Gazsó István

A szocialista gazdasági rendszer és településfejlesztési politika hatása a vidéki 
egyesületek szereplésére a népköztársaság bajnokságának első osztályában

Az állami gazda(g)ság és a vidéki labdarúgás
A magyarországi szocializmus gazdaságtörténetének rövid áttekintése

A második világháború után Magyarország a szovjet érdekszférába került, és néhány évnyi korlátozott 
demokrácia után a Moszkva által támogatott Magyar Dolgozók Pártja magához ragadta a politikai, 
gazdasági és társadalmi főhatalmat. Az országot – megszakítva annak, a háború után elindulni látszó 
szerves fejlődését – szovjet minta szerint szándékoztak átalakítani. A drasztikus társadalomformáló 
lépések  egyikeként   a   korábbi   sportegyesületeket   bázisszervezetek   kezelésébe  utalták.   A   korszak 
terméke az ország legnépszerűbb labdarúgó alakulatát is magáénak tudó Ferencváros ÉDOSZ1­szá 
alakítása, a tetszhalálból felélesztett MTK folyamatos átformálása (Textilipari szakszervezet, ÁVH), 
az   Újpest   „Dinamósítása”   Dózsa2  néven,   illetve   a   szegény   kültelki   Kispest   Honvédség   általi 
bekebelezése.

Az élsport tömegsport3 jellegűvé formálásában szerepet kaptak az uralkodó ideológia számára 
fontos   vidéki   egyesületek   is.   Az   erőltetett   (nehéz)iparosítás   és   az   energetikai   szektor   túlzott 
fejlesztése, illetve az ágazatokban dolgozó embertömegek kiszolgálására a háború előtt nem, vagy 
csak alig­alig hangsúlyos csapatok kerültek a bajnokság első vonalába. A rákosista diktatúra egyik 
legnagyobb presztízs­beruházása a háborús félelem miatt kialakított határsávon kívül, Dunapentelén4 
felépíteni   szándékozott   Dunai   Vasmű   volt.   A   korábbi   kis   faluból   hatalmas   iparvárost   emeltek 
Sztálinváros (később Dunaújváros) néven. Kohászati művek épültek továbbá két borsodi városban is, 
Ózdon  és   Miskolcon.   A   szénbányászat  hangsúlyos   szerepét  a   háború  után   kialakuló   energetikai 
válságnak köszönhette, szénerőművek épültek az ország különböző pontjain, biztosítva a nehézipar és 
– részben – a társadalom energia iránti szükségletét. Dorogon, Komlón, Salgótarjánban irreális méretű 
beruházások indultak.

Az ötvenes évek a parasztság termelőszövetkezetekbe kényszerítésének időszaka is volt. A 
korábbi hagyományos gazdasági rendszert felváltó központosított földhasználat hatalmas tömegeket 
változtatott   munkanélkülivé.   A   földjüktől   elszakadók   nagyrészt   városokba   áramlottak,   bázisát 
képezték az erőltetett iparosítás követelte új munkásságnak. A korszakban indult meg a főváros és a 
vidéki nagy iparvárosok lakosságának dinamikus növekedése.

Az   1956­os  forradalom  és   az   azt   követő   változások   lehetetlenné   tették  a   korábbi  évekre 

jellemző társadalomformáló politika folytatását. A társadalom felé konszolidálódni vágyó, kiépülő 
Kádár­rendszer,   csökkentve   a   feszültségeket   1959   után   némileg   átgondoltabb   településfejlesztési 
programokat dolgozott ki az ipar decentralizálásának jegyében. Ezekben az években sok egyesület 
lehetőséget kapott korábbi elnevezésének részleges visszaszerzésére is. A Szombathelyi Lokomotív 
1 ÉDOSZ: Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezete
2 A szocialista tábor országaiban a belügyi szervek körébe sorolt egyesületek egységesen a Dinamo nevet vették fel. 
Magyarországon az újpestiek az ideológiailag szalonképes parasztvezér Dózsa nevet kapták, kihasználva, hogy az új 
névadó kezdőbetűje összhangban maradt a Dinamo­egyesületek nagy családjával. A korábban használt lila­fehér, 
körpajzsban egy horgonyt ábrázoló címer helyét átvette a nagy írott D­betű.
3 A hatalom szívesen látott volna „sportoló katonákat” (Honvéd egyesületek), „atletizáló bányászokat” (pl. Dorog). A 
létező és átideologizált egyesületekre ráerőltették a tömegsport kiszolgálásának szerepét is.
4 A Dunai Vasmű eredetileg az 50 kilométeres mélységi határsávon belül lévő Mohácson lett volna, ésszerűen közel a 
Mecsekben bányászandó nyersanyaghoz.
visszavette   a   Haladás  nevet,   annyi   kiegészítéssel,   hogy   Haladás  Vasutas   Sport   Egyesület   néven 
szerepelt a továbbiakban. Az ÉDOSZ, majd Bp. Kinizsi néven futó Ferencvárosból újra Ferencváros 
lett, a Vörös Lobogóból MTK. A fővárosi nagyegyesületek közül azonban az Újpesti Dózsa és a 
Budapesti Honvéd megtartotta az 1950 körül kialakított új imázsát5. 

1958 és 1966 között (az új gazdasági mechanizmus bevezetése előtt) az állami beruházási 
politika   prioritásai   kettéváltak.   Folytatódtak   a   korábban   megkezdett   nehézipari,   bányászati   és 
kohászati   nagyberuházások,   de   mellettük   megjelentek   a   termelés   szerkezetét   a   világgazdasági 
változásoknak   megfelelően   némiképp   modernizáló   fejlesztések   is.   A   vegyipar,   gépipar   és 
szénhidrogénipar ágazatai a hatvanas évek legdinamikusabban növekvő termelőerőivé váltak6. Ebben 
a szűk évtizedben indul meg a hazai szénhidrogén­bányászat Siófokon és kezdődnek meg az első 
fúrások   a   Szeged   melletti   Algyőn.   A   KGST­n   belüli   szállítási   kényszer   a   gépipar   felfuttatását 
igényelte,   Győrött,   Csepelen   és   Székesfehérvárott   autóbusz,   teherautó   és   vasúti   fővonali 
motorvonatokat kezdtek gyártani. A lakosság kiszolgálásának érdekében televíziógyártási programot 
hirdetett   a   kőbányai   székelyű   Orion,   és   a   magasabb   termelőkapacitás  érdekében  összefogott   a 
Székesfehérvári Vadásztölténygyárral7. Az így Székesfehérvárra kerülő technológiai beruházásból jön 
később létre a Videoton, amely nevére veszi a korábban a Vadásztölténygyár által 1941­ben alapított 
sportegyesületet.

A   hatvanas   évtized   végének   kedvező   nemzetközi   politikai   fejleményeit   kihasználva 

Magyarország   gazdasági   reformprogramra   vállalkozott   a   szocialista   világrend   sajátos 
„játékszabályainak” betartása mellett. 1963­ban az MSZMP központi bizottságának felkérésére Nyers 
Rezső és társai átfogó gazdasági programjavaslatot dolgoztak ki, melynek elemein alapult az 1967­68­
ban   megkezdett   ún.   új   gazdasági   mechanizmus.   Legfontosabb   változások   épp   abban   a 
vállalatirányítási szegmensben történetek, amely döntően befolyásolta a vállaltok szerepvállalását az 
élsportban. A helyi vezetőségek leválnak a központi minisztériumi adminisztrációról, és megkapják a 
beruházások megkezdésének szabadságát a vállalat saját nyereségének terhére. A rendszer logikája 
azonban megkövetelte, hogy a fennmaradó, ötéves tervekre alapozott gazdaság továbbra is állami 
nagyberuházásokat   indítson.   Nem   állnak   le   az   energetikai   és   bányászati   beruházások,   sőt   a 
korszakban újabb szénbányákat tárnak fel.

A Szovjetunióban a hetvenes évek elején megerősödnek a keményvonalas erők a Kommunista 
Párt vezető testületében, és Magyarország kénytelen igazodni a sorsát kívülről befolyásoló hatalmas 
ország  teremtette   új   mozgástérhez.  A   belföldi   következmények   közül   a   legjelentősebb   az   éppen 
megindult   reformfolyamat   visszafogása,   leállítása.   Újra   korlátozzák   a   vállalati   szabadságot,   a 
minisztériumok újra véleményezési és vétójogot kapnak a vállalati beruházások felett. Az évtized 
további jelentős változása a vidéki városok, és ezeken belül főleg az ipari centrumok lakosságának 
drasztikus megnövekedése. Országszerte mintegy egymillió panellakást építenek és az építkezések 

5 Imázs alatt itt az értendő, hogy a bázisszervezetek megmaradtak minden egyesület mögött, de a két fővárosi klub 
kivételével a többiek visszakapták régi nevüket.
6 l. Kaposi, 174. o.
7 „1960 nyarán a híradástechnikai ipar egyik legfiatalabb ága, a televíziógyártás helyzetének és terveinek ismertetése 
kapcsán jelentik, hogy az Orion gyár és a Székesfehérvári Vadásztölténygyár szoros együttműködést alakított ki, s az  
ötéves terv folyamán több mint 1 millió televíziókészüléket gyártanak [...]”  (Népszabadság, 1960. augusztus 19.)
munkaerőszükségletét kielégítendő a nagyvárosokhoz közeli kistelepülések önállóságát megszüntetik, 
közigazgatásilag a nagyvárosokhoz csatolják őket.

A   világgazdaságot   megrengető   1973­as   olajválság  Magyarországra   csak  az   évtized  végén 

gyűrűzik be, és a lakosság először találkozik az inflációval, az életszínvonal rohamosan zuhanni kezd. 
A   külkereskedelmi   mérleg  stabilan  passzívumot   mutat,  az  állam  erősen  eladósodik.  1978­ban  az 
MSZMP vezetése – visszaszorítva a fél évtizede megerősödött hazai keményvonalasokat – újra a 
központi gazdaságirányítás szigorának lazítása mellett dönt, mindent alárendelve a külkereskedelmi 
mérleg rendbetételének. A rendszer azonban nem tudott úrrá lenni a válságon és 1989 őszére „bedobja 
a törülközőt”.

Az állami és a vállalati beruházások hatása a vidéki egyesületek labdarúgására

A   tárgyalt   időszakot   (a   magyarországi   szocialista   berendezkedés   negyven   évét)   a   vizsgálat 

szempontjából három évtizedre és egy félévtizedre érdemes bontani. A négy intervallum gazdaságilag 
és politikailag is markáns különbségeket hordoz. 
1. 1951­1956: a kierőszakolt hatalomátvételtől az 1956­os forradalomig.
2. 1957­1968: a forradalom utáni konszolidációtól az gazdasági reformokig.
3. 1969­1979/80:  a reformok időszaka, visszafordítása és az újabb reformok kezdete.
4. 1980/81­1988/89: a rendszer agóniájának korszaka.

Az   ötvenes   évek   diktatúrájának   arculatát   meghatározták   a   nehézipari,   bányászati   és   a 

hadsereget fejlesztő nagyberuházások. Táblázatba  (1. táblázat)  kigyűjtve a beruházások társadalmi 
következményeként létrejövő új egyesületeket hasonló képet kapunk.  A nehézipart a Sztálinvárosi 
Építők és a Diósgyőr, a bányászatot a Dorog, a Salgótarján és a Tatabánya, a honvédséget pedig a 
Szegedi Petőfi és a Szolnoki Légierő képviselte. Mellettük két vasutas csapat is indulási jogot szerzett 
a legfelsőbb osztályban (Szombathelyi Haladás, Pécsi Lokomotív). Az egyetlen kivételt a győri gárda 
képezi, ugyanis ebben a városban nem történtek komolyabb beruházások, itt csak a korábban is létező 
ETO­t  (Egyesült   Torna  Osztály)  nevezték  át   Győri   Vasasra  és  kapott   némi  ideológiai  töltetet   az 
élvonalbeli szerepléshez.

Az   első   félévtized   legjobb   eredményeit   a   dorogi   bányászcsapat  éri   el.   A   14   csapatos 

mezőnyben   egyszer  az   ötödik   és   egyszer   a   hatodik   helyen   végez.   Rajtuk   kívül   csak   a   győriek 
mutathatnak fel „olimpiai pontszerző” pozíciót, kétszer is a hatodik helyet szerzik meg. Érdekesség, 
hogy  a   Sztálinváros  az  1954­es  kiesése  után  csak  1966­ban  kerül   vissza  újra   az   NBI­be,  amely 
magyarázható  a   nagyipari   beruházások  prioritásának   némi   háttérbe   szorulásával   az   évtizedben, 
következő   szereplése  pedig  a   Dunai  Vasmű  III.  és   IV.   blokkjának  elkészültére8  tehető,   vagyis   a 
termelés felfuttatásának végső szakaszára.

Az   1956   utáni   évtizedben   a   korábbi   gazdaságpolitika   meghatározottságai   mellett   új 

termelőberuházások   is   előtérbe   kerültek,   megerősödni   látszik   a   könnyűipar   és   a   gépgyártás   az 

8 l. Kaposi, 174. o.
országban. A változások reprezentánsaként a Székesfehérvári Vadásztölténygyárból lett Videoton SC 
1967­ben kiharcolja az első osztályba való feljutást. A bányászati bázissal bíró csapatok megtartják 
nagy hányadukat a vidéki indulók között, sőt kiegészülnek a Komlói Bányásszal, míg a nehézipart 
maguk mögött tudók is erősödnek az Ózdi Kohásszal. A korábban jelen lévő vidéki honvédség által 
patronált egyesületek azonban kiszorulnak9, a politikum folyamatos demilitarizálódásának jegyében. 

korszak 1951­1956 1957­1968 1969­1979/80 1980/81­1988/89

vidéki Győri Vasas Győri Vasas Rába ETO13 Rába ETO
csapatok Dorogi Bányász  Dorogi Bányász Dorogi Bányász  Diósgyőr
az NBI­ben Salgótarjáni Bányász  Salgótarjáni Bányász  Salgótarjáni Bányász  Szombathelyi Haladás
Szegedi Haladás Diósgyőr Diósgyőr Dunaújváros
Diósgyőr Szombathelyi Haladás Szombathelyi Haladás Pécsi MSC
Szombathelyi Haladás10 Dunaújváros Pécsi VSK14 Tatabánya
Szegedi Petőfi Pécsi Dózsa Dunaújváros Szegedi Olajbányász
Pécsi Lokomotív Tatabánya Pécsi Dózsa15 Debrecen
Sztálinvárosi Építők Szegedi EAC Tatabánya Ózdi Kohász
Pécsi Dózsa11 Komlói Bányász  Szegedi EAC16 Egri Dózsa
Szolnoki Légierő Miskolci VSC Komlói Bányász  Videoton SC
Tatabánya Debrecen Debrecen Zalaegerszeg
Szegedi EAC12 Ózdi Vasas Egri Dózsa Békéscsaba
Egri Dózsa Videoton SC Kaposvári Rákóczi
Videoton SC Zalaegerszeg Nyíregyháza
Békéscsaba Siófoki Bányász 
Kaposvári Rákóczi Váci Izzó
Székesfehérvári MÁV Veszprémi SE
összesen 13 15 18 20
új ­ 6 4 4

1. táblázat
Az évtized vidéki eredményességi mutatóit  böngészve (2. táblázat a mellékletben)  feltűnik, 
hogy a Győri Vasas az 1963­as félidényes bajnokságban az élen tud végezni, majd utána is stabilan az 
első öt helyezett közé kormányozza a mindenkori edzője17. Ez az időszak a magyarországi Diesel­
program,   a   Diesel­motorokkal   hajtott   vasúti   járművek   gyártásának   időszaka18.   Az   állami 
feltételezhetően igen komoly forrásokat biztosított a győri vállalat számára a fejlesztés és a gyártás 
megkezdésének kiadásaira, és ebből lehetett sportcélokra is elkülöníteni összegeket. A Salgótarjáni 
Bányász az évtized elején, a Tatabányai Bányász pedig az egész évtizedben folyamatosan a negyedik­

9 Mindössze a fővárosi Bp. Honvéd képviseli a honvédséget a korszakban folyamatosan.
10 1952 és 1954 között Szombathelyi Lokomotív, 1955 és 1956 között Szombathelyi Törekvés néven.
11 Az 1954­ben másodosztályú bajnok és feljutó Kőbányai Dózsát költöztetik át Pécsre.
12 Szegedi EAC: Szegedi Egyetemi AC
13 A korábbi Győri Vasas ETO 1969­től ezen a néven szerepel.
14 A korábbi Pécsi Lokomotív szerepelt ezen a néven (Pécsi Vasutas SK).
15 Az 1973/74­es bajnokságtól kezdve Pécsi Munkás SC néven szerepel.
16 Az 1970­es bajnokságtól kezdve Szegedi Olajbányász néven szerepel.
17 Hidegkuti Nándor és Szusza Ferenc 
18 l. Berend, 355. o.
hetedik19  helyezések  valamelyikét   tudhatja  magáénak,  a   továbbra  is   prioritásban   lévő   bányászati 
program mutatójaként. A nehézipart képviselő csapatok (Diósgyőr, Dunaújváros, Ózd) ha épp az első 
osztályban szerepelnek, akkor is a kiesés ellen küzdenek. A forradalom utáni gazdasági fordulat tehát 
nem   csak  a   bajnokság   összetételében,  hanem  a   vidékiek  által   elért   helyezések  szerkezetében  is 
érzékelteti hatását.

A   hetvenes   évek   eleje   hozza   el   az   igazi   gazdasági   reformokat,   majd   hamarosan   a 

visszarendeződést   is.   Az   új   típusú   vállalatokat   képviselő   Videoton   stabilizálja   a   helyét   az   első 
osztályban  és   feltűnik   a   kaposvári   cukorgyár  csapata   is   (Kaposvári   Rákóczi).  A   bányászcsaptok 
végleges kiszorulása az élvonalból egyértelműen ebben az évtizedben történt meg. A Komló 1972/73­
ban, a Dorog 1976/77­ben, a Salgótarján pedig 1979/80­ban szerepel itt utoljára, és csak a Tatabánya 
képes megőrizni a korszak végéig tagságát, sőt eredményesen is szerepelni. Szerepük csökkenése a 
hazai szénvagyon kitermelésének gazdaságtalanságával és az egyre erősebb külföldi energiahordozó­
függéssel magyarázható. A névleg a Szegedi Egyetem csapata is ekkor kapja a Szegedi Olajbányász 
nevet,   párhuzamosan   a   város   melletti   Algyőn20  kiépülő   gáztározó   létrehozásával.   Az   évtized 
egyértelmű  újdonsága a  komolyabb  bázisvállalatokat  nélkülöző egyesületek megjelenése  és  stabil 
jelenléte az első osztályban (Zalaegerszeg, Békéscsaba). Szereplésük a központi költségvetés puha 
helyi ellenőrzésére enged következtetni.

A vidéki csapatok eredményességét vizsgálva szembetűnő a Videoton remek szereplése az 
évtized első harmadától egész a következő évtized végéig. Egyszer a második, kétszer a harmadik, 
hatszor a negyedik, kétszer az ötödik és kétszer a hatodik helyezést szerzi meg a csapat. A tizennyolc 
fentebb kiemelt21 bajnokság során csak ötször szorul ki a legjobb hat közül. A vállalat profiljában a 
televíziógyártáson kívül, a lakosság mindennapi igényeit kielégítő híradástechnikai eszközök és a 
nagyvállalatok elektronikai szükségletét kiszolgáló termékek szerepelnek, az eladásuk után képződő 
nyereséget pedig önmaguk dönthetik el mire fordítják, szereplésük az NBI­ben tehát nem tekinthető a 
véletlen művének. A Fehérváron kívüli vidéki bázisok közül csak a Tatabánya nevezhető a korszakban 
középcsapatnak, a többiek inkább a táblázat alsóbb régióit uralták, mozgásuk az egyes helyezések 
viszonylatában igen hektikus volt.

A nyolcvanas évek a magyar gazdaság és politikum agóniájával teltek. Az NBI­ben soha nem 
látott   számú   (20)   vidéki   egyesület   szerepelt,  de   stabilan   csak   a   Győr,   a   Pécs,   a   Tatabánya,   a 
Szombathelyi   Haladás,  a   Videoton  és   a   Zalaegerszeg  volt   képes  megőrizni  tagságát.  A   tizenhat 
csapatos   élvonalban   rendszeresen  a   hat­hét   budapesti   klub   mellett   az   imént   felsorolt   hat   vidéki 
játszott,   míg   a   maradék  öt­hat  helyen   folyamatosan   egymást   váltotta   a   többi   vidéki  alakulat.   A 
korábban   már   végleg   kiszorult   bányászegyesületek   után   elérte   a   vég   a   nehézipariakat   is.   A 
Dunaújváros csak egy­egy évre jutott fel, a Diósgyőr az évtized közepén végleg kiesik. Új belépő lett 
a   Nyíregyháza  (vasutas   egyesület),   a   Siófoki   (Olaj)Bányász  (a   hatvanas  években  a   Balaton   déli 
partjánál szénhidrogén­kitermelésbe kezdtek), a Váci Izzó (a korábban centralizált izzógyárak egyik 
leányaként) és a Veszprém.

19 A Tatabánya 1964­ben és 1966­ban is a harmadik helyezést szerzi meg.
20 l. Kaposi, 175. o.
21 Az 1971/72­es és az 1988/89­es bajnokságok önkényesen – a vizsgálat érdekében – lettek kiemelve.
 A korszakban az első osztályban szereplő vidéki csapatok – a korábbi évtizedekkel ellentétben 
–   immár   nehezen   csoportosíthatók   egyértelműen   jellemző   tulajdonságai   szerint.   A   szocialista 
managerizmust képviselte a Rába ETO és a Videoton, a vasutasokat a Nyíregyháza és a Szombathely, 
a   bányászatot   a   Tatabánya,   míg   a   többiek   nem   sorolhatóak  be   erős   megkötések  nélkül   sehova. 
Kimagasló eredményt is csak azok voltak képesek elérni akik mögött képesek vagyunk felfedezni 
valamilyen formáját a sajátos szocialista mecenatúrának. A Győr kétszer is bajnok lett és új, modern 
stadiont épített22, a Videoton legjobb szereplése a bronzérem, melyet egy év múlva megismétel, a 
Tatabánya pedig négyszer is a dobogón végez. A két­három kieső helyezést is rendszeresen vidékiek 
foglalták el, akik nem ritkán csak egy­egy évet töltöttek el a legmagasabb osztályban.

1. ábra

Az 1. ábrán a korábban részletezett bontást figyelmen kívül hagyva, ömlesztve szerepelnek a 
korszakban  az  NBI­ben  szereplő  vidéki csapatok, szereplésük  száma szerint.  A vizsgált   negyven 
bajnokságból   36   szereplést   mondhat   magának   a   Győr   (90%).   Harminc   felett   találjuk   még   a 
Tatabányát, a Pécset és a Haladást, valamint húsz felett a Salgótarjánt, a Diósgyőrt, a Szegedet és a 
Videotont. Kilenc olyan gárda van tehát amely legalább a korszak bajnokságainak felében jelen volt az 
első osztályban. A Tatabánya és a Salgótarján egyértelműen bányászcsapat, csoportjuk kiegészíthető a 
Péccsel23  és az Olajbányász nevet felvevő Szegeddel. A vállalati önigazgatást kihasználók köréből 

22 1978­ban az MSZMP a külkereskedelmi egyensúly helyreállítását helyezi a gazdaságpolitikájának előterébe, Győrött 
pedig külföldön is értékesíthető termékeket állítottak elő. Kaposi, 204. o.
23 A Pécsi MSC nevében ugyan nem volt bányászegyesület, de igen erősen függött a mecseki fejtésektől.
érkezett   a   Győr   és   a   Videoton.   A   MÁV­ot,   mint   az   ország  egyik   legnagyobb   munkáltatóját   a 
Szombathelyi   Haladás  képviselte.   A   Diósgyőr   az   erőltetett   iparosítás   teremtette   honi   nehézipar 
reprezentánsa volt.

Záró gondolatok

A kiemelt egyesületek szociológiai összetétele többé­kevésbé hűen szemlélteti a szocialista 
rendszer társadalmi­gazdasági prioritásait, illetve azok változását a vizsgált négy évtizeden belül. A 
nehézipari   múltat   nélkülöző   országban  végbement  fejlesztések,  illetve   a   mögéjük  helyezett   –   a 
szövetkezetesítés következtében szabaddá vált paraszti – munkaerő kulturált szórakozását biztosítani 
szándékozott a hatalom.

2. ábra

Az   vidéki   egyesületek   kiugró   eredményei   mögött   mindig   megtaláljuk   a   nagypolitikai 

magyarázatokat.   A   hatvanas   évek   elejének   gazdasági   kiigazítása,   a   termelésszerkezet   erőltetett 
átalakítása megteremtette a lehetőséget a Győr első bajnoki címéhez. A hetvenes évtizedben a  2.  
ábrán is érzékelhetően stabilizálják magukat a vidéki egyesületek az élmezőnyben, feltételezhetően az 
elindított   gazdasági  reformok   következményeként.  A   nyolcvanas   években  pedig,   miután   részben 
leválnak az állami központokról a korszerű termékeket előállító vállalatok, már rendszeresen dobogón 
is   végeznek.   A   hatalmi­politikai­gazdági   mezőben   folytatott   folyamatos   pozícióharcokban, 
pozíciófoglalásokban azonban mindig más és más egyesület tűnt győztesnek. A témát pontosan kutató 
empirikus adatok vizsgálata nélkül azonban csak sejthető, hogy ez az egyes szocialista mecénások 
kapcsolati tőkeerejével magyarázható. Az elfoglalt irányítási szerepek cserélődése és az egyénekhez 
tartozó   informális   csatornák   eltérése   magyarázhatja   az   egyesületek   szereplésének   hosszú   távú 
ingadozását.

A szocialista berendezkedés nem nélkülözhette társadalomformáló törekvései szempontjából a 
– legkülönbözőbb jelentéstartalmakkal könnyedén felruházható – vidéki egyesületek szerepvállalását. 
Az ország labdarúgásának fővároscentrikussága mellett szükségesnek tűnt ideológiai töltetet hordozó 
vidéki   bázisok   kialakítása.   Korabeli   élménybeszámolók24  szerint   az   újságolvasó   lakosság  először 
mindig a sportrovatot kereste a napilapokban. A „hátsó oldalak” ilyenformán történő átpolitizálása 
nem állt messze a rendszer logikájától. Nem állítható azonban, hogy ez lett volna az elsődleges indok. 
Az   egypárti   politikum,   a   társadalmi   élet   minden   területére   való   behatolása   természetszerűen 
meghatározta a sportélet élvonalát is.

Természetesen   az   intézményi,   bázisvállalatokkal   magyarázó   elemzés   nem   térhetett   ki   a 

Labdarúgó Szövetség belső logikai reflexeire. A játékosok szabad áramlása nem volt biztosítva a 
korszak egyesületei között, tehát egy­egy tőkeerősebbnek tűnő klub sem vásárolhatott maga számára 
korlátlanul játékerőt. Emlékezetes példa szerint a nyolcvanas évek elején kétszer is bajnok Győrnek 
nem adtak esélyt az újpesti Kardos átigazolására25, miközben rendelkeztek a megfelelő anyagiakkal a 
transzferhez. A bajnoki rendszerű eseménysorozatok eredménye azonban sohasem csak az egyesületek 
érdekérvényesítő képességével magyarázandó, de a mintavétel egy akkora időszakot ölel fel, hogy el 
lehet tekinteni a véletlenek olyan szerencsés összjátékától, amikor több remek sportember ugyanazon 
csapatban kezdi meg pályafutását és teljesítményével döntően befolyásolja annak a táblázaton elfoglalt 
helyezését.

24 Valuch Tibor szóbeli közlése alapján.
25 l. Koltay, 132. o.
 a legjobb vidéki helyezése

Székesfehérvári MÁV
Sztálinvárosi Építők

Kaposvári Rákóczi
Szegedi Haladás

Szolnoki Légierő
Pécsi Lokomotív

Komlói Bányász

Siófoki Bányász
Dorogi Bányász
vidékiek száma

Szegedi Petőfi
NB1 létszáma

Zalaegerszeg

Veszprémi SE
Miskolci VSC

Nyíregyháza
Szegedi EAC

Videoton SC
Pécsi Dózsa
Győri Vasas

Békéscsaba
Salgótarján

Ózdi Vasas
Egri Dózsa
Tatabánya

Debrecen
Diósgyőr

Váci Izzó
Haladás
szereplések száma 36 19 28 4 28 31 1 2 15 33 1 35 22 12 1 12 4 5 21 17 14 5 3 4 4 2 1
1951 14 7 7 7 8 9 10 11 12 14
1952 14 6 7 6 8 10 11 13 7 14
1953 14 6 6 6 10 9 8 7 12
1954 14 6 7 7 6 11 13 9 10 14
1955 14 5 7 11 5 6 12 10 7 14
1956 12 5 6 9 5 10 11 7 12
1957 12 6 6 9 6 12 7 8 10
1957/58 14 4 8 11 6 9 8 12 4 14 13
1958/59 14 6 7 14 11 8 9 10 6 13
1959/60 14 5 7 10 9 5 13 11 6 8
1960/61 14 5 8 8 12 5 14 11 7 6 13
1961/62 14 4 8 10 6 11 8 4 9 12 13
1962/63 14 4 9 6 4 13 14 7 8 11 10 12
1963 14 1 8 1 10 11 13 9 12 4 14
1964 14 3 8 4 8 14 11 3 10 12 13
1965 14 5 8 5 12
9 7 6 14 13 11
1966 14 3 8 5 14
11 9 12 7 3 13
1967 16 3 10 3 13 7 12 14 11 5 9 15 16
1968 16 6 9 14 12 13 10 8 6 7 16 15
1969 16 5 9 5 10 13 11 14 6 8 12 16
1970 16 7 10 15 14 8 12 10 7 9 16 13 11
1970/71 16 7 10 9 7 12 13 15 11 8 16 14 10
1971/72 16 3 9 10 3 12 16 11 4 8 15 7
1972/73 16 5 9 8 10 15 12 11 14 16 5 6
1973/74 16 3 9 3 16 9 13 7 5 15 4 12
1974/75 15 5 9 9 8 11 13 15 12 5 7 14
1975/76 16 2 10 11 8 14 7 9 16 2 10 15 13
1976/77 18 5 12 7 18 17 10 5 15 9 12 6 11 13 14
1977/78 18 4 12 15 6 14 7 13 8 18 4 12 10 17 16
1978/79 18 3 11 6 13 3 17 11 8 7 9 10 12 15
1979/80 18 4 12 13 17 12 18 10 7 5 15 4 9 14 16
1980/81 18 2 11 11 15 18 10 2 6 4 13 9 16 7
1981/82 18 1 12 1 14 9 8 3 17 11 18 4 13 10 15
1982/83 16 1 10 1 9 8 14 6 15 13 11 16 10
1983/84 16 2 9 2 16 13 10 5 9 3 7 15
1984/85 16 2 10 2 9 11 12 16 8 15 3 4 6
1985/86 16 2 9 3 10 2 8 13 6 4 12 14
1986/87 16 3 11 10 9 15 7 3 12 16 14 11 8 13
1987/88 16 2 11 4 7 8 2 15 11 14 13 16 12 10
1988/89 16 4 11 5 13 16 11 6 4 15 7 12 8 10

2. táblázat – a korszak NBI­ben szerepelt vidéki csapatainak összefoglaló táblázata

A   táblázatban  a   csapatok  az   első  indulásukkor   használt  nevükön  szerepelnek.  Az   első   oszlop   a 

bajnokságok éveit, a második az indulók számát, a harmadik a legjobb vidéki helyezését, a negyedik a 
vidékiek számát tartalmazza. Az   egyesületek nevei alatt az NBI­ben eltöltött éveik száma, lejjebb 
pedig helyezéseik szerepelnek.
 össz 3 6 11 15 1523 28 28 27 32 32 31 32 28 21 18 5 5 db
Győri Vasas 3 2 3 2 4 4 3 2 2 3 3 1 2 2 36
Tatabánya 2 4 3 4 5 4 6 4 1 2 35
Videoton SC 1 2 6 2 2 1 1 1 2 1 1 1 21
Pécsi Dózsa 1 2 9 4 2 9 2 2 1 1 33
Salgótarján 1 2 3 1 3 5 3 3 1 3 1 2 28
Diósgyőr 1 1 1 1 1 5 1 3 4 3 4 2 1 28
Zalaegerszeg 2 1 2 1 2 3 2 2 1 1 17
Dorogi Bányász 1 1 2 3 2 3 2 2 1 1 1 19
Komlói Bányász 1 1 1 3 3 1 1 1 12
Haladás 1 4 2 3 6 1 4 6 2 1 1 31
Békéscsaba 1 1 1 1 2 2 2 2 1 1 14
Szegedi EAC 1 1 3 2 1 3 3 1 5 1 1 22
Debrecen 1 1 1 2 3 1 3 12
Sztálinvárosi Építők 1 1 2 1 2 3 3 1 1 15
Nyíregyháza 1 1 2 4
Szegedi Haladás 1 1 1 1 4
Váci Izzó 1 1 2
Veszprémi SE 1 1
Ózdi Vasas 1 2 1 4
Siófoki Bányász 2 1 1 4
Kaposvári Rákóczi 1 1 2 1 5
Miskolci VSC 1 1
Szegedi Petőfi 1 1
Szolnoki Légierő 1 1
Pécsi Lokomotív 1 1 2
Egri Dózsa 2 3 5
Székesfehérvári MÁV 1 2 3
maximum 40 40 40 40 40 40 40 40 40 40 40 40 38 38 23 22 6 6
vidékiek (%) 8 15 28 38 38 58 70 70 68 80 80 78 84 74 91 82 83 83

3. táblázat – vidéki csapatok, eredményességük szerint rangsorba rendezve
Források:

Berend T. Iván: Gazdasági útkeresés 1956­1965. A szocialista gazdaság modelljének történetéhez, 
Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1983
Bihari Mihály: Magyar politika 1944­2004. Politikai és hatalmi viszonyok, Osiris Kiadó, Budapest, 
2005.
Friss István: Tíz év gazdasági reform. Valóság, 1978/7, valamint: A magyar közgazdasági gondolat 
fejlődése 1954­1978. Szerkesztette: Szamuely Lálszló, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 
1986.
Kaposi Zoltán: A XX. század gazdaságtörténete II. 1945­1990. Dialóg Campus Kiadó, Budapest­Pécs, 
2001.
Koltay Gábor: Verebes a mágus. Budapest, 1987.
Magyarország gazdaságtörténete. Szerkesztette: Bernát Tivadar, Kossut Könyvkiadó, 1986.
Valuch Tibor: Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében. Osiris Kiadó, 
Budapest, 2005.