Volt egyszer egy szegny ember, aki gondterhelten bandukolt az erd szln...

Amikor elfradt, lelt pihenni, s a htt egy fnak tmasztotta. Ekkor mg nem tudta, milyen ft vlasztott. Klns, mgikus fa volt ez. Olyan fa, ami minden kvnsgt teljesti annak, aki hozz r. A vndor elszr arra gondolt, milyen j lenne most egy pohr vz. Hirtelen azon vette szre magt, hogy egy pohr kristlytiszta vz van a kezben. Meglepetten nzte, vizsglgatta, mg meg is szagolta. Vgl gy dnttt, hogy nem lehet veszlyes, s megitta. Aztn meghezett, s valami ennivalt kvnt. Az tel ugyanolyan hirtelen s bmulatos mdonjelent meg eltte, mint a vz. gy ltszik, teljeslnek a kvnsgaim!" - gondolta meglepetten. Most mr hangosan mondta ki: Akkor ht szeretnk egy gynyr hzat!" A eltte lv vlgyben megjelent a hz. Arcn szles mosollyal szolgkat kvnt, akik a hznak gondjt viseljk. Amint ezek is megjelentek, gy rezte, hihetetlen ervel ldotta meg az r. Kvnt ht magnak egy gynyr szp s rendkvl intelligens asszonyt, akivel szerencsjt megoszthatja. Amikor ez is valra vlt, meglepdve szlt a nhz: Vrj csak egy kicsit! Mi trtnik itt? Nekem nincs ilyen

szerencsm! Ez velem nem trtnhet meg!" Abban a pillanatban, hogy ezeket a szavakat kimondta... minden eltnt. Tudtam." - mondta, s megrzta a fejt. Azutn felllt, s gondterhelten bandukolt tovbb az erd szln... (Anthony de Mello: Szrnyals.)