„Fons, skepsis, lex”

Ünnepi tanulmányok a 70 esztendős Makk Ferenc tiszteletére

SZTE Történeti Segédtudományok Tanszék

Szegedi Középkorász Műhely
Szeged 2010
 A kötet megjelenését támogatta:

Magyar Tudományos Akadémia – Magyar Országos Levéltár – Szegedi Tudományegyetem

Medievisztikai Kutatócsoportja

Szegedi Tudományegyetem – Bölcsészettudományi Kara

Szegedi Tudományegyetem – Bölcsészettudományi Kar Történeti Intézete

Szegedi Tudományegyetem – Bölcsészettudományi Kar Történeti Segédtudományok Tanszéke

Szegedi Középkorász Műhely

Szerkesztette:

Dr. Almási Tibor

Révész Éva
Dr. Szabados György

Címlap festményei:
Juhos-Kiss Sándor

Fénykép:
Segesvári Csaba

© a szerzők
© a szerkesztők
FEDELES TAMÁS

Drakwlyahaza•

E gy ingatlan adásvételére került sor 1489. szeptember 10-én Pécsett, amelyet a

székeskáptalan hiteleshelyi kancelláriáján foglaltak írásba.1 Maga a tranzakció nem
volt különösebben egyedi,2 ugyanis egy, a városban álló ház cserélt gazdát. Sokkal
érdekesebb ez esetben (is) a lakóépület, egykori tulajdonosainak személye; közülük is
leginkább Drakula havasalföldi vajda feltűnése tűnhet meglepőnek. E rövid tanulmány
függelékeként teljes szövegében közölt oklevél nem ismeretlen a magyar medievisztika
számára.3 Minthogy azonban eddig jobbára csak más témákhoz kapcsolódóan,4 éppen ezért
mindössze említés szintjén történtek utalások e kiadványra, talán nem érdektelen
tüzetesebben szemügyre vennünk.
Az oklevél tartalma röviden a következőképpen foglalható össze. A pécsi káptalan
előtt megjelent vitézlő Rozsályi Kun Jakab pécsi várnagy és a következőket adta elő: a
Drakwlyahaza nevű pécsi kőházát, melyet kelet felől Szabó Benedek telke, délről és
nyugatról a közút, míg északról a Szent Bertalan templom Szent Katalin
oltárigazgatóságának háza határol, s melyet Jusztina, a néhai Dragwlya vajda özvegye hű
szolgálataiért Dénes nevű famulusának adott, ő azonban latorkodás bűnébe esett, s ezért
Pécs város bírája és esküdt polgárai a király parancsára halálra ítélték, házát pedig Mátyás
király és Zsigmond pécsi püspök eladományozta Rozsályi Kun Jakabnak hűséges
szolgálataiért aki a házat kiváltságaival, tartozékaival és a délről mellette fekvő lakatlan
telekkel együtt 200 aranyforintért eladta Gyulai Györgynek, valamint fiainak: Jánosnak,
Gergelynek és Mihálynak. A ház egykori tulajdonosainak rövid bemutatását az ingatlan
eladójával célszerű kezdenünk.
Rozsályi Kun Jakab a patinás Gútkeled nem Sárvármonostori ágához tartozó
Rozsályi család sarja. Nagyapja, Lukács udvari lovag neve mellett tűnt fel először a Kun
melléknév, melyet utódai is viseltek.5 Édesapját szintén Jakabnak hívták, míg édesanyja
személye közelebbről nem ismert. A források négy testvérének, Lászlónak, Miklósnak,
Kristófnak és Jánosnak a nevét örökítették meg.6 A névadó Rozsály település, valamint a
családi birtokok többsége Szatmár, kisebb hányaduk pedig Ugocsa megyében feküdt.7
Unokafivére, György ugocsai alispánként mutatható ki 1456-ban.8 Jakab Ernuszt Zsig-
mond pécsi püspök (1473–1505) familiárisaként került a Dunántúlra,9 ahol Baranya

•
A tanulmány elkészítése idején a szerző a Bolyai János kutatási ösztöndíj (BO/00057/08/2.sz.) támogatásában
részesült. A munka az OTKA K 81568 pályázat keretében készült el.
1
SNA, Révay család központi levéltára: Oklevelek Fasc. X. Nr. 25. Fényképmásolata: DF 260 135. Teljes
szövegében ld. a tanulmány végén.
2
Bár megjegyzendő, hogy Pécs esetében a középkori lakóépületekre vonatkozó írott források meglehetősen
ritkák. Ezekre röviden ld. FEDELES 2009. 159–162.; PETROVICS 2005. 276–277.
3
KUBINYI 2001. 330.; KUBINYI 2001a. 15.; KUBINYI 2007. 84.; FEDELES 2005. 156. 40. jegyzet.
4
Kivételként egy pécsi ismeretterjesztő újságban megjelent rövid írásom említhető.
5
ENGEL 2001. VI. Az aula tagjai.
6
ENGEL 2001a. Gútkeled nem 5. Sárvármonostori ág,) 1. tábla (Rozsályi (Kun, Gacsáji, Atyai).
7
A birtokok felsorolását ld. PERÉNYILT Nr. 630–631.; HÉDERVÁRYOKLT II. Nr. 406–407.
8
C. TÓTH 2006. 19, 88 (Nr. 162).
9
FEDELES 2010. 105–124.

107
(1485–1488) és Tolna megyék alispánjaként (1485),10 valamint pécsi várnagyként (1485–
1489) működött.11 Mátyás király (1458–1490) halálát követően dominusával együtt Corvin
János herceg trónöröklését támogatta. A csonthegyi csatában a püspöki bandérium
kapitányaként (capitanei exercitus) harcolva vesztette életét.12
Az épületet a Baranyában birtokos nemes Gyulai család tagjai vásárolták meg. Az
előkelő Győr nem Óvári ágához tartozó família tagjai közül többen a pécsi püspökök szol-
gálatába állva baranyai alispánként, várnagyként tevékenykedtek. Az oklevélben szereplő
György Janus Pannonius pécsi püspök (1459–1472) familiárisaként tűnt fel 1467-ben, s
már ekkor rendelkezett egy pécsi háztelekkel.13 1494 és 1497 között Teremhegyi Bika
Jánossal együtt,14 Zsigmond pécsi püspök familiárisaként látta el a baranyai alispáni teen-
dőket.15 Ismeretlen nevű hitvesétől összesen öt fia született, közülük Péter és György
oklevelünk tanúsága szerint 1489 őszén már nem volt az élők sorában.16 A három fiú közül
János futotta be a legjelentősebb karriert. 1490-ben lépett Corvin János szolgálatába, s a
herceg mellett szlavón vicebánként működött (1495–1496).17 Ezt követően – sőt úgy tűnik,
hogy már vicebáni teendőivel párhuzamosan is – Zsigmond püspök, majd utóda Szatmári
György (1505–1522) szolgálatába állt, és pécsi várnagyként (1495–1507),18 valamint bara-
nyai alispánként (1498–1501) szolgálta a prelátust, majd utódját Szatmárit (1507).19 A
XVI. század elején Szlavóniában szerzett jelentős vagyont, övé volt a trakostyáni és a vini-
cai uradalom is. 1507-ben szlavóniai harmincados, 1517 és 1519 között Varasd megye
alis-pánja volt.20 A testvérek közül Gergely és Mihály is Ernuszt püspök szolgálatában állt.
Gergely 1504-ben a távoli Bereg megye ispánja, s egyúttal Munkács várnagya volt, majd
1510-ben ismét beregi ispán.21 Gyulai Mihály Ecsedi Bátori György szolgálatába lépett,
1498–1505 közt rácsai várnagya volt.22
A lakóépület egykori tulajdonosai kapcsán oklevelünk említést tesz Jusztina
asszonyról, néhai Drakula vajda özvegyéről is. Noha mindmáig nem ismert pontosan a
hölgy helye a horogszegi Szilágyi família genealógiai tábláján, kétségtelen tény, hogy
Mátyás király unokahúgáról van szó.23 Jusztina összesen négy ízben lépett frigyre, azonban
mindegyik házassága gyermektelen maradt. Első férje Szentmiklósi Pongrác László volt,
az ő halálát követően, az 1470-es évek derekán kötött házasságot az említett Drakula
vajdával. Második férje elhunytát követően Suki Pál (1479), végül pedig Erdélyi János

10
Baranyai: 1485. II. 21.: ZICHYOT XI. 400.; 1488. II. 12.: KŐFALVI 2006. Nr. 836.; Tolnai: 1485. VIII. 12: SZAKÁLY
1998. Nr. 171–172.
11
FEDELES 2009a. 434.; Az egyik alispán több esetben a pécsi várnagyok közül került ki. FEDELES 2008. 194.
12
SCHÖNHERR 1894. 147–148.
13
KUBINYI 2001. 329.
14
Személyére és családjára ld. HORVÁTH 2006.
15
1494. II. 18-án nevezte ki őket Ernuszt. (DF 260 146, KUBINYI 2001. 332.) 1497. V. 6-án is még alispánként
szerepel. (DF 260 483, KUBINYI 2001. 332.)
16
Gyulai György részletes leszármazását ld. KUBINYI 2001. 360. Vö. ENGEL 2001a. Győr nem. 1. Óvári ág. 2.
tábla: Gyulai.
17
VARGA 2008. 329.
18
1495. VIII. 22.: KŐFALVI 2006. Nr. 860.; 1507. IX. 14.: DL 49 477.
19
Itt jegyzem meg: a pécsi várnagyságára vonatkozó 1495-ös adat nyomán elképzelhető, hogy a Kubinyi
András által említett 1496-os baranyai alispánságára utaló adatot sem kell szükségképpen tévesnek
tartanunk. Vö. DL 82 154, KUBINYI 2001. 333.
20
KUBINYI 2001. 335–336.; VARGA 2008. 329–330.
21
1504. VI. 3.; 1510. VII. 5. – 1503–1505 között az Ernuszt család nevezte ki Bereg megye ispánjait, mivel
Corvin János átengedte nekik Munkács várát, amely Vingárti Geréb Péter hagyatékához tartozott. 1506–
1510 között Batthyány Benedek kincstartóhoz tartozott a megye és a vár is. NEUMANN 2006. 19.
22
KUBINYI 2001. 338–339.
23
Vélhetőleg Szilágyi Osvát leánya lehetett. Vö. KUBINYI 2001a. 14.; ENGEL 2001a. Szilágyi (horogszegi).

108
vezette oltár elé (1481). 1496-ban még életben volt.24 Második férje, akivel közösen
birtokolta egykor a pécsi kőházat, a hírhedt havaselvei vajda, Vlad Ţepeş alias Drakula
volt.25 A Drakula név eredete apjára idősebb II. Vladra vezethető vissza. Ő ugyanis
Zsigmond király (1387–1437) szövetségeseként 1431-ben tagja lett a Sárkányos Társa-
ságnak (Societas Draconis), mely nyomán megkapta a Dracul melléknevet, melyet aztán
fia is „megörökölt”.26 Testvérével, Raduval éveket töltött a török szultán környezetében,
majd az oszmánok támogatásával 1448 őszén foglalta el a havasalföldi fejedelmi trónt,
azonban még ugyanazon esztendőben menekülni kényszerült. Ezt követően Moldvában,
majd Erdélyben élt, mígnem 1456 őszén ismét el tudja foglalni a fejedelmi széket. III. Vlad
második regnálása 1462-ig tartott. Ekkor, miután megtagadta az adófizetést a Portának, sőt
a török követeket is kivégeztette, II. Mehmed (1451–1481) hadjáratot vezetett Havasalföld
ellen, s Vlad öccsét, Radut ültette a trónra.27 Ţepeş az év nyarán Erdély területére, a
Szászföldre menekült, majd nem sokkal később Mátyás elfogatta és Magyarországra
vitette, ahol több mint egy évtizedig fogságban tartotta.28 A kortárs források raboskodása
helyszíneként Budát, Visegrádot és Vácot jelölik meg, fontos azonban hangsúlyoznunk,
hogy ezt vélhetőleg egyfajta házőrizetként értékelhetjük.29 Miután a magyar uralkodó
felismerte a magas rangú „rabja” kínálta lehetőségeket, az 1470-es évek elején–közepén
nőül adta hozzá unokahúgát, az időközben megözvegyült Szilágyi Jusztinát. Minden
bizonnyal azért köttetett meg frigyük, hogy Drakula immár Mátyás unokasógoraként a
magyar király érdekeinek megfelelően igazgassa az 1476-ban ismételten rá bízott
Havasalföldet. Rövidesen a Balkánon vezetett hadjáratot az oszmánok ellen,30 majd nem
sokkal később az elűzött vajda, Basarab Laiotă emberei meggyilkolták.31 Antonio Bonfini
tudósítása szerint levágott fejét II. Mehmed szultánnak (1451–1481) küldték el.32
Jusztina Dénes nevű famulusáról e diplomán kívül további információkkal nem
rendelkezünk. A ház értékéből következően Dénes kétségkívül az asszony egyik vezető
familiárisa lehetett. A latorkodás (latrocinium) bűne a rablást, rablógyilkosságot jelentette,
amely a nyilvános bűncselekmények közé (casus criminales) tartozott, elkövetőiket halál-
lal sújtották.33 Dénes a részleteiben nem ismert köztörvényes bűnt minden bizonnyal
Pécsett követte el, hiszen a városi magisztrátus (per iudicem et iuratos cives) ítélte el.34 A
városi autonómia korlátozott voltára utal ugyanakkor, hogy az ítéletet királyi parancsra
hozták meg. Nem tudjuk, hogy végrehajtották-e az ítéletet, mindenestre Dénes pécsi ingat-
lanát elkobozták. A házat a király és Zsigmond püspök adományozta a pécsi várnagynak.
A püspök szerepe nem meglepő, hiszen Pécs a püspök és részben a székeskáptalan jogha-
tósága alatt állt a középkorban.35
Végezetül a házzal kapcsolatos információkat érdemes górcső alá venni. A ház
elnevezése, a Drakwlyahaza névalak kétséget kizáróan arra utal, hogy az épületet a kortárs
24
KUBINYI 2001a. 14–15.; ENGEL 2001a. Szilágyi (horogszegi).
25
A Ţepeş jelentése karóba húzó. Kegyetlenségeiről már a kortárs források is beszámoltak. Ezekre részletesen
ld. Sz. FARKAS 1989. 52–91.; HUBAY 2002.; W. SALGÓ 2002.; BALOGH 2008.
26
FLORESCU–MCNALLY 1973. 9–10.; Sz. FARKAS 1989. 22–23.; GUIRESCU 1991. 14. Vö. MÁLYUSZ 1984. 112.
27
HORVÁTH 2010.
28
KUBINYI 2001a. 52–53.; HÓVÁRI 1987. 124. Janus Pannonius is megörökítette elfogatását a De captivitate
Dragulae waivodae transalpini c. epigrammájában. JANIOPOMN Nr. 372.
29
FLORESCU–MCNALLY 1973. 112–113.; HÓVÁRI 1987. 125.
30
ANDREESCU 1991.
31
HÓVÁRI 1987. 128. Vö. KUBINYI 2001. 15.
32
BONFINI 3.10.290 (732).
33
HÁRMASKÖNYV I. rész 15. cím.; ECKHART 1946. 381–382.; BÉLI 2000. 209.;
34
A város bíráira és az esküdtekre ld. PETROVICS 2008. 41–69.
35
FEDELES 2009b. 173–194.

109
pécsi polgárok a havaselvei vajda személyéhez kötötték. Ebből természetesen messzemenő
következtetéseket nem lehet levonni, az azonban bizonyosnak látszik, hogy Jusztina és
Vlad tulajdonában volt egykor az épület. Az ingatlanszerzés pedig arra utalhat, hogy
Drakula meglehetősen szabadon mozoghatott az országban. Arra a kérdésre, hogy miként
jutott a vajda és hitvese a Mecsek-alján e ház birtokába, sajnos további információk híján
pillanatnyilag nem tudok választ adni. Az oklevélben olvasható leírás segítségével
megkísérelhetjük az épület lokalizálását is, amely magától értetődően csak megközelítő
pontosságú lehet.36 Pécs belvárosának utcaszerkezete többé-kevésbé megőrizte a középkori
struktúrákat.37 A város észak-déli, ill. a kelet-nyugati tengelyének metszéspontjában talál-
juk a középkori főteret. A település központja a középkorban szerkezetileg két részre
(praktikusan két térre) tagolódott. Északi részét a Szent Bertalan-templom, a város fő
plébániatemploma uralta, míg a déli felén – amely a mai Jókai teret is magában foglalta –
alakították ki a piacteret, valamint ott működött a város gazdasági és igazgatási köz-
pontja.38 A város helyszínrajzát 1687-ben elkészítő francia hadmérnök, Joseph de Haüy
egy trapéz formájú épülettömböt is feltüntetett, mely egykor elválasztotta egymástól a
városközpont két részét. Az oklevélben szereplő adatok alapján az ominózus házat nyugat
és dél felől egyaránt a közút határolta, azonban a déli oldalán a közút és a ház közé még
egy puszta telek is beékelődött. Ezek alapján tehát egy utcasarokhoz közeli lakóépületről
van szó. Az említett kőház északi szomszédságában a Bertalan-templom Szent Katalin
oltárigazgatóságához tartozó ház állt, amely további segítséget nyújthat az építmény
helyének meghatározásában. Felettébb valószínű ugyanis, hogy az épület a templom
közelében állt egykor. E sejtést egy további forrás is megerősíteni látszik, amely szintén a
templom egyik oltárához tartozó házra vonatkozik. Mivel az adat egy formuláriumban
maradt fenn, ezért pontos datálása nehézségekbe ütközik, így csak annyi bizonyos, hogy
1473 és 1505 között, tehát a vizsgált korszakban keletkezett.39 A kútfő arról tájékoztat,
hogy Zsigmond püspök Tamás nevű káplánjának kérésére felmentette a Tamás által a
Szent Bertalan-templom Szűz Mária oltárigazgatósága számára adományozott házát az
adófizetés és minden egyéb szolgáltatás alól. A ház nyugat felől a közfürdővel (balneum
commune) volt határos, míg keletről szomszédos ház tulajdonosát a forrás nem nevezi
meg. Az oltárhoz tartozó ingatlan lokalizálásában Petrovich Ede véleményét, miszerint „ez
a ház valahol a templom közelében állott”40 magam is elfogadhatónak vélem, s az is
valószínű, hogy az ingatlan a mai Mária utcában állhatott. A két említett épület ezek
alapján minden bizonnyal a város központi részén helyezkedhetett el. Ezek alapján pedig
azt is valószínű-síthetjük, hogy a Drakwlyahaza úgyszintén a centrumban létesült.
Ugyancsak ezt erősíti meg az egykori háztulajdonosok személye is, hiszen nehezen
képzelhető el, hogy a király közeli rokonai egy kevésbé központi helyen vásároltak volna
ingatlant. A pécsi várnagyról szintén feltételezhető, hogy a városközpontban törekedett
ingatlanszerzésre. A ház értéke, a 200 aranyforint is azt jelzi, hogy egy jelentős ingatlanról
volt szó.41 Ezen megfontolások alapján Drakula vajda egykori pécsi házát a város
központjába, vélhetőleg a Haüy-féle épülettömb nyugati, esetleg a főteret kelet felől

36
Sajnos nem maradtak fenn középkori pécsi telekkönyvek, sem pedig adóösszeírások, mint pl. Pozsony és
Sopron esetében, melyek segítségével megkísérelhetnénk a pontosabb helymeghatározást. SZENDE 2004. 26.
37
PETROVICS 2006. 43–44.; VARGA 2009. 96–97, 104.
38
FEDELES 2009c. 105.
39
IVÁNYI 1904. Nr. 135.
40
PETROVICH 1953. 29.
41
Nem ez volt a legdrágább lakóház Pécsett. 1482-ben Bertalan aranyműves ennek kétszereséért, 400 arany-
forintért adta el pécsi kőházát a patacsi pálosoknak. DAP II. 150.

110
határoló épületsziget délnyugati sarkához (a mai Király utca északnyugati szegletének
közelébe) helyezhetjük.
Természetesen a fentebb megfogalmazott relatív helymeghatározás mindaddig
pusztán hipotézisként kezelendő, amíg esetleges újabb források, illetőleg régészeti
feltárások eredményei nem erősítik meg kétségtelenül annak helyességét. Mindazonáltal
nézetem szerint e rövid írás annak demonstrálására felettébb alkalmas, hogy az ismert
(vagy ismertnek vélt) forrásokat is mindenképpen hasznos részletekbe menően elemezni,
hiszen – amint jelen oklevél példája is bizonyítja – további értékes adatokkal
gazdagíthatják egy-egy település középkori topográfiájára vonatkozó ismereteinket.
Kiváltképpen érvényes e megállapítás a kevésbé jó forrásadottságokkal rendelkező
középkori Pécs esetében.

1489. szeptember 10.

Nos capitulum ecclesie Quinqueecclesiensis memorie commendamus, quod egregius Iacobus Kwn
dictus de Rosaal castellanus castri Quinqueecclesiensis coram nobis personaliter constitutus libere
confessus extitit in hunc modum: quomodo ipse quandam domum suam lapideam, Drakwlyahaza
vocatam in civitate Quinqueecclesiensi fundatam, cui ab orientali fundus Benedicti Zabo,
meridionali et occidentali vie plaustrales communes, aquilonari vero plagis domus rectoratus
altaris Sancte Katherine virginis42 in ecclesia parochiali Sancti Bartholomei apostoli in dicta
civitate Quinqueecclesiensi fundata constructi contigue vicinari asseruntur, quam quidem domum
sive fundum generosa domina Iustina relicta condam Dragwlya waywode cuidam Dionisio famulo
suo ob servitiorum suorum merita in perpetuum contulisse perhibetur, sed postmodum eodem
Dionisio in crimine latrocinii deprehenso et ob id iussu regie maiestatis per iudicem et iuratos
cives43 huius civitatis Quinqueecclesiensis, uti idem Iacobus Kwn retulit, laqueo mortis iuridice
condempnato eandem dom[um sive fun]dum44 idem serenissimus dominus Mathias rex etc. ac
reverendus dominus Sigismundus episcopus huius ecclesie nostre Quinqueecclesiensis dicto Iacobo
Kwn pro fidelibus servitiis suis per notam dicti commisso criminis manifestam sub certis
libertatibus et privilegiis contulisset45 perhenniter possidendam egregiis Georgio de Gywla ac
Iohanni, Gregorio et Michaeli filiis eiusdem ipsorumque heredibus et posteritatibus universis pro
ducentis florenis auri puri iam plene persolutis et perceptis dedisset et vendidisset iure perpetuo et
irrevocabiliter tenendam possidendam pariter et habendam simul cum cunctis suis libertatibus et
privilegiis, aliis etiam utilitatibus et pertinentiis ad eandem de iure spectantibus et pertinere
debentibus, quibus scilicet hactenus dictus Iacobus Kwn tenuisset et possedisset, et signanter una
sessione deserta penes dictum fundum curie a parte meridionali habitam46, nullum ius nullamve
iuris et dominii proprietatem in eadem sibipsi reservando, sed totum et omne ius ac omnem iuris et
dominii proprietatem, si quod et quam memoratus Iacobus Kwn in eadem domo qualitercumque
imposterum habere speraret, in prefatos Georgium, Iohannem, Gregorium et Michaelem de Gywla
ac eorum heredes transferens pleno iure harum nostrarum vigore et testimonio literarum mediante.
Datum feria quinta proxima post festum nativitatis gloriosissime virginis Marie anno Domini
millesimo quadringentesimo octogesimo nono.47

42
A szó után kihúztak valamit. (Köszönet illeti Solymosi Lászlót az átírás ellenőrzésében nyújtott segítségért.)
43
A szó után kivakartak valamit.
44
A befüggesztett pecsét papírcsíkja takarja.
45
A szó a sor fölött beszúrva.
46
Helyesen habita.
47
Eredetije: SNA, Révay család központi levéltára: Oklevelek Fasc. X. Nr. 25. Fényképmásolata: DF 260 135.
Vízfoltos papíron, hátoldalán befüggesztéssel rögzített, mandorla alakú természetes színű viaszpecsét
nyomai.

111
 1. ábra
A ház feltételezett elhelyezkedés Pécs Haüy-féle helyszínrajzán
(KISARI BALLA 2000. 344.)

BIBLIOGRÁFIA

ANDREESCU 1991. = ANDREESCU, Stefan: Military actions of Vlad Ţepeş. in South-Eastern Europe
in 1476. Dracula. Essays ont he life and times of Vlad Ţepeş. Ed. Treptow, Kurt W. East
European Monographs 323. New York 1991. 137–151.
BALOGH 2008. = A Drakula-történetek kezdetei. Közreadja: BALOGH F. András. Kronosz könyvek
19. Budapest 2008.
BÉLI 2000. = BÉLI Gábor: Magyar jogtörténet. A tradicionális jog. Budapest–Pécs 2000.
BONFINI = BONFINI, Antonio: A magyar történelem tizedei. Ford. Kulcsár Péter. Budapest 1995.
C. TÓTH 2006. = C. TÓTH Norbert: Ugocsa megye hatóságainak oklevelei (1290–1526). Budapest 2006.
DAP = Documenta artis Paulinorum. Az anyagot gyűjtötte Gyéressy Béla, a bevezetés és a fejezetek
előszavát írta Hervay F. Levente. Budapest 1975–1978. I–III.
DF = Magyar Országos Levéltár, Mohács Előtti Gyűjtemény, Diplomatikai Fényképgyűjtemény
DL = Magyar Országos Levéltár, Mohács Előtti Gyűjtemény, Diplomatikai Levéltár
ECKHART 1946. = ECKHART Ferenc: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Budapest 1946.
ENGEL 2001. = ENGEL Pál: Magyarország világi archontológiája 1301–1457. In: Engel Pál:
Középkori magyar adattár. 2001. CD-ROM (Arcanum Adatbázis Kft, Budapest)
ENGEL 2001a = ENGEL Pál: Középkori magyar genealógia. In: Engel Pál: Középkori magyar adattár.
2001. CD-ROM (Arcanum Adatbázis Kft, Budapest)
FEDELES 2005. = FEDELES Tamás: A pécsi székeskáptalan személyi összetétele a késő középkorban
(1354–1526). Tanulmányok Pécs történetéből 17. Pécs 2005.

112
FEDELES 2008. = FEDELES, Tamás: Eine Bishofsresidenz in Südungarn im Mittelalter. Die Burg zu
Fünfkirchen (Pécs). In: Quaestiones Medii Aevi Novae vol. 13. Warszawa 2008. 179–217.
FEDELES 2009. = FEDELES Tamás: Pécs késő középkori városképe. Mediterrán Világ 11. (2009) 145–163.
FEDELES 2009a = FEDELES Tamás: A püspökség és a székeskáptalan birtokai, gazdálkodása. In: A
középkor évszázadai (1009–1543). A Pécsi Egyházmegye története I. Szerk. Fedeles Tamás
– Sarbak Gábor – Sümegi József. Pécs 2009. 421–464.
FEDELES 2009b = FEDELES Tamás: Pécs a középkorban. In: A középkor évszázadai (1009–1543). A
Pécsi Egyházmegye története I. Szerk. Fedeles Tamás – Sarbak Gábor – Sümegi József. Pécs
2009. 173–194.
FEDELES 2009c = FEDELES Tamás: Város a Mecsek lábánál. Pécs városszerkezete és térhasználata a
középkorban. In: Urbs Várostörténeti Évkönyv IV. Budapest 2009. 99–121.
FEDELES 2010 = FEDELES Tamás: Ernuszt Zsigmond pécsi püspök (1473–1505). Pályavázlat. In:
Fedeles Tamás: Püspökök, prépostok, kanonokok. Fejezetek Pécs középkori
egyháztörténetéből. Capitulum V. Szeged 2010. 105–124.
FLORESCU–MCNALLY 1973. = FLORESCU, Radu–MCNALLY, Raymond T.: Dracula. A Biography of
Vlad the Impaler 1431–1476. New York 1973.
GIURESCU 1991. = GIURESCU, Constantin C.: The historical Dracula. In: Dracula. Essays on the life
and times of Vlad Ţepeş. Ed. Treptow, Kurt W. East European Monographs 323. New York
1991. 13–27.
HÁRMASKÖNYV = Werbőczy István Hármaskönyve. Ford., bev.: Kolozsvári Sándor – Óvári Kelemen. Jegyz.:
Márkus Dezső. Budapest 1897. [reprint: Pécs 1989.] (Magyar Törvénytár 1000–1895.)
HÉDERVÁRYOKLT = A Héderváry-család oklevéltára II. Szerk. Radvánszky Béla – Závodszky
Levente. Budapest 1922.
HORVÁTH 2006. = HORVÁTH Richárd: Castrum Teremhegy. Adalékok az udvarház terminus
magyarországi történetéhez. Castrum 3. (2006) 65–78.
HORVÁTH 2010. = HORVÁTH Richárd: Hunyadi Mátyás és Havasalföld. Világtörténet (s.a.)
HÓVÁRI 1987. = HÓVÁRI JÁNOS: A rettegett Drakula. In: Koronás portrék. Szerk. Szvák Gyula.
[Budapest] 1987. 103–128.
HUBAY 2002. = HUBAY ILONA: Egykorú újságlap Drakula vajdáról. Magyar Könyvszemle 118.
(2002) 41–46.
IVÁNYI 1904. = Iványi Béla: Egy 1526. előtti ismeretlen kéziratos formuláskönyv. Történelmi Tár
1904. 481–538.
JANIOPOMN = Jani Pannonii opera omnia. Janus Pannonius összes munkái. Közrebocsátja V. Kovács
Sándor. Budapest 1987.
KISARI BALLA 2000. = KISARI BALLA György: Karlsruhei térképek a török háborúk korából =
Kriegskarten und Pläne aus der Türkenzeit in den Karlsruher Sammlungen. Budapest 2000.
KŐFALVI 2006. = A pécsváradi konvent hiteleshelyi oklevéltára 1254–1526. Szerk. és bev. tanulmány
KŐFALVI Tamás. Szeged 2006.
KUBINYI 2001. = KUBINYI András: Ernuszt Zsigmond pécsi püspök rejtélyes halála és hagyatékának sorsa.
Századok 135. (2001) 301–361.
KUBINYI 2001a = KUBINYI András: Mátyás király. (Tudomány–Egyetem) Budapest 2001.
KUBINYI 2007. = KUBINYI András: Hunyadi Mátyás, a személyiség és a király. Aetas 22. (2007) 83–100.
MÁLYUSZ 1984. = MÁLYUSZ Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon. Budapest 1984.
NEUMANN 2006. = NEUMANN Tibor: Bereg megye hatóságának oklevelei (1299–1526).
Nyíregyháza 2006.
PERÉNYILT = A Perényi család levéltára 1222–1526. A Magyar Országos Levéltár Kiadványai II.
Forráskiadványok 44. Közzéteszi: Tringli István. Budapest 2008.
PETROVICH 1953. = PETROVICH Ede: Adalékok a pécsi Szent Bertalan templom történetéhez. Pécs
1953. (kézirat)
PETROVICS 2005. = PETROVICS István: Újabb adatok a középkori Pécs polgárságának történetéhez. In:
Studia Professoris–Professor Studiorum. Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára.
Szerk.: Almási Tibor – Draskóczy István – Jancsó Éva. Budapest 2005. 275–279.

113
PETROVICS 2006. = PETROVICS ISTVÁN: A középkori Pécs utcái. In: Tanulmányok Pécs történetéből
18. Szerk.: Pilkhoffer Mónika – Vonyó József. Pécs 2006. 43–60.
PETROVICS 2008. = PETROVICS István: Városi elit a középkori Dél-Magyarországon. Pécs, Szeged
és Temesvár esete. In: Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv III. Budapest 2008. 41–69.
SCHÖNHERR 1894. = SCHÖNHERR Gyula: Hunyadi Corvin János (1473–1504). Magyar Történelmi
Életrajzok. Budapest 1894.
SNA = Slovenský Národný Archív (Szlovák Nemzeti Levéltár), Pozsony
SZAKÁLY 1998. = SZAKÁLY Ferenc: Ami Tolna vármegye középkori okleveleiből megmaradt (1314–
1525). Szekszárd 1998.
SZENDE 2004. = SZENDE Katalin: Otthon a városban. Társadalom és anyagi kultúra a középkori
Sopronban, Pozsonyban és Eperjesen. Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 32.
Budapest 2004.
SZ. FARKAS 1989. = SZ. FARKAS Jenő: Drakula vajda históriája. Budapest 1989.
VARGA 2008. = VARGA SZABOLCS: Szlavónia berendezkedése a késő középkor és a kora újkor
határán. Pécs 2008. (Kéziratos PhD-értekezés)
VARGA 2009. = VARGA Szabolcs: Irem kertje. Pécs története a hódoltság korában (1526–1686). Pécs 2009.
W. SALGÓ 2002. = Dracula Wyda. Drakula vajda története. Kísérő tanulmány W. SALGÓ Ágnes (2002).
Digitális publikáció 2005. OSZK–Magyar Elektronikus Könyvtár. (elérhető:
http://mek.niif.hu/02400/02470/02470.pdf, letöltve: 2010. márc. 27.)
ZICHYOT = A zichi és a vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. I–XII. Szerk. Kammerer
Ernő – Nagy Imre – Nagy Iván – Véghely Dezső. Pest– Budapest 1871–1931.

114