K E Z D J Ü K A KÖZEPÉN!

• Te is sokszor vagy elkeseredett vagy lemondó?

• Te is úgy érzed, hogy m á r szinte képtelenség életter-
heidet cipelni?
• Te is naponta teszel fogadalmakat magadnak, hogy
holnap mit csinálsz m a j d jobban?
• Te is ágyba viszed esténként dühödet vagy bűntuda­
todat?
• Te is rácsodálkozol-e reggelenként fáradt nyűtt ar­
codra, és nem tudod k i n kérd számon a (talán nem is
olyan szép) fiatalságodat?
• Te is kihasznált és fáradt vagy. miközben úgy érzed,
mindezért senkitől nem kapsz köszönetet, figyelmet,
gyöngédséget?

Ugye te is keresed mindebből a kiutat?

Ha bátor vagy és kockázatot is vállalsz, érdemes végig­

olvasnod, végiggondolnod ezt a könyvet. Megoldáso­
kat, kész recepteket nem fogsz találni. Csak kapaszko­
dókat, hogy az összegyűjtött ismeretek és a te életedtől
idegen tapasztalatok alapján indulj el önmagad jobb
megismerése felé.
Lehet, hogy az életed így más lesz. mint Édesanyádé,
mint irigyelt barátnődé vagy lenézett szomszédasszo
n y o d é . De a tied lesz, egyedi, megismételhetetlen és a
te igényeidet kielégítő.
Örvény

Ez az a m i b e belelépsz. G y o r s forgásával a látószöged

f o l y t o n v á l t o z i k . H a eleinte ú g y i s é r z e d , h o g y riasztó,
sötét m é l y b e húz. v a l a h o l r á d ö b b e n s z , h o g y ö n n ö n r e j -
t e l m e i d b e n haladsz e g y r e m é l y e b b r e . És ha e l f o g a d o d
mindazt, amit ott látsz, a k k o r föl is tudod használni azt -
az örvény elenged, és egy letisztult felszínre dob.

Ö n m a g u n k b a n is sokfélék v a g y u n k . Sokféle arcunk,

szerepünk, feladatunk, lehetőségünk van. Magunkban
hordozzuk múltunk különböző lenyomatait, és életünk
változó helyzeteiben előtérbe kerül sokféle szerepünk
egyike-másika. Ha a külső és belső elvárásoknak m e g ­
felelően fontossági sorrendjeink változnak, a k k o r nem
rekedünk m e g , életünk nem válik állóvízzé.

És vajon m e l y i k ü n k szeretne langyos pocsolyában élni?

ARCAIN K

N e m vagy egyedül, ha ezt gondolod:

- Én ilyen vagyok, fogadj el így, ahogy vagyok!
- Ha szeretsz, nem kell kérnem, kiügyeskednem sem­
m i t , magadtól a d o d , amire szükségem van!

így nézni a világot ez egy életforma. Állni egy helyben és

panasszal, követeléssel vagy vádaskodással elvárni,
hogy mindazt, a m i neked nem j ó . mások oldjak meg,
hogy mások változzanak úgy. ahogy te várod el tőlük.
De vajon valóban elképzelhető, hogy ez így működhet?

Döntened kell, hogyan akarsz élni!

Ezt választod, vagy
magad teremted saját világodat?

Tudod, nem is kétséges, hogy sokan vétettek ellened.

Sokan sértettek, bántottak, megaláztak, sok fájdalmat
okoztak, hiányokat hagytak. Amikor ereken keseregsz
vagy számon kéred, fölhánytorgatod - rendben van -.
IGAZAD V A N ! Csak éppen a te napjaid telnek méreg
ben, fájdalomban. És ettől aztán boldog nem leszel soha!
Van lehetőséged, hogy ne töltsd ezzel az életed!

Föl kell Ismerned, hogy sokféle arcod, szereped, lehető­

séged van!
• Lehetsz nö, a k i hódit, a k i vonz, aki átadja magát a
szerelemnek, egy férfinak.
• Lehetsz feleség, urad asszonya, a biztonságot adó
meleg családi fészek rakója, a tüz őrzője.
• Lehetsz anya. gyermekedben gyönyörködő, vele k u ­
tató és vele újjá növö.
• Lehetsz a m u n k á d b a n , az alkotásban kiteljesedő, el­
ismert személyiség.
• Lehetsz jó háziasszony, akinek lakása, főztje, s a jő
hangulata mindenkit odavonz.
• Lehetsz betegek ápolója, elesettek gyámolitója, gyen­
gék védelmezője. És ki tudja, m é g hány és hányféle
lehetőség vár ?

Könnyen lehet, hogy azt g o n d o l o d : De én mindez sze­

retnék lenni!
Most nagyon figyelj! Mindez lehetsz, csak nem egyszerre!

Mindennek megvan az ideje. Egy adott élethelyzetben

más és más szereped válik égetően fontossá. Ilyenkor
nem m o n d h a t o d , hogy én ilyen vagyok és kész. Belül­
ről, a saját érzéseid szerint kell átalakítani fontossági sor­
rendjeidet. Elengedni, ami m o s t nem annyira fontos, és
megmutatni eddig talán rejtett arcodat

Minden szerepnek megvan a máshol meg n e m kapható

gyönyörűsége, de mindegyiknek megvannak a m a g a
csapdái is.
Ha az ember látja a buktatót, n e m esik orra benne!
Lássuk a buktatókat!
A külső
Ki ne szeretne szép lenni?
És szerinted ki a szép? Szépek a színésznők és manöke­
nek, akik a reklámokban, plakátokon, magazinokban fe­
hérneműben mosolyognak. Bizonyára ismersz testközel­
ből is szép nőt. a pillanatnyi divatnak megfelelőt, akinek
a haja hosszú, dús és hullámos, bőre aranybama, sima.
bársonyos, arca egzotikus, a mell-, derék- és csípőbősége
követi az érvényes szabályt, combja hosszú és izmos...
És m o n d d , boldog?
Tud ettől a szépségtől tiszta, érzelemmel telített kapcso­
latokat teremteni?
Ettől lesz jó szexuális partner?
Ettől lesz jobb anyja a gyermekeinek?
Emiatt mosogat el helyette a férje, amikor ö fáradt?
ízletesebb-e a paprikás krumplija, vagy odaadóbban
gondozza-e a n a g y m a m á t ?
És ha nem, vajon- vonzó partner, jó társ lesz-e?
Vajon nem csak üres kirakatbábuként használják-e?
Vagy talán a magamutogatás az egyetlen önmegvalósí­
tás számára?

Szerinted a szépség az, amitől valaki boldog lesz?

Vonzerő

A valódi n ő i szépség, úgy hisszük nem méretre szabott.

Egy vonzó nőben éppen a megismételhetetlen egyedi
összhang, a belülről sugárzó ö r ö m , csillogás, vibrálás
az, a m i vonz. Egy vonzó nő soha nem tömegcikk, in­
kább karakterisztikus. Elfogadja önmagát olyannak, ami­
lyen, és n e m akar másnak látszani.
A külsőnkben megmutatkozik a bensőnk. Hiszen t u d o d ,
e g y jó b a r á t n a k már a tartásából i s látod, h o g y érzi é p ­
p e n magát. A r c u n k r a meg v é g k é p p m i n d e n érzés k i ü l .
Nem lehet vonzó, a k i elégedetlen, k e s e r ű , irigy, f e n n ­
héjázó vagy gyűlölködő.
De vonzó az. aki csillogó szemmel, meleg öleléssel sza­
lad eléd, függetlenül attól, hogy milyen magas, vagy
mennyi a csípőbősége.

Hidd el, éppen elég, ha önmagad vagy!

Csak törődj a testeddel! Becsüld meg. vigyázz rá. add

meg neki. amire szüksége v a n , kényeztesd! Te is tudod,
hogy sokkal inkább a jó levegő, a szabad mozgás, az
egészséges ételek, a jó alvás utáni frissesség, a jókedv
az, a m i széppé tesz, és nem a sminkek!
A tunyaság a testnek is rosszat tesz, nemcsak a léleknek.
Mindez pedig nem pénz, h a n e m odafigyelés kérdése.
Elég, ha barátodként kezeled testedet.

Az Asszonysorsforditó, önismereti és életvezetési cso­

porton azt is megtudhatod egy izgalmas játék kereté­
ben, hogy milyennek látnak téged m á s o k kívülről, hogy
milyen benyomást keltesz idegenekben. Szembenézhetsz
régen dédelgetett hamis elképzeléseiddel, és egy film
segítségével tanulmányozhatod más nők vonzásának
- vagy éppen taszításának - mibenlétét. Azt is pontosan
tudni f o g o d , hogy miért mondják:

Csúnya nő nincs, csak lusta!

a
A belső

Gondoltál már arra, hogy olyan, mint „ember", valójá­

ban nincs? Van férfi, és van nő. Ők ketten együtt hordoz­
zák mindazt, a m i t embernek tudunk. Egyek, de mégis
különbözők. Ha nem lenne férfi, nem lenne nő sem. Mint
ahogy, ha n e m lenne néha hideg, n e m jelentene semmit
a meleg. A világosságot is csak azért érzékeljük, mert
megtapasztaltuk, milyen a sötét.
Milyen a férfi és a nö különbözősége?
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy nagyon is jól is­
merjük ezeket a különbözőségeket, hiszen egy részüket
szemünkkel is látjuk, másokról meg van valami nagy­
anyáinktól örökölt „közhelygyűjteményünk". Olyanok,
mint például:
„A férfit a hasán keresztül lehet megfogni" „Ne ingereld az
alvó oroszlánt!'", és még sok, ehhez hasonló bölcsesség.
Csak ennyi lenne?
Ha odafigyelsz a beszélgetésekre például a buszon vagy
a munkahelyeden, megfigyeled a filmeket, a könyveket,
hamar észreveszed Te is. hogy másról panaszkodnak a
nők, és másról a férfiak.
• A leggyakoribb női panasz: „ N e m lehet vele beszél­
getni, n e m lehet vele megbeszélni a problémákat!
Folyton csak a tévét bámulja, vagy belemerül az új­
ságba, még csak n e m is válaszol, ha szólok hozzá!"
• De. ha a férfit kérdezed, azt m o n d j a : „Nincs mellette
egy percnyi n y u g a l o m , állandóan beszél-beszél,
zsörtölödik!"
• „ N e m mutat ki semmilyen érzelmet sem irántam,
sem a gyerekek iránti!"- m o n d j a a nő.
• „ N e m veszi észre, ha erőfeszítéseket teszek a család­
ért, folyton azt várja, hogy udvaroljak neki, virágot
vigyek, m e g szépeket mondjak tíz évi házasság után!"
Ugye ismerős dolgok ezek neked is?
Mutatunk Neked egy vázlatos összefoglaló képet erről.

A FÉRFI A NÖ

teljesítményorientált,
vagyis erejének, tudá-
sának.rátermettségé-
nek megmutatása, si-
kerre törekvés jellemzi.
Mindig győzni akar.
kapcsolatorientált,
vagyis kapcsolataival,
kommunikációjával
egy olyan világot akar
teremteni m a g a köré.
ahol ő fontos és védett.

A FÉRFI A NÖ
Stressz hatására

magába mélyed , hallgat, beszél, aprólékosan rész­

gondolatban próbálja letesen írja le a stressz­
megtalálni a megoldást. helyzet kialakulását,
érzéseit.
Problémahelyzetben

tanácsot ad. kritizál.

Kapcsolatban

elfogadja a m i t k a p , de nem képes kéretlenül is lát-

ugyanúgy akarja viszonoz- ványosan sokat a d n i ,
ni. Ő biztonságot akar nyúj- de ha nem kapja vissza,
tani. szemrehány, követel.
Az Asszonysors fordító csoporton beszelünk a biológiai
és történelmi különbözőségekről is. az okokról, amik
m i a t t másként g o n d o l k o d i k , másképpen mutatja ki
érzelmeit és másként kommunikál a férfi és a nö. Ott
elegendő kapaszkodót kapsz ahhoz, hogy el tudd dönte­
ni, m i t választasz. Továbbra is feszültséget, boldogta­
lanságot szerzel magadnak és társadnak azzal, hogy hi­
bájául rósz föl és követelsz olyan dolgokat, amiket nem
azért nem ad m e g neked, mert nem szeret, hanem azért,
mert egyszerűen képtelen rá. Mert ő más, mint Te.
De dönthetsz úgy is, hogy elfogadod másságotokat.
Észreveszed és értékeled azt. amit csak Ö tud megtenni,
mégpedig pontosan mássága miatt!

„Ahogy a nő-test és férfi-test kiegészítésre szorul, éppígy csonka a

nő-lélek és férfi-lélek. A nő nem ismeri a világosságot, a férfi ne
ismeri a meleget. A nőből hiányzik az igazi teremtő erő, a férfiból az
igazi éltető-erő. Ha a férfi olykor átlát egy nő lelkébe, vagy a saját férfilénye
alatt rejtetten létező nőt figyeli: látja, hogy vöröses félhomályban
az egymásbamosódó, alaktalan dolgok csiraként, forró lüktetésben
élnek; ha a nő előtt feltárul egy férfi-lélek, vagy önmagába rejtett
férfilénye: látja, hogy kékes-szürke fényben dideregnek a dolgok,
egymástól elkülönülve, szobor-szerüen.
A nő, ha dolgozik, munkájába örömeit-bánatait, egész világát
belesugározza; a férfi, ha dolgozik, munkája minden mást elfüggönyöz
előle. A nő, ha kártyázik, feloldódik a játszó-csoportban és nyerni a
játszóktól akar; a férfi, ha kártyázik, ráhurkolódik a játék
váltakozására és nyerni a játékban akar. A nő, ha felbont egy
narancsot s abból pár gerezdet jó-szívvel feléd nyujt, szinte önmagát
bontotta fel, saját érzésvilágából nyujtja feléd azt, ami belőle téged
illet; a férfi, ha jó-szívvel étellel kinál, örül, hogy neked is adhat
abból, ami az övé. A nő a szeretett férfi életét egybe akarja
olvasztani a saját életével; a férfi a szeretett nőt a saját lényéhez
akarja fűzni mennél szorosabban. A nő a szerelemben életének mámorrá-
teljesülését keresi; a férfi a szerelemben a mámor zárt, folyton-
fokozódó egészét keresi.
Weöres Sándor: A teljesség felé (részlet)
ÉN, A FELESÉG

Feleségnek vagy férjnek lenni jogi állapot. Ez azt jelenti,

hogy egy férfi és egy nő. vállalva kultúrája szokásait,
hivatalosan is kinyilvánítják azt a szándékukat, hogy éle­
tüket együtt kívánják leélni, hogy utódaikat együtt neve­
lik, és jóban, rosszban kitartanak egymás mellett, segítik
egymást. Úgy tűnik, hogy ez a szertartás az azt megelőző
folyamatnak valamilyen befejezése, beteljesülése.
Pedig ha jobban belegondolsz, rájössz, hogy mennyivel
több is ez. M o n d d ki most v e l e m : feleség! Ugye érted?
Létrejött egy új egész, aminek egyik fele a férfi, a másik
fele a nö. Nem birtoklói, uralkodói, kiszolgáltatottjai egy­
másnak, csak a vállalt új egésznek a fele lehet m i n d a
kettő.
Azt tapasztaltuk, hogy legtöbben úgy mennek a házas­
ságba, hogy azt szerelmük teljes betetőzésének, kitelje­
sedésének képzelik, a m i k o r már önállóan alakíthatják
sorsukat, éjjel és n a p p a l együtt lehetnek, közösen épít­
hetik saját fészküket. Már s e m m i nem távolithatja el
őket egymástól.

Szerelem "Fényuszállyal száll a hajnal.

Nem tudom, mi van velem."
Weöres Sándor
Mi is az a szerelem? Egy pillanatig sem hisszük, hogy
kimerítő választ tudunk adni a kérdésre.
• A szerelemben az ember teljesen pőrén áll, és m e g
önmagát is m e g d ö b b e n t i , hogy ezt megengedheti
magának. Éppen az a leggyönyörűbb benne, hogy
 ú g y , a h o g y v a n f o g a d j á k el. Ettől szárnyalóvá válik,
és ö n m a g a l e g s z e b b oldalait s z a b a d i t j a föl és bonta-
koztatja ki. Így még v o n z ó b b tesz.
• Ez a fölfokozott állapot p o n t o s a n hőfoka miatt nem
állandósulhat, s az e m b e r , ha n e m gondol is rá, tudja,
hogy őrökké nem tartható fenn. Az elveszítésétől való
félelem viszont csak fokozza a kapcsolat izgalmát,
feszültségé,t amitől az m é g átütőbb erejű, mindent be­
töltő érzés lesz.
• A szerelem kegyelmi állapot, amiben megtörténhet
két e m b e r olyan találkozása, amiben a személyiség
határai föllazulnak, amiben adni és kapni egyforma
gyönyörűséggé válik.
• A szerelem furcsa állapot: az ember oly kiszolgálta­
t o t t hiszen a másiktól függ, hogy szépnek látja-e a
napfölkeltét vagy ízlik-e a zsíros kenyér, ugyanakkor
olyan biztonságos, hisz ennek a világnak Én vagyok
a közepe, minden tőlem függ a másik világában.
• Ha j ö n , van. Nincs rá ésszerű magyarázat. Megszo­
kott eszközeinkkel kétségbeejtően uralhatatlan, és
ettől sokszor félelmetes.
• Ebben az állapotban az ö r ö m és a fájdalom olyan in­
tenziven és gyorsan válthatja egymást, hogy egy idő
után m a g u k a szerelmesek is egy nyugodtabb, bé­
késebb, kiszámíthatóbb kapcsolatra vágynak. Talán
ettől j u t n a k "révbe". Szerencsés esetben így születik
a házasság.

Az Asszonysorsfordító csoporton fölmerül az az igen

illetlen és kényelmetlen kérdés ís, hogy miért mentem
férjhez. Úgy tűnik, hogy a válasz egy kicsit sem
egyértelmű, és m i n d e n k i n é l különböző.
Házasság

Hamar kiderül, hogy a házasság nem a szerelem k o n ­

zerválására szolgáló intézmény. A „majd mi m e g m u t a t ­
j u k " , „majd mi másképpen csináljuk" nagyszerű érzéseit
kikezdi a realitás. A piszkos ruha, amit eddig k i m o s t a k
a szülői házban, a föl nem szerelt p o l c o k , a meleg va­
csora, amit nem csak fölszolgálni, hanem kitalálni,
megvenni, sőt elkészíteni is kell, nem is szólva a h a l o m ­
ba gyűlő mosatlanról. A házasság napi feladattá válik.
És ezek m é g csak apróságok.
Az új, napi életritmus kialakítása, a háztartás beren­
dezése, szervezése és az ehhez szükséges anyagiak elő­
teremtése akkora feladat, hogy nem sok idő, hely és
energia m a r a d a szerelemben való föloldódásra.
Ehhez az élethez valami más kell. N e m egy új érzés,
csak új viszonyulás. Itt m á r nem a mindent betöltő fény
a másik, hanem társunk a közösen vállalt feladatban.
Már látszanak a hibái, hiányosságai, kelletlenségei. fogy­
tán a varázs. Az alkalmazkodás kényszerében egyre
többször méricskél az ember: mennyit adok és m e n n y i t
kapok.
A nehézségek azonban megoldhatók, a feszültségek
pedig föloldhatók a szerelem megcsendesült, mégis
érettebb formájával, a szeretettel.
Szeretet

Oly sokszor és annyi e m b e r i megnyilvánulást takarnak

be a szeretet szóval, hogy talán közelebb kerülünk
annak lényegéhez, ha először végiggondoljuk, hogy mi
n e m az.

- Nem szeretet a „ n e m tudok nélküled élni" életérzés.

A k i képtelen megállni a saját lábán és a másikba ka­
paszkodik, az előbb-utóbb nehéz teherré válik a másik
számára. Ölelése fojtogató lesz. és elveszi a másik élet­
erejét, mert parazitaként élősködik rajta. Éppen úgy,
ahogy a fagyöngy nem tud a fa nélkül élni, hisz annak
nedveit szívja el, hogy fönntartsa saját életét.
Ez olyan függőség, ahonnan csak menekülni lehet

- Nem szeretet az önfeláldozás sem, ha a kapcsolat

lényegévé válik.
Ha m á r nem is az a fontos, hogy mire lenne szüksége a
másiknak, ha már csak az a lényeg, hogy megmutassam,
hogy én mennyi mindenről v a g y o k képes lemondani ér­
te, mennyit teszek érte. a k k o r ez már rég nem a másik
kedvének kereséséröl szól.
Kedves Asszonysorstárs! Hány olyan férfit ismersz, akinek
a kéthetenként pucolt ablak, a vasalt fehérnemű, a sza­
bályosan álló szönyegrojtok örömöt jelentenek? Hisz jól
t u d o d , hogy már az is teljesítmény, ha mindezt észreve-
szik!
A k k o r pedig kinek a szükségleteit is szolgálja mindez?
A férj talán örül annak, ha a tiszta lakásban elhanyagolt,
fáradt, v á d a s k o d ó asszonyt talál a megpihenés óráiban?
Ez a „mindent megteszek érted" messze nem szeretet.
Háló, amivel érzelmileg fogságban lehet tartani a mási­
k a t . Adóssá tenni, és a lelkiismeretfurdalás árán kötni a
kapcsolatba.
Sok szerető férj k i m o n d a n á , ha t u d n á : Ne tégy é r t e m
annyit, inkább legyél egy kicsit b o l d o g !

- N e m szeretet az „én csak neki akarok j ó t " magatartás

sem.
Sokan annak tudatában, hogy ók tisztán látják, mi tenne
a m á s i k n a k j ó , sikert hozó, egészséges, boldogító, szü­
net nélküli bírálattal, kritikával noszogatják a másikat.
Bárki belegondolhat: vajon mennyire hat serkentőleg a
nehéz, sokszor félelmetes lépések megtételére, ha a
másik megállás nélkül firtató és fölhánytorgató szemek­
kel lesi, vajon megtette-e már végre.
Segiti-e a szorongó, halk szavú férjet m u n k a h e l y i prob­
lémájának megoldásában, ha esténként számon kérik
rajta: odacsapott-e végre az asztalra, m e g m o n d t a - e a
főnöknek, hogy ne csináljon belőle hülyét. És vajon
könnyebb-e lefogyni akkor, ha valaki - aki szeret
amikor éppen jóízűen eszel, az orrod alá dörgöli l ö t y ö g ő
hájad tényét?

Igen. de ha mindez n e m szeretet, a k k o r végül is mi

jellemzi a szeretetet?
• Odafigyelés a másikra.
Ha ismerem, a k k o r t u d o m , hogy m i k o r , mire képes,
hogy m i l y e n nehézségekkel küzd és m i l y e n a han­
gulata. Saját igényeimet, kívánságaimat ezek figye­
lembevételével érvényesíthetem.
• A lustaság legyőzése,
vagyis az. hogy amennyiben a másiknak szüksége
v a n rá, képes legyek erőt venni m a g a m o n , akár tes­
tileg, akár lelkileg. Az igazi persze az, ha képes va­
g y o k ebben még örömöt Is találni.
• Bátorság és kockázatvállalás,
mert a szeretetre nem lehet biztosítást k ö t n i , nincse­
nek rá garanciák. Minél nyíltabb v a g y o k , annál j o b ­
ban elmélyülhet a kapcsolat, és annál i n k á b b sebez­
hetővé válok. A gyáva ember szeretni sem mer elkö-
 t e l e z e t t e n , a z é l e t e t é s k a p c s o l a t a i t a felszínen é l i , így
n e m f e n y e g e t i h a t a l m a s v e s z t e s é g , d e a szeretet gyö­
nyörűségét sem ismeri.
• A k i szeret, e g y e d ü l v a n ,
c s a k s a j á t b e l s ő f o r r á s a i b ó l é s a z É g segedelméből
tud meríteni, hogy adni tudjon. Mindenkinek az élete
a saját felelőssége. Tudjuk egymást támogatni, segí­
teni, de belső fejlődésünk utján csak egyedül járha­
tunk. Egy igazi társ ebben m i n d i g mellettünk áll, füg­
getlenül attól, hogy pillanatnyi lépeseink mennyire
sikeresek vagy elhibázottak. De erre ö is csak akkor
képes, ha független felnőtt, önmagáért felelősséget
vállaló személy.
A M ó k u s k e r é k , avagy az e m b e r i játszmák

Még a jó kapcsolatoknak is v a n egy gyakori csapdája.

Biztosan Te is átélted már. hogy valami apró-cseprő do-
log érthetetlenül nagy indulatot vált ki belőled. Ilyenkor
értelmeddel t u d o d , hogy nem kellene, mégis hatalmas
veszekedésbe bonyolódsz. Legyen bármi is a vesze­
kedés kiváltója, eljutsz azokhoz a vádaskodásokhoz,
amiket minden eddigi veszekedésben is e l m o n d t á l , m i ­
közben előre tudod, hogy mi lesz a viszontvádaskodás,
mégis újra és újra m o n d o d , és m á r benn is v a g y t o k a
mókuskerékben.
Ezeket a történéseket nevezi Eric Berne emberi játsz­
m á k n a k . Sok tipikus házastársi és gyermeki játszmát ír
le. Ezeket itt bővebben n e m tárgyaljuk, de az Asszony-
sorsíorditó csoporton személyes tapasztalatot nyerhetsz
róluk.

A m ó k u s k e r é k b ő l n e m k ö n n y ű kiszállni, de n e m lehe­
tetlen. A helyzet fölismerése és egy kis h u m o r kisegit
belőle.
ÉN ÉS A S Z E X

Mi a s z e x u a l i t á s ?

Isteni cselszövés, a fajfenntartás eszköze, az evés-ivás

mellett lehetőség a testi örömszerzésre, vagy talán az
élet és a kapcsolatok legnagyobb katarzisa?
Nincs válaszunk.
Csak néhány gondolatunk.

A női szexualitás

N e m gyártunk elméletet a szexualitásról. Amiről írunk,

saját életünk, anyáink, lányaink és asszonytársaink
megélt tapasztalatai, örömei, problémái. Az a gyanúnk,
hogy a férfiak - ha lehet így általánosítani - másként
éreznek, m á s k é n t gondolkoznak a szexualitásról, mint a
nök. Vagy egyszerűen csak mást értenek alatta.
Azt sulykolták belénk, hogy a szex az a valami, amit egy
férfi csinál egy növel szombat éjjel az ágyban. Azt, hogy
a szex eleje és vége a közösülés.
N e k ü n k n ő k n e k azonban sokkal többet jeleni a szexua­
litás, m i n t az orgazmusok gyakorisága. Számunkra ez
testünk egy önkifejezési formája, a m i áthatja az egész
életet, s a testi fölszabadulás jo érzését jelenti. J e l e n
van, ha h u l l á m o k h á t á n s o d o r t a t j u k m a g u n k a t , ha
b e l e k a p h a j u n k b a a z Öszi s z é l , h a a z e n e t á n c b a v i s z , h a
kicsinyünk m o h o n keresi cicinket és ráharap, ha egy jó
barát átkarol, vagy ha párunk az ölébe húz. Mintha
mindez a sokféle é l m é n y ugyanazt jelentené. Ilyenkor
testünk kimutatja Örömét, szeretetét, összetartozásun­
kat. A szétválasztó gátak leomlanak, át tudjuk adni, át
tudjuk engedni magunkat a másiknak, a belefelejtkezés
örömének.
Az Asszonysorsfordító csoporton mégis sok száz nő
egyéni tapasztalata mutatja, hogy a házasságok többsé­
gében valami gond van a szexualitás körül. Idővel el­
t o m p u l , beszürkül, fényét, ízét veszti az érzékenység, az
érzékiség. Vajon miért?
Talán testünk kezd el másként m ű k ö d n i , valami elrom­
lik a szerkezetben? N e m , n e m hinnénk, hogy a n e m i
szerveinkkel van a g o n d . Sokkal inkább a kapcsolat
megváltozásában látjuk a dolgok gyökerét.

Ha a nö otthoni dolgai kötelességgé, teherré, nyűggé

válnak, akkor sajnos k ö n n y e n ezek közé sorolódhat be
az úgynevezett házastársi kötelesség teljesítése is, ahol
a szexualitás a férj kényszerű kiszolgálásává válik. A ki
n e m mondott elégedetlenség, harag vagy bírálat legha­
marabb a szexualitást zavarja meg. "Most ne!" „Fáradt
vagyok!" „Fáj a fejem!" - ezek olyan kifogások, ame­
lyek reálisnak tűnhetnek, de a mélyükben ott rejlik a
visszautasítás. Vannak nök. akik közömbösen vagy
mártírként szenvedik végig az aktust, és ennek az üze-
nete világosan az, hogy ha Te nem szerzel ö r ö m ö t ne­
k e m életünk más területein, én elveszem tőled ezt az
ö r ö m ö t ! Az intimitás helyett csatározások, üzengetések
színhelyévé válik a hitvesi ágy. És itt m á r nem a szexu­
alitásról, hanem sokkal inkább a kapcsolat m e g r o m l á ­
sáról van szó.
P e d i g a s z e x u a l i t á s o l y a n s o k f é l e l e h e t testi szinten is!
L e h e t r o m a n t i k u s , r ó z s á s n a p l e m e n t é s , lágy zenéjű.
L e h e t s z e n v e d é l y e s , m i n d e n p o r c i k á n k a t gyötrő. Lehel
i z g a l m a s , s z i n t e i n t e l l e k t u á l i s k a l a n d , néha mulatságos.
visszatarthatatlan nevetést hozó. Lehet elementáris -
Tarzan akarja Jane-t, Jane akarja Tarzant - és még oly
sok más szinü.
De ahogy elvész a kelletlenül főzött vacsora íze. meg­
szűnik a g y e r m e k ü n k r e való rácsodálkozás a köteles-
ségek halmazában, és elhomályosul az egymásra villa­
nó pillantások csillogása, úgy vész el a szexualitás ener­
giával feltöltő ö r ö m e .
Pedig a testi érintés utáni v á g y az ember alapvető szük­
séglete. Mindannyian tapasztaltuk, tudjuk ezt. Mégis fi­
gyelemre m é l t ó , ahogy a t u d o m á n y o s megfigyelések is
ugyanezt támasztják alá. Az ember böre az infravörös
sugarak leghatékonyabb kibocsátója és elnyelője. Ez­
által az emberek különleges, „megnyugtató" hót tudnak
átadni egymásnak. Sajátos körülmények közt ezek a
sugarak láthatóvá is tehetők, és ennek alapján tudtak
megállapítani, hogy bizonyos érzelmek hatására min­
den ember képes olyan hullámhosszúságú infravörös
sugarakat kibocsátani bőréből, ami a másik számára a
lehető legjobb, amit annak bőre a legtökéletesebben tud
elnyelni.

A nö szexualitása hullámzó. N e m c s a k az élethelyzetek,

hangulatok és körülmények változtatják, hanem a bio­
lógiai ciklikusság is erősen befolyásolja. A peteérés
folyton visszatérő ritmusát követik a szexuális vágya­
kozás hullámhegyei és hullámvölgyei.
S m é g s e m a mérhető kémiai és biológiai folyamatok
határozzák m e g az erotikus é l m é n y t ! Egy élő szerelmi
kapcsolatban ez a változás meg sem érinti a nöt. Ugyan­
a k k o r a kihülöfélben lévő, kapcsolati problémákkal teli
házasságban igen g y a k r a n a férj visszautasításának
megfellebbezhetetlen eszközévé válik.
Más a helyzet a várandósság idején. Ebben az idő­
szakban szinte legyőzhetetlen erejű az a belső késztetés,
hogy a jövendő anya szellemi, testi, lelki és érzelmi
energiáit befelé, f e j l ő d ő gyermeke elfogadására fordítsa.
Emiatt talán törvényszerűnek tekinthető, hogy a szexu­
ális késztetés is változik. Az anya ilyenkor g y e r m e k e
apját, mint a benne lejátszódó misztérium teremtőjét
hálával, gyöngédséggel, szeretettel, legtöbbször csak
szelíden tudja körülölelni. Sokan számolnak be azonban
arról is, hogy szerelmes vágyakozásuk ilyenkor m é g
átütőbb, mint rendesen.
Sok nö azonban nem tudja az áldott állapotot így m e g ­
élni, és a születendő g y e r m e k épségére hivatkozva uta­
sítja el a szexualitást. Ennek a generációról-generációra
öröklődő hiedelemnek élettanilag s e m m i alapja sincs.
Csupán kibúvónak kitűnő. A gond ilyenkor az elfoga­
dással van. Az anya vagy saját változásait, vagy gyer­
mekét, vagy párját n e m tudja elfogadni.

A szülés a természeti népeknél éppen annyira i n t i m ,

bensőséges, Önmagától zajló folyamat, m i n t a foganta­
tás m a g a . Csak a háborítatlan szülés válhat a szexuali­
tás részévé. Egy második gyermekét felkészülten, szak-
segitséggel o t t h o n szülő magyar asszony így ír erről:

„Itthoni szülésemkor gondoltam először arra, hogy a

szülés tulajdonképpen a szexualitás része. Ez a kórház­
ban föl sem rémlett b e n n e m . Elvileg persze ez termé­
szetes, hisz a szülés egy szexuális kapcsolattal kezdődik
(amikor is senkinek eszébe nem j u t kórházba menni...),
de hogy m a g a a szülés ennek ilyen nyilvánvaló folyta­
tása! Azt vettem észre, hogy nagyon hasonlóan éreztem
m a g a m szülés és szeretkezés közben. Hasonló tudat­
állapotban voltam - a m o l y a n lebegéshez t u d n á m h a ­
sonlítani, és amennyire m e g t u d o m itélni, hasonló han­
gok is törtek elő belőlem (szeretkezni is képtelen va­
g y o k csöndben), és a fájdalom mellett a g y ö n y ö r is in-
t e n z i v e n j e l e n v o l t s z ü l é s k ö z b e n . Persze szüléskor hihe
t e t l e n ü l f ö l f o k o z v a é l t e m á t e z e k e t a z érzéseket. Tudom,
a s z e r e t k e z é s r e is s z o k t á k m o n d a n i , hogy benne van a
h a l á l és az ( ú j j á - ) s z ü l e t é s . Én a z o n b a n teljességében ezt
a s z ü l é s k ö z b e n é l t e m á t . N e m t á r s u l t félelemmel. Olyan
elemi erővel törtek rám ezek az érzések, hogy volt egy
pont, a m i k o r legszívesebben kiszálltam volna az egész­
ből. Szerencsére nem lehetett. Kislányunk születése
nemcsak az ö életében lett meghatározó."

Itt most n e m térünk ki a szülés szexualitást befolyásoló

minden tényezőjére, de egyet m é g kiemelnénk. Tény­
kérdés, hogy a rutinszerű szülésvezetésekkel együttjáró
gátmetszés, a rugalmas, erős. egészséges izmok átvá­
gása, varrása, a sebek hegesedése, a kényes, intim zó­
na m ű t é t i területté válása g y a k r a n megcsonkítja a női
szexualitást.

A kisbabával t ö l t ö t t első idők újabb, mindent átrendező

változást hoznak a nö életében, így a szexualitásában is.
Ideális esetben az anya szinte minden öröme, rezdülése
gyermekéhez kapcsolódik. Ösztönei vezetik, hogy a ra­
cionalitáson túli érzékek világában, a testével közvetítve
megadja gyermekének mindazt a biztonságot, meleg­
séget, szeretetet, amit a gyerek életében Őrökre vissza­
hozhatatlanul csak ekkor és csak ebben a kapcsolatban
tapasztalhat m e g . És ez a tapasztalat, ami fejlődő sze­
mélyiségének bázisává válik, egyben eljövendő kapcso­
latainak is mintája lesz.
Csak látszólagos a férj, az apa szexuális partnerszere­
pének a háttérbe szorulása ebben az időszakban Hiszen
mindaz az érzelmi, érzéki élmény, amit gyermekére
hangolódva a nö átél, átsugárzik ebbe a kapcsolatba is.

A gondolatok, amelyeket elmondtunk, magukba foglal­

ják azt a véleményünket, hogy a kiteljesedett nöi szexu­
alitást nem a l k a l m i , fizikai gyönyörűségnek, hanem az
egész családot átölelő, megtartó erőnek hisszük.
Tapasztalataink szerint s o k - s o k p r o b l é m a c s a k rossz,
félresiklott tanulási f o l y a m a t e r e d m é n y e , a m i újragon­
dolható, megváltoztatható. Asszonysorsfordító csopor­
tunk sok lehetőséget nyújt a k a p c s o l a t o k javítására, és
e z e n b e l ü l s z e x u á l i s p r o b l é m á k m e g o l d á s á r a is.
Hűség vagy házasságon kívüli kapcsolat

Egybekelésünk pillanatában örök hűséget esküszünk, s

talán végig sem gondoljuk, mi is az a hűség.
Csak a megtörtént szexuális aktusra vonatkozik, vagy
kiterjed az érzelmekre, képzeletre, netán a futó gondo­
latokra is? Hol a határ?

Van-e olyan ember, aki egy emberöltön keresztül érin­

tetlen marad mindenki m á s vonzerejétől csak azért,
mert egyszer a hűségnyilatkozatára pecsétet tett valaki?
Biztos, hogy nincs.
Futó pillanatok hatásai átszaladnak rajtunk, de az éle­
tünket n e m befolyásolják. N e m befolyásoljak mind­
addig, a m i g kapcsolatunkban m e g k a p j u k a számunkra
lényeges, fontos dolgokat.
Csak akkor válik fontossá egy férfi tetszést kifejező
pillantása, ha otthon már azt is elfelejtettük, hogy vala­
ha néztek így ránk. Csak akkor megrendítő egy kedves
gesztus, ha otthon már senki nem figyel ránk. Csak
akkor gyönyörűség egy lopott simogatás, ha otthon a
szexualitás unott kötelességgé vált.
S talán a legnagyobb csábitás, hogy újra kötelességek,
teljesítmények nélkül, ö n m a g u n k é r t érdeklődnek irán­
tunk.
O l y a n könnyű belépni a csapdába, és azt képzelni: Ő
egészen más! Mellette szebb, j o b b lehetne az eletem.
Valahol persze már a k k o r is tudja az ember, hogy ez így
n e m igaz. S ha képes jobban magába nézni, akkor azt is
tudja, hogy az ember csak azután vágyakozik, amit ott­
hon n e m kap meg, a m i hiányzik neki.
És a társa is csak akkor válik hűtlenné, ha mindazt, ami
neki fontos lenne, nem kapja meg.
Van olyan élethelyzet, ahol a k k o r a már a szakadék a
házastársak között, hogy a válás az egyetlen kilépés a
méltatlan k ö r ü l m é n y e k b ő l .
De nem m i n d e g y , hogy m i l y e n az a válás!
Sokszor gyűlölködéssel, gyalázkodással, szemrehányás­
sal terhes. Ez b e m o c s k o l j a a közös élet szép pillanatait
is, és érvényteleníti mindazt, a m i jó volt benne. Ezzel
azonban m i n d e n k i elveszti azokat az éveket, amiket
együtt töltöttek, és m e g kell tagadnia saját múltját, éle­
tének egy részét.
Ha egy kapcsolat v é g k é p p m e g r o m l i k , tudnod kell. ezt
nem CSAK a m á s i k rontotta el. Hiszen a kapcsolat ép­
pen attól kapcsolat, hogy ketten vannak benne. Vélhe­
tőleg következetesen rosszul reagáltatok egymás meg­
nyilvánulásaira, és ettől m é l y ü l t el a szakadék.
A válásnak valami egészen mást kell jelentenie. Azt,
hogy útjaink elváltak, m i n t életünk m á s kapcsolataiban
is. Más dolgok l e t t e k fontosak számunkra, más célokért
fáradozunk m i n d k e t t e n . Ettől persze lehetünk szomo­
rúak, hisz vége egy közös útszakasznak, de vádaskodni
nincs miért. El kell engednünk egymást. Nem a külön-
költözés, n e m a bírósági tárgyalás, nem a szekrény ki­
ürítése jelenti a válást.

Az elengedés.
Ha vége, h a g y d , hogy vége l e g y e n ! Ne töltsd nappalaid
és éjszakáid Vele, gondolatban! Ha őrjöngsz, dühöngsz,
á t k o k a t szórsz és bosszút forralsz, akkor is vele vagy!
Ha visszasírod sok-sok éve n e m létező ritka, szép pilla­
nataitokat, a k k o r is vele vagy !
A m i g vele v a g y . Vele élsz! Így n e m tudsz továbblépni,
nincs benned hely az újnak, egy helyben állsz, sem múl­
tad, sem Jelened, sem Jövőd!
A válás legnagyobb vesztese nem Te vagy, h a n e m ha
van, a k k o r a gyerek. Akármelyik szülője lép is ki köz­
vetlen életteréből, a gyerek számára elvész a fél világ!
Elvész akkor is, ha ezzel a szülővel megelőzően n e m
volt jó a kapcsolata. Mert minden gyerekben ott a kimond­
hatatlan tudás, hogy lénye fele abból a szülőből való.
A gyerek nem igazságot akar, hanem békességet, m e g ­
nyugvást, továbblépést. Ha változott is a f o r m a , m i n d ­
két szülőjét akarja. Gyermekként, saját magának. N e m
pedig feszülő ijként a két szülő közt. számára idegen,
felnőtt érzelmeket hordozva.

A válás lehetőség. Lehetőség arra, hogy elgondolkozz

magadon, ahogy talán m é g soha. Vajon mikor reagáltál
rosszul, és m i t tehettél volna másképpen? Ez igen fon­
tos, mert önmagadtól nem váltál el, és Te is mész ön-
magaddal a következő kapcsolatba.
ÉN, AZ ANYA

Minden anya szereti a gyermekét. Ez nem érdem, ez

ösztön. A vér szava, a génjeinkbe van írva. Nem kérjük,
a természet törvénye önmagától működik bennünk.
Talán akinek nincs gyereke, az tudja legjobban, az érzi
át velőig hatóan, h o g y a n ö i lét legtisztább értelme a
gyermekáldás.

Ahogyan más szerepeinkben, úgy anyákként sem va­

gyunk egyformák. Söt, sokkal inkább a különbségek jel­
lemeznek bennünket. Mást látunk j ó n a k , fontosnak, bol­
dogítónak, m á s és más értékeket erősítünk, másként
kötődünk, másként simogatunk.
De egy dologban egyformák vagyunk. Ha a gyereket
valódi veszély fenyegeti, az anyamedve ösztönösségé­
vel, erejével, kérlelhetetlenségével, az égvilágon semmi
mással nem törődve, saját biztonságunkat is föladva
küzdünk érte.
Ilyen az anya.

Mégis, ha egy lusta péntek délután az iskolaudvaron

szétnéznénk, és a gyerekek szóba állnának velünk, ha­
mar kiderülne, hogy közülük hányan, de hányan érzik
magukat mellözöttnek, fölöslegesnek, söt tehernek.
N e m . bizony nem érzik magukat fontosnak. A lelke mé­
lyén nagyon sok gyerek n e m biztos abban, hogy a szülei
valóban szeretik.
Tudják, mert eleget hallották, hogy csak a javát akar­
ják, hogy érte dolgoznak, sőt gyakran azt is, hogy mi
mindent áldoznak föl értük, mi mindenről mondanak le
a szüleik a kedvükért.
De a gyerek n e m tud m i t kezdeni ezzel az őrületes
ellentmondással. Ő nem kért semmit, ő csak játszani sze­
retne, futni, nevetni, örülni, együtt azokkal, akik n e m ­
csak a legfontosabbak az életében, h a n e m számára
gyakorlatilag az egyetlen létező, megváltoztathatatlan,
el nem tűnő valóságot jelentik.

Hogy létezhet ez? Hogy lehet az, hogy tényleg n e m

figyelünk rá? Rá, aki a szemünk fénye, életünk értelme.
Hogy n e m halljuk meg kisded történeteit óvodás társai­
ról? Hogy n e m látjuk a kavicsot, amit m u t o g a t , pedig az
számára a világmindenséget mintázza? Hogy valójában
n e m számít nekünk, h o g y Juli néni miért volt igazság­
talan Ákossal? És hányszor n e m vesszük észre, a m i k o r
csendben beoldalog a szobájába, mert valami fáj neki?

Mikor tévedtünk el? Melyik volt az a pillanat, melyik volt

az a nap, a m i k o r lényegtelen, nevetséges dolgok t ü r e m -
kedtek a fontosak helyébe, a m i k o r fölborult az érték­
rend?
Gyermekvárás

„Áldott a te méhednek gyümölcse"

Egyszer csak gyanút f o g t u n k , aztán meg is tudtuk, h o g y

megfogantunk. És a k k o r a nö, a pár vagy a család dönt.
Mi legyen: gyerek v a g y angyalka?
Milyen szép szót találtunk egy élet kioltására! Mennyire
szeretnénk rejtegetni m a g u n k elöl az igazat, hogy úgy
döntöttünk egy útnak indult kisemberről, ő nem kell.
Teher lenne sorsunk alakulásában, teher anyagilag.
N e m vállaljuk.
Mi a különbség a fronton harcoló katona, az apagyilkos,
az önvédelemből embert ölö és a szociális körülményei
miatt gyermekét vállalni n e m tudó a n y a között?
Hitünk szerint; élet és halál ura n e m az ember. Tudjuk,
hogy vannak olyan helyzetek, a m i k o r n e m juthatnak
felszínre ezek a gondolatok, és annak sok oka lehet.

Szerencsés esetben persze föl sem m e r ü l a kérdés.

Elkezdődik a várakozás izgalmas ideje. Sokféleképpen
lehet várakozni, erre sincs recept. Van aki aggódóvá vá­
lik, van aki tűnődő lesz vagy éppen fölpörgetett motor­
ként rendezi függőben lévő dolgait. Másvalaki lakást fest,
vagy a játszótéren lesi a kisbabákat, és olyan is a k a d ,
aki éli az életét, mintha mi sem történt volna. Mindez
n e m értékmérő, pusztán karakterünk jellemzője.
Valami más az. ami számít. Ugye n e m érzed misztiku­
san idegennek azt a gondolatot, h o g y a lelkek közötti
kapcsolat úgysem a külvilágban születik?

Anyának és magzatának egy a teste. Vérköreik kö­

zösek, de ugyanígy közös minden falat, minden korty,
m i n d e n lélegzet, minden mozdulat. Egy a testük.
De vajon miért áll meg itt a gondolkodásunk? Hiszen
annyira nyilvánvaló, hogy nemcsak biológiai funkcióik,
h a n e m az életük közös. M i n d e n gondolat, érzelem, han­
gulat, g y o r s a n m ú l ó és változó érzés, a m i t az a n y a átél,
az ö v é is. a k i t t e s t é b e n h o r d . K ö z ö s m i n d e n t u d á s u k ,
ahogyan és amilyennek a világot látják. Az anya lelki
békéje vagy békétlensége, a kapcsolatai és amit azok­
ban átél, az m i n d a gyermekéé is!
Vele van a magzat a forró ölelésben, vele a civódásban.
a toporzékolásban. vele a k k o r is. amikor éppen az ö
sorsán rágódik, vagy ha éppen Intellektuális ö r ö m ö k e t
él át. És nemcsak, hogy vele van, ebben él! Ez az Ö éle­
te is! Innen gyökeredzik. Ezzel a hatalmas tapasztalással
és tudásanyaggal j ö n már a világra.

Ezt végiggondolva lehet, hogy elszomorodsz. Lehet, hogy

szembe kell nézned azzal, hogy nem a legszebb útrava­
lóval indítottad útjára gyerekedet, már a legelején sem.
Lehet, hogy Te is épp annyira kétségbeesel, m i n t m i .
amikor először gondoltunk erre. De talán Te is meg­
nyugszol abban, amiben nekünk is sikerült: a m e g -
született gyermek előtt egy egész élet és egy egész világ
áll. Bárhová eljuthat. A távlataink mindig végtelenek, az
indítástól csak az függ, hogy melyik az 0 útja.

Ösvény
A rengeteg erdő mélyén ott a tisztás, ahová m i n d a n n y i ­
an megérkezni vágyunk. Az erdő bármely pontjáról egy­
másba futó és újra elágazó ösvények vezetnek ide.
Bárhonnan indulsz, bármilyen utat jársz, megérkezel.
Szülés

Ha olyan növel beszélsz, akinek már van gyereke, és

valahogyan szóba kerül a szülés, tapasztatni fogod, hogy
elementáris erővel törnek föl belőle is az emlékek. Nem
halványulnak, ö r ö k k é feledhetetlenek az apró részletek,
pedig a fájdalmat senki nem tudja fölidézni.
Milyen furcsa, hogy más, sorsdöntő eseményekre, mond­
j u k az érettségire, ehhez képest csak hézagosan emlék­
szik az ember. Talán m é g az esküvőnket is sokkal in­
kább a fényképek, mint a személyes emléknyomok alap-
j á n tudjuk felidézni.
Gondoljuk végig, mitől is olyan megrázó erejű élmény a
szülés!
Gyermek születik, ember születik, élet születik. Te vagy
a k a p u . és n e m tehetsz ellene. Késleltetheted, nehezít­
heted, de a kapu kinyílik.
"A szülés elhallgattatja énünket. Arra az időre úgy érez­
zük, hogy egy magasabb rendű élet magába olvaszt
bennünket és keresztüllüktet rajtunk." - írja Armstrong
& F e l d m a n : A születés művészete c í m ű könyvben.
A szülés az élet csúcsélménye lehet, egy minden no ál­
tal átélhető transzcendens esemény. Soha vissza nem
térő tapasztalás, amelyben m a g u n k is a teremtés részei­
vé válhatunk.
Mégis legtöbben nem így élhetjük át. Vajon miért?

A megszokás, a többgenerációs kizárólagos tapasztalat

következménye, hogy mára már természetesnek és
normálisnak hisszük a kórházi események egész sorát,
megszabott menetét. Biztonságosnak, veszélytelennek
tartjuk. Pedig ezek - j ó l lehet olykor vitathatatlanul szük­
s é g e s e k — m e g z a v a r j á k a szülés f o l y a m a t á t fizikai, lelki
é s é r z e l m i s í k o n is. J ó l d o k u m e n t á l t á l l a t k í s é r l e t e k i s
bizonyítják. h o g y pusztán az emlősök megszokott kör­
nyezetének a m e g v á l t o z t a t á s a is hosszabb vajúdást és
t ö b b k o m p l i k á c i ó v a l j á r ó szülést e r e d m é n y e z , v a l a m i n t
zavart okoz az utódgondozásban. A borotválás, a beön­
tés, a burokrepesztés. az ágyhoz kötés, a szülés ütemé­
be való gyógyszeres vagy egyéb m ó d o n való beavat­
kozás, a testhelyzet kényszerűsége gátja az ösztönös,
belső törvények szerinti szülésnek.

Az Asszonysorsforditó csoporton, a m i k o r az o t t h o n i , há-

borítadan és természetes szülések pillanatait b e m u t a t ó
filmet nézzük, sokkal könnyebbé válik az érzések sza­
vakba foglalása, fájdalmak, feszültségek föloldása.
Az otthoni szüléseknél valami ismeretlen biztonságérzés
árad szét. A hozzáértő szakorvos belesimul, szinte eltű­
nik a család világában. Az anyát legközelebbi szeretteik
veszik körűi. A n y u g a l o m , a béke, az ellazultság, a ráha-
gyatkozás, a bizalom és a bizakodás légkörében az anya
át tudja adni magát a szülés-születés belső, misztikus
élményének. Itt m i n d e n mozdulat érte történik, öt szol­
gálja. Szinte megáll az idő. Többnyire csönd van és fél­
homály. Az anya kérései, kívánságai, leghalványabb
jelzései azonnali meghallgatásra találnak.
Ebben a helyzetben a nők egészen különös, intim k a p ­
csolatba kerülnek férjükkel. A szeretet, a gyengédség,
az érintés, a támasz burokba zárja őket, s a születőben
lévő új családot. Ide senki sem törhet be. Ezt a varázst
nem törik m e g kérdések, m é g kevésbé utasítások.
A nő testi megnyilvánulásai: mozgása, hangja, m i m i ­
kája, kifejezései sem kívülről, sem belülről nem korlá­
tozottak ilyenkor. Soha m e g nem élt m ó d o n szabadok.
Az újszülöttel való kapcsolatuk is egészen különös.
Ezek a párok megismételhetetlen és be n e m pótolható
m ó d o n tudnak kapcsolatot teremteni babájukkal, abba
t e l j e s e n b e l e f e l e j t k e z v e . m e g n e m zavarva, a kicsitől
e g y p e r c r e e l n e m v á l v a , a s a j á t ü t e m ü k b e n haladva.
S o k é r e t t , t ö b b g y e r e k e s a n y á t i s m e r ü n k , d e mindannyi­
a n t u d j á k , h o g y a z t a b i z a l m a t é b r e s z t ő é s biztonságot
a d ó t u d á s t , h o g y a v i l á g g y ö n y ö r ű , meleg, körülölelő é s
s z e r e t e t t e l j e s h e l y . e g y i k ü k s e m t u d t a maradéktalanul
nyújtani újszülöttjének kórházi körülmények között.
Pedig talán az első ó r á k b a n , az első napokban ez az
egyetlen tudás, amire ennek a végtelenül kiszolgáltatott
kis lénynek szüksége lenne. Ehhez nemigen kell más,
mint az anyja. Ahhoz pedig, hogy az anya fölszabadult
és békés lehessen, csak a párjára és szeretteire van
szüksége. Idegenek, szakszemélyzet, orvostanoncok és
nővérkék sokasága m é g a varázs megszületését is
lehetetlenné teszi, n e m h o g y teljes kibontakozását

F E L H Í V Á S A NÉMA ANYÁKHOZ
Szeretnénk, ha hangot kapna az a sok visszatartott
élmény, ami generációkon keresztül
keletkezett a szülés kapcsán.
Főleg anyákban, de apákban, gyermekekben is.
Ö r ö m m e l várunk m i n d e n beszámolót.
Ezeket esetleg a későbbiekben antropológusok,
pszichológusok és m á s k u t a t ó k is földolgozhatnák,
névtelenül talán publikációkban is megjelenne.
C í m : Alternatal Alapítvány, 1519 Budapest, Pf. 428
A gyerek

A m i k o r idáig jutsz az olvasással, valószínűleg azt érzed,

itt elengedheted egy kicsit m a g a d . Az, hogy szeretnél
gyereket, vagy ha m á r van, a k k o r szeretettel neveled, ez
egyértelműnek tűnik. Persze te sem úgy gondolod, hogy
ebben nincs g o n d , p r o b l é m a , hisz a kicsi nem eszik ren­
desen, az óvodás gyáva vagy éppen verekszik, az isko
lés lusta, n e m akar tanulni, esetleg rendetlen, a kamasz
elviselhetetlenül pimasz, s ha már családot alapitott,
nem törődik veled eleget.
Talán olyan reményed is v a n . hogy itt most sikerül vala­
mi jó tanácsot k a p n o d arra, mit csinálj, h o g y a gyerek
zavaró hibáját kijavítsa. És m i t csinálj Te. hogy ő m e g ­
változzon?
Sajnos n e m ilyen egyszerű ez a kérdés. Mint minden
emberi kapcsolatba, ebbe is belevisszük - sokszor ö n ­
m a g u n k előtt is rejtett - vágyainkat, m é g m i n d i g fájó
régi hiányainkat.
Lehet, hogy úgy gondolod, hogy mindazt, ami gyer­
mekként neked fájt, ami sértett, megalázott, azt még
véletlenül sem követed el saját gyerekeiddel. És mégis,
ha indulatosan mondasz valamit, ha szidod, vajon nem
hallod vissza nem csak a jól ismert szavakat, h a n e m a
hangsúlyokat is, ahogy Édesanyád beszélt veled?
Ez szinte törvényszerű. Arra mintázódik viselkedésünk,
amit tapasztalunk.

Mégis, hogy lehet, h o g y szinte tökéletesen képesek

vagyunk elfelejteni a kislányt, akinek annyira fájt, ha
igazságtalanul szidták, ha olyat kértek rajta számon,
a m i t meg akart csinálni, de egyszerűen nem ment neki?
G y e r m e k k o r i énünket, akinek föl kellett vennie a szá­
mára tűrhetetlenül ronda uj ruhát? Miként lehet, hogy
elfelejtettük a torokszorító félelmet, ha egyedül hagytak
otthon bennünket, és elfelejtettük, mennyire nem segí­
tett a sok okos magyarázat, miszerint, nincs mitől félni,
hisz van telefon, o t t h o n van a szomszéd, és különben is
be van zárva az ajtó? Maradjunk még a néhány kiraga­
dott példánál!

Mi t ö r t é n i k velünk?
Hasonló helyzetekben anyaként vajon miért nem érez­
zük m e g , hogy bár nekünk tetszik a ruha, gyerekünk a
társai előtt nevetségesnek érzi magát, kényelmetlenül
feszeng benne, és dühös, h o g y belekényszerítettük, és
ha m é g úgy is kell csinálnia, mintha örülne neki, akkor
még gyávának is érezheti magát? Milyen apró történés,
és mennyi érzelmet takar mégis!
Miért menekülünk gyermekeink érzéseinek az átélé­
sétől. miért igyekszünk benne is lefojtani azokat? Miért
nem figyelünk oda Rá?
Talán azért, hogy megtanulja a rendet? Hisz csak arra
akarjuk nevelni, hogy képes legyen elvégezni a nehéz
kötelesbégeket is, h o g y szófogadó legyen - mert azért
mi mégiscsak j o b b a n tudjuk, mi áll jól neki.-mert a mi
dolgunk, hogy beleneveljük a bátorságot. Vagyis, hogy
csupa olyan tulajdonsága legyen, amiktől később bol­
dog lesz
Az n e m baj, hogy most n e m az?

M i n t látod, a m i n t a kéretlenül is továbbadódik. A Te

gyereked a Te életed mintáját követi. Te azt szeretnéd,
ha boldog lenne.

M o n d d . Te boldog vagy?
Ha életedre nézel, m i t jelent s z a m o d r a a gyerek?
• Ha az ó v o d á b a n az a n y á k n a p i ü n n e p s é g e n belesül az
o t t h o n ezerszer hibátlanul e l m o n d o t t versbe, d ü h ö s
v a g y rá? H a a z i s k o l a i é v z á r ó n i g a z g a t ó i d i c s é r e t t e l
k a p j a m e g a tiszta kitűnő bizonyítványt, a k k o r a
m e n n y b e n jársz és k i h ú z o d m a g a d , h o g y : Igen. ez az
Én gyerekem?
Nos, ha így van, veszélyes úton jársz. A gyerekre te­
szed azt az óriási terhet, hogy a teljesítményeivel bi­
zonyítsa be: Te j ó , sót nagyon jó szülő, tehát értékes
ember v a g y !
A m ú g y milyen is az a „kitűnő" gyerek. Kétségtelenül
értelmes, zseni is lehetne netán, de n e m lesz, mert ő"
arra vigyáz, hogy mindenről éppen annyit tudjon,
amennyit m e g k ö v e t e l az adott tanár, és pontosan
úgy, a h o g y a n ö követeli. Te m á r nem emlékszel a jó
tanuló stréberekre? Még ha voltak is. akik a kegyei­
ket keresték, m i n d i g megvetették, lenézték őket egy
kicsit. És n e m véletlenül. Az igazi tudás, a belső ér­
deklődés messze túlmutat a tantárgyak szük kere­
tein!
Persze lehet, hogy csak azért tartod nagyon fontos­
nak a jó bizonyítványt, m e r t egyébként n e m j u t h a t be
a választott gimnáziumba, később m e g az egyetem­
re. De m o n d d , valóban a d i p l o m a a belépőjegy a b o l ­
dogsághoz? Ha szétnézel m a g a d körül, boldog, gaz­
dag m é r n ö k ö k , tanárok, o r v o s o k t ö m e g e i t látod?
Vagy Te talán sikeresebb karriert szánsz a gyerek­
nek, közgazdásznak vagy jogásznak adod, és ha
kellően kitartó vagy, elérheted azt Is, hogy mire föl­
nő, ezen divatos szakemberek között legyen, a k i k b ő l
addigra m á r Dunát lehet rekeszteni?
Ne akard a saját koronádat az ö erőfeszítéseinek gyé­
m á n t k e m é n y köveiből kirakni! Inkább abban segítsd,
hogy fölfedezze, hajlamai, tehetsége m i l y e n lehető­
ségeket kínálnak!
• Lehet, hoqy úgy g o n d o l o d , hogy a Te gyerekeddel
alapjaiban m i n d e n rendben van: szófogadó, betartja
a családi szabályokat, ha elengeded valahová, a
mondott időre hazajön, nincsenek vele olyan konflik­
tusok, m i n t más kamasz gyerekekkel. Még akkor is
előfordulhat, hogy egy szép napon meglepetés ér.
Hivatnak az iskolába, és elmondják, hogy az osztály­
kiránduláson m i t csinált. Mondjuk: a legrosszabb
fiúkkal éjjel kimászott a szállás ablakán, és a kocs
m á b ó l az italtól félájultan kellett visszahozni. Bár ez a
legjobb családban is nyugodtan előfordulhat, könnyen
lehet, hogy az lesz az első gondolatod, hogy; Na nem,
az én f i a m ilyet n e m csinál, biztosan a többiek a
hibásak, akik belehúzták ebbe a disznóságba!
Igen ám, de szerinted kit lehet belehúzni valamibe?
Csak azt, akinek nincs semmi belsővé vált vélemé­
nye a dolgokról, akinek a tetteit eddig is kívülről sza­
bályozták. Eddig ugyan nem a társai, hanem a szülei.
Mintha n e m is lett volna külön élete. Nem dönthetett
a saját dolgaiban, mindig készen kapta az eligazítást
arról, hogy mi a j ó , s mi a helytelen és kerülendő. Az
apró dolgoktól, hogy milyen hajviseletet kell hordani,
és m i r e n e m költheti a zsebpénzét, a nagyobbakig,
hogy kikkel lehet barátkozni és kikkel nem, hogy mi­
ként kell helyesen eltölteni a szabadidőt, milyen tan­
folyamokra kell j á r n i , és hol kell továbbtanulni, és
sorolhatnánk hosszan m é g a korlátozások fajtáját És
ha olyan volt a családi légkör, hogy csak akkor érez
hette jól magát a gyerek, ha mindezt teljesítette, nos
csak a k k o r lehet belehúzni valamibe. Nem a rOSSZ
fiúkkal v a n itt a probléma!
Ez a történet sokkal inkább az olyan szülői viselke­
désről szól, a m i a legkisebb kortól előírja és számon
kéri, hogy mikor, hol, kivel és mit csináljon a gyerek.
A szülő a felnőtt, a bölcs, ö tudja, hogy mikor mi a
helyes, mi a veszélyes, és a gyereknek nincs is más
dolga, csak teljesíteni a szülői döntéseket.
 N a g y c s a p d a ez: a gyerek n e m c s a k Önállótlanná és
bizonytalanná válik töle. h a n e m tapasztalatok híján
saját k é p e s s é g e i v e l s e m lesz t i s z t á b a n .
Az erős korlátozás arról tanúskodik, hogy a szülő
szinte tulajdonának érzi gyermekét és annak életét.

• Vannak olyan anyák, akik a gyerek születése pillana

tától aggódnak; evett-e eleget, n e m fog-e megfázni,
m i k o r kezd már el járni, mehet-e m a j d óvodába, ha
kétévesen m é g bepisil? Ö az a szülő, aki fölháboro-
dottan meséli, hogy a dadus nem adott sapkát a ka­
pucni alá. a k i egy héten kétszer szalad be a tanitó né­
nihez fontos kérdésekkel. Ö az, aki éjszaka telefonál
sebész barátjuknak, ha egy kicsit fáj a gyerek hasa.
Ö m é g ötödikben is együtt tanul a gyerekkel, és el­
olvassa titokban a kiskamasz leveleit.
Valójában ú g y él, mintha a gyerek élete az Ö élete
lenne, mintha abban minden esemény rá is vonat­
kozna. Pedig az anyának is élnie kell a saját eletét, és
két v a g y több életet élni igen nehéz. N e m csoda, ha
hatalmas teherként és felelősségként nehezedik rá.
hogy gyermekei vannak és tele van panasszal, hogy
saját magára n e m j u t ideje. Ha egy ilyen anyát föl­
hívsz telefonon és megkérdezed, hogy v a n , mi újság,
szózuhatag önt el. amely mindig a g y e r m e k e i a k t u ­
ális ügyeiről szól. valóban úgy, mintha az ö ügyeiken
kívül vele n e m történhetne s e m m i .
Bizton előre jelezhető, hogy ezek a gyerekek husz év
múlva is napi kapcsolatban lesznek a n y j u k k a l . Lehet,
hogy valójában erre m e g y ki a játék, m é g ha a szülő
nincs is ennek tudatában?

• Aztán v a n a mártír típusú a n y a . Ö n e m a b b a n az iz­

gatott feszültségben él. mint az aggódó. Ö lemond
m i n d e n r ő l , neki m i n d i g a csirke háta jut a vasárnapi
ebédnél. Ö nem dob ki pénzt fodrászra, inkább a gye
reknek vesz új ruhát Ö az. a k i . ha nyaral, akkor sem
 p i h e n , a h á r o m f o g á s o s e b é d e t a b u n g a l ó b a n i s meg
k e l l f ö z n i ! N e k i n i n c s i d e j e m e g n é z n i a tévésorozatot,
m e r t a z n a p m é g n e m s i k á l t a l e a g y e r e k sáros csiz­
máját.
Egy órával a többiek előtt kel, hogy összecsomagolja
a tízórait, amit v a g y a kövér padszomszéd eszik meg,
vagy szemétkosárba kerül. Furcsa módon ezzel ugyan
ö is tisztában van, de mégis, hátha megéhezik a gye­
rek...
Ha elvált, nem megy újra férjhez - persze a gyerek
miatt -, mert nem akar neki mostohát! Aztán, ha a
gyerek családot alapit és a mártír anya egyedül ma­
rad, napjai keserű szemrehányással telnek. 0 min­
dent megtagadott magától, föláldozta az életét, és
ezek után m é g annyit sem érdemel meg, hogy na
ponta fölhívják telefonon! Mintha egész addigi élete
befektetés lett volna, és most itt az ideje a vissza­
térülésnek.
Kinek jó ez? Az anyának n e m , hiszen a szeretet nem
üzlet és nem térti! m e g . És a gyereknek sem, hiszen
ha semmiért n e m kell erőfeszítést tennie, soha nem
érezhet igaz ö r ö m ö t , mert előbb-utóbb úgy érzi, hogy
neki ez jár, és ettől követelődzővé, önteltté, akar-
n o k k á válhat, akivel n e m lesz k ö n n y ű együtt élni.

Lehet egyáltalán j ó l nevelni gyereket?

J o g o s a kérdés. Azt gondoljuk, hogy a gyereket - leg­

alábbis a jelenlegi szóhasználat szerint - nem nevelni
kell. A gyerek néhány évig társa életünknek. Az élet ritka
ajándéka, hogy k ö n n y ű Öt szeretni, elfogadni, közel ke­
rülni hozzá. Ez a legtisztább, érdekmentes kapcsolat, A
gyerek fejlődése n a p m i n t nap újat nyújtó örömforrás, a
felnőttek elszürkült, ellaposodott életébe fényt és kaca­
gást hoz.
Újra megtanít, hogyan kell rácsodálkozni a világ apró
szépségeire, izgalmas fölfedezései gondolkodásra ser-
kentenek A gyerek megtanít újra az itéletmentes elfo­
gadásra Megtaníthat az érzelmek átélésére, s folytono­
san újjávarázsolja életünk.
És a gyerek mellett így kiteljesedve, életünk a gyerek
életének mintája lesz.
Hisz bármennyire is küzdesz ellene, jól tudod Te is. hogy
nem magyarázatokkal, ütközésekkel, elszánt küzdelem­
mel, haraggal, bírálattal formálod gyermeked. Az egyet­
len, ami fontos: a lényed, belső h a r m ó n i á d , az életed.
ÉN, A K I D O L G O Z O M

Alapvetően kétféle o k b ó l dolgozik egy n ő .

• Vannak, akik 1 6 - 1 8 évnyi tanulás után az önmegva­

lósítás belső kényszerétől hajtva állnak munkába.
Egyszerűen nincs is m á s lehetőségük, mert testük,
lelkük, szellemük kívánja, hogy megszerzett tudá­
sukkal végre kipróbálják Önmagukat, végre valami
"hasznosat", fontosat tehessenek. Hogy a begyújtott
tudás mellé a saját személyiségüket, kreativitásukat,
egyéni tapasztalatukat is hozzáadva, végre ök tud­
j a n a k valamit adni, ök tudjanak valamit nyújtani. Az
ilyen nőnek n e m m u n k a a m u n k a , h a n e m létforma.
Lehet, hogy sokáig keresgélnek, sok mindent kipró­
bálnak, mire a nekik megfelelő formát megtalálják.
De lehet az is. hogy k i s l á n y k o m k t ó l biztosan egy
dologra készülődnek. Ha tehetségüknek megfelelő
helyet találnak, n e m m u n k a h e l y k é n t , hanem élet
térként élik m e g .
Az első években legtöbbjük hatalmas csalódást él át.
Legszebb elképzeléseik, lelkesültségük sérül, mivel
tudomásul kell venniük, hogy amit kínálni készek -
bármennyire is szükség lenne rá -, félredobható. Leg­
többjük n e m adja föl, és előbb-utóbb megtalálja a
helyét. Ebben hasonló a sorsuk a fiatal férfiaknak és
nőknek, csak ez a helyzet m i n d k é t nemnek mást je-
lent. A férfi t u d o m á s u l veszi, hogy mindez értéküt­
közések hatására j ö t t létre, a nőben e mellett mo­
corog a g y a n ú , hogy mindez azért történt, mert félre­
állította a férfivilág.
Ezeknek az asszonyoknak, bár sokszor nagy gondot
okoz, k o m o l y szervezést igényel, hogy a családi éle-
 tet összehangolják a m u n k á j u k k a l , ez v a l a h o g y m é g ­
s e m tűnik lehetetlennek. A b b ó l , h o g y valaki élvezi
azt, a m i v e l a z élete e g y j e l e n t ő s részét t ö l t i , m é g n e m
következik. hogy kevésbé törődne a gyermekeivel,
hogy ne szeretné őket.
A n ö v e k v ő gyerek élete gazdagabbá válik a t t ó l , ha
édesanyja megosztja vele izgalmát egy p r o b l é m a
megoldásán töprengve, ha tapasztalattá válik szá­
m á r a , hogy k u d a r c o k o n keresztül visz az út a siker
felé, ha kiderül számára. hogy a befektetett m u n k a
eredményhez vezet. Az ilyen a n y á k azzal az intenzi­
tással tudnak jelen lenni g y e r m e k ü k életében is,
ahogyan m u n k á j u k a t végzik, Úgy t ű n i k , ezzel képe­
sek ellensúlyozni a fizikai távollétük idejét is. Ezek az
anyák sok energiát fordítanak arra is, hogy megta
lálják azokat a helyeket, óvodákat, iskolákat, körö­
ket, tanfolyamokat, ahol érdemes lenni, ahol van m i t
tanulni, ahol a gyerek jól érzi m a g á t .
És m é g valami: ezek a nők nem a pénzért dolgoznak
Szeretik és elvárják, hogy anyagilag is megbecsüljék
m u n k á j u k a t , de ha találnak egy őket izgató feladatot
vagy lehetőséget, el nem cserélnék azt egyetlenegy
mesés anyagiakkal kecsegtető ajánlatért s e m .

• Aztán vannak nők, akik azért dolgoznak, m e r t egy

keresetből nem tud megélni a család. N a g y o n nehéz
helyzetben vannak, hisz ők viselik v á l l u k o n a női-férfi
munkamegosztás átalakulásának összes terhét. Ná­
lunk a nők tömeges munkavállalása 1950-től kezdő-
dött. A minket megelőző generációk nem tudták m é g
kialakítani azokat az ön- és családvédelmi rendsze­
reket sem egyénileg, sem társadalmi szinten, a m i k ­
kel elfogadhatóvá lehet tenni ezt az életformát. A ha-
mis jelszavak, a m i k k e l m u n k á b a szólították a nőket,
„egyenjogúság", „nektek is vannak képességeitek",
n a g y o n hamar kiderült, hogy mit jelentenek: olcsó
munkaerőszerzést, olcsóbbat, mint a g é p e k és a
f é r f i a k . H á r o m m ű s z a k b a , f u t ó s z a l a g o k e s szövőgé­
p e k m e l l é k é n y s z e r í t e t t é k a nőket, kaptak három
h ó n a p s z ü l é s i s z a b a d s á g o t , u t á n a vihették bölcsö­
d é b e a g y e r e k e t . M é g v i s s z a g o n d o l n i is rossz erre! El
s e m t u d j u k k é p z e l n i , h o g y m i k é n t bírták anyáink,
n a g y a n y á i n k t ú l é l n i ezt.
Aztán persze szelídültek a dolgok, ami a fizikai meg­
terhelést és a gyermeknevelésre adott időket illeti.
De pontosan ebben a folyamatban, amikor a lényeg
n e m változik, csak valamit szépítenek rajta, talajukat
vesztették a nök is. Leértékelődött, mellékessé vált a
nö felségterülete: az o t t h o n és a család. S mindazokat,
akik ennek ellenére ezeket tartják fontosnak, nem­
csak csodabogárnak tekintik, hanem anyagilag is
lehetetlenné teszik. A jelek szerint a folyamat talán
legnagyobb kára, hogy a nök tömegeit tették bizony-
talanná.
A munkahelyen nem érzik jól magukat. Kevés fize­
tésért, unalmas, érdektelen munkát végeznek. De ha
o t t h o n maradhatnának, m á r az sem tenné boldoggá
őket. Falak közé zárva, a család cselédjének éreznék
magukat. Hiányoznának a munkahelyen teremtett
emberi kapcsolatok.
De talán az a legrosszabb, hogy a munkahelyen az
asszonyt az otthoni gondok foglalkoztatják.
A g g ó d i k , elég lesz-e az ebédszünet arra. hogy kisza-
ladjon a patyolatba, és vajon sikerül-e lelépnie délu­
t á n negyed órával k o r á b b a n , hogy időben érjen a
gyerekért. És délután, a m i k o r végre a gyerekkel
lehetne, gondolatban a munkahelyen jár, hogy vajon
m e g fog-e felelni a főnöknek az összesítés, amit hol­
nap kell leadnia.
S emiatt az örökös szorongás és lelkiismeretfurdalás
miatt az idejét n a g y o n rosszul tudja kihasználni, a
m u n k a h e l y é n s e m végez teljes értékű munkát, és
otthon sem tud örülni s e m m i n e k .
Felemás helyzetükben kit fog utolérni
r o s s z k e d v e , feszültség-e? Te is t u d o d : a párját. Vele. az ő
é l e t h e l y z e t é v e l h a s o n l í t g a t j a Össze a s a j á t j á t , m é r i c s k é l i ,
hogy ki, mit és mennyit csinál, ki fáradtabb.
H o g y mit lehet kezdeni e b b e n a helyzetben? Mi s e m
tudjuk a jó megoldásokat, de egyet tudunk: ha az
egészben nem is. a részletekben m i n d i g lehet találni
szépséget, ö r ö m ö k e t .

Szeretettel dolgozni

Úgy szőni a gyolcsot, hogy a szálat a szivedből húzod,

mintha azt a gyolcsot az viselné majd, akit szeretsz.
Szerelve építeni a házat, mintha az lakna majd benne, akit szerelsz.
Gyengédséggel vetni el a magot és örvendezve aratni, mintha az
enné a gyümölcsöt, akit szeretsz.
A magad képére alakítani mindent, saját lelked leheletével"
Kahlil Gibran
 ÉN, A HÁZITÜNDÉR

Házi m u n k a . Elég meghallani ezt a szót, és az emberen

úrrá lesz a lehangoltság, az ellenállás, az unalom. Vajon
miért? A házi m u n k a mitől házi? Hát attól, hogy van
másmilyen m u n k a is. a pénzért végzett munka, aminek
értelme v a n , hiszen forintokban mérhető az értéke.
Száz évet sem kell visszamenni az időben, amikor a
családok legnagyobb részénél minden munka házi
m u n k a volt. A házhoz tartozott a veteményes, a házi­
állatok, de ahhoz tartozott a termőföld, az igás áltatok
vagy a mester m ű h e l y e is. És mindenki tette a dolgát.
Alkalmazkodva a napkelték és napnyugták közötti idők­
höz, a természet újulás-fejlődés-beérés-elnyugvás idejé­
hez. A dolgokat a mélyről t u d o t t belső rend szabályozta.
Az asszonyé volt minden m u n k a , amit a kerítés körül­
ölelt. A ház rendben tartása, a gyerekek nevelése, és a
mindennapi ételt biztosító kiskert meg aprójószág gon­
dozása.
A férfi dolga volt a kerítésen kívüli munka. A föld müve­
lése, az igásjószágok gondozása, vagy mesterségének
naponkénti gyakorlása, műhelyének, szerszámainak
rendben tartása.
Kié volt a nehezebb m u n k a ? Ok nem kérdezték. Nem is
lehetett egymás között méricskélniük. Nem engedte a
szokás. Ha egy asszony beteg lett, munkája nem a férjre
hárult. A közösség, amiben éltek, megoldotta a dolgo­
kat. Jöttek a nők segíteni a családból, a rokonságból,
vagy éppen a szomszédságból. Így volt természetes.
N e m gondoljuk, hogy problémás jelenünkön ennek a
m ú l t n a k a visszasírása segít. Csak azért tartottuk fon-
 tosnak mindezt elmondani, mert e b b e n az élethelyzet­
ben megvalósulhatott az együttélés méltósága: itt két
önmagáért felelős, felnőtt e m b e r élhetett együtt. E m ­
berpár, akiknek körülhatárolt feladatokat kellett ellát­
nia, de ezen belül maguk döntöttek, hogy mit melyik
nap, s hogyan végeznek el. Munkájukat n e m az m i n ő ­
sítette, hogy m e n n y i t csinál a m á s i k , hanem az, hogy
tiszta-e a szoba, időben megtörtént-e a meszelés, vagy
éppen mennyire g y o m o s a k u k o r i c a . N e m bírálták, n e m
kritizálták egymást, n e m kérdőjelezték m e g a másik
hozzáértését, n e m sürgették e g y m á s t .
Vajon van-e erre lehetőségünk ma?
Teljesen egyértelmű, hogy m i n d e n otthoni m u n k a n e m
hárulhat a nőre. Ha ennek s e m m i más akadálya nem
lenne, a k k o r is határt szab az erre fordítható idö. De va­
j o n mi nők, tisztán, világosan látjuk ezeket a határokat?
Elég csak szóhasználatunkra g o n d o l n i . Még a legmé-
lyebben fölháborodott nő is így vádolja a férjét: „ N e m
segít n e k e m ! " Ha segíteni kell valakinek, akkor a szó­
ban f o r g ó dolog nyilván az ő dolga. És ez n e m csak
játék a szavakkal! S o k k a l többről árulkodik! Lehet, hogy
mi nők nem t u d t u n k m é g jól fölkészülni arra a n a g y o n is
új feladatra, hogy nem kell a házi m u n k á t szöröstöl-
boröstüJ elvégeznünk, elég, ha átlátjuk, megtervezzük,
m a j d okosan szétosztjuk.

Egy kis ösztönösséggel, női beleérzéssel, pontosan t u d ­

j u k , hogy melyik családtagnak milyen m u n k a fekszik.
Sok férfi szívesen vásárol és hazacipeli a nehéz szaty­
rokat, ha ezzel letudhatja a közös m u n k á b ó l rá j u t ó
reszt.(Legtóbben azonban igen nehezen tűrik, ha n e m
m o n d j u k m e g , pontosan m i r e van szükség. A k i nem főz,
az n e m t u d hozni egy „levesrevaló" zöldséget. Képes
viszont venni fél kiló g o m b á t és h á r o m szál sárgarépát.)
Más férfiak szívesen főznek. Ily m ó d o n is szeretnek al­
k o t n i , de csak addig, a m í g n e m szólunk bele. Ő tudja,
milyen fűszerrel szeretné kipróbálni a rizses húst, m é g
a k k o r is. ha az szerintünk n e m illik b e l e . ( A legnehezeb­
ben tűrik azonban, ha kiszolgáló, kuktafeladatokkal bíz­
zuk m e g ő k e t . )
Sok férfinak n e m okoz gondot, h o g y kiporszívózza a la­
kást, a zúgó masinával jól elvan, addig sem szól hozzá
senki, és a m u n k á n a k jól látható az eleje és a vége.
(Csak ne akarja senki m e g m o n d a n i , hogyan kell a csö­
vet tartani, a m i k o r a szoba sarkához ér...)
A gyerekeknek is különböző a természetük. Lehet, hogy
az egyik szívesen vásáról, különösen, ha kerékpárral,
görkorcsolyával, vagy éppen a barátnőjével mehet a
boltba. A másik gyerek talán szivesebben sürgölődik kö­
rülöttünk a k o n y h á b a n , m e g t e r í t , szendvicseket diszit,
vagy fölveri a tejszínhabot.
Még igy is j u t n e k e d elég m u n k a . De Te is megtalálhatod
a tennivalók ö r ö m é t ! A kisgyerek esti fürdetése, ha a
pancsolás, a kacagás fölszabadító örömére hangolódsz,
már n e m is nehéz feladat. A tiszta ruha illata és a
büszkeséged, ahogy csinosan fölöltözve láthatod gyer-
köceidet, örömtelibbé teheti a mosást. És valljuk be, ha
a legutóbbi étkezésből ott maradt ételmaradékok és
tányérok miatt n e m lehet leülni a konyhaasztalhoz, az a
családban rajtad kívül általában senkit nem izgat. Ha
viszont a k o n y h á d tiszta és rendes, az legjobban a Te
elégedettségedet szolgálja. A m i k o r vasárnap délben fi­
n o m ebéddel v á r o d haza a kirándulókat, ugye Te vagy a
legboldogabb, ha csillogó szemmel, jó étvággyal esnek
neki az ételnek?
Valamennyiünknek vannak jó tapasztalatai, bevált mód­
szerei, h o g y mivel lehet k ö n n y e b b é , szervezettebbé,
érdekesebbé tenni a házi m u n k á t . Az Asszonysorsfordító
csoporton lehetőség nyílik arra is. h o g y egymás között
kicseréljük a jó ötleteket.
F E J E Z Z Ü K BE A KÖZEPÉN!

Az útnak nincs vége. csak a zsákutcának.

Az út folyton-folyvást előre visz. Néha szelíd lankán, né­
ha k e m é n y menetben sziklás hegycsúcsok felé, máskor
fénytelen, sűrű erdőben, vagy áthatolhatatlanul szúrós
bozótoson át, néha végtelen, szélfútta pusztán, máskor
m e g n y u g t a t ó f e n n s í k o k o n , néha szakadékok közötti
mennyei magasságokban, vagy ingoványos lápon, más­
kor napsütötte, virágos réteken át.
Úton vagyunk. Egyik helyen sem lehet hosszasan letá­
borozni. A m i g élünk, az út visz tovább.
Sorsaink különbözőek.

Élethelyzeteink változása, váratlan események, előre­

haladó k o r u n k folytonosan más szerepeket kíván tő­
lünk. Vessünk m é g néhány futó pillantást új arcainkra!
• Magyarországon ma a házasságok több, mint fele
fölbomlik. Válás után általában az anya, hosszabb
rövidebb ideig, egyedül neveli gyermekét. Óhatatlan,
hogy bizonyos esetekben át kell vennie az apa sze­
repét is. A házasság idején kialakult baráti kapcso­
latok meglazulnak, és ez teljesen természetes, hiszen
a rokonszenv n e m az egyik személynek, hanem a
kettőjük által képviselt családnak szólt. Az is termé­
szetes, hogy egy nő az érzelmi megrázkódtatást kihe­
verve egy új, jobb kapcsolatra vágyódik. De hol, és
hogyan találjon rá, a m i k o r szűk körbe zárva él?
• És annak, aki soha nem élt társkapcsolatban, aki ere­
dendően egyedül van, annak milyen női szerep kínál-
 kozik, m i l y e n lehetősége von női sorsát beteljesíteni?
• Hogyan lehet ú g y élni. h o g y n a g y o n szeretnéd, m é g ­
s e m lehet gyermeked"?
• H o g y a n kell változnia az anyának, h o g y felnőtt gyer­
mekét útjára tudja bocsátani, el tudja engedni? Hogy
ne „ a n y ó s " váljék belőle, h a n e m n a g y m a m a .
• N a g y m a m a , a k i segít, aki n e m szól bele a fiatalok
életébe, n e m osztogatja kéretlenül a jó tanácsait. A jó
n a g y m a m a a család összetartó ereje, békeszerzője
lehet. Az u n o k a rajong érte, m e r t meghallgatja, mert
érti a kívánságait, m e r t vele mindenről lehet beszélni.
Saját sorsa viharaira visszatekintve m á r t u d j a , hogy
mi a fontos, és képes aszerint élni.
• Ha beteg van a háznál vagy a rokonságban, annak
ápolása is m i n d i g nöi f e l a d a t N e m kívülről osztják
ránk ezt a szerepet. De csak a nö v a n birtokában an­
nak a beleérző képességnek, annak a finom m o z d u ­
latnak, annak a hangsúlynak, annak a hangszinnek,
a m i a beteget megnyugtatja, fájdalmait enyhíti. Csak
egy nő számára természetes az ágytálazás, ö tudja
magától értetődő egyszerűséggel elvégezni. A h o g y ö
t u d támasza lenni egy asszonytársnak nehéz vajúdá­
sakor is.
• És ki t u d n á a család számára oly sok területet érintő
kapcsolatokat tartani? Ö t u d beszélni a gyerekorvos-sal, a védőnő
tévészerelővel, a villanyszámlással, a zöldségessel,
az Önkormányzati ügyintézővel, a szomszéd bácsival
és a szomszédasszonnyal, saját és férje rokonaival. Ö
a nagy szervező.

• Családi összejövetelt, ünnepet szervezni, tudna-e

más, mint a nö? A pénzért vásárolható külsőségek
m ö g ö t t ö tud ráérezni azokra a finom belső rezdülé­
sekre, a m i k m i n d e n k i számára ünneppé teszik az
együttléteket.
Csoportjainkon ezeknek az élethelyzeteknek a buktatói­
ról és szépségeiről is beszélünk.
S o k f e l e n ő i s z e r e p ü n k á t g o n d o l á s a , megélése juttathat
e l b e n n ü n k e t n í i l é n y e g ü n k megértésénél
M i n d e n b i z o n n y a l n e m v é l e t l e n , h o g y nagyon sok nyelv
A v i l á g o t amelyben élűnk, a m e l y i k táplál old és magá-
b a f o g a d . A N Y A f ö l d n e k h í v j a F ö l d A N Y A , aki a h o r i z o n -
t o n v i l á g r a h o z z a c s i l l a g g y e r m e k e i t . a talajból a vizeket
és növényeket, odvaiból pedig az Állatokat. Az ő méhe
rejt m i n d e n hasznosítható ANYAgot. Nemcsak szülő-
anya, hiszen minden, ami belőle ered. halálakor vissza­
tér o d a .
E g y nő képes megérezni egylényegüségét a Földanyá
val. Ö lehet az élet adója, az élet őrzője.

Ö r ö k í t s d tovább a reményt!
ASSZONYSORSFORDÍTÓ
Önismereti és életvezetési c s o p o r t nőknek

Önismeret:

"Minél magasabbra mászunk egy hegyen, annál távolabb latunk -

s annál mélyebbre zuhanhatunk.
Biztosabb, ha lenn maradunk, s ott is négykézláb mászunk -
de akkor a kilátás is ennek a helyzetnek fog megfelelni."
Thorwld Dethlefsen

A húszórás, hétvégi csoporton a könyvben leírt kér­

déskörök m i n d szoba kerülnek, habár sokszor egész
más megközelítésben, és a leírtaknál lényegesen részle­
tesebben.

Az együttlét, a páros és csoportos gyakorlatok, a hason­

ló problémákkal küzdő nőkkel való személyes találkozás,
a csoport oldott légköre megkönnyíti, hogy az itt elméleti
síkon leirt gondolatok életünk részévé válhassanak.

A csoport nem előadókból és hallgatóságból áll, min­

denki végig egyéni, aktív résztvevőként van jelen. A
tanfolyami napló kitöltése k a p c s á n m i n d e n kérdés
azonnal személyes, egyéni életünk tükrében kerül elő­
térbe. A két nap folyamán t ö b b , a témákhoz kapcso­
lódó, különlegesen összeállított rövidfilmet, filmrészletet
nézünk végig, amik a nehezen megfogalmazható g o n ­
dolatokat is könnyen érthetővé teszik.

Nagy súlyt k a p a csoporton az önismeret egy m a g a s a b b

fokának elérése, amihez célzottan összeválogatott pszi­
chológiai teszteket használunk.

Bár a téma valamennyiünket mélyen érint, és sok do­

loggal nehéz szembenézni, a csoportban mindig jelen
van a jókedv. Sokat nevetünk, és talán az a legszebb,
hogy legtöbbször ö n m a g u n k o n .
A csoportok helyéről és idejéről t ö b b helyről lehet érte­
sülni:
- a T e r m é s z e t g y ó g y á s z a t c i m ü h a v i l a p agykontroll -
rovatából,
- az Elixír havi lap A l f a j á r ó k r o v a t á b ó l ,
- a 227-6106-os telefon üzenetrögzítőjéről.
- személyesen beszélve szerdán és pénteken délelőtt
9-töl-12 óráig a 227-6106-os telefonon, valamint
- levélben: Horizone Kft.. 1519 Budapest, Pf 428.
A csoportokat közösen tartjuk. Minden 18 év fölötti nőt
ö r ö m m e l látunk.
Ha csak egy olyan gondolatot is találtál ebben a könyv
ben. ami számodra új volt és m e g f o g o t t , és ezzel életed
bármely kis területén is változáshoz, javuláshoz segített,
már elégedettek vagyunk.

Kati és Éva

Asszonysorsforditó csoport m á s o d i k forduló

A különböző városokban tartott csoportfoglalkozásain

kon egyöntetűen merült föl az igény, hogy a résztvevők­
nek lehetőségük legyen újra találkozni, megbeszélni a
tapasztalatokat, továbbgondolni a fölmerült témákat, és
foglalkozni azokkal a kérdésekkel, amelyek a 20 óra
szűk keretébe nem fértek bele. A sok és sokfelöl érkező
igény hatására kidolgoztuk és megszerveztük a Buda
pesten megtartott második fordulót, ahol bennlakással,
háromnapi közös munkával további tapasztalatokat sze­
reztek a résztvevők. (Időnként a j ö v ő b e n is szervezünk
ilyen találkozókat, a m i k r ő l szintén a m á r emiitett infor­
mációforrásokból értesülhetsz.)
LEVELEK
Részletek néhány résztvevő leveléből.

Azért tesszük nyilvánossá ezeket a véleménytöredéke­

ket, hogy életközelibbé tegyük a csoportot, hogy a hatá­
sáról személyes élményeken keresztül szerezhess be­
nyomást Te is.

Évi:
„Soha n e m késő a problémákra megoldást keresni, a
megtörtént dolgokat elrendezni, földolgozni, a konflik­
tushelyzeteket elsimítani, új megvilágításban másként
látni dolgokat. Mindig változhatunk jó irányban. Rádöb­
bent az ember, hogy problémája n e m egyedi. S o k a n j á r
nak ugyanabban a cipőben. Ez is segit a terhek cipelé-
sében vagy lerakásában Választási lehetőséget teremt­
het az ember, választhat'...
A tanfolyam segített kikerülni a saját m ó k u s k e r e k e m ­
ből, segített odafigyelni másokra. Nyitottabbak lettünk
új emberekre, új ismeretségekre. Segített saját m a g u n k
megismerésében. Visszajelzést kaptunk saját m a g u n k ­
ról, m á s o k t ó l . Kellemes lazitó meditációkon vettünk
részt, szép zenét hallgathattunk, fölemelő perceket lát­
hattunk a születés pillanatainál és a szép Öregkorról.
F i n o m házi receptekhez jutottunk.

Ildi:
"Számomra a legizgalmasabb feladat az volt. amikor
gátlásainkat legyőzve meg kellett érinteni egy vadide­
gen e m b e r t .

Kati:
„Az első két nap szembesültem ö n m a g a m m a l , rájöttem,
h o g y n e m is vagyok olyan határozott, független és erős,
amilyennek hittem m a g a m . Nem én irányítom az éle
t e m . Rá kellett d ö b b e n n e m , hogy túl mélyen gyökered­
zik bennem a probléma. Régebben tudat alatt m e n e k ü l -
t e m a h o s s z a b b , m é l y e b b k a p c s o l a t o k , a s z e r e l e m elöl,
mert úgy éreztem, hogy jobb, ha én nem szülök. Hiszen
olyan rossz mintát kaptam a gyermeknevelés terén,
hogy ezt nem a d h a t o m tovább. N e m nyomoríthatom
meg a g y e r e k e i m életét, gondoltam. Ma már biztos
vagyok benne, hogy ez nem így van. Miért ne lehetnék
én is jó anya?"

Mária:
"Amit sajnálok az az, hogy csak most, ennyi idős ko­
romban ( 5 6 év) hallottam az elhangzottakat, és lehettem
részese ennek a csoportnak. De tanulni soha sem késő.
Magamat tudatosan elemezni, megismerni, változni és
változtatni pedig egyáltalán nem késö. Még sok feladat
áll előttem, van c s a l á d o m , n e m mindegy, hogy hogyan
éljük hátralévő életünket. A m i örvendetes, hogy a kur­
zuson sok volt a fiatal, jó néhány k i s m a m a . Ez azt mu­
tatja, h o g y megvan az igényük arra. hogy j ó l és még
jobban tudjanak eleget tenni a feleség, anya stb. szere­
peiknek és ehhez tanulni, fejlődni akarnak. Ha egyre
többen lesznek, leszünk ilyenek, akik í g y állunk hozzá
ehhez a kérdéshez, ez fogja eredményezni az úgyne­
vezett társadalom pozitív irányú változását, a stabil, jó
hangulatú családokat. Legalábbis én így gondolom."
RENDHAGYÓ KÖSZÖNET

Köszönjük Nektek!
Köszönjük Nektek, akik azzá az asszonnyá érleltetek
bennünket, akik vagyunk.

Köszönjük Ti sok-sok rokon és barát, akiknek keze- és

lelkenyomát hordozzuk.
Köszönjük Nektek, a k i k feladatokat, akadályokat, ne­
hézségeket, fájdalmat adtatok

Számlálhatatlan és számontarthatatlan a köszönnivaiónk:

a sok és sokféle gondozás és gondoskodás, a tanítás, a
biztatás, a kivárni is képes figyelem, meleg ölelés, sze­
relmes pillantás, kétkedő mosoly, a megsokszorozottan
visszakapott ö r ö m .

Köszönjük Nektek, hogy velünk sírtatok, ha szomorúak

voltunk, és velünk nevettetek ö r ö m ü n k b e n !
MI, AKIK A KÖNYVET IRTUK

Szeretjük egymást, és nincs köztünk viszály.

Kivételesen felhőtlen kapcsolatunkért hálásak vagyunk
a sorsnak.

Ha állat volnék, vadkanca lennék. Zabolátlan, szabad,

száguldó és betörhetetlen. A m a g a m útját járnám, s
nem lenne vihar, aszály vagy fagy, a m i zavarna. Nem
lenne hely. amit megközelíthetetlennek tekintenék. Enyé­
i m m e l gyakran találkoznék. Együttléteink szenvedélye
sek lennének, vagy meghitten békések. Érinthetetlen
lennék bárki mástól. Kicsinyeimet testemből táplálnám,
t e s t e m m e l melengetném, gyengéd mozdulatokkal első
útjukra segíteném, és g y ö n y ö r k ö d ő szemmel kísérném
vágtájukat.
Senkit s e m bántanék, a fű kinőne lábam nyomán.
Haláltusám vad lepne és szép, bölcs, barna szememben
biztatással.
N e m vagyok v a d k a n c a .
Harsányi Katalin, 38 éves nő vagyok, férjezett, hat gyer­
mek édesanyja, római katolikus vallású középiskolai tanár.
Öt éve hoztuk létre az Alternatal Alapítványt a természe­
tes, háborítatlan szülés elterjesztésére.(Ki érti, honnan a
késztetés...?)
Nyolc éve t a n í t o m az agykontroll nevü problémameg­
oldó módszert férjemmel, Domján Gáborral.
Évával hat éve dolgozunk együtt, amióta ő is jelentke­
zett gyerekagykontroll-oktató képzésünkre.
Édesanyám csodálatos asszony, s édesapám is rendkí­
vüli ember.
Örülök terebélyes rokonságunk minden tagjának.
Közeli barátaim n a g y o n sokat jelentenek n e k e m .
A s s z o n y l é t e m ért k ö s z ö n e t e t m o n d o k f é r j e m n e k .
Gyerekeink ö r ö m - és erőforrást jelentenek k ü z d e l m e i m
közepette.

Ha állat lennék, elefánt lennék. Megfontoltan, ertántorít-

hatatlanul saját dolga után járó. Az elefánt csak nagyon
ritkán menekül. Ha fenyegetik, megáll, képes eggyé
válni mindennel, a m i jelen v a n környezetében, és szem­
benéz mindazzal, a m i vár rá. A p r ó , méltatlan kellemet­
lenkedőkre nem is reagál. Ha m á r nagy körülötte a lár­
m a , egy ormánylegyintéssel odavág, aztán békésen te­
szi a dolgát tovább. A m i k o r borja születik, ereje gyen­
gédséggé és biztonsággá válik, szelíden terelgeti kicsi­
nyét. Úgy tűnik, mintha egyedül járna, p e d i g lépteit a
csorda törvényeihez igazítja. Ha érzi. hogy az élete vé­
géhez közeledik, csöndesen elballag az etefánttemetöbe,
n e m terheli létével a t ö b b i e k e t
N e m vagyok elefánt.
Kígyós Éva, 53 éves nő vagyok. Kilenc éve elváltan,
egyedül élek. Egyetlen fiam saját párjával él, m é g n e m
született gyerekük.
Édesanyám betegsége, a m i többször egy-egy évre is
kórházhoz kötötte, valamint Édesapám hétéves k o r o m ­
ban bekövetkezett halála miatt n e m volt gondtalan,
biztonságos g y e r m e k k o r o m .