You are on page 1of 3

Részlet

:
Ma r f u s a ö r ö m e
Beszökött a téli napsugár a zúzmarás ablakon, és
Marfusenykaorrára szállott. Fölnyitotta a szemét Marfusa, s
tüszszentett.
A
legérdekesebb
résznél
ébresztette
föl
a
napsugaracska:megint az elvarázsolt, kék erdőről álmodott,
meg a
szőrös, kerge manókról. Kék fák közül kacsingattak rá a
szőrmanók,kiöltötték tüzes nyelvüket forró szájukból, s e
nyelvecskék
aztán ragyogó hieroglifákat rajzoltak a fák törzsére,de a
legeslegősibbeket ám, a legeslegbonyolultabbakat ám,
amiket még maguk a kínaiak sem ismernek, olyan
hieroglifákat,melyekben nagy és szörnyű titkok rejtőznek.
Micsoda
álom, elhűl tőle a lélek, és valamiért mégis oly édes effélét
álmodni.
Lerúgta Marfusa a takarót magáról, kinyújtózott, meglátta a
falon Ilja Muromec eleven képét, ahogy Szivka-Burkát
ugratja, hosszú sörényű, szépséges paripáját, és eszébe jutott –
ez már az utolsó vasárnap. Karácsony hetének
utolsó vasárnapja. Csudajó! Nem ért még véget a szent
karácsony!
Csak holnap kell iskolába menni. Egy hetet pihent
Marfusenyka. Hét napon át nem csilingelt a szelíd ébresztőóra
hét órakor, nem rángatta a lábát a nagymamája, nem sürgette
az anyja, nem húzta le a hátát az iskolatáska s benne
okoska.Fölállt Marfusa, ásított, és kopogott a faparavánon:
– Anyu!
Semmi válasz.
– Anyu-u-u!
Mozgolódni kezdett anyuska a paraván másik oldalán.
– Mi van?
– Semmi.
– Ha semmi, akkor aludjá’! Tán zabszem van a fenekedben? De
Marfusenyka már sehogy sem alhatik. A jégvirágos,
napfénytől csillogó ablakra nézett, és azonnal eszébe jutott,
miféle vasárnap van máma. Ugrálni kezdett, és tapsolt
magában:
– Ajándék!
A napocska emlékeztette rá, a jégvirágok az üvegen, azok
emlékeztették a legfontosabbra:
– Ajándék! Ajándék!

Marfusenyka meg közben a hajára eresztette a fésűt. Ráfreccsentette a sárkány a nyelvére a finomentát. A nagyi bezzeg azonnal megébredt a kemencén. énekel a templomban. de nem ébredt föl: tegnap későn jött meg a Miusszkaja térről. és az órára pillantott: még csak fél tíz! Keresztet vetett az ikonok felé: – Dicsőség. de jóságos. sajna. sok kínai szót is tud már. mos. hímez. szeret beszélni. köpött. hé? – morgott az anyja. mint az anyuskáé. Marfusa bezárkózott a vécébe. Tizenegy éves korára sok mindent megtanult már Marfusa: négyes tanuló. tegező viszonyban van az okoskájával. szipákolt Marfusa apja mellette. bocsáss meg minékünk. fölélesztette. és fölült az ágyán.Fölvisított Marfusa örömében. bestia? Köhécselt már a nagypapa is a saját zugában. egyenes. selymes. – A csudának nem bírsz aludni. könnyen megtanulja az imádságokat. este hat óra: az az ajándékozás ideje. Anyuska komoly. És meg is ijedt menten: – Hány óra lehet?! Hálóingesen. morgott: – Szentséges Istenanyácska. forgott-morgott. Megfésülte a fésű. mint az apuskáé. mint a nagymamáé. harákolt. a füle jó nagy. komor. ahol a maga fabrikálta fa cigarettatárcáit árulta. A nagymama gonosz. Nekiállt a réteges fésű szokásos munkájának. várnia kell este hat óráig. horgol. mosogat. a szemöldöke meg fekete. hagy aludjék apád. Apuska meg mindig olyan hallgatag. Mozgolódott. Elvégezte a dolgát Marfusa. szemernyi szeplő nincsen rajta. Élvezet a fésűnek ilyen hajban túrni-mászni. Tetszik magának Marfusa: fehér az arcocskája. s nézte magát a tükörben. felmos. Karácsony utolsó vasárnapja. a másik paraván mögött. és ez az egész családja Marfusának. bedugta a szájába. pelmenyit gyúr. köhögött. Kihúzta a pohárból a sárga-piros sárkányos fogkeféjét. mint a nagypapáé. rávetette magát a fogaira. vakon tud írni rajta. minél meszszebb a nagymamától. a szeme szürke. sima. segít anyuskának. No. kibomlott-borzas-copfosan kiugrott a paraván mögül. rásziszegett: – Mér nem hagyod.de nem pisze. sima. Szép haja van Marfusának! Hosszú. megitatta fogelixírrel. A nagypapa meg kedves. megmosta az arcát. a haja meg szőke. éjjel aztán megint a vésőt csapdosta. aztán . Uram-Teremtőm! Az ajándékra. bölcsőcskét barkácsolt Marfusa leendő öcsikéjének. Még tán a haját is megcibálná. az orra kicsi. légy irgalmas… Meglátta Marfusát. kúszott-zümmögött Marfusa szőke hajában.

Vidáman zúgott a szamovár. ahogy az Uralkodó elrendelte. De ott is van már a nagymami: alighogy a reggeli imáját elmondta. és megdermedt másnap reggelig. Ott. és bedugta a csövet a másik oldalon. míg elvégzi munkáját a fésű. Kacsintott neki a fogseprő-sárkány tüzes szemecskéjével. tedd föl a szamovárt! – Azonnal. Marfusa egy nyaláb nyírfaforgácsot rakott a tobozokra. beletette a pohárba. Ropogott a nyírfakéreg. Három zsák tobozt gyűjtött Marfusa az egy hét alatt. ahogy égnek a tuskók a kemencében. és megsürgette a kínai fésűt: – Kuaj-i-djarr!1 Hangosabban zümmögött a fésű. Ma már Moszkvában mindenki tüzet rak reggelente. Kiválasztott Marfusa egy narancssárga szalagot és egy pár cseresznyécskét. máris nekiállt befűteni.visszamászott a feje búbjára. bedobta a kályha fekete száján. Marfusenyka kiköpte a sárkányt a kezébe. aztán rája a fenyőtobozokat. A konyhából meg közben hívja már morgolódva a nagymama: – Marfa. és ment ki a konyhába. És Moszkvaanyácskának is. A mai különleges nap. orosz kemencében főzik az ebédet. Marfusa dolga megtölteni a másfél vedres szamovárt: betöltötte a vizet. a falon lévő lyukba. puha fogai gyorsabban mozogtak szőke hajában.De ma nem ér rá arra. s nekiállt a copfját befonni. az egyetlen az egész tizenötemeletes házra. meggyújtotta a nyírfakérget. a fal mögött van a közös kémény. megmosta. . Nagy segítség ez Oroszországnak. és mennyi drága gázt lehet megspórolni vele!Szereti nézni Marfusa. Nagy segítség ez a szüleinek. nagyi! – kiáltotta Marfusa. megvárta. ropogtak a tobozok. amikért az egész osztállyal együtt utaztak Szerebrjanij Borba.