Klns s j rzs tlttte el lassan a

lelkt. Beismerte, hogy ez az rzs voltakpp egyltaln nem nevezhet

jnak, hogy mr
rgta megbjt valahol a mjban, azonban csak most jtt r, hogy ltezik, s
ettl minden a
maga helyre kerlt. S az, amit korbban ostobasgnak hitt, egy eszt
vesztett reg rlt
lzlmnak, most lete egyetlen remnyv, egyetlen rtelmv lett, mert
csak most rtette
meg: az egsz vilgon az egyetlen dolog, amije maradt, az egyetlen dolog,
amirt az utbbi
hnapokban lt, az a csodba vetett remny. pedig, ostoba fajank,
elhessegette ezt a
remnyt, srba tiporta, kignyolta, elitta, mert ezt szokta meg, mert
gyermekkortl fogva
soha letben nem szmtott senki ms segtsgre, csak nmagra, s mert
gyermekkortl
kezdve ez az nbizalom abban az sszegben fejezdtt ki, amit sikerlt
kiszaktania,
kitpnie, kimarkolnia az t krlvev kznys koszbl. Mindig gy volt, s
gy lett volna a
tovbbiakban is, ha vgl nem kerl bele ebbe a verembe, ahonnan mr
semmifle sszeg
nem hzza ki, s ahol csak nmagban bznia teljes rtelmetlensg. Most
pedig ez a remny,
mr nem is remny, de bizonyossg a csodban, a feje bbjig elnttte, s
mr azon
csodlkozott, hogyan lhetett eddig ilyen vakstt, kiltstalan homlyban
Elnevette magt
s meglkte Arthur vllt.

- Na, mi van, stalker - mondta. - Flsz? Szokj hozz, haver, ne szgyelld

magad. Ez a
Zna!