Tankönyvtár | História - 1980/04 - Kik voltak a szabadkőművesek? http://www.

tankonyvtar hu/historia-1980-04/historia-1980-04-kik

Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár

Folyóiratok » História » História - 1980 » História - 1980/04

Kik voltak a szabadkõmûvesek?

L. NAGY Zsuzsa

Kik voltak a szabadkőművesek?

1977-ben jelent meg L. Nagy Zsuzsa munkája „Szabadkőművesség a XX. században” címmel. (Kossuth
Kiadó, Bp. 1977.) Részben a tizenötezer példányban megjelenő könyv, részben a sokáig tartó hallgatás
történetírásunkban a szabadkőművesség valós történeti szerepéről keltette fel valószínűleg az érdeklődést a
téma iránt. A hozzánk beérkező ezirányú kérdések ösztönözték a szerkesztőséget, hogy a szerzőt felkérje
ismereteink rövid összefoglalására. (A szerk.)

Aki ismeri Mozart Varázsfuvoláját, olvasta Lev Tolsztoj Háború és békéjét, vagy Thomas Mann Varázshegyét,
már némileg megismerkedett a szabadkőművességgel. Hiszen pl. a Varázsfuvola története, Sarastro harca az
Éj királynője ellen, a szabadkőművességet szimbolizálja; Mozart és a szövegíró Schikaneder is
szabadkőművesek voltak.

A 18. századi kezdetek

A szabadkőművesség a 18. században született, a polgári átalakulás megindulásának, a felvilágosodás

eszméinek századában. A feudális kiváltságokkal és abszolutizmussal, az egyház hatalmával szemben fellépő
„harmadik rend”, a polgárság mozgalmát szolgálta. Liberalizmus, szabadgondolkodás, a természet és
társadalom rendjének racionális megismerése, vallási türelem és a francia forradalom hármas jelszava
szabadság – egyenlőség – testvériség) lelkesítette.

Az új eszmék követői testvéreknek tekintették egymást, bárhol éltek is, kis körökben, „testvériségek”-ben
tömörültek. Összejöveteleiket kezdetben kocsmákban tartották, mert így kevésbé hívták fel magukra a
rendőrség figyelmét. Az első európai nagypáholyt az Almafához címzett fogadóban alapították Londonban
1717. június 24-én.

A kezdeményezés az angoloké volt, mégis a francia, és általában a „katolikus Európában” kibontakozó

szabadkőművesség vált jelentős társadalmi, közéleti faktorrá. A magyarázat egyszerű: ezekben az
országokban a központi hatalom, az egyház konzervatív, feudális ereje miatt a szabadkőművesek, ha saját
szabad tevékenységüket ki akarták harcolni, nem elégedhettek meg a páholyház csendjében folyó elméleti,
filozofikus eszmecserékkel, jótékonysági, emberbaráti munkával. Támogatniuk kellett a polgárosodást szolgáló
mozgalmakat, állást kellett foglalniuk társadalmuk aktuális kérdéseiben.

II. Kelemen pápa már 1738-ban kiátkozta a szabadkőműveseket, s XXIII. János pápa volt az első, aki ezt az
átkot nem újította meg. A világi hatalom a francia forradalom után kezdte üldözni, betiltani a páholyokat.

Az évszázadok során mégis sok ismert történelmi személyiség, művész, tudós, író vált szabadkőművessé.

A szabadkőművesség igen szigorúan zárt szervezet. Egyes országokban és időszakokban, a hatósági tilalmak
miatt, illegálisan, „titkosan” működött. Tevékenységét részletesen kidolgozott szabályok fogják keretbe,
amelyek bonyolult rítus-rendszereket alkotnak (skót és szimbolikus rítus).

A magukat testvéreknek nevező szabadkőművesek páholyokban egyesülnek, ezek országonként és

rítusonként nagy páholyokban tömörülnek. A páholy élén választott tisztségviselők állnak (főmester, felügyelő,
szónok stb.), a nagypáholyt szövetségtanács irányítja, élén a nagymesterrel.

A szabadkőművesség szervezete, elnevezései, rítusai különböző elemeket ötvöznek egybe. A 18. századi

1/5
Tankönyvtár | História - 1980/04 - Kik voltak a szabadkőművesek? http://www.tankonyvtar hu/historia-1980-04/historia-1980-04-kik

felvilágosodás és racionalizmus hatása mellett a középkori misztika elemei épp úgy megtalálhatók, mint a
deizmus, a panteizmus, a biblikus ószövetségi (zsidó) befolyás, az egyiptomi, ókori hagyományok. Az építő,
alkotó munka tisztelete, a piramis és keresztény katedrális építők tudásának megbecsülése jut kifejezésre
abban, hogy a jelvények, szimbólumok, elnevezések tekintélyes részét a kőműves mesterség köréből vették
(körző, vakolókanál, kalapács, kőműveskötény, munka, vakolás, építészeti rajz stb.), A szimbolikus
rendszerben, felkészültsége és munkája alapján, három fokozatot érhet el a „testvér”: inas, legény, mester.

A sokféle alkotóelem rugalmasan értelmezhető szimbólumok kialakítására vezetett. Az egyenlő szárú

háromszög például épp úgy idézi Püthagorasz tanait, mint amennyire emlékeztet a francia forradalom hármas
jelszavára, vagy akár a szentháromság-tan istenfogalmára (atya-fiú-szentlélek).

Az előírásoknak megfelelő, vagyis szabályos páholymunkának erre a célra szentelt és berendezett, a profán
világ elől elzárt páholyházban kell végbe mennie. Ebben az egyes helyiségeknek és berendezési tárgyaknak
megvan a maguk funkciója, különös jelentése. Tradicionális előírások szabályozzák az egyes tisztségviselők
tevékenységét, öltözetét, az új jelentkezők („keresők”) felvételének rendjét.

A szabadkőművesség a férfiak szervezete volt, jórészt az is maradt, bár a 20. században, először
Franciaországban, női nagypáholy is alakult.

A szervezet zártsága, titokzatossága, a tagjait összekötő szoros kapcsolat minden korszakban felkeltette a
kívülállók kíváncsiságát vagy gyanakvását, Ez, valamint a szabadkőművesség és a polgári progresszió
érintkezése az oka, hogy konzervatív, jobboldali körök a szabadkőműveseket egy nagy nemzetközi
összeesküvés tagjainak tekintették, szervezetükben a plutokrácia vagy a zsidóság nemzetek feletti szervezetét
láttak.

Magyarországra – a történelmi körülmények folytán – német, osztrák, illetve lengyel hatásra és közvetítéssel
jutott el a szabadkőművesség. 1770-ben Eperjesen lengyel emigránsok alapították az első páholyt, 1774-ben
Pozsonyban azok a magyarok szerveztek páholyt, akiket korábban Bécsben vettek fel. 1784-ben Bécsben
létrejött az a nagypáholy, amely Ausztria, Csehország, Magyarország és Erdély páholyait fogta össze.

A magyar felvilágosodás és polgárosodás legjobb képviselői, a nemzeti nyelv és kultúra ápolói, az árutermelő
nemesség élcsapata, a reformkor „első nemzedéke” szabadkőműves páholyokban szervezkedtek, Kazinczy
Ferenc, Berzeviczy Gergely, a magyar jakobinusok voltak közöttük. Így 1795-ben a francia forradalom és a
Martinovics összeesküvés leleplezése után a Habsburg-birodalom területén is betiltották a páholyokat.

A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy

A 19. század második felében a 48-as nemzedék kiválóságai, Türr István, Klapka György, Horváth Mihály és
mások voltak az új páholyok első alapítói, Pulszky Ferenc lett az első magyarországi nagymester. (Kossuth
Lajos 1852-ben az amerikai Cincinnati városban lépett a „testvérek” közé.) Az első páholy alapszabályt
1868-ban hagyta jóvá a belügyminiszter, 1886-ban megalakult a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy, majd
Budapesten a Podmaniczky (ma Rudas László) utca 45. sz. alatt felépült az első páholyház.

A modern szabadkőművesség mindenütt a polgárság, a polgári értelmiség szervezetévé vált, függetlenül attól,
hogy soraiban századunkban is akadtak arisztokraták, uralkodók. Ha munkások voltak is közöttük, parasztok
sehol sem.

1918-ig 120-nál több páholyt és több mint 13 000 szabadkőművest tartottak nyilván Magyarországon, ami a
lakosság csekélyke töredékét tette. Noha a szabadkőművesek politikai és világnézete különböző volt, maga a
szabadkőművesség és a dualista rendszer polgári radikális, demokratikus ellenzéke mintegy szinonim
fogalommá lettek. Jászi és köre, a polgári radikálisok alapították például 1908-ban a Martinovics páholyt,
amelynek Ady is tagja volt, Jászi szerint a szabadkőműves „többé nem pusztán filantróp és filozofikus
törekvések kontemplatív híve, hanem egyúttal bátor és harcos katonája az emberi haladás ügyének”.
Szabadkőműves volt többek között Bölöni György, Pogány József, Varga Jenő, Kunfi Zsigmond, Vázsonyi
Vilmos.

Szabadkőművesek alapították vagy támogatták az olyan társadalmi szervezeteket, mint a

2/5
Tankönyvtár | História - 1980/04 - Kik voltak a szabadkőművesek? http://www.tankonyvtar hu/historia-1980-04/historia-1980-04-kik

Társadalomtudományi Társaság Szabadiskolája, a Galilei-kör, a Gyermekbarát Egyesület, az Országos Anya-

és Csecsemővédő Intézet, Mentő Egyesület stb. Ők tartották fenn és szerkesztették a Világ c. lapot, amely
1926-os betiltásáig a legkövetkezetesebb polgári ellenzéki újság volt.

A magyarországi szabadkőművesség 1918-ig vezető szerepet játszott az Osztrák–Magyar Monarchiában,

mivel a birodalom ausztriai felén I. Ferenc József nem engedélyezte a szervezkedést. Az osztrák
szabadkőművesek nyugat-dunántúli városokban alapítottak páholyokat.

Háború és forradalmak

Elvei ellenére, az első világháború idején a szabadkőművesség nem tudott felülemelkedni a hatalmi politikán, a
nacionalizmuson. Az antant és a központi hatalmak országainak páholyai között megszakadt a „testvéri lánc”; a
franciák és a német szabadkőművesek már 1870–71-től nem érintkeztek egymással.

Akárcsak külföldön, Magyarországon is sok szabadkőműves ellenezte a közéleti aktivitást, a béketörekvések, a

demokratikus polgári mozgalom támogatását. Az 1918-ban megújított Szövetségtanács s a „testvérek”
tekintélyes része azonban csatlakozott a polgári demokratikus forradalomhoz, annak szerveiben különböző
tisztségeket is vállalt. Mi több, a Tanácsköztársaság kikiáltása után is kaptak fontos megbízást vagy egyetemi
katedrát, mint Balassa József, Benedek Marcell, Kőhalmi Béla és mások.

A Tanácsköztársaság idején azonban önszántából, vagy a Forradalmi Kormányzótanács intézkedésére minden

polgári párt és szervezet feloszlott, beszüntette tevékenységét. Ez történt a szabadkőműves páholyokkal is.

A betiltott magyar szabadkőművesség

Miközben Európában, a Duna-medencében 1918–19-től felvirágzott a szabadkőművesség, itthon az

ellenforradalmi rendszer e szervezetet is felelőssé tette a történeti Magyarország felbomlásáért, a
forradalmakért és 1920 májusában belügyminiszteri rendelettel betiltotta működését. A páholyházba beköltözött
a Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE) és az Etelközi Szövetség.

Ennek ellenére a szabadkőművesek Balassa József vezetésével tovább dolgoztak. Kávéházakban, különböző
társadalmi és jótékonysági egyesületekben találkoztak, helyreállították nemzetközi kapcsolataikat, többször
fogadtak nagytekintélyű külföldi szabadkőműves vezetőket és „szabályos páholyéletet” külföldön éltek.
Különösen nagy segítségükre volt a párizsi magyar Emberi Jogok Ligája, az osztrák, a szlovákiai magyar és a
jugoszláv szabadkőművesség. A taglétszám alaposan lecsökkent, de a 30-as években már több új „kereső”
jelentkezett.

A magyar szabadkőművesség erejéhez mérten támogatta a Horthy-rendszer baloldali polgári ellenzékét, részt
vett a nemzetközi szervezetek antifasiszta munkájában, aminek alaphangját a francia nagypáholyok adták meg.
1926-ben a magyar delegáció is ott volt Belgrádban a szabadkőművesek első nagyszabású nemzetközi
kongresszusán. A magyar szabadkőművesek nevében Balassa József írta alá azt az 1936-os memorandumot,
melyben Roosevelt amerikai elnök közbelépését kérték a spanyol köztársaság védelmében.

A szabadkőművesség – egy jellegzetesen polgári eszmerendszer keretében – minden politikai rendszerrel

szemben állt, mely az általa ideálisnak tekintett polgári demokráciától különbözött. Így, miközben fellépett a
fasizmus ellen, egyidejűleg elítélte a szovjet rendszert, a kommunizmust.

A fasiszta mozgalmak és kormányok mindenütt üldözték, majd betiltották a páholyokat. A 30-as évek végére
Európának a hitleri megszállás és befolyás alá került részén megszűnt, föld alá kényszerült a mozgalom.

A magyar kormány 1938-ban tiltotta be azokat a jótékonysági egyesületeket, amelyek addig a

szabadkőművesek „fedőszerveiül” szolgáltak. Az antiszemita faji törvények a páholytagok nagyobb részét
sújtották. A nemzetközi kapcsolatok a hitleri hódítások és a második világháború következtében
megszakadtak.

A második világháború után

3/5
Tankönyvtár | História - 1980/04 - Kik voltak a szabadkőművesek? http://www.tankonyvtar hu/historia-1980-04/historia-1980-04-kik

A szövetséges hatalmak győzelmét követően Európa-szerte s így a Duna-medencében szintén, ismét

megnyíltak a páholyok. A tagok száma ugyan szerte a világon az 1960-as évekre jóval meghaladta az 5 milliót,
négyötöde azonban az Egyesült Államokban élt. Európában a szabadkőművesség nem tudta elérni régi
jelentőségét.

Magyarországon Supka Géza, majd Benedek Marcell vezetésével bontakozott az ismét legálissá vált
páholyélet. 1949-ig azonban még a 2 ezret sem érte el a „testvérek” száma. Sokan pusztultak el a nácik
koncentrációs táboraiban, a világháborúban; a régiek jórészt kiöregedtek. Csekély és rövid időre szóló, bár
igen értékes utánpótlást jelentett annak az agilis, demokratikus irányt képviselő, főleg értelmiségi fiatalokból álló
csoportnak a csatlakozása, amely kezdetben a szabadkőművesség keretében keresett magának cselekvési
teret. A szabadkőművesek túlnyomó többsége a polgárt demokrácia híve volt, a „nyugati” és a „keleti”
demokrácia „összeegyeztetésében” látta Magyarország s benne a páholyok feladatát. A páholytagok nemcsak
a kor polgári pártjaiban helyezkedtek el, hanem sokan csatlakoztak a munkáspártokhoz. A szabadkőművesek
között szellemi, művészeti életünk sok jeles képviselője volt található: Bernáth Aurél, Beér János, Csécsy Imre,
Devecseri Gábor, Ferenczy Béni, Kisfaludy Stróbl Zsigmond, Maleczky Oszkár, Márffy Ödön, Nádasdy
Kálmán, Remenyik Zsigmond, Székely Mihály, Vajda Imre, Vámbéry Rusztem, Zathureczky Ede stb.

A 1945 utáni konfliktus abból fakadt, hogy a szabadkőművesek többsége értetlenül fogadta a magyarországi
fejlődés irányát és ütemét, s a 40-es évek második felének hidegháborús légkörében, a kiélezett belpolitikai
küzdelemben a kormányzat részéről is értetlenség s türelmetlenség mutatkozott a szervezet iránt.

1948–1950 között, ahogyan a hatalomban végbement a fordulat, a népi demokratikus országokban rendeleti
úton betiltották a szabadkőműves szervezeteket, vagy azok azt megelőzően kimondták a páholyélet
„elaltatását” (felfüggesztését), mert azokat a népi hatalommal szemben állóaknak nyilvánították.

Magyarországon az 1950-es betiltás idejére a mozgalom bázisa egészen beszűkült, önként elhagyta a
páholyokat a már említett fiatal, haladószellemű értelmiségiek zöme is. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy
tágabban értelmezett szövetségi politikával gyorsabbá és zökkenőmentesebbé válhatott volna annak a haladó
értelmiségnek a népi demokratikus rendszerbe való beilleszkedése, amely a szabadkőművesség
szervezeteiben foglalt helyet.

A világon szétszórtan, diaszpórában élő magyarok között manapság sajátos szerepet játszanak a
szabadkőműves páholyok: az egyházi, a különböző kulturális szervezetek mellett ezek is szolgálják a magyar
nyelv és kultúra ápolását, egymás kölcsönös támogatását.

KI KICSODA?

BALASSA JÓZSEF (1864–1945) középiskolai tanár, nyelvész. A Tanácsköztársaság idején egyetemi tanár. A
Horthy-rendszer eltiltja az oktatástól. 1920–1940 között a Magyar Nyelvőr szerkesztője. Ma is a hazai
nyelvtudomány jelentős művelőjeként tartják számon.

SUPKA GÉZA (1883–1956) polgári radikális író, szerkesztő, régész. A Károlyi-kormány prágai követe
1918-ban. Bécsi emigrációja után a Literatúra c. irodalmi és bibliográfiai folyóirat szerkesztője. Ő
kezdeményezi az első könyvnapot Budapesten 1927-ben. Részt vett az ellenállási mozgalomban. 1945 után a
Nemzeti Múzeum elnöke, képviselő.

BENEDEK MARCELL (1885–1963) író, esztéta, műfordító szerkesztő. Benedek Eleknek, a nagy
mesemondónak a fia. 1919-ig tanár, a Thália Kör egyik megalapítója. A Tanácsköztársaság idején a
Tanárképző Intézet igazgatója. A Horthy-rendszerben eltiltják az oktatástól. Szépirodalmi munkássága mellett
fordít, lexikont szerkeszt, kitűnő tudománynépszerűsítő. 1945–47-ben a kolozsvári, 1947–1962-ig a budapesti
egyetem tanára. 1963-ban Kossuth-díjat kap.

Képek

4/5
Tankönyvtár | História - 1980/04 - Kik voltak a szabadkőművesek? http://www.tankonyvtar.hu/historia-1980-04/historia-1980-04-kik

5/5