Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij

Feljegyzsek az egrlyukbl
Fordtotta: Makai Imre

I. Az egrlyuk

Beteg ember vagyok... Rosszindulat ember vagyok. Egy cseppet se vagyok rokonszenves. Azt hiszem, f a m am. Egy!bk!nt egy mkszemnyit sem !rtek a betegs!gemhez, !s azt se tudom biztosan, mim f . "em gy#gy$ttatom, sosem is gy#gy$ttattam magam, noha tisztelem az orvostudomnyt, !s becs%l&m az orvosokat. Radsul m!g v!gtelen%l babons is vagyok' legalbbis annyira, hogy tisztel em az orvostudomnyt. (El!gg! m)velt voln!k ahhoz, hogy ne legyek babons, de m!gis babons vagyok.* +n, k!rem, rosszindulatb#l nem akarom gy#, gy$ttatni magam. Ezt bizonyra nem tetszenek !rteni. -e !n bezzeg !rtem. .erm!szetesen nem tudom megmagyarzni &n&knek, hogy ebben az esetben kinek az orra al t&r&k borsot rosszindulatommal' nagyon #l tudom, hogy az orvosokkal semmik!pp sem babrlhatok ki azltal, hogy nem gy#gy$ttatom magam vel%k, !n tudom a leg obban, hogy ezzel csakis magamnak rtok, senki msnak. /gy ht, ha nem gy#gy$ttatom magam, csakis &nc!l rosszindulatb#l teszem. 0a f az a m , ht csak f on m!g obban1 2r r!g#ta !lek $gy , idestova hsz esztende e. 2ost negyven!ves vagyok. Azel3tt hivatalban szolgltam, de most mr nem. Rosszindulat hivatalnok voltam, goromba voltam, !s ebben gy&ny&r)s!gemet leltem. 2ivel baksist nem fogadtam el, ht legalbb ezzel krp#tolnom kellett magamat. (4%letlen szellemess!g, de nem hzom ki. 2ik&zben $rtam, azt hittem, nagyon szellemesnek hat' de most, amikor magam is ltom, hogy csak undokul hencegni akartam , csak az!rt se hzom ki1* 5alahnyszor k!relmez3k &ttek az asztalomhoz felvilgo, s$ts!rt , r uk csikorgattam a fogam, !s kimondhatatlan gy&ny&r)s!get !reztem, amikor sike, r%lt valamelyik%ket elkeser$tenem. 2a dnem mindig siker%lt. .&bbnyire f!l!nk n!ps!g volt az eff!le' no persze , k!relmez3k. A nyegl!k k&z%l k%l&n&sen egy katonatisztet utltam. 4ehogy sem akarta beadni a derekt, !s undor$t#an cs&rtette a kard t. 2sf!l !vig hadakoztunk egymssal a miatt a kard miatt. 5!g%l !n gy3ztem. Abbahagyta a cs&r&mp&l!st. Egy!bk!nt ez m!g fiatal koromban t&rt!nt. 0anem tud k, uraim, mi volt az !n rosszindulatom cscspont a6 0t !pp az volt a m#ka az eg!szben, abban re lett a legnagyobb galdsg, hogy lland#an, m!g a legep!sebb kit&r!seim pillanatban is sz!gyenkezve be kellett ismernem magamban, hogy nem is vagyok rosszindulat, s3t m!g csak m!rges term!szet) sem, !s hogy csak verebeket riasztgatok, azzal sz#rakozom. .a t!kzik a szm, de ha odahoznak holmi kis bbut, adnak egy kis cukros tet, mind rt lecsillapodok. 2!g meg is hat#dok, br k!s3bb biztosan magamra is csikorgatom a fogam, !s a sz!gyent3l lmatlansgban szenvedek n!hny h#napig. 7lyen a term!szetem. Az im!nt is csak rfogtam magamra, hogy rosszindulat hivatalnok voltam. Rosszindulatb#l rgalmaztam meg magam. 8usztn kedvtel!sb3l bolondoztam a k!relmez3kkel is, a tiszttel is, de voltak!ppen sose tudtam rosszindulat lenni. 9lland#an tudatban voltam, hogy sok,sok, azzal !ppen ellent!tes elem !l bennem. +reztem, hogy csak gy ny%zs&gnek bennem ezek az ellent!tes elemek. .udtam, hogy eg!sz !letemen t ny%zs&gtek bennem, !s kik$vnkoztak bel3lem, de !n nem engedtem, nem engedtem, csak az!rt sem engedtem ki 3ket magamb#l. Annyira gy&t&rtek, hogy szinte sz!gyelltem' val#sggal g&rcs&kben vonaglottam, !s a v!g!n mr torkig voltam vel%k, torkig1 "em tall k, uraim, hogy !n most sznok,bnok itt valamit &n&k el3tt, hogy bocsnatot k!rek valami!rt6... Biztos vagyok benne, hogy $gy tall k... Egy!bk!nt is biztos$tom &n&ket, hogy nekem tel esen mindegy az is, ha $gy gondol k... +n nem csak rosszindulat nem tudtam lenni, de semmi egy!b sem: se rossz, se #, se al as, se becs%letes, se h3s, se f!reg. 2ost pedig itt tespedek a zugomban, !s azzal a tel esen medd3,

rosszm vigasszal hergelem magam, hogy okos emberb3l nem is lehet komolyan semmi, csakis az ostobkb#l lehet valami. 7gen, k!rem, okos embernek a tizenkilencedik szzadban mindenekel3tt gyenge akarat l!nynek kell lennie, ez erk&lcsi k&teless!ge: az er3s akarat, cselekv3 embernek pedig mindenekel3tt korltoltnak kell lennie. Ez a meggy3z3d!sem negy, venesztend3s. +n most negyven!ves vagyok, negyven !v pedig , eg!sz !let1 Ez mr val#sggal aggastynkor1 "egyven !ven tl !lni illetlens!g, alval#sg, erk&lcstelens!g1 ;elel enek 3szint!n: ki !l negyvenen tl becs%letesen6 2egmondom, kik !lnek: az ostobk meg a gazemberek. Ezt !n szem!be mondom minden &regnek, azoknak a tiszteletre m!lt# aggastynoknak, azoknak az ez%st&s ha , # illat aggastynoknak , mindnek1 Az eg!sz vilgnak a szem!be mondom1 "ekem ogom van $gy besz!lni, mert magam is el!lek hatvan esztendeig. 0etven esztendeig el!lek1 "yolcvan esztendeig el!lek1... 9ll unk csak meg1 0add f om ki magam... Bizonyra azt hiszik, uraim, hogy meg akarom nevettetni &n&ket1 .!vednek1 +n korntsem olyan m#ks kedv) ember vagyok, amilyennek ltszom vagy esetleg ltszhatom' egy!bk!nt ha &n&ket mr bosszant a ez a sok fecseg!s (!n !rzem is, hogy bosszant a*, !s esz%kbe ut megk!rdezni: tula donk!ppen kicsoda maga6 , akkor azt felelem: egy t&rv!nysz!ki %ln&k. Az!rt szolgltam, hogy legyen mit ennem (igazn csakis ez!rt*, !s amikor tavaly egy tvoli rokonom hatezer rubelt hagyott rm a v!grendelet!ben, azon nyomban nyugd$ ba mentem, !s megtelepedtem itt, ebben a zugban. Azel3tt is ebben a zugolyban laktam, de most megtele, pedtem ebben a zugolyban. 4zobm hitvny, pocs!k, a vros sz!l!n. 4zolgl#m a butasgt#l folyton m!rges falusi &regasszony, akinek radsul mindig rossz szaga van. Azt mond k, hogy a p!tervri !gha lat rt nekem, meg hogy az !n lapos ersz!nyemhez k!pest tl sokba ker%l a meg!lhet!s 8!tervrott. Ezt mind tudom, obban tudom azoknl a tapasztalt !s m#dfelett b&lcs tancsad#knl, #akar#knl. -e m!gis 8!tervrott maradok. "em k&lt&z&m el 8!tervrr#l1 2!gpedig az!rt nem k&lt&z&m el... Eh1 0iszen tel esen mindegy, hogy elk&lt&z&m,e vagy sem1 Egy!bk!nt pedig , mir3l besz!lhet egy rendes ember a legnagyobb !lvezettel6 A felelet: sa t magr#l. /gy ht !n magamr#l fogok besz!lni.

!
Akr #ha t k hallani, uraim, akr nem #ha t k, most szeretn!m elmondani, mi!rt nem tudtam !n m!g f!reg se lenni. <nnep!lyesen ki elentem, hogy sokszor akartam f!reg lenni. -e m!g erre se talltattam m!lt#nak. Esk%sz&m, uraim, hogy a tudat tlteng!se , betegs!g, igazi, hamis$tatlan betegs!g. Az ember mindennapi !let!hez b3ven el!g lenne az tlagos emberi tudat, teht a fele, a negyede is annak az adagnak, amely a mi szerencs!tlen tizenkilencedik szzadunk fe lett ember!nek osztlyr!sz!%l ut, kivlt, ha radsul m!g az a v!gzetes csaps is s t a, hogy 8!tervrott, a f&ldkereks!g legelvontabb !s legkiagyaltabb vrosban kell laknia. (5annak kiagyalt !s nem kiagyalt vrosok.* .el esen el!g lenne p!ldul annyi tudat, amellyel az gynevezett term!szetes emberek !s a cselekv3 emberek !lnek. ;ogadni mern!k, azt hiszik: ezt mind p&ffeszked!sb3l $rom, hogy szellemesked ek a cselekv3 emberek rovsra, !s ugyancsak p&ffeszked!sb3l, rossz modorb#l cs&rtetem a kardomat, akr az a tiszt. -e ht ki hivalkodhat a betegs!g!vel, uraim, ki henceghet azokkal6 Egy!bk!nt mit is besz!lek6 0isz ezt mindenki megteszi' igenis k!rkednek a betegs!g%kkel, !n pedig taln a leg obban. "e vitatkozzunk' ellenvet!sem %gyetlen volt. -e m!gis szent%l

hiszem, hogy nemcsak a nagyon fe lett tudat, hanem brmilyen tudat is betegs!g. Ezt , vallom. -e ezt is hagy uk egy percre1 2ond k meg nekem: mi!rt volt az, hogy azokban, igenis, !ppen azokban a pillanatokban, amelyekben a leginkbb k!pes lettem volna tudatos$tani , ahogy valamikor mondtk nlunk , =minden sz!pnek !s fens!gesnek> minden finomsgt, nem siker%lt tudatos$tanom semmit, hanem olyan siralmas tetteket k&vettem el, amilyeneket... nos ht, egysz#val amilyeneket brki elk&vethet, de amelyekre !ppen akkor llt r a kezem, amikor a leg obban tudatban voltam annak, hogy egyltaln nem volna szabad elk&vetnem 3ket6 2in!l obban fogalmat alkottam a #r#l !s arr#l a =sz!pr3l !s fens!gesr3l>, annl m!lyebben beles%ppedtem a mocsaramba, !s annl inkbb k!pes lettem arra, hogy tel esen beleragad ak. -e a legl!nyegesebb vons abban re lett, hogy mindez mintha nem v!letlen%l t&rt!nt volna velem, hanem mintha ennek $gy kellett volna t&rt!nnie. 2intha ez a legnormlisabb llapotom lett volna, !s korntsem betegs!g, nem ronts, gyhogy v!g%l el is ment a kedvem att#l, hogy harcol ak a ronts ellen. Az lett a v!ge, hogy kis h$ n elhittem (s3t taln csakugyan el is hittem*, hogy taln !ppen ez az !n normlis llapotom. 8edig kezdetben , m!g a legele !n , de sok gy&trelmet szenvedtem el ebben a harcban1 "em hittem, hogy ez msokkal is $gy van, !s ez!rt eg!sz !letemen t gy 3riztem magamban, mint valami titkot. 4z!gyenkeztem (s3t taln m!g most is sz!gyenkezem*' odig utottam, hogy amikor egy,egy cudar p!tervri ! szakn hazamentem zugolyomba, valami rendellenes, alval# titkos !lvezetet !reztem, !s m!g er3sebben tudatos$tottam magamban, hogy ma megint al assgot k&vettem el' hogy amit megtettem, azt mr semmik!pp se lehet visszacsinlni' !s bel%l, titok, ban egyre mardostam, k$noztam, gy&t&rtem magam, am$g a keser)s!g valami sz!gyenletes, tkozott !lvezett!, v!g%l pedig hatrozott, igazi gy&ny&rr! nem vltozott1 7gen, gy&ny&rr!, gy&ny&rr!1 Ezt ll$tom1 Az!rt is hoztam sz#ba, mert mindig szeretn!m biztosan megtudni, szoktak,e msok ilyen gy&ny&rt !rezni. 2egmagyarzom: a gy&ny&rt ezttal leal asodsom, nak tlsgosan is !les tudata szerezte , magam is !reztem, hogy el utottam az utols# falig' hogy ez f&rtelmes dolog, de nem lehet msk!pp' hogy most mr nincs kivezet3 t, mr sose leszek ms ember' hogy m!g ha maradna is id3m !s hitem, hogy valami mss vltozzak, bizonyra !n magam sem akarn!k megvltozni' de ha akarn!k, akkor se csinln!k semmit, mert taln val#ban nem is volna miv! tvltoznom. A legfontosabb, a legeslegl!nyegesebb pedig az, hogy mindez a fokozott tudat normlis alapt&rv!nyei szerint, annak a tehetetlen, s!gnek a k&vetkezt!ben megy v!gbe, amely egyenesen folyik ezekb3l a t&rv!nyekb3l, gyhogy itt sz# sem lehet talakulsr#l, s3t egyltaln semmit se csinlhat az ember. A fokozott tudat alap n p!ldul $gy alakul a dolog: igazad van, hogy gazember vagy' mintha vigasztals volna a gazembernek az, hogy mr 3 maga is !rzi, csakugyan gazember. "o de el!g1... E , &sszehordtam mindenf!l!t, !s mit magyarztam meg6 2ivel lehet itt megmagya, rzni a gy&ny&rt6 -e !n m!gis megmagyarzom1 +n bizony v!gigviszem a dolgot1 0isz !pp ez!rt vettem a kezembe a tollat1... +n p!ldul borzaszt#an hi vagyok. ?!pzel3d3 !s s!rt3d3s vagyok, mint egy ppos vagy egy t&rpe, de igazn mondom, voltak olyan pillanataim, amikor bizonyra &r%ltem volna, ha netn pofon %tnek. ?omolyan mondom, bizonyra m!g abban is fel tudtam volna kutatni valami sa tos gy&ny&rt, term!szetesen a k!ts!gbees!s gy&ny&r!t, de ht !ppen a k!ts!gbees!sben re lenek a legperzsel3bb gy&ny&r&k, kivlt, ha az ember mr tlsgosan is tudatban van helyzete kiltstalansgnak. 0a pofont kap, akkor !ppens!ggel ma d agyonlap$t a az a tudat, hogy szinte $zz!,porr zztk. +s az a legfontosabb, hogy brhogyan forgat a is a dolgot, mindenk!ppen az s%l ki, hogy els3sorban 3 a hibs mindenben' ami pedig a legbosszant#bb, &nhib n k$v%l, mondhatnm, a term!szet t&rv!nyei szerint hibs. "ekem az a legf3bb hibm, hogy okosabb vagyok mindazoknl, akik k&r%lvesznek. (2indig okosabbnak tartottam magam mindazoknl, akik k&r%lvesznek, !s higgy!k el, n!ha m!g sz!gyenkeztem is emiatt. @egalbbis eg!sz !letemben valahogy msfel! n!ztem, !s sohase tudtam egyenesen az emberek szem!be n!zni.* 5!g%l az!rt vagyok hibs, mert ha volna is bennem nagylelk)s!g,

akkor csak m!g obban gy&tr3dn!k att#l a tudatt#l, hogy ez tel esen c!ltalan. 0iszen bizonyra semmit se tudn!k kezdeni a nagylelk)s!gemmel: megbocstani se tudn!k, mert htha !ppen a term!szet t&rv!nyei szerint %t&tt meg az a s!rt3 f!l, a term!szet t&rv!nyeinek pedig nem lehet megbocstani' fele teni se tudn!k, mert brmennyire is term!szeti t&rv!ny ez, az!rt m!giscsak bnt#. 5!g%l, m!g ha egyltaln nem akarn!k is nagylelk) lenni, hanem ellenkez3leg, szeretn!k bosszt llni a s!rt3n, akkor se tudn!k bosszt llni senkin semmivel, mert bizonyra nem mern!m rsznni magam m!g akkor se, ha megtehetn!m. 0ogy mi!rt nem sznnm r magam6 Err3l k%l&n szeretn!k egy,k!t sz#t sz#lani.

"
2ert p!ldul hogyan csinl k azok, akik bosszt akarnak llni maguk!rt, !s ltalban meg tud k v!deni magukat6 0a azokat elt&lti , tegy%k fel , a bossz !rz!se, akkor arra az id3re eg!sz l!ny%kben semmi egy!b sem marad azon az !rz!sen k$v%l. Egy,egy ilyen r gy t&r c!l a fel!, mint a nekib3sz%lt, &klel3 bika, !s legfel ebb csak a fal ll$t a meg. (2ellesleg: az ilyen urak, vagyis a term!szetes !s cselekv3 emberek, a fal el3tt 3szint!n torpannak meg. 4z, mukra a fal nem kibv#, mint nek%nk, gondolkod#, teht semmit sem cselekv3 embereknek' nem %r%gy arra, hogy feletr#l visszafordul anak, nem olyan %r%gy, amelyben a magunkf!le rendszerint maga se hisz, de amelynek mindig nagyon &r%l. "em, 3k tel esen 3szint!n torpannak meg. Az 3 szem%kben valami megnyugtat#, erk&lcsileg felold#, v!gleges, s3t taln misztikus elent3s!ge is van a falnak... -e a falr#l ma d k!s3bb.* "os, k!rem, ht az ilyen term!szetes embert tartom !n az igazi, normlis embernek, olyannak, amilyennek maga a gyeng!d !desanya, a term!szet akarta ltni, amikor nagy szeretettel a vilgra hozta. +n annyira irigylem az ilyen embert, hogy belesrgulok. Buta, ezen nem vitzom &n&kkel, de ki tud a: htha a normlis embernek !ppens!ggel butnak kell lennie61 0tha ez m!g nagyon sz!p is1 Annl is inkbb biztos vagyok ebben a , hogy gy mond am , se t!semben, mert ha p!ldul a normlis ember ellent!t!t, vagyis a rendk$v%l fe lett tudattal rendelkez3 embert vessz%k, aki persze nem a term!szet &l!b3l, hanem lombikb#l ker%lt ki (ez mr ma dnem miszticizmus, uraim, de !n !ppen ezt gyan$tom*, akkor az a lombikember n!ha annyira megszeppen ellent!te el3tt, hogy fe lett tudata ellen!re is &nk!nt ha land# eg!rnek tartani magt !s nem embernek. 7gaz ugyan, hogy ez rendk$v%l fe lett tudat eg!r, de m!giscsak eg!r, vele szemben pedig ember ll, k&vetkez!sk!ppen... !s $gy tovbb. +s az a legl!nyegesebb, hogy sa t magt#l tart a eg!rnek magt' senki sem k!ri r' ez pedig fontos mozzanat. @ssuk most ezt az egeret , m)k&d!sben. .!telezz%k fel p!ldul, hogy 3 is meg van s!rtve (ma dnem mindig meg van s!rtve*, !s 3 is bosszt akar llni. .aln m!g t&bb harag gy%lemlik fel benne, mint lAhomme de la nature et de la v!rit! t$pusban. Az a gald, al as vgy, hogy a s!rt3nek ugyanolyan rosszul fizessen, taln m!g galdabbul f!szkel3dik benne, mint lAhomme de la nature et de la v!rit! fa t ban, mert lAhomme de la nature et de la v!rit! vele sz%letett ostobasga folytn eg!sz egyszer)en igazsgtalannak tart a a bosszllst' az eg!r pedig !ppen rendk$v%l fe lett tudatnl fogva tagad a annak igazsgossgt. 5!g%l sor ker%lne a tettre, a bosszlls aktusra. A szerencs!tlen eg!rnek egy eredeti galdsgon k$v%l k!rd!sek !s k!ts!gek form ban mr olyan sok ms galdsgot siker%lt felhalmoznia maga k&r%l, egy k!rd!shez olyan sok megoldatlan k!rd!st hord oda, hogy #hatatlanul valami v!gzetes zagyval!k gy)lik k&r! e, valami b%d&s mocsok' ez a sa t k!ts!geib3l, izgalmaib#l !s v!g%l azokb#l a k&p!sekb3l ll, amelyeket a term!szetes, cselekv3 emberek zd$tanak r, amint b$rk, dikttorok alak ban diadalmasan k&r%lll k, !s gy hahotznak ra ta, ahogy csak azon az eg!szs!ges torkukon kif!r. 2agt#l !rtet3dik, nem marad ms, mint az, hogy kicsiny lbval legyintsen mindenre, !s azzal a mesterk!lt megvet!ssel mosolyogva, melyben maga

sem hisz, sz!gyenkezve visszasurran on a lyukba. +s a mi megbntott, megvert, kinevetett eger%nk abban az undok, b%d&s lyukban aprnk!nt nyakig belemer%l a hideg, ep!s !s , ami a legfontosabb , &r&kk! tart# haragba. "egyven !ven t egyfolytban fog eml!kezni s!relm!re, a legapr#bb !s a legsz!gyenletesebb r!szletekig, s3t mindannyiszor m!g sz!gyenletesebb r!szletekkel told a meg, !s tula don k!pzelet!vel ka nul bosszant a, ingerli &nmagt, s maga is sz!gyelli k!pzelet!nek sz%lem!nyeit, de m!gis mindent el3kotor eml!kezet!b3l, mindent v!gigbolhz, k!ptelen hist#rikat kohol a maga rovsra azzal az %r%ggyel, hogy azok is megeshettek volna, !s nem bocst meg semmit. .aln m!g bosszt is ll, de valahogy rendszertelen%l, kicsinyesen, suttyomban, inkognit#' nem hisz sem abban, hogy oga van bosszt llni, sem pedig a bosszlls siker!ben, !s el3re tud a, hogy 3 maga szzszorta obban szenved ma d minden bosszk$s!rlett3l, mint az, akin bosszt akar llni, s3t annak taln meg se kottyan. A hallos gyn megint csak eml!kezet!be id!z mindent , az eg!sz id3 alatt felgy%lemlett kamatokkal egy%tt... -e !ppen ebben az undor$t#, hideg f!lk!ts!gbees!sben, f!lhitben, abban, hogy bnatban negyven esztend3re tudatosan, elevenen beletemetkezik abba az eg!rlyukba, !ppen helyzet!nek er3szakkal megteremtett, de avar!szt m!gis ingatag kiltstalansgban, a visszafo tott, kiel!g$tetlen vgyaknak ebben a m!rges pr ban, a t!tovzsoknak, az &r&k id3kre sznt d&nt!seknek !s a nyomban, egy pillanat mlva bek&vetkez3 megbnsoknak ebben a lzban re lik annak a k%l&n&s gy&ny&rnek sava, borsa, amelyr3l besz!ltem. Ez annyira kifinomult gy&ny&r, n!ha annyira k$v%l esik a tudaton, hogy csak egy kicsit is korltolt vagy csupn er3s idegzet) embereknek a legcsek!lyebb fogalmuk sincs r#la, =!s taln m!g azoknak nincs fogalmuk r#la , teszik hozz &n&k sz!les mosollyal ,, akik sohasem kaptak pofont>' ilyen m#don udvariasan arra c!loznak, hogy !n mr bizonyra kaptam pofont, !s ez!rt gy besz!lek, mint egy szak!rt3. ;ogadni mern!k, hogy ezt gondol k. -e nyugod anak meg, uraim, !n sose kaptam pofont' br nekem tel esen mindegy, hogyan v!lekednek err3l. 0tha !ppen !n sa nlom, hogy !letemben olyan kev!s pofont adtam. -e el!g, egy sz#t se t&bbet err3l az &n&k szmra rendk$v%l !rdekes t!mr#l. 2ost nyugodtan tt!rek az er3s idegzet) emberekre, akiknek fogalmuk sincs a gy&ny&r&k bizonyos kifinomultsgr#l. Ezek az urak, br bizonyos esetekben teli torokb#l b&mb&lnek, akr a bika, !s br ez bizonyra igen nagy megbecs%l!st szerez nekik , a lehetetlens!g el3tt, ahogy mr mondtam, mind rt meg uhszodnak. A lehetetlens!g teht k3fal. 2ilyen k3fal6 2agt#l !rtet3dik: term!szeti t&rv!nyek, term!szettudomnyos k&vetkeztet!sek, matematika. 0a p!ldul bebizony$t k, hogy a ma omt#l szrmazol, akkor nincs mit rncolnod a homlo, kodat, akkor fogadd el gy, ahogy van. 0a egyszer bebizony$t k, hogy l!nyeg!ben egyetlen csepp zs$rod sz%ks!gk!ppen drgbb neked, mint szzezer hozzd hasonl# ember, !s hogy ennek folytn v!g%l is felold#dnak az gynevezett er!nyek !s k&teless!gek meg egy!b lzlmok !s el3$t!letek, akkor fogadd el gy, ahogy van, nincs mit tenni, mert ez k!tszer kett3: matematika. 8r#bld csak cfolni. =2r engedelmet , kiablnak &n&kre ,, a k!tszer kett3 n!gy ellen nem lehet lzongani1 A term!szet nem t&r3dik veletek, annak semmi k&ze sincs a ti vgyaitokhoz meg ahhoz, hogy tetszenek,e nektek a t&rv!nyei, vagy nem tetszenek. ?&teless!getek elfogadni olyannak, amilyen, teht el kell fogadnotok minden eredm!ny!t is. A fal teht , fal... !s $gy tovbb, !s $gy tovbb.> Bramistenem1 -e ht mi k&z&m nekem a term!szet t&rv!nyeihez meg a szmtan, hoz, amikor nekem valahogy nem tetszenek ezek a t&rv!nyek, !s nem tetszik a k!tszer kett3 n!gy sem1 +n term!szetesen nem t&r&m t a falat a homlokommal, ha val#ban nincs er3m ahhoz, hogy tt&r em, de nem is b!k%l&k ki vele csak az!rt, mert k3fal ll el3ttem, !s mert nekem nincs el!g er3m. 2intha az ilyen k3fal val#ban megnyugtatsul szolglhatna, val#ban re lene benne valami b!k!ltet3 sz#, pusztn az!rt, mert k!tszer kett3 n!gy. C, ostobasgok ostobasga1 2ennyivel obb mindent meg!rteni, mindent tudatosan n!zni, minden lehetetlens!get !s k3falat' nem

b!k%lni ki egyetlenegy lehetetlens!ggel !s k3fallal sem, ha az ember utl kib!k%lni vel%k' a legelker%lhetetlenebb logikai kombinci#k t n el utni a legvisszatasz$t#bb k&vetkezte, t!sekhez arr#l az &r&k t!mr#l, hogy valamik!pp taln m!g a k3fal l!tez!s!ben is te magad vagy a hibs, noha megint csak eg!szen nyilvnval#, hogy egyltaln nem te tehetsz r#la, !s ennek k&vetkezt!ben fogadat n!mn, tehetetlen%l csikorgatva, k! esen megdermedhetsz a tel es ernyedts!gben, azon t)n3dve, hogy , mint kider%l , m!g d%h&ngeni sincsen kire' hogy nem akad, !s taln soha sem is fog akadni arra val# alany' hogy itt minden csupa csals, szemf!nyveszt!s, h#kuszp#kusz6 hogy itt minden mer3 zagyvasg, itt nem lehet tudni, ki kicsoda, mi micsoda, !s hogy mindeme szemf!nyveszt!sek meg re t!lyek ellen!re is f valami, m!gpedig min!l t&bb a re t!ly, annl obban f 1

#
=0ahaha1 0isz ezek utn maga m!g a fogf sban is gy&ny&rt tall1> , kilt k &n&k nevetve. , 0t hogyne1 A fogf sban is van gy&ny&r , felelem !n. , "ekem egy eg!sz h#napon t f t a fogam' !n tudom, hogy van ilyen. Dsakhogy fogf skor nem n!mn d%h&ng az ember, hanem ny&g' m ezek a ny&g!sek nem bel%lr3l fakadnak, ezek ka n ny&g!sek' de !pp a ka nsgban re lik az eg!sz fort!ly. +ppen az ilyen ny&g!sekben nyilvnul meg a szenved3 gy&ny&re' ha ugyanis nem telne benn%k gy&ny&r)s!ge, akkor nem is ny&gne. Ez # p!lda, uraim, gyhogy r!szletesebben kife tem. Ezekben a ny&g!sekben el3sz&r is az ember f dalmnak a tudatunk szempont b#l eg!szen megalz# c!ltalansga fe ez3dik ki, vagyis az a term!szeti t&rv!ny, szer)s!g, amelyre persze k&psz, de amelyt3l m!gis szenvedsz, az viszont nem szenved. ?ife ez3dik az a tudat, hogy ellens!ged nincs, csak f dalmad van' az a tudat, hogy minden elk!pzelhet3 Eagenheimek ellen!re tel esen a fogaid rab a vagy' hogy ha valaki gy akar a, megsz)nik a f s, de ha nem akar a, akkor m!g hrom h#napig is f hat a fogad' !s v!g%l hogyha m!g mindig nem t&r3d&l bele, !s dacosan tiltakozol, akkor sa t vigasztalsodra nem marad egy!b, csupn az, hogy megkorbcsold &nmagad, vagy ment3l f #bban d&ngesd &kl&ddel a falat , semmi egy!b a vilgon1 "os, ht ezekb3l az elevenbe vg# s!rt!sekb3l, ezekb3l a gnyos meg egyz!sekb3l , nem tudni, ki!b3l , ered v!g%l az a gy&ny&r, amely n!ha a legnagyobb k! ig fokoz#dik. ?!rem &n&ket, uraim, figyel !k meg egyszer #l a fogf sban szenved3 tizenkilencedik szzadi m)velt ember ny&g!s!t, betegs!g!nek k&r%lbel%l a msodik vagy harmadik nap n, amikor mr nem gy ny&g, ahogy az els3 napon ny&g&tt, vagyis nem pusztn az!rt, mert f a foga' nem gy, ahogy egy faragatlan paraszt, hanem gy, ahogy egy olyan ember ny&g, akit megcsapott a fe l3d!s, az eur#pai civilizci# szele, aki , mik!nt manapsg mondani szoktk , =elszakadt a tala t#l !s a n!pi alapokt#l>. "y&g!se valahogy egyre utlatosabb, k&z&ns!gesebb, komiszabb lesz, !s eg!sz napokon, ! szakkon t tart. 0olott 3 maga is tud a, hogy ny&g!s!vel egyltaln nem seg$t magn' mindenkin!l obban tud a, hogy csak f&l&slegesen macerl a !s k$nozza magt is, msokat is' tud a, hogy mr az a k&z&ss!g is, amely el3tt annyira buzg#lkodik, mr a csald a is megutlta hallgatni, nem hisznek neki egy mkszemnyit se, !s magukban #l tud k, hogy tudna 3 egyszer)bben is ny&gni, minden cikornya !s kacskaring# n!lk%l, !s hogy csak komiszsgb#l, ka nsgb#l alakoskodik. "o de !ppen ebben a sz!gyenletes tudatban re lik a legnagyobb k! . ="em hagylak b!k!ben benneteket, marcangolom a sz$veteket, senkit sem engedek aludni a hzban11 0t igen1 "e alud atok, !rezz!tek minden pillanatban, hogy nekem f a fogam. +n most mr nem h3s vagyok el3ttetek, aminek azel3tt akartam ltszani, hanem egyszer)en al as fick#, semmirekell3 frter. 2it bnom !n1 "agyon &r%l&k, hogy v!gre kiismertetek. Btl tok hallgatni ezt a pocs!k ny&g!semet6 0t csak utl tok1 2a d kanyar$tok !n nektek m!g enn!l cudarabb cikornyt is mind rt...> 2!g most sem !rtik, uraim6 Fgy ltszik, fe lettebb,

m!lyebb tudat kell ahhoz, hogy e k! minden finomsgt meg!rts!k1 "evetnek6 "agyon &r%l&k, k!rem. Az !n tr!fim persze sutk, d&c&g3sek, zavarosak, !s &nbizalomhinyr#l rulkodnak. Ennek az az oka, hogy !n nem becs%l&m magamat. -e ht becs%lheti magt valamelyest is egy fe lett tudattal rendelkez3 ember6

$
"os, csakugyan: ht becs%lheti magt valamelyest is egy olyan ember, aki m!g tula don megalzsnak !rz!s!ben is megpr#bl gy&ny&rt keresni6 2ost nem holmi !melyg3s b)nbnatr#l besz!lek. 9ltalban mindig utltam azt mondani: =Bocssson meg, papa, t&bb! nem teszem> , de nem az!rt, mert nem lettem volna k!pes r, hanem ellenkez3leg, taln !ppen az!rt, mert tlsgosan is k!pes voltam r' de m!g mennyire1 +s hnyszor ker%ltem ilyen helyzetbe, amikor m!g lmomban se k&vethettem el semmit. Ez aztn mindenn!l galdabb volt. Glyankor megint csak el!rz!kenyedtem, sz$vem m!ly!b3l szntam,bntam v!tkemet, k&nnyeket hullattam, !s term!szetesen becsaptam &nmagamat, holott egyltaln nem is alakoskodtam. Fgy ltszik, a sz$vem magt#l ocsmnykodott. 7lyenkor m!g a term!szeti t&rv!nyeket sem lehetett vdolni, noha a term!szet t&rv!nyei m!giscsak lland#an !s mindenn!l obban bntottak. ;&rtelmes minderre visszaeml!kezni, !s ht akkor is f&rtelmes volt. 0isz egy pillanat mlva mr d%h&sen azt gondoltam, hogy hazugsg, hazugsg, visszatasz$t#, er3ltetett hazugsg az eg!sz, vagyis mindezek az el!rz!kenyed!sek, sznom, bnomok, ezek az sz%let!sre tett fogadalmak. Azt k!rdezitek: ht mi!rt gy&t&rtem, marcangoltam annyira magam6 A felelet: az!rt, mert tlsgosan unalmas lett volna &lbe tett k!zzel %lni' ez!rt kaptam r ilyen k%l&ncs!gekre. 7gazn $gy van1 ;igyel !k csak meg obban magukat, uraim, akkor ma d meg!rtik, hogy ez $gy van1 2agam talltam ki kalandokat, egy eg!sz !letet k&lt&ttem magamnak, hogy valamik!pp el!ldeg!l ek. 0nyszor el3fordult, p!ldul, hogy megs!rt3dtem csak gy, minden ok n!lk%l' el3fordult: magam is tudtam, hogy minden ok n!lk%l s!rt3dtem meg, csak szerepet tszottam, de aztn annyira belelovaltam magam, hogy a v!g!n csakugyan megs!rt3dtem. +n valahogy eg!sz !letemen t vgy#dtam arra, hogy ilyen tr!fkat csinl ak, gyhogy a v!g!n mr nem tudtam uralkodni magamon. 2egesett, hogy er3nek ere !vel szerelmes akartam lenni , k!tszer is. 2erem ll$tani, uraim, nagyon szenvedtem. A lelkem m!ly!n nem hittem el, hogy szenvedek, folyton ott motoszklt bennem a gny, de m!gis szenvedtem, m!gpedig igazn, hamis$tatlanul' f!lt!kenykedtem, eg!szen kikeltem magamb#l... +s ez mind az unalomt#l volt, uraim, az unalomt#l' fo togatott a tehetetlens!g. 2ert a tudat k&zvetlen, t&rv!nyes gy%m&lcse a tehetetlens!g, vagyis a tudatos &lbe tett k!zzel %l!s. Ezt mr el3bb is eml$tettem. 7sm!tlem, nyomat!kosan ism!tlem: minden term!szetes !s cselekv3 ember !ppen az!rt cselekv3, mert buta !s korltolt. 0ogyan magya, rzzuk ezt6 7lyenformn: korltoltsguk k&vetkezt!ben a legk&zvetlenebb, a msodlagos okokat els3dlegesnek tart k, ily m#don msoknl hamarbb !s k&nnyebben meggy3z3dnek arr#l, hogy vitathatatlan alapot talltak cselekv!s%kh&z, s ebben meg is nyugszanak' !s ez a legfontosabb. 0iszen ahhoz, hogy hozzfog unk a cselekv!shez, el3z3leg tel esen nyugodtnak kell lenn%nk, !s semmi k!ts!g%nknek sem szabad maradnia. -e hogyan nyugtassam meg magamat p!ldul !n6 0ol vannak az !n els3dleges okaim, amelyekre tmaszkodhatok6 0ol vannak az alapok6 0onnan vegyem !n azokat6 +n lland#an gyakorlom magam a gondolko, dsban, k&vetkez!sk!ppen nlam minden els3dleges ok nyomban maga utn von egy msik, m!g els3dlegesebb okot, !s ez $gy megy a v!gtelens!gig. 2ert hisz !ppen ez a l!nyege minden tudatnak !s gondolkodsnak. Ez teht megint csak term!szeti t&rv!ny. .eht mi a v!geredm!ny6 Bgyanaz. Eml!kezzenek csak vissza arra, hogy mit mondtam a bosszllsr#l. (Bizonyra nem figyeltek el!gg!.* Azt mondtam: az ember az!rt ll bosszt, mert

igazsgosnak tall a. .eht megtallta az els3dleges okot, az alapot, vagyis az igazsgossgot. ?&vetkez!sk!pp minden tekintetben megnyugodott, gyhogy nyugodtan !s sikeresen ll bosszt, mivel biztos abban, hogy becs%letes !s igazsgos dolgot cselekszik. +n azonban nem ltok itt igazsgossgot, er!nyt sem tallok semmilyet, k&vetkez!sk!ppen ha bosszt llok, csak rosszindulatb#l teszem. A rosszindulat persze mindent lek%zdhetne, minden k!ts!get, gyhogy tel es sikerrel szolglhatna els3dleges ok gyannt, !ppen az!rt, mert , nem ok. -e mit tegyek, ha bennem m!g rosszindulat sincs (hisz !pp ezzel kezdtem*. Az !n d%h&m , megint csak ezeknek az tkozott t&rv!nyeknek k&vetkezt!ben , vegyelemezhet3. Dsak n!zem: d%h&m trgya l!gnem)v! vlik, az !szokok elprolognak, a v!tkest nem tallom sehol, a s!rt!s immr nem s!rt!s, hanem ftum, olyasmi, akr a fogf s, amelyr3l nem tehet senki, k&vetkez!sk!ppen megint csak ugyanaz a megolds marad: min!l f #bban d&ngetni a falat. Aztn legyint az ember, mert nem tall a meg az els3dleges okot. -e pr#bl on csak vaktban, minden megfontols n!lk%l, els3dleges ok n!lk%l engedni !rz!sei sodrsnak, dob a csak f!lre a tudatot legalbb egy kis id3re, gy)l&l &n vagy szeressen csupn az!rt, hogy ne %l &n &lbe tett k!zzel1 @egk!s3bb harmadnap mr megveti &nmagt az!rt, hogy tudatosan becsapta &nmagt. Az eredm!ny: szappanbubor!k !s tehetetlens!g. C, uraim, !n bizonyra csakis az!rt tartom magam okos embernek, mert eg!sz !letemen t nem tudtam sem elkezdeni, sem befe ezni semmit. H#, # , rtalmatlan, bosszant# fecseg3 vagyok, mint amilyenek mindannyian vagyunk. -e mit tegyek, ha minden okos ember k&zvetlen !s egyetlen rendeltet!se a fecseg!s, vagyis az, hogy tudatosan %res szalmt cs!pel en6

%
C, ha csak lustasgb#l nem csinln!k semmit1 Bramistenem, mennyire tiszteln!m !n akkor magamat. +ppen az!rt tiszteln!m, mert legalbb arra lenn!k k!pes, hogy lustasg legyen bennem, legalbb egy hatrozott tula donsgom lenne, amelyben biztos lehetn!k. ?!rd!s: ki vagyok !n6 ;elelet: la hr. -e hiszen ezt kellemes lenne hallani magamr#l. .eht: hatro, zottan min3s$tettek valamilyennek, teht van mit mondani r#lam. =@a hr1> , hisz ez rang !s kinevez!s, ez karrier, k!rem1 .r!fn k$v%l , ez $gy van. +n akkor oggal a legel3kel3bb klub tag a lenn!k, !s csakis azzal foglalkozn!k, hogy sz%ntelen%l tisztel em,becs%l em magam. 7smertem egy urat, aki eg!sz !let!n t b%szke volt arra, hogy !rt a bord#ihoz. I ezt pozit$v tula donsgnak tartotta, !s mindig igen magabiztos volt. "em csupn nyugodt, hanem diadalmas lelkiismerettel halt meg , !s t&k!letesen igaza volt. +n pedig akkor ilyen karriert k$vnn!k: la hr lenn!k !s nagyev3, de nem akrmilyen, hanem olyan, aki fog!kony minden sz!p !s fens!ges irnt. 0ogy tetszik ez &n&knek6 "ekem mr r!g#ta motoszkl az agyamban. Az a =sz!p !s fens!ges> nagyon megnyomta mr a tark#mat az !n negyven esztend3m alatt: de persze ez alatt az !n negyven esztend3m alatt , mert egy!bk!nt, #, egy!bk!nt minden msk!pp lenne1 2ind rt keresn!k egy megfelel3 tev!kenys!get, p!ldul: inn!k minden sz!p !s fens!ges eg!szs!g!re. 2egragadn!k minden alkalmat, hogy el3bb k&nnyet hulla tsak serle, gembe, aztn pedig minden sz!pet !s fens!gest felk&sz&ntve , felha tsam. Akkor !n sz!pp! !s fens!gess! vltoztatn!k mindent a vilgon' m!g a k!ts!gtelen%l, fertelmesen pocs!k kacatok, ban is felkutatnm a sz!pet !s fens!gest. Fgy csurogna a szememb3l a k&nny, akr a v$z a szivacsb#l. Egy fest3 p!ldul ugyanolyan k!pet festene, mint Je. +n azon nyomban inn!k annak a fest3nek az eg!szs!g!re, aki ugyanolyan k!pet festene, mint Je, mert szeretn!k minden sz!pet !s fens!gest. Egy szerz3 $rna valamit =kinek hogy tetszik>' !n r&gt&n inn!k a =kinek hogy tetszik>,re, mert szeretn!k minden =sz!pet !s fens!gest>. 2egk&veteln!m, hogy ez!rt tisztel enek, !s %ld&zn!m azt, aki nem adn meg nekem a tiszteletet. "yugodtan !ln!k, !s diadalmasan haln!k meg , mert hiszen ez gy&ny&r), s3t a gy&ny&r)n!l is gy&ny&r)bb

lenne1 +s olyan pocakot, olyan dupla tokt ereszten!k, olyan rezes orra tenn!k szert, hogy mindenki azt mondan, ha rm n!zne: =Ez aztn plusz. Ez aztn igazi pozit$vum1> 2rpedig , akrki akrmit mond, uraim, a mi negat$v szzadunkban f&l&tt!bb kellemes ilyen v!lem!nyeket hallani1

&
-e ezek mind csak aranysz$n) brndok. C, mond k meg, ki elentette ki el3sz&r, ki nyilvn$totta ki el3sz&r, hogy az ember csak az!rt k&vet el al assgokat, mert nem ismeri igazi !rdekeit' hogyha felnyit uk a szem!t, felvilgos$t uk, !s lt a, mik az igazi, normlis !rdekei, akkor r&gt&n abbahagy a azokat az al assgokat, r&gt&n # !s nemes lelk) lesz, mert a fel, vilgos$ts utn tisztban l!v!n igazi !rdekeivel, !ppen a #ban ltn tula don !rdekeit, mrpedig k&ztudoms, hogy tudatosan senki sem cselekedhet tula don !rdekei ellen, teht , hogy gy mond am , sz%ks!gk!ppen #t cselekedne1 C, az a csecsem31 Az a tiszta lelk), rtatlan gyermek1 0t el3sz&r is: e n!hny !vezred alatt mikor fordult el3, hogy az ember csakis tula don !rdekei szerint cseleked !k6 2it kezd%nk azzal a sok milli# t!nnyel, amelyek arr#l tanskodnak, hogy az emberek tudatosan, vagyis igazi !rdekeikkel tel esen tisztban l!v!n, f!lretoltk 3ket, !s vaktban, tallomra ms tra rohantak, br senki sem k!nyszer$tette 3ket arra, hanem csak !ppen nem kellett nekik a ki el&lt t, !s #formn a s&t!tben makacsul, &nfe )en, ms, neh!z, ostoba utat pr#bltak t&rni. Ez a makacssg, ez az &nfe )s!g nyilvn csakugyan el3bbre val# volt nekik minden el3nyn!l... El3ny1 2i is az el3ny6 0t ki vllal a, hogy eg!szen pontosan megllap$tsa, miben ll az ember el3nye6 0tha el3fordult, hogy az emberi el3ny n!ha !ppen abban ll, vagy sz%ks!gk!ppen abban kell llnia, hogy bizonyos cselekedetekben rosszat k$vn on magnak, nem pedig el3ny&set1 2rpedig, ha ez $gy van, ha el3fordulhat ilyen eset, akkor minden szably cs3d&t mond. 2it gondolnak, el3fordul ilyen eset6 Kn&k nevetnek' m nevessenek, uraim, csak felel enek: a lehet3 legpontosabban vett!k szmba az emberi el3ny&ket6 "em akadnak,e olyanok, amelyek nem f!rtek !s nem is f!rhet, nek bele semmilyen osztlyozsba sem6 0isz &n&k, uraim , tudomsom szerint ,, statisztikai adatok, tudomnyos, k&zgazdasgtani k!pletek alap n, a k&z!parnyost v!ve, ll$tottk &ssze az emberi el3ny&k la stromt. 0iszen &n&k szerint ezek az el3ny&k , a #l!t, a gazdasg, a szabadsg, a nyugalom' gyhogy az olyan ember, aki p!ldul nyilvnval#an, tudatosan az ellen az eg!sz la strom ellen cselekszik, az az &n&k v!lem!nye !s term!szetesen az !n v!lem!nyem szerint is zavaros fe ) vagy !ppens!ggel tel esen 3r%lt, igaz6 -e egyvalami m!gis meglep3: mi az oka annak, hogy mindezek a statisztikusok !s b&lcsek, az emberi nemnek mindezek a #akar#i, valahnyszor kiszm$t k az emberi el3ny&ket, egy el3nyt mindig kifele tenek61 2!g szm$tsba se veszik a kell3 formban, mrpedig ett3l f%gg az eg!sz szm$ts. 8edig nem rtana, ha fognk ezt az el3nyt, !s ezt is felvenn!k a leltrba. 9mde !pp az a ba , hogy ez a furcsa el3ny nem tartozik semmilyen kateg#riba, !s nem f!r bele semmilyen leltrba sem. "ekem p!ldul van egy bartom... ?%l&nben &n&knek is bart uk, uraim1 +s kinek, ugyan kinek nem bart a61 Ez az r, miel3tt munkhoz lt, mindig kife ti &n&knek , m!gpedig vilgosan !s fennk&lten ,, hogyan kell cselekednie a #zan !sz !s az igazsg t&rv!nyei szerint. 43t szenved!lyesen fela zva besz!l &n&knek az igazi, az eg!szs!ges emberi !rdekekr3l' gnyosan korhol a azokat a r&vidlt# ostobkat, akik nincsenek tisztban sem sa t el3nyeikkel, sem az er!ny igazi elent3s!g!vel' !s , pontosan negyed#ra mlva, mindenf!le k$v%lr3l &v3, hirtelen ok n!lk%l, csakis valami bels3 ind$t!kra, amely minden !rdek!n!l er3sebb , eg!szen ms figurt kanyar$t, vagyis nyilvnval#an szembeszeg%l mindazzal, amir3l 3 maga besz!lt: a #zan !sz t&rv!nyeivel is, tula don el3ny!vel is, egysz#val mindennel... Elrulom, hogy bartom , gy) t3fogalom, $gy ht csupn

3t okolni neh!z lenne. +pp az a k!rd!s: nincs,e val#ban olyan valami, ami csaknem mindenkinek drgbb a legfontosabb el3nyein!l is, vagy (hogy ne rg uk fel a logikt* nincs,e egy olyan legel3ny&sebb el3ny (!ppen az, amelyet mindig kifele tenek*, amelyr3l az im!nt besz!ltem, amely fontosabb !s el3ny&sebb minden ms el3nyn!l, !s amely!rt az ember , ha kell , k!pes szembeszeg%lni minden t&rv!nnyel, vagyis a #zan !sszel, a becs%lettel, a nyugalommal, a #l!ttel, egysz#val mindezekkel a nagyon sz!p !s hasznos dolgokkal , csupn az!rt, hogy el!r e azt az els3dleges, azt a legel3ny&sebb el3nyt, amely mindenn!l drgbb neki. , "o de ht az m!giscsak el3ny , vgnak k&zbe &n&k. 2r engedelmet, erre m!g ma d visszat!r%nk, meg aztn nem is a sz# t!k a fontos, hanem az, hogy ez az el3ny !ppen az!rt igen !rdekes, mert felbor$t a minden osztlyozsunkat, !s lland#an sz!tzzza mindazokat a rendszereket, amelyeket az emberi nem #akar#i az emberi nem boldogsga v!gett fel!p$tettek. Egysz#val mindent &sszezavar. -e miel3tt m!g nev!n nevezn!m ezt az el3nyt, szem!ly szerint kompromittlni akarom magam, ez!rt vakmer3en ki elentem, hogy mindezek a gy&ny&r) rendszerek, mindezek az elm!letek, amelyekkel av!gett akar k megmagyarzni az emberis!gnek, mik az 3 igazi, normlis !rdekei, hogy okvetlen%l ezeknek az !rdekeknek az el!r!s!re t&rekedve, min!l hamarbb # !s nemes legyen , v!lem!nyem szerint egyel3re medd3 logisztika1 7gen, k!rem, logisztika1 2ert hiszen azt az elm!letet felll$tani, hogy az eg!sz emberi nem meg hodik tula don el3nyeinek rendszerez!se r!v!n, v!lem!nyem szerint csaknem egyenl3 azzal... nos p!ldul azzal, hogy Buckle nyomn azt ll$t uk: az ember megszel$d%l a civilizci#t#l, k&vetkez!sk!pp v!rszom a cs&kken, !s kev!sb! lesz k!pes a hborra. E logika szerint csakugyan ez az eredm!ny kerekedik ki. -e ht az ember annyira ra ong a rendszerez!s!rt !s az elvont k&vetkeztet!s!rt, hogy k!pes szntsznd!kkal eltorz$tani az igazsgot, k!pes behunyni a szem!t, befogni a f%l!t, csak az!rt, hogy igazol a a sa t logik t. +pp az!rt vlasztottam ezt a p!ldt, mert nagyon is csattan#s p!lda. "!zzenek csak k&r%l: patakokban &mlik a v!r, m!gpedig olyan vidman, akr a pezsg3. .ess!k, itt van az eg!sz tizenkilencedik szzadunk, amelyben Buckle is !lt. 7tt van "ap#leon, a nagy is, a mostani is. 7tt van +szak,Amerika , az &r&k id3re sz#l# egyes%l!s. +s v!g%l itt van az a karikatra: 4chlesLig,0olstein... 0t mit szel$d$tett ra tunk a civilizci#6 A civilizci# csak az !rzetek sokf!les!g!t fe leszti ki az emberben, semmi mst a vilgon... E sokoldalsg kife l3d!se t n pedig odig ut az ember, hogy gy&ny&r)s!g!t leli a v!rontsban. 43t ez mr meg is t&rt!nt. "em vett%k m!g !szre, hogy a legrafinltabb v!ront#k csaknem kiv!tel n!lk%l !pp a legcivilizltabb urak voltak, akiknek a nyomukba sem !rhetnek az Attilk meg a 4ztyenyka Razinok, !s ha ezek nem t)nnek szembe olyan !lesen, mint Attila meg 4ztyenyka Razin, ennek csak az az oka, hogy tlsgosan gyakran fordulnak el3, tlsgosan h!tk&znapiak, megszoktuk 3ket. Fgyhogy ha az ember nem is lett v!rszom asabb a civilizci#t#l, mindenesetre gonoszabbul !s galdabbul h$tozik a v!rre, mint annak el3tte. Azel3tt igazsgosnak tartotta a v!rontst, !s nyugodt l!lekkel irtotta ki, akit kellett' most pedig galdsgnak tekint %k a v!rontst, de m!gis )zz%k ezt a galdsgot, s3t m!g inkbb, mint azel3tt. 2elyik az alval#bb6 , d&nts!k el &n&k. Azt mond k, ?leoptra (bocsssanak meg, hogy a r#mai t&rt!nelemb3l mer$tek p!ldt* szeretett aranyt)ket szrni rabn3inek a mell!be, !s gy&ny&r)s!g!t lelte sikolyaikban, g&rcs&s vonaglsukban. Azt felelhetik erre, hogy ez viszonylag barbr korszakban t&rt!nt' hogy viszonylag most is barbr id3k rnak, mert (megint csak viszonylagos !rtelemben* most is szurklnak t)ket' hogy br az ember megtanult n!ha vilgosabban ltni, mint azokban a barbr id3kben, ez!rt m!g korntsem tanult meg gy cselekedni, ahogy a #zan !sz !s a tudomny diktl a. -e &n&k m!gis szent%l hiszik, hogy okvetlen%l megtanul, ha tel esen leveti n!hny r!gi rossz szokst, !s ha a #zan !sz meg a tudomny eg!szen gyr a !s helyes tra irny$t a az emberi term!szetet. Kn&k szent%l hiszik, akkor az ember ma d magt#l felhagy azzal, hogy &nk!nt t!ved en, !s hogy

gy mond am, &nk!ntelen%l is azt akar a, hogy akarata egybevg on a normlis !rdekeivel. 43t: akkor , mond k &n&k , maga a tudomny vilgos$t a fel az embert (br ez szerintem tl nagy f!ny)z!s lenne*, hogy voltak!ppen nincs is benne sem akarat, sem szesz!ly, s3t soha nem is volt, hogy nem t&bb, mint valami zongorabillenty) vagy orgonas$p' !s hogy radsul a vilgon vannak m!g term!szeti t&rv!nyek is' gyhogy brmit cselekszik is, az egyltaln nem az 3 akarata szerint, hanem magamagt#l, a term!szet t&rv!nyei alap n t&rt!nik. ?&vetkez!sk!ppen csak ezeket a term!szeti t&rv!nyeket kell felfedezni, !s az ember mind rt nem fog felelni a cselekedetei!rt, !s rendk$v%l k&nny) lesz az !lete. E t&rv!nyek alap n matematikai pontossggal ki lehet ma d szm$tani minden emberi cselekedetet , akr a logaritmustblzatot MNONNN,ig , !s a naptrba be lehet egyezni' vagy ami m!g obb: meg elennek bizonyos # sznd!k kiadvnyok , olyasf!l!k, mint a mostani enciklop!dik ,, amelyekben mindent olyan pontosan kiszm$tanak !s felt%ntetnek, hogy mr nem is lesznek t&bb! a vilgon sem tettek, sem kalandok. Akkor , ezt m!g mindig &n&k mond k , szint!n matematikai pontossggal kiszm$tott, immr tel esen k!sz, gazdasgi viszonyok l!pnek a r!giek hely!be, gyhogy egy pillanat alatt elt)nik minden elk!pzelhet3 k!rd!s, m!gpedig !ppen az!rt, mert minden elk!pzelhet3 vlaszt megadhatnnk r uk. Akkor ma d fel!p%l a kristlypalota. Akkor... "o, akkor egysz#val f!szket rak nlunk a boldogsg madara. 8ersze semmik!pp se lehet biztos$tani (ezt most mr !n mondom*, hogy akkor p!ldul nem lesz nagyon unalmas az !let (mert ht mit is tegyen az ember, ha tblzat szerint mr mindent kiszm$tottak*, de az!rt mindez rendk$v%l b&lcs dolog lesz. Bnalmban persze sok minden furcsasgot kitall az ember1 0isz az aranyt)kkel val# szurklgats is unalom)z!s, de ht ez mind semmi. Az a ba (ezt mr megint !n mondom*, hogy , ki tud a , akkor taln m!g meg is &r%lnek az aranyt)knek. 2ert ostoba az ember, elk!, peszt3en ostoba1 Azaz egyltaln nem is ostoba, de annyira hltlan, hogy keresve sem tallod pr t. +n p!ldul egy cseppet sem csodlkozn!k azon, ha az ltalnos b&lcsess!g &vend3beli vilgban se sz#, se besz!d, hirtelen felbukkanna egy korntsem nemes, hanem inkbb nevets!ges, maradi brzat riember !s kez!t cs$p3re t!ve azt mondan mindny unknak: nos, uraim, ht ne rg uk fel, ne t&r %k porr ezt az eg!sz b&lcsess!get csakis az!rt, hogy men enek a pokolba ezek a logaritmusok, !s hogy mi megint a magunk ostoba akarata szerint !lhess%nk61 Ez m!g nem lenne ba , hanem az a bosszant#, hogy okvetlen%l k&vet3kre is tallna: az ember mr csak ilyennek teremt3d&tt. +s mindezt csakis abb#l a elent!ktelen okb#l teszi, amelyet taln megeml$teni sem !rdemes, nevezetesen , az ember, brki legyen is, mindig !s minden%tt gy szeretett cselekedni, ahogy akart, nem pedig gy, ahogy a #zan !sz !s az el3ny parancsolta' akarni pedig akarhat brki brmit tula don !rdekei rovsra is, s3t n!ha hatrozottan kell is akarnia (ez mr az !n eszm!m*. A tula don &nll#, szabad akarata, a tula don szesz!lye, ha az akr sz&rny) is, a tula don fantzi a, ha n!ha az 3r%letig felhev%l is , mindez egy%ttv!ve az a kife tett, az a legel3ny&sebb el3ny, amelyet nem lehet besorolni semmilyen rubrikba, !s amely miatt minduntalan pokolba rep%l minden rendszer !s elm!let. +s honnan vett!k azok a b&lcsek azt, hogy az embernek kell valamif!le normlis, valamif!le er!nyes akarat6 2i!rt k!pzelik okvetlen%l azt, hogy az embernek felt!tlen%l kell az el3nyt b&lcsen szem el3tt tart# akarat6 Az embernek csupncsak &nll# akarat kell, brmibe ker%l is, brmire vezet is. ?%l&nben ht az &rd&g tud a, hogy az akarat...

'
, 0ahaha1 0iszen ha tudni akar a, voltak!ppen nincs is akarat1 , vgnak k&zbe &n&k kacagva. , A tudomnynak mr eddig is siker%lt annyira sz!tboncolnia az embert, hogy most is tud uk: az akars meg az gynevezett szabad akarat nem egy!b, mint...

, 5r anak, uraim, !n is $gy akartam kezdeni. Bevallom, eg!szen megi edtem. +ppen azt akartam kiltani, hogy az akarat az &rd&g tud a, mit3l f%gg, !s hogy ez taln, hla istennek... de ekkor eszembe utott a tudomny !s... elakadtam. Kn&knek pedig mind rt megeredt a nyelv%k. 0iszen igaz: egyszer csakugyan megtall k minden akarsunk !s szesz!ly%nk k!plet!t, vagyis azt, hogy mit3l f%ggenek, pontosabban milyen t&rv!nyek szerint folynak le, milyen irnyba haladnak ilyen vagy olyan esetben stb. stb., vagyis ha megtall k a hamis$, tatlan matematikai k!pletet, akkor taln elmegy, s3t eg!szen biztosan mind rt elmegy az ember kedve att#l, hogy akar on. 2ert ht kinek van kedve tblzat szerint akarni6 43t az ember akkor nyomban orgonas$pp vagy eff!l!v! vltozik' mert ht mi az ember vgyak, akarat !s akarsok n!lk%l, ha nem csupn s$p az orgonban6 4zm$tsuk ki a val#sz$n)s!g!t , megt&rt!nhet,e ez vagy sem6 , 0m... akarsaink avar!szt az!rt t!vesek, mert t!vesen v!leked%nk el3nyeinkr3l , llap$t k meg &n&k. +ppen az!rt akarunk n!ha sz$ntiszta bolondsgot, mert ostobasgunknl fogva !ppen ebben a bolondsgban lt uk a legk&nnyebb utat valamely eleve felt!telezett el3ny%nk el!r!s!hez. "o, amikor pedig mindezt pap$ron megmagyarzzk, kiszm$t k (ami nagyon is lehets!ges, mert utlatos !s !rtelmetlen dolog eleve azt hinni, hogy az ember sohase ismeri meg a term!szet bizonyos t&rv!nyeit* , akkor term!szetesen nem lesznek gynevezett vgyak. 0iszen ha az akars valamikor tel esen &sszhangba ker%l a #zan !sszel, akkor csak gondolkozni fogunk, !s nem akarni , !ppen az!rt, mert lehetetlen p!ldul a #zan esz%nket meg3rizve esztelens!get akarnunk, !s ily m#don tudatosan szembeszeg%ln%nk a #zan !sszel, !s magunknak valami krosat k$vnnunk... 2ivel pedig minden akarst !s minden megfon, tolst csakugyan ki lehet szm$tani , mert egyszer csak felfedezik gynevezett szabad akaratunk t&rv!ny!t ,, tr!fn k$v%l &sszell$thatnak valami tblzatot, !s mi val#ban e tblzat szerint fogunk akarni. 0iszen ha nekem egyszer kiszm$t k !s bebizony$t k, hogy az!rt mutattam f%g!t valakinek, mert sz%ks!gk!ppen mutatnom kellett, m!gpedig !ppen ezzel !s ezzel az u ammal, akkor va on mi szabad marad bennem, kivlt ha tanult ember vagyok !s egyetemet v!geztem6 0isz akkor harminc !vre el3re ki tudom szm$tani az eg!sz !letemet' egysz#val, ha siker%l &sszell$tani azt a tblzatot, akkor nem lesz mit tenn%nk' $gy is, gy is el kell fogadnunk mindent. 2eg aztn ltalban sz%ntelen%l azt kell ism!telgetn%nk magunk, ban, hogy ilyen !s ilyen pillanatban meg ilyen !s ilyen k&r%lm!nyek k&z&tt a term!szet nem is t&r3dik vel%nk' hogy olyannak kell elfogadni, amilyen, nem pedig olyannak, amilyennek mi k!pzel %k, !s ha val#ban tblzatra meg naptrra !s... !s lombikra t&reksz%nk, akkor nincs mit tenni, el kell fogadnunk a lombikot is1 ?%l&nben magamagt#l, teht n!lk%l%nk is !rv!nye, s%lni fog... , H#, de !pp itt van szmomra a b&kken31 "e haragud anak, uraim, ha belemer%ltem a filozo, flsba' negyven esztend3t t&lt&ttem az eg!rlyukban1 Enged !k meg ht, hogy szabad ra enged em egy kiss! a k!pzeletemet. "!zz!k, k!rem: az !rtelem # dolog, ez k!ts!gtelen, de az !rtelem csak !rtelem, !s csupn az ember !rtelmi k!pess!g!t el!g$ti ki, az akars pedig az eg!sz !let, vagyis az eg!sz emberi !let megnyilvnulsa az !rtelemmel meg minden egy!b vakar#zsval egy%tt. +s br !let%nk ebben a megnyilvnulsban gyakran balul %t ki, m!gis, csak !let, nem pedig csupn n!gyzetgy&kvons. 0isz !n p!ldul eg!szen term!szetesen akarok !lni az!rt, hogy kiel!g$tsem eg!sz !letk!pess!gemet, nem pedig az!rt, hogy csupn !rtelmi k!pess!gemet, teht eg!sz !letk!pess!gemnek alig csupn huszadr!sz!t el!g$tsem ki. 2it tud az !rtelem6 Az !rtelem csak azt tud a, amit siker%lt megtudnia (egyebet bizonyra sohasem is fog megtudni' ez ugyan nem vigasz, de mi!rt ne mond uk ki6*, az emberi term!szet pedig tel es eg!sz!ben m)k&dik, mindazzal egy%tt, ami benne van, tudatosan !s tudattalanul, !s ha t!ved is , de !l. Azt gyan$tom, uraim, hogy sa nlkozva n!znek rm' ra meg ra elism!telgetik nekem, hogy felvilgosult, fe lett ember, egysz#val olyan, amilyen a &v3 embere lesz, tudatosan nem akarhat magnak htrnyos dolgot' hogy ez matematika.

.&k!letesen igazuk van , val#ban matematika. -e szzadszor is elism!tlem &n&knek: van egy eset, igaz, csak egyetlenegy eset, amikor az ember tudatosan, szntsznd!kkal k$vn magnak akr m!g kros, ostoba, s3t igen,igen ostoba dolgot is, nevezetesen azt, hogy legyen oga akr a legostobbb dolgot is k$vnni magnak, !s ne ver e bilincsbe az a k&teless!g, hogy csakis okosat k$vn on. 2ert ez az igen,igen ostoba dolog, ez a sa t szesz!lye taln val#ban a legel3ny&sebb a magunkf!le szmra minden k&z%l, ami csak van a f&ld&n, kivlt bizonyos esetekben. 2inden el3nyn!l el3ny&sebb lehet m!g abban az esetben is, ha nyilvnval#an krt okozunk vele magunknak, !s ha ellent!tben ll #zan esz%nknek az el3ny&kre vonatkoz# f&l&tt!bb #zan k&vetkeztet!seivel , mert mindenesetre meg3rzi a szmunkra legfontosabbat !s legdrgbbat: szem!lyis!g%nket, egy!nis!g%nket. "!melyek azt ll$t k, hogy ez val#ban mindenn!l drgbb az embernek' az akars persze, ha akar, egybevghat a #zan !sszel, kivlt ha nem !l%nk vissza vele, hanem m!rs!kelten hasznl uk' !s ez hasznos is, s3t n!ha dics!retes is. -e az akars nagyon gyakran, s3t legt&bbnyire tel esen !s makacsul ellentmond a #zan !sznek !s... !s... tud k,e, hogy ez is hasznos, s3t n!ha nagyon dics!retes is61 .!telezz%k fel, uraim, hogy az ember nem buta. (5al#ban: ht semmik!pp sem lehet ezt mondani r#la, mr csak az!rt sem, mert ha 3 buta, akkor ki okos egyltaln6* -e ha nem is buta, az!rt m!gis rettent3en hltlan. +n !ppens!ggel azt hiszem, hogy az ember leg obb meghatrozsa: k!tlb !s hltlan !l3l!ny. -e ez m!g nem minden' ez m!g nem a legnagyobb hib a' a legeslegnagyobb hib a az &r&k&s erk&lcstelens!g, amely a v$z&z&nt3l fogva az emberis!g t&rt!nelm!nek schlesLig,holsteini id3szakig megszak$ts n!lk%l tart. Az erk&lcstelens!g, teht az esztelens!g' mert mr r!g#ta ismeretes, hogy az esztelens!g csakis az erk&lcstelens!gb3l ered. 8r#bl k meg, vessenek egy pillantst az emberis!g t&rt!net!re' nos mit ltnak6 ;ens!ges6 .aln fens!ges is' milyen pomps p!ldul a rhodoszi kolosszus is1 "emhiba tans$t a Ana evszki r, hogy egyesek szerint emberi k!z m)ve, msok viszont azt ll$t k, hogy maga a term!szet alkotta. .arka6 .aln tarka is' vizsgl uk csak meg t%zetesen a katonai !s polgri egyenruhkat a k%l&nb&z3 korokban a k%l&nf!le n!pekn!l , mr ez maga is csodlatos, a hivatalnoki egyenruhkkal pedig egyetlenegy t&rt!n!sz se boldogul, ebbe belet&rik a bicsk a. Egyhang6 "o igen, taln egyhang is: vereked!s meg vereked!s, most is verekszenek, azel3tt is verekedtek, ezutn is verekszenek , vall uk be, ez mr tlsgosan is egyhang. Egysz#val a vilgt&rt!nelemr3l mindent el lehet mondani, mindent, ami csak esz!be uthat akr a legkuszbb k!pzelet)eknek is. Dsak egyet nem lehet mondani, azt, hogy !sszer). 2r az els3 sz# a torkunkon akad. @!pten,nyomon tallkozunk p!ldul ilyen m#ks dolgokkal: az !letben minduntalan felt)nnek olyan erk&lcs&s !s !rtelmes emberek, az emberi nemnek olyan b&lcs #akar#i, akik !ppen azt t)zik ki c!l ukul, hogy eg!sz !let%k&n t a lehet3 legerk&lcs&sebben !s leg!sszer)bben !l enek, fklyak!nt vilg$tsanak felebartaink el3tt, csakis av!gett, hogy bebizony$tsk nekik: val#ban lehet erk&lcs&sen !s !sszer)en !lni a vilgon. +s m!gis mi t&rt!nik6 ?&ztudoms, hogy sok ilyen #akar# el3bb,ut#bb, de !lete v!ge fel! mindenk!ppen h)tlen lesz &nmaghoz: elk&vet valami furcsasgot, s3t n!ha igen illetlen botrnyt kavar. 2ost k!rdem !n &n&kt3l: mit lehet vrni az embert3l, mint olyan l!nyt3l, aki ilyen fura tula donsgokkal van megldva6 0almozzk csak el minden f&ldi #val, mrtsk bele a boldogsgba a fe e bb ig, gyhogy bubor!kok buggyan anak a boldogsg felsz$n!re, akr a v$z tete !re' biztos$tsanak neki olyan gazdasgi #l!tet, hogy ne marad on semmi, de semmi ms tennival# a, csak az, hogy alud !k, m!zeskalcsot egy!k, !s a vilgt&rt!nelem folytonossgr#l gondoskod !k , az ember csupa hltlansgb#l, mer3 gnyb#l akkor is, igen, akkor is al assgot csinl. ?ockra teszi m!g a m!zeskalcsot is, !s csak az!rt is valami eg!szen v!gzetes ostobasgot, a gazdasgossgnak ellentmond# esztelens!get k$vn, csakis az!rt, hogy ebbe az eg!sz pozit$v !sszer)s!gbe belekever e a maga v!gzetes, fantasztikus elem!t. +ppens!ggel a maga fantasztikus brnd ait, a sa t roppant $zetlen ostobasgait akar a biztos$tani a maga szmra, csakis az!rt, hogy ezzel bebizony$tsa magamagnak (mintha ez olyan nagyon sz%ks!ges volna1*: az emberek m!g mindig emberek,

nem pedig zongorabillenty)k, amelyeken sa t kez)leg maguk a term!szet t&rv!nyei tszanak ugyan, de az a vesz!ly fenyeget, hogy addig,addig tszanak, am$g a naptron k$v%l mr nem is lehet akarni semmi mst. 43t: m!g ha kider%lne, hogy csakugyan zongorabillenty) lett, ha ezt a term!szettudomnyokkal, matematikailag bebizony$tank neki, akkor sem t!rne !szhez, hanem mer3 hltlansgb#l, csupa dacb#l fellzadna, csakis az!rt, hogy ragaszkod !k a mag!hoz. Abban az esetben pedig, ha nincs egy!b eszk&z, kitall a a rombolst !s a koszt, k%l&nf!le szenved!seket tall ki, de m!giscsak kitart a mag! mellett1 9tkot sz#r az eg!sz vilgra, mivel pedig tkoz#dni csakis az ember tud (ez az 3 el3 oga, amely leginkbb megk%l&nb&zteti a t&bbi llatt#l*, gyhogy esetleg pusztn az tkoz#dssal is el!ri c!l t, vagyis val#ban meggy3z3dik arr#l, hogy ember, nem pedig zongorabillenty)1 0a &n&k azt mond k, hogy ezt is mind ki lehet szm$tani tblzat alap n, a koszt is, a homlyt is, az tkoz#dst is, gyhogy pusztn az el3re kiszm$ts lehet3s!ge ele !t veszi mindennek, !s a #zan !sz m!gis fel%lkerekedik , ez esetben az ember csak az!rt is meg3r%l, hogy ne legyen #zan esze, !s megmaradhasson a mag! mellett1 +n hiszek ebben, !n kezeskedem ez!rt, mert bizonyra minden emberi dolognak val#ban csakis az a l!nyege, hogy az ember pillanatonk!nt bebizony$tsa magnak: 3 ember, nem pedig orgonas$p1 Bebizony$tsa, ha &sszet&rik is miatta a bord t' bebizony$tsa akkor is, ha barlanglak#v kell vlnia. 0t ezek utn hogyne k&vetn!m el a b)nt: hogyne dics!rn!m a sorsot az!rt, hogy ez m!g nincs $gy, !s hogy az akars egyel3re m!g az &rd&g tud a, mit3l f%gg... Kn&k azt kilt k nekem (ha ugyan m!g m!ltatnak arra, hogy kiltsanak valamit*, hogy hiszen senki sem foszt meg az akaratomt#l: hogy nagy vesz3ds!ggel !pp azon fradoznak, hogy az !n akaratom a sa t akaratb#l egybevg on a normlis !rdekeimmel, a term!szet t&rv!nyeivel !s a szmtannal. , E , uraim, ht mif!le sa t akaratr#l lehet sz#, ha egyszer a tblzatig meg a szmtanig utunk, ha csakis a k!tszer kett3 n!gy lesz !rv!nyben6 ?!tszer kett3 az !n akaratom n!lk%l is n!gy. 0t ilyen az &nll# akarat61

(
8ersze csak tr!flok, uraim, !s magam is tudom, hogy s%letlen%l tr!flok, de meg nem is szabad mindent tr!fra venni. @ehet, hogy !n most fogcsikorgatva tr!flkozok. Braim, engem k!rd!sek gy&t&rnek' old k meg 3ket. Kn&k p!ldul le akar k szoktatni az embert r!gi szoksair#l, !s a tudomny meg a #zan !sz k&vetelm!nyeihez akar k igaz$tani az akaratt. -e honnan tud k, hogy az embert nemcsak lehet, hanem kell is talak$tani6 2ib3l k&vetkez, tetik, hogy az ember akaratt okvetlen%l meg kell av$tani6 Egysz#val honnan tud k, hogy az ilyen av$ts val#ban el3ny!re vlik az embernek6 +s ha mr itt tartunk: mi!rt olyan biztosak &n&k abban, hogy az embernek mindig el3ny&s, ha nem szeg%l szembe az igazi, a normlis !rdekeivel, amelyeket a #zan !sz meg a szmtan !rvei biztos$tanak' !s hogy ez az eg!sz emberis!gre !rv!nyes t&rv!ny6 0isz ez egyel3re csupn az &n&k feltev!se. Azt m!g elfogadom, hogy ez a logika t&rv!nye, de azt mr nem, hogy az emberis!g!. Kn&k bizonyra azt hiszik, uraim, hogy 3r%lt vagyok. 0add mond ak valamit a ments!gemre. Elismerem: az ember els3sorban !p$t3 llat, amely arra van $t!lve, hogy tudatosan t&reked !k egy,egy c!l fel!, !s a m!rn&ki tudomnnyal foglalkozz!k, vagyis &r&kk! !s szakadatlanul utat t&r &n magnak , valamerre. -e taln !ppen az!rt szeretne n!ha vargabet)t csinlni, mert arra $t!ltetett, hogy t&r e ezt az utat, !s taln az!rt is, mert brmilyen buta a term!szetes !s a cselekv3 ember ltalban, n!ha m!giscsak reszm!l, hogy ez az t val#ban csaknem mindig , !pp valamerre vezet, !s nem az a fontos, merre vezet, hanem az, hogy vezet valahov, !s hogy a # erk&lcs) gyermek ne hanyagol a el a m!rn&ki tudomnyt, ne enged e t magt a v!gzetes

t!tlens!gnek, amely , tud uk , minden b)n sz%l3any a. Az ember szeret !p$teni !s utat t&rni, ez k!ts!gtelen. -e ht akkor mi!rt szereti szenved!lyesen a rombolst meg a koszt is6 Ezt magyarzza meg nekem1 -e err3l magam is szeretn!k egy,k!t sz#t sz#lni , k%l&n. 5a on nem az!rt szereti,e a rombolst meg a koszt (hisz vitathatatlan, hogy n!ha nagyon szereti, ez mr $gy van*, mert &szt&n&sen f!l att#l, hogy el!ri c!l t, !s befe ezi azt az !p%letet, amelyen dolgozik6 ?i tud a, htha csak messzir3l szereti azt az !p%letet, !s korntsem k&zelr3l' htha csak !p$teni szereti, nem pedig lakni benne, !s k!s3bb tengedi auP animauP domestiQues, vagyis a hangyknak, a birkknak stb. stb. 8edig a hangyknak eg!szen ms $zl!s%k van. "ekik van egy &r&k id3kre sz#l#, elpuszt$thatatlan, csodlatos !p$tm!ny%k: a hangyaboly. A tiszteletre m!lt# hangyk a bollyal kezdt!k, !s bizonyra a bollyal is v!gzik' ez k%l&nben becs%let%kre vlik: kitartsukat !s rokonszenvess!g%ket bizony$t a. 9m az ember k&nnyelm) !s ellenszenves l!ny, !s a sakkoz#hoz hasonl#an taln !ppen a c!l el!r!s!nek a folyamatt szereti, nem pedig magt a c!lt. +s ki tud a (kezeskedni nem lehet*, htha ezen a vilgon minden c!l, amely fel! az emberis!g t&rekszik, csakis az el!r!s szakadatlan folyamatban, ms sz#val magban az !letben re lik, nem pedig a tula donk!ppeni c!lban, amely term!szetesen nem lehet ms, mint a k!tszer kett3 n!gy, vagyis egy k!plet, csakhogy a k!tszer kett3 n!gy mr nem az !let, uraim, hanem a hall kezdete. @egalbbis az ember mindig f!lt ett3l a k!tszer kett3t3l, !n meg most is f!lek. .egy%k fel, hogy az ember egyebet se csinl, csak ezt a k!tszer kett3t keresi, #cenokon k!l t, az !let!t ldozza ebben a keres!sben, de megtallni, csakugyan rakadni , bizony isten, valahogy f!l. +rzi, hogy ha megtall a, nem lesz mit keresnie. A munksok a munk uk befe ezt!vel legalbb megkap k b!r%ket, elmennek a csapsz!kbe, aztn az 3rszobra ker%lnek , !s van egy h!tre val# sz#rakozsuk. -e hova megy az ember6 @egalbbis valami kellemetlens!get !rez, valahnyszor hasonl#k!ppen el!ri a c!l t. A c!lrat&r!st szereti, de a c!l el!r!s!t mr nem nagyon, !s ez, persze, roppant nevets!ges. Egysz#val mulatsgos teremtm!ny az ember' gy ltszik, sz# t!k bu kl ebben az eg!szben. A k!tszer kett3 n!gy m!giscsak nagyon killhatatlan dolog. A k!tszer kett3 n!gy !nszerintem pimaszsg, k!rem. A k!tszer kett3 n!gy olyan, mint egy nyegle ficsr, aki kez!t cs$p3re t!ve az utunkba ll !s k&pk&d. Elismerem, hogy a k!tszer kett3 n!gy nagyszer) valami' de ha mr mindent dics!r%nk , ht n!ha a k!tszer kett3 &t is nagyon kedves kis dolog. +s mi!rt hiszik annyira szent%l, vall k olyan %nnep!lyesen, hogy csak az el3ny&s az ember, nek, ami normlis !s pozit$v, egysz#val csak a #l!t6 5a on nem t!ved a #zan !sz az el3ny&k dolgban6 0tha nemcsak a #l!tet szereti az ember6 0tha ugyanannyira szereti a szenved!st is6 0tha a szenved!s !ppolyan el3ny&s neki, mint a #l!t6 Az ember n!ha rettenetesen szereti a szenved!st , szenved!lyesen' ez is t!ny1 Ezttal mr nem is kell a vilgt&rt!nelemmel b$bel3dni' k!rdezz!k meg sa t magukt#l, ha ugyan emberek &n&k, !s ha !ltek valamelyest. Ami pedig az !n szem!lyes v!lem!nyemet illeti , csupn a #l!tet szeretni val#sggal illet, lens!g. H#,e, rossz,e, de n!ha t&rni,zzni is nagyon kellemes. +n tula donk!ppen nem a szenved!s mellett kardoskodok, de nem is a #l!t mellett... +n... a sa t szesz!lyem mellett kardoskodok, meg amellett, hogy azt biztos$tsk nekem, ha sz%ks!g!t !rzem. A zen!s boh#za, tokban nincs helye a szenved!snek, ezt tudom. A kristlypalotban pedig elk!pzelhetetlen. A szenved!s: k!ts!g, tagads, mrpedig mit !r az olyan kristlypalota, amelyben megf!rhet a k!ts!g6 0olott szent meggy3z3d!sem, hogy az ember sohasem mond le az igazi szenved!sr3l, vagyis a rombolsr#l !s a koszr#l. A szenved!s , hiszen ez a tudat egyetlen oka. Br az ele !n ki elentettem, hogy a tudat szerintem a legnagyobb szerencs!tlens!g az embernek, de azt is tudom, hogy az ember szereti, !s nem cser!li el semmif!le megel!gedetts!ggel sem. A tudat p!ldul &sszehasonl$thatatlanul k%l&nb, mint a k!tszer kett3. A k!tszer kett3 utn, magt#l !rtet3dik, nem marad semmi tenni,, s3t megismernival# sem. Akkor ma d csak egyet lehet , elt&mni az &t !rz!k%nket !s szeml!l3d!sbe mer%lni. 7gaz ugyan, hogy a tudattal is ugyanarra az eredm!nyre lyukadunk ki, de legalbb megkorbcsolhat uk n!ha magunkat, !s az m!gis,

csak !letet &nt az emberbe. 7gaz, hogy ez maradi dolog, de m!giscsak obb a semmin!l.

)
Kn&k hisznek a kristlypalotban, amely &r&k id3kre sz#l, lerombolhatatlan, teht amelyre nem lehet ma d titokban nyelvet &lteni, !s nem lehet zsebben f%g!t mutatni neki. "os, ht !n taln !pp az!rt f!lek ett3l az !p%lett3l, mert kristlyb#l van, &r&kre sz#l, lerombolhatatlan, !s most m!g titokban sem lehet nyelvet &lteni r. 2ert n!zz!k: ha palota helyett csak tyk#lat tallok, !s megered az es3, !n esetleg beb ok a tyk#lba, hogy ne zzak meg, de nem tekintem palotnak a tyk#lat csupn hlb#l az!rt, mert megv!dett az es3t3l. Kn&k nevetnek, s3t azt mond k, hogy ebben az esetben tyk#l vagy palota , egyre megy. 7gen , felelem !n ,, ha csupn az!rt !ln!nk, hogy ne zzunk meg. -e mit tegy%nk, ha egyszer a fe embe vettem, hogy nem csupn az!rt !l az ember, !s ha mr !l, ht akkor palotban lak on. Ez az !n akaratom, ez az !n vgyam. Ezt csak akkor vakar k ki bel3lem, ha megvltoztat k vgyaimat. "os, vltoztassk meg, b)v&l enek el mssal, ad anak nekem ms eszm!nyt. -e !n egyel3re nem n!zem palotnak a tyk#lat. 2eglehet, hogy a kristly!p%let csupn bl&ff' hogy a term!szet t&rv!nyei szerint nem is dukl nek%nk: hogy !n csak tula don ostobasgom folytn !s nemzed!k%nk n!hny !sszer)tlen, elavult szo, ksa folytn agyaltam ki. -e mit t&r3d&m !n azzal, hogy nem dukl. "em mindegy az, ha az !n vgyaimban l!tezik, vagy helyesebben: l!tezik mindaddig, am$g az !n vgyaim l!teznek6 Kn&k taln megint nevetnek6 Dsak tess!k, nevessenek' !n minden gnyt vllalok inkbb, de m!gse mondom, hogy #llaktam, ha !hes vagyok' m!gse t&r3d&k bele a kompromisszumba, az lland# periodikus nullba csak az!rt, mert a term!szet t&rv!nyei szerint l!tezik !s val#ban l!tezik. +n nem tekintem vgyaim betet3z!s!nek a b!rhzat, amelyben ezer !vre sz#l# szer, z3d!ssel lakst adnak ki szeg!ny lak#knak, !s ahol minden eshet3s!gre ott van Eagenheim fogorvos tbl a is. 4z%ntess!k meg a vgyaimat, t&r&l !k el eszm!nyeimet, mutassanak valami obbat, akkor !n k&vetem &n&ket. Kn&k taln azt mond k, hogy nem is !rdemes velem sz#ba llni' csakhogy akkor !n ugyanazzal felelhetek &n&knek. Besz!l %nk komolyan' ha pedig &n&k nem akarnak figyelm%kre m!ltatni, akkor !n sem k&ny&rg&k &n&knek. 2egvan nekem a magam eg!rlyuka. -e egyel3re m!g !lek, !s vannak vgyaim , ht szrad on el a kezem, ha csak egy t!glt is viszek annak a b!rhznak az !p$t!s!hez1 "e t&r3d enek azzal, hogy az im!nt csakis az!rt vetettem el a kristlypalott, mert nem lehet nyelvet &lteni r. Ezt egyltaln nem az!rt mondtam, mintha olyan nagyon szeretn!m ki&lt&getni a nyelvemet. .aln csak az!rt haragud, tam, mert az &n&k !p%letei k&zt mindmig egyetlen olyan sem akad, amelyre ne lehetne nyelvet &lteni. Ellenkez3leg, csupa hlb#l tel esen kivgatnm a nyelvemet, ha gy alakulna a dolog, hogy t&bb! sose lenne kedvem ki&lteni. .&r3d&m is !n azzal, hogy nem alakulhat $gy, !s hogy be kell !rn%nk laksokkal61 2i!rt teremt3dtem !n ilyen vgyakkal6 5a on csak az!rt, hogy arra a k&vetkeztet!sre ussak, hogy az !n eg!sz alkatom csak %res burok61 Ez volna az eg!sz c!l6 "em hiszem. Egy!bk!nt tud k, mit: meggy3z3d!sem, hogy a magamfa ta odlak#t f!ken kell tartani. Az ilyen k!pes negyven esztendeig n!mn ott gubbasztani az eg!rlyukban, de ha egyszer kib ik a napvilgra, !s megered a nyelve, akkor aztn besz!l, besz!l, besz!l...

A v!gs3 k&vetkeztet!s ez, uraim: obb semmit se csinlni1 Hobb a tudatos t!tlens!g1 .eht !l en az eg!rlyuk1 7gaz, azt mondtam, hogy az utols# cs&pp ep!mig irigylem a normlis embert, de olyan k&r%lm!nyek k&z&tt, amilyenek k&z&tt ltom, nem akarok az lenni ( #llehet vltozatlanul irigylem*. 7gen, igen, az eg!rlyuk mindenesetre el3ny&sebb1 Gtt legalbb lehet... Eh, hisz !n m!g ebben is hazudok1 0azudok, mert magam is olyan biztosan tudom, mint a k!tszer kett3t, hogy egyltaln nem az eg!rlyuk a obb, hanem valami ms, eg!szen ms, amire h$tozom, de amit sehogy se tudok megtallni1 8okolba az eg!rlyukkal1 2!g az is obb lenne, ha !n magam legalbb valamicsk!t elhinn!k mindabb#l, amit eddig $rtam. -e esk%sz&m, uraim, hogy egy rva sz#t se hiszek el abb#l, amit eddig &sszefirkltam, egyetlenegyet se1 5agyis ht taln elhiszek egyet,mst, de ugyanabban a percben , nem tudom, mi!rt , azt !rzem, gyan$tom, hogy gy hazudok, mintha k&nyvb3l olvasnm. , 0t akkor mi!rt $rta ezt az eg!szet6 , k!rdik &n&k. , "o !s ha !n negyven esztend3re minden foglalatossg n!lk%l be%ltetn!m &n&ket egy eg!rlyukba, !s negyven !v mlva odamenn!k megn!zni, hov utottak61 0t szabad egy embert minden elfoglaltsg n!lk%l negyven esztend3re egyed%l hagyni6 , -e ht ez sz!gyenletes, ez lealz#1 , mondhat k erre &n&k megvet3 fe cs#vlssal. , 2aga az !letre h$tozik, m!gis logikai bukfencekkel akar a megoldani az !let k!rd!seit. +s milyen tolakod#an pimaszok a kirohansai, !s ugyanakkor mennyire f!l1 Botorsgokat besz!l, !s meg van el!gedve vel%k' pimaszsgokat besz!l, !s lland#an f!l miattuk, lland#an menteget3zik. Azt bizonygat a, hogy semmit3l sem f!l, !s ugyanakkor igyekszik megnyerni a #indulatunkat. Azt er3s$tgeti, hogy a fogt csikorgat a, ugyanakkor szellemeskedik, hogy megnevettessen benn%nket. .ud a, hogy nem szellemesek a szellemesked!sei, de gy ltszik, nagyon meg van el!gedve vel%k, !s irodalmi !rt!ket tula don$t nekik. 2aga taln csakugyan szenvedett, de egy cseppet sem tiszteli sa t szenved!seit. 2agban van taln igazsg, de nincs szem!rem' maga a legkicsinyesebb hisgb#l kirakatba teszi, gyalzatos m#don a piacra viszi az igazsgt... 2aga akar mondani valamit, de f!lelm!ben eltitkol a az utols# szavt, mert magban csak gyva pimaszsg van, de btorsg nincs ahhoz, hogy mindent kimond on. 2aga henceg a tudattal, m!giscsak t!tovzik, mert az agya m)k&dik ugyan, de a sz$v!t bemocskolta a romlottsg, mrpedig tiszta sz$v n!lk%l nincs tel es !s helyes tudat. +s mennyi tolakod# szemtelens!g van magban, hogy alakoskodik1 0azugsg, hazugsg !s hazugsg1 Kn&knek ezeket a szavait term!szetesen !n magam most talltam ki. Ez is az eg!rlyuk term!ke. +n ott negyven !ven t f%leltem a lyukon t az &n&k szavaira. +n magam talltam ki 3ket, mert csakis ezt tallhattam ki. "em csoda, hogy &r&kre az agyamba v!s3dtek, !s irodalmi formt &lt&ttek... -e ht csakugyan, csakugyan annyira hisz!kenyek maguk, hogy azt k!pzelik: !n kinyomatom ezt, !s odaadom &n&knek elolvasni6 +s itt van m!g egy fogas k!rd!s: mi!rt nevezn!m !n &n&ket =uraimnak>, mi!rt sz#l$tom &n&ket gy, mintha val#ban olvas#im volnnak6 Az olyan beismer!seket, amilyeneket !n el3 akarok trni, nem szoktk szoktk kinyomtatni !s odaadni msoknak, hogy olvassk el. +nbennem legalbbis nincs ennyi szilrdsg, de nem is tartom sz%ks!gesnek, hogy legyen. -e n!zz!k: tmadt egy fantasztikus &tletem, !s !n mindenron meg akarom val#s$tani. Err3l van sz#: 2indenkinek az eml!kei k&z&tt akadnak olyanok, amelyeket az ember nem mindenki el3tt tr fel, legfel ebb a bartai el3tt. Akadnak olyanok is, amelyeket m!g bartainak se tr fel, leg, fel ebb sa t magnak, de magnak is csak h!tpecs!tes titok gyannt. +s vannak v!g%l olyanok is, amelyeket m!g sa t maga el3tt se mer feltrni, !s ilyen dolgokb#l minden rendes

ember eml!kezet!ben !pp el!g halmoz#dik fel. 43t gy ll a dolog: min!l rendesebb ember valaki, annl t&bb ilyen eml!ke van. +n magam legalbbis csak nemr!g mertem eml!kezetembe id!zni !letem n!hny r!gebbi esem!ny!t, mindaddig ker%ltem 3ket, m!gpedig bizonyos nyugtalansggal. 2ost pedig, amikor nemcsak eml!kezetembe id!zem, hanem sa t elhatrozsomhoz h$ven fel is egyzem 3ket, !ppens!ggel azt akarom kitapasztalni: lehet,e legalbb sa t maga el3tt tel esen 3szinte az ember, be meri,e vallani a tel es igazsgot. 2ellesleg meg egyzem: 0eine azt ll$t a, hogy hiteles &n!letra z szinte elk!pzelhetetlen, mert az ember minden bizonnyal &sszevissza hazudozik magamagr#l. 5!lem!nye szerint p!ldul Rousseau a vallomsaiban felt!tlen%l hazudott egy csom#t a maga rovsra, m!gpedig szntsznd!kkal, hisgb#l hazudott. 2eggy3z3d!sem, hogy 0ein!nek igaza van' nagyon #l tudom, hogy n!ha az ember mr csak hisgb#l is val#sgos b)ncselekm!nyekkel rgalmazza meg magt, s3t azt is nagyon #l tudom, milyen fa ta lehet az a hisg. Dsakhogy 0eine olyan emberr3l mondott ilyen v!lem!nyt, aki a nyilvnossg el3tt tesz vallomst. +n pedig csakis magamnak $rok, !s egyszer s mindenkorra ki elentem, hogy br gy $rok, mintha olvas#khoz sz#ln!k, ez csupn k%ls3s!g' csak az!rt teszem, mert $gy k&nnyebb $rnom. Ez csupn forma, %res formasg, hisz !nnekem sose lesznek olvas#im. Ezt mr ki elentettem. ;el egyz!seim $rsa k&zben semmivel sem korltozom magam. "em alkalmazok semmif!le rendszert, !s nem tartok rendet. Azt egyzem fel, ami !ppen az eszembe ut. 2ost p!ldul k&nnyen belek&thetnek a szavamba, !s azt k!rdezhetik: ha val#ban nem szm$t olvas#kra, akkor mi!rt k&ti ki sa t magnak , radsul pap$ron ,, hogy nem alkalmaz semmi, f!le rendszert, !s nem tart rendet' hogy azt egyzi fel, ami !ppen esz!be ut stb. stb. 2i!rt magyarzkodik6 2i!rt menteget3zik6 , 2a d meglt k1 , feleltem erre !n. Ennek egy!bk!nt , mondhatnm , pszichol#giai oka van. .aln !ppen az, hogy egyszer)en gyva vagyok. .aln !pp az!rt k!pzelek szntsznd!kkal k&z&ns!get magam el!, hogy illend3bben viselked ek, mialatt $rok. Ezer oka is lehet ennek. +s m!g valamit: tula donk!ppen mi!rt, minek akarok !n $rni6 0a gyse k&z&ns!gnek sznom, akkor gondolatban is sorra vehetn!m eml!keimet, nem kellene pap$rra vetnem 3ket. 0t igen, k!rem' de pap$ron valahogy %nnep!lyesebben hat. Ebben van valami tiszteletet parancsol#' szigorbb lesz az $t!let magam f&l&tt, emelkedettebb a st$lus. Ezenk$v%l htha val#ban megk&nnyebb%l&k azltal, hogy le egyzem mindezeket. 2ostanban p!ldul k%l&n&, sen nyomaszt egy r!ges,r!gi eml!k. 2r a napokban eg!szen vilgosan eszembe utott, !s az#ta gy megmaradt bennem, mint egy bosszant# zenei mot$vum, amely sehogy se akar kimenni az ember fe !b3l. 0olott okvetlen%l meg kell szabadulnom t3le. 7lyen eml!kem van szz is' de id3vel a szz k&z%l kivlik egy, !s szinte nyom a az embert. 5alami okb#l azt hiszem, hogy ha le$rom, megszabadulok t3le. 2i!rt ne pr#bl am meg6 5!g%l: unatkozom, mert sohase csinlok semmit. Az $rs pedig olyan, mintha munka volna. Azt mond k, a munkt#l # !s becs%letes lesz az ember. "o, tess!k, legalbb sanszom lesz r. 2a esik a h#, csaknem srga, nedves, zavaros. .egnap is esett, a minap is. Azt hiszem, !pp a nedves h# kapcsn utott eszembe az a hist#ria, mely most mr nem akar b!k!ben hagyni. /gy ht hadd legyen ez: elbesz!l!s a nedves h# kapcsn...

II. A *edves h ka+cs,*

Mikor heves, igaz szavakra Fakadva, az rbl a partra Kimentettem vak lelkedet, s te mly fjdalommal telve tkoztad, kezeid t rdelve ! b"nt, mely tged t nkretett, # a szgyent idzve kavartad Fel lelked elsim$lt tavt, s elmondtad, mily ny$gtalan, vad leted volt veken t% # a szgyent&l, a borzalomtl 'ltakartad az ar(odat ) ! vihart, mely lelkedben tombolt *okogtad el egy per( alatt+++ ,'K-!#*./ K012'M,3451

Akkor m!g csak huszonn!gy !ves voltam. +letem mr akkor is zord, rendezetlen !s az elvadulsig magnyos volt. 4enkivel sem bartkoztam, s3t sz#ba sem igen lltam senkivel, !s mind obban beb tam odmba. A hivatalban, az irodban igyekeztem nem n!zni senkire, !s nagyon #l lttam, hogy koll!gim nemcsak csodabogrnak tartanak, hanem , mindig $gy r!mlett , mintha utlkozva n!zn!nek rm. 4zeget %t&tt a fe embe: ra tam k$v%l mi!rt nem r!mlik gy senkinek, hogy utlkozva n!znek r6 Az egyik hivatalnoknak rettent3en vissza, tasz$t#, ragys volt az arca, s3t olyan, akr egy rabl#gyilkos!. Azt hiszem, ilyen f&rtelmes brzattal !n r se mertem volna n!zni senkire. Egy msiknak meg annyira kopott, piszkos volt az egyenruh a, hogy mr b)z ter engett k&r%l&tte. +s m!gse restelkedett egyik r sem , sem a ruh a, sem az arca miatt, sem pedig valahogy erk&lcsileg. 4em az egyik, sem a msik nem k!pzelte, hogy undorral n!znek r' de ha k!pzelt!k is, azt gondoltk: tel esen mindegy, csak a feletteseik ne m!lt#ztassanak g&rb!n n!zni r uk. 2ost mr eg!szen vilgosan ltom, hogy !n hatrtalan hisgom, k&vetkez!sk!pp &nmagam irnti ig!nyess!gem folytn tekintet, tem magamra igen gyakran undorig fa ul#, d%h&s el!gedetlens!ggel, !s ez!rt tula don$tottam gondolatban msoknak is a sa t n!zetem. +n p!ldul gy)l&ltem az brzatomat, pocs!knak talltam, s3t azt gyan$tottam, hogy van ra ta valami al as kife ez!s, ez!rt valahnyszor meg, elentem a hivatalban, g&rcs&sen igyekeztem a lehet3 legfesztelenebb%l viselkedni, hogy ne gyans$tsanak al assggal, !s a lehet3 legnemesebb kife ez!st er3ltettem az arcomra. ="em ba , ha nem sz!p az arcom , gondoltam ,, csak legyen nemes, kife ez3, !s ami a legf3bb, rendk$v%l !rtelmes.> -e gy&tr3dve, bizonyosan tudtam, hogy az !n arcommal sohase lehet kife ezni ezeket a kivl# tula donsgokat' s ami a legsz&rny)bb , hatrozottan ostobnak talltam. 8edig tel esen kiegyeztem volna az !rtelmess!gben. 43t belet&r3dtem volna abba is, hogy al as az arckife ez!sem, csak legalbb roppant !rtelmesnek tall k. .erm!szetesen minden hivatalnokot gy)l&ltem az irodban, az els3t3l az utols#ig, len!ztem valamennyit, de egyttal mintha f!ltem is volna t3l%k. 43t megesett, hogy egyszer csak magam f&l! helyeztem 3ket. Akkoriban valahogy $gy alakult: hol len!ztem 3ket, hol magam

f&l! helyeztem 3ket. 4zellemileg fe lett !s rendes ember nem lehet hi, ha nem tmaszt rendk$v%li ig!nyeket &nmagval szemben !s ha bizonyos percekben nem veti meg magt szinte gy)l&lettel. -e !n akr len!ztem, akr magam f&l! helyeztem msokat, csaknem mindenki el3tt les%t&ttem a szememet, akivel tallkoztam. 2!g k$s!rletet is v!geztem: va on kib$rom,e ennek vagy annak a tekintet!t magamon, !s mindig !n s%t&ttem le els3nek a szemem. Ez szinte t!boly$t#an gy&t&rt. 2r,mr betegesen f!ltem att#l is, hogy nevets!ges leszek, $gy ht rabszolga m#dra isten$tettem a megszokottat mindenben, ami a k%ls3t illeti' odaad#an igyekeztem beleilleszkedni a k&z&s ker!kvgsba, !s tel es lelkemmel #vakodtam minden k%l&nck&d!st3l. -e hogy b$rtam volna t%rt3ztetni magamat6 +n betegesen fe lett voltam, ahogy korunk tlfe lett ember!hez illik is. Ik pedig mind ostobk voltak, !s az egyik ugyanolyan, mint a msik, akr a birkk a ny ban. Az eg!sz irodban taln csak !nnekem r!mlett gy, mintha gyva rabszolga voln!k' !ppen az!rt r!mlett $gy, mert igen fe lett voltam. 9m ez nemcsak $gy t)nt fel, hanem $gy is volt a val#sgban is: gyva rabszolga voltam. Ezt minden restelked!s n!lk%l bevallom. ?orunkban minden rendes ember sz%ks!gk!ppen gyva rabszolga. Ez a term!szetes llapota. Ez m!ly meggy3z3d!sem. Erre teremt3d&tt, ilyen az alkata. +s a rendes ember nemcsak most, holmi v!letlen k&r%lm!nyek miatt, hanem ltalban minden korszakban sz%ks!gk!ppen gyva rabszolga. Ez term!szeti t&rv!ny minden rendes ember szmra ezen a f&ld&n. 0a egyszer,egyszer valamelyik nagy vit!z%l fel%lkerekedik valamin, ne b$zza el magt, !s ez ne vigasztal a: ms alkalommal gyis kudarcot vall. +vsz, zadok #ta ez az egyetlen megolds. Dsak a szamarak meg azoknak a korcsai vit!zkednek, de azok is csak addig a bizonyos falig. Ezekre %gyet se kell vetni, mert gysem szm$tanak. Engem akkor m!g egy k&r%lm!ny k$nozott: !pp az, hogy !nhozzm nem hasonl$t senki, !s !n sem hasonl$tok senkihez. =+n csak egy vagyok, 3k pedig a mindenki> , gondoltam !s elt)n3d, tem. Ebb3l is ltszik, hogy akkor m!g eg!szen kisfi voltam. El3fordult az ellenkez3 e is. "!ha nagyon megcs&m&rl&ttem a hivatalba rst#l: odig fa ult a dolog, hogy sokszor betegen mentem haza az irodb#l. 9m egyszer csak tel esen vratlanul bek&vetkezett a k!tked!s meg a k&z&ny id3szaka (nlam minden id3szakosan t&rt!nt*, !s mr magam nevettem t%relmetlens!gemen !s finnyssgomon, magam vdoltam romantikussggal magamat. 0ol sz#ba se akartam llni senkivel, hol meg odig utottam, hogy nemcsak sz#ba elegyedtem valakivel, hanem !ppens!ggel bartsgot akartam k&tni vele. 2intha egy csapsra elprolgott volna minden finnyssgom. -e ki tud a, htha nem is volt bennem soha , legfel, ebb aff!le k&nyvb3l tanult, magamra er3ltetett finnyssg16 Ezt a k!rd!st mindmig nem tudtam eld&nteni. Egy id3 t t eg!szen &sszebartkoztam ismer3seimmel, el,el rtam hozz uk ltogat#ba vagy prefernszozni, plinkzni, elbesz!lgetni az el3l!ptet!sr3l... -e enged enek meg itt nekem egy kit!r!st... "lunk, oroszoknl sose voltak ostoba, felleg r# romantikusok, mint a n!metekn!l !s k%l&n&sen a franciknl, akikre semmi se hat' ha meghasad alattuk a f&ld, ha barikdokon pusztul el eg!sz ;ranciaorszg , 3k ugyanazok maradnak, m!g az illend3s!g kedv!!rt sem vltoznak meg, mondhatni kopors# uk bezrtig !nekelgetik felleg r# dalaikat, mert ostobk. "lunk, orosz f&ld&n nincsenek ostobk' ez k&ztudoms' !pp ebben k%l&nb&z%nk mi holmi n!met f&ldekt3l. ?&vetkez!sk!ppen nlunk felleg r# ellemek nem fordulnak el3 tiszta llapotukban. 7lyesmivel csak az akkori =pozit$v> k&z$r#ink !s kritikusaink , akik akkoriban ?osztanzsogl#kra meg 8 otr 7vanovics bcsikra vadsztak, !s ostobasgb#l p!ldak!peinknek tekintett!k 3ket , rgalmaztk meg romantikusainkat, ugyanolyan felleg r#knak tartva 3ket, mint a n!meteket meg a francikat. Ellenkez3leg: a mi romantikusunk tula donsgai !ppen ellent!tesek a felleg r# eur#pai!val, !s ide semmilyen eur#pai m!rce nem felel meg. (Enged !k meg, hogy a =romantikus> sz#t hasznl am , r!gi, tiszteletre m!lt#, !rdemes sz# ez, !s mindenki ismeri.* A mi romantikusunk tula donsgai a k&vetkez3k: mindent meg!rt,

mindent lt, m!gpedig gyakran &sszehasonl$thatatlanul vilgosabban lt, mint a legpozit$vabb koponyink' senkivel !s semmivel nem alkuszik meg, de ugyanakkor nem is undorodik finnysan semmit3l: mindent megker%l, mindenben enged, mindenkivel politikusan bnik' sohasem vesz$ti szem el3l a hasznos, a gyakorlati c!lt (egy kis szolglati lakst, nyugd$ at, kit%ntet!st* , ezt a c!lt szemmel tart a minden ra ongsn !s l$rai versik!inek k&tetein t is, m ugyanakkor kopors# a bezrtig romlatlanul meg3rzi magban =a sz!pet !s fens!gest> is, s3t sa t magt tel es eg!sz!ben meg3rzi vatta k&zt, mint egy !kszert, persze nyilvn ugyancsak =a sz!p fens!ges> !rdek!ben. "agyvonal ember a mi romantikusunk, !s a legsz!lhmosabb sz!lhmos &sszes sz!lhmosaink k&zt, ezt merem ll$tani... m!gpedig tapasztalatb#l. Ez term!szetesen csak akkor van $gy, ha okos az a romantikus. Azaz mit is besz!lek1 0isz a romantikus mindig okos' csak azt akartam meg egyezni, hogy ha voltak is nlunk ostoba romantikusok, az nem szm$t, mert csak az volt az oka, hogy m!g ere %k tel !ben v!gk!pp n!mett! fa zottak, !s hogy m!g biztonsgosabban meg3rizz!k nemes m%ty%rk!iket, valahol k%lf&ld&n, obbra Eeimarban vagy 4chLarzLaldban telepedtek le. +n p!ldul 3szint!n len!ztem a magam hivatali tev!kenys!g!t, !s csupn az!rt nem k&ptem nagyokat, mert nem tehettem, ha egyszer ott %ltem, !s ez!rt p!nzt kaptam. -e az eredm!ny , egyezz!k meg , m!gis az volt, hogy nem k&pk&dtem. A mi romantikusunk inkbb meg3r%l (ez egy!bk!nt nagyon ritkn fordul el3*, de nem k&pk&d, ha nincs kiltsban ms plya, $gy aztn sose rg k ki sehonnan, legfel ebb a bolondokhzba szll$t k mint =spanyol kirlyt>' m csak akkor, ha v!gk!pp meg3r%l. "lunk azonban csak a v!konydong ak meg a lensz3k!k szoktak meg3r%lni. Rengeteg romantikus pedig igen tekint!lyes rangig is felviszi. Ezt a rendk$v%li sokoldalsgot1 Ezt a csodlatos k!pess!get a legellent!tesebb !rz!sekre1 Engem ez akkor is vigasztalt, !s most is ugyangy v!lekedem. Ez!rt van nlunk olyan sok =nagyvonal ellem>, akik m!g utols# buksukban sem vesztik el eszm!nyeiket' !s br a kisu ukat se mozd$t k meg annak az eszm!nynek az !rdek!ben, br c!g!res tolva ok , eredeti eszm!ny%ket k&nnyezve tisztelik, !s lelk%kben rendk$v%l becs%letesek. 7gen, k!rem, csakis nlunk fordulhat el3, hogy a legc!g!resebb gazember tel es m!rt!kben, magasztosan becs%letes lehet l!lekben, noha vltozatlanul gazember marad. 7sm!tlem: a mi romantikusaink k&z%l l!pten,nyomon ker%lnek ki igen gyakorlatias csirkefog#k (a =csirkefog#> sz#t itt !lvezettel hasznlom*, akik olyan val#sg!rz!kr3l, a pozit$vumoknak olyan pontos ismeret!r3l tesznek tansgot, hogy meglepett feletteseik !s a k&z&ns!g csak csettintenek a nyelv%kkel mulatukban. 5al#ban csodlatos ez a sokoldalsg, !s az isten tud a, miv! alakul, miv! n&vi ki magt a &vend3 k&r%lm!nyei k&z&tt, !s mit $g!r nek%nk a tovbbiakban. -e nem rossz anyag ez, k!rem1 Ezt nem holmi nevets!ges vagy vaskalapos hazafisgb#l mondom. Egy!bk!nt biztosra veszem, &n&k ism!t azt gondol k, hogy gnyol#dom. ?%l&nben ki tud a, htha !pp ellenke, z3leg: szent%l azt hiszik, hogy val#ban $gy gondolom. 2indenesetre mind a k!t v!lem!ny%ket megtiszteltet!snek tekintem, !s mindkett3 k%l&n&s &r&m&mre szolgl. Ez!rt a kit!r3!rt pedig bocsssanak meg. ?oll!gimmal persze nem sokig tartottam a bartsgot, nagyon is hamar k&ptem az eg!szre, s3t akkori if onti tapasztalatlansgom folytn m!g k&sz&nni se k&sz&ntem t&bb! nekik , mintha elvgtk volna. Egy!bk!nt ez csupncsak egyszer t&rt!nt meg velem. 9ltalban mindig magnyosan !ltem. Gtthon obbra olvastam. 2indazt, ami sz%ntelen%l forrt bennem, k%ls3 benyomsokkal akartam elfo tani. A k%ls3 benyomsok k&z%l pedig csak az olvass volt szmomra hozz, f!rhet3. Az olvass term!szetesen sokat seg$tett , fela zott, !lvezetet szerzett, k$nt okozott. -e id3nk!nt borzaszt#an meguntam. 2!giscsak mozogni akartam, !s ilyenkor belemer%ltem valami pocs!k, s&t!t alvilgi z%ll!sbe vagy inkbb csak z%ll&get!sbe. 0itvny szenved!lyeim &r&k&s, beteges inger%lts!gem folytn !get3en hevesek voltak. 7ndulataim hiszt!rikus roha,

mokban, s$r#g&rcs&kben t&rtek ki. Az olvasson k$v%l nem volt mihez folyamodnom, vagyis akkor a k&rnyezetemben nem volt semmi, amit tisztelhettem,becs%lhettem volna, amihez von, z#dtam volna. Radsul egyre gy)lt bennem a keser)s!g' hiszt!rikus moh#sg tmadt bennem az ellentmondsok !s az ellent!tek irnt , ez!rt adtam z%ll!sre a fe emet. 2eg egyzem: egyltaln nem menteget3z!sk!ppen hordtam itt &ssze ennyi mindent... ?%l&nben m!gis1 0azudok1 7genis, menteget3zni akartam. Ezt, uraim, csak a magam szmra egyzem meg. "em akarok hazudni. 2egfogadtam. Egyed%l, ! szaknk!nt, titokban, f!lve, alval#an z%ll&ttem, !gve a sz!gyenben, amely m!g a legundokabb pillanataimban se hagyott nyugton, s3t !pp az ilyen pillanatokban szinte tkomm vlt. +n mr akkor is lelkemben hordoztam az eg!rlyuk magnyt. Rettenetesen f!ltem, hogy tallkozom valakivel, hogy megltnak, megismernek. 2ert mindenf!le s&t!t, igen s&t!t helyekre rtam. Egy ! el, ahogy !ppen elhaladok egy iv# el3tt, a vilgos ablakon t ltom, hogy az urak dk#val verekszenek a bilirdasztalnl, !s egyet kiugrasztanak az ablakon. 2skor nagyon megundorodtam volna ett3l' de akkor hirtelen olyan hangulat t&rt rm, hogy megirigyeltem azt a kidobott urat, m!gpedig annyira megirigyeltem, hogy be is mentem az iv#ba, a bilird, szobba: =0tha !n is belekeveredek a vereked!sbe, !s htha engem is kiugrasztanak az ablakon.> "em voltam r!szeg, de ht tehetek !n arr#l, hogy ilyen 3r%lts!gbe sodort az elkesered!s61 -e nem t&rt!nt semmi. ?ider%lt, hogy m!g ki sem tudn!k ugrani az ablakon, $gy ht tvozni akartam an!lk%l, hogy verekedtem volna. -e mind rt az els3 l!p!sn!l megll$tott egy tiszt. A bilirdasztalnl csorogtam, !s ratlansgomnl fogva ellltam az utat, a tiszt pedig oda akart menni' megfogta a vllamat, !s minden figyelmeztet!s vagy magyarzkods n!lk%l sz#tlanul f!lretolt, 3 maga pedig mintha !szre se vett volna, tovbbment. +n m!g az %tleget is megbocstottam volna, de sehogy se tudtam megbocstani azt, hogy f!lretolt, !s hogy egyltaln nem vett !szre. Az &rd&g tud a, mit nem adtam volna akkor egy igazi, szablyosabb, illend3bb, hogy gy mond am, irodalmibb veszeked!s!rt1 Fgy bntak velem, mint egy l!ggyel. Az a tiszt &les termet) volt, !n meg alacsony !s kimer%lt. A veszeked!s egy!bk!nt ra tam llt: csak tiltakoz, nom kellett volna, !s minden bizonnyal engem is kiugrasztottak volna az ablakon. -e meggondoltam a dolgot, !s obbnak lttam, ha nagyon d%h&sen elprolgok... Ravartan !s izgatottan egyenest hazaindultam, msnap pedig folytattam a z%ll&get!st, m!g f!l!nkebben, m!g obban les tva, m!g szomorbban, mint addig, szinte k&nnyes szemmel , de folytattam. Egy!bk!nt ne gondol k, hogy gyvasgb#l htrltam meg a tiszt el3tt: !n sohase voltam gyva l!lekben, noha mindig meghtrltam a val#sgban, de , vr anak a nevet!ssel' megvan ennek a magyarzata' legyenek nyugodtak, nlam mindenre van magyarzat. C, ha az a tiszt azok k&z! tartozott volna, akik ha land#k killni prba ra1 -e nem, ez !ppen azok k&z! a (sa na, r!g elt)nt* urak k&z! tartozott, akik obban szeretik dk#val elint!zni a vitt, vagy mik!nt 8irogov f3hadnagy Jogolnl, a feletteseik r!v!n. Ezek nem lltak ki prba ra, mert rang ukon alulinak tartottk volna a prba t a magunkfa ta civilbagzzsal' s3t ltalban valami !rtelmetlen, liberlis, francia dolognak tartottk a prba t, de 3k maguk kedv%kre s!rtegettek msokat, kivlt, ha &les termet)ek voltak. +n nem gyvasgb#l htrltam meg, hanem hatrtalan hisgb#l. +n nem az &les termett3l i edtem meg, s3t nem is att#l, hogy f!lholtra vernek !s kidobnak az ablakon' igazn mondom:

fizikai btorsg lett volna !nbennem el!g' de erk&lcsi btorsgom nem volt. Att#l f!ltem: a elenlev3k a pimasz fel$r#n kezdve egy szalonns gall!r, bibircs#kos, b%d&s hivatalnokocs, kig, aki ugyancsak ott s%rg&l3d&tt, nem !rtenek meg, !s mind kikacagnak, ha tiltakozni kezdek, !s ha ma d irodalmi nyelven besz!lek vel%k. 2ert a becs%letbeli %gyr3l, teht nem a becs%letr3l, hanem a becs%letbeli %gyr3l (point dAhonneur* nlunk mindmig nem lehet ms, k!pp, mint irodalmi nyelven besz!lni. A mindennapi nyelvben nem is hasznl k a =becs%let, beli %gy> kife ez!st. +n eg!szen biztos voltam benne (micsoda val#sg!rzet minden romanti, kus voltom ellen!re is1*, hogy mindny an val#sggal kipukkadnak a nevet!st3l, a tiszt pedig nem csak gy egyszer)en ver meg, hanem s!rt3en, vagyis minden bizonnyal megrugdos a t!rd!vel, ilyen m#don k&rbetaszigl a bilirdasztal k&r%l, !s legfel ebb csak aztn kegyeskedik kidobni az ablakon. Ez a siralmas hist#ria $gy term!szetesen nem fe ez3dhetett be szmomra. ?!s3bb gyakran tallkoztam az utcn azzal a tiszttel, !s #l meg egyeztem az arct. "em tudom, 3 megismert,e. Bizonyra nem' t&bb elb3l erre k&vetkeztettem. +n bezzeg , !n haraggal !s gy)l&lettel n!ztem r, !s $gy tartott ez... t&bb !ven t, k!rem1 Az !vek mltval csak m!g obban meggy&kerezett !s sz!ttereb!lyesedett bennem a harag. Eleinte suba alatt pr#bltam megtudni egyet,mst err3l a tisztr3l. Ez neh!z volt, mert senkit sem ismertem. -e egyszer valaki nev!n sz#l$totta az utcn, amikor kiss! tvolabbr#l gy k&vettem, mint az rny!k' $gy ht megtudtam a nev!t. Egy msik alkalommal eg!szen a laksig mentem a nyomban, !s egy hszkope ks fe !ben megtudtam a hzmestert3l, hol lakik, hnyadik eme, leten, egyed%l,e vagy valaki mssal stb. , egysz#val mindent, amit egy hzmestert3l meg lehet tudni. Egy reggel, br sohase foglalkoztam irodalommal, az az &tletem tmadt, hogy leleplez3 formban, egy karik$roz# elbesz!l!sben lefestem ezt a tisztet. +lvezettel $rtam azt az elbe, sz!l!st. "emcsak =lelepleztem>, hanem rgalmaztam is' csaldnev!t el3sz&r gy ferd$tettem el, hogy mind rt fel lehetett ismerni, de k!s3bb, !rett megfontols alap n megvltoztattam, !s elk%ldtem az Gtyecsesztvenni e zapiszki c$m) foly#iratnak. 9mde akkoriban m!g nem volt divat a leleplez!s, gyhogy nem k&z&lt!k elbesz!l!semet. Engem ez nagyon bosszantott. "!ha szinte fo togatott a d%h. 5!g%l elhatroztam, hogy prba ra h$vom ellenfelemet. ;ogalmaztam egy igen vonz#, gy&ny&r) levelet, !s rimnkodtam neki, hogy k!r en bocsnatot' visszautas$ts eset!n el!gg! hatrozottan c!loztam a prba ra. A lev!l gy volt megfogalmazva, hogy ha a tisztnek akr csak halvny se telme van is =a sz!pr3l meg a fens!gesr3l>, akkor okvetlen%l mris rohan hozzm, a nyakamba ugrik, !s fela nl a a bartsgt. +s milyen sz!p lett volna az1 0ogy !lt%nk volna mi akkor1 0ogy !lt%nk volna1 =I v!delmezett volna engem tekint!lyes k%lse !vel, !n pedig nemesebb! tettem volna szellem!t fe letts!gemmel !s... eszm!immel, !s sok,sok minden t&rt!nhetett volna m!g1> ?!pzel !k el, hogy ez mr k!t !vvel a s!rt!s utn t&rt!nt, gyhogy kih$vsom a legk!ptelenebb anakronizmus lett volna, noha levelemben %gyesen megmagyarztam !s lcztam ezt az anakronizmust. -e hlA istennek (mindmig k&nnyezve ldom a magassgb!lit*, nem k%ldtem el a levelet. +s egyszer aztn... egyszer aztn a legegyszer)bb !s a legzsenilisabb m#don lltam bosszt1 0irtelen egy ragyog# &tletem tmadt. <nnepeken gy hrom utn n!ha ki rtam a "yevszki 8roszpektre, !s ott s!tlgattam a napos oldalon. 5agyis ht egyltaln nem s!tlgattam !n ott, hanem szmtalan gy&trelmet, megalzst !s epe&ml!st szenvedtem el' de bizonyra gy kellett nekem1 A leghitvnyabb m#don gy siklottam ide,oda a r#kel3k k&zt, mint a cs$k, l!pten,nyomon utat engedve hol tbornokoknak, hol lovasgrdista,, hol huszrtiszteknek, hol meg h&lgyeknek' olyankor mindig g&rcs&s f dalmat !reztem a sz$vemben, !s forr#sgot a htamban, ha csak elk!pzeltem is, milyen nyomorsgos a gnym, milyen nyomorsgos !s k&z&ns!ges ide,oda cikz# figurm. 8okoli k$n volt ez, lland#, elviselhetetlen megalzs egy gondolatt#l, amely abba a sose sz)n3, k&zvetlen !rz!sbe csapott t, hogy e ragyogshoz k!pest !n csak egy l!gy vagyok, utlatos, vacak kis l!gy' mindenkin!l okosabb, fe lettebb szellem), nemesebb lelk) vagyok , ez magt#l !rtet3dik ,, !s m!giscsak mindenkinek l!pten,nyomon utat enged3 l!gy, akit mindenki bnt, !s

mindenki megalz. 0ogy mi!rt vettem magamra ezt a k$nt, mi!rt rtam a "yevszki re , nem tudom' de valahnyszor lehet3s!g ny$lt r, val#sggal hzott oda valami. Akkoriban mr kezdtem !rezni azoknak a gy&ny&r)s!geknek a hullmait, amelyekr3l az els3 fe ezetben besz!ltem. A tiszttel val# hist#ria utn pedig m!g hevesebben vgy#dtam oda: a "yevszki en tallkoztam vele a leggyakrabban, !s ott gy&ny&rk&dtem benne. I is t&bbnyire %nnepeken rt oda. I is kit!rt a tbornokok !s egy!b tekint!lyes szem!lyek t b#l, 3 is gy siklott ide,oda k&zt%k, akr a cs$k, de a magamfa tt, s3t a magamfa tnl k%l&nbeket is val#sggal elgzolta' egyenesen ment,ment fel! %k, mintha %ress!g volna el3tte, !s egyetlen esetben sem engedett utat. +n megmmorosodtam a d%ht3l, ahogy rn!ztem !s... d%h&sen mindannyiszor kit!rtem el3le. ?$nozott, hogy m!g az utcn sem tudok egyenrang lenni vele. =2i!rt okvetlen%l te t!rsz ki6 , nyaggattam magam hiszt!ris d%hvel, amikor n!ha ! el kett3 utn fel!bredtem. , 2i!rt te, !s mi!rt nem 36 0isz erre nincs t&rv!ny, hisz ez nincs meg$rva sehol1 Dsinl uk egyenl3en, ahogy finom emberek szoktk, ha tallkoznak: az egyik is enged egy kicsit, a msik is, !s egymst k&lcs&n&sen tisztelve haladnak el egyms mellett.> -e nem $gy t&rt!nt, mindig csak !n t!rtem ki, 3 meg !szre se vette, hogy utat engedek. +s ekkor egy csodlatos gondolatom tmadt. =2i lenne , gondoltam ,, ha egy tallkozskor... nem t!rn!k ki6 4zntsznd!kkal nem t!rn!k ki, m!g akkor se, ha neki%tk&z&m' no, mi lenne akkor6 Ez a vakmer3 gondolat annyira hatalmba ker$tett, hogy egy percre se hagyott nyugtot. 4zakadat, lanul, rettent3 sokat brndoztam err3l, !s gyakrabban rtam a "yevszki re csakis az!rt, hogy vilgosabban elk!pzel em, hogyan teszem ma d, ha megteszem. B ongtam. Egyre megval#s$that#bbnak ltszott a tervem. =.erm!szetesen nem kell eg!szen neki%tk&zni , gondoltam mr el3re h$zva az &r&mt3l ,, hanem csak gy, egyszer)en nem t!rek ki, &ssze%tk&z&m vele, nem gy, hogy nagyon f on, hanem csak gy, hogy a vllam srol a a vllt, pontosan annyira, amennyire az illem megengedi' gyhogy amennyire 3 megl&k engem, annyira !n is megl&k&m 3t.> 5!g%l tel esen elt&k!ltem magam. -e az el3k!sz%letek nagyon sok id3t elraboltak. Az els3 b&kken3 ez volt: ruhr#l kellett gondoskodnom, hogy tervem v!greha tsakor a lehet3 legillend3bb legyen a k%ls3m. =2inden eshet3s!gre szm$tva, p!ldul arra, hogy nyilvnos botrny kerekedik (mert ott igen el3kel3 a k&z&ns!g: gr#fn!k rnak ott, !s ott r -. herceg, ott r az eg!sz $r#vilg*, csinosan kell fel&lt&zni' ez tiszteletet !breszt, !s bizonyos m!rt!kig szinte egyenrangv emel a nagyvilgi trsasg szem!ben.> Ev!gett el3re kik!rtem a fizet!semet, !s vettem egy pr fekete keszty)t meg egy rendes kalapot Dsurkinnl. A fekete keszty)t el3kel3bbnek !s finomabbnak talltam' mint a citromsrgt, amelyre eleinte plyztam. =.lsgosan rik$t# sz$n, mintha tlsgosan is fitogtatni akarn magt az ember> , !s nem a citromsrgt vettem meg. ;eh!r csont k!zel3gombos finom ingr3l mr r!g gondoskodtam' de a k&p&nyeg nagyon meggondolkoztatott. 2agban v!ve egyltaln nem volt rossz a k&p&nyegem , meleg$tett, ahogy duklt' de vattb#l volt a b!l!se, a gall!r a meg mos#medvepr!m, ami a lak $zl!s cscsa. 2indenron ki kellett cser!lni a gall!rt, !s h#dpr!met kellett szerezni, amilyet a tisztek hordanak. Ev!gett el,el rtam a Josztyini dvorba, !s t&bbsz&ri t !koz#ds utn kiszemeltem egy olcs# n!met h#dpr!met. Ezek a n!met h#dpr!mek nagyon hamar elny)nek ugyan, de eleinte, am$g ak, eg!szen #l festenek' de ht nekem csak egyetlenegy alkalomra kellett. 2egk!rdeztem az rt: m!gis drga volt. Alapos megfontols utn elhatroztam, hogy eladom a mos#medvegall!rt. Elhatroztam, hogy a m!g hinyz# !s nekem igen elent3s &sszeget Anton Antonics 4zetocskint#l, az irodaf3n&k&mt3l egy mbor, de komoly !s gyakorlatias embert3l k!rem k&lcs&n, aki soha senkinek se szokott k&lcs&nadni, de akinek k%l&n&sen bea nlott annak ide !n, hivatalba l!p!semkor az a tekint!lyes szem!lyis!g, aki ebbe az llsba uttatott. Rettenetesen gy&tr3dtem. 4z!gyenletes !s sz&rny) dolognak !reztem, hogy p!nzt k!r ek Anton Antonicst#l. ?!t,hrom ! el nem is aludtam, !s ltalban keveset aludtam akkoriban' lzban !gtem' a sz$vem valahogy zavartan el,elakadt, vagy hirtelen ugrlni kezdett, ugrlni, ugrlni1... Anton Antonics el3sz&r megh&kkent, aztn &sszerncolta a

homlokt, ma d alapos fontolgats utn m!giscsak adott k&lcs&n, de el3bb k!rt egy felhatalmazst, mely szerint k!t h!t mlva a k&lcs&nadott &sszeget felveheti a fizet!semb3l. 7lyen m#don v!gre minden k!sz volt' a sz!p h#dpr!m ker%lt a pocs!k mos#medve hely!be, !s !n aprnk!nt munkhoz lthattam. 2ert ht nem vghattam neki egy csapsra, vaktban' ezt a dolgot !ppens!ggel aprnk!nt, igen %gyesen kellett v!greha tani. -e bevallom, t&bbsz&ri k$s!rlet utn mr,mr k!ts!gbeestem: nem %tk&zt%nk &ssze az istennek sem1 8edig de nagyon k!sz%ltem r, de sokszor elhatroztam, mr gy is ltszott, hogy mind rt &ssze%tk&z%nk, !s akkor ltom , megint csak utat engedtem neki, 3 pedig elhaladt mellettem, !szre se vett. 2!g imt is mormoltam, mialatt elmentem mellette, hogy az 7sten &nts&n bel!m elszntsgot. Egyszer mr ma dnem rszntam magam, de az lett a v!ge, hogy !pp csak az t ba ker%ltem, mert a legutols# pillanatban, alig k!th%velyknyire t3le, inamba szllt a btorsg. I v!gtelen%l nyugodtan &tt egyenest fel!m, !n pedig f!lrepattantam. Azon az ! szakn megint kit&rt ra tam a lz, !s f!lrebesz!ltem. Ekkor vratlanul minden olyan #l v!gz3d&tt, hogy obban se kellett. Egy ! el v!gk!pp elhatroztam, hogy nem ha tom v!gre vesz!lyes sznd!komat, abbahagyom az eg!szet, !s utol ra azzal a c!llal mentem el a "yevszki re, hogy lssam, hogy is fogom !n az eg!szet abbahagyni. Ellens!gemt3l hroml!p!snyire hirtelen elszntam magam, behunytam a szemem, !s a vllammal bele%tk&ztem a vllba1 "em engedtem egy h%velyknyit sem, !s tel esen egyenrang f!lk!nt elhaladtam mellette1 5issza se n!zett, !s gy tett, mintha nem vette volna !szre' de csak gy tett, ebben bizonyos vagyok1 .erm!szetesen !n kaptam az er3sebb l&k!st' 3 volt az er3sebb, de nem ez volt a fontos. Az volt a fontos, hogy el!rtem a c!lomat, meg3riztem m!lt#sgomat, egyetlen l!p!st se engedtem, !s nyilvnosan, trsadal, milag egyenrang f!lk!nt viselkedtem vele. Fgy mentem haza, mint aki tel es m!rt!kben bosszt llt minden!rt. B ongtam. -iadalt %ltem, !s olasz rikat !nekeltem. 2agt#l !rtet3dik: nem $rom le, mi t&rt!nt velem hrom nap mlva' ha elolvastk az els3 fe ezetet, az =Eg!rlyuk>,at, &n&k is kitallhat k. Ezt a tisztet aztn thelyezt!k valahov' most mr van vagy tizenn!gy !ve, hogy nem lttam. 5a on mit csinl most a lelkem6 ?inek megy neki6

!
-e v!get !rt z%ll&get!sem id3szaka, !s rettenetesen megcs&m&rl&ttem. ?&vetkezett volna a megbns, de el)ztem: tlsgosan is !melygett a gyomrom. -e aprnk!nt azt is megszoktam. 2indent megszoktam, vagyis ht nem szoktam meg, hanem valahogy &nk!nt belenyugodtam abba, hogy elviselem. 9m volt egy mindennel kib!k$t3 megolds: =a sz!ps!gbe !s a fens!ges, be>, vagyis brndokba menek%lni. Rettent3 szenved!llyel brndoztam, odmba beb va hrom h#napon t egyfolytban brndoztam, !s higgy!k el, akkor egyltaln nem hasonl$, tottam ahhoz az rhoz, aki tyksz$v!nek egy zavaros pillanatban n!met h#dpr!met varratott a gall!r ra. Egyszeriben h3s lettem. Akkor m!g tisztelg3 ltogatsra sem engedtem volna be a szobmba azt az &les termet) f3hadnagyot. Akkoriban mr el sem tudtam k!pzelni. 0ogy mik voltak az brnd aim, !s hogyan tudtam volna be!rni vel%k , ezt ma mr neh!z volna meg, mondani, de akkor be!rtem vel%k. Egy!bk!nt azt hiszem, hogy f!lig,meddig m!g most is megel!gszem ezekkel. ?%l&n&sen kellemes !s er3s hats brndok ltogattak meg a z%ll&get!s utn , k&nnyes b)nbnattal, tkoz#dssal !s u ongssal egybefon#dva &ttek. 5oltak az igazi mmornak, a boldogsgnak olyan pillanatai, amikor a legcsek!lyebb gnyt sem !reztem bel%l , bizony isten1 5olt hit, rem!ny, szeretet. +pp az volt a ba , hogy akkoriban vakon hittem: k%ls3 k&r%lm!nyek, valami csuda folytn kitgul, kisz!lesedik az !let, hirtelen kibontakozik a nekem megfelel3 ldsos gy&ny&r) tev!kenys!g eg!szen k!sz horizont a (hogy milyen tev!kenys!g!, azt sose tudtam, de az volt a fontos, hogy eg!szen k!sz horizont legyen*, !s akkor ma d kis h$ n feh!r lovon, bab!rkoszorval elenek meg az 7sten sz!p

vilgban. 2sodrang szerepet el se tudtam volna k!pzelni, !s !ppen ez!rt a val#sgban nagyon nyugodtan elfogadtam az utols#t is. 5agy h3s, vagy szem!t , k&z!pt nem volt. +ppen ez tett t&nkre engem, mert a srban azzal vigasztaltam magam, hogy mskor h3s vagyok, a h3s pedig elf&dte alak val a sarat: k&z&ns!ges haland#nak sz!gyen, gyalzat besroznia magt, de egy h3s tlsgosan is magas ahhoz, hogy tel esen besrozza magt, teht valamelyest nyugodtan besrozhat a. ;igyelemre m!lt#, hogy =a sz!pnek !s fens!gesnek> ezek a hullmai el!rtek hozzm a z%ll!s ide !n is, m!gpedig !pp akkor, amikor a legm!lyebb pontra s%llyedtem' k%l&n,k%l&n kis fellobbansok form ban &ttek, mintha csupn !let elt akarnnak adni, meg elen!s%kkel sem sz%ntett!k meg egy csapsra a z%ll!st, s3t, ellent!tes elleg%kkel mintegy tpot adtak neki, !s pontosan csak annyi &tt, amennyi a # mrtshoz sz%ks!ges. A mrts itt ellentmondsb#l !s szenvelg!sb3l, gy&trelmes bels3 elemz!sb3l llt, !s !pp ezek a kisebb,nagyobb szenved!sek adtak valami pikant!rit, s3t !rtelmet a z%ll!semnek , egysz#val pontosan tel es$tett!k a # mrts feladatt. 2indebben volt bizonyos m!lys!g. -e ht hogy is t&r3dhettem volna bele holmi k&z&ns!ges, tsz!li, h!tk&znapi, $rnoki z%ll!sbe, hogy tudtam volna elviselni magamon azt az eg!sz sarat61 Akkor mi tetszett volna benne annyira, hogyan csalt volna ki ! nek ide !n az utcra6 5olt nekem tisztess!ges kibv#m mindenre, k!rem... -e mennyi szeretetet !reztem !n, uraim, ezekben az brndozsaimban, ezekben a =sz!pbe !s a fens!gesbe val# menek%l!semben>, mennyi szeretetet1 7gaz, hogy csak valami fantasztikus szeretetet, amely a val#sgban semmi emberi dologra nem volt alkalmazhat#, de olyan sok volt abb#l a szeretetb3l, hogy k!s3bb a val#sgban mr nem !reztem alkalmazsnak sz%k, s!g!t , ez mr f&l&sleges f!ny)z!s lett volna. Egy!bk!nt mindig szerencs!sen v!gz3d&tt minden: valami lusta !s mmor$t# tt!r!ssel a m)v!szetre, vagyis a l!t immr tel esen k!sz, gy&ny&r) sz!p formira, melyeket k&lt3kt3l !s reg!ny$r#kt#l loptam, ahogy t3lem telt, !s hozzidom$tottam minden elk!pzelhet3 feladathoz !s k&vetelm!nyhez. 8!ldul: mindenkin diadalmaskodom' term!szetesen mindenki a porban hever el3ttem, !s k!nytelen &nk!nt elismerni minden kivl# tula donsgomat, !n pedig mindenkinek megbocstok. Amikor mr ismert k&lt3 !s kamars leszek, l!pten,nyomon beleszeretek valakibe' tengernyi p!nzt, milli#, kat kapok, !s nyomban az emberis!gre ldozom, !s orszg,vilg el3tt nyomban bevallom gyalzatomat, amely term!szetesen nem egyszer)en gyalzat, hanem rendk$v%l sok =sz!pet !s fens!gest>, valamint manfr!dit foglal magban. 2indenki s$rva cs#kolgat engem (msk%l&n, ben micsoda fatusk#k volnnak*, !n pedig mez$tlb !s !hesen megyek ig!ket hirdetni, !s Austerlitzn!l t&nkreverem a maradiakat. 2a d indul# harsog, minden b)n&s amnesztit kap, a ppa meg beleegyezik, hogy R#mb#l Braz$liba k&lt&zz!k' aztn bl lesz eg!sz Glaszorszg szmra a 5illa Borghes!ben, amely a Dom#i,t# part n ll, mert a Dom#i,tavat k%l&n erre az alkalomra thelyezik R#mba' azutn egy elenet a bokrok k&zt stb. stb. , tud k ezt &n&k1 Bizonyra azt mond k, hogy al assg, gazsg ezt mind kiteregetni most, annyi mmor !s k&nny utn, amelyet !n magam bevallottam. -e ht mi!rt volna al assg6 "e higgy!k, hogy sz!gyellem mindezt, !s hogy ez nagyobb ostobasg volt, mint brmi is az &n&k !let!ben. Radsul higgy!k el, hogy egy !s ms az!rt eg!szen #l volt elrendezve nlam... 0isz nem minden a Dom#i,tavon t&rt!nt. Egy!bk!nt igazuk van: csakugyan al assg !s gazsg ez1 +s m!g alval#bb, hogy most elkezdtem &n&k el3tt menteget3zni. A legalval#bb pedig az, hogy most ilyen meg egyz!st teszek. -e k%l&nben el!g mr, mert $gy sohase lesz v!ge: egyik mindig alval#bb lesz a msiknl... 0rom h#napnl tovbb sehogy se b$rtam egyfolytban brndozni, !s mr,mr lek%zdhetetlen vgyat !reztem, hogy belevessem magam a trsasgba. Belevetni magam a trsasgba , ez nlam azt elentette, hogy el,el rtam vend!gs!gbe Anton Antonics 4zetocskinhoz, az irodaf3n&k&mh&z. I volt az egyetlen lland# ismer3s&m az eg!sz !letemben, !s most magam is csodlkozom ezen a k&r%lm!nyen. -e 3hozz is csak akkor

rtam, amikor olyan id3szak k&vetkezett be, !s az brnd aim olyan boldogsgig hev%ltek, hogy okvetlen%l azonnal &ssze kellett &lelkeznem az emberekkel, az eg!sz emberis!ggel' ehhez pedig az kellett, hogy legalbb egy val#ban l!tez3 ember k!zn!l legyen. Anton Antonicshoz egy!bk!nt csak keddenk!nt lehetett menni (az volt a fogad#nap a*, k&vetkez!sk!ppen mindig a keddhez kellett igaz$tanom azt a sz%ks!gletemet is, hogy &ssze&lelkezzek az eg!sz emberis!ggel. Ez az Anton Antonics a 8 aty Bglovnl, a harmadik emeleten lakott, n!gy alacsony szobban, amelyek srga btorral, a legtakar!kosabban voltak berendezve' egyik kisebb volt, mint a msik. 5olt k!t lnya, !s ott lakott nluk azoknak egy nagyn!n e is, aki a tet szokta t&lt&getni. Az egyik lny tizenhrom !ves volt, a msik tizenn!gy, mind a kett3 pisze' !n rettent3 zavarba estem el3tt%k, mert folyton sugdol#ztak !s vihogtak. A hzigazda rendszerint a dolgoz#szob ban, b3rd$vnyon, az asztalnl %lt egy,egy 3sz vend!ggel, valamelyik irodnkbelivel vagy ms hat#sgt#l val# hivatalnokkal. ?!t,hrom vend!gn!l t&bbet sose lttam nla, azok is mindig ugyanazok voltak. A &ved!ki ad#r#l, a szentusban foly# kereskedelmi vitr#l, a fizet!sr3l, az el3l!ptet!sr3l, 3kegyelmess!g!r3l besz!lgettek, meg arr#l, hogy milyen eszk&z&kkel lehet megnyerni a #indulatt stb. stb. "ekem volt t%relmem ahhoz, hogy akr n!gy #ra hosszat is ott %ld&g!l ek ezek mellett az emberek mellett, mint a kuka, !s csak hallgassam 3ket, mivel !n magam nem mertem !s nem is tudtam besz!lni vel%k semmir3l. Eg!szen eltompultam, t&bbsz&r is kivert az izzadsg, !s a guta ker%lgetett' de ez az!rt # !s hasznos volt: hazafel! menet egy id3re f!lretettem azt a vgyamat, hogy &ssze&lelkezzek az eg!sz emberis!ggel. Egy!bk!nt volt nekem m!g egy olyan ismer3sf!l!m: 4zimonov, egy volt iskolatrsam. 7skola, trsam sok akadt nekem 8!tervrott, de !n nem bartkoztam vel%k, s3t nem is k&sz&ntem nekik az utcn. Bizonyra elmentem volna ms hivatalba szolglni csak az!rt, hogy ne legyek egy%tt vel%k, !s egy csapsra szak$tsak eg!sz gy)l&lt gyermekkorommal. 9tok arra az iskol, ra, azokra a sz&rny) b&rt&n!vekre. Egysz#val mind rt szak$tottam iskolatrsaimmal, mihelyt kiker%ltem a szabad !letbe. Dsak k!t,hrom ember maradt, akinek m!g k&sz&ntem, ha tall, koztunk. Ezek k&z! tartozott 4zimonov is, aki az iskolban semmivel sem t)nt ki, kiegyen, slyozott, csendes fi volt, de !n bizonyos f%ggetlen ellemet, s3t becs%letess!get fedeztem fel benne. Azt se gondolnm, hogy tlsgosan korltolt volt. 5alamikor volt n!hny el!gg! der)s pillanatunk, de ez nem sokig tartott, !s mintha hirtelen k&d vonta volna be. Ir lthat#lag nyomaszt#an hatottak ezek az eml!kek, !s alighanem mindig att#l f!lt, hogy !n visszaz&kkenek a r!gi modorba. Jyan$tottam, hogy nagyon ellenszenves vagyok neki, de mivel nem voltam eg!szen biztos benne, m!gis el rtam hozz. Egy cs%t&rt&ki napon, mivel mr nem b$rtam tovbb az egyed%ll!tet, !s tudtam, hogy Anton Antonics a ta a cs%t&rt&k&n be van zrva, eszembe utott 4zimonov. 2ialatt felmentem hozz a harmadik emeletre, !ppen az rt az eszemben, hogy ennek az rnak terh!re vagyok, !s kr is hozz mennem. -e mivel az effa ta t&preng!s v!g%l mindig csak m!g obban &szt&k!lt arra, hogy igenis belemsszak ebbe a k!t!rtelm) helyzetbe, ht benyitottam hozz. Ekkor mr csaknem egy !ve volt, hogy utol ra lttam 4zimonovot.

"
2!g k!t iskolatrsamat talltam ott nla. @that#lag valami fontos dologr#l besz!lgettek. H&tt&mre #formn %gyet se vetett egyik%k sem, ami igen furcsa volt, mert mr !vek #ta nem tallkoztam vel%k. "yilvn aff!le k&z&ns!ges l!gynek tartottak. /gy m!g az iskolban sem bntak velem, noha ott mindenki gy)l&lt. 8ersze #l tudtam, hogy most sz%ks!gk!ppen len!znek, ami!rt nem !rtem el hivatali plymon semmilyen sikert, !s mert tlsgosan is elha, nyagoltam magam, rossz ruhban rtam stb. stb. , ami az 3 szem%kben tehets!gtelens!gemr3l

!s elent!ktelens!gemr3l rulkodott. 7lyen m!lys!ges megvet!sre m!gse szm$tottam. 4zimonov eg!szen meglep3d&tt, hogy bell$tottam hozz. Ez mind megh&kkentett engem' egy kiss! m!labsan le%ltem, !s hallgatni kezdtem, mir3l besz!lgetnek. A komoly, s3t szenved!lyes besz!lget!s arr#l a bcseb!dr3l folyt, amelyet ezek az urak msnap k&z&sen akartak rendezni Rverkovnak, egy tvoli kormnyz#sgba utaz# katonatiszt bart uknak a tisztelet!re. 2osz & Rverkov annak ide !n az !n iskolatrsam is volt. A fels3bb osztlyokban k%l&n&sen gy)l&ltem. Az als#bb osztlyokban helyes, pa kos fi volt, akit mindenki szeretett. +n egy!bk!nt az als# osztlyokban is gy)l&ltem, !ppen az!rt, mert helyes !s pa kos fi volt. 2indig rosszul tanult, s3t egyre rosszabbul, m!gis sikeresen elv!gezte az iskolt, mert volt protekci# a. Amikor az utols# osztlyt rta iskolnkban, egy k!tszz lelket szmll# birtokot kapott &r&ks!gbe, !s mivel mindny an csaknem szeg!nyek voltunk, hencegni kezdett el3tt%nk. Elk!peszt3en %res fick# volt, hanem az!rt # cimbora, m!g akkor is, amikor hetvenkedett. "lunk pedig a becs%let !s a b%szkes!g k%ls3, fantasztikus !s fellengz3s formi ellen!re, igen kev!s kiv!tellel mindenki szinte h$zelgett Rverkovnak, min!l obban hetvenkedett. 2!gpedig nem holmi haszonles!sb3l h$zelegtek neki, hanem csak gy, csupn az!rt, mert olyan ember, akit a term!szet elhalmoz adomnyaival. Ezenk$v%l valahogy az %gyess!g !s a # modor szak!rt3 !nek szoktk tartani Rverkovot' ez az ut#bbi k%l&n&sen d%h$tett. Jy)l&ltem tlontl magabiztos, harsog# hang t, azt, hogy imdta tula don szelle, mess!geit, amelyek borzaszt# ostobn s%ltek el, noha k%l&nben #l pergett a nyelve' gy)l&ltem sz!p, de buta brzatt (amellyel k%l&nben &r&mest elcser!ltem volna a magam okos arct* !s a negyvenes esztend3kre ellemz3 fesztelen katonatiszti modort. Jy)l&ltem azt is, ahogy n3kn!l val# &vend3 sikereir3l besz!lt (egyel3re m!g nem mert kezdeni n3kkel, mivel nem volt tiszti vllro t a' mr t%relmetlen%l vrta, hogy legyen*, meg arr#l, hogy ma d percenk!nt kill prba ra. Eml!kszem, hogy !n magam, aki mindig hallgattam, egyszer csak tengelyt akasztottam Rverkovval, amikor egyszer szabad id3nkben arr#l besz!lt iskolatrsainknak, hogyan fog 3 parznlkodni, !s v!g%l belemelegedve, akr a kiskutya a napon, ki elentette, hogy 3 egyetlen parasztlnyt se hagy figyelmen k$v%l a sa t falu ban, hogy ez droit de seigneur, azokat a muzsikokat pedig, akik tiltakozni mer!szelnek, ma d megbotoztat a, !s k!tszeres rb!rt s#z azoknak a szakllas gazoknak a nyakba. Azok a pimaszok tapsoltak neki, !n pedig belek&t&ttem de egyltaln nem a sz)zlnyok meg az ap uk irnti sa nlatb#l, hanem csupn az!rt, mert annyira tapsoltak ennek a csirkefog#nak. Akkor !n gy3ztem, de Rverkov nemcsak buta volt, hanem vidm !s magabiztos is, $gy ht nevet!ssel %t&tte el a dolgot, m!gpedig gy, hogy voltak!ppen nem is !n gy3ztem: 3 nevetett utol ra. Aztn megpr#blt legy3zni m!g n!hnyszor, de minden harag n!lk%l, csak gy, mell!kesen, tr!fb#l, kacagva. +n d%h&sen !s megvet3en , nem vlaszoltam. Az iskola elv!gz!se utn tett egy l!p!st fel!m' !n nem nagyon tiltakoztam, mert ez h$zelgett nekem' de term!szetesen hamar elvltak t aink. Aztn hallottam kaszrnys, f3hadnagyos sikereir3l, arr#l, hogy tivornyzik. Aztn ms sikerek k&vetkeztek: hogyan halad el3re a szolglatban. 2ost mr nem k&sz&nt az utcn' azt gyan$tottam, f!l, hogy kompromittl a magt, ha k&sz&n olyan elent!ktelen egy!nnek, mint !n. Egyszer sz$nhzban is lttam a harmadik emeleten %lt immr vllro ttal. Egy agg tbornok lnyai k&r%l s%rg&l3d&tt h$zelkedve. 0rom !v alatt nagyon leromlott, noha m!g mindig el!gg! sz!p !s # mozgs volt' valahogy megdagadt, h$zsnak indult, ltszott ra ta, hogy harminc!ves korra eg!szen elh asodik. 0t ennek a Rverkovnak akartak eb!det adni elutazsa el3tt iskolatrsaink. Ik lland# bartsgot tartottak fenn Rverkovval mind e hrom !v alatt, #llehet bel%l 3k sem tartottk magukat vele egyenrangnak' ebben biztos vagyok. 4zimonov k!t vend!ge k&z%l az egyik ;erficskin, egy oroszorszgi n!met volt, ma omk!p), alacsony, ostoba fick#, aki mindenkit kignyolt, legdzabb ellens!gem a legals# osztlyokt#l kezdve, alval#, pimasz henceg3' meg tszotta a hepcis t&rtet3t, holott l!lekben term!sze,

tesen gyva nyl volt. Rverkovnak azok k&z! a tisztel3i k&z! tartozott, akik szm$tsb#l h$zelegtek neki, !s gyakran k!rtek t3le k&lcs&nt. 4zimonov msik vend!ge, .rudol ubov, elent!ktelen egy!nis!g, merev brzat, el!gg! becs%letes, de minden siker el3tt ha b#kol# magas, katons fi volt, aki csakis az el3l!ptet!sr3l tudott besz!lni. Rverkovnak tvoli rokona volt, !s ez , m!g kimondani is butasg , bizonyos elent3s!get adott neki a szem%nkben. Engem sose vett semmibe' nem valami udvariasan, de az!rt t)rhet3en bnt velem. , "o !s ha h!t,h!t rubelt adnnk6 , sz#lalt meg .rudol ubov. , 0rman vagyunk, $gy ht huszonegy rubel lenne, abb#l #l meg lehet eb!delni. Rverkov term!szetesen nem fizet. , 2agt#l !rtet3dik, ha egyszer mi h$v uk... , elentette ki hatrozottan 4zimonov. , Dsak nem gondol k , sz#lt k&zbe fennh! zva, lobban!konyan ;erficskin, akr egy nyegle lak , aki tbornok gazd nak kit%ntet!seivel henceg ,, csak nem gondol k, hogy Rverkov megengedi, hogy csak mi fizess%nk6 .apintatb#l elfogad a, de aztn egy f!l tucat palackot rendel a maga zseb!re1 , Bgyan, ht minek minek%nk n!gy%nknek egy f!l tucat6 , k!rdezte .rudol ubov, akinek a figyelm!t csak a f!l tucat ragadta meg. , .eht hrman, illetve Rverkovval n!gyen, holnap &t #rakor az 0tel de 8aris,ban. 0uszonegy rubel1 , foglalta &ssze v!gezet%l 4zimonov, akit megtett%nk rendez3nek. , 0ogyhogy huszonegy6 , sz#laltam meg egy kiss! izgatottan, s3t lthat#lag megs!rt3dve is. , 0a engem is szm$tsba vesznek, akkor nem huszonegy rubel lesz, hanem huszonnyolc. Azt hittem, hogy nagyon sz!p lesz, ha ilyen hirtelen, vratlan !n is a nlkozom, !s mind egy csapsra szinte legy3zve, tisztelettel n!znek rm. , 0t maga is akar6 , k!rdezte fanyalogva 4zimonov, !s valahogy ker%lte a tekintetemet. Fgy ismert, mint a tenyer!t. Engem bosszantott, hogy gy ismert, mint a tenyer!t. , 2r hogyne, k!rem6 0isz, azt hiszem, !n is iskolatrsuk vagyok, !s egy kiss! bnt is, hogy engem kihagytak , fortyantam fel ism!t. , Bgyan, ht hogy kerest%k volna meg6 , sz#lt k&zbe ;erficskin. , 2aga mindig hadilbon llt Rverkovval , tette hozz elkomolyodva .rudol ubov. -e !n mr belekapaszkodtam a dologba, !s nem akartam elengedni. , Azt hiszem, err3l senkinek sincs oga $t!letet mondani , vetettem ellene, !s gy remegett a hangom, mintha isten tud a, mi t&rt!nt volna. , 0t !ppen az!rt akarom ezt most, mert azel3tt hadilbon lltam vele. , Eh, ki !rti magt... ezeket az emelkedett gondolatokat... , egyezte meg nevetve .rudol ubov. , 2a d be$r uk magt is , d&nt&tt fel!m fordulva 4zimonov ,, holnap &t #rakor az 0tel de 8aris,ban' egyezze meg. , A p!nzt... , mondta fel!m intve halkan 4zimonovnak ;erficskin, de torkn akadt a sz#, mert 4zimonov eg!szen zavarba esett. , El!g , sz#lt felllva .rudol ubov. , 0a olyan nagyon akar a, ht & &n. , -e ht ez zrt barti k&r , m!rgel3d&tt szint!n a kalap !rt nylva ;erficskin. , Ez nem hivatalos &ssze &vetel. 0tha mi egyltaln nem is akar uk, hogy maga... Elmentek' ;erficskin egyltaln nem is k&sz&nt nekem. .rudol ubov !ppen csak biccentett, de nem n!zett rm. 4zimonov, akivel n!gyszemk&zt maradtam, valahogy bosszsan, !rtetlen%l,

furcsn n!zett rm. "em %lt le, !s engem se k$nlt hellyel. , 0m... ht igen... akkor holnap. A p!nzt most ad a ide6 Dsak az!rt k!rdem, hogy biztosan tud am , d&rm&gte zavartan. Elpirultam, de k&zben eszembe utott, hogy id3tlen id3k #ta tartozom 4zimonovnak tizen&t rubellal, amir3l egy!bk!nt nem feledkeztem meg soha, de nem is adtam meg soha. , 2aga is belthat a, 4zimonov, hogy ide &vet nem tudhattam... !s nagyon bosszant, hogy otthon fele tettem... , H#, #, mindegy. 2a d lefizeti holnap ott, az eb!dkor. 0isz !n csak az!rt sz#ltam, hogy tud am... Ahogy gondol a... Elakadt a szava, !s m!g bosszsabban fel s al rklt. 4arkval kem!nyen kivgta a l!p!st, !s nagyot dobbantott. , "em tartom fel6 , k!rdeztem k!tpercnyi hallgats utn. , C, nem1 , rezzent meg hirtelen. , Azazhogy... 3szint!n sz#lva, igen. .ud a, m!g el kellene mennem... 7de, nem messzire... , tette hozz egy kiss! r&stelkedve, bocsnatk!r3 hangon. , Ha , istenem1 0t mi!rt nem sz#l61 , kiltottam fel, !s isten tud a, honnan ker%lt, de csodlatos fesztelens!ggel mris a sapkm!rt nyltam. , Dsak ide nem messzire... ?!tl!p!snyire innen... , ism!telte az el3szobig k$s!rve 4zimonov olyan kapkod# modorban, ami semmik!pp sem illett hozz. , .eht holnap, pontosan &tkor1 , kiltotta utnam a l!pcs3hzban: nagyon &r%lt, hogy elmegyek. +n pedig d%h&ngtem. , ?ellett nekem beleugrani1 ?ellett ez nekem1 , gondoltam fogcsikorgatva immr az utcn. , A nlkozni ahhoz a gazfick#hoz, ahhoz a malac Rverkovhoz1 2agt#l !rtet3dik, nem szabad elmenni' term!szetesen k&pn&m kell az eg!szre. 0t k&teleztem !n magam vagy mi6 2ind rt holnap !rtes$tem 4zimonovot a vrosi posta t n... -e ht !pp az!rt d%h&ngtem !n, mert biztosan tudtam, hogy elmegyek' csak az!rt is elmegyek' !spedig min!l tapintatlanabb, illetlenebb az, hogy odamegyek, annl inkbb megyek. 8edig radsul egy igen komoly akadlya is volt annak, hogy odamen ek: nem volt p!nzem. 2ind&ssze kilenc rubel rvlkodott otthon. -e ebb3l hetet mind rt msnap oda kellett adnom Apollonnak, az inasomnak, aki h!t rubel havi b!r!rt a maga koszt n szolglt nlam. Apollon term!szet!t ismerve nem tehettem meg, hogy ne ad am oda. Err3l a gazfick#r#l, err3l az istenver!sr3l k!s3bb besz!lek m!g. Egy!bk!nt biztosan tudtam, hogy m!gse adom oda neki, !s hogy okvetlen%l elmegyek. Azon az ! szakn k!ptelenn!l k!ptelenebb lmokat lttam. "em csoda: eg!sz este nyomott iskolai !letem b&rt&n!veinek eml!ke, !s sehogy se tudtam megszabadulni t3le. Abba az iskolba tvoli rokonaim dugtak be, akikt3l f%ggtem, !s akikr3l az#ta sem tudok semmit a vilgon' mint rvt dugtak be oda, aki mr elgy&tr3d&tt az 3 szemrehnysaikt#l, !s n!mn t&prengve, vadul n!zett mindenre maga k&r%l. .rsaim d%h&s !s kegyetlen gnnyal fogadtak az!rt, mert egyik%kh&z sem hasonl$tottam. -e !n nem tudtam elviselni a gnyol#dsaikat' nem tudtam olyan k&nnyen &sszeszokni vel%k, mint ahogy 3k &sszeszoktak egymssal. +n mind rt meggy)l&ltem 3ket, !s valami megsebzett, f!l!nk, de hatrtalan b%szkes!gbe zrk#z, tam el mindny uk el3l. ;elhbor$tott durvasguk. Dinikusan gnyol#dtak arcomon, esetlen alakomon' holott milyen ostoba arcuk volt nekik maguknak1 A mi iskolnkban valahogy k%l&n&sen ostobv torzultak az arcok. 0ny gy&ny&r) gyermek ker%lt hozznk1 "!hny !v mlva meg r uk n!zni is undor$t# volt. +n m!g tizenhat !ves koromban is mogorvn

csodlkoztam ra tuk' engem mr akkor is megd&bbentett gondolkozsuk sek!lyess!ge, sz#rakozsaik, t!kaik, trsalgsuk ostobasga. Annyira nem !rtettek n!lk%l&zhetetlen%l fontos dolgokat, annyira nem !rdekl3dtek rendk$v%l hatsos !s megrz# elens!gek irnt, hogy !n &nk!ntelen%l is k%l&nbnek tartottam magamat nluk. "em a s!rtett hisg k!sztetett erre, !s az isten!rt, ne hozakod anak el3 azzal az elcs!pelt ellenvet!ssel, amelyet mr az utlatig unok, hogy tudniillik =!n csak brndoztam, 3k pedig mr akkor is tisztban voltak a val# !lettel>. "em voltak 3k tisztban semmivel, semmif!le val# !lettel, !s esk%sz&m, !pp ezt talltam benn%k a legfelhbor$t#bbnak. +pp az volt a ba , hogy elk!peszt3en ostobn fogtk fel a legnyilvnval#bb, legszembet)n3bb val#sgot is, !s mr akkor megszoktk, hogy csakis a siker el3tt ha tsanak fe et. 2indazt, ami igazsgos volt , de amit megalz#an elnyomtak ,, kegyetlen%l, sz$vtelen%l, gyalzatosan kignyoltk. A rangot t&bbre tartottk az !szn!l, !s mr tizenhat !ves korukban csakis a zs$ros llsokr#l besz!lgettek. Ebben persze sok volt abb#l az ostobasgb#l !s abb#l a rossz p!ldb#l is, amely sz%ntelen%l k&r%lvette gyermek, !s serd%l3, korukat. 4z&rnyen romlottak voltak. .erm!szetesen itt is sok minden csak k%ls3 mz volt, sokszor csak magukra er3ltett!k a cinizmust' a fiatalsgnak bizonyos %des!ge term!szetesen ttetszett m!g a romlottsgukon is' de m!g az %des!g%k se volt vonz#, !s inkbb rakonct, lansg form ban nyilvnult meg. Borzaszt#an gy)l&ltem 3ket, br taln hitvnyabb voltam nluk. Ik ugyanazzal fizettek nekem, !s nem leplezt!k utlatukat. -e !n mr nem is vgy#dtam a szeretet%kre, s3t ellenkez3leg, lland#an a megalzsukra h$toztam. 0ogy megszabadul ak gnyol#dsukt#l, igyekeztem min!l obban tanulni, !s fel is verg3dtem a legels3k k&z!. Ez hatott r uk. Azonk$v%l pedig aprnk!nt kezdt!k meg!rteni mindny an, hogy !n mr olvastam olyan k&nyveket, amelyeket 3k nem olvashattak, !s tudtam olyan dolgokat, amelyek nem tartoztak a tananyaghoz, !s amelyr3l 3k nem is hallottak. 7degenkedve !s gnyosan n!zt!k ezt, de erk&lcsileg beadtk a derekukat, annl is inkbb, mert ebb3l az okb#l a tanrok is felfigyeltek rm. A gnyol#ds megsz)nt, de megmaradt az ellenszenv, !s hideg, fesz%lt viszony alakult ki k&zt%nk. 5!g%l aztn !n nem b$rtam ki: az !vek sorn egyre inkbb !reztem, hogy sz%ks!gem van az emberekre, bartokra. Glykor megpr#bltam k&zeledni valakihez' de ez a k&zeled!s mindig fonkul %t&tt ki' !s magamagt#l v!get !rt. Egyszer volt egy bartom is. -e ekkor mr zsarnok voltam l!lekben, korltlanul uralkodni akartam a lelk!n, bele akartam oltani a megvet!st a k&rnyezete irnt' azt k&veteltem t3le, hogy g3g&sen !s v!glegesen szak$tson ezzel a k&rnyezettel. 2egr!m$tettem szenved!lyes bartsgommal' naiv, odaad# l!lek volt' n!ha g&rcs&sen s$rsra fakasztottam, de amikor tel esen a hatalmamba ker%lt, mind rt meggy)l&ltem, !s ell&ktem magamt#l, mintha csakis az!rt lett volna r sz%ks!gem, hogy gy3zelmet arassak ra ta, hogy hatalmamba ker$tsem. -e mindenkit nem gy3ztem le' ez a bartom szint!n nem hasonl$tott senkihez sem, !s 3 is eg!szen ritka kiv!tel volt. Az iskola elv!gz!se utn els3 dolgom az volt, hogy lerzzam azt a k%l&nleges szolglatot, amelyre szntak, !s $gy elszak$tsak minden szlat, eltkozzam !s porral sz#r am be a mltat... +s az &rd&g tud a, mi!rt msztam el !n ezek utn ahhoz a 4zimonovhoz1... Reggel korn kiugrottam az gyb#l' olyan izgatottan pattantam fel, mintha most mind rt kezd3dne az eg!sz. -e ht szent%l azt hittem, hogy k&zeleg, !s m!g ma okvetlen%l be is k&vetkezik valami gy&keres fordulat az !letemben. A megszoks hinya vagy mi okozta,e, de nekem eg!sz !letemen t a legkisebb, pusztn k%ls3s!ges esem!nykor is gy t)nt fel, hogy most mind rt valami gy&keres fordulat k&vetkezik be az !letemben. Egy!bk!nt a szoksos id3ben indultam a hivatalba, de k!t #rval hamarabb hazasz&ktem, hogy felk!sz%l ek. Az a fontos, hogy ne els3nek !rkezzek, mert k%l&nben azt gondol k, hogy ez nagyon nagy &r&m nekem. -e ezer meg ezer ilyen fontos dolog volt m!g, !s ezek mind az elernyed!sig izgattak. 4a t kez)leg kitiszt$tottam a magas szr cip3met. Apollon a vilg!rt se tiszt$totta volna k!tszer, mert gy v!lte, hogy nincs rend !n. Fgy tiszt$tottam ki, hogy az el3szobban elloptam a kef!t, nehogy !szrevegye valamik!pp !s aztn len!zzen miatta. Aztn t%zetesen szem%gyre

vettem a ruhmat, !s gy talltam, hogy mindenem #cska, kopott, viseltes. .lsgosan is elhanyagoltam mr magam. A hivatalnoki egyenruhm m!g el!gg! # llapotban volt, de egyenruhban m!gsem illik eb!dre menni. Ami a legbosszant#bb: a pantall#mon, !pp a t!rd!n egy #risi srga pecs!t !ktelenkedett. El3re !reztem, hogy mr pusztn ez a pecs!t elveszi &nbecs%l!sem kilenctized r!sz!t. Azt is tudtam, hogy nagyon alantas dolog $gy gondolkozni. =-e most nem !r%nk r t&prengeni' most k&zeleg a val# !let> , gondoltam, !s mind obban elcs%ggedtem. Azt is nagyon #l tudtam, hogy mindezeket a t!nyeket ha mereszt3en eltlo, zom' de mit tehettem, ha egyszer mr nem tudtam uralkodni magamon, ha mr szinte rzott a hideglz. ?!ts!gbeesve k!pzeltem el, milyen f&l!nyesen !s ridegen fogad ma d az a =gaz> Rverkov' milyen korltolt, semmivel sem enyh$thet3 len!z!ssel bmul ma d rm az a t&kfe ) .rudol ubov' milyen utlatosan !s pimaszul vihog ma d a rovsomra az a csirkefog# ;erficskin, hogy Rverkov kegyeibe f!rk3zz!k' milyen pontosan lt a ma d mindezt 4zimonov, !s mennyire len!z engem alantas hisgom !s kislelk)s!gem miatt, !s ami a legnagyobb ba : mennyire siralmas, nem irodalmi, h!tk&znapi lesz mindez. 8ersze sokkal obb lenne, ha nem menn!k oda. -e ht ez most mr tel ess!ggel lehetetlen volt: ha engem egyszer elkezdett hzni valami, akkor !n mindenest%l, a fe em bb ig belemsztam. 2ert aztn eg!sz !letemen t csfoltam volna magam: ="o, ht gyvn meghtrltl a val#sg el3l, meghtrltl1> 7genis, szenved!lyesen szerettem volna bebizony$tani ennek az eg!sz =gy%lev!sz bandnak>, hogy egyltaln nem vagyok olyan gyva, mint magam is k!pzelem. 43t: gyva reszket!sem, hideglzam tet3fokn arr#l brndoztam, hogy diadalt aratok, legy3z&m, magammal ragadom !s arra k!nyszer$tem 3ket, hogy megszeressenek, ha mr csak =fennk&lt gondolataim!rt !s k!ts!gbevonhatatlan szellemess!gem!rt> is. Elhanyagol k Rverkovot, ott %l ma d f!lrehz#dva, !s sz!gyenkezve hallgat' !n pedig porr tiprom. ?!s3bb esetleg kib!k%l&k, s3t pertut is iszom vele' m az volt a legrosszabb, a legbnt#bb, hogy !n mr akkor tudtam: tel es m!rt!kben, bizonyosan tudtam, hogy voltak!ppen nem is kell nekem az eg!sz, hogy voltak!ppen egyltaln nem is vgyom !n sz!ttiporni, leigzni 3ket, !s hogy az eg!sz eredm!ny!rt , mihelyt el!rn!m , nem adn!k egy garast se. C, hogy k!rtem az 7stent, hogy min!l hamarabb ml on mr el ez a nap1 ?imondhatatlan lelki f dalommal mentem oda az ablakhoz t&bbsz&r is, ki,kinyitottam a szell3z3ablakot, !s belebmultam a s)r)n hull# nedves h# k&d&s homlyba... Rozoga fali#rm v!gre sziszegve el%t&tte az &t&t. ;elkaptam a kucsmmat, !s ker%lve Apollon tekintet!t , mr reggel #ta vrta,vrta, hogy odaad am a fizet!s!t , elsiklottam mellette, ki az a t#n, aztn egy cifra b!rkocsin, amelyet utols# f!lrubelemen fogadtam, az 0tel de 8aris fel! ha tattam, mint egy r.

#
2r az el3z3 napon tudtam, hogy !n !rkezem els3nek. -e ht nem az els3s!g volt a ba . Ik&z%l%k nemhogy nem volt ott senki, de m!g a szobnkat is alig talltam meg. Az asztal m!g nem volt eg!szen megter$tve. 0t ez meg mit elent6 0osszas faggat#zs utn megtudtam v!gre a pinc!rekt3l, hogy az eb!det nem &tre, hanem hatra rendelt!k. Ezt meger3s$tett!k a tlal#ban is. 4zinte sz!gyelltem mr k!rdez3sk&dni. 2!g csak huszon&t perccel mlt &t. 0a megvltoztattk az id3pontot, mindenesetre !rtes$teni%k kellett volna , arra val# a vrosi posta ,, !s nem lett volna szabad =megsz!gyen$teni%k> &nmagam !s... !s a pinc!rek el3tt. @e%ltem: egy pinc!r folytatta a ter$t!st' elenl!t!ben valahogy m!g kellemetlenebb%l !reztem magam. 0at #ra t ban, br !gtek a lmpk, gyertykat is hoztak be. A pinc!rnek esze gban sem volt akkor mind rt behozni 3ket, amikor !n meg!rkeztem. A szomsz!d szobban k!t k%l&n asztal, nl k!t haragos, zord k%lse ), hallgatag vend!g eb!delt. Az egyik tvolabbi teremben nagy za

volt, m!g kiabltak is' eg!sz kompnia hahotzsa meg utlatos francia visongs hallatszott' ott h&lgyekkel eb!deltek. Egysz#val ma d felfordult a gyomrom. Ritkn !ltem t kellemet, lenebb perceket, gyhogy amikor pontosan hat #rakor mind egyszerre meg elentek, az els3 pillanatban gy meg&r%ltem nekik, mint szabad$t#imnak, !s kis h$ n megfeledkeztem arr#l, hogy s!rt3d&tt arcot kell vgnom. Rverkov l!pett be els3nek, ltszott, hogy 3 a kompnia fe e. I is, a t&bbiek is mind nevettek' de Rverkov elkomolyodott, mihelyt megpillantott, r!r3sen oda &tt, szinte henceg3sen meg, ha olt kiss! der!kban, !s kedveskedve kezet ny tott, de nem tl bartsgosan, s3t inkbb #vatosan, csaknem tbornokias udvariassggal, mintha k!zfogs k&zben #vni akarn magt valamit3l. +n !ppen ellenkez3leg, gy k!pzeltem el, hogy mihelyt bel!p, felnevet azzal a r!gi, v!kony, visong# kacagsval, !s mind rt az els3 szavak utn &mlenek bel3le a lapos tr!fk !s szellemesked!sek. Erre k!sz%ltem !n fel mr tegnap #ta, !s sehogy se vrtam volna, hogy $gy l#htr#l, ilyen vllvereget3 ny assggal bnik velem. .eht most mr v!gk!pp, &sszehason, l$thatatlanul fel ebb ll#nak tart a magt, minden vonatkozsban6 0a csak s!rteni akar ezzel a tbornokias modorral, akkor m!g hagy n gondoltam' akkor k&pn!k r. -e htha csakugyan, minden s!rt3 sznd!k n!lk%l abba a birkafe !be vette azt a szerencs!tlen gondolatot, hogy 3 &sszehasonl$thatatlanul f&l&ttem ll, !s nem is tud msk!pp n!zni rm, csakis ilyen vllvere, get3en61 2r erre a puszta feltev!sre is fulladoztam a d%ht3l. , 2eglepet!ssel !rtes%ltem arr#l a k$vnsgr#l, hogy r!szt vehessen az eb!d%nk&n , kezdte p&sz!n, selyp$tve, !s elhzta a szavakat, amit azel3tt nem szokott. , 2i valahogy nem nagyon tallkozgattunk. 2aga ker%l benn%nket. ?r. "em vagyunk mi olyan sz&rnyetegek, mint gondol a. "o, k!rem, mindenesetre &r%l&k, hogy fel,, $t,hat, uk... +s hanyagul htrafordult, hogy letegye kalap t az ablakprknyra. , R!g#ta vr6 , k!rdezte .rudol ubov. , 8ontosan &t #rra &ttem, ahogy tegnap elezt!k , feleltem hangosan, olyan inger%lts!ggel amely mr,mr kirobbanssal fenyegetett. , 0t nem !rtes$tetted, hogy megvltoztattuk az id3pontot6 , fordult 4zimonovhoz .rudol, ubov. , "em. Elfele tettem , felelte minden megbns n!lk%l 4zimonov, !s t3lem m!g bocsnatot sem k!rve, mris indult, hogy int!zked !k az el3!telek dolgban. , 0t akkor mr egy #r a itt vr, szeg!ny1 , kiltott fel gnyosan Rverkov, mert az 3 fogalmai szerint ez csakugyan, minden bizonnyal roppant mulatsgos volt. Btna hitvny, harsog# kutyahang n kacagsra fakadt az az alval# ;erficskin is. I is roppant nevets!gesnek !s zavarba e t3nek tallta a helyzetemet. , Ez egyltaln nem nevets!ges1 , kiltottam egyre inger%ltebben ;erficskinnek , nem !n vagyok a hibs, hanem msok. Elmulasztottk, hogy !rtes$tsenek. Ez... ez... ez... egyszer)en k!ptelens!g1 , "emcsak k!ptelens!g, hanem m!g annl is t&bb , d&rm&gte naivul a v!delmemre kelve .rudol ubov. , 2aga tl enyh!n fe ezte ki magt. Ez egyszer)en udvariatlansg. -e persze, nem volt sznd!kos. 0t hogy nem !rtes$tette ez a 4zimonov61 0m1 , 0a !nvelem ilyen t!kot )znek , egyezte meg ;erficskin ,, akkor !n... , @egalbb rendelt volna valamit , vgott k&zbe Rverkov ,, vagy egyszer)en k!rte volna az eb!d !t... nem kellett volna vrakoznia. , 2aga is belthat a, hogy ezt megtehettem volna minden enged!ly n!lk%l is , vgtam oda nyersen. , 0a vrtam, akkor...

, <l %nk le, uraim , kiltotta bel!pve 4zimonov ,, minden k!sz van' a pezsg3!rt vllalom a felel3ss!get, kit)n3en be van h)tve... Azt se tudom, hol lakik, ht hol kerestem volna6 , fordult hirtelen fel!m, de megint csak nem n!zett rm. Fgy ltszik, nem tetszett neki valami. A tegnapi tallkozs utn bizonyra meggondolta magt. 2indny an le%ltek: !n is. Az asztal kerek volt. A bal oldalamra .rudol ubov ker%lt, a obbra 4zimonov. Rverkov tellenben %lt' ;erficskin 3mellette, k&zte !s .rudol ubov k&z&tt. , 2ond, a, maga... milyen %gyosztlyon szolgl6 , foglalkozott tovbb velem Rverkov. @tva, hogy zavarban vagyok, komolyan azt k!pzelte, hogy kedvesen kell bnni velem, !s hogy gy mond am, fel kell btor$tani. =2i az, azt akar a, hogy hozzvg ak egy %veget6> , gondoltam d%h&sen. 2ivel nem szoktam hozz az ilyesmihez, rendk$v%l hamar felinger%ltem. , Az i,irodban , feleltem szaggatottan, a tny!romba bmulva. , +s... ez... 3,3,3 el3ny&s magnak6 2ond, a, mi k!nyszer$ttette magt arra, hogy otthagy a az el3z3 llst6 , Az k!,!,!,!nyszer$tett, hogy kedvem tmadt otthagyni az el3z3 llsomat , feleltem k!tszerte hosszabban elny tva, mert mr alig b$rtam uralkodni magamon. ;erficskin pr%szk&lve nevetett. 4zimonov gnyosan tekintett rm' .rudol ubov abbahagyta az ev!st, !s k$vncsian n!zegetett. Rverkovot kellemetlen%l !rintette, de gy tett, mintha mi sem t&rt!nt volna. , "o,o,o, !s a avadalma6 , 2if!le avadalmam6 , 0t a f,fizet!se61 , Bgyan, mit faggat engem61 -e az!rt mind rt megmondtam, mennyi a fizet!sem. Rettent3en elpirultam. , "em valami sok , egyezte meg nagyk!p)en Rverkov. , 0t igen, abb#l nemigen lehet el3kel3 vend!gl3kben eb!delgetni1 , t#d$totta pimaszul ;erficskin. , 4zerintem ez val#sggal !hb!r , f)zte hozz komolyan .rudol ubov. , +s hogy lefogyott, hogy megvltozott... az#ta... , tette hozz Rverkov most mr ep!sen, !s valami pimasz sa nlkozssal n!zegette az arcomat is, a ruhmat is. , "o de el!g, ne hozztok zavarba , kiltotta vihogva ;erficskin. , 5egye tudomsul, kedves uram, hogy !n nem &v&k zavarba1 , robbantam ki v!g%l. , 0all a61 7genis, itt eb!delek, =el3kel3 vend!gl3ben>, m!gpedig a magam p!nz!n !s nem a ms!n, ezt egyezze meg, 2onsieur ;erficskin1 , 0o,ogy6 0t ki nem a sa t p!nz!n eb!del itt6 2aga mintha... , k&t&tt bel!m ;erficskin, rkv&r&s lett, !s borzaszt# d%h&sen n!zett a szemembe. , F,gy1 , feleltem, !rezve, hogy tll3ttem a c!lon. , ?%l&nben azt hiszem, obb, ha egy kiss! okosabb trsalgssal t&lt %k az id3t. , .aln fitogtatni akar a az esz!t6 , "e f!l en, az itt tel esen f&l&sleges lenne. , 2i!rt csattant gy fel, # uram, mi61 Dsak nem hibbant meg ott abban az irodban6

, El!g, uraim, el!g1 , kiltotta parancsol# hangon Rverkov. , 2icsoda ostobasg1 , d&rm&gte 4zimonov. , Dsakugyan ostobasg, az!rt &tt%nk &ssze most, barti k&rben, hogy elbcsztassuk elutazsa el3tt # bartunkat, maga meg osztozkodik itt1 , sz#lalt meg gorombn .rudol ubov, csakis !nhozzm int!zve szavait. , 2aga tegnap val#sggal k&z!nk k!redzkedett, ht ne zavar a meg az ltalnos &sszhangot... , El!g, el!g , kiltotta Rverkov. , 0agy k abba, uraim, ez nem r a. 7nkbb elmondom, hogy hzasodtam meg kis h$ n tegnapel3tt. +s ekkor elkezd3d&tt egy gunyoros hist#ria arr#l, hogyan hzasodott meg , kis h$ n , ez az r tegnapel3tt. A n3s%l!sr3l egy!bk!nt egy sz# sem esett, de minduntalan tbornokok, ezredesek, s3t kamarsok bukkantak fel a t&rt!netben. Rverkov pedig csaknem a f3szerepet tszotta k&z&tt%k. 0elyesl3 nevet!s harsant fel' ;erficskin m!g visongott is. 5elem nem t&r3dtek' les tva, s3t megsemmis%lve %ltem ott. =Bramisten, ht az !n trsasgom ez61 , gondoltam. , +s milyen fatusk#nak mutatkoztam be el3tt%k1 .l sokat megengedtem ennek a ;erficskinnek. Ezek az ostobk azt hiszik, 3k tisztelnek meg azzal, hogy helyet adnak az asztaluknl, !s nem !rtik meg, hogy !n, igenis !n tisztelem meg 3ket, nem pedig 3k engem1 @efogytam1 A ruhm1 C, az az tkozott pantall#1 Rverkov mr az el3bb !szrevette a srga pecs!tet a t!rdemen... -e mit t&r3d&m !n vel%k61 2ind rt ebben a pillanatban fel kell llni az asztal mell3l, fogni a kalapomat, !s egyetlen sz# n!lk%l, k&nnyed!n elmenni... Dsupa megvet!sb3l1 0olnap aztn akr prba ra is killok1 Jazemberek1 0isz nem azt a h!t rubelt sa nlom !n. Bizonyra azt gondol k... 5igye el 3ket az &rd&g1 "em sa nlom !n azt a h!t rubelt1 Ebben a pillanatban elmegyek1...> .erm!szetesen maradtam. +s bnatomban egyik pohr v&r&s meg feh!r bort a msik utn ha tottam fel. 2ivel nem szoktam hozz, hamar megmmorosodtam, !s a mmorral egy%tt n3tt a bosszsgom is. 0irtelen kedvem tmadt, hogy a legarctlanabb m#don megs!rtsem mindny ukat, !s csak aztn men ek el. ?ilesem a kedvez3 pillanatot, aztn megmutatom, ki vagyok !n1 0add mond k aztn, hogy nevets!ges ugyan, de okos... !s... !s... egysz#val vigye el 3ket az &rd&g1 Elk&dl3 tekintetemet pimaszul v!gig rattam mind3 %k&n. -e 3k mintha tel esen meg, feledkeztek volna r#lam. Ik za ongtak, kiabltak, v$gan voltak. 2indig Rverkov vitte a sz#t. ;igyelni kezdtem. Rverkov valami csods h&lgyr3l besz!lt, akit 3 v!g%l m!giscsak szerelmi vallomsra b$rt (term!szetesen hazudott, mintha k&nyvb3l olvasn*, !s ebben k%l&n&sen sokat seg$tett neki egy bizalmas bart a, egy hercegecske, valami ?ol a huszr, akinek hromezer lelket szmll# birtoka van. , +rdekes, hogy az a ?ol a, akinek hromezer obbgya van, nem &tt elbcsztatni magt , sz#ltam k&zbe vratlanul. Egy pillanatra mind elhallgattak. , -e hamar bergott1 , 2egvet3en fel!m sand$tva, .rudol ubov v!gre ha land# volt !szrevenni. Rverkov sz#tlanul n!zegetett, mint egy bogarat. @es%t&ttem a szemem. 4zimonov hamar hozzltott, hogy pezsg3t t&lt&gessen. .rudol ubov felemelte a pohart, utna a t&bbiek is mind, csak !n nem. , Eg!szs!gedre !s szerencs!s utat1 , kiltotta Rverkovnak. , A r!gi esztend3kre !s a &vend3kre1 +l en1 2indny an kiittk, aztn odamentek Rverkovhoz, hogy &sszecs#kol#zzanak vele. +n meg se

moccantam. A teli pohr !rintetlen%l llt el3ttem. , 0t maga tn nem akar inni6 , ord$tott rm t%relmetlen%l !s fenyeget3en fel!m fordulva .rudol ubov. , +n k%l&n pohrk&sz&nt3t akarok mondani. +n ma d akkor iszom, .rudol ubov r. , Bndok m!regzsk1 , d&rm&gte 4zimonov. ?iegyenesedtem a sz!ken, !s izgatottan felemeltem a poharamat, valami szokatlanra k!sz%ltem' m!g magam se tudtam, tula donk!ppen mit fogok mondani. , 4ilence1 , kiltotta ;erficskin. , Ez valami okos besz!d lesz1 , Rverkov nagyon komolyan vrt, tudta, hogy fontos dolog k&vetkezik. , Rverkov f3hadnagy r , kezdtem ,, vegye tudomsul, hogy !n gy)l&l&m a sz#cs!pl!st, a sz#sztyrokat meg a k&nnyen ha l# derekakat... Ez az els3 pont, ez utn k&vetkezik a msodik. 2ind a n!gyen ugyancsak feszengtek. , A msodik pont: gy)l&l&m a kicsapongst meg a kicsapong#kat. ?%l&n&sen a kicsapon, g#kat1 0armadik pont: szeretem az igazsgot, az 3szintes!get, a becs%letet1 , folytattam szinte g!piesen, mert mr ma dnem megdermedtem a r!m%lett3l, !s magam se tudtam, hogyan mondom !n ezeket... , 4zeretem a gondolatot, mosz & Rverkov, szeretem az egyenrangsgon alapul# igaz bartsgot, de nem a... hm... 4zeretem a... Egy!bk!nt mi!rt ne6 +n is iszom a maga eg!szs!g!re, mosz & Rverkov. Dsb$tson el sok,sok cserkesz lnyt, l3 e halomra a haza ellens!geit, !s... !s... Eg!szs!g!re, mosz & Rverkov1 Rverkov felllt a sz!kr3l, megha olt fel!m, !s $gy sz#lt: , 0lsan k&sz&n&m. Borzaszt#an meg volt s!rt3dve, !s eg!szen elspadt. , Az &rd&g vigye el1 , b&mb&lte &k&llel az asztalra csapva .rudol ubov. , Ez nem val#, k!rem, ez!rt pofonver!s r1 , nyivkolta ;erficskin. , ?i kell dobni1 , d&rm&gte 4zimonov. , Egy sz#t se, uraim, egy mozdulatot se1 , kiltott %nnep!lyesen Rverkov, !s igyekezett lecsillap$tani az ltalnos felhborodst. , ?&sz&n&m a k!szs!gteket, de !n magam is be tudom bizony$tani, mennyire becs%l&m a szavait. , ;erficskin r, mind rt holnap ad on el!gt!telt az im!nti szavai!rt1 , mondtam fontoskod#an ;erficskin fel! fordulva, hangosan. , 5agyis hogy ll ak ki prba ra6 ?!rem , felelte, de !n bizonyra olyan nevets!ges voltam, amikor kih$vtam, hogy mindny an csak gy gurultak a nevet!st3l, m!g maga ;erficskin is. , ?i kell dobni. 5ilgos1 0isz mr eg!szen r!szeg1 , sz#lalt meg undorral .rudol ubov. , 4ose bocstom meg magamnak, hogy elfogadtam a elentkez!s!t , d&rm&g&tt megint 4zimonov. =2ost kellene egy,egy %veget vgni mindegyikhez> , gondoltam' fel is vettem egy palackot, !s... telet&lt&ttem a poharamat. =..."em1 Hobb, ha itt %l&k mindv!gig1 , f)ztem tovbb gondolataimat. , 2aguk persze &r%ln!nek, uraim, ha elmenn!k. 0t az!rt se1 Dsak az!rt is itt %l&k !s iszom mindv!gig, annak el!%l, hogy semmire se becs%l&m magukat. 7tt %l&k !s iszom, mert ez kocsma, !s !n meg,

fizettem a bel!p3d$ at. 7tt %l&k !s iszom, mert holmi bbunak tekintem magukat, m!gpedig nem is l!tez3 bbunak. 7tt %l&k !s iszom... !s !nekelek, ha akarok, igen, k!rem, !nekelek is, mert ogom van arra... hogy !nekel ek... hm.> -e nem !nekeltem. Dsak igyekeztem r se n!zni egyik%kre se' a legfesztelenebb p#zokat &lt&ttem fel, !s t%relmetlen%l vrtam, mikor sz#lnak ma d hozzm, 3k magukt#l. -e sa nos, nem sz#ltak hozzm. +s mennyire, de mennyire szerettem volna kib!k%lni vel%k abban a percben1 El%t&tte a nyolcat, v!g%l a kilencet. Ik t%ltek az asztal mell3l a d$vnyra. Rverkov leheveredett a pamlagra, !s egyik lbt feltette a kerek asztalkra. Gdavitt!k az italt is. Rverkov csakugyan rendelt nekik hrom %veggel a maga zseb!b3l. Engem persze nem k$nlt meg. 2ind k&r%l%lt!k a d$vnyon. Dsaknem h$tattal hallgattk. @tszott, hogy szeretik. =2i!rt6 2i!rt6> , gondoltam magamban. "!ha &sszecs#kol#ztak r!szeg elragadtatsukban. Besz!ltek a ?aukzusr#l, arr#l, hogy mi az igazi szenved!ly, az el3ny&s llsokr#l, arr#l, hogy mennyi &vedelme lehet egy 8odharzsevszki nev) huszrnak, akit egyik%k sem ismert szem!lyesen, !s &r%ltek, hogy nagy &vedelme van' besz!ltek -. hercegn! rendk$v%li sz!p, s!g!r3l !s b r#l, akit szint!n egyik%k se ltott soha' v!g%l oda lyukadtak ki, hogy 4hakespeare halhatatlan. +n len!z3en mosolyogtam, !s fel s al rkltam a szoba msik oldaln, !ppen tellenben a d$vnnyal, a fal ment!n, az asztalt#l a klyhig meg vissza. 2inden er3mmel meg akartam mutatni nekik, hogy meg tudok lenni n!lk%l%k is' k&zben pedig sznd!kosan kopogtam a cip3mmel, ahogy kivgtam a l!p!st a sarkval. -e minden hiba volt. Ik %gyet se vetettek rm. "ekem volt t%relmem $gy rklni el3tt%k nyolc #rt#l tizenegyig, egy !s ugyanazon a helyen, az asztalt#l a klyhig, !s a klyht#l vissza az asztalig. =/gy rklok itt magamnak, !s ezt senki se tilthat a meg nekem.> Egy pinc!r, aki t&bbsz&r is be &tt a szobba, meg,meg, llt, !s gy n!zett' a s)r) fordul#kt#l mr sz!d%ltem' n!ha gy r!mlett, lzlomban lebegek. E hrom #ra alatt hromszor izzadtam !s szradtam meg. Glykor m!ly, !les f dalommal has$tott sz$vembe az a gondolat, hogy elmlik t$z !v, hsz !v, negyven !v, !s !n negyven !v mlva is k!ts!gbeesetten, megalzva gondolok vissza eg!sz !letemnek e legalval#bb, legnevets!gesebb !s legsz&rny)bb pillanataira. Arctlanabbul, &nk!nyesebben mr nem is alzhattam volna le magam, !s tel esen, tel es m!rt!kben tisztban voltam ezzel, !s m!giscsak tovbb rkltam az asztalt#l a klyhig meg vissza. =C, ha tudnk, hogy milyen !rz!sekre !s gondolatokra vagyok !n k!pes1 0a tudnk, mennyire m)velt vagyok !n1> , gondoltam percenk!nt, !s gondolatban a d$vny fel! fordultam, ahol ellens!geim %ltek. -e ellens!geim gy viselkedtek, mintha !n ott se voln!k a szobban. Egyszer, csak egyetlenegyszer fordultak fel!m, amikor Rverkov 4hakespeare,r3l kezdett besz!lni, !s !n megvet3en felnevettem. Annyira mesterk!lten, utlatosan pr%szk&ltem, hogy egyszerre mind f!lbeszak$tottk a trsalgst, !s vagy k!t percig sz#tlanul, a nevet!st abbahagyva, komolyan figyelt!k, hogyan rklok a fal mellett az asztalt#l a klyhig, !s mennyire %gyet sem vetek r uk. -e nem !rtem c!lt: nem sz#ltak hozzm, !s k!t perc mlva mr megint nem t&r3dtek velem. El%t&tte a tizenegyet. , Braim , kiltotta a d$vnyr#l felkelve Rverkov ,, most pedig men %nk mind , oda1 , 0elyes, helyes1 , felelt!k a t&bbiek. 0irtelen Rverkovhoz fordultam. Annyira elgy&tr3dtem, &sszet&rtem, hogy v!get akartam mr vetni az eg!sznek, ha az !letembe ker%l, akkor is1 @zas voltam' vere t!kt3l csapzott ha am a homlokomra meg a halnt!komra tapadt. , Rverkov1 Bocsnatot k!rek magt#l , mondtam !lesen, hatrozottan. , ;erficskin, magt#l !s mindenkit3l, mindenkit3l, mert mindenkit megs!rtettem. , Ah1 "em bart a a prba nak1 , egyezte meg mar# gnnyal ;erficskin.

2intha sz$ven d&ftek volna. , "em, nem a prba t#l f!lek, ;erficskin1 +n ha land# vagyok megverekedni magval akr holnap is, de csak ha kib!k%l%nk. 2!g ragaszkodom is hozz, !s maga nem t!rhet ki el3le. Be akarom bizony$tani, hogy nem f!lek a prba t#l1 2a d maga l3 el3sz&r, !n pedig a leveg3be l&v&k. , 4z#rakozik , egyezte meg 4zimonov. , Egyszer)en ostobasgokat fecseg1 , sz#lt k&zbe .rudol ubov. , Enged en mr tovbb1 2i!rt ll az utamba6... 0t mi kell magnak6 , k!rdezte megvet3en Rverkov. 2indny uknak v&r&s volt az arca, a szem%k meg csillogott , sokat ittak. , A bartsgt szeretn!m megnyerni, Rverkov. +n megs!rtettem magt, de... , 2egs!rtett6 2,maga6 En,gem61 5egye tudomsul, kedves uram, hogy maga soha, semmi, lyen k&r%lm!nyek k&z&tt nem s!rthet meg , engem1 , +s egyltaln, eleg%nk volt magb#l1 , t#d$totta .rudol ubov. , ;!lre innen1 2egy%nk1 , Glimpia az eny!m, uraim. Ebben egyezt%nk meg1 , kiltotta Rverkov. , "em vitat uk el1 "em vitat uk el1 , felelt!k nevetve a t&bbiek. Fgy lltam ott, mintha lek&ptek volna. A kompnia nagy lrmval vonult kifel! a szobb#l. .rudol ubov valami brgy dalra gy tott. 4zimonov egy r&pke pillanatra visszamaradt, hogy borraval#t ad on a pinc!reknek. Ekkor vratlanul odal!ptem hozz. , 4zimonov1 Ad on nekem hat rubelt1 , sz#ltam hatrozottan !s elszntan. 2egd&bbenve, bamba tekintettel bmult rm. I is r!szeg volt. , Dsak nem akar oda is vel%nk &nni6 , -e igen1 , "incs nlam p!nz1 , felelte nyersen, ma d megvet3en elnevette magt, !s kifel! indult. 2egragadtam a k&p&nyeg!t. Ez val#sgos lid!rclom volt. , 4zimonov1 +n lttam magnl p!nzt, ht mi!rt tagad a le6 .aln gazember vagyok !n6 5igyzzon, ne tagad a meg1 0a tudn, mi!rt k!rem1 Ett3l f%gg minden, az eg!sz &v3m, minden tervem... 4zimonov el3vette a p!nzt !s szinte odadobta. , ;og a, ha mr ennyire szemtelen1 , mondta kegyetlen%l, !s mris szaladt, hogy utol!r e a t&bbieket. Egy pillanatra egyed%l maradtam. Rendetlens!g, !telmarad!k, t&r&tt pohr a padl#n, ki&ml&tt bor, cigarettacsutkk' mmor !s agyr!mek a fe emben, k$nz# keser)s!g a sz$vemben, v!g%l , egy pinc!r, aki mindent ltott,hallott, !s k$vncsian bmult a szemembe. , Gda1 , kiltottam. , 5agy mindny an t!rden llva, a lbamat t&lelve k&ny&r&gnek a bartsgom!rt, vagy... vagy pofon %t&m Rverkovot1

$
, 7tt van ht, itt van ht v!gre a tallkozs a val#sggal , d&rm&gtem hanyatt,homlok lefel!

rohanva a l!pcs3n. , Ez bezzeg ms, mint a ppa, aki elhagy a R#mt, !s Braz$liba k&lt&zik' ez bezzeg nem bl a Dom#i,t# part n1 =Jazember vagy , villant t agyamon ,, ha most nevetsz ezen.> , "em ba 1 , kiltottam &nmagamnak felelve. , 0isz most mr minden elveszett1 Azok mr nyomtalanul elt)ntek' de mindegy , tudtam, hova ha tattak. A fel r# l!pcs3 !n!l egy magnyos, ! szaks b!rkocsis llt dar#cban' tel esen belepte a nedves !s szinte meleg h#, amely m!g egyre hullt. ;o t#an prs volt a leveg3. A gubancos tarka lovacskt is eg!szen bebor$totta a h#' k&h&g&tt, erre nagyon #l eml!kszem. Rohantam a hncsb#l font sznhoz' amikor felemeltem a lbam, hogy beszll ak, eszembe utott, hogyan adta ide 4zimonov az im!nt azt a hat rubelt' ez a elenet szinte lekaszlt, gyhogy bele, zuhantam a sznba, mint egy zsk. , 4okat kell tenni, hogy mindezt let&rlesszem1 , kiltottam. , 0t !n vagy le is t&rlesztem, vagy m!g ezen az ! szakn elpusztulok ott helyben1 Jyer%nk1 Elindultunk. 5al#sgos vihar kavargott a fe emben: =.!rden llva k&ny&r&gni nem fognak a bartsgom!rt. Ez d!libb, undor$t# romantikus, fantasztikus !s $zetlen &ncsals' ugyanolyan, akr az a bl a Dom#i,t# part n. +s ez!rt k&teless!gem pofon %tni Rverkovot1 ?utya k&teless!gem. .eht , d&nt&ttem. 2ris rep%l&k oda, hogy pofon vg am. 0a ts1> A b!rkocsis megrntotta a gyepl3t. =2ihelyt bel!pek, mind rt pofon vgom. 2ond ak a pofon el3tt n!hny sz#t, amolyan bevezet!sf!l!t6 "em kell1 Egyszer)en bemegyek !s pofon %t&m. 2ind ott %lnek ma d a teremben, 3 meg a d$vnyon Glimpival. Az az tkozott Glimpia1 Egyszer kinevetett az arcom miatt, !s megtagadta magt t3lem. 0t !n azt az Glimpit a ha nl, Rverkovot meg mind a k!t f%l!n!l fogva elvonszolom onnan1 -e nem1 Hobb lesz, ha csak az egyik f%l!t ragadom meg, !s a f%l!n!l fogva hzom v!gig az eg!sz szobn. Bizonyra mindny an nekem esnek, !s megpr#blnak kituszkolni. Ez nagyon is val#sz$n). Gda se neki1 2!giscsak !n adtam az els3 pofont' az eny!m a kezdem!nyez!s' mrpedig a becs%let t&rv!nyei szerint ez a legfontosabb' folt esett ra ta, !s t&bb! semmif!le %tlegekkel nem tud a lemosni a pofont, csak prba al. ?!nytelen lesz megverekedni velem. Dsak hadd %ssenek most azok a durva lelk) fick#k1 ?%l&n&sen .rudol ubov fog %tni,verni: 3 olyan er3s1 ;erficskin oldalr#l csimpaszkodik ma d bel!m, m!gpedig bizonyra a ha amba' ez eg!sz biztos. -e nem ba , nem ba 1 9llok el!be1 Azzal a birkakobak ukkal is k!nytelenek lesznek v!gre !szrevenni mindebben a tragikumot1 0a ma d az a t# fel! tasziglnak, odakiltom nekik, hogy voltak!ppen a kisu ammal sem !rnek fel. =0a ts, kocsis, ha ts1> , kiltottam r a b!rkocsisra. Ksszerezzent, !s meglend$tette ostort. .lsgosan vadul kiltottam r. =0a nalban megvereksz%nk, ez mr eld&nt&tt dolog. Az irodval v!geztem. ;erficskin az este ivodt mondott iroda helyett1 -e honnan vegyek pisztolyt6 Badarsg1 El3re kiveszem a fizet!semet !s veszek. 0t puskaport !s goly#t61 Ez a seg!d dolga. +s hogy siker%l mindezt elint!zni ha nalig6 +s honnan veszek seg!det6 "ekem nincsenek ismer3seim... Badarsg1 , kiltottam egyre obban nekiszila odva. , Badarsg1 Az els3 r#kel3, akit megsz#l$tok az utcn, k&teles elvllalni, hogy seg!dem legyen, pontosan ugyangy, ahogy k&teles kimenteni a v$zbe fl#t. A legk%l&n&sebb esetek is el3fordulhatnak. 2!g ha magt az igazgat#mat k!rn!m meg, pusztn lovagias !rz!sb3l 3 is k&teles lenne elvllalni , !s meg3rizni a titkot1 Anton Antonics...> Az volt a ba , hogy feltev!seim eg!sz visszatasz$t# ostobasgt, az !rem msik oldalt ,

ugyanabban a pillanatban , tisztbban !s vilgosabban lttam, mint brki ms a kerek vilgon, de... 2egint v!gigborzongatott a hideg. , 0a ts, kocsis, ha ts, te fick#, ha ts1 , "ono, uram1 , sz#lalt meg az 3ser3. ="em obb lenne... nem lenne obb... most egyenesen hazaha tani6 C, istenem1 0t mi!rt, mi!rt a nlkoztam !n tegnap erre az eb!dre6 -e nem, ezt nem lehet1 +s az a hrom#rs s!ta ott az asztalt#l a klyhig6 Inekik, igenis, 3nekik kell megfizetni%k az!rt a s!t!rt1 "ekik kell lemosniuk ezt a gyalzatot1> =0a ts1> -e mi lesz, ha bevitetnek az 3rszobra61 "em merik megtenni. ;!lnek a botrnyt#l. +s mi lesz, ha Rverkov csupa megvet!sb3l nem ha land# killni6 Ez nagyon is val#sz$n)' no, de akkor ma d megmutatom !n nekik1... 0olnap elrohanok a postallomsra, mikor indulni k!sz%l, !s lbnl fogva lerngatom, let!pem r#la a k&p&nyeg!t, amikor be akar szllni a kocsiba. Beleharapok a kez!be, v!resre marom. ="!zz!tek, mire r lehet vinni egy k!ts!gbe, esett embert1> 9m ver en agyba,f3be, m ll anak m&g&tte a t&bbiek mind1 +n az eg!sz k&z&ns!gnek odakiltom: ="!zz!tek ezt a fiatal k&lyk&t, aki gy indul a cserkesz n3ket csb$tani, hogy m!g ra ta van a k!p!n a k&p!sem1> Ezek utn term!szetesen mindennek v!ge1 Az iroda elt)nt a f&ld sz$n!r3l. Elfognak, b$r#sg el! ll$tanak, kidobnak az llsomb#l, t&ml&cbe vetnek, 4zib!riba szm)znek telepesnek. "em szm$t1 .izen&t !v mlva kolduscondrban elvnszorgok hozz, mihelyt kiengednek a t&ml&cb3l. 2egkeresem valamelyik kormnyz#sg sz!khely!n. 2r n3s lesz !s boldog. @esz egy feln3tt lnya... Azt mondom ma d: =7de n!zz, te sz&rnyeteg, n!zd ezt a beesett orct, n!zd a condrimat1 Elvesztettem mindent , !rv!nyes%l!st, boldogsgot, m)v!szetet, tudomnyt, a szeretett n3t, !s mindent temiattad. 7tt van k!t pisztoly. Az!rt &ttem, hogy els%ssem a pisztolyomat, !s... !s megbocstok neked.> Ekkor a leveg3be l&v&k, !s , k&d el3ttem, k&d utnam... 2r,mr s$rva fakadtam, noha ugyanabban a pillanatban pontosan tudtam, hogy ez a 4zilvi#, b#l !s @ermontov 9larcosbl b#l val#. +s ekkor rettenetesen elsz!gyelltem magam' annyira, hogy megll$tottam a fogatot, kiszlltam a sznb#l, !s meglltam a h#ban, az t k&zep!n. A b!rkocsis megh&kkenve !s nagyot s#ha tva n!zett rm. =2it tegyek6 , gondoltam. , Gda sem mehetek, mert ostobasg s%l ki bel3le' abba se hagy, hatom a dolgot, mert akkor is fonkul %t ki... Bramisten1 0t hogy lehetne ezt abbahagyni61 7lyen s!rt!sek utn61 "em1 , kiltottam fel, !s megint belevetettem magam a sznba , ez mr eleve elrendeltetett, ez maga a v!gzet1 0a ts, ha ts, oda1> .%relmetlens!gemben &k&llel tark#n vgtam a b!rkocsist. , E nye, te, ht mit verekszel61 , kiltotta a paraszt, de az!rt gy megcsapkodta a geb!t, hogy az llat fel,felrgott a hts# lbval. 4)r) pelyhekben hullt a nedves h#' nem t&r3dtem vele, levettem a takar#t. 2egfeledkeztem mindenr3l, mert v!gleg elszntam magam arra a pofonra, !s r!m%lten !reztem, hogy ez most mind rt okvetlen%l bek&vetkezik, !s hogy immr semmilyen er3vel nem lehet megakad, lyozni. Az rva lmpsok, mint temet!si fklyk, mogorvn pislkoltak a havas homlyban. A h# beesett a k&p&nyegem, a kabtom, s3t az ingem gall!r a al is, !s elolvadt' nem burko, l#ztam be, hisz most mr gyis elveszett minden1 5!gre meg!rkezt%nk. +n szinte magamon k$v%l ugrottam ki a sznb#l, felszaladtam a l!pcs3n, !s k!zzel,lbbal d&r&mb&ltem az a t#n. ?%l&n&sen a lbam gyeng%lt el t!rdben. "agyon hamar a t#t nyitottak: mintha tudtk volna,

hogy &v&k. (5al#ban: 4zimonov el3re sz#lt, hogy esetleg &n m!g egy ember, mert ezeket bizony el3re kellett figyelmeztetni, !s ltalban #vint!zked!seket kellett tenni. Ez egyike volt azoknak a =divatszalonoknak>, amelyeket az#ta mr r!g betiltott a rend3rs!g. "appal val#ban szalon volt, de este vend!gk!nt is el &hetett az, akit bea nlottak.* A s&t!t bolton gyors l!ptekkel thaladtam az ismer3s terembe, ahol csak egy gyertya !gett, !s !rtetlen%l meglltam: nem volt ott senki. , 0ol vannak6 , k!rdeztem valakit3l. Ik term!szetesen mr pronk!nt sz!tsz!ledtek... Egy bamba mosoly szem!ly, maga a tula donosn3 llt el3ttem, aki valamelyest ismert engem. Egy pillanat mlva ny$lt az a t#, !s bel!pett egy msik n3szem!ly is. +n semmire se figyelve, fel s al rkltam, !s azt hiszem, magamban besz!ltem. 2intha a hallt#l menek%ltem volna meg, !s ezt eg!sz l!nyemmel boldogan !reztem: pofon vgtam volna, okvetlen%l, de okvetlen%l pofon vgtam volna1 -e most mr nincsenek itt, !s... minden elt)nt' minden megvltozott1... 4z!tn!ztem. 2!g nem tudtam tisztn gondolkozni. J!piesen n!ztem arra a lnyra, aki bel!pett' komoly, kiss! meglepett tekintet) szempr, egyenes, s&t!t szem&ld&k, halovny, %de, fiatal arc t)nt el!m. 2ind rt megtetszett' ha mosolyog, meggy), l&l&m1 2integy k!nyszer$tve magam, t%zetesebben szem%gyre vettem: m!g mindig nem tudtam &sszeszedni a gondolataimat. 5alami egyszer)s!g !s #sg volt ezen az arcon, de egyttal valami k%l&n&s komolysg is. Biztos vagyok benne, hogy ezzel itt nem volt sikere, !s azok k&z%l a t&kfilk#k k&z%l senki se vette !szre. Egy!bk!nt nem lehetett sz!pnek nevezni, noha sudr termet), # alak, er3s lny volt. Rendk$v%l egyszer)en &lt&zk&d&tt. 2intha bel!m %t&tt volna valami, galdul egyenest odal!ptem hozz... 5!letlen%l beletekintettem a t%k&rbe. ;eldlt arcom v!gtelen%l visszatasz$t#nak ltszott: spadt, d%h&s, al as volt, a ha am meg csapzott. =/gy a #, ennek &r%l&k !n , gondoltam ,, !pp annak &r%l&k, hogy visszatasz$t#nak lt' ez nagyon #lesik nekem...>

%
... 5alahol a k&zfalon tl, mintha er3sen nyomtk vagy fo togattk volna, rekedten ny&sz&r, g&tt egy #ra. A tlontl hossz ny&sz&rg!s utn v!kony, csnya !s valahogy vratlanul gyors %t!s k&vetkezett, mintha valaki hirtelen el3reugrott volna. ?ett3t %t&tt. ;elocsdtam, br nem is aludtam, hanem csak fek%dtem f!lig b#dultan. A sz)k, keskeny !s alacsony szobban, amelyet csaknem tel esen elfoglalt egy #ris ruha, szekr!ny, !s amelyet teledobltak kartonnal, ronggyal meg mindenf!le kacattal , eg!szen s&t!t volt. Az a gyertyacsonk, amely a szoba v!g!ben az asztalon llt, mr alig pislkolt, kis h$ n elaludt. "!hny perc mlva tel es s&t!ts!gbe borult a szoba. 0amar magamhoz t!rtem' minden er3lk&d!s n!lk%l egyszerre nyomban eszembe utott minden, mintha azt leste volna, hogy megint rm vethesse magt. 43t m!g a b#dulat alatt is lland#an megmaradt eml!kezetemben egy pont, amelyet egy pillanatra sem fele tettem el, !s amely k&r%l r!mltsaim cammogtak. -e furcsa volt: mindaz, ami azon a napon t&rt!nt velem, most, fel!bred!sem utn immr r!ges,r!g elmltnak r!mlett, mintha mr r!ges,r!g kiesett volna az !letemb3l. Rgott a fe em. 2intha lland#an f&l&ttem k#vlygott, bel!m akadt, fel!bresztett !s hbor, gatott volna valami. A f dalmas keser)s!g megint felgy%lemlett bennem, !s utat keresett, hogy kit&r &n. Ekkor megpillantottam magam mellett egy nyitott szemprt, amely k$vncsian

!s kitart#an v!gigf%rk!szett. Rideg, r!szv!tlen, mogorva, csaknem tel esen idegen volt a tekintete' elmenek%lt t3le a lelkem. ?omor gondolat sz%letett agyamban, ma d valami undor borzongatta v!gig eg!sz testemet, olyasf!le, amilyet akkor !rez az ember, ha nyirkos, dohos pinc!be ereszkedik. 5alahogy k%l&, n&snek talltam, hogy !ppen csak most sznta r magt ez a szempr arra, hogy v!gig, f%rk!sszen. Az is eszembe utott, hogy k!t #ra hosszat egy sz#t se vltottam ezzel a l!nnyel, !s ezt tel esen f&l&slegesnek is tartottam' s3t ez az im!nt m!g tetszett is nekem. 2ost pedig hirtelen vilgosan meg elent el3ttem a parznasg ostoba gondolata, mely olyan undok, mint a p#k, !s amely szerelem n!lk%l, durvn, orctlanul r&gt&n azzal kezdi, amivel az igazi szerelem betet3z3dik. 4okig n!zt%nk $gy egymsra, de nem s%t&tte le el3ttem a szem!t, !s a tekintete se vltozott meg, gyhogy v!g%l valami okb#l f!lelem fogott el. , 0ogy h$vnak6 , k!rdeztem gyorsan, hogy min!l hamarabb v!gezzek. , @iznak , felelte szinte sgva, de valahogy eg!szen bartsgtalanul elford$totta a szem!t is. 0allgattam egy darabig. , 2a pocs!k id3 volt... esett a h#1 , mondtam szinte csak magamnak, szomoran a fe em al ha l$tottam a karomat, !s a mennyezetre bmultam. A lny nem felelt. Roppant fonk volt a helyzet. , 7deval#si vagy6 , k!rdeztem egy perc mlva, csaknem d%h&sen, !s egy kiss! fel! e ford$tottam a fe emet. , "em. , 0t hov6 , Rigba , felelte kelletlen%l. , "!met vagy6 , "em' orosz. , R!g#ta vagy itt6 , 0ol6 , Ebben a hzban. , ?!t hete. , Egyre kurtbban felelgetett. A gyertya tel esen kialudt' nem lthattam t&bb! az arct. , 4z%leid vannak6 , 7gen... nincsenek... vannak. , 0ol vannak6 , Gtt... Rigban. , 2icsodk6 , 0t olyan... , 2i az a ht olyan...6 ?icsodk6 2i a foglalkozsuk6 , 8olgremberek. , .e mindig vel%k !lt!l6 , 7gen.

, 0ny !ves vagy6 , 0sz. , +s mi!rt hagytad ott 3ket6 , 0t csak... Ez a ht csak azt elentette: hagy mr b!k!ben torkig vagyok veled. 2ind a ketten elhall, gattunk. 7sten tud a, mi!rt nem mentem el. 2agam is egyre obban megundorodtam !s elszomorodtam. Az eg!sz elmlt nap k!pei valahogy magukt#l, akaratomt#l f%ggetlen%l, &sszevisszasgban elvonultak el3ttem. Ekkor eszembe utott egy elenet, amelyet reggel lttam az utcn, amikor gondba mer%lve iparkodtam a hivatalba. , 2a kis h$ n ele tettek egy kopors#t, ahogy vitt!k kifel! , sz#laltam meg hangosan, br egyltaln nem akartam abb besz!lget!st kezdeni' csak gy kicsszott a szmon. , ?opors#t6 , 7gen, a 4z!napiacon' egy pinc!b3l cipelt!k kifel!. , 8inc!b3l6 , "em pinc!b3l !ppen, hanem egy pincehelyis!gb3l... tudod, no... lentr3l... egy rossz hzb#l... Glyan mocsok volt k&r&s,k&r%l... "apraforg#h! , szem!t... b)z... undor$t# volt. "!ma csend. , "agyon kellemetlen ma temetni , kezdtem ism!t, csak hogy mond ak valamit. , 2i!rt kellemetlen6 , 0t a h#, latyak... (9s$tottam egyet.* , 2indegy az , sz#lalt meg r&vid hallgats utn. , "em, ez pocs!k dolog... (2egint s$tottam.* A s$rs#k biztosan kromkodnak, mert latyakos a h#. A s$r meg biztos csupa v$z volt. , 2r hogy volna v$z a s$rban6 , k!rdezte egy kiss! k$vncsian, de m!g nyersebben !s kurtbban, mint az el3bb. Engem valahogy kezdett fela zani a dolog. , 0t hogyne volna6 Egy arasznyi v$z is meggy)lik a fenek!n. Gtt, a 5olkov,temet3ben egyetlen szraz s$rt se lehet sni. , 2i!rt nem6 , 0ogyhogy mi!rt nem6 Glyan vizes a tala . Gtt minden%tt mocsr volt. /gy ht v$zbe eresztik le a kopors#t. 4a t szememmel lttam... mr sokszor... ("em lttam !n egyszer se, nem is voltam a 5olkov,temet3ben soha, csak msok sz b#l hallottam.* , "eked taln mindegy, hogy meghalsz,e vagy sem6 , Bgyan, mi!rt haln!k meg6 , felelt k!rd!ssel, mintegy v!dekezve. , 0t egyszer csak meghalsz, m!gpedig pontosan ugyangy halsz meg, mint a megboldogult... Az is... lny volt... .%d3ba ban pusztult el. , 0a olyan lny lett volna, k#rhzban hal meg... (2r ezt is tud a , gondoltam ,, nem lnyt mondott, hanem olyan lnyt.*

, Ad#s volt a gazdasszonynak , vetettem ellene, egyre obban fela zva a vitt#l ,, szinte a hallig szolglt nla, br t%d3ba os volt. B!rkocsisok mondtk, akik ott besz!lgettek n!hny katonval. Bizonyra egykori vend!gei voltak. "evettek. Aztn betelepedtek a csapsz!kbe, hogy meg%l !k a tort. (2ost is sokat hozzhazudtam.* Dsend, n!ma csend. 2eg se moccant. , 0t k#rhzban taln obb meghalni6 , "em mindegy az6... -e ht mi!rt haln!k !n meg6 , k!rdezte inger%lten. , "em most, ma d k!s3bb1 , Akr k!s3bb is... , 0t mr hogyne61 2ost m!g fiatal vagy, sz!p, %de ezt !rt!kelik is, m!gpedig nagyon. -e ha $gy !lsz, egy !v mlva mr nem ilyen leszel , elhervadsz. , Egy !v mlva6 , 2indenesetre egy !v mlva mr cs&kken az !rt!ked , folytattam kr&r&mmel. , 7nnen valahov le ebb ker%lsz, ms hzba. F abb esztend3 mltn egy harmadik hzba, mind le ebb !s le ebb, vagy h!t !v mlva pedig a sz!napiaci lebu ba s%llyedsz. +s ez m!g hagy n. Az lesz a ba , ha radsul m!g valami betegs!g is megtmad, p!ldul a t%d3v!sz vagy... er3s megh)l!s vagy ms eff!le... 0a $gy !lsz, nagyon nehezen mlik el a betegs!g. 0a egyszer beleesel, nemigen szabadulsz meg t3le. /gy aztn meghalsz. , 0t akkor meghalok1 , felelte most mr eg!szen d%h&sen. Jyors mozdulatot tett. , 8edig kr. , ?i!rt6 , Az !let!rt. Dsend. , 5olt mr k!r3d6 2i6 , 2i!rt k!rdi6 , "em akarlak !n faggatni. 4emmi k&z&m hozz. 2i!rt haragszol6 Bizonyra voltak kellemet, lens!geid. 2it t&r3d&m !n azzal1 Dsak ht sa nllak. , ?it6 , .!ged sa nllak. , "incs mit sa nlni ra tam... , suttogta alig hallhat#an, !s ism!t megmozdult. Engem ez mind rt felbosszantott. 0ogyan6 0t !n olyan szel$den besz!lek vele, 3 meg... , 0t mit gondolsz6 Azt hiszed, # ton rsz6 2i6 , +n nem gondolok semmit. , +pp az a ba , hogy nem gondolsz. .!r !szre, am$g m!g nem k!s3. 2!g van r id3d. 2!g fiatal vagy, sz!p vagy' m!g beleszerethetsz valakibe, f!r hez mehetsz, boldog lehetsz... , "em minden f!r es asszony boldog , torkolt le el3bbi nyers, sz#fukar modorban. , .erm!szetesen nem mind boldog, de az!rt m!giscsak sokkal obb az, mint itt lenni. Kssze, hasonl$thatatlanul obb. 4zerelemmel pedig m!g boldogsg n!lk%l is el lehet !lni. Az !let m!g

bnatban is sz!p, # a vilgon !lni, akrhogy !l is az ember. -e mi van itt egy!b, mint... rohad!k61 8fu 1 Btlattal elfordultam' most mr nem hidegen elm!lkedtem. 2agam is kezdtem t!rezni, amit mondtam, !s nekihev%ltem. 2ost mr moh#n vgytam, hogy kife tsem d!delgetett eszm!cs, k!imet, amelyeket az odmban kotlottam ki. 5alami hirtelen t%zet fogott bennem, =felt)nt> valami c!l. , "e n!zd azt, hogy itt vagyok, ne r#lam v!gy p!ldt. +n taln m!g nlad is rosszabb vagyok. +n egy!bk!nt r!szegen &ttem ide , siettem m!giscsak menteget3zni. , Ezenk$v%l a n3 k%l&n, ben sem vehet p!ldt a f!rfir#l. +g !s f&ld a k%l&nbs!g. +n ha bemocskolom, beszennyezem is magam, csak nem vagyok rabszolg a senkinek. 7tt voltam, aztn elmegyek !s , nem is vagyok t&bb!1 2egrzom magam, !s ism!t ms vagyok. -e ha #l megn!zz%k, te mindenekel3tt rabn3 vagy. 7gen, rabn31 .e mindent odaadsz, az eg!sz szabadsgodat. +s k!s3bb hiba akarod elt!pni ezt a lncot, mr nem lehet: egyre er3sebben !s er3sebben bilincsbe vernek. Ez mr ilyen tkozott lnc1 +n #l ismerem. Egy!br3l nem is besz!lek, mert bizonyra gysem !rten!d meg, de mondd csak: ugye mr tartozol a gazdasszonyodnak6 "o ltod1 , tettem hozz, br 3 egy sz#val se vlaszolt, csak hallgatta szavaimat n!mn, eg!sz val# val. "oht, ez az a lnc1 .&bb! nem tudsz megszabadulni. /gy szoktk ezt. 2intha csak eladtad volna a lelked az &rd&gnek... , ... Azonk$v%l pedig htha !n is ugyanilyen szerencs!tlen vagyok, htha , szint!n bnatomban , szntsznd!kkal mszom bele a fert3be6 0isz inni szoktak az emberek bnatukban' nos ht !n is bnatomban &ttem ide. 0t mondd, mi # van ebben6 2i az el3bb... &sszeker%lt%nk... de eg!sz id3 alatt egy sz#t se sz#ltunk egymshoz, !s te csak utna kezdt!l f%rk!szni engem, mint egy vad' !s !n is t!ged. 0t ez a szerelem6 0t $gy kell egy emberprnak &sszeker%lnie6 0isz ez mer3 f&rtelem1 4emmi ms1 , 7gen1 , helyeselt sietve, !lesen. Engem eg!szen meglepett az igen,nek ez a gyorsasga. .eht nyilvn az 3 fe !ben is ugyanaz a gondolat motoszklt, amikor az im!nt szem%gyre vett. .eht mr 3 is k!pes bizonyos gondolatokra1... =Az &rd&g vigye el, ez !rdekes, ez , rokon vons , gondoltam kis h$ n a kezemet d&rzs&lve. , -e ht hogy is ne boldoguln!k el egy ilyen fiatal l!lekkel6> Egyre obban belesodr#dtam a t!kba. ?&zelebb ford$totta fel!m a fe !t, !s , a s&t!tben gy se tettem , a tenyer!be tmasztotta. @ehet, hogy engem n!zegetett. -e sa nltam, hogy nem lthatom a szem!t... 0allottam m!ly l!legz!s!t. , 2i!rt &tt!l ide6 , kezdtem most mr egy kiss! bens3s!gesebben. , Dsak... , 0isz oly # a sz%l3i hzban !lni1 2elegs!g, szabadsg , sa t f!szek1 , 0tha m!gis rosszabb6 =El kell tallni a neki val# hangot , villant t agyamon ,, !rzelg3ss!ggel, gy ltom, nem sokra megyek.> Egy!bk!nt ez csak tvillant az agyamon. Esk%sz&m, val#ban !rdekelt ez a lny. Radsul pedig, br ellgyultam valahogy, kedvem tmadt az eff!l!hez. 2ert hiszen a k#p!sg #l &sszef!r az !rz!ssel. , 4z# ami sz# , siettem a vlasszal ,, mindenf!le megesik. +n p!ldul biztos vagyok benne, hogy t!ged megbntottak, !s inkbb azok v!tettek teellened, mint te 3ellen%k. +n ugyan egy cseppet sem ismerem a sorsodat, de egy olyan lny, mint te, bizonyra nem a maga #szn,

tb#l ker%l ide... , 0t milyen lny vagyok !n6 , suttogta alig hallhat#an' de !n m!gis meghallottam. =Az &rd&g vigye el, hiszen !n h$zelgek. Ez utlatos1 -e lehet, hogy !pp ez kell ide...> A lny nem sz#lt t&bbet. , "!zd, @iza, !n magamr#l veszek p!ldt. 0a nekem csaldom van gyermekkoromban, akkor !n most nem ilyen vagyok, amilyen. Ez gyakran megfordul a fe emben. 2ert hiszen akr, milyen rossz is a csaldban, m!giscsak a sz%leivel !l az ember, nem idegenekkel, nem ellens!gekkel. @egalbb egy !vben egyszer csak kimutat k a szeretet%ket. 2!giscsak tud a az ember, hogy otthon van. @m, !n csald n!lk%l n3ttem fel' az!rt is lettem ilyen... !rz!ketlen. 2egint vrtam. =.aln nem is !rti , gondoltam ,, de ht nevets!ges is ez az erk&lcspr!dikci#.> , 0a !n apa voln!k, !s lnyom volna, !n taln obban szeretn!m a lnyomat, mint a fiamat' igazn1 , kezdtem messzir3l, mintha nem is arr#l volna sz#, hogy 3t sz#rakoztassam. Bevallom, elpirultam. , 2i!rt6 , k!rdezte. Aha, teht figyel1 , Dsak. 2agam se tudom, @iza. "!zd: !n ismertem egy apt, aki roppant szigor, zord ember volt, de a lnya el3tt le,let!rdelt, kez!t,lbt cs#kolgatta, nem gy3z&tt gy&ny&rk&dni benne' igazn1 0a a lnya tncolt egy,egy est!lyen, 3 &t #ra hosszat egy helyben llt, !s le nem vette r#la a szem!t. A bolondulsig szerette' !n ezt meg!rtem. 0a a lnya ! el elfradt !s elaludt, 3 fel!bredt, odament !s megcs#kolta, keresztet vetett r, ahogy aludt. I maga #cska, pecs!tes kabtban rt, mindenkihez f&sv!ny volt, de a lnynak megvett brmit, akr az utols# p!nz!b3l is, drga a nd!kokkal halmozta el, !s nagyon boldog volt, ha tetszett az a nd!ka. Az apa mindig obban szereti a lnyt, mint az anya. "!melyik lnynak gy&ngy!lete van otthon1 +n pedig, azt hiszem, nem is adnm f!r hez a lnyomat. , 0t hogy6 , k!rdezte, !s egy kiss! elnevette magt. , ;!lt!keny lenn!k r, bizony isten. 0t hogy cs#kolhatna mst6 Hobban szeressen egy idegent, mint az ap t6 2!g elk!pzelni is f . 8ersze ez mind ostobasg' v!g%l persze minden apa !szre t!r. -e !n, azt hiszem, miel3tt odaadnm, el3bb agyongy&t&rn!m magam a nagy gondoskodssal: minden k!r3t sorba kimustrln!k, !s m!gis az lenne a v!ge, hogy ahhoz adnm, akit 3 szeret. 2rpedig az, akit maga a lnya vlaszt, mindig a legeslegrosszabb az apa szem!ben. Ez mr $gy van. Emiatt sok ba szokott lenni a csaldban. , 2s meg sz$vesen el is adn a lnyt, nemhogy becs%lettel odaad a , sz#lalt meg hirtelen. Aha1 "o ez az1 , Ez csak olyan eltkozott csaldokban fordul el3, @iza, ahol nincs sem 7sten, sem szeretet , kaptam nagy h!vvel a sz#n ,, mrpedig ahol szeretet nincsen, ott nincs #zan !sz sem. 5al#ban vannak ilyen csaldok, de !n nem azokr#l besz!lek. Fgy ltszik, te a magad csald ban nem sok #t tapasztaltl, ez!rt besz!lsz $gy. .e valahogy csakugyan szerencs!tlennek ltszol. 0m... Az eff!l!nek t&bbnyire a szeg!nys!g az oka. , 0t az uraknl obb a helyzet, mi6 Becs%letes emberek szeg!nysorban is #l !lnek. , 0m... ht igen. 2eglehet. -e ne fele tsd el, @iza, az ember csak a ba t szereti szmon tartani, a boldogsgt nem tart a szmon. 0a kell3k!ppen szmba venn! ezt is, azt is, akkor azt tapasztaln, hogy el van 3 ltva mind a kett3vel. "o !s ha minden siker%l a csaldban, ha

7sten ldsa van ra ta, ha #l bevlik a f!r , szereti, d!delgeti a feles!g!t !s kitart mellette61 H# az olyan csaldban1 "!ha m!g akkor is #, ha ba vegy%l a boldogsgba' mert ht hol nincsen ba 6 0a f!r hez m!gy, ma d megtudod magad. "!zz%k csak p!ldul a hzas!let els3 ide !t olyan f!r oldaln, akit szeretsz: mennyi boldogsg, mennyi &r&m !r l!pten,nyomon. Az els3 id3ben m!g a veszeked!sek is mindig #l v!gz3dnek. "!melyik asszony min!l obban szereti a f!r !t, annl t&bbsz&r &sszez&rd%l vele. Fgy bizony1 +n ismertem egyet, aki azt mondta: ="agyon szeretlek, !s szerelemb3l gy&t&rlek, ezt !rezned kell1> .udod,e, hogy igenis lehet gy&t&rni valakit, !ppen a legnagyobb szerelemb3l61 Ezt t&bbnyire asszonyok teszik. Az ilyen azt gondolta magban: =?rp#tlsul annyira fogom szeretni, k!s3bb ma d annyira agyon, bec!zem, hogy most nem ba , ha meggy&tr&m egy kicsit.> +s a hzban mindenki &r%l nektek, #l, vidman, b!kess!gben, becs%letben !ltek. , -e akadnak f!lt!keny feles!gek is. 7smertem egyet' ha elment a f!r e valahov, nem b$rta elviselni, ! szaknak ide !n is kisurrant, !s szaladt, hogy titokban megn!zze: nem ebben vagy abban a hzban, nem ezzel vagy azzal a n3vel van,e6 Ez mr igen rossz. I maga is tud a, hogy rossz, szemrehnysokat is tesz magnak, !s el,elszorul a sz$ve' de ht ha annyira szereti' a szerelemt3l van az eg!sz. +s milyen # ilyenkor, de milyen # mind a kett3 %knek , mintha csak most tallkoznnak el3sz&r, mintha most hzasodnnak &ssze, most kezd3dne az igazi szerelem. +s senkinek sem szabad tudnia, mi t&rt!nik f!r ,feles!g k&z&tt, ha szeretik egymst. Brmilyen veszeked!s robbant is ki k&z&tt%k, m!g az !desany t sem szabad b$r#ul h$vni egyiknek sem, !s sosem szabad panaszkodniuk egymsra1 Ik maguk a b$rik &nmaguknak1 A szerelem , isteni titok, minden avatatlan szem el3tt re tve kell maradnia, brmi t&rt!nik is1 Annl szentebb, annl drgbb lesz ett3l1 Annl obban tiszteli,becs%li egymst a hzaspr, mrpedig a megbecs%l!st3l sok minden f%gg1 +s ha egyszer szerett!k egymst, ha szerelemb3l hzasodtak &ssze, akkor mi!rt mlna el a szerelem61 0t nem lehet azt lland#s$tani6 Ritka az olyan eset, amikor nem lehet megtartani. ?%l&nben ht hogy is mlna el a szerelem, ha a n3nek der!k, becs%letes f!r et siker%lt kapnia6 A m!zeshetek szerelme , igaz , elmlik, de &n a hely!be a k%l&nb: a szeretet1 @!lekben eggy! forrnak, minden dolgukat k&z&sen int!zik, nincsen titkuk egyms el3tt. 0a pedig &nnek a gyermekek, akkor m!g a legnehezebb id3 is boldogsgnak tetszik' csak szeress!k egymst, !s legyenek btrak. Akkor a munka is &r&m, akkor m!g az is &r&m, ha n!ha megvonod a falatot a szdt#l , a gyermekeid!rt. 0isz cser!be k!s3bb szeretni fognak, teht magadnak kuporgatsz. Ahogy n3nek a gyermekek, !rzed, hogy te vagy a p!ldak!p%k, te vagy a tmaszuk' hogy ha meghalsz is, 3k eg!sz !let%k&n t a te !rz!seidet !s gondolataidat hordozzk magukban, mivel t3led kaptk, a te k!pedre !s hasonl#sgodra forml#dnak. Ez teht nagy,nagy k&teless!g. 0t hogyne ker%lne ezltal k&zelebb egymshoz az apa meg az anya6 @m azt mond k, neh!z sz%l3nek lenni1 ?i mond a ezt6 0iszen az mennyei boldogsg1 4zereted a kisgyermekeket, @iza6 +n roppant szeretem 3ket. ?!pzeld csak el: egy r#zss kisfi szop a a melledet' ht melyik f!r nek a sz$ve nem fordul a feles!ge fel!, ha lt a, hogy ott %l a kisgyermek!vel61 Az a r#zsasz$n), puf#k csecsem3 meg nagy k!nyelmesen ott hever, kis keze,lba prns, k&rm&csk! e tiszta !s piciny, olyan picurka, hogy mulatsgos m!g rn!zni is, de gy tekint rd, mintha mr mindent !rtene. 0a pedig szopik , t!kosan cibl a a melledet. 0a az ap a odamegy, elszak$t a magt a csecst3l, eg!sz test!vel htraha ol, az ap ra n!z, elneveti magt , mintha isten tud a, milyen mulatsgos volna ,, !s megint, megint nekilt a szopsnak. Aztn fog a magt, #l beleharap az any a mell!be, ha mr kib tak a fogacski, !s rsand$t: =@tod, megharaptalak1> 0t nem az a boldogsg tete e, mikor egy%tt vannak hrman: a f!r , a feles!g, meg a kisgyermek61 Az ilyen percek!rt sok mindent meg lehet bocstani. "em, @iza, el3sz&r meg kell tanulnunk !lni, !s csak azutn vdolhatunk msokat1 =7lyen k!pek, igen, !ppen ezek a k!pek kellenek teneked1 , gondoltam magamban, br bizony isten !rz!ssel besz!ltem, !s hirtelen elpirultam. , +s ha most mind rt elkacag a magt, akkor hov b ok6> , Ez a gondolat feld%h$tett. E sz#radat v!g!n val#ban nekihev%ltem, !s most mintha s!rtette volna valami a hisgomat. A lny m!g mindig hallgatott. 2r,mr meg

akartam l&kni. , 2aga mintha... , kezdte, de mind rt abba is hagyta. -e !n mr meg!rtettem mindent: valami ms rezgett a hang ban, nem az a nyers, durva dac, mint az el3bb, hanem valami lgy sz!gyenl3ss!g, olyan sz!gyenl3ss!g, hogy !n magam is elsz!gyelltem magamat el3tte. , "os61 , k!rdeztem szel$d k$vncsisggal. , 2aga mintha... , "o, ki vele1 , 2aga mintha... k&nyvb3l olvasn , mondta vratlanul, !s ism!t mintha gny csend%lt volna a hang ban. Ez a meg egyz!s az elevenembe vgott. "em ezt vrtam. 2eg se fordult a fe emben, hogy szntsznd!kkal &lti fel a gny larct, hogy rendszerint ez az utols# cselfogsuk azoknak a sz)zi lelk), szem!rmes embereknek, akiknek durvn, tolako, d#an a lelk%kbe v nak, akik b%szkes!gb3l az utols# pillanatig sem ad k be a derekukat, !s akik nem is merik elrulni !rz!seiket msok el3tt. 8edig kitallhattam volna mr pusztn abb#l a f!l!nks!gb3l is, amely miatt csak t&bbsz&ri nekilend%l!s utn merte megtenni gnyos meg egyz!s!t. -e nem talltam ki, !s harag fogott el. ="o, megll csak1> , gondoltam.

&
, Bgyan, @iza, mi!rt olvasnm k&nyvb3l, amikor !n magam is undor$t#an idegen%l !rzem magam. 2eg nemcsak idegen%l. Ez mind most a lelkemb3l fakadt fel... 0t va on, va on te nem !rzed pocs!kul itt magad6 "em6 Fgy ltszik, sokat szm$t a megszoks1 Az &rd&g tud a, mi mindent csinlhat a megszoks az emberb3l. 0t val#ban komolyan azt hiszed, hogy sohasem &regszel meg, &r&kk! sz!p maradsz, !s hogy &r&k id3kig itt fognak tartani6 "em is besz!lve arr#l, hogy ez is fert31... Egy!bk!nt, tudod, mit mondok err3l az itteni !letedr3l6 @m, most m!g fiatal vagy, csinos sz!p, m!g van benned l!lek, !rz!s , !s tudod,e: az im!nt, ahogy felocsdtam, egyszeriben megundorodtam att#l, hogy itt vagyok veled1 0isz ide csakis r!szeg fe el vet3dhet az ember. 0a pedig msutt lenn!l, gy !ln!l, mint ms, rendes lny, akkor !n taln nemcsak udvarolgatn!k neked, hanem egyszer)en bel!d szeretn!k, m!g egy pillantsodnak is &r%ln!k, nemhogy a szavadnak' a kapunl lesn!lek, t!rdre boruln!k el3tted' gy n!zn!k rd, mint &vend3belimre, !s ezt szerencs!mnek tartanm. Jondolni se mern!k r#lad semmi tiszttalansgot. -e itt tudom, hogy csak f%ttyentek egyet, !s k!nytelen,kelletlen &ssz utnam, !s nem !n engedelmeskedem a te akaratodnak, hanem te az eny!mnek. 0a akr a legutols# paraszt elszeg3dik napszmosnak, csak nem ha t a eg!szen igba a fe !t, !s tud a, hogy egyszer letelik az ide e. -e mikor telik le a te id3d6 +s csak gondold meg: mit adsz el6 2it dobsz oda6 A lelkedet, a lelkedet, amellyel nem rendelkezel t&bb!, azt dobod oda testeddel egy%tt1 A szerelmedet adod el, hogy brmelyik r!szeg meggyalzhassa1 4zerelem1 0isz ez minden1 0isz ez gy!mnt, sz)zi kincs a szerelem1 0isz n!melyik f!rfi k!sz odaadni az !let!t is, k!sz a hallba menni, hogy ki!rdemel e ezt a szerelmet1 +s mire becs%lik most a te szerelmedet6 .!ged megvettek, testest%l,lelkest%l, $gy ht mi!rt akarn megnyerni a szerelmedet brki fia, amikor szerelem n!lk%l is mindent szabad. 0isz enn!l f dalmasabb s!relem nem !rhet egy lenyt. "em !rted61 Azt hallottam, azzal vigasztalnak benneteket, bolondokat: megengedik, hogy szeret3t tartsatok. -e hiszen csak gnyt )znek bel3letek, ez

csak huncutsg, csals, !s ti m!gis elhiszitek. .aln csakugyan szeret t!ged az a szeret36 "em hiszem. 0t hogy szeretne, ha tud a, hogy mind rt elh$vnak t3le. Jazfick#, ha ezt t)ri1 +s va on tisztel t!ged egy cseppet is' ht mi f)z &ssze benneteket6 Dsak kinevet, !s elszedi a p!nzedet , ez az eg!sz szerelme1 2!g #, ha nem ver meg. -e lehet, hogy meg is ver. ?!rdezd csak meg, ha neked is van szeret3d: elvesz,e feles!g%l6 A szemedbe nevet, ha ugyan nem k&p le !s nem ver meg , pedig taln 3 maga sem !r egy lyukas garast1 +s mi!rt teszed itt t&nkre az !letedet6 Dsak gondold meg1 Az!rt, hogy kv!t adnak !s #llakatnak6 -e mi!rt tartanak #l6 2s becs%letes lnynak egy falat se menne le a torkn, mert tud a, mi!rt etetn!k,itatnk. .e itt ad#s vagy, !s ad#s is maradsz &r&kk!, az id3k v!gezet!ig, eg!szen addig, am$g rd nem unnak a vend!gek. Ez pedig hamarosan bek&vetkezik, ne rem!nyked a fiatalsgodban. Az gy elrep%l, mint a madr. +s akkor kil&knek. 2!gpedig nem is simn l&k ki a gazdasszonyod, hanem mr #val el3bb folyton bel!d k&t, szid, csep%l, mintha nem is adtad volna oda neki az eg!szs!gedet, nem ldoztad volna fel a fiatalsgodat, a lelkedet , semmi!rt, hanem !ppens!ggel t&nkretetted, koldusbotra uttattad, megloptad volna. +s ne vr seg$ts!get: a t&bbiek, a bartn3id is rd tmadnak, hogy kedv!be r anak, mert mind rabsgban vannak, !s mr r!g kiveszett bel3l%k a lelkiismeret meg a r!szv!t. .el esen elal asodtak, !s az 3 szidalmaiknl galdabb, al asabb, s!rt3bb, nincs a kerek f&ld&n. +s te mindent odaldozol, mindent, zoksz# n!lk%l, az eg!szs!gedet, a fiatalsgodat, a sz!ps!gedet, a rem!nyeidet, huszonk!t !ves korodban mr harminc&t !vesnek ltszol, !s m!g szerencs!d lesz, ha nem kapsz valami betegs!get. Ez!rt imdkozz az 7stenhez. 2ost m!g bizonyra azt hiszed: nem kell dolgoznod, csak heny!lsz. "os, ht enn!l nehezebb, elviselhetetlenebb robot nincs a vilgon, !s nem is volt soha. Kr&kk! csak s$r a lelked. +s ha kidobnak, egy sz#t, egy f!l sz#t se mersz sz#lni, gy m!gy el, mintha te volnl a hibs. 9tker%lsz egy msik helyre, aztn egy harmadikra, aztn megint mshov, !s v!g%l oda utsz, a 4z!napiacra. Gtt pedig l!pten, nyomon %tnek,vernek' ott ez a kedvesked!s' ott meg se tud simogatni a vend!g, ha el3bb el nem d&nget. "em hiszed el, hogy az ennyire sz&rny) hely6 2en el egyszer, n!zd meg a sa t szemeddel, ma d megltod. +n lttam egyet !vkor ott, az a t# el3tt. A sa t kompni a dobta ki csfsgb#l, hogy hadd didereg en egy kicsit, mert tlsgosan ord$tott, !s becsuktk m&g&tte az a t#t. -!lel3tt kilenc #ra , !s mr holtr!szeg, tel esen zillt, f!lmeztelen !s &ssze van verve. Arca feh!rre van festve, de a szeme k&rny!ke csupa fekete folt' orrb#l,sz b#l folyik a v!r' egy b!rkocsis hagyta helyben az im!nt. @e%lt a k3l!pcs3re, valami s#zott halat tartott a kez!ben' ord$tott, a vesz!kelve siratta a =sorst>, !s csapkodta a hallal a l!pcs3fokokat. A fel ratnl &sszever3d&tt b!rkocsisok !s holtr!szeg katonk meg csfol#dva bosszantottk. "em hiszed el, hogy te is ilyen leszel6 +n sem szeretn!m ezt hinni, de ki tud a, htha az a msik, az a s#s halas, t$z vagy nyolc !vvel ezel3tt olyan %d!n, rtatlanul, tisztn &tt ide valahonnan, mint egy kis angyal1 Azt se tudta, mi a b)n, !s minden sz#ra elpirult. 0tha ugyanolyan b%szke !s !rz!keny volt, mint te, nem is hasonl$tott a t&bbiekhez, gy festett, mint egy kirlykisasszony, !s maga is tudta, hogy a legtel esebb boldogsg vr arra, aki bel!szeret, !s akit 3 is megszeret. +s ltod, mi lett a v!ge6 0tha !pp abban a percben, amikor megt!pzva, r!szegen azzal a hallal csapkodta a piszkos l!pcs3fokot, !pp abban a pillanatban esz!be utottak a r!gi, tiszta !vek, ott a sz%l3i hzban, amikor m!g iskolba rt, a szomsz!d fia pedig leste az ton, !s fogadkozott neki, hogy eg!sz !let!n t szeretni fog a, hogy 3r b$zza a sorst' amikor k&z&sen elhatroztk, hogy &r&kre szeretni fog k egymst, !s &sszehza, sodnak, mihelyt feln3nek1 Bizony, @iza, szerencs!d lesz, szerencs!d, ha valami odban vagy lebu ban mihamarbb meghalsz , t%d3v!szben, mint az a minapi lny1 Azt mondod, inkbb a k#rhzban6 H# , taln beszll$tanak' de htha m!g sz%ks!ge lesz rd a gazdasszonyodnak6 A t%d3ba olyan betegs!g' az nem forr# lz. A t%d3beteg az utols# pillanatig rem!l, !s azt mond a, hogy eg!szs!ges. 2agamagt vigasztal a. +s !pp az kell a gazdasszonyodnak. @!gy nyugodt, ez $gy van' eladtad a lelkedet, azonk$v%l p!nzzel is tartozol, mindenki elhagy, mindenki elfordul t3led, mert akkor mr nem vehetik hasznodat. 7nkbb m!g szemrehnyst

tesznek, hogy ingyen fogod a helyet, !s nem halsz meg el!gg! hamar. "em gy3z&l kik&ny&, r&gni egy ital vizet, ha adnak is, csak szitkokkal: =2ikor d&glesz mr meg, te alval#61 "em hagyod aludni az embert , folyton ny&gsz, elriasztod a vend!geket1> Ez $gy van. .ula don f%lemmel hallottam ilyen szavakat. Amikor haldokolsz, a pince legb%d&sebb zugba, nyirkos s&t!ts!gbe dugnak: mi minden megfordul ma d a fe edben, ahogy ott fekszel egyed%l1 0a meghalsz, rideg k!zzel, t%relmetlen%l d&rm&gve, sebt!ben eltakar$tanak, senki sem ld meg, senki sem s#ha t utnad, csak azon igyekeznek, hogy min!l hamarabb lerzzanak. 5esznek egy vlyt, kivisznek, mint ma azt a szeg!ny lnyt, aztn elmennek a kocsmba, hogy meg%l !k a torodat. A s$r csupa nedves h#, latyak, rondasg, de ht csak nem teket#riznak veled61 =Ereszd csak le ebb, 5anyuska, e , ez a neh!z sors m!g itt is t#tgast ll, az emilyen, amolyan. 0zd r&videbbre azt a k&telet, te csirkefog#1> , =/gy is #.> , =2r hogy volna #, hisz oldalt fekszik. I is ember volt tn, vagy nem6 "o, ht #, kapard be.> 2!g veszekedni se akarnak miattad sokig. 4ebt!ben rd kapar k a sz%rk!s, nyirkos agyagot, !s mris mennek a csapsz!kbe... +s ezzel m!g az eml!kednek is v!ge ezen a f&ld&n' msnak a s$r hoz ki rnak a gyermekei, az ap a, a f!r e, de te!rted senki se e t k&nnyet, nem s#ha t, !s nem mondat mis!t, !s senki, de senki soha ezen a vilgon nem megy ki hozzd' m!g a neved is elt)nik a f&ld sz$n!r3l, gy, mintha soha nem is l!tezt!l, meg se sz%lett!l volna1 4r !s mocsr... Gtt aztn d&r&mb&lhetsz ! szaknk!nt, amikor kikelnek s$r ukb#l a holtak, verheted a kopors#d fedel!t: =Enged etek ki, # emberek, hadd !l ek m!g egy kicsit a vilgon1 +ltem !n, de m!gse tudom, mi az !let, az !n !letemb3l mosogat#rongyot csinltak' az !n !letemet elittk a sz!napiaci kocsmban: eresszetek ki, # emberek, hadd !l ek m!g egyszer a vilgon1...> Annyira elkapott a lend%let, hogy mr,mr g&rcs fo togatta a torkomat, !s ... egyszer csak elhallgattam, r!m%lten felk&ny&k&ltem, !s fe emet i edten oldalt ha tva, hevesen dobog# sz$vvel f%leltem. 5olt is okom r, hogy megretten ek. 2r r!gen se tettem, hogy tel esen felkavartam a lelk!t, &sszet&rtem a sz$v!t, de min!l obban meggy3z3dtem err3l, annl inkbb vgytam, hogy min!l hamarabb !s min!l hatsosabban el!r em a c!lomat. A t!k, elragadott a t!k1 Egy!bk!nt nemcsak a t!k... .udtam, hogy tl szabatosan, kikerek$tve, egysz#val k&nyv$z)en besz!lek, de ht !n nem is tudtam msk!pp, csak gy, =mintha k&nyvb3l olvasnm>. -e ez nem zavart, hiszen tudtam, !reztem, hogy meg!rt, !s hogy ez a k&nyvszer)s!g taln m!g obban el3relend$ti a dolgot. -e most, amikor el!rtem a k$vnt hatst, megszeppentem. 4oha, soha nem voltam m!g tan a ilyen k!ts!gbees!snek1 Arct er3sen a prnba frta, a prnt mind a k!t kar val tfogva hason fek%dt. A mell!ben felgy%lemlett zokogs ma d sz!tvetette, aztn hirtelen sikollyal, %v&lt!ssel kit&rt bel3le. Ekkor m!g er3sebben beletemette arct a prnba: nem akarta, hogy itt brki, akr egyetlenegy !l3 l!lek is tudomst szerezzen gy&trelmeir3l, k&nnyeir3l. 0arap, dlta a prnt, v!resre harapta a kez!t (k!s3bb lttam*, aztn u aival belekapott sz!tboml# ha fonatba, !s fogt &sszeszor$tva, l!legzet!t visszafo tva, g&rcs&s er3lk&d!ssel mozdulatlan, n dermedt. +n mr,mr mondani akartam valamit, hogy megnyugod !k, de !reztem, hogy nincs hozz btorsgom, !s ekkor tet3t3l talpig megborzongva szinte r!m%lt siets!ggel hozz, fogtam, hogy ha tapogat#zva is, mihamarbb fel&lt&zzek !s elmen ek. 4&t!t volt: brhogy iparkodtam is, nem tudtam hamar v!gezni. Ekkor vratlanul egy doboz gyufa meg egy gyertyatart#, !rintetlen, eg!sz gyertya ker%lt a kezem %gy!be. 2ihelyt a gyertyaf!ny meg, vilg$totta a szobt, @iza hirtelen felugrott, ma d vissza%lt, !s eltorzult arccal, f!lig 3r%lt mosollyal, csaknem brgyan n!zett rm. @e%ltem mell!, !s megfogtam a kez!t' felocsdott, fel!m lend%lt, t akart &lelni, de nem mert, !s csendesen leha totta a fe !t el3ttem. , @iza, kedvesem, nagyon bnom mr... bocsss meg... , kezdtem, de 3 olyan er3sen szor$totta u aival a kezemet, hogy reszm!ltem: nem #l besz!lek , !s abbahagytam. , 7tt a c$mem, @iza, gyere el hozzm.

, Elmegyek... , sgta hatrozottan, de m!g mindig nem emelte fel a fe !t. , +n most elmegyek, isten veled... a viszontltsra. ;ellltam, 3 is felkelt, !s hirtelen f%lig elpirult, megrezzent, felkapta a sz!ken hever3 kend3 !t, a vllra vetette, !s llig bebugyollta magt. Ek&zben ism!t f dalmasan elmosolyodott, elpirult !s furcsn tekintett rm. ; t a lelkem' siettem elmenni, elt)nni onnan. , 5r on , mondta vratlanul, immr az el3szobban, az a t#nl' a k&p&nyegemn!l fogva meg, ll$tott, gyorsan letette a gyertyt !s elszaladt , gy ltszik, esz!be utott valami, vagy mutatni akart valamit. 2iel3tt elfutott, megint f%lig pirult, a szeme felcsillogott, a sz n mosoly elent meg , ht ez micsoda61 Knk!ntelen%l is vrakoztam' egy perc mlva vissza &tt, !s szinte bocsnatk!r3en n!zett rm. 9ltalban , ez mr nem az az arc volt, nem az a tekintet volt, mint az el3bb, nem olyan mogorva, bizalmatlan !s makacs. 2ost eseng3, f!l!nk !s m!gis ny asan bizalmas, szel$d volt. A gyermekek n!znek $gy arra, akit nagyon szeretnek, !s akit3l k!rnek valamit. Jy&ny&r), vilgosbarna volt a szeme, !l!nk , olyan szem, amely egyformn tud kife ezni szeretetet !s komor gy)l&letet. "em magyarzgatott semmit , mintha !n valami fels3bbrend) l!ny voln!k, !s minden magya, rzat n!lk%l is mindent meg!rten!k , csak tny tott egy papirost. E pillanatban a legrtat, lanabb, szinte gyermeki diadal ragyogott fel az arcn. 4z!tha togattam' lev!l volt, amelyet egy orvostanhallgat# vagy eff!le $rt neki , nagyon daglyos, cikornys, de rendk$v%l tisztelettud# szerelmi valloms. 2ost mr nem utnak eszembe azok a kife ez!sek, de arra nagyon #l eml!kszem, hogy a fellengz3s st$luson is olyan 3szinte !rz!s csillant t, amelyet nem lehet sz$nlelni. Amikor elolvastam, gyermekien t%relmetlen, k$vncsi !g3 tekintet!vel tallkozott a pillantsom. 4zem!t arcomra szegezte, de valahogy boldogan !s szinte b%szk!n elmagyarzta, hogy volt valahol egy tncest!n, egy csaldnl, =nagyon der!k emberekn!l, igen # csaldnl, ahol m!g nem tudnak semmit, semmit a vilgon> , mert 3 csak nemr!g van itt !s csak gy... 3 egyltaln nem sznd!kszik itt maradni, okvetlen%l elmegy, mihelyt megfizeti a tartozst... "o, ht ott volt az a dik is, eg!sz este 3vele tncolt, csevegett, !s ekkor kider%lt, hogy a fi mr Rigban, mr gyermekkorban ismerte 3t, egy%tt tszottak, csak mr nagyon r!gen' a sz%leit is ismeri, de err3l nem tud semmit, de semmit a vilgon, s3t nem is se t semmit1 Aztn a tncest msnap n (hrom nappal ezel3tt* ezt a levelet k%ldte @iza egyik bartn3 !vel, akivel a tncestre ment... !s... ennyi az eg!sz. Amikor befe ezte, valahogy sz!gyenl3sen les%t&tte ragyog# szem!t. 4zeg!nyke gy 3rizte annak a diknak a level!t, mint valami drga kincset, !s ez!rt az egyetlen kincs!rt futott el, mert nem akart gy elengedni, hogy ne tud am meg: 3t is szeretik m becs%letesen, 3szint!n, 3vele is besz!lnek tisztelettud#an. Ennek a lev!lnek bizonyra az volt a sorsa, hogy minden k&vetkezm!ny n!lk%l ott hever en a dobozban. -e mindegy' !n biztos vagyok benne, hogy eg!sz !let!n t gy 3rizte, mint drga kincset, mint b%szkes!g!t !s igazolst' akkor, egy olyan pillanatban is esz!be utott !s odahozta nekem, hogy naivul elb%szk!lked en vele, !s helyrell$tsa el3ttem a becs%let!t' hogy !n is lssam !s megdics!r em. +n egy sz#t se sz#ltam, csak megszor$tottam a kez!t, !s elmentem. Alig vrtam, hogy elmehessek... "oha a nedves h# m!g most is s)r) pelyhekben esett, gyalog tettem meg az eg!sz utat hazafel! , elgy&t&rve, les tva, !rtetlen%l. -e az !rtetlens!gen mr tvillant az igazsg. Egy utlatos igazsg1

'
Egy!bk!nt nemigen akartam elismerni ezt az igazsgot. Amikor reggel n!hny #rai #lom,

neh!z, m!ly alvs utn fel!bredtem, !s nyomban v!giggondoltam az eg!sz tegnapi napot, val#sggal megd&bbentett a tegnapi szentimentalizmusom. @izval, meg azok a =tegnapi sz&rny)s!gek !s sa nlkozsok> mind. =0isz engem valami n3ies idegzavar ker%lget1 , llap$, tottam meg. , 8fu 1... +s mi a csudnak nyomtam a kez!be a c$memet6 0tha csakugyan el &n6 Egy!bk!nt ht csak hadd & &n' az se ba ...> -e nyilvnvalan nem ez volt a leg, fontosabb, a legl!nyegesebb: sietnem kellett, hogy mindenron, min!l el3bb megmentsem a tekint!lyemet Rverkov !s 4zimonov el3tt. Ez volt most a legl!nyegesebb1 @izr#l pedig eg!szen meg is feledkeztem, ahogy reggel s%rg3sen dologhoz lttam. 2indenekel3tt halad!ktalanul meg kellett adnom 4zimonovnak a tegnapi tartozsomat. ?!ts!gbeesett l!p!sre szntam magam: tizen&t rubelt k!rek k&lcs&n Anton Antonovicst#l. Akkor reggel szerencs!re ragyog# hangulatban volt, !s mind rt az els3 sz#ra ideadta. Annyira meg&r%ltem ennek, hogy mik&zben a nyugtt al$rtam, valahogy betyros modorban hanyagul elmondtam neki, hogy tegnap =lumpoltam egy kicsit a bartaimmal az 0tel de 8aris, ban' bcsztattuk egyik iskolatrsunkat, s3t mondhatnm gyermekkori bartunkat' tud a, nagy korhely, elk!nyeztetett fi az illet3, persze, # csaldb#l val#, tekint!lyes vagyona van, f!nyes plya vr r, szellemes, kedves, !s tud a, el,elincselkedik azokkal a h&lgyekkel' vacsora utn megittunk m!g vagy f!l tucat palackkal !s...> +s mindez eg!szen k&nnyed!n, fesztelen%l, szinte henceg3n &tt ki a szmon. 2ihelyt hazamentem, $rtam 4zimonovnak. 2!g most is elgy&ny&rk&d&m, ha eszembe ut levelem hamis$tatlanul ri, ked!lyes, 3szinte hang a. <gyes !s nemes gesztussal, !s ami a legfontosabb, egyetlenegy f&l&sleges sz# n!lk%l beismertem, hogy mindenben !n vagyok a hibs. Azzal menteget3ztem, =ha ugyan szabad egyltaln menteget3zn&m>, hogy mivel sohase szoktam inni, mr az els3 pohrt#l bergtam, amelyet (f%llentettem* m!g a &vetel%k el3tt ha tottam fel, mialatt &t #rt#l hatig vrakoztam r uk az 0tel de 8aris,ban. Els3sorban 4zimonovt#l k!rtem bocsnatot' ugyancsak 3t k!rtem meg arra is, hogy tolmcsol a magyarzatomat a t&bbieknek is, mindnek, kivlt Rverkovnak, akit , azt hiszem, megs!rtettem , =gy eml!kszem r, mintha csak lmodtam volna>. 0ozz, tettem, hogy !n magam keresn!m fel mindegyik%ket, de f a fe em, legf3k!ppen pedig , restellem magam. ?%l&n&sen meg voltam el!gedve ezzel a =bizonyos k&nnyeds!ggel>, s3t (egy!bk!nt egy cseppet sem illetlen* hanyagsggal, amely st$lusomban t%kr&z3d&tt, !s minden elk!pzelhet3 !rvelget!sn!l obban !rt!s%kre adta, hogy !n el!gg! f&l!nyesen tekintek =az eg!sz tegnapi galdsgra>, korntsem, egyltaln nem %t&ttek agyon egy csapsra, mint ahogy bizonyra gondol k, uraim, s3t gy tekintek erre, ahogy egy magt higgadtan tisztel3 ri, embernek tekintenie kell r. =2egesik az ilyesmi a leg obb csaldban is> , ahogy mondani szoktk , 0isz ez val#sggal 3rgr#fos t!kossg1 , gy&ny&rk&dtem, amikor tolvastam a levelet. , +s ennek csakis az a magyarzata, hogy fe lett, m)velt ember vagyok1 2sok az !n helyemben nem is tudnk, hogyan evick!l enek ki a csvb#l, !n pedig lm, kivgtam magam, !s ma d megint dorb!zolok kedvemre , mindezt csakis az!rt, mert =korunk m)velt !s fe lett embere> vagyok. 2eg aztn htha csakugyan az ital volt az oka tegnap mindennek6 0m... "o nem, nem az ital. Egy korty plinkt sem ittam &t #rt#l hatig, mialatt r uk vrakoztam. 0azudtam 4zimonovnak' arctlanul hazudtam' de m!g most sem restellem... ?%l&nben ht k&p&k az eg!szre1 Az a fontos, hogy tl vagyok ra ta. A bor$t!kba beletettem hat rubelt is, !s megk!rtem Apollont, vigye el 4zimonovnak. Apollon, amikor megtudta, hogy p!nz is van a bor$t!kban, tisztelettud#bb lett, !s ha land# volt elvinni. Estefel! s!tlni mentem. A fe em m!g f t a tegnapiak utn, !s sz!d%ltem. -e min!l obban beesteledett, annl obban megvltoztak !s &sszekavarodtak benyomsaim, ma d pedig a gondolataim is. 5alami sehogy sem akart elhalni bennem, a lelkem, a sz$vem m!ly!n nem

akart meghalni, !s !get3 f dalomk!nt minduntalan elentkezett. A legn!pesebb utckon l&k, d&s3dtem, az %zleti negyedben, a 2escsanszka n, a 4zadova n, a Huszopov,kertn!l. 2indig k%l&n&sen alkonyatkor szerettem s!tlni ezeken az utckon, !ppen akkor, amikor ott egyre s)r)bb lesz a r#kel3k, keresked3k, iparosok t&mege, akik a napi munk uk v!gezt!vel, gondterhelt arccal szinte mr haragosan siettek hazafel!. +ppen ez a garasos s%rg!s,forgs, ez a meztelen pr#zaisg tetszett nekem. 2ost azonban csak obban felingerelt ez az eg!sz utcai tolongs. 4ehogy se boldogultam, nem tudtam d)l3re utni magammal. 5alami sz%ntelen%l f dalmasan gaskodott, gaskodott a lelkemben, !s nem akart lecsillapodni. Eg!szen feldlva mentem haza. 2intha valami nyomta volna a lelkemet. 9lland#an az a gondolat gy&t&rt, hogy @iza el &n. ;urcsllottam, hogy a sok tegnapi eml!k k&z%l az 3r val# eml!kez!s valahogy k%l&n !s valahogy k%l&n&sen k$noz. Est!re mr minden egyebet siker%lt tel esen elfele tenem, mindenre legyintettem, !s m!g mindig t&k!letesen meg voltam el!gedve a 4zimonovnak $rt levelemmel. 2!gsem voltam el!gedett. 2intha csakis @iza miatt gy&tr3dtem volna. =2i lesz, ha el &n6 , gondoltam sz%ntelen%l. , "o nem ba , hadd & &n. 0m. 2r az is k$nos lesz, ha p!ldul meglt a, hogyan !lek. .egnap val#sggal ... h3s voltam a szem!ben... most meg, hm1 Egy!bk!nt az a ba , hogy ennyire les%llyedtem. "yomor, tanya a laksom. +s tegnap este k!pes voltam ilyen ruhban eb!dre menni1 A viaszosvszon huzat d$vnyomb#l meg kil#g a k#c1 A hzik&penyem meg nem takar a el a testemet1 Dsupa rongy1... +s 3 ezt mind ltni fog a' !s meglt a Apollont is. Az a barom pedig bizonyra meg, s!rti' belek&t, csak az!rt, hogy borsot t&r &n az orrom al. +n pedig term!szetesen, szoksom szerint, megszeppenek, t!blbolok el3tte, igyekszem eltakarni magam a hzik&penyem szr, nyval, mosolygok, hazudok. 8fu , micsoda pocs!ksg1 -e nem ez a legnagyobb pocs!ksg1 5an m!g nagyobb is, galdabb, al asabb is1 7gen, al asabb1 +s megint fel kell &lteni azt a becstelen, hazug larcot1...> 2ikor eddig a gondolatig utottam, felfortyantam: =2i!rt volna becstelen6 0ogyhogy becstelen6 +n 3szint!n besz!ltem tegnap. Eml!kszem #l: !nbennem is volt igaz !rz!s. +n !ppens!ggel nemes !rz!seket akartam kelteni benne... !s ha s$rt, akkor ez #, ennek #t!kony hatsa lesz...> -e m!gse tudtam megnyugodni semmik!pp. 2iutn hazamentem , este kilenc #ra utn, amikor emberi szm$ts szerint @iza mr nem &hetett ,, otthon is eg!sz este 3 elent meg el3ttem, !s ami a legfontosabb, mindig ugyan, olyannak lttam. Az eg!sz hist#rib#l !ppen ez az egy pillanat v!s3d&tt k%l&n&sen az eml!kezetembe: amikor gyufval megvilg$tottam a szobt, !s megpillantottam mrt$rtekintet!t, eltorzult, spadt arct. +s milyen sznalmas, mennyire nem term!szetes, milyen torz volt a mosolya abban a pillanatban1 -e akkor m!g nem tudtam, hogy tizen&t !v mlva is !ppen azzal a sznalmas, torz !s f&l&sleges mosollyal k!pzelem el @izt, ahogyan abban a pillanatban mosolygott. 2snap mr megint ha lottam arra, hogy badarsgnak, az idegeim rosszabbodsnak !s ami a f3 , t6lzsnak tartsam az eg!szet. +n ismertem ezt a gyeng!met, !s n!ha nagyon f!ltem t3le: =2indig mindent eltlzok, !pp ez a ba om> , ism!telgettem minduntalan. Egy!bk!nt, =egy!b, k!nt @iza gyis mindenk!pp el &n> , ezzel a refr!nnel v!gz3d&tt akkor minden t&preng!sem. Annyira nyugtalankodtam, hogy n!ha !ktelen d%hbe gurultam. =El &n, okvetlen%l el &n1 , kiltottam fel, ahogy ide,oda futkostam a szobban ,, ha nem ma, akkor holnap, de felkutat !s el &n1 7lyen ezeknek a tiszta sz7v"eknek az az tkozott romantikussga. C, milyen ostobk, korltoltak, alval#k ezek a nyavalys szentimentlis lelkek1 0t hogy nem lehet ezt meg, !rteni, hogy nem lehet ezt meg!rteni6...> -e ekkor magam is zavarba estem, !s abbahagytam. =+s milyen kev!s sz# kellett , gondoltam mell!kesen ,, milyen kev!s idill kellett (m!gpedig

k&nyv$z), mesterk!lt, er3ltetett idill*, hogy r&gt&n tetsz!sem szerint ide,oda forgassam ezt az eg!sz emberi lelket. Ez aztn a sz)zi lelk%let1 Ez aztn az 3stala 1> "!ha az is megfordult a fe emben, hogy !n magam megyek el hozz, =elmondok neki mindent>, !s arra k!rem, hogy ne & &n el hozzm. 9m ekkor, erre a gondolatra, olyan d%hre ger edtem, hogy ha v!letlen%l ott van mellettem az az =tkozott> @iza, akkor nyomban t&nkre, teszem, v!rig s!rtem, lek&p&m, kidobom, meg%t&m1 -e aztn eltelt egy nap, ma d kett3, hrom , @iza nem &tt, !s !n lassank!nt megnyugodtam. ?%l&n&sen kilenc #ra utn !l!nk%ltem, vidultam fel, s3t n!ha el!gg! #les3en brndozni kezdtem: =0tha p!ldul !ppen azzal mentem ma d meg @izt, hogy el r hozzm, !s !n besz!lek neki... 2a d nevelem, tan$tom. 5!g%l !szreveszem, hogy szeret, szenved!lyesen szeret. Azt sz$nlelem, hogy nem is se tem (egy!bk!nt nem tudom, mi!rt alakoskodok ma d' bizonyra az!rt, mert $gy szebb*. 5!g%l eg!szen zavarba esve, remegve, zokogva a lbam el! veti magt az a sz!p lny, !s azt mond a, hogy a megment3 e vagyok, !s hogy engem szeret a leg obban a vilgon. +n meglep3d&k, de... @iza , mondom ma d ,, ht azt hiszed, hogy nem vettem !szre, mennyire szeretsz6 @ttam, kitalltam mindent, de nem mertem a sz$vedre plyzni, mert #t!kony hatssal voltam rd, !s att#l f!ltem, hogy te hlb#l szntsznd!kkal k!nyszer$ted magad, hogy viszonozd a szerelmemet, er3nek ere !vel kelted fel magadban az !rz!st, amely taln hinyzik bel3led, !n pedig ezt nem akarom, mert ez... zsarnoksg... Ez tapintatlansg (egysz#val &sszefecsegtem volna egy csom# kimondhatatlanul nemes eur#pai Jeorge 4and,i finomsgot...*. -e most, most az eny!m vagy, az !n teremtm!nyem, tiszta, gy&ny&r), mert az !n gy&ny&r) asszonyom vagy.> s hzamba btran, szabadon 1pj be mint gazdasszonya8 Azutn !l%nk,!ldeg!l%nk sz!pen, k%lf&ldre utazunk stb. stb. Egysz#val pocs!kul !reztem magam, !s az lett a v!ge, hogy ki&lt&ttem a nyelvemet magamra. =2eg aztn nem is engedik az a cafatot1 , gondoltam. , 0isz 3ket ltalban nem nagyon engedik ki, este pedig m!g kev!sb! (valami okb#l minduntalan gy se tettem, hogy csakis este &n, m!ghozz !ppen h!t #rakor*. Egy!bk!nt azt mondta, hogy m!g nem tel esen adta el magt, neki k%l&nleges ogai vannak' teht , hm1... Az &rd&g vigye el1 El &n, okvetlen%l el &n1> 2!g szerencse, hogy Apollon ezalatt el,elvonta a figyelmemet otrombasgaival. .el esen kihozott a sodromb#l1 Ez az ember olyan istenver!se, olyan csaps volt, amelyet a sors m!rt rm1 .&bb !ven t egyfolytban, lland#an hadilbon lltunk, !s gy)l&ltem, de gy)l&ltem1 Azt hiszem, soha senkit se gy)l&ltem m!g annyira, mint 3t, kivlt bizonyos pillanatokban. 7d3, sebb, tekint!lyesebb ember volt, aki mellesleg szab#sggal is foglalkozott. -e ismeretlen okb#l len!zett engem , m!gpedig m!rt!ktelen%l ,, !s t)rhetetlen%l f!lvllr#l besz!lt velem. Egy!bk!nt mindenkivel l#htr#l besz!lt. 0a az ember rtekint e simra f!s%lt, lensz3ke fe re, erre az %st&kre, amelyet a homlokra tornyozott, !s napraforg#ola al kenegetett, erre a mindig komolyan &sszecs%cs&r$tett sz ra , mris egy olyan l!nyt ltott maga el3tt, aki sohase k!telkedett &nmagban. 0allatlanul pedns volt, a legk!nyesebb pedns volt, akivel valaha is tallkoztam ezen a vilgon' !s radsul olyan &n!rzetes, amilyen taln "agy 4ndor lehetett. 4zerelmes volt, minden egyes gomb ba, minden egyes k&rm!be , igenis, szerelmes volt, ltszott ra ta1 Eg!szen zsarnokian bnt velem, rendk$v%l keveset besz!lt, !s ha olykor,olykor rm pillantott, olyan fens3bbs!gesen magabiztos, szigor tekintettel n!zett rm, hogy n!ha !ktelen d%hbe gurultam t3le. Glyan arccal tel es$tette a k&teless!g!t, mintha valami nagy,nagy kegyben r!szes$tene. Egy!bk!nt #formn soha semmit se csinlt, s3t egyltaln nem is tartotta k&teless!g!nek, hogy brmit is csinl on. 4emmi k!ts!g nem f!rhetett hozz, hogy engem legutols# bolondnak n!z ezen a vilgon, !s ha =ott tartott maga mellett>, csakis az!rt

tette, mert t3lem minden h#napban b!rt kapott. 0a land# volt =semmit se csinlni> havi h!t rubel!rt. 4ok b)n&met megbocst k miatta a msvilgon1 "!ha addig fa ult a gy)l&letem, hogy mr a rst#l is kev!s h$ n g&rcs&t kaptam. -e k%l&n&sen utltam p&sze besz!d!t. A kellet!n!l valamelyest hosszabb volt a nyelve, vagy valami eff!le hib a lehetett, mert lland#an selyp$tett, p&sz!n besz!lt, !s lthat#lag nagyon b%szke volt r' azt k!pzelte, hogy rendk$v%l el3kel3v! teszi. ?ez!t htrat!ve, szem!t a f&ldre s%tve, halkan, kim!rten besz!lt. ?%l&n&sen d%h$tett, amikor a vend!gfal m&g&tt, a zugolyban zsoltrt olvasott. 4okat hada, koztam vele e miatt a zsolozsmzs miatt. -e roppant szeretett est!nk!nt olvasni, egyenletes, halk hangon, mintha halott!rt imdkozna. +rdekes, hogy ezzel is v!gezte' mostanban zsoltrt olvas halottak mellett , p!nz!rt ,, ezenk$v%l patknyt irt !s viaszt f3z. -e akkor sehogy se tudtam elkergetni, mintha vegyileg egybeolvasztottk volna az !letemmel. Azonk$v%l 3 maga se lett volna ha land# elmenni t3lem a vilg!rt sem. +n nem lakhattam btorozott szobban. A laksom volt az !n mened!khelyem, to sh! am, tokom, amelybe elb tam az eg!sz emberis!g el3l, Apollont pedig, az &rd&g tud a, mi!rt, e laks tartoz!knak !reztem, !s h!t ll# eszten, deig nem tudtam elkergetni. A b!r!t nem tarthattam vissza m!g k!t,hrom napig sem. Glyan hist#rit kavart volna, hogy azt se tudtam volna, hov legyek. -e azokban a napokban annyira d%h&s voltam mindenkire, hogy elhatroztam: megb9ntetem Apollont , magam se tudtam, mi okb#l !s mi c!lb#l ,, !s k!t h!tig nem adtam oda a fizet!s!t. 2r r!gen, vagy k!t !vvel ezel3tt meg akartam tenni, csakis az!rt, hogy bebizony$tsam: ha akarom, brmikor visszatarthatom a b!r!t, $gy ht ne mer en olyan g3g&sen bnni velem. Elhatroztam, hogy egy sz#t se sz#lok neki, s3t sznd!kosan hallgatok, hogy megt&r em a b%szkes!g!t, !s rk!nyszer$tsem, hogy 3 hozza sz#ba el3sz&r a b!rt. Akkor ma d kiveszem a fi#kb#l mind a h!t rubelt, megmutatom neki, hogy k%l&n f!lre van t!ve, de =nem akarom !s nem akarom, egyszer)en nem akarom kifizetni a b!r!t, csupn az!rt, mert 7gy akarom>, mert ez nekem =mint gazd nak hatalmamban ll>, mert 3 tiszteletlen, mert 3 faragatlan fa ank#' de ha tisztelettud#an megk!r, akkor taln megenyh%l&k, !s odaadom' k%l&nben m!g vrhat k!t h!tig, hromig is, egy tel es h#napig vrhat... -e brmennyire haragudtam, m!giscsak 3 gy3z&tt. "!gy napig sem b$rtam. Azzal kezdte, amivel hasonl# esetekben kezdeni szokta, mert mr fordultak el3 hasonl# esetek, mr tar, tottam pr#bkat (!s meg egyzem, !n mindezt el3re tudtam, mr gy ismertem al as taktik t, mint a tenyeremet*, nevezetesen azzal kezdte, hogy rendk$v%l szigoran, mer3en n!z rm, !s percekig nem veszi le r#lam a szem!t, k%l&n&sen akkor, ha haza!rkez!semkor tallkozunk vagy ha kik$s!r. 0a p!ldul kitartottam !s gy tettem, mintha nem vettem volna !szre a n!z!s!t, vltozatlanul n!mn folytatta a k$nzst. 2egesett: se sz#, se besz!d, csendben !s k&nnyed!n be &n a szobmba, egyik kez!t htrateszi, az egyik lbt meg el3re, !s rm szegezi a szem!t' immr nem olyan szigoran, de eg!szen len!z3en. 0a hirtelen megk!rdezem t3le, mit akar, egy sz#val se felel, hanem tovbb n!z rm mer3en m!g n!hny msodpercig, aztn sz t valahogy sa tosan &sszeszor$tva, sokatmond# arckife ez!ssel, lassan, egy helyben megfordul, !s ugyancsak lassan kimegy a szob ba. ?!t #ra mlva vratlanul megint bell$t, megint ugyan$gy ott terem el3ttem. El3fordult, hogy m!rgemben meg se k!rdeztem t3le, hanem csak parancsol#an, hirtelen felemeltem a fe emet, farkasszemet n!ztem vele. /gy n!zt%nk egymsra n!ha k!t percig is' v!g%l lassan, m!lt#sgosan megfordult, !s megint elt)nt k!t #rra. 0a m!g ett3l se t!rtem !szre !s tovbb lzadoztam, rm,rm tekintve egyszer csak s#ha tozni kezdett, sokig s#ha tozott, m!lyen, mintha ezekkel a s#ha okkal akarn megm!rni, milyen m!lyre s%llyedtem erk&lcsileg' term!szetesen az lett a v!ge, hogy tel es gy3zelmet aratott: !n d%h&ngtem, kiabltam ugyan, de azt, amir3l sz# volt, m!giscsak k!nytelen voltam tel es$teni. Ezttal alighogy megkezd3d&tt a =szigor pillantsok> szoksos man3vere, !n mind rt kikeltem magamb#l, !s d%h&sen rtmadtam. Amgy is tlsgosan inger%lt voltam.

, 9ll 1 , kiltottam tombolva, mikor egyik kez!t htrat!ve, lassan, sz#tlanul megfordult, hogy visszamen en a szob ba. , 9ll 1 ;ordul vissza, fordul vissza, ha mondom1 , Bizonyra olyan szokatlanul kem!nyen rivalltam r, hogy megfordult, s3t egy kiss! megh&kkenve n!zegetett. Egy!bk!nt tovbbra se sz#lt egy sz#t sem, !s !ppen ez b3sz$tett engem. , 0ogy mersz be &nni enged!ly n!lk%l, !s hogy mersz $gy n!zni rm6 ;elel 1 5agy f!l percig nyugodtan n!zett rm, aztn ism!t meg akart fordulni. , 9ll 1 , ord$tottam, !s odaszaladtam hozz. , Egy tapodtat se1 Fgy1 2ost felel : mi!rt &tt!l ide bmulni6 , 0t hogyha parancsol valamit, akkor tel es$tem, az a dolgom , felelte megint csak n!mi hallgats utn, halkan, kim!rten selyp$tve, a szem&ld&k!t felhzva, fe !t egyik vllr#l a msikra ha tva , !s mindezt megd&bbent3 nyugalommal. , "em azt k!rdeztem, te h#h!r, nem azt1 , rivalltam r a d%ht3l remegve. , 2a d !n magam mondom meg neked, te h#h!r, mi!rt rsz be folyton: ltod, hogy nem adom oda a b!redet, te magad b%szkes!gb3l nem akarsz odig alzkodni, hogy k!r ed , az!rt &ssz ht ide, hogy b%ntess, k$nozz engem azzal a buta n!z!seddel, !s nem is se ted, te h#h!r, mennyire buta dolog ez, buta, buta, buta1 4z#tlanul ism!t meg akart fordulni, de !n megragadtam. , 7de hallgass1 , kiltottam r. , 7tt a p!nzed, ltod6 7tt van1 (?ivettem az asztalfi#kb#l.* 2ind a h!t rubel, de nem kapod meg, nem kapod meg addig, am$g tisztelettud#an, b)nbn#an bocsnatot nem k!rsz t3lem. 0allottad6 , Azt nem lehet1 , felelte valami rendk$v%li magabiztossggal. , -e lehet1 , kiltottam. , Becs%letszavamra mondom neked , lehet1 , +s nekem nincs is mi!rt bocsnatot k!rnem magt#l , folytatta, mintha egyltaln !szre se venn! a kiablsomat ,, hisz maga becsm!relt engem h#h!rnak, !s ez!rt brmikor fel elent, hetem becs%lets!rt!s miatt a ker%leti kapitnysgon. , Ered , elents fel1 , ord$tottam. , 2en azonnal, ebben a percben, ebben a pillanatban1 Dsak az!rt is h#h!r vagy, h#h!r, h#h!r1 , -e 3 csak rm n!zett, aztn megfordult, !s h$v# kilt, somra r se heder$tve, vissza se tekintve, tvonult a szob ba. =0a nincs @iza, most nem lenne semmi eff!le sem1> , llap$tottam meg magamban. Aztn egy percig t!tovn ott lltam, ma d m!lt#sgosan !s %nnep!lyesen, de lassan !s er3sen dobog# sz$vvel a vend!gfal m&g!, hozz indultam. , Apollon1 , mondtam halkan, tagoltan, de zihlva. , Ered egy pillanat k!sedelem n!lk%l, azonnal a ker%leti kapitny!rt1 I id3k&zben mr letelepedett az asztalhoz, feltette szem%veg!t !s varrni kezdett. -e amikor meghallotta parancsomat, kit&rt bel3le a pr%szk&l3 nevet!s. , 2en r&gt&n, ebben a pillanatban1 2en , k%l&nben... el se tudod k!pzelni, mi lesz itt1 , 2agnak igazn elment az esze , egyezte meg a fe !t fel sem emelve, vltozatlanul lassan selyp$tve, !s tovbb pr#blgatta bef)zni a c!rnt. , 0t ki ltott mr olyat, hogy valaki maga ellen kih$v a a rend3rs!get61 Ami pedig az i esztget!st illeti, kr is er3lk&dnie, mert abb#l nem lesz semmi. , Ered 1 , rikcsoltam, !s megragadtam a vllt. +reztem, hogy mind rt meg%t&m. "em is hallottam, hogy ebben a pillanatban vratlanul, halkan !s lassan kiny$lt az el3szoba

a ta a, bel!pett valaki, megllt, !s megh&kkenve bmult rnk. Gdatekintettem, sz!gyenletem, ben s#blvnny meredtem, !s visszarohantam a szobmba. Gtt mindk!t kezemmel a ha amba markolva, fe el a falnak d3ltem, !s mozdulatlann dermedtem. 5agy k!t perc mlva Apollon lass l!ptei hallatszottak. , 5alami n3f!le keresi , mondta k%l&n&sen szigoran tekintve rm, aztn f!lrehz#dott, !s beengedte , @izt. "em akart elmenni, !s gnyosan n!zegetett benn%nket. , 2en , men 1 , parancsoltam neki zavartan. Crm abban a pillanatban, er3lk&dve, sziszegve , hetet %t&tt.

(
s hzamba btran, szabadon 1pj be mint gazdasszonya8 :;3!,!44<1 ! K012'M,3451 Gtt lltam el3tte megsemmis%lve, megsz!gyen%lten, gyalzatosan nagy zavarban, !s azt hiszem, mosolyogva, minden er3mmel igyekeztem &sszefogni gubancos vatts hzik&penyem szrnyait , pontosan gy, ahogy nemr!g, cs%ggedt lelkillapotomban elk!pzeltem. Apollon, miutn ott llt mellett%nk vagy k!t percig, elment, de !n nem k&nnyebb%ltem meg. Az volt a legrosszabb, hogy @iza is zavarba esett, m!gpedig annyira, amennyire nem is vrtam volna. .erm!szetesen a k%ls3m miatt. , <l le , mondtam g!piesen, !s odatoltam neki egy sz!ket az asztal mell!, !n pedig a d$vnyra %ltem. 2ind rt engedelmesen le%lt, tgra ny$lt szemmel n!zett rm, !s nyilvn vrt t3lem valamit. +ppen a vrakozsnak ez a naivsga d%h$tett veszett%l, de t%rt3ztettem magam. +ppen ilyenkor kell azon igyekeznie az embernek, hogy ne vegyen !szre semmit, mintha minden rendben volna, 3 meg... +s homlyosan gy !reztem, hogy drgn megfizet 3 m!g nekem mindezrt+ , ;urcsa helyzetben talltl, @iza , kezdtem dadogva, br tudtam, hogy !ppen $gy nem lenne szabad kezdeni. , "em, nem, ne gondol semmit1 , kiltottam !szrev!ve, hogy hirtelen elpirul , !n nem sz!gyellem a szeg!nys!gemet... Ellenkez3leg: b%szke vagyok a szeg!nys!gemre. 4zeg!ny vagyok, de nemes lelk)... 0isz lehet valaki egyszerre szeg!ny !s nemes lelk) , d&rm&gtem. , Egy!bk!nt... akarsz tet6 , "em... , kezdte volna @iza. , 5r 1 ;elugrottam !s tszaladtam Apollonhoz: el kellett t)nn&m valahov. , Apollon , sgtam lzasan hadarva, !s el!be dobtam a h!t rubelt, amelyet m!g mindig a markomban szorongattam , itt a b!red' ltod, odaadom' de most ra tad a sor, ments meg: r&gt&n hozz a vend!gl3b3l tet meg t$z k!tszers%ltet. 0a nem vagy ha land# hozni, akkor szerencs!tlenn! teszel egy embert1 .e nem tudod, milyen n3 ez... Ez a n3 , mindenem1 .e bizonyra gondolsz valamit... -e te nem tudod, milyen n3 ez1... Apollon, aki mr le%lt a munk hoz, !s ra feltette a ppaszemet, el3sz&r a t)t vltozatlanul a kez!ben tartva n!mn a p!nzre sand$tott, aztn !nrm %gyet sem vetve, egy sz#val sem vlaszolva, tovbb ba l#dott a c!rnval, m$g v!g%l siker%lt bef)znie. El3tte llva "ap#leon m#dra karba tett k!zzel vrtam vagy hrom percig. 0alnt!komat vere t!k ztatta, spadt

voltam, !s ezt !reztem is. -e hlA istennek, bizonyra megsa nlt, ahogy rm n!zett. 2iutn v!gzett azzal a c!rnval, lassan felllt, lassan f!lretolta a sz!ket, lassan levette a szem%veg!t, lassan tszmolta a p!nzt, v!g%l csak gy f!lvllr#l megk!rdezte: eg!sz adagot vegyen,e, aztn lassan kis!tlt a szobb#l. @izhoz visszamenet fel&tl&tt bennem: ne fussak,e el $gy, ahogy vagyok, rongyos hzik&penyben, amerre a szemem lt, !s aztn lesz, ami lesz6... 2egint le%ltem. @iza nyugtalanul n!zett rm. "!hny percig egyik%nk se sz#lalt meg. , 2eg&l&m1 , kiltottam hirtelen, !s &k&llel olyan er3vel az asztalra csaptam, hogy a tinta kil&ttyent a tart#b#l. , Ha , mit besz!l6 , kiltott fel 3 is megremegve. , 2eg&l&m, meg&l&m1 , rikcsoltam veszett d%hvel az asztalt verve, br nagyon #l tudtam, hogy ostobasg ilyen veszett%l d%h&ngeni. , .e nem tudod, @iza, milyen csaps nekem ez a h#h!r. , 7gen , a h#h!rom1... 2ost elment a k!tszers%lt!rt' ez a... +s hirtelen k&nnyekben t&rtem ki. Ez idegroham volt. -e sz!gyelltem magam e zokogs k&zben' de mr nem tudtam visszafo tani. @iza megr!m%lt. =2i lelte magt6 2i lelte magt6> , kiltozta k&r%l&ttem s%r&gve,forogva. , 5izet ad , vizet, ott van, ni1 , mondtam gyenge hangon, br magamban #l tudtam, hogy kit)n3en meglettem volna v$z n!lk%l, !s tel esen f&l&sleges volt gyenge hangon d%nny&gn&m. -e ahogy mondani szoktk, alakoskodtam , pusztn az illend3s!g kedv!!rt ,, br val#ban idegrohamom volt. @iza eg!szen megzavarodva n!zett rm, ahogy ideadta a vizet. Apollon ebben a pillanatban hozta a tet. "ekem egyszeriben gy r!mlett, hogy ez a h!tk&znapi, pr#zai tea rettenetesen k&z&ns!ges !s sznalmas a t&rt!ntek utn, !s elpirultam. @iza szinte r!m%lten n!zett Apollon, ra, aki rnk se pillantva mind rt ki is ment. , .e len!zel engem, @iza6 , k!rdeztem mer3en rn!zve, !s mr remegtem a t%relmetlens!gt3l' szerettem volna tudni, mit gondol. Annyira zavarba esett, hogy nem is tudott mit felelni. , 7gyl tet1 , mondtam d%h&sen. 2agamra voltam m!rges, de term!szetesen neki kellett megszenvednie miatta. 4z$vemben hirtelen sz&rny) harag tmadt ellene' azt hiszem, meg tudtam volna &lni. Jondolatban megfogadtam: eg!sz id3 alatt egyetlenegy sz#t se sz#lok hozz, hogy bosszt ll ak ra ta. =0isz 3 az oka mindennek> , gondoltam. 2r vagy &t percig tartott a n!ma csend. A tea ott llt az asztalon' hozz se nyltunk: !n odig mentem, hogy csak az!rt sem akartam hozzkezdeni a tezshoz, hogy ezzel m!g k$nosabb helyzetbe hozzam' 3neki pedig k!nyelmetlen lett volna elkezdeni. 4zomor meglep3d!ssel n!zett rm t&bbsz&r is. +n konokul hallgattam. .erm!szetesen csakis !n magam lehettem igazn v!rtan, mert tel esen tudatban voltam ostoba d%h&mnek, eg!sz visszatasz$t# al assgval, de m!gse tudtam t%rt3ztetni magam semmik!pp. , +n... v!gk!pp el akarok... menni... onnan , kezdte csak az!rt, hogy valamik!pp megt&r e a csendet, de , szeg!nyke1 , !ppen err3l nem kellett volna most besz!lnie egy ilyen amgy is ostoba pillanatban egy olyan amgy is ostoba embernek, mint !n. 2!g a sz$vem is megf dult, annyira megsa nltam sutasga !s f&l&sleges ny$ltsga miatt. -e valami utlatossg mind rt elfo tott bennem minden sznalmat, !s m!g obban felhergelt: pusztul on el az eg!sz vilg1 Eltelt m!g &t perc. , "em zavarom6 , kezdte f!l!nken, alig hallhat#an, !s mr,mr felllt. -e mihelyt meglttam a megs!rtett &n!rzet!nek ezt az els3 fellobbanst, val#sggal

megremegtem a d%ht3l, !s mind rt kirobbantam. , 2inek &tt!l ide, k!rlek, mr mondd meg csak61 , kezdtem zihlva, !s nem is %gyeltem szavaim logikus rend !re. 2indent egyszerre, egy szuszra akartam kimondani' !s m!g azzal se t&r3dtem, mivel kezd em. , 2i!rt &tt!l6 ;elel 1 ;elel 1 , kiltottam szinte eszeveszetten. , 2egmondom !n, !des lelkem, mi!rt &tt!l. Az!rt &tt!l, mert !n akkor sz7vhez szl szavakat mondtam. "os ht k!nyeske lett!l, !s most megint megk$vntad azokat a =sz$vhez sz#l# szavakat>. 0t tudd meg, hogy !n akkor kinevettelek. 2ost is kinevetlek. 2it remegsz6 7genis, kinevettelek1 Engem k&zvetlen%l azel3tt, egy eb!den megs!rtettek, akik akkor el3ttem odamentek. +n az!rt ha tattam hozztok, hogy eld&ngessem az egyiket, azt a tisztet' de nem siker%lt, mr nem talltam ott 3ket' valakin csak ki kellett t&ltenem a bosszmat. El!rtem a c!lomat: te ker%lt!l utamba, ht rd zd$tottam a haragomat, !s t!ged nevettelek ki. Engem megalztak, ht !n is meg akartam alzni valakit' engem ronggy t!ptek, ht !n is meg akartam mutatni a hatalmamat... Ez t&rt!nt, te pedig mr azt hitted, csakis az!rt mentem akkor oda, hogy t!ged megmentselek. 7gen6 Azt hitted6 Azt hitted6 4e tettem, hogy belesz!d%l, !s nem !rti meg a r!szleteket' de azt is tudtam, hogy kit)n3en meg!rti a l!nyeget. /gy is t&rt!nt. ;alfeh!r lett, mondani akart valamit, a sz a f dalmasan leg&rb%lt' de mintha letagl#ztk volna, a sz!kre rogyott. +s azutn eg!sz id3 alatt nyitott sz al, tgra meresztett szemmel, sz&rny) f!lelemt3l reszketve hallgatott v!gig. 4zavaim cinizmusa, igen, a cinizmusa porba s totta... , 2egmentselek1 , folytattam a sz!kr3l felugorva !s fel,al szaladglva el3tte a szobban. , 2it3l mentettelek volna meg6 0isz lehet, hogy !n rosszabb vagyok, mint te. 2i!rt nem vgtad a pofmba, mind rt akkor, amikor leck!t tartottam neked: =2i!rt &tt!l hozznk6 Erk&lcspr!dikci#t tartani6> 0atalom, hatalom kellett akkor nekem, t!k kellett, a k&nnyeidet akartam' megalzni, hiszt!riba kergetni , ezt akartam !n akkor. -e ht magam sem b$rtam sokig, mert rongy ember vagyok, megi edtem, !s az &rd&g tud a, mi!rt, bolond fe el odaadtam a c$memet. -e alig valamivel k!s3bb , m!g haza se !rtem , mr gy szidtalak a miatt a c$m miatt, mint a bokrot1 Akkor mr gy)l&ltelek, mert akkor hazudtam neked. 2ert !n csak tszom a szavakban, brndoztam magamban, de a val#sgban tudod, mi kell nekem: az, hogy t)n etek el1 "ekem nyugalom kell. +s az!rt, hogy b!k!ben hagy anak, egy kope k!rt r&gt&n eladom az eg!sz vilgot. A vilg pusztul on el , vagy !n tet ihassak6 Azt felelem: inkbb a vilg pusztul on el, csak !n ihassak mindig tet1 .udtad,e ezt vagy nem6 "os, ht !n tudom, hogy al as gazember, &nz3 la hr vagyok. E hrom nap alatt folyton reszkettem a f!lelemt3l, hogy el &ssz. +s tudod, mi nyugtalan$tott a leg obban e hrom nap alatt6 Az, hogy !n akkor aff!le h3snek ltszottam a szemedben, most pedig vratlanul ebben a rongyos hzik&nt&sben koldusnak, hitvny fick#nak ltsz. Az im!nt azt mondtam, hogy nem sz!gyellem a szeg!nys!gemet, ht tudd meg: sz!gyellem, mindenn!l obban sz!gyellem, !s ett3l f!lek a leg obban, obban, mintha tolva voln!k, mert !n annyira hi vagyok, hogy ha lenyznk a b3r&met, nekem a puszta leveg3 is f na. -e ht csakugyan nem eszm!lt!l r m!g most sem, hogy sohase bocstom meg neked, hogy ebben a rongyos hzik&nt&sben talltl, amikor gy rtmadtam Apollonra, mint egy m!rges kutya6 A megvlt#, a minapi h3s rtmad a szolg ra, mint egy r%hes, k#cos kis szobakutya' az pedig csak nevet ra ta1 Az im!nti k&nnyeimet, amelyeket nem tudtam visszafo tani, !s els$rtam el3tted, mint egy megsz!gye, n$tett feh!rcsel!d , azokat sem bocstom meg neked soha1 +s azt se bocstom meg neked soha, amit most itt bevallok1 7gen, te, csakis te vagy a felel3s minden!rt, mert $gy az utamba ker%lt!l, mert !n gazfick# vagyok, mert !n a legal asabb, a legnevets!gesebb, a legsek!, lyesebb, a legostobbb, a legirigyebb vagyok a vilgon valamennyi f!reg k&zt, pedig azok egy cseppet se k%l&nbek nlam, legfel ebb sohase esnek zavarba' $gy aztn !n eg!sz !letemen t fricskkat kapok minden tet)t3l , ez az !n sa tossgom1 2i k&z&m nekem ahhoz, hogy te

ebb3l egy sz#t se !rtesz61 +s mi k&z&m, mi k&z&m, mi k&z&m nekem tehozzd meg ahhoz, hogy elpusztulsz,e ott, vagy sem61 .udod,e, hogy !n most miutn mindezt elmondtam neked, gy)l&lni foglak az!rt, mert itt voltl !s v!gighallgattad61 0isz $gy csak egyszer tlal ki az !let!ben az ember, akkor is csak hiszt!rikus rohamban1... 0t mit akarsz m!g6 2it akarsz m!g mindazok utn, mit tanyzol itt el3ttem, mit k$nozol, mi!rt nem m!gy el61 9m ekkor vratlanul valami furcsa dolog t&rt!nt. +n annyira megszoktam, hogy mindent k&nyv$z)en gondol ak el, !s mindent olyannak k!pzel ek a vilgon, amilyennek azel3tt brnd aimban megteremtettem, hogy akkor nem is fogtam fel mind rt ezt a furcsa dolgot. Ez t&rt!nt: @iza, akit megs!rtettem, porba tiportam, sokkal t&bbet meg!rtett, mint k!pzeltem. Ebb3l az eg!szb3l meg!rtette azt, amit a n3 mindig mindenn!l el3bb meg!rt, ha igazn szeret, !spedig azt, hogy !n magam is szerencs!tlen vagyok... Az i edts!get meg a s!rt3d&tts!get el3sz&r szomor csodlkozs vltotta fel az arcn. Amikor pedig al asnak !s gazembernek neveztem magam, !s megeredt a k&nnyem (k&nnyezve f tam v!gig ezt az eg!sz sz#radatot*, g&rcs rndult t az arcn. 2r,mr fel akart llni, hogy f!lbeszak$tson' amikor pedig befe eztem, nem erre a kiltsomra figyelt: =2inek vagy te itt, mi!rt nem m!gy el61> , hanem arra, hogy bizonyra nekem magamnak is roppant neh!z volt mindezt kimondani. 2eg aztn olyan elesett volt szeg!ny, ht hogy haragudhatott, hogy s!rt3dhetett volna meg6 5alami ellenllhatatlan nekibuzdulssal felugrott a sz!kr3l, de nem mert elmozdulni a hely!b3l, m!g mindig f!lt... Ekkor tel esen felkavarodott a lelkem. @iza hirtelen hozzm rohant, mindk!t kar val t&lelte a nyakamat, !s s$rva fakadt. +n se tudtam megllni, !s olyan heves zokogsban t&rtem ki, mint m!g sohasem... , "em lehetek #1 "em engednek... , mondtam alig hallhat#an, aztn odamentem a d$vnyhoz, arccal rvetettem magam, !s negyed#rn t igazi hiszt!rikus rohamban zokogtam. @iza hozzm simult, t&lelt, !s mintha megdermedt volna ebben az &lel!sben. -e m!giscsak az volt a helyzet, hogy ennek a hiszt!rikus rohamnak el kellett mlnia. +s !n (undor$t# igazsgot $rok most* a d$vnyon hasmnt fekve, arcomat er3sen a rongyos b3r, prnba frva, lassank!nt, tvolr#l, &nk!ntelen%l, de ellenllhatatlanul !rezni kezdtem, hogy nekem most k$nos lesz felemelnem a fe emet !s egyenesen @iza szem!be n!znem. 2it sz!gyelltem , nem tudom, de nagyon sz!gyenkeztem. Rg# fe emben az is megfordult, hogy most v!gk!pp szerepet cser!lt%nk, hogy most 3 a h3sn3, !n pedig ugyanolyan megalzott, porba tiport l!ny vagyok, amilyen 3 volt !nel3ttem azon az ! szakn , n!gy nappal ezel3tt... +s mindez mr akkor eszembe utott, amikor hasmnt a d$vnyon fek%dtem1 7stenem1 0t csakugyan mr akkor irigyeltem61 "em tudom, mindmig sem tudom eld&nteni, akkor pedig term!szetesen m!g kev!sb! tudtam felfogni, mint most. 0isz !n nem tudok meglenni an!lk%l, hogy hatalmaskod ak, zsarnokos, kod ak valakin... -e... de okoskodssal nem lehet megmagyarzni semmit, k&vetkez!sk!ppen kr is okoskodni. 2!giscsak er3t vettem magamon, !s felemeltem a fe emet' valamikor csak fel kellett emelnem... +s ekkor , m!g most is szent%l hiszem, hogy !ppen az!rt, mert sz!gyelltem rn!zni , hirtelen eg!szen ms !rz!s fogott t%zet, !s lobbant lngra bennem: az uralkods, a birtokls !rz!se. 4zememben szenved!ly ragyogott, !s kem!nyen megszor$tottam a kez!t. 0ogy gy)l&ltem !s vonz#dtam hozz abban a pillanatban1 Az egyik !rz!s csak fokozta a msikat. Ez mr,mr a bosszhoz hasonl$tott1... @iza arcn el3sz&r mintha megr&k&ny&d!s, szinte f!lelem t%kr&z3d&tt volna, de csak egy pillanatig , aztn u ongva, hevesen meg&lelt.

)
"egyed#ra mltn, 3r%lt t%relmetlens!ggel el3re,htra futkostam a szobban, percenk!nt odamentem a spanyolfalhoz, !s a r!sen t lestem @izt. ;e !t az gyra ha tva a padl#n %lt, !s bizonyra s$rt. -e nem ment el, !s !pp ez bosszantott. 2ost mr mindent tudott. 5!gk!pp megs!rtettem, de... kr a sz#t szapor$tani. ?itallta, hogy szenved!lyem fellobbansa !ppen bossz volt, megalzs, !s hogy az im!nti csaknem szem!lytelen gy)l&lethez most mr hozz rult az ellene !rzett szemlyes, irigy gy)l&let is... Egy!bk!nt nem ll$tom, hogy mindezt vilgosan felfogta' de azzal tel esen tisztban volt, hogy !n alval# vagyok, !s f3leg, k!ptelen vagyok szeretni 3t. .udom, azt mond k, hogy ez hihetetlen , hihetetlen, hogy valaki olyan gonosz !s ostoba le, gyen, mint !n' m!g azt is hozzteszik: lehetetlen volt meg nem szeretni @izt, vagy legalbbis nem m!ltnyolni ezt a szerelmet. -e mi!rt volt lehetetlen6 El3sz&r is: mr csak az!rt sem szerethettem meg, mert ism!tlem, szeretni , ez nlam egyet elentett a zsarnokoskodssal, az erk&lcsi hatalmaskodssal. 4oha !letemben nem ismertem msfa ta !rzelmet, !s odig mentem, hogy n!ha m!g most is azt hiszem: a szerelem !ppen abban ll, hogy szerelm%nk trgya &nk!nt felruhz a zsarnokoskods ogval. Eg!rlyukbeli brnd aimban se tudtam msnak elk!pzelni a szerelmet, mint harcnak: mindig gy)l&lettel kezdtem, !s az erk&lcsi leigzssal v!geztem, de aztn magam se tudtam, mit kezd ek a leigzott alannyal. 2eg aztn mi hihetetlen van ebben, amikor mr siker%lt annyira megrontanom magamat, annyira elszoktam az =eleven !lett3l>, hogy az im!nt k!pes voltam azzal vdolni, azt vetni a szem!re: az!rt &tt hozzm, hogy =sz$vhez sz#l# szavakat> hall on' nem is se tettem, nem az!rt &n, hogy sz$vhez sz#l# szavakat hall on, hanem az!rt, hogy szeressen, mert a n3 szmra a szerelem a feltmads, a menekv!s brmif!le puszt$t# vesz!lyt3l, az sz%let!s, !s hogy ezt nem adhat a meg neki semmi ms. ?%l&nben ht nem is gy)l&ltem !n olyan nagyon, amikor ide,oda futkostam a szobban, !s a r!sen t belestem a spanyolfal m&g!. Dsak elviselhetetlen%l nyomasztott a elenl!te. Azt szerettem volna, ha elt)nik. ="yugalmat> k$vntam, egyed%l akartam maradni az eg!rlyukban. Az =eleven !let>, mivel nem szoktam hozz, annyira fo togatott, hogy m!g l!legezni is alig tudtam. -e eltelt n!hny perc, !s 3 m!g mindig nem llt fel, mintha elb#dult volna. +n voltam olyan arctlan, hogy halk kopogssal figyelmeztessem... 0irtelen felrebbent, felugrott, !s mris rohant, hogy megkeresse kend3 !t, kalap t, bund t, mintha menek%lni akarna t3lem... ?!t perc mlva lassan el3 &tt a spanyolfal m&g%l, !s slyos tekintettel n!zett rm. +n d%h&sen elnevettem magam, egy!bk!nt csak er3ltetve, az illem kedv!!rt, aztn elford$tottam a tekintetemet. , 7sten ld a , k&sz&nt az a t# fel! indulva. Ekkor odafutottam hozz, megragadtam az egyik kez!t, kinyitottam, beletettem... ma d megint beha tottam. Aztn mind rt f!lrefordultam, !s gyorsan a msik sz&gletbe pattantam, hogy legalbb ne lssam... Ebben a pillanatban hazudni akartam , azt akartam $rni, hogy fe emet vesztve, magamon k$v%l, bolond ban, v!letlen%l tettem. -e nem akarok hazudni, $gy ht 3szint!n megmondom , gonoszsgb#l nyitottam ki a kez!t !s tettem bele...Ez akkor &tl&tt az agyamba, mikor fel,al szaladgltam, 3 meg a spanyolfal m&g&tt %lt. -e hatrozottan ll$thatom, hogy br sznd!, kosan k&vettem el ezt a kegyetlens!get, nem rossz sz$vvel, hanem csak ostoba fe el tettem. Ez a kegyetlens!g annyira mesterk!lt, annyira kiagyalt, k%l&n ez alkalomra ki#kumllt, k nyv7z" volt, hogy !n magam se b$rtam ki egy percig se , el3sz&r a sz&gletbe ugrottam, hogy ne lssam, aztn meg k!ts!gbeesetten sz!gyenkezve @iza utn rohantam. ?inyitottam az el3szoba a ta t, !s hallgat#zni kezdtem.

, @iza1 @iza1 , kiltottam ki a l!pcs3hzba, de csak f!l!nken, halkan... "em kaptam r vlaszt, gy r!mlett, mr az als# l!pcs3fokokr#l hallatszanak fel a l!p!sei. , @iza1 , kiltottam hangosabban. 4emmi vlasz. -e ebben a pillanatban hallottam, ahogy odalent lomhn nyikorogva kiny$lik a nehezen r# %veges kapu, !s lomhn be is csap#dik. -&ng!se visszhangzott a l!pcs3hzban. Elment. .&prengve visszamentem a szobmba. Borzaszt#an neh!z lett a lelkem. 2eglltam az asztal mellett, annl a sz!kn!l, amelyen %lt, !s bambn magam el! bmultam. Egy perc mlva hirtelen eg!sz testemben megremegtem: k&zvetlen%l magam el3tt az asztalon megpillantottam... egysz#val megpillantottam egy &sszegy)rt &trubeles bank#t, pontosan azt, amelyet egy perccel el3bb a markba gy&m&sz&ltem. Az a bank# volt' ms nem is lehetett' ms nem is volt a hznl. Fgy ltszik, siker%lt az asztalra dobnia abban a pillanatban, amikor !n a msik sz&gletbe pattantam. "os6 5rhat# volt, hogy ezt teszi. 5rhat# volt6 "em1 +n annyira &nz3 voltam, a val#sgban annyira nem tiszteltem az embereket, hogy el se tudtam k!pzelni, hogy ezt megteszi. Ezt mr nem tudtam elviselni. Egy pillanat mlva 3r%lt siets!ggel &lt&zni kezdtem, sebt!ben magamra kaptam, amit tudtam, aztn hanyatt,homlok utnarohantam. 2!g k!tszz l!p!snyire se !rhetett, amikor kiszaladtam az utcra. Dsend volt, hullt a h#, csaknem f%gg3legesen esett, dunnt ter$tett a rdra, a kihalt utcra. "em volt egyetlen r#kel3 sem, egy hang se hallatszott. Bnottan !s f&l&slegesen pislkoltak a lmpsok. 4zaladtam vagy k!tszz l!p!snyire, a sarokig, !s meglltam. , =0ova t)nt6 +s mi!rt rohanok !n utna61 2i!rt6 0ogy t!rdre borul ak el3tte, !s bnatomban zokogva cs#kolgassam a lbt, esedezve k!r ek bocsnatot1 7gen. Akartam ezt1 2a d sz!tszakadt a mellem, !s soha, de sohase gondolok k&z&ny&sen vissza arra a pillanatra. -e mi!rt6 , gondoltam m!gis. , 0t nem gy)l&l&m meg taln mr holnap, !ppen az!rt, mert ma a lbt cs#kolgattam6 0t boldogg tudom !n tenni 3t6 0t nem tudtam meg ma ism!t, immr szzadszor, mit !rek !n6 0isz !n gyis holtra k$nozom1> A h#ban llva, a k&d&s homlyba bmulva t&prengtem. =0t nem obb, nem obb lesz,e , m$tottam tovbb magam immr itthon, k!s3bb, &nm$tssal igyekezve elfo tani sz$vem l%ktet3 f dalmt ,, nem obb lesz,e, ha &r&kre magval viszi , !pp ezt a s!relmet61 A s!relem megtisztuls' ez a legf #bban mar# tudat1 +n mind rt holnap bemocskoltam volna magammal a lelk!t, !s elgy&t&rtem volna a sz$v!t. Ez a s!relem pedig nem hal el benne most mr soha, !s brmennyire undok is legyen az a szenny, amely r vr , ez a s!relem felemeli !s megtiszt$t a 3t... a gy)l&lettel... hm... vagy taln... a megbocstssal... Egy!bk!nt ht k&nny$t 3ra ta brmit is ez az eg!sz61> +s val#ban , most mr csak gy felteszek magamnak egy medd3 k!rd!st: mi obb, az olcs# boldogsg vagy a magasztos szenved!s6 "os, mi obb61 7lyesmi motoszklt a fe emben, ahogy azon az est!n a lelki f dalomt#l holt,elevenen otthon %ltem a szobmban. 4oha nem lltam m!g ki annyi szenved!st, olyan k$nz# b)ntudatot' de ht , amikor elszaladtam hazulr#l , lehetett akr egy szemernyi k!ts!g is az irnt, hogy f!ltr#l visszafordulok61 .&bb! sohasem tallkoztam @izval, !s nem is hallottam r#la. 0ozzteszem m!g, hogy sokig nagyon meg voltam el!gedve a s!relem !s a gy)l&let hasznr#l mondott frzisommal, #llehet !n magam akkor is kis h$ n bskomorsgba estem. 2!g most, annyi !v mltn is, valahogy tlsgosan k7nos visszaeml!keznem mindezekre. 2ost mr sok mindenre k$nos visszaeml!keznem, de... ne hagy uk itt abba ezeket a =fel egy,

z!seket>6 Azt hiszem, hibt k&vettem el, amikor elkezdtem $rni 3ket. @egalbbis eg!sz id3 alatt sz!gyenkeztem, am$g $rtam ezt az elbeszlst= de ht ez mr nem irodalom, hanem vezekl!s. 0iszen hossz elbesz!l!seket $rni arr#l, hogyan ment t&nkre az !letem azltal, hogy erk&lcsileg ott rohadtam abban az odban, nem volt trsasgom, elszoktam az !l3 val#sgt#l, !s csak h$vsgosan d%h&ngtem abban az eg!rlyukban , bizony isten nem !rdekes' a reg!nyben h3snek kell lennie, itt pedig szntszndkkal egy ellenh3s vonsai vannak &sszegy) tve' ami pedig a legfontosabb, mindez f&l&tt!bb kellemetlen hatst kelt, mert mindny an elszoktunk az !lett3l, t&bb!,kev!sb! mindny an nyomor!kok vagyunk. Annyira elszoktunk, hogy n!ha szinte undorodunk az igazi, az =eleven !lett3l>, !s !pp ez!rt nem b$r uk elviselni, ha esz%nkbe uttat k. 0isz mr odig utottunk, hogy az igazi, az =eleven !letet> ma dnem szolglatnak, kis h$ n robotnak tekint %k, !s magunkban mindny an azt vall uk, hogy obb a k&nyvek szerint. +s mi!rt ny%zsg&l3d%nk, mi!rt bolondozunk n!ha, mire vgy#dunk6 2agunk se tud uk. 0iszen csak nek%nk lesz rosszabb, ha tel es$tik szesz!lyes k$vnsgainkat. "os, pr#bl k meg: ad anak nek%nk p!ldul t&bb &nll#sgot, tegy!k szabadd brmelyik%nk kez!t, sz!les$ts!k ki tev!kenys!g%nk k&r!t, mi r&gt&n visszak!redzked%nk a gymsg al. .udom, hogy &n&k most megharagusznak rm emiatt, !s toporz!kolva azt kiabl k: csak magr#l besz!l en, a maga nyomorult !let!r3l ott abban az eg!rlyukban, de ne mer e azt mondani: =mi mindnyjan>. 2r engedelmet, uraim, hisz !n nem akarom igazolni magam ezzel a =mi mindny unk>,kal. Ami pedig engem illet, !n csak a v!gs3 hatrig vittem az !letemben azt, amit &n&k a feletig se mernek vinni, !s radsul m!g #zansgnak tart k a gyvasgukat, !s &nmagukat becsapva ezzel vigasztal#dnak. Fgyhogy taln m!g az s%l ki, hogy !n =elevenebb> is vagyok, mint &n&k. 5egy%k csak obban szem%gyre a dolgot1 0isz m!g azt se tud uk, hol is !l most az az !l3, !s mi az, hogy h$v k61 0a k&nyvek n!lk%l magunkra hagynak benn%nket, mind rt zavarba es%nk, elt!ved%nk: nem tud uk, mihez tartsuk magunkat, hov prtol unk, mit szeress%nk, mit gy)l&l %nk, mit tisztel %nk, mit n!zz%nk le. 2!g az is nehez%nkre esik, hogy emberek, igazi hs,v!r emberek , &nmagunk legy%nk' restell %k ezt, sz!gyennek tart uk, !s azon iparkodunk, hogy holmi nem l!tez3 ltalnos, emberek legy%nk. 2indny an halva sz%letettek vagyunk, s3t mr r!g#ta nem !l3 apkt#l sz%let%nk, !s ez egyre obban !s obban tetszik nek%nk. Eg!szen r &tt%nk az $z!re1 "emsok, ra mr kitall uk, hogy valami eszm!t3l sz%less%nk. "o de el!g: nem akarok t&bbet $rni az =eg!rlyuk>,b#l... A paradoPonok ember!nek =fel egyz!sei> egy!bk!nt m!g itt sem !rnek v!get. Dsak nem b$rta megllni , tovbb folytatta. -e mi is azt hissz%k, hogy itt mr abba lehet hagyni.