Mágiarakás

SÁNDOR GYÖRGY

MÁGIARAKÁS

Honlap: www.fapadoskonyv.hu

E-mail: info@fapadoskonyv.hu

Borító: Rimanóczy Andrea

978-963-376-372-8

© Sándor György

© Fapadoskonyv.hu Kft.

Ajánlom ezt a könyvet:

az olvasónak.

Valamint FELESÉGEMNEK,

aki mindenkinél előbb bízott bennem

és még most is bízik.

(Velem meg sokakkal ellentétben.)

„Mihelyt elkészült valamelyik műsora, Sándor György – legalábbis így képzelem a dolgot – kerít magának egy zsákot, átöltözik guberáló embernek, még álarcot is ölt, amely persze megtévesztésig hasonlít igazi arcára, és így, a felismerhetetlenségig felismerhetően sorra járja barátait és ismerőseit, hogy összegyűjtse új műsorának anyagát. Az egyiknek filozófiai papírkosarában turkál, a másiknak szellemi hamutartójából vicc-csikket emel ki – különféle szemétládákban anekdotafoszlányokat talál, és még a környék kukáit is átvizsgálja, kiselejtezett könyveket keres. Amikor már négy zsákot összegyűjtött, akkor fog egy ötödiket, és beleválogatja új estjének anyagát. Persze, nem a négy zsák tartalmából válogat. Ide azt rakja, ami gyűjtögetés közben eszébe jutott. És ami akkor jut eszébe, amikor – orrát befogva – a leletkupacot nézegeti. Ettől aztán az ötödik zsák tartalma tőrülmetszetten sándorgyörgyös lesz, a kezdő ötlettől a befejező fintorig."

Eörsi István

MÁGIARAKÁS

Cirkusszal, szertartással ízesített,

konszolidált botrány két részben

Bemutató: 1985. november 21.,

csütörtök este 1/2 8 óra

„Mosolyogni annyi, mint magunkról

elfeledkezni mások kedvéért."

Kerényi Gráciának, aki kérte,

de már nem tudtam felolvasni

Neki ezt a műsoromat.

I. RÉSZ

(Hanyagul felhajtott gallérú, enyhén gyűrött, félig kinőtt, matt-szürke vászonzakóban, gallér nélküli világoskék ingben, kajlán lelógó, piros csokornyakkendőben, semleges fekete nadrágban és cipőben, enyhén szorongva a pokoli magabiztosságtól be.)

ELNÉZÉST, HOGY EGY KICSIT KÉSŐBB JÖTTEM,

mint a kedves közönség, de a ruhatáros ígért egy jobb kabátot.

Azt néztük ki.

Ha marad a végén.

EGY UJJGYAKORLATOT SZERETNÉK BEMUTATNI.

Lassan kezd helyrejönni az ujjam,

mert a szavazásnál mindig beleszorul az urnába.

Azért nem vágták a dobozon nagyobbra a szellőzőnyílást; mert akkor több is szorulhatott volna beléjük.

TULAJDONKÉPPEN EGY SÉTÁLÓ KABARÉN TÖRÖM A FEJEM.

Aminek a lényege, hogy kimennénk innen az utcára, és ott folytatódna a műsor.

Egy felmérést készítettem. Ha 100 emberhez odamegyek így, szakállasán, bajuszosan, 98 a következőképpen reagál.

Én: – Csókolom, meg tetszik ismerni, az Imrének vagyok az unokahúga. Mire a kérdezett: – Milyen Imrének?

HOGY DEMONSTRÁLJAK IS VALAMIT,

szeretnék egy trükköt bemutatni.

Eddig 373-szor csináltam, és egyszer sem sikerült.

Elrontani.

Talán most. (Se.)

Megfogom ezt a zsebkendőt, és leteszem ide, a földre, és erős ráhatással a zsebkendő fel fog emelkedni.

Még úgy is, ha rááll valaki.

A repülőszőnyeg-mintára.

Ez még egy fehér folt a mágiában.

Sokáig csészealjjal ment a trükk, de a visszaérkezésnél már egy teljes kész…let(t).

Galambbal meg nem kunszt.

De ha túl jóllakatod, már nem tud szárnyalni.

Bejártam ezzel a trükkel a fél világot.

De sehol sem mutattam be.

Többet.

Telepátia és hipnotizmus nélkül próbálom felemelni a zsebkendőt.

Ne várjon senki se csodát.

Vagy várjon…

Mint a hinduk is. „Várják már, várják az új magyar csodákat!"

Mert a régieket már ismerik.

Velünk ellentétben.

Lásd történelem-tanítás.

Ez a trükk, ha csak félig sikerül…

félresikerült lesz.

Teljesen szinte lehetetlen elrontani.

(Azért megpróbálom.)

Egy nagy mágustól láttam már vagy százszor.

Különben utánozhatatlan.

Legalábbis nekem még nem sikerült.

Neki sem…

Az én ügyetlenségemet.

Csak nekem sikerülne most az enyémet.

Mámorosan.

LSD-vel könnyebb…

A mámor.

10-15 perc.

Jógával 10-15 év is kell.

Jogában áll mindenkinek utánanézni.

De ki az, aki ma magát akarja legyőzni?!

Van, akinél egy árnyalatnyit már felemelkedett?

Nem káprázik a szeme. Csak nem tisztáztuk, hogy mihez képest…

Ennél lejjebb viszont már nem lehet… (Semmi sem…)

Inkább egy másik trükkel kezdeném.

Nem ennyire látványos. (Eddig ugyanis szinte semmit sem „csinált"…)

De olcsóbb. Mert ahhoz még segédeszköz sem kell.

(Felveszi és elteszi a zsebkendőt.)

Ezt az elsőt majd másodiknak mutatom be.

Végtére csak számozás kérdése.

Lenne egy harmadik is.

Az még az első kettőnél is jobb…

De akkor a műsort már nincs hova fokozni.

De nem is kell, mert innen már egy másik műsor kezdődik.

A MAJOM.

Tanmese.

A majmot, felsőbb utasításra, felveszik az egyetemre.

Hogy papírja legyen.

Neki is.

Hogy majom.

KÖZGAZDÁSZOK DICSEKEDNEK.

Vicc. (Önmagában is.)

Az amerikai, az angol és a magyar közgazdász dicsekszik.

Pedig a magyarnak nincs mire.

MÉG EGY VICC.

A párttitkár és a plébános karambolozik.

Még jó, hogy a plébános gyalog ment.

KARAKTEROLÓGIÁBÓL már odáig vittem önerőből, hogy jött az utcán szembe egy ismeretlen valaki,

a mellettem levőnek elmondtam róla, hogy figyeld meg, ez a lány Budán lakik, zöldövezetben, a második emeleten, volt egy zongorájuk, de eladták.

Minden stimmelt, csak a lány nem állt meg.

Még ma sem tudja, hogy ott lakik…

AZ ASZTROLÓGIÁRÓL IS VALAMIT.

A január elseje előtt szülöttek: koraszülöttek.

A december 31-ike utániak: későn érők.

A munkahelyre.

A koraszülöttek később is születhettek volna.

Bár az államnak így a jobb, mert hamarabb dolgozhatnak.

Az április 4-én szülöttek

a május elsejésekkel nem harmonizálnak.

Mert egyszer már felvonultak.

A Halak a Kost szeretik,

a Skorpió a mandulás mogyorót;

a jaguár a feguárt,

az asztrológusnak egy idő után annyi jó és rossz tulajdonsága gyűlhet össze,

hogy akár az összes csillagkép alatt is születhetne.

A Bikát arról lehet megismerni, hogy a Szűzhöz akar hasonlítani,

a Nyilas megjátssza a kommuni…kálót.

Az Oroszlán úgy tesz, mint aki Mérleg-el;

a márciusi ifjak novemberben már játszhatnak az öregfiúk-mérkőzésen.

A Bak kiismeri a Vízöntőt a kínai kalendárium szerint,

a Rák túl sokat képzel az egyik Ikrekről;

de kell, hogy legyen Valaki,

aki az embert embernél jobban ismeri!

ELVÁLLALTAM AZ ELŐADÁS ALATT EGY SZOCIOLÓGIAI FELMÉRÉST.

(Elővesz egy centimétert.)

Lemérem a mosolyokat.

EGYSZER EGY MÓDOS GAZDA. Szociológiai adoma.

Egyszer egy módos gazda.

A Váci utcában.

A „Gazdag ember – szegény ember" című könyv és tévésorozat hatására sítanfolyamot indított a rendkívüli hómunkásoknak.

Mégsem perelték be tisztességtelen nyereségvágyból elkövetett, különlegesen brutális jómód miatt.

GAZDAG EMBER TALÁLÓS KÉRDÉSE:

– Miért görbe a banán?

Szegény:

– Miért, görbe?

A KARAKTEROLÓGIA IZGAT A LEGJOBBAN.

Fel.

Nemrég láttam egy étteremben egy vékony bukszájú egyetemi oktatót.

Aki hátulról előre rendelt.

Mert az árak mellett először letakarta az ételeket.

Így. (A levegőben mutatja.)

Azt mondja: 63 forint.

189,70.

22,20. Kérek egy üres zöldbabot.

A végén pedig: „Kérem szépen, mennyivel tartozom?

És mikor kell megadni?"

Ez az a bizonyos hátrányos helyzetű értelmiségi. Minden szempontból.

Aki invitálja a mellette ülőt, hogy: „Na, igyál! Legalább egy gondolatnyit."

Mire a másik:

„Már nem jut semmi az eszembe."

Aztán itt van ez az elgyávult-lázadó típus,

a valamikor még finnyásabb, önmagára valamit még adó.

Aki már „megharcolt". És most lojális. Sőt! Ingerült.

Az újabb lázadókkal szemben.

„Mit akartok?! Újabb pont, pont, ötvenhatot?!!"

És elmondja, hogy akkor még ő is harcolt.

Ezért.

Kis vargabetűkkel.

Hogy most felelősségre vonhasson.

Most cinkosan odavon.

Odavan!

Cinikusan.

De úgy, hogy azért más is hallja.

– Komám, nehezemre esik kimondani,

de az NDK-s sörök – jók.

És biztos mindenki ismeri a saját bőrén azt a bizonyos teljesen pofátlan pincért, aki még meg is kérdezi egy borzalmas ebéd után, amiről elsősorban azért ők tehetnek.

A szakáccsal.

Két csé-vel…

csal – hatatlan…

és tíz körömpörkölttel…

amit főztek…

most egyék is meg…

Még meg is kérdezi, hogy: „Meg volt elégedve a kedves vendég?"

(Negyedórás szünet a válaszig. Leírhatatlan némajáték.)

(Meg kell nézni.)

– meg. Persze…

Csak a húsleves beleitta magát a fogvájómba.

Amit hazulról hoztam.

A kávé meg jéghideg volt. Annyira,

hogy a mokkás cukorral simán lehetett rajta fakutyázni.

És csak a nyelvemmel sikerült, a cukornak, a kávén,

léket vágni.

ÁREMELÉS UTÁN A PÁLYAUDVARON.

– Nem tudja véletlenül a reggeli vonatindulást?

– Eddig 5.40 volt. Most 9.30.

BÁNYÁSZVEZETŐK DICSEKEDNEK.

Megnyertük a szén csatáját!

A szén alulmaradt.

SZÓVAL SOK A SZEMFÉNYVESZTÉS, a svindli.

A mágusoknál is…

A fakír, amikor belefekszik a szögekbe, azt mondtam, hogy mi van mögötte?

Egy paraván.

Ott vetkőzik le, és csak aztán…

A JÓGI meg, amikor két órán át visszatartja a levegőt.

Utána kiengedi.

A GONDOLATOLVASÁSHOZ, sajnos, olvasni is kell tudni.

Legalább egy igaz gondolatot egy életben.

A majmot úgy tanítják meg könyvet lapozva olvasni,

hogy eldugnak egy cukrot az egyik oldalon,

és azt keresi.

Múltkor találtam egy csemegét a 10-ik oldalon…

Minden előzmény nélkül…

De aztán elaludtam a könyv mellett.

Mert ÁLMOSKÖNYV volt.

Nemrég meg egy olyan könyvet olvastam, ami akkor már 100 éve nem volt felvágva. Most már 110 éve…

BÖNGÉSZVE A MÁGIA TÖBBEZERÉVES KÖNYVÉNEK

antikváriumban se kapható lapjait…

Azért sok minden kuriozitás, érdekesség is megtalálható. Titkos tevékenységek, Szabadkőművesek, Örökifjúság, Rózsakeresztes páholyok.

A páholyokban lovagok, a földszinten pedig a közönség és az ügyeletes rendőrorvos.

Alkímia, Boszorkánykonyha, és a Sárkányok székrekedése.

Lehunyt szemmel látók, Szívgödrükkel olvasók, Hermafroditák, Mellszeműek, Tejfeles szájúak, Túrósrudik.

Frigid elefántok, Fülén át szülő menyét, valamint Drágakő a hiúz vizeletében.

Talizmán a hal izmán. Kövér nő és kaverna. Fitogtató hitoktató, „Nyirkosság a paplakban". Nimfák és mi a manó.

Krokodil felkopott álla mint nemi izgató szer, Józan asszony nyála szem héj repedés ellen (mindegy, hogy hol reped fel) és Szárított tevefarok mint hashajtó.

PEDIG A MÁGIA EGY EGÉSZEN HÉTKÖZNAPI DOLOG.

Csupán tudatosan vezetett természeti erő.

Ha valaki például elültet egy magot, akkor már mágiát űz, mert a magban lévő hatalmas természeti erőnek megadja a lehetőséget, hogy kibontakozzon. Hogy szunnyadó állapotából cselekvővé váljon.

– Ki horkol?! –

A régi idők varázslói tehát nem voltak valami emberi különlegességek, csupán ismerték a módokat. Még!

A mágia ma is tudatosan vezetett természeti erő.

Csak meg kell érezni a természetünkben.

Most is. Összesűrűsödik közöttünk a levegő.

Vibrál.

Tele van elektromos töltéssel. Feszültséggel.

Szinte szikrázik.

Miközben nincs az értelemnek egy szikrája sem.

Onnan nem is lehet megérteni.

Pedig vannak ilyen többlet-energetikusok. Mágusok.

Komolytalan emberek, asszonyok gyógyítanak ezzel komoly államférfiakat.

Erőt visznek át, vesznek el. Ahol több van.

Kiszívják. Szippantják. Vámpironkodás nélkül.

Van benne valami ördögi. Nem evilági.

Még az eviláginál is ördögibb.

Különböző szellemek működnek. Fel se foghatók.

Mert minket nem ebben a szellemben neveltek.

Ezért hiányzik ma a sámánok eksztázisa. (A környezetre is átragadó hatás.)

Az empátia is hiányzik.

A FŐISKOLÁN VOLT EGY SÜKET PINCÉRÜNK.

Illetve főiskolás időnkben.

A Bástya étteremben.

Ez a már nyugdíjas, szinte teljesen süket pincér, aki a szájról olvasta le a rendeléseket, egyszer a bokszunktól már vagy 25–30 méterre is lehetett, amikor véletlenül leejtettem egy kést.

A süket pincér, korát meghazudtolva, azonnal visszafordult.

Futtában leemelt egy kést és egy villát. „Hallottam – mondta, – hogy a bal 1-esben leesett egy kés, mindenesetre egy villát is hoztam."

Szép…

És akkor még az érzéketlenre mondjuk, hogy az illető ehhez vagy ahhoz töksüket.

(Lásd még: világtalan ping-pong bíró. Bocsánat!

A hangjukról állapítják meg.)

KÜLÖNBÖZŐ VONATUTAZÓ KARAKTEREKET IS KISZÚRTAM.

Az egyik, akitől vétek megkérdezni a vonatbüfében a pontos időt, mert ahogy megnézi, magára önti a kávét.

Ennek ellentéte az a tiszta ember típus,

aki úgy mosdik meg a vonat-WC-ben, zakóban, hónaljig; hogy ahogy felnyúl papírtörülközőért:

becsurog neki.

HOGY ÖNMAGAMAT SE KÍMÉLJEM.

MURPHY-STÍLUSBAN:

attól még nem vagyok humoralista,

hogy mindenki mosolyogva tol ki velem.

A FENNHÉJÁZÓ ÚTIBESZÁMOLÓJA.

A fene egye meg, Párizsba is hiába mentem.

Ugyanis Párizs állítólag már rég nem Párizsban van.

Azért elvoltam…

Moszkvában a legjobban nekem:

Leningrád tetszett.

Leningrádban pedig: Szentpétervár.

Illetve Első Pétervár.

Miért? Én is az I. István Gimnáziumba jártam, nem a Szent Istvánba. Még az „István, a király" előtt.

Onnan mentünk kirándulni hévvel Első Endrére.

A Beloiannisz Háromság Térről.

AZTÁN VANNAK A MÁGIÁBAN EZEK AZ ÁLOMFEJTÉSEK.

Legyenek is.

Legközelebb elmondom, hogyan lehet zaccból kávét jósolni.

KÜLÖNBEN VOLT, AMIKOR MÉG KOMOLYAN

VETTÉK AZ ÁLMOKAT.

Felkeltek. A népek. És aszerint cselekedtek.

Ahogy Nostradamus megjósolta előre.

Nemcsak a franciáknak.

Most visszaidézzük?

Tényleg, szellemidézés még nem volt.

Pedig megkapták az idézésüket!

KI KELLENE NYITNI EGY PALACK ÓFRANCIA BORT.

Európa szelleme! Európai szellem! Szellemek!

– Nincs senkinél dugóhúzó?

– Halottak, hallotok?!

– Nem jó a halott-látó-szög. –

Óh, francia elmék! (A továbbiakban Ó.) Sánszóóón.

Ó, francia elmék! Barátaink! Unokaöccseink!

Remélem, példaképetek vagyunk?

Fakult. Negatív.

Ó, Rousseau, aki visszavágyódott!

Én is, mindig, már a határtól.

És Henri, a naiv.

Én dörzsöltebb vagyok. Veled vagyok az őserdődben.

Mert ez egy dzsungel.

Ó, Saint-Exupery, csak szelídíts! Hiába. A róka én vagyok.

És La Fontaine az embermeséiddel. Mesélhetsz. A hangyáról. Mesélhetnénk…

Ó, Flaubert, flóberem, kedvenc vadászpuskám,

és Apollinaire, a történelem kereke! Szédülök, de kiszállni nem lehet.

Fizess be még egy századfordulóra!

Ó, Ady, a Boulevard Első Michelen… túl nagy a forgalom, az idegen, „ezek idegenek."

Ó, Place de la Concorde, hol vagy? Most éppen New York felett.

Ó, márki Eiffel a Ganz-MAVAG-ból! És Beaubourg Vicomte! Az előtér már teljesen a népé.

Ó, Bastille!! Ostromodból egy oszlop még maradt. Bevételed most a bevételed.

Ó, Párizs gyomra, Les Halles, „te, éhes proletár", üzletközpont lett, de nem Óbudán.

Ó, Loire! Azaz Nuk Loire! (Nukleár.)

– Ez már szocreál. –

Bal–zac-cos Café de Flore;

oda is elmentem, a mellékhelyiségbe, ingyen, az emeleten,

ahol Sartre is…

Ó, sajtpapírok, fényesek, vastagok!

Ó, Bidet! Madame Recamié!

Benda, te „írástudó! „A tömegek lázadása előtt.

Az „árulást" most nem árulják.

Ó, Monsieur Napkirály! „Befútta az út a tahó!"

Hová lett a tavalyi forradalom?

MAGNETIZMUSSAL ESETLEG KIMOZDULHATUNK A HOLTPONTRÓL. Megfogom ezt a tűt.

(Mutatja.)

Szabad szemmel nem látható.

Ezért nem kell, hogy a szem szabad legyen.

Megfogom ezt a tűt, és megkeresem vele a nézőtéren elrejtett mágnest.

A rejtett mágneses képességeket.

(Játék.)

Mennyi vonzó egyéniség…

Különben nem akarok visszaélni a hatalmammal,