231337_Beliv_Fergeteg_bel_Levonat_2023-09-21.

pdf September 21, 2023

Utálom az út menti pihenőhelyeket. Mocskosak, a magány

leheletét árasztják. Megrémítenek. Hívogatnak, állítsd le
a kocsit, mozgasd meg a tagjaid! Biztonságot hazudnak.
Színes padok, mászókák, kerek asztalok…
Mintha csak arra lennének teremtve, hogy az ember kel-
lemesen elüldögéljen egy kicsit. Legalábbis ez a látszat – de
csak távolról. Amint kiszállsz a kocsiból, és közelebbről is
rápillantasz, máris megbánod, hogy bedőltél. Körülleng
valami egészségtelen. Vizelet, ürülék vagy rothadó étel-
maradék szaga csaphat meg, de akkor is a bomlás atmo­
szféráját érzed, ha semmi sem ingerli az orrod szaglóhám-
ját. A padokról és mászókákról hámlik a festék, a túlcsorduló
kukák szemetet öklendeznek, az aszfalton használt óvsze-
rek hemperegnek a csikkek között. Puffadt, fehér pocakju-
kat úgy düllesztik a térbe, hogy szinte beleremegsz az
undorba. És az illúzió akkor foszlik szerte végérvényesen,
amikor észreveszed, hogy a bokrok körüli elsárgult fű és
letaposott föld szalvétákkal, újságpapírral és vécépapír-
foszlányokkal van telehintve.
Tessék helyet foglalni és elmajszolgatni a szalámis zsem-
lét. Jó étvágyat!
Én nem kezdtem majszolgatásba. Nem vagyok kaland-

9.oldal
231337_Beliv_Fergeteg_bel_Levonat_2023-09-21.pdf September 21, 2023

vágyó típus. Épp elég volt nekem, hogy alig három hónap
alatt immár tizenharmadszor tartok Besztercebánya* felé.
Eleinte, amikor még nem ismertem unalomig az útvonalat,
akkor egész tűrhető volt. Alsó-Liptó, Dóval, aztán egy
kanyargós szakasz Óhegyig, és onnan már csak egy köpés.
Az első néhány alkalommal még leköti a figyelmedet az út,
az erdő és a falvak váltakozása, egymás után nyílik meg
előtted a sok szebbnél szebb kilátás. Égnek meredő hegy-
vonulatok, zöldellő völgyek, vadul zúgó patakok…
De ez nem tart sokáig. Négyszer-ötször megteszed ezt
az utat, és érdektelen, szürke masszává áll össze az egész.
Mardosni kezd az unalom. És megállás nélkül marcangol,
két teljes órán át. Vagy még hosszabban, ha kénytelen vagy
egy kamionsor mögött tipródni. Talán ezért kanyarodtam
le, pedig szívből gyűlölöm a pihenőhelyeket. De ki kellett
szállnom egy kicsit a kocsiból, hogy kinyújtóztassam a
hátamat és az elgémberedett lábamat. Hogy csináljak vala-
mit, bármit, ami enyhíti a guruló fémdobozban emésztő
unalmat.
Apró, szűkös parkoló volt, nem az a fajta, ahol benzin-
kút vagy étterem van. Egypár parkolóhely, két kis asztal
padokkal és egy lestrapált kuka. Csordultig szeméttel,
mondanom sem kell.
A parkoló üresen ásítozott, szokatlanul gyér volt a for-

* A kötetben egységesen magyarul szerepelnek a szlovákiai földrajzi

nevek. Magyar–szlovák jegyzékünk megtalálható a kötet végén az eset-
leges kutatás vagy az események nyomon követésének megkönnyítésére.
– A ford.

10

10.oldal
231337_Beliv_Fergeteg_bel_Levonat_2023-09-21.pdf September 21, 2023

galom. Szombat reggel csak az ül volán mellé, akinek

muszáj. Én persze a hülye fejemmel elindultam a kimuta-
tásokért.
Tízéves Suzukimat gondosan leállítottam, ügyelve arra,
hogy hajszálnyit se lógjon át a szomszédos parkolóhelyre.
Figyelmes ember vagyok, olykor túlzottan is. Aprólékos és
perfekcionista. Rossz nyelvek szerint kukacoskodó köny-
velő. Ez az igazi énem.
Kinyitottam az ajtót, kiszálltam, kéjesen nyújtóztam
egyet. Szemerkélt az eső, de csak annyira, hogy még az
ablaktörlőt sem kellett bekapcsolnom útközben. Mélyet
szippantottam a hűvös levegőből. Az erdő illatába bele-
vegyült az ólmos kipufogógázok bűze. A távolban az Ala-
csony-Tátra csúcsai döfködték a fellegeket. Az egész égbol-
tot súlyos, szürke felhők borították, csoda, hogy még nem
kezdett ömleni az eső.
Bezártam a kocsit – a figyelmesség mellett az óvatos-
ságban is jeleskedem –, és a homokozó maradványai mel-
lett árválkodó asztalok felé indultam. Minden lépésnél
lábujjhegyre emelkedtem, hogy megfeszüljön, majd ella-
zuljon a vezetést meglehetősen rosszul viselő vádlim. Hát-
rapillantottam a kocsira. A repedezett aszfalton álló fekete
Suzuki motorháztetőjén esőcseppek csordogáltak. Szem-
léletes kép. Összefacsarodott a szívem, elöntött a bánat.
Megsajnáltam az autót. A pihenőhely az elhagyatottság
birodalma. Ha rosszkor keveredsz oda, hirtelen beléd kós-
tol a magány.
Igazából persze nem a verdát sajnáltam, hanem önma-

11

11.oldal
231337_Beliv_Fergeteg_bel_Levonat_2023-09-21.pdf September 21, 2023

gamat. Nem véletlenül rühellem a pihenőket, mindig kiké-

szítenek. Ma még a szokásosnál is kíméletlenebbül. A nyo-
morúságos magányban ázó kocsi látványa leverte a
biztonsági reteszt, emlékek tolultak elő az agyamból, akár-
csak a túlcsorduló szemét a konténerből, amelynek neki
kellett támaszkodnom.
Besztercebányai kirándulás, néhány nap Prágában,
vasárnapi kiruccanások a Felső-Árvába és Lengyelor-
szágba…
Csupán egy gyorsan múló rosszullét, mélyeket kell léle-
gezni, és elmúlik.
Táňa, Táňa, Táňa…
Mennyit nevettünk, mennyit beszélgettünk, csókolóz-
tunk, szeretkeztünk ebben a kocsiban… Bár az utóbbit
inkább csak korlátozott üzemmódban, amennyire az ala-
csony tető és a szűkre szabott ülések engedték. Az egész
kapcsolatomat Táňával a korlátozott üzemmód jellemezte.
Négy év tétova, óvatos boldogság és titkos remények.
Soha nem mertem elmondani neki, hogy amióta ismerem,
nem keresek senki mást – semmilyen szinten, még tudat
alatt sem.
Sűrűsödő eső zaja töltötte be a környéket. Apró, szúrós
cseppek özöne zúdult rám. Elindultam a kocsi felé, de alig
három lépésre futotta.
Siess, mert megázol!
Tanácstalanul álltam, egyszeriben el sem tudtam kép-
zelni, hogy bemásszak abba a dobozba.
Siess, mert megázol és megfázol!

12

12.oldal
231337_Beliv_Fergeteg_bel_Levonat_2023-09-21.pdf September 21, 2023

Ebben a kocsiban ajándékoztam Táňának egy női kar-

órát, Wellington márkájút. Sosem felejtem el azt a ragyogó
tekintetet, azt az őszinte, mesterkéletlen örömöt.
Az üres autó tele volt szellemekkel. A kedélytelen pihe-
nőhely egyszeriben sokkal vonzóbbnak tűnt a sötét utas-
térnél.
Múló rosszullét csupán, lélegezz mélyeket, és elmúlik.
Tényleg.
A levegő kifújásával a szellemek eltűnnek. Amint lankad
a nosztalgia rohama, könyörtelenül visszapaterolom őket
a feledés homályába.
De egy kicsit még ki kell tartanom, még nem szállhatok
be a kocsiba. Különben elkapnak, rám telepszenek, és egész
úton nem lesz nyugtom tőlük.
Felhajtottam a galléromat, a tenyerembe lélegeztem, és
tétován lépdeltem. Épp vissza akartam fordulni az utolsó
parkolóhelynél, amikor megpillantottam.
Fekete tárgy hevert a nedvesen csillogó aszfalton.
Egy szabályos alakú, szögletes dobozka.
Hunyorítva közelebb léptem. Az az alattomos, zsigeri
kíváncsiság…
Mi lehet az? Szabályos alakjával kirítt az amorf hulladé-
kok közül.
Jobban megnézve észrevettem, hogy kábel nyúlik ki a
dobozkából. Fekete volt, alig látszott az aszfalton.
Ez valamiféle GPS lesz, valaki elvesztette a navigációs
eszközét. Drága cuccnak tűnt.
Lehajoltam érte, leráztam róla a vizet, és közelebbről is

13

13.oldal
231337_Beliv_Fergeteg_bel_Levonat_2023-09-21.pdf September 21, 2023

szemügyre vettem. Nem GPS volt, hanem egy Eltrinex

márkájú autós kamera. Ügyes kis kütyü. Felcuppantja az
ember a szélvédőre, és az egész utat felveszi. Jó ideje ter-
veztem már, hogy beszerzek valami ilyesmit. Nem olcsó
mulatság, de megéri, egyre több a kretén az utakon. Ha ne
adj’ isten történne valami… Az ember próbálkozhat ugyan
az igaza bizonyításával, de Szlovákiában vagyunk, mifelénk
annak áll a zászló, akinek kapcsolatai vannak, vagy zsíros
bankszámlája. És én a kettő közül egyikkel sem rendelke-
zem. Mint oly sokszor hallottam Táňától.
Körülnéztem, hátha mégis van valaki a közelben. Ha
igen, azonnal a kezébe nyomom a kamerát. Olykor túlságo-
san is előzékeny és figyelmes vagyok. Talán már említettem.
De egy lélek sem volt ott. Égette a tenyeremet a kütyü.
Nagyot nyeltem. Mi legyen? Határozottan jól jönne nekem
ez a kamera, ez nem is kérdés… Na de csak úgy fogjam, és
vigyem el?
Tolvaj!
Jellemző. Még semmit sem tettem, de máris pálcát
török magam felett.
Ráadásul véletlenül bukkantam a kamerára, aminek
nincs tulajdonosa. Ez nem lopás!
Újra körülnéztem. Sehol senki.
Zsebre vágtam, a kocsihoz siettem, beszálltam, és
becsuktam az ajtót. Vártam egy kicsit, hátha megjelenik a
kamera gazdája. Két percet kapott. Másodpercre pontosan.
Aztán nem haboztam tovább. Megnyaltam a számat, gázt
adtam, és csikorgó kerekekkel elindultam.

14.oldal
231337_Beliv_Fergeteg_bel_Levonat_2023-09-21.pdf September 21, 2023

***

Este volt már, mire hazavergődtem. Kimerített a vezetés

és a munka érdektelensége. De nem ez volt a legfőbb gond.
Emésztett a bűntudat azért, amit tettem. Kiskorom óta
szorongós típus vagyok. Az óvodában egyszer bolgár
képeslapokat loptam Emil Druskától, és a mai napig gyötör
miatta időnként a lelkiismeret-furdalás.
Márpedig egy kamera eltulajdonítása az komoly dolog.
Nem számít, hogy találtam. Az számít, hogy nem az enyém,
nem engem illet, és én mégis eloroztam. Kissé talán túl-
működik a felettes énem, ami Freud elmélete szerint azt
felügyeli, hogy az ember helyesen cselekedjen. És ez a
kameraügy nem tetszett neki. Azóta ordibál rám. Végig ezt
csinálta útközben.
Tolvaj, tolvaj, tolvaj!
Illetve amikor belefáradtak a hangszálai, akkor suttogni
kezdett, és az még rosszabb volt.
Mit szólnál, ha elvesztenél valami értékes dolgot, és azt
valaki csak úgy elvinné?
Nehezedre esett volna valamivel tovább várni, hátha
visszajön a kamera gazdája?
Mondd, büszke vagy magadra?

15

15.oldal
231337_Beliv_Fergeteg_bel_Levonat_2023-09-21.pdf September 21, 2023

Egyik kérdés kellemetlenebb volt, mint a másik, és csak

úgy záporoztak. A legszívesebben kihajítottam volna az
ablakon azt a nyavalyás kamerát, ehhez azonban nem volt
erőm. Végtére is még sosem találtam semmi értékeset.
Soha az életben. Az után a kíméletlen rodeó után pedig,
amit az elmúlt hónapokban Táňával átéltem, igazán rám
fér egy kis öröm, nem igaz? Kitartóan győzködtem magam.
Végül azonban kimerültem, jobban bírta az a szemét
felettes énem. Egy pillanatra sem hagyott nyugton, még a
vezetésre sem tudtam figyelni miatta. Az jutott eszembe,
hogy véget vetek ennek a szenvedésnek, megváltom
magam. Megálltam egy benzinkúton Hermánd mellett, és
bekötöttem a kamerát a szivargyújtóba.
– Úgysem fog működni – nyugtattam magam.
Eláztatta az eső, meg különben is már akkor megsérül-
hetett, amikor kiesett a gazdája kocsijából. Sőt, talán pont
azért dobták ki, mert elromlott.
– Nem fog működni – ismételgettem.
Amilyen a szerencsém, hozzászoktam, hogy mindig a
kedvezőtlen forgatókönyvvel számoljak. Nem mintha ez
segített volna, de legalább megóvtam magam a csalódástól.
Csak Táňa esetében hibáztam, kitartóan reménykedtem,
hogy minden jóra fordul. Így aztán még jobban fájt.
Megnézegettem a kamerát. Apró műanyag kütyü volt,
egyik oldalán az objektív, a másikon egy matt, élettelen
képernyő. Érdekes módon még csak egy repedést sem talál-
tam rajta, csak némi sáros maszatot. Letisztogattam, és
megnyomtam a bekapcsológombot.

16

16.oldal
231337_Beliv_Fergeteg_bel_Levonat_2023-09-21.pdf September 21, 2023

– Nem fog működni.

Bekapcsolt a képernyő, rövid üdvözlődallam csendült
fel. A világ legvidámabb dallama volt számomra, a karácso-
nyi daloknál is nagyobb örömhírt hirdetett.
Működik! Működik a kamera!
Éreztem, hogy mosolyra húzódik a szám. Magától. Egy-
szer az életben nekem is lehet egy kis szerencsém.
De az öröm nem tartott sokáig. Máris megszólalt a felet-
tes énem. Ezúttal nem kérdezett, hanem vádakat vágott a
fejemhez.
Elloptál egy működő kamerát!
Ez egy drága eszköz, te meg egyszerűen elvetted!
Sietve elmenekültél. Nem akartad megvárni, amíg vis�-
szajön a gazdája!
Torkig voltam vele, időnként nagyon tudom utálni
magam. Kihúztam a kábelt, összetekertem, és betettem a
kamerát a kesztyűtartóba. Legalább ne lássam.
Ráadásul ezzel az egésszel annyi időt veszítettem, hogy
húszperces késéssel érkeztem Besztercebányára. Feszült
voltam tőle, nem szoktam késni. Soha és sehonnan, erre
kényes vagyok.
Az ügyfél nem türelmetlenkedett, örült, hogy egyálta-
lán megérkeztem. Senki más nem szórakozott volna vele
szombaton. Én sem lettem volna ilyen önfeláldozó, ha van
más választásom. Csakhogy nem pattoghatok, minden
euróért le kell hajolnom. Viszont nem sokan vannak, akik
a mai világban még ilyen ósdi módszerekkel művelik a vál-
lalati könyvelést.

17

17.oldal
231337_Beliv_Fergeteg_bel_Levonat_2023-09-21.pdf September 21, 2023

Megcsináltam, amit kellett, és egy jókora rakás kimuta-

tással elindultam hazafelé. Szerinted mi járt a fejemben
egész úton?
Hogy került a kamera az aszfaltra? Kidobták volna? De
miért? Hiszen működik, és nem is egy olcsó cucc. Ilyesmit
nem dob ki csak úgy az ember, útközben meg különösen
nem.
Talán véletlen volt. Kiesett, és a kocsiban ülők nem vet-
ték észre. Mondjuk egy család, szülők, két gyerek, kutya.
Leparkoltak, és kitódultak, hogy könnyítsenek magukon
a bokrok közt. A kamera meg lecsúszott az ülésről, és ki­
esett. De ez nem tűnt fel nekik, beszálltak, és indultak
tovább.
Ezt sem lehetett kizárni, de nekem valószínűtlennek
tűnt. Valahogy fura volt az egész. Teljesen átadtam magam
annak, hogy különféle forgatókönyveket futtassak végig
az agyamon. Viszont még mindig nem volt semmilyen bal-
jós előérzetem. Ha próbált is megszólalni a veszélyre figyel-
meztető ösztönöm, a felettes énem túlharsogta.
A nyilvánvaló megoldás csak otthon pattant ki a fejem-
ből. Vacsorára virslit főztem, az ábécében vásároltam.
Ennyi volt az életem. Ízetlen félkész termékek és csomagolt
kenyér. A jelenem és minden bizonnyal a jövőm is.
Lehet, hogy van valamilyen felvétel a kamerán, ötlött
fel bennem a tányér mosogatása közben. Túlműködő lelki-
ismeretem mesterfogása. Olyan gondolatot ültetett a
fejembe, amelynek nem tudtam ellenállni. Hiszen az autós
kamera felvételeket őriz az útról. Pont az a lényege, hogy

18

18.oldal
231337_Beliv_Fergeteg_bel_Levonat_2023-09-21.pdf September 21, 2023

ha szükséges, ezek előbányászhatók legyenek. Lejátszom,

amit a kamera rögzített, és máris okosabb leszek. Kis sze-
rencsével – már ha azt nem merítettem ki ma teljesen –
hamarosan megtudom, hogy került a kamera a pihenő-
helyre. És talán azt is, hogy miért. Lehet, hogy az előző
tulajdonosairól is kiderül valami. Ha a sors úgy akarja, és
ad valamilyen támpontot, ami alapján azonosíthatom
őket, akkor példás állampolgárként akár még vissza is szol-
gáltathatom nekik.
– Ennyire hülye azért nem lehetsz – győzködtem
magam.
Mérsékelt sikerrel.

19.oldal
231337_Beliv_Fergeteg_bel_Levonat_2023-09-21.pdf September 21, 2023

***

Bedugtam újdonsült kedvesem zsinórját, és megnyomtam

a bekapcsológombot. Színes menü töltötte be a képernyőt.
Kiválasztottam az archívumot. Dátummal megjelölt
könyvtárak listája jelent meg. Az utolsó két nappal korábbi
volt: 2017. 10. 8. Ezt nevezem, flottul megy minden.
A könyvtár megnyitásával egy rakás videó tolult elém.
A kütyü nem egyetlen óriásfájlba rögzítette a felvételt,
hanem húszperces szakaszokra bontotta.
Nem totojáztam, azonnal megnyitottam az első fájlt.
Valaki éppen beindította a motort, a szélvédőre szerelt
kamera pedig megkezdte a rögzítést. A pontos idő is sze-
repelt a képen: 17:03. Hang nem volt, de a helyet felismer-
tem, a Szentmáriai-víztározó partja volt Bobrovnik köze-
lében, konkrétan a középkori templom romja melletti kis
parkoló. Jól ismerik az autóval közlekedő pecások, üdülő-
vendégek és turisták. Az októberi időpont miatt azonban
a második és a harmadik kategóriát nyugodtan kizárhat-
tam, ilyenkor csak a helyiek járnak oda.
A kocsi megmozdult, a kamera végigpásztázta az üres
parkolót, megerősítve feltételezésemet, miszerint ősszel

20

20.oldal
231337_Beliv_Fergeteg_bel_Levonat_2023-09-21.pdf September 21, 2023

elnéptelenedik a „Liptói-tenger” környéke. Nem csoda,

ilyenkor barátságtalan az időjárás, hűvös szelek fújnak a
Liptói-havasok felől, sötéten fodrozva a vízfelszínt.
A kocsi elfordult a tározótól, és megállt.
Szóval a sofőr vár valakit, gondoltam.
Azonnal el is lépdelt a kocsi előtt egy alak, jól látszott a
képen. Zömök testalkat, szakáll, sildes sapka. Horgász,
bejött a tippem. Kezd összeállni a mozaik. Két szenvedé-
lyes pecás a hobbijának szentelte a napját a tározónál, és
most hazaindulnak. Ideje is, egy óra múlva már szürkület
lesz, két óra múlva sötét.
Megremegett a kép, mert a fazon beszállt, és becsukta
az ajtót. Elindultak.
Ismét remegőssé vált a felvétel, hepehupás arrafelé az
út, és tele van kátyúval. Igazán felvehette volna a kamera
a hangot is, meghallgattam volna, ahogy szentségelnek.
De továbbra is némafilm pörgött a szemem előtt, így a fan-
táziámra kellett hagyatkoznom azzal kapcsolatban, hogy
miként kommentálja két helyi pecás, amikor a kerék telibe
talál egy kátyút. Biztos, hogy megadták a módját, Liptón
nem finomkodnak az emberek.
Amúgy nem történt semmi érdekes. Rátértek a Bobrov-
nikba vezető útra. Nem haladtak valami gyorsan, talán dis-
kuráltak, vagy csak óvatosságból, elég kanyargós és kes-
keny az az út. Ki tudja, mibe fut bele az ember a kanyar
után? A vízfelszín hullámaiból és a bokrok mozgásából
ítélve erős szél fújt, ez is indokolhatta az óvatosságot.

21

21.oldal
231337_Beliv_Fergeteg_bel_Levonat_2023-09-21.pdf September 21, 2023

­ elhők borították az égboltot, de még nem esett – egyetlen

F
csepp sem volt a szélvédőn, és az ablaktörlő is pihent.
A Bobrovnik utáni kereszteződésben balra fordultak.
Szóval valamelyik arrafelé fekvő faluba igyekeznek. Vagy
Rózsahegyre. Egyenesen arra vezet az út. De akkor hogy
került a kamera a Dóval alatti pihenőhelyre? Az egészen
másfelé van, messze ettől az úttól.
Mindegy, valahogy majd csak kiderül.
Egyelőre dögunalom az egész. Dombos táj, széles lejtők,
rajtuk túl a Kócs-hegység erdei. Egyetlen szembejövő
kocsival sem találkoztak, minden kihalt. Csak a fákat és a
bokrokat ráncigálja a szél.
Elhaladtunk a Liptószentmiklósi járás végét és a Rózsa-
hegyi járás kezdetét jelző tábla mellett. Meredek lejtő
következett. A dombról lefelé futó útról pazar kilátás nyílik
a Liptói-katlanra, távolabb pedig az Alacsony-Tátrára.
A lejtőt záró éles kanyart egyenes szakasz követte.
Nénike sántikált az út szélén, végre egy élőlény. A kocsi
lassított, óvatosan megkerülték. Ez még a régi iskola, a
maiak már versenypályának használják ezt az utat. A gör-
nyedten, nehézkesen botorkáló, teljesen feketébe öltözött,
kendős öregasszony a kocsi felé fordult, amikor elhajtottak
mellette. Talán azt remélte, felveszik.
Ekkora jóindulat azért nem szorult az embereimbe. A lip-
tóiak segítőkészek, de nem tolakodók. Ha a nénike intett
volna, biztosan megállnak. De ő nem olyan, hogy szívessé-
get kérjen. Így hát óvatosan kikerülték, aztán gázt adtak.

22

22.oldal
231337_Beliv_Fergeteg_bel_Levonat_2023-09-21.pdf September 21, 2023

Elhajtottak Patak község mellett, és Besenyőfalu felé

közeledtek. Látszott a felvételen a híres travertinszikla,
rajta az esőverte kőkereszttel.
Hiába vezetett az út festői tájakon keresztül, én már
ráuntam. Azt még azért megvárom, hogy nem Besenyő-
faluba igyekeznek-e. Az nekem nem nagy út otthonról,
isten bizony visszaviszem nekik a kamerát.
De ha továbbmennek, akkor előregörgetek. Vagy szarok
az egészre. Kezdett kifulladni a kóros jólelkűségi roha-
mom. Nem is baj.
Áthajtottak a falun, és megálltak a lámpás keresztező-
désnél. A kocsi a jobbra kanyarodó sávba sorolt be, Liptó-
tepla, Lucski, Turapatak és Liszkófalu irányába. Illetve
Rózsahegy felé, ha távolabbi a célpontjuk.
Már nyúltam a kamera felé, hogy kikapcsoljam, de meg-
állt a kezem a levegőben.
A sofőr beletaposott a gázba, és kilőtt. Át a piroson.
Balra rántotta a kormányt, és átlósan átzúgott a keresz-
teződésen a pálya felhajtójára. Mint egy őrült. Majdnem
kipördült, úgy repesztett a D1-es felé.
Ez meg mi? Mi a fenét csinál? Csak tátottam a számat.
Úgy taposta a gázt, mintha egy hegy akarna hátulról
ráomlani.
Bekattant? Vagy üldözi valaki?
Amit láttam, az erre utalt. Valaki hajszolja, ő pedig meg-
próbál előle elmenekülni.
De egy másik magyarázat is eszembe jutott. Egy sokkal

23

23.oldal
231337_Beliv_Fergeteg_bel_Levonat_2023-09-21.pdf September 21, 2023

hétköznapibb lehetőség, nem kell rögtön hajtóvadászatról

képzelődni.
A vezető vagy az utasa telefonhívást kapott egy nagyon
sürgős, halaszthatatlan dologról. Ezért indult el olyan esze-
veszetten. És ezért ment másfelé, mint amerre eredetileg
tervezte.
Valóban hajszolja valami. De nem egy üldöző, hanem a
kényszer.
Ez jó magyarázat. Logikus és észszerű.
Hat teljes percen át ebben éltem. Amíg be nem futottak
Rózsahegyre.
A város előtt, a papírgyár mellett javították az utat, az
egyik sáv le volt zárva. Nagyjából tíz kocsi sorakozott előt-
tük. Narancssárga overallba öltözött munkás állította meg
őket, kezében piros forgalomirányító bottal, az ellenkező
irányból érkezőknek pedig integetett, hogy mehetnek.
Közelebb emeltem a szememhez a kamerát, hogy jobban
lássam, mi történik.
Fékeztek, és beálltak a sorba. Egy jó pont oda.
Teltek a másodpercek. Tíz, tizenöt. És nem történt
semmi. A rohadt életbe, miért nem voltak képesek bekap-
csolni a hangot? Fél karomat odaadnám, hogy most hall-
jam őket.
Megremegett a kép, a vezető megint beletaposott a
gázba. Alig tudta kikerülni az előtte álló Mercedest.
Megint rájött volna az őrjöngés?
A jelek szerint igen.

24

24.oldal
231337_Beliv_Fergeteg_bel_Levonat_2023-09-21.pdf September 21, 2023

Úgy zúzott végig az út szélén, mint egy pszichopata,

csoda, hogy el nem vitte a sorakozó kocsikat.
A narancssárga figura dühösen integetett, bosszúsággal
és döbbenettel az arcán.
De hiába. Egyenesen a szemből érkezők felé hajtottak.
Befeszültek az izmaim, ebből karambol lesz.
Egy ezüstszínű Škoda épphogy megúszta, csak a
műanyag kordont vitte el.
A másik sávból elborzadva bámultak a munkások.
A kocsi átgázolt a leszűkített szakaszon, majdnem
magával vitte az overallos alakot. Hajszál híja volt, komo-
lyan.
A városba érve sem izgatták magukat az ötvenes korlá-
tozás miatt.
Ezeket vagy a feldühödött albán maffia üldözi, vagy ret-
tenetes hírt kaptak. Minden perc számít. Súlyos baleset
érte a gyereket, és most kórházban van… Valami ilyesmi.
A következő kereszteződésben szerencsére épp zöldre
váltott a lámpa. A kocsi még csak nem is lassított.
Lekanyarodtak a városból kivezető bekötőre.
Akkor mégsem Rózsahegyre mennek? Ennek most már
végképp nem volt semmi értelme. Hová döngetnek ezek?
És miért?
Elzúgtak a Roveň lakótelep mellett. Nem kanyarodtak
le a katonai kórház irányába, valóban kifelé tartottak a
városból.
De mi a végcél? Oszada? Dóval? Besztercebánya?

25

25.oldal
231337_Beliv_Fergeteg_bel_Levonat_2023-09-21.pdf September 21, 2023

Legalább azt értettem már, hogyan került a kamera a

Dóval alatti pihenőhelyre. De hogy miért kellett ilyen őrült
tempóban teperni…?
A következő percben újabb meglepetés ért. Fehérpatak
után lassítottak, és a Vlčí dvor étteremnél letértek a par-
kolóba.
Aztán a kocsi megállt, mintha várnának valakit.
Lehet, hogy tényleg megőrült az autó vezetője. De miért
nem állítja le a másik, hiszen ott ül mellette az anyósülé-
sen. Nagydarab fickó, láttam, a felvétel elején elment a
kamera előtt. Biztosan el tudna bánni a sofőrrel, ha az
megzakkan. Vagy legalább kiszállna. Most például ennek
nem volt semmi akadálya, a kocsi állt.
De nem remegett meg a kép, nem nyílt az ajtó, senki
sem menekült ki a kocsiból.
Mozgás támadt a képernyőn. A közelben egy idősebb
úriember lépdelt egy ott parkoló Volkswagen felé. Végzett
az étteremben, és most be akart szállni a SUV-jába, hogy
folytassa útját. Mégsem ezt tette, hanem megállt, és a
kamera felé nézett.
Kicsit előre is hajolt, hogy jobban halljon.
Elég nyilvánvaló, hogy a pecások letekerték az ablakot,
és kiabáltak neki valamit.
Mindkét karom odaadom a hangsávért!
A frusztrációtól dühöngve figyeltem a néma előadást.
Ha csak egyetlen mondatot, ha csak pár szót hallhatnék…!
Az úriember zavartan pislogott, nem értette, mit akar-
nak tőle. Kérdezett valamit. Mintha meg akarna győződni

26

26.oldal
231337_Beliv_Fergeteg_bel_Levonat_2023-09-21.pdf September 21, 2023

arról, hogy jól hallotta, amit hallott. Aztán körülnézett, és

a nyakát kinyújtva valahová a kocsi mögé bámult.
Megrázta a fejét, megvonta a vállát.
A Volkswagenhez lépett, és kinyitotta az ajtót.
Továbbra is kiabálhattak neki, mert intett, hogy hagyják
békén. Beszállt, becsukta az ajtót, beindította a motort.
A VW megmozdult. A kamera előtt elhaladva elfordította
az arcát.
Mit akarhattak tőle? Fenyegették, szidalmazták, hülye-
ségeket kiáltoztak neki? Szemmel láthatóan szabadulni
akart tőlük.
Pedig nem magukkal nem bíró suhancok voltak, hanem
két középkorú férfi. Legalábbis akit láttam, az ötven körül
lehetett.
A pecások kocsija elindult a parkoló kijárata felé.
Arra számítottam, hogy jobbra fordulnak, és tovább-
hajtanak Besztercebánya felé.
De nem. Meglepetések és káosz kimaxolva.
Balra indultak, vissza Rózsahegyre!
Tiszta pszicho, már a józan ész maradványai is levegőért
kapkodnak.
Áthajtottak Fehérpatakon, és megint elmentek a Roveň
lakótelep mellett. Ezúttal az ellenkező irányból.
Mi következik mindebből? Bármi és semmi.
Nem volt konkrét úti céljuk. Találomra autóztak. A sür-
gős telefonhívással kapcsolatos elméletem összeomlott.
És nem is üldözték őket, hiszen akkor nem mentek
volna vissza. Vagyis az ádáz üldöző képe is szertefoszlott.

27

27.oldal
231337_Beliv_Fergeteg_bel_Levonat_2023-09-21.pdf September 21, 2023

De akkor mi marad? Mi a magyarázat?

Megvakartam a tarkómat, és önkéntelenül összerezzen-
tem. A magyarázatok készlete üres. Minden elfogyott, az
utolsó darabig, teljes kiárusítás volt.
Újabb videó indult, a kütyü automatikusan egymás után
játszotta le a húszperces szakaszokat.
A Kaufland után Kisselmec felé kanyarodtak. Gondo-
lom, ki akarják kerülni a javítás alatt álló részt a papírgyár
mellett, ahol majdnem elgázolták a munkásokat.
Legalább ez a tippem bejött. A falun áthajtva valóban
visszatértek arra az útra, amelyen nemrég még a város felé
robogtak. És ezzel kihagyták a sávlezárást, vagyis nem kel-
lett lassítaniuk, sem kényszerűen megállniuk. Mintha vala-
milyen okból féltek volna a fékezéstől, mintha folyamatos
mozgásban akartak volna maradni.
De miért?
A jóisten se tudja, semmi értelme nem volt az egésznek.
Két felnőtt férfi, két falusi pecás, két hamisítatlan liptói.
Akik rendszerint két lábbal a földön járó, megfontolt embe-
rek. Nem pedig valamiféle hóbortos hipszterek, még mit
nem.
Bár horgászás közben lecsúszhatott a torkukon némi
ital, azzal errefelé nem szokás spórolni. De annak az alak-
nak, aki a kamera előtt elment, semmi bizonytalanság,
semmi imbolygás nem volt a járásában. És abban sem lát-
tam nyomát az ittasságnak, ahogyan a sofőr vezette a
kocsit. Kiválóan vette a kanyarokat, és maximális hideg-
vérrel, a legkisebb megingás nélkül előzte meg a kocsisort.

28

28.oldal
231337_Beliv_Fergeteg_bel_Levonat_2023-09-21.pdf September 21, 2023

Teljesen beszámíthatónak tűntek. És közben olyan dol-

gokat csináltak, mintha teljesen beszámíthatatlanok len-
nének.
Ez egy rejtvény, egy paradoxon, egy kis agytorna.
Nem volt tőle jó érzésem. Kellemetlen volt látni ezt a
minden logikát nélkülöző ámokfutást. A gyomrom kissé
össze volt ugorva, a torkom kiszáradt, szaporán szedtem
a levegőt.
Pár perccel korábban még azt hittem, legalább azt
tudom, hogyan jutottak a Dóval melletti pihenőhelyre. De
most már ezt sem tudtam, hiszen ismét csak távolodtak
onnan, pont az ellenkező irányba tartottak. Kietlen ipar-
terület, a Kócs-hegység, távolban pedig a Tátra látszott a
képen. Alkonyodott, szürkeség borult a tájra.
Ivachnófalunál megint felhajtottak a pályára. Nem fog-
ták vissza a kocsit, elrobogtak a Liptói-tenger mellett.
Tesznek egy kirándulást a Magas-Tátrába? Ez is belefért
volna, bármi belefért. Valamiféle rejtélyes téboly tanúja
voltam, amely egyszerre kapta el mindkettőjüket. De mi
okozhatta?
Liptószentmiklóson újabb meglepetés várt. Letértek a
pályáról, a felüljárón áthajtottak a másik oldalra, és újból
felhajtottak a pályára – visszafelé! Ismét Rózsahegy felé
robogtak. Megint feltűnt a képen a tározó sötét felszíne,
a ködbe ágyazódó hegyek és a füstöt eregető papírgyár,
immár kivilágítva. Letérő, Kisselmec, Roveň, de ezúttal
nem álltak meg Fehérpatak után, hanem továbbhajtottak
a hegyekbe, Besztercebánya felé.

29

29.oldal
231337_Beliv_Fergeteg_bel_Levonat_2023-09-21.pdf September 21, 2023

Mintha felfedeztem volna a viselkedésükben egy csepp-

nyi logikát. Valamiért nem akartak vagy nem tudtak hos�-
szabb időre megállni. Viszont nem hagyták el azt a környé-
ket, amelyet ismertek. Ha valahol Dóval környékén
megfordulnak, és elindulnak visszafelé, azzal megerősítik
az elméletemet.
Így is történt. A nagy dóvali parkolóban vettek egy lát-
ványos kanyart, és már fötörtek is az ellenkező irányba.
Bekapcsolták a távolsági fényszórókat, mert már alkonyo-
dott a hegyekben. Bizonyos tekintetben zakkantnak, más
szemszögből viszont rendkívül józannak tűntek.
Rövidre fogom, a lényeget már érted. Így jártak fel-alá,
és kétségbeesettnek tűntek. Pedig elég lett volna rátaposni
a fékre, és máris megnyugodhattak volna. Vagy hazamenni.
Sem ezt, sem azt nem tették, ehelyett inkább megvalósí-
tották sajátos elképzelésüket az ingázó közlekedésről.
Közben teljesen besötétedett. Csak az úttest látszott a
reflektorok fénykúpjában a szinte világító felezővonallal.
Az autó vezetője láthatóan kezdett kimerülni, egyre
többet hibázott. Az utolsó pillanatban reagált a kanya-
rokra, időnként a szembesávba tévedt, odalett a magabiz-
tossága. Nem engedte a társát a volánhoz, feltűnt volna a
váltás.
Úttest, felezővonal, fénykúpok. És sűrű feketeség körös-
körül, amelyből olykor előtűnik egy útjelző tábla. De semmi
egyéb, az egyhangúság netovábbja.
Előregörgettem, nem volt hozzá idegem, hogy végignéz-
zem az egészet. Bíztam benne, hogy hamarosan kifogy a

30

30.oldal
231337_Beliv_Fergeteg_bel_Levonat_2023-09-21.pdf September 21, 2023

benzin. De nem fogyott ki, valószínűleg teletankolták a

kocsit pecázás előtt. Ezek gyakorlatias gondolkodású
emberek.
Elvesztettem a fonalat, nem tudtam, merre járhatnak.
Talán már ők sem. Megrekedtek a sötétségben, eltévedtek
különös tébolyuk fekete tintájában.
Úttest, felezővonal, fénykúpok… Órákon át. Kár, hogy
nem állították meg őket a rendőrök. Az lett volna érdekes.
Elérkeztem az utolsó felvételig, jön a finálé. 21:42-t jel-
zett az óra a képernyőn. A sofőr már úgy vezetett, mint
egy részeg, csoda, hogy megúszták baleset nélkül. Ész nél-
kül gyorsított, egyre kockázatosabbak voltak a manőverei.
De ez nem puszta fáradtság volt. Ha nem is hajszolta őket
senki, a vádlijában, az inaiban benne volt, hogy rohanni
kell. Hisztérikus menekülés, fokozhatatlan pánik érződött
a viselkedésén. Még jó, hogy kihaltak voltak az utak, Liptó
éjjel olyan, mint egy elátkozott vidék. Különben már rég
összetörték volna magukat. De ki tudja, meddig tart még
a szerencséjük?
Egyszer csak letértek az útról, és megálltak. A fénynya-
láb ütött-kopott mászókákra és túlcsorduló konténerekre
vetült. Olyan volt, mint egy déjà vu, felismertem a pihenő-
helyet.
Most kiderül az igazság, végre megtudom, hogyan
került oda a kamera.
A kép megremegett, de nem úgy, mint az ajtó becsuká-
sakor. Valaki dühösen le akarta tépni a szélvédőről.
Egy idő után sikerült is neki, a kép elmosódott.

31

31.oldal
231337_Beliv_Fergeteg_bel_Levonat_2023-09-21.pdf September 21, 2023

Homályos foltok, zűrzavar, sötétség.

Ütődés. A kamera a földre esett. Letépték a szélvédőről,
és kidobták az ablakon.
De miért? De miért? De miért? Az estém refrénje.
Magyarázat nuku, semmi újat nem tudtam meg.
A kamera az aszfalton hever, kedves gyerekek, vége a mesé-
nek.
Na de az utolsó képkockák… Fortuna, a szerencse isten-
nője, megjutalmazott a kitartásomért.
Az ablakon kihajított kamera keményen landolt. A fel-
vétel folytatódott, az objektív a pihenőhely kijáratára irá-
nyult. Jól gondolod – felvette a távozó kocsit. A rendszám
és a részletek kivehetetlenek voltak, Fortuna nagylelkűsé-
gének is van határa. Az viszont tisztán látszott, hogy a
járgány egy régebbi típusú, szürke Cherokee terepjáró.
Valamiért kidobták a kamerát, és továbbhajtottak.
Egy régebbi típusú, szürke terepjáróban…

32.oldal