KIZSI

Karélia gyöngyszeme
Az Onyega-tavon átkelve, a parton Kizsi templomának körvonalai tűnnek fel.
Mai megállóhelyünk Kizsi (oroszul: Кижи). Ez egy sziget az Onyega-tó északi
végén, a Karéliai Köztársaságban. Hossza 7 km, szélessége mintegy 500 m.
Körülötte több kisebb-nagyobb sziget található (kb. 5 000), melyek közül
egyesek nem szélesebbek 2 méternél, mások hossza viszont eléri a 35 km-t.
A finnektől való elhódítást követően (1714-ben) ortodox templom-együttest
építettek rá parókiával (pogoszt). A két templomból és egy nyolcszögletű
harangtoronyból álló, bekerített együttest kizárólag fából építették. Az
egyedülálló épületegyüttes ékköve a 22 ezüstözött hagymakupolás, piramis
alakú ácsolattal készített Jézus színeváltozása-templom. A 9 kupolás,
magasabb Istenanya oltalma-templom csak 1764-ben készült el. E két,
teljesen fából készült építmény jól illusztrálja a kor ácsmunkáját; egyetlen
fém szeget vagy alkotó részt sem tartalmaz.
1960-ban a szovjet hatóságok egy szabadtéri fa építészeti múzeumot
alapítottak, melybe összegyűjtötték Karélia ilyen technikával készült
építményeit, mint például a XIV. századbeli Szent Lázár-kápolna
(Oroszország legöregebb ilyen jellegű építménye, a muromszki monostorból
származik). Mellette egy szélmalom (szintén a legidősebb Oroszországban),
valamint fa lakóházak találhatók.
Kivételes karaktere miatt, a műemlék-együttest 1990-ben felvették az
UNESCO világörökségi listájára.
Kikötés előtt, a hajóról készült kép
Partra szálltunk, s sietünk a templomhoz, mivel vihar fenyeget.
Bármilyen szögből fényképeztük
is, az építmény egyszerűen
elbűvölt bennünket.
A temető eme fura keresztjei szintén fából készültek.
A csoport figyelmesen hallgatja az idegenvezetőt..
A fa nagyon sérülékeny: folyamatos karbantartást igényel.
A kitört vihar e nagy ház megtekintésére is rákényszerített bennünket.
Minden helyiségben ott található a tűzoltóeszköz.
Mosdó, majdnem folyóvízzel.
A kemence mérete is igazodik a kemény télhez.
És igen! Az oroszok aludtak is!
Kézimunka a hosszú téli estékre
Aha! A kemence nem fából készült!
A padláson tárolták a szánt, a ródlit és a varsákat.
A kiemelt bárka is jégolvadásra várt.
A zöldségek királyát, a káposztát, reszelés után sós pácban tárolták.
Egy tető alatt több család is lakott.
És igen! Még mindig esik, mintha Lotaringiában lennénk…!
Íme, Oroszország legöregebb szélmalma.
A XIV. századi Szent Lázár-kápolna ugyancsak a legöregebb Oroszországban.
Széles, magas bejárat és óriási színes üvegablakok – mint láthatják…;-)
Szerény ikonosztázion.
Még egy kápolna, ahol végre imádkozhatok!
Még egy furcsaság: miért vízszintesek a kerítésrács rúdjai?
Akárcsak a templomok esetében: itt sincs fémszeg.
Az ajtók magassága nem haladja meg a 1,50 métert! Az emberek voltak kicsik,
vagy csak nagyon fáztak?
A hátulja ugyanolyan szép, mint az eleje.
A védőfal köveit egyszerűen felhalmozták.
Az összeállítás bemutatása.
A tetőácsolat bemutatása
A hagymakupolák összeállítása és burkolása
Van itt valaki?
Távolabb megyek…
Végül is nincs szerencsém: Jakovlev úr sincs otthon!
Minden fából van; a kötél biztosan drága volt...
Mégiscsak meglepően alacsonyak ezek az ajtók!
Utunk során nagyon kevés madarat láttunk – nemcsak a fehér hollók ritkák...
Vége a látogatásnak, vár minket a Nyekraszov - paka paka Kizsi!
Macskavéleményem szerint, Kizsi megérdemli az UNESCO-
listát. Ha a madarak kevesen vannak is, fajtársaimnak jól
mehet sora - bár Oroszországba érkezésünk után egyetlen
macskafélével sem találkoztunk. Mégis, itt, ahol oly sok a fa
és a széna, nem hiányozhat az egér sem!