Első fejezet

RTŐL TENGERIG
TENGE

Tom visszafojtotta a lélegzetét, és megpróbált

mozdulatlan maradni. A szeme előtt lebegő
szörnyetegeket figyelte. Éles ollókkal felsze-
relt bestiák rejtőztek a kövek között, kocso-
nyás pacák lebegtették a csápjaikat, és vörös,
csillag formájú lények jöttek-mentek ragacsos
lábaikon. Tom azonban nem félt, épp ellen-
kezőleg. Most volt csak igazán elemében,

06_10_Chaper_1.indd 6 2024. 04. 04. 14:10

 ahogy arccal a vízben a sziklás tengerpart
egyik vízzel telt mélyedésének lakóit figyelte.
Ha lettek volna kopoltyúi, akár egész nap ott
marad! A teljes vakációját Kalifornia tengeri
élővilágának megismerésével akarta tölteni.
Amikor feljött levegőért, hallotta, hogy az
anyukája a nevét kiáltja a partról.
Éppen elővette a piknik hozzá-
valóit a hűtőládából. Eljött az
ebéd ideje!
Miközben Tom össze-
szedte a hálóját és a vödrét,
megakadt valamin a tekin-
tete: egy apró állatka bele-
gabalyodott a hínárba.

06_10_Chaper_1.indd 7 2024. 04. 04. 14:10

 Óvatosan kiszabadította, és felvette. Nem
is állat volt, hanem egy kis műanyag figura,
amely szemkötőt és szakállat viselt, mint egy
vén kalóz. Milyen különös!
Tom sosem szeretett semmit elhozni a ten-
gerpartról, de ennek határozottan nem ott
volt a helye. Zsebre tette, és átmászott vele
a sziklákon, hogy mielőbb megmutassa az
anyukájának.
– Nézd, mit találtam!
– Várj, kitalálom – szólt az anyukája,
miközben átnyújtott neki egy szendvicset.
– Egy kagylót? Egy érdekes követ? Egy halott
rákot?
– Nem! – nevetett fel Tom, és átnyújtotta
a játékfigurát. – Ezt.
Az anyukája megforgatta a kezében a kis
műanyag kalózt.
– Ó, lehet, hogy akkor került ide, amikor az
a játékokat szállító teherhajó balesetet szen-

06_10_Chaper_1.indd 8 2024. 04. 04. 14:10

 vedett – mondta tűnődve. – Viharba került,
és amikor az óriási hullámoktól megbillent,
a fedélzetéről több láda is a tengerbe zuhant.
Ez évekkel ezelőtt történt, de a mai napig sod-
ródnak a partra játékok. Az embereknek már
szinte hobbiból kutatnak utánuk.
– És ez is arról a hajóról származik?
– Meglehet. Mindenesetre mókás lenne,
nem?

06_10_Chaper_1.indd 9 2024. 04. 04. 14:10

 Tom mosolyogva bólintott,
de mélyen legbelül aggasz-
totta őt a történet. A műanyag
négyszázötven év alatt bomlik le,
és veszélyt jelent a tengerek élővilágára.
A tekintete visszatévedt a sós víz vájta szik-
lás medencékre. Azon tűnődött, vajon több
játék is rejtőzik-e ott, amikor valami ezüstös
csillogást vett észre. Mi lehet az? Talán egy
partra vetődött hal?
– Mindjárt visszajövök, anyu!
Gyorsan befalta a szendvicsét, és elfutott.
Csakhogy nem egy hal volt az. Hanem
egy apró, csillogó korong, amelyre a négy
égtáj betűjelét vésték: É, K, D és Ny. Ez csak
egyetlen dolgot jelenthetett!
– Ez az! – ujjongott Tom.
Abban a pillanatban tengeri pára emel-
kedett a sziklák fölé, és úgy lebegett a leve-
gőben, mint egy csillogó kristályfüggöny.

10

06_10_Chaper_1.indd 10 2024. 04. 05. 17:03

 Tom gondolkodott, hogy szóljon-e az anyu-
kájának, de aztán eszébe jutott, hogy amikor
felfedezőútra indul, mindig megáll az idő. Fel
sem fog neki tűnni, hogy elment!
Ahogy belesétált a csillámló permetbe,
hirtelen nagy fényesség támadt. Amikor el-
halványult, Tom kinyitotta
a szemét, és pislogott.
A párás kaliforniai hő-
ség, a strand és a szik-
lamedencék eltűntek.
Egy hűvös szobában
találta magát, ahol
számítógépek és kép-
ernyők zümmögtek.
– A felfedezőállo-
más! – kiáltotta. – De
örülök, hogy újra látom!
A falak mellett vitri-
nek sorakoztak, üvegeik

11

06_10_Chaper_1.indd 11 2024. 04. 04. 14:10

06_10_Chaper_1.indd 12 2024. 04. 04. 14:10
 mögött lávakövekkel, meteoritokkal, régi
tollakkal, kagylóhéjakkal, rovarok páncéljai-
val és dinoszaurusztojásokkal.
A boltíves mennyezetre a Tejútrend-
szer csillagait és bolygóit festették, a pad-
lón pedig hatalmas világtérkép terült el. Ez
volt a titkos felfedezők főhadiszállása, akiket
a tudásuk és a kíváncsiságuk miatt választot-
tak ki, illetve azért, mert kiválóan tudtak csa-
patban dolgozni. Összesen nyolcan voltak, és
úgy tűnt, ezúttal ő, a tengerbiológus érkezett
elsőként.
– Jelen! – kiáltott fel a fiú, elindítva a beje-
lentkezések sorát.
– Jelen! – lépett elő a következő pillanat-
ban a kozmikus ködből Prija, a csapat űrku-
tatója.
– Jelen! – integetett Ben, vörös hajában
egy nagy, lila virággal. Ez nem volt szokatlan
tőle, hiszen a fiú az esőerdőket kutatta.

13

06_10_Chaper_1.indd 13 2024. 04. 04. 14:10

 – Jelen! – mosolygott rá Emma, a csapat
biológusa, és gyorsan megvizsgálta a virágot,
hátha talál benne rovarokat.
– Jelen! – lépett a terembe egyszerre
Cseng, a geológus, és Roberto, a történész.
A kínai fiú haját belepte a mészkőpor, Roberto
azonban óvatosan kisepergette belőle a ré-
gészecsetével.
– Jelen! – csatlakozott társaihoz Kiki,
a csapat mérnöke, akinek mint mindig, most
is egy ceruza lapult a füle mögött.
– Mi a helyzet? – fordult a többiekhez.
– Addig nem tudjuk meg, amíg ide nem
ért mindenki – felelte Tom. – Hol van Tamiko?
– Jelen! – zihálta a dinoszauruszkutató
lány, aki úgy szaladt át a fénylő portálon,
mintha velociraptorok üldöznék. – Elkéstem?
– Igen, de te messzebbről jössz – kunco-
gott Roberto. – Egyenesen a jura időszakból!

14

06_10_Chaper_1.indd 14 2024. 04. 04. 14:10

 Mindig jól szórakoztak, amikor találkoz-
tak, ám tennivalójuk is mindig akadt bőven.
A térképen ezúttal is elkezdett villogni egy
piros pont. A következő küldetés helyszíne!
– Én tudom, hogy ez hol van! – jelentette
ki Emma. – Cornwall partjainál, Angliában.
Egyszer nyaraltam ott.
Abban a pillanatban felvillant a felfede-
zőállomás egyik képernyője, és egy tátott
szájú cápa jelent meg rajta. Akkora volt, mint
egy busz!
– De ijesztő! – borzongott meg Ben.

15

06_10_Chaper_1.indd 15 2024. 04. 04. 14:10

 – Látnod kellene egy T. rexet! – nevetett
fel Tamiko.
– Ez egy óriáscápa – állapította meg Tom.
– Teljesen ártalmatlan.
– Van valami a szájában – hunyorgott Kiki.
– Nem látom, mi lehet az.
A képernyőn lévő kép elfordult, hogy más
szemszögből mutassa a cápát.
– Jaj ne! – kiáltott fel Tom.
– Egy halászháló. Az a cápa
nagy bajban van! Szerintem
ez lesz a küldetésünk.
A fiú jelvénye felvillant.
– Ez az! A felfedezőál-
lomás engem választott!
A felfedezők izga-
tottan egymásra néztek.
A felfedezőállomás minden
küldetéshez két csapattagot

16

06_10_Chaper_1.indd 16 2024. 04. 04. 14:10

 jelölt ki, akik együtt mentek a terepre. Vajon
ki lesz a másik?
– Én vagyok az! – emelte fel a kezét meg-
lepetten Kiki, miközben a világító jelvényére
mutatott. – Ez elég furcsa! Miért kellene egy
cápa megmentéséhez egy mérnök?
– A felfedezőállomás sosem téved – vonta
meg a vállát Emma.
– Ideje indulnotok! – trillázta Prija, és
megnyomott egy nagy gombot a falon.
Egy csapóajtón át egy rozoga, vén gokart
emelkedett ki a padló alatti garázsból. A neve
Kopó volt, Charles Darwin, a híres természet-
tudós hajója után. Az öreg járgány minden
terepen elboldogult, minden hőmérsékletet
kibírt, és már körbejárta az egész világot az
égbolttól egészen az óceánok mélyéig.
Kiki és Tom bevetették magukat a molyos
ülésekbe, és feltartották a hüvelykujjukat.

17

06_10_Chaper_1.indd 17 2024. 04. 04. 14:10

 Cseng, Roberto, Emma, Ben, Tamiko és Prija
a gépükhöz ültek.
– Készen állsz? – kérdezte Tom.
– Készen – biccentett Kiki.
Megnyomta az indítógombot a műszer-
falon. A gokart megrázkódott, és
mindent vakító fényesség árasz-
tott el. Kopó zörgött és nyikor-
gott, aztán egy hangos katta-
nással eltűntek a kerekei.
– Átalakul! – kiáltotta izgatottan Tom.
– De mivé? – kérdezte Kiki.
– Azt majd meglátjuk!
Kopó rázkódása ugyanolyan gyorsan
abbamaradt, mint ahogyan elkezdődött.
Körülöttük az éles fény lágy napsütéssé sze-
lídült, és halványkék égbolt terült el fölöttük.
Kiki lenézett.
– Kopóból motorcsónak lett! – ámult el.
– És úgy tűnik, mi vagyunk a legénység!

18

06_10_Chaper_1.indd 18 2024. 04. 04. 14:10

06_10_Chaper_1.indd 19 2024. 04. 04. 14:10
 – De odasüss! Nem vagyunk egyedül
– mutatott Tom a partvonalra, ahol egy hatal-
mas hajó horgonyzott a sziklák között.
Az ülése alól egy távcső gurult elő; Tom
gyorsan a szeméhez emelte.
Így közelről látta a hajó rozoga fedélze-
tét, csapzott kötélzetét és az árbóckosarat.
A főárbócon fekete zászló lengett, rajta egy
koponyával és két csonttal.
– Mit látsz? – kérdezte Kiki izgatottan.
Tom nagyot nyelt.
– Kalózokat!

06_10_Chaper_1.indd 20 2024. 04. 04. 14:10