Vörösmarty Mihály (1800-1855)

A Kisfaludy Károly által elindított folyamatnak, a magyar romantika kiteljesedé-

sének legnagyobb alakja Vörösmarty Mihály.

Az ifjú Vörösmarty
------------------
Puszta-Nyéken született 1800. december 1-jén elszegényedett katolikus neme-
si családban. A család mindig anyagi gondokkal küszködött. Ennek oka fôleg a ki-
lenc gyerek felnevelésének, iskoláztatásának természetes kötelezetsége volt.
A családot sújos anyagi válságba sodorta az édesapa 1817-ben bekövetkezett vá-
ratlan halála. 1817 novemberében a Perczel családhoz került nevelônek. A taní-
tóskodás mellett elvégezte az egyetemen a kétéves filozófiai tanfolyamot és ma-
gánúton elvégezte az egyetemi jogi tanulmányokat is.
1821-22-ben kezdôdött az a tiszta és reménytelen szerelem, amely Perczel Sándor
legidôsebb leánya, Perczel Adél (magyarosan: Etelka) iránt lobbant fel. Ćthida-
lhatatlan volt köztük a társadalmi különbség.
1822 novemberében Görbôre ment joggyakorlatra. Itt került szoros kapcsolatba a
nemesi vármegyék Habsburg-ellenes mozgalmaival is. A nemzeti függetlenség kiví-
vásának remánye és az Etelka-szerelem kínzó remánytelenságe ihlette Vörösmartyt
nagy eposzának, a Zalán futásának írására.

Az érett költô
--------------
A Zalán futása nagy sikere arra az elhatározásra vezette Vörösmartyt, hogy
pusztán az irodalomból éljen, független ember és író maradjon. Barátai megsze-
rezték neki a Tudományos Gyľjtemény címľ folyóirat, Koszorú szerkesztôi állását.
Az Akadémia 1830-ban tartott alakuló ülésén Vörösmarty Mihályt rendes taggá vá-
lasztották, rendes fizetéssel.
Irodalmi szerepét politikai szinezet is kezdte gazdagítani. Az 1836-os ország-
gyülés feloszlatása alkalmából született pl. a Szózat.
1841-ben az alig húszéves Csajághy Laura iránt fellángolt a szerelem. Ez a sze-
relem házassággal végzôdött.
A 40-es évek második felében már kevesebbet írt, s Petôfi mellett halványodni
kezdett népszerľsége. Elfogadta a vértelen márciusi forradalom vívmányait. 1848-
ban képviselôi mandátumot is kapott.

A meghasonlott ember
--------------------
A világosi katasztrófa testileg-lelkileg összetörte. Bujdosott az országban,
majd 1850-ben Pesten följelentette magát. Haynau, több képviselô társával együtt
kegyelemben részesítette.
Életének utolsó öt éve lassú haldoklás volt. Mindössze néhány verset írt (Vén
cigány). 1855. november 19-én meghalt. Temetése A Bach-rendszer elleni nagysza-
bású nemzeti tiltakozásba torkollot.

Költészete

A merengôhöz
Csajághi laurához fľzôdô szerelmének a költô életmľvében méltó hely jutott. A
vers a jegyességének idején íródott. A költô a merengô Laura gondolatait mutat-
ja, az ábrándozás veszéjeitôl óvja. A költemény a jelenbôl a távolba tekintô
Laura képével kezdôdik, majd a távolból a jelenbe visszaszólított kedves alakjá-
val zárul. Központi kérdése: Mi az mi embert boldoggá tehetne?
A költemény képei stilusa a romantikus versfelépítést követi.
A Guttenberg-albumba
Ez az epigramma tulajdonképpen alkalmi vers. Egy németországban kiadott albumba
készült, amely a könyvnyomtatás feltalálójának tiszteletére állítottak össze.
A vers egyetlen mesterien felépített körmondat. Négy feltételes körmondatból
tevôdik össze. Mondanivalója az hogy még nem lehet megünnepelni Guttenberg em-
lékét és találmányát, hiszen nem valósult meg az az eszményi világ, melyet a
kultura és mľveltség elterjesztésétôl vártak a kor gondolkodói. Az eljövendô
eszményi társadalom és rend lehet csak méltó emlékjel Guttenberg számára.
Elôszó (1850)
A költô a verset egy reformkorban íródott mľve, a Három rege elé írta.
49 sorból áll amely rejtett utalást hordoz 1849-re. A vers idôkerete egyetlen
hatalmassá növekedett esztendô. A boldog tavasztól a hazug áltavaszig terjed a
költôi látomás. Színte minden egyes sor szimbolikus jelképes értelmľ. A nemzet
a társadalom története, a természet évszakváltozásaival egybefonódva jelenik
meg. Világosan elkülöníthetô a boldog múlt a keserľ jelen és a bizonytalan jövô
képe.
A költemény elsô felében az ünnepre forduló természet tavaszi képeivel együtt
bontakozik a békés küzdelmek idôszaka, a reformkor. ebbôl a reményteljes magas-
latból következik be a költô történelmi szemlélete szerint a zuhanás az össze-
omlás. A vész kitört címľ résztôl a zsarnokság kegyetlen pusztítását egy veszett
szörnyeteg látomása hozza elénk. A vész és nyomor megszemélyesítésében romanti-
kusan végletes képeket áradó indulatokat fest elénk.
A jelen képe a tél. A tél az önkényuralmi terorr némaságát az emberi remények
halálát jelenti. Még az isten is beleôszült az ember teremtésébe mert nem ember
lett belôle hanem félig isten félig állat.
A befejezés a jövô képe a mľvészi kompozíciót tökéletessé teszi, ironikus (eny-
hén gunyos) hangvétel jellemzi. Azt jelképezi, hogy az önkényuralom zsarnoki
korszakában nem jöhet igazi tavasz, mindenfajta újáéledés csak szemfényvesztô
hazugság lehet. A költemény verselése idômértékes.
A vén cigány (1854)
1855-ben jelent meg a Pesti Naplóban. A költô utolsó nagy verse. Nehéz és sok-
féleképpen értelmezhetô mľ. Mľfaja rapszodia.
A cím képe ismerôs a magyar köztudatban,olyan zenész aki muzsikájával feledte-
ti a gondot és bánatot, de a vén cigány a költôt is jelképezheti, aki önmagát
szólítja fel muzsikálásra, vers írásra. Önfelszolító vers. Erôteljes hangulati
hullámzás, kétségbeesett lelkiállapot, halucinációk, látomások sora, a bibliára
és a mitologiára adó hivatkozások jellemzik.
A vers a nagy reformkori nemzedék tragikus számvetése. A vers utolsó szakaszá-
ban a költô a kedvezô változást "lessz még egyszer ünnep a világon" a távoli
jövôbe helyezi.