Túl az Óperencián, Közbevágott Pató Pál úr: Él magában falujában "Ej, ráérünk arra még!" Pató Pál úr mogorván. Be más lenne itt az élet. Ha egy ifjú feleség... Hát a mente, hát a nadrág, Közbevágott Pató Pál úr: Ugy megritkult, olyan ó, "Ej, ráérünk arra még!" Hogy szunyoghálónak is már Csak szükségből volna jó; Híni kell csak a szabót, a Roskadófélben van a ház, Posztó meg van véve rég... Hámlik le a vakolat, Közbevágott Pató Pál úr: S a szél egy darab födéllel "Ej, ráérünk arra még!" Már tudj' isten hol szalad; Javítsuk ki, mert maholnap Pallásról néz be az ég... Életét így tengi által; Közbevágott Pató Pál úr: Bár apái nékie "Ej, ráérünk arra még!" Mindent oly bőven hagyának, Soha sincsen semmije. De ez nem az ő hibája; Puszta a kert, e helyett a Ő magyarnak születék, Szántóföld szépen virít, S hazájában ősi jelszó: Termi bőven a pipacsnak "Ej, ráérünk arra még!" Mindenféle nemeit. Mit henyél az a sok béres? Pest, 1847. november