ATOMSZERKEZET

Valamennyi atom atommagból és elektronokból áll. Az atommag a pozitív töltésű

protonokból és a töltés nélküli neutronokból épül fel. Az atommag körül elektronfelhőt
alkotva találhatók a negatív töltésű elektronok. Az atommagban levő pozitív töltésű protonok
száma megegyezik a negatív töltésű elektronok számával, ezért az atomnak nincsen
elektromos töltése, az atom semleges.
Környezetünknek megfelelő hőmérsékleten és nyomáson az atomok - a nemesgázok
kivételével - kötött állapotban fordulnak elő. Szabad atomok csak magas hőmérsékletű
gőzökben vagy gázokban találhatók.
Amikor egyszerűen az atomok szerkezetéről beszélünk, akkor szabad atomokra gondolunk,
azaz olyanokra, amelyek nincsenek más atomokhoz kötve.

AZ ATOMOK JELÖLÉSE

- vegyjellel történik {pl. }

RENDSZÁM (jele: Z)

- megmutatja az adott atom helyét a periódusos rendszerben (ld. fenn: 17. elemről van szó)
- megmutatja, hogy az elem egy atomja hány protont és elektront tartalmaz (ld. fenn: 17
proton {p+, e-})

TÖMEGSZÁM (jele: A)

- Az elektronok tömege a protonok és neutronok tömegéhez képest igen kicsi, az atom

tömegét gyakorlatilag az atom részecskéi (nukleonok), azaz a protonok (Z) és a neutronok (N)
száma határozza meg.

A= Z + N

ELEM

- Egy elem valamennyi atomjában azonos számú proton van. Egy elem tehát az azonos
protonszámú atomok halmazát jelenti. Az elemek nem minden atomja azonos tömegű, mert

eltérhet bennük a neutronszám! {pl. és }

IZOTÓPOK

- Az azonos protonszámú, de eltérő tömegszámú (neutronszámú) atomokat egy elem

különböző izotópjainak nevezzük (izotóp: "azonos hely"). Egy elem különböző izotópjainak
tulajdonságai alapvetően megegyeznek (leginkább a hidrogén izotópjainak tulajdonságai
térnek el egymástól, ezért ezeket különböző vegyjellel jelöljük H, D, T). A természetben a
különböző izotópok aránya egy-egy elem esetében jellemző érték.
RELATÍV ATOMTÖMEG

• Azon viszonyszám, mely azt mutatja meg, hogy az adott elem egy atomja hányszor
nagyobb tömegű a 12C-izotóp tömegének 1/12 részénél. /A periódusos rendszerben
szereplő atomtömegadatok az adott elem különböző izotópjainak a természetes
izotóparány szerinti átlagos relatív tömege.

• Jele: Ar; mértékegysége: nincs {pl. Ar (Cl)= 35,5}. A relatív molekulatömeg a relatív
atomtömegből számítható ki {pl. Mr (Cl2)= 71}.

MOLÁRIS TÖMEG (jele: M)

• Mértékegysége:

Mivel valamennyi elem atomtömegét ugyanahhoz az értékhez viszonyítjuk, ezért ha egy

elemből annyi grammot mérünk ki, mint amennyi a relatív atomtömege, akkor bármely elem
ily módon meghatározott tömegében azonos számú atom van, mégpedig 6. 1023 db. atom. Ez
az ún. Avogadro-szám.

ANYAGMENNYISÉG (jele: n)

- 6. 1023 db. atomot vagy iont vagy molekulát jelent

- Mértékegysége: mol

Az anyagok tulajdonságait, kémiai viselkedését döntően atomjaik elektronszerkezete

határozza meg. A kémiai reakciókban például az atomok elektronjai vesznek részt, miközben
az atommag változatlan marad. Az atomok elektronszerkezetének ismeretében könnyebben
tudunk tájékozódni a sokféle kémiai jelenség és változás között.

AZ ATOMMODELL ALAPVETŐ ÖSZEFÜGGÉSEI

Atompálya

Az a térrész az atomban, amelyen belül az elektron 90%-os valószínűséggel tartózkodik az

atommag körül. Az atompálya határán mindenütt azonos az elektron tartózkodási
valószínűsége !
Kvantumszámok

Az atompályák, illetve az elektron jellemzésére szolgáló adatok.

a. főkvantumszám:
A pálya nagyságára és energiájára vonatkozó adat. Jele: n, értéke: n= 1, 2, 3, …egész
számok. Egy adott atomban az azonos főkvantumszámú pályák alkotják a héjakat.
Jelölésük nagybetűvel történik: K-tól ABC sorrendben. A növekvő értékek egyre
nagyobb (de nem kétszer, háromszor stb.) méretű pályákat jelölnek.

b. mellékkvantumszám:
A pálya alakjára (szimmetriájára) és energiájára vonatkozó adat. Jele: l, értéke: n-től
függően 0-tól maximum (n-1) lehet, egész szám. Egy adott atomban az adott
főkvantumszámhoz tartozó, azonos mellékkvantumszámú pályák alkotják az alhéjakat.
Jelölésük a megfelelő kisbetűkkel (s, p, d, f) történik. A mellékkvantumszám értéke
megegyezik az atompálya csomósíkjainak számával.
Csomósík: az a sík, amelyen az elektron tartózkodási valószínűsége 0! A 0
mellékkvantumszámú s-pálya gömbszimmetrikus, csomósíkja nincs, az 1-es
mellékkvantumszámú p-pályák tengelyszimmetrikusak, egyetlen csomósíkjuk a pálya
hossztengelyére merőleges. A 2-es mellékkvantumszámú alhéj d-pályákból, a 3-as
alhéj f-pályákból áll.

c. mágneses kvantumszám:
az atompálya mágneses térben való viselkedésére utaló adat. Jele: m. Értéke a
mellékkvantumszámtól függ, minél bonyolultabb, azaz minél nagyobb
mellékkvantumszámú a pálya, annál többféleképpen helyezkedhet el az a mágneses
térben. Az s-pályák esetén m= 0; p-pályáknál m= -1, 0, 1 háromféle, a 2-es
mellékkvantumszámú d-pályákból m= -2, -1, 0, 1, 2 ötféle, az f-pályákból így hétféle
létezik.

d. spinkvantumszám:
az atomban kötött, illetve az atomon kívüli elektron mágneses sajátságára vonatkozik.
Jele: ms, értéke -1/2 vagy +1/2 lehet. Jelölhető cellás diagrammal!
Az atompályákat a három kvantumpályával jellemezzük: egy adott atompályának
adott a fő-, mellék- és mágneses kvantumszáma.

Alapállapotú atom

A lehető legkisebb energiájú atom. Az atomban ekkor az elektronok a lehetőség szerint a

legközelebb helyezkednek el az atommaghoz.

Gerjesztett atom

Energia befektetésével - elvileg végtelen sok - olyan állapot érhető el, amikor az elektronok,
vagy azok némelyike távolabb kerül az atommagtól, mint alapállapotban volt. Az atomnak
ezeket az energetikai állapotait nevezzük gerjesztett állapotnak. A szükséges gerjesztési
energia értékét a különböző atompályák energiaszintje közötti különbség adja meg! Az
atomok energiája tehát kvantált!
AZ ALAPÁLLAPOTÚ ATOM ELEKTRONSZERKEZETE, KIÉPÜLÉSÉNEK
SZABÁLYAI

Energiaminimumra való törekvés elve

Az elektronok mindig a lehető legalacsonyabb energiaszintű pályákon helyezkednek el. Ezt

befolyásolja az elektronokra ható magvonzás és az elektronok között ható elektromos és
mágneses taszító erő.

Az egyes héjakon, alhéjakon, pályákon tartózkodó elektronok számát maximálja a Pauli-elv.

Pauli-elv

nem lehet két olyan elektron az atomban, melynek mind a négy kvantumszáma megegyezik.
Miután egy atompályának három kvantumszáma adott, rajta legfeljebb két, ellentétes spinű
elektron tartózkodhat. Jelölhető cellás diagrammal:

párosított spinű elektronok

párosítatlan spinű elektron

Pályaenergia

az az energia, amely akkor szabadul fel, ha az elektron a magtól igen nagy ("végtelen")
távolságból az adott atompályára lép. Tehát az adott atompályán lévő elektron energiája az
alapállapotú atomban. Mértékegysége kJ/mol, és a definícióból következően értéke negatív!

Hund-szabály

Ha több, azonos energiaszintű pályán (azaz egy alhéjon) tartózkodnak elektronok, azok
mindig a lehetőségek szerint maximális számban párosítatlanul helyezkednek el.

Vegyértékelektronok

azok az elektronok, amelyek a kémiai reakciókban részt vesznek, illetve befolyásolják a

képződő részecskék tulajdonságait. Ezek a periódusos rendszer főcsoportjaiban található
elemeknél a legkülső héj elektronjai.

Atomtörzs

az atommagból és azokból az elektronokból áll, amelyek nem tekinthetők

vegyértékelektronoknak.

Periódusos rendszer

Mengyelejev

• az elemeket atomtömegük szerint állította sorrendbe

• az így kialakult sorban a tulajdonságok fokozatosan változnak, majd periódikusan újra
és újra megismétlődnek
• az ugrásszerű változás után új sort kezdve kialakultak az egyes periódusok,
• az így egymás fölé került elemek tulajdonságai hasonlítottak egymáshoz; így alakultak
ki a periódusos rendszer csoportjai
• egyes esetekben önkényes cserét hajtott végre az atomtömeg szerinti sorrendben,
mivel így egymás alá hasonlóbb elemek kerültek
• e rendszer alapján egyes, még fel nem fedezett elemek várható tulajdonságait is
"megjósolta"

A ma használatos periódusos rendszer felépítése

periódusok:

• vízszintes sorok
• az elemek protonszáma, azaz rendszáma balról jobbra monoton nő
• a tulajdonságok fokozatosan változnak
• a periódus száma megegyezik az elem alapállapotú atomja legkülső héjának
főkvantumszámával
csoportok:

• függőleges oszlopok
• a vegyértékelektronok száma és elrendeződése azonos (általában csak a
vegyértékelektronok főkvantumszáma különbözik)
• a hasonló vegyértékelektron-szerkezet miatt az egyes csoportba tartozó elemek
tulajdonságai hasonlóak
• a főcsoportba mindig igaz, hogy a vegyértékelektronok száma megegyezik a csoport
számával

mezők:

• azok a csoportok tartoznak egy mezőbe, amelyekben ugyanaz az alhéj telítődik. Így
megkülönböztetünk s-, p-, d- és f-mezőt.

A vegyértékelektron-szerkezet
s-mező I. a csoport alkálifémek n s1 (n>1)
II. a csoport alkáliföldfémek n s2
p-mező III. a csoport földfémek n s2p1
IV. a csoport szén- és óncsoport n s2p2
V. a csoport nitrogén- és antimoncsoport n s2p3
VI. a csoport oxigéncsoport n s2p4
VII. a csoport halogénelemek n s2p5
VIII. a csoport nemesgázok n s2p6 (kivétel: He)
d-mező
mellékcsoportok I. b csoport rézcsoport n s1 (n-1)d10
II. b csoport cinkcsoport n s2 (n-1)d10

Eltérések:

• A K-héj két elektronnal telítetté válik, ezért a hélium nemesgázszerkezete 1s2

• Az ns és az (n-1)d alhéjak energiaszintje olyan közel van egymáshoz, hogy egyes

esetekben (pl. I.b csoportnál) energetikailag az kedvezőbb, ha a d-alhéj telített és az ns
alhéj telítetlen: ns1(n-1)d10

• A VIII.b csoportban a három, egymás mellett lévő elem jobban hasonlít egymásra,
mint az egymás alattiak, ezért itt ezek alkotnak egy-egy csoportot (pl. vascsoport
tagjai: vas, kobalt, nikkel).

Az atomok mérete

A szabad atom méretének a legkülső atomi pályák sugarát tekintjük. Kötött atom sugarát
annak alapján állapítják meg, hogy milyen közel kerülhet egymáshoz két atom kötött
állapotban.
A szabad atom sugara általában nagyobb, mint a kémiai kötésben részt vevő atomoké.
Az atomok mérete a rendszám növekedésével periódikusan változik.

Ionok képződése atomokból

Ionizációs energia

Az ionizációs energia azt fejezi ki, hogy mekkora energia szükséges ahhoz, hogy 1 mol
alapállapotban lévő szabad atomból, a legkönnyebben leszakítható elektront eltávolítsuk. A
második elektron eltávolításához szükséges energiát az ún. második ionizációs energia fejezi
ki.

Az ionizációs energia változása a rendszám függvényében (kJ/mol)

Elektronaffinitás

Az elektronaffinitás azt fejezi ki, hogy mekkora energia szükséges 1 mol gázhalmazállapotú
negatív ionból a töltést okozó elektronok eltávolításához.
Jele Ea, mértékegysége: kJ/mol.

Elektronegativitás

Az elektronegativitás a kötött atom elektronvonzó képességét jellemzi

Jele: EN
Általában azoknak az atomoknak nagy az elektronegativitása, amelyeknek nagy az ionizációs
energiája és az elektronaffinitása.

Az ionok mérete

A pozitív töltésű ionokat kationoknak, a negatív töltésűeket anionoknak nevezzük. A leadott,

illetve felvett elektronok száma az ionok töltésszámát jelenti. Pl. a Na+-ioné +1, a Cl--ioné -1.
Akárcsak a szabad atomnak, úgy a szabad ionnak sincs határozott felülete. A kötött ionok
sugarát a kristályos vegyületek szerkezete alapján határozták meg.
Az ionok méretét az ionsugárral jellemezzük.
Pl. a Cl-atom sugara: 50pm, a Cl--ion sugara: 99 pm.

MOLEKULÁK

ALAPFOGALMAK

Kovalens kötés:
közös elektronpár révén megvalósuló erős, elsőrendű kötés.

Létrejötte:

a. kolligációval: ha mindkét atom (egy-egy ellentétes spinű) elektronjából jön létre a

kötés. Pl.

b. datív módon: ha a kötést létesítő egyik atomból (donor) származik mindkét elektron (a
másik atom az akceptor). Pl.:

Molekulapálya:
az a térrész, amelyen belül a molekulában 90%-os valószínűséggel
tartózkodik az elektronpár. A Pauli-elv a molekulapályára is érvényes,
tehát egy molekulapályán legfeljebb két, ellentétes spinű elektron
tartózkodhat.

Kötő elektronpár:
olyan elektronpár, amely legalább két atomtörzs erőterébe tartozik
(ezek jönnek létre kolligációval vagy datív módon).
Nemkötő elektronpár:
az az elektronpár, amely kémiai kötést nem létesít, tehát a
molekulában is csupán egy atomtörzshöz tartozik.

Mind a kötő-, mind a nemkötő elektronpárok a kötést létesítő atomok vegyértékelektronjaiból

jönnek létre.

A kötő molekulapályák típusai

A. Szigma-kötés ( ): tengely-szimmetrikus molekulapálya, melynek

szimmetriatengelye a két atommagon átmenő egyenes.
B. Pi-kötés ( ): sík-szimmetrikus molekulapálya, a szimmetriasíkján - mely egyben a
pálya csomósíkja is - rajta van a szigma-kötés tengelye.

A kötések száma

A. egyszeres kötés: mindig szigma-kötés.

B. többszörös kötés: egy szigma- és egy vagy két pi-kötés, ahol a két pi-kötés csomósíkja
egymásra merőleges.

A kovalens kötés jellemzői

A. Kötési energia

1 mol molekulában, két atom közötti kötés képződését vagy felszakítását kísérő
energiaváltozás. (A kötési energia mértékegysége kJ/mol, előjele a
definíciótól függ: ha kötés felszakítási energiáról van szó, akkor pozitív, ha
képződésiről, akkor negatív előjelű). Értéke függ:
- az atomok méretétől
- az atomtörzs töltésétől
- az EN-tól
- a kötéseket létesítő elektronpárok számától (attól, hogy egyszeres, kétszeres vagy
háromszoros kötésről van-e szó).

B. Kötéshossz

A kötést létesítő atomok magjai közötti távolság. Értéke függ:

- az atomok méretétől
- a kötéseket létesítő elektronpárok számától.

Általában igaz, hogy minél nagyobbak a kötést létesítő atomok, annál kisebb a
kötésfelszakítási energia és nagyobb a kötéshossz.
A pi-kötés energetikailag kedvezőtlenebb helyet foglal el az atomtörzsek erőterében,
ezért kisebb energiával lehet megbontani, mint a szigma-kötést.

C. Kötéspolaritás

- Apoláris kötés: ha két atom EN- különbsége 0, tehát a kötő elektronpárok egyforma
 mértékben tartózkodnak a két atommag erőterében.
[EN= elektronegativitás]

- Poláris kötés: ha a két atom EN- különbsége nem 0. Ekkor a kötést létesítő
elektronok többet tartózkodnak a nagyobb EN-ú atomtörzs környezetében. Ez a
nagyobb EN-ú atom a kötés részleges negatív pólusa.

Kovalens vegyérték

A molekula egy-egy atomjára vonatkozik. Azt adja meg, hogy hány kötő elektronpár tartozik
az adott atomhoz.

Hány kovalens kötést létesíthetnek a különböző elemek atomjai?

A kisebb atomoknál (az 1. és 2. periódus nagyobb EN-ú elemei) általában legfeljebb a

nemesgázszerkezet alakulhat ki az atomtörzs körül, ami azt jelenti, hogy legfeljebb négy
elektronpár tartózkodhat az atomtörzs körül. A 3. vagy annál nagyobb sorszámú periódusba
tartozó, nagyobb elektronegativitású elemek atomjainak mérete elég nagy ahhoz, hogy
nyolcnál több elektron is tartózkodhat körülötte. Ezen elemek atomjainál a maximális
lehetőséget a vegyértékelektronok száma adja meg [kivéve, ha még datív kötéssel is képesek
megkötni például anionokat ([SiF6]2-)].

HALMAZOK

A sok részecskéből felépülő rendszereket anyagi halmazoknak nevezzük.

A halmazok sajátosságait meghatározza:

• az alkotórészecskék szerkezete
• a részecskék között fellépő kölcsönhatások (kémiai kötések)

A halmaz a kölcsönhatások következtében más tulajdonságokkal rendelkezik, mint az egyedi

részecske. A kölcsönhatástól függ elsősorban az anyag halmazállapota, olvadáspontja (Op.),
forráspontja (Fp.) stb.

Anyagok halmazállapota

GÁZOK FOLYADÉKOK SZILÁRD

ANYAGOK
Benne a nagy kicsi kicsi
részecskék
távolsága
A részecskék rezgés; forgás; rezgés; forgás; a kristályos
mozgása egyenes vonalú részecskék anyagoknál
egyenletes elgördülhetnek csak rezgés;
mozgás; egymáson
időnként ("lyukvándorlás") amorf
ütközések anyagokban
esetleg lassú
elgördülések
A részecskék igen kicsi jelentős jelentős
kölcsönhatása (elhanyagolható)
A halmaz változó a környezeti paraméterektől csak
térfogata kismértékben függ
A halmaz változó változó állandó
alakja (kristályos
állapotban)
A fentiekből • érvényes • felületi • amorf
adódó főbb rájuk feszültség anyago
fizikai Avogadro kban
tulajdonságok - • diffúzió igen
törvénye* lassú
diffúzi
• diffúzió ó

*Az ideális gázokban a részecskék közötti kölcsönhatás elhanyagolható, ezért érvényes rájuk
Avogadro-törvénye. Ez kimondja, hogy az azonos térfogatú, azonos hőmérsékletű és
nyomású gázok azonos számú részecskét tartalmaznak, azaz azonos hőmérsékleten és
nyomáson a gázok térfogata az anyagmennyiségükkel arányos.

ahol V a gáz térfogata, n az anyagmennyisége, Vm pedig a moláris gáztérfogat, mely adott

hőmérsékleten és nyomáson állandó.

normálállapot: 0 C, 105 Pa Vm=22,4 dm3

szobahőmérséklet: 20 C, 105 Pa Vm=24 dm3

standardállapot: 25 C, 105 Pa Vm=24,5 dm3

A gázok állapothatározói közötti összefüggést az egyesített gáztörvény írja le:

 Halmazállapot-változások

• exoterm folyamat: lecsapódás, fagyás

• endoterm folyamat: olvadás, szublimáció, párolgás, forrás

Kémiai kötések

ELSŐRENDŰ KÖTŐERŐK
Kovalens
Ionos kötés Fémes kötés
kötés
az atomtörzs
ellentétes töltésű között, az egész
közös ionok közötti kristályrácsra
Lényege
elektronpárok elektrosztatikus kiterjedően
vonzás delokalizált
elektronok
nagy EN-
Kialakulásának nagy EN-ú
különbség az kis EN-ú atomok
feltétele atomok
atomok között

MÁSODRENDŰ KÖTŐERŐK
dipólus-dipólus diszperziós
Hidrogénkötés
kölcsönhatás kölcsönhatás
Jellemzője nagy EN-ú a dipólus az atommagok
atomokhoz molekulák rezgéséből adódó
kapcsolódó, azáltal között kialakuló időleges
 töltéseltolódás,
erősen pozitívan
mely a molekula
poláros hidrogén,
méretétől függően
mely egy másik
elektrosztatikus adott
nagy EN-ú atom
vonzóerő hőmérsékleten
nemkötő
stabilizálódik
elektronpárjával
(ún. indukált
kapcsolódik
dipólus)

Az elsőrendű kötések és az atomok elektronegativitása

(három példán keresztül)

Az elektronegativitások alapján megállapítható szélsőértékek:

a. két fluoratom (EN= 4) között létrejövő kötés kovalens

=8 =0

b. két francium atom (EN= 0,7) elektronegativitása alapján megállapítható, hogy a

francium rácsában fémes kötés alakulhat ki

= 1,4 =0

c. a francium-fluoridban a kötés ionos

= 4,7 = 3,3

A három pont által körülhatárolt háromszögbe - az elektronegativitások alapján -

valamennyi elem és vegyület beírható (a nemesgázok kivételével), és így
meghatározható, hogy melyik kötéstípus kialakulása várható az adott anyagnál. A
megfigyelhető tulajdonságok (szín, olvadás- és forráspont, oldhatóság) összevetésével
egyértelműen megállapítható a vizsgált anyag kristályrács-típusa. Az EN-i értékekből
csak a szélsőértékekhez közeli elemek, vegyületek kötéstípusa állapítható meg
egyértelműen!
 Szilárd halmazállapot

KRISTÁLYOS
• Az alkotórészecskék
szabályos térbeli
elrendeződésűek.
• Emiatt éles az
olvadáspont.
AMORF
• Szabálytalan térbeli
elrendeződésűek.
• Emiatt nincs éles
olvadáspont (melegítéskor
fokozatosan megpuhul).

• Keménységük, a kristály • Gumiszerű anyagok.

alakja a rácsszerkezettől
függ.

A kristályok jellemzésére szolgáló adatok

Rácsenergia

1 mol kristályos anyag felbontását, vagy a definíciótól függően a

kötések kialakulását kísérő energiaváltozás. Jele: Er, mértékegysége:
kJ/mol. Minél nagyobb egy anyag rácsenergiájának abszolút értéke,
annál nagyobb az olvadáspontja. (A molekularácsos anyagoknál a
rácsenergia helyett inkább szublimációs hőről, az atomrácsos
kristályoknál kovalens kötési energiáról beszélünk).

Elemi cella

A kristályrács legkisebb jellemző része, amelyet a tér három irányába

eltolva megkapjuk az egész rácsot.

Koordinációs szám

A központi atom vagy ion ligandumainak száma. A kristályrács

esetén egy kiszemelt atomtörzshöz, molekulához vagy ionhoz
legközelebb lévő atomtörzsek, molekulák vagy ellentétes töltésű
ionok száma. A kisebb (pl. 4-es) koordinációs számú kristályokban a
részecskék térkitöltése kicsi. A nagyobb (pl. 12-es) koordinációs szám
esetén szoros illeszkedésű rácsról beszélünk.
 Kristályrács típusai

Ionrács Atomrács Fémrács Molekularács

Részecskék a ellentétes töltésű atomtörzsek atomtörzsek molekulák
rácspontokban: ionok
Rácsösszetartó elektrosztatikus kovalens delokalizált másodrendű kötőerők
erő: vonzóerő kötés elektronok
Olvadáspont: magas magas változó általában alacsony
Forráspont: (a nagy (erős (változó (gyenge másodrendű
rácsenergia kovalens erősségű fémes kötések miatt)
miatt) kötések kötés miatt)
miatt)
Standard szilárd szilárd szilárd (a gáz, folyadék, szilárd
halmazállapot: higany (a molekula méretétől
kivételével) és a másodrendű
kötés típusától
függően)
Keménység: viszonylag nagy nagy változó kicsi
Vezetőképesség: - szilárd: - szigetelő jó vezető szigetelő
szigetelő vagy (a vízben
- olvadék: vezet - félvezető elektrolitosan
- vizes oldat: disszociált anyagok
vezet oldata vezető)
Oldhatóság: vízben általában polaritástól függ
jó (egymásban;
egyesek
cseppfolyós
NH3-ban)
Olvadáspont - a részecskék méretétől és a rácsszerkezettől - polaritástól
függése: - hasonló rácsszerkezet esetén a méret - mérettől
növekedésével általában csökken
Példák az elemek NINCS B, C, Si, Ge kis EN-ú a nagy EN-ú elemek a
közül: elemek p-mezőből
Példák a kis EN-ú fémek B2O3, SiO2 néhány szulfid nemfémes
vegyületek közül: és a egyes fém- (pl. CuFeS2) vegyületek,
nagy EN-ú nem szulfidok szerves vegyületek,
fémek vegyületei sok p- és d-mezőbeli
fémhalogenid
 OLDATOK

HALMAZKEVERÉKEK

Diszperz rendszer

Olyan, legalább kétkomponensű rendszer, amelyben az egyik komponens (diszpergáló közeg)

részecskékre oszlatott állapotban tartja a másik komponenst (diszpergált anyag).

Felosztásuk:

• a diszpergált részecskék mérete szerint

Oldatok
Durva diszperz Kolloid
(„valódi
rendszer rendszer
oldatok”)
A diszpergált
részecske > 500 nm 1-500 nm < 1 nm
mérete
elnyeli vagy
visszaveri szórja (Faraday-Tyndall átengedi, ezért
A fényt…
(általában effektus), ezért opalizál átlátszó*
átlátszatlan)
Adszorpciós jó (a sok kis részecske miatt
rossz -
készség nagy a fajlagos felületük)
fehérjeoldat, szappanoldat, NaCl-oldat
Példa csapadékok nagyon finom eloszlású sósav
csapadékok, köd, füst, kocsonya NaOH-oldat stb.
•
*Kivétel pl. a nagy fényelnyelésű KMnO4-oldat.

• a diszpergált anyag és a diszpergáló közeg halmazállapota szerint

Gáz Folyadék Szilárd anyag

Gázban -
köd füst
szétoszlatva (elegy)
Folyadékban
hab emulzió szuszpenzió
szétoszlatva

Az oldatok oldószerből (diszpergáló közeg) és egy vagy több oldott anyagból (diszpergált
anyag) állnak. Elegyekről akkor beszélünk, ha két vagy több egymással korlátlanul
összekeverhető folyadékot keverünk össze. Az oldatokat jellemezhetjük az összetétellel,
amely az oldott anyag és az oldat arányát fejezi ki.

Oldhatóság

Az oldhatóság és az anyagi minőség kapcsolata

I. Apoláris molekulájú oldószerben

• apoláris molekulájú anyagok oldódnak jól.

• oldódáskor a molekula szerkezete általában nem változik meg.

II. Dipólus molekulájú oldószerben

• általában jól oldódnak ionvegyületek és dipólus molekulájú vegyületek.

Vízben az ionvegyületek és a dipólus molekulák egy része ionjaira disszociál:

[jelmagyarázat: (sz)= szilárd halmazállapot; (g)= gáz halmazállapot; (l)= folyadék;

(aq)= hidratált állapot]

Az oldhatóság függ továbbá…

1. Hőmérséklettől

Az endoterm oldáshőjű anyagok oldhatósága nő, az exoterm oldáshőjű anyagoké

általában csökken a hőmérséklet emelésével.

2. Nyomástól

Ettől főleg a gázok oldhatósága függ.

Valamely anyag oldhatóságát telített oldatának összetételével jellemezzük.

Az oldódás energiaviszonyai

Az oldáshő kifejezi, hogy mekkora a hőváltozás, ha 1 mol anyagból nagyon híg oldatot
készítünk. Ha az oldódás során felvett hővel az oldat (a rendszer) energiája gyarapodik, az
oldáshő előjele pozitív [endoterm oldódás]. Exoterm folyamatokban viszont hő távozik a
rendszerből, így az oldáshő előjele negatív. Hidratációs energia ~ hidratációshő mindig hő
leadással járó folyamat (tehát negatív előjelű).

Az oldódás egyensúlya

Akkor áll be, amikor az oldódás és a kristályosodás sebessége megegyezik. Ettől kezdve a
feloldatlan szilárd anyag és az oldott anyag mennyisége változatlan. Ilyen esetekben
beszélünk dinamikus egyensúlyról. A dinamikus egyensúlyban lévő oldatot telített
oldatnak nevezzük, amelynek összetétele az adott hőmérsékletre vonatkozó oldhatóságnak
felel meg. Megjegyzendő, hogy mindazokat az oldatokat telített oldatnak nevezzük, amelyek
összetétele megegyezik az adott hőmérsékleten kialakuló egyensúlyban lévő oldatéval (nem
szükséges, hogy az oldat dinamikus egyensúlyban legyen).

Túltelített oldat az olyan oldat, amely az adott hőmérsékleten telített oldatnál töményebb. Ez
az állapot nem stabil, gócpontokon bármikor beindulhat a kikristályosodás.

Koncentrációk:

• tömegszázalék (m/m%)˙= moldott anyag /moldat 100%

• térfogatszázalék (V/V%)= Voldott anyag /Voldat 100%
• mól százalék (n/n%)= noldott anyag /noldat 100%
• mólós oldat = noldott anyag/1dm3

Termokémia

Kémiai reakciókban egy vagy több olyan anyag jön létre, amelynek más a szerkezete, más az
összetétele, mint a kiindulási anyagoké.
Kémiai reakciók leírása kémiai egyenletekkel történik:

aA + bB cC + dD
A, B, C, D képletek!

a, b, c, d sztöchiometriai számokat jelölnek, amelyek a legkisebb egész számok arányában

jelölik a reagáló anyagok és a termékek anyagmennyiségének arányát!
A sztöchiometriai egyenlet a reakcióban szereplő anyagok sztöchiometriai képleteit
tartalmazza; az ionegyenlet a reakció lényegét emeli ki azzal, hogy csak a reakcióban
résztvevő ionokat, molekulákat, atomokat tünteti fel.
A kémiai folyamatokat mindig kíséri hőváltozás. A reakciók hőváltozásával foglalkozik a
termokémia.

Reakcióhő

A reakcióhő megmutatja, hogy mekkora a hőváltozás a reakció során, ha valamennyi

anyagból annyi mól fogy el, illetve keletkezik, mint amekkora az együtthatója a
reakcióegyenletben.

Mértékegysége: kJ/mol

Endoterm reakció

• a vizsgált rendszer energiatartalma nő

• a környezetből energiát vesz föl
• a reakcióhő előjele pozitív (+)

Exoterm reakció

• a vizsgált rendszer energiatartalma csökken

• a környezetnek energiát ad át a rendszer
• a reakcióhő értéke negatív (-)

A reakcióhő nagysága nem függ attól, hogy a reakció lassan, vagy gyorsan megy végbe, attól
sem, hogy a kiindulási anyagokat milyen sorrendben adjuk egymáshoz, feltéve, hogy a kívánt
termékhez jutunk! Ezt a megállapítást a termokémia főtételének nevezzük [Hess tétele].

A termokémia főtétele kimondja…[Hess tétele]

ha egy reakció többféle úton mehet végbe, a reakciót kísérő hőváltozások összege független a
részfolyamatok minőségétől és sorrendjétől, csak attól függ, hogy milyen kiindulási
anyagokból milyen termékek keletkeznek, és milyen azok állapota.
Képződéshő

1 mol anyagnak stabilis halmazállapotú és módosulatú elemeiből történő képződését kísérő

energiaváltozás.

Jele: Hk
Mértékegysége: kJ/mol
A képződéshő definíciójából következik, hogy a stabilis állapotú elemek (pl. a szilárd jód, az
oxigéngáz, a folyékony bróm) képződéshője 0 kJ/mol! (A képződéshő olyan egyenlethez
tartozik, amelyben a termék sztöchiometriai száma 1, így adott esetben a kiindulási
anyagoknál tört sztöchiometriai számok is szerepelhetnek: K(sz) + 1 H2(g) + 1 O2(g) KOH(sz)
Hk= -418 kJ/mol).
A képződéshők gyakran (pl. a feljebb leírt egyenlet is) fiktív folyamathoz tartoznak.
Jelentőségük más reakcióhők kiszámításában van. Értéküket táblázatok tartalmazzák.

A reakcióhőt megkaphatjuk, ha a termékek képződéshőjének összegéből kivonjuk a

kiindulási anyagok képződéshőinek összegét.

Kémiai reakciók feltételei

Reakciósebesség

A reakciók feltételei:

• A reagáló részecskék ütközése. Egy gázelegyben a molekulák bárhol ütközhetnek

egymással. Oldatban is szabadon mozoghatnak az oldott anyag részecskéi. Ha
azonban az egyik reagáló anyag szilárd, azaz részecskéi helyhez vannak kötve, reakció
csak a felületen lehetséges. A gáz vagy folyadék belsejében végbemenő reakciót
homogénnek, a felületen lejátszódó reakciót pedig heterogénnek nevezzük.
• Az ütközések közül csak azok hasznosak, amelyek megfelelő irányból, és elég nagy
energiával (aktiválási energia) történnek! A reakciók során a kiindulási anyagoknak
nem az összes kötése szakad fel - ez igen nagy energiaszükségletet jelentene, amelyet
sem a hőmozgás standardállapotra vonatkozó energiája, sem egyszerű melegítés nem
biztosíthatna -, hanem a folyamatok olyan aktivált komplexumon keresztül zajlanak le,
amelyben a kötések átrendeződése bekövetkezhet.
Aktiválási energia

1 mol aktivált komplexum létrejöttéhez szükséges energia.

Jele: Ea
mértékegysége: kJ/mol.

Ha egy kémiai folyamat aktiválási energiája túlságosan nagy, akkor előfordulhat, hogy annak
ellenére nem megy végbe - mérhető és megvárható sebességgel - hogy exoterm.

REAKCIÓKINETIKA

A reakciókinetika a reakciók sebességével foglalkozik. A reakciósebesség arányos a

különböző anyagok időegység alatt bekövetkező koncentrációváltozásával. Az adott reakció
sebességét az anyagi minőségen kívül a következő tényezők befolyásolják:

a. Koncentráció

A reagáló anyagok koncentrációjának növekedésével nő az összes ütközésszám, így a

hasznos ütközések száma általában ugyanilyen mértékben megnövekedik. Egy reakció
sokszor több elemi lépésből tevődik össze. Minden egyes elemi reakciólépés
sebessége függ az aktivált komplexum létrejöttéhez szükséges anyagok
koncentrációjának a sztöchiometriai szám abszolút értékének megfelelő hatványon
vett szorzatával.

Példa:

CO + NO2 CO2 + NO
v = k[CO][NO2]

v: reakciósebesség
k: arányossági tényező: reakciósebességi együttható
[…]: az adott anyag mol/dm3-ben kifejezett pillanatnyi koncentrációja

Hőmérséklet

A reakciósebesség mindig nő a hőmérséklet emelésével. Magasabb hőmérsékleten

ugyanis nagyobb a reagáló anyagok energiája, nagyobb hőmozgásuk sebessége, így
többször ütköznek (több az összes ütközés) és a nagyobb átlagos energia miatt
arányában is több az aktiválási energia értékét meghaladó energiájú ütközés.

b. Katalizátorok

Olyan anyagok, amelyek a kémiai reakciók sebességét úgy növelik, hogy - bár a
reakcióban természetesen részt vesznek - végül változatlan állapotban maradnak
vissza. A katalizátorok olyan reakcióutat nyitnak meg, amelynek az aktiválási
energiája kisebb, és így nőhet a hasznos ütközések aránya az összes ütközéshez
képest. Az aktiválási energia csökkentésének mechanizmusa reakciótípusonként és
katalizátoronként más és más.
Megfordítható kémiai reakciók

A megfordítható kémiai reakciók esetén a kiindulási anyagokból képződő termékek

visszaalakulnak a kiindulási anyagokká. Elvileg minden kémiai reakció megfordítható. A
kiindulási anyagok összekeverésének pillanatában az átalakulás (odaalakulás, v1) sebessége
maximális, a visszaalakulásé (v2) nulla, mivel még 0 a termékek koncentrációja. A folyamat
során az átalakulás sebessége csökken (mivel csökken a kiindulási anyagok
koncentrációja!), a visszaalakulásé pedig nő (mivel a termékek koncentrációja nő)
mindaddig, amíg a két sebesség egyenlővé nem válik!

Ekkor ún. dinamikus egyensúly alakul ki, melyben a két ellentétes, egyenlő sebességű
folyamat tartja fenn a látszólagos változatlanságot! Az egyensúlyi állapotot jellemzi az
EGYENSÚLYI ÁLLANDÓ, mely adott hőmérsékleten jellemző egy reakcióra. Az
EGYENSÚLY TÖRVÉNYE (tömeghatás törvénye) szerint a termékek egyensúlyi
koncentrációjának megfelelő hatványon vett szorzatából és a kiindulási anyagok
egyensúlyi koncentrációjának megfelelő hatványon vett szorzatából képzett tört értéke adott
hőmérsékleten állandó. K: egyensúlyi állandó; [mol/dm3]: egyensúlyi koncentrációk

Az egyensúlyi állapot megzavarható. Ezt a Le Chatelier-elv alapján jellemezhetjük.

Le Chatelier-elv ("a legkisebb kényszer elve"):
Az egyensúlyban lévő rendszer a külső megzavarásra úgy válaszol, hogy a zavarás hatásait
minimálisra csökkentse, illetve kompenzálja.

• A KONCENTRÁCIÓ VÁLTOZÁSÁNAK HATÁSA

A kiindulási anyagok koncentrációjának növelése vagy a termékek elvezetése az

átalakulás irányába való eltolódást hozza létre. A kiindulási anyagok
koncentrációjának csökkentése és/vagy a termékek koncentrációjának növelése a
visszaalakulás felé tolja el az egyensúlyt.

• A HŐMÉRSÉKLETVÁLTOZÁS HATÁSA

A Le Chatelier-elv alapján a hőmérséklet emelése az endoterm, a hőmérséklet

csökkentése az exoterm irányba tolja el az egyensúlyt! A hőmérséklet
változtatásakor megváltozik az egyensúlyi állandó, mivel a hőmérséklet nem
egyforma mértékben változtatja meg az oda- és visszaalakulás reakciósebességét (azaz
a reakciósebességi együtthatókat).

Fontos megjegyezni, hogy a reakciókinetikánál leírt összefüggések itt is érvényesek,

vagyis a hőmérséklet emelése minden reakciót gyorsít, csak az endoterm reakciók
sebességét nagyobb mértékben! A hűtés ugyanígy minden reakciót lassít, csak az
exoterm reakciókat kisebb mértékben!

• A NYOMÁSVÁLTOZÁS HATÁSA

A nyomás csak akkor befolyásolja az egyensúlyi állapotot, ha a folyamat - állandó

nyomáson - térfogatváltozással jár. Ez gázok esetén az egyenletben szereplő
sztöchiometriaiszám-változással (a molekulák számának változásával) arányos. A
nyomás növelése a Le Chatelier-elv értelmében (az "összehúzódás") a
sztöchiometriaiszám-csökkenés irányába tolja el az egyensúlyt. (A nyomás
növelésével a jeget megolvaszthatjuk, mivel a jég olvadása térfogatcsökkenéssel jár.)
KATALIZÁTOROK HATÁSA AZ EGYENSÚLYRA

A katalizátor mindkét irányban csökkenti az aktiválási energiát, ezért az egyensúly

gyorsabban alakul ki, de az egyensúlyi koncentrációviszonyokat a katalizátorok
nem befolyásolják.

SAV-BÁZIS FOLYAMATOK

Kémiai folyamatok osztályozása

1. A résztvevő anyagok érintkezési helye szerint

a. Homogén reakció: a folyamatban résztvevő anyagok egy fázisban (gáz vagy

folyadék) érintkeznek egymással.

b. Heterogén reakció: a résztvevő anyagok csak adott felületen, a fázishatáron

érintkeznek egymással.

2. Energetikai szempontok alapján

a. exoterm
b. endoterm

3. Időbeli lejátszódás szerint

a. Pillanatszerű

b. Ha a csapadékot tartalmazó kémcsövet rázogatjuk és várunk két-három percet, akkor

sárgásbarna csapadékot kapunk ez tehát lassúbb folyamat!

c. Nagyon lassú folyamatok (pl. a fémek korróziója).

d. Végtelen lassú reakciók. A N2 (g) és az O2 (g) szobahőmérsékleten gyakorlatilag nem
reagál egymással.
A reakciósebesség jellemzi a reakciók időbeli lefutását.

4. A kémiai folyamatok iránya szerint

a. Egyirányú reakciók

1. pl. csapadékképződési reakciók: Ag+ (aq) + Cl- (aq) AgCl (s) fehér csapadék
2. pl. gázfejlődéssel járó reakciók: 2H+ (aq) + S2- (aq) H2S (g)

b. Megfordítható reakciók

Külső kényszer hatására (pl. nagy nyomás) az egyirányú reakciók ellenkező irányba is
végbemehetnek, tehát legalábbis elméletileg minden kémiai reakció megfordítható.

5. Részecskeátmenet szempontjából

a. Protonátmenettel járó reakciók

b. Elektronátmenettel járó reakciók

1. Redoxireakciók
2. Elektrokémiai folyamatok

6.1. A reakció eredménye szerint

1. Szubsztitúció
2. Addíció
3. Elimináció
4. Polimerizáció
5. Kondenzáció

Sav-bázis reakciók

Arrhenius szerint…

a savak olyan anyagok, amelyek hidrogénionra (és anionra), a bázisok pedig hidroxidionra (és
kationra) disszociálnak vizes oldatban.

Brönsted-Lowry osztályozása szerint…

a savak proton leadásra, a bázisok proton felvételére képes anyagok. A Brönsted-féle sav-
bázis fogalom magába foglalja az arrheniusi savakat és bázisokat is, de annál széleskörűbben
értelmezhető…

• nemcsak vegyületek, hanem ionok is rendelkeznek sav-bázis tulajdonsággal

 • nemcsak vizes oldatban értelmezhetők a sav-bázis reakciók

pl. az NH3 (g) + HCl (g) NH4Cl (s) folyamat is annak tekinthető!

Ezen okokból a későbbiekben Brönsted elméletét alkalmazzuk a sav-bázis reakciók

értelmezésekor!

Sav-bázis párok

• A sav-bázis fogalom relatív! Egy anyagot csak akkor nevezhetünk savnak vagy
bázisnak, ha ismerjük a partnerét, tehát egy anyag csak valamihez képest lehet sav
vagy bázis! A leszakadó proton szabadon nem létezhet, tehát egy anyag csak akkor
viselkedhet savként, ha van egy másik anyag, amelyik képes megkötni a protont.
• A közhasználatban savnak illetve bázisnak nevezett vegyületek a vízhez viszonyítva
savak.
• Egy reakcióban savként viselkedő anyag (pl. HCl) olyan részecskévé (Cl-) alakul,
amely a mellette feltüntetett reakciópartnernek (H3O+) a protonját képes felvenni,
vagyis bázis. Ez természetesen fordítva is igaz:

A hidrogén-klorid konjugált sav-bázis párja a kloridion, a vízmolekulának az

oxóniumion!

Amfoter anyagok

Proton leadásra és felvételre is képesek. Az amfotéria szintén relatív fogalom. A gyakorlatban

leginkább a vizes oldatokban amfoterként viselkedő anyagokról beszélünk: ilyen maga a víz,

a hidrogéntartalmú összetett anionok (pl. ), illetve néhány szerves vegyület (pl. az

imidazol, az aminosavak stb.). A cseppfolyós ammóniában a vízhez viszonyítva bázisként
viselkedő ammónia is amfoterként viselkedik:

Erősség

Első megközelítésben azok az erős savak, amelyek könnyen adják át protonjukat, erős
bázisok, amelyek könnyen protonálódnak.

A protolítikus reakciók is egyensúlyi reakciók.

Erős savaknak azokat a vegyületeket nevezhetjük, amelyek híg vizes oldatban

gyakorlatilag teljesen disszociálnak, vagyis egyensúlyi állandójuk nagy. Ilyenek a
szervetlen, ún. ásványi savak között akadnak: HCl, HBr, HI, H2SO4, HNO3, HClO4 stb. {pl.
Ks(HNO3)= 1,2}

A gyenge savak híg vizes oldatban sem disszociálnak teljesen.

A disszociációfok

(jele: α; α =
= 0-1 ) a hígítással még híg (c < 0,1 mol/dm3) oldatok esetén is nagymértéKben nő. Gyenge
savak: H2S, az oxósavak közül az alacsonyabb oxidációs számú központi atomot tartalmazó
H2SO3, HNO2, HClO2, HOCl stb., valamint a szénsav (H2CO3) és a legtöbb szerves sav
(HCOOH, CH3COOH, a fenol stb.).

A saverősséget a savállandóval adhatjuk meg. Egy HA összegképletű savra :

Minél kisebb Ks értéke, annál gyengébb savról van szó.

Erős bázisokat gyakorlatilag csak az ionvegyületek között találunk. Ilyenek az alkálifém-

hidroxidok (NaOH, KOH) és a legtöbb alkáliföldfém-hidroxid {Ca(OH)2, Sr(OH)2, Ba(OH)2},
melyek vízben jól oldódnak, az oldódás során teljesen disszociálnak:

NaOH (s) Na+ (aq) + OH- (aq)

Gyenge bázisok egyrészt azok az anyagok, amelyek molekulái közül még híg vizes oldatban
sem protonálódik az összes.

A bázis állandó:

Ilyen gyenge bázisok a szerves vegyületek közé tartozó aminok is. A bázisokra is igaz, hogy
minél gyengébb bázisról van szó, annál kisebb a bázisállandó értéke. Továbbá gyenge
bázisnak tekinthetők a vízben rosszul oldódó, rosszul disszociáló hidroxidok is. Ezek
többnyire a közönséges csapadék-ként kiváló vegyületek {pl. Mg(OH)2, Fe(OH)3 stb.},
gyakorlatilag az összes p- és d-mezőbeli fém-hidroxidok.
Kémhatás

A víz autoprotolíziséből H2O + H2O H3O+ + OH- következően a tiszta víz is tartalmaz
oxónium- és hidroxidionokat. Például 25°C-on:

[H3O+]=[OH-]=1·10-7 mol/dm3

Ezek koncentrációját a bevitt savak és bázisok megváltoztatják. A bevitt sav növeli az

oxóniumion-koncentrációt, ezzel - a kémiai egyensúly törvénye miatt - csökkenti a víz
autoprotolíziséből származó hidroxidion-koncentrációt. A bevitt bázis növeli a hidroxidion-
koncentrációt, lúgos kémhatást okoz. Csökkenti a víz autoprotolízisét, és ezzel visszaszorítja
az oxóniumionok koncentrációját. A 25°C-on fennálló összefüggés:

Kv= [H3O+]·[OH-] = 1·10-14

Semleges kémhatású oldatban:

[H3O+] = [OH-]=1·10-7 mol/dm3,

Savas kémhatású oldatban:

[H3O+] > [OH-], így [H3O+] > 1·10-7 mol/dm3,

Lúgos kémhatású oldatban:

[H3O+] < [OH-], így [H3O+] < 1·10-7 mol/dm3.

A kémhatás egyszerűbb kifejezésére vezették be a pH fogalmát, amely az oldat oxóniumion-

koncentrációjának negatív, tízes alapú logaritmusa:

pH= -lg[H3O+].

pKv= pH + pOH= 14 (25°C-on!)

A különböző kémhatású oldatok pH-ja:

• semleges pH= 7
• savas pH <7
• lúgos pH> 7

Sav-bázis indikátorok

Maguk is sav-bázis tulajdonságú anyagok, amelyek az oldat kémhatását úgy jelzik, hogy
protonleadásuk vagy protonfelvételük után bekövetkező molekulán belüli
kötésátrendeződésük színváltozással jár. A színváltozás meghatározott pH-tartományban
történik (keverékindikátoroknál a színváltozás folyamatos)!

erősen erősen
semleges átcsapási pH
lúgos savas
fenolftalein piros színtelen színtelen 8,2-10,0
metilnarancs sárga sárga piros 3,1-4,4
lakmusz kék lila piros 5,0-8,0
univerzál zöld v. fokozatos
kék piros
indikátor sárga színváltozás

Sók hidrolízise

Olyan kémiai reakció, amelyben valamilyen só anionja vagy kationja lép protolitikus
reakcióba a vízmolekulákkal.
Ha egy erős sav (pl.HCl) a vízzel reakcióba lép, a belőle keletkező bázis (Cl-) a mellette
feltüntetett savval (H3O+) szemben igen gyenge bázisként viselkedik

Ebből az is következik, hogy egy, a vízhez képest gyenge savból származó anion az oxónium-
ionokkal szemben erős bázisként viselkedik.

Ha egy vizes oldatba az erős savból, illetve a gyenge savból származó ion kerül (NaCl,
CH3COONa), akkor ezek közül csak a gyenge savból származó anionról feltételezhető, hogy
az oxóniumionokhoz képest jóval gyengébb savként viselkedő vízmolekulákkal szemben
számottevő bázicitást mutat.

CH3COO- + H2O CH3COOH + OH-

A folyamat egyensúlyi állandója tulajdonképpen a gyenge savból származó anionra

vonatkoztatott bázisállandó, amit hidrolízisállandónak is nevezhetünk.
 Redoxireakciók

Korábbi felfogás szerint az oxidáció az oxigénnel való egyesülés vagy a hidrogénelvonás

(dehidrogénezés), a redukció az oxigén elvonás, illetve a hidrogénnel való egyesülés volt.
Mai felfogásunk szerint az oxidáció elektron leadást, a redukció elektron felvételt jelent. Ez a
fogalom a sav-bázis elmélethez hasonlóan magába foglalja az előző, korábban kialakított
felfogás szerinti oxidációt és redukciót, de annál bővebb fogalom.

Az oxidáció és a redukció kapcsolata

• A két folyamat egymást feltételezi, mert…

• egy anyag csak akkor oxidálódhat, ha a leadott elektronokat egyidejűleg egy másik
anyag felveszi, így…
• az oxidáló anyag a reakciópartner redukálószere, illetve a redukáló anyag a
reakciópartner oxidálószere.

Példák:

a) Két elem reakciója

b) Fémek és fémionok reakciója

c) Nemfém és nemfémből származó ion reakciója

Az oxidáció és redukció fogalmának kiterjesztése kovalens vegyületekre

• A redoxireakciók itt részleges elektronátadással mennek végbe.

• A kötést létesítő atomok közül a nagyobb elektronegativitású közelében nagyobb az
elektronsűrűség, mint elemi állapotában, tehát redukáltabb, a kisebb
• elektronegativitású atom ennek megfelelően az elemi állapothoz viszonyítva
oxidáltabb (elektronhiányosabb).
• Az oxidáltság mértékének egyértelműbb meghatározására megalkották az oxidációs
szám fogalmát.
• Az oxidációs szám növekedése oxidációt, csökkenése redukciót jelent.

Oxidációs szám

• Tényleges vagy névleges (fiktív) töltés, mely az elemi állapothoz viszonyított

oxidációs állapotot mutatja meg.
• A fentiek alapján az elemek oxidációs száma mindig 0.
• Ionok (egyszerű ionok, pl. fémionok, oxidionok stb.) oxidációs száma megegyezik a
töltéssel. A Na+ oxidációs száma +1, azaz ennyivel oxidáltabb az elemi állapotnál.
• Kovalens vegyületeknél a kötést létesítő elektronpár(oka)t képzeletben a nagyobb
elektronegativitású atomhoz rendeljük, és az így kialakult fiktív ionok töltését
tekintjük az adott atom oxidációs számának. A vízmolekulában ténylegesen csak
részleges negatív töltés van az oxigén atomtörzse körül, mégis az oxidációs szám
megállapításának szabályai szerint az O2- és H+ ionok töltése alapján az oxigénnek -2,
a hidrogénnek +1 az oxidációs száma.

A kovalens vegyületek oxidációs számának megállapítása

a. Az elemek atomjainak oxidációs száma 0.

b. A hidrogén oxidációs száma a vegyületekben általában +1. Kivételt képeznek a fém-
hidridek, ahol a hidrogén oxidációs száma -1.
c. Az oxigén oxidációs száma vegyületekben általában -2. Kivételt képeznek a
peroxidok, ahol az oxigén oxidációs száma -1, valamint a F2O.
d. A vegyületekben a képletben szereplő atomok oxidációs számainak összege 0 (a
vegyületek ugyanis semlegesek).
e. Az összetett ionokban az oxidációs számok összege az ion töltésszámával egyenlő.
A redoxi-egyenletek rendezésekor a leadott és a felvett elektronok mindig megegyeznek, azaz
az oxidációsszám-változások összege 0.

ELEKTROKÉMIA

Elektrokémiai folyamatok

Az elektrokémiai folyamatok heterogén redoxireakciók, amelyekben az oxidáció és a

redukció mindig a folyékony és a szilárd halmazállapotú anyag érintkezési, más szóval
határfelületén megy végbe, térben egymástól elkülönítve, miközben elektromos energia
szolgáltatása vagy felhasználása történik.
Az elektrokémia a kémiai és elektromos energia kölcsönös átalakulásával foglalkozik, azokat
a folyamatokat és jelenségeket tárgyalja, amelyek az ionos rendszerekben, valamint az ionos
rendszer - fém (fémes vezető) illetve félvezető határán (elektródokon) lépnek fel.
Az elektrokémiai reakciók - a hasonlóság ellenére- nem azonosak a kémiai redoxireakciókkal.
Nézzük a következő reakciót:

A reakció lényege:

• Zn Zn2+ + 2e- oxidáció

• Cu2+ + 2e- Cu redukció

Ha a reakció kémiai redoxifolyamatként megy végbe, akkor a következők jellemzik:

• a részecskék az oldatban szabadon mozognak, ütköznek;

• a rézionok és a cinkatomok közvetlen érintkezése miatt közvetlen elektronátmenet
történik, vagyis az átmenet gyorsan megy végbe, az elektronok útja igen rövid;
• a folyamatot kísérő energiaváltozás hőfelszabadulás formájában történik.

Ha az előbbi reakciót elektrokémiai folyamatként akarjuk lejátszatni, úgy kell megváltoztatni

a feltételeket, hogy az energiaváltozás egy része elektromos energia formájában jelenjen meg.
A kémiai reakció energiaváltozása csak abban az esetben jelentkezik elektromos energia
formájában, ha…
q az elektronátmenet az oxidálódó fématom és a redukálódó fémion között egy adott irányba
megy végbe, a közvetlen érintkezés helyett vezetőn keresztül. Így az elektronok útja elég
nagy, az elektronátmenet meghatározott időt vesz igénybe.

Az elektrokémiai rendszer részei

• Elektrolit: szabadon mozgó elektronokat tartalmazó oldat vagy olvadék, amely vezeti
az áramot.

• Elektród: az elektrolit oldattal közvetlenül érintkező fémes vezető.

 • Fémes vezető: fémhuzal, amely összeköti az elektródokat, biztosítja az elektronok
áramlását az elektródok között.

Galvánelemek (kémiai áramforrások)

A galvánelem kémiai energiának elektromos energiává való átalakítására alkalmas

berendezés. Benne önként végbemenő redoxireakciók termelik az elektromos energiát.

Felépítése:

• két elektródból áll (két különböző, saját elektrolitjába [vagy más elektrolitba] merülő
fém vagy fémes vezető);
• fémes vezető (a két elektródot köti össze);
• diafragma: az elektródok elektrolitjai érintkeznek egymással, de keveredésüket
megakadályozza, az ionok mozgását az elektrolitok között megengedi.

Elektród:

• Lehet a fém és a fém ionjait tartalmazó oldat, amelybe a fém belemerül (fémelektród).
• Hidrogén-tartalmú (pl. sósav) oldat és a belemerülő indifferens (pl. platina) fémen
adszorbeált hidrogéngáz (hidrogén-gázelektród).
• Általánosan egy elem redukált és oxidált alakját tartalmazó rendszer, mely oldatot és a
vele érintkező, fémes vezetőben folytatódó fázist tartalmaz.

A galvánelem jelölése:

A galvánelem (galváncella) működése

• Az egyik elektródon (katód) redukció, a másik elektródon (anód) oxidáció történik.

• A galvánelemben a katód a pozitív, az anód a negatív pólus.
• A két elektród közötti fémes vezetőben folyhat az elektromos áram (ide köthetők be a
fogyasztók).
• Az áramkör zárását a két elektrolit oldat érintkezése (diafragma, vagy sóhíd) biztosítja.

A diafragma, illetve sóhíd:

• Megakadályozza az oldatok összekeveredését.

• Az ionok diffúziója révén biztosítja a töltéskiegyenlítődést.

A galvánelemben folyó áram közvetlen oka a két elektród közötti potenciálkülönbség. Ez

annak az eredménye, hogy az elektrolit és a belemerülő fém között egyensúlyi elektromos
potenciálkülönbség alakul ki. Az elektrolittal érintkező fémből ugyanis fémionok jutnak az
oldatba, illetve az oldatban lévő fémionok semleges atomként kiválnak a fém felületére!
Ahhoz, hogy egy fémion az elektrolit oldatból az elektródra kiválhasson ki kell szakítania
magát a hidrátburokból. Az ehhez szükséges energia a kiválás aktiválási energiája! A fordított
folyamatban, az oldódásban az aktiválási energia ahhoz szükséges, hogy a fématom ionná
válva le tudja győzni a szomszédos fématomok vonzóerejét. Mindkét esetben tehát egy
energiagáton való átjutás a folyamat kulcsa.

Az elektródreakciók (oldódás - kiválás) sebességét az határozza meg, hogy időegység alatt

hány ion jut át az energiagát (elektród és oldat közötti potenciálkülönbség) egyik oldaláról
a másikra. Ha a két sebesség egyenlővé válik, az elektródreakció dinamikus egyensúlyba jut
és kialakul az elektród és az oldat közötti egyensúlyi elektromos potenciálkülönbség, amit
ELEKTRÓDPOTENCIÁLNAK nevezünk.

Ha a két elektródot fémes vezetővel összekötjük, akkor az elektronok a negatív

potenciálú helyről a pozitívabb potenciálú hely felé áramlanak (a cink - réz galvánelem
esetén a cink felületéről áramlanak az elektronok a réz felületére)! E mellett biztosítani kell a
töltéskiegyenlítődést a két elektrolit között is, így a redoxireakció folyamatossá válik!

A galvánelemekben a negatív sarkon megy végbe az oxidáció, tehát ez az anód (cink), a

pozitív sarkon redukció, tehát ez a katód (réz).
A cink- és rézelektródból álló galvánelemet Daniel-elemnek nevezzük.

Folyamatok a galvánelemben

a) Ha a két pólust úgy kapcsoljuk össze, hogy valamilyen módon (pl. igen nagy ellenállás
beiktatásával vagy ugyanakkora, de ellentétes polaritású feszültségnek a galvánelemre
kapcsolásával) megakadályozzuk az elektromos áram folyását, akkor…

• q a katódon a redukálandó ionok pozitív töltést (elektron hiányt), az anódon az

oxidálandó részecskék negatív töltést (elektrontöbbletet) okoznak, vagyis…
 • az elektronok készek az anódról a katódra áramolni.

Elektromotoros erő (EME)

A két elektród közötti maximális feszültség (potenciálkülönbség), amit akkor mérhetünk, ha a
galvánelemen keresztül nem folyik áram.

b) Az áram megindulása után…

• a katódon (pozitív pólus) redukció történik,

• az anódon (negatív pólus) oxidáció megy végbe,
• a két pólus közötti potenciálkülönbség (feszültség) kisebb, mint az előzőekben
mérhető elektromotoros erő,
• a két elektrolit oldat között az ionok főként a töltéskiegyenlítődés irányába, az egyes
ionok diffúziósebességének megfelelően mozognak.

Az elektród redukálódó-, illetve oxidálódó készségének jellemzése

ELEKTRÓDPOTENCIÁL (ε)

• Az elektronok potenciális energiája az elektródon (elvi definíció, mivel ennek abszolút

értéke nem határozható meg).

• A valóságban olyan relatív érték, melyet egy önkényesen kiszemelt 0-ponthoz, a

standard hidrogénelektród potenciáljához viszonyítunk: annak a galvánelemnek az
elektromotoros ereje, amelynek egyik elektródja a vizsgált, a másik a standard
hidrogénelektród.
Az elektromotoros erőt így kiszámíthatjuk bármely galvánelem két elektródjának
potenciálkülönbségeként. Az elektromotoros erő értéke megegyezés szerint csak
pozitív lehet, ezért mindig a katód potenciáljából vonjuk ki az anódét:

Az elektromotoros erőt a két elektródpotenciál befolyásolja, az elektródpotenciál pedig

függ…

• az anyagi minőségtől
• az ionkoncentrációtól
• a hőmérséklettől
• főként a gázelektródok esetén a nyomástól.

A különböző redoxrendszerek oxidáló- és redukálóképességének összehasonlítására a

körülményeket standardizálták, és az így megállapított standardpotenciál értékek már csak az
anyagi minőséget tükrözik.

A standardpotenciál mérési feltételei:

• 25°C-os hőmérséklet,
• a vizsgált ion 1 mol/dm3-es koncentrációja az oldatban,
 • 0,101 MPa nyomás.

A standardpotenciálok (fémek feszültségi sora, különböző redoxirendszerek ún.

redoxpotenciálja) értékeit táblázatok tartalmazzák.

Bármely galvánelem elektromotoros ereje kiszámítható a standardpotenciálok ismeretében.

Ha a galvánelem mindkét elektródjának az ionkoncentrációja egységnyi (1 mol/dm3), akkor az
elektromotoros erő 25°C-on és 0,1 MPa nyomáson:

E° = - , ahol a katód, az anód standardpotenciál értéke.

Ennek megfelelően a Daniel-elem elektromotoros ereje egységnyi koncentráció esetében:

E° = 0,34-(-0,76) V = 1,10 V

Az elektródpotenciál az elektród anyagi minőségén kívül függ az elektródfolyamatban

résztvevő ionok koncentrációjától és a hőmérséklettől is. Az összefüggést a Nerst-egyenlet
fejezi ki.

A redoxi-folyamatok irányának becslése a standardpotenciálok összehasonlítása alapján

A standardpotenciálokat vizes oldatra vonatkoztatva határozzák meg, ezért csak vizes

oldatban végbemenő folyamatokra érvényesek.
A különböző potenciálú elektródokon végbemenő reakciók alapján elmondhatjuk, hogy a
negatívabb potenciálú redoxirendszer redukált alakja oxidálódni képes, azaz redukálhatja a
pozitívabb potenciálú redoxirendszer oxidált alakját

• fémek esetén a negatívabb potenciálú vas képes oxidálódni, ha a nála pozitívabb

potenciálú fém (pl. réz vagy ón) ionjait tartalmazó oldatba mártjuk:

Fe (sz) + Cu2+ (aq) Fe2+ (aq) + Cu (sz)

• nemfémek esetén a kisebb potenciálú Br2/2Br- rendszer redukált alakja, a bromidion

képes a nála pozitívabb potenciálú klór molekuláit (oxidált alak) redukálni, vagyis a
klór képes "felszabadítani" sójából a brómot:

2Br- + Cl2 Br2 + 2Cl-

A potenciált, és így a folyamat lehetőségét befolyásolják az ionkoncentrációk. Ezt fejezi ki a

Nerst-egyenlet, melyet egy fémelektródra a következőképpen írhatunk fel:

• R - moláris gázállandó (8,314 J/Kmol)

• T - abszolút hőmérséklet (K)
• z - leadott vagy felvett elektronok száma
 • F - Faraday-állandó (96500 C/mol)
• c - oldat koncentrációja (mol/dm3)

vagy más összefüggéssel:

ahol:
-
• a rendszer aktuális potenciálja
• - a rendszer standardpotenciálja
• z - a fém és a fémion közötti oxidációsszám-különbség.

A standardpotenciál melletti tag számottevően csak az 1 mol/dm3-től nagyságrendekkel eltérő

ionkoncentrációk esetén változtatja meg a potenciált, ha a két rendszer potenciálja közötti
különbség 0,1-0,2 V-nál nagyobb, jó közelítéssel használhatjuk a folyamatok irányának
becslésére e° értékét!
A potenciálok összehasonlításával azonban így is csak a folyamat lehetőségét állapíthatjuk
meg. A potenciálokat egyensúlyi állapotban mértük, tehát ezek nem adnak számot azokról az
aktiválásienergia-gátakról, amelyek megakadályozhatják a folyamat tényleges
végbemenetelét. Ezzel magyarázható, hogy a negatív standardpotenciálú ólom sem sósavban,
sem kénsavban nem oldható fel. Az ólom felületén kialakuló, rosszul oldódó ólom(II)-szulfát,
illetve-klorid ("csapadék") megakadályozza a folyamat észlelhető mértékű lezajlását.

Fémek oldódása vízben, savakban és lúgokban

1. Az elemi állapotú fémek reakcióik során elektron leadásra (oxidálódni) képesek, más
anyagokkal szemben redukálószerként viselkednek.

2. 1 mol/dm3 H+-tartalmú savoldatokban azok a fémek oldódnak, amelyek

standardpotenciálja 0 V-nál kisebb, azaz negatív:

Zn + HCl ZnCl2 + H2

Zn (sz) + 2H+ Zn2+ (aq) + H2 (g)

Kivételt képez pl. az ólom, amelyet sem a sósav, sem a kénsav nem old a felületén
kialakuló passzív réteg miatt.

3. Vízből a hidrogént csak azok a fémek képesek redukálni, amelyeknek a

standardpotenciálja elég kicsi. A tiszta vízben 25°C-on ugyanis 10-7 mol/dm3 H+ van.
A reakció során a lúgosodó oldatban ennek értéke még jobban lecsökken:

2K (sz) + 2H2O (l) 2K+ (aq) + 2OH- (aq) + H2 (g)

 folyamatban képződő 1 mol/dm3 OH--tartalmú oldatban 10-14 mol/dm3 H+ lesz, ami
miatt az oldatban a hidrogén aktuális potenciálja:

-ra csökken.

Ennél kisebb potenciálja az alkáli- és az alkáliföldfémeknek, valamint az

alumíniumnak van. Gyakorlatilag azonban sem az alumínium sem a magnézium nem
reagál közönséges körülmények között a vízzel, mert a felületüket összefüggő, védő
oxidréteg borítja, mely jelentős aktiválási gátat jelent.
Az alkálifémek és az alkáliföldfémek többségének oxidjai, hidroxidjai vízoldékonyak,
ezért a reakció végbemegy:

2Na (sz) + 2H2O (l) 2Na+ (aq) + 2OH- (aq) + H2 (g)

{Megjegyzendő, hogy a vízben nem oldódó, kis standardpotenciálú fémek azért

oldhatók fel savakban, mert a savak leoldják a felületet borító oxidréteget. Az
oxóniumion erősebb sav, mint a vízmolekula, és könnyebben protonálja az
oxidionokat: O2- + 2H3O+ 3H2O}

4. Azok a negatív standardpotenciálú fémek, amelyek lúgos közegben

hidroxokomplexek képzésére hajlamosak (ún. amfoter fémek), feloldhatók pl.
NaOH-oldatban is:

Al2O3 + 3H2O + 2OH- 2[Al(OH)4]-

mivel a felületükön kialakult védő oxidréteget a lúg feloldja.

Lúgoldatban a kis oxóniumion-koncentráció miatt 0 V-nál jóval kisebb a hidrogén

elektródpotenciálja. Ha elég stabilis a fémion hidroxokomplexe, akkor a szabad
fémionok koncentrációja annyira lecsökken, hogy az ebből számított elektródpotenciál
jóval kisebb lesz, mint a hidrogénnek a lúgoldatban mérhető elektródpotenciálja. Ezért
lehet oldani reagens NaOH-oldatban a Zn-et és a még annál is nagyobb
standardpotenciálú Sn-t. A redoxireakció végeredményben itt is a vízzel megy végbe:

Zn + 2H2O Zn(OH)2+ H2

Zn(OH)2+2OH- [Zn(OH)4]2-

Zn + 2H2O + 2OH- [Zn(OH)4]2- + H2

azaz

Zn + 2H2O + 2NaOH Na2[Zn(OH)4] + H2

 5. A pozitív standardpotenciálú fémek a hidrogénionokat nem képesek redukálni. Ezek
vizes oldatból soha nem fejleszthetnek hidrogéngázt! Átalakulásuk csak más
oxidálószerek hatására következhet be:

o savval és levegővel egyidejűleg érintkezve a réz pl. lassanként oxidálódik:

o az oxidáló hatású savak (forró tömény kénsav vagy tömény salétromsav,

amelyek molekuláiban a központi atom képes oxidáló hatást kifejteni) a pozitív
potenciálú fémek egy részét képesek feloldani, például:

Cu + 2H2SO4 CuSO4 + SO2 + 2H2O

Ag + 2HNO3 AgNO3 + NO2 + H2O

Eközben soha sem hidrogén, hanem a központi atom redukciója során képződő gázok
(SO2, NO, NO2) keletkeznek! Az arany, amelyik az egyik legnagyobb
standardpotenciálú elem még ezekben sem oldódik fel.
Tömény kénsav- és salétromsavoldatban a negatív standardpotenciálú fémek is kén-
dioxid- és nitrózus gázok képződése közben oldódnak! (Ez alól csak azok a fémek
kivételek, melyek felületét a tömény, oxidáló hatású savak passziválják - pl. a tiszta
vas).

6. Hasonlóan a nemfémek körében is következtethetünk a standardpotenciál-értékekből a

reakció irányára. Például a bromidionból ill. a jodidionból klórgázzal bróm, illetve jód
nyerhető, miközben a klór atom kloridionná redukálódik (fordítva a folyamatok nem
vagy csak igen kismértékben mennek végbe).

2Br- + Cl2 Br2 + 2Cl-

Elektrolízis

Az elektrolízis elektromos energia hatására bekövetkező redoxireakció (elektromos

energia alakul át kémiai energiává)!

Ha a galvánelem elektródjaira a galvánelem elektromotoros erejénél nagyobb

egyenfeszültségű külső áramforrást kapcsolunk, akkor a cellában a galváncellában lezajló
folyamatokkal ellentétes reakciók indulnak meg! Ekkor a galvánelem elektrolizáló cellaként
működik, a folyamatot pedig elektrolízisnek nevezzük.
U-csőbe öntünk 1 mol/dm3 koncentrációjú sósavoldatot, a cső két szárába egy-egy grafitrudat
helyezünk, a két grafitrúd közé akkora egyenfeszültséget kapcsolunk, hogy az elektrolízis
meginduljon. Ekkor a negatív potenciálú elektródon hidrogén-, a pozitív potenciálún klórgáz
fejlődését tapasztaljuk. A sósav vizes oldatában hidrogén- (pontosabban oxóniumionok) és
kloridionok, és nem disszociált vízmolekulák vannak. A víz autoprotolízise a nagy
hidrogénion-koncentráció miatt teljesen visszaszorul. Az oldatban lévő pozitív ionok a
negatív, a negatív ionok a pozitív elektród felé vándorolnak, majd az elektród felületén
redukálódnak, illetve oxidálódnak.

Mi történik, ha az elektrolitban többféle pozitív és negatív ion van, vagyis többféle

elektródfolyamat mehet végbe?
Az elektródfolyamatok közül mindig az valósul meg, amelyiknek a legkisebb a
bomlásfeszültsége és megfelelő nagyságú a kiválás sebessége.

Bomlásfeszültség

A folyamatos elektrolízishez szükséges minimális feszültség (Ub). Ub= EMF, így az

alkalmazott feszültség: Ue > Ub kell, hogy legyen.
A bomlásfeszültség értéke az elektródreakcióban résztvevő komponensek minőségétől és
koncentrációjától, valamint az elektród anyagától függ.
Általában nem saját fémet, hanem valamilyen indifferens elektródot (pl. grafit, higany,
platina) használnak. Ilyenkor általában egy közös elektrolitba merül a két elektród (nincs
diafragma).
Vizes sóoldatokban a só anionja és kationja mellett mindig jelen vannak disszociálatlan
vízmolekulák és a víz autoprotolíziséből származó hidrogén- (oxónium-) és hidroxidionok.
Ezért vizes oldatban a katódhoz nemcsak a fémionok vándorolnak, hanem a hidrogénionok és
a víz poláros molekulái is, illetve az anódhoz a só anionjai mellett a hidroxidionok és a
vízmolekulák.

Pólusok

• Pozitív pólus ("elektronhiány"): az anód, melyen oxidáció megy végbe.

• Negatív pólus ("elektronfelesleg"): a katód, amelyen redukció történik.

Elektródfolyamatok

A galvánelemre adott feszültség meghatározott értékénél megindul a folyamatos elektrolízis.

Ekkor azok a folyamatok zajlanak, amelyekhez a legkisebb energiára van szükség. Az
elektrolizáló feszültség további növelésével más, párhuzamos elektródfolyamatok is
megindulhatnak!

Mi redukálódhat könnyen a katódon

A leválasztáshoz szükséges energia függ:

• az adott rendszer elektródpotenciáljától (anyagi minőség, ionkoncentrációk stb.)

 • az elektród anyagi minőségétől és felületétől

olvadékban:

• egy vegytiszta anyag olvadékában egyértelmű, hogy a fémion redukálódik.

oldatban:

Ha egyetlen vegyületet oldunk a vízben, akkor is számolnunk kell a vízben levő +1-es
oxidációs számú hidrogén redukálhatóságával:

2H+ + 2e- H2 (savas oldatban)

2H2O + 2e- H2 + 2OH- (semleges vagy lúgos oldatban)

• Ha a fém pozitív redoxpotenciálú, akkor (nem túl nagy elektrolizáló feszültség

mellett) a fémionok redukálódnak.
• Ha a fém igen kicsi elektródpotenciálú (pl. Na, K, Ca stb.), akkor a fém helyett
hidrogéngáz fejlődik.
• A hidrogénnek a legtöbb elektród felületén ún. túlfeszültsége van (a
hidrogénleválásának aktiválási energiája túlságosan nagy, ezért az egyensúlyi
potenciálnál jóval nagyobb potenciálra van szükség a folyamatos gázfejlődés
megindulásához), ezért a 0V-hoz közeli, de negatív potenciálú fémek is leválaszthatók
megfelelően megválasztott elektród és elektrolizálófeszültség esetén {pl. ZnI2-oldatból
grafitelektródra könnyen leválaszthatunk cinket, vagy nagyon sima felületű
elektródon, pl. a folyékony higanykatódot alkalmazva még a Na+-ionok is
redukálhatók vizes oldatban}.

Mi oxidálódhat az anódon

• Általában az egyszerű ionok (pl. Cl-, Br-, I-).

• Ha az oldat összetett ionokat tartalmaz, akkor a víz oxigénje oxidálódik:

• Olykor az elektród anyagának oxidációjához szükséges a legkevesebb energia.

Például, ha réz(II)-szulfát-oldatba mártott rézlemezt anódnak kapcsolunk, akkor a réz
oxidálódik:

Cu Cu2+ + 2e-
Az elektrolízis mennyiségi viszonyai

Faraday I. törvénye

Az elektródokon átalakuló anyag tömege (m) arányos az alkalmazott áramerősséggel (I) és az

elektrolízis időtartamával (t):

Faraday II. törvénye

1 mol z töltésű ion semlegesítéséhez z · 96500 C töltés szükséges, vagyis az elektrolízishez

szükséges töltés egyenesen arányos az elektrolizálandó anyag mennyiségével és töltésével:

F= 96500 C/mol, ahol F a Faraday-állandó.

A két törvény egyesítése:

ahol M a leválasztott anyag moláris tömege, z az oxidációsszám-változás.

ekkor M= 18 g/mol, ehhez 2 mol e--nak kell az elektródokon áthaladni, tehát z = 2.

 Szénhidrogének

Alkánok (paraffinok)

Az alkánok nyíltláncú telített szénhidrogének; (a cikloalkánok zárt, gyűrűs szénhidrogének)

ami azt jelenti, hogy a szénatomok maximális atommal létesítenek kötést.

Alapvegyületük a metán: CH4.

Tagjaik homológsort (ún. metánsor) alkotnak, a szénatomszám növekedésével az egymást

követő tagok mindig egy metilén-csoporttal [- CH2 -] különböznek egymástól.

A homológsor első kilenc tagja:

• metán: CH4
• etán: CH3 - CH3 (C2H6)
• propán: CH3 - CH2 - CH3 (C3H8)
• bután: CH3 - CH2 - CH2 - CH3 (C4H10)
• pentán: CH3 - CH2 - CH2 - CH2 - CH3 (C5H12)
• hexán: CH3 - CH2 - CH2 - CH2 - CH2 - CH3 (C6H14)
• heptán: CH3 - CH2 - CH2 - CH2 - CH2 - CH2 - CH3 (C7H16)
• oktán: CH3 - CH2 - CH2 - CH2 - CH2 - CH2 - CH2 - CH3 (C8H18)
• nonán: CH3 - CH2 - CH2 - CH2 - CH2 - CH2 - CH2 - CH2 - CH3 (C9H20)
• dekán: CH3 - CH2 - CH2 - CH2 - CH2 - CH2 - CH2 - CH2 - CH2 - CH3 (C10H22)

Általános képlet…

• nyíltlánc esetén: CnH2n+2

• gyűrűsök esetén: CnH2n

Alkánok elnevezése

• Triviális név (a kémiai szerkezetre nem utal)

 • Racionális név (utal a kémiai szerkezetre) - ez az ún. IUPAC elnevezés, a
"leghosszabb normális szénlánc elve": a név alapja a leghosszabb egyenes szénlánc;
feltüntetendő az alkil szubsztituensek száma, neve, helyzete; a név végződése -án.
(metánból levezethető alkil-csoportok neve:

Képlet

• Összegképlet (nem mutatja a molekula szerkezetét): C2H6

• Szerkezeti képlet (mutatja a molekula szerkezetét):

Izoméria

• Szerkezeti (konstitúciós) izoméria (ha n > 3), láncelágazás található az izomer

vegyületekben
Két vagy több egymástól eltérő vegyület, melyeknek összegképlete megegyezik, az
atomok kapcsolódási sorrendje azonban különbözik (szerkezetük eltérő).

• Konformációs izoméria (gyűrűsöknél!)

• Optikai izoméria

Fizikai tulajdonságok

• Apolárisak.
• Molekulatömegükhöz képest is alacsony az olvadás- és a forráspontjuk, mely a
moláris tömeg növekedésével nő! Ismertebb képviselőik halmazállapota:
 C1 - C5 gáz

~ C5 - C20 folyadék

~ C20 felett szilárd

• A víznél még a szilárd halmazállapotúak is kisebb sűrűségűek.

• Színtelenek (kivéve a konjugált poliéneket), szagtalanok vagy jellegzetes szagúak.
• Vízben gyakorlatilag oldhatatlanok.

Előállítás

• Alkének hidrogénezésével

R - CH = CH2 + H2 R - CH2 - CH3

(kat. katalizátor: platina, palládium, nikkel; R- alkil-csoport; R - CH = CH2

alkén)

• Reduktív dehalogénezés

R - I + 2H' R-H+H-I

(R - H alkil-jodid; R - H alkán; H - I hidrogén-jodid)

Kémiai tulajdonságok

• Kevéssé reakcióképes (par affinis - "kevéssé reakcióképes")

• Jellemző reakciója a SZUBSZTITÚCIÓ (olyan reakció, melyben valamely vegyület

egyik atomjának vagy atomcsoportjának helyébe egy másik atom vagy atomcsoport
lép).
 • Metán hőbontása

2CH4 C2H2 + 3H2

• Vízgőz reakció

CH4 + H2O CO + 3H2 (1000°C)

• Oxidáció

Éghetők, nem kormozó lánggal

CH4 + 2O2 CO2 + 2H2O

2CnH2n+2 + (3n+1)O2 2nCO2 + (2n+2)H2O

• Krakkolás

Olyan hőbontási eljárások, amelyek segítségével a nagyobb molekulájú

szénhidrogéneket kisebb molekulájú szénhidrogénekké alakítják át.

CH3 - CH2 - CH2 - CH2 - CH3 CH3 - CH2 - CH3 + CH2 = CH2

• Előfordulás

- Kőolaj
- Földgáz

Telítetlen szénhidrogének

A telítetlen szénhidrogénekben a ligandumok száma nem maximális, azaz van olyan

szénatom, amelynek ligandumszáma kevesebb négynél! Ezek hidrogénnel telíthetők és így
alkánokhoz, cikloalkánokhoz ill. származékaikhoz jutunk.

Ezeknél a molekuláknál már van π-kötés:

• alkének, cikloalkének esetében kettős kötés,

• alkinek esetében hármas kötés,
• aromás szénhidrogének esetében π-elektronsextett található.

Alkének (olefinek)

Az alkánokból hidrogénelvonással vezethetők le. Legegyszerűbb képviselője az etén (triviális

nevén az etilén) CH2 = CH2.

Az alkének esetében is levezethető a homológsor:

 • CH2 = CH2 etén (etilén)
• CH2 = CH - CH3 propén (propilén)
• CH2 = CH - CH2 - CH3 butén (butilén)

Általános képletük: CnH2n {gyűrűs olefineknél: CnH2n - 2 ).

Izoméria

• Konstitúciós izoméria (n > 3)

A négy szénatomos buténtól kezdve többféle molekula is levezethető, melyeknek

összegképlete azonos, de eltérő a szerkezeti képlete, azaz az atomok kapcsolódási
sorrendje!

Látható, hogy a négy szénatomos buténból három izomer vezethető le. Ez több, mint
az azonos szénatomszámú telített szénhidrogén - a bután - esetében (ahol két izomer
van).

• Cisz - transz izoméria

Akkor lép fel, ha az alkén és származékaiban a kettős kötéssel összekapcsolt

szénatomokhoz eltérő ligandumok (szubsztituensek) kapcsolódnak! Lássuk példaként
a 2-butén két sztereoizomerjét:

A sztereoizoméria oka az, hogy a kettős kötés rögzíti a molekula síkját, körülötte a
molekula nem képes elfordulni (itt nincs szabad rotáció), így a ligandumok térbeli
helyzete eltérő lesz.
Látható az ábrán, hogy a két molekula egyes fizikai tulajdonságaikban eltérnek
egymástól.

Elnevezés (olefin - "olajképző")

1. A leghosszabb szénlánc megválasztása; benne kell lennie a kettős kötésnek!

2. A név végződése: - én.
 3. A kettős kötés számozása; ott kell kezdeni, ahova a kettős kötés a láncéghez közelebb
esik (ls. előbb: 1-butén; 2-butén).
4. Szubsztituensek megnevezése; helyzetüket számmal kell megadni.

• Azokat a molekulákat, melyekben két kettős kötés található diéneknek (diolefinek)

nevezzük.

CH2 = CH - CH = CH2 1,3-butadién

• Azokat a molekulákat, melyekben sok kettős kötés található poliéneknek

(poliolefinek) nevezzük (pl. kaucsuk, karotinoidok).

Fizikai tulajdonság

• Halmazállapot: lehetnek gázok - cseppfolyós - szilárd halmazállapotúak a

szénatomszám illetve a molekula alakja függvényében.
• Apolárosak; lehetnek polárosak is (cisz-izomer molekulán belül asszimetria van,
aminek következtében dipólus kialakulhat).

Előállítás

• Ipari előállítás

Kis mennyiségben földgázban és kőolajban megtalálhatók.

Krakkolás után melléktermékként ún. krakkgázok

keletkeznek, melyekben szintén megtalálhatók.

• Alkánok dehidrogénezésével (hidrogénátvivő katalizátorral).

CH3 - CH2 - CH3 CH2 = CH - CH3 (magas hőmérséklet; alacsony nyomás!)

• Alkil-halogenidekből dehidrohalogénezéssel.

R - CH2 -CH2 - X R - CH = CH2 ELIMINÁCIÓS REAKCIÓ

 (R - alkil-csoport; X - halogénatom; HX - hidrogén-halogenid)
• Dehidratálással alkoholokból.

R - CH2 - CH2 - OH R - CH = CH2 ELIMINÁCIÓS REAKCIÓ

(elimináció: egy vagy több atom, illetve atomcsoport kilépése a molekulából)

• Vicinális ("szomszédos") dihalogén-származékokból.

Kémiai tulajdonságok

• Reakcióképesebbek, mint a paraffinok.

• Jellemző reakcióik:

- addíció (két vagy több molekula egyesül; nem keletkezik óriásmolekula),

- polimerizáció (azonos molekulák melléktermék nélküli egyesülése, melynek során
óriásmolekula keletkezik).

• Halogénaddíció:

CH2 = CH2 + Br2 Br - CH2 - CH2 - Br

1,2- dibróm-etán

Savaddíció:

A reakció során elvileg kétféle terméket kaphatnánk, de a tapasztalat azt mutatja, hogy
csak egyféle halogénezett származék keletkezik, mégpedig a 2-klór-propán!

Markovnyikov-szabály:
Egy savnak egy alkán C = C kötésére történő addíciójakor a -H ahhoz a C-atomhoz
kapcsolódik, amelyhez eleve több H-atom kapcsolódott!

• Vízaddíció:

• Hidrogénaddíció:

CH2 = CH2 +H2 CH3 - CH3

• Oxidáció

Kormozó lánggal égnek.

• Polimerizáció:

Diének, Poliének
(diolefinek, poliolefinek)

Homológsort alkotnak.

Általános képlet:

• diének: CnH2n-2; CnH2n-4(ciklusos),

• poliének: CnH2n+2-2x (ha nyílt láncú, és x a kettős kötések száma).

Elnevezés
 • A molekula nevének végződése: -dién; poli…-én
• Triviális név: izoprén / kaucsuk, karotin (ez utóbbiak poliének!).
• IUPAC név: 2-metil-1,3- butadién.

Izoméria

• Konstitúciós
• Diéneknél n > 3 esetén.
• Poliéneknél van.
• Cisz-transz

Mindkét esetben lehetséges.

Csoportosítás

• A kettős kötés száma szerint:

• diének
• poliének
• A kettős kötés elhelyezkedése szerint
• Kumulált (a kettős kötések egymás szomszédjában helyezkednek el)

R2 - C = C = C - R2 (általános képlet)

• Izolált (a kettős kötések egymástól "távol" helyezkednek el)

R2 - C = CH - (CH2)4 - CH = C - R2 (általános képlet)

• Konjugált {a kettős és az egyes kötések váltakozva helyezkednek el s így speciális

delokalizált elektronokból álló kötésrendszer jön létre (fontos biológiai szerepet
betöltő molekulák tartoznak ide!)}

R2 - C = CH - CH = C - R2 (általános képlet)

Kémiai tulajdonságok

• Addíció
• Polimerizáció
 Alkinek; Aromás szénhidrogének

Alkinek

(acetilén-szénhidrogének)

Molekulájukban hármas kötés is található:

-C C-

Tagjaik szintén HOMOLÓGSORT alkotnak, melynek első tagja az acetilén (etin).

H - C C - H (C2H2)

Általános képlet:

CnH2n-2

Előállítás

• Ipari előállítás:

2CH4 C2H2 + 3H2

A metán hőbontásakor nemcsak ez az egy átalakulás játszódik le, hanem sok egyéb is.

6CH4 + 6 O2 2 H - C C - H + 2CO +10H2O

• CaC2 + 2 H2O H - C C - H + Ca(OH)2

• Vicinális (szomszédos) dihalogén-származékból:

 • Vicinális tetrabróm-származékból

Kémiai tulajdonságok

1. Jellemző reakciójuk az addíció

• Hidrogén addíció

CH2 CH3
H-C
= -
C-H
CH2 CH3

etá
acetilén etén
n

A reakció olyan heves, hogy a közti termék nem izolálható.

• Halogénezés

• Vízaddíció
 • Savaddíció

H - C C - H + HCl H2C = CH - Cl

Ennek a molekulának a polimerizációjával állítják elő a PVC-t:

2. Alkinek aciditása

• Az alkinek igen gyenge savak (acetilén Ks= 10-25)!

Sóinak neve: fém-acetilid vagy fém-karbid:

• Mivel igen gyenge savak, sóiból a víz könnyen kiszorítja:

Aromás szénhidrogének

A gyűrűs szénhidrogének egyik csoportját alkotják. A benzol és a benzollal rokon

tulajdonságú vegyületek tartoznak ide.

A benzol:
Homológsor

A homológsor képlete az alapgyűrűtől (benzol; naftalin [kétgyűrűs]) és az oldallánctól is függ

Elnevezés

Az alapgyűrűtől függően: …-benzol; …-naftalin stb.

triviális név IUPAC-név

toluol metil-benzol

sztirol vinil-benzol

xilol dimetil-benzol

Izoméria

• Konstitúciós izoméria

A szubsztituensek helyzete szerint:

o orto-… (1,2-
helyzetben)
 o meta-… (1,3)

o para-… (1,4)

Fizikai tulajdonságok

• Apoláris molekulák

• Vízben gyakorlatilag oldhatatlanok

• Olvadás- és forráspontjuk alacsony

• Ismertebb képviselőik halmazállapota:

o benzol - folyadék
o naftalin - szilárd
o toluol - folyadék
o sztirol - folyadék

o xilolok - folyadékok

Előállítás

• Kellemes illatú anyagokból (gyanták, balzsamok) izolálhatók

 • Ipari előállítás

Kémiai tulajdonságok

• Szubsztitúció

Halogénezés:

Nitrálás:
 nitráló-elegy: cc.HNO3 : cc.H2SO4 1:2 arányú elegye

Szulfonálás:

• Addíció

Nehezen addícionálhatók az aromás gyűrű nagy stabilitása miatt!

Benzol-homológok

A legegyszerűbb benzol-homológ a toluol - metil-benzol:

A benzolból levezethető csoport neve: fenil-csoport

 Előállítás

• Kőszénkátrányból frakcionált desztillációval

• Paraffinok aromatizálásával

Benzol-homológok reakciói

• oxidáció

• halogénezés

Más történik, ha Cl-al fényen, hővel és más, ha sötétben Fe-katalizátorral reagáltatom:

Aromás szubsztitúció irányítási szabályai

A meglévő szubsztituensek minősége dönti el, hogy milyen helyzetű lesz a szubsztitúció:
orto-, meta- vagy para-. Első osztályú szubsztituensek könnyítik az aromás szubsztitúciót és
orto-, para-helyzetbe irányítanak (pl. fenolos hidroxil-, metil-, alkil-csoport, halogenidek)!
Másodosztályú szubsztituensek nehezítik az aromás szubsztitúciót (pl. nitro-, karboxil-
csoport), ezek meta-helyzetbe irányítanak.

TÖBBGYŰRŰS AROMÁS SZÉNHIDROGÉNEK

• Izolált többgyűrűs aromás szénhidrogének

A gyűrűknek nincs közös szénatomja

• Kondenzált többgyűrűs aromás szénhidrogének

 A gyűrűknek legalább két közös szénatomja van

Direkt szubsztitúciós reakció 1 helyzetben történik.

HETEROATOMOKAT TARTALMAZÓ SZÉNVEGYÜLETEK

Az eddigiekben olyan molekulákkal foglalkoztunk, melyeket C- és H-atomok építettek fel

(szénhidrogének). A heteroatomokat (hetero- : különböző-, eltérő-, más-) tartalmazó
szénvegyületekben a szénen és a hidrogénen kívül más atom(ok) is megtalálhatók, ezek
leggyakrabban az O (alkoholok, aldehidek, ketonok, karbonsavak, szénhidrátok stb.), N
(aminok, heterociklusos szerves bázisok stb.), S (szulfonsavak stb.), halogénatomok (Cl, Br,
I).

Halogéntartalmú szénvegyületek

A szénhidrogének halogénszármazékai, tehát molekulájukban C, H és valamilyen

halogénatom (Cl, Br stb.) található.

Elnevezés

A nevet annak a szénhidrogénnek a nevéből képezzük, amelyből H-atom helyettesítésével

levezethető a molekula. Az alap szénhidrogén neve előtt fel kell sorolni a molekulában lévő
halogén atomokat ABC-sorrendben, és azt is meg kell adni, hogy azok a szénhidrogén hányas
számú szénatomjához kapcsolódnak.

Izoméria

• Konstitúciós izoméria van (n > 3).

• Cisz-transz izoméria előfordulhat az alap szénhidrogéntől függően.
• Optikai izoméria lehet, amely az alap szénhidrogéntől függ.

Fizikai tulajdonságok

• Néhány kis molekulatömegű klórvegyület, továbbá fluorvegyület gáz;

 • A közepes molekulatömegű halogénszármazékok jellegzetes szagú, vízzel nem
elegyedő, nagy sűrűségű folyadékok;
• A nagyobbak kristályos anyagok.
• Ismertebb képviselőik halmazállapota:

o KLOROFORM (triklór-metán: CHCl3) folyadék

o SZÉN-TETRAKLORID (CCl4) folyadék
o FREON-12 (diklór-difluór-metán: CCl2F2) gáz

o TEFLON (a tetrafluoro-etilén {CF2 = CF2} polimerizációjával állítják elő)

szilárd.

Előállítás

• Alkánok halogén-szubsztitúciójával.
• Alkének, diének, poliének, alkinek halogén-, illetve hidrogén-halogenid-addíciójával.
• Aromás szénhidrogének halogén-szubsztitúciójával.

Kémiai tulajdonságok

• Szubsztitúció

• Elimináció

("elvonni", "kivonni")

- Dehidro-halogénezés a halogénszármazékok jellemző reakciója (alkének

előállítása).

A reakció során elméletileg kétféle terméket kaphatunk, ám a tapasztalat azt mutatja, hogy a
valóságban 80%-ban 2-butén keletkezik és csak 20%-ban kapunk 1-butént. A tapasztalati
szabály a következő:
Zajcev-szabály: proton eliminációja jobban játszódik le a halogént viselő szénatom azon
szomszédos szénatomján, amelyen már eleve kevesebb hidrogénatom tartózkodott.

• Reduktív dehalogénezés (szénhidrogének előállítása)

R - CH2 - Cl R - CH3 + HCl

• Aminok képzése

A B (bázis) lehet az ammónia (:NH3) feleslege is, ekkor egyensúlyi folyamat alakul ki.

Oxigéntartalmú szénvegyületek

Szénhidrogének hidroxi-származékai

ALKOHOLOK ENOLOK FENOLOK

Azok a hidroxi-származékok, Azok a hidroxiszármazékok, Azok a hidroxi-származékok,

ahol a hidroxilcsoport olyan ahol a hidroxilcsoport olefin- ahol a hidroxil-csoport
szénatomhoz kapcsolódik, kötésű szénatomhoz közvetlenül aromás gyűrűhöz
amely telített! kapcsolódik. kapcsolódik

Funkciós csoport

HIDROXIL-CSOPORT : - OH, R - OH (R alkil-csoport)

Homológsor

A telített, egyértékű vegyületek homológsorának összegképlete nyílt szénlánc esetében:

CnH2n+2O vagy másként CnH2n+1OH

Csoportosítás
1. A hidroxil-csoport száma szerint:

• egyértékű (a molekulában egy - OH csoport van)

• kétértékű (OH - CH2 - CH2 - OH) és így tovább!

2. A hidroxil-csoportot tartalmazó szénatom rendűsége szerint:

3. Az alap szénhidrogénlánc minősége szerint

• telített
• telítetlen
• gyűrűs
• aromás (benzil-alkohol)

Nevezéktan

• A leghosszabb el nem ágazó szénlánc, amelyben a hidroxil-csoport megtalálható

• A számozást a hidroxil-csoport-közeli végen kell kezdeni
• A név -ol végződést kap

o triviális név: faszesz CH3OH; borszesz CH3CH2OH

o Régi racionális név: etil-alkohol; izopropil-alkohol; terc.-butil-alkohol

o IUPAC nevezéktan: etanol stb.

Fizikai tulajdonságok

• Hidrogénkötések kialakítására képesek, ahol proton donor (a -OH csoport H-ja) és

akceptor (a -OH csoport O-jének nemkötő elektronpárja).

• Olvadás és forráspontjuk relatíve magas (hidrogénkötés!) {a dioloké az egyértékű

karbonsavakénál is magasabb a több hidrogénkötés miatt}.

CH4 gáz CH3 - OH folyadék

Nagy szénatomszám esetén azonban a funkcióscsoport hatása már elenyésző, ezért a

 nagy szénatomszámú vegyületek olvadáspontja jelentősen nem különbözik az azonos
szénatomszámú szénhidrogénekétől.

• Vízoldékonyság
A kisebb szénatomszámú alkoholok korlátlanul illetve jól oldódnak vízben; (a
szénatomszám növekedésével egyre inkább a szénhidrogén jelleg dominál).

Előállítás

• Karbonsav-észterek hidrolízisével

Általában a természetben előforduló észterekből állítanak így elő alkoholt.

• Alkének vízaddíciójával. Ipari eljárás.

• Alkének kénsavaddíciójával

• Halogénszármazékok lúgos hidrolízisével

R-X R - OH + X

• Oxovegyületek redukciójával
Kémiai tulajdonságok

• Sav-bázis jelleg

Igen gyenge savak, aciditásuk a vízénél gyengébb, ezért vizes oldatban az

alkoholokból lúg segítségével nem állítható elő só (a víz mint erősebb sav az alkoholt
sójából felszabadítja)! A vizes oldat kémhatása semleges.

Nemcsak savas, de bázisos tulajdonságokat is mutatnak. Ez a bennük előforduló

oxigénatomok nemkötő elektronpárjaira vezethető vissza, amelynek révén

megköthetik egy náluk erősebb sav protonját.

• Reakció NaOH-al

NINCS reakció

• Reakció Na-al

2CH3-CH2-OH + 2Na 2CH3-CH2-O Na + H2

• Reakció tömény sósavval

R - OH + cc.HCl R - Cl + H2O

• Oxidáció
Szelektív a funkcióscsoport szénatomját tekintve (primer alkoholok aldehiddé vagy
erélyes oxidálószer hatására karbonsavvá oxidálódnak, szekunder alkoholok ketonná).

• Vízelimináció

intramolekuláris

intermolekuláris
 • Észterképződés

szerves savval (savas közegben, ahol az ásványi sav a katalizátor szerepét tölti be)

szervetlen savval

Két- és többértékű alkoholok

• A geminális diolok általában nem létképes vegyületek, intramolekuláris vízvesztéssel

aldehiddé vagy ketonná alakulnak képződésük pillanatában.

• A vicinális diolok életképes vegyületek. Alkénekből oxidációs eljárással állíthatók

elő.

Fontosabb képviselői:

• metil-alkohol (faszesz)
• etil-alkohol (borszesz)
 • GLICERIN (1,2,3-propántriol)
• glikol (1,2-etándiol; etilén-glikol)

FENOLOK

Gyakorlatilag magát a fenolt és rokonvegyületeit soroljuk ide.

Nevezéktan

A legtöbb fenol-típusú vegyületnek régies neve van. A bonyolultabbakat az alap

szénhidrogénlánc hidroxi-származékaként lehet elnevezni.

Csoportosítás

A hidroxil-csoportok száma szerint

• egyértékű fenolok (csak egy hidroxil-csoport található a vegyületben):

FENOL, β-NAFTOL (v. 2-NAFTOL)

• kétértékű fenolok (két hidroxil-csoport található a molekulában)

• háromértékű fenolok (három hidroxil-csoport található a molekulában) stb.

Előállítás

• Kőszénkátrányból történő kivonással (ipari előállítás)

• Klór-benzol hidrolízisével (iparilag nem gazdaságos folyamat)

Kémiai tulajdonságok

• Adják az aromás gyűrűs szénhidrogénekre jellemző reakciókat, sőt a benzolnál

könnyebben vihető szubsztitúciós reakcióba (lásd aromás szénhidrogének
szubsztitúciós reakcióinak irányítási szabályai az -OH csoport az aromás gyűrűt
aktiválja!):

o könnyen halogénezhető (nem kell Fe-katalizátor)

o nitrálható

o szulfonálható

• Adja a -OH-csoport reakcióit, amelynek H+-je disszociábilis proton. A fenolok igen

gyenge savak, lúggal sót képeznek, melynek során fenolátok keletkeznek. (A fenolok
négy nagyságrenddel erősebb savak az alkoholoknál, ugyanis a fenolokból keletkező
fenolát-ion stabilabb ion, mint az alkoholokból képződő alkoholát-ion).

Ha e--szívó csoportot (pl. -NO2- csoport) viszünk az aromás gyűrűre, a savas karakter
változhat. Így például a pikrinsav (2,4,6-trinitro-fenol) igen erős sav, vetekszik az
erős ásványi savakkal.
 Oxovegyületek

Az oxovegyületeket két csoportra oszthatjuk aszerint, hogy a kettős kötésű oxigénatom -

vagyis az OXOCSOPORT - láncvégi vagy láncközi szénatomhoz kapcsolódik-e. A láncvégi
szénatomhoz kapcsolódó oxocsoportot tartalmazó vegyületek az ALDEHIDEK, a láncközi
vagy gyűrűs szénatomhoz kapcsolódó oxocsoportot tartalmazók pedig a KETONOK.

Az aldehidekre a formilcsoport (aldehidcsoport) illetve a karbonilcsoport, a ketonokra a

karbonilcsoport a jellemző, az oxocsoport pedig mindkettőre.

ALDEHIDEK

Funkciós csoport: FORMILCSOPORT.

Elnevezés

• A szisztematikus elnevezés (szubsztitúciós nómenklatúra szabályai szerint) az alap

szénhidrogénlánc neve + -al végződés {a formilcsoportokat alkotó szénatomok
beleértendők a főláncba} (metanal, etanal, propanal stb.).
 • Triviális név: formaldehid, acetaldehid, fahéjaldehid, glicerinaldehid, glioxál…

• Többértékű aldehidek esetén az aldehidcsoport számát a névben jelölni kell (bután-

dial).

• Ciklusos aldehidek vagy nyílt láncú polialdehidek elnevezésénél a -karbaldehid

utótagot használjuk. Ilyenkor a formilcsoportban szereplő szénatomokat NEM értjük
bele a főláncba vagy a gyűrűs szénhidrogénbe (ciklohexán-karbaldehid; 1,3,5-
pentántrikarbaldehid)!

• Ha a vegyületben másik, a felsorolásban előnyt élvező csoport van, a formilcsoportot a

névben formil-előtaggal jelöljük (3-formil-benzoesav)

Homológsor: létezik. A telített, egyértékű aldehidek homológsorának összegképlete (nyílt

lánc esetében): CnH2nO illetve CxH2x+1-COH

Fizikai tulajdonságok

• Hidrogénkötés kialakításában akceptor.

• A legkisebb vegyület standard halmazállapota gáz: formaldehid.
• Olvadás- és forráspontjuk azonos - nem túl nagy - szénatomszám esetén az étereknél
és az észtereknél magasabb lévén erősebben dipólusosak, de nem éri el az
alkoholok, fenolok, karbonsavakét (ezek hidrogénkötései erősebbek).

- Nagy szénatomszám esetén a funkciós csoport hatása már elenyésző, ezért a nagy
szénatomszámú vegyületek op.-ja jelentősen nem különbözik az azonos C-atomszámú
szénhidrogénekétől.

• Vízoldékonyság a kisebb molekulák esetén jó (H-kötés létesítése!), de nem korlátlan

[korlátlanul oldódik vízben a formaldehid és az acetaldehid]! A szénatomszám
növekedésével nő az apoláros láncrészlet hossza, és ezért egyre rosszabbul oldódnak
vízben.
 • A kismolekulájú aldehidek szúrós szagúak.

Előállítási módszerek

Primer alkoholokból:
(Ha nem desztillál át, karbonsavvá alakul.)

Karbonsav-kloriddal:

Kémiai tulajdonságok

• Jellemző rájuk a nukleofil addíció (nukleofil reagens: elektrongazdag; kötetlen e-,

esetleg ? töltésű)
• Sav-bázis jelleg: vizes oldatának kémhatása semleges.
• Oxidáció: karbonsavvá történik.
• Redukció: az esetek többségében - bár nem kizárólag - a karbonilcsoporton
végbemenő addíció! Katalitikus hidrogénezéssel redukálhatók (Pt-katalizátor
jelenlétében), ami H addícióját eredményezi a karbonilcsoportra, és a reakció során
primer alkohol keletkezik.
• Oxo-enol tautoméria (ls. előző fejezet).
• Biológiailag fontos reakció az ezüsttükör próba:

A reakciót nem adják olyan aldehidek, amelyekben a formilcsoport közvetlenül

aromás gyűrűhöz kapcsolódik!!

Fontosabb aldehidek:

• Formaldehid (metanal)

• Acetaldehid (etanal)

• Akrolein (propénal) [Köztitermék az akrilsav propilénből kiinduló előállításánál]

CH2=CH-CHO

• Citrál (izoprénvázas "terpénaldehid")

• Retinal

• Glioxál (1,2-etándial) [Felhasználják műanyagok szintéziséhez]

OHC-CHO
 • Glicerinaldehid (biológiai funkció!)

OHC-CHOH-CH2OH

KETONOK

Funkciós csoport: KARBONILCSOPORT

Elnevezés

• A szubsztitúciós nómenklatúra szabályai szerint a ketonokat az -on illetve -keton

utótag vagy az oxo- előtag beillesztésével nevezzük el az alapszénhidrogén nevéből
kiindulva.

CH3-CO-CH3 propanon v. dimetil-keton

CH3-CO-CH2-CH3 2-butanon v. etil-metil-keton
CH2=CH-CH2-CO-CH3 4-pentén-2-on v. allil-metil-keton

• A legegyszerűbb ketonnak, a propanonnak triviális neve is van: ACETON.

• A ciklikus ketonok elnevezésénél a ciklo- előtag alkalmazandó; illetve ha a
molekulában elsőbbséget élvező csoport van (pl. karboxilcsoport), az oxo- előtag
használandó:

Homológsor: létezik. A telített, egyértékű ketonok homológsorának összegképlete (nyílt lánc

esetében): CnH2nO (n 3)

Fizikai tulajdonságok

• Hidrogénkötés kialakításában akceptor.

• A legkisebb vegyület standard halmazállapota folyadék (C3 miatt).
• Olvadás- és forráspontjuk azonos - nem túl nagy - szénatomszám esetén az étereknél
és az észtereknél magasabb lévén erősebben dipólusosak. Nagy szénatomszám
esetén a funkciós csoport hatása már elenyésző, ezért a nagy szénatomszámú
vegyületek op.-ja jelentősen nem különbözik az azonos C-atomszámú
szénhidrogénekétől.
• Vízoldékonyság a kisebb molekulák esetén: az aceton korlátlanul, a 4-szénatomos már
erősen korlátozottan oldódik.
 • A kismolekulájú vegyületek jellegzetes, édeskés szagúak.

Előállítási módszerek

• Szekunder alkoholokból:

• Karbonsav-kloriddal:

Kémiai tulajdonságok

• Jellemző a nukleofil addíció.

• Sav-bázis tulajdonság: vizes oldatának kémhatása semleges.
• Oxidáció: csak erélyes körülmények esetén, lánchasadással következik be.
• Redukció: az esetek többségében - bár nem kizárólag - a karbonilcsoporton
végbemenő addíció! Katalitikus hidrogénezéssel redukálhatók (Pt-katalizátor
jelenlétében), ami H addícióját eredményezi a karbonilcsoportra, és a reakció során
szekunder alkohol keletkezik. (Ha az oxovegyületek katalitikus hidrogénezését fölös
ammónia jelenlétében, magasabb hőmérsékleten és nyomáson végzik, alkohol helyett
primer amin képződik [ún. "reduktív aminálás"]

Fontosabb ketonok

• Aceton (propanon, dimetil-keton).

• Kámfor (izoprénvázas keton).
• 1,2-benzokinon (o-benzokinon)
• 1,4-benzokinon (p-benzokinon)

KARBONSAVAK ÉS ÉSZTEREK

Ha egy molekulán belül különböző kötésmódú oxigénatomok különböző szénatomhoz

kapcsolódnak, akkor általában ugyanolyan sajátságokat hordoznak a vegyületek, mintha
külön-külön volnának jelen. De ha a két különböző funkciós csoport azonos szénatomhoz
kapcsolódik, olyan sajátságok lépnek fel, amelyek külön-külön egyik csoportra sem
jellemzők. Ezért az ilyen molekula részleteket célszerű egyetlen egységnek, összetett funkciós
csoportnak tekintenünk. Az azonos szénatomhoz kapcsolódó oxo- és hidroxilcsoportból
felépülő összetett funkciós csoport a karboxilcsoport, az azonos szénatomhoz kapcsolódó
oxo- és étercsoportból felépülő pedig az észtercsoport.

KARBONSAVAK

Funkciós csoport: KARBOXILCSOPORT -COOH

Elnevezés

• Triviális név: benzoesav, ecetsav, citromsav stb.

• Régi rendszer: az alap szénhidrogénlácból képzi a nevet, amelyhez a -sav, illetve a

-disav utótagot illeszti; a szénláncba a karboxilcsoport szénatomját beleszámolja, a
szénatomokat görög betűvel jelöli úgy, hogy a karboxilcsoport melletti szénatom jele
a, a mellette levő b, és így tovább:

• IUPAC nómenklatúra: az alap szénhidrogénlácból képzi a nevet, amelyhez a -sav,

illetve a -disav utótagot illeszti; a szénláncba a karboxilcsoport szénatomját
beleszámolja, a főlánc számozását a karboxilcsoport szénatomjával kezdi!

• Ha a nyíltláncú karbonsav három vagy annál több karboxilcsoportot tartalmaz, a

vegyület nevét a -karbonsav utótaggal képezzük, ilyenkor a karboxilcsoportok
szénatomjait NEM számoljuk bele a főláncba!
• A gyűrűs karbonsavak elnevezése is a -karbonsav utótaggal történik.

Homológsor: létezik. A telített, egyértékű karbonsavak homológsorának összegképlete (nyílt

lánc esetében): CnH2nO2 v. Cx2x+1-COOH

Csoportosítás

• Karboxilcsoportok száma szerint: mono-, di-, trikarbonsav stb.

• A szénhidrogénlánc minősége szerint
 o alifás karbonsavak (nyílt láncú)
o alliciklikus karbonsavak (ciklohexán-karbonsav)
o telítetlen karbonsav (R-CH=CH-COOH)

o aromás karbonsav (C6H5-COOH benzoesav)

Fizikai tulajdonságok

• Hidrogénkötés kialakításában donor és akceptor is lehet

• A legkisebb vegyület standard halmazállapota folyadék (HCOOH); a legkisebb
dikarbonsav szilárd (HOOC-COOH)
• Olvadás- és forráspont (nem túl nagy szénatomszám esetén): magas (nagyfokú
dimerizálódás! H-kötés). A dikarbonsavak több molekulája asszociálódik, ezeknek
még a dioloknál is magasabb az op.-ja. (Nagy szénatomszám esetén a funkciós csoport
hatása már elenyésző, ezért a nagy szénatomszámú vegyületek op.-ja jelentősen nem
különbözik az azonos C-atomszámú szénhidrogénekétől.)
• Vízoldékonyság a kisebb molekulák esetén: korlátlan (C1-C3); a dikarbonsavak
rosszabbul.
• A kismolekulájú vegyületek - C1-C3 - savanyú, szúrós; C4 bűzös szagúak; a nem
illékonyak szagtalanok.

Előállítási módszerek

• Alkánok oxidációja (ipari):

• Alkének oxidációja:

• Benzol homológokból:

• Alkoholok oxidációjával:

- Primer alkoholokból:
 - Szekunder alkoholokból:

• Karbonsav-észterek hidrolízisével:

Kémiai tulajdonságok

• Sav-bázis jelleg: a vízhez viszonyítva savak. A szubsztituensek hatással vannak a savi

erősségre. Ezek egy-két atomnyi távolságban hatnak, ha a szubsztituens elektronszívó
(pl. halogén), a proton leadásakor keletkező aniont stabilizálja, és így növeli a savi
erősséget! Így például a triklór-ecetsav az erős ásványi savak erősségével vetekszik.

• NaOH-dal, NaHCO3-tal és Na-mal is reakcióba lép.

• Oxidáció (szelektíven a funkcióscsoport szénatomját tekintve): általában csak erélyes

körülmények között zajlik le.

• Kémiai reakciók:

o Ammóniával, aminokkal amidképzés.

o Sóképzés:

R-COOH + NaOH R-COONa + H2O

o Észteresítés:

o Redukció alkohollá.

o Karbonsavak dekarboxilezése:

o Halogénezés (α-helyzetű C-atomra történik):

 o Karboxilcsoportban helyettesített származékok:

Fontosabb karbonsavak:

• hangyasav (metánsav)
• ecetsav (etánsav)
• vajsav (butánsav)
• valeriánsav (pentánsav)
• palmitinsav
• sztearinsav
• olajsav
• akrilsav (propénsav)
• benzoesav
• oxálsav (etándisav)

ÉSZTEREK

Nevezéktan
Az észtereket úgy nevezzük el, mint a karbonsavak olyan származékait, amelyekben a
karboxilcsoport hidrogénatomját szénhidrogéncsoport helyettesíti, vagyis amelyekben egy
szénhidrogéncsoport kapcsolódik egy savmaradékhoz. Az alkánsavakból levezethető alkil-
észterek típusneve tehát alkil-alkanoát.

Homológsor: A telített, egyértékű észterek homológsorának összegképlete CnH2nO2 (n 3).

Fizikai tulajdonságok

• Hidrogénkötés kialakításában akceptor.

• A legkisebb vegyület standard halmazállapota folyadék (metil-formiát).
• Olvadás- és forráspont azonos (nem túl nagy szénatomszám esetén) az éterekénél
magasabb (lévén gyenge dipólus-dipólus kölcsönhatás).
• Vízoldékonyság a kisebb molekulák esetén nem jó.
• A kismolekulájú vegyületeknél: különböző gyümölcsaromák (a nagy szénatomszámú,
nem illékony képviselőik szagtalanok).

Kémiai tulajdonságok

• Sav-bázis jelleg: A vizes oldat kémhatása semleges, hidrolízis esetén gyengén savas.

• Hidrolízis: lúgos közegben az észterek karbonsavra és alkoholra hidrolizálnak! Mivel

a közeg lúgos, ezért a sav ionos formában lesz jelen a hidrolízis után:
 A hidrolízis során tehát gyakorlatilag sót (a karbonsav nátrium sóját) és alkoholt
kaptunk. Ha a karbonsav sójának R-csoportja (alkil-csoport) nagy, úgy szappanokról
beszélünk. Az észterek lúgos hidrolízisét szappanosításnak nevezzük.

• Oxidáció: csak erélyes körülmények között megy végbe.

• Ammóniával és aminokkal amidokat képeznek, ugyanis a reakció során karbonsav-

amid (ls. ábra) és alkohol keletkezik. A folyamat hasonló, mint az észterhidrolízis,
csak mivel az amid stabilisabb, mint az észter, az egyensúly gyakorlatilag teljesen az
amidképzés irányába tolódik el.

Fontosabb észterek

• Zsírok és olajok (trigliceridek)

Az acilező savak mindig páros szénatomszámúak, leggyakrabban OLAJSAV,

PALMITINSAV, SZTEARINSAV. Az alkohol pedig a GLICERIN.

• Foszfatidok

• Gyümölcsészterek

Kis szénatomszámú alkánsavak egyszerű alkilésztere.

• Viaszok

Nagy és páros szénatomszámú, normál láncú, telített karbonsavak és ugyanilyen

típusú alkoholok észterei! (pl. méhviasz)

(A karbonsavakra és az észterekre vonatkozó feladatokat a következő fejezet elején találhatod

meg.)

Nitrogéntartalmú szénvegyületek

Heterociklusos vegyületek

Def.:
A gyűrű felépítésében más atom (szénatomon kívül!), ún. HETEROATOM is részt vesz. A
gyűrűt alkotó heteroatomként leggyakrabban a nitrogén, oxigén, kén szerepel, de ismerünk
arzént, szilíciumot, ónt stb. tartalmazó heterociklusos vegyületeket is. Az ismert szerves
vegyületek 1/3-a ide tartozik. Sok közülük biológiailag hatásos, természetes vegyület.
Heterociklusos vegyületekkel már az ezt megelőző fejezetekben is találkoztunk. Ilyenek
voltak a furán, borostyánkősavanhidrid, ftálsavanhidrid stb.:

Nevezéktan

• Egy heteroatomot tartalmazó monociklikus vegyületek:

a. heteroatom: O ox…; S ti…;

N az…

b. gyűrűszám: 5 …-ol; 6 …-in

 • Telített változat (NEM aromás! A nevet az aromás alakból származtatják.)

• Több heteroatomot tartalmazó monociklikus vegyületek:

• Egy és több heteroatomot tartalmazó kondenzált gyűrűs vegyületek:

Közülük - biológiai és gyakorlati szempontból egyaránt - kiemelkedően fontosak az egy vagy

több nitrogénatomot tartalmazó aromás jellegű heterociklusos vegyületek.

N-tartalmú heterociklusos vegyületek

PIRIDIN

Molekulaszerkezet
 • A benzollal azonos számú protont és elektront tartalmaz (izoelektromos), de
• A nitrogén nagyobb elektronegativitása (EN) miatt a piridin DIPÓLUSOS, a
szénatomokon a pi-kötések elektronsűrűsége relatíve kisebb!

Fizikai tulajdonságok

• A benzolnál magasabb olvadás- és forráspontú (lévén dipólusos molekula!).

• Standard állapotban folyékony halmazállapotú.
• Bűzös szagú, színtelen.
• Vízzel korlátlanul elegyedik, ugyanis hidrogénkötések alakulnak ki.
• Apoláros oldószerekkel is elegyedik.

Kémiai tulajdonságok

• Gyenge bázis (Kb 10-9)

• Savakkal sót képez (pl. piridínium-klorid).

• Bróm szubsztitúcióra a benzolnál jóval nehezebben, csak 3. helyzetben képes (a kis

elektronsűrűségű szénatomok miatt!):
 • Telítésekor piperidin keletkezik:

• A nitrogén nemkötő elektronpárjára alkil-csoport vihető:

Felhasználás

• Etanol denaturálása.
• Gyógyszerek, alkaloidák, színezékek szintézise.

PIRIMIDIN

Molekulaszerkezet

• A benzollal azonos számú protont és elektront tartalmaz.

• A nitrogén nagyobb elektronegativitása miatt (EN) dipólusos, a szénatomokon a pi-
kötések elektronsűrűsége relatíve kisebb. A molekula dipólusmomentumát a nitrogén
helyzete befolyásolja.
Fizikai tulajdonságok

• A benzolnál magasabb olvadás- és forráspontú (lévén dipólusos).

• +22°C-on olvadó kristályos anyag.
• Vízben kitűnően oldódik.

Kémiai tulajdonságok

• A piridinnél is gyengébb bázis (a két N-atom konkurál).

• Bróm szubsztitúcióra gyakorlatilag nem képes.

Jelentőssége

• Származékaik a nukleinsavak bázisai: citozin, timin, uracil.

• Gyógyszergyártás.

PIRROL

Molekulaszerkezet

• A nitrogén két nemkötő elektronja vesz részt a delokalizált p-elektronszextett

kialakításában, ezért a N nagy elektronegativitása ellenére is a pozitív pólus.
• Az éterre emlékeztető szagú folyadék.
• Vízzel gyakorlatilag nem elegyedik, ugyanis nem képes hidrogénkötésre a pozitív
pólusú nitrogénhez kapcsolódó hidrogén.
• Kitűnő szerves oldószer.

Kémiai tulajdonságok

• A nitrogénhez kapcsolódó hidrogén protonja gyengén disszociábilis (gyenge sav),

ezért K-al vagy Na-al az alkoholokhoz hasonló reakciót ad:
 • Szubsztitúcióra sokkal hajlamosabb, mint a benzol (nagy elektronsűrűség a
szénatomokon!):
(A reakció igen heves, hűteni kell a rendszert!)

Jelentősség

• A PORFIRINVÁZ alkotórésze (klorofill, hem, citokrómok).

IMIDAZOL

Molekulaszerkezet

• Piridinszerű (negatív pólus) és pirrolszerű (pozitív pólus) nitrogénatomot is tartalmaz.

Fizikai tulajdonságok

• Színtelen kristályos anyag, a hidrogénkötések révén több molekula asszociálódik. Az

olvadáspont ezért szokatlanul magas!
• Jól oldódik vízben.

Kémiai tulajdonságok

• Amfoter vegyület, vizes oldata gyengén lúgos kémhatású.

• Savakkal reagálva kationt, bázisokkal reagálva aniont képez:
 • Szubsztitúció a benzolnál valamivel könnyebben megy végbe.

Jelentősség

• Aminósavalkotórész, így enzimekben fontos aktívcentrum-részlet (pl. hisztidin).

PURIN

Molekulaszerkezet

• Három piridinszerű és egy pirrolszerű nitrogénatomot tartalmaz.

Fizikai tulajdonságok

• Kristályos anyag.

Kémiai tulajdonságok

• Amfoter vegyület, de erősebb bázis, mint sav!

Jelentősség

• Fontos nukleinsavbázis-származékai: adenin, guanin.

Aminok

Származtatásuk

Az aminokat az ammóniából vezethetjük le úgy, hogy egy vagy több hidrogénatomot telített
vagy telítetlen szénhidrogéncsoporttal helyettesítünk

Csoportosítás

Rendűség alapján

Vigyázat! Nem azonos az alkoholoknál megismert rendűség fogalmával! Az aminok esetében

lényegében a "nitrogénatom rendűségéről" van szó, azaz hány hidrogénatomot helyettesítünk
szénhidrogéncsoporttal. Így megkülönböztetünk primer (egy hidrogénatomot helyettesítünk),
szekunder és tercier aminokat.

• NH3 ammónia

• RNH2 primer amin -NH2: aminocsoport

• R2NH szekunder amin -NH: iminocsoport

• R3N tercier amin

{Ha valamely ammóniumsó ammóniumionjában mind a négy hidrogénatomot
helyettesítjük, akkor kvaterner ammóniumsóhoz jutunk:

Értékűség alapján

Ha több aminocsoport van egy molekulában, akkor többértékű aminokról beszélünk.

Elnevezés

Általában az éterekhez hasonló módszerrel történik (csoportfunkciós illetve a

szubsztitúciós nómenklatúra szabályai szerint):

• CH3-CH2-NH-CH3 etil-metil-amin
• CH3-NCH3-CH3 trimetil-amin

Használatos az ún. triviális név (általában aromás gyűrűt tartalmazó aminoknál)

• C6H5-NH2 anilin (amino-benzol)

A primer aminok esetében az aminocsoport helyzetét is jelölni kell számmal:

• CH3-CH2-CH2-NH2 1-amino-propán (n-propil-amin)

• CH3-CHNH2-CH3 2-amino-propán (izopropil-amin)

Fizikai tulajdonság

• A primer és szekunder aminok hidrogénkötések kialakítására képesek (donorok és

akceptorok egyaránt), ezért…

- ezek olvadás- és forráspontja viszonylag magas, de az azonos számú szénatomot

tartalmazó alkoholokénál kisebb.
 • A tercier aminok molekulái között nem jöhet létre hidrogénkötés, ezért ezek az
éterekhez hasonlóan alacsony forráspontú vegyületek.

• Szag:

- A kis molekulatömegűek az ammóniára emlékeztető szagúak.

- A nagyobbak undorító szagúak.
- A kevéssé illékonyak pedig szagtalanok.

• Vízben a kisebb méretű aminok jól oldódnak (a vízmolekulákkal még a tercier aminok
nitrogénje is hidrogénkötést tud létrehozni protonakceptorként), de nem korlátlanul; az
anilin igen gyengén oldódik vízben.

• Egyes aminok optikai aktivitást mutatnak, melyet a nitrogénatom nemkötő

elektronpárja miatt a funkcióscsoport kiralitása okoz. A primer, szekunder és tercier
aminokban ugyanis a nitrogén és a közvetlenül hozzá kapcsolódó három ligandum
ugyancsak piramisos elrendezésű (ls. ammónia!). A piramisos szerkezetből adódóan a
három különböző ligandumot tartalmazó szekunder és tercier aminok királisak (ide
tartoznak a kvaterner ammóniumsók is).

Kémiai tulajdonság

• Sav-bázis tulajdonság

Bázisok, gyenge bázisok, de a szerves vegyületek között a legerősebbek:

A báziserősséget a szénlánc hossza és rendűsége is befolyásolja. Mivel az alkilcsoport

elektronküldő csoport, ezért a primer amin erősebb bázis, mint az ammónia, a
szekunder amin még erősebb bázis. A tercier amin kevésbé erős bázis, mivel
növekszik a nitrogén körüli nagy térigényű csoportok száma és árnyékolják a nitrogén
atomot.

Az aril-aminok (pl. az anilin) jóval gyengébb bázisok, mivel az aminmolekula

nitrogénatomjának nemkötő elektronpárja, kölcsönhatásba lépve a delokalizált
elektronrendszerrel stabilisabb elektronszerkezetet képvisel, mint a proton
megkötésekor képződő anilíniumion:

(Ez összhangban van az alkoholok és fenolok sav-bázis tulajdonságaiban

megmutatkozó különbségekkel.)

• Bázikusságukból következően savakkal sókat képeznek, amelyek savasan

hidrolizálnak:
Előállítás

• Nitrovegyületek redukciója

• Ammónia alkilezése

A reakció során megjelennek többszörösen alkilezett származékok is:

Jelentőség, felhasználás

• Műanyaggyártás: pl. a NH2-(CH2)6-NH2 hexametilén-diamin a nylongyártás egyik

alapanyaga.
• Redoxiindikátorok (pl. difenil-amin)
 • Festékipar.
• Aminocsoportot tartalmaznak a fehérjék építőkövei, az aminosavak.

Amidok

Származtatás

Az amidokat a karbonsavakból és az aminokból (illetve ammóniából) vízelvonással

vezethetjük le, vagyis az amidok az ammónia illetve a primer és szekunder aminok acilezett
származékai!

Az amidcsoport szerkezete

• Merev, sík szerkezet!

• Ennek a merev, sík szerkezetnek oka az, hogy a C=O π -kötés és a nitrogénatom
nemkötő elektronpárja delokalizálódik!

Elnevezés

SZISZTEMATIKUS
KÉPLET TRIVIÁLIS NÉV
NÉV

formamid,
HCONH2 metánamid
hangyasavamid

CH3CONH2 etánamid acetamid, ecetsavamid

HCONHCH3 N-metil-metánamid N-metil-formamid

H2N-CO-NH2 karbamid

C6H5-NH-CO- N-acetil-anilin,
N-fenil-etánamid
CH3 acetanilid

Fizikai tulajdonság

• Ahol a nitrogénatomon legalább hidrogénatom fordul elő, ott a molekulák között erős
hidrogénkötések alakulnak ki (több molekulából álló asszociátumok), ezért a szerves
molekulavegyületek között a legmagasabb olvadáspontúak (csak a formamid
folyékony, már az acetamid is szilárd).

• Az N,N-dialkil-amid típusú vegyületek hidrogénkötésre nem képesek egymással, ezért

alacsonyabb az olvadás- és a forráspontjuk.

• Vízben igen jól oldódnak (hidrogénkötések!).

Kémiai tulajdonságok

• Az amidcsoport sajátos szerkezete miatt a nitrogén gyakorlatilag nem képes protont

megkötni (nem bázikus!).

• Vizes oldatuk gyakorlatilag semleges.

• Megfelelő oldószerekben K-al és Na-al hidrogénfejlődés közben reagálnak (a

nitrogénhez kötődő hidrogén protonja disszociábilis), tehát a -CO-NH2 vagy a -CO-
NH- csoportot tartalmazó amidok igen gyenge savnak tekinthetők.

• Savas közegben hidrolizálnak:

2R-CO-NH-R' + H2SO4 + 2H2O 2R-COOH + (R'-NH3)2SO4

Előállítás

• Karbonsav és amin illetve ammónia reakciójával csak igen nehezen állíthatók elő.

• Éppen ezért inkább észter, illetve savanhidrid és amin, illetve ammónia reakciójával
állítják elő:

R-COO-Q + NH3 R-CO-NH2 + Q-OH

 R-COO-Q + R'-NH2 R-CO-NH-R' + Q-OH

Jelentőség

• Gyógyszergyártás (pl. az acetanilidből lázcsillapító, szulfonamid gyógyszerek).

• Lakkiparban, robbanóanyagok gyártásánál.
• Műanyaggyártásban (nylon tipikus poliamid típusú, polikondenzációs műanyag).
• A fehérjék peptidkötései amidcsoportot tartalmaznak (ún. amidkötés).
•

SZTEREOKÉMIA

Molekulák képlete

ÖSSZEGKÉPLET SZERKEZETI KÉPLET

A molekulában lévő különböző atomok számát adja meg. A molekula szerkezetét is leírja
valamilyen kiemelt szempont szerint.

A molekula szerkezetének leírására szolgáló fogalmak

KONSTITÚCIÓ

Kapcsolódási sorrend a molekulában.

Konstitúciós képlet: a C3H6 egyik konstitúciója

Félkonstitúciós (gyökcsoportos) képlet: csak a szénatomok közötti kötéseket tünteti fel.

CH2=CH-CH3

Vonalképlet: csak a szénvázat tünteti fel.

KONFORMÁCIÓ

A molekulában különböző, egymással nem kapcsolódó atomok egymáshoz viszonyított

térbeli elrendeződése.

KONFIGURÁCIÓ

A molekulában a kovalens kötéssel kapcsolódó atomok térbeli elrendeződése egy központi

atom körül (a királis szénatom körül a ligandumok térbeli elrendeződése).

PARAFFINOK KONFORMÁCIÓJA

Amíg egy molekula konstitúcióját vagy konformációját csak a kovalens kötés felszakításával
lehet megváltoztatni, addig egy molekula konformációja már közönséges hőmérsékleten a
hőmozgás energiájának hatására megváltozhat úgy, hogy az atomcsoportok rotálnak
(forognak) a szigmakötések körül!
Lerajzolni ún. Newman-projekcióval lehet:
Konformációs energiadiagramm: 360°-ba három fedőállás lehetséges, közöttük különbség
nincs.

Nézzük a normál bután lehetséges Newman-féle vetületeit (a 2. és a 3. szénatom körül

történik a rotáció):

CIKLOALKÁNOK KONFORMÁCIÓJA

Milyen erők lépnek fel a gyűrűben?

 • torziós feszültség
• kötési feszültség
• szögfeszültség

Ezen különböző erők eredőjének, összegének kell minimumnak lennie.

Ezért fordulnak elő a természetben ötös és hatos gyűrűk, mivel ezek stabilak!

A ciklohexán gyűrűje (Sachse, 1890) a szén tetraéderes kötésirányainak torzulása nélkül

kétféleképpen is felépülhet, egyrészt székalkatú, másrészt kádalkatú gyűrű formájában!

• A székalkatú ciklohexánban a szénatomok nemcsak strukturálisan, hanem térbeli

elhelyezkedés szempontjából is teljesen egyenértékűek! A hidrogénatomok azonban
térbeli helyzetük alapján kétfélék lehetnek. Az axiális helyzetű hidrogénatomok
kötésiránya merőleges a gyűrű oldalait felező síkra, és váltakozva a sík egyik és másik
oldalán helyezkednek el! az equatoriális hidrogénatomok kötésiránya a gyűrű általános
síkjától csak alig (19°-al) tér el. Ezen kötésirányok is váltakozva a sík egyik, majd a
másik oldala felé mutatnak.

• A kádalakú ciklohexánban már sem a szénatomok, sem a hidrogénatomok nem

egyenértékűek térbeli elhelyezkedésük szempontjából. kétféle szénatom és négyféle
hidrogénatom különböztethető meg.

A székforma 33 kJ/mol-lal alacsonyabb energiatartalmú, mint a kádforma. Ez azért van így,

mert a székformában körös-körül az energiatartalom szempontjából kedvező nyitott
(szinklinális) állás fordul elő, a kádakban a nyitott állások mellett kedvezőtlen fedőállások
(szinperiplanáris) is vannak. Ez jól látszik a ciklohexán Newman-projekcióján:
A kádak energiatartalmát tovább növeli az, hogy két hidrogénatom közelebb kerül
egymáshoz, mint a van der Waals-rádiuszának a kétszerese.
A különböző konformációk között ún. gyűrűátfordulás (Mohr, 1918) lehetséges! A C-C
kötések körüli összehangolt elcsavarodások révén alakulhatnak át egymásba a különböző
konformációk, amit pszeudorotációs konformációváltozásnak nevezünk. A ciklohexán 99%-
ban valamelyik szék konformációban van.

GEOMETRIAI IZOMÉRIA
(Cisz-transz izoméria)

Feltétel:

• ne legyen szabad rotáció két szénatom között (pl. a kettős kötés pi-kötése gátolja a
szabad rotációt a szigma-kötés körül)

• eltérő ligandumok kapcsolódjanak a szénatomokhoz

A geometriai izomerek fizikai tulajdonságai eltérőek lehetnek!

• olvadás- és forráspont (oka az eltérő kristályszerkezet)

• eltérő stabilitás (termodinamikai stabilitás)
• eltérő dipólusmomentum
 • eltérő reaktivitás is lehetséges:

OPTIKAI IZOMÉRIA

A természetes kristályok a síkban polározott fény (csak egyféle rezgési síkja van) síkját
képesek elforgatni. Egyes vegyületek oldata is képes erre a jelenségre, ezeket optikailag aktív
vegyületeknek nevezzük. A jelenség polariméterrel mérhető.
A forgatás irányát pozitívnak tekintjük és a vegyületet jobbra forgatónak nevezzük, ha a
forgatás az óramutató járásával megegyező irányú. Ellenkező esetben a vegyület balra
forgató. Jelölés (+) és (-). Az elforgatás szöge (α) arányos az átsugárzott réteg vastagságával
(l) és a minta koncentrációjával (d):

α = [α] • l • d

[α] az adott vegyületre jellemző fajlagos forgatóképesség, amely függhet az adott fény
hullámhosszától, az adott hőmérséklettől valamint a minta koncentrációjától.

{D= 589nm, a Nap színképében a Na+ színképvonalának (D-vonal) hullámhossza;

20=hőmérséklet (°C); α= mért forgatás; l= rétegvastagság (dm); d= koncentráció (g/100ml)}.

Optikai forgatóképesség és a molekula szerkezetének összefüggése

Optikai aktivitást mutatnak azok a vegyületek, melyek molekulái tükörképükkel fedésbe nem
hozhatók! Ezek KIRÁLIS (aszimmetrikus) molekulák. Azokat az izomereket, melyek
tulajdonságai csak a forgatóképesség irányában térnek el ENANTIOMEREKNEK
nevezzük. A szerves molekulák egy részének van kiralitása, egy vagy több
kiralitáscentrummal (aszimmetriacentrum) rendelkeznek. A szénatom királis, ha mind a
négy vegyértékéhez más ligandum kapcsolódik! Az enantiomerek minden fizikai, kémiai
tulajdonságban megegyeznek, csak a fény síkját ellentétesen forgatják. Az
enantiomerpároknak ellentétes konfigurációja van!

A forgatás irányából a térbeli elhelyezkedésre NEM lehet következtetni!

• Abszolút konfiguráció: a térbeli elrendeződés pontos meghatározása

(röntgendiffrakciós [diffrakció= hullámok terjedési irányának elhajlása az útjukban
lévő akadály következtében] vizsgálatok). Így lehet S és R konfiguráció (az L
konfiguráció nem biztos, hogy balra forgat!).

• Relatív konfiguráció (Emil Fischer): a konfigurációt egy kiválasztott molekulára

(vonatkoztatási alap) vonatkoztatják! Az alap a jobbra forgató glicerin-aldehid (+),
amelyet így D-konfigurációjúnak neveztek. A balra forgató (-) glicerin-aldehid az L-
konfigurációjú molekula. Ezekhez viszonyítva próbálták meghatározni egyéb
enantiomereknél is a konfigurációt. Molekuláknál más-más a konfigurációhoz tartozó
forgatás, de ha egy molekulának a D konfigurációja (-) balra forgat, akkor L
konfigurációja (+) jobbra forgat.
Az abszolút konfigurációkat meghatározták és igazolták, hogy D R, illetve L S.
Az aminosavaknál megmaradt a D, L jelölés!

Racém elegy: a két enantiomer elegyét kapjuk, körülbelül 50-50%-ban található meg az
elegyben a két enantiomer. Az ilyen elegy nem forgatja a poláros fény síkját, ún.
intermolekuláris kioltás jelensége lép fel.

Rezolválás: a racém elegy elválasztása enantiomerpárokra (nehéz folyamat, hisz

tulajdonságaik megegyeznek).

Több királis szénatomot tartalmazó molekulák

• Kiralitáscentrumuk nem azonos telítettségűek (más-más ligandumokat tartalmaznak a

két királis szénatomon).

• Kiralitáscentrumuk azonos telítettségű.

Diasztereomerek

Mindazokat a sztereoizomereket, amelyek nem enantiomerek, tehát nem tükörképei

egymásnak és fedésbe sem hozhatók diasztereomereknek nevezzük! Amíg az enantiomerek
fizikai és kémiai tulajdonságai - a kivételektől eltekintve - azonosak, addig a diasztereomerek
fizikai és kémiai tulajdonságai eltérőek (kémiai tulajdonságaik hasonlóak, fizikai
tulajdonságaik eltérőek [op., fp., oldhatóság, sűrűség eltérhet]). Az eltérés sokszor nem nagy,
hiszen mindegyik diasztereomerben ugyanaz a szénváz található és a funkcióscsoportok is
azonosak.

A természetben az enantiomerek általában szelektíven jelennek meg, pl.:

 • az L-aminosavak a fontosabbak
• a kínafában a balra forgató kinin található meg.

IZOMÉRIA
konstitúciós SZTEREOIZOMÉRIA
izoméria
azonos konstitúció
eltérő
(kovalens) eltérő konfiguráció
kapcsolódási
geometriai izoméria optikai izoméria
sorrend
pl. az olefineknél: a C=C királis molekula: az,
kötés mindkét amelyiknek tükörképe
szénatomjához különböző nem azonos önmagával,
ligandumok kapcsolódnak optikailag aktív.

cisz-transz enantiomerpár: melyek

diasztereomerpár: melyek
egymásnak nem tükörképi
párjai, és nem is azonosak;
közönséges fizikai és
kémiai tulajdonságaik is
különböznek; optikailag
lehetnek aktívak vagy
inaktívak
egymásnak tükörképei,
de nem azonosak; ezek a
síkban polározott fényt
ellenkező irányba
forgatják, és más királis
molekulákkal különböző
módon reagálhatnak
- hőmérséklet miatt gátolt
rotáció
- ligandumok miatt gátolt
rotáció
- sajátos lánckonformáció

Szénhidrátok

Def.:

Polihidroxi aldehidek vagy ketonok, vagy olyan vegyületek, melyek hidrolízisével polihidroxi
aldehidek vagy ketonok keletkeznek.

Összetétel

• Elemi összetétel:
 - Mindegyik tartalmaz szenet (C), hidrogént (H) és oxigént (O).
- Tartalmazhat nitrogént (N) {pl. kinin}, gyakoriak a foszfátészter-származékaik is.

• Összegképlet:

- Általában Cn(H2O)m formában írható fel.

Funkcióscsoportok

• polihidroxi vegyületek,
• nyíltláncú formájuk oxocsoportot tartalmaz,
• gyűrűs alakjuk és a di-, valamint a poliszacharidok étercsoportot is tartalmaznak.

Elnevezés

A nevet -óz képzővel kell ellátni.

Csoportosítás

POLISZACHARI-
MONOSZACHARIDOK DISZACHARIDOK OLIGOSZACHARIDOK
DOK
Óriásmolekulák.
Hidrolízissel nem
Hidrolízissel két vagy néhány monoszacharidra Hidrolízissel sok
bomlanak egyszerűbb
bonthatók. monoszacharidra
vegyületekre.
bonthatók.

Monoszacharidok

A legkisebb - C3-C7 - szénatomszámú, hidrolízissel tovább már nem bontható szénhidrátok,

összegképletük általában CnH2nOn.

Csoportosítás

Az oxocsoport típusa szerint:

• aldóz
• ketóz

Szerkezetük általános jellemzői

• A formilcsoport (aldehidcsoport) láncvégi; a ketoncsoportot a természetben előforduló

monoszacharidok molekuláiban mindig a második szénatom képezi!
• A többi szénatom általában egy-egy hidroxilcsoportot (-OH) hordoz.
 • A láncközi H-C-OH részlet szénatomjai - mivel a molekula két vége eltérő -
kiralitáscentrumok.
• A természetben előforduló monoszacharidok utolsóelőtti (oxocsoporttal ellentétes
végétől számított második) szénatomjának konfigurációja meghatározott: pl. D-
glicerinaldehid. (A D és az L konfiguráció a glicerinaldehid kétféle konfigurációjára
visszavezetett relatív konfiguráció: ls. Sztereokémia c. fejezet!)

Néhány biológiailag fontos monoszacharid

A természetben a D-konfigurációjú monoszacharidok terjedtek el!

A monoszacharidok gyűrűs konstitúciója

Azok a hidroxilcsoportok, amelyek reakciójakor öt- vagy hattagú gyűrű alakulhat ki,
addíciós folyamat során képes az oxocsoportot hordozó szénatomhoz kapcsolódni! A
folyamatot a nukleofil ("atommagot kedvelő") oxigénatom indítja el, mely nemkötő
elektronpárjával datív kötés létesítésére képes! (A triózók nem képesek gyűrű létesítésére!)

• A létrejött gyűrűs molekulában az oxocsoport hidroxilcsoporttá, ún. glikozidos

hidroxilcsoporttá alakul.
• A glikozidos hidroxilcsoportot hordozó szénatom új kiralitáscentrumot képez!
• Minden gyűrűképzésre hajlamos monoszacharidnak van egy nyíltláncú és legalább
két, az 1. számú szénatomon különböző konfigurációjú (alfa [aα] és béta [β]) gyűrűs
molekulája!
A képződött, hatatomos gyűrű legstabilisabb, ekvatoriális -CH2OH csoportot hordozó
konformációjában az axiális helyzetű glikozidos hidroxilcsoportot hordozó molekula az α-D-
glükóz, az ekvatoriális helyzetű glikozidos hidroxilcsoportot hordozó molekula a β-D-glükóz.
A kétféle gyűrűs molekula a nyíltláncú formán keresztül alakulhat át egymásba. Az &alpha;-
D-glükóz és a &beta;-D-glükóz diasztereomerek, hisz csak egyetlen kiralitáscentrum
konfigurációjában (1. szénatom, glikozidos -OH) különböznek. Ebből következik, hogy
energiatartalmuk nem egyforma. A szerkezet alapján arra következtethetünk, hogy a b-
anomer az alacsonyabb energiatartalmú, mert valamennyi nagy térkitöltésű csoportja (-OH,
-CH2OH) ekvatoriális helyzetű. Vizes oldatban az előfordulás aránya kb.:

A monoszacharidok tulajdonságai

Fizikai tulajdonságok

• Fehér, többnyire szilárd anyagok.

• Édes ízűek.
• Vízben jól oldódnak (hidrogénkötések kialakulása!).

Kémiai sajátságok
 • Az aldózok nyíltláncú molekulái viszonylag könnyen oxidálhatók (ezüsttükör és
Fehling-próba) [aldehidcsoport!].

• A nyíltláncú és a gyűrűs molekulák között vizes oldatban egyensúly áll fenn, ezért a
nyílt szénláncú molekulák oxidációja miatt eltolódó egyensúly következtében a gyűrűs
molekulák is felbomlanak, vagyis a monoszacharid teljes mennyisége átalakítható.

• Az oxocsoport mellett levő hidroxilcsoport lehetővé teszi a ketózok molekulán belüli

átrendeződését aldózzá, ezért - a ketonoktól eltérően - a ketózok az aldózokhoz
hasonlóan adják az ezüsttükör- és a Fehling-próbát.

• A monoszacharidok hidroxilcsoportjai észteresíthetők: az élő szervezet biokémiai

folyamatainak fontos köztes vegyületei a cukrok foszfátészterei!

Diszacharidok

Származtatásuk

Két monoszacharidból vízelvonással:

A diszacharidok olyan szénhidrátok, amelyek savas hidrolízissel két monoszacharidra

bonthatók.

Fontosabb diszacharidok
 MALTÓZ CELLOBIÓZ SZACHARÓZ LAKTÓZ
1. szénatom glikozidos OH-ja és a 4. 1. és 2. szénatom
(1-2') 1-4'
Éterkötés szénatom OH-ja között. glikozidos OH-ja
éterkötés.
(1-4' éterkötés) között.
A két gyűrű
A két gyűrű
egyenlítői síkja
egyenlítői síkja
Térszerkezet többé-kevésbé
szöget zár be.
egybe esik.
A molekula szerkezetét hidrogénkötések stabilizálják!
Fehér, szilárd, édes, vízben jól oldódó vegyületek.
Vizes oldatuk adja az ezüsttükörpróbát Nem redukáló di-
Jellemzők (az egyik gyűrű kinyílhat, és a szabad szacharid! (a két Redukáló
glikozidos OH-csoport visszaalakulhat glikozidos -OH van diszacharid.
aldehidcsoporttá). kötésben!)
A keményítő A cellulóz Gyümölcsökben,
Előfordulás hidrolízisének hidrolízisének közti- cukorrépában, Tejben
köztiterméke. terméke. cukornádban.

Poliszacharidok

Cellulóz
 • &beta;-D-glükóz egységekből épül fel.
• Általános képlete: (C6H10O5)n.
• Az egységek 1-4'-b-glikozidkötéssel kapcsolódnak össze (ls. cellobióz).
• Fonalszerű, lineáris molekula.
• A konformációt hidrogénkötések stabilizálják egyrészt az egymás után következő
glükózrészek között, másrészt a láncok között (kötegekbe rendeződés).
• Fehér színű, íztelen, szilárd anyag.
• Vízben gyakorlatilag oldhatatlan.
• Nem redukáló! (A molekula egyetlen glükózegysége elvileg képes redukálni, de ez
elenyésző hatású a molekula egészét tekintve.)
• Biológiai jelentősége: növényi vázanyag (sejtfal).
• Felhasználás: papír- és textilipari nyersanyag; filmek, lakkok, műszálak gyártása.

Keményítő

• &alpha;-D-glükózegységekből épül fel.

• Általános képlete: (C6H10O5)n
• Amilóz és amilopektin egységekből épül fel!
• Az amilózban a-1-4'-glikozidkötésekkel kapcsolódnak a cukormolekulák; az
amilopektin esetében az a-1-4'-glikozidkötések mellett kb. 20-25 glükózegységenként
elágazások találhatók a-1-6'-glikozidkötésekkel!
• Az amilóz spirális lefutású (hélix), az amilopektin helyenként spirális de az
elágazódások miatt ágas-bogas szerkezetű.
• A konformációt hidrogénkötések stabilizálják egyrészt az egymás után következő
glükózrészek között, másrészt a spirál "emeletei" között.
• Fehér színű, íztelen, szilárd anyag.
• Hideg vízben nem oldódik, forró vízben kolloid rendszert képez.
• Nem redukáló!
• Biológiai jelentőség: a növények raktározott tápanyaga.

Glikogén

• Az amilopektinhez hasonló szerkezetű, de nagyobb moláris tömegű vegyület, még

gyakoribb elágazódásokkal!
• Biológiai jelentőség: állati tartaléktápanyag (máj, izmok).

Kitin

• A cellulózhoz hasonló szerkezetű.

• Alapegységei N-acetil-glükózamin molekulák.
• Biológiai jelentőség: Az ízeltlábúak és egyes férgek kültakaróját képezi.

Heparin

• Glükózamin és glükuronsav (a 6. szénatomon karboxilcsoport található!)

alapegységekből épül fel.
 • Vízoldékony.
• Biológiai jelentőség: alvadásgátló.

Fehérjék. Nukleinsavak

Aminosavak

Fehérjékből savas hidrolízis hatására aminokarbonsavak, röviden aminosavak keletkeznek.

Az aminosavak olyan vegyületek, amelyek molekulájában aminocsoport és karboxilcsoport
egyaránt előfordul. Biológiai jelentőségüknél fogva ehelyett csak a fehérjeeredetű
aminosavakkal foglalkozunk.

A fehérjék építőkövei az a-aminosavak! Általános szerkezetük:

Az aminocsoport a 2., azaz az α szénatomon helyezkedik el. Az α szénatom királis, kivéve,

ha R=H! A természetes aminosavak L-konfigurációjúak, azaz konfigurációjuk analóg az L-
glicerinaldehid konfigurációjával (ls. Sztereokémia c. fejezet). A természetes aminosavak
közül mintegy 20, különböző alkilcsoportot (R-csoport) tartalmazó molekula a
legelterjedtebb.

Csoportosítás

Az oldallánc jellege szerint történhet.

• APOLÁROS

• POLÁROS
o Vízmolekulákkal hidrogénkötést tud létesíteni.

o Vizes oldatban az oldalláncban lévő karboxilcsoport

disszociált formában vagy anion alakban, az erősen bázisos
csoport pedig protonált formában vagy kation alakban van
jelen.

Eszerint a természetes aminosavak "R"-lánca:

1. Semleges, apoláros

Példa:

R=H amino-ecetsav: H2N-CH2-COOH GLICIN

R = CH3 2-amino-propánsav vagy ALANIN

R = CH2-C6H5 FENILALANIN

2. Semleges, poláros

Példa:

R = CH2-OH SZERIN

R = CH2-SH CISZTEIN

R = CH2-CO-NH2 ASZPARAGIN

3. Poláros, gyengén savas

Példa:

R = CH2-C6H4-OH TIROZIN

4. Poláros, erősen savas vagy bázikus

Amino-dikarbonsavak és diamino-karbonsavak tartoznak ide:

Példa:

R = CH2-COOH ASZPARAGINSAV

R = (CH2)4-NH2 LIZIN
Más megfontolás alapján a fehérjéket felépítő aminosavak feloszthatók három nagy csoportra,
de még ezeken a csoportokon belül is kisebb alcsoportok különböztethetők meg.

1.) MONOAMINO-MONOKARBONSAVAK

Egyetlen bázisos aminocsoportot és egyetlen savas karboxilcsoportot tartalmaznak. Neutrális

aminosavaknak is tekinthetők, mert bennük azonos a savas és bázisos csoportok száma.

1. Apoláros oldalláncú aminosavak

Ebbe az alcsoportba olyan aminosavak tartoznak, amelyek oldalláncként alkilcsoportot

tartalmaznak. Ide sorolhatók: glicin (Gly) [az oldallánc helyén hidrogénatomot
tartalmaz, az egyetlen akirális aminosav!], alanin (Ala), valin (Val), leucin (Leu),
izoleucin (Ile).

2. Alkoholos oldalláncot tartalmazó aminosavak

Ide két aminosav sorolható: szerin (Ser), treonin (Thr).

3. Kéntartalmú aminosavak

Ide szintén két aminosav tartozik: cisztein (Cys), metionin (Met).

4. Aromás oldalláncot tartalmazó aminosavak

Ide három aminosavat sorolhatunk: fenilalanin (Phe), tirozin (Tyr), triptofán (Trp).

5. Prolin (Pro), amely gyűrűvé záródik, és a szekunder aminokra jellemző

iminocsoportot tartalmaz.

6. Aszparagin (Asn), glutamin (Gln), amelyek amidok.

2. MONOAMINO-DIKARBONSAVAK

Egy bázisos aminocsoport és két savas karboxilcsoport fordul elő! Ezeket savas
aminosavaknak nevezzük. Ide tartozik az aszparaginsav (Asp) [a második karboxilcsoport a
béta szénatomhoz kapcsolódik] és a glutaminsav (Glu) [a második karboxilcsoport a gamma
szénatomhoz kapcsolódik].

3. BÁZISOS AMINOSAVAK
Jellemző ezen molekulákra, hogy egy második bázikus csoportot is tartalmaznak, ilyen a lizin
(Lys), ahol a második bázikus csoport aminocsoport; a hisztidin (His), itt gyengén bázisos 4-
imidazolilcsoport található; valamint az arginin (Arg), melyben igen erős bázisos sajátságú
guanidino-csoport található.

Az aminosavak halmazszerkezete

Minden aminosav tartalmaz legalább egy bázikus amino- és egy savas jellegű
karboxilcsoportot. Vizes oldatban, de kristályosítva, szilárd állapotban is az aminocsoport
protonált, a karboxilcsoport protonálatlan állapotban van: ikerionos szerkezetű!

Az aminosavak ezért standardállapotban szilárd halmazállapotúak, a rács ionos jellegű.

Tulajdonságaik

• Amfoterek, tehát a vízben rosszul oldódó (nagy, apoláros jellegű láncot tartalmazó)
típusaik is feloldhatók sav-, illetve lúgoldatban (savoldatban a karboxilátion
protonálódik, lúgoldatban az alkil-ammóniumion ad le egy protont).

• A vízoldékony aminosavak vizes oldatának kémhatása a karboxil- és az

aminocsoportok, valamint az egyes csoportok sav-bázis erősségétől (Ks, Kb) függ. Az
amino-dikarbonsavak savas, a diamino-karbonsavak lúgos kémhatást okoznak a
vízben, de az egyetlen amino- és egyetlen karboxilcsoportot hordozó aminosavak sem
feltétlenül semlegesek. Példa erre, hogy a glicin vizes oldata gyengén savas
kémhatású, mivel a Ks= 4,5·10-3, a Kb= 2,5·10-10.

• A természetes eredetű aminosavak a fehérjékben amidkötéssel, biológiai értelemben

peptidkötéssel kapcsolódnak.
 Fehérjék

Alapszerkezet

Egy vagy több, aminosavakból összekapcsolódó polipeptidláncból és esetenként szervetlen

vagy szerves, nem polipeptid típusú részből álló makromolekulák.

Jellemzők

Specifikus makromolekulák, melyben az építőegységek (aminosavak) sorrendje egyediséget

kölcsönöz az adott molekulának!

Szerkezet

a.) Elsődleges szerkezet (primer struktúra)

• aminosavszekvencia (aminosavsorrend)
• az egyediséget a polipeptidláncban oldalláncként jelentkező R-csoportok sorrendje
biztosítja.
• A polipeptidlánc a peptidkötés körül nem foroghat (az oxocsoport pi-kötése és a
nitrogén atom nemkötő elektronpárja delokalizálódik, ezzel rögzül a peptidkötés! /ls.
ábra/).
• A merev, síkalkatú peptidkötések közötti (az alfa-szénatom körül!) részlet mindkét
oldalon elfordulhat (az ún. amidsíkok az alfa szénatom körül elforoghatnak). Az
elvileg végtelen lehetőség közül az R-oldalláncok nagysága és töltése miatt jó néhány
nem valósulhat meg.
 • Mégis a természetben egy adott fehérje csak egy vagy néhány konformációban fordul
elő. Ennek oka a környezet (pH, ionkoncentráció, hőmérséklet stb.) viszonylagos
állandóságában keresendő.

A fehérjék természetes lánckonformációja

b.) Másodlagos szerkezet (szekunder struktúra)

• A lánckonformáció viszonylag monoton ismétlődő egységekből kialakuló szerkezete,

mely leggyakrabban az α-hélix, illetve a β-redő.

• A lánckonformációt a peptidkötések atomjai között kialakuló másodrendű kötések (pl.

hidrogénkötések) tartják fenn, melyek a spirális szerkezetben az egymás feletti
struktúrákat (α-hélix), a β-redőben az egymás mellé, hullámpapírszerűen rendeződött
láncrészeket tartják össze.

c.) Harmadlagos szerkezet (tercier struktúra)

• A másodlagos szerkezeti elemek - az α-hélix, β-redő - egymáshoz viszonyított

elrendeződését jelenti, beleértve az azokat egymástól esetleg elválasztó rendezetlen,
ún. random szerkezeti részeket is!

• A lánckonformációt a másodrendű kötések mellett az oldalláncok közötti ionos

kötések (pl. a karboxilátion és az alkil-ammóniumion között), illetve kovalenskötések
(diszulfidhíd két cisztein molekula között) tartják fenn.

d.) Negyedleges szerkezet (kvaterner struktúra)

• A több polipeptidláncból álló fehérjemolekulákra jellemző, és a polipeptidláncok

egymáshoz való viszonyát jelenti.
• A különböző alegységek (polipeptidláncok) közötti kapcsolatot a tercier struktúrát
fenntartó erőkhöz hasonló kötések biztosítják.

A fehérjék típusai

1.) Konformáció szerint

• FIBRILLÁLIS FEHÉRJÉK, melyeknek tercier struktúrájára az jellemző, hogy a

molekuláknak csaknem teljes hosszában egyféle szekunder szerkezeti elem van jelen,
így a hajat α-hélix, míg a selymet b-redő szerkezeti elemek építik fel.

• GLOBULÁRIS FEHÉRJÉK, amelyek harmadlagos szerkezetére random

(rendezetlen) szakaszok is jellemzők, míg más szakaszok β-redőzött vagy α-hélix
struktúrát vesznek fel. Ilyenek az immunglobulinok, a hemoglobin, az albuminok.
Molekuláik nagyjából gömb alakúak.

2.) Vegyi összetételük szerint

 • Egyszerű fehérjék (proteinek), amelyek csak aminosavakra hidrolizálhatók.

• Összetett fehérjék (proteidek), amelyek aminosavakon kívül más, szerves vagy

szervetlen, ún. nem fehérjerészt is tartalmaznak. Ilyen a hemoglobinban a hem, ami
vastartalmú porfirinvázas vegyület; a tejben a kazein, ami foszfátcsoportot tartalmaz.
A név utal a nem fehérje rész milyenségére: lipoproteid (a nem fehérje rész lipid),
glükoproteid (a nem fehérje rész szénhidrát) stb.

3.) Funkció szerint

• Struktúrfehérjék, az élőlények szerkezetét meghatározó fehérjék (szaru).

• Enzimek, vagyis biokatalizátorok.
• A sejtek kommunikációjában fontos fehérjék (hormonok, receptormolekulák).
• Transzportmolekulák.
• A mozgásban jelentős fehérjék (aktin, miozin, mikrotubulosok fehérjéi).
• Immunfehérjék (immunglobulinok).
• (Energiahordozók)

Nem megfelelő körülmények között a természetes lánckonformáció megszűnhet, ennek okai:

• az ionkoncentráció megváltozása
• pH-változás (a töltéssel rendelkező csoportok töltése megszűnhet, az oldalláncok
ennek következtében elmozdulhatnak egymástól, és más oldalláncok között jöhetnek
létre kötések)
• hőmérsékletváltozás (a hőmozgás hatására előbb a gyengébb, majd magasabb
hőmérsékleten akár a kovalens diszulfidhidak is felszakadhatnak)
• sugárzások, amelyek képesek a kovalenskötések felszakítására.

Következményei:

• Denaturálódás: az eredeti funkció megszűnése.

• Koaguláció: a kolloid állapot megszűnése (kicsapódás).
Mind a denaturáció mind a koaguláció lehet megfordítható - reverzibilis -, vagy
visszafordíthatatlan - irreverzibilis -.

A fehérjék kimutatása

1.) Biuret-reakció

• NaOH-val meglúgosított oldatban néhány csepp CuSO4 hozzáadásakor, fehérjék

jelenlétében ibolya színreakció tapasztalható. A folyamat feltétele, hogy a vegyület
legalább két peptidkötést tartalmazzon! A folyamat során lúgos közegben a réz(II.)-
ionok komplexet alkotnak valószínűleg a peptidkötés oxigénatomjaival, ez okozza a
színváltozást miközben ammónia szabadul fel, a peptidkötés reakciójáról van tehát
szó.

2.) Xantoprotein-reakció
 • Tömény cc.HNO3 hatására sárga színreakciót kapunk. Az aromás oldalláncokat a
cc.HNO3 nitrálja, s az így keletkező vegyület sárga színű. Csak az aromás oldalláncú
aminosavakat tartalmazó fehérjék adják a próbát (tirozin, fenilalanin)!

Nukleinsavak

Az élő szervezet minden biológiai tulajdonságának átörökítéséért felelős makromolekulák!

Savval főzve hidrolizálnak, és a hidrolizátum:

• foszforsavat,
• ötszénatomos cukrot,
• és nitrogéntartalmú heterociklusos vegyületet tartalmaz.

Építőegységeik a NUKLEOTIDOK!

A nukleotidok felépítése:

1. PENTÓZ: D-ribóz (RNS) vagy 2-dezoxi-D-ribóz (DNS).

2. A pentóz 1'-szénatomjához kapcsolódó nitrogéntartalmú heteroaromás bázis:

- PURINVÁZAS bázisok: adenin, guanin
- PIRIMIDINVÁZAS bázisok: citozin, uracil, timin

3. A pentóz 5'-szénatomján lévő hidroxilcsoportját észteresítve foszforsav.

A nukleotidok szerepe

• Tri- és difoszfátjai a szervezet energiahordozói: ATP, ADP!

• Koenzimek alkotórészei: NAD, NADP, KoA!
• A sejtek kommunikációs kapcsolataiban játszanak szerepet: cAMP!
• A nukleinsavak alkotórészei!

A nukleinsavak felépülése

A nukleinsavak nukleotidokból épülnek fel. A polinukleotidlánc tulajdonképpen

poliészterlánc, melyben a nukleotid pentózának 5' szénatomjával észterkötésben lévő
foszfátcsoport a másik nukleotid pentózának 3' szénatomján lévő hidroxilcsoporttal
kondenzációs reakcióban (vízkilépés) hoz létre észterkötést.
A nukleisavak fajlagossága

A cukor-foszfát-lánc egységei monoton ismétlődnek, ezek tehát nem specifikusak! A

molekula egyediségét a nukleotidok bázisai, azok szekvenciája (sorrendje) szabja meg!

A nukleinsavak konformációja

A cukor-foszfát-lánc különböző pontjai között hidrogénkötések jöhetnek létre. Egy-egy lánc

különböző szakaszai - RNS esetén -, kettős polinukleotidláncnál - DNS esetén - a két lánc
bázisai között jöhetnek létre hidrogénkötések, de csak meghatározott formában! Az adenin két
hidrogénkötéssel csak timinhez (DNS) illetve uracilhoz (RNS), míg a guanin három
hidrogénkötéssel csak citozinhoz kapcsolódhat!

RNS DNS

PENTÓZ ribóz dezoxiribóz

BÁZISOK adenin, citozin, guanin

 uracil timin

KONFORMÁCIÓ egyszálú - kettős szálú

Helyenként az egymást követő
szakaszok hidrogénkötésekkel
kapcsolódnak a bázisok révén
úgy, hogy ezáltal a
polinukleotidlánc hurokszerűen
visszakanyarodik.
- a cukor-foszfát-lánc lefutási
iránya ellentétes
- A két lánc végig a bázisok
közötti hidrogénkötések révén
kapcsolódik össze (a két lánc
bázissorrendje nem azonos, hanem
a bázispárosodás szabályai szerint
egymást kiegészítő,
komplementer!

- Kettős spirál alakul ki!

A bázisok purinbázisok = pirimidinbázisok
mennyiségére - adenin = timin
vonatkozó guanin = citozin
összefüggések
A komplementaritás miatt!

Funkció - messenger-RNS (m-RNS) a - Az anyagcsere szabályozása (az

fehérje aminosavsorrendjére RNS-eken, mint végrehajtókon
vonatkozó információ szállítása keresztül).
(hírvivő RNS)
- Átörökítés
- transfer RNS (t-RNS) az
aktivált aminosav szállítása a
riboszómára, a fehérjeszintézis
helyére (szállító RNS)

- riboszómális RNS

Műanyagok és a kolloidok

Műanyagok

Def.

Olyan makromolekulák, melyeket mesterségesen, művi úton hoznak létre.

Csoportosításuk
1.) Az előállítás alapanyaga szerint:

• Természetes alapú műanyagok. A természetben található makromolekulák

átalakításával állíthatók elő.

• Mesterséges alapú műanyagok. Kis molekulatömegű anyagokból - monomerekből -,

szintetikus úton készülnek.

2.) A feldolgozás szempontja szerint

• Termoplasztikus (hőre lágyuló) műanyagok, amelyek láncmolekulás vegyületek,

feldolgozásuk egyszerű fizikai műveletekkel történik.

• Termoreaktív (hőre keményedő) műanyagok, melyek térhálós szerkezetűek. Ezeket

vagy az előállítás reakciósorozata közben formálhatjuk, vagy termoplasztikus anyagok
térhálósításával állítják elő. A kész műanyag hőre nem lágyul, hanem előbb
megkeményedik, majd alkotórészeire bomlik.

Természetes alapú műanyagok

• Regenerált cellulóz (viszkóz): pl. műselyem, viszkózszivacs.

A műselyem képződésének folyamatát a cellulóz egy hidroxilcsoportjának

feltüntetésével a következőképpen jelölhetjük:

A xantogenátképzésnek az a célja, hogy a cellulóz vízoldható és vizes lúgban oldható

legyen olyan származéka formájában, melyből a cellulóz hidrátcellulóz alakjában
egyszerű módon regenerálható legyen. Így szállá vagy fóliává húzott viszkózus
xantogenátoldatból hidrátcellulózszálhoz, fóliához stb. jutnak.

• Cellulóz-észterek: pl. cellulóz-nitrát (robbanóanyagok, lakk, ragasztó, film/celluloid),

cellulóz-acetát (műselyem, impregnálószer, fólia, film).

• Fehérjeszármazékok: pl. műszaru.

• Kaucsuk és gumi. A természetes (termoplasztikus) kaucsuk láncait kénnel történő

főzés közben különböző mértékben térhálósítják (gumi, ebonit). A részlegesen
térhálósított kaucsuk elasztikus anyag, mely sajátos rugalmasságával a termoreaktív
anyagok speciális csoportját képezi.

• Bitumen.

• Természetes gyantákból és olajokból előállított makromolekulák: pl. linóleum

Szintetikus úton előállított műanyagok

Szerves láncúak Szervetlen

láncúak

SZÉNLÁNCÚAK HETEROLÁNCÚAK - szilikonok

- szilikonolajok
polimerizációs polikondenzációs - szilikonkaucsuk

- olefinek kis molekulák kilépése (kondenzáció) közben

polimerizációjával összekapcsolódó szerves molekulák
létrejött fenoplasztok (fenol- aminoplasztok (egyik
műanyagok formaldehid-gyanták) kiindulási anyag a
(termoreaktív) formaldehid, a másik olyan
- általában vegyület, melyben legalább
termoplasztikusak két reakcióképes -NH2-
csoport van: pl.
karbamidgyanták)

poliészter és poliamid

Néhány szintetikus műanyag és felhasználásuk

 - feladatok -

Kolloidok

Kolloidról akkor beszélünk, ha valamely anyag kis részecskéi egy másik anyagban oszlanak
el. A "kis" jelző itt azt jelenti, hogy a részecskék átmérője kb. 500nm-nél kisebb (a határ
nagyjából megfelel a fény hullámhosszának). A kolloidok részecskéi általában számos
atomból vagy molekulából állnak, de túlságosan kicsinyek ahhoz, hogy közönséges optikai
mikroszkóppal megfigyelhetők legyenek. A legtöbb szűrőpapíron átmennek, fényszórás,
ülepítés és ozmózis révén azonban detektálhatók.

Diszperz rendszer

Olyan, legalább kétkomponensű rendszer, amelyben az egyik komponens (diszpergáló közeg)

részecskékre oszlatott állapotban tartja a másik komponenst (diszpergált anyag).

Felosztás

a.) A diszpergált részecskék mérete szerint

Durva diszperz Oldatok

Kolloid rendszer
rendszer ("valódi oldatok")

A diszpergált
> 500nm 1-500nm < 1nm
részecske mérete
 elnyeli vagy
szórja (Faraday-Tyndall
visszaveri átengedi, ezért
A fényt… jelenség),
(általában átlátszó
ezért opalizál
átlátszatlan)

Adszorpciós jó (a sok kis részecske miatt

rossz -
készség nagy a fajlagos felületük!)

fehérjeoldat, szappanoldat, NaCl-oldat, sósav,

Példa: csapadékok
köd, füst, kocsonya NaOH-oldat stb.

b.) A diszpergált anyag és a diszpergáló közeg halmazállapota szerint

SZILÁRD
diszpergált részecske GÁZ FOLYADÉK
ANYAG

- köd füst
GÁZ
diszpergáló (elegy) (aeroszolok) (aeroszolok)
közeg
FOLYADÉK hab emulzió szuszpenzió

c.) Oldószerrel való viszonyuk szerint

• Liofil kolloidok: vonzzák…

• Liofób kolloidok: taszítják az oldószert.

Ha az oldószer a víz, akkor…

• Hidrofil…
• Hidrofób kolloidokról beszélünk.

A gélek képlékeny állapotú liofil szólok, amelyekben a szolrészecskék a diszpergáló közeget

elnyelték.

A vizes alapú kolloidrendszerek fajtái

1. A részecskék típusa szerint

A) Lioszol
 1. A diszpergált részecske típusa mikrofázis.

2. Vízben rosszul oldódó anyag, pl. híg oldatok összeöntésével előállított nagyon finom
eloszlású csapadék.

B) Asszociációs kolloid

1. A diszpergált részecske típusa micella.

2. A diszpergált részecskék amfipatikusak, az egyik részük apoláros, a másik részük

dipólusos vagy ionos.

3. Eltérő polaritású fázisok határfelületén monomolekulás réteget (filmet) alkotnak, ezért

az asszociációs kolloidok felületi feszültsége kisebb, mint a tiszta oldószeré,
könnyebben habzanak.

4. A diszpergált részecskék a diszpergáló közeg belsejében olyan gömbszerű

komplexummá asszociálódnak (micellák), amelyek felszínére a diszpergáló közeg
polaritásának megfelelő részük kerül. Ilyen pl. a szappanoldat, az epe (emulgeátor,
csökkenti a lipidmolekulák felületi feszültségét, ezzel segíti az emésztés folyamatát), a
foszfatidok vizes "oldata".

C) Makromolekulás kolloid

1. Vízben tulajdonképpen jól oldódó (poláros), de kolloid méretű molekulák, pl.

fehérjék, nukleinsavak vizes "oldatai".

2. A részecskék és a diszpergáló közeg kölcsönhatásából kialakuló szerkezet szerint

A) Szol állapot

1. Folyékony, a kolloidrészecskék egyenként, önálló szolvátburkukkal elmozdulhatnak.

B) Gél állapot

1. Kocsonyás, szilárdabb állapot, a kolloidrészecskék részlegesen közös hidrátburokban

vannak.
2. Jellegzetes térhálós szerkezet alakul ki.

A szol-gél átalakulás

• A hőmérséklet átalakulásával. A hűtés során csökken a hőmozgás energiája, és a

lassuló kolloidrészecskéket körülvevő szolvátburok szélén lévő oldószermolekulák a
szomszéd kolloidrészecske szolvátburkával létesít kapcsolatot. A kialakuló gél állapot
melegítéssel ismét megszüntethető, mivel a kolloidrészecskék növekvő mozgási
energiája elszakítja egymástól ezeket a kapcsolatokat.

• A diszpergáló közeg mennyiségének változtatásával. Vizes alapú szolokat gél

állapotba vihetünk a kolloid részecske hidrátburkának elvonásával. Ehhez jól
 hidratálódó elektrolitokat (sókat: pl. NaCl) használhatunk, melyek hidrátburkának
kialakulásával csökken a kolloid részecskék hidrátburkának vastagsága. A kialakuló
gél állapot hígítással ismét szol állapotba vihető. Ezt a módszert használják különböző
kolloidok kicsapására (szappanok kisózása a zsírok lúgos hidrolízise után). A fehérjék
könnyűfémsók hatására bekövetkező reverzibilis koagulációja is e típusba sorolható.

A kolloidok fő jellegzetessége az, hogy a diszpergált fázisuk felülete jóval nagyobb, mint az
ugyanolyan mennyiségű, közönséges állapotú anyagé. A felszín ilyen nagymérvű növekedése
azt jelenti, hogy a kolloidkémiában a felületi jelenségeknek meghatározó szerepe van.
A kolloidok nagy felületük miatt termodinamikailag instabilak a nem diszpergált anyaghoz
képest (dG = γdσ, ahol γ a felületi feszültség, dG akkor lesz negatív, ha a felület csökken). A
kolloidok szemmel látható stabilitásának oka tehát a megszűnésük kinetikájában keresendő,
azaz a kolloidok nem termodinamikai, hanem kinetikai értelemben stabilak.

A hidrogén

A hidrogén a mindössze két elemből álló első periódusban található.

Atomszerkezete

• Vegyértékelektronok száma egy, 1s1.

• Elektronegativitása: EN=2,1, a nemfémek között a legkisebb.
• Mivel csak egy elektronnal rendelkezik és elektronhéja két elektronnal telítődik (1s2),
a hidrogénatom egy elektron felvételével vagy leadásával egyaránt ionná alakulhat,
így pozitív töltésű hidrogénion (proton; H+), illetve negatív töltésű hidridion (H-)
képződik.
• Elektronhéján csak egy elektron számára van hely, ezért csak egy kovalens (szigma)
kötést létesíthet.

A természetes hidrogén három izotóp keveréke, ezek a túlnyomó többségben előforduló 1-es
tömegszámú prócium (azaz a hidrogén) , a kettes tömegszámú nehézhidrogén vagy
deutérium = D (deuteron = "második"), valamint nyomokban a hármas tömegszámú
trícium = T (triton = "harmadik"), amely radioaktív, bétasugárzás kibocsátása közben 12,5
év felezési idővel elbomlik.

Molekulája

• kétatomos: H2,
• apoláros,
• igen kicsi,
• a kicsi méret és a nagy elektronegativitás miatt nagy a kovalens kötés energiája
(436kJ/mol) (a kötést létesítő elektronpáron kívül a magtöltést árnyékoló elektronok
nincsenek és az egyébként is kis távolságban ható térerő - kis méret lévén - a kötő
elektronpárral szemben erőteljesen érvényesül).
Halmazszerkezete

• Lehűtve, szilárd állapotban molekularácsot alkot.

• Az apoláros molekulák miatt a rácsot igen gyenge diszperziós kötések tartják össze, a
molekulák kis mérete miatt azonban még e diszperziós kötések is igen gyengék. Ez az
oka az alacsony olvadáspontnak (op.: -259,2 °C).

Fizikai tulajdonságai

• Színtelen, szagtalan, íztelen.

• Standard állapotban gáz halmazállapotú.
• A legkönnyebb gáz, sűrűsége 14,4-szer kisebb a levegő sűrűségénél.
• Olvadás- és forráspontja igen kicsi (okot ls. az előző alpontban). Közönséges
hőmérsékleten, a többi gázzal ellentétben, kiterjedéskor felmelegszik. Ezért a
legnehezebben cseppfolyósítható gázok közé tartozik.
• Minthogy molekulái igen kis tömegűek, ezért hőmozgásuknak a sebessége igen nagy
(0°C-on 1845m/s). Ezzel magyarázható a nagy diffúziósebesség valamint a nagyon jó
hővezetőképesség.
• Fajhője igen magas (minden anyag fajhőjénél nagyobb), ez a kis atom- illetve
molekulatömegnek a következménye.
• Vízben igen kismértékben - gyakorlatilag nem - oldódik, melynek oka az apoláros
molekulaszerkezet.
• Egyes fémekben, elsősorban a platinafémekben nagymértékben oldódik. Fémekben
való oldódása azonban nem csupán fizikai, hanem részben kémiai folyamat is, mert
ún. fémes hidridek keletkezésével jár.
• Egyéb gázokhoz hasonlítva, feltűnően nagy az elektromos vezetőképessége (ez a
fémekre hasonlító tulajdonsága).

Kémiai tulajdonságai

• Reakciókészsége a molekulákon belüli erős kovalens kötések miatt közönséges

körülmények között igen csekély, szobahőmérsékleten csak halogénekkel vegyül. Az
aktiválási energia biztosításával (melegítés stb.) vagy csökkentésével (Pt katalizátor)
igen heves reakciókban vehet részt (durranógáz). A disszociáció endoterm folyamat
H2 2H ( H= ±435,4kJ/mol), a hőmérséklet emelésével fokozódik, de a nagy kötési
energia következtében csak 2000°C felett számottevő és vezet egyensúlyra.
• Általában redukálószer, majdnem minden nemfémmel közvetlenül egyesíthető. Sok
fém-oxidot képes vízkilépés közben redukálni. Ha fekete réz(II)oxidot hidrogéngázban
hevítünk, a réz-oxid elemi rézzé redukálódik: CuO + H2 Cu + H2O. A nagyon
negatív redoxpotenciálú fémek (pl. Mg, Al stb.) hidrogénnel nem redukálhatók! Igen
erős a naszcensz (atomos állapotban levő) hidrogén redukálóképessége. Az atomos
hidrogén nagyobb aktivitásával magyarázható egyes fémek (pl. Pt, Pd, Ni)
hidrogénátvivő katalizátorként való viselkedése is. A hidrogén ugyanis e fémek
felületén adszorbeálódva illetve bennük oldódva atomos szerkezetűvé válik.
• A kis elektronegativitású fémeket oxidálja:
2Na + H2 2NaH
amely folyamatban hidridek képződnek!
• Oxidációfoka csak +1 illetve -1 lehet!
• Ionizációs energiája igen nagy (13,6eV), egyes nemesgázok ionizációs energiáját is
megközelíti (Kr), sőt meghaladja (Xe). Ilyen nagy ionizációs energiát a közönséges
 kémiai reakciók általában nem fedezhetnek, a hidrogén tehát nem alkot pozitív
töltéssel ionvegyületeket, még a legnagyobb elektronegativitású elemekkel sem! A
hidrogén pozitív ionként vegyületekben nem létezhet (ez igaz a savak esetén is, ahol is
nem H+ ion keletkezik, hanem hidroxóniumion:
HX + H2O H3O+ + X-, tehát hidrogénion átmenetileg sem képződik).
• Hidrogénkötések kialakítására alkalmas (hidrogénhíd), azaz nagy elektronegativitású
elemek (F,O) nagy polaritású vegyületeiben a hidrogénion (proton) egyidejűleg két
molekula elektronfelhőjére is olyan vonzó hatást fejthet ki, aminek következtében a
két molekula között kémiai kapcsolat létesül. Ennek nagy jelentősége van számos
vegyület (fehérjék, nukleinsavak) szerkezetének kialakításában (ls. a megfelelő
fejezeteket)!
• A hidrogénatom egy elektron felvételével negatív töltésű hidridionná (H-) alakul,
mely 1s2 elektronkonfigurációval, telített hélium héjjal rendelkezik. A hidridionnak
kémiai folyamatokban való képződésének és stabilitásának az energetikai feltételei
biztosítottak! A hidrogén elektronaffinitása 0,7eV, tehát kis ionizációs energiájú
elemekkel (alkálifémekkel, alkáliföldfémekkel) olyan ionvegyületekké egyesülhet,
amelyeknek a kristályrácsa pozitív töltésű fémionokból és negatív töltésű
hidridionokból áll! Ezeket a vegyületeket sószerű hidrideknek nevezzük.
• Oxigénnel szobahőmérsékleten nem vegyül, levegőn vagy oxigéngázba meggyújtva
azonban színtelen lánggal vízzé ég el: 2H2 + O2 2H2O. Hidrogén- és oxigéngáz 2:1
térfogatarányú keveréke az ún. durranógáz, meggyújtásakor igen hevesen robban. A
durranógáz robbanékonysága arra vezethető vissza, hogy a reakció láncmechanizmus
szerint zajlik le.
• Reagál a klórral, a H2 és a Cl2 1:1 térfogatarányú keveréke is veszélyes robbanóelegy,
a klórdurranógáz! Ez nemcsak hevítéskor, hanem fényhatásra is felrobban! A reakció
szintén láncmechanizmusú.
H2 + Cl2 2HCl

Előfordulás

A hidrogén a legelterjedtebb elemek közé tartozik a Földön, kötött állapotban az oxigén után a
második leggyakoribb elem (pl. vízben, fontos alkotóeleme minden szerves vegyületnek stb.),
elemi állapotban azonban igen ritka, csak vulkáni gázokban és nyomokban (0,01 térf.%) a
levegőben fordul elő.

Előállítás

• Laboratóriumi célokra rendszerint kisebb mennyiségű, de nagyobb tisztaságú

hidrogénre van szükség.

Savakból a hidrogénnél negatívabb elektródpotenciálú fémekkel fejleszthető

hidrogén.
A folyamat lényege, hogy a fém redukálja a hidrogéniont.
Legtöbbször 1:1 arányban hígított sósavból vagy 25-30%-os kénsavból cinkkel nyerik:

Zn + H2SO4 H2 + ZnSO4

Egyes (amfoter jellegű) fémekkel lúgokból is fejleszthető hidrogén, ilyen pl. az

alumínium:
 2Al + 2NaOH + 2H2O 2NaAlO2 + 3H2
2Al + 2NaOH + 6H2O 2Na[Al(OH4)] + 3H2

Erősen negatív elektródpotenciálú fémek (Na, Ca) vízből is hevesen fejlesztenek

hidrogént:

2Na + 2H2O H2 + 2NaOH

Ca+ 2H2O H2 + Ca(OH)2

Kémiailag tiszta hidrogént víz elektrolízise útján állíthatunk elő. Mivel a víz
vezetőképessége igen csekély, a vizet megsavanyítva (H2SO4) vagy meglúgosítva

(NaOH) szokták elektrolizálni, amikor a hidrogén a katódon fejlődik (e folyamatot az

iparban is használják):

H3O+ + e- H2O + H

• Ipari előállítása esetén nagyobb mennyiségű, kisebb tisztaságú, de gazdaságosan

kinyerhető termék a cél. Leggazdaságosabb az ún. vízgázreakció, amikor izzó szénre
1000°C körüli hőmérsékleten vízgőzt fúvatnak. Ekkor a reakció eredményeképpen CO
és H2 gáz keveréke, ún vízgáz keletkezik: C + H2O CO + H2. A gázelegy CO-
tartalmát újabb hidrogén előállítására használhatják fel, amikor a vízgázt vízgőzzel
elegyítve 450°C körüli hőmérsékleten vas-oxid katalizátoron vezetik keresztül. Ekkor
a vízgáz CO-tartalma a vízgőzt redukálja, ezáltal újabb mennyiségű hidrogén szabadul
fel:
CO + H2O CO2 + H2.
Előállítható hidrogén földgázból (szénhidrogénekből) is. A szénhidrogének magas
hőmérsékleten (1000°C) katalizátor (Al2O3, Ni) jelenlétében vízgőzzel
hidrogénképződés közben bomlanak: CH4 + H2O 3H2 + CO majd CO + H2O CO2
+ H2.
Hidrogén keletkezik a NaCl-oldat ipari elektrolízisekor.

Felhasználás

• Laboratóriumban főként redukálószerként alkalmazzák.

• Iparban a szintetikus vegyipar alapanyaga: ammóniagyártás (Haber-Bosch-féle
ammóniaszintézis), szintetikus benzin (Fischer-Tropsch-féle eljárás), metil-alkohol
stb.
• Margaringyártás illetve a szappan és növényolajipar az olajok telítéséhez,
"olajkeményítéshez" használ jelentős mennyiségű hidrogént.
• Magas hőfokú láng előállítására (autogén hegesztése), amikor a hidrogén lángjába
oxigént fúvatnak, így kb. 2500°C érhető el.
• Az ipar nagy mennyiségben használja fűtésre, főként a vízgáz és a világítógáz (városi
gáz) alkotórészeként. A vízgáz a legjobb ipari fűtőgázok egyike.
• Atomenergia termelés nyersanyaga, illetve a nehézvíz (D2O) atomreaktorokban
neutronlassító anyag.

Összefoglalás
Halogének
Halogénvegyületek

A halogének nemfémes elemekkel képzett vegyületei közül a legnagyobb jelentősége a

hidrogén-kloridnak van!

Hidrogén-klorid, HCl

Molekulaszerkezet
Poláros kovalenskötés található a molekulában: - , a molekula dipólusos.

Fizikai tulajdonságok

• Színtelen, szagtalan, mérgező gáz.

• Vízoldhatósága kitűnő: HCl + H2O H3O+ + Cl-. Vizes oldata a sósav (a tömény
cc.sósav 38tömeg%-os, füstölgő folyadék).

Kémiai tulajdonságok

• Reakció fémekkel: a sósav a negatív redoxpotenciálú fémeket általában jól oldja

2Al + 6HCl 2AlCl3 + 3H2; ionosan 2Al + 6H+ 2Al3+ + 3H2

• Reakció szerves vegyületekkel: telítetlen szerves vegyületekkel addíciós reakcióban

reagál.

Előfordulás

A természetben vulkáni gázokban, egyes vulkáni vidékeken eredő folyókban található. Nagy
az élettani jelentősége (ls. gyomorban 0,1M oldat).

Előállítás

• Laborban: NaCl + cc.H2SO4 NaHSO4 + HCl

• Iparban: H2 + Cl2 2HCl

Halogén-oxosavak és sóik
 Az oxigéncsoport elemei

(Kalkogén elemek)

Allotrópia: egyes elemek azon tulajdonsága, hogy különböző kristályszerkezetű, illetve

moláris tömegű módosulatokban fordulhatnak elő.

Az oxigén és vegyületei

Molekulaszerkezet

Kétatomos, apoláris molekula, melyben a két oxigénatom 2-2 pár nélküli elektronja két
kovalens kötést létesít, azaz egy szigma- és egy pi- kötést tartalmazó kettőskötés alakul ki.
Az oxigénmolekula igen stabilis, kötési energiája igen jelentékeny:

E(O=O) = ~500kJ/mol

Az ózon háromatomos molekulákból áll:

Az oxigén elektronegativitása és elektronaffinitása (-7,82eV) igen nagy, ezért a oxigénatom

két elektron felvételével 2 negatív töltésű oxigénionná (O2-) alakulhat át (oxigénionok csak
ionrácsú kristályokban, esetleg gázállapotban fordulnak elő, mert vizes oldatokban nem
stabilisak, vízzel rögtön hidroxidionokká alakulnak).
Nagyobb elektronegativitású elemekkel az oxigénatom két magányos elektronja révén
könnyen hoz létre kovalens kötéseket; nagy elektronegativitása és kis kovalens atomrádiusza
(0,74nm) következtében igen hajlamos kettős kötések kialakítására.

Fizikai tulajdonságok

• Standard körülmények között gáz.

• Színtelen, szagtalan. Az ózon kék színű, jellegzetes szagú, az oxigénnél másfélszer
sűrűbb gáz. (Nevét a szagáról kapta: "ozein" azt jelenti "bűzleni".)
• Olvadás- és forráspontja alacsony (apoláris molekula, gyenge polarizálhatóság).
• Vízben kismértékben, apoláris oldószerekben jobban oldódik (apoláris molekula,
gyenge polarizálhatóság), az ózon az oxigénnél lényegesen jobban oldódik vízben.

Kémiai tulajdonságok

• Közönséges körülmények között nehezen vihető reakcióba, a nagy kötési energia miatt
ugyanis nagy az aktiválási energia. Magasabb hőmérsékleten vagy atomos állapotban
azonban igen reakcióképes, nagyon sokféle anyaggal, igen hevesen tűztünemény
közben reagál, egyesül.
• Oxidálószer.

Reakciók:

• Fémekkel általában közvetlenül egyesül, csak a nemesfémekkel nem egyesíthetők

közvetlenül. A többi fém, aktivitásától függően alacsonyabb vagy magasabb
hőmérsékleten vegyül az oxigénnel. Több fém lassabban oxidálódik, mert felületükön
védő oxidréteg alakul ki, amely a folyamat továbbhaladását gátolja (Al, Zn, Sn, Cr, Ni
stb.). A fémeknek levegő, esetleg víz jelenlétében végbemenő lassú oxidálódását
korróziónak nevezzük. Fémekkel általában oxidokká, a legtöbb alkálifém peroxiddá,
illetve szuperoxiddáalakul:

2Na + O2 Na2O2
4Al + 3O2 2Al2O3

• Hidrogénnel az oxigén magasabb hőmérsékleten hevesen vegyül, keverékük a

durranógáz.

• A nemfémes elemek közül csak a nemesgázok és a halogének nem egyesíthetők

közvetlenül az oxigénnel. A többi nemfém és félfém közvetlenül is egyesíthető
oxigénnel.

4P + 5O2 2P2O5

• A szerves vegyületek többsége oxigénben vagy levegőn meggyújtható és elégethető.

Az oxigénvegyületekben a kötés ionos vagy kovalens, ez a jelleg az oxigén partnerének az

elektronegativitásától függ: a legkisebb EN-ú ionos jellegű oxidjainak az ionrácsától a
közepes EN-ú elemek oxidjainak többé-kevésbé ionos jellegű, kovalens kötésű atomrácsain
keresztül a nagyobb EN-ú, nemfémek oxidjainak a kovalens kötésű molekularácsáig
fokozatos az átmenet.
Előfordulás

A Földön a leggyakoribb, legnagyobb mennyiségben előforduló elem

• Elemi állapotban, a levegőben 21 térf.%-ban van jelen.

• Kötött állapotban rengeteg vegyületben fordul elő: víz alakjában a hidroszférát alkotja;
különböző ásványok, elsősorban a kőzetalkotó szilikátok alakjában a földkéreg
tömegének csaknem a felét alkotja. Számos szerves vegyület alkotója.

Előállítás

Laboratóriumban:

• higany(II)-oxid vagy kristályos KMnO4 hevítésével

2HgO 2Hg + O2
2KMnO4 K2MnO4 + MnO2 + O2

• hidrogén-peroxidból katalizátorral (MnO2, finom eloszlású Pl vagy Ag stb):

2H2O2 2H2O + O2

• híg kénsavas hidrogén-peroxid-oldatból kristályos kálium-dikromát segítségével:

3H2O2 + K2Cr2O7 + 4H2SO4 Cr2(SO4)3 + K2SO4 + 7H2O + 3O2

Iparban:

• a levegő cseppfolyósításával és a cseppfolyós levegő szakaszos lepárlásával.

Felhasználás

• Az ipar magas hőmérsékletű lángok előállítására használja. Oxigénnel kevert éghető

gázok (acetilén, hidrogén) lángjának a hőmérséklete 3000-3500°C-ot is elérheti, ezért
nehezen olvadó anyagok (platina, kvarc) megolvasztására, fémek autogénhegesztésére
és vágására használják.

• Vegyipar oxigént használ salétromsavgyártáshoz (ammónia oxidálására);

• Generátorgáz, vízgáz, ammóniaszintézis-gáz előállításánál;

• Vasgyártás, acélgyártás.

• Gyógyászat.

Oxigénvegyületek

Ide soroljuk az oxidokat, peroxidokat, szuperoxidokat, hidroxidokat, oxosavakat és azok sóit.

OXIDOK
Kén és vegyületei

Kén (Sulfur, thion)

A kénnek többféle allotrop módosulata van, ezek közül szobahőmérsékleten a romboskén (a-
kén) a stabilis. A rombos kén 95,5°C feletti hőmérsékleten egyhajlású vagy monoklin kénné
(b-kén) alakul át. A monoklinkén hosszú, tűkristályokat alkot. A monoklin tűkristályok
átlátszóságukat néhány nap alatt elvesztik, mert rombos kénmódosulattá alakulnak át. Külső
alakjukat azonban kristályszerkezetük megváltozása után is megtartják, e jelenséget a
kristálytan álalakúságnak, pszeudomorfiának nevezi.
A kén négyféle, 32-, 33-, 34- és 36-os tömegszámú izotópok keveréke. Ezek között a 32S
izotóp mennyisége túlnyomó.

Fizikai tulajdonságok

• A rombos és a monoklin kén egyaránt jellegzetesen sárga színű, üvegfényű, kis

keménységű, rideg anyag.
• A hőt és az elektromosságot nem vezeti.
• Vízben nem oldódik; jól oldja a szén-diszulfid (CS2) és a kén-diklorid (SCl2), többé-
kevésbé egyes szerves oldószerek is.
• Mindkét allotrop módosulat molekularácsos. A kristályok rácspontjaiban 8
kénatomból álló kénmolekulák foglalnak helyet (S8). A nyolcatomos kénmolekulák
gyűrű alakúak
• A két módosulat op.-ja különböző: a rombos kéné 112,8°C, a monoklin kéné
118,95°C.
• Ha a ként óvatosan úgy olvasztjuk meg, hogy az olvadék hőmérséklete ne emelkedjék
sokkal az olvadáspont fölé, akkor a kén világossárga, kis viszkozitású folyadékká
olvad (az olvadék nyolcatomos gyűrűmolekulák halmaza). Ha ezt az olvadékot tovább
melegítjük, akkor 150°C felett barnulni és sűrűsödni kezd (a gyűrűk kezdenek
felhasadni), 190°C körül viszkozitása olyan nagyra nő, hogy ki sem önthető (a
felhasadt gyűrűkből láncok keletkeznek, amelyek egymásra csavarodnak,
összefonódnak). További hevítéskor színe tovább sötétedik, viszkozitása azonban
csökkenni kezd, újra hígan folyóvá válik (a hosszú láncok darabokra szakadnak).
• 444,6°C-on forr. Gőze vörösbarna színű, hirtelen lehűtéskor szublimálnak.
• Ha a forráspontja közeléig hevített kénolvadékot hirtelen lehűtjük, akkor gumiszerűen
nyúlós, ragadós alaktalan vagy amorf kénné alakul át. Ez szobahőmérsékleten rombos
kénné alakul át.

Kémiai tulajdonságok

• Elektronegativitása 2,5. Nála kisebb EN-ú elemekkel (fémekkel, félfémekkel) -2-es

oxidációfokkal szulfidokat alkot.
• Az erősen negatív redoxpotenciálú fémek szulfidjai és poliszulfidjai ionvegyületek,
ionráccsal rendelkeznek.
• A kevésbé pozitív fémekkel és a nemfémekkel mindig kovalens kötéssel vegyül.
• A nála nagyobb EN-ú nemfémekkel alkotott vegyületeiben oxidációfoka +2, +4 és +6
lehet (pl. kén-oxidok stb.).
• A szulfidion (S2-) vizes oldatban stabilis.
 • Reakciókészsége közönséges hőmérsékleten nem nagy, magasabb hőmérsékleten
azonban a legtöbb elemmel közvetlenül egyesíthető.

Reakciók

• Fémekkel és félfémekkel - az arany, a platina és az iridium kivételével - szulfidokká

egyesül. Már szobahőmérsékleten reagál az alkálifémekkel és a rézzel. Egyéb fémek
és a kén egyesülése magasabb hőmérsékleten gyakran tűztünemény kíséretében
játszódik le:

Fe + S FeS
Zn + S ZnS
Cu + S CuS
Mg + S MgS

• Hidrogénnel 400°C körüle hőmérsékleten megfordítható folyamatban hidrogén-

szulfiddá egyesül:

H2 + S H2S

• Nemfémekkel - a jód, a nitrogén és a bór kivételével - egyesül.

• Oxigénnel reagálva halványkék lánggal kén-dioxiddá ég el (égésekor nyomokban

kén-trioxid is keletkezik:

S + O2 SO2

• Izzó szénen átvezetett kéngőzök a szénnel szén-diszulfiddá egyesülnek:

C + S2 CS2

• A savak általában nem hatnak rá, de az erősen oxidáló hatású savak, mint a tömény
salétromsav, kénsav és a királyvíz, oxidálás közben oldják.

• Erős lúgokban (alkálifém-, alkáliföldfém-hidroxidokban) poliszulfidok képződése

közben oldatba megy (diszproporcionálódik), pl.:

12S + 3Ca(OH)2 2CaS5 + CaS2O3 + 3H2O

Előfordulás

Elemi állapotban és vegyületek alakjában egyaránt előfordul.

• Elemi állapotban terméselemként, vulkanikus vidékeken fordul elő nagyobb

mennyiségben.
• Kötött állapotban főként szulfidok és szulfátok formájában. Kéntartalmú vegyületek:
FeS2 pirit; CuFeS2 kalkopirit; ZnS szfalerit; PbS galenit; HgS cinnabarit; Sb2S3
antimonit; CaSO4•2H2O gipsz; CaSO4 anhidrit; BaSO4 barit; MgSO4•7H2O keserűsó
stb.

Előállítás
Laboratóriumban:

• Szulfidok oxidációjával.
• Szulfidok és szulfitok vagy tioszulfátok szinproporciós reakciójával.

Iparban:

• Szulfidok hőbontásából, szulfidok pörköléséből:

2H2S + SO2 3S + 2H2O

Felhasználás

• Kozmetikaiparban.
• Kénsavgyártás.
• Gyógyszergyártás.
• Növényvédőszerek gyártása.
• Vulkanizálás.

Kénvegyületek

A legfontosabb kénvegyületek oxidációs számaikkal, és átalakításuk egymásba:

Szulfidok
A legfontosabb oxidok
Kénessav Kénsav
Sóik:

• glaubersó Na2SO4•10H2O
• keserűsó MgSO4•7H2O
• gipsz, máriaüveg, alabástrom CaSO4•2H2O
• rézgálic CuSO4•5H2O
• vasgálic FeSO4•7H2O
stb.

A nitrogéncsoport elemei

A nitrogéncsoport elemei a periódusos rendszer V. oszlopának 1. csoportját alkotják. Páratlan

rendszámú elemek lévén csak egy vagy két izotópjuk van, a foszfor ( ), az arzén ( )

és a bizmut ( ) tiszta elem.

arzén,
nitrogén foszfor bizmut
antimon

ns2p3
Stabil pi-átfedéseket, többszörös kötéseket azonban
Vegyérték-
csak a viszonylag kis rádiuszú és a többiekénél
elektronok
lényegesen nagyobb EN-ú N-atomok tudnak egymás
között kialakítani.

N2 Sárga és
Sárga és Szürke
molekularácsos, szürke
Halmazszerkezet vörös fémes,
standard módosulat
módosulat rétegrácsos
állapotban gáz félfémek

min.: –3 NH3 –3 és +5 +3 és +5 főként +3

max.: +5 HNO3
Oxidációs szám

Legfeljebb 4 Lehetnek 5
vegyértékű! vegyértékűek is!
A fémes jellegnek rendszámuk növekedésével párhuzamos megjelenése és fokozódása
elektronegativitásuk fokozatos csökkenésével kapcsolatos, ami vegyértékhéjuk
konfigurációjával együtt, kötésük jellegét, molekula- illetve rácsszerkezetük kialakulását,
típusát megszabja.

A molekuláris szerkezetű módosulatoknak, a nitrogénnek és a fehér foszfornak az olvadás- és

a forráspontja alacsony, az atomráccsal rendelkező módosulatoké természetszerűleg
magasabb.

Nitrogén

A nitrogén név "salétromképzőt" jelent (nitrum = salétrom)

Molekulaszerkezet

• Mint azt láttuk ns2np3 konfigurációjú, alapállapotban 3 pár nélküli elektronnal

rendelkezik.

• Kétatomos molekulákat alkot N2, atomjai között három kovalens kötés van (N N). A
nitrogénmolekulák igen állandóak, még 4000°C körül is csak alig (?3%-ban)
disszociálnak atomjaikra. Nagy stabilitása arra vezethető vissza, hogy benne a két
nitrogénatomot 3 kovalens elektronpár nagyenergiájú kötése tartja össze, a
kötéstávolság igen kicsi (0,1097nm), a molekula disszociációs energiája igen nagy, és
igen nagy az aktiválási energiája is.

• A természetes nitrogén két izotópot tartalmaz, túlnyomó mennyiségben (99,71%-ban)

14-es tömegszámú nitrogénizotópot ( ) és csekély mennyiségben (0,29%) 15-ös

tömegszámú izotópot ( ).

• Elektronegativitása 3, a fluór és az oxigén elektronegativitása után a legnagyobb.

Fizikai tulajdonságok

• Színtelen, szagtalan, a levegőnél kissé könnyebb, igen nehezen cseppfolyósítható gáz.

A folyékony és a szilárd nitrogén is színtelen.
• Vízben csak igen kis mértékben, az oxigénnél is rosszabbul oldódik.
• Nagystabilitású, nehezen gerjeszthető molekulái apolárisak és alig polarizálhatók (ez
tükröződik a nitrogén igen alacsony olvadás és forráspontjában.

Kémiai tulajdonságok

• Nagy stabilitásának következményeként a nitrogén elemi állapotban rendkívül inaktív,

a nemesgázok után a legközömbösebb elem. Szobahőmérsékleten (a lítium
kivételével) egyáltalán nem vegyül, csak magasabb hőmérsékleten reagál.
Reakciók:

• Lítiummal már szobahőmérsékleten reagál:

6Li + N2 2Li3N

• Negatívabb redoxpotenciálú fémekkel (pl. Mg) magasabb hőmérsékleten nitridekké

egyesül:

3Mg + N2 Mg3N2

• Hidrogénnel katalizátor jelenlétében 400°C felett ammóniává egyesül:

N2 + 3H2 2NH3

• Nemfémekkel vagy egyáltalán nem, vagy csak igen magas hőmérsékleten lép
reakcióba. Így például halogénekkel nem reagál, szilíciummal, bórral 1000°C felett,
szénnel 3000°C-on vegyül,

• Oxigénnel csak az elektromos szikra, ívfény hőmérsékletén (3500°C) egyesül

nitrogén-monoxiddá:

N2 + O2 2NO

Oxidációfoka vegyületeiben -3 és +5 között változhat.

• Fémekkel és hidrogénnel alkotott vegyületeiben oxidációfóka negatív, többnyire -3,

• a nemfémes elemekkel (F,O) szemben pozitív.

• Fluoridjaiban (NF3) csak +3 oxidációfokú lehet, ugyanis csak trihalogenideket

alkothat. Ha ugyanis vegyértékhéjának három párnélküli elektronja három
halogénatomot 1-1 kovalens kötéssel megköt, a három kovalens elektronpár és a
nitrogén magányos elektronpárja a nitrogénatom vegyértékhéját már telíti!

• Egyes oxigénvegyületeiben a nitrogén oxidációfoka +5 (N2O5, ), ahol a

nitrogénatom magános elektronpárja datív (donor) illetve delokalizált pi-párként vesz
részt a koordinációs egység kötésrendszerének kialakításában.

Előfordulás

• Elemi állapotban a levegő 78 térf.%-a.

• Vegyületeiben: nitrátok (salétromok), nitritek, ammónia, ammóniumsók,

nitrogéntartalmú szerves vegyületek (ls. fehérjék, nukleinsavak) formájában található
meg.
Előállítás

Laboratóriumban: az ammónium-nitrit tömény oldatának hevítésével, ugyanis hevítés hatására

(kb. 80°C-on) nitrogénre és vízre bomlik:

NH4NO2 N2 + 2H2O

Iparban: a levegőből, a levegő cseppfolyósításával és a cseppfolyós levegő szakaszos

lepárlásával történik.

Felhasználás

• Indifferens gázként oxidációs folyamatok megakadályozására (pl. a villanyégők

készítésénél stb.)
• Szintetikus ammónia,
• ezen keresztül salétromsav gyártására.
• Különféle nitrogén műtrágyák előállítására.

Foszfor

A foszfor a tiszta elemek közé tartozik, a természetes foszfor valamennyi atomja azonos

tömegszámú ( ). Ismeretesek azonban más tömegszámú, mesterségesen előállított

radioaktív foszforizotópok is (30P, 32P), amelyek biológiai folyamatok tanulmányozásánál,
vagy gyógyászati szempontból nagy jelentőségűek.

Molekulaszerkezet

• A foszforatomok a foszforgőzökben 4-atomos molekulákat alkotnak (P4). E molekulák

tetraéderes szerkezetűek, stabilitásuk jelentékeny, csak 800°C felett kezdenek P2-
molekulákra disszociálni. A P2 molekulák atomokra való bomlása pedig csak 2000°C
körüli hőmérsékleten válik jelentősebbé.

• A foszforgőzök lehűtésekor a foszfornak a fehér (sárga) módosulata keletkezik,

melyben a P4-molekulák szabályos rendszerű molekularácsba rendeződnek. Ha a
foszfort kikristályosítjuk, akkor ugyancsak a fehér módosulata kristályosodik ki
színtelen, áttetsző tetraéderekben.

• A színtelen foszfor azonban már szobahőmérsékleten állva is elveszíti áttetszőségét,

lassan megsárgul majd fokozatosan a foszfor legstabilisabb módosulatává,
vörösfoszforrá alakul át. A vörösfoszforban a P4-molekulák láncszerűen egymáshoz
kapcsolódnak, egydimenziós, láncszerkezetű atomrácsot alkotva.
 • Magas hőmérsékleten (400-500°C) a vörösfoszfor szublimál. Termikus
disszociációjakor molekulaláncolatokból álló rácsa monomer P4-molekulákra bomlik
(így gőzének lecsapódásakor fehérfoszfor keletkezik).

• Van a foszfornak egy harmadik, csak különleges körülmények között (igen nagy
nyomáson) keletkező és létező, labilis módosulata is, a fekete vagy fémes foszfor,
melynek réteges atomrácsa van.

Fizikai tulajdonságok

A fehér- és a vörösfoszfor fizikai és kémiai tulajdonságai eltérő molekula- illetve

atomrácsszerkezetük következtében igen jelentékenyen különböznek.

fehérfoszfor vörösfoszfor

Keletkezési körülményeitől
Sárgásfehér, átlátszatlan kristályos
függően színe világosabb-sötétebb
anyag.
ibolyásvörös.

Molekularácsos, ezért lágy, késsel

Atomrácsos.
vágható.

Olvadáspontja alacsony (44°C),

ezért víz alatt könnyen
megolvasztható.
Kis mértékben már
szobahőmérsékleten is párolog,
ennek következtében jellemző,
kellemetlen szaga van.
Sűrűsége a fehérfoszforénál
nagyobb; olvadáspontja (589,5°C)
sokkal magasabb, de csak
nagyobb nyomáson olvasztható
meg, mert alacsony nyomáson
szublimál.

Vízben gyakorlatilag oldhatatlan,

azt mégis jellemző
„foszforszagúvá teszi”.
Szervetlen és szerves
Legjobb oldószere a szén-diszulfid oldószerekben egyaránt
(CS2), valamint jól oldódik egyes oldhatatlan.
szerves oldószerekben is:
benzolban, éterben, zsírokban,
olajokban stb.
Kémiai tulajdonságok

Jelentős különbség van a két módosulat reakciókészségében is!

fehérfoszfor vörösfoszfor

Reakciókészsége
Igen reakcióképes!
lényegesen kisebb.

Rendkívül gyúlékony! A darabos foszfor

Gyulladási hőmérséklete
gyulladási hőmérséklete kb. 60°C, ezért
lényegesen magasabb (kb.
enyhe melegítéskor, vagy dörzsölés,
400°C), ezért levegőn,
napsütés hatására is lángra lobban.
szobahőmérsékleten nem
Égéskor difoszfor-pentoxid keletkezik:
oxidálódik, s így
szabadon is eltartható!
4P + 5O2 2P2O5 (P4O10)

A levegővel érintkező foszfor felülete és a

belőle elillanó gőzök a foszfor gyulladási
hőmérséklete alatt, szobahőmérsékleten is
lassan oxidálódnak. Vízgőz jelenlétében a
foszfor lassú oxidációját sötétben is jól
látható foszforeszcencia kíséri (innen a
név is). A lassú oxidációval difoszfor-
trioxid keletkezik:

P4 + 3O2 P4O6

Gyúlékonysága és metastabilis volta miatt

csak víz alatt, sötétben tartható el!

Reakciók

Számos fémmel, félfémmel és nemfémes Reakciói eredményeként

elemmel reagál (alkálifémek, antimon, ugyanazok a vegyületek
kén). keletkeznek, mint a
Halogénekkel tűztünemény közben fehérfoszfor esetén!
egyesül:

Hidrogénnel foszfor-hidrogén (PH3)

Fémekkel és félfémekkel foszfidokká

vegyül.

Oxigénnel szembeni nagy reakciókészsége

miatt erősen redukáló hatású.

Erős lúgokban foszfor-hidrogén és

hipofoszfit képződése közben oldódik,
diszproporcionálódik:

P4 + 3KOH + 3H2O PH3 + 3KH2PO2

Erős méreg! A bőr zsírrétegében is Gyakorlatilag nem

oldódik. Ugyancsak mérgezőek a foszfor mérgező, mert nem
gőzei, valamint a lassú oxidációkor oldható (nem szívódik
keletkező átmeneti termékek és általában a fel) és mert közönséges
3-as oxidációfokú vegyületei! hőfokon nem oxidálódik.

Nem mérgezőek általában a +5 oxidációfokú vegyületek, sőt az

életfolyamatokban nagy szerepet játszanak

Oxidációfok

A foszfor elektronegativitása közepes értékű (2,1), ezért fémekkel és nemfémekkel egyaránt

kovalens kötésekkel vegyül, ami fémekkel alkotott vegyületei (foszfidok) esetében
atomrácsot, nemfémekkel (halogének, oxigén) molekulavegyületeket eredményez.
Oxidációfoka -3 és +5 között változik, többnyire -3 vagy +3 és +5. Vegyületei közül a +5
oxidációfokúak a legállandóbbak.

Előfordulás

• Nagy reakciókészsége miatt elemi állapotban a természetben nem fordul elő.

 • Nem fordulnak elő a +3-as oxidációfokú foszforvegyületek sem nagy oxidációs
hajlamuk következtében.
• Elterjedtek viszont a +5-ös oxidációfokú foszforvegyületek, az ásványvilágban
ilyenek a foszfátok. Ásványaik: apatit [Ca5(PO4)3F]; foszforit [Ca3(PO4)2].
• Biológiai jelentősége a foszfornak igen nagy (csont, energiatermelés: ATP, fehérjék,
nukleinsavak stb)!

Ipari alkalmazás

• A vörösfoszfort gyufagyártásra használják (biztonsági gyufa, ahol a foszfor és a

KClO3 reakciója indítja meg az égést).

Nitrogénvegyületek

oxigéntartalmú
nitridek
vegyületek

sószerű kovalens

• Nem tisztán • NH3-H2N— • Pozitív

ionvegyületek NH2 oxidációs
szám.
• Li3N, Ca3N2 stb. (hidrazin)

• Vízzel azonnal
hidrolizálnak

Ca3N2 + 6H2O
3Ca(OH)2 +
2NH3
Tulajdonképpen az ammóniából, mint „savból”
származó sónak tekinthetők a nitridek.

Ammónia

Molekula

• Trigonális piramis.
• Dipólus molekula.
• Hidrogénkötések kialakítására képes.
Fizikai tulajdonságok

• A levegőnél kisebb sűrűségű, színtelen, szúrós szagú gáz.

• Vízben kitűnően oldódik (szökőkút).
• Könnyen cseppfolyósítható és nagy a párolgáshője (erős hidrogénkötések)!

Kémiai tulajdonságai

• A vízhez viszonyítva gyenge bázis:

NH3 + H2O

• Savakkal reagál:

NH3(g) + HCl(g) NH4Cl(sz) (fehér füst)

• A nitrogén nemkötő elektronpárjával datív kötésre képes, ezért komplexekben kitűnő

ligandum: [Cu(NH3)4]2+; [Ag(NH3)2]+; [Zn(NH3)6]2+ stb.

Előfordulás

• Szerves anyagok bomlástermékeként (trágya).

• Vulkanikus területeken.

Előállítás

Laboratóriumban:

• Ammóniumsókból, erősebb, kevésbé illékony bázissal:

Iparban:

• Szintézissel elemeiből. A körülmények: 500°C, ami elég magas ahhoz, hogy a reakció
sebessége elég nagy legyen, de az egyensúlyt nem befolyásolja kedvezőtlenül. 25-
30MPa (egyensúlyt tolja el az ammónia képződés irányába) és katalizátor (megfelelő
reakciósebessé):

N2 + 3H2 2NH3
Felhasználás

• Hűtőgépekben (nagy párolgáshő!).

• Tisztítószer (szalmiákszesz).
• Analítikai reagens.
• Műtrágya, műtrágyagyártás.

Sói

• Ammóniumsók!
• Az ammónia gyenge bázisossága miatt az ammóniumionok savasan hidrolizálnak!

Oxigéntartalmú nitrogénvegyületek

N
oxidációs oxidok oxosavak sóik
száma

N2O dinitrogén-oxid

N=N=O
+1
• színtelen gáz
(formális)
• vízben gyakorlatilag
nem oldódik

• altatószer
+2 NO nitrogén-monoxid

N O

• színtelen gáz

• vízben gyakorlatilag
nem oldódik

• igen reakcióképes:

2NO + O2 2NO2

(levegőn
közönséges
körülmények között
azonnal megbarnul)
 • dimerizációra
képes (N2O4)

• komplexképző
N2O3 dinitrogén-trioxid HNO2 salétromossav
Nitritek
• csak alacsony • csak híg vizes
hőmérsékleten oldatban létezik • stabilabbak,
stabilis kevésbé
• gyenge sav bomlékonyak,
• égszínkék folyadék mint a
• bomlékony salétromossav
• elbomlik –10°C 3HNO2 HNO3 + (az alkáli-
felett 2NO + H2O nitritek a
+3 (diszproporció) nitrátoknál is
N2O3 NO2 +NO stabilabbak)
• redukáló hatás: (a
KMnO4-et, közben NaNO3
• a vízzel reakcióba
nitráttá oxidálódik)
lép
Na
• oxidáló hatás: (I–, NO2 +
N2O3 + H2O
H2S-t, közben NO-á
2HNO2
redukálódik)
a salétromossav
anhidridje
+4 NO2 nitrogén-dioxid

• vörösbarna,
jellegzetes szagú
gáz

• szerkezetéből
következően
dimerizálódik,
elszíntelenedik,
további hűtéssel
színtelen
folyadékhoz jutunk:

2NO2 N2O4

• a vízzel kémiai
reakcióba lép:

2NO2 + H2O
HNO2 + HNO3

a salétromossav és
 a salétromsav
vegyes anhidridje

N2O4 dinitrogén-
tetraoxid O2N—
NO2
+5 N2O5 dinitrogén-pentaoxid HNO3 salétromsav
Nitrátok
• fehér, kristályos • színtelen folyadék
• a
• szilárd állapotban • a vízzel korlátlanul salétromsavnál
ionrácsos: elegyedik (H-kötés) stabilabbak, de
hevítés
• fény hatására hatására
nitril , nitrát bomlik bomlanak

2HNO3 2NO2 + 2KNO3

• gőzében molekulák: H2O + 2KNO2 + O2

O2N—O—NO2 (sötét üvegben • tipikus

tárolják) ionvegyületek
• vízzel könnyen ezért jól
reakcióba lép • erős sav oldódnak
vízben
N2O5 + H2O • erős oxidálószer
2HNO3 (választóvíz), az Au NaNO3 chilei
és a Pl kivételével a salétrom
a salétromsav pozitív
anhidridje redoxpotenciálú KNO3
fémeket is oldja; kálisalétrom
egyes fémek
felületét passziválja AgNO3 lápisz

• híg vizes oldata a

negatív potenciálú
fémekkel H-t
fejleszt

• a szerves
vegyületek közül az
aromásokat nitrálja
(xantoprotein
próba)

• alkoholokkal
nitrátésztereket ad,
nitroglicerin,
robbanóanyagok
 stb.

A széncsoport elemei

A széncsoport elemei a periódusos rendszer IV. oszlopának 1. csoportját alkotják. A

csoporthoz tartozó elemek a szén (karbónium, C), a szilícium (Si), a germánium (Ge), az ón
(stannum, Sn), és az ólom (plumbum, Pb). Elektronegativitásuk csökkenésével sajátságaik a
nemfémekétől a fémekig változnak. Nemfémes elemnek közöttük csak a szén és a szilícium
tekinthető (de már a szilíciumnál is jelentkeznek félfémes tulajdonságok), a germánium
jellegzetes félfém, az ón és az ólom pedig fémek.

Vegyértékhéjuknak alapállapotban két pár nélküli elektronja van és egy elektronpárja: s2p3.
Rendszámuk növekedésével az s2-elektronpárjuk promóciós energiája fokozatosan növekszik,
ezért, valamint a fémes jelleg megjelenésével illetve fokozódásával fokozatosan megjelenik a
+2-es oxidációfok is, és válik egyre jellemzőbbé:

Oxidációfok
szén szilícium germánium ón ólom
+4 a
jellemző, de
gyakorlatilag mindig +4 +2 és +4 túlnyomóan +2
már elvétve
+2 is lehet
Jellemzőik:
kovalens
kötésűek a
+4-es
germámium a +2-es oxidációfokú vegyületek általában
mindig kovalens kötéseket
vegyületek, ionvegyületek fémekkel vegyülve a kötések
alkotnak
de a +2-es kovalens jellege fémes kötésbe mehet át
vegyületek
már ionos
jellegűek
• fémes rács: Sn2+
elemi állapotban atomrácsot alkotnak fémes rács: Pb2+
• atomrácsos a szürke
ón
 három módosulata van:
két allotróp
módosulata van: • szürke ón (13,2°C
alatt stabil)
— — —
• gyémánt
• fehér ón (13,2-161°C)
• grafit
• rombos módosulat

Szén

A természetes szén három izotópot tartalmaz, mégpedig 12-, 13-, 14-es tömegszámút. A 14C
izotóp radioaktív, felezési ideje 5568 év, aránya a radiokarbon módszernek nevezett
kormeghatározás alapja.
A szén a második periódus eleme, ezért vegyértékhéjának csak s- és p-pályái vannak. Ha a
szénatom kötést létesít, akkor a négy kötő elektronpár a vegyértékhéjat úgy telíti, hogy azon
sem üres pálya, sem magános elektronpár nem marad! Az elemek között ilyen speciális
konfiguráció, a hidrogénen kívül, csak a szénatomokat jellemzi. Négynél több kötő
elektronpár kialakulására sem promóció által, sem koordinatív (datív) úton nincs lehetőség! A
viszonylag nagyobb elektronegativitású, de kisebb rádiuszú szénatomok egyrészt egymás
között, másrészt egyéb nagyobb elektronegativitású elemek megfelelő konfigurációjú
atomjaival (O, N) is könnyen alakítanak ki stabil, lokalizált vagy delokalizált pi-kötéseket;
tehát egymás között vagy egyéb atomokkal is kettes vagy hármas kötéseket hozhatnak létre.
Monofunkciós ligandumok esetén (pl. AX4) tetraéderes szerkezet alakul ki, a hármas
koordinációnak (AX3) síktrigonális térorientációjú kötések, a kettes koordinációnak (AX2)
lineáris orientáció felel meg.

A szénnek két allotróp módosulata van, a gyémánt és grafit.

gyémánt
Tiszta állapotban színtelen (gyakran idegen
anyagok színesre festik).
A gyémántrács atomrács, melyben a
szénatom 4-es koordinációjú.
Igen nagy a rácsenergiája, ugyanis
valamennyi szénatomját 4-4 nagyenergiájú
szigma-kötés rögzíti és köti a kristályrácsba.
A kötéstávolság 0,154nm, vegyértékszög
109°28’.
grafit
Fekete, átlátszatlan, fémes fényű anyag.
Pikkelyes szerkezetű, hatszöges (hexagonális)
rendszerben kristályosodó kristályok
halmaza.Szénatomjai szabályos hatszögek
csúcspontjain helyezkednek el, a hatszögek
egy síkban fekvő kiterjedt gyűrűrendszerré
kapcsolódnak össze. A szénatomok a gyűrűk
síkjában közel vannak egymáshoz (0,142nm),
a gyűrűkből álló síkok egymással
párhuzamosan, de nagyobb távolságban
(0,341nm) helyezkednek el. Minden szénatom
3-as koordinációjú, a gyűrűrendszer síkjában
3-3 szomszédos C-atom 1-1 szigmakötéssel
kapcsolódik (120°-os vegyértékszög). A
 szénatomok negyedik elektronja a rácssíkok
kiterjedésében delokalizálódó pi-
kötésrendszert hoz létre. A párhuzamos és
nagyobb távolságra lévő síkok között csak
gyenge van der Waals-erők hatnak. Réteges
atomrácsról beszélhetünk tehát (a fémrácsok
és a molekularácsok tulajdonságait is mutatja).
[ls. ábra!]
Igen lágy, a papíron nyomot hagy (Mohs
A legkeményebb természetes anyag (a Mohs-
keménysége 1.), kristályai a rétegsíkok mentén
féle keménységi skálán 10.)
könnyen elmozdulnak.
Az elektromos áramot gyakorlatilag nem Jó elektromos- és hővezető (delokalizált
vezeti. kötésrendszer)!
A gyémántkristályban a szénatomok
térsűrűsége igen nagy, ennek következménye
a gyémántnak a szén kis atomtömegéhez Sűrűsége a gyémánténál jelentősen kisebb.
képest feltűnően nagy sűrűsége és erős
fénytörőképessége.
A szénatomokat a rácssíkokban kovalens
A nagy rácsenergia és a szénatomok nagy
kötések tartják össze, ezért…
térsűrűsége együttesen adja a gyémánt nagy
keménységét, valamint…
• oldhatatlan,
• magas az olvadáspontja,
• oldhatatlanságát,
• igen magas olvadáspontját és
• kicsi az illékonysága.
• kis illékonyságát.
Stabilisabb módosulat!
Kémiai tulajdonságaik lényegében azonosak, legfeljebb reakciókészségükben található eltérés,
a grafit ugyanis aktívabbnak mutatkozik.

Kémia tulajdonságok
Mivel kristályainak nagy a rácsenergiája, felszakításához nagy aktiválási energia szükséges,
ezért közönséges hőmérsékleten passzív, inaktív, nem vegyül, levegőn nem változik,
vegyszerek, oldószerek nem hatnak rá! Magasabb hőmérsékleten azonban számos nemfémes
és fémes elemmel reagál:

• Oxigénnel szén-dioxiddá vegyül. A szén égését jelentékeny hőfejlődés kíséri:

C + O2 CO2

• A kénnel vörösizzáson szén-diszulfiddá alakul:

C + 2S CS2

• Nitrogénnel az elektromos ívfény hőmérsékletén dicián képződik:

2C + N2 C2N2

• Hidrogénnel különféle szénhidrogénekké,

• Fémekkel karbidokká (CaC2, Fe3C stb.) egyesül.

Magas hőmérsékleten erőteljesen redukál (kohászatban, mint redukálószert alkalmazzák)!

• A fémek oxidjait az alkálifémek, az alumínium oxidjainak kivételével, elemi fémekké

redukálja:

Fe2O3 + 3C 2Fe + 3CO

SnO2 + 2C Sn + 2CO

• Izzó szén a vízgőzt hidrogén és szén-monoxid képződése közben (vízgázreakció):

C + H2O H2 + CO

• a szén-dioxidot szén-monoxid keletkezése közben redukálja (generátorgáz-reakció):

C + CO2 2CO

E reakciókon alapszik a szénnek ipari fűtőgázok (vízgáz, generátorgáz) illetve

szintézisgázok alapanyagául való felhasználása.

Oxidációfok

A szén a "legkevésbé negatív és a legkevésbé pozitív" elem, azaz egyaránt vegyülhet fémes és
nemfémes elemekkel; oxidációfoka +4 és -4 között változhat! A szénatomok a szénláncokban
különböző oxidációfokúak, de azonos szerkezetűek lehetnek

Előfordulás
 • A gyémánt olyan területeken fordul elő, ahol nagy nyomáson (levegőtől elzártan)
kialakulhatott az elpusztult élőlények szenesedése során.
• A grafit egyes területeken kristályos állapotban, nagyobb mennyiségben ún. amorf
szenek formájában, mikrokristályokban.
• Vegyületeiben nagymennyiségben fordul elő: karbonátok (mészkő, dolomit), szén-
dioxid, szerves vegyületek.
• A csiszolt gyémánt a briliáns, melynek súlyát a karáttal mérik (1 karát = 0,205g).

Felhasználás

• A gyémántot ékszer, üvegvágás, fúrófejek előállítására használják.

• A grafitot elektródnak, tégely, ceruza gyártásához, valamint atomreaktorokban mint
neutronlassítót, moderátort használják.

Szilícium

Fizikai tulajdonságok

• Sötétszürke, fémes csillogású kristályos anyag.

• Csak egy módosulata van, s annak a kristályszerkezete a gyémántéval azonos
felépítésű, tetraéderes struktúrájú atomrács. Szabályos rendszerben, oktaéderben
kristályosodik.
• Kisebb elektronegativitása (1,8) és nagyobb atomrádiusza (a Si-atomok
kötéstávolsága: 0,235nm) következtében a szilíciumatomok stabil pi-átfedéseket nem
hozhatnak létre, tehát kettős vagy hármas kötéseket nem alkothat. Kötései tehát
mindig szigma-kötések, ezért vegyületei AX4 típusúak, kötéseik tetraéderes
orientációjúak, koordinációs számuk is mindig 4; 6-os koordinációjú komplexeiben, 6
kötő elektronpár következtében kötéseik oktaéderes orientációjúak
• Olvadáspontja magas (1410°C), forráspontja szintén 2680°C.
• Kemény elem (Mohs keménység 7).
• Oldószere nincs, illetve csak fémek olvadékában oldódik.
• A félvezetők közé sorolható, az elektromosságot csak igen csekély mértékben vezeti,
de vezetőképességét már igen kis mennyiségű szennyezések is jelentékenyen
megnövelik.

Kémiai tulajdonságok

Kémiai sajátságai alapján a nemfémes elemekhez tartozik; -OH vegyületei savasak, kötései
mindig kovalensek. Vegyértékhéján 4 elektron van, üres d-szintjei révén komplexképző
sajátsággal is rendelkezik, s ezáltal szigma-kötéseinek, koordinációjának a száma 6-ra
emelkedhet! Közönséges hőmérsékleten indifferens (csak a fluórral vegyül szilícium-
tetrafluoriddá (SiF4). Magasabb hőmérsékleten reakcióképesebb, így 400-500°C-on a többi
halogénnel is reagál.

• Oxigénben 600°C felett meggyújtható és szilícium-dioxiddá elégethető:

Si + O2 SiO2

• Nitrogénnel 1400°C-on nitriddé (Si3N4),

 • Szénnel (kb. 2000°C-on) karbiddá (SiC) egyesül.

• Magasabb hőmérsékleten a fémek egy részével (Mg, Zn, Fe) szilicidekké vegyül;
más fémekben (Ag, Al) viszont csak feloldódik, és az olvadék kihűlésekor
kristályosodik.

• Vízzel nem reagál.

• Savak sem hatnak rá, még a legerősebb oxidáló savaknak is ellenáll, mert hatásukra a
felszínen keletkező oxidréteg (SiO2) megvédi a sav további hatásától. Csak cc.HNO3-
nak és HF-nak az elegyében oldódik:

• Lúgokban azonban elég könnyen oldódik szilikátképződés és hidrogénfejlődés

közben:

Si + 2NaOH + H2O Na2SiO3 + 2H2

• Vegyületeiben kovalens kötéseket alkot. Nemfémekkel alkotott vegyületei

molekulavegyületek (monofunkciós ligandumok) vagy atomvegyületek (polifunkciós
ligandumok); oxidjainak szerkezete viszont már az ionrács felé mutatnak átmenetet. A
fémekkel alkotott szilicidek többnyire kovalens kötésű atomvegyületek, részben
ötvözetszerűek.

• A Si-atomok láncokká is kapcsolódhatnak egymással, s ezáltal a szerves vegyületekkel

analóg szilíciumvegyületek jöhetnek létre. Láncalkotó képességük azonban, az Si-Si
kötések kisebb energiája következtében, lényegesen kisebb a szénatomokénál, ezért a
szilíciumláncok stabilitása nem nagy, a paraffinokkal analóg hidrogén-szilicidek, az
ún. szilánok (SiH4, Si2H6 stb.) max. 6 szilíciumatomot tartalmaznak!

Előfordulás

Elemi állapotban nem fordul elő; vegyületeiben (kvarc, szilikátok) a földkéreg második
leggyakoribb eleme.

Előállítás

Kvarcból redukcióval (termitreakció!): SiO2 + 2Mg 2MgO + Si

Felhasználás

• ötvözetek
• tranzisztorok
• integrált áramkörök
• fényelem stb.
A szén vegyületei

halogéntartalmúak oxigéntartalmú
karbidok
(molekularácsosak) szervetlen vegyületek
• Sószerű karbidok:

CaC2, Al4O3

CaC2 + 2H2O • Halogénvegyületeik:

Ca(OH)2 + C2H2 • Oxidok,
CS2 + 2Cl2 CCl4
Al4O3 + 12H2O + 2S • oxosavak,
4Al(OH)3 + 3CH4
CH4 + 4Cl2 CCl4 + • és ezek sói.
• Kovalens karbidok 4HCl
a.) atomrácsosak
(bór-karbid)
b.) molekularácsosak
(szénhidrogének)

szén-monoxid szén-dioxid
C=O
O=C=O
• Az oxigén a donor a datív kötésben!
Apoláris molekulájú (gyakorlatilag teljesen
• EN=1, mégis gyakorlatilag apoláris
szimmetrikus).
molekula (a datív kötés csökkenti az
oxigén elektronsűrűségét).
Színtelen, szagtalan gáz. Színtelen, szagtalan, a levegőnél nehezebb gáz.
Nehezen cseppfolyósítható (kis
molekulatömege ill. gyakorlatilag apoláris Könnyen kondenzálható szárazjéggé (–78°C).
volta miatt).
a vízzel kémiai reakcióban lép, így viszonylag
Vízben gyakorlatilag nem oldódik.
jól oldódik (szénsav keletkezik).
• Éghető gáz: Az égést általában nem táplálja, de az égő
magnézium folytatja benne az égést, mert
2CO + O2 2CO2 redukálja a szenet:

• Sok anyagot képes (magas 2Mg + CO2 C + 2MgO

hőmérsékleten) redukálni:
 Fe2O3 + 3CO 2Fe + 3CO2
P2O5 + 5CO 2P + 5CO2
Vízzel szénsav képződése közben reakcióba
lép:
Vízzel nem reagál, de nagy nyomáson, magas
hőmérsékleten lúgoldatban oldódik: CO2 + H2O H2CO3

CO + NaOH HCOONa (nátrium-formiát) Ennek megfelelően lúgoldatokban karbonátok

és hidrogénkarbonátok képződése közben
oldódik.
Komplexképző sajátságú (a szén datív kötésre
képes, és fém-karbonilok keletkeznek:

[Fe(CO)5]
• Fotoszintézishez (CO2-fixáció!)
jelentős.
Súlyos méreg! A hemoglobinhoz • Üvegházhatás.
irreverzibilisen kötődik (komplex).
• A levegőben 10 térf.%-ban már
eszméletvesztést okoz.
• Az élő szervezetek disszimilációs
folyamatai termelik.
Szenek tökéletlen égése során képződik.
• Széntartalmú anyagok tüzelése során
képződik
• Karbonátokból savakkal:

Laborban: HCOOH CO (– CaCO3 + 2HCl CaCl2 + H2O + CO2

H2O)
A szén-dioxid a szénsav anhidridje!
A CO a hangyasav anhidridje!
• A szén égetésével.

• Redukálószer. • Hűtésre (szárazjég).

• egyéb vegyületek előállítására: • Szóda-, karbamidgyártás.

CO + Cl2 COCl2 (foszgén,

 harcigáz)

• Szerves vegyületek szintézisére

(műbenzin, metanol stb.)
szénsav (H2CO3)
• Dipólus molekula.

• Csak híg vizes oldatban létezik.

• Gyenge sav.

• Bomlékony vegyület:
H2CO3 CO2 + H2O

• Szódavíz, üdítőitalok gyártására

használják.

• Sói a karbonátok, hidrogénkarbonátok.

A szénsav sói

a.) Szabályos sók:

• Karbonátok ( ).

• A szénsavnál jóval stabilabbak.

• Az ammónium-karbonát és az alkálifém-karbonátok vízben jól oldódnak, vizes

oldatuk - a karbonátion hidrolízise miatt - lúgos kémhatású:

+ H2O + OH-

+ H2O H2CO3 + OH-

• A fémionok polarizáló hatásától függően a többi fém-karbonát vízben többé-kevésbé

rosszul oldódó vegyület (csapadék): CaCO3, MgCO3 stb.

• Bomlékonyságuk a fémion polarizáló hatásától függ.

b.) Savanyú sók:

 • Hidrogénkarbonátok ( ).

• Az alkálifém-hidrogénkarbonátok vizes oldata gyengén lúgos kémhatású:

+ H2O H2CO3 + OH-

• Az előzőekkel szemben a NaHCO3 oldhatósága viszonylag kicsi, így csapadékként

leválasztható (Solvay-féle szódagyártás).

• Az alkálifém-hidrogénkarbonátok már kb. 150°C fölött szabályos karbonátokká

alakíthatók:

2NaHCO3 Na2CO3 + H2O + CO2

• Az alkáliföldfém-hidrogénkarbonátok vízoldékonysága nagyobb, mint a szabályos

karbonátoké! Szén-dioxid hatására a szabályos karbonátok feloldhatók. Ez megy
végbe a természetben mészkőbarlangok képződésekor is:

CaCO3 + H2O + CO2 Ca2+ + 2

• Az alkáliföldfém-hidrogénkarbonátok termikus stabilitása még az alkálifém-

hidrogénkarbonátokénál is kisebb, így vizes oldatból egyszerű forralással kicsaphatók:
ls. cseppkőképződés, vízkőképződés:

Mg2+ + 2 MgCO3 + H2O + CO2

Ásványok:

magnezit (MgCO3), dolomit (MgCO3 · CaCO3), mészkő vagy márvány (CaCO3), malachit
([CuCO3·Cu(OH)2]), sziderit vagy vaspát (FeCO3), sziksó (Na2CO3).

A szilícium vegyületei

Oxigéntartalmú vegyületek

a.) Oxidok: SiO2 (szilícium-dioxid)

• Atomrácsos: SiO4-tetraéderek találhatók a rácsban.

• Az SiO4-tetraéderek egymáshoz való viszonya alapján három polimorf módosulata

van: kvarc, tridimit, krisztobalit.

• A kvarc színtelen, kristályos anyag. Olvadáspontja magas (1700°C), átengedi az UV

sugarakat (kvarclámpák üvegeit készítik belőle), váltakozó elektromos tér hatására
periódikusan tágul és összehúzódik (pulzál, így ultrahang előállítására alkalmas).
 • A kvarcüveg tulajdonképpen a megolvasztott, majd gyorsan lehűtött szilícium-dioxid.
Igen kicsi hőtágulású, ezért hőálló laboratóriumi edények előállítására alkalmas.

• Igen ellenálló, közönséges körülmények között csak a HF-oldat képes reagálni vele.

• Magas hőmérsékleten NaOH-al, illetve Na2CO3-tal ömleszthető (feltárás):

SiO2 + 2NaOH Na2SiO3 + H2O

SiO2 + Na2CO3 Na2SiO3 + CO2

• Felhasználás: kvarclámpák üvegei (kvarcüveg); ultrahang előállítása; kvarcórákban;

üveggyártásban; szilícium előállítása (Mg-al); ékszerként (szennyezett SiO2: opál,
jáspis stb.).

b.) Oxosavak:

• H4SiO4 - ortokovasav,

• H2SiO3 - metakovasav.

• További vízvesztéssel különböző térszerkezetű izopolikovasavak (gyűrűs-, lánc- és

térhálós szerkezetű szilikátok)vezethetők le.

c.) Szilikátok: Na2SiO3 (vízüveg)

• Vízben oldódik, vizes oldata lúgos kémhatású (hidrolízis).

• Ragasztóként használják.

d.) Üveg

SiO2 (szilíciumüveg) vagy B2O3 (bórüveg) mint hálózatalkotó oxid, és különféle fém-oxidok,
-karbonátok mint hálózatmódosítók összeolvasztásával, majd lehűtésével képződő, sajátos
szerkezetű, és a hálózatmódosító oxidoktól függő tulajdonságú anyag, így különböző hőálló
és saválló stb. üvegek hozhatók létre (az alapvázat a rács üregeiben a negatív töltésű
oxigénvégekhez koordinálódó különböző fémionok módosítják).

e.) Szilikonok

Olyan műanyagok, amelyekben ugyancsak Si-O-Si-O kötések találhatók, de a

szilíciumatomokhoz különböző (R) szerves oldalláncok kapcsolódnak. Láncpolimerek vagy
térhálósak, így különböző tulajdonságú anyagok jönnek létre: szilikonolajok; szilokonzsírok;
szilikongyanták; szilikongumik.

Nemesgázok

A periódusos rendszer VIII. oszlopának 1. csoportjába tartozó elemek. Ezek a hélium

(Heliosz, Nap), neon (neosz - új), argon (argos - tehetetlen, hatástalan), kripton (krüptosz -
rejtett), xenon (xenosz - idegen), radon.
Molekulaszerkezet

• A nemesgázok molekulái egyatomosak.

• Nemesgáz konfigurációval rendelkeznek: s2p6 (oktett).

• A molekuláik között fellépő van der Waals-féle erők is igen csekélyek.

Fizikai tulajdonságok

• Valamennyi nemesgáz színtelen, szagtalan, igen alacsony hőfokon forró, aránylag

nehezen cseppfolyósítható gáz.

• Nagy a gerjesztési energiájuk és nehezen polarizálhatók.

• Fagyáspontjuk forráspontjuknál csak kevéssel alacsonyabb (kristályrácsba

rendeződéskor ugyanis az orientációs effektusnak nincs szerepe).

• Szilárd állapotban molekularácsban kristályosodnak.

• Vízben alig, szerves oldószerekben jobban, cseppfolyós levegőben jól oldódnak.

• Sűrűségük atomtömegükkel párhuzamosan növekszik.

Kémiai tulajdonságok

• Kémiailag közömbösek, passzívak. A nemesgáz konfiguráció igen nagy stabilitást

biztosít.

• Egyes nemesgázok vízzel kristályhidrátokat (Xe·6H2O), továbbá néhány szerves

vegyülettel (fenollal, hidrokinonnal) addíciós vegyületeket képezhetnek:
Xe(C6H5·OH)2, Ar(C6H6O2)3. E vegyületek stabilitása kicsi, csak kristályos állapotban
léteznek.

• A nagyobb rendszámú nemesgázok közül a Xe-nak és a Kr-nak is számos valódi

vegyülete (XeF2, XeF4, XeF6; KrF2, KrF4), illetve oxidok (XeO3, XeO4), oxosavak és
ezek sói (Na6XeO6) stb. állíthatók elő. A magasabb rendszámú nemesgázok (Kr, Xe,
Rn) a legnagyobb elektronegativitású elemekkel - F, O - stabil vegyületeket hoznak
létre.

• Kémiai (kovalens) kötéseket csak d-szintjeik igénybevételével, s- és p-elektronjaik

promóciójával (gerjesztésével) hozhatnak létre. A He- és a Ne-atomok vegyértékhéjai
üres d-szintekkel nem rendelkeznek, ezért He- és Ne-vegyületek keletkezésére
ilyenformán nincs lehetőség.

• Oxidációs száma 2, 4, 6, 8 is lehet

A légkör nemesgáztartalma túlnyomórészt argonból áll, a többi a Földön ritka. A világűrben

azonban a hélium a hidrogén mellett a legnagyobb mennyiségben előforduló elem, a neon a
negyedik helyen áll.
Bór

A periódusos rendszer III. oszlopa 1. főcsoportjának legkisebb rendszámú eleme.

Molekulaszerkezet

Vegyértékhéja s2p1 konfigurációjú.

Fizikai tulajdonságok

• Nemfémes elem.

• Sötétszürke, fémfényű kristályokban, vagy amorf bórnak nevezett barnásfekete

porként ismeretes.

• Kristályrácsa atomrács (térhálós, háromdimenziós atomrács), stabilitása nagy.

• Olvadáspontja igen magas (2030°C).

• A kristályos bór keménysége nagy, a bór a gyémánt után ismert legkeményebb anyag.

• Félvezető, elektromos vezetőképessége közönséges hőmérsékleten igen kicsi, de a

félvezetőkre jellemző módon a hőmérséklet emelkedésével nagymértékben fokozódik.

• Félvezető, félfémes sajátságaiból atomrácsa kötéseinek a kovalens és a fémes kötés

közötti átmeneti jellegére, vegyértékelektronjainak részleges delokalizációjára lehet
következtetni.

Kémia tulajdonságok

• Elektronjai könnyen promoveálódnak, ennek eredményeképpen atomjai mindig 3 pár

nélküli elektronnal képeznek vegyületeket. Ezek szigma-kötések (pi-kötéseket, kettős
kötéseket nem alkothat aránylag kis EN-a miatt), 3-as koordinációjú.

• A bór kötései mindig kovalens típusúak (legfeljebb a reakciópartner EN-tól függően

különböző módon és mértékben polárosak, ionos vagy fémes jelleget is nyerhetnek).

• Komplexképző sajátsága azon alapszik, hogy három kovalens elektronpár a

vegyértékhéjat még nem telíti, még egy üres p-pályával rendelkezik, tehát akceptor
sajátságú. Így donor tulajdonságú atomok magányos elektronpárjával még egy
koordinációs szigma-kötést is létrehozhat (H[BF4]).

• Közepes reakciókészségű elem.

• Közönséges hőmérsékleten csak a fluórral reagál.

• Magasabb hőmérsékleten a többi halogénnel,

 - oxigénnel,
- kénnel,
- nitrogénnel is vegyül.

• Levegőn hevítve (700°C) meggyullad, és vörös lánggal bór-trioxiddá ég el:

4B + 3O2 2B2O3

• A fémek egy részével boridokká egyesül, különösen könnyen vegyül az

alkáliföldfémekkel. Platinával is egyesül.

• Hidrogénnel közvetlenül nem egyesíthető, kerülő úton azonban számos

hidrogénvegyülete, a boránok állíthatók elő. Ezek bomlékony molekulavegyületek.

• Vízben nem oldódik, vízzel nem vegyül. Magasabb hőmérsékleten a vízgőzt

redukálja:

2B + 3H2O B2O3 + 3H2

• Magas hőmérsékleten redukálja a fém-oxidokat is, a nemesebb fémek (Ag, Au, Pl stb)
sóinak oldatából elemi fémet választ le.

• Savak közül csak a füstölgő salétromsav támadja meg és alakítja oxiddá.

• Alkáli-hidroxidok olvadékában hidrogénfejlődés közben borátokká vegyül.

Előfordulás

A ritka elemek közé tartozik. Elemi bór a természetben nem található, egyes vegyületei
azonban nagyobb mennyiségben is megtalálhatók elsősorban a vulkáni gőzökben, valamint
vulkáni működés után visszamaradt melegforrások vizében. Megtalálható még a bórsav
H3BO3 (tengervízben), valamint a bórax (Na2B4O7).
Ezenkívül több ásványa is ismert, főleg a szilikátok között (boroszilikátok: pl. turmalin).

Felhasználása elsősorban ötvözeteiben jelentős.

A fémek

A fémek közé tartozik az ismert elemek nagyobbik része (négyötöde). Éles határ nincs a
fémek és a nemfémek tulajdonságai között, de elektromos vezetőképességük
hőmérsékletemelés hatására bekövetkező változása alapján az elemek e két csoportját
egymástól egyértelműen megkülönböztethetjük. A fémek elektromos vezetőképessége a
hőmérséklet emelésével csökken. A jellegzetesen fémes tulajdonságok csak cseppfolyós és
szilárd állapotban érvényesülnek.

A fémrács jellemzői

• a rácspontokban atomok vannak,

 • a rács összetartásáért a vegyértékelektronok egy része vagy egésze felelős, azok,
amelyek delokalizálódnak a rácsban. A fémek jellegzetessége tehát, hogy szilárd és
cseppfolyós állapotban fémes kötés van az egyes atomok között. A könnyen leszakadó
elektronok nem tartoznak egyetlen atomhoz sem, hanem az atomtörzsek között
szabadon elmozdulhatnak.

• A szilárd, fémes elemek kivétel nélkül kristályosak. Üveges (amorf) szerkezet nem jön
létre.

Fémrácsú anyagok

a. elemek:

kisebb EN-ú, külső héjukon kevés elektront tartalmazó elemek:

o az s-mező összes eleme (a hidrogén kivételével),

o a d-mező összes eleme, az f-mező összes eleme,

o a p-mező kisebb EN-ú elemei (Al, Sn, Pb, Bi).

b. ötvözetek:

fémeknek fémekkel vagy más anyagokkal alkotott keverékei, melyek folyékony

állapotban homogének, szilárd állapotban bennük legfeljebb mikroszkóposan tudunk
határfelületeket megkülönböztetni.

c. vegyületek:

d. néhány fémvegyület, amelyek tulajdonságai megfelelnek a fémrács feltételeinek.

Ilyenek pl. egyes fém-szulfidok (kalkopirit: CuFeS2, antimonit: Sb2S3).

A fémek részecskéi általában három kristályrácstípus valamelyikébe rendeződnek.

1. Szabályos, lapon centrált kockarács.

Egy-egy fémiont azonos távolságban 12 másik fémion vesz körül, tehát a koordinációs
szám 12.
 2. Szabályos térben centrált kockarács.

Egy-egy fémion körül 8 másik fémion van, amelyek összekötve hexaéder (kocka)
alakot ad. A fémionok ezen a 8 ionon kívül további 6 ionnal is kapcsolatban állnak.

3. Hatszöges (hexagonális), legszorosabb illeszkedésű rács.

Minden fémiont 6 másik vesz körül egy síkban, alatta és felette pedig 3-3 fémion van,
a koordinációs szám tehát 12. Ez a kristályrács a legtömörebb szerkezetű, az ilyen
kristályrácsot alkotó fémek sűrűsége viszonylag a legmagasabb.

A fémek fizikai tulajdonságai

• Fémfényűség. A rájuk eső fénynek nagyobb részét visszaverik, csak kis részét nyelik
el. Sima felületük tükrözőek, finom poruk azonban nem fémfényű, hanem rendszerint
fekete.

• Színük. általában szürkésfehér. Kivételt képez a rézcsoport két eleme, a Cu vörös, az

Ag sárga színűnek látszik. A fémek színét sokszor befolyásolja a felületen kialakuló
vékony oxidréteg, ezért mutat a króm kékes, az ólom sötétszürke színt.

• Olvadáspont. A fémek szobahőmérsékleten általában szilárdak, kivétel a higany. A

szobahőmérséklethez több fémnek is közel áll az olvadáspontja (Cs), egyes fémeké
viszont igen magas (volfram: 3380°C).

• Forráspont. Minden fémé magas, még a higanyé is majdnem 360°C.

• Fizikai oldhatóság. A fémek legfeljebb egymásban tudnak oldódni (amalgám), és
szoros kivételként az alkálifémek és a berillium kivételével az alkáliföldfémek
bizonyos más anyagokban (cseppfolyós ammóniában) oldódnak.

• Rugalmasság. Mérsékelt alakváltozással szemben a fémek rugalmasan viselkednek. A

deformálhatóságból következik a fémekre jellemző kalapálhatóság, nyújthatóság (a
nemfémek ridegek, ütésre törnek). Az egyes tömegpontokat egymáshoz nem kötik
mereven közös elektronpárok, ütésre, nyomásra a rácspontok bármely síkban
elcsúszhatnak, egy másik fémion helyét foglalják el, végül ugyanolyan kristályrács
alakul ki (tiszta fémekre jellemző inkább). Ott, ahol más fémionok is jelen vannak
(elegykristály), a rácssíkok elcsúszása akadályozott, ezek többé-kevésbé ridegek.

• Sűrűség. Gyakorlati szempontból meg szokás különböztetni könnyűfémeket

(5000kg/m3-es sűrűség alatt), és nehézfémeket (5000kg/m3-es sűrűség felett).

• Mágnesesség.

a. Diamágnesesség: a kisebb mágneses térerő irányába mozdulnak (Sn, Pb, Ag,

Au). A fémek többségének atomjai szimmetrikus kompenzált spinű elektronpárokat,
lezárt elektronhéjakat tartalmaznak, ezért az egyes elektronok mozgása során
keletkező mágneses momentumok egymást kompenzálják. Külső mágneses tér az
elektronok mozgását megváltoztatja, az addig kompenzált mágneses momentumú
részecskéket átmenetileg aszimmetrikusan rendezi el. ún. indukált mágneses
momentum jön létre, amely taszítja a mágnest.

b. Paramágnesesség: néhány elektron kompenzálatlan marad, így az atomoknak

saját mágneses momentumuk van, a nagyobb mágneses térerő irányába tolódnak el
(Al, Pb, Cr, Ti, Mn), amelyet csak külső mágneses tér rendezhet el, orientálhatja az
atomok mágneses tengelyeit az erővonalakkal párhuzamosan.

c. Ferromágnesesség: ha az atom kompenzálatlan mágneses momentuma olyan

nagy, hogy az atomok mágnesessége már a szomszédos atomokat is bizonyos
mértékben orientálja, mágneses szigetek jönnek létre, ahol az egyes atomok mágneses
erővonalai párhuzamosak. Külső erőtér a mágneses szigetek egységesen orientálhatja,
ezáltal erős, maradandó mágnes jön létre. Minden ferromágneses anyagra van egy
hőmérséklet (Curie-féle pont), ahol a ferromágnesesség megszűnik.

• Vezetőképesség. Jól vezetik mind az elektromos áramot, mind a hőt. Oka a

fémrácsban szabadon elmozduló elektronok rendszere. A fémek elsőrendű vezetők, az
áramot ugyanis az elektronok vezetik bennük, a rácspontokban lévő atomtörzsek a
vezetésben nem vesznek részt. Magasabb hőmérsékleten a fémek elektromos
ellenállása nagyobb (az atomtörzsek fokozott hőmozgásukkal akadályozzák a
vezetést). Igen alacsony hőmérsékleten egyes fémek esetében hirtelen erősen
lecsökken az ellenállás, megnő a vezetőképesség, ez a szupravezetés jelensége.

Ötvözetek
 Elnevezés Szerkezet Példa Tulajdonságok

Közel azonos méretű atomok Kisebb vezetőképesség, az

Au – Ag
alkotta tetszőleges arányú ellenállás kisebb
Szilárd oldat elegy. Fe – Ni hőmérsékletfüggése.

a.)
szubsztitúciós

b.) rácsközi Keményebb, ridegebb, kisebb

A nagyobb méretű atomok közé fém és H,
vezetőképesség, az ellenállás
beékelődő kis atomok C, B, N, O
kisebb hőmérsékletfüggése

Eltérő tulajdonságú fémek, vagy fém +

Vegyülettípusú
nemfém közötti, nem sztöchiometrikus Kemények, ridegek
ötvözet
képletnek megfelelő anyagok (pl. Fe3C)

Határozott összetételű
Fe +
elegykristályok (eutektikumok)
Eutektikus grafit;
+ a fölöslegben lévő fém Igen alacsony olvadáspont
ötvözetek szürke
kristályai (mikrokristályos
nyersvas
szerkezet)

A fémek kémiai tulajdonságai

- A reakciókban az elemi állapotú fémek oxidálódnak, tehát redukálószerek!

Reakcióik:

• Nemfémes elemekkel: halogenidekké, szulfidokká, oxidokká alakulnak.

• Nemfémes elemek olyan vegyületeivel, melyben az adott nemfémes elem oxidált

alakja szerepel, és képes oxidálni a fémet: salétromsav, kénsav.

• Másik fém oxidált alakjával: pl. a vas a nála nagyobb standardpotenciálú fémek
ionjaival (Cu2+), vagy olvadékban az alumínium a vas-oxidokkal (termitreakciók).

• 1-es oxidációs számú hidrogénnel, ezen belül

a.) vízzel: Na, K, Ca stb.,

b.) híg savoldatokkal: Zn, Fe, Al.
A fémek jellemzői vegyületeikben

Oxidációs számuk: az atomok vegyértékelektronjai által meghatározott, így az…

• s-mező fémei: +1 (alkálifémek) +2 (alkáliföldfémek);

• p-mező fémei: Al +3, Sn és Pb +2 vagy +4;
• d-mező fémei: változó. Ezen belül a …

a. III.B csoport: [ns2(n-1)d1], az összes vegyértékelektron leszakadásával

nemesgázszerkezet alakul ki, így +3;

b. VIII.B csoport: pl. Fe, Co, Ni (4s23d6-8). A d-alhéj telítődésével egyre

stabilabbá válik a +2-es oxidációs szám (vagyis a 4s-elektronok leszakadásával
képződő kationok), de a vas esetében még igen gyakori a +3-a oxidációs számú alak
is.

c. I.B csoport: [ns1(n-1)d10], rendhagyó vegyértékelektron-szerkezet. Mindegyik

fémnek előfordul az (n-1)d10-es elektronszerkezetű +1-es oxidációs számú alakja, de
egyes esetekben a d-alhéj is megbontható (pl. Cu2+, Au3+).

d. II.B csoport: [ns2(d-1)d10]. A várható +2-es oxidációs szám a leggyakoribb. A

higany esetén sajátos szerkezetű, kovalens kötéssel összekapcsolódott is létezik
(+1-es oxidációs számmal).

Fémek előállítása vegyületeikből

• A fém szempontjából mindig redukció.

• Történhet:

a. elektrolízissel: általában a nehezen redukálható, kis EN-ú (negatív

standardpotenciálú) állítják elő kloridjaik olvadékelektrolízisével.

b. kémiai redukcióval: megfelelően megválasztott redukálószerrel történik (ls.

később).

c. termikus bontással: olyan fémeknél (főként a nemesfémek esetében), amelyek

vegyületei melegítés hatására elbomlanak:

HgO Hg + (COO)

2Fe Fe + 2CO

A fémek előállítása kémiai redukcióval

Fontosabb redukálószerek:
 • Hidrogén: CuO + H2 Cu + H2O.
• Szén: PbO + C Pb + CO.
• Fémek (termitreakció): Fe2O3 + 2Al Al2O3 + 2Fe.

Az ipari előállítás részfolyamatai:

1. Az érc előkészítése és átalakítása (érc: az adott fém valamely vegyületét és egyéb

anyagokat - ún. meddőkőzet - tartalmazó, a természetben előforduló keverék,
amelyből a fém gazdaságosan kinyerhető).

- Őrlés: az érc aprítása.

- Darabosítás: az érc apró szemcséinek nagyobb szemcsékké történő alakítása.
- Dúsítás: a meddőkőzet mennyiségének csökkentése.
- Feltárás: az eljárás során egy oldhatatlan anyagot kémiai reakció során oldhatóvá
alakítanak.
- Pörkölés: oxidációs vagy hőbontási folyamat, amely során az érc fémtartalma a
redukcióra alkalmassá válik: pl.

FeS2 + 11O2 2Fe2O3 + 8SO2

vagy a karbonátos érc hőbomlása és oxidációja:

FeCO3 FeO + CO2

4FeO + O2 2Fe2O3

mely folyamatok során keletkező oxidok már alkalmasak a szenes redukcióra.

2. A redukció folyamata: pl. az Al-ot elektrolízissel, a Fe-t szenes redukcióval

redukálják.

3. Az előállított fém további átalakítása: szennyező anyagainak, illetve a fémrács

szerkezetének megváltoztatásával utólag módosíthatjuk a fém tulajdonságait. Az
acélgyártásnál a széntartalmat csökkentik, ezzel rugalmasabb fémet kapnak;
ötvözéssel jelentősen megváltoztathatók a fémeknek nemcsak a fizikai, hanem a
kémiai sajátságai is.

A fémek korróziója

Korrózió:

A környezet hatására az anyagok felületéről kiinduló változás, mely végül az egész

tárgyat tönkreteheti. A fémek korróziója oxidáció, mely a fémeknek a levegő különböző
komponensei hatására következik be.

A korrózióra való hajlamot több tényező befolyásolja. Így a

 • fém elektródpotenciálja: elvileg a kisebb potenciálú fémek hajlamosabbak a
korrózióra.
• a fém felületén esetlegesen kialakuló védőréteg: meggátolják a fémtárgyak teljes
korrózióját (Al, Mg, Zn, Pb, Sn, Co, Cr, Ni: védő oxidréteg).

Korrózió alakul ki ún. helyi elem képződésekor. Ha két fém egymással és közös elektroliton
keresztül is érintkezik (pl. vékony, közös folyadékréteg vonja be az érintkező fémeket), akkor

• a negatívabb potenciálú fém oxidálódik (ez a galvánelem negatív pólusa) és oldatba

megy,
• a pozitívabb potenciálú fém felületén redukció mehet végbe. Mivel az oldat az adott
fém ionját nem tartalmazza, az onnan nem válhat ki, tehát a víz alkotórészei
redukálódnak:

2H3O+ + 2e- H2 + 2H2O

Eltérő potenciálú helyek lehetnek rácshibákat vagy szennyező anyagokat tartalmazó

fémek felületén is, tehát a helyi elem kialakulásának nem feltétele két különböző fém
érintkezése!

Korrózióvédelem

a.) Passzív: olyan védőbevonat kialakítása a fém felületén, amely csak a bevonat
megsérüléséig jelent tökéletes védelmet:

• lakk, műanyag, zománc, festék

• eloxálás: ha a védendő fémet anódnak kapcsolva elektrolízissel megvastagítjuk a védő
oxidréteget.
• passzív fémbevonat: ha a védőréteg nagyobb potenciálú, mint a védendő fém
(fehérbádog: ónnal bevont vaslemez; nikkelezett acéltárgyak). Ekkor a védő bevonat
megsérülése után még gyorsabb a korrózió (helyi elem alakul ki).

b.) Aktív: a védendő fémet nála kisebb elektródpotenciálú fémmel érintkezésbe hozva olyan
helyi elem alakul ki, amelyben a védőfém oldódik! Ekkor a védőfém gyakorlatilag a teljes
oxidációjáig védi a másikat a korróziótól.

• Aktív fémbevonat: ha a védőréteg kisebb potenciálú, mint a védendő fém:

horganyzott bádog (cinkkel bevont vaslemez). Ekkor a védőréteg a megsérülése után
megvédi a fémet.
• Katódos fémvédelem: a képződő helyi elemben a védendő fém a pozitív pólus,
amelyen redukció történik, vagyis a katód.

Az s-mező fémei

Alkálifémek, alkáliföldfémek

A periódusos rendszer első két főoszlopának elemei tartoznak ide. Közös sajátosságuk, hogy
egy teljesen lezárt nemesgázszerkezetű héj felett egy új héj s-alhéján helyezkednek el a
vegyértékelektronok. A nemesgázszerkezetű héj erős árnyékoló hatása miatt ezek a külső
vegyértékelektronok az összes fém közül a legkönnyebben leszakíthatók (ionizációs
energiájuk rendkívül kicsi).

Alkálifémek:

• A csoport a nevét onnan kapta, hogy hidroxidjuk, karbonátjuk vízben oldva erősen
lúgos (alkalikus) kémhatású.

• A periódusos rendszer I/a főcsoportjának elemei, ezek a lítium (Li), nátrium (Na),
kálium (K), rubídium (Rb), cézium (Cs), francium (Fr).

• Vegyértékelektron-szerkezetük ns1. A vegyértékhéjon levő elektronok könnyen

gerjeszthetők, ezért a lángot festik:

lítium: kárminvörös
nátrium: sárga
kálium: fakó ibolya
rubídium: vöröses ibolya
cézium: kékes ibolya

• Negatív standardpotenciálú elemek, a reakciókészség a Li Cs irányban

fokozatosan nő.

Alkáliföldfémek:

• A periódusos rendszer II/a főcsoportját alkotják.

• Ide tartozik a berillium (Be), magnézium (Mg), kalcium (Ca), stroncium (Sr),
bárium (Ba), rádium (Ra).

• Vegyértékelektron-szerkezetük ns2.

• A vegyértékhéjon levő elektronok könnyen gerjeszthetők, reakciókészségük a Be

Ra irányban nő.

alkálifémek alkáliföldfémek
Rácstípus Térben centrált kockarács Különböző
Fizikai tulajdonságaik
Általában nem túl magas (de a
Op., fp. Viszonylag alacsony.
rácstípus is erősen befolyásolja).
A rendszám növekedésével csökken
 Könnyűfémek, de a víznél
Könnyűfémek (a Li, K, Na a víznél is
nagyobb sűrűségűek. A sűrűséget
Sűrűség könnyebb). A sűrűség a rendszám
a különböző rácstípus is
növekedésével nő!
befolyásolja
Egyéb fizikai Megmunkálhatóságuk függ a
Puhák, általában késsel vághatók.
tulajdonságok: rácstípustól.
Kémiai
tulajdonságaik
• gyorsan oxidálódnak,
ezért petróleum alatt
• gyorsan oxidálódnak, ezért
tartják: Ba
petróleum alatt tartják:
A szabad • lassan eloxidálódik, ezért
Na, K, Rb, Cs
levegőn: zárt üvegben tartják Ca,
Sr
• lassan eloxidálódik, ezért zárt
üvegben tartják: Li • felületén védő oxidréteg
alakul ki Be, Mg
4Li + O2 2Li2O (oxid)

a többi fém:
O2-ben elégetve: 2Me + O2 2MeO (fém-oxid)
2Na + O2 Na2O2 (peroxid)

K + O2 KO2 (szuperoxid)
2Na + Cl2 2NaCl2
Reakció egyéb
Ca + Br2 CaBr2
nemfémekkel:
K+S K2S
Valamennyi hevesen reagál: A berillium és a magnézium
kivételével már hideg vízzel is
2Me + 2H2O 2MeOH + H2 reagálnak:
Reakció vízzel:
A reakció hevessége a rendszám Me + 2H2O Me(OH)2 + H2
növekedésével nő (a K esetében a
fejlődő hidrogén már meg is gyullad, A magnézium csak forró vízzel,
és a K-ra jellemző lánggal ég). lassan reagál)
Valamennyi gyorsan oldódik (a
Reakció híg
Valamennyi igen hevesen reagál! Mg védő oxidrétegét is leoldja a
savoldattal:
savoldat).
A felületen képződő hidroxid-
Reakció Az oldat vízmolekuláival itt is csapadék lassíthatja vagy
lúgoldattal: reagálnak. megakadályozhatja a feloldódást
(pl. Mg).
 Vegyületeik Általában színtelenek(fehérek), csak a színes aniont (pl.
színe: ) tartalmazó vegyületek színesek.
Biogén elem: Mg, Ca
Biogén elemek: Na, K
CaCO3: mészkő
NaCl: kősó, konyhasó
CaCO3 · MgCO3: dolomit
Előfordulás: KCl: kálisó
CaSO42 · H2O: gipsz, alabástrom
Na2SO4: glaubersó
CaF2: folypát, fluorit
NaNO3: chilei salétrom
MgSO4 · 7H2O
Kis standardpotenciáljuk miatt
Előállítás általában kloridjaik
olvadékelektrolízisével történik.
Felhasználás Na lámpák; víztelenítés Be, Mg ötvöző elemek
Rb, Cs fotocellák Ca víztelenítés

A p-mező elemei

Az s-alhéj feltöltődése után először a p-mező feltöltődése kezdődik meg, ahol azonban a
legkülső héj alatti héjnak d-elektronszintjei is lehetségesek, a p-alhéj feltöltődése csak a d-
alhéj feltöltődése után következhet. A p-mező elemei vegyértékelektronok számának (a
legkülső s- és p-elektronok) növekedésével azok megkötése egyre erősebbé válik (nő az EN),
vagyis csökken a fémes jelleg. A p-mező nagy rendszámú elemei már mind fémes , vagy
legalábbis félfémes sajátságúak (a belső elektronok árnyékoló hatása), viszont a kis
rendszámúak nemfémek esetleg félfémek.

alumínium ón és ólom

III.A IV.A

Vegyértékelek-
3s2p1 ns2p2 (n = 5 vagy 6)
tronszerkezet

EN 1,5 1,7 (Sn); 1,6 (Pb)

Rácstípus Lapon centrált kockarács. Sn: A hőmérséklettől függően

szürke, négyzetes (fehér ón) vagy
 rombos (három allotróp módosulata
van).

Pb: Lapon centrált kockarács.

A négyzetes ón jól megmunkálható

Megmunkálhatóság Jól hengerelhető és nyújtható (13,2–160°C között stabil), az ólom
puha fém.

Viszonylag alacsony (660°C), de

nagy fajhője és jó Viszonylag alacsony.(Sn: 232°C;
Op., Fp.
hővezetőképessége miatt mégis Pb: 327°C)
nehezen olvasztható meg.

Sűrűség Könnyűfém. Nehézfémek.

Eltartható, mert védő oxidréteg Eltartható, mert védő oxidréteg

A szabad levegőn…
alakul ki. alakul ki.

Reakciók:

4Al + 3O2 2Al2O3

A reakció igen exoterm, de nagy

aktiválási energiát igényel:
Sn + O2 SnO2
Oxigénnel • poralakban gázlángba
szórva erős fényjelenség
2Pb + O2 2PbO
közben.

• előzőleg Hg2+-ionokkal
kezelve már közönséges
körülmények között.
2Al + 3Cl2 2AlCl3 Sn + Cl2 SnCl2
Halogénekkel
2Al + 3I2 2AlI3 SnCl2 + Cl2 SnCl4
A védő oxidréteg megbontása
után Al(OH)3 és H2 képződése
Vízzel —
közben oldódik, de a
fenolftaleint nem színezi el.
 Az ón feloldható (H2 fejlődéssel
csak Sn2+-ig!).
Hidrogénfejlődés közben
Savoldattal Sn + 2HCl SnCl2 + H2
oldódik.

Az ólom felületén a sósav és a

kénsav védőréteget alakít ki.
Tömény oxidáló Az ólom nitrózus gázok fejlődése
Passziválódik.
savakkal közben salétromsavban feloldható.

Hidrogénfejlődés közben Az ón reagál (forró lúgban

oldódik, ami amfoter oxidálószerek jelenlétében sztannát
Lúgoldattal tulajdonságára utal alakjában oldódik)

2Al + 2NaOH + 2H2O Sn + 2NaOH +2O Na2SnO3 +

2Na[Al(OH)4] + 3H2 H2O

Termitreakció

Fém-oxidokból, ha a fémek az Az ón(II)-vegyületek sok anyagot

Egyéb alumíniumnál kevésbé negatív redukálnak.
redoxpotenciálúak, redukálni
képes a fémet. Sn2+ + 2Fe3+ Sn4+ + 2Fe2+

Fe2O3 + 2Al 2Fe + Al2O3

Egyik igen rosszul oldódó
Sn(OH)2, Sn(OH)4 (fehérek);
vegyülete az Al(OH)3.
Vegyületeik
PbCO3, PbSO4, Pb3(PO4)2;
oldhatósága Ez válik ki a legtöbb
alimíniumvegyület vízben való
a PbCl2 oldhatósága melegítés
oldódásakor, amikor az
hatására nagymértékben megnő.
alimíniumionok hidrolizálnak.
bauxit: benne AlO(OH) ónkő, kassziterit: SnO2

kriolit: Na3AlF6 galenit: PbS

Előfordulás
korund: Al2O3 cerusszit: PbCO3

földpátok, csillámok, agyagok vörös ólomérc: PbCrO4

Felhasználás • repülőgépgyártás Sn:

• építőipar, • fehér bádog (konzervdoboz)

villamosvezetékek
 • ötvözetek (forrasztófém)

Pb:
• eszközök, fóliák, csövek
• vízvezetékcsövek
• akkumulátorok, sörét,
• Redukálószer
nyomda

• röntgenberendezések
tartozékai

A d-mező fontosabb elemei

A negyedik periódustól kezdve nem az s-elektronokkal elkezdett elektronhéjnak p-alhéja kezd

feltöltődni, hanem az eggyel kisebb főkvantumszámú, addig üresen maradt d-alhéj
feltöltődése kezdődik meg. Vegyértékhéjuk elektronszerkezete tehát általában (n-1)d1-10ns2
elrendeződés jellemző.

A periódusos rendszer VIII/b mellékcsoportjának triádjai közül a vascsoport fémei: Fe, Co,
Ni fontosak gyakorlati szempontból. A tagok jellemző elektronszerkezete (n-1)d6-8ns2.

A vascsoport elemei

vas kobalt nikkel

Térben centrált Lapon centrált
Rácstípus Hexagonális rács
kockarács kockarács
Fizikai tulajdonságok
Op. Viszonylag magas (1500°C körül)
Sűrűség Nehézfémek
Egyéb Ferromágnesesek (ls. 27. fejezetben)
Co2+ kék (a hidratált
vöröses)
Fe2+ halványzöld
Ni2+ sárga (a
Ionjaik színe A +3-as hidroxidja
hidratált almazöld)
Fe3+ sárga sötét színű, rosszul
oldódik vízben
[Co(OH)3]
Kémiai tulajdonságok
 +2, +3
+2, +3
+2
A +2-es vegyületek
Oxidációs szám A +3-as stabilabb, így
stabilabbak, +3-as
a Fe(II)-vegyületek (Ez az állapot a stabil)
komplexei fordulnak
erős redukálószerek.
elő elsősorban.
Reakciók
4Fe + 3O2 2Fe2O3
(vörösbarna)
2Co + O2 2CoO 2Ni + O2 2NiO
Oxigénnel
(zöld) (zöld)
(Létezik a fekete FeO
és a Fe3O4 is)
2Fe + 3Cl2 2FeCl3 Co + Cl2 CoCl2 Ni + Cl2 NiCl2
Egyéb (vörösbarna) (kék) (sárga)
nemfémekkel
Fe + S FeS (fekete) Co + S CoS (fekete) Ni + S NiS (fekete)
Vízzel — — —
(A vörösen izzó vas
bontja a vizet)
Mindegyik hidrogéngáz fejlődése közben reagál

Híg savoldattal Me + 2H+ Me2+ + H2 (az ionok aquakomplexben)

Az oldat vöröses
Az oldat halványzöld Az oldat almazöld
rózsaszín
Híg lúgoldattal — — —
Tömény, oxidáló
Passziválódnak.
hatású savakkal
Függ az ionok eredeti színétől és attól, hogy az aniont mennyire tudja
polarizálni (utóbbi a szín mélyülését, esetleg fekete színt eredményez)
CoS fekete
FeS fekete
NiS fekete
Co(OH)2 rózsaszín
Vegyületeik színe Fe(OH)2 piszkos
Ni(OH)2 halványzöld
zöld CoO zöld
NiO zöld
FeO fekete Co(OH)3
barnásfekete
Ni(OH)3 fekete
Fe2O3 vörösbarna
CO2O3 sötét barna
Vegyületeik Jól oldódnak halogenidjeik, nitrátjaik, szulfátjaik
 vízoldékonysága (E közben savasan hidrolizálnak)
hematit Fe2O3
kobaltit CoAsS gersdorfit NiAsS2
magnetit Fe3O4
Előfordulás szmaltit CoAs2 nikkolit NiAs
sziderit FeCO3
linneit CO3S4 millerit NiS
pirit FeS2
Az iparban szenes
redukcióval.
Előállítás
Valamennyi előállítható hidrogénes vagy elektrokémiai redukcióval,
karboniljaik (pl. [Fe(CO)5] hőbontásával.
Eszközök,
berendezések, gépek
Ötvözőanyag,
készítése.
csipeszek, labor
Ötvözőanyag
Felhasználás eszközök (pl. tégelyek
Biológiai jelentőség:
lúgos ömlesztéshez)
hemoglobin,
citokrómok!

A rézcsoport elemei

A periódusos rendszer I/b csoportjába tartozó fémek: réz, ezüst, arany. Atomjaik jellemző
elektronszerkezete (n-1)d10ns2.

réz ezüst arany

Fizikai tulajdonságok
Rácstípus Lapon centrált kockarács
Vezetőképesség Igen jó! (A legjobb az ezüstté)
Op. 1000°C körüli.
Sűrűség Nehézfémek
Oxidációs szám +1, +2 1 +1, +3
Színtelen. A
Ionjaik színe Színtelen. Au3+ sárga.
hidratált Cu2+ kék.
A szabad levegőn Vékony CuO vagy Szennyezett levegőn —
zöld patina alakul barna réteg keletkezik
 ki:Cu(OH)2 2Ag + H2S +
CuCO3 Ag2S + H2O
Kémiai reakcióik
—
2Cu + O2 2CuO
Oxigénnel —
(fekete)
(Az Ag2O bomlik)

Vízzel — — —
Híg savakkal — — —
Lúggal — — —
SO2 és nitrogén-oxidok keletkezése közben
feloldódnak.
—
3Cu + 2HNO3 3CuO + 2NO + H2O
Tömény, oxidáló Csak cc.HCl : ccHNO3
hatású savakkal CuO + 2HNO3 Cu(NO3)2 + H2O 3/1 térfogatarányú
elegyében oldódik
Cu + H2SO4 CuO + H2O + SO2 (királyvíz)

CuO + H2SO4 CuSO4 + H2O

Nagymértékben függ az anion polarizálhatóságától
Hidroxidja nem stabil.
Cu(OH)2 kék
Ag2O kávébarna
CuO fekete
AgCl fehér
Cu2O vörös Az aranysók vizes
AgBr sárgásfehér oldatából savas hidrolízis
Vegyületeik színe CuCl fehér miatt általában
AgI halványsárga
CuCl2 zöldeskék Au(OH)3 csapadék válik
Ag3PO4 sárga ki.
CuSO4 kék (A
vízmentes fehér) Ag2CrO4
vörösbarna
CuS fekete
Ag2S fekete
Az ezüst-nitrát jól Az aranysók vizes
A réz(II)-szulfát, –
Vegyületeik oldódik, az AgF és az oldatából savas hidrolízis
klorid, és –nitrát jól
vízoldékonysága Ag2SO4 sem válik ki miatt általában Au(OH)3
oldódik.
híg oldatból. csapadék válik ki.
 kalkopirit
CuFeS2
ólom-, cink-, és
rézércek szennyezése,
Előfordulás kuprit Cu2O Elemi állapotban.
argentit Ag2S
azurit, malachit
(bázisos karbonát)
Bronzok, sárgaréz, Ékszerek, dísztárgyak, Ékszerek, dísztárgyak,
Felhasználás
elektrotechnika bevonatok bevonatok, félvezetőipar

Cinkcsoport elemei

a periódusos rendszer II/b csoportjának elemei a cink, kadmium, higany. Atomjaik jellemző
elektronszerkezete (n-1)d10ns2.

cink kadmium higany

Rácstípus Hatszöges rács —
Fizikai tulajdonságok
Op. A d-mező fémei közül a legalacsonyabb
Sűrűség Nehézfémek
Oxidációs szám +2 +2 +1, +2
Az ionok színe Színtelenek (nem nemesgázszerkezetű, de zárt)
A szabad
Eltarthatók (védő oxidréteg) Eltartható.
levegőn
Kémiai reakcióik
2Zn + O2 2ZnO 2Cd + O2 2CdO A reakció
Oxigénnel hőmérsékletén az oxid
(fehér) (barna) elbomlik.

Zn + Cl2 ZnCl2 Cd + Cl2 CdCl2

Egyéb
Hg + S HgS
nemfémekkel
Zn + S ZnS Cd + S CdS

Vízzel — — —
 Híg savakkal Reagálnak hidrogénfejlődéssel. —
Reagál
Lúgokkal — —
Zn + 2NaOH + 2H2O =
Na2[Zn(OH)4] + H2
Tömény, oxidáló Valamennyien feloldódnak, kén-dioxid, illetve nitrogén-oxidok képződése
savakkal közben.
Függ az anion
HgS vörös vagy
polarizálhatóságától és
fekete
a kation
polarizálóképességétől. CdS sárga
Vegyületeik HgO sárga, vörös
színe
ZnS fehérZnI2 A többi általában fehér
HgI2 téglavörös
halványsárga
HgCO3 okkersárga
A többi fehér
Jól oldódik a Hg(II)-
klorid, -nitrát, -szulfát.

Vegyületeiknek Rosszul oldódnak a szulfid, a karbonát, a foszfát és A higanysók könnyen

vízoldékonysága a hidroxid vegyületek, valamint az oxidok. diszproporcionálódnak:

+ S2– HgS + Hg
cinkpát ZnCO3
Előfordulás A cink kísérője. cinnabarit HgS
szfalerit ZnS
• Pörkölés után
szenes
A cinnabarit
redukcióval.
Elektrolízissel pörkölésével:
Előállítás
elválasztható a cinktől.
• Kénsavas
HgS + O2 Hg + SO2
oldatból
elektrolízissel.
• szárazelem
• amalgám
• atomreaktorokban
• horganyzott (neutronelnyelő)
Felhasználás • higanygőzlámpa
bádog
• ötvözőanyag • hőmérők
• ötvözőanyag