A SZÍV ÉBREDÉSE


Elmélkedések rövid történetek alapján
$QWKRQ\GH0HOOR6-
$FVHQGV]DYD(J\SHUFE|OFVHVVpJYDODPLQWD6]iUQ\DOiVV]HU] MH
KORDA KIADÓ KECSKEMÉT



Figyelmeztetés

Nagy titok, hogy bár az emberi szív arra az Igazságra vágyik, amiben tisztán megtalálja a szabadságot és az
|U|PHWPpJLVDJ\ O|OHWpVIpOHOHPD]HPEHUHNHOV UHDNFLyMDHUUHD],JD]ViJUD(]pUWD]WiQD]HPEHULVpJQDJ\
lelki tanítói, mint pl. Buddha és Jézus, olyan eszközhöz folyamodtak, amivel "kijátszották" hallgatóik
HOOHQiOOiViW(]D]HV]N|]SHGLJDW|UWpQHW7XGWiNKRJ\DOHJHOE Y|O EEV]DYDNtJ\KDQJ]DQDN9ROWHJ\V]HU
egy, hol nem volt..." Tudták, hogy az igazságot visszautasítjuk, de képtelenek vagyunk ellenállni egy rövid kis
történetnek, mesének. Vyasa, a0DKiEKiUDWDV]HU] MHPRQGMDKDILJ\HOPHVHQPHJKDOOJDWV]HJ\W|UWpQHWHW
biztosan nem maradsz a régi. Mert a történet befurakodik a szívedbe, s ledönt minden akadályt, amely gátolt az
LVWHQLKH]YH]HW ~WRQ+DFVDNIHOGOpVYpJHWWROYDVRGLVHN|Q\YW|UWéneteit, nincs rá garancia, hogy egy kis
HOEHV]pOpViWQHMXVVRQYpG ViQFDLGRQ2WWUREEDQDKRODOHJNHYpVEpV]iPtWDV]UieQILJ\HOPH]WHWWHOHN

+DHOpJJpYDNPHU YDJ\DKKR]KRJ\DPHJYLOiJRVRGiVWNHUHVGDN|YHWNH] NHWDMiQORP

$+RUGR]]PDJDGEDQHJ\W|UWpQHWHWKRJ\UipU SLOODQDWDLGEDQHOJRQGRONRGKDVVUDMWD(]OHKHW YpWHV]LKRJ\D
WXGDWDODWWLGUDKDVVRQpVIHOIHGMHUHMWHWWpUWHOPpW0HJIRJV]OHS GQLKRJ\PLO\HQYiUDWODQXODOHJV]NVpJHVHEE
pillanatban világít meg egy helyzetet, s hoz el számoGUDIHOLVPHUpVWEHOV J\yJ\XOiVW5ipEUHGV]PDMGKRJ\KD
megadod magad ezeknek a történeteknek, akkor a Megvilágosodásnak azon a kurzusán veszel részt, amelyhez
nincs szükség más gurura, mint saját magad.

B) Mindegyik történet az igazság megnyilatkozásaVD],JD]ViJKDQDJ\EHW YHOtUMiNUyODGV]yO+RJ\
PLQGHUU OPHJEL]RQ\RVRGMPLQGHQDONDORPPDODPLNRUHOROYDVROHJ\W|UWpQHWHWFpOWXGDWRVDQNXWDVGKRJ\
ezáltal egyre jobban megértsd önmagadat. Olvasd úgy, mint egy orvosi könyvet, szembesülj a betegség
tüneteivel önmagadban. Tehát ne úgy olvasd, mint egy pszichológiai könyvet, melyet lapozgatva azon töprengsz,
hogy barátaid melyik típusba tartoznak. Ha nem tudsz ellenállni a kísértésnek, hogy másokról fedezz fel valamit,
a történetek téged károsítanaNPHJ

Naszreddín mullah oly szenvedélyesen szerette az igazságot, hogy még távoli vidékekre is elutazott a Korán
tudósainak felkeresése végett. Még attól sem riadt vissza, hogy a bazárban hitetlenekkel vitatkozzon hitének
igazságairól.
A felesége azonban egy nap szemére hányta, hogy mennyire méltánytalanul bánik vele. Eközben ébredt rá, hogy
férjét egyáltalán nem érdekelte az a fajta Igazság.
Természetesen csak az a fajta számít. Földünk valóban egész másmilyen lenne, ha a tudósok és ideológusok,
akár vallásosak, akár nem, ugyanolyan szenvedéllyel viseltetnének az önismeret iránt, mint amit a dogmák és
elméletek iránt tanúsítanak.

A szív világossága

1DJ\V]HU SUpGLNiFLyPRQGWDDQ V]|YHWVpJWDJMDPLN|]EHQDSUpGLNiWRUNH]pWV]RURQJDWWD
$PLWFVDNPRQGRWWD]PLQGUiLOOHWWHUUHYDJ\DUUDD]LVPHU V|PUH
/iWRG"

Utasítás

Legjobb, ha a történeteket abban a sorrendben olvassuk, ahogy a könyvben YDQQDN&VDNHJ\HWYDJ\NHWW W
ROYDVVHOHJ\V]HUUHKDW|EEHWLVYiUV]HWW ODN|Q\YW OPLQWFVXSiQV]yUDNR]iVW

Meg jegyzés

E könyv történetei több országból, kultúrából és vallásból származnak. Az egész emberiség lelki örökségéhez 
pVQpSV]HU KXPRrához WDUWR]QDN
$N|Q\YV]HU] MHFVXSiQDQQ\LWWHWWKRJ\VDMiWRVFpOMDV]HULQWIHOI ]WH NHW$] PXQNiMDDV]|YpVpV
NHOPHIHVWpVYROW$SDPXWpUWpVDFpUQipUWQHPYiOODOIHOHO VVpJHW

LELKISÉG


0LYHODOHONLpOHWWHUPpV]HWHRO\DQDPLO\HQ

(J\ ember egy magas toronyhoz érkezett. Belépve teljes sötétség fogadta. Ahogy körbetapogatódzott,
EHOHERWORWWHJ\FVLJDOpSFV EH0LQWKRJ\NtYiQFVLYROWUiYDMRQKRYiYH]HWDOpSFV HONH]GHWWIHOIHOpOpSNHGQL
de közben egyre nagyobb nyugtalanság támadt a szívében. Visszanézett hát, és elrémülve látta, hogy azok a
OpSFV NDPHO\HNHWPiUPDJDP|J|WWKDJ\RWWNLKXOORWWDNpVHOW QWHN(O WWHDI|OIHOpNDQ\DURGyFVLJDOpSFV 
PHO\U OIRJDOPDVHPYROWKRJ\KRYiYH]HWP|J|WWHSHGLJD]iVtWyyULiVLIHNHWHUHVVpJ
♣

H]pUWULWNDD]LJD]LNHUHV 

A király sorba látogatta a nagy ZenPHVWHU/LQ&VLNRORVWRUDLWpVLJHQPHJOHS G|WWDPLNRUPHJKDOORWWDKRJ\
több mint tízezer szerzetes él ott. Meg akarta tudni a szerzetesek pontos számát, ezé tán megkérdezte:
 Hány tanítványod van? Lin Csi azt válaszolta:
 Legföljebb négy vagy öt.
♣

GHVRNDV]pOKiPRV

$QiV]~WRQD]LIM~SiUPiUpSSHQiJ\EDDNDUIHNGQLDV]iOORGiEDQDPLNRUHJ\iODUFRVEHW|U W|UWV]REiMXNED
Krétával kört rajzolt a padlóra odaintette a férfit, majd azt mondta neki:
 Állj ide a körbe! Ha kilépsz onnan, keresztüllövöm a fejedet.
0LN|]EHQDIpUIL~J\iOOWRWWPLQWKDNDUyWQ\HOWYROQDDEHW|U PLQGHQW|VV]HV]HGHWWDPLFNH]HJ\pEHNHUOW
és bedobálta egy zsákba. Már éppen távozni készült, amikor jobban szemügyre vette a csinos menyasszonyt,
DNLQFVDNHJ\HSHG YROW0DJiKR]LQWHWWHEHNDSFVROWDDUiGLyWWiQFROQLNH]GHWWYHOHPHJ|OHOWHPHJFVyNROWD
PHJLVHU V]DNROWDYROQDKDDQ K VLHVHQHOQHPO|NWHYROQDPDJiWyO
0LNRUD]WiQDEHW|U YpJUHWiYR]RWWDQ RGDIRUGXOWDIpUMpKH]pVUiNLiOWRWW
 Micsoda pipogya alak vagy te, hogy csak álltál a körben, és semmit sem tettél, miközben engem majdnem
PHJHU V]DNROWD]DJD]HPEHU"
 Nem igaz, hogy nem csináltam semmit sem WLOWDNRzott a férfi.
 Ugyan mit csináltál?
'DFROWDPYHOH0LQGHQHJ\HVDONDORPPDOPLNRUKiWDWIRUGtWRWWQHNHPNLGXJWDPDOiEDPDN|UE O
♣

&VDNDUUDDYHV]pO\UHYDJ\XQNIHONpV]OYHDPLWEL]WRQViJRVWiYROViJEyOV]HPOpOKHWQN

Harmincévi tévénézés után a férfi azt mondta a feleségének:
 Csináljunk ma este valami izgalmasat!
Az asszonynak azonnal a városban töltött éjszakák jutottak az eszébe.
1DJ\V]HU PRQGRWWD'HPLW"
 Cseréljünk széket!
♣

Egy vadnyugati kisvárosban már ötven éve ugyanabban a házban élt egy öreg ember. Egyik nap, mindenki
legnagyobb meglepetésére, átköltözött a szomszédos házba. Megrohanták a helyi újságok riporterei, és tudni
akarták, hogy vajon miért költözött el.
$]WKLV]HPNLW|UWEHO HPDFVDYDUJy|V]W|Q válaszolta önelégült mosollyal.

+DOORWWiOHDUUyOD]HPEHUU ODNL.ROXPEXV].ULVWyIIDOHJ\WWXWD]RWWD]ÒMYLOiJEDpVHJpV]LG DODWWD]RQ
L]JXOWKRJ\QHPpUQHNYLVV]DLG EHQDIDOXMiEDpVN|]EHQYDODNLPiVOpSDKHO\L|UHJV]DEyKHO\pEH"
+RJ\VLNHUHVHNOHJ\QNDOHONLpOHWQHNQHYH]HWWNDODQGEDQDUUDNHOO|VV]SRQWRVtWDQXQNKRJ\PLQpOWHOMHVHEE
pOHWHWpOMQN$OHJW|EEHPEHUPHJHOpJV]LNVHPPLVpJHNNHOPLQWSpOGiXOJD]GDJViJJDOKtUQpYYHONpQ\HOHPPHO
pVHPEHULWiUVDViJJDO
(J\HPEHUDQQ\LUDUDMRQJRWWDKtUQpYpUWKRJ\PpJIHOLVDNDV]WRWWDYROQDPDJiWKDH]]HOD]~MViJRNFtPODSMiUD
NHUO9DQHYDODPLNO|QEVpJYDOyMiEDQN|]WHpVDOHJW|EE]OHWHPEHUYDJ\SROLWLNXVN|]W"0DJXQNUyOQHPLV
EHV]pOYHDNLND]LO\HQIDMWDKtUHNUHN|]OHPpQ\HNUHV]LQWpQQDJ\V~O\WKHO\H]QN
♣

PHUWDOHJOpQ\HJHVHEEKLiQ\]LN

Egy régi indiai mese szerint a kisegér, a macskától való félelme miatt, állandó szorongásban élt. Egyszer egy
varázsló megszánta, és macskává változtatta. De akkor meg a kutyától félt. Ezért aztán a varázsló kutyává
változtatta(WW NH]GYHPHJDSiUGXFWyONH]GHWWHOIpOQL$YDUi]VOyHNNRUSiUGXFFiYiOWR]WDWWD(UUHPHJD
vadásztól reszketett. Itt aztán a varázsló feladta. Visszaváltoztatta kisegérré, mondván:
 Bármit is tennék, úgysem segítene rajtad, hisz a szíved egérszív.
♣

(J\SDSDPLNRUEHPHQWDNRFVPiEDLJHQIHOGK|G|WWDPLpUWRO\VRNKtYpWRWWWDOiOWDgVV]HJ\ MW|WWHpV
iWWHUHOWH NHWDWHPSORPED2WWD]WiQQQHSpO\HVHQtJ\V]yOW
 Akik a mennyországba akarnak jutni, álljanak ide balra!
Mindenki odalépett, egy embert kivéve, aki konokul a helyén maradt. A pap dühösen ránézett, és azt kérdezte:
 Te nem akarsz a mennyországba jutni? 
1HPPRQGWDD]
 Azt akarod mondani, hogy itt akarsz állni, és nem akarsz a mennyországba jutni, amikor meghalsz?
'HKRJ\QHPDPikor meghalok, én is oda akarok jutni. De azt hittem, hogy ti már most indultok.

.pV]HNYDJ\XQNPHJWHQQLD]HJpV]XWDWGHFVDSDNNRUKDDIpNMHLQNQHPP N|GQHN
♣

Ryonen, a buddhista apáca, 1779ben született. A híres japán harcos, Shingen, volt a nagyapja. Úgy tartották,
KRJ\D]HJpV]RUV]iJEDQ D]HJ\LNOHJV]HEEQ UiDGiVXOPpJWHKHWVpJHVN|OW LV(]pUWPiUWL]HQKpWpYHV
NRUiEDQDNLUiO\LXGYDUEDNHUOWDKROPpO\WLV]WHOHWpEUHGWEHQQHDFViV]iUQ LUiQW$FViV]iUQ D]RQEDQKLUWHOHQ
meghalt, és ez Ryonent igen megrendítette: teljesen tudatára ébredt a dolgok múlandóságának. Ez YROWD]D
pillanat, amikor elhatározta, hogy a Zent fogja tanulmányozni.
$FVDOiGMDD]RQEDQKDOODQLVHPDNDUWHUU O9DOyViJJDOEHOHNpQ\V]HUtWHWWpNHJ\Ki]DVViJEDGHDQQ\LWD]pUW
PpJLVVLNHUOWHOpUQLHKRJ\FVDOiGMDpVOHHQG IpUMHPHJtJpUWHPLXWiQV]l három gyermeket, elmehet apácának.
Ez meg is történt huszonöt éves korában. Akkor aztán semmi a világon  még férje könyörgése sem 
tántoríthatta el szándékától. Leborotválta a fejét, felvette a Ryonen nevet, ami annyit jelent, hogy "világosan
érteni", és elindult.
Edo városába ért, és megkérte Tetsugyu mestert, hogy fogadja fel tanítványának. Az rápillantott, és azonnal
elutasította, mert túlságosan szép volt. Ezután egy másik mesterhez, Hakuóhoz fordult. Az is ugyanazzal az
indokkal utasította el, a szépsége csak bajt okozna. Erre Ryonen tüzes vassal megégette az arcát, örökre
elcsúfítván ezzel szépségét. Amikor visszatért így Hakuóhoz, az elfogadta tanítványának. 
Ryonen ez alkalomból verset írt egy kis tükör hátuljára:

$FViV]iUQ V]ROJiOyMDNpQWW|PMpQWpJHWWHP
KRJ\LOODWRVtWVDPJ\|Q\|U UXKiLPDW
Most, csavargó koldusként,
arcomat égetem,
hogy a Zen világába léphessek.

Amikor érezte, hogy földi zarándokútjának végére ért, egy másik verset írt:

Hatvanhatszor szemlélték ezek a szemek 
D] V]J\|Q\|U VpJpW
Ne kérj többet!
&VDNILJ\HOMDIHQ\ NKDQJMiUD
szélcsendben.
♣

Volt egyszer egy koncentrációs tábor, abban élt egy fogoly, akit bár halálra ítéltek, mégsem félt. Szabad volt.
Egyszer a börtönudvar közepére álltpVJLWiUR]RWWÏULiVLW|PHJJ\ OWN|UpKRJ\KDOOJDVViNPHUWD]HQH
YDUi]ViQDNKDWiViUDPiU NVHPIpOWHN/iWYiQH]WDE|UW|QYH]HW VpJHPHJWLOWRWWDD]HPEHUQHNKRJ\
gitározzon.
'HDN|YHWNH] QDSRQPHJLQWRWWYROWGDOROWpVJLWiUR]RWWpVPHJLQWQDJ\W|PHJYHWWHN|UO$] U|NGK|VHQ
elcibálták onnan, és levágták az ujjait.
'HPiVQDSLVPpWRWWYROWpQHNHOWpVJLWiUR]RWWPiUDPHQQ\LUHYpU] XMMDLHQJHGWpN(]DONDORPPDODW|PHJPiU
pOMHQ]HWW$] U|NPHJLQWHOKXUFROWiNpV|VV]HW|UWpNDJLWiUMiW
$N|YHWNH] QDSRQDIpUILWHOMHVV]tYpE OpQHNHOW0LFVRGDGDOYROWD]0HQQ\LUHWLV]WDpVIHOHPHO $W|PHJ
YHOHHJ\WWpQHNHOWpVDPtJDGDOWDUWRWWD] V]tYNLVRO\DQWLV]WDOHWWPLQWD]pD]HPEHUpOHONNSHGLJ
W|UKHWHWOHQ$] U|NDQQ\LUDIHOGK|dtek, hogy kitépték a férfi nyelvét. Félelmetes csend ereszkedett a táborra.
Mindenki legnagyobb meglepetésére, a férfi másnap is ott volt a megszokott helyén, és táncolt valami hangtalan
]HQpUHDPLWFVDN KDOOKDWRWW.HYpVLG P~OWiQHJ\PiVNH]pWIRJYDWiQFROWPLQGHQNLDPHJJ\|W|UWYpU] NH] 
DODNNDODN|UN|]HSpQPLN|]EHQD] U|NOiEDI|OGEHJ\|NHUHG]HWWDFVRGiONR]iVWyO

.RUWiUVXQNQDN6XGKD&KDQGUDQQDNDNODVV]LNXVLQGLDLWiQFRVQDNDV]yV]RURVpUWHOPpEHQHOYiJWiND
NDUULHUMpWDPLNRUDMREEOiEiWDPSXWiOQLNHOOHWW0LXWiQP OiEDWNDSRWWYLVV]DPHQWWiQFROQLpVEiUPHQQ\LUH
KLKHWHWOHQHJ\LG XWiQLVPpWIHONHUOWDFV~FVUD$PLNRUPHJNpUGH]WpNW OHKRJ\KRJ\DQWXGWDH]WHOpUQL
HJ\V]HU HQFVDNHQQ\LWYiODV]ROW
$WiQFKR]QHPNHOOOiE
♣

A fösvény az aranyát a kertjében egy fa alá rejtette. Minden héten kiásta, és órákon át nézegette. Ám egyszer egy
tolvaj ellopta az aranyat. Amikor a fösvény legközelebb jött, hogy gyönyörködjék a kincsében, csak az üres
gödröt találta. A fösvény bánatában üvölteni kezdett, de annyira, hogy a szomszédok a kíváncsiságtól hajtva
odaszaladtak hozzá. Amikor megtudták bánata okát, egyikük megkérdezte:
 Használtad te azt az aranyat?
1HP válaszolta a fösvény , csak hetente megnéztem.
 Hát akkor PRQGWDDV]RPV]éd DPHQQ\LKDV]QRGYROWD]DUDQ\DGQp]HJHWpVpE OHJDOiEE
annyit tudsz abból is meríteni, ha hetente kijössz ide a gödröt bámulni.

1HPDSpQ]QNPHQQ\LVpJpW OIJJDJD]GDJViJXQNYDJ\DV]HJpQ\VpJQNKDQHPD]|U|PUHYDOy
NpSHVVpJQNW O$JD]GDJViJUDYDOyW|UHNYpVD]|U|PUHYDOyNpSHVVpJQpONORO\DQPLQWDPLNRUDNRSDV]HPEHU
D]pUWN]GKRJ\IpV NHWJ\ MWV|Q
♣

A riporter azon fáradozott, hogy valamilyen érdekes történetet szedjen ki egy nagyonQDJ\RQLG VHPEHUE ODNL
egy állami öregek otthonában élt.
 Nagyapó  kérdezte a fiatalember , hogy érezné magát, ha hirtelen kapna egy levelet, azzal az üzenettel, hogy
egy távoli rokona tízmillió dollárt hagyott Önre?
)LDP mondta az öreg lassan , én akkor is kilencvenöt éves lennék, nemde?
♣

(J\HVWHNpWpNV]HUNHUHVNHG pUNH]HWWN|UOEHOOHJ\LG EHQDVLYDWDJLNDUDYiQV]HUiMKR].|OFV|Q|VHQWXGWDN
egymásról. Az egyik nem tudott ellenállni a kísértésnek, ezért miközben a tevéjét málházta, "véletlenül" leejtett
egy nagy gyöngyszemet a földre. Az pontRVDQDPiVLNNHUHVNHG IHOpJXUXOWDNLWHWWHWHWWHO NHO VpJJHO
felemelte, és odanyújtotta a másiknak:
*\|Q\|U J\|QJ\XUDP0LO\HQQDJ\pVKRJ\FVLOORJ
0LO\HQNHGYHVKRJ\H]WPRQGMD válaszolta a másik.  Valójában ez kollekciómnak az egyik legkiVHEE
GDUDEMD
$]HJ\LNEHGXLQDNLDW ]PHOOHWWOYHIOWDQ~MDYROWDSiUEHV]pGQHNIHOHPHONHGHWWpVPHJKtYWDDNpWIpUILW
YDFVRUiUD$PLNRUKR]]iIRJWDND]HYpVKH]DN|YHWNH] W|UWpQHWHWPRQGWDQHNLN
9DODPLNRUEDUiWDLPpQLVpNV]HUNHUHVNHG YROWDP Egy ízben óriási szélvihar kerekedett a sivatagban. Hol
HUUHKRODUUDVRGRUWHQJHPpVDNDUDYiQRPDWPtJQHPHOV]DNtWRWWDNtVpUHWHPW O7HOMHVHQHOWpYHGWHP1DSRN
teltek el. Nagy félelem lett rajtam úrrá, amikor ráébredtem, hogy körbekörbe járok, anélküOKRJ\IRJDOPDPOHWW
volna, melyik irányba kell haladnom. Akkor már majdnem éhen haltam, ezért leszedtem minden csomagot a
WHYpPU OpVLGHJHVHQiWNXWDWWDP NHWOHJDOiEEV]i]V]RU.pS]HOKHWLWHNPHQQ\LUHPHJ|UOWHP
amikor észrevettem egy erszényt, ami aGGLJHONHUOWHILJ\HOPHPHW5HV]NHW XMMDNNDOERQWRWWDPNLDEEDQD
reményben, hogy ennivalót találok benne. Képzelhetitek a csalódottságomat, amikor csak gyöngyöket találtam
EHQQH
♣

(J\IpOHOPHWHVNLQp]pV V]~IDpUWDSDORWDNDSXMiKR]6HQNLVHPPHUWHPegállítani, miközben az a trónterembe
VLHWHWWDKRODV]HQWpOHW ,EUDKLPEHQ$GDPOW
0LWDNDUV]" kérdezte a király.
 Csak egy helyet, hogy aludhassam ebben a karavánszerájban.
 Ez nem karavánszeráj, hanem az én palotám.  
 Megkérdezhetem, hogy kipYROWH]DSDORWDHO WWHG"
$]DSiPpGH PiUKDORWW
eVHO WWHNLpYROWDSDORWD"
$QDJ\DSiPpGHPiU LVKDORWW
 És még azt mondod, hogy ez a hely, ahol az emberek tartózkodnak egy kis ideig, és aztán továbbmennek, nem
karavánszeráj?

0LQGHQNLD]LQGXOiVLFVDUQRNEDQYDQ
♣


(J\I|VYpQ\|VV]HJ\ MW|WWIpOPLOOLyGpQiUWpV|U|PPHOWHUYH]JHWWHKRJ\HJ\pYLJPLO\HQNpQ\HOHPEHQIRJ
pOQLPLHO WW~MEyOEHIHNWHWQpSpQ]pWÈPHNNRUPHJMHOHQWD+DOiO$QJ\DODKRJ\HOYHJ\HD]pOHWpW
Az ember könyörgött, és kérlelte az angyalt, felhozott ezer érvet, csakhogy élhessen még egy kicsit, de az angyal
kérlelhetetlen maradt.
 Adj még három napot, és vagyonom felét neked adom!  kérlelte az ember.
Az angyal azonban még csak oda sem hallgatott, és elkezdte hú]QLD]HPEHUW
 Csak még egy napot adj, könyörgöm, és tiéd lehet mindenem, amit oly sok fáradtsággal és izzadsággal
J\ MW|WWHP|VV]H
$]DQJ\DOD]RQEDQKDMWKDWDWODQYROW
Annyit azért mégis csak sikerült elérnie az embernek, hogy néhány pillanatot kapjon, és papírra vetKHVVHD]
alábbi üzenetet:
%iUNLYDJ\LVDNLPHJWDOiORGH]WD]]HQHWHWKDYDQDQQ\LGKRJ\PHJWXGV]EHO OHpOQLQHYHV]WHJHVGLG GHWD
YDJ\RQJ\ MWpVUHeOM$]pQIpOPLOOLyGpQiURPHJ\yUiYDOVHPWXGWDPHJKRVV]DEEtWDQLD]pOHWHPHW

$PLNRUDPLOOLRPRVRNPHJKDOQDNpVD]HPEHUHNPHJNpUGH]LNKRJ\PHQQ\LWKDJ\WDNKiWUDDYiODV]
WHUPpV]HWHVHQD]KRJ\PLQGHQNHW
'HDYiODV]D]LVOHKHWKRJ\VHPHQQ\LWPHUW NHWYHWWpNHO

♣

Buddha így tanított:
 Ez a föld az enyém, ezek pedig itt az én gyermekeim PRQGMDDEXWDDNLD]WVHPpUWLKRJ\PpJ PDJDVHP
az övé.

9DOyMiEDQVHPPLWVHPELUWRNROV]FVDN U]|OHJ\GDUDELJ6KDNpSWHOHQQDJ\WRYiEEDGQLD]RNDWDNNRUD]RN
ELUWRNROQDNWpJHG
%iUPLOHJ\HQLVDNLQFVHG~J\WDUWVGDPDUNRGEDQPLQWKDYL]HWWDUWDQiO
0HUWKDPHJV]RUtWRGHOW QLN+DNLVDMiWtWRGW|QNUHWHV]HG
7DUWVGV]DEDGRQpV|U|NUHDWLpGPDUDG
♣


Itt következik az a történet, amellyel egy mester bemutatta a tanítványainak, hogy egyetlen jelentéktelen
ragaszkodás mekkora kárt okozhat azoknak, akik lelkiekben gazdagokká váltak.
(J\IDOXVLHPEHUpSSDPDULWNDSLOODQDWRNHJ\LNpEHQORYDJROWHODKHJ\LEDUODQJEHMiUDWDHO WWDPLNRUD]
PHJQ\LWRWWDPDJiWKRJ\DNLDNDUD]YLJ\HQNLQFVHLE O$]HPEHUEHPHQWpVV]HPHD]pNV]HUHNpVGUiJDN|YHN
KHJ\HLQDNDGWPHJ$PHQQ\LWFVDNWXGRWWEHOHW|P|WWEHO ONQDJ\VHEWpEHQD]|V]YpUpQOpY Q\HUHJWiVNiED
mert az általa is ismert legenda szerint a barlang csak korlátozott ideig marad nyitva.
Az öszvért tehát teljesen megpakolta, és szerencséjének örvendezve elindult, amikor hirtelen eszébe jutott, hogy
a botját bent hagyta a barlangban. Visszafordult, és befutott a barlangba, mely éppen abban a pillanatban be is
csukódott, s az embert sosem látták többé. A falusiak még vártak rá egykét évig, aztán eladták DNLQFVHWDPLWD]
|V]YpUpQWDOiOWDNËJ\ NOHWWHNDV]HUHQFVpWOHQHPEHUV]HUHQFVpMpQHND]pOYH] L

$PLNRUDYHUpEIpV]NHWpStWD]HUG EHQFVDNHJ\HWOHQiJDWIRJODOHO$PLNRUDV]DUYDVDIRO\yQiODV]RPMiWROWMD
FVDNDQQ\LWLV]LNDPHQQ\LDJ\RPUiEDIpU
0LD]pUWJ\ MW|JHWQNPHUWUHVDV]tYQN
♣

Egy hegy lábánál élt magányosan kis kunyhójában egy öreg Zenmester, Nonokó. Egyszer éjszaka, miközben
Nonokó meditált, egy idegen tört be a kunyhóba, és kardját suhogtatva Nonokó pénzét követelte. Nonokó
meditálását folytatva így szólt az emberhez:
0LQGHQSpQ]HPRWWYDQDEEDQDFVpV]pEHQDSROFRQ9LJ\pOEHO HDQQ\LWDPHQQ\LUHV]NVpJHGYDQGH|WMHQW
KDJ\MPHJQHNHPPHUWDM|Y KpWHQNLNHOOIL]HWQHPD]DGyPDW
Az idegen kiöntötte az összes pénzt aFVpV]pE OpVYLVV]DGREWDD]|WMHQW$SROFRQWDOiOWHJ\pUWpNHVYi]iWLVD]W
is magához vette.
 Óvatosan vidd azt a vázát  szólt Nonokó , mert könnyen eltörik.
Az idegen körbenézett még egyszer az üres kunyhóban, és indulni akart.
 Nem köszönted meJILJ\HOPH]WHWWH W1RQRNy
Az ember köszönetet mondott, és elment. Másnap reggel az egész falu felbolydult. Sokan panaszkodtak, hogy
NLUDEROWiN NHW9DODNLpV]UHYHWWHKRJ\1RQRNySROFiUyOKLiQ\]LND]pUWpNHVYi]DpVPHJNpUGH]WHKRJ\ LVD
EHW|U iOdozatául esettH
 Ó, dehogy!  válaszolta Nonokó.  Egy idegennek adtam a vázát némi pénzzel együtt. Megköszönte, és azzal
elment. Eléggé kellemes alak volt, bár nem nagyon vigyázott a kardjára.
♣

Egy gazdag muszlim a mecsetbe ment egy lakoma után, aholSHUV]HGUiJDFLS LWOHNHOOHWWYHQQLHpVNLQWNHOOHWW
KDJ\QLD$]LPiGViJYpJH]WpYHODPLNRUNLM|WWDFLS LQHNFVDNK OWKHO\pWWDOiOWD
+RJ\PHQQ\LUHJRQGDWODQYROWDP mondta magában. $]]DOKRJ\LO\HQHO YLJ\i]DWODQXONLQWKDJ\WDPD
FLS NHWYDODNLWORSiVUDLQJHUHOWHP3HGLJ|U|PPHOQHNLDGKDWWDPYROQDHKHO\HWWPRVWDORSiVIHOHO VVpJHHQJHP
WHUKHO
♣

,JD]LILOR]yIXVOpYpQ6]yNUDWpV]V]HQWOPHJYROWJ\ ] GYHDUUyOKRJ\DE|OFVHPEHU|V]W|QV]HU OHJLJpQ\WHOHQ
pOHWHWpO PDJDPpJFLS WVHPKordott; de ugyanakkor a piac szelleme sokszor rabul ejtette, és kiment, hogy az
iUXNEDQJ\|Q\|UN|GMpN$PLNRUHJ\EDUiWMDD]LUiQWpUGHNO G|WWKRJ\PLpUWWHV]LH]W6]yNUDWpV]H]WYiODV]ROWD
 Azért szeretek odamenni, mert ott fedezem fel, hogy annyi minden nélkül is tökéletesen boldog vagyok.
 
$OHONLVpJQHPDQQDNDWXGiVDKRJ\PLWDNDUV]KDQHPDQQDNDPHJpUWpVHKRJ\PLUHQLQFVV]NVpJHG
♣

Sok olyan ember van, aki nagyon kevéssel is gazdaggá tenni a saját és a mások életét.
-DSiQEDQLG VHEE~ULHPEHUHNegy csoportja reg szeresen összejött, hogy megbeszéljék a híreket, és
teázgassanak. Egyik szórakozásuk az volt, hogy igen drága teafajtákat kutassanak fel, hogy azokból újabb
ínycsiklandozó keverékeket állítsanak össze.
$PLNRUDOHJLG VHEEUHNHUOWDVRUhogy megvendégelje a többieket, a legnagyobb ünnepélyességgel szolgálta
fel a teát: aranydobozból mérte ki a leveleket. Mindannyian a legnagyobb elragadtatással dicsérték teáját, és
tudni szerették volna, hogy milyen különleges kombinációból állította összHH]WDNHYHUpNHW$]LG VHPEHU
mosolyogva így szólt:
 Uraim, a tea, amit Önök oly nagy élvezettel isznak, ugyanaz a tea, amit a parasztjaim isznak a birtokomon. Az
pOHWOHJILQRPDEEGROJDLHJ\iOWDOiQQHPGUiJiNpVQHPLVQHKp] NHWPHJWDOiOQL
♣

$JXUX a folyóparton meditált, amikor egyik tanítványa tisztelete jeléül két hatalmas gyöngyöt helyezett a lába
elé. A guru kinyitotta szemét, felemelte az egyik gyöngyöt, de oly gondatlanul tartotta, hogy az kicsúszott az
ujjai közül, és belegurult a folyóba.
$PHJUpPOWWDQtWYiQ\XWiQDXJURWWVEiUNpV HVWLJNHUHVJpOWHOHlemerülve, mégsem találta meg. Végül is
fáradtan és csuromvizesen felrázta a gurut meditálásából:
 Te láttad, hogy hová esett. Kérlek, mutasd meg a helyét, hogy visszahozhassam Neked!
(UUH a guru felvette a másik gyöngyöt is, és bedobta a vízbe, mondván:
3RQWRVDQRGDHVHWW

1HSUyEiOGPHJELUWRNROQLDGROJRNDWPHUWD]OHKHWHWOHQ+DJ\HOV]DUUDKRJ\WHVHOHJ\pODGROJRNUDEMD
DNNRUWHOHV]HODWHUHPWpVXUDONRGyMD
 ♣

$PLNRU%XGGKD3UDV]DQG]VLWNLUiO\I YiURViEDpUWPDJDDNLUiO\M|WWHOp$NLUiO\XJ\DQLV%XGGKDDSMiQDNYROW
a régi barátja, és hallott a fiú lemondásáról. Ezért aztán megpróbálta Buddhát rávenni arra, hogy hagyjon fel
ezzel a vándorló koldulással, és térjen vissza apja palotájába. Azt gondol ugyanis, hogy ezzel nagy szolgálatot
tesz öreg barátjának.
Buddha Praszandzsit szemébe nézett, és csak ennyit kérdezett:
9iODV]ROMQHNHP V]LQWpQ0LQGHQPXODWViJiYDOHJ\HWHPEHQKR]RWWe a királyságod akár csak egyetlen nap
EROGogságot is Neked?
Praszandzsit lesütötte a szemét, és csak hallgatott.

1LQFVDQQiOQDJ\REEEROGRJViJPLQWDPLNRUQLQFVRNXQNDV]RPRU~ViJUDpVQLQFVDQQiOQDJ\REEJD]GDJViJ
PLQWDPHJOpY NNHOYDOyPHJHOpJHGHWWVpJ
♣

Egy majom és egy hiéna bandukolt azHUG QNHUHV]WO$KLpQDtJ\V]yOW
 Fogalmam sincs, hogy miért, de amikor azokhoz a bokrokhoz érek, minden egyes alkalommal egy oroszlán
ugrik rám.
 Na, most én is veled megyek PRQGWDDPDMRP, és segítségedre leszek.
Úgy is lett. Amikor a bokorhoz értek, az oroszlán ráugrott a hiénára, és már majdnem szétmarcangolta. A majom
pedig mindezt egy magas fa biztonságából nézte, ahová abban a pillanatban rohant fel, amikor az oroszlán
HO XJURWW
 Miért nem jöttél a segítségemre?  jajgatott a hiéna.
 Úgy nevettél, hogy azt hittem, te vagy a helyzet ura  válaszolta a majom.
♣

1DJDUMXQDDKtUHVEXGGKLVWDV]HQWFVDNHJ\HWOHQiJ\pNN|W WKRUGRWWpVPHJOHKHW VHQKR]]iQHPLOO PyGRQ
arany csészével koldult, amit még tanítványától, a királytól kapott.
(J\LNpMMHOPiUpSSHQOHIHNYpVKH]NpV]O GHJ\UpJLNRORVWRUURPMDLN|]|WWDPLNRUpV]UHYHWWHJ\WROYDMWD]
oszlopok mögött bujkálni.
,WWYDQYLGGHOH]WQL emelte fel Nagarjuna az aranycsészét.  Így legalább nem fogsz zavarni, ha már
HODOXGWDP
$WROYDMPRKyQPHJUDJDGWDDFVpV]pWpVPiULVW QWGHFVDND]pUWKRJ\PiVQDSUHJJHODFVpV]pYHOpVHJ\
kéréssel térjen vissza. Azt mondta:
 Amikor tegnap este olyan könnyedén odaadtad ezt a csészét, megéreztem, hogy milyen szegény vagyok. Taníts
meg, kérlek, DUUDKRJ\KRJ\DQDVDMiWtWKDWQiPHOD]WDJD]GDJViJRWDPHO\NpSHVWHV]HUUHDQDJ\V]HU OHONL
függetlenségre!

6HQNLVHPYHKHWLHOW OHGD]WDPLWVRKDVHPVDMiWtWRWWiONLPDJDGQDN
♣

-XQDLGQDNHJ\]DFVNyDUDQ\DWKR]RWWHJ\LNN|YHW MH
 Van még több araQ\DGLV" kérdezte Junaid.  Igen, még rengeteg.
 És ragaszkodsz hozzájuk? ,JHQ
 Akkor tartsd meg ezt is, mert neked nagyobb szükséged van rá, mint nekem. Látod, mivel nekem semmim
sincs, és semmire sem vágyom, sokkal gazdagabb vagyok, mint te.

$PHJYLOiJRVXOWV]tYHRO\DQPLQWHJ\W N|UVHPPLWVHPUDJDGPHJpVVHPPLWVHPXWDVtWYLVV]D.DSGHQHP
WDUWPHJVHPPLWVHP
♣

(J\NYpNHUDKi]DPHOOHWWLUHVWHUOHWHQWiEOiWiOOtWRWWIHODN|YHWNH] IHOLUDWWDO(=7$)g/'(7$11$.
$'20$.,7(/-(6(10(GELÉGEDETT."
Egy gazdag farmer hajtott el arra, megállt, hogy elolvassa a táblát, és így szólt magában:
+DNYpNHUEDUiWXQNLO\HQN|QQ\HQPHJYiOLNDI|OGMpW OMREEOHV]KDpQMHOHQWNH]HPpUWHPpJPLHO WWYDODNL
más elvenné. Gazdag vagyok, mindenem megvan, amire szükségem van, így hát megfelelek a feltételének.
Azzal be is kopogott az ajtón, és elmondta, hogy miért jött.
 Aztán te tényleg elégedett vagy?  kérdezte a kvéker.
 Tényleg az vagyok. Megvan mindenem, amire csak szükségem van.
(PEHU kérdezte a kvéker , ha valóban elégedett vagy, akkor mi szükséged van még erre a földre is?

$PtJPiVRNJD]GDJViJpUWNV]N|GQHNDPHJYLOiJRVRGRWWDNHOpJHGHWWHNOpYpQD]]DODPLMNYDQNV]N|GpV
QpONOELUWRNROMiND]W(OpJHGHWWHNOpYpQDNHYpVVHORO\DQJD]GDJRNPLQWDNLUiO\RN$NLUiO\SHGLJ
NROGXVV]HJpQ\KDNLUiO\ViJDVHPHOpJQHNL
♣

Epirusz királyát, Pürroszt megkérdezte barátja, Küneasz:
 Uram, ha meghódítottuk Rómát, mit csinálunk azután? Pürrosz ezt válaszolta:
 Szicília ott vaQDODWWDN|QQ\ OHV]HOIRJODOQL
 És ha már Szicíliát is elfoglaltuk, mit csinálunk utána?
 Akkor átmegyünk Afrikába, és kifosztjuk Karthágót.
 És Karthágó után, uram?  Görögország kerül sorra.
 És, ha szabad kérdeznem, mi haszna lesz mindennek a hódításnak?
 Akkor aztán  válaszolta Pürrosz  leülhetünk, és élvezhetjük az életet.
 Nem tehetnénk ezt már most?  kérdezte Küneasz.
A szegények azt gondolják, hogy boldogok lesznek, ha meggazdagodnak. A gazdagok azt gondolják, hogy
EROGRJRNOHV]QHNKDPHJV]DEDGXOQDNDJ\RPRUIHNpO\NW O
♣

$IpUMpVIHOHVpJPHJOiWRJDWWiND]RUV]iJPiVLNUpV]pEHQODNyEDUiWDLNDWDNLNHOYLWWpN NHWDOyYHUVHQ\UH
$QQ\LUDOHQ\ J|]WH NHWDN|UEHkörbe vágtázó lovak látványa, hogy egész este fogadásokat kötöttek, és végül
már csak két dollárjuk maradt.
0iVQDSDIpUMUiYHWWHDIHOHVpJpWKRJ\HJ\HGOPHKHVVHQNLDSiO\iUD$]HOV IXWDPRQYROWHJ\Oy|WYHQD]
HJ\KH]Q\HUpVLHVpOO\HO5iIRJDGRWWpVQ\HUW$N|YHWNH] IXWDPRQD]|VV]HVSpQ]pWUiWHWWHHJ\PiVLN
esélytelenre, és megint nyert. Így ment ez egész este, míg végül már ötvenhét ezer dollárja volt.
ÒWEDQKD]DIHOpHOKDODGWHJ\MiWpNEDUODQJPHOOHWW8J\DQD]DEHOV KDQJDPHO\YDOyV]tQ OHJHJpV]HVWHYH]HWWHD
lóversenyen is, megszólalt:
 Állj meg itt, és menj be! Úg\LVWHWWEHPHQWpVHJ\UXOHWWDV]WDOHO WWWDOiOWDPDJiW$KDQJD]WPRQGWD
 Játszd meg a tizenhármas számot!
A férfi rátette mind az ötvenhét ezer dollárját Megpörgették a kereket. A tizennégyes nyert.
Így aztán a férfi hazaballagott egy fillér nélkül$IHOHVpJHPiUD]HUNpO\U OPHJNpUGH]WHKRJ\PLW|UWpQW$IpUIL
megrántotta a vállát, és csak annyit mondott:
 Elvesztettem a két dollárt.
+DMREEDQEHOHJRQGROXQNVRVHPYHV]tWQNDQQiOW|EEHWEiUPHQQ\LWLVYHV]tWQN
♣

Buddhát szemmel láthatólag egyáltalán nem zavarták alkalmi látogatójának sértegetései. Amikor a tanítványai
NpV EEPHJNpUGH]WpNKRJ\PLYROWQ\XJDOPiQDNDWLWNDtJ\YiODV]ROW
 Képzeljétek el, hogy mi történne, ha valaki adományt helyezne elétek, és ti nem vennétek fel. Vagy ha valaNL
levelet küldene nektek, és nem bontanátok fel; ugye, akkor a levél tartalmának semmi hatása sem lenne rátok.
Cselekedjetek így, ha valaki bánt titeket, és nem veszítitek el higgadtságotokat.

$]D]LJD]LPpOWyViJDPHO\QHPFV|NNHQPiVRNWLV]WHOHWOHQVpJHPLDWW$1LDJDUDYt]HVpVQDJ\ViJDVHPFV|NNHQ
DWWyOKRJ\EHOHN|SV]
♣

A siketnémák intézetének két lakója perlekedett egymással. Amikor az egyik ápoló odament, hogy rendet tegyen
közöttük, azt látta, hogy az egyik háttal áll a másiknak, és rázkódik aQHYHWpVW O
 Mi olyan vicces? És miért néz a másik rád olyan mérgesen?  kérdezte az ápoló, természetesen az ujjaival
MHOHOYH
 Azért  válaszolta a néma, szintén az ujjaival , mert ez káromkodni akar, de én nem nézek rá.

♣

Egyszer a baszrai Hasszán a folyóparton megpillantotta a szépséges Rabi'a al Adawiyát. Ekkor Hasszán az
LPDV] Q\HJpWUiWHUtWHWWHDIRO\yUDUiOpSHWWpVtJ\V]yOW Rabi'a, gyere, imádkozzunk együtt!
'H D]WYiODV]ROWD
+DVV]iQPLpUWYLVHONHGV]~J\PLQWDED]iULNHUHVNHG N netán gyenge vagy?
$]]DODQ IHOGREWDLPDV] Q\HJpWDOHYHJ EHIHOUHSOWUipVD]WPRQGWD
 Gyere ide fel, Hasszán, hogy az emberek lássanak bennünket!
De ezt már Hasszán nem tudta megtenni. Rabi' a, hogy megvigasztalja a férfit, így szólt:
 Látod, Hasszán, egy hal meg tudja tenni, amit te tettél, és egy légy is meg tudja tenni, amit én tettem. Az igazi
feladat túl van ezeken, és nekünk azzal kell foglalatoskodnunk.
♣

Egy nap Buddhát halálosan megfenyegette Angulimal, a bandita.
 Akkor légy olyan kedves, és teljesítsd utolsó kívánságomat  kérte Buddha.  Vágd le azt az ágat.
A bandita kardjának egyetlen suhintásával levágta, majd azt kérdezte:
 És most?
7HGGYLVV]D kérte Buddha. A bandita felnevetett:
 Ha azt hiszed, hogy ezt bárki is meg tudná tenni, hát bolond vagy.
(OOHQNH] OHJ7HYDJ\DERORQGDPLpUWD]WKLV]HGKRJ\KDWDOPDVYDJ\PHUWVHEHVtWHQLpVURPEROQLWXGV]
Pedig az gyerekjáték. Aki igazán hatalmas, teremtésre és gyógyításra is képes.

$GK|QJ NRVNpSHVHJ\IDODWLVOHG|QWHQLGHPpJHJ\UpVWVHPWXGKHO\UHKR]QL
♣


$]HOPHJ\yJ\LQWp]HWEHQD]HJ\LNOiWRJDWyPHJSLOODQWRWWHJ\iSROWDWDPLQWD]HO UHhátra dülöngélt egy székben,
miközben gügyögve, gyengéden és megelégedve ismételgette: "Lulu, Lulu ...".
0LEDMDHQQHND]HPEHUQHN" kérdezte a doktort.
/XOX$]DQ IDNpSQpOKDJ\WD W hangzott az orvos válasza.
Ahogy tovább haladtak, elérkeztek a gumiszobába, amelynek a lakója állandóan a falba verte a fejét, és közben
azt dünnyögte: "Lulu, Lulu ..."
(QQHNLV/XOXDSURElémája?  kérdezte a látogató.
,JHQ válaszolta a doktor ; Lulu végül is ehhez a férfihez ment feleségül.

.pWIpOHFVDSiVYDQD]pOHWEHQKDQHPNDSMXNPHJDPLKH]UDJDV]NRGXQNpVKDPHJNDSMXNDPLKH]
UDJDV]NRGXQN
♣


$ILDWDOYiOODODWYH]HW IHOKtYWa külföldi ügynöküket, és röviden így szólt hozzá:
 Azért hívom, hogy utasításokat adjak. Ez a hívás három percig fog tartani. Én fogok beszélni, és kérem, hogy
QHV]DNtWVRQIpOEH+DEiUPLO\HQPHJMHJ\]pVHYDJ\NpUGpVHYROQDNOGMHHOD]RNDWNpV EE
$]]al aztán bele is fogott mondandójába. Olyan gyorsan beszélt, hogy valamivel hamarébb fejezte be a
tervezettnél.
 Még van húsz másodpercünk MHJ\H]WHPHJDYRQDOYpJpQOpY PiVLNHPEHUQHN9DQYDODPL
mondanivalója?
,JHQ hangzott a válasz. 2O\DQJ\RUVDQEHV]pOWKRJ\HJ\HWOHQV]yWVHPpUWHWWHPD]HJpV]E O

$OHJMREEPyGMDDQQDNKRJ\U|YLGHEEXWDWWHJ\pOPHJKRVV]DEELG DODWWKDJ\RUVDEEDQPpJ\
♣


Egy fiatalember jött a mesterhez, és azt kérdezte:  .|UOEHOOPHQQ\LLG NHOODKKR]KRJ\HOQ\HUMHPD
megvilágosodást?
 Tíz év  mondta a mester. A fiatalember meghökkent.
2O\DQVRN" kérdezte hitetlenkedve. Mire a mester:
 Nem, tévedtem. Neked húsz év is kell.
 Miért dupláztad meg az éveket?  kérdezte a fiatalember.
+DMREEDQEHOHJRQGRORNDWHHVHWHGEHQPHJOHV]D]KDUPLQFLVPRQGWDDPHVWHU

(J\HVHNVRVHPWDQXOQDNPHJVHPPLWVHPPHUWW~OKDPDUIHOIRJMiNDGROJRNDW$E|OFVHVVpJYDOyMiEDQQHP
YDODPLO\HQiOORPiVDKRYiPHJpUNH]HOKDQHPD]DKRJ\DQXWD]RO+DW~OJ\RUVDQXWD]ROQHPOiWRGDWiMDW
7DOiQDOHJMREEPyGMDDQQDNKRJ\PiVIHOpPHQMKDQDJ\RQSRQWRVDQWXGRGKRJ\KRYiDNDUV]MXWQL1LQFV
PLQGHQNLHOYHV]YHDNLFVDNiOOGRJiO
♣


(J\DPHULNDLSUpGLNiWRU3HNLQJEHQPHJNpUGH]WHHJ\pWWHUHPSLQFpUpW KRJ\PLWMHOHQWDNtQDLDNV]iPiUDD
YDOOiV$]NLYH]HWWH WD]HUNpO\UHPHJNpUGH]WH
 Mit lát itt, uram?
(J\XWFiWpVKi]DNDWMiUNiOyHPEHUHNHWPHJN|]OHNHG EXV]RNDWWD[LNDW
 És még mit?  Fákat.
 És még?  Fúj a szél.
A kínai kinyújtotta a karját, és felkiáltott:  Ez a vallás, uram!

ÒJ\NHUHVHOPLQWD]D]HPEHUDNWQ\LWRWWV]HPPHONHUHVWHDIpQ\WDPHO\DQQ\LUDYLOiJRVKRJ\QHKp]
PHJSLOODQWDQL
♣


Tanítvány: Mi a Tao? 0HVWHU$0LQGHQ
Tanítvány: Hogyan nyerhetem el?
Mester: Ha megpróbálod elnyerni, nem fog sikerülni.

6HQNLVHPWXGWHUPpV]HWHVOHQQLKDPHJSUyEiOWHUPpV]HWHVOHQQL9DJ\KDD]RQHU ON|GLNKRJ\QHSUyEiONR]]RQ
♣


(J\ LG V NtQDL DVV]RQ\ W|EE PLQW K~V] pYHQ NHUHV]WO WiPRJDWRWW HJ\ V]HU]HWHVW .LV NXQ\KyW pStWHWW QHNL pV
ellátta élelemmel, miközben az minden idejét a meditálásnak szentelte.
Az asszony végül is kíváncsi lett, hogy mennyire haladt a szerzetes. Elhatározta, hogy próbára teszi egy
IRUUyYpU OiQ\VHJtWVpJpYHO
 Menj be a kunyhóba  mondta a lánynak  pV |OHOG PHJ $]WiQ NpUGH]G PHJ W OH 1D PLW IRJXQN PRVW
csinálni?"
A lány be is ment éjjel a szerzeteshez, aki akkor is meditált. A lány nem tétovázott, elkezdte simogatni, és
megkérdezte:
 Mit fogunk most csinálni?
$ V]HU]HWHV pNWHOHQ GKEH JXUXOW HWW O D V]HPWHOHQVpJW O )HONDSRWW HJ\ V|SU W pV D]]DO NHUJHWWH HO D OiQ\W D
kunyhóból. Amikor a lány visszatért az öregasszonyhoz, és elmondta neki, hogy mi történt az mérges lett.
 Húsz éven keresztül etettem azt a fickót!  kiáltotta.  Semmi megértést sem tanúsított vágyaid irányában, és
DUra sem volt hajlandó, hogy helyes útra tereljen. A szenvedélyén természetesen uralkodnia kell, de ennyi
imádságban eltöltött év után legalább egy kis együttérzést kifejleszthetett volna.
♣


$KtY OHWpUGHOWKRJ\IHOYHJ\pNDWDQtWYiQ\RN N|]p$JXUXDIlébe súgta a titkos mantrát, és figyelmeztette,
hogy azt senkinek se árulja el.
 Mi fog történni, ha mégis megteszem? NpUGH]WHDKtY 
 $NLQHN HOiUXORG D PDQWUiW D] PHJV]DEDGXO D WXGDWODQViJ pV V]HQYHGpV N|WHOpNpW O GH WpJHG NL]iUXQN D
tanítványok soraiból, és elkárhozol  válaszolta a guru.
$ KLY  DEEDQ D SLOODQDWEDQ IHOXJURWW HOV]DODGW D SLDFUD QDJ\ W|PHJHW J\ MW|WW PDJD N|Up pV PLQGHQNL IOH
hallatára elismételte a mantrát.
A tanítványok elmondták a gurunak a történteket, és kérték, hogy azt az HPEHUWHQJHGHWOHQVpJHPLDWW ]]HNLD
kolostorból. A guru azonban mosolyogva csak annyit mondott:
$QQDND]HPEHUQHNVHPPLV]NVpJHD]pQWDQtWiVRPUD&VHOHNHGHWpE OtWpOYHPiU PDJDLVJXUX
♣


/HONLHV]PpO GpVpQHNNH]GHWpQ%XGGKDUHQJHWHJ|QPHJWDJDGást gyakorolt.
Mígnem egy szép napon két muzsikus haladt a mellett a fa mellett, amelyik alatt Buddha elmélkedett. Az egyik
muzsikus azt mondta a másiknak:
 1H IHV]tWVG PHJ W~OViJRVDQ D K~URNDW D V]tWiURGRQ PHUW HOSDWWDQQDN 'H QH LV KDJ\G NHW OD]iQ PHUW DNNRU
VHPPLIpOHKDQJRWVHPDGQDN0DUDGMDNHWW N|]|WW
Ezek a szavak Buddhát annyira mellbe vágták, hogy a lelkiélethez való hozzáállása forradalmin megváltozott.
0HJYROWJ\ ] GYHDUUyOKRJ\D]RNV]DYDNQHNLV]yOWDN$WWyODSHUFW ONH]GYHIHOKDJ\RWt az önsanyargatással,
pV N|QQ\  GH PpUVpNOHWHV pOHWHW pOW 6 D]  ~WMiW D PHJYLOiJRVRGiV HOQ\HUpVpKH] D]yWD LV D N|]pSV  ~WQDN
QHYH]LN
 ♣


9ROWHJ\V]HUHJ\QDJ\RQV]LJRU~pOHWHWpO HPEHUDNLVHPPLWVHPHYHWWpVVHPPLWVHPLYRWWDPtJ1DSOHQHP
Q\XJRGRWW9DOyV]tQ OHJ NHPpQ\pOHWpQHNHJ\IDMWDpJLHOLVPHUpVHNpQWHJ\ IpQ\HVFVLOODJW QWIHODN|]HOLKHJ\
csúcsán, amit még fényes nappal is lehetett látni, bár senki sem tudta, hogy honnan került oda az a csillag.
Egyszer az ember elhatározta, hogy felmászik a hegyre. Az egyik falubelije, egy kislány, ragaszkodott hozzá,
hogy vele menjen. Mivel igen meleg volt, hamarosan megszomjaztak. A férfi kérlelte a kislányt, hogy igyon, de
az megkötötte magát mondván, hogy csak akkor hajlandó inni, ha a férfi is iszik. Szegény férfi zavarban volt.
Nem akarta megszegni böjtjét, de azt sem akarta, hogy a kislány a szomjúságtól szenvedjék. Végül is ivott. És a
kislány vele együtt ivott.
Hosszú ideig a férfi a szemét sem merte felemelni az égre, mert félt, hogy a csillagHOW QW.pS]HOKHWLNKiWKRJ\
PHQQ\LUHPHJOHS G|WWDPLNRUYpJOPpJLVIHOQp]HWWpVNpWIpQ\HVFVLOODJRWOiWRWWUDJ\RJQLDKHJ\IHOHWW
♣

NEVELÉS

(J\ FVDOiG D] pWWHUHPEHQ YDFVRUiKR] NpV]O G|WW $ SLQFpUQ  HO V]|U D IHOQ WWHN UHQGHOpVpW YHWWH IHO D]Wán a
hétéves kisfiúhoz fordult.
 Hát te mit kérsz?  kérdezte.
A fiú félénken körbenézett, és végül kibökte: (J\KRWdogot kérek.
0pJPLHO WWDSLQFpUQ IHOtUKDWWDYROQDDUHQGHOpVWDPDPDN|]EHV]yOW
 Szó sem lehet hotdogról! Hozzon neki egy szelet húst burgonyapürével és sárgarépával!
$SLQFpUQ D]RQEDQQHPILJ\HOWUi
 Ketchupot vagy mustárt kérsz hozzá?  kérdezte a fiút.
.HWFKXSRW
 Egy perc múlva itt vagyok PRQGWDDSLQFpUQ pVD]]DODNRQ\KiEDVLHWHWW
Az asztalnál dermedt csend lett. Végül is a fiú körülnézett, és így szólt:
 Látjátok! Ö komolyan vett engem.

+RJ\YDQQDNDJ\HUPHNHLG"
.|V]|Q|PPLQGNHWW MyOYDQ
0LO\HQLG VHNLV"
$]RUYRVKiURPpQHVD]J\YpG|W

♣


A kis Mary lement a tengerpartra édesanyjával  Mami, jáWV]KDWRNDKRPRNEDQ"
 Nem, kislányom, csak összekoszolnád a tiszta ruhádat.
 Belegázolhatok a vízbe?
 Nem. Vizes leszel, és megfázol. 
 Játszhatok a gyerekekkel?
1HP0pJPDMGHOW QV]DW|PHJEHQ
 Mami, vegyél nekem fagylaltot!
 Nem, megfájdul a tRUNRGW H
A kis Mary erre sírva fakadt. Mamája pedig a közelben álló asszonyhoz fordult, és így szólt: Uram, Isten! Látott
már valaha is ilyen neurotikus gyereket?
♣

Egy ember azt hallotta, hogy jót tesz a kutyáknak a csukamájolaj. Elkezdte dobbermannjának adni, mégpedig
nagy adagokban. Minden nap a térdei közé fogta a tiltakozó kutya fejét, kifeszítette száját, és beleöntötte a
folyadékot.
Egyszer a kutya elugrott, az olaj pedig kilöttyent a padlóra. A kutya aztán, az ember legnagyobb meglepetésére,
mégsem rohant el, hanem nyalni kezdte a kanalat. Ekkor jött rá a gazda, hogy a kutya nem az olaj ellen
tiltakozott, hanem a beadás módszere ellen.
♣


(J\ VLOHJHQGDV]HULQWDPLNRU,VWHQDYLOiJRWWHUHPWHWWHQpJ\DQJ\DOM|WWRGDKR]]i$]HOV D]WNpUGH]WH
 Hogy csinálod ezt? 
A második:
 Miért csinálod ezt? 
$KDUPDGLN
 Segíthetek?
$QHJ\HGLNSHGLJ
 Mennyit ér ez? 
$]HOV DQJ\DOWXGyVYROWa második filozófus, a harmadik altruista, a negyedik pedig ingatlanügynök.
Egy ötödik angyal pedig csodálkozva nézte, és teljes elragadtatásban tapsolt. Ez volt a misztikus.
♣


A kis Jancsi nagyon készült az iskolai színjátszás egyik szerepére. Édesanyja tudta, hogy fia mennyire szeretné
HOMiWV]DQLH]WDV]HUHSHWGHDWWyOWDUWRWWKRJ\QHPIRJMDPHJNDSQL$PLNRUNLYiODV]WRWWiNDV]HUHSO NHW-DQFVL
hazatérve az iskolából, büszkén és izgalomtól repesve újságolta édesanyjának:
 Mami! Képzeld, mi történt! Arra választottak ki, hogy tapsoljak, és lelkesítsem a többieket.

(J\ J\HUPHN HOOHQ U]  N|Q\YpE O 6DPX VHJtW NpV] KDOOJDWiViYDO YHV] QDJ\RQ V]pSHQ UpV]W D FVRSRUWRV
pQHNOpVEHQ
♣


Azon kevesek egyike mesélte, akik a Holdon jártak, hogy amikor ott vROWQDJ\RQHONHOOHWWQ\RPQLDP YpV]L
pQMpW9LVV]DHPOpNH]HWWKRJ\iWQp]HWWD)|OGUH~J\PHJUDJDGWDDQQDNDJ\|Q\|U VpJHKRJ\HJ\GDUDELJFVDN
állt ott, és felsóhajtott:
0LO\HQJ\|Q\|U 
Aztán elhessegette érzelmeit, és így figyelmeztette magát:
(OpJD]LG HOIHFVpUHOpVpE OLQGXOMN|YHNHWJ\ MWHQL
.pWIDMWDQHYHOpVYDQD]HJ\LNDUUDWDQtWKRJ\PLE OpOMQNPHJDPiVLNSHGLJDUUDKRJ\KRJ\DQpOMQN
$QGUHZ&DUQHJLHWyODYLOiJHJ\LNOHJJD]GDJDEEHPEHUpW HJ\V]HUD]WNpUGH]WpN
 Ugye, ön bármikor leállhatott volna, hisz ön mindig gazdagabb volt, mint amennyire szükséges?  $]W
válaszolta:
 Úgy van. Megállhattam volna bármikor, de nem tudtam, mert elfelejtettem, hogy hogyan kell megállni.

6RNDQDWWyOIpOQHNKDPHJiOOQDNJRQGRONR]QLpVFVRGiONR]QLVRVHPOHV]QHNNpSHVHN~MUDHOLQGXOQL

♣

(J\LG VHPEHUpOHWpQHNQDJ\UpV]pWD]RQDV]LJHWHQpOWHOHDPHO\HWDYLOiJHJ\LNOHJV]HEEWHUOHWpQHNWDUWDQDN
Amikor visszatért a nagyvárosba, hogy nyugdíjas éveit ott töltse, valaki így szólt hozzá:
%L]WRVDQJ\|Q\|U OHKHWHWWDQQ\LpYHQiWDV]LJHWHn élni, amelyet a világ egyik csodájának tartanak!
$]|UHJHPEHUHOW Q G|WWUDMWDHJ\NLFVLWH]WPRQGWD
 Az igazat megvallva, ha tudtam volna, ennyire híres, jobban megnéztem volna.
Az embereket nem arra kell tanítani, hogy hogyan nézzenek. Csupán azoktól az iskoláktól kell óvni, amelyek
PHJYDNtWMiN NHW


♣


$] HVpYHNHOHMpQD]DPHULNDL IHVW -DPHV 0F1HLOO :KLVWOHUHJ\U|YLGiPWDQXOPiQ\DL V]HPSRQWMiEyO
VLNHUWHOHQLG WW|OW|WWHODKtUHVNDWRQDLDNDGpPLiQD:HVW3RLQWRQ$]WPRQGMiNKDPLNRUD]WDIHODGDWRWNDSWD
KRJ\ UDM]ROMRQ HJ\ KLGDW UDM]ROW HJ\ J\|Q\|U  URPDQWLNXV N KLGDW IYHV IRO\ySDUWWDO pV NpW KRUJiV]y
gyermekkel a hídon.
 Tüntesse el azokat a gyerekeket a hídról!  parancsolta az oktató.  Ez itt mérnöki munka, kérem. Whistler
OHV]HGWHDJ\HUHNHNHWDKtGUyOUiUDM]ROWD NHWDIRO\ySDUWUDKRUJiV]ERWMXNNDOHJ\WWpV~MEyOEHDGWDDIHODGDWRWD
tanárnak. Az dühösen rárivallt:
$]WPRQGWDPKRJ\WQWHVVHHOD]RNDWDJ\HUHNHNHWDNpSU O7HOMHVHQ
De a kreativitás ösztöne túlságosan HU V YROW :KLVWOHUEHQ $ N|YHWNH]  UDM]UyO YDOyEDQ WHOMHVHQ HOW QWHN D
gyermekek. Két kis sírhalom alatt nyugodtak a folyóparton.


♣

$PLNRUDEHW|U ILDpV]UHYHWWHKRJ\DSMDPHQQ\LUH|UHJHGHWWtJ\V]yOWKR]]i
 Apám, taníts meg a mesterségedre, hogy tovább vihessem a családi hagyományokat!
Az öreg egy szót sem szólt, de aznap magával vitte a fiát. Bementek egy házba, ahol az öreg kinyitott egy nagy
beépített szekrényt, s megkérte a fiát, hogy nézze meg, mi van benne. Ahogy a fiú bebújt, az öreg ráváJWD D]
ajtót, bereteszelte, de akkora zajjal, hogy az egész ház felébredt rá. Aztán csendesen lelépett.
A gyerek pedig megszeppenve és dühösen azon gondolkozott a szekrényben, hogy hogyan meneküljön el.
Hirtelen eszébe jutott valami. Nyávogni kezdett, mire az egyik szolga gyertyát gyújtott, s ki. nyitotta az ajtót,
hogy kiengedje a macskát. Ahogy. az ajtó kinyílt, a fiú azonnal kiugrott. Persze mindenki üldözni kezdte. Az
úton észrevett egy kutat, beledobott egy hatalmas követ, és elbújt az árnyékban. MiközEHQ OG|] L D N~WED
EiPXOWDNKRJ\PHJOiVViNDEHW|U W V]pSHQHORVRQW
0LNRUKD]DpUWDQQ\LUDHODNDUWDPRQGDQLDIHMOHPpQ\HNHWKRJ\VpUHOPHLU OWHOMHVHQHOLVIHOHMWNH]HWW'HD]DSMD
így szólt:
 Minek a mese? Itt vagy, és ennyi elég is. Kitanultad a szakmát.

$]RNWDWiVQDNQHPD]pOHWUHYDOyQHYHOpVQHNPDJiQDND]pOHWQHNNHOOOHQQLH

♣

Egyetemisták egy csoportja könyörgött a regényíró Sinclair LewisQHN KRJ\ WDUWVRQ QHNLN HO DGiVW pV
magyarázza el, hogy hogyan lehetnének óli is írók. Lewis így kH]GWHHO DGiViW
 Valójában hányan is akartok írók lenni? Az összes kéz a magasba lendült.
 Ebben az esetben semmi szükség az én beszédemre. Azt tanácsolom, menjetek haza, és írjatok, írjatok, írjatok

Azzal zsebre vágta jegyzeteit, és elhagyta a termHW

♣


Egy asszony órákon keresztül azzal kínlódott, hogy a kapott használati utasítás segítségével összeszerelje a
frissen vásárolt háztartási gépet. Végül is felhagyott vele, és az alkatrészeket otthagyta a konyhaasztalon.
(ONpS]HOKHW  KRJ\ PHQQ\LUH PHJOHS G|WW DPLNRU QpKiQ\ yUiYDO NpV EE KD]DWpUYH D JpSHW W|NpOHWHVHQ
|VV]HV]HUHOYHP N|G NpSHViOODSRWEDQWDOiOWD$FVHOpGOiQ\PHJFVLQiOWD
 Hogy az ördögbe tudtad ezt összeszerelni? kérdezte.
7XGMDDVV]RQ\RPKDQJ]RWWDGHU VYiODV]KDD]HPEHUQHm tud olvasni, akkor kénytelen eszét használni.

♣

(J\ IpUIL DNL QHJ\YHQKpW pYL ULSRUWHUNHGpV pV ~MViJV]HUNHV]W L PXQND XWiQ Q\XJGtMED YRQXOW IHOKtYWD D KHO\L
tantestületet, és miután elmondta szakmai hátterét, közölte, hogy szívesen részt venne az analfabétizmus
megszüntetését célzó helyi programban.
Hosszú ideig csend volt, majd megszólalt hang a drót másik végén:
1DJ\V]HU FVDND]WV]HUHWQpPWXGQLKRJ\WDQtWDQLDNDUYDJ\WDQXOQL"


♣

Három fiút hoztak a bíróságra, akiket dinnyelopással vádoltak. Idegesen, a legrosszabbakra elkészülve álltak a
EtUyHO WWDNLLJHQV]LJRU~HPEHUKtUpEHQiOOW
ÈPE|OFVQHYHO QHNLVPXWDWNR]RWW0LXWiQNDODSiFViYDOD]DV]WDOUDNRSSDQWRWWtJ\V]yOW
 Aki ebben a teremben gyerekkorában egyetlen dinnyét sem lopott, emelje fel a kezét!
&VHQG OHWW $ EtUyViJL DONDOPD]RWWDN D UHQG U|N pUGHNO G N  maga a bíró is  mind az asztalon hagyták
kezüket.
Miután a bíró megelégedetten nyugtázta, hogy egyetlen kéz sem lendült a magasba, és így szólt:
 A vádat elejtem.

♣

(J\YDOlásos beállítottságú asszony siránkozott a fiatalabb generáció viselkedése miatt.
 Mindennek az autó az oka! Túl nagy távolságokra képesek elmenni a fiatalok a tánc vagy a randevú kedvéért!
Ugye, nagymama, a maga idejében nem így ment ez?
0LUHDQ\ROFYDQKpWpYHVLG VK|OJ\
 Ami azt illeti, mi is olyan messzire mentünk, amennyire csak tudtunk.


♣

0DPD7XGWDGe, hogy Isten jelen volt akkor is, amikor elloptad a süteményt a konyhából? Gyerek: Igen.
Mama: És azt tudtade, hogy Isten mindent látott?
*\HUHN,JHQ
Mama: És mit gondolsz, mit szólt a Jóisten mindehhez?
Gyerek: Azt mondta: "Ketten vagyunk, két süteményt vegyél!"

♣

$PLNRU D ILDWDO UDEEL DSMD SR]tFLyMiED OpSHWW PLQGHQNLW O D]W KDOORWWD KRJ\ PHQQ\LUH PiVNpSS YLVHONHGLN 
mint édesapja.
 Éppen ellenkezó1eg!  válaszolta a fiatalember.  3RQWRVDQ RO\DQ YDJ\RN PLQW D] DSiP  VHP XWiQR]RWW
senkit, én sem utánozok senkit.

/pJ\ |QPDJDG ÏYDNRGM D KtUHVVpJHN YLVHONHGpVpQHN XWiQ]iViWyO KD QLQFV PHJ EHQQHG D] D IDMWD EHOV 
EHiOOtWRWWViJDPHO\D] FVHOHNHGHWHLNHWLKOHWWH


♣

$PLNRU+DHQGHO0HVVLiViWHO V]|UDGWiNHO /RQGRQEDQDMHOHQOpY NLUiO\WDQQ\LUDHOUDJDGWDDYDOOiVRVpU]OHW
D+DOOHOXMDpQHNOpVHDODWWKRJ\IHOU~JYDDKDJ\RPiQ\RNDWIHOiOOWpV~J\KDOOJDWWDYpJLJDPHVWHUP YHW
$QHPHVHNH]WOiWYDN|YHWWpNDNLUiO\SpOGiMiW NLVIHOiOOWDN7HUPpV]HWHVHQH]PLQGHQNLV]iPiUDMHOYROWD]
egész közönség felállt.
$]yWD pO D] D V]RNiV KRJ\ D +DOOHOXMiW PLQGHQNL iOOYD KDOOJDWMD YpJLJ EHOV  LUiQ\XOWViJiWyO pV D] HO DGiV
PLQ VpJpW OIJJetlenül.

♣

Amikor az öreg tengerész papagájának a köhögése állandósult, az öreg abbahagyta a dohányzást. Attól tartott
ugyanis, hogy a pipafüst, amely gyakran betöltötte a szobát, ártalmas papagája egészségére.
Még állatorvoshoz is elvitte madarát, aki alapos vizsgálat után megállapította, hogy a madarat sem papagájkór,
VHPWG J\XOODGiVQHPNtQR]]DFVXSiQSLSi]yJD]GiMDN|K|JpVpWXWiQR]]D

♣

Joe nagybácsi meglátogatta a hétvégén a kis Jimmyt, aki úszott a boldogságtól, hogy példaképével aludhat egy
ág\EDQ
Miután leoltották a lámpát, Jimmynek eszébe jutott valami:
 Hoppá!  kiáltotta.  Majdnem elfelejtettem. Azzal kiugrott az ágyból, és melléje térdelt. Mivel nem akart
HOPDUDGQLDMySpOGiYDO-RHQDJ\EiFVLLVNLNiV]iOyGRWWD]iJ\EyOpV LVOHWpUGHlt az ágy másik oldalán.
 + KD  VXWWRJWD PHJV]HSSHQYH -LPP\  +D H]W D PDPD KROQDS UHJJHO pV]UHYHV]L NDSV] PDMG W OH $ ELOL
XJ\DQLVH]HQD]ROGDORQYDQ

♣

%iUFVDNMREEDQDSR]tFLyGQDNPHJIHOHO HQ|OW|]QpO6DMQiORPKRJ\tJ\HOHQJHGWHGPDJDGLO\HQ kopottas lettél.
 De hisz én nem is vagyok kopottas!
 %L]RQ\ KRJ\ D] YDJ\ %H]]HJ D QDJ\DSiG PLQGLJ RO\DQ HOHJiQVDQ |OW|]|WW $]  UXKiL GUiJiN pV UHPHNO
V]DERWWDNYROWDN
+Dha, most megfogtalak! Ezek a nagyapám ruhái.

♣


Egy filozófus, akinek csDN HJ\ SiU FLS MH YROW PHJNpUGH]WH D VXV]WHUW KRJ\ PHJYiUKDWQie helyben, amíg az
PHJMDYtWMDDFLS LW
 Sajnos, éppen záróra  válaszolta a suszter YDJ\LVQHPWXGRPD]RQQDOPHJMDYtWDQL NHW
 De miért nem jön vissza értük holnap?
&VDNH]D]HJ\SiUFLS PYDQpVQHPMiUKDWRNFLS QpONO
5HQGEHQYDQN|OFV|QDGRNHJ\SiUKDV]QiOWFLS WKROQDSLJ
0LFVRGD"+RJ\PiVYDODNLQHNDFLS MpWYLVHOMHP"0LQHNQp]PDJDHQJHP"
8J\DQPLpUWWLOWDNR]LND]HOOHQKRJ\PiVFLS MpWKRUGMDDOiEiQDPLNRUDIHMH tele van mások gondolataival?

♣

0LU WDQXOWDWRNPDD]LVNROiEDQ" kérdezte az apa tizenéves fiát.
$V]H[U OWDUWRWWDNHO DGiVRNDW hangzott a válasz.
$V]H[U O"0LIpOHHO DGiVRNDW"
 (O V]|U HJ\ SDS EHV]pOW DUUyO KRJ\ PLpUW QHP V]DEDG $]WiQ Hgy doktor beszélt arról, hogy hogyan nem
szabad. Végül pedig az igazgató arról, hogy hol nem szabad.

♣

(J\LNI LVNRODGpNiQMDGY|]|OWHD]HOV pYHVOiQ\RNDWpV~J\JRQGROWDpUGHPHVDV]H[XiOLVHUN|OFVNpUGpVpWLV
érintenie.
 A kísértés pillanataiban csak egy kérdést tegyenek fel maguknak: Érdemese a gyönyör egy órájáért egy egész
életen át szégyenkezni?
A beszéd végén a dékán megkérdezte, hogy vane valami kérdésük. Egy lány félénken felemelte a kezét, és azt
kérdezte:
 Meg tudná mondani nekünk, hogyan tartson az egy óráig?

♣

Az amerikai elnök, William Howard Taft, legkisebb fia egy vacsorán tiszteletlen megjegyzést tett apjáról.
Mindannyian annyira megbotránkoztak a fiú arcátlanságán, hogy csend ülte meg a termet.
1RV szólalt meg végül Mrs. TafW, megbünteted a fiút?
 Ha a megjegyzést az apjának szánta, természetesen megbüntetem PRQGWD7DIW De ha az Egyesült Államok
elnökének mondta, ahhoz az alkotmányban biztosított joga volt.

0LpUWNHOOHQHHJ\DSiWPHQWHVtWHQLDWWyODNULWLNiWyOPHO\KDV]QRVHJ\HOQ|NQHN"


♣
$ JXUX HO DGiVW WDUWRWW ILDWDO WDQtWYiQ\DL HJ\ FVRSRUWMiQDN DNLN N|Q\|U|JWHN QHNL KRJ\ iUXOMD HO QHNLN D]W D
mantrát, amivel a halottakat fel lehet támasztani.
 Mihez kezdenétek azzal a veszélyes dologgal? kérdezte a guru.
6HPPLW&VDNDKLWQNHWHU Vítené  válaszolták.
 Gyermekeim, az éretlen tudás nagyon veszélyes dolog  mondta az öreg ember.
 Mikor éretlen a tudás?  kíváncsiskodtak tovább a tanítványok.
 Amikor annak ad hatalmat, akiben még nincs meg az a bölcsesség, amely a használatához szükséges.
$WDQtWYiQ\RND]RQEDQRO\DQNLWDUWyDQNpUOHOWpNKRJ\DV]HQWHPEHUPLQGHQPHJJ\ ] GpVHHOOHQpUHYpJOLVD
IONEHV~JWDDPDQWUiWLVPpWHOWHQNpUYpQ NHWKRJ\FVDNDOHJQDJ\REEN|UOWHNLQWpVVHOKDV]QiOMiN
Nem sokkal azután a fiatalok egy sivatagoV KHO\HQ J\DORJROWDN (J\V]HU FVDN PHJSLOODQWRWWDN HJ\ KDORP
QDSV]iUtWRWWD FVRQWRW $ N|QQ\HOP VpJ V]HOOHPpEHQ DPHO\ UHQGHVHQ HJ\WW V]RNRWW MiUQL D WiUVDViJJDO
elhatározták, hogy azonnal kipróbálják a mantrát, amit azonban rendes körülmények között csak hosszú
meditálás után szokás használni.
Abban a pillanatban, amint kimondták a mantra szavait, a csontok életre keltek, ragadozó farkasokká váltak,
DPHO\HN ] EHYHWWpNDWDQtWYiQ\RNDWpVFDIDWRNUDWpSWpN NHW

♣
Soyen Shaku, a Zen mestere, hatvanegy éves korában meghalt, de addigra elvégezte már feladatát: 
Változatosabb és magasztosabb tanítást hagyott az utókorra, mint a legtöbb Zenmester. Azt tartották azonban,
KRJ\WDQtWYiQ\DL Q\DUDQWDHODOXGWDNDGpOLpWNH]pVXWiQ6EiU PDJDVRVHPYHV]WHJHWHWWHJ\SHUFHWVHPQHP
ILJ\HOPH]WHWWH NHWHUUHDIHJ\HOPH]HWOHQVpJUH
Tizenkét éves korában Soyen már a Tendai irányzat filozófiai tételeit tanulmányozta. Egy nyári napon, amikor
PHVWHUHWiYROYROWpVDK VpJURSSDQWQ\RPDV]WyYROWDNLV6R\HQHOQ\~OWpVPély, három órás álomba zuhant.
$PLNRU PHJKDOORWWD KRJ\ PHVWHUH YLVV]DWpUW D]RQQDO IHO DNDUW SDWWDQQL GH PiU NpV  YROW PLQGHQQpO
nyilvánvalóbban ott feküdt keresztben a bejáratnál.
 Bocsáss meg, bocsáss meg!  suttogta mestere, mikor keresztül lépett rDMWD DNNRUD WLV]WHOHWWHO PLQWKD HJ\
nagyra becsült vendég feküdt volna ott.
$WWNH]GYH6R\HQVRKDVHPDOXGWHOQDSSDO

♣

Egy kisfiú rohant az utcán, majd hirtelen befordult az egyik sarkon, ahol összeütközött egy emberrel.
 Nahát!  méltatlankodott azHPEHU Hová ez a nagy sietség?
+D]D felelte a fiú , és azért sietek, mert a mamám el fog fenekelni.
 Annyira vágyódsz a fenekelés után, hogy ezért rohansz haza?  kérdezte csodálkozva a férfi.
1HP'HKDD]DSiPHO EEpUKD]DPLQWpQDNNRUyIHQHNHOHO

$J\HUPHNHNRO\DQRNPLQWDWN|U+DV]HUHWHWWHGYHV]LN NHWN|UO NLVV]HUHWHWHWVXJiUR]QDN+DD]RQEDQD
V]HUHWHWKLiQ\]LNDNNRUVHPPLWVHPWXGQDNYLVV]DDGQL



Naszreddín átnyújtott HJ\ NRUVyW HJ\ IL~QDNpVHONOGWHD N~WUD YL]pUW 0LHO WWD]RQEDQ D J\HUHN HOLQGXOKDWRWW
volna, lekevert neki egy pofont, és rákiáltott:
$]WiQYLJ\i]]iP1HKRJ\HOHMWVGDNRUVyW(J\MiUyNHO D]WNpUGH]WH
+RJ\WKHWV]PHJtJ\HJ\J\HUHNHWPpJPLHO tt bármi rosszat tett volna?
Naszreddín így válaszolt:
 Gondolom, azt várnád, hogy akkor üssem meg a gyereket, miután eltörte a korsót, és a korsó is meg a víz is
RGDYHV]HWW'HKDPpJHO WWHW|PPHJHPOpNH]QLIRJUipVD]HGpQ\LVPHJDYt]LVpSVpJben megérkezik.

♣

(J\ NpWVpJEHHVHWW Ki]DVSiU NLKtYWD VUJ VHQ D J\HUPHNSV]LFKROyJXVW PHUW QHP WXGWiN KRJ\ PLW WHJ\HQHN
kisfiukkal, aki a szomszédfiú hintalovára ült, és nem volt hajlandó többé leszállni róla. Annak ellenére nem,
hogy otthon három hintalova is volt, hajthatatlanul a barátja lován akart lovagolni. Amikor megpróbálták lehúzni
onnan, úgy elkezdett sikítozni és üvölteni, hogy azon mód békén hagyták.
$SV]LFKROyJXVHO V]|ULVPHJHJ\H]HWWDEpUpEHQD]WiQRGDPHQWDJ\HUHNKH]J\HQJpGHQPHJFLUygatta a haját,
lehajolt hozzá, és mosolyogva súgott valamit a fülébe. A fiú abban a pillanatban leszállt a lóról, és szelíden
követte szüleit haza.
0LO\HQYDUi]VODWRW ]|WWD]]DODJ\HUHNNHO"NpUGH]WpNDFVRGiONR]yV]O N
$SV]LFKROyJXVHO EEHONpUWHkialkudott bérét, csak azután válaszolta:
 (J\V]HU  &VDN OHKDMROWDP pV D]W PRQGWDP QHNL +D QHP V]iOOV] OH DUUyO D OyUyO HEEHQ D SLOODQDWEDQ ~J\
megverlek, mint szódás a lovát. Engem ezért fizetnek, szóval komolyan mondom.

0LHO WWPHJEQWHWV]HJ\J\HUPHNHWNpUGH]GPHJPDJDGWyOQHPWHYDJ\HYpWVpJpQHND]RND


♣

6]O N0LpUWYDQD]KRJ\EiU-RKQQ\ILDWDODEEPLQWWHPpJLVMREEMHJ\HNHWKR]"
Hétéves gyermek: Mert Johnny szülei okosak.



♣
$PRGHUQJ\HUPHN

Egy férfi, azzal a szándékkal, hogy növelje gyermekeiben a zene szeretetét, vásárolt nekik egy zongorát. Amikor
hazaért, a gyermekei töprengve nézték a zongorát:
+RONHOOH]WEHGXJQLDNRQQHNWRUED" kérdezték.


♣

$YiURVLNLVIL~pOHWpEHQHO V]|UYROWIDOXQeSSDMiUGiQiOOWDPLNRUPHJiOOWPHOOHWWHHJ\ORYDVNRFVLpVD]LG V
kocsis betért az üzletbe. A kisfiú csodálkozva bámulta a lovat. Még életében sosem látott ilyet. Amikor az
|UHJHPEHUNLM|WWD]]OHWE OpVLQGXOQLNpV]OWDNLVIL~PHJV]yODOW
8UDPD]WKLV]HPILJ\HOPH]WHWQHPNHOO|QWKRJ\pSSHQPRVWIRO\WNLEHO OHD]|VV]HV]HPDQ\DJ


♣

Egy kislány állt a gyümölcsüzletben banánhéjjal a kezében.
 Mit szeretnél, picim?  kérdezte az eladó.  Utántöltést  hangzott a válasz.



♣

A nyíllövészet mesterét az élet mesterének is tartották. Egy nap a legtehetségesebb tanítványa a helyi versenyen
KiURPV]RU HJ\PiV XWiQ D FpOWiEOD NHOO V N|]HSpEH O WW 0LQGHQNL YDGXO WDSVROW pV JUDWXOiFLyN |]|QH ]~GXOW D
tanítványra és mesterére is.
$PHVWHUD]RQEDQN|]|PE|VQHNW QW6 WNULWLNXVQDN.pV EEDPLNRUDWDQtWYiQ\PHJNpUGH]WHKRJ\PLpUWtJ\
válaszolt:
 Még meg kell tanulnod, hogy nem a cél a cél.  Hát mi a cél? pUGHNO G|WWDWDQtWYiQ\
De a mester nem mondta meg. Erre a fiúnak magának kellett rájönnie egyszer, mert ezt nem lehetett V]DYDNED
önteni.
Egyszer azután a fiú ráébredt, hogy nem a teljesítményre kel1 törekednie, hanem a. beállítottságra; nem a
céltábla közepére, hanem önösségének megszüntetésére.


♣

A tanár soksok hibáján keresztül tanulta meg, hogy hogyan legyen bölcs éVHJ\WWpU] QHYHO ËPH D]HJ\LN
hibája.
Igazgató lett egy iskolában, amikor az egyik fiú odajött hozzá, és közölte, hogy máshová kíván iskolába járni.
 Miért, fiam? Mi a baj? Hiszen jók a jegyeid.
 Semmi baj sincs, uram. Csak éppen másik iskolába akarok járni.
 Talán a tanárok? Nem szereted valamelyik tanárodat?
 Nem, uram. Semmi bajom sincs a tanárokkal. 
 Akkor talán a diáktársaiddal? Verekedtél valamelyikkel?
 Nem, uram. A társaimmal sincsen semmi bajom.
Az igazgató erre hosszú ideig nem szólt egy szót sem, gondolván, hogy hallgatása majd szóra indítja a
J\HUPHNHW+LUWHOHQN|QQ\HNW|UWHNHO DJ\HUPHNV]HPpE O$]LJD]JDWypUH]WHKRJ\ Q\HUW$OHJJ\HQJpGHEE
pVOHJPHJpUW EEKDQJiQPHJNpUGH]WH
 Azért sírsz, ugye, mert valami bánt? A fiú bólintott.
 Hát akkor mondd el, miért sírsz!
$J\HUHNDz igazgató szemébe nézett, és azt mondta:
 Mert ezeket a kérdéseket teszi fel nekem.


♣

1HYHO LQWp]HWHW V]iQGpNR]WDN Q\LWQL IL~N V]iPiUD pV D] DODStWyN D KtUHV QHYHO  WDQiFViW NpUWpN $]
szenvedélyesen érvelt az emberséges módszerek mellett, sürgetvén az alapítókat, hogy ne sajnálják a pénzt a
MyLQGXODW~pVV]DNpUW QHYHO NDONDOPD]iViUD0RQGDQGyMiWHNpSSHQIHMH]WHEH
 Ha csak egyetlen fiút mentenek is meg az erkölcsi romlástól, már akkor is megérte ennyi pénzt és fáradtságot
fordítani az intézményre
.pV EED]HJ\LNLJD]JDWyViJLWDJD]WNpUGH]WHW OH
 Nem esett ön egy kissé túlzásba? Egyetlen fiú megmentése indokolttá tenne annyi munkát és költséget?
 Ha az én fiam lenne, természetesen  hangzott a válasz.

♣


TEKINTÉLY


Egy történet Ramakrisnától, a halkottai misztikustól:
Volt egyszer egy király, aki minden nap felolvastatott magának egy pappal a Bhagavad Gítából. A pap azután el
is magyarázta a szöveget, és megkérdezte:
 Felséges királyom, megértettedHDPLWPRQGWDP"
A király pedig nem válaV]ROWVHPLJHQQHOVHPQHPPHOFVDNDQQ\LWPRQGRWWPLQGHQQDS
(O EEpUWVGPHJWH
$SDSH]HQPLQGLJHOV]RPRURGRWWPHUWyUiNRQiWNpV]OWDQDSLOHFNpNUHpVWXGWDKRJ\PDJ\DUi]DWDpUWKHW pV
világos volt.
A pap komolyan kereste az Igazságot. Egyszer meditálás közben hirtelen meglátta minden dolognak  a háznak,
Fsaládnak, gazdagságnak, barátoknak, becsületnek, hírnévnek, és minden másnak  csalóka természetét,
YLV]RQ\ODJRVViJiW 2O\DQ WLV]WiQ OiWWD H]W KRJ\ D] H]HN XWiQL PLQGHQ YiJ\yGiVD HOW QW V]tYpE O (OKDWiUR]WD
hogy felkerekedik, és vándorló aszkéta életet él.
0LHO WWHOLQGXOWYROQDH]WD]]HQHWHWNOGWHDNLUiO\QDN
 Felséges királyom, végre megértettem.

♣

(J\DVV]RQ\WRO\DQV~O\RVQiWKDJ\|W|UWKRJ\~J\W QWD]RUYRVRNHJ\HWOHQJ\yJ\V]HUHVHPWXGVHJtWHQLUDMWD
 Hát nem tud engem meggyógyítani, doktor úr?  kérdezte kétségbeesve.
9DQHJ\MDYDVODWRPPRQGWDDGRNWRU0HQMHQKD]DYHJ\HQHJ\MIRUUyIUG WpVPLHO WWPHJW|U|ON|]QH
álljon mezítelenül a huzatba.
 Az meggyógyít?  NpUGH]WH D Q  UHPpQ\NHGYH  1HP GH DWWyO WG J\XOODGiVW NDS pV D]W PHJ WXGRP
gyógyítani.

*RQGROWiOHPiUDUUDKRJ\DJXUXGWDOiQRO\DQEHWHJVpJUHDMiQORUYRVViJRWDPHO\HW PDJDRNR]RWW"

♣

 +iOD ,VWHQQHN KRJ\ PDJXQNNDO YLWWQN HJ\ |V]YpUW LV D NLUiQGXOiVUD ËJ\ OHJDOiEE DPLNRU D] HJ\LN IL~
PHJVpUOWD]|V]YpUHQKD]DWXGWXNV]iOOtWDQL
+RJ\DQVpUOWPHJD]DIL~"$]|V]YpUPHJU~JWD

 Tudnál ajánlani egy jó doktort?
 Javaslom, hogy fordulj dr. Csunghoz. Megmentette az életemet.
+RJ\KRJ\"
 Az úgy történt, hogy nagyon beteg lévén elmentem dr. Csinghez. Bevettem a gyógyszerét, és rosszabbul
pUH]WHP PDJDP (]pUW D]WiQ HOPHQWHP 'U &VDQJKR] %HYHWWHP D]  J\yJ\V]HUpW LV pV D]W KLWWHP KRJ\
PHJKDORN9pJOHOPHQWHPGU&VXQJKR]GH QHPYROWRWWKRQ

♣

$WHNLQWpO\EHYHWHWWEL]DORPYHV]pO\H]WHWLDIHOIRJyNpSHVVpJHW

$]RUYRVD]iJ\EDQIHNY DODNI|OpKDMROW$]WiQIHOHJ\HQHVHGHWWpVtJ\V]yOW
 Nagyon sajnálom, asszonyom, de a férje már nem él.
(J\J\HQJHWLOWDNR]yKDQJW|UWHO D]pOHWWHOHQDODNEyO
 Nono, még élek.
 Tartsd a szád!  szólt az asszRQ\$GRNWRUMREEDQWXGMDPLQWWH

♣

A szomszéd azért jött Naszreddínhez, hogy kölcsönkérje a szamarát.
 Már kölcsönadtam valakinek  mondta Naszreddín.
Ebben a pillanatban a szamár elkezdett ordítani az istállóban.
 De hiszen hallom, hogy ordít Pondta a szomszéd.
 Na most nekem hiszel, vagy a szamárnak?

♣

$ WUyQ|U|N|V URSSDQW RVWRED YROW H]pUW D NLUiO\ HJ\ NO|QOHJHV Ki]LWDQtWyW YHWW IHO $] yUiN (XNOHLGpV] HOV 
WpWHOpQHNDODSRVPDJ\DUi]DWiYDONH]G GWHN
 Világos ez, királyi fenség?  kérdezte a tanár.
1HP felelte a királyi fenség.
Erre aztán a tanár még egyszer türelmesen elmagyarázta.
 Dereng már?
1HPIHOHOWHDKHUFHJ
A tanár még egyszer leadta az egész tételt, de minden eredmény nélkül. Amikor a herceg még a tizedik
SUyEiONR]iVXWiQLVpUWHWOHQOiOOWDWpWHOHO WWDWDQiUN|QQ\HNUHIDNDGW
+iggye el, királyi fenség  kiáltotta , ez a tétel igaz, és így kell levezetni!
E szavak hallatára a trónörökös felkelt, és ünnepélyes meghajlással ezt mondta:
Kedven uram! Én mindent elhiszek önnek, amit. ön mond. Ha tehát ön biztosít arról, hogy a tétel igaz, én teljes
V]tYE OHOIRJDGRP$]WVDMQiORPFVDNKRJ\HUU OQHPEL]WRVtWRWWPiUNRUiEEDQPHUWDNNRULG QNYHV]WHJHWpVH
nélkül tovább mehettünk volna a második tételre.

♣

Ily módon a geometria ismerete nélkül is meglesz az összes helyes válaszod, mLQW DKRJ\ D] HPEHUHNQHN LV
PHJYDQ legalábbis számukra! DKHO\HVKLW N,VWHQLVPHUHWHQpONO+DtJ\V]yOV]DWHNLQWpO\NpSYLVHO MpKH]
"Buta nagyok, kérlek gondolkozz helyettem!", az annyi, mint ha azt mondanád: "Szomjas nagyok, kérlek igyál
KHO\HWWHP

♣

%XGGKDPRQGMD
 $ V]HU]HWHVHN pV D WXGyVRN QH WLV]WHOHWE O IRJDGMiN HO D WDQtWiVRPDW KDQHP YL]VJiOMiN PHJ DKRJ\ D]
DUDQ\P YHVLVPHJYL]VJiOMDD]DUDQ\DWYiJMiNIHOROYDVV]iNPHJpVG|U]V|OMpNV]pW

♣


Egy magas ember a moziban így szólt a P|J|WWHO NLVIL~KR]
1HPOiWV]W OHP"1HP
1HLVW|U GMYHOH&VDNILJ\HOMHQJHPpVKDD]WOiWRGKRJ\QHYHWHNQHYHVVWHLV

♣


)HUGLQDQG)RFKPDUVDOOYROWDV]|YHWVpJHVFVDSDWRNSDUDQFVQRNDDPiVRGLNYLOiJKiERU~DODWW$VRI UMpW3LHUUH
WV U QIHONHUHVWpNDULSRUWHUHNPHUWDEEDQUHPpQ\NHGWHNKRJ\PHJWXGQDNYDODPLWDSDUDQFVQRNJRQGRODWDLEyO
iOODQGyDQD]WNpUGH]WpNDVRI UW OKRJ\YDMRQPLNRUOHV]YpJHDKiERU~QDN
De Pierre sohasem válaszolt nekik. Egyszer a riporterek éppen akkor leptéNPHJ3LHUUHt, amikor a hadiszállásról
OpSHWWNL$PLQWDULSRUWHUHNN|UpOWHNDVRI UtJ\V]yOW
 Ma beszélt a marsall!
 És mit mondott?  kérdezték mohón.
 Azt kérdezte: "Pierre, mit gondolsz, mikor lesz cége a háborúnak?"

♣

Egy pap lánya azt kérdezte az apjától, hogy honnan veszi a beszédéhez a gondolatokat?
$],VWHQW O válaszolta az.
 Akkor miért készítesz vázlatokat?  kérdezte a lány.

♣

A rádió géniusza, Marconi, barátjával egész éjjel a laboratóriumában tanácskozott a drót nélküli kommunikáció
NpQ\HVNpUGpVHLU O
Amikor kiléptek a laboratóriumból, Marconi hirtelen így szólt:
 Egész életemben ezt a kérdést tanulmányoztam, de van egy dolog, amit nem értek a rádióval kapcsolatban.
 Létezhet olyan egyáltalán, hogy éppen te ne értenél valamit a rádióval kapcsolatban?  hitetlenkedett a barátja.
8J\DQPLYROQDD]"
+RJ\PLpUWP N|GLN" válaszolta Marconi.

♣

$ P~OWV]i]DGEDQ HJ\ SVS|ND](J\HVOW ÈOODPRN NHOHWLSDUWYLGpNpU O PHJOiWRJDWRWW HJ\ HJ\Ki]LI LVNROiW D
Q\XJDWL SDUWRQ $ I LVNROD HOQ|NpQpO V]iOOiVROWiN HO DNL KDODGy V]HOOHP  ILDWDOHPEHU YROW D IL]LND pV D NpPLD
SURIHVV]RUD
Egy ízben az elnök az egész tantestületet meghívta vacsorára a püspökkel együtt, hogy részesüljenek annak
bölcsességében és tapasztalatában. A beszélgeWpV D YLOiJ YpJpU O IRO\W DPHO\ D SVS|N V]HULQW PiU QHP OHKHW
nagyon messze. Egyik érve szerint már mindent felfedeztek a természetben, és minden lehetségest feltaláltak.
Az elnök udvariasan tiltakozott mondván, hogy szerinte az emberiség csodálatos új felfedezések küszöbén áll. A
püspök arra kérte, hogy csak egyet nevezzen meg. Az elnök úgy vélte, hogy úgy ötven éven belül az emberek
képesek lesznek repülni.
A püspök erre harsányan kacagni kezdett.
 Ekkora sületlenséget!  kiáltotta. .HGYHVXUDPKD,sten azt akarta volna, hogy az emberek repüljenek, akkor
szárnyat is teremtett volna nekik. A repülés a madarak és az angyalok kiváltsága.
$]HOQ|N|W:ULJKWQDNKtYWiN.pWILDYROWQHNL2UYLOOHpV:LOEXUD]HOV UHSO JpSPHJDONRWyL

♣

Bégesrégen egy király halálra ítélt egy embert Indiában. Az könyörgött, hogy töröljék el a büntetését, és
hozzátette:
 Ha a király megkönyörül rajtam, és megkegyelmez életemnek, egy év alatt megtanítom a lovát repülni.
 Úgy legyen!  mondta a király.  De ha egy év múlva a lovam nem repül, kivégeztetlek.
$PLNRUD]HPEHUL]JDWRWWFVDOiGMDNpV EED]WNpUGH]WHW OHKRJ\PLNpQWDNDUMDH]WHOpUQLtJ\YiODV]ROW
 Egy év alatt akár a király, akár a lova meg is halhat. Vagy ki tudja, a ló talán megtanul repülni.

♣


Egy fiatal tudós a modern tudomány teljesítményeivel dicsekedett a guru jelenlétében.
 Repülünk, mint a madarak PRQGWD0LQGHQWPHJWXGXQNFVinálni, amit egy madár tud!
 Csak még a szögesdróton nem tudunk ülni PRQGWDDJXUX

♣


A doktor tüzetesen megvizsgált egy beteget, majd így szólt hozzá:
7G J\XOODGiVDYDQXUDPgQXJ\H]HQpV]",JHQ válaszolta az ember kissé meglepetten.  És valamilyen
fúvós hangszeren játszik.
 Úgy van. De honnan tudja ezt, kérem?
 (J\V]HU H]XUDP $WGHMpQD]HU ON|GpV MHOOHJ]HWHV MHJ\HLOiWKDWyNpVD JpJHI MHLV J\XOODGW NpWVpJNtYOL
MHOHD]LVDNRPRO\HU IHV]tWpVQHN0RQGMDPLO\HQKDQJV]HUHQMiWV]LN"
 Tangóharmonikán.

$WpYHGKHWHWOHQVpJYHV]pO\HL

♣

A plébánost születésnapja alkalmából a gyermekek jókívánságokkal és ajándékokkal köszöntötték.
$SDSiWYHWWHDSDStUFVRPDJRWDNLV0DU\W OpVtJ\V]yOW
$KDHJ\N|Q\YHWKR]WiOQHNHP0DU\SDSiMDXJ\DQLVDN|Q\YHVEROWYH]HW MHYROW
$]W'HKRQQDQWHWV]LNWXGQL" A plébános atya mindent tud.
 Es Tommy, te pedig egy pulóvert hoztál nekem PRQGWDaz atya, miközben átvette a csomagot, amit Tommy
nyújtott neki. (Tommy papája gyapjúNHUHVNHG YROW
8J\YDQ+RQQDQWHWV]HWWWXGQL" A plébános atya mindent tud.
Nos, ez így ment tovább, mígnem a plébános a kis Bobby dobozát fel nem emelte, melynek csomagolópapírja
QHGYHVYROW%REE\SDSiMDLWDONHUHVNHG YROW
 Aha, látom már, egy üveg whiskyt hoztál, és egy pici kilöttyent.
1HPPRQGWD%REE\H]QHPZKLVN\ Akkor egy üveg rum?
1HPLVUXP
Mivel már a plébános ujjai is nedvesek voltak, megnyalta az egyiket, de attól sem lett okosabb.
 Talán gin?
1HP válaszolta Bobby , egy kölyökkutyát hoztam.
♣


A körülmények összejátszása folytán egy sastojás gurult az istálló egyik sarkába, ahol éppen egy tyúk költögette
WRMiVDLW$PHJIHOHO LG EHQa kis sas annak rendje és módja szerint kikelt a csirkékkel együtt.
$KRJ\WHOWP~OWD]LG DVDVRFVNDYDODPLPHJPDJ\DUi]KDWDWODQRNQiOIRJYDYiJ\yGQLNH]GHWWDUHSOpVXWiQ
Ezért így szólt anyjához, a tyúkhoz:
 Mikor fogok megtanulni repülni?
Szegény W\~NWHOMHVHQWXGDWiEDQYROWDQQDNKRJ\ QHPWXGUHSOQLGHDUUyOPHJVHMWHOPHVHPYROWKRJ\PiV
madarak hogyan tanítják fiókáikat a repülésre. Mivel szégyellte megvallani az igazat, így szólt:
 Még nincs itt az ideje. Majd megtanítalak repülni, ha máUHOpJHU VOHV]HOKR]]i
Múltak a hónapok, és a kis sas kezdte sejteni, hogy anyja nem tud repülni. De arra sem tudta rávenni magát,
KRJ\|QPDJDSUyEiONR]]RQPHUWDUHSOpVXWiQLYiJ\D|VV]HNHYHUHGHWWD] WNLNHOW PDGiULUiQWpU]HWWKiOiYDO

♣

A róla KDOORWW KtUHN DODSMiQ D NDOLID NLQHYH]WH 1DV]UHGGtQW XGYDUL I WDQiFVRViYi 0LYHO D WHNLQWpO\H QHP
V]DNpUWHOHPE OKDQHPDNDOLIDWiPRJDWiViEyOV]iUPD]RWW1DV]UHGGtQPLQGHQNLUHQp]YHYHV]HGHOPHVVpYiOWDNL
FVDNDWDQiFViWNpUWH(]DN|YHWNH] HVHWE OGHUült ki.
 Naszreddín, te tapasztalt ember vagy NH]GWHHJ\V]HUHJ\ XGYDURQF7XGV]e valamiféle szert szemfájásra?
5HWWHQW HQV]HQYHGHNW OH
 Megosztom veled a saját tapasztalatomat  válaszolta neki Naszreddín.  Egyszer borzasztóan fájni kezdett a
Iogam, és addig nem is múlt el, amíg ki nem húzattam.

♣


A doktor úgy döntött, itt az ideje, hogy megmondja az igazságot a betegének.
 ÒJ\ pU]HP PHJ NHOO PRQGDQRP QHNHG KRJ\ QDJ\RQ EHWHJ YDJ\ pV YDOyV]tQ OHJ PiU FVDN NpW QDSRG YDQ
hátra. Gondolom, rendezni szeretnéd a dolgaidat. Akarsze valakivel beszélni?
,JHQ jött a megtört hangú válasz. .LYHO" kérdezte a doktor.
 Egy másik orvossal.

♣


Egy fiatal író bevallotta Mark Twainnek, hogy elvesztette a saját írói képességébe vetett bizalmát.
9olt neked valaha is hasonló érzésed?  kérdezte.
 ,JHQ  PRQGWD 7ZDLQ  Egyszer, miután már tizenöt éve írtam, hirtelen úgy éreztem, hogy semmilyen
tehetségem nincs az íráshoz.
 És mit tettél akkor? Abbahagytad az írást?
+RJ\LVWHKHWWHPYROQD"+LV]Dkkorra már híres író voltam.

♣

Egy gazdag ember elhatározta, hogy megvalósítja élete álmát, és karmestere lesz saját zenekarának. Fel is vett
HJ\GRERVWKiURPV]D[RIRQRVWpVKXV]RQQpJ\KHJHG VW$]HOV SUyEiMXNRQDQQ\LUDURVV]XOYH]pQ\HOWKRJ\D
dobos azt javasolta a többi zenésznek, hagyják ott az embert. De az egyik szaxofonos így szólt:
 Ugyan miért mennénk el? Jól megfizet bennünket, és valamit csak kell, hogy értsen a zenéhez.
$N YHWNH] SUyEiQDNDUPHVWHUWHOMHVHQHOYHV]WHWWHWHPpU]pNpW(UUHDGRERVGK|VHQHONH]GWHYHUQLD dobját.
A karmester csendet intett a pálcájával, a zenészekre nézett, és megkérdezte:
 Ki csinálta ezt?

♣

Egy zenekar menedzserének egyszer azt mondta a barátja, hogy maga is szívesen játszana a zenekarban. A
PHQHG]VHUHUUHPHJMHJ\H]WH
1HPLVWXGWDPhogy te is tudsz zenélni.
1HPLVWXGRN válaszolta az.  De láttam ott egy embert, aki semmit sem csinál, csak egy pálcával integet, amíg
a többiek zenélnek. Hát ezt én is meg tudnám csinálni.

♣

Hogy az egyik hivatalnok kedvébe járjon, Ábrahám Lincoln egyszer aláírt egy okmányt, amely az egyik hadtest
iWLUiQ\tWiViWUHQGHOWHHO6WDQWRQDKDGJ\PLQLV]WHUPHJYROWJ\ ] GYHUyODKRJ\D]HOQ|NyULiVLKLEiWN|YHWHWW
el, ezért megtagadta a rendelet végrehajtását, s a nyomaték kedvéért hozzátette:
0HJERORQGXOWH]D/LQFROQ
Amikor ez Lincoln fülébe jutott, így szólt:
 Ha Stanton azt mondja, hogy megbolondultam, akkor annak úgy is kell lenni, mert neki szinte mindig igaza
van. Átmegyek hozzá, és megbeszélem vele a dolgot.
ÒJ\LVWHWW6WDQWRQPHJJ\ ]WH W, hogy a rendelet hibás. Lincoln azonnal vissza is vonta. Mindenki tudta, hogy
/LQFROQQDJ\ViJDUpV]EHQDEEDQiOOWKRJ\MyW UWHDNULWLNiW

♣

$] ~MRQFRW D WiERUL EHMiUDW U]pVpYHO Et]WiN PHJ $]W D SDUDQFVRW NDSWD KRJ\ HJ\HWOHQ DXWyW VH HQJHGMHQ EH
DPHO\LNUH QLQFV NLW ]YH D NO|QOHJHV ]iV]Oy ËJ\ NpQ\WHOHQ YROW D JHQHUiOLV NRFVLMiW LV OHiOOtWDQL DNL D]RQQDO
XWDVtWRWWDDVRI UMpWKRJ\KDMWVRQFVDNWRYiEE(UUHD]~MRQFHO UHOpSHWWIHJ\YHUpWNLEL]WRVtWRWWDpVQ\XJRGWDQ
Így szólt:
 Bocsásson meg, XUDPpQPpJ~MYDJ\RNLWW.LWNHOOLO\HQNRUH Q|P|QWYDJ\DVRI UW"
Akkor leszel igazán nagy, ha megfeledkezel a feletteseid méltóságáról, és ha a beosztottaiddal feledteted saját
méltóságodat, vagyis ha nem nagy dölyfös az alázatosakkal, és ha nem alázatoskodsz a dölyfösökkel.

♣


eOWHJ\V]HUHJ\UDEELDNLWD QpS ,VWHQHPEHUHNpQWWLV]WHOW1HPWHOWHO~J\QDSKRJ\ KDWDOPDVW|PHJQHJ\ OW
YROQD|VV]HD]DMWDMDHO WWWDQiFViUDJ\yJ\XOiVUDYDJ\HJ\V]HU HQFVDNDV]HQWHPEHUiOGiViUDYiUYD+DDUDEEL
beszélni kezdett, a tömeg az ajkán csüngött, és itta minden szavát.
9ROWD]RQEDQDW|PHJEHQ HJ\ N|WHNHG  DODNDNLHJ\HWOHQ DONDOPDW VHP PXODV]WRWWHO KRJ\ HOOHQHPRQGMRQ D
PHVWHUQHN0HJILJ\HOWHDPHVWHUJ\HQJHVpJHLWJ~Q\W ]|WWKLEiLEyODWDQtWYiQ\RN nagy rémületére. Azok úgy is
tekintettek rá, mint magára a megtestesült ördögre.
(J\ QDSD]|UG|J PHJEHWHJHGHWW pV PHJKDOW 0LQGHQNL PHJN|QQ\HEEOWHQVyKDMWRWWIHO.OV OHJ SHUV]HD]
DONDORPQDNPHJIHOHO QQHSpO\HVDUFRWYiJWDNGHDV]tYN|UOWKRJy ez a tiszteletlen eretnek nem fogja többé
IpOEHV]DNtWDQLDPHVWHUOHONHVtW EHV]pGpWpVQHPIRJMDW|EEpNULWL]iOQLYLVHONHGpVpW
(]pUWD]WiQD]HPEHUHNPHJOHS GWHNDPLNRUDPHVWHUW V]LQWpQV]RPRU~QDNOiWWiNDWHPHWpVHQ$PLNRUD]HJ\LN
WDQtWYiQ\NpV Eb megkérdezte, hogy vajon a halott túlvilági sorsa miatt szomorkodotte, azt válaszolta:
 Nem, nem. Miért szomorkodnék egy barátom miatt, aki már a mennyországban van? Magam miatt bánkódtam,
PHUW YROWD]HJ\HWOHQEDUiWRP,WWPLQGHQNLWLV]WHOHWWHOYHV]N|UO YROWD]HJ\HWOHQDNLHOOHQWPRQGRWWQHNHP
$WWyIpOHNKRJ\PLXWiQ HOPHQWpQVHPIHMO G|PWRYiEE
És e szavak után a mester sírásra fakadt.

♣

Egy asszony jött Izrael rabbihoz, hogy elpanaszolja titkos bánatát. Már húsz éve férjnél van, és méJ QHP
született fia.
 Micsoda véletlent PRQGWDDUDEEL Pontosan így volt az én édesanyámmal is,
$]]DODN|YHWNH] W|UWpQHWHWPRQGWDHOD]DVV]RQ\QDN
Egy nap Izrael rabbi édesanyja meghallotta, hogy Bal Shem Tov érkezett a városba. Odasietett, és azéUW
könyörgött, hogy imádkozzon érte, hogy fia szülessék.
 Mit vagy hajlandó ezért feláldozni?  kérdezte a szent ember.
 Mit tehetnék?  kérdezte az asszony.  A férjem ugyan szegény könyvtáros, de van valamim, amit felajánlhatok
DUDEELQDN
$]]DO KD]DURKDQW HO K~]WD D JRQGRVDQ HOWHWW NDWLQNiW D ILyNRV V]HNUpQ\E O pV PiU URKDQW LV YLVV]D KRJ\
IHODMiQOMDDUDEELQDN 0LQWWXGMXND NDWLQNiWD N|UJDOOpUW DPHQ\DVV]RQ\D]HVNY MpQ YLVHOLpVPLQWpUWpNHV
FVDOiGLpNV]HUV]iOOHJ\LNQHP]HGpNU ODPiVLNUD'HPLUHD]DVV]RQ\YLVV]DpUWDUDEELPiUHOLQGXOWDN|YHWNH] 
YiURVEDtJ\ LVXWiQDPHQWpVPLYHOV]HJpQ\YROWFVDNJ\DORJPHKHWHWW0LUHPHJpUNH]HWWDUDEELPiULVPpW
új városba indult. Hat héten keresztül követte így a rabbit városrólvárosra, míg végül utolérte. A rabbi átvette
W OHDNDWLQNiWpVDKHO\L]VLQDJyJiQDNDGWD
Izrael rabbi aztán így fejezte be a történetet:
eGHVDQ\iPD]WiQKD]DJ\DORJROWpVHJ\pYYHONpV EEPHJV]OHWWHPpQ
 Tényleg micsoda véletlen!  kiáltott fel az asszony.  1HNHP is van otthon egy katinkám. Elhozom neked
azonnal, és ha felajánlod a helyi zsinagógának, Isten engem is megajándékoz egy fiúval.
1HPNHGYHVHP szólt a rabbi szomorúan QHPRO\DQHJ\V]HU D].O|QEVpJYDQN|]WHGpVpGHVDQ\iPN|]W
7HKDOORWWDGD] történetét, de neki nem állt egyetlen példa sem a rendelkezésére.

0LXWiQHJ\V]HQWKDV]QiOWHJ\OpWUiWD]WHOGREMiNKRJ\VRKDW|EEpQHKDV]QiOMiNPiVRN

♣

Egy hatalmas kamion próbált átmenni a vasúti átjáró alatt, de beszorult az út és a híd közé. A V]DNpUW NPLQGHQ
az eltávolítására kezdett próbálkozása eredménytelennek bizonyult, így hát a közlekedés az út mindkét oldalán
kilométerekre megbénult.
(J\ NLVIL~ LJ\HNH]HWW XJ\DQ KRJ\ IHOKtYMD PDJiUD D ) PpUQ|N ILJ\HOPpW GH PLQGLJ OHLQWHWWpN 9pJO D
I mérnök teljes kimerültségében így szólt: 
 Gondolom, azért jöttél, hogy megmondd, hogyan lehetne a problémát megoldani.
,JHQ válaszolta a gyerek.  Azt javasolom, hogy engedjék le a kamion gumijait.

$ODLNXVRNIHMpEHQUHQJHWHJOHKHW VpJPHJIRUGXO$V]DNpUW NpEHQFVDNNHYpV

♣

$] DV pYHNEHQ D] (J\HVOW ÈOODPRN HJ\LN J\iUD -DSiQED H[SRUWiOW HJ\ JpSHW (J\ KyQDSSDO NpV EE D
YiOODODWWiYLUDWRWNDSRWW*pSQHPP N|GLNNOGMHQHNHPEHUWPHJMDYtWDQL
A vállalat át is küldött valakit Japánba. De mégPLHO WWPHJYL]VJiOKDWWDYROQDDJpSHWDYiOODODW~MDEEWiYLUDWRW
NDSRWW(0%(5788,),$7$/.8(/'-(1(.,'2(6(%%(7
A vállalat visszatáviratozott: "HASZNAALJAAK OET, OE TALAALTA FEL A GEEPET.”

♣

Mivel a százlábúnak nagyon fájtak a lábai, a bagoly tanácsát kérte. Az ezt mondta neki:
 Túl sok lábad van. Ha egér lennél, csak négy lábad lenne, ezért huszonnégyszer kisebb lenne a fájdalmad.
1DJ\V]HU |WOHW mondta a százlábú.  Csak azt mutasd meg, hogy hogyan váljak egérré!
1HERVV]DQWVHQJHPDJ\DNRUODWEDYDOyiWOWHWpVNpUGpVHLYHOeQFVDND]HOYHNNLGROJR]iVipUWYDJ\RNIHOHO V

♣

(J\ KtUHV IHVW  iWKtYWD RUYRV EDUiWMiW KRJ\ PHJQp]]H D IHVW  OHJQDJ\V]HU EEQHN WDUWRWW DONRWiViW $ GRNWRU
W]HWHVHQPHJYL]VJiOWDDIHVWPpQ\WQHPVDMQiOYiQD]LG WDOHJNLVHEEUpV]OHWWyOVHP7t]SHUFP~OYDDIHVW PiU
kissé nyugtalankodott:
 Szóval, mit gondolsz? A doktor így szólt:
$]WKLV]HPNpWROGDOLWG J\XOODGiV

♣

$V]DNpUW EHYHWHWWEL]DORPYHV]pO\HL
Egy'ember olvashatatlan üzenetet kapott a barátjától. Miután már belefáradt a próbálkozásba, eszébe jutott, hogy
érdemes lenne talán a helybéli patikus segítségét kérni.
$]HJ\WHOMHVSHUFLJEiPXOWDD]tUiVWD]XWiQHO YHWWHJ\EDUQDYHJHWDSXOWUDKHO\H]WHpVtJ\V]yOW
 Két dollárba fog kerülni.

♣

(J\HWHPLVWiNHJ\FVRSRUWMDHOpJHGHWOHQNHGHWWD]LWDOEROWV|UpQHNPLQ VpJpYHO
1pKiQ\XNQDND]DQDJ\V]HU |WOHWHWiPDGWKRJ\HJ\NLVYHJJHOHONOGHQHNDNyUKi]ODERUDWyULXPiEDDEEDQD
reményben, hogy megtudják, mit tartalmaz a sör.
0iVQDSDN|YHWNH] ]HQHtet kapták: "A lovuk sárgaságban szenved."

♣

Egyik tanítványa azt kérdezte Konfúciusztól:
0LNDMyNRUPiQ\QpONO|]KHWHWOHQ|VV]HWHY L"$]WDYiODV]WNDSWD
 Élelem, fegyverek, és a nép bizalma.
 És pUGHNO G|WWWRYiEEDWDQtWYiQ\KDYDODPHO\LNHWHONHOOHQHKDJ\QRGDNNRUPHO\LNW OYiOQiOPHJ"
$IHJ\YHUHNW O
eVKDDPDUDGpNNHWW N|]OLVPHJNHOOHQHYiOQRGD]HJ\LNW ODNNRUPHO\LNHWKDJ\QiGHO"
 Az élelmet.
 De élelem nélkül elpusztulnak az emberek!
 A halál emberemlékezet óta az emberiség VRUVD $] D QpS YLV]RQW DPHO\LN PiU QHP Et]LN D YH]HW LEHQ
valóban elveszett nép.

♣

$PLNRUEDOHVHWN|YHWNH]WpEHQD]HJ\LNW|U|NIDOXYH]HW MHHOYHV]tWHWWHDOiEDLWPDQNyNNDONH]GHWWMiUQL(J\UH
ügyesebben tudott menni, még táncolni is megtanult velük V W PpJ NLV SLUXHWWHNHW LV U|JW|Q]|WW V]RPV]pGMDL
szórakoztatására.
A fejébe vette, hogy gyermekeit is megtanítja mankóval járni. Nemsokára a mankókon való járás
VWiWXV]V]LPEyOXPPiYiOWIDOXMiEDQpVQHPWHOOHWWEHOHVRNLG PLQGHQNL~J\MiUNiOW
$QHJ\edik nemzedék idejében már senki sem tudott mankó nélkül közlekedni. A falusi iskolában bevezették az
(OPpOHWLpVJ\DNRUODWLPDQNyVViJFtP WDQWiUJ\DWDIDOXVLNp]P YHVHNSHGLJKtUHVVpYiOWDND]iOWDOXNNpV]tWHWW
PDQNyN PLQ VpJH IRO\WiQ 0iU DUUyO LV V]y HVHWW KRJ\ NLIHMOHV]WHQHN HJ\ HOHNWURPRV DNNXYDO ]HPHOWHWKHW 
mankópárt.
Egyszer azonban egy fiatal török mankózott a falu vénei elé azzal, hogy megtudja: miért kell mankókon járni,
mikor Isten lábakat teremtett az embereknek. A véneket bosszantotta, hogy ez a suhanc náluk is bölcsebbnek
képzeli magát, ezért elhatározták, hogy megleckéztetik.
 Miért nem mutatod meg nekünk, hogy hogyan kell járni mankó nélkül?
5HQGEHQYDQ kiáltotta a fiatalember.
$N|YHWNH] YDViUQDSDIDOXI WHUpUHWHUYH]WpNDEHPXtatót. Mindenki ott volt, amikor a fiatalember bemankózott
DWpUN|]HSpUHPHJiOOWHJ\HQHVHQpVHOGREWDDPDQNyLW$W|PHJFVHQGEHQILJ\HOWHDPLQWEiWUDQHO UHOpSHWWpV
DUFDHVHWW
$]]DOD]WiQPLQGHQNLPHJHU V|G|WWDEEpOLKLWpEHQKRJ\PDQNyNQpONOOHKetetlen járni.

♣

Miközben a bognár a folyosó egyik végén kereket készített, a Chi tartománybéli Huan herceg egy könyvet
ROYDVRWW D PiVLN YpJpEHQ $ ERJQiU OHWHWWH YpV MpW pV NDODSiFViW RGDIRUGXOW D KHUFHJKH] PHJNpUGH]WH KRJ\
milyen könyvet olvas.
2O\DWDPLPHJ U]LDE|OFVHNV]DYDLW válaszolta a herceg.
 Élnek még azok a bölcsek?  kérdezte a bognár.  Már nem  válaszolta a herceg , már mind meghaltak.
 Akkor, amit olvasol, az nem más, mint az elmúlt emberek piszka és söpredéke  vélte a bognár
 Hogy merészelsz, te, egy bognár, hibát találni abban a könyvben, amit olvasok? Bizonyítsd be, amit mondtál,
különben halállal lakolsz!
 Mivel, hogy én csak egy bognár vagyok NH]GWHD], én így látom a helyzetet: Amikor egy kereket készítek, ha
az ütésem túl lassú, akkor ugyan mélyre vágok, de nem elég szilárdan; ha viszont az ütésem túl gyors, akkor
V]LOiUGDQGHQHPYiJRNHOpJPpO\UH$PHJIHOHO WHPHWYLV]RQWDPHO\VHPW~OJ\RUVVHPW~OODVV~DNH]HG
QHPWXGMDIHOYHQQLKDQHPDV]tYHGE OM|Q(]WQHPOHKHWV]DYDNED|QWHQLHEEHQYDQYDODPLP YpV]HWPHO\HW
QHPOHKHWiWDGQLDILDPQDNVH(]pUWQHPYHKHWLiWW OHPDPXQNiWH]pUWJ\iUWRPPpJKHWYHQpYHVNRURPEDQLV
a kerekeket. Véleményem szerint így'kell ennek lennie azokkal is, akik már elmentek közülünk. Amit érdemes
lett volna átadniuk, az velük együtt pusztult el; s csak a maradékot hagyták hátra a könyvekben. Ezért mondtam
azt, hogy amit olvasol, az az elmúlt emberek piszka és söpredéke.

♣

Régente Japánban papírból készült lampionokat használtak. A bambusznád által összetartott papír óvta a
PHJJ\~MWRWWJ\HUW\iWDV]pOW O(J\V]HUHJ\YDNPHJOiWRJDWWDDEDUiWMiWVDPLNRUKD]DLQGXOWIHODMiQORWWDNQHNL
HJ\ODPSLRQW$]FVDNQHYHWHWWUDMWD
 Éjjel vagy nappal, mind egyforma az nekem! PRQGWD Ugyan mi hasznát venném én a lampionnak"
A barátja ellenvetette:
 Igazad van. Ahhoz, hogy hazatalálj, semmi szükséged sincs rá. De talán megóvna attól, hogy valaki beléd
rohanjon a sötétben.
ËJ\D]WiQDYDNHPEHUDODPSLRQQDOLQGXOWQHNLD]~WQDN(J\NLVLG HOWHOWpYHOD]RQEDQYDODNL~J\QHNLURKDQW
hogy még fel is lökte.
 Te gondatlan fráter!  kiáltotta a vak.  Hát nem láttad ezt a lampiont?
 Testvér HQJHV]WHOWHD]LGHJHQ, a gyertyád kialudt.

%L]WRQViJRVDEEDQMiUV]DVDMiWV|WpWVpJHGEHQPLQWPiVYLOiJRVViJiEDQ

♣


EMBERI TERMÉSZE7

$]HPEHUHNQHPDYDOyViJUDUHDJiOQDNKDQHPDIHMNEHQOpY HV]PpNUH

7XULVWiN HJ\ FVRSRUWMD V]RUXOW KHO\]HWEH NHUOW YDODKRO YLGpNHQ .pQ\V]HU VpJE O OHMiUW V]DYDWRVViJ~
pWHOFVRPDJRNDW RV]WRWWDN NL QHNLN HQQL (OIRJ\DV]WiVD HO WW HOOHQ U]pVNpSSHQ QpKiQ\ IDODWRW YHWHWWHN HJ\
kutyának. Szemmel láthatóan ízlett neki az étel, és semmilyen utóhatása nem mutatkozott.
Másnap viszont arról értesültek, hogy a kutya elpusztult. Általános pánik tört ki köztük. Sokan hányni kezdtek,
lázra és vérhasra panaszkodtak. Doktort hívtak, hogy kezelje azokat, akik ételmérgezést kaptak.
$GRNWRUHO V]|ULVDNXW\DWHWHPHIHO|OpUGHNO G|WW
Utánanéztek.
eUGHNO GpVNUHHJ\LNV]RPV]pGFVDN~J\RGDYHWHWWH
 Hogy hol van? Hát hol lenne? Bedobták a dögkútba, mert elgázolta egy autó

♣

A Pestis, útban Damaszkusz felé, egy sivatagi karaván mellett haladt el.
 Hová sietsz? NpUGH]WHDYH]HW MN
 Damaszkuszba, hogy ezer áldozatot szedjek. Visszafelé jövet Damaszkuszból, a Pestis újra belebotlott a
NDUDYiQED$YH]HW MHPHJMHJ\H]WH
 Ötvenezer áldozatot szedtél, nem ezret.
1HP válaszolta a Pestis FVDNH]UHWV]HGWHP A többi a félelemnek esett áldozatul.

♣

$]HPEHUHNQHPD]WOiWMiNDPLWpQ\OHJHVHQYDQKDQHPD]WDPLQHNDOiWiViUDWDQtWRWWiN NHW

7RPLOHPHQWDWHQJHUSDrtra. Amikor visszatért, édesanyja megkérdezte:
 Más gyerekek is voltak lent? ,JHQ válaszolta Tomi.
 Fiúk vagy lányok?
+RQQDQWXGMDP"1HPYROWUDMWXNUXKD

$]HPEHUHNHWNXOW~UiMXNpVQHYHOWHWpVNIHOYRQyOpWWHO´OiWMDHO

(J\ HO NHO  GiPD PHJQ\Rmta a felvonó gombját, de mivel késlekedett a lift, a hölgy füstölgött magában.
$PLNRUYpJOLVNLQ\tOWD]DMWyUiI|UPHGWDOLIWNH]HO UH
+ROYROWPDJD"
 De asszonyom, hová juthatnék egy felvonóban?

♣

$IDODNDPHO\HNIRJYDWDUWMiN NHWFVXSiQNpS]HOHWNWHUPpNHLQHPYDOyGLDN

$PHGYHOHföl járkált húszlábnyi ketrecében. Amikor öt év múlva a ketrecet leemelték róla, a medve továbbra is
csak a szokásos területen mozgott, mintha a rácsok még mindig ott volnának. Ott is voltak. Neki!

♣

Két bizonytalaQMiUiV~~ULHPEHUWUHOPHWOHQOiOOGRJiOWNpV pMMHOMyYDO]HP]iUiVXWiQDEXV]YpJiOORPiVRQ
Így telt el néhány óra, mire részeg kábulatuk ellenére rájöttek, hogy az utolsó busz is rég elment. Mivel jó
néhány busz parkolt ott, elhatározták, hogy "kölcsönvesznek" egyet, és majd maguk hazahajtanak.
%RVV]~ViJXNUDD]RQEDQD]WDMiUDWRWDPHO\ NHWKD]DV]RNWDYLQQLQHPWDOiOWiN
+LKHWHWOHQ szólt az egyik , itt áll többszóz busz, és egyetlen harminchatos sincs köztük.
 1H LV W|U GM YHOH  mondta a másik , vigyük el ezt a huszonkettest a végállomásig, onnan meg már gyalog
megtesszük a még hiányzó két mérföldet.

♣

$PLWD]HPEHUHNV]HUHWQHNYDJ\J\ O|OQHND]QHPDGROJRN/pQ\HJHKDQHPFVDNDN|UYRQDOD

Egy fiatal fiúban kialakult valami, amit jobb híján nevezzünk "szendvicsfóbiának". Hacsak meglátott egy
szendvicset, azonnal reszketett és sikoltozni kezdett. Az anyját már annyira bosszantotta ez a dolog, hogy elment
egy pszichológushoz, aki azt javasolta:
 Könnyen megszüntethetjük a fóbiát. Otthon mutDVVDPHJDIL~QDND]HOHMpW ODYpJpLJKRJ\KRJ\DQLVNpV]OD
szendvics. Ez majd eloszlatja az összes buta elképzelését a szendviccsel kapcsolatban, és majdcsak abbahagyja a
sírást és reszketést.
Anyja úgy is cselekedett. A kezébe vett két szelet kenyeret, és megkérdezte:
 FélszHH]HNW O"
1HP válaszolta a fiú.
$NNRU D] DVV]RQ\ PHJPXWDWWD QHNL D YDMDW )pOV] W OH" 1HP $NNRU D] DVV]RQ\ HONHQWH D YDMDW D NHQ\pUHQ
$]XWiQ M|WW D VDOiWD )pOV] W OH" 7HUPpV]HWHVHQ QHP $ VDOiWDOHYHOHN tJ\ UiNHUOWHN D NHnyérre. És a
SDUDGLFVRPV]HOHWHNW O" .HOOH W ON IpOQL
" 1HP QHP NHOO 0LQGMiUW Ui LV NHUOWHN D VDOiWiUD +iW D VOW
szalonnától kelle félni? Nem, egyáltalán nem. Már rajta is voltak a paradicsomon.
Ekkor az asszony a kezébe vette a két szelet kenyeret,pVPHJPXWDWWDILiQDN0pJPRVWVHPIpOWW ON'HDEEDQ
a pillanatban, hogy a másik szelet kenyeret ráhelyezte a szalonnára, és így annak szendvics formája lett, a gyerek
azonnal visítani kezdett:
6]HQGYLFV6]HQGYLFV és csak úgy reszketett a f' élelePW O

(J\V]OHWpVpW OIRJYDYDNILDWDOHPEHUEHOHV]HUHWHWWHJ\OiQ\ED1HPLVYROWDEEDQVHPPLKLEDPtJQHPHJ\LN
EDUiWMD D]W QHP PRQGWD QHNL KRJ\ D OiQ\ EL]RQ\ QHP pSS D OHJV]HEE $ ILDWDOHPEHU DEEDQ D SLOODQDWEDQ
HOYHV]tWHWWHPLQGHQYRQ]yGiViW6]HUHQFVpWOHQVpJpUH1DJ\RQLVMyOOiWWD DOiQ\W9DOyMiEDQDEDUiWMDYROWD
YDN

♣


9L]VJiOGPHJMREEDQKRJ\PLWLVKtYQDND]HPEHUHNV]DEDGpVIHOHO VVpJWHOMHVYLVHONHGpVQHNVYDOyV]tQ OHJQHP
WXGDWRVFVHOHNYpVWKDQHPFVDNPHFKDQLNXVPR]JiVWIRJV]WDOiOQL

Azt mondják, hogy amikor az alexandriai nagy könyvtár leégett, csak egyetlen könyv maradt épségben.
Közönséges könyv volt, érdektelen és unalmas, ezért aztán el is adták néhány fillérért egy szegény embernek, aki
DOLJWXGRWWROYDVQL
Az a könyv azonban, bármennyire is unalmasnak és érdektelennek látszott, a világ legértékesebb könyve volt,
PHUWEHOV ERUtWyMiEDQDJ\NHUHNEHW NNHOEHOHILUNiOWiNQpKiQ\PRQGDWEDQD9DUi]VN WLWNiWPLV]HULQWPLQGHQW
amit csak hozzáérintettek, színtiszta arannyá tudott változtatni.
:Az írás szerint az a kis kavics valahol a Fekete tenger partján hevert több ezer, pontosan ugyanolyan kaviccsal
HJ\WW(J\GRORJEDQD]RQEDQNO|QE|]|WWDW|EELW ODKLGHJWDSLQWiV~W|EELNDYLFFVDOV]HPEHQH]RO\DQPHOHJ
volt, mintha élne. Az ember felujjongott örömében. Mindenét eladta, és egy évi megélhetését biztosító kölcsönt
vett fel. Elutazott a Fekete tengerhez. Ott aztán felverte a sátrát, és hozzáfogott a fáradtságos kereséshez.
(J\V]HU PyGV]HUWDONDOPD]RWWIHOHPHOWHJ\NDYLFVRt, ha hidegnek találta, nem hagyta a parton, mert akkor akár
tucatszor is felemelhette és megtapogathatta volna ugyanazt a követ. Ehelyett bedobta a tengerbe. Ekképp
W|OW|WWHLGHMpW NLWDUWyDQ QDS PLQW QDSHEEHQD QDJ\ WUHOPHWLJpQ\O  YiOODONR]iVEDQ )HOHPHOW HJ\ NDYLFVRWKD
hidegnek találta, bedobta a tengerbe; felemelt egy másikat ... és így tovább, vég nélkül.
Eltelt egy hét, egy hónap, tíz hónap, egy egész év ezzel a felettébb monoton feladattal. Akkor aztán ismét
kölcsönkért némi pénzt, és még további két évig dolgozott így, megállás nélkül. Felemelt egy kavicsot, a
NH]pEHQ WDUWRWWD KD KLGHJQHN pUH]WH EHGREWD D WHQJHUEH ÏUiUyO yUiUD QDSUyO QDSUD KpWU O KpWUH  PLQGHQ
eredmény nélkül.
Egyik este azután felemelt egy kavicsot, amely meleg tapintású volt, de a megszokás erejénél fogva azt is
EHGREWDD)HNHWHWHQJHUEH

♣


Egy tudós tíz évet töltött annak kutatásával, hogy a vizet hogyan lehetne átalakítani petróleummá. Meg volt
J\ ] GYHUyODKRJ\FVDNHJ\HOHPUHYDQV]NVpJDPLHO LGp]LDNtYiQWUeakciót. Ám akárhogyan próbálkozott,
nem tudta megragadni a formula lényegét.
Egyszer csak tudomására jutott, hogy fent, Tibet hegyeiben egy "mindentudó" hírében álló láma él, aki így D
kutató reményei szerint  a keresett formulát is ismeri.
Hogy eredményesen járjon, három feltételt kellett teljesítenie. Teljesen egyedül kellett odautaznia, és az út
veszélyes volt. Gyalog kellett mennie, és az út meredek volt. És ha el is jutott a láma színe elé, akkor is csak
HJ\HWOHQHJ\NpUGpVWNpUGH]KHWHWWW OH
TöbE KyQDSLJ NV]N|G|WW PLUH QHKp]VpJHN pV YHV]pO\HN N|]HSHWWH D] HOV  NpW IHOWpWHOW VLNHUHVHQ WHOMHVtWHWWH
+DQHPDPLNRUDOiPDHOpYH]HWWpNNpS]HOKHWLNPHQQ\LUHPHJOHS G|WWKRJ\HONpS]HOpVpYHOHOOHQWpWEHQQHPHJ\
ráncos, szakállas embert látott ott, hanem egy vonzó fiatal hölgyet, akinek szegsége minden képzeletet felülmúlt.
A láma kedvesen rámosolygott, és mennyei hangon így szólt hozzá:
*UDWXOiORNXWD]y(OMXWRWWiOKHJ\LHU GQNEH1DKiWPLWV]HUHWQpOWXGQL"
$WXGyVPHJOHS GYHKDOORWWDDVDMiWKDQJMát:
 Drága hölgyem, megtudhatnám, hogy férjnél vane már?

♣

$KHO\HWWKRJ\DYDOyViJUDILJ\HOQpQHNV]WHUHRWLSHONpS]HOpVHNUHYiODV]ROQDN

(J\ QHP]HWN|]L NRQIHUHQFLD ]iUy YDFVRUiMiQ D] DPHULNDL NOG|WW D PHOOHWWH O  NtQDLKR] IRUGXOW pV D OHYHVUH
PXWDWYDNLVVpOHHUHV]NHG HQPHJNpUGH]WH
 Ízleni leveske ?
$ NtQDL ~ULHPEHU EX]JyQ EyORJDWRWW .LFVLW NpV EE D]W NpUGH]WH KRJ\ 6]HUHWQL KDODFVND"  PDMG 6]HUHWQL
husika?" és végül: "Ízleni gyümölcske?" A válasz rendre a kínai nyájas bólogatása volt.
$YDFVRUDYpJpQDNRQIHUHQFLDHOQ|NHEHPXWDWWDD]HVWPHJKtYRWWHO DGyMiW nem mást, mint a kínai úriembert,
aki aztán amerikai szomszédja nem kis meglepetésére tökéletes angolsággal, igen tartalmas és szellemes
beszédet tartott.
$]HO DGiVYpJH]WpYHODNínai fordult a szomszédjához, és huncut mosollyal a szemében azt kérdezte:
 Tetszeni beszédecske?

♣

YDJ\PHUHYHOYHNUH

Két vadász pereskedett egymással. Az egyik megkérdezte az ügyvédjét, hogy nem lennee hasznos néhány
fogolymadarat küldeni a bírónak. Az ügyvéd megrémült.
 Ez a bíró büszke arra, hogy megvesztegethetetlen  PRQGWD  (J\ LO\HQ JHV]WXV pSSHQ D] HOOHQNH]  KDWiVW
YiOWDQiNLEHO OH
Miután a tárgyalást megnyerték, a vadász meghívta vacsorára az ügyvédet, és megköszönte a foglyokkal
NDScsolatos tanácsát.
 Tudja, mégis elküldtem a madarakat a bírónak, mondta , az ellenfelem nevében.

$]HUN|OFVLIHOKiERURGiVOHJDOiEERO\DQKDWpNRQ\DQDODNtWKDWYDODNLWPLQWDPHJYHV]WHJHWKHWVpJ

♣


Egy kislányt, akinek azt mondták, hogy Lincoln nem jóNpS D]pGHVDSMDHOYLWWHD)HKpU+i]EDKRJ\PHJQp]]pN
az elnököt.
Lincoln térdére ültette a kislányt, és kedvesen, humorosan beszélgetett vele egy darabig. A kislány hirtelen
felkiáltott:
$SD$]HOQ|NHJ\iOWDOiQQHPFV~Q\DV WNLIHMH]HWWHQJ\|Q\|U 

♣

Egy néger kisfiú nézte a léggömbárust a vásárban. Az árus jó üzletember lévén eloldozott egy piros lufit, amely
felszállt a magasba, és egy sereg reménybeli fiatal vásárlót vonzott oda.
Aztán felengedett egy kéket, majd egy sárgát és végül egy fehéret is. Egymás után felszálltak a magasba,
PtJQHPHOW QWHNDV]HPHO $NLVQpJHUHJ\GDUDELJiOOGRJiOWHJ\IHNHWHOpJJ|PEHO WWPDMGPHJNpUGH]WH
 Uram, ha elengedné a feketét is, az is felszállna olyan magasra mint a többi?
$ OpJJ|PEiUXV PHJpUW HQPRVRO\JRWWUi(OROGRWWDDIHNHWHOXIL ]VLQHgét, és miközben az felszállt a magasba,
így szólt:
 Kisfiam, nem a színe, hanem ami belül van, az emeli a magasba.

♣

New Yorkban Isaac Goldstein összefutott az egyik unokaöccsével.
+RJ\PHQQHNDGROJDLG" kérdezte Goldstein.
 Hát nem hallottad? Nérdezett az vissza.  Én lettem a Goldstein és Murphy cégnek az egyik partnere.
 *ROGVWHLQ pV 0XUKS\" +iW QHP FVRGiODWRV" (] $PHULND OpQ\HJH D NO|QE|]  QHP]HWHN ILDL ]OHWL
vállalkozásban állnak egymással. Azért neked bevallom, ez engem meglep kissé.
(]PHJOHSWpJHG"$NNRUHWW PpJLQNiEEPHJIRJV]OHS GQLeQYDJ\RN0XUSK\

♣

$]2URV]0XQNiVRN.OG|WWVpJHPHJOiWRJDWRWWHJ\J\iUDW'HWURLWEDQ0HJNpUGH]WpNDP YH]HW WKRJ\KHWHQWH
hány órát dolgozik egy amerikai munkás.
1HJ\YHQHW válaszolta az. Az orosz megrázta a fejét.
 Nálunk PRQGWD egy átlagos munkás hatvan órát doOJR]LNKHWHQWH
 Hatvan órát?  NLiOWRWW IHO D P YH]HW   Ebben a gyárban sosem tudnád rávenni az embereket, hogy annyit
GROJR]]DQDN(]HNPLQGNRPFVLN

♣


Egy ember így szólt a plébánoshoz:
 Atyám, tegnap meghalt a kutyám. Mondana egy misét az elhunyt lelkéért?
A pap felháborodott.
 Mi nem mondunk misét állatokért!  válaszolta élesen. 3UyEiOMDPHJD]XWFDYpJpQOpY ~MIHOHNH]HWQpO$]RN
YDOyV]tQ OHJLPiGNR]QDNPDMGDNXW\iMipUW
 Igazán szerettem azt a kutyát PRQGWDD]HPEHU, és szerettem voOQDWLV]WHVVpJHVHQE~FV~WYHQQLW OH1HP
tudom, hogy mi a szokás ilyen alkalmakkor, de mit gondol, tízezer dollár elég lenne?
 No, várjunk csak  mondta a plébános. Nem is említette, hogy a kutyája katolikus volt.

♣

A kormányzó meglátogatta az egyik állami fegyintézetet, és az egyik csavargóval beszélgetett, aki büntetése
elengedését kérte.
 Mi bajod van ezzel a hellyel? Kényelmesebben élsz itt, mint valaha életedben.
 Úgy van, uram  mondta a csavargó.  De én akkor is szeretnék innen kijutni.
1HPNDSV]HOHJHWHQQL"
 De, kapok eleget. Nem ez az én problémám. +DQHPPL"
 Tudja, uram, egyetlen bajom van ezzel a hellyel: az egész államban nagyon rossz az intézmény hírneve.

♣

Az újságíró megkért néhány embert, hogy ha ismerik a polgármestert, mondjanak róla véleményt.
 Hazudik és csal PRQGWDDEHQ]LQNXWDV1DJ\NpS ILFNy így a tanító.
 Sosem szavaztam rá  állította a gyógyszerész. $OHJNRUUXSWDEESROLWLNXVDNLWYDODKDLVLVPHUWHPPRQGWDD
borbély.
Amikor végre a riporter a polgármesteUUHOLVWDOiONR]RWWPHJNpUGH]WHW OHKRJ\PHQQ\LDIL]HWpVH
 Mit képzel? Nem kapok én ezért fizetést!  mondta a polgármester.
 Akkor miért vállalta el ezt a munkát' ?  A közmegbecsülés miatt.

♣

(J\IpUILDEiUEDQDPHOOHWWHO K|]IRUGXOWpVD]WPRQGWD
 Nem értem. Egyetlen kis ital elég ahhoz, hogy lerészegedjem.
 Tényleg? Elég egyetlen ital?
 Igen. És ez általában a nyolcadik.

♣

/DV9HJDVEDQHJ\IpUILHJ\JD]GDJNLQp]HW LGHJHQKH]IRUGXOWpVtJ\V]yOW
 Uram, tudna nekem huszonöt dollárt adni? Két napja nem ettem, és nincs hol lefeküdnöm.
 Honnan tudjam, hogy nem szerencsejátékra költöd azt a pénzt?
,VWHQ UL]]HQDWWyO mondta a férfi.  Szerencsejátékra már van pénzem.

♣

Egy házaspár azon töprengett, hogy hogyan adjanak túl azon az|WNLVNXW\DN|O\N|QDPLW NLVDMiQGpNEDNDSWDN
DN|]HOP~OWEDQ$IpUILPiUEHMiUWDD]HJpV]N|UQ\pNHWKRJ\HORV]WRJDVVD NHWGHVHQNLQHNVHNHOOHWWHN0pJD
KHO\L UiGLyEDQ LV EHPRQGDWWiN KRJ\ W|U]VN|Q\YH]HWW NXW\DN|O\N|NHW DGQiQDN LQJ\HQ D] pUGHNO G NQHN 'H
VHQNLVHPpUGHNO G|WW
Végül a szomszéd azt tanácsolta nekik, hogy reklámozzák a kutyákat. Visszamentek a rádióhoz, és bejelentették,
hogy kutyusok eladók egyenként huszonöt dollárért. Még le sem ment a nap, mire mind az öt elkelt.

♣

.pWOHHQG vásárló lépett be a használtautó  kereskedésbe körülnézni. Az eladó belefogott a szokásos beszédébe,
DPLNRUHJ\LNNHJ\NLVNiUW\iWYHWWHO DPLQD]iOOW(OQp]pVpWNpUMNGHPLVNHWQpPiNYDJ\XQN
(UUH D] HO DGy SDStUW YHWW HO  pV PLQGHQ HO Q\pW UitUWD D]RNQDN D] DXWyNQDN DPHO\ LUiQW YDODPL pUGHNO GpVW
mutattak. Végül is egy takaros kis Volkswagenre esett a választásuk. Ki is vitték egy próbakörre, és szemmel
OiWKDWyODJ PHJYROWDNYHOHHOpJHGYHÈPDPLNRUYLVV]DNDQ\DURGWDN PLQGNHWW KDWiUR]RWWDQUi]ta a fejét. Nem
jó!
$]HO DGyD]WtUWDDSDStUUD Miért? Mi a baja?
Az egyik átvette a papírt, és azt írta rá:  Nincs benne rádió.

♣

$PLNRUHJ\QDJ\YiURVEDQpO IpUILKD]DWpUWJ\HUPHNNRULIDOXMiEDD]HJ\LNV]RPV]pGtJ\V]yOWKR]]i
*RQGRORPWXGRG hogy az öreg Smith elvesztette a farmját.
 Nem én. Mi történt?
 +iW HJ\ QDS ~J\ WDOiOWD KRJ\ D V]RPV]pGMD NHUtWpVH |W OiEQ\LUD EHOMHEE D]  I|OGMpQ YDQ (]HQ QDJ\RQ
elgondolkodott. Végül is ügyvédhez fordult, mondván neki, hogy szerinte ez birtokháborítás. Az ügyvéd is úgy
JRQGROWD
9ROWDLUHPRQGMD
 Életemben kétszer tettek tönkre: egyszer, amikor elvesztettem egy ügyet, és egyszer, amikor megnyertem
HJ\HW

♣

 +D ~MUDKi]DVRGV] YDJ\ KD V]HUHW W WDUWDV] NtVpUWHWNpQW YLVV]DWpUHN  IHQ\HJHWHWWH PHJ férjét egy haldokló
DVV]RQ\
ËJ\ D]WiQ D V]HJpQ\ IpUIL PHJ VHP OHS G|WW KRJ\ QpKiQ\ KyQDSSDO D IHOHVpJH KDOiOD XWiQ DPLNRU  LVPpW
V]HUHOPHVOHWWIHOHVpJHV]HOOHPHHJ\LNpMMHOEHOpSHWWDKi]EDpVNHVHU HQK WOHQVpJJHOYiGROWD
Ez így ment éjszakáról éjszakára, mígnem megelégelte a dolgot, és egy Zen mesterhez fordult tanácsért, aki azt
NpUGH]WHW OH
 Mibó1 gondolod, hogy az valóban szellem?
 Abból, hogy tudja, és el is mondja nekem mindazt, amit mondtam, tettem, gondoltam és éreztem.
$PHVWHUDGRWWaz embernek egy zacskó szójababot, mondván:
.LQHQ\LVGD]DFVNyWpVKDPDpMMHOLVPpWPHJMHOHQLNQHNHGDV]HOOHPNpUGH]GPHJW HKRJ\KiQ\V]HPEDE
van a zacskóban?
Amikor az ember a szellemnek szegezte a kérdést, az elillant, és többé sohasem tért YLVV]D
 Miért?  kérdezte emberünk a mestert. A mester mosolygott.
 Mondd, nem furcsa, hogy a feleséged szelleme csak azt tudta, amit te is tudtál?

♣

2URV]RUV]iJEDQHJ\HPEHUNLPHQWDIHOHVpJpYHOD]HUG EHIDUNDVRNUDYDGiV]QL'HDPLNRUD]RNPHJMHOHQWHND
férfi elszaladt, s az asszony a farkasok prédájául esett. Másnap a férfi koszorút akasztott az ajtójára, és megsiratta
D]DVV]RQ\WLJD]QHPVRNiLJPHUWV]HUHW MHLVYROWDNLWD]WiQKDWKyQDSP~OYDIHOHVpJOYHWW
$] HVNY  XWiQL pMMHOHQ PHJMHOHQW QHNL D] HO ]  IHOHVpJH pV VHJtWVpJpUW NLiOWRWW (ONpSHGpVpUH D]RQEDQ D] ~M
IHOHVpJH VHPPLW VHP OiWRWW pV QHP LV KDOORWW $] HO ]  IHOHVpJH PLQGHQ pMMHO YLVV]DWpUW VHJtWVpJpUW NLDEiOYD
PLQGDGGLJ PtJ D IpUIL PiU QHP EtUWD WRYiEE (J\LN pMMHO HO NDSWD SXskáját, és az asszony után rohant, hogy
másodszor is megölje.
$]DVV]RQ\EHURKDQWD]HUG EH$IpUILXWiQDV]DODGWIHOEXNRWWpVNLHVHWWDSXVNDDNH]pE O$EEDQDSLOODQDWEDQ
körbe vették a farkasok, és véget vetettek az életének.

♣


(J\XWDVD]pWNH] NRFVLEDQHEpGHWUHQGHOWDSLQFpUW O
 Desszertnek pedig tortát kérek fagylalttal MHJ\H]WHPHJ
A pincér közölte, hogy nincs tortájuk, mire a férfi dührohamot kapott.
 Micsoda? Nincs tortájuk? Ez aztán abszurdum. Én vagyok ennek a vasúti társaságnak az HJ\LN OHJQDJ\REE
üzletfele. Évente több ezer turistának szervezek kirándulásokat, és többszáz ezer tonna árut szállíttatok. Amikor
pedig én utazom ezen a vonalon, még egy szelet közönséges tortájuk sincs. Magának a vezérigazgatónak fogom
H]WHOSDQDV]ROQL
A szakács félrehívta a pincért, és azt mondta neki:
$N|YHWNH] iOORPiVRQV]HUH]]QNQHNLWRUWiW$SLQFpUDN|YHWNH] iOORPiVXWiQD]RQQDOD]XWDVQiOWHUPHWW
 Uram, örömmel közölhetem önnel, hogy a szakácsunk az ön kedvéért elkészítette ezt a tortát, ás reméli, hogy
ízleni fog önnek. És szeretném még átadni ezt a hetvenöt éves brandyt is, társaságunk tisztelete jeléül.
Az utas az asztalra csapta szalvétáját, és ökölbe szorított kézzel kiáltotta:
 Pokolba a tortájukkal Inkább mérges maradok!

PHQQ\LUHUHVOHQQHD]pOHWQNKDVHPPLUHVHPQHKH]WHOKHWQpQN

♣

$IpUILD]pWWHUHPW|U]VYHQGpJHYROWH]pUWD]WiQDYH]HW VpJHOLVN|YHWHWWPLQGHQWKRJ\DNHGYpEHMiUMRQ(J\LN
nap mégis azért panaszkodott, hogy csak egy szelet kenyeret kapott az ebédjéhez. A pincér azon nyomban hozott
neki négy szeletet.
5HQGEHQYDQ mondta a férfi , de ez még nem elég. Én szeretem a kenyeret, méghozzá nagy mennyiségben.
Másnap a férfi tizenkét szeletet kapott.
Jól van PRQGWD, de még mindig hogy takarékoskodnak vele!
$ N|YHWNH] QDS HJ\ HJpV] NRViUUDOKR]WDN QHNL GH PpJDNNRULV SDQDV]NRGRWW$ YH]HW VpJHUUH HOKDWiUR]WD
KRJ\W~OMiUQDND]HV]pQ(J\NRORVV]iOLVQDJ\ViJ~NHQ\HUHWVW|WWHNNL]iUyODJD] V]iPiUD+DWOiEKRVV]~YROW
a kenyér, és három láb széles.
Maga a séf hozta be a kenyeret két pincér segítségével, és a szomszédos asztalra helyezvén várták a reakciót.
$IpUILPHJEiPXOWDDKDWDOPDVNHQ\HUHWPDMGDYH]HW UHQp]HWWpVtJ\V]yOW
 Szóval már megint csak egy darabot kapok!

-yGRORJJ\HUW\iWJ\~MWDQLGHpOYH]HWHVHEEDV|WpWVpJHWV]LGQL

A náci koncentráciyV WiERU HJ\LN W~OpO MH PHJOiWRJDWWD D EDUiWMiW DNL V]LQWpQ NLYHWWH D UpV]pW D]RNEyO D
megpróbáltatásokból.
 Megbocsátottále a náciknak? ,JHQ
+PeQQHPHQJHPPpJPRVWLVHPpV]WD]LUiQWXNpU]HWWJ\ O|OHW
$NNRU válaszolta gyengéden a barátja téged még most is fogva tartanak.

QHPD]RND]HOOHQVpJHLQNDNLNJ\ O|OQHNEHQQQNHWKDQHPDNLNHWPLJ\ O|OQN

♣

*HRUJH *HUVKZLQ EDUiWDL DUUyO SUyEiOWiN D ]HQHV]HU]  DSMiW PHJJ\ ]QL KRJ\ D .pN UDSV]yGLD HJ\ JpQLXV]
alkotása.
 Hát persze, hogy D]PRQGWDD]LG VHPEHU Legalább tizenöt perc, mire végigjátsszák, nemde?

♣


Valahol a trópusokon a misszionárius elhatározta: bámulatba ejti a hozzá tartozó híveket azzal, hogy elviszi
QpKiQ\XNDWHJ\NLFVLWUHSOQL$JpSD]LVPHU VIDOYDNGRPERNHUG NpVIRO\yNIHOHWWV]iOOWHO$ONDOPDQNpQW
D] XWDVRN NLkitekintettek az ablakon, de egészében véve egyáltalán nem gyakorolt nagy benyomást rájuk a
repülés.
$PLNRULVPpWI|OGHWpUWHNDKtY NHJ\V]yQpONOV]iOOWDNNLDJpSE O+RJ\PpJLVNDSMRQYDOami elismerést, a
misszionárius így kiáltott:
+iWQHPYROWFVRGiODWRV"*RQGROMiWRNFVDNHOPLO\HQQDJ\V]HU HPEHULDONRWiVH]2WWYROWXQNIHQWD]pJHQD
házak, a fák és a hegyek felett, és letekinthettünk a földre.
Az emberek közömbösen hallgattak. VéJODYH]HW MNPHJV]yODOW
 Ezt a rovarok is meg tudják tenni.

³eVPLW|EEPpJEROGRJRNLV
7|EEH]HUpYXWiQRGDMXWRWWXQNKRJ\pMMHOUHEHUHWHV]HOMNDEODNDLQNDWpVDMWyQNDWPLN|]EHQDIHMO G RUV]iJRN
ODNyLQ\LWRWWNXQ\KyNEDQDOV]DQDN

♣

$SV]LFKROyJXVtJ\V]yOWNOLHQVpKH]
 0HJWXGRP XJ\DQYiOWR]WDWQLDYLVHONHGpVHGHWGHD7HUPpV]HWQHNPHJYDQ DPDJDULWPXVDpVPHJN|YHWHOLD
PDJDLGHMpW

$WHQJHUDODWWMiUySDUDQFVQRNDULDGy]WDWWDDJpSWHUHPOHJpQ\VpJpWH]pUWHO V]|UWHOMHVVHEHVVpJHWPDMGKLUWHOHQ
vészleállást rendelt el. Parancsait azonnal teljesítették. Bekapcsolta a hangszórót:
 Itt a kapitány beszél. A gépterem jó munkát végzett. Pontosan 55,05 másodperc alatt állítottátok meg a
tengeralattjárót.
1HPVRNNDONpV EEHJ\PiVLNKDQJLVPHgszólalt a hangszóróban:
 Itt a szakács. Miközben a tengeralattjáró megállt, a hús és a krumpli továbbment. Ma este hidegvacsorát kap
PLQGHQNL

♣

A nagyvállalat vezérigazgatóját mindenki csodálta munkabírásáért és lendületéért. De volt neki egy
szégyenteljes gyengesége: amikor belépett az elnökhöz a heti jelentéssel, mindig levizelte a nadrágját.
$]HOQ|NHOQp] HQD]WMDYDVROWDQHNLKRJ\NHUHVVHQIHOHJ\V]DNRUYRVW$PLNRUDN|YHWNH] KpWHQLVPpWM|WWD
jelentéssel, a nadrágja még mindig vizes volt.
1os, nem mentél el a szakorvoshoz?  kérdezte az elnök.
 Nem, mert nem volt azóta rendelése. Helyette elmentem egy pszichológushoz, aki meggyógyított. Már nem
szégyellem magam.

♣

Nem sokkal a második világháború befejezése után egy londoni buszkalauz az egyik utas ölében nehéz csomagot
SLOODQWRWWPHJ
0LD]RWW" kérdezte.
(J\IHOQHPUREEDQWERPEDPHO\DKi]XQNN|]HOpEHQHVHWWOH%HYLV]HPDUHQG U UVUH
 Rendben van, de ilyen dolgot az ember nem tart az ölében. Tegye az ülés alá!

♣

Orvos a betegéhez:  $ E QWXGDWD PLDWW NH]HOHP PiU Wt] pYH pV PpJ PLQGLJ V]pJ\HOOL PDgát egy ilyen kis
semmiség miatt! Szégyellje magát!

♣

(J\IpUILNpUWHDSV]LFKLiWHUVHJtWVpJpW$]PHJLViOODStWRWWDKRJ\DIpUILPXQNDIJJ VpJEHQV]HQYHG6]HJpQ\
egy másik állást is vállalt, hogy a kezelés költségeit kifizesse.

♣

Két kisfiú beszélgHW
 Hány éves vagy?  Én öt. Hát te?
1HPWXGRP
 Nem tudod, hány éves vagy? 1HP
)RJODONR]WDWQDNDQ N"1HP
 Akkor csak négyéves vagy.

♣

(J\ULSRUWHUWD]]DOEt]WDNPHJKRJ\NpUGH]]HPHJD]XWFDHPEHUpWPLDYpOHPpQ\HDPRGHUQQ NU O$]HOV 
személy, akibe a riporter belebotlott, egy ember volt, aki nemrégiben ünnepelte százharmadik születésnapját.
 Attól félek, hogy nem tudok segíteni neked, fiam PRQGWDD]LG VHPEHUVDMQiONR]YD Már lassan két éve,
hogy egyáltalán nem foglalkozom aQ NNHO

♣

$NDSFVRODWpOWHW HOHPHDSiUEHV]pG$SiUEHV]pGQHND]RQEDQUHQJHWHJDNDGiO\DYDQpVVDMQRVFVDNNHYHVHQ
J\ ]LNOHD]RNDW
6RNNDOW|EEUHPHJ\QNKDNHYHVHEEHWEHV]pOQNKDW|EEHWKDOOJDWXQN

Theodore Roosevelt elnök szenvedélyes vadász volt. Amikor meghallotta, hogy egy híres angol vadász jár az
(J\HVOWÈOODPRNEDQPHJKtYWDD)HKpU+i]EDUHPpOYpQKRJ\NDSPDMGW OHQpKiQ\MyWDQiFVRW
$] HOQ|N PHJKDJ\WD KRJ\ QH ]DYDUMiN NHW $ WDOiONR]y NpW yUiMD XWiQ D] DQJRO NLVVp V]pGHOHJYH M|WW NL D
WHUHPE 
 Mit mondott az elnöknek? NpUGH]WHW HHJ\ULSRUWHU
%HPXWDWNR]WDP mondta az elgyötört látogató.

♣

Amikor Calvin Coolidge volt az Egyesült Államok elnöke, naponta több tucat emberrel beszélt. A legtöbb
YDODPLO\HQ SDQDVV]DO WUDNtálta. Egyszer az egyik állam elnöke azt mondta neki, hogy nem érti, hogyan tud
Coolidge néhány óra leforgása alatt annyi emberrel találkozni.
 Miért van az, hogy vacsoráig te már végzel az összes látogatóddal  kérdezte , én pedig még gyakran éjfélkor
Ls az irodámban vagyok.
 Azért  válaszolta Coolidge , mert te beszélsz.

♣

Egy tizennégy éves fiú bejelentette otthon vacsora közben, hogy másnaSHO DGiVWNHOOWDUWDQLDD]RV]WiO\EDQ$]
DSMDDNLDKRQYpGHOHPQpO RNWDWiVL PyGV]HUHNV]DNpUW MHNpQW V]ROJiOW PHJUDJDGWD D QDJ\V]HU  DONDOPDW KRJ\
átadja a fiának saját képzettségét és tapasztalatait.
 A katonaságnál, fiam, mi így csináljuk ezt  NH]GWH  (O V]|U LV PHJKDWiUR]]XN KRJ\ PLO\HQ HOYiUiVDLQN
YDQQDNDFVHOHNHGHWHNHWDV]LWXiFLyWpVDWHOMHVtWPpQ\WLOOHW HQ+DWiUR]GHOHO UH KRJ\PLO\HQFVHOHNHGHWHNHW
vársz a diák társaidtól, milyen szituációban várod azt a cselekedetet, és végül. hogy mLO\HQV]LQWHQDNDURGKRJ\
teljesítsék. Jól jegyezd meg, minden oktatásnak a teljesítményre, a teljesítményre, és ismét csak a teljesítményre
kell irányulnia.
$IL~D]RQEDQQHPW QWW~OViJRVDQOHONHVQHN&VDNHQQ\LWPRQGRWW
 Az én esetemben ez nem fog meQQLDSD
 Dehogynem, nekünk mindig sikerül. Már miért ne menne?
 Azért  válaszolta a fiú PHUWQHNHPDV]H[U NHOOEHV]pOQL

♣

.pW WHKHUDXWy iOOW HJ\PiVQDN KiWWDO pV HJ\ VRI U D]RQ IiUDGR]RWW KRJ\ HJ\ yULiVL OiGiW D] HJ\LN NRFVLUyO
áthúzzon a máVLNUD
(J\MiUyNHO OiWYiQDVRI UV]RUXOWKHO\]HWpWIHODMiQORWWDDVHJtWVpJpWËJ\D]WiQPiUNHWWHQV]HQYHGWHNOLKHJYH
és fújtatva több mint félórán át, ám minden eredmény nélkül.
 Attól félek, hogy ez nem megy NDSNRGRWWOHYHJ XWiQDMiUyNHO 1HP tudjuk leemelni a kocsiról.
 Le a kocsiról?! NLiOWRWWDDVRI U Uram, Isten! Én nem le akarom venni, hanem át akarom a húzni!

♣

A falu részege újsággal a kezében betántorgott plébánoshoz, és tisztelettel köszöntötte. A plébános nem örült
látogatásának, és figyelemre sem méltatta a köszöntést, mert a férfi ismét részeg volt, viszont határozott
szándékkal jött a paphoz.
 Elnézését kérem, atyám )RO\WDWWD, meg tudnáe nekem mondani, hogy mi okozza az izületi gyulladást?
A pap még erre sem válaszolt. De amikor a férfi megismételte a kérdést, a pap türelmetlenül rá vágta:
$]LYiVRNR]]DD]t]OHWLJ\XOODGiVWD]D]RNDQHNL0HJDV]HUHQFVHMiWpNeVDOHGpUQ NNHOYDOyMiWV]DGR]iV
eVFVDNH]XWiQGHPiUW~ONpV QWHWWHKR]]i Miért kérdezed?
 Azért, mert az újság itt azt írja, hogy a pápának ízületi gyulladása van.

♣

Az üzlettulajdonos akkor lépett az eladótérbe, amikor egyik beosztottja épp ezt mondta az egyik vásárlónak:
 Sajnos, asszonyom, már hetek óta nincs, és nincs is kilátásban, hogy hamarosan kapnánk.
A tulajdonos a hallottaktól megrémülve futott a kifelé induló vásárlóhoz, és azt mondta neki:
1HPLJD]DVV]RQ\RP7HUPpV]HWHVHQKDPDURVDQPHJpUNH]LN9DOyMiEDQPiUNpWKpWWHOH]HO WWPHJUHQGHOWN
Aztán félrevonta az eladót, és rámordult:
6RKDGHVRKDQHPRQGGD]WHJ\YHY QHNKRJ\YDODPLKLiQ\FLNN+DpSSHQQLQFVEHO OHPRQGMDGD]WKRJ\
már megrendeltük, és már szállítják. Mit akart ez az asszony?
(V W válaszolta az eladó.

♣

$ ULSRUWHU HJ\ V]i]pYHV DVV]RQQ\DO NpV]tWHWW LQWHUM~W $ K|OJ\ QDJ\RQ pOpQN WHUPpV]HW QHN W QW DNL |U|PPHO
emlékezett a múltra. Látta a bevándorlói ekhós szekereLWPHJDV]XSHUV]RQLNXV UHSO JpSHNHW LVeV ~J\ W QW
V]tYHVHQEHV]pOQHLVPLQGHQU O
Mivel az asszony még szívesen folytatta volna a társalgást az interjú befejezte után is, a riporter olyan kérdésen
töprengett, ami j6 alkalmat adna neki a további beszédUH
eViJ\EDQIHNY YROWH" kérdezte a nénit.
 Természetesen, kedvesem  válaszolta az enyhe pírral az arcán  W|EE WXFDWV]RU LV 6 W NpWV]HU PpJ D
szénaboglyában is.

♣

Aranylakodalmuk napján a házaspárt nagyon lefoglalta az ünneplés meg a rokonok és barátok sokasága, akik
eljöttek gratulálni nekik. Így aztán nagyon örültek, amikor estefelé magukra maradhattak a verandán, nézhették a
naplementét, és megpihentek végre egy kicsit a fárasztó nap után.
Az öregember szeretettel nézett a feleségére, és így szólt:
 Agatha, büszke vagyok rád!
 Mi az, mit mondtál? NpUGH]WHD]LG VK|OJ\ Tudod, hogy már nem hallok jól. Mondjad hangosabban!
 Azt mondtam, hogy büszke vagyok rád.
 Jól van, jól van.  válaszolta az asszony legyintve.  Én is unlak már.

♣

A tökéletes hallgatás nem annyira a mások hallgatása, mint inkább a magunké. A tökéletes látás nem annyira a
mások meglátása, mint inkább a magunké

♣

0HUWD]RNQHPWXGMiNDPiVLNDWVHPPHJpUWHQLDNLN|QPDJXNDWQHPKDOOMiNPHJpVDNLNPpJ|QPDJXNDWVHP
YL]VJiOWiNPHJD]RNYDNRNPDUDGQDNDW|EELHNYDOyViJiYDOV]HPEHQLV$W|NpOHWHVHQILJ\HO KDOOWpJHGDNNRU
LVKDWHVHPPLWVHPV]yOV]

Asszony az újságába temetkezett férjéhez:
 Nem kell már mondogatnod, hogy "aha". Már tíz perce abbahagytam a beszédet.

♣

QDJ\RQULWNiQEHV]pOQNXJ\DQDUUyODGRORJUyO

 Szívem  szólt az asszony a férjéhez , nagyon szégyellem azt, ahogyan élünk. Apa fizeti a lakbérünket, bátyám
küld élelmet és pénzt ruházkodásra, a nagybácsi fizeti a víz és villanyszámlánkat, és a barátainktól kapjuk a
színházjegyet. Igazán nem panaszkodom, de szerintem jobban is élhetnénk.
 Persze, hogy élhetnénk jobban is  válaszolta a férfi , magam is gondolkodtam ezen a napokban. Neked még
van egy bátyád és két nagybácsid, akik egy fillért sem küldtek nekünk!
QHPLJD]"

♣

Naszreddín felesége szeretett volna valamilyen kis állatot, amivel játszani lehet, ezért vásárolt egy majmot.
Naszreddín azonban egyáltalán nem örült neki.
0LWIRJPDMGHQQL" kérdezte.
 Amit mi eszünk  válaszolta az asszony.  És hol fog aludni?
 Velünk együtt az ágyban.  Velünk? Na és a szag"
 Ha én elviselem, gondolom, a majom is kibírja majd.

♣

(J\NDSFVRODWDOHJEL]WRVDEEDQ~J\V] QLNPHJKDUDJDV]NRGV]VDMiWHONpS]HOpVHLGKH]
$ KiURPpYHV -RKQQ\ HU V pV KDWiUR]RWW NLVIL~ YROW 0HJEDUiWNR]RWW D V]RPV]pGpN %LOO\ QHY  NHFVNpMpYHO
Minden reggel szedett neki egy kis füvet és salátát, és átvitte Billynek reggelire. Olyan nagy volt a barátság
köztük, hogy Johnny néha órákat is eltöltött Billy kellemes társaságában.
Egyszer azonban Johnnynak eszébe ötlött, hogy az élelem megváltoztatása mennyire jót tenne Billynek. Ezért a
N|YHWNH]  DONDORPPDO VDOiWD KHO\HWW UHEDUEDUiW YLWW EDUiWMiQDN %LOO\ OHFVtSHWW EHO OH HJ\ SLFLW pV PLYHO ~J\
találta, hogy nem ízlik neki, eltolta magától. Johnny ekkor megfogta Billy egyik szarvát, hogy a rebarbarát a
V]iMiEDW|PMH%LOO\PHJO|NWH-RKQQ\WHO V]|UFVDNJ\HQJpGHQGe mivel Johnny nem tágított szándékától, úgy
fellökte, hogy a kisfiú a hátsó felére huppant.
-RKQQ\H]HQDQQ\LUDPHJVpUW G|WWKRJ\OHV|S|UWHPDJiW%LOO\UHQp]HWWPDMGHOPHQWpVVRKDW|EEpQHPM|WW
YLVV]D 1pKiQ\ QDSSDO NpV EE DPLNRU D SDSiMD PHJNpUGezte, hogy miért nem megy át Billyhez egy kicsit
beszélgetni, Johnny azt válaszolta:
 Billy elutasított engem.

 ♣

Nagyon gyakran nem olyannak látjuk az embereket, amilyenek valójában, hanem amilyenek mi vagyunk.
Egy energikus, fiatal asszonyon a feszültség és a stressz jelei mutatkoztak. A doktor nyugtatót írt fel neki, és arra
kérte, hogy jöjjön vissza néhány hét múlva.
Amikor visszajött, a doktor megkérdezte, hogy jobban érzie már magát. A hölgy így válaszolt:
1HP'HD]WPHJILJ\HOWHPKRJ\D]HPEHUHk körülöttem sokkal nyugodtabbak.

♣

(J\DVV]RQ\HOSDQDV]ROWDKR]]iOiWRJDWyEDUiWQ MpQHNKRJ\DV]RPV]pGMDPLO\HQURVV]XOYH]HWLDKi]WDUWiVW
 Látnod kellene, hogy milyen koszosak a gyermekei, a lakásáról nem is szólva. Már az is kész csapás, hogy vele
egy szomszédságban kell élnem. Nézd csak meg azokat a ruhákat, amelyeket kiakasztott oda száradni! Látod
D]RNDWDIHNHWHViYRNDWDOHSHG N|QpVDW|U|ON|] N|Q"
$EDUiWQ D]DEODNKR]OpSHWWPDMGtJ\V]yOW
 Drágám, azt hiszem, a ruhák teljesen tiszták. Azok a csíkok a te ablakodon vannak.

♣


(J\Q DNLpQHNHOQLWDQXOWRWWKRQJ\DNRUROW+DQJMDDQQ\LUDIOHWVpUW YROWKRJ\D]HJ\LN
szomszédja már nem bírta tovább. Végül is össze. szedte minden bátorságát, és bekopogott az asszony ajtaján:
 Asszonyom, ha nem hagyja abba az éneklést, én a]WKLV]HPPHJERORQGXORN
0LU EHV]pOPDJD" kérdezte az asszony. Már két órája abbahagytam.

6DMQiORPeQQHP|QQHOIRJODONR]RPKDQHPD]|QU ONLDODNtWRWWHONpS]HOpVHPPHO

♣

Sámuel nagyon szomorú volt, és minden oka megvolt erre. A tulajdonos, akiW ODODNiVWEpUHOWHNLWHWWHDV] UpW
és sehová sem tudott menni. De hirtelen felcsillant egy kis reménysugár. Mózesnél, j6 barátjánál, ellakhatna egy
GDUDELJ(UUHD]WiQ6iPXHOPHJQ\XJRGRWWHJ\NLVLG UHPHUWDNNRUHJ\PiVLNJRQGRODWWiPDGWUiDPHO\LND]W
PRQGWD
0LE|JRQGRORGKRJ\0y]HVPHJW UPDMGDODNiViEDQ"
 0LpUW QH W UQH PHJ"  vetette ellen kissé hevesen Sámuel.  Elvégre én találtam neki azt a lakást, amelyben
PRVWODNLNpVpQHO OHJH]WHPQHNLDODNEpUWD]HOV KDWKyQDSUD$OHJNHYHVHEEDPLWPHJWHKHWKRJ\EHIRJDG
HJ\KpWUHYDJ\YDODPHQQ\LLG UHDPLNRUpQNHUOWHPEDMED
Ezzel aztán lecsillapodott, de csak a vacsora végéig, mert akkor megint bántani kezdte egy gondolat:
 Tegyük fel, hogy visszautasít.
 Visszautasít?  töprengett SámXHO Ugyan miért utasítana vissza? Az az ember mindent nekem köszönhet. Én
V]HUH]WHPQHNLiOOiVWpQPXWDWWDP EHJ\|Q\|U IHOHVpJpQHNDNLD]WiQKiURPFVRGiODWRVJ\HUPHNHWV]OWQHNL
0HJWDJDGQDW OHPHJ\V]REiW"/HKHWHWOHQ
Ez aztán meg is nyugtatta egészen lefekvésig, amikor is nem tudott elaludni, mert a gondolat megint visszatért
hozzá, mondván:
 Csak tételezzük fel, hogy visszautasít. Mi lesz akkor?
Ez már túl sok volt Sámuelnek.
 Hogyan utasíthatna vissza?  morfondírozott tovább ingerülten. (J\általán, hogy életben van, azt is nekem
köszönheti. Gyerekkorában én mentettem ki, amikor fuldokolt. Hát olyan hálátlan lenne, hogy az utcára dobna a
WpONHOO VN|]HSpQ"
De a gondolat csak nem tágított:  Csak tegyük fel ...
Szegény Sámuel addigDGGLJ YLDVkodott magával, míg végül is hajnali két óra felé felkelt az ágyból, elment
0y]HVKH]pVDGGLJOHVHP YHWWH D]XMMiWDFVHQJ U O DPtJ 0y]HVIpOiORPEDQ NL QHP Q\LWRWWD D]DMWyW 0y]HV
csodálkozva kérdezte:
6iPXHO0LD]"0LKR]RWWLGHD]pMV]DNDNHOO VNözepén?
Sámuel ekkora már annyira dühös volt, hogy magából kikelve kiabálta:
 0DMG pQ PHJPRQGRP QHNHG KRJ\ PL KR]RWW LGH D] pMV]DND NHOO V N|]HSpQ +D D]W KLV]HG KRJ\ PDMG D]W
kérem, hogy fogadj be akár csak egy napra is, hát nagyon tévedsz. Semmit sem DNDURNW OHGVHPPLN|]|PD
házadhoz, a feleségedhez vagy a családodhoz. A pokolba veletek!
Azzal sarkon fordult, és elment.

$]HPEHUHNHWiOWDOiEDQHO UHJ\iUWRWWHONpS]HOpVHLQNV]HPYHJpQNHUHV]WOQp]]N

♣

) Q|N)iUDGWQDNOiWV]LN0LW|UWpQW"
7LWNár: Az, hogy ... Á, úgysem hinné el, ha elmondanám.
) Q|N0iUKRJ\QHKLQQpPHO
Titkár: Nem, nem hinné el. Tudom, hogy nem hinné el.
) Q|N(OIRJRPKLQQL0HJtJpUHPKRJ\HOKLV]HP
Titkár: Nos, nagyon keményem dolgoztam ma. 
) Q|N1HPKLV]HPHO

♣

1DV]UHGGtQWyOSpQ]WNpUWN|OFV|QD]HJ\LNEDUiWMD1DV]UHGGtQPHJYROWUyODJ\ ] GYHKRJ\DSpQ]WVRVHPOiWMD
viszont, de mivel nem akarta a barátját megbántani, és az összeg is kicsi volt, hát adott neki, Legnagyobb
meglepetésére pontosan egy hét múlva barátja megadta a kért kölcsönt.
Egy hónap múlva a férfi ismét megjelent, és egy kicsivel nagyobb kölcsönt kért. Naszreddín azonban nem adott.
Amikor a barátja megkérdezte, hogy miért nem, Naszreddín ezt mondta:
 A múltkor nem számítottam arra, hogy megadod a pénzt, de te átejtettél. Most arra számítok, hogy visszaadod a
kölcsönt, és nem hagyom, hogy megint átejts.

♣

$KLEiNDPHO\HNHWD]HPEHUHNEHQOiWXQNDVDMiWXQN

 Elnézést, uram  kezdte egy diák félénken nem tudtam elolvasni, amit a legutóbbi dolgozatomban a margó
szélére írt.
 Azt írtam oda, hogy írj olvashatóbban!  válaszolta a tanár.

♣


Szívem  szólt egy asszony a fogadáson a férj , ne igyál már többet. Már így is kezdelek homályosan látni téged.

♣


9DOyMiEDQ QDJ\RQ ULWND D] D NDSFVRODW DPHO\EHQ D PiVLNNDO QHP D]pUW IRJODONR]XQN PHUW D] KDV]QRW MHOHQW
V]iPXQNUD

 Hallottam, hogy felbontottad Tommal az eljegyzésedet. Mi történt?
 Megváltoztak irányában az érzéseim. Ez minden.
9LVV]DDGRGQHNLDMHJ\J\ U W"
$]WQHP$J\ U YHONDSFVRODWRVpU]pVHLPYiOWR]DWODQRN

♣

Egy fiatal hölgy hívta fel a nyomdát:
 (POpNV]LN PpJ D]RNUD D] HVNY L NiUW\iNUD DPHO\HNHW D P~OW KpWHQ UHQGHOWHP" 1LQFV PpJ W~O NpV  KRJ\
néhány változtatást eszközöljünk rajtuk?
 Csak közölje az új információkat, hölgyem, és megnézem, hogy mit tehetünk  válaszolta a tulajdonos.
 Rendben van. Másik dátumról, másik templomról és más férfiról lenne szó.

7HOMHVHQOHKHWHWOHQEROGRJKi]DVpOHWHWpOQLYDODNLPiVVDOKDHO WWHQHPWXGXQNHOYiOQLVDMiWPDJXQNWyO

♣

(J\ IDUPHU UiV]iQWD PDJiW KRJ\ PHJQ VOM|Q H]pUW D]WiQ IHOQ\HUJHOWH |V]YpUpW pV HOLQGXOW D YiURVED KRJ\
WDOiOMRQPDJiQDNHJ\DVV]RQ\W,G YHOWDOiOWLVPDJiQDNHJ\Q WDNLU OD]WJRQGROWDKROMyIHOHVpJOHQQHEHO OH
Megházasodtak.
$ V]HUWDUWiV XWiQ PLQGNHWWHQ IHOOWHN D] |V]YpUUH pV YLVV]DLQGXOWDN D IDUPUD (J\ LG  XWiQ D]RQEDQ D] |V]YpU
megállt, és mozdulni sem volt hajlandó. Erre a férfi leszállt, és egy hatalmas bottal ütni kezdte a jószágot, míg az
ismét el nem indult.
(]YROWD]HOV  szólt a farmer.
Néhány mérföld után az öszvér újból megállt, farmer pedig leszállt, és ismét addig ütötte az állatot, amíg az el
QHPLQGXOW
 Ez volt a második  szólt a farmer.
Néhány mérföld múlva az öszvérKDUPDGV]RUPHJiOOW(NNRUDIDUPHUOHV]iOOWOHYHWWHD IHOHVpJpWLVHO YHWWHD
SLV]WRO\iWpV~J\IHMEHO WWHD]|V]YpUWKRJ\D]HJ\SLOODQDWDODWWHOSXV]WXOW
+RJ\WHPLO\HQW G|WWYDJ\ kiáltott fel felesége. (]HJ\MpVHU ViOODWYROWDPLQHk na hasznát vehettük
YROQD D IDUPRQ GH WH KLUWHOHQ LQGXODWRGEDQ HOSXV]WtWRWWDG +D WXGWDP YROQD KRJ\ PLO\HQ NHPpQ\V]tY  YDJ\
nem mentem volna hozzád feleségül ...
És csak mondta, mondta, még vagy alább percig. A farmer kivárta, hogy az asszony megálljoQ HJ\ SLOODQDWUD
OHYHJ WYHQQL$NNRUD]RQEDQtJ\V]yOW
(]YROWD]HOV 
A történet szerint azután boldogan éltek.

♣
 Hogy nézel ki, Jack? Mi a baj?
 5HJJHOLJ GROJR]WDP pV DPLNRU RWWKRQ YHWN ]QL NH]GWHP D IHOHVpJHP IHOpEUHGW pV D]W PRQGWD ,O\HQ korán
felkeltél, Jack?". Hogy elkerüljem a vitát. felöltöztem, és visszajöttem dolgozni.

0LDEpNHVVpJiUD"

♣

.pWKLSSLNiEtWyV]HUUHOEHO YHO G|UJ|WWD]XWFiQ(J\KDUPDGLNDNLV]HPEHM|WWYHONGY|]OpVNpSSHQNLFVLW
felemelte a kezét, és csak annyit mondott: “Hello”.
Négy utcával odébb az egyik hippi odafordult a másikhoz, és azt mondta:
 Már azt hittem, hogy sosem hagyja abba a beszédet.

$UHDNFLyNYLV]RQ\ODJRVDN

♣

YDJ\QHP"

$IDUPHUILDDQQ\LUDKDOOJDWDJYROWKRJ\DEDUiWQ MH|WpYi udvarlás után arra a következtetésre jutott, hogy a fiú
sosem kérné meg a kezét, hacsak maga nem kezdeményezi.
Ezért egyszer, amikor kettesben ültek a kertben, a lány ezt mondta a fiúnak:
 John, házasodjunk össze. Összeházasodunk John?
Hosszú csend következett. Végül John azt mondta:
,JHQ
Ismét hosszú csend. Végül a lány nem bírta tovább:
 Mondj már valamit, John! Miért nem mond semmit sem?
 Attól félek, hogy már így is túl sokat beszéltem.

♣


$] VL ,QGLiEDQ D YL]HW HJ\ SHU]VD Yt]HPHO  V]HUNH]HWWHO K~]WiN IHO DPHO\ PHJOHKHW VHQ NpQ\HOPHV YROW
(J\HWOHQKiWUiQ\DNpQW]DMRVP N|GpVpWOHKHWHWWIHOUyQL
Egyszer egy lovasnak egy farm mellett vezetett el az útja, ahol vizet kért a lovának. A farmer készségesen
P N|GpVEHKR]WDDSHU]VDNpV]OpNHWGHPLYel a ló egyáltalán nem volt a zajhoz szokva, még csak közelébe sem
jött a kútnak.
 Nem tudná abbahagyni ezt a nyikorgást, hogy ihassék a lovam?  kérdezte a lovas.
 Attól tartok, uram, hogy nem  válaszolta a farmer. +DDORYDLQQLDNDUDNNRUHONHOOYLVHOQLHD]DMWLVPHUWD
víz itt csak a zajjal együtt jön.

$EDUiWViJSHGLJJ\DUOyViJRNNDO

.DSFVRODWEDQOHQQLDQQ\LPLQWUHDJiOQL$UHDJiOiVKR]SHGLJpUWHQLNHOO|QPDJXQNDWgQPDJXQNPHJpUWpVHD
PHJYLOiJRVRGiV$NDSFVRODWRNQDJ\RQMyLVNROiLDPHJYLOiJRVRGiVQDN

♣


Annak a farmernak, aki kukoricájiYDO UHQGV]HUHVHQ D] HOV  KHO\H]pVW pUWH HO D] iOODPL YHW PDJkiállításon, az
YROW D V]RNiVD KRJ\ PHJRV]WRWWD V]RPV]pGDLYDO D OHJMREE YHW PDJNpV]OHWpW $PLNRU UiNpUGH]WHN KRJ\ PLpUW
teszi ezt, így válaszolt:
 9DOyMiEDQ |Q]  pUGHNE O $ V]pO XJ\DQLV IHONapja a virágport, és tábláról táblára hordja. Ha tehát a
V]RPV]pGRPKLWYiQ\DEEIDMWiWWHUPHV]WD] WiEOiMiUyOpUNH] YLUiJSRUOHURQWDQiD]pQiOORPiQ\RPDWLV(]pUW
QDJ\V~O\WIHNWHWHNDUUDKRJ\ NLVDOHJMREEIDMWiWWHUPHVV]pN

0LQGD]WDPLWPiVRNQDNDGV]|QPDJDGQDNDGRG

♣

Egyszer a testrészeknek már nagyon elegük lett a gyomorból. Amiatt nehezteltek rá, hogy nekik kell ellátni
élelemmel, miközben a gyomor semmi mást sem tesz, csak elnyeli munkájuk gyümölcsét.
Ezért aztán elhatározták, hogy nem szállítanak többé élelmet a gyomornak. A kéz nem emelte fel a szájhoz a
WiSOiOpNRW$IRJDN QHP U|OWpN PHJ$ WRURN QHP Q\HOWH OH$]WUHPpOWpNKRJ\ H] PDMG PXQNiUD NpV]WHWL D
J\RPURW
Ám csak azt érték el, hogy az egész test annyira legyengült, hogy közel került a halálhoz. Végül tehát azt a
N|YHWNH]WHWpVW YRQWiN OH PDJXNQDN D W|UWpQWHNE O KRJ\ DPLNRU HJ\PiVpUW GROJR]QDN YDOyMiEDQ D VDMiW
jólétükért dolgoznak. (Menenius Agrippa nyomán)

♣

/HKHWHWOHQ ~J\ VHJtWHQL PiVRNRQ KRJ\ HJ\~WWDO PDJDGRQ QH VHJtWV YDJ\ PHJNiURVtWDQL PiVW DQpONO KRJ\
|QPDJDGQDNQHiUWDQiO

1DV]UHGGtQHOpJHGHWWHQG|UP|J|WWPDJiEDQ%DUiWMDPHJNpUGH]WHW OHKRJ\PLQHN|UOHQQ\LUH1DV]UHGGtQH]W
PRQGWD
 $] D] W G|WW $KPHG KD FVDN WDOiONR]XQN iOODQGyDQ D KiWDPDW YHUHJHWL 0D viszont egy rúd dinamitot
rejtettem a kabátom alá, ha tehát most is hátba vág, menten lerepül a karja.

♣

$J\DUPDWNRUPiQ\]yMDtJ\V]yOWDEHQQV]O|WWHNYH]HW MpKH]
 Nagyon elítélem azt az elnyomást, amivel a mi népünk sújtja a te népedet. Segítened kHOOKRJ\PHJROGMDPH]W
DEDMW
+ROLWWDEDM" kérdezte a bennszülött.
 Figyelj ide, barátom! Ha én máglyára küldenélek, és meggyújtanám alattad a tüzet, akkor nyakig lennél a
EDMEDQQHPGH"
 Én? Ha elengednél, minden rendbe jönne. Ha pedig elégetsz, meghalok. És akkor aztán te leszel igazán nagy
EDMEDQ

♣

New Yorkban egy utas felszállt a vonatra, és közölte a kalauzzal, hogy Fordhambe szeretne menni.
 Szombatonként nem állunk meg Fordhamben  szólt a kalauz , de majd segítek. Amikor lelassítunk aIRUGKDPL
állomáson, kinyitom az ajtót, és ön kiugrik. Csak arra vigyázzon, hogy amikor földet ér, akkor még fusson egy
darabig a vonattal, különben elvágódik.
Fordhamnél kinyílt az ajtó, az utas leugrott, és futni kezdett a vonattal. Egy másik kalauz, amint meglátta a vonat
mellett futó embert, szintén kinyitotta az ajtót, és egy mR]GXODWWDO EHUiQWRWWDD]LOOHW W(N|]EHQD YRQDWLVPpW
IHOJ\RUVXOW
 Öregem, roppant szerencséje van  mondta az újabb kalauz.  Ez a vonat ugyanis nem áll meg szombatonként
)RUGKDPEHQ

+DNLFVLEHQLVGHVHJtWKHWV]PiVRNRQD]iOWDOKRJ\QHPiOOV]D]~WMXNED

♣

(OHJiQVPyGMDYDQDQQDNLVKRJ\HOLQWp]]QNGROJRNDWpVDQQDNLVKRJ\HOLQWp]HWOHQOKDJ\MXN NHW

Az újságok hírül adták, hogy a hóhullám miatt sokan az eszméletüket vesztik. Ezért aztán egy ifjú hölgy meg
VHP OHS G|WW DPLNRU D WHPSORPEDQ D]W WDSDV]WDOWD KRJ\ D PHOOHWWH O  N|]pSNRU~ IpUIL HOQ\~OLN D SDGOyQ
*\RUVDQOHWpUGHOWPHOOpHU VHQPHJUDJDGWDDIpUILIHMpWpVOHQ\RPWDDQQDNWpUGHLN|]p
 Csak tartsa ott a fejét!  suttogta neki nyomatékkal.  Jobban fogja érezni magát, ha a vér visszatér a fejébe.
$IpUILIHOHVpJHUi]NyGRWWDQHYHWpVW ODKRJ\Qp]WH NHWGHQHPVHJtWHWWVHPDIpUILQDNVHPDILDIDOK|OJ\QHN
0LFVRGDHJ\V]tYWHOHQQ  gondolta a fiatal hölgy.
$IpUILSHGLJDK|OJ\PHJG|EEHQpVpUHNLV]DEDGtWRWWDPDJiWD]HU VVzorításából, és azt sziszegte felé:
0LWDNDUPDJDNRWQ\HOHV UOW"&VDNDNDODSRPDWDNDUWDPNLSLV]NiOQLDSDGDOyO

$]RNDNLNPHJSUyEiOQDNW|NpOHWHVtWHQLDGROJRNRQJ\DNUDQPHJOHS HQVLNHUHVHQURQWDQDNDKHO\]HWHQ

♣

9pJOLVDSUREOpPiNPHJROGiVDQHPDFVHOHNYpVEHQYDJ\DUiKDJ\iVEDQKDQHPDPHJpUWpVEHQUHMOLN$]LJD]L
PHJpUWpVPHJROGMDDSUREOpPiNDW

Egy pap az utcán séta közben megpillantott egy kisfiút, amint az ágaskodva és ugrálva próbált elérni egy
NDSXFVHQJ W$NLVVUiFDODFVRQ\YROWDFVHQJ WSHGLJKR]]iNpSHVWW~OPDJDVUDV]HUHOWpN
A pap odament tehát hozzá, és becsengetett helyette. Aztán mosolyogva a kisfiúhoz fordult, és megkérdezte:
 Na, mit csináljunk most?
)XVVXQNPLQWD] UOWHN válaszolta a fickó, '`

♣

A tanító egyszer megkérdezte kis tanítványalt hogy segítetteke már és hogyan szerencsétlen állatokon. El is
hangzott jó néhány szívszorító történet.
Amikor Tommyra került a sor, büszkén kivágta:  Én egyszer belerúgtam egy fiúba, aki megrúgott egy kutyát.

$]W JRQGRORG KD KiERU~W YLVHOV] QHP OHV] W|EEp KiERU~ KD HU V]DNKR] IRO\DPRGV] PDMG D] HOYH]HW D
V]HUHWHWUH"

♣

(J\V]HUHJ\.tQiEDQPpJVRVHPOiWRWWULWNDPDGiUV]iOOWOHDI YiURVHJ\LNNOV QHJ\HGpEHQ$FViV]iUURSSDQW
mód megörült. Megparancsolta, hogy a saját asztaláról vigyenek neki ételt, és a saját zenekarát is kivezényelte,
hogy szórakoztassák a madarat.
$ PDGiU D]RQEDQ QDJ\RQ HOJ\|W|UW YROW FVDN ~J\ V]pGHOJHWW 1HP Q\~OW D] pWHOKH] U|YLG LG Q EHOO
megbetegedett, és el is pusztult.

♣

Egy kismadár mérgeVERJ\yNDWFVLSHJHWHWWGHQHPiUWRWWPHJ QHNL(J\QDS|VV]HJ\ MW|WWQpKiQ\DWpVHOYLWWH
ajándékképpen barátjának, a nyúlnak. A nyúl nem akart hálátlannak látszani, ezért megette bogyókat, és
HOSXV]WXOW

+RJ\DQYDOOKDWQiQNPDJXQNDWiUWDWODQQDNKDD]]DOYiGROQiQDNPLQNHWKRJ\D]pUWW|UWQNUiPiVRNUDKRJ\MyW
WHJ\QNYHON

 ♣

Ahogy a bankár kilépett hivatalából, egy koldus meglátta és megszólította:
 Uram, tudna nekem tíz centet adni egy csésze kávéra?
A bankár megsajnálta az embert, mert sáros voltUiDGiVXOPHJOHKHW VHQ]DYDURGRWWQDNLVOiWV]RWWËJ\V]yOWKiW
hozzá:
 Itt van egy dollár. Fogja, és vegyen érte tíz csésze kávét!
0iVQDSDNROGXVLVPpWRWWiOOWDKLYDWDOOpSFV MpQVDPLNRUDEDQNiUNLOpSHWWD]DMWyQDNROGXVSRIRQYiJWD
 Hé!  kiáltotta a bankár.  Mit csinál, jó ember?
0DJDpVD]iWNR]RWWWt]FVpV]HNiYpMD(JpV]pMMHOQHPEtUWDPW ONDOXGQL

%HLVPHUHPKRJ\VHJtWHWWHPUDMWDG V]LQWHV]tYYHOPHJWXGV]HpUWHERFViWDQLpVHOWXGV]HHQJHGQLHQJHP"

♣

Naszreddín egyszer pénzt NpUWHJ\JD]GDJHPEHUW O
0LUHNHOOD]QHNHG" Elefántot akarok vásárolni.
+DQLQFVSpQ]HGPLE OIRJRGPDMGD]HOHIiQWRWHOWDUWDQL"
 Pénzt kértem  mondta Naszreddín , nem tanácsot.

♣

$PHQW VDODNXODWHJ\LNK|OJ\WDJMDHOV VHJpO\szolgálatban vROWDWHQJHUSDUWRQeV]UHYHWWHKRJ\DI EHQUHV
üvegek hevernek. Megijedt, mert ha az emberek véletlenül rájuk lépnek, megsértik magukat. Ezért aztán letette
D]HOV VHJpO\GRER]iWpVKR]]iOiWRWWKRJ\|VV]HV]HGMHD]YHJHNHW
0LN|]EHQHJ\LG VHPEHUDUUDILJ\HOWKRJ\DK|OJ\PLWFVLQiOIHOEXNRWWD]HOV VHJpO\GRER]EDQpVPHJVpUOW

♣


 Ébredjen fel, uram! Ui]WDD]DOYyEHWHJHWD]iSROyQ 
 Mi történt? Mi baj van?  kérdezte az álmából felriadt férfi.
 Semmi. Csak elfelejtettem odaadni az altató tablettákat.

♣

7HJQDSW ]W|WWNLQiOXQN6]HUHQFVpQNUHVLNHUOWHOROWDQXQNPpJPLHO WWDW ]ROWyNEiUPLNiUWWHKHWWHNYROQD

♣

$QHNHGYpJ]HWWV]ROJiODWQDJ\pOYH]HWHWMHOHQWV]iPRPUDGHWRYiEEUDLVHOYiURPKRJ\KiOiVOpJ\pUWH

Egy ékszerekkel teOHDJJDWRWW HO NHO  GiPD OpSHWW NL D OX[XVV]iOORGiEyO DKRO HJpV] pMMHO PXODWRWW pV WiQFROW D]
utcagyerekek megsegítésére rendezett jótékonysági bálon.
Éppen be akart szállni a Rolls Royceába, amikor egy utcagyerek lépett hozzá, és siránkozva így szólt:
Asszonyom, tudna nekem néhány fillért adni? Már két napja nem ettem egy falatot sem.
A dáma megborzadva fordult el a gyerektót.
 Te hálátlan nyomorult!  kiáltotta.  Hát nem látod, hogy egész éjjel miattad táncoltam?

♣

+iOD,VWHQQHNDV]iQGpNDLQNDWKRJ\PiVRNRQVHJtWVQNHOUHMWHWWNDQ\LOYiQRVViJHO O

$ WHQJHUSDUWL NRQFHUW V]HJpQ\HV YROW D KHO\L ~MViJRN PpJ HPOtWpVUH VHP PpOWDWWiN $ OiWRJDWRWWViJ D] HOV 
HO DGiV XWiQ HU VHQ FV|NNHQW (J\ DODFVRQ\ HPEHU D]RQEDQ PLQGHQ HVWH RWW YROW HJ\HWOHQ HO Ddást sem
PXODV]WRWWYROQDHO$] MHOHQOpWHEiUQpPLHOpJWpWHOOV]ROJiOWD]HO DGyNQDNVHPYROWHOHJHQG DUUDKRJ\D]
HO DGiVWSpQ]J\LOHJPHJPHQWVH
Az utolsó este a menedzser tehát a függöny elé lépett, és így szólt:
 +|OJ\HLP pV XUDLP 0LHO WW HOE~FV~]QiQN |Q|NW O V]HUHWQpQN PHJN|V]|QQL EDUiWXQNQDN LWW D] HOV  VRUEDQ
QDJ\UDEHFVOWWiPRJDWiViW(J\HWOHQHO DGiVWVHPPXODV]WRWWHO
A kis ember felállt, hogy dadogva köszönetet mondjon.
 ,JD]iQ UHQGHV |QW O D GLFVpUHWHPHW KDOODQL  NH]GWH  GH D] LJD]DW PHJYDOOYD H] D] D] HJ\HWOHQ KHO\ DKRO D
feleségem sosem keresne.

♣

,JD]iQNHGYHV|QW OKRJ\LWWPDUDGWHJpV]HQDEHV]pGHPYpJpLJPLN|]EHQPLQGHQNLPiVHOPHQW
.|V]|Q|PKRJ\tJ\JRQGROMD'HWXGMDpQYDJ\RNDN|YHWNH] V]yQRN

♣

9ROW HJ\V]HU HJ\ IRJDGy PHO\HW (]VW &VLOODJQDN KtYWDN $ WXODMGRQRV PLQGHQ W OH WHOKHW W HON|YHWHWW KRJ\
minél több vendéget csábítván nyereségessé tegye vállalkozását: a szállás kényelmes volt, a kiszolgálás
szívélyes, és az árak elfogadhatók, de mindhiába. Kétségbeesésében elhatározta, hogy kikéri egy bölcs tanácsát.
Miután a bölcs végighallgatta bánatos történetét, azt javasolta, hogy változtassa meg a fogadó nevét.
 $] OHKHWHWOHQ  mondta a fogadós.  Nemzedékek óta Ezüst Csillag a neve, mindig is így ismerték az egész
vidéken.
 1HP  állította a bölcs határozottan , mostantól fogva Öt Harangnak fogod hívni, a bejárat fölé pedig
IHODNDV]WDV]KDWKDUDQJRW
 Hat harangot? Ez aztán az abszurdum. Ugyan már minek tenném?
 Csak próbáld ki, és meglátod PRVRO\JRtt a bölcs.
1RV D IRJDGyV PHJSUyEiOWD eV D N|YHWNH] NHW WDSDV]WDOWD $NL FVDN HOPHQW D IRJDGyMD PHOOHWW PLQG EHWpUW
KRJ\ IHOKtYMD HJ\ KLEiUD D ILJ\HOPpW JRQGROYiQ KRJ\ HO WWH PpJ VHQNL PiV VHP YHWWH pV]UH %HQW D]XWiQ
NHOOHPHVHQ pULQWHWWH NHW D V]tYélyes kiszolgálás, és ottmaradtak egy kis felüdülésre, megadván ezzel a
fogadósnak azt az anyagi sikert, amit korábban mindhiába keresett.

.HYpVGRORJYDQDPLEHQQDJ\REE|U|PQNHWOHOMNPLQWDPiVRNKLEiLQDNNLMDYtWiViEDQ

♣

Isten egyszer fogadást adRWWD]HUpQ\HNQHN0LQGHQHUpQ\KLYDWDORVYROWUiNLFVLpVQDJ\KpWN|]QDSLpVK VLHV
egyaránt. Az Ég egyik csodálatosan díszített termében gyülekeztek, és hamarosan igen jól érezték magukat, hisz
mindnyájan ismerték egymást, némelyek még egész közeli rokonságban is álltak egymással.
Hanem Isten egyszer csak észrevett két erényt, kik nem ismerték egymást, és feszélyezve érezték magukat
egymás társaságában. Ezért aztán Isten kézen fogta egyiküket, és bemutatta a másiknak:
 Ez itt a Hála; bemutatlak a JótetWQHN
De alighogy Isten megfordult, a két erény már ismét szétvált. Azóta is úgy tartják, hogy még maga Isten sem
tudta a Hálát odacsalni, ahol a Jótett is jelen van.

♣

Az újonnan érkezett misszionáriusok egy csoportja az egyik bennszülöttet csónakázni vLWWH.LVLG HOWHOWpYHOD
G]VXQJHOGRERNWHPHVKDQJMiUDOHWWHNILJ\HOPHVHN$]HJpV]~WDODWWV]DEiO\RVLG N|]|NEHQPHJLVPpWO G|WWD
dobszó.
 Mit üzennek a dobok? NpUGH]WHD]HJ\LNPLVV]LRQiULXVIpO VHQ
A bennszülött hallgatta egy darabig a dobokat, majd megszólalt:
 A dobok ezt mondják: Három fehér ember. Nagyon gazdagok. Árakat felemelni.

♣

A siraji Sádi szokta mondogatni:
 Az összes tanítványomnak, akiket csak íjászatra tanítottam, a végén én lettem a céltáblája.

♣

(J\DVV]RQ\KDMROWD]XWFDi baleset áldozata fölé, miközben a tömeg csak bámult.
Hirtelen az asszonyt félrelökte egy férfi, aki így szólt:
0HQMHQKiWUpEENpUHPeQHOYpJH]WHPHJ\HOV VHJpO\Q\~MWyWDQIRO\DPRW
Az asszony néhány percig nézte, ahogy a férfi az áldozat körül fontoskodott, majd nyugodtan így szólt:
 Ha majd ahhoz a részhez ért, hogy doktorért kell küldeni, szóljon. Én már itt YDJ\RN

*\DNUDEEDQPLQWJRQGROQiGD]RUYRVPiURWWYDQDEEDQDV]HPpO\EHQDNLQWHVHJtWHQLV]iQGpNR]RO
0LQHNDNNRUD]HOV VHJpO\"+tYGDGRNWRUW

♣

A lelkes fiatal papot kórházlelkésszé nevezték ki. Egyszer, amikor az újonnan felvett betegek kartonjDLW
nézegette, erre a szövegre esett a pillantása: A beteg katolikus. De volt mellette egy különös megjegyzés is, mi
szerint a beteg csak akkor kíván papot látni, ha nincs eszméleténél.

.pUGH]GPHJPDJDGWyOPLQGHQDONDORPPDODPLNRU~J\pU]HGKRJ\VHJtWVpJUHYDJ\WDQiFVUD
YDQV]NVpJHG%L]WRVKRJ\HV]PpOHWHPQpOYDJ\RN"

♣

Mélyen aludt egy ember abban a házban, amelyikEHQW ]W|WWNL0HJSUyEiOWiND]DEODNRQNHUHV]WONLYLQQLD]
LOOHW WGHQHPVLNHUOW0HJSUyEiOWiND]DMWyQNHUHV]WONLYLQQL WGH~J\VHPPHQW$IpUILW~OViJRVDQQDJ\pV
nehéz volt.
Már egészen kétségbeestek, amikor valaki azt tanácsolta:
 Ébresszük fel, s majd kimegy magától!

&VDND]DOYyNpVDJ\HUPHNHNLJpQ\HOQHNJRQGRVNRGiVWeEUHGMIHO9DJ\Q MIHO


♣


Egy fiatalembernek, aki a papságra készült, azt mondták, hogy az emberek azt várják a paptól, hogy
PHJKDOOJDVVDEDMDLNDW&VDNKDOOJDVVRQhallgasson, hallgasson ... Lehet, hogy nem tud mindig segíteni rajtuk, de
PLQGLJNpSHVPHJKDOOJDWQL NHW$NLVSDSHOLVKDWiUR]WDKRJ\tJ\IRJPDMGFVHOHNHGQLDPLNRUPHJpUNH]LNHOV 
plébániai beosztására. Amikor eljött ennek az ideje, váratlanul érte, hogy benseje mennyire lázadozik ez ellen. Ö
WHKiW  FVDN KDOOJDWRWW KDOOJDWRWW KDOOJDWRWW  pV D] HPEHUHN QDJ\RQ pUWpNHOWpN H]W 'H YDODPL QHP P N|G|WW
W|NpOHWHVHQ(J\LNDONDORPPDOHJ\LG VQpQLM|WWEHpVIHMIiMiVUDSDQDV]NRGRWW%RU]DV]WyUHWWHQHWHs fejfájásra.
 Mondja el nekem, hogy mi bántja!  invitálta kedvesen a pap.
A nénike aztán csak beszélt, beszélt, beszélt, miközben a pap csak hallgatott, hallgatott, hallgatott. És mint
máskor is, most is sikeresen.
(J\yUiYDOH]HO WWRO\DQERU]DV]WyIHMIiMiVVDOM|WWHPEHLGHWLV]WHOHQG ~UeVPRVWPiUQHPIiMQHPIiMQHP
fáj.
A pap pedig ez gondolta magában:
 Tudom, tudom, tudom, mert már megint az enyém fáj.

♣

(J\ NXU]XV DUUD WDQtWRWWD D UpV]WYHY NHW KRJ\ KRJ\DQ Q\HUKHWLN PHJ D] HPEHUHNHW pV KRJ\DQ WHKHWLN NHW
barátaikká. A vége felé már tapasztalatcserére is sor került. Egy fiatal üzletember például elmesélte az
osztálytársainak, hogy hogyan alkalmazta az elvet, amit a kurzuson tanult, egyik reménybeli üzletfelén. Az
elmélet csaknem tökéletHVHQP N|G|WW
 Mindent úgy csináltam, ahogy itt tanultuk  PRQGWD  Azzal kezdtem, hogy melegen üdvözöltem,
UiPRVRO\RJWDP pV pUGHNO GWHP KRJ\OpWH IHO|O 2GDILJ\HOWHP D OHJNLVHEE UpV]OHWUH LV DPLW FVDN PRQGRWW
0HJJ\ ] GpVHPHOOHQpUHLVEL]WRVtWRWWDPHJ\HWpUWpVHPU OpVLWWRWWPHJMHJ\H]WHPPLO\HQQDJ\V]HU HPEHUQHN
LVWDOiORP SHGLJFVDNEHV]pOWEHV]pOWW|EEPLQWHJ\yUDKRVV]DW$PLNRUYpJOHOYiOWXQNWXGWDPKRJ\DIpUIL
egy életre szólóan a barátom lett.
Az osztályban mindenki kedvesen tapsolt. Amikor a taps elült, a fiatalember még hozzátette mély érzéssel:
 +DQHP PLFVRGDHOOHQVpJUHWHWWV]HUW

0LpUWNpV]tWHV]YDODNLQHNRO\DQDMiQGpNRWDPHO\HWNpSWHOHQYDJ\pU]pVVHODGQL"


♣

$] LG V HPEHUHN QHP D]pUW PDJiQ\RVDN PHUW QLQFV DNLYHO PHJRV]Wanák terhüket, hanem mert csak a saját
terhüket cipelik.
(J\ Q\ROFYDQ|W pYHV DVV]RQQ\DO LQWHUM~W NpV]tWHWWHN D V]OHWpVQDSMiQ $ ULSRUWHU D]W NpUGH]WH W OH PLO\HQ
tanácsot adna hasonló korú társainak.
 1RV  kezdte az öreg hölgy  D PL NRUXQNEDQ QDJ\RQ fontos az, hogy továbbra is minden képességünket
használjuk, különben elsorvadnak. Nagyon fontos az, hogy társaságban legyünk, s ha lehetséges, hogy saját
magunk keressük meg a kenyerünket valamilyen szolgálattal. Ez az, ami életben és egészségben tart bennünket.
6]DEDGe megkérdeznem, hogy ön mivel keresi meg a kenyerét?
$V]RPV]pGLG VK|OJ\HWJRQGR]RPKDQJ]RWWDE EiMRVpVPHJOHS YiODV]

$V]HUHWHWPHJJ\yJ\tWPLQGHQNLWD]WLVDNLNDSMDpVD]WLVDNLDGMD

♣

(J\ W|UWpQHW V]HULQW PLHO WW 0y]HV NLYH]HWWH YROQD QpSpW (J\LSWRPEyO HJ\ E|OFV PHVWHU PHOOHWW WDQXOW KRJ\
SUyIpWiYi YiOKDVVRQ$]HOV  MiUWDVViJDPLW0y]HVQHNHONHOOHWWVDMiWtWDQLDDKDOOJDWiV YROW(J\V]HUNHWWHVEHQ
MiUWiNDYLGpNHWpV0y]HVWDQQ\LUDOHQ\ J|]WHDWHUPpV]HWV]pSVpJHKRJ\LJD]iQN|QQ\ QHNWDOiOWDDKDOOJDWiVW
De amint egy folyóhoz értek, a túlparton egy gyermeket látott fuldokolni, és szerencsétlen anyját, aki segítségért
kiáltott.
Ilyen borzasztó dolog láttán Mózes nem tudta megfékezni nyelvét.
0HVWHU kérdezte , nem tudnál valamit tenni, hogy megmentsd a gyermeket? 
&VHQGPRQGWDDPHVWHU
Mózes elhallgatott. De a szíve nem nyugodott meg. Így töprengett magában:
1HPOHKHWD]KRJ\DPHVWHUHPYDOyMiEDQNHPpQ\V]tY pVpU]pNHWOHQHPEHU"9DJ\WDOiQNpSWHOHQVHJtWHQLD
EDMEDMXWRWWDNRQ"
Bár feltételezni sem merte ezeket a mestHUpU OGHHOKHVVHJHWQLVHPWXGWDHJRQGRODWRNDWPDJiWyO$KRJ\WRYiEE
vándoroltak, elérték a tengerpartot, ahol is azt látták, hogy egy hajó teljes legénységével együtt elsüllyedt. Mózes
felkiáltott:
 Mester, nézd! Süllyed egy hajó!
De a mester ismét csak csendre intette tanítványát, ezért aztán Mózes nem szólt többet.
A szíve azonban nem nyugodott meg, ezért kor hazaértek, Isten elé vitte a dolgot, aki ezt válaszolta neki:
 $ PHVWHUHG LJD]DW V]yOW $ IXOGRNOy J\HUPHN NpV EE KiERU~W RNR]RWW YROQD NpW QHP]HW N ]|WW DPHO\EHQ
W|EEV]i]H]UHQHOSXV]WXOWDNYROQD$KDOiODiOWDOD]RQEDQHOKiUXOWH]DYHV]pO\$PLSHGLJDVOO\HG KDMyWLOOHWL
D]RQNDOy]RNYROWDNDNLNHJ\WHQJHUSDUWLYiURVWDNDUWDNNLIRV]WDQLpViUWDWODQEpNHV]HUHW ODNyLWOHPpV]iUROQL

$V]ROJiODWFVDNDNNRUHUpQ\KDE|OFVHVVpJJHOSiURVXO

♣

$ 0H] JD]GDViJL 0LQLV]WpULXP HOUHQGHOWH KRJ\ NL NHOO LUWDQL D YHUHEHNHW PLYHO D]RN YHV]pO\H]WHWLN D
gabonatermést.
Amikor a verebeket kiirtották, rovarok légiói ereszkedtek a termésre, melyeket korábban a verebek megettek, és
NH]GWpND]WSXV]WtWDQLPLUHD0H] JD]GDViJL0LQLV]WpULXPN|OWVpJHVURYDU|O V]HUHNNHOiOOWHO 
$ V]HUHN D]RQEDQ PHJGUiJtWRWWiN D WHUPpQ\E O NpV]OW pWHOW $]RQNtYO D] HJpV]VpJUH LV NiURVDN YROWDN 7~O
NpV QIHGH]WpNKiWIHOKRJ\EiUDYHUHEHNXJ\DQPHJGp]VPiOWiNDJDERQiWPpJLV NEL]WRVtWRWWiND]HJpV]VpJHV
és olcsó táplálékot.

♣

Élt egyszer egy ember, akinek aranyból volt a köldöke. De ami másnak a büszkeségére szolgált volna, neki csak
bosszúságot okozott, mert valaháQ\V]RU]XKDQ\R]RWWYDJ\~V]RWWDEDUiWDLKHFFHO GpVHLQHNFpOWiEOiMiYiYiOW
Ezért aztán egyre imádkozott, hogy bárcsak vennék el a köldökét. Egyik éjjel azt álmodta, hogy egy angyal szállt
OHD]pJE ONLFVDYDUWDDN|OG|NpWGHD]WiQYLVV]DWpUWD]pJEH
5HJJHO DPLNRU IHOpEUHGW HOV  GROJD D] YROW KRJ\ PHJQp]]H LJD] YROWe az álom. Igaz volt. Az asztalon ott
feküdt fényesen csillogva a kicsavarozott köldök. Az ember örömében kiugrott az ágyból  és a feneke a lábaival
együtt leesett.

&VDNDE|OFVUHOHKHWEL]WRQViJRVDQUiEt]QLKRJ\PiVRNDWYDJ\PDJiWPHJYiOWR]WDVVD

♣

$ IDOXVL DVV]RQ\ LJHQFVDN PHJOHS G|WW DPLNRU HJ\ PHJOHKHW VHQ MyO |OW|]|WW LGHJHQ NRSRJWDWRWW DMWDMiQ pV
ennivalót kért.
 Sajnálom PRQGWDD]DVV]RQ\, most éppen nincs itthon semmim
1HLVW|U GM|QYHOH válaszolta barátságosan' 'az idegen YDQHJ\³OHYHVN ´DWDULV]Q\iPEDQ
+D PHJHQJHGQp KRJ\ EHOHWHJ\HP HJ\ ID]pN ]XERJy Yt]EH D YLOiJ OHJt]OHWHVHEE OHYHVpW NpV]tWHQpP HO EHO OH
csak jó nagy legyen a fazék.
Az asszony kíváncsiOHWW)HOWHWWHDID]HNDWDW ]UHDV]RPV]pGEDQSHGLJHOVXWWRJWDDOHYHVN WLWNiW0LUHDYt]
forrni kezdett, az összes szomszéd ott volt, hogy lássák az idegent és leveskövét. Az pedig bedobta a követ a
vízbe, majd egy kiskanálnyit jó étvággyal megízlelt, és így szólt:
 Csodálatos! Csak egy kis krumpli kellene bele.  1HNHPYDQHJ\NLVNUXPSOLP kiáltotta az egyik asszony.
Pár percen belül már ott is termett egy nagy adag szeletelt burgonyával, amelyet azonmód beleöntöttek a
fazékba. Az idegen ismét megkóstolta a levest.
1DJ\V]HU  mondta. De aztán vágyakozva hozzátette:
 Ha még egy kis hús is volna benne, akkor lenne ám csak az igazi!
Erre egy másik háziasszony rohant haza, hogy egy kis húst hozzon, amit az idegen hálásan el is fogadott, és
belerakta a fazékba. Amikor ismét megkóstolta a levest, szemét az ég felé fordítva mondta:
 Fenséges! Ha még egy kis zöldség is volna bel ne, tökéletes lenne, teljesen tökéletes.
Az egyik szomszéd gyorsan hazasietett, és egy; nagy szakajtó répával és hagymával tért vissze, Miután H]HNLV
bekerültek a fazékba, az idegen ismét megkóstolta a levest, majd parancsolóan így szólt:
6yWpVI V]HUHNHW
,WWYDQQDN mondta a háziasszony. Aztán még annyit szólt:
 Tányért mindenkinek!
Az emberek hazarohantak tányérért. Egyesek kenyeret és gyümölcsöt is hoztak.
$NNRU D]WiQ PLQGDQQ\LDQ KR]]iIRJWDND]HYpVKH]$] LGHJHQ PLQGHQNLQHN E YHn mért a fazékból. Valahogy
IXUFVDPyG EROGRJQDN pUH]WpN PDJXNDW PLN|]EHQ QHYHWYH pV EHV]pOJHWYH IRJ\DV]WRWWiN OHJHVOHJHOV  N|]|V
I ]WMNHW $ YLGiPViJ N|]HSHWWH D] LGHJHQ WRYiEEiOOW GH FVRGiV OHYHVN|YpW RWWKDJ\WD QHNLN KRJ\ EiUPLNRU
használhassák, ha ismét enni akarnák a világ legjobb levesét.


♣

A faluban egyszer óriási mulatságot csaptak, és azt  kérték a lakóktól, hogy mindnyájan járuljanak hozzá egy
üveg borral. A hozott bort töltsék egy óriási hordóba. Az egyik paraszt azt gondolta magában:
+Dén egy üveg vizet öntök ebbe az óriási hordóba, senki sem fogja észrevenni a különbséget. Csak éppen arra
nem számított, hogy a faluban mindenki más ugyanígy gondolkodik. Így aztán amikor elNH]G G|WWDPXODWViJpV
FVDSUDYHUWpNDKRUGyWWLV]WDYt]IRO\WNLEHO OH

♣

Egy történet az egyiptomi sivatagi atyáktól:
eOW HJ\V]HU HJ\ |UHJ DV]NpWLNXV DONDW~ pV V]HQW pOHW  UHPHWH GH D JRQGRODWDL ]DYDURVDN YROWDN NLVVp (] D]
ember elment János apiWKR] KRJ\ D IHOHGpNHQ\VpJU O NpUGH]]HQ HJ\HW V PiVW 0LXWiQ E|OFV IHOHOHWHW NDSRWW
kérdéseire, visszaindult a cellájába. Útközben azonban elfelejtette, hogy mit is mondott neki János apát.
Ezért aztán visszament hozzá, és ugyanazt a választ kapta. Ám ahogy bandukolt vissza a cellájába, ismét
HOIHOHMWHWWHDYiODV]WeVH]PHJLVPpWO G|WWPpJQpKiQ\V]RU0HJKDOOJDWWD-iQRVDSiWRWpVDFHOOiMiEDYLY ~WRQ
ismét csak úrrá lett rajig a feledékenység.
1DSRNNDONpV EELVPpWWDOiONR]RWW-iQRVDSiWWDOpVD]WPRQGWDQHNL
 Tudja, atyám, már megint elfelejtettem, hogy mit válaszolt nekem. Visszamentem volna ismét, de már eleget
háborgattam, és nem akarok túlságosan a terhére lenni.
János apát ekkor azt mondta neki:
 Menj, és gyújts egy lámpát a celládban!
Az öregember úgy is tett. Akkor János apát parancsolta:
9LJ\pOEHPpJW|EEOiPSiWpVJ\~MWVGPHJD]RNDWLVD]HOV U O
$]|UHJH]WLVPHJWHWWH(UUH-iQRVDSiWH]WNpUGH]WHW OH
.LVHEEOHWWHYDJ\OHWWHYDODPLEDMDD]HOV OiPSiQDNDWWyOKRJ\DW|EELHNHWLVPHJJ\~MWRWWDGUyOD"
1HP mondta az öregembHU
 Nos, így van ez velem is. Nemcsak te, de még ha Scetis egész városa is a segítségemet vagy a tanácsomat
kérné, nekem akkor sem lenne semmi bajom. Gyere hát hozzám, amikor csak akarsz, ne tétovázz!

 ♣

Az egyik tanítvány így szólt a mesterhez:
,JHQgazdag vagyok, és most még nagy vagyont is örököltem. Hogyan tudnám a legjobban felhasználni, hogy
HO VHJtWVHOHONLQ|YHNHGpVHPHW"
$PHVWHUD]WPRQGWD
 Gyere vissza egy hét múlva, majd akkor válaszolok.
Amikor a tanítvány visszatért, a mester nagyot sóhaMWRWW
 Igazából nem tudom, hogy mit mondjak neked. Ha azt mondom, hogy add a vagyonodat a barátaidnak és a
URNRQDLGQDNVHPPLOHONLKDV]QRGVHPOHV]EHO OH+DPHJD]WPRQGRPKRJ\DGGDWHPSORPQDNFVDNDSDSRN
kapzsiságát növeled. És ha azt mondom, hogy add a szegényeknek, jótetted büszkeséggel tölt majd el, s az
|QHOpJOWVpJE QpEHHVHO
0LYHODWDQtWYiQ\PLQGHQiURQYiODV]WDNDUWKDOODQLDPHVWHUW OD]YpJOLVD]WWDQiFVROWD
$GGDSpQ]WDV]HJpQ\HNQHN/HJDOiEEQHNLNOHV]YDODPLKDV]QXNEHO OHKDQHNHGQHPLV
+D QHPVHJtWHV] PiVRNDW NiURVtWDV]PHJ+D VHJtWHV] PDJDGDW NiURVtWRG PHJ+D VHPPLWVHPWXGV] HUU O D
GLOHPPiUyOD]D/pOHNKDOiOiWMHOHQWL+DYLV]RQWV]DEDGYDJ\HWW ODGLOHPPiWyOD]D]|U|NpOHW

♣

Egy másik történet a sivatagi atyáktól:
(J\V]HUHJ\LNIUiWHUD]WNpUGH]WHD]HJ\LNLG VDW\iWyO
 Van két testvér. Az egyik a cellájában marad, és állandóan imádkozik, a hét hat napján böjtöl, és még sok más
|QPHJWDJDGiVWLVP YHO$PiVLNSHGLJPLQGHQLGHMpWDEHWHJHNiSROiViYDOW|OWi. Istennek melyikük munkája a
NHGYHVHEE"
$]LG VDW\DtJ\YiODV]ROW
+DD]LPiGNR]ypVE|MW|O WHVWYpUD]RUUiQiOIRJYDDNDV]WDQiIHOPDJiWPpJD]]DOVHPWHQQHDQQ\LMyWPLQW
amennyit a betegápoló egyetlen cselekedetével tesz.

♣

9ROWHJ\V]HUHJ\HPEer, aki házat épített Azt kívánta, hogy az övé legyen a legkényelmesebb otthon az egész
világon.
9DODNL HJ\V]HU VHJtWVpJpUW URKDQW KR]]i PHUW PiU D] HJpV] YLOiJ pJHWW 'H  FVDN D VDMiW RWWKRQiYDO YROW
elfoglalva, nem a világgal.
Mire végül befejezte a házat, bolygót nem talált, amelyen elhelyezhette volna.

♣

Egy tanár végképp felhagyott a tanítással, hogy szociális munkát végezhessen. Amikor barátja megkérdezte,
hogy mi ennek az oka, ezt válaszolta neki:
 Az iskolában nagyon keveset tehetsz, ha otthon és a világban nem tesznek semmit sem. Az iskolában úgy
pUH]WHPPDJDPPLQWD]D]HPEHUDNLHOHIiQWFVRQWRWNHUHVHWWD]HUG EHQ0LNRUYpJUHPHJWDOiOWDUiM|WWKRJ\
D]HJ\QDJ\HOHIiQWEDQYpJ] GLN

♣

A feleség, újságjába temetkezett férjéhez:
 Gondoltál már valaha is arra, hogy az életben talán több is van, mint ami a világban történik?

$OHJW|EEHPEHUV]HUHWLD]HPEHULVpJHW&VDNDV]RPV]pGMiWQHPiOOKDWMD

♣

+ROYROWKROQHPYROWYROWHJ\V]HUHJ\N IHMW 0LQGHQQDSIHOPHQWDKHJ\HNEHKRJ\N|YHWYiJMRQ0LN|]EHQ
dolgozott, énekelt, mert bár szegény volt, de nem is vágyott többre, mint amije volt, így aztán gondtalanul élt.
(J\V]HU HJ\ QHPHV SDORWiMiKR] KtYWiN GROJR]QL $PLNRU PHJOiWWD D FVRGiODWRV SDORWiW pOHWpEHQ HO V]|U
vágyódás sebezte meg a szívét, és így sóhajtott fel:
 Ó, bárcsak gazdag lehetnék! Nem kellene fáradságos munkával izzadva keresnem a kenyeremet, mint most.
(OOHKHWNpS]HOQLPHQQ\LUHPHJOHS G|WWDPLNRUPHJKDOORWWDKRJ\HJ\KDQJH]WPRQGMD
 Kívánságod teljesült. Mostantól fogva bármit kívánsz, megkapod.
1HPWXGWD hogy mit kezdjen ezekkel a szavakkal, mígnem este a munkájából hazatérve a kunyhója helyén egy
SRQWRVDQRO\DQFVRGiODWRVSDORWiWWDOiOWPLQWDPLQGROJR]RWWËJ\D]WiQDN IHMW DEEDKDJ\WDDEiQ\iV]PXQNiW
és élvezte a gazdagok életét.
(J\V]HU DPLNRU D délután meleg volt és párás, kitekintett az ablakon, és megpillantotta a királyt, valamint
QHPHVHNE OpVUDEV]ROJiNEyOiOOyyULiVLNtVpUHWpW$]WJRQGROWDPDJiEDQ
%iUFVDNNLUiO\OHKHWQpNpVDNLUiO\LKLQWyK VpEHQOKHWQpN
Kívánsága azon nyomban teljesült: kényelmes királyi hintóban találta magát. A hintó azonban hamarosan
PHOHJHEEOHWWPLQWDKRJ\ D]WHONpS]HOWH.LWHNLQWHWWD]DEODNRQpVHOiPXOWDQDSHUHMpQPLYHOK VXJDUDLPpJ
a hintó vastag falán is áthatoltak.
 Bárcsak én lehetnék a nap! PRUIRQGtUR]RWW.tYiQViJDD]RQQDOWHOMHVOWpV VXJiUR]WDDPHOHJHWDYLOiJED
0LQGHQ MyO LV PHQW HJ\ GDUDELJ +DQHP HJ\ HV V QDSRQ NpSWHOHQ YROW iWKDWROQL VXJDUDLYDO D YDVWDJ IHOK N|Q
(]pUWD]WiQIHOK YpYiOWR]WDWWDPDJiWpV|UOWHUHMpQHNKRJ\WiYROWXGMDWDUWDQLDQDSRW'HFVDNDGGLJDPtJHV 
QHPOHWWEHO OH$NNRUHJ\V]LNODQDJ\ERVV]~ViJiUD~WMiWiOOWDpVH]pUWNLNHOOHWWNHUOQLH
 0LFVRGD"  kiáltotta.  (J\ N|]|QVpJHV V]LNOD PpJ QiODP LV HU VHEE" +iW DNNRU D]W NtYiQRP KRJ\ V]LNOD
OHJ\HN
S már ott is magaslott egy hegy csúcsán. De még arra sem volt nagyon ideje, hogy csodálatos alakjának örüljön,
PHUW YDODPL IXUFVD NDODSiOy KDQJRW KDOORWW D OiED IHO O /HQp]HWW KiW pV D OHJQDJ\REE ERVV]~ViJiUD HJ\ DSUy
emberi lényt pillantott meg, amint N GDUDERNDWKDVtWNLEHO OHDV]LNOiEyO
0LFVRGD" kiáltotta ismét. (J\LO\HQNLFVLWHUHPWPpQ\PpJQiODPD]LPSR]iQVV]LNOiQiOLVHU VHEE"(PEHU
szeretnék lenni!
ËJ\D]WiQLVPpWN IDUDJyOHWWEHO OHDNLDKHJ\HNEHPHQWKRJ\IiUDGViJRVpVL]]DV]Wymunkájával keresse meg a
kenyerét  de ismét örömteli szívvel tette, mert már elégedett volt azzal, amije volt, és aki volt.

6HPPLVHPRO\DQMyYDOyMiEDQPLQWDPLO\HQMyQDNWHWV]HWWPHJV]HU]pVHHO WW


♣


$WDQtWYiQ\K VpJHVHQNOGWHKDYRQWDOHONLIHMO GpVpU OEHV]iPROyMiWDPHVWHUQHN(O V]|UH]WtUWD
 Érzem, hogy kitágult a tudatom, és megtapasztaltam a világegyetemmel való egységemet.
$PHVWHUUiQp]HWWDSDStUUDpVHOGREWD$N|YHWNH] KyQDSEDQH]WtUWD
 Végre felfedeztem, hogy az isteni ott vanPLQGHQGRORJEDQ
$PHVWHUHOpJHGHWOHQQHNW QW
Harmadik levelében a tanítvány lelkesen magyarázta:
$](J\pVDVRNPLV]WpULXPDPHJQ\tOWFVRGiONR]yWHNLQWHWHPHO WW
A mester ásított.
$N|YHWNH] OHYpOH]WPRQGWD
 Senki sem születik, senki sem él, és senki sem hal meg, mert az "én" nem létezik.
A mester kétségbeesésében égnek emelte kezeit.  $]XWiQHOP~OWHJ\KyQDSHONHWW PDMG|WYpJOHJ\HJpV]
év. A mester ekkor úgy vélte, itt az ideje, hogy emlékeztesse tanítványát kötelességére, KRJ\ OHONL IHMO GpVpU O
beszámolót írjon. A tanítvány azonban csak ennyit írt vissza:
 Kit érdekel?
Amikor a mester elolvasta ezeket a szavakat, megelégedettség ömlött el az arcán, majd így szólt:   Hála
Istennek, végre megtalálta!

0pJDV]DEDGViJXWiQYDOyVyYiUJiVLVN|WHOpN,JD]iQFVDNDNNRUOHV]HOV]DEDGKDPiUD]VHPpUGHNHOKRJ\
V]DEDGYDJ\HYDJ\VHP
&VDNDPHJHOpJHGHWWHNV]DEDGRN

♣

Egy nagy, de kissé hibbant király amiatt panaszkodott, hogy a durva talaj sérti a talpát. Ezért aztán elrendelte,
KRJ\D]HJpV]RUV]iJRWIHGMpNEHWHKpQE UUHO
Az udvari bohóc jót kacagott, amikor a király elmondta, hogy milyen parancsot adott ki.
 0LFVRGD HJ\ UOW |WOHW IHQVpJ  kiáltotta a bohóc.  Minek ez a felesleges költekezés? Csak vágjon ki két
darabkát, és védje velük lábait.
$NLUiO\~J\LVWHWWËJ\V]OHWHWWPHJDFLS JRQGRODWD

$PHJYLOiJRVXOWWXGMDDKKR]KRJ\DYLOiJRQQHOHJ\HQW|EEpIiMGDORPDV]tYHGHWNHOOPHJYiOWR]WDWQRGQHPD
YLOiJRW

♣

Farkasokat fedeztek fel egy faluban, Soju mester temploma közelében, ezért aztán Soju egy hétig minden éjjel a
IDOXWHPHW MpEHPHQWpVRWWOWPHGLWiFLyEDQ(J\V]HUD]WiQYpJHWLVpUWHNDIDUNDVRNpMV]DNDLWiPDGiVDL
A falubéliek ujjongtak. Könyörögtek, árulja el nekik, hogy miféle titkos rítust alkalmazott, hogy DM|Y EHQ NLV
hasonlóképp cselekedhessenek.
6RMXH]WPRQGWD
 Nem kellett titkos rítusokhoz folyamodnom. Miközben meditálva üldögéltem, farkasok vettek körül.
0HJQ\DOWiN D] RUURP KHJ\pW PHJV]DJROWiN D WRUNRPDW 0LYHO PHJIHOHO  OHONLiOODSRWEDQ PDUDGWDP VHPPL
bántódásom sem esett.

♣

A maharadzsa éppen akkor szállt tengerre, amikor óriási vihar kerekedett. Az egyik rabszolga, mivel még sosem
utazott hajón, sírni és jajveszékelni kezdett. Hangos és hosszantartó sírása már annyira bosszantott mindenkit,
Kogy a maharadzsa azon volt, a tengerbe dobatja a fickót.
9HOHYROWD]RQEDQDE|OFVI WDQiFVRVDLVDNLtJ\V]yOW
1HWHGGXUDP+DGGW|U GMHNpQD]]DOD]HPEHUUHO$]WKLV]HPPHJWXGRPJ\yJ\tWDQL
Azzal megparancsolta néhány tengerésznek, hogy ugyan lökjék a férfit a tengerbe. Abban a pillanatban, ahogy a
szerencsétlen rabszolga a tengerben találta magát, kétségbeesetten csapkodni és üvöltözni kezdett. Néhány
másodperc múlva a bölcs visszaemeltette a férfit a hajóra.
A fedélzeten a rabszolga csendben húzta meg magát az egyik sarokban. Amikor a maharadzsa megkérdezte
tanácsadóját, hogy hogyan is történt ez, az így válaszolt:
 Amíg rosszabb helyzetbe nem kerülünk, addig nem is tudjuk, hogy mennyire szerencsések vagyunk.

♣

A második világháború alatt egyIpUILKiURPKpWLJHJ\PHQW FVyQDNEDQKiQ\NyGRWWPtJ YpJUHPHJPHQWHWWpN
Amikor megkérdezték, hogy tanultHYDODPLWHEE ODKHO\]HWE OH]WYiODV]ROWD
,JHQ(]HQW~OKDYDQHOHJHQG pWHOHPpVLKDWyYL]HPDNNRUpOHWHPYpJpLJKDWiUWDODQXOEROGRJOHV]HN

(J\|UHJHPEHUD]WPRQGWDKRJ\pOHWpEHQFVDNHJ\V]HUSDQDV]NRGRWWDPLNRUIi]RWWDOiEDpVQHPYROWSpQ]H
FLS UH$NNRUD]RQEDQOiWRWWHJ\EROGRJHPEHUWDNLQHNQHPYROWOiED6RVHPSDQDV]NRGRWWW|EEp

♣

$MHOHQSLOODQDWVRKDVHPHOYLVHOKHWHWOHQKDWHOMHVHQEHQQHpOV]$]D]HOYLVHOKHWHWOHQKDDWHVWHGLWWYDQGpOHO WW
Wt]NRU GH DJRQGRODWDLGPiU GpOXWiQ KDW yUiQiO WDUWDQDN YDJ\ KD DWHVWHG %RPED\EHQ YDQ GH DJRQGRODWDLG
6DQ)UDQFLVFyEDQ

Az órás éppen egy óra sétálóját akarta megjavítani, amikor legnagyobb meglepetésére az inga megszólalt:
 .pUHP XUDP KDJ\MRQ HQJHP tJ\ DKRJ\ YDJ\RN (] LJD]iQ NHGYHV YROQD |QW O *RQGROMRQ FVDN EHOH KRJ\
hányszor kell majd éjjelnappal ketyegnem. Egy perc alatt is mennyi ketyegés, aztán hatvan perc van egy órában,
KXV]RQQpJ\ yUDHJ\QDSKiURPV]i]KDWYDQ|WQDSYDQHJ\ pYEHQpVD]WiQpYU Oévre ... a ketyegések milliói.
Képtelen lennék rá. De az órás bölcsen így válaszolt:
1HLVW|U GMD M|Y YHO(J\V]HUUHFVDNHJ\HWNHW\HJMpVDNNRU|UOQLIRJV]PLQGHQHgyes ketyegésnek egész
életedben.
Az inga eltökélte, hogy pontosan így fog cselekedni. Még ma is boldogan ketyeg, ha meg nem állt.

♣

$N|YHWNH] W|UWpQHWHW%XGGKDPHVpOWHWDQtWYiQ\DLQDN
(J\V]HU D WLJULV PHJSLOODQWRWW D PH] Q HJ\ HPEHUW $ WLJULV OG|] EH YHWWH D] HPEHU PHJ V]DODGQL NH]GHWW
PtJQHPEHOHHVHWWHJ\V]DNDGpNED(VpVN|]EHQHONDSRWWHJ\NLVI|OGLHSHUERNURWDPHO\DV]DNDGpNROGDOiQQ WW
Ott lógott néhány percig, felette az éhes tigris, alatta pedig a feneketlen mélység, ahol majd nemsokára a halálát
OHOL
(NNRU D]RQEDQ PHJOiWRWW HJ\ FVRGiODWRV HSUHW D ERNURQ (J\LN NH]pYHO HU VHQ NDSDV]NRGRWW D ERNRUED
miközben a másikkal leszakította az epret és a szájába tette. Életében még sosem kóstolt ilyen édes epret!

$KDOiOWXGDWDPHJYLOiJRVXOWpOHWpWPHJpGHVtWL

Az ideges turista nem mert közel menni a szakadékhoz.
 Mihez kezdenék PRQGWDDYH]HW MNQHN ha leesnék?
$EEDQD]HVHWEHQYiODV]ROWDDYH]HW ,HONHVHQ ne mulassza el, hogy jobbra tekintsen! Nagyon élvezni fogja a
kilátást!

3HUV]HFVDNDNNRUKDUQiUWHLVHOQ\HUWHGDPHJYLOiJRVRGiVW

♣


1DJ\W|PHJYiUDNR]RWWD]RUYRVLUHQGHO HO V]REiMiEDQ(J\LG VHEE~UIHOiOOWpVRGDPHQWDWLWNiUQ K|]
$VV]RQ\RPNH]GWHXGYDULDVDQ, tíz órára voltam bejelentve a doktornál, és már majdnem tizenegy óra van.
9ROQDRO\DQNHGYHVHJ\PiVLNLG SRQWRWDGQLKROQDSUDYDJ\PpJNpV EEUH"
Egy asszony a tömegben odahajolt egy másikhoz, és ezt mondta:
0iUEL]WRVHOP~OWQ\ROFYDQpYHV8J\DQPLOHKHWQHNLRO\DQVUJ VKRJ\QHPWXGYiUQL"
A férfi meghallotta a suttogva tett megjegyzést, odafordult az asszonyhoz, meghajolt, és így szólt:  Nyolcvanhét
éves vagyok, asszonyom. És pontosan ez az oka annak, amiért nem vesztegethetek egyetlen percet sem abból az
pUWpNHVLG E ODPLPpJKiWUDYDQQHNHP

$ PHJYLOiJRVXOWDN QHP YHV]WHJHWQHN HJ\HWOHQ SHUFHW VHP PHUW PHJpUWHWWpN D YLV]RQ\ODJRV MHOHQWpNWHOHQVpJpW
PLQGDQQDNDPLWWHV]QHN

♣

Szókratész a börtönben várakozott kivégzésére. Egyik napon meghallotta, hogy az egyik rabtársa Szteszikhórosz
egy nehéz versétV]DYDOMD
Szókratész könyörgött az embernek, hogy tanítsa meg neki a verset.
8J\DQPLQHN" kérdezte a szavaló.
 Hogy úgy halhassak meg, hogy egy dologgal többet tudjak  volt a nagy gondolkodó válasza.

7DQtWYiQ\0LpUWHOPHYDQPHJWDQXOQLYDODPL~MDWHJ\KpWWHODKDOiORGHO WW"
0HVWHU3RQWRVDQDQQ\LDPHQQ\LpUWHOPHYDQYDODPL~MDW|WYHQpYYHODKDOiORGHO WWWDQXOQL

♣

7DMLPD QR .DPL D VyJXQ YtYyPHVWHUH YROW (J\ QDS D VyJXQ HJ\LN WHVW UH M|WW KR]]i KRJ\ YtYyOHFNpW YHJ\HQ
tóle.
 $ODSRVDQ PHJILJ\HOWHOHN  PRQGWD QHNL 7DMLPD QR .DPL , és úgy látom, hogy magad is mestere vagy a
NDUGQDN0LHO WWWDQtWYiQ\RPQDNIRJDGODNPRQGGPHJQHNHPKRJ\PHO\LNPHVWHUW OWDQXOWiO"
$WHVW UD]WYiODV]ROWD
(QPpJVHQNLW OVHPWDQXOWDPDYtYiVW
(QJHPQHPWXGVz átejtetni  mondta a vívóPHVWHU Jó szemem van, és az még sosem csapott be.
1HPDNDURNHOOHQWPRQGDQLYiODV]ROWDDWHVW U, de én tényleg nem tudok semmit sem a vívásról.
$PHVWHUHNNRUYtYRWWQpKiQ\SHUFLJDWHVW UUHODPLNRUDEEDKDJ\WiNtJ\V]yOW
 Mivel azt mondod, hogy sosem tanultad még a vívást, hiszek szavadnak. De te akkor is valamiféle mester vagy.
Mesélj magadról!
 Talán azt mondom el NH]GWHDWHVW U, hogy gyerekkoromban azt bizonygatta nekem egy szamuráj, hogy az
HPEHUQHN VRVHP V]abad félnie a ha1áltól. Ezért aztán addig küszködtem a halál kérdésével, amíg az semmi
idegességet sem okozott már bennem.
 Szóval ez az!  kiáltott Tajima no Kami.  $ NDUGYtYiV YpJV  WLWNDLVDEEDQiOO KRJ\ QHPIpOQN D KDOiOWyO
Nincs szükséged más leckékre! Már mester vagy.

$NLNPpJQHPQ\HUWWLNHODPHJYLOiJRVRGiVWD]RNPLQGLJL]JXOQDN0LQWD] D]HPEHU DIRO\yEDQ DNL QHP WXG
~V]QL 0HJUpPO 0LNRU PiU NH]G VOO\HGQL NDSiOyG]LN KRJ\ D IHOV]tQHQ PDUDGMRQ (PLDWW PpJ PpO\HEEUH
VOO\HG+DQHPIpOQHpVHQJHGQpKRJ\VOO\HGMHQDWHVWHPDJiWyOIHOEXNNDQQD


♣

Kenji kamikaze pilóta volt. ArraNpV]OWKRJ\DKD]iMipUWPHJKDOMRQGHDKiERU~DYiUWQiOKDPDUDEEIHMH] G|WW
EH H]pUW QHP YROW DONDOPD DUUD KRJ\ EL]RQ\tWVRQ (WW  D]XWiQ GHSUHVV]LyED HVHWW 1HP YROW NHGYH pOQL
céltalanul kóborolt a városban, egyszóval fogalma sem volt arról, hogy mit kezdjen magával.
(J\V]HUD]WKDOORWWDKRJ\HJ\pSOHWEHQyOiONRGyWROYDMW~V]XOHMWHWWHJ\LG VK|OJ\HWDQQDNDPiVRGLNHPHOHWL
ODNiViQ$UHQG UVpJIpOWEHPHQQLDODNiVEDPHUWDIpUILQpOIHJ\YHUOpYpQYHV]pO\HVQHNtJpUNH]HWWDYiOODONR]iV
.HQMLEHURKDQWDODNiVEDpVN|YHWHOWH KRJ\DIpUILD]RQQDO HQJHGMH V]DEDGRQD K|OJ\HW.pVSiUEDM NH]G G|WW
PHO\EHQ.HQMLPHJ|OWHDWROYDMWGH PDJDLVKDOiORVDQPHJVHEHVOW9DODPLYHONpV EEDNyUKi]EDQKDOWPHJ
elégedett mosollyal a szája szögletében. Kívánsága, hogy hasznosan haljon meg, íme teljesült.

&VDND]RNFVHOHNHGQHNMyWDNLNQHPIpOQHNDKDOiOWyO

♣

Volt egyszer Kínában egy hatalmas sárkány, amely falurólfalura járt, és válogatás nélkül gyilkolta a marhákat,
kutyákat, csirkéket és gyermekeket. A falusiak kétségbeesésükben varázslóhoz fordultak segítségért. Az azonban
így szólt:
 Én magam nem tudom megölni a sárkányt, n.ert varázsló voltom ellenére nagyon félek. De megtalálom nektek
azt az embert, aki majd megöli.
Azzal sárkánnyá változtatta magáW pV UiWHOHSHGHWW HJ\ KtGUD ËJ\ D]WiQ DNLN QHP WXGWiN KRJ\ YDOyMiEDQ  D
varázsló, féltek átkelni a hídon. Egyszer csak azonban történetesen arra járt egy vándor, rálépett a hídra,
nyugodtan átmászott a sárkányon, és tovább indult. De a varázsló azonmód visszaváltozott emberré, és a vándor
után kiáltott:
 Barátom, gyere vissza! Már hetek óta rád várok.

$PHJYLOiJRVXOWWXGMDKRJ\DIpOHOHPQHPDGROJRNEDQYDQKDQHPDEEDQDKRJ\PLQp]]NDGROJRNDW

♣

A király találkozott a dervissel, és ahogy ez keleten megszokott, így szólt hozzá:
 Kérj valami szívességet!
A dervis azonban így válaszolt:
1HPYDOyV]tQ KRJ\V]tYHVVpJHWNpUQpNHJ\UDEV]ROJiPWyO
 Hogy merészelsz ilyen tiszteletlenül beszélni a királlyal! NLiOWRWWUiD]HJ\LNWHVW U Adj magyarázatot, vagy
halállal lakolsz!
A dervis ezt válaszolta:
 Van egy rabszolgám, aki a te királ\RGXUD.LD]"
 A félelem PRQGWDDGHUYLV

+DDWHVWHOSXV]WXOPHJV] QLND]pOHW,QQHQM|QD]WiLQD]DWpYHVHONpS]HOpVKRJ\KDDWHVWHWpOHWEHQWDUWMXND]
PiUHJ\HQO D]pOHWWHO
eOKHWV] RWW DKRO J\LONRV JRO\y QHP ROWMD NL D] pOHWHGHW GH D] pOHWHG PHJKRVV]DEEtWiVD PpJVHP IRJMD OpWHGHW
PHJKRVV]DEEtWDQL

♣

$PLNRUDJ|U|JILOR]yIXVW'LRJHQpV]WHOIRJWiNpVDUDEV]ROJDSLDFUDYLWWpNKRJ\HODGMiND]WPRQGMiNKRJ\ 
IHOOpSHWWD]iUYHUpVYH]HW HPHOYpQ\pUHpVKDQJRVDQtJ\NLiOWRWW
 Egy úr van itt, hogy eladják. VannakHN|]WHWHNUDEV]ROJiNDNLNPHJYHQQpN W"

$ PHJYLOiJRVXOWDNDW OHKHWHWOHQ UDEV]ROJiNNi WHQQL PHUW N pSSRO\ EROGRJRN D UDEV]ROJDViJEDQ LV PLQW
V]DEDGNpQW

♣

(J\NHUHVNHG DV]ROJiMiWYDODPLO\HQPHJEt]iVVDODED]iUEDNOGWHGHD]IDOIHKpUHQpVIpOHOHPW OUHV]NHWYHWpUW
YLVV]D
 8UDP  PRQGWD , amíg a piacon voltam, belebotlottam egy idegenbe. Amikor jobban megnéztem az arcát,
OiWWDP KRJ\D+DOiO YROWD] 7HWWHJ\IHQ\HJHW  JHV]WXVWpVD]]DORGpEEiOOW1DJ\RQIpOHN.pUOHNDGM QHNHP
HJ\ORYDWKDGGORYDJROMDNHO6]DPDUUiEDKRJ\DOHKHW OHJQDJ\REEWiYROViJOHJ\HQN|]WHPpVD+DOiON|]|WW
$ NHUHVNHG   mivel féltette az embert  a leggyorsabb paripáját adta neki. Az felpattant rá, és azonnal
elvágtatott.
.pV EEPDJDDNHUHVNHG LVNLPHQWDED]iUEDpVDW|PHJEHQPHJSLOODQWRWWDDO G|UJ +DOiOW2GDPHQWKR]]i
és megszólította:
0DUHJJHOV]HJpQ\V]ROJiPUDQp]YHIHQ\HJHW JHV]WXVWWHWWpO0LWMHOHQWVHQH]"
$]QHPIHQ\HJHW JHV]WXVYROWXUDP mondta a Halál FVDNPHJOHS GWHPKRJ\LWWWDOiORP W%DJGDGEDQ
 Miért ne lett volna itt Bagdadban? Hiszen itt él.
 Igen, de tudja, én úgy értesültem, hogy Szamarrában kell neki csatlakoznia hozzám ma este.

$OHJW|EEHQDQQ\LUDIpOQHNDKDOIDOWyOKRJ\D]DQQDNHONHUOpVpUHWHWWHU IHV]tWpVHLNPLDWWVRVHPpOQHN

♣


Volt egyszer egy szent ember, aki állandó eksztázisban élt, de társai bolondnak tartották. Egy nap, miután egy
kis ennivalót koldult a faluban, leült az út szélére, és evett. Mikor egy kutya jött oda, és éhesen nézett rá, szent
emberünk etetni kezdte a kutyát is; egy falatot evett maga, egy falatot adott a kutyának, mintha régi barátok
OHWWHNYROQD+DPDURVDQW|PHJYHU G|WW|VV]HN|UO|WWNKRJ\Qp]]pNH]WDQHPPLQGHQQDSLOiWYiQ\W
A tömegben valaki így gúnyolta a szent embert hangos szóval:
 0LW LV YiUKDWQiQN YDODNLW O DNL DQQ\LUD ERORQG KRJ\ HJ\ NXW\iW VHP WXG PHJNO|QE|]WHWQL HJ\ HPEHUL
OpQ\W O"
A szent erre így válaszolt:
 Miért nevetsz? Nem látod Visnut, amint Visnu mellett ül? Visnut etetik, és Visnu etet. Hát akkor miért nevetsz,
9LVQX"

♣


Krisna fgy szólt Arjunhoz:
 8J\ EHV]pOV] UyODP PLQW ,VWHQ HJ\LN PHJWHVWHVOpVpU O 'H PD HOiUXORN QHNHG YDODPL NO|QOHJHVHW .|YHVV
HQJHP
Arjun követte, de nem mentek messzire. Akkor Krisna egy fára mutatott és azt kérdezte:
 Mit látsz ott? Arjun azt válaszolta:
(J\KDWDOPDVV]yW WpVUDMWDV]yW IUW|NHW'H.ULVQDD]WPRQGWD
 Azok nem fürtök. Menj közelebb, és nézd meg alaposabban!
$PLNRU$UMXQN|]HOHEEPHQWDOLJKLWWDV]HPpQHNPHUWDV]HPHHO WW.ULVQiNOyJtak fürtökben Krisnáról.

$WDQtWYiQ\RND]WNpUWpNDPHVWHUW OKRJ\EHV]pOMHQQHNLNDKDOiOUyO
0LO\HQOHV]PDMGDKDOiO"
$]RO\DQOHV]PLQWKDHJ\IiW\ODWWpSQpQHNV]pWpVPtFVRGiONR]QDPRQGMXN+iWWHYROWiOD]PLQGHQWW"

♣

Élt egyszer Indiában egy király, akinek az egyik elefántja ámokfutásba kezdett. Faluról falura rohant,
elpusztítván mindent, ami csak az útjába került, de senki sem merte megtámadni, mert a királyé volt.
Egyszer egy botcsinálta aszkéta kelt útra éppen falujából, noha a falusiak egy emberként könyörögtek neki, hogy
maradjon, mert látták az elefántot az út mentén, amint megtámadta az utazókat.
$] HPEHU D]RQEDQ |UOW D OHKHW VpJQHN KRJ\ YLOORJWDWKDWMD E|OFVHVVpJpW PHUW pSSHQ DNNRULEDQ WpUW YLVV]D
JXUXMDHJ\LNOHFNpMpU ODKROD]WWDQXOWDKRJ\OiVVDPHJPLQGHQEHQ5iPiW(]pUWD]WiQtJ\V]yOWDSDUDV]WRNKR]
 Ó, ti szegény tudatlanok! Látom, semmi jártaságtok sincs a lelki dolgokban. Sosem hallottátok még, hogy
mindenkiben és mindenben Rámát kell látnunk, és akik így cselekszenek, azok Ráma védelmét fogják élvezni?
Engedjetek! Én nem félek az elefánttól.
A falusiak tudták, hogy ennek az embernek N|UOEHOO DQQ\L MiUWDVViJD YDQ D OHONL pOHWEHQ PLQW D GK|QJ 
elefántnak, de azt is tudták, hogy semmi haszna sincs vele vitatkozni, ezért aztán útjára engedték. Alig ért az
útra, az elefánt máris odarohant, felemelte ormányával, és egy fához csapta. Az ember üvöltött a fájdalomtól.
6]HUHQFVpMpUHDNLUiO\NDWRQiLpSSDNNRUpUWHNRGDSLOODQDWRNDODWWHOIRJWiND]HOHIiQWRWPLHO WWPpJPHJ|OKHWWH
volna a kótyagos aszkétát.
Hónapokba telt, mire az ember ismét képes volt útra kelni. Egyenest a guruhoz ment, és azt mondta neki:
 A tanításod mit sem ért. Azt mondtad, hogy lássuk mindenben Rámát. Én pontosan azt tettem és látod mi
történt!
$JXUXH]WPRQGWD
 Hogy te milyen bolond vagy! Miért nem láttad meg Rámát a falusiakban, akik figyelmeztettek az elefántUD"

♣

eOW HJ\V]HU HJ\ FXNRUNDNpV]tW  DNL D NO|QIpOH V]tQ  pV PpUHW  FXNRUNiLW NO|QIpOH iOODW és madáralakokra
formázta. Amikor a cukorkát eladta a gyermekeknek, azok vitatkozni kezdtek:
 Az én nyulam jobb mint a te tigrised ...
 Az én mókusom lehet, hogy kLVHEEPLQWDWHHOHIiQWRGGHDNNRULVMREEt] 
$]HPEHUSHGLJFVDNQHYHWHWWpVDUUDJRQGROWKRJ\DIHOQ WWHNDNLNHJ\V]HPPHOVHPYROWDNRNRVDEEDNPLQWD
gyermekek, úgy vélik, hogy az egyik ember különb, mint a másik.

$PHJYLOiJRVXOWDNWXGMiNKRJ\DNXOW~UiQNpVDQHYHOWHWpVQND]DPLHOYiODV]WEHQQQNHWQHPDWHUPpV]HWQN

♣

$MXKiV]DQ\iMDWOHJHOWHWWHDPLNRUHJ\MiUyNHO tJ\V]yOWKR]]i
 Szép ez a nyáj. Kérdezhetnék valamit róla?  Természetesen  válaszolta a juhász.
 Mekkora távolságot tesznek meg ezek a birkák naponta?  kérdezte az ember.
 Melyikek? a fehérek, vagy a feketék?  A fehérek.
 Nos, a fehérek úgy négy mérföldet mennek naponta.
 Es a feketék? $]RNLV
 Es mennyi füvet legelnek naponta?
 Melyikek? A fehérek, vagy a feketék?  A fehérek.
 A fehérek durván négy fontnyit.  Es a feketék?
$]RNLV
 Es mennyi gyapjút adnak évente?
 Melyikek? A fehérek, vagy a feketék?  A fehérek.
 Azok körülbelül hat fontot, úgy választás körül.  Es a feketék? $]RNLV
A járókel NtYiQFVLOHWW
 Megkérdezhetem, hogy miért van magának ez a furcsa szokása, hogy minden egyes alkalommal, amikor
válaszol a kérdéseimre, szétválasztja a birkáit fehérekre és feketékre?
 Hát  mondta a juhász , az már csak természetes. Tudja, a fehérek, azok az enyéim.
 Aha. Es a feketék?
$]RNLV válaszolta a juhász.

$]HPEHULpUWHOHPEXWiQV]pWYiODV]WMDD]WDPLWD6]HUHWHWHJ\QHNOiW

♣

3OXWDUNKRV]PHVpOLDN|YHWNH] W
Diogenész éppen egy rakás emberi csontot nézegetett figyelmesen, amikor Nagy Sándor rátalált. 0LWNHUHVHO"
kérdezte Nagy Sándor.
 Valamit, amit nem találok  válaszolta a filozófus.
(VPLD]"
 A különbséget az apád csontjai és rabszolgái csontjai között.
$N|YHWNH] NHWLVpSSRO\QHKp]PHJNO|QE|]WHWQLDNDWROLNXVRNFVRQtjait a protestánsokétól, a hinduk csontjait
DPX]XOPiQRNpWyOD]DUDERNpWD]L]UDHOLHNW OpVD]RURV]RNFVRQWMDLWD]DPHULNDLDNpWyO

$PHJYLOiJRVXOWPpJDNNRUVHPOiWMDDNO|QEVpJHWKDDFVRQWRNK~VEDYDQQDN|OW|]WHWQH

♣

Egy kis indiai faluban élt egyszer egy ájtatos takács. Egész nap Isten nevét mondogatta, és mindenki megbízott
EHQQH $PLNRU PiU HOHJHQG  UXKiW Q WW HODGWD NHW D SLDFRQ +D YDODNL HJ\ UXKDGDUDE iUD IHO O pUGHNO G|WW
ekképp válaszolt neki:
 Ráma akarata szerint a fonal ára harmincöt cent, a munka tíz cent, a haszon pedig, Ráma akarata szerint, négy
cent. A ruha ára tehát, Ráma akarata szerint, negyvenkilenc cent.
Az emberek annyira bíztak az emberben, hogy sosem alkudoztak vele, kifizették, amit az ember kért, és vitték a
ruhát.
$ takácsnak az volt a szokása, hogy éjjelenként a falu templomába ment, hogy ismételgesse és énekelve
GLFV tWVH,VWHQQHYpW(J\V]HUNpV pMMHOPLN|]EHQRWWpQHNHOWUDEOyNVHUHJHURKDQWUi6]NVpJNYROWYDODNLUH
hogy vigye lopott holmijukat, ezért így szóltak:
 Gyere velünk!
$WDNiFVIpOpQNHQYHONWDUWRWWIHMpQDORSRWWKROPLYDO$UHQG UVpJD]RQEDQKDPDURVDQ ] EHYHWWH NHWpVD
UDEOyN HOIXWRWWDN $ WDNiFV LV YHON IXWRWW GH PLYHO PiU |UHJ YROW D UHQG U|N KDPDU XWROpUWpN pV PHUW QiOD
YROWDNDORSRWWGROJRN UL]HWEHYHWWpNpVE|UW|QEHYHWHWWpN
Másnap reggel bíró elé állították, és rablással vádolták. Amikor a bíró megkérdezte tóle, hogy mit tud mentségül
IHOKR]QLD]HPEHUH]WPRQGWD
 Bíró úr, Ráma akarata szerint tegnap este befejeztem a vacsorámat, és Ráma akarata szerint átmentem a
WHPSORPEDKRJ\RWWGLFV tWVHPDQHYpW$NNRUKLUWHOHQ5iPDDNDUDWDV]HULQWUDEOyNW|UWHNEHpV5iPDDNDUDWD
szerint azt mondták, hogy cipeljem rablott dolgaikat. Akkora terhet raktak a fejemre, hogy amikor, Ráma akarata
V]HULQW D UHQG UVpJ OG|]|WW EHQQQNHW HQJHP N|QQ\HGpQ HONDSWDN $]XWiQ 5iPD DNDUDWD V]HULQW
OHWDUWy]WDWWDNpVE|UW|QEHYHWHWWHNeVPDUHJJHOLWWiOORN|QHO WW5iPDDNDUDWDV]HULQW
$EtUyD]WPRQGWDDUHQG U|NQHN
 Engedjétek el ezt az embert. Nyilvánvalóan bolond.
Amikor hazatért, és megkérdezték tóle, hogy mi történt, az ájtatos takács ezt mondta:
 Ráma akarata szerint letartóztattak, és bíró elé állítottak. Es Ráma akarata szerint felmentetWHN

♣

Elt egyszer az orosz sztyeppén egy faluban egy rabbi. Húsz éven keresztül minden reggel a falu terén át a
]VLQDJyJiEDPHQWpVPLQGHQUHJJHOILJ\HOWH WHJ\UHQG UDNLJ\ O|OWHD]VLGyNDW
9pJOHJ\LNUHJJHODUHQG URGDPHQWDUDEELKR]pVPHJNpUGH]WHWyOHKRJ\KRYiPHJ\
1HPWXGRP válaszolta a rabbi.
 Hogyhogy nem tudod? Az elmúlt húsz évben figyeltelek, hogy minden reggel a zsinagógába mégy a falu terén
keresztül, és most azt mondod, hogy nem tudod? Na, majd megleckéztetlek én!
Azzal megragadta az öregember szakállát, és becibiOWD D E|UW|QEH $KRJ\ D UHQG U D FHOOD DMWDMiEDQ
megfordította a kulcsot, a rabbi huncut mosollyal a szemében ránézett, és így szólt:
 Látod már, hogy mire gondoltam, amikor azt mondtam, hogy nem tudom?

♣


8WD]y0LO\HQLG QNOHV]PD"
Juhász: Olyan, amilyet én szeretek.
8WD]y+RQQDQWXGRGKRJ\RO\DQLG QNOHV]DPLO\HWV]HUHWV]"
-XKiV] 0LXWiQ UiM|WWHP XUDP KRJ\ QHP OHV] PLQGLJ RO\DQ LG  DPLO\HW V]HUHWHN PHJWDQXOWDP V]HUHWQL D]W
DPLWNDSRNËJ\D]WiQEL]WRVYDJ\RNEHQQHKRJ\RO\DQLG QNOHV]DPLO\HWV]HUHWHN

$EROGRJViJXQNQDJ\DEROGRJWDODQViJXQNDWWyOIJJDKRJ\DQD]HVHPpQ\HNHWIRJDGMXNpVQHPD]HVHPpQ\HN
WHUPpV]HWpW O

♣

Egy öreg apáca, aki felpróbálta az új habitust, a temetése részleteit beszélte meg a szuperior anyával.
 Szeretném, ha a régi habitusban temetnének el PRQGWD
 Természetesen PRQGWDDV]XSHUVRU, ha abban kényelmesebben érzi magát.

$PLNRUpQQNPHJV] QWPHJKDOWXQNpVPLQWHJ\WHWHPQHNPiUPLQGHQNpQ\HOPHV
9pJO LV DNLQHN D JRQGRODWDL D IXOODGiVRQ MiUQDN D] QHP V]iUD] UXKiNUyO iOPRGLN DPHO\HN IXOODGiViW
NHOOHPHVHEEpWHQQpN

♣


Egy haszidi történet.
(J\pMMHO,]ViNUDEELQDND]WV~JWiNiOPiEDQKRJ\XWD]]RQHO3UiJiEDpVRWWDNLUiO\LSDORWiEDYH]HW KtGDODWW
ássa ki az oda rejtett kincset. Nem vette komolyan az álmot, de amikor az már negyedszer vagy ötödször is
visszatért, mégis csak elhatározta, hogy elmegy, és megkeresi a kincset.
Amikor odaért a hídhoz, bosszúsan látta, hogy azt a katonák éjjelQDSSDO HU VHQ U]LN ËJ\ FVDN PHVV]LU O
bámulta a hidat. 0LYHO RWW YROWPLQGHQ UHJJHOD] UVpJ NDSLWiQ\DHJ\V]HU RGDPHQWKR]]i KRJ\ PHJNpUGH]]H
miért jár oda. Izsák rabbi igen szégyellte a dolgot, hogy álmát el kell mondania valakinek, de mivel szimpatikus
YROWQHNLDMyWHUPpV]HW NHUHV]WpQ\H]pUWHOPRQGRWWQHNLPLQGHQW
A kapitány harsányan nevetett, és azt mondta: 
 Uram Isten! Maga egy rabbi, és komolyan veszi az álmokat? Ha én is olyan buta volnék, hogy az álmaim
szerint cselekedjek, akkor ma valahol Lengyelországban kóborolnék. Hadd mondjam el, mit álmodtam az éjjel,
mert ez is rendszeresen visszatér. Álmomban egy hang azt súgja, hogy menjek el Krakkóba, és ott egy bizonyos
Ezekiel fiának, Izsáknak a konyhája sarkában ássam ki a kincset. Hát az lenne a legbolondabb dolog a világon,
ha én most Krakkóban egy Izsák meg eJ\(]HNLHOQHY HPEHUWNHUHVQpNDPLNRUD]RWWDQLIpUILODNRVViJHJ\LN
IHOpWYDOyV]tQ OHJ,]ViNQDNDPiVLNDWPHJ(]HNLHOQHNKtYMiN
A rabbi meghökkent. Megköszönte a kapitány tanácsát és hazasietett. Otthon elkezdett ásni a konyhasarokban, és
DQQ\LNLQFVHt talált, hogy abból haláláig kényelmesen megélt.

$ OHONL NHUHVpV WiYROViJ QpONOL XWD]iV (OLQGXOV] D SLOODQDWQ\L KHO\HGW O RGD DKRO PLQGLJ LV YROWiO $
WXGDWODQViJWyO D IHOpEUHGpVLJ PHUW FVDN DQQ\L W|UWpQLN KRJ\ pOHWHGEHQ HO V]|U PHJSLOODQWRG DPLW HJpV]
pOHWHGEHQOiWWiO
.LKDOORWWPiUDUUyOD]|VYpQ\U ODPL|QPDJDGKR]YH]HWYDJ\DUUyODPyGV]HUU ODPHO\D]]iWHV]DPLPLQGLJ
LVYROWiO"$OHONLVpJYpJV VRURQQHPPiVPLQWKRJ\D]]iYiOV]DPLYDOyMiEDQYDJ\

♣

Egy fiatalembert megszállt az Igazság keresésének a gondolata, ezért elhagyta családját és barátait, elindult az
Igazság keresésére. Keresztülutazott sok országon, átszelt sok óceánt, rengeteg hegyet megmászott, és mindent
összevetve sok nehézség és szenvedés érte.
Egy nap ráébredt, hogy már hetvenöt éves, és még mindig nem találta meg a keresett Igazságot. Szomorúan
elhatározta hát, hogy felhagy a kereséssel, és hazamegy.
+yQDSRNEDWHOWPLUHV]O YiURViEDpUWKLV]HQPiULG VYROW$PLNRUKD]DpUW NLQ\LWRWWDDKi]NDSXMiW és ott
találta az Igazságot, aki türelmesen várt rá annyi éven keresztül.

.pUGpV6HJtWHWWHQHNLD]XWD]iVKRJ\PHJWDOiOMDD],JD]ViJRW"
9iODV]1HPGHHO NpV]tWHWWHKRJ\IHOLVPHUMHD]W

♣


(J\Q\XJDWLWXULVWDQ PHJFVRGiOWDDEHQQV]O|WWQ\DNOiQFiW
 Mibó1 készült?  kérdezte.
 Aligátorfogból, asszonyom  válaszolta a bennszülött.
 Értem. Gondolom maguknál ez ugyanannyit ér, mint nálunk a gyöng\
 Nem egészen. Egy kagylót bárki ki tud nyitni.

$PHJYLOiJRVXOWWXGMDKRJ\DJ\pPiQWPLQGDGGLJFVDNHJ\N DPtJD]HPEHUIHOQHPUXKi]]DpUWpNN]HO

♣


eVKRJ\DGROJRNRO\DQQDJ\RNYDJ\NLFVLNDPLO\HQQHND]HPEHULDJ\HOJRQGROMD NHW

(J\ ILDWDO amerikai hivatalnoki állást kapott a Fehér Házban, és részt vett azon a fogadáson, amit az elnök a
Fehér Ház dolgozóinak adott. Azt gondolta, hogy édesanyja biztosan lelkesedne, ha felhívnák a Fehér Házból,
ezért aztán gyorsan fel is hívta a Fehér Ház telefonközpontjából.
0DPL kezdte büszkén , nagy ez a nap számohra. Tudod, hogy honnan hívlak? A Fehér Házból!
$ YiODV] DPHO\ D YRQDO W~OVy YpJpU O pUNH]HWW QHP YROW pSSHQ DQQ\LUD L]JDWRWW PLQW DPLUH V]iPtWRWW $
beszélgetés vége felé édesanyja azt mondta:
Fiam, nagy nap ez számomra is. Igazán? Mi történt?
Végre sikerült kitakarítanom a padlásszobát.

♣

$NLNPpJQHPQ\HUWpNHODPHJYLOiJRVRGiVWQHPOiWMiNKRJ\PLQGHQV]RPRU~ViJXNQDN ND]LJD]LRNDL

(EpGLG YROWD]]HPEHQpVD]HJ\LNPXQNiVV]RPRUtDQQ\LWRWWDNLpOHOPLV]HUHVGRER]iW
 Ó, ne! PRQGWDKDQJRVDQ Már megint sajtos szendvics!
És ez így ment a második, a harmadik és a negyedik napon is. Az egyik munkatársa, aki hallotta, hogy mit mond
a férfi, végül így szólt hozzá:
Ha ennyire utálod a sajtos szendvicset, miért nem mondod a feleségednek, hogy csináljon valami mást?
0HUWQ WOHQYDJ\RNeQmagam csinálom a szendvicseket.

♣

-RKQpV0DU\NpV pMMHOEDOODJWDND]~WRQ
 Borzasztóan félek, John PRQGWD0DU\8J\DQPLW O"
 Hogy esetleg megcsókolsz.
 Es hogyan csókolnálak meg, amikor mindkét kezemben szakajtó van, a hónom alatt meg egyHJ\tyúk?
 Attól félek, hogy a tyúkokra ráborítod a szakajtókat, és aztán megcsókolsz.

*\DNUDEEDQPLQWJRQGROQiQND]WWHV]LNYHOQND]HPEHUHNDPLWNpUQNW ON

♣

Észak,QGLiEDQ NpW NDWRQD KD]DIHOp WDUWRWW HJ\ ULNViEDQ DPLNRU PHJOiWWDN HO WWN HJ\ PiVik riksát, amelyben
két tengerész ült. Perceken belül vetélkedés alakult ki az egységek között, amelyben a katonák riksája szerezte
PHJLJHQJ\RUVDQD]HOV EEVpJHW
$ NDWRQiN PiU pSSHQ HOHQJHGWpN PDJXNDW KRJ\ pOYH]]pN J\ ]HOPNHW DPLNRU OHJQDJ\REE iPXODWXNUD
ellenfelük elhúzott mellettük. Még inkább elcsodálkoztak, amikor meglátták, hogy a riksás is az üléshól bíztatja
HU VHQD]HJ\LNWHQJHUpV]WDNLiWYHWWHW OHDIXWiVW

$PHJYLOiJRVXOWLQNiEEPHJHOpJHGHWWPLQWVHPGLDGDOPDV

♣

Két vadnyugati pisztol\K VSiUEDMR]QLV]iQGpNR]RWWDV]DORQEDQ$]HJ\LNHJ\MHOHQWpNWHOHQQHNW Q NLVHPEHU
vólt, de mesterlövész, a másik pedig egy megtermett, izmos fickó. Utóbbi tiltakozott:
ÈOOMXQNPHJHJ\SHUFUH(]LJ\QHPLJD]ViJRVKLV] QDJ\REEFpOUDO KHW
(UUHDkis ember a szalon tulajdonosához fordult, és azt mondta neki:
 Krétával rajzoljatok rá egy akkora alakot, mint én. Az a golyó, amelyik a vonalon kívül találja el, nem számít.

$PHJYLOiJRVXOWD]pOHWHWW|EEUHEHFVOLPLQWDJ\ ]HOPHW

♣

Akik még nem nyerték el a megvilágosodást, a lelküket is eladnák, csak hogy igazukat bizonyítsák.
0LHO WWHOPHJ\HNRWWKRQUyOIRJDGRNDIHOHVpJHPPHOWt]GROOiUEDKRJ\pMIpOUHRWWKRQOHV]HN
 Es aztán?
$]WiQKDJ\RPKRJ\ Q\HUMHQ

$PHJYLOiJRVRGiVFVDOKDWDWODQMHOHPiUQHPW|U GQND]]DOKRJ\PiVRNPLQWJRQGROQDNYDJ\PRQGDQDN

♣

$E~WRU]OHWDN|YHWNH] ]HQHWHWNOGWHHJ\LNYHY MpQHN
7LV]WHOW0U-RQHV
0LW JRQGROQiQDN D V]RPV]pGDL KD HJ\ QDJ\ WHKHUDXWy iOOQD PHJ D Ki]D HO WW pV HOYLQQpQN YHle a bútorokaW
amit még nem fizetett ki?
$N|YHWNH] YiODV]WNDSWiN
7LV]WHOW8UDP
Megkérdeztem a szomszédaimat, hogy mit gondolnának. Mindegyik azt mondta, hogy az egy aljas, becstelen
vállalat piszkos trükkje lenne.

♣


(J\ IpUIL PHJ YROW J\ ] GYH DUUyO KRJ\  PLQGHQE O FVDN D OHJMREEDO HOpJHGKHW PHJ (] D PHJJ\ ] GpVH
segítette hozzá, hogy nagyon gazdag és sikeres legyen, így aztán valóban megengedhette magának, hogy
PLQGHQE ODOHJMREEDWYHJ\HPDJiQDN
Történt egyszer, hogy mandulagyulladást kapott, amelyet az oUV]iJEiUPHO\LNV]DNNpS]HWWVHEpV]HPHJP WKHWHWW
YROQD'HDIpUILQPiUDQQ\LUDHOXUDONRGRWWVDMiWIRQWRVViJiQDNWXGDWDpVDEEpOLPHJJ\ ] GpVHKRJ\ WDYLOiJ
RUYRVDL N|]OFVDNDOHJMREE RSHUiOKDWMDPHJ KRJ\ HWW O|V]W|NpOYH YiURVUyO YiURVUD RUV]iJUyO országra járva
kereste a legjobb sebészt.
Ha valahol egy különösen jó sebészt ajánlottak neki, attól kezdett tartani, hogy valahol talán van még valaki, aki
még jobb.
Közben annyira leromlott az állapota, torka annyira megdagadt, hogy azonnal meg kellett P WHQL PHUW
életveszélyes állapotba került. De az ember akkorra már félig kómában, egy istenháta mögötti kis faluban feküdt,
DKROD]HJ\HGOLV]HPpO\DNLNpVVHOQ\~OWpO OpQ\HNKH]DIDOXVLPpV]iURVYROW
A mészáros azonban nagyon jó mester hírében állotW pV VHJtW NpV]HQ PXQNiKR] OiWRWW GH DPLNRU D] HPEHU
manduláihoz ért, nem tudta egészen pontosan, hogy mit is kellene tennie. Es miközben másokkal tárgyalt, akik
XJ\DQDQQ\LW pUWHWWHN D GRORJKR] PLQW  PDJD D V]HJpQ\ EHWHJ DNLQHN PLQGHQE  FVDN D OHJMRbb volt a jó,
elvérzett.

♣

Egy oroszlán fogságba esett, és egy koncentrációstáborba vetették. Ott aztán, meglepetésére, olyan oroszlánokat
is talált, amelyek már évek óta ott éltek, egyesek egész életükben, hiszen már ott születtek. Hamarosan
PHJLVPHUNHGHWWD]RURV]OiQRNWiUVDGDOPLpOHWpYHOPHUWD]RURV]OiQRNFVRSRUWRNEDYHU GWHN$]HJ\LNFVRSRUWD
WiUVDGDOPLpOHWHWpO NFVRSRUWMDYROWPiVRNDV]yUDNR]WDWyLSDUKR]WDUWR]WDNPHJLQWPiVRNDNXOWXUiOLVFVRSRUWRW
alkották, mert az volt a céljuk, hogy ponWRVDQ PHJ UL]]pN D]RNQDN D] LG NQHN D V]RNiVDLW KDJ\RPiQ\DLW pV
történelmét, amikor az oroszlánok még szabadok voltak. Voltak vallásos csoportok is. Ezek leginkább azért
M|WWHN |VV]H KRJ\ OHONHVtW  GDORNDW pQHNHOMHQHN HJ\ M|Y EHOL G]VXQJHOUyO DKRO PiU Qem lesznek rácsok. Más
FVRSRUWRN D]LURGDOPLpV P YpV]LpUGHNO GpV HNHW J\ MW|WWpN|VV]H9ROWDNIRUUDGDOPLFVRSRUWRN LVDKROD]pUW
M|WWHN |VV]H D] RURV]OiQRN KRJ\ |VV]HHVNYpVW V] MHQHN PiV IRUUDGDOPL FVRSRUWRN YDJ\ pSSHQ IRJYDWDUWyLN
HOOHQ $OkalmankéQW NLkitört egyegy forradalom, és olyankor kiirtották az egyik vagy a másik forradalmi
FVRSRUWRWYDJ\PHJ|OWpND]|VV]HV UWKRJ\D]WiQD]RNDW~M U|NYiOWViNIHO
$KRJ\D]~MRQQDQpUNH]HWWQp]HO G|WWPHJOiWRWWHJ\PpO\HQDJRQGRODWDLEDPHUO PDJiQRV oroszlánt, amelyik
QHP WDUWR]RWW HJ\LN FVRSRUWKR] VHP 9ROW EHQQH YDODPL IXUFVDViJ DPL PLQGHQNLE O WLV]WHOHWHW pV HJ\LGHM OHJ
ellenkezést is kiváltott, mert a jelenléte félelmet keltett, és a magukba vetett bizalom megrendülését okozta. Ez
az oroszlán azt mondta az újnak:
 1H FVDWODNR]] HJ\HWOHQ FVRSRUWKR] VHP (]HN D V]HUHQFVpWOHQ ERORQGRN PLQGHQ PiVVDO W|U GQHN FVDN D
OHJIRQWRVDEEDOQHP

(VPLDOHJIRQWRVDEE" kérdezte az új oroszlán.  A kerítés természetének tanulmányozása.

6HPPLGHVHPPLPiVQHPV]iPtW

Az emberi lét tökéletesen megtestesül abban a szerencsétlen részegben, aki éjjel kint áll az utcán, veri a kerítést,
és közben azt kiabálja:
(QJHGMHQHNNL

&VDND]LOO~]LyLGJiWROQDNPHJDEEDQKRJ\PHJOiVGV]DEDGYDJ\pVPLQGLJLVD]YROWiO

♣


$V]DEDGViJHOpUpVpQHNHJ\LNDODSYHW UpV]HD]DV]HUHQFVpWOHQVpJDPHO\WXGDWRVViJRWV]O

$ VLYDWDJEDQ HOWpYHGW XWD]y NpWVpJEHHVHWWHQ YL]HW NHUHVHWW (J\LN GRPEWHW U O D PiVLNUD PiV]RWW DEEDQ D
UHPpQ\EHQKRJ\YDODKROPHJSLOODQWHJ\NLVSDWDNRW1p]HO dött minden irányba, de eredménytelenül.
Ahogy vánszorgott, a lába megakadt egy elszáradt bokorban, és elvágódott a földön. Ott is maradt fekve, mert
már jártányi ereje sem maradt, már nem volt kedve tovább küzdeni, feladta a reményt, hogy valaha is kijut HEE O
a megpróbáltatásból.
Ahogy ott reménytelenül és leverten feküdt, hirtelen ráeszmélt, hogy milyen csend van a sivatagban. Mindenütt
fenséges csend uralkodott, amit még a legkisebb zaj sem zavart meg. Hirtelen felemelte a fejét. Valamit hallott,
HJ\ KDngot, amely olyan halk volt, hogy annak forrásához csak a legélesebb fül, és csak a legmélyebb csend
vezethet el: a folyó víz hangja.
$]DMiOWDONHOWHWWUHPpQ\W OQHNLOHONHVHGYHIHOWiSiV]NRGRWWpVDGGLJPHQWDPtJHOQHPpUWHJ\NLVSDWDNIULVV
KLGHJYLzéhez.

♣

1LQFVHQPiVLNYLOiJFVDNH]D]HJ\(]WYLV]RQWNpWIpOHNpSSOHKHWV]HPOpOQL

eOWHJ\V]HUD] VL,QGLiEDQHJ\E|OFVNLUiO\DNLW-DQDNiQDN KtYWDN(J\V]HUHEpGXWiQ-DQDNDOHSLKHQWYLUiJRV
iJ\iEDPLN|]EHQV]ROJiLOHJ\H]JHWWpNNDWRQiLSHGLJ UWiOOWDND]DMWDMDHO WW0LXWiQHODOXGWD]WiOPRGWDKRJ\
D V]RPV]pGRV NLUiO\ OHJ\ ]WH W HJ\ FVDWiEDQ IRJO\XO HMWHWWH pV NtQR]WD $KRJ\ D NtQ]iV HONH]G G|WW -DQDND
KLUWHOHQIHOpEUHGWRWWWDOiOWDPDJiWYLUiJRViJ\iQOHJ\H] V]ROJiLN|UpEHQNDWRQiLSHGLJDMWDMDHO WW UN|GWHN
Így aztán ismét elaludt, és ugyanazt álmodta. Es ismét csak felébredt, biztonságban és épségben saját kényelmes
palotájában.
-DQDNiW HNNRU PiU W|EE JRQGRODW LV IRJODONR]WDWWD 0LN|]EHQ DOXGW iOPDL YLOiJD W QW YDOyGLQDN 0LNRU SHGLJ
IHOpEUHGWD]pU]pNHNYLOiJDW QWV]iPiUDYDOyGLQDN$]WDNDUWDWXGQLKRJ\DNHWW N|]OPHO\LNLVDYDOyGL
'HDNLNNHOHUU OEHV]pOWD]RNN|]OHJ\HWOHQILOR]yIXVWXGyVYDJ\OiWQRNVHPWXGRWWQHNLYiODV]ROQLeYHNHQiW
hiába kereste a választ, mígnem egyszer Astavakra kopogtatott a palota ajtaján. Astavakra annyit jelent, mint
"teljesen eltorzult vagy nyomorék", és azért hívták így azt az embert, mert valóban az volt születése óta.
$NLUiO\HO V]|UQHPDNDUWDNRPRO\DQYHQQL$VWDYDNUiW
+RJ\DQOehetne egy ilyen torz alak, mint te, olyan bölcsesség hordozója, amelynek az én látnokaim és tudósaim
sincsenek a birtokában?  kérdezte a király.
 *\HUPHNNRURPWyO IRJYD ]iUYD YROW HO WWHP PLQGHQ OHKHW VpJ H]pUW D]WiQ PRKyQ NHUHVWHP D E|OFVHVVpJ
ösvényét válaszolta Astavakra.
 Beszélj hát!  mondta a király. Astavakra pedig ezt mondta:
 Ó, király, az ébrenléti állapot sem, és az álom sem valódi. Amikor ébren vagy, az álmok világa nem létezik, és
DPLNRUiOPRGROD]pU]pNHNYLOiJDPHJV] QLN(]pUWHJ\LN sem valódi.
 Ha az ébrenléti állapot és az álmok világa is valótlan, akkor milyen a valódi?  kérdezte a király.
 Van még egy állapot ezeken túl. Keresd azt! Csak az a valódi.

$NLN PpJ QHP Q\HUWpN HO D PHJYLOiJRVRGiVW D]W JRQGROMiN KRJ\ pEUHQ YDQQDN H]pUW EXWDViJXNEDQ HJ\HVHNHW
MyNQDNPiVRNDWURVV]DNQDNQpPHO\HVHPpQ\HNHW|U|PWHOLQHNPiVRNDWV]RPRU~DNQDNWDUWDQDN
$PHJYLOiJRVXOWPiUQLQFVNLV]ROJiOWDWYDVHPD]pOHWQHNVHPDKDOiOQDNVHPDQ|YHNHGpVQHNVHPSXV]WXOiVQDN
VHPDVLNHUQHNVHPDEXNiVQDNVHPV]HJpQ\VpJQHNVHPJD]GDJViJQDNVHPDGLFV VpJQHNVHPDV]pJ\HQQHN
$]LO\HQHNQHP U]LNPHJD]pKVpJDV]RPM~ViJDK VpJQDJ\DKLGHJFVDSiVDLWPHUWPLQGH]W~J\pU]pNHOLN
mint futóvendégeket az életfolyóban. Rájöttek, hogy amit látnak, abból semmit sem kell megváltoztatni, csak
azt, ahogyan nézik a dolgokat.
ËJ\D]WiQRO\DQRNOHWWHNPLQWDYt]OiJ\pVUXJDOPDVXJ\DQDNNRUHOOHQiOOKDWDWODQHUHM DPHO\QHPKDGDNR]LN
melynek minden lény hasznát látja. Mindent átalakítanak én nélküli cselekedeteikkel; lelki függetlenségük által
az egész világ gyarapodik; és mivel nem vágyódnak semmi után sem, így mások is romlatlanok maradnak.
A vizet kiveszik a folyóból, hogy megöntözhessék vele a földet. A víz számára teljesen mindegy, hogy a
folyóban vanH YDJ\ D földön. A megvilágosultak is így cselekszenek, így élnek kiegyensúlyozottan és
HU WHOMHVHQDVRUVXNNDOKDUPyQLiEDQ
(]HND]RNDNLNDWiUVDGDORPHVNGWHOOHQVpJHLYpYiOQDNPHUWD]J\ O|OLDUXJDOPDVViJRW KLV]DWiUVDGDORPD
NLNpS]pVW OUHQGW OJ\DNRUlattól, ortodoxiától és az alkalmazkodástól növekszik.

♣

Mamiya jól ismert Zenmesterré vált, de a zent sok megpróbáltatáson keresztül kellett neki elsajátítania. Még
tanítvány volt, amikor mestere azt kérte tóle, hogy magyarázza el az egykezes taps hangját.
Mamiya mindent elkövetett, hogy megtalálja a helyes választ, kevesebbet evett, és még alvásra szánt idejét is
lerövidítette. Mestere azonban mindig elégedetlen maradt. Olyannyira, hogy egy nap így szólt Mamiyához:
 Nem dolgozol elég keményen. Túlságosan szereted a kényelmet, túlságosan ragaszkodsz az élet jó dolgaihoz,
még ahhoz is, hogy megtaláld a választ, amilyen gyorsan csak lehet. Johb lenne, ha meghalnál.
$N|YHWNH] DONDORPPDODPLNRU0DPL\DDPHVWHUHOpMiUXOWYDODPLGUiPDLW|UWpQW$PLNRUDPHVWHUD]WNpUWH
W OHKRJ\PDJ\DUi]]DHOD]HJ\NH]HVWDSVKDQJMiW0DPL\D|VV]HHVHWWpVPR]GXODWODQPDUDGWPLQWKDPHJKDOW
YROQD$NNRUDPHVWHUH]WPRQGWD
 Jól van, hát meghaltál. De még mindig nem tudom, hogy milyen az egykezes taps hangja. Mamiya pedig
szemét kinyitva így válaszolt:
 Arra még nem jöttem rá.
Ekkor a mestere dühödten rákiáltott:
7HERORQG$KDORWWDNQHPEHV]pOQHN7 QMDV]HPHPHOyO

7HKDPpJQHPQ\HUWHGLVHODPHJYLOiJRVRGiVWOHJDOiEEOpJ\N|YHWNH]HWHV

♣

Anand volt Buddha legragaszkodóbb tanítványa. Evekkel Buddha halála után eltervezték, hogy létrehozzák a
Megvilágosultak Nagy Tanácsát, és az egyik tanítvány elment Anandhoz, hogy erU pUWHVtWVH
Anand akkor még nem nyerte el a megvilágosodást, pedig évek óta megfeszítetten dolgozott rajta. Így aztán nem
is vehetett részt a tanács ülésén.
0pJDJ\ OpVHO WWLHVWHVHPYROWPHJYLOiJRVXOWH]pUWHOKDWiUR]WDKRJ\HJpV]pMMHONHPpQ\HQJ\akorol, és addig
DEEDVHPKDJ\MDDPtJHOQHPpULFpOMiW'HFVDNDQQ\LWpUWHOKRJ\MyONLIiUDVV]DPDJiW0LQGHQHU IHV]tWpVH
HOOHQpUHVHPKDODGWHJ\KDMV]iOQ\LWVHPHO UH
Hajnal felé aztán elhatározta, hogy feladja, és lepihen kissé. Ebben az állapotában, amikor minden kapzsiság
HOW QW EHO OH pV PpJ D PHJYLOiJRVRGiV XWiQ VHP YiJ\yGRWW SiUQiUD LUDWMWRWWD D IHMpW $EEDQ D SLOODQDWEDQ
elnyerte a megvilágosodást.

$IRO\yH]WPRQGWDDNHUHV QHN
0LpUWNHOODPHJYLOiJRVRGiVPLDWWL]JXOQL"%iUPHUUHLVNDQ\DURGRPPpJLVPLQGLJKD]DIHOpWDUWRN