ÁDÁM BORBÁLA

MAGYAR IRODALOM
az alapiskola 8. osztálya számára

ˇ ARSKÁ LITERATÚRA
MA Ď
D
pre 8. ročník základnej školy
s vyučovacím jazykom maďarským

Slovenské pedagogické nakladateľstvo

Szerző – Autorka © Mgr. Ádám Borbála, 2011

Lektorálták – Lektorovali: PaedDr. Bárczi Zsófia, PhD.,

Mgr. Buzgó Mária,
Mgr. Záreczky Erzsébet

Grafický dizajn a obálka © SPN – Mladé letá, s. r. o.

Jóváhagyta a Szlovák Köztársaság Oktatási, Tudományügyi, Kulturális és Sportminisztériuma

2011. október 11−én 2011−12961/38293:11−919 szám alatt mint
a magyar irodalom tankönyvét az alapiskola 8. osztálya számára.
Az engedélyezési szám 5 évig érvényes.
Első kiadás, 2011

Schválilo Ministerstvo školstva vedy, výskumu a športu Slovenskej republiky

pod č. 2011−12961/38293:11−919 zo dňa 11. októbra 2011 ako učebnicu
maďarskej literatúry pre 8. ročník základnej školy s vyučovacím jazykom maďarským.
Schvaľovacia doložka má platnosť 5 rokov.
Prvé vydanie, 2011

Všetky práva vyhradené.

Toto dielo ani žiadnu jeho časť nemožno reprodukovať bez súhlasu majiteľa práv.

Zodpovedná redaktorka Dudás Anna

Výtvarná redaktorka Mgr. Ľubica Suchalová
Technická redaktorka Ivana Bronišová
Vyšlo vo vydavateľstve Slovenské pedagogické nakladateľstvo – Mladé letá, s. r. o.,
Sasinkova 5, 811 08 Bratislava
Vytlačil Polygraf print, spol. s r. o., Prešov

ISBN 978−80−10−02108−6
 ÉV ELEJI ISMÉTLÉS

ELEVENÍTSÉTEK FEL AZ ALÁBBI KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK SEGÍTSÉGÉVEL AZ ELO

Ó´´´ ZO
Ó´´´
T ANÉV A N Y A G Á T !

1. Idézzétek fel a magyar ősköltészetről szóló ismereteiteket! Mi a kapcsolat a magyar

ősköltészet és a hiedelemvilág között?
2. Foglaljátok össze, hogy mi határozta meg a középkori gondolkodásmódot!
3. Milyen művészeti ágazatok indultak fejlődésnek ebben a korszakban?
4. Magyarázzátok meg a következő kifejezéseket!
geszta krónika iniciálé
legenda szórványemlék szövegemlék
5. Nevezzétek meg a magyar költészet első ismert versét!
6. Egészítsétek ki a mondatot a megfelelő dátummal!
A reneszánsz korszaka a ... tehető.
a) XIII – XIV. századra
b) XIV– XV. századra
c) XIV– XVI. századra
7. Magyarázzátok meg a következő kifejezéseket!
a) reneszánsz
b) reformáció
c) epigramma
d) polihisztor
8. Kit nevezünk humanistának?
9. Nevezzétek meg az alábbi személyek egy−egy alkotását!
Leonardo da Vinci, Antonio Bonfini, William Shakespeare
10. Kinek a nevéhez fűződnek a következő művek?
Pannónia dicsérete, Búcsú Váradtól, Egy dunántúli mandulafáról
11. Kiről van szó?
Az első magyar nyelven író költő. Legismertebb vitézi verse az Egy katonaének.
12. Miről van szó?
Költői kép, amely az érzékek felcserélésén alapul.
13. Kit keresünk?
a) Az ő nevéhez köthető az első teljes bibliafordítás.
b) Ő volt a legismertebb énekmondó.
c) Műve alapján készült Arany János Toldi című elbeszélő költeménye.

3
14. Hasonlítsátok össze pár mondatban a reneszánsz és a barokk korszakát!
15. Magyarázzátok meg a naiv eposz és a műeposz fogalmát! Mondjatok mindegyikre
példát!
16. Soroljátok fel az eposzi kellékeket!
17. Melyik korszak kulcsfogalmai közé tartozik „szabadság, egyenlőség, testvériség”?
18. Milyen évszámhoz köthető a magyar felvilágosodás kezdete?
19. Kik az alábbi művek szerzői?
a) A franciaországi változásokra
b) Tövisek és virágok
c) Felelet a Mondolatra
20. Nevezzétek meg az alábbi verslábakat!
∪ ∪ –, ∪ –, – – , – ∪∪, – ∪
21. Állapítsátok meg a verslábakat! Dolgozzatok a füzetben!
„Íz, szín, tűz vagyon a borban, ha hegyaljai termés:
Íz, csín, tűz vagyon a versbe', ha mesteri mív.”
22. Miről van szó?
Két hasonló hatású gondolat egymás mellé állítása.
23. Melyik költő művei a következők?
Zsugori uram, Az estve, A Reményhez, Szegény Zsuzsi a táborozáskor
24. Mit nevezünk cenzúrának?
25. Kinek és melyik művében szerepelnek a következő személyek?
Melinda, Petur bán, Gertrudis, Ottó, Biberach, Tiborc
26. Fejtsétek ki pár mondatban, hogy mit nevezünk tragédiának!
27. Milyen szó kerül a kipontozott helyre?
Az 1825 és 1848 közötti időszakot ... nevezzük.
28. Ki a/az
a) „legnagyobb magyar”,
b) „haza bölcse”,
c) „árvízi hajós”?
29. Mi a Himnusz alcíme?
Kinek a nevéhez fűződik a Himnusz megzenésítése?
30. Melyik a kakukktojás? Miért?
A merengőhöz, Szózat, Zalán futása, Huszt, Szép Ilonka, Csongor és Tünde
31. Soroljátok fel a romantika stílusjegyeit!

4
32. Párosítsátok össze a műveket és a műfajokat!
Az Alföld elégia
Egy gondolat bánt engemet... tájleíró költemény
Szeptember végén rapszódia
33. Melyik költemény refrénje a következő?
„A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!”
34. Nevezzetek meg legalább öt Jókai−regényt!
35. Foglaljátok össze pár mondatban a ballada jellemzőit!
36. Csoportosítsátok Arany János balladáit! Dolgozzatok a füzetben!
történelmi balladák parasztballadák
37. Mely balladák szereplői a következő személyek?
Ali basa, Edward király, Tuba Ferkó, Kund Abigél
38. Párosítsátok össze a múzsákat és az alkotókat!
Jókai Mór Vajda Julianna
Petőfi Sándor Szendrey Júlia
Csokonai Vitéz Mihály Csajághy Laura
Vörösmarty Mihály Losonczy Anna
Balassi Bálint Laborfalvi Róza

5
 REALIZMUS AZ IRODALOMBAN

MIT NEVEZÜNK REALIZMUSNAK?

A romantika után már nem beszélhetünk egy mindent átfogó korstílusról, ugyanis
több irányzat is kialakult, amelyek egymás mellett haladva határozták meg a század
gondolkodásmódját. A mai modern irodalomtudomány a realizmust így a XIX. század
egyik fő stílusirányzatának tekinti. A realizmus főleg az irodalom és a képzőművészet
területén talált táptalajra.

MI TEKINTHETO
Ó´´´ A REALIZMUS ALAPJÁNAK?
A korszak követői a valóságábrázolást tartják a realizmus alapjának, amelynek for−
rása a csalódás és a kiábrándulás a kor társadalmi viszonyaiból. A romantikusokkal ellen−
tétben a realista művész nem menekül a valóságtól, inkább feltárja azt. Módszere a meg−
figyelés, a pontosság, a hitelesség, a szépítés nélküli ábrázolás. Az irodalomban fontos
szerepet kap a táj− és helyrajz, a szereplők külső jellemzése, a körültekintő lélekrajz.
A középpontban a társadalmi viszonyok feltárása áll. A romantika és a realizmus jegyei
gyakran keverednek a művekben, azonban egyes elemek (pl. epizód, életkép) hangsúlyo−
sabbá válnak. A realista műből hiányzik az eszményítés és az ünnepélyes előadásmód is.

MELYEK AZ IRÁNYZAT URALKODÓ IRODALMI MU

´´´ FAJAI?
Ú
A korszak uralkodó műfajai a novella és a regény. A novella rövidebb terjedelmű,
tömör szerkezetű prózai mű. Elnevezése olasz eredetű, újdonságot jelent. Középpontjá−
ban általában egyetlen, a mindennapokban játszódó esemény áll. Ez rendszerint a főhős
életének egy meghatározó pillanatát mutatja be. A legtöbbször kevés szereplőt felvonul−
tató sűrített cselekményben fontos szerep jut a párbeszédnek is, amely gyakran a jellem−
ábrázolás fontos eszköze.
A novellától megkülönböztetjük az elbeszélést, amely több szereplőt vonultat fel,
cselekménye kevésbé drámai, terjedelmében pedig általában hosszabb mű.
A realista regény a XIX. században jön létre. Alapjaiban nem különbözik a romanti−
kus regénytől, hangsúlyosabb szerepet kap azonban a társadalombírálat, az írók a múlt
helyett a jelen és a jövő ábrázolására törekednek. A főszereplők általában hétköznapi
karakterek, a helyszínek valóságosak. Az író a szereplőkről pontos lélekrajzot fest, a cse−
lekményeket azonban kívülállóként szemléli.

A VILÁGIRODALOM F O
Ó´´´BB REALISTA KÉPVISEL O
Ó´´I
Honore de Balzac (1799–1850, ejtsd: onoré dö balzak) francia író, a realista regény−
írás egyik megteremtője. Legnagyobb műve az Emberi színjáték regényciklus, amelynek
egyik legismertebb darabja a Goriot apó (ejtsd: gorio).

6
Louis−Auguste Bisson: Eugene Giraud: Ilja Repin:
Honoré de Balzac, portré, 1842 Gustave Flaubert, portré, 1856 Lev Tolsztoj portréja, 1887

Gustave Flaubert (1821–1880, ejtsd: güsztáv flóber) francia író, műveiben jelentős
szerepet kap a lélektan. Legismertebb művei közé tartozik az Érzelmek iskolája és
a Bovaryné, amelyben már a naturalizmus hatása nyilvánul meg. Regényeinek fő monda−
nivalója, hogy az ember csak az álmait félredobva, a valóság talaján két lábon állva tud
érvényesülni.
Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828–1910) az orosz irodalom legnagyobb regényíró−
ja. Világszerte ismert művei közé tartozik a Háború és béke, illetve az Anna Karenina,
amelyekben az egész orosz társadalomnak állít tükröt.

MIKSZÁTH KÁLMÁN
(1847–1910)
A XIX. századi magyar regényírást Jókai Mór
munkássága emelte magas színvonalra. Nehéz volt
olyan témát találni, amelyet ő nem dolgozott fel,
szinte egyeduralma volt a regény műfajában.
Mikszáth Kálmán kivétel volt. Nem a romantiká−
ban próbált utat törni magának, történetei már a rea−
lizmus jegyeit hordozzák magukon. Ő a XX. század
egyik előfutára a magyar irodalomban. Témavilá−
gában egyaránt merít a hagyományosból és az új−
ból, a faluból és a városból. Írói eszköztárában a
konkrét megfigyelés, a meseszövés, a pontos ábrá−
zolókészség és az érzelmi telítettség egyaránt jelen
van. Novelláit, regényeit olvasva az ember úgy érzi,
mintha egy régi ismerős anekdotázna, mesélne
fáradhatatlanul. Egyedi humora, elbeszélőképessé−
Benczúr Gyula:
Mikszáth Kálmán, festmény, 1910 ge az egyik legolvasottabb magyar íróvá tette őt.

7
 Az anekdota rövid, csattanós
történet, amelynek a központjában
általában egy kiemelkedő szemé−
lyiség cselekedeteinek vagy egy
eseménynek a mulatságos bemu−
tatása, jellemzése áll.

Mikszáth Kálmán a mai Szlovákia (Slovensko) területén található Szklabonyán (Sklabiná)

született paraszti kisbirtokos családban. A szülőföld világa, hangulata, a gyermekkori élmé−
nyek meghatározták egész életét és írói munkásságát. „Falun növekedvén, egy olyan háznál,
ahol könyvek nincsenek (a kalendáriumon kívül), csak igen későn, tizenöt éves koromban jöt−
tem rá arra a tudatra, hogy az olvasás nem minden esetben kényszermunka (mert annak
tekintettem addig), s minthogy beteges, elkényeztetett, s álmatlanságban szenvedő gyerek vol−
tam, a falu kitűnően mesélő embereit apám odarendelte vagy fogadta az ágyamhoz, akik
egész éjjel tartottak kísérteties s mindenféle tündértörténetekkel, míg csak el nem aludtam.”
Tanulmányait Rimaszombatban (Rimavská Sobota) és
Selmecbányán (Banská Štiavnica) végzi, majd Pesten tanul
négy évig jogot. 1871−ben Balassagyarmatra kerül, ahol
Mauks Mátyás főszolgabíró mellett dolgozik. Itt ismeri meg
Mauks Ilonát, akivel a kapcsolata regénybe illő. Az egymást
megkedvelő fiatalok házassági terveit Mauks Ilona szülei el−
utasították, így Mikszáth Pestre szöktette a lányt, ahol a szü−
lők tudta nélkül feleségül vette. Miután Mikszáth állását el−
veszíti, sokáig nem tudja megteremteni az anyagi feltételeket
kettejük számára, így Ilona három év után hazaköltözik, a há−
zasságot pedig felbontják. Mikszáth azonban írói sikerei után
újra megkeresi a lányt, akivel 1882−ben ismét házasságot köt.
Mauks Ilona
Három fiúgyermekük született. Kapcsolatuk történetét később
Mauks Ilona visszaemlékezéseiben írta meg.
Mikszáth Kálmán 1881−ben Pesten a Pesti Hírlap szerkesztőségében talál munkát, és itt
is dolgozik 25 esztendőn keresztül. Ebben az évben jelenik meg a Tót1 atyafiak, a követ−
kező évben pedig A jó palócok című novelláskötete. A közvélemény nagy elismeréssel
fogadja, innentől kezdve írói sikere töretlen. Tagja lesz a Petőfi Társaságnak, a Kisfaludy
Társaságnak és a Magyar Tudományos Akadémiának is, 1887−től pedig a Szabadelvű
Pártot képviseli a parlamentben. Parlamenti élményeit, a képviselők sokszínűségét meg is
örökítette Országgyűlési karcolatok címmel, amelyek a Pesti Hírlapban jelentek meg.
Mikszáth Kálmán első két novelláskötetével hatalmas sikert aratott. A Jókai romantiká−
ját oly jól ismerő olvasóközönségnek tetszett Mikszáth sajátos, egyéni hangja, stílusa, egye−
di témaválasztása. A Tót atyafiak négy hosszabb történetet tartalmaz, szereplőiket az író
a tót paraszti világba helyezi. Magányosak, szűkszavúak, elszigetelten élnek a természet
1a szlovákok és a szlovének régebbi elnevezése
8
közepén, többet társalognak az állatokkal, mint az emberekkel. Külső jellemzést nem is
nagyon kapunk róluk, belső világukat azonban annál jobban megismerjük. Mikszáth meg−
mutatja nekünk, hogy a látszólag kemény és durva emberek lelkében mi zajlik, milyen
szenvedélyekre képesek. Igazi jellemek, akik megpróbáltatásaik közepette is erkölcsileg
tiszták tudnak maradni.
A stílusban a romantika és a realizmus sajátosan keveredik, találunk még váratlan for−
dulatokat, eszményített szereplőket, részletes természetleírást, de a lélekábrázolás már
a realizmus jegyeit hordozza. A Mikszáth−művek jellegzetessége a lassabb kezdés, amit
aztán gyors történések követnek. A párbeszédek lényegesek, semmi fölöslegeset nem
mondat az író a szereplőivel.

ÉRDEKESSÉG
Kik a palócok?
A főleg Hont, Nógrád, Heves, Borsod és Gömör megyékben
élők népi elnevezése. A nép eredetét tekintve többféle magyarázat
létezik. Egyes feltevések szerint török eredetű kabar nép, mások
a kunok egyik ágától származtatják őket. A gazdag hagyomá−
nyokkal rendelkező népcsoport nagy része főleg földművelésből
élt, de a méhészet és a halászat is elterjedt foglalkozási ág volt.
A palócok általában jókedvű, éles eszű, természetes humorral
megáldott emberek, akik jellegzetes nyelvjárásukkal is kitűnnek
a magyar nép köréből.

A jó palócok történeteiben Mikszáth már más világba kalauzol bennünket: szülőföldje

tájaira, ahol minden ismerős a számára. A falusi emberek életét, mindennapjait, érték−
rendjét, hiedelemvilágát, egyszerű gondolkodásmódját veti papírra 15 kis novellában.
Ezek a tömör, rövid alkotások a balladák hangulatát árasztják, nincs részletezés, hosszas
leírás, az író csak a legszükségesebbre hagyatkozik. Érdekes írói megoldása Mikszáthnak,
hogy a természetet mint „szereplőt” minden novellájába belecsempészi. A bágyi csodában
a természet és az ember „összejátszása” adja az elbeszélés mondanivalóját, míg A néhai
bárány a gyermek szemén keresztül láttatja velünk az emberi gonoszságot.

A BÁGYI CSODA
Kicsi a bágyi patak. A keskenyebbé vált ezüstszalag széles homokrámát kapott, és
a csillogó homoknak is, melyet a népregék tündéreinek pici lábai taposnak, sehol véget
nem érő füzesek a kerete.
A bágyi malomban nem tudnak őrölni. Tele van zsákkal az udvar, s türelmetlen férfiak,
asszonyok Gózonból, Csoltóról ülik a Bágy partját a malom környékén, és a vizet várják.
Ha nem jön, tesznek róla. Kocsipál Gyuri, a molnárlegény már Szent Mihály lovát2 is
ellopta a majornoki temetőből, lévén annak az elégetése csalhatatlan módja a záporeső
kierőszakolásának az égi hatalmasságoktól.

2akoporsó vitelére használt állvány (Szent Mihály arkangyal a mennyei seregek vezére, aki átsegíti
a haldoklókat a túlvilágra) 9
 Legyen is foganatja, mert a zsilipek le vannak ugyan eresztve, s minden éjszakára
gyűjt is annyi vizet a gát, hogy a kereket megmozgassa, egy−két óráig – de mi az ennyi
életnek?3 Kieszi a penész az utolsó zsákot, mire sor kerül rá.
Mindenki bosszankodik, csak a molnárné, a gyönyörű Vér Klára jár−kel mosolyogva
az őrlők között, pedig neki van a legnagyobb kárára az idei szárazság.
Ha így megy, elpusztul a bágyi molnár, kivált, ha sokáig odamarad a katonaságnál,
mert hiába, nagy az árenda4 is – de meg, csak asszony az asszony, ha aranypaszomány−
nyal5 övezi is derekát.
Hanem ezt a véleményt nem hagyja szó nélkül Pillér Mihályné Gózonból.
– Asszonya válogatja biz azt. Igaz−e, Tímár Zsófi? Ámbátor a molnárnéért magam
sem teszem kezemet a tűzbe, mert a veres haj... hej, az a veres haj... Igaz−e, Zsófi lelkem?
– Nem igaz, Zsuzsi néni! Jó asszony az, ha szép is.
– Látod is te a fekete kendőd alul!
– Itt voltam, mikor a férje elment... hogy megsiratta, százszor megölelte.
– Minden okos asszony úgy viseli a viganóját,6 húgom, hogy a színes oldala van
kívül. Ej no... hát csak érzékenyen búcsúztak?
– A molnár azt kérdezte Klára asszonytól: „Hű maradsz−e hozzám?” Vér Klára így
szólott: „Előbb folyik fölfelé a bágyi patak, mintsem az én szívem tőled elfordul.”
– A Bágy fölfelé? – kacagott fel Pillérné gúnyosan. – Ehhez tartsd magadat, Gélyi János!
A többiek is nevettek. No 'iszen az kellene még, hogy az a kevés víz is visszafordul−
jon... Jámbor bágyi patak még lefelé is csak ímmel−ámmal folyik. Maholnap nekigyür−
kőzik a homok, s megissza az egészet egy kortyra.
Mindenik jól mulatott a patakon és a molnárné fogadásán, csak Gélyi János nem.
Elpirult a Pillérné szavára, mélyen a szemére húzta a kalapot, de mégsem olyan mélyen,
hogy el ne láthasson alóla a sövényig, ahol a molnárné ruhákat terítget a karóra száradni.
A napfény kiöltött nyelvecskéi végigtáncoltak a sövényen, s ahol megnyalják a ned−
ves vásznat, fehérebbé válik.
A Gélyi János szeme is arra vet sugarakat, s a Vér Klára arca pirosodik tőlük.
Észreveszik... hogyne... az őrlő asszonyok az odanézést is, a visszanézést is. Szóba rak−
ják... hogyne..., s amit nyelvük érint, nyomban feketébb lesz.
De nini, mintha ők beszélték volna hirtelen össze azt a sötét felhőt, egyszerre elborítja nyu−
gat felől az egész égboltot. No, emberek, gózoniak, majornokiak, mozogni fog itt a garat estére.
Kis uzsonna táján olyan záporeső kerekedett, hogy még a barázdák is patakká dagad−
tak. De 'iszen mégse bolond ember Kocsipál Gyuri, hogy elégette Szent Mihály lovát.
Három nap, három éjjel járt a malom, megfogyott az őrölni való meg az őrlő. Har−
madnap estefelé nem maradt más, csak Gélyi János tíz zsák búzája.
Talán szándékosan hagyta utolsónak a menyecske, hogy ő maradjon a legtovább?
De hátha csak incselkedik vele? Hátha az akácfa virága a kacsintása... Mindenkire hul−
latja, de olyan magasan nyílik, hogy nem lehet ágat szakítani róla...

3 búza
4 haszonbérlet
5 arany−, ezüst vagy selyemfonálból készített zsinór, amely a ruházat, ill. a bútorok díszítésére szolgált
6 divatos egybeszabott ruha
10
 Alig várta, hogy kijöjjön a szép molnárné.
– Hallod−e, Vér Klári... Magunkban maradtunk. Jól tetted, amiért utolsónak hagytál...
– Nem én hagytalak. Öregeké az elsőség a malomban – felelte Vér Klári sértődve,
s hátat fordított Jánosnak.
A köpcös, zömök legény eléje állott, s szép nagy szemei mámoros fényben égtek.
– Ne menj be. Azt akarom mondani, négy napja vagyok itt már szekérrel, elfogyott
a takarmányom, éhesek a lovaim. Adj egy köteg sarjút7 a padlásról.
– Akár kettőt.
– Én pedig már két éve vagyok szomjas egy csókodra – suttogá, s szemei bámészan tapad−
tak arra a liliomderékra, mely megtörni látszott ettől az egy szótól. – Adj egy csókot, Klára!
– Egy felet se, Gélyi János. A te szeretőd voltam valaha, de csókot mégsem adtam.
Most másnak a felesége vagyok.
Fölszakadt a sóhajtás a Gélyi János melléből:
– Verje meg hát az Isten azt a csillogó veres hajadat, mely a nyugalmamat megint
elsöpörte.
Befutott az asszony, még az ajtót is magára zárta. Nem is jött ki többet, csak az ablak−
ról törülgette le egyszer belülről az őszi könnyezést. János ott is megpillantotta.
– Hej, majszterné asszony! Mikor lesz már lisztté az én búzám? – kérdé fojtott gúny−
nyal az ablakhoz lépve.
– Nem lesz az, csak derce8 – vágta vissza csintalan mosollyal a molnárné. – Vagy
igaz, hisz te a zsákjaidat érted! Éppen mostan őrlik, a fele már megvan.
Ajkaiba harapott Gélyi János, s zavartan hebegte:
– Hát a másik fele?
– Egy−két óra alatt az is meglesz, s mehetsz isten hírével.
– Hanem addig legalább eressz be magadhoz a melegre. Otthon felejtettem a köd−
mönömet, fázom.
Klári megsajnálta, oly szomorú, panaszos hangon kéri. Aztán igazán hideg lehet ott
künn... hiszen ő is fázik, reszket az ablaknál, mikor azt feleli:
– No, gyere be hát, ha szépen viseled magad...
Bement Gélyi János, és akár ki se menne többé soha. De takaros asszony, de minde−
ne módos, járása, nézése, szava, mosolygása. Csak meg ne őrölnék hamar azt a búzát!
Gondolt valamit, s kiosont a molnárlegényhez. Rátalált a sötétben a füttyéről. A gá−
dorhoz9 volt támaszkodva.
– Te, Kocsipál Gyuri! Tied lesz a furulyám, ha megáll a malomkő, és meg nem moz−
dul reggelig.
– Hüm! De mikor annyi vizünk van!
– Mondd az asszonynak, hogy nem elegendő, hogy gyűjteni kell, s ereszd le a zsilipeket.
A pörgettyű meg a pitle10 zaja elnyelte fojtott hangját, de Kocsipál Gyuri mégis megértette.
– Ühüm! Csakhogy akkor átcsap a gáton...

7a lekaszált növény tövéből nőtt friss hajtás

8 korpaszerű liszt
9 pince lejárata
10
szita, amelyen keresztül a lisztet tisztítják meg a korpától
11
 – Ne törődj te azzal, neked adom még a selyemvarratú dohányzacskómat is.
– Szurkálóval, acélostul?
– Mindenestül.
Mikor leeresztette a zsilipeket Gyuri, megállt, várakozott. Hátha figyelmessé teszi a
molnárnét a kerék megállítása, s kijön, megindíttatja?
Senki sem jött sokáig. Egyszerre a gyertyavilág is elaludt bent a szobában. És a nagy
némaságban csak mintha messze, nagyon messze csikordult volna egyet egy kulcs a zárban.
Gyuri vigyorogva húzta szét nagy száját, kivicsorított apró fogai, amint bozontos
fejét megrázta, úgy néztek ki, mintha valami fehér lepke vergődnék a fekete éjben.
Nagyon meggyűlt a víz éjjel táján a malomgátnál, s amint a két sziklás hegyoldal között
megtorlódott, megduzzadt, de mert nem áradhatott ki, zúgva csapkodta egy darabig
a gátat, majd a partokat, hanem aztán meggondolta magát, s szép csendesen visszafordult.
A hold most bukkan ki, s végighúzza ezüstös fényes haját a bágyi patak tükrén.
A szél fölsivít bámulatában, felülről fúj, simogatni akarta a vizet – s íme, fölborzolta.
A füzesek, a sás, a mogyorófabokrok reszketve hajtják le fejeiket, s gúnyosan suttogják:
fölfelé folyik a bágyi patak!...

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK

1. Elevenítsétek fel a történetet a vázlat és az alábbi kérdések alapján!

I. Bevezetés Milyen babona fűződik a bágyi patakhoz?

A szárazság miatt nem tudnak
őrölni a bágyi malomban.
II. Tárgyalás
a) A falusi emberek beszélgetése
b) Vér Klára és Gélyi János
viselkedése
c) Elered az eső – Vér Klára és
Gélyi János beszélgetése
d) Gélyi János „csodája”
III.Befejezés
„… fölfelé folyik a bágyi patak!”
Minek a segítségével akar a molnárlegény
esőt „fakasztani”?
Mit tudunk meg a molnárról és a feleségéről?
Mi alapján ítélik meg Vér Klárát?
Mit ígért Vér Klára a férjének?
Milyen kétértelműségek fedezhetők fel
a párbeszédben?
Mit eszel ki Gélyi János a célja elérése
érdekében, és ki segít neki?
Hogyan szolgálják a természeti képek a mű
befejezését?

2. Magyarázzátok meg a bágyi patak szimbolikus jelentését! Mi a csoda a történetben?

12
 3. Értelmezzétek a következő részletet! Miért pusztulna el a bágyi molnár?
„Ha így megy, elpusztul a bágyi molnár, kivált, ha sokáig odamarad a katonaságnál,
mert hiába, nagy az árenda is – de meg, csak asszony az asszony, ha aranypaszomány−
nyal övezi is derekát.”
4. Keressétek meg az alábbi mondatban a metaforát, és értelmezzétek a jelentését!
„Nem is jött ki többet, csak az ablakról törülgette le egyszer belülről az őszi könnyezést.”
5. Keressetek példákat a novellában a balladaszerű előadásmódra!
6. Fejtsétek ki, hogy mi a szerepe a novellában Tímár Zsófinak és Pillér Mihálynénak,
majd értelmezzétek az alábbi idézetet: „Szóba rakják... hogyne..., s amit nyelvük érint,
nyomban feketébb lesz.”
7. Csoportosítsátok a romantikus és a realista jegyeket a műben! Dolgozzatok írásban!

A NÉHAI BÁRÁNY
Az napról kezdem, mikor a felhők elé harangoztak
Bodokon. Szegény Csuri Jóskának egész hólyagos lett
a tenyere, míg elkergette a határból Istennek fekete
haragját, melyet a villámok keskeny pántlikával hiába
igyekeztek beszegni pirosnak. Minden érezte az Isten
közeledő látogatását, a libák felriadtak éji fekhelyeiken,
és felrepülve gágogtak, a fák recsegve hajladoztak, a szél
összesöpörte az utak porát, s haragosan csapkodta fölfelé.
A Csökéné asszonyom sárga kakasa fölszállt a házfedélre, és onnan kukoríkolt, a lovak
nyerítettek az istállóban, a juhok pedig egy csomóba verődve riadoztak az udvarokon.
Hanem a harangszó, mely fönségesen rezgett a viharban, egy kis eső híján, s az is inkább
használt, mint ártott, elfordította a veszedelmet. A kísértetiesen szaladó búzavetések és
kukoricaszárak megállottak, lassanként kitisztult az ég, s csak a megdagadt Bágy höm−
pölygő vize, mely szilajon, zúgva vágtatott el a kertek alatt, mutatta, hogy odafönn
Majornok, Csoltó környékén nagy jégeső volt vagy talán felhőszakadás. No, ha most ez
egyszer ki nem csap az a patak, s ki nem önti a bodokiakat, mint az ürgét, akkor mégis jó
dolog keresztény katolikus falunak lenni – lutheránus vidéken. Megnépesült a part, s itt−ott
megvillant egy−egy ásó vagy kapa. Az öreg Sós Pál még csáklyát is hozott. A gazdák baráz−
dákban eresztették a folyóba az esővizet. Csak aztán vissza ne térjen többedmagával!
Piszkosan hömpölygött alá az ár, s a partok tömött fűzfabokrairól nemcsak a leveleket
tépdelte le alul, de a kérget is lehámozta, itt−ott kirepedt az olvadékony földből egy darab,
s elmállott a vízben. Hajnalra szélesebb csipke szeli majd a határt, s a cikcakkjai is újak
lesznek! Gerendák, ajtók és mindenféle házi eszközök úsztak a hullámokon, szakajtó, zsúp
és ablaktábla. (Egész házakat mosott el a víz valahol!) Azután jött egy petrence, utána
pedig valami négyszögletes tuskót gurítottak a habok... A holdfény éppen oda vágódott.
Nem tuskó biz az, de tulipántos láda, s nini, egész csuda, milyen szépen ül ott a tetején egy
picike bárány. Az ám, most, hogy ím a partnak hozza a szél, Tóth−Pernye Jánoséktól egé−
13
szen jól látszik, amint két hátulsó lábát alászedve, az első lábacskáival megkapaszkodik.
Szép patyolatgyapjas, két fekete folt van a hátgerincén, piros pántlika a nyakában. Nagyon
szerethette valahol valaki! Olyan türelmesen ül az ide−oda billegő jószágon, mintha jó−
szántából hajókáznék, s ha mekken is néha, csak azért, mert éhes. Pedig itt még ehetik is,
ha a láda bolondjában utoléri a petrencét. Nincs valami messze... amott fordul, ni, a Périék
pajtájánál! Nosza, szaladj hát utána, öreg láda! Nézték egy darabig, hogy majd csak
előbukkan a kanyarodónál, de meg nem láthatták. Elnyelte nyilván a sötétség, vagy hogy
talán Sós Pál uram fogta ki útközben a csáklyával... Hanem hát azt mondja őkigyelme,
hogy ott volt ugyan, de színét se látta a jószágnak, ami úgy is van akkor, ha olyan módos,
tekintélyes ember állítja, ki már az idén is kevesellte a mezőbírói hivatalt, mert öregbíró
lesz, ha élünk, esztendőre ilyenkorra. Ámbátor, ha már szóba jött az a bárány, mégis fur−
csa eset, hogy míg a felsővégen mindenki tud róla, Sós Pálék kertjénél egyszerre nyoma
vész, az alsóvégiek közül már nem látta senki. Amennyi itt a rossz nyelv, még mindjárt
másnap, ott a hálaadó misén is csak addig pihentek, míg az imádságoskönyvek leveleit nyá−
lazták, ahol pedig az Úr kímélő kegyelmét kellett volna inkább megköszönni, amiért nem
sújtotta a falut... de amennyi itt a rossz nyelv, százan is kinyújtják lapátnak, hogy a mások
becsületét hordják el rajta. Nyomban nekiestek a gyanúsítással Sós Pálnak: csak ő húzhat−
ta ki, senki más, a ládát! Hanem 'iszen, az Isten nem alszik, rossz tűz el nem alszik, nem
marad ez annyiban. Kerül annak gazdája akárhonnan! Súgtak, búgtak, hogy (ugyan ki szop−
ja az ilyeneket az ujjából?) ennyi meg annyi tömérdek régi ezüsttallér volt a ládában. Ami
igaz, igaz, lehet az öregnek is tarka macskája, mert a „nagyitalú” Mócsik György, a gózo−
ni szűcs olyasfélét mondott a minap itt jártában, hogy ebben a dologban, ha nem volna lakat
az ő száján... Ki tudhatja hát? De az már egyszer mégis bolond beszéd, az ezüsttallérokról.
Nem volt abban a ládában egy veszett garas sem, hanem (ma már tudjuk) benne volt a szép
majornoki Baló Ágnes kelengyéje: három perkálszoknya11, négy szélből az egyik, hat ola−
jos kendő, nyakba való kettő, ezüstcsatos mellény, tíz patyolat ingváll s azonfelül a mente
meg egy rámás csizma12, újdonatúj, még a patkó se volt ráverve. Szegény Baló Ágnes,
benne volt abban a ládában mindene! Hogy az ár elmosta a csőszházat, elmosta a házassá−
got is. Gúnya nélkül nem léphet az oltárhoz szégyenszemre. Már mindene megvolt, pedig
beh keservesen mint cseléd szerezte, minden ruhadarabot egyenkint. Szüretre lett volna
meg a dolog, legalább úgy mondta az utolsó szombaton maga a vőlegény – de most már
vagy lesz valamikor, vagy sem. Bezzeg a búbánat venné fel a Baló Mihály házát, ha a ház
megvolna, ha nem éppen amiatt venné fel, mert a víz felvette. Ágnes majd kisírja két ra−
gyogó szemét, pedig legalább ő vigasztalhatná azt a szegény Borcsa gyereket, kinek a bárá−
nya veszett el gonoszul, a tarka Cukri bárányka, akivel együtt játszott, együtt hált...
Jó, hogy a cudar Bágy elöntötte a rétet is... úgy sincs már, aki selyemfüvét megegye, mert
a kedves, az édes Cukri bárány odalett... Milyen szépen rázogatta a farkát még az utolsó
nap, ugrándozott ott künn a verőfényben, Borcsa picike tenyerét hogy megnyalogatta, jám−
bor szemeivel nyájasan bámulta, mintha érezné, hogy utoljára látja!
De hátha megkerül, hátha visszahozzák?

11 csíkozott vagy mintázott olcsó szövet

12 ráma – bőr, amellyel a csizma talpát a felső részhez erősítik

14
 Jött is hetek múlva valami nesze az úszó ládának, amelyiken egy bárány ült, makacsul,
mintha őrizné. Látták Csoltón, sőt még Bodokon is, körülbelül éjfélre vitte odáig a haragos
folyó. No ez, ha úgy igaz, nem lehetett más, mint a Baló lányok kincse! El is indult Baló
Mihály azonnal. Majd kikeríti ő a lányai igaz jószágát,13 ha térdig kopik is a lába. S így esett
meg a csúfság Bodokon, hogy a legmódosabb ember házát kikutatták. Istenem, de csak nagy
úr is a törvény! Maga volt ott a bíró meg a tizedes, mert Baló Mihály a pletyka után indulva,
a hatalomhoz fordult. De nem volt foganatja: semmit sem találtak a Sós−portán. Bosszúsan
indult haza Baló, lányai egész a határig eleibe jöttek, ha vásárba lett vón, se várhatnák jobban.
– Megvan−e a bárány? – kérdé Ágnes fojtott hangon. Jaj, dehogyis merné a ládát kér−
dezni előbb! Még tán el is ájulna, ha hirtelen azt hallaná, hogy megvan.
– Se a bárány, se a láda. Pedig mindent kikutatott a bíró annál az embernél, akire gyanakszom.
Apróra elbeszélte, amit tudott. Ágnes a szép fejét rosszallóan csóválta.
– Kend, az erő, a hatalommal ment ellene, most én megyek, a gyenge – szólt dacosan –,
és a furfang lesz a fegyverem.
Csak a gyermek nem szólt. Pedig még ő is ott állt: a leggyengébb. Egy hétig járt oda
Ágnes, kutatott, fürkészett, fűt−fát kikérdezett. Gózonban is megfordult, hol egy lánya van
férjnél Sós Pálnak, hátha ott lesz a ruha? De nem ment semmire, sőt még tetejébe meg is
betegedett, kocsin kellett érte menni Bodokra. Hát lám, hiába volt az Ágnes útja is. Nem
segített sem a hatalom, sem a furfang. A gonoszok ereje nagyobb ezeknél. Hanem ha tán
elindult volna az igazság, nem álruhában, nem kerülő úton, nem pallossal, hanem csak
puszta kézzel?... Le kellett most már mondani a reményről is. Kár volt akár egy szalma−
szálat is keresztültenni ebben a dologban; mert csak rosszabbra fordul. Nemcsak a hozo−
mánya van oda a szegény Ágnesnek, hanem most már az egészsége is. Ahogy érte men−
tek, vánkost és dunyhát téve a kocsiülésbe, Boriskát is magával vitte az öreg, hadd lásson
egy kis világot ő is. Nyolcéves innen−onnan, s még nem volt ki soha a faluból, nagyon
anyás... vagy mit is beszélek, hiszen rég nincs már anyja szegénynek! Nagyobb volt az ije−
delem, mint a betegség, amint, nehogy a kocsi megrázza, gyalog mentek mind a hárman
a kövezett nagy utcán keresztül, hogy a haranglábnál majd felülnek. Ágnes olyan köny−
nyedén lépdelt, hogy akár hazáig kibírná. Bizony Isten, kár volt a kocsiért!
Hát amint a Csorba Gergelyéktől befordulnak, a Kocsipálék csűre mögül egyszer csak
szembe jön az egész elöljáróság meg a főemberek, köztük Sós Pál uram is, ünnepiesen
felöltözve, újdonatúj ködmönben, mely panyókára fogva14 lógott a válláról. Igaz biz'a –
az új templomot szentelték itt föl a mai napon.
– Nézd, Boriskám! Nézd meg jól azt a hosszú hajú magas embert – súgja kis húgának
Ágnes –, az vitte el a Cukrit.
Éppen a községházához értek őkegyelmeik, s minthogy Sánta−Radó Ferenc uram azt
találta megjegyezni a födélre, hogy új zsúp kellene rá, megállottak a falu hatalmasai,
s műértőleg nézegették az ócska eszterhajat.15 Már csak különös az, hogy minden kopik
a világon, még a községháza is!
Borcsa félénken nézte meg azt az embert, nagy, kék szemei tele lettek könnyel.

13 itt:
vagyon
14 vállra
vetve
15 nádból vagy szalmából készült háztető

15
 Eközben ők is odaértek a faluházához. Baló Mihály uram dicsértesséket mondott, és
továbbment. Ágnes nemkülönben. De nini, az a bolond gyerek, a bizony odamegy egész
közel, s még meg is szólítja azt a hatalmas embert. Ejnye no, mire való az!
– Bácsi! – szólt csengő szelíd hangon. – Adja vissza a bárányomat.
A tanácsbeliek összenéztek. Kié vajon ez a szép, szomorú arcú leányka?
– Adja vissza a bárányomat! – ismétlé, s a vékony gyermeki hang úgy süvített a leve−
gőben, mint egy parittyakő.
Sós Pál odanézett fanyarul, aztán megigazította hátul palócosan fésűre fogott, deres
haját, s nyájasan kérdé:
– Miféle bárányodat, fiacskám?
– Az én Cukri bárányomat, a két fekete folttal a hátán, piros pántlikával a nyakában.
De hiszen tudja maga nagyon jól...
– Nem láttam én a te bárányodat soha – szólt szemlátomást kedvetlenedve. – Takarodj
innen, azt mondom...
Aztán odafordult a tanácsbeliekhez:
– Biz ez már régi fedél, bíró uram, becsurog biz ezen...
– Be ám, de a kelmed fedelén is nagyon becsurog, úgy nézem. Alighanem lyukas az
valahol, Sós Pál uram.
Fülig vörösödött őkigyelme a bíró gúnyos vádjára.
– Esküszöm, bíró uram, ebben a báránydologban...
A gyermek bámészan nézte a jelenetet, amint ingerülten hátrább taszítá ködmönét,
s kezét elővonván alóla, felemelte két húsos ujját az égre.
– Esküszöm kendtek előtt, itt a szabad ég alatt, az egy élő Istenre...
A gallérzsinór megereszkedvén a rántásban, magától oldózott, s a nehéz új ködmön
kezdett lassan−lassan lefelé csúszni, mígnem a csípőktől egyszerre lecsapódott a földre.
Boriska sikoltva egy szökkenéssel termett a leesett ruhadarabnál.
Mindenki ránézett. Még a vén Sós Pál szájában is ott akadt a következő esküszó. Jó
is, hogy ott akadt.
– Cukri! Kis báránykám! – kiáltott fel a leányka fájdalmasan.
Lehajolt. Fejecskéjét odaszorította, ahol a bélésen két barna folt látszott...
Ügyes szűcsmunka és szép tisztára mosott báránybőrből volt az egész bélés, hanem
az ismerős közepe mégis a legkülönb.
A kis Baló Borcsa könnyhullatásával még tisztábbra mosta.

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Mi volt Csuri Jóska foglalkozása?
2. Soroljátok fel, hogy milyen természeti jelek vetítik előre a vihar közeledtét!
3. Melyik kifejezés jelentése lehet ez a szövegben?
a) Lekaszált szénacsomó, melyet két rúdon vittek:
zsúp – szakajtó – petrence
b) Kézzel csépelt, csomóba kötött, tetőfedésre szánt szalma:
zsúp – szakajtó – petrence

16
 c) Kenyértészta kelesztésére használt, gyékényből font fületlen kosár:
zsúp – szakajtó – petrence
4. Mutassátok be konkrét példákon, hogy melyek azok a részek, ahol az író „megjelenik”
a szövegben!
5. Hogyan viseltetnek a falusi emberek a gazdagok iránt?
a) szeretik és tisztelik őket
b) félnek tőlük, ezért nem mernek fellépni ellenük
c) félnek tőlük, ezért a kedvükben akarnak járni
6. Mit szeretett volna elérni Ágnes a színlelt betegséggel?
7. Mivel foglalkozik a szűcs?
a) szőrmekészítéssel
b) kereskedéssel
c) asztalosmunkával
8. Mit nem tud legyőzni a furfang és a hatalom?
a) a haragot
b) az irigységet
c) a gonoszságot
9. Milyen meseszerű elem található a mű befejezésében?

A két kötet megjelenését kisregények, regények és további novellák követték.

Mikszáth – úgy tűnik – kifogyhatatlan mesélőkedvvel rendelkezik, anekdotázik, ironi−
kus hangnemben szemlélteti az eseményeket. Írói sikere töretlennek látszik. Különc
embereket éppúgy megformál, mint történelmi témájú eseményeket.

BESZTERCE OSTROMA
„Volt valami ebben a bolondban a nagy
emberből, mint ahogy minden nagy emberben
van valami a bolondból.” (Mikszáth Kálmán)

A Beszterce ostroma (1894) című regény

alcíme: Egy különc ember története. A re−
gény megtörtént eseményeken alapszik, erről
maga Mikszáth tájékoztat minket a könyv
Bevezetésében. A XIX. században játszódó
mű négy szerkezeti egységből áll: az első két
rész térben és időben teljesen különálló, az Beszterce ostroma, 1948
események a harmadik részben kapcsolódnak Az árvalány Apolka (Tolnay Klári) és
össze. Pongrácz gróf (Ajtay Andor)

17
I. rész – Estella
Gróf Pongrácz István Nedec várának az ura, amely „valódi vár, bástyákkal, felvonó−
híddal, toronnyal, tömlöccel, kápolnával, földalatti utakkal, süllyesztőkkel. Meg régi
muskétás ágyú is volt hozzá vagy nyolc darab.” Egy bökkenő van csupán: a várúr
„megállította” az időt, mégpedig a XVII. században. Pongrácz gróf a század rendje és
módja szerint alakította ki az életét. A külvilág véleménye, történései nem érdeklik, mert
„Ide ugyan nem tolakodik be a XIX. század.” Középkori várúrként kiválóan elszórako−
zik: az őt szolgáló parasztokból hadsereget szervez, hadijátékokat és hadgyakorlatokat tart.
Ezredeseket, hadsegédeket nevez ki, és háborúkat indít saját maga ellen. Mindennapi életét
lovagi szokások és ünnepek töltik ki, illetve szerelmének, a XVI. században élő Medici
Katalin arcképének a nézegetése. Udvarában él Estella, az akrobatanő is, aki hol a vár
asszonya szerepében, hol pedig a hadba induló seregek buzdító amazonjaként16 tetszeleg.
Sokáig próbálkozik a gróf figyelmének felkeltésével, abban a reményben, hogy grófné vál−
hat belőle, de hiába. A regény első részében megismerjük a szomszédos elszegényedett
Behenczy bárókat is (Pál és fia, Károly), akik némi örökségből tengetik az életüket: „A fiú
Bécsben lumpolt, az apa Pesten vagy megfordítva, de sohasem együtt.” A pénz elherdálá−
sa után napról−napra szegényebben élik az életüket, bár Károly gyakran próbál élelmet sze−
rezni a környéken, mert „Károly báró ügyes, élelmes, ötletgazdag s csinos fiatal ember
volt. Egy kis svihákságot17 sem kellett kérnie a szomszédból: ha nekiindult, többnyire siker−
rel járt, s egypár napra valót beszerzett. Hiszen mindig akad valaki, akin lehetséges egy kis
eret vágni. Az Isten bölcsen rendezte be a világot – nem ok nélkül teremtette az ostoba
embereket. Ezek a leghasznosabbak.” Károly báró végül Nedec várába kerül, ahol előkós−
tolóként tevékenykedve megkedvelteti magát a vár urával – és Estellával. Ugyanis „a sok
kóstolgatásban egy idő óta másra támadt kedve. Az Estella piros, duzzadt száját szerette
volna megkóstolni.” Próbálkozása a vár tömlöcébe juttatja. Végül Estella menekíti ki, akivel
Besztercebányára (Banská Bystrica) szöknek. A hiúságában megsértett Pongrácz gróf a vá−
rostól kéri kiadatásukat. A város polgármestere azonban nem veszi komolyan az ügyet, ezért
Pongrácz gróf ostromot indít Besztercebánya ellen. Ezzel ér véget a regény első része. Mikszáth
rokonszenvvel mutatja be a várúr életét, aki amellett, hogy hóbortjainak él, nem válik az ol−
vasó szemében teljesen nevetségessé. Elvei, értékei vannak, amelyekhez ragaszkodik.
Nincs meg benne a korra oly jellemző törtetés és a képmutatás.
„Hogy bolond volt−e Pongrácz István? Ki tudja! A vé−
lemények megoszlottak efelett a környéken. Bolond−e vala−
ki azért, hogy úgy él, mint egy király? Hogy az emberi aka−
rat erejét tovább nyújtja, mint a többiek. »Én nem akarok
a XIX. században élni, visszamegyek a XVII.−be, mert
nekem úgy tetszik. Az idő jöhet, mehet, de engem nem visz,
odaállok, ahova akarok.«"
Az író az eseményeket számtalan anekdotával tűzdeli
meg, sok−sok humorral egybeszőve.

16 harcias nő
17 szélhámosság

18
II. rész – Kedélyes atyafiak
A regény második részében az író Apollónia történetét mutatja be. Zsolnán (Žilina)
a három Trnowszky fivér (György, Péter, Gáspár) állandó vetélkedésben él egymással.
György halála után a kislánya – Apolka – árván marad. Az elhunyt két fivére összeve−
szik a kislány feletti gyámságon, majd megegyezés híján Apolka végül anyai rokonához,
Klivényi József, városi írnokhoz kerül. Egy véletlen eseménynek a következtében azon−
ban Apolka mégis találkozik a nagybácsikkal, akik félévente váltogatva viselik a gondját.

***
[...] Péter nagybácsi, akihez először került a leány, nyomban egy professzort hozatott
hozzája Turócszentmártonból, egy francia leány játszópajtást Genfből, selyemruhákat,
kalapokat, cipőket Besztercebányáról, sőt képeskönyveket halomszámra Prágából, s olyan
fényben, pompában nevelte, mint egy hercegkisasszonyt, hogy az egész városnak elállt
a szeme−szája. A félév elteltével aztán elküldte a professzort, meg a kis bonne−t18, elcsuk−
ta a szép szalagos ruhákat, csecsebecséket a szekrénybe, ráadta a Klivényiéktől hozott fol−
tos perkál szoknyácskát, a rongyos cipőt, a színehagyott pepita kendőt, és maga kísérte el
a Gáspár házáig, egész a kiskapuajtóig, ott érzékenyen megölelte, megcsókolta.
– No, eredj mármost ahhoz a gazemberhez.
Gáspár nagybácsi még nagyobb káprázatba hozta a várost; nemcsak rálicitált Péter
úrra, mert ő Bécsből rendelte meg a gyermek ruhaneműjét s egy pónifogatot vásárolt neki
Galiciából19, hanem azonfelül vérig megbosszantotta Pétert, egy olyan lépésre határozván
magát, mely bár meggyőződésével ellenkezett, de szíven találta az ellenséget. Nem
Turócszentmártonból hozatta a nevelőt a leányka mellé, hanem Debrecenből egy tősgyö−
keres magyar tanítót, akire szigorúan ráparancsolt, hogy magyar szellemben kell nevelni
a kis Apolkát. Egy elveszendő lélek ide−oda. Többet ér, hogy az a föld szemetje mérget
eszik egy félévig.
[...] Tromf tromfra. A harmadik félévre Péter nagybácsi megtudván Bécsben, hogy ott
a kontesszeknek20 egy kis szerecsenjök is van, nosza rögtön ő is kerített egy szerecsent,
a mellé hátaslovat, társalkodónőt, divatos ruhákat Párizsból és Turócszentmártonból két
nevelőt, akik belecsepegtessék a szláv szellemet, és elutáltassák a magyarokat.
De ez még mind semmi ahhoz a pazarláshoz képest, amivel erre Gáspár úr visszafelelt
a következő félévben. Ezt tessék aztán utána csinálni!
Gyönyörű női fogatot vásárolt a Csáky grófnőktől, kékselyem bélésű baldachinnal
a kocsi tetején; a bakon magyar kocsis, a lovakon cifra, sallangos magyar szerszám.
Társalkodónő, nevelőnő, két apró inas nyalka huszárruhában, mind magyarok, s mind az
Apolka szolgálatára rendelve. A nagykertjében egy kis palotaszerű villát építtetett neki,
locsogó szökőkutak előtte. Rózsabokrok, pálmák, egzotikus növények köröskörül; drága
brokát selyemmel bútorozott szobák bent, melyekbe minden héten össze voltak híva az

18
ejtsd: bon; gyerek mellé fogadott lány
19
Spanyolország
20
grófkisasszonyok
19
egész városka előkelő leányai játszótársaknak. Csak egy királyleány ragyoghat, dúskálhat
ilyen pompában. Ámbátor tetszett ez a Gáspár úr Miloszláv fiának is, aki éppen vakáción
volt otthon a prágai egyetemről, s igen jól érezte magát a feslő bimbók, bakfisok között.
A jogász urat eleget ingerelték az ösmerősök az apja ellen: »Megőrült az öreged, min−
denedet elveri arra a fruskára! Ki látott már valaha ilyen szamárságot a világon!«
De a kis fruska olyan szép volt! Karcsú, nyúlánk, olyan előkelő úri volt a drága sely−
mekben, csipkékben, s olyan szépen tudott ránézni azokkal az édes szemeivel mindenki−
re, még a Miloszláv gyerekre is, hogy csak helyeselni lehetett, ha nem hagyják szükséget
szenvedni semmiben.
Az apát is váltig figyelmeztették a pánszláv21 barátai, ismerősei:
– Ej, ej, Gáspár! Hová lett az eszed, vén Gáspár! Tréfa, ami tréfa. A leánykáért nem
kár, de hátha a fiadra is ráragad az a veszedelem, amit a Péter bosszantására a házadban
összehoztál.
És csakugyan, a fiatal Trnowszky nagy barátságban látszott lenni mind Apolkával,
mind a debreceni nevelőjével, Szabó Pállal. Némelykor ott üldögélt a leckék alatt a leány−
ka szobájában.
De az öreg Trnowszky mégis csak makacsul rázta azt a nagy, kopasz fejét és vállat vont:
– Az mindegy. Ha az ember lő, hát lő. A serétekből oldalvást is eshetik valami...
oldalvást is. De azért mégiscsak lő. Hát én is csak lövök arra a zsiványra, míg csak el
nem pusztul, meg nem pukkad a mérgében.
Az egész város kíváncsi volt, hogy mitévő lészen most Trnowszky Péter, ha újra hoz−
zákerül Apolka? És hogy mi lesz mindezeknek a vége? [...]

***
Apolka kényeztetése végül nem vezet jóra, szerelmétől, Tarnóczy Miloslavtól (Emiltől)
elszakítják, majd Klivényi is megpróbálja a lányt minél jobban kiszipolyozni: feleségül akar−
ja őt venni, ezért Apolka elmenekül. Az öngyilkosságra készülő lányt másnap Blázy
polgármester egyik hajdúja találja meg ájultan a folyóparton. Ekkor érkezik meg Pongrácz
gróf az ostromló hadsereggel a városba. A regény két fő szála itt fonódik egybe.

III. rész – A túsz

Apolka Nedec várába kerül túszként a szökött Estelláért cserébe, ahol
teljesen megváltoztatja a gróf életét. Pongrácz István felhagy hóbortos
szokásaival, és gazdálkodásba kezd. Apolka lesz az élete értelme:
játszótársakat keres neki, gyönyörű ruhákba öltözteti,
védelmezi, taníttatja, még az álmát is őrzi.
Az időközben gyönyörű nővé
serdült „nedeci rózsa” híre csak−
hamar elterjed a környéken, kérők
egész sora pályázik Apolka kezére.

21
pánszlávizmus – törekvés az összes szláv nép egyesítésére
20
 A gróf kezdeti atyai érzései is szerelemmé változnak, féltékenységében még párbajt is
vív a lányért. A párbajban megsebesült grófot Apolka ápolja, aki sejti a gróf vonzalmát,
de viszonozni nem tudja. A lábadozó Pongrácz István elhatározza, hogy adoptálja a lányt,
aki ezáltal Nedec várának örököse is lesz egyben. Ez az elhatározása pecsételi meg végül
a sorsát: ügyvédet hív, hogy jogi úton is lebonyolítsa az örökbefogadást, csakhogy az ügy−
véd nem más, mint Trnowsky (Tarnóczy) Emil. A gróf számára világossá válik, hogy
a fiatalok szeretik egymást. Apolkát azonban nem engedi el, Tarnóczy Emilt pedig a vár
tömlöcébe veti.

IV. rész – Az éj
Tarnóczy Emil kalandos módon kerül ki a várból, és rögtön intézkedni kezd Apolka
„kiszabadítása” ügyében Blázy polgármesterrel együtt. Az időközben megcsúnyult
Estellát visszavásárolják Behenczy bárótól, így Pongrácz grófnak kénytelen−kelletlen el
kell engednie Apolkát. Ettől fogva azonban élete céltalanná, értelmetlenné válik. Apolka
elvesztésébe teljesen beleőrül, életéről is lemond, majd öngyilkos lesz. Az író a követ−
kező sorokkal zárja le a történetet:
„Bolond volt−e valóban, vagy csak játszotta néha a bolondot, azt magam sem óhaj−
tottam teljesen eldönteni. Hadd maradjon ez is titoknak. Elfér a többi között. Egyébiránt
meglehetős hűséggel beszéltem el, amit róla hallottam. A mese folyása nem az én érde−
mem. Alig komponáltam valamit közé. Hanem hogy hozzá mertem nyúlni e szokatlan,
groteszk tárgyhoz, az teljesen az én hibám. Tudom, hogy különös az, de szeretem
a különöset... És most már, midőn olvasóimtól búcsút veszek, még csak azon tépelődöm,
nem felejtettem−e ki egyet−mást? Talán a Tarnóczy esküvőjéről kellene még szólanom
valamit?... Ej, hiszen benne volt akkor egész terjedelmében a »Vágvölgyi Lap«−ban.
Még az Apolka öltözékét is leírták. Ha jól emlékszem, szürke útiruhát viselt, orgonavirá−
gos szalmakalappal.”

A Trnowsky−fivérek
(Feleki Kamill és Joó László)

21
 KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Melyik állítás helyes?
A nagybácsik egymást próbálják felülmúlni, …
a) hogy megmutassák, ki szereti jobban Apolkát.
b) mert állandóan vetélkednek egymással.
c) hogy fitogtassák a gazdagságukat.
Mit jelent „magyar szellemben” nevelődni?
a) elsajátítani a magyar kultúrát, történelmet
b) magyaros ételeket enni
c) magyar nyelven tanulni
2. Párosítsátok össze a szavakat a jelentésükkel! Ha bizonytalanok vagytok, használjátok
a Magyar értelmező szótárt!
perkál, szerecsen, nyalka, brokát, sallangos, egzotikus, pepita, baldachin
– más hangulatot árasztó, távoli, különleges
– feleslegesen túldíszített
– délceg, hetyke viselkedésű férfi
– apró világos és sötét kockákból álló minta
– trón vagy ágy fölött álló díszes mennyezet
– sűrű kötésű pamutszövet
– mór, sötét bőrű ember
– ezüst vagy arany alapszálú selyemszövet
3. Magyarázzátok meg, hogy milyen emberre használjuk a „tősgyökeres” kifejezést!
4. Értelmezzétek a következő részletet!
„Ha az ember lő, hát lő. A serétekből oldalvást is eshetik valami... oldalvást is.
De azért mégiscsak lő. Hát én is csak lövök arra a zsiványra, míg csak el nem pusztul,
meg nem pukkad a mérgében.”
5. Melyik – a szövegben található – kifejezésnek felel meg az alábbi magyarázat?
Kiskorú vagy önmagát ellátni képtelen személyt felügyelet alá vonni.

A külföldi elismerést Mikszáth Kálmán számára a Szent Péter esernyője című regény
hozza meg 1895−ben.

SZENT PÉTER ESERNYOÓ´´´ JE

Hová vezet az, amikor az emberek hinni akarnak a csodákban, a legendákban? Hogyan
tudja az emberek életét befolyásolni a közvélemény, a pletyka vagy éppen a mohóság?
Minderre választ kapunk Mikszáth Szent Péter esernyője című regényéből. A regény
szinte anekdotát anekdotára halmoz, a több szálon futó cselekménybe az író mesterien
szövi az eseményeket, mígnem a regény egységes egésszé válik. Látszólag két külön tör−
ténettel van dolgunk, amelyet végül egy harmadik köt össze. Ezzel a szerkezeti megol−
dással már a Beszterce ostrománál is találkozhattunk.
22
A regény Halápon indul, ahol rögtön arról értesülünk, hogy meghalt az özvegy tanítóné,
és egy kétéves leánygyermeket hagyott maga után. A jószívű halápiak elküldik
a kis Veronkát Glogovára, ahol a bátyja (Bélyi János) papként szolgál. Az új pap éppen
csak ismerkedik a szegényes körülmények között élő falusiakkal, amikor értesül édes−
anyja haláláról, majd pedig letesznek az udvarában egy kosarat, amelyben a kislány fek−
szik. Első meglepődésében nem is tud mit kezdeni vele, ezért Istenhez fordul segítségért. Míg
a templomban imádkozik, óriási záporeső kerekedik. Hanyatt−homlok rohan az udvaron
hagyott gyermekhez, aki azonban nyugodtan ül a kosárban, egy öreg piros esernyő védel−
mében. De ki hagyta ott az esernyőt?
„Hát persze, hogy a Szent Péter volt! Miért is ne lett volna? Hiszen eleget járt, eleget
csütlött−botlott itt azelőtt Krisztus urunkkal. Maradt is annyi krónika az itt viselt dolgai−
ról, hogy a századik emberöltő is meséli még. S ami egyszer nem volt lehetetlen, másod−
szor is megtörténhetik. Fülből fülbe szállott a csodás hír a faluban, hogy a pap kis húgocs−
kájának egy vászonsátrat küldött le az Úr a nagy felhőszakadás óráján, hogy meg ne
ázzék. Magát az öreg Szent Pétert szalasztotta le az árvák és gyámoltalanok gondvise−
lője. Bezzeg lett erre jó dolga a gyermeknek. Legott22 divatba jött. A falu öregasszonyai
nekigyürkőztek: nosza, hamar kalácsot dagasztani, tejbekását főzni, mákos patkót sütni,
hogy a kis jövevénynek vihessék. Alig győzte a tisztelendő úr az ajtót nyitogatni, napköz−
ben olyan sűrűn hordták hótiszta szakajtókendőkkel betakart tálakban a sok finomabb−
nál finomabb elemózsiát. János pap ámult−bámult, amint egyre jöttek.”
A történet innen elkanyarodik Besztercebányára, ahol a Gregoricsok élnek. A család
egyik különc tagja Gregorics Pál, akinek egész életében egyetlen cél lebegett a szeme
előtt, hogy elfogadják és szeressék őt. Ez nem vált valóra, és mivel hatalmas vagyont
gyűjtött, az emberek szemében sosem tudott jót cselekedni.

***
[...] Gregorics Pál az apja halála után szüle−
tett, mégpedig a temetési naptól számítva kilenc
hónapra, s már ezzel is bizonyos tapintatlanságot
követett el a mamája iránt, aki különben igen
tisztességes asszony volt. Ha néhány héttel
hamarább születik, sok kellemetlen pletykának
ejti kútba a magvát. De erről végre is nem tehe−
tett semmit Gregorics Pál; nagyobb baj volt az
a többi élő Gregoricsnak, hogy egyáltalán szüle−
tett, az örökség most már többfelé ment.
A gyermek satnya volt, a többi Gregoricsok
(a Gregorics Pál felnőtt fivérei) egyre a halálát
lesték, de Gregorics Pál nem halt meg…

Szent Péter esernyője, 1958

22 rögtön Gregorics Pál szerepében Rajz János

23
 Gregorics Pálnak szeplős arcot és veres hajat adott a természet, amivel az a megkülön−
böztetés jár az emberi szájakon, hogy a veres ember egy se jó. No, hát majd bebizonyítja
Gregorics Pál, hogy ő jó lesz. A közmondások is csak öreg fazekak, amikben már egész
nemzedékek főztek. Egyet ezekből a fazekakból Gregorics Pál is összetör. Olyan jó lesz,
mint a falat kenyér. Olyan puha lesz, mint a vaj, amely egyformán engedi magát rákenni
fehér és fekete kenyérre. Elhatározta lelkében, hogy nagyon jó lesz, hogy nagyon szeretetre
méltó lesz, és egész életcélja abban állott, hogy szeressék az emberek. És ő jó is volt, lép−
ten−nyomon, de mit ért, ha valami gonosz dzsin23, aki előtte járt, mindig úgy igazította fel az
emberek eszét, hogy azok félszegen ítéljék meg a cselekedeteit. Mikor hazajött Pestről (ahol
a jogi tudományokat frekventálta24), amint először megjelent a piacon, és bement egy tra−
fikba,25 finom havannaszivarokat26 vásárolni, mindjárt megindultak a besztercei nyelvek.
– A fickó harmincöt krajcáros szivart szí. Ohó! Hát így vagyunk? Hiszen ez egy
kolosszális27 tékozló! Majd meglássátok, hogy a szegények házában fog meghalni! Ó, ha
a szegény apja felkelhetne a sírjából, és azt látná, hogy harmincöt krajcáros szivart szí.
Uramisten! Az öreg szárított krumplileveleket kevert a dohánya közé, hogy több legyen,
s kávéaljjal locsolgatta, hogy lassabban égjen.
Gregorics Pálnak a fülébe jutott, hogy a drága szivarjai megbotránkoztató feltűnést
keltettek a városkában, mire rögtön rátért a rövid két krajcáros szivarokra.
Az embereknek ez se tetszett.
– Ez a Gregorics Pali voltaképpen egy közönséges knikker.28 Nagyobb kutya lesz ez
még az apjánál is. Pfuj, de utálatos a fösvénység!
Gregorics Pál igen megrestellte, hogy őt knikkernek tartják, s a legelső alkalommal,
midőn egy jótékony célú bálon megjelent … húsz forinttal váltotta meg a két forintos
belépti jegyet, gondolván magában: „Gregorics Pál be fogja nektek bizonyítani, hogy ő
nem knikker”.
Hanem erre azután össze is bújtak legott a rendezők és kimondták:
– Gregorics Pál egy pökhendi tapintatlan ember...
Eleinte, bár elvégezte a jogot, semmi foglalkozáshoz se nyúlt, néha kikocsizott vadászni
a birtokára, mely egy mérföldnyire feküdt a várostól, ezt örökölte az anyja után, máskor
elrándult pár napra Bécsbe, ahol egy bérháza volt, szintén az anyja után, abból állott az egész
foglalkozása, ami valóságos megvetést idézett elő a munkás besztercei társadalomban.
– Gregorics Pál – mondák – egy földterhe. Egy szalmát nem tesz keresztbe egész
heteken át. Minek él a világon az ilyen here?
Gregorics Pálnak ez is fülébe jutott, s belátta, hogy az embereknek igazuk van, az éle−
tet nem szabad áthenyélni. Úgy van, úgy, minden ember szolgálja meg azt a kenyeret,
amit megeszik.
Gregorics Pál ajánlkozott, hogy ő is szeretné szolgálni a városát vagy a megyéjét az eszével.
No iszen, csak az kellett Gregorics Pálnak. Száz nyelv öltődött ki legottan a terve
ellen. Mit? Gregorics Pál valami akar lenni? Itt nálunk? Hát nem szégyenli magát? Más

23 26
szellem az arab és perzsa mesékben finom szivar (Kuba fővárosának nevéből)
24 27
látogat óriási, nagy
25 28
dohánybolt zsugori
24
szegény ember szájából kivenni a kenyeret, mikor őneki kalácsa van. Ami kis hivatalok
itt vannak, hagyja meg ő azokat olyanoknak, akik rászorulnak.
Gregorics Pál belátta, hogy ez is igaz, és lemondott a hivataloskodásról, a közügyek−
ről, mindinkább visszavonult a férfitársaságokból, s elhatározta, hogy megházasodik és
családot alapít. Hiszen elég tiszteletre méltó szép hivatás ez is.
Kezdett járogatni egyes házakhoz, ahol csinos lányok voltak, s hol őt mint jó partit, szí−
vesen fogadták, de az intrikus29 féltestvérei, akik mindig remélték, hogy a vézna, köhé−
cselő emberke egyszer mégis meghal, minden szövődő viszonyát elrontották hallatlan
ravaszsággal és cselekkel (amikről érdemes volna egy külön beszélyt írni), úgyhogy
Gregorics Pál annyi kosarat kapott egymásután, hogy elhíresült róluk az egész ország−
részben. Később talán akadtak volna leánykák, akiket már nagyon nyomott a párta (mert
súlyos dísz ám ez is egy kis idő múltán), de ezeket már a szégyen tartotta vissza. [...]
Elhatározta, hogy nem házasodik meg, hát oda se nézett többé a lányokra, csak a menyecs−
kékre. Azok körül kezdte csapni a levet, a szép vérbélű Vozárynénak Bécsből hozatta a bokré−
tákat, a délceg Muskulyi Mátyásnénak a kertjében egy szép este ötszáz fülemilét eresztett el,
amiket nagy fáradsággal fogdostatott össze valahol Erdélyben. Egy nagyenyedi madárkeres−
kedő liferálta.30 Bámult a szép asszony, mikor vánkosain hánykolódott azzal a habtestével,
hogy miért énekelnek ma olyan szépen a madarak.
Gregorics Pál, mit tódjuk−fódjuk a szerencsétlenségét, nem sokra vitte a menyecskék−
nél sem. Mindenütt az asszony adott ki rajta, nem a férj, pedig az ember egyenesen a fér−
jekre utazik, hogy ők toporzékoljanak a legvégén.
Nagyon, de nagyon unta már magát, nem tudva mihez kezdjen, mikor a szabadság−
harc kiütött.
Ott se vették be. Azt mondták, kicsiny is, vézna is, nem állja ki a hadi fáradságot, csak
a sereget csúfítaná. De ő mindenáron tenni akart valamit.
A toborzó őrnagy, aki jó ismerőse volt, azt a tanácsot adta:
– Hiszen nem bánom, ha már éppenséggel velünk akar működni, válasszon hát valami
veszélytelen foglalkozást. A hadjárat is sok irkafirkával jár. Beosztjuk valami irodába.
Gregorics Pál kevélyen, sértődve egyenesítette ki magát, mintha bagoly mímelné31 a pávát.
– Én a legveszélyesebb foglalkozást szándékozom kikeresni magamnak. Melyiket
tartja annak, őrnagy úr?
– Kétségtelenül a kémszolgálatot.
– Hát kém leszek.
És Gregorics kém lett.
[...]
***
Szolgálata alatt csak egy feltűnő volt benne, az örökké kezében lévő piros esernyője.
Később Besztercére hazatérve beleszeret szakácsnőjébe, Wibra Annába, akitől születik
egy törvénytelen fia, Wibra Gyuri. Rajongásig szereti őt, mindenét rá akarja hagyni.

29ármánykodó, cselszövő
30
szállította
31
utánoz
25
Mohó és kapzsi családjától azonban nehéz megóvnia fiát és az örökséget is. Agyafúrt ter−
vet eszel ki: mindenét pénzzé teszi egy bankban, a róla szóló bizonylatot pedig az eser−
nyő nyelébe rejti. Terve azonban mégsem tökéletes, ugyanis meghal, mielőtt még elmon−
daná fiának, hogy hol van az öröksége. Halála után testvérei nagy marakodásba kezde−
nek. Mindent elkövetnek, hogy a vagyon nyomára bukkanjanak, de hiába. Wibra Gyuri,
akiből időközben elismert ügyvéd válik, öröksége nyomába ered. Rájön az ernyő titkára,
és kutatni kezd utána. Kiderül, hogy az esernyő Gregorics halála után egy öreg zsidó
ócskáshoz került, akinek az özvegye Bábaszéken lakik, Glogova szomszédságában. Wibra
Gyuri felkeresi a zsidó asszonyt, akinek a fia tud az esernyőről. Glogovára utazván Gyuri
véletlenül találkozik Veronkával, aki francia nevelőnőjével éppen hazafelé tart. Lovaik
megbokrosodnak, így a fiatal ügyvéd viszi őket haza kocsiján. Lassacskán kiderül a szá−
mára, hogy éppen az esernyő tulajdonosát hozta útjába a sors. Vonzalom szövődik a fia−
talok között, és ha Gyuri feleségül veszi Veronkát, az esernyőhöz is hozzájut. A sors azon−
ban nem így akarja: az esernyő nyelét már korábban kicserélték, a régit elégették. Veronka
rádöbben, hogy csak az esernyő miatt akarja őt Wibra Gyuri elvenni, ezért eltűnik.
Miközben mindenki őt keresi, Gyuri ráeszmél, hogy a lány kell neki – az esernyő nélkül
is. Mikor Veronkát megtalálják, elmeséli neki egész élete történetét, a lány megbocsájt
neki, és feleségül megy hozzá.

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Értelmezzétek a részlet alapján a következő mondatot!
„A közmondások is csak öreg fazekak, amikben már egész nemzedékek főztek.”
2. Foglaljátok össze, hogyan próbált megfelelni Gregorics Pál az embereknek! Mi volt va−
lójában ellene a kifogás?
3. Milyen ember az, aki „Olyan puha lesz, mint a vaj, amely egyformán engedi magát
rákenni fehér és fekete kenyérre.”
a) segíteni akar mindenkinek
b) egyformán szeret mindenkit
c) mindenkinek meg akar felelni
d) másképp cselekszik, mint mások

A RE GÉ N Y F E L D O L G O Z Á S A
Mikszáth Kálmán regényeit több ízben is
megfilmesítették, a Szent Péter esernyőjé−
nek három filmbeli változata is készült.
A leghíresebb a háromszoros Kossuth−díjas
Bán Frigyes alkotása 1958−ból, amelyben
Veronkát Törőcsik Mari, Gregorics Pált
Rajz János, Bélyi Jánost Pécsi Sándor,
Sztolarik közjegyzőt Egri István, Wibra
Gyurit pedig Karol Machata személyesítet−
te meg.
26
 A cselekményt sok kitérő tarkítja. Mikszáth úgy mesél, anekdotázik, pletykál, hogy az
olvasó elhiszi neki, hogy minden szereplőt ismert. Tudja az apró titkokat, belát szinte min−
den ház ablakán. Humora pedig még élvezhetőbbé teszi a történetet. Hősei típusok és
különcök is egyben. Regényeiben kifigurázza a pénz uralmát, a vagyon utáni hajsza
vissza−visszatérő témája. A szereplők (pl. Gregorics Pál, Pongrácz István) különcként
viselkednek, de nem önszántukból: a társadalom tette őket ilyenné. Gregorics Pál élete
tipikus példája annak, miként befolyásolhatja a képmutatás, a pletyka, a szóbeszéd az
ember életét. Vagyonának elrejtése egyféle bosszúállás is ezen a társadalmon.
Mikszáth Kálmán életművében különös helyet kapnak azok a történetek, amelyekben
a dzsentritípust mutatja be.
A dzsentri elnevezés egy bizonyos társadalmi réteget jelöl: azt a birtokos nemességet,
amely vagyonilag is és erkölcsileg is lecsúszni látszik. Két fajtáját mutatja be Mikszáth.
Az egyik az a dzsentri, aki nem akar alkalmazkodni, nem veszi figyelembe a társadalmi
változásokat. Az ősi vagyon elúszik, ő mégis ragaszkodik régi életformájához. A látszatnak
él, csak „előkelősködik”. Ez a típus jelenik meg A gavallérok (1897) című kisregényben.
A másik típus ellenszenvesebb. Dolgozni nem akaró szélhámosok, akik legtöbbször
a kártyaasztal mellett keresik a szerencsét, állandó adósságokba keverednek, és másokon
élősködve próbálnak boldogulni. Ennek egyik módja az érdekházasság. A Két választás
Magyarországon és a Noszty fiú esete Tóth Marival című regényekből átfogó képet
kapunk erről a világról.
Mikszáth történelmi regényei a valóságra épülnek, és nem hiányzik belőlük a társa−
dalombírálat sem. 1900−ban jelent meg a Különös házasság című regénye, melyben a
szabad vallásgyakorlás témáját pendíti meg. A fekete város a Szepességben játszódik,
Lőcsén (Levoča). A kuruc korba helyezett történet Görgey Pál alispán és a lőcsei pol−
gárok közötti kicsinyes ellenségeskedésre épül.
Érdekes kitérője Mikszáth írói munkásságának Jókai Mór életrajzi regényének meg−
írása Jókai Mór élete és kora címmel (1904). Az élvezetes olvasmányban Jókait mint
embert látjuk elsősorban. Ez a könyv tekinthető az első magyar életrajzi regénynek.

ÖSSZEFOGLALÓ KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK

1. Milyen példákat találtok a népi hiedelmekre az olvasott részletekben?
2. Jellemezzétek pár mondattal Mikszáth Kálmán környezetábrázolását! Találjatok rá pél−
dákat!
3. Keressetek visszatérő motívumokat az olvasott művekben!
4. Melyik Mikszáth−hős vált számotokra a legrokonszenvesebbé? Választásotokat indokol−
játok meg írásban!
5. Foglaljátok össze pár mondatban, hogy hogyan keverednek a romantikus és a realista
jegyek az ismert művekben!

27
 Ú´´´VÉSZETI IRÁNYZATOK ÉS AZ IRODALOM
MU
HELYZETE A XIX. SZÁZAD VÉGÉN
ÉS A XX. SZÁZAD ELEJÉN

Sétáljunk végig képzeletben a századfordu−

ló Budapestjének utcáin. Mit láthatunk? Kikkel
találkozhatunk? A napernyős hölgyek és cilin−
deres urak között éppen siető újságírók törnek
utat, hogy az első földalatti vasút indulásáról
tudósítsanak. Az irodalmi élet a könyvkiadók,
a színházak és a kávéházak berkeiben zajlik,
ahol talán az új Szinyei−kiállítás, egy operett
vagy éppen Ady újonnan megjelent kötete a
beszédtéma. Egy Ignotus nevű úr egy folyóirat
megalapítását tervezgeti…

A századelői magyar irodalom korszaka

a versek, novellák, regények aranykora. Ez
a kor adta a világnak Adyt, Kosztolányit,
Babitsot, és még sorolhatnánk. A téma örök:
szerelem, háború, fájdalom, szegénység, ott−
hon… Mégis más minden, más hangok, más
dalok, más a látásmód, másak a szerelmek,
más a stílus.
A romantika eszméi már nem elegendőek
a századforduló emberének. A nagy hősök
már nem léteznek, már nem harcolnak a nem−
zetért, kiábrándulnak, a nagy eszmények nem
oldják meg a mindennapi problémákat. Az al−
kotók különböző módon írják ki magukból
a mondanivalót, így több modern irányzat is
létrejön. A költők, írók így megtalálhatták
a nekik leginkább megfelelő stílust.
Franciaország, Párizs az új szellem hazája.
A kávéházak mélyéről, nagy beszélgetések,
viták eredményeképp kristályosodik ki az em−
berek, a művészek, az olvasóközönség igénye
az eredetiség, az új, a tehetség iránt.
A korszak egyik legnagyobb visszhangot
kiváltó stílusa a naturalizmus. Az elnevezés
Bristol kávéház a latin „natura” – természet szóból származik.
28
Követői az embert a maga természetességében, hús−vér
valóságában mutatják be szépítés nélkül.
A XIX. század végén a természettudományok terén
hatalmas előrelépés mutatkozott. Az ember már nem
Isten teremtményeként, hanem mint biológiai lény (aki
megszületik, él, megbetegszik, akinek testi szükségletei
vannak, aki csúnya, megöregszik és végül meghal)
válik a figyelem középpontjává. Az irodalomban ez az
ábrázolásmód még kiegészül a lélektannal is. A művek−
ben már nemcsak a cselekedetet látjuk, hanem annak
hátterét is, az emberi természetet minden gyarlóságával
együtt. A szereplők egyszerűek, ösztöneik, érzéseik
alapján cselekvő hétköznapi emberek, akik Isten nélkül,
nyomorúságok közepette élnek, és elsősorban a saját
Edouard Manet: Emile Zola, 1868
érdekeiket nézik. A témaválasztás is eltér a megszokot−
tól, olyan motívumok kerülnek előtérbe, amelyeket eddig szándékosan kerültek (szegény−
ség, erkölcstelenség, testiség). A művek nyelvezete is megváltozik, a mindennapi szó−
használat, a szleng szavai épülnek bele a művekbe. A naturalizmus atyja a francia Émile
Zola (1840–1902), a magyar irodalomban Bródy Sándor, Csáth Géza és Móricz
Zsigmond tekinthetők a stílus követőinek. Émile Zola Patkányfogó című regényének
központi témája a munkások élete, akik hiába próbálnak kitörni a nyomorból, nem elég
erősek hozzá.

„A durva modor régen nem bántotta már, de az éhség még mindig csavargatta
a beleit. Ó, régen lemondott a nyalánkságokról, odajutott már, hogy válogatás nélkül
mindent megevett, ami elébe került. Most úgy ünnepelt, hogy hosszú állásban megfeke−
tült húsmaradékokat vásárolt a hentestől, fontját négy sou32−ért, hozzá főzött egy fazék−
nyi krumplit, az egészet összezagyválta egy serpenyőben. […] Ráfanyalodott a vendéglői
hulladékokra, eljárt a gyanús kurtakocsmákba, ahol egy souért egy csomó halszálkával
vegyes romlott húscafatot raktak elé. Még mélyebbre süllyedt: egy jószívű vendéglőstől
elkunyerálta a vendégek meghagyta kenyérhéjat, és abból főzött kenyérlevest, jó sokáig
rotyogtatva a levét valamelyik szomszédja tűzhelyén. A végén – ha már nagyon hango−
san korgott a gyomra – arra vetemedett, hogy reggel a kutyákkal együtt turkált a bolt−
ajtók elé szórt hulladékban, mielőtt jött volna a szemetes; olykor válogatott fogásokhoz
jutott: rohadt dinnyéhez, megbüdösödött makrahalhoz, bordaszelethez, melynek a csont−
ját gyanakodva vizsgálgatta, hogy nem nyüves−e még. Igen, ilyen mélyre zuhant; a szép−
lelkek undorodva elfordulnak, ha ilyesmiről hallanak; de ha ezek a széplelkek három
napig nem burkolnának, vajon akkor is dacolnának−e a becses bendőjükkel? Alighanem
négykézláb ereszkedve habzsolnák a rondaságot, akár a sorstársaik. Ó! Szegények kín−
halála, éhségtől korgó, üres gyomrok, fogukat csattogtató, undokságokat zabáló páriák33
nyomorúsága ebben az aranyfényű, tündöklő, nagy Párizsban!”

32régipénznem Franciaországban
33
a társadalomból kitaszított, jogfosztott, elnyomott ember
29
 KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Fogalmazzátok meg egy szóval, hogy mi a központi témája az olvasott részletnek!
2. Foglaljátok össze, hogy mi mindenre képes a történet szereplője azért, hogy élelemhez
jusson!
3. Melyek azok a részletek, amelyekben az irónia, a gúny hangján szól a szereplő?
4. Mi a „szegények kínhalála”?
5. Mik számítanak „válogatott fogásoknak”?
6. Kiket ért a szereplő a „széplelkek” fogalmán?
7. Keressétek ki a részletből a szleng kifejezéseket!

A magyar naturalista festészet legnagyobb művelője Hollósy Simon (1857–1918).

Európa−szerte híres festőiskolát nyitott, ahol a naturalista és az impresszionista festők
sajátították el a különböző festészeti technikákat. A Hollósy−féle iskola jelmondata
a „Természet és érzés” volt.

Hollósy
Simon:
Tavasz Ferenczy
a patak− Károly:
parton, Gesztenyefák,
1916 1900

Szinyei
Merse Pál:
Virágzó
almafák,
1902

30
 Az egyik legjelentősebb művészeti áramlat az impresszionizmus (lat. „benyomás”),
amely elsősorban a festészetben és az irodalomban hódított. A képeken a művészek a szí−
nekkel játszanak, a pillanat megragadása a lényeg, a fény−árnyék múló mozzanatait vi−
szik fel a vászonra. Ők a plein air (ejtsd: plen ér) festészet hívei, akik a műtermi festé−
szet helyett a szabad levegőn való alkotást helyezték előtérbe. Az impresszió, a pillanat−
nyi benyomás, az egyszeri látvány jelenik meg a festményeken. A képeken nem látunk
éles kontúrokat, egyenes ecsetvonásokat, a képek elmosódottak. A festők kedvelik az
élénk színek használatát, amelyek segítségével megörökíthetik a természet szépségeit.
Olyan nagy művészek sorakoznak fel az impresszionizmus mellett, mint Monet
(1840–1926; ejtsd: moné), Manet (1832–1883; ejtsd: mané), aki az irányzat előfutára.
Renoir (1841–1919; ejtsd: rönoár), aki gyakran festett fürdőző alakokat, és Degas
(1834–1917; ejtsd: dögá), aki annak ellenére, hogy képei nagy részét műteremben fes−
tette, színhasználatában, stílusában az impresszionista irányzatot követte.
A magyar impresszionista festészet kiemelkedő képviselői többek között Szinyei
Merse Pál (1845–1920), Csók István (1865–1961) és Ferenczy Károly (1862–1917).

Paul Verlaine
ÉRZELMES SÉTA
Húnyó alkony nyilai bíborozták
a szélringatta sok−sok tavirózsát,
s a nagy, bús, sápadt rózsák csöndesen
tündököltek a nád közt a vizen.
Árván bolyongtam, fájó sebem égett,
a tó partján, ahol, mint felidézett
nagy, tejszinű rém, a füzek mögött
kétségbeesve imbolygott a köd
és sírt, oly hangon, mint a vadkacsák, ha
egymást hívják, csapkodva, kiabálva,
a fűzek közt, hol égő sebemet
hordoztam árván; de a szürkület
elfödte a nád közt a tavirózsát
s a nap nyilait, melyek bíborozták –
a sok rózsát, elfödte, csöndesen,
a sok nagy sápadt rózsát a vizen.
(Szabó Lőrinc fordítása)

Az irodalmi impresszionizmus a leglátványosabban a lírában, a költeményekben

valósult meg. A költők igazi színskáláját mutatják be a szavaknak. A versek szinte élnek,
hangulatuk van, amely színes, varázslatos képekben jelenik meg. Rímelési bravúrok,
metaforák, szinesztéziák, alliterációk sokasága fedezhető fel a versekben.

31
Az impresszionista vers legfontosabb jellemzői:
• alapja valamilyen érzés: magány, elvágyódás, szerelem, bánat stb.,
• az emlékképek gyakorisága, nosztalgia, múltidézés,
• természeti képek: alkonyat, hajnal, szürkület, vízpart, erdő stb.,
• a természet és az érzés kapcsolata,
• asszociációk (képzettársítás, a látvány valamilyen emléket, érzést vált ki a költőben),
• gyakori a színek használata jelzőként,
• szinesztéziák pl.: mérges alkonyat
(Kosztolányi Dezső: Mostan színes tintákról álmodom),
• alliterációk, pl.: „barangoló borongó
ki barna bún borong,
borzongó bús bolyongó
baráttalan bolond” (Babits Mihály: Egy szomorú vers),

„Hallgatják halkan a harmonikát” (Juhász Gyula: Tiszai csönd),

• jelzők halmozása, pl.: „Halvány, szelíd és komoly ragyogást,…”
(Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú),
• metaforák, pl.: őszi bágyadt kék ég – Anna kék szeme
(Juhász Gyula: Milyen volt…),
• megszemélyesítés, pl.: „Nyargalnak az útközi fák”
(Babits Mihály: Mozgófénykép).

A magyar irodalomban az impresszionizmus elsősorban Tóth Árpád, Kosztolányi

Dezső, Juhász Gyula, Ady Endre, Babits Mihály költészetére hatott. Világirodalmi
képviselője többek között a francia Paul Verlaine (1844–1896; ejtsd: pól verlén)
és Charles Baudelaire (1821–1867; ejtsd: sárl bódler), Arthur Rimbaud (1854 –1891;
ejtsd: artür rembo), az amerikai Walt Whitman (1819–1892; ejtsd: vólt vitmen) és az
orosz Anton Pavlovics Csehov (1860–1904).

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Milyen természeti képeket örökít meg Verlaine az Érzelmes séta című versében?
2. Keressétek ki a versből a jelzőket!
3. Milyen érzést dolgoz fel a költő a versben?
Melyik szó utal erre az érzésre (kétszer is szerepel a versben)?
4. Milyen igéket kapcsol a költő a ködhöz? Milyen szóképnek nevezzük őket?
5. Mihez hasonlítja Verlaine a ködöt?
6. Mondjátok el saját szavaitokkal, hogyan nézett ki a versben a tó környéke!
Melyik napszakban látja a költő a tavat?
7. Milyen színűek a sápadt rózsák? (egyéni megoldás)

32
 Az impresszionizmus együtt halad a szimbolizmussal. Egyszerű szimbólumok, azaz
jelképek mindig is szerepeltek az emberek életében. Miért jelöli a virág a tavaszt? A kasza
a halált? A rózsa a szerelmet? A kard a háborút? A hétköznapok tele vannak jelképekkel.
Az érzéseknek, a fogalmaknak, de még az ünnepeknek is megvan a jelképe.
A szimbólum megértése nem más, mint a szónak, a képnek és ezek jelentésének
a megértése. A szimbólum az irodalomban bonyolultabb, művészibb. A költő a monda−
nivalóját „becsomagolja”, a vers nem bontható darabokra, a sok szimbólum egy egysé−
get alkot. Egy szimbolista verset nemcsak elolvasni kell, élvezni a hangulatát, hanem
megérteni, gondolkozni kell rajta. A költőknek gazdagabb az eszköztáruk, a szimbólu−
mok sokrétűek, ki kell bontani őket.
A szimbolista stílus legfontosabb jellemzői:
• a legnagyobb mértékben az irodalomban nyilvánul meg,
• a művek kettős, mélyebb értelműek, a mondanivaló rejtett. Az értelmezés kulcsa a szim−
bólumok, jelképek megfejtése,
• hangulati képek, érzések, a költő lelkiállapotának ábrázolása,
• szóképek gazdagsága,
• bonyolult szimbólumok, kedvelt a bibliai, mitológiai szimbólumok használata.
A jelkép a költők kezében eszköz. Eszköz arra, hogy a nyelven keresztül egy másik
világot mutassanak be. A költők különlegesnek érezték magukat, kivételes embereknek,
akik nem tartoznak a tömeghez, kívülállók, zsenik. A szimbolizmus sokszínűségét az
olvasóközönség is sokáig nehezen fogadta el.

F ELADAT
Gyűjtsetek minél több
hétköznapi szimbólu−
mot, majd jelentésük−
kel együtt írjátok le
őket a füzetetekbe!

Henri Fantin−Latour:
Barátok, 1872
Verlaine és Rimbaud a bal
oldali sarokban

33
Arthur Rimbaud

A MAGÁNHANGZÓK SZONETTJE
Szurok Á! hó É! rőt I! zöld Ü! kék O! – csak egyszer
lehessek titkotok mind elbeszélni bátor!
Á!: – bolyhos öv, mely a setét legyek faráról
csillog, ha szörnyű bűzt belepnek lomha testtel!
Á! árnyak öble! É! hűs párák, tiszta sátor,
halk hóvirág, királyi hermelin, jégtűs gleccser!
I! bíborok, kihányt vér, kacagógörcs a keccsel
vonagló női ajkon, ha düh rándítja s mámor!
Ü!: – az isteni tenger nyugodt, gyürűző tánca,
nyájjal hintett fehér csöndje, tudósok ránca
a békés homlokon, mit alkimia tép föl. –
Ó!: – szörnyü harsonák, mik ítéletre zengnek,
és Csönd, melyben világok és angyalok kerengnek,
Oméga! – viola sugár az Ő szeméből!
(Tóth Árpád fordítása)

A világirodalmi szimbolista költészet egyik legkülönlegesebb verse. Első olvasatra

nehezen megfejthető. Vannak betűk, színek, borzalmas és szép szavak, fogalmak.
Mi a kapcsolat köztük? A verset csak akkor érthetjük meg, ha az egyes szavakat is
értelmezzük.

FE L A D A T
Olvassátok el, hogy milyen képzettársításokat rejtenek a vers szimbólumai!

Öt szín – öt betű – mi jut eszébe a költőnek a színekről?

„…– csak egyszer lehessek titkotok mind elbeszélni bátor!" – a költő tudja, ismeri a
színek és a hangok közötti kapcsolat titkait. Ezek jelentős, súlyos titkok, amelyek elme−
séléséhez bátorság kell. Ő vállalja ezt a feladatot. A szimbolista költők küldetéstudatát
fedezhetjük itt fel.
A látszat ellenére a vers tudatosan megszerkesztett mű. A betűk a görög ábécé ma−
gánhangzói, az Á−tól az Ó−ig: Alfától Omegáig, a kezdettől a végig.
Alapszínek: fekete, fehér, piros−vörös, zöld, kék. A legsötétebb színtől kezdi, majd
eljut a kékig, az ég világos színéig.

34
 Á – fekete, mint a szurok
Mi az, ami fekete, ami sötét? Konkrét és elvont fogalmak egyaránt felvillannak
a költő szemei előtt: bolyhok, árnyak, far, szörnyű bűz, amely valahonnan árad, amit
belepnek a legyek. Az Á betűnél csak negatív fogalmak vannak.
É – fehér, mint a hó
hűs pára – ami jól esik a zaklatott embernek,
tiszta sátor – talán menedéket jelent, megnyugvást,
halk hóvirág – a tavasz első virága, reményt is jelképezhet (a remény színe mindig fehér),
királyi hermelin – fenséges, szép, különleges prém (A hermelin menyétféle, amely
télen a barna bundáját fehérre változtatja. A fehér szőrme nagyon értékes.),
jégtűs gleccser – hideg, hűs, sőt szép is lehet, a tű viszont veszélyt hordoz magában.
Az É hanghoz kapcsolt fogalmak titokzatosságot sugallnak, pozitív értelműek, a fe−
hér a „szurok” után a tisztaságot jelképezi. A két hang ellentétezi egymást.
I – vörös, piros
Ennél a színnél a költő csapong a jó és a rossz fogalmak között. Egy szón vagy szó−
kapcsolaton belül mutatja be a szépet és a borzasztót.
bíborok – a bíbor a királyok színe, a költő számára a vörös szín fenséges,
kihányt vér – a vér nem feltétlenül negatív, úgy értelmezhető, mint a jégtű: szép, de
borzalmas is egyben. A „kihányt vér” viszont betegségre, tüdőbajra utal,
kacagógörcs a keccsel vonagló női ajkon, ha düh rándítja s mámor – a szerelem ket−
tőssége, szépsége és kínjai.
Ú – zöld
A nyugalom színe. A versszakból hiányzik az előzőek zaklatottsága, a szavak
a megnyugvást mutatják a zaklatottság, a szerelem, a betegség után.
„tudósok ránca a békés homlokon, mit alkimia tép föl” – Az alkímia már a középkorban
létező iskola volt; irányzat, amelynek a célja az arany mesterséges előállítása a Bölcsek kövé−
nek segítségével. Az alkimisták ezenkívül az örök élet, az örök ifjúság titkát is keresték.
A tudósok viszont elutasították ezt, az alkímiát babonás áltudománynak tartották. Rimbaud
erre utal ebben a sorban, a tudósok nyugalmát az alkimisták zavarták meg.
Ó – kék
Az utolsó versszak a Bibliából való Jelenések könyvéből tartalmaz utalásokat.
szörnyü harsonák, mik ítéletre zengnek – a végítélet a Bibliában. A végítélet napját
harsonák jelzik. Az ember Isten színe elé kerül,
Csönd – nagybetűvel; a költő megszemélyesíti ezt a fogalmat. Ezzel is jelzi, hogy
különleges jelentőséggel bír,
„Én vagyok az alfa és az omega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.” (Jelenések
könyve); O – az Omega, a Biblia szerint a vég. A vég nem más, mint „viola sugár az Ő
szeméből” – a költő eljut a Csöndig, a megnyugvásig, az Isten országáig.

Rimbaud versében az élet van „becsomagolva” az élet minden rútságával, szépségé−

vel. Minden benne van, ami a kezdet és a vég között történik az emberrel. A sors jó és
rossz oldala, a betegség, a szerelem, a megnyugvás – amit mindenki másban talál meg.

35
 A költemény műfaja szonett, amely
14 sorból álló versszerkezet. A XIII. szá−
zadban keletkezett, a reneszánsz korsza−
kában a legkedveltebb műfaj. Legna−
gyobb művelője ekkor Petrarca (ejtsd:
petrarka) és William Shakespeare (ejtsd:
viljem sekszpír) volt. A XX. századi
magyar költészetben Babits Mihály, Tóth
Árpád, Juhász Gyula, majd később Szabó
Lőrinc és József Attila kedvelték a szonett
műfaját.
Arthur Rimbaud, 1872

ÉRDEKESSÉGEK
• Arthur Rimbaud−t a világirodalom csodagyerekként, „kölyökzseniként” említi. Már
10 évesen latinul verselt. A műveit 19 éves koráig írta.
• A reneszánsz korában a tudós, művész Leonardo da Vinci foglalkozott többek között
alkímiával is.

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Csoportosítsátok a Rimbaud−vers pozitív és a negatív jelentésű szavait! Melyikből van több?
2. A szonett műfajának eredetileg kötött rímképlete volt (abba/abba/cdc/dcd). Állapítsá−
tok meg Rimbaud versének rímképletét! Megfelel az eredeti rímképletnek?
3. Válasszatok ki öt színt, és párosítsatok hozzá öt fogalmat, tárgyat!

A XX. század vezető irányzatai mellett

Európában olyan művészeti folyamatok indul−
tak, amelyek a társadalom átalakítására töreked−
tek. Ezek az irányzatok szakítanak a hagyomá−
nyokkal, más módszerekkel, eszközökkel, más
témákkal foglalkoznak. Ezek az ún. avantgárd
irányzatok:
• szürrealizmus – a tudatalatti világ,
az álomképek, víziók kifejezése

Salvador Dalí:
A polgárháború előérzete, 1936

36

Gino Severini:
A vöröskeresztes vonat átmegy a falun,1915
• futurizmus – a technika dicsőítése
a jellemző: „Pofonütjük a közízlést”
„Hadd zúgjon a motor, vágtasson a gépem!
Hurráh! A mocskos földet elhagyom!...
Szabad vagyok, az űrbe röpülök,
az ég arany ágyán,
a Csillagok szikrázó végtelenjén.”
(Marinetti)
Pablo Picasso:
Avignoni kisasszonyok, 1906–1907
• kubizmus – a tárgyakat mértani
alakzatként ábrázolja
FE L A D A T
Figyeljétek meg a fenti festményeken az egyes irányzatok jellemzőit!
Marcel Duchamp:
A kistestvér ürügyén, 1911
• dadaizmus – abszurd ábrázolás,
célja a meghökkentés
„A levelek segítik a szárnyat.
Hamis nyomon jár a harang.
Sokkal magasabban a szem felhőinél
úsznak a szívek s a boldog gyümölcsök.”
(Hans Arp)
Munch: Sikoly, 1893
• expresszionizmus – az érzések kife−
jezése a lényeg
37
 A NYUGAT KORSZAKA
(1908–1941)

„Természetesen tudtam, hogy ezek az írók, akiket láttam, és mindazok, akiket nem lát−
tam, különböznek egymástól. Hiszen lehetőleg minden sorukat elolvastam. Tudtam, hogy
az egyik öreg, a másikuk most lép be az irodalomba. Tudtam, hogy az egyik nagy művű
prózaíró, a másik kezdő költő. Bizonyos értelemben mégsem tudtam őket megkülönböz−
tetni, magasan és egy sorba voltak fölrakva a képzeletemben, mint a bizánci mozaikok
figurái, egyforma aranyháttérrel. Ez az aranyháttér a Nyugat volt…”
(Nemes Nagy Ágnes)

Magyarország jelentős változásokon ment keresztül. A XIX.

század utolsó évtizedeiben az országot elérték a modern vívmá−
nyok, a fejlődés elkerülhetetlen. 1873−ban egyesült a Duna két
oldalán fekvő Pest és Buda, a világon harmadikként bevezették
a telefont, megindult az első pesti villamos, majd a millennium34
évében Európa első földalatti vasútja is. Egyetemek épültek
(Kolozsvár, Pozsony [Bratislava], Debrecen), az országban olyan
világhíres tudósok dolgoztak, mint Eötvös Loránd (az Eötvös−
inga feltalálója), Kandó Kálmán (a vasút villamosításának
Eötvös Loránd megálmodója), Puskás Tivadar (a telefonközpont létrehozója)
vagy Bánki Donát (a benzinmotor megalkotója). A nagyobb
városokban látványos volt a fejlődés, a vidék azonban változatlan
maradt. Így elég jelentős társadalmi különbségek jöttek létre.
Hiába a gazdasági változás, ha az emberek gondolkodásmódja
gyökereiben nem változik meg. Az irodalomban a régi, a konzer−
vatív és az új, modern eszmék egyaránt jelen vannak. Az írók,
költők élesen látták a problémákat, véleményük hangoztatásához
azonban szükségük volt egy támaszra. Ez a támaszt a Nyugat
folyóiratban találták meg.
Puskás Tivadar „Az írónak mindent szabad, amit meg tud csinálni.”
(Ignotus)

Bánki Donát Kandó Kálmán

34
38 ezeréves évforduló
 A Nyugat mozgalma fogalommá vált a
magyar irodalomban. Nem csupán egy folyó−
iratról volt szó, amelyben írók, költők alkot−
tak maradandót és nem maradandót, hanem
egy egész korszakot is jelölt. Nem követte
a hagyományost, nem cövekelt le egy stílus
mellett, nem hangoztatott maradi eszméket.
Alapszabályai nagyon egyszerű elvet követ−
tek: a tehetség mindenekelőtt. Lényeges az
irodalom megújulása, a nyitottság a világ,
a nyugati kultúra felé, továbbá az eredetiség,
az egyéniség.
A korszak másik két jelentős
orgánuma (sajtótermékek) a Hu−
szadik Század (1900–1919) cí−
mű folyóirat, illetve a Holnap
című antológia (versgyűjtemény),
amelyben a Nyugat első nemze−
dékének néhány képviselője már
bemutatkozott.

A Nyugat alapítóinak sikerült maguk köré gyűjteniük a legtehetségesebb alkotókat.

Ignotus (Veigelsberg Hugó) és Osvát Ernő irányítása alatt a folyóirat teret adott az iro−
dalmi kritikáknak és a vitáknak is. Hatvany Lajos és Fenyő Miksa a szerkesztői munka
mellett a lap anyagi hátterét is biztosították. Az első szám 1908. január 1−jén jelent meg.
A Nyugat fennállásának 33 éve alatt három nagy alkotói nemzedék kapcsolódott a
folyóirathoz.
I. A „nyugatosok” nagy nemzedékének vezéregyénisége Ady Endre volt. Mellette
sorakozott fel többek között Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Juhász Gyula, Babits
Mihály, Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond.
II. A második nemzedék színre lépése az 1920−as évek elejére tehető. Ide sorolható
József Attila, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Németh László és mások.
1929−ben Osvát Ernő halála után Babits Mihály és Móricz Zsigmond álltak a lap élén.
III. A harmadik nemzedék már a II. világháború árnyai alatt működött. 1933−tól
a haláláig (1941) Babits Mihály vezette a Nyugatot. A korszak nagy alkotói többek
között Radnóti Miklós, Weöres Sándor. Babits halála után Illyés Gyula Magyar
Csillag néven vitte tovább a folyóiratot. Véglegesen 1944−ben szűnt meg.

FO G A L M A Z Á S T É M A Újságkihordó voltam a Nyugatnál

Ignotus Osvát Ernő Hatvany Lajos Fenyő Miksa

39
 ÉRDEKESSÉGEK
• Olvassátok el, hogy hogyan vélekedtek a kor gondolkodói a folyóiratról!
A részlet Móricz Virág Apám regénye című művéből való.
… a mi generációnk új szemmel jött és új figyelemmel fordult a valóságos élet felé.
Az igazság keresésére indult. Az életvágyat hozta. S a jövőt kereste a mult helyett.
(Móricz Zsigmond: A 25 éves Nyugat ünnepén)
• – „Nyugat”. Nem túlságosan provokáló cím? – kérdezte Schöpflin Aladár, a „Vasárnapi
Ujság” irodalmi rovatának szerkesztője, fiatal esztéta, akit rögtön bevontak a munkába.
– Legyen is provokáló. Provokálni kell, hogy meghallgassanak! – felelte Ady Endre.
• Eleinte csatakiáltás volt – írta Babits Mihály huszonöt év múlva. – Egy távoli kis nép
csatakiáltása, a saját tunyasága ellen: Nyugat! Nyugat! Mert ez a kis nép keleti vérrel
büszkélkedett, s keleti illúziók melegében szeretett ringani.

ADY ENDRE
(1877–1919)

„Aki nem ismerte őt, nem érti mit mondok: de aki sose látta,
sose beszélt vele, nagyon sajnálhatja…”
(Móricz Zsigmond)
ADY -A DYRÓL
„Születtem pedig, hajh, 1877. november hó 22−ik napján. Szilágy megye Érdmind−
szent35 községében, a régi Közép−Szolnok vármegyének Szatmárral határos érmelléki kis
falujában. Apám, Ady Lőrinc a belső Szilágyságból, Lompértből került ide, mikor édes−
anyámat, az egykori érdmindszenti református pap korán elárvult leányát, akit egy falusi
kisbirtokos nagybácsi fogadott föl, feleségül vette… Régi, vagyonos és rangos helyzetéből

35
falu Romániában, ma Adyfalva
40
hamarosan lecsúszott a család, s már a 16. századtól kezdve a jobbféle birtokos nemesúr
kevés közöttük, de annál több a majdnem jobbágysorú, bocskoros nemes36.
Engem 1888−ban a nagykárolyi piarista gimnáziumba vittek, ahol az alsó négy osztályt
végeztették el velem a kedves emlékű, nagyon derék kegyes atyák. Talán – s ha igen,
alaptalanul – katolikus hatásoktól féltettek otthon, mikor az ötödik gimnáziumi osztály−
ra elvittek a vármegyei ősi, kálvinista zilahi „nagyiskolába”, a mai Wesselényi−kollé−
giumba. Nagykárolyban és Zilahon is eminens diák voltam, habár a szorgalom akkor se
volt sajátságom, s magam viselete pedig fogcsikorgató, de gyakran megvaduló szelídség.
Jogásznak kellett mennem Debrecenbe, mert így leendett volna belőlem apám kedve
szerint valamikor főszolgabíró, alispán, sőt mit tudom én mi, ám igen gyönge jogászocska
voltam. Budapesten, újra Debrecenben, később Nagyváradon is megújítottam kényszerű
jogászkísérleteimet, de már rontóan közbenyúlt szép, kegyes terveimbe a hírlapírás.
Debreceni félig jogász, félig újságíró, kissé csokonaiskodó életemből sikerült ki−
szabadulnom, s 1900. január elsején Nagyváradon kezdtem dolgozni az egyik napilap
szerkesztőségében, és már véglegesen és hivatásosan hírlapíróként. Nemsokára a Nagy−
váradi Napló szerkesztője lettem, sokat írtam, de kevés verset, dacból, öntemetésből,
mert hát költőnek lenni hóbortos és komikus dolog. […]
Sors, furcsa és nem is kellemetlen véletlenek: 1904−ben Párizshoz és Párizsba segí−
tettek, s így gyerekes nagy elégtételemre kikerülhettem Budapestet. Párizsból a régi
Vészi József és Kabos Ede csinálta Budapesti Naplóval sikerült észrevétetnem magam,
és jobban, mint Nagyváradról, ahonnan már e laphoz fölkínált utam volt. […] Azután
hazajöttem, újságba írtam, mindent, politikát, kritikát, riportot, novellát, verset.
Próbáltam rengeteget élni, azaz jobban ráfigyelni arra, amit mindig erősen érezve és
szenvedve éltem. Írásaim, különösen a versek egyszerűen felháborodást keltettek: voltam
bolond, komédiás, értelmetlen, magyartalan, hazaáruló, szóval, elértem mindent, amit
Magyarországon egy poétának el lehet érni, de nem haltam meg. […]”
(Ady Endre)

Ady Endre 1913−ban írta le az életét. Az önvallomás−

ból több jelentős esemény és személy maradt ki, akik
meghatározták a költő életét:
Diósy Ödönné Brüll Adél – Léda, Ady Endre szerel−
me. Nagyváradon ismerkedik meg Ady a nála idősebb asz−
szonnyal, aki Párizsban él. Férjezett, nagyvilági nő, akinek
egyelőre Ady egy a sok hódolója közül. A költő azonban
követi őt Párizsba, ennek következménye egy kilenc évig
tartó szerelem lett. Léda segít neki Párizs felfedezésében,
francia nyelvtudásának köszönhetően eredetiből fordítja
Adynak a francia szimbolisták verseit. Léda mellett talál−
ja meg Ady igazi költői egyéniségét, bár a szerelmük
korántsem felhőtlen. A kezdeti hónapok után kiderül,
hogy két önző ember egymásra találásáról van szó, Léda

36
paraszti sorban élő elszegényedett nemes
41

Ady az Adél nevet vissza−
felé olvasva Lédának hívta
a szerelmét. Ezt a költői játé−
kot anagrammának nevez−
zük.
Ady és Csinszka
akik az állandó „se veled, se nélküled” kap−
csolat feszültségében élnek.
Bölöni György – író, újságíró, Ady leg−
jobb barátja, 1934−ben megírta Ady életraj−
zát Az igazi Ady címmel.
Hatvany Lajos – a Nyugat főszerkesztője,
Ady barátja. Ady Endre Hatvany Lajos
erkölcsi és anyagi támogatásával már az
indulásától tagja volt a Nyugat szerkesztősé−
gének.
Boncza Berta – Ady felesége. 1911−ben
ismerkedik meg a húszéves lánnyal, akinek
az érdeklődése jólesik a költőnek a Lédával
való szakítás után. Boncza Berta svájci
nevelőintézetéből küldi rajongó leveleit a
költőnek. A lány meghívja Adyt csucsai bir−
tokukra, ahol a költő megkéri a kezét. Ady
Csinszkának becézte őt, a magyar irodalom−
ban így maradt fenn a neve.

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Foglaljátok össze vázlatszerűen Ady életrajzát!
2. Fogalmazzátok meg saját szavaitokkal, hogy milyen volt az Ady család anyagi helyzete!
3. Mit jelent a kifejezés: „érmelléki kis falu”? Milyen természeti környezetben terült el
a falu?
4. Milyen foglalkozást szánt Ady Lőrinc a fiának?
5. Mitől féltették Adyt a nagykárolyi iskolában?
6. Hogyan nevezzük a kálvinistát másképpen?
7. Milyen az eminens diák?
8. Milyen természetről árulkodik a „fogcsikorgató, de gyakran megvaduló szelídség”?
9. Mely városokban tanult Ady jogot?
10. Mi akadályozta meg Adyt abban, hogy jogász legyen?
11. Mi volt az emberek véleménye akkoriban a költőkről?
12. Mivel sikerült Adynak felhívnia magára a figyelmet?
13. Hogyan fogadta a költő verseit a közvélemény?
14. Hogyan összegzi Ady a saját életét?

42
 ÉRDEKESSÉG
Ady Endre születési rendellenességgel
– hat ujjal – jött a világra. Ezt még gye−
rekkorában eltávolították, a későbbiekben
már alig látszott. A hagyomány szerint
a különleges tehetséggel megáldott em−
berek születnek valamilyen testi elválto−
Ady Endre aláírása
zással. Régen a táltosok szerepét töltöt− A perc−emberkék után c. vers végén
ték be. Ady is meg volt győződve arról,
hogy neki különleges szerepe van az élet−
ben, az irodalomban.

SZORGALMI FELADAT
Ady édesanyját Pásztor Máriának hív−
ták. Nézzetek utána, hogyan becézték őt
a családban! Használjátok az internetet!

Édesanyjával

Ady Endre 1919. január 27−én halt meg, hosszú betegeskedés után. A Magyar
Nemzeti Múzeumban ravatalozták fel.
„…Ha egy szállodába beköltözött, huszonnégy óra múlva a portás és a liftes, a pin−
cér és a szobalány és a gazdaasszony és a tulajdonos, mind az ő királyi udvara lett, cse−
lédje, lakája, hódolója, imádója. Szanatóriumban minden nő és minden férfi minden lép−
tét leste, és a nők úsztak körülötte, mint esti fényre a pillék, és halálos ágya mellett mély
s feloldhatatlan zokogásban állt az ápolónő, aki csak végső hetében ismerte, mikor már
nyelve ritka szavakat dadogott, de lelke kimondhatatlan gyöngédségét rebegte felé...”
(Móricz Zsigmond)
KÖ L T É S Z E T E
Ady Endre stílusa merész, szókimondó, hagyománytörő. Egész szimbólumvilágot
teremtett, költészete a XX. századi magyar irodalomban mérföldkő. Más értelmet nyer
a líra az életművén keresztül, a politika, a szerelem, a vallás teljesen egyedi megvilágí−
tásba kerül.
Életében 11 kötete jelent meg, sorrendben a következők:
1. Versek (1899)
2. Még egyszer (1903)
3. Új versek (1906)
4. Vér és arany (1907)

43
 5. Az Illés szekerén (1908)
6. Szeretném, ha szeretnének (1909)
7. A Minden Titkok versei (1910)
8. A menekülő Élet (1912)
9. A Magunk szerelme (1913)
10. Ki látott engem? (1914)
11. A halottak élén (1918)
Az utolsó hajók című kötet 1923−ban jelent meg posztumusz37 kötetként.
„Egy modern Magyarország nem látható sehol, de sokan vannak a nyugtalanok,
álmodozók, elégedetlenek, akik egyszerre az ő emberüket sejtik meg Adyban. [...]
Párizsban diákok, festők, művészek, induló írók és újságírók, kint dolgozó munkások
egyszerre magyar sorsuk vezérét látták Adyban, a fiatalságot az öregséggel, a haladást
a maradisággal, Európát a szittya−szagú Ázsiával szemben.”
(Bölöni György)

Bölöni György a harmadik Ady−kötet, az Új versek megjelenése utáni közhangulatot

írta le Ady−életrajzában. A kötet nagy zavart keltett, Ady nevétől lett hangos a magyar
irodalom. A versgyűjtemény első darabja a Góg és Magóg fia vagyok én, amelyben Ady
megfogalmazza egész költői hitvallását.

GÓG ÉS MAGÓG FIA VAGYOK ÉN

Góg és Magóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdtem tőletek:
Szabad−e sírni a Kárpátok alatt?
Verecke híres útján jöttem én,
Fülembe még ősmagyar dal rivall,
Szabad−e Dévénynél betörnöm
Új időknek új dalaival?
Fülembe forró ólmot öntsetek,
Legyek az új, az énekes Vazul,
Ne halljam az élet új dalait,
Tiporjatok reám durván, gazul.
De addig sírva, kínban, mit se várva
Mégis csak száll új szárnyakon a dal,
S ha elátkozza százszor Pusztaszer,
Mégis győztes, mégis új és magyar.

37
Posztumusz kötetnek nevezzük a költő halála után kiadott kötetet
44
 KÉ R D E Z Z - F E L E L E K
1. Góg és Magóg szimbólumok a versben?
Igen. Góg és Magóg személye nem teljesen tisztázott. Feltehetően pogány fejedelmek
voltak, akik rettegésben tartották a körülöttük élő népeket. Nagy Sándor ezért vas− és
rézlemezzel borított kőfallal rekesztette körbe őket. Anonymus szerint Magógról
nevezték el a magyar népet, a versben ők a magyarság szimbólumai.
2. Miért nevezi magát Ady Góg és Magóg fiának?
Ady szintén zárt kapukat dönget, akárcsak a lázadó vezérek. „Hiába döngetek, kaput,
falat…” – reménytelenül harcol valamiért. A vers második versszakában derül ki,
hogy miért küzd a költő.
3. Melyik az a két sor a versben, amelyben Ady megmutatja az elszántságát, hogy nem
adja fel ezt a küzdelmet?
Az első strófa két utolsó sora, amelyben a kérdést felhívásnak szánja.
4. Mit ért azon a költő, hogy „… a Kárpátok alatt”?
Kárpátok alatt – Magyarországon
5. Mit jelent a 2. versszakban Verecke?
A honfoglalás idején a magyarok a Vereckei−hágón át jöttek a Kárpát−medencébe.
Ady a honfoglaló magyarok leszármazottjának vallja magát, közös sorsot vállal
velük.
6. Melyik az a sora a versnek, amelyből kiderül, hogy Ady még őrzi a régi hagyományokat?
A második versszak 2. sora, amit jelen időben írt: „Fülembe még ősmagyar dal
rivall…” – Ady nem fordít hátat a magyar múltnak.
7. Hol található Dévény?
A Duna (Dunaj) és a Morva (Morava) folyók összefolyásánál. Itt volt a történelmi
Magyarország nyugati határa. Kapu a nyugati világ felé. Itt szeretne Ady „betörni” egy
új világgal, új szellemmel, új gondolkodásmóddal. A költő által feltett kérdésből látszik,
hogy ezért meg kell harcolnia, engedélyt kér az újításra.
8. Ki volt Vazul?
Vazul herceg összeesküvést tervezett Szent István ellen, aki büntetésül megvakíttatta
őt, és a fülébe forró ólmot öntetett. Annak ellenére, hogy Vazul a saját korában éppen
a régi eszmékért harcolt, Ady becsüli a bátorságát. Azt kéri, hogy inkább bánjanak
vele úgy, mint Vazullal, csak ne hallja az „új dalokat”.
9. Mi történt Pusztaszernél?
Anonymus szerint 896−ban Pusztaszernél kötötte meg a hét vezér a vérszerződést.
A befejező strófában a költő világossá teszi, hogy nem lehet megállítani a fejlődést.
Akármilyen sok nehézség között is, semmit sem remélve, még ha „elátkozza
Pusztaszer”, akkor is győzni fog.
10. Mi a jelentősége az utolsó sornak: „Mégis győztes, mégis új és magyar”?
Ady szerint a haladás csak úgy mehet végbe, ha az a magyar hagyományokra épül. Ő nem
akarja az újat és a régit szembeállítani, a kettő együtt kell, hogy haladjon. A „mégis” szó
az erőt mutatja, amellyel Ady nekiindul ennek a harcnak. Ez az ő kötelessége.

45
 KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Válasszátok ki az alábbi felsorolásból, hogy milyen fogalmak jelenthetik Ady számá−
ra az „újat”, a haladást!
hősiesség, zeneiség, eredetiség, népiesség, eszményítés, tehetség, túldíszítettség, arányosság
2. Milyen ellentéteket figyeltek meg az egyes versszakokon belül?
3. Melyek a költemény kulcsszavai? Hányszor fordulnak elő a versben?
4. Véleményetek szerint miért éppen ezeket a földrajzi helyeket használja fel Ady szimbólumként?
5. Milyen hangulat tükröződik az egyes versszakokban? Milyen igékkel érzékelteti a köl−
tő a hangulatváltozásokat?
6. Milyen alakzat található a vers utolsó sorában?

Ady magyarság−versei jelentős helyet foglalnak el életművében. Különleges „kapcso−

lata” volt hazájával. Költeményei keserű hangvételűek. Szidalmazza és ostorozza a ma−
gyar népet, amelynek szerinte fő bűne az elmaradottság és a beletörődés ebbe az állapot−
ba. Szigorú szavai mögött azonban ott van a nemzetféltés és a hazaszeretet is. Kritikus
magatartása miatt sok támadást kapott, de magyar mivoltát sosem tagadta meg, mind−
végig azonosult a nemzettel.

Egy szókép, egy metafora alkotja A magyar Ugaron (1905) című vers központi gon−
dolatát. A nagybetűvel írt „Ugar” (parlagon hagyott, bevetetlen föld) Magyarország
szimbóluma a költeményben. Nem tájleírásról van szó: a költő számára az ország, a való−
ság egyenlő a megműveletlen földdel. Az elmaradottság víziószerű látványban tárul fel.

A MAGYAR UGARON
Elvadult tájon gázolok:
Ős, buja földön dudva, muhar.
Ezt a vad mezőt ismerem,
Ez a magyar Ugar.
Vad indák gyűrűznek körül,
Míg a föld alvó lelkét lesem,
Régmult virágok illata
Bódít szerelmesen.

Lehajlok a szent humuszig: Csönd van. A dudva, a muhar,

E szűzi földön valami rág. A gaz lehúz, altat, befed
Hej, égig−nyúló giz−gazok, S egy kacagó szél suhan el
Hát nincsen itt virág? A nagy Ugar felett.

46
 KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Keressétek ki a költeményből az ellentéteket! Milyen szavak utalnak a gazdag termé−
kenységre, és melyek mutatják a kopár valóságot? Dolgozzatok a füzetben!
2. Figyeljétek meg a költő helyzetét strófáról strófára a versben! Mit csinál Ady a vers
kezdetén, és mi történik a befejező szakaszban?
3. Milyen kifejezések utalnak Ady érzelmeire? Miből látjuk, hogy minden reménytelensé−
ge ellenére ő szereti ezt az országot?
4. A humusz a talaj legértékesebb része. Mit jelent itt Ady számára a „szent” jelző?
5. Értelmezzétek a „kacagó szél” motívumát a vers záró strófájában! Ki „nevet" Ma−
gyarország felett?

ÉRDEKESSÉG
A költemény szimbóluma nem Ady találmánya. Gróf Széchenyi István (1791–1860) az
1830−ban megjelent Hitel című művében Magyarországot „nagy parlagnak” nevezi.
Kifejti, hogy az elmaradottságon csak a hozzáállás megváltoztatásával lehet segíteni.
Ady ezt a szimbólumot használta fel a versben.

Ady Endre gyakran követi szerelmét, Lédát Párizsba. Őt is magával sodorja a város
lüktetése, kultúrája. Tisztán látja Magyarország és a nyugati világ közötti kulturális és tár−
sadalmi különbségeket. Mindezek ellenére nem fordít hátat az anyaországnak, hanem
méginkább munkálkodik benne a vágy, hogy tegyen valamit elmaradott hazájáért. Párizs
második otthonává válik, ahová mindig elvágyódik, de a „kicsi országtól” elszakadni nem
tud. Ez az alapgondolata A föl−földobott kő című versének is.

A FÖL-FÖLDOBOTT KOÓ´´´
Föl−földobott kő, földedre hullva, Tied vagyok én nagy haragomban,
Kicsi országom, újra meg újra, Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban
Hazajön a fiad. Szomorúan magyar.

Messze tornyokat látogat sorba, Föl−fölhajtott kő, bús akaratlan,

Szédűl, elbúsong s lehull a porba, Kicsi országom, példás alakban
Amelyből vétetett. Te orcádra ütök.

Mindig elvágyik s nem menekülhet, És, jaj, hiába, mindenha szándék

Magyar vágyakkal, melyek elűlnek Százszor földobnál, én visszaszállnék,
S fölhorgadnak megint. Százszor is, végül is.

47
 KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Válasszátok ki az alábbi fogalmak közül, hogy melyik illik a költemény, illetve a költő
hangulatához!
indulatos, szomorú, magányos, haragos, félő, vidám, aggodalmas
2. Mihez hasonlítja a költő saját magát?
3. Mely igék utalnak arra, hogy a költő ingadozik a külföld és a hazája között?
4. Melyik az a versszak, amelyben a költő Párizsra utal?
5. Fogalmazzátok meg a saját szavaitokkal, hogy mi történik a „magyar vágyakkal”!
6. Értelem szerint melyik két szóból alkothatta meg Ady a „fölhorgadnak” igét?
a) feltámad – lehorgaszt
b) felkiált – lehorgaszt
c) fejlődik – lehorgaszt
7. Milyen érzéseket táplál a költő hazája iránt? Fogalmazzátok meg az alábbi részlet szerint:
„… nagy haragomban,
Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban,
Szomorúan magyar.”
8. Melyik versszakra illik az alábbi magyarázat?
A költő akármennyire, akárhányszor is szeretne elmenni, még ha elküldik is, örökre
visszajön.

Minden tenni vágyása ellenére Ady őszintesége és szókimondása, kritikai hangja nem
minden körben talál kedvező fogadtatásra. Támadták magyarellenességgel, nyugatimá−
dattal, mire ismét Párizsba menekül. Kettős életérzés uralkodik el benne, mert gyakran
érzi magát idegennek a saját hazájában: Párizsban az otthont keresi, míg otthon a párizsi
(nyugati) világot szeretné megvalósítani. 1906−ban írja meg a Páris, az én Bakonyom
(1906) című költeményt, amely szerepvers. Két síkon halad: a költő azonosul a betyárral,
aki a Bakony rejtekében keres menedéket a pandúrok elől, majd ezt párhuzamba állítja
önmagával, aki az elmaradott Magyarországról Párizsba menekül. A Bakony – Magyar−
ország egyik legnagyobb hegyvonulata – a versben párja lesz Párizsnak, s így Ady hazá−
jához való kötődésének a jelképévé válik. Párizs – Bakony, az „Ember−sűrűs, gigászi
vadon” elrejti, menedéket nyújt a költőnek, aki árulónak érzi magát, mert a „kelet” he−
lyett a „nyugatot” választja.

ÉRDEKESSÉG
Kik voltak a gigászok?
A görög mitológiában szereplő kígyólábú óriások, akik Gaia, a Földanya fiai voltak.
Harcot vívtak az olümposzi istenekkel az égi uralom megszerzéséért. Innen származik a
„gigászi harc” kifejezés is.

48
 PÁRIS , AZ ÉN BAKONYOM
Megállok lihegve: Páris, Páris,
Ember−sűrűs, gigászi vadon.
Pandur−hada a szájas Dunának
Vághat utánam:
Vár a Szajna s elrejt a Bakony.

Nagy az én bűnöm: a lelkem.

Bűnöm, hogy messzelátok és merek.
Hitszegő vagyok Álmos fajából
S máglyára vinne
Egy Irán−szagú, szittya sereg.

Jöhetnek: Páris szivén fekszem,

Rejtve, kábultan és szabadon.
Hunnia új szegénylegényét
Őrzi nevetve
S beszórja virággal a Bakony.

Itt halok meg, nem a Dunánál.

Szemem nem zárják le csúf kezek.
Hív majd a Szajna s egy csöndes éjen
Valami nagy−nagy,
Bús semmiségbe beleveszek.

Vihar sikonghat, haraszt zörrenhet,

Tisza kiönthet a magyar síkon:
Engem borít erdők erdője
S halottan is rejt
Hű Bakony−erdőm, nagy Párisom.

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Keressétek ki a fenti versből a menekülésre utaló igenevet!
2. Melyik strófában mutat rá a költő a keleti rokonságra?
3. Értelmezzétek írásban a költemény alábbi sorát: „Bűnöm, hogy messzelátok és merek.”
4. Miért van a „messzelátok” ige egybe írva?
5. Válasszátok ki, hogy melyek nem a „gigászi” szó szinonimái!
óriási, keleti, hatalmas, gigantikus, roppant, nehéz

49
 Az 1908−ban írt Nekünk Mohács kell költemény címe már magában is megdöbbentő
hatású. Ady egy nemzeti katasztrófa felemlegetését választotta eszközül, hogy felrázza
a népet. Röviden és hatásosan fogalmaz: arra kéri Istent, hogy verje meg a nemzetet, mert
a magyarság cselekvésképtelen, széthullik a katasztrófák elmúltával. A költemény kezde−
te rögtön megadja a vers dinamikáját: a „Ha van Isten” anafora kötött szerkezetet ad,
a költő ismétlésekkel, felszólító és tiltó mondatokkal hangsúlyozza a mondanivalót.

Anaforának nevezzük azt a sti−

lisztikai alakzatot, amely a szavak,
szószerkezetek, mondatszerkeze−
tek stb. ismétlésén alapul.
NEKÜNK MOHÁCS KELL
Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:
Veréshez szokott fajta,
Cigány−népek langy szivű sihederje,
Verje csak, verje, verje.
Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem:
Én magyarnak születtem.
Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon,
Üssön csak, ostorozzon.
Ha van Isten, földtől a fényes égig
Rángasson minket végig.
Ne legyen egy félpercnyi békességünk,
Mert akkor végünk, végünk.

A gyászos kimenetelű mohácsi csata emlékműve

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Benedek Marcell, magyar irodalomtörténész a költeményt „fordított Himnusznak”
nevezte. Állapítsátok meg, hogy miért!
2. Keressétek ki a versből azt a részt, amelyben Ady felvállalja a magyar sorsot! Hogyan
jelöli nyelvtanilag a felvállalást?
3. Melyik bibliai történetre utal a „szent galamb”? Minek a szimbóluma a zöld ág?

Ady újságíróként a Nagyváradi Napló munkatársa. Második verseskötete is megjelent

már, mikor úgy érzi, hogy kinőtte a várost. Vágyik arra, hogy a látótere táguljon, új
élmények birtokosa legyen, de a motiváció még várat magára egészen 1903 augusztusá−
ig, amikor is Nagyváradra érkezik Léda. Ady 26, Léda 31 éves ekkor.
Ady szerelmi költészete nem hagyományos. A költemények, amelyek Lédához íródtak,
más szerelemfelfogást képviselnek: szókimondók, provokálók, merészek, megjelenik ben−
nük az érzékiség is. Általában tragikus és komor hangvételűek. A szerelem mint halálos
küzdelem jelenik meg a versekben. 1912−ig – az Elbocsátó szép üzenet megírásáig – olyan
50
költemények látnak napvilágot, mint a Mert engem szeretsz, Meg akarlak tartani, Héja−
nász az avaron vagy a Lédával a bálban. A szinte kísérteties hangulatot árasztó költemény
az ellentétre épül. Maga a környezet, a bál vidám, táncos hangulatot feltételez. A kezdő ige
– a „sikolt” –, azonban ijesztően vetíti előre a komor hangulatot. A vidám táncosok között
megjelenik egy „fekete pár”, amely a halál érzetét kelti maga körül.

LÉDÁVAL A BÁLBAN
Sikolt a zene, tornyosul, omlik
Parfümös, boldog, forró, ifju pára
S a rózsakoszorús ifjak, leányok
Rettenve néznek egy fekete párra.
„Kik ezek?” S mi bús csöndben belépünk.
Halál−arcunk sötét fátyollal óvjuk
S hervadt, régi rózsa−koszoruinkat
A víg teremben némán szerte−szórjuk.
Elhal a zene s a víg teremben
Téli szél zúg s elalusznak a lángok.
Mi táncba kezdünk és sírva, dideregve
Rebbennek szét a boldog mátka−párok.

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Ady zsoltároknak nevezte a Lédához írt verseket. Milyen szimbolikus jelentése van ennek
az elnevezésnek? Melyik műben találunk zsoltárokat?
2. Csoportosítsátok az alábbi jelzőket, igéket és igeneveket aszerint, hogy kikre vonat−
koznak! Dolgozzatok a füzetben!
rózsakoszorús, víg, sötét, parfümös, fekete, forró, téli, szerteszórjuk, hervadt, ifju, halál,
régi, sírva, rebbennek, belépünk, dideregve, bús, táncba kezdünk, óvjuk, rettenve, boldog
táncoló párok fekete pár

A költemény alaphangulatát erőteljesen növelik a sorvégi áthajlások (enjambement,

ejtsd: anzsambman).

Áthajlásnak nevezzük azt a jelenséget, ami−

FE L A D A T
kor egy mondatnak vagy szószerkezetnek egyik
része áthajlik a másik sor elejére. Ezt a költők Keressetek további
általában a mondanivaló kiemelésére, illetve az áthajlásokat a
érzelmek hangsúlyozására használják. Lédával a bálban
Pl.: „Mi táncba kezdünk és sírva, dideregve című költeményben!
Rebbennek szét a boldog mátka−párok.”

51
 Feszültségekkel és vitákkal teli kilenc év után Ady és Léda kapcsolata végérvényesen
felbomlik. A költő kegyetlenül zárja le a viszonyt. Az Elbocsátó szép üzenet egyetlen
óriási jelentőségű gondolatot fejez ki: sértő módon közli Lédával, hogy ő senki és semmi,
csak a költő által vált figyelemre méltóvá:
„…Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag−sorsomba ne véljen fonódni
S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.”
A vers megjelenése után Léda még tesz egy utolsó kísérletet kapcsolatuk megmenté−
sére, levelet ír Adynak:
„Végtelenül, kimondhatatlanul, halálosan szeretném magát még egyszer látni egy pár pil−
lanatra. Okát sem tudnám megmondani, miért – mondanivalóm nincs semmi, csak egysze−
rűen látni óhajtanám egy−két percig, és menni tovább újból. Talán nyugodtabban mennék…”
(részlet)
A költő azonban nem akar már vele találkozni, az ügyet lezártnak tekinti. Gyakran tar−
tózkodik különböző szanatóriumokban (ahol szerzett betegségét, a vérbajt próbálják
kezelni), ahol több hölggyel is megismerkedik.
1914−ben elutazik Csucsára38, hogy végre találkozzon
a fiatal Boncza Bertával, akivel 1911 novemberétől levele−
zésben áll. Az első találkozás után csakhamar megjelenik az
első Csinszka−vers – Vajjon milyennek láttál? – a Nyugat−
ban. A költemény már egy közös jövő ígéretét hordozza
magában:
„Minden vagyok, amit vártál,
Minden vagyok, amit nem sejtsz.
Minden vagyok, mi lehetnék.
S minden vagy, mi lehetséges...”
A csucsai Boncza−kastély (részlet)

Csinszka és Ady 1915−ben házasodnak össze, házasságuk a költő haláláig tart.

A Csinszkához írt szerelmes versek merőben különböznek a Léda−zsoltároktól. A zakla−
tottságot felváltja a biztonság, a nyugodt harmónia érzése. Hangsúlyossá válik a fiatalság
és az öregség ellentétje is. Itt már hitvesi költészetről beszélünk. Olyan versek tartoznak
ide mint a De ha mégis?, Nézz, Drágám, kincseimre vagy az 1916−ban keletkezett
Őrizem a szemed című költemény. A vers a lehiggadt költő vallomása, a megtalált társ−
hoz való ragaszkodásának a bizonyítéka. A költemény alapgondolata két kijelentés,
melyekben sem kétség, sem pedig feltétel nem fogalmazódik meg. Az öregedő költő
a világháború borzalmai elől „űzött vadként” menekül Csinszkához, aki az otthont jel−
képezi számára. A harmadik versszak az első megismétlése, a jelentése mégis több, mint
38
község Romániában
52
az elsőé: a teljes összetartozás megfogalmazása, amelyet az utolsó versszakban a költő
ígérete tesz még hangsúlyosabbá.

O´´ RIZEM A SZEMED

Ó
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán Nem tudom, miért, meddig

Ősi vad, kit rettenet Maradok meg még neked,
Űz, érkeztem meg hozzád De a kezedet fogom
S várok riadtan veled. S őrizem a szemedet.

Csinszka önéletrajzi írásai

csak jóval halála (1934) után,
1990−ben jelentek meg

ÉRDEKESSÉG
Csinszka így vall Adyról az Életem könyve című visszaemlékezéseiben:
„Mi maradt meg bennem a négy esztendő együtt leélt, egymást támogató, halálos har−
cából? Az életből, amit vállaltam mellette, keserves és szép pillanataiból mulandósá−
gunknak. Megpróbálnám végigjárni még egyszer az utat, amit együtt jártunk, ismeretlen−
ismeretségünk levelező romantikájától a találkozásig.
Álomtól a valóságig. Valóságtól – a halálig.
Először egy fényképen láttam meg az arcát, és megszerettem. Mikor évek múlva, gye−
rekes fintorok, váradi lelumpoltság s egy kiszámíthatatlanul változó idegrendszer torz
megszenvedettségében előttem ült, talán még jobban szerettem. Részvéttel, becsületesen,
őszinte segítő szándékkal. Ez a szeretet és ez a részvét soha sem változott meg bennem
iránta, a segítség vágya sem múlott el, csak csődöt mondott.
Gyöngének bizonyultam, mert elejtettem az életerejét, és meghalt.
Elvesztettem élő, meleg, változó arcát. Az arcot, melyen jóság és rosszaság, hit és taga−
dás, mámor és kétségbeesett józanság váltakozott.
Fényképek, emlékezések, legendák maradtak róla. A verseiben él, de látni, megsimo−
gatni, kézzel, szívvel szolgálni apró botlásai és nagy zuhanásai percében soha, soha nem
fogom többet.
Elvesztettem – és amíg élek, keresem.
Izzó elszántságával az ifjúságnak szédültem eléje, a tűz, amit belőlem kiváltott, olyan
erejű volt, hogy utána – ameddig élek – mindég fázom és fázni fogok.”

53
 Annak ellenére, hogy Ady Zilahon egyházi iskolába járt, mégsem volt hívőnek mond−
ható a szó hagyományos értelmében. Ismerte a Bibliát, de a vallást inkább csak tudomá−
sul vette. Kételkedett, hit és hitetlenség között ingadozott. Istenes verseiben egészen
egyedi hangot üt meg, érzéseit már−már meghökkentően őszintén kinyilvánítja. Gyakran
vitatkozik, számon kér, követel az Istentől, akivel személyes és közvetlen kapcsolatban
áll. A Hiszek hitetlenül Istenben című költemény 1910−ben látott napvilágot. Már a cím
is paradoxon. A lelkileg zaklatott, bizonytalan költő kapaszkodót keres az életben („Mert
hinni akarok…”), támaszra van szüksége, a jelen keserűsége ellen a hit menedéket jelen−
tene számára. Megoldást vár: Isten segítségét. Ez kiút lenne a nehézségekből, és segíte−
ne önmaga megismerésében is.

Paradoxonnak (látszólagos képtelenségnek) nevezzük az egymást

kizáró kifejezések, gondolatok összekapcsolását. Ezek általában mé−
lyebb jelentéssel bírnak. Pl: „Akinek sok barátja van, annak egy sincs”
(Arisztotelész, görög filozófus), Szegény gazdagok (Jókai Mór művé−
nek címe).

HISZEK HITETLENÜL ISTENBEN

Hiszek hitetlenül Istenben, Szüzesség, jóság, bölcs derékség,

Mert hinni akarok, Óh, jaj, be kellettek.
Mert sohse volt úgy rászorulva Hiszek Krisztusban, Krisztust várok,
Sem élő, sem halott. Beteg vagyok, beteg.

Szinte ömölnek tört szivemből Meg−megállok, mint alvajáró

A keserű igék, S eszmélni akarok
Melyek tavaly még holtak voltak, S szent káprázatokban előttem
Cifrázott semmiség. Száz titok kavarog.

Most minden−minden imává vált, Minden titok e nagy világon

Most minden egy husáng, S az Isten is, ha van
Mely veri szívem, testem, lelkem És én vagyok a titkok titka,
S mely kegyes szomjuság. Szegény, hajszolt magam.

Szépség, tisztaság és igazság, Isten, Krisztus, Erény és sorban

Lekacagott szavak, Minden, mit áhitok
Óh, bár haltam volna meg akkor, S mért áhitok? – ez magamnál is,
Ha lekacagtalak. Óh, jaj, nagyobb titok.

54
 FE L A D A T O K
1. Keressétek ki az iskolai könyvtárban, esetleg az interneten a következő Ady−verseket,
és figyeljétek meg, hogy hányféle jelzővel és megnevezéssel illeti a költő az Istent!
Istenhez hanyatló árnyék; Sion−hegy alatt; Az éjszakai Isten; Az Isten harsonája;
Szeress engem, Istenem; Az Úr érkezése; Az Isten balján
2. Állapítsátok meg, hogy az alábbi részletek mely versekből származnak! Olyan költe−
ményekből is idézünk, amelyek nem találhatók a tankönyvben. Segítségül használjátok
az internetet!
„Meg akarlak tartani téged, „Általam vagy, mert meg én láttalak
Ezért választom őrödül S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.”
A megszépítő messzeséget.”
„Ballagtam éppen a Szajna felé „De ha a piszkos, gatyás, bamba
S égtek lelkemben kis rőzse−dalok: Társakra s a csordára nézett,
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak, Eltemette rögtön a nótát:
Arról, hogy meghalok.” Káromkodott vagy fütyörészett.”
„Hetedfél országban „Csörtettek bátran a senkik
nem találtam mását, És meglapult az igaz ember
szeretem beteg, szép, S a kényes rabló is rabolt:
csengő kacagását Különös,
de nagyon szeretem…” Különös nyár−éjszaka volt.”

„Mit jelent a népdal az emberiségnek, a nemzeteknek? Azt a művészetet, amelyet

emberek sokasága közösen teremtett meg; tehát a közösségi művészetet... Az a lényeg
benne, hogy sok ember együttes alkotása, nem egy magányosé, nem egyé. Ezért vannak
szűk határai, de azokon belül nagy mélységei.”
Vargyas Lajos

A népdalnak kiemelt helye van a magyar irodalomban. De milyen eszközökkel lehet

fokozni egy népdal „mélységét”? Hogyan lehet aktualizálni, többletjelentést adni neki?
Hogyan válhat egy népdal egy eszme hordozójává?
Ady Fölszállott a páva című költeményének alapja egy somogyi rabének, amelynek
első két sorát Ady „kölcsönözte”. Erre a két sorra épül a vers egész szimbólumrend−
szere, és egyben keretet ad a műnek. A népdal és a műköltészet keveréke sajátos hangu−
latot kölcsönöz a versnek. Költészeti bravúr, hogy a mondanivaló aktualitása össze−
hangolódik a népdaljelleggel, ami egész végig megmarad a versben. A költemény szinte
forradalmi, Petőfi hangján szól a költő, a fájdalmas hazaszeretet, a társadalombírálat,
a tehetetlenség, a küzdelem mind−mind megszólal a műben.

55
 FÖLSZÁLLOTT A PÁVA
Fölszállott a páva a vármegye−házra,
Sok szegény legénynek szabadulására.
Kényes, büszke pávák, Nap−szédítő tollak,
Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap.
Másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre,
Új arcok, új szemek kacagnak az égre.
Új szelek nyögetik az ős, magyar fákat,
Várjuk már, várjuk az új magyar csodákat.
Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig,
Vagy ez a mi hitünk valóságra válik.
Új lángok, új hitek, új kohók, új szentek,
Vagy vagytok, vagy ismét semmi ködbe mentek.
Vagy láng csap az ódon, vad vármegye−házra,
Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva.
Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek,
Vagy marad régiben a bús, magyar élet.
Fölszállott a páva a vármegye−házra,
Sok szegény legénynek szabadulására.

A rabének már maga tartalmazza a fő szimbólumot: a pávát, amely a szabadság madara

a nótában. Ady kibővíti a gondolatot: a páva a megújulás jelképe lesz, amely egyben a fel−
szabadulást jelenti az elmaradottság, a visszahúzó röghöz kötöttség alól. A vármegyeház
– amelynek pincéje egykor börtönként szolgált – a régi Magyarország szimbóluma. Innen
szabadulni kell, fel kell azt égetni:
„Vagy láng csap az ódon, vad vármegye−házra,
Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva.”
Magyarország állapota a költő számára szinte a börtönnel egyenlő, ahol a lélek „leigáz−
va” ül, tehát ahol az emberek „elvesznek”. A vers feszült, zaklatott, várakozó állapotot
sugall: mi fog történni? A költő felvázolja a lehetőségeket:
bolondok vagyunk és elveszünk amiben hiszünk, valóra válik
vagy vannak új lángok, hitek, kohók
szentek (tehát erő, akarat, hit stb.) VAGY köddé válik minden
vagy felégetjük magunk mögött azt, ami még a lelkünk is megtörik
akadályoz minket
új értelmet kapnak a szavak, az irodalom minden marad a régiben

56
 A költő választása egyértelmű: az összes akadály ellenére vár, bízik a változásban:
„Másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre,
Új arcok, új szemek kacagnak az égre.”
„Várjuk már, várjuk az új magyar csodákat.”

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Keressétek ki a versből a képekhez tartozó jelzőket és igéket! Hogyan szolgálják a mon−
danivalót?
A páva tollai – Új lángok, hitek, kohók, szentek –
Az ősi magyar fák – A magyar élet –
Az új arcok, az új szemek – A hit –
A bolondok – A vármegye−ház –
2. Figyeljétek meg, hogy mely szavak szerepelnek leggyakrabban a versben!

Ady verseit többen is megzenésítették. A Fölszállott a páva című Ady−verset Kodály

Zoltán (1882–1967), a magyar zeneművészet, a népzenekutatás kiemelkedő alakja dol−
gozta fel. 1925−ben így írt Adyról: „Nékünk támadt egy új költőnk, Ady, aki a maga nyel−
vét a régi magyar nyelvből alakította ki csodálatosan…” Ady kortársaként szintén fel−
ismerte a nemzet megújhodásának fontosságát, zeneművei gyakran épültek a népdalok
világára.
Kodály Zoltán öt Ady költeményhez írt kottát: az Ádám, hol vagy, a Sappho szerel−
mes éneke, a Sírni, sírni, sírni, az Akik mindig elkésnek és a Fölszállott a páva című ver−
sekhez. A Fölszállott a páva vegyes karra írt kórusmű.

„Olyan ez a régi zománcos magyar nyelv, mint azok az antik

csatos magyar ékszerek és brokátszövetek, amelyeket múzeumok−
ban vagy családi gyűjteményekben láthatunk. Ennek a nyelvnek
az ízére bizony csak harmincon felül jön rá az ember. Én csak Ady
után jöttem rá az élvezetére, mert kétségtelen, hogy Ady archaiz−
musa kitűnő előiskola a régi magyar lírához. Az irodalmi kultúrá−
nak egyik fokmérője, hogy a régi költészetet milyen széles réteg
tudja élvezni. Nálunk még hosszú út van addig, hogy a régi költé−
szetet úgy érezzük, mint az olaszok Dantét. Pedig a mi régi líriku−
sainkban hamisítatlan költői véna csörgedez, csak meg kell tanulni
az elavult forma mögé behatolni, beleélni magunkat a korba.”
(Kodály Zoltán)

57
MÓRICZ ZSIGMOND
(1879–1942)

„– Vagy más egyébre akarod te tanítani az emberiséget?

– ... Csak arra, hogy légy jó... légy jó... légy jó mindhalálig...”
(Móricz Zsigmond)

„Szemöldökcsontja és pofacsontja mongolosan kiszögellő. Hatalmas homlokát hosz−

szúra növesztett, sűrű szöghaja keskenyíti. Ferdemetszésű apró, zöldes szemét ritkán
látni tágra nyitva. Legszívesebben hunyorítani szokott vele. Orra tömpe, alatta bozon−
tos bajusz, mely – ha leveses ételt eszik – belelóg a kanalába. A bajszát kezefejével szok−
ta elsimítani. Szája szép metszésű, de ha nevet, csúfondárosan széthúzza, ilyenkor lát−
szik gyönyörű, hibátlan fogsora. Ilyen egyforma, hibátlan fogakat már csak sátoros
cigányok és nagyon öreg hölgyek szájában látni. Álla élesen rárajzolódik széles tokájá−
ra. Nyaka kurta kálomista−nyak, alakja tömzsi, szélessége a valóságnál alacsonyabbnak
mutatja, hasa kicsit pohásodó, de általában inkább izmos, mint kövér.”
(Nagy Endre: Móricz Zsigmond arcképe)

Móricz Zsigmond, a magyar prózairodalom klasszikusa, a Nyugat első nemzedékének

tagja, a magyar realista regény és novellaírás legnagyobb művelője.
Gyermekkorának helyszínei: Tiszacsécse, a szülőfalu, ahol Móricz Bálint és Pallagi
Erzsébet kilenc gyermeküket nevelik. A család súlyos pénzügyi gondokkal küzd, de a
fiatal Móricznak ez a falu a „tündérsziget”. Hatéves koráig él itt. A család teljes anyagi
összeomlása után a szülők Prügyre költöznek, Zsigmond fiuk pedig a Túristvándiban
lakó nagybácsihoz kerül. Iskoláit Debrecenben, Sárospatakon végzi, az érettségit végül
Kisújszálláson teszi le. Sárospatakra így emlékezik vissza: „Első írói kínjaim s boldog−
ságaim rejteke, első emberi gyötrelmeim piaca; első szerelmes tüzeim ligete…”
Pesten egyetemi tanulmányokba is belekezd, de ezeket nem fejezi be, inkább újság−
íróként dolgozik. Egyetemi évei alatt fontos mérföldkő az életében, hogy részt vehetett
58
 Négyesy László39 stílusgyakorlatain. Az itt szerzett tapasz−
talatokat később hasznosítja írói munkájában is, illetve itt
ismerkedik meg többek között Babits Mihállyal, Kosztolányi
Dezsővel és Tóth Árpáddal.
1905−ben – háromévnyi ismeretség után – megnősül, fele−
ségül veszi Holics Eugénia tanítónőt, akit Janka néven szólít.
Regényeinek nőalakjaiban őt mintázza meg. Négy gyerme−
kük közül három lány – Virág, Gyöngyi és Lili – maradt élet−
ben. A mintegy 20 évig tartó házasság azonban – több válsá−
gon túljutva – végül Janka öngyilkosságával ér véget.
Móricz az első világháború alatt önkéntes haditudósító.
Az 1920−as évek elején tagja lesz a Kisfaludy Társaságnak, Móricz Zsigmond és
amelynek megbízásából népdalgyűjtő körúton vesz részt. Holics Eugénia
Fontos élmény ez az életében, mert az itt szerzett tapasztala−
taiból rajzolja meg később műveinek főhőseit.
Magánéletében is változás áll be: Janka halála után fele−
ségül veszi a kor egyik ünnepelt színésznőjét, Simonyi
Máriát. Ez a házasság sem bizonyul boldognak, így 1937−
ben elválnak. 1929−től együtt szerkeszti Babits Mihállyal
a Nyugatot, amelyben a prózai rovatért felel. 1933−ban
azonban otthagyja a folyóiratot, mert nem ért egyet
Babitscsal a szerkesztői elvek tekintetében. Önálló lapot
indít 1939−ben Kelet Népe címmel, amelyben a fiatal tehet−
ségeket kívánja pártfogolni. 63 éves korában halt meg
Budapesten agyvérzésben. Simonyi Mária

„Úgy tizenhat éves korom táján kezdtem figyelni az emberek előadásmódját… Első
megfigyeléseim persze olyanok voltak, hogy van, aki hadar, van, aki vontatottan beszél.
Vannak nyelvhibások, ezeket könnyű jellemezni. Vannak, akik dialektusban beszélnek.
Később olyan megfigyeléseim voltak, hogy vannak őszinte emberek, és vannak hazugok.
Már boncoltam az emberek jellemét abból a célból, hogy írás közben ugyanígy tisztán lás−
sam alakjaimat. Pedig még mindig nem írtam.”
Móricz Zsigmond írói tehetsége nehezen bontakozik ki, pedig már fiatalon elhatároz−
za, hogy ezt a pályát választja: „Hatéves lehettem, amikor először mozdult meg bennem
az a vágy, amiről akkor még nem sejtettem, hogy mi: az írói hivatás érzéke. Tizenkét éves
koromban már tisztában voltam vele, hogy «csak író» leszek, semmi más. Már ezóta
a tanulás csak másodsorban volt fontos nekem: én már azóta mindig csak teremteni
vágytam.” Hosszú idő után talál rá saját írói hangjára, 1908−ban a Nyugatban jelenik meg

39
(1861–1933) tanár, irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Az egyetem böl−
csészkarán tanítványai között önképzőkört (stílusgyakorlatot) szervezett, ahol olyan későbbi nyugatos
költők olvasták fel saját írásaikat, műveiket, mint Juhász Gyula, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső,
Tóth Árpád. Négyesy László jelentős verstörténeti, verselméleti és irodalomtörténeti tanulmányokat
is írt
59
első igazi novellája, a Hét krajcár, melyet a Tragédia, majd a Szegény emberek követ.
1936−ban Móricz megismerkedik Littkey Erzsikével (Csibével), egy lelencgyerekkel,
akit csakhamar örökbe is fogad. A tőle szerzett élményanyagot dolgozza fel a Csibe−
novellákban. Pályájának utolsó éveiben visszatér a paraszti témákhoz, utolsó novellás−
kötete – a Barbárok – 1932−ben lát napvilágot.
A Hét krajcár megjelenése után figyelnek fel a kortársak is igazából Móricz Zsig−
mondra. Ady Endre így ír az 1909−ben megjelenő Nyugat egyik számában a novellás−
kötetről: „…Móricz Zsigmond a legeseményesebb életű, legtöbbet szenvedett, legkeserűbb,
legbölcsebb, legmagyarabb magyarságnak szívbéli látója, vérbeli írója. Könyve, a »Hét
krajcár«, már címében s első történetében szomorú pecséttel megpecsételt írás. A hét kraj−
cár a büszke szegénységnek, a letaposott nemességnek olyan szimbóluma, mint Krisztus hét
vérző sebe. S ez a józan, bátor, bölcs, néha−néha szinte koldus őszinteségű író, ez a ke−
mény, kálvinista, magyar fiú olykor olyan titkos izgalmakat kelt s olyan végtelenségeket tárt
föl akaratlan vagy nagyon akart szimbólumaival, mint senki eddig. S a történetei.”
Jelentős barátság született kettőjük között. Ady hatása nagyon nagy volt Móricz egész
munkásságára, és befolyásolta a társadalomról kialakított képét is. Amit Ady versekben
mondott el, azt Móricz a prózai művekben fogalmazta meg. Ady ébresztette fel benne
a változtatni akarást, Móricz szavai szerint „rokon lelkek” lettek. „Ettünk együtt és ittunk
együtt és írtunk együtt. Marakodtunk is, veszekedtünk is: elveken soha, eszméken soha.
Óh, hogy ragadott, mily ellenállhatatlanul magával, mint az örvény, s én hogy úsztam
boldogan sodrában…”
Móricz Zsigmond korai műveinek témája a szegénysors, illetve a paraszti lét teljesen
újszerű bemutatása. Az eddigi harmonikus falukép megváltozik, Móricz naturalisztikus
módon tár elénk egy ínséges és nyomorúságos környezetet. A Tragédia című novellában
Móricz ezt a oldalt mutatja be. Az eddig jobbára idillként kezelt falukép mögötti ösz−
tönök által vezérelt világot tár fel, annak minden árnyoldalával. Egyik írói módszere a
jellemábrázolás, amelyről így ír Rónay György irodalomtörténész:
„A karakter, a jellem Móricznál maga az életsors, és az ember »életjelentőségének«
az alapja. A cselekmény, a mese, a történet ehhez képest másodrendű. (…) Hogy a re−
gényben mi fog történni, azt elsődlegesen nem az író szabja meg, hanem a jellemei, aki−
ket megteremtett vagy megidézett. »Az írás lélektanához tartozik – mondja –, hogy az írás
közben teremtődnek a dolgok, s csak a legritkább esetben igazodnak úgy, ahogy az író
képzelte, aki visszaél azzal a helyzettel, hogy éppen ő írja a regényt.« (…) Móricznál nem
a mese hívja elő a megfelelő karaktert, hanem a karakter teremti a mesét.”

TRAGÉDIA
Mindenki a Sarudy−lány holnapi lakodalmáról beszélt. Ebéd után lehevertek az aratók
a keresztek40 tövébe, vagy a villákból, gereblyékből rögtönzött apró sátorok alá, ahol
egy−egy szoknya adott egy kis árnyékot a fekvők arcára. Elég az, csak hogy napszúrást
ne kapjon az ember.

40
keresztbe rakott gabonakévék
60
 [...] Kis János megette az almásételt, amit szeplős, málészájú fia, aki ijesztően hason−
lított hozzá, kihozott utána. Azután körülnézett, de lusta volt a keresztig menni s ott hely−
ben dőlt el a tarlón. A kalapját az arcára tette s nyomban elaludt. Még annyit hallott, hogy
Sarudy Pál borjút is vágatott a lakodalomra.
Azzal elaludt.
Senki sem törődött vele, a tulajdon fia sem. [...]
Mikor Kis János felébredt, első dolga volt megnyalni a száját. Álmában lakodalom−
ban volt, s nagyon jól teleette magát. Kedvetlenül gondolt rá, hogy elfelejtett mindent,
azt is, hol volt, azt is, mit evett. Legalább ne ébredt volna fel.
Hozzá volt szokva, hogy neki egész életében mindenről le kell mondani, hát nem soká
sajnálkozott. Másik oldalra fordult, és újra el akart aludni. Nem sikerült. Az arca olyan
vörösre vált a kalap alatt, mint a főtt rák. Lelökte a megfeketült szalmakalapot, s jól esett,
hogy a mezei szellő hűvösen érte a bőrét.
– Egye meg a fene ezt a vén Sarudyt – gondolta magában –, eleget dolgoztam neki
életemben, meghívhatna a lánya lakodalmára. Hadd laknék jól egyszer.
Felemelte a hüvelykujját:
– Lesz húsleves. Jó sárga, zsíros tyúkhúsleves. Az jó lesz. Abból megeszek egy tállal.
És már habzsolta is, szopogatta a sűrű, apró, sárgaszínű tésztacsigákat, amiket
marokszámra eregetett le a nyeldeklőjén.
– Dolgozni emberek! – kiáltotta valaki.
Kis János meg se mozdult. Eszébe jutott, hogy egyszer gyerekkorában valami lakodalom−
ban volt. Rokona is volt az a család, még se kapott az egész lakomából mást, csak tyúklábat.
Tehetetlen harag, vad düh fogta el. A keze ökölbe szorult, s érezte, hogy most olyat,
de olyat tudna ütni, hogy minden törne−zúzna utána.
De a hüvelyke mereven állt, erről lassan eszébe jutott, amire az imént gondolt.
– Azután töltött káposzta... Hatvanat megennék belőle, ... de ha ötvenet nem, egyet se.
– Dologra! – kiabáltak amott.
Ő is feltápászkodott. Éhesnek érezte magát. Odanézett a fekete falu cserépedényre.
Üres... Úgyse volna benne, csak valami lötty.
Megrúgta az edényt; megvetően és dühösen. Annak beszakadt az oldala. Különben
is drótozva volt már, s egy drótszál a bocskorához akadt:
– Üssön meg a guta! – káromkodott Kis János, és lerugdosta a lábáról a kölöncöt. – Már
míg élek, mindig ebbe a szegénységbe kell szuszogni. Az a vén bitang nem fog elhívni.

61
 Egész nap rosszkedvű volt. Észre sem vette senki. Kis János amolyan láthatatlan ember
volt, akit senki sem lát meg. Így élte le az egész életét, sohase volt egy percig sem érdekes
ember. Se nem erős, se nem gyenge, nem kicsi, nem nagy; nem sánta, nem begyes; mi lett
volna, ami feltűnt volna rajta. Olyan volt, mint egy ember; két szeme volt, meg egy orra.
Bajusza is volt. És sohasem jutott eszébe semmi. Ha reggel volt, felkelt, este lefeküdt; mikor
eljött az ideje, megházasodott. Akkor lakott utoljára jól, beteg is lett tőle. Katona nem volt,
a faluból tízszer se volt kinn, akkor is csak a vásáron. Nevetni csak egyszer nevetett életében
jóízűen, akkor, mikor az apja le akarta őt ütni, amiért megette az egész tál galuskát s amint
feléje sújtott, a saját ütésétől megtántorodott, felbukott, s falba vágta a fejét. Bele is halt.
Még ez az egy érdekelte: az evés. [...]
Este, ahogy hazamentek s a gazdának megmondták, mit végeztek – az ő falujukban
mindenki a maga kosztján dolgozott, – azt mondta a vén Sarudy.
– Emberek, asszonyok, hólnap este mindenki eljöhet a lányom lakodalmába. Annyit
ehettek, amennyi belétek fér.
Kis János majdnem elszédült. Valósággal megijedt. Attól ijedt meg, hogy nem bír majd
megfelelni a feladatnak. A többiek ujjongtak, éljeneztek, de ő hallgatott. Ott állt hátul, söté−
tedő este volt, senki se törődött vele. A többiek közt aztán ő is elindult nehézkes léptekkel
hazafelé.
Otthon megette a vacsorát; korpacibere41 volt. Csendesen, szótlanul. Félrerúgta a macs−
kát, amely a lábszárára kapaszkodott, s nyávogott. Nem gondolt semmit. De igen külö−
nösen érezte magát. Mintha nagy, nagy feladat várna rá, a legnagyobb életében. Nem volt
tisztában vele, de félve gondolt a holnapi lakodalomra. [...]
Kinyújtotta a hüvelykujját:
– Először lesz tyúkhúsleves... Ebből megeszek egy dézsával. Elmosolyodott. Arra gon−
dolt, hogy ha egy kádba öntenék azt a sok krumplilevest, köménymagos levest, meggy−,
korpa−, lekvárciberét, meg azt a mindenféle habart lét, amit ő életében megevett – ajajaj,
olyan nagy kád nincs is a világon, még az egri érsek pincéjében sincs olyan hordó. Ha az−
után együtt öntenék azt a jó ételt, amit ő evett valaha – avval talán még az ócska fazék se
lenne tele, amit ma felrúgott a mezőn.
Hirtelen úgy tetszett neki, mintha a lábán volna a bocskor, s érezné, ahogy beleakad
a dróttal az edény. Nagyot rúgott. Ha ágyon feküdt volna, az menten összerogy, de ez a szal−
ma nem sokat törődik az ilyen ficánkolással. Pedig Kis János nagyot rúgott. A szegény−
séget rúgta el magától.
Másnap reggel mogorván ébredt. Ahogy a rossz álmot kidörzsölte a szeméből, tisz−
tán érezte, hogy igen nehéz a melle. Mintha pántok szorítanák.
Összerántotta a szemöldökét.
– Egye meg a fene a vén Sarudyt, ma kieszem a vagyonából. Eleget kapáltam neki.
Nem mert reggelit enni. Ebédre meg se kóstolta az ételt, félt, hogy estére nem lesz éhes. [...]
Összeszorította a fogát, széles erős, nagycsontú állkapcsát és szürke szemeivel mereven
nézett előre. Egy vadállat makacs dühével viaskodott önmagával. De nem evett, megállta.
– Ötven töltött káposztát! – ismételgette magában, s vas elhatározással vágta kaszá−
jával a rendet. Taktusra, mint az aratógép. [...]
41
a savanyított korpa levéből készített leves
62
 Végre alkonyodott. Hazamentek a munkából. Otthon már dél óta állott a lakodalom.
Idő sem volt a hozzá készüléshez, le kellett ülni a terített asztalhoz.
Kis János egy zugba került; annál jobb. Falnak veti a hátát, s akkor hadd jöjjön az
ellenség. Ezzel a vak és vad elszánással szállott szembe valamelyik őse egy kétezer
emberből álló török sereggel.
Hozták a levest.
János nem sokallt, nem kevesellt semmit. Jó mély cseréptányért kapott, amit a sza−
kácsné színig öntött neki. Ujjnyi vastag volt a tetején az a sárga zsír, amely már nem is
szakadt karikákra, hanem egybefolyt.
Kis János fogta fakanalát, s nyugodtan, komolyan kezdett munkához. A bele reszke−
tett, s alig bírt uralkodni a mohóságán.
A tizedik kanálnál rettenetes megdöbbenés érte.
Úgy érezte, jól van lakva.
Sápadtság futotta el az arcát. Megérezte, hogy roppant feladatot vállalt magára.
Megérezte emberi kicsinységét. Mint valami szél suhant át agyán a gondolat, hogy nem
fogja megbírni, amit vállalat.
Összerántotta vastag szemöldökét; alacsony homlokán függőleges ráncok gyűrődtek,
széles vasállkapcája összekattant, s nekiült újra a csatának.
Gépiesen, ahogy a kaszát eregeti ívben jobbról−balra, most a kanalat emelte taktusra
a szájához, míg csak a tányér ki nem ürült.
Akkor szédülést érzett és utálatos csömört.42 Az étel túl zsíros volt kiványadt, gyön−
ge, zsírtalan löttyökhöz szokott gyomrának.
Túrós csusza következett. Ízes, tejfölös, töpörtős, kövér. Jól telerakták a tányérát.
És Kis János kivette a sárga csontnyelű törött villát, s ugyanolyan nyugodtan, mint az imént,
ezt is sorra beraktározta. Nem érezte az étel ízét. Nyomást érzett odabent, és szeretett volna
levegőre menni. Vagy legalább káromkodni egy nagyot, keserveset. És végtelen fájdalom−
mal, irigységgel nézett körül a népen. Mindenki vidám volt, nevetett, habzsolt. És ő már tudta,
hogy vége. Ma már evett annyit, mint egész életében egy ülésre szokott. De összecsikorgatta
fogát, s odatartotta a tányérját a harmadik fogásnak. Ez lencse volt orjával.43 Kint, a cselédek
és munkások közt nem tartották meg a szokásos sorrendet, amit odabent a vőfély verssel
szabott meg. Azt adták, ami közelebb esett. Ez ebből evett, az abból. Kis János mindenből.
Így ment ez két óra hosszáig, megállás, pihenés nélkül.
Akkor jött a töltött káposzta.
– Ötvenet! – mondta magában Kis János, és a szemére fátyol szállt.
Nagy darab húsok voltak a töltött káposzták közé téve ráadásnak. És Kis János amint
a három hatalmas töltelék után egy ilyen darab szívós, fövetlen, rágatlan húsdarabot le
akart gyűrni – egyrémülten állt föl. A szeme kidagadt, szinte kiugrott vastag szemöl−
dökei alól, a nyakán az erek kötél vastagra dagadtak.
Utolsó józan eszével kirohant a házból.
Az eperfához ért, mikor megszabadult a bajtól. A torkán szorult darab, amely már
szinte megfojtotta, visszacsúszott a szájába.
42
undorérzet
43
sertés hátgerince húsostul
63
 Szemébe könnyek gyűltek, s állkapcsát olyan keményen vágta össze, hogy éket se
lehetett volna közé verni.
Azzal a szenvedély részegségével mondta el magában:
– Dögölj meg, kutya.
Újra lenyelte a húst.
És most is képtelen volt rá. Megakadt az a torkán, s többet nem ment se le, se föl.
Az ember két keze a levegőbe kapott; sovány hosszú teste megfordult, s hanyatt vágódott.
Irtózatos vonaglásban vergődött hangtalanul a földön, míg csak végleg el nem csön−
desedett.
Senki se vette észre hogy eltűnt, mint azt sem, hogy ott volt, sem azt, hogy élt. Reggel
felé egy részeg fölbukott benne.
A körorvos másnap fölboncolta, s meg volt győződve felőle, hogy pontosabban és biz−
tosabban megállapította e tragikus hős halálának okát, mint valaha drámaíró tette.

***
A másfél nap alatt játszódó történet a szegénység, az örök éhezéstől meggyötört
ember tragédiája. A főszereplő egész egyénisége és lelkivilága eltorzult. Jelentéktelen
ember – ahogy a neve is sugallja, csak az ösztönök által vezérelve él. A mindennapi élet
örömei megszűntek a számára, csak egyetlen egy dolog motiválja: az evés. Ez egész
életének a központi mozgatórugója.

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Jellemezzétek Kis Jánost a mű alapján! Milyen helyzetekben mutatja be az író a fő−
szereplő jelentéktelenségét?
2. Az alábbi részletek alapján fogalmazzátok meg, hogy mit tudunk meg a főhős életéről!
„piszokban feketült szalmakalap”
„Senki sem törődött vele, a tulajdon fia sem.”
„Hozzá volt szokva, hogy neki egész életében mindenről le kell mondani, hát nem soká
sajnálkozott.”
„…mégse kapott az egész lakomából mást, csak tyúklábat.”
3. Keressetek groteszk részletet a novellában!
4. Milyen idilli képet tudtok felfedezni a történetben?
5. Mit jelképez az „ócska fazék” a történetben?
6. Miért nem tud örülni Kis János az ételnek? Miért válik „ellenségévé”az ennivaló?
7. Kis János a saját hibájából halt meg. Hol követte el a hibát?
8. Keressétek meg a mű záró részében a novella egyik legjelentősebb mondatát!
Választásotokat indokoljátok meg!

Móricz novellái kedvező fogadtatásra találtak, pályája egyre felfelé ível. Több regé−
nye követi egymást (Sárarany, Az Isten háta mögött), majd 1920−ban megírja a Légy jó
mindhalálig című regényét. A műben gyermekkora elevenedik fel: a valóságos világ

64
minden szépítés nélkül. Nyilas Misi átéli Móricz lelki viharait és megpróbáltatásait, ame−
lyek végigkísérték az író életét. A mű „pszichológiai gyermekregény”. (Nagy Péter)
Az 1920−as években több regényt is ír, amelyekben felfedezi a XIX. század végi
dzsentri−figurát. Az Úri muri és a Rokonok című regényében hiteles képet fest a kor
magyar társadalmáról.
Móricz saját bevallása szerint legkedvesebb regényének az 1924−ben írt Pillangót tar−
totta. A regény műfaja idill, ezt maga az író határozta meg. A mű a házasságában csaló−
dott Móricz reménykeresését tükrözi. Örömtelennek érzi az életét, csak az újrakezdés
jelentheti a kiutat. Ez az életérzés ihlette a Pillangó című művét. A regényben Darabos
Jóska és Hitves Zsuzsika mély és kitartó szerelmének a története mögött azonban ott buj−
kál a szegénység bemutatása is, bár az író ebben a művében kerüli a naturalista ábrázo−
lást. A fő motívum a szerelem, amely megszépíti a gyötrő szegénységet is.

PILLANGÓ
Darabos Jóska és Hitves Zsuzsika szerelme
az Alföldön szövődik, ahol mindketten napszá−
mosként dolgoznak. Itt a szerelem kezdetben
egyszerűnek tűnik, de a pár rokonsága nem nézi
jó szemmel a tervezett házasságot, mert úgy tart−
ják, hogy a szegény legény gazdag leányt ve−
gyen el feleségül. A pár Debrecenbe kerül, ahol
egyre távolabb sodródnak egymástól: Jóskát már
csak egy lépés választja el egy gazdag lánnyal
kötött házasságtól, mikor Zsuzsika teljesen két−
ségbeesik. Jóska megölését tervezgeti az esküvői
tömegben egy álarc mögé bújva. Végül azonban Pillangó, magyar tévéfilm, 1970
belátja, hogy ennek nincs túl sok értelme. Zsuzsika (Venczel Vera)

***
… Zsuzsikának elfacsarodott a szíve, hát még ezt is megéri.
S csakugyan már fel is jött a hold, szép csorba aranyhold, fogyni kezd, későn jön, soká tart.
És jön a kocsi is.
És csakugyan oszlik a vendégség. Kiáll a banda az udvar közepére, s rákezdi a Rá−
kóczi−indulót.
Jóska pedig jön a menyasszonnyal.
Ugyanaz a prémes szürke bekecs van rajta, amiben a moziba volt, s a kalapja is úgy
szemébe húzva.
De egy hangot se szól, nem duruzsol, nem mizserál annyit, mint akkor az ő fülibe. Épp
ott megy el előtte, és ő csendesen, mintegy varázslatban, kinyújtja a kezét, s most mintha
a pillangó kirepülne belőle! „Ne ereszd el!…” hallja a Jóska hangját. „Vedd le a fejit…
Hogy ne tudjon repülni… Ha valamit megfogsz, az többet ne szálljon el a kezedbül.”

65
És íme, íme egyetlen tiszta szerelem, mindennél fájóbb szerelem az elszállt pillangó utáni
sóvárgás. És ő kinyújtja, és ráteszi a fiú vállára.
Mintha lidérc volna. Jóska visszafordul, rögtön megérezte, mintha villám csapott
volna bele, de ő már vissza is vette a kezét, és a legény értetlenül bámult a csúnya fehér
fogú, vigyori fekete néger álarcra.
Azzal megnyugodott, hogy semmi, s felsegítette az asszonyt a kocsiba. Akkor ő is
fellépett a kerékre, hogy mellé ül.
S akkor Zsuzsika felemelte a kezét az elszállt pillangója után, és elsikoltotta magát
panaszosan, keservesen, mint egy csecstől elszakított kismalac, kisgyerek:
– Joóska!!!
A legény kiegyenesedett, megfagyott a vére.
Zsuzsika letépte az álarcát, és kitárta a kezét a legény után.
– Megájj csak, hé – szólt a legény a kocsisnak, s leugrott a szekérről.
Szörnyű izgalom, zavarodás.
– Hát te meg itt vagy! – mondta a lánynak.
Azzal ölbe kapta, összecsókolta, s visszaszólt a kocsira.
– Mán engedelmet kérek, tésasszony, én nem megyek tanyára! Szeginy legíny vagyok,
szegíny jányt akarok! Isten áldja.
Ezzel a kis maszkával úgy eltűnt a tömegben, a holdfény kétes világán, hogy bottal
se tudták ütni a nyomát.
És szaladt, szaladt, mint boldog kísértet a boldog teherrel, ki a világbul, és mintha
szárnya nőtt volna, repült, repült. Jaj be jó, jaj be jó…
És muzsika szólt felettük, a hulló hó édes muzsikája; angyalok röpködtek s tündérek
csipogtak a lelkük fölött:
– Kajdásznak.
– Azér van torkuk…
– Vedd le a fejit…
– Akkor nem tud repülni…
– Nem is… Nem is… Amit egyszer megfogsz, ne repüljön többet ki a kezedbül…
A szívük muzsikált, és a testük görcsösen ölelte egymást.
És a hó vastagon hullott a debreceni kövér házakra, angyalok rázták boldogan, ragyo−
gón, és tündérek csengettek víg muzsikát.

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. A pillangó megjelenése keretet alkot a regényben, kezdő és záró motívum is egyben.
Olvassátok el a regény első fejezetét, majd magyarázzátok meg a jelentését a történetben!
2. Keressetek bizonyítékot az olvasott részletben arra, hogy a két szerelmest elválasztha−
tatlan érzelmek fűzték egymáshoz!
3. Értelmezzétek az alábbi részletet!
„…egyetlen tiszta szerelem, mindennél fájóbb szerelem az elszállt pillangó utáni sóvárgás.”
4. Értelmezzétek a „boldog teher” kifejezést! Stilisztikailag milyen szóképnek felel meg?
5. A szövegkörnyezet alapján próbáljátok kitalálni, hogy mit jelent a „mizserál” szó!

66
 Az 1940−es évek sok új témát tartogatnak az író számára. 1941−ben megjelenik
a Csibe gyermekkorát bemutató Árvácska című regény, amely a lány elbeszélései alap−
ján készült. Ennek köszönhetően Móricz szinte a szemtanú hitelességével írja le Csöre−
Csibe megdöbbentő életét, amely egyben súlyos társadalomkritikát is hordoz magában.
Írói pályájának utolsó szakaszán egy régóta szövögetett nagyszabású tervbe kezdett:
háromkötetes regényciklust tervezett a híres betyárról, Rózsa Sándorról. Az első kötet –
Rózsa Sándor a lovát ugratja – 1941−ben készült el. A Szegeden és környékén játszódó
regény Móricz remekműveinek egyike. Rózsa Sándor tipikus népi hős, aki csikós−
legényből lett betyár. Megszökve a szegedi börtönből bandát alakít, azzal járja a pusztát,
és ahol kell, ott igazságot szolgáltat. A történet mellett azonban a regény fő erőssége
a hiteles táj− és korrajz, amely alapján pontos képet kapunk Szeged és környékének tár−
sadalmi és közigazgatási viszonyairól. A pusztáról, ahol ember alig jár, és Szegedről,
ahol a városi kisnemesek szipolyozzák ki a szegényebb rétegeket. Rózsa Sándort már−
már lírai hősnek festi meg az író, akit a családja iránti szeretet és a szerelem motivál.
A trilógia második részét – Rózsa Sándor összevonja szemöldökét – Móricz nem tartot−
ta teljesen befejezettnek, a tervezett harmadik részt pedig már el sem tudta kezdeni.

MEGBOKROSODOTT LÓ
Rózsa Sándor letekerte a karikást, megforgatta a feje fölött, s retteneteset durrantott
vele. De ettől a fiatal ló, aki még nem volt hozzászokva a durrogtatáshoz, mögijedt, kiug−
rott. A legény belevágta a sarkát a vékonyába. A ló ugrált, és a másik lovat, a Csillagot
is magával rángatta. A meg szintén megkavarodott, az is elkezdte cifrázni. A lovas most
ráfeküdt a tomboló csikó nyakára, s mintha a fa ágán ülne, a hintázó kötelét oldaná le,
eloldotta Csillag nyaklóját, eleresztette. A Csillag el is szaladt, nekivágott a pusztának,
nem is lehetett tudni, merre megy.
Nem is törődött vele, hanem ahogy magában maradt a pejkóval, hát ennek oskolát akart
adni. Vette a kurta korbácsát, a kancsukát, s verni kezdte vele a lovat. Nem haragból. Ész−
szel. Elébb a farát verte, de oly keményen, hogy felrepedezett annak a szőre szálán a por.
A ló egyre jobban megbomlott. A legény mintha hozzá lett volna nőve.
– Fogsz te énalattam ugráni? A zanyád... erre−arra...
Most mind kényesebb helyeken vagdosta. A hasa alatt, a két hátulsó lába közt. Sűrűn,
keményen, mint a jégeső. De úgy, hogy aztán nyoma ne maradjon. A ló egészen meg volt
őrülve. Két lábra állott, de a legény a szíját oly keményen tartotta, hogy a ló visított a hör−
géstől. Körbe−körbe vágtatott, nem tudott kirohanni az udvarból, mert mikor már az udvar
szélén volt, a lovas mindig meg tudta fordítani, s bent rajcsúroztak a tágas nagyudvaron.
De addig, addig vége nem akart szakadni.
A lovat meg kell törni.
Egész úton jól viselte magát, most ütt itt ki rajta a szűz makrancoskodás. Nem hagy−
hatja az öccsére. Bandinak már készen kell adni a lovat. Ez az ő dolga, ezt neki kell el−
végezni. Hát pihenés nélkül csak vágta. Vágta, ahogy csak kell. Nem fertályévenként hu−
szonötöt, eccerre kiadta neki az ötszáz ütést vagy tán ezret. Addig vágta, hajtotta, rohant
vele, de a ló soha nem tudott belerohanni se a színbe, se a disznóólba, se fedél alá, karám−

67
ba, se az ágasfába; egyáltalán semmi kárt nem tudott tenni magában, mert vasmarokkal
tartotta, osztán annak, akárhogy meg is volt vadulva, ott kellett menni, ahol ő akarta.
A lány berohant a konyha ajtaján a rettenetes vadság elől, onnan kukucskált ki, már
látni se bírta, mit csinál ez a szörnyű vadember avval a lóval. Csak kimeredt a szeme, és
nézett irtóztató rémülettel, egész teste úgy reszketett, mint a csikóé; amikor a ló végre
végképp kimerült, letört, térdre csuklott, és kínjában messze kinyújtotta a nyelvét, a taj−
ték szakadt róla, és minden erejét elvesztette, ledőlt a földre, hanyatt vetette magát, ott
kezdett el vonaglani, akkor a lány sikoltani kezdett a legényért, hogy úgy látta, azt a ló
maga alá gázolta, de alig nyitotta ki a szemét, már a legnagyobb ámulattal látta, hogy az
most is talpon van, és a rugódozó lovat addig veri, amíg az egészen el nem veszti az ere−
jét. Még egyszer lábra akart állni, de nem bírt, ott az udvar közepén kétszer−háromszor
is lerogyott, végre tajtékot túrt, lihegett, mint egy megszúrt disznó, s a legény, az meg ott
állott mellette, s kis szavakat kezdett neki mondani, füttyentgetett és csiccsentgetett a
nyelvével, s mikor a ló már megadta magát s elfeküdt a földön, mint egy hulla, akkor
ráhajolt, megveregette a fejét, a nyakát, simogatni kezdte: akkor a ló újra felrobbant, újra
lábra állott, újra vágtatni kezdett, a legény újra utána, a kötőféket egy percre el nem
eresztette, újra megverte, de már nem olyan vadul, hanem szinte békítve és szelídítve.
S folyton morgott felé, csitító hangokat és kis szavakat, dürrögve és anyáskodva.
Aztán a ló megadta magát sorsának.
Megállott. Leeresztette a fejét. Minden tagja, minden izma reszketett, facsaró tajték.
– Jó van, kis lovam, jó van, bogaram, jó van, kedvesöm, angyalom, gyünyörűségöm.
S otthagyta a lovat magában.
A ló megérezte, hogy szabad, abban a pillanatban kivágott, hogy elszalad. De a fiú
már rajta volt, elkapta a kantárt. Mire a ló szembefordult vele, mint egy farkas, rá akart
rohanni. Juliska újra sikoltott, mintha üt ölnék. De a legény újra elfogta, újra kancsukáz−
ni kezdte a lovat, mire az kínjában, dühében, erőtelenségében, végre megadta magát.
Se le nem dőlt a földre, se nem háborgott tovább, állott lehajtott fővel, végig−végig resz−
ketve, de tűrte a verést, s mikor a tanítómestere már maga is kimerült, ott maradt állva,
mint egy kimustrált remonda44.
Most már el lehetett ereszteni a kötőfékszárát.
Rózsa Sándor a kúthoz ment, fogott egy vödör vizet, hozta és végigöntötte a lovon.
A ló már nem bánta, már akármit lehetett vele csinálni.
Tűrte, mint a hulla.
Egyik vödör a másik után, csak úgy zúgott végig a lovon a víz, s nagy tó kerekedett
az udvar derekán, amiben a harminc kacsa vígan ellubickolhatott osztán.
Most a legény megölelte a kis ló nyakát, megcsókolgatta, megbirizgálta, simogatta.
Veregette, dürrögött neki, szerelmes hangokat adott.
– Jó van, Pejkó. Jó ló vagy. Erős ló vagy. Bírós vagy. Embör lösző.
A ló úgy állott a négy remegő lábán, csak fújt, csak fújt, csak lihegett. Léhogott és
fújt és szuszogott és alig bírt élni.
A legény otthagyta, ment be a házba.

44
fiatal, még nem tanított katonaló
68
 KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Magyarázzátok meg, hogy mit jelent egy lovat betörni!
2. Válasszátok ki a helyes megoldást!
Mennyi egy fertályév?
a) egy év b) fél év c) negyed év
3. Keressétek ki a novellából, hogy mely szavakra illenek az alábbi magyarázatok!
Segítségetekre lehet a Magyar Néprajzi Lexikon is!
a) az állat hasát borító bőr
b) a lovak fejére való kantárszerű kötél
c) vastag szíjból készített korbács
d) a ló habzó verítéke
e) az állatok terelésére való kötélből vagy szíjból készített eszköz
f) kötél vagy szíjhurok a ló nyakán, amit a kocsi rúdjához erősítenek

ÉRDEKESSÉG
Az író lánya, Móricz Virág 1953−ban jelenteti meg az Apám regénye című művét, amely−
ben így emlékezik vissza édesapjára és a művek keletkezésére:
„Tele volt a ház családdal, lármával. Őt ez nem zavarta, kívánta, szerette. Hajnalban
kelt, háromkor, négykor, odaült az írógépe elé és verte, hogy jobban csattogott, mint abla−
ka előtt a sárgarigók. Mire a ház felkelt, már túl volt egy folytatáson, mire reggelihez ültünk
a verandán, már egy sort aludt is a kényelmetlen kis karos díványon, s frissen ült közibénk.
De különös lehetett neki nézni a nagy családot, a jelent a múlt után.
Nem szerette, ha valaki belenéz az írásába, még azt se, hogy az újságfolytatásokat olvas−
sa. Sose tűrte, hogy a jelenlétében valaki az írását olvassa, azt se, hogy beszéljen róla.
Nevetett, elhessentette a szót. Sose beszélt arról, amit írni akart: »ha elmondom, nem írom
meg«. De beszélt sokat a környezetről, melyben regénye lejátszódott, ahonnan kiemelte
a lényeget. Különösen este, mikor a gyerekek eltűntek a verandáról, csak a felnőttek
üldögéltek a nagy asztal körül. Fel−le s körbe járt, hátratett kézzel, hirtelen nagy mozdula−
tokkal, nevetett, lelkesedett, szenvedett, suttogott és kiabált.”

Móricz Zsigmond regényeit és novelláit

több ízben is filmvászonra vitték: az 1930−as
évektől kezdve olyan rendezők, mint Ranódy
László (Légy jó mindhalálig, Árvácska), Bán
Frigyes (Úri muri), Máriássy Félix (Roko−
nok). A Légy jó mindhalálig és a Rokonok
kétszer is feldolgozásra került, ez utóbbit
legutoljára 2006−ban filmesítette meg az
Oscar−díjas rendező, Szabó István.

Rokonok, 2006
Kállai Ferenc, Csányi Sándor, Tóth Ildikó

69
JUHÁSZ GYULA
(1883–1937)
„Van életünkben egy nagy pillanat,
Mikor érezzük, mégis érdemes volt,
Ragyog a szemünk és ragyog a mennybolt
S mi elfelejtünk minden árnyakat.
Lehet, hogy minden káprázat csupán
S az ember egy bús életen keresztül
E pillanatot keresi, mely eltünt
S hiába néz az elillant után.”
(Juhász Gyula)

Juhász Gyula a Nyugat első nagy nemzedékének a tagja. Tragikus élete nem adott elég
teret a kibontakozásának. Költészete igazi hangulatlíra, verseiben az impresszionizmus
uralkodik. Költeményeinek alapmotívuma a magány és a boldogságkeresés, pesszimista
világnézete a versekben köszön vissza.
Szülővárosa Szeged, ahol egészen a gimnáziumi tanulmányok végéig marad, majd
a budapesti bölcsészkar hallgatója. A Négyesy−szeminárium egyik legműveltebb, a fiatal
költőnemzedék egyik legígéretesebb tehetsége.
Tanulmányai végeztével az ország legkülönbözőbb tájain kapott tanári állást, többek
között Máramarosszigeten, Léván (Levice), Nagyváradon és Szakolcán (Skalica).

ÉRDEKESSÉG
Olvassátok el Juhász Gyula visszaemlékezéseit a Négyesy−féle szemináriumokról!
„Van a budapesti magyar királyi tudományegyetem bölcsészeti fakultásán egy állandó
irodalmi szeminárium, amelynek hivatalos neve: Magyar stílgyakorlatok. Vezető tanára
Négyesy László. Ennek az irodalmi szemináriumnak én nyolc szemeszteren át voltam buzgó
és tevékeny hallgatója, vagy hat szemeszteren át pedig titkárja is. […] A padokban diákok
és diáknők ültek, akikből idővel a mai magyar irodalom javarésze rekrutálódott.45
Kosztolányi Dezső egy őszi délutánon mutatkozott be nekem, a titkárnak, és jelentette, hogy
Baudelaire−fordításokat akar fölolvasni. Babits Mihály szintén fordításokkal kezdte, de ő
Baudelaire mellé Goethét is fölvette, akinek Parlagi rózsáját olyan szemérmesen és olyan
énekelve olvasta föl, hogy a lányok megmosolyogták. Ma Budapest legnagyobb sikerű
fölolvasó estélyén olyan tapsokat kap, mint a fergeteg. […] Négyesy nagyon kedves, jó−
szívű tanárunk volt, végtelenül előzékeny, az ifjúságot megértette, és a tehetséget meg−
becsülte. Bizonyos, hogy konzervatívabb volt, mint mi, és nem mindig osztotta nézeteinket,
de hiszen mi az irodalmi forradalom zászlóját bontogattuk akkor, fiatalságunk boldog
májusában. Az új magyar irodalom nevében hadd köszöntöm őt, az új rendes akadémikust;
én a vén diák, a régi titkár.” Szeged és Vidéke, 1918. május 4.

45
toborzódott
70
 1908 és 1911 között, Juhász Gyula nagyváradi tartózkodása idején, a város egy pezs−
gő szellemi élet központja volt. Itt adták ki a Holnap című antológiát is, amely Juhász
Gyula versei mellett többek között Ady Endre és Babits Mihály költeményeit is tartal−
mazta. A költő így ír a versgyűjtemény jelentőségéről 1918−ban a Délmagyarország
című folyóiratban: „…Csakhamar egy új mozgalom is erősítette a Nyugat törekvéseit,
egy vidéki antológiának, a nagyváradi Holnapnak megjelenése és küzdelme az irodalmi
maradisággal. A Holnap adta a magyar nyilvánosságnak Babits Mihályt és Balázs Bélát,
és a Holnap révén nyert országos elismerést Ady Endre költészete.”
Ebben a városban ismeri meg a költő Sárvári Annát. A nem túl jelentékeny színésznő
és Juhász Gyula között nem alakul ki komolyabb kapcsolat. A körülrajongott nő igazá−
ból nem méltatta figyelemre a csöndes és visszahúzódó költőt. Juhász Gyula tudatában
volt ennek, Anna személye mégis egész életére kihatott. Az örök emlékezés szimbólu−
mává vált számára, idealizálta, eszményítette a nőt. Szerelmes verseit nem is konkrétan
hozzá írja, ezek inkább Annáról szólnak, illetve a költő sokáig táplált érzéseiről. Juhász
Gyula mintegy 70 versben idézi fel Sárvári Anna emlékét.
A Milyen volt… kezdetű költemény a Szakolcán eltöltött évek alatt született. Az örök
magánytól szenvedő költőben újra élednek a régi emlékek, Anna alakja hosszú idő után
újra felnagyítódik. A vers az impresszionista líra egyik legszebb darabja. Egyszerű, meg−
ható, a természeti képek mindenki számára érthetően fejezik ki a költő érzéseit. A táj a vers−
ben Anna alakját testesíti meg. A több év távlatából emlékező költő három évszak szép−
ségén keresztül látja szerelmét. A nyár, az ősz, a tavasz három érzést vált ki: a boldogságot,
a búcsúzás feletti keserűséget és végül a reményt. Mindhárom versszakban megtalálható
a kérdező forma, amely a múltbeliségre utal. A válasz mindháromszor: „nem tudom már”.
A költő a táj látványán keresztül elhalványuló emlékek után kutat, a vers hangulati alá−
festését szinesztéziák, jelzők és alliterációk segítik.

MILYEN VOLT…
Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár
S e szőkeségben újra érzem őt.

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,

De ha kinyílnak ősszel az egek,
A szeptemberi bágyadt búcsúzónál
Szeme színére visszarévedek.

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,

De tavaszodván, ha sóhajt a rét,
Úgy érzem, Anna meleg szava szól át
Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.
Sárvári Anna

71
 KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Nevezzétek meg a költői eszközöket!
dús kalász; sárguló nyár; bágyadt búcsuzó; szeme színére; hangja selyme; meleg szava;
mely messze, mint az ég
2. Milyen hangulati ellentéteket fedeztek fel a költeményben?

ANNA ÖRÖK
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen.

Az Anna−szerelem lezárásának tekinthető az Anna örök című költemény, amely megis−

merkedésük után csaknem két évtizeddel keletkezett. Már a cím is állítás: Anna, illetve az
Anna−élmény örökkévalóságát bizonyítja. A 18 soros vers – annak ellenére, hogy nincsen
versszakokba tagolva – három szakaszra bontható. Az első 6 sor a múlt emlékképeit idézi
fel csupa múlt idejű ige (elmaradtál, elfakult, elmosódott, elsuhant) segítségével. Anna
eltűnni látszik a költő életéből. A költő nyugodt, beletörődő hangvétele azonban csak lát−
szólagos. A második szakasz a jelen állapota, a záró része viszont ellentmondásos: „,…ó de
mégis/ne hidd szivem, hogy ez hiába volt...” A harmadik szakasz a hibák felsorolása.
A költő sugallja, hogy ezeknek az okozója Anna, tehát mégsem tudja őt elfelejteni. Az utol−
só – és egyben mind a mai napig legvitatottabb – sor litániaszerű. Imaformát kölcsönöz a
versnek, isteni magasságokba emelve Annát. Érdekessége a sornak, hogy az elmúlt évek
kiadványaiban a költemény az „Amen” szóval zárult, míg a költő eredeti kéziratában az
„Anna” szó szerepel végszóként.
72
 KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Állapítsátok meg, hogy milyen költői eszközök rejtőznek a kiemelt részekben!
„Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból…”
2. Derítsétek ki, hogy a vers melyik sorában rejtőzik a latin „Juventus ventus” kifejezés
magyar megfelelője! Használjátok az internetet!

Juhász Gyula költeményei között több tájvers is szerepel, amelyekben a harmónia,

a csendes melankólia érvényesül a legerőteljesebben. A Tisza−part, Szeged környéke
költeményeinek állandó színtere, de visszaköszönnek a szakolcai hegyek szépségei is.
A költő felfedezi a tájat, az impresszionizmus stílusa a mérvadó. A Magyar táj, magyar
ecsettel a szülőföld iránti szeretet szép megnyilvánulása, bár nem nevezhető tájversnek
a szó hagyományos értelmében. A szonettben a valóságos környezet látványa és a költő
belső érzései keverednek.
MAGYAR TÁJ , MAGYAR ECSETTEL
Kis sömlyék46 szélin tehenek legelnek,
Fakó sárgák a lompos alkonyatban,
A szürke fűzfák egyre komorabban
Guggolnak a bús víz holt ága mellett.
Távolba néznek és a puszta távol
Egy gramofon zenéjét hozza nékik,
Rikácsolón, rekedten iderémlik,
A pocsétában egy vén kácsa gázol.
Az alkonyat, a merengő festő fest:
Violára a lemenő felhőket
S a szürke fákra vérző aranyat ken,
Majd minden színét a Tiszának adja,
Ragyog, ragyog a búbánat iszapja.
(Magyar táj: így lát mélán egy magyar szem.)

46
sömlyék – semlyék. Süppedékes, ingoványos hely, vizenyős kaszáló, legelő
73
 KÉ R D E Z Z - F E L E L E K
1. Milyen a költemény szerkezeti felépítése?
1–2. versszak:
A Tisza környéki táj bemutatása színek és hangok felidézésével. A modern város zajai
keverednek az elmaradott falu hangjaival. A költő komor képekkel mutatja be a valóságot.
3–4.versszak:
A költő saját érzéseit vetíti ki, a színvilág megváltozik: a sárgából arany lesz. A fakó tá−
jat is szépnek látja, mert magyar szemmel nézi („Ragyog, ragyog a búbánat iszapja…”).
2. Mire utal a zárójeles mondat a költemény végén?
Juhász Gyula egyik kedvelt verslezárása, a költő zárógondolata.
3. Mi a költemény versformája?
A versforma szonett.

FE L A D A T
Csoportosítsátok a versben szereplő költői eszközöket az alábbi oszlopok szerint!
jelző megszemélyesítés alliteráció ismétlés
Dolgozzatok a füzetben!

Juhász Gyula szakolcai tartózkodása után a makói főgimnáziumba került, majd a hú−
szas évektől újságíróként dolgozott. 1929−ben a Baumgarten−díjat47 is megkapta. 1907−től
1935−ig nyolc kötete jelent meg, többek között a Juhász Gyula versei, az Új versek, a Késő
szüret stb. A harmincas évektől azonban már hosszabb időre elhallgat. Kedélyállapota
egyre rosszabbodik, többször kísérel meg öngyilkosságot. Rédey Tivadar színház− és iro−
dalomkritikus így írt róla a Nyugatban: „Juhász Gyulát nem az alkotás ereje hagyta el,
hanem – néha fájdalmasan hosszú időre – a hite ebben az erőben, s talán a ked−ve is, hogy
erejét az alkotásban lemérje.”48 Az 1935−ben megjelenő Fiatalok, még itt vagyok című
kötetében még „önmagát híven és tisztán bederengi”,49 majd 1937−ben önkezével vet véget
az életének.

EGY HANGSZER VOLTAM…

Egy hangszer voltam az Isten kezében,
Ki játszott rajtam néhány dallamot,
Ábrándjait a boldog szenvedésnek,
Azután összetört és elhagyott.
Most az enyészet kezében vagyok
De fölöttem égnek a csillagok.

47
Baumgarten Ferenc irodalomkritikus által alapított irodalmi díj, amelyet a „szűkölködő magyar írók
gondjainak enyhítésére” hozott létre
48
Nyugat, 1935; 9. szám
49
u.a.
74
FE L A D A T O K
1. a) Készítsétek el a következő táblázatot a füzetbe, majd töltsétek ki az alábbi versrész−
letek alapján! Ügyeljetek arra, hogy egy−egy költői eszközből több is szerepel egy
részleten belül!
b) Olvassátok el a versek teljes szövegét! Használjátok az iskolai könyvtárat vagy az
internetet!
A költői eszköz megnevezése Verscím Részlet
megszemélyesítés
szinesztézia
jelző
metafora
hasonlat
felkiáltás
alliteráció
szóismétlés

„És nézem, nézem, hogy az esti felleg
Hogy indul el a hallgatag hegyeknek.
S a fáradt csónak vajjon hova ballag
És töredéke honnan jő a dalnak?
S túl hangokon és gyászos jegenyéken
Bús csillagom hol jár a néma égen?”
(Tiszai tájak)
„Pipacsot éget a kövér határra
A lángoló magyar nyár tűzvarázsa.
A Tisza szinte forr, mint néma katlan,
Mit izzó part ölelget lankadatlan.
Selyem felhői sápadt türkisz égnek,
Bolyongó vágyak mély tüzében égnek.”
(Magyar nyár 1918)

„A távol csillagok oly szőke fénnyel égnek. „Isten veled! Ma oly dal kél szívemben
(Annára gondolok, ki szőke s messze rég.) Mint boldog visszhang bús szőlőhegyen,
Kaszálók illatát üzenik esti rétek. Mely várni fog fagyos, fehér telekben
(Annára gondolok, emléke enyhe, szép!) A szőke napra vár.
Isten veled napom, egyetlenem.”
A nyár ragyog, lobog. Pipacsosok a rétek.
(Annának, utolszor)
(Annára gondolok, ó én letűnt nyaram.)
Őszünk be közeleg, falevél földre téved.
(Annára gondolok és siratom magam!)” „Brummog a bőgő, elhervad a hold,
(Nyár)
Fenékig issza a vőfély a bort,
Már szürkül lassan a ködös határ,
És a határban a Halál kaszál...”
(Tápai lagzi)
2. Kiről írhatta Juhász Gyula az alábbi sorokat?
„… ő a magyarságnak félszázad óta legnagyobb és az egész világnak is egyik leg−
különb poétája. Amit ő az életről és annak minden titkairól, a szerelemről és halálról,
a vérről és aranyról, a magyarságról és emberségről, háborúról és forradalomról új
lélekkel és új hangon énekelt, az a költészet bibliájában minden idők számára lángoló
betűkkel írva marad”.

75
BABITS MIHÁLY
(1883–1941)
„Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.”
(Babits Mihály)

Ady Endre mellett a korszak másik legmeghatározóbb egyénisége Babits Mihály.

Költő, regényíró, műfordító, kritikus, irodalomtörténész. Költészete bölcseleti jellegű,
a vers személyességével szemben a nyelvi megalapozottságra helyezte a hangsúlyt.
1883−ban született Szekszárdon értelmiségi50 családban, de életének csak első pár évét
töltötte itt, mert a család először Budapestre, majd Pécsre költözött. A vakációit azonban
Szekszárdon töltötte. Az itt eltöltött időszak emlékeit egész életében magával hordozta:
„…Ház, pince, istálló, félszer, körülötted régi kert,
Elül a mi házunk, emeletes, de mégis fehérre meszelt
zöld ablakokkal; oldalt a szomszédé, alacsony, falusi, nádfödeles
(hányszor kihúztam nyílnak a nádat, indián voltam, ki nyilazva les!)
Kert mögött az udvar, a régi félszer ott áll az udvaron
négy vályogoszlopon, benn mosókemencze, mángorló, ócska lom.
A vályogról hull a mész. Az istálló is ott van, rég üres, törött az ablaka:
nagyapám virgonc lovai álltak a jászol előtt valaha…”
(A régi kert)

Tanulmányait Budapesten és Pécsett végezte, majd a budapesti egyetemen tanári

diplomát szerzett. A Négyesy−féle stílusgyakorlatokon főleg műfordításaival tűnt fel.
Az ország különböző pontjain tevékenykedett tanárként, elsősorban Baján, Szegeden és
Fogarason. A fogarasi időszakra így emlékezik vissza:
„Három évig éltem Fogarason. Fogaras a régi Magyarország délkeleti csücskében
feküdt, a természetes határt alkotó havasok alatt. Még a boldog, történelem előtti időben
volt ez, a magyar földet egyetlen testként tartottuk számon, szinte mintha egy élőlény
volna. Aki akkoriban már újságot olvasott, jól emlékszik az időjárás−jelentésekből, hogy
az ország leghidegebb pontja Botfalu volt, nyomban utána Fogaras következett. Fogaras
messze volt. Mondhatnám, távol sarkvidékén e magyar glóbusznak.”

50
felsőfokú végzettséggel rendelkező személy
76
 Annak ellenére, hogy Babits valóságos száműzetésként élte át a fogarasi gimnázium
tanáraként eltöltött három évet (1908–1911), ez az időszak munkássága szempontjából
nagyon termékenynek bizonyult. Önszorgalomból megtanult görögül, és több mint fél−
száz verset írt. Juhász Gyula meghívja őt a Holnap antológiába, majd Osvát Ernő is fel−
figyel rá. Budapestre visszakerülve a Nyugat állandó munkatársa lesz, majd később
a főszerkesztője is. Elismertsége nőttön−nőtt, rendkívül sokat dolgozott. Kötetei (Levelek
Iris koszorújából, Herceg, hátha megjön a tél is, Recitativ) egymás után jelentek meg,
emellett több irodalomtörténeti tanulmányt is írt.

MESSZE. . . M E SSZ E . . .

Spanyolhon. Tarka hímü rét. Némethon. Város, régi ház:

Tört árnyat nyujt a minarét.51 emeletes tető, faváz.
Bus donna barna balkonon Cégérek, kancsók, ó kutak,
mereng a bibor alkonyon. hizott polgárok, szűk utak.

Olaszhon. Göndör fellegek. Frankhon. Vidám, könnyelmü nép.

Sötét ég lanyhul fülleteg. Mennyi kirakat, mennyi kép!
Szökőkut víze fölbuzog. Mekkora nyüzsgés, mennyi hang:
Tört márvány, fáradt mirtuszok. masina, csengő, kürt, harang.

Göröghon. Szirtek, régi rom, Angolhon. Hidak és ködök.

ködöt pipáló bús orom. Sok kormos kémény füstölög.
A lég sürű, a föld kopár. Kastélyok, parkok, labdatér,
Nyáj, pásztorok, fenyő, gyopár. mért legelőkön nyáj kövér.

Svájc. Zerge, bércek, szédület. Svédhon. Csipkézve hull a fjord,

Sikló. Major felhők felett. sötétkék vízbe durva folt.
Sötétzöld völgyek, jégmező: Nagy fák és kristálytengerek,
Harapni friss a levegő. nagyarcu szőke emberek.

Ó mennyi város, mennyi nép,

Ó mennyi messze szép vidék!
Rabsorsom milyen mostoha,
hogy mind nem láthatom soha!

51
muszlim vallású országokban a mecset vagy a dzsámi mellé épített torony, ahonnan imára hívták
az embereket
77
 A Messze−messze költemény Babits első kötetében (Levelek Irisz koszorújából) jelent
meg. A vers igazi művészi bravúrnak tekinthető. A költő egy−egy tipikus vonást felvil−
lantva tárja elénk Európa egyes országait, bemutatva ezzel széles körű tájékozottságát is.
Érzelmi−hangulati telítettség jellemző az egész költeményre. Az első strófa például kivá−
lóan érzékelteti a spanyol kultúra szenvedélyességét, míg Olaszország és Görögország
bemutatásában történelmi utalások rejtőznek. Babits a költői eszközökkel – szóhalmozás,
felsorolás, felkiáltás – hol lassítja, hol pedig gyorsítja a ritmust. Az utolsó versszakban
a leíró költemény hirtelen személyes jellegűvé válik. A költő „belép” a versbe, az elvá−
gyódás hangulatával zárja a leírások sorát.

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Az első strófa utolsó két sorában keressétek meg az alliterációt, illetve figyeljétek meg
a szavak hangzását! Mit tapasztaltok?
„Bus donna barna balkonon
mereng a bibor alkonyon.”
2. Állapítsátok meg, hogy a harmadik és a hatodik versszak közül melyik a lendületesebb
ritmusú! Mi alapján érezhető a különbség?
3. Melyik versszakokban találtok utalást a kereskedelemre, a sportra, illetve az iparoso−
dásra?
4. Olvassátok el a Játszottam a kezével című verset! A költeményt keressétek ki például
a www. epa.oszk.hu internetes oldalon! Melyik lehet az a sor, amelyik miatt megvá−
dolták Babitsot? Válaszotokat indokoljátok meg!

Babits – sok kortársával ellentétben – már a kezdetektől fogva háborúellenes volt.

Az első világháború idején egyik versének (Játszottam a kezével) egy sora miatt haza−
fiatlansággal vádolták, sajtóhadjárat indult ellene. A Háborúk háborúja című tanulmá−
nyában így fejti ki a véleményét:
„Elfogadtam a borzalmakat a kultúra kedvéért, s most a borzalmak elborították a kul−
túrát! Elfogadtam a háború veszélyét mint a kaland egy elemét az életben, mert a kaland
szabadságot és lehetőséget jelent. De most itt volt maga a háború mint csupa rabság és
kilátástalanság. A dicsőséges vagy félelmes csoda helyett, mely kiemelné a lomha életet
sarkaiból, csak vak és tehetetlen sodródást hozott, egy unt és átkozott végzet áramában.
Kérlelhetetlen, mindent elborító, az egész életet lenyűgöző végzet volt ez! Egyetlen bol−
dogság maradt, kimenekülni belőle, ha csak órákra is. S egyetlen hely, ahova menekülni
lehetett: a fantázia, a lélek birodalma.”

Babits Mihály a Herceg, hátha megjön a tél is című kötetében a klasszikus versfor−
mák felé fordul. Ennek egyik példája az Új leoninusok című költemény.

78
 ÚJ LEONINUSOK
Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok,
hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj.
Villám; távoli dörgés; a faluban kocsizörgés,
gyűl a vihar serege: még lila s már fekete.
Éjre csukódnak az aklok, jönnek az éjjeli baglyok,
csöndben a törpe tanyák, félnek az édesanyák.
Sápad a kék hegytábor, fátyola távoli zápor;
szél jön; csattan az ég; porban a puszta vidék.
Szép est a szerelemre: jövel kegyesem kebelemre;
sír és fél a világ; jer velem árva virág.
Mikor ölembe kaplak, zörren az üveges ablak!
Hajtsd a szivemre fejed; künn az eső megered.
Sűrűn csillan a villám; bús szemed isteni csillám.
Míg künn csattan az ég, csókom az ajkadon ég.
Ó, bár gyujtana minket, egy hamuvá teteminket
a villám, a vihar; boldog az, így aki hal.

A költemény szerkezetileg két részre bontható:

1. rész (1–8. sor) 2. rész (9–16. sor).
Tájleírás: Szerelmi idill:
• az alkonyat képei, az állatok nyugovó− • ellentét a külső és a belső világ között;
ra térnek; • régies hangnem;
• színek: szürke, kék; • összhang a szerelmespár között;
• közelgő vihar, a fények, a színek és • az alliterációk szerepe: feloldják
a hangok megváltoznak; a vihar komor hangulatát;
• a vihar leírása • utolsó sor: a teljes harmónia elérése

Leoninusnak nevezzük a rímes disztichont. Jellemzője, hogy a sor

közepe és a sor vége rímel.
Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok,
– ∪ ∪ / – ∪ ∪ / – ∪ ∪/– ∪ ∪ / – ∪ ∪ / – – /
hallgat az es t e l i táj , ballag a kései nyáj.
– ∪ ∪ / – ∪ ∪ / – // – ∪ ∪ /– ∪ ∪ / –

79
 KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Keressetek példákat a költeményben a régies hangnemre és az alliterációkra!
2. Jelöljétek meg az alábbi 4 sor verslábait! Dolgozzatok a füzetben!
„Szép est a szerelemre: jövel kegyesem kebelemre;
sír és fél a világ; jer velem árva virág.
Mikor ölembe kaplak, zörren az üveges ablak!
Hajtsd a szivemre fejed; künn az eső megered.”
3. Véleményetek szerint megtörtént eseményt ábrázol a költő, vagy csak egy vágykép
a költemény? Válaszotokat indokoljátok meg!
4. Állapítsátok meg a vers műfaját! Melyik az a műfaj, amely az ember és a természet har−
móniáját érezteti?

Babits Mihálynál nem beszélhetünk szenvedé−

lyes szerelmi költészetről, „Gyöngéd szépség−
tapogatás, ez a szerelmi lírája.” (Benedek Marcell)

1921−ben megnősül, feleségül veszi Tanner

Ilonát, aki Török Sophie álnéven maga is ír verseket.
Babits Szerelmes vers című költeménye a költő
egyik nyelvi bravúrja. A mű központi metaforája
a tó, ehhez hasonlítja kedvesének a szemét. Mély
érzelemmel ír le mindent, ami csak az eszébe jut
róla, a szürke szem az érc és a fém látványát idézi
fel benne. A második versszakban ezt boncolgatja,
míg a záró strófában újra a szerelem érzését hang−
súlyozza.
Babits Mihály és Török Sophie

FE L A D A T
Próbáljátok meg felidézni, hogy
melyik irodalmárunk feleségét hív−
ták eredetileg Török Sophie−nak!

Török Sophie, Babits Ildikó és

Babits Mihály
esztergomi házuk kertjében,
1930. július 6−án
80
 SZERELMES VERS
A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke tavát
homlokod havasa alatt, homlokod havát
elfeledtető fényes nyári szemed szédületét
szeretem és éneklem e szédület szeretetét.
Mélységes érctó, érctükör, fémtükör, mesebeli,
szédülsz, ha belevillansz; ki tudja, mivel van mélye teli?
Szellemek érctava: drága ércek nemes szellemei
fémlenek villanásaiban; de mily ritka fém szelleme tudhat így fényleni?
Mély, fémfényű, szürke, szépszínű szemedben, édesem,
csodálatos csillogó csengők csilingelnek csöndesen,
csendesen, – hallani nem lehet, talán látni sem:
azt látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Figyeljétek meg a cs és az sz hangok szerepét a költeményben! Hogyan befolyásolják
a hangzást?
2. Keressétek ki a versből az összes jelzőt és alliterációt!
3. Játsszatok a szavakkal! Ha a versben a szemszín barna lenne, milyen képzettársítások
jutnának az eszetekbe?

Babits 1927−től elvállalja a Baumgarten−alapítvány kurátori52 posztját, amelyet egészen

a haláláig betölt. Később a Kisfaludy Társaság is tagjává választotta. Ehhez társult még
a Nyugat főszerkesztői állása is, ami végleg hatalmi pozícióba emelte őt az irodalomban.
1937−ben azonban kiderül betegsége: gégerák. Súlyos gégeműtéten esik át, hangját egyre
inkább elveszíti. A betegség idején is rendszeresen dolgozik, megjelenik Az európai iroda−
lom története című műve, amelyben olvasmányélményként számol be irodalmi ismereteiről.
Operációja után, a halála előtt 3 évvel írja meg egyik nagy lélegzetű művét, a Jónás könyvét.
„A költő, úgy látszik, próféta, akár akarja, akár nem.”
(Jónás könyve)

JÓNÁS KÖNYVE
A téma és a cselekmény adott: az elbeszélő költemény egy ószövetségi történet fel−
dolgozása. Az Úr elküldi Jónást Ninivébe53, hogy jó útra térítse az embereket. A prófé−
ta ellenszegül, menekül a küldetése elől. Végül be kell látnia, hogy az Úr által megsza−

52
döntnöki
53
az ókorban az Újasszír Birodalom fővárosa volt
81
bott utat senki sem kerülheti el. Babits
Jónása azonos a költővel, aki szintén külde−
Prófétának nevezzük
téses „próféta”. Az ő feladata az emberiség
vallástörténeti értelemben
és az erkölcs megmentése.
Isten akaratának közvetí−
A költemény archaikus, régi magyar tőjét.
nyelvezetben íródott, hangvétele gyakran
ironikus, gunyoros. A mű a Nyugatban jelent
meg először 1938 szeptemberében.

A Jónás könyve négy részből áll. Az első részben az Úr megparancsolja Jónásnak,

hogy menjen Ninivébe, és térítse jó útra a népet. Jónás azonban nem teljesíti a parancsot.

ELS OÓ´´´ RÉSZ

Mondta az Ur Jónásnak: „Kelj fel és menj Jónás mindent kiadva, elcsigázva,

Ninivébe, kiálts a Város ellen! betámolygott a fedélközi házba,
Nagy ott a baj, megáradt a gonoszság: le a lépcsőkön, a hajófenékre,
szennyes habjai szent lábamat mossák.” s ott zuhant bódult félálomba végre
Szólt, és fölkele Jónás, hogy szaladna, guritván őt az ázott, rengő padlat.
de nem hová a Mennybeli akarta,
S igy lőn hogy a kormányos belebotlott,
mivel rühellé a prófétaságot,
a deszkákat vizsgálva, s rája szólt:
félt a várostól, sivatagba vágyott,
„Mi dolog ez, hé, te nagy alható?
ahol magány és békesség övezze,
Ki vagy te? Kelj föl, s kiálts a keserves
semhogy a feddett népség megkövezze.
istenedhez, talán ő megkegyelmez!
Kerülvén azért Jáfó kikötőbe
Vagy istened sincs? Szólj! Miféle nemzet
hajóra szállott, mely elvinné őtet
szült? Nem te hoztad ránk a veszedelmet?
Tarsis felé, s megadta a hajóbért,
Mely város vall polgárának, büdös?
futván az Urat, mint tolvaj a hóhért!
S e fene vizen át velünk mivégre jössz?
Az Ur azonban szerzett nagy szelet
S ő monda néki: Zsidó vagyok én
és elbocsátá a tenger felett
s az Egek Istenétől futok én.
s kelt a tengernek sok nagy tornya akkor
Mi közöm nékem a világ bünéhez?
ingó és hulló kék hullámfalakból,
Az én lelkem csak nyugodalmat éhez.
mintha egy uj Ninive kelne−hullna,
Az Isten gondja és nem az enyém:
kelne s percenként összedőlne ujra.
senki bajáért nem felelek én.
Forgott a hajó, kettétört az árboc,
Hagyjatok itt megbujni a fenéken!
deszkaszál nem maradt hü deszkaszálhoz.
Ha süllyedünk, jobb itt fulladni nékem.
A görcs hajósok, eszüket veszitve, De ha kitesztek még valahol élve,
minden terhet bedobtak már a vizbe, tegyetek egy magányos erdőszélre,
s mig arcukba csapott a szörnyü sóslé, hol makkon tengjek és keserű meggyen
kiki a maga istenét üvölté. békében, s az Isten is elfeledjen!”

82
De a kormányos dühhel csapta vissza:
„Mit fecsegsz itt erdőről össze−vissza?
Hol itt az erdő? És hová tegyünk ki?
Innen csak a tengerbe tehetünk ki!
Ki is teszünk, mert nem türöm hajómon
az ilyet akit mit tudom mi bűn nyom.
Már biztos hogy te hoztál bajba minket:
magad mondod hogy Isten átka kerget.
Ha Isten üldöz, az ördög se véd meg.
Hé, emberek! Fogjátok és vigyétek
ezt a zsidót!” S már nyolc marok ragadta,
nehogy hajójuk süllyedjen miatta,
mert nehéz a kő, és nehéz az ólom,
de nehezebb kit titkos súlyu bűn nyom.
Jónás azonban jajgatott s nyögött
és meglóbálták a tenger fölött.»Vigyázz –
hó−rukk! Pusztuljon aki nem kell«
S nagyot loccsant... s megcsöndesült a tenger,
mint egy hasas szörny mely megkapta étkét.
S már a hajósok térdencsuszva, kétrét
görbedve sirtak és hálákat adtak
könnyelmü áldozatokat fogadtak,
s a messzeségben föltünt a szivárvány.
A viz simán gyürűzött, mint a márvány.

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Miért menekül Jónás az Úr parancsa elől? Miért nem akarja véghezvinni a küldetést?

2. Mi célja volt az Úrnak a viharral? Mi a véleményetek, miért pont Jónást választotta

a küldetés teljesítéséhez?
3. Értelmezzétek a következő részletet!
„…mert nehéz a kő, és nehéz az ólom,
de nehezebb kit titkos súlyu bűn nyom.”

4. Keressetek példákat az első részben Babits ironikus hangvételére!

5. Minek a jelképe a Bibliában a szivárvány?

83
 A második részben a tengerbe vetett Jónás kalandos módon menekül meg, bünteté−
se azonban csak most kezdődik. Figyeljétek meg, hogy milyen lelki változáson megy
keresztül a próféta három nap és három éjjel leforgása alatt!
MÁSODIK RÉSZ
Az Ur pediglen készitett vala
Jónásnak egy hatalmas cethalat
s elküldte tátott szájjal hogy benyelné,
halat s vizet vederszám nyelve mellé
minek sodrán fejjel előre, hosszant
Jónás simán s egészben ugy lecsusszant
gyomrába hogy fején egy árva haj
nem görbült, s ájultából csakhamar
fél−ébren pislogott ocsudva, kába
szemmel a lágy, vizes, halszagu éjszakába.
És igy jutott a szörny−lét belsejébe
vak ringások eleven bölcsejébe,
és lakozék három nap, három éjjel
a cet hasában, hol éjfél a déllel
egyforma volt, s csupán a gondolatnak
égre−kigyózó lángjai gyulladtak,
mint fulladt mélyből pincetűz ha támad.
És könyörge Jónás az ő Urának
a halból, mondván: „Kiáltok Tehozzád,
hallj meg, Isten! Mélységből a magasság
felé kiáltok, káromlok, könyörgök,
a koporsónak torkából üvöltök.
Mert dobtál vala engem a sötétbe
s tengered örvényébe vetteték be,
és körülvett a vízek veszedelme
és fű tekeredett az én fejemre,
bő hullámaid átnyargaltak rajtam,
és Egyetemed fenekébe hulltam
a világ alsó részeibe szállván,
ki fenn csücsültem vala koronáján!
Én aki Jónás voltam, ki vagyok már?
Ki titkaidat tudtam, mit tudok már?
Kényedre hány−vet hánykódó vized
s nyálkás hus−záraiba zárt a Cet.”
84
S lélekze Jónás, mivelhogy kifulladt,
sürün szíván kopoltyuját a Halnak,
mely csupa verdesés és lüktetés volt,
s a vízből−szürt lélekzet mind kevés volt,
a roppant haltest lihegve−dobogva
szokatlan terhét ide−oda dobta
kinjában, mig Jónás émelyegve s étlen
tovább üvöltött a büzös sötétben,
s vonitva, mint a farkas a veremben,
nyögött: „Bezároltattál, Uram, engem!
Sarak aljába, sötétségbe tettél,
ragyogó szemed elől elvetettél.
Mindazonáltal szemeim vak odva
nem szűnik nézni te szent templomodra.
Sóvár tekintetem nyilát kilőttem
s a feketeség meghasadt előttem.
Éber figyelmem erős lett a hitben:
akárhogy elrejtőzöl, látlak, Isten!
Rejteztem én is elüled, hiába!
Utánam jöttél tenger viharába.
Engedetlen szolgádat meggyötörted,
magányos gőgöm szarvait letörted.
De mennél csúfabb mélybe hull le szolgád,
annál világosabb előtte orcád.
Most már tudom hogy nincs mód futni tőled
s ki nem akar szenvedni, kétszer szenved.
De te se futhatsz, Isten, énelőlem,
Habár e halban sós hús lett belőlem!”
Ekkor nagyot ficánkodott a Cethal,
Jónás meg visszarugott dupla talppal.
S uj fájdalom vett mindkettőn hatalmat:
a hal Jónásnak fájt, Jónás a halnak.
És monda Jónás: „Ki táncoltat engem?
Ki az aki nem hágy pusztulni csendben?
Besóztál görgő tengered savával
és csapkodsz, mintha játszanál csigával.
Mert megfogyatkozott bennem a lélek:
de az én Uram akará hogy éljek.

Ebének kíván engemet a Pásztor

és megszabadított a rothadástól.
Jössz már, Uram, jössz, záraim kizárod
s csahos szókkal futok zargatni nyájad.
Mert imádságom elhatott tehozzád
és végigjárta a Magasság hosszát.
Csapkodj hát, csapkodj, ostorozva bölcsen,
hogy amit megfogadtam, ne felejtsem,
mert aki éltét hazugságba veszti,
a boldogságtól magát elrekeszti.”
Igy szóla Jónás, s eljött a negyednap
és akkor az Ur parancsolt a halnak,
ki Jónást a szárazra kivetette,
vért, zsirt, epét okádva körülötte.

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Hogyan viselkedik Jónás, miután rájön, hogy hová került?
2. Az alábbi részlet alapján fogalmazzátok meg, hogy mi változott meg Jónás lelkében!
„…Mindazonáltal szemeim vak odva
nem szűnik nézni te szent templomodra.
Sóvár tekintetem nyilát kilőttem
s a feketeség meghasadt előttem.
Éber figyelmem erős lett a hitben:
akárhogy elrejtőzöl, látlak, Isten!”
3. Melyik az a rész, ahol Jónás beismeri a „vereségét”?
4. Keressétek ki azt a szállóigévé vált részletet, amely szerint aki mindenképpen el akarja
kerülni a sorsát, többszörös árat fizet érte!
5. Milyen következményekkel jár a hazugság?
6. Gyűjtsétek ki a komikus részleteket!

85
 Keressétek ki a Jónás könyvét a könyvtárból! Olvassátok el a 3. és a 4. részt is!
A mű az interneten is megtalálható a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapján
(www.mek.oszk.hu). Az alábbi kérdések és feladatok segítségével értelmezzétek a részeket!

HARMADIK RÉSZ
A harmadik részben Jónás elmegy Ninivébe. Három napon keresztül prédikál külön−
böző helyszíneken, mindenütt másképpen fogadják őt.

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Milyen Isten ellen való vétkeket követnek el az emberek a városban? Keressétek ki az
ezekre utaló részeket!
2. Milyen érzést vált ki Jónásból a nyilvános megalázás?
3. Mit jelent valakit „pellengérre állítani”? Nézzetek utána a kifejezés eredetének!
Használjátok az internetet!
4. Mivel magyarázza Jónás, hogy végül engedelmeskedett az Úr parancsának? Miért szó−
lalt meg végül Jónás? Jónás „magyarázatában” szintén találtok egy szállóigét, amely
Jónás küldetésével áll kapcsolatban. Melyik az?
5. Milyen ereje van Jónás szerint a prédikációnak?

NEGYEDIK RÉSZ
A negyedik részben – Jónás legnagyobb megdöbbenésére – az Úr megkegyelmez
Ninive városának.

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Figyeljétek meg az Úr és a próféta gondolkodásmódja közti különbséget! Véleményetek
szerint jogos Jónás haragja? Válaszotokat indokoljátok meg!
2. Milyen istenkáromlást követ el Jónás?
3. Keressétek ki azt a szállóigévé váló részt, amelyben az Úr meghatározza, hogy mi az ő,
és mi Jónás feladata!
4. Az Úr a tökpéldázattal leckézteti meg Jónást. Foglaljátok össze pár mondatban a pél−
dázat lényegét! Milyen párhuzamot von az Úr a tök és Ninive között?
5. Ha figyelmesen olvastátok az elbeszélő költeményt, az alábbi szállóigékre bukkanta−
tok. Válasszatok ki közülük egyet, és írjatok róla fogalmazást!
„… ki nem akar szenvedni, kétszer szenved.”
„Vétkesek közt cinkos, aki néma.”
„A szó tiéd, a fegyver az enyém.”
 A mű egy−két pontban eltér a bibliai történettől. Babits Jónása lelkiismeret−furdalást
érez a parancs megszegése miatt, ezért a hajósoknak saját maga vallja be a bűnét, míg
a Bibliában Jónás csak megbújik a hajófenéken, a hajósok maguk jönnek rá, hogy a vihar
okozója ő lehet. Érdekes változtatás, hogy a bibliai hajósok szelíd, istenfélő emberek,
míg Babitsnál gyűlölködő megjegyzések is elhangzanak.
Jónás személyisége eléggé összetett. Hosszú lelki folyamaton megy keresztül, míg
eljut odáig, hogy kishitűségét és saját önzését legyőzve engedelmeskedjen az isteni
parancsnak. A történet folyamán azonban gyakran meginog. A cethal gyomrában való
tartózkodása alatt a hite megerősödik, megtapasztalja az Úr erejét. A városlakók gúnyo−
lódását viszont személyes sértésnek veszi, bosszú és harag munkálkodik benne. Dühös
és lázad, nincs benne könyörület.
A tökpéldázat az isteni könyörületesség bizonyítéka. Az Úr maga szégyeníti meg
Jónást annak korlátolt gondolkodása miatt, aki saját haragjától elvakítva nem értette meg,
hogy az Úr szándéka nem a büntetés, hanem az értékek megőrzése. Ehhez azonban nem
elég pár szó, akár hosszú századok is eltelhetnek a változásig.
A költemény végéhez Babits csatolt még egy részt, a Jónás imáját. A két mondatból
álló költemény megrendítő vallomás. A költő a történetbeli Jónáshoz hasonlóan hagyta
magán eluralkodni a kishitűséget, de most a halál közelségét érezve újra beszélni kíván:
„…mig az égi és ninivei hatalmak
engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.”
Babits Mihály 1940 augusztusában hunyt el, s halálával megszűnt a Nyugat is.

87
KOSZTOLÁNYI DEZSO
Ó´´´
(1885–1936)
„Magyarul kell gondolkoznunk,
és magyarul kell írnunk.”
(Kosztolányi Dezső)

Kosztolányi Dezső költő, műfordító, prózaíró. Egyike a legműveltebb poétáknak.

A Nyugat munkatársa, mégis kilóg a nemzedéktársak sorából. Hiányzik belőle Babits és
Juhász búskomorsága, Ady forradalmi lendülete. Ő a szépséget és a formai tökélyt tar−
totta a leglényegesebbnek a költészetben. Kedveli a szerepjátékot (amikor egy elképzelt
helyzetbe éli bele magát), illetve a nyelvi játékokat. Életelvét Babitsnak fogalmazta meg
egyik levelében: „… szeretnék nagyon, de nagyon szerepelni, élni és mindig csak élni.”
Kosztolányi Dezső Szabadkán54 látta meg a napvilágot. Kosztolányi Árpád, a költő édes−
apja később így írta le fiának a születését egy levélben: „Március 29−e 1885−ben, mikor
születtél, éppen virágvasárnapra esett. Szép, enyhe, verőfényes tavaszi nap volt. Vidáman,
reményekkel telten állottunk az ágy körül, melynek párnái között aludtad édes álmodat.
Anyai nagynéném (…) így szólott: szép és jeles napon született, híres ember lesz belőle.”
Tanulmányait a szabadkai gimnázium−
ban, majd Pesten végzi. A Négyesy−féle stí−
lusgyakorlatokon mély barátságot köt
Babits Mihállyal és Juhász Gyulával. Ezt
a barátságot gazdag levelezésük is őrzi.
1904−ben Bécsben tartózkodik, ahol Sig−
mund Freud55 elveit tanulmányozza. A Bu−
dapesti Napló, majd pedig a Nyugat mun−
katársa lett. Első verseskötete, a Négy fal
között 1907−ben jelenik meg, országos
hírnévre azonban az 1910−ben megjelent
A szegény kisgyermek panaszai című kötet
A szabadkai Városi Főgimnázium 1910−ben megjelenése után tett szert.
54
Subotica – város Vajdaság északi részén, Szerbiában
55
ejtsd: zigmund frojd (1856–1939) – osztrák neurológus és pszichiáter, a pszichoanalízis (mélylélektan)
megalapítója
88
 ÉRDEKESSÉG
A Négy fal között kötet bírálói között volt Ady Endre is, aki éles kritikával illette a pálya−
társat. Kosztolányi ezért örök ellenszenvet táplált iránta. A két költő közötti viszály alap−
ja azonban nem csak egyszerű féltékenykedés volt, életfelfogásuk, művészi világuk is üt−
között egymással. Kosztolányi az egész Ady−jelenséget, az egész Ady−kultuszt bírálta,
mikor így írt róla 1929−ben, tíz évvel a költő halála után:
„Állandóan szólogatja a Holnapot, mely szebb lesz, mint a Ma vagy a rút Tegnap.
Az a huszonnégy óra, mely az időhatárok között elmúlik, döntő. A nagybetűs szavak titkos
jelképek gyanánt szakadatlanul ismétlődnek verseiben. Nemegyszer ezt olvassuk: Mák, ami
nem az ismert növény, hanem a »ma« többes száma, s egy ízben ezt is olvassuk: »életemnek
csak mája fázik«, ami nem az ismert epeválasztó szerv, hanem a »ma« egyes száma. [...]
Ő maga is »küldetést« érez, mégpedig többfélét. Az első körülbelül az, hogy ennek a föld−
nek a Messiása legyen. Hogy miből áll az ilyenfajta küldetés, nem tudjuk.”
(Az írástudatlanok árulása)

A kötet egyik legmeghatóbb darabja az Üllői−úti fák. A Színházi Élet 1928−ban meg−
jelenő januári számában feltettek Kosztolányi Dezsőnek egy kérdést, ami arra vonatko−
zott, hogy melyik az „ő utcája”. A költő így felelt: „…Az Üllői utat választottam, mert itt
laktam évekig, itt írtam első verseimet, délfelé itt járnak a szép, szegény leányok, az éhes,
vidám diákok, éjszakánként itt ragyognak fel a klinikák tükörablakai, és itt virágoznak az
»Üllői−úti fák«.” A versben a költő az ifjúságtól búcsúzik. Az éppen virágzó fák látvá−
nya melankolikus életérzést vált ki belőle. Elgondolkozik az élet rövidségén, meghitt
hangon beszélget a fákkal. Beletörődve veszi tudomásul, hogy a természet túlél minden−
kit, de hogy hová repül az ifjúság, arra választ senkitől sem kap a költő.

ÜLLOÓ´´´I-ÚTI FÁK
Az ég legyen tivéletek, Másoknak is így nyíljatok,
Üllői−úti fák. Üllői−úti fák.
Borítsa lombos fejetek Szívják az édes illatot,
szagos, virágos fergeteg, a balzsamost, az altatót
ezer fehér virág. az est óráin át.
Ti adtatok kedvet, tusát, Ne lássák a bú ciprusát,
ti voltatok az ifjuság, higgyék, örök az ifjuság,
Üllői−úti fák. Üllői−úti fák.
Haldoklik a sárgult határ,
Üllői−úti fák.
Nyugszik a kedvem napja már,
a szél busan dúdolva jár,
s megöl minden csirát.
Hova repül az ifjuság?
Feleljetek, bús lombu fák,
Üllői−úti fák.
89
 KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Számoljátok meg, hogy hányszor szólítja meg a költő a fákat! Milyen hangulati különb−
ségeket fedeztek fel?
2. Állapítsátok meg, hogy melyik versszak jelképezi a halált, és melyik az életet! Válaszo−
tokat indokoljátok meg!
3. Folytassátok a felsorolást! Mi alapján történik a csoportosítás?
bús lombú fák szagos, virágos fergeteg
4. Keressetek impresszionista vonásokat a versben!
5. Állapítsátok meg, hogy milyen költői eszközök rejtőznek a kiemelt részekben!
„Haldoklik a sárgult határ,
Üllői−úti fák.
Nyugszik a kedvem napja már,
a szél busan dúdolva jár,
s megöl minden csirát.
Hova repül az ifjuság?
Feleljetek, bús lombu fák,
Üllői−úti fák.”

A szegény kisgyermek panaszai című kötettel Kosztolányi végérvényesen beírta magát

a modern költők sorába. A versgyűjteményben a költő újra gyermekké lényegül át, lélek−
tani hitelességgel tárja fel saját gyermekkori élményeit, vágyait, félelmeit. Kettős látószög
érvényesül: a felnőtté, aki emlékezik, és a gyereké, aki rácsodálkozik az őt körülvevő világ−
ra. Az impresszionizmus a gyermek szemén keresztül érvényesül, aki olyannak hisz min−
dent, ahogy azt éppen a pillanatnyi benyomások hatására látja. A kötetben szereplő
Mostan színes tintákról álmodom című költemény egyben Kosztolányi hitvallása is.

MOSTAN SZÍNES TINTÁKRÓL ÁLMODOM

Mostan színes tintákról álmodom.
Legszebb a sárga. Sok−sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás−lila, bor−színű, néma−szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikitó,

90
 és kellene szomorú−viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő−pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig−mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany−imát írnék az én anyámnak,
arany−tüzet, arany−szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre−egyre írnék
egy vén toronyba, szünes−szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.
Kiszínezném vele az életem.

Egy gyermek a színekről álmodik. Nem magyaráz, hanem kijelenti, hogy melyik
a legszebb szín: a sárga. Nem indokol, de mikor elárulja, hogy miket rajzolna ezzel a szín−
nel, a vers érzelmekkel telik meg. Rajongva, lendületesen folytatja a színek felsorolását,
a költemény vége azonban már mélyebb érzelmi−gondolati tartalommal bír. A sárga arany−
nyá válik, és mintha már a költő szólalna meg egy színesebb élet után sóvárogva:
„Kiszínezném vele az életem.”

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Melyik színnél lassítja le a ritmust a költő? Milyen érzelmi kapcsolat fűződik ehhez
a színhez?
2. Hogyan kapcsolódnak össze a versben a színes tinták az írással? Hányszor utal a költő
az írásra?
3. Milyen nyelvtani eszközzel érezteti Kosztolányi, hogy nem csak egy álomról szól a köl−
temény?
4. Keressetek a versben példákat az alábbi költői eszközökre! Dolgozzatok a füzetben!
szinesztézia jelző hasonlat halmozás
5. Mi a jelentősége annak, hogy az első és az utolsó sor elkülönül a többitől?
6. Hol található meg a költeményben Kosztolányi hitvallása?
7. Melyik szín maradt ki a versből?
8. Mit gondoltok, melyik szín utal az életre?

Kosztolányi Dezső 1910−ben megismerkedik egy fiatal színésznővel, Harmos

Ilonával. A kezdetben barátságnak induló kapcsolatból 1913−ban házasság lett, amelyből
egy fiú – Ádám – született. Harmos Ilona később így vallott a férjéről: „Bámultam, mint
valami szűnni nem akaró csodát, mint az igazi embert, aki elegáns, bölcs, de máskor
91
játékos gyerek. Percenként másképp éreztem magam mellette. Hol kényeztető anyja vol−
tam, hol alázatos gyermeke, hol meg aggódó felesége.” Kosztolányi Dezsőnél nem be−
szélhetünk kimondottan szerelmi költészetről, köteteiben mégis találunk egy−egy szerel−
mi vallomást. Az Akarsz−e játszani? című költeményt a feleségéhez írta. A Mák című
kötetben jelent meg 1916−ban. Itt újra fölfedezhetjük Kosztolányi gyermeki oldalát.
Természetes egyszerűséggel kérdezi a szeretett személyt, hogy „végig játssza−e” vele az
életet egészen a halálig.

AKARSZ-E JÁTSZANI ?
A játszótársam, mondd, akarsz−e lenni,
akarsz−e mindig, mindig játszani,
akarsz−e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból−vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz−e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszú−hosszú őszt,
lehet−e némán téát inni véled
rubin téát és sárga páragőzt?
Akarsz−e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha−néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz−e játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz−e játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz−e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön
s akarsz, akarsz−e játszani halált?

Kosztolányi Dezső prózaírói munkássága a húszas években bontakozott ki. Egymás

után írja lélektani regényeit. A Nero, a véres költő 1922−ben, a Pacsirta 1924−ben,
az Aranysárkány 1925−ben, az Édes Anna pedig 1926−ban jelenik meg.

92
 PACSIRTA
A Pacsirtában Kosztolányi egy nagyon összetett lélektani folyamatot mutat be.
A tudatalatti elfojtást, az emberre ráerőltetett magatartásformák hátterét boncolgatja.
A regény egy kisvárosban, Sárszegen játszódik. A város teljesen átlagos, nem történik
benne semmilyen különleges esemény. Itt él Vajkay Ákos és családja. Egyetlen lányuk
Pacsirta, aki már elmúlt 35 éves, de még mindig velük él. A történet valójában akkor
kezdődik, amikor Pacsirtát a rokonok meghívják magukhoz egy hétre, és így a szülők
magukra maradnak. A Vajkay házaspár kezdetben nem találja a helyét, a lányuk nélkül
nagyon magányosnak érzik magukat. Akkor változik meg valami, amikor Pacsirta főztje
híján, elmennek egy étterembe. Sem egymásnak, sem pedig maguknak nem merik beval−
lani, hogy mennyire ízlik az étel nekik, sőt, a régi ismerősök is egyre kedvesebben inte−
getnek nekik. A regényben főleg Vajkay Ákos szemszögéből látjuk az eseményeket.
Az étel után ilyen gondolatokkal próbálja elűzni a fel−felbukkanó bűntudatát: „– Pacsirta
jól főz, az kétségtelen. Legalább mindenki azt állítja. Természetes, hogy jól főz. Nem is
jól, hanem csudálatosan. Szakácsművészetét nem győzik eléggé dicsérni. Régente, mikor
társaságok jártak ide, valósággal ünnepelték. Cifra Géza is, a gazfickó, igen, ő is. Igaz,
hogy az ételek készítésében egyéni. Sohasem használ paprikát, borsot, semmiféle fűszert,
és a zsírt is vékonyan adja. Takarékoskodik, és helyesen teszi, mert kis vagyonkánk foly−
ton fogy, a hozományához pedig nem lehet, nem szabad hozzányúlni. Nem is engedném.
Én nem engedném. Aztán egészségtelen is a nehéz konyha, csak a franciás koszt, az való
nekünk. […] Pacsirta gyenge gyomrú, szegényke. Ha kövér is, nem bírja a súlyos ételeket,
gyakran hány. Mindnyájunk érdeke, hogy ésszerűen étkezzünk. Annál remekebben sikerül−
nek azonban a tápláló becsináltak, a rizses húsok, főképp a rizses húsok. Á, a rizses húsok.
Meg a halovány, pápistaszínű piskóták. Meg a darásmetéltek. Szó sincs róla, hogy azért
valamikor is éhen maradtunk volna. Dehogy. Hja, hogyha ilyesmiket lehetne kapni a ven−
déglőben. Ismerjük el, ott sem rossz, de az otthoni, á, a jó otthoni mégiscsak más.”
Az étterembe azonban másnap, harmadnap is elmennek… Természetesen a színházba
kapott jegyeket sem szabad csak úgy veszni hagyni, előtte meg illik borbélyhoz elmenni
és új táskát is venni, mert nincs mibe tenni a látcsövet… Vajkayék maguk sem ismerik
el, hogy szívből örülnek az életükben bekövetkezett változásoknak. Jókedvűen nevetnek
a színházi előadáson, és tátott szájjal bámulják a gyönyörű színésznőt, aki „…a társada−
lom szemete, ki arra sem érdemes, hogy beletöröljék a lábukat. Mit törődnek azonban
ezzel? Körülrajongják, minden az övé, ő a nagy nő, több, mint a szelídség és jóság, sze−
retik őt, ki semmi szeretetre, semmi tiszteletre sem érdemes, minden szépet, minden
fennköltet kigúnyol. Nincs igazság, nincs igazság.”
Kosztolányi kiválóan rejti el a regényben, hogy Vajkayék tragédiája Pacsirta csúnyasága.
Életüket ez határozza meg, mindenben a lányukhoz igazodnak. Kiderül, hogy étterembe is
azért nem járnak, mert Pacsirta nem bírja a nehéz ételeket. A színházi levegőtől a feje fájdul
meg, és azért végez Vajkayné és Pacsirta házimunkát, mert a lány gyanakvó természetével
minden cselédet elüldözött. Otthon félhomályban ülnek, mert Pacsirta szerint pénzpazarlás
az összes villanykörtét égetni. Az életük így szép lassan teljesen sivárrá vált. A csúnyasága
miatt pártában maradt lány átvette az irányítást minden felett. Vajkay Ákos, aki szeretett tár−

93
saságba járni, akinek a hobbija a családfakutatás volt, ötvenkilenc éves korára önmaga ár−
nyékává vált. A változás úgy ment végbe, hogy maga sem vette észre. Egyik este ismerősei
unszolására részt vesz egy mulatozáson, ahol kártyázik, szivarozik, és ahonnan teljes része−
gen tér haza. Ez a bódulat mondatja ki vele a szörnyű igazságot:

***
Egész testét rázta a száraz zokogás, mely szájából vonyítva, könny nélkül szakadt ki.
Odaborult az asztalra.
– Szegényke – jajgatott –, szegényke, csak őt sajnálom.
Maga előtt látta Pacsirtát, úgy, amint az álomban: a palánk mögül nézett rá eszelősen,
és kérte, hogy segítsen rajta. Nem bírta el ezt a képet, meg azt, amit érzett. Szinte csa−
holta keservét.
– Jaj, mennyire sajnálom, jajajaj. […]
– Sohase sajnáld – szólt az asszony, hogy nyugodt, hideg szavával hűtse –, semmi
okod rá. Elutazott. Majd visszajön. Neki is kell szórakozni. Ne légy oly önző.
– Milyen árva – suttogta Ákos, maga elé meredve –, milyen árva.
– Holnap megjön – mondta az asszony közönyt tettetve. – Holnap este itt lesz. Akkor
nem lesz árva. No, feküdj már le.
– Nem értesz engem – felelt az öreg indulatosan. – Nem arról beszélek.
– Hát miről?
– Arról, ami itt fáj, itt – és szívét verte. – Arról, ami itt van. Erről itt. Mindenről.
– Aludj már.
– Nem alszom – mondta Ákos hepciásan. – Azért sem alszom. Most végre beszélni
akarok.
– Hát beszélj.
– Mi őt nem szeretjük.
– Kik?
– Mi.
– Hogy mondhatsz ilyent?
– Igenis – kiabált Ákos, és kezével az asztalra vert, mint előbb. – Gyűlöljük őt. Utáljuk.
– Megőrültél? – kiabált az asszony, ki még mindig az ágyban feküdt.
Ákos pedig, hogy kihozza sodrából feleségét, és megbotránkoztassa őt, egyre emelte
hangját, mely megbicsakolt, rikácsolt.
– Azt akarnánk, hogy ne is legyen itt, úgy, mint most. És azt se bánnánk, ha szegény
akár ebben a pillanatban meg...
Nem mondta ki a szörnyű szót. De így még szörnyűbb volt, mintha kimondta volna.
Az asszony kiugrott az ágyból, eléje állt, hogy megakadályozza a botrányt.
Halottfehér lett. Felelni akart valamit, de torkán akadt a szó, mert önkívületes izgalma
ellenére gondolkodott azon a szörnyűségen, melyre ura célzott, hogy vajon igaz−e, nem−e.
Döbbenten meredt rá.
Ákos azonban nem beszélt.
Felesége most már várta volna szavát. Szinte kívánta, hogy beszéljen, mondja ki,
mondjon ki mindent. Érezte, itt van a nagy, végső leszámolás órája, melyre sokat gon−
dolt, de azt hitte, hogy mégsem történik meg, legkevésbé pedig vele és ilyenkor. Leült
94
a szemben lévő zsöllyébe,56 minden ízében remegve, mégis elszántan, s valamit, egy
csöppet kíváncsian is. Nem is szólt közbe, mikor ura beszélni kezdett.
Ákos így folytatta:
– Hát nem jobb lenne az? Neki is, szegénynek. És nekünk is. Tudod, hogy mit szen−
vedett? Csak én tudom, az én apai szívem tudja. Így−úgy, suttognak mögötte folyton,
lenézik, kiröhögik. És mi, anya, mit szenvedtünk mi. Egy év, két év, vártunk, remény−
kedtünk, múlt az idő. Azt hittük, hogy csak véletlen az egész. Azt mondtuk, hogy majd
jobb lesz minden. De mindig rosszabb lesz. Mindig rosszabb és rosszabb lesz.
– Miért?
– Miért? – kérdezte Ákos is, majd egész csöndesen mondta. – Azért, mert csúnya.
Elhangzott, először. Utána csönd támadt. Kopár hallgatás kongott közöttük.

***
Pacsirtát másnapra várták haza. Összetaka−
rítottak mindent a lakásban, hogy nyoma se
maradjon annak, hogy ők valamit is máskép−
pen csináltak. Mikor megtudják, hogy késik a
vonat, a késés okáról mindkettejük fejében
különböző elméletek születnek. Egymásra
sem mernek nézni, nehogy kiderüljön, hogy
mindketten ugyanazt remélik…
A vonat azonban beérkezett, és Vajkayné,
aki az utolsó percig reménykedett, hogy a lá−
nya mégsem jön:
[...] Vadul elkiáltotta magát:
– Pacsirta! – és szinte magánkívül rohant
feléje, hogy átölelje.
Apa éppúgy kiáltott:
– Pacsirta! – és már ölelte leányát.

***
A regény befejezése az igazán megdöb−
bentő. Visszaáll minden a régi kerékvágásba,
az élet ugyanúgy folytatódik, ahogyan Pa−
csirta elutazása előtt. Este lefekvéskor azon−
ban megtudjuk, hogy emiatt az állapot miatt
nem csak a szülők szenvednek.
Pacsirtáról kiderül, hogy tökéletesen tisztá− A regényt 1963−ban Ranódy László rendezé−
ban van a körülötte zajló eseményekkel, az sében filmvászonra vitték. A főbb szerepeket
Nagy Anna, Páger Antal és Tolnay Klári
emberek iránta táplált érzéseivel. Nem tudván
játszották
változtatni rajta, szenved tovább, ahogyan azt
tette sok−sok éven keresztül.
56
párnázott karosszék
95
 ***
[…] Anya a leányszoba ajtajára pillantott. De az ő nőszíve tudta, hogy leánya nem
alszik.
Pacsirta épp ekkor kattantotta el a villamos lámpa kallantyúját, és sötétben maradt.
Mélyet sóhajtott, mint annyiszor, mindennap, és behunyta szemét. Azt érezte, vége, min−
dennek vége.
Semmi sem történt, ismét semmi. Csak hazudott, mosolygott, kedveskedett mindig,
mindenkivel, de ezen a héten, távol szüleitől, oly átalakuláson ment át, melyre csak most
ocsúdott, hogy nem látta többé a tarkövi embereket, nem hallotta a vonat zakatolását.
[…]
Béla bácsi, Etelka néni valóban szívesen fogadta, de ő hamar megértette, hogy feles−
leges, terhükre van, igyekezett eltávolodni tőlük, olyan kicsinyre zsugorodni, amilyenre
csak tudott. Aludni is ezért ment át a díványra. Mégsem sikerült egészen, amit akart.
A Thurzó leányoknak folyton útjában volt, akármit tett, akármit mondott, Bercinek is
olykor, és Etelka nénit, egyszer vacsora alatt – észrevette – fárasztotta. […]
Feküdt az ágyon, még mindig hunyt szemmel, ezen a meddő, hideg leányágyon, melyen
még nem történt semmi, csak aludt, betegeskedett, nyomta terhével lefelé, mint hulla
a ravatalt. Kényelmesebben kinyúlhatott benne, mert jóval szélesebb volt, puhább is,
mint a tarkövi dívány, és már józanul foglalkozott teendőivel.
Holnap reggel tehát majd fölkel hét előtt, és főz, borstalan rizses húst, darás metéltet,
hogy szegény, áldott jó apát fölhizlalja. Délután tovább horgolja a sárga terítőt, mely nem
készült el, még mindig nincs meg, mert a rokonok nem hagyták dolgozni, és ő engedett
rábeszélő szavuknak. Jövő héten pedig nagymosás.
Kinyitotta szemét, mert eddig erősen behunyva tartotta. Tompa sötétség lengte körül,
mély feketeség barátian, és a levegő érintésére vagy talán a homályra, melyben semmit,
de semmit sem látott, a két szeme most hirtelen megtelt könnyel, s patakzó, eleven
nedvességgel öntözte száraz párnáját, mely egyszerre olyan lucskos lett, mintha az éjjeli−
szekrényen levő pohár rádőlt volna. Zokogott is. De hasra feküdt, száját a párnára nyom−
ta, hogy szülei ne hallják meg. Ebben már bizonyos gyakorlatra tett szert.
Apa még mindig nem oltotta el a villanyt.
– Pacsirta – rebegte, s az ajtó felé mutatott, és feleségére nézett, boldogan.
– Hazarepült – szólt anya.
– A mi kis madarunk – tette hozzá apa – hazarepült.

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Mit gondoltok, végül szerették vagy gyűlölték a szülei Pacsirtát? Válaszotokat indokol−
játok meg!
2. Hogyan fejeznétek be másképpen a regényt?
3. Fejtsétek ki, hogy mi az igazi tragédia a regényben!

96
 FO G A L M A Z Á S T É M A Cseléd voltam a Vajkay−házban

Kosztolányi költőként és prózaíróként is egyedülállót alkotott, de műfordítóként és

nyelvművelőként is az élvonalba tartozik. Több nyelven is kiválóan beszélt, rengeteget
fordított, többnyire francia, angol, német és spanyol irodalmi műveket ültetett át magyar
nyelvre. Ő fordította le többek között Shakespeare Romeo és Júliáját is.
Nyelvművelőként az anyanyelv fontos−
ságát és tisztaságát hirdette, nem támogat− Esszé – az elnevezés a francia
ta a nyelvbe beépülő idegen szavakat. „essai” (kísérlet) szóból szárma−
zik. Szépirodalmi eszközökkel
Ezekkel a témákkal és a költészet kérdése−
kifejezett irodalmi vagy történel−
ivel foglalkozik a Nyelv és a lélek című
mi tanulmányt jelöl.
esszégyűjteményében.

NYELV ÉS A LÉLEK
(részletek)

[...] Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok,

életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a
kabátom, még olyan sem, mint a testem. Fontosabb annál is, hogy magas vagyok−e vagy
alacsony, erős−e vagy gyönge. Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim dúcá−
ban, metafizikai rejtélyként. Ebben az egyedülvaló életben csak így nyilatkozhatom meg
igazán. Naponta sokszor gondolok erre. Épp annyiszor, mint arra, hogy születtem, élek
és meghalok. [...]

ÖREG SZAVAK
Élnek még? Ó, én még gyakran találkozom velök. Olykor−olykor, mint az öreg kol−
dusok, mankóikkal kopogtatják meg az ajtónkat. Úgy tetszik, hogy még csak egypár pil−
lanat, és összeszedik sátorfájukat, és elvánszorognak a legelső keresztúrig, békésen és
alázatosan meghalni. Aztán újra visszatérnek. Halálos betegen jönnek búcsút mondani.
Néha hetykén és öreges önérzettel pattognak a fülembe. Néha alig mernek suttogni. Néha
viharos kacajt fakasztanak. [...] Nem azokról a szavakról akarok írni, amelyeket a múlt
század nyelvszokása nyűtt el. Inkább arról, hogy nálunk öt−tíz év alatt egy egész új magyar
nyelv alakult, s öt−tíz év alatt szinte váratlanul kicsöppent a használatból néhány komoly
és becsületes szó, sem jobb, sem rosszabb, mint a többi, a divat és az élet kegyeltje. Sok
émelygősnek, sok komikusnak, sok ízléstelennek tetszik. A kebel−t például ma már alig
merjük leírni. A hon egyszerűen nevetést kelt. De humoros mellékíze van a dicsőnek,
a lánglelkű−nek, a pást−nak és az ifjú−nak is. Ha egy budapesti ember a meghitt barátjá−
ról beszél, bizonyosan tudom, hogy az ellenségét szapulja. [...] A lantos és a dalnok meg
egyenesen a humoristák prédája. Próbálj egy fiatal írót így nevezni, s meglátod, másnap
elküldi hozzád a segédeit. [...]

97
 KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Milyen régi kifejezéseket tartotok manapság mulatságosnak? Nevezzetek meg néhányat!
2. Kosztolányi szerint a legszebb magyar szavak a következők: láng, gyöngy, anya, ősz,
szűz, kard, csók, vér, szív, sír.
a) Véleményezzétek a szavakat! A hangzás vagy a jelentés számít inkább?
b) Állapítsátok meg, hogy nyelvtanilag mi a közös a fenti szavakban! Vigyázat, egy ki−
vétel van!
c) Gyűjtsétek össze az általatok legszebbnek talált tíz szót! Dolgozzatok a füzetben!

1933−tól Kosztolányi egyre többet betegeskedett, a rák jelei mutatkoztak rajta. Kilenc
műtét után 1936−ban halt meg 51 éves korában. Halála után Karinthy Frigyes ezekkel
a szavakkal búcsúztatta:
„Ifjú nemzedék, hallgassátok meg az öregedő kortársat. Legyetek hálásak, hogy itt
járt közöttünk. Építőköveket faragott számotokra, használjátok egészséggel, de áhitattal.
Nem volt eredeti, magábanálló csodalény, mint a ti bálványotok, nem más volt, mint
a többi, csak különb. [...] A művészi ízlés és írói lelkiismeret zsenije volt.”

TÓTH ÁRPÁD
(1886–1928)
„Akartam lenni csillag én is,
A Végtelenség gyermeke,
Valaki, aki szárny is, fény is,
Örök szépségek hírnöke –”
(Tóth Árpád)

Az impresszionista stílus Tóth Árpád művészetében tekinthető a legkiforrottabbnak,

a legegységesebbnek. Költészetének kulcsfogalma a boldogságkeresés, a magány, az
álom és a valóság világának ellentéte. Befelé forduló művész, aki a szépség megragadá−
sára törekszik. Verseinek szókincse sajátos személyes jellegű. Hangulatfestő kifejezések,
merész rímtechnika, mondatszerkesztés és választékos szóhasználat jellemzi. Tóth Árpád
a Nyugat nagy nemzedékének egyik legtisztább hangú költője volt.

98
 A TAVASZI SUGÁR...
A tavaszi sugár aranyburokba fonta
A zsenge bokrokat s a bimbók reszkető
Selyemgubóiból zománcos fényű pompa,
Ezer szelíd szirom lepkéje tört elő.
A zsongó fák előtt, a kerti út szegélyén,
A park−őrző, borús csillámu rácsvasak
Festékes könnye folyt, sírtak, mert fémük éjén,
Hiába van tavasz, boldog rügy nem fakad.
Egy lány jött az úton, virággal, sok virággal,
Mellettem elsuhant, illatja megcsapott,
Egy−testvér volt talán a fénnyel és a fákkal,
Eltünt. Szívem zenélt. Merengve álltam ott...

FE L A D A T
Figyeljétek meg az impresszionista stílus összes jellemzőjét a fenti költeményen!
a) leíró szerkezetű vers
b) jelzők halmozása: tavaszi, zsenge, reszkető, zománcos stb.
c) alliteráció: szelíd szirom
d) szinesztézia: boldog rügy
e) megszemélyesítés: „A park−őrző, borús csillámu rácsvasak / Festékes könnye folyt...”
f) enjambement: „A tavaszi sugár aranyburokba fonta
A zsenge bokrokat s a bimbók reszkető
Selyemgubóiból zománcos fényű pompa, …”

Tóth Árpád Aradon57 született, gyermekko−

ra és életének nagy része azonban Debrecen−
hez kötődik. Fiatal korában a festészet terén
bizonyult tehetségesnek, az érettségi után
mégis a budapesti egyetem bölcsészkarára irat−
kozott be. Részt vett a Négyesy−féle stílus−
gyakorlatokon, 1907−től már rendszeresen
jelennek meg a versei. A Nyugat körének kez−
dettől fogva tagja. Életére azonban már nagyon
fiatalon rányomta bélyegét a gyógyíthatatlan
tüdőbaj, ezért nyarait gyógyulás céljából
a szlovákiai Svedléren (Švedlár) töltötte.
Tóth Árpád aradi szülőháza

57
Arad – város a mai Románia területén
99
 Itt ismerkedett meg 1911−ben Lichtmann Annával, későbbi
feleségével. A lány ekkor még csak 16 esztendős. Házas−
ságot azonban csak hat évvel később kötöttek, ugyanis anya−
gi helyzetük ezt nem tette lehetővé hamarabb. 1913−tól
egészen korán bekövetkező haláláig Pesten élt, ahol első−
sorban újságírással foglalkozott.
Tóth Árpád nem tartozott a sokkötetes költők közé, éle−
tében mindössze három versgyűjteménye jelent meg: Haj−
nali szerenád (1913), Lomha gályán (1917), Az öröm illan
(1922). Hírlapírói és műfordítói munkássága is igen jelen−
tős. Fordította többek között a francia Verlaine, Baudelaire,
Rimbaud műveit, az angolok közül többek között Byron,
Tóth Árpádné Shelley és Keats költeményeit. Halála után, 1928−ban jelent
Lichtmann Anna meg utolsó, posztumusz kötete, a Lélektől lélekig.

„Ma délután elmentem a kávéházba. Nem mentem volna, de kedden kapom a francia
mellékletet, és azért mentem be. A fekete pincér, mikor három után vettem a nagykabá−
tom, azt mondta, hogy: hova siet, Tóth úr, a kis barna még nem jön. Megmondtam neki,
és majdnem elpityeredtem, míg mondtam, hogy Szegedre utaztál egy pár napra. Egy pár
nap nem sok – gondolhatta a fekete pincér, de ő marha, mert nem tudhatja, hogy az a pár
nap igenis sok, egy egész örökkévalóság.”
(Részlet Tóth Árpád leveléből, amelyet feleségéhez írt 1913−ban)

Tóth Árpád neve mellé nem sorolhatunk fel több múzsát, élete egyetlen szerelme a
felesége volt. Szerelmes verseit (A vén ligetben, Amíg a csókot megtaláltam stb.) hozzá
írta, így ezeket a hitvesi költészet darabjainak tekinthetjük. Egyik legmegindítóbb az Esti
sugárkoszorú, amelyet a költő a házasságuk hatodik évében írt a feleségéhez. A vers egy
egyszerű, mindennapi élményből indul ki: az alkonyat óráiban a költő és felesége együtt
sétálnak. A természet vonalai elhomályosodnak, a lenyugvó nap utolsó sugarai az asszony
alakjára vetődnek. Ez a látvány indítja el a költő gondolatmenetét. Az első versszak az
alkonyat leírása. A ragyogás azonban lassan mennyei ragyogássá, a látvány pedig láto−
mássá válik (2. versszak). A költő csodaként éli meg a pillanatot, már nem tudja, hogy
a nő földi halandó, vagy pedig valamilyen égi tünemény. A feleségét szinte isteníti,
„áldott csipkebokorként” tekint rá. Ezt a motívumot a költő a Bibliából kölcsönözte, ahol
az Úr égő csipkebokorként jelenik meg Mózesnek. A harmadik versszakban a látomás
elmúlik, a testi érintés („Egyszerre csak megfogtad a kezem…”) hatására a költő vissza−
tér a valóságba. A közhelyszerű szavak („…mennyire szeretlek!”) átlényegülnek, a földi
és az égi szerelem összefonódását jelképezik.

100
 ESTI SUGÁRKOSZORÚ
Előttünk már hamvassá vált az út, Illattá s csenddé. Titkok illata
És árnyak teste zuhant át a parkon, Fénylett hajadban s béke égi csendje,
De még finom, halk sugárkoszorút És jó volt élni, mint ahogy soha,
Font hajad sötét lombjába az alkony: S a fényt szemem beitta a szivembe:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást, Nem tudtam többé, hogy te vagy−e te,
Mely már alig volt fények földi mása, Vagy áldott csipkebokor drága tested,
S félig illattá s csenddé szűrte át Melyben egy isten szállt a földre le,
A dolgok esti lélekvándorlása. S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,

És percek mentek, ezredévek jöttek –
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Folytassátok értelemszerűen a felsorolást! Mi alapján történik a csoportosítás?
Dolgozzatok a füzetben!
a) titkok illata, ...
b) áldott csipkebokor, ...
c) „Font hajad sötét lombjába az alkony”, ...
2. Állapítsátok meg, hogy melyik az a része a költeménynek, amelyben a költő a szerelem
állandóságára, örökkévalóságára utal!
3. Válasszátok ki a helyes rímképletet, majd nevezzétek meg a rímfajtát!
4. Állapítsátok meg, hogy melyik versszakban érvényesül a legjobban az impresszionista
stílus! Válaszotokat indokoljátok meg!
5. Jelöljétek be a hiányzó verslábakat! Dolgozzatok a füzetben!
Illattá s csenddé. Titkok illata Nem tudtam többé, hogy te vagy−e te,
– –/ – – /– –/ ? ?/∪∪ ? ?/– –/ ? ? /∪∪/ ∪–
Fénylett hajadban s béke égi csendje, Vagy áldott csipkebokor drága tested,
– – / ? ? / – – / ∪ – /∪ – / ∪ ∪ – / ? ? / ∪ ∪ / – – / ? ?/ ∪
És jó volt élni, mint ahogy soha, Melyben egy isten szállt a földre le,
– –/ – –/? ?/? ?/ ∪ ∪ ? ?/ ∪ – / – – / ∪ – / ? ?
S a fényt szemem beitta a szivembe: S lombjából felém az ő lelke reszket?
∪ – / ∪ – / ∪ – / ? ?/ ? ? – –/? ?/– ∪/– –/? ?/∪

101
 Az 1922−ben megjelenő Lélektől lélekig című elégia a magány verse. Posztumusz
kötetének címadó költeménye egy élethelyzettel indul: a költő az éjszakai égboltra fel−
tekintve eltöpreng a csillagok messzeségén. A költeményben összefonódnak a tudományos
ismeretek a költő állapotának a leírásával. Ebből a kettős látószögből bontakozik ki
a csillagok és az emberek közötti kapcsolat képe. A hetedik versszakban a költő fájda−
lomként éli meg a reménytelenséget. Kérdő és felkiáltó mondatokkal fejezi ki az egész
emberiség elidegenedése fölött érzett fájdalmát. A költemény hangvétele komor. A jel−
zők és a félrímek a vers zaklatottságát fejezik ki.

LÉLEKT OÓ´´´L LÉLEKIG

Állok az ablak mellett éjszaka, Magamba zárom, véremmé iszom,
S a mérhetetlen messzeségen át És csöndben és tűnődve figyelem,
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Távol csillag remegő sugarát. Földnek az ég, elemnek az elem?

Billió mérföldekről jött e fény, Tán fáj a csillagoknak a magány,

Jött a jeges, fekete és kopár A térbe szétszórt milljom árvaság?
Terek sötétjén lankadatlanul, S hogy össze nem találunk már soha
S ki tudja, mennyi ezredéve már. A jégen, éjen s messziségen át?

Egy égi üzenet, mely végre most Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Hozzám talált, s szememben célhoz ért, Mint egymástól itt a földi szivek!
S boldogan hal meg, amíg rácsukom A Sziriusz van tőlem távolabb
Fáradt pillám koporsófödelét. Vagy egy−egy társam, jaj, ki mondja meg?

Tanultam én, hogy általszűrve a Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!

Tudósok finom kristályműszerén, Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Bús földünkkel s bús testemmel rokon Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
Elemekről ád hírt az égi fény. S köztünk a roppant, jeges űr lakik!

102
FE L A D A T
Ö NÁLLÓ V E R S É R T E L M E Z É S
Olvassátok el figyelmesen az alábbi költeményt, majd a kérdések és feladatok alapján
elemezzétek önállóan a verset! Dolgozzatok a füzetben!

JÓ ÉJSZAKÁT !
Falon az inga lassú fénye villan,
Oly tétován jár, szinte arra vár,
Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,
S a sötétben majd boldogan megáll.
Pihenjünk. Az álomba merülőnek
Jó dolga van. Megenyhül a robot,
Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,
Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott.

Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.

Elakadt sorok. Társtalan rimek.
Megsimogatom őket halkan: írjak?
És kicsit fájón sóhajtom: minek?
Minek a lélek balga fényüzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő.
Józan dologra. Friss tülekedésre.
És rossz robotos a későnkelő.

Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat

Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem,
A tollra dőlve, mint botra a fáradt
Vándor, ki havas pusztákon megyen.
Mi haszna? A sok téveteg barázdán
Hová jutottam? És ki jött velem?
Szelíd dalom lenézi a garázdán
Káromkodó és nyers dalú jelen.

Majd egyszer... Persze... Máskor... Szebb időkben...

Tik−tak... Ketyegj, vén, jó költő−vigasz,
Majd jő a kor, amelynek visszadöbben
Felénk szive... Tik−tak... Igaz... Igaz...
Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át...
Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek... bolondság... szép jó éjszakát!

103
 a) Értelmezzétek a címet!
b) Milyen szakaszokra bontható a költemény?
c) Mit jelképez az inga mozgása?
d) Keressétek meg és értelmezzétek az első versszakban található hasonlatot!
e) Miért más az értelme a második versszakban a „Pihenjünk...”kifejezésnek?
f) Mi értelme van a költő szerint az írásnak?
g) Mi váltotta ki a költőből az elkeseredettséget?
h) Mi az egyedüli vigasz a költő számára?
i) Foglaljátok össze pár mondatban a költemény központi gondolatát!
j) Gyűjtsétek ki a versben található költői eszközöket!
k) Olvassátok el az alábbi Babits−idézetet! Milyen összefüggésbe lehet hozni a költeménnyel?
„Életében talán én voltam az első és egyetlen, aki egyszer a nyilvánosság előtt, kinyom−
tatott cikkben, nagy költőnek neveztem őt. Szomorú szerénységgel reagált erre, úgy érezte,
nem fontos már nagy költőnek lenni, és egyáltalán nem fontos költőnek lenni. Amit csinált,
magának csinálta, s kissé gúnyos önvigasztalással, a távoli szellemibb századoknak.”

ÖSSZEFOGLALÓ KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK

1. Foglaljátok össze pár mondatban a Négyesy−stílusgyakorlatok jelentőségét!
2. Kikhez kötődnek az alábbi helyszínek?
a) Szeged b) Fogaras c) Arad d) Szabadka
3. Keressetek példákat szinesztéziára és alliterációra Juhász Gyula költészetében!
Dolgozzatok a füzetben!
4. Jellemezzétek pár mondatban Juhász Gyula szerelmi költészetét!
5. Mutassátok be az impresszionista stílus jellemzőit Tóth Árpád Esti sugárkoszorú című
költeménye alapján!
6. Írjatok le minden tudnivalót az alábbi versrészletről:
„Bus donna barna balkonon
mereng a bibor alkonyon…”
7. Határozzátok meg a következő kifejezések jelentését!
enjambement, leoninus, esszé
8. Soroljátok fel Kosztolányi Dezső lélektani regényeit!
9. Állapítsátok meg az alábbi részletek szerzőjét és a vers címét!
a) „Nem tudtam többé, hogy te vagy−e te, d) „Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.
Vagy áldott csipkebokor drága tested,…” Elakadt sorok. Társtalan rimek…”
b) „Az alkonyat, a merengő festő fest: e) „Az Isten gondja és nem az enyém:
Violára a lemenő felhőket senki bajáért nem felelek én…”
S a szürke fákra vérző aranyat ken…”
c) „Mikor ölembe kaplak, zörren az üveges ablak! f) „Magamba zárom, véremmé iszom,
Hajtsd a szivemre fejed; künn az eső megered…” És csöndben és tűnődve figyelem…”

104
KRÚDY GYULA
(1878–1933)
„Mert a szem néha káprázik...
Káprázik, és ez az emberi boldogság.”
(Krúdy Gyula)

Annak ellenére, hogy Krúdy a Nyugat első nemzedékének a kortársa, mégsem tekint−
hető teljesen „nyugatosnak”. Magányos, bohém életet élő író volt, aki több alkotást ha−
gyott maga után, mint akárki más az elődei közül. Több mint 60 regényt és háromezer−
nél is több novellát és elbeszélést írt. Nem igazi realista, nem bírál, a múló szépségek fel−
idézésére törekszik. Sajátos kifejezésmódot hozott létre, módszereiben élesen elkülönült
kortársaitól. Impresszionista prózaírónak is lehetne nevezni, egy modern időutazónak,
akinek az élet értelmét az álom és az emlékezés jelenti. Szereplői saját életük egy−egy
állomását járják újra végig. A cselekmény nem fontos. A pillanatnyi érzések és hangula−
tok, a valóság és képzelet keveredése, sejtelmes, ködös képek – ez Krúdy álomvilága.
Krúdy Nyíregyháza szülötte, tanulmányait azonban már Szatmárnémetiben, és egy
szepességi kisvárosban, Podolinban (Podolinec) végzi. Egészen sajátos kötődése van
ehhez a kisvároshoz, későbbi műveiben (A podolini kísértet, Szindbád ifjúsága) a sze−
replők gyakran visszatérnek a macskaköves utcákra, vagy éppen egyik fogadójában
fogyasztják el ebédjüket. Itt éli bele magát teljesen az arab Ezeregyéjszaka csodás mese−
világába. Olyannyira megkedveli a hősöket, hogy alteregót58 választ magának közülük:
Szindbádot, a hajóst.
Krúdy Gyula nagyon korán kezd el írogatni, első novelláját 14 évesen veti papírra,
15 éves korában pedig már riportsorozata jelenik meg a Pesti Naplóban. Debrecenben és
Nagyváradon újságíró, majd Budapestre költözik, ahol megjelenik első novelláskötete,
az Üres a fészek (1897). A következő években folyamatosan jelennek meg novellái és
regényei, legismertebbek közülük a Szindbád ifjúsága (1911), Szindbád utazásai
(1912), Francia kastély (1912), A vörös postakocsi (1913), Őszi utazás a vörös posta−
kocsin (1917), Boldogult úrfikoromban (1928). Rendkívül nagy népszerűségnek örven−
dett az Álmoskönyv is, amelyben hagyományos módon gyűjti össze az álmok jelentését.
Több művet írt például az evésről (ún. gyomornovellák), illetve a lóversenyről is. A kö−
vetkező két elbeszélés A gyomor örömei és a Futtatás című gyűjteményből valók.

58
hasonmás
105
 RÉGI MAGYAR ÍRÓ EBÉDJE
Hogyan élt egy régi magyar író?
A régiség alatt harminc−negyven esztendőnyi időtávlatot gondolok; a magyar író
fogalma alatt azt a munkálkodásából élő, kopott ruházatú úriembert értem, akinek a tol−
lán kívül nem volt egyebe. Versekből, elbeszélésekből, regényekből akart megélni, ép−
pen ezért érdemes csodálatos életével foglalkozni.
Néha Budán lakott, de ez nem volt célszerű az akkor még kötelező hídpénz miatt.
Hídpénz, alagútpénz hiányában néha az összekötő vasúti hídon kellett átmenni a Dunán,
ami tekintélyes gyaloglást jelentett.
Azért inkább a Józsefvárosban szeretett megtelepedni, mégpedig lehetőleg olyan ház−
ban, amelyben más író, de még hasonló foglalkozású kvártélyos nem lakott kívüle.
Éppen elég volt egy író egy házba, akinek viselt dolgain el lehetett mulatni a polgárok−
nak (mert a munkálatokat akkor sem olvasták).
Így például érdekes volt megfigyelni, hogy még az ősz hajú, sőt néha elpotrohosodott
írók is többnyire reggel, azaz kapunyitás után jártak haza. Nem gyarapították a házmes−
ter jövedelmét, mint más későn járó emberek.
De mikor már teljes bizonyossággal otthon voltak, bezárult az ajtó mögöttük: akkor is
úgy viselkedtek, mintha nem volnának otthon. Mindenféle cédulákat akasztottak az ajta−
jukra. „Leveleket és más küldeményeket átvesz a háziasszony.” Vagy: „Mindjárt jövök!”
Vagy: „Vidékre utazott.” (Amint álmában szeretett volna.) De kiakasztottak olyan táblát
is, amilyent a boltosok szoktak az üzleteikre: „Gyászeset miatt zárva.”
Csodálatosképpen nem szerették ezek az írók, ha a külvilág tudta, hogy otthon vannak.
Talán attól féltek, hogy munkájukban zavarják őket? Nemigen félhettek ettől, mert
hiszen azt többnyire kávéházban végezték, de ha otthonukban dolgoztak is, akkor se volt
soha annyi teendőjük, hogy abban akadályozták volna.
Valamely más okának kellett lenni, hogy elbújtak látogatóik elől.
Az írók ugyanis kitapasztalták, hogy kellemetes, örömet okozó vagy nevezetesebb
szerencsét hozó látogatás nem érheti őket. A levélhordó a jó híreket tartalmazó leveleket
mindig más címekre viszi. A lakodalmas vagy bugyellárissal járó látogatók ugyancsak
a szomszédba járnak. Az íróknak látogatói kis suszterinasok, követeléseiket szorgalma−
zó mosónők, néha korcsmárosok voltak mindenféle megőrzött cédulákkal, amelyekre
jóformán senki se emlékezett rajtuk kívül.
Ezért bújt el a régi magyar író odvában, ahonnan aggodalmasan figyelte az ajtaja előtt
elhangzó lépéseket.
Közben üldögélt íróasztalnál vagy ágyszélen, és mindig valamiben törte a fejét.
Néha úgy törte, hogy két kézbe kellett azt venni, hogy szét ne hulljon attól a malomtól,
amelynek zakatolása odabent elkezdődött.
– Mi lesz az ebéddel? – kérdezték mindenféle hangok az író körül.
Erre kellett volna felelni a bölcs vagy bohókás fejnek, mint mindennap megismétlődő
kérdésre. Az úgynevezett jótékony gondolatok, a megsegítő ötletek, a szerencsés fel−
fedezések ilyenkor olyan nehezen jönnek meg, hogy már ebéd ideje is elmúlik, amikor
az író ráeszmél, hol is kellett volna ebédelni.
106
 (Persze hogy itt a házban – ahol kisvendéglő is volt, mint a legtöbb józsefvárosi ház−
ban –, ahol az író már egyszer−másszor megfordult, bemutatkozott, mint új lakó, parolá−
zott a vendéglőssel, megbeszélte vele a politikai helyzetet, a közéleti viszonyokat, az
adók ügyét és a meleg vagy hideg időjárást. Ezen a vendéglősön látszott, hogy van némi
sejtelme az írói mesterségről, mert márciusi ünnepségeken mindig meghallgatta a szava−
latokat, amelyekben az írók saját műveiket adják elő. Az étlapján is szerepet játszott
Komócsy vesepecsenyéje, ez a Komócsy pedig író volt, aki sokat használt korcsmajárá−
saival az irodalom népszerűsítésének, lám, még pecsenyét is neveztek el róla.)
De ebéd ideje már elmúlott, a kisvendéglőben leszedték az asztalokat, a háromórás
harangszó is megszólalt ama számos tornyok egyikében, amely a Józsefvárosból kiemel−
kedik, az íróasztalon a papírvágó kés megtette a magáét, felszeletelte azokat a keskeny
papirosokat, amilyenekre az írók írni szoktak, a tintatartó egy bagolyfő komolyságával
nézett a még mindig tétlenkedő íróra, a toll engedelmesen várta sorsát, talán a rothadt alma
is kéznél volt, amelyet az író ama német költő módjára szagolgatni szokott munka közben.
Csak az ihlet nem mozdult, nem lendült, éji lepke módjára pihent valamely falisarok−
ban, miközben a régi magyar író elgondolkozott azokon a költeményeken, regényeken,
amelyeket idáig írt, de, íme, most ebédhez sem tudják segíteni.
Felnyúlt a könyvespolcra, és levette onnan azt a sok év előtt megjelent könyvét, amely
első sikerét hozta, amelyért eltették emlékezetükbe az olvasók nevét, amely természete−
sen némi pénzecskét is hozott a házhoz.
Elolvasta a könyvét újra, hangosan is némely részletét, hogy földszintes ablaka alatt
a józsefvárosi udvarban, az ecetfák alatt összeállottak a lakók, főként asszonyságok, akik
nagy érdeklődéssel hallgatták az író előadását, mert hiszen ő tudta művét legjobban hang−
súlyozni. Az író háziasszonya büszke kezdett lenni lakójára, amint a hallgatóságon végig−
tekintett. A házbeli vendéglős kidugta sapkás fejét a söntésből. „Persze, az én vendégemet
mindenki meghallgathatja.” A takarítóasszonyság, akivel némi kalandja volt a régi magyar
írónak (mert hiszen dámákat nem ismerhetett), az előadás alatt úgy sírt, hogy nincs olyan
temetés... Így múlott el a régi író napja, amikor különböző körülmények folytán nem ebé−
delt.

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Olvassátok el figyelmesen a novellát, majd válaszoljatok a kérdésekre!
– Milyen megbecsülése volt a történet szerint egy írónak?
– Miért kerestek kibúvókat az írók a látogatók elől? Kinek a látogatásától féltek?
2. Miről van szó?
a) lakásbérlő, a kifejezés (toldalék nélküli alakjában) eredetileg a katonaság ideiglenes
elszállásolását jelentette
b) pénzeszacskó, az elnevezést régebben egy kisebb méretű anyagra használták, amely−
ben a pengőket tartották
3. Fejtsétek ki, hogy mi a dolga egy házmesternek!
4. Milyen példákat találtok a novellában az ironikus hangvételre?
5. Miért nem ebédel valójában egy ilyen életet élő író?

107
 MISSIS KITTIE ÉS FEKETE BO´´RU´´ KOMORNÁJA
(Egy öreg gavallér visszaemlékezése)

A magyar és osztrák gyep minden időben telve volt szép nőkkel. A hölgyek kezdettől
fogva kiváló pártfogói voltak a turfnak, megjelentek ott máskor is, nem csak az
Asszonyságok díjának napján. […] Hősnőnket, kiről itt szó lesz, nevezzük missis Kittie−
nek. Nem Bécsből került hozzánk, mint a turf legtöbb híve. A missis bölcsőjét ismeret−
len helyen ringatták, csak annyit tudott róla a gavallérok világa, hogy már megfordult az
újvilágban, a legendás Amerikában is, ahol a legenda szerint éppen egy Vanderbilt nevű
fiatal ember volt rajongó hódolója Kittie kisasszony mámorító szemének. […]
Azt mondják a kandalló körüli elbeszélők, hogy Kittie kisasszonynak a szemében
állandó hipnotikus áram volt. Akire hosszadalmasan ránézett e gyújtó pillantásokkal,
élete végéig nem felejtette el. Legjobban talán az alagi tréner, Alex Reeves emlékszik
a missis szemére, ugyanaz az Alex, aki akkoriban még igen ifjú ember volt, és éppen
Dél−Afrikából érkezett meg, hogy atyja alagi lotjában59 segédkezzék a telivérek idomítá−
sánál. Ámde tartsunk sorrendet elbeszélésünkben; missis Kittie már nincs jelen, hogy
bűvölő tekintetével megzavarhatná lelkünk egyensúlyát.
Missis Kittie−t a minden szépért, nobilisért60 és elegánsért rajongó szegény Wahrmann
Richárd fedezte fel, egy európai körútján egy bajor fürdőhelyen, ahol a kisasszony kreol
komornája társaságában amerikai útját pihente ki. […] Csakhamar sikerült W. Richárdnak
megismerkedni a feltűnő jelenséggel, és a müncheni Vier Jahreszeiten régi vendégköny−
vében már egy időre jelezték a missis és a magyar gavallér fogadói tartózkodását.
Az ismeretségből szoros barátság, vagy tán még hevesebb fokú érzelmek is kifejlődtek,
Wahrmann Richárd Kittie kisasszonnyal és elmaradhatatlan komornájával együtt érkezett
meg Budapestre. A kisasszony egy előkelő budapesti hotelben vett szállást, ahol több−
nyire azok szálltak meg, akik a versenyek kedvéért igyekeztek Budapestre. Sportsmanek,
zsokék, bécsi és vidéki turflátogatók találkoztak esténként a hotel előcsarnokában, de
a missis ilyenkor sohasem hagyta el szobáját, legfeljebb feltűnő arcbőrű komornája sutto−
gott a vidám zsokékkal.
A missis komornája maga is ragyogó szépség volt, aki nagy hódításokat tett az angol
és amerikai zsokék világában. Sok diadalra tett szert itt a kreol szépségű szobaleány,
hevülékeny barátokat számlált ujjain a versenyüzem bajnokai, a zsokék és idomárok
között, aminek csakhamar az lett a következménye, hogy a szobaleány nagy összegek−
ben és hallatlan szerencsével kezdett játszani a budapesti gyepen. A fekete szépségnek
csakhamar babonás híre kerekedett a hírhedt fogadók között, csoportosan követték a játé−
kosok, midőn start előtt a komorna a totalizatőr bódéi felé elindult. És sohasem fizettek
rá, akik bíztak a „fekete szépség” szerencséjében.
Missis Kittie sohasem játszott. Látszólag minden idejét Wahrmann Richárdnak szen−
telte. Ismeretséget sem kötött senkivel, csupán barátját, trénerét, Alex Reevest ismerte
a magyar férfiak közül. Az ifjú tréner gyakran ment jelenteni ownerének a gondjaira

59
lot (ang.) – egy tréner gondozása alatt álló lovak csoportja. Ma azt mondanánk: istálló
60
nemes
108
bízott telivérek állapotáról, amikor is nem mindig találta otthon Wahrmann urat, ellen−
ben missis Kittie többnyire otthon tartózkodott, és átvette barátja részére a gondos ido−
már üzenetét. A kottingbrunni versenyek idején Alex Reeves már csaknem kizárólag
úrnője útján tudott értekezni gazdájával, W. Richárd ugyanis akkor már meglehetősen
zavaros életmódot folytatott. Éjszakáit többnyire a kártyázóasztal mellett töltötte, nappal
aludt. Missis Kittie a vöslaui fogadóban, ahol a versenyek idején megszállott, egyedül
sóhajtozott vacsora után. Így valósággal időtöltő szórakozás volt számára, ha az ifjú tré−
ner megjelent és referált a Wahrmann−istálló telivéreiről, valamint a másnapi versenyek
eshetőségeiről.
Így érkezett el a napja annak a versenynek, amelyben a kottingbrunni pályán
Wahrmann Richárd egyik lovának, Steetsmannek starthoz kellett állnia. A paripának
éppen megfelelt a távolság, amelyre már többször ki volt próbálva. A tréner állítása és
Wahrmann úr érzése szerint Steetsmann nem veszthette a versenyét. A győzelemben
talán csak missis komornája nem bízott, aki nagyobb összeggel fogadta Steetsmann istál−
lótársát, egy addig semmi szerepet nem játszó kancát. A komorna természetesen titokban
tartotta fogadását, legfeljebb úrnőjének árulta el titkát.
Természetesen a verseny napján Wahrmann lova rogyásig lefogadva állott a starthoz.
Az izzadó bukmékerek az utolsó percekben beszüntették a tikettek61 kiállítását, a totó−
gépek csak a Steetsmann számát kopogták, a paripa, mint verhetetlen favorit rohant el
a starttól a zászló jeladására. De csakhamar rémült kiáltás tölti be a pályát. A fogadók ezrei
üvöltik Steetsmann nevét, amely a cél előtt egyszerre lankadni kezd, hogy istállótársának,
az alig ismert lónak engedje át a dicsőséget, ő maga mint jó ötödik ment át a célon.
Wahrmann kivörösödött arccal rohant az egykedvű trénerhez, aki semmi magyarázatot
nem tudott adni a versenyló vereségére. Sokan emlegették e napon Steetsmann nevét a ket−
tős monarchiában, sokan elvesztették biztosan elhelyezni vélt pénzüket a verhetetlennek
hitt paripán.
Wahrmann úr jelentékeny veszteségét ismét a kártyaasztalnál próbálta behozni, míg
missis Kittie éjről éjre egyedül nézte a csillagokat a fogadó erkélyéről. Azaz, hogy nem
mindig volt egyedül. Ebben az időben már feltünedezett a kottingbrunni gyepen az
a szürke cilinderes férfiú, aki a missist még amerikai útja előtt ismerte. És a kisasszony−
ban feléledtek a régi érzelmek, titokban találkozott régi barátjával, és a találkozóról még
a mindent tudó Alex Reevesnek sem volt sejtelme, nemhogy Wahrmann úr gondolt volna
ilyesmit a Jockey Club kártyaszobájában.
A nők érzelmei kiszámíthatatlanok, tudják ezt a világ teremtése óta a bölcs férfiak, de
vajon kinek jutott volna eszébe missis Kittie hűségében kételkedni, aki úri barátja idomár−
ján kívül eleven férfiúval nyilvánosan szóba sem állott? Lesütött szemmel haladt el a bámu−
ló férfiak sorfala között, és vacsoráját is szobájába hozatta, hogy meg legyen kímélve
a néma, de annál kifejezőbb férfitekintetektől. Csak a „fekete szépség”, a kreol komorna
sejtette a közelgő változást, mert nagy titokban, mikor senki sem látta, csomagolni kezdett
a hotelban. Így telt el egy hét, mialatt Wahrmann minden idejét a színes lapok forgatásával
töltötte. A hűséges tréner nem találván őt odahaza, ismét csak úrnőjével közölhette, hogy
a megvert versenyparipát, a Steetsmannt a közeledő versenynapon ismét starthoz állítja.
61
tétjegy
109
 Steetsmann látszólag teljesen elhanyagolt versenyló volt, e napon a fogadási piacon
múltkori csúfos veresége után Wahrmann egyetlen krajcárt sem reszkírozott lova győ−
zelmére, a közönség ugyancsak nem felejtette el Steetsmann utóbbi szereplését.
A bukmékerek szinte szánakozó mosollyal fogadták azt a szürke cilinderes idegen urat,
aki az ablakon szórván ki pénzét, 16−ról 5−re fogadta le Steetsmannt jelentékeny poé−
nokkal. A start pillanatában a totalizatőr gépe felől is heves csattogás hangzott. Valaki
megbolondult, Steetsmannt „nyomta meg” a legnagyobb kasszánál mindaddig, amíg
a csengettyű a lovak indulását jelentette.
Ebben az izgalmas pillanatban a kreol komorna missis Kittie fülébe súgta: minden be
van csomagolva. A jegyek megváltva az esti gyorsvonatra. A missis némán bólintott.
A közelben álló Wahrmann mit sem hallhatott, hisz minden figyelmét Steetsmann szen−
zációs futása foglalta le. A paripa már a startnál megszökött a mezőnytől, és előnyét foly−
ton növelve, diadalmasan közelgett a cél felé. A közönség üvöltése közben reparálta62
Steetsmann múltkori kudarcát, de ez az üvöltés nem az öröm kiáltása volt, hanem a vesz−
tesek, a megcsalódottak jajszava.
Wahrmann ismét a trénerhez rohant, felelősségre vonván lova futásáért, az egyked−
vű Alexet azonban most sem hagyta el hidegvére. A ringben az ismeretlen szőke cilin−
deres úr ürítgette ezalatt a könyvesek táskáját, majd a totalizatőr pénztáránál váltotta be
tikettjeit.62
Többet nem látták őt a kottingbrunni gyepen, de nem látták ott missis Kittie−t és kivá−
ló komornáját sem, akik az esti gyorssal ismeretlen helyre és búcsú nélkül elutaztak.
Ugyanezért némelyek Steetsmann gyanús szereplésével vonták összefüggésbe a missis
eltűnését, de mi, tapasztalt férfiak tudjuk, hogy a női szívek kiszámíthatatlanok.

62
jóvá tette
110
 KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Egészítsétek ki a részletet a novella alapján! Dolgozzatok a füzetben!
... ... mámorító szemének több rajongója is akadt, köztük ..., akivel Amerikában ismer−
kedett meg. A Dél−Afrikából érkezett tréner, ... ... is emlékszik ... ...−re. ... volt az, aki
egy ... fürdőhelyen felfedezte ... ...−t, akivel szoros barátságba kerültek. ... egyik lová−
nak, ...−nek starthoz kellett állnia a ... pályán. A győzelemben csak a ... nem bízott.
A világ teremtése óta tudják a férfiak, hogy a ... ... kiszámíthatatlanok.
2. Párosítsátok össze a szavakat a jelentésükkel! Segítségetekre lehet a Magyar értelme−
ző szótár vagy a Tudományos és köznyelvi szavak magyar értelmező szótára!
Dolgozzatok a füzetben!
mágnás, meeting, gavallér, turf, kreol, zsoké, totalizatőr, owner, bukméker,
sportsman
találkozó, lóversenypályán hivatalos fogadóiroda és pénztár, sportember, úriember,
nagybirtokos nemes úr, tulajdonos, barna bőrszín, hivatásos versenylovas, lóverseny,
ill. lóversenypálya, lóversenyen a felekkel fogadást kötő üzletember

ÉRDEKESSÉG
Alag Dunakeszi egyik városrésze, ahol Európa−hírű lóversenypálya található. 1889−
ben a Magyar Lovar Egylet első elnöke, gróf Széchenyi István megvette Alagpusztát, ahol
megteremtették a telivér lótenyésztést és −versenyzést. A helyszín a világ legnagyobb köz−
pontjai közé tartozott. 1893−tól nemzetközi versenyeket is rendeznek Alagon, az Alagi Díj
máig az egyik legrangosabb elismerésnek számít.

Annak ellenére, hogy Krúdy Gyula jól

kereső írónak számított, különc természe−
te, tivornyázó életvitele miatt anyagi és
családi körülményei az 1920−as évekre
megromlottak. Kétszer nősült, Spiegler Bel−
la hét évvel volt idősebb, Rózsa Zsuzsa
huszonegy évvel volt fiatalabb Krúdynál.
Az író 1930−ban megkapta a Baumgarten−
díjat, de a vele járó pénzösszeg anyagi
gondjain nem segített. El kellett hagynia
margitszigeti lakását, ahonnan Óbudára
költözött. Itt halt meg 54 évesen teljes
szegénységben. Krúdy Gyula emlékháza Óbudán

„Mindent elvett tőlem az élet, de az emlékeim az enyémek.”

111
KARINTHY FRIGYES
(1887–193 8 )
„Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él.”
(Karinthy Frigyes)

Karinthy Frigyes munkássága új ábrázolásmódjával fellazítja a huszadik századi iro−

dalmat. Az intellektuális humor irodalmi megteremtője Budapesten született, egész élete
ehhez a városhoz köti. Tanulmányait is itt kezdi, az érettségi után matematika–fizika
szakra iratkozik be, de ez az érdeklődése nem ígérkezik hosszú életűnek. Figyelme csak−
hamar az újságírás felé fordul, 1906−ban már az Újság című lap munkatársa. Egyre töb−
bet publikál, novellákat, kritikákat, de igazi hangját a paródia, a fantasztikum és a gro−
teszk műfajában találja meg. 1912−ben több kötete is megjelenik, de a valódi sikert az
Így írtok ti című kötet hozza meg számára. A szerző „irodalmi karikatúráknak” nevezte
a paródia−gyűjteményt.

Paródiára már egészen az ókori iroda−

A paródia utánzás. Egy mű, egy lomtól kezdve találunk példákat. Karinthy
stílus vagy egy alkotói módszer többek között a kortársait parodizálja, köz−
kifigurázása, eltúlzott bemutatása. tük a Nyugat nagyjait.

FE L A D A T
Olvassátok el Karinthy Frigyes Lekö−
pöm a múltat és a Barna kislány sze−
mének a … című Ady− és Petőfi−paró−
diáit. A műveket megtaláljátok a könyv−
tárban vagy a www.mek.oszk.hu olda−
lon!

Az Így írtok ti címlapja

112
 Az 1912−es év a szerelmet is meghozza számára Judik Etel színésznő személyében.
Házasságuk azonban nem tart sokáig, mert az asszony 1918−ban spanyolnáthában meghal.
Karinthy 1920−ban újranősül. Elveszi a bohém életű
Böhm Arankát, aki legalább annyi szenvedést hoz Ka−
rinthy életébe, mint örömet. Kosztolányi Dezsőné „pár−
ducként” jellemezte a nőt, utalva a természetére.
Karinthy írói népszerűsége egyre nőtt, évente kerülnek
ki kötetek a keze alól. 1913−ban jelenik meg a Találkozás
egy fiatalemberrel című novelláskötete, amelynek cím−
adó történetében a groteszk ábrázolásmódot figyelhetjük
meg. Ennek fő ismérve a komikum, amelybe azonban tra−
gikus elemek is vegyülnek. A novellában maga a szituá−
ció groteszk: az író egy teljesen reális élethelyzetben ta−
lálkozik fiatalkori önmagával, aki szembesíti egykori
vágyaival. Számonkéri nagyszabású terveit, rámutatva az Böhm Aranka
elképzelt és megvalósított élet közötti különbségekre.

TALÁLKOZÁS EGY FIATALEMBERREL

Jókedvű voltam, sok mindent elfelejtettem, körülményesen meggyújtottam a sziva−
rom, és nekivágtunk az Andrássy útnak. Én szép és drága feleségem mosolygott rám
a fátyol alól, én szép kedvesem, aki, íme, szeretett, és megengedte, hogy szeressem.
A fiatalemberrel a Duna−parton találkoztam, hat óra felé. Elment mellettünk, már
alkonyodott akkor, nem vettem észre. Már húsz lépésnyire lehetett, mikor hátulról meg−
pillantottam. Egyszerre elhallgattam, és zavart nyugtalanság fogott el. A karcsú derék
egy rakodóhajó hátteréből vált ki élesen, de mégis, azt hiszem, a lépéseiről ismertem rá.
Kicsit kopottak a ruhák. A kezében széles füzetet vitt. Tizennyolc vagy csak tizenhét
éves talán... még haboztam, nem mertem elhinni... el akartam fordulni, de egyszerre éles
nyilallás vonaglott át a szívemen, és utána oly heves dobogás fogta el, hogy meg kellett
álljak. Egy mozdulatát láttam meg, amint a kezét felemelte, és maga elé tartotta, ó jaj,
rettenetes, ez volt a kéz, még a vágást is megismertem rajta, amit a tornateremben...
A feleségem csodálkozva nézett rám, és én hebegve mondtam:
– Kérlek... várj rám... beszélnem kell ezzel a fiatalemberrel...
És otthagytam őt, és előresiettem. Nemsokára aztán meglassítottam a lépteimet. Már
alkonyodott. A fiatalember nem fordult meg. Tudta, hogy mögötte vagyok. Nyugodtan
ment tovább, egy hajókötélkőnél nyugodtan megállt, és a csendes Duna felé fordult
s nézett át, messze a hegyek felé. Borzasztó zavarban voltam, a torkom köszörültem.
Melléje álltam, hogy észrevétessem magam. Lopva a száját néztem, mely fiatalabb és
keskenyebb volt még, mint az enyém. A szeme nagyobb és világosabb. Ó, ő volt az.
És a füzet a kezében, a régi füzet... amit a szekrényem fenekére tettem és elfelejtettem...
Nehéz, szorongó izgalom volt ez.
113
 – Hát... nem látsz?... – mondtam végre halkan.
– De igen – mondta, de nem fordult felém.
Zavartan hallgattam. Aztán elszégyelltem magam. Nevetséges. Egy tizennyolc éves
fiatalember! A találkozás különös, de fel kell találjam magam. Elfogulatlan leszek. Örül−
jön, hogy alkalma volt meglátni engem.
– Azonnal megismertelek – mondtam hangosan –, amint elmentél mellettem.
– Tudom – mondta.
– Hát mért nem jöttél oda? Nem vagy kíváncsi rám?
Nem felelt. Ideges lettem.
– Jó, tudom, milyen tartózkodó és gőgös vagy. De látod, ennek semmi értelme... Hidd
el, rájöttem, hogy semmi értelme... Majd elmagyarázom neked... Magad is belátod majd,
hogy nem maradhattam tartózkodó és gőgös... De hát miért nem nézel rám... Nézd, baju−
szom van... Huszonhat éves vagyok... De furcsa vagy. Haragszol rám?
Nem felelt. A szája keserűen összehúzódott.
– Eh!... – mondtam. – Ez a nagyszerű hallgatás! Jó, jó, emlékszem már... Hát aztán?
Örökké nem csinálhatja azt az ember. Né, még talán szemrehányásokat teszel. Ugyan
kérlek, a nagy hallgatásod nem olyan nagy dolog... Nem látom, hogy sokat használt
neked... A ruhád nagyon szánalmas, édes fiam. És sovány vagy. Már engedj meg, nem
tudnék ilyen ruhát felvenni... Na, mi az! Sírj egy kicsit, kapsz egy krajcárt!
Most nézett rám először. Keményen rám nézett, a szemembe. Aztán megint elfordult.
– Sokat beszélsz – mondta szárazan.
Megsértődtem.
– Ó! Ugyan! Nagyon tökéletesnek képzeled magad. Igenis, beszélek, mert tanítani
akarlak... érted? Végre, idősebb vagyok nálad... és én azóta sokat láttam... és sokat
tapasztaltam... te gyerek vagy... mit tudod te...
Egyszerre elcsuklott a hangom, lehorgasztottam a fejem, és egészen halkan és zavartan
mosolyogtam, és halkan és zavartan felemeltem a kezem, és zavartan mosolyogva suttogtam:
– ... Hát mit tegyek? ... hát azt nem lehetett, ahogy te gondoltad. Hidd el, kérlek, nem
lehetett... én próbáltam... de igazán nem lehetett...
Most felém fordult. Elgörbült szájjal, gyűlölettel nézett rám.
– Hol a repülőgép? – kérdezte rekedten.
Zavartan dadogtam:
– Hát... mit tegyek... feltalálták... Farman... a Wright−testvérek... nem voltam ott...
De hidd el, ők is elég jól csinálták... egész jó, aránylag... lehet vele repülni...
– Látom – mondta gúnyosan. Aztán megint rám nézett. – Hol az Északi−sark?
Lesütöttem a szemem:
– Valami Peary elérte... Kérlek, hát nem volt időm... te tévedtél... nem lehet mindent...
én akkor az egyetemre jártam...
– Úgy – mondta.
Aztán:
– Hol a büszke és szabad Magyarország?
– Kérlek alássan... igazán furcsa vagy... dolgozunk rajta... én is... de az nem megy
olyan hamar... az embernek élni is kell.

114
 Hadarni kezdtem:
– De látod... azért én igyekeztem... hogy legyen valami abból... amit neked megígér−
tem... írtam ám. Elég jó dolgokat írtam... Nézd meg csak, kérlek a kirakatokat... a nevem
ismerik... jónevű vagyok... ahogy te akartad... és az emberek eléggé tisztelnek... És látod,
könyveket is írtam... ahogy te elgondoltad... nézd csak... itt van egy... elég jó...
Idegesen kapkodtam ki a zsebemből egyik könyvemet, amiben humoros rajzok és
novellák vannak, és mutattam neki.
– Nézd csak... elég jó...
Egyetlen pillantást vetett csak a könyvre, nem nyúlt utána.
– Igen, láttam már – mondta kurtán. – Elég jó.
Kinyújtotta a karját az alkonyodó láthatár, az elgörbülő hegyek felé.
– Hol a nagy szimfónia, a rettenetes színjáték a szürke láthatárról és a gőgös istenek−
ről, akik ott lüktetnek és vonaglanak a láthatár mögött?
Elpirultam.
– Hát, kérlek... azt nem lehetett... Azt nem lehet három felvonásban megcsinálni...
Te tévedtél... A szürke láthatárt nem tudja eljátszani egy színész... aztán rájöttem, hogy
ez nem is a megfelelő műfaj... és nem is tudnék elkészülni vele... Hanem írtam erről egy
csinos szonettet... egy előkelő revü hozta... és tetszett... és azóta jobban fizetnek...
Nem felelt. Komor hallgatásba merült, tekintete eltűnt a távolban. Akartam még mon−
dani valamit, megmagyarázni, hogy milyen fiatal ő... de homályosan emlékeztem rá,
hogy ilyenkor, mikor így néz, nem lehet őt zavarni. Egyszerre eszembe jutott a felesé−
gem, és nyugtalankodni kezdtem.
– Kérlek... – mondtam – jöjj velem, bemutatlak a feleségemnek. Ó, ennek örülni
fogsz. Nagyon szép asszony... értékes, nagyszerű nő... látod... és én meghódítottam...
szeret engem... látod... vagyok valaki... ahogy te akartad...
Most rám nézett, és a szemében végtelen gúny volt.
– Meghódítottad – mondta. – Ugyan! Ó, milyen büszke vagy rá! Te mentél hozzá és
meghódítottad!... A várkastély leszállt a hegyről, és ostrommal bevette a völgyet!...
A tölgy meghódította a folyondárt, és szerelmesen körülcsavarta... Miért nem jön ide
a feleséged?
Összehúztam a szemem.
– Ostoba vagy – mondtam. – Gyerek vagy. Ezek fantazmagóriák. Nincs igazad.
Nekem van igazam. Én felnőtt vagyok, és megismertem az életet. Mit tudsz te az életről!
Téged mindenki kinevetne!
Egészen mellém állt, a szemembe nézett. Most láttam meg sűrű és barna haját.
– Nem akartam megismerni az életet... azt akartam, hogy az élet ismerjen meg
engem... Igaz, engem mindenki kinevetne, és te nem akartad, hogy miattam téged ki−
nevessenek... De te tudod, nézz a szemembe, merj a szemembe nézni!... te tudod, hogy
te vagy a nevetséges és kicsi... és hogy nekem van igazam... és hogy nem nevetséges,
amit én mondok... te tudod, hogy nekem van igazam... te szegény... te kicsi... te senki...
Merj a szemembe nézni...
El kellett fordulnom; a helyzet ostoba és kínos volt. Ő lassan távolodott el tőlem, aztán
nem nézett többé rám, lassan, gondolkodva indult meg...

115
 Percek múlva, halkan tudtam csak megszólalni:
– Hová mész? Maradj... – suttogtam. De nem fordult már vissza. Csak a szavát hal−
lottam még, távolról:
– Emlékezz rá, hogy egyszer még, utoljára, találkoztál velem... És ha van még benned
valami belőlem, mártsd be tolladat a lenyugvó nap tüzébe, s írd meg nekik... írd meg ezt
a találkozást... és írd meg nekik, hogy hagytalak el, és hogy tűntem el, beleolvadva az
alkonyodó égbe, ifjan, szépen és végtelenül szabadon, hogy ne lássalak többé...
Ezeket nagyon messziről hallottam már, és a karcsú alak vékonyodott, elfolyt, fel−
emelkedett. Még néztem, azt hittem, hogy látom, de aztán rájöttem, hogy a vörös égen
egy vékony felhő lebeg csak.
A feleségem türelmetlen lett.
– Ki volt ez a fiatalember? – kérdezte.
– Egy régi ismerősöm – mondtam neki zavartan. – Kedves fiú...
– Igen – mondta a feleségem kicsit élesen. – Csak rossz modora van. Miért nem mutat−
kozik be? Pedig feltűnően hasonlít hozzád.
Aztán idejöttünk a kávéházba. Nehéz kedvemről lassan oszolt el a görcs.
– A téma szép – mondtam magamban, felvidulva. – Versnek kicsit hosszú volna.
De egy novellát lehet belőle csinálni. Röviden, szatirikusan. Ma úgyis kedd van, szállí−
tanom illik valamit.
Papírt kértem, és rövid habozás után leírtam a címet: „Találkozás egy fiatalemberrel...”
És csak tompán fájt már a seb.

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Miről ismeri fel saját magát az elbeszélő?
2. Soroljátok fel, hogy milyen fiatalkori terveket kér számon a fiatalember!
3. Milyen különbségeket vesztek észre a fiatalember és az elbeszélő beszédstílusa között?
4. Foglaljátok össze vázlatszerűen a két férfi közötti különbségeket!
5. Milyen mentségei vannak az elbeszélőnek?
6. Mi maradt meg ebből a találkozásból?
7. Milyen elem vezet a novellában a fantasztikum felé?

Karinthy Frigyes legismertebb műve azonban mindmáig a Tanár úr kérem, amely

1916−ban jelent meg. Ez a kötet diákkori élményeinek a gyűjteménye. Az elbeszélő újra
visszakerül az iskolapadba, álmában újra a VI. B osztály diákja. Az elbeszélések a be−
csöngetés utáni pillanatok minden izgalmát, a diákok minden örömét és szorongását,
félelmét dolgozzák fel kacagtató, ám gyakran keserédes stílusban.

FE L A D A T
Olvassátok el a kötet A jó tanuló felel, Röhög az egész osztály, Magyarázom a bizonyít−
ványom és a Lógok a szeren című elbeszéléseit!

116
 A ROSSZ TANULÓ FELEL
Nem, mára nem lehetett számítani, igazán. Hiszen számított rá, persze hogy számított,
sőt múlt éjjel álmodott is ilyesfélét: de álmában magyarból hívták ki, igaz, hogy úgy volt,
mintha a magyart is a Frőhlich tanítaná. Álmában elintézte az egész kérdést, a párhuza−
mos vonalakról felelt, egyfelesre.
Mikor kimondják a nevét, nem hisz a füleinek, körülnéz: hátha csoda történik, hátha
csak agyrém, nyomasztó lidércnyomás volt, hogy ez az ő neve, és most felébred ebből az
álomból. Aztán egy csomó füzetet felkap a padról. Míg végigmegy a kis utcán, a pad−
sorok közt, ezt gondolja: „Ápluszbészerámínuszbé egyenlő ánégyzetmínuszbénégyzet.”
Ezt fogja kérdezni. Biztosan ezt fogja kérdezni. „Ha nem ezt kérdezi, átmegyek külön−
bözeti vizsgával a polgáriba, és katonai pályára lépek.”
Közben megbotlik, és elejti a füzeteket. Míg a földön szedeget, háta mögött felzúg az
obligát63 nevetés, amit ezúttal senki se tilt be: a rossz tanuló törvényen kívül áll, rajta lehet
nevetni.
A tanár leül, és maga elé teszi a noteszt. Ránéz. A rossz tanuló görcsösen mondogat−
ja magában: „ápluszbészer...” veszi a krétát. A tanár ránéz.
– Készült? – mondja a tanár.
– Készültem.
Ó igen, hogyne készült volna. A halálraítélt is elkészül: felveszi az utolsó kenetet, és
lenyíratja a haját.
– Hát akkor írja.
A rossz tanuló a tábla felé fordul.
– bénégyzetmínuszpluszmínusznégyzetgyökbémínusznégyácészerkétá.
És a rossz tanuló engedelmesen írni kezdi és mondja utána a számokat. Írja, írja, mint
Ágnes asszony, tudja, miről van szó, látja a tételt „éppen úgy, mint akkor éjjel”, mikor
elaludt mellette, és fogalma se volt róla, mit jelent az egész. Igen, ez az, homályosan sejti,
valami másodfokú egyenlet – de hogy mi lesz ebből.
Szép lassan és kaligrafikusan ír. A négyesnek a szárát vastagítja – a vonalból, ami tör−
tet jelent, gondosan letörül egy darabot, ehhez külön elmegy az ablakig a spongyáért.
Időt nyer ezzel. Hátha csöngetnek addig. Vagy valami lesz. Úgyse sokáig szerepel ő itten
a dobogón. Ezt még felírja, az egyenlőségjelet is szép lassan felrakja – igen, ezt még úgy
csinálja, mint más, felsőbb lények, mint egy jó tanuló. Felírja még „á2”. A katonaiskolá−
ban nagyon korán kell felkelni, villan át az agyán, hirtelen. De aztán hadnagy lesz az
ember. Esetleg kimegy Fiuméba.
Közben szép lassan ír – még mindig nem írta le. Hozzá nem értő ember, aki ezt a jele−
netet figyeli, azt hiszi, valami jó tanuló felel. De a szakértő tudja már, mit jelent az, mikor
valaki ilyen határtalan gonddal rajzolja a kettes farkincáját. Halálos csend körös−körül.
A tanár nem mozdul. Most beszélni kell.
– A másodfokú egyenlet... – kezdi értelmesen és összehúzott szemmel, és mélységes
figyelemmel nézi a táblát.

63
kötelező, szokásos
117
 – A másodfokú egyenlet... – ismétli olyan ember modorában, aki nem azért ismétli a szót,
mintha nem tudná, mit akar mondani, hanem inkább azért, mert rengeteg mondanivalója
közül a leghelyesebbet, a legfrappánsabbat, a legtökéletesebbet válogatja és mérlegeli.
De a tanár, ó, a tanár már tudja, mit jelent ez.
– Készült? – mondja keményen és szárazon.
– Tanár úr kérem, én készültem.
Ezt bezzeg villámgyorsan mondja: véres dac, lázadó kétségbeesés remeg a hangjában.
Tanár (széles gesztussal): – Hát akkor halljuk.
A rossz tanuló nagy lélegzetet vesz.
– A másodfokú egyenlet az elsőfokú egyenletből származik oly módon, hogy az egész
egyenletet megszorozzuk...
És most beszél. Valamit beszél. A második mondatnál arra számított, hogy félbeszakít−
ják – lopva néz a tanár felé. De az mozdulatlan arccal néz, se azt nem mondja, hogy jó, se
azt, hogy rossz. Nem szól. Pedig a rossz tanuló nagyon jól tudja, hogy nem lehet az jó, amit
ő beszél. Hát akkor miért nem szól a tanár? Ez rettenetes. A hangja reszketni kezd.
Egyszerre látja, hogy a tanár felemeli a noteszt. Erre elsápad, és szédítő gyorsasággal kezdi:
– A másodfokú egyenlet úgy származik az elsőből, hogy végig... Tanár úr kérem, én
készültem.
– Polgár Ernő – mondja hangosan a tanár.
Mi ez? Már egy másikat hívtak ki? Ővele végeztek? Mi ez? Álmodik?
– A másodfokú egyenlet... – kezdi újra, fenyegetően.
Polgár Ernő fürgén kijön, és a tábla másik végén már veszi a másik krétát.
– A másodfokú... Tanár úr kérem, én készültem.
Senki sem felel. És most ott áll, egyedül a tömegben, mint egy szigeten. De még nem
megy helyre. Neki nem mondták, hogy menjen helyre – odvas és züllött, kitaszított szívvel
áll ott –, neki nem mondták, nem mondták. Ő még felel. Most végigmenjen, újra, a padso−
rok közt? Nem, inkább áll, hülyén: keze dadogva babrál a táblán, a félbemaradt egyenlet
roncsai közt, mint a lezuhant pilóta, a motor megpattant hengerei fölött. A másik fiú köz−
ben már felel is. Valami párhuzamos vonalakról beszél – ez is olyan idegen és furcsa... mint
minden... amivel itt évek óta foglalkoznak körülötte... foglalkoznak vidáman és ruganyo−
san és hangosan... és amiből ő soha nem fogott fel
semmit... néhány mondatot jegyzett meg eddig,
s azokon úszott...
És így áll most, még áll, reménykedik, udva−
riasan figyeli, amit a másik beszél... néha helyes−
lően bólint, legalább ezzel jelzi, hogy ő készült,
ő tud... néha bátortalanul meg is szólal, abban az
illúzióban ringatja magát, hogy őt kérdezték, de
csak halkan, hogy ne küldjék helyre... aztán sze−
rényen elhallgat és figyel... előrehajol, részt vesz
a felelésben, odaadja a krétát, buzgólkodik a fele−
Mátyássy Áron rendezte a 2010−ben lő körül, még súg is neki, hangosan, nem azért,
bemutatott Tanár úr kérem című hogy segítsen, de hogy a tanár lássa, hogy ő súg,
Karinthy−adaptációt tehát ő tud... Egyszóval: nem adja meg magát.
118
 Egyszer aztán minden ereje elhagyja, elhallgat, és még egyszer a katonaiskolára gondol.
Elboruló elméjében, mint távoli szavak, verődnek vissza a zajok... a kréta ropogása... el−
folynak az arcok, és egy pillanatra világosan látja a végtelent, amelyről e percben jelentette
ki a felelő, hogy ott a párhuzamos vonalak találkoznak. Látja a végtelent... nagy, kék vala−
mi... oldalt egy kis házikó is van, amire fölül fel van írva: „Bejárat a negyedik végtelenbe.”
A házban fogasok vannak, ahol a párhuzamos vonalak leteszik a kalapjukat, aztán átmennek
a szobába, leülnek a padba, és örömmel üdvözlik egymást... a párhuzamos vonalak, igen...
a végtelen, a megértés, a jóság és emberszeretet osztályában, ahová ő soha eljutni nem fog...
ama „felsőbb osztály”, melybe „elégtelen eredmény miatt fel nem léphet” soha.

Karinthy Frigyes műfordítóként is

FE L A D A T
jelentős volt, neki köszönhetően két
világhírű művet olvashatunk magyarul. Értelmezzétek az alábbi Micimackó−idézeteket!
Swift Gulliverjében az ironikus hang− „A barátok olyanok, mint a csillagok. Nem
mindig látjuk őket, de tudnunk kell, hogy
nem érvényesül, míg Milne Mici−
léteznek.”
mackójának fordításában Karinthy stílu−
„Együtt lenni nem olyan jó, mint ketten
sának humoros mozzanatait figyelhetjük
lenni, és összetartani.”
meg.

Az író intellektuális humora különböző szójátékokban, rejtvényekben is megnyilvánult.

Az alábbi hasonlósági képzettársítások igazi gyöngyszemei az író játékos művészetének.
Öreg krokodilus = krokodilona
Éhes bálna = zabálna
Züllött medve = elvetemedve
Vidám mókus = nevetke
Csukáné férje = kancsuka
Kecskegida = gyerekecske
Nyűgösködő fogas = nyafogas
Zsidó disznó = kósertés
Ma született üsző = mariska
Hiú ünő = feltűnő
Kövér sas = hasas
Három macska = hármacska
Gyors ürge = fürge
Apátlan−anyátlan vakond = árvakond
Sebzett denevér = mindenevér
Karinthyt 1936−ban agydaganattal diagnosztizálták, Stockholmban koponyaműtétet
végeztek rajta. Betegségének minden mozzanatát megörökítette az Utazás a koponyám
körül című naplóregényében. 1938−ban hunyt el.
„Jegyezd meg jól: ma szürke szók ezek,
De élni fognak, hogyha én nem élek
S lesznek, ha nem leszek.”
119
JÓZSEF ATTILA
(1905–1937)
„Én szeretnék alkotni csodásat és
Ezer gyönyörűt, szépet meg nagyot
S aztán meghalni:…”
(József Attila)

József Attilát a XX. századi magyar irodalom legnagyobb költői között tartja számon
az irodalomtörténet. Személye és költészete mind a mai napig vitatott, évről−évre jelen−
nek meg róla különböző tanulmányok: gyermekkoráról, betegségéről, szerelmeiről, ver−
seiről és haláláról. Kosztolányi „… karakán, gyöngéd, izgága, emberi, mérges, ellágyu−
ló, komoly és humoros lélek”−ként jellemezte őt. Születése napját – április 11−ét – a köl−
tészet napjaként ünnepeljük.

CURRICULUM VITAE 64
1905−ben születtem, Budapesten, görögkeleti vallású vagyok. Apám – néhai József
Áron – három esztendős koromban kivándorolt, engem pedig az Országos Gyermekvédő
Liga Öcsödre adott nevelőszülőkhöz. Itt éltem hétéves koromig, már ekkor dolgoztam,
mint általában a falusi szegénygyerekek – disznópásztorkodtam. Hét esztendős korom−
ban anyám – néhai Pőcze Borbála – visszahozott Budapestre s beiratott az elemi iskola
II. osztályába. Anyám mosással és takarítással tartott el bennünket, engem és két nővé−
remet. Házaknál dolgozott, odajárt reggeltől estig, s én szülői felügyelet nélkül iskolát
kerültem, csibészkedtem. A harmadikos olvasókönyvben azonban érdekes történeteket
találtam Attila királyról, és rávetettem magam az olvasásra. Nem csupán azért érdekel−
tek a hun királyról szóló mesék, mert az én nevem is Attila, hanem azért is, mert Öcsödön
nevelőszüleim Pistának hívtak. A szomszédokkal való tanácskozás után a fülem hallatá−
ra megállapították, hogy Attila név nincsen. Ez nagyon megdöbbentett, úgy éreztem,
hogy a létezésemet vonták kétségbe. Az Attila királyról szóló mesék fölfedezése azt hi−
szem döntően hatott ettől kezdve minden törekvésemre, végső soron talán ez az élményem
vezetett el az irodalomhoz, ez az élmény tett gondolkodóvá, olyan emberré, aki meghall−
gatja mások véleményét, de magában fölülvizsgálja; azzá, aki hallgat a Pista névre, míg
be nem igazolódik az, amit ő maga gondol, hogy Attilának hívják.
64
ejtsd: kurikulum víté – latin: önéletrajz
120
 Kilenc éves koromban kitört a világháború, egyre rosszabbul ment a sorunk. Kivettem
a részemet az üzletek előtt való álldogálásokból – volt úgy, hogy este kilenc órakor oda−
álltam az élelmiszerüzem előtt várakozó sorba, és reggel fél nyolckor, mikor már sorra−
kerültem volna, jelentették ki az orrom előtt, hogy nincs több zsír. Úgy segítettem anyám−
nak, ahogyan tudtam. Vizet árultam a Világ moziban. Fát és szenet loptam a Ferencvárosi
pályaudvarról, hogy legyen fűtenivalónk. Színes papírforgókat csináltam és árusítottam
a jobb sorsban élő gyerekeknek. Kosarakat, csomagokat hordtam a vásárcsarnokban stb.
1918 nyarán Abbáziában üdültem a Károly király−féle gyermeknyaraltatási akció jóvol−
tából. Anyám már betegeskedett, méhdaganata támadt s ekkor én magam jelentkeztem
a Gyermekvédő Ligánál – így rövid időre Monorra kerültem. Visszatérvén Budapestre
újságot árultam, bélyegekkel, majd kék, fehér és postapénzzel kereskedtem, mint egy kis
bankár. A román megszállás alatt kenyeresfiú voltam az Emke kávéházban. Közben – öt
elemi elvégzése után – polgári iskolába jártam.
1919 karácsonyán meghalt anyám. Gyámommá az árvaszék sógoromat, a most el−
hunyt Makai Ödön doktort nevezte ki. […] A gimnázium VI. osztályát színjelesen végez−
tem, jóllehet pubertáskori zavarok miatt több ízben öngyilkosságot kíséreltem meg, hi−
szen valójában sem akkor, sem előzőleg nem állott fölvilágosító barátként mellettem senki
sem. Már megjelentek első verseim is, 17 éves koromban írt költeményeimet a Nyugat
publikálta. Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam…

József Attila – ahogy ő maga is írta – korán kezdett el verselni. Első versei a makói gim−
náziumi évek alatt születtek. Még csak 17 éves, amikor már három különböző folyóirat
(Makói Újság, Szegedi Lapok, Nyugat) közli a verseit. A nyugatosok közül elsősorban
Juhász Gyula az, aki felkarolja. Az ő segítségével és előszavával jelenik meg az első köte−
te 1922−ben Szépség koldusa címmel. A kötetben szereplő versek erősen a Nyugat, főleg
Ady hatása alatt születtek. Rá három évre követi a Nem én kiáltok című kiadvány. Ennek
a megjelenésekor (1925) József Attila már megjárta Bécset, Párizst, ahol az avantgárd irány−
zatok felé fordul. Szívesen kísérletezik új formákkal, új stílusokkal. Az 1929−ben meg−
jelenő Nincsen apám, se anyám című kötetben azonban egy új hangon, az újnépiesség
hangján szólal meg. A stílus művelői Petőfit és Aranyt tartják követendőnek. A költő ebben
a korszakában írja meg a Tiszta szívvel című költeményét, amely sorsdöntően befolyásolta
az életét.

TISZTA SZÍVVEL
Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.
Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.
Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.
Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.

121
 A versben a népdalokhoz közelítő forma ellentétben áll a mondanivalóval. A költő egy
állapotleírással, egy helyzetképpel kezd: egyszerű kifejezésekkel írja le a hiányt az élet
minden területén (család, vallás, szegénység). A versben megszólaló lírai énnek csak egy
dolog van a birtokában: a fiatalsága. Csak ezt tudja eladásra felkínálni. Ha azonban még
ez sem kell senkinek, akkor rákényszerül arra, hogy rossz legyen, még öl is, ha kell
(„Tiszta szívvel betörök / Ha kell, embert is ölök”). Tehát a körülmények miatt válik
bűnössé. Ekkor a társadalom – amely belekergette ebbe a helyzetbe – ezért megbünteti.
A kezdeti dac itt lassan elkeseredettséggé válik. A vers befejezése lágyabb, szemrehá−
nyóbb. Az élet kilátástalan egy tiszta szívű embernek, a vége mindenképpen halál.
Az utolsó két sor a Kádár Kata című balladának a felidézése. A költemény általános kor−
rajzként, egy nemzedék állapotrajzaként is értelmezhető.

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Számoljátok meg, hogy hány tagadószó szerepel a versben!
2. Olvassátok el József Attila Kertész leszek című versét! Milyen tartalmi hasonló−
ságot találtok? A verset megtaláljátok József Attila összes költeményei között vagy
a www. mek.oszk.hu internetes oldalon.

A Tiszta szívvel megírásakor József Attila a szegedi egyetem magyar–francia–filozófia

szakának a hallgatója. Horger Antal, az egyetem nyelvészprofesszora éles kritikával illette
a vers miatt, és világossá tette számára, hogy „… ön középiskolai tanár ilyen felfogással
nem lehet”. József Attila ekkor otthagyta az egyetemet, de ez a jelenet mély nyomot ha−
gyott az életében és a költészetében egyaránt. A Curriculum vitae−ben így írja le az ese−
ményt: „… Elhatároztam, hogy végképpen író leszek, és szert teszek olyan polgári foglal−
kozásra is, amely szoros kapcsolatban áll az irodalommal. Magyar–francia–filozófiai
szakra iratkoztam a szegedi egyetem bölcsészeti karán. Fölvettem heti 52 órát és 20 órából
kollokváltam65 kitűnően. Napokat ettem, verseim honoráriumából66 fizettem lakásomat.
Nagyon büszkévé tett, hogy Dézsi Lajos professzorom önálló kutatásra érdemesnek nyilvá−
nított. De minden kedvemet elszegte az, hogy Horger Antal professzor, kinél magyar nyel−
vészetből kellett volna vizsgáznom, magához hívatott, s két tanú előtt – ma is tudom
a nevüket, ők már tanárok – kijelentette, hogy belőlem, míg ő megvan, soha nem lesz közép−
iskolai tanár, mert »olyan emberre – úgymond –, ki ilyen verseket ír«, s ezzel elém tárta
a Szeged c. lap egyik példányát, »nem bízhatjuk a jövő generáció nevelését«. Sokszor emle−
getik a sors iróniáját, s itt valóban arról van szó: ez a versem, Tiszta szívvel a címe, igen
nevezetessé vált, hét cikket írtak róla, Hatvany Lajos az egész háború utáni nemzedék doku−
mentumának nyilvánította nem egy ízben »a kései korok számára«, Ignotus pedig »lelké−
ben dédelgette, simogatta, dünnyögte és mormolgatta« ezt a »gyönyörűszép« verset, ahogy
a Nyugatba írta róla, és ezt a verset tette Ars poeticájában az új költészet mintadarabjává.”
Ez a sérelem köszön vissza a Születésnapomra című versében is.

65
kollokvium – felsőfokú intézményi vizsga
66
tiszteletdíj
122
 SZÜLETÉSNAPOMRA
Harminckét éves lettem én – Intelme gyorsan, nyersen ért
meglepetés e költemény a „Nincsen apám” versemért,
csecse a hont
becse: kivont
ajándék, mellyel meglepem szablyával óvta ellenem.
e kávéházi szegleten Ideidézi szellemem
magam hevét
magam. s nevét:
Harminckét évem elszelelt „Ön, amig szóból értek én,
s még havi kétszáz sose telt. nem lesz tanár e féltekén” –
Az ám, gagyog
Hazám! s ragyog.
Lehettem volna oktató, Ha örül Horger Antal úr,
nem ily töltőtoll koptató hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
szegény sekély
legény. e kéj. –
De nem lettem, mert Szegeden Én egész népemet fogom
eltanácsolt az egyetem nem középiskolás fokon
fura taní−
ura. tani!

Az egyedi versformában írt költemény az alkalmi versek közé tartozik. A költő saját
magának ír egy „kávéházi szegleten” egy köszöntő verset. A 10 strófa 3 egységre bont−
ható:

1–3. versszak A költő számba veszi élete történéseit; a szegénység fel−

emlegetése.
4–9. versszak Visszaemlékezés a Szegeden töltött évekre; az őt ért sére−
lem részletezése.
10. versszak A vers fő mondanivalója fogalmazódik meg: a történtek
ellenére a költő tudja, hogy ő többre hivatott.

Az egyedi formát a csonka sorok adják, amelyeknek tartalmi szerepük van. A költői
öniróniát domborítják ki, ellensúlyozva a tartalmi komolyságot.

123
 József Attila szerelmi költészetére már pályájának kezdeti szakaszán is találunk példákat.
Első szerelmes verse egyik tanárának a lányához, Gebe Mártához íródott. A Csók−
kérés tavasszal ennek a szép kamaszkori szerelemnek az emlékét őrzi.
A Mikor az uccán átment a kedves múzsáját nem ismerjük. Az 1925−ben íródott köl−
temény a Makói Újság hasábjain jelent meg először. Szabolcsi Miklós, magyar iroda−
lomtörténész „miniatűr jelenet”−ként jellemezte a verset.67 A könnyed, légies hangulatot
árasztó költemény helyzetkép, egy pillanat impresszionista megragadása.

MIKOR AZ UCCÁN ÁTMENT A KEDVES

Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek a verebekhez.
Mikor gyöngéden járdára lépett,
édes bokája derengve fénylett.
Mikor a válla picikét rándult,
egy kis fiúcska utána bámult.
Lebegve lépett – már gyúlt a villany
s kedvükre nézték, csodálták vígan.
És ránevettek, senki se bánta,
hogy ő a szívem gyökere−ága.
Akit ringattam vigyázva, ölben,
óh hogy aggódtam – elveszik tőlem!
De begyes kedvük szivemre rászállt,
letörte ott az irígy virágszált.
És ment a kedves, szépen, derűsen,
karcsú szél hajlott utána hűsen!

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Figyeljétek meg, hogy hol „lép be” a költő a versbe! Hogyan jelenik meg a szerelem−
féltés a költeményben?
2. Állapítsátok meg a vers ütembeosztását!

67
Szabolcsi Miklós, Érik a fény. József Attila élete és pályája 1923–1927, Akadémiai Kiadó, Budapest,
1977, 231–232.
124
 A kamaszszerelmek után, 23 évesen ismerkedik meg
a költő első igazi szerelmével, egy jómódú polgárcsalád
lányával, Vágó Mártával. A nincstelen férfival kötendő
házasságot a szülők azonban ellenezték, ezért a lányt
Angliába küldték tanulmányútra. A távolságot a kapcsolat
nem bírta ki, Vágó Márta szakított a költővel. Ez a kudarc−
élmény további sebeket hagyott a költő lelkén. A szerelem
emlékét a Gyász és patyolat vagy a Klárisok című versek
őrzik.
A Vágó Márta−szerelem után egy hosszú kapcsolat
következett József Attila életében. Szántó Judit a költő élet−
társa volt 1930−tól 1936−ig. Megismerkedésük pillanatára Vágó Márta
így emlékszik vissza a lány: „Attila a pulpitusról 68 utánam
szólt: 'Maga pedig várjon meg!' Nem tudtam, kinek szól,
magam is hátrafordultam. 'Maga, Judit, várjon meg!'
Természetesen megvártam. Mikor leértünk az utcára, Attila
arra kért, hogy tegezhessen. Természetesen tegeződni kezd−
tünk. Erre Attila azt mondja: ez neki kevés. 'Engedd meg,
hogy beléd karolhassak.' Megengedtem. 'Akkor most
engedd meg, hogy menyasszonyomnak tartsalak.”
Ismerőseik véleménye megoszlott a szerelmükről.
A gondoskodás, a szeretet, de az uralkodás is jelen volt az
életükben. Kapcsolatuk kiegyensúlyozatlanságának bizonyí−
téka, hogy a költő hat év alatt egyetlen verset sem írt
a nőhöz. Szakításuk után keletkezett a Judit című vers, Szántó Judit
amely szerelmi költeménynek viszont nem nevezhető.
A szerelem és a szeretet utáni vágyakozás azonban mindvégig jelen volt a költő éle−
tében. A Szántó Judittal való kapcsolat lezárása után keletkezik a magyar irodalom sze−
relmi költészetének egyik egyedülálló költeménye, az Óda. A versciklus a szerelem tel−
jesen eredeti bemutatása. Nem Judithoz íródott, a költő egy rövid, lillafüredi tartózko−
dása alatti fellángolása után írta a verset, amely nem kötődik konkrét személyhez.
Fantázia−versnek is tekinthető. József Attila vallomása ez arról, hogy ő maga miként
értelmezi a szerelmet. A hat részes ciklus egy egységet alkot. A versforma kötetlen,
a tartalom nem kívánja a szabályszerűséget. A rímelése változó, páros, ölelkező, ke−
resztrímes és csoportrímes szakaszokat is találunk benne.

68
emelvény

125
 ÓDA
3.
Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.
A harmadik rész első versszakában ana−
forás hasonlatokkal fejezi ki a költő az
érzelmeit. Egy anya−gyermek párhuzam−
mal indít, majd egy szójátékkal zárja
a strófát.

Minden mosolyod, mozdulatod, szavad, A középső szakasz az összetartozás

őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint a fémbe a savak,
ösztöneimmel belemartalak,
te kedves, szép alak,
lényed ott minden lényeget kitölt.
kifejezése. A költő teljesen egyéni mó−
don, szinte természettudományos stílus−
ban érzékelteti, hogy milyen mélyen
gyökerezett lelkébe a szeretett személy
minden rezdülése.

A pillanatok zörögve elvonulnak, A záró strófában megáll az idő. A zör−

de te némán ülsz fülemben. gő pillanatokkal, a lehulló csillagokkal
Csillagok gyúlnak és lehullnak, szemben áll a szerelem örökkévalósá−
de te megálltál szememben. ga. A csók ízét, az érintés finomságát
Ízed, miként a barlangban a csend, még a kedves távollétében is tisztán
számban kihűlve leng felidézi a költő.
s a vizes poháron kezed,
rajta a finom erezet,
föl−földereng.

Ignotus a következőképpen nyilatkozott a vers elolvasása után: „… Tündéri volt.

Forró sodrú és kápráztató, és nemcsak látomásnak remek, nemcsak szerelmi vallomás−
nak lenyűgöző, hanem emberi megnyilatkozásnak is együttérzést parancsolóan szép.”

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Hány hasonlat található a 3. részben?
2. Olvassátok el a költemény 4. ciklusát is! A rész érdekessége, hogy József Attila bioló−
giai részletességgel és pontossággal fejti ki, hogy mennyire szereti kedvesét minden testi
valójában, beleértve a belső szerveit is. Keressétek meg a ciklusban a hétsoros csoport−
rímet! Milyen költői eszközök uralják a 4. részt?

1935–1936−ban József Attilát Gyömrői Edit pszihoanalitikus kezeli, aki nem viszonoz−
za a költő szerelmét. Edit csak a beteget látja benne, ő viszont a szerelem mellett gyermeki
védelmet és szeretetet is vár tőle. Hozzá íródtak a Nagyon fáj című kötet szerelmes versei,
mint a Gyermekké tettél, Aki szeretni gyáva vagy, illetve a kötet címadó verse.
126
 A költő életének utolsó nagy szerelme Kozmutza Flóra. 1937−ben ismerkednek meg
a pszichológusnővel, aki elvégzi vele az ún. Rorschach−tesztet.69 A költő beleszeret
a lányba, aki hamar észreveszi a férfi hullámzó kedélyállapotát, szorongásos természetét.
Barátságuk, kapcsolatuk kilenc hónapig tartott, és József Attila halálával ért véget. Flóra
később Illyés Gyula felesége lett, majd férje halála után – 1987−ben – megírta József
Attila utolsó hónapjairól című könyvét. Egész kapcsolatukat feltárja benne naplójegyze−
tei és a költővel való levelezése alapján.
József Attila több költeményben is megörökíti a lány alakját. A Flóra−versek a bol−
dog szerelem reményében íródtak, de gyakran felbukkan bennük a halálmotívum is.
A Flóra című ciklus első része a Hexaméterek. Az antik verselési forma megfelelő
választás az érzelmek csendes kifejezésére. A költemény idilli hangulatot áraszt. Az el−
múló tél és a közelgő tavasz képei metaforikusan is értelmezhetőek: a múló bánat és az
ébredő szerelem jelképei. A második versszak szerelmi vallomás, a költő megnevezi
a szeretett személyt. Játszik a nevével, majd ráébred, hogy a szerelem érzetével más szí−
nezetet kap a múlt is.

FLÓRA
1. HEXAMÉTEREK

Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már,

elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik,
buggyan a lé, a csatorna felé fodorul, csereg, árad.
Illan a könnyü derű, belereszket az égi magasság
s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra.

Látod, mennyire, félve−ocsúdva szeretlek, Flóra!

E csevegő szép olvadozásban a gyászt a szivemről,
mint sebről a kötést, te leoldtad – ujra bizsergek.
Szól örökös neved árja, törékeny báju verőfény,
és beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem. Kozmutza Flóra

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Figyeljétek meg, hogy milyen módon érzékelteti a költő a táj képeivel a lassan kialaku−
ló szerelmet, amely egyre erősebbé válik! Milyen nyelvtani jelenségek segítik a monda−
nivalót?
2. Állapítsátok meg a költemény verslábait! Dolgozzatok a füzetben!

69
Hermann Rorschach svájci pszichiáter által 1920−ban kifejlesztett személyiségvizsgáló teszt. Az egyórás
vizsgálat alatt a megfigyelt személy 10 táblát kap, amelyen egy−egy tintafolt látható. A teszt lényege, hogy
a páciens elmondja, milyen képzettársítások jutnak az eszébe a látott képekről. A pszichológus a vála−
szok alapján felméri az egyén személyiségének egy−egy főbb vonását
127
 A ciklus második része a Rejtelmek. A költemény szerelmi vallomás, amelyben a ter−
mészeti elemek és a mesés−varázsos jelleg elrejti a mondanivaló érzéki töltetését. A népies
formába szürreális jegyek is keverednek („talpig nehéz hűségbe”).

2. REJTELMEK
Rejtelmek ha zengenek, Szól a szellő, szól a víz,
őrt állok, mint mesékbe'. elpirulsz, ha megérted.
Bebujtattál engemet Szól a szem és szól a szív,
talpig nehéz hűségbe. folyamodnak teérted.
Én is írom énekem:
ha már szeretlek téged,
tedd könnyüvé énnekem
ezt a nehéz hűséget.

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Állapítsátok meg a költemény ütembeosztását és rímelését!
2. Keressétek meg, hogy hol azonosítható a lírai én a költő személyével a versben!
3. Melyik – a felvilágosodás korában élő – költőnk stílusára emlékeztet a költemény?
4. Hallgassátok meg a Rejtelmeket Sebő Ferenc és a Kaláka együttes előadásában! A dalt
megtalálhatjátok a www. youtube.com honlapján!

József Attila életében és költészetében fontos helyet foglalt el édesanyja, akinek az

elvesztését sosem tudta igazán feldolgozni, több versében is megidézi őt. Az anya−motí−
vum egy költőnél sem jelenik meg ekkora intenzitással. A költőben élő örök szeretet−
vágy és a kapcsolataiban is megnyilvánuló érzelmi labilitás visszavezethető gyermekko−
rának eseményeire és az állandó anya−hiányra. 1934−ben, mintegy másfél évtizeddel
a „Mama” halála után is bűntudattal tele állít neki emléket.

MAMA
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg−megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Én még őszinte ember voltam, Nem nyafognék, de most már késő,

ordítottam, toporzékoltam. most látom, milyen óriás ő –
Hagyja a dagadt ruhát másra. szürke haja lebben az égen,
Engem vigyen föl a padlásra. kékítőt old az ég vizében.

128
 Már a cím is gyöngéd megszólítás, az erős érzelmi kapocs bizonyítéka. A költő
eltűnődve, egyszerű szavakkal idéz fel egy emlékképet: megjelenik előtte az édesanya
alakja, aki kosarat cipelve megy a padlásra (1. versszak). A költő nem tagadja meg gyer−
meki mivoltát, őszintén tárja fel az érzéseit: ordított, toporzékolt. A kisgyermek nem
tudja megérteni azt, hogy az édesanyjának dolgoznia kell. A padlás mindkettejük szá−
mára mást jelent: az anyának a munkát, a gyereknek játszóteret (2. versszak). A harma−
dik versszakban a valóságos emlékkép lassan elmosódik. A záró strófa feltételes módú
igealakjának tagadása („Nem nyafognék”) elárulja: a felnőtt férfi most már érti az édes−
anya viselkedését, látja embertelen munkáját. Az egyszerű mosónő alakja felmagaszto−
sul, azonban mégis reális marad. A költeményben kevés a költői eszköz, a versnek mégis
erős hangulati töltetése van. A vers pár jelzője (nyikorgó, dagadt, szürke stb.) reálisabbá
teszi az emlékképet, a megrázó hatást főleg az igék, igenevek segítségével éri el a költő.
Nem szépíti a múltat. A fájdalom és a kötődés, az anya és a gyermek közti viszony tel−
jes összetettségében mutatkozik meg.

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Mire utal az első versszakban az igekötő kettőzése („meg−megállva”)?
2. Melyik szó utal az első versszakban a megszokottságra? Hol köszön vissza újra ez a kifejezés?
3. Mitől nyikorog a kosár? Miért sokatmondó ez a jelző?
4. Milyen hangulata van a „dagadt” jelzőnek?
5. Próbáljátok meg értelmezni a vers alábbi két sorát az anya és a gyermek szemszögé−
ből egyaránt! Milyen érzéseket árul el az anya (figyeljetek a jelzőre!) viselkedése, és
milyen érzések rejtőznek a költő emlékeiben?
„Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám…”
6. Olvassátok el József Attila Anyám és a Kései sirató című verseit! A költeményeket
megtaláljátok az iskolai könyvtárban vagy a www.mek.oszk.hu internetes oldalon!

József Attila életének utolsó három évében írja legnagyobb verseit (Eszmélet, Levegőt!
A Dunánál stb.) Témájuk a közélet, a szerelem, illetve saját sorsának a vizsgálata.
A Szép Szó folyóirat szerkesztőségében dolgozik ezekben az években, itt jelenik meg az
Ars poetica, azaz költői hitvallása is. A vers ajánlása Németh Andor íróbarátjának szól.
Vele még 1926−ban, Bécsben ismerkedett meg, később együtt dolgoztak a Szép Szó szer−
kesztőségében. Az író így emlékszik vissza a vers születésének előzményeire: „Haza me−
net József Attila úgy érezte, hogy igazolnia kell előttem magát. – »Állom, amit mondtam –
hangoztatta makacsul. – Én csak arról beszélhetek, amit tudok. És azt az egyet tudom, hogy
amikor verset írok, nem költészetet akarok csinálni, hanem meg akarok szabadulni vala−
mitől, ami szorongat vagy nyugtalanít. És engem csak ez érdekel, az életem.« »Engem vi−
szont – feleltem neki – csak a költészet érdekel… .« A költő belátta, hogy igazam van,
s elhatároztuk, hogy ha még egyszer vitázunk, ezt a két, egymással sarkalatosan ellenkező
álláspontot szögezzük egymás ellen. De erre a vitára, sajnos, többé nem került sor”.

129
 ARS POETICA
N ÉM E T H A N D O R N A K

Költő vagyok – mit érdekelne Ehess, ihass, ölelhess, alhass!

engem a költészet maga? A mindenséggel mérd magad!
Nem volna szép, ha égre kelne Sziszegve se szolgálok aljas,
az éji folyó csillaga. nyomorító hatalmakat.

Az idő lassan elszivárog, Nincs alku – én hadd legyek boldog!

nem lógok a mesék tején, Másként akárki meggyaláz
hörpintek valódi világot, s megjelölnek pirosló foltok,
habzó éggel a tetején. elissza nedveim a láz.

Szép a forrás – fürödni abban! Én nem fogom be pörös számat.

A nyugalom, a remegés A tudásnak teszek panaszt.
egymást öleli s kél a habban Rám tekint, pártfogón, e század:
kecsesen okos csevegés. rám gondol, szántván, a paraszt;

Más költők – mi gondom ezekkel? engem sejdít a munkás teste

Mocskolván magukat szegyig, két merev mozdulat között;
koholt képekkel és szeszekkel rám vár a mozi előtt este
mímeljen mámort mindegyik. suhanc, a rosszul öltözött.

Én túllépek e mai kocsmán, S hol táborokba gyűlt bitangok

az értelemig és tovább! verseim rendjét üldözik,
Szabad ésszel nem adom ocsmány fölindulnak testvéri tankok
módon a szolga ostobát. szertedübörgni rímeit.

Én mondom: Még nem nagy az ember.

De képzeli, hát szertelen.
Kisérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem!

A vers műfaja óda. A költő megfogalmazza, hogy számára mit jelent maga a költé−
szet. Őt a valóság érdekli csak, nem pedig a valóság tükörképe. Felnőtt férfiként – kinőve
a mesék világából – vállalja a valóságot minden veszélyével együtt. Ez a világ azonban
ellentmondásokból áll, belőlük alakul ki a költői világkép. Ezeknek az ellentmondások−
nak a megértése a költő és a költészet feladata. Akik más úton járnak, azok meghamisít−
ják ezt a világot. A költő nem akar ezeknek a sorába beállni, ő a teljességre törekszik.
Költői programját tehát így fogalmazza meg:
„Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!”

130
 Nem vállalja a megalkuvást, még akkor sem, ha a hatalmon lévők másként akarják.
A világ azonban még nem érett a változásra. „Még nem nagy az ember"” – csak azt kép−
zeli. A szellem és a szerelem, tehát az értelem és az érzelem fogja hozzásegíteni ezt
a világot ahhoz, hogy megváltozzon, és elinduljon a fejlődés útján.
József Attila 1931−től változó idegállapota miatt folyamatos ideggyógyászati kezelé−
seken vett részt. Ezeken többnyire felszínre kerültek személyiségzavaros viselkedésének
okai, amelyek elsősorban a gyermekkor kiegyensúlyozatlan hátterére voltak visszavezet−
hetők. Sikertelen szerelmei, pályájának buktatói csak növelték depresszióját. Utolsó
menedéke Kozmutza Flóra volt, de ő sem tudott segíteni egyre rosszabbodó kedélyálla−
potán. 1937−ben többszöri szanatóriumi kezelés után állapota javulni látszott, ezért eluta−
zott nővéreihez Balatonszárszóra, egy kis kikapcsolódásra. Flórával levelezésben álltak,
a lány többször is meglátogatta a költőt, aki december harmadikán így búcsúzott tőle:
„Kedves Flóra! Bocsásson meg nekem. Hiszek a csodában. Számomra csak egy csoda
lehetséges, és azt meg is teszem. Tudom, hogy szeretett, tudta, hogy szeretem. A többi
nem rajtunk múlott. (…) Attila” Másnap, december 4−én egy tehervonat halálra gázolta.
Balatonszárszón temették el.

„Emlékezzetek ott ti is, és ne csupán hahotázva

rám, aki köztetek éltem s akit ti szerettetek egykor.”

A balatonszárszói
József Attila−emlékmű

131
RADNÓTI MIKLÓS
(1909–1944)
„Semmim sem volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen?
szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ újraépül, – s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam…”
(Radnóti Miklós)

Radnóti Miklós azon XX. századi költők sorába tartozott, akik életét tragédia árnyé−
kolta be. A történelem egyik legsötétebb korszakában élt, amikor is „Hibátlan lejtésű,
hibátlan erkölcsű versekkel, hibátlan emberi tartással felelt korának.” (Ortutay Gyula)

Már a születését is a halál határozza meg: 1909. május 5−én édesanyja ikreknek ad éle−
tet, de Radnóti öccse és édesanyja is meghalnak a szüléskor. Zsidó családba születik, ere−
deti neve Glatter Miklós, csak később változtatja édesapja születési helye után Radnótira.
11 éves, mikor édesapja is meghal, innentől kezdve nagybátyja neveli. Reichenbergben70
a textilipari főiskolán tanul egy évet, majd Szegeden lesz magyar–francia szakos hallga−
tó. Itt bölcsészdoktori oklevelet szerez. Származása miatt azonban nem jut tanári állás−
hoz, verseiből és magánórákból próbál megélni. Több irodalmi lapnál is dolgozik
(Kortárs, Valóság), és 1934−től a Nyugat rendszeres munkatársa. 1940−től többször be−
hívják hosszabb−rövidebb időre munkaszolgálatra. Utoljára 1944 májusában kell bevo−
nulnia, Szerbiába viszik őt, Bor városába. A kényszertáborban szeptemberig dolgoznak
embertelen körülmények között, majd elindítják a foglyokat Németország felé. A Győr
határánál fekvő Abdához érve a beteg, kiéheztetett, elgyötört menetelők közül többet
– köztük Radnótit is – agyonlőnek. Tömegsírba került, csak 1946−ban azonosították
a kabátjában talált notesz (bori notesz) alapján.

Radnóti költészetének egyik vonulata élete eseményeit tükrözi. Költeményeiben

a harmónia és az átélt borzalmak alkotnak szintézist. A megszületésekor történt esemé−
nyek felett érzett bűntudata állandóan jelen volt az életében. 1939−ben megírja az Ikrek
hava című önéletrajzát, amelyben részletesen leírja, hogyan értesült születése körülmé−
nyeiről.

70
ma Liberec, város Csehországban
132
 IKREK HAVA (NAPLÓ A GYEREKKORRÓL)
(részletek)

Két hónapja halt meg apa…

Három napja vagyok itt a néninél, sárgaságom van, szép és titokzatos betegség, ez
még senkinek sem volt az osztályban, s nem is fáj. A néninek megvannak Jókai összes
művei, olyan tortát ígért, amiben csak töltelék van, nekem adta a költők Albumát, és azt
mondta, hogy ha nagy leszek, nekem adja a Jókaikat is. Három ceruzát kaptam, és az
iskolakönyveim otthon maradtak. Jó így betegnek lenni. Jól érzem magam az ágyban,
hentergőzöm, és tudom, hogy valami történik körülöttem. A család kitágult, sok új rokon
járkál ki−be, olyanok, akiknek a nevét se hallottam eddig, apró ajándékokat hoznak, és
mind rejteget valamit. Engedékenységet és meglepetéseket szimatolok. Valahogy fontos
lettem, csábítanak, és egyre titokzatosabb minden. […]
Lajos bácsi egy széket emel az ágy mellé, leül. A néni kimegy. […]
– Szóval haza akarsz menni?
– Haza! – válaszolok gyönge daccal, minden meggyőződés nélkül. Hirtelen értelmet−
len ijedtség támad bennem. Hangomra az ágy emelkedni kezd, visszatér régi helyére,
a bácsi mellé.
– Te most már itt vagy itthon – válaszol, és a mennyezetre pillant. – Hová is mennél?
– Haza, Anyához és Ágihoz.
– Anyához, anyához... – csönd, a bácsi nem néz rám, mellém néz valahová. – A neve−
lőanyádhoz! Mondja hosszú szünet után, kilöki magából a szót, örül, hogy túljutott rajta,
feláll és járni kezd a szobában. Ülök az ágyban, a torkom hirtelen bedagad, sírás fojtogat
és düh. Nem igaz! – lobban fel bennem, és kiáltani akarok.
– De, de... a nevelőanyád – jön a válasz, megelőzve a tiltakozást, most már a rémület
kap el, érzem a nyugodt hang mögött az izgalmat, a járkálás gyorsabb lesz, követem a
tekintetemmel.
– ... Elég nagy fiú vagy már, megtudhatod. Jó asszony, szeresd is, tíz évig nevelt, az
anyád is volt az anyád helyett, de...
– Nem igaz!
– De igaz, fiam. Az anyád, az édesanyád meghalt, amikor te születtél. Egyéves voltál
már te, szegény apád akkor vette feleségül az anyádat. […]
– Anna! – kiált a bácsi a szomszéd szoba felé, és feláll. Ijedten jön be a néni, sápadt.
– Felszökik a láza – mondja, és elkapja rólam a tekintetét. – Hol a kép? – kérdi a bácsi,
félszeg mozdulatot tesz, és topog a lábával.
Ülök az ágyban, szúrást érzek a szememben, didergek, és tudom, hogy igaz. Egyszer
régen egy boltban voltunk anyával vásárolni, a kereskedő ismerősként üdvözölte, roko−
nokról érdeklődött, Ági is, én is megmondtuk a nevünket, s énrám azt kérdezte a keres−
kedő, hogy: „A fiút kapta, ugye?”
– Kaptam? Szültem, uram! – és magához ölelt. Felnéztem anyára, láttam, hogy az
ujját a szája elé teszi, és haragosan ingatja a fejét. Sokat beszéltek még, s mikor eljöttünk,
nekiestem:
– Miért mondta az az ember, hogy anya kapott engem?

133
 – A bácsi összetévesztett téged valakivel.
– Kivel? Kit kaptak?
– Engem is kaptál? – érdeklődött Ági vékonyka hangon, ijedten. Anya méregbe jött.
– Senkit sem kaptam! Ne butáskodjatok. A bácsi összetévesztett a Fazekasékkal, azok
kaptak egyszer egy gyereket.
– Kik a Fazekasék? – hallom a hangom, és összezavarodik bennem a kapott gyerek és
a szült gyerek, mert a szült is kapott gyerek, s minden gyerek előbb nagy tengerben úszkál, de
a kapott gyerek Ági, mert őt kapta anya istentől egyszer, még emlékszem is rá. A Bakács téren
kapta, a klinikán. Apa virágot vett nekem, és oda kellett adnom anyának, mikor meglátogattuk.
– Fazekasék nincsenek is – didergek –, a Fazekasék mi vagyunk... Én vagyok a kapott
gyerek!
A néni jön be, kis mélyedést paskol a paplanon, s egy képet tesz elém. – Itt az anyád,
látod, nem hazudtam! – morog csöndesen a bácsi. Nézem a képet. Egy szép, komoly, ide−
gen asszony áll a képen, fehér rózsák vannak a kalapján, fodros fehér ruhája van, és
oldalt néz, elgondolkozva. Nem nyúlok hozzá, csak nézem. […]
Az ablak előtt, a folyosón anya siet el, a gyászfátyol úszik utána. Csönget. […]
– Hogy van a gyerek? – hallom anya hangját, beront, homlokon csókol és megtapo−
gatja a kezem.
Hideget hoz be s jó szagot.
– Kezicsókolom! – köszönök. A hangomra megrezzen, lehajol, a szemembe néz.
– Csókolj meg – mondja, és arcát az arcomhoz dörzsöli. Megcsókolom. Hirtelen fel−
egyenesedik, a szeme villan, s a nénire szól:
– Ki mondta meg? Ki merészelte megmondani? Maga?
– A Lajos – leheli ijedten a néni, és hátrál az ajtó felé.
– Az átkozott! – sziszeg anya. Leengedi a karját, fáradtan és tanácstalanul maga elé
mered. Aztán az ágy szélére ül, és szeméből lassan peregni kezd a könny. […]
– Hogy halt meg anya? – kérdeztem három év múlva egy alkonyatkor a nénit.
– Tanulj, és ne kérdezz butaságokat! Meghalt!
– Hogy halt meg? Miért halt meg? – a hangom megijeszthette, mert felém fordult és
összekulcsolta a kezét.
– A szíve nem bírta, ikerszülés volt.
– Ikerszülés volt? – mondtam ámulva utána.
– Mi mindent rejtegetnek ezek még! – csikordítottam össze a fogam, s a kezem ököl−
beszaladt… micsoda család! Minden másképpen van, mint másoknál, rendes embereknél!
– Hol az ikertestvérem? – támadtam a nénire gyanakodva.
– Meghalt, gyönge volt, egy−két percig élt csak. Az is fiú volt.
– És?
– Mit és?
– És… és anya azért halt meg, mert ikergyerekei lettek?
– Azért – törölt ki gyorsan egy könnyet a szeméből a néni –, de ezen már úgysem lehet
segíteni, ne kérdezgess, és különben sem való ilyesmiről beszélgetni. Szégyelld magad!

134
 KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Milyen jelekből sejti meg a kisfiú, hogy valami történni fog?
2. Hány éves a történetben szereplő kisfiú?
3. Miért mondják el neki az igazságot?
4. Milyen emlékkép válik világossá a fiú számára?
5. Miért tagadja szerintetek a nevelőanya az igazságot?
6. Miből jön rá a nevelőanyja, hogy elárulták a fiúnak a titkot?
7. Milyen a fiú viszonya a nevelőanyjához?
8. Milyen változások történhettek a fiú életében az eltelt három év alatt?

Radnótinak a 30−as évektől kezdve folyamatosan jelennek meg kötetei (Pogány kö−
szöntő, Lábadozó szél, Újhold, Járkálj csak, halálraítélt! stb.) Életének utolsó éveit
azonban már teljes mértékben áthatja a halál közelsége. Mégis, a végső pillanatokig pró−
bál erőt meríteni a hazájából és felesége, Gyarmati Fanni iránt érzett szerelméből. Olyan
nagy versek születnek ekkor, mint a Nem tudhatom, a Levél a hitveshez, a Hetedik eclo−
ga vagy az utolsó verssorok, a Razglednicák.

NEM TUDHATOM. . .
(részlet)

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,

nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy−egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat…

135
 A vers a hazaszeretetről szól egy olyan költő tollából, akinek élettörténete és költé−
szete elválaszthatatlanul összefonódott. 1944−ben, a világháború alatti pusztítások
közepette ír „e lángoktól ölelt kis ország” iránti ragaszkodásáról. Összehasonlítja, hogy
mit lát ebben az országban egy idegen, és mit egy olyan ember, aki itt született.
Radnótinak a hazaszeretet nemcsak egyszerű kötődés: ő szereti a szülőtájat, amelyhez
emlékek sokasága fűzi, szereti magát a földet és mindent, ami ennek az országnak
a földjén található; az itt élő és dolgozó embereket minden átélt fájdalmukkal együtt;
a nemzet múltját, irodalmát és történelmét. A költő egyszerű, őszinte szavakat használ,
és éppen ezért hiteles.

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Hol jelenik meg a részletben a bölcső–sír motívuma? Melyik nagy költemény jut erről
eszetekbe?
2. Milyen utalásokat találunk a versben a világháborúra?
3. Hol található irodalmi utalás a versben?
4. Olvassátok végig a verset, majd folytassátok az alábbi felsorolást! A költeményt meg−
találjátok a könyvtárban, vagy a www.mek.oszk.hu internetes oldalon!
Radnóti – bokor, virág, emberek, szöcske, ökör, torony stb.
Idegen – térkép, gyár, laktanya, szántóföld stb.
5. Tanuljátok meg a részletet!
6. Hallgassátok meg a verset Latinovits Zoltán előadásában a www.radnoti.blogter.hu
című internetes oldalon!

A költő egészen fiatalon, 17 éve−

sen ismeri meg Gyarmati Fannit, az
akkor 14 éves diáklányt. Az általa
csak Fifinek becézett lány örök mú−
zsája lesz, akivel azonban csak
1935−ben házasodnak össze. Kap−
csolatuk sok megpróbáltatáson ment
keresztül, a lány nemcsak felesége,
hanem barátja és társa is volt
Radnótinak. A hozzá írt szerelmes
versek a hitvesi költészet legszebb
darabjai közé tartoznak.

136
 LEVÉL A HITVESHEZ
A mélyben néma, hallgató világok, féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz−e?
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok, s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,
de nem felelhet senki rá a távol, a hitvesem leszel, – remélem ujra
a háborúba ájult Szerbiából s az éber lét útjára visszahullva
s te messze vagy. Hangod befonja álmom, tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, –
s szivemben nappal ujra megtalálom, csak messze vagy! Túl három vad határon.
hát hallgatok, míg zsong körém felállván S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?
sok hűvös érintésü büszke páfrány. A csókjainkról élesebb az emlék;

Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék,
most bujdokolsz a tájban és szememre
belülről lebbensz, így vetít az elme;
valóság voltál, álom lettél ujra,
kamaszkorom kútjába visszahullva
csodákban hittem s napjuk elfeledtem,
bombázórajok húznak el felettem;
szemed kékjét csodáltam épp az égen,
de elborult s a bombák fönt a gépben
zuhanni vágytak. Ellenükre élek, –
s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek
fölmértem s mégis eltalálok hozzád;
megjártam érted én a lélek hosszát,

s országok útjait; bíbor parázson,

ha kell, zuhanó lángok közt varázslom
majd át magam, de mégis visszatérek;
ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,
s a folytonos veszélyben, bajban élő
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:
a 2 x 2 józansága hull rám.
Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,1944. augusztus–szeptember

A kényszermunka alatt írt elégiában a képzeletben újraélt szerelem és a valódi világ elret−
tentő képei fonódnak össze. A csöndet is borzasztónak találó költő a felesége hangját, érin−
tését próbálja felidézni, visszaemlékszik kamaszkori érzelmeire, amelyek csak felerősödtek
az évek múltával. Ezekből a pillanatokból próbál erőt meríteni a következő napok megpró−
báltatásaihoz. A külvilág azonban erőszakosan töri ketté ezt a képet: a felesége szeme szí−
nén merengő költő felett bombázórajok húznak el, visszarántva őt ezzel a valóságba.
Radnóti Miklós költeményeinek egyik jellemzője az idill és a tragikum ötvözése. A leg−
tragikusabb költeményekben is fellelhető a harmónia, amelyet hazája, illetve felesége jelent
számára. Az idill nála nem hagyományos értelemben található, a versekben nem a táj,
a békés öröm szépségeiről van szó. Radnóti idilljeinek mélyebb mondanivalójuk, jelen−
tésük van. „… valójában minden Radnóti »idill«−nek … az ellentét a funkciója, így érvel,
ha tetszik, így agitál71 a háború ellen…”
(Ortutay Gyula)
71
meggyőz, unszol valakit valamiről
137
 KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Értelmezzétek a vers alábbi sorát:
„ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,…”
Milyen magasságokba emelkedik így a szeretett személy alakja?
2. Keressetek szinonimákat a „hitves” kifejezéshez!
3. Jelöljétek meg az áthajlásokat a költeményben!
4. Keressetek példát az idillre a versben!
5. Állapítsátok meg, hogy melyik versszak első három sorának ritmusképlete a következő!
∪–/––/∪–/ ∪–/ ∪–/–
∪–/––/––/––/––/–
––/ ∪–/––/––/ ∪–/–
6. Radnóti két év alatt írta meg a Naptár című irodalmi miniatúráit. Figyeljétek meg a köl−
teményekben, hogyan teremti meg az idillt a költő a tájképek és a háború összefonódá−
sával! Milyen babona jelenik meg a Novemberben?

OKTÓBER NOVEMBER
Hűvös arany szél lobog, Megjött a fagy, sikolt a ház falán,
leülnek a vándorok. a holtak foga koccan. Hallani.
Kamra mélyén egér rág, S zizegnek fönn a száraz, barna fán
aranylik fenn a faág. vadmirtuszok kis ősz bozontjai.
Minden aranysárga itt, Egy kuvik jóslatát hullatja rám;
csapzott sárga zászlait félek? Nem is félek talán.
eldobni még nem meri, 1939. január 14.
hát lengeti a tengeri.
1941. február 7.

Radnóti Miklós 1938−tól kezdve írt eklogákat. Ebben az évben kérték fel őt Vergilius,
római költő egyik eklogájának (gör. pásztorének) a fordítására. A pásztorének egyik fő
jellemzője a párbeszédes forma, illetve a hexameteres verselés.
A költő 1944 májusában indult az utolsó kényszertáborba, Borba, Szerbiába. Innen
továbbirányították őket Lager Heidenauba. A Hetedik ecloga című költeményt csak a
halála után előkerült ún. bori noteszben találták meg, amely a költő utolsó verseit tartal−
mazta. A vers belső beszélgetésként hat a költő és a felesége között, pedig valójában
monológ. Radnóti, realista, sőt gyakran már naturalista módon tárja elénk a lágerbeli éle−
tet: alkonyodik, a foglyok aludni térnek. A homályban az őket körülvevő szögesdrót sem
látszik, de mindenki tudja, hogy ott van. Az otthonukról álmodó foglyok csak ilyenkor
szabadok. Nem számít, hogy honnan jöttek, milyen nemzetiségűek, mert a sorsuk egy.
Úgy élnek, mint az állatok. Csak a költő van ébren. A szülőföldjére és a kedvesére gon−
dolva, „sort sor alá tapogatva” írja a versét, amelynek utolsó sora a magyar irodalom
egyik legszebb szerelmi vallomása.
138
 HETEDIK ECLOGA
Látod−e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad
tölgykerités, barakk oly lebegő, felszívja az este.
Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet
és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését.
Látod−e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak,
megtöretett testünket az álom, a szép szabadító
oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor.

Rongyosan és kopaszon, horkolva repülnek a foglyok,

Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra.
Búvó otthoni táj! Ó, megvan−e még az az otthon?
Bomba sem érte talán? s van, mint amikor bevonultunk?
És aki jobbra nyöszörg, aki balra hever, hazatér−e?
Mondd, van−e ott haza még, ahol értik e hexametert is?

Ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva,

úgy irom itt a homályban a verset, mint ahogy élek,
vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron;
zseblámpát, könyvet, mindent elvettek a Lager
őrei s posta se jön, köd száll le csupán barakunkra.

Rémhirek és férgek közt él itt francia, lengyel,

hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó a hegyekben,
szétdarabolt lázas test s mégis egy életet él itt, –
jóhírt vár, szép asszonyi szót, szabad emberi sorsot,
s várja a véget, a sűrü homályba bukót, a csodákat.

Fekszem a deszkán, férgek közt fogoly állat, a bolhák

ostroma meg−megujúl, de a légysereg elnyugodott már.
Este van, egy nappal rövidebb, lásd, ujra a fogság
és egy nappal az élet is. Alszik a tábor. A tájra
rásüt a hold s fényében a drótok ujra feszülnek,
s látni az ablakon át, hogy a fegyveres őrszemek árnya
lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben.

Alszik a tábor, látod−e drága, suhognak az álmok,

horkan a felriadó, megfordul a szűk helyen és már
ujra elalszik s fénylik az arca. Csak én ülök ébren,
féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod
íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert
nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.
Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,1944. július

139
 KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Hallgassátok meg a költeményt Kaszás Attila előadásában a www.versmondo.blogspot.com
internetes oldalon!
2. Figyeljétek meg, hogy milyen körülmények között élnek a foglyok! Mi miatt aggódik
a költő a versben?
3. Értelmezzétek az alábbi sorokat! Milyen szellemi állapotról árulkodik a részlet?
„Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet
és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését.”
4. Milyen értelemben használja a költő az otthoni táj „búvó” jelzőjét?
5. Mivel egyenlő Radnóti számára a „szabad emberi sors”?
6. Mit jelent egy nap elmúlása a foglyok számára?

Radnóti a halála előtt – október 31−én – írta meg utolsó versét, a negyedik
Razglednicát. A vers rövid, mindössze hét soros. Pont annyi, amennyi egy képeslap hátá−
ra elfér (a „razglednica” szó szerbül képeslapot jelent). A mondanivaló azonban drámai.
Radnóti barátjának, a hegedűművész Lorsi Miklósnak a halálát írja le minden szépítés
nélkül, előrevetítve ezzel a saját halálát is. Radnóti pár nappal később halt meg, ugyan−
erre a sorsra jutott.

RAZGLEDNICA
Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. – Így végzed hát te is, –
súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. –
Der springt noch auf, – hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.
Szentkirályszabadja, 1944. október 31.

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Miért lényeges a tartalom szempontjából a szövegbe ékelt német mondat?
2. Értelmezzétek az alábbi sort:
„Halált virágzik most a türelem.”!
Melyik magyar közmondás megváltoztatását találjuk meg a mondatban?
3. Milyen utalás található a versben a halott barát foglalkozására?
4. Milyen szerepük van a gondolatjeleknek a költeményben?

140
ÖSSZEFOGLALÓ KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Az olvasott Krúdy−novellák alapján jellemezzétek pár mondatban az író stílusát!
2. Határozzátok meg a következő kifejezések jelentését!
alteregó, paródia, groteszk, curriculum vitae, ecloga, razglednica
3. Kinek a nevéhez fűződnek az alábbi művek?
Tanár úr kérem, Utazás a koponyám körül
4. Milyen kapcsolatban állnak az alábbi személyek József Attilával?
Horger Anta Pőcze Borbála Juhász Gyula
Vágó Márta Kozmutza Flóra Németh Andor
5. Beszéljetek József Attilának az édesanyjához fűződő viszonyáról a Mama című költe−
mény alapján!
6. Két vers keveredett össze. Rakjátok rendbe a részleteket, majd írjatok le mindent,
amit a költeményekről tudtok! Dolgozzatok a füzetben!
Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már,
elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik,
Alszik a tábor, látod−e drága, suhognak az álmok,
buggyan a lé, a csatorna felé fodorul, csereg, árad.
Illan a könnyü derű, belereszket az égi magasság
horkan a felriadó, megfordul a szűk helyen és már
s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra.
ujra elalszik s fénylik az arca. Csak én ülök ébren,
Látod, mennyire, félve−ocsúdva szeretlek, Flóra!
E csevegő szép olvadozásban a gyászt a szivemről,
mint sebről a kötést, te leoldtad – ujra bizsergek.
Szól örökös neved árja, törékeny báju verőfény,
féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod
íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert
nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.
és beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem.
7. Foglaljátok össze röviden József Attila költői hitvallását!
8. Fejtsétek ki, hogy hogyan jelenik meg az idill Radnóti Miklós költészetében!
9. Jellemezzétek Radnóti Miklós szerelmi költészetét a Levél a hitveshez című költe−
mény alapján!

141
A TANKÖNYVBEN ELO´´FORDULÓ HELYSÉGNEVEK SZÓTÁRA:
Besztercebánya – Banská Bystrica
Duna – Dunaj
Léva – Levice
Lőcse – Levoča
Morva – Morava
Podolin – Podolinec
Pozsony – Bratislava
Rimaszombat – Rimavská Sobota
Selmecbánya – Banská Štiavnica
Svedlér – Švedlár
Szakolca – Skalica
Szklabonya – Sklabiná
Szlovákia – Slovensko
Turócszentmárton – Martin
Zsolna – Žilina
TARTALOM
ÉV ELEJI ISMÉTLÉS /3
REALIZMUS AZ IRODALOMBAN /6
MIKSZÁTH KÁLMÁN /7
A bágyi csoda /9
A néhai bárány /13
Beszterce ostroma /17
Szent Péter esernyője /22
MŰVÉSZETI IRÁNYZATOK ÉS AZ IRODALOM HELYZETE
A XIX. SZÁZAD VÉGÉN ÉS A XX. SZÁZAD ELEJÉN /28
Paul Verlaine: Érzelmes séta /31
Arthur Rimbaud: A magánhangzók szonettje /34
A NYUGAT KORSZAKA /38
ADY ENDRE /40
Góg és Magóg fia vagyok én /44
A magyar Ugaron /46
A föl−földobott kő /47
Páris, az én Bakonyom /49
Nekünk Mohács kell /50
Lédával a bálban /51
Őrizem a szemed /53
Hiszek hitetlenül Istenben /54
Fölszállot a páva /56
MÓRICZ ZSIGMOND /58
Tragédia /60
Pillangó /65
Megbokrosodott ló /67
JUHÁSZ GYULA /70
Milyen volt... /71
Anna örök /72
Magyar táj, magyar ecsettel /73
Egy hangszer voltam... /74
BABITS MIHÁLY /76
Messze... messze... /77
Új leoninusok /79
Szerelmes vers /81
Jónás könyve /81
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ /88
Üllői úti fák /89
Mostan színes tintákról álmodom /90
Akarsz−e játszani? /92
Pacsirta /93
Nyelv és lélek /97
TÓTH ÁRPÁD /98
A tavaszi sugár /99
Esti sugárkoszorú /101
Lélektől lélekig /102
KRÚDY GYULA /105
Régi magyar író ebédje /106
Missis Kittie és fekete bőrű komornája /108
KARINTHY FRIGYES /112
Találkozás egy fiatalemberrel /113
A rossz tanuló felel /117
JÓZSEF ATTILA /120
Curriculum vitae /120
Tiszta szívvel /121
Születésnapomra /123
Mikor az uccán átment a kedves /124
Óda /126
Flóra. 1. Hexaméterek /127
2. Rejtelmek /128
Mama /128
Ars poetica /130
RADNÓTI MIKLÓS /132
Ikrek hava (Napló a gyerekkorról) /133
Nem tudhatom... /135
Levél a hitveshez /137
Hetedik ecloga /139
Razglednica /140