A bácspalánkai VECSERA SÁNDOR Magyar Művelődési Egyesület folyóirata

I. évfolyam 2. szám 2004. július Ingyenes példány

HÚSZ ÉV

idején voltak fiatalok. Biztató jelek vannak, a

gyermekek már egyre többen jönnek az egye-
sületbe, egyre jobban sajátítják el nagyapáik és
nagyanyáik anyanyelvét - a magyart, hála a
nyelvápoló szakcsoportnak. Nagy sikerrel dol-
gozik az zenecsoport, a vegyeskórus színvo-
A kerek évszámok általában jubi- nalas föllépéseivel egyre jobban felhívja ma-
leumokat sugallanak. Sajnos, ezúttal szomorú gára a figyelmet már a határon túl is. A kézi-
az 1984-es év, amelyet az idén jubilálnánk. Ab- munkázók is már kitüntetésekkel jönnek haza a
ban az évben, június 25-én szenderült jobb élet- kiállításokról, a fiatalok tánccsoportja alatt re-
re egyesületünk névadója és édesapám, Vecse- meg az egyesület emeletének a padlózata, he-
ra Sándor. tente már kétszer is jelentkezik egyesületünk a
Így, húszéves távlatból visszagondolva ar- helyi rádió hullámhosszán. Nagy hévvel megin-
ra a harminc évre, amelyet leéltem mellette, óri- dult az irodalmi csoport is, amelynek egyik ter-
ási hálával vagyok mindazért, amit tett értem. A mékét a kezükben tartják.
rendszeres apai kötelezettségeknél, talán na-
gyobb érdeme, hogy megszerettette velem a
művészetet, kiválttképpen az írott szó varázsát.
Örök hála neki ezért!
Azt, amit a palánkai magyarságért tett, kis
közösségünk a lehető legjobban hálálta meg. Az
újonnan megalakult művelődési egyesület 2001-
ben éppen az ő nevét vette föl. Hiszem, hogy ott
valahol fönt, büszkeséggel néz le ránk, mert
ezek az idők semmivel sem könnyebbek, mint u
múlt század közepe, amikor szintén nehéz volt
magyarnak lenni. Ő akkor kimagasló toronyként
állta a sors csapásait, harcolt az
egyesület létjogosultságáért a legjobb fegyver-
rel, a művészettel. Vajdaságszerte elismert
amatőr színházrendező volt, a rendezőpálcája Tehát, akármennyire is szomorú ez a húsz
alatt színpadra vitt színművek jobbára vastaps- éves visszaemlékezés, a jövő szebb időkkel ke-
sal voltak jutalmazva. Belső ihletnek engedve, csegtet, Vecsera Sándor joggal lehet büszke
szabadidejében festészettel foglalkozott, fest- ott, ahol egy végső hatalom az, amely ítélkezik
ményei sokunk lakásának a falát díszitik. tetteink fölött.
A nevével fémjelezett művelődési egyesü- 2024-ben, hiszem, hogy már sokkal jobb
let iparkodik visszaszerezni a hajdani Petőfi és nagyobb eredményekre lehetünk majd büsz-
Sándor hírnevét, kisebb - nagyobb sikerrel. Nem kék, ki itt ki ott.
mehet ez máról - holnapra, másak most a föl-
tételek, gyér az utánpótlás, kevés a fiatal. Talán LANKADATLANUL ELŐRE !
ezért is nagyobb és felelőségteljesebb feladat
előtt állnak azok a Petőfi tagok, akik annak Ifj. VECSERA Sándor
2 2004. július

DURINDÓÓÓÓÓ!...
Így, kiáltva, elhúzva jelentkezik az
Újvidéki Rádió hullámhosszán a népzenei műsor be-
jelentője. A vajdasági magyar népzene e legtömege-
sebb szemléjén, immár 3. alkalommal Művelődési
Egyesületünk énekkara is részt vett, Mák István
tanár úr vezetésével. Az idei szemlére karmesterünk
betyár dalokból válogatott és tanított be egy
csokorra valót.
Az idén a Durindó és a Gyöngyösbokréta - a
néptáncok szemléje - Tornyoson lett megtartva. E
rendezvények történetében Tornyos a legkisebb
település, amely vállalta a házigazda szerepét. A
falu mérete semmi esetre sem volt hátrány: a házi-
gazdák a szervezéssel jelesre vizsgáztak. Minden
egyes részvevő csoportnak külön házigazdája -
vezetője volt, aki egész ottlétük idején kalauzolta
őket a rendezvény alatt.
Miután megérkeztünk, a helyi óvodában te-
lepedtünk le. A kórustagok ott átöltözhettek, és a
fellépési formaruhában gyülekeztünk a közeli iskola
udvarában. Ott aztán fellépési sorrendben fel-
sorakoztunk, és a déli harangszóra indultunk a mű-
velődési ház felé. Felemelő és szívmelengető érzés
volt a különféle formaruhák és népviseletek ko-
szorújában lépegetni. Az utat a művelődési házig
énekszóval tettük meg. A csoportok énekébe
bekapcsolódtak, velünk énekeltek a kapuban álló
helybeliek is.
A művelődési ház udvarán nagy sátor volt fölál-
lítva, benne egy nagyméretű TV készülék, így az
*********************************************
TÁBOROZÁS NEMESMILITICSEN ÉS CSONOPLYÁN
első pillanattól kezdve láthattuk - hallhattuk mi tör-
ténik a teremben.
Énekkarunk elég korán sorra került, sorrendben
a negydikként lépett föl. Az előadás minőségéről
csak annyit, hogy egy próbán sem énekeltünk olyan
jól, mint a föllépésen. Miután Mák tanár úr megnézte
a video-fölvételt, elmondta, hogy azon még jobban
hangzik a kórus, mint amilyennek mi hallottuk a
helyszínen.
A föllépés után ismét az óvodában gyűltünk ösz-
sze, és csoportosan indultunk ebédelni. A helyszín
felé a hosszabb úton mentünk, útközben bementünk
a katolikus templomba. Körülbelül ugyanolyan nagy,
mint a palánkai. Elragadtatva néztük a jól megőr-
zött, gyönyörű falfestményeket, az ablakokat díszítő,
szenteket ábrázoló vitraj-okat (üvegképeket).
Az oltárkép a Szűzanyát ábrázolja a kis Jézus-
sal, körülötte a magyar szentekkel. Miután megtud-
tuk, hogy a Magyarok Nagyasszonyáról van szó, ka-
pásból elénekeltük az Ó, Nagyasszony, nemzetünk
reménye kezdetű éneket, ami könnyet csalt háziasz-
szonyunk szemébe. Ez után igen jól esett az ebédre
feltálalt üszőpaprikás.
Ebéd után az érdeklődők megtekintették a kézi-
munka-kiállítást is, ezt pedig szabadidő követte, sé-
ta, pihenés vagy falunézés, kinek-kinek ízlése vagy
erőnléte szerint.
A gyülekező délután 4-kor volt, és a tervezett
időben, fél 5-kor indult a busz hazafelé. Időtartamát
tekintve rövid kirándulás volt, ám élményben gaz-
dag. Nagyszerű érzés az együtt éneklés öröme, az a
tudat, hogy a Durindó nem csak zenei szemle volt,
hanem a zene, az ének ünnepe.
MÉSZÁROS János

A Vecsera Sándor MME keretén belül működő anyanyelvápoló csoport 7 tagja Nemesmiliticsen, illetve Csonoplyán
táborozott június 21-től 25-ig, azaz hétfőtől péntekig, a Vajdasági Magyar Pedagógus Egyesület szervezésében.
A gyerekek családoknál voltak elszállásolva, és nap mint nap a nemesmiliticsi magyar kultúrotthonba jártak. A
gyülekezés reggel 10 órakor volt, és innen indultak a különböző aktivitásokra. Egyik nap kirándulásokra mentek,
megismerni a helységet és környékét, másik nap Zomborba utaztak, megtekinteni a városházát és más nevezetes-
ségeket. Voltak számítógépes játékok, történelem és nyelvi vetélkedők, sportrendezvények stb. A palánkai gyerekek nem
vettek részt a tevékenységekben - egyedül szervezkedtek.
Egyébként, az ellátás igen jó volt, naponta négyszer is kaptak enni a gyerekek.
Péntek délután, mindjárt az ebéd elfogyasztása után indultak haza, meg se várva a díjkiosztást.
Útközben, hazafelé jövet, a jövő évi nyaralást tervezték. Délután 3 órakor már minden gyermek otthon volt, mivel
taxisuk kapuig szállította őket.
A nyaralást költségét a Pedagógus Egyesület, az útiköltséget pedig a Vecsera Sándor MME fedezte.

GION Éva, pedagógus

2004. július
LEGFIATALABBJAINK TEVÉKENYSÉGÉBŐL
Még javában tartott a tanítás, amikor egy
szemle előkészítésére hívták fel a figyelmemet Újvidéken az
anyanyelv-ápoló pedagógusok szeminárján.
Az anyanyelvápoló órákon, amelyeket szombatonként tar-
tottunk meg a „Sveti Sava” nyolcosztályos iskola egyik tanter-
mében, sokat dolgoztunk: elég sok mondókát, nyelvtörőt, kiszá-
molót, éneket stb. dolgoztunk fel, amelyeket a tanulók nagy része
el is sajátított. Gond van a beszéddel, nem megy, mert a gyere-
kek nem akarnak beszélni, a szülők és a nagyszülők pedig nem
beszélnek a gyerekekkel magyarul. Így a heti másfél óra kevés-
nek bizonyul a nyelv elsajátításához.
Hazai terepen nem túlságosan népszerű a munkánk és a
mutatkozó alkalmakkor, ahol bemutathattuk volna tudásunkat,
egyszerűen nem fogadtak el bennünket. Így, egy vidéki fellépést
szemeltem ki a csoportnak, ahol hasonló körülmények között,
magyar nyelvet tanuló más csoportokkal együtt léphettünk kö-
zönség elé és mutathattuk meg tudásunkat.
Erre a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének
szervezésében Nagybecskereken 2004. június 5-én megtartott
szórakoztató, szórakésztető szemlén a Petőfi Sándor MME-ben
nyílt alkalom.
A találkozó célja, hogy az anyanyelvápoló csoportok
vezetőikkel együtt bemutassák munkájuk színe-javát. Idén 17
helyről érkeztek a gyerekek, köztük a palánkai tanulók is.
Az anyanyelvápoló csoportból a következő gyerekek vettek
részt a szemlén: Ćirković Marija, Ilić Marija és Tamara, Šili Sanja,
Sisa Anna, Deák Tamara és Tijana, Koleszár Denis és David,
Stakić Danijela, Szűcs Irén és Radonić Đorđe.
Palánkáról egy kombival indultunk útnak a katolikus tem-
plom elől reggel, 8 órakor. Másfél órás út után könnyen megta-
láltuk a Petőfi kultúregyesületet. Rövid köszöntő után reggelihez
invitálták a gyerekeket, majd valamivel 10 óra után megkezdődött
az előadás.
A mi csoportunk énekekkel, mondókákkal, gyermek-
játékokkal és szavalattal lépett fel, méghozzá nagy sikerrel.
Utunkra két anyuka is elkísért bennünket, hogy segítsenek nekem
felöltöztetni a gyerekeket az újonnan készült népviseletbe, és
„felavassuk” őket. Egy tenyérnyi emeleti átjárószoba sarkában
kaptunk helyet az átöltözködéshez. Pillanatok alatt felöltöztettük,
előbb a fiúkat, utána a lányokat. A frizura és a smink elrendezése
után jött a fényképezkedés, majd egy rögtönzött divatbemutató,
ahol ragyogó szemű, mosolygós tündérlánykák sétáltak kecsesen
fel és alá, forogtak, ugráltak, mint egy-egy pajzán sellő, hogy
meglibbenjenek a szoknyák redői. Ilyen ünnepélyes hangulatban
máris sorakoznunk kellett a színpad mögé, mert a tervezett
műsorban hatodikak voltunk. Ekkor kezdődött az izgulás, a
3
lámpaláz: „Jaj, csak sikerüljön a fellépésünk!” - biztattuk
egymást...
Indultunk is a színpadra. Csend lett a közönség sorai-
ban, és mi elkezdtük az éneket, mondókát, verset, körjátékot.
Szállt a dal! Szép és jó volt hallani és látni bennünket! Minden
számot hangosan, gyönyörűen hiba nélkül adtunk elő és a
meghajolás után kilibegtünk a színpadról. Sikerült! Jók voltunk!
- újjongtak a gyerekek. Nagy tapsot kaptunk!
Gyorsan átöltöztünk, majd újból az „ebédlő”-vé avatott
folyosóra mentünk a terült asztalokhoz és degeszre ettük ma-
gunkat, mindenféle péksütemények között válogatva. Öröm-
mámorban úszott a csapat. Jók voltunk! - dícsértem meg a
csoportot, bár maguk is tudták, hogy jól szerepeltek.
Ezeket a gyerekeket még nem láttam ilyen lelkesnek, fel-
dobottnak - örömmámorban úszva, mint ott a szemle színhe-
lyén, azon a kopott, szegényes kinézésű magyar kultúregye-
sület udvarán, idegen területen, messze Palánkától.
Büszkeséget éreztem: jó pontot szereztünk csoportunk-
nak is, de a palánkai magyaroknak is. Hála Istennek!
Ez után, a csoportok vezetői, a pedagógusok, egy terem-
ben gyülekeztek szaktanácskozásra. Itt Orovec Júlia koor-
dinátor elmondta dícsérő szavait a szemlén látottakról és
hallottakról. A Magyar Szóban és a Családi Körben is
megjelent egy-egy írás a szemléről, amelyekben Júliát
szólaltatták meg az újság-írók. Rövid idézetet írok ezekből az
újságcikkekből:
„Szerencsére vannak még olyan óvónők, tanítónők és
pedagógusok, akik szívügyüknek tekintik az anyanyelv megőr-
zését a szórványtelepülésekben, és ezért a célért hajlandók
tenni is... Tarka, változatos műsor állt össze. Mindez bizonyí-
totta az oktatók szórakoztató játékos foglalkozásainak, illetve a
felkészítés eredményét... Mindannyiunk számára emlékezetes
marad az idei szemle!
Az ilyen és hasonló szemlék célja nem az, hogy kitűnő
magyar tudást produkáljanak a gyerekek, hanem az, hogy
szívvel-lélekkel produkálják azt, amit tudnak.”
A gyerekek apró ajándékokat kaptak: naptárt, blokkokat,
noteszeket, amitől még növelte örömüket.
Dolgunk végeztével beültünk a taxinkba és hazafelé in-
dultunk. Járművünkben békés hangulat honolt. A gyerekek új-
ból ennivaló után kotorásztak a poggyászukban. Taxink piros-
pipacsos, lila-szarkalábas, vadvirágos tájon robogott Palánka
felé.
A gyerekeknek itt szeretném megköszönni és megdí-
csérni példás magaviseletüket és kitűnő szereplésüket a szem-
lén.
A két mamának, Dubovszki Katicának és Deák Dalibor-
kának pedig köszönöm, hogy elkísérték a csoportot, segítettek
felöltöztetni a gyerekeket a fellépésre, előadás után pedig újból
átöltöztötetni őket saját ruháikba.
Öröm tölti el szívem-lelkem, hogy szakemberek látják és
elismerik a palánkai anyanyelápoló csoport munkáját és ered-
ményeit és biztatnak bennünket a további munkára is.
GION Éva, tanárnő
4 2004. július

A KÉZIMUNKÁZÓK CSOPORTJA
Mikor három éve Palánkán megalakult a Vecsera Sándor - Voltak-e már kiállításokon és milyen eredményeket értek el?
MME, Alapszabályában lefektette, miszerint az Egyesület mun-
kaprogramja szakcsoportjainak a tevékenységéből adódik. E
célból az Akácos Út hasábjain egy sorozatot indítunk, amelyben
havonta be fogjuk mutatni a szakcsoportok működését.
Elsőként a kézimunkázók szakcsoportja mutatkozik be,
vezetője, Faragó Etelka asszony szavaival.

- Már három kiállítást is rendeztünk itt Palánkán, amelynek

igen szép visszhangja volt, rendeztünk egy sikeres nőnapi
teadélutánt március 7-én és voltunk Székelykevén is egy nagy
vajdasági rendezvényen, ahonnan egy serleggel és egy oklevéllel
tértünk haza.
- Milyen tervekkel néz a kézimunkázók szakcsoportja a
jövőbe?
- Először is bővíteni akarajuk tevékenységünket és
megíndítjuk az úri hímzést és a tojás hímzést. Továbbá, a nyár
folyamán meghívást várunk Adára egynapos táborozásra, és a
temerini Illés-napi ünnepségre. Augusztus végén pedig, meg
szándékozzuk ünnepelni a szakcsoport fennállásának első év-
fordulóját.
- Asszonyom, mikor alakult meg a kézimunkázók - Asszonyom, köszönjük szíves válaszait, és kívánunk sok-
szakcsoportja és hány taggal indult meg a munka? sok sikert a jövendőbeli munkájukban.
- Csoportunk tavaly, 2003. szeptember 8-án alakult meg és
akkor 8 taggal indultunk neki a munkának. Fő célunk a Ifj. VECSERA Sándor
vajdasági népi motivumok feldolgozása volt már úgy, ahogy azt
legjobban tudjuk, hímzéssel, horgolással, kötéssel.
- Milyen sűrűn találkoznak és hány tagot számlál ma a
csoport?
- Ma már a szakcsoport 19 tagot számlál és hetente
egyszer találkozunk az egyesület nagytermében, ahol munka
közben igen jól elszórakozunk, elbeszélgetünk, tapasztalatot
cserélünk.
- Melyek a legfontosabb elfoglaltságok, ui. mit készítenek a
csoport tagjai?
- Ahogy már említettem is, fehér hímzéssel, horgolással,
kötéssel foglalkozunk és igyekszünk minél hűebben munká-
inkon bemutatni Vajdaság népi művészetének tarkaságát, de
egyben az itt élő népek ilyennemű egybedonódását is.
 2004. július
EGY EMLÉKEZETES KIRÁNDULÁS
- a gyermekek Palicson -
Június 19-én a palánkai Vecsera Sándor MME
Anyanyelvápoló Csoportja a VMSZ rendezésében Pali-
cson járt az állatkertben. A csoport 15 főből állt: 10 gyer-
mek, 4 anyuka és a pegagógus vezető.
Buszunk reggel 5 órakor indult útra a palánkai katoli-
kus templom elől. Hűvős reggelen értünk Palicsra. Izgul-
tunk is nem kap-e el bennünket egy hűvös, esős idő. Sze-
rencsére 9 óra után a nap ragyogóan elkezdte munkáját,
és mi, egy-egy elfogyasztott zamatos kávé és fagyi után,
bementünk az állatkertbe.
Miután elhagytuk a bejáratot egy virágokkal telített,
festői kilátás terült elénk. Pár lépés után, egy emberi
kézzel alkotott hatalmas páva fogadott bennünket,
amelynek a tollazata és óriási farka különböző színű élő
virággal volt kirakva. Az állatok ketrecét szemet
gyönyörködtető cirkonyás virágágyások veszik körül.
Minden állatot nagy érdeklődéssel megbámultunk. A
medve mint egy óriási macska a hátán fekve, lábait égnek
tartva, hempergett előttünk. A macskafélék közül néme-
lyek únottan néztek vissza ránk, mások idegesen mász-
kálva a ketrecben észre sem vettek bennünket. Pár
ketrecnél csoportunknak „földbe gyökerezett a lába”,
mivel nem tudtunk betelni a majmok csintalan játékával,
az őzek kecsességével és gyönyörű szemükkel, a fókák
játékos hancúrozásával a vízben vagy a jegesmedve
edzőúszásával. Az elefántot megetettük a környéken
kitépett fűcsomókkal. A pónilovat meg is lovagolták a
gyerekek.
5
Határtalan volt a kicsinyek boldogsága a sok lát-
ványtól és a felnőttek is el voltak bájolva ennyi szépségtől.
A kert belsejében egy nagyszabású pihenő-szö-
kőkútnál gyűltünk össze fényképezkedni. Csodák
csodájára, egyszerre egy hatalmas vízoszlop szökkent a
magasba, mi pedig sikoltozva futottunk szerteszét, hogy
ne fröcskölön be bennünket a szökkenő víz.
Az állatkertben majdnem három óra hosszát tartóz-
kodtunk. Ennyi gyönyörűséget egyszerre, egy helyen, már
régen láttam.
Délben ismét egy-egy kávét ittunk és fagyiztunk,
majd az állatkertet elhagyva egy játszótérre indultunk. A
nap hétágról sütött, de a palicsi park sétányát vastag fa-
lomb hűvöse árnyékolta. Mi teli tüdővel szívtuk a hársfail-
latú levegőt, s boldogok, elégedettek voltunk.
„Ennyi szépet Isten is csak jókedvében ád” mondja
egy ismert keringő szövege. Ezen a napon úgy éreztem,
hogy az édenkertben járok, a Mindenható szeretetével át-
hatva, boldog emberek között.
Sajnos, egyszer minden véget ér! Megszólalt a tele-
fonunk: „Iparkodjatok az autóbuszhoz, mert indulnunk kell
hazafelé!”
Bágyadtan huppantunk ülésünkre és hazaindultunk.
Most, a négy mamának meg szeretném köszönni
hogy elkísértek bennünket, mármint a gyermekcsoportot,
és meleg szeretettel ügyeltek a gyerekere.
A VMSZ vezetőségének és Toma Jánosnak, a
VMSZ palánkai elnökének pedig örökös hálával tartozom,
hogy hozzásegítettek az állatkert meglátogatásához, és
őáltaluk ilyen csodálatos élményben volt részünk.
GION Éva, pedagógus
6 2004. július

KÖNYVBEMUTATÓ

2004. június 29-én egyesületünk, a Vecsera Sándor, és a Veljko Petrović városi könyvtár közös rendezésében egy igen
sikeres könyvbemutatónak lehettek tanúi a palánkai költészet-rajongók. A könyvtár nagytermében, sajnos nem megfelelő számú
közönség előtt, Varnyú Ernő bemutatta legújabb könyvét, a Kortanúként/Svedok vremena-t.
Mészáros János meleg üdvözlő szavai után, Pero Zubac ismert költő vette át a szót és ismertette az egybegyűltekkel, hogy
valójában mi is késztette a rencenzió vállalására. (A recenzióból szövegünk végén adunk egy kis ízelítőt Mészáros János fordítá-
sában.)
A anyanyelvápoló szakcsoport növendékei felolvastak néhány verset a könyvből, általános megelégedésre, majd maga a
költő vette át a szót.
Felváltva beszélt magyarul meg szerbül is, mivel maga a könyv is így lett megírva. Varnyú
Ernő igen hűen megmagyarázta a közönségnek, valójában mi is ihlette versírásra, és ezt versei
felolvasásával gazdagította. Ahogy múlt az idő, egyre szorosabbra fűződtek a szálak a költő és a
közönsége között. Kerestlen, ám azért igényes magyar szavakkal emelte a bemutató színvonalát,
egyre fűtve az érzéseket, úgyhogy a Honvágy című versének felolvasásakor elcsuklott a hangja -
bánáti gyerekkorára emlékezve - és csak rövidebb szünet után tudta folytatni mondókáját. Ez az
érzelmekkel telített bemutató sűrűn lett megszakítva meleg tapssal, ami serkentően hatott Varnyúra
és a siker elmaradthatatlan volt.
A bemutató végén, a költő közmegelégedésre, kézjegyével ellátott könyveket osztott szét az
egybegyűltek között. Az ezt követő fesztelen társalgásban Varnyú Ernő szívélyesen elbeszélgetett a
jelenlévőkkel.
Most pedig, a költő kérésére, leközöljük egyik versét:

ARCKÉP

Lehetsz:
Névtelen vagy hírneves,
Ostoba vagy bölcs,
Pöttömnyi vagy tömzsi,
Vézna vagy hórihorgas,
Gyönge vagy hatalmas,
Lehetsz...

Ha választhatsz,
Ne légy söprű,
Lábtörlő,
Csupán egyre kérlek:
- Ne légy
Dongólégy!

Pero Zubac a kötetről többek között ezt írta:

„...Varnyú P. Ernyő engem nem lepett meg verseskötetével: amióta ismerem, hajlott a művészet felé. Ilyen nyílt, jámbor,
jóindulatú, őszinte és szókimondó, gyengéd szívű harcos létére, érett éveiben, amikor az életet már áthatóbb tekintettel szemléli az
ember, egyszerűen versben szólalt meg, így kínál az olvasónak tanúságot a korról, olyan tanúságot, amely szociológiai-filozófiai
szempontból is, de elsősorban, költői értéke miatt figyelemre méltó.
...Egy korról való tanúskodás megköveteli a költőtől, hogy elénk tárja saját lírai naplóját, mélyen személyit, ha hiteles akar lenni.
Varnyú naplója valóban egy ilyen, a valós és virtuális emlékezésből alkotott képek értékes fűzére, amely egy kifinomult lírai szőttes
formájában jött létre, mint olyan könyv, amelyet meg kellet írni, mint szelep-könyv.
...A költő, amikor az időszerű, a mostani dolgokra reagál, nem kerüli el, hogy egy-egy rímekbe szedett neheztelést vagy
jóindulatú üzenetet is papírra vessen (Matico), de attól sem ódzkodik, hogy hazafias témákhoz közelítsen, vagy éppenséggel az
ökológiát vegye elő, amikor „ellágyul a lírai megszólítás”, amint azt a Ranjena goro vagy a Sremac című versben láthatjuk a
gyönyörű sorokban:
A sarjaknak sebeit ápolhasd,
csigáknak a harmatot visszadd,
bensődből a kígyót hogy kivethesd, te Hegy!

...Varnyú ezekkel a világos, erőteljes üzeneteivel kimondja saját meglátását újabb kori törénelmünk töréseiről, miközben nem
kerüli el annak lehetőségét, hogy a vers kommentár legyen, sőt: nem kódolt, nyílt, csípős, becsületes üzenet, mint az említett Matico
című versben, és amennyire magyarul értek, hasonló üzenetek irányulnak az akadémiai álom számlájára is, amelyért álmainkkal fi-
zettünk.
...Ez a kötet bele van gyökerezve abba az időbe, amelyben keletkezett, ez a könyv tanúságtétel és dokumentum, de értéke nem
csak abban van, hogy általa rekonstruálható lesz egy idő, hanem a költői nyelv frissességében és csiszoltságában is, világos, réte-
gelt képeiben, metsző szatírájában, árnyalt, allegorikus képsoraiban, a legjobb versekben pedig a szöveg annyi szóra való tömöríté-
sében, amennyi éppen szükséges ahhoz, hogy kikerekítse az indíttatást, amely létrejöttét előidézte.”

Ifj. VECSERA Sándor

2004. július 7

a Vecsera Sándor MME Elnökségének 2004. június havában tartott üléseiről

(Az Elnökség tagjai: Andriga Sándor, Dosztán Mihály, Nagy Anna, Kovácsevity Gabriella, Deák
György, ifj. Faragó Sándor és Horvát Tibor.)

Június 2.
a) Andriga Sándor, az Egyesület elnöke, üdvözölte Egyesületünk folyóirata, az Akácos Út első
számának megjelenését. Az irodalmi szakcsoport (nyolc tagja van) a folyóiratot, egyelőre, csak
négy oldalon jelenteti meg. Az újságot ingyenesen osztjuk szét az egyesületi tagok között akik
érdeklődnek iránta. A nyomtatással kapcsolatban kiadások merültek fel ezért megkiséreljük
majd, hogy erre pályázatok útján szerezzünk fedezéket.

Június 9.
a) A VMSZ vezetősége meginvitálta Egyesületünk elnökét, Andriga Sándort, az Újvidéken
megtartott vacsorára. Ez alkalommal Andriga Sándor, az ott jelenlévők között, szétosztott egy
tucatnyi példányt az Akácos Út folyóiratunkból. A visszajelzések alapján pénzügyi támogatást
remélhetünk az Akácos Út további nyomtatásához.
b) Az Elnökség jóváhagyta annak a számlának kifizetését, amit a kézimunka csoport nyújtott be
a kötények elkészítésével kapcsolatban.
c) Az Elnökség 5:1 arányú szavazattal döntést hozott, hogy a vegyeskórusunk fellép az idei,
palánkai Duna-bálon. Egyetlen feltétel az lenne, hogy a vízen úszó ponton nem jöhet számitásba
mint a fellépés színhelye.

Június 16.
a) Gion Éva beszámolt arról, hogy a szülőérteklezeten hét szülő úgy határozott, hogy
gyermekeiket Csonoplyára küldi táborozásra, amely junius 21-26.-ig tart. Itt nem szükséges a
felügyelő szülők jelenléte. A gyerekeket csak oda kell szállitani, és később visszahozni őket. Az
útiköltséget az Egyesület fedezi.
b) Toma János átvette a könyveket, amelyeket a Jugoszláv LAZARUS Szeretetszolgálat
ajándékozott az Egyesületnek. Harminckét könyvről van szó, az irodalom különböző műfajaiból,
az anyanyelvápolás részére pedig tankönyvek a gyermekeknek. Hálásan köszönjük az adomá-
nyozott könyveket.
c) Nagy örömmel vettük tudomásul, hogy a PODUNAVLJE (az épület tulajdonosa ahol az
Egyesületünk van) leírta az elmúlt télen fűtésre elhasznált áram számláját. Evvel egy nagy
költségtől lettünk felmentve.

Június 23
a) Gion Antal arról számolt be, hogy a 32 könyvön kivűl, amit a LAZARUS Szeretetszolgálattól
kaptunk, még kb. 40-50 könyvet is hozott az Egyesület részére Faragó Sándor, önkéntes
könyvadományozó. Minderről leltári jegyzőkönyvet kell késziteni.
Az Elnökség döntést hozott, hogy a jövőben Uhlárik Etelka lesz a megbízott könyvtáros, aki
majd minden hét egyik napján (csütörtökön), egy meghatározott időben (18.00-19.00 óráig)
ügyeletes lesz a könyvtárban.

Június 30
a) Nagy Anna, Egyesületünk pénztárosának beszámolója szerint, Egyesületünk folyoszámláján
36.000,00 dinár van. Pontosan erre az összegre van szükség, hogy az Egyesület az épület tulaj-
donosának kifizethesse az év végéig esedékes bérleti díjat.

GION Antal
8 2004. július

EGY KIS SZÓRAKOZÁS

Vízszintes: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 Függőleges:

1. Híres XIX. sz. írónk 1. Ázsiai állat

9.Egyik magánhangzónk 10 11 12 2. Véded
10. Kutya mondja 3. A kálium vegyjele
11. Angol sport 13 14 15 4. Vajdasági magyar folyóirat
13. Reggel 5-kor 5. Titkár
15. A legdrágább kincs 6. Személyes névmás
16. Csökönyös király 16 17 7. Bácskai falu
18. A foszfor vegyjele 8. Jelentős, fontos (lat.)
19. Áts Feri ellenfele 18 19 20 21 9. Nem itt
20. Kemény fém 12. USA tagállam
22. Segéd 14. Magyar kamionmárka (é.h.)
24. Orosz női név 22 23 24 25 17. A madarak králya
26. Görög betű 18. A vas ásványa
27. Járunk rajta 26 27 28 29 30 21. Fájó
29. Osztrák folyó 23. Ibsen drámája
30. Japán 25. Az utolsó magyar királyné
31. Szarvas hiba az okmányban 31 32 33 34 28. Spanyol állami tévé
35. Kopasz 32. Antall Róbert
36. Idegen női név 35 36 37 33. Nem te
37. Szerb ökör 34. 365 nap

MAGYAR NYELVŰ MŰSOR A PALÁNKAI BAP RÁDIÓN

Csütörtökön 18-19 óráig

Vasárnap 13-14 óráig

HALGASSA A NEFELEJCSET A 95,1 MHz-ES HULLÁMHOSSZON A BAP RÁDIÓN !

JÚLIUS - SZENT JAKAB HAVA

A magyar hagyomány szerint szent Jakab havának nevezik, de itt Bácskában, szívesen mondják Sarlós Boldogasszony
havának is, nyilvánvalóan az aratási idény miatt.
A májusi Mária és a júniusi Jézus Szíve ájtatosságok után, júliusra Jézus Vérének a tisztelete jellemző. Ez az ájtatosság az
Egyház életében már a XVIII. század végétől jelen van. Hivatalos formában, az egész Egyházra érvényes jelleggel, XII. Pius pápa
vezette be, a XX. század ötvenes éveiben.

MISEREND A KATOLIKUS NAPTÁRBÓL

Júlis 3. szombat, 19.00 h
Évközi 14. vasárnap Július 2. péntek: Sarlós Boldogasszony

Július 10. szombat, 19.00 h Július 11. vasárnap: Benedek, Európa védőszentje
Évközi 15. vasárnap
Július 22. csütörtök: Mária Magdolna, a nándorfehérvári
Július 17, szombat, 19.00 h győzelem napja (1456-ban)
Évközi 16. vasárnap

Július 24. szombat, 19.00 h Július 25. vasárnap: Jakab apostol, palónai (plavnai)
Évközi 17. vasárnap búcsú

Július 31. szombat, 19.00 h Július 26. hétfő: Anna

Évközi 18. vasárnap

Kiadja: a Vecsera Sándor Magyar Művelődési Egyesület, Bácspalánka. / Felelős szerkesztő: Andriga Sándor / Szerkesztő:
E-mail: vecsera2001@yahoo.com ifj. Vecsera Sándor / Munkatársak: Gion Antal (Jegyzőkönyv-kivonatok), Mészáros János (Riportok, Vallási rovat)./
Lektor: Mészáros János / A szerkesztőség cime: Kralja Petra I 9/I, 21400 Bácspalánka, tel/fax: (021)751-862.