NÉHÁNY GONDOLAT AZ  OVERVIEW ABOUT 

ÓVÓHELYEINKRÕL ­  HUNGARIAN BOMB­
     
HELYZETKÉP, TERVEK,  SHELTERS ­ SITUATION, 
LEHETÕSÉGEK PLANS, OPPORTUNITIES
Magyarországon   az   óvóhelyek,   mint   a  Bomb­shelter,   the   part   of   the   collective 
kollektív   lakossági   védelem   elemei,   a  inhabitance   protection   had   considerable 
közelmúltig kiemelt fontosságú szereppel  function in Hungary till some years ago. 
bírtak.   Elsõsorban   az   ellenséges  Their   task   was   to   protect   against   air­
légitámadások   esetén   (esetleg  attack   or   nuclear   attack.   They   were 
atomtámadáskor)   voltak   hivatva  maintained   by   the   civil   defence.   After 
megvédeni   a   vétlen   lakosságot.   Az  1990   bomb­shelters   have   lost   their 
óvóhelyeket   a   kormány   megfelelõ  importance   because   the   bipolar   system 
hatóságai a polgári védelmi és légoltalmi  has disappeared. Second half of the 1990­
szervezetek   segítségével   üzemeltették,  s appeared a new deterrence therefore the 
felügyelték,   tartatták   karban.   A  importance   of   the   collective   protection 
rendszerváltás után 1990­tõl elsõsorban a  increased.   Proliferation   of   the   NBC 
globális   szembenállás   megszûnésének  weapons and the fact that these weapons 
indokával   az   óvóhelyek   igen   sokat  are reachable for terrorists means a new 
veszítettek   fontosságukból,   hiszen   az  threaten.   Can   we   protect   the   habitants 
atomtámadások   és   az   ellenséges  from   this   attack?   If   the   terrosits   used 
szõnyegbombázások   veszélye   úgymond  biological agent, bomb­shelter would be 
megszûnt az ellenségkép eltûnésével. Az  protect civilians.
1990­es   évek   második   felében   azonban 
olyan   sajnálatos  jelenségek  ütötték  fel  a 
fejüket világszerte, amelyek rávilágítottak 
arra,   hogy   a   kollektív   védelem   szerepe      
még   mindig jelentõs. Olyan új fogalmat 
tanultunk meg, mint ABV terrorizmus, és 
kiderült, hogy a tömegpusztító fegyverek 
proliferációja   már   olyan   szintet   ért   el, 
hogy   reális   veszélye   van   annak,   hogy 
vegyi,   biológiai,   radiológiai,   esetleg 
nukleáris   fegyverek   mindenre   elszánt 
szélsõséges   terrorista   csoportok   kezébe 
kerülhetnek.   Felmerül   a   kérdés:   Fel 
vagyunk­e   készülve   arra,   hogy   ilyen 
támadás esetén a lakosságot megvédjük? 
Ha   sûrûn   lakott   övezetben   vegyi, 
biológiai   vagy   radiológiai   ágenst 
juttatnak   a   szabadba,   vannak­e   olyan 
biztonságos óvóhelyek, ahová az emberek 
bemenekülhetnek   és   elzárkózhatnak, 
amíg a veszély elmúlik? Mi a helyzet ma? 
Ezekre   a   kérdésekre   próbálnak   meg 
választ   adni   a   szerzõk,   elsõsorban 
gondolatébresztésre szánt munkájukban.
Az óvóhelyekrõl 

Az óvóhely  kifejezés  benne van a köztudatban, gyakran használjuk,  s  általában megfelelõ 

tartalommal. Az emberek tehát el tudják helyezni ezt a fogalmat és helyesen tudják értelmezni, 
annak ellenére, hogy az állampolgárok túlnyomó többségének nem kellett külsõ körülmények 
miatt közelebbrõl megismerkedni ezekkel a létesítményekkel. Gyakran alkalmazzuk ezt a szót 
gyûjtõfogalomként   a   kollektív   védelem   szinonimájaként.   Hogy   szakmailag   mit   jelent   az 
óvóhely, egy polgári védelmi szabályzat meghatározása alapján megtudhatjuk: 

"Az   óvóhely   a   kollektív   védelem   követelményeinek   megfelelõen   kiépített   olyan   mûszaki 

létesítmény,   amely   a   vonatkozó   méretezési   elõírásoknak   megfelelõ,   határoló   szerkezetei, 
berendezései, felszerelése és kialakítása révén védelmet nyújt a támadó fegyverek különbözõ 
hatásai ellen"01 . 

Manapság kiegészíthetõ lenne a fogalom annyiban, hogy "védelmet nyújt a különbözõ ipari 
balesetek, katasztrófák káros hatásai, valamint az esetleges terrorcselekmények katasztrofális 
hatásai ellen." 

Az óvóhelyek rendeltetés szerint a következõképpen osztályozhatók: 

 a lakosság védelmét szolgáló létesítmények; 

 az ország közigazgatását és a polgári védelmet irányító létesítmények; 

 nagy értékû vagyontárgyak védelmét biztosító, vagy háborús körülmények között is 
mûködésre kötelezett szervezetek  (rádióállomások, telefonközpontok, kórházak stb.) 
elhelyezésére szolgáló különleges létesítmények. 

Óvóhelyeink állapota 

Az  óvóhelyek létesítése és fenntartása tekintetében a 22/1992 (XII. 29.) KTM  rendelet  az 

irányadó. Jelenleg nincs óvóhely építési kötelezettsége az építési beruházónak. A jogszabály 
ezzel   kapcsolatban   úgy   rendelkezik,   hogy   építendõ   új   építményeknél   óvóhelyet   tervezni, 
építeni   akkor   kell,   ha   az   illetékes   Polgári   Védelmi   Parancsnokság   (igazgatóság)   javaslata 
alapján   a  megyei   közgyûlés   elnöke  (Budapesten   a  fõpolgármester)   elrendeli,   illetve   ha  az 
építtetõ önként vállalja. 

Az óvóhely létesítése bármely épülõ létesítményen belül olyan mértékben emeli meg az építési 
költségeket, hogy annak elõfordulása hogy az építtetõ önként vállalja az óvóhely kiépítését 
elhanyagolható.  Ezt  az   áldatlan   állapotot  az   javítja  némileg,   hogy  lebontott   épület   helyére 
épülõ új építmény alá kötelezõ építeni óvóhelyet is abban az esetben, ha az elbontott épület 
rendelkezett   óvóhellyel.   Ekkor   általában   az   építtetõ   az   úgynevezett   kettõs   hasznosítású 
létesítmény kialakítását választja ­ amelyre egyébként a jogszabály lehetõséget ad ­ s, így épít 
az esetek nagy részében mélygarázst az épület alá. 

A   Budapesten   lévõ   óvóhelyek   túlnyomó   többsége   elavult,   régi   berendezésekkel   van 

felszerelve, mûszaki állapotuk gyakran a rendeltetésszerû használhatóságot veszélyezteti. A 
már   említett   jogszabály   kimondja   ugyan,   hogy   az   óvóhely,   valamint   annak   berendezései 
fenntartásáról és folyamatos karbantartásáról ­ beleértve a felújítást is ­ a tulajdonos köteles 
gondoskodni.   Az   óvóhelyeken   végzett   felújításokat   pedig   a   polgári   védelmi   elõírásoknak 
megfelelõen kell elvégezni. Ez a kötelezettség jelentõs terheket ró a tulajdonosokra. Hogy 
konkrétan mit is jelent a kötelezettség? Nézzünk meg néhányat röviden. 

A   tulajdonosnak   gondoskodnia   kell   a   rendszeres   takarításról,   szellõztetésrõl,   a   fém­,   és 

faszerkezetek, gépi berendezések stb. legalább ötévenkénti felületkezelésérõl, mázolásáról, az 
elektromos világítási és erõátviteli hálózatok hibátlan mûködõképességének biztosításáról. 

A gépészeti rendszerek (pl. levegõellátó, fûtõ­, és vízellátó, csatornázási rendszerek) kis és 
nagy javítását is a tulajdonosnak kell elvégeznie. Ezeket a költséges tevékenységeket néhány 
prosperáló   gazdasági  vállalkozás  ­  melyek  területükön  birtokolnak   óvóhelyeket  ­  el  tudják 
végeztetni,   de   nagyon   sok   esetben   a   tulajdonosi   ­   fenntartói   körben   anyagi   gondjaikkal 
küszködõ   (csõd szélén  álló, tartozásokat felhalmozó) társasházi lakóközösségeket találunk. 
Nap   mint   nap   lehet   hallani   a   különbözõ   médiumokban   nehéz   helyzetben   lévõ   olyan 
társasházakról, amelyek költségvetésébõl még arra sem futja, hogy az egyébként öreg épületen 
az idõközökben életveszélyessé váló leromlásokat kijavítsák. Néhány lakókörzetben a fõleg 
nyugdíjasokból álló lakóközösségek pénzügyi erejébõl csupán a takarításra futja. 

Az, aki karbantartási kötelezettségét elmulasztja, szabálysértést követ el, 100.000 Ft­ig terjedõ 
mértékben büntethetõ. A kötelezettségek betartatásának feladata a ­ Budapesten ­ Fõvárosi 
Polgári   Védelmi   Igazgatóságra   hárul.   Az   igazgatóság   kijelölt   munkatársai   ellenõrzéseket 
hajtanak végre bizonyos idõközönként, és az állapotokról jegyzõkönyvet vesznek fel. 

A  polgári  védelem sokszorosan nehéz helyzetben van. Egyrészt azért, mert gyakran olyan 
tulajdonosi   közösséget   kellene   a   jogsértõ   magatartás   abbahagyására   és   az   elmaradások 
pótlására kötelezni, amelynek a közüzemi számlák kifizetése is gondot okoz (nyilvánvalóvá 
téve   a   kötelezettségek   bevasalásának   reménytelenségét),   másrészt   az   elõírt   idõközönként 
végrehajtott   ellenõrzések   során   tapasztalt   és   jegyzõkönyvbe   vett   hiányosságok   ügyében 
jelenleg nincs szankcionálási jogköre. 

A polgári védelem, mint szakhatóság kénytelen engedményeket tenni, annak érdekében, hogy 
ezeknek a kötelezettségeknek legalább a töredéke megvalósuljon. 

Amennyiben   gyors   kitekintést   végzünk   környékbeli   országokra,   láthatjuk,   hogy   még   a 

katonapolitikailag   semleges   Ausztriában,   és   Svájcban,   valamint   számos   államban   él   az 
óvóhely építési kötelezettség, és ezen államok többségénél az állam viseli ezek létesítésének 
terheit, valamint fenntartásának költségeit. 

A kormányrendelet megengedi az óvóhelyek rendeltetéstõl eltérõ használatát, illetve a kettõs 
hasznosítású   óvóhelyek   létesítését,   lehetõséget   biztosítva   ezzel   a   fenntartási   költségek 
kitermelésére, de nem vagyok biztos abban, hogy ez a lakosságvédelem helyzetét jelentõsen 
javítaná. 

A   jogszabály   egyébként   úgy   fogalmaz,   hogy   az   óvóhely   rendeltetésétõl   eltérõ   célra   csak 
ideiglenes   jelleggel   hasznosítható,   azzal   a   feltétellel,   hogy   szükség   esetén   24   órán   belül 
helyreállítható az óvóhely rendeltetésének megfelelõ használat, valamint, hogy az ideiglenes 
hasznosítás   nem   rongálja   az   óvóhely   védõképességét,   állapotát.   Így  az   óvóhelyen   tûz­,   és 
robbanásveszélyes,   illetve   nagyfokú   páraképzõdéssel   járó   tevékenység   nem   folytatható. 
Raktározás céljára csak darabos és csomagolt áru helyezhetõ el, benne ömlesztett áru nem 
tárolható. A hasznosítás során egyébként gondoskodni kell a bejárat, a kijárat és a gépészeti 
berendezésekhez vezetõ utak szabadon tartásáról. 

A rendeltetéstõl eltérõ használata az óvóhelyeknek természetesen engedélyköteles. Sõt nem 
csak   a   funkció,   hanem   a   hasznosítási   cél   érdekében   végzett   szerelést,   átalakítást   is 
engedélyeztetni   kell,   méghozzá   a   megyei   (fõvárosi)   polgári   védelmi   igazgatóságok 
illetékesével.   Gyakorlatilag   ami   nem   építési   hatósági   engedélyköteles   a   cél   megvalósítása 
érdekében, ahhoz polgári védelmi engedély szükséges. 

A kormányrendelet hatálya természetesen nem terjed ki a Magyar Honvédség rendelkezésében 
álló   óvóhelyekre,   és   béke­idõszakbeli   hasznosítás   céljaira   nem   vehetõk   igénybe   a   polgári 
védelem önvédelmi óvóhelyei valamint a védett vezetési pontok. 

Érdemes   megnézni,  óvóhelyek kapcsolatában  mi  a helyzet Budapesten,  hiszen  a  majdnem 

kétmilliós   lakosú   fõvárosban   a   lakhellyel   rendelkezõkön   kívül   jelentõs   mennyiségû   ­   a 
környékbeli településeken lakó ­ ingázó munkavállaló tartózkodik nap mint nap. Budapesten 
3400 óvóhely áll rendelkezésre, amihez hozzájönnek még a Metró életvédelmi létesítményei. 
Így együttesen mintegy 600.000­700.000 fõ befogadására képesek. Ez Budapest lakosságának 
a 40%­a. 

A Budapesten kialakított óvóhelyek 10­15%­a hasznosított (raktár, iroda, kocsma stb.). 

A   tulajdonosi   viszonyokat   tekintve,   a   fõvárosi   óvóhelyek   mintegy   40%­a   önkormányzati, 

60%­a magántulajdonú, melyek vagy a társasházi lakók ingatlanszerzése (a lakóépületek alatt 
található   óvóhelyek   esetében),   vagy   gazdasági   társaságok   tulajdonszerzése   kapcsolatában 
kerültek magántulajdonba. 

Az   1980­as   években   még   készítettek   egy   HM­EVM   rendelet   alapján   elrejtési   terveket, 
amelyekben meghatározták, hogy a minõsített idõszaki felkészülés során hány darab óvóhelyet 
kell   építeni,   pontosan   megjelölve   azok   létesítésének   anyagi­technikai   feltételeit   (pl.   hány 
köbméter betonra, mennyi téglára stb. van szükség) a lakosság elrejtése céljából. Meg voltak 
jelölve   azok   a   szükség   óvóhelyek,   amelyek   gyakorlatilag   megerõsítésre   alkalmas   pincék 
voltak, illetve azok a helyek, amelyeken árok óvóhelyeket kellett volna kialakítani, sõt még 
azok   építési   területei   is   ki   voltak   jelölve.   Az   elrejtési   terv   utolsó   pontosítását   1987­ben 
rendelték el. Azóta a fõváros bizonyos részei ­ fõleg a peremkerületek jó része ­ átépültek, az 
árok óvóhelyek építésére kijelölt területeket beépítették (mivel építési tilalmat nem rendeltek 
el ezekre a területekre), tulajdonviszonyok megváltoztak. 

A 34/1987­es, az életvédelmi létesítmény egységes nyilvántartási és adatszolgáltatási rendjérõl 
szóló   kormányrendelet   feladatul   szabja   az   önkormányzatoknak   a   romteher   viselésére 
alkalmassá   tehetõ   pincék   felmérését.   Az   adatgyûjtésünkben   segítõ,   általam   megkérdezett 
polgári védelmi szakember elmondása szerint jelenleg mintegy 15.000 lehetséges építmény 
jöhet   szóba   ebbõl   a   szempontból.   Ezeknek   csupán   a   20%­a   rendelkezik   energiaellátó 
berendezéssel,   a   többi   gyakorlatilag   mûszakilag   alkalmatlan.   És   ezek   még   mindig   csak   a 
romteher   viselésére   alkalmassá   tehetõ   létesítmények,   hol   vagyunk   még   a   szûrt   levegõs 
levegõellátást   biztosító,   hermetikusan   zárható,   túlnyomás   alá   helyezhetõ,   energia­ellátó 
rendszerrel,   fûtéssel,   csatornával,   ivóvíz­hálózattal   rendelkezõ,   az   ABV   behatások   ellen   is 
védelmet biztosító óvóhelyektõl. 

A polgármester jogosultsága elrendelni a minõsített idõszakra történõ felkészülés idõszakában 
ezek átalakítását minimum romteher ellen védõ létesítménnyé. Ennek elõírt idõtartalma 3­6 
hónap, ami a jelenlegi gazdasági helyzetet tekintve elgondolkodtató. 

Tervek, lehetõségek 

Mit   hoz   a   jövõ?   Az   Országos   Katasztrófavédelmi   Igazgatóság   az   Országos   Tûzvédelmi 

Szabályzat   (OTSZ)   mintájára   ki   fogja   adni   az   Országos   Katasztrófavédelmi   Szabályzatot 
(OKSZ). A szakmai szûrõkön már átment, közeljövõben megjelenõ jogszabálytervezet már 
tartalmazni fogja az óvóhely építési kötelezettséget, valamint az 1000 m2­t meghaladó terek 
kettõs   rendeltetésûvé   alakítását,   illetve   az   ellenõrzés   és   a   szankcionálás   egységesítését 
(jelenleg   a   polgári   védelem   mint   szakhatóság   nem   rendelheti   el   bírság   kiszabását). 
Bármennyire is bíztatónak tûnik a jövõ, az esetleges megszületendõ jogszabályi változások 
után is marad pár kérdés. 

Jelenleg a fõváros néhány kerületében jelentõs tömb­rehabilitációs program zajlik, amelyek 
keretében néhány négyzetkilométeres területen több száz régi épületet bontanak le és építenek 
fel újat. Azoknál a beruházásoknál, ahol a lebontott épület alatt volt óvóhely, pince stb. az 
építtetõnek   kötelessége   életvédelmi   létesítmény   kialakítása,   ami   leggyakrabban   mélygarázs 
formájában realizálódik. A földalatti mélygarázs romteher viselésére alkalmas ugyan, de ABV 
hatások ellen nem véd. 

A   jogszabálytervezett   kötelezõvé   tenné   az   óvóhelyek   létesítését   minden   új   beruházásnál, 

melynek költségei az építtetõt terhelnék, de utána a létesítményt fenn kell tartani, karban kell 
tartani, a szükséges állagmegóvó munkákat el kell végezni, ami ugye megint pénzbe kerül, 
méghozzá a tulajdonos pénzébe. 

Megoldatlan   marad   sok   száz   (esetleg   ezer)   régi   óvóhely   felújításának,   korszerûsítésének 
kérdése is. Korábban már említettük ezek nehézségeit. Ahogy már utaltunk rá, az óvóhelyek 
mintegy   40%­a   önkormányzati   tulajdonban   van,   és   az   önkormányzatok   is   állandó 
forráshiányról panaszkodnak. Az óvóhelyeken pedig, még ha mûszaki szempontból minden 
rendben   is   van,   5   évente   felületkezelést,   mázolást   kell   végezni,   ami   pénzbe   kerül.   Az 
óvóhelyeken lévõ légzárást biztosító (túlnyomás biztosíték) szellõztetõ, levegõellátó, vízellátó, 
energiaellátó, fûtõ eszközök, berendezések egyikének javítása ­ esetleg fõdarabjainak cseréje ­ 
is egy 5 éves periódusban több százezer forintot emészt fel, együttesen ennek többszörösét. 

Fennáll annak a veszélye, hogy a régi, régóta nem gyártott (25­40 éves) berendezés­típusokat 
valamely alkatrész pótolhatatlan hiányában teljesen ki kell cserélni, mert már nem javítható. 
Ennek költségeibe már bele sem mernek gondolni a társasház (óvóhely) tulajdonosok. Hiába 
egyszerûsödik   a   szankcionálás   és   az   ellenõrzés,   ha   a   társasházaknak   (lakóközösségeknek) 
továbbra sem lesz pénzük az óvóhelyek fenntartására. 

A   nyugat­európai  példák  azt   mutatják,  hogy  az   országok  manapság   már  nem  törekszenek 
"klasszikus"   óvóhelyek   kialakítására.   Az   új   irányvonal   az   úgynevezett   kettõs   rendeltetésû 
objektumok kialakítása, amelyek normál idõszakban valamilyen hétköznapi funkcióval bírnak 
(pl.   mélygarázs,   pince,   raktár,   stb.),   veszélyhelyzetben   viszont   alkalmasak   óvóhelyként 
funkcionálni. Még ebben az esetben is meggondolandó, hogy a veszélyhelyzetre kialakított 
infrastrukturális  elemek (légtömör zárhatóság,  szûrt  levegõ ellátó  rendszer) az  objektumba 
fixen beépítettek legyenek, vagy hordozható, bármikor gyorsan felállítható elemekbõl álljanak. 
A   költségek   és   a   kialakítás   praktikussága   szempontjából   vizsgálva   egyaránt   arra   a 
következtetésre juthatunk, hogy a második megoldás a célravezetõ. Ebben az esetben ugyanis 
a meglévõ régi objektumok felújítási költsége jelentõsen kisebb, hiszen az építménynek csak 
statikailag   (és   esztétikailag)   kell   megfelelõnek   lennie,   az   ABV   védelmet   egy   önállóan 
beépíthetõ   rendszer   adja.   Másrészt,   az   újonnan   építendõ   objektumok   esetén   nem   kell   a 
klasszikus   értelemben   vett   óvóhelyeket   kialakítani,   lehet   mélygarázsokat,   megerõsített 
raktárépületeket stb. tervezni és kivitelezni, amelyek normál körülmények között nem üresen, 
gazdátlanul állnak, hanem folyamatosan mûködnek (természetesen megfelelõ elõírásokkal a 
gyors vészhelyzeti átállásra) és esetleg még bevételt is termelnek. A külön beépíthetõ ABV 
védelem természetesen költséget jelent, de további elõnye, hogy az objektum megszüntetése, 
lebontása esetén átvihetõ egy másik, strukturálisan megfelelõ épületbe. 

Az EU néhány tagállamában ezek az új eljárások kezdenek elterjedni. Lakosságvédelemre ­ 
lakosságvédelmi   berendezések   ­   gyártására   szakosodott   gazdasági   társaságok   kínálnak 
egyszerû, hatékony, mobil lehetõséget. Abból indul ki koncepciójuk, hogy a már meglévõ, 
romteher   viselésére   alkalmas   pincék,   ABV   hatások   ellen   is   védõ   szükség   óvóhelyekké 
alakításához, több milliós beruházásra van szükség. 

Az új módszer más megoldást kínál. Ez a beépíthetõ óvóhelyi ABV védelmi rendszer. Hogyan 
néz ki egy beépíthetõ óvóhelyi ABV védelmi rendszer? Nagyjából úgy kell elképzelni, mint 
egy épület belsejében felállítható sátrat, amelyet egy kompresszor folyamatosan friss, szûrt 
levegõvel   tölt   fel.   Nem   más   mint   egy   szilárd   csõvázas,   vastag   mûanyag   fólia   falú 
(nagyszilárdságú   polimer)   ­átlátszó,   vagy   átlátszatlan   ­   hermetizálható,   túlnyomás   alá 
helyezhetõ zsilipelhetõ sátor. Ezt a már meglévõ helyiségen belül lehet felállítani. 

Ez   a   rendszer   bármekkora   méretben   legyártható   biciklitároló   pincétõl   a   25   férõhelyes 

mélygarázsig. Ennek a sátornak saját villanymotoros ABV szûrõs levegõellátó rendszere van. 
A katasztrófa­helyzetben, vagy minõsített idõszaki helyzetben fellépõ áramszolgáltatási szünet 
idejére   akkumulátor   biztosítja   a   szükséges   energiamennyiséget   a   levegõellátó­berendezés 
üzemeltetéséhez, annak lemerülése esetén pedig a levegõellátást kézi pumpa segítségével lehet 
folytatni.

1. ábra
beépíthetõ óvóhelyi ABV védelmi rendszer 
Sok esetben a sátor tartozéka ­ a megrendelõ igénye szerint ­ egyéni védõfelszerelés csomag 
(pl. a lakóház lakóinak megfelelõ mennyiségben) amelyben a maradó típusú szennyezõdések 
körülményei között is ki lehet menekíteni a lakosokat.

2. ábra
Az egyéni védõeszköz csomag részei:
védõruha, védõkalucsni, munkavédelmi sisak, védõkesztyû, gázálarc, szûrõbetét,
gyûjtõzsák a veszélyes anyagoknak, hordtáska 

A lakosok védelme a katasztrófahelyzetekben a veszélyes anyagoktól és különbözõ minõsített 
helyzetekben   az   ABV   hatásoktól   nehéz   feladatot   ró   a   védelem   biztosításában   felelõs 
szereplõkre (állam, kormány önkormányzatok, polgári védelem, lakosok stb.). Veszélymentes 
(béke) idõszakban az egyébként is sok irányba elkölthetõ pénzmennyiségbõl nehéz áldozni a 
megelõzésre. 

A   gazdagabb   országok   megengedhetik,   hogy   az   óvóhelyeik   építését,   karbantartását   és 

korszerûsítését   közpénzekbõl   finanszírozzák.   Sok   államban   viszont   kevesebb   az   erre 
fordítható pénz és kevesebb az óvóhelyi férõhely. 

A sajnálatos igazság az, hogy ma Magyarországon az óvóhelyek hajdan jól kiépített rendszere 
siralmas állapotban van. Az ok egyrészt a karbantartás évek óta tartó hiánya, az állagromlás, a 
gazdátlanság. Ma sem a katasztrófavédelemnek, sem az önkormányzatoknak nincsen annyi 
pénze, hogy ezeket az objektumokat felújítsa, karban tartsa. A másik ok az, hogy a 20­50 
évvel ezelõtt kialakított óvóhelyeknél elsõsorban a légoltalmat tartották szem elõtt, és csak 
másodsorban volt fontos a szûrt levegõellátás, az ABV védettség. 

Vagyis   a  meglévõ  leromlott  óvóhelyek teljes  korszerûsítése  borzasztóan költségigényes, és 

számuk sem elegendõ. Mi lehet a megoldás? 

Az új ­ beépíthetõ óvóhelyi ABV védelmi rendszer ­ módszer viszonylag egyszerû megoldást 
jelenthet. A mechanikai védelmet biztosító helyiségben (pince) percek alatt felállítható (vagy 
akár felállítva tárolható!), a levegõellátó berendezése gyorsan beüzemelhetõ így biztosítva az 
ABV védelmet. A romteher ellen védõ pincék átalakításának horribilis költségeivel szemben 
ez   a   módszer   talán   elviselhetõbb   anyagi   terhet   ró   a   tulajdonosokra,   és   ami   fontosabb: 
könnyebben, gyorsabban megvalósítható védelmet biztosít. 

Nem   akarjuk   azt   sugallni,   ez   a   módszer   a   legjobb   és   hibátlanul   tökéletes,   de   egy   átfogó 
mûszaki­   gazdaságossági   vizsgálatot   megér   az   állampolgárok   életvédelmének   fokozása 
érdekében. 

Felhasznált irodalom 

1. Rohoska Lajos ­ Ulrich Rudolf: Segédlet az életvédelmi létesítmények (óvóhelyek) 
üzemeltetési, karbantartási, és felújítási feladatainak elvégzéséhez, Építésügyi 
Tájékoztatási Központ Kft, Budapest, 1993. 
2. 22/1992 (XII. 29.) KTM rendelet az életvédelmi létesítmények létesítésérõl, 
fenntartásáról és békeidõszaki hasznosításáról 
3. ABV Kft promóciós anyaga 
4. Szkotniczky Gergely fõelõadó (FPVIG) tájékoztatója, Budapest, 2005. 05.31 

01
 Rohoska Lajos ­ Ulrich Rudolf: Segédlet az életvédelmi létesítmények (óvóhelyek) 
üzemeltetési, karbantartási, és felújítási feladatainak elvégzéséhez, Építésügyi 
Tájékoztatási Központ Kft, Budapest, 1993. 9. p.