3
2005. április 15.
BELÜGY
Különösen a három évvelezelõtti kormányváltást követõ-en számos elképzelés születettebben a témában: valamennyiérdekvédõ egyetért abban,hogy szükség van az azonosszakmában vagy szektorban te-vékenykedõ munkavállalókspeciális bérezési, munkaügyi,munkakörülményekkel kapcso-latos szempontjait is figyelem-be vevõ kollektív szerzõdésekmegkötésére, ami csak az érin-tett ágazat dolgozóinak együt-tes erõfeszítésével lehet sike-res. Az autonóm szakszerveze-tek szószólói a tárgyalások jogiés formai kereteit biztosító in-tézmények, bizottságok létre-hozását, a vasasok pedig a me-zõgazdasági, közalkalmazotti,kereskedelmi pályák dolgozói-nak szakmai szövetségét, ér-dekvédelmi célzatú fúziójáthelyezik elõtérbe. Hasonlómegállapításra jutottak aSZEÉSZT unió szóvivõi, il-letve az egyik hazai bányász-szakszervezet képviselõje, akia bányászok foglalkoztatási ésbéremelési garanciáinak eléré-sét, az energiaipari érdekvédõkszoros együttmûködésében lát- ja. A hazai munkásképviseletifórumok közös célja, hogy aszakmák összefogásával egynyugat-európai vagy a skandi-náv példára emlékeztetõ ke-mény és fegyelmezett érdek-képviseleti mozgalom jöjjönlétre, amely egyszerre lehet al-kalmas szakmák hírnevének,nemzetközi és kulturális kap-csolatainak ápolására, valaminta bérbõl és fizetésbõl élõkmunkahelyének, szociális joga-inak védelmére, kiszolgáltatott-ságának csökkentésére. A ma-gyarországi állapotok különö-sen az utóbbi szempontokatindokolják: a szocialista-sza-baddemokrata koalíció a kór-házak privatizációjára, ezzelbetegek és egészségügyi dolgo-zók százezreinek kiszolgáltatá-sára törekszik, nem is beszélveaz itteni alkalmazottak ala-csony bérérõl és az elavultmunkakörülményekrõl. Nem jobb a helyzet a könnyûiparbansem, ahol helyenként a munká-sok bére a létminimumot seméri el.A mezõgazdaságban pediggyakorlatilag hiányzik az ag-rárérdekvédelem: a rendszer-váltás idején rövid idõre létre- jött ugyan a földmûvelõk ér-dekvédelmét felvállaló Agrár-szövetség, ám az Orbán-kor-mány idejére ez a fórum gya-korlatilag megszûnt, a kisebb-nagyobb, a vidék nevében poli-tizáló szervezetek pedig jórésztcsak az aktuálpolitika vonzá-sában fejtik ki tevékenységüket.Vannak ugyan ágazatok,ahol formailag létezik a közép-szintû érdekvédelmet elõmoz-dítani hivatott intézmény ilyen például a 2003-ban meg-alakult Bányászati Ágazati Pár-beszéd Bizottság , ezek azon-ban csupán az elsõ lépéseknéltartanak: komoly és hatékonyágazati érdekképviselethez jólszervezett tagságra, tekintélyesanyagi és szakértõi háttérre, naés persze megfelelõ munkaadóihozzáállásra lenne szükség.
B. Deák AndrásMár évek óta hosszas tárgyalások folynak szakszervezeti veze-tõk részvételével a középszintû érdekvédelem, érdekegyeztetés jövõjérõl. A konföderációk képviselõi az egészségügyben, aziparban, az agrárszférában dolgozók létbiztonságát, bérgaran-ciáit szavatoló ágazati megállapodások tetõ alá hozását, továb-bá az érdekvédõk széles körû, szakmai alapú együttmûködésétsürgetik.
Mindennap körülnézek erre-felé, s a Stefánia magas kõgát- jára könyökölve vettem észre,hogy a lejárólépcsõ tetején egyszakállas férfi ül. Közelebbmentem hozzá, s gyanítottam,hogy azzal az emberrel találko-zom, aki nemrég a szegedi fõ-posta bejáratának egyik oldalánkoldult. Ronggyal letakart fado-bozon ült, s maga elé tette sváj-cisapkáját.
Ha jól látom, a fõposta be- járata mellõl ismerem, s haigen, hogyan került ide a rako-dóparti lépcsõ tetejére?
Ott voltam a postánál, dekitették a szûrünket. Az önkor-mányzati képviselõknek nemtetszett, hogy a központban kol-dulunk. Csípte a szemüket azottlétünk, s ránkfogták, hogyzüllött látványt keltünk, és eztrossz néven vennék a turisták. Aszegedi képviselõk nézzenekkörül a pesti aluljárókban, aholegymás hegyén-hátán feksze-nek a szegények és kéregetnek!
Hol dolgozott, s most vanegyáltalán otthona?
Az udvart söpörtem a sze-gedi elszabadulás Tsz-ben, derégóta megszûnt. A hatalmasnagyüzemnek számtalan telepe,istállója, keltetõje, üvegházavolt, nekem, udvarosnak adtakannyi pénzt, amennyibõl vidá-man éltem. Aztán egy panzió-ban takarítottam, de a maszekfõnök kirúgott, mert azt mond-ta, hogy piszkos vagyok. Egyismerõsömnél alszom. Az any- jának a határban van házrésze,kis szobában lakik Pista fia, akimegengedte, hogy ott meghú-zódjak. A díványon alszik, énegy rozzant fotelban. Be akar-tam kerülni az egyik éjjeli me-nedékhelyre, s elküldtek tüdõ-szûrõre. Vittem nekik az orvosipapírt, elolvasták, s közölték,hogy bajom van, nem enged-nek be.
Mibõl él?
Kapok havonta huszonkét-ezer forint járadékfélét. Pistanem kér semmit az alvásomért,de esténként veszek tíz dekaparizert, pár szelet kenyeretkettõnknek. Ha kevés, akkorkér az anyjától disznózsírt.
A postabejárat másik olda-lán is koldult egy társa. Mi vanvele?
Az újszegedi szabadtériszínpad körül õdöng.Leültem a hatalmas tér egyikpadjára, s néztem, amint a tava-szi kellemes idõben fiúk, lá-nyok kéz a kézben sétáltak. el-tûnt egy szakadt kabátos férfi,aki markát tartva odament a fia-talokhoz. elismertem, hogy õ az, aki a postabejárat másik ol-dalán koldult.
Mikor költözött ide?
Amikor megmondták, hogytöbb tízezerre büntetnek, ha ottrontjuk a levegõt. Megfenyeget-tek bennünket, hogy rendõröketküldenek ránk, ha nem takaro-dunk onnan. Pedig nem a mibûnünk az, hogy kéregetünk,mert nem tudunk mibõl megél-ni. Ez az urakat nem érdekli,engem viszont nagyon bánt,hogy kiüldöztek, s a sapkámbanem tudok összegyûjteni száz-százhúsz forintot, amibõl tud-nék ennivalót venni.
A Dóm téren sem látom akoldustársát. Hol van?
A nagyállomáson.A váróteremben ült a férfi,megismertem, mellételepedtem.
Mit csinál itt?
Ülök, fedél van a fejem fö-lött. Amikor a templom tornyá-nál koldultam, sokszor megáz-tam, de ott adtak néhány forin-tot. Most semmi sincs. Délkörül elmegyek a sarki kocsmá-ba, az asztalokról összeszedemaz üres poharakat, a pultra te-szem, s ezért adnak egy tányérlevest. Nagyon rendesek.
* * *
Néhány szocialista képviselõ indítványára a szegedi önkor-mányzat úgy döntött, hogy avárosközpontból kiebrudalják akoldusokat, mert megítélésükszerint a helybelieket és a turis-tákat is zavarja, irritálja a csúf látvány, s egyébként is a koldu-lás nem illik abba a képbe,amely ma Magyarország rang- ját növeli. Ehhez csupán kétmegjegyzést fûzök. Azért, merta város központjából számûztéka koldusokat, súlyosbodott amindennapi megélhetési gond- juk, amelyet az önkormányzat-nak kellene enyhítenie. Ám ép-pen az ellenkezõjét teszi. Ha-zánk arculata pedig nem leszrózsásabb, ránctalanabb, hapiszkos takaróval eltakarjuk asebeket. Sajnos Szegeden sem.
Tarnai László
Számûzöttkoldusok
Délutánonként végre kifújhatja az em-ber magából a büdös füstöt, amikor mé-lyeket lélegzik Szegeden, a Tisza-parti sé-tányon. Akkor is érdemes kimenni, hatörténetesen mínusz tíz fok vagy ha káni-kula gyötri az arra járókat. Most tavasz-szal is mindent alaposan szemügyre vesz-nek a friss levegõre vágyó sétálók, és szo-morúan tapasztalják, hogy elöntötte avíz a túloldalon levõ partfürdõt, a lapost,emitt a rakodópartot.
ADÓS, IZESS...!Elszigetelt érdekvédelem
Aligha kérdezik valahol,hogy a havi jövedelem mekko-ra részét tölti ki a törlesztés.Sem a kölcsönkérõ, sem a hite-lezõ nem számol vele. Ha abankhoz nem érkezik meg azesedékes törlesztés összege ha-táridõre, feladnak egy ajánlottlevelet, figyelmeztetésül... Hamég egyszer elõfordul!
eketelistaadósoknak
A minap az MTI jelentette:mintegy 230 ezer magánsze-mély az elõzõ évinél negyvenszázalékkal több, 320 ezer mu-lasztását tartották nyilván abankközi adós- és hitelinformá-ciós rendszer (bar) lakosságiadatbázisában 2004 végén adta hírül a Népszabadság. Ezminimum öt évnyi kizárást je-lent a hitelintézetekbõl, ennyiideig nem jelentkezhet a listánszereplõ kölcsönért! Természetes dolog a hitel apiacgazdaságban mondja egyszakember ismerõsöm. A fej-lett társadalmakban mindentaszerint vásárolnak, lakást, há-zat, ékszert, autót, s még a fize-tés eszköze is hitelkártya. Shogy a pénzintézet felszámoljaa költségeit, az csak természe-tes, mit lehet ingyen kapni? Na,meg némi hasznot is, hiszena bank a piacgazdaságban mû-ködik!A némi haszon nem kevés.Különösen ha azt számoljuk,hogy jelenleg hárommilliónáltöbb a munkavállaló, és szintevalamennyien számlára kap- ják a fizetést. Kezelési költség,átutalások miatt, meg ha azügyfél pénzt vesz fel a banktól!Így történik meg, hogy száz- ésszázmilliárdokra rúg az évesprofit, és a banktulajdonosokazon nyomban viszik is haza apénzt... Mert a magyar bankok ha valaki nem tudná külföl-di kézben vannak! Kivéve azOTP Bankot, amely zömébenmagyar tulajdon, illetve a rész-vényesek többsége magyar,amiként a vezérigazgató. Akirészese a mezõgazdaságban istöbb vállalkozásnak: húsfeldol-
gozót, tejgyárat (MIZO), szõlõ-,
illetve borgazdaságot tudhatmagáénak. Nem tudni, milyenmeggondolásból fektet be egyefféle válságágazatba mint amezõgazdaság, napjainkban.Talán nosztalgiából, hiszen ag-rármérnök, talán jövõbeli üzle-tet szimatol? (Kosztolányi, atõzsdeguru cári részvényeketvásárolt a háború után és ki-várta, amíg a Szovjetunió utód- ja kifizeti azokat.)De ha már az OTP Banknáltartunk, bizony jól jön a tulaj-donosoknak a nosztalgia: azemberek tudatában a szocialistaOTP bizonyossága él, az államgaranciája, hogy visszakapjákbetétjeiket. Ott jó helyen vana pénzük, sok évi megtakarí-tásuk. Igaz, ma a betétekre(lekötés esetén) 8 (!) százalékkörüli az éves kamat, az inflá-ció viszont 5-6 százaléknyi, te-hát a haszon minimális. Hja,itt nem egészen jól mûködik apiacgazdaság. Nem veszi tekin-tetbe az egyén kockázatát.És hiába csökkenti a jegy-bank a kamatot, a bankok nemkövetik inkább emelik saját- jukat, a kölcsönök után! Nemkövetik a jegybanki modellt így mûködik nálunk az érték-törvény.
Úgy még nem volt...
Persze, még mindig nemSzabóékról, Benkõékrõl, Dra-hosékról szólunk... Pedig õk azutca emberei, olyanok, akik-bõl sok van az országban, s hamegszorulnak, mi más útjuk le-het, mint amely a bank felé ve-zet. Hiszen kínálják a hitelt,majd utána vágják az ember-nek! Pénz pedig kellene, hiszenotthon a szigorú számlák, ha-táridõk. estetni kellene a szo-bákat, kicserélni a hûtõt, a mo-sógépet, számítógép kell a gye-reknek, avagy egyszerûen csakfelöltözködni, mert elkopotta ruhatár!S belép az úgy még sohanem volt, hogy valahogy ne lettvolna elmélet, és az egyik köl-csön hamarosan szüli a mási-kat, egyik hitel után jön a má-sik. Különösen, ha beszûkül apénztárca és alig fizethetõ arészlet. Drágán adják a pénzt!Nincs mit tenni, újabb hitelrevan szükség. Ismerünk olyancsaládot, amelyiknek öt-hatkölcsöne van és a teljesítõké-pesség határán él. S van olyanhét, hogy három lejáratot kellkifizetnie! Még tartja magát, demi következhet ezután?Erre spekulál az a pénzinté-zet, jól ismerve a hazai gazda-sági és társadalmi viszonyokat,amelyik óriásplakátján hirdeti:Unja, már hogy sokfelé tarto-zik? Mi egyesítjük adóssága-it... és egyszerre törleszthetiaz adós, most már az újabbbanknak is.A minap az egyik bankvezértkérdezték a népszerû reggeli té-vémûsorban: A fiatalok elõttnincs jövõkép, ennélfogva köny-nyelmûbben nézik a világot.Nem tartalékolnak, nincs bank-betétjük, mi errõl a vélemé-nye? Ez is közrejátszik hangzott a kissé cinikus válasz, de miért is tennék? A mai fi-zetésekbõl lakást, autót alighavehetnének, legfeljebb elverika keresetet, diszkókban, kocs-mákban, játéktermekben. Bu-likra, élvezeti cikkekre megy ela pénzük, velük vannak tele aplázák.De a diákhitel is az elõbbi jelenségeket produkálja, egyretöbb az adós. A fõiskolánegyszerû volt felvenni, egyfideszes ígérettel, majd a fi-zetésbõl megadják... Aztán mamár a diplomával is nehéz elhe-lyezkedni, amiként egyik kollé-gám mondja: A fiatalokból új-ságírókat képeznek, mielõttmegtanítanák õket újságot ol-vasni. S egy valamirevaló ér-telmiségi szakmában ma ez ahelyzet: nem kell az informati-kus, az orvos, a tanár, talán méga mérnök, a közgazdász el tudhelyezkedni, de már jogászkénttúltermeléssel néznek szem-be... S aztán lehet szörnyülköd-ni, hogy már hatszáz buszsofõrvan Angliában, kétezer orvosóhajt Nyugat-Európában állás-hoz jutni!
A vezetõk nemakarják látni
Közben Bokros Lajos exmi-niszter azon kesereg, hogy nembocsátják vitára a 130 pontosreformtervezetét, pedig ha aztbetartanák... De valamennyipontját, mert az egész össze-függ, nem lehet kiragadva csakegyiket-másikat! (Ez legalábbmarxista beszéd: mindenmindennel összefügg!) De hamegfogadnák a tanácsait,megint a bérbõl-fizetésbõl élõkmentenék meg a kapitalista eli-tet, mint tették a Horn-kormányidején.Hiába riogat a szerzõ: ...azállamadósság mértéktelen fel-szaporodása, amit ma kizáró-lag külföldi hitelek fedeznek,elõbb-utóbb katasztrófába so-dorhatja Magyarországot. Er-re nem figyelnek azok, akika jövõ nevében mindenfélétígérgetnek, és hivatali tisztüklenne megoldást találni a ba- jokra. Akkor mire figyelnekoda? Talán a megszerzendõ po-zíciókra, a vetélytársak mozdu-lásaira, avagy a következõ vá-lasztásokra? Megõrizni a hatal-mat minden áron?S hogy eközben mi leszSzabóékkal, Benkõékkel, Dra-hosékkal, az valószínûleg a leg-kisebb gondjuk!
Mártonfy MihályA hír megdöbbentõ: négyszeresére emelkedett a lakosság ela-dósodása. Hogy mihez képest? Talán az elmúlt évekhez, talán arendszerváltáshoz képest. Errõl nem szól a fáma! De akárhováis mérjük, a lényeg, hogy tíz- és tízezrével vannak családok,amelyek fûnek-fának, de leginkább bankoknak, pénzintézetek-nek tartoznak. Tényleg mérhetetlen az eladósodás!