Harmadik rész: A nyomok

1. fejezet: Az esernyő kibukkan

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Wibra Gyuri
Krikovszky Tamás, a besztercebányai polgármester évekkel Gregorics halála
Besztercebánya
Müncz Jónás, a fehér zsidó után
Sztolarik, Gyuri egykori gyámja
Évekkel később Wibra Gyuri már felnőtt, jóképű fiatalember, elvégezte iskoláit, ügyvéd lett
belőle. Karrierje ígéretesen alakult, sok ügyfele van, kezd vagyonosodni. A városban lévő
eladó lányok is érdeklődnek iránta, hiszen lassan ideje lenne megházasodnia. Gyuri azonban
nem akar nősülni.

Wibra Gyurinak ugyanis van egy nagy problémája. Az öreg Gregorics vagyonának legendája
továbbra is makacsul tartja magát. Vagyis Gyuri a hétköznapokban mindig azzal szembesül,
hogy akár vagyonos ember is lehetne, ha valahogy meg tudná találni apai örökségét.

„Valóságos szerencsétlenség volt őrá nézve az eltűnt vagyon tudata. Maga is érezte ezt, és
sokszor óhajtotta, hogy bárcsak sohase hallott volna felőle. Sokért nem adná, ha egy olyan
részlet találna kibukkanni a homályból, mely kétségessé, sőt valószínűtlenné tenné az
örökség létezését.”
Gyuri életét teljesen megmérgezi az örökség tudata. Ne feledjük, egy szakácsné törvénytelen
fia, aki szorgalmával és eszével felverekedte magát az ügyvédi állásig. Amikor erre gondol
Gyuri, akkor elégedettség tölti el. Ezután azonban mindig eszébe jut, hogy valójában az öreg
Gregorics fia, aki valószínűleg nagy vagyont hagyott rá, de képtelen megtalálni ezt a vagyont.

Ráadásul sokasodnak a jelek is, amelyek szerint ez valóban így történt, nem csak legendáról
van szó:

 A gazdag kocsigyáros szerint, aki annak idején megvette Gregorics bécsi házát,
Gregorics azt mondta neki, hogy a házért kapott összeget egy utalványra teszi. Gyuri
minden lehetséges banknál érdeklődik, de nem jár sikerrel.
 Egy este az anyja, a már idős Wibra Anna meséli el, hogy amikor az öreg haldoklott,
akkor sürgönyözni akart Gyurinak, mert valamit át akart adni neki.
 Egy nap Gyurit, ügyvéd minőségében, elhívják a haldokló besztercebányai
polgármesterhez, Krikovszky Tamáshoz. Krikovszky, miközben a végrendeletét
diktálja Gyurinak, mellékesen megemlíti, hogy az öreg Gregoricsnak volt egy piros
esernyője, aminek a nyelében volt egy rejtett üreg.
Gyuri fejében egy pillanat alatt összeállnak a dolgok, az öreg utalványba fektette vagyonát,
azt pedig az esernyő nyelébe rejtette. De hol lehet most az esernyő, évekkel Gregorics halála
után?

Figyeljünk fel azonban arra is, hogy ezek csak Gyuri következtetései. Soha senki sem látta,
hogy az esernyő nyelében van-e üreg egyáltalán és az utalványt sem látta senki!
 Érdeklődik anyjánál, az öreg Matykónál és özvegy Bothárnénál is, aki jelen volt, amikor
Gregorics holttestét mosdatták és öltöztették. Azonban mindenki csak annyit tud mondani,
hogy az öreg nagyon ragaszkodott az ernyőhöz, mindig vele volt, halála után úgy kellett
kifeszegetni a kezéből. Azt azonban senki sem tudja, hol lehet most az ernyő.

Gyuri elmegy a levéltárba, kikeresi az apja halála után felvett hagyatéki leltárt. Esernyőt nem
talál a felsorolásban, csak egy érdekes sort:

„Hasznavehetetlen tárgyak 2 forint. Megvette a fehér zsidó”

Gyuri hamar kideríti, hogy a fehér zsidót Müncz Jónásnak hívták, kis boltja volt a városban.
Gyuri ezután elmegy Sztolarikhoz, egykori gyámjához, elmeséli neki, hogy mire jutott és
tanácsot kér tőle.

Sztolarik elmondja, hogy emlékszik a fehér zsidóra, sőt arra is, hogy legutolsó találkozásukkor
látta nála Gregorics ernyőjét, tehát biztos ő vette meg. Azonban azt is megjegyzi, hogy
Müncz Jónás, a fehér zsidó évekkel később megőrült és a megáradt Garam folyóba fulladt.

Biztatja Gyurit, hogy utazzon el Bábaszékre, mert úgy tudja, hogy Münczné ott lakik. Egy
próbát megér, hátha nála van az ernyő.

2. fejezet A mi Rozálink
Főbb szereplők Időpont Helyszín

özvegy Müncz Jónásné

Bábaszék
Mravucsán János, a bábaszéki polgármester

A rövid fejezet azt meséli el, hogyan került Müncz Jónás özvegye Bábaszékre.
Mikszáth humorosan leírja, ahogy a korabeli szlovákiai kis városok versengtek
egymással, melyik az amelyik inkább város, mint a másik, melyiknek van több olyan
intézménye (patika, kovácsműhely stb ) amitől egy várost városnak lehet nevezni.
Természetesen valójában egyik sem igazi város, hiszen 8-900 fős kis településekről
van szó.

Tótpelsőc városa természetesen kijelenti, hogy Bábaszék nem is igazi város:

„- Hiszen nem város az! Még zsidó sincs benne! Ahova pedig zsidó nem telepszik,
annak a helynek nincs jövője, az már csakugyan nem városnak való.”
Mravucsán Jánosnak, a bábaszéki polgármesternek tehát zsidót kell találnia a
városba, ha meg akarja menteni jó hírüket. Zsidót ugyan nem talál, de Müncznét
(lánykori keresztnevén Rozália, innen a fejezetcím), egy zsidó özvegyét igen. Így
kerül az özvegy Bábaszékre.
 3. fejezet A szálak Glogovára vezetnek
Főbb szereplők Időpont Helyszín

Wibra Gyuri
Münczné az első fejezet után Bábaszék
Müncz Móricz, az öreg Müncz fia

Rozáli, a zsidó Müncz özvegye éppen Bábaszéki boltja előtt beszélget Mravucsán
polgármesterrel és Galba szenátorral, amikor Wibra Gyuri megérkezik a városba.

Gyuri érkezésével egyidőben egy összetört hintót hurcolnak végig az elszabadult

lovak a városon. A hintón senki se ül, de Mravucsán és Galba megismeri a lovakat, a
glogovai plébánosé. A két városi elöljáró bajt sejt, ezért gyorsan elindulnak, hogy
megkeressék az hintó utasait.

Gyurit nem érdekli különösebben az elszabadult kocsi, rögtön megkérdezi Müncznét,

hogy tart-e a boltjában öreg esernyőket. Az asszony elmondja, hogy mióta a férje
meghalt nem árul ernyőket, mert azok javításához csak a férje értett, de néhány régi,
rossz esernyő még van a padláson. Gyuri 50 forintot ajánl neki, ha megnézheti őket,
Münczné persze belemegy.

Gyuri azonban nem találja meg a padláson az apja ernyőjét. Elkeseredésében az

egész történetet elmeséli Müncznének, akinek hirtelen eszébe jut, hogy emlékszik az
ernyőre, férje magával vitte az utolsó útjára. Gyuri kétségbe esik, hogy végképp
elvesztette a nyomot.

Münczné azonban azt mondja, hogy éppen a városban van az egyik fia, Móric, aki
annak idején kutatott az apja után, mikor az öreg zsidó eltűnt. Gyuri keresse meg
Móricot, hátha az tud neki valamit mondani.

Gyuri meg is találja Móricot a vásártéren, Móric ugyanis mészáros és éppen

marhákra alkuszik. Gyuri elmondja neki, hogy azt a piros esernyőt keresi, amit apja
az utolsó útjára is magával vitt. Móric pedig elmeséli hogy hogyan kutattak az öreg
Müncz után az öccsével, hogyan jártak faluról falura az öreg zsidó nyomait kutatva. A
leírásból kiderül, hogy:

 Kobolnyik faluban még látták az öregnél az ernyőt

 Lehotán viszont már kalap és ernyő nélkül látták. Tehát az ernyő valahol
Kobolnyik és Lehota között veszett el.
 Később Móricék találkoztak egy fazekassal, aki elmondta, hogy látta az öreg
zsidót Glogova faluban, amint éppen egy nagy felhőszakadás közepén egy
ázó kisgyerekre borította az esernyőjét, majd továbbment.
Gyuri tehát megkapta azt az információt, amit akart, az esernyő Glogova faluban van
 4. fejezet A fülbevaló
Főbb szereplők Időpont Helyszín

Wibra Gyuri
Fiala János, a hajdú
Mravucsán, a bábaszéki polgármester
Galba szenátor Az előző fejezet után Bábaszék
Konopka szenátor
Veronka, a glogovai pap húga
madame Kriszbay, Veronka francia nevelőnője

Wibra Gyuri sietve indulna Glogovára, az esernyő után, amikor Fiala János, a falu
hajdúja kidobolja, hogy

„Adatik tudtára, akiket illet, hogy egy arany fülbevaló zöld drágakővel elveszett a
téglaégetőtül a templomig terjedő úton. A becsületes megtalálónak, aki a
városházára behozza, illő jutalom biztosíttatik.”
Mindenki rögtön izgatott lesz, hátha sikerül megtalálni a fülbevalót és begyűjteni a
jutalmat. Kivéve Gyurit, akit pont nem érdekel az egész, sietne a dolgára, de persze
ő az, aki véletlenül meglátja a földön az elveszett fülbevalót.

„Hát ez is csak bosszúság, mikor úgy siet valaki. Nem tudta éppen más megtalálni,
abból a sok száz emberből, aki az utcán lődörög! [..], ha már megtalálta, elviszi a
városházára, abba bele nem törik a dereka, úgyis tíz-húsz lépés ide.”
Gyuri elmegy a városházára, ahol éppen ülésezik a szenátus, aminek komoly
problémát kell megoldania, ami a következő:

„A város tulajdonát képező Liskovina erdő csősze jött lihegve azzal a jelentéssel,
hogy ismeretlen, úri ruházatú férfit talált felakasztva egy fán – ímhát mi történjék a
holttesttel?”
A szenátus azonban nem tud dönteni, két részre szakadt:

 Konopka szenátor és társai szerint az akasztott embert be kell vinni a

temetőbe, és értesíteni kell Géry Mihály szolgabírót és a járási orvost
 Galba szenátor szerint jobb, ha nem szólnak semmit, hanem az akasztott
embert átviszik a kvakai erdőbe, ami már a következő faluhoz, Travnikihez
tartozik, hadd találják meg ők. Azonban a Galba-pártiak sem egységesek:
 Galba közvetlen emberi az átcsempészés mellett vannak
 Egy másik csoport Kozsehuba András vezetésével azt szeretné, ha az
akasztottat ott helyben a fa alatt eltemetnék, ezzel oldva meg az ügyet.
Mravucsánnak, a polgármesternek kellene döntenie, de ő nem akarja vállalni a
döntéssel járó felelősséget, minden lehetőséget megragad, hogy valahogy elodázza
a döntést.

Ekkor lép be Gyuri a tanácskozó terembe a fülbevalóval, ami persze kiváló alkalmat
teremt Mravucsánnak, hogy ne a halott ember problémájával foglalkozzon.
Gyuri éppen csak oda akarja adni az ékszert, aztán már menne is, de Mravucsán
közli vele, hogy a fülbevaló a glogovai pap húgáé és jutalom jár a megtalálásáért.
Gyuri nem tart igény a jutalomra, a glogovai pap húga meg pont nem érdekli, de a
polgármester csak berángatja egy kis szobába:

„- Kisasszony – kiáltá be a fiatalember háta mögül -, itt hozom a fülbevalóját!

Erre a szóra hirtelen fordítá meg a fejét egy fiatal leány, ki térdelő helyzetben hideg
borogatásokat rakott a díványon fekvő idősebb nőnek a váll-lapockájára.”
Kiderül, hogy a fiatalabbik hölgy a glogovai pap húga, Veronka, az idősebb hölgy
pedig madame Kriszbay, a pap húgának francia nevelőnője. Ők ültek azon a kocsin,
amit a megbokrosodott lovak magukkal rántottak, de még időben sikerült leugraniuk,
madame Kriszbay válla akkor sérült meg.

Wibra Gyuri meglepődik Veronka szépségén, valahogy nem így képzelte el a pap
húgokat:

„Ez hát a glogovai pap húga! Hihetetlen! Talán csak álmodik. Nem így képzelte ő a
paphúgokat. Elhízott, kacsajárású, piros-pozsgás húgok ezek, akik idők jártával
hasonlítani kezdenek a plébánosaikhoz; pomádé-illatuk van és tokájuk. Toka nélkül
nincs a parókiákon szépség.”
Ehhez képest a fiatal lány kecses, fiatal, üde szépség, hosszú sötét hajjal.

Veronka elmondja, hogy hazafelé tartottak, de most, hogy tönkrement a kocsijuk nem
tudnak továbbmenni. Mravucsán felajánlja, hogy adnak nekik kölcsön egy másik
kocsit, de a pap húga most már fél azoktól a lovaktól, amik elragadták a másik hintót.

Gyuri maga sem tudja, hogy miért, de hirtelen felajánlja a kisasszonynak, hogy
szívesen elviszi őket a saját kocsiján, úgyis éppen Glogovára tart. Azonnal indulni is
akar, de Mravucsán nem engedi őket, mondván, mindjárt beesteledik, éjszaka nem
utazhatnak.

Gyuri persze rögtön menne, minél hamarabb Glogovára akar érni, szerinte enyhe
lesz az éjszaka, simán tudnának utazni. Mravucsán szerint viszont vihar lesz, elvégre
egy akasztott ember lóg a határban, ami mindig vihart, jégesőt okoz, jobban járnak,
ha a polgármesternél töltik az éjszakát.

A halott emlegetésétől persze Veronka is megijed és nem akar elindulni, így Gyuri is
kénytelen elfogadni Mravucsán invitálását, így aztán mindannyian Bábaszéken
maradnak éjszakára.