Professional Documents
Culture Documents
fejezet
10
11
12
13
14
15
16
18
19
20
21
22
23
24
25
26
A fenébe!
Nem nézek fel.
Egy idő után a srác hangosan megköszörüli a torkát, mire a körülöttem
ülők kuncogni kezdenek.
A srác egyik lábával türelmetlenül dobolni kezd, éppen olyan ritmus-
ban, mint a kalapáló szívem.
Úgy érzem magam, mint a cilinderbe kényszerített nyúl, azzal a kü-
lönbséggel, hogy engem senki sem fog innen eltüntetni. Végül elveszem
a kezem a szemem elől, és felnézek.
A srác kajánul elvigyorodik, közben lazán forgatja a kártyákat karcsú
ujjai között.
– Nagy tapsot kérek a bájos segédemnek – nyújta felém a kezét.
Kényszeredetten felállok, tudomást sem véve a felém nyújtott kezéről,
és egy lépéssel a színpad felé vezető folyosón termek.
A srác harsogva felnevet, és zselézett hajú szomszédomhoz hajol:
– Milyen kellemes társaság – jegyzi meg gúnyosan, mire a srác és a töb-
bi néző is felvihog.
Érzem, hogy zavaromban elvörösödöm, és a torkomban dobog a szí-
vem, csak azt nem tudom, hogy azért, mert pokolian ideges vagyok, és
a testem így próbálja jelezni, hogy tűnjek el innen, vagy azért, mert eny-
nyire izgatott lettem attól, hogy felmehetek a színpadra. Végül az utóbbi
mellett teszem le a voksom.
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37