Első rész

Ma reggel két gyilkosságért elítélt fogvatartott szökött meg egy

rabszállítóból. Amikor az őrük megállt az E4-es egyik pihenő-
helyén Gränna közelében, a két férfi kihasználta az alkalmat, és
bemenekült az erdőbe.
A  helyszínre kiérkező járőrök eredménytelenül próbálták
felkutatni a szökevényeket.
A büntetés-végrehajtás sajtószóvivője, Karin Malm szerint a
két férfi nem közveszélyes.

(Az Aftonbladet június 5-i számából)

Faye bekapcsolta a Nespressót. Amíg a kávé elkészült, kinézett
a konyha hosszúkás ablakán. A látvány mint mindig, most is
elbűvölte.
A ravi ház lett az ő földi paradicsoma. A település nem volt
különösebben nagy, csak kétszáz állandó lakossal büszkélked-
hetett. Nagyjából öt perc alatt kényelmesen be lehetett járni az
egészet. A kis téren azonban volt egy étterem, ahol a legjobb
pizzát és tésztaételeket szervírozták, amelyeket valaha evett.
Minden este zsúfolásig meg is telt a hely. Néha betévedt egy-
egy turista, akiknek főleg így május vége felé szaporodott meg
a számuk. Lelkes francia kerékpárosok vagy amerikai nyugdí-
jasok, akik lakóautót béreltek, és végre valóra váltották az álmu-
kat, hogy megnézik Olaszországot, miközben a felnőtt gyere-
keik kétségbeesetten keresték a választ a kérdésre, miért kell a
szüleiknek saját élet, ahelyett hogy az unokáik ügyeletes bébi-
szitterei lennének.
De svédek nem jártak erre.
Faye a ház megvásárlása óta nem találkozott honfitársai-
val, és ez döntő érv volt amellett, hogy ezt a helyet válasz-
totta. Svédországban széles körben ismert celeb volt, Olasz-
országban viszont egy senki. És pontosan ezt akarta, erre volt
szüksége.
A szép, régi ház nem a faluban állt, hanem húsz perc sétára
tőle, egy szőlőtőkékkel borított domb tetején. Faye szeretett a

9
domboldalon sétálgatni, kenyeret, sajtot és levegőn szárított
prosciuttót vásárolni. Már-már közhelyes, tipikusan olasz vidéki
életet élt, és minden percét élvezte. Ahogy az anyja, Ingrid,
Kerstin és Julienne is. Ők négyen igazi kis csapattá kovácso-
lódtak össze az elmúlt két évben, amely Faye volt férje, Jack1
elítélése óta eltelt.
Kerstin és Ingrid egymással versengve igyekezett elké-
nyeztetni Julienne-t. Most, hogy Kerstin egyre több időt töltött
tőlük távol, Ingrid naponta bombázta képekkel és hírekkel a
kislányról.
A kávé elkészült, Faye pedig fogta a csészéjét, és átvágott a
nappalin a kert felé. A pancsolás hangjai és a vidám gyereksi-
kolyok már azelőtt elárulták, hogy a ház mögött van egy
medence, mielőtt az ember megpillantotta volna. Faye szerette
a nappalit. Eltartott egy darabig, mire berendezte a házat, de a
türelmének és Olaszország egyik legjobb lakberendezőjének
köszönhetően végül pont olyan lett, mint amilyet akart. A ház
vastag kőfalai kint tartották a meleget, és a helyiségek a leg-
forróbb nyári hónapokban is hűvösek maradtak. A belső szo-
bákban elég sötét volt, amit nagy, világos bútorokkal és sok
diszkréten elhelyezett lámpával ellensúlyoztak. A kertre néző
nagy ablakok viszont sok fényt beengedtek. Faye-nek tetszett,
ahogy a nappali szinte észrevétlenül folytatódott a teraszban.
Amikor kilépett, megsimogatta a fehér függönyt. Belekor­
tyolt a kávéjába, és titokban az anyját meg a lányát figyelte.
Julienne nagyot nőtt. A haját csaknem fehérre szívta a nap,
az arcán szinte naponta újabb szeplők jelentek meg. Szép volt,
egészséges és boldog. Faye ezt kívánta neki. Mindazt, amit a
Jack nélküli élet csak nyújthat.

 1
  A név svéd kiejtése: jakk.

10
 – Anya! Anya, nézd, tudok úszógumi nélkül úszni!
Faye elmosolyodott, és meglepett arcot vágott, hogy jelezze
a lányának, milyen nagy dolognak tartja ezt. Julienne átúszott a
medence mély felébe, görcsös kutyaúszásban, a Berci macis
karúszók nélkül, amelyek a medence szélén hevertek. Ingrid
idegesen figyelte az unokáját, ugrásra készen, ha gyorsan cse-
lekedni kell.
– Nyugi, anya, megy neki!
Faye kortyolt még egyet a kávéból, amely már majdnem el-
fogyott, és tett pár lépést a teraszon. Már bánta, hogy nem
kapucsínót főzött.
– Mindenáron a mély vízben akar úszni – mondta Ingrid
kétségbeesetten.
– Az anyjára ütött.
– Veszem észre.
Ingrid felnevetett, Faye-be pedig megint beléhasított a fel-
ismerés, amely az elmúlt két évben oly sokszor: milyen szép az
anyja! Annak ellenére, hogy annyi mindenen ment keresztül.
Faye-en kívül csak Kerstin tudta, hogy Ingrid és Julienne
életben van. A világ számára halottak voltak. Julienne-t az apja
gyilkolta meg, aki ezért most életfogytiglani börtönbüntetését
tölti Svédországban. Olyan közel járt a férfi ahhoz, hogy tönk-
retegye! Faye-t elvakította az iránta érzett szerelem, majdnem
ő maga lett az áldozat, de végül Jack húzta a rövidebbet.
Odalépett az anyjához, és leült mellé a rattanfotelba. Ingrid
egyre Julienne-t figyelte, minden izma megfeszült.
– Muszáj megint elutaznod? – kérdezte, le sem véve a tekin-
tetét az unokájáról.
– Az amerikai terjeszkedés rohamléptekkel közeledik, és
rengeteg munkánk van az új termékek forgalomba hozatalával.
Óriási előrelépés lenne a Revenge-nek, ha sikerülne megköt-

11
nöm az üzletet Rómában. A  tulaj, Giovanni el akarja adni a
cégét, már csak meg kell győznöm, hogy nálam többet úgysem
ajánl érte senki. De mint minden férfi, ő is túl sokra tartja
magát.
Az anyja idegesen nézett Faye-ről Julienne-re.
– Nem értem, miért dolgozol még mindig ennyit. Már csak
tíz százalékban vagy a Revenge tulajdonosa, és a kisujjadat sem
kellene megmozdítanod, annyi pénzt kaptál a részvényeidért.
Faye megvonta a vállát, kiitta a kávéja maradékát, majd a
kerek rattanasztalra tette a csészét.
– Hát, az egyik felem szeretne itt maradni veletek. De
ismersz. Egy hét múlva belehalnék az unalomba. És mindegy,
mennyi részvényem van, a Revenge a gyermekem. Ráadásul
még mindig én vagyok a cégvezető. Felelősnek érzem magam a
nők iránt, akik beszálltak, befektettek a cégbe, és most a tulaj-
donosok. Kockázatot vállaltak velem és a vállalattal, épp ezért
továbbra is szeretném én vezetni a Revenge-t. Az utóbbi időben
az is megfordult a fejemben, hogy visszavásárolok pár rész-
vényt, ha valaki hajlandó eladni. Jól járnának vele.
Ingrid kissé felemelkedett, amikor Julienne a medence távo-
labbi része felé fordult.
– Persze, persze, női összefogás meg minden – mondta. –
Lehet, hogy én máshogy látom ezt a fajta lojalitást.
– Más szelek fújnak, anya. A  nők összetartanak. Minden-
esetre Julienne nem bánja, hogy elugrom Rómába, tegnap meg-
beszéltük.
– Ugye tudod, hogy büszke vagyok rád?
Faye megfogta az anyja kezét.
– Tudom, anya. Csak vigyázz erre a rosszcsontra, nehogy
vízbe fulladjon, én meg egykettőre megint itthon leszek.

12
 Faye a medence széléhez lépett, ahol a lihegő Julienne fel-
váltva tempózott, és nyelte a vizet.
– Szia, szívem! Indulok.
– Szia, a…
Egy korty víz belefojtotta a szót, amikor integetni próbált
úszás közben. Faye a szeme sarkából látta, ahogy az anyja a
medencéhez robog.
A  bepakolt gurulós bőrönd a nappaliban várta. A  limuzin,
amely Rómába viszi, már megérkezett. Felemelte a szép Louis
Vuitton táskát, hogy a kerekei ne karcolják össze a fényesre
suvickolt, sötét fapadlót, és elindult a bejárati ajtó felé. Amikor
elhaladt Kerstin dolgozószobája előtt, látta, hogy az asszony
elmélyülten néz valamit a számítógépen.
– Kopp-kopp! Indulok.
A  barátnője nem pillantott fel, a két szemöldöke közé az
aggodalom mély ráncai gyűrődtek.
– Minden rendben?
Faye belépett a szobába, és letette a bőröndöt.
– Nem tudom… – felelte Kerstin lassan, anélkül hogy fel-
nézett volna.
– Ne idegesíts! Valami baj van az új termékek forgalomba
hozatalával? Vagy az amerikai terjeszkedéssel?
Kerstin megrázta a fejét.
– Egyelőre nem tudom.
– Aggódjak?
Az asszony nem válaszolt azonnal.
– Ne… Még ne. – Az autó dudált, mire Kerstin a bejárati
ajtó felé biccentett. – Menj! Üsd nyélbe az üzletet Rómában!
Majd beszélünk.
– De…

13
 – Biztos nincs semmi baj.
Kerstin megnyugtatóan rámosolygott, de ahogy Faye a
súlyos faajtó felé lépdelt, nem hagyta nyugodni a gondolat,
hogy valami történni fog. Valami borzalmas. Mindegy, majd
megoldja. Muszáj lesz. Így van összerakva.
Beült a hátsó ülésre, intett a sofőrnek, hogy indítson, és ki-
nyitotta a kis üveget, amelyet odakészítettek neki. Miközben
a kocsi Róma felé gurult, ő elgondolkodva kortyolgatta a
pezsgőt.
Faye megigazította a sminkjét a lift tükre előtt, miközben
három öltönyös férfi bámulta elismerően. Kinyitotta a Chanel
táskáját, összeszorította a száját, és lassan végighúzta rajta a
Revenge rúzsát. A füle mögé simított egy szőket tincset, és ráte­
kerte a rúzsra a kupakot, amelybe egy R volt gravírozva. Ami-
kor a lift leért az előcsarnokba, a férfiak félrehúzódtak, hogy
előreengedjék. A  léptei kopogtak a fehér márványpadlón, a
vörös ruhája lobogott az éjszakai szélben. A portás kinyitotta
neki az üvegajtót.
– Taxit, signora? – kérdezte.
Faye mosolyogva megrázta a fejét, anélkül hogy lassított
volna. Amikor kiért a járdára, jobbra fordult. Állt a forgalom.
Az autók dudáltak, a sofőrök káromkodtak a leengedett abla-
kok mögött.
Faye élvezte a szabadságot. Örült, hogy egyedül kereshet fel
egy várost, ahol nem nagyon ismer senkit, és ahol nincsenek
elvárások. Semmi felelősség, semmi kötelezettség. A találkozó
Giovannival, a kis családi tulajdonú kozmetikai cég vezetőjé-
vel, amelynek termékei remekül kiegészítik a Revenge már
meglévő termékcsaládját, ragyogóan sikerült. Amint Giovanni
rájött, hogy az elnyomó szereppel és a férfidominanciával nem
tudja rábírni Faye-t, hogy beleegyezzen a feltételeibe, ő került
nyeregbe.

15
 Faye szerette a tárgyalások efféle játszmáit. Többnyire fér-
fiakkal kötött üzletet, és rendre elkövették azt a hibát, hogy alá-
becsülték a rátermettségét, pusztán azért, mert nő. Amikor
kénytelenek voltak belátni, hogy veszítettek, kétféleképpen
reagáltak. Vagy dühtől fortyogva és még hevesebb nőgyűlölet-
tel hagyták ott a találkozó helyszínét, vagy elismerve Faye
tekintélyét, szakértelmét, dudorodó nadrággal zárták le a tár-
gyalást, és megkérdezték, nem vacsorázna-e velük.
Ahogy a langyos estében sétált, lüktetett körülötte a város.
Úgy érezte, itt megvan minden, amire vágyott. Nem volt semmi
különös terve. Majd adódik valami alkalom, egyelőre csak
hagyja, hogy a város pulzálása átjárja a testét.
Nemsokára újra fel kell öltenie az álarcot, és el kell játszania
a szerepet, amely a hazájában lett az övé. De ma este az lehet,
aki akar. Kiért egy szép, kövezett térre, majd bevette magát a
sikátorok útvesztőjébe.
Az embernek el kell veszítenie magát ahhoz, hogy új életre
kelhessen, gondolta.
Az árnyékból egy férfi vált ki, és suttogva kínálgatta a por-
tékáját. Faye csak megrázta a fejét. Egy az utcai lámpák sárga
fényében fürdő nagy ajtó halkan kitárult, és ketten léptek be
rajta: egy férfi és egy nő, akik idáig idekint várakoztak.
Faye megállt, körülnézett, aztán az ajtó felé indult. Talált egy
kis csengőt és felette egy kamerát. Megnyomta a gombot, fülelt,
de nem hallott semmit. Végül kattant a zárt, és az ajtó kinyílt.
Egy hatalmas terembe jutott, amelyet szép emberek töltöttek meg
és az egymáshoz koccanó poharak csilingelése. Szemben egy
üvegfalat látott, mögötte pompás teraszt. A  távolban a Colos-
seum kivilágított romjai ragyogtak, akár egy lezuhant űrhajó.
Egy aranykeretes, nagy tükörben látta, hogy a háta mögött
jól öltözött, arctalan árnyak beszélgetnek. A nők fiatalok és szé-

16
pek voltak, a sminkjük ízléses, rövid ruhájuk elegáns. A férfiak
általában véve némileg idősebbek, de jól néztek ki; az a fajta
nyugalom és önbizalom áradt belőlük, amely a gazdagsággal
jár. A beszédfoszlányok, amelyek megütötték a fülét, arról árul-
kodtak, hogy olaszul folyik a szó. A  poharakat teletöltötték,
kiitták, és újratöltötték.
Kissé távolabb egy fiatal pár csókolózott. Faye lenyűgözve
figyelte őket, nem tudta elszakítani róluk a pillantását. Huszonöt
körüliek lehettek. A fiú magas és olaszosan elegáns volt, boros-
tás, nagy orrú, sötét haja oldalt elválasztva. A  lány törtfehér,
drága ruhát viselt, amely követte a csípője vonalát, és kiemelte
karcsú derekát. Sötétbarna haját egyszerűen feltűzte.
Szemlátomást olyan szerelmesek voltak, hogy nem bírtak
elszakadni egymástól. A fiú hosszú ujjai újra meg újra a lány
napbarnított combjának belső felére tévedtek. Faye elmoso-
lyodott. Amikor összenézett a lánnyal, nem sütötte le a sze-
mét, hanem továbbra is nyugodtan figyelte őket. A szájához
emelte a Whiskey Sourját. Egyszer régen ő is ilyen szerelmes
volt. De a szerelem megfojtotta, akaratlan bábbá tette egy
aranykalitkában.
Kizökkent a gondolataiból, amikor a lány odalépett hozzá.
– Arra gondoltunk a vőlegényemmel, hogy megkérdezzük,
nem inna-e velünk valamit – mondta angolul.
– Nem úgy tűnik, mintha társaságra vágynának – felelte
Faye vidáman.
– Maga jöhet. Nagyon szép.
A  lányt Francescának hívták, a brazíliai Porto Alegrében
született az Atlanti-óceán partján, modellként dolgozott, és
festett. A fiú neve Matteo volt, a családjának volt egy szálloda-
és étteremlánca, ő is festett, de nem annyira jól, mint Fran-
cesca, ahogy azt szerény mosollyal megjegyezte. Barátságo-

17
sak, udvariasak voltak, és megnevettették Faye-t. Életörömük
és gondtalanságuk átragadt rá is. Teljesen elbűvölték, és ivott
velük még két pohár italt. A szépségük, a fiatalságuk, a szerel-
mük valósággal elvakította, de nem volt irigy rájuk. Nem hiá-
nyoztak neki a férfiak. Úgy akarta élni az életét, hogy senkire
se kelljen tekintettel lennie. Erre a párocskára azonban jó volt
ránéznie.
Egy óra múlva Matteo elnézést kért, és kiment a mellékhe-
lyiségbe.
– Nemsokára megyünk – mondta Francesca.
– Én is, holnap hazautazom.
– Nem ugrik fel hozzánk egy kicsit, ott még folytathatnánk.
Faye átgondolta a meghívást, anélkül hogy elfordította volna
a lányról a tekintetét. A  hazaúton pótolhatja az alváshiányt.
Még nem akarja, hogy véget érjen az este. Kíváncsi ezekre a
fiatalokra.

A taxi egy pompás, nagy ház előtt fékezett le. Matteo fizetett,
kiszálltak, és egy egyenruhás portás beengedte őket. A lakás a
legfelső szinten volt, hatalmas panorámaablakokkal és erkéllyel
rendelkezett, amely egy szép parkra nézett. A  falakon fekete-­
fehér fényképek lógtak, és amikor Faye közelebbről is szem-
ügyre vette őket, látta, hogy a többségük Francescát ábrázolja.
A hangszórókból azonnal valami olasz popzene kezdett áradni.
A  háta mögött Matteo italt kevert egy zsúrkocsin, Francesca
pedig elmesélt egy történetet, amelyen Faye akkorát nevetett,
mint már régen nem.
Egy roppant, krémszínű kanapén foglalt helyet Francesca
mellett. Matteo átadta nekik az italokat, majd leült Faye másik
oldalára. Neki kellemesen kóválygott a feje a részegségtől, az

18
utcáról felszűrődő moraj megnyugtatóan hatott rá, de közben
feszült várakozás és izgatottság töltötte el.
Francesca letette a poharát a dohányzóasztalra, lassan elő-
rehajolt, finom mozdulattal lehúzta a piros ruha vékony pánt-
ját Faye válláról, és megcsókolta a kulcscsontját. Faye testét
hullámokban árasztotta el a melegség. Matteo maga felé for-
dította a fejét, az ajka Faye ajkához közelített, de az utolsó
pillanatban kitért. A fiatalember végighúzta a száját a nyakán,
belelehelt, majd megcsókolta. Francesca gyengéden simogatta
a combját, felfelé húzta a kezét, majd az utolsó pillanatban
megállította, és játékosan a keresztcsontjára csúsztatta. Olyan
volt, akár egy álom.
Először Faye-t vetkőztették le, aztán ők is kibújtak a ruhá-
jukból.
– Nézni akarom, ahogy csináljátok – suttogta Faye.
Az emlékezetében megjelent Jack arca, és azokra az alkal-
makra gondolt, amikor a volt férje felvetette, hogy csinálják
hármasban egy másik nővel. Faye nem volt hajlandó rá. Nem
azért, mert nem vonzotta a gondolat, hanem azért, mert egyér-
telmű volt, hogy Jack kedvéért történne. De Francescával és
Matteóval másként állt a dolog. Faye azért volt itt, mert mind-
ketten így akarták. Nem azért, mert ráuntak egymásra, hanem
azért, mert a szerelmük és a vonzalmuk túlcsordult rajtuk, és
jutott belőle egy harmadiknak is. És ő élvezte a helyzetet.
Felnyögött, amikor Matteo előredöntötte, Francesca fölé, és
hátulról beléhatolt. A brazil lány elkerekedett szemébe nézett,
miközben a vőlegénye mozogni kezdett. Francesca szája félig
elnyílt, a pillantása áthatóan fürkészte Faye arcát.
– Szeretem nézni, ahogy dugod, édesem – suttogta Matteónak.
Faye csak eszköz volt számukra, hogy megerősítsék a köte-
léküket, mégis részese volt az eseményeknek.

19
 Amikor Faye már majdnem a csúcsra jutott, Matteo kihúzta
belőle a péniszét. A csupasz, izzadt testük összefonódott a puha
kanapén. Faye még sosem volt bensőségesebb helyzetben, mint
most, amikor részese lehetett ennek a két szép, szerelmes ember
játékának. Reszketett a teste, amikor Francesca hozzásimult.
Egymás szemébe nézve négykézlábra álltak a kanapén. Matteo
mögéjük lépett, és behatolt előbb Francescába, majd Faye-be.
Faye végre eljutott a csúcsra. Hangosan felnyögött, és Matteo
sem tudott tovább várni, a lélegzése egyre súlyosabb lett.
– Belé – suttogta Francesca.
Faye érezte, hogy a fiatalember keményebb lesz, mielőtt
­elélvez.
Azután összebújtak a nagy ágyban a hálószobában. Meg-
osztoztak egy cigarettán. Faye beállította az ébresztést a tele-
fonján, hogy ne aludjon el, majd megpróbált szundítani. Fél óra
után feladta. Óvatosan kiszabadította magát, és kikelt az ágy-
ból, anélkül hogy felébresztette volna őket. Mocorogtak álmuk-
ban, átölelték egymást, összebújtak a meleg helyen, ahol az
imént még Faye feküdt.
Ő, ahogy volt, meztelenül töltött magának egy pohár pezs-
gőt a megbontott palackból, és a pohárral meg az üveggel ki-
ment az erkélyre. A város telis-tele volt fényekkel és hangok-
kal. Faye leereszkedett egy nyugszékbe, és felrakta a lábát a
korlátra. A meztelen testét enyhe nyári szellő simogatta, csik-
landozta és bizsergette. De a tökéletes pillanatot tönkretette
Kerstin arcának emléke, ahogy a monitort figyelte a dolgozó-
szobájában tegnap, amikor Faye elindult otthonról. Kerstint
nem sok minden zaklatta fel. Szikla volt, amelyen más sziklák
szétmorzsolódtak. Valami nincs rendben.
Miközben Faye a pezsgőt kortyolgatta, egymást kergették a
gondolatai. Egy akkora cégben, mint a Revenge, és egy olyan

20
fontos lépés során, mint amilyenre készülnek, sok minden fél-
resikerülhet. Nagy pénzek, nagy befektetések, nagy nyereség,
de nagy kockázat is. Semmi sem biztos. Semmire sincs garan-
cia. Ha valaki, hát Faye pontosan tudja.
Megfordult, és az ágyban fekvő, szép párra nézett. Elmoso-
lyodott. Most nem akart Kerstin aggodalmas arckifejezésére
gondolni, meg arra, mi vár rá. Most valami egészen mást akart.