MICIMACKÓ (Koncz Zs.

)
C Em
Egy napon, mikor Micimackónak Micimackó a barátom,
F G És gyakran elbeszélgetünk
Semmi dolga nem akadt, Azokról a dolgokról,
C Em Mit mind a ketten ismerünk.
Eszébe jutott, hogy tenni kéne És tanultunk egy verset is
F G És most már kívülről tudom.
Valami nagyon fontosat. Ha hideg van és hull a hó,
Am Em Én mindig ezt dúdolgatom:
Elment tehát Malackához,
F C Minél inkább havazik…
Hogy meglesse, mit csinál.
Am F
De Malackánál éppen akkor
D7 G
Senkit nem talált.

Így hát elindult hazafelé,

Miközben sűrűn hullt a hó.
Arra gondolt, otthon talán
Akad egy kis ennivaló.
Hogy kimelegedjék ugrándozott
S jó nagyokat lépett
S a hidegre való tekintettel
Énekelni kezdett.

C F
Minél inkább havazik,
G C
Annál inkább hull a hó.
C F
Minél inkább hull a hó,
G C
Annál inkább havazik.
F C
Hull a hó és hózik-zik-zik,
G C
Micimackó fázik-zik-zik,
F C
Hull a hó és hózik-zik-zik,
G C
Micimackó fázik.

Ismert erdei körökben

Az az általános nézet,
Hogy Micimackó, mint minden medve,
Szereti a mézet.
És ez nem csak afféle
Szerény vélemény,
Határozottan állítom, hogy
Tény, tény, tény.

Ezért, mikor hideg van

És sűrűn hull a fehér hó,
Kell, hogy legyen az almáriumban
Eltéve ennivaló.
Így aztán, ha délidőben
Micimackó megéhezik,
Megkóstol egy csupor mézet
Alaposan, fenékig.

Minél inkább havazik...

 Micimackó a barátom,
És gyakran elbeszélgetünk
Azokról a dolgokról,
Mit mind a ketten ismerünk.
És tanultunk egy verset is,
És most már kívülről tudom.
Ha hideg van és hull a hó,
Én mindig ezt dúdolgatom:

Minél inkább havazik...