Az angol protokoll

Államformája alkotmányos monarchia, a tényleges hatalom a miniszterelnök és a kabinet kezében. A parlament a Lordok
Házából és a képviselőházból áll. Ez utóbbi bír valós hatalommal. Lakossága 57 millió, fővárosa London 6-7 millió lakossal.
A királyság polgára meg van győződve arról, hogy anyanyelvét, szerte a világban mindenki ismeri, és viselkedése
is ennek megfelelő.
Ugyanakkor mind a walesiek, mind a skótok és írek saját nyelvvel bírnak.
Kevés nyitottság jellemzi őket, az üzletben a tények és nem a személyek a fontosak.
Az Anglia vagy angol kifejezés használata az egész országban nem szerencsés, Walesben, Glasgowban bizony nem örülnek
ennek.
Bemutatásnál, köszönésnél a „how do you do?” a sajátos forma, amelyre a válasz ugyanaz. A hogylét utáni érdeklődés
kérdése a „how are you?”, a válasz pedig egy mosolygós „thank you, fine”, vagy „not too bad”.

Az itteni szokások szerint férfi a nőnek csak akkor köszönhet előre, ha a nő jelét adta – mosoly, fejbiccentés -, hogy hajlandó
fogadni a köszönést !
A „helló” csak jó barátok közt megengedett köszönési forma.
A férfiak közötti kézfogás elmaradása sem udvariatlanság, a kézcsók pedig nem szokás, de elnézik, mint kontinentális
jelenséget.

Az angol mindig korrekt partner, barátságos, de nem barátkozó, ragaszkodik mindenhez, ami korrekt és számára megnyerő,
legyen az pincér, üzleti partner, vendéglő, borbély. A jó szolgáltatásért rendkívül hálás.

Társas kapcsolatok tekintetében merevek, a pontosságot megkövetelik, a kívülről jövő információkra kevéssé nyitottak.
Hajlandóak vitázni, de saját
nézőpontjuktól nehezen szakadnak el. Az üzleti kapcsolatfelvétel leginkább közvetítők segítségével eredményes,
döntéseikben lassúak.
Az elkövetett hibájukért gyakran kérnek elnézést, a királyi családdal nem illik tréfálni. Nem illik zsebre tett kézzel
kommunikálni!
Humoruk jellegzetesen fanyar, nálunk Galla Miklós és társulata ennek megjelenítője, de Mr. Bain sem ismeretlen erről a
területről.
A társalgás alapja a szerénység, a tények enyhítő körülírása, a királyi család, valamint az időjárás, amely rendkívül változó,
ezért nem csak formális téma.
Kultúrnemzet, de más nemzet értékei hidegen hagyják. Hitvallásuk évszázados
alapja a „Fényes elszigeteltség”, amely azonban ma már oldódik.
Aki viszont csak a gentleman, cilinder, beefsteak és az angol hidegvér alapján
próbálja megérteni őket, nagyot csalódhat, hiszen ők adták a hatvanas évek lázadó ifjúságát és a Beatleseket egyaránt.
A mindennapi életben a megszólítás az úr=Mister, asszony=Mistress, lányoknál=Miss és a családnév együttes használata.
Az előkelő körökben még ma is 7 olyan rang van, amely külön megszólítást igényel.

Az öltözködés konzervatív, ma is találkozunk a hivatali negyedben a keménykalappal, a sétapálcával, a sötét tónusú öltönnyel
és a sötét nyakkendővel. Elvárt a szmoking illetve a frakk viselete hivatalos alkalmakkor.
Elvárt szabály még ma is, hogy jobb egy fokkal túlöltözöttnek lenni, mint alulöltözöttnek.

Ma már egyes hivatalos helyeken a nők is viselhetnek nadrágot és a férfiak farmert, amennyiben ez nem ellentétes a
cégelvárásokkal.
A szabadidős ruházat viszont ellentéte a hivatalosnak, abszolút lezser.

Az otthoni vendéglátásnak hagyományos elvárásai vannak, ilyen például a pontosság. Nem sértés, ha a ház asszonyának nem
viszünk virágot. Ma is divat az írásos meghívó, illetve a vendéglátás köszönete írásos formában.

Étkezési rendjük eltér az európaitól. Reggelijük bőséges, amely tartalmas is

/Pl: ham and eggs, /, az ezt követő, déltájban fogyasztott könnyű szendvics, vagy
roastbeef, egy pohár sörrel, majd az ötórai tea /szendvics és sütemény /, és ezután következik 18-21 óra között a főétkezést
jelentő vacsora, amely egyúttal társadalmi esemény is. Éppen ezért ehhez mindig átöltöznek. A szállodákban
alkalomtól függően szmokingot, vagy sötét ruhát viselnek a férfiak, a hölgyek estélyi vagy kisestélyi ruhát öltenek.
Az angolok a kanalat nem a merítő végével használják, hanem az oldalánál hörpintik ki hangtalanul. A villát is domború
részével használják, az európai stílust „lapátolásnak” tartják. A sót, fűszert nem az ételre szórják, hanem a tányér szélére. A
szalvétát klasszikus szokás szerint a gallérba dugják, de terjedőben van az ölbe terítés is.
Az angol konyha egyszerű ételeivel lett világhírű. Ezt az egyszerű, de bőséges étkezési formát a nedves, ködös klímájuk
kívánja meg. Kedvelt a marha- és a borjúhús, a bárány, a szárnyas, a tojás és a zabpehely. A sült hús többféle változatban
készül, de mindig egyszerűen. A fűszerhasználat mértékletes, ám a gyarmatoknak hála, változatos.
A köret párolt, főtt zöldség, burgonya.

A vacsora előtti aperitif whisky szódával, hölgyeknek Fizzek, White Lady koktél a kedvence. Jellegzetesen angol ital a tea.
Ébresztés, reggeli, ebéd után, de este is bármikor.

Az ötórai teának külön szabályai vannak, a teát tejjel isszák. Lehet kérni erősen
strong, gyengén weak, sok tejjel with milk, kevés tejjel very little milk. Érdemes megjegyezni, hogy ilyenkor sem citrom,
sem cukor, sem rum nem való hozzá!
Az asztal közepére tett fülnélküli csésze slop basin a csészék alján maradt tea levelek számára van odakészítve, mert
teaszűrőt nem használnak.

A dohányzás is külön ceremónia. Nagyobb társaságban az étkezés végén a

Toast-master a következő mondattal jelzi a lehetőség kezdetét:
Ladies and Gentleman, you may now smoke!
A borravaló tekintetében az angol etikett 12,5%-ot ajánl, 10 %-ot a számla fizetésekor, a többit az asztalon hagyva,
távozáskor.

Az ajándékozásnak nincs nagy jelentősége. Helyette egy vacsora vagy bármeghívás eredményesebb. Otthoni látogatáskor
pezsgőt vigyünk.

Államvallás az anglikán egyház, római katolikus, presbiter és metodista még.

A győzelem jelét csak kifelé fordított tenyérrel tegyük. Az orr érintése bizalmatlanságot sugall. Zsebre tett kéz illetlen.

1. 1 Általános tudnivalók

Az üzleti életben nem illik senkit keresztnevén szólítani; a helyes megszólítási forma: a Mr, Mrs, Miss, Dr., Professor, és
ezekhez a megszólító nevekhez kapcsoljuk a családnevet. A lovagok esetében a bemutatkozásnál azok teljes neve hangzik el;
például Sir Robin Butler. Ügyelnünk kell arra, hogy őt hivatalosan - írásban és szóban egyaránt - Sir Robinnak kell hívni. A
felesége Lady Butler. Ha egy hölgyet például Lady Margaretnek szólítanak, azt jelenti, hogy ő saját születési jogán nemes.

A britek kézfogással köszöntik egymást, a nőknek pedig nem csókolnak kezet.

A skótokat angolul ne Scotchnak vagy Scotchmennek nevezzük, megnevezésük helyesen Scot vagy Scotsmen.

A kézfogást mindig a nő kezdeményezi. Ha pedig esetleg a királynővel találkozunk, akkor a köszönés is tilos, neki bókolni
kell (férfiaknak fejhajtás, nőknek kis pukedli).

Legyünk udvariasak! Kérés esetén feltétlenül használjuk a "please"(kérem) és a "thank you" ('köszönöm') szavakat! Az "I beg
your pardon" önmagában már azt jelenti, hogy nem értem, amit mondanak.
Kerüljük a hangoskodást! (Még a jóízű, nagy magyaros nevetéseket is mellőzzük!) Mellőzzük a beszélgetést a királyi
családról (pletykák), a politikáról, a vallásról! Nem illik hosszan nézni valakit, nem illik tolakodni. Maximálisan tisztelni kell
az "intim zónát": soha ne érjünk partnerünkhöz, ne álljunk szorosan mellé, eszünkbe ne jusson vállon veregetni például!

Az élet minden területén jól megalapozott szabályok (a "hagyomány") szerint folynak ott a mindennapok. A több száz éves
intézményi rendszer (törvények, kormány, parlamenti rendszer, bíróságok stb.) erősítik a britekben a biztonságérzetet.

Ne lepődjünk meg, ha - akár félhivatalos, akár privát körben - az alkohol jobban fogy, mint más kultúrákban.

Ha rágyújtunk, kínáljuk meg a mellettünk állókat is! Természetesen be kell tartanunk a dohányzás alapszabályát: ahol nincs
hamutartó, meg se kíséreljük, hogy rágyújtsunk.

1. 2 Az üzleti élet

Legalább néhány nappal korábban rögzítsük a tárgyalás időpontját. Késni tilos, az angoloknál az időnek nagy jelentősége
van. A munkaidő 9-től 5-ig tart, a vezetők általában fél hatkor távoznak a munkahelyükről.

Az üzleti kapcsolatfelvétel mindig harmadik személy révén történjen; az angolok nagyon szertartásosak. A tárgyalások
mindig rövid beszélgetéssel kezdődnek (például az időjárásról), és azzal is fejeződnek be. Az angolok szeretik a konkrét
számadatokkal, táblázatokkal, kimutatásokkal alátámasztott ajánlatot, nem hívei az alkudozásnak.

A nőket maximálisan elismerik, megtalálhatjuk őket a legmagasabb beosztásokban is. Természetesen ők is hűvösek,
szertartásosak, kerülik az érzelmi megnyilvánulásokat. Ezért - ha angolokkal tárgyalunk - teljes mértékben kerüljük az
érzelmi ráhatást, emelt hangot, netán könnyeket!

A britek nem szeretik a gyors "nyomulást", nem fogadják el az amerikai stílust sem az üzleti életben, sem máshol. Ezért
például, aki angolul kíván tárgyalni velük, igyekezzen az "angol"angolt beszélni.

Bizalmatlanságnak tekintik, ha a tárgyalások kezdetén jogászokat viszünk magunkkal. A szóbeli megállapodás, különösen
akkor, ha kézfogással zárul, kötelező erejű, az írás csak megerősíti ezt. Ezért például nem felesleges, ha hazaérkezésünk után
emlékeztetőt küldünk angol partnerünknek a tárgyalásainkról. Érdekes, hogy csak a legjelentősebb szerződéseket
fogalmazzák meg az általunk ismert teljes jogi formák szerint.

Nagy-Britanniában az üzleti életben nem szokás az ajándékozás, esetleg akár megvesztegetésnek is tekinthetik ezt.

Az öltözék férfiaknál öltöny, természetesen a legkonzervatívabb színekben. A nyakkendő ne legyen csíkos, mert nagyon
sokszor valahova tartozást (egy klubhoz, kollégiumhoz) jelent a különböző csíkminta.
A nők is öltözködjenek elegánsan - de semmi dekoltázs, és a szoknya is legalább térdig érjen! Ha a nő esetleg
nadrágkosztümöt vesz fel, az sem lehet soha szűk.

1. 3 Étkezés és más illemszabályok

A szállodákban gazdag és bőséges reggelit adnak, az ebéd viszont nem hasonlítható a mi déli étkezésünkhöz. Többnyire
könnyű ételeket fogyasztanak, sokszor nem is étteremben, hanem a cég büféjében. A vacsora időpontja változhat, este 7-től
bármikor kezdődhet, akár este 10-kor is.

Feltehetően mindenki tudja, hogy az angol konyha nem igazán a gasztronómia csúcsa, de ha szeretjük a marhát, halakat, nem
maradunk éhesek.

Étkezéskor a kezünket mindig tartsuk az asztal felett, csuklóban vagy akár könyökből feltámasztva (ám a "könyöklés" - tehát
amikor a kézfejek a testünkhöz közelebb vannak, mint a könyökök - természetesen ott is illetlen)!
Ha a pincért hívjuk, elég, ha felemeljük a kezünket.
A munkáról csak akkor beszélgessünk, ha a vendéglátónk tereli erre a szót!
Ha át akarjuk adni a burgonyás tálat, például az asztalnál másnak, akkor azt mindig bal felé adjuk tovább!

Zsebre tett kézzel beszélgetni (mint ahogy nálunk is!) illetlenség. Nem divat a túl erős kézfogás. Ujjal ne mutassunk senkire,
inkább a fejünkkel jelezzünk! Ne tegyük fel keresztben a térdünkre lábunkat, bokánkat! Nyilvánosság előtt nem szokás
másokat megérinteni, a vállveregetés az angolokban kényelmetlen érzést kelt.

A "victory" - azaz győzelem - jelzésekor a mutató- és középső ujjunkat nyújtjuk ki, de a tenyerünk ilyenkor kifelé mutat.

1. 4 Még egy kis adalék

"Az igazság az, hogy az angolok nem szeretnek egymáshoz érni. A kézfogás ugyan elfogadott dolog, de illik gyorsan
elintézni. (…) Üdvözlésképpen a férfiak is megpuszilhatnak nőket, célterületként azonban szigorúan csakis az arc jöhet
számításba, és nem árt az óvatosság, mert a legtöbb nő csak egy puszit vár, és nem fogja odafordítani a másik arcát; úgyhogy
egy második kísérlet könnyen frontálisan szájon találja őket; ez viszont már felér egy nemierőszak-kísérlettel."
"A rezzenéstelen ajak. Ezt az angolokra nagyon jellemző pózt úgy kell elképzelni, hogy az ember büszkén felveti a fejét,
felső ajkát rezzenéstelenül tartja (elkerülendő annak érzelmekről árulkodó remegését), közben támadó lábával kicsit előrelép
(ez határozottságot sugall). Ebben a testhelyzetben már beszélgetni sem könnyű, de gyöngéd megnyilvánulásokra aztán
végképp nincs lehetőség. Nagyszerűen alkalmas viszont a tökéletes önuralom látványos szemléltetésére - és pontosan ez az a
tulajdonság, amit az angolok szerint elvár tőlük a külvilág."