ-teremtés nagyszerűségét.
Válj életed tudatos teremtőjévé!

Küldetésem megláttatni azt, hogyan tudunk olyan kedvező

változásokat létrehozni az életben, amelyek gyógyítják a múlt
sebeit, megoldást adnak a jelenben felmerülő problémákra,
majd újraírva azokat, sikerre viszik mindennapjaink
forgatókönyvét a jövőben.

Tarts velem, megmutatom, hogyan tudod saját örömödre formálni

a valóságodat!

https://nagyszilvia.com

12
 Bevezető

„A hitelesség arról szól, hogy önmagunkat adjuk, és ki vagyunk

békülve azzal, akik vagyunk. Úgy vélem, amikor hitelesek vagyunk,
követjük, amit a szívünk diktál, és olyan helyekre, helyzetekbe és
beszélgetésekbe keveredünk, amelyekben jól érezzük magunkat.
Olyan emberekkel találkozunk, akikkel szeretünk beszélgetni.
Olyan helyekre jutunk el, amelyekről mindig is álmodtunk.
Vagyis végső soron követjük a szívünk szavát,
és ez elégedettséggel tölt el minket.”
Carmine Gallo – TED-előadások

Az érzelmi felszabadultság nem volt mindig jelen az életemben, sőt,

az első nagyjából harminc évem meglehetősen nehézkesen telt. Nem
azért, mert rossz volt, hanem mert nehezen éltem meg. Sorsom azon-
ban olyan meglepő és kalandos fordulatokat vett, melyek következmé-
nye – akarva-akaratlanul – erőteljes belső transzformációhoz vezetett.
Az az egyre növekvő vágyam, hogy megértsem az életemben zajló
eseményeket és a hozzájuk kapcsolódó reakcióim mögött meghúzódó
miérteket, végül önmagamba „kényszerített”. A  fájdalmas, gyakran
tehetetlen, dühös érzések, rossz beidegződések felülvizsgálata és
szándékos átalakítása teljes mértékben megváltoztatta az élethez való
hozzáállásomat és ennek következményeként az egész életemet.
Tetőtől talpig eltölt a rácsodálkozás és a hála érzése, amikor arra
gondolok, hogy a belső változások milyen élményeket, megéléseket és
eredményeket hoztak az életemben. Ahogy dr. Joe Dispenza mondja,

13
KÉTSZER ÉLSZ?

a hála érzése újra meg újra generálódik az inspiráció és a felismerések

által. Az élet ma már sorozatban kínál olyan lehetőségeket számomra,
amelyeket a „régi Szilvi” el sem tudott volna képzelni, vagy ha mégis,
akkor egyáltalán nem lett volna képes a helyzetekkel élni.
A régi önmagam el sem hitte volna, mennyi minden lehetséges szá-
mára, igaz, azt sem tudta, hol a helye, és minek született – bensőséges,
mély érzések még nem forrottak ki benne.
Emlékszem, a 80-as évek végén, tinikoromban gyakran bámultam
a másfél szobás panellakásunkban azt az óriás posztert, amelyen
pálmafák hajlottak a tenger fölé (te is emlékszel ilyen fotó-tapétára?).
Akkoriban sokszor gondoltam vágyakozva arra, hogy milyen szép
lenne egyszer valamikor eljutni egy ilyen helyre. Ott, akkor nem hittem
igazán az utazásban, mivel a családom inkább helyhez kötött volt, én
pedig nem ismertem nagy utazót.
Az életem pár évvel később pálfordulatot vett. Húszévesen meg-
hallottam, hogy a „szomszéd srácok” Skóciába terveznek utat egy
óbudai kocsmában. Végül megengedték, hogy lányként – és költség-
csökkentésként – elmenjek velük. Húszévesen, „a Loch Ness-i szörny
nagy rajongójaként” majd kiugrottam a bőrömből!
Utólag nézve elég vakmerő voltam ahhoz, hogy egy öreg autóval,
három sráccal és konzervekkel felszerelkezve elinduljak, hogy egy
hónap alatt körbejárjuk fél Európát. Rendes tisztálkodási lehetősé-
gek nélkül, rohamléptekben zajló városnézésekkel, autóban alvással,
gázpalackon főzve éltünk. Buliból indult, ám életem egyik legmegha-
tározóbb eseménye lett.
Húszévesen tehát bejártam Nagy-Britannia, a Benelux államok,
Franciaország, Svájc és Németország egy részét, valamint Lichtensteint,
megnéztem a létező összes angol futballstadiont a fiúkkal, ahova
akkor minket beengedtek (Puskás és a „goulash” 1992-ben nagyon

14
 Bevezető

menő volt!), a British, a Louvre és sok más múzeumot, templomot,

katedrálist, emlékművet, Jim Morrison sírját a Père Lachaise temető-
ben, Párizsban, és minden létező történelmi és második világháborús
helyszínt és épületet. Láttuk a párizsi éjszakákat, bejártuk Dunkirknél
a flandriai tengerpartot, keresztülutaztunk a skót hegyeken, komppal
áthajóztunk Calais és Dover között, megnéztük a brüsszeli Atomiumot,
Amszterdamot, Rotterdamot és még számtalan várost, hazafelé pedig
fürödtünk a svájci Alpok patakjaiban. 1992 nyara fantasztikus volt.
E nagyszerű utazás után elkezdődött a tízévnyi pénzügyes-köny-
velői pályafutásom. Multicégek, hosszú munkahetek, véget nem érő
munkaidő, tanulás, spórolás. Bíztam abban, hogy lesz következő út,
és ahhoz tartalékot kellett képeznem.
Budapesten a 90-es években mentek a dolgok a maguk útján. Hu-
szonévesen legalábbis azt hittem, épp csak a testem nem volt rendben.
Több mint egy évtizeddel később értettem meg, hogy a lelkem volt
sérült, a testem csak jelzett. Az orvosok hiába vizsgáltak, nem tudtak
mit kezdeni velem, magamnak kellett kutatni, mi történik bennem
évekkel a rengeteg gyógyszer és vizsgálat után.
2010 nyarán Ausztráliában, 38 évesen szembesültem a tudatalatti
erejével. Egy szemináriumon döbbentem rá arra, hogyan befolyásolta
az egészségemet két olyan traumatikus esemény, melyek közül az első-
nek tanúja, a másodiknak elszenvedője voltam. 16 évesen ért az első
sokk, amikor egy budai zsúfolt buszmegállóban szemtanúja voltam egy
halálos végkimenetelű balesetnek, melynek a húgom legjobb barátnője
volt az áldozata. A húgom csodával határos módon életben maradt. Hat
évvel később Korfun utasként motorbalesetet szenvedtem – a csoda ott
az volt, hogy én életben maradtam. Ezután egy évvel gyémántkéssel
végzett szemműtétem volt, mert akkoriban még nem tudtam, hogy
a látásmódomon kellett volna változtatnom. Mivel a feldolgozatlan

15
KÉTSZER ÉLSZ?

traumák öntudatlanul tovább éltek bennem elfojtásként, erőszakos

helyzetek és emberek áldozatává váltam, méghozzá anélkül, hogy ezt
felismertem volna. Meg kellett erősödnöm, ám sok volt az érthetetlen
tapasztalat és a feldolgozatlan fájdalom. Naiv voltam és jóhiszemű,
miközben egyre frusztráltabb, dühösebb és szorongóbb lettem. Éveken
át mindennaposak voltak a rémálmok, és tizenhat éven át fejfájások
gyötörtek. Soha nem jutott eszembe, és senki nem is forszírozta, hogy
kérhetnék valamilyen formában professzionális segítséget.
Fiatalkoromban a bennem élő elvágyódás és az emberek iránt ér-
zett bizalmatlanságom nagyon sok gondot okozott nekem. Ugyanúgy
meghatározta az életemet, ahogy az egy-egy adott helyzethez, elképzelt
jövőképhez való ragaszkodás és az elengedés képtelensége. Nem tudtam,
hogyan lépjek túl dolgokon, és képes voltam a legkisebb problémákon
is hónapokon át rágódni úgy, hogy egy szót sem szóltam róluk. Csak
jóval később értettem meg, hogy ezek az ellentétes, egymásnak ellen-
feszülő érzések hogyan és miért okozták a testi tüneteimet.
A harmincas éveim közepén már Ausztráliában éltem. A kisfiam
traumatikus születése után a vele kezdődő kálváriánk akaratlanul
is vitt előre. Ő is rémálmokkal küzdött, majd mire óvodás lett, sze-
lektív mutistának1 nyilvánították, és autisztikus jellemzővel illették.
A helyzetünk hatására felkutattam az akkor létező összes lehetőséget,

1
„Az egyik legrejtélyesebb kommunikációs zavar az »elektív mutizmus«, ame-
lyet magyarul talán »helyhez kötött hallónémaság«-nak lehetne nevezni... igen
ritka rendellenesség... Mindmáig gyakorlatilag nem tudjuk, mi okozza az elektív
mutizmust... Ez a rendellenesség neurotikus viselkedésforma, hiszen célja a szo-
rongás elleni védekezés. Az elektív mutizmus terápiája hosszadalmas és összetett
feladat... Nem az elektív mutizmus okát kell felderítenünk, hanem abban kell
segítenünk őt, hogy kortárs kapcsolataiban határozottabb legyen. Ugyanakkor
meg kell indítanunk a verbális kommunikációt is...” (dr. Ranschburg Jenő)

16
 Bevezető

megoldást és oktatási rendszert magyar és angol nyelven. Találkoztam

hatékony tudatosságnövelő módszerekkel, ennélfogva egyre jobban
megértettem a tudatalatti erejét és jelentőségét. Mindezek hatására
elkezdtem erőteljesen magamba nézni, így a harmincas éveim végére
már teljesen más szemmel láttam az életet. A szavak és az érzések
új értelmet nyertek bennem. Elérkezett az ideje a meggyőződéseim
masszív felülvizsgálatának és szelektálásának.
Egyszer csak eljött az a pont az önmunkámban, amikor észrevettem,
hogy a döntéseim, a választásaim és a cselekedeteim már nem abból
a masszív hiányérzetből fakadnak, mint korábban. Elmondhatatlan
volt ez a felismerés! Úgy éreztem, hogy folyamatosan megújul minden
porcikám, és bámulatos mennyiségű energiám lett. 
Az ily módon formálódó szemléletemre már egész másképp reflek-
tált a külvilág. Nem arról van szó, hogy amióta kutatom a mélyebb
tudatosságot, ne lenne probléma vagy kihívás az életemben, hanem
arról, hogy egyre inkább megtanulom kezelni azokat. Ehhez ma már
számtalan eszköz áll rendelkezésemre, és ha használom őket, mind-
egyik hatékonyan működik.
Talán a legfontosabb dolog, amit az évek alatt elsajátítottam és
természetesen még ma is tanulok, az érzelmi rugalmasság kialakítása
magamban és e rugalmasság megélésének a képessége az adott
pillanatban. Úgy gondolom, hogy ez az, ami megalapozta az új
életemet, ami a legtöbbet adja hozzá a napjaimhoz. Ezáltal vagyok
képes szemléletet formálni, nézőpontot váltani, és a korábbi, nem
igazán működő mintáktól eltérő módon, tudatosan cselekedni.
Érzelmi rugalmasságom fejlesztése által váltam nyitottá és befoga-
dóvá az engem támogató és előrelendítő érzésekre, gondolatokra és
lehetőségekre. Az érzelmi rugalmasság, a hajlandóság és az egyensúlyra
való törekvés segítette a bennem zajló változásokat, melyek nemcsak

17
KÉTSZER ÉLSZ?

az én életemben, hanem a környezetem számára is bőségesen

megtérülnek.
A negyvenes éveim második felére a tanulás és az utazás a szen-
vedélyemmé vált. Leomlott sok hiedelem, amit korábban mondtak
és elhittem, sok minden, amit megfelelésből és bizonyításból éltem,
vagy azért, mert elhittem, hogy „ez az élet rendje”. Kiderült számomra,
hogy sokkal több minden lehetséges az életben, mint amiről valaha
hallottam, és ez nemcsak a külföldi életvitelnek volt köszönhető, ha-
nem annak a világlátásnak, életszemléletnek, amit az évtizedek alatt
felvettem.
Éltem Angliában, Új-Zélandon és tíz évet Ausztráliában, ami
önmagában adott egy hatalmas nyitottságot és fejlesztette a rugalmas-
ságomat. Ugyanakkor hajlandóság, elszántság, kitartás és a saját
életem-életünk iránti elkötelezettség kellett ahhoz részemről, hogy
megváltoztassam többek között az anyaságról, a gyermeknevelésről,
az utazásról, a tanulásról, az egészségről, a kapcsolatokról és az anya-
giakról kapcsolatos nézeteimet. 
Harminchét éves koromig nem sejtettem, hogy mit tartogat szá-
momra a következő fejezet. Az irodai, majd a kismamaéletet egy egész
más életmód váltotta fel, mire negyven lettem.
Negyvenéves koromtól hirtelen újra rengeteget utaztam. 2012-ben
először a történések vittek magukkal, majd haladtam az áramlattal.
Magyarországon – tervek nélkül – elkezdtük tanítani a húgommal azt
az önképző technikát, amelyet először Ausztráliában, majd Mexikóban,
aztán az USA-ban tanultam. Nem állt szándékunkban, de 2012 nyarán,
9 év után mégis visszaköltöztünk. 
A következő évek önfejlesztéssel, utazással és tanítással teltek,
számtalan izgalmas információval gazdagodva, amit mind a magán-
szférában, mind a hivatásomban azóta is alkalmazok. Ha ezt valaki

18
 Bevezető

húsz-harminc évvel ezelőtt elmeséli a „kis Szilvinek”, biztosan nem

hitte(m) volna el. A fiatal önmagam egyáltalán nem tudta a mai éle-
temet elképzelni, nemhogy maga előtt vizionálni, és azt sem fogadta
volna el, hogy egyszer mindez megtörténhet vele. Egyszerűen nem
volt benne az akkori valóságomban az irodán kívüli élet, az önálló
jólét teremtése, a külföldi élet, a rengeteg utazás a tanulásért és ma-
gáért, az utazás élményéért, és nem láttam fiatalon a 48 országba
való eljutás lehetőségét sem. A „kis Szilvi” valósága nagyon sokáig
befelé szenvedés volt, kifelé pedig bizonyítás, erőlködés és megfelelés.
A rengeteg önmunka, a hajlandóság, az elkötelezettség és a felelősség
felvállalása talán még nehezebb volt, de vitt előre, először elsősorban
a kisfiam érdekében és egészségéért, aztán pedig amiatt, mert láttam a
sokrétű eredményeket. Néhány év alatt önmagamhoz képest végül
lehiggadtam, és ma már az egészre azt mondom, hogy másképp nem
is történhetett volna.
Könyvemnek tehát az a legfőbb célja, hogy utat mutasson. Segítek
neked végigmenni azon a csodálatos, bár nem mindig a legkönnyebb
úton, amely önmagadhoz vezet, sőt, amely által meghaladod önmagad,
hogy önmagad legjobb verziója legyél.
Az összhangteremtés, az érzelmi rugalmasság és az előremutató gon-
dolkodásmód által változtathatsz az egészségeddel, a kapcsolataiddal,
az anyagiakkal és összességében az életviteleddel kapcsolatos hozzáál-
lásodon, ez pedig az életminőséged javulásához vezet.

19
KÉTSZER ÉLSZ?

Saját kép: Karib-térség, Mexikó, 2018.

– Önmunkámnak köszönhetően eddig 48 országban, 4 földrészen jártam

20
 1. fejezet

Érzékelésünk határozza
meg a valóságunkat
Sem nem jó, sem nem rossz, egyszerűen csak van.
Semmit sem birtokolhatsz, hiszen minden te vagy.

Gondolataink befolyásolják azt, hogy mit és hogyan érzékelünk a

környezetünkből. Mi több, érzékelésünk határozza meg a valóságunkat.
Amit gondolunk, amiben hiszünk – mélyen, elrejtve, akár elfojtva a
tudatalattiban –, megmutatkozik a mindennapjainkban.
Munkáim során – miközben rendkívül komplex és egyedi esetekkel
találkoztam – felismertem, hogy az emberek néhány nagyon hasonló
vagy éppen egyforma sémán át teremtik a valóságot. Úgy tűnik, hogy
ezek a problémák univerzálisak, és ugyan eltérések mutatkozhatnak
kultúrák, népcsoportok szokásai miatt, mégis szinte mindenkit ugyan-
azok a tudat alatti minták hajtanak előre vagy éppen blokkolnak az
egészség, a bőség és a jóllét teremtésében.

Melyek a legfőbb hátráltató gondolatok és érzések?

• „Nem vagyok elég jó” – szorongás, frusztráció
• „Nem érdemlem meg” – érdemtelenség
• „Nekem ez nem jár/lehetséges” – méltatlanság
• „Hibás vagyok” – értéktelenség
• „Képtelen vagyok” – alkalmatlanság
• „Kevés vagyok” – kishitűség
21
KÉTSZER ÉLSZ?

Mire van szükségünk?

• Megvizsgálni az érzéseinket,
• feltérképezni a rejtett mintázatokat,
• hatékonyan változtatni rajtuk.

Melyek a leginkább támogató érzések?

• szeretet
• hála
• nagyrabecsülés
• öröm
• elismerés
• megbocsátás

Ha mindez túl egyszerűnek hangzik, gondoljunk arra, hogy a világon

milliók élnek ezzel a lehetőséggel. Ők ma már boldogok és sikeresek.
Hiszem, hogy az élet egy hatalmas vállalkozás – a maga szépségeivel
és kihívásaival együtt, és mi képesek vagyunk a bennünk lévő végte-
len potenciál kiaknázására, a hiteles, sikeres, vállalkozó szellemiségű
léthez szükséges szemléletváltásra és a fiatalok ezirányú nevelésére,
felvilágosítására.
Képesek vagyunk megtalálni a módot és a megfelelő utat ah-
hoz, hogy olyan érzéseket és gondolatokat válasszunk, melyek új
lehetőségeket teremtenek számunkra.
Arra is képesek vagyunk, hogy rövid idő alatt megváltoztassuk a
dolgokhoz, az emberekhez, a helyzetekhez való hozzáállásunkat, sőt,
az akár több évtizede bennünket befolyásoló érzelmeinket is át tudjuk
alakítani magunkban könnyedén. Hogyan lehetséges ez?
Minden választások és megítélések alapján zajlik az életben. Nézz
szembe azzal, amit a „sötét oldaladnak” hiszel, így nemcsak a kör-

22
 Érzékelésünk határozza meg a valóságunkat

nyezeted, de te is felszabadulsz az alól, hogy az elnyomott félelmeid

visszatükröződjenek. Minél tudatosabb vagy, annál inkább hozzáférsz
igazi önmagadhoz. 
Ahogy képes vagy megélni a benned rejlő lehetőségeket és képes-
ségeket, egyre inkább önmagadat éled. Ezáltal nemcsak a saját életed
változik meg, hanem olyan példaképpé válsz a következő nemzedék
számára, ami építő és felemelő. Tiéd a választás lehetősége!

23
 2. fejezet

Az emberi működés
Létezésünk célja a tudatosság emelése
a tudatalatti felfedezése által.

Az emberi elme két részből áll. A tudatos elme, amely a döntésekért

felel, a tudományos kutatások szerint nagyjából a teljes agyműködés
2-12 százalékát teszi ki, a tudat alatti elme pedig nagyjából a 88-98 szá-
zalékát képviseli. Az elménk két részét elválasztó határ a tudatküszöb.
A tudatos elme racionalizál, érvel, ítélkezik, mérlegel, a rövid távú
memória kapcsolódik hozzá. Magába foglalja azokat a dolgokat, ame-
lyekkel tisztában vagyunk és amelyekre gondolunk. A tudatos elme
kapacitása korlátozott. Az önmagunkkal és a bennünket körülvevő
világgal kapcsolatos észlelésünk a tudatosságunk része.
A tudat alatti elme a végrehajtó: irányítja testünk működését, rea-
gál, tárolja a beidegződött gondolatokat, a cselekedeteket, a szokáso-
kat és a viselkedésformákat, továbbá teljesíti mindazt, ami bele van
programozva. Érzelmi elmének is nevezik, a hosszú távú memória
kapcsolódik ide.
A tudat alatti minták gyerekkorunkban, nagyjából hétéves korig
épülnek be neveltetésünk, illetve a környezetünkben látottak és
tapasztaltak által. A tudatalatti feldolgozza a kapott információkat,
amelyek a tudatos tudatunkba kerülve cselekvésre késztetnek
bennünket. A lezajló folyamat visszajelzés formájában megjelenik a
tudatos elménkben, amit mi gondolatként értelmezünk.
24
 Az emberi működés

Az emberi működés folyamata tehát a következő: A tudatalatti

emberi létünk kezdetétől fogva mintákat tárol öntudatlan és tudatos
tapasztalataink alapján. A kialakuló és működő tudatos elme képekben
gondolkodik. A gondolat megjelenít, képalkotásához érzelem társul.
Az érzelem kaput nyit az érzelmi elme, vagyis a tudatalatti felé. Minél
erőteljesebb egy érzelem, annál gyorsabb és erőteljesebb a tudatalatti
reakciója. A tárolt mintákat figyelembe véve a tudatalatti az érzelmeket
és a gondolatokat – amelyeket tudat alatti programoknak, hitrend-
szereknek nevezünk – a tudatos elménkben megjelenítve cselekvésre
ösztönöz bennünket. A cselekvések utólagos végiggondolása újabb
gondolatokat és érzelmeket vált ki belőlünk.
A tudat alatt futó programok olyan múltból fakadó hitrendszerek,
azaz mély meggyőződések, amelyekkel akár akaratlagosan, akár aka-
ratlanul valamikor azonosultunk, elfogadva azokat valóságunknak.
Az azonosulás-másolás és az azonosulás-ellenkezés viselkedésminta-
halmaz formálja életünket (önértékelésünket, szemléletünket, tartá-
sunkat, megjelenésünket stb.). Nézzük ezt egy picit részletesebben.
A múltból származó, mélyről gyökerező programokkal való öntu-
datlan azonosulás eredményeképp elfogadjuk az adott programokat
valóságként. Például, ha egy rokonunk átélt egy háborút, és traumati-
kus tapasztalatot szerzett arról, hogy milyen érzés az, amikor a „világ
egy veszélyes hely”, akkor ő valamilyen – verbális vagy nonverbális –
formában átadja ezt a tapasztalatát a következő generációknak.
Amennyiben egy ilyen programot fenntartás és felülvizsgálat nélkül
elfogadunk, akkor – akár számos ellenkező tapasztalat ellenére is –
a világot veszélyes helyként fogjuk kezelni (sokszor anélkül, hogy tu-
datosak lennénk rá), és ez a hiedelem megmutatkozik az élethez való
hozzáállástól kezdve a viselkedési mintákon át a kommunikációig az
élet különböző területein.

25
KÉTSZER ÉLSZ?

Egy-egy személyes tapasztalatot tehát erőteljesen formálhat a ko-

rábbi meggyőződésekkel való azonosulás. A múltból fakadó hitrend-
szerek így tartják fenn önmagukat – mi pedig akár akaratlagosan, akár
akaratlanul életben tartjuk őseink mintázatait.
Láthatjuk, hogyan alakítja a hiedelmekkel való azonosulás utáni
másolás a napjainkat, van azonban még egy másik erőteljes formáló
hatás is, ez pedig az azonosulás utáni másolás okozta ellenállás. Ilyen
például az „én nem fogok úgy bánni a gyerekeimmel, ahogy anyám
bánt velünk” vagy az „én nem leszek olyan megalkuvó, mint apám volt”
minta. Az a probléma, hogy amíg tudatosan nem változtatunk ezeken
a mintákon, addig öntudatlanul befolyásolják az életünket, miközben
nem értjük, miért érezzük magunkat csapdában vagy beragadva.
Az öntudatlan azonosulással és másolással való szembefordulás
általában addig működik, amíg az életünk rendben folyik. Nézzük
példaként az „én nem fogok úgy bánni a gyermekeimmel, ahogy anyám
bánt velünk” mintát. Általában véve, amikor jól mennek a dolgok,
ezen meggyőződés tulajdonosa mindent megtesz azért, hogy valóban
másképp törődjön a gyerekeivel, mint amilyen bánásmódban korábban
ő részesült, azonban kritikus esetekben (viták hevében, problémák
fellépésekor) a szóbanforgó anyuka vagy pontosan megismétli
– a tudatalattija lejátssza – a gyermekkorában érzékelt anyai mintát,
vagy képtelen kezelni a konfliktust, és elmenekül a konfrontációk elől.
Számtalan eset mutatja, hogy rendkívül sok nő él és szenved az ilyen
és hasonló minták miatt lelkiismeret-furdalással, bűntudattal, illetve
a gyerekei felé kompenzálva, vagy frusztráltan.
A megoldás a rejtett hitrendszererek feltérképezése, az azokkal
való szembenézés és a tudatosság növelése. Önmagunk meghaladása
a hitrendszereink átformálásával kezdődik.

26