Kölcsey

· Himnusz ·
Ferenc
Gálfalvi Gréta
Gáll Boglárka
Géczi Eszter Izabella
Kacsó Boróka
Szilágyi Kamilla Evelyn
 Kölcsey Ferenc: Himnusz
A magyar nép zivataros századaiból.
Isten, áldd meg a magyart Értünk Kunság mezein Hányszor zengett ajkain Vár állott, most kőhalom,
Jó kedvvel, bőséggel, Ért kalászt lengettél, Ozman vad népének Kedv s öröm röpkedtek,
Nyújts feléje védő kart, Tokaj szőlővesszein Vert hadunk csonthalmain Halálhörgés, siralom
Ha küzd ellenséggel; Nektárt csepegtettél. Győzedelmi ének! Zajlik már helyettek.
Bal sors akit régen tép, Zászlónk gyakran plántálád Hányszor támadt tenfiad S ah, szabadság nem virúl
Hozz rá víg esztendőt, Vad török sáncára, Szép hazám kebledre, A holtnak véréből,
Megbünhödte már e nép S nyögte Mátyás bús hadát S lettél magzatod miatt Kínzó rabság könnye hull
A multat s jövendőt! Bécsnek büszke vára. Magzatod hamvvedre! Árvánk hő szeméből!

Őseinket felhozád Hajh, de bűneink miatt Bújt az üldözött s felé Szánd meg Isten a magyart
Kárpát szent bércére, Gyúlt harag kebledben, Kard nyúl barlangjában, Kit vészek hányának,
Általad nyert szép hazát S elsújtád villámidat Szerte nézett s nem lelé Nyújts feléje védő kart
Bendegúznak vére. Dörgő fellegedben, Honját a hazában, Tengerén kínjának.
S merre zúgnak habjai Most rabló mongol nyilát Bércre hág és völgybe száll, Bal sors akit régen tép,
Tiszának, Dunának, Zúgattad felettünk, Bú s kétség mellette, Hozz rá víg esztendőt,
Árpád hős magzatjai Majd töröktől rabigát Vérözön lábainál, Megbünhödte már e nép
Felvirágozának. Vállainkra vettünk. S lángtenger fölette. A multat s jövendőt!

Cseke, 1823. január 22.

 Társadalmi-történelmi háttér

• Habsburg hatalom erőteljesen nehezedik az országra

• 1812
• a pénz leértékelése
• a jobbágyság szétválása
• 1820: elnyomás virágkora
 Társadalmi-történelmi háttér

• 1823 íródott
• 1829: Aurora
• Erkel Ferenc megzenésítette
• 1989-ben vált hivatalos himnusszá
 A vershelyzet és a versbeszéd
jellemzői; idő- és értékszembesítés
• cím: Hymnus (A magyar nép zivataros századaiból)

eredetét a zivataros századokba, a múltba vetíti

• szerepvers – a vers beszélője egyfajta próféta/prédikátor képében beszél:
“Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel” • megszólítja Istent
• arra kéri, áldja meg a népet
• kezdetben a múltba tekint, és folyamatosan változik át a beszélő jelenébe
 A vershelyzet és a versbeszéd
jellemzői; idő- és értékszembesítés
• romantikus beszédmód – haza, nemzet, múlt tematizálása
hazaszeretet megszólítása
• felfokozott zeneiség:
 időmértékes verselés
 7-6 szótagos sorok dallamosság
 trocheusok (olykor spondeusok)
 keresztrímek
• emelkedett, magasztos hangnem
• felfokozott érzelmi, indulati töltés:
“Vár állott, most kőhalom” – ellentét
“Balsors akit régen tép” – megszemélyesítés
 A vershelyzet és a versbeszéd
jellemzői; idő- és értékszembesítés
“Árpád hős magzatjai felvirágozának” – metafora
“szent bérc” – költői kép

Isten, áldd meg a magyart Szánd meg Isten a magyart

Jó kedvvel, bőséggel, Kit vészek hányának,

SZÁNALOM
Nyújts feléje védő kart, Nyújts feléje védő kart
ÁLDÁS

Ha küzd ellenséggel; Tengerén kínjának.

Bal sors akit régen tép, Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt, Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép Megbűnhődte már e nép
A multat s jövendőt! A múltat s jövendőt!

1. versszak 8. versszak
 A vershelyzet és a versbeszéd
jellemzői; idő- és értékszembesítés
Hányszor zengett ajkain Vár állott, most kőhalom,
Értünk Kunság mezein Ozman vad népének Kedv s öröm röpkedtek,
Őseinket felhozád Vert hadunk
Ért kalászt lengettél, Hajh, de bűneink miatt Bújt az üldözött, s felé Halálhörgés, siralom
Kárpát szent bércére, Gyúlt harag kebledben, csonthalmain Kard nyúlt barlangjában, Zajlik már helyettek.
Tokaj szőlővesszein
Általad nyert szép hazát S elsújtád villámidat Győzedelmi ének! Szerte nézett s nem lelé S ah, szabadság nem virul
Nektárt csepegtettél. Hányszor támadt tenfiad
Bendegúznak vére. Dörgő fellegedben, Honját e hazában, A holtnak véréből,
Zászlónk gyakran Szép hazám, kebledre,
S merre zúgnak habjai Most rabló mongol Bércre hág és völgybe Kínzó rabság könnye
plántálád nyilát S lettél magzatod miatt száll, hull
Tiszának, Dunának,
Vad török sáncára, Zúgattad felettünk, Magzatod hamvvedre! Bú s kétség mellette, Árvák hő szeméből!
Árpád hős magzatjai
S nyögte Mátyás bús Majd töröktől rabigát Vérözön lábainál,
Felvirágozának.
hadát Vállainkra vettünk. S lángtenger fölette.
Bécsnek büszke vára.

2-3. vsz.: ÉRTÉKGAZDAG MÚLT 4-6. sz.: TRAGIKUS MÚLT 7. vsz.: SIVÁR
JELEN
 A himnusz műfaji sajátosságai
• az egyik legidősebb, eredetileg vallásos lírai műfaj
• valamely istenhez, istenséghez szóló fohász
• dicsőitő, imaszerű énekhangneme emelkedett, magasztos
• az isteni hatalom magasztalása segélykéréssel fonódik össze
• az antik görög lírában jelenik meg
• a középkorban élte virágkorát, elősegítette a rímes-időmértékes verselés fejlődését
• később már nem csak vallásos tartalmakat fejezett ki, a hagyományos szerkezeti
keretek is fellazulnak
• a nemzeti himnusz: egy közösség identitását kifejező ének, egy-egy nemzet jelképpé
vált költeménye
 A himnusz romantikus sítulusjegyei
• múltba fordulás, nemzet nagyjainak megidézése, a múlt és a jelen közti ellentétezés („múltat”
„jövendőt”; „hős magzatjai felvirágozának” „lettél magzatod miatt magzatod hamvvedre”)
• szabadság = isteni kegyelem
• válságérzet zaklatottabb kifejezések, elégikus, nemzeti múlton borongó
• haza motívuma: „Általad nyert szép hazát/ Bendegúznak vére.”

• szenvedélyes költői képek, stíluseszközök

• túlzás („Vérözönlábainál,/ S lángtenger fölötte”), ellentét („Bércre hág és völgybe száll,”), inverzió („Hányszor zengett
ajkain/ Ozman vad népének/ Vert hadunk csonthalmain/ Győzedelmi ének!”)

• szónoki fordulat hatás fokozása; emelkedett, magasztos hangnem

• mondatszerkesztése bonyolult
• a festőiséget a nagyszabású tablók biztosítják: „ S nyögte Mátyás bús hadát/ Bécsnek büszke vára.”
 Romantikus közösségi költőszerep
• a romantikus közösségi költőszerep a Himnusz teljes szövegében megjelenik.
• a költő alakítója kíván lenni közössége sorsának:

„Bal sors akit régen tép,

Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép
• a költő aHimnusz minden
A multat sorában tud
s jövendőt!” hatni hallgatóira, a közösségre.
• látnokként szól majdnem az összes sorban, például:

„Most rabló mongol nyilát

Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
• „Isten, áldd meg a magyart”/
Vállainkra „Szánd meg
vettünk.” Isten a magyart”