Egyedül Istené a dicsőség! Gyál, 2009. november 22.

Isten fiainak küldetése

Alapige: Mt 5:9
Egy orosz író idős korában írta, hogy a házban, ahol lakott nagyon sok volt a gye-
rek, akik szerettek az udvaron játszani. Ez sokszor zajjal jár, már hozzá is szokott,
de az egyik alkalommal valahogy különösen erős volt a gyerekzsivaj, már nem bírta
cérnával azt az üvöltést és tombolást, ami beszűrődött az udvarról. Letette az újsá-
got, vette a botját és lassan lement az udvarra. Elég sokáig tartott, amíg a gyerekek
észrevették, hogy ott van, de akkor odatódultak hozzá, mert szerették az öreg írót,
aki néha történeteket is mesélt nekik.
„Hát ti meg mit játszotok, amihez ekkora zaj kell?” - érdeklődött?
„Háborúsdit! És ahhoz kell ám csatazaj is” … - mondta az egyik legényke lelkesen.
Elkomorodott az öreg, a messzi múlt kitörölhetetlen emlékei tolultak a gondolatai-
ba. A sztálingrádi tél … a repesz ütötte seb, ami hirtelen megint fájni kezdett … Úgy
érezte képtelen megértetni velük – még úgy is hogy író –, hogy a háború nem játék.
Ekkor egy mentő ötlete támadt.
„Halljátok, mi lenne, ha a változatosság kedvéért békét játszanátok?”
A gyerekek odavoltak az ötlettől, ujjongva rohantak, ki tudja hova. Az író lassan fel-
bicegett fájó lábával a lakásba, leült a karosszékbe és a gondolatai elkalandoztak
nagyon messzire. Nem telt bele sok idő, egyszer csak kopogás nélkül felcsapódott az
ajtó, hirtelen tódulnak be a gyerekek. Tanácstalan, kíváncsi szemek meredtek rá.
„Veletek mi van?” - kérdezte a kis betolakodókat.
„Csak még azt tessék megmondani, hogy is kell azt a békésdit játszani?” - nem tud-
ta, hogy sírjon vagy nevesen.
Ennyire nem megy – márpedig Jézus azt mondja, hogy azok az áldott emberek, aki
cselekszik a békességet. A mai boldogmondásunk a Mt 5:9, ami arra tanít meg ben-
nünket, hogy Isten fiai azok az áldott emberek, akik a békességet munkálják.
Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.
Két héttel ezelőtt, amikor arról szolgáltam a délutáni dicsőítő istentiszteleten, hogy
„Hogyan lehet békességem?”, akkor a bevezetésben már elmondtam ezt a történetet.
Nem azért mondtam most el újra, mert akkor csak valami 14-en voltunk összesen,
hanem azért, mert a mai boldogmondásunkban visszatér a békesség kérdése – de
most nem abból a nézőpontból, hogy nekem hogyan lehet békességem, hanem ab-
ból a nézőpontból, hogy én magam hogyan lehetek Istennek olyan gyermeke, aki a
békességet cselekszi.
Olyan területen járunk, ahol az emberi élet legmegoldatlanabb kérdései vannak a
mélyben. Nézzük meg: olyan világban élünk, ahol mindenki megfogalmazza a bé-
kesség igényét, úgy állítja be magát, hogy ő csak a békességet keresi, ő maga csak
békességben akar élni, de még sincs békesség, és ennek csak a másik lehet az oka.
Felmerül a kérdés: ebben a világban van-e olyan ember, aki nem csak vágyja a bé-
kességet miközben mindenkivel csak hadakozik – hanem cselekszi és teremti a bé-
kességet? A válasz: igen. Ezek az emberek az Isten fiai.
A mai boldogmondásunkból a következő nagyon fontos üzeneteket fogjuk megérte-
ni:
1. Isten fiának lenni az emberi élet legnagyobb méltósága
2. Hogyan lehet az ember Isten fiává?
3. Mi az emberi élet szüntelen békétlenségének a forrása?
4. Mit jelent Jézusnál a békességteremtés?

Isten fiainak küldetése 1/5

 Egyedül Istené a dicsőség! Gyál, 2009. november 22.

I. Isten Fiának lenni az emberi élet legnagyobb méltósága

Jézus azt mondja, hogy akik „békességet teremtenek, azok Isten fiainak neveztet-
nek”. Ezáltal Jézus megmutatja az emberi élet méltóságának a legmagasabb csú-
csát, ahonnan már nem lehet tovább emelkedni.
Az ember méltóságának vannak különböző fokozatai. Igen, van amikor az ember
méltósága alatta marad a csúcsnak – de az emberi méltóság tiszteletének mindig
meg kell maradnia. Az emberi méltóság fokozatai: 1. Az emberi törvények által le-
fektetett emberi méltóság; 2. Isten teremtése által az embernek ajándékozott méltó-
ság; 3. A méltóságától önmagát megfosztó ember; 4. Az emberi méltóság csúcsa;

1. Az emberi törvények által lefektetett emberi méltóság

Az emberek által alkotott törvények is kiemelik az emberi méltóságot, és az embe-
reknek a méltósághoz való jogát. A Magyar Köztársaság Alkotmánya például így fo-
galmaz: „A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga
van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet
önkényesen megfosztani.”1

2. Isten teremtése által az embernek ajándékozott méltóság

Tehát az emberi élet méltóságát általában az emberi törvények is megfogalmazzák,
de az igazi forrása mégis Isten teremtése. A Mózes első könyvében azt olvassuk,
hogy az embert az különbözteti meg minden más teremtett élőlénytől, hogy Isten a
saját képére és hasonlatosságára formálta.2
Dávid király, amikor a csillagos égre tekint, akkor belerendül abba, hogy az az Is-
ten, aki a szavával életre hívta azt a roppant világmindenséget, amit az emberi szem
át sem tud tekinteni, mégis milyen nagy méltóságot kapott. Azt mondja:
Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad
meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél …3
Dávid itt még arról a méltóságról énekel és imádkozik, amivel Ádám és Éva rendel-
kezett az Éden kertjében. De a bűneset mindent megváltoztatott.

3. A méltóságától önmagát megfosztó ember

És a bűneset óta állandóan előttünk a kérdés: mi van most ezzel a méltósággal?
Megvan-e még az embernek ez a méltósága? Egyáltalán, hány és hány emberi tö-
rekvés küzd azért, hogy elrabolja a másik méltóságát. Akár azzal, hogy tisztességte-
lenül beszél róla, akár azzal, hogy megrabolja, esetleg brutálisan megkínozza és
megöli, faji alapon megkülönbözteti, megalázza, szolgává teszi, kihasználja vagy
megcsalja.. Hol van még az ember méltósága? Hol van azé, akit megfosztanak tőle –
de hol van azé, aki megfosztja a másikat. Mert örök törvény: az, aki megfosztja egy
embertársát méltóságától, önnön méltóságát is lábbal tiporja. Kivetkőzik emberi mi-
voltából és valami ember alatti szintre alacsonyodik. Aki becsapja embertársát ön-
magát fosztja meg méltóságától; aki hűtlenkedik, megcsalja a társát, saját emberi
méltóságát tiporja lábbal; aki a beszédével gyalázza, rágalmazza embertársát, plety-
kálkodik róla saját emberi méltóságát teszi tönkre. A többiről nem is beszélve.
Megszűnt volna az ember istenképűsége? Nem tükrözik már Istent? A Biblia azt
mondja nem szűnt meg az ember Isten képmása lenni. De akkor mi történt vele? Az
ember olyanná vált mint egy apró darabokra tört tükör. A bűn miatt a tiszta kép-
mást nem tudja tükrözni, de itt-ott mégis megcsillan valami. Ez az, ami még őrzi a
bűnös ember méltóságát is.

1 1949. évi XX. tv. 54. § (1)

2 1Móz 1:27 „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtet-
te, férfivá és nővé teremtette őket.”
3 Zsolt 8:6-7

Isten fiainak küldetése 2/5

 Egyedül Istené a dicsőség! Gyál, 2009. november 22.

4. Az emberi méltóság csúcsa

Eddig tehát az emberi méltóság fokozatai kapcsán beszéltünk: az emberi törvények
által lefektetett méltóságról, a teremtésből fakadó emberi méltóságról, az önmaga
méltóságától önmagát megfosztott emberről – de még nem beszéltünk az emberi
méltóság csúcsáról, amelyek közül egyik sem tartalmazza azt, amiről most szó lesz:
Isten fiává lenni.
Isten fiának lenni a legnagyobb kiváltság és méltóság. Aki ezt megérti az többé nem
akar emberi méltóságok polcaira felkapaszkodni. Nem akar többé nagy- vagy főtisz-
teletű úr lenni, nem akar őexelenciája, őkegyelmessége, bármiféle őakármicsodája
lenni, mert tudja azt, hogy ezeken csak nevet az Isten.
Isten fiának lenni azért a legnagyobb méltóság és kiváltság, mert tudjuk, hogy ezál-
tal örökösei vagyunk Istennek és örököstársai Krisztusnak4. A mi örökségünk pedig
már el van készítve a mennyben. Ez az örökség valóban örökség – mert örök. A földi
örökségeket sokkal helyesebben nevezik hagyatéknak, mert nem tartanak örökké –
elviszi egy részüket az illeték vagy az adó, más részüket lehet, hogy maguk az örö-
kösök herdálják szét és nem becsülik meg, van amit elrabolnak, van amit háborúk
és infláció, van amit az államosítás visz el. Történelmi példákat lehet sorolni. Ezért
nem örökségek ezek inkább csak hagyatékok. De amit Isten készített el fiainak a
mennyben az ténylegesen örökség.
Isten fiának lenni: ez az emberi méltóság csúcsa, aki erre a méltóságra jutott, az
már nem szaladozik más cím és méltóság után. Meghagyja azt a világ fiainak.

II. Hogyan lehet az ember Isten fiává?

Hogyan lesz az ember Isten fiává? Kimondottan így: Isten fiává? Lehet egyáltalán,
hiszen tudjuk, hogy Istennek egyetlen bűntelen fia volt: Jézus. Akármennyire is
megmarad az ember méltósága, vagy éppen süllyed saját méltósága alá nem Isten
fiaként születünk meg erre a világra. Sőt: bűnös emberként jövünk a világra és ab-
ban a pillanatban, hogy képessé válunk rá, már lázadunk is.
De akkor hogyan érhetjük el az emberi méltóságnak ezt a legmagasabb fokát? Ezt a
csúcsát? János evangéliuma a következőt mondja:
Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé le-
gyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test,
sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.5
Ahhoz, hogy Isten gyermekeivé legyünk, Isten fiaivá legyünk, ahhoz be kell fogadni
Jézust az életünkbe. Akkor leszünk, akkor válunk Isten fiaivá, ha Isten fiának a
természetét befogadjuk hit által.
A Galata levél így fogalmaz:
Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. 6
A Jézus Krisztusban való hit által válunk Isten fiaivá. Isten az, aki amikor hittel be-
hívjuk az életünkbe Jézus Krisztust, nekünk ajándékozza a Szentlelket és elmondja
nekünk, hogy azok, „Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.”7 Mert többé nem a
szolgaság lelkével élünk ebben a világban, hanem a fiúságnak azzal a lelkével, ami-
vel Isten mint a mi mennyei Atyánkat ismerhetjük és őt Atyánknak nevezhetjük.
Isten fiává úgy leszünk, ha befogadjuk hit által az életünkbe a megváltó Jézus
Krisztust, az Isten Fiát.

4 Rm 8:17 „Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisz-
tusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.”
5 Jn 1:12-13
6 Gal 3:26
7 Rm 8:14

Isten fiainak küldetése 3/5

 Egyedül Istené a dicsőség! Gyál, 2009. november 22.

Szeretnéd-e ezt a csodálatos méltóságot, hogy Isten fia légy? Akkor fogadd be őt hit
által és máris Isten fia lettél.

III. Mi az emberi élet szüntelen békétlenségének a forrása?

Ez azért nagyon fontos, mert Isten fiai lehetnek csak azok az áldott emberek, akik
békességet teremtenek. A bűnbe esett ember nem képes a békesség megteremtésé-
re. Fegyverszünetet tud kötni, a háborút fel tudja függeszteni, de békességben élni
nem képes. Az emberi békétlenség forrása ugyanis ott van a bűnbe esett emberi
szív mélyén.
Amikor az ember elszakadt Istentől ennek egyik nagyon súlyos következménye lett
az, hogy a szíve békétlenné vált. Nem is csoda, hiszen a Biblia Istent több helyen is
a „békesség Istenének” nevezi. Ha viszont egy szívben nincs Isten, ott nem lehet bé-
kesség sem. Mennyire jól látszik ez már rögtön Ádámban és Évában.
Mivel békétlenné vált a szívük, egymás ellen fordulnak. Elkezdik az egymásra muto-
gatást, és a felelősség áthárítását. Ha jól megfigyelitek ez ma az emberek között a
legnépszerűbb sport: a másikra mutogatás, a felelősség elhárítása. Annyira beleivó-
dott az emberi szívbe, hogy úton-útfélen Ha bármi bajom van, azért mindig a másik
a felelős. Mindig a másik a hibás mindenért. Vagy a rendszer a hibás, vagy a kor-
mány a hibás – szóval mindig valaki más. Ezzel kezdődött minden.
De az Isten nélküli üres békétlen szív tele lesz féltékenységgel és irigységgel – majd
Káin megöli Ábelt és folyamatosan nézzük, ahogy testvérek, munkatársak, szomszé-
dok, rokonok hogyan marakodnak – mert békétlen a szívük.
Egy kétgyermekes családban történt meg az az eset, hogy az egyik kamaszgyerek
nézett valami TV műsort. A másik elkezdte piszkálni és leszólni, hogy minek nézi
azt a vackot. Szó szót követett – mi lett a vége? Az egyik testvér elvitte a TV-t a saját
szobájába, a másik meg az antennát. Az anyuka meg sírt fölötte. Mert rá már senki
sem hallgatott. Ilyen a háború pusztítása is.
Az emberi élet békétlenségének forrása a szívünk békétlensége és Isten nélküli
üressége. Ahol nincs Isten, ott káosz van. Ha egy szívben nincs Isten, ott káosz van
és ez a káosz borítja vérbe és lángba az egész világot. Nem is lehet boldog az az em-
ber, áldott meg végképp nem, akinek a szívében ez a békétlenség az Úr, és nem Jé-
zus Krisztus az Úr.

IV. Mit jelent Jézusnál a békességteremtés?

És Jézus ebben a világban fogalmazza meg azt, hogy milyenek az ő tanítványai:
Áldottak, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.
Meg kell értenünk azt, hogy mit is jelent Jézusnál ez a békességteremtés. Vagy ha
nagyon szó szerint értjük akkor a békesség cselekvése. Áldottak, akik békességet
cselekszenek …

1. Nem békesség utáni sóhajtozás

Először is amit itt Jézus mond, az nem a békesség utáni sóhajtozás, hanem nagyon
is aktív cselekvés. Sóhajtozni mindenki képes a békesség után. Tehát nem azok ne-
veztetnek Isten fiainak, akik sóhajtoznak a békesség után, vagy sopánkodnak a há-
borúság miatt. Isten áldott fiainak azokat nevezi Jézus, akik cselekszik, teremtik a
békességet.

2. Isten és ember közötti békesség teremtés

Isten fiai tudnak egy nagy titkot. A békesség megteremtésének célját nem az ember
és ember közötti békesség megteremtésében tűzik ki, hanem Isten és ember közötti
békesség megteremtésében.

Isten fiainak küldetése 4/5

 Egyedül Istené a dicsőség! Gyál, 2009. november 22.

Miért? Azért mert Isten fiai tudják: amíg a békétlen emberi szív Istennel nem békél
meg az embertárs felé sem találja meg a békesség útját. Az a szó, amit itt Jézus
használ a boldogmondásban, az Újszövetségben mindössze még egy helyen szerepel
a Kol 1:20-ban. Ott azt olvassuk:
és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben,
úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által.
Tehát békességet teremteni, vagy békességet szerezni isteni munka. Ahogy az ellene
lázadó bűnös embernek felkínálja büntetés helyett a feloldozást, ítélet helyett a ke-
gyelmet, kárhozat helyett az üdvösséget, lázadás és gyűlölet helyett a szeretetet. Ezt
kínálta fel nektek Isten békességül:
• büntetés helyett feloldozást
• ítélet helyett kegyelmet
• örök gyötrelem helyett örök üdvösséget
• a lázadás és a gyűlölet helyett a szeretetet.
Így termi, szerzi meg Isten a békességet. És Isten gyermekeinek a szolgálata ezért
elsősorban ennek a békéltetésnek a szolgálata:
A Korinthusi 2. levélben azt olvassuk:
Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által,
és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Isten ugyanis Krisztusban megbékél-
tette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk
bízta a békéltetés igéjét. 8
Tudjad: békességet teremteni máshogy nem lehet csak úgy, ha a békétlenkedő em-
ber szíve Istennel békél meg. Akkor lesz képes őszinte megbékélésre is az ember-
társsal. Pál apostol ezért mindenekelőtt így kérlel:
Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért
kérünk, béküljetek meg az Istennel!9
Ez Isten fiainak, Krisztus tanítványainak a küldetése – a békességteremtés Istennel.
Ez a békesség Istennek nagy áldozatába került, Fiának, Jézusnak a halálába. Hogy
számunkra is ha a békéltetés szolgálatába beállunk milyen áldozattal bír, arról
majd a jövő héten hallunk.
Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.

8 2Kor 5:18-20
9 2Kor 5:21

Isten fiainak küldetése 5/5