Az embert az életben sokféle megterhelés és betegség veszélyezteti. Ez utóbbiak lehetnek könnyebbek, súlyosabbak, rövidebbek vagy hosszabbak. Kisebb-nagyobb megbetegedések az egészséges emberben legtöbbször mindenféle különösebb utóhatás nélkül zajlanak le. Ha azonban súlyosabb betegségről van szó, amely az abban szenvedőt ágyhoz köti, hosszabb időre ki kell kapcsolódnia a mindennapi életből, ha pedig kórházba kerül, akkor még a megszokott környezetből is. A betegség egy krízis helyzetnek fogható fel! A gyermek a biztonságot adó anyától, szülőtől távolodik el. Hivatásuknak élő emberek munkahelyüket, üzemrészüket félthetik: hogyan folyik a munka nélkülük? Rendkívül hiányzik a számukra életcélt jelentő tevékenység. S a betegség mindezt időlegesen vagy a halálos veszedelem árnyékával akár létét is fenyegeti. Az ember nemcsak szeretete tárgyát, családját, munkahelyét, társadalmát, kisebb és nagyobb közösségét is félti. A megszokott környezet, a család szeretete, a hozzátartozókról, gyermekekről való gondoskodás, a megszokott munkahely belső biztonságot, nyugalmat, harmóniát teremt és tart fenn benne. A nyugodt családi kör békéje, szeretete, a jól végzett munka öröme - időlegesen vagy véglegesen - veszélyben forog. Az egzisztenciális és belvilági stabilitás veszélyeztetettsége is szorongást vált ki. A betegség kihat az egész emberre, a személyiség is megbetegszik. A testi- lelki egység megbomlik. Fontos, hogy melyik szerv betegszik meg. A fej nagyon fontos szervünk, rémületet kelt a betegsége. Egy énekesnőnek a hangja, a gégéje a legfontosabb, fogorvosnak a keze, zongoraművésznek az ujjai, stb…Különösen károsan hatnak a pszichére a szem, a szí és a nemi szervek betegségei. A krízishelyzethez alkalmazkodunk, amely eléggé próbára teszi az alkalmazkodó képességünket. Ha ez kimerül, az egyensúly felborul és kóros reakciók törnek a felszínre: szorongás, depresszió. Gyakori, hogy ilyenkor a személyiség szétesik!!!