„"Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezt mered tenni?

" Jézus azt válaszolta: "Bontsátok le ezt a templomot, és

harmadnapra fölépítem." A zsidók ellene vetették: "Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, s te három nap
alatt újjáépítenéd?" De ő saját teste templomáról beszélt. /…/ sokan hittek benne, mert látták a
csodákat, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat, s nem szorult rá, hogy
bárki is felvilágosítsa az emberről. Tudta, mi lakik az emberben.” (János 2.18-25)

A Titok Társaságában
Titkos Társaság. Mikor ezt a szót halljuk, a legritkább esetben gondolunk, mondjuk a katonai
belső elhárítás tagjaira, akik személyazonosságát valóban szigorú titokként őrzi a
nemzetbiztonság. Ez az elnevezés sokkal nagyobb titkot sejtet. Magát a TITKOT. A létezés és
az élet titkát. Él bennünk a vágy, sőt mi több, a meggyőződés, hogy kell léteznie egy
Társaságnak, egy Rendnek, aki ismeri és tudja, hogy mi ez a Titok, és féltve őrzi, rejtegeti,
hogy csak az arra méltók juthassanak hozzá. Vagy éppenséggel lehet, hogy nem is rejtegeti,
éppen ellenkezőleg megőrzi azok számára, akik felnőnek lélekben a feladathoz, hogy feltárják
ezt a titkot, önmaguk és a Világ dicsőségére.

Ami biztos, hogy ha titkot őrző társaság nem is, a titok mindenképen rejtett, latin szóval
occult, és így minden olyan rend, amely eme rejtélyes titok őrzőjének, ismerőjének vallja
magát, bizonyos értelemben okkulttá, azaz titkossá lesz. No nem azért mert önmaga létezése
lenne titkos, hanem mert a bölcsesség, amelynek megőrzésére hivatott marad természeténél
fogva örök titok az arra értetlenek előtt. A titok megvédi önmagát. Míg a titkot őrző titkos
társaságok százával váltották már egymást az évezredek során, a megismerendő mindig ugyan
az marad. Philosophia Perennis – mondták róla a görögök, az örök bölcsesség. Eme
bölcsesség Tudása századról-századra jár, alakról-alakra vált, de természete változatlan
marad. Társaságában időzik megannyi titkos társulat, rend és csoportosulás, míg idejük és
koruk engedi.

Hovatovább

Merre keressük a legnagyobb titok társaságát? Olyan szigorú értelemben vett ’titkos’ társaság
nem létezik és soha nem is létezett, amelyről nem lehet tudni semmit. Vagy ha igen, akkor a
görög misztériumvallásokhoz hasonlóan, mint amilyen pl. Orpheusz, vagy Trophóniosz
kultuszához kapcsolódott, meg is őrizte titkait. Mára több ezer bejegyzett és ’hivatalos’ titkos
társaság vallja magáról, hogy eme bölcsesség templomának legfőbb letéteményese: Akhet-
Hwt-Hrw, Militia Crucifera, Ambrosii Magi Hortus Rosarum, Ecclesia Gnostica Universalis,
Fraternitas L.U.X. Occulta, Ordo Templi Orientis, Argenteum Astrum, Aurum Solis,
Fraternitas Mercurii Hermetis, Lectorium Rosicrucianum, A.M.O.R.C., G.O.T.A., B.O.T.A.,
I.O.T.A., H.O.O.R., R.A.U.R., A.O.T.O.A., S.T.B… Valószínűleg ahány anagramma csak
létezik a világon, mindegyik mögött ott rejtezik a megfejtésre váró titok, és egy újabb titkos
társaság. Legyen az egyiptomi, enochiánus, gnosztikus, okkultista, alkimista, hermetikus,
kabbalista, rózsakeresztes, thelematikus vagy templáriánus alapokon nyugvó, vagy éppen az
örök ellenlétezés jegyében, boszorkány, diabolikus, tüphónikus, cthulhu, sátánista, vagy
kaotikus, szülessen az bármilyen új világrend megteremtésének csillaga alatt, sejtesse a Sion
Priorátus vagy az Illuminátus társaság titkolt rejtélyeit, egyetemes gondolkodásmódjában, és a
titok feltárásához vezető módszertanában mindegyik megegyezik: az emberi tudatosság azon
mezején végzi termékeny munkáját, amely a jelképek és szimbólumok archetipikus nyelvén
szól hozzánk.
És míg a titkot őrző társaságok ugyan lehetnek titkolódzók, vagy titokzatosak, maga a titok –
mint minden korban, ma is nyílt titok; ahogy mindig is az volt. Ott van minden ember
birtokában. A társaságok legfőbb feladata pedig nem más, mint, hogy feltárják eme pazar
tulajdon természetét előttünk. Annak rendje és módja szerint. A rend isteni, a mód emberi.

A Templom TE vagy

Talán egyetlen olyan ma működő titkos társaság sincs, amely ne venné mintául a Spekulatív
Kőművesség vagy más néven a Szabadkőművesség módszertanát, amely a Jung-i értelemben
vett psziché kapuján át, a szimbólumok nyelvén és a jelképek összetett rendszerén,
archetipikus misztérium-drámáin keresztül tárja elénk bensőnk megismerendő titkát. A
reneszánsz hermetizmust idéző allegorikus jelképrendszere, a reneszánsz alkimistáéhoz
hasonlóan arra irányul, hogy képek formájában, közvetlenül a tudattalanhoz szóljon. Ezzel
megkerüli a felszínes racionális tudat örökös logikai késztetését, amely az értelem és a
kényszerű értelmezés szűk peremvidékén tartja az emberi tapasztalatot, elrejtve előle a szent
királyív alatt nyugvó érintetlen kripta isteni jelenlétét. Hogy közvetlenül lássuk milyen a
szimbólumok nyelvén szólni a legbenső titkairól, nézzük meg ennek a közös forrásnak a
jelképrendszerét.

A spekulatív kőművesség központi jelképe a Templom, amely magának az embernek az

allegóriája. Néha a Páholy kifejezéssel illetik, amely az angol Lodge megfelelője, amelynek
talán szerencsésebb fordítása lenne a menedékszállás, vagy pihenőhely. Az emberi létállapot
ugyanis inkább ez; egy átmeneti szállás, amelyben mégis otthonra kell lelni. A három
beavatási fokozat jól reprezentálja a lelki fejlődés három szakaszát, ahol a kőművessegéd a
fizikai világgal összeköttetésben álló aspektust, a kőműves a tudattalan lelki dimenzióival
kapcsolatba kerülő, míg a kőművesmester a szellem tudati szintjén megkötött pszichét
fémjelezi. A szabadkőműves páholy felépítése is jól írja le lélektani szempontból, hogy
milyen is egy ember belső szerkezete, ahol az egyes tisztségviselők tisztsége jól
megfeleltethető a psziché egyes funkcióinak. A klasszikus hét tisztség a világegyetem
univerzális hetes rendjét tükrözve pontosan írja le benső működésünk: a szellemet,
felsőbbrendű énünket megtestesítő Tiszteletre méltó Mester, az Idősebb és az Ifjabb Gondnok,
akik a lélek és a Jung-i értelemben vett Selbst megtestesítői, a Fődékán, aki a Nagymester
hírvivője, egyértelműen az éber tudatosság, a ’jelenlét’ megtestesítője, az Aldékán, aki az
Idősebb Gondnok hírvivője az ’érzékelés’, míg a templom bejáratát belülről védő Belső Őr, az
ego, az öntudat, aki csak azt enged be a templom csarnokába, amit jónak lát, míg végül az
Ajtónálló valahol maga az érzékelő-képesség, ami a maga korlátaival együtt kint tartja
mindazt, amit beengedni nem vagyunk képesek.

A templom újjáépítése

Salamon templomának allegóriája azt is elmeséli, hogy mivel a templomot többször is

lerombolták, azt szükségszerű folyamatosan újjáépíteni. És az ember valódi rendeltetése ez.
Ha az ember ráeszmél, hogy jelen állapota a lerombolt temploméhoz hasonlatos, hogy
valójában egy bukott létállapotban időzik, jelen formájában tökéletlen, durva megmunkálatlan
sziklához hasonlatos, akkor saját akaratából elhatározhatja, hogy a belső felemelkedés útjára
lép, és újjáépíti templomát. A kiindulási alapot a faragatlan nyers kőtömb jelképezi, amelynek
mélyén persze ott rejtekezik a gyémánt. Mind a három eszmélési fokozatnak megvan a maga
három jelképes szerszáma, és a templom-építés, kőfaragás eszközei a tanulás folyamatának
szimbólumai, amelyek, mint minden titkos tradícióban több szinten értelmezhetőek. Pl. a
kőművesség két alapeszköze, a derékszög és a körző, azon túl, hogy a lélek és a szellem
jelképei, arra is tanítják a szabadkőművest, hogy cselekedeteiben legyen egyenes, mint a
derékszög szára, és vágyait, valamint az élvezeteket a körző segítségével határolja körül, hogy
korlátok között tudja tartani őket.

Általánosan igaz minden tradícióra, hogy a kiegyenlítődést, az egyensúly helyreállítását

célozza, és jelképeivel is ezt igyekszik minden beavatási szinten sugalmazni. A három fokozat
szerszámai tökéletesen példázzák a tudat fejlődésének három szintjét, amely kőművessegéd
szintjén a durva fizikai sík megmunkálását jelképező mérőléc, véső és kalapács eszközeitől
vezetnek, a kőműves szintjén megjelenő belső lelki tartalmakat jelképező ácszsinór, szintező
és derékszög eszközein át, a kőművesmester pusztán szellemi tervezőeszközeihez, ami a
ceruza, a függőón és a körző.

A templom újjáépítése nagyon fáradságos, és korántsem egyszerű művelet. A megmunkált

kőtömbbé válás csak a segédnek állapot vége, a mesterré válás feltétele maga a halál, a Belső
Őr meghaladása. Szertartása a rituális halál, amely nem a teljes megsemmisülést jelenti,
hanem az emberi létállapot meghaladását. És ez nagyon pontosan mutat rá a valóság
természetére: furcsa inverz viszony áll fenn az élet és a halál között. Az emberi élet, az isteni
élet halála, az emberi élet halála, az isteni jelenlétre ébredés kezdete. A kőművesmester
beavatása során visszanyerheti ezt a tudatállapotot. Nem az ember hal meg ekkor, hanem az
önmagunkról kialakított elképzelésünkre vár az elmúlás. Az emberben a halhatatlan lélek
lakik, a romolhatatlan gyémánt, mely csak arra vár, hogy az élet álmából isten öntudatára
ébredjen. Ezt tudni: a legnagyobb titok.

Tarr Bence László

www.tarrbencelaszlo.fw.hu