¼r¦ ¾ªopani¢ad

BEVEZETÉS
A Védák tanítása
(Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhup§da elõadása, mely 1969. október 6-
án, a londoni Conway Hallban hangzott el.)
Hölgyeim és uraim! Mai elõadásom témája a Védák tanítása. Mik is azok a Védák? A
szanszkrit veda szó igei gyökét sokféleképpen lehet fordítani, de a tartalma végsõ soron
ugyanaz: a veda tudást jelent. Minden tudás, amit elsajátítunk, veda, hiszen a Védák tanításai
képviselik az eredeti tudást. Feltételekhez kötött helyzetünkben azonban tudásunk számos
hiányosságban szenved. A feltételekhez kötött és a felszabadult élõlény között az a különbség,
hogy az elõbbit négyféle fogyatékosság jellemzi. Az elsõ, hogy mindenképpen követ el
hibákat. Ott van például honfitársam, Mahatma Gandhi esete. Kiváló személyiségnek
tartották, pedig sok hibát követett el. Élete utolsó perceiben a titkára figyelmeztette:
„Mahatma Gandhi, ne menj el az újdelhi gyûlésre! A barátaim szerint veszély leselkedik rád.”
De Gandhi nem hallgatott rá. Kitartott a terve mellett, s a gyûlésen aztán valóban meg is
ölték. Tehát még az olyan nagy személyiségek is követnek el hibákat, mint Mahatma Gandhi,
Kennedy elnök — s még hosszan folytathatnánk a sort. Tévedni emberi dolog. Ez a
feltételekhez kötött lélek egyik fogyatékossága.
A másik az, hogy könnyen az illúzió csapdájába esik. Illúzió az, amikor valamit másnak
gondolunk, mint ami valójában. Ez m§y§. A m§y§ szó azt jelenti, hogy „ami nem az”.
Mindenki azt hiszi, hogy a teste õ maga. Ha megkérdezem Önök közül valakitõl, hogy
kicsoda, a válasz az lesz: „Mr. John vagyok. Gazdag ember vagyok. Ez vagyok, az vagyok.”
Ezek mind a testre vonatkozó megjelölések. Önök azonban nem azonosak a testükkel. Ez
illúzió.
A harmadik fogyatékosság a csalásra való hajlam. Mindenki hajlamos arra, hogy
becsapjon másokat. Lehet, hogy valaki egy világraszóló szamár, mégis nagyon mûveltnek,
okosnak akarja feltüntetni magát. Napnál világosabb, hogy illúzióban van, és lépten-nyomon
hibákat követ el, mégis állandóan okoskodik: „Szerintem ez így van, az meg úgy” — holott
még a saját helyzetével sincs tisztában. Filozófiai könyveket ír, pedig tele van
fogyatékossággal. Egyszóval egy olyan betegségben szenved, amit úgy hívnak, hogy csalás.
Utolsó fogyatékosságunk az, hogy az érzékszerveink tökéletlenek. Fölöttébb büszkék
vagyunk a szemünkre. Sokszor elõfordul, hogy az emberek kihívóan azt kérik: „Akkor
mutasd meg Istent!” De vajon rendelkezünk-e olyan szemekkel, amelyek alkalmasak arra,
hogy megpillantsuk velük Istent? Megfelelõ szemek híján sohasem fogjuk Õt megpillantani.
Sõt, ha a szobában hirtelen sötétség támadna, még a kezünket sem látnánk. Akkor hát, miféle
látási képesség ez? Ezektõl a tökéletlen érzékszervektõl hiába is várnánk tudást (vedát). Mivel
számos hiányosságunk van, és létünk feltételekhez van kötve, másokat sem részesíthetünk
tökéletes tudásban. Hiszen hogyan is adhatna tökéletes tudást az, aki maga nem tökéletes?
Jobb, ha ezért a saját kútfõnk helyett a hiteles Védák szavaira hagyatkozunk.
Lehet, hogy a Védákat sokan hindunak tartják, pedig a „hindu” idegen elnevezés. Mi nem
vagyunk hinduk. Valódi megjelölésünk az, hogy var£§ªrama. A var£§ªrama a Védák
követõire utal, azokra, akik elfogadják az emberi társadalom négy var£ára és négy §ªramára
való nyolcas felosztását. A társadalmi és a lelki élet egyaránt négy-négy osztályból áll, amit
együttesen var£§ªramának nevezünk. A Bhagavad-g¦t§ (4.13) kijelenti: „Ezek az osztályok
mindenütt megtalálhatók, mivel Isten teremtette õket.” A társadalom négy osztálya a
következõ: br§hma£ák, k¢atriyák, vaiªyák és ª¡drák. A br§hma£ák az embereknek azt a
mûvelt és értelmes rétegét képviselik, akik tudják, mi a Brahman. A k¢atriyák, azaz az
irányítók alkotják az értelmiség következõ osztályát. Utánuk következnek a vaiªyák, azaz a
kereskedõk. Ez a természetes felosztás mindenütt megtalálható. Ezt a Védák jelentik ki,
következésképp igaznak fogadjuk el. A Védákban megfogalmazott elveket axiomatikus
igazságnak tekintjük, mivel kizárt, hogy hiba legyen bennük. Ezt jelenti az elfogadás.
Indiában például a tehéntrágyát tisztának tartják, annak ellenére, hogy egy állat ürüléke. A
Védák egy helyütt kijelentik, hogy ha az ember ürülékhez ér, azonnal meg kell fürödnie. Egy
másik helyen azonban azt olvashatjuk, hogy a tehéntrágya tiszta. Ha egy tisztátalan helyet
tehéntrágyával kenünk be, a hely megtisztul. A mindennapi gondolkodás számára ez
ellentmondásnak tûnik, s az általános felfogás szerint valóban az is, az állítás mégsem hamis,
hanem tény. Kalkuttában egy kiváló kutatóorvos vegyelemzésnek vetette alá a tehéntrágyát,
és megállapította, hogy mindenféle fertõtlenítõ anyagot tartalmaz.
Ha Indiában az egyik ember felszólít egy másikat, hogy tegyen meg valamit, az illetõ
jogosan válaszolhatja a következõt: „Miért? Talán bizony védikus utasítás, hogy feltétlenül
követnem kell téged?” A védikus utasításokat nem lehet önkényes magyarázatokkal ellátni, de
ha az ember alaposan utánanéz, hogy miért is vannak ott, végül be fogja látni, hogy kivétel
nélkül mind helytállóak.
A Védák nem az emberi tudás összefoglaló mûvei. A védikus tudomány a lelki világból,
az Úr K¥¢£ától származik. A Védákat ªrutinak is szokták nevezni. A ªruti olyan tudást jelöl,
amit hallás útján sajátítottak el, tehát nem a tapasztalás vagy a kísérletezés az alapja. A ªrutira
olyasféleképpen tekintenek, mint egy anyára. Mindenki nagyon sokat tanul az édesanyjától.
Ha például arra vagyunk kíváncsiak, hogy ki az apánk, ki tud erre a leginkább válaszolni? Az
anyánk. Ha anyánk kijelenti, hogy ez és ez az apánk, el kell fogadnunk, amit mond.
Kísérletezés útján lehetetlen megállapítani, hogy az illetõ valóban az apánk-e. Ugyanígy, ha
valami olyasmit szeretnénk megtudni, ami fölötte áll a mindennapi tapasztalatainknak, a
tapasztalati tudománynak és az érzékszervi mûködésnek, akkor a Védák idevonatkozó
állítását kell elfogadnunk. Kísérletezésrõl, tapasztalásról szó sem lehet, hiszen ezt már rég
kikísérletezték és tisztázták. Az anya álláspontját kell igaznak elfogadni, más út nincs.
A Védákat anyának, Brahm§t pedig nagyatyának vagy õsatyának szokták nevezni, mert õ
volt az elsõ, aki tanításban részesült a védikus tudományról. Az idõk kezdetén Brahm§ volt az
elsõ teremtett élõlény. Miután megkapta a védikus tudást, továbbadta N§radának, illetve más
tanítványainak és fiainak, akik aztán szintén továbbadták azt a saját tanítványaiknak. A
védikus tudás tehát ily módon száll alá, a tanítványi láncolaton keresztül. A Bhagavad-g¦t§ is
megerõsíti, hogy a Védák tudományát így lehet megérteni. Kísérleti úton is el lehet jutni
ugyanezekre a következtetésekre, de sok idõt megtakaríthatunk, ha eleve elfogadjuk a Védák
állításait. Ha meg akarjuk tudni, hogy ki az apánk, és az anyánkat hiteles forrásnak tekintjük,
akkor bármit is mond, azt vita nélkül elfogadjuk. A bizonyításnak három fajtája létezik: a
pratyak¢a, az anum§na és a ªabda. A pratyak¢a „közvetlen bizonyítékot” jelent. A közvetlen
bizonyíték nem a legjobb, mert az érzékszerveink tökéletlenek. A nap például, amit
mindennap látunk az égen, számunkra csak egy apró korongnak tûnik, a valóságban azonban
jóval nagyobb sok más bolygónál. Mit ér hát az ilyen látás? Ezért kell sok könyvet olvasnunk,
s akkor többet is megtudhatunk a napról. A közvetlen tapasztalás tehát nem tökéletes. Létezik
még következtetésen alapuló (induktív) tudás — szanszkritul anum§na — is: „lehet, hogy ez
így van” — ezt nevezzük hipotézisnek. Darwin elmélete például azt mondja, hogy „ez lehet,
hogy így van, az meg lehet, hogy úgy”; ennek azonban semmi köze a tudományhoz. Ez
pusztán feltételezés, és annak is tökéletlen. Ha azonban hiteles forrásokból kapjuk a tudást,
akkor az tökéletes. Ha a rádió munkatársainak szájából halljuk a mûsorismertetést,
természetes, hogy igaznak fogadjuk el. Nem vitatjuk, nem kezdünk el kísérletezni, hogy
bebizonyítsuk, hiszen az információ megbízható forrásból származik.
A védikus tudást ªabda-pram§£ának, vagy más néven ªrutinak hívják. A ªruti annyit
jelent, hogy ezt a tudást egyszerûen hallás útján kell megszerezni. A Védák azt tanítják, hogy
a transzcendentális tudást csak hiteles forrásból lehet megérteni. A transzcendentális
tudomány világegyetemünk határain túlról származik. A világegyetemen belül az anyagi
tudás honol, azon túl pedig a transzcendentális tudás. Mi még a világegyetem határáig sem
tudunk eljutni, hogyan érhetnénk hát el a lelki világot? Számunkra tehát lehetetlen, hogy teljes
és tökéletes tudáshoz jussunk.
 A lelki világ igenis létezik. Létezik egy másik természet, amely túl van a megnyilvánult és
a meg nem nyilvánult világokon. De honnan lehetünk biztosak benne, hogy létezik egy világ,
melynek bolygói és lakói örökkévalók? Mindez a tudás ott van, de miként tudnánk kísérletileg
is bebizonyítani? Erre nincs mód, következésképp a Védákat kell segítségül hívnunk. Ezt
hívják védikus tudásnak. Mi a K¥¢£a-tudat mozgalmában a legfõbb tekintélytõl, azaz a
K¥¢£ától származó tudást fogadjuk el. K¥¢£át az emberek minden csoportja a legfelsõbb
hiteles tekintélynek fogadja el. Ez alatt elsõsorban a transzcendentalisták két csoportját értem.
Az egyik csoport az imperszonalisták vagy m§y§v§d¦k csoportja, akiket ¼a¯kar§c§rya-féle
ved§ntistáknak is szoktak nevezni. A transzcendentalistáknak létezik egy másik csoportja is,
akiket vai¢£aváknak hívnak — képviselõik voltak többek között R§m§nuj§c§rya,
Madhv§c§rya és Vi¢£u Sv§m¦. A ¼a¯kara-samprad§ya és a Vai¢£ava-samprad§ya K¥¢£át
egyaránt az Istenség Legfelsõbb Személyiségének fogadja el. ¼a¯kar§c§ryát általában
imperszonalistának tartják, aki az imperszonalizmust, azaz a személytelen Brahman
filozófiáját prédikálta, a valóság azonban az, hogy rejtett perszonalista volt. A Bhagavad-
g¦t§hoz írott magyarázatában kijelentette: „N§r§ya£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége
fölötte áll a kozmikus megnyilvánulásnak.” S késõbb szintén megerõsítette: „Ez az Istenség
Legfelsõbb Személyisége, N§r§ya£a nem más, mint K¥¢£a, aki Devak¦ és Vasudeva fiaként
jött el.” Külön megemlíti K¥¢£a szüleinek a nevét. K¥¢£át tehát minden transzcendentalista az
Istenség Legfelsõbb Személyiségének fogadja el, efelõl nincs kétség. Számunkra, a K¥¢£a-
tudatban a tudás forrása a Bhagavad-g¦t§, amely közvetlenül K¥¢£ától ered. Azért jelentettük
meg A Bhagavad-g¦t§ úgy, ahogy van címû mûvet, mert azt fogadjuk el, amit K¥¢£a mond,
anélkül, hogy bármit is belemagyaráznánk. Ez a valódi védikus tudás. Mivel a védikus tudás
tiszta, mi elfogadjuk. Bármit is mondjon K¥¢£a, mi elfogadjuk. Ez a K¥¢£a-tudat. Ily módon
az ember sok idõt takaríthat meg. Ha a megfelelõ autoritást, azaz tudásforrást fogadjuk el, sok
idõt takaríthatunk meg. Az anyagi világban például kétféle tudásrendszer létezik: az induktív
és a deduktív. Deduktív alapon elfogadjuk, hogy minden ember halandó. Apánk azt mondta,
hogy minden ember halandó, a nõvérünk azt mondta, hogy minden ember halandó, mindenki
azt mondja, hogy minden ember halandó — tehát nem kísérletezünk. Tényként fogadjuk el,
hogy az emberek halandók. Ha kísérleti eszközökkel akarnánk utánajárni, hogy az ember
tényleg halandó-e, minden egyes embert külön kellene tanulmányoznunk, s még ebben az
esetben is levonhatnánk azt a következtetést, hogy talán létezik néhány ember, aki nem hal
meg, csak mi nem találkoztunk velük. Így aztán sohasem tehetnénk pontot a kísérletünk
végére. Szanszkritul ezt a folyamatot §rohának, felfelé haladó folyamatnak nevezik. Ha
bármilyen személyes erõfeszítés árán, a tökéletlen érzékszerveinkkel akarunk tudást szerezni,
soha nem fogunk helyes következtetésekre jutni. Ez egyszerûen lehetetlen.
A Brahma-sa°hit§ azt mondja: utazzunk a gondolat sebességével száguldó repülõvel. A
mi anyagi repülõgépeink kb. 3000 km/óra sebességgel repülnek, de mi ez a gondolat
sebességéhez képest? Ha otthon ülünk, és Indiára gondolunk, mondjuk 16 000 kilométernyi
távolságból, már ott is van elõttünk — azon nyomban ott termünk. Ilyen gyors a gondolat! A
Brahma-sa°hit§ ezért kijelenti: „Még ha évmilliókon keresztül száguldunk is ilyen
sebességgel, a lelki világ határait sohasem érhetjük el.” Ezzel a módszerrel még csak a
közelébe sem lehet érni. Ezért adják a Védák azt az utasítást, hogy az embernek egy hiteles
lelki tanítómesterhez, egy guruhoz kell fordulnia (a szentírások ezzel kapcsolatban a
„kötelezõ” szót használják). És vajon mi teszi alkalmassá a lelki tanítómestert a feladatára?
Az, ha a megfelelõ hozzáállással, a megfelelõ forrásból hallotta a Védák üzenetét, és szilárdan
megállapodott a Brahmanban. Ezzel a két tulajdonsággal kell rendelkeznie, különben nem
tekinthetõ hitelesnek.
A K¥¢£a-tudat mozgalma a védikus elvek értelmében teljes mértékben hiteles. A
Bhagavad-g¦t§ban K¥¢£a kijelenti, hogy a védikus kutatás valódi célja az, hogy megtaláljuk
K¥¢£át. A Brahma-sa°hit§ is leírja, hogy „K¥¢£a — Govinda — megszámlálhatatlanul sok
alakban létezik, de ezek mind azonosak.” Nem olyanok, mint a mi testünk: nem esendõek. Az
Õ teste nem esendõ. Az én testemnek van egy kezdete, az Övének nincs. Az Õ alakja ananta.
Számtalan formája mind vég nélküli. Az én testem itt ül, nem pedig a lakásomban. Az önök
teste is itt ül, és nem otthon. K¥¢£a azonban egyidõben mindenütt ott lehet. Lehet, hogy éppen
leül Goloka V¥nd§vanában, de ugyanakkor mindenütt ott van, mindent áthat. Õ mindennek az
eredete, és Õ a legöregebb, de ha megnézünk bármilyen K¥¢£át ábrázoló képet, egy 15—20
év körüli fiút fogunk látni rajta, nem pedig egy öregembert. Valószínûleg láttak már olyan
képet a Bhagavad-g¦t§ban, amelyen K¥¢£a mint szekérhajtó szerepel. Abban az idõben K¥¢£a
már százéves is elmúlt, számos dédunokája volt, mégis éppen úgy nézett ki, mint egy fiatal
fiú. K¥¢£a — Isten — soha nem öregszik meg. Ilyen az Õ rendkívüli hatalma. Ha az ember a
védikus irodalom tanulmányozása révén akarja megismerni K¥¢£át, csalódni fog. A
vállalkozás nem lehetetlen, de végtelenül nehéz. Ennél könnyebb, ha K¥¢£a bhaktájától
próbálunk meg tudakozódni Felõle, mert a bhakta át tudja Õt adni nekünk: „Íme, itt van
K¥¢£a, fogadd el!” Ilyen hatalma van K¥¢£a bhaktájának.
Eredetileg csak egyetlen Véda létezett, s még azt sem kellett olvasni: abban az idõben az
emberek intelligenciája és memóriája olyan kitûnõ volt, hogy már egyszeri hallás után is
megértették a lelki tanítómester szájából elhangzott tanítást. Azonnal felfogták az egész
mondanivalót. Ötezer évvel ezelõtt azonban Vy§sadeva a jelenlegi korszak, a Kali-yuga
emberei számára írott formában is megörökítette a Védákat, mivel tudta, hogy az emberek
idõvel rövid életûek, feledékenyek és tompaeszûek lesznek. „Hadd tanítsam meg ezt a
védikus tudást ezért írásban is!” — gondolta. A Védákat elõször is négy részre (¹g, S§ma,
Atharva, Yajur) osztotta, amelyeket aztán tanítványaira bízott. Ekkor eszébe jutottak az
emberiség kevésbé intelligens rétegei — a str¦k (nõk), a ª¡drák (kétkezi munkások) és a
dvija-bandhuk. A dvija-bandhu kifejezés azokat jelöli, akik elõkelõ családban születtek
ugyan, de nem részesültek megfelelõ képzésben. Az olyan embert, aki br§hma£a-családból
származik, ám nem rendelkezik egy br§hma£a tulajdonságaival és tudásával, dvija-
bandhunak nevezik. Vy§sadeva az õ számukra jegyezte le az India történetének is nevezett
Mah§bh§ratát, valamint a tizennyolc Pur§£át. A Pur§£ák, a Mah§bh§rata, a négy Véda és az
Upani¢adok mind a védikus irodalom részei. Az Upani¢adok a Védák részei. Vy§sadeva
ezután a tudósok és a filozófusok számára Ved§nta-s¡tra címû mûvében az egész védikus
tudományt összefoglalta. Ez a Védák végkövetkeztetése.
A Ved§nta-s¡trát maga Vy§sadeva írta Guru Mah§r§jája (lelki tanítómestere), N§rada
utasítására, azonban még ekkor sem volt elégedett. Ez egy hosszú történet, amit a ¼r¦mad-
Bh§gavatam mesél el részletesen. Vedavy§sa még a sok Pur§£a és Upani¢ad lejegyzése, sõt
még a Ved§nta-s¡tra megírása után sem volt elégedett. Ekkor lelki tanítómestere, N§rada a
következõ utasítást adta neki: „Fejtsd ki a Ved§nta-s¡trát!” A ved§nta „végsõ tudást” jelent, a
végsõ tudás pedig K¥¢£a. K¥¢£a kijelenti, hogy az összes Védának az Õ megismerése a célja:
ved§nta-k¥d veda-vid eva c§ham. „Én vagyok a Ved§nta-s¡tra összeállítója és a Védák
ismerõje.” A végsõ cél tehát K¥¢£a, s ezt fejti ki a Ved§nta filozófiájáról írott összes vai¢£ava
magyarázat is. Nekünk, gau¨¦ya vai¢£aváknak is megvan a magunk magyarázata a Ved§nta
filozófiájáról, melynek címe Govinda-bh§¢ya, szerzõje pedig Baladeva Vidy§bh¡¢a£a, de
R§m§nuj§c§rya és Madhv§c§rya is írt róla magyarázatot. Nem a ¼a¯kar§c§rya-féle
kommentár tehát az egyetlen. Sok Ved§nta-magyarázat létezik, de mivel nem a vai¢£avák
írták az elsõt, az emberek tévesen azt hiszik, hogy ¼a¯kar§c§ryáé az egyetlen. Mindemellett a
tökéletes Ved§nta-magyarázatot maga Vy§sadeva írta meg, mégpedig a ¼r¦mad-Bh§gavatam
címû mûvében. A ¼r¦mad-Bh§gavatam a Ved§nta-s¡tra elsõ szavaival kezdõdik: janm§dy
asya yata¤. Ezt a mondatot a ¼r¦mad-Bh§gavatam tökéletesen kifejti. A Ved§nta-s¡tra csupán
utalásokat közöl arra vonatkozóan, hogy mi a Brahman, azaz az Abszolút Igazság: „Az
Abszolút Igazság az, akibõl minden kiárad.” Ez csak egy összegzés, a ¼r¦mad-Bh§gavatam
azonban részletesen is elmagyarázza ezt. Vajon milyen lehet az Abszolút Igazság, ha minden
Belõle árad ki? Ezt fejti ki a ¼r¦mad-Bh§gavatam. Biztos, hogy az Abszolút Igazság tudatos
és önragyogó (svar§±). Mi a másoktól szerzett ismereteink alapján alakítjuk ki a tudatunkat és
a tudásunkat, Róla azonban azt mondják, hogy önragyogó. A védikus tudás egészének
összefoglalása a Ved§nta-s¡tra, a Ved§nta-s¡trát pedig maga az író magyarázza el a ¼r¦mad-
Bh§gavatamban. Végezetül tehát arra kérjük azokat, akiket érdekel a Védák tudománya, hogy
a teljes védikus tudás magyarázatát a ¼r¦mad-Bh§gavatamból és a Bhagavad-g¦t§ból
próbálják megérteni.
INVOKÁCIÓ
o° p¡r£am ada¤ p¡r£am ida°
p¡r£§t p¡r£am udacyate
p¡r£asya p¡r£am §d§ya
p¡r£am ev§vaªi¢yate
o°—a Teljes Egész; p¡r£am—tökéletesen teljes; ada¤—az; p¡r£am—tökéletesen teljes;
idam—ez az érzékekkel felfogható világ; p¡r£§t—a teljesen tökéletestõl; p¡r£am—teljes
egység; udacyate—származik; p¡r£asya—a Teljes Egésztõl; p¡r£am—mindegyiket, teljesen;
§d§ya—elvéve; p¡r£am—teljes egyensúly; eva—még akkor is; avaªi¢yate—megmarad.
Az Istenség Személyisége tökéletes és teljes, és mivel maradéktalanul tökéletes, mindabban, ami Belõle
kiárad – s így ebben a mulandó világban is –, minden megvan ahhoz, hogy hiánytalanul teljes legyen.
Bármit hozzon létre a Teljes Egész, az önmagában is teljes. Õ a Teljes Egész, ezért bár számtalan
hiánytalan egység árad ki Belõle, megmarad teljes egésznek.
MAGYARÁZAT: A Teljes Egész, azaz a Legfelsõbb Abszolút Igazság a teljes Istenség
Személyisége. A személytelen Brahman vagy Param§tm§, azaz a Felsõlélek megismerése az
Abszolút Egész hiányos megvalósítása csupán. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége sac-cid-
§nanda-vigraha. A személytelen Brahman megvalósítása az Õ sat (örökkévalóság)
aspektusának a megvalósítását jelenti, míg a Param§tm§-megvalósítás sat és cit (öröklét és
tudás) arculatának a felismerése. Az Istenség Személyiségének megvalósítása azonban
minden transzcendentális aspektusának — a sat, a cit és az §nanda (boldogság)
aspektusának — a megvalósítása. Amikor valaki megismeri a Legfelsõbb Személyt, a maguk
teljességében ismeri meg az Abszolút Igazság ezen jellemzõit. A vigraha azt jelenti, hogy
forma, alak. A Teljes Egész tehát formával, alakkal rendelkezik. Ha nem rendelkezne
formával, vagy ha bármi más módon kevesebb lenne annál, amit teremtett, nem lehetne teljes.
A Teljes Egészben benne kell lennie mindannak, ami tapasztalatainkon innen és túl létezik,
másképp nem lehet teljes.
A Teljes Egészet, az Istenség Személyiségét határtalan képességek jellemzik, melyek
mindegyike éppoly teljes, mint Õ maga. Ebbõl következik, hogy érzékelhetõ világunk szintén
teljes önmagában. A huszonnégy elem, amelybõl ez az anyagi univerzum átmenetileg létrejön,
oly módon mûködik, hogy mindent biztosítson, ami az univerzum fennmaradásához és
létfenntartásához szükséges. Nincs az univerzumnak olyan egysége, melynek külön
erõfeszítést kellene kifejtenie ahhoz, hogy fenntartsa az univerzum létét. Az univerzum
sajátos idõszámítás szerint mûködik, melyet a Teljes Egész energiája szab meg. Amikor lejár
az idõ, ez az átmenetileg létrejött világ a Teljes Egész tökéletes elrendezése folytán
megsemmisül.
A parányi teljes egységek — az élõlények — minden lehetõséget megkapnak arra, hogy
megismerhessék a Teljes Egészet. Ha valahol tökéletlenséget vagy hiányosságot tapasztalunk,
az csupán amiatt van, hogy nem rendelkezünk elégséges tudással a Teljes Egészrõl. Az
élõlény tudata az emberi létformában bontakozik ki maradéktalanul. Nyolcmillió-
négyszázezer fajban kell testet öltenünk a születés és halál körforgása során ahhoz, hogy
fejlõdésünk végén szert tehessünk erre a létformára. Ha emberként megszületve, az élõlény
teljes tudatával megáldva nem ismerjük fel, hogy a Teljes Egészen belül teljesek vagyunk,
elveszítjük ezt a lehetõséget, és az anyagi természet törvényei újra a fejlõdés körforgásába
taszítanak bennünket.
Mivel tudatlanok vagyunk azt illetõen, hogy a természetben minden tökéletesen el van
rendezve a fenntartásunk érdekében, azon igyekszünk, hogy a természet erõforrásait
kihasználva mi magunk teremtsük meg egy tökéletesnek vélt, érzékkielégítés jellemezte élet
feltételeit. Az élõlény azonban képtelen arra, hogy az érzékein keresztül élvezze az életet,
anélkül, hogy kapcsolatban lenne a Teljes Egésszel, ezért az érzékkielégítésnek szentelt,
vakvágányon haladó élete merõ illúzió. A kéz csupán addig tekinthetõ teljes egésznek, amíg a
teljes testhez kapcsolódik. Amikor megszûnik a kapcsolata a testtel, továbbra is kéznek
látszik, de nem rendelkezik egyetlen képességével sem. Az élõlények ugyanígy a Teljes Egész
szerves részei, és ha megszûnik a Vele való kapcsolatuk, a teljesség helyébe lépõ illúzió nem
teheti maradéktalanul elégedetté õket.
Az emberi lét teljességét csakis akkor élhetjük át, ha a Teljes Egész odaadó szolgálatát
végezzük. A világon minden más szolgálat — legyen az társadalmi, politikai, közösségi,
nemzetközi vagy akár bolygóközi szolgálat — nem lehet teljes mindaddig, amíg nincs
összekapcsolva a Teljes Egésszel. Amikor a szerves részek kapcsolatba kerülnek a Teljes
Egésszel, maguk is teljessé válnak.
ELSÕ MANTRA
¦ª§v§syam ida° sarva°
yat kiñca jagaty§° jagat
tena tyaktena bhuñj¦th§
m§ g¥dha¤ kasya svid dhanam
¦ªa—az Úr által; §v§syam—irányított; idam—ez; sarvam—minden; yat kiñca—bármi;
jagaty§m—az univerzumon belül; jagat—minden élõ és élettelen; tena—Általa; tyaktena—
kiszabott hányad; bhuñj¦th§¤—el kell fogadnod; m§—ne; g¥dha¤—igyekezz megszerezni;
kasya svit—senki másnak; dhanam—a kincsét.
A világegyetemen belül az Úr irányít minden élõt és élettelent, s minden az Övé. Az embernek ezért
csupán azt szabad elfogadnia, amire szüksége van, s ami õt illeti meg. Minden mástól tartózkodnia kell, jól
tudván, hogy az kihez tartozik.
MAGYARÁZAT: A Védákban található tudás tévedhetetlen, mert lelki tanítómesterek
tökéletes tanítványi láncolatán keresztül szállt alá, melynek elsõ láncszeme Maga az Úr.
Mivel Õ mondta ki e tudomány elsõ szavait, tudhatjuk, hogy az transzcendentális forrásból
származik. Az Úr által kiejtett szavakat apauru¢eyának nevezik, ami arra utal, hogy nem
evilági embertõl származnak. Az anyagi világban élõ élõlényt négy fogyatékosság jellemzi:
(1) biztos, hogy hibákat követ el, (2) illúziónak van kitéve, (3) hajlamos arra, hogy becsapjon
másokat, és (4) az érzékei nem tökéletesek. Akire jellemzõ ez a négy fogyatékosság, nem
képes tökéletes tudásban részesíteni másokat. A Védákat nem olyan teremtmény hozta létre,
akit efféle tökéletlenség jellemezne. A Védák tudományát eredetileg az Úr ültette el Brahm§,
az elsõ teremtmény szívében. Brahm§ aztán átadta ezt a tudást fiainak és tanítványainak, akik
a történelem folyamán szintén továbbadták azt.
Az Úr p¡r£am, azaz minden szempontból tökéletes, ezért az anyagi természet törvényei,
melyeket Õ irányít, Rá nem lehetnek hatással. Az élõlényeket és az élettelen dolgokat
azonban egyaránt a természet megannyi törvénye, végsõ soron pedig az Úr energiája tartja
irányítása alatt. Az ¾ªopani¢ad, lévén a Yajur Veda része, arról tanít, hogy ki a tulajdonosa
mindannak, ami ebben a világban létezik.
Azt a kijelentést, mely szerint az univerzumban minden az Úré, a Bhagavad-g¦t§ hetedik
fejezete (7.4—5) erõsíti meg, amely a par§ és az apar§ prak¥tirõl beszél. A természet elemei
(föld, víz, tûz, levegõ, éter, elme, értelem és ego) mind az Úr alacsonyabb rendû, anyagi
energiájához (az apar§ prak¥tihez) tartoznak, míg az élõlények, az élõ energia a felsõbbrendû
energiát (a par§ prak¥tit) képezik. Mindkét prak¥ti (energia) az Úrtól származik, s végsõ
soron Õ irányít minden létezõt. Az univerzumban nincs semmi, ami ne tartozna vagy a par§,
vagy az apar§ prak¥tihez, tehát minden a Legfelsõbb Lény tulajdona.
Mivel a Legfelsõbb Lény, Isten Abszolút Személye a teljes személy, teljes és tökéletes
intelligenciával rendelkezik, s így különféle energiái révén mindent a kezében tart. A
Legfelsõbb Lényt gyakran tûzhöz, az élõlényeket és szervetlen anyagokat pedig e tûz hevéhez
és fényéhez hasonlítják. Ahogy a tûz hõ és fény formájában ad energiát, az Úr is
többféleképpen árasztja ki energiáját. Így marad meg minden létezõ végsõ irányítójának,
fenntartójának és uralkodójának. Minden energia, minden tudás az Õ birtokában van, s Õ
mindenki jótevõje. Gazdagsága, hatalma, hírneve, szépsége, tudása és lemondása
felfoghatatlan.
 Intelligensnek kell lennünk, s tudnunk kell, hogy az Úron kívül senki nem mondhat
semmit a magáénak. Csakis azt szabad elfogadnunk, amit az Úr számunkra tett félre, ami
minket illet. Ott van például a tehén: tejet ad, de tápláléka fû és széna, nem pedig az a tej, ami
az emberiség számára szolgál eledelül. Ezt az Úr rendelte így. Meg kell elégednünk annyival,
amennyit kegyesen nekünk juttat, s mindig emlékeznünk kell arra, hogy valójában kié is
mindaz, ami a tulajdonunkban van.
Nézzük meg például a házunkat, ami földbõl, fából, kõbõl, cementbõl és egyéb
anyagokból épült. Ha a ¼r¦ ¾ªopani¢ad alapján gondolkozunk, rá kell jönnünk, hogy ezek
közül az építõanyagok közül egyet sem tudunk magunk elõállítani. Csupán összerakjuk és a
kívánt formára alakítjuk õket a munkánkkal. Egy munkás nem jelentheti ki valamirõl, hogy az
az övé, mondván, hogy fáradságos munkával õ hozta azt létre.
A modern társadalomban szüntelen viszály dúl a munkások és a tõkések között. Ez a
viszály napjainkra nemzetközi méreteket öltött, és veszélybe sodorta a világot. Az emberek
ellenséget látnak a másikban, s úgy vicsorognak egymásra, mint a kutyák és a macskák. A ¼r¦
¾ªopani¢ad nem kutyák és macskák számára íródott: az embereknek adja át Isten üzenetét az
igaz §c§ryákon (szent tanítókon) keresztül. Az emberiségnek meg kellene szívlelnie a Védák
bölcsességét, ahelyett, hogy anyagi javak fölött marakodna. Mindenkinek be kell érnie
annyival, amennyit Isten kegyébõl kap. Nem lehet béke, ha a kommunisták, a kapitalisták
vagy bárki más ráteszik a kezüket a természeti kincsekre, melyek teljes egészében az Úr
tulajdonát képezik. A kapitalisták nem gyõzhetik le a kommunistákat pusztán politikai
lépésekkel, és a kommunisták sem kerekedhetnek a kapitalisták fölé azzal, ha a lopott
kenyéren marakodnak. Ha nem ismerik el, hogy minden az Istenség Legfelsõbb
Személyiségéé, akkor mindent, amirõl azt állítják, hogy az övék, valójában csak loptak, s így
megérdemlik, hogy a természet törvényei megbüntessék õket. Mindkét fél kezében ott van az
atombomba, s ha nem látják be, hogy mindennek a Legfelsõbb Úr a tulajdonosa, az
atombomba mindkét tábort el fogja pusztítani. Ha meg akarnak menekülni, és békét akarnak a
világban, követniük kell a ¼r¦ ¾ªopani¢ad tanítását.
Az ember nem arra teremtetett, hogy kutyák és macskák módjára veszekedjen. Okosnak
kell lennie, s föl kell ismernie az emberi élet célját és jelentõségét. A védikus írások az
emberiségnek, nem pedig kutyáknak és macskáknak szólnak. Amikor a kutyák és a macskák
megölnek egy állatot, hogy megegyék, azzal nem követnek el bûnt. Ha azonban az ember
pusztít el egy állatot, hogy fékezhetetlen ízlelõszervét kielégítse, akkor felelõsség terheli a
természet törvényeinek megszegéséért, s ezért bûnhõdnie kell.
Az emberi élet normái az állatokra nem érvényesek. A tigris nem eszik rizst vagy búzát,
és nem iszik tehéntejet sem, mert az állatok húsát kapta eledelül. A sok-sok állatfaj között
vannak növényevõk és ragadozók is, de egyik sem szegi meg a természet törvényeit, melyeket
az Úr rendelt el. Az emlõsök, a madarak, a kétéltûek és a többi alacsonyabb rendû faj mind
szigorúan betartja a természet törvényeit, ezért az õ esetükben nem beszélhetünk bûnrõl, a
védikus írások nem nekik szólnak. Az egyetlen faj, amely felelõsségre vonható, az emberi faj.
Téved tehát, aki azt gondolja, hogy elég csupán vegetáriánusnak lennie ahhoz, hogy ne
hágja át a természet törvényeit. A növények szintén élõlények, s jóllehet a természet törvényei
alapján minden élõlény egy másiknak a tápláléka, az ember számára az a legfontosabb, hogy
elismerje a Legfelsõbb Úr létét. Senki ne legyen tehát büszke arra, hogy szigorú vegetáriánus.
Az állatok tudata nem elég fejlett, ezért õk nem tudnak az Úr létezésérõl, az embernek
azonban megvan a kellõ intelligenciája ahhoz, hogy tanulmányozza a védikus szentírásokat,
megértse belõlük, hogyan mûködnek a természet törvényei, azután pedig hasznosítsa is ezt a
tudást. Ha az ember semmibe veszi a védikus írások tanításait, azzal az életét kockáztatja. Az
emberi lénynek az a feladata, hogy a Legfelsõbb Úr hatalmát felismerve, a hívévé, a
bhaktájává váljon. Mindenével az Urat kell szolgálnia, és csupán a Neki felajánlott étel
maradékát szabad fogyasztania. Ez majd lehetõvé teszi számára, hogy maradéktalanul eleget
tegyen kötelességének. A Bhagavad-g¦t§ban (9.26) Maga az Úr jelenti ki, hogy tiszta
bhaktája kezébõl fogadja el a vegetáriánus ételt. Éppen ezért nem elég, ha az ember csupán
szigorú vegetáriánus, hanem az Úr bhaktájává kell válnia. Minden ételét fell kell ajánlania
Neki, s aztán ezt a pras§damot, Isten kegyét kell ennie. Egyedül azok teljesítik megfelelõen
emberi életükben rájuk háruló kötelességüket, akik így cselekszenek. Akik nem ajánlják fel
ételüket az Úrnak, csak bûnt esznek, s a bûn következményeként számtalan szenvedésnek
teszik ki magukat (Bg. 3.13).
A bûn gyökere a természet törvényeinek szándékos megszegése, más szóval az Úr
tulajdonjogának semmibe vétele. Ha az ember nem engedelmeskedik ezeknek a
törvényeknek, azaz az Úr parancsának, elveszett. Arra azonban, aki józan, aki tisztában van a
természet törvényeivel, és aki megszabadult a felesleges vonzások és taszítások hatásától, az
Úr felfigyel, s az ilyen ember elõtt megnyílik az örök otthonunkba, Istenhez visszavezetõ út.
MÁSODIK MANTRA
kurvann eveha karm§£i
jij¦vi¢ec chata° sam§¤
eva° tvayi n§nyatheto 'sti
na karma lipyate nare
kurvan—szüntelenül tesz; eva—így; iha—egész életében; karm§£i—munka; jij¦vi¢et—
vágyjon arra, hogy éljen; ªatam—száz; sam§¤—évig; evam—ilyen módon élve; tvayi—
neked; na—nem; anyath§—más lehetõség; ita¤—errõl az útról; asti—van; na—nem;
karma—munka; lipyate—megkötheti; nare—az embernek.
Ha valaki szüntelenül így cselekszik, több száz éves életet is remélhet, mert az effajta cselekedetek nem
fogják a karma törvényéhez láncolni. Az ember számára nincs más út ezen kívül.
MAGYARÁZAT: Senki nem vágyik a halálra: mindenki addig szeretne élni, ameddig csak az
erejébõl futja. Ez a hajlam nemcsak az egyénre, de minden közösségre, társadalomra és
nemzetre is jellemzõ. Minden élõlény erejét megfeszítve küzd az életéért, s a Védák szerint ez
természetes is. Az élõlény természeténél fogva örök életû, de mivel az anyagi létezés börtöne
fogva tartja, újabb és újabb testekbe kényszerül. Ezt nevezik lélekvándorlásnak vagy karma-
bandhanának, a tettek okozta rabságnak. Az élõlénynek meg kell dolgoznia a kenyeréért, mert
ez az anyagi természet törvénye. Ha nem az elõírt kötelességeinek megfelelõen cselekszik,
azzal áthágja a természet törvényét, s egyre inkább a születés és halál körforgásához láncolja
magát az élõlények megannyi fajában.
A többi faj is alá van vetve a születés és halál körforgásának, ám az emberi létformát
elérve az élõlénynek lehetõsége nyílik arra, hogy megszabaduljon a karma láncaitól. A
Bhagavad-g¦t§ érthetõen elmagyarázza, hogy mi a karma, az akarma és a vikarma. Azokat a
tetteket, melyeket valaki a kinyilatkoztatott szentírásokban meghatározott kötelességei
érdekében hajt végre, karmának nevezik. Azoknak a tetteknek, melyek kiszabadítják az
embert a születés és halál körforgásából, akarma a nevük, ha pedig valaki a szabadságával
visszaélve olyan tetteket végez, melyek alacsonyabb rendû létformákba taszítják, azt
vikarmának hívják. Az okos ember a három közül azt választja, amelyik kiszabadítja õt a
karma rabságából. Az átlagember többnyire az elismerés kedvéért szeret jót tenni, vagy pedig
azért, hogy elõbbre jusson az életben, akár ebben a világban, akár a mennyekben. Akik
azonban magasabb szinten állnak, végleg meg akarnak szabadulni a tettektõl és azok
visszahatásaitól. Az okos ember tudja, hogy a jó és a rossz tett egyaránt az anyagi lét
nyomorúságához láncolja végrehajtóját, éppen ezért csak olyan tettekre hajlandó, melyek
mind a rossz, mind a jó cselekedetek visszahatásaitól megszabadítják. A ¼r¦ ¾ªopani¢ad lapjai
ezekrõl a felszabadító tettekrõl tanítanak.
A ¼r¦ ¾ªopani¢ad tanítását a Bhagavad-g¦t§ — amit néha G¦topani¢adnak, az Upani¢adok
legjavának is neveznek — még részletesebben elmagyarázza. A Bhagavad-g¦t§ban (3.9—16)
az Istenség Legfelsõbb Személyisége kijelenti, hogy senki sem érheti el a nai¢karmya vagy az
akarma szintjét anélkül, hogy eleget tenne a védikus írásokban elõírt kötelességeinek. A
védikus irodalom oly módon szabályozza az ember cselekvõ energiáját, hogy fokozatosan
felismerje a Legfelsõbb Lény hatalmát. Ha valaki megérti, hogy az Istenség Személyisége —
V§sudeva, K¥¢£a — a legfelsõbb tekintély, tudhatjuk róla, hogy elérkezett a megvalósított
tudás szintjére. Aki ezen a tiszta szinten áll, az felszabadul a természet kötõerõi — a jóság, a
szenvedély és a tudatlanság — hatása alól, s ezáltal képes lesz arra, hogy a nai¢karmya
alapján cselekedjen. Az ilyen tettek nem láncolják az embert a születés és halál
körforgásához.
Voltaképpen nincs más teendõnk, mint odaadással szolgálni a Legfelsõbb Urat. Az élet
alacsonyabb szintjein azonban lehetetlen egyik napról a másikra elfogadni az odaadó szolgálat
tetteit, és teljesen lemondani a gyümölcsözõ cselekedetekrõl. A feltételekhez kötött lélek
hozzászokott, hogy az érzékei kielégítéséért — közvetlen vagy közvetett módon a saját önös
érdekében — cselekedjék. A hétköznapi embert tetteiben saját érzéki élvezete vezérli, amikor
pedig ezt az elvet szûkebb környezetére, hazájára vagy az emberiségre vonatkoztatja, akkor
olyan hangzatos neveket ad neki, mint altruizmus, szocializmus, kommunizmus,
nacionalizmus vagy humanitarianizmus. Ezek az „izmusok” kétségtelenül csábító formái a
karma-bandhanának (a karma okozta rabságnak), a Védák azonban a ¼r¦ ¾ªopani¢adon
keresztül azt az utasítást adják, hogy ha az ember ezek közül bármelyiket is életcéljául akarja
kitûzni, helyezze Istent a középpontjukba. Nyugodtan lehet valaki családcentrikus, altruista,
filantróp, szocialista, kommunista, nacionalista vagy humanista, ha tetteiben az ¦ª§v§sya
szelleme, az Isten-központú felfogás vezérli.
A Bhagavad-g¦t§ban (2.40) az Úr K¥¢£a kijelenti, hogy azok a cselekedetek, amelyek
Istent állítják a középpontba, olyan értékesek, hogy ha valaki akár csak néhány ilyet
végrehajt, máris megmenekülhet a legnagyobb veszedelemtõl, attól, hogy újra vissza kelljen
térnie a születés és halál nyolcmillió-négyszázezer fajt magában foglaló evolúciós
körforgásába.
Ha valami oknál fogva valaki emberi létformájában elszalasztja ezt a lelki lehetõséget, és
megint csak az evolúció körforgásában találja magát, a lehetõ legszerencsétlenebb sorsot
választotta. Az ostoba ember tökéletlen érzékei miatt nem is látja, hogy ez történik. A ¼r¦
¾ªopani¢ad ezért azt tanácsolja, hogy energiánkat az ¦ª§v§sya szellemében kamatoztassuk.
Csak akkor érdemes hosszú életre vágynunk, ha így teszünk, hiszen a hosszú élet önmagában
még nem ér semmit. A fák is évszázados kort érnek meg, de mi haszna faként sokáig élni? Mi
haszna, ha tüdõnk nem különb a kovács fújtatójánál, ha úgy nemzünk utódokat, mint a
disznók és a kutyák, vagy ha úgy táplálkozunk, mint a tevék? Az alázatos, Istent a
középpontba állító élet sokkalta értékesebb, mint az istentagadó altruizmusnak vagy
szocializmusnak szentelt, szemfényvesztõ élet.
Ha az emberek a ¼r¦ ¾ªopani¢ad szellemében végzik altruista tetteiket, azok karma-
yogává válnak. Az ilyen cselekvést a Bhagavad-g¦t§ (18.5—9) is helyesli, mert ez megóv
bennünket attól, hogy visszasüllyedjünk a születés és halál evolúciós körforgásába. Ezek az
Isten-központú tettek még akkor is hasznosak, ha valaki nem tudja befejezni õket, mert
következõ életében is biztosítják számára az emberi születést, az újabb lehetõséget arra, hogy
elõrelépjen a felszabadulás felé vezetõ úton.
¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ Bhakti-ras§m¥ta-sindhu címû mûve részletesen kifejti, hogyan lehet
Isten-központú tetteket végezni. Ezt a kincset érõ könyvet Az odaadás nektárja címmel már
lefordítottuk, s ajánljuk mindazoknak, akik szeretnének a ¼r¦ ¾ªopani¢ad szellemében
cselekedni.
HARMADIK MANTRA
asury§ n§ma te lok§
andhena tamas§v¥t§¤
t§°s te prety§bhigacchanti
ye ke c§tma-hano jan§¤
asury§¤—az asuráknak való; n§ma—e néven híres; te—azok; lok§¤—bolygók; andhena—
tudatlanság által; tamas§—sötétség által; §v¥t§¤—borított; t§n—azok a bolygók; te—õk;
pretya—a halál után; abhigacchanti—belépnek; ye—bárki; ke—mindenki; ca—és; §tma-
hana¤—a lélek gyilkosai; jan§¤—emberek.
A lélek gyilkosának, bárki legyen is az, a hitetlenek világaként ismert bolygókra kell alászállnia, ahol
sötétség és tudatlanság uralkodik.
MAGYARÁZAT: Az emberi élet abban különbözik az állati léttõl, hogy komoly felelõsséggel
jár. Azokat, akik tisztában vannak ezzel a felelõsséggel, és ebben a szellemben cselekszenek,
suráknak (istenhívõ embereknek), azokat pedig, akik kibújnak e felelõsség alól vagy nem is
tudnak róla, asuráknak (démonoknak) hívják. Az egész világegyetemben csak ez a kétféle
ember létezik. A ¹g Védában az áll, hogy a surák mindig a Legfelsõbb Úr, Vi¢£u lótuszlába
felé törekszenek. Tetteikben is mindig e cél vezérli õket, s útjuk ragyogó, akár a napé.
Egy intelligens emberi lénynek mindig emlékeznie kell arra, hogy a lélek évmilliókig tartó
vándorlás után jutott el az evolúcióban odáig, hogy emberi testben születhessen meg. Az
anyagi világot gyakran hasonlítják az óceánhoz, az emberi testrõl pedig azt mondják, erõs
hajó, melyet pontosan arra terveztek, hogy át lehessen szelni vele ezt az óceánt. A védikus
írások és az §c§ryák (szent tanítók) az ügyes tengerészek, az emberi test nyújtotta elõnyök
pedig a kedvezõ szelek, melyek segítségével a hajó háborítatlan vizeken haladhat s érhet a
kívánt célba. Ha valaki az adott lehetõségek ellenére nem szenteli életét teljes mértékben az
önmegvalósításnak, §tma-h§nak, a lélek gyilkosának kell tekintenünk. A ¼r¦ ¾ªopani¢ad
félreérthetetlenül figyelmeztet: a lélekgyilkos arra ítéltetik, hogy a tudatlanság legsötétebb
régiójában szenvedjen az idõk végezetéig.
A disznók, a kutyák, a tevék, a szamarak stb. ugyanolyan fontosnak tekintik a saját
életszükségleteiket, mint mi a magunkéit, ezek az állatok azonban undorító, visszataszító
körülmények között kénytelenek megoldani létük problémáit. Az embernek ezzel szemben a
természet törvényei minden lehetõséget megadnak ahhoz, hogy kényelemben éljen, mert az
emberi élet fontosabb és értékesebb, mint az állati lét. Miért élhet az ember különb életet,
mint a disznó vagy a többi állat? Miért kap több lehetõséget egy magas rangú
kormánytisztviselõ, mint egy egyszerû hivatalnok? Mert az elõbbinek sokkal
felelõsségteljesebb kötelességet kell ellátnia. Ugyanígy az ember is magasabb rendû
kötelességek végzésére hivatott, mint az állatok, melyek nem törõdnek mással, mint hogy
megtömjék éhes bendõjüket. Napjaink lélekölõ civilizációja ennek ellenére csak fokozza az
éhes gyomrok problémáját. Ha odamegyünk egy modern, civilizált lénynek látszó
emberhez — aki igazság szerint nem több kimûvelt állatnál —, és megkérjük: foglalkozzon az
önmegvalósítással, azt fogja válaszolni, hogy õ csak dolgozni akar, hogy jóllakhasson, s hogy
az éhes embernek nem önmegvalósításra van szüksége. A természet törvényei azonban olyan
kegyetlenek, hogy bármennyire is tagadja az önmegvalósítás szükségességét, és bármilyen
keményen is dolgozik a betevõ falatért, akármikor elvesztheti a munkáját.
Nem azért kaptuk ezt az emberi testet, hogy szamarak, disznók és kutyák módjára éjt
nappallá téve robotoljunk, hanem azért, hogy elérjük az élet legmagasabb rendû
tökéletességét. Ha nem törõdünk az önmegvalósítással, a természet törvényei kényszeríteni
fognak bennünket arra, hogy megfeszített erõvel dolgozzunk, még akkor is, ha semmi
kedvünk hozzá. Korunkban az ember arra kényszerül, hogy olyan keményen dolgozzon, mint
az igavonó szamarak és ökrök. A ¼r¦ ¾ªopani¢ad fenti verse bemutat néhányat azok közül a
bolygók közül, ahová az asurák kerülnek, hogy dolgozzanak. Ha valaki nem tesz eleget
emberi lényként ráháruló kötelességeinek, a lélekvándorlás során akarata ellenére az asurya
bolygókra kerül, hogy alacsony rendû fajokban megszületve tudatlanságban és sötétségben,
erejét megfeszítve dolgozzon.
A Bhagavad-g¦t§ (6.41—43) kijelenti, hogy aki elindul az önmegvalósítás útján, de —
habár õszintén igyekezett megismerni Istenhez fûzõdõ kapcsolatát — nem jut el útja végére,
lehetõséget kap arra, hogy ªuci vagy ªr¦mat családban szülessen meg. A ªuci szó az
emelkedett, lelki szinten álló br§hma£ákra utal, a ªr¦mat pedig a vaiªyákat, a kereskedõk
közösségének tagjait jelenti. Aki tehát nem volt sikeres az önmegvalósításban, õszinte
igyekezete jutalmául következõ életében kap egy jobb lehetõséget. Elképzelhetjük, mi vár
arra, aki sikert ér el, ha még a sikertelen törekvõ is tiszteletreméltó, elõkelõ családban
születhet meg. Ha valaki kísérletet tesz arra, hogy megvalósítsa Istent, biztos, hogy gazdag
vagy arisztokrata család gyermekeként fog megszületni. Akik azonban még csak meg sem
próbálkoznak ezzel, akik az illúziót választják, akik túlságosan materialisták és túlságosan
ragaszkodnak az anyagi élvezethez, azokra a pokol legsötétebb bugyra vár, ahogy azt a
védikus irodalom több helyen is megerõsíti. Ezek a materialista asurák néha vallásos
köntösben tetszelegnek, ám végsõ céljuk egyedül a gazdagság. A Bhagavad-g¦t§ (16.17—18)
elítéli az ilyen embereket: §tma-sambh§vitának nevezi õket, ami annyit jelent, hogy csupán
csalással érték el, hogy nagy embereknek tekintik õket, s hatalmukat egyedül a
gazdagságuknak meg a tudatlan emberek szavazatainak köszönhetik. Az ilyen asurákra, akik
mit sem tudnak az önmegvalósításról és az ¦ª§v§sya tudományáról — arról, hogy minden az
Úré —, a legsötétebb bolygók várnak.
Mindebbõl azt a következtetést vonhatjuk le, hogy emberi létünk nem arra való, hogy
csupán anyagi gondjainkra keressünk ideig-óráig tartó megoldást. Minden problémára választ
kell találnunk, amivel csak a természet törvényei által ránk kényszerített anyagi létünk során
szembesülünk.
NEGYEDIK MANTRA
anejad eka° manaso jav¦yo
nainad dev§ §pnuvan p¡rvam ar¢at
tad dh§vato 'ny§n atyeti ti¢±hat
tasminn apo m§tariªv§ dadh§ti
anejat — szilárd; ekam — egy; manasa¤ — mint az elme; jav¦ya¤—gyorsabb; na—nem;
enat—ez a Legfelsõbb Úr; dev§¤ — a félistenek, pl. Indra és mások; §pnuvan —
megközelíthetik; p¡rvam—szemben; ar¢at—gyorsan mozogva; tat—Õ; dh§vata¤—akik
futnak; any§n—másokat; atyeti—felülmúl; ti¢±hat—egy helyben maradva; tasmin—Benne;
apa¤—esõ; m§tariªv§—a félistenek, akik a szelet és az esõt irányítják; dadh§ti—
gondoskodnak.
Az Istenség Személyisége sohasem hagyja el birodalmát, mégis sebesebb, mint a gondolat, és mindenkinél
gyorsabban fut. Még a hatalmas félistenek sem érhetnek a nyomába. Noha mindig ugyanazon a helyen
marad, Õ irányítja azokat, akik a levegõt és az esõt adják. Nincs senki, aki kiválóbb lenne Nála.
MAGYARÁZAT: Spekulatív elmélkedéssel még a legnagyobb filozófusok sem ismerhetik
meg a Legfelsõbb Urat, Isten Abszolút Személyiségét. Õt csak bhaktái ismerhetik meg, a
kegye által. A Brahma-sa°hit§ (5.34) kijelenti, hogy egy olyan filozófus, aki nem az Úr
bhaktája, még akkor is azt fogja tapasztalni, hogy nagyon messze jár az Abszolút Igazságtól,
ha több száz millió éven át repül az ûrben a szél vagy a gondolat sebességével. Ugyanennek a
mûnek egy másik verse (5.37) arról számol be, hogy Isten Abszolút Személyisége saját
transzcendentális lakhellyel rendelkezik, melynek Goloka a neve. Ezt a helyet,
transzcendentális kedvteléseinek színhelyét sohasem hagyja el, ugyanakkor felfoghatatlan
képességeinek köszönhetõen teremtõ energiájának minden zugába eljut. A Vi¢£u Pur§£a az
Úr energiáit a tûzbõl áradó hõhöz és fényhez hasonlítja. A tûz helyhez van kötve, fényét és
hevét mégis képes bizonyos távolságba eljuttatni. Ehhez hasonlóan Isten Abszolút
Személyisége is képes bárhová eljuttatni különféle energiáit, úgy, hogy közben nem hagyja el
transzcendentális otthonát.
Isten számtalanféle energiával rendelkezik, ám valamennyi három alapvetõ kategóriába
sorolható: a belsõ energia, a határenergia és a külsõ energia kategóriájába. Mindegyik
kategóriában millió és millió alkategóriát találunk. Az uralkodó félisteneket, akik olyan
természeti jelenségek irányítására kaptak felhatalmazást, mint a levegõ, a napfény és az esõ,
az Abszolút Személy határenergiájához soroljuk. Az alacsonyabb rendû élõlények, köztük az
emberek szintén az Úr határenergiájához tartoznak. Az anyagi világot az Úr külsõ energiája
hozta létre, míg a lelki világ, ahol Isten országát találjuk, belsõ energiájának a
megnyilvánulása.
Az Úr különféle energiái tehát mindenütt jelen vannak. Noha Õ maga és energiái
azonosak, nem szabad ezeket az energiákat a Legfelsõbb Igazságnak vélnünk. Abba a
tévedésbe se essen senki, hogy a Legfelsõbb Úr személytelenül van jelen mindenhol, vagy
hogy elveszítheti személyes létét. Az ember hozzászokott, hogy olyan következtetéseket
vonjon le, amilyeneket értelmi képességei lehetõvé tesznek, ám a Legfelsõbb Urat a mi véges
felfogóképességünkkel nem lehet megismerni. Az Upani¢adok ezért arra figyelmeztetnek,
hogy saját behatárolt képességeivel senki sem közelítheti meg az Urat.
A Bhagavad-g¦t§ban (10.2) az Úr kijelenti, hogy még a nagy ¥¢ik és surák sem ismerhetik
meg Õt, nemhogy az asurák, akik számára teljesen lehetetlen, hogy megértsék az Urat. A ¼r¦
¾ªopani¢ad negyedik mantrája egyértelmûen arra utal, hogy az Abszolút Igazság végsõ soron
az Abszolút Személy. Különben mi szükség lenne rá, hogy ilyen részletességgel beszéljen
személyes vonásairól?
Az Úr energiáinak egyéni, szerves részei rendelkeznek mindazokkal a tulajdonságokkal,
amelyekkel maga az Úr, ám mozgásterük rendkívül szûk, s ezért valamennyien korlátokhoz
vannak kötve. A szerves részek sohasem állnak egy szinten az egésszel, így aztán nem
képesek felfogni az Úr energiájának egészét. Az anyagi természet hatása alatt álló ostoba,
tudatlan élõlények, akik csupán az Úr szerves részei, találgatások útján próbálják megismerni
az Úr transzcendentális helyzetét. A ¼r¦ ¾ªopani¢ad azonban figyelmeztet: semmi haszna, ha
elméleti úton próbálunk meg bármilyen megállapításra jutni az Úr kilétét illetõen. Arra kell
törekednünk, hogy magától az Úrtól, a Védák legfelsõbb forrásától szerezzünk ismereteket a
Transzcendensrõl, mert errõl egyedül Õ rendelkezik teljes tudással.
A Teljes Egész minden szerves része rendelkezik bizonyos energiával, ami arra szolgál,
hogy az Úr akarata szerint cselekedhessen. Amikor az élõlény, az Úr szerves része
megfeledkezik kötelességérõl, amellyel az Úr akaratát kellene szolgálnia, azt mondjuk róla,
hogy m§y§ban, illúzióban van. A ¼r¦ ¾ªopani¢ad ezért már kezdettõl fogva arra hívja fel a
figyelmünket, hogy tegyünk eleget annak a szerepnek, amit az Úr ránk osztott. Ez azonban
nem jelenti azt, hogy az egyéni lélek magától nem tehet semmit. Mivel azonban az Úr szerves
része, az Úr akaratának is eleget kell tennie. Ha valaki helyesen, az intelligenciáját használva
alkalmazza kezdeményezõképességét, azaz cselekvõ természetét, és megérti, hogy minden az
Úr energiája, visszanyerheti eredeti tudatát, melyet m§y§val, a külsõ energiával kapcsolatba
kerülve veszített el.
Minden hatalom az Úrtól származik, ezért minden hatalmat egyedül arra kell használnunk,
hogy végrehajtsuk az Úr akaratát. Az Urat csakis az ismerheti meg, aki elsajátította ezt az
alázatos, szolgai magatartást. A tökéletes tudás azt jelenti, hogy ismerjük az Urat minden
aspektusában, ismerjük energiáit és azt, hogyan mûködteti akaratával ezeket az energiákat.
Errõl beszél az Úr a Bhagavad-g¦t§ban, minden Upa£i¢ad végsõ lényegében.
ÖTÖDIK MANTRA
tad ejati tan naijati
tad d¡re tad v antike
tad antar asya sarvasya
tad u sarvasy§sya b§hyata¤
tat—ez a Legfelsõbb Úr; ejati—jár; tat—Õ; na—nem; ejati—jár; tat—Õ; d¡re—messze;
tat—Õ; u—szintén; antike—nagyon közel; tat—Õ; anta¤—belül; asya—ezen; sarvasya—
mindezen; tat—Õ; u—szintén; sarvasya—mindezen; asya—ezen; b§hyata¤—kívül.
A Legfelsõbb Úr jár is, meg nem is, távol is van, meg nagyon közel is. Jelen van mindenben, ugyanakkor
kívül van mindenen.
MAGYARÁZAT: Íme néhány a Legfelsõbb Úr transzcendentális cselekedetei közül, melyeket
felfoghatatlan energiái révén hajt végre. A versben egymásnak ellentmondó állításokat
találunk, melyek az Úr felfoghatatlan képességeit bizonyítják. „Az Úr jár is, meg nem is.” Ha
valaki tud járni, általában teljességgel logikátlan azt állítani róla, hogy nem tud. Amikor
azonban Istenrõl van szó, az ilyen ellentmondás arra szolgál, hogy képet alkothassunk
felfoghatatlan energiáiról. Mi a véges tudásunkkal nem tudjuk feloldani ezeket az
ellentmondásokat, ezért saját behatárolt értelmi képességeinknek megfelelõen alkotunk képet
az Úrról. A m§y§v§da iskola imperszonalista filozófusai például az Úrnak csak azokat a tetteit
fogadják el, melyeket személytelen aspektusában hajt végre, és tagadják, hogy személyes
vonásokkal is rendelkezik. A Bh§gavata iskola tagjai azonban, mivel tökéletes szemléletet
sajátítottak el az Úrral kapcsolatban, elfogadják, hogy felfoghatatlan képességekkel
rendelkezik, s megértik, hogy az Úr egy személy, akinek személytelen aspektusai is vannak.
A bh§gavaták tudják, hogy felfoghatatlan képességek nélkül a „Legfelsõbb Úr” kifejezésnek
nem lenne semmi értelme.
Nem szabad úgy okoskodnunk, hogy mivel Isten szemmel nem látható, nincs is személyes
léte. A ¼r¦ ¾ªopani¢ad ezt az érvet azzal cáfolja meg, hogy kijelenti: az Úr távol is van, meg
nagyon közel is. Az Úr birodalma messze túl van az anyagi világ határain, de mi még ezt az
anyagi világot sem tudjuk felmérni. Ha az anyagi világ ilyen hatalmas, mekkora lehet a lelki
világ, ami minden tekintetben felülmúlja az anyagit? A Bhagavad-g¦t§ (15.6) megerõsíti,
hogy a lelki világ nagyon távol van az anyagi univerzumtól. Annak dacára azonban, hogy az
Úr ilyen messze van, azonnal, egy pillanatnál is rövidebb idõ alatt elõttünk teremhet,
sebesebben, mint a gondolat vagy a szél. Futni is olyan gyorsan tud, hogy senki nem érhet a
nyomába — errõl már az elõzõ versben is olvashattunk. Ám amikor az Istenség Személyisége
megjelenik elõttünk, mi ügyet sem vetünk Rá. A Bhagavad-g¦t§ban (9.11) az Úr elítéli ezt az
esztelen nemtörõdömséget: az ostobák — mondja — kigúnyolják, mert közönséges földi
halandónak vélik. Õ azonban nem halandó élõlény, és testét, melyben megjelenik közöttünk,
szintén nem az anyagi természet alkotta. Számtalan olyan — magát tudósnak nevezõ —
ember van, aki azt állítja, hogy az Úr anyagi elemek alkotta testben száll alá, mint egy
közönséges élõlény. Az ilyen ostobák nincsenek tisztában az Úr felfoghatatlan hatalmával, s
ezért a közönséges emberekkel helyezik Õt egy szintre.
Isten felfoghatatlan képességekkel rendelkezik, ezért bármilyen közvetítõ eszközön
keresztül el tudja fogadni a szolgálatunkat, és különféle energiáit is úgy alakítja át, ahogy
jónak látja. A hitetlenek azt mondják, hogy az Úr nem szállhat alá az anyagi világba, vagy ha
alá is száll, ezt olyan testben teszi, amit az anyagi energia hozott létre. Érveiket könnyedén
megcáfolhatjuk, ha elfogadjuk az Úr felfoghatatlan energiáinak, képességeinek létét. Ezek
után azt is meg fogjuk érteni, hogy még ha anyagi energia alkotta formában jelenik is meg
elõttünk, Õ képes arra, hogy ezt az anyagi energiát lelkivé alakítsa át. A kétféle energia egy és
ugyanazon forrásból származik, és ez a forrás úgy használja ezeket az energiákat, ahogyan
akarja. Az Úr megjelenhet például arc§-vigraha alakban is, a látszólag agyagból, kõbõl vagy
fából készült m¡rti formájában. Az ilyen m¡rtik, habár fából, kõbõl vagy valamilyen más
anyagból faragták Õket, nem bálványok, ahogy azt a képrombolók tévesen állítják.
Jelenlegi helyzetünkben, a tökéletlen anyagi létezés helyzetében fogyatékos látásunk miatt
nem láthatjuk a Legfelsõbb Urat. Azokat a bhaktákat azonban, akik anyagi szemmel is látni
akarják Õt, az Úr a kegyében részesíti, s egy anyaginak mondott alakban jelenik meg elõttük,
hogy elfogadja szolgálatukat. Nem szabad azt gondolnunk ezekrõl a bhaktákról, akik az
odaadó szolgálat legalacsonyabb fokán állnak, hogy bálványt imádnak. Valóban az Urat
imádják, aki beleegyezett, hogy egy könnyen megközelíthetõ alakban jelenjen meg elõttük.
Az arc§ról se higgyük, hogy az imádó szeszélyei szerint készült: minden tartozékával együtt
öröktõl fogva létezik. Az õszinte bhakta valóban érzi ezt, míg egy ateista nem.
A Bhagavad-g¦t§ban (4.11) az Úr elmondja, hogy az, ahogyan bhaktájával bánik, attól
függ, hogy a bhakta milyen mértékben hódolt meg Neki. Az Úr fenntartja Magának a jogot,
hogy ne tárja fel Magát bárki elõtt, csupán azon lelkek elõtt jelenjen meg, akik átadták
magukat Neki. A meghódolt lélek számára az Úr tehát mindig elérhetõ, míg az engedetlen,
lázongó élõlénytõl távol marad, aki sohasem érheti el Õt.
Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk két nagyon fontos szót, amit a szentírások
gyakran használnak az Úr jellemzésére. Az egyik a sagu£a („tulajdonságokkal”), a másik a
nirgu£a („tulajdonságok nélkül”). A sagu£a szó nem azt jelenti, hogy amikor az Úr felfogható
tulajdonságokkal jelenik meg, akkor anyagi testet kell öltenie, és alá kell vetnie Magát az
anyagi természet törvényeinek. Számára nincs különbség az anyagi és a lelki energia között,
mert minden energiának Õ a forrása. Õ irányít minden energiát, ezért velünk ellentétben Õ
sohasem kerülhet a befolyásuk alá. Az anyagi energia az Õ irányításával mûködik, ezért arra
használhatja, amire csak akarja, anélkül, hogy annak tulajdonságai bármikor is hatással
lennének Rá. (Ebben az értelemben tehát az Úr nirgu£a, azaz tulajdonságok nélküli.)
Sohasem válik alak nélkülivé, hiszen Õ az örök forma, az elsõdleges Úr. Személytelen
arculata, a Brahman-sugárzás nem más, mint testének ragyogása, épp úgy, ahogy a
napsugárzás sem más, mint a napisten ragyogása.
Prahl§da Mah§r§jától, a kis szenttõl istentagadó apja megkérdezte: „Hol van hát a te
Istened?” Prahl§da Mah§r§ja azt felelte, hogy Isten mindenhol jelen van. „Talán ebben az
oszlopban is?!” — mutatott apja dühösen a palota egyik oszlopára, s amikor Prahl§da
Mah§r§ja igennel válaszolt, rávágott az elõtte álló oszlopra és darabokra zúzta. Az oszlopból
abban a pillanatban elõlépett az Úr N¥si°ha, Isten félig ember, félig oroszlán inkarnációja, és
megölte az ateista királyt. Az Úr tehát jelen van mindenben, és mindent különféle energiái
révén teremt meg. Felfoghatatlan hatalmából képes bárhol megjelenni, hogy õszinte
bhaktájának kedvébe járjon. Az Úr N¥si°ha nem az ateista király parancsára jelent meg az
oszlopból, hanem bhaktája, Prahl§da kívánságára. Egyetlen ateista sem parancsolhatja meg az
Úrnak, hogy jelenjen meg, Õ azonban bárhol megjelenik, hogy kegyében részesítse bhaktáját.
A Bhagavad-g¦t§ (4.8) szintén kijelenti, hogy az Úr azért száll alá, hogy elpusztítsa a
hitetleneket és megvédelmezze híveit. Az ateistákkal természetesen különféle energiáin és
ügynökein keresztül is el tud bánni, abból azonban nagy örömet merít, ha személyesen tehet
szívességet egy bhaktának. Ez az oka, hogy inkarnációként alászáll. Amikor eljön, valójában
semmi más nem vezérli, mint hogy bhaktáit a kegyében részesítse.
A Brahma-sa°hit§ (5.35) kijelenti, hogy Govinda, a Legfelsõbb Úr teljes értékû
kiterjedése révén mindenben jelen van, az univerzumban és az univerzum minden egyes
atomjában is. Vir§± formájában kívül van mindenen, antary§m¦ként pedig belül van jelen
mindenben. Antary§m¦ként tanúja minden cselekedetnek, és Õ adja meg nekünk tetteink
gyümölcsét (karma-phala). Mi magunk megfeledkezünk róla, mit tettünk elõzõ életünkben,
mivel azonban az Úr tanúja cselekedeteinknek, az eredmény nem marad el — mindenképpen
viselnünk kell tetteink következményeit.
Tény, hogy akár kívül, akár belül nézzük, mindenütt egyedül Isten létezik. Minden az Õ
különféle energiáiból jön létre, ahogy a hõ és a fény árad ki a tûzbõl, s így számtalan
különbözõ energiája között azonosság van. Az azonosság ellenére azonban az Úr személyes
formájában határtalanul élvezi mindazt, amit parányi szerves részei, az élõlények csak parányi
mértékben élvezhetnek.
HATODIK MANTRA
yas tu sarv§£i bh¡t§ny
§tmany ev§nupaªyati
sarva-bh¡te¢u c§tm§na°
tato na vijugupsate
ya¤—õ, aki; tu—de; sarv§£i—mind; bh¡t§ni—élõlények; §tmani—a Legfelsõbb Úrral
kapcsolatban; eva—csak; anupaªyati—módszeresen megfigyel; sarva-bh¡te¢u—minden
élõlényben; ca—és; §tm§nam—a Felsõlelket; tata¤—azután; na—nem; vijugupsate—gyûlöl
senkit.
Aki mindent a Legfelsõbb Úrral kapcsolatban szemlél, aki minden élõlényt az Õ szerves részének tekint,
és aki a Legfelsõbb Urat látja mindenben, az soha senkit és semmit nem gyûlöl.
MAGYARÁZAT: Ez a vers a mah§-bh§gavaták, a nagy személyiségek jellemvonásait tárja
elénk, akik mindent az Istenség Legfelsõbb Személyiségével kapcsolatban szemlélnek. A
Legfelsõbb Úr jelenlétét három szinten lehet felfogni. A kani¢±ha-adhik§r¦ e megvalósítás
legalsó fokán áll. Az ilyen ember a hitének megfelelõ templomba, mecsetbe stb. jár, és a
szentírások szavát követve imádja Istent. Azok a bhakták, akik ezen a szinten állnak, úgy
gondolkoznak, hogy az Úr csakis a templomban van jelen. Nem tudják megállapítani
másokról, hogy az odaadó szolgálat milyen fokán állnak, és nem képesek felismerni azt sem,
aki már megvalósított tudással rendelkezik a Legfelsõbb Úrról. Követik a megszokott
szabályokat, és néha összevesznek rajta, hogy az imádatnak melyik formája a jobb.
Materialista szemléletû bhakták õk, akik csupán az anyagi kötelékektõl próbálnak
megszabadulni, hogy elérhessék a lelki szintet.
Azokat, akik eljutottak a megvalósítás második fokára, madhyama-adhik§r¦knak nevezik.
Az ilyen bhakták felismerik a különbséget az élõlények következõ négy kategóriája között:
(1) a Legfelsõbb Úr; (2) az Úr bhaktái; (3) az ártatlanok, akiknek nincs tudásuk az Úrról,
valamint (4) az ateisták, akik nem hisznek az Úrban, és gyûlölik azokat, akik odaadóan
szolgálják Õt. A madhyama-adhik§r¦ mindegyikükkel másképpen bánik. Az Urat imádja és
szeretete tárgyának tekinti; azokkal, akik odaadó szolgálatot végeznek, igyekszik barátságot
kötni; az ártatlanok szívében megpróbálja felébreszteni az ott szunnyadó istenszeretetet; az
ateistákat pedig, akik az Úrnak még a nevébõl is gúnyt ûznek, elkerüli.
A madhyama-adhik§r¦ fölött az uttama-adhik§r¦t találjuk, aki mindent a Legfelsõbb Úrral
kapcsolatban szemlél. Az ilyen bhakta nem tesz különbséget hitetlen és hívõ között;
mindenkit Isten szerves részének tekint. Tudja, hogy lényegében nincs különbség a nagy
tudású br§hma£a és az utcán kóborló kutya között, mert mindketten az Úr szerves részei,
noha elõzõ életeik cselekedeteinek eltérõ minõsége alapján az egyik ilyen testbe került, míg a
másik amolyanba. Az uttama-adhik§r¦ úgy látja mindezt, hogy a Legfelsõbb Úr szerves része,
a br§hma£a nem élt vissza az Úrtól kapott parányi függetlenségével, ezzel szemben a kutya,
aki szintén az Úr szerves része, visszaélt ezzel a függetlenséggel, s ezért a természet törvényei
oly módon büntetik, hogy kutyatestben kényszerül élni. Az uttama-adhik§r¦ nem a tetteiket
nézi, hanem mindkettõ javát akarja. Az ilyen bölcs bhaktát nem téveszti meg az anyagi test. Õ
a bennük lévõ lélekszikrához vonzódik.
Akik utánozni próbálják az uttama-adhik§r¦kat, és azzal kérkednek, hogy mindenkivel
egyenlõképpen bánnak, ám közben a test szintjén cselekszenek, azok nem igazi emberbarátok.
Az egyetemes testvériség eszméjét az uttama-adhik§r¦któl kell elsajátítani, nem pedig olyan
ostoba emberektõl, akik nem rendelkeznek megfelelõ tudással az egyéni lélekrõl és a
Felsõlélekrõl, a Legfelsõbb Úr mindenütt jelen lévõ kiterjedésérõl.
Ez a hatodik mantra egyértelmûen leszögezi, hogy „módszeres megfigyelésre” van
szükség. Ez azt jelenti, hogy követnünk kell az elõttünk járó §c§ryát, a tanítót, aki elérte a
tökéletességet. A vers ezzel kapcsolatban az anupaªyati szanszkrit szót használja. Az anu szó
jelentése „követni”, a paªyati szóé pedig „megfigyelni”. Az anupaªyati tehát azt jelenti, hogy
az embernek nem úgy kell látnia a dolgokat, ahogyan azt puszta szemmel tenné, hanem
követnie kell az elõzõ §c§ryákat. Szemünk — anyagi lévén — nem tökéletes, puszta szemmel
ezért semmit sem láthatunk a valóságnak megfelelõen. Semmit nem láthatunk a maga
valójában, ha nem hallgatjuk meg egy magasabb rendû forrás szavát. A legmagasabb rendû
forrás a Védák bölcselete, amit Maga az Úr mondott el. A Védák igazságai a tanítványi
láncolaton keresztül érkeznek: az Úr átadta õket Brahm§nak, Brahm§ N§radának, N§rada
Vy§sának, Vy§sa pedig megannyi tanítványának. Hajdanán nem volt szükség arra, hogy a
Védák üzenetét lejegyezzék: az elmúlt korokban az emberek sokkal intelligensebbek voltak,
és élesebb emlékezõtehetséggel rendelkeztek. Elég volt csupán egyszer hallaniuk egy igaz
lelki tanítómester utasítását ahhoz, hogy nyomban követni tudják azt.
A kinyilatkoztatott szentírásoknak jelenleg számtalan magyarázata létezik, ám a legtöbb
közülük nem követi a tanítványi láncolatot, amely ¼r¦la Vy§sadevától, a védikus bölcsességet
eredetileg lejegyzõ szenttõl ered. ¼r¦la Vy§sadeva utolsó, legtökéletesebb és legmagasztosabb
mûve a ¼r¦mad-Bh§gavatam, a Ved§nta-s¡tra természetes magyarázata. A Bhagavad-g¦t§
szintén tõle származik: az Úr beszélte el, Vy§sadeva pedig lejegyezte. Ezek a legfontosabb
kinyilatkoztatott szentírások. Minden olyan magyarázat, ami ellentmond a Bhagavad-g¦t§
vagy a ¼r¦mad-Bh§gavatam elveinek, hamis. Az Upani¢adok, a Ved§nta-s¡tra, a Védák, a
Bhagavad-g¦t§ és a ¼r¦mad-Bh§gavatam szavai között teljes az összhang. Senki ne próbáljon
tehát következtetéseket levonni a Védákból, ha nem követi azoknak az utasításait, akik
Vy§sadeva tanítványi láncolatának tagjai, s hisznek az Istenség Legfelsõbb Személyiségében
és különféle energiáiban, oly módon, ahogyan azt a ¼r¦ ¾ªopani¢ad leírja.
A Bhagavad-g¦t§ (18.54) szerint csak az lehet uttama-adhik§r¦ bhakta, és csak az képes
arra, hogy minden élõlényt a testvérének tekintsen, aki eljutott a felszabadult szintre (brahma-
bh¡ta). Ezt a szemléletet az örökké anyagi nyereséget hajszoló politikusok nem sajátíthatják
el. Aki utánozza az uttama-adhik§r¦kat, legfeljebb egy másik ember fizikai testét szolgálja a
hírnév és a meggazdagodás reményében, ám a lélekért nem tesz semmit. Az ilyen ember nem
ismerheti meg a lelki világot. Az uttama-adhik§r¦ a lelket látja az anyagi testben, s a lelket
szolgálja, ám ezzel az anyagi testnek is automatikusan szolgálatot tesz.
HETEDIK MANTRA
yasmin sarv§£i bh¡t§ny
§tmaiv§bh¡d vij§nata¤
tatra ko moha¤ ka¤ ªoka
ekatvam anupaªyata¤
yasmin—abban a helyzetben; sarv§£i—minden; bh¡t§ni — élõlény; §tm§—a cit-ka£a, azaz a
lélekszikra; eva—csak; abh¡t—úgy létezik, mint; vij§nata¤—annak, aki tudja; tatra—abban;
ka¤—mi; moha¤—illúzió; ka¤—mi; ªoka¤—aggodalom; ekatvam—tulajdonságok szerinti
azonosság; anupaªyata¤—annak, aki a hiteles forrásokon keresztül lát, illetve aki mindig így
lát.
Aki minden élõlényt lelki szikrának, tulajdonságait tekintve pedig az Úrral azonosnak lát, az a dolgok igaz
ismerõje lesz. Mi téveszthetné meg az ilyen embert, s mi okozhatna neki aggodalmat?
MAGYARÁZAT: A madhyama-adhik§r¦n és az uttama-adhik§r¦n kívül — akikrõl az
elõzõekben beszéltünk — senki sem képes arra, hogy az élõlény lelki helyzetét helyesen ítélje
meg. Az élõlények tulajdonságaik tekintetében éppúgy azonosak az Úrral, ahogy minõségileg
a tûz szikrái is megegyeznek a tûzzel. Ha azonban a mennyiséget nézzük, a szikra nem tûz,
mert nem árad belõle annyi hõ és fény, mint a tûzbõl. Egy mah§-bh§gavata, egy nagy bhakta
abban az értelemben lát egyenlõnek mindent, hogy mindent a Legfelsõbb Úr energiájának
tekint. Mivel az energia és az energia forrása között nincs különbség, a kettõ ebben az
értelemben azonos egymással. Mondhatjuk erre, hogy analitikai szempontból a hõ és a fény
igenis különbözik a tûztõl, a „tûz” szónak azonban semmi értelme nem lenne hõ és fény
nélkül, egészében véve tehát a hõ, a fény és a tûz egy és ugyanaz.
Ebben a mantrában az ekatvam anupaªyata¤ szavak arra utalnak, hogy az élõlények
közötti egységet a kinyilatkoztatott szentírások szemével kell látnunk. A Legfelsõbb Egész (az
Úr) egyéni szikrái az Egész ismert tulajdonságainak közel nyolcvan százalékával
rendelkeznek, mennyiség tekintetében azonban nem egyenlõek a Legfelsõbb Úrral. Ezek a
jellemzõk parányi mértékben vannak jelen bennük, hiszen az élõlény a Legfelsõbb Egésznek
csupán parányi szerves része. Egy másik hasonlattal élve elmondhatjuk, hogy azt a
sómennyiséget, ami az óceán egyetlen csöppjében jelen van, össze sem lehet hasonlítani az
egész óceán sómennyiségével, de ettõl még a vízcsöppben található só minõségét, kémiai
felépítését tekintve azonos azzal a sóval, ami az óceánban van. Ha az egyéni élõlény minõségi
és mennyiségi szempontból is egyenlõ lenne a Legfelsõbb Úrral, nem kerülhetne az anyagi
energia hatása alá. Az elõzõ mantrákból már megtudtuk, hogy — legyen bár mégoly hatalmas
félisten is — egyetlen élõlény sem képes semmilyen tekintetben felülmúlni a Legfelsõbb
Lényt. Az ekatvam szó tehát nem azt jelenti, hogy az élõlény minden szempontból egyenlõ a
Legfelsõbb Úrral, hanem azt, hogy tágabb értelemben véve azonos érdekek fûzik õket össze,
csakúgy, mint egy család tagjait vagy egy nemzet polgárait, annak ellenére, hogy mind
különálló egyének. Az élõlények mind ugyanannak a legfelsõbb családnak a tagjai, és
érdekeik nem különböznek a Legfelsõbb Lény érdekeitõl. Minden élõlény a Legfelsõbb fia. A
Bhagavad-g¦t§ (7.5) kijelenti: a világegyetem élõ teremtményei — a madarak, a hüllõk, a
hangyák, a víziállatok, a fák stb. — mind a Legfelsõbb Úr határenergiájának kiterjedései.
Mindannyian a Legfelsõbb Lény családjához tartoznak tehát, és nincs közöttük érdekellentét.
A lélek élvezetre termett, mondja a Ved§nta-s¡tra 1.1.12: §nanda-mayo 'bhy§s§t.
Természeténél és alkatánál fogva minden élõlény — a Legfelsõbb Úr és minden szerves része
egyaránt — örök élvezetre termett. Azok az élõlények, akik az anyagi test börtönében
sínylõdnek, örökké élvezetre vágynak, de rossz helyen kutatnak utána. Az anyagi világon túl
ott a lelki világ, ahol a Legfelsõbb Lénynek számtalan társával együtt határtalan élvezetben
van része. Abban a világban nyoma sincs az anyagi tulajdonságoknak, ezért nirgu£ának
nevezik. A nirgu£a világában soha nincs vita az élvezet tárgyai fölött, nem úgy, mint itt, az
anyagi világban, ahol az egyes élõlények között örökké viszály dúl, mert élvezetük
középpontjában nem a megfelelõ dolog áll. Az élvezet középpontjában a Legfelsõbb Úrnak
kell állnia, aki a magasztos, lelki r§sa-tánc középpontja. Mindannyian arra születtünk, hogy
csatlakozzunk Hozzá, és közös transzcendentális érdekünket szem elõtt tartva élvezzük az
életet, minden viszály és ellenségeskedés nélkül. Ez a legmagasabb szint: a lelki érdekek
síkja. Amint valaki megvalósítja az egységnek ezt a legtökéletesebb formáját, többé nem eshet
illúzióba (moha), és a bánat (ªoka) is messze elkerüli.
Az illúzióból istentagadó társadalom születik, az istentagadó társadalom következménye
pedig a bánat. Az Isten nélküli civilizációban — napjaink politikusainak eszményében — az
emberek szüntelen aggodalomban élnek, mert civilizációjuk bármelyik pillanatban
megsemmisülhet. Mindezt a természet törvényei diktálják. A Bhagavad-g¦t§ (7.14) kijelenti:
csakis azok emelkedhetnek felül a természet szigorú törvényein, akik átadták magukat a
Legfelsõbb Úr lótuszlábának. Ha tehát meg szeretnénk szabadulni az illúzió és az aggodalom
számtalan fajtájától, s arra vágyunk, hogy az eltérõ érdekek ellenére egységet teremtsünk,
minden tettünkben jelen kell lennie Istennek.
Cselekedeteink gyümölcsét arra kell használnunk, hogy az Úr érdekeit szolgáljuk vele. Ne
legyen semmi más célja tetteinknek! Csakis az Úr érdekét szolgálva ismerhetjük fel az §tma-
bh¡ta érdeket, amirõl ez a vers beszél. A Bhagavad-g¦t§ (18.54) ugyanerrõl az érdekrõl tesz
említést. A legfelsõbb §tm§, azaz lélek Maga az Úr, a parányi §tm§ pedig az élõlény. A
legfelsõbb §tm§ — a Param§tm§ — egyedül tartja fenn az összes parányi lelket, mert
élvezetet akar meríteni Iránta érzett szeretetükbõl. Az apa a gyermekein keresztül
megsokszorozza létét, és gondoskodik róluk, hogy örömet szerezzenek neki. Ha a gyerekek
engedelmesek, a család békében, boldogságban él, és egyazon érdek vezérli õket. Ugyanezt
látjuk transzcendentális síkon a Parabrahman, a Legfelsõ Lélek abszolút családjában is.
A Parabrahman éppúgy személy, mint az egyéni élõlények. Sem az Úr, sem az élõlények
nem személytelenek. Ezeket a transzcendentális személyiségeket transzcendentális boldogság,
tudás és örök élet jellemzi. Ez a valódi lelki létezés. Amikor valakiben teljes mértékben
tudatosodik a transzcendentális lét, azon nyomban meghódol a Legfelsõbb Lény, ¼r¦ K¥¢£a
lótuszlábainál. Az ilyen mah§tm§, nagy lélek azonban nagyon ritka, mert ilyen
transzcendentális megvalósításra csak sok-sok élet után tehet szert az ember. Amikor azonban
valaki eljut idáig, többé nem kerítheti hatalmába az illúzió, nem fog többé bánkódni, nem
szenved többé az anyagi létezés gyötrelmeitõl, és számára nem lesz többé születés és halál —
nem fogja többé tapasztalni mindazt, amiben jelenlegi életünkben részünk van. Ezt
tanulhatjuk meg a ¼r¦ ¾ªopani¢ad hetedik mantrájából.
NYOLCADIK MANTRA
sa paryag§c chukram ak§yam avra£am
asn§vira° ªuddham ap§pa-viddham
kavir man¦¢¦ paribh¡¤ svayambh¡r
y§th§tathyato 'rth§n vyadadh§c
ch§ªvat¦bhya¤ sam§bhya¤
sa¤—neki; paryag§t—valóban ismernie kell; ªukram—mindenhatót; ak§yam—test nélkülit;
avra£am—feddhetetlent; asn§viram—érrendszer nélkülit; ªuddham—mindent megtisztítót;
ap§pa-viddham—makulátlant; kavi¤—mindentudót; man¦¢¦—filozófust; paribh¡¤—mindenki
között a legkiválóbbat; svayambh¡¤—önállót; y§th§tathyata¤—annak megfelelõen; arth§n —
óhajokat; vyadadh§t — teljesíti; ª§ªvat¦bhya¤ —idõtlen; sam§bhya¤—idõk.
Az ilyen ember valóban ismeri az Istenség Személyiségét: a leghatalmasabbat, a test nélkülit, a
mindentudót, a feddhetetlent, az érrendszer nélkülit, a tisztát és makulátlant, a független filozófust, aki az
idõk kezdete óta mindenki vágyát teljesíti.
MAGYARÁZAT: Ez a mantra Isten Abszolút Személyiségének transzcendentális és örök
formáját mutatja be. A Legfelsõbb Úr nem forma nélküli. Transzcendentális formával
rendelkezik, ami a legkevésbé sem hasonlít az e világban tapasztalt formákhoz. Az élõlények
ebben a világban az anyagi természet által teremtett testekbe kényszerülnek, melyek
ugyanúgy mûködnek, mint bármelyik mechanikai szerkezet. Anatómiai felépítését tekintve az
anyagi testet vérerek és egyéb szervek alkotják. A Legfelsõbb Úr transzcendentális testében
azonban nyoma sincs ereknek és hasonló szerveknek. Ez a mantra egyértelmûen leszögezi,
hogy az Úr nem testet öltött lény, ami azt jelenti, hogy teste és lelke között nincs különbség.
Velünk ellentétben Õt nem kényszeríthetik a természet törvényei, hogy anyagi testet öltsön.
Az anyagi feltételekhez kötött élet során a lélek nem azonos a durvafizikai testtel és a
finomfizikai elmével. A Legfelsõbb Úr esetében azonban soha nincs ilyen különbség saját
maga, teste és elméje között. Õ a Teljes Egész, akinek elméje, teste és egész lénye egy és
ugyanaz.
A Brahma-sa°hit§ (5.1) hasonló leírást közöl a Legfelsõbb Úrról. Sac-cid-§nandának
nevezi, ami arra utal, hogy Õ a transzcendentális létet, tudást és boldogságot teljes mértékben
képviselõ örök forma. Éppen ezért nincs szüksége külön elmére vagy testre, mint nekünk az
anyagi létezés során. A védikus írások egyértelmûen azt állítják, hogy az Úr transzcendentális
teste teljesen más, mint a mi testünk. Emiatt mondják néha Róla, hogy forma nélküli. Ez azt
jelenti, hogy teste merõben más, mint a miénk, s számunkra felfoghatatlan. A Brahma-
sa°hit§ (5.32) azt is elmondja, hogy az Úr testének minden része el tudja látni bármelyik más
szerv feladatát. Ez annyit jelent, hogy járni tud a kezén, fogni tud a lábával, látni képes a
kezével és a lábával, enni a szemével stb. A ªruti-mantrákban arról is olvashatunk, hogy az
Úrnak nincs a miénkhez hasonló keze és lába: másféle kézzel és lábbal rendelkezik, amivel
elfogadhat tõlünk mindent, amit csak felajánlunk Neki, és gyorsabban fut, mint bárki más.
Ezeket a tényeket erõsíti meg ez a mantra az olyan szavakkal, mint például a ªukram
(„mindenható”).
Az Úr imádott formája (az arc§-vigraha) — amit azok a hiteles §c§ryák avatnak be a
templomokban, akik már megvalósították az Urat, úgy, ahogy a hetedik mantra elmondja —
nem különbözik az Úr eredeti alakjától, ¼r¦ K¥¢£ától. ¼r¦ K¥¢£a számtalan alakban —
Baladeva, R§ma, N¥si°ha, Var§ha stb. alakjában — sokszorozza meg Önmagát, akik
valamennyien azonosak az Istenség Személyiségével. A templomokban imádott arc§-vigraha
ugyanilyen kiterjedése az Úrnak. Imádatával azon nyomban kapcsolatba kerülhetünk az Úrral,
aki mindenható energiája révén elfogadja a bhakták szolgálatát. Az arc§-vigraha az §c§ryák,
szent tanítók kérésére száll alá, és mivel az Úr mindenható, ez a formája pontosan úgy
viselkedik, mint Õ maga. Azok az ostoba emberek, akik nem ismerik a ¼r¦ ¾ªopani¢adot és a
többi ªruti-mantrát, a tiszta bhakták által imádott arc§-vigraháról azt gondolják, anyagi
elemek alkotják. Tökéletlen látásmódjuk miatt ez a forma anyaginak tûnhet az ostobák vagy a
kani¢±ha-adhik§r¦k számára, de csupán azért, mert nem tudják, hogy az Úr — mindenható és
mindentudó lévén — az anyagot lelkivé, a lelkit anyagivá tudja változtatni, ahogy Neki
tetszik.
A Bhagavad-g¦t§ban (9.11—12) az Úr sajnálkozva beszél azoknak a csekély tudású
embereknek a szerencsétlen helyzetérõl, akik kinevetik Õt, amiért emberi alakban száll alá.
Hiányos ismereteik következtében mit sem tudnak arról, hogy az Úr mindenható. Az Úr ezért
sohasem tárja fel Magát teljesen azok elõtt, akik csupán elméjük sugallataira hallgatnak.
Mindenki olyan mértékben ismerheti meg Õt, amilyen mértékben átadta magát Neki. Az
élõlény bûnös helyzete egyedül annak köszönhetõ, hogy megfeledkezett Istennel való
kapcsolatáról.
Ez a mantra — csakúgy, mint a Védák számos más mantrája — egyértelmûen kijelenti,
hogy az Úr idõtlen idõk óta gondoskodik az élõlényekrõl. Az élõlény vágyik valamire, az Úr
pedig teljesíti az élõlény vágyát, annak megfelelõen, ahogy megérdemli. Ha valaki bíró akar
lenni, nemcsak a szükséges képesítést kell megszereznie, de annak a felettesének a
hozzájárulását is, aki bírói címet adományozhat neki. A szükséges képesítés önmagában még
nem elég ahhoz, hogy betölthesse az állást: egy felsõbb hatalomnak kell kineveznie õt.
Ugyanígy az Úr is érdemeik szerint ad élvezetet az élõlényeknek, ám a jó tulajdonságok
önmagukban még nem elégségesek: az Úr kegyére is szükség van.
Az élõlény általában nem tudja, mit kérjen az Úrtól, vagy milyen rangra törekedjen.
Amikor azonban tudomást szerez eredeti, örök helyzetérõl, azt kéri Tõle, hogy fogadja be
transzcendentális társaságába, hogy szeretõ transzcendentális szolgálatát végezhesse. Sajnos
az anyagi természet befolyása alatt álló élõlények ezernyi más dologért könyörögnek az
Úrhoz. A Bhagavad-g¦t§ (2.41) azt mondja róluk, értelmük megosztott, szétszórt. A lelki
intelligencia egy pontra irányul, míg az anyagi szerteágazó. A ¼r¦mad-Bh§gavatam (7.5.30—
31) szerint azok, akiket megtéveszt a külsõ energia átmeneti szépsége, megfeledkeznek az élet
valódi céljáról, azaz arról, hogy visszatérjenek Istenhez. Amikor valaki ezt elfelejti, különféle
tervekkel igyekszik mérsékelni a bajokat, mindez azonban épp olyan, mintha újból megrágná
a már megrágott ételt. Ennek dacára az Úr olyan kedves, hogy nem avatkozik közbe: hagyja,
hadd élje így az életét a feledékeny élõlény. A ¼r¦ ¾ªopani¢adnak ez a mantrája ezért egy
nagyon találó szót használ: y§th§tathyata¤. Ez arra utal, hogy az Úr vágyaiknak megfelelõen
jutalmazza az élõlényeket. Ha egy élõlény a pokolba akar menni, az Úr hagyja, nem avatkozik
közbe, ha pedig vissza akar térni Hozzá, Istenhez, segíti õt célja elérésében.
A vers az Urat paribh¡nak, mindenki közül a legkiválóbbnak nevezi. Senki sem kiválóbb
Nála vagy egyenlõ Vele. A többi élõlényrõl ez a mantra azt mondja: mind koldusok, akik az
Úrtól kéregetnek. Az Úr megadja az élõlényeknek, amire vágynak. Ha az élõlények
ugyanolyan hatalommal rendelkeznének, mint az Úr — azaz mindenhatók és mindentudók
lennének —, nem kérnének semmit az Úrtól, még azt sem, amit õk felszabadulásnak
neveznek. Az igazi felszabadulás nem más, mint visszatérni Istenhez. Az, amit a személytelen
filozófia hívei felszabadulásnak neveznek, csupán mítosz. Ha valaki nem ébred lelki tudatára,
és nem ismeri fel eredeti, örök helyzetét, koldusként örökké érzékei kielégítéséért fog
könyörögni.
Egyedül a Legfelsõbb Úr teljesen független. Amikor az Úr K¥¢£a ötezer évvel ezelõtt
megjelent a Földön, minden tettében megnyilvánult, hogy Õ az Istenség Személyisége.
Gyermekként számos hatalmas démont elpusztított — Agh§surát, Bak§surát, ¼akat§surát és
másokat —, ám ahhoz, hogy ilyen erõre szert tegyen, nem volt szüksége semmiféle
különleges erõfeszítésre. Felemelte a Govardhana-hegyet, pedig sohasem emelt súlyt, és
táncolt a gop¦kkal: Õt nem korlátozták a társadalmi megszorítások, és senki sem tehetett Neki
szemrehányást. Noha a gop¦k szerelemmel közeledtek K¥¢£ához, kapcsolatukat még az Úr
Caitanya is imádatra méltónak tartotta, aki pedig szigorú sanny§s¦, a szabályok hû követõje
volt. A ¼r¦ ¾ªopani¢ad megerõsíti, hogy az Úr mindig tiszta, és sohasem érintheti szenny:
ªuddhamnak (mindent megtisztítónak) és ap§pa-viddhamnak (soha be nem szennyezhetõnek)
nevezi. Az Úr mindent megtisztít abban az értelemben, hogy a legpiszkosabb dolog is
megtisztul, ha kapcsolatba kerül Vele. Az ap§pa-viddham szó arra utal, milyen hatalmas ereje
van annak, ha valaki az Úr társaságában lehet. Ahogyan a Bhagavad-g¦t§ (9.30—31) is
elmondja, elõfordulhat, hogy kezdetben egy bhakta su-dur§c§rának tûnik, azaz helytelen a
viselkedése, ám ennek ellenére úgy kell elfogadnunk, hogy tiszta a szíve, hiszen a megfelelõ
utat követi. Mindez annak köszönhetõ, hogy az Úr társasága minden szennyezõdést távol tart
az embertõl. Az Úr amiatt is ap§pa-viddham, hogy sohasem érintheti meg a bûn. Még ha
látszólag bûnt is követ el, tettei mindig jók, mert Rá sohasem lehet hatással a bûn. Minden
körülmények között ªuddham marad, a legtisztább, ezért gyakran hasonlítják a naphoz. A nap
a legszennyesebb helyekrõl is felszívja a nedvességet, mégis tiszta marad. Tisztító erejével a
legvisszataszítóbb dolgokat is megtisztítja. Ha már a nap is, ami anyagi csupán, ilyen
hatalommal rendelkezik, elképzelni is nehéz, milyen tisztító ereje lehet a mindenható Úrnak.
KILENCEDIK MANTRA
andha° tama¤ praviªanti
ye 'vidy§m up§sate
tato bh¡ya iva te tamo
ya u vidy§y§° rat§¤
andham—mély tudatlanságba; tama¤—sötétségbe; praviªanti—belépnek; ye—azok, akik;
avidy§m—a tudatlanságot; up§sate—imádják; tata¤—mint az; bh¡ya¤—még inkább; iva—
mint; te — õk; tama¤ — sötétségbe; ye — azok, akik; u — szintén; vidy§y§m—a tudás
mûvelésével; rat§¤—foglalkoznak.
Akik a tudatlanság tetteinek útját járják, a tudatlanság legsötétebb régióiba jutnak. Ám akik a hamis
tudomány hívei, még náluk is rosszabb helyzetben vannak.
MAGYARÁZAT: Ez a vers a vidy§t és az avidy§t hasonlítja össze. Az avidy§, a tudatlanság
kétségtelenül veszélyes dolog, ám a vidy§, a tudás még ennél is veszélyesebb, ha félreértik
vagy nem megfelelõ célra használják. A ¼r¦ ¾ªopani¢adnak ez a mantrája napjainkban
különösen is idõszerû. A modern társadalom jelentõs eredményeket ért el a tömegek oktatása
terén, az emberek azonban boldogtalanabbak, mint valaha, mert az oktatás az anyagi
fejlõdésre helyezi a hangsúlyt, miközben teljesen mellõzi az élet legfontosabb aspektusát, a
lelki életet.
Ami a vidy§t illeti, már az elsõ mantra világosan elmagyarázta, hogy a Legfelsõbb Úr
mindennek a tulajdonosa, ha pedig megfeledkezünk errõl a tényrõl, tudatlanok vagyunk.
Minél inkább elfelejti valaki ezt az igazságot, annál inkább a sötétség rabja lesz. Ebbõl a
szempontból tehát egy istentelen társadalom, melynek célja az úgynevezett „oktatás”
fejlesztése, még nagyobb veszélyeket rejt magában, mint egy olyan civilizáció, melyben az
emberek kevésbé „mûveltek”.
Az emberi társadalom különféle rétegei — azaz a karm¦k, a jñ§n¦k és a yog¦k — közül a
karm¦k azok, akik az érzékkielégítés tetteit végzik. A modern társadalomban az emberek 99,9
százaléka csupán érzékei kielégítése végett cselekszik, s teszi mindezt az iparosításra, a
gazdasági fejlõdésre, az emberbarátságra, a politikára stb. hivatkozva. Ezek a tevékenységek
többé-kevésbé mind az érzékek kielégítésén alapszanak, az elsõ mantrában leírt istentudat
teljes kizárásával.
A Bhagavad-g¦t§ (7.15) m¡¨háknak, szamaraknak nevezi azokat, akik az érzékkielégítés
durvább formáinak rabjai. A szamár az ostobaság jelképe. Akik egész életükben az
élvezeteket hajszolják, amibõl semmi hasznuk nem származik, azok az avidy§t, a
tudatlanságot imádják tetteikkel — mondja a ¼r¦ ¾ªopani¢ad. Azok pedig, akik az oktatás
fejlesztése címén egy ilyen társadalmat támogatnak, még nagyobb kárt okoznak, mint azok,
akik csupán a durva érzékkielégítésnek élnek. Amikor istentagadó emberek gyarapítják a
tudásukat, az épp oly veszélyes, mint a kobra fejét díszítõ ékszer. Az a kobra, amelyik ékszert
visel a fején, sokkal veszedelmesebb a közönséges kobránál. A Hari-bhakti-sudhodaya
(3.11.12) az Istent tagadó emberek mûveltségét a halott testet díszítõ ékszerekhez hasonlítja.
Indiában — és sok más országban is — az a szokás, hogy a halottakat felékesítik, s a gyászoló
rokonság nagy megelégedésére körbeviszik a faluban vagy a városban. Napjaink társadalma is
ilyen haszontalan tettekre épül, melyek csupán arra szolgálnak, hogy elkendõzzék az anyagi
létezés szüntelen nyomorúságát, egyetlen céljuk pedig az érzékkielégítés. Az érzékek fölött
azonban ott az elme, az elme fölött az értelem, az értelem fölött pedig a lélek. Az igazi
oktatásnak tehát az önmegvalósítást, a lélek lelki értékeinek felismerését kell szolgálnia.
Minden olyan oktatás, ami nem ilyen megvalósítást eredményez, avidy§nak, tudatlanságnak
tekintendõ, amely a tudatlanság legsötétebb régióiba vezet.
A Bhagavad-g¦t§ (2.42, 7.15) a tévúton járó világi tanítókat veda-v§da-ratának és
m§yay§pah¥ta-jñ§nának nevezi, de vannak köztük ateista démonok, a leghitványabb emberek
is. A veda-v§da-rata kategóriájába tartozók úgy tesznek, mintha a védikus írások kiváló
ismerõi lennének, a valóságban azonban sajnos letértek a Védák célja felé vezetõ útról. A
Bhagavad-g¦t§ban (15.15) az áll, hogy a Védák célja az Istenség Személyiségének
megismerése, a veda-v§da-ratákat azonban egyáltalán nem érdekli Isten, épp ellenkezõleg:
leghõbb vágyuk, hogy tetteik eredményeként a mennyei bolygókra jussanak.
Az elsõ mantra kijelenti: tudnunk kell, hogy az Istenség Személyisége mindennek a
tulajdonosa, és meg kell elégednünk azzal, amit életünk fenntartásához juttat nekünk. Minden
védikus írásnak az a célja, hogy felébressze a feledékeny élõlényben ezt az istentudatot. Ez az
a cél, amit más és más formában a világ összes szentírása megfogalmaz, az ostoba emberiség
okulására. Tehát minden vallásnak az a végsõ célja, hogy visszavigye az embert Istenhez.
A veda-v§da-raták azonban ahelyett, hogy felismernék: a Védák célja az, hogy életre
keltsék az elveszett kapcsolatot, ami a feledékeny élõlényt az Istenség Személyiségéhez fûzi,
meg vannak gyõzõdve arról, hogy a Védák végsõ célját olyan mellékes tényezõk jelentik,
mint például a mennyei érzéki örömök elérése — holott éppen az ez utáni sóvárgás a legfõbb
ok, ami miatt az élõlény az anyagi világ börtönében szenved. Az ilyen emberek másokat is
tévútra vezetnek azzal, hogy félremagyarázzák a védikus írásokat. Néha még a Pur§£ákat is
elítélik, noha a Pur§£ák a Védák laikusoknak szóló hiteles magyarázatai. A veda-v§da-raták
saját magyarázattal állnak elõ, mit sem törõdve a kiváló tanítókkal (§c§ry§kkal), akiket
követniük kellene. Az is gyakran megesik, hogy kiválasztanak maguk közül egy gazembert,
és kijelentik róla, hogy a védikus tudomány legnagyob szakértõje. Ez a mantra a rendkívül
találó vidy§y§° rat§¤ szanszkrit szavakkal különösen elítéli a veda-v§da-ratákat. A vidy§y§m
szó a Védák tanulmányozására utal: a Védák minden tudás (vidy§) forrása, a rat§¤ pedig azt
jelenti, hogy „akik valamivel foglalkoznak”. A vidy§y§° rat§¤ jelentése tehát: „akik a
Védákat tanulmányozzák”. A vers ezzel azokat marasztalja el, akik ugyan azt állítják
magukról, hogy tanulmányozzák a Védákat, ám a Védák igazi célját illetõen tudatlanok, mert
nem követik az §c§ryákat. Ezek a veda-v§da-raták a Védák szavait olyan jelentéssel ruházzák
fel, ami éppen megfelel önös céljaiknak. Nem tudják, hogy a védikus irodalom olyan
különleges könyvek gyûjteménye, melyeket csakis a tanítványi láncolaton keresztül lehet
megérteni.
Ahhoz, hogy megértsük a Védák transzcendentális üzenetét, egy hiteles lelki
tanítómesterhez kell fordulnunk — ezt az utasítást adja a Mu£¨aka Upani¢ad (1.2.12). A
veda-v§da-ratáknak azonban saját §c§ryáik vannak, akik nem tartoznak a transzcendentális
láncolathoz. Így aztán ezek az emberek, mivel félremagyarázzák a védikus írásokat, a
tudatlanság legsötétebb bugyrai felé tartanak. Még azoknál is mélyebbre süllyednek a
tudatlanság birodalmában, akiknek semmi ismeretük nincs a Védákról.
A m§yay§pah¥ta-jñ§na kategóriájába tartozók olyan emberek, akik istennek kiáltották ki
magukat. Azt gondolják magukról, hogy õk Isten, és semmi szükségük arra, hogy bármiféle
más Istent imádjanak. Egy percig sem haboznak, ha egy közönséges embert kell imádni,
feltéve, hogy az illetõ gazdag, ám az Istenség Személyiségét nem hajlandók imádni.
Képtelenek felismerni saját ostobaságukat, és föl sem merül bennük a kérdés, hogy ugyan
miként keríthetné hatalmába Istent m§y§, a saját illuzórikus energiája. Ha m§y§nak hatalma
volna Isten fölött, erõsebb volna, mint Isten. A m§yay§pah¥ta-jñ§nák szerint Isten
mindenható, azt azonban elfelejtik, hogy ha Isten mindenható, akkor nem kerülhet m§y§
befolyása alá. Ezek az önmagukat Istennek képzelõ emberek nem tudnak elfogadható választ
adni ezekre a kérdésekre, így aztán megelégszenek azzal, hogy õk maguk váltak „Istenné”.
TIZEDIK MANTRA
anyad ev§hur vidyay§
anyad §hur avidyay§
iti ªuªruma dh¦r§£§°
ye nas tad vicacak¢ire
anyat—különbözõ; eva—valóban; §hu¤—mondták; vidyay§—a tudás mûvelésével; anyat—
különbözõ; §hu¤—mondták; avidyay§—a tudatlanság mûvelésével; iti—így; ªuªruma—
hallottam; dh¦r§£§m—a józanoktól; ye—akik; na¤—nekünk; tat—azt; vicacak¢ire—
elmagyarázták.
A bölcsek azt tanítják, hogy a tudás útja más eredményre vezet, mint a tudatlanságé.
MAGYARÁZAT: A Bhagavad-g¦t§ tizenharmadik fejezete (13.8—12) azt tanácsolja, hogy a
következõképpen járjuk a tudás útját:
(1) Váljunk tökéletes úriemberré, és tanuljuk meg, hogyan tiszteljünk másokat.
(2) Ne tetszelegjünk a vallásos ember szerepében csupán a hírnév kedvéért.
(3) Ne okozzunk aggodalmat másoknak se tetteinkkel, se gondolatainkkal, se szavainkkal.
(4) Tanuljunk meg béketûrõnek lenni még akkor is, ha provokálnak bennünket.
(5) Tanuljuk meg, hogyan kerüljük el a kétszínûséget másokkal való kapcsolatainkban.
(6) Kutassunk fel egy hiteles lelki tanítómestert, aki lépésrõl lépésre a lelki megvalósítás
szintjére vezethet bennünket. Adjuk át magunkat az ilyen lelki tanítómesternek, szolgáljuk õt,
és tegyünk fel lényegre törõ kérdéseket neki.
(7) Hogy eljuthassunk az önmegvalósításig, kövessük a kinyilatkoztatott szentírásokban
lefektetett szabályozó elveket.
 (8) Valljuk szilárd meggyõzõdéssel a szentírások tanait.
(9) Mondjunk le teljesen az olyan tettekrõl, amelyek akadályozzák az önmegvalósítást.
(10) Ne fogadjunk el többet, mint ami testünk fenntartásához feltétlenül szükséges.
(11) Ne azonosítsuk magunkat a durva anyagi testünkkel, és ne gondoljuk saját
tulajdonunknak azokat, akik e testtel kapcsolatban állnak.
(12) Sohase felejtsük el, hogy amíg anyagi testtel rendelkezünk, addig szembe kell
néznünk az ismétlõdõ születés, öregkor, betegség és halál nyomorúságával. Nincs értelme
arról álmodozni, hogy megszabadulhatunk az anyagi test okozta szenvedésektõl. A legjobb,
ha megkeressük a módját, hogyan nyerjük vissza lelki azonosságunkat.
(13) Ami a létszükségleteinket illeti, ne ragaszkodjunk több dologhoz, mint ami a lelki
fejlõdésünkhöz kell.
(14) Ne ragaszkodjunk jobban a feleségünkhöz, a gyermekeinkhez és az otthonunkhoz,
mint amennyire a szentírások elõírják.
(15) Ne örvendjünk, ha jó történik velünk, és ne legyünk elkeseredve, ha valami
nemkívánatos eseménnyel kell szembenéznünk. Tudnunk kell, hogy mindkét érzés az elme
játéka csupán.
(16) Váljunk az Istenség Személyisége, ¼r¦ K¥¢£a tiszta bhaktájává, és szolgáljuk Õt nagy
odafigyeléssel.
(17) Igyekezzünk kifejleszteni magunkban a vágyat, hogy félreesõ helyen, csöndes,
nyugodt környezetben éljünk, ami kedvez a lelki életnek. Kerüljük el az abhakták által
látogatott, zsúfolt helyeket.
(18) Váljunk tudóssá, filozófussá, aki a lelki tudomány mélységeit kutatja, és ismerjük fel,
hogy a lelki tudást örökre megtarthatjuk, míg az anyagi a test halálával véget ér.
Ez a tizennyolc pont együttesen képezi azt a folyamatot, amelynek követésével valódi
tudásra tehetünk szert. Ezen kívül minden más módszer a tudatlanság kategóriájába tartozik.
Nagy §c§ryánk, ¼r¦la Bhaktivinoda çh§kura szerint az anyagi tudás minden formája az
illuzórikus energia külsõleges aspektusa csupán, és ha valaki ezzel foglalkozik, nem lesz más
belõle, mint szamár. Ugyanerrõl az elvrõl beszél a ¼r¦ ¾ªopani¢adnak ez a mantrája is. Anyagi
tudásának gyarapításával a modern ember csak szamárrá válik. Vannak olyan, magukat lelki
vezetõnek feltüntetõ materialista politikusok, akik az ördög mûvének tekintik és megtagadják
a jelenlegi civilizációt. A Bhagavad-g¦t§ban leírt valódi tudás gyarapításával azonban sajnos
nem törõdnek, így aztán nem képesek változtatni a pokoli helyzeten.
Napjaink társadalmában még a gyerekek is azt gondolják magukról, hogy mindenre
képesek, és egyáltalán nem tisztelik az idõseket. Az egyetemeken folyó helytelen oktatás
eredményeképpen a fiatalok mindenhol csak fejfájást okoznak az idõsebbeknek. A ¼r¦
¾ªopani¢ad figyelmeztet bennünket, hogy a tudatlanság útja nem azonos a tudáséval. Az
egyetem nem más, mint a tudatlanság központja, ebbõl következõen a tudósok egyre-másra
találják fel a halálos fegyvereket, hogy más országokat lesöpörjenek velük a föld színérõl. Az
egyetemistákat manapság nem tanítják meg a brahmacarya (a cölibátusban folytatott
tanulóévek) szabályozó elveire, és a diákoknak szemernyi hitük sincs a szentírások
tanításaiban. A vallás elveire csak a hírnév érdekében tanítják a diákokat, nem pedig azért,
hogy valóban ezen elvek szerint cselekedjenek. Emiatt aztán nem csupán társadalmi-politikai
szembenállás létezik: a vallás terén ugyanilyen ellentétek uralkodnak.
A világ különbözõ részein tapasztalható nacionalizmus azért alakult ki, mert a tömegek
nem a valódi tudás megszerzésére törekszenek. Senkinek sem jut eszébe, hogy ez a parányi
Föld nem más, mint egy halom anyag, amely sok-sok más anyaghalmazzal együtt a
felmérhetetlen ûrben kering. Az ûr kiterjedéséhez képest ezek az anyaghalmazok porszemek a
levegõben. Isten kegyesen úgy teremtette meg ezeket a bolygókat, hogy valamennyi teljes
önmagában, ezért rendelkezik mindazzal, ami ahhoz szükséges, hogy az ûrben lebegjen. Az
ûrhajók pilótái nagyon büszkék arra, amit elértek, és nem gondolnak arra a legfelsõbb
pilótára, aki ezeket a sokkal hatalmasabb, gigantikus ûrhajókat, a bolygókat irányítja.
 Megszámlálhatatlanul sok nap és bolygórendszer létezik, s mi, jelentéktelen élõlények, a
Legfelsõbb Úr parányi szerves részei azon igyekszünk, hogy uralmunk alá hajtsuk õket. Így
aztán újra és újra meg kell születnünk, meg kell halnunk, az öregkor és a betegségek pedig
mindig meghiúsítják terveinket. Az emberi élet hossza körülbelül száz év, de fokozatosan
húsz-harminc évre fog csökkenni. A tudatlanság mûvelésének köszönhetõen az ostoba
emberiség megteremtette magának saját nemzeteit ezen a bolygón, hogy e röpke pár év alatt
még nagyobb érzéki élvezetben lehessen része. Az emberek a legkülönfélébb tervekkel állnak
elõ, csak hogy tökéletesen elválaszthassák egymástól a nemzeteket, ami teljesen lehetetlen
feladat. Emiatt azonban minden ország retteg a másiktól, és erõforrásainak több mint ötven
százalékát védelmi intézkedésekre fecsérli. Senki nem törõdik a valódi tudás gyarapításával,
az emberek mégis azzal büszkélkednek, hogy milyen magas szinten állnak az anyagi és a lelki
tudás terén.
A ¼r¦ ¾ªopani¢ad óva int bennünket attól, hogy a tudásszerzésnek ezt a tévútját válasszuk,
a Bhagavad-g¦t§ pedig arra utasít, hogy az igazi tudást gyarapítsuk. Ez a mantra kijelenti,
hogy a vidy§val (tudással) kapcsolatos utasításokat egy dh¦r§tól kell megkapnunk, azaz egy
olyan embertõl, akit nem téveszt meg az anyagi illúzió. Senki sem állhat ellen ennek az
illúziónak, csak az, aki tökéletes lelki megvalósításra tett szert, s így sohasem vágyakozik
semmire és sohasem siránkozik semmi fölött. A dh¦rák felismerték, hogy az anyagi test és az
anyagi elme, amit az anyaggal kapcsolatba kerülve véletlenül kaptak, idegen elemek csupán,
ezért egyszerûen csak megpróbálják a legjobb hasznukat venni, ha már ilyen rossz vásárt
csináltak.
Az anyagi test és az anyagi elme nem jó vásár a lelki élõlény számára. Az élõlénynek
megvan a maga feladata az élõ, lelki világban, míg ez az anyagi világ élettelen. Amikor a lelki
lélekszikra az élettelen anyaghalmazt mozgatja, a halott világ élõnek tûnik. Valójában a
lelkek, a Legfelsõbb Lény szerves részei mozgatják e világot. A dh¦rák magasabb rendû
forrásokból hallottak minderrõl, és azáltal, hogy követték a szabályozó elveket, valóban
elsajátították és megvalósították ezt a tudást.
Ahhoz, hogy valaki követni tudja a szabályozó elveket, menedéket kell keresnie egy
hiteles lelki tanítómesternél. A tanítvány a lelki tanítómestertõl kapja meg a transzcendentális
tudást és a szabályozó elveket. Ilyen tudásra nem az illuzórikus tudást közvetítõ oktatás
kockázatos útján lehet szert tenni. Csak akkor válhat valaki dh¦rává, ha alázatosan egy lelki
tanítómester tanításait hallgatja. Jó példa erre Arjuna, akit szintén a tanítások alázatos
hallgatása tett dh¦rává: magát az Úr K¥¢£át, az Istenség Legfelsõbb Személyiségét hallgatta.
A tökéletes tanítványnak tehát olyannak kell lennie, mint Arjuna, a lelki tanítómesternek
pedig olyannak, mint az Úr. Ez a módja annak, hogy elsajátíthassuk a vidy§t (a tudást) a
dh¦ráktól (a zavartalan elméjûektõl).
Az adh¦rák (azok, akik megfelelõ képzés híján nem váltak dh¦r§vá) nem alkalmasak arra,
hogy utasítást adó vezetõk legyenek. A modern politikusok, akik dh¦rának mutatják magukat,
valójában adh¦rák, akiktõl nem várhatunk el tökéletes tudást. Egyedül a fizetésük érdekli
õket. Hogyan vezethetnék így az embereket az önmegvalósítás igazi útjára? Annak érdekében
tehát, hogy valódi tudásra tegyünk szert, egy dh¦ra tanításait kell alázatosan hallgatnunk.
TIZENEGYEDIK MANTRA
vidy§° c§vidy§° ca yas
tad vedobhaya° saha
avidyay§ m¥tyu° t¦rtv§
vidyay§m¥tam aªnute
vidy§m—igazi tudást; ca—és; avidy§m—tudatlanságot; ca—és; ya¤—az, aki; tat—azt;
veda—tudja; ubhayam—mindkettõt; saha—egy idõben; avidyay§—a tudatlanság
mûvelésével; m¥tyum—az ismétlõdõ halálon; t¦rtv§—felülemelkedve; vidyay§—a tudás
mûvelésével; am¥tam—halhatatlanságot; aªnute—élvezi.
Csak az emelkedhet felül az ismétlõdõ születés és halál befolyásán és élvezheti maradéktalanul a
halhatatlanság áldását, aki egyszerre képes a tudatlanság és a transzcendentális tudás útján haladni.
MAGYARÁZAT: Amióta csak az anyagi világ létezik, mindenki azon igyekszik, hogy örök
életre tegyen szert. A természet törvényei azonban olyan kegyetlenek, hogy a halált eddig
még soha senki sem kerülhette el. Senki nem akar meghalni, és senki nem akar megöregedni
vagy megbetegedni, ám a természet törvényei senkit sem kímélnek: senki sem kerülheti el az
öregkort, a betegséget és a halált. Ez a probléma az anyagi tudomány fejlõdésével sem
oldódott meg. Az anyagi tudomány képes arra, hogy felfedezze az atombombát, s ezzel
felgyorsítsa a halál folyamatát, ám eddig még semmi olyat nem sikerült feltalálnia, amivel
megmenthetné az embert az öregkor, a betegségek és a halál kegyetlen kezétõl.
A Pur§£ákból megismerhetjük Hira£yakaªipu király történetét. Hira£yakaªipu mindent
elért, amit ebben a világban az ember csak elérhet. Anyagi javaival és anyagi tudásának
erejével aztán le akarta gyõzni a kegyetlen halált, ezért meditációba fogott. Olyan komoly
meditációba merült, hogy misztikus ereje megzavarta az összes bolygórendszer lakóinak
életét. Ezzel arra kényszerítette Brahm§ félistent, az univerzum teremtõjét, hogy jelenjen meg
elõtte, s azt az áldást kérte tõle, hogy hadd válhasson amarává, halhatatlanná. Brahm§
azonban azt felelte, hogy nem adhat neki ilyen áldást, hiszen még õ, az anyagi világ teremtõje,
minden bolygó ura sem amara. Ahogyan a Bhagavad-g¦t§ (8.17) is megerõsíti, Brahm§
hosszú ideig él, ám ez nem jelenti azt, hogy halhatatlan.
A hira£ya szó aranyat jelent, a kaªipu pedig puha ágyat. A ravasz királyt egyedül ez a két
dolog érdekelte — a pénz és a nõk —, s azért akart halhatatlanná válni, hogy mindörökre
élvezhesse õket. Számos áldást kért Brahm§tól abban a reményben, hogy közvetve mégis
teljesülhet a vágya, és halhatatlanná válik. Miután Brahm§ megmondta, hogy nem tud
halhatatlanságot adni neki, azt kérte tõle, hogy ne ölhesse meg se ember, se állat, se félisten,
azaz senki a nyolcmillió-négyszázezer fajta élõlény közül; hogy ne halhasson meg se földön,
se levegõben, se vízben, végül pedig azt, hogy ne gyõzhesse le semmilyen fegyver. Ostobán
azt hitte, ezen áldások birtokában megmenekülhet a haláltól. Brahm§tól meg is kapott
mindent, amit kért, végül mégis meg kellett halnia: az Istenség Személyiségének félig
oroszlán, félig ember inkarnációja, N¥si°hadeva ölte meg. Az Úr semmilyen fegyvert nem
használt, hiszen a karmaival végzett vele, és nem is a földön érte utol a halál: a csodálatos
élõlény, akirõl Hira£yakaªipu el sem tudta képzelni, ki lehet, az ölében tépte szét.
Mindebbõl azt kell megértenünk, hogy még Hira£yakaªipu, a legnagyobb, leghatalmasabb
materialista sem válhatott halhatatlanná, bárhogy is igyekezett. Mit tehetnének akkor napjaink
parányi Hira£yakaªipujai, akiknek minden pillanatban meghiúsulnak a tervei?
A ¼r¦ ¾ªopani¢ad arra tanít bennünket, hogy ne egyoldalú törekvések révén próbáljuk
megnyerni a létért vívott harcot. Mindenki erejét megfeszítve küzd a fennmaradásért, ám a
természet törvényei olyan szigorúak és kérlelhetetlenek, hogy senki sem gyõzheti le õket.
Ahhoz, hogy örök életûek lehessünk, fel kell készülnünk arra, hogy visszatérjünk Istenhez.
Az Istenhez való visszatérés folyamata a tudás külön ágát képezi, amit olyan
kinyilatkoztatott szentírásokból kell elsajátítani, mint például az Upani¢adok, a Ved§nta-
s¡tra, a Bhagavad-g¦t§ és a ¼r¦mad-Bh§gavatam. Aki boldog akar lenni ebben az életében, és
anyagi teste elhagyása után örök, gyönyörteli életre vágyik, annak tanulmányoznia kell ezeket
a szentírásokat, és transzcendentális tudásra kell szert tennie. A feltételekhez kötött élõlény
megfeledkezett Istennel való kapcsolatáról, és ostobaságában azt gondolja, nem létezik semmi
más, csak az a hely, ahol erre a rövid idõre megszületett. Az Úr kegyesen nekünk adta a
szentírásokat — Indiában az említett írásokat, más országokban pedig másokat —, hogy a
feledékeny élõlénynek emlékezetébe idézze: nem az anyagi világ az otthona. Az élõlény lelki
lény, és csakis akkor lehet boldog, ha visszatér lelki otthonába.
Az Istenség Személyisége néha elküldi birodalmából igaz szolgáit, hogy elterjesszék
üzenetét, s így mindenki visszatérhessen Hozzá, néha pedig Maga jön el, hogy eleget tegyen e
feladatnak. Mivel minden élõlény az Õ szeretett gyermeke és szerves része, Õ még nálunk is
szomorúbb, amikor folytonosan szenvedni lát bennünket anyagi, feltételekhez kötött
helyzetünkben. Az anyagi világ nyomorúsága arra szolgál, hogy közvetve emlékeztessen
bennünket: semmi közünk az élettelen anyaghoz. Az intelligens élõlény általában felfigyel
ezekre az üzenetekre, és a vidy§, a transzcendentális tudás megszerzésére törekszik. Az
emberi élet kínálja a legjobb lehetõséget arra, hogy elmélyedjünk a lelki tudományban.
Azokat, akik nem élnek ezzel a lehetõséggel, nar§dhamáknak, a leghitványabb embereknek
nevezik.
Az avidy§, az érzékkielégítést szolgáló anyagi tudás gyarapításának útja az ismétlõdõ
születés és halál útja. Az élõlény léte lelki, ezért nem születik és nem hal meg. A születés és a
halál csupán külsõ burkára, a testre jellemzõ. Amikor meghal, az olyan, mintha levetné a
ruháját, amikor pedig megszületik, mintha újra felöltözne. Az ostoba élõlények, akik az
avidy§, a tudatlanság rabjai, nem is bánják a rájuk váró kegyetlen sorsot. Az illuzórikus
energia bûvöletében újra és újra csak szenvedésben van részük, de semmit nem tanulnak
abból, amit a természet törvényei tanítanak nekik.
A vidy§, a transzcendentális tudás éppen ezért nagyon fontos az ember számára. Beteges,
anyagi feltételekhez kötött létünk során az érzékkielégítést a lehetõ legnagyobb mértékben
korlátozni kell. Az anyagi test jelentette feltételek között a korlátlan érzékkielégítés
tudatlansághoz és halálhoz vezet. Az élõlény lelki érzékekkel rendelkezik: eredeti, lelki
formájában ugyanúgy megvannak azok az érzékszervei, melyek most anyagiakként
nyilványulnak meg, mert az anyagi test és az elme befedi õket. Az anyagi érzékek mûködése
az eredeti, lelki érzékek mûködésének eltorzult tükrözõdése. Beteges helyzetében a lelket
befedi az anyag, és anyagi cselekedeteket végez. Az érzékek csak akkor juthatnak valódi
élvezethez, ha az élõlény kigyógyul a materializmus betegségébõl. Tiszta lelki formánkban,
minden anyagi szennyezõdéstõl mentesen, az érzékeknek valódi élvezetben lehet részük. Egy
betegnek vissza kell nyernie az egészségét, mielõtt igazán tapasztalni akarja az érzékek
örömét. Az emberi élet célja tehát nem ez az eltorzult érzékkielégítés kell hogy legyen, hanem
az, hogy kigyógyuljunk az anyagi betegségbõl. Ha valaki csak súlyosbítani akarja ezt a
betegséget, az nem sok tudásra vall, inkább avidy§ról, tudatlanságról árulkodik. Ha valakinek
negyvenfokos láza van, és egészséges akar lenni, akkor nem az a dolga, hogy negyvenkét
fokosra emelje a lázát, hanem hogy lecsökkentse a normális 36,6-ra. Ez legyen az emberi élet
célja. A materialista civilizáció legújabb törekvése az, hogy e lázas állapotban, az anyagi
léthelyzetben még magasabbra szökjön a hõmérõ higanyszála, ami már amúgy is elérte a
negyvenkét fokot az atomenergiának köszönhetõen, az ostoba politikusok meg közben sírnak
és jajgatnak, hogy a világnak bármelyik pillanatban vége lehet. Ez az eredménye annak, ha a
társadalom az anyagi tudományok terén fejlõdik csupán, az élet legfontosabb területét, a lelki
tudást pedig elhanyagolja. A ¼r¦ ¾ªopani¢ad figyelmeztet bennünket, hogy ne kövessük ezt a
veszélyes utat, ami a halálba vezet. Ellenkezõleg: járjuk inkább a lelki tudás gyarapításának
útját, hogy egyszer s mindenkorra kiszabadulhassunk a kegyetlen halál kezei közül.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy fel kell hagynunk minden olyan cselekedettel, amelynek
célja a test fenntartása. Lehetetlen felhagynunk a cselekvéssel, mint ahogyan a
testhõmérséklettõl sem szabadulhatunk meg, amikor egy betegségbõl próbálunk kilábalni. Ha
már ilyen rossz vásárt csináltunk ezzel a testtel, legalább igyekezzünk a legjobb hasznát
venni — így jellemezhetnénk a legtalálóbban a helyzetet. Ahhoz, hogy lelki tudásunkat
gyarapítsuk, szükségünk van a test és az elme segítségére, ezért ha célba akarunk érni,
gondoskodnunk kell a testünkrõl és az elménkrõl. Fenn kell tartanunk a normális, 36,6 fokos
testhõmérsékletet. India nagy bölcsei és szentjei ezt úgy igyekeznek elérni, hogy megfelelõ
arányban törekszenek a lelki és az anyagi tudás megszerzésére. Õk sohasem fecsérelnék
emberi intelligenciájukat beteges érzékkielégítésre.
Az ember tetteit, melyeket az érzékkielégítésre való hajlama tesz betegessé, a Védák a
felszabadulás elveivel szabályozzák. Ebben a rendszerben a vallás, az anyagi gyarapodás, az
érzékkielégítés és a felszabadulás egyaránt szerepet játszik, napjaink emberét azonban nem
érdekli a vallás vagy a felszabadulás. Egyetlen célja van csupán: az érzékkielégítés, és
állandóan azon töri a fejét, hogy ennek megvalósításához hogyan kereshetne minél több pénzt.
Vannak olyan félrevezetett emberek, akik azt hiszik, hogy a vallásra csak az
érzékkielégítéshez elengedhetetlen anyagi gyarapodás miatt van szükség. Így aztán annak
érdekében, hogy még haláluk után, a mennyekben is érzéki örömöket élvezhessenek,
követnek valamilyen vallási rendszert. A vallásnak azonban nem ez a célja. A vallás útja
valójában az önmegvalósítást szolgálja, anyagi gyarapodásra pedig csak azért van szükség,
hogy a testünket egészséges állapotban tartsuk. Az embernek csupán annak érdekében kell
egészséges életet élnie és józanul gondolkodnia, hogy vidy§ra, valódi tudásra tehessen szert.
Ez az emberi élet célja, nem pedig az, hogy öszvér módjára robotoljunk, vagy hogy az
érzékkielégítés érdekében az avidy§t mûveljük.
A vidy§ útját a legtökéletesebb formában a ¼r¦mad-Bh§gavatam írja le, amely arra tanítja
az emberi lényt, hogy életét szentelje az Abszolút Igazság utáni kutatásnak. Az Abszolút
Igazságot lépésrõl lépésre valósíthatjuk meg, elõször mint Brahmant, aztán mint Param§tm§t,
végül pedig mint az Istenség Személyiségét. Az Abszolút Igazságot az a felvilágosult ember
értheti meg, aki a Bhagavad-g¦t§ elõzõ mantrában ismertetett tizennyolc elvének követése
által tudásra tesz szert, és megszabadul a ragaszkodástól. E tizennyolc elv legfontosabb célja
az, hogy az ember elnyerje az Istenség Személyiségének transzcendentális odaadó szolgálatát.
Bármelyik társadalmi osztályhoz tartozzon is valaki, igyekeznie kell, hogy elsajátítsa az
Úrnak végzett odaadó szolgálat mûvészetét.
Azt az utat, ami minden kétséget kizáróan a vidy§ eléréséhez vezet, ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦
írja le Bhakti-ras§m¥ta-sindhu c. mûvében, amit mi Az odaadás nektárja címmel adtunk
közre. A vidy§ kultúráját a ¼r¦mad-Bh§gavatam (1.2.14) a következõképpen foglalja össze:
tasm§d ekena manas§
bhagav§n s§tvat§° pati¤
ªrotavya¤ k¦rtitavyaª ca
dhyeya¤ p¡jyaª ca nityad§
„Ezért az embernek lankadatlan figyelemmel állandóan hallania kell az Istenség
Személyiségérõl, emlékeznie kell Rá, valamint dicsõítenie és imádnia kell Õt, aki a bhakták
védelmezõje.”
Ha a vallás, az anyagi gyarapodás és az érzékkielégítés nem az Úr odaadó szolgálatának
elnyerését célozza, akkor mindegyik a tudatlanság egy-egy formája csupán, ahogy arra a ¼r¦
¾ªopani¢ad következõ mantrái is rámutatnak.
TIZENKETTEDIK MANTRA
andha° tama¤ praviªanti
ye 'sambh¡tim up§sate
tato bh¡ya iva te tamo
ya u sambh¡ty§° rat§¤
andham—tudatlanságba; tama¤—sötétségbe; praviªanti—belépnek; ye—azok, akik;
asambh¡tim—félisteneket; up§sate—imádják; tata¤—mint az; bh¡ya¤—még inkább; iva—
mint; te—azok; tama¤—sötétségbe; ye—akik; u—szintén; sambh¡ty§m—az Abszolúttal;
rat§¤—foglalkoznak.
Akik a félisteneket imádják, a tudatlanság legsötétebb régióiba jutnak, a személytelen Abszolút imádói
pedig még ennél is mélyebbre süllyednek.
MAGYARÁZAT: Az asambh¡ti szanszkrit szó azokra utal, akik nem létezhetnek függetlenül,
a sambh¡ti pedig Isten Abszolút Személyiségét jelenti, aki teljes mértékben független
mindentõl. A Bhagavad-g¦t§ban (10.2) Isten Abszolút Személyisége, ¼r¦ K¥¢£a kijelenti:
na me vidu¤ sura-ga£§¤
prabhava° na mahar¢aya¤
aham §dir hi dev§n§°
mahar¢¦£§° ca sarvaªa¤
„Sem a félistenek serege, sem a kiváló szentek nem ismerik származásomat és fenségemet,
mert Én vagyok mindnyájuk eredete minden tekintetben.” K¥¢£a tehát az eredete annak a
hatalomnak, amivel a félistenek, a nagy szentek és a misztikusok vannak felruházva.
Valamennyien rendkívüli erõvel rendelkeznek, hatalmuk mégis korlátozott, így aztán nagyon
nehezen értik meg, hogyan jelenik meg K¥¢£a saját belsõ energiája révén emberi formában.
 Számos filozófus és nagy ¥¢i (misztikus) próbálja meg csekélyke értelmével
megkülönböztetni egymástól az Abszolútat és a relatívat. Ezzel a módszerrel azonban csak
negatív módon képesek megközelíteni az Abszolútat — csupán azt ismerik fel, hogy mi nem
az Abszolút —, ám magáról az Abszolútról nem tudnak képet alkotni. Az Abszolút tagadással
történõ meghatározása nem lehet teljes. Az efféle negatív definíció oda vezet, hogy az ember
saját elképzelést alakít ki, s azt képzeli, hogy az Abszolút nem rendelkezhet formával és
tulajdonságokkal. Az a feltételezés azonban, hogy nem rendelkezik tulajdonságokkal, csupán
a relatív, anyagi tulajdonságok ellentéte, ezért szintén relatív. Az Abszolútról alkotott efféle
felfogással az ember legfeljebb Isten személytelen ragyogásáig, a Brahmanig juthat el, de nem
léphet tovább Bhagav§n, az Istenség Személyisége felé.
Akik ily módon az elméjükre hallgatnak, nem tudják, hogy az Istenség Abszolút
Személyisége K¥¢£a, hogy a személytelen Brahman az Õ transzcendentális testének
sugárzása, s hogy Param§tm§, a Felsõlélek az Õ mindent átható teljes képviselõje. Arról sem
tudnak semmit, hogy K¥¢£a örök formával rendelkezik, melyet transzcendentális
tulajdonságok: véget nem érõ boldogság és tudás jellemeznek. Azok a félistenek és nagy
bölcsek, akik Tõle függnek, tévesen nagy hatalmú félistennek hiszik Õt, s a Brahman-
sugárzást gondolják az Abszolút Igazságnak. K¥¢£a bhaktái azonban meghódulásuknak és
vegyítetlen odaadásuknak köszönhetõen tudják, hogy Õ az Abszolút Személy, s hogy minden
Tõle származik. Az ilyen bhakták szüntelenül nagy szeretettel szolgálják K¥¢£át, minden
létezõ forrását.
A Bhagavad-g¦t§ (7.20, 23) elmondja, hogy csupán a csekély értelmû, illúzióban lévõ, az
érzéki élvezet erõs vágya által hajtott emberek imádják a félisteneket, hogy átmenetileg
megszabaduljanak amúgy is átmeneti problémáiktól. Az élõlény az anyag börtönében
sínylõdik, ezért ki kell törnie anyagi kötelékeibõl, hogy a lélek birodalmában, az örök
boldogság, élet és tudás világában egyszer s mindenkorra szabaddá váljon. A ¼r¦ ¾ªopani¢ad
ezért arra tanít bennünket, hogy ne próbáljunk átmeneti gyógyírt keresni problémáinkra a
félistenek imádatával, akik nem függetlenek, és akiknek áldása szintén ideiglenes. Imádjuk
inkább az Istenség Abszolút Személyiségét, K¥¢£át, a mindenkit vonzót, aki azzal, hogy
hazavisz minket saját birodalmába, végérvényesen kiszabadít bennünket az anyag rabságából.
A Bhagavad-g¦t§ (7.23) kijelenti, hogy a félistenek imádói a félistenek bolygóira jutnak.
A hold imádói a holdra kerülnek, a napéi a napra stb. Napjaink tudósai azzal kísérleteznek,
hogy rakétákkal eljussanak a holdra, törekvésük azonban egyáltalán nem újkeletû. Fejlett
tudatának köszönhetõen az emberi lény természeténél fogva vágyik arra, hogy a világûrben
utazva eljusson más bolygókra, akár ûrhajóval, akár misztikus hatalma révén, akár a
félistenek imádatával. A védikus írások szerint e három út bármelyikét követve elérheti célját
az, aki más bolygókra vágyik, ám a legáltalánosabb az, ha valaki egy bizonyos bolygó
uralkodó félistenét imádja. Ezzel a módszerrel el lehet jutni a holdra, a napra, sõt, még
Brahma-lokára is, ami univerzumunk legfelsõ bolygója. Az anyagi univerzumban azonban
minden bolygó csak átmeneti lakóhely lehet; egyedül a Vaiku£±ha-bolygók maradnak fenn
örökké. Ezek a bolygók a lelki világ bolygói, ahol Maga az Istenség Legfelsõbb Személyisége
uralkodik. Ahogyan az Úr K¥¢£a mondja a Bhagavad-g¦t§ban (8.16):
§-brahma-bhuvan§l lok§¤
punar §vartino 'rjuna
m§m upetya tu kaunteya
punar janma na vidyate
„Az anyagi világ a legfelsõ bolygótól a legalsóig a szenvedés birodalma, ahol az ismétlõdõ
születés és halál az úr. Aki azonban, ó, Kunt¦ fia, eljut az Én hajlékomra, az sohasem születik
meg újra!”
A ¼r¦ ¾ªopani¢ad hangsúlyozza, hogy aki a félisteneket imádja, és így jut el anyagi
világbeli bolygóikra, még mindig az univerzum legsötétebb régiójában marad. Az
univerzumot teljesen beburkolja az anyagi elemek hatalmas tömege; olyan, akár egy
kókuszdió, amit csonthéj vesz körül, belül pedig félig víz tölt meg. Az univerzum burka
légmentesen zár: bent sûrû sötétség uralkodik, így aztán szükség van a napra és a holdra, hogy
világosságot gyújtsanak. Az univerzumon kívül a hatalmas és végtelen brahmajyoti-
kiterjedést találjuk, amit Vaiku£±ha bolygók népesítenek be. A brahmajyoti legnagyobb és
legmagasabban található bolygója K¥¢£aloka, azaz Goloka V¥nd§vana, ahol Maga az Istenség
Legfelsõbb Személyisége, ¼r¦ K¥¢£a él. Az Úr ¼r¦ K¥¢£a sohasem hagyja el K¥¢£alokát. Ott
lakik örök társaival, mégis jelen van mindenhol, szerte a teljes anyagi és lelki kozmikus
megnyilvánulásban. Ezt a negyedik mantra már elmagyarázta. Az Úr mindenütt jelen van,
akár a nap, mégis ugyanazon a helyen marad, ahogy a nap sem tér le soha a pályájáról.
Az élet kérdéseit nem lehet azzal megoldani, hogy elmegyünk a holdra vagy valamelyik
más bolygóra a holdon innen vagy túl. Éppen ezért a ¼r¦ ¾ªopani¢ad azt tanácsolja, ne
tûzzünk ki magunk elé semmilyen célt e sötét anyagi univerzumon belül, hanem próbáljunk
meg kiszabadulni innen, és eljutni Isten ragyogó birodalmába. Számtalan olyan álhívõ akad,
aki csak a hírnév kedvéért vallásos. Az ilyen emberek nem akarnak kiszabadulni az
univerzumból, s nem akarnak eljutni a lelki világba sem. Azzal, hogy látszólag az Urat
imádják, csupán meglévõ helyzetüket akarják fenntartani az anyagi világban. Amikor az
ateisták és a személytelen filozófia hívei az ateizmusról prédikálnak nekik, a legsötétebb
régiókba vezetik ezeket az ostoba álhívõket. Az ateisták nyíltan tagadják az Istenség
Legfelsõbb Személyiségének létét, a személytelen filozófiát vallók pedig õket támogatják,
amikor a Legfelsõbb Úr személytelen aspektusát hangsúlyozzák. Mindeddig egyetlen
mantrával sem találkoztunk a ¼r¦ ¾ªopani¢adban, ami tagadta volna az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének létét. Azt olvastuk, hogy sebesebben fut, mint a szél. Akik más bolygók
után szaladnak, kétségtelenül mind személyek. Ha az Úr gyorsabban fut, mint bármelyikük,
hogy ne lenne Õ is személy? A Legfelsõbb Úr személytelen voltáról alkotott elképzelés
csupán a tudatlanság egyik formája, ami az Abszolút Igazság tökéletlen felfogásából ered.
A tudatlan álhívõk és azok, akik másokat vagy magukat inkarnációnak kiáltják ki, és ezzel
közvetlenül megszegik a Védák elõírásait, arra ítéltetnek, hogy az univerzum legsötétebb
régióiba kerüljenek, mert félrevezetik követõiket. Ezek a személytelen filozófiát hirdetõ
emberek általában Isten inkarnációjának nevezik magukat azon ostobák elõtt, akik a
legcsekélyebb tudással sem rendelkeznek a Védák bölcsességérõl. Ha az ilyen balga emberek
véletlenül szert tesznek valami tudásra, az még veszélyesebb, mintha tudatlanságban
maradnának. Még a félisteneket sem a szentírások utasításainak megfelelõen imádják. A
szentírások bizonyos körülmények között ajánlják a félistenek imádatát, ugyanakkor
hozzáteszik, hogy erre általában nincs szükség. A Bhagavad-g¦t§ (7.23) világosan kijelenti,
hogy a félistenek imádatának gyümölcse nem tart örökké. Mivel az egész anyagi univerzum
csak bizonyos ideig létezik, bármit érünk el az anyagi létezés sötétségében, szintén véget ér
egyszer. A kérdés az, hogyan tegyünk szert valódi, örök életre.
Az Úr azt mondja, hogy amint valaki odaadó szolgálata révén — ami az Istenség
Személyiségéhez vezetõ egyetlen út — eljut Hozzá, egyszer s mindenkorra kiszabadul a
születés és halál kötelékébõl. Az anyag börtönétõl a felszabadulásig vezetõ út tehát teljes
mértékben az Úr szolgálatából származó tudás és lemondás elveitõl függ. Az álhívõknek nincs
tudásuk, és nem váltak közömbössé a világi ügyek iránt sem, hiszen legtöbbjük arra vágyik,
hogy a vallásos elvek köntösébe bújtatott emberbaráti cselekedetek árnyékában továbbra is az
anyagi világ arany láncaiban éljen. Az ilyen emberek vallásos érzelmeket színlelve úgy
tesznek, mintha odaadó szolgálatot végeznének, ám közben erkölcstelen tettek egész sorát
követik el, és lelki tanítómesternek vagy Isten szeretõ hívének állítják be magukat. Akik ily
módon megszegik a vallás elveit, azok nem tisztelik a hiteles §c§ryákat, a szent tanítókat,
akik szigorúan a tanítványi láncolatot képviselik. Nem vesznek tudomást a Védáknak arról az
utasításáról, mely szerint §c§ryop§sana: az embernek imádnia kell az §c§ryákat, és nem
törõdnek azzal sem, amit K¥¢£a mond a Bhagavad-g¦t§ban (4.2): eva° parampar§ pr§ptam:
„Az Istenrõl szóló legfelsõbb tudás a tanítványi láncolaton keresztül szállt alá.” Ehelyett,
hogy félrevezessék az egyszerû embert, saját magukat kiáltják ki „§c§ryának”, holott
egyáltalán nem követik az §c§ryák elveit.
 Ezek a gazemberek a társadalom legveszélyesebb elemei. Mivel az állami vezetés nem
vallási alapokon nyugszik, a törvény nem bünteti meg õket. A Legfelsõbb törvénye alól
azonban nem bújhatnak ki: az Úr egyértelmûen kijelenti a Bhagavad-g¦t§ban, hogy azokat az
irigy démonokat, akik vallási prédikátoroknak álcázzák magukat, a pokol legsötétebb
bugyrába veti (Bhagavad-g¦t§ 16.19—20). A ¼r¦ ¾ªopani¢ad megerõsíti, hogy ezek a csaló
vallási vezetõk, miután befejezték guru-vállalkozásukat, amit egyedül az érzékkielégítés
kedvéért ûztek, az univerzum legszörnyûbb régiójába kerülnek.
TIZENHARMADIK MANTRA
anyad ev§hu¤ sambhav§d
anyad §hur asambhav§t
iti ªuªruma dh¦r§£§°
ye nas tad vicacak¢ire
anyat—különbözõ; eva—bizonyára; §hu¤—azt mondják; sambhav§t—a Legfelsõbb Urat,
minden ok okát imádva; anyat—különbözõ; §hu¤—azt mondják; asambhav§t—imádva azt,
ami nem a Legfelsõbb; iti—így; ªuªruma—azt hallottam; dh¦r§£§m—a háborítatlan
szaktekintélyektõl; ye—akik; na¤—nekünk; tat—ezt a témát; vicacak¢ire—tökéletesen
elmagyarázták.
Azt mondják, ha valaki minden ok legfelsõbb okát imádja, az más eredményhez vezet, mint ha olyasmit
imád, ami nem a Legfelsõbb. Minderrõl a háborítatlan szaktekintélyektõl lehet hallani, akik érthetõen
elmagyarázták a kérdést.
MAGYARÁZAT: Ez a mantra azt a módszert helyesli, hogy háborítatlan szaktekintélyektõl
kell tanulnunk. Ha valaki nem egy olyan hiteles §c§ryára hallgat, akit az anyagi világ
változásai sohasem ingatnak meg, akkor sohasem lesz képes valóban megérteni a
transzcendentális tudományt. Az igaz lelki tanítómester, aki szintén egy háborítatlan
§c§ryától hallotta a ªruti-mantrát, azaz a védikus tudást, sohasem mond olyat, ami ne
szerepelne a védikus írásokban. A Bhagavad-g¦t§ (9.25) érthetõen kijelenti, hogy akik az
õsatyákat (pit¥) imádják, azok az õsatyák bolygóira kerülnek, a durva anyagban hívõ
materialisták, akik itt akarnak maradni, itt maradnak ebben a világban, míg az Úr bhaktái,
akik egyedül az Úr K¥¢£át, minden ok legfelsõbb okát imádják, Hozzá térnek vissza, a lelki
világba. A ¼r¦ ¾ªopani¢ad itt megerõsíti, hogy az imádatra jellemzõ kötõerõtõl függõen az
ember eltérõ eredményeket érhet el. Ha a Legfelsõbb Urat imádjuk, biztos, hogy eljutunk
Hozzá örök birodalmába. Ha a félisteneket imádjuk, például a napistent vagy a holdistent,
kétségtelenül az õ bolygóikra kerülünk, ha pedig itt akarunk maradni ezen a nyomorult
bolygón, tervezõbizottságainkkal és haszontalan, rövidlátó politikánkkal együtt, ezt is minden
további nélkül megtehetjük.
Egyetlen hiteles szentírásban sem olvashatjuk, hogy akárhogyan cselekszünk, akárkit
imádunk, végül ugyanazt a célt érjük majd el. Efféle ostoba elméletekkel csak azok az önjelölt
„lelki tanítómesterek” állnak elõ, akik nem követik a parampar§t, a tanítványi láncolat hiteles
rendszerét. Egy igazi lelki tanítómester nem mond olyat, hogy minden út ugyanahhoz a
célhoz vezet, s ezt a célt bárki elérheti a saját maga kiagyalta módon, imádja akár a
félisteneket, akár a Legfelsõbbet vagy bárki mást. A legegyszerûbb ember is könnyen
megértheti, hogy csak akkor juthatunk el valahová, ha oda vettünk jegyet. Aki Kalkuttáig vett
jegyet, az Kalkuttába eljuthat, de Bombaybe már nem. Ezek az állítólagos lelki tanítómesterek
azonban azt állítják, hogy mindegyik út elvezet a legfelsõbb célhoz. Ezek a világias és
megalkuvó ígéretek számtalan ostoba teremtményt elbûvölnek, akik aztán roppant büszkék
lesznek a saját maguk által kiagyalt lelki megvalósítási módszerre. A Védák tanításai azonban
nem igazolják ezeket az ígéreteket. Aki nem egy hiteles lelki tanítómestertõl, az elismert
tanítványi láncolat tagjától tesz szert tudásra, az sohasem érheti el a valódi célt. K¥¢£a így szól
Arjunához a Bhagavad-g¦t§ban (4.2):
eva° parampar§-pr§ptam
ima° r§jar¢ayo vidu¤
sa k§leneha mahat§
yogo na¢±a¤ parantapa
„E legfelsõbb tudomány ily módon, a tanítványi láncon keresztül szállt alá, s a szent királyok
így értették meg azt. Idõvel azonban megszakadt e lánc, ezért tûnik az eredeti tudomány
elveszettnek.”
Amikor az Úr K¥¢£a jelen volt a Földön, a bhakti-yoga Bhagavad-g¦t§ban lefektetett
elveit eltorzították, ezért az Úrnak helyre kellett állítania a tanítványi láncolatot, Arjunával
kezdõdõen, aki az Úr legbensõségesebb barátja és bhaktája volt. Egyértelmûen kijelentette
neki (Bg.4.3), hogy Arjuna csupán azért érthette meg a Bhagavad-g¦t§ elveit, mert bhaktája
és barátja volt. Más szóval, egyedül az Úr bhaktája és barátja képes megérteni a G¦t§t. Ez azt
is jelenti, hogy csakis azok érthetik meg a Bhagavad-g¦t§t, akik Arjuna útját követik.
Napjainkban nagyon sokan fordítják és magyarázzák ezt a magasztos párbeszédet, olyan
emberek, akik mit sem törõdnek az Úr K¥¢£ával vagy Arjunával. A Bhagavad-g¦t§ verseihez
saját maguk kitalálta magyarázatokat fûznek, és a G¦t§ nevében mindenféle gyalázatos
dologra veszik rá az embereket. Sem az Úr K¥¢£ában nem hisznek, sem örök birodalmában.
Hogyan tudnák hát megmagyarázni a Bhagavad-g¦t§t?
K¥¢£a világosan értésünkre adja, hogy csakis azok imádják a félisteneket valami
jelentéktelen jutalom reményében, akik elvesztették a józan eszüket (Bg. 7.20, 23), s végül azt
tanácsolja, hagyjunk fel az imádat minden más változatával, és hódoljunk meg egyedül
Õelõtte (Bg. 18.66). Csakis azoknak lehet ilyen megingathatatlan hitük a Legfelsõbb Úrban,
akik minden bûnös visszahatástól megszabadultak. Mások továbbra is az anyag birodalmában
maradnak, szegényes imádatukat folytatva, s mivel abban a tévhitben vannak, hogy minden út
ugyanoda vezet, letérnek az igaz útról.
A ¼r¦ ¾ªopani¢adnak ebben a mantrájában a sambhav§t — „a legfelsõbb ok
imádatával” — szónak nagy jelentõsége van. Az Úr K¥¢£a az eredeti Istenség Személyisége,
és minden létezõ Tõle származik. A Bhagavad-g¦t§ban (10.8) az Úr azt mondja:
aha° sarvasya prabhavo
matta¤ sarva° pravartate
iti matv§ bhajante m§°
budh§ bh§va-samanvit§¤
„Én vagyok az eredete a lelki és az anyagi világnak, minden Belõlem árad. A bölcsek, akik
tudva tudják ezt, odaadóan szolgálnak és teljes szívbõl imádnak Engem.”
Íme egy hiteles leírás a Legfelsõbb Úrról, melyet Maga az Úr ad. A sarvasya prabhava¤
szavak arra utalnak, hogy K¥¢£a a teremtõje mindennek, még Brahm§nak, Vi¢£unak és
¼ivának is, s mivel az anyagi világ e három fõ istenségét az Úr teremtette, Õ a teremtõje
mindannak, ami az anyagi és a lelki világban létezik. Az Atharva Veda (Gop§la-t§pan¦
Upani¢ad) szintén kijelenti: „Aki Brahm§ teremtése elõtt is létezett, és aki a védikus tudással
felvilágosította Brahm§t, az nem más, mint az Úr ¼r¦ K¥¢£a.” A N§r§ya£a Upani¢ad (1)
hasonlóképpen ír: „A Legfelsõbb Személy, N§r§ya£a ekkor arra vágyott, hogy megteremtse
az összes élõlényt. Így született meg N§r§ya£ától Brahm§. N§r§ya£a teremtette az összes
praj§patit, Õ teremtette Indrát, Õ teremtette a nyolc Vasut, Õ teremtette a tizenegy Rudrát, és
Õ teremtette a tizenkét Adityát.” N§r§ya£a az Úr K¥¢£a teljes megnyilvánulása, ezért Õ és
K¥¢£a azonosak. A N§r§ya£a Upani¢ad (4) ezen kívül kijelenti: „Devak¦ fia [K¥¢£a] a
Legfelsõbb Úr.” ¼r¦p§da ¼a¯kar§c§rya, annak ellenére, hogy nem tartozik a vai¢£ava —
személyes filozófiát valló — hithez, szintén elfogadja, hogy N§r§ya£a a legfelsõbb ok. Az
Atharva Veda (Mah§ Upani¢ad 1) hasonlóképpen ír: „Kezdetben, amikor még nem volt sem
Brahm§, sem ¼iva, sem tûz, sem víz, sem csillagok, sem nap, sem hold, egyedül N§r§ya£a
létezett. Az Úr nem marad egyedül: megteremti, amire vágyik.” K¥¢£a Maga is azt mondja a
Mok¢a-dharmában: „Én teremtettem a praj§patikat és a Rudrákat. Egyikük sem rendelkezik
teljes tudással Rólam, mert illuzórikus energiám befedi õket.” A Var§ha Pur§£a szintén
kijelenti: „N§r§ya£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Belõle nyilvánult meg a négyfejû
Brahm§ csakúgy, mint Rudra, aki késõbb mindentudóvá vált.”
Minden védikus írás megerõsíti tehát, hogy N§r§ya£a, azaz K¥¢£a minden ok oka. A
Brahma-sa°hit§ (5.1) is azt mondja, hogy a Legfelsõbb Úr ¼r¦ K¥¢£a, Govinda, aki minden
élõlényt felvidít, és aki minden ok eredeti oka. A valóban tanult emberek tudják ezt a nagy
bölcsek és a Védák tanúsága alapján, s ezért úgy döntenek, hogy az Úr K¥¢£ának, a
mindenség Urának imádatába fognak. Budhának, valóban bölcsnek nevezik õket, mert
egyedül K¥¢£át imádják.
Az emberben akkor válik meggyõzõdéssé, hogy K¥¢£a mindennek az Ura, ha hittel és
szeretettel hallgatja a transzcendentális üzenetet a háborítatlan §c§rya ajkairól. Akinek nincs
hite az Úr K¥¢£ában vagy nem szereti Õt, nem tudja magáévá tenni ezt az egyszerû igazságot.
A Bhagavad-g¦t§ (9.11) m¡¨háknak, ostobáknak vagy szamaraknak nevezi azokat, akiknek
nincs hitük. A versben az áll, hogy a m¡¨hák kigúnyolják az Istenség Személyiségét, mert
nem tettek szert teljes tudásra a háborítatlan elméjû §c§ryától. Akit az anyagi energia
örvényei dobálnak ide-oda, az nem alkalmas arra, hogy §c§rya legyen.
Mielõtt hallotta volna a Bhagavad-g¦t§t, Arjunát is illúzióban tartotta az anyagi lét
örvénye és a családhoz, a társadalomhoz, a közösséghez fûzõdõ ragaszkodása, ezért
emberszeretõ, erõszakot kerülõ emberré akart válni. Amikor azonban budha lett, mert a
Legfelsõbb Személytõl hallotta a Bhagavad-g¦t§ védikus tanítását, más elhatározásra jutott: az
Úr ¼r¦ K¥¢£át kezdte imádni, aki a kuruk¢etrai csatát valójában elõidézte. Azzal imádta az
Urat, hogy harcolt azok ellen, akik névleg a rokonai voltak, s ezáltal az Úr tiszta bhaktájává
vált. Ilyen eredményt csak akkor érhet el valaki, ha az igazi K¥¢£át imádja, nem pedig
valamiféle képzeletbeli K¥¢£át, akit olyan ostobák találnak ki, akiknek fogalmuk sincs a
Bhagavad-g¦t§ban és a ¼r¦mad-Bh§gavatamban leírt, K¥¢£áról szóló tudomány bonyolult
részleteirõl.
A Ved§nta-s¡tra szerint a sambh¡ta kifejezés a születés és a fenntartás forrását, valamint
mindannak a tárházát jelenti, ami a megsemmisülés után marad (janm§dy asya yata¤, Bh§g.
1.1.1). A ¼r¦mad-Bh§gavatam, amit a Ved§nta-s¡tra szerzõje írt mûve természetes
magyarázatául, azt az álláspontot képviseli, hogy a kiáradások forrása nem olyan, mint az
élettelen kõ, hanem abhijña, azaz teljesen tudatos. Az elsõdleges Úr, ¼r¦ K¥¢£a a Bhagavad-
g¦t§ban (7.26) szintén kijelenti Magáról, hogy tökéletesen ismeri a múltat, a jelent és a jövõt,
Õt azonban senki nem ismeri teljesen, még az olyan félistenek sem, mint ¼iva vagy Brahm§.
Azok a félmûvelt „lelki vezetõk” tehát, akiket magával ragad az anyagi létezés árja,
semmiképpen nem ismerhetik meg Õt teljesen. Az ilyen emberek valamiféle
kompromisszumot próbálnak kötni azáltal, hogy az egész emberiséget kiáltják ki az imádat
tárgyának, azt azonban nem tudják, hogy az efféle imádat mítosz csupán, hiszen a tömegek
tökéletlenek. Ezeknek az állítólagos lelki vezetõknek az igyekezete épp olyan, mintha egy fa
leveleit öntöznénk a töve helyett. A természetes az, hogy a növénynek a tövét öntözzük, ám
ezek a megzavarodott vezetõk sokkal jobban ragaszkodnak a növény leveleihez. Bármennyire
is öntözzék azonban a leveleket, táplálék híján minden ki fog száradni.
A ¼r¦ ¾ªopani¢ad azt tanácsolja, hogy a gyökérre öntsük a vizet, mert minden abból hajt
ki. Az emberiség imádata a testnek végzett szolgálat révén — ami sohasem lehet tökéletes —
kevésbé fontos, mint a léleknek végzett szolgálat. A lélek az a gyökér, ami a karma törvénye
alapján a különféle testeket létrehozza. Amikor az emberek orvosi ellátással, szociális
segélyekkel és oktatással szolgálják az emberiséget, közben azonban a vágóhidakon
szerencsétlen állatok ezreinek vágják el a torkát, tettük a legkevésbé sem szolgálja a lelket, az
élõlényt.
Az élõlény szünet nélkül szenved a különféle testekben az anyagi világ nyomorúságaitól:
a születéstõl, az öregségtõl, a betegségtõl és a haláltól. Az emberi létforma lehetõséget nyújt
arra, hogy az ember kitörjön ebbõl a börtönbõl azáltal, hogy visszaállítja elveszett kapcsolatát
a Legfelsõbb Úrral. Az Úr személyesen jön el, hogy a Legfelsõbb — a sambh¡ta — elõtti
meghódolás filozófiáját oktassa. Akkor végez valaki igazi szolgálatot az emberiségnek, ha
mindenkit arra tanít, hogyan hódoljon meg a Legfelsõbb Úr elõtt és hogyan imádja Õt teljes
szeretetével és minden erejével. Ezt tanítja a ¼r¦ ¾ªopani¢adnak ez a mantrája.
E zavaros korban a Legfelsõbb Úr imádatának legegyszerûbb módja az, ha csodálatos
tetteirõl hallunk és mesélünk. Azok, akik csak az elméjükre hallgatnak, azt hiszik, hogy az Úr
tettei a képzelet szüleményei csupán, ezért nem is akarnak hallani róluk, ehelyett hatásvadász,
üres szólamokat találnak ki, hogy eltereljék az ártatlan tömegek figyelmét. Ahelyett, hogy az
Úr K¥¢£a cselekedeteirõl hallanának, ezek a csaló lelki tanítómesterek arra veszik rá
követõiket, hogy róluk énekeljenek, õket reklámozzák. Napjainkban rendkívüli módon
megszaporodott az ilyen csalók száma, s ezért az Úr tiszta bhaktáinak egyre nagyobb
problémát jelent, hogy megmentsék az embereket e képmutatók és ál-inkarnációk
szentségtelen propagandájától.
Az Upani¢adok közvetve irányítják figyelmünket az elsõdleges Úrra, ¼r¦ K¥¢£ára, a
Bhagavad-g¦t§ azonban, ami minden Upani¢ad összegzése, egyenesen mutat rá K¥¢£ára.
Éppen ezért, ha Magáról K¥¢£áról akarunk hallani, a Bhagavad-g¦t§t vagy a ¼r¦mad-
Bh§gavatamot kell hallgatnunk. Elménk így megtisztul majd minden szennyezõdéstõl. A
¼r¦mad-Bh§gavatam (1.2.17) kijelenti: „Azzal, hogy az Úr cselekedeteirõl hall, a bhakta
magára vonja az Úr figyelmét, aki ezért — mivel minden élõlény szívében jelen van,
megfelelõ útmutatással látja el a bhaktát.” Ezt a Bhagavad-g¦t§ (10.10) is megerõsíti: dad§mi
buddhi-yoga° ta° yena m§m upay§nti te.
Az Úr belsõ útmutatásai megtisztítják a bhakta szívét minden szennytõl, amit a
szenvedély és tudatlanság anyagi kötõereje hozott létre. Akik nem bhakták, egytõl egyig a
szenvedély és a tudatlanság hatása alatt állnak. Aki a szenvedély kötõerejében van, nem tud
megválni anyagi vágyaitól, akit pedig a tudatlanság tart fogva, nem tudhatja, ki õ, vagy ki az
Úr. Ha tehát valaki a szenvedély vagy a tudatlanság kötõerejének hatása alatt áll, nincs esélye
az önmegvalósításra, hiába tetszeleg egy vallásos ember szerepében. Ha bhaktájáról van szó,
az Úr kegyesen megszabadítja õt a szenvedélytõl és a tudatlanságtól. A bhakta így a jóság
kötõerejébe kerül, ami a tökéletes br§hma£a jellemzõje. Bárki alkalmas arra, hogy br§hma£a
legyen, ha egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt követi az odaadó szolgálat folyamatát.
A ¼r¦mad-Bh§gavatam (2.4.18) is kijelenti:
kir§ta-h¡£§ndhra-pulinda-pulkaª§
§bh¦ra-ªumbh§ yavan§¤ khas§daya¤
ye 'nye ca p§p§ yad-ap§ªray§ªray§¤
ªudhyanti tasmai prabhavi¢£ave nama¤
Az Úr tiszta bhaktájának irányításával még a leghitványabb ember is megtisztulhat, mert az
Úr hatalma mindent felülmúl.
Amikor valaki szert tesz egy br§hma£a tulajdonságaira, boldogan és lelkesedéssel lát
hozzá az Úr odaadó szolgálatához, Isten tudománya pedig automatikusan feltárul elõtte. Az
Istenrõl szóló tudomány ismeretében az ember fokozatosan megszabadul az anyagi
ragaszkodástól, s kétkedõ elméjében az Úr kegyébõl kristálytiszta világosság gyullad. Aki
eljut erre a fokra, az felszabadult lélek, és élete minden pillanatában láthatja az Urat. Ez a
sambhava tökéletessége, ahogyan azt a ¼r¦ ¾ªopani¢adnak ebbõl a mantrájából megtudhattuk.
TIZENNEGYEDIK MANTRA
sambh¡ti° ca vin§ªa° ca
yas tad vedobhaya° saha
vin§ªena m¥tyu° t¦rtv§
sambh¡ty§m¥tam aªnute
sambh¡tim—az örök Istenség Személyiségét, transzcendentális nevét, formáját, kedvteléseit,
tulajdonságait, kellékeit, változatos birodalmát stb.; ca—és; vin§ªam—félistenek, emberek,
állatok stb. ideiglenes megnyilvánulását hamis neveikkel, dicsõségükkel stb. együtt; ca—
szintén; ya¤—aki; tat—azt; veda—ismeri; ubhayam—mindkettõt; saha—együtt; vin§ªena—
mindazzal, ami pusztulásra van ítélve; m¥tyum—a halált; t¦rtv§—legyõzve; sambh¡ty§—Isten
örök birodalmában; am¥tam—halhatatlanságot; aªnute—élvez.
Az embernek tökéletesen ismernie kell az Istenség Személyiségét, ¼r¦ K¥¢£át, továbbá transzcendentális
nevét, formáját, tulajdonságait és kedvteléseit, csakúgy, mint az átmeneti anyagi teremtést, ideiglenesen
létezõ félisteneivel, emberi lényeivel és állatvilágával együtt. Ha valaki mindent tud ezekrõl,
felülkerekedhet a halálon és a mulandó kozmikus megnyilvánuláson, s Isten örök országában a tudással és
boldogsággal teljes örök élet élvezetében lehet része.
MAGYARÁZAT: A tudomány állítólagos fejlõdésével az emberi társadalom számtalan anyagi
dolgot létrehozott, többek közt az ûrhajót és az atomenergiát. Azt azonban nem sikerült
elérnie, hogy olyan körülményeket teremtsen az emberek számára, amelyek között nem kell
meghalniuk, újra megszületniük, megöregedniük vagy betegségektõl szenvedniük. Amikor
egy intelligens ember ezekrõl a nyomorúságos dolgokról kérdez egy úgynevezett „tudóst”, a
rendkívül okos válasz minden esetben az, hogy az anyagi tudomány szédítõ ütemben fejlõdik,
s egy szép napon képes lesz arra, hogy halhatatlanná, örökifjúvá és egészségessé tegye az
embert. Az efféle válaszok bizonyítják, hogy a tudósok semmit nem tudnak az anyagi
természetrõl. Az anyagi világban minden az anyag szigorú törvényeinek engedelmeskedik, s
így mindennek keresztül kell mennie a létezés hat fázisán: a születésen, a növekedésen, a
stagnáláson, az utódok létrehozásán, a hanyatláson és végül a halálon. Ha valaki kapcsolatban
áll az anyagi természettel, nem emelkedhet felül az átalakulás e hat törvényén, ezért senki —
legyen bár félisten, ember, állat vagy növény — nem élhet örökké ebben a világban.
Az élet hossza fajonként eltérõ. Az Úr Brahm§, anyagi univerzumunk legfõbb élõlénye
évmilliókig él, míg a parányi baktérium életének hossza pár óra csupán. De az anyagi
világban senki nem élhet örökké. Minden megszületik vagy létrejön bizonyos körülmények
között, egy ideig stagnál, aztán ha életben marad, növekedni kezd, aztán szaporodni, majd
fokozatosan elsorvad, s végül megsemmisül. E törvények értelmében még a Brahm§knak
is — akikbõl millió és millió van a különbözõ univerzumokban — meg kell halniuk egyszer.
Emiatt hívják ezt az egész anyagi univerzumot Martyalokának, a halál birodalmának.
A világi tudósok és politikusok azon igyekeznek, hogy megszüntessék a halált a Földön,
mert sohasem hallottak még a lelki világról, ahol nem létezik halál. Ennek az az oka, hogy
nem ismerik a védikus írásokat, melyek érett transzcendentális tapasztalattal alátámasztott
teljes tudással szolgálnak. Sajnos azonban a modern ember vonakodik attól, hogy a Védákból,
a Pur§£ákból vagy más szentírásokból merítsen tudást.
A Vi¢£u Pur§£ából (6.7.61) a következõt tudhatjuk meg:
vi¢£u-ªakti¤ par§ prokt§
k¢etrajñ§khy§ tath§ par§
avidy§-karma-sa°jñ§ny§
t¥t¦y§ ªaktir i¢yate
Az Úr Vi¢£u, az Istenség Személyisége par§nak (magasabb rendûnek) és apar§nak
(alacsonyabb rendûnek) nevezett különféle energiákkal rendelkezik. Az élõlények a
felsõbbrendû energiához tartoznak, míg az anyagi energia, melynek rabságában jelenleg
sínylõdünk, alacsonyabb rendû energia. Az anyagi teremtést ez az energia teszi lehetõvé, ami
tudatlansággal (avidy§) fedi be az élõlényt, és arra ösztönzi, hogy gyümölcsözõ tetteket
végezzen. Van azonban az Úr magasabb rendû energiájának egy másik része is, ami ettõl az
anyagi, alacsony rendû energiától és az élõlényektõl egyaránt különbözik. Ez a felsõbbrendû
energia képezi az Úr örök birodalmát, ahol nincs halál. A Bhagavad-g¦t§ (8.20) megerõsíti:
paras tasm§t tu bh§vo 'nyo
'vyakto 'vyakt§t san§tana¤
ya¤ sa sarve¢u bh¡te¢u
naªyatsu na vinaªyati
Az anyagi bolygók — a felsõbb, az alsóbb és a középsõ bolygók, beleértve a Napot, a Holdat
és a Vénuszt is — szét vannak szórva az univerzumban, és csupán addig élnek, amíg Brahm§.
Vannak azonban olyan alsó bolygók is, melyek Brahm§ napjának végén megsemmisülnek, s
aztán Brahm§ napjának hajnalán újrateremtõdnek. A felsõ bolygókon más idõszámítás
uralkodik. Ami a mi bolygónkon egy év, az sok felsõ bolygón csupán huszonnégy óra, azaz
egy nappal és egy éjszaka. A Föld négy korszaka (Satya, Tret§, Dv§para és Kali) a felsõ
bolygók idõszámítása szerint mindössze tizenkétezer év. Ha ezt az idõtartamot ezerrel
beszorozzuk, az Brahm§ egy napjának hossza, s éjszakája is ugyanennyi ideig tart. Ezek a
nappalok és éjszakák aztán hónapokat és éveket alkotnak, s Brahm§ száz ilyen esztendeig él.
Brahm§ életének végén az egész megnyilvánult univerzum megsemmisül.
 Azok az élõlények, akik a felsõ bolygókon, például a Napon vagy a Holdon élnek,
valamint Martyalokán, a Földön, azokkal együtt, akik az alsó bolygók lakói, mind a pusztulás
vizébe merülnek Brahm§ éjszakáján. Ez idõ alatt egyetlen élõlény sem marad megnyilvánult
állapotban, noha lelki létük folytatódik. Ezt a megnyilvánulatlan állapotot avyaktának
nevezik. Amikor Brahm§ életének végén az egész univerzum elpusztul, egy újabb avyakta
állapot közvetkezik be. E két megnyilvánulatlan állapoton túl van egy harmadik is, a lelki
világ vagy lelki természet. Ezt a világot számtalan bolygó népesíti be, melyek örökké
léteznek, még akkor is, amikor az anyagi univerzum bolygói már mind megsemmisültek
Brahm§ életének végén. Számtalan anyagi univerzum van, valamennyi egy Brahm§
fennhatósága alatt, s ez a kozmikus megnyilvánulás a sok-sok Brahm§ irányítása alatt csupán
az Úr energiája egynegyedének a megnyilvánulása (ekap§d-vibh¡ti). Ez az alacsonyabb rendû
energia. Brahm§ fennhatóságán túl van a lelki világ, amit trip§d-vibh¡tinak, az Úr energiája
háromnegyedének neveznek. Ez a felsõbbrendû energia vagy par§-prak¥ti.
A Legfelsõbb Személy, aki a lelki világ Ura és a lelki világban lakozik, az Úr ¼r¦ K¥¢£a.
Ahogyan a Bhagavad-g¦t§ (8.22) megerõsíti, Õt egyedül vegyítetlen odaadó szolgálattal lehet
megközelíteni, nem pedig a jñ§na (filozófia), a yoga (miszticizmus) vagy a karma
(gyümölcsözõ tettek) útján. A karm¦k, a munkájuk gyümölcséért cselekvõk felemelkedhetnek
a Svargaloka bolygókra, melyek között a Napot és a Holdat is találjuk. A jñ§n¦k és a yog¦k
még ennél is magasabb rendû bolygókra juthatnak, például Maharlokára, Tapolokára és
Brahmalokára. Amikor azonban az odaadó szolgálat hatására még kiválóbbá válnak,
beléphetnek a lelki világba — akár a lelki ég (a Brahman) kozmikus atmoszférájába, akár a
Vaiku£±ha bolygókra —, aszerint, hogy milyen képességekre tettek szert. Az azonban
bizonyos, hogy senki sem léphet a lelki Vaiku£±ha bolygókra, ha nem jártas az odaadó
szolgálatban.
Az anyagi bolygókon Brahm§tól a legapróbb hangyáig mindenki arra törekszik, hogy az
anyagi természet ura lehessen. Ez az anyagi világ betegsége. Amíg az élõlény ebben szenved,
nem kerülheti el a testcsere folyamatát. Akár emberi testet ölt, akár félistenit vagy állatit,
végül keresztül kell mennie a két pusztuláskor — Brahm§ éjszakáján és életének végén —
bekövetkezõ megnyilvánulatlan állapoton. Ha véget akarunk vetni a születés és a halál
folytonos ismétlõdésének, valamint az ezzel együtt járó tényezõknek: az öregségnek és a
betegségeknek, meg kell próbálnunk eljutni a lelki bolygókra, ahol örökké élhetünk az Úr
K¥¢£a vagy teljes kiterjedései, a N§r§ya£a-formák társaságában. E számtalan bolygó
mindegyikén az Úr K¥¢£a vagy valamelyik teljes kiterjedése az Úr. Ezt a tényt a ªruti-
mantrák is megerõsítik: eko vaª¦ sarva-ga¤ k¥¢£a i¨ya¤/ eko 'pi san bahudh§ yo 'vabh§ti.
(Gop§la-t§pan¦ Upani¢ad 1.3.21)
K¥¢£a fölött senkinek sem lehet hatalma. A feltételekhez kötött lélek megpróbál uralkodni
az anyagi természet fölött, ehelyett azonban õ kényszerül engedelmeskedni az anyagi
természet törvényeinek s az ismétlõdõ születésnek és halálnak. Az Úr azért jön el, hogy újra
megszilárdítsa a vallás elveit, s a legfontosabb elv az, hogy kifejlesszük magunkban a Neki
való meghódolás attitûdjét. Ez az Úr utolsó utasítása a Bhagavad-g¦t§ban (18.66): sarva-
dharm§n parityajya m§m eka° ªara£a° vraja. „Add fel a vallás összes változatát, s hódolj
meg egyedül Énelõttem.” Sajnálatos módon vannak ostoba emberek, akik félremagyarázzák
ezt a legfontosabb tanítást, és számtalan módon félrevezetik az embereket. Arra biztatják õket,
hogy nyissanak kórházakat, arra azonban nem, hogy tanulják meg, miként juthatnak el a lelki
világba az odaadó szolgálat révén. Azt tanítják nekik, hogy csak átmeneti karitatív
tevékenységekkel foglalkozzanak, melyek sohasem tehetik igazán boldoggá az élõlényt.
Közintézményeket, félkormányzati szervezeteket hoznak létre, hogy megküzdjenek a
természet pusztító erejével, azonban fogalmuk sincs, hogyan csöndesítsék le a legyõzhetetlen
természetet. Nagyon sok ember hirdeti magáról, hogy a Bhagavad-g¦t§ kiváló szakértõje, de
ügyet sem vet a G¦t§ üzenetére, melynek segítségével féken lehetne tartani az anyagi
természetet. Ahogyan a Bhagavad-g¦t§ (7.14) világosan rámutat, a hatalmas természetet
csakis úgy tarthatjuk kordában, ha felébresztjük Isten-tudatunkat.
 Ebben a mantrában a ¼r¦ ¾ªopani¢ad arra tanít, hogy az embernek tökéletesen kell
ismernie mind a sambh¡tit (az Istenség Személyiségét), mind a vin§ªát (az átmeneti anyagi
megnyilvánulást). Ha valaki csupán az anyagi természetet ismeri, attól még nem fog
megmenekülni, mert a természet mûködését minden pillanatban pusztulás kíséri (ahany ahani
bh¡t§ni gacchant¦ha yam§layam). Az sem ment meg senkit a pusztulástól, ha kórházakat nyit.
Egyedül az jelent menedéket, ha valaki teljes tudásra tesz szert a boldogsággal és tudással teli
örök életrõl. A Védák egész rendszere arra szolgál, hogy megtanítsa az embert az örök élet
elérésének mûvészetére. Az embereket gyakran félrevezetik azok a csábító dolgok, melyek az
érzékkielégítésen alapulnak, ám az érzékek tárgyainak végzett szolgálat tévútra visz és
lealacsonyít.
A helyes módszert kell tehát választanunk ahhoz, hogy megmeneküljünk és
embertársainkat is megmentsük. Nem számít, hogy az igazság tetszik-e vagy sem. Az igazság
az igazság. Ha meg akarunk menekülni az ismétlõdõ születéstõl és haláltól, el kell kezdenünk
az Úr odaadó szolgálatát. E tekintetben nincs helye megalkuvásnak, mert ez az, amire
szükségünk van.
TIZENÖTÖDIK MANTRA
hira£mayena p§tre£a
satyasy§pihita° mukham
tat tva° p¡¢ann ap§v¥£u
satya-dharm§ya d¥¢±aye
hira£mayena—aranyló ragyogással; p§tre£a—kápráztató burok; satyasya—a Legfelsõ
Igazságé; apihitam—elfedve; mukham—az arca; tat—azt a burkot; tvam—Téged; p¡¢an—ó,
fenntartó; ap§v¥£u—kérlek, távolítsd el; satya—tiszta; dharm§ya—a bhaktának; d¥¢±aye—
hogy megmutasd.
Ó, Uram, minden élõ fenntartója! Valódi arcod kápráztató sugárzás fedi. Kérlek, távolítsd el e fénylõ
burkot, s tárd fel Magad tiszta híved elõtt!
MAGYARÁZAT: A Bhagavad-g¦t§ban (14.27) az Úr a következõképpen szól sugárzásáról (a
brahmajyotiról), testének kápráztató ragyogásáról:
brahma£o hi prati¢±h§ham
am¥tasy§vyayasya ca
ª§ªvatasya ca dharmasya
sukhasyaik§ntikasya ca
„Én vagyok az alapja a személytelen Brahmannak, amely halhatatlan, elpusztíthatatlan és
örök, s a végsõ boldogság eredeti helyzete.” Brahman, Param§tm§ és Bhagav§n ugyanannak
az Abszolút Igazságnak a három aspektusa. Brahman az az aspektus, amit a kezdõ a
legkönnyebben képes érzékelni; Param§tm§t, a Felsõlelket azok valósítják meg, akik
magasabb szintre jutottak el; Bhagav§n megvalósítása pedig az Abszolút Igazság végsõ
megvalósítása. Ezt a Bhagavad-g¦t§ (7.7) is megerõsíti, amikor az Úr K¥¢£a kijelenti, hogy Õ
az Abszolút Igazság végsõ aspektusa: matta¤ paratara° n§nyat. Így tehát K¥¢£a a forrása
mind a brahmajyotinak, mind pedig a mindent átható Param§tm§nak. A Bhagavad-g¦t§ egyik
késõbbi fejezetében (10.42) K¥¢£a további magyarázattal szolgál:
atha v§ bahunaitena
ki° jñ§tena tav§rjuna
vi¢±abhy§ham ida° k¥tsnam
ek§°ªena sthito jagat
„De mire való ez a részletes tudomány, Arjuna? Énem parányi töredékével áthatom és
fenntartom ezt az egész univerzumot.” Az Úr tehát egyetlen teljes kiterjedése, a mindent
átható Param§tm§ révén fenntartja a teljes anyagi kozmikus teremtést, és Õ tartja fenn a lelki
világ valamennyi megnyilvánulását is. A ¼r¦ ¾ªopani¢adnak ez a ªruti-mantrája ezért az Urat
p¡¢annak, a legfelsõbb fenntartónak nevezi.
Az Istenség Személyisége, ¼r¦ K¥¢£a örökké transzcendentális boldogságot élvez (§nanda-
mayo 'bhy§s§t). Amikor ötezer évvel ezelõtt jelen volt Indiában, V¥nd§vanában, szünet nélkül
transzcendentális boldogságba merült, gyermekkori kedvteléseinek elsõ pillanatától kezdve. A
sok-sok démon — Agha, Baka, P¡tan§, Pralamba és mások — elpusztítása csupán élvezetes
kaland volt számára. Falujában, V¥nd§vanában, édesanyja, bátyja és barátai között élte boldog
életét, s amikor egy csintalan vajtolvaj szerepét játszotta, s vajat csent, minden társa mennyei
boldogságban úszott. Az Urat nem szabad elítélni, amiért vajtolvajként vált híressé, hiszen
azzal, hogy lopott, tiszta bhaktáinak szerzett végtelen örömet. Minden, amit V¥nd§vanában
tett, ott élõ társai örömét szolgálta. Az Úr azért mutatta be ezeket a kedvteléseket, hogy
Magára vonja azoknak a száraz elmélkedésbe merülõ yog¦knak és a ha±ha-yogát ûzõ
akrobatáknak a figyelmét, akik az Abszolút Igazságot keresik.
¼ukadeva Gosv§m¦ így ír azokról a játékokról, melyeket az Úr játszótársaival, a
tehénpásztorfiúkkal játszott gyermekkorában:
ittha° sat§° brahma-sukh§nubh¡ty§
d§sya° gat§n§° para-daivatena
m§y§ªrit§n§° nara-d§rake£a
s§ka° vijahru¤ k¥ta-pu£ya-puñj§¤
„A Legfelsõbb Személy, akit a jñ§n¦k a személytelen, boldogsággal teli Brahmannak tartanak,
a bhakták az Istenség Legfelsõbb Személyiségeként szolgai hangulatban imádnak, a
közönséges emberek pedig az anyagi természet szülöttének tekintenek, ezekkel a
tehénpásztorfiúkkal játszott, akik sok-sok élet jámbor tetteinek köszönhetõen kerültek ebbe a
helyzetbe.” (Bh§g. 10.12.11)
Az Úr tehát mindig transzcendentális, szeretetteljes kedvteléseit élvezi lelki társai
körében, akik ª§nta (semleges), d§sya (szolgai), sakhya (baráti), v§tsalya (szülõi) vagy
m§dhurya (szerelmi) kapcsolatban állnak Vele.
Mivel azt mondják, az Úr K¥¢£a sohasem hagyja el V¥nd§vanát, felmerülhet a kérdés,
hogyan irányítja akkor a teremtés ügyeit. Erre a Bhagavad-g¦t§ (13.14—18) adja meg a
választ: az Úr teljes része, a Param§tm§, azaz a Felsõlélek révén az egész anyagi teremtést
áthatja. Személy szerint Õ nem vesz részt az anyagi teremtésben, annak fenntartásában és
elpusztításában, hanem mindezt teljes kiterjedésével, Param§tm§val végezteti el. Minden
élõlényt §tm§nak, léleknek nevezünk, a legfõbb §tm§ pedig, aki mindegyiküket irányítja,
Param§tm§, a Felsõlélek.
Isten megvalósításának folyamata nagy tudomány. A materialista s§¯khya-yog¦k ebben
csupán odáig jutnak el, hogy az anyagi teremtés huszonnégy elemét boncolgassák és ezeken
meditáljanak, hiszen rendkívül kevés ismerettel rendelkeznek a puru¢áról, az Úrról, az
imperszonalista transzcendentalistákat pedig egyszerûen megtéveszti a brahmajyoti
kápráztató ragyogása. Ha valaki teljes valójában szeretné látni az Abszolút Igazságot, át kell
hatolnia a huszonnégy anyagi elemen s az Urat eltakaró kápráztató ragyogáson is. A ¼r¦
¾ªopani¢ad szintén erre hívja fel a figyelmet, amikor azért imádkozik, hogy az Úr távolítsa el
a hira£maya-p§trát, az Õt körbevevõ vakító fényburkot. Mindaddig, amíg ez a burok ott van,
és eltakarja az Istenség Személyiségének valódi arcát, nem lehet valódi megvalósításra szert
tenni az Abszolút Igazságról.
Az Istenség Személyiségének Param§tm§ aspektusa egyike a puru¢a-avat§ráknak
nevezett három teljes kiterjedésnek, vi¢£u-tattvának. E vi¢£u-tattvák egyikét, aki az
univerzumon belül található, K¢¦rodakaª§y¦ Vi¢£unak nevezik. Õ a három fõ istenség —
Brahm§, Vi¢£u és ¼iva — közül Vi¢£u, s Õ a mindent átható Param§tm§, aki minden egyes
élõlény szívében ott lakozik. A második vi¢£u-tattva az univerzumban Garbhodakaª§y¦ Vi¢£u,
az élõlények közös Felsõlelke. Kettõjük fölött áll K§ra£odakaª§y¦ Vi¢£u, aki az Okozati-
óceánon fekszik. Õ minden univerzum teremtõje. A yoga rendszere arra készíti fel a komoly
tanítványt, hogyan találkozzon a vi¢£u-tattvákkal, miután túljutott a kozmosz huszonnégy
anyagi elemén. Az empirikus filozófia a személytelen brahma-jyot¦, az Úr ¼r¦ K¥¢£a
transzcendentális testébõl áradó vakító ragyogás megvalósításában segít. Azt, hogy ez a
brahma-jyot¦ nem más, mint K¥¢£a testének ragyogása, a Bhagavad-g¦t§ (14.27) és a
Brahma-sa°hit§ (5.40) egyaránt megerõsíti:
yasya prabh§ prabhavato jagad-a£¨a-ko±i-
ko±i¢v aªe¢a-vasudh§di vibh¡ti-bhinnam
tad brahma ni¢kalam anantam aªe¢a-bh¡ta°
govindam §di-puru¢a° tam aha° bhaj§mi
„A millió és millió univerzumban megszámlálhatatlanul sok bolygó kering, s mindegyik a
többitõl eltérõ kozmikus szerkezettel rendelkezik. Valamennyi a brahmajyoti egyik
csücskében található. Ezt a brahmajyotit az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, imádott
Uramnak, Govindának a személyes sugarai alkotják.” Ez a mantra a Brahma-sa°hit§ból az
Abszolút Igazság tényleges megvalósításának szintjén hangzik el, a ¼r¦ ¾ªopani¢ad szóban
forgó ªruti-mantrája pedig megerõsíti, hogy ez a vers a megvalósítás egyik folyamatát írja le.
Az ¾ªopani¢ad mantrája egy egyszerû ima, melyben a bhakta arra kéri az Urat, távolítsa el a
brahmajyotit, s mutassa meg valódi arcát. Errõl a brahmajyoti sugárzásról több vers is
részletes leírást közöl a Mu£¨aka Upani¢adban (2.2.10—12):
hira£maye pare koªe
viraja° brahma ni¢kalam
tac chubhra° jyoti¢§° jyotis
tad yad §tma-vido vidu¤
na tatra s¡ryo bh§ti na candra-t§raka°
nem§ vidyuto bh§nti kuto 'yam agni¤
tam eva bh§ntam anu bh§ti sarva°
tasya bh§s§ sarvam ida° vibh§ti
brahmaivedam am¥ta° purast§d brahma
paªc§d brahma dak¢inataª cottare£a
adhaª cordhva° ca pras¥ta° brahmai-
veda° viªvam ida° vari¢±ham
„A lelki világban, túl az anyagi burkokon, a határtalan Brahman-sugárzás ragyog, mely
mentes minden anyagi szennyezõdéstõl. A transzcendentalisták tudják, hogy e sugárzó fehér
fény minden fények fénye. Abban a világban nincs szükség nap- vagy holdvilágra, tûzre vagy
elektromosságra ahhoz, hogy világosság legyen. Sõt, az anyagi világban létezõ összes fény is
csupán e legfelsõbb fényesség visszatükrözõdése. Ez a Brahman van elöl és hátul, északon és
délen, keleten és nyugaton, fent és lent. E legfelsõbb Brahman-ragyogás tehát mindent
beragyog, a lelki és az anyagi égen egyaránt.”
A tökéletes tudás az, ha tudjuk, hogy K¥¢£a e Brahman-sugárzás eredete. E tudásra olyan
szentírásokból tehetünk szert, mint amilyen a ¼r¦mad-Bh§gavatam is, mely tökéletes leírást
közöl a K¥¢£áról szóló tudományról. A ¼r¦mad-Bh§gavatamban a szerzõ, ¼r¦la Vy§sadeva
kijelenti, hogy az ember attól függõen fogja a Legfelsõbb Igazságot Brahmannak,
Param§tm§nak vagy Bhagav§nnak látni, hogy milyen megvalósításra tett szert Róla. ¼r¦la
Vy§sadeva sohasem mondja, hogy a Legfelsõbb Igazság j¦va, azaz közönséges élõlény lenne.
Egy élõlényt sohasem szabad a mindenható Legfelsõbb Igazságnak tekinteni. Ha az lenne,
nem kellene azért imádkoznia az Úrhoz, hogy távolítsa el a fényburkot, ami körülveszi, és
mutassa meg az igazi arcát.
Megállapíthatjuk tehát, hogy aki semmit nem tud a Legfelsõbb Igazság energiáiról, az a
személytelen Brahman felismeréséhez fog eljutni, aki pedig megismeri az Úr anyagi energiáit,
de nagyon keveset vagy semmit nem tud lelki energiáiról, az a Param§tm§-megvalósítást éri
el. Az Abszolút Igazság Brahman- illetve Param§tm§-arculatának felismerése tehát részleges
megvalósítás. Amikor azonban valaki a hira£maya-p§tra eltávolítása után megismeri az
Istenség Legfelsõbb Személyiségét, ¼r¦ K¥¢£át, minden energiájával együtt, akkor
megvalósítja, hogy v§sudeva¤ sarvam iti: az Úr ¼r¦ K¥¢£a, akit V§sudevának is neveznek,
minden: egyszerre Brahman, Param§tm§ és Bhagav§n. Õ Bhagav§n, mindennek a gyökere,
Brahman és Param§tm§ pedig az ágai.
A Bhagavad-g¦t§ (6.46—47) a transzcendentalisták három csoportját hasonlítja össze: a
személytelen Brahman imádóit (a jñ§n¦kat), a Param§tm§-aspektus imádóit (a yog¦kat) és az
Úr ¼r¦ K¥¢£a híveit (a bhaktákat). Kijelenti, hogy a jñ§n¦k, a Védák tudományának
tanulmányozói jobbak, mint azok, akik csak a munkájuk gyümölcséért cselekszenek, a
jñ§n¦knál jobbak a yog¦k, a yog¦k között pedig azok a legkiválóbbak, akik minden erejükkel,
szünet nélkül imádják az Urat. A filozófus tehát jobb a munkásnál, a misztikus jobb a
filozófusnál, a misztikus yog¦k közül pedig azok a legkiválóbbak, akik a bhakti-yoga útját
követik, és mindig az Úr szolgálatába merülnek. A ¼r¦ ¾ªopani¢ad e tökéletes helyzet
elérésére tanít bennünket.
TIZENHATODIK MANTRA
p¡¢ann ekar¢e yama s¡rya pr§j§patya
vy¡ha raªm¦n sam¡ha tejo
yat te r¡pa° kaly§£a-tama° tat te paªy§mi
yo 's§v asau puru¢a¤ so 'ham asmi
p¡¢an—ó, fenntartó; eka-¥¢e—a legõsibb filozófus; yama—a szabályozó elv; s¡rya—a s¡rik
(a nagy bhakták) célja; pr§j§patya—a praj§patik (az emberiség õsnemzõi) jóakarója; vy¡ha—
kérlek, távolítsd el; raªm¦n—a sugarakat; sam¡ha—kérlek, vond vissza; teja¤—ragyogást;
yat—azért, hogy; te—a Te; r¡pam—formádat; kaly§£a-tamam—a legáldásosabbat; tat—azt;
te—a Tiédet; paªy§mi—láthassam; ya¤—az, aki; asau—olyan, mint a nap; asau—az;
puru¢a¤—az Istenség Személyisége; sa¤—magam; aham—én; asmi—vagyok.
Ó, Uram! Ó, eredeti filozófus, világmindenség fenntartója! Ó, szabályozó elv, tiszta bhakták végsõ célja,
az emberiség õsatyáinak jóakarója! Kérlek, távolítsd el ragyogó transzcendentális sugaraidat, hogy
megpillanthassam gyönyörteli alakodat! Te vagy az örökkévaló Istenség Legfelsõbb Személyisége, a
naphoz hasonló, mint én magam.
MAGYARÁZAT: A nap és a napsugarak minõségileg azonosak, ahogyan az Úr és az
élõlények is azok. Egyetlen nap van, a napsugarak azonban megszámlálhatatlanul sok
molekulából állnak. A napsugarak a nap egy részét teszik ki, s a nap és a napsugarak együtt
alkotják a teljes napot. A nap bolygón lakik a Napisten, ahogyan a legfelsõbb lelki bolygón, a
brahmajyoti-ragyogás forrásán, Goloka V¥nd§vanában az Úr élvezi örök kedvteléseit, amint
azt a Brahma-sa°hit§ (5.29) is megerõsíti:
cint§ma£i-prakara-sadmasu kalpa-v¥k¢a-
lak¢§v¥te¢u surabh¦r abhip§layantam
lak¢m¦-sahasra-ªata-sambhrama-sevyam§na°
govindam §di-puru¢a° tam aha° bhaj§mi
„Govindát imádom, az eredeti Urat, az elsõ õsnemzõt, aki lelki drágakövekbõl épült,
kívánságteljesítõ fák millióival körülvett hajlékain teheneit õrzi, melyek minden vágyat valóra
váltanak. Lak¢m¦k — szerencseistennõk — százezrei szolgálják Õt szüntelenül nagy áhítattal
és szeretettel.”
A Brahma-sa°hit§ kijelenti, hogy a brahmajyoti nem más, mint e legfelsõbb lelki
bolygóból, Goloka V¥nd§vanából áradó ragyogás, mely épp olyan, mint a napból kiáradó
napsugarak. Amíg valaki túl nem lép a brahmajyoti ragyogásán, semmit nem tudhat meg az
Úr birodalmáról. A személytelen nézeteket valló filozófusok, akiket elvakít a brahmajyoti
ragyogása, sem az Úr igazi hajlékát, sem transzcendentális formáját nem ismerhetik meg.
Ezeket az imperszonalista gondolkodókat csekély tudásuk korlátokhoz köti, s így képtelenek
megérteni, hogy az Úr K¥¢£a gyönyörteli és transzcendentális. Éppen ezért ebben az imában a
¼r¦ ¾ªopani¢ad arra kéri az Urat, hogy távolítsa el a brahmajyoti sugarait, hogy a tiszta bhakta
megláthassa gyönyörbõl álló lelki testét.
A személytelen brahmajyoti megvalósítása révén az ember megtapasztalja a Legfelsõbb
kedvezõ aspektusát, a Param§tm§t megvalósítva pedig még ennél is kedvezõbb
megvilágosodást tapasztal. Amikor azonban Magával az Istenség Személyiségével találkozik,
és szemtõl szemben láthatja Õt, a Legfelsõbb legkedvezõbb arculatát ismerheti meg. A vers az
Urat eredeti filozófusnak, a világmindenség fenntartójának és jóakarójának nevezi. Ebbõl
következik, hogy az Úr nem lehet személytelen. Ez a ¼r¦ ¾ªopani¢ad véleménye. A p¡¢an
(„fenntartó”) szó különösen is fontos, mert noha az Úr minden élõlényt eltart, legfõképpen
bhaktáiról gondoskodik. Ha a bhakta túljut a személytelen brahmajyotin, s megpillantja az Úr
személyes megnyilvánulását és áldásos, örökkévaló alakját, teljes egészében megvalósítja az
Abszolút Igazságot.
Bhagavat-sandarbha címû mûvében ¼r¦la J¦va Gosv§m¦ kijelenti: „Az Abszolút Igazság
teljes eszméje az Istenség Személyiségében valósítható meg maradéktalanul, mert Õ
mindenható, és teljes transzcendentális energiákkal rendelkezik. Az Abszolút Igazság teljes
energiáját a brahmajyotiban nem lehet felismerni, ezért a Brahman-megvalósítás az Istenség
Személyiségének részleges megvalósítása csupán. Ó, mûvelt bölcsek! A bhagav§n szó elsõ
szótagjának (bha) két jelentése van: az, aki tökéletesen fenntart, és védelmezõ. A második
szótag (ga) irányítót, vezetõt, teremtõt jelent. A v§n szótag arra utal, hogy minden lény
Õbenne él, és Õ is ott van minden élõlényben. Más szóval a transzcendentális bhagav§n
hangsor végtelen tudást, képességet, energiát, gazdagságot, erõt és befolyást képvisel, melyre
az anyagi illúzió a legcsekélyebb mértékben sem vet árnyékot.”
Az Úr maradéktalanul gondoskodik tiszta bhaktáiról, s vezeti õket az odaadás
tökéletessége felé. Hívei vezetõjeként végül megjutalmazza õket az odaadó szolgálat áhított
eredményével: saját Magát adja nekik, s indokolatlan kegyébõl a bhakták szemtõl szemben
láthatják Õt. Így segíti az Úr a híveit, hogy eljuthassanak a legfelsõbb lelki bolygóra, Goloka
V¥nd§vanába. Mivel Õ a Teremtõ, minden szükséges tulajdonsággal képes felruházni
bhaktáit, hogy azok végül elérjék Õt. Az Úr minden ok oka, más szóval, mivel nincs semmi,
ami az Õ létét elõidézte volna, Õ az eredeti ok. Következésképp, amikor kiterjeszti saját belsõ
energiáját, akkor saját Magát élvezi. A külsõ energiát nem közvetlenül Õ nyilvánítja meg:
kiterjeszti Magát a puru¢a-formákba, s rajtuk kersztül tartja fenn az anyagi megnyilvánulás
különféle aspektusait. Ezek azok a kiterjedések, akiken keresztül a megnyilvánult kozmoszt
megteremti, fenntartja és elpusztítja.
Az élõlények szintén az Úr Önvalójának különálló kiterjedései. Mivel azonban néhányan
közülük urak szeretnének lenni, és utánozni akarják a Legfelsõbb Urat, az Úr megengedi
nekik, hogy az anyagi világba jöjjenek, ahol lehetõséget kapnak arra, hogy teljes mértékben
kiélhessék a természet fölötti uralkodásra való hajlamukat. Az Úr szerves részei — az
élõlények — jelenlétének következtében az egész anyagi világ a tettek és visszahatások
szövevénye lesz. Az élõlények így minden lehetõséget megkapnak arra, hogy
uralkodhassanak az anyagi természet fölött, ám a végsõ írányító maga az Úr, teljes értékû
formájában mint Param§tm§, a Felsõlélek, aki a puru¢ák egyike.
Az élõlény (§tm§) és az irányító Úr (Param§tm§) — a lélek és a Felsõlélek — között tehát
nagy különbség van. Param§tm§ az irányító, az §tm§ pedig az irányított, így két külön
kategóriát alkotnak. Mivel a Param§tm§ mindenben segíti az §tm§t, az élõlény örök társának
tekintik.
Az Úr mindent átható aspektusát, amely minden körülmények között — az élõlény éber,
alvó és aktív állapotában egyaránt — jelen van, sõt azon a szinten is, amelybõl a j¦va-ªakti
feltételekhez kötött és felszabadult lelkekként megnyilvánul, Brahmannak nevezik. Mivel a
Param§tm§ és a Brahman is az Úrtól származik, Tõle ered minden élõlény és minden más,
ami csak létezik. Aki tudja ezt, az azonnal az Úr odaadó szolgálatához lát. Az ilyen tiszta és
mindentudó bhakta szívvel-lélekkel ragaszkodik Urához, s amikor hasonló bhaktákkal
találkozik, az Úr transzcendentális tetteit magasztalja. Akik nem olyan tökéletesek, mint a
tiszta bhakták — vagyis azok, akik az Úr Brahman- vagy Param§tm§-aspektusának
megismeréséig jutottak csak el —, nem becsülik sokra a tiszta bhakták cselekedeteit. Az Úr
mindig segíti tiszta bhaktáit: szívükön át megáldja õket azzal a tudással, amire szükségük
van, s így különleges kegyének köszönhetõen a tudatlanság sötétsége teljesen szertefoszlik.
Azok a filozófusok és yog¦k, akik az elméjüket követik, mindezt elképzelni sem tudják, hiszen
õk voltaképpen csak a saját erejükre támaszkodhatnak. A Ka±ha Upani¢ad (1.2.23) kijelenti:
az Urat nem ismerheti meg más, csak az, akit Õ a kegyében részesít. Ilyen rendkívüli kegyben
csak az Úr bhaktáinak van részük. A ¼r¦ ¾ªopani¢ad e verse tehát az Úr kegyére hívja fel a
figyelmünket, amely túlmutat a brahmajyoti határain.
TIZENHETEDIK MANTRA
v§yur anilam am¥tam
atheda° bhasm§nta° ªar¦ram
o° krato smara k¥ta° smara
krato smara k¥ta° smara
v§yu¤—életlevegõ; anilam—a levegõ teljes tárháza; am¥tam—elpusztíthatatlan; atha—most;
idam—ezt; bhasm§ntam—miután porrá égett; ªar¦ram—testet; o°—ó, Uram; krato—ó,
minden áldozat élvezõje; smara—kérlek, emlékezz; k¥tam—mindarra, amit tettem; smara—
kérlek, emlékezz; krato—ó, áldozatok legfelsõbb élvezõje; smara—kérlek, emlékezz;
k¥tam—mindarra, amit Érted tettem; smara—kérlek, emlékezz.
Égjen hát porrá ez a mulandó test, s életlevegõje váljon eggyé a levegõ összességével! Ó, Uram! Kérlek,
emlékezz most minden áldozatomra, és emlékezz mindarra, amit Érted tettem, hiszen mindennek Te vagy
a végsõ élvezõje!
MAGYARÁZAT: A mulandó anyagi test kétségtelenül idegen öltözék a számunkra. A
Bhagavad-g¦t§ (2.20) egyértelmûen kijelenti, hogy az anyagi test halála után az élõlény nem
semmisül meg, és azonosságát sem veszíti el. Azonosságát tekintve az élõlény sohasem egy
személytelen vagy forma nélküli lény. Ellenkezõleg: az anyagi öltözék az, ami nem
rendelkezik formával, és az elpusztíthatatlan élõlény alakjának megfelelõ formát ölt. Nincs
olyan élõlény, amely eredeti állapotában forma nélküli lenne, ahogyan azt a csekély értelmûek
tévesen gondolják. Ez a mantra igazolja a tényt, hogy az élõlény az anyagi test
megsemmisülése után is tovább létezik.
Az anyagi világban az anyagi természet csodálatos mestermûvet alkot, amikor az
élõlények számára az érzékkielégítés utáni vonzalmuknak megfelelõen a testek végtelen
változatosságát teremti meg. Az az élõlény, aki az ürülék ízének élvezetére vágyik, olyan
anyagi testet kap, amely messzemenõen alkalmas arra, hogy ürüléket egyen: disznótestbe
kerül. Aki állatok húsára és vérére áhítozik, tigristestet kap, a megfelelõ fogakkal és
karmokkal. Az emberi lénynek azonban nem az a küldetése, hogy húst egyen, és még a
legprimitívebb bennszülöttek sem vágynak az ürülék ízére. Felépítése alapján az ember
fogazata arra való, hogy gyümölcsöt és zöldséget harapjon és rágjon vele — igaz ugyan, hogy
két metszõfog is található benne, hogy a primitív emberi lények húst ehessenek, ha akarnak.
Bárhogy legyen is, az anyagi test — akár állati, akár emberi — nem tartozik az
élõlényhez, és érzékkielégítés utáni vágyának megfelelõen változik. Az evolúció
körforgásában az élõlény az egyik testet a másik után ölti magára. Amikor a világot víz
borította, az élõlény víziállatok testében volt jelen. Aztán növénytestbe került, majd féregként
élte életét, aztán madár lett belõle, majd emlõs, s végül emberi testre tett szert. A legfejlettebb
test az emberi test, amely tökéletesen képes arra, hogy megértse a lelki tudományt. A lelki
fejlettség legmagasabb szintjét írja le ez a mantra: mondjunk le az anyagi testrõl, ami porrá
lesz, és hagyjuk, hogy az életlevegõ beleolvadjon a levegõ összességébe. Az élõlény az anyagi
testben a különféle — összefoglaló néven pr§£a-v§yunak nevezett — levegõk mozgásának
segítségével végzi tetteit. A yog¦k általában azt tanulmányozzák, hogyan lehet irányítani a
testben lévõ levegõket. A léleknek a levegõ különféle keringési rendszerein keresztül fel kell
emelkednie a brahma-randhráig, ami a legfelsõ e levegõ-rendszerek közül. Innen a tökéletes
yog¦ már tetszése szerint bármelyik bolygóra képes eljutni. Mindez úgy történik, hogy kilép
az egyik anyagi testbõl, és egy újabba kerül. E testcserék közül a legtökéletesebb szintet az
jelenti, amikor az élõlény végérvényesen képes elhagyni anyagi testét — ahogyan ez a mantra
is tanácsolja —, és a lelki világba jut, ahol egy egészen másféle testbe kerül: lelki testbe, mely
nincs kitéve a halálnak, és amelyet nem kell többé elhagynia.
Itt, az anyagi világban az anyagi természet arra kényszeríti az élõlényt, hogy mindig újabb
és újabb testet öltsön magára, az érzékkielégítésre irányuló vágyainak megfelelõen. A
különféle fajok — a baktériumoktól kezdve Brahm§ig és a félistenekig, akik a legtökéletesebb
anyagi testtel rendelkeznek — ezeket a vágyakat jelenítik meg. Ezek az élõlények egytõl
egyig mind anyagi testtel rendelkeznek, mely különbözõ formákban nyilvánul meg. Az okos
ember nem különbözõ testeik, hanem lelki azonosságuk alapján tekint egyenlõnek minden
élõlényt. A lelki szikra, ami a Legfelsõbb Úr szerves része, egy disznó vagy egy félisten
testében is ugyanaz. Az élõlény jámbor vagy bûnös tettei következtében kerül e különféle
testekbe. Az emberi test rendkívül fejlett fokon áll, és teljes tudattal rendelkezik. A
Bhagavad-g¦t§ (7.19) szerint a legtökéletesebb emberi lény az, aki sok-sok életnyi tanulás
után meghódol az Úrnak. A tudásszerzés akkor éri el a tökéletességet, amikor az ember eljut
odáig, hogy átadja magát a Legfelsõbb Úrnak, V§sudevának. Ha valaki megérti, hogy lélek,
ám ennek ellenére sem ismeri fel, hogy az élõlények a teljes egész szerves részei, akik
sohasem válhatnak a teljes egésszé, újra visszazuhan az anyagi létbe. Még akkor is ez a sors
vár rá, ha már a brahmajyotiba merült.
Ahogyan az elõzõ mantrákból megtudhattuk, az Úr transzcendentális testébõl áradó
brahmajyoti lelki szikrákkal van teli: az egyéni lelkekkel, akik teljes mértékben tudatában
vannak létezésüknek. Ezek között az élõlények között akadnak olyanok is, akik érzékeik
élvezetére vágynak, ezért õk az anyagi világba kerülnek, hogy ott érzékeik parancsait követve
„urak” lehessenek. Az uralkodás vágya az élõlény anyagi betegsége, mert az érzéki élvezet
bûvöletében egyik testbõl a másikba kénytelen vándorolni, testekbe, amelyek itt, az anyagi
világban jelennek meg. A brahmajyotival való eggyéválás nem vall érett tudásra. Csakis
akkor juthat el valaki a legtökéletesebb szintre, ha teljesen átadja magát az Úrnak, és felébred
benne a lelki szolgálat vágya.
Ebben a mantrában az élõlény azért imádkozik, hogy miután elhagyta anyagi testét és az
anyagi levegõt, Isten lelki birodalmába kerülhessen. Könyörög az Úrhoz, hogy emlékezzen
minden tettére és áldozatára, amit csak véghezvitt, mielõtt anyagi teste porrá lenne. Halála
pillanatában imádkozik így, zavartalan tudattal emlékezve múltbéli tetteire és a végsõ célra.
Az, akit teljes mértékben az anyagi természet tart hatalmában, azokra a bûnös cselekedetekre
gondol, melyeket anyagi teste létezése alatt elkövetett, s így halála után újabb anyagi testet
kap. Ezt az igazságot a Bhagavad-g¦t§ (8.6) is megerõsíti:
ya° ya° v§pi smaran bh§va°
tyajaty ante kalevaram
ta° tam evaiti kaunteya
sad§ tad-bh§va-bh§vita¤
„Ó, Kunt¦ fia! Amilyen létállapotra emlékezik az ember teste elhagyásakor, azt éri el majd
kétségtelenül.” Az elme tehát továbbviszi az élõlény vágyait következõ életébe.
Az egyszerû állatokkal ellentétben, akik nem rendelkeznek fejlett elmével, a haldokló
ember úgy emlékezik élete tetteire, mintha álmokat látna. Elméjében egymást ûzik az anyagi
vágyak, érthetõ tehát, hogy nem léphet be lelki testben a lelki világba. A bhakták azonban
mások: azzal, hogy az Úr odaadó szolgálatát végezték, felébresztették szeretetüket Iránta, s
így még ha egy bhakta a halála pillanatában nem is tud az Úrnak végzett szolgálatára
gondolni, az Úr nem feledkezik meg róla. Ez az ima az Urat emlékezteti bhaktája áldozatára,
noha az Úr akkor sem felejti el tiszta bhaktája szolgálatát, ha nem emlékeztetik rá.
Az Úr a Bhagavad-g¦t§ban (9.30—34) egyértelmûen leírja, milyen bensõséges kapcsolat
köti Õt össze bhaktáival: „Még ha valaki a legszörnyûbb tettet követi is el, ha odaadó
szolgálatot végez, szentnek kell tekinteni, mert eltökéltsége a helyes irányba vezeti.
Hamarosan tisztességessé válik, és maradandó békét ér el. Ó, Kunt¦ fia, hirdesd bátran: az Én
hívem nem vész el soha! Ó, P¥th§ fia! Aki Nálam keres menedéket, az még ha alacsony
sorban született is — nõ, vaiªya [kereskedõ] vagy ª¡dra [munkás] —, elérheti a legfelsõbb
célt. S mennyivel inkább igaz ez a jámbor br§hma£ák, a bhakták és a szent királyok esetében!
Ezért hát ebbe az ideiglenes és nyomorúságos világba kerülve szolgálj Engem szeretettel!
Gondolj mindig Rám, légy a bhaktám, ajánld a hódolatodat Nekem, és imádj Engem! Ha
teljesen elmerülsz a Rólam szóló gondolatokban, biztosan eljutsz Hozzám.”
¼r¦la Bhaktivinoda çh§kura a következõképpen magyarázza meg ezeket a verseket:
„K¥¢£a bhaktájára úgy kell tekintenünk, mint aki a szentek helyes útját járja, még akkor is, ha
történetesen su-dur§c§rának, jellemtelen embernek látszik. Meg kell értenünk a su-dur§c§ra
igazi jelentését. A feltételekhez kötött lelket tetteiben két cél kell hogy vezérelje: teste
fenntartása és az önmegvalósítás. A társadalmi helyzet, a szellemi fejlõdés, a tisztaság, a
lemondás, a táplálkozás és a létért vívott küzdelem mind a test fenntartását szolgálják.
Tetteinek azt a részét, melyeknek célja az önmegvalósítás, az ember az Úr bhaktájaként
kapott feladatai során hajtja végre, tehát ebben a tekintetben is végez tetteket. E kétféle
cselekvést egymással párhuzamosan kell végezni, hiszen a feltételekhez kötött lélek nem
mondhat le teste fenntartásáról. A test fenntartása érdekében végzett tettek azonban olyan
mértékben csökkennek, amilyen mértékben az odaadó szolgálat növekszik. Amíg az odaadó
szolgálat aránya nem éri el a kellõ fokot, minden esély megvan arra, hogy az élõlényen
alkalmanként világi tulajdonságok mutatkozzanak meg. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy
ez nem tart sokáig: az Úr kegyébõl e rossz tulajdonságok nagyon hamar megszûnnek. Az
odaadó szolgálat tehát az egyetlen helyes út. Ha pedig valaki a jó úton jár, haladását az
önmegvalósítás felé még az sem akadályozza, ha néhanapján evilági tulajdonságok
mutatkoznak meg rajta.”
Az imperszonalisták nem fogadják el az odaadó szolgálat nyújtotta lehetõségeket, mert õk
az Úr brahmajyoti-arculatához vonzódnak. Ahogyan a korábbi mantrákból megtudhattuk,
nem képesek áthatolni a brahmajyotin, mert nem hisznek abban, hogy Isten egy személy.
Leginkább csak a szavakkal bûvészkednek és spekulálnak. Az imperszonalisták tehát
hiábavaló küzdelmet folytatnak. Ezt erõsíti meg a Bhagavad-g¦t§ tizenkettedik fejezete (12.5)
is.
Mindazok a lehetõségek, melyekrõl ez a mantra említést tesz, könnyen elérhetõvé válnak
annak számára, aki az Abszolút Igazság személyes aspektusával kerül kapcsolatba. Az Úrnak
végzett odaadó szolgálat, lényegét tekintve, a következõ kilenc transzcendentális
tevékenységbõl áll: (1) hallani az Úrról; (2) dicsõíteni az Urat; (3) emlékezni az Úrra; (4)
szolgálni az Úr lótuszlábát; (5) imádni az Urat; (6) imádkozni az Úrhoz; (7) szolgálni az Urat;
(8) szeretõ baráti kapcsolatban lenni az Úrral; (9) mindent feláldozni az Úrért. Az odaadó
szolgálatnak ez a kilenc elve — együttesen vagy külön-külön — abban segíti a bhaktát, hogy
mindig kapcsolatban tudjon maradni Istennel. A következõkben felsorolt híres bhakták ezek
közül csupán egy-egy elvet tettek magukévá, mégis elérték a legtökéletesebb szintet: Par¦k¢it
Mah§r§ja, a ¼r¦mad-Bh§gavatam hõse az Úrról szóló történetek hallgatásával érte el azt,
amire vágyott. ¼ukadeva Gosv§m¦, a ¼r¦mad-Bh§gavatam elbeszélõje az Úr dicsõítésével tett
szert tökéletességre; Akr¡ra azzal, hogy imádkozott az Úrhoz; Prahl§da Mah§r§ja azzal, hogy
emlékezett az Úrra; P¥thu Mah§r§ja azzal, hogy imádta az Urat; a szerencse istennõje, Lak¢m¦
azzal, hogy szolgálta az Úr lótuszlábát; Hanum§n azzal, hogy személyes szolgálatot végzett
az Úrnak; Arjuna azzal, hogy az Úr barátja volt; Bali Mah§r§ja pedig azzal, hogy mindent
feláldozott az Úr kedvéért.
Ennek a mantrának a magyarázatát — és szinte minden, a védikus himnuszokban
található mantráét — a Ved§nta-s¡tra foglalja össze, a ¼r¦mad-Bh§gavatam, a védikus
bölcsesség fájának érett gyümölcse pedig valamennyit a megfelelõ módon fejti ki. A ¼r¦mad-
Bh§gavatam ezt a mantrát a Par¦k¢it Mah§r§ja kérdéseibõl és ¼ukadeva Gosv§m¦ válaszaiból
álló párbeszéd kezdetén magyarázza el. Az Isten tudományáról való hallás és beszélgetés az
odaadó élet alapelve. ¼ukadeva Gosv§m¦ elmondta, Par¦k¢it Mahar§ja pedig végighallgatta az
egész Bh§gavatamot, s közben kérdéseket tett fel ¼ukadeva Gosv§m¦nak, hiszen õ volt
korának legkiválóbb lelki tanítómestere, aki felülmúlta az összes nagy yog¦t és
transzcendentalistát.
Par¦k¢it Mah§r§ja legfontosabb kérdése így hangzott: „Mi a kötelessége minden
embernek, különösen a halála pillanatában?” ¼ukadeva Gosv§m¦ így válaszolt:
tasm§d bh§rata sarv§tm§
bhagav§n ¦ªvaro hari¤
ªrotavya¤ k¦rtitavyaª ca
smartavyaª cecchat§bhayam
„Aki arra vágyik, hogy megszabaduljon minden gyötrelemtõl, annak hallania kell az Istenség
Személyiségérõl, dicsõítenie kell Õt, és emlékeznie kell Rá, aki a Felsõlélek, az irányító, s aki
megszabadít minden nyomorúságtól.” (Bh§g. 2.1.5)
 Az „emberi társadalom” általában nem tesz mást, mint éjszaka alszik vagy szexuális életet
él, nappal pedig vagy pénzt próbál keresni, vagy éppen a családjára költi azt. Az embereknek
alig van idejük arra, hogy Istenrõl beszélgessenek vagy Felõle tudakozódjanak. Számtalan
formában elvetették már, hogy Isten létezik, elsõsorban azzal, hogy személytelennek,
érzékszervek nélkülinek kiáltották ki. A védikus irodalom azonban (az Upani¢adok, a
Ved§nta-s¡tra és a ¼r¦mad-Bh§gavatam) kijelenti, hogy az Úr érzõ lélek, aki minden élõlény
fölött áll, és dicsõséges tettei nem különböznek Tõle Magától. Éppen ezért nem szabad
meghallgatni, amit a társadalom világi politikusainak és úgynevezett „kiválóságainak”
semmirekellõ tetteirõl mondanak, és beszélni sem szabad róluk. Mindenkinek úgy kell
alakítania az életét, hogy minden pillanatot kihasználva Istennek végezhessen szolgálatot. A
¼r¦ ¾ªopani¢ad ilyen tettekre biztat bennünket.
Mire fog halála pillanatában, testének elvesztésekor gondolni az az ember, aki nem
végzett rendszeresen odaadó cselekedeteket? Hogyan fog imádkozni a mindenható Úrhoz,
hogy az emlékezzen áldozatára? Az áldozathozatal azt jelenti, hogy lemondunk az érzékek
követeléseirõl. Ennek mûvészetét úgy kell megtanulnunk, hogy érzekszerveinket életünk
során az Úr szolgálatába állítjuk. Halálunk pillanatában nagy hasznát vehetjük majd
mindannak, amit ez a gyakorlás eredményez.
TIZENNYOLCADIK MANTRA
agne naya supath§ r§ye asm§n
viªv§ni deva vayun§ni vidv§n
yuyodhy asmaj juhur§£am eno
bh¡yi¢±h§° te nama-ukti° vidhema
agne—ó, Uram, hatalmas, akár a tûz; naya—kérlek, vezess; supath§ — a helyes úton;
r§ye — hogy elérjelek; asm§n—bennünket; viªv§ni—mindnyájunkat; deva—ó, Uram;
vayun§ni—a tetteket; vidv§n—ismerõ; yuyodhi—kérlek, távolíts el; asmat—tõlünk;
juhur§£am—minden akadályt az úton; ena¤—minden bûnt; bh¡yi¢±h§m—legtöbb; te—
Neked; nama¤-uktim—a hódolat szavait; vidhema—teszem.
Ó, Uram, hatalmas, mint a tûz! Ó, Mindenható, lábadhoz vetem magam, s hódolatomat ajánlom Neked!
Ó, Uram, kérlek, vezess a Hozzád vezetõ úton! Te mindenrõl tudsz, amit valaha is tettem, ezért kérlek,
szabadíts meg múltbéli bûneim visszahatásaitól, hogy semmi se akadályozhasson utam során!
MAGYARÁZAT: Azáltal, hogy a bhakta meghódol az Úr elõtt és ki nem érdemelt kegyéért
imádkozik, egyre tovább juthat a teljes önmegvalósításhoz vezetõ úton. A vers tûznek nevezi
az Urat, mert mindent, így a meghódolt lélek bûneit is képes porrá égetni. Ahogyan az elõzõ
mantrák elmondták, az Abszolút valódi, végsõ arculata az Istenség Személyisége,
személytelen brahmajyotija pedig nem más, mint az arcát eltakaró ragyogás. A gyümölcsözõ
tettek, vagyis az önmegvalósítás karma-k§£¨a útja az önmegvalósításra való törekvés legelsõ
lépcsõfoka. Amint ezek a tettek akár csak egy hajszálnyira is eltérnek a Védák szabályozó
elveitõl, azonnal vikarma lesz belõlük, azaz olyan cselekedet, ami hátrányára válik
elkövetõjének. Az illúzióban lévõ élõlény a puszta érzékkielégítés kedvéért ilyen vikarmákat
hajt végre, s ezek akadályt jelentenek számára az önmegvalósítás útján.
Az önmegvalósítás egyedül az emberi létformában lehetséges, más fajokban nem.
Nyolcmillió-négyszázezer faj, azaz létforma van, s ezek közül a brahminikus kultúra
jellemezte emberi forma adja meg az egyetlen esélyt arra, hogy az élõlény tudásra tehessen
szert a Transzcendensrõl. A brahminikus kultúra magában foglalja az igazmondást, az
érzékek irányítását, a béketûrést, az egyszerûséget, a teljes tudást, valamint az Istenbe vetett
teljes hitet. Nem arról van szó, hogy valaki büszkén az elõkelõ származására hivatkozik.
Ahogyan egy nagy ember fiának megadatik a lehetõség, hogy belõle is nagy ember váljék,
úgy kap egy br§hma£a fia is esélyt arra, hogy br§hma£a legyen. Ám a származás még nem
minden: az illetõnek el kell sajátítania a br§hma£ák tulajdonságait. Amint valaki büszke lesz
arra, hogy br§hma£a apától származik, s nem törekszik arra, hogy szert tegyen az igaz
br§hma£ák jellemzõire, azon nyomban visszaesik. Nem tudja tovább követni az
önmegvalósítás folyamatát, s kudarcot vall küldetésében mint emberi lény.
 A Bhagavad-g¦t§ban (6.41—42) az Úr megnyugtat bennünket, hogy a yoga-bhra¢±ák,
vagyis azok a lelkek, akik letértek az önmegvalósítás útjáról, megkapják a lehetõséget, hogy
jóvátegyék hibájukat: kiváló br§hma£ák vagy gazdag kereskedõk családjában születhetnek
meg. Származásuknál fogva így nagyobb esélyt kapnak az önmegvalósításra. Ha az illúzió
hatására visszaélnek ezzel a lehetõséggel, akkor elvesztegetik azt a nagyszerû alkalmat, amit a
mindenható Úr az emberi életben felkínált nekik.
A szabályozó elvek úgy vannak megalkotva, hogy követésükkel az ember a gyümölcsözõ
tettek szintjérõl a transzcendentális tudás síkjára emelkedhessen. Amikor a transzcendentális
tudás hosszú-hosszú életeken át tartó tanulmányozása után az ember meghódol az Úrnak,
tökéletessé válik. Ez az általános folyamat. Aki azonban már az elején meghódol, ahogyan ez
a mantra is javasolja, az az odaadó mentalitás elsajátítása révén azonnal túllép a kezdeti
szinteken. A Bhagavad-g¦t§ (18.66) kijelenti, hogy az Úr azonnal gondjaiba veszi az ilyen
meghódolt lelket, s megszabadítja bûnei minden visszahatásától. A karma-k§£¨a tettek
nagyon sok bûnös visszahatást vonnak maguk után, míg a jñ§na-k§£¨a, a filozófia útja ennél
kevesebb bûnnel jár. Az Úrnak végzett odaadó szolgálat — a bhakti — útján azonban
gyakorlatilag egyáltalán nincs alkalom arra, hogy bûnt kövessünk el. Az Úr bhaktája szert
tesz minden olyan nemes tulajdonságra, amivel Maga az Úr rendelkezik, azokról a
tulajdonságokról nem is beszélve, melyek a br§hma£ákat jellemzik. Egy bhaktában külön
erõfeszítés nélkül kialakulnak az áldozatok végzésére felhatalmazott, hozzáértõ br§hma£ák
tulajdonságai, még akkor is, ha történetesen nem br§hma£a családban született. Ilyen az Úr
mindenható hatalma. A br§hma£a családban születettet a kutyaevõk alantas életére ítélheti, az
alantas származású kutyaevõt pedig a képzett br§hma£a fölé emelheti, pusztán amiatt, mert
odaadó szolgálatot végez.
A mindenható Úr mindenki szívében jelen van, így aztán olyan útmutatást adhat szívükön
keresztül õszinte bhaktáinak, hogy azok a helyes úton járjanak. Még ha a bhakta valami
másra vágyik is, az Úr akkor is megadja neki ezt az útmutatást. Ami a többieket illeti, az Úr
engedélyt ad tetteikre, ám azok következményeit nekik maguknak kell vállalniuk. A bhakták
esetében ez nem így van: az Úr úgy irányítja õket, hogy sohase cselekedjenek helytelenül. A
¼r¦mad-Bh§gavatam (11.5.42) kijelenti:
sva-p§da-m¡la° bhajata¤ priyasya
tyakt§nya-bh§vasya hari¤ pareªa¤
vikarma yac cotpatita° kathañcid
dhunoti sarva° h¥di sannivi¢±a¤
„Az Úr olyan kedves ahhoz a bhaktájához, aki teljesen átadta magát lótuszlábának, hogy még
ha a bhakta a vikarma — a Védák utasításaival szembenálló tettek — hálójába keveredik is, Õ
azon nyomban jóváteszi bûnét a szívében. Azért cselekszik így, mert nagyon szereti
bhaktáit.”
A ¼r¦ ¾ªopani¢adnak ebben a mantrájában a bhakta azért imádkozik az Úrhoz, hogy a
szívén keresztül tegye jóvá, amit õ elkövetett. Tévedni emberi dolog. A feltételekhez kötött
lélek hajlamos arra, hogy hibát kövessen el. Az egyetlen ellenszer az akaratlanul elkövetett
bûnök ellen az, ha meghódolunk az Úr lótuszlábának, hogy Õ vezessen minket, s így
elkerüljük az efféle buktatókat. Az Úr vigyáz a teljesen meghódolt lelkekre. Minden probléma
megoldódik tehát, ha átadjuk magunkat Neki, és útmutatásai szerint cselekszünk. Az õszinte
bhakta kétféleképpen kap útmutatást: vagy a szentek, a szentírások és a lelki tanítómester
közvetítésével, vagy Magától az Úrtól, aki mindenki szívében ott lakozik. A bhakta, aki
tökéletesen fel van vértezve a védikus tudással, minden tekintetben védelmet élvez.
A Védák ismerete transzcendentális tudás, melyet a világi oktatás keretei között
lehetetlen elsajátítani. A Védák mantráit csakis az Úr és a lelki tanítómester kegyébõl
érthetjük meg (yasya deve par§ bhaktir yath§ deve tath§ gurau). Amikor valaki menedéket
keres egy igaz lelki tanítómesternél, tudhatjuk róla, hogy elnyerte az Úr kegyét. Az Úr a lelki
tanítómester alakjában jelenik meg a bhakta elõtt. A lelki tanítómester, a Védák utasításai és
Maga a szívben lakozó Úr tehát együtt vezetik a bhaktát. Mindent megtesznek érte, s a
bhaktával többé nem fordulhat elõ, hogy újra az anyagi illúzió mocsarába süllyed. Minden
oldalról védve van, s így biztosan eléri a végsõ célt, a tökéletességet. Erre az útra utal ez a
mantra, és ezt magyarázza tovább a ¼r¦mad-Bh§gavatam (1.2.17—20) is:
Az Úr dicsõségérõl hallani és beszélni már önmagában is jámbor tettnek számít. Az Úr azt
akarja, hogy mindenki az Õ dicsõségérõl halljon és Õt magasztalja, hiszen Õ minden élõlény
jóakarója. Ha valaki ezt teszi, minden nemkívánatos dologtól megszabadul, s az Úr iránti
odaadása rendíthetetlenné válik. Ezt a szintet elérve szert tesz a br§hma£ák tulajdonságaira, s
a természet alacsonyabb rendû kötõerõi (a szenvedély és a tudatlanság) többé nem lesznek rá
hatással. Odaadó szolgálatának köszönhetõen a bhakta teljesen megvilágosodik, és megismeri
az Úr útját s azt, hogyan érheti Õt el. Nem lesznek többé kétségei, és tiszta bhaktává válik.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a ¼r¦ ¾ªopani¢adhoz, a tudományhoz, amely
közelebb viszi az embert az Istenség Legfelsõbb Személyiségéhez, K¥¢£ához.
Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok
Elõszó
Isten, lelki élet — ezek számomra meglehetõsen homályos fogalmak voltak azelõtt, hogy
találkoztam volna ¼r¦la Prabhup§dával. Mindig is érdekelt a vallás, de amíg nem találkoztam
a K¥¢£a-tudatú hívõkkel, valahogy hiányzott a megfelelõ rálátásom ahhoz, hogy a lelki élet
iránti érdeklõdésem gyümölcsözõ lehessen. Azt, hogy létezik egy Teremtõ, magától értetõdõ
dolognak tartottam — de kicsoda Isten? Ki vagyok én? Izraelita iskolába jártam, tanultam
keleti filozófiát is, mégsem találtam soha kielégítõ válaszokat a kérdéseimre.
A Hare K¥¢£a mantrát elõször 1968 õszén hallottam Greenwich Village-ben, New
Yorkban.
hare k¥¢£a hare k¥¢£a
k¥¢£a k¥¢£a hare hare
hare r§ma hare r§ma
r§ma r§ma hare hare
Az ének vonzó volt, és nagyon kellemes érzést keltett bennem. A mantra minduntalan ott
csengett a fülemben, és hamar megbántam, hogy nem fogadtam el a magazint, amit a bhakták
kínáltak. Ahogy késõbb megtudtam, ekkor került a szívembe az a transzcendentális
magocska, amely idõvel istenszeretetté sarjadhat.
Néhány hónappal késõbb egy kis kártya került a kezembe, rajta a Hare K¥¢£a mantrával s
a következõ, biztató sorral: „Énekeld Isten e neveit, s az életed nagyszerû lesz!” Idõnként
énekeltem is õket, és azt tapasztaltam, hogy a mantra valóban lelki nyugalommal tölt el.
Miután elvégeztem a kémia szakot a fõiskolán, 1971-ben beléptem a Békehadtestbe, és
Indiába utaztam kémiatanárnak. Megérkezésem után megpróbáltam a Hare K¥¢£a mozgalom
nyomára bukkanni. Vonzott az éneklés, érdekelt a filozófia, és kíváncsi voltam, vajon hiteles-
e a mozgalom. Indiába utazásom elõtt többször is elmentem a New York-i templomba, de úgy
gondoltam, a bhakták látszólag szigorú élete nem nekem való. A K¥¢£a-tudatú hívõkkel
Indiában elõször egy általuk rendezett kalkuttai fesztiválon találkoztam 1971 októberében. A
bhakták elmagyarázták nekem, hogy mi a yoga célja, és miért fontos, hogy tudakozódjunk a
lelki életrõl. Kezdtem megérezni, hogy rítusaik és szertartásaik nem unalmas, szentimentális
kötelességek, hanem egy értelmes, józan életmód természetes velejárói.
Mindazonáltal elõször nagyon bonyolultnak találtam a K¥¢£a-tudat filozófiáját. Nyugati
neveltetésem számtalan szövevényes módon akadályozott abban, hogy megértsek olyan
dolgokat, amelyek pedig világosak voltak, mint a nap. A bhaktáknak szerencsére sikerült
meggyõzniük arról, hogy bizonyos alapvetõ lemondásokra szükség van, s ily módon kezdtem
egy kicsit jobban megérteni a lelki életet. Most már látom, milyen távoliak és homályosak
voltak a lelki dolgokról és a transzcendens létrõl alkotott akkori fogalmaim. Ekkortájt — 1971
novemberében — találkoztam elõször egy rövid beszélgetés erejéig ¼r¦la Prabhup§dával, és
nem sokkal ezután elhatároztam, hogy vegetáriánus leszek. (Vegetáriánus mivoltom nem kis
büszkeséggel töltött el mindaddig, amíg késõbb ¼r¦la Prabhup§da rá nem mutatott, hogy a
galambok is azok...)
 1972 februárjában Kalkuttában találkoztam néhány bhaktával, akik meghívtak egy
fesztiválra M§y§purba (egy Kalkuttától 150 kilométerre északra fekvõ szent szigetre). A
fesztivált az Úr Caitanya Mah§prabhu tiszteletére rendezték, akit K¥¢£a inkarnációjának
tekintenek. Én akkor Nepálba készültem, de a Békehadtest nem engedélyezte, hogy
elhagyjam Indiát, így végül M§y§purba mentem.
Amikor elindultam M§y§purba, azt terveztem, hogy két napnál tovább semmiképp sem
maradok, de végül egy egész hetet töltöttem ott. Én voltam az egyetlen nyugati a szigeten, aki
nem volt bhakta, és mivel együtt laktam a bhaktákkal, egyedülálló alkalmam nyílt arra, hogy
többet is megtudjak a K¥¢£a-tudatról.
A fesztivál harmadik napján meghívtak, hogy menjek el én is ¼r¦la Prabhup§dához. Egy
kis, félig téglából, félig bambuszból épült kunyhóban lakott, melyben mindössze két-három
egyszerû bútordarab állt. ¼r¦la Prabhup§da hellyel kínált, és megkérdezte, hogy vagyok, és
vannak-e kérdéseim. A bhakták elmagyarázták nekem, hogy ¼r¦la Prabhup§da választ tud adni
a kérdéseimre, mert õ egy lelki tanítómesterekbõl álló tanítványi láncolat képviselõje. Úgy
gondoltam, ¼r¦la Prabhup§da valóban tisztában van vele, mi folyik a világban. Végtére is a
tanítványai állították ezt, akiket én csodáltam és tiszteltem. Ez járt a fejemben, miközben szép
sorban feltettem a kérdéseimet. Anélkül, hogy tudatában lettem volna, egy guruhoz, azaz egy
lelki tanítómesterhez fordultam az elõírt módon — úgy, hogy alázatosan kérdéseket tettem fel
neki a lelki élettel kapcsolatban.
Úgy tûnt, ¼r¦la Prabhup§da örül a kérdéseimnek, és az elkövetkezõ néhány napban
mindegyiket meg is válaszolta. Én többnyire általános, tudományos szemszögbõl tettem fel
õket, õ azonban mindig személyes válaszokat adott, hogy ezek segítségével valóban lelkivé
tehessem az életemet. Válaszai logikusak, tudományosak, kielégítõek és lenyûgözõen
világosak voltak. Azelõtt, hogy ¼r¦la Prabhup§dával és tanítványaival találkoztam volna, a
lelki élet mindig valami megfoghatatlan, érthetetlen dolognak tûnt. A ¼r¦la Prabhup§dával
folytatott beszélgetések azonban realisták, érthetõek és izgalmasak voltak! ¼r¦la Prabhup§da
türelmesen segíteni próbált nekem, hogy megértsem: K¥¢£a — Isten — a legfelsõbb élvezõ, a
legjobb barát és a legfõbb tulajdonos. Nagyon sok akadályt gördítettem az elé, hogy
elfogadjam azt, ami nyilvánvaló volt: ahhoz, hogy megérthessem, kicsoda Isten, komolyan
kell vennem az Isten-tudatot. ¼r¦la Prabhup§da azonban rendületlenül, ugyanakkor kedvesen
bátorított. Habár nagyon rosszul fejeztem ki magam, ¼r¦la Prabhup§da minden kérdésemet
megértette és tökéletesen megválaszolta.
Bob Cohen
1974. augusztus 14.
ELSÕ FEJEZET
A tökéletes tudomány 1972. február 27.
Bob: Mit jelent tudósnak lenni?
¼r¦la Prabhup§da: Tudós az, aki a dolgokat igazi valójukban ismeri.
Bob: Aki azt hiszi, hogy ismeri õket.
¼r¦la Prabhup§da: Tessék?
Bob: Bízik benne, hogy olyannak ismeri a dolgokat, amilyenek valójában.
¼r¦la Prabhup§da: Nem, neki tényleg ismernie kell õket. A tudósnak pontos ismeretekkel
kell rendelkeznie, ezért is fordulunk hozzá, ha kíváncsiak vagyunk valamire. Tudós az, aki a
maguk igazi valójában ismeri a dolgokat. A „K¥¢£a” név azt jelenti, hogy „a mindenkit
vonzó”.
Bob: A mindenkit vonzó.
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Ha Isten nem lenne mindenkit vonzó, nem lehetne Isten. Egy
ember is attól lesz jelentõs, hogy vonzó. Nem igaz?
Bob: De.
¼r¦la Prabhup§da: Istennek tehát vonzónak kell lennie, mégpedig mindenkit vonzónak.
Ebbõl következik, hogy ha Istennek van neve, ha valamilyen néven akarjuk Õt szólítani,
akkor az csakis a „K¥¢£a” lehet.
Bob: Miért csak a „K¥¢£a” név?
¼r¦la Prabhup§da: Mert Õ mindenkit vonz. A „K¥¢£a” azt jelenti, hogy „a mindenkit
vonzó”.
Bob: Ó, értem már.
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Istennek nincs neve, de mi a különbözõ tulajdonságai alapján
különbözõ neveket adunk neki. Ha egy ember nagyon szép, akkor „szépnek” hívjuk, ha
nagyon okos, akkor „bölcsnek”. Tehát a nevet a tulajdonság alapján adjuk. Mivel Isten
mindenkit vonz, a K¥¢£a név egyedül Rá illik. Ez a szó azt jelenti, hogy „a mindenkit vonzó”.
Ebben minden benne van.
Bob: És mi a helyzet például azzal a névvel, hogy „mindenható”?
¼r¦la Prabhup§da: Igen Ha valaki nem mindenható, hogy lehetne mindenkit vonzó?
¼y§masundara [egy amerikai bhakta, ¼r¦la Prabhup§da titkára]: Ebben a névben minden
benne van.
¼r¦la Prabhup§da: Minden. Biztos, hogy nagyon szép, nagyon bölcs, nagyon hatalmas,
nagyon híres
Bob: K¥¢£a a szélhámosokat is vonzza?
¼r¦la Prabhup§da: Hát persze! A szélhámosok között is Õ volt a legnagyobb.
Bob: Tényleg?
¼r¦la Prabhup§da: [nevet] Igen, mert állandóan incselkedett a gop¦kkal.
¼y§masundara: Incselkedett velük?
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Néha, amikor R§dh§r§£¦ elment otthonról, K¥¢£a rátámadt.
Amikor már éppen elesett, felkiáltott: „K¥¢£a, kérlek, ne kínozz!” Erre mindketten a földre
zuhantak, s K¥¢£a az alkalmat kihasználva megcsókolta. [nevet] R§dh§r§£¦ persze ennek
nagyon örült, a látszat mégis az volt, hogy K¥¢£a a legnagyobb szélhámos. Ha a szélhámosság
nem lenne jelen K¥¢£ában, hogyan létezhetne a világon? A mi felfogásunk az, hogy Isten
mindennek a forrása. Ha a szélhámosság nem lenne ott K¥¢£ában, hogyan is nyilvánulhatna
meg hiszen mindennek Õ a forrása. De az Õ szélhámossága olyan szeretetreméltó, hogy azt
mindenki imádja.
Bob: Mi a helyzet azokkal a gazfickókkal, akik nem annyira szeretetreméltók?
¼r¦la Prabhup§da: A szélhámosság önmagában még nem szeretetreméltó, de K¥¢£a
abszolút. Õ Isten, következésképp a szélhámossága is jó. K¥¢£a végtelenül jó. Isten jó.
Bob: Igen.
¼r¦la Prabhup§da: Ezért amikor szélhámosként viselkedik, az is jó. K¥¢£a ilyen. A
szélhámosság nem jó, de ha K¥¢£a gyakorolja, a szélhámossága is jóvá válik, mivel Õ
abszolút jó. Ezt meg kell értenünk.
Bob: Vannak olyan emberek, akik nem tartják vonzónak K¥¢£át?
¼r¦la Prabhup§da: Nincsenek. Biztos, hogy mindenki vonzónak fogja találni. Ki ne
vonzódna Hozzá? Csak egy példát mondj: „Ez az ember vagy ez az élõlény nem vonzódik
K¥¢£ához.” Mutass nekem egy ilyen embert!
Bob: Mondjuk, ha valaki olyan dolgokat akar csinálni az életben, amikrõl tudja, hogy
rosszak, de általuk hatalomra vagy elismerésre vagy pénzre akar szert tenni
¼r¦la Prabhup§da: Igen, folytasd.
Bob: akkor esetleg nem fogja vonzónak találni Istent. Esetleg nem fogja Õt vonzónak
találni, mert Isten megbünteti ezért.
¼r¦la Prabhup§da: Nem, nem Isten. Az ilyen ember vonzalma abban áll, hogy hatalomra
akar szert tenni. Az emberek hatalomra és gazdagságra vágynak — nem igaz? De nincs senki,
aki K¥¢£ánál gazdagabb lenne. Tehát K¥¢£a az, akihez vonzódnak.
Bob: Ha valaki gazdagságra vágyik, és imádkozik K¥¢£ához, gazdag lesz?
¼r¦la Prabhup§da: Természetesen!
Bob: Így is gazdag lehet?
¼r¦la Prabhup§da: Ó, hogyne. Mivel K¥¢£a mindenható, ha valaki Hozzá imádkozik
gazdagságért, K¥¢£a gazdaggá fogja tenni.
Bob: Akkor is gazdaggá válhat valaki, ha bûnös életet él, de imádkozik azért, hogy gazdag
lehessen?
¼r¦la Prabhup§da: Igen. K¥¢£ához imádkozni nem bûn.
Bob: Ó, értem.
¼r¦la Prabhup§da: [nevetve] Valahogyan imádkozik K¥¢£ához, tehát nem mondhatjuk róla,
hogy gonosz.
Bob: Igen.
¼r¦la Prabhup§da: K¥¢£a azt mondja a Bhagavad-g¦t§ban: api cet su-dur§c§ro bhajate
m§m ananya-bh§k. Olvastad?
Bob: Igen. Szanszkritul nem tudom, de angolul igen.
¼r¦la Prabhup§da: Hmmm
Bob: „Ha Hozzám imádkozik, még a leggonoszabb ember is”
¼r¦la Prabhup§da: Igen
Bob: „szentté válik.”
¼r¦la Prabhup§da: Helyes. Mihelyt elkezd imádkozni K¥¢£ához, már nem lehet gonosz.
Ezért van az, hogy Õ mindenkit vonz. A Védák kijelentik, hogy az Abszolút Igazság, azaz az
Istenség Legfelsõbb Személyisége minden gyönyör tárháza: raso vai sa¤. Az ember azért
vágyik mások társaságára, mert abból valamilyen rasát merít.
Bob: Tessék?
¼r¦la Prabhup§da: Valamilyen rasát. Tegyük fel, hogy van egy iszákos ember. Miért iszik?
Mert ivás közben valamilyen rasát tapasztal. Az emberek azért vágynak a pénzre, mert a pénz
birtoklásából rasát merítenek.
Bob: Mit jelent az, hogy rasa?
¼r¦la Prabhup§da [¼y§masundarához]: Mi is a rasa meghatározása?
¼y§masundara: Zamat, íz, élvezet, gyönyör.
Bob: Értem már.
¼r¦la Prabhup§da: Élvezetes íz. A Védák tehát kijelentik, hogy raso vai sa¤. Az íz szó
pontos szanszkrit megfelelõje az, hogy rasa. [¼y§masundara felesége, M§lat¦ lép be, kezében
egy tálca étellel.] Mi ez?
M§lat¦: Sült padlizsán.
¼r¦la Prabhup§da: Ó, Mindenkit Vonzó! Mindenkit Vonzó! [Nevetés.]
¼y§masundara: Mit jelent az, hogy K¥¢£a a legnagyobb tudós?
¼r¦la Prabhup§da: Azt jelenti, hogy Õ mindent tud. A tudós olyasvalaki, aki jártas
valamilyen témában. Egy tudós. De K¥¢£a mindent tud.
Bob: Én kémiatanár vagyok.
¼r¦la Prabhup§da: Persze, tanítasz. De ha nincs tökéletes tudásod, hogy tudsz tanítani? Ez
itt a kérdés.
Bob: Az ember akkor is taníthat, ha nem tökéletes a tudása
¼r¦la Prabhup§da: Az nem tanítás, hanem csalás. Egyszerû csalás. Mint amikor a tudósok
kijelentik, hogy „Volt egyszer egy õsanyag s aztán létrejött a teremtés! Valószínûleg. Talán”
Mi ez, ha nem csalás? Tanításról szó sincs. Csak egyszerû porhintésrõl.
Bob: Hadd idézzem fel, amit ma reggel mondott — nagyon érdekesnek találtam. A
csodákról kérdeztem, s ön azt felelte, hogy csak az ostoba hisz a csodákban, mert Mondjuk
van egy gyerek, s egy felnõtt felemeli ezt az asztalt. Ez egy csoda. Vagy mondjuk egy
vegyész savat lúggal vegyít, aminek füst, robbanás vagy valami hasonló lesz az eredménye.
Egy tudatlan ember számára ez is csodának tûnik. De mindennek megvan a maga folyamata, s
amikor az ember valamit csodának vél, az csak azért van, mert nincs tisztában a folyamattal.
Tehát csak egy ostoba hisz a csodákban, és Javítson ki, ha valamit rosszul mondok
¼r¦la Prabhup§da: Igen, folytasd.
Bob: ön azt mondta, hogy amikor Jézus eljött, az emberek meglehetõsen tudatlanok voltak, s
ezért csodákra volt szükségük. Nem voltam benne biztos, hogy jól értettem-e.
¼r¦la Prabhup§da: Igen, ezt mondtam. A csodák a tudatlanoknak valók.
Bob: Ezt csak azért kérdezem, mert Indiában olyan sok csodatevõrõl lehet hallani.
¼r¦la Prabhup§da: A legnagyobb csodákat K¥¢£a mûveli.
Bob: Ez igaz.
¼r¦la Prabhup§da: Ezt Kunt¦ is megerõsíti
Bob: Vannak olyan dolgok, amiket tökéletes tudás nélkül is taníthatok? Például taníthatnék
¼r¦la Prabhup§da: Csak azt taníthatod, amit tudsz.
Bob: Igen, és nem szabad azt képzelnem, hogy olyan dolgokat is taníthatok, amiket nem
tudok.
¼r¦la Prabhup§da: Úgy van, az már csalás lenne.
¼y§masundara: Vagyis hiányos tudással az ember nem taníthatja az igazságot.
¼r¦la Prabhup§da: Nem. Erre senki sem képes. Az ember érzékszervei tökéletlenek —
hogy is tudna hát a tökéletes tudásra oktatni? Tegyük fel, hogy te korongnak látod a Napot.
Nem tudsz közel menni hozzá, nincsenek meg az ehhez szükséges eszközeid. Ha erre azt
mondod, hogy a Napot távcsõvel vagy akármivel is meg lehet nézni, arra az a válasz, hogy azt
is ember készítette, az ember pedig nem tökéletes. Hogy lehetne akkor az általa készített
szerkezet tökéletes? Ebbõl következik, hogy a Nappal kapcsolatos tudásod sem tökéletes.
Tehát ne taníts a Napról, ha nincs róla tökéletes tudásod, mert az csalás.
Bob: De azt lehet tanítani, hogy feltételezéseink szerint a Nap 93 millió mérföldnyire van
tõlünk?
¼r¦la Prabhup§da: Amint kiejted a szádon azt, hogy „feltételezéseink szerint”, az már nem
tudományos.
Bob: Akkor azt hiszem, a természettudományok közül majdnem mindegyik tudománytalan.
¼r¦la Prabhup§da: Hát éppen ez az!
Bob: Végül is az összes tudomány különféle feltételezéseken alapul.
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Tökéletlenül tanítanak. Mostanában például a Holdról is
mondanak mindenfélét. Azt hiszed, tökéletes a tudásuk?
Bob: Nem.
¼r¦la Prabhup§da: Hát akkor meg?
¼y§masundara: Mi a tanár kötelessége a társadalomban? Mondjuk egy kémiatanárnak. Mit
kell tennie az órán?
¼r¦la Prabhup§da: Az órán? Egész egyszerûen K¥¢£áról kell tanítania.
Bob: Nem arról kellene tanítania, hogy
¼r¦la Prabhup§da: Nem. Ez mindent magában foglal. Arra kell törekednie, hogy minél
jobban megismerje K¥¢£át.
Bob: Taníthatja-e egy tudós mondjuk a savak és lúgok vegyítésének tudományát úgy, hogy
annak K¥¢£a legyen a tárgya?
¼r¦la Prabhup§da: Hogyan?
Bob: Ha A természettudományokat tanulmányozva az ember azt látja, hogy a természetben
bizonyos általános tendenciák uralkodnak, s ezek az általános tendenciák mind-mind egy
magasabb rendû rendezõ elv irányába mutatnak
¼r¦la Prabhup§da: Éppen ezt magyaráztam a minap. Megkérdeztem egy vegyésztõl, hogy a
kémiai képletek szerint a hidrogén és az oxigén egyesülésébõl vajon víz lesz-e. Mert ez így
van, nem igaz?
Bob: De igen.
¼r¦la Prabhup§da: Na már most, az Atlanti-óceán és a Csendes-óceán hatalmas víztömeget
foglal magában. Mekkora mennyiségû kémiai elem kellett ehhez?
Bob: Hogy mekkora?
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Hány tonna?
Bob: Rengeteg!
¼r¦la Prabhup§da: És ki teremtette mindezt elõ?
Bob: Isten.
¼r¦la Prabhup§da: Valakinek csak elõ kellett teremtenie.
Bob: Igen.
¼r¦la Prabhup§da: Látod, ez a tudomány. Ezt már taníthatod.
Bob: Nem idõpazarlás-e, ha az ember olyasmiket tanít, hogy a sav és a lúg semlegesítik
egymást?
¼r¦la Prabhup§da: Erre is ugyanaz érvényes. Nagyon sokféle látványos reakció van. De ki
indítja el õket? Ki teremti elõ a savat és a lúgot? [Hosszú szünet.]
Bob: Ezek is ugyanabból a forrásból származnak, mint a víz.
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Hidrogén és oxigén nélkül lehetetlenség vizet elõállítani. Itt van
tehát ez a hatalmas nem csak az Atlanti- és a Csendes-óceán. Sok millió bolygó létezik, rajtuk
megannyi Atlanti- és Csendes-óceán. Ki volt az, aki ezt a sok vizet létrehozta a hidrogénnel és
az oxigénnel? Honnan származik? Ez itt a kérdés. Valakinek gondoskodnia kellett az
alapanyagokról, különben hogyan jöhetett volna létre mindez?
Bob: De vajon azt meg kell-e tanítani, hogy hogyan lehet hidrogénbõl és oxigénbõl vizet
létrehozni? Azt, hogy milyen eljárással lehet a kettõt elégetni — ezt is meg kell tanítani?
Vagyis azt, hogy hidrogént és oxigént együtt elégetünk
¼r¦la Prabhup§da: Ez másodlagos. Ez nem túl bonyolult. Például M§lat¦ ma purit [indiai
kenyérféleség] sütött. Fogta a lisztet és a gh¦t [tisztított vaj], és készített belõlük purit. De ha
nem lett volna gh¦ és liszt, hogy tudott volna purit csinálni? A Bhagavad-g¦t§ban szerepel egy
kijelentés: „A víz, a föld, a levegõ, a tûz — ezek mind az Én energiáim.” Mi a tested? Ez a
külsõ test nem más, mint a te energiád. Érted? A testedet a te energiád alkotja. Például ha
eszem
Bob: Igen
¼r¦la Prabhup§da: termelek bizonyos mennyiségû energiát, s ezáltal a testem fenn tud
maradni.
Bob: Ó, értem.
¼r¦la Prabhup§da: Vagyis a tested a te energiádból épül fel.
Bob: De amikor eszünk, az ételben benne van a nap energiája is.
¼r¦la Prabhup§da: Akkor mondok egy példát. Amikor megemésztem az ételt, energiát
termelek, és ez mûködteti a testem. Ha az energiaellátás nem megfelelõ, a test legyengül vagy
megbetegszik. A te testedet a te energiád építi fel, a hatalmas kozmikus testet — az
univerzumot — pedig K¥¢£a energiája. Ezt nem tagadhatod. Ahogy a te testedet a te enegiád
alkotja, ugyanígy az univerzum testét is valakinek az energiája alkotja. Ez a valaki K¥¢£a.
[Hosszú szünet.]
Bob: Ezen még gondolkodnom kell, hogy megértsem.
¼r¦la Prabhup§da: Mit kell itt megérteni? Ez tény! [Nevet.] A hajad mindennap nõ
valamennyit. Miért? Mert rendelkezel energiával.
Bob: S ezt abból nyerem, amit megeszek.
¼r¦la Prabhup§da: Mindegy, hogy honnan nyered, a lényeg, hogy valahogyan hozzájutottál
ehhez az energiához, s ennek köszönhetõ, hogy nõ a hajad. Ahogy a te testedet a te energiád
hozta létre, ugyanígy a hatalmas kozmikus megnyilvánulás Isten energiájából kellett hogy
létrejöjjön. Ez tény! Nem a te energiádból.
Bob: Ó, értem már.
Egy bhakta: Mint ahogy az univerzum bolygói nem a Nap energiájából állnak? Nem a Nap
energiájának a termékei?
¼r¦la Prabhup§da: De igen, de ki hozta létre a Napot? Ez is K¥¢£a energiája. Hõbõl áll,
K¥¢£a pedig kijelenti: „Bh¡mir §po 'nalo v§yu¤ — a hõ az Én energiám.” A Nap K¥¢£a
hõenergiáját képviseli. Nem a te energiádat. Nem állíthatod, hogy te csináltad a Napot.
Valakinek azonban létre kellett hoznia, s K¥¢£a kijelenti, hogy Õ volt az, aki létrehozta, mi
pedig hiszünk a szavaiban. Ezért vagyunk „Krisnások”.
Bob: Krisnások?
¼r¦la Prabhup§da: Igen. A mi tudásunk tökéletes. Ha azt mondom, hogy a hõ K¥¢£a
energiája, ezt nem tudod megcáfolni, mivel nem a te energiád. A te testedben is van bizonyos
mennyiségû hõ. Ugyanígy a többi hõ is valakinek az energiája. S ki ez a valaki? K¥¢£a. K¥¢£a
kijelenti: „Igen, ez az én energiám.” Az én tudásom tehát tökéletes. Mivel a legnagyobb tudós
álláspontját fogadom el, a legnagyobb tudós vagyok. Lehet, hogy egyébként egy ostoba
vagyok, de mivel a legkiválóbb tudóstól származik a tudásom, a legkiválóbb tudós vagyok.
Nem igaz?
Bob: Tessék?
¼r¦la Prabhup§da: Nem jelent gondot, hogy a legnagyobb tudóssá váljak, mivel a tudásom
a legnagyobb tudóstól, K¥¢£ától származik. [Hosszú szünet.] „Ez a föld, a víz, a tûz, a levegõ,
az éter, az elme, az intelligencia, az ego — ezek alkotják az Én nyolcféle különálló
energiámat.”
Bob: Különálló energiák?
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Mint ahogy ez a tej is. Mert mi ez a tej? A tehén különálló
energiája. [¼y§masundara és Bob elõször meglepõdnek, aztán elnevetik magukat.] Nem így
van? A tej a tehén különálló energiájának a megnyilvánulása.
¼y§masundara: Egyfajta melléktermék?
¼r¦la Prabhup§da: Igen.
Bob: Mit jelent az, hogy ez az energia különáll K¥¢£ától?
¼r¦la Prabhup§da: A „különálló” azt jelenti, hogy a tehén testébõl jött létre, de nem
egyenlõ a tehénnel. Ezt jelenti a különállás.
Bob: Ez a Föld tehát, és minden más is, K¥¢£ából jött létre, de nem Maga K¥¢£a?
¼r¦la Prabhup§da: Nem Maga K¥¢£a. Vagy úgy is mondhatjuk, egyidejûleg K¥¢£a is, meg
nem is. Ez a mi filozófiánk. Egység és különbözõség. Nem állíthatod, hogy ezek a dolgok
különböznek K¥¢£ától, mert Nélküle nem létezhetnének. Ugyanakkor azt sem mondhatod,
hogy „Akkor inkább a vizet imádom. Minek imádnám K¥¢£át?” A panteisták azt állítják, hogy
mivel minden Isten, mindegy, mit teszünk, hiszen az úgyis Isten-imádat. Ezt hívják m§y§v§da
filozófiának: mivel minden Istenbõl áll, ezért minden Isten. A mi filozófiánk ezzel szemben
az, hogy minden Isten, ugyanakkor mégsem az.
Bob: Akkor mi az, ami ezen a földön Isten? Van egyáltalán valami, ami ezen a földön Isten?
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Hiszen minden Isten energiájából áll. Ez azonban nem azt jelenti,
hogy ha az ember egy tetszõleges dolgot imád, akkor Istent imádja.
Bob: Akkor mi az a földön, ami nem m§y§ [illúzió]? A
¼r¦la Prabhup§da: M§y§ azt jelenti, hogy „energia”.
Bob: Energia?
¼r¦la Prabhup§da: Igen. A m§y§ szó másik jelentése pedig az, hogy „illúzió”. Az ostoba
emberek az energiát az energia forrásának vélik. Ez m§y§. Vegyük például a napfényt. A
napfény behatol a szobába. A napfény a Nap energiája, de ettõl még nem mondhatod, hogy a
Nap hatolt be a szobádba. Ha valóban ez történne, akkor a szoba, veled együtt, abban a
pillanatban megsemmisülne. Annyi idõd sem lenne, hogy felfogd, mi is történt. Nem igaz?
Bob: De.
¼r¦la Prabhup§da: De azt sem mondhatod, hogy a napfény nem a Nap. Ugyanakkor
mégsem az. A Nap is, meg nem is. Mindkettõ igaz. Ez a mi filozófiánk. Acintya-bhed§bheda:
felfoghatatlan. Anyagi érzékekkel nem lehet felfogni, hogy valami lehet egyidõben pozitív is
meg negatív is. Ezt nem lehet elképzelni. Ilyen a felfoghatatlan energia is. S mivel minden
energia K¥¢£áé, K¥¢£a bármilyen energiából megjelenhet. Ha tehát K¥¢£ának egy agyagból,
kõbõl vagy valamilyen más anyagból készült formáját imádjuk, az K¥¢£a. Nem mondhatjuk,
hogy nem K¥¢£a. Amikor K¥¢£ának ezt a fémbõl öntött formáját [a templomi m¡rtit] imádjuk,
az K¥¢£a. Ez tény, hiszen a fém K¥¢£a egyik energiája, s ezért nem különbözik Tõle. K¥¢£a
olyan képességekkel rendelkezik, hogy teljes Lényével meg tud jelenni az energiában. A
m¡rti-imádat tehát nem valamiféle pogányság, hanem valóban Isten imádása — feltéve, ha
tudjuk, mi ennek a módja.
Bob: Ha valaki tudja a módját, akkor a m¡rti K¥¢£ává válik?
¼r¦la Prabhup§da: Nem válik K¥¢£ává, mert már eleve K¥¢£a.
Bob: A m¡rti tehát K¥¢£a, de csak akkor, ha tudjuk, hogyan kell ezt csinálni?
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Ahogyan ez a villanydrót is áramot jelent. Aki érti a módját,
áramhoz juthat belõle.
¼y§masundara: Különben csak drót.
¼r¦la Prabhup§da: Pontosan.
Bob: Ha tehát készítek egy szobrot K¥¢£áról, akkor az addig nem K¥¢£a, amíg
¼r¦la Prabhup§da: De igen, K¥¢£a, csak éppen ismerned kell azt a folyamatot, melynek
révén megértheted, hogy az K¥¢£a. Mert az K¥¢£a.
Bob: Nem csupán agyag és sár.
¼r¦la Prabhup§da: Nem. Az agyagnak K¥¢£a nélkül nincs önálló léte. K¥¢£a azt mondja,
hogy az az Õ energiája. Az energiát és az energia forrását nem lehet különválasztani
egymástól. Lehetetlen. A hõt sem lehet különválasztani a tûztõl, pedig a tûz különbözik a
hõtõl, s a hõ is különbözik a tûztõl. A hõt fel lehet használni anélkül, hogy az ember
hozzáérne a tûzhöz. A tûz, annak ellenére, hogy hõt áraszt magából, megõrzi eredeti
azonosságát. Ugyanígy, habár különbözõ energiái révén K¥¢£a teremt mindent, továbbra is
K¥¢£a marad. A m§y§v§d¦ filozófusok azt hiszik, hogy ha K¥¢£a minden, akkor K¥¢£a önálló
léte szükségszerûen elvész. Ez materialista gondolkodás. Ha például kortyonként megiszom
ezt a tejet, a végén nem marad belõle semmi — az egész eltûnik a gyomromban. K¥¢£a
azonban nem ilyen. Õ mindenható. Mi folyamatosan használjuk az Õ energiáját, de Õ
továbbra is ugyanúgy jelen van. Ez olyan, mint amikor egy férfi korlátlanul sok gyermeket
nemz, mégis ugyanolyan marad. Ez egy meglehetõsen durva példa, de a lényeg, hogy attól
nem fog megsemmisülni, hogy száz gyermeket nemzett. Ugyanígy Isten — K¥¢£a —, annak
ellenére, hogy végtelen sok gyermeke van, zavartalanul létezik tovább.
p¡r£asya p¡r£am §d§ya
p¡r£am ev§vaªi¢yate
„Mivel Õ a teljes egész, annak ellenére, hogy megannyi teljes egység árad ki Belõle,
maradéktalanul megõrzi teljességét.” Ez a K¥¢£a-tudat. K¥¢£a sohasem szûnik meg létezni.
K¥¢£a nagyon hatalmas — ezért is vonz mindenkit. Ez K¥¢£a energiájának egyik
megnyilvánulása, de Õ végtelen sok energiával rendelkezik. Ha tanulmányozzuk K¥¢£a
energiáját, az csak az érem egyik oldala, az egésznek csak egy része. Ha tehát folytatod a
K¥¢£áról szóló tanulmányaidat, akkor ez maga a K¥¢£a-tudat. Ez nem valami humbug —
„talán”, „esetleg mégsem”. Egyáltalán nem! Ez létezik, ez valóság!
¼y§masundara: És a tanulmányozásnak soha nincs vége.
¼r¦la Prabhup§da: Hát persze hogy nincs! Hiszen K¥¢£a energiája határtalan.
MÁSODIK FEJEZET
Az anyagi ragaszkodás 1972. február 28.
Bob: Nemrégiben megkérdeztem a bhaktákat, hogy a kapcsolataikban hogyan viszonyulnak
a nemi élethez, és meg is értettem, miként vélekednek errõl, de nem tudom elképzelni, hogy
én is ugyanígy éljek. Tudja, a nyár végén megnõsülök.
¼r¦la Prabhup§da: Hmm?
Bob: Idén nyár végén megnõsülök, augusztusban vagy szeptemberben, ha majd
visszamegyek Amerikába. A bhakták azt mondják, hogy a házasok csak gyermeknemzés
céljából élnek nemi életet, de én egyáltalán nem tudom magam elképzelni ebben a helyzetben,
és... az anyagi világban milyen nemi élet engedélyezett az embernek?
¼r¦la Prabhup§da: A védikus elv úgy szól, hogy az embernek mindenfajta nemi életet
kerülnie kell. A Védák minden tanításának az a célja, hogy az ember kiszabaduljon az anyag
fogságából. Sokféleképpen lehet ragaszkodni az anyagi élvezet megannyi formájához,
amelyek közül a nemi élet a legnagyobb élvezet. A Bh§gavatam kijelenti, hogy ez az anyagi
világ Pu°sa¤ striy§ mithun¦-bh§vam etam: a férfi ragaszkodik a nõhöz, a nõ ragaszkodik a
férfihoz. És nemcsak az emberi társadalomban, hanem az állatvilágban is. Az anyagi létnek ez
a ragaszkodás az alapelve. Vagyis a nõ a férfi társaságára vágyik, azt keresi, a férfi meg a
nõére. Minden regény, színdarab, film, sõt, az egyszerû reklámok is errõl a férfi és nõ közötti
ragaszkodásról szólnak. Még a ruházati boltok kirakatában is nõket meg férfiakat lehet látni.
prav¥ttir e¢§ bh¡t§n§°
niv¥ttis tu mah§phal§m
Ez a ragaszkodás tehát már eleve ott van.
Bob: A férfi és a nõ közötti ragaszkodás?
¼r¦la Prabhup§da: A férfi és a nõ közötti. Ha pedig ki akarunk szabadulni ebbõl az anyagi
világból, akkor ezt a ragaszkodást nullára kell csökkentenünk. Különben csak újabb
ragaszkodás lesz a vége: az embernek újra meg kell születnie, akár emberként, akár
félistenként, akár állatként — kígyóként, madárként, vadállatként. Újra meg kell születnie.
Nekünk tehát nem az a dolgunk, hogy fokozzuk ezt a ragaszkodást, még akkor sem, ha ez az
általános tendencia. G¥ha, k¢etra, suta [ház, föld, gyerekek]. De ha valaki le tudja ezt
csökkenteni, majd végleg megszüntetni, akkor az a legjobb. A mi védikus rendszerünkben
éppen ezért a fiúkat elõször brahmac§r¦nak nevelik, ami azt jelenti, hogy nincs nemi élet. A
védikus elv az, hogy a ragaszkodást csökkenteni, nem pedig növelni kell. Ezt az egész
rendszert var£§ªrama-dharmának nevezik. Az indiai rendszer a var£ákra és az §ªramákra,
azaz a négy társadalmi és a négy lelki rendre épül. Brahmacarya [nõtlen tanuló élet],
g¥hastha [családos élet], v§naprastha [visszavonult élet] és sanny§sa [lemondott élet] — ezek
a lelki rendek. A társadalmi rendek pedig a következõk: br§hma£ák [értelmiségiek], k¢atriyák
[vezetõk], vaiªyák [kereskedõk és földmûvesek], valamint ª¡drák [egyszerû munkások].
Ebben a rendszerben tehát a szabályozó elvek olyan jók, hogy még ha valaki hajlamos is az
anyagi élet élvezetére, akkor is olyan szépen fog fejlõdni és formálódni, hogy végül eléri a
felszabadulást, és hazatér, vissza Istenhez. Ez tehát a folyamat. Nemi életre pedig nincs
szükség, de mivel ragaszkodunk hozzá, van néhány szabály, amelyek betartása mellett lehet
gyakorolni. [Valahol a háttérben éneklés hangzik fel, egzotikus m¥da¯gaszó, nevetés és
kagylókürtök búgása közepette.]
¼r¦la Prabhup§da: A ¼r¦mad-Bh§gavatam [5.5.8] ezzel kapcsolatban ezt írja:
pu°sa¤ striy§ mithun¦-bh§vam eta°
tayor mitho h¥daya-granthim §hu¤
ato g¥ha-k¢etra-sut§pta-vittair
janasya moho 'yam aha° mameti
Ez a nemi élet — a férfi vagy a nõ iránti ragaszkodás — az anyagi élet alapelve. Amikor
pedig egyesülnek, amikor a férfi és a nõ egyesül, ez a ragaszkodás fokozódik, s ez a fokozott
ragaszkodás arra fogja ösztönözni az embert, hogy g¥hát (házat), k¢etrát (földet), sutát
(gyerekeket), §ptát (barátságot, társaságot) és vittát halmozzon föl. A vitta pénzt jelent. Ily
módon — g¥ha-k¢etra-sut§pta-vittai¤ — egyre bonyolultabb lesz az élete. Janasya moho
'yam: ezt nevezik illúziónak. És ennek az illúziónak a hatására azt gondolja: aha° mameti:
„Én ez a test vagyok, s minden, ami ezzel a testtel kapcsolatban áll, az enyém.”
Bob: Megismételné, kérem?
¼r¦la Prabhup§da: Ez a ragaszkodás fokozódik. Az anyagi ragaszkodáshoz hozzátartozik,
hogy az ember azt gondolja: „Én ez a test vagyok, és mivel ez a test egy bizonyos helyen van,
ez a hazám.” Mert ez így megy: „Amerikai vagyok, indiai vagyok, német vagyok, ez vagyok,
az vagyok — ez a test vagyok, ez a hazám, és mindent fel fogok áldozni a hazámért és a
társadalomért.” Az illúzió pedig fokozódik, és ennek hatására, amikor meghal, kap egy másik
testet. Ez lehet magasabb rendû vagy alacsonyabb rendû test, a karmájától függõen. Ha
magasabb rendû testet kap, az ugyanúgy problémát fog jelenteni, még akkor is, ha az illetõ a
mennyei bolygókra kerül. Ha pedig mondjuk kutya vagy macska lesz belõle, az élete
elveszett. Vagy fa — erre is minden esélye megvan. Ezt a tudományt, vagyis azt, hogy a lélek
miként vándorol egyik testbõl a másikba, és hogyan lesz a különféle testek rabja, nem ismerik
a világban. Ez a tudomány ismeretlen. Ezért amikor Arjuna azt mondta: „Ha megölöm a
fivéremet, ha megölöm a nagyapámat a másik oldalon”, csupán a test-központú életfelfogását
tartotta szem elõtt. De amikor nem tudta megoldani a problémáit, meghódolt K¥¢£a elõtt, és
lelki tanítómesterének fogadta el. K¥¢£a pedig, amikor a lelki tanítómestere lett, elõször
megszidta Arjunát:
aªocy§n anvaªocas tva°
prajñ§-v§d§°ª ca bh§¢ase
gat§s¡n agat§s¡°ª ca
n§nuªocanti pa£¨it§¤
„Beszéded tanult emberre vall, mégis egy világraszóló ostoba vagy, mert az élet testtudatos
felfogásáról beszélsz.” [Bg. 2.11] A nemi élet tehát fokozza a testtudatot, ezért az egész
folyamatnak az a célja, hogy ezt a nullára csökkentsük.
Bob: Egyik életszakaszról a másikra?
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Le kell csökkenteni. A fiúk tanulóknak kijáró nevelésben
részesülnek huszonötéves korukig, a nemi élet korlátozása mellett. Brahmac§r¦. Vannak
köztük olyanok, akik nai¢±hika-brahmac§r¦k [életük végéig nõtlenek] maradnak. Mivel
megfelelõ képzésben részesülnek, és teljes jártasságra tesznek szert a lelki tudomány terén,
nem akarnak megházasodni. De amaz is korlátozást jelent, hiszen ha nem házas, az embernek
nem szabad nemi életet élnie. Az emberi társadalomban ezért van házasság, míg az
állatvilágban nincs. Az emberek azonban az emberi társadalom szintjérõl fokozatosan az állati
társadalom szintjére süllyednek. Elfelejtik a házasságot. A ª§strák ezt is elõre megjósolták:
d§mpatye 'bhirucir hetu¤: a Kali-yugában [a mai, ellenségeskedés jellemezte korban] végül
megszûnik a házasság; a fiú és a lány egyszerûen megegyeznek, hogy együtt akarnak élni, és
a kapcsolat alapja a nemi képesség lesz. Ha pedig a férfi vagy a nõ szexuális szempontból
nem lesz kielégítõ, akkor elválnak. Ehhez a filozófiához nagyon sok nyugati gondolkodó —
köztük Freud — írt könyveket. A védikus kultúra szerint azonban minket a nemi élet csak a
gyermeknemzés miatt érdekel, semmi másért. Nem azért, hogy tanulmányozzuk a nemi élet
pszichológiáját. Ennek már úgyis megvan a maga természetes pszichológiája. Ha az ember
nem olvas semmilyen pszichológiát, akkor is megvan benne a nemi életre való hajlam. Erre
senkit nem kell az iskolában vagy az egyetemen megtanítani, mert már eleve mindenki tudja,
hogyan kell csinálni. [Nevet.] Ez az általános tendencia. Az oktatásnak pedig azt a célt kellene
szolgálnia, hogy ezt megállítsa. Ez az igazi oktatás. [Hosszú szünet. Idõnként biciklikürtök,
játszó gyerekek és egymást hívó emberek hangjait lehet hallani.]
Bob: Ez ma Amerikában meglehetõsen radikális felfogásnak számít.
¼r¦la Prabhup§da: Nos, Amerikában nagyon sok dolog van, amit meg kellene reformálni, s
ez a K¥¢£a-tudatos mozgalom éppen ezt fogja meghozni. Elmentem az országotokba, és azt
láttam, hogy a fiúk és a lányok barátként élnek együtt, ezért azt mondtam a tanítványaimnak:
„Nem élhettek együtt úgy, mint a barátok. Össze kell házasodnotok.”
Bob: Sok ember azt tapasztalja, hogy még a házasság sem szent, és ezért nincs kedve
megházasodni. Mert az emberek összeházasodnak, és ha valami probléma adódik, elválnak,
így nagyon könnyen
¼r¦la Prabhup§da: Igen, ez is igaz.
Bob: néhányan úgy vélik, hogy nincs értelme összeházasodni.
¼r¦la Prabhup§da: Igen, mert õk azt hiszik, hogy a házasság célja a prostitúció legalizálása.
Így gondolkoznak, de a házasság nem erre való. Még az a keresztény lap is Mi is a címe? Õr
¼y§masundara: Õrtorony?
¼r¦la Prabhup§da: Õrtorony. Elítélte azt a papot, aki engedélyezte két férfi
házasságkötését. Homoszexualitás. Ilyen dolgok történnek. Az egészet pusztán prostitúciónak
fogják föl, ennyi az egész. Ezért gondolkoznak úgy az emberek, hogy „Minek tartsak fenn
egy állandó prostituáltat ilyen nagy költségen? Ebbõl inkább nem kérek.”
¼y§masundara: Ezzel kapcsolatban említetted egyszer a tehén és a piac példáját.
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Minek tartson az ember tehenet, ha a piacon is lehet tejet kapni?
[Mindenki elneveti magát.] Ez egy nagyon visszataszító helyzet a nyugati országokban,
aminek magam is tanúja voltam. És ez itt, Indiában is fokozatosan tért hódít. Ezért indítottuk
el a K¥¢£a-tudat mozgalmát, hogy megtanítsuk az embereket a lelki élet legfontosabb
alapelveire. Ez nem egy szektás vallási mozgalom, hanem egy kulturális mozgalom, amely
mindenki javát szolgálja.
HARMADIK FEJEZET
Az élet valódi célja 1972. február 28. (folytatás)
¼r¦la Prabhup§da: Ennek a mozgalomnak az a célja, hogy lehetõvé tegye az embereknek,
hogy elérjék az élet valódi célját.
Bob: A valódi célt?
¼r¦la Prabhup§da: Az élet valódi célját.
Bob: Az élet valódi célja az, hogy megismerjük Istent?
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Az, hogy hazatérjünk, vissza Istenhez. Ez az élet valódi célja. A
tenger vizébõl felhõ lesz, a felhõ esõ formájában lehull, s a valódi cél az, hogy az esõ a
folyókba kerülve visszajusson az óceánba. Mi Istentõl jöttünk, most pedig itt vagyunk ebben a
kellemetlen anyagi létben. A célunk tehát az kell hogy legyen, hogy kiszabaduljunk ebbõl a
kellemetlen helyzetbõl, és hazatérjünk, vissza Istenhez. Ez az élet igazi célja.
m§m upetya punar janma
du¤kh§layam aª§ªvatam
n§pnuvanti mah§tm§na¤
sa°siddhi° param§° gat§¤
[„Miután elértek engem, a nagy lelkek, az odaadó yog¦k soha többé nem térnek vissza ebbe az
átmeneti, szenvedésekkel teli világba, mert már elérték a legfõbb tökéletességet.” (Bg. 8.15)]
A Bhagavad-g¦t§ ezt a magyarázatot adja. Ha bárki eljut Hozzám — m§m upetya —, többé
nem jön vissza. Hová? Erre a helyre: du¤kh§layam aª§ªvatam. Ez a hely a nyomorúság
lakhelye. Ezzel minden ember tisztában van, de úgynevezett vezetõik bolonddá teszik õket.
Az anyagi élet nyomorúságos élet. K¥¢£a, Isten azt mondja, hogy ez a hely du¤kh§layam:
nyomorúságos. Emellett aª§ªvatam, azaz átmeneti is. Kompromisszumot pedig nem lehet
kötni, mondván, hogy „Rendben, legyen nyomorúságos. Akkor is itt maradok, amerikaiként
vagy indiaiként.” Nem, ezt sem teheted. Nem maradhatsz amerikai. Lehet, hogy azt gondolod,
hogy mivel Amerikában születtél meg, nagyon boldog vagy, de nem sokáig maradhatsz
amerikai. Ki leszel rúgva arról a helyrõl, azt pedig nem tudhatod, hogy a következõ életedben
mi leszel! Ezért mondják, hogy du¤kh§layam aª§ªvatam — nyomorúságos és átmeneti. Ez a
mi filozófiánk.
Bob: De ha az embernek van némi tudása Istenrõl, akkor az élet nem annyira nyomorúságos,
ugye?
¼r¦la Prabhup§da: De igen! Némi tudás nem elég. Tökéletes tudásra van szükség.
janma karma ca me divyam
eva° yo vetti tattvata¤
A tattvata¤ azt jelenti, hogy „tökéletesen”. A tökéletes tudást a Bhagavad-g¦t§ból lehet
elsajátítani, ezért mi az emberi társadalomban mindenkinek lehetõséget adunk arra, hogy
tanulmányozhassa a Bhagavad-g¦t§t, úgy, ahogy van, és ezáltal tökéletessé tegye az életét.
Ebben áll a K¥¢£a-tudat mozgalma. Mit mond a te tudományod a lélekvándorlásról?
Bob: Azt hiszem hogy a tudomány sem megcáfolni, sem megerõsíteni nem tudja. A
tudomány nem ismer ilyesmit.
¼r¦la Prabhup§da: Ezért mondom én, hogy a tudomány tökéletlen.
Bob: A tudomány azért kijelent bizonyos dolgokat. Kijelenti például, hogy energia sohasem
vész el, csak átalakul.
¼r¦la Prabhup§da: Ez rendben is van. De hogyan mûködik az energia a jövõben? Ezt a
tudomány nem tudja. Hogyan alakul át? Miként mûködik a különbözõ mûveletek során más
és másképpen? Ott van például az elektromos energia. Alkalmazástól függõen mûködtetheti a
fûtõtestet, de a hûtõszekrényt is. Ezek éppen ellentétei egymásnak, míg az elektromos energia
ugyanaz. Vagy kérdezhetném azt is, hogy ezt az energiát — az élõ energiát — mi és hogyan
irányítja? Merre halad? Milyen eredményt hoz a következõ életben? Ezt nem tudják. A
Bhagavad-g¦t§ban azonban mindez nagyon egyszerûen le van írva.
v§s§°si j¦r£§ni yath§ vih§ya
A testedet ruha fedi, egy ing. Amikor az ing hasznavehetetlenné válik, lecseréled. Ugyanígy
ez a test is olyan, mint egy ing vagy egy kabát. Amikor már nem mûködõképes, egy másikra
kell cserélnünk.
Bob: Ki az a „mi”, aki a testet cseréli? Mi az, ami állandó?
¼r¦la Prabhup§da: A lélek.
Bob: Életrõl életre?
¼r¦la Prabhup§da: Igen, a lélek, az én. Ki az a „te”, aki beszélsz? Te! Ki az az „én”, aki
beszélek? Az §tm§, a lélek.
Bob: Az én lelkem különbözik az önétõl?
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Te is egy különálló, egyéni lélek vagy, és én is egy különálló,
egyéni lélek vagyok.
Bob: Ön kivonta magát a karmikus befolyások alól. Ha én is kivonnám magam alóluk, akkor
a lelkünk ugyanolyan lenne, vagy különbözõ?
¼r¦la Prabhup§da: Minõségét tekintve a lélek mindenkiben ugyanolyan. Neked jelen
pillanatban van egy bizonyos életfelfogásod, és a honfitársaidnak [a K¥¢£a-tudatú
bhaktáknak] is megvolt a maguké, de a képzésüknek köszönhetõen egy másik életfelfogást
alakítottak ki magukban. A képzésnek végsõ soron arra kell irányulnia, hogy hogyan váljunk
K¥¢£a-tudatossá. Ez a tökéletesség.
Bob: Ha két ember K¥¢£a-tudatos, ugyanolyan a lelkük?
¼r¦la Prabhup§da: A lélek mindig ugyanolyan.
Bob: Minden emberben? Minden emberben ugyanolyan?
¼r¦la Prabhup§da: Igen.
Bob: [Rámutat két bhaktára.] Ha õk ketten K¥¢£a-tudatosak, ugyanolyan a lelkük?
¼r¦la Prabhup§da: A lélek ugyanolyan, de mindig egyéni, még akkor is, ha valaki nem
K¥¢£a-tudatos. Például te ember vagy, és én is az vagyok. Még ha én nem is vagyok
keresztény, te pedig nem vagy hindu, akkor is mindketten emberek vagyunk. Ugyanígy lehet,
hogy a lélek nem K¥¢£a-tudatos, vagy az is lehet, hogy az — nem számít. A lélek akkor is
lélek.
Bob: Lenne szíves ezt kifejteni bõvebben is?
¼r¦la Prabhup§da: A lélek — tiszta állapotában minden lélek egyenlõ. Még az állatoké is.
Ezért mondja azt a Bhagavad-g¦t§, hogy pa£¨it§¤ sama darªina¤ [Bg. 5.18]: azok, akik
valóban bölcsek, nem a külsõ burkot nézik, legyen szó akár emberrõl, akár állatról.
Bob: Kérdezhetek még valamit ezzel kapcsolatban?
¼r¦la Prabhup§da: Tessék.
Bob: Én valahogy úgy képzelem, hogy a lélek Isten része. Néha olyan, mintha érezném
Istent. Én itt vagyok, és ön mondhatja, hogy Isten itt van. Ha tehát a lélek bennem van, akkor
kellene tudnom érezni magamban Istent? Nem Istent teljes egészében, persze, csak
¼r¦la Prabhup§da: Isten egy részét.
Bob: De én nem érzem magamban Istent, persze lehet, hogy Isten itt van, függetlenül tõlem
függetlenül. Kellene, hogy érezzem Istent magamban, amiatt, hogy a lelkem Isten része?
¼r¦la Prabhup§da: Igen, Isten belül is ott van. Isten mindenütt jelen van, kívül és belül
egyaránt. Ezt fontos tudni.
Bob: Az ember hogyan tudja érezni magában Istent?
¼r¦la Prabhup§da: Kezdetben ez nem lehetséges, hanem a ª§strákból [a szentírásokból], a
védikus információkból lehet Õt megismerni. A Bhagavad-g¦t§ például azt mondja: ¦ªvara¤
sarva-bh¡t§n§° h¥d-deªe 'rjuna ti¢±hati [Bg. 18.61]: Isten mindenki szívében jelen van.
Param§nu-cay§ntara-stham: Isten benne van minden atomban is. Ez tehát az elsõ
információ, aztán pedig a yoga folyamata révén meg is kell ezt valósítanod.
Bob: A yoga folyamata?
¼r¦la Prabhup§da: Igen.
¼y§masundara: A Hare K¥¢£a éneklése is egy yoga-folyamat?
¼r¦la Prabhup§da: Igen, az is egy yoga-folyamat.
Bob: Melyik yoga-folyamatot kell végeznem ahhoz, hogy rájöjjek hogy érezzem ezt a tudást
hogy érezzem magamban a lelket?
¼r¦la Prabhup§da: Sokféle yoga-folyamat létezik, de ebben a korban ez a folyamat nagyon
jó.
Bob: A mantrázás?
¼r¦la Prabhup§da: Igen.
Bob: Ez által nemcsak kívül, de belül is érezhetem majd Istent?
¼r¦la Prabhup§da: Mindent meg fogsz érteni Istenrõl — azt is, hogy Isten miként van jelen
kívül, és azt is, hogyan mûködik. Minden meg fog világosodni. Ennek a szolgai attitûdnek
köszönhetõen Isten fel fogja fedni Magát. Istent nem lehet a saját erõfeszítésünkkel
megismerni, csak akkor, ha Isten felfedi Magát elõttünk. Ha például a Nap éjszaka kívül van a
látókörödön, nem láthatod sem zseblámpafénynél, sem semmilyen fénynél. Reggel azonban
magától értetõdõ módon láthatod, mindenféle zseblámpa nélkül is. Hasonlóképpen,
teremtened kell egy helyzetet, illetve bele kell helyezkedned egy helyzetbe, amelyben Isten
felfedi Magát. Nem lehet semmilyen módszerrel megkérni Istent, hogy „Kérlek, gyere, látni
akarlak.” Nem, Isten nem a mi parancsvégrehajtónk.
Bob: Elégedetté kell tennünk Istent ahhoz, hogy felfedje Magát elõttünk, nem igaz?
¼r¦la Prabhup§da: Pontosan.
Bob: Honnan tudhatjuk, hogy mikor tesszük elégedetté Istent?
¼r¦la Prabhup§da: Amikor megpillantjuk. Akkor majd megérted. Ez olyan, mint amikor
eszel. Akkor sem kell senkitõl megkérdezned, hogy erõsnek érzed-e magad, vagy jóllaktál-e.
Ha eszel, automatikusan érzed, hogy energiával töltõdsz fel. Ezt senkitõl sem kell
megkérdezned. Ugyanígy, ha valóban szolgálod Istent, meg fogod érteni: „Isten irányít. Isten
itt van. látom Istent.”
Egy bhakta: Vagy Isten képviselõjét.
¼r¦la Prabhup§da: Igen.
Bhakta: Az könnyebb.
¼r¦la Prabhup§da: Isten képviselõjén keresztül kell felajánlanod a szolgálatodat.
yasya pras§d§d bhagavat-pras§da¤
„A lelki tanítómester kegye által az ember elnyeri K¥¢£a kegyének áldását.” Ha elégedetté
teszed Isten képviselõjét, Isten automatikusan elégedett lesz, s akkor közvetlenül is
megpillanthatod.
Egy indiai úr: Hogy kell elégedetté tenni Isten képviselõjét?
¼r¦la Prabhup§da: Teljesíteni kell az utasításait, ennyi az egész. Isten képviselõje a guru.
Ha megkér valamire, te pedig megteszed, akkor azzal elégedetté tudod tenni.
yasy§pras§d§n na gati¤ kuto 'pi
„A lelki tanítómester kegye nélkül az ember semmit sem fejlõdhet.” Ha bosszúságot okozol
neki, akkor nem jutsz sehova. Ezért imádjuk a gurut.
s§k¢§d-dharitvena samasta-ª§strair
uktas tath§ bh§vyata eva sadbhi¤
kintu prabhor ya¤ priya eva tasya
vande guro¤ ªr¦-cara£§ravindam
[„A lelki tanítómestert úgy kell tisztelni, mint a Legfelsõbb Urat, mert õ az Úr
legbensõségesebb szolgája. Ezt az összes kinyilatkoztatott szentírás megerõsíti és az összes
tekintély követi. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom hát az ilyen lelki tanítómester
lótuszlábainak, aki az Úr K¥¢£a hiteles képviselõje.”] A gurut Istenként kell elfogadni. Ez a
ª§strák parancsa.
Bob: A gurut Isten képviselõjének kell tekinteni?
¼r¦la Prabhup§da: Igen, a guru Istent képviseli. A guru K¥¢£a külsõ megnyilvánulása.
Bob: De ugye különbözik K¥¢£a inkarnációitól, akik alászállnak?
¼r¦la Prabhup§da: Igen.
Bob: Külsõ megjelenését tekintve miben különbözik a guru mondjuk K¥¢£ától vagy
Caitanyától, amikor Õk jönnek el a Földre?
¼r¦la Prabhup§da: A guru K¥¢£át képviseli. Ennek megfelelõen vannak bizonyos
jellemzõk, amelyek alapján meg lehet állapítani, hogy ki guru. Az általános jellemzõk
megtalálhatók a Védákban.
tad-vijñ§n§rtha° sa gurum ev§bhigacchet
samit-p§£i¤ ªrotriya° brahma-ni¢±ham
Mu£¨aka Upani¢ad 1.2.12
A gurunak a tanítványi láncolat tagjának kell lennie, és alapos ismeretekkel kell
rendelkeznie a Védákról, melyeket saját lelki tanítómesterétõl hallott. Egy guru jellemzõje
általában az is, hogy tökéletes bhakta — ennyi az egész. És még az, hogy K¥¢£át szolgálja,
azáltal, hogy az üzenetét prédikálja.
Bob: Az Úr Caitanya másfajta guru volt, mint ön?
¼r¦la Prabhup§da: Nem, nem. A guruk nem lehetnek különbözõfélék. Minden guru
ugyanahhoz a típushoz tartozik.
Bob: De Õ Õ nem volt ugyanakkor inkarnáció is?
¼r¦la Prabhup§da: De igen, Õ K¥¢£a Maga, ugyanakkor a gurut képviseli.
Bob: Igen értem már.
¼r¦la Prabhup§da: Igen.
Bob: És akkor
¼r¦la Prabhup§da: Mivel K¥¢£a Isten volt, azt kérte:
sarva-dharm§n parityajya
m§m eka° ªara£a° vraja
Bg. 18.66
„Add fel a vallás minden változatát, és hódolj meg egyedül Énelõttem!” Az emberek azonban
félreértik K¥¢£át, ezért Õ még egyszer eljött guruként, és megtanította az embereket arra,
hogyan hódoljanak meg K¥¢£ának.
¼y§masundara: Nem mondja azt K¥¢£a a Bhagavad-g¦t§ban, hogy „Én vagyok a lelki
tanítómester”?
¼r¦la Prabhup§da: De igen, Õ az eredeti lelki tanítómester, mert Arjuna lelki
tanítómesterének fogadta el Õt. Mi ebben olyan nehéz? ¼i¢yas te 'ham ª§dhi m§° tv§°
prapannam. Arjuna így szólt az Úrhoz: „A tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt
Elõtted. Kérlek, oktass engem.” Ha K¥¢£a nem lenne lelki tanítómester, hogyan lehetne
Arjuna a tanítványa? Õ az eredeti guru. Tene brahma h¥day§ §di-kavaye: „Egyedül Õ az, aki
elõször kinyilatkoztatta a védikus tudást Brahm§, az elsõ teremtett élõlény szívében.” Ezért Õ
az eredeti guru.
Bob: K¥¢£a.
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Õ az eredeti guru. Aztán a tanítványa, Brahm§ is guru, aztán az õ
tanítványa, N§rada is guru, aztán az õ tanítványa, Vy§sa is guru — ily módon létezik egy
guru-parampar§ [guruk tanítványi láncolata]. Eva° parampar§-pr§ptam: a
transzcendentális tudás a tanítványi láncolaton keresztül száll alá.
Bob: A guru tehát a tudását a tanítványi láncolaton keresztül kapja, nem közvetlenül
K¥¢£ától? Van olyan tudás, amit ön közvetlenül K¥¢£ától kap?
¼r¦la Prabhup§da: Igen. K¥¢£a közvetlen tanítása itt van: a Bhagavad-g¦t§ban.
Bob: Értem, de
¼r¦la Prabhup§da: De a tanítványi láncolaton keresztül kell azt elsajátítanod, különben
csak félreérted.
Bob: De ön jelenleg nem kap semmilyen információt közvetlenül K¥¢£ától? Hanem a
tanítványi láncolaton keresztül, a könyvekbõl?
¼r¦la Prabhup§da: A kettõ között nincs különbség. Tegyük fel, hogy azt mondom, ez egy
ceruza. Ha azt mondod neki, hogy „Ott egy ceruza”, s aztán õ is azt mondja valaki másnak,
hogy „Ez egy ceruza”, mi a különbség az õ tanítása és az én tanításom között?
Bob: Ön ezt most K¥¢£a kegyének köszönhetõen tudja?
¼r¦la Prabhup§da: Te is megkaphatod K¥¢£a kegyét, feltéve, ha azt úgy adják át neked,
ahogy van. Pont úgy, ahogy azt mi a Bhagavad-g¦t§ban tanítjuk. A Bhagavad-g¦t§ban K¥¢£a
azt mondja:
sarva-dharm§n parityajya
m§m eka° ªara£a° vraja
„Add fel a vallás minden változatát, és hódolj meg egyedül Énelõttem!” Mi azt mondjuk,
hogy fel kell adnod mindent, és meg kell hódolnod K¥¢£a elõtt. Következésképp nincs
különbség K¥¢£a tanítása és a mi tanításunk között. Nincs eltérés. Ha tehát e tökéletes módon
kapsz tudást, az ugyanolyan, mintha közvetlenül K¥¢£ától részesülnél tanításban. De mi nem
változtatunk meg semmit.
Bob: Ha tisztelettudóan és hittel imádkozom, K¥¢£a meghall engem?
¼r¦la Prabhup§da: Igen.
Bob: Eljut Hozzá az imám?
¼r¦la Prabhup§da: Igen, mert Õ ott van a szívedben, és mindig hall téged, függetlenül attól,
hogy imádkozol-e vagy sem. Ha valami ostobaságot mûvelsz, akkor is hall. Ha pedig
imádkozol, az nagyon jó, annak nagyon örül.
Bob: K¥¢£a jobban hallja az imát, mint az ostobaságot?
¼r¦la Prabhup§da: Nem. Õ minden tekintetben tökéletes, mindent hall. Még akkor is, ha ki
sem mondod, csak magadban azt gondolod: „Meg fogom tenni”, Õ akkor is hall téged.
Sarvasya c§ha° h¥di sannivi¢±a¤: K¥¢£a mindenki szívében jelen van.
Bob: De az embernek imádkoznia kell, ugye?
¼r¦la Prabhup§da: Ez a dolga, az imádkozás.
Bob: Kinek a dolga?
¼r¦la Prabhup§da: Minden élõlény dolga. Ez az egyetlen teendõ. Eko bah¡n§° yo
vidadh§ti k§m§n. [Ka±ha Upani¢ad 2.2.13] Ezt mondják a
Bob: Ez mit jelent?
¼r¦la Prabhup§da: Õ mindenkit mindennel ellát. Mindenkit ellát élelemmel. Tehát Õ az
Atya. Akkor miért ne imádkozzunk Hozzá úgy, hogy „Atyám, add meg nekem ezt”? Ahogy a
keresztény Bibliában is szerepel: „Atyánk, add meg nekünk a mindennapi kenyerünket.” Ez
jó — elfogadják, hogy Õ a Legfelsõbb Atya. De a felnõtt gyerekeknek nem kérniük kell az
atyától, hanem inkább szolgálniuk kell az atyát. Ez a bhakti [az odaadás].
Bob: Ön olyan szépen megválaszolja a kérdéseimet. [Mindenki meghatottan nevet.]
¼r¦la Prabhup§da: Köszönöm szépen.
Bob: Akkor kérdezhetek még?
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Csak rajta!
NEGYEDIK FEJEZET
A természet három kötõereje 1972. február 28. (folytatás)
Bob: Olvastam, hogy az életben három gu£a létezik: a szenvedély, a tudatlanság és a jóság.
Szeretném, ha ön elmagyarázná ezt valamennyire, fõleg azt, hogy mit értünk a tudatlanság és
a jóság kötõereje alatt.
¼r¦la Prabhup§da: A jóságban lévõ ember megérti a dolgokat; van tudása. Tudja, hogy
Isten létezik, hogy ezt a világot Õ teremtette, és még sok más dolgot is tud — például, hogy
mi a nap és mi a hold —, egyszóval tökéletes tudása van. Ha valakinek van valamennyi
tudása, az is jóság, még akkor is, ha az nem tökéletes. A szenvedélyben lévõ ember ezzel az
anyagi testtel azonosítja magát, és az érzékei kielégítésére törekszik. Ez a szenvedély. A
tudatlanság pedig az állati lét — ha valaki tudatlanságban van, nem tudja, kicsoda Isten,
hogyan lehet elérni a boldogságot, miért vagyunk ebben világban. Ha például fogsz egy
állatot, és elviszed a vágóhídra, menni fog. Ez a tudatlanság. Egy ember tiltakozna. Ha egy
kecskét öt perc múlva le fognak vágni, de kap egy marék füvet, boldog, mert ehet. Mint egy
gyerek, aki ártatlanságában boldogan nevet — pedig lehet, hogy valaki éppen azt tervezi,
hogy megöli. Ez a tudatlanság.
Bob: A karma attól függ, hogy az ember milyen kötõerõben van, ugye?
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Amilyen mértékben kapcsolatban vagy a természet kötõerõivel,
olyan mértékben lesznek szennyezettek a tetteid.
k§ra£a° gu£a-sa¯go 'sya
sad-asad-yoni-janmasu
Az ember attól függõen ér el magasabb vagy alacsonyabb rendû születést, hogy milyen
kapcsolatban volt a gu£ákkal, azaz a természet kötõerõivel.
Bob: A csalás és a hasonló dolgok milyen kötõerõhöz tartoznak?
¼r¦la Prabhup§da: A csalás a szenvedély és a tudatlanság keveréke. Tegyük fel, hogy az
egyik ember becsap egy másikat. Ez azt jelenti, hogy el akar érni valamit, tehát szenvedélyes.
De ha gyilkosságot követ el, nincs tudatában annak, hogy ezért egyszer majd szenvednie kell,
tehát ez szenvedéllyel kevert tudatlanság.
Bob: És mi van akkor, ha valaki segít valaki másnak?
¼r¦la Prabhup§da: Az jóság.
Bob: Ez miért jóság? Miféle intelligencia ez? Úgy értem ez miféle tudásról tanúskodik? Az
imént azt mondta, hogy jóság az, amikor valakinek van tudása.
¼r¦la Prabhup§da: Igen.
Bob: Intelligenciája.
¼r¦la Prabhup§da: Igen.
Bob: Akkor hát, a másokon való segítés
¼r¦la Prabhup§da: Azt jelenti, hogy az illetõ tudatlan, te pedig megpróbálod õt
felvilágosítani.
Bob: Ha az ember intelligenciát ad
¼r¦la Prabhup§da: Igen, az jóság.
Bob: És ha valaki egyszerûen csak segít?
¼r¦la Prabhup§da: Az is jóság.
Bob: Ha egy koldusnak nincs semmije, és az ember ad neki egy kis alamizsnát
¼r¦la Prabhup§da: Még ez is lehet jóság. De ha a ti Bowery utcátokban ad valaki adományt
egy csavargónak, az illetõ azonnal vesz rajta egy üveg bort, megissza, és kiterül tõle.
[Mindenki nevet.] Ez jótékonyság ugyan, de nem a jóságban, hanem a tudatlanságban.
Bob: A jótékonyság tudatlanság?
¼r¦la Prabhup§da: Háromféle jótékonyság létezik: a jóságban, a szenvedélyben és
tudatlanságban lévõ. Jóság az, amikor úgy adunk adományt, hogy az valóban jó helyre kerül.
Ha például valaki a K¥¢£a-tudat mozgalmának adományoz, azt a jóság jellemzi, mert az
adományt az Isten-tudat, azaz a K¥¢£a-tudat terjesztésére fogják fordítani. Ez jóság. Ha pedig
az ember valamilyen ellenszolgáltatás reményében ad adományt, az szenvedély. Ha pedig
valaki rossz helyen és rossz idõben ad adományt, mindenféle tisztelet nélkül, egy arra
érdemtelen személynek, például egy csavargónak a Boweryn, az tudatlanság. De K¥¢£a
kijelenti:
yat karo¢i yad aªn§si
yaj juho¢i dad§si yat
„Ajánld fel Nekem mindazt, amit cselekszel, eszel, felajánlasz vagy elajándékozol,
valamennyi vezekléseddel együtt.” Ha K¥¢£a elfogadja, az a legtökéletesebb adományozás.
Vagy bárki, aki K¥¢£át képviseli — ha egy ilyen valaki fogadja el, az maga a tökéletesség.
Bob: És az milyen fajta jótékonyság, ha az ember ételt ad valakinek, aki éhes?
¼r¦la Prabhup§da: Az a körülményektõl függ. Ha például az orvos megtiltotta a betegének,
hogy szilárd ételt fogyasszon, és a beteg könyörög, hogy hadd kapjon valami szilárdat, te
pedig jótékonyságból adsz neki, akkor semmi jót nem teszel vele. Ez tudatlanság.
Bob: A bhakták nem gyûjtenek karmát? Ezek a bhakták érzik a karmát? Õk is e kötõerõk
hatása alatt cselekszenek? A jóság kötõerejében vannak?
¼r¦la Prabhup§da: Felette állnak a jóságnak! ¼uddha-sattva. A bhakták nem ebben az
anyagi világban vannak, hanem a lelki világban. A Bhagavad-g¦t§ kijelenti:
m§° ca yo 'vyabhic§re£a
bhakti-yogena sevate
sa gu£§n samat¦tyait§n
brahma-bh¡y§ya kalpate
[„Aki teljesen elmerül az odaadó szolgálatban, és nem esik vissza semmilyen körülmények
között, az egyszeriben túllép az anyagi természet kötõerõin, s így a Brahman síkjára
emelkedik.” (Bg. 14.26)] A bhakták nincsenek sem jóságban, sem szenvedélyben, sem
tudatlanságban. Õk felette állnak e tulajdonságoknak.
Bob: Az a bhakta, aki nagyon hûséges, eléri ezt a szintet?
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Bhaktának lenni Belõled is lehet bhakta, ugyanúgy, ahogy belõlük
is az lett. Ez nem nehéz. Csupán annyi az egész, hogy transzcendentális szeretettel kell
szolgálnod az Urat.
Bob: Szeretnék többet megtudni Istenrõl, és szeretném jobban érezni a jelenlétét, mégpedig
azért, mert úgy érzem, az életnek nem sok értelme van enélkül.
¼r¦la Prabhup§da: Igen! Ha elszalasztod ezt az emberi létformát, az nagyon nagy
veszteség. Az élõlény ezzel egy hatalmas lehetõséget kap arra, hogy kiszabaduljon az anyagi
lét rabságából.
Bob: Nagyon hálás vagyok, hogy feltehettem ezeket a kérdéseket.
¼r¦la Prabhup§da: Igen, és egyre többet megtudhatsz.
Bob: De még mindig megvannak az otthoni kapcsolataim. A házasság Tudja, jegyben járunk
¼r¦la Prabhup§da: Nem, ez nem baj! Rengeteg házasság van. [¼y§masundarára mutat.] Õ
is nõs. A házasság nem akadály. Már említettem, hogy a lelki életben négy rend van:
brahmac§r¦, g¥hastha, v§naprastha és sanny§sa. A brahmac§r¦ élet után az ember
megházasodhat, de ez nem kötelezõ. Van, aki élete végéig nai¢±hika-brahmac§r¦ marad. De a
brahmac§r¦ megházasodhat. A házasság után pedig a v§naprastha élet következik. Ez azt
jelenti, hogy az ember valamelyest kivonja magát a családi életbõl — a férj és a feleség
ilyenkor már külön élnek, nincs nemi élet. Aztán amikor már a férfi teljesen lemondottá vált,
nem ragaszkodik többé a családi élethez, belép a sanny§sa rendbe.
Bob: Ekkorra az ember teljesen elfelejti a feleségét?
¼r¦la Prabhup§da: Igen. A felejtés nem olyan nehéz, ha az ember megpróbál felejteni. Nem
látom, nem bánom. [Mindenki nevet.] Például nekem is van feleségem, vannak gyerekeim és
unokáim, annyi mindenem van, de mivel nem látom õket, nem gondolok rájuk. Ennyi az
egész. Ezért van a v§naprastha és a sanny§sa. A védikus rendszer mindenrõl nagyon szépen
gondoskodik.
ÖTÖDIK FEJEZET
A tisztasághoz vezetõ út 1972. február 29.
Bob: Nagyon köszönöm, hogy megengedi, hogy feltegyem a kérdéseimet.
¼r¦la Prabhup§da: Ez a küldetésem. Az embereknek meg kell érteniük az Istenrõl szóló
tudományt. Ha nem mûködünk együtt a Legfelsõbb Úrral, vakvágányra kerül az életünk. Már
sokszor említettem azt a példát, hogy ha egy csavar kiesik a gépbõl, haszontalanná válik. De
ha megint visszateszik a helyére, újra hasznos lesz. Ugyanígy mi is Isten szerves részei
vagyunk. Isten nélkül mi hasznunk? Semmi! Újra vissza kell kerülnünk abba a helyzetbe,
amikor össze vagyunk kapcsolva Istennel. Akkor megint értékesek leszünk.
Bob: Találkoztam ma egy fickóval, aki délután érkezett. Lehet, hogy viccesnek fogja találni,
amit mondok, de azért jött, mert hallotta, hogy M§y§purban hippik laknak.
¼r¦la Prabhup§da: Micsoda?
Bob: Hallotta, hogy M§y§purban hippik vannak. Beszélgettem vele, s aztán más bhakták is
odamentek hozzá. Mondott néhány dolgot, amire nem tudtam a választ. És azt is mondta,
hogy holnap visszajön, és majd beszél néhány bhaktával. De hadd mondjam el önnek, mit
mondott. Eléggé összezavart vele. Fiatal korában
¼r¦la Prabhup§da: Indiai az illetõ?
Bob: Igen, indiai. Itt lakik nem messze, és elég jól beszél angolul. Amikor fiatal volt, K§l¦t
[népszerû istennõ] imádta mindennap, nagyon komolyan, de aztán jött az árvíz. Az árvíz
idején az emberek nélkülöztek, és most nincs semmilyen vallása, és azt mondja, most abban
leli örömét, hogy megpróbál szeretetet ébreszteni az emberek között. Nekem meg fogalmam
sem volt, hogy mit mondjak neki, és miként vihetném bele Istent és a vallást az életébe. Azt
mondta, ha majd meghal, „talán Isten részévé válik, talán nem”, de ez most nem
foglalkoztatja túlságosan. Azt is mondta, hogy kipróbálta ezeket a vallásos dolgokat, de nem
váltak be. Ezt azért is hoztam fel, mert ha majd visszamegyek Amerikába, ott nagyon sok
hasonló emberrel lehet találkozni, akik úgy gondolják, hogy a vallás — mint az õ K§l¦-
imádata is vagy a többi, általuk kipróbált vallás — nem válik be. És fogalmam sincs, mit
mondhatnék nekik, hogy meggyõzzem õket arról, hogy érdemes megpróbálni.
¼r¦la Prabhup§da: Egyelõre ne õket, hanem inkább saját magadat próbáld meggyõzni.
Bob: Igen. Mondtam is neki, hogy beszéljen más bhaktákkal, de aztán kifelé menet megint
összefutottunk az úton, és mondtam neki, hogy jöjjön vissza, de hát, igen.
¼r¦la Prabhup§da: Elõször is saját magadat gyõzd meg. Csak aztán próbálj másokat is
meggyõzni. Caitanya Mah§prabhu arra tanít bennünket, hogy csak akkor tudunk mások
jólétén munkálkodni, ha a saját életünk sikeres:
bh§rata-bh¡mite haila manu¢ya-janma y§ra
janma s§rthaka kari 'kara para-upak§ra
Elõször tedd tökéletessé a saját életedet, s csak azután próbálj másokat is tanítani.
Bob: A bhakták azt mondták nekem, hogy ha az ember nem K¥¢£a-tudatos minden
pillanatban, nem lehet boldog. Én azonban idõnként boldognak érzem magam.
¼r¦la Prabhup§da: Idõnként. De nem mindig.
Bob: Igen.
¼r¦la Prabhup§da: Ha K¥¢£a-tudatos leszel, mindig boldogságot fogsz érezni.
Bob: Õk ezt úgy értették, hogy az ember K¥¢£a-tudat nélkül egyáltalán nem lehet boldog.
¼r¦la Prabhup§da: Ez így is van. Ha például szárazföldi állat volnál, és vízbe dobnának,
semmilyen körülmények között nem lehetnél boldog a vízben. Csak akkor lehetnél megint
boldog, ha visszakerülnél a partra. Ehhez hasonlóan mi is K¥¢£a szerves részei vagyunk, és
nem lehetünk úgy boldogok, ha nem vagyunk K¥¢£a szerves részei. A már említett példával:
az alkatrész a gép nélkül értéktelen, de amikor visszateszik a gépbe, újra értékessé válik.
K¥¢£a részei vagyunk; újra csatlakoznunk kell Hozzá. És a tudatunkkal azonnal csatlakozni is
tudunk Hozzá, ha egyszerûen csak azt gondoljuk, hogy „K¥¢£áé vagyok; K¥¢£a az enyém.” Ez
ilyen egyszerû.
Bob: Hogy mondta? K¥¢£a
¼r¦la Prabhup§da: K¥¢£a az enyém.
Bob: Az enyém?
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Az enyém. Az én K¥¢£ám.
Bob: Ó!
¼r¦la Prabhup§da: K¥¢£a az enyém. K¥¢£a az enyém.
Bob: Igen.
¼r¦la Prabhup§da: Én pedig K¥¢£áé vagyok. Ez a valódi helyzetünk.
Bob: K¥¢£a részei vagyunk.
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Minden K¥¢£a szerves része, mivel minden K¥¢£a energiája révén
jön létre, és minden K¥¢£a energiája.
Egy indiai úr: ¼r¦la Prabhup§da, volna egy kérdésem. Mi a helyzet azzal a szolgálattal, amit
odaadás nélkül végez az ember?
¼r¦la Prabhup§da: Hmm? Az nem szolgálat, hanem üzlet. [Mindenki nevet.] Itt,
M§y§purban például felfogadtunk egy építési vállalkozót. Ez nem szolgálat, hanem üzlet.
Nem igaz? Idõnként úgy reklámozzák magukat, hogy „Mindent a vevõért!” Ugye? De a
mézesmázos szavak ellenére — „Mindent a vevõért” — az egész csak üzlet, mert vevõ csak
akkor lehet valaki, ha fizet. A szolgálat azonban nem ilyen. A szolgálat Az Úr Caitanya így
imádkozik K¥¢£ához:
yath§ tath§ v§ vidadh§tu lampa±o
mat-pr§£a-n§thas tu sa eva n§para¤
„Tégy, amit akarsz, akkor is az Én imádott Uram maradsz.” Ez a szolgálat. „Semmit nem
kérek Tõled cserébe.” Ez a szolgálat. Ha bármit várunk cserébe, az csak üzlet.
Bob: Szeretném megkérni önt arra, hogy adjon tanácsot, hogyan kerülhetnék közelebb
Istenhez. Hamarosan elutazom, és én
¼r¦la Prabhup§da: Meg kell tisztulnod.
Bob: Idõnként eljárok a templomba, aztán elmegyek, és nem tudom, közben mennyi ragad
rám.
¼r¦la Prabhup§da: Nem kell hozzá sok idõ. Fél év múlva már érezni fogod, hogy fejlõdtél.
De be kell tartanod a szabályozó elveket. Akkor minden rendben lesz. Ahogy ezek a fiúk és
lányok is teszik.
Bob: Igen, értem.
¼r¦la Prabhup§da: Nem járnak moziba, sem szállodába. Nem. Felhagytak minden
anarthával, minden nemkívánatos dologgal.
Bob: Úgy úgy érzem, ha visszamegyek, akkor ezek a
¼r¦la Prabhup§da: Az egész emberi élet arra való, hogy megtisztuljunk.
Bob: Igen.
¼r¦la Prabhup§da:
tapo divya° putrak§ yena sattva°
ªuddhyed yasm§d brahma-saukhya° tv anantam
A sattva azt jelenti, hogy „lét”. Ha tehát nem tisztítod meg a létedet, testet kell cserélned. Ezt
a testet egy másikra. Ez lehet magasabb rendû is, meg alacsonyabb rendû is. Ha például nem
gyógyítasz meg egy betegséget, számtalanféle gondod származhat belõle. Ugyanígy, ha nem
tisztítod meg a létedet, akkor egyik testbõl a másikba kell vándorolnod. A természet törvényei
igen szövevényesek. Semmi biztosíték nincs arra, hogy legközelebb egy kényelmes testet
vagy amerikai testet fogsz kapni. Éppen ezért létfontosságú az emberi lény számára, hogy
megtisztítsa a létét. Ha nem tisztítod meg a létedet, mindig sóvárogni fogsz a boldogság után,
de nem leszel mindig boldog.
Bob: Ha majd visszamegyek New Yorkba dolgozni, remélem megtisztulok, de biztos
vagyok benne, hogy nem fogok annyira megtisztulni, mint a tanítványai, akik itt vannak. Én
én nem nagyon tudom magam elképzelni, amint ezt csinálom.
¼r¦la Prabhup§da: Csinálhatod azt, amit õk is. Kezdetben õk sem voltak tiszták, de most
már azok. Ugyanígy te is megtisztulhatsz. Gyerekkorodban például nem voltál mûvelt, de
most az vagy.
Bob: Akkor hát, mit kell tennem? Ha majd visszamegyek, feltétlenül
¼r¦la Prabhup§da: Mikor mész vissza?
Bob: Visszamegyek Chaibasába dolgozni, aztán pedig
¼r¦la Prabhup§da: Minek mész Chaibasába?
Bob: Ott tanítok. Ott lakom.
¼r¦la Prabhup§da: Jobb, ha nem tanítasz, mert nem tudod, mit kell tanítani.
Bob: [Nevet.] El is megyek, úgysem szeretem annyira ezt a tanítást, és májusban
visszamegyek Amerikába, de amíg itt vagyok, ez az indiai itt tartózkodásom feltétele.
¼r¦la Prabhup§da: Hogyha komoly vagy, bárhol tiszta tudsz maradni. mindegy, hogy
Amerikában laksz-e vagy Indiában. Csak tudnod kell, hogyan tartsd magad tisztán. Ennyi az
egész.
Bob: Úgy érti, hogy a szabályozó elvek betartásával?
¼r¦la Prabhup§da: Igen, én is elmentem Amerikába, de függetlenül attól, hogy Amerikában
vagyok-e vagy Indiában, ugyanaz az ember vagyok.
Bob: Meg megpróbáltam valamelyest betartani a szabályokat, azután, hogy elõször
találkoztam önnel [egy rövid kalkuttai látogatás alkalmával, 1971 novemberében].
¼r¦la Prabhup§da: Hmm. Megpróbáltad, megpróbáltad Ha komolyan akarod csinálni,
akkor szigorúan be kell tartanod a szabályokat.
Bob: Lehet oké, lehet, hogy amit most mondani fogok, az a hát a legbutább dolog, amit
valaha is mondtam. De akkor is szeretném elmondani, hogyan érzek.
¼r¦la Prabhup§da: Nem, nem butaság. Nem mondtam hogy butaság, csak tökéletlen.
Bob: Rendben van. [Nevet.] Tökéletlen. De hadd mondjam el. Úgy érzem, hogy jelen
pillanatban csodálom és tisztelem a bhaktáit, de nem érzem úgy, hogy közéjük tartoznék,
vagy hogy egyáltalán szeretnék közéjük tartozni. Egyszerûen csak szeretném szeretném azt
tenni, ami helyes, szeretnék közelebb kerülni Istenhez, és ha és ha csak annyit érek el, hogy a
következõ életem jobb lesz, már elégedett leszek.
¼r¦la Prabhup§da: Nagyon jó.
Bob: Ez nyilván anyagi ragaszkodás, de
¼r¦la Prabhup§da: Akkor csak egyszerûen kövesd a nyomdokaikat, és a vágyad valóra
válik. Mi arra tanítjuk õket, hogyan legyenek tisztaszívûek és boldogok. Az a missziónk, hogy
szeretnénk, ha mindenki boldog lenne. Sarve sukhino bhavantu. Az emberek nem tudják,
hogyan legyenek boldogok. Nem azon az úton járnak, ami a boldogsághoz vezet. Saját utakat
találnak ki, és ebbõl fakadnak a bajok. ¹¢abhadeva ezért a következõt tanácsolta a fiainak:
„Drága fiaim, a transzcendentális megvalósítás érdekében végezzetek lemondásokat.”
Mindenki lemondásokat végez. Ismerek egy fiút — külföldre kellett mennie, hogy
kereskedelmet tanulhasson. Most már jó állása van. Ugyanígy mindenkinek gyakorolnia kell
valamilyen lemondást a jövõje érdekében. Miért ne vállalnánk akkor ezt a lemondást a
maradandó boldogság érdekében? Meg kell tisztítanod a létedet és a testedet. Ahányszor
elfogadsz egy anyagi testet, annyiszor kell másikra cserélned. De amint lelki testet kapsz, nem
lesz több csere. Lelki testünk már eleve van, de az anyagi szennyezettség miatt kialakítunk
magunknak egy anyagi testet. Ha azonban a lelki életet gyakoroljuk, lelki testet fogunk
kialakítani magunknak. Már többször is említettem azt a példát, hogy ha egy vasrudat tûzbe
teszel, olyanná válik, mint a tûz. Nem igaz?
Bob: Ha a vasrudat a tûzbe tesszük?
¼r¦la Prabhup§da: Igen, és olyan lesz, mint a tûz.
Bob: Igen.
¼r¦la Prabhup§da: Habár vas.
Bob: Igen.
¼r¦la Prabhup§da: Ugyanígy, ha mindig lelki dolgokkal foglalod el magad, a tested lelki
módon fog viselkedni, annak ellenére, hogy anyagi. Az említett példánál maradva: ha egy
vasrúd tûzforró, bárhol hozzányúlsz, éget. Felveszi a tûz tulajdonságait. Ugyanígy, ha mindig
K¥¢£a-tudatban maradsz, lelkivé fogsz válni, lelki módon fogsz cselekedni. Nem lesz több
anyagi kívánság.
Bob: Mit kell tennem ahhoz, hogy ezt elérjem?
¼r¦la Prabhup§da: Ezt a folyamatot kell követned. Õk is ezt teszik. Magad is láthattad
ezeket a fiúkat, a hat fiunkat, akik ma avatást kaptak. Az egész roppant egyszerû. Be kell
tartanod a négy korlátozó szabályt, és japáznod ezen a japa-láncon. Nagyon egyszerû.
Bob: De, tudja amikor visszamegyek Biharba, és élem az ottani életemet, én ha tartom
magam az összes szabályhoz néhányat már most is követek, de nem mindet
¼r¦la Prabhup§da: Mit értesz azon, hogy „néhányat”?
Bob: Azon, hogy „néhányat”?
¼r¦la Prabhup§da: Mindössze négy szabályozó elv van. A „néhány” mit jelent? Hármat?
Vagy kettõt?
Bob: Kettõt vagy hármat.
¼r¦la Prabhup§da: Miért nem tartod be akkor már a negyediket is?
Bob: Nem, nem. Úgy értem, egyet vagy kettõt tartok be. Egyet vagy kettõt tartok be
jelenleg.
¼r¦la Prabhup§da: [Nevet.] És a másik hármat miért nem? Mi jelenti a nehézséget?
Melyiket tartod be?
Bob: Hogy melyiket tartom be? Hát, majdnem vegetáriánus vagyok, de eszem tojást.
¼r¦la Prabhup§da: Akkor ezt sem tartod be teljesen.
Bob: Nem, még ezt sem teljesen. A múlt alkalom [november] óta vegetáriánus lettem, de
¼r¦la Prabhup§da: Az még nem érdem, hogy valaki vegetáriánus.
Bob: Tényleg nem.
¼r¦la Prabhup§da: A galamb is vegetáriánus. A majom — a leghitványabb állat — is
vegetáriánus
Bob: Hát
¼r¦la Prabhup§da: A majom is vegetáriánus. Ez a meztelen sanny§s¦ az erdõben él A
leghaszontalanabb
Bob: Én én úgy éreztem, azért ez jelent egy kis elõrelépést, mert elõször egy kicsit nehéz
volt, aztán könnyebb, aztán pedig visszatértem a
¼r¦la Prabhup§da: Nem, te be tudnád tartani az összes szabályozó elvet, feltéve, ha
elkezded a K¥¢£a-tudat folyamatát. Különben nem lehetséges.
Bob: Hát éppen ez az. Ha ha majd visszamegyek Biharba, és szóval a barátaim esetleg azt
mondják Ott ülünk este, és nincs mit csinálni, csak a szúnyogokat csapdosni, és akkor valaki
megszólal: „Mi lenne, ha szívnánk egy kis marihuánát?” Mire én: „Hát persze, itt úgysem
lehet mást csinálni.” És akkor leülök, és aznap este jól érzem magam. Ezt csináltuk, és akkor
egy kicsit elszaladt velünk a ló, már mindennap szívtunk, és amikor rájöttünk, hogy
egészségtelen, akkor abbahagytuk, de azért még egyszer-egyszer
¼r¦la Prabhup§da: Költözz hozzánk! Akkor a barátaid nem fogják azt kérdezni tõled, hogy
„Mit szólnál egy kis marihuánához?” [Bob nevet.] Maradj a bhakták társaságában! Azért
nyitunk központokat, hogy az embereknek lehetõséget adjunk arra, hogy találkozhassanak
velünk. Különben miért vettünk volna ennyi földet [M§y§purban]? Azok, akik komolyan erre
vágynak — el fognak jönni, és velünk fognak élni. A barátkozás nagy befolyással van az
emberre. Ha iszákosokkal barátkozol, te is iszákos leszel; ha a s§dhuk társaságát keresed, te is
s§dhu leszel.
¼y§masundara: Eljöhetne és lakhatna veled Bombayben.
¼r¦la Prabhup§da: Igen, lakhatnál velünk Bombayben. De az a baj, hogy õ inkább a
marihuánás barátai társaságára vágyik.
Bob: Hadd kérdezzek öntõl valami mást, s aztán lehet, hogy még visszatérek erre a témára.
Rájöttem, hogy túl sokat foglalkozom saját magammal, és ezért nem gondolok annyit Istenre.
Túl sokszor gondolok magamra. Hogy tudnék elfeledkezni magamról, hogy így más,
fontosabb dolgokra tudjak koncentrálni?
¼r¦la Prabhup§da: Úgy, ahogy õk [a bhakták] is tették.
Bob: [Nevet.] Azt mondja nekem, hogy számomra ha jól értem ön azt akarja nekem
mondani, hogy számomra a tisztasághoz vezetõ út a „bhaktaságon” keresztül vezet.
¼r¦la Prabhup§da: Nem tudsz dönteni?
Bob: Hát, én
¼r¦la Prabhup§da: Ilyen nehéz bhaktának lenni?
Bob: Nekem igen. Nem nem érzem, hogy annyira vágynék rá. A bhakták elõször azt
mondták nekem, hogy õk feladták az anyagi életet. Azt mondták, ez a négy szabályozó elv azt
jelenti, hogy az ember hátat fordít az anyagi életnek, és ezt értem is. És helyette
¼r¦la Prabhup§da: Mit értesz azon, hogy anyagi élet? [Bob nem felel.] Itt ülök ezen az
ágyon. Ez most anyagi vagy lelki?
Bob: Anyagi.
¼r¦la Prabhup§da: Akkor hogy adtuk volna fel az anyagi életet?
Bob: Azt hiszem, én ezt „anyagi nyereség utáni vágy”-ként értelmeztem
¼r¦la Prabhup§da: Mit jelent az, hogy anyagi?
Bob: Azt, hogy az ember anyagi eredményekért dolgozik, és nem ad fel mindent, ami
anyagi.
¼r¦la Prabhup§da: Az anyagi élet azt jelenti, hogy Amikor az érzékeidet akarod kielégíteni,
az az anyagi élet. Amikor pedig Istent akarod szolgálni, az a lelki élet. Ez a különbség az
anyagi és a lelki élet között. Mi most az érzékeinket akarjuk szolgálni. De amikor az
érzékeink helyett Istent szolgáljuk, az a lelki élet. Mi a különbség a mi cselekedeteink és
másokéi között? Mindent használunk — asztalt, széket, ágyat, magnetofont, írógépet —
, akkor hát mi a különbség? A különbség az, hogy mi mindent K¥¢£áért használunk.
Bob: A bhakták azt mondták, hogy az érzéki élvezeteket, amiket feladtak, lelki élvezetek
váltották fel, de, tudja, én ezt nem éreztem.
¼r¦la Prabhup§da: A lelki élvezetek akkor jönnek, amikor az ember K¥¢£át akarja
elégedetté tenni. Ez a lelki élvezet. Egy anya például elégedettebb akkor, ha a fiát eteti. Õ
maga nem eszik, de ha látja, hogy a fia szépen eszik, elégedettség tölti el.
Bob: Hmm. Tehát a lelki élvezet azt jelenti, hogy elégedetté tesszük Istent.
¼r¦la Prabhup§da: A lelki élvezet azt jelenti, hogy K¥¢£a élvezete.
Bob: K¥¢£a élvezete.
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Az anyagi élvezet az érzékek élvezete. Ennyi az egész. Ez a
különbség. Ha pedig egyszerûen csak K¥¢£ának akarsz örömet szerezni, az lelki élvezet.
Bob: Én erre úgy tekintettem én úgy gondoltam, hogy Istennek örömet szerezni azt jelenti,
hogy
¼r¦la Prabhup§da: Ne próbáld saját magad kiagyalta módszerekkel elégedetté tenni Istent.
Ne spekulálj. Tegyük fel, hogy én örömet akarok szerezni neked. Akkor az elsõ dolgom az,
hogy megkérdezlek, miképpen szolgálhatnálak. Nem pedig saját magam kiagyalok
valamilyen szolgálatot. Ez nem szerez örömet. Tegyük fel, hogy szeretnék egy pohár vizet.
Ha úgy okoskodsz, hogy „Sv§mij¦ jobban örülne egy pohár tejnek, egy pohár jó forró tejnek”,
akkor azzal nem leszek elégedett. Ha elégedetté akarsz tenni, akkor meg kell kérdezned
tõlem, hogy mivel szerezhetnél örömet. És ha megteszed, amit kérek, akkor elégedett leszek.
Bob: K¥¢£ának pedig úgy szerezhetünk örömet, ha a bhaktájává válunk.
¼r¦la Prabhup§da: Bhakta az, aki mindig örömet szerez K¥¢£ának. Semmi más dolga nincs.
Ez a bhakta.
Bob: Beszélne egy kicsit bõvebben a Hare K¥¢£a éneklésérõl? Elég régóta japázom, de nem
rendszeresen — csak mindig egy keveset. Nemrég kaptam egy japa-láncot, és néha nagyon
jólesik a japázás, néha meg egyáltalán nem esik jól. Lehet, hogy nem japázom megfelelõen.
Nem tudom.
¼r¦la Prabhup§da: Igen, mindennek megvan a módja. El kell sajátítanod a módját.
Bob: A bhakták mesélték, hogy japázás közben eksztázist éreznek.
¼r¦la Prabhup§da: Igen, minél jobban megtisztulsz, annál inkább fogod érezni az
eksztázist. A japázás folyamata maga a tisztulási folyamat.
HATODIK FEJEZET
A tökéletes bhakta 1972. február 29., este
¼y§masundara: ¼r¦la Prabhup§da, ma délután a lemondásról beszélgettünk.
¼r¦la Prabhup§da: Hmm?
¼y§masundara: Ha önszántunkból nem végzünk lemondást, akkor akaratunk ellenére kell
lemondást végeznünk.
¼r¦la Prabhup§da: Igen, az embernek a lelki tanítómester irányításával kell... A lemondás
senkinek sincs ínyére, de amikor elfogadsz egy lelki tanítómestert, végre kell hajtanod az
utasításait. Ez a lemondás.
¼y§masundara: Az embernek még akkor is vállalnia kell a lemondást, ha esze ágában sincs
neki.
¼r¦la Prabhup§da: Igen, vállalnia kell. Mivel meghódoltál a lelki tanítómesterednek, a
szava számodra parancs. Ha nem tetszik, akkor is meg kell tenned. Hogy örömet szerezz
nekem.
¼y§masundara: Ó!
¼r¦la Prabhup§da: De te nem szeretsz... [Nevet.] Senki nem szeret böjtölni, de ha a lelki
tanítómester bejelenti, hogy ma böjt van, mit lehet tenni? [¼y§masundara nevet.] Tanítvány
az, aki önként aláveti magát a lelki tanítómester fegyelmezésének. Ez a lemondás.
¼y§masundara: Mondjuk a szüleink vagy sok-sok ember az anyagi világban, akik teljesen
odavannak az anyagi életért, nem akarnak lemondásokat végezni, nem akarnak fájdalmat
elszenvedni, mégis rá vannak kényszerítve ezekre. A természet rákényszeríti õket, hogy
különféle lemondásokat végezzenek.
¼r¦la Prabhup§da: Ez kikényszerített lemondás. Ez nem jó. Csak az önkéntes lemondás
segít.
¼y§masundara: Ha az ember nem vállal önkéntes lemondást, akkor kényszerítve lesz arra,
hogy lemondást végezzen.
¼r¦la Prabhup§da: Ez a különbség az ember és az állat között. Az állatok nem tudnak
lemondást vállalni, az ember azonban tud. Ha az ember lát valami finom édességet a
cukrászdában, meg akarja enni, de ha nincs pénze, tud uralkodni magán. Ha azonban egy
tehén jár arra, azonnal bedugja a fejét. Ütheted bottal, nem számít, akkor is így fog tenni. Az
állatok tehát nem képesek az önmegtartóztatásra. A mi lemondásunk nagyon kellemes: a Hare
K¥¢£át énekeljük, táncolunk, K¥¢£a nagyon finom ételeket küld, mi pedig megesszük. Ennyi
az egész. A honfitársaitoknak miért nem tetszik ez a lemondás: az éneklés, a tánc, a finom
ételek?
Bob: Tessék?
¼r¦la Prabhup§da: Mivel lemondásokat gyakorolunk, K¥¢£a mindenféle jóval ellát
bennünket. Tehát nem veszítünk semmit. Amikor K¥¢£ás leszel, több kényelemben lesz
részed, mint most. Ez tény. Az elmúlt húsz évben egyedül éltem, de semmilyen nehézségem
nem volt. Mielõtt sanny§s¦ lettem, Delhiben laktam. Semmilyen nehézségem nem volt, pedig
egyedül éltem.
¼y§masundara: Ha az ember nem gyakorol lelki önfegyelmet, a természet mindenféle
kellemetlenséget kényszerít rá.
¼r¦la Prabhup§da: Ó, igen. Ezt a Bhagavad-g¦t§ is kijelenti:
daiv¦ hy e¢§ gu£amay¦
mama m§y§ duratyay§
m§m eva ye prapadyante
m§y§m et§° taranti te
[„Az anyagi természet három kötõerejébõl álló isteni energiámat nagyon nehéz legyõzni. De
akik átadták magukat Nekem, azok könnyen túllépnek rajta.” (Bg. 7.14)] M§y§ annyi
nehézséget kényszerít ránk, de amint átadjuk magunkat K¥¢£ának, nincs több kényszer.
¼y§masundara: Olyan ostobák voltunk, hogy mindig azt gondoltuk: majd egyszer, a
jövõben boldogok leszünk.
¼r¦la Prabhup§da: Igen, ez m§y§, illúzió. Ez olyan, mint a szamár esete: felülsz a szamár
hátára, és az orra elé lógatsz egy marék füvet. A szamár meg azt gondolja: „Elõre megyek egy
kicsit, akkor majd elérem a füvet.” [Bob nevet.] De a fû mindig elõrébb van egy lépéssel. Ezt
hívják szamarizmusnak. [Mindenki nevet.] Mindenki azt gondolja, hogy ha egy kicsit elõrébb
megy, meg fogja kapni, és akkor nagyon boldog lesz.
Bob: Én... nagyon köszönöm a...
¼r¦la Prabhup§da: Hmm?
Bob: Holnap el kell mennem, és...
¼r¦la Prabhup§da: Ne azt mondd, hogy el kell menned [leave], hanem azt, hogy élned kell
[live].
Bob: Most még erre nem vagyok képes. Arra gondoltam, holnap visszamegyek a városba,
ahol lakom, de...
¼r¦la Prabhup§da: Ne menj vissza.
Bob: Maradjak itt holnap is? Itt?
¼r¦la Prabhup§da: Maradj itt.
Bob: Ha ön mondja, maradok.
¼r¦la Prabhup§da: Jól van, rendes fiú vagy. [Hosszú szünet, majd csöndesebben folytatódik
a beszélgetés.] Nagyon egyszerû az egész. Ha az élõlények elfeledkeznek K¥¢£áról, ebbe az
anyagi világba kerülnek. K¥¢£a azt jelenti, hogy a neve, az alakja, a lakhelye, a kedvtelései —
minden.
Bob: Mi volt az utolsó?
¼r¦la Prabhup§da: Hm? A kedvtelései.
Bob: A kedvtelései.
¼r¦la Prabhup§da: Amikor a királyról beszélünk, hozzágondoljuk a királyi udvart, a
palotát, a királynõt, a királyi hercegeket, a titkárokat, a hadsereget — mindent. Nem igaz?
Bob: De.
¼r¦la Prabhup§da: Ugyanígy, mivel K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, amikor
Rá gondolunk, hozzágondoljuk az energiáit is. Ez akkor teljes, ha azt mondjuk: „R§dh§-
K¥¢£a”. R§dh§ képviseli K¥¢£a összes energiáját. K¥¢£a pedig a Legfelsõbb Úr. Amikor tehát
K¥¢£áról beszélünk, abban benne vannak az élõlények is, mert az élõlények energiák, K¥¢£a
különféle — felsõbbrendû — energiái. Amikor ez az energia nem szolgálja az energia
forrását, az az anyagi lét. A világ nem szolgálja K¥¢£át. Illetve másképpen, közvetetten
szolgálják K¥¢£át, ahogy az engedetlen polgárok is közvetett módon szolgálják a kormányt. A
foglyok azért kerülnek a börtönbe, mert nem tartották be az állam törvényeit. A börtönben
pedig kényszerítik õket arra, hogy betartsák az állam törvényeit. Ehhez hasonlóan itt is
minden élõlény istentelen, akár tudatlanságból, akár tudatos döntés következtében. Nem
akaródzik elismerniük Isten felsõbbrendûségét. Démoniak. Mi pedig megpróbáljuk
visszasegíteni õket az eredeti állapotukba. Ez a K¥¢£a-tudat mozgalmának a célja.
Bob: Szóba került a bhaktákkal az orvostudomány, és most errõl szeretném önt
megkérdezni. Ma néhány bhaktával lesétáltam a folyóhoz. Meg vagyok fázva, úgyhogy
mondtam, hogy én nem akarok bemenni a vízbe. Néhányan úgy gondolták, mégis bele kellene
mennem, mivel ez a Gangesz, mások azt mondták, hogy nem kéne belemennem, mert meg
vagyok fázva, és aztán beszélgettünk, és nem értek valamit: azért betegszünk meg, mert rossz
dolgokat követtünk el a múltban?
¼r¦la Prabhup§da: Igen, ez tény.
Bob: De ha az ember...
¼r¦la Prabhup§da: Bármilyen szenvedést kell is elszenvednünk, az mind a múltbeli rossz
tetteink eredménye.
Bob: De ha már valaki kiszabadult a karma befolyása alól...
¼r¦la Prabhup§da: Igen?
Bob: ...akkor is megbetegszik?
¼r¦la Prabhup§da: Nem. Ha meg is betegszik, akkor is csak nagyon rövid idõre. Például itt
van ez a ventillátor: ha kikapcsolod, még forogni fog egy pillanatig. Ez a mozgás nem az
elektromos áramnak köszönhetõ. Ezt az erõt — minek is hívják ezt az erõt a fizikában?
¼y§masundara: Tehetetlenségnek.
¼r¦la Prabhup§da: A tehetetlenségnek köszönhetõ. De amint megáll, nincs több mozgás.
Ehhez hasonlóan, még ha egy bhakta, aki meghódolt K¥¢£ának, szenved is különbözõ anyagi
következményektõl, ez csak átmeneti. A bhakta ezért nem szenvedésnek, hanem K¥¢£a, Isten
kegyének fogja fel a szenvedést.
Bob: Egy tökéletes lélek, egy bhakta, egy tiszta bhakta...
¼r¦la Prabhup§da: Tiszta bhakta az, aki a nap huszonnégy órájában K¥¢£a-tudatos. Ez a
tökéletesség. Ez a transzcendentális helyzet. A tökéletesség azt jelenti, hogy az ember az
eredeti tudatára ébred. Ez a tökéletesség. Ezt a Bhagavad-g¦t§ is kijelenti:
sve sve karma£y abhirata¤
sa°siddhi° labhate nara¤
„Mindenki elérheti a tökéletességet, ha a rá jellemzõ tulajdonságoknak megfelelõ munkát
végzi.” Teljes tökéletesség. Sa°siddhi. A siddhi tökéletességet jelent. Ez a Brahman-
megvalósítás, a lelki megvalósítás. A sa°siddhi pedig odaadást jelent, ami a Brahman-
megvalósítás után következik.
Bob: Meg tudná kérem ismételni, amit utoljára mondott?
¼r¦la Prabhup§da: Sa°siddhi.
Bob: Igen.
¼r¦la Prabhup§da: A sam azt jelenti, hogy teljes.
Bob: Igen.
¼r¦la Prabhup§da: A siddhi pedig azt, hogy tökéletesség. A Bhagavad-g¦t§ kijelenti, hogy
az, aki hazatér, vissza Istenhez, elérte a maradéktalan tökéletességet. A tökéletesség akkor
jön, amikor az ember megérti, hogy nem ez a test, hanem a lélek az éne. A brahma-bh¡ta
annyit jelent, hogy Brahman-megvalósítás. Ez a tökéletesség. A sa°siddhi pedig a Brahman-
megvalósítás után következik, amikor az ember odaadó szolgálatba kezd. Ha tehát valaki már
odaadó szolgálatot végez, tudnunk kell, hogy már megszerezte a Brahman-megvalósítást.
Ezért hívják ezt sa°siddhinek.
Bob: A legalázatosabban kérdem, hogy ön szokott-e betegséget, rosszullétet érezni?
¼r¦la Prabhup§da: Hmm?
Bob: Ön személyesen érez-e betegséget vagy rosszullétet?
¼r¦la Prabhup§da: Igen.
Bob: Ez az ön múltbeli karmájának az eredménye?
¼r¦la Prabhup§da: Igen.
Bob: Aki tehát ebben az anyagi világban van, az sohasem menekül meg teljesen a
karmájától?
¼r¦la Prabhup§da: De, megmenekül. Egy bhaktának már nincsen karmája. Számára
megszûnnek a karmikus visszahatások.
Bob: De bizonyára ön a legjobb bhakta.
¼r¦la Prabhup§da: Hmm... Nem, egyáltalán nem tartom magam a legjobb bhaktának,
inkább a leghitványabbnak.
Bob: Ne mondjon ilyet!
¼r¦la Prabhup§da: Te vagy a legjobb bhakta.
Bob: [Nevet.] Ó, nem, dehogy! De, tudja, amit mond... amit ön mond az mindig
helyénvalónak tûnik.
¼r¦la Prabhup§da: Igen.
Bob: Tehát ön a legkiválóbb bhakta.
¼r¦la Prabhup§da: A lényeg az, hogy ha prédikál, még a legjobb bhakta is leereszkedik a
másodosztályú bhakta szintjére.
Bob: Miért, mit csinálna az elsõ osztályú bhakta?
¼r¦la Prabhup§da: Az elsõ osztályú bhakta nem prédikál.
Bob: Akkor mit csinál?
¼r¦la Prabhup§da: Õ úgy látja, hogy nincs szükség prédikálásra. Õ mindenkiben bhaktát
lát. [Bob szívbõl elneveti magát.] Igen, õ már nem látja a nem-bhaktákat — mindenkit
bhaktának lát. Õt úgy hívják, hogy uttama-adhik§r¦. De ha egyszer prédikálok, hogyan
állíthatnám magamról azt, hogy a legjobb bhakta vagyok? Mint R§dh§r§£¦. Senkirõl sem
gondolja, hogy ne lenne bhakta. Ezért mi R§dh§r§£¦hoz próbálunk közel kerülni.
Bob: Õ kicsoda?
¼r¦la Prabhup§da: R§dh§r§£¦ K¥¢£a társnõje.
Bob: Ó.
¼r¦la Prabhup§da: Ha valaki odamegy R§dh§r§£¦hoz, Õ azt mondja K¥¢£ának: „Itt a
legjobb bhakta. Még nálam is jobb”, K¥¢£a pedig ezek után nem tud nemet mondani az
illetõnek. Ilyen a legjobb bhakta. De ezt nem szabad utánozni, mondván, hogy „most már én
vagyok a legjobb bhakta”.
¦ªvare tad-adh¦ne¢u
b§liªe¢u dvi¢atsu ca
prema-maitr¦-k¥popek¢§
ya¤ karoti sa madhyama¤
Egy másodosztályú bhakta látja, hogy egyesek irigyek K¥¢£ára, de a legjobb bhakta ezt nem
így látja. A legjobb bhakta úgy gondolkodik, hogy „Senki sem irigy Istenre. Mindenki jobb
nálam.” Mint a Caitanya-carit§m¥ta szerzõje, K¥¢£ad§sa Kavir§ja. Azt mondja:
„Alacsonyabb rendû vagyok az ürülékben élõ féregnél is.”
Bob: Ki mondja ezt?
¼r¦la Prabhup§da: K¥¢£ad§sa Kavir§ja, a Caitanya-carit§m¥ta szerzõje: pur¦¢era k¦±a haite
muñi se laghi¢±ha. Nem képmutatásból beszél így. Õszintén így érez. „Én vagyok a
leghitványabb. Mindenki a legjobb, de én a leghitványabb vagyok. Mindenki K¥¢£át
szolgálja, csak én nem.” Caitanya Mah§prabhu azt mondta: „Ó, egy szemernyi odaadásom
sincs K¥¢£a iránt. Csak képmutatásból sírok. Ha K¥¢£a bhaktája volnék, már rég meghaltam
volna. De még mindig élek. Ez bizonyítja, hogy nem szeretem K¥¢£át.” Így gondolkodik a
legkiválóbb bhakta. Annyira el van merülve a K¥¢£a iránti szeretetben, hogy azt mondja:
„Minden megy a maga útján, de mivel mindenki közül én vagyok a leghitványabb, nem
láthatom Istent.” Ilyen a legkiválóbb bhakta.
Bob: Egy bhaktának tehát mindenki felszabadulásán kell munkálkodnia?
¼r¦la Prabhup§da: Igen. A bhaktának egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt kell
tevékenykednie, és nem szabad a legkiválóbb bhaktát utánoznia.
Bob: Kérem?
¼r¦la Prabhup§da: Az embernek nem szabad a legkiválóbb bhaktát utánoznia.
Bob: Ja, utánoznia. Értem.
¼y§masundara: Egyszer azt mondtad, hogy néha beteg vagy, vagy fájdalmat érzel a
tanítványaid bûnös tettei miatt. A betegség néha lehet ennek a következménye? Okozhatja ez?
¼r¦la Prabhup§da: K¥¢£a azt mondja:
aha° tv§° sarva-p§pebhyo
mok¢ayi¢y§mi m§ ªuca¤
„Én majd megszabadítalak minden bûnös visszahatástól, ne félj.” K¥¢£a hatalma olyan nagy,
hogy azonnal el tudja venni az ember minden bûnét, s azon nyomban ki tudja javítani õket.
Ha azonban egy élõlény átvállalja K¥¢£ától ezt a szerepet, akkor a bhaktái bûnös tettei után
járó felelõsséget is átveszi. Ebbõl következõen gurunak lenni nem könnyû feladat. Érted? Le
kell nyelnie és hatástalanítania kell az összes mérget. Ezért néha — mivel õ nem K¥¢£a — ez
okoz némi gondot. Ezért is tiltotta meg Caitanya Mah§prabhu, hogy a lelki tanítómester túl
sok ªi¢yát, túl sok tanítványt vállaljon. De a prédikálás érdekében — a prédikálás fokozása
érdekében — nekünk sok tanítványt kell elfogadnunk, még akkor is, ha emiatt szenvedünk.
Ez tény. A lelki tanítómesternek magára kell vállalnia a felelõsséget a tanítványai összes
bûnös tettéért. Tanítványokat avatni tehát kockázatos dolog, hacsak az ember nem képes arra,
hogy az összes bûnt hatástalanítsa.
v§ñch§-kalpa-tarubhyaª ca
k¥p§-sindhubhya eva ca
patit§n§° p§vanebhyo
vai¢£avebhyo namo nama¤
[„Felajánlom tiszteletteljes hódolatomat az Úr összes vai¢£ava hívének, akik olyanok, mint a
mindenki óhaját teljesítõ kívánságfák, és nagyon könyörületesek a bûnös, feltételekhez kötött
lelkek iránt.”] Felelõsséget vállal az összes bûnös lélekért. Ez az elképzelés a Bibliában is
megtalálható. Jézus Krisztus magára vállalta az emberek összes bûnös visszahatását, és
feláldozta az életét. Ilyen felelõsséget vállal a lelki tanítómester. K¥¢£a Õ K¥¢£a,
következésképp Õ ap§pa-viddha: nincsenek Rá hatással a bûnös visszahatások. Az élõlény
azonban idõnként szenved tõlük, mert olyan parányi. Nagy tûz, kis tûz. Ha egy nagy dolgot
dobsz kis tûzbe, elõfordulhat, hogy kialszik. Egy nagy tûzbe azonban bármit belevethetsz. A
nagy tûz mindent el tud égetni.
Bob: Krisztus szenvedése is ilyen volt?
¼r¦la Prabhup§da: Hmm?
Bob: Krisztus szenvedése is...
¼r¦la Prabhup§da: Ezt már elmagyaráztam. Magára vállalta az összes ember bûnös
visszahatását, és ezért szenvedett.
Bob: Értem.
¼r¦la Prabhup§da: Azt mondta —, ez benne van a Bibliában — hogy magára vette az
emberek minden bûnét, és feláldozta az életét. De ezek a keresztények törvényt csináltak
belõle, hogy Krisztusnak szenvednie kell, miközben õk mindenféle ostobaságot elkövetnek.
[Bob kurtán felnevet.] Ennyire ostobák! Hagyták, hogy Jézus Krisztus szerzõdésben kötelezze
magát arra, hogy magára vállalja az õ összes bûnös visszahatásukat, hogy õk folytathassák a
szamárságaikat. Ez a vallásuk. Krisztus olyan nagylelkû volt, hogy magára vette az összes
bûnüket és szenvedett, de ez nem készteti arra õket, hogy felhagyjanak ezekkel a bûnökkel.
Nem így értelmezték a dolgot. Nagyon könnyedén fogták föl: „Jézus Krisztus hadd
szenvedjen, mi meg csináljuk tovább az ostobaságainkat!” Nem igaz?
Bob: De igen.
¼r¦la Prabhup§da: Szégyellniük kellene magukat: „Az Úr Jézus Krisztus szenvedett értünk,
mi meg csak folytatjuk tovább a bûnös tetteinket.” Õ mindenkinek megmondta: „Ne ölj!”, õk
mégis ölnek, azt gondolván, hogy az Úr Jézus Krisztus majd megbocsát nekik, és magára
vállalja bûneik összes következményét. Ezt lehet tapasztalni. Nagyon kell vigyáznunk: „A
bûnös tetteim miatt a lelki tanítómesterem szenvedni fog, ezért egy szemernyi bûnös tettet
sem követek el.” Ez a tanítvány kötelessége. Az avatás után minden bûnös visszahatásnak
vége. Ha pedig ezután követ el bûnöket, azért a lelki tanítómestere szenvedni fog. Egy
tanítványnak együttérzõnek kell lennie, és mérlegelnie kell ezt. „Bûnös tetteim miatt a lelki
tanítómesterem szenvedni fog.” Ha a lelki tanítómestert megtámadja valamilyen betegség, az
mások bûnös tettei miatt van. „Ne fogadj el túl sok tanítványt!” De mi a prédikálás miatt
mégis megtesszük. Nem baj, ha szenvednünk kell, akkor is elfogadjuk õket. A kérdésed tehát
az volt, hogy amikor szenvedek, az a múltbeli rossz cselekedeteim miatt van-e. Ugye ez volt?
Az én rossz cselekedetem az, hogy elfogadtam néhány ostoba tanítványt is. Ez az én rossz
cselekedetem.
Bob: Ez elõfordul idõnként?
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Teljesen biztos, hogy elõfordul, mert olyan sok embert fogadunk
el. A tanítványnak kötelessége, hogy óvatos legyen. „A lelki tanítómesterem megmentett.
Nem szabad újabb szenvedést okoznom neki.” Amikor a lelki tanítómester szenved, K¥¢£a
megmenti. K¥¢£a azt gondolja: „Hiszen annyi felelõsséget magára vállalt, hogy megmentsen
egy bûnöst.” K¥¢£a tehát ott van.
kaunteya pratij§n¦hi
na me bhakta¤ pranaªyati
[„Ó, Kunt¦ fia, hirdesd bátran: az Én hívem nem vész el soha!”] Mivel a lelki tanítómester
K¥¢£áért vállalja a kockázatot.
Bob: Ha önnek fáj valami, az nem ugyanaz a fajta fájdalom...
¼r¦la Prabhup§da: Nem, az nem a karma miatt van. Lehet, hogy néha van némi fájdalom,
hogy a tanítvány tudja: a lelki tanítómestere az õ bûnös tettei miatt szenved.
Bob: Most nagyon jó színben van.
¼r¦la Prabhup§da: Mindig jól érzem magam abban az értelemben, hogy ha szenvedek is,
tudom, hogy K¥¢£a meg fog védeni. De ez a szenvedés nem a bûnös tetteim eredménye.
Bob: De mondjuk amikor a városban, ahol lakom, csak forralt vizet iszom, mivel
elõfordulhat, hogy a vízben valamilyen kórokozó van. De minek igyak forralt vizet, ha a
múltban elég jó voltam ahhoz, hogy ne legyek beteg? Akkor bármilyen vizet megihatok. Ha
pedig nem viselkedtem megfelelõen, úgyis megkapom a betegséget.
¼r¦la Prabhup§da: Amíg az anyagi világban vagy, nem hagyhatod figyelmen kívül a fizika
törvényeit. Tegyük fel, hogy elmész az õserdõbe, és ott van egy tigris. Teljesen egyértelmû,
hogy meg fog támadni, akkor hát minek mennél oda önszántadból, hogy megtámadjon?
Egyáltalán nem arról van szó, hogy a bahktának készakarva fizikai kockázatot kellene
vállalnia, amíg fizikai teste van. Nem arról van szó, hogy fittyet hányhat a fizika törvényeire:
„Most már bhakta vagyok, fittyet hányok mindenre.” Ez ostobaság.
an§saktasya vi¢ay§n
yath§rham upayuñjata¤
nirbandha¤ k¥¢£a-sambandhe
yukta° vair§gyam ucyate
A bhaktának el kell fogadnia az élethez szükséges dolgokat, de ragaszkodás nélkül. Forralt
vizet iszik, de ha nem áll rendelkezésre forralt víz, akkor egyáltalán nem iszik vizet? Ha nincs
forralt víz, iszik közönséges vizet. Mi általában K¥¢£a-pras§dát eszünk, de az utazás során
néha szállodában kell étkeznük. Attól, hogy az ember bhakta, még nem kell úgy
gondolkodnia, hogy „Szállodában semmit nem eszem. Inkább éhezem.” Ha éhezem,
legyöngülök, és nem fogok tudni prédikálni.
Bob: A bhakták elveszítik az egyéniségük egy részét abban az értelemben, hogy
¼r¦la Prabhup§da: Nem, õk maradéktalanul egyének, hogy örömet szerezhessenek
K¥¢£ának. K¥¢£a azt mondja: „Meghódoltál Elõttem.” Tehát önszántából hódolt meg. Nem
arról van szó, hogy elvesztette volna az egyéni voltát. Éppen hogy megõrzi az egyéniségét.
Mint ahogy Arjuna is. Kezdetben nem akart harcolni, az individualitása miatt. De amikor
elfogadta K¥¢£át lelki tanítómesterének, ªi¢ya [tanítvány] lett belõle. Ezután bármit is
parancsolt K¥¢£a, igent mondott rá. De ez nem azt jelenti, hogy elvesztette volna az
egyéniségét. Önszántából elfogadta: „Amit K¥¢£a mond, megteszem.” Ahogy az én összes
tanítványom is: nem vesztették el az egyéniségüket, csak meghódoltak az egyéniségükkel.
Erre szükség van. Például tételezzük fel, hogy egy ember nem él nemi életet. Ez még nem
jelenti azt, hogy impotenssé válik. Ha akar, élhet nemi életet ezerszer is. De önszántából
lemondott róla. Para° d¥¢tv§ nivartate: magasabb rendû ízre tett szert. Néha böjtölünk, ez
azonban nem jelenti azt, hogy betegek vagyunk. Önszántunkból böjtölünk. Ez nem azt jelenti,
hogy nem vagyok éhes, vagy hogy ne tudnék enni. De önszántamból böjtölök.
Bob: Az a bhakta, aki meghódol, megõrzi az egyéni ízlését?
¼r¦la Prabhup§da: Igen, teljes mértékben.
Bob: A különbözõ dolgok iránti fogékonyságát?
¼r¦la Prabhup§da: Hmm?
Bob: Megmarad-e csak rá jellemzõen az, hogy mit szeret és mit nem szeret?
¼r¦la Prabhup§da: Igen, mindene megmarad. De K¥¢£át részesíti elõnyben. Mondjuk
tegyük fel, hogy szeretem ezt a dolgot, de K¥¢£a azt mondja, hogy többé nem használhatom.
Akkor nem fogom használni. K¥¢£a kedvéért.
nirbandha¤ k¥¢£a-sambandhe
yukta° vair§gyam ucyate
K¥¢£a elmondja, hogy mit szeret, nekünk pedig azt kell felajánlanunk Neki, amit szeret, aztán
pedig elfogadnunk a pras§dát. K¥¢£a szereti R§dh§r§£¦t. Ezért a gop¦k mind azon
munkálkodnak, hogy R§dh§r§£¦ és K¥¢£a találkozhasson egymással. „K¥¢£a szereti ezt a
gop¦t. Rendben van, mi majd segítünk Neki.” Ez a K¥¢£a tudat. Az, hogy K¥¢£a érzékeit
elégítjük ki, nem pedig a mieinket. Ez a bhakti. Ezt hívják premának, K¥¢£a iránti szeretetnek.
„Ó, K¥¢£a szereti ezt! Akkor ezt kell Neki adnom!”
Bob: Tegyük fel, hogy van valamilyen pras§da [K¥¢£ának felajánlott étel]. Fel van ajánlva,
és akkor megyünk enni, és különféle fogásokat szolgálnak fel. Van, amit szeretek közülük, és
van, ami egyáltalán nem ízlik.
¼r¦la Prabhup§da: Ezt nem szabad csinálni. A tökéletes az, ha mindent elfogadunk, amit
K¥¢£ának felajánlottak. Ez a tökéletesség. Nem mondhatjuk azt, hogy „Ezt szeretem, azt nem
szeretem.” Ha ilyen megkülönböztetést teszünk, az azt jelenti, hogy nem értjük, mi a pras§da.
Egy bhakta: Mi van akkor, ha valaki megmondja, hogy mit szeret és mit nem? Mondjuk
valaki pras§dát készít
¼r¦la Prabhup§da: Nincs olyan, hogy szeretem, nem szeretem. Amit K¥¢£a szeret, és kész.
Egy bhakta: Igen. De mondjuk valaki fõz valamit, valami pras§dát K¥¢£ának, de nem
sikerül olyan jól, és
¼r¦la Prabhup§da: Nem, ha õszintén és odaadással fõzték, K¥¢£ának ízleni fog. Mint
Vidura is. Vidura banánt adott K¥¢£ának, de annyira a gondolataiba merült, hogy a banánt
dobta el, K¥¢£ának pedig a héját adta, K¥¢£a mégis megette. [Mindenki nevet.] K¥¢£a tudta,
hogy odaadással adta, K¥¢£a pedig mindent meg tud enni, feltéve, ha ott az odaadás. Nem
számít, hogy anyagi szempontból ízletes-e vagy sem. Ugyanígy a bhakta is elfogadja a K¥¢£a-
pras§dát, függetlenül attól, hogy anyagi szempontból ízletes-e vagy sem. Mindent el kell
fogadnunk.
Egy bhakta: De ha nincs ott az odaadás, mint például Indiában
¼r¦la Prabhup§da: Ha nincs ott az odaadás, K¥¢£a semmilyen ételt nem szeret, sem a jó,
sem a rossz ízût. Nem fogadja el.
Egy bhakta: Indiában Valaki
¼r¦la Prabhup§da: Ó, már megint India! Ne emlegesd folyton Indiát! Beszélj inkább a
filozófiáról. Ha nincs odaadás, K¥¢£a nem fogad el semmit, sem Indiában, sem máshol. Az Úr
K¥¢£a nem köteles elfogadni valamit, ami sok pénzbe került vagy ami nagyon ízletes.
K¥¢£ának nagyon sok ízletes étele van Vaiku£±hán. Nem vágyik finom ételekre. Az odaadást,
a bhaktit fogadja el. Az igazi dolog az odaadás, nem az étel. K¥¢£a ebbõl a világból
semmilyen ételt nem fogad el. Csak az odaadást fogadja el.
patra° pu¢pa° phala° toya°
yo me bhakty§ prayacchati
tad aha° bhakty-upah¥tam
aªn§mi prayat§tmana¤
[„Ha valaki szeretettel és odaadással áldoz Nekem egy levelet, egy virágot, egy gyümölcsöt
vagy egy kevés vizet, Én elfogadom azt.”] „Ha valaki szeretettel és odaadással áldoz fel
Nekem valamit” — ez a követelmény. Ezért nem engedjük senkinek, aki nem bhakta, hogy
fõzzön. K¥¢£a semmit nem fogad el egy nem-bhakta kezébõl. Miért fogadna el bármit is?
Hiszen nem éhes. Nincs szüksége semmilyen ételre. Csak az odaadást fogadja el, és kész. Ez
a lényeg. Az embernek tehát bhaktává kell válnia. Nem jó szakáccsá. De ha bhakta, akkor
egyúttal jó szakács is lesz. Automatikusan jó szakács válik belõle. Ezért az embernek
egyszerûen csak jó bhaktává kell válnia, s akkor az összes többi jó tulajdonság is
automatikusan megjelenik. Ha pedig nem bhakta az illetõ, egyetlen jó tulajdonságának sincs
értéke. Az elme szintjén van, tehát nincs semmi jó tulajdonsága. [Hosszú szünet következik a
beszélgetésben.]
¼r¦la Prabhup§da: Mennyi is az idõ?
¼y§masundara: Hat óra.
¼r¦la Prabhup§da: A kérdés-feleletekre szükség van. Ezek mindenki számára hasznosak.
Bob: Még mindig van egy kérdésem a pras§dával kapcsolatban.
¼r¦la Prabhup§da: S¡ta Gosv§m¦ azt mondja:
munaya¤ s§dhu p¥¢±o 'ha°
bhavadbhir loka-ma¯galam
yat k¥ta¤ k¥¢£a-sampraªno
yen§tm§ supras¦dati
[„Ó, bölcsek, helyesen kérdeztetek! Kérdéseitek értékesek, mert az Úr K¥¢£ára vonatkoznak, s
ezért lényegesek a világ érdeke szempontjából. Csak az ilyen kérdések tudják maradéktalanul
elégedetté tenni az önvalót.” (Bh§g. 1.2.5)] A k¥¢£a-sampraªna¤ nagyon jó. Ha ilyesmikrõl
beszélgettek és hallotok, az loka-ma¯galam, mindenki számára áldásos. A kérdések is és a
válaszok is.
Bob: Még mindig annyi mindent nem értek a pras§dával kapcsolatban. De ha gondolja, még
gondolkozom rajta, és majd holnap teszem fel a kérdéseimet.
¼r¦la Prabhup§da: A pras§da mindig pras§da. De mivel nem vagyunk kellõen
emelkedettek, elõfordul, hogy van olyan pras§da, amit nem szeretünk.
Bob: Én konkrétan azt tapasztaltam, arra gondolok hogy van, ami túl fûszeres, és attól
megfájdul a gyomrom.
¼r¦la Prabhup§da: Nos Ez annak tudható be, hogy nem értékeled kellõképpen, de persze a
szakácsnak is tekintettel kell lennie az ilyesmire. K¥¢£ának elsõ osztályú ételeket kell
felajánlani. Ha a szakács a legrosszabb minõséget ajánlja fel neki, akkor nem végzi
megfelelõen a kötelességét. De K¥¢£a bármit elfogadhat, ha azt egy bhakta ajánlja fel, és egy
bhakta is el tud fogadni bármilyen pras§dát, még akkor is, ha az fûszeres. Hira£yakaªipu
mérget adott a fiának [amit a fia felajánlott K¥¢£ának], a fia pedig megitta, mintha csak nektár
lenne. Tehát még akkor is, ha az étel mások számára fûszeresnek tûnik, a bhaktának nagyon
ízletes lesz. Mit számít, ha fûszeres az étel? Neki mérget adtak, igazi mérget. És P¡tan§
r§k¢as¦ is mérget kínált K¥¢£ának, de K¥¢£a olyan kedves, hogy azt gondolta: „Úgy vett az
ölébe, mint egy anya ”, ezért elfogadta a mérget, a boszorkányt pedig felszabadította. K¥¢£a
nem nézi a rosszat. Egy jó ember nem nézi a rosszat, csak a jót. Mint amikor az egyik kiváló
istentestvérem üzletet akart kötni Guru Mah§r§jámmal [lelki tanítómester], de Guru
Mah§r§jám nem vette figyelembe a dolog rossz oldalát. Azt gondolta: „Azért jött, mert
szolgálni akar.”
Bob: Ki volt az? Kivel akart üzletet kötni?
¼r¦la Prabhup§da: A Guru Mah§r§jámról beszélek.
Bob: Ó, értem. Volna egy másik kérdésem is a pras§d§ról, ha lehet. Mondjuk, hogy az
egyik bhaktának valamilyen egészségügyi problémája van, és egy bizonyos fajta ételt nem
ehet — például van olyan bhakta, aki nem ehet ghít, mert baj van a májával. Ezeknek a
bhaktáknak is enniük kell minden pras§dából?
¼r¦la Prabhup§da: Nem, nem. Azok, akik nem tökéletes bhakták, tehetnek különbséget.
Egy tökéletes bhakta azonban nem tesz különbséget. Miért kellene utánoznod a tökéletes
bhaktát? Amíg különbséget teszel a dolgok között, addig nem vagy tökéletes bhakta. Miért
kellene hát természetellenes módon utánoznod a tökéletes bhaktákat, és mindent megenned?
Bob: Ó.
¼r¦la Prabhup§da: A lényeg az, hogy a tökéletes bhakta nem tesz különbséget. Bármit
ajánlanak fel K¥¢£ának, az nektár. Ennyi az egész. K¥¢£a egy bhaktától mindent elfogad.
„Amit egy bhakta ajánl fel Nekem”, azt Õ elfogadja. A bhaktára is ugyanez érvényes. Nem
érted a lényeget? A tökéletes bhakta semmilyen különbséget nem tesz. De ha én nem vagyok
tökéletes bhakta, és különbséget teszek a dolgok között, nem szabad utánoznom a tökéletes
bhaktát. Lehet, hogy nem tudok mindent megemészteni, mert nem vagyok tökéletes bhakta.
Egy bhakta ne legyen ostoba. Úgy mondják:
k¥¢£a ye bhaje se ba¨a catura
Egy bhakta tisztában van a helyzetével, és elég értelmes ahhoz, hogy ennek megfelelõen
viselkedjen másokkal.
HETEDIK FEJEZET
K¥¢£a-tudatos tettek 1972. február 29., este (folytatás)
Egy indiai úr: Milyen tettekkel szerezhet az ember jó karmát?
¼r¦la Prabhup§da: Jó karma az, amit a Védák elõírnak. Nevezetesen azt írják elõ, hogy az
ember mutasson be yajñát. A yajña olyan tetteket jelent, amelyeket az Úr Vi¢£u, az Istenség
Legfelsõbb Személyisége elégedettségére hajtottak végre. A jó karma tehát a védikus
irodalom elõírásaival összhangban végrehajtott yajñákat jelent. A yajña célja pedig az, hogy
elégedetté tegyük vele a Legfelsõbb Urat. Jó, törvénytisztelõ polgár az, akinek a tettei
elégedetté teszik a kormányt, a jó karma pedig az, amelyik elégedetté teszi az Úr Vi¢£ut, a
Legfelsõbb Urat. Sajnos a modern civilizáció még azt sem tudja, mit jelent az, hogy az
Istenség Legfelsõbb Személyisége, nemhogy elégedetté akarná tenni Õt. Az embereknek errõl
fogalmuk sincs, csak az anyagi tettekkel foglalkoznak. Ezért mindegyikük csak rossz karmát
hajt végre, aminek következtében szenved. Vak vezet világtalant, s aztán mindkettõ szenved a
rossz karmától. Ezt nagyon könnyû megérteni: ha az ember elkövet valamilyen gaztettet,
szenvedni fog miatta. Ha pedig tesz valami jót az államnak vagy a népnek, elismerik, sõt, még
ki is tüntethetik érte. Ez a jó és a rossz karma. A jó karma tehát azt jelenti, hogy az embernek
valamilyen anyagi boldogságban, a rossz karma pedig azt, hogy valamilyen anyagi
szenvedésben van része. A jó karma révén jó születést, jó családot, vagyont, pénzt kaphat.
Lehet, hogy tudós lesz, és lehet, hogy szép is. [Eltelik egy kis idõ.]
Bob: Mi a helyzet azzal az emberrel, aki aki nem sokat tud Istenrõl, de
¼r¦la Prabhup§da: Akkor õ egy állat. Az állat nem tudja, mi a jó. Aki nem tudja, mit jelent
az, hogy Isten, vagy aki nem próbálja megérteni, kicsoda Isten, az egy állat. Az állatoknak
négy lábuk van, ennek viszont csak kettõ. Darwin elmélete szerint õk majmok. Tehát bárki,
aki nem tudja, kicsoda Isten, vagy nem próbálja megismerni Istent, nem több egy állatnál.
Bob: Mi a helyzet az ártatlan emberekkel?
¼r¦la Prabhup§da: Az állat nagyon ártatlan. Akkor sem fog tiltakozni, ha elvágod a torkát.
Az ártatlanság tehát nem a legjobb tulajdonság. Az állatok egytõl egyig ártatlanok. Éppen
ezért elvághatod a torkukat. Ha tehát valaki ártatlan, az nem egy túl jó tulajdonság. Mi inkább
azt ajánljuk mindenkinek, hogy legyen nagyon-nagyon intelligens, és akkor majd megértheti,
kicsoda K¥¢£a. Naiv, tudatlan tökfilkónak lenni nem a legelõnyösebb dolog. Az egyszerûség,
az egy más kérdés, de attól még nem kell ostobának lenni.
Bob: El tudná még egyszer magyarázni, mit jelent az intelligencia?
¼r¦la Prabhup§da: Az intelligencia azt jelenti Ha valaki tudja, hogy ki õ, mi ez a világ,
kicsoda Isten, és mindezek között mi a kapcsolat, akkor az ilyen ember intelligens. Az állat
nem tudja, hogy õ kicsoda. Azt hiszi, hogy egyenlõ a testével. Ugyanígy, ha valaki nem tudja,
hogy õ kicsoda, akkor nem lehet intelligens.
Bob: Mi a helyzet azzal az emberrel, aki azt teszi megpróbálja azt tenni, ami helyes, nagyon
lelkiismeretesen, nem pedig úgy, hogy közben azt sem tudja, mit csinál? Mint egy szolga, aki
nagyon becsületes a gazdájával szemben, pedig tudja, hogy ha nem volna becsületes, akkor
sem kapnák el. Ha ennek ellenére is becsületes marad az ilyen ember Ez is egyfajta jó karma?
¼r¦la Prabhup§da: Igen, ha valaki becsületes, az is jó karma. Azt, hogy miként váljunk jó
emberré, a Bhagavad-g¦t§ írja le részletesen.
daiv¦ sampad vimok¢§ya
nibandh§y§sur¦ mat§
Ha tehát szert teszel a daiv¦ sampadra [transzcendentális tulajdonságokra], akkor vimok¢§ya:
fel fogsz szabadulni. Ha pedig nibandh§y§sur¦, azaz démoni tulajdonságok jellemeznek,
akkor egyre jobban belegabalyodsz az anyagi létbe. A modern civilizáció sajnos nem tudja,
mit jelent a felszabadulás és mit az anyagi rabság. Annyira tudatlanok, hogy nem tudják. Ha
például megkérdezem tõled, hogy mit értesz felszabadulás alatt, tudnál felelni? [Csönd.] Ha
pedig azt kérdezem meg, hogy mit értesz anyagi rabság alatt, tudod a választ? [Ismét csönd.]
Ezek a szavak szerepelnek a védikus irodalomban — a felszabadulás és a rabság —, de
jelenleg az emberek még azt sem tudják, hogy mi a felszabadulás, és mi a rabság. Fölöttébb
tudatlanok és ostobák, mégis büszkék arra, hogy milyen magas szintû a tudásuk. Meg tudod
mondani, mit jelent a felszabadulás? Professzor vagy, tanár, de ha megkérdezlek, el tudod
magyarázni, mi a felszabadulás?
Bob: Kielégítõen biztosan nem, hiszen ha el tudnám magyarázni, nagyon gyorsan
felszabadulnék.
¼r¦la Prabhup§da: Ha nem tudod, mi a felszabadulás, honnan tudod, hogy milyen gyors
vagy milyen lassú? [Mindenki nevet.] Felszabadulásról szó sincs. Az se nem gyors, se nem
lassú. Elõször meg kell értened, hogy mi a felszabadulás. Ha nem tudod, merre megy a vonat,
mi haszna megkérdezni vagy megérteni, hogy vajon lassan megy-e vagy gyorsan? Fogalmad
sincs az úti célodról. Mi a felszabadulás?
Bob: Hát
¼r¦la Prabhup§da: Most én kérdezek. Egész nap te kérdezel engem, most én kérdezlek
téged.
Bob: [Nevet.] Hát jó hadd gondolkozzam egy kicsit.
¼r¦la Prabhup§da: A felszabadulást a ¼r¦mad-Bh§gavatam magyarázza el. A felszabadulás
pontos szanszkrit megfelelõje az, hogy mukti. Ezt a ¼r¦mad-Bh§gavatam a következõképpen
határozza meg:
muktir hitv§nyath§ r¡pa°
svar¡pena vyavasthiti¤
Az embernek nem kellene több ostobaságot mûvelnie, hanem fel kellene emelkednie eredeti
helyzetébe. Ez azonban azért zavarba ejtõ, mert senki nincs tisztában az eredeti helyzetével,
sem pedig azzal, hogy hogyan kell helyesen cselekedni. Mert az emberek többnyire másként
cselekszenek, mert nem tudják, mi a helyes — a modern ember semmit nem tud a saját
életérõl. Ez egy nagyon kellemetlen helyzet. Nem tudnak semmit.
Bob: Meg tudná nekem mondani, mik a becsületes ember jellemzõi?
¼r¦la Prabhup§da: Ha valaki nem tudja, mit jelent becsületesnek lenni, hogy lehet
becsületes? Csak akkor lehet az ember becsületes, ha tudja, mi az. Mit jelent becsületesnek
lenni? Elõször te magyarázd el.
Bob: Háát szóval becsületesnek lenni azt jelenti, hogy az ember azt teszi, amit valóban
helyesnek gondol.
¼r¦la Prabhup§da: A tolvaj azt gondolja, lopnia kell, hogy el tudja tartani a gyerekeit, és ez
helyénvaló. Akkor tehát ez azt jelenti, hogy becsületes? Mindenki így gondolkozik. A
mészáros is azt gondolja: „Ez az életem. Mindennap el kell vágnom az állatok torkát.”
Ugyanígy mi is a neve annak a vadásznak? Aki találkozott N§rada Munival?
¼y§masundara: M¥g§ri.
¼r¦la Prabhup§da: Igen, M¥g§ri. N§rada megkérdezte tõle: „Miért ölsz nap mint nap?” Õ
pedig azt felelte: „Ez a dolgom. Apám tanított rá.” Becsületesen csinálta, amit csinált. Az
tehát, hogy ki mit érez becsületesnek, a kultúrától függ. A tolvaj kultúrája más. Õ azt hiszi,
hogy lopni becsületes dolog.
Bob: Akkor hát, mit jelent a becsületesség?
¼r¦la Prabhup§da: Igen, én is ezt kérdezem. [Mindenki nevet.] A valódi becsületesség az,
hogy nem sérted meg más tulajdonát. Például ez az én asztalom. Ha magaddal akarnád vinni,
amikor elmész, az becsületes dolog lenne? A becsületesség egyszerû meghatározása tehát az,
hogy nem szabad megsérteni mások jogait. Ezt jelenti a becsületesség.
Bob: Ha valaki becsületes, akkor a jóság kötõerejében van? Ez így helytálló?
¼r¦la Prabhup§da: Hogyne, természetesen. Mert a jóság kötõereje azt jelenti, hogy van
tudás. Ha tudod, hogy ez az asztal nem a tiéd, hanem Sv§mij¦é, akkor nem próbálod meg
elvenni. Ezért az embernek tudásra — alapos ismeretekre — van szüksége ahhoz, hogy
becsületes lehessen.
Bob: Az imént azt mondta, hogy a jóság kötõereje azt jelenti, hogy az embernek van tudása
Istenrõl, de valaki lehet becsületes anélkül is, hogy túl sok tudása lenne Istenrõl.
¼r¦la Prabhup§da: Hmm?
Bob: Anélkül anélkül, hogy becsületesek lennének illetve anélkül, hogy azt gondolnák
magukról, hogy becsületesek, mert ez Isten parancsa — egyszerûen csak érzik, hogy
becsületesnek kell lenniük.
¼r¦la Prabhup§da: Hmm. Isten azt akarja, hogy mindenki becsületes legyen. Miért
gondolkodna Isten másként?
Bob: Tehát tehát az ember teljesítheti Isten óhaját anélkül, hogy tudná, Isten óhaját teljesíti?
Például lehet, hogy valaki a jóság
¼r¦la Prabhup§da: Nem, ha az ember úgy követ, hogy közben nem tudja — az abszurdum.
Tudnod kell, hogy mi Isten parancsa. És ha betartod, akkor becsületes vagy.
Bob: Akkor tehát az ember nem is lehet becsületes anélkül, hogy ismerné Istent?
¼r¦la Prabhup§da: Nem, mert Isten a legfelsõbb tulajdonos, a legfelsõbb élvezõ és a
legjobb barát. Ez áll a Bhagavad-g¦t§ban. Ha valaki tisztában van ezzel a három dologgal,
teljes tudása van. Mindössze ezzel a három dologgal: hogy Isten mindennek a birtokosa, Isten
mindenkinek a barátja, és Isten mindennek az élvezõje. Mindenki tudja például, hogy a
testben a gyomor az élvezõ. Nem a kéz, a láb, a szem vagy a fül. Ezek csak arra valók, hogy
segítsék a gyomrot. A szemek — a keselyû például tíz kilométeres magasságba is felrepül,
hogy ennivaló után nézzen a gyomor számára. Nem igaz?
Bob: De igen.
¼r¦la Prabhup§da: És akkor a szárnyak odaröpítik, a csõr pedig elragadja az ennivalót.
Ahogyan ebben a testben a gyomor az élvezõ, úgy az egész kozmikus teremtés — mind az
anyagi, mind a lelki — központi alakja K¥¢£a, Isten. Õ az élvezõ. Ezt megérthetjük
egyszerûen úgy is, ha megnézzük a saját testünket. A test is egy teremtés, aminek ugyanolyan
mechanikai szerkezete van, mint az egész univerzumnak. Bármerre is megy az ember,
ugyanazt a mechanikai szerkezetet találja mindenütt, még az állatokban is. Az emberi test és a
kozmikus teremtés is szinte egyazon mechanizmus szerint mûködik. Könnyen beláthatod
ebbõl, hogy ebben a testben — vagy bármilyen testben, beleértve a te testedet is — a gyomor
az élvezõ. Van egy központi élvezõ. És a gyomor egyben barát is, mert ha nem tudod
megemészteni az ételt, akkor könnyû belátni, hogy az összes többi testrész elgyöngül. A
gyomor tehát a barátunk. Megemészti az ételt, aztán pedig szétosztja az energiát az összes
testrész között. Nem igaz?
Bob: De igen.
¼r¦la Prabhup§da: Ehhez hasonlóan az egész teremtés központi gyomra Isten, azaz K¥¢£a.
Õ az élvezõ. Õ a barát, és mint legfelsõbb tulajdonos, Õ tart el mindenkit. Ahogy a király is el
tudja tartani az ország összes polgárát, mert õ a tulajdonos. Anélkül hogy tulajdonos lenne,
hogyan lehetne valaki mindenki barátja? Ezeket a dolgokat fontos megérteni. K¥¢£a az élvezõ,
K¥¢£a a tulajdonos és K¥¢£a a barát. Ha tudod ezt a három dolgot, teljes a tudásod; nem kell
ennél többet megértened.
yasmin vijñ§te sarvam eva° vijñ§ta° bhavati
Ha egyszerûen e három ismérv alapján megérted, hogy kicsoda K¥¢£a, teljes a tudásod. Nincs
szükséged semmilyen más tudásra. De az emberek nem fognak egyetérteni. „Miért K¥¢£a
legyen a tulajdonos? Miért nem Hitler? Vagy Nixon?” Ez történik. Ezért vagytok bajban. De
ha mindössze ezt a három dolgot megérted, a tudásod teljes lesz. De ti nem látjátok be, és
számos akadályt gördítetek e három dolog megértésének útjába. Emiatt vannak a bajok. Pedig
a Bhagavad-g¦t§ban világosan ez áll:
bhokt§ra° yajña-tapas§°
sarva-loka-maheªvara°
suh¥da° sarva-bh¡t§n§°
jñ§tv§ m§° ª§ntim ¥cchati
[„Akinek tudata Bennem merül el, s tudja, hogy Én vagyok minden áldozat és önfegyelmezés
végsõ haszonélvezõje, minden bolygó és félisten Legfelsõbb Ura, valamint az összes élõlény
jóakarója és jótevõje, az megszabadul az anyagi szenvedésektõl, és eléri a békét.”] De mi nem
fogadjuk el ezt, hanem megszavazunk egy csomó áltulajdonost, hamis barátot és hamis
élvezõt, akik aztán jól összevesznek egymással. Ma ez a helyzet a világban. Ha megfelelõ
oktatás állna rendelkezésre, és az emberek elfogadnák ezt a tudást, azonnal megvalósulna a
béke (ª§ntim ¥cchati). Ez az igazi tudás, ha pedig valaki e szerint az elv szerint él, akkor
becsületes. Nem állítja azt semmirõl sem, hogy az az övé. Mindent tud: „Ez K¥¢£áé,
következésképp mindent K¥¢£a szolgálatában kell felhasználni.” Ezt jelenti a becsületesség.
Ha ez a ceruza az enyém, az illem úgy diktálja A tanítványaim néha megkérdik:
„Használhatom ezt a ceruzát?” „Igen, használd nyugodtan.” Ugyanígy, ha tudom, hogy
minden K¥¢£áé, semmit sem fogok az Õ beleegyezése nélkül használni. Ez a becsületesség.
És ez a tudás. Aki ezt nem tudja, az tudatlan; az ostoba. Az ostoba pedig bûnözni fog. Minden
bûnözõ ostoba. Az emberek tudatlanságból szegik meg a törvényt. Az együgyûség tehát nem
ad boldogságot, de oktalanság bölcsnek lenni ott, ahol a tudatlanság boldogság. Ez a nehéz a
dologban. Az egész világ a tudatlanságot élvezi. Ha pedig a K¥¢£a-tudatról beszélsz nekik,
nem sokra értékelik. Ha azt mondom nekik: „K¥¢£a a tulajdonos, és nem te”, nem lesznek
elragadtatva tõle. [Nevetnek.] Magad is láthatod — a tudatlanság boldogság. Tehát ostobaság
a részemrõl, hogy kimondom az igazságot. Oktalanság bölcsnek lenni ott, ahol a tudatlanság
boldogság. Mi mégis vállaljuk azt a kockázatot, hogy esetleg megsértjük az embereket, és azt
fogják gondolni, hogy bolondok vagyunk. Ha azt mondom egy gazdag embernek: „Nem te
vagy a tulajdonos, hanem K¥¢£a, éppen ezért ami pénzed csak van, költsd K¥¢£ára”, mérges
lesz.
upadeªo hi m¡rkh§n§°
prakop§ya na ª§ntaye
„Ha egy gazembert próbálsz oktatni, csak felmérgesíted.” Ezért inkább koldusként megyünk
oda hozzá: „Drága uram, ön nagyon kedves ember. Sanny§s¦ koldus vagyok, és szeretnék
felépíteni egy templomot. Tudna erre áldozi valamennyi pénzt?” Õ erre azt fogja gondolni:
„Na nézd csak, itt egy koldus. Adjunk neki egy kis pénzt.” [Nevetés.] De ha azt mondom:
„Drága uram, önnek dollármilliók állnak a rendelkezésére. Ez mind K¥¢£a pénze. Én K¥¢£a
szolgája vagyok, adja ide nekem”, ó, hát akkor [Mindenki nevet.] Nem lesz elragadtatva. De
ha koldusként megyek hozzá, fog adni valamit. Ha pedig a szemébe mondom az igazságot,
nem fog adni egy árva garast sem. [Nevetés.] Koldusként gyõzzük meg õket. Nem vagyunk
koldusok, K¥¢£a szolgái vagyunk. Mi nem akarunk senkitõl semmit, mert tudjuk, hogy K¥¢£a
mindenrõl gondoskodni fog.
Bob: Ó
¼r¦la Prabhup§da: Ezt jelenti a tudás. Például amikor egy gyerek elvesz valami fontosat,
valami értékeset, hízelegnünk kell neki: „Hogy te milyen aranyos kisgyerek vagy! Tessék, itt
van ez a cukorka, én pedig kérem szépen azt a papírt! Hiszen az egy semmiség: csak egy
darab papír.” Õ erre beleegyezik: „Jól van, tessék. Milyen szép!” Két pajszás cukorka —
finom és édes. Rá vagyunk kényszerítve, hogy ezt tegyük. Miért? Mert az emberek a pokolra
jutnak, ha elveszik K¥¢£a pénzét. Valamilyen úton-módon el kell kérni tõlük valamennyi
pénzt, és le kell õket foglalni a K¥¢£a-tudat mozgalmában.
Bob: És akkor nem kerülnek a pokolra?
¼r¦la Prabhup§da: Nem. Megmentjük õket attól, hogy a pokolra kerüljenek, mivel
számítani fog, hogy K¥¢£ára is költöttek egy keveset: „Ó, ez az ember adott egy garast!” Ezt
ajñ§ta-suk¥tinek [nem tudatosan végrehajtott lelki cselekedetnek] hívják. Ezek az emberek
nagyon helytelenül gondolkodnak, s a szentek csak azért tevékenykednek, hogy
felvilágosítsák õket valamelyest. Hogy esélyt adjanak nekik, esélyt arra, hogy szolgálhassák
K¥¢£át. Ez a szentek feladata.
Bob: Kérem?
¼r¦la Prabhup§da: Ez a szent feladata. De ha pénzt fogad el másoktól, és azt a saját érzékei
kielégítésére fordítja, pokolra jut. Akkor vége. Az ilyen ember csaló, bûnözõ. Az ember nem
fogadhat el egy fillért sem másoktól azért, hogy aztán azt a saját élvezetére költse.
Bob: Olyan ismerõsökre gondolok, akik nem K¥¢£a-tudatúak.
¼r¦la Prabhup§da: K¥¢£a azt jelenti, hogy Isten.
Bob: Õk csak egy kicsit vannak Isten-tudatban, de abban az értelemben becsületesek, hogy
semmit nem vesznek el másoktól. És próbálnak becsületesek lenni másokkal szemben. Ezek
¼r¦la Prabhup§da: Lehet, hogy a másik embertõl nem vesz el semmit, de Istentõl igen.
Bob: Akkor az ilyen emberek csak félig jók?
¼r¦la Prabhup§da: Egyáltalán nem jók. Ha nem tanulja meg azt az elvet, hogy Isten a
tulajdonos Másoktól? Mit értesz „mások” alatt?
Bob: Olyan embereket, akik nélkülöznek, szegények, nincs pénzük, éheznek, de
¼r¦la Prabhup§da: Pénzre mindenkinek szüksége van. Mindenkinek kell a pénz. Ki az, aki
ne lenne szegény? Itt ül egy csomó úriember. Kinek ne lenne szüksége pénzre vagy
ennivalóra? Neked is szükséged van pénzre. Hogy tudod akkor megkülönböztetni a szegényt
a gazdagtól? Mindenkinek szüksége van rá. Ha te ezt így határozod meg Ha szerinted szegény
az, akinek pénzre és ennivalóra van szüksége, hát akkor mindenkinek szüksége van pénzre és
ennivalóra. Tehát mindenki szegény.
Bob: Jó, de szóval Olyan emberekre gondoltam, akik viszonylag szegények.
¼r¦la Prabhup§da: Viszonylag, viszonylag, talán. Mondjuk te éhesebb vagy, mint én. Ez
nem jelenti azt, hogy nem vagy éhes, vagy hogy én nem vagyok éhes. Most nem vagyok éhes.
Ez nem jelenti azt, hogy máskor sem vagyok éhes, vagy hogy egyáltalán nem szoktam éhes
lenni. Jelen pillanatban talán nem vagy éhes. De holnap az lehetsz.
Bob: Amire én gondolok hogy valahogy ezek az emberek Lehet, hogy körülöttük mindenki
lop, de õk akkor is tartják magukat az elveikhez, és nem lopnak. Ezek az emberek valahogy
megérdemelnék, hogy valami jó történjen velük.
¼r¦la Prabhup§da: De az az ember, aki azt gondolja magáról, hogy õ nem lop, szintén
tolvaj, mivel nincs tisztában azzal, hogy minden K¥¢£áé. Tehát bármit is fogad el, az lopás.
Bob: De az ilyen az kisebb tolvaj?
¼r¦la Prabhup§da: Elõfordulhat, hogy nem tudod, hogy ez a gyapjúkendõ az enyém, de ha
elviszed, az még ugyanúgy lopás, nem?
Bob: De ha tudom, hogy az öné, és mégis elviszem, talán nagyobb tolvaj vagyok, mintha
nem tudom, kié, és úgy viszem el. Gondolhatom azt is, hogy senkié, és csak úgy elviszem.
¼r¦la Prabhup§da: Ez is lopás. Mert biztos, hogy valakié, te pedig az õ engedélye nélkül
viszed el. Lehet, hogy nem tudod egész pontosan, hogy kié, de azt tudod, hogy biztosan van
gazdája. Ez a tudás. Az utcán sokszor láthatunk értékes dolgokat, amiket valaki ott hagyott —
állami tulajdonú útjavító gépeket, elektromos gépeket. Valaki gondolhatja erre azt, hogy
„milyen jó, hogy itt hevernek ezek a dolgok, gyorsan elviszem õket.” Ez talán nem lopás?
Bob: De igen, az.
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Nem tudja, hogy az egész állami tulajdon, és elviszi. Ez lopás.
Amikor pedig elkapják és letartóztatják, megbüntetik. Ugyanígy, bármit is gyûjts össze —
mondjuk, hogy iszol egy pohár vizet a folyóból. Tiéd a folyó?
Bob: Nem.
¼r¦la Prabhup§da: Hát akkor? Ez lopás. Nem te teremtetted a folyót. Nem tudod, ki a
tulajdonosa. Következésképp nem a te tulajdonod. Tehát ha csak egy pohár vizet is iszol
anélkül, hogy tudnád, kié lenne, tolvaj vagy. Lehet, hogy azt hiszed, becsületes vagy,
valójában azonban tolvaj vagy. Emlékezned kell K¥¢£ára. „Ó, K¥¢£a, ez a Te teremtésed,
kérlek hát, kegyesen engedd meg, hogy igyak.” Ez a becsületesség. A bhakta ezért mindig
K¥¢£ára gondol. Bármit csináljon is: „Ez K¥¢£áé.” Ezt jelenti a becsületesség. K¥¢£a-tudat
nélkül mindenki csak tolvaj, szélhámos, rabló, gazember. Így jellemezhetjük õket. A
végkövetkeztetés tehát az, hogy aki nem tudja, hogy kicsoda K¥¢£a, annak nincsenek jó
tulajdonságai. Sem nem becsületes, sem nem okos. Következésképp harmadosztályú ember.
Nem így van? Mit gondolsz, Girir§ja?
Girir§ja [egy tanítvány]: Igen.
¼r¦la Prabhup§da: Ez nem dogmatizmus. Ez tény. [Eltelik egy kis idõ.] Akkor hát,
megértetted, hogy mit jelent a tudás és mit a becsületesség?
Bob: Hát Bizonyos szempontból. Bizonyos szempontból igen.
¼r¦la Prabhup§da: Miért, van más szempont is? [Bob elneveti magát.] Van más szempont
is? Cáfold meg, ha tudod! [Bob megint elneveti magát, és ¼r¦la Prabhup§da is.] Van más
szempont is, Girir§ja?
Girir§ja: Nincs.
¼r¦la Prabhup§da: Van más alternatíva? Mi soha nem mondunk semmi olyat, amit meg
lehetne cáfolni. Ez a tapasztalatunk. Sõt, inkább mi hívunk ki vitára másokat: „Kinek van
kérdése?” Mindeddig K¥¢£a megvédett minket. Nagy-nagy találkozókon, nagy-nagy
országokban az elõadás után mindig megkérdezem: „Van valakinek kérdése?”
Bob: Nekem most van egy.
¼r¦la Prabhup§da: Londonban tartottunk — hány napig is tartottunk elõadásokat abban a
hogy is hívják? Conway Hallban?
Egy bhakta: Tizenkét napig, a Conway Hallban.
¼r¦la Prabhup§da: A Conway Hallban.
Egy bhakta: Tizenkét napig.
¼r¦la Prabhup§da: Igen. És minden elõadás után megkérdeztem: „Van valakinek kérdése?”
Bob: Sok kérdést kapott?
¼r¦la Prabhup§da: Ó, hogyne. Sok ostoba kérdést. [Mindenki nevet.]
Bob: Hadd kérdezzek még egy utolsó kérdést. Ki számít ostobának?
¼r¦la Prabhup§da: Akinek nincs tudása, azt ostobának kell tekinteni.
Egy indiai úr: Prabhup§da, volna egy személyes kérdésem. Feltehetem?
¼r¦la Prabhup§da: Tessék.
Indiai úr: Nem sokkal ezelõtt rendeztek Kalkuttában egy különleges hetet — az volt a címe,
hogy „Az állatokkal szembeni erõszak elleni hét”.
¼r¦la Prabhup§da: Hmm. [Kurtán felnevet.] Ez egy másfajta ostobaság. Az erõszak
megakadályozását reklámozzák, közben pedig vágóhidak ezreit mûködtetik. Ez is egyfajta
ostobaság.
Indiai úr: Én csak azt akartam kérdezni
¼r¦la Prabhup§da: Kérdezni Mielõtt feltennéd a kérdést, én már megadom rá a választ.
[Mindenki nevet.] Ez is az ostobaság egyik fajtája. Rendszeresen kegyetlenek az állatokkal, és
alapítanak egy társaságot
Bob: Ez talán egy
¼r¦la Prabhup§da: Mondjuk egy tolvajbandának van egy hirdetõtáblája: „Becsületes
emberek társasága”. Az ember néha lát ilyen hirdetõtáblákat.
¼y§masundara: A fõbérlõnket San Franciscóban Goodmannek hívták.
¼r¦la Prabhup§da: Az a filozófiájuk, hogy ha nem etetik megfelelõen az állatokat, az
kegyetlenség. Ezért ahelyett, hogy hagynák éhezni, inkább megölik õket. Ez az elméletük.
Nem igaz?
Bob: De.
¼r¦la Prabhup§da: Azt mondják, hogy jobb megölni, mint szenvedni hagyni. Ez az elmélet
a kommunista országokban is felütötte a fejét. Az öregember — a nagyapa — szenved, tehát
jobb lesz, ha megöljük. Ott pedig Afrikában pedig van egy olyan réteg, amelyik ünnepet
csinál abból, hogy megölik a dédnagyapjukat. Ugye? Igen.
¼y§masundara: Megeszik õket?
¼r¦la Prabhup§da: Igen. [¼y§masundara nevet.] Igen?
Egy bhakta: Van egy nagybátyám és egy nagynéném. A hadseregnél dolgoznak, és amikor
a tengerentúlra utaztak, nem tudták magukkal vinni a kutyájukat. Úgy gondolták, a szegény
kutyának csak megszakadna a szíve, hogy nem lehet velük, ezért inkább elaltatták. Megölték.
¼r¦la Prabhup§da: Egyszer Gandhi is megölt egy borjat vagy egy tehenet. Annyira
szenvedett, hogy Gandhi megparancsolta, inkább öljék meg.
Girir§ja: Tegnap említetted, hogy a lelki tanítómesternek idõnként szenvednie kell a
tanítványai bûnös tettei miatt. Mit értettél bûnös tettek alatt?
¼r¦la Prabhup§da: Bûnös tett azt jelenti, hogy megígérted, hogy nem szeged meg a
szabályokat. Ha megszeged õket, az bûn. Ott az ígéret. Nagyon egyszerû: ha megszeged az
ígéreted és mindenféle csúnya dolgot mûvelsz, bûnt követsz el. Nem?
Girir§ja: De. [Szünet.] Vannak olyan dolgok is, amiket pedig meg kellene tennünk, mert
utasítást kaptunk rá
¼r¦la Prabhup§da: Hmm?
Girir§ja: Vannak más dolgok, amiket végre kellene hajtanunk, mert utasítást kaptunk rájuk,
de hiába próbáljuk, még nem tudjuk tökéletesen végrehajtani õket.
¼r¦la Prabhup§da: Hogy lehet ez? Próbálod és mégsem tudod? Hogy lehet ez?
Girir§ja: Például a figyelmes japázás. Néha próbáljuk, de
¼r¦la Prabhup§da: Ez nem hiba. Tegyük fel, hogy próbálunk végrehajtani valamit. Ha a
tapasztalatlanságunk miatt idõnként nem sikerül, az még nem hiba. Próbálkozunk. Van a
Bh§gavatamban egy vers hmm ami arról szól, hogy ha a bhakta néha kudarcot vall, mert
nincsenek meg a szükséges képességei, K¥¢£a megbocsát neki. És a Bhagavad-g¦t§ is
kijelenti:
api cet su-dur§c§ro
bhajate m§m ananya-bh§k
Elõfordul, hogy, nem készakarva, hanem a múltbeli rossz szokások — a szokás hatalma —
miatt az ember valami ostobaságot tesz. Ez nem azt jelenti, hogy az illetõ rossz. Viszont meg
kell bánnia, amit tett: „Ezt és ezt tettem.” És a jövõben, amennyire csak lehet, meg kell
próbálnia elkerülni. De a szokások második természetünkké válnak. Néha, bár megteszünk
minden tõlünk telhetõt, m§y§ annyira erõs, hogy tõrbe csal. Ez megbocsátható. K¥¢£a
megbocsátja. Azoknak viszont, akik valamit készakarva követnek el, nincs bocsánat. Ha
amiatt, mert bhakta vagyok, azt gondolom, hogy „mivel úgyis japázom, elkövethetem ezt a
sok ostobaságot, és az egész el lesz törölve” — ennél nagyobb sértés nincs.
NYOLCADIK FEJEZET
Fejlõdés a K¥¢£a-tudatban (levélváltás)
Springfield, New Jersey
1972. június 12.
Kedves Prabhup§da!
Alázatos hódolatomat ajánlom.
Az utóbbi idõben elég sokat találkoztam a New York-i bhaktákkal. Remélem, hogy e
kedves, emelkedett bhakták társaságában tehetek némi elõrelépést a K¥¢£a-tudatban. A
menyasszonyom is elkezdett járni a templomba, és már japázik is egy keveset. Egészen addig
semmit nem tudott a K¥¢£a-tudatról, amíg nem írtam neki róla Indiából. Ýtreya ¹¢i volt olyan
kedves és meghívott bennünket a lakásába, hogy láthassuk, milyen is az ideális családos élet.
Április végén Bombaybe utaztam, hogy felmondjak a Békehadtestnél. Olyan szerencsém volt,
hogy egy enyhébb betegség miatt két hétig Bombayben kellett maradnom, s így ezt az idõt a
juhui emelkedett és kedves bhakták társaságában tölthettem. Sajnos ön éppen öt nappal
korábban utazott el onnan.
Nagyon keveset értek még, de hiszek a K¥¢£a-tudat folyamatában, és remélem, hogy
idõvel egyre többet sikerül majd elsajátítanom belõle.
Nagyon várom Ýtreya ¹¢i leírását a Los Angeles-i templomról, és remélem, hogy
személyesen is hallhatom majd önt New Yorkban.
Köszönöm, hogy olyan kedves volt egy ilyen fölöttébb érdemtelen fiúhoz.
Õszinte tisztelettel:
Bob Cohen
A. C. Bhaktivedanta Swami
ISKCON Los Angeles
1972. június 16.
Bob Cohennek
Springfield, New Jersey
Kedves fiam, Bob!
Kérlek, fogadd áldásaimat. Nagyon köszönöm 1972. június 12-i leveledet. Nagy örömmel
töltöttek el a benne kifejezett érzelmek. Örömmel hallom, hogy tartod velünk a kapcsolatot.
Tudom, hogy derék és okos fiú vagy, s amellett udvarias is, ezért egészen biztos vagyok
benne, hogy K¥¢£a hamar meg fog adni minden áldást, és magad is tapasztalni fogod, hogy
teljes elégedettség tölt el a K¥¢£a-tudatban. Az ember akkor tud fejlõdni a K¥¢£a-tudatban, ha
önként feladja az anyagi természet, azaz m§y§ iránti ragaszkodását. Az ilyen lemondást
tapasyának hívják. Az emberek általában nem nagyon lelkesednek a lemondásért, hacsak
nincs rá nyomós okuk; ezért minden tudományosan és filozofikusan gondolkodó embernek —
amilyen jómagad is vagy — elõször azt kell tisztán látnia, hogy mi is a transzcendentális
tudás. A tudásból automatikusan következik a tapasya, s akkor fejlõdhetsz a lelki életben. A
tudás megszerzése tehát az elsõ teendõ mindenki számára, aki szeretné elérni az élet
tökéletességét. Ezért azt tanácsolom, hogy ha lehetséges, naponta olvasd a könyveinket, és
próbáld minél több szemszögbõl megérteni a tartalmukat úgy, hogy olvasmányélményeidet
rendszeresen megbeszéled a New York-i templom bhaktáival. Ily módon egyre erõsebb lesz a
meggyõzõdésed, s õszinteségednek és odaadó szolgálatodnak köszönhetõen fejlõdni fogsz.
Igen, ha van némi hited bennem és a K¥¢£a-tudat folyamatában, az az elsõ és egyetlen
követelmény a valódi bölcsesség megszerzéséhez. Ha van hit, a megértés magától jönni fog.
Ahogy pedig egyre több mindent értesz meg, úgy fogsz egyre jobban megundorodni az
illuzórikus energia varázsától. És amikor majd önként elszakítod az anyagi világhoz fûzõ
kötelékeidet, az elõrehaladás garantált lesz.
Ha jól tudom, éppen most gépelik be a m§y§puri beszélgetéseinkrõl készült
magnófelvételek anyagát, amit könyv alakban is meg akarunk jelentetni. A címe az lesz, hogy
„Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok”. Amint kinyomtatjuk, küldök belõle egy példányt. A
közeljövõben a londoni R§th§-y§tra fesztiválra menet megállok két-három napra New
Yorkban. Még nem tudom pontosan, mikor érkezem, de valamikor július elején. Bali
Mardanától folyamatosan érdeklõdhetsz az érkezés dátumával kapcsolatban, és nagyon
boldog leszek, ha ismét találkozunk New Yorkban. Majd megint beszélgethetünk, ha lesznek
kérdéseid.
Remélem, levelem jó egészségben és jó hangulatban talált.
Örök jóakaród:
A. C. Bhaktivedanta Swami
KILENCEDIK FEJEZET
Döntés a jövõrõl New York – 1972. július 4.
Bob: Megkaptam a nagyon kedves levelét.
¼r¦la Prabhup§da: Ó.
Bob: Körülbelül egy hete.
¼r¦la Prabhup§da: Te nagyon értelmes fiú vagy. Próbáld megérteni ezt a filozófiát. Ez
nagyon fontos. Az emberek annyi energiát elfecsérelnek az érzékkielégítésre. Fogalmuk sincs
arról, mi fog történni velük a következõ életükben. Következõ élet márpedig van, csak az
ostoba emberek nem tudnak róla. Ez az élet elõkészület a következõre. Ez az, amit nem
tudnak. A modern oktatás és az egyetemek teljes sötétségben vannak ezzel az egyszerû
tudománnyal kapcsolatban. Minden pillanatban változtatjuk a testünket. Ez orvosi tény.
Miután elhagytuk ezt a testet, el kell fogadnunk helyette egy másikat. Hogyan fogjuk felvenni
azt a másik testet? Milyen test lesz? Pedig ezt is lehet tudni. Ha például valaki tanul, akkor
biztosak lehetünk benne, hogy ha leteszi a vizsgáit, mérnök vagy orvos lesz belõle. Ugyanígy,
a jelenlegi életünkben is arra készülünk fel, hogy mik leszünk a következõ életünkben.
Barbara [Bob felesége]: Módunkban áll eldönteni, hogy mi szeretnénk lenni a következõ
életünkben?
¼r¦la Prabhup§da: Igen, módunkban áll. Mi például eldöntöttük, hogy a következõ
életünkben visszamegyünk K¥¢£ához. Mi ezt a döntést hoztuk — hazamegyünk, vissza
Istenhez. Tegyük fel, hogy szeretnél tanulni. Miután eldöntötted, hogy mérnök vagy orvos
akarsz lenni, e célkitûzést szem elõtt tartva felkészülsz, és megfelelõ tanulmányokat folytatsz.
Ugyanígy azt is eldöntheted, hogy mit akarsz csinálni a következõ életedben. Ha nem döntöd
el, majd az anyagi természet eldönti helyetted.
Barbara: Lehet, hogy elõzõ életemben K¥¢£a-tudatos voltam?
¼r¦la Prabhup§da: Ez nem számít. Most mindenesetre lehetsz az. Használd ki a
lehetõséget, amit ez a K¥¢£a-tudatos mozgalom jelent.
Egy bhakta: Arra kíváncsi, lehetséges-e, hogy elõzõ életében K¥¢£a bhaktája volt, és most
újra visszajött.
¼r¦la Prabhup§da: Ha valaki K¥¢£a tökéletes bhaktája, többé nem tér vissza. Ha azonban
van egy kis hiányosság, elõfordulhat, hogy visszajön. De még ebben az esetben is egy jó
családban születik meg. ¼uc¦n§° ªr¦mat§° gehe yoga-bhra¢±o 'bhij§yate. [„A sikertelen yog¦
vallásos vagy gazdag, elõkelõ családban fog újra megszületni.”] Emberi értelemmel lehet a
jövõrõl dönteni. Ez az emberi értelem adta lehetõség. Az állatok nem tudnak dönteni. Nekünk
van megkülönböztetõ képességünk. Ha ezt teszem, az a hasznomra válik. Ha azt teszem, az
nem válik a hasznomra. Ez benne van az emberi életben, megfelelõen kell tehát élnünk vele.
Tudnod kell, hogy mi az élet célja, és ennek megfelelõ döntést hoznod. Ezt jelenti az emberi
civilizáció
Barbara: Ön már látta valaha K¥¢£át?
¼r¦la Prabhup§da: Igen.
Barbara: Tényleg?
¼r¦la Prabhup§da: Naponta. Minden pillanatban.
Barbara: De ugye nem az anyagi testben?
¼r¦la Prabhup§da: Neki nincs anyagi teste.
Barbara: De itt a templomban vannak K¥¢£át ábrázoló képek
¼r¦la Prabhup§da: Az nem anyagi test. Anyagnak látod, mert anyagi szemmel nézed.
Mivel anyagi szemed van, nem láthatod a lelki formát. Ezért Õ kegyesen látszólag anyagi
testben jelenik meg, hogy láthasd. Kegyesen alkalmazkodott a látásodhoz, ez azonban még
nem jelenti azt, hogy anyagi teste lenne. Tegyük fel, hogy az Egyesült Államok elnöke
kedvesen ellátogat a házadba. Ez nem jelenti azt, hogy az õ helyzete és a te helyzeted
ugyanolyan lenne. Csak kedvesség a részérõl, hogy eljön. Szeretetbõl eljöhet az otthonodba,
de ez nem azt jelenti, hogy ugyanazon a szinten vagytok. Ugyanígy, mivel mi jelenlegi
szemünkkel nem láthatjuk K¥¢£át, K¥¢£a megjelenik elõttünk e festmények és faszobrok
formájában, mert minden K¥¢£a.
Barbara: Ha meghalunk, mi történik a lelkünkkel?
¼r¦la Prabhup§da: Kapsz egy másik testet.
Barbara: Azonnal?
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Ugyanúgy, mint amikor új lakásba költözöl: elõször rendbehozod
az új lakást, és csak azután hagyod el a régit és költözöl az újba.
Barbara: Akkor tehát tudjuk, hogy milyen típusú testet fogunk kapni?
¼r¦la Prabhup§da: Igen, feltéve, ha megvannak az ehhez szükséges képességeink.
Máskülönben a természet fog gondoskodni róla. Akik tudják — azok tudják, hogy mi vár
rájuk. Azoknak pedig, akik nem tudják, a természet mindent elrendez. Ha nem tudod, az azt
jelenti, hogy nem készítetted elõ az életedet, és akkor a halál pillanatában meglévõ
mentalitásod fog véletlenszerûen kijelölni egy új testet, amirõl azután a természet
gondoskodik.
Barbara: És a japázás? A japázás mire jó?
¼r¦la Prabhup§da: Azt ezek a fiúk [a bhakták] is meg tudják mondani. Majd õk
elmagyarázzák.
Bob: Ha K¥¢£a irányít mindent, hogyan irányítja azokat, akik nem bhakták?
¼r¦la Prabhup§da: M§y§n keresztül. Ugyanúgy, ahogy a kormány irányít mindent. A
birodalmat a király miniszterei irányítják.
Bob: És hogy irányítja K¥¢£a a bhaktákat?
¼r¦la Prabhup§da: Ugyanúgy, ahogy te irányítod azokat, akiket szeretsz. Ha például van
egy gyereked, akit szeretsz, akkor az õ érdekében irányítod. Ha bele akar nyúlni a tûzbe,
nyomban rászólsz: „Ne csináld, drága gyerekem, ne nyúlj a tûzbe!” Egy K¥¢£a-tudatos ember,
egy bhakta tehát sohasem téved el, mert K¥¢£a vezeti, míg azok, akik nem K¥¢£a-tudatosak,
m§y§ gondjaira vannak bízva, m§y§ pedig megteszi, amit kell, ahogy azt tapasztalhattad is.
Bob: A születésünkkor már elõre meg van határozva a halálunk idõpontja?
¼r¦la Prabhup§da: Tessék?
Bob: A halálom pillanata, és mások halálának a pillanata, elõre el van döntve, mielõtt még
megszületnénk? Amikor megszületek, elõre meg van határozva az életem hossza?
¼r¦la Prabhup§da: Igen.
Egy bhakta: És ezt nem tudja az ember megváltoztatni?
¼r¦la Prabhup§da: Nem, nem tudja megváltoztatni, de K¥¢£a igen.
Bhakta: Az is elõre meg van határozva, hogy mondjuk öngyilkos lesz?
¼r¦la Prabhup§da: Nem, az nincs elõre meghatározva. Ezt az ember megteheti, mert van
némi függetlensége. Öngyilkosságot elkövetni nem természetes dolog: ez a természet ellen
való. De mivel bizonyos mértékig függetlenek vagyunk, dönthetünk a természetes és a
természetellenes között. A fogoly sem távozhat természetes módon a börtönbõl, de valami
úton-módon, csellel megszervezheti, hogy át tudjon mászni a falon és elszökjön. Ebben az
esetben újabb büntetés vár rá. Természetes úton a fogoly nem hagyhatja el a börtönt, ha pedig
valahogy sikerül megszöknie, azzal újabb bûnt követ el. Megint letartóztatják, és
meghosszabbítják a szabadságvesztése idejét, vagy más módon büntetik meg. Tehát
természetes eszközökkel nem tudjuk áthágni a sorsot. Ha mégis megtesszük, szenvedni
fogunk. K¥¢£a azonban megváltoztathatja a sorsunkat, ha K¥¢£a-tudatosak vagyunk. Mi ezt
nem tehetjük meg, de Õ igen. K¥¢£a kijelenti: aha° tv§° sarva-p§pebhyo mok¢ayi¢y§mi:
„Meg foglak védeni.” A változás az én védelmem érdekében történik.
 Két állapot van: a nem-bhaktáé és a bhaktáé. Aki nem bhakta, azt az anyagi természet
irányítja, aki pedig bhakta, az K¥¢£a közvetlen irányítása alatt áll. Egy magas beosztású
embernek, mondjuk egy nagyvállalat vezérigazgatójának az irodájában sok alkalmazott
dolgozik, a különbözõ osztályvezetõk irányítása alatt. Ugyanaz az ember tehát, aki a
vállalatnál közvetetten irányít, otthon, a családjában közvetlenül irányítja a gyerekeit. De
mindkét esetben õ az irányító. Ugyanígy Isten is mindig irányító. Ha az ember bhakta lesz,
Isten irányítja, ha pedig nem bhakta, akkor Isten ügynöke, m§y§. De mindenképpen irányítás
alatt áll. Például Amerika minden állampolgárát a kormány irányítja. Ha rendesen viselkedik,
a polgári részleg irányítja, ha nem, akkor a bûnügyi. De nem mondhatja azt, hogy „engem
nem irányít senki”. Ez nem lehetséges. Mindenki irányítás alatt áll. Ha valaki azt állítja, hogy
õt nem irányítják, az nem beszámítható, az õrült. Mindenkit irányítanak. Isten vagy
közvetlenül, vagy az ügynökségén, m§y§n keresztül irányít. Ha m§y§ irányít, kárba vész az
életed: itt maradsz az anyagi létben, születésrõl születésre, és egyik testet cseréled a másik
után. Ha azonban Isten irányítását választod, akkor ez után a test után hazatérsz, vissza
Istenhez. Akkor az életed sikeres lesz. De nem létezhetsz anélkül, hogy valaki irányítana; ez
nem lehetséges. Aki ezt megérti, az valóban intelligens. Ezt a Bhagavad-g¦t§ is kijelenti:
bah¡n§° janman§m ante jñ§nav§n m§° prapadyate [Bg. 7.19]: „Sok-sok életnyi utazás és
spekulálás után az ember átadja magát Nekem.” V§sudeva¤ sarvam iti: „K¥¢£a, minden Te
vagy. Eljöttem hát, kérlek, fogadj el. Most már teljesen átadtam magam Neked, Te vagy az,
aki irányítasz. Irányítás alatt állok. Oly sokáig irányítottak ezek a gazemberek, s az egésznek
nem volt semmi haszna. Az érzékeim irányítottak. Az érzékek irányítása alatt szolgáltam az
úgynevezett családot, a társadalmat, az országot, a nemzetet, sõt, még a kutyákat is. Semmi
nem adott megelégedést. De mostanra megjött a józan eszem: a Te irányításodra bízom
magam. Ahelyett, hogy kutyák irányítanának, hadd irányítson Isten!” Ez a K¥¢£a-tudat. Ti
talán nem láttatok olyat, hogy valakit a kutyája irányít? A kutya megáll az utcán, odavizel
vagy odapiszkít, a gazdája meg közben áll és vár. Nem így van? Piszkít és vizel, a gazdája
meg közben azt gondolja, hogy õ az úr. Pedig irányítják. Ezt hívják m§y§nak. A kutya
szolgája lett, mégis azt gondolja magáról, hogy õ az úr.
Anélkül tehát, hogy valaki K¥¢£a-tudatos lenne, nem értheti meg ezt. Mi értjük, hogy ezt a
gazembert a kutyája irányítja, de õ ettõl még azt gondolja magáról, hogy õ az úr. Mi értjük.
Neked mi a véleményed? Ugye, hogy a kutyája szolgája lett?
Bob: Igen.
¼r¦la Prabhup§da: Mégis azt gondolja magáról, hogy a kutya gazdája. Egy családos embert
a felesége, a gyerekei, a szolgái stb. irányítanak, mégis azt gondolja magáról, hogy õ az úr.
Nixon elnök is azt gondolja, hogy õ az ország ura, pedig õt is irányítják. A nép, a szolgái
bármelyik pillanatban meneszthetik! És akkor majd akcióba lép: „Nagyon jó szolgálatot fogok
tenni nektek. Elsõ osztályú szolga leszek.” És akkor az emberek megszavazzák: „Rendben,
akkor legyél te az elnök.” És akkor kampányt indít: „Válasszatok újra! Válasszatok újra!” Ez
azt jelenti, hogy valójában szolga, de õ mégis azt gondolja magáról, hogy úr. Ez a helyzet.
M§y§. Akit m§y§ irányít, úrnak hiszi magát, pedig valójában szolga. Egy bhakta azonban
sohasem hiszi magáról azt, hogy õ lenne az úr; mindig szolgának gondolja magát. Ez a
különbség m§y§ és a valóság között. A bhakta legalább tisztában van vele, hogy sohasem õ az
úr, hanem mindig a szolga. Ha egy szolga azt hiszi magáról, hogy õ az úr, azt illúziónak
hívják. Ha azonban egy szolga azt gondolja magáról, hogy õ egy szolga, az nem illúzió. Ez
mukti, felszabadulás, mert többé nem hamis gondolatok irányítják. Próbálj meg ezen
elgondolkozni. Egy bhaktát sohasem hamis gondolatok irányítanak. Tisztában van a
helyzetével. Svar¡pena vyavasthiti¤. A mukti, a felszabadulás azt jelenti, hogy az ember eléri
saját eredeti helyzetét. Szolga vagyok. Ha tehát tudom, hogy szolga vagyok, felszabadultam.
Ha pedig azt hiszem, hogy úr vagyok, rabságban vagyok. Ez a különbség a feltételekhez
kötött élet és a felszabadult élet között.
Ezek a K¥¢£a-tudatos bhakták tehát úgy gondolkodnak, hogy õk K¥¢£a szolgái, ezért
mindannyian felszabadultak. Nem tesznek külön erõfeszítést a felszabadulás érdekében. Már
eleve felszabadultak, mert elérték eredeti helyzetüket. Nem hiszik azt tévesen, hogy õk
lennének az urak. Körülöttük a többiek mind azt gondolják: „én vagyok az úr”, de ez illúzió.
Semmilyen élethelyzetben nem lehetsz úr; mindig szolgának kell maradnod. Ez a helyzeted.
Ha valaki abban a tévképzetben él, hogy õ az úr, az élete feltételekhez kötött. Ha pedig az
ember önként meghódol a Legfelsõbb Úr elõtt, akkor felszabadult. A bhakta nem tesz külön
erõfeszítést a felszabadulás érdekében. Amint átadja magát K¥¢£ának vagy K¥¢£a
képviselõjének, felszabadult.
Bob: Prabhup§da, vannak különbözõ vallási követõk, mint például a „fanatikus Jézus-
követõk” és mások, akik azt állítják, hogy Jézus személyesen vezeti õket. Lehetséges ez?
¼r¦la Prabhup§da: Igen, de õk nem fogadják el a vezetést. Ugyanúgy, ahogy a
keresztények sem. Jézus megmondta nekik, hogy „Ne ölj!”, õk mégis ölnek. Hol itt a jézusi
vezetés? Az, hogy csak egyszerûen kijelentik, hogy „engem Jézus vezet”, még nem elég. „De
én nem törõdöm azzal, hogy mit mondott.” Ez az a híres vezetés? Senkit nem vezet Jézus
Krisztus. Az állításuk hamis. Nagyon nehéz olyan embert találni, akit tényleg Jézus Krisztus
vezetne. Jézus Krisztus parancsai mindenki számára hozzáférhetõk, mégsem törõdik velük
senki. Egyszerûen arra használják Jézust, hogy magára vegye a bûneiket. Ez a filozófiájuk.
Elkövetnek mindenféle bûnt, amiért szegény Jézus Krisztus fog felelni. Ez az õ vallásuk. Azt
hirdetik, hogy „A mi vallásunk nagyon jó. Az összes bûnös tettünkért Jézus Krisztus fog
meghalni.” Ez egy jó vallás? Nincs bennük semmi együttérzés Jézus Krisztus iránt. Õ meghalt
a bûneinkért. Akkor minek kövessünk el újabb bûnöket? Egy ilyen kiváló életet feláldozott a
bûneinkért, ezért nekünk el kellene fogadnunk az õ irányítását. Ha azonban ezt másként
fogjuk fel — „Csak kövessük el nyugodtan az újabb bûnöket, Jézus Krisztus majd garantáltan
mindet eltörli; csak elmegyek a templomba és meggyónok, s aztán amikor kijövök a
gyóntatószékbõl, kezdem elölrõl az ostobaságaimat” — szerinted ez magas szintû értelemre
vall?
Bob: Nem.
¼r¦la Prabhup§da: Valójában az, akit Jézus Krisztus vezet, valóban eléri a felszabadulást.
De nagyon nehéz olyan embert találni, akit tényleg Jézus Krisztus vezet.
Bob: Mi a helyzet a „fanatikus Jézus-követõkkel”, azokkal a fiatalokkal, akik csatlakoztak a
Jézus-mozgalomhoz? Rendszeresen olvassák a Bibliát, és megpróbálnak
¼r¦la Prabhup§da: De az erõszak ellenkezik a Biblia parancsaival. Hogy lehet, hogy ölnek,
ha egyszer a Bibliát követik?
Bob: Ezt én is megkérdeztem egyiküktõl, mire az illetõ azt felelte, hogy a Biblia szerint
Jézus is evett húst.
¼r¦la Prabhup§da: Az rendben van, õ megehet mindent, mert õ akkora hatalommal
rendelkezik. De akkor is megparancsolta, hogy „Ne ölj! Hagyd abba az öldöklést!” Õ
hatalmas, akár az egész világot is megeheti. De te nem hasonlíthatod magad Jézus
Krisztushoz. Nem utánozhatod Jézus Krisztust; engedelmeskedned kell a parancsának. Akkor
tényleg elmondhatod magadról, hogy Jézus vezet. Ezt jelenti a valódi engedelmesség. Ezt a
Bh§gavata is szépen elmagyarázza. Aki ¦ªvara, aki fel van hatalmazva, bármit megtehet, de
mi nem utánozhatjuk õt. Azt állítod, hogy Jézus Krisztus evett húst. De azt már nem tudod,
hogy milyen körülmények között evett húst. Õ maga húst evett, másoknak mégis azt
parancsolta, hogy ne öljenek. Azt hiszed, Jézus Krisztus ellentmondott saját magának?
Bob: Nem.
¼r¦la Prabhup§da: Ki van zárva, hogy ellentmondott volna saját magának. Ha tényleg
hiszel benne, tudod, hogy ilyesmi nem fordulhatott elõ. Miért evett akkor húst? Õ tudja,
engem azonban megkért rá, hogy ne öljek. Tehát be kell tartanom. Ez a valódi rendszer. Te
nem vagy Jézus Krisztus, ezért nem utánozhatod õt. Õ feláldozta az életét Istenért. Ezt vajon
utána tudod csinálni? Akkor hát, miért akarod utánozni Jézus Krisztust? Csak abban
utánozod, hogy húst eszel. Miért nem inkább abban, hogy te is feláldozod az életedet az Isten-
tudat terjesztéséért? Mi errõl a véleményed? Igen, amikor prédikálsz, elmondhatod, amit
gondolsz. Ezek nevükben ugyan keresztények, de valójában mit tesznek Istenért? Gondolj
csak bele: a nap felszárítja a vizeletet. Te meg tudod inni a vizeletet? Ha utánozni akarod a
napot — „Ó, a nap felszárítja a vizeletet. Én is vizeletet fogok inni” — meg tudod ezt
csinálni? Jézus Krisztus hatalmas, õ bármit meg tud tenni, de mi nem utánozhatjuk.
Egyszerûen követnünk kell a parancsait. Ez az igazi kereszténység. Nem utánozhatunk egy
nagy hatalmú embert. Ez helytelen. A védikus szentírásainkban szerepel, hogy volt egy
méreg-óceán, és az emberek nem tudták, mihez kezdjenek vele. Akkor az Úr ¼iva
beleegyezett, hogy majd õ megissza. Kiitta az egész méreg-óceánt, és ott tartotta a torkában.
Te tudsz mérget inni? No nem egy egész óceánnyit, csak egyetlen csészével. Hogyan
utánozhatnánk akkor az Úr ¼ivát? Az Úr ¼iva soha nem parancsolta azt, hogy igyunk mérget.
Neked tehát a parancsnak kell engedelmeskedned, nem pedig utánoznod. Ezek az LSD-s meg
marihuánás fiatalok azzal érvelnek, hogy az Úr ¼iva is szívott gañját. De az Úr ¼iva emellett
az egész méreg-óceánt kiitta. Utána tudod csinálni? Az Úr ¼iva tanításait meg kell fogadni.
Arra tanít bennünket, hogy minden imádat közül az Úr Vi¢£u imádata a legjobb. Vi¢£or
§r§dhana° param. Amikor P§rvat¦ megkérdezte tõle, hogy melyik imádati módszer a
legjobb, azt válaszolta: „A legjobb imádat az Úr Vi¢£u [K¥¢£a] imádata.” Nagyon sok félisten
létezik, õ mégis a Vi¢£u-imádatot ajánlotta, hogy az a legjobb. A vai¢£avák imádata pedig
még a Vi¢£u-imádatnál is jobb. Tad¦y§n§m — a szolgái, vagyis azok, akik kapcsolatban
állnak Vele. Mi például imádjuk ezt a növényt, a tulas¦t. Nem imádunk minden növényt, de
mivel ez a tulas¦ nagyon bensõséges kapcsolatban áll K¥¢£ával, Vi¢£uval, imádjuk. Ha valami
bensõséges kapcsolatban áll K¥¢£ával, annak az imádata jobb, mint Vi¢£u imádata.
Bob: Miért?
¼r¦la Prabhup§da: Mert ez örömet szerez K¥¢£ának. Tegyük fel, hogy van egy kutyád, és
amikor a barátaid meglátogatnak, megsimogatják [¼r¦la Prabhup§da széles simogató
mozdulatokat tesz]. Örülsz neki. Örülsz neki, és azt gondolod, hogy az illetõ milyen jó
barátod. Látod, hogy gondolkodnak. Sokszor tapasztalhatjuk ezt — jön egy barát, és azt
mondja: „Ó, milyen szép a kutyád!” [Nevetés.] [Indiai vendégek lépnek a szobába.]
¼r¦la Prabhup§da: Tessék, vegyenek egy kis pras§dát! [¼r¦la Prabhup§da tovább
beszélget a vendégekkel, hol angolul, hol hindiül. Ez az utolsó napja New Yorkban, s csak
néhány órája van hátra a londoni gép indulásáig. Bob szerzett egy autót, amivel majd kiviszi
¼r¦la Prabhup§dát a Kennedy Repülõtérre. A bhakták sürgölõdnek, kiviszik a csomagokat a
kocsihoz, sorba rendezik ¼r¦la Prabhup§da legújabb fordításának kéziratát és más, indulás
elõtti szervezési teendõkkel foglalkoznak.]
¼y§masundara: Minden készen áll, ¼r¦la Prabhup§da. A kocsi is csak ránk vár.
¼r¦la Prabhup§da: Akkor hát, indulhatunk? Rendben. Hare K¥¢£a!
Zárszó
Õ Isteni Kegyelme ¼r¦la Prabhup§da 1976. július 19-én a tanítványaivá fogadott bennünket.
Az avatáskor feleségem a Bhakti-dev¦ d§s¦, én pedig a Brahmat¦rtha d§sa nevet kaptam.
Ahogy visszagondolok arra a napra, megértem, milyen szerencsés voltam, hogy
találkozhattam Õ Isteni Kegyelmével és istentestvéreimmel a Hare K¥¢£a mozgalomban.
Amikor az avatáskor megkaptam a japa-láncomat, megfogadtam, hogy követni fogom a
szabályozó elveket, és minden nap éneklem Isten neveit. Amikor négy évvel korábban ¼r¦la
Prabhup§da arra biztatott, hogy tartsam be ezeket a szabályokat, akkor azt mondta, hat
hónapon belül olyanná válhatok, mint a többi bhakta; nem fognak többé vonzani a
haszontalan dolgok (anarthák), például a moziba vagy az étterembe járás. „Az egész emberi
élet arra való, hogy megtisztuljunk” — mondta. Habár nem igazán tudtam, mit jelent a
tisztulás, szerettem volna megtisztulni. Indiába is abban a reményben mentem a
Békehadtesttel, hogy ott majd egy magasabb szintû tudatosságra teszek szert. Nem tudtam
elhinni, hogy az érzékek kielégítése lenne az élet célja, noha engem is gúzsba kötöttek az
érzékeim. Késõbb megértettem, hogy a yoga éppen azt jelenti, hogy az ember felszabadul az
érzékek uralma alól.
Miután visszatértem Amerikába, elkezdtem a geológia szakot az egyetemen,
megnõsültem, s némiképp belemerültem a családos élet ügyes-bajos dolgaiba. Eközben
azonban sokszor eszembe jutottak ¼r¦la Prabhup§dával folytatott beszélgetéseink és az ott
elhangzott utasítások. ¼r¦la Prabhup§da egyik elsõ utasítása az volt, hogy tartsam a
kapcsolatot a bhaktákkal, s ennek boldogan eleget is tettem. A bhakták mások: mivel
megértették, hogy az élet célja a Legfelsõbb Úrnak végzett szeretetteljes szolgálat, nem
bonyolódnak bele az érzékkielégítés és a hamis ego kisszerû ügyeibe. Mindig nagyon üdítõleg
hatott rám, ha elmentem a templomba. A feleségemmel együtt fokozatosan egyre több
bhaktával kötöttünk barátságot, és szerettünk volna valamilyen szolgálatot végezni a
mozgalomnak. Én „Bhakti-yoga Klubot” szerveztem az egyetemen, a lakásunkban pedig
szálláshelyet biztosítottunk az utazó prédikátor-bhakták számára.
Ahogy követtük ¼r¦la Prabhup§da utasításait, még az étkezésünk is megtisztult. Indiában
kijelentettem ¼r¦la Prabhup§dának, hogy én nem tudom úgy felajánlani az ételemet, ahogy a
bhakták teszik, mert nem tudom felfogni, hogy K¥¢£a Isten. Õ erre azt felelte, hogy legalább
köszönjem meg Istennek az ételt, mielõtt hozzálátnék az evéshez. Így is tettünk, s fokozatosan
megérett bennünk az odaadás, és valóban elkezdtük felajánlani az ételünket a Legfelsõbb
Úrnak. Micsoda csodálatos érzés is az, ha az ember a Legfelsõbb Úrnak fõz! Ez tényleg
felszabadított bennünket a nyelv irányítása alól.
Végül készen álltunk arra, hogy teljesen bekapcsolódjunk a templomi életbe. K¥¢£a kegye
folytán a texasi templom közelében kaptam munkát, és elkezdtem minden nap bejárni a
templomi programokra. Ily módon az összes anartha eltûnt, ahogy azt ¼r¦la Prabhup§da elõre
megjósolta. Olyan volt, mintha súlyos tehertõl szabadultunk volna meg. Többé már nem az
érzékeink, hanem Isten és az Õ bhaktái szolgái voltunk. Világossá vált elõttünk, mennyire
értékesek ¼r¦la Prabhup§da tanításai. Az ember nem arra született, hogy szamárként
robotoljon és kutya módjára élvezzen. A megtisztulás azt jelenti, hogy az ember egy
magasabb tudatszintre kerül.
Habár én is avatást kaptam, továbbra is csodálom istentestvéreimet lelki tudatosságukért,
és szeretnék tovább fejlõdni. Az avatás valójában csak a kezdet.
Brahmat¦rtha d§sa Adhik§r¦ (Bob Cohen)
Houston, Texas
1976. október 16.