NÉGY SZELEK FELÖL

Megragadott szellem által

Az Úr
S elvitt egy völgybe az
Erdőn túl
S elvitt egy völgybe az
Erdőn túl

Láttam a völgy tele volt

Csontokkal
Elhullott népem megölt
Fiaival
Elhullott népem megölt
Fiaival.

Pr.:
Ekkor így szólt az Úr:
- Embernek fia! Vajon megélednek
ezek a száraz csontok?
- Uram, Isten te tudod!
- Prófétálj! Prófétálj
Emberfia, e száraz csontoknak,
hogy megéledjenek,
és ezt mondjad:

Így szól az Úr: Ébredjetek!

Rátok öntöm szellemem
Adok néktek új inakat,
Újra hússal borítalak,
Bőrt is adok testetekre,
Szellememet szívetekbe!
 Zörgött és zúgott
A sok száraz csont
Ahogy egymásba
Illeszkedett, s összefort
Lett rajtuk ín, hús és
Bőr is felül
Ott volt újra az én népem,
De élettelenül!

Pr.:
Mert Szellem még nem volt
bennük.
Ekkor így szólt az Úr:
- Prófétálj! Prófétálj!
Emberfia, a szellemnek, és ezt
mondjad:

Szent Szellem jöjj

A négy szelek felől,
Tegyél élőt megölt
Népemből!
Lehelj reá mindegyikre,
Támaszd őket új életre,
Lakozz bennünk mindörökké,
Hadd legyenek a
Te népeddé!

Az Úr Szelleme ekkor
Népére szállt
S egy nagy sereget
Láttam amely talpra állt
Egy nagy sereget láttam,
Amely talpra állt.