A tananyag fejlődése a középkorban

A IV. század elején szerveződtek az első kolostori jellegű közösségek. Ettől kezdve a római
birodalomnak nemcsak a keleti, hanem nyugati részén is létrejöttek az első kolostorok. Szent
Ágoston is meglátogatott néhányat Itáliában, majd afrikai szülővárosába, Tagastéba visszatérve
maga is alapított kolostort.
Ebben a "sötét középkor"-nak nevezett zaklatott időszakban, a VI-VIII. században a kolostorok a
nyugodt szellemi élethez biztosítottak kiegyensúlyozott körülményeket. A szerzetesek a
lelkigyakorlaton, szent könyvek olvasásán és a reájuk bízott gyermekek oktatásán kívül nehéz
testi munkát is végeztek.
1. Kolostori iskolák
Minden kolostorban folyt olvasástanítás. A korábbi korszakokban - a görög és a római nevelés
időszakában - viszonylag kevesen tanultak meg olvasni. A kolostorok alapításával indult meg az
olvasástanulásnak az első nagy hulláma, amely széles körre terjedt ki. A rendtagok ugyanis
mindenkit maguk közé fogadtak, előkelő családok gyermekeit éppúgy, mint a társadalom alsó
rétegeiből származó fiúkat. A szerzetesek a kolostorokban többirányú műveltségre tehettek szert.
Legtöbbjük az olvasást sajátította el, és azokat az egyházi énekeket, amelyek a liturgia szerves
részét alkották. A 600. esztendő táján Szent Gergely tevékenysége nyomán az énekoktatás fontos
szerephez jutott a kolostorok életében.
A gyakorlati társadalmi igények hatására az új iskolarendszerrel párhuzamosan új
tananyagrendszer alakult ki. Ez az új klerikus tananyag - mint látni fogjuk - magába olvasztotta
a "hét szabad tudomány" egyes tagjait. A VIII. században a Karoling-kor elméletírói két
csoportra bontották ezt az ókorból örökölt tudományrendszert.
Kérdés: mi is tartozott az úgynevezett hét szabad tudomány közé?
A trivium tagjai a szóval, a szöveggel foglalkozó tudományok: a grammatika, a retorika és a
dialektika. A quadrivium alkotóelemei pedig a számviszonyokra vonatkozó ismeretanyagok: az
aritmetika, a geometria, az asztronómia és a zeneelmélet.
Mint már fentebb említettük, a klerikus műveltség alapját az olvasás és az éneklés jelentette. Az
előbbi körébe tartozott a latin szövegek és számok elolvasása, néhány egyszerű latin nyelvtani
szabály és a latin nyelv alapvető szókincse. Az utóbbi pedig - az egyházi énekek
megszólaltatásán túl - az egyházi liturgia ismeretét is megkövetelte; vagyis tudni kellett, hogy az
egyes dallamok mikor, milyen ünnepeken, a szertartás melyik részében csendülhetnek fel.
Akik magasabbra akartak kerülni a klerikus pályán, azok további három "komplex" tantárggyal
ismerkedtek meg behatóan:
Grammatika. Ennek a már régtől fogva ismert komplex tantárgynak a keretei között tanulták
meg a részletes latin nyelvtant, a helyesírás, a kiejtés, a hangsúlyozás szabályait nemcsak
elméletben, hanem a gyakorlatban is. Szükség is volt erre, mivel a frank birodalomban a latin
mint idegen nyelv a tudomány, az egyházi élet és a közigazgatás nyelve volt.
Diktámen. Több szálból szövődött össze ez az ismeretkör. A tanulók ennek keretei között
sajátították el a latin nyelvű írásművek fogalmazásának szabályait. Ez volt tehát a gyakorlati
"írásművészet" tudománya. Azt is megtanulták, hogyan kell okleveleket helyesen kiállítani, peres
ügyekben vagy egy földbirtok adás-vétele kapcsán. Ehhez bizonyos fokú jogi ismeretre is
szükség volt. A különféle írásművek - például levél, törvényszöveg, történeti feldolgozás -
sajátos műfaji és stiláris szabályait is ismerniük és alkalmazniuk kellett. A diktámen keretei
között került sor a verselés művészetének és az énekelt versekkel kapcsolatos tudnivalóknak a
megismertetésére.
Kompútusz. Ez a számokkal kapcsolatos ismeretek összessége volt a középkori klerikus
műveltségben. Számtani műveletek, az elemi geometria szabályai, a csillagos ég ismerete
tartozott körébe. A naptárkészítéshez - ez is a papok feladata volt - csillagászati számítások
ismerete is szükséges volt. Az időszámítás tudománya, a történeti időfolyam főbb állomásainak
ismerete, néhány természeti jelenség (villámlás, szelek, a négy évszak) magyarázata, néhány
földrajzi téma és az emberi test fölépítésére vonatkozó korabeli ismeretanyag is ide tartozott.
Láthatjuk, hogy az antikvitás "hét szabad tudománya" hogyan transzformálódott át egy hármas
tagozódású, gyakorlati jellegű klerikus műveltség elemeivé.
2. Plébániai iskolák
A plébániai oktatás tananyagát az olvasás (lectura) és az éneklés (cantus) alkotta. Az
egyszerű falusi plébánosnak nem volt szüksége magasabb műveltségre. Mégis e két alapvető
készséghez szervesen társult az emlékezet fejlesztése, hiszen nagy mennyiségű anyanyelvű és
latin szöveget kellett megjegyezniük (tízparancsolat, imák, szentségekről való ismeretek,
szentírásrészletek stb.). A falusi plébánosoknak mindezeken túl a mise - vasárnaponként és
ünnepenként változó - szentírási szövegeit, érthetően, szépen hangsúlyozva kellett felolvasniuk,
tájékozottnak kellett lenniük a liturgikus előírások terén, ismerniük kellett az egyházi éneket. Az
elemi szintű klerikus műveltség tehát gyakorlatra irányuló, praktikus ismeret- és készség-
együttes volt.
3. Székesegyházi iskolák
A papi műveltség elsajátításának harmadik lehetséges színtere - a kolostorok és plébániák mellett
- a székesegyházi iskola.
Az alsó fokú iskolás ismereteket (olvasás és éneklés) a komplex "tantárgyak", alaptudományok
követték: a latin grammatika, a diktámen és a kompútusz. A székesegyházi iskolák tanulói ezeket
sajátították el.
Később, a XII-XIII. században azután a magasabb színvonalon oktató székesegyházi iskolákban
kiemelkedett ezek közül néhány speciális tudomány: a filozófiai alapozású teológia, a
jogtudomány (decreta) és az orvostudomány (medicina). Az orvostudomány fejlődését az
akkoriban egyre jobban elterjedő arab tudományos hatás serkentette. A középkor orvosainak
kedvelt olvasmányává lett Avicenna (Ibn Sinà) "Kánon"-ja.
Így vált teljessé a klerikus műveltség hármas rendszere: az alap- és középfokú műveltséget
a specializálódott szaktudományok koronázták meg.
A következő táblázat a középkori klerikusműveltség elemeit szemlélteti:
c) orvostudomány
Önálló szaktudományok b) egyházjog
a) filozófia-teológia
c) kompútusz
Komplex alaptudományok b) diktámen
a) grammatika
b) éneklés
Alsó fokú iskolás ismeretek
a) olvasás

4. A középkori egyetemek
A tipikus egyetemi stúdiumok a következőképpen alakultak: A facultas artium ("ars"-fakultás,
filozófiai fakultás vagy magyarra fordítva: bölcsészeti kar) első esztendei alatt latin grammatikát,
majd logikát tanultak a hallgatók. Ha ezekből sikeresen levizsgáztak, megkapták a
baccalaureatus fokozatot. Arisztotelész természetbölcseleti művei következtek ezután, ennek
befejeztével nyerték el a licentiatust. Végezetül Arisztotelész etikai fő művét, a "Nikomakhoszi
Etiká"-t tanulmányozták, ezután került sor magiszterré avatásukra. Magiszterként maguk is
tarthattak előadásokat bármely egyetem filozófiai (más szóval "ars") fakultásán. Minden
egyetemi hallgatónak először el kellett végeznie a facultas artium-ot, csak ezután léphetett a jogi,
teológiai vagy orvosi fakultásra.
A középkori egyetemek fakultásainak egymásra épülését a következő ábra szemlélteti:
orvosi kar jogi kar teológiai kar
 filozófiai kar
Az egyes európai egyetemeken nem mindegyik fakultás fejlődött egyenlő mértékben.
Bolognában a jogi kar vált Európa-szerte ismertté. Nagy érdemeket szereztek professzorai a
klasszikus római jogra alapozott világi jog kidolgozásában. Olyan egyetemes érvényű
jogrendszert jelentett ez, amely azonos volt az egész feudális Európában, nem különbözött
népenként, nemzeti hagyományonként. A párizsi egyetem a filozófiai alapozású teológia
művelésével tűnt ki. Fontos eleme volt ennek a "skolasztikus dialektika", illetve a skolasztikus
bizonyítási mód, amely egyben oktatási módszert is jelentett. (A középkor filozófiája, a
skolasztika nevét onnan nyerte, hogy "iskolában" művelték.) Ez a módszer annyira elterjedtté
vált, hogy - a filozófián és teológián kívül - hamarosan más tudományok tanításakor is
alkalmazták.
Mi volt ennek a módszernek a lényege? Az ismeretkörök tanítása a következő menet szerint
történt:
1. A tanítandó tételt röviden, szabatosan fogalmazták meg, többnyire kérdő formában.
2. Felsorakoztatták a tétel ellen hozható ellenérveket.
3. Ezután a tétel mellett szóló érvek következtek. (Mindkét oldalon logikai érvek és tekintélyes
szerzők véleményei szerepeltek.)
4. A tétel kifejtése, eldöntése és a döntés megokolása következett.
5. Ennek alapján megcáfolták a (2. szám alatt szereplő) ellenérveket.
A skolasztikus bizonyítási mód deduktív ismeretszerzési módszer, mely kizárólag a gondolkodás
műveleteire alapoz, és figyelmen kívül hagyja az érzéki tapasztalásból származó ismeretanyagot.
Előnye, hogy fegyelmezett gondolkodásra nevel, kizárólagos alkalmazása viszont - éppen a
külső érzékletek elhanyagolása miatt - öncélúvá teheti a gondolkodást.
A középkori skolasztikus filozófia egyik alapkérdése az univerzáliák és a reáliák körül zajlott.
Háromféle felfogás alakult ki:
1. A "végletes realizmus" azt állította, hogy a fogalmak, az eszmék megelőzik a dolgokat
(universalia sunt ante rem);
2. a "mérsékelt realizmus" szerint a fogalmak benne foglaltatnak a dolgokban (universalia sunt in
re);
3. a nominalizmus szerint pedig a fogalmakat pusztán az ész teremti, amikor a dolgokból "vonja
ki" őket (universalia sunt post rem).
A nominalizmus jeles képviselője William Occam (1280-1349) volt. A dolgok: dolgok, a
fogalmak pedig fogalmak - így lehetne tanítását leegyszerűsítve értelmezni. Nincsen szükség a
valóság megkettőzésére, a létezők szaporítására. Isten megismerhetetlen, nincsenek
megragadható tulajdonságai. Abszolút hatalommal és végtelen kiterjedéssel rendelkezik. Semmi
és senki sem befolyásolhatja őt. Mindössze abban reménykedhetünk, hogy ha elő az ítélet napja,
talál számunkra enyhítő körülményt. Engedelmeskednünk kell tehát Istennek és bíznunk kell a
saját értelmünkben. Occam szkepticizmusa az empirizmus kialakulásának vetette meg az alapját.
A skolasztikus filozófia legkiemelkedőbb képviselője Aquinói Szent Tamás (1225?-1274) volt,
aki a párizsi egyetem professzoraként alkotta meg a skolasztika szintézisét. "Summá"-jában
hatalmas összefüggő szintézisbe ötvözte a középkor világképét.
A dél-franciaországi Montpellier egyetemén az orvosi fakultás vált a XIII. század során európai
hírűvé. Galénosz és Hippokratész művei alapján folyt az oktatás, amelyet az arab orvosok
tanításaival egészítettek ki. Évszázadokon át ismert volt a középkorban az egészségügyi
útmutató, melyet a Salerno kolostori iskolájában élő szerzetesek dolgoztak ki arab orvosok
műveit latinra fordítva. Ez a mű (Regimen sanitatis Salernitatum) hexameteres verssorokba
sűrítve tartalmaz - a kor tudományos színvonalának megfelelő - egészségügyi ismereteket, orvosi
tanácsokat.
A világi nevelés

1. A lovagok nevelése
A középkor társadalmi rendjének alapja a földbirok, a feudum volt. A birtok tulajdonosának
elsőrendű kötelessége volt, hogy mindazt, amit örökölt megvédje és gyarapítsa. Ehhez katonai
erényekre: fizikai erőre, ügyességre, a fegyverforgatás készségeire volt szükség. A nemesi
fiúgyermekeket ennek szellemében nevelték. A családi birtokot a legidősebb gyermek örökölte, a
többi pedig a király, a fejedelem vagy más hűbérúr szolgálatába szegődött.
Bátor, hősies férfiak nevelése volt a cél, akik készek életüket habozás nélkül feláldozni a
szent cél érdekében. A lovagi ideál a görög arisztokrácia kalokagathia eszméjéhez volt
hasonlatos. Ismét értékké vált az, amit az őskeresztények elutasítottak: a testi erő, a
harcedzettség, a fejlett fizikum. A fizikai erőn kívül ez az ideál olyan erényeket is magába
foglalt, amelyekhez hasonlókkal már Spártában is találkozhattunk. Lelkierő, kitartás, a
szenvedés és a halál megvetése, mértékletesség és önuralom - ezek a jó lovag lelki
tulajdonságai. Ehhez járult a hűbérúr iránti feltétlen hűség, valamint a legendássá vált
"lovagiasság": a legyőzöttek iránti nagylelkűség, a gyengék és elesettek gyámolítása, a női nem
feltétlen tisztelete.
A lovagi nevelés "iskolái" a főúri udvarok voltak. Ezekbe a politikai és kulturális központokba
küldték a feudális urak gyermekeiket - miután otthon a vallás alapjait, a legfontosabb erkölcsi
szabályokat, a fegyverforgatás alapvető készségeit már elsajátíttatták velük. A főúri udvarok
nem iskolás "könyvműveltséget" adtak, mint amilyent a klerikusok szereztek az egyházi
iskolákban. Ezek a fiatal fiúk a valós élet keretei között, a lovagi tornák, vadászatok,
fegyvergyakorlatok forgatagában tanulták meg mindazt, amire a későbbiekben szükségük
lehetett. Itt tettek szert testi ügyességre és erőre, de itt, a mindennapi élettapasztalatok, a
követésre méltó minták alapján bontakoztak ki bennük - a már említett - lovagi tulajdonságok,
erények. De itt tanulták meg a lovagi műveltség egyes elemeit is: a dal, a zene, a tánc szükséges
velejárója a lovag életnek, hogy ellenpontozza a kegyetlen háborúk szörnyűségeit.
A követendő példákat felkínáló hősi történeteket, az úgynevezett "lovagregényeket" (roman)
nem könyvből olvasták, hanem meghallgatták - hiszen a lovagok többsége nem tudott írni-
olvasni. Hallomás útján ismerték meg - többek között - a Roland-éneket, mely az arabok ellen
harcoló két frank lovag, Roland és Olivier tragikus, de felemelő pusztulását bemutatva adott
nekik példát önfeláldozásból, hazaszeretetből. "Francia föld, igen édes ország vagy" - sóhajtanak
föl az idealizált keresztény fejedelem, Nagy Károly vitézei haláluk előtt, egy új életérzés
kifejezéseként. Az "édes" jelzővel illetett francia föld szeretete ugyanis új fejleményt jelez: a
nemzetté válás folyamatának kísérőjelensége ez.
A lovagi műveltség építőkövei közé tartozott a nyelvtudás is. Ez a nyelv már - a klerikusok latin
nyelvével szemben - egy nemzeti nyelv, a német és angol lovagvárak esetében a francia.
Szükség is volt ennek elsajátítására, hiszen a művelt ifjú lovagnak ezen a nyelven illett
társalognia az előkelő hölgyekkel.
Látható: a lovagok nevelése gyökeresen eltért a klerikusok képzésétől. Mégis - talán a
párhuzamok keresése miatt - a korabeli és későbbi írók a "septem artes liberales" mintájára "hét
lovagi készség"-ről írtak. A lovaglást, úszást, nyilazást, vívást, vadászatot, sakkozást és az
éneklést - feltehetően a hetes szám misztikája jegyében - foglalták egységesnek vélt rendszerbe.
Ugyanígy elméleti konstrukció a lovaggá válás folyamatának három szakaszra bontása: apród
gyermekkorban, fegyverhordozó ifjúkorban és lovag felnőttkorban.
Mivel az asszonyok látták el a gazdaság irányítását nem sok idejük maradhatott arra, hogy
elméjüket műveljék. Az íráshoz általában nem értettek, olvasni is csak kevesen tanultak meg. Az
alapvető művelődési eszközt számukra is a nemzetközi méretekben közkinccsé vált
lovagregények jelentették. Ezeket a "regények"-et (a nevük "roman", s ez eredetileg francia
nyelvű könyvet jelent) a XII. században már több európai nyelvre lefordították. A
várkisasszonyok ezekből tanulták meg a jó modor, az illem szabályait, a társaságbeli
viselkedést, az úri magatartást.
Mindezeken túl - ha még maradt idejük - énekelni, táncolni, franciául beszélgetni tanultak, hogy
majdani életükben ezzel is fényt vigyenek a hétköznapok egyhangúságába, s vendégjáráskor,
ünnepnapokon úgy tudjanak viselkedni, ahogyan az illik.

2. A városi polgárság iskolái

A városi plébániai iskolák tananyagának középpontjában - az olvasás, írás és az éneklés
tanításán túl - a latin nyelv oktatása volt. A köznapi latin nyelvet oktatták itt, szemben a
székesegyházi iskolák csiszolt, ékes latinságával. Fontos volt a városi polgárok gyermekei
számára e köznapi latin elsajátítása, mivel abban a korban ez a nyelv töltötte be a legfontosabb
világi-köznapi kommunikációs eszköz szerepét is.
Az alapvető készségek (olvasás, írás) és a latin grammatika tanulmányozása után a városi iskolák
növendékei már praktikus - a jövendő életpályához szükséges - ismeretek tanulásával
foglalkoztak. A világi pályákra igyekvőknek a rektor megtanította a különböző hivatalos iratok
szerkesztését, pénzügyi ismereteket, gyakorlati számtant, könyvelést, kereskedelmi levelezést,
földrajzi-csillagászati ismereteket. A latin nyelvet - a világi pályákra készülők esetében - az
anyanyelvi írás-olvasás oktatásával egészítette ki.
Komplex ismeretköröket sajátítottak el ezek a fiatalok, olyan tudásanyagot, mely a - korábban
bemutatott - klerikus műveltség diktámen és kompútusz ismerettömbjének számos elemét is
magába ötvözte.

Készítette: Csontos Bernadett