Ez a(z) http://epa.oszk.hu/00000/00003/00021/027-050.

html Google által tárolt változa

ta. Ez egy pillanatfelvétel, ahogyan az oldal megjelent a következõ idõpontban: 2010. ápr.
14. 11:42:52 GMT. Az aktuális oldal azóta meg is változhatott. További információ
Szöveges változat
A következõ keresési kulcsszavak láthatók kiemelve: los angeles az erõdváros
Budapesti Negyed 26-27. (1999/4-2000/1) Johnson-Farrell: Tûz van < > Kasar
da: Élnek és dolgoznak
Los Angeles, az erõdváros: a városi tér militarizációja
_________
MIKE DAVIS

A város dühödten acsarkodik. A Westside gondosan manikûrözött pázsitjaiból kis fenyegetõz

k ki: FEGYVERREL VÉDETT! A gazdagabb környékek a kanyonokban és a hegyoldalakon felfegyver
zett magánrendõrség és elektronikus védõrendszerek õrizte falak mögött lapulnak. A belvárosba
en fenntartott városi reneszánsz a környezõ szegényebb negyedektõl várárkokkal és lõrésekke
baljós kormányzati fellegvárat emelt. Jó néhány ilyen -- túlnyomórészt feketék vagy latin-ame
által lakott -- negyedet pedig a rendõrség barikádokkal és ellenõrzési pontokkal zárt le. Fr
Gehry építész Hollywoodban egy idegenlégiós erõdhöz hasonló könyvtárral örökítette meg az új
. Alexander Haagen ingatlanfejlesztõ Wattsban megvalósította a totálisan biztonságos bevásárl
ontot, az új idõk Panopticonját, a fogyasztás börtönét kovácsoltvas kerítéssel, mozgásérzékel
oronyban posztoló rendõrõrszemmel. Eközben a belváros egyik látványos épületegyüttese, amelye
isták rendszerint szállodának néznek, valójában az új szövetségi fogház.
Isten hozott a posztliberális Los Angelesben, ahol biztonsági rendszerek e
gész arzenálja köszönheti létét a gazdagság védelmének és a rögeszmének, hogy a szociális hat
egítségével is be kell tartatni. A városi élet militarizálódása a kilencvenes évek építészeti
egyre szembeszökõbb mindenütt. A kortárs településszociológia mégis furcsán hallgat a követke
Igazság szerint a hollywoodi filmek és a ponyva scifik közkedvelt apokalipszise reali
stább és politikailag éleslátóbb volt a városkép elsivárodásának megmutatásában. A börtönszer
New Yorkból, A menekülõ ember), a high-tech rendõrségi kivégzõosztagok (Szárnyas fejvadász),
ndent érzékelõ felhõkarcolók (Drágán add az életed) és az utcai gerillaharc (Colors) nem agys
k csupán, hanem a jelen kivetülései.
Ezek az erõteljes anti-utópikus víziók is mutatják, hogy a közbiztonság rögeszméje
ire meghiúsítja a város megújulásának és társadalmi integrációjának reményét. Az 1969-es Rich
z Erõszak Okainak Felderítésére és Megelõzésére Alakult Nemzeti Bizottság nyomasztó elõrejel
us módon a Reagan-éra társadalmi polarizációja váltotta valóra. Ma már tényleg erõdvárosokba
brutálisan fel lettek osztva a bõség erõdített celláira és a rettegés országaira , a krim
ek és a rendõrség ütközeteinek színhelyeire. A Második Polgárháború , amely a hatvanas évek
nyarai alatt kezdõdött, magának a városi térnek a struktúrájában intézményesült. A társadalom
iberális kísérleteket, amelyek legalább reformokkal próbálták meg ellensúlyozni az elnyomást,
esen feleslegessé tette a középosztály érdekeit a szegények segélyezésével szembeállító nyílt
viselés. A Los Angeleshez hasonló városokban, a posztmodern tûzvonalában, a várostervezés és
endõrségi szervek azelõtt sohasem látott mértékben olvadnak össze.
A nyilvános tér megsemmisülése
A város közbiztonságáért indított hadjáratnak minden igazán demokratikus tér megsem
az általános következménye. Az amerikai várost szisztematikusan befelé fordítják. Az új mega-
k és üzletközpontok kiszorították a hagyományos utcát, és megrendszabályozták a spontaneitásá
kban, irodaépületekben és kulturális komplexumokban a nyilvános tevékenységeket a biztonsági
fürkészõ tekintete által felügyelt, szigorúan funkcionális egységekbe osztották. Ráadásul a f
lemben vett nyilvános tér építészeti privatizációját kiegészíti az elektronikus tér átstruktu
rúan õrzött, térítés mellett elérhetõ adatbázisok és elõfizetéses kábelrendszerek kisajátítjá
. A gettót Los Angelesben például nemcsak a parkok és nyílt szórakozóhelyek csekély száma jel
, hanem az a tény is, hogy egyik fontos információs hálózatba sincs bekötve. Ezzel ellentétbe
a jómódú Westside -- gyakran közpénzbõl -- oktatási és kulturális médiumok sûrû hálózatához
Ennek a polarizációnak bármely formája, legyen az építészeti vagy elektronikus, a v
si liberalizmus hanyatlását jelzi, annak a végét, amit Amerikában a nyilvános tér olmsteadi e
gondolásának nevezhetnénk. Frederic Law Olmstead, a Central Park atyja a nyitott kerte
ket, parkokat afféle társadalmi szelepként képzelte el, amelyek hétköznapi (polgári) idõtölté
szórakozásokban elegyítik a különbözõ osztályokat és etnikumokat: Aki alaposan megfigyelte
látogató emberek viselkedését -- írja --, nem kételkedhet abban, hogy a Central Park határozo
tan békítõ és nemesítõ hatást gyakorol a város legszerencsétlenebb és legtörvénytelenebb réte
n hatást, amely elõsegíti az udvariasságot, a megfontoltságot és a tartózkodást.
Ez a közteret az osztályharc csillapítószereként elképzelõ reformista ideál mára má
elavult, mint a roosevelti csodaszerek, a teljes foglalkoztatás és a gazdasági szükségtörvén
. Az osztályok elegyedését tekintve a mai városi Amerika jobban hasonlít a viktoriánus Angliá
a, mint Walt Whitman vagy Fiorello La Guardia New Yorkjára. Los Angelesben -- a sz
abadstrandok, fényûzõ parkok és sétálóutak egykori paradicsomában -- a valódi demokratikus té
rlatilag kihalt. Az elit westside-i szórakoztatócentrumai a harmadik világbeli szolgálta
tó proletariátus elzárt és egyre nyomasztóbb gettóira és barrióira épültek. Egy városban, aho
ió munkaszeretõ bevándorló él (ahol a spanyol keresztnevû gyerekek az iskoláskorú lakosság ké
teszik ki), a nyílt szórakozóhelyek rohamtempóban tûnnek el, a könyvtárakat és a játszóterek
, a parkok gazdátlanná válnak, az utcák egyre sivárabbak és veszélyesebbek lesznek.
Ahogy más amerikai városokban, a helyi államigazgatás itt is zászlajára tûzte a biz
onsági offenzívát és a középosztály által követelt fokozottabb térbeli és társadalmi elkülönü
yeket azelõtt a hagyományos közterek és szabadidõlétesímények fenntartására fordítottak, most
etrendezési projektekbe irányították át. A befolyásolható városvezetés -- ami Los Angeles ese
ajátos módon egy liberális multikulturális koalíció -- együttmûködött a közterek privatizáció
jóindulattal városi községeknek nevezett zárt enklávék kialakításában.
A magasztos szóhasználat, amellyel Los Angelest jellemzik (városi reneszánsz,
a jövõ városa stb.), csupán sikeres elkendõzése az óvárosok elembertelenedésének és a merev f
almi elkülönülést mutató építészeti környezetnek. A város formái híven idomulnak az elnyomó f
Angeles, az elsõk közt, mint mindig, különösen nyomasztó irányba tart: a várostervezés és a
egyre szorosabb összefonódása felé.
A Tiltott Város
Los Angeles elsõ köztéri militaristája a Times tulajdonosa és a szervezett munkássá
kérlelhetetlen ellensége, a legendás Harrison Gray Otis tábornok volt. A múlt század kilenc
venes éveiben Otis, miután elzavarta szakszervezeti tag nyomdászait és hadjáratot hirdetet
t az ipar szabadságáért , az új, erõdszerûre tervezett Times-székházba vonult vissza, amelyn
bástyáin és vastag falain egy harcias bronz sas trónolt. Késõbb, hogy nyomatékot adjon elszá
ak, egy kicsi és mûködõ ágyút szereltetett Packard túrakocsija tetejére. Nem meglepõ, hogy az
sszivitás ilyen mérvû fitogtatása vele egyenértékû reakciót váltott ki. 1910 október elsején,
Times-fõhadiszállást, a szabad kereskedelem nyugati-parti mozgalmi központját egy végzetes r
obbanás tette a földdel egyenlõvé, amit szakszervezeti szabotõrök nyakába varrtak.
Nyolcvan év elteltével Los Angeles belvárosának a Bunker Hilltõl a Figueroa korr
idorig sorakozó felhõkarcolóit Otis tábornok harcias szelleme hatja át. A köz adójából kifize
kétmilliárd dollárnyi szubvenció csábította vissza a nagy bankokat és vállalati fõhadiszállás
s belsejébe, ahonnan a hatvanas években csaknem teljesen kivonultak. A város nagyhatal
mú és jobbára elszámoltathatatlan városfejlesztési hivatala eltakaríttatta a lakótelepeket. A
s parcellákra a helyi ingatlanberuházók és az off-shore befektetõk (növekvõ számban japánok)
es épületkomplexumokat építtettek; ilyen a Crocker Center, a Bonaventura Hotel és Bevásárlókö
, a World Trade Center, a California Plaza, az Arco Center stb. Az óriástömböket összekötõ, e
yre sûrûsödõ, zárt cirkulációs rendszerek következtében az új üzleti negyedet elkülönült, önf
túraként lehet legjobban elképzelni: mint egy fantasztikus méretû miesi látomás.
Bunker Hill és a Figueroa korridor, mint más, hozzájuk hasonló, fragmentált és elh
agyatott belvárosokra ráerõszakolt megalomán komplexumok is (például a detroiti Renaissance
Center és Atlantában a Peachtree és Omni központok), viharos ellenkezéssel találkoztak. Tilt
akozást váltott ki, hogy visszataszító a mértéktelenségük és a külsejük, hogy lealacsonyítják
kisajátítják a központ életenergiáját, amelyet földalatti gyülekezõtermek és privatizált pla
kba. Sam Hall Kaplan, a Times egykori dizájn-kritikusa dühösen támadta a városfejlesztés utc
aellenességét. Szerinte a belvárosra erõltetett, hermetikusan zárt erõdök és szórvány kert
ték az utcát és elrekesztették az élet folyóit .
A gyalogosok demokráciáját védõ Kaplan érvei azonban az arctalan stílus és eli
gyakorlat elleni liberális kifogásokban gyökereznek. Mint a legtöbb építészeti kritikus, õ i
el a városi építészet figyelmetlenségei ellen, anélkül, hogy rálátna valós céljukra és nyilvá
ukra. Mert ha a belváros új aranypartját a városközpont más társadalmi összetételû negyedei
hasonlítjuk, az erõdszerûség érzékelhetõvé válik, és nem a tervezés nemtörõdöm hibájaként,
en sikeres társadalomföldrajzi stratégiaként.
E stratégia célja, összegezve, a kettõs elnyomás: a belváros múltjához fûzõdõ minde
megsemmisítése, a jövõre nézve pedig minden nem-angolszász városjegyhez való dinamikus kötõdé
yozása. Los Angeles a jelentõsebb városközpontok között egyedülálló abban, hogy megõrizte, bá
golt állapotban, a Beaux Arts üzletközpontot. A város mégis úgy döntött, hogy áthelyezi az üz
gyedet, fél tucat tömbbel nyugatabbra, a Broadwayrõl és a Spring Streetrõl a Bunker Hillre
.
E mûvelet rejtett logikája árulkodó. Más városokban a fejlesztõk megpróbáltak harmó
mteni a régi és az új városkép között, hogy a történelmi épületek kisugárzását kihasználva p
e (Faneuil Market, Ghirardelli Square stb.), amely odavonzaná a középosztálybelieket. Az
onban a Los Angeles-i belváros várostervezõi a régi Broadway-városmag ingatlanainak értékét v
zafordíthatatlanul leértékelõdöttnek ítélik, mert a terület a jobbára feketék és szegény mexi
znált tömegközlekedés csomópontja. A wattsi lázadás tüzei 1965-ben csak néhány lakótömbben lá
de nyomában a legfõbb szemponttá a térben is elkülönült közbiztonság vált. A régi városmag me
960-64-es Centropolis rendezési tervet gondolkodás nélkül a szemétbe dobták. A Los Angeles-
endõrség (LAPD) eközben a fekete fiatalok közelgõ bandainváziójáról szóló megfélemlítõ szöv
üzlet elmenekülését a Broadway-Spring Street-i területrõl a Bunker Hill-i védõfalak mögé.
Hogy az új belváros biztonságát hangsúlyossá tegyék, a régi központtal minden gya
kedési kapcsolatot megszüntettek (az Angel's Flight siklóvasúttal együtt). A Harbor autópálya
a Bunker Hill említett várfalai még jobban elzárják az üzleti központot az õt minden oldalró
võ szegény bevándorlók negyedeitõl. A Hill Street, amely a Kortárs Mûvészetek Múzeumának otth
alifornia Plaza alapfala mentén halad, merev választóvonal a Bunker Hill-i luxus és a la
tin-amerikai bevándorlók kedvelt bevásárló és szórakozó utcája, a kaotikus életû Broadway köz
osnemesítõk szemet vetettek a Broadway korridor északi végére (amelyet Bunker Hill Eastté ke
eszteltek át), a városfejlesztési hivatal ígérete szerint a kilencvenes években visszaállítjá
yalogosforgalmat a Hill felé. Ez természetesen csak drámaibbá teszi a régi és az új, a gazdag
a szegény térbeli érintkezésével szemben kialakult elõítéletet. Mert egy-egy fehérgalléros f
lemerészkedik ugyan a Grand Central Marketre -- ez a trópusi termékeket és friss élelmisz
ert árusítók vásárcsarnoka --, de latin-amerikai vásárlók vagy vasárnapi lézengõk sohasem jut
Hill Street feletti felsõbb világ környékére. Ha olykor egy elhanyagolt utcai nomád feltûnik
Broadway Plazában vagy a Kortárs Mûvészetek Múzeuma elõtt, néma pánikot okoz: videokamerák f
nak feléje és a biztonsági õrök megigazítják az övüket.
A belváros aranykorában, a negyvenes években készült fotókon különbözõ korú és társ
tû angolszász, fekete és mexikói vásárlók sokasága látható. A mai belvárosi reneszánsz lehe
efféle heterogenitást. Nemcsak az a cél, amitõl Kaplan félt, hogy megöljék az utcát , hanem
göljék a tömeget is, megszüntetve ezzel azt a demokratikus elegyedést, amelyet Olmstead az
európai társadalmi polarizálódás amerikai ellenszerének hitt. Az új belvárost arra tervezték,
a város romlott utcáitól elszigetelten biztosítsa a középosztály munkájának, fogyasztásána
vartalanságát. Árkok, védõfalak, tükrözõ üvegek, felüljárók -- mindez képes beszéd az építész
osztálybeli Idegen (Other) elriasztására. Bár az építészeti kritikusok rendszerint vakok err
a militarizált szintaxisra, a város kitaszított csoportjai -- legyenek feketék, szegény l
atin-amerikai bevándorlók vagy hajléktalan fehér nõk -- azonnal leolvassák a jeleket.
Lehet hogy extrém a példa, de Bunker Hill csak helyi kifejezõdése a védhetõ város
okért indult országos mozgalomnak. Az egyenlõtlen fejlõdést és a társadalmi homogenitást a bi
nságérzettel összekapcsoló képletet mind több város igyekszik haszonnal alkalmazni. Az Urban
and magazinban egy cikk a következõket javasolja arra, hogyan tegyük túl magunkat a belváro
si bûnözéstõl való félelmen :
A belvárost meg lehet úgy tervezni és építeni, hogy az odalátogatók vonzónak -- va
kább vonzónak -- érezzék, olyan helynek, amelyet a `tisztességes emberek', mint amilyenek õk
maguk is, szívesen látogatnak... Egy sûrûn fejlett és multifunkcionális belvárosi mag, amely
ek irodáit és lakásait közepes és magas jövedelmû lakók használják... biztosítja a `tisztessé
sztelõ járókelõk nagy számarányát. Egy ilyen vonzó módon újjáépített városmag ugyanakkor elég
, hogy a belváros egész képét befolyásolja.
Aljas Utcák
A város szegények elleni stratégiai felfegyverzése különösen az utca szintjén nyilv
A városi mikroterek szociális életérõl szóló híres tanulmányában William Whyte rámutatott,
környezet minõsége elsõsorban azzal mérhetõ, van-e elegendõ és kényelmes hely, ahová a járóke
Ez a gondolat a Bunker Hill-i vállalati környék és a szomszédos városi községek tervezõibe
alált. A fehérgalléros munkásság belvárosba települését támogató városi politika több tízmill
az adóból arra, hogy a favorizált területeken vonzó és nyugalmas környezetet alakítson ki.
zõk fényûzõ elõkertek sorát, szökõkutakat, köztéri szobrokat, egzotikus dísznövényeket álmodt
l és a South Park közé a tíz tömb hosszú sétálóutcára. A brosúrák a belváros lakhatóságát a
and Hope Park kertes teraszain capuccinót kortyolgató, ingyenes jazzkoncerten szórakozó
gazdag turisták és irodai dolgozók idealizált ábrázolásaival illusztrálják.
Ezzel szöges ellentétben, pár tömbbel arrébb, a város fáradhatatlanul küzd, hogy az
cát a hajléktalanok és szegények számára a lehetõ legelviselhetetlenebbé tegye. Az utcán élõ
olyamatos jelenléte a Bunker Hill és a Civic Center peremén bepiszkítja a márkás belvárosi él
arculatát, és tönkreteszi a városi reneszánsz fáradságosan felépített illúzióját. A városhá
háborúval áll bosszút.
Bár a város vezetõi idõrõl-idõre elõvezetnek a szegények tömeges eltüntetésére vona
ket (egyesek a sivatag szélére, egy szegényfarmra deportálnák vagy a hegyekben táborokba zárn
mások a kikötõ gazdátlan kompjaira internálnák õket), az efféle végsõ megoldásokat mindig
viselõk félelme, hogy a hajléktalanok az õ körzetükbe kerülnének. Ehelyett a város (tudatosan
hidegháborús szóhasználattal) a hajléktalanok visszaszorítását szorgalmazta a Fifth Street
egészen a Skid Row-ig -- a városrészt módszeresen szabadtéri szegényházzá alakítva át. Ez a
rító stratégia azonban az ellentmondások ördögi körét szülte. A hivatalos politika azzal, ho
seredett és elesett emberek tömegét egy ilyen kis helyen zsúfolta össze, és megtagadta tõlük
endes lakhatást, a Skid Row-t valószínûleg a világ legveszélyesebb tíz háztömbjévé változtatt
Row-n minden éjszaka péntek tizenharmadika; nem meglepõ tehát, hogy sok hajléktalan éjszakára
minden áron megpróbál elszökni a területrõl, biztonságosabb búvóhely után keresgélve a belvár
A város válaszul szorosabbra húzza a hurkot, gyakoribb rendõri zaklatással és ötletes, forma
ervezett visszatartó eszközökkel.
A visszatartó eszközök közül a legegyszerûbbek, de a legrosszindulatúbbak is a Rapi
Transit kerület buszmegállóiban felszerelt új, hordó alakú padok, amelyek kényelmetlenül min
s felületet adnak az üléshez, viszont az alvást is lehetetlenné teszik. Az ilyen koldusment
es padokat széles körben kezdik alkalmazni a Skid Row környékén. Egy másik találmány a külté
agresszív alkalmazása. Sok évvel ezelõtt, amikor a város megnyitotta a Skid Row Parkot, h
ogy azt biztosan ne használják éjjeli táborhelynek, a magasabb pontokra szerelt öntözõket úgy
ogramozták, hogy a gyanútlan alvókat éjjel, kiszámíthatatlan idõközönként öntözze meg. A hely
azonnal átvették a rendszert, hogy a hajléktalanokat elûzzék a boltjaik elõtti járdáról (a kö
). Eközben a belvárosi éttermek és áruházak barokkos kerítéseket építtetnek, hogy védjék hull
jléktalanoktól. Bár Los Angelesben még nem javasolták, hogy adjanak ciánt a szeméthez, ahogy
z Phoenixben történt pár éve, egy felkapott, tengeri halakra specializált étterem tizenkéteze
dollárt költött a tökéletesen guberáló-álló szeméttartály megépítésére: háromnegyed inches a
zült lakatokkal és vészjósló, kifelé álló szuronyokkal, a rothadó halfejek és romlott hasábbu
lmében.
A hajléktalanok ellen folyó polgárháború valódi tûzvonala azonban a nyilvános vécé.
gelesben, tudatos eljárás eredményeképpen, kevesebb nyilvános vécé van, mint bármelyik jelent
észak-amerikai városban. A Los Angeles-i rendõrség tanácsára (akik az egyik belvárosi projek
nél már a tervezõbizottságban is képviseltetik magukat) a városfejlesztési hivatal a Skid Row
utolsó megmaradt nyilvános vécéit is leromboltatta. A South Park átfogó rendezési tervében a
atal mérnökei fontolóra vették szabadon álló nyilvános vécék elhelyezését; Jim Wood, a hiva
késõbb bevallotta, hogy a vécék építését tiltó döntés inkább elvi döntés volt, mint tervezés
a fél-nyilvános mosdók alternatíváját részesítette elõnyben -- az éttermek, a galériák és a
--, amelyeket szelektíven csak a turisták és fehérgallérosok használhatnak, míg csavargók és
nem illõ emberek nem. A város tömegközlekedésének tervezõit is ugyanez a logika inspirálta,
kor Los Angeles földalatti-rendszeréhez készült terveikbõl kihagyták a vécéket.
A Hill Streettõl keletre, a vécéktõl megfosztott senkiföldjén ivásra vagy mosakodás
szolgáló csapok sincsenek. Mindennapos és nyomasztó látvány, hogy manapság a hajléktalan férf
- sokan közülük salvadori menekültek -- a szennyvíz-kifolyóból isznak, és abban mosakodnak és
, ami a Los Angeles River kibetonozott medrében folyik, a belváros keleti szélén. A belvár
os közegészségügyi hivatala semmit sem tett azért, hogy spanyol nyelvû figyelmeztetõ táblákat
ezzenek ki vagy ivóvíz-forrásokat teremtsenek.
Azokon a területeken, ahol a belvárosi munkavállalók és a hajléktalanok vagy szegén
munkások útjai keresztezik egymást (ilyen a városnemesítési zóna a Broadway mentén, a Civic
tertõl délre), különleges intézkedéseket hoztak a különbözõ osztályok fizikai elkülönülésének
osfejlesztési hivatal itt is bevonta a rendõrséget a Los Angeles Times székházát és a Ronald
eagan Állami Irodaházat kiszolgáló parkolóházakat felügyelõ huszonnégy órás biztonsági csúcs
ezésébe. A kinti aljas utcákkal ellentétben mindkét építményben gyönyörû, ápolt belsõ kerte
ve, egyikük még élelmiszeráruházzal, piknikezõ területtel és egy múzeumi tárlattal is dicseke
indkét székházat bennfentes épületnek tervezték: olyan zárt rendszerek, amelyek lehetõvé te
y a fehérgalléros munkások az autó-bolt és autó-iroda távolságot a nyílt utca lehetõ legkeves
ználatával tegyék meg. A városmegújítás két csomópontját (a Reagan-épületet és a tervezett Gr
quare-t) összekötõ Broadway-Spring Centert különösen megdicsérték az építész-kritikusok, amié
és szobrokkal egészítették ki a parkolókat. Kiegészítették azonban egy nagy adag fenyegetéss
: fegyveres õrökkel, záródó kapukkal és mindent látó ipari kamerákkal -- hogy elijesszék a ha
okat és a szegényeket.
A hidegháború a belváros utcáin egyre inkább eszkalálódik. A belvárosi kereskedõk é
lanbefektetõk lobbizásának eredményeként a rendõrség a hajléktalanok és szövetségeseik minden
hozására tett kísérletét szétveri. A hajléktalan aktivista Ted Hayes által alapított Justice
(Igazságváros) egyszerûen szétkergetik. Amikor Igazságváros polgárai a Venice Beachen keresne
menedéket, egy (közismerten környezetvédõ) önkormányzati képviselõ utasítására letartóztatjá
olják õket Skid Rowra. A város tesz ugyan egy tétova kísérletet legális menedékhely létesítés
telén a sorozatos fagyhalálok rákényszerítik --, de ez minden átmenet nélkül abbamarad négy
tán, hogy helyet adjon egy épülõ szerelõmûhelynek. Úgy tûnik, a jelenlegi politikai játszma i
us és perverz jelszava valóban az, hogy gazdagnak és szegénynek egyenlõ joga van hozzá, hogy
a szabadban aludjon. A városi tervezõ bizottság korábbi vezetõjének magyarázata szerint az A
gyalok Városában az utcán alvás mint olyan nem törvényellenes, csak bármilyen menedékhely ép
yomortanyák elleni tilalom betartatására a rendõrség idõrõl-idõre kisöpri az utcát, lerombol
at, elkobozza a vagyontárgyakat és letartóztatja az ellenszegülõket. Ez a cinikus elnyomás a
hajléktalanok többségét városi beduinokká változtatta. Mindenfelé feltûnnek a belvárosban, s
vagyonukat lopott bevásárlókocsikon tolva, folyamatosan menekülnek, örökké mozgásban vannak,
k a hivatal visszaszorító stratégiája és az utcák embertelensége között.
Kirekesztett szegények
A Los Angeles-i szegény munkások életét is egy aljas térbeli logika igazgatja. A
Harbor Freeway árkával szemben, a Bunker Hilltõl nyugatra fekszik a MacArthur Park, e
gykoron a város leggazdagabb környéke. Noha gyakran mondják senkiföldjének, amely arra vár, h
gy az ingatlanbefektetõk új életre keltsék, ez a negyed valójában az Egyesült Államok legnagy
közép-amerikai közösségének az otthona. A parkot övezõ zsúfolt utcákban százezer salvadori é
i (és egy nagy maya nyelvû közösség) él olyan társas- és családi házakban, amelyek negyedanny
nek is alig volnának elegendõk. Ez a latin Bantusztán minden reggel hatkor varrónõk, tányérmo
ogatók és gondnokok hadát bocsátja útjára, hogy tovább forgassák a belvárosi gazdaság kerekei
ivel a MacArthur Park félúton fekszik a belváros és a híres Miracle Mile között, õ is nemsoká
g kell hogy adja magát a városfejlesztés bulldózereinek.
A negyed alacsony telekárainak kihasználására éhes ingatlanbefektetõi klikk, amely
et egy volt önkormányzati képviselõ és a tervezõbizottság korábbi vezetõje képvisel, hivatalo
kapott az általa elképzelt Central City Westhez . Ez 2,5 millió négyzetméternyi irodai és k
ereskedelmi területet foglalna magába, gyakorlatilag egy második belvárosként. Noha a hely
i politikusok ragaszkodtak az alacsony jövedelmûek számára építendõ nagyszámú cserelakáshoz,
ezõ aligha ellensúlyozhatja a yuppizálódó városi községekben épülõ felhõkarcolók miatti töm
a bimbózó Koreatown, a lebensraumot keresõ koreai tõke szintén benyomul a MacArthur Parkba
, lebontatja a bérlakásokat, hogy erõdített öröklakásokat és irodaházakat emeljen helyettük.
európai spekulánsok azzal számolnak, hogy az új metróállomás a park túloldalán új befektetés
majd a negyedbe.
Az erõs érdekek megjelenése a területen növelte a rendõrségre nehezedõ nyomást, hog
zavegye az utcákat azoktól, akiket általában drogdealerek, illegális bevándorlók és vérszomj
atagok megszálló hadaként írnak le. Ezért 1990 nyarán az LAPD átfogó hadmûveletet indított a
MacArthur Park és környéke visszavételére, utcáról utcára, sikátorról sikátorra . Míg a terü
tõs drogpiac, elsõsorban az autóval keresztülhajtó angolszász ingázók számára, a rendõrség ne
ogfüggõ dealerekre és bandatagokra vadászott, hanem azokra az élelmes utcasarki árusokra is,
akik a park környékét mozgalmas zsibvásárrá változtatták. A helyi termékeket, trópusi gyümöl
kruhákat és rovarirtó sprayt árusító maya asszonyokat tehát mint állítólagos narkó-terroristá
zták be. (Hasonló rajtaütéseket intéztek más dél-kaliforniai közösségekben az utcasarki rabs
on gyülekezõ latin-amerikai napszámosok ellen.)
A végrehajtó hatalom, amikor kriminalizálta a szegények minden kísérletét arra, hog
a közteret a túlélés terepeként használják -- legyenek azok Skid Row-i hajléktalanok vagy Ma
thur parki árusok --, eltörölte az utolsó védõhálót is, amely a nyomort a katasztrófától elvá
evés harmadik világbeli város ilyen könyörtelen.) Ezzel egyidõben a rendõrség, a helyi üzlete
k és háztulajdonosok buzdítására, megteszi az elsõ tapogatózó lépéseket a teljes óvárosi közö
a. Az LAPD egyes városrészek blokád alá helyezésére irányuló nyomasztó kísérletezéséhez az ür
drogok és a bandák elleni háború volt. A Pico-Union kerület nagy része, a MacArthur Park dél
tõszomszédságában, 1989 óta karantén alatt van; Narkómentes Õvezet , ahová a lakók csak tö
ság céljából léphetnek be. A rendõrség az idõsebb lakók és helyi politikusok pozitív visszaj
tására bevett eljárássá tette a zsákutca hadmûveletet más latin-amerikai és feketék lakta k
1989 novemberében (amikor a berlini fal leomlott) az LAPD Devonshire különítmény
e lezárt egy tizenkét épületbõl álló drogoktól mérgezett részt az északi San Fernando Valle
forgalmat ellenõrizhesse, a rendõrség rábeszélte a lakástulajdonosokat, építtessenek saját pé
helyi õrszobát. Húsz mérfölddel délebbre három négyzetkilométernyi feketék és latin-amerikaia
erületet változtattak beton útakadályokkal megrakott narkómentes akadálypályává. Amilyen né
hhez hasonló vesztegzárak -- kivéve persze a gettóbeli fiatalokat körében, akik ellen mindez
irányul --, elképzelhetõ, hogy a belváros túlnyomó része végül ilyen rendõrség-uralta no-go
esz feldarabolva.
A város alsó osztályai elleni háború hivatalos retorikája az egy generációval koráb
etnami háborúéval cseng egybe. Az LAPD városrészek elleni blokádjai a gyanús lakosság straté
tõkbe zárásának aljas taktikáját idézik. Ennél is nyilvánvalóbb próbálkozás egyes Los Angele
rekké való átalakítása. A Watts Willowbrook gettó Mekongdeltájának mélyén az Imperial Courts
t például lánckerítéssel védik, BELÉPÉS CSAK ENGEDÉLLYEL táblákkal, kötelezõek azonosító ká
szoba. A rendõrség megállítja és átkutatja az odalátogatókat, a lakókat éjszakára a lakásaikb
és az otthoni élet a folyamatos rendõrségi figyelem tárgya. A lakásbérlõk és a narkómentes ö
akói a szabadságukkal fizetnek a közbiztonságért.
Megtervezett közbiztonság
A mai polgári biztonságkeresés nemcsak a padok formájáról, az óriásépítményekrõl és
olvasható le; ugyanolyan látványos az alkotó szintjén is. A rendfenntartó funkciót az utóbbi
egyetlen építésze sem dolgozta fel olyan szellemesen és kritikátlanul, mint a Pritzker-díja
s Los Angeles-i Frank Gehry. Legerõsebb oldala a városi környezet durvaságának õszinte lelep
lezése, a kifejezõ elemként beépített nyers élek és a lepusztultság. Gehry, akit kollégái sze
ljesen régi szocialistának és jószívû utcai harcosnak mondanak, nemigen színleli a reform
gy a demokrata tervezésmódot . Inkább azzal dicsekszik, hogy megpróbálja a legjobbat kihozn
valóságból . Munkája néha megrázó hatással világít rá az elnyomás rejtett arcára, a felügyel
, amely Los Angeles arculatát jellemzi.
Gehry 1964-ben megoldotta a hanyatló környékre építendõ luxusterek és magas ingatla
tékek problémáját. Az új városi realizmus korai példája volt ez. A Danziger Stúdió Hollywoodb
t proletár- és gengszterkülsõ mögé rejtõ Los Angeles-i rejtõzködõ ház iskolapéldája lett. A
i frontja tömör szürke fal, amelyet durva vakolattal vontak be, hogy a közelben elhaladó f
orgalom és az idõjárás által rárakott por a közeli garázsok és pornóstúdiók szimulakrumává va
yíltan törekedett a zárt doboz néma aurájával rendelkezõ introvertált és erõdszerû terv k
Valóban, a zárt dobozok és az üres falak munkásságának egész korszakát ölelik fel
an School of Dance-tõl (1968) a Gemini GEI-ig (1979) -- mindkettõ Hollywoodban van.
Legnagyobb hatású terve azonban Cochiti Lake befalazott városközpontja volt, New Mexicóban
(1973). A város társadalmát jég-kék, iszonyúan rideg védõfalak kerítik körbe. A Los Angeles-
Intézet ugyanezt a tervet ismételte meg kicsiben (1976). Az ellenszenves környezettel (G
ehry) vagy sivataggal szembeállított külsõ és az ég felé nyitott klastromokkal és fényudvarok
llátott fényûzõ belsõ kontrasztja építészeti drámát szül. Egyszóval Gehry körbefalazott házai
nas évek lázadásait követõ térbeli bezárkózás és utcáról való visszavonulás erõteljes metafor
1984-ben, a MacArthur Park kerületbe tervezett Loyola Jogi Egyetem terve
zése során Gehry ugyanezzel a problémával találkozott. A campus óvárosi elhelyezkedése válasz
otta Gehryt: alkothat egy társadalom felé nyitott, igazi nyilvános teret, vagy dönthet a
védhetõ enklávé biztonságossága mellett, mint elõzõ munkáiban. Gehry, egyik kritikusának mag
szerint, a neokonzervatív terv mellett döntött, amely nyitott, de nem túl nyitott . A Déli E
dóterem és a kápolna tömör hátfalukat mutatják az Olympic Boulevard felé, és a Burns épület n
ai oldalaival egy kaput alkotnak -- ez nem elrettentõ, de nem is barátságos. Egyszerûen
csak ott van, mint minden más a környéken." Ez a leírás meglehetõsen elbagatellizálja a campu
félelmetes szuronykerítésének, tömör beton zikkuratjának és rideg homlokfalának megfélemlítõ
De ha a Danziger Stúdió álcázza magát, a Cochiti Lake-i és Loyola-építmények pedig
dobozok , Gehry barokkosan erõdített Goldwyn Branch Könyvtára Hollywwodban (1984) szabályos
an kihívja a potenciális behatolót. Gyere ki a hóra! , mondja. Valószínûleg ez a valaha épül
egetõbb könyvtár: egy lovassági erõd és egy partra vontatott csatahajó bizarr keveréke. A töm
n blokkokból álló, öt méter magas, stukkózott védõfal, a kerámiacsempékkel borított graffiti-
arrikádok, a háromméteres acélszuronyokkal védett süllyesztett bejárat, az oldalakra bizonyta
anul felrakott stilizált õrtornyok mind a Goldwyn Könyvtár öncélú agresszióját védelmezik (am
ehry 1980-as damaszkuszi szuperbiztonságos követségi épülete ihletett).
Gehry néhány tisztelõje a könyvtárat nemes és vonzó , régimódi könyvtárként maga
k észre a lényeget. A korábbi hollywoodi könyvtárat gyújtogatás pusztította el, így a filmtör
mléktárgyait gondozó Samuel Goldwyn Alapítvány figyelmét a biztonságosság kötötte le. Gehry m
egy utolsó porcikájáig vandál-álló épület tervezése volt. Találmánya az, hogy a láthatatlan,
elmi berendezéseket (amelyeket a legtöbb építész aprólékosan integrál a részletes tervrajzba)
tette, és egy jól látható, low-tech megközelítést alkalmazott, amely a biztonságot, a tervezé
nti motívumát tette hangsúlyossá. A forma nem leplezi a funkciót -- épp ellenkezõleg. Az, hog
a végeredményt mennyire találja az ember játékosnak vagy szellemesnek, az egzisztenciális p
ozíciójától függ. A Goldwyn Könyvtár már saját struktúrájából következõen megidézi a démoni I
yújtogatót, a graffitist, a behatolót --, és a környezõ elhanyagolt, de nem igazán ellenséges
cákra veti arrogáns paranoiája árnyékát.
Az utca csatatér, de nem azé a csatáé, amit várnánk. A Los Angeles Times sok évvel
zelõtt hozta le a sötét sztorit arról, hogyan kaparintotta meg néhány szórakoztatóipari cégcs
és ingatlanmágnás a városfejlesztést. Tervük még mindig viták középpontjában áll, hogy ugyan
és magasabb adókkal takarítsák el Hollywood utcáiról a szegényeket (növekvõ arányban közép-a
ekülteket), és lekaszálják a busás hasznot, amely abból származik, hogy a területet a nemzetk
urizmus csillogó szórakozóparkjává fejlesztenék. A Goldwyn Könyvtár és Gehry korábbi körbefal
e stratégia értelmezésében afféle építészeti tûzgócok, a városmegújítás hídfõállásai. A körb
s belsõk köteteket mesélnek arról, hogyan fordít az amerikai építészet hátat a városnak a pro
ztonság kedvéért.
A Panopticon Mall
Az ehhez hasonló erõdök célja azonban, az óváros más részeiben, a szegények fogyasz
ló visszahódítása. Ha a Goldwyn Könyvtár a közérdek és a magánszektor együttmûködési lehetõs
or Alexander Haagen áruház-gettói már világközi méretû példák. Haagen, aki karrierjét zenegép
dte Wilmington kiskocsmáiban, azzal szerzett vagyont, hogy benzinkútnak alkalmas sar
oktelkeket adott el olajtársaságoknak. Sok ilyen telket azóta már mini-áruházak létesítésével
sítottak újra. Ma az övé a legnagyobb kiskereskedelmi ingatlanfejlesztõ cég Dél-Kaliforniában
mely több mint negyven bevásárlóközpontot mondhat magáénak, és Los Angeles délkeleti részén a
edelem újraéledésének országosan elismert impresszáriója.
Talán Haagen volt az elsõ nagyobb ingatlanbefektetõ az országban, aki kihasznált
a a kiskereskedésekben rejlõ potenciális profitot. A wattsi lázadás után, 1965-ben, a déli-kö
nti régióban mûködõ maroknyi nagykereskedés elmenekült, a kis üzletek pedig a bankok diszkrim
tív zálogpolitikája nyomán bezártak. Ennek következményeként hétszázötvenezer fekete és latin
ló kényszerült, még zöldségért is, távol esõ szupermarketekbe vagy közelebbi, fehérek lakta n
ingázni. Haagen rájött arra, hogy az a kiskereskedõ, aki hajlandó visszatérni az óvárosba, n
on magas áruforgalommal számolhat. Tudta, hogy a feketékben felgyülemlett a gyûlölet a városh
és a városfejlesztés több évtizedes, egyébként jóhiszemû gondatlansága miatt. Amíg a hivatal
lt, ha milliárdos ingatlanfejlesztõnek kellett földet szerezni a belvárosban, Wattsban éve
kig szerencsétlenkedett, és egyetlen üzletláncot sem volt képes odavonzani, hogy a terveze
tt helyi bevásárlóközpont ügye megoldódjon. Haagen tudta, hogy a Bradley-vezetés nagy gondban
van a déli-központi választókerületekben, és bõkezûen jutalmazna bármilyen magánszektorbeli k
zést, amely megoldaná a bevásárlóközpont problémáját. Szellemes megoldása az átfogó biztonsá
- és menedzsment-stratégia volt.
Haagen 1979-ben tette meg az elsõ lépést: jogot szerzett egy régi searsi terület
re a gettó szívében. Sikere jó benyomást tett a városfejlesztési hivatalra, úgyhogy átadták n
a húzódó wattsi Martin Luther King, Jr. Center befejezését. Egy évvel késõbb Haagen cége nyer
g a Crenshaw Plaza (a negyvenes években úttörõként a gettó nyugati peremén épült áruház) felú
millió dolláros pályázatot, és szerzõdést kötött Los Angeles megyével egy másik bevásárló-kom
stól délre fekvõ Willowbrook területén. A kulcsszó, amely rávette a kereskedõket és kezeseike
leti jogok megszerzésére, minden egyes esetben a Haagen által garantált teljes fizikai b
iztonság volt. A biztonság alapját pedig egy olyan helyrajz jelentette, amely egyértelmûen
Jeremy Bentham Panopticon-vázlatából származik: egy tizennyolcadik századi ideális börtönbõl
lyet köralakban építettek volna, hogy a központi toronyból egyetlen õr is elég legyen minden
ab egyidejû megfigyeléséhez.
 Az üzletek szép új világának legjobb prototípusa a wattsi King Shopping Center az ó
osban. A King Center területét nyolc láb magas kovácsoltvas kerítés veszi körül, azokhoz a ke
hez hasonlóan, amelyeket a magánbirtokok és exkluzív lakóközösségek határain húznak fel. Mozg
kombinált videokamerákat szereltek fel a bejáratok közelében és mindenfelé a bevásárlóközpont
ontot (a parkolókkal együtt) egyetlen kapcsoló segítségével fényárba lehet borítani. A bevásá
hat bejárata van: három behajtó van az autóknak, van két szolgálati kapu és egy gyalogos bej
t. A szolgálati területet hat láb magas tömör betonfal veszi körül. Mindkét szolgálati kaput
artják, zárt láncú videokamerák figyelik, kétutas kaputelefonnal vannak ellátva és a biztonsá
onyból távirányítással mûködtethetõk. A lámpákba szerelt infravörös érzékelõk észreveszik az
akik a falon átmászva akarják kikerülni a kamerákat.
Ennek az összetett biztonsági rendszernek a torony a szeme és az agya. Ebben v
an a bevásárlóközpont menedzserének irodája, az LAPD-õrszoba, valamint a diszpécser, aki a vi
- és audiorendszereket felügyeli, és tartja a kapcsolatot a rendszerbe kötött többi biztonsá
bevásárlóközponttal, a rendõrséggel és a tûzoltósággal . A nappal és az éjszaka minden órájá
nsági õr van szolgálatban: egy a toronyban, három õrjáraton.
A King Center és három testvére (mindannyian a Panopticon-téma variációi) a várakoz
knak megfelelõen aranybányának bizonyult: bérelhetõ négyzetméterenként átlagban több mint 315
s áruforgalmat mutatnak, kertvárosi megfelelõik 1800 dollárjával szemben. Haagen ezenfelül s
okszoros nyereséget kaszált be adókedvezményeken, szövetségi és városi pályázatokon, a renget
en reklámon, építési támogatásokon és hatvan-nyolcvanéves földbérleti jogokon. Nem csoda, ha
zik: Bebizonyítottuk, hogy az egyetlen szín, amelyik az üzletben számít, a zöld. Nagy lehetõ
és nagy pénzek vannak Amerika hasonlóan lepusztult és elhagyatott óvárosi területeiben.
A Gazdagok biztonsága
A városi építészet biztonsághajszoló logikája az értékes ingatlanaikat és fényûzõ é
getelni igyekvõ gazdag Los Angeles-i környékeken éri el legalapvetõbb kifejezõdési formáját.
usingatlanok a város határain kívül gyakran képesek védõfalakkal körülvett, õrzött bejárókkal
, sõt magánutakkal is rendelkezõ erõdvárosokba tömörülni.
Egy helyi lakos meghívása nélkül egy átlagos polgárnak gyakorlatilag lehetetlen be
lépni Hidden Hills (San Fernando Valley nyugati részén), Bradbury (San Gabriel Valley)
, Rancho Mirage (a sivatagban) vagy a Palos Verdes lakópark (Palos Verdes félsziget)
városaiba. A kilencszáz lakosú, tízmérföldnyi elzárt magánúttal rendelkezõ Bradbury például
megszállottja a biztonságnak, hogy a város három hivatalnoka nem válaszol a sajtó telefonhívá
ra, mondván, ahányszor megjelenik valami cikk..., felhívja a figyelmet a városra, és megnöve
szik a betörések száma .
Hidden Hillsben, amely a falak mögött olyan, mint egy igazi Norman Rockwel
l festmény, nemrégiben erõsen megoszlottak az indulatok egy legfelsõbb bírósági határozatot k
, hogy ugyanis építsenek negyvennyolc lakást az idõsek számára a város kapuin kívül esõ elhag
telekre. A város befolyásos háztulajdonosi szövetségének gyûlésein (olyan tagokkal, mint Fran
Avalon, Neil Diamond és Bob Eubanks) a döntés érvényesítésének ellenfelei vehemensen azzal é
ek, hogy az öregek odavonzzák majd a bandákat és a narkót .
Eközben a régebbi gazdag városok, mint Beverly Hills és San Marino, korlátozták a
belépést nyilvános létesítményeikbe, bizánci törvényekkel emelve láthatatlan falakat. San Mar
ely talán az ország leggazdagabb és legrepublikánusabb városa (85 százalék), hétvégére lezárj
t, hogy kizárja a környezõ települések latin-amerikai és ázsiai családjait. Megbeszélés tárgy
ernatív terv, amely hétvégére újra megnyitná a parkokat, de csak azoknak, akik vagy igazolják
hogy helyi lakosok, vagy megfizetik a képtelenül magas használati díjat. Más jómódú települé
rminchét Los Angeles-i kerület) hasonló helyi privilégiumokat eszeltek ki, s a parkolást c
sak a helyiekre korlátozzák. Nem nehéz megjósolni, hogy az ilyen parkolási elõjogok ott lesz
nek érvényben, ahol általános dolog a háromautós garázs.
Los Angeles belvárosának gazdag negyedei már régóta irigylik a Hidden Hillshez és
Palos Verdeshez hasonló erõd-enklávék önállóságát. A simulékony városvezetés közremûködésével
rá, hogy gyakorlatilag elfalazzák magukat a város többi részétõl. Amióta a negyvenes évek vég
a La Brea Park volt Los Angeles legsikeresebb kísérlete a különbözõ jövedelmû rétegek közös t
lhelyezésére. A magányosokból, fiatal családokból és nyugdíjasokból álló lakosság mindig adot
tnyi manhattani hangulatot a Wilshire Boulevardot környezõ La Brea Tarpits városrésznek.
Azonban az új tulajdonos, a Forest City Enterprises a hely arculatát szeretné javítani,
elzárni biztonsági kerítés felépítésével és Tilos a belépés! táblákkal. A tulajdonosok szó
rint: A zárt városrészek kialakítása általános trend.
A Hollywood Stadion felett, a La Brea Parktól néhány mérföldre északra, Whitley He
ights tehetõs lakói elnyerték a példa nélkül álló jogot, hogy utcáikat kivegyék a közhasznála
igh-tech városkapu fogja a belépést a speciális elektronikus kóddal rendelkezõ lakosokra és b
jelentett látogatókra korlátozni. A lezárhatóság azonnali következménye a helyi ingatlanok
zszázalékos értéknövekedése volt. Ezt a váratlan nyereséget más lakóövezetek is szívesen lear
Fernando Valleyben, ahol egy évtizede gyakorlatilag nem voltak elfalazott lakóközösségek,
a háztulajdonosok most falakkal és kapukkal igyekeznek elbástyázni tulajdonukat. Brain W
einstock, az egyik sikeres helyi vállalkozó büszkén dicsekszik a több száz újonnan körülzárt
a még több biztonság iránti kielégíthetetlen igényrõl beszél: Az elsõ kérdés, amely a vásárl
y vajon a lakóövezet lezárható-e. A kereslet háromszoros.
A gazdagok eközben bevehetetlen high-tech erõdökre áhítoznak. Ha már a fal és a kap
nem elegendõ, magát a házat építtetik a csúcstechnológia jelentette biztonsági rendszerrel s
ves egységbe. A Westside-on dúló villaépítési mánia fontos, bár nem bevallott indítéka az ab
onság hajszolása. A helyi építészek tengerentúli nagykövetségek és katonai bázisok építészet
k kölcsön, hogy ezt elérjék. Mostanában nagyon keresett dolog például a terrortámadás esetér
tott biztonsági szoba , amelyet elrejtenek az alaprajzban, és elmozdítható falakon, titkos
ajtókon keresztül lehet elérni. Merv Griffin és villaépítõ társai úgy megerõsítik a palotáik
nagybankok vagy rakétasilók lennének.
De a technológia nem elég. A lakóhely biztonságossága ma -- legyen az erõdített vil
a vagy átlagos kertvárosi bunker -- a privát biztonsági szolgálatok átfogó alkalmazásán múlik
yi háztulajdonosok szövetségeinek közvetítésével a Palisadestõl Silver Lake-ig gyakorlatilag
den gazdag környéknek szerzõdéses rendfenntartói vannak; ezért látható az ezernyi gyepen a F
RREL VÉDETT! tábla. Egy nem régi Times-ban a munkalehetõségek címszó alatt több mint száz hi
resett éjjeliõrt és vagyonõrt, túlnyomórészt lakóhelyvédelemre specializálódott cégektõl. A t
s Angelesben a biztonsági szolgáltatás az a hamupipõke-szektor, amely az utóbbi évtizedben m
egháromszorozta a forgalmát is, a foglalkoztatottak számát is (24 ezerrõl 75 ezerre). Könnye
ben lesz az ember fegyveres õr, mint borbély, fodrász vagy asztalos, írja Linda Williams
a Times-ban. Bár az éjjeliõrök a legtöbb esetben a minimálbérhez közeli keresettel rendelkezõ
amelyik kisebbséghez tartozó férfiak, munkáltatóik gyakran olyan multinacionális cégcsoportok
amelyek biztonsági berendezések és szolgáltatások szédítõ választékát kínálják. Michael Kaye
ec (a japán Secom leányvállalata) elnöke ezt így magyarázza: Mi nem vagyonvédõ cég vagyunk.
adunk el, az a biztonságosság képzete.
Amire a háztulajdonosok szövetsége a Westeckel és legfõbb riválisával, a Bel-Air Pa
rollal (a Burnst és a Pinkertont is magába tömörítõ Borg- Warren-csoport tagja) szerzõdik, az
a teljes biztonsági csomag : riasztók, megfigyelés, õrjáratok, személyi kíséret és természet
es védelem , amennyiben szükséges. Bár a törvények végrehajtásának szakértõi vitatják az effé
atásosságát a professzionális bûnözõkkel szemben, afelõl nincs kétség, hogy a gyanútlan sétál
megfélemlítésében egyedülállóan sikeresek. Bárki, aki alkonyatkor próbál sétálni egy fegyvere
és életveszélyes fenyegetésekkel teleplakátozott területen, hamar rájön, hogy már csak ábrán
an nem teljesen agyrém, a városi szabadság régi ideája.
Az LAPD, a területrendõrség
A városi közbiztonságért indult általános mozgósításnak nemcsak az építészeti körny
endfenntartó funkció az oka, hanem maga a rendõrség is, növekvõ technológiai hatalmával. Az L
úttörõ szerepe az emberi erõ technológiával való helyettesítésében részint kétségtelenül szü
volt a város kiterjedéséhez; ugyanakkor azonban kifejezi a rendõrség különös kapcsolatát a tá
mmal. Az LAPD önábrázolásaiban elõszeretettel mutatja be magát a hagyományos nagyvárosi rendõ
piszkos ügyletekbe keveredõ járõrök bûnpártoló csapatának antitéziseként. Az LAPD-nek -- a t
logosok Minden rendben! elitizmusát mindenek felett tisztelõ Parker rendõrfõnök ötvenes éve
reformjai nyomán -- megközelíthetetlensége miatt megvesztegethetetlenné kellett volna válni
a, a velejéig romlott város ellen harcoló maroknyi igaz ember csapatává. A Rajtaütés Frid
e hajszálpontosan megmutatja a parkerizált LAPD prûd elidegenedését az õrültekbõl, degenerált
pszichopatákból álló polgárságtól.
E paranoid bajtársi szellem kialakítását a technológia segítette, amely a közrendfe
ntartás új definícióját hozta létre, ahol a technologizált megfigyelés az utcai rendõr helyi
lomismeretét szorította ki. A mechanizált, átfogó rendfenntartás így a húszas években veszi k
, amikor az LAPD elsõként rádiós járõrkocsikra cserélte le az utcai és lovasrendõröket. Parke
e alatt a haditechnikai melléktermékekre mindig vevõ LAPD, szisztematikus területfelügyele
ti célból, rendszerbe állította az elsõ rendõrségi helikoptert. Az 1965-ös wattsi lázadás utá
jelenlét a rendfenntartás sarokköve lett az óvárosban. Az Astro program részeként az LAPD he
ikopterei napi tizenkilenc órás õrséget tartanak a erõsen bûnfertõzte területek felett. A f
tájékozódás megkönnyítése érdekében nagy utcaazonosító számokat festettek több ezer magánház
zzel egy nagy rendõrségi térképpé változott.
Az ötven pilótát foglalkoztató LAPD-légierõ nemrégiben futurisztikus megfigyelõ ber
ezésekkel felszerelt francia Aerospatiale helikoptereket kapott. Elõrenézõ infravörös kamerái
különleges éjjellátó szemek, amelyek egymérföldes távolságból is könnyedén hõképet alkotnak
ttáról, miközben harmincmillió gyertyafény-erejû reflektoraik -- helyesen Éjszakai Napnak n
k õket -- képesek az éjszakát nappallá változtatni. Emellett az LAPD megtartott egy kötelékny
a Bell Jet Rangerekbõl is, amelyek teljes SWAT [1] egységeket képesek eljuttatni bárhová a
régióban. Kiképzésük, melynek során olykor a belvárosi toronyházak elleni támadást is gyakor
etiesen emlékeztet néhány légi rendõrterrort ábrázoló hollywoodi képsorra (Kék Villám, A Mene
Az LAPD technorendõrséggé válásában azonban a katonai repüléstechnikával való rég
pcsolat volt a döntõ tényezõ. A szerv éppen az 1984-es Los Angeles-i olimpia megnyitására sze
ezte meg az ECCCS-t (Emergency Command Control Communications System -- Készültségi Ko
mmunikációs Koordinálórendszer), a világ leghatékonyabb kommunikációs rendszerét. A Hughes Ae
ce által 1969-1971 között készített elsõ terveket a NASA Rakétakísérleti Laboratóriuma finomí
jlesztette tovább, ûrtechnológiát és irányítóközpontos kommunikációt épített bele.
A keleti városháza negyedik és ötödik földrengésálló, szuperbiztonságos földalatti
ebunkerezett Központi Eligazító Központ (közvetlen kapcsolatban a Parker Center rendõrségi pe
tagonjával) az LAPD minden komplex útvonalát és feladatát koordinálja, s ehhez digitális komm
nikációt használ a túlterhelés kivédésére és a titkosság érdekében. Los Angelesben az ECCCS,
nformációfeldolgozó gépcsodáival együtt -- a gyanús polgárokról szóló adatbázist is ideértve
dekû biztonsági hadmûveletek összeegyeztethetetlen tömegét irányító központi idegrendszerré v
Börtönváros
Mindezek a technológiailag fejlett rendfenntartási stratégiák Los Angeles láthat
atlan hausmannizációjához vezettek. Nem kell megvilágítanod a mezõt, ha tiéd az ég; nincs szü
zetett besúgókra, ha biztonsági kamerák díszlenek minden épületen. A rendõrség azonban sokkal
bb formában is újrarendezte a teret. Már láttuk, hogy a belváros tervezõiként egyre nagyobb a
szerepük, mert közbiztonsági szakértelmük nélkülözhetetlenné teszi õket. Emellett folyamato
ak, hogy több területhez jussanak olyan rendfenntartási célokra, mint az elítéltek növekvõ po
iója miatt szükséges nagyobb börtönök vagy nagy kiterjedésû adminisztratív és kiképzési létes
számára. Los Angelesben mindez de facto a rendõri hivatalok által irányított városmegújítási
m alakját öltötte, ami azzal fenyeget, hogy óriási büntetõkolóniává alakítják a belváros és K
s egy összefüggõ részét.
A városháza hárommérföldes körzetében huszonötezer embert tartanak fogva hat, súlyo
zsúfolt büntetésvégrehajtási intézetben; ez a legnagyobb lélekszámú bebörtönzött populáció az
nyfutásban a bebörtönzöttek számát egy évtizeden belül megduplázó drogháború követelményeivel
dolgoznak olyan állami börtön megépítésén Kelet-Los Angelesben, amely nagy vitákat vált ki,
ve a megyei börtön gigantikus méretû kiterjesztésén Chinatown közelében. A Bevándorlási és Id
eti Hivatal pedig mikrobörtönöket próbál a gyanútlan óvárosokba gyömöszölni. A Hivatal a re
kordszintû túlzsúfoltsága miatt moteleket és bérlakásokat vett használatba mint magánvállalko
tetett kisegítõ börtönöket; az elzárt idegenek többsége kínai vagy közép-amerikai menekült.
Azonban a büntetésvégrehajtás nagyobb térigénye a városközpontban elkerülhetetlenül
ktust idéz elõ a rendõrség és az ingatlanfejlesztõk között. A belvárosban a Baucher Street-i
i börtönhöz építendõ, 2400 új férõhelyet biztosító két toronyépület terve már felkeltette az
lángoló haragját, akik a közeli Union Állomást felhõkarcoló hotelek és irodaházak óriási komp
gelyévé szerették volna tenni. A büntetésvégrehajtási és az üzleti ingatlanfejlesztés közötti
iktus egyik megoldása az, ha a börtön városképbe illesztésére építészeti álcázást használnak.
ha az épületek és otthonok is börtönökre és erõdökre kezdenek hasonlítani, a börtönök pedig e
tumokká válnak. Valójában a börtönépítés a középítészet új határterülete. A városok már telít
gtöbb részében csökkennek a vállalati toronyházakra szóló megbízások; a legmenõbb építészek f
ndõrõrsöket terveznek.
A feljövõ új mûfaj kitûnõ példája a Welton Becket Associates által tervezett új vár
Los Angeles belvárosában. Bár a tízemeletes szövetségi börtönlétesítmény a város egyik leglá
nek egyike, a mellette elhaladó százezernyi ingázó közül kevesen sejtik csak, hogy rendelteté
e szerint azoknak a fogdája, akiket hivatalosan a narkóterrorizmus menedzserelitjének hívn
ak. A posztmodern Bastille évtizedek óta a legnagyobb büntetésvégrehajtási intézet, amely jel
ntõs város központjában épült; igazából úgy néz ki, mint egy mûvészi cikornyákkal ellátott (p
gh-tech rácsozata) futurisztikus hotel vagy irodaépület, s a belváros legjobban megterve
zett épületeinek egyike. A néhány épülettel arrébb fekvõ megyei börtön elkeserítõen túlzsúfol
szemben a Becket-épület tömlöc helyett inkább a szövetségi gonosztevõk imaháza -- a belváros
- és tervezés-kontinuumának kiemelkedõ ékessége.
Félelem a tömegtõl
A gyakorlatban a városi tér militarizációja sokkal elõrébb tart, mint teoretikus r
eprezentációi. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az erõdvárosnak nincsenek védelmezõi. Charle
s Murray a nyolcvanas évek jólét-ellenességének par excellence ideológusa nemrég vázolta fel
ilencvenes évek kiújult városszegregációjának ambiciózus védõbeszédét. A New Republic-ben (am
inkább a szegényekkel szembeni bosszú elméleti folyóirata) Murray azt állítja, hogy a háziur
a társadalmi jólét sokat rágalmazott ereje ebben az országban , és nem a rendõrök fogják me
drogok elleni háborút. A növekvõ számú óvárosi drogfogyasztó raktározására szolgáló börtönök
Murray inkább a társadalmi és térbeli elkülönítést szorgalmazza. Háromosztatú stratégiája sze
tatók, vizeletminták alapján, szabadon kirúghatnák drogfogyasztó alkalmazottaikat; a szülõk,
onyítékokra alapozva, kivehetnék gyermekeiket a drogok által fertõzött iskolákból; a legfonto
b pedig, hogy a háziurak kezeskednének a környékek tisztaságáról azzal, hogy kitiltják a n
elõ személyeket .
Más szavakkal Murray azt javasolja, hogy állítsák vissza a munkáltatók és a háziura
ogát a szabad diszkriminációra, anélkül, hogy indokolniuk kellene önkényes döntésüket. A vá
csak akkor találhat vissza az aranykor harmonikus önszabályozó társadalmához, ha hagyjuk, ho
y az ilyen gondolkodású emberek... irányítsák és formálják a maguk kis világát , és hagyjuk,
ak természetes ösztönüket a jó lakók élni hagyásában, a rosszak elzavarásában éljék ki. Mur
Los Angeles minden olyan kertvárosi lakójára, aki igyekszik a maga gemeinschaft-ját elke
ríteni.
Ugyanakkor érzéketlenül elfogadja, hogy az alsóbb osztályok -- amelyeket szerint
e cracket szívó leányanyák és Uzival mászkáló fiatal férfiak jellemeznek -- még inkább ki
en elképzések megvalósításának az az eredménye, hogy a férgese néhány hiperagresszív antiszoc
ben tömörül, akkor legyen így. Feltehetõen olcsóbb lesz az olyan pária társadalmak õrzése, a
nki eredendõen egy veszélyes osztály tagja, mint százezrek egyénenkénti elfogása és bebörtönz
ség drogmentes övezetei logikus következményként szükségessé teszik a kriminalizált kisebbs
szemétlerakóhelyeit. Ez az újjáélesztett Jim Crow-törvénykezés, amelyet eufemisztikusan hel
sztulásként reklámoznak, el fogja szigetelni a városi középosztályt az ajtajukon túl fekvõ N
Citytõl.
A térbeli diszkrimináció hadjáratában a kortárs építészet és a rendõrség céljai kül
körül csoportosulnak. Murray és elvbarátai a heterogén tömeget kétségkívül rendszeretõ idi
rtják. Mint láttuk, az áruházak és a félig nyilvános terek tervezõi a tömeget homogenizálva t
ti és szemiotikai határokat állítanak a nemkívánatosak kiszûrésére. A megmaradó tömeget bez
iorista kegyetlenséggel irányítják. A tömeget mindenféle vizuális hatás csalogatja, zene tomp
el, néha még láthatatlan illatosítók is bódítják. Ez a hangszerelés, ha jól vezénylik egyik p
ig, egy irányba mozgó, rajzó, fogyasztó egysejtûek értékes üzleti szimfóniáját eredményezi.
Kinn az utcán a feladat még nehezebb. Az LAPD továbbra is korlátozza a gyülekezés é
a mozgás szabadságát, különösen a fiatalokét, a tömeges igazoltatásokkal és a Kalapács Hadm
kiskorúak kijárási tilalmával, a népszerûbb cirkáló utak rendszeres lezárásával. Még a feh
szenvednek a mozgás korlátozása miatt. A serdülõk egykori világfõvárosában, ahol a tengerentú
iók Gidgetet késõ esti tengerparti buliba képzelik, alkonyatkor lezárják a partokat, helikop
teres naszádokkal és rendõrségi homokfutókkal vigyázzák õket.
A tömeg ellen indított támadás vízválasztója a Los Angeles-i utcabál felemelkedése
volt. Az évente rendezett kétnapos fesztivált 1978-ban indította el a Civic Center a be
lváros újraélesztésének népszerûsítésére, és hogy gondoskodjon a demokratikus pecsenyesütés B
ster-féle változatáról. Az LAPD szkeptikus volt. Végül 1986-ban, amikor a Ramones az ígéretek
lenére nem lépett fel, a fiatal közönség elkezdte szétrombolni az egyik színpadot. Egy 150 fõ
endõrfalanx, köztük lovasrendõrök is, azon nyomban megrohamozta õket. Az ezt követõ kétórás z
a dühös punkok kövekkel és üvegekkel hajigálták meg a rendõröket; tizenöt rendõr és ló sérült
ervezõje, egy Bradley-káder felvetette, hogy egy középutasabb szórakoztatás kevésbé vonzaná
et . A jóhírû Downtown News ellentámadásba ment át: Az utcabál rossz hírét kelti a belvárosn
zi mindazt, ami az utóbbi harminc évben történt. A lap a belváros sebzett becsületének viss
telte. A polgármester leállíttatta az utcabált.
A bál kimúlása arra utal, hogy hivatalos konszenzus alakult ki a tömegekkel és L
os Angeles tereivel kapcsolatban. Amióta a belváros megújítása megszüntette a társadalmi csop
rtok keveredését a gyalogos forgalomban, az utcabál (ironikus megnevezéssel) maradt az e
gyetlen alkalom vagy hely (az újjáépítés fenyegette Hollywood Boulevard és a Venice sétálóutc
számítva), ahol a chinatowni punkok, a glendale-i skinheadek, a Boyle Heights-i moto
rosok, a valley-i lányok, a marinai márkás párocskák, a slausoni rapperek, a Skid Row-i ha
jléktalanok és a de moines-i bámészkodók relatív békességben elvegyülhettek. A Ramones-csatát
z állhatatos rendõri zaklatás egyik fiatal tömegbõl a másik után provokálta ki a tömegvereked
lentõs lázadásokat eredményezve Hollywoodban 1988-ban, Halloween éjjelén, és 1991 márciusában
wood Village-ben (a New Jack City-premier során). Minden incidens ugyanakkor ürügyet s
zolgáltat a tömegek megregulázására és (ahogy egy westwoodi kereskedõ egy tv-interjúban fogal
ott) a kintiek inváziójának megakadályozására . Los Angeles feltartóztathatatlanul halad az
nyilvános terek megszüntetése felé, azok demokratikus mámoraival, kockázataival és dezodorála
n szagaival egyetemben.
Fordította: Papdi Viktor
In: Variations on a Theme Park: The New American City and the End of the
Public Space (szerk.: Michael Sorkin). New York, Farraf, Straus and Giroux, 199
2.
[1] Special W Armed Terrorists -- Fegyveres bûnözõk ellen kialakított elitegység (
a ford.).
Budapesti Negyed 26-27. (1999/4-2000/1) Johnson-Farrell: Tûz van < > Kasar
da: Élnek és dolgoznak