—írt:-s;%

"^

<-'J^

:^-- -,.

PH
3012
B596
1892
cl
í'*
V' ".-,

ROBARTS

«l^<A.
 Presented to the

LIBRARY ofthe

UNIVERSITY OF TORONTO

by

GEORGE BISZTRAY
JZ5^
 liír

Szellemi Haladásunk

TRVÉNYE

IRTA

BODNAR ZSIGMOND

BUDAPEST, 1892

SINGEK ÉS WOLFNER KIADÁSA

 Mais a ce moment mérne un autre homme révéle
Pilis lóin vers Vorient une aurore nouvelle.
Gruyau.

Hungária könyvnyomda nyomása, Budapest, váczi-körút 34.

 ELOSZO
Egy-két barátom ajánlatára összegyjtöttem
azt a pár czikket, melyeket két-három hónap alatt

a haladás törvényérl irtam. Fleg az indított e

gyjtemény közzétételére, hogy nem érteit meg
némely olvasóm és bírálóm. Igaz, hogy a reactío
zárkózott napjaiban gylöli az új elméletet, nem
látja szívesen az új tant, mely megzavarja esz-
mekörét, bántja rendes érzése- és gondolkodása
módját s így csak oly nézetek és doctrínák ter-

terjedhetnek el, csak olyanok lehetnek népszerek,

melyek a nemzeti eszmébl folynak és azt támo-
gatják. Ehhez járul, hogy a nemzeti eszme korá-
nak második felében leszáll az erkölcsi színvonal.
Nagy az önzés, általános a servilísmus, ritka az
önálló, független meggyzdés, a mi sok tehetsé-
ges embert vagy hallgatásra bír, vagy valamely
zászló alá vezet, melyet azután árkon-bokron
keresztül, sokszor jobb meggyzdése ellen követ.
Ma a tudomány köztársaságában is lesik a kon-
czot. Sok ugyan a fóka, de még több az eszkimó.
Nekem tehát ezzel a bajjal is számolnom kell.
Ha csak egy-két eltér nézetem volna, mely hae-
resim sápit, még talán számithatnék elnézésre;
de most, mikor alapjáig megbolygatom világ-
nézetöket. várhatok-e elismerést azoktól a szegény
férgektl, a kik, a hol tehették, eddig is csiptek
és szúrtak. A hatalom, a tekintély, a befolyás e sajt-

kukaczai egymás közt nyüzsögve, torzsalkodva él-

nek, melyet én rendesen távolról néztem és nézek,

csak mikor az anyagi gondok hullámai csapnak
össze fejem fölött, fáj elszigetelt helyzetem, szeretnék
magamon segíteni, de kihez forduljak, mikor min-
denütt klikk, pajtáskodás, czimboraság és szolga-
had vesz körül?
Ezeknél fogva nem remélhetem, hogy csodá-
latos fölfedezésem hamar bejut a nagy közönség
elméjébe. Ezt nem is várom. De azt sem nézhe-
tem, hogy hogy meg nem értenek.
félreértenek,
Az én bölcsészetem nem Hegelismus, melyet ne-
héz volt megérteni, noha az actio napjaiban a
félvilág rajongott érette. Mindig azt tartottam, hogy
az eszme világának is csak oly egyszernek, át-

látszónak kell lenni, mint a természettudományoké-

nak s a ki homályosan ír, bizonyosan nincs tisz-

tában a kérdéssel. Nem szeretnék e hibába esni.

Azért adom egy csomóban e kis czikkeket, talán
fel tudják világosítani és meg tudják gyzni azt,
a ki komolyan keresi az igazságot.

E kiadás ellen a kolozsvári egyetem bölcsé-

szeti karának és bárom referensének (Hegeds
Tsl vannak, Szász Bélának és ifj. Szinnyey József-
nek) sem lesz talán kifogása, kik azért nem aján-
lottak az irodalomtörténeti tanszékre, mert nagyon
mi történnék a derék egyletem-
eredeties vagyok s
mel, ha tanaim megmételyeznék az ifjúságot. Sze-
rintök a tanterem falai között nincs a ki helyre-
igazítsa szavaimat, míg a sajtó terén nem ártha-
tok annyit, mert ott terem mindjárt a tekintélyek
józanító kritikája, alapos ledorgálása. Most is meg-
várom ezt a három jeles gondolkodótól. Hegeds,
Szász és ifj. Szinney uraktól! Köszönettel fogad-
nám nagybecs, alapos és beható kritikájokat.
Idáig csak gyönge emberek bírálgattak, hadd lás-

suk már a lumeneket, a kik veszély nélkül ok-

tatjákmagyar hazánk lelkes ifjúságát, a kik a
tudomány nagy készletével csepegtetik belé az
örök igazságokat, melyek habár nem eredetiek és
nem is ujak, de szentesítette a hagyomány, tör-
vényesítette az id és szépeknek, jóknak s iga-

zaknak találja a réginek, az ócskának hatványo-

zása, mely a nemzeti eszme árnyékában ers
istápja a tudatlanságnak és korlátoltságnak.

Talán egy másik tanárbarátomnak sem lesz

ellene kifogása, kinek minden harmadik szava a
nemzeti szellem, a nemzeti genius, a ki mindig
kenetes és érzelmes szólamokkal áradozik, vala-
hányszor errl beszélhet ; de a ki épen azért
nem « ajánlott » a kérdéses tanszékre, mert a ko-
lozsvári egyetem magyar tanárának, úgy mint a
budapestinek, hazafias phrasisok hsének kell

lenni. Idáig azt hittem, hogy én csak úgy szere-

tem hazámat, mint e hon bármely derék fia ; most
azonban magamon tapasztalom, hogy a hazafi-
ságot és szeretetet az áramlat gyöngeségeivel
együtt kell vallani, mert különben nem ismerik el.

Pedig én most is csak azt állitom, hogy fölfede-

zésemmel én emeltem tartós emléket a magyar
hazának.
Budapesten, 1892. május lö-én.

BODNÁR ZSIGMOND.
 I.

SZELLEMI HALADÁSUNK TÖRA^ÉNYE.*)

Évezredek óta keresik a gondolkodók az em-
beriség szellemi fejldésének, erkölcsi haladásá-
nak törvényét. Minden mythosnak van egy-két
pontja, mely megfelel erre a kérdésre. A válasz ter-
mészetesen naiv, egészen népies. Igazságot tehát
liiába keresnénk benne. Némeljdk gyönyör, igazán
költi magyarázat, melyet szívesen éneke tárgyává
tett a költ, de szépsége nem tudja meggyzni a
gondolkodót, a ki igazságot keres. Annyit azonban
megtanulunk a mythosokból, hogy az ember a leg-
sibb idben is látta a természetben uralkodó sza-
bályosságot. A természet élete könnyen meggyz-
hette errl. A nap, a hold rendes megjelenése, a
négy évszak és számtalan más mutatta az ember-
nek, hogy szabályosan történik minden a természeti
világban.
Nehezebb volt ezt a szabályosságot az ember
szellemi, erkölcsi és aesthetikai világában megtalálni.
Az s ember minden tettét, egész élete folyását az

*) E kis dolg-ozat természetesen csak nagy vonásokban

adhatja az elméletet; a tömérdek részletet egyelre A magyar
irodalom története nyújtja az olvasónak. Az irodalomtörténet
elszavában szintén kifejtem és számos példával világosítom
meg e törvényt, de más rendben mutatom be. Ez új alakjában
talán átlátszóbb és világosabb lesz.
8 SzoUemi haladásunk törvénye.

isteneknek tulajdonította. Mveltségének nagyobb

fokánál kifejldött szabad akarat doctrinája. A
a
keresztyénség többé-kevésbbé ezen alapult. Az isteni
malaszt ugyan gyöngítette egy kevéssé, de alapjá-
ban meghagyta. A cliristianismus két ezer éves tör-
ténete azonban mutatja, hogy mindig kényes hitága-
zata volt a szabad akarat, mely a legújabb idkig
dolgot adott a pápáknak. Nem akarom itt tárgyalni
e kérdést, csak annyit emhtek meg, hogy egyes gon-
dolkodók mégis sejtették, hogy a szabad akarat azon
kedves meséi közé tartozik az emberiségnek, mely-
rl le kell utóbb mondania. Voltak olyanok, a kik
nz erkölcsi világban is látták vagy legalább sejtet-
ték a szabályszerséget, a szükségszerséget. Hogy
a régiebbeket nem említsem, ilyen volt a XVII. szá-
zadban a zsidó Spizoza. Utóbb mindig jobban és
jobban hangoztatták e tant. A természettudományok
fejldése sokat tn erre nézve. Élettani és más kuta-
tások mind jobban meggyztek bennünket arról, hogy
az ember is állat, habár eszesebb állat. Kivált 40 — 50
év óta sokszor hallhattuk, olvashattuk a szabad aka-
rat dogmájának megtámadását. Az öröklés népszer
tana is nagyon megbénította, az uralkodó darvinis-
mus még többet ártott neki.
Egy kissé megingatták a történelem philoso-
phusai is. Már a múlt század közepén kezdették
egyes bölcsészek máskép magyarázni az erkölcsi
világ folyását, mint a hogy Szt. Ágoston magyarázta
az isteni gondviselésbl. Másfél ezer éven keresztül
az isteni gondviselés, bölcs vezetésének tana volt az
egyeduralkodó. A múlt században megingott ez is.
A világ folyásában természeti törvényeket kerestek
és számos jeles történetíró azt hitte, hogy talált efféle

törvényeket. Kivált a mveltség történetírói állítottak

 ;

Szpllcnii lialadásunk türvényo. 9

feltarkábbnál tarkábl) elméleteket, melyek nagy port

vertek fel, sokat irtak ellenök és mellettök s élvezetes

olvasmányt nyújtanak olj^anoknak, a kik szívesen

foglalkoznak az emberi mveldés kérdéseivel. Én
legalább a rajongás egy nemével kerestem az efféle
magyarázatokat s életem utóbbi húsz éve alatt az
események csak annyiban látszottak érdekelni, a
mennyiben igazolták vagy czáfolták ez elméleteket.
Kivált a hetvenes években egész szenvedélylj^el z-
tem az erkölcsi világ törvényeinek hajhászását, noha
mindig kedvencz passzióim közé tartozott. Pedig azt
tapasztaltam, hogy körülbelül húsz év óta nagyon
elfordult az efféle elméletektl a közönség, sokan
csúfolgatni Szerették. A franczia jeles bölcsész Fouil- '^y

lée szintén lenézéssel szól felölök. De a mit mond,

azt Írtákmások is számosan a mvelt világ minden
országában. Nagyon természetesen én is bizalmatlan
voltam irántok; de azért még sem becsültem azokat
a jámbor történetírókat, a kik a tények egyszer el-
beszél de magasabb kapcsot, eszmei összekötte-
;

tést nem találnak a tények között. Szerettem, ha a

történetíró bölcselkedett és a bölcsész lapozgatta a
történetet és a természettudományokat is. Ezzel mind-
kett csak nyerhetett. Hisz a bölcsészetnek nem
csupán az ember bels világából, hanem az élettan-
ból és különösen a történelembl kellett érveket
gyjteni.
Igaz, hogy a történetírók eíféle bölcselkedése,
a tények eszmei kaj)csolata sokszor gyarló s ha
nem éles elméj az író, bizony szánalmas is. De leg-
alább egyet-egyet eltalált és lielyesen magyarázott
a mi azután népszer lett és csakhamar úton-útfélen
találkoztunk vele. Sietett mindenki fölhasználni, vezér-
czikkek, jogi és politikai nu'ívek, történeti könyvek
1(1 SzcUon haladásunk törví'-nyr.

stb. ezerszer ismételték, iiií.a" véorc mivel nem volt

általános, mivelnem magyarázott meg minden tüne-

ményt, az idk árjának változtával sutba dobták.
Azért én mindenekeltt ezt az idk árját akar-
tam megérteni. Miért uralkodik most ilyen vagy
olyan gondolkodás? Ezt kérdeztem számtalanszor
magamtól. Rég ismertem a történetírók és politi-
•

kusok azt a nézetét, hogy ez vagy az a tünemény reae-

tiója az elbbi túlzásnak. Ezt épen úgy láttam,
mint a hogy az emberiség több ezer év óta tapasz-
talta, hogy a gz szétrobbantotta az edényeket, de
Stephensonnak kellett jönni, hogy mozdonyt teremt-
sen a gz e sajátságából. Én is azt hittem, hogy
csak tovább kell vizsgálódnom s megtalálom az er-
kölcsi tünemények nyitját. Nem sokára egy éve lesz,
hogy reá akadtam.
Kiinduló pontom többi közt a nemzetiségi kér-
dés volt. Ezzel nagyon szerettem bajlódni és a tüne-
ménj^eket magyarázgatni. Mikor a hetvenes években
mindenfelé mutatkozott az antisemitismus, természe-
tesen fölvetették azt a kérdést, mi a nemzeti. Egész
Európában kitn férfiak fejtegették. A jelesebbek
mindenütt helyet akartak benne szorítani a zsidók-
nak. A legtöbben a nyelvre szorítkoztak, mások fajt
emlegettek de egyik sem adott teljes magyarázatot.
;

A nyelv nem elég, mert él az egynyelvek között

is a gylölet, a németül beszél zsidót gylölik né-

mely németek, a faj sem találó, mert pl. a mai

magyar nemzet legkisebb része a török, tatár vagy
ugor, míg szláv és német jóval számosabb, nem em-
lítve a besenj^ket, kunokat, palóczokat stb, melyek

nem csekély helyet követelnek a magyar nemzetben.

A spanj'olok között sok a mór, az olaszok között
az arab és görög, a longobárd és keleti góth, az
 Szellemi haladásunk törvénye. 11

angolok között a szász és normann, a franczik között

a gall, a latin, a frank, a normann stb. A mai nem-
zetek a legkülönfélébb népek, fajok keverékei. A
nemzetinek tehát több elembl kell állania. így jutot-
tam arra a régi nézetre, liogy a nemzeti eszme a
faj, a vallás, a közös múlt, a nyelv és irodalom, a
mvészet, a társadalmi és jogi élet, a rokon szo-
kások és erkölcsök eszméjébl áll vagyis valamely
nemzetiség eszméje felöleli az illet nép egész er-
kölcsi, szellemi és aesthetikai világát. Természetes,
hogy nem minden nemzet dicsekedhetik azzal, hogy
nemzeti eszméje ennyire különálló teljes és tökéle-
tes legyen. A legtöbbnél hiányos. Egyik-másik eleme
hiányzik de> általában elmondhatni, hogy a nemzeti
;

eszmét a nép egész bels világa képezi.

II.

Atörténelem megtanitott reá, hogy vannak

idk, mikor a nemzeti eszme ez alkotó elemei nagy
szeretetben és tiszteletben részesülnek mikor min- ;

denki édes bensséggel, vonzó melegséggel szól fe-

llük. Minden ember rokonszenvesen emlékezik ró-
luk. Régi, Ízetlen szokások és szertartások, népies,
parasztos kifejezések, ócska malkotások, jogi tár-
sadalmi felfogások nagyon tetszenek. Nem veszszük
észre ferdeségeiket, gyarlóságaikat, hibáikat; szíve-
sen látjuk, úgy a hogy vannak. Például örömest
nézünk mindent, a mi magyar, a mi apáinkra em-
lékeztet. Aléh^ fájdalonnnal töltenek el a romok, a
régi várak omladékai, szívesen elmélázunk rajtok.
Szeretettel olvassuk a magyar történet lapjait, nem
azért, liogy tanuljunk bellük, hanem, hogy gyönyör-
ködjünk bennök. A történelem egy-egy kitnbb
 !

12 Szclli'iiii luiladáriuuk tiirvriiyo.

alakja mélyoii szivünkbe vésdik. Áhítattal nózziik

a rési vallás szertartásait, mái* mcoTendlt uí^yan a
liitiink, iieiii igen tetszenek liitágazatai, nem elégítik
ki mveltségiünket mvsterinmai és dogmái, de azért
mégis egész bensnk megindul a szertartások láttára.
Vannak azonban oly idk is, melyekben más-
kép gondolkozunk. Szeretjük ugyan nemzetünket, de
a nemzeti eszme egész vonalán újítani kívánunk.
Kifogásunk van a régi vallás ellen, megtámadjuk
dogmáit, ostorozzuk barbár szokásait, elavult szer-
tartásait, a sötét idkl)e való tanait. Szkösnek, pa-
rasztosnak, laposnak, meddnek találjuk a nyelvet,
hosszúnak, nehézkesnek a szót, utczainak, közönsé-
gesnek, póriasnak a verset, üresnek, eszmétlennek a
költeményt. így ítélünk mvészetünk minden egyes
ágáról. Lenézzük a hazai szokásokat és erkölcsöket,
szívesen utánozzuk az idegent. Bárdolatlannak, ízet-
lennek, közönségesnek tekintjük a miénket. Elavult-
nak mondjuk közigazgatásunkat, ázsiainak igaz-
ságszolgáltatásunkat, szidjuk a régi vármegyét, a
szk magyar szabadságot stb. Mindezen változtatni,
újítani szeretnénk. Mveltség, polgárosodás, felvilá-
gosodás stb. lesz a jelszó, minden ember ezek után
indul. Reformálni a vallást, a nyelvet, az irodalmat,
a mvészetet, a közigazgatást, az igazságszolgálta-
tást, a szokásokat és erkölcsöket
Ez a két idszak a történelem tanúsága szerint
fölváltja egymást. Ez a fölváltás azonban nem egy-
szerre, hanem lassan áll be. A két irány összeütkö-
zésénél zavaros hangokat hallunk, itt-ott az újítást
sürgetik, másutt szidják, átkozzák, a régit magasz-
talják. Általános lesz a zrzavar, melyben csak ke-
vés ember tud eligazodni, mert nemcsak küls, ha-
nem fleg bels ez a liarcz. Minden ember bense-
 Szellomi halaiiásiiiik tíirvényc. 1:5

jében dúl a csata. Ellentét vaii a keblekben. Las-

sankint azonban mindinkább felszínre jut a réginek
tisztelete, a régi vallás, a régi njelv, mvészet, iro-
dalom, jogi és társadalmi élet, csakhogy az új nem-
zedék annyira magába szítta az új felfogás egy részét,
hogy keblében beleolvadt a régibe és egyesit vele.
A reform idszakára következett nemzeti eszme tehát
már nem a régi, hanem újjászületett, finomabb, m-
veltebb lön. Ez a regenerált nemzeti eszme ural-
kodik azután hosszabb vagy ríividebb ideig. Úgy
találtam,hogy minél nagyobb a mveltség, annál
gyorsabban váltják fel egymást a különféle idsza-
kok. Mveletlen népeknél lassan üt be a változás.

III.

Már most, ha azt kérdezzük, mi okozza e vál-

tozást, mi szüli e szabályos átalakulást, eszünkbe
jut a természettudomány törvénye a mozgás ritmu-
sáról. Spencer Herbei't, Tyndall és mások hirdetik,
hogy minden mozgás ritmusos, tehát az eszme moz-
gása is. Egy nagy lökés elre, egy kisebb vissza,
mert a haladó test ellentállásra talál, a mi vissza-
szorítja, de nem lökheti egészen vissza, úgy hogy
késbb megújíthatja támadását és így újabb vissza-
löketések árán halad elre. —
Az ember szellemi,
erkölcsi és aesthetikai életében is az eszme halad
elre, de szembeszáll vele a létez érzés és gon-
dolkodásmód, a régi vallás, nyelv, irodalom, m-
vészet, jogi és társadalmi élet s történet. Ezek vissza-
szorítják, csakhogy egy része mégis beleolvad a nem-
zeti eszmébe, átalakítja, újjászli ezt. XIX. századA
liberalismusa például annyira beléhatott a nemzeti
eszmébe, hogy ma lényeges részét teszi a szabadság
 e :

14 Szcll(>ini lialadásiiiik törvénye

bizonyos foka, úgy hogy azonnal felháborodunk, ha

valaki megsérti még a legszegényebb póron, mun-
káson vagy házaló-zsidón is. Bizonyos fokig minden-
kinek biztos sajátja e szabadság s csak ha rosszra
használja fel, ha kárt okoz nekünk, ha veszélyt hoz
reánk, ijíarkodunk egyelre megvonni tle, vagyis
ártalmatlanná tenni.
Hu képben akarnók lerajzolni az eszme útját,

körülbelül igy tehetnok :

ab az u) oszme,
b-d a nemzeti eszme
d—
,
•' '

b-c a harcz kora. / a forradalom idpontja.

e-f
Az utolsó négyszáz esztendt körülbelül igy
lehetne beosztani
Az új eszme A liarcz Az újjászületett
kora kora nemzeti eszme
1520—1570 1570—1670 1670—1730
1730—1770 1770—1812 1812—1823
1823—1840 1840—1875 1875— ?

E számok természetesen csak körülbelül mutat-

ják az idpontot, elször azért, mivel az eszme fej-
ldése rendesen lassú és fokozatos. Meg kell érnie.
Egyeseknél elbb akadunk nyomaira, de csak késbb
lép fel teljes ervel. Másodszor azért is, mert a nem-
zeti eszme, egynémely részében már elbb, másikban
utóbb áll a be a változás, pl. az orthologia, csak
akkor jelentkezik egész ervel, ha már jól benne
vagyunk a nemzeti eszme harczias napjaiban. Ezek
a részletes vizsgálódás tárgyai; de nagyjából kétség-
 Szellemi haladásunk törvénye. 15

telenl inegállanak. Néha egyes országok szerint is

külömbözk. Az egyikben elbb lép fel az actio egyik
ága, míg a másik ágon egyszerre látjuk megjelenni
az új eszmét egymástól messze fekv országokban,
úgy hogy épen nem tanulhatta egyik nemzet a má-
siktól. Idáig a történetírók rendesen azt a csatornát,
keresték, melyen tovább folyt az új irány, persze,
hogy sokszor nem találtatik meg. Fölfedezésem után
tudjuk, hogy nem kell erltetni az ily közvetítést.

lY.

Térjünk nemzeti eszme egyes elemeire és

át a
lássuk, min el bennük az új eszme.
változást idéz
TegT^Tik elsnek a vallást. Úgy látszik valóban els
és legfbb is.

Minél mveletlenebb valamely nemzet, annál

érzékibb a vallása ; ismeretesek a félvad népek val-
lásos eszméi, szánni való ostobaságai, nevetséges fo-
galmai a túlvilágról, az égiekrl. A
szegény ember
a legbutább hiszékenység rabja. Mindenben
és min-
denütt isteneket és csodákat lát. Végtelenül szereti
a külsséget, a szertartásokat, a bálványokat, a ba-
bonákat. A mint bekövetkezik az actio, ezeket meg-
támadja az új eszme. Egyet-mást eltöröl az érzéki
szokásokból, eszményibbé, eszmeibbé és erkölcsiebbé
így tn a protestantismus a XV.
teszi a vallást.
század katholicismusával. Megritkult, megapadt a
tömérdek csoda és legenda, a sok ördögzés. Bizo-
nyos józanság, az ember önérzete lépett az elbbi
vakság helyébe. Annyira, hogy bár a reactió vissza
hódította fél Európát a katholikus vallásnak, ez
megtisztult, mveltebb és eszmeibb ln. Nem támad-
tak többé a középkori szerzetesrendek embertelen
IK S/cllciiii li;il;i(l;i.siitik törvriiyc.

szabál.vMikkal, iifiii látták mindeiilelr az (inlögot,

nem igen a középkori szörny Patiieziiis
liirdctték
legendát stb. — A
XVIII. század actiója már nem
csupán a katliolicisinust, hanem az orthodox pro-
testantismiist is megtámadta és annyira meg-gyöngi-
tette ket, hogy bár felkarolta és támogatta a szá-
zad elején a nemzeti eszme, st a mostani reactio is
rokonszenvez a katholicismnssal de már alig akad ;

egy-két katholikns világi ember, a ki ha szivére

teszi a kezét, n}áltan vallja és hiszi e vallás csodáit

és dogmáit. A sok ördögzésnek ma már a papok

között sincs hitele. Ügy, hogy a katholikns vallás
legíolebb két aetiót bir meg, azután összeesik és lassan
eltnik az eszmék világából. Még jó ideig megmarad
ugyan a vallásos érzés, de utóbb ez is elenyészik.

V.

A mvészet határozottan nemzeti a barbár né-

peknél. Minden nemzetnek saját mvészete van; de
mivel nagyon simuló és tanulékony, hamar kiesik a
nemzeti eszmébl. Még pár széz év eltt nem került
fáradságunkba klömbséget tenni a hollandi és fran-
czia, német és olasz vagy spanyol nemzeti mvészet
között, ma már alig vagy éj)en nem lehet megkü-
lönböztetni a német, a franczia, az olasz és magyar
képet egymástól. Az építészetben és szobrászatban
sem állunk másképen. Egy magyar szobrász mve
és egy párisié között én nem találok nemzeti k-
lömbséget, minden külömbség csak egyéni és nem
nemzeti. Legjobban megrzi a zene a nemzeti szint.
Rombol ugyan rajta az új eszme. Pl. a protestan-
tismus meghonosította nálunk a franczia Goudimel
egyházi dallamait, a XVIII. század actiója az idegen
 ;

Szellemi haladásunk törvénye. 17

nótákat, a XIX. századé a legkülönösebb áriákat

de a diadalmas nemzeti eszme újra többé-kevésbbé
elfoglalta a tért. Annyi azonban kétségtelen, liogy
több új actio általánossá teszi a kosmopolita zenét
és kiirtja a nemzetit.
Az új eszme hatása a mvészetre abban is
nyilvánul, hogy eszményibb lesz. Az ideális alkotá-
sok az actio napjaiban születnek. A harc-z korsza-
kában találkozunk az ideal-real mvészettel, mig az
ujjászülött nemzeti eszme az egészen reális, st na-
turalista mvészetet kedveli.

VL
A költészetre sincs más szabály. Az actio köl-
tészete mindig ünnepélyes, feszes, eszmei, czélzatos,
tanító és hideg. Legfölebb érzelmes, de mindig ideális.
Idealismus az alapvonása. A kevésbbé müveit népek-
nél majdnem kizárólag verses formában jelenik meg.
Ezt nemesebbnek, méltóbbnak tartja. A régi nemzeti
verselést lenézi, banálisnak, közönségesnek tekinti.
Új idegen formákat honosít meg. Erdsi, Székely
István stb. behozzák a görög distichont, a XVIII.
században Ráday, Rajnis, Baróti Szabó, Virág, Ber-
zsenyi, Kazinczy nemesbítik, Vörösmarty és társai a
XlX-ben tökéletesítik. Az actio költészete új tár-
gyakat, új eszméket keres. Szereti az ódát, ezekben
Elbeszé-
hirdeti pohtikai, vallási, bölcsészeti ideáit.
léseiben nem tud igazi alakokat, egyéneket, testbl,
vérbl embereket teremteni. Mer képzelt alko-
álló
tások, a kik csupán a kor költinek agyában létez-
nek, de igazában soha sem voltak. Drámáiban
ugyanazon elnyökre és hibákra akadnak. Hugó és
Vörösmarty drámai hsei mind szertelen és egészség-
Bodnár Zb. : Szellemi haladásunk törvénye. a
18 Szellemi haladásunk törvénye.

telén alakok, másokéi czélzatosak. Lyrájok szereti a

ofún^^t, a saucasmust. A nemzeti eszme a liarcz ko-
rában ideal-real. Ekkor alkotják a költök legreme-
kebb müveiket, virágzik Sliak(!speare, Corneille,
Racine, Calderon és mások. St fokozatosan ki lehet
tüntetni,mikép mennek át lassan a realismnsba.
Mind elbeszélés, mind a dráma terén szemláto-
az
mást lépdelnek le elttünk az idealismus glóriájából
a realismus sima pallójára. Ez a leszállás már a reac-
tio elején megkezddik és lefolyik elttünk, úgy
hogy hseik végre egészen reálisak, st naturalisták
és triviálisak lesznek.

Vll.

Már régóta észrevették, hogy a szokások és

erkölcsök nagyon relativok. A mi ma erény, az szá-
zadok múlva bn
lehet. Számos idevágó kisebb-
nagyobb munka foglalkozott e kérdéssel. A vallások
természetesen az erkölcs örök törvényeit hirdették.
Alapítóik, az actio korának e szentjei, rendesen egy-
egy messze es ideált tztek ki, melynek keresése
pár ezer évre elég volt az emberiségnek. Utóbb a
mveltség haladásával közelebb jutottunk az esz-
ményhez, s veszített glóriájából; de az eddigi vizs-
gálódások, a bölcsészek fejtegetései épen nem tud-
tak az erkölcs kérdéseire alaposabb, meggyzbb
választ adni. Nem tudták kielégíteni az ember két-
ked elméjét. Fölfedezett törvényünk legalább ért-
hetvé teszi ember erkölcsi haladásának útját.
az
Az új eszme mindig eszményi, rendesen önzetlen és
magasztos. Az újítók, kivált a vallásújítók, az iste-
ninek e szentjei, magasztos lelkesedéssel fognak
munkáj okhoz és egy eszményt tznek ki az emberi-
 Szellciiii haladásunk törvénye. 19

ségnek, melyre imádattal tekintsen. Az új eszme

apostolai nem gyakorlati emberek, nem e világból
valók. Megvetéssel néznek a közelmúlt és jelen er-
kölcseire s csábitó reménynyel vannak eltelve a jöv
iránt. Isten országát akarják meghonosítani a földön.
De nem sokáig viszik, lengetik az új erkölcs
zászlaját. Fellázad ellenök a nemzeti eszme, a régi
erkölcs és szokás, börtönbe veti, máglyára Imrczolja
vagy keresztre feszíti ket. Mivel a nemzeti eszme
a fajfentartó idea, nem tri az újnak felforgatását,
eszményi rombolását, szabadságszeretét, vissza akarja
állítani a régi korlátokat, a hajdani erény sorompóit,
tiltakozik a szabadság kiterjesztése ellen és szívvel-
lélekkel csüng az egykori szokások és erkölcsökön.
Ezért a nemzeti eszme morálja önzbb. Gj'lölettel
néz az idegen népek szokásaira. Míg az új eszme
idején a népek ölelkeznek, szeretik egymást, elakar-
ják tanulni a jobbat, a szebbet a másiktól; addig a
nemzeti eszme legjobbnak, legszebbnek tartja a ma-
gáét. Ha az új eszme philosemita, becsüli, védi, saj-
nálja a zsidókat, testvériesen megosztja velk jogait,
st — mint a XVI. században —
utánozza vallási
szokásaikat (judaisantes, sabbatharii) addig a nem- ;

zeti eszme üldözi, elnyomja ket. Ilyenkor zik ki

a zsidókat, öldösik vagy földönfutókká teszik ket.
Az új eszme morálja fenkölt, magasztos. A jog-
talanság egész népeket, világrészeket fel tud hábo-
rítani. Ilyenkor szerepel az úgynevezett közvélemény,
mely mint a vihar zúg a keblekben. A múlt század-
ban egy-két fellépése az egész müveit vilá-
\'()]taire

got magával ragadta. A nemzeti eszme morálja ön-

magával van elfoglah'^a, védi magát az új eszme
támadása ellen. Azért nem igen hallja meg más
országok bajait, nem háborodik fel rajtok. Nem is-
20 Szclloiii lialadásmik liirvényo.

iiiL'ii az idegen n(''|)('k szenvedéseit, vagy legalábl>

nem támad bensjében valami hatalmas közvélemény.
Csak a nemzeti eszme sérelme tudja felingerelni.
Ilyenkor hamar fellázad, nem tri az ideg'en jármot
vagy sérelmet. Különösen az új eszme elleni küz-
delmében igazán harezias hangulatú. Míg a liarcz
döszaka tart, könnyen kitörnek a nagy nemze.ti
háborúk. A
híres harminczéves háború, a nagy Na-
póleoni hadjáratok és az 1855 óta vívott háborúk
mind a nemzeti eszme harc-zkorába esnek. Az új
eszme idején csak a fejedelmek és tanácsosaik csi-
nálják a háborút, a népek nem kívánják. A nem-
zeti eszme reactiójának els felében a népek lelke-
sednek a háborúért, második felében újra nem óhajt-
ják, hanem a béke után sóvárognak.
Míg az új eszme idején sokat tehet az egyén
mindenható az egyes ember; a reactió napjaiban a
testület, a törzs, a nemzet viszi a szerepet. Az egyén
elenyészik a tömegben. A testületi szellem az ural-
kodó. Ez maga után vonja a servilismust. Nemes
önérzet, erkölcsi önállóság, gondolkodás és
eredeti
érzés nincs helyén bizarrnak, furának tekintik. Bár-
;

mily nagy tehetség legyen valaki, csak a hatalma-

sabbak szolgálatában viheti valamire. Idvel, ha
megalapította tekintélyét, merhet egyet-mást, de azt
is csak módjával.

Uralkodó szerepet játszik az önzés, a gyakor-

Tetteink elsrend ru-
lati felfogás, a családi érdek.
gója a magunk és családunk érdeke. Kivált a reactio
haladásával nem szoktunk megütközni a nepotismu-
son. Természetesnek találjuk, ha valaki gyennekei
jövjérl gondoskodik. Ezért könnyen hozzáférhetünk
másokhoz a vesztegetéssel is. Nagyon ritka az új
eszme fenkölt ídealismusa. A közvagyonnak vagy
 Szellemi haladásunk törvénye. 21

felebarát jaink vagyonának elsikkasztása gyakran

elfordul. S míg az actio idején az újítók többnyire
szegényen élnek és halnak, a reactio vezérférfiai
gazdagodnak, jó módban élnek. Azt tartják, hogy
nem kell bekötni a nyomtató ökör száját.
De épen mivel a testületi szellem uralkodik,
hizonj'os tompa elégedetlenség, nyomott hangulat
mutatkozik, kivált a tehetségesebb emberekben. Un-
J;ík magukat, undorral for(k'ilnak el mindentl, lelki
sivárság, pusztaság gyötri ket. Némelyek a pietis-
]nus, mysticismus és quetismusra adják magukat.
Önmagukban tépeldnek és töprengenek, mint Pas-
cal és mások számtalanon. A reactio második felé-
ben, az új eszme beolvasztása és részben visszaszo-
rítása után nem harczol, nem küzd az ember belseje,
önkénytelen békére szorul, teng és elégedetlenkedik
vagy tépeldik.
VlII.

Következik a nyelv kérdése. Az új eszme sze-

reti ünnepélyes, feszes, méltóságos nj^elvet. A
az
nemzeti eszme els felében még szintén feszesebb a
nyelv, utóbb azonban lassankint könnyed, házias és
fesztelen lesz. Az actió újít a nyelv terén. Ekkor
támad minden népnél a neohjgia. A XVI., XVIIE.
és XIX. század aetiója megszülte a neologiát, mely
ersen tartja magát a reactio elején is. Csak késbb
kezdi a nemzeti eszme ostorozni és részben kiküszö-
bölni. A liarcz korában jelentkezik a precieux, az
aífeetáló, kényesked beszéd, a gongorisnms, a ma-
rinismus, az euphuismus, a mi nem egyéb, mint a
pusztuló új eszmének szerteJeusége. Késl)b a dia-
dahnas reactio nyelve köiuiyed, pongyola lesz. Ekkor
(li\ik az idegen szók használata, szívesen élünk a
22 Szellemi lialadásiink tr.rvénye.

házias tájszókkal, nem vetjük meg a kt'verékn.yelvet.

Nálunk a XVII. század második felében divatba jött
a latin szók b alkalmazása, különösen történet-
Íróink, papjaink, politikusaink szerettek velk élni.
A reactio idején támadnak a nemzeti irodalmak is.

Az anyanyelv, a szüli ház nyelvének szeretete arra

bírja a költt, hogy dobja el a feszes latint és a
ma»'áén fejezze ki gondolatait, ekkor keletkezett
vag}' legalább ersebb gyökeret vert a franczia, an-
gol, olasz, spanyol stb. irodalom.
\"alószin, hogy valamint az ember egész er-
k()lcsi világa, úgy nyelve is az actio és reactio löké-

seikzött fejldött ki. Az új eszme új alakokat,

képzket honosított meg, utóbb hihetleg aesthetikai
szempontból is elhagyott, megvetett némely formákat,
melyek egykor tetszetsek lehettek. Például nálunk
a szenved igealak, a tatik-tetíl; szabályosan fejfdött
ki az sidkben, de késbb nem találták elég szép-
nek, kellemes hangzásúnak és kezdik elejteni, any-
nyira, hogy ma már az orthologia is tiltakozik ellene,
pedig mit sem tudna felhozni magyarsága ellen. —
Nekem a tatik-fetik alak mellett sokszor a eatholicis-
mus jut eszembe, "mely öt-hatszáz esztend eltt
csaknem egyedül uralkodó vallási eszme volt, s ma
már annyira meggyengült, hogy két actio támadása
alighanem szétrobbantja.
A reactio idején az orthologia kezd uralkodni.
Eleinte megtri a neologia purismusát, késbb azon-
ban gylölettel fordul el tle, s ha nagyon be nem
vésdött a nemzet nyelvébe az új szó, ki is irt töb-
beket bellük.
 Szellemi haladásunk törvénye. 23

IX.

Az új eszme nevezetes szerepet játszik a nem-

zet jogi életének reformjában. Kegyetlenül ostorozza
az államformát, a közjogot, egész társadalmi beren-
dezésünket. Hitványnak, elavultnak, ázsiainak stb.
kereszteli. Hatása alatt honosítják meg a római jo-
got, átültetik a mveltebb néjDek jogi intézményeit.
Mivel az új eszme csak ritkán tud hatalomra jutni,
legfölebb ha maga az állam feje áll az élére, meg-
jelenésekor nem mindjárt jutnak érvényre sürgetett
újításai. Hanem annál jobban a harcz idején. Ilyen-
kor a központi hatalom is centrálisai, lassankint
magához vonja a legkülönfélébb jogokat, segíti benne
a fellázadó nemzeti eszme, mely a harcz idején szí-
vesen küzd a hatalom mellett, csakhogy érdekében
tegyen valamit. Úgy hogy az új eszmének és a re-
actio els felének nézetem szerint centralizáló törek-
vése van; míg az újjászülött nemzeti eszme decent-
ralisálni szeret. A helyi patriotismus jut uralomra
az országossal szemben. A tartomány, a kerület, a
megye nagyon fájlalja jogainak csorbítását s keser-
ves panaszokban tör ki az efféle kísérletek alatt. A
régi családok, összeköttetések, kiváltságok mind zú-
golódnak és tiltakoznak Ilyenkor a nemzeti-
ellene.
ségi törekvések is vesztenek élükbl. Mindenki me-
gyéjének, járásának, szíílövárosának akar élni. —
Lanyhul, gyengül a birodalmi összetartozás érzete,
veszíterejébl az állam eszméje. Csendes, békés,
változatlan élet után eped, gylöl minden újítást
mely a szabadságot gyarapítaná és a központi hatal-
mat ersbítené. Véleményem szerint ma az újjászü-
lött nemzeti eszme napjait éljük. Ezért ment oly
24 Szellonii lialaciásimk törvóiivf*.

köniiyL'u a kir. tábla decentnilisatiúja, iiií;lí,' a köz-

igazgatás államosítása a kormány óriási többsége
(la(-zára és a mai vármegye gyöngesége mellett is

megbukott. A
mint lehetetlen volna napjainkban új
vallás alapítása, az eszményi festészet és költészet,
a neología, új szavak merész alkotása, ép oly lehetetlen
volna oly törvényeket alkotni, melyek a szabadságot, a
a polgári-, sajtó-, a vallás- stb. szabadságot kijebb
terjesztenék. A mai törvények jelleme az atyáskodó
gondoskodás, a fegyelem, a rend, az atyai tekintély
megóvása. A harez idején alkothatnak szigorú, sok-
szor kegyetlen törvényeket, az újjászülött reactiónak
nincs ily ereje, még a szigorú törvényeket sem tud-
ják végrehajtani. A mai elkeresztelési vita, a nép-
oktatási és a kisdedóvó s más törvények világosan
bizonyítják ezt. Meghoztuk e törvényeket, de nincs,
a ki végrehajtsa.
A nemzeti eszme reactiója törvényeket hoz a
maga védelmére. A mennyire a mveltség engedi,
elzárkózik az idegen hatástól. A reactio delén szok-
ták meghonosítani a védvámokat, ersítik vagy tá-
mogatják a czéhrendszert, alapítják a hitbizománj'o-
kat, oltalmazzák a jobb családokat, a nemzeti eszme
kiváló képviselit, kikre ilyenkor nagy tisztelettel
tekint az egész ország. Rendkívül emelkedik az or-
szágos és magán jóllét. Legalább jóval ersebben
törekszenek rá az államférfiak és az egyesek. Ilyen-
kor támadnak az oly férfiak, mint Colbert, Baross stb.

X.

Hátra van még a faj szerepérl szólanunk. A

mint láttnk, a faj sem kizáró sajátság, mely válto-
zatlanul megy át az utókorra. A népek niauiár a leg-
 SzoUonii lialadnsimk töpvényo. 25

különbözbb íajok vcgyülékei. Annyit azonban meg

kell enilitenünk, végy -faj ok rendesen nem
hogy e
állanak nagyon távol egymástól. Simulnak és egye-
sülnek, végre egy nemzetet alkotnak. De ha rend-
kívül eltérk, ha eredetöket egymástól nagyon messze
kell keresnünk, e sinu'ilás csak borzasztó harczok
áriin, vagy még úgy sem következik be. Az ily fa-

jok, ha másokkal kell együtt élniök, kiveszésre van-

nak kárhoztatva. A c-zigányok és más effajta törzsek,
mivel nem simulnak, utoljára kipusztulnak. A eelta
Írek sorsa sem lehet más. Az angol nemzeti eszme
kiírtja, fölemészti ket. A kis ugor népek eltnnek
a szláv eszmében ; a török-tatár fajok sorsa sem lesz
más. De azután bekövetkezik az európai és sárga
faj tahílkozása és érintkezése. Hihetleg szörny
háborúk fognak bekövetkezni a nemzeti eszme har-
czias korszakaiban, ng végre kölcsönösen belát-
ják, hogy békésen kell egymás mellett élniök. Az
ember gyarapodó jósága, újabb actiók útján tökéle-
tesebb erkölcsi világa szeretetre fogja az egyiket
úgy, mint a másikat taitani.
Most csupán annj-it tudunk, hogy az actio nap-
jaiban közelednek egymáshoz a fajok, ölelkeznek
egymással a szomszéd törzsek és népek; azért ez az
idszak kedvez a beolvadásnak, a sinuilásnak, az
egyesülésnek. A nemzeti eszme (íIs felében, nnkor
MZ idegen szokások és erkölcsök bántanak bennün-
ket, mikor folyton növekv gylölettel tekintünk az
idegenre, tikkor legkegyetlenebb, legsujtóljb az elüt
fajok üldözése. Akkor maga az uralkodó faj gylöli,
üldözi ket. A reactio második felében is elfordul
ez iiz üldözés, csakhogy inkább a hatalom tényezi
iiajtják végre, az uralkodó faj legföle])b segít nekik.
Ilyenkor az erkölcsök lazulása, a nagy jellemek hi-
26 Szellomi haladásunk törvénye.

áiiya, ;iz általános liaziidozás, a kényelemszeretet és

fényzés, a lelki erk petyhdése, elernyedése ren-
desen tömérdek hivatalos visszaélés szülje, melye-
ket az elnyomottak, az idegenebb elemek éreznek
meg legjobban. Az orosz zsidókat pl. büntetlenül
nyomorgathatják a nagy birodalam ravasz, furfangos
tisztviseli.
Ez az elmélet megfejti a nemzetiség annyira
vitatott kérdését is, melyrl némelyek azt tartják,
hogy alig száz éves és a franczia forradalom vetette
a világba mint valami Paris almáját. Nemzetiségi
kérdés volt örökké, mikor a nemzeti eszme uralko-
dott. Il3*enkor mindig versenygettek egymással a
fajok és törzsek, népek és nemzetek. Csakhogy men-
tl mveletlenebb valamel}' nép, annál több eleme
van a nemzeti eszmének. A nép érzése és gondol-
kodásmódja, története, vallása, erkölcse, szokásai,
mvészete, irodalma, nyelve és társadalmi élete mind
az nemzeti eszméje. Tudjuk, mekkora a vallás sze-
repe a nemzeti élet terén; legersebb és leghajht-
hatlanabb támaszai, alkotó részei közé tartozik. Nem-
csak a hazai román, szerb, szász nemzetiségek
mutatják ezt, hanem az egész mvelt világ eltt
elárulja az orosz, mely mindenkép istápolja orthodox
nemzeti vallását. Ennél jóval gyöngébbek hajléko- ;

nyabb, simább elemek a szokások, erkölcsök, a kü-

lönféle mvészetek, melyek könnyebben engednek
az új eszmének. Ebbl következik, hogy minél több
action megy mentl több
keresztül a nemzeti eszme,
új eszme olvadt belé annál szkebb határok közé
:

szorul, végre csak nyelve ós irodalma marad hátra.

Most úgy látszik, kiválóan a nyelv és irodalom nap-
jait éljük. Annyira gyengült a vallás, egyenlsítet-
tük szokásainkat, nivelláltuk külön jogi és társadalmi
 Szollemi haladásunk törvényo. 27

életünket, liogy csupán a nj^elv maradt a nemzeti

eszme leg-elsö leghatalmasabb képviseljének.
és
Természetes, hogy néhány ujabb actio végre ezt is
megfosztja nagy befol^'-ásától. Ekkor valószínleg a
faj marad még hátra, legalább a tlünk messzees,

nagyon idegen fajok világharcza következik be, míg

ez is el nem enyészik a szeretet árjában, az emberi
nem jóságában, a mitl azonban még jó távol va-
gyunk.
 11.

MAGYARÁZATOK.
I.

Ez nagy vonásokbíiii az einborisóg haladásának

törvónj^e. Fajunk szellemi erkölcsi és aesthetikai
élete e törvény szerint halad. A törvény maga a
történet jelenségeiben szüntelen mutatkozik s a meny-
nyire tíz hónap óta sikerit átkutatnom az emberi-
ség múltját, különösen az utolsó liat századot, nem
találtam tüneményt, mely czáfolatául szolgál-
0I3"

Jiatna. Lázasan kutattam az ellenkez tüneményeket,

kértem barátaimat és ellenfeleimet, hogy keressenek
oly tényeket, melyekkel czáfolhatnának. Aggodalmai-
kat, ellenvetéseiket játszva megoldhatóknak találtam.
Azóta néhány birálat is jelent meg munkámról, me-
lyek gyarló dolgozatok és egy tisztességes ellenve-
téssel sem tudtak meglepni. Kiáltó bizonyítékot hoz-
tak fel a mellett, hogy olvasták ugyan, de nem
értették meg az elméletet. Ilyenek dr. Váczy János
bírálata a Sm^adokban, Erdélyi Pálé a Fhilologiai
kördönyhen és bizonyos — ll-é a Katholihus Szemléhen.
Mindjárt meglátszik rajtok, hogy nem bölcsel elme
írta ket. Legfelszinesebb az utolsó és annyira fele-
kezeti, hogy nehéz hozzá szólani. Rég leélt nézetek
és elavult álláspontok ellen harczolni, vagy véde-
kezni nem érdemes. Nem akarok missionarius lenui.
 ^lagyarázatok. 2Í*

Mi, a kik komolyan keressük az igazságot, nyugod-

tan nézünk a jövbe k
szegények a múlt penészes
;

morzsáiból éldegélnek. A
nemzeti eszme segít rajtok,
hogy megélhetnek egy ideig. Afinek liántanók, nyug-
talanítanék ket? Mi csupán azoknak írunk, a kik
a tudomány utján keresik az igazságot.
Több dolgot adnak Váczy János és Erdélyi Pál.
Egyik sem szigorú és logikai gondolkodó f, de azok
sorába tartoznak, a kik könynyen akarnak tudni
egyet-mást s összeszedve az ellenvetések hulladé-
kait, megszaporítják magukéval és feltálalják a
a
nagy közönségnek. Számos ellenmondásaik közül
mégis kibányászhatunk egy-két aggodalmat, me-
lyekre talán meg tudunk felelni. Egyik legels ag-
godalmuk és kifogásuk, hogy a theoria alapján az
ember egyénisége elmerül a küzdelemben vagy más
szóval nincs egyéniség. Ha igaz, hogy nem erezhe-
:

tek,nem gondolkodhatom, nem létezhetem egyedül,

hanem másokkal együtt, hogyan lehetne fölismerni az
egyéniség* különös megnyilatkozásait"? kérdi Váczy.
Az egyéniség tagadását veti szememre Erdétyi. Né-
zete szerint még
Taine se megy ennyire. Persze nem
ismeri a franczia gondolkodó nézeteit, különben nem
beszélne igy.
Ha er dolgozik bennünk,
az eszme mint közös
van-e egyéniségünk Van, ha nem is akkora önálló
?

és ineffabile individuum, mint a külön álló lélek ta-

nával. Ezt az egyéniséget minden egyes emberben
öröklött szervezete és habitusa alkotja. Az eszme
hatása ugyan egyenl, de szervezetünk, orgánumaink
tökélye és szokásaink módosítják. Ma pl. Broca és
követinek kutatása után tudjuk, hogy agyunk me-
lyik pontján van emlékez tehetségünk némely ága.
Ha ezek meg vannak támadva, az illet ember el-
30 Mag'yarázatok.

veszti emlékezetének azt az ág'át. A ki többet akar

róla tudni, olvassa el az apliasiának különféle jelent-
kezését. Már most tegyük épen az ellenk(3Züt.
fel

Valamely embernek épen ez a szerve van kitnen

kifejldve, természetesen emlékez tehetségének emez
ágai kiválóan hatalmasak lesznek. Épen igy állunk
többi képességeinkkel is. Ezért lehet némely ember-
nek nagyobb képzel tehetsége, másiknak hatalmas
értelme, bonczoló, szétszed ereje. És igy tovább. A
közös eszme hat, irányt ad, az új eszme napjaiban
idealistává, reformerré, doctrinaireré teszi, a nemzeti
eszme uralkodása alatt lesz ideal-real, majd realista,
st naturalista. Ha azonban rendkívüli gondolkodó
ereje van, az idk árjában is meg tudja mondani,
hogy merre rohannak hullámok, merre ragadják a
a
habok. Többé-kevésbbé is c-sak olj'an, mint fele-

barát] ai, c-sakhogy fel tudja ütni fejét a hullámok-

ból s tudja külömböztetni a múlt és jelen idk
meg
árját.Bizonnyal a fejldés oly magas foka kívánta-
tik hozzá, mely csak nagy mveltség és sok fejtörés
árán lehetséges.
Másik ellenvetés, hogy az az egész elmélet üres
analógián épül. Csak küls hasonlóság az egész.
Mellette szólugyan a látszat; de ha szétszedjük,
mindjárt látjuk, hogy hiu haszontalanság, csalóka
ábránd, üres mese, melyet könnj-íi volt megalkotni,
hisz ..alapjalhan rég ismert elméiéi" ez.

A. mi a küls hasonlóságra, hiú látszatra való

hivatkozást illeti, nem érdemes komoly figyelemre
méltatni. Helyes-e vagy helytelen az elmélet, az em-
beriség történetének kell igazolnia. A minta termé-
szeti törvényeket a kisérletek mennyiségtan
és a
igazolják, úgj kell itt a történelem tanúságának
beválnia. Ha meg tudom fejteni az egyes mvészeti,
 ;

Mayyarázatok. iU

irodalmi, erkölcsi, vallási, politikai, társadaliiii, nyelvi

stb.tüneményeket, ha szemmel láthatólag- be tudom
bizonyítani, liogy miért volt ekkor idealismus és
realismus, reform és eonservatio, centralisatio és de-
eentralisatio, szabadság és tekintély, neologia és
orthologia, felvilágosodás és orthodoxia stb. stb. nevet-
ségessé válik minden felhozakodás az analógiával.
Ellenkezleg, ha nem tudjuk mindezt könnj-en és
érthetleg belé helyezni a keretbe, hiába okoskodunk,
kinevetnek bennünket a gondolkodók. Azért kere-
sem a történeti kifogásokat és kérem barátaimat
úgy mint ellenfeleimet, hogy komolyan kutassák a
dolgok menetét és hozzanak fel alapos ellenvetéseket.
A mi Erdélyi és Yáczy azon állítására vonat-
kozik, hogy alapjaiban régi dolog ez az elmélet, a
ki csak némileg ért a tudományok és ipar fejldésé-
hez, az tudja, hogy minden elméleti alkotás a létez,
szembetn jelenségeket construálta egy rendszeres
egészszé és iparkodott belle magyarázgatni a tüne-
ményeket. Idáig nem sikerült. A
sok elmélet tetszett
egy ideig, magával ragadta a müveit közönséget, a
vallások, a kíilti, ideális elméletek magukkal ra-
gadták a nagy tömeget; de csak ideiglenes igazsá-
got adtak az emberiségnek. A mit én nyújtok, ez az
örök törvény, melj^et részleteiben magam és mások
is ki fognak bvíteni, egyes pontjaiban, hibás kö-
vetkeztéseiben, helytelen magyarázataiban ki fognak
igazítani, de a mennyire a történet lapjairól olvasni
tudok, megczáfolni soha. És ha
ily fenséges tárgy
fejtegetésében megbocsátható, vagy a nemzeti eszme
uralma alatt érthet, egy kis hiúság és nemzeti ])üsz-
keség, örülök, hogy egy magyar embernek sikerit
fölfedezni az eszmei világ legcsodásabb törvényét
örülök, hogy végre mi magyarok járulunk hozzá az
:!2 .M;i<:iyarázat()k.

t'mb(M'isé<i' luüvelödóséhc/ a legnagyobb és legion-

ségesebb ideával, a haladás törvényének fölfedezé-

sével. Ha idáig kevés önálló gondolattal gyarai)itottnk
a müveit emberiség eszmekörét, most olyat hirdetünk,
melynél nagyobbat képzelni is alig tudunk.

II.

A Századok áprilisi füzetében is találok Q^^y el-

lenvetést. B. Y. ismerteti Lavollóe gyönge munká-
ját La morale dans VHÍstoire. Bírálatában szemére
:

hányja a mai történetírásnak, hogy tartózkodik az

általános kérdésektl s nem tudja, hogy e kifogásra
mily találóan megfelel a mi elméletünk, hogy a nem-
zeti eszme második felében a kor megállapodott, re-
generált eszmeköre nem tri az ujabb föltevéseket,
a merész általánosításokat, csak az exact kutatás
érdekli, a tények földerítése vonzza. B. V. azonban
azt hiszi, hogy a történetnek is van egysége, czélja,
van az eseményeknek törvényök, van fejldés a tör-
ténet folyamán s hogy a történetben nem maga a
tény értékes, hanem a tények kapcsolata. B. V. mégis
azt tartja, hogy a történet philosophiája csak oly
])roblema, melynek megoldására törekszünk, meg is
közelitjük, de véglegesen megoldani nem tudjuk. O
szivesen látná a megoldásra való törekvést, de most
nem törekszenek reá. Ma nem kellenek a merész
theoriák, ügyesen szerkesztett elméletek. De kellet-
tek a húszas és harminczas években, mint az új
eszme idején, st a harcz korszakában is a hetvenes
évekig találkozunk velk, habár nem voltak nép-
szerek.
Azóta csak gúnynyal találkoznak az efféle tö-
rekvések. Minket is sokan nevetnek. De legyen meg-
 Magyarázatok. 33

gyzdve B. Y., hogy a mint hasad az új eszme

hajnala, megjelennek az új elméletek és merész
doctrinák is.

„Egy dolog azonban nem lehet a történet phi-

losophiája —
nem lehet rendszer'', mondja B. Y.
Miért? mert nem ismerhetjük a történeti fejldés
törvényeit, mert meg nem határozhatjuk e törvények
kapcsolatait és játékát. És megint miért nem? Mert
ki nem mérhetjük a lehetségeket és a véletlent.
Honnét tudja ezt B. Y. ? Neki, mint történetirónak
tudnia kell, hogy bizonyos idben, bizonyos történeti
jelenségek ismétldnek, más idkben megint más,
ellenkez jelenségekkel találkozunk. Ne tépeldjünk
mi a véletlenen vagy a lehetségen, hisz a véletlen
beavatkozása úgy sem tudja megakadályozni az esz-
mék áramlatát. Az egyes kidlhet, egy nemzet is
elpusztulhat, de az idk árját nem állithatja meg.
A kidlt harczos helyét elfoglalja egy másik. A gár-
dista meghal, de a gárda halhatatlan. Hanem kérdez-
zük meg mi az oka ennek az ismétldésnek és fejt-
sük meg, ha tudjuk. Idáig nem tudtuk; de ma már
nyitva áll elttünk az ajtó, le van szakítva a lepel,
csak tessék benézni és megtekinteni. Egykor az égi
testek kimérését is lehetetlennek tartották, azt hit-
ték, hogy Józsuék megállítják a napot és nem
a
lehet kimérni ezt a lehetséget és véletlent; ma a
legbuzgóbb jezsuita sem merne ilyes valamit tanítani.
B. Y.-t se aggaszszák a lehetségek és véletlenek.
Semmiféle véletlen se tudja kieszközölni, hog}^ föl-
felé folyjék a víz, hogy fölfelé essék a k; kitérít-
heti ugyan útjából egy kszikla a vizet, de végre is
csak lefelé folyhat. Ugy van az erkölcsi világban is.
Az idk árjának törvénye magával ragad minden
embert. Egy irányban haladunk mindnyájan, egyik
Bodnár Zs. : Szollemi halailitsank törvénye. 3
 ! ;

;54 Magyarázatok.

rohamosabban szalad olore mint a másik, de mind-

nyájan vele megyünk.
B. V. azért sem hiszi, hogy a történeti fejldés
törvényét megtahílhassuk, mert a ., történet felfogása
alapjában mindig subjectiv. A történeti objectivitas
tiszta lehetetlenség." Ez megint csak üres aggodalom.
Mi az a subjecti vitás? Az iró tehetsége. A szegény
történetírómegakarja magyarázni az események okait
s mivel nem
tudja, geniális ötletekkel, képekkel
merész föltevésekkel áll el. De ha megtalálta a ha-
ladás törvényét, ha eltte állanak a tünemények okai,
nem kell fhöz-fához kapkodnia, maguktól érthetkké
válnak a tények és jellemek. Például a nemzeti esz-
me haladásával végre minden mvész realista lesz.
Ilyenkor teljes lehetetlen az idealismus. Én érthet
pragmatikus magyarázatát adom. Oka szorosan ösz-
szefügg az egész erkölcsi világ többi tüneményeivel
megfejtem azt is, hogy mikor tulnyomólag alanyi,
mikor tárgyias az író és miért. Tessék e fölött gon-
dolkodni és érvemi helyességét vitatni, czáfolni de ;

nem képzelt aggodalmakkal önmagát a kutatástól

és gondolkodástól visszariasztani. Nem azok találnak
fel valamit, a kik elre bebizonyítják maguknak,
hogy úgy is hiába fáradnának hanem a kik merész
;

kézzel szaggatják le a fátyolt, mely a tárgyakat ta-

karja és akadályozza a szabad kilátást és belátást.
Tessék megpróbálni
III.

Fölfedezésem átalakítólag hat az összes erkölcsi

tudományokra. Rövid id alatt egészen új alapon
fogom és fogják megírni az egyes tudományokat. A
magyar irodalomtörténet már is ily alapon készül.
Most azonban csak egy kiváló hasznát óhajtom ki-
 Mao-yarázatok. Í55

emelni az irodalmi kritika szempontjából. A mai

l)íi'álatokat világszerte két csoportra lehetne osztani,
a tekintélyi és a független kritikákra. Az els kivált
a nemzeti eszme föllépte óta nagy tiszteletben ré-
szesül s végre is nem egyéb, mint a régi remekmü-
vek és hajdani aesthetikusok tekintélyére való hivat-
kozás. A világ- és hazai irodalom jelesb müvei
állanak a biráló eltt, ezek és kritikusaik tekintélj^'é-
vel fedezi saját észrevételeit. Természetes, hogy szá-
mos ellenmondás van müvében, mert a nemzeti eszme
minden actio után megújul, átalakul és az elbbi
nemzeti eszme felfogását, formai és tartalmi sajátsá-
gait csak módjával lehet felhasználni a mai nemzeti
eszme alkotásainál. St tudjuk, hogy maga a nem-
zeti eszme fokozatosan lejebb száll az idealismusból
a realismusba, azért más idpontján más az izlés
követelése. De legalább van a bírálónak zsinór-mér-
téke, tudja mihez szabni ítéletét, vannak paragra-
fusai, melyekbl kiindul. Igaz, hogy a legtöbb író
zúgolódik az ily kritika ellen. A nagy mesterek re-
mekeibl nehéz oly szabályokat szerkeszteni, melyek
az müvére alkalmazva, találók volnának, az írót
és a közönséget meg tudnák nyugtatni.
A kritikusok másik csoportja teljesen egyéni
és független bírálatokat ír. Nincs más vezérelve, mint
a mi tetszik. A mit felkap a nagy közönség, a mit
ünnepel az olvasó, az bizonyosan szép is. Ügy, hogy
minden egyes munkából külön szabályokat állít fel.
És ez az eljárás nem valami képtelenség, csakhogy
fensbb és biztosabb elv híján igazi zrzavar kelet-
kezik a kritika terén. Tarkaság boszant, ha egyes
kritikusok nézeteit szeretnk tudni errl vagy arról
az íróról. Erdiskes, de nem egyszer hóbortos néze-
tekkel, geniális, de különös ötletekkel töltik meg a
;5G Magyarázatok.

papirost, kivált a hirlapok tárczáit. Xálunk iiciii kö-

zönséges szerepet játszik e tekintetben Rákosi Jen.
Olvassuk el például az A. B.-ról szóló igazán áprilisi
tározáját. I^gy látszik, Ambrus Zoltán, Ötvös Adolf,
Alexander Bernát, Szana Tamás stb. birálatai is job-
badán e fajhoz tartoznak, habár több vagy kevesebb
józansággal, számítással kezelik. Némelyek képtelen
eszméket, conventionalis hazugságokat keresnek és
halásznak az egyetemes ehaosban. A tlünk idegen
földre vetdött Nordau Miksa ritka mester e munká-
ban. Mert nem levén kulcsa a tünemények megérté-
séhez a nagy zrzavarból könnyen összekapkod tar-
kábbnál tarkább jelenségeket és olcsó áron mulat-
tatja közönségét. A
jámbor németek között számos
ily genialis kritikus van, de talán a leghóbortosabb
közöttük Xietsche. Nálunk Arany, Gyulai és tanítványai,
közöttük Beöthy, elismerésre tettek szert a tekintélyi
kritika terén, most azonban úgy látszik, a lapokban,
a független, a leiró, az impressionista kritika verg-
dött felszínre. S ezzel beállott az a bomlás, melyet
külföldön mindenfelé emlegetnek és sokan szidalmaz-
nak. A reactio második felében az idealismus eltn-
tével az erkölcsök köznaj)iak, alacsonyabbak lesznek.
Az emberek könnyen hazudoznak, ravaszkodnak,
pajtáskodnak, úgy, hogy nagyon ritka az erkölcsi
függetlenség, önállóság. Ha most nincs az írónak
magasabb aesthetikai és erkölcsi vezérelve, minden
hazugságra, vakmer magasztalásra és szemtelen
támadásra képes. A kor ugyan nem szereti a rikító
hangokat, szivesebben olvassa az elismer, könnyed,
szellemes ítéleteket, de azért elégszer találkozunk
mindkettvel.
Fölfedezésünk után könnyen érthetvé válik az
egyes idszakok kritikai iránya. Például Samte-Beuve
 Man yaráziitok. ;57

kritikai iiiködését két idszakra oszthatni: 1840.

olttire és utánira. Az elbbi az új eszme napjaiban
folyt le. Ezt Brunetiere fensbl) dilettantismusnak
nevezi s mint Sainte-Beuve mondja Cetté eritique :

ne concliiait pas. A kik a liíres kritikus akkori m-

ködésérl írtalv, a leg-különf elébb okoknak tulajd(j-
nitják ezt, többi közt Brnnetiere aztiiiszi, liügy sok

vizsgálódása közepett nem

megválasztani azt
tudta
a biztos kiindnló pontot, mely nélkül lehet elemezni,
magyarázni, eommentálni, csodálni az egyes müveket,
de megítélni nem. De liát miért nem volt Sainte-
Beuvenek biztos kiinduló pontja V Talán a sok tanu-
lás, gondolkodás miatt? Ez is hozzájárulhat; de
tudjuk azt is, hogy az elkel szellemek az új eszme
idején át akarják alakítani az egész erkölcsi világot,
megtámadják az elbbi Ízlést és Sainte-Beuve szel-
lemes munkása volt ennek az iránynak. 1840. körül
beköszöntött a nemzeti eszme tiltakozása az újítók
rombolása ellen s a simuló Sainte-Beuve, a komoly
kritikus, a nemzeti eszme hatása alatt az új zászló
alá szegdik s megtalálja azt a biztos kiinduló pon-
tot, melylyel ujitó és más .barátait nemcsak kö-
rülirta, szellemesen fejtegette, hanem bírálta is. p]löbb
független, önálló és határozatlan kritikát zött, híres
barátjainak magasztaló pajtása volt; most azután
felcsapott a tekintélyi kritika szolgálatába s jó neve,
nagy híre mindenfelé emelkedett. Mert csak az ural-
kodó eszme irányában szabad luiladnunk, ha clisnie-
lésrc óhajtunk szert tenni. Hugó Victor 1815-ben
még a reactio enfant sublime-je, 182fi után az új
eszme (Hadalmas harczosa, a kinek dicsségig folyton
emelkedik, míg a harcz korában lassankint hanyat-
lik. 1860 után már sokfelé ostorozták dagályos szó-
lamait, nauyhaimú piouunciamontóit. Ma kevesen ol-
38 Mas^yarázatok.

vassák, legfeljebb egy krt balladája ós lantos költe-

ménye tetszik. Az egykor csodált Századol- legendája
]7ia alig olvasott m. így változnak az idk.
Villemain kritikai szerepe 1820-tól 1835-ig' ter-
jed, tehát az actióba esik. Ennél fogva nagyon sze-
reti az általános eszméket. Többi ls:özt megírja a
XVlll. század irodalomtörténetét, a mi nagyon ked-
vez tételének. De Bnmetiére nem tudja megfejteni,
miért foglalkozik annyit Villemain a társadalmi, er-
kölcsi és irodalmi eszmékkel. Megengedi, hogy a
XVIII. század irodalma a század eszméinek kifeje-
zése, csakhogy ezzel megsznik igazi irodalom lenni.
Senlement, n' est ce pas pour cela qn' elle est souvent
á i)eine de la litterature i Hisz néha alig mondhatni
irodalomnak, ersiti Bnmetiére. Voltaire Mahomedje,
Ahireja és Oh/mpiája is irodalom-e, müvészet-e ? És
az encyclopédisták, D'Alembert, Diderot gondoltak-e
mvészetre, midn az ancien régime ellen eszközül,
szerszámúi használták? Vagy Rousseau az 'Emil-
jében és Xourelle Hélo'ise-jéberí'? Brunetiére igy foly-
tatja tovább kifogásait, mert nem tudja, hogy az
actio mvészete, irodalma czélzatos, alkotásai nem
csupán regények, hanem röpiratok is, míg a reac-
tio mvészete, hogy így mondjuk, igasi mvészet,

melyben háttérbe szorul a czélzatosság. Persze, hogy

íizért a reactio irodalma is a kor eszméit fejezi ki,
csakhogy ezek a nemzeti eszme ideái, melyek el van-
nak tetjedve, minden kebelbe beoltva, nem kell ne-
kik propagandát csinálni. Azt is felrója Villemainnek,
hogy nem elég szabatos, nem eléggé részletez, hogy
sokszor túloz és nagyít, mert állítólag közel van a
korhoz. E vád többé-kevésbbé igaz, csakhogy ez ál-
talános hibája az actio minden lovagjának. Nem is
tudjuk máské]) elénk iMJzolni ket. Es lia Bnmetiére
 Magyarázatok. 39

nem szereti, igen természetes, mert a reactio tekin-

télyes kritikusa nem rajonahat az aetio hsének hi-
báiért.
Nagyon hogy Diderot még* kevésbbé
természetes,
tetszik neki. Errl mindjárt kimondja, hogy nem
szereti, mert dissertatenr intrépide et intermi-
nable, declamatenr redoutable, esprit puissant et
confus, plus eonfiis que puissant, énigmatique stb.
— E kifogások kisebb-nagyobb mértékben min-
den az új eszme szentjei- és hseire ille-
újítóra,
nek. Mily kevesen vannak tisztában azzal, a mit
akarnak, s ha mai józanságimkkal, eszmétlen nj^i-
galmunkkal vizsgáljuk ket, ezer hibát találunk
bennök, melyeket az napjaikban nem igen vettek
észre. Minket nagyon bánt az határozatlanságuk,
sövény nélküli általánosságuk. A nemzeti eszme tud
szabatosabb lenni, vannak neki követend példányai,
szereti a méi'sékletet, a számítást s minden gondo-
lat] ának, szándékának megvan a maga l<:orlátja, so-

rompója. A tömeg eszmevilága ugyan a reactio ide-

jén sokszor ellenmondó, zavaros; de a gyakorlat
segít a bajon; mindig tudjuk, hány adagot vegyünk
a szabadságból, az újból, mennyit a régi nemzeti
eszmébl. Nehéz volt ugyan megállapítani az elmé-
letét, legalább idáig nehéz, de ha meg kellett találni
a modus rivendit, egy kis után mindig
torzsalkodás
megtalálták a regeneráltnemzeti eszme napjaiban.
Brunetiére és mások ellenmondásai akkor tn-
nek ki leginkább, ha a tünemények okait akarják
megmagyarázni. Nálunk CJyulaí Pál nem igen tör-
dik az effélékkel, nagyon ritkán kérdi, hogy miért
történt ezvagy amaz. Most pl. az akadémia nagy-
gylésén felolvasott egy essayt, melyben bemutatta
Széchenyit mint írót. Persze mint Íróval végezhetett
40 Ma,í>-yíiráz:iti)k.

volna üt sorban, hisz i<iazán syöniic ii'ó volt, a ki

magyarul sem tudott, legalább nem úgy, a hogy egy
magyar írótól megkivánhatjuk. -Jollomezte tehát az
államférfiut, ismételte a jólismert nézeteket, s ha
(\gy-két gyönge magyarázatot nem tekintünk, egyet-
len egyszer sem fejtegette, hogy miért volt Széchenyi
ilyen, miért hirdette ezt vagy azt, miért gondolkozott
igy és nem másképen ; miért ragadta meg Széchenyi
keblét a nemzet anyagi emelése, miért Kossuthét az
erkölcsi ? Mennyiben volt nála szinte az úgynevezett
taktika ? stb. stb. Ezekre és számtalan efféle kérdé-
sekre Gyulai nem
tud válaszolni, úgy hogy felolva-
sása gondosan összehordott anyag, melyet másnak
kell feldolgoznia. És fölfedezésünk után játszva te-
heti. Beöthy néha föl meri vetni az ok kérdését, de
szerencsétlenül oldja meg. Kenetes lágysága, olvadozó
és piperéseladása gyönge az eszmék bonczolásában.
De igazságtalanok volnánk hazánk fiai iránt, ha ro-

vásukra dicsérnk a külföldet. Brunetiére mélyebb

gondolkodó és bonczoló ugyan, mint a magyar föld
mostani irodalmi jelesei, bár Ízetlen szenvelgése és
bántó parenthesisei, keresett ellentétei aligha tetsze-
nek; de azért mint gondolkodó ö sem szerencsés.
Brunetiére legalább azt tudja, hogy az irodalom mai
történetírójának a tünemények okait kell nyomozni,
e nélkül müve nem történelem, hanem krónika vagy
rajz. A mieink ezt nem tudják, nem is keresik, ha-
nem lyrai áradozásokba és hibás korképek rajzolá-
sába, a nemzeti genius és a vallásos szellem örökös
(emlegetésébe bocsátkoznak, anélkül, hogy világos
fogalmuk volna e dolgokról. Nem csoda, ha a gondol-
kodók megunták ezeket az irodalmi közhelyeket és
szónoki phrasisokat s nem kellenek nekik az iroda-
lomtörténeti monographiák. Nagyon jóllaktak a nem-
 Miinyaráziitdk. 41

nemzeti genius általános dicsöitósével,

zeti szellem,
melyet Rákosi Jen, Beöthy Zsolt és számtalan sok
más író komoly értelem nélkül hangoztat úton-útfé-
len De térjünk át Brunetiére magyarázatára.
! pél-
dául a múlt századnak azt a jelenségét, hogy míg
minden ervel rombolta a trón és oltár támaszait, a
lelkesedéssel és babonás vallásossággal bámulta a
görög-római elassieismus alkotásait, úgy hogy Cliam-
i'oi't e jellemz mondást rizte meg a feledéstl M. :

de .... qui voyait la source de la degradation de

,

Tespece humaine dans Fetablissement de la secte

nazaréenne et dans la féodalité, disait que pour
valoir quelque chose, ü fallait se défranciser et se
déhcqjtíser et redevenir Grec et Romáin par Vdme;
Brunetiére ezt a jelenséget a lelki egyensúly szük-
ségének látszik tulajdonítani. Lerombolják ugyan az
oltárt és trónt, de felállították a elassieismus trónját
és oltárát. Mi tudjuk, hogy távolról sem az volt e
tünemén.y oka. Az
eszme megtámadja az elernyedt
új
nemzeti eszmét, különösen a vallást, mvészetet, köl-
tészetet, állami szervezetet stb., szóval az egész er-
kölcsi világot mintákat tz ki, új ideákat hirdet,
s új
melyek sokszor a régi müveit népektl kölcsönözvék.
így állította fel a XVIII. század új eszméje aesthe-
tikai mintákul a elassieismus remekeit, melyeket
hazánkban is csak úgy csodáltak, mint a német föl-
dön vagy a müveit világ más országaiban st mivel ;

nyelvünkre legkönnyebb volt alkalmazni az idniér-

tékes verselést, talán sehol sem hatott annyira be a
nemzeti eszmébe a classicismusnak legalább a for-
mája mint nálunk, úgy hogy még Fazekas Ludas
Matijija is hsi hatosokban és Berzsenyi több fensé-
ges ódája antik verssorokban készült.
De hát min lesz a mi tíH'vénvüiik ismeníte
42 Maa'varázatok.

után az irodalmi ós mvészeti kritika V Csak is az

illet kor szempontja lehet irányadó. Régi remekm-
vek mindig érdekes tárgyai lesznek az összehason-
litásnak; de nem követeljük az hogy kövesse
Írótól,
ket, mert jól tudjuk, hogy nem követheti. Eddig a
tekintélyi kritika a remekekkel állott el és azokat
magasztalta a jelen rovására, példányokul állította
fel ket.
A mint az irodalomtörténet mutatja, eddig is
hiába tette. Ezután meg túlhaladott álláspont volna.
A kritika tudni fogja, hogy ellenkez irányt nem
adhat a mvésznek és Írónak, csak az uralkodót.
Legfölebb a megfelel korszak jobb mestereit hoz-
hatni fel megvilágításul, érdekes párhuzamnak. Kü-
lönben, mikor az eddigi kritika például Shakespearet
.'illitotta fel mintául, maga sem tudta, hogy a nem-
zetieszme megfelel korszakának szolgálatában áll,

hogy akkor nélküle is bámulnák az irók a britt tra-

gikus sajátságait. így láttuk, hogy 1850 eltt és
utána sokáig divott a Shakespeare-rajongás, az ötve-
nes, hatvanas években tömérdek tanulmány jelent
meg a britt óriásról mert a kor nagyon megfelelt
;

az angol költ korszakának; míg napjainkban job-

badán elhallgattak vele, mert a regenerált nemzeti
eszme szenvedélytelen kora nem igen eped a nagy
ideális alakok küzdelmét látni és hallani.

' I
 !

II.

LEVÉL A SZERKESZTHÖZ.*)
Tisztelt szerkeszt úr
Fogadja köszönetemet elismer birálatáért. Na-
oyon jól esik egy komoly tudósnak nagybecs hoz-
zászólása és méltatása. De mégis legyen szabad az
igazság érdekében hosszabb válaszszal lépnem e be-
cses folyóirat olvasói elé. A kérdést ugyanis annyira
fontosnak tartom, hogy nézetem szerint nem beszél-
hetünk róla eleget. Elméletem felöleli és megma-
gyarázza az egész erkölcsi világot, psychologiát,
aesthetikát, erkölcstant, jogot, sociologiát, nyelvtu-
dománjrt, mvészetet, mveltség- és politikai törté-

netet, érthetvé tesz sok olyat, amit nem értettnk,

csak sejtettnk és láttunk. Elttem ma már egy
csodálatos törvénynek látszik az egész, szellemi éle-
tnk törvényének, melyrl mindennap jobban meg-
bizonyosodom. Tisztelt birálóm azonban csak problé-
mának tekinti. Nem akarok itt egy csomó bölcselt
idézni a probléma fogalmára, egyszeren megoldandó
kérdésnek uevezhetjük. Talán föltevésnek, hypothe-
sisnek is mondliatnók. En nem tartok Xewton-ni\\,

*) E levél (Ír. Balla<í'i Aladárhoz, az Irodalovilörténeti

köziem ények szorkesztöjélioz és a budapesti egyotom tanárához
van intézve, a ki a nicig//ar irodalom történeteitek els kötetét
a folyóirat 1. évf. IV. füzetében bírálta me<i-.
 :

44 Lcvrl a szerkeszthöz.

nom mondom : Ni/potliesfís mm limjo. iiikább niao-amóvá

teszem Bemard Kolos {Claudc) iia,uy tudós és jeles
gondolkodó nézetét, liogj^ nem csak jog-osult a föl-
tevés, hanem föltétlenül szükséges is. A tapaszta-
lAst, a kísérletet izgatnia, ösztönöznie kell az esz-
mének és elbb-utóbb sikert
az elméletnek, liogy
arathasson. A tudósnak, a gondolkodónak szembe-
tnik valameh^ tény, mely egy eszmét kelt bens-
jében. L'idée neuve apparait avec la rapidité de
réelair t-omme une révélation subite, mint valami
kinyilatkoztatás villámgyorsasággal jelenik meg az
eszme, mondja Bernard. Ez azután kutatásra ingerli
az embert. Ez a föltevés módszere, melyet nagy si-
kerrel használtak századunk tudósai és fölfedezi.
Igaza van Comte Ágostonnak, mikor azt mondja
On ne eherche á démontrer que les théoremes qn'on
s' est posés. Szükséges tehát, hogy, ha ujat akarunk

teremteni a tudományok világában, új eszménk, új

elméletünk legyen. Ez megvan nekem is, mint t.
birálóm nagyon elismeri.
Én azonban tovább megyek és azt hirdetem,
hogy ez már nem probléma, nem hypothesis, nem
theorema, hanem az erkölcsi világ legnagyobb tör-
vénye. Lássuk, hogy lehet ezt a merész állítást be-
bizonyítani.
A természeti világban Kopernik rendszere, Ga-
lilei Newton tana mindaddig hypothesis, míg a
és
számok nem igazolják, mondja D agaid Stewart. De
mit csináljunk az erkölcsi világgal, hol nem ural-
kodnak oly világosan a számok, hol nem érvényes
a méterrendszer? Hitem szerbit itt is van egy tudo-
mány, mely a mennyiségtan szerepét teljesíti az er-
kölcsi világban s ez a történelem. Ha az én elmé-
letemet a történelem érvei nélkül alkalmazhatnók a
 Li'vél a szerkcsztliöz. 4")

mentái aspect-re, számtalan kétely támadna az olvasó-

ban. Talán pz egyik oka, hogy mikor felolvastam
is

valamely bölcsésznek, ez avval állott el Mit mon- :

danak hozzá a történetírók ? Igaz, hogy történetíróink

is azt kérdezték Mit tartanak felöle a philosophu-
:

sok ? Én azonban mindenekeltt a historikusok-

tól várom az elismerést, a philosophusoktól nem
félek. Ok elbb-utóbb meghajolnak a történelem te-
kintélye alatt. ket rendesen a természeti tudomá-
nyok és a történelem vezetik magyarázataikban. Az
én theoriám is a természettudományoknak s kivált
a történelemnek köszöni eredetét.
Legelször is ifjúkorom óta tapasztaltam, hogy
bármily igaznak tartottam valamely nézetet, bár-
mennyi érvvel bizonyítgattam, nem használt sem-
mit, ha el is fogadta egy-két gondolkozó, nem kellett
a legtöbbnek. Az orthologia elleni nagy vitában
napnál világosabban bebizonyítottam az orthologia
tanának helytelenségét, linguistikai és philosophiai
alapon vitattam tanának dreségét, semmit sem ér-
tem el vele ; ugyan a czáfo-
ellenfeleim hallgattak
lással, de soha sem adták meg magukat; pedig én
azt szerettem volna, ha igaz a nézetem, mindjárt
hajtson fejet az ellenfél. Ebbl arra a meggyz-
désre jutottam, hogy a legtöbb ember nézete nem
függ akaratától, hanem az uralkodó eszmeiránytól.
A legtöbb ember hatása alatt áll.Januárban megír-
tam Bréal hires nyelvésznek, hogy amit a Revue
clesdeux mondes deezemberi füzetében szépen és ala-
posan bizonyít, azt én évek óta hirdetem ortholo-
gusaink ellen, ha nem is oly szépen és alaposan, de
csak kevesen hallgatnak rám.
Azután mintegy harmincz év óta szüntelen ke-
restem a történelemben bizonyos egyez irányokat,
4() Levél a szci'kosztliöz.

melyek egyszerre léptek föl egyes országokban anél-

kül, hogy egyik a másiktól tanulhatta volna. Ezek-
rl azt vélték idáig a történetirók, hogy az egyik
nemzet a másiktól tanulta el. Néha positiv alapja
volt e nézetnek; de többször nem. így láttam a leg-
különbözbb népeknél a XVI., XVIII. és a XIX.
században neologiát, míg a XVII-ikben, a XIX. elején
és második felében orthologiát. Azután a hatvanas
és hetvenes években láttam az egész mvelt világon
orthodoxiát, a liberális katholikusok kárhoztatását,
a syllabust, az infallibilitást, a vatikáni zsinatot, a
protestáns és zsidó orthodoxia gyarapodását, a véd-
vámokat, a czéhrendszer sürgetését, a tekintély ha-
talmát, az idegen szokások, erkölcsök és nyelv meg-
vetését vagy üldözését, a népek kölcsönös gylöletét,
az antisemitismust, a mvészetben a realismust, a
naturalismust, a kedves, könnyed dal és hangulatos
lyra terjedését, az igazi elbeszélés és igazi dráma
kedvelését, a styl könnyed, házias, kedves folyását,
a közigazgatásban a helyi patriotismust, a decentra-
lisatiót, az agrár törekvéseket, a hitbizományokat,
az aristükratia, a klérus befolyását, a polgári házas-
ság bukását, a mindennapi életben a gyakorlati fel-
fogást, a családi érdek befolyását, a nepotismust, az
önzést, a testületi szellemet, a servilismust, a tompa
elégedetlenséget, a hatalom embereinek dölj^fét, gg-
jét, az egyes nagyot akaró tehetségek elzüUését,
megbomlását stb. stb.
Ezek láttára támadt bennem a gondolat, hogy
kell közöttük valami rokonságnak, atyafíságnak lenni.
Ez azonban csak merész, mondjuk, vakmer fölte-
vés volt. Számtalanszor beszéltem errl Beksics
Gusztávval. Mindketten ebben az irányban halad-
 Ijovél a szcrkesztliöz. 47

tunk. Éji legalább a hetvenes évek óta mindio- na-

gyobb buzo'óság-g-al törtem rajta a fejemet.
Azután szenvedélyesen kntattam az ellenkez
irányok napjai ntán. Nem volt nehéz megtalálni.
Például 1820 és 1840 között éj)en ellenkez gondol-
kodás uralkodott a mostanival. A mvészetben és
irodalomban a mostani melegség, bensség helyett
hideg, ünnepélyes ódái hang, nagy szólamok, feszes,
körmondatos irály, csips szatira, maró sarcasmus,
senkinek sincs érzéke a reálhoz, csupa idealisták, a
kik lelkesednek, humánusan gondolkoznak, minden-
kit keblökre emelnék, önzetlen rajongók, doctrinairek,
a kik saját eszök és szivök szerint óhajtanák átala-
kítani a világot, újítók ha drámát vagy eposzt írnak,
;

czélzatosak ; nem tudnak igazi alakokat, egyéneket

teremteni, alkotásaikban hiányzik az igazi test és
vér hölgyeik mind ideális és érzelmes teremtések
;

mint Jósikáé, Vörösmarty Seép Ilonkája stb. milye-

neket ma már nem ismerünk.
Sokat bajlódtam a nemzetiségi kérdéssel is.

A legkitnbb gondolkodók müveitl kértem taná-

csot. Összeolvastam angol, német, franczia, olasz
bölcsészeket, politikusokat és különösen mveltség-
történetírókat. Nem kell mondanom, hogy egy sem
elégített ki. Hisz még 1891. évi deczemberben is
Bréal oly gyarló fejtegetést adott a nemzetiségrl,
hogy csak ott volnánk a kérdéssel, a hol ötven év
eltt állottunk. Az actio és reactio szerepe vetett
ugyan egy kis világot a kérdésre; a dolog azonban
nagyrészt érthetetlen maradt. Kant, Hegel, Schelhng,
Comte, Schopenhauer, Hartmann, Spencer stb, mind
nagy ember volt elttem, de hiába kértem tlük fel-
világosítást. Pedig végre is Spencer adta meg. Mikor
már összekutattam az egész történelmet és láttam
48 Levél a s/erkeszthöz.

a két egymás után í'eltüiiö irányt, eszembe jutott

Spencer rythmikus mozgásának tana, mely szerint
a haladó tárgy visszalöketik, mert nincs racuwn a
természetben. Ekkor azt kérdem : Mi löki vissza az
új eszmét ? És egy pillanatra mint a villám ébi-edt
bennem a gondolat, hogy a létez gondolkodás- és
érzésmod, a régi szokások, erkölcsök, a régi vallás,
mvészet, nyelv stb, vagyis más szóval a nemzeti
eszme. Ezzel meg
magyarázva a legnagyobb
volt
nehézség, hogy habár a XVII. század és a XIX.
eleje rokon a mostanival, még sem ugyanaz, mert
félig-meddig belé olvadt az új eszme és átalakította
a nemzetit.
És mikor a történelem és a philosophia idáig
elvettem az egyes erkölcsi tudományokat
juttatott,
s kezdtem oldogatni a nehéz kérdéseket. Úgy talál-

tam, hogy elég könnyen válaszolhatok a legtöbb

kérdésre. Nem
untathatom itt a t. olvasót az egyes
tudományokkal, csupán GuyaimaJc egy munkáját ve-
szem el, ez a Vart mi j^oint de vue socíologique. Az
aesthetika úgyis rokon az irodalomtörténettel. Ezt
a munkát sem elemzem pontról pontra, hanem kika-
l)ok belle egyes érdekesebb helyeket.
A 28. lapon mondja, hogy a német aesthetiká-
ban az a banahs megkülönböztetés fordul el, hogy
némely genie subjectiv, a másik objectiv. Goethét
és Shakespearet az objectiv géniek közé sorolják,
pedig kell-e alanyibb mint Werther és a Vihar? Azért
haszontalannak tekinti ezt a distinctiót és a régi
ineffabUe indivídmtni-ma\ állel. Pedig igazuk van
a németeknek. Werther a reactio hajnalán készült,
mikor még Goethe lelkében ers volt az alanyiság,
mikor nem tudott annyira tárgyias lenni, mint midn
a Hermann és Dorotheát irta. Werther 1774-ben jelen-
 Levél a szerkeszthöz. 49

hetett meg", tehát a reaetio hajnalán, míg a Hermann

és JJorothea 1797-ben. tehát 23 évvel késbb a reaetio
délpontján, mikor Németországban minden téren mu-
tatkozott a reaetio. A Vihar Shakespearenek a müve,
a ki az új és a nemzeti eszmének összeütközése ide-
jén élt, s a mint tudjuk, a lyra nagy mestere is volt.
Az 55. lapon emhti, hogy némely író bizonyos
idben nagy hatalommal lép fel, fényes sikerei van-
nak, de néhány év múlva elszigetelve áll, nem éb-
reszti fel többé rokonszenvünket. E tünemény okát
abban keresi, hogy az általa képviselt typus nem
tudott megfelelni az egyszer és örök élet typusá-
nak. E homályos magyarázat nem derít föl semmit.
Elméletem azonban mindjárt megfejti a nehézséget.
Chateaubriand fmvei a reaetio merész,
geniahs
alkotásai. Az munkái a XIX. század nemzeti esz-
méinek leggyöngébb részével, a vallásos elemmel
foglalkoznak, melyet már nagyon megbolygatott a
XVIII. század. 1820 körül megérkezett az új eszme
és csakhamar elszigetelte az egy ideig csodált, ün-
nepelt férfiút, a kinek már nem volt ereje szakítani
múltjával mint pl. Lamennais, Hugó Victor tette.*)
A 73. lapon kezddik nagyobb tanulmánya az
idealismus és realismusról, melynek egyik alapgon-
dolata, hogy a tudományos szellem haladásával szük-
ségképen növekedni fog az szinteség a mvészet-
*) Fölfedezésünk nemcsak a szorosan vett erkölcsi, szel-
lemi és aesthetikai tudományokra lesz átalakító hatással, ha-
nem megérzi befolyását a nemzetgazdaságtan, statisztika stb.
st az orvostudományok egy-két ága, különösen az elme-
is,

kórtan, az élettan nagy gonddal fogja vizsgálni az uralkodó

eszmék befolyását az egyesekre, kivált a szereplkre. A na-
gyobb átmenetek rendesen bom.lasztólag hatnak sok ember
agyára, idegeire. Érdekes Széchenyi, Lamennais, Bajza, Vörös-
marty, Kemény Zsigmond, Tóth Kálmán, Petfi, szóval mindenki.
Bodnár Zs. : Szellemi hala<lásunk törvén.\e. 4
50 Levél a szoi'kos/.tliöz

ben, vagyis az igazság-,más sz(')val a roalismus. És

hogy megvigasztaljon bennünket, óva int a trivialis-
mustól, módokat nyújt, hogyan meneküljünk elle.
Mind nagyon szé]) és elismerésre méltó, de hiábavaló
törekvés. Elméletem szerint tudjuk, hogy a nemzeti
eszme mvészete objectiv, realista, utóbb naturalista
és triviális. A nemzeti eszme petj^hdésével ezen a
lépcsn halad lefelé a mvészet, hogy az új eszme
lázas forradalma után újra megkezdje
és idealista
lépcszetes útját. A reactio e fokozatát mutatják né-
mileg Aeschylus, Sophokles, Euripides a drámában,
a mint egymás után következnek. Ugyanazt tárja
elénk Corneille, Racine, De la Fosse és társainak
egymásutánja, az angoloknál Marlowe, Shakespeare,
Dryden és A
mostani reactio els franczia
társai.
regénj'irója, Feuillet, még ersen
ideal-real, Flaubert
már realisticusabb, Zola és társai naturalisták; ná-
lunk Jókai regényeiben sok idealismus van, hsei-
ben kevés az igazság, a mostaniak ersen realisták,
st naturalisták az ötvenes, hatvanas évek drá-
;

máiban sok az idealismus, Csiky Gergely már er-

sen realista, st naturalista.
A meg nagy tanulmányát a
162. lapon kezdi
bölcsészeti és eszmékrl a költészetben.
socialis
Guyau védi ezeket az eszméket, hisz a nagy költök,
a nagy mvészek a tömeg kezdeményezi, a dog-
mátlan vallás papjai, mondja Hugó Victor. A m-
vészet nem követheti pour Vart elméletét,
a Vart
hisz ez megfosztaná komolyságától, játékká alacso-
njátaná le. A mvészet hivatása sem engedi ezt.
A mai költi hanyatlás idején, mikor a forma játé-
kának tekintik a költészetet, fontosnak találja e fej-
ldés tárgyalását. Századunkban a franczia költésze-
tet a bölcsészeti, erkölcsi és socialis eszmék lelke-
 Levél a szerkosztöliöz. 51

sítették. Lainartiiie még" közelebb áll a thuulogiálioz

mint a bölcsészethez. Ez a Racine-ok, ííousseau-k,
Chateaubriand-(Tk ködös, határozatlan vallásossága.
De Vigny és Mnsset már kilépnek a közhelyekbl
és az épületes szentbeszédekbl. Hugó szórja a vil-
lámait, nem prédikáczió, hanem látnoki enthii-
siasmus.
Ezt az érdekes aesthetikai kérdést a legköny-
nyebben megmagyarázza elméletem. A czélzatos m-
vészet kora az új eszme idszaka. Az actio öleli fel
a bölcsészeti, vallási, erkölcsi, socialis eszméket és
ódái hangon zengi ket. így volt a XYI. és XVIIl.
században, továbbá 1820-tól 1850-ig. A reactio teljes
gyzelmével háttérbe szorulnak az eszmék, elha-
nyatlik az óda. A német Gottschall még azt hiszi,
hogy az óda modernizálása segit a bajon. Pedig
hiába. Hugó philosophiai, socialis ódáit a hetvenes
években dagályos declamatióknak tekintette a közön-
ség, elfordult a nagy lantostól. Ma Petfi ódáit sem
szavalják, pedig husz-harmincz év eltt még min-
denkit magával ragadott. Nem csoda, mert minden
vonalon gyzött a nemzeti eszme. Theoriám meg-
fejti, megmagyarázza a czélzatos mvészet annyiszor
vitatott kérdését: A reactio idején uralkodó a Vart
pour Vart tana, míg az actio napjain mindenfelé hó-
dít a czélzatos dráma, eposz és lyra.
De ne folytassuk Guyaut.
Forduljunk egy tekintélyes magyar emberhez,
G\aüai Pálhoz. Tegnap mondotta elnöki beszédét a
Kisfaludy-társaság közgylésén (febr. 7.). Nyelvnk
tisztaságáról beszélt. Elmondja, hogy ma sokan vé-
tenek a nyelvtisztaság ellen. ..E jelenség okát köny-
nyen feltalálhatjuk, lia keressük, s fejtegetésök nincs
minden tanulság nélkül." Els sorban hirlapirodal-
rt2 Lev(''l a s/.erkosztohöz.

imiiikat tartja a nem elég-ué tiszta nyelv meleg-

ágyának. Ezt hallani az egész világon —
60 70 esz-
tend óta. Nálimk
legalább ötven* éve emlegetik.
is

Emlegették az actio, a jDurismns, a neologia delén

és emlegetjük ma is, a reaetio napjaiban. Akkor ül-
dözték az idegen szókat, ma védik az idegen szókat^
nemcsak nálunk, hanem külföldön is.

A másik ok Gyulai szerint az ortliologusok

gylölete, a kik inkább élnek idegennel mint vala-
mely rontott neológgal. Itt azután megtámadja az
orthologiát. Támadása elég udvarias, de nem elég
tudományos. Elfogadja például a hamis analógia
tanát, melyet ortholog iránw nyelvészek karoltak
fel. Azután hozzáteszi ..De tegyük fel, hogy az
:

orthologok törvényei mind helyesek. Mit bizonyit

ez? Legföljebb azt, hogy ne alkossunk többé hibás
szót, de nem azt, hogy a már meglevket ne hasz-
náljuk, ha szükségünk van rajok, másokkal pótolni
képtelenek vagyunk és legjobb Íróink is használták?"
Ha rossz, ha törvénytelen a szó, az következik be-
lle, hogy ne használjuk és csináljunk másikat, tör-
vényeset helyébe. Józan észszel csak ez követkéz-
hetik belle. Annál inkább, mert semmi sem kön}'-
nyebb, mint úgynevezett törvényes szót alkotni. —
Csakhogy a mai nyelvtudomány szerint nincs tör-
vénytelen szó. Igaz, hogy még sok nyelvész védi a
régi nézetet, mint Bréal is mondja, de ez tarthatat-
lan álláspont. ,,A nyelv nemcsak természeti, törté-
nelmi termék is", mondja tovább Gyulai. Egy gon-
dolkodó fnek így nem szabad beszélni. .Történelmi
termék", ez paradoxon Gyulai álláspontján. Az egyik
kizárja a másikat. A mi termék az nem történelem,
a mi történelem az nem termék, productum. Gyulai-
nak ismernie kell a régi vitát, vájjon thesis vagy
 Levél a szcrkosztiiz. r>^

])hysis-o ;i nyolv. Ismernie kellene az njabb ideváo'ó

vitákat.
..Az angolnak, írancziának, németnek nem Jut
eszébe, hoüv kivesse nyelvébl a iiiljás szóf, mondja
továbbá Gynlai. Látszik, bogy nem ismeri az ide-
vágó liarczokat. A reactio nemcsak nálnnk terem-
tette meg- a Nyelvrt és a Szarvas Gáborokat, ha-
nem még arra is rábirta az öreg Manzonit, hogy az
I Promessí S2)osi-hól kidobjon minden, nem toscanai
eredet szót. Itt tehát az orthologia hatása alatt a
legjobb olasz iró vállalkozott az állítólag hibás szók
kivetésére. — ..A mint a törvénytelen szülöttnek
megvan maga létjoga a társadalomban úgy meg-
a ;

van az nyelvben is'', folytatja tovább Gyulai. Ez

a
a logika sántít. Törvénytelen szülött nálunk, a kinek
az apját és anyját nem eskette össze a pap, de azért
épen olyan egészséges, ers magzat lehet, mint va-
lamely törvényes ágy szülötte. Társadalmilag tör-
vénytelen, természetileg egészen törvényes, azaz a
tei-mészeti törvények szerint született. A tudomány
nem ismer törvénytelen szülöttet a nyelv terén, csak
az orthologia s ezek oly szók lennének, melyek
;

nem a felekezet papja. Szarvas Gábor által megál-

dott házasságból származnak. Valamint az egyház, .,

társadalom és állam csak arra törekszik, hogy a tör-

vénytelen szülöttek száma 7ie szaporodjék, de nem
arra, liogy megölje ket : úgy a nyelvészeknek sincs
joguk, szerencsére liatalmuk sincs, hogy kiirtsák a
törvénytelen szókat, ha élnek és életrevalóságuk két-
ségtelen.'" Itt nem csupán a hasonlat helytelen, ha-
nem az állitás is téves. Az orthologia igen sok szót

megölt, melyeket az ötvenes, hatvanas években hasz-

na hak, életrevalóknak találtak. Péhlánl hosszú harcz
után megölte a fanodat, rigatdáf. /)i>offiiiátti/f, er/éhjt
r>4 Levél a szcrkeszthözz.

stb. Es hány szó esett el nagyobb küzdeleni nélkül V

Mert a reactio haladásával mindnyájan orthologusok
leszünk. Csnpán az a különliség, hogy az egyik to-
vább megy mint a másik. így folytathatnók és pont-
ról pontra igazithatnók Gyulai beszédét, mely nem
mutat se tudományos szinvonalra, se erds gondol-
kodó fre.
Most állítsuk mellé a mi elméletünket. Az u]
eszme újít az erkölcsi világ egész terén, tehát a
nyelvén is. A francziáknál a megállapodott irodalmi
nyelv daczára újított Hugó Yictor és mások is. Persze
nagyon keveset. A mint a nemzeti eszme visszaszo-
rítja az ujat, megtámadja nyelvét, de az újítások
egy része annyira vérévé válik, hogy már nem ké-
pes kiirtani. Ez azután a régi nemzeti eszmével
összeolvadva alkotja a regenerált nemzeti eszmét.
Mikor pedig a nemzeti eszme teljesen gyzött min-
den vonalon, fokozatosan beáll a petyhüdtség id-
szaka, házias, pongyola, lapos lesz a styl, a nyelv.
Ügy szeretünk írni, a hogy társalgás közben használ-
juk a nyelvet, idegen, népies, parasztos szókkal keverve.
Stylo cuUnari, mondaná a
így írtak történet-
diák.
XVII. század második
íróink, papjaink, politikusaink a
felében. Még a tájnyelvtl sem riadunk vissza. Ké-
nyelmesek, pongyolák vagyunk. Ekkor támadnak a
nemzeti irodalmak mint az olasz, a franezia, spa-
nyol. Egyebeken kivl a kényelem, a háziasság vol-
tak okai, hogy nem a latin, hanem a kedves táj-
nyelven szólalt meg az ír('). —
Az idegen szónak
lehet pártolója az orthologia is, de igazi okát a nem-
zetieszme petyhüdtségében kell keresnünk. Ez a
petyhüdés az oka, hogy az orthologia szemláto-
mást lianyatlík, liogy ma már egy-két írót és lapot
kivéve cserlx'ii liaiiviák Szarvas Cxáljort, hoa-v ea'v-
 Levél a szerkeszthöz. 55

két buzgó ortliolog nyilvánosan is ellenniond neki.

Ezt mutatja pl. Szily Kálmán, Simonyi Zsigmond
magatartása, kik ma már tiszta lelkiismerettel hasz-
nálnak egyes újított szavakat.
De legyen elég elméletem igazolásáról. Csupán
annyit mondok még, hogy miheh-t bevégeztem iro-
dalmunk történetét, azonnal hozzá fogok egy aesthe-
tika, erkölcstan, sociologia stb. írásához, melyek sok
idt, tömérdek fáradságot vesznek igénybe, de min-
den kétségen felül be fogják bizonyítani elméletem
igazságát. Ezt különben már az irodalomtörténettl
is remélem. Irodahuunk épen kisebb körénél fogva
rendkívül alkalmas e czélra. Az egész annyira át-
látszó, könnyen áttekinthet, hogy bárki csekély
utánlátással meggyzdhetik theoriám helyességérl.
 IV.

DK VÁCZY JÁNOS BÍRÁLATÁRA.*)

A ..Századok'" márcziusi füzetében dr. Váczy
János bírálja munkámat. A mi a bölcsészeti részt
illeti, az nagyon homályos s ugy látszik, távolról
sem értetette meg. Nem csak nekem, hanem önma-
gának is többször ellenmond. Ezekrl azonban nem
óhajtok szólani. Lajjoki'a terjed bölcseleti fejtege-
tés talán a t. olvasónak sem tetszenék. De annál
fontosabb a kérdés történeti oldala. Ez kiválóan ér-
dekli e folyóirat t. olvasóit, azért legyen szabad rö-
viden helyreigazitnom a biráló megjegyzéseit.
Tájékozásul, mert Vácz}^ sem olvasta ki mü-
vembl, pedig megtalálhatta volna, ide irom, hogy
nemzeti eszme alatt valamely népnek összes érzése
és gondolkozása módját, történetét, vallását, szoká-
sait, mvészetét, nyelvét, irodalmát értem. Ez tá-
mad fel a romboló és épit uj eszme ellen. Vácz}'
..nem tudja, hogy éppen a nemzeti eszme, a fentartó
idea lépett volna fel ellene'" (247. 1.) t. i. a refor-
matio ellen. Azt hiszi, hogy a .,reformatio a nem-
zeti eszme szolgálatába szegdött'". Ez érthetetlen
beszéd. A nemzeti eszme támadt fel a reformatio
ellen, azért tért vissza Európa nagyobb része a ka-
thohkus vallásra, visszahozta a tekintély, a rend, a

*) A „Századok" áprilisi füzetébl.

 Dr. Váczy .János l)ir;ilat;tra. .")

közópkori vallásos eszme nagy részét. De mindet

nem teremthette njra, mert a nova idea egy része
gyökeret vert a keblekben. A XVIII. század uj esz-
méje, az illnminatismus vagy felvilágosodás után a

protestantismns már mint a nemzeti eszme második

képviselje lépett lol a felvilágosodás eszméje ellen-
A katholicismnsé volt ngyan az elsség, azért a je-
len század elején is sokan tértek a katliolikus hitre,
azonban a protestáns orthodoxia is hatalmas vala.
A mostani reaetió idején is a katholieismus viszi a
vezérszerepet, de már az nnitárinsok iránt is apadt
a régi bizalmatlanság, noha Debreczen még mindig
tiltakozik ellenük ; st akárhányan szívesen látják e
nemzeti eszmében a magyar n3^elvü zsidókat is, ha-
bár a nagy tömeg nem fogadja be ket.
A két eszmeösszeütközésének legvilágosabb
jele a forradalom, mint például 1789-ben és 1848-
ban. A harcz azonban jóval elbb kezddik és ké-
sbljen végzdik. A mostani reaetió ers nyomaira
1840. körül akadok, az uj eszme küzdelmét körül-
belül 1875-ljen látom megsznni. Mintegy 30 35 —
évig küzd egymással a két eszme, ekkor teljesen
legyzte a nemzeti s azóta minden politikai, vallási,
nyelvi, tanügyi stb. reform csak a nemzeti eszme irá-
nyában lehetséges. Ma lelietetlen volna minden neo-
logia, a ])()lgái'i házasság beliozatala, a vallás-, sajtó-

és [xjlgári szabadság gyarapítása, kitci-jcsztése, az

ideális irányú mvészet, költészet, a körmondatos
stilü elbeszélés, min a Carthausi, liáttérhc szorult
a szociális, a politikai, a hsi óda stb. Ma lehetet-
len volna kííHíSztül vinni oly reformot, mely meg-
szünteti az eddigi decentrahsatiót és helyébe centra-
lisált kormány kezébí^ adja a hatalmat. A mostani
úgynevezett iskolai rctnrniok, az egységes középis-
;jH Dr. Váczy János l)ii'álatár;i.

kola sem egyéb, mint a nemzeti eszmének teend

szolgálat. A XVI. században az uj eszme behozta a
me,o-javitott közoktatást. 1570-tül mintegy 167ü-ig, a
két eszme küzdelmének végéig mindenütt kiváló is-

kolákat találunk, katliolikusoknál ugy, mint protes-

tánsoknál, a XVII. század második felében a diadal-
mas nemzeti eszme alatt megsznik az iskola any-
nyira követel lenni, a tanitás józanabb, szelídebb
és észszerbb lett. Comenius helyes javításait min-
denfelé szívesen fogadják. A tanitás mesterei köny-
nyiteni akarnak tanítványaikon. sok könnyítéssel A
végre a közoktatás egészen elsatnyult, mig a XVIII.
század uj eszméje ismét újjá n(^m alakította. 1770
után a múlt századi reactio els megjelen(''sétl
kezdve teljes gyzelméig (1800 körül) ismét az uti-
litárius oktatás, a sokat és jól tanitás divik, ezután
lassankint mindenfelé elernyed az oktatás, mig a
liberalismus uj eszméje ismét át nem alakítja utili-

tái'ius szellemben. Ma újfent az ernyedés utján vau.

A két eszme küzdelmének éveiben vannak a
luigy lyrai költk, különösen akkor, midn a két
eszme a legersebb harczot vivja. Ebbe esik Ba-
lassa, Berzsenyi, Petfi szereplése. Balassa, Petfi
az actio idején születtek, Berzsenji a nemzeti eszme
—
hajnalán (177(1); 17 25 éves koruk a nagy össze-
ütközések idejére esik. Berzsemi tanuja a nagy nem-
zeti háborúknak, elméje azután elborul, hogy az uj
eszme hajnalán ismét magához térjen.
A reactio megjelenésével találkozunk az igazi
elbeszélk és drámaírókkal, a Tart ])Our Tart meste-
reivel, mig az actio idejének ell)eszéli és színmírói

rendesen czélzatosak és annyira idealisták, hogy e

mfajokban nem tudnak örökbecst teremteni, mert
ezek a realisnuis bizonyos fokával járnak. Ezeket
 |)f. \';iczy .láiius bírálatára. 59

kellett vuliia iiiegezáiulni Váczj'nak, dehogy tehette

volna, mikor ilyen bohó dolg-ot mond: „Petfi épen
az aetio kell közepébe esik"' (248. 1.) Természetes,
hogy a ki igy ismeri a történeti jelenségeket, az nem
értheti meg az elméletet. Ezért mondja azután, hogy
.,Arany János ugyancsak az aetio korában irja meg
Toldi els és harmadik részét, holott B. szerint nagy
epikus csak a reactio korában léphet föl." Termé-
szetes, mert 1840. után nemcsak a müveit nyugaton,
hanem nálunk is föllépett a reactio az ujitók ellen
s megindult a két eszme harcza. —
Yáczy állit ja,
hogy VörösmartjTiak az aetio idején irt müveibl
nem hiányzik a sziv melege. Igen 1840 körül már
tud kissé melegebb is lenni, de elttemindig ünne-
pélyes és fenséges, idealista és érzelmes. Mennyire
téved Váczy és nem ismeri a theoriát, mutatják (;

szavak is : „A versalakok változatosságát már az ac-

tióban keresi Bodnár s nem veszi észre, hogy a múlt
században Ráday a legnagyobb reactio idején kezdi
uj fomiáit s ugyancsak ekkor csatlakoznak hozzá
Rájnis, Báró ti. Szabó, Révai és mások". A t. olvasó
tudja, hogy a nemzeti eszme reactiója 1800 körül
vivta legersebb csatáját az uj eszméjével s lassan-
kint elnémította. Az öreg Ráday igazán az aetio
gyermeke. Ifjúsága és férfikora teljesen az actióba
esik, vénségében pedig tanuja lesz a két eszme ha r-
czának.
Mily felületes a birá ló, midn szememre hányja,
hogy Bodnár a keverék nyelvet „a reactio pongyo-
laságában keresi, holott az elbbi Japokon a reactio
nyelvét mesterkéltiu'k, atfectálónak, kényeskednek
tünteti föl," (248. 1.) Ha gondosan elolvassa munká-
mat, töbl)ször megtalálja e kérdés magyarázatát, de
hisz abban a jcgNzctbcn is ni('g\an. bogA' ,,('Z a
BO Dl'. Vácy.y .láiios l)irálatáia.

pet3'liüdt rciiftiu kóiiyeliiics ponoyolíisáua volt/'

(XLl. 1.) A
nemzeti eszme pediu' elernyed, petyhüdt
lesz, mikor visszaszoritotta s részben mappába ol-
vasztotta az uj eszmét, mikor nincs ereje és szük-
sége többé liarezolni. Hisz ugyanazon lapon mon-
dom a szövegben „De amint vissza van szorítva az
:

actio és az uj egy része vérévé

nemzetnek, vált a
gyöngül a reactio mind jobban
ellentálló képessége,
elernyed; nyelve, mvészete ellankad és petyhüdt
lesz ;mind nagyobb uralomra jut benne a kedélyes,
a házias, a családias. Kezd lapos, pongyola, Ízetlen,
mvészietlen lenni. Ilyen idben, ilyen befolyások
alatt keletkezett a XVII. század utolsó tizedeinek
kevert zagyvalék nyelve stb." Váczy azonban nem
éri be ezzel a magyarázattal, hanem maga áll el
egy másikkal „Hazánk e században mindinkább
:

ellatinosodik, mert a nemzeti egyéniség eszméje

mindjobban háttérbe szorul.'' (248. 1.) (Nem akarom
említeni, hogy ez rossz átirása az én magyaráza-
tomnak.) Bizony jó magyar emberek voltak Gyön-
gyössy, Tököly, Zrinyi Ilona, 11. Rákóczy Ferencz,
Bethlen JVIiklós, Bercsényi és mások számosan. Még
Zrinyi Miklós a költ is, pedig ritkábban használja
az idegen szót, egy féllapon (Hadtudom, munkái 84.
1.) a securus, componál, beneíicium, obstringál, res-
publica, acquisitio, haereditarium, tunuiltus, impérium,
antagonista, imperiumbeli elector, sinceritas latin
szókkal él, noha
nemzeti egyéniség eszméjétl
a
duzzadt a kebele. És századunk elejének lelkes ma-
gyarjai vagy a mostani hazafias pártok szenvedélyes
irói mily szívesen használják az idegen szóka Ná- !

luk ugyancsak nem szorult háttérbe a nemzeti egyé-

niség eszméje.
A szép próza megjelenését én a reactio ottlio-
 Dr. Váczy .János l)irálatára. 61

iiüs, házias természetének tulaj donitoiii. Iíít prózá-

ban Írják a XV. század legendáit, mig a XVl. szá-
zad actiója versben irja a szent és hazai széphistó-
riákat. Az actio irálya általában feszes, nnepél3''es,
méltóságos, még prózája is sokszor körmondatos és
soha sem könnyed, házias, otthonos, fesztelen. Ez-
zel találkozunk a múlt században és a mostaninak
liberális actiójában. Beöthy azt hiszi, hogy a nyomda
elterjedése volt a széppróza megjelenésének oka,
mert a sok olvasó sokat emésztett és az irók nem
értek rá verseket szerzeni. Váczynak azonban más
véleménye is van. Való ugyan, hogy Beöthynek
„kétségkívül igaza van," de talán Váczy sem csaló-
dik, ha a széppróza és szép história (tehát kötetlen
és kötött eladás) elterjedését ugyanazon okra ve-
zeti vissza „tudniillik arra, hogy a protestáns val-
:

lás eszméivel felszabadul az ember eddigi bilincsei-

bl, a melyek csupán a lélek jövend életét óvták,
az egyéniség természetes, eredeti nyilatkozatát elfoj-
tották." Szóval a „test is visszanyerte a maga jo-
gait" s azért szépprózában nyíltak meg ajkai. Vá-
czy eltt elhomályosul a kérdés : nem látja tisztán
a dolgot. Az a kérdés : miért irták a XVI. század
actiójakor még a száraz történeti dolgokat is vers-
ben ? Miért irták még a latin prózai históriákat,
szép regényes középkori elbeszéléseket is kötött el-
adásban ? meg a széppróza csak a re-
Miért jelent
Poncianus a nemzeti eszme hajnalán
actio idején ?
jelent meg. Beöthy azt mondja, azért mert sok volt
az olvasó, Váczy meg azzal áll el, hogy a test
visszanyerte jogait, de azért Beöthynek kétségkívül
igaza van, pedig nyolczvan esztendeig a kis Sala-
mon és Markaifon és az Europica varietason kivül
nincs más szépprózai elbeszélésünk. Es talán nem
62 Dr. Váczy János bírálatára.

csalódik Váczy sem, mert a reformatio eltt sehol

sem volt széppróza, Boccaccio hihetleíí' Liitlior után
élt sok-sok esztendvel, mikoi' a test is visszanyerte

a maga jogait.
Ezek szólanak többé-keA^ésbbé az elmélethez.
Amint a t. olvasó látja, a biráló nem ismeri az el-
méletet, annál kevésbbé tudott beléhatni. Az a szá-
mos mvészeti, irodalmi, erkölcsi, vallási, politikai,
társadalmi s nyelvi tünemény, melyeket elméletem
igazolására felhozok, nagyrészt kikerüli figyelmét,
pedig tudnia kellene, hogy ha valamely hypothesis-
sel tiz —
húsz tüneményt meg tudunk fejteni, az már
nem föltevés többé, hanem törvén3^ Pedig csekély
történeti ismerettel is láthatja mindenki, hogy mily
szépen találkozik az actio és reactio oldalán az idea-
lismus és realismus, a reform és a conservatio, a
centralisatio és a decentralisatio, a szabadság és a
tekintély, a neologia és az orthologia, a felvilágoso-
dás és az orthodoxia stb. stb.

Azután az I. kötet szövegében legalább tizen-

két olyan fejtegetés van, melyek az elméletet ma-
gyarázzák; ezeket kellett volna elvenni és czáfol-
gatni, hogy megdöntse az elméletet. Helyettük ka-
pott a t. olvasó oly megjegyzéseket és kifogásokat,
melyek a biráló értetlenségére vallanak.
Én Váczy urat szorgalmas munkásnak, de
gyönge itéletü embernek tartom azért nem folyta- ;

tom az egyes müvek- és müvecskékre vonatkozó

észrí^vételeit. A ki figyelmére és komoly tanulmányra
méltatja munkámat, az mindjárt látja, hogy az er-
kölcsi világ legnagyobb fölfedezése áll eltte, me-
lyet a haladó tudomány tovább fog fejleszteni de ;

igazságát el nem vitatja soha.

 V.

A PHILOLOGIAI KÖZLÖNYNEK.
E folyóirat t. olva ói nagyrészt a ta itás terén
mködnek, eszmék világában mozognak, azért
az
fontos reám nézve, hogy közelebbrl ismerjék azt az
elméletet, melyet sok tördés után végre sikerit
megalkotnom. Mivel szellemi, erkölcsi és aesthetikai
életünk egész körére kiterjed, nem
tartom helytelen-
nek, hogy legelször épen irodalom történetén
az
(íhajtom bebizonyítani igazságát, mert tudjuk, hogy
az irodalom munkásai mindezen téren mozognak.
Van közöttük bölcsel és theologus, moralista és
politikus, lantos, elbeszél drámakölt, nyelvész
és
és jogász stb. Az írónak minden pillanatban alkalma
nyílik szólani a politikai és mveltségtörténetrl, az
erkölcstan és aesthetikáról, a nyelv- és jogtudomány-
ról stb. Fájdalom, mikor az irodalomtörténet jó ré-
szét megírtam, még nem volt betetzve az elmélet.
Homálj^osan meg volt ugyan bennem, mert pár év
eltt ily szellemben írtam a nemzeti eszmérl a
Magyar S^alon-han, tizenkét év eltt kitréfáltam a
Havi Szemlé-hen egy írót, a kinek minden harmadik
szava a nemzeti géniusz, a nemzeti nevelés, de nem
tudta fogahnát adni, s nem (egyszer ostoroztam y
irányban a Nyelvör-i. Többször fejtegettem a nemzeti
eszmét, de mindez csak az alapk lerakása volt. Mi-
1)4 A IMiiloIdaJai KíJzlonynck.

óta azuiibaii mt',uvaii az ('•|)íík't, újra kell íiiioni az

iroílalünitöi'tt'Miot jó részét. Az ols füzeten már nem
Csupán az viuasztal, hogy irodalmunk
segíthettem.
néhány uTönge emléke úgyis kevés alkalmat nyúj-
tott volna az elmélet kifejtésére. Egy részét a be-
vezetés foglalj a le a magyar ös vallásról, ösköltészetröl,
stb. Egyébiránt homályosan itt is megtalálja az ol-
vasó a nyelvrl szóló fejezetben. második füzetben A
már szólok az eszme erejérl, a harmadik füzet ele-
jén Telegdinél beszélek az ortlio- és neologiáról,
ugyanebben a hitvitázó irodalom végén bvebben
magyarázom az eszme erejét. Ezután minden lépten
találkozik az olvasó az elmélettel. Úgy hogy magya-
rázgatásimban eltérek az irodalomtörténetektl és se
a németeknél, se a francziák-, angolok- és olaszoknál
nem akadhatni (afféle magyarázatokra. A ki szives
lesz elolvasni, megtalálja keresés nélkül is.

A theoriát azonban nem kell e lapokon ismer-

tetnem. Erdélyi Pál e folyóirat márcziusi füzetében
(259. s köv. 1.) adta kivonatát. Van ugyan kivona-
tában néhány kiáltó hiba, min például az, hogy a
reactió „irodalma hétköznapias. a középszern
. . .

alig emelkedik felül stb.", —

ez áll ugyan egy kissé
az újjászülött reactióról; de els felében épen a leg-
nagyobb lantos, elbeszél és drámaköltket hozza
világra. Ezeket a hibákat azonban kiigazítja a t. ol-
vasó is, ha kezébe veszi könjrs^emet. Csakhogy —
Erdéljá nagykép, fenhéjázó bírálatot is irt, igazán
együgy ellenvetéseket tn. Ezeket már nem mellz-
hetem, mert elárulta, hogy nem értette meg a dol-
got. Mivel ez az elmélet egész erkölcsi életünkbe
vág, semmiféle orthodoxia sem fogja megérteni. A
pilises, palástos, pajeszes orthodoxia eltt csak oly
érthetetlen marad, mint a vaskalapos, a chauvinista.
 A I'hiliiloü'iai Közlönynek. 65

;i sujtásos i'S sallaiigos sötétíejek eltt. Nemünk e

becsületes fajtái nem trik a világosságot, mert nem
érik föl az eszükkel. Szemroiitó,sért és erkük-stelen
(lolügnak tartják. Csak
múlt házias, kedélyes szür-
a
kületében érzik jól magukat. Derék, jóravaló embe-
rek lehetnek, de nem barátjai a gondolkozásnak, az
eszmék világának, enélkl pedig engem megérteni
nem lehet. Igaz, hogy az új eszme vakl)uzgó apos-
tolai sem fognak megérteni.
Erdélyi nincs tisztában a nemzeti eszmével. A
nemzeti eszme a nemzet érzése és gondolkodásmódja,
története, vallása, mvészete, szokása, erkölcse, nyelve
és irodalma. Ebbe hat bele az új eszme, melyet
egyesek lassan fejtenek ki. A protestantismus las-
san érlelt új eszme, melynek nyomait megtaláljuk a
mveltebb katholikus világon mindenütt, Franczia-
országban úgy mint Angliában, Németországban
úgy mint Itáliában. A XVIII. század illuminatismusát
megtaláljuk nálunk is már Pósaházinál, hogy kár
egymást öldökölnünk a vallás különböz tekintett
miatt, a XIX. század liberalismusát szintén meg-
találjnk számos irodalmi termékben, csak egy kissé
nézzünk utána. így érleldik lassan, fokozatosan az
új eszme, mely azután megragadja a kedélyeket és
betör a békésen éldegél, kényelmesen tengd nem-
zeti eszmébe, önzetlen idealismusával felrázza a
szunnyadókat, izgat és rombol, lerontja a nemzeti
c'szme omladozó várfalait. Azért nem lehet Erdélyi-
vel mondanunk „Annak meghatározása, hogy mely
:

tüneményt veszünk indító tüneménynek (actio, hatás,

elmélkedés, arsis), egészen tlünk függ s így a vizs-
gáló önkényére van hagyva. Teszem fel a protestan-
tismus, a mint veszszük, actio vagy reactio, csupán
tlem függ, protestáns vagy katholikus szemmel néz-
Bodni'ir Zs. : Szellemi haladásunk törvénye. ^
(}6 A Pliiloluíi'iai Közlönynek.

zeiii-e ? . . . Kivételes rendelkezés ez, a törvény álta-

lános kedvéért, azaz önkényes suppositumra van

éi)ítvo a következtetés/"
Ha mi a nemzeti eszme, akkor nem
ért(íné,

mondaná, hogy modern Németország adiójának

,,a

eszméje a legnemzetibb, képviselje, Bismarck —

és a császár a legerszakosabb német szellemek."
Hisz III. Napóleon, Bismarck, Gambetta, Moltke,
Gorcsakov, Andrássy G^^iila, Cavour, I. Vümos,
Viktor Emánuel stb. épen a nemzeti eszmének többé-
kevésbbé tehetséges képviseli.
Ezek a nemzeti eszmét juttatták diadalra az új
eszmével szemben, vagy megalkudtak vele. A nemzeti
eszme korszakának els felében, a mig küzd az új
eszmével, támadnak a legnagyobb államférfiak, pl.
Gusztáv Adolf, Erzsébet, II. Fülöp, Richelieu, V. Piiis,
nálunk Báthori István, Bocskai, Bethlen Gábor,
Pázmány, Eszterházy, Zrínyi Miklós. Míg a nemzeti
eszme vagyis a reactio második felében a legelke-
lbl) tehetség sem tud valami nagyot teremteni. —
Zrínyirl azt mondja Erdélyi: „Míg buzgó katholikus
és az uralkodó háznak rendíthetetlen (?) híve, addig
a vallási reactionak nem barátja s minden törekvé-
sével a magyarság érdekét, a nemzeti actiot szolgálja."
Biz ez szörny homályos Csupa bels és küls el- !

lenmondás. Hisz a nemzeti eszme érdekét szolgálni,

nem actio ; ezt istápolják a reactio emberei, min
maga Zrínyi Miklós egyik legszebb és
is volt, a ki
legtiszteletreméltóbb alakja a reactio korának. Lelkes
magyar, mint a nemzeti eszme hséhez illik, a ki az
erdélyi fejedelemhez akar átpártolni, mikor a bécsi
kormány nemzetellenes törekvései felháborítják ;

buzgó katholikus, a ki bnnek tartja a reformatiót,

 ! ;

A IMiiloloo-iai Közliinynok. (57

mint a XA'II. század nemzeti eszméje követelte. Hisz

e felfDíi'áson alapszik a Zrinyiász
Majd az(jii akad meg Elrdélyi, hogy állJiat meg
Katona József Berzsenyi Dániellel? Bánl-hán a re-
actio teljes virágzásáhan 1815-ben született. Ezért
annyira tárgyias, sokkal objectivebb mint Schiller,
a ki a reaetio liajnalán kezdett dolgozni, a kinek
drámáin azonnal szembe tnik a kor haladása az
idealisnnisból a realisnmsra. Katona 1792-ben szüle-
tett. Berzsenyi 177G-ban. Aíindkettö embere, a reaetio
a nemzeti eszme hse esakhogy ez ntóbbi még
;

annyira közel áll az aetióhoz, hogy lyrájában mind

az új, mind a nemzeti eszme érvénj^re jnt de minél ;

tovább megy be a reactióba, elméje annál jobban

elhomálj-osúl, csak az újabb actio hajnalán kezd új-
fent magálioz térni. Épen úgy mint Széchenyi, a
kinek ifjúsága és fiatal kora a reaetio fénykoráJ)a
(!sik és mint naplója nmtatja, bohó dolgokat mvel

míg az actio idején magához tér, hogy hazánk nagy

fia legyen, de a megjelentén újra bomlik,
reaetio
(ilméje elhomálj^üsul. Szóval a két eszme összeütkö-
zése sok nagytehetség ember lelki bomlásával jár.
Az átmenet idején az- egész társadalom magaviselete
sok különösséget árul el. Magunktartása, társal-
gásunk, öltözködésünk annyi feltnvel volt tele,
hogv mai józanságunkból a reaetio idszakának má-
s(Hlik felére következtetli etünk.
Erdélyi Arany Toldi-'yíwdl és Elveszeti aJhotmá-
nyá-xíd hozakodik el. Szerinte ezek ..ugyancsak az
actio korában élnek". Dehogy élnek! Épen a reactió
hajnalán születnek. Az európai reactiót 1840-tl szá-
míthatni. Már ekkor jelentek meg oly feltn m-
vek és társadahni tünemények, melyek a reaetio
eszméit hangoztatták. A tekintély, a fegyelem, a rend
()8 A riiilolof^'iai KözlöiiyiiL-k.

érdekében emeltek szót. A két eszme összeütközésí'

az 1848-iki forradalomban tört ki, a kedélyekl)en
való küzdelem mintegy 1875-ig tartott. Ezóta min(lr)i
téron. fji/özöft a readio. Alost semmiféle politikus sem
tudna oly törvényt keresztülvinni, mely a szabad-
ságot, a liberalismust terjesztené. A reactio minden
erényével és hibájával uralkodik az müveit
egész
világon. A nemzetek nem szeretik, de gylölni sem
tudják egymást, a testületi szellem, a servilismus, a
rend, fegyelem szelleme, a nepotismiis, a esaládi ér-
dek, a gyakorlati, az önz felfogás, az anyagi gya-
rapodás, a jólét hajliászása, a vesztegetés, a sikkasz-
tás, az érzéki szerelem, a könnyed, pongyola nyelv,
az idegen szók, a kedves hangulatos lyra stb. stb.
mindenfelé mutatkozik. Az országgylésen csak oly
törvények mennek keresztül, melyek kedveznek a
nemzeti eszmének, mint a királyi táblák deeentrali-
satiója, míg a polgári házasság keresztül vihetetlen,
mert megbontaná a régi jogokat, terjesztené az
egyenlséget s a zsidóknak is megadná a szabad-
ságot; hiú remény a zsidók receptiója is, melyet
majd minden kéi)viselöjelölt megígért, de nem jut
eszébe megtartani igéretét ; a közigazgatás állauiosi-
tása megbukik, mert ellenkezik a helyi patriotis-
mussal, a százados hagyománynyal, a megyei csalá-
dok érdekével, szóval centralizálna, noha nagyon
megkívánná a magyarosítás. Mindhármat csak az
actio idején és a reactio els tizedeiben lehetett volna
végrehajtani, ilyenkor lehet központosítani ; a reactio

második hdében nem, mert az új eszme teljesen le

van gyzve, a társadalom megkapta harmonikus
alakját. Már oly nyugodt és oly lassan száll lefelé
a nemzeti eszme, hogy nem tííri az efféle átalakítá-
sokat. Ma reformot, javítást csak a nemzeti eszme
 A Pliiii)l(ii>-i;ii Közirmynok, 69

irányában lehet keresztülvinni. Az iüazságügyi —

vet'onnok, melyeket Szilágyi Dezstl szabadelv
irányban vártak, szintén lehetetlenek. Neki távoznia
vagy engednie kell. A nemzetek és nemzetiségek
sem szeretik bolygatni egymást Nincs kedvök, . . .

sem erejük a harczra. Szapáry minden pactnm nél-

kül békét -köt a szászokkal. Az oláhok sem makacs-
kodnak sokáig. A Schulvereinok, az iskolaegyesületek,
az Emkék nemsokára hanyatlanak. Az olasz nép
elhagyja a hármas szövetséget néhány év mnlva ;

talán a német és az osztrák-magyar monarchia közt

is megbomlik. A panszlavismus sem izgatja annyi

ervel a szláv népeket, mint azeltt legalább ke- ;

vésbbé fog rajtok. Lassankint a francziában is el-

homályosul a bosz képe. —
Náhmk annak idején
megbomlott a hatalmas Deák-párt, mert több volt
])enne a szabadelv és ideális elem, mint a mennyit
megtrt a kor áramlata; pár év eltt visszalépett
Bismarck, Tisza Kálmán, mert töbl) volt bennök az
er, minta mennyit elszivelhetünk. Most nagyon terjed
az anyagi téren a gyarapodás, az erkölcsin az ngy-
nevezett elposványosodás. Szóval a realismns oly ala-
csony színvonalára sülyedünk, melj'etnem nézhet egy-
kedven az elkelbb szellem és í'enköltebb gondol-
kozó s újra lobogtatja az idealismus tiszta zászlaját.
Krdélyi Vörösmarfii ('i)os.íaif sem tudja hova he-
lyezni. Vörösmarty 18(JU-ban született; iijúsága a re-
actio mélyére, teljes gyzelmébe esik. Ekkor fogam-
zik meg benne az epí)szírás terve. A nemzeti eszme
a nemzet migyságáról ál)i*ándozik, szereti a nemzet
fényes napjait emlegetni. Hozzá is fog munkájához,
de már beköszönt az .-ictio hajnala s ime
pirkad,
Víirösmarty tárgyias eposzok helyett lyi-ai eposzokat
ír, melyeknek hangja, nyelve, ragyogó csillogása.
70 A IMiiU)l()íiiai Kíizliiiiyiiek.

bájos iiiilnkjíiimind a lyi-a ülkotásai. Sehol eposzi

nyugaloni, tárgyias helyzet, mindenütt az aetio lyri-
kus, ideális és ünnepélyes hangulata nralkodik, míg
végre megunja és az aetio teljes gyzelmével sutba
dobja az eposzt. — Ily kifogás az is, hogy ..a XVI.
századnak nagyszámú elbeszél költeménye, a kü-
lönféle tárgyú históriák, krónikák, szép énekek sem
illenek bele e doetrina szerint a ])rotestans aetio ke-
retébe." Pedig két helyen is megtalálhatta volna ma-
gyarázatát. Az aetio elbeszélései ezélzatosak, tanitók,
nines bennük regényes, költi. De a mint 1570 kö-
rül megjelenik a reactio, megjelennek a költi elbe-
szélések is utóbb pedig a reactio haladásával mind-
;

inkább fogynak a verses elbeszélések. Ilosvai még

versben írja Nagy Sándor históriáját, de a X\'ll-ik
szí'izadban már több prózai m
szól róla. Ujal)l) ac-
tiók után mindig jobban apad a verses forma, a
reactio kényelme mind jobban elfordul a verses alak-
tól s ma már oda jutottunk, hogy alig kapnak ol-
vasót a verses elbeszélések. Remek legyen az ily
munka, hogy tessék míg a prózai regények, még
;

ha k()zépszerek is, sok ezer olvasóval dicseked-

hetnek.
Ennél az elméletnél nagyon fontos szerepet ját-
szik a történelem. A természettanban csak akkor
mondhatjuk el valamely föltevésrl, hogy mái- tör-
vény, ha a mennyiségtan igazolja. Az erkölcsi világ-
ban az emberiség történetének kell igazolnia. Az en
elméletemrl ma már ki merem mondani, hogy mel-
lette szól a történet. Hgy, hogy új alapra kell épí-
teni az erkölcstant, az aesthetikát, a jogot, a nyelv-
tudományt, a politikai és mveltségtörténetet, szóval
a szellemi, aesthetikai és erkölcsi tudományokat. El
lehet mondani a nagyzás hóboilja nélkül, hogy a
 A Philologiai Közlönynek. 71

mennyire az erkölcsi felülmúlja a pliysikait, annyi-

val fontosabb e törvény. Elmondhatni, liogy ily cso-
dálatos fölfedezés szerencséje még senkit sem ért.
Meg vagyok gyzdve, liogy 10 — 20
év múlva a vi-
lág minden fiskoláján tanítják és számtalan köny-
vet írnak mellette és ellene. Különösen ellene, mert
soha se mértek nagyobb csapást az orthodoxiára,
mint a mint ez az elmélet csap.
 YI.

A MAGYAR IRODALOM TÖRTÉNETÉNEK

EL8ZAYÁBÓL.
Taino és mások (loctrinája töniérdek kérdésre
nem ad választ vagy oly homályosa 1)oszél i'óla,
ii

Jiogy alig vagy épen nem értlietiii. Az ujabb i)liilo-

sophiának és természettudománynak vannak oly si-
kerei, melyek harmincz év eltt ismeretlenek valá-
nak. Ilyen mindjárt az eszmének mint ernek hatása.
A teremt eszmérl nem ma szólanak elször. Hogy
az eszme megragadja az embert, nem mai szólam.
Tainenél és másoknál is sokszor találni. Most azon-
ban határozott doctrina lett. Ma már sokan vallják,
hogy az eszme er, van intensitása, mely mozgásra
késztet; épen ugy mint a physikai er. Mindkett
hat, mind a kétféle ernek vannak összeütközései a ;

nagyobb, a hatalmasabb elnyomja a másikat. Termé-

szetesen az eszmék nem valami szellemi lények, ha-
nem az öntudat állapotai, melyekkel velk jár az
érzés és mozgásra indítanak. Az ujabb lélektan sok
mestere megengedi és vallja, hogy az eszmék, az ön-
tudat ez állapotjai, összeköttetésben állanak az agy
\ibratioival, küzdenek létökért, a természeti seleetió-
hoz hasonló selectió által gyznek az ersebbek.
Számos ujabb bölcsész tehát psychologiai dar\\dnis-
musf'élét tanít, mely nagyou liasoulit a biológiai dar-
 A inau'yai' iriulaldintürlénct oloszaváliól. 7;!

Ezt hirdette (xuvaii és mások, most

winismiislioz.
különösen Fouillóe, a modern gondolkodók egyik
mestere, az ö ])hilosopliiája az eszme-er bölosészete.
Amint tudjuk, az (>szme nemcsak egyeseket in-
dit mozgásra, nemcsak egy embert ragad meg, ha-
nem egész családokat, törzseket, nemzeteket. Ennek
teljes, világos magyarázatával ngyan nem szolgál-
hatunk; de legalább elképzelésére tudnunk kell, hogy
a mai tudós lélektan nem ismeri a lelket, nem vallja
a régi sulístantiát, azt az (inálló, független egyedisé-
get,melyet azeltt tanitottak, mel}- szoros összefüg-
gésben állott a lélek halhatatlanságával. Ma már
csak a hü spiritualisták beszélnek lélekrl. Valószín,
hogy az erö, meh' a természeti világban mint fény,
h, villanyosság, delej, hang stb. mutatkozik, a szel-
lemi világban mint eszme jelentkezik és öntudatunk
nem egyél), mint az eszmék harcztere, központja.
Hihet, hogy hatalmas, fenséges, csodálatos egység
uralkodik a miudenségben, hogy semmi sincs teljesen
elszigetelve, elzárva és elkülönítve, hanem minde-
nütt összefüggés és folytonosság létezik. Ez az isteni
egység, ez a csodálatos titok az, in (pio vírivius. mo-
rém ur et siinui.s. mozgunk, és vagyunk.
eljben élünk,
EblxMi a fenséges egységben mi egyesek csak kis
centrumokat ké])ezünk, melyekben az eszmék m-
ködnek, hatnak, küzdenek folytonos érintkezésl)eii
másokkal, más központokkal. Megvan ugyan az egyé-
niség, még beszélhetünk saját énünkrl, st szüksé-
ges, hogy szóljunk róla, egyéniségünk nem merül el
a mindenség tengerében, azt nnndnyájan érezzük és
tudjuk; de nem erezhetek, nem gondolkodhatom,
nem létezhetem egyedül, hanem másokkal együtt.
Egyéniségem irincs u^y körülszal)va, körüliiatárolva,
miut eddiü' hittük, hanem kidcsi'Miös henx'nmással.
74 A ina.ü'var ii-odalointiiiliMict elszavából.

hatással vagyunk c.uymásra. Houyaii tüitóiük ez"?

Még- nem
tudjuk nicgmoiuhuii csak annyit Játunk,
;

hogy olykor egy-egy liatalmas rs uj eszme többé-

kevésbbé megragad mindnyájunkat töj-zseket és nem- :

zeteket, melyeknelv vezérszellemei rajongva rohannak

elre, hogy maguk után vonják a nemzet legnagyobb
részét. Nincs szabad, önálló, másoktól teljesen füg-
getlen tevékenységünk. Vahimint a termi-szetben az
egyik mozgás szüli a másikat, ugy a szellemben is
egyik lökés hozza mozgásl)a a másikat és megy végig
a törzsek és nemzetek, birodalmak és világrészek, e
kisebb-nagyobI) központok, belvilágán.
A történet mutatja, hogy ])izonyos idszakok-
ban egyes ngynevezett uralkodó eszmék foglaltak
helyet az emberiség elméjében, melyek csodálatos
változásokat idéztek el nemünk fejldésében s ké-
pezték azokat a ]iagy áramlatokat, melyek amaz
idk jellemz sajátsága. Csakis az eszme erejével
lehet megmagyarázni az emberiség fejldésének nagy
századait. Ilyenek például a X. század, mikor a
népek r(jliantak a keresztyénségbe, ilyen a XIIL,
XVI. és XVIII. század és XlX-ik els felének utóbbi
része, melyek bámulatos actio tanúi voltak. Ez id-
szakokban uj eszmék termékenyítették meg az európai
népek szellemi világát. A magyai- nemzeti eszmébe,
az s fatalismusba, a X. században a középkori ka-
tholicismus actiója hatott be, a XIIL században a
renaissanceé, a XVI. -ban a protestantismusé, a
XVIII. -ban az illuminatismusé, a XlX.-l)en a libe-
ralismusé.
Ezek az eszmék a haladás eszméi. Mindig ujabb
és eddig ismeretlen irányt visznek be a nemzetek
életébe, kitágítják az illet népek szellemi és erköl-
csi, vallási, pohtikai és társadalmi szabadságát. Vagyis
 A magyar irodalomtörténet (>ls/.avál)ól. 75

más szóval: a haladás a szabadság kérdése. A bái'-

bár nép legkevésbbé szaljad. Annyi mindoníéle szíj-
kás és törvény, vakliit és babona ral)ja, oly sok tVlöl
nyomja a természet és embertársa, hogy esak gyer-
meki fejletlensége birja ki ezt a nehéz rabságot.
Egy-egy hatalmas eszme, mely változtat sorsán, ki-
tágítja szabadságát, elenyészteti babonáinak egy ré-
szét, gyöngíti gyermeki hiszékenj^ségét, szóval támo-
gatja nagyobb értelmiségét, az ilyen eszme forradal-
mat csinál az ö társadalmi bomlasztólag
életében,
hat reá, annyit rombol régi eszméi körében, hogy
teljeservel föllépnek a eonserváló, fajfentartó esz-
mék, visszaszorítják az njnak szertelenségeit, korlá-
tozzák, s mivel ki nem irthatják, képes szavakkal
élve, egyezkednek, egj^ességre lépnek vele.
Ez megfelel az eszmék darwinismnsának és meg-
felel a mozgás ritmusának.
Sok természettudós hajhuidó azt hirdetni, hogy
a természet minden mozgása rhythmikus. Spencer,
a bölcsész, a First Frinciples huszonkét lapján bizo-
nyítgatja ezt az állítást. Szerinte a természetben
nincs egyenes és folytonos mozgás hanem egy lépés ;

elre, egy hátra. A szél rohama szüneteket tart, a: fa

szabályíjsan inog, a levél szabályosan lebeg, a villám
czikázik, a kalászos búza hullámzik mint a viz vagy
más folyadék. jMindenütt vibratio, undulatio, osciUatio.
Bármily tökéletes a vasút, a vonat mindig oscillál.
Szívünk szabályosan dobog, tüdnk váltakozva dol-
uozik és így tovább. Némelyek tagadj;ik ezen nézet
lielyességét; de a mi az izommozgást illeti, tudtomra
mindnyájan megengedik. Ez a riiythnuis pedig onnét
hogy a mozgás akadályokra bukkan, mert nincs
i'i-ed,

ninitini, nincs üres téi' a természetben. Még a csilL-m'

71) A niaiivai' irddalnintiirtónet clszaváliúl.

simani is akadályokon áttörve Ov liozzáiik, azért

osfillál, Sfiiitillál, csilláiiilik.

Csak mellékesen érintjük c kérdést, minket nem

a természeti, hanem az eszmei mozgás érdekel. Mert
az eszmék viláoában sincs egyenes, rectilinearis nujz-
gás, hanem
ritmusos. Az eszme egy nagy lépést
tesz elre,egy kisebbet hátra. Ha valamely eszme
Jobban megragad ])ennünket, nagyobb lépést teszünk
elre, mozgásunk tartósai) b lesz, hogy azután szintén
nagy legyen a visszahatás. Az eszme kisebb lökése
csekélyebb mozgást idéz elo, nem fáradunk ki annyira.
E ritmusos mozgást azzal magyarázhatni meg, hogy
az eszmének minden lökéshez pihenésre van szük-
sége. Ezzel fejtlietni meg nemcsak minden ember
eljárását, hanem a né2)ek tetteit is. A legtöbb ember,
midn valamit végre akar hajtani, nem egészen úgy
teljesiti,mint a hogy szándéka volt. Többé-kevésbbé
meghajlik az akadályok eltt. Az országgylés elé be-
nj'ujtanak egy törvényjavaslatot, a többség ugyan bi-
zonyos, meg lehetne szavazni de eláll a kisebbség,
;

akadályokat gördít, módosításokat nyújt be, melyeket

részben elfogadnak. Az eszme actiója tehát soha sem
határtalan, korlátlan, hanem hullámzó, rezg, hebeg.
Nézzük például a protestantismus fölléptét.
A renaissance befolyása alatt megtisztult keresz-
tyén eszme föllépett Németországban. Az új diadal-
mas eszme rögtön jelentkezett hazánkban is. Az
els apostolok Luther hívei valának. Az eszme hala-
dása azonban lassan ment, legalább 40 50 évnek —
kellett volna lefolyni, míg az unitarismusig jutott.
Idáig egyedül haladt elre, most feltámadt ellene a
nemzeti eszme, a fentartó idea, a tekintély, a rend,
fegycdem, a kedély, a (^salád, a régi szokások és
erkölcsök eszméje. Tjra liatalonn-a jutott a katholi-
 A majrvar irodiilniiitöfténrt i'ló'sznvából. 77

kus vallás, íivzütt a tekintély de már nem tudta

;

megsemmisíteni az eszme összes sikereit, csak egy

részét irtotta ki, a többivel megalkudott, egyességre
lépett. hogy mindez sok embervérbe
Természetes,
került, szörnj', rémes háború folyt a mvelt vilá-
gon ; a lentai'tó eszme legszélsbb képviselje,
a katholicismus, irtó háborút viselt a i)rotestán-
sok ellen, pedig maga is igen sok változáson ment
keresztííl. Megsznt annyira érzéki és babonás lenni,
mint a min volt; tisztább, modernebb fényben
jelent meg.
De mi köze mindennek az irodalomhoz Sok, "?

nagyon sok köze van. Ha nem is mindent, de sokat

megmagyaráz.
Legelször is a mint föllépett az új eszme,
roppant lelkesedést gerjesztett, lángra gyújtotta az
emberek kebelét. A föld népének egyszer fiai az
ország legkülönfélébb tájairól Németországba siettek,
hogy elsajátítsák és hirdessék az új eszmét. Némely
rajongó nem gondolt hazájával, nem szüleivel, test-
véreivel; ment,hogy azután apostol, hittérít váljék
belle. Magyarul írt és szólott, nem mivel a nemzet
eszméje szólalt meg benne, hanem mivel a néphez
fordult, a néj) in^elvén kellett szólania. Nemcsak a
tudósok, tanultak osztályát akarta megnyerni, hanem
az egész nemzetet, azért ennek a nyelvén írt. Az
országos hatás annyira szivén fekszik a szász Heltai-
nak és Dávid Ferencznek, hogy elhagyják a német
és hitin nyelvet s mag\arul a2)osto]kodnak.
Az actio tudja kifejleszteni az úgynevezett köz-
véleményt. A reactio idején a nemzeti eszmének egy-
egy megsértése gyors elégtételt von maga után. Az
actio ezt nem teh(;ti, nincs kezében a hatalom. Ilyen-
kor lép fel azután a felháborodó közvélemény, mely
78 A inaoyar irKclalnintürténct clüszavrából.

nólia az ogész müvolt viláo-ra kiterjed. ÍQy rajono'ott

a, közvélemény a protestáns eszméért, í,st hálxJi'Dflott
fel a múlt században Voltaire szavára az üldözött
pi'otestansok és keresztsért ifjak érdekeljen. ],»y
szólalt fel több esetben 1848 eltt.
És milyen mfajokban gj^akorolta magát V Min-
denekeltt lyrai volt, hisz a lelkesedés a lanthoz
szokott fordulni, a lantot pengeti, még pedig nem is
szelid, lágy, édesbús hangokat hallat, hanem az idii-
latok magas hangján nyilatkozik. A lágy dal, az
érzelmes elégia sem vész ugyan ki, de elnj^omja az
actio embereinek (3dai heve. Óda, liymnus, dithyramb,
rhapsodia tisztán vagy más elemekkel szerepelnek
az mveikben. Csakhogy az ily peroráló, örökké
deklamáló nemzedék nem minden tagja képes a fen-
séges hangján szólani, azért soha sem hallani annyi
nagy szólamot, Ízléstelen szinfalhasgatást, annyi
üres dietiózást, mint az actio napjaiban. Még a
jobb íróknál is hiányzik valami az ö ódáikból, tudni-
illik a szív melege, mert inkább ünnepélyesek, hide-

gek mint pl. Eötvös Bíicsúja, Bajza ódái.

A lyra mellett a tanitó és gunyköltészet van
elemében. Nemcsak az actio hseinek' felháborodása
szüli ezt; hanem az a könnység, melylyel a hal-
dokló reactio gúnyolása jár, A tehetetlen, megpos-
hadt reactio ezer alkalmat szerez a gúnynak, melyet
bven kizsákmányoltak a XVI. század reformátorai,
a classicismus korában Kazinczy és társai, a jelen
század negyvenes éveiben Petfi és mások- Ilyenkor
dívik a satyra és gúnyos epigramm, bár, fleg a
reactio elején, kijut belle majd az újítóknak is,
csakhogy ez más fajta gúny lesz.
Az új eszme új formákat is követel. A régi
nyelv, a régi vers új alakot ölt. ITjít minden áron,
 A nuiyvíir irodalointörtéiu't clszavábnl. 7!)

sokszor az izlós rovására. Gylöli nz ódon, clamlt

formákat, mea-kovcsült esziiiéket, a haladás e bilin-
cseit, a fegyelem, a rend, a nemzeti e támaszait. A
hol tudja, a hazait módosítja; a hol nem birja, ide-
o-en nyelvet honosít meg', az ütemek helyére beiktatja
a verslábakat, átülteti a maoyar földbe a hexametert
és pentametert, szépen össz(»egyezteti az ütemet, lába-
kat és rímeket euymással, mint Arany tévé.
Érdekesen találkozik a nyngoti nn'íveltebb népek
története a miénkkel. A francziáknál Ronsard meré-
szen újít, latin és görög" kifejezéseket honosít meg,
melyeket francziásított, nj igeidket alkotott, dagályos
rhetorikát teremtett. Kortársai közül akárhányan még
túlhaladták Baif a latin középfok ragával látta
öt.

el a mellékneveket, régi óda verslábait és sorait alkal-

mazta ú^xy mint nálnnk Erdösi, Székely István stb.
Ronsai'd ngyan visszavonta doktrínáját halála eltt
(1585); de akkor már ersen dolgozott a nemzetinek
a reactioja. A hatásvadászó, keresett és dagályos stil

nálnnk is nuitatkozott a reactio els felében, bár nem

annyira mint Angliá1)an Erzsébet királyné udvarában,
a mióta Lilly az ..Euphues" ezim regényében
meghonosította azt. Az olaszoknál Marini volt a mes-
tere, róla nevezték el mnnmí<nwsrial' ilyen volt a :

francziáknál a stijJ precieur. a spanyoloknál az estiJo

fiiJfo. (I f/oiit/nrisrniis.

Es mit csinál az elbeszélés meg a dráma terén ?

p]gyszerre eltnnníík a legendák, a középkor e
csodás, mesés, gyermekes alkotásai. Az új eszme
rajongó hse csak felháborodva gondol rajok. De
talán a szép regényes históriák, bájos mondák, sze-
relmes kalandok még mindig tetszenek neki? Oh
nem. Az actio rajongó hse is szereti az elbeszélést,
ír t()rténet(!t, d(; csak aziM't, hogy iiiin/is/rn vitae, az
<S0 A iiia;:-y;ii- ii'udalöinlíiri'énrt olö.s/.av.il)i')l.

ólct mi'sU'i'c Icü'ycii, liduy ö mjta íaiiíthiissoii. Xcki

tanítani, apostolkodni kell. S ciiv Icualkainiasal)!) a

l)il)liai (''S a hazai trti'tr'iict. Ez a kett az clheszrlés
táruya. Ezekben sem szen'ti a reovnyes, Ijonj'odalnias,
kalandos és szerelmes részeket, hanem csak a mihöl
közvetlenül meríthet okulást. Néha me.uszoiúl, ma,«2a
a hibliai tíirténet is többé-kevésbbé regényes és sze-
relmes, meg'biesaklik a reformátor i^szejárása és oda
nem ill morált kapesol hozzá. Józanoknak szoktuk
nevezni, jiedig minden egyebek, csak iicm Józanok;
az új eszme mámora fogta el ket.
valami nagyszer eposzt fognak te-
JJe talán
remteni. Hisz van i'rzékíik a fenségeshez, a magasz-
toshoz, a roppanthoz stb. Ez igaz; de nincs a múlt-
hoz. Ok a jövbe néznek, nem tudják méltatni a
letnt idket, A múlt csak példa nekik. Azért hoz-
zák fel, hogy meggyíílöltessék a hallgatósággal. Báró
Eötvös is megírja M(i(jij((yország történetét lol;^-/je)i,
leírja a régi vármegyét a Faln je(jtj.ij('heu^ hogy
meggyülöltesse velünk. Az újító mindig czélzatüs
ell)eszél, eladása soha sem tárgyilagos, torzít, fer-
dít, nagyít, gúnyol, csúfol és lelkesedik a szép jíiv-
ért, mely minden izében elüt a régitl.
De talán szereti az aesopusi mesét és a példa-
beszédeket Ezek tanító költemények mint az oktató
"?

allegóriák. És valóban némely reformátorok nem

idegenkednek a mesétl. Lessing például maga is írt
meséket. Igaz, hogy az meséi modern, kivált m-
vészeti tanulságokat rejtenek magukban. Az újító

általában nem igen tud megbarátkozni a mesékkel.

A mesének, példabeszédnek, közmondásnak józan
életbölcsesége, higgadt, gyakorlati tanácsai, okos,
számító tanulságai jobbadán nem kellenek neki. A
mese morálja rendesen szkkcun, kicsinyes, conser-
 A iiiauy;ir ii'iKlalomlíirtéiict clszaváliól. SÍ

vativ ; a nemzeti, a íajíentartó eszmék szoluálatáliaii

áll. Az a kerek kis történetke, az állati életljl vett

képecske az meglep élével a végén, nem felel

meg az újító ínyének, nincs a szája íze szerint. Ha
mégis arra szánja magát, hogy aesopusi mesét írjon,
ez nála többnyire kiszélesedik, állatbeszélylyé válik,
hogy beléolthassa a maga lelkét, mint Heltai tévé.
Náhmk legalább a reactio idején Fáy András, Czn-
czor stb. írtak eredeti meséket.
Milyen a drámája ? Ez is ugyanazon hi1)ákban
szenved. Mindig czélzatos. Hseinek jelleme nem
szokott igaz és természetes lenni. Mindig uralkodó
eszméje áll eltte s nem tud az emberi szív méljibe
látni. Az ember neki csak egy báb, melyet ide-oda
mozgat és rángat. Rendesen csekély a megfigyel
tehetsége. Az emberben mindig a hívt, az eszme
lelkes confessorát keresi és látja. Csak jussanak
('szünkl)e a forradalom eltti drámálv jellemei, Czakó
Zsigmond, Jósika, Eötvös s mások színmüvei.
Azonban fölébred a nemzeti eszme, fölhangzik
a fentartás, a rend és fegyelem szava, szóval a nem-
zeti élet ideája, föllép a reactio s kitör a két eszme
Az újnak alkonyán és a réginek hajnalán,
liarcza.*)
legmagasabbra emelkedik a Ivra. Ekkor támad Ba-

*) Eddig sok fejtörést okozott a lélek és erkölcstan bú-

várainak az a vak gylölet, melylyel a harezias nemzeti eszme

megtámadja az ujitókat, fölfedezésünk után még fontosabb kér-
dése lesz a morálnak. A mit eddig a vallásos vakbuzgóság egy
nemének tartottak, ezután a fellép eszmének fogjuk tulajdo-
nítani, mely némely emliort a legnagyobb gylöletre képesit,
nemcsak a vallás, hanem a nemzeti eszme minden elemében,
így például ismertem orthologusokat, a kik a hetvenes évek-
ben és a nyolczvanas évek elején képesek lettek volna kalo-
dába tétetni a neologia minden védjét. Egy Tóth Béla ma is
érzi ezt a fanatismust. Ismei'tem antisemitákat, a kik a nem-
Bodnár Zs. : Szellemi hiil.'nlásunk tí')rvényc. b
X2 A magyar irodalomtörténot ols/.avál)ól.

lassM, Bcrzsomi rs Petufi. Ido száinitjiik Vörösmar-

tyt is élte második Beniiök ogyesüli Ját-
felében.
szik a két eszme. Nem hiányzik a iractio melege
és bensösége, meg-vau az újnak ódái izgatottsága,
van érzékíik a haladás eszinéj(''li(!Z, de van a nem-
zeti iránt is.

A els felében többnyire kitör a iorra-

i'eactio

daloni. Kzt majd a hatalom képviselinek felbá-

torodása, majd az uj eszme iiöseinek türelemvesz-
tése idézi ^elö. Türelmöket talán nemcsak a küls
okok folytán vesztik el. Lehet, hogy ennek saját
bels elégedetlenségök is szülje. Bizonyára saját
kehlökben is érzik, hogy más idk hajnala virrad
fel. Nem tudjuk megmagyarázni miért, de vakon ro-

hannak a forradalomba, melynek okvetlen buknia

kell, mert a fejld reaetio rövid id alatt leveri lá-
báról. Csak
nemzeti eszme lázadása gyzhet, de
a
a társadalmi forradalomé soha, mert ha nem vala-
mely idegen, akkor a saját körébl támadó zsarnok
igázza le. Minden forradalomnak megvan a maga
Napóleonja. Megtörténik ugyan, hogy az uj eszme
hsei korábban is elzik a megposhadt reaetio kép-
viselit, mint pl. az 1830-iki forradalom idején, ez
azonban nem az igazi forradalom, melyet fkép a

zeti eszme hatása alatt képesek lettek volna minden zsidót

kardéh'e hányatni. És ha kéi'deztem a különben jó embert, ho-
zott ugyan fel sok erkölcsi és társadalmi okot, de mikor azok
elégtelenség'ét magyarázgattam vég're is azt mondotta Én nem :

tudom, mi az oka, de gylölök minden zsidót. Az ujjászülött

nemzeti eszmének azonban fogy ez az ereje, már nem képes
igazán gylölni. —
Érdekes az a tüneménj' is, hogy a gyönge
idegzet ember, a kiben ers a visszaszorított uj eszme, többé-
kevésbbé bomladozik elméjében, roppant elégedetlen kortár-
saival, bántja minden, a mivel csak érintkezik. Különösen a
forradalom után áll ez számos felebarátunkra nézve.
 A niaii'var irodalomtörténet elszavából. <S;{

reactio crösbrxlrsc idéz vlü. — Areactiuidcjrii uy.-ik-

rabbaii elí'urdul az alsóbb, a szegény nép lázuiiíiása.
A elnyomottnak érzi jnauát és
né}) elliaoTatüttiiak,
zendülésben töi' ki. Téves volna azt hinni, hogy csu-
pán a rossz közigazgatás az oka e mozgalmaknak.
Az aetio napjail)an nem egyszer rosszabb a közigaz-
gatás. De akkor az emelkedett hangulat, a nép
iránti jé)akarat, a gyöngédség a társadalom legalsóbb
osztálya iránt, a segíteni törekvés
súlyos bajaiban
annyira általános, hogy inkább megvárja az óliajtott
szebb jövt; mely azonban rá nézve nagy ritkán kö-
szönt be. A reactio napjaiban zárkozottabb az em-
ber, a paragraphusok közé temetkezik a szolga])iró
és más tiszt^^selö. A fegyelem ugy látszik
rend, a
merevebb mint máskor. A nép sehol sem talál elég-
tételt, nem kap igazságot, kivált akkor nem, ha
szembeszáll elüljáróival.
A nemzetinek igazi képviseli, a reactio valódi
mesterei, az epika .és dráma terén szoktak otthon
lenni. Kiváló érzékök van a múlthoz. Visszahatás-
képen élvezik a régmúlt idket, gyönyörködnek jó
és rossz na]3Jainak emlegetésén, megbecsülik a régi
nemzeti szokásokat, a gyermekj átékaktól kezdve az
öregek babonás, mystikus nézeteiig. Ha ilyenkor egy
hatalmas tehetség támad, az vagy jeles epikus, vagy
kitn drámairó lesz. Ekkor támad Zrinyi Miklós,
Gyöngyösi és a nag}^ Arany. —
Vörösmtirty, Czu-
czor ifjúsága is e korba esik és az ébred új eszme
hatása alatt szorgalmasan irják eposzaikat, csakhogy
épen azért lyrai hang öndik el rajtok. A reactio nap-
jaiba esik Katona BánkhdnjdnaJc, Szigligeti, Csiky
Gergely színmüveinek, Tóth Ede FaJu rn><!<.íihud\ a
dráma és ei)ika más jobb termékeinek születéstí.
Százaíhmk els reactiója megteremtette Katona Bánk-
.S4 A ni;i<ryin- ii-0(|;il(imt('>rt(''n('t ciríüzaváliól.

bánját, a magyar tragódia e jobb termékét, a máso-

dik azonban nem hozott napvilágra ily remeket.
A reactio hajnala szülte Shakspenret, a legna-
gyobb tragédia irót, ntána léptek fel a fra.ncziákn;il
Corneiüe, Kacine, Moliére, a spanyoloknál Lope de
Vega, Calderon mig a XVII. század lyrája egy na-
;

gyobb költt sem tud felmntatni. Nagy, fenséges ly-

rikiis csak az actio korában és a reactió els felé-
ben, a két áramlat liarezáljan fejldhetik ki. ycliiller
a reactio kezdetén irja drámáit, leikét azonban még-
annyira eltölti az actio fénye, hogy tragédiáiban na-
gyon sok a lyrai, a subjectiv elem. Csak a késb-
biekben tud eléggé tárgyilagos lenni. Balladái szin-
tén annyira alanyiak, hogy méltán szokták lyrai
beszélyeknek tekinteni ket. A nagy Gröthe fellé-
pése a reactio hajnalán kezddik, lelkében szintén
találkozik a két áramlat, benne még oly ers a
XVIII. század szelleme, hogy utóbb a reactio idején
nem tekintek elég jó németnek. A nemzeti eszme
harczosai sokszor megrótták, kárhoztatták tet. M-
vészete azonban eléggé nemzeti, csakhogy az actio
ihlete magasztosabbá, általánosabbá teszi, ugy hogy
minden nép fia szent tisztelettel hajol meg igazi
nagysága eltt. S ha a világ minden nagy költjé-
vel évekig foglalkozimk, az igy támadó összbenyo-
más Göthét mutatja legnagyobbnak, legegyeteme-
sebbnek. —
Az elbeszélés szintén csak a reactio
napjaiban virágozhatik igazán: Dante, Boccaccio,
Ariosto, Bojardo, Chaucer a renaissance hosszú reac-
tiójába esnek belé, Tasso ismét belékerül a reactio
kezdetébe, azért van költeményében annyi lyrai elem,
Milton már a reactio embere, Scott Valter, Manzoni,
a mnlt idk ez istenitl, a történeti regények e mes-
terei, a reactio idejéu virágzottak, ngyanakkor lépett
 A mauyai' ii'oditlDintörténrt clszaváUóI. S5

föl ;iz iu'Mzi történeti dráma, mely az új eszme ha-

tása alatt romantikus lett. (Huo-o \"ictor, Vörösmarty
és mások.) Szóval a niii\'észet e két liatalmas faj-
tája, a dráma és ej^jika, a reactio csendesebb, nyii-
o'odtabb idejében fejldik és virágzik. A nemzeti
elem diadala hozza világra e nagy poétákat. A tisz-
tultabb, higgadtabl) világnézet az édes anyjok;
moráljuk józansága, egészséges itéletök megtalálja
az eszme és forma összhangját és oly remeket nyujt-
liatnak az emberiségnek, mely századokon keresztül
gyönyörködteti az utíklokat.
A mi a gúnyt illeti, a reactio is ért hozzá, csak-
hogy nála ritkábban fordul el az a sötét irónia és
kegyetlen csúfolódás, a mi az actio rajongó hseit
jellemzi. Az actio kérlelhetlen sarcasmusa, maró
gúnyja többé-kevésbbé ismeretlen elöttök, mert az
actio embereit lehet gylölni, de megvetni, aljasnak
tekinteni nem. A reactio idején azok, a kiket hajla-
muk az actio felé v(jnz, gúny helyett a humort al-
kabjiazzák tehetetlenségökben, s a reactio chauvi-
nistái, nagyzói alkalmas tárgyul szolgálnak nekik,
de leginkább az actio mámoros hsei. Az actio sen-
timentalismusa, érzelmessége a reactio idején az is-

teni Innnorban nyilatkozik. Ekkor örökiti meg Cer-

vantes a liires lovag történetét, a lialhatathin rajongó
keserves kabiudjait és bemutatja nekünk kés utó-
doknak a maga jánd)or kortársait, a XVII. század
derék Sanclio Tanzáit.
A reactio koi'a természetesen nagvon kedvez
mindaiHiak, a mi a nemzeti élet elny(''re válik. .V

nemzeti nyelv, ;i nemzeti szokások nji*a kedvesek:

szeretetünk azonl)an összébb szornb a tekintély, a
fegyelem, a reiul nem engedi, bogy az ideu'en szi-
vünkig jusson, elzárkózunk tle, gvülíiijük a más
H(j A mau'var irddaldnitiiitr'iirt flpzavntiól.

tajta szokásokat ós orkíilcsíikct rs származik az an-

tisemitisiims, mint a X\'-, XN'II. században ós a
XIX. oJejéii s második folóbcíi, miii a XN'l-ikhaii
tisztelettel hajolnak mcu- a zsidósáu- clött, a XV'III-
ikban minden embert Ix'csüliii tannlnak, 1840-b(Mi
pediu' l)áró Eíitvös na.oy lelke batalmas szózatot in-
tóz a iiemzctbcz a szeaóny zsidók üuTÓbcn. A rc-
actio idejóii ,í>Linyoljiik, csuí'oljuk, nyomjuk az ide-
gen ncmzctisóo'et, igaz, hogy ilyenkor azok is gyü-
Irdiiek l)(Miiinket; mig az actio ragyogó napjaiban
kcbhinki'c (ilclünk mindenkit és móg sokan cnih'kcz-
nck an'a az idre, mikor számos német, tót, szerb,
riitlü'-n, oláli büszkén magyarnak vallotta magát. A
reactio ellenben mindig \eszedelm('S ott a niagvar-
ságra, a bül nagy kisebbségi)en van, mert az ide-
u'en tbbbség rendesen elnyeli a kevés magyart. Ilyen-
kor tnt cl számos magyar esalád és lett belle tót,
szerb, oláli, horvát és német. Egyébiránt mindkét
idszak magyarosit, az actio kora szeretettel és lel-
kesedéssel; a reactio gylölettel, kényszerrel és fur-
fanggal ; az elbbi önkénytelenül és akaratlanul, az
utóbbi tudatosan és czélzatosan. Mindkettnek meg
\an a maga sikere, csakhogy az egyiket áldás, a

másikat átok kiséri.

Az actio korának njTlve és mvészete bajbász-

sza az ujat, az njitó gyakran erszakosan i-eformál
s mikor feltámad a reactio, Ízetlen túlzásba csap,
ugy hogy sokszor édeskés att'ectáló, keresett, mes-
terkélt, precieux, kényesked, majd dagályos lesz.

Eszünkbe jutnak Kazinczy afl'cctálásai, fieltipltései,

SzcnuTc l'ál iKijriráinjal és más basonlók. Az úgy-
nevezett nyelvújítás nyaki'a-frc faragja az uj

szókat, analógia utján képzknek veszi a meghono-

sult idegen szók végtagjait és számtalan uj kifeje-
 A majiVíU' irodalomtörténot elszavából. 87

zést teremt, melyeket rohamüsaii felka[) az ií'jii nem-

zedék, a ma csinált szó pár hó alatt divatossá lesz
az ország- legkiilöiibözóbl) tájain, bejutnak a köny-
vekbe, a költészet és szónoklat termékeibe. A re-
aetio azonban fellázad elleiuik, eltörli az izetlensé-
geket, megtámadja az ujitás vakmer analógiáit és
helyreállitja, egyöntetvé teszi a nyelvet. A Malvi-
nok, Lillyk, Ervinek, Lorándok és hasonló nevek
helyett divatba Injzza a Katákat, Böskéket, Erzsiket,
Trézsiket, Jánosokat, Istvánokat és a többieket. A
természetes, egyszer, igénytelen kifejezések ismét
elfoglalják helyöket. Megvetjük a kifejezések kere-
sett finomságát, negélyzö választékosságát, elfordu-
lunk a liatásvadászó összetételektl. Nem óvakodunk
az oly szók kiejtésétl, melyek azeltt számzve
voltak a finom társalgóból. Az ember otthoni be-
széde kezd szalonképes lenni. Nem ütközünk meg
rajta, mikor Arany azt mondja, hogy ..tiszta nyál
csordult ki Tolíü szája végén." Gúny tárgyai lesz-
nek nagy pompájú szólamok, az üres phrasisok,
a
az ünnepélyes körmondatok. Csu})án a tételes, rövid,
áttetsz mondatok kedvesek. Hisz csak ily monda-
tokkal lehet társalogni mint a drámában, elbeszélni
mint az eposzban. Az actio idején azért sem tudnak
jó (h'ámát és elbeszélést irni, mert nem tudják a
nyelvét használni. Klo])stock ódái hangon irja meg
a, Messiást, Etitvös körrnondatos irályban nCait/tKHsit.
A reactio ini.ndcii kiilrtníis szót azzal gyanúsít, hogy
uj, ennek a tíivc, a másiknak a ké[)zjc iij, vagy
idegen szái-niazásu. A visszhatás azonban nem kéjx'S
mind nyá jókat kiirtani. Egy részök már beleolvadt a
nemzet eszmekíirébc, magyar lett tettl talpig. A
reactio sokszoi- elég ostoba elméleteket állit fel,

hogy keresztül vigye szándékát; de nem lehet er-

SS A iiiau'var ii'oilali>mtört(''ni't rlHizaváhi'il.

sebb oyüker(>t vert az iij, mint liouy ki ](3lii'tiH? ir-

tani, íme iüv harczoliiak az csziiirk. Ez az emberi-

séi? haladásának tíirxénye. — A reai-tiónak ked-
veiicze az idyll ; a családi ('let apró örömeit, a föld-
mi\'es és ])olíi'árember i.u'éiiytelen és egyszer bol-
dogságát, a jó anya, a házias no édes gyönyíiri^isé-
geit sohasem érzik annyira, mint a nemzeti eszme
idej('Mi. A poéta szívesen foglalkozik velk. Néha
elkel tehetségek müvelik, mint például napjaink-
ban Mikszátli Kálmán és mások.
Nem idegen a reactiótól a mysticisnms sem.
Belemélyedni az emberi lélek titkaiba, ott keresni,
kutatni a csodálatos tüneményeket s nagy hiszékeny-
seggel vallani a nép l)al)onás meséit a reactio sze-
reti legjobban. — Görres ekkor irja négy kötetes
Chrístiíche ^Iíjstik-jH és mások hasonló müveket.
Ilyenkor ersödik az aseetismus, a pietismus és a
i'okon tünemények.
A reactio kedveli az úgynevezett szépirodalmi
szalonokat is. A gazdagok és elkelk szép hölgyei
a szellem képviselivel találkoznak házi köreikben,
az irók felolvassák müveiket, a pedig bánudva nk
hallgatják, köteles és udvarias magasztalásokkal kö-
vetik, a no legtöbbször hátrányos lesz a hang igaz-
ságára és az irály természetességére. Mindig bizo-
nyos affectáló, galans ós érzelg hang honosait meg
e társaságokban, mely a szépirodahmiban is mutat-
kozott és kivetkztette egészséges szinéböl. Az egész
tünemény fleg az nri és elkel szellem megjele-
nése az irodalom terén. Ez nemzet nagy többsé-
a

gétl elváló szépirodalom azután ízetlen termékeket

hoz napvilágra vagy legalább kizí'ikkenti az írót a
rendes kerék váaásból. Néha rendkivül eis a hatása
 ;

A inaji-yai' irodalomtörteMict elázavál>ól. S9

mint Fi';nifzinursz;'ml);in ;i XVII. században vmutNó-

metorsz;io-1)an a XÍX. század elojón.
De
mint vissza van szorítva az aetio és az
a
újnak (3,ay része vérévé vált a nemzetnek, gyönuiil
a reaetiü ellentálló képessége, mind jobban eler-
nyed nyelve, mvészete ellankad és petyhüdt lesz
;

mind naayol)b uralomra jut benne a kedélyes, a há-

zias, a családias. Kezd lapos, pongyola, Ízetlen, m-
vészietlen b'uni. Ilyen id(")l)en, ilyen befolyások alatt
keletkezett a XN'Il. század utolsó tizedeinek kevert
zagyvalék nyelv(\*) Gyöngyösi lágy és kedélyes,
(U'tlen és enyelg szerelmes epikája, a lyra langy-
meleg busongása, a scnunit vagy keveset mondó
hangulatos versikék, a komikum terén a kedélyes
és nevetséges izetlenkedések. Az ers szenvedély
hiányzik, vagy ha jelentkezni akar, nem tud a mü-
vi''sz<'tben (''rvényi'c jutni, vagy csak oly mesterkélt
gyarlóságokl)an nyilatkozik, milyen a hires Rákóczy-
nótának nyomorusáu'os vei'se. llytMikor az uj (iszme
ujal)b actióra készül; gyönge az ellentállás, tehát
uji-a támadhat. ]\Iegjelenik, felrázza, uj életre éb-
*) Még" a jobb tolictséii'ü írók sem tudják az ily jelensé-

U'C't meg'mau'yarázni. Beöthy Zaolt a szépprózai elheszéléa törté-

i'iiébcn elmondja, hogy a XVII. század végén különösen el-

k(>lnjnk, jiolitikusaink, história-íróink stílje nagyon ellatinoso-
dik ; elmondja, hogy e nyelvkoverék eii-y .század raulva a pu-
riifmus reartioját szülte : de mindeniu-k nem tudja okát adni.
Csupán Rozsnyainál sejti, liogy a törököt utánozta, melynek
udvari nyelvében sok az arab és ])erzsa s ennek mintájára ö
latinnal keverte a magyart. Ez tünemény
azonban országos
volt, igy beszéltek a vármegye
közéimemesség, a
tisztjei, a
diákos emberek, a jiapok, taniti')k otthon, a gyléseken, a me-
gyén, szóval mindiMiütt. Kz a petyhüdt reactio kényelmes pon-
gyolasága volt. A deákos Rozsnyai sem volt külömb társainál,
is ugyanazon befolyások alatt állott. A purismus pedig a
XVIII. század nagy actiójáMak erszakos munkája volt.
'•') A Jiiaa-Viif iiodalointörfriiet ('lnszav;ilt<'il.

reszti ;i tetszhalott iiciiizetct. -hUevO vihart idrz el,

inely nii'jj'tisztitja a iiiiasiiií'is Icvcuöt, cltujja a fül-
h'dt, kábító mcleact rs ayóuyitó ózonnal tölti be a
lóö-kört.
Most az ujjásziil(')tt rcactio napjait (''Ijíik, a iiciii-
zcti eszme árasztja el a világot, uralkodik minden
téren, az állam és család, a tekintély, a rend, a í'e-

uyelem, a szabály eszméje vezet tetteinkben, tübbé-

kevésbbé ortliologusok va<^yunk m^elvünkben, ortho-
doxok a vallásban, liisz a katliolikns vallás két
dogmát csinált kurta idközükben, 1854-ben és
1870-btín, a i)rotestánsoknál tekintélyre jutott az or-
thodoxia, a zsidóknál a liitliü felekezet, lyráiik lÁ^^y
hangulatos versekben nyilatkozik, szé]) sikereket
mutat epikánk és drámánk, nj'elvünk józan, igaz
i'el

és természetes, irályunk tárgysz(írü,nnmerosns, hang-

zatos és átlátszó, verselésünk könnyed, gördülékeny,
zenei, mvészetünk ersen reális és naturalista; nem-
zetieszme vezeti társadalmunkat, politikai életünket,
törvényhozásunkat; ez az eszme teszi hontalanná az
orosz zsidókat, de ez szabályozza a közegészség
ügyét, vezeti összes tanításunkat, tiltakozik a túlter-
helés ellen, emeli a testi nevelést; ez az eszme jut-
tatja l)eí'olyásra az aristokratiát, a clerust, a vagyont,
a szenteskedést; az ü pártolásával, takargatásával
grassál a nepotismus, a Ncsztegetés, a jellemtelen
törekvk és szélhámosok poUtikai szereplése; csak
az tartós uralma alatt lehetséges a demoralisatio
folytonos terjedése, tetteinkben az érdeknélküli eljá-
i-ás hiánya. Alatta nézzük el, hogy a közügyek huzgó
uiuukásai fejs teh(''imek tekintik állásukat, befolyá-
sukat, összeköttetéseikcít s töhbnyire megszc^dik ma-
gukat.Mind e jó és rossz tulajdonságok, mind e fé-
nyes eredmények és gyalázatos becstelenségek elma-
 A uiagyar ii'oihiliniilnrtrnct clöszaviíliól. Ül

radhatatlíui küvctkezmóin^'i niiudcii tartós reaetió-

nak. Mt\<>' n^'ugodnmik bennük. A becsü-
kel] tollát
letes emberek azért mégis megteszik a magukét, a
jótékünyság, az emberszeretet sok bajon segít, eny-
hít; a szabadság egy része annyira vérünkbe van
már oltva, hogy csendesen megélhetünk az ái-nyé-
kában. Legalább senki sem bántja a néma kutyát,
mely nem tud, vagy nem akar ugatni. Talán ez id-
szakban a háború szörny baja sem fenyeget többé
bennünket. Már elmúlhatott a reactio els fele, mely-
ben a nemzeti eszmc^ borzasztó háborúkat idéz a vi-
lág nyakára s nem újulnak meg a XVII. század
vallásos hadviselései vagy a napóleoni és szent szö-
vetségi harczok rémes pusztításai. Elmultak a né-
met-í'ranczia és a török-orosz háborúval. Most már
a l)éke után (epedünk. A nemzetek bár nem szere-
tik, de nem is tudják gylölni egymást s biztat a

remény, hogy tartós béke boldogítja a müveit világot,

íme elttünk áll szellemi életünk fejldésének
ritmusa, érthet az a szabályosság, melyet részeiben
eddig is láttunk, csakhogy nem
eszünkbe vi- jutott
lágos rendszerbe szedni. Erre szükséges volt az esz-
mének mint ern(;k ismerete, mely mozgatja szellemi
világunkat, ismernünk kellé az eszme rhythmikus
mozgását, hogy megállapithassuk gondolataink szük-
ségszerségét. Taine és mások is elmondották, hogy
a szükségek egész hierarchiája kormányozza az er-
kölcsi világot épen ng\ mint a pliysikait. De még
müve után sem láttuk \iJágosan e szükségeket. Ma
látjuk, hogy a ki az actio idején virágzik, ha tehet-
séges, fogékony szellem, apostol, refonnatoi-, doctri-

naire, rajongó, ujitó válik belle. Uj eszme hse lesz:

egy Krisztus, egy Savonarola, egy Giardouo ih'uno,
egv Dávid Fercncz, a kit szintiMi üldíiznek, xérpadra
í^'- A iiiayyar ii'ixlalduitöi'tiMU'l clszaválx')!.

liuiTZoliiak, keresztre feszítenek, ináglyMii iiu'g-ó,a-et-

iiek vagy börtönben sony^esztcnok. ('sodálatos, ér-

dek nélküli, magasztos gondolkodású emberek ezek,
kiket egy nj ideál lelkesít, ihletök lángra gyújt és
szent tisztelettel, áhítatos bámnlattal borulunk le
magasztos emlékük eltt. Istenek k, kiket a szent
hajdan m3^thosa a mennyország lakosaivá tett volna ;

az isten fiai k, a kik egyek az atyával, az emberi-

ség fejldésének ismeretlen mysteriumával égi, meny- ;

nyei álmodók k, a kik álmaik után rohannak, hogy

összetörjenek, megsennnisüljenek. Gylölet kiséri
ket sirjokba, a fajfentartú, a nemzeti idea, melyet
rajongásuk megnemesit, diesbbé, magasztosabbá
tesz,átkozva pusztítja el ket, szélnek ereszti po-
raikat, hogy ("gy késbbi nemzedék martyr-erekly(>
gyanánt adorálja a megmaradt néhány szemecskét
vagy más emiéköket. Századok múlva is ideáljaink
lesznek k, a kikhez áliitattal és reménynyel köze-
ledik a szegény ember, vigaszt keres bánatában,
földi gyötrelmében s ha képére vagy szobrára tekint,
a kép vagy szobor azt susogja neki: Légy jó, légy
nemes, küzdj a magasztos ideálért, szeresd minden
felebarátodat, szeresd jobban mint önmagadat!
Kövessük tehát e szentek tanácsait és ne le-
gyünk igazságtalanok. A nemzeti eszme az korlá-
tolt érzése és gondolk(jdásával egyedüli alapja fen-
maradásunknak. Ha nem lázadna fel az újítók vak-
mersége, romboló eszmónjitése ellen, hova lenne a
család, a község, az állam, az ország? Mivé válnék
a nemzet? Mily szörny bomlást idézne el az si
nyelv, a százados szokások, a hagyományos erköl-
csök, a társadalmi élet és a mvészetek terén! Fe-
nekestül felforgatná életíhiket,megsemmisítené hi-
tünket, feldúlná családi boldogságunkat s oly váltó-
 A man'yar irodiiloiiitörtónf't clöszaválx)!. !(;>

zást s/üliic, liogT szútmállanék a család, a

telJL'seii

község, az állam ós vagy századokra

(''vezredekre,
volna szükség, hogy iijra ioléi)ül.j()n egy hatalmas,
(írs és egészséges társadalom. A nagy római biro-
dalom bukását talán az idézte elö, hogy a fajfen-
tartó, a nemzeti eszme sokkal gyöngébb, tehetetle-
nebb mint hogy ellenállhatott volna a keresz-
volt,

tyén ideál rombolásának. Oly bomlást szült az nj

eszme, a krisztusi judaismus, a roppant birodalom
lakosainak erkölcsi, szellemi és aesthetikai világá-
ban, hogy semmiféle hatalom sem állíthatta meg
összeomlását. Az emberi nem szellemi haladása csak
lassii lépésben mehet elre. Nemünk nem birja el a
nagy ha ers a
erkölcsi átalakulásokat. Szerencse,
nemzeti eszme; ha nem a j)usztában hangzik el a
rend, a tekintély, a fegyelem szava; ha van még
erejök a régi szokásoknak és erkölcsöknek és hely-
reállhat az a lelki egyensúly, mely a népek szeren-
csés fejldésének nélkülözhetetlen föltétele. Meg van
tehát a reactiónak, a nemzetinek is a maga érdeme,
még pedig roppant érdeme. Midn sötét gylölettel
ostorozza az njit(3kat; midn véri)adra hurczolja az
actio szentjeit csak agy részét tudja kürtani néze-
:

teiknek, a másikat öntudatlanul magáévá teszi, vérré

válik benne, egy uj nemzeti álláspont, helyzet tá-
mad, mely haladást képez az actio eltti korhoz ké-
pest. E megújuló nemzeti, ez a vérében felfrissül
reactio szüli azután a mvészet és irodalom ama re-
mekeit, melyeknek dics példáit mutatja a történet.
Benne van meg a sziv igazi melege, az az édes bon-
ssóg, az a verfényes gyöngédség, mely vonz, leköt
és csábit bennünket, mely boldoggá teszi az ott-
hont, megnyugtatóvá, kedvessé a földi létet, elvisel-
hetvé az életet. A rendnek, a fegyelemnek, a meg-
94 A iiiiiLíViir Jrodalointöi'ténct i'lsznváhól.

szokottnak nieuvan a maga kedclyíss boldoíiitó ha-

tása s kivált a családi életben, a szerelem (kies oyö-
nyörében, a .gyermekek szinte ragaszkodásában, jó
nevelésében gyakorolja a reactio legfbb erényeit.
Benne igazán uralkodó hatalommá váMk a szerelem,
ez mutatkozik mindenfelé erényeivel és ballépései-
vel, ezt énekli a po(''ta, ezt elemzi a regónyiró, utána
ei)ed az ifjú s kérdzik rajta az öreg. Türelmes, el-
néz iránta az egyház és állam, hisz a fajfentartó
idea legjogosabb ké])viselje. A nemzeti eszme
idszakának második felében emelkedik a köz- és
magánjólét. Realismusunk megbecsüh a földi élet
öríimeit, szeretjük agazdagságot s szívesen meghaj-
lunk eltte. Tisztelettel szólunk tehát a reactióról is.
Fajfentartó eszméje hálával tölti el keblünket. Kor-
látoltsága, kegyetlen és önz eljárása megmentje
lesz a nemzetnek s addig teljesiti e fontos szerepét,
mig oly magasra nem emelkedik az emberiség, hogy
nem lesz tere az actiónak s igy nem jelentkezik a
reaetio sem. Ez az egy akol és Qí^y pásztor isteni
ábrándja.
 •vii.

A MFAJOK FEJLDÉSE ÉS EGY KIS

PANASZ.

Külíuldön az acstlK'tiku sokat (''S az irudaLjni

taiuilmáiiYüzóit fleg' a mfajok eredetének és fejl-
désének kérdése fouialkoztatja. Számos kitn aon-
dolkozó irt róla és ír most is.. Néha közel járnak az
iíiazságiioz, meg' is fejtettek egy-két pontot, de még
nincsenek tisztában a legtöbbel. Brnnetiére L'érolution
(les (/e)trcs (1890) czimü munkájában kis programmot

el e tekintetln'n, n\ely érdekes és figyelenu'e

terjeszt
mélt(j, nem elég világos. Kevés benne a jó. A mi
de
jámbor acstlietiknsaink és irodalomtörténetiróink nem
tördnek ily kérdésekkel, örvendenek, ha elég sza-
batos meghatározását tndjuk adni az egyes fajoknak,
a töbi)i nem bántja ket. Pedig tndjnk, hogy e m-
fajok történetileg fejldnek, módosulnak, átalaknlnak
s módon, mintha örök, változhatatlan speciesek
oly
volnának, nem szabad róluk szólannnk. A nemzet
más-más mveltségi szhivoualán új forjnák jelemiek
meg, melyek kiváltak az elbbiekbl. Fölfedezésem
világot vet a mfajok eredetének és fejldésének
kérdésére is. Megjelöli az idpontot, mikor virágzik
az egyik vagy másik míífaj a reactio hosszú korá-
;

ban például nemcsak azt tudjuk megmondani, hogy

a nemzeti eszme kcdvch a haliadat, hanem azt is,-
96 A üiíiraj.ik fcjlüdi's.'

ho<>y olsü í'c Írnek melyik szakám esik hsi bal- ;i

ladii,mikor viráozik és min mveltségi viszonyok

között születhetik a lisi traL>'édia, micsoda jelensé-
séíi'ek közt jelenik meg a társadalmi
szomorújáték
stb., úgy liogy biztos ösvényen haladé)
és ludyes
aesthetika alapjául szolgálhat. A magyar írodalom-
förténet folyamán találkozni fog idevágó magyaráza-
tokkal a t. olvasó; most csak jelezni akartam a föl-
fedezés ebbeli fontosságát is. Persze kell csend és
magány s gondtalan anyagi helyzet kellene e nagy
dolgok kntatása- és tanulmányozására de a mi er- :

kölcsi viszonyaink között a megélhetés ezer meg ezer

gondjával küzködve kell e fenséges, e nagyszer
munkára vállalkoznom. Csak magának az irodalom-
történetnek kiadása is tömérdek gondot okozott. —
Elször is mit sem akartak tudni róla a kiadók. Az
egyik azt kívánta, hogy az Akadémia, különösen
Gyulai Pál szellemi''ben legyen írva, másik soknak
találta az 5000 írt n3'omdai költség(>t, a harmadik
képes kiadást emlegetett a nagy közönség számára,
lelkes, hazafias szólamokkal, a negyedik az akadé-
miai pálj^ízattól tartott, a többinek sehogy sem kel-
lett. Ekkor elhatároztam, hogy magam adom ki.
Ersen hittem, hogy majd csak akad 4 500 elfizet. —
Mikor néhány barátom leolvasta arczomról a sok
töprengést, azzal hogy folyamodjam a
biztattak,
Mübarátok köréhez, de a gylésen a legbefolyásosabb
hölgy kétszer is beszélt ellenem. A^cgre abban álla-
podtak meg, liogy megvárnak egy pár füzetet s ak-
kor nyilatkoznak. Máig is várnak. Egy másik bará-
tom egy hatalpias férfiú pártfogását akarta kiesz-
közölni, de a különben derék ember azt felelte,
'

hogy ö is ír. egy irodalomtörténetet. Az V. füzet

megjelenése után kétségbeesve folyamodtam a köz-
 ! ;;

A mfajok fejldése. 97

oktatási miniszter segélyéhez; meg is kaptam a vá-

laszt, hogy «7rtjí hiányában elutasíüaük, pedig talán a
Eöllc-Sdlárd-cdapból nekem is lehetett volna juttatni
nemcsak az OttJwnnak barátom a Kis-
; egy fiatal
fahidy-társaságnál puhatolódzott, de ott egy coiyphaeus
hogy nem pártolhat ily irányú munkát
kijelentette,
folyamodtam egy nagynev maecenáshoz, a ki mi-
után elolvasta levelemet, egyszeren visszaküldte
söt magas összeköttetésemnél fogva a rendelkezési
alapra gondoltam, ennélfogva h'tam egy bizalmas
is

levelet, melyet nem kapott meg az illet. Csak a

magyar tudós Akadémiához nem mertem folyamodni,
mert ott évekre le van foglalva minden garas s régi
megkövesedett felfogásra, apáinktól örökölt egész-
séges nézetekre, elavult munkák (A pápák története,
Saint-Hilaire bölcsészete, Saint-Beuve arezképei stb.)
fordítására, egyszeren elsajátított vagy átdolgozott
mvekre, tömérdek okirat kiadására, melyeket i\gj
is megtalálna az az egy-két kutató, van szüksége a
magyar tudományosságnak. Ezekre kell a pénz !

Mindezek daczára tanulók, tanárok tisztviselk

s néhány más osztályú úri ember segél3''ével meg-

jelenik A viafji/a.r irodalom története, utat tör magának

és talán még a lelki szegények a Hegeds Istvánok, :

Szász Bélák, ifj. Szinnj^ey Józsefek stb. elismerését

is kiérdemh. Hiu remény! mondja egy rossznyelv

barátom : I.asciate ogni speranza

Bodnúi- Zs. Szollcmi luilailásunk törvónyo. iC*

:

^^^/'^n
/rf-i*^
r''*:^^.
\. .t»^--.-.'^'.

^.'tr^:

Í'-F-^J^^!

"f. jp ^yfC
W. íftf